Boldog, Békés Karácsonyt és Eredményes Új Esztendőt kívánunk! Baxtalo Krechuno haj Nyevo Bersh!

Közös

ú

t

KETHANO DROM 2015.

ROMA MAGAZIN

XXIII. évfolyam 4. szám

Alapító-főszerkesztő: Rostás-Farkas György

Boldog, Békés Karácsonyt és Eredményes Új Esztendo˝t kívánunk! Baxtalo Krechuno haj Nyevo Bersh!

KÖZÖS ÚT – KETHANO DROM

Tartalom Rostás-Farkas György

Szerkesztbizottság Fialovszky Magdolna, Gergely Dezső, Rostás-Farkas György, Ruva Farkas Pál

Fmunkatársak Irodalom: Kocsis Csaba; Képzőművészet: F. Tóth Zsuzsa; Néprajz: dr. Karsai Ervin; Szociálpolitika: Ruva Farkas Pál; Cigány (lovári) nyelv: Medgyesi-Farkas István; Cigány nyelvi rovatvezető: dr. Papp János; Műfordítás: Balogh Attila, ifj. Rostás-Farkas György

Dr. Várnagy Elemér Dr. Karsai Ervin Rabindranath Tagore Halmos Antal Bálint György Dobos Marianne Farkas Kálmán Dr. Papp János Handó Péter Prof. Csermely Péter Márton József Nagy Gusztáv Orbán Ottó Szűk Balázs Platón Rostás-Farkas György

Örökös és tiszteletbeli fmunkatárs DR. RANNER GIZELLA

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. 4 . 6 . 7 . 8 . 8 . 9 . 10 . 12 . 14 . 18 .20 .22 .26 .30 .33 .38 . 41 .42 .44 .46 .48 . 51 .58 .63

Mezítláb a csillagok között; Imádságom; Mi az élet…? . . . . . . . . . Jekhto lilvari chavoripen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . E rroma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Körmenet; Téli este . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kapu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vasárnapi ima; A hangszerről; Manapság ki is a költő?. . . . . . . . . Egy szál virág Vajda Jánoshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Húsz év mulva; A hű nemzetnapszámos . . . . . . . . . . . . . . . . . Nyissatok ajtót, emberek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Avela o dĭves amaro. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Így élünk; Itthon vagyok; Mi marad? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csak ez maradt nekünk. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ezékiel vallomása; Éjjel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Koldus kiáltás; A vándor dala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Töredék; Jó a jó; Szűkölés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Boldogság... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zsoltárok könyve 40. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . O ivend . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Karácsonykor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Dal / Gilyi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Öröm . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csend van / Pacha si . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Folyóvíz / Palyi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Muri dej andej bar (Anyám a kertben); Figura; Próba . . . . . . . . . Istenem / Devlale . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ott kint a télnek bús haragja…. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Magyar himnusz Kr. u. 410-ből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Elmúlás…; Halottak napján; Halotti párbeszéd . . . . . . . . . . . . . Egy ember egy embert ér; Ne bántsatok . . . . . . . . . . . . . . . . . versei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szégyenérzet; Képzeletben; Mesében akarok élni... . . . . . . . . . . . Emlékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egy cigány áll a várócsarnokban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ki vagyok én?; Muzikális-dal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szeretet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A plovdivi ókori színház; Az aszenovgradi vár; A bacskovói kolostor . Prágai vendéglő; Délután a strahovi kolostorban; Karlovy Vary napja A vére-fogyott szarvas imája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ne tűnj el; Bazalt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lelkem fája; Az alagút végén. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lét-nehezék; Életfa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Utórezgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Észrevétlenül; Megpihentél; Csillagözön . . . . . . . . . . . . . . . . . Boldog; A lélek néha . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. 5 . 9 . 11 . 13 . 15 . 16 . 17 . 17 . 19 .22 .23 .24 .24 .25 .25 . 27 .28 .28 .28 .29 .29 .32 .35 .36 . 37 . 37 .40 .45 .45 .46 . 47 . 47 .50 . 55 . 55 .56 . 57 .59 .60 .60 . 61 . 61 .62 .62

Versek

GERGELY DEZSŐ

Ruva Farkas Pál

Fszerkeszt

Bari Károly Rácz Lajos Ravasz József Ruva Farkas Pál Vajda János Szepesi József

ROSTÁS-FARKAS GYÖRGY

Fszerkeszt helyettes

Szerkeszt

FIALOVSZKY MAGDOLNA

IFJ. ROSTÁS-FARKAS GYÖRGY

Tördelszerkeszt

Olvasószerkeszt

SZONDI BENCE

KAMARÁS-LAKATOS KATA

A kiadásért felel A CIGÁNY TUDOMÁNYOS ÉS MŰVÉSZETI TÁRSASÁG ELNÖKE

Megjelent az EMMI a Nemzeti Kulturális Alap a Magyar Művészeti Akadémia és Takács László támogatásával.

Megrendelhető a szerkesztőség levélcímén: 2340 Kiskunlacháza, Dózsa György út 57/1. Tel: 36 30 9226 038 Web: www.kethanodrom.hu – E-mail: [email protected] ISSN: 1216-8513

Ami meg van írva a csillagokban… . . . . . . . . . . . . . A cigányság mai gondjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Disputa sorskérdésekről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . In memoriam prof. dr. Verkedi József . . . . . . . . . . . In memoriam prof. dr. Verkedi József . . . . . . . . . . . Az otthon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az őshaza tájain . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Emlékfoszlányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . „De az Isten szava nincs megbilincselve.” . . . . . . . . . Elmélkedés az identitásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mária Teréziának nem sikerült . . . . . . . . . . . . . . . Már több, mint 100 éve. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . E-könyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szurdokban tüzelőért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . O bakro thaj o buzno / A bakkecske és a kos . . . . . . . . Kiskunlacházától Bergen-Belsenig . . . . . . . . . . . . . Mikor vezetnek az érzelmek helyes döntésekhez . . . . . Gondoljatok Erzsikére! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egy szelet a múltból… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . És fölragyognak szétszórt csontjaik . . . . . . . . . . . . . „GONDOLATOK S AGG LYOK” (Remmel Ferenc kötetéről) Cigány mesék a magyar játékfilmekben . . . . . . . . . . Sokrateski ferome vorba (Szokratész védőbeszéde) . . . . Farkas Kálmánné, Éva néni emlékére . . . . . . . . . . .

Farkas Oszkár Tandari Éva Szolnoki Csanya Zsolt Szécsi Magda Lakatos Menyhért Mózsi Ferenc Desider Banga Kovács József Hontalan Choli Daróczi József Rácz Lajos Dsida Jenő Gyurkovics Tibor Gyurkovics Tibor József Attila Tóth Árpád Nagy Gusztáv Szepesi József Henri Boulad Radics Renáta Mohácsi Tímea Fábián György Kocsis Csaba Horváth Márió Szondi György Búzás Huba Turcsány Péter Tóth László Vári Fábián László Makkai Kiss Nóra Pató Selam Ari Fabbro Mezey Katalin

Fényképek, illusztrációk Borsos Miklós; Flamann Ildikó; F. Tóth Zsuzsa; Gyügyi Ödön; Orsós Teréz; Szalay Lajos; Szentandrássy Csaba; Szolnoki Csanya Zsolt

Rostás-Farkas György

tet. Mint azt hál’ Istennek még nagyon sokan tudják, tudjuk, abból minél többet adunk, annál több marad. Hiszem, hogy minden elvesztés egy új megszületést hordoz. Minden ember sorsa, kultúrája meg van rajzolva, majdnem azt

Ami meg van írva a csillagokban… Karácsonkor mi juthatna az ember eszébe? Mi más, mint a szeretet. Már az ünnep közeledtével megtelik az ember szíve és lelke. Mindenki várja Jézus születését, Szent Karácsony éjszakáját. Ilyenkor az ember jobban megnyílik a szépre, a jóra, és szívesen idézi fel a gyermekkor emlékeit, élményeit. Azok a szépséges-szép karácsonyok… Jöttek – mentek a vendégek. Megölelték és köszöntötték egymást az emberek. Jó volt érezni a szívből áradó szeretetet, a töltött káposzta és a beigli illatát, és megfogni egymás kezét. A Karácsony a szeretet ünnepe, örömhír, üzenet, jel és fény… De napjaink más üzenetekkel és jelekkel szembesítenek: migráció, vándorlás, menekülés, szegénység… Az ünnepre készülve ezekből is olvasnunk kell. Sokszor beszéltem, írtam már a mi nagy vándorlásaink idejéről. Azt nem tudom, hogy mi cigányok migránsok voltunk-e, menekültek vagy egyszerűen csak a jobb élet reményében keltünk útra, ahogyan ezt a mai vándorok sokasága is teszi. A mi nagy vándorlásunknak egyszer vége szakadt az 1400-as évek legelején. Letelepedtünk a hazaszélére, megérkeztünk több száz évet késve.

4

Azt szoktam mondani, hogy Isten így kárpótolt minket India elveszítéséért, hogy Magyarország lett a második hazánk. Sokan azonban úgy érzik, azt mondják, hogy mostoha gyermekei vagyunk mi ennek a hazának, másodrendű állampolgárai. A több, mint 600 évnyi idő nem volt elegendő, hogy valóban nemzetalkotó tényezővé váljunk és polgárjogot nyerjen a létünk, a kultúránk? Van önkormányzatunk, nemzetiségi törvényünk és érdekképviseletünk… A 21. század a cigányok számára is elhozta, amire régóta vártunk? Felvetődik a kérdés: mit várok? Amikor számot vetek a több évszázados közös európai történelmünkkel szomorúan kell megállapítanom, és unos-untalan hangoztatnom, hogy egész Európában, de leszűkítve a kört Magyarországra: a legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségnek nincsenek intézményei, nincs kutatóközpontja. nincs múzeuma. Az évszázadok viharain át őriztük kultúránkat, nyelvünket. Nincs messze az az idő, amikor már nem lesz, aki továbbadja, és nem lesz kinek. Igaz helyzetet kell teremteni és merni cigánynak maradni, mert az őseink mertek!

mondtam, hogy meg van írva a csillagokban. Most kellene bebizonyítanunk, hogy összetartozunk. Hogy tudjuk, mit álmodtunk meg gyermekeink, unokáink számára, s ezért tenni is tudunk, tudnánk, de csak együtt.

Ruva Farkas Pál Minden magyar felelős minden magyarért, hangzik el egyre gyakrabban mostanában. Ezek szerint minden cigány is felelős minden cigányért. Én ezt úgy gondolom, hogy mindenki felelős mindenkiért. A közös történelmünkből tudjuk, hogy a nagy drámák idején együtt voltunk, mára már „menthetetlenül”. A nagy kérdés: lehet-e kultúránk megbecsülése és elismertetése nélkül nemzetalkotó tényezővé válnunk, lehetünk-e egyenrangú partnerei a mindenkori hatalomnak. Mi vagyunk az okai, ha a társadalom peremén élünk, szokták mondani, mert nem álltunk be a sorba. Nomád vágyainkkal, szabadsághoz szokott lelkünkkel és életvitelünkkel nem tud mit kezdeni a civilizált Európa. Amit kisgyermek koromban ott a „Viharsarokban” megtapasztaltam a jó öreg parasztoktól Újkígyóson: hogy otthon kell lennünk egymás szívében. Csak abból adhat az ember, amije van. Ilyen maga a szere-

KÖZÖS ÚT

Mezítláb a csillagok között e világ zarándokai csak egy előző lovas nomád nép leszármazottai… egy biztos aki a mesterében csalódik többé a teremtőjében sem hisz… nagyon félek a görbe hátú sötétségtől mert mi van ha a kerítésen túl nem lesz ott senki sem és apámat és anyámat sem találom sehol a csillagok meg csak karácsonyi szaloncukrok meg díszek a falon a szegre akasztott gallyon…?

KÖZÖS ÚT

Imádságom ott ahol kiszáradt minkét folyó hold távolságból zuhanok feléd s mire megérkeztem te már sehol semmi csak szag s pár szagos zokni… madártávlatból énekeltem gitárhangon zúgott a szél elfeledtem hogy a múlt csak múló szépség… szikrázó szép arcod helyett a félelmek ráncai koptatják tovább az időt

***

Mi az élet…? még láttam az élet ostoba dadogását az álmok botladozását ám szerettem bűnben csókoltam tűzben gömbölyű kebleket bűnös kertekben… kóboroltam sivár zurdingos erdők mélyén lányszagú hónaljkazlakba bújva mégsem bírom elviselni újra meg újra hogy hová lettek a lánykacajú majáliséletű bódultságaim lejárt szavatosságainak átlátszó bébidolljai… azok a mennyei bokrétaszagok hajnali elájulások… drága Istenem ha az első után meg is halok akkor sem bánom hogy itt éltem köztetek és Palitok lehettem angyali arcú démonok

5

VISSZATEKINTÉS 1993 március 16-20. között rendezték meg Budapesten az I. Nemzetközi Cigány Néprajzi, Történeti, Nyelvészeti és Kulturális Konferenciát számos európai kutató és romológiai szakember részvételével. A tanácskozás fő témája a cigányság kulturális értékeit, örökségét bemutató világkiállítás előkészítése volt. Az alábbiakban Albert Ernő sepsiszentgyörgyi kutatónak, a Háromszéki Napilapban, 1994. július 20-án megjelent összefoglalójából idézünk.

A

6

szövetségekbe tömörültek. Azt is említette, hogy erős, európai központú roma intézményekre volna szükség, amelyben minden, cigányokkal kapcsolatos kérdésösszesítésre és nyilvánosság elé tárásra kerülne sor.

Rostás – Farkas György azon roma értelmiségiek közé tartozik, aki könyvek egész sorában sokoldalúan mutatja be a cigányság sorsát és mai életét, s aki sokat fáradozik a cigány nyelv egységesítéséért és fejlesztésért. Ezen az összejövetelen azt is elmondták, hogy Magyarországon törvény védi a cigányokat. Feladatuknak tekintik az önkormányzatok megerősíté-

cián, hogy megfelelő állami támogatással a cigányságnak magának kell megtalálnia a kivezető utat. Segítséget az Európai Közösségtől várnak. Ma már kialakulóban van az a lehetőség, hogy végre a környezetük is megismerheti a cigánysá-

got, önmaguk is kellő öntudattal láthatják tennivalóikat. Tudáshoz kell jutniuk, hogy versenyezhessenek más európai népekkel. Addig még sok konferenciára, mindennapi kitartó tettekre van szükség, s így tán előbbre lehet jutni.

Disputa sorskérdésekrl

A cigányság mai gondjai felszólalások sokaságából fokozatosan bontakozott ki az a gondolatsor, amely egymás mellé helyezve á cigányság mai gondjainak öszszegezését is jelenti. Azt már az elején megállapíthatjuk, hogy a konferencián megjelent értelmiségi cigányok határozottan és tudatosan vállalták cigányságukat, és feladatuknak tartották a cigánytömegek életkörülményeinek feltárását és változtatását. Rostás-Farkas György, a konferencia egyik előkészítője és vezetője arra is kitért, hogy a világon egyedülálló a roma kultúra, amelynek megőrzése és továbbvitele erre a nemzedékre hárul. Ha egyesek még ma vonakodnak ugyan a cigányok vállalásától, eljön az az idő, amikor büszkék lesznek rá. Ezek a találkozások segítik az egység megteremtését, ugyanis a cigányok szétszórtan élnek, és különböző pártokba,

inak szájából: írástudatlanság, egészségtelen életviszonyok következményei, a gyermekhalandóság, rövid életkor, munkanélküliség, egyik napról a másikra való tengődés. S mintegy következtetésként fogalmazódott meg a konferen-

sét, hatáskörüknek kiszélesítését, mert ezek a szervek a cigányok érdekeit is fokozottabban képviselik. Ehhez kapcsolódik az a törekvésük, hogy minden vonatkozásban fogadják el a cigányságot mint nemzetiséget. Az is elhangzott, hogy a cigányság eddig csak álmodozott a szabadságról, az utóbbi időben Magyarországon megérkezését is tapasztalhatják: Velük kapcsolatban mondták, hogy egészséges társadalom nem retteg a nemzetiségektől, így a cigányoktól sem; a fogyatékosságok felszínre kerülése nem az ellenségeskedést szítja, hanem az esetleges feszültségek oldásáért rávilágít a közvetlen tennivalókra. S ha őszinte, tisztázó szóval –fordulunk egymás felé,, akkor eltűnhetnek azok a megnyilvánulások, amelyek megalázáshoz vezetnek, és bizalmatlanságot keltenek. Sok panasz hangzott el különböző országok meghívottja-

KÖZÖS ÚT

udapesten tizennyolc országból másodízben gyűltek össze a világ, elsősorban Európa cigányainak értelmiségi képviselői, más meghívott cigánykutatók, hogy négy napon át a cigányság életéről, múltjáról, jövőjéről, kultúrájáról előadásokat tartsanak. A találkozó során elsőrendű feladat a világkiállítás előkészítése volt, de számos más vonatkozásra is kitértek a megbeszélések során. Hogy Magyarországon milyen jelentőséget tulajdonítottak e konferenciának, és milyen viszonyt próbáltak kialakítani a cigánysággal, különösen az utóbbi időben, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a konferencia fővédnöke dr. Szabad György történész- professzor, az Országgyűlés elnöke volt, aki a cigányság jogairól, életkörülményeik változtatásáról, jövőjük alakulásáról, a cigányságot ért sérelmekről beszélt. A konferencia társrendezője dr. Szabó István pénzügyminiszter, véd-

B

KÖZÖS ÚT

nöke dr. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter volt. Mindketten, mint a leköszönő kormány tagjai, jelenlétükkel, köszöntőszavaikkal bizonyították érdeklődésüket a cigányság iránt. Köszöntötték a konferenciát a nemzetiségi

ügyekkel foglalkozó miniszter és különböző minisztériumok képviselői is. Az elhangzott számos kérdés közül csupán néhányat említünk meg: a cigányok mai gondjai; a cigányok történetének megismertetése; a hagyományok közkinccsé tétele és megőrzése; a cigány értelmiség kialakítása, megerősítése, mai feladatainak tisztázása;

a cigányok művészi értékeinek számbavétele; a cigány iskolák fontossága és szerepe a műveltség terjesztésében és a nemzeti öntudat erősítésében. Megemlékeztek: a cigányság áldozatairól a II. világháború idején; József főhercegről, aki a cigányok barátja; a cigánykutatás tovább- fejlesztője volt; Erdős Kamillról, a XX. század második felének egyik legjelentősebb cigánykutatójáról, aki külföldön is tanulmányokban közölte tapasztalatait. Mindegyre visszatérő téma volt a világkiállítás, amelyen a világ cigányai egységesén először szerepelhetnek, s mutathatják be értékeiket országnak, világnak. A találkozóval egy időben került sor az Európai Roma Média I. konferenciájára is. A megnyitón elhangzott a cigányság himnusza. Senki nem kifogásolta éneklését, még csak azt sem követelte, hogy mellette más himnusz is felcsendüljön.

7

In memoriam prof. dr. Verkedi József Dr. Várnagy Elemér

Dr. Karsai Ervin

ájdalommal tudatják, hogy a magyar és az európai romológia-tudományok egyik kimagasló megjelenítője életének 89. évében elhunyt. Orientalista lévén, a romológiai nyelvészeti-irodalmi kutatásai és fordításai révén, – melyek elismeréseként magas szintű kitüntetést vett át nemrég hazánk Indiai Nagykövetségén – a szanszkrit nyelv alapján végzett magyarországi roma nyelvjárások etnikai jellemzőinek feltárásáért. Józanul ítélő kitartó türelemmel hirdette a magyarországi cigányság integrálás útján történő boldogulását, a merev szegregáció elv ellenében Tudományos hagyatékából idézek csupán néhányat, különösen az angol nyelven megjelenteket, mint európai örökséget, hogy a már más „létrendben élő” tudós hagyatékát a mai fiatal romológusoknak átadhassam, Isten nevében, a békére vágyóknak e világrendben.

r Vekerdi József nyelvész professzor, ciganológus, kandidátus, 89. évében elhunyt. A professzor indológiai tanulmányai során kezdett foglalkozni a nyelvvel, a cigány gyerekek oktatásával. Egyetemi tankönyve a cigány nyelvről és a cigány tanulók szocializációjáról szól, melyben munkatársa Dr. Várnagy Elemér kandidátus volt. Kiemelkedő romológiai munkái: cigány nyelvtan, cigány mondattan, nyelvjárási szótár összeállítása. Munkái segítséget nyújtottak a cigány nyelvet kutatóknak, hogy megállapításait tovább fejlesszék, bővítsék, kiegészítsék. Munkáinak folytatói voltak Rostás-Farkas György, Choli Daróczi József, akik tovább fejlesztették az elkezdett munkát. Az első cigány nyelvi doktor, Karsai Ervin révén indult be a cigány nyelv hivatalos elismertetése, a tanítás és vizsgáztatás. Neki is sokat jelentett az, hogy volt egy alap, amit munkásságában felhasználhatott. A hálás utókor emlékezik Vekerdi József munkásságára, aki utat nyitott a romológiai kutatáshoz, a cigány nyelv elismertetéséhez. Emlékezzünk rá! Béke Poraira!

F

*** Gypsy diaiectáles from Hungary /Debrecen,1985.Vol.II./ The Gurvari Gypsy dialect in Hungary /Aota Orientalia Academiae,XXIV.1971./ Satistisches zum Wortschatz Zigeunerischen /Acta linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae.21.1971.

8

D

prof. dr. Vekerdi József

Gypsy texts /Acta Orientalia Academiae,XIII.1961./ Two^Gypsy tales – „ „ – XVII.1964./ Mönch Bleihaupt.Zigeunermarchen /Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae.16.1966./ Hungarian Gypsy text / Journal of the Gypsy Lore Society.1.1978./ A magyarországi cigány kutatások története, An outlíne of Gypsy studies in Hungary. With a summary and bibliographic abstracts in English / Folklór és etnográfia 7.Debrecen,1982. Zigeunerforschung im Karpatenbecken /Appendix Verzeichnis der nac 1945 erscheinenen fremdsprachigen Veröffentlichunen In: Müveltség és hagyomány XXI.1985./

KÖZÖS ÚT

Rabindranath Tagore

Jekhto lilvari chavoripen

Az otthon

B

andukoltam az országúton, szántóföldeken

I. Rakiribén e Nāradása.

1.

Poétos godyavér bāró indítko, Válmīki pir o náv, jov ko Devlítko,

át, míg a lenyugvó nap, ez a

Ko Nārada javjá, do murš lilítko.

vén zsugori, utolsó aranyait is elrejtette. A fényt lassan elnyelte a

2.

O Nārada dživdyá maškär Devlénde, Džänélas, so upré kērél-pe lénde,

sötét, és a megözvegyült föld

Phirdyá pre phúv maškär e mānušénde,

– melynek termését már le-

Jov te-džänél, so si maškär aménde.

aratták – csendesen pihent. A távolban egy fiú éleset

Gudlé-lavéngiro rašáj vešítko,

3.

Javjá jov jékhvar nin e bolibnástär,

rikoltott. Átvágott a sötét is-

Phučhjá Vālmīki tógit Nāradástär:

meretlenen, és otthagyta da-

“Lačhé-jiléskro, Tu, kon džänipnástär

lai nyomát az éjszaka csend-

San barvaló, Vēdéngre ginipnástär!

jében. Szülőfaluja ott volt vala-

4.

Phen mánge, kón nāné makhló došása,

hol a pusztaság szélén, túl a

Kon si lačhé jilésa te godyása,

cukornádföldeken, elbújt az

Kon lav rikírla, si šukār, zorjása

árnyékos banán-, a karcsú

Džändló sārénge, péskre muršipnása?”

pálma-, a kakaóbab- és a sötétzöld grépfuitfák között.

5.

Phendyá: “Da si čhāvó Dašaratháskro,

Megálltam egy pillanatra

O Rāma!” Dūredér säs Nāradáskro

magányos utamon a csillag-

Rosphenibén pal dživipén Rāmáskro.

menny alatt, és kitárult előttem az elsötétült falu – ölelő karjaiban az otthon kincsei-

Te Nārada, sumnál te bolibnáskro,

6.

Šundyá Vālmīki Nāradáskre móstär Pal e čhāvéste Ikšvākéngire rodóstär,

vel: bölcsőkkel és ágyakkal,

Te jov kamjá te-rosphenél gilyénca,

anyai szívekkel és éjjeli lám-

Pal e Rāmáste léskre murškané rendénca.

pákkal, fiatal életek tiszta örömével – azoknak az örömével, akik még semmit sem sejtenek a világról.

KÖZÖS ÚT

(Részlet a Leksa Manush által romani nyelvre fordított Ramayanából.) 9

Halmos Antal

Az shaza tájain A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság által szervezett, 1993-ban megtartott „I. nemzetközi cigány, néprajzi, történeti, szociológiai, nyelvészeti és kulturális konferencia” keretében megrendezett „A roma holocaust nemzetközi napja” című kegyeleti ünnepségen India nagykövete a Holocaust sátorra – a cigányság által őshazának tekintett – India zászlaját tűzte. Halmos Antalnak az esemény kapcsán írt soraiból idézünk. ,,Talán a magyar (európai?) átlagnál sötétebb bőröm teszi, talán csak a minden emberben embert kereső szándék, hogy sokszor kerültem szimpátia-kapcsolatba cigányokkal, mint ahogy könnyen értettem szót arabbal, indiaival, zsidóval, örménnyel. Életem egyik szerencsés fordulata indiai kiküldetést hozott. A letelepedés és a szinte mindenben különös világgal ismerkedés első kínjai-rémületei, kellemetlen-riasztó-szemet tágranyitó hetei után elkezdtem a kevés, de trópusokon muszáj-pihenő-pihegő időket az indiai kultúra, szokások, népek és vallások tanulmányozására fordítani. És meglepetés meglepetést ért. Az egyik nagy meglepetés éppen a cigányság eredetéről alkotott indiai kép volt. Itthon általánosan elfogadott vélemény, hogy a cigányság Indiából származik…”

10

,,…Indiában viszont a legműveltebb ismerősök, barátok…többnyire meglepődve fogadták az indiai eredet elmé-

letét. Hallottak ugyan róla, de nem mint elfogadott, végleges alapkőről…” ,…Eltelt két év, mire egy gazdag hindu iparos-kereskedő dinasztia feje, aki mellesleg komoly műgyűjtő- rávilágított a lényegre. Ez alatt a beszélgetés alatt többet tudtam meg az indiai cigányokról, mint előtte

éveken át. De hiszen- ugyanúgy, mint Önök Európában- mi is külön népcsoportként ismerjük a cigányokat! Északon Radzsasztánban és Gudzsaratban élnek szigorúan vándor-szekeres életmódot folytatva. Jóval színesebben, tarkábban öltözködnek az átlag indiaiaknál is, ékszereik csodálatosan fantáziadúsak. A legmuzikálisabb népcsoportnak ismerik őket. Fő foglalkozásuk a lovakhoz köti őket: elsősorban is a kereskedelemhez. Egyéb tevékenységük a fafaragás, háztartási eszközök készítése, a tarka textíliák hímzése. És persze a jóslás! Igencsak fürgén ropják a táncokat. Annyit tudni vélnek a kutatók, hogy az indiai cigányság valahonnan a Gangesz folyó völgyéből, Észak-, Északkelet Indiából mozdult először nyugatra. Ki tudhatja, ez a ma előszörnek látott mozdulat hányadik lenne, ha nyomon lehetne követni az ős-múltat?…” ,,…Ezt a vándornépet -kasztnak mondják, de talán inkább kaszt-csoportról van szó,,Dom”-nak hívták, hívják és majdnem teljes az egyetértés, hogy a a Rom-Roma cigányság

KÖZÖS ÚT

népnevek innen erednek. Annál is inkább, mert későbbi vándorlások,,elhullajtott forgácsai közt találni olyan csoportot, amelyik nyelvén – a szíriai romanin- ma is „Doum”-nak hívják magukat a cigányok. Ez a „Gangesztől keletre” az a Gudzsarat-Radzsasztán, ahol a ma cigányoknak tartott népcsoportok élnek…” ,,…A nyelvészeknek sikerült egyértelművé tenniük a kapcsolatot a romani és a prakrit (egyszerűsödött, „népi” szanszkrit, valamint a modern indo-árja nyelvek között és a vándorút során erre a nyelvre rárakódott rétegek lefejtésével tudták meghatározni a vándorlások útvonalát. Segítettek irodalmi-történelmi feljegyzések is….”

…Firdauszi, a perzsa irodalom óriása például arról ír Sah- namah (A királyok könyve) című művében, hogy Bahram Gur szasszán király tízezer cigány zenészt hívott be országába és adatott nékik marhát, vetőmagot és szamarakat, hogy letelepedjenek és szórakoztassák az egyszerű embereket, akik lázadoztak, mert a zene a kiválasztott kevesek kiváltsága volt. Írásos emlékek maradtak arról is, hogy 810-ben a ciganoj néven említett vádornép jelent meg Konstantinápolyban. Mágiával és jóslással foglalkoztak… ,,…1407-ben a német Hilescheimben jelenik meg jelentős cigány csoport, 1422-ben a svájci Bázelen vonul át egy

„nagy horda”, amelynek vezetője Mihály, Egyiptom hercege…” ,,…És néhány évtizeden belül egész Európa megismeri a „kötöttségeket nem ismerő, piszkos, de vidám, a fémművességben jártas, ravasz lókereskedő, kiváló muzsikus és táncos népet, amelynek asszonyai jósnők és akik pompázatos színes öltözékben, tetőtől talpig ékszerezve járnak.” …A cigányság számára viszont India méltó őshaza. Óriási méreteivel, ősi, megszakítatlan kultúrájával, világhírű alkotásaival, az emberi együttélés magasrendű tanításaival ez a népek kohója mindig szép és követendő példakép lehet.”

E rroma Rroma godlĕnça ta Ʒivdes P-i Besaràbia phirena. Paś-i len resle avdĭves Thaj e càxre unzarena. So gudlo lenqo soiben Tel-o de vei ćerxenĕnça! Maśkar-e truja k-o vordon, So si ućardo caxrenca, Xaćola jag; boră, daj Ćorro xaben kiravena, P-e umala ćarŏn graja, Paś leno-e nćha phirena. I umla Ʒivdili sari. Vaś-o marro and-i iri Phari grìźa te Ʒivel pes! Jasva, rromenqi gilŏrriO sastrn Ʒivdes mardă pes. Thaj òke: e roma sute, Astardine aćhipnaça So śundŏl? – nùmaj e Ʒukle, Ta graja phare godlăça.

Jaga sarc si mudarde, Sarkon sovel, ćhon khelela P-o devlikano ućipen, Dudăça śàtra ćilavela. No jekh phuro nane suto, Paś-i xovli ov si beśto, Tatŏla ada jagaça. Duripen dikhela phuro P-e umala drosinăça. I ćhaj lesqi i maj terni Geli pesqe belvelăça. Naśti phandes la dorăça, Irinŏla răt phandini Urnăla oj sar i balval Thaj avela nùmaj kana Ćalili oj uć te prastal Ke khindile laqe ćanga. Arăt i terni ćirikli Sar butivar geli pesqe No zor isi e phuresqe: Ʒi akana na avili.

(Aleksàndro Pùśkin; p-i rromani ćhib tar o Nikolàjo Pànkovo).

KÖZÖS ÚT

11

Bálint György

Bari Károly

Emlékfoszlányok

Körmenet

(A halmaji cigányok) letem első húsz évének legszebb tavaszi, nyári és koraőszi hónapjait egy kis mátraaljai faluban, Gyöngyöshalmajon töltöttem. Itt voltak a legkedvesebb pajtásaim, itt rosszalkodtunk, közben itt tanultam meg sok értéket az életről és az emberről. Sok cigány emberrel találkoztam és szívesen, érdeklődéssel hallgattam meg mindent, amit az életükről, a gondolkodásukról, az üldöztetésükről és a meg nem értésükről elmondtak. Talán tanulságos a mai társadalom érintett tagjai számára is. Gyermekkoromban az akkori Gyöngyöshalmajon (ma: Halmajugra) 25-30 cigánycsalád élt, békésen beilleszkedve a község életébe. A cigányfalu a patak partján terült el és minden családnak volt szerény, de lakható házacskája, kisebb-nagyobb konyhakerttel körülvéve. Kutyán és macskán kívül állatokat nem igen tartottak, csak néhány családnak volt kecskéje és két-három családnak lova. A házakat kemencékkel, kályhákkal fűtötték, de vízvezetékkel és villannyal a házak nem rendelkeztek. Utak, járdák, közvilágítás ugyancsak az álmok világába tartozott. A háztartáshoz szükséges vizet a patakból nyerték, az ivóvizet

É

12

pedig a közelben lévő falusi nagykútról hordták. A házak berendezése is igen szerény volt, többnyire az ágyak, székek, asztalok képezték a berendezést, de már akkor is feltűnt nekem, hogy a sokféle szentkép mellett volt a falakon néhány érdekes színezésű, szép festmény is. Amennyire emlékszem valamennyi férfi dolgozott; sokan vályogot vetettek, kosarat fontak, patkószöget kovácsoltak, fazekat készítettek, teknőt vájtak és egy-két ember állatkereskedéssel is foglalkozott. Akkor még nagy keletje volt a cigányzenének és a halmaji cigányok között is sokan hegedültek, cimbalmoztak, nagybőgőztek, fuvoláztak és trombitáltak. Akinek nem volt mestersége, az napszámba járt, vagy alkalmi munkát vállalt. Mindenkinek volt szerény, de többé- kevésbé biztonságos jövedelme. Egyetlen idős, púpos aszszonyt ismertem, aki koldulásból élt; puttonnyal a hátán ballagott egyik házról a másikra, pénzt nem kért és nem is fogadott el, csak élelmet. Hozzánk is gyakorta beköszönt, mondott egy rövid versikét és kapott egy fél vekni kenyeret, egy darab szalonnát, vagy egy szál kolbászt, lisztet, ünnep előtt egy kevés cukrot,

vagy más egyéb édességet. Az ajándékot szépen megköszönte és azt kérte, hogy tegyék be a hátán levő puttonyba! Gondot okozott azonban a gyerekek iskoláztatása. Magam is hallottam, amit sok cigányember mondott a gyerekének: én is csak két osztályt tanultam, azt is nehezen és mégis felnevellek benneteket! És ezen a szemléleten akkor – de ma is – nehéz volna változtatni. A második világháború után megváltozott a helyzet: a falu őslakos népessége inkább fogyott, mint nőtt,de a cigánycsaládok száma folyamatosan és gyorsan növekedett. A városokba költözött lakosság üres házaiba cigány családok költöztek, de munkaalkalom annak ellenére nem volt a számukra, hogy a községben három, jelentős üzem (Mátrai Erőmű, téglagyár és a Detki Kekszgyár) is működik. Az önkormányzat, az egyház és a társadalmi szervezetek nagy erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a roma lakosság integrálódását meggyorsítsák. (Részlet a szerző készülő önéletrajzi könyvéből.)

KÖZÖS ÚT

Harag miért kószál szélsuhogásban felejtett fák alatt, vér-koszorús sebek hűségétől miért nem fosztja meg magát a világ, holtak lehelletével fűtjük halálra napjainkat: ködöt ringató temetők csontkapui tetejéről varjak integetnek éjfekete énekek foszlányaival, zöld-csipke koronás akácok őrjöngéséből csillagok özönlenek; fényt köpnek a gyilkosok tüske-körmeire, amit pirosra festett a vér, márványba álmodott szentek glóriástól leszédülnek talpazataikról, oltsuk ki lángját a gyűlöletnek az öröm ragyogó diadalíve alatt, kések borzongó agancsaiba kapaszkodó asszonynak sárga hold ugat homlokán, gyöngyöket szór a folyók partján halomra: könnyeit, három holló sír-rí a felgyújtott erdő fölött, papok jönnek lángoló hajjal, szemöldökük: vörös szivárvány, bánatuk szárnyasan röpdös halálba-hóhérolt fejek körül, pusztulás piros éjszakája,

kiátkozott lehelleted megfojtja az örök szerelmet, a félelem borotváink táncoltatod a lelkeket, tizenkét vércse száján vonaglik a sikoly, fekete füst kormozza a Napot, délibábok kavargásába szabadított szemek rohadjanak ki belőletek az értelmetlen ábrándok, sorvadjanak virágok nyirkos árnyéka alá a gonosz szívek, misét, mondassatok misét anyátokért, aki ötven emberrel fekszik le egy éjszaka, mária-arcú zászlók lobogjatok az égig süvítve, szél sötét vitorlája feszül mezők fölé, májusfák fényében véres torokkal üvöltöm a rettenetes igét: nekünk kell megváltani magunkat, álmaink világa EZ A VILÁG, hej, ha hasítanánk szíveinket millió szilánkra és körülbástyáznánk dobogó éket-forgácsokkal világunkat, puskák csövéből ásító örök álomra nem hajtanánk fejünket

Téli este Vonítanak a szél kutyái, fehér puszták gerincét a fagy örült fogai harapdálják, száraz ág heveredik a hóba: csattognak mellén súlyos buzogány-csapásai hegyek hideg sóhajtásainak, jaj, a zöld lobogású fenyők is zúzmara-szakállat növesztettek!

Bari Károly népköltészeti gyűjtés közben

KÖZÖS ÚT

Jégvirágok csikorgó éjszakája: talpig tündöklő fehérben, erdők kerítései alatt szarvasok sírnak, borzongó agancsaikon virraszt a hold.

13

Dobos Marianne

vés az életszentségre. Erről a fiataloknak különösen sokszor

„De az Isten szava nincs megbilincselve.” éhány vasárnappal ez-

is a legjobban, hogy fájdalma-

Mondta-e vagy nem mondta

előtt, az egyik temp-

inkat elfogadjuk, mint aján-

búcsúzóul Teréz anyának, biz-

lomban, a már középiskolás-

dékot, amelyet Jézus szenve-

tosan nem tudhatjuk, de valaki,

nak látszó lelkes ministráns a

déseivel egyesíthetünk. Pedig

aki közel állt hozzájuk, hallani

Szentleckét Szent Pál apostol-

a szenvedés az emberi életbe

vélte a szavakat: „Ha tehetném,

nak a „TimoteusOKHOZ” írt

belekódolt, nem kerülhetjük

innen irányítanám az egyházat”.

N

leveléből kezdte, általános

Az viszont biztos, hogy

derültség közben felol-

miután Teréz anya a „meg

vasni.

nem született gyerekek

A jóhiszeműség vett

nevében” Nobel díjat át-

rajtam erőt, és azon kezd-

vette, a pápa arra kérte:

tem gondolkozni, milyen

„Menjen és hirdesse min-

szép nyelvbotlás ez, amit

denütt ezt az örömhírt.

esetleg, még a Szentlélek

Beszéljen az én nevemben

mosolygós hangulatával is

is ott, ahová én magam

magyarázhatnánk. (…)

nem juthatok el.” Ez a

„Sose legyen akkora

megbízás arra szólt, hogy

fájdalom a szívetekben,

legyen Teréz anya az élet

amely feledtetni tudná

„nagykövete”.

beszélt a pápa is. Egy szál gyertya világossága is betölti a templomot. És egy szál gyertya világossága hetven fogyatékos gyermek életét mentette meg. Amikor Teréz anya Bejrutban 1982-ben arra kérte a harcoló feleket, hogy legalább addig tartsanak fegyverszünetet, amíg az a Szűzanya képével díszített gyertya el nem ég. Őszentsége II. János Pál, Teréz anya, és Roger testvér árván hagytak bennünket. Köztünk maradtak azonban, mint példaképeink. Velünk vannak, mint a megdicsőült egyház tagjai, és segítenek utunkon, a küzdő egyház útján. „Timoteusok”, jól figyeljünk rájuk. Az evangélium tanítását pe-

A közösség munkássá-

mi Urunk nemcsak a testi, de a

zus feltámadt!” – cseng

ga ragyogó bizonyítása an-

lelki leprának is gyógyítója. Ki-

egybe Teréz anya tanítása

nak a Szent Ágoston mon-

áltsunk hozzá, mint a tíz leprás

a „Timoteusok”- hoz szó-

datnak, mely így hangzik:

férfi: „Jézus, Mester! Könyörülj

„Szeress,

rajtunk!” (…)

lóval. Hadd használjam, most így, a ministráns-

az

életeddel

szeress!” És hogyan kell

Sokat tanulhatunk az ezen

ifjú elszólása szerint. Ez az az

el életünk során, ezért kéne

ezt tenni, hogy az életszentség

az úton előttünk járóktól. Pél-

erőforrás, amely a Szeretet

mielőbb megtanulnunk kínja-

alapja legyen? Kis és egyszerű

dául a II. János Pál által bol-

Misszionáriusai számára az

iknak, kínlódásaiknak felaján-

úton megvalósítható ez?! Az

doggá avatott 1345, és szentté

õ páratlan tanúságtételükhöz

lását. Merjünk egyre jobban

anya gyakran mondta, a szent-

avatott 483 embertől.

nélkülözhetetlen. Csak így fog-

közel menni a kereszthez.

ség alapja nem más, minthogy

Ne felejtsük, ők azok, akik

ható fel számukra a szenvedés

1986 februárjában Őszent-

az ember napról napra hűsé-

napról-napra minden nehézség

misztériuma. A szenvedésé,

sége (II. János Pál pápa) is

gesen teljesíti Isten akaratát.

közepette is hűségesen teljesí-

ami elől mindannyian mene-

meglátogatta a kalkuttai Hal-

A szentség nem a papság és a

tették Isten akaratát.

külni igyekszünk, mert nem

doklók Házát. Mélyen megren-

szerzetesek privilégiuma már,

(Részlet a Magyar-Hon-

tudjuk, még nem tanultuk

dülten járta végig, és maga is

de sokkal inkább minden hívő

Lap/ 2007. október 13. -i szá-

meg, és ettől a leckétől félünk

segített a leprások etetésében.

kötelessége lett mára a törek-

mában megjelent írásból.)

14

Kapu ha megszeged az éhezőnek a kenyeret s ha mezítelent felöltözteted, akkor olyan lesz életed, mint a megöntözött kert, mint a forrás, amelynek vize soha el nem fogy… Ha elfáradtál a nagy utak után… soha nem mondd, hogy haszontalan volt. Ne legyél olyan, mint a háborgó tenger, amely iszapot és sarat hány és olyan se legyél, mint a vízesés, amely gyönyörködik saját zuhanásában… Ne hallgasd a pelikán öngyilkos dalát, sem a hiéna gúnyos nevetését… Menj, menj át a szoros kapun, s készítsd el a népek útját… – vedd el az útból a köveket, s bonts zászlót!

dig tekintsük vigasznak. Mert a

azt az örömet, hogy Jé-

Teréz anya és II. János Pál pápa az indiai főpásztori látogatás idején

Rácz Lajos

KÖZÖS ÚT

KÖZÖS ÚT

15

Ravasz József

Vasárnapi ima

A hangszerrl

I. A cigányok tudathasadása bizonyítható-e? mai meséinkben atomreaktorok füstölögnek, s űzik a véneink visszaérkezett vándormadarait… A parányi iskolatérképen nem leled a „bármivé is lehet“ nép hazáját. Az odúkba költözött házőrzők láncra verve sem vakkantanak. Neo-beat zenét fütyül a rajkó. A prímás szlovák-magyar folklorista. A legszebb cigánylány – szeretőt, ha más megkívánja – hajában nem táncol olló… Uram! Lefizethető vagy-e?

Pal o lavuti akordenca … si man lavuta le bute thanenca la bara dinamikaha pe late arbašaven osalinipen le čiriklengere… van egy hangszerem sok-sok ország egy-egy akkordjával a madárszárnyak suhogását játszom átütő dinamikával megfigyeltem az ívelést pontos időrendi szárnycsapásokat a madár és a táj kölcsönhatását együtt lélegzünk jelenem húrként a szívemre van feszítve…

II. Magamban egyszemélyes bársonyforradalmat szövök. A gének ellen lázadókat nemesítem. Hiszek egy nyelvben a történelemben. S abban az anyában, aki méhében a szeretet gyümölcsét nem fertőzte „mássá lenni“ óhajjal… III. Belekiáltok a hazám fülébe. Aztán ordítok, s tíz körömmel hadonászok. A senki, a megfoghatatlan kiáltozás gyömöszöl a megalázottak otthonába: Rajzolom az újabb létforma-modellünket. Őrjítő a színek hiánya… Sok-sok papírhegyet teremtekföldrengés – indulattal!

16

Ruva Farkas Pál

Vajda János

Egy szál virág Vajda Jánoshoz

Húsz év mulva

itt vagyok hát gyermekkorod hegycsúcsain innen ahol a felkelő nap a két fenyőfa mögül köszöntött reggelenként… otthonod csöndben áll elhoztam Vangelist ittam vizedből álltam ablakaid előtt… s meghajtom fejemet keresem emlékeidben emlékeimet… itt lebegsz szüleid csontjai fölött… a megkésett himnuszok hazájában pünkösdi rózsák és bodzavirágok nőnek ki ittmaradt foszlányaidból keresem a szót

Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély.

KÖZÖS ÚT

Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül Mult ifjuság tündér taván Hattyúi képed fölmerül. És ekkor még szivem kigyúl, Mint hosszu téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen...

Manapság ki is a költ? a versnek nincs dallama és rímtelen lába füle nőtt és megy: úgy gondolja nincs is kitől FÉLNIE beszél beszél beszél azt mondja a „nem“ tagadószócska újfent igen /t/ sugall és a vers magát szavalja egyedül magát magának MANAPSÁG KI IS A KÖLTÔ? milyen is a vers hogyan is kellene egymás alá írni a kimondandót fájdalom nélkül hogy az vers legyen szabadidőben s aztán álomba merülni véghezvinni a… /fájdalom nélkül/

(Gina emlékkönyvébe)

A h nemzetnapszámos Beteg vagyok, - ejh - bú, panasz mit ér? Míg volt erőm, szolgáltam a hazát. Most már nincs, ergo nincs napszám, kenyér. Nos hát, mi jogon élni is tovább? Ásd meg sirod! nincs hátra már egyéb. Csakhogy ne itt: túl a határokon; Mert elijed a késő ivadék... Idegen föld takarja el porom.

Borsos Miklós rajza

KÖZÖS ÚT

Hogy elfeledd, jól elfeledd, hazám! Szomorú élettörténetemet; Így tán akad még, aki igazán, Önzetlen, mint én, eztán is szeret...

17

Farkas Kálmán

Elmélkedés az identitásról igánynak, magyarnak, németnek, székelynek, indiainak vagy bárki másnak születni nem erény, nem érdem, nem bűn, csupán tény. Valamennyien elsősorban embernek, szubjektumnak születünk, s az csupán e szempontból a véletlen műve, hogy miféle nép, népcsoport gyermekeként látjuk meg a napvilágot. Életünk során, felcseperedésünk folyamán fogadjuk el magunkat cigányként, indiaiként, hottentottaként, bármiként. Identitás: azonosság. Oly sokszor elhangzik e fogalom életünkben. Különösen azóta, hogy lehetséges is, meg szabad is vállalni önmagunkat. Látszólag egyszerűnek tűnő kérdés. Mert valójában mit is jelent önmagunk vállalása? Csupán annyit, hogy megvallom: cigány vagyok? Ez alapvető, de korántsem elég. Az identitás, az önazonosság vállalása egy egész életút vállalása a születéstől a halálig. És nem csupán az én vállalásomat jelenti, hanem ahhoz a népcsoporthoz, történetesen a cigánysághoz való kötődésemet is. Mitől, miktől, kiktől függ a cigányságomhoz való kötő-

C

18

désem? Ennek rengeteg öszszetevője van. Bizonyára nem tévedek, ha azt mondom: elsősorban az én-tudattól! E tudatállapot fejlettségétől, fejlődésétől. Ugyanis másképpen

F. Tóth Zsuzsa rajza

vallja magát cigánynak az ember gyerekkorában és egészen másképpen, amikor kialakul a világról, a természetről, a társadalomról, az emberi gondolkodásról egy átfogó világképe, s el tudja helyezni magát, a cigányt emberként megítélő társadalomban. Mindenkinek volt valakije, anyja, apja, családja, az iskola, a közösség, a cigánytelep, barátok, ismerősök, akik végig kísérik útját. Az ember

származásaként is kapcsolatba kerül a másik emberrel, legyen az nem cigány, a különböző társadalmi rétegekkel, a természettel, s ebben kell cigányként is elhelyeznie magát, vállalni származását. Nem szólnék most a rasszjegyekről, amelyek kétségtelenül világossá teszik, hogy ki kicsoda. Ismeretes az is, hogy a cigányságon belül vannak oláh cigányok, beások, lováriak, szintik, romungrók stb. Őseik egy tőről fakadnak, azonban a társadalomban elfoglalt helyük, szerepük, viselkedési formáik, szokásaik sok tekintetben eltérnek egymástól. Egyetlen lényeges kérdés: vállalják-e önazonosságukat. És ha igen, hogyan? Mert ez egyáltalán nem mellékes kérdés. Sajnos – nem akarok általánosítani! – egyes cigányok erőszakosságukkal, hangoskodásukkal, beilleszkedésre képtelen viselkedési normáikkal hívják fel magukra a figyelmet. Erről nem lehet és nem szabad megítélni a cigány identitást. Valójában a cigány identitás vállalása egy tanulási folyamat. Ha az identitás mélységét intelligencia teszttel lehetne mérni

KÖZÖS ÚT

azt mondanám, hogy a legmagasabb identitásszinttel a roma alkotók, írók, költők, újságírók, képzőművészek, értelmiségiek bírnak. Ezek között foglalnak helyet azok a cigánypolitikusok is, akik magas szinten képesek képviselni a cigányság érdekeit. Lehet-e, szükséges-e tanulni az identitást? Lehet is, szükséges is. Valódi identitás csak így fejlődhet ki. Choli Daróczi József a költő-műfordító szavait idézem: „Még mi csaknem mindent tudunk Önökről, Önök semmit sem tudnak rólunk.” Ezt a többségi társadalommal összefüggésben mondja. Figyelmet érdemlő gondolatát azzal szeretném kiegészíteni, hogy mi – a cigányok! – egymásról is keveset tudunk, s olykor azt is rosszul, pontatlanul. Hogy miért? Mert nem tanultuk meg. Évszázadokon keresztül hiányzott az a struktúra,

amelynek segítségével a cigány identitás tudatos vállalása kialakulhatott volna. Elsősorban hiányzott az oktatási rendszer! Fájdalmas, de tény: amíg a cigány oktatási rendszernek az alapkövetelményei, rendszere nem épül ki, addig alacsony szintű lesz az identitás IQ-ja! Hangya módjára összehordott hagyományaink, irodalmunk, dokumentumaink értékei láttán csodálkoztam el magam is, mekkora kincset őriz a magyarországi cigány irodalom és annak művelői. Ismerik-e a cigányok? Olvasták-e azokat a műveket, amelyek forrásai a cigány identitás tudatos vállalásának? Vallom: a cigány identitást is tanulni kell, hogy vállalja magát az ember. Hogy erre képessé, alkalmassá váljék. Ennek a forrása a cigány alkotások. írásban, képben, zenében,

nyelvben, mindenben amit cigányok teremtettek! Kell-e hangoztatnunk, hogy e művek által vagyunk jelen a magyar kultúrában? Hogy annak részei, részesei vagyunk? Szükséges hangsúlyoznunk! Lássák, mert mi kitárulkozunk, vállaljuk önmagunkat. S így képessé tehetjük a cigányokat is arra, hogy tudatosan vállalják önmagukat. Identitásbeli esélyegyenlőtlenségünk történelmi korszakokban mérhető. Ennek leküzdése, a felzárkózás a cigány nemzedékek és elsősorban a roma értelmiség feladata lesz. Hosszú évtizedekig tart. És nem vihető végbe a társadalomtól elzárkózva, csak annak részeként, igényelve a többség, az egész magyar nemzet és társadalom segítségét. Napjaink elsőrendű feladata: az identitás tanulása és tanítása!

Szepesi József

Nyissatok ajtót, emberek Az értelem igényjegyével itt áll egy új, nagy öntudat: eljött, hogy józan ember-érvvel feldúlja mind a putrikat. Hozott vasat és cementet, s épít új életkultúrát, hogy naggyá nőve e nemzet tisztelni tudja majd korát.

KÖZÖS ÚT

Eljött az új, nagy öntudat kincset — ó, drága jutalom! — csiszolni rajtunk, oly sokat szenvedett bűnös, bús fajon. Az értelem igényjegyének akad-e vendégszeretet? Elűzni bűn, kizárni vétek. Nyissatok ajtót, emberek.

19

VISSZATEKINTÉS

Mária Teréziának nem sikerült (Romániai Magyar Szó 1994/augusztus 20.) ÚJ KISEBBSÉG A LÁTHATÁRON emzetközi cigánykongresszuson vett részt nemrég Albert Ernő, az ismert háromszéki folklorista, aki levéltári kutatásokat végezve próbálja meg felvázolni a vidékünkön élő cigányság bevándorlásának történetét. Honnan származnak a mi, szívükben is megmagyarosodott cigányaink, és hogyan éltek előző telephelyeiken? – tettük fel á kérdést a már szakkörökben is számon tartott cigányológusnak. – Pontosan megmondani, hogy mikor és honnan kerültek Háromszékre, nem tudnám, de a kutatás eddigi eredményei alapján állítható, hogy Európában már a XIII.– XIV. században megjelenhettek. Néhány olyan adat bizonyítja ezt, mely különböző helynevekre vonatkozik. Az 1400-as évektől számos adat vall a cigányság ittlétére, hisz már 1415-ben, 1416-ban Brassóban feljegyzik, hogy érkeztek cigányok, őket bizonyos juttatásokban részesítették. Háromszékre már ekkor érkezhettek (bár pontos feljegyzés még nem került elő), mert az 1500-as évek elejéről Brassóban és Udvarhelyen le-

N

20

települt cigányokról van adatunk. Háromszékről az első adatok az 1600-as évek közepéről maradtak fenn. – Ezekben nevezik „újparasztoknak“ őket? – Nem, később, amikor Mária Terézia és II. József át akarta alakítani a cigányok életrendjét, ne részletezzük, hogy mi célból. Eszközként használták a cigány elnevezés megváltoztatását is, a régit megalázónak tartván, ezért „újparasztoknak“, „új-polgároknak” nevezik őket az iratokban. Hivatalosan használták ugyan, de meghonosítani nem tudták, a törvényszéki jegyzőkönyvekben, anyakönyvekben így szerepelnek, de gyakran úgy írják, hogy „újparaszt vagyis cigány”, csak így értette meg mindenki. Imreh István és Pataki József a kászoni cigányakról írott könyvükben utalnak Háromszékre átjáró cigányokra az 1600-as évekből. Az 1700-as évekből fellelhető nagyon sok az adat a sepsiszentgyörgyi levéltárban

is, ugyanis a II. József által elrendelt összeírások jegyzékében pontosan számba vették, hány cigány él községenként, név szerint, az életkorukat is feltüntetve, valamint azt is, hogy mikor telepedtek le vagy mióta tartózkodnak ott. A 18. század végén Háromszéken és Miklósvárszéken kétezernél is több cigány élt ezek szerint. – Nem az gyakorolt-e rájuk vonzerőt, hogy a hegyeken túl rabszolgákként kezelték őket? – Moldovában és Havasalföldön valóban jó részük rabszolgaként élt már az 1300-as évek óta; Bizonyára az is előmozdította költözésüket, hogy menekültek a rabság elől, hisz 1856-ig fönnállt a rabszolgaság. Érdekességként említem: az 1800-as évek elején hirdetik például Bukarestben hogy 200 cigány családot adnának el, azzal a feltétellel, hogy egyszerre legalább ötöt vegyenek, és egyegy arany kedvezményt ígérnek a vevőnek. Maradt fenn a háromszéki iratok közt is olyan

KÖZÖS ÚT

adat, mely azt bizonyítja, hogy rabszolgákként tartották őket Moldvában és Havasalföldön, és nagyon kegyetlenül bántak velük. A bojárok megcsonkították, halálra verték őket. 1817ből való a következő történet: Túri Ferenc imecsfalvi cigányokat vitt Moldvába (itthon szárazság volt, és ott szerettek volna dolgozni), az egyik bojár elrabolta a cigányokat, és hiába próbálták meg visszaszerezni őket, a bojár nem volt hajlandó lemondani róluk. A bojárt Berecken jártában letartóztatták, és azt követelték, hogy adja ki a cigányokat, de nem sikerült rábírni erre. Más adat: a moldvai osztrák kirendeltség értesíti a háromszékieket, hogy megkezdődött a cigányok vására, hogy gályarabnak adják el őket, és velük együtt még erdélyi románokat i® eladnak, akikért 1500 piasztert fizetnek, illetve ezzel vezetik félre őket csalétekként, de rabszolgasors vár rájuk a gályapadokon. – Napjainkban több kezdeményezésről tudunk, melyek célja a cigány nemzeti öntudat kialakítása. Erről esett szó a budapesti tanácskozáson is. Véleménye szerint mi lesz ebből, tanár úr? – Az idei budapesti rendezvény a Cigányok Második Nemzetközi Konferenciája volt. Erre 18 országból hívtak meg elsősorban cigány értelmiségieket, de magyar cigánykutatókat is. A jó benne az volt, hogy a cigány

KÖZÖS ÚT

értelmiség saját cigány gondjait tárgyalta meg. Meggyőződhettünk arról, hogy különösen Magyarországon kialakult egy magja a cigány értelmiségnek, akik öntudatosan cigánynak vallják magukat és vállalták, hogy az etnikum érdekeit képviseljék. Minden kérdést nagyon határozottan tárgyaltak meg, egységbe próbálják fogni az egész európai cigányságot. Az értelmiség sze-

F. Tóth Zsuzsa rajza

repét illetően olyan vélemény is elhangzott, miszerint nem-az ősi mesterség felkutatása a legfontosabb, hanem a cigánynak is meg kell tanulnia az informatikát, a korszerű művelődést és lépést tartani a modem tudománnyal, szakmai struktúrával. – Személy szerint mi közelítette önt e néphez? – Későn ismerkedtem meg belső életükkel, Csíkdánfalván születtem, és ott nem is volt ci-

gány, egy hegedűst, egy nagyszerű és mindenki által tisztelt embert leszámítva, aki azonban életmódjában nem követte már a cigány hagyományokat. Háromszékre kerülve akarva-akaratlan a népballadák gyűjtésének rendjén terelődött figyelmünk rájuk és ébredtünk rá, hogy ők nagyon értékes magyar folklórt őriztek meg. Közvetlen kapcsolatba kerülve, láttam, hogy életük más, mint a róluk kialakított előítéletes kép. Bensőséges, őszinte, nyílt emberek, a törvényszékre kerülők kisebb réteget képviselnek. A többség dolgozni akaró, persze sajátos módon élő és gondolkodó, de őszinte, nyílt emberekből áll. A hivatalos összeírások nagyot ellentmondásosak. Legutóbb 400 000-et írtak össze, de különösebb túlzás nélkül állíthatjuk, hogy legalább hárommillió cigány él Romániában, a többek által 6 millióra becsült létszám azonban talán túlzás. Ez nem lehet közömbös senkinek. Ideig-óráig el lehet ugyan hallgatni, de számolni kell a nagyszámú cigánysággal, azzal, hogy öntudatosodva jogokat szeretnének, és emberhez méltó módon szeretnének élni. Nem tudhatni, hogyan alakul sorsuk, de bízunk abban, hogy megfelelő iskolázottság megszerzésével másként élhetnek a jövőben, mint eddig. Sajnos azt kell megállapítanunk, hogy a közvetlen környezetünkben is még mindig középkori körülmények közt tengődnek…

21

VISSZATEKINTÉS

Farkas Oszkár

Már több, mint 100 éve

Így élünk Mindig is ez volt: pokoljárás.

A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság évente megrendezésre kerülő nemzetközi tudományos konferenciái a romák történelmével, hagyományaival, kultúrájával és társadalmi helyzetével kapcsolatos kutatások és tapasztalatok értékes fórumai. Visszatekintés című rovatunkban ezeknek a tanácskozásoknak az anyagaiból idézünk. r. Gémes Balázs a cigány tárgyi néprajz és folklór, valamint szociográfia területén több, mint két évtizedes tevékenységével valóban a rangidős kutatók közé tartozott, aki részt vett valamennyi nemzetközi konferenciánkon. Az 1993-ban megtartott konferencia felszólalásában a cigány múzeum szükségességéről szólva rámutatott, hogy a cigány múzeum létesítésének gondolata már több, mint 100 évvel ezelőtt felvetődött 1876-ban. Cigány anyagot azonban csak húsz évvel később, a milleniumi kiállításon, 1896-ban mutattak be először. Ezután

D

csak 1961-ben, Erdős Kamill ama cigány múzeum tervezete vetette föl a témát, amelyről korábbi számainkban dr. Balassa Iván előterjesztésében részletesen tárgyaltunk. Mint ismeretes, ezt a javaslatot a politikai vezetés azzal vetette el, hogy a többi kisebbségnek sincs múzeuma. Azóta kisebbségek sorra létrehozták bázis múzeumukat, pl. a német kisebbség Tatán, a horvát Mohácson, a szlovén Szentgotthárdon, csak a cigányságnak nincs! A huzavonára jellemző: 1984-ben határozat született a cigány múzeum és kutatóhely létrehozására. 1990-ben a mű-

Minek áltatni magunkat? Ez kenyérre, ez tejre, fogunkhoz verve minden garast: így élünk.

Dr. Gémes Balázs a CTMT nemzetközi könferenciáján, 1993-ban

velődési tárca a Láng Művelődési Ház megvásárlását tervezte, ahol helyet kapott volna a múzeum is. Az 1992. március 14-én megjelent kisebbségi kormányhatározat pedig kimondta létrehozásának szükségességét. A téma azóta is „időszerű”, a megvalósulás pedig annak ellenére várat magára, annak ellenére, hogy a cigányság - immáron mint nemzetiség - papíron legalábbis létező kulturális autonómiája garantálja az intézmény létesítését.

22

sare bakren ćhinena Rromano dĭves kerena Tar-o kher k-o kher davùli marena Sa e tikne ćhave uraven pen.

Itthon vagyok Nem vagyok, sem idegen, sem őshonos csak - Itthon vagyok, kinek mindig valahonnan valahová vezet az út. E térképtelen táj fölött kidöntött keresztet, arcra bukott követ keresek, és velem sír a letaposott virág.

Mi marad? Egy kapanyélhez hajló gerinc hirosímai árnyéka? Az ölelés mozdulatba dermedt röntgenképe? Az óceánok parttalanul bűzlő dögszaga? Mi marad, amit megőrizhet rólunk, szégyenünk nélkül ez a föld?

Avela o dĭves amaro Avela o dĭves amaro Rromano dĭves barvalo akava dĭves purano E Devleso-ar lośalo. Barvalo, ćorrorro

Mindegy hová az ég pendelye alá, a fájdalmak megkövesedett tiszafáiba; mindegy hová költözöm: Hamis tanú nem lehetek.

But sastipen bićhal e rromenqe a máj bút e puranenqe Dĭves rromano on mekhle Erdelèzi p-o anav olesqe dendo O biƷuko śeliberśençar te Ʒivel!

Fű és gyom hajlít magához: nem hozzám – csontomhoz beszélnek. S mi marad megőrizhető ebben a zuhanórepülésben, ebben a hosszú becsapódás előtti biztos iszonyatban?

(Disoran Zekir - Makedònia)

Kell Istennek rólunk szuvenír?

KÖZÖS ÚT

KÖZÖS Ú ÚT T

23

Tandari Éva

Szécsi Magda

Lakatos Menyhért

Csak ez maradt nekünk

Ezékiel vallomása

Koldus kiáltás

Töredék

Szakadt cipőben járunk… Rongyokban lóg ruhánk… Nem tudjuk: Jut-e ma kenyér, s az éj hol borul ránk.

Mertem szólítani a holtakat karok sarjadtak fűszálak énekén száraz csikorgó csontokon csillagot csiholt az éj. És halottak jártak akkor a földön emlékszem hamut lihegett körém a szél ködöt köhögő viharok követtek hurokká hengerült bennem a fény.

Vágjatok kést a szívembe vagy tegyetek lakatot a számra: ne rimánkodjak hiába, hogy FÉNYT vehessek koldus koronámra

Egyszer majd fellobban a sötétség Fekete csillagok gyúlnak csontos éjszakák felett, zsibbadt fényüktől megolvad a kő, lángot fog a putrik vére – Így szólt Káli meséje

Testünk férgek rágják… Láztól ég szemünk, szánk… Emberek voltunk, de már csak mint veszett ebre: -Úgy néznek ránk! Erdőben hálunk, mint a vad, vagy pincében, mint bűzös patkány… Egyként bánt Nap; szél és eső, és egyként fáj ostor és szivárvány. így haladunk Létünk útján kín-nyomot húzva udvarán, parányi jelet vésve mégis Istennek borús homlokán. Megtörték szívünk – lelkünk… Elvették Jogunk, mi Embernek jár… Nem maradt, csupán e pár szó bennünk: Istenünk; Anyánk és Hazánk… E három szó ég szívünkben, mint utolsó, pisla láng… Csak ez maradt kifosztott szívünkben De ettől vagyunk gazdagok mégis, E három szótól igazán…!

24

Szolnoki Csanya Zsolt

Éjjel Fekete hold bolyong az éjfél tornyain, az éj falán vöröslő árny, angyalvér csordul izzó hajlatán sóhajok fodrain tűzszárnyú lepke száll. Álmok szalagján ballag az éjszaka, tüzek lombjait issza, tündércipőben járnak a fák karjukon csillagot ringat a pirkadat.

KÖZÖS K ÖZÖS Ú ÚT T

Jó a jó A vándor dala ne nézz ne nézz soha hátra ha elindultál a világba s szomorúság könnye bánja a szemed ne nézz ne nézz soha hátra hajtsd le a fejed hogy Isten se lássa a legördülő könnyeket…

Jó a jó és jó a szép, jó a csend, az álmodás, de veled lenni alva vagy ébren többet ér, mint bármi más. Csodálva benned a végtelen rendet, lelkedben a templomi csendet hol az áhítat malasztja bánatod kőbe faragja. Prométheusz szárnya csattogását én is csak hallgatom, mert nincs jobb ebben a földi létben, mint a csönd és a nyugalom.

Szkölés Híg agyvelők eszméi körülsáncolták üszkös világunkat, törvényt alkottak törvénytelenül, jogot adtak a halálnak, hogy bűzös hektikák sípját fújja. Vörös jelző áll még a cigány fokon. A semmiség kútjából iszunk szomjúságot, agyag szemeink lopják a fényt, vak lámpásainknak nincs világa, alszanak mint izzó nap alatt a csillagok agyunkban rohadnak gondolataink. Megcsúfolt fajaként a büszkeségnek, hallgatom, hogy szűköl körülöttem a csend.

KÖZÖS K ÖZÖS ÚT

25

DR. PAPP JÁNOS ROVATA

E-könyv mai fiatal és felnövő generációk olvasási szokásainak kialakulásában komoly szerepet játszanak a gazdasági és társadalmi életben történő változások. Az Y és főleg a Z generáció már egy olyan online kommunikációs közegbe született bele, ahol a könyveknek teljesen más szerepe van, mint volt korábban. A fiatalabb korosztályok számára a tanulási, ismeretszerzési és megismerési folyamatban az internet jelentős, emellett pedig az újabb, modernebb technológiákhoz való már magától értetődő kapcsolatuk révén a könyvekhez való viszonyuk átalakulóban van. Az eNET a 18 év feletti rendszeresen internetező lakosság körében elvégzett 2014. januári kutatásában megvizsgálta, hogy az elmúlt öt év során hogyan alakultak az olvasási szokások. A többség, mintegy 57% saját bevallása szerint kevesebbet olvas most, mint tette azt öt évvel ezelőtt. A felnőtt internetezők 16%-a mostanában inkább rövidebb terjedelmű szövegeket olvas, mintsem könyveket, ami feltehetően leginkább a számítógép- és az internethasználat elterjedésének, valamint az emiatt végbemenő információ-fogyasztási szokások megváltozásának köszön-

A

26

hető. 15% azoknak az aránya, akik most olvasnak többet. 23%-nál az e-könyvek könnyű hozzáférhetősége volt ebben a döntő tényező. Az e-könyvek könnyű hozzáférhetősége lehet az egyik kulcstényező az olvasási szokások pozitív változásában.

Már hazánkban is jelentős az a réteg, amelynek tagjai szoktak e-könyvet olvasni (39%). Egyelőre azonban még kisebbségben vannak azok (csupán a felnőtt internetezők 5%-a), akik hajlandóak fizetni is az elektronikus tartalomért. A legtöbben (54%) az e-könyvek előnyeként a kis helyigényt hozták fel, de számos egyéb érv is felmerült mellettük: könynyen és gyorsan hozzáférhetőek (49%), nagyítható a tartalmuk (42%), nem használódnak el (37%) és környezetkímélők (36%). A pozitívumok mellett azonban a 18 év feletti rendszeresen internetezők 44%-a még kötődést mutat a Gutenberg-galaxishoz, ők az e-könyveknél hiányolják azt az illatot, azt a fogást, amit egy hagyományos könyv kézbe vételekor tapasztalunk. Mindeközben

minden ötödik válaszadó túl kicsinek érzi a magyar nyelvű e-könyv kínálatot. Az eNET a kutatás során megvizsgálta, hogy az ártól eltekintve a vásárlás során ugyanannak a könyvnek a nyomtatott könyv, a hangoskönyv vagy inkább az e-könyv változatát választanák-e az emberek, ha szabadon választhatnának ezek közül. A többség, mintegy 80% nyomtatott könyvet vásárolna, 13% virtuális kosarába e-könyv kerülne, 5% pedig hangoskönyvet választana, míg 2% egyiket sem venné meg. Ehhez képest valamivel árnyaltabb az eredmény, ha barátok, rokonok megajándékozásáról van szó. Ugyan 31% nem ajándékozna e-könyvet, mégpedig többnyire azért, mert inkább nyomtatott könyvet vásárolna, vagy mert drágállja az elektronikus verziót, 33% jelezte, hogy ugyan még nem volt rá példa, de nem zárkózik el az e-könyv ajándékozásától. Egy kisebb csoportnál (6%) pedig már elő is fordult, hogy digitális könyvvel lepte meg barátait, rokonait. A hazai lakosság e-könyv iránti árérzékenységét jelzi, hogy minden negyedik e-könyvet vásárló maximum a hagyományos könyv árának 50%-át fizetné ki az elektronikus verzióért.

KÖZÖS ÚT

Hazánkban az e-könyv olvasása és a kifejezetten e-könyv olvasására szánt eszköz (e-könyvolvasó) megléte nem feltétlenül jár együtt. Az eNET kutatásából kiderül, hogy a 18 év feletti rendszeresen internetező lakosságon belül az e-könyveket olvasók mindössze 11%-a említette, hogy e-könyvolvasót használ e célra, 23% tabletet, 28% okostelefont, 38% hordozható számítógépet, 46% pedig az asztali számítógépet nevezte meg. Az e-könyv olvasás további elterjedéséhez vezetne, ha minél többeknek lenne e-könyvolvasója, de egyelőre hazánkban az a tendencia figyelhető meg, hogy a rendszeresen internetező felnőttek próbálnak inkább több funkcióra is alkalmas eszközt vásárolni, amely adott esetben alkalmas e-könyv olvasására is. Az eNET kutatása alapján látható, hogy az e-könyveknek számos, a lakosság számára is érzékelhető és vitathatatlan előnye van, ugyanakkor a szélesebb körű elterjedéséhez ezeknél többre van szükség. A magyar nyelvű tartalmat kínáló e-könyvek piacával nem elégedettek maradéktalanul az olvasók. A piaci szereplők számára ez egyben lehetőséget is jelent, mivel további tartalmak iránt is mutatkozna igény. Forrás: Dr. Rodé Magdolna – Gaál Bátor Richárd Digitális világunk ma és holnap Sajtó revü 2013-2014.. 123-124. pp.

KÖZÖS ÚT

Mózsi Ferenc

Boldogság... „üres szemek üres kezek boldogtalan üzenetek” vannak kik halállal fenyegetnek ne kövessük őket hiába kecsegtetnek üdvvel könnyű feltámadással ne kövessük őket ki boldog és kiegyensúlyozott azt nem ingatja meg semmi sem könnyű sem nehéz ígéret biztos lábbal és mindenre nyitott lélekkel áll a földön és megértő jámborsággal legyezgeti magát túlreklámozott túlvilág korcsmennyország sánta siker fél egészség fél gazdagság fél-elem utolsó kence avagy annak felismerése amiért érdemes félelem nélkül élni...

Szolnoki Csanya Zsolt rajza

27

Zsoltárok könyve 40. 2.

3.

4.

5.

6.

Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette léptemet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne. Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.

Kovács József Hontalan

Karácsonykor

Dal

Gilyi

patyolatos havaktól a fenyők roskadoznak a királyok betlehembe titkos úton bandukolnak

Felettem az ég sosem volt kék füst takarta mindíg a napot. felettem nem ragyogott csillag: apám temető mellett lakott.

Pe mande nas vuneto o cheri: thuv sharavlas anglamaa Kham. Pe mande chi assalas o cherhaj: pashaj murmunca beshlas muro dad.

zsiványok csúf lábnyoma szűz hó gyolcsát bemocskolja a patyolat-erdőt fölverik a szörnyű rontást elrendelik

Előttem nem volt taposott út: minden lépés első, az enyém. Előttem nem a rétek zöldek a rét vagyok, a gazdag televény.

Angla mande nas avri phirdo drom sakko angluno paso muroj. Angla mande chi zelenyol rito o rito som, a barvata gunoj.

Imát a varjaktól tanultam, anyám mindíg bús nótát dúdolt. Füstkárpitból, anyám bús dalával, a világ elém így rúgtatott

Svunto gilyi chokendar sittyilom, muri dej sas rutyi gilyaki. Andal thuva, la dake gilyanca e luma anglama xuttyadas.

Előttem nem nyílnak virágok, kutyatej virult az udvaron. Önmagamat, a magam zugában, a világhoz csak most szoktatom.

Angla mande nas luludya parne zhuklengo thud phutrelas patrin Me man, kathe, ande muro kolco, karing a luma sittyaravav.

Felettem az ég sosem volt kék, füst takarta mindig a napot. Felettem nem ragyogott csillag, de a temető mellől elballagok.

Pe mande nas vaneto a cheri, thuv sharavlas anglama o Kham Pe mande chi assalas o cherhaj, ba pasha e murmunca man ingrav.

karácsonykor pille havak a kisded köré lehullanak apró láb és csöpp kéz előtt sűrű sövényként ringnak ottan ringnak ottan őelőtte messze döng a gazok lépte háza csupa ezüst tajték döggé lesznek heródesék

Desider Banga

O ivend

Rácz Lajos

Avel ivend silorro, Kaj tut thoves, ciriklorro? Nasaw and-o kastorro, oda hi mro kherorro. Avel Ivend silorro, Kaj tut thoves ciriklorro? Salina and-e

burrorra, tatárav mre pororra. 28

Choli Daróczi József

Öröm

F. Tóth Zsuzsa rajza

KÖZÖS ÚT

S jött a hegyről lefelé az örömmondó, a békesség üzenete fénylett homlokán, s mi ujjongva vártuk, hogy megnyissa száját. – Beszéde olyan volt, mint vizek zúgása: – szántotta, egyre csak szántotta szívünket s belevetette az öröm magvait… Nevetésünket ráterítettük a rétre – velünk kacagtak a virágok…

KÖZÖS ÚT

A tövisek eldobták tüskéiket… dalolni kezdett a bogáncs, s a kóró felhúzta legszebbik ruháját. Szélesre tárultak a szívek ajtajai – asztalt terített a szeretet, s feltálalta kincseit. S a hétágú gyertyatartóban világítottak az igazság gyertyái… Kenyeret törtünk és bort ittunk -, s az örömtől fény lett az arcunk…

29

Handó Péter

Szurdokban tüzelért eggel óta savanyú szél fújt a hegyek felől, aztán dél felé elkezdett pilinkélni a hó, lucskossá téve az éppen csak fagyos föld felszínét. János, mint minden nap az indiánnyár elmúlta óta, fejszével a kezében kiment az erdőbe, hogy tüzelőt gyűjtsön a masinájába. Jól tudta, tilosban jár, keményen büntethetik, ha tetten érik, de különösebben nem félt attól, vele mit tesznek. Egyedül a baltájáért aggódott, mert ha azt lefoglalják, nem bír miből másikat venni a helyére. Szerszám nélkül meg mit sem ér az ember. Gyorsan és minden zajra figyelve dolgozott annak a kidöntött fának a vastagján, amelynek a törzsét az előző nap cipelte haza vállra vetve. Ugyan még a felét sem fűtötte el annak, viszont már érezte az ízületein a kertek alatt sunnyogó telet. Tudta, hogyha a fagy és a csikorgó hó hamarosan megkaparintja a hegyoldalt, hetekig az Isten sem vetemedik arra, hogy fölmásszon az előző években hátrahagyott szilánkos csonkok között. Ilyenkor könnyen kiszalad a talaj a láb alól, s magatehetetlen szánkázik a test, míg valamin föl nem akad vagy el nem éri a szurdok fenekét. Akkor érdemes fölkapaszkodni a parton, ha bele lehet vágni a bakancssarkot az avarral keve-

R

30

redő földbe, van egy kis padka, amelyen biztonságban állhat a baltasuhintások közben. Itt a saját biztonságán túl mással nem kell törődnie, hiszen a kivágott fa úgyis a szurdokban bevárja, míg utána ereszkedik. Favágás közben időnként megköpködte a tenyerét, hogy a kérges bőrhöz jobban tapadjon a fényesre kopott nyél. Ilyenkor az égre is föltekintett egy-egy pillanatra, tovább mélyül-e a színe. Megszokásból mindanynyiszor megcsóválta a fejét: – Hamar jöttél. Túl hamar – aztán ismét sújtott. A szurdok, amit a víz mosott és tisztított meg az esők vagy a tavaszi olvadások idején, biztonságot jelentőn fogta közre. Rajta kívül nemigen akart erre senki se járni – veszélyesnek tartották. Az erdész is csak távolról fülelte ütemes kopácsolásait, ha valamelyik fölé magasodó bércre fölkapaszkodott a terepjáróval is bejárható oldal felől. Aztán, amikor úgy hozta a kedve, bevárta a szurdok végénél, hogy elbeszélgessen a fejével. Mert mi maradna az erdőből, ha mindenki hasonlóképp bánna vele? Semmi. Ám, ezt tudva is, aranyból van az ő szíve, mert nem bünteti Jánost, csak figyelmezteti, hogy legközelebb magával hozza a csendőrt. Jobb, ha fölhagy az illegális fakitermeléssel!

Mindketten tudták, a szó elszáll, az erdő meg nem marad lábon ezen az istenverte részen sem. A helyébe se igen akar majd telepíteni újat senki. Tulajdonosa már akkor lemondott róla, amikor a kárpótlási jegyért vásárolt területet fölmérni kiszállt a helyszínre. Csak vakarta a füle tövét, bemerészkedve egy kicsit a szurdok bejáratán. S ugyanezt tette, miközben körbevezették a frissen szerzett erdeje bérci peremén. – Azt hiszem, vettem egy őserdőnek valót – ironizált, aztán kifizette az erdészt az idegenvezetésért, és soha többé nem jött a környékre se. János két lábszár vastagságú ágat gallyazott le. Ezek egyenként megvoltak négy méteresek is. Előbb az egyik végét vette fel a rosszabbik vállára, aztán a másikét. Az utóbbinál voltak olyan pillanatok, amikor már a lemondást fontolgatta, mert az előbbi sehogy sem akart a vállgödrében maradni, mindannyiszor megindult onnan kifelé, ha próbált a bal kezével rásegíteni a jobb emelésére. A vállrándítás ugyan újra és újra visszalökte a fát, de ilyenkor mindig belenyalt a kéreg a nyakába. Végül csak fölkínlódta a másodikat is. Ekkorra azonban már erősen szuszogott és remegett az ina.

KÖZÖS ÚT

– A fene enné meg, még el sem indultam, s már pihennem kellene – dünnyögött az orra alatt. – Húzom, míg bírom, aztán az egyikért visszajövök. A fát a kétoldalt fogott baltával szorította le. Lassan lépdelt. A szurdok homokkő talapzatán fehér hártyát képezett a hó. Habár a bakancsa kopott talpa a megroppantott rétegen duplájára csúsztatta majd minden lábnyomát, valahogy mégis talpon maradt, s egyre lejjebb ereszkedett a völgyet behálózó falu irányába. A sűrűsödő hópelyhek között alig látott előre. Pedig ahogy a maradék fa is ledobta lombkoronáját, tiszta időben egészen messze, a Kárpátok kékellő bérceinek vonulatáig is elláthatott. Ilyenkor képzeletében sorra hódította meg a távoli csúcsokat. Ilyenkor a terhéről is megfeledkezett, s pár centivel magasabbra húzta ki magát. Soha nem vallotta be, de ezért a látványért vállalta a kockázatot, mert egyébként könynyebb és könnyebben elérhető terepet is választhatott volna, olyat, ahová a sorstársai járnak. Neki azonban a magányon túl ezek a pillanatok is kellettek. Ha nem is valóságosan, de egy röpke percre mássá válhatott. Nem gondolt nyomorúságára, ami egyébként szinte folyamatosan foglalkoztatta, megmételyezte napjait. Föloldódott a világban, vele egylényegűvé

KÖZÖS ÚT

vált. Ezúttal azonban nem tárult ki előtte a horizont és nem indult be a fantáziája. Viszont foglalkoztatni kezdte gyomra korgása, amit általában a vércukorszint leesése követett. Rövid ideig tartott ugyan ez, ám az eszméletvesztés-közeli szédüléstől le kellett ülnie, ha nem akart elvágódni. Remegés és hideg verejték öntötte el egy

F. Tóth Zsuzsa rajza

rövid időre. A rosszullét első jeleire régebben bekapott egy cukorkát, s ezáltal a roham alig tudott rajta erőt venni. Mióta azonban ezt sem engedte meg a pénztárcája, magatehetetlen kivárta az elmúltát. A hazaút feléig jutott, amikor azt érezte, nem bírja tovább. A baltát, amit a nyele végénél és a nyakánál fogott egyik-egyik kezével, egy kicsit előre és félre lendítette. Tudta, a fákat nem

képes szépen leereszteni, mert ha egy csöppet is rogyasztja a térdét, belenyomja a súly a földbe. És külön-külön se taszíthatja le a vállára nehezedőt. Megpróbálta hát két irányba szétlökni a fogott végeket, s azon minutumban előre ugrani, hogy a kemény homokkőtalajról visszapattanó el ne találja a lába szárát vagy a bokáját. De nem volt elég fürge. Érezte, ahogy a bal vádlijára csapódik valamelyik fa baltázott vége, amitől berogyott a lába és térdre zuhant, majd arccal előre. Az utolsó pillanatban maga elé lecsapta a karjait. A friss hóréteg alig fogott föl valamit az eséséből, csak a hangján tompított. A zsibbadt fájdalomtól bent rekedt a tüdejében a levegő egy pillanatra. Furcsa melegség öntötte el. – Élek még? – motyogta. Megpróbálta a kezeit úgy fordítani, hogy föltápászkodhasson. Jobbja tehetetlenül és megcsavarodva hevert. Oldalára fordult és behúzta anynyira a lábait, hogy ballal föllökdöshesse magát ülő helyzetbe. Remegett. Bal lábán végighasítva és véresen lógott a nadrágja szára, jobb karja vállban kifordult a helyéről. Nem először tette ezt. Jó erősen meg kéne markolnia valamit és helyrerántani egy határozott mozdulattal, míg a hirtelen megnövekedett adrenalinszint valamennyire közömbösíti a fájdalmat. Igyekezett a földön heverő fát elérni, abba kapasz-

31

kodni és lábbal megtámaszkodni benne. Hátravetett testét nem tudta megtartani a kezével. Miközben elrúgta a fát, neki a másiknak, felsőteste földre hanyatlott. Baljával megtapogatta a vállát. A felkarcsont és a kulcscsont között puha húst érzékelt a kabáton keresztül. – Még csak ez hiányzott – fakadt ki keserűen. Mióta utolsó munkahelyét is elvesztette, csak úgy volt a világban. Segélyben nem részesült, így társadalombiztosítása sem élt már. A bajait maga orvosolta, nehogy visszamenőlegesen bevasalják rajta a be nem fizetett összeget. Itta a határban szedett gyógynövények főzetét, vagy borogatott velük, amikor a zúzódásai túl

ronda színre váltottak. Most ennél többre szorul, ezt sejtette. A pillanatnyi stressz lassan kiment belőle, lüktetett a teste, a bal lába alatti hó helyén vöröslő tócsa gyűlt. Két mély szántás éktelenkedett a húsában. Itt-ott forgácsdarabok álltak belőle elő. A nadrágszár szakadását fél kézzel igyekezett növelni, hogy közvetlenül a térd alatt valahogy elkösse vele a vérkeringését. Zsebéből a bicskáját is előkotorta, fogával nyitotta ki, mert a jobbja egyre tehetetlenebbül lógott. Elölről is behasította a szárat, így valamiféle kötést formálhatott belőle, amit össze lehetett görcsölni. Valahogy a masliig el is jutott, de szorítókötéssé húzni nem tudta egy kézzel. Fölhúzta

a lábát és a fogai közé szorította a szövet egyik ágát. – Milyen jó, hogy a horpadt hasam ez is megengedi – vigyorgott fanyarul saját tehetetlenségén is, miután alábbhagyott a vádlija vérzése. Erősen megmarkolta a hó alól előkotort balta rideg fokát és fölnyomakodott álló helyzetbe. – Sok jó szolgálat után fokosnak is megteszi – s lépett néhányat a völgy felé. Fél szemmel visszapillantott a két földön heverő, havasodó fára. – Egy ideig ti már itt maradtok. Ez van – mondta közömbösen, mint akinek már minden mindegy. Előrenézett, menetirányt. Jobb lábával véres csíkot húzva megindult, hogy hazatérjen.

Dsida Jen

Csend van

Pacha si

Egy dal ma újra elszökött. Lábainál ültem valakinek gitárral a kezemben s szívemben ezeregy éjszakával.

Jek gilyi adyes pale geli Kaj lake punre beshlom varikaske lavutasa ando vas ande muro jilo mili jek ratyasa

Egy dal ma újra elszökött. A gitár panaszosan bongott, a tölgyfák suhogtak a szélben s én néma maradtam.

Jek gilyi adyes pale geli. Muri lavuta brigasa basola, e plopura izdranas ande balval haj me muto asshilom

Most csönd van. mérhetetlen éj, a királynő pihegve alszik. És úgy félek, hogy visszatér a dal és fölriasztja őt.

Akanak pacha si, bari ratyi e krajisica phurdines sovel. Haj kade darav, ke palpale avel e gilyi haj opre ushtyavel la. (Boldasles Ifj. Rostás-Farkas György)

32

KÖZÖS ÚT

O bakro thaj o buzno A bakkecske és a kos rajilas jokhar ekh’ phuro gazho thaj jekh lt egyszer egy öregember meg egy öregaszphuri gajzhi. Sasle jek buzni thaj jek szony. Volt egy bakkecskéjük meg egy kobakro. O buzno thaj o bakro lashe amala sas, suk. A bakkecske meg a kos jó barátságban voltak: kaj o buzno zhalas vi o bakro zalas pala leste. ahova a bakkecske ment, oda ment a kos is. Ha Kana o buzno ande bar zhalsa sax te chorel, a bakkecske a veteményeskertbe ment káposztát o bakro pala leste zhalas. Vaj kana ande lulu- lopni, a kos követte. Ha pedig a virágoskertbe füdyengi bar zhalas char te xal, obakro vi khote vet legelni, a kos oda is utána ment. pala leste gelas – Azt mondom én neked, asszony – szólt az – Kodo phenav tuke romnye- vorbil a gazho ember a feleségéhez –, hajtsuk el a háztól ezt a kaj peski romnyi-nasavas kathar o kher kadale kecskét meg a kost, mert sem a veteményeskert, buznos thaj bakres, ke chi bar, chi luludyengi sem a virágoskert nem marad meg tőlük. bar chi asul lendar. – Hordjátok el magatokat, ne lássalak benne– Phiraventume kathar, tena dikhavtume teket többé az udvaromon! – kiáltott a gazda a két ande muri avlin! –cipisardas o gazda peduj jó barátra. amala. Amint a bakkecsO buzno thaj ke meg a kos meghalbakro kado sar lották ezt, tarisznyát ashunde, traszvarrtak maguknak, ta sudine penge és elindultak világgá. thaj gelinetar luMennek, menmake. nek, mendegélnek, Zhan, zhan, hát egyszer csak egy zhan penge, haj farkas koponyát tajokharsa jek rulálnak a mező közevesko kokalano pén. A kos erős volt, shero rakhline, pe de igen félénk, a bakmajako maskar. O kecske viszont bátor, bakro zuralo sas, de igen gyenge. ba daralas, o buz– Emeld fel a farFlamann Ildikó kerámiaképe no tromano sas, kas koponyát, kos ba slabo sas. barátom, te vagy az _ Vazde opre le ruvesko kokalano shero, erősebb – szólt a bakkecske. muro bakrano amal, tus an o maj zuralo- phe– Vedd fel inkább te, te vagy a bátrabb! nel o buzno. Addig vitatkoztak, amíg aztán közös erővel fel – Le opre tu, thu maj tromaslo san! nem emelték, és bedobták a tarisznyába. Zhikaj xanaspe, thaj khetane zorasa opre Tovább mennek, mendegélnek, hát látják: tűz vasdine o ruvano shero, thaj ande shudine lángol az egyik mezőn. ande trasta. – Menjünk mi is oda, ott töltjük az éjszakát, Zhan penge majdur thaj dikhen hoj jag pha- hogy a farkasok fel ne faljanak. bol pe jekh mal. Odamennek a tűzhöz. A tűz körül három farkas – Zhas khote vi ame ratyaras khote hoj tena ült, kását főztek. xaname le ruva. Khote zhan kaj jag. Kaj jag trin Mit tehetett a két jó barát, jó estét kívánt a farruv besen thaj kasa kiravenas. kasoknak.

T

KÖZÖS ÚT

É

33

So shaj kerdas le duj amala, lashi ratyi dine le ruven. – Lashi ratyi! -loshajline le ruva. – Inke chi kirilas amari kasa, ba aba mas avla pasha les anda tumende! Darajlas o buzno, thaj vi o bakro zurales darajlas. Buznoske ande leski godyi avilas o ruvano kokaláno shero. – Muro bakrano amal, le feri angle kodo ruvesko kokalano shero! – o bakro ande azbadas ande traszta, thaj avri las o kokalano shero. – Na kado! ba o majbaro! -phenel o buzno. O bakro avri cirdel pale isto kodo. – Si khote inke majbaro, kodo de khate! Darajle le ruva, thaj pe kodo phagrenas pengi godyi hoj sar shaj nashenestar khatar: Ke kadala kacave animalura-j, hoj lengo shero len, dikh feri sa cirden angle andal trasta le ruvane kokalane shere! – Phenel o jekh ruv: kade dikhav hoj shukare khetane avilam kaj ratyako xaben, e kasa shukares kirol, ba opre trubulas te shoravles inke ekh’ cerra pajesa. Thaj xutyildaspe, thaj vi nasheles. Thaj gindinas ande peste: Peren tele ando poklo, sa khetane! le duj ruva zhukaren palpale penge amales, ba vi von gindinpe hoj sar zhanenes te pizdenpe khatar. – Gelestar kodo gezen-guzo, thaj hajkam tele beshlas varekaj, thaj naj khanchi sosa e kas opre te shora! Phagav ekh grandya, thaj palpale nashavavles. Tyidelas peske punre, tha majbut palpale chi avilas. O trito ruv beshelas khot bara darasa. – Pala lende zhav thaj dikhav hoj so si lenca! Aba vi nashelas, loshalas hoj sar naslastar. Atunchi kodo phenel o buzno le bakreske: No amala pe jek-duj xas kadi kasa, thaj vi ame tyidas sigo amare punre! Sigi xaline thaj pulaj nashlinetar. O angluno ruv sa gindispe: Haj naj lazhavo hoj trin ruveske te darajvel katar ekh’ buznostar thaj ekh’ bakrestar? –Zhas feri palpale thaj xasle!

34

– Jó estét, jó estét! – örültek meg a farkasok. – Még nem fő a kásánk, de most már hús is lesz hozzá belőletek! Megijedt a bakkecske, a kos is igen megrémült. Eszébe jut a bakkecskének a farkaskoponya. – Vedd csak elő, kos barátom, azt a farkaskoponyát! A kos benyúlt a tarisznyába, és kivette a koponyát. – Nem ezt, hanem a nagyobbikat! – mondja a bakkecske. A bárány megint kihúzza ugyanazt. – Van ott még nagyobb is, azt add ide! Megrémültek a farkasok, azon kezdték törni a fejüket, hogyan szökhetnének meg innen: „Mert ez olyan két jószág, hogy a fejünket veszi, lám csak, egyre- másra húzzák elő a tarisznyából a farkaskoponyákat!” Megszólal az egyik farkas: – Úgy látom, nagyszerű társaságunk lesz a vacsorához, a kása is szépen fő már, de fel kellene még önteni egy kis vízzel. Elszaladok vízért a kútra. Azzal fogta magát, és mát szaladt is. Közben gondolja magában: ,,Süllyedjen a pokol fenekére a társaságotok!” Várja a másik két farkas, mikor tér vissza a társuk, de közben ők is azon gondolkoznak, miként illanhatnának el innen. – Elment az a gézengúz, aztán bizonyára leült valahol, a kását meg nincs mivel felönteni. Török egy vesszőt, megyek, visszakergetem. Ezzel szedte is a lábát, többé vissza se tért. A harmadik farkas tovább üldögélt nagy rémülten. – Utánuk megyek már, megnézem, mi történt velük! Már szaladt is, örült, hogy elmenekülhet. Ekkor azt mondja a bakkecske a kosnak: – Na, komám, most már kapjuk be egykettőre ezt a kását, aztán szedjük mi is a lábunkat! Hamarosan bekapkodták, aztán, uccu, neki, vesd el magad! Az első farkas ezalatt így gondolkodott: ,,Hát nem szégyen három farkasnak megijedni egy bakkecskétől meg egy kostól? Menjünk csak vissza, faljuk fel a bitangokat!”

KÖZÖS ÚT

Pe soste palpale geline le ruva, aba le duj amala, avri susarde e keldera, nashlinetar thaj opre geline pekh dzsindzsonin. Pagen pengo shero le ruva hoj kaj saj rakhenas o buznos, thaj e bakres. Zhanas ande lengi vurma, thaj rakhlinele pe dzsindsolin. O tromaslo buzno golo opre geles pe dzsindzsin, o bakrom aj tele ashilas – Tu san o maj phuro- phenel le duj terne ruva e phureske-tu phen sar te anasle tele khotar Opremosa pashilas o phuro ruv thaj kezdisardas te vrazhlisarel. O bakro izrades beshelas pe grangin, ba annde dar tele pelas, thaj po ruv pelas. O tromaslo buzno na but gindisardaspe cipisardaspe. – Annferi opre kodole phure ruves maj me maroles!! Opre xutyile le ruva pekado thaj nashlinetar hoj vi odrom prahaslo kerdyilas pala lende. O buzno tele avilas po kopachi, gelinetar pel mal, thaj kerdine penge jek koliba, thaj vi adyes khote trjin tena chi muline. (Boldasles: Hováthné, Bihari Ilona)

Mire a farkasok visszatértek, a két jó barát már kiürítette az üstöt, kereket oldott, és felmászott egy magas tölgyfára. Törik a fejüket a farkasok, hol találhatnák meg a bakkecskét meg a kost. Elindultak a nyomukban, és megtalálták őket a tölgyfán. A bátor bakkecske felmászott egészen a tölgyfa tetejére, a kos pedig, mivel félénkebb volt, lejjebb maradt. – Te vagy az idősebb – mondja a két fiatalabb farkas az öregnek –, te mondd meg, hogyan hozzuk le onnan az ebadtákat. Hanyatt feküdt az öreg farkas a fa alatt, és elkezdett varázsolni. A kos remegve ült az ágon, de félelmében elvesztette egyensúlyát, és ráesett a farkasra. A bátor bakkecske nem sokáig gondolkozott, elkiáltotta magát: – Hozd csak fel ide azt az öreg farkast, majd én ellátom a baját! Felpattantak erre a farkasok, nekiiramodtak, hogy csak úgy porzott utánuk az út. A bakkecske is lemászott a nagy fáról, elmentek a mezőre, kalibát építettek, és még ma is ott élnek, ha meg nem haltak. (Cigány népmese)

Gyurkovics Tibor

Folyóvíz

Palyi

Hátán hurcolt, mint a medve, meggörbedve, meggebedve, azt dúdolta – énekelte: sok lányomat által viszem ezen a csúfságos vízen, akármilyen mély a medre.

Po dumo ingrelma, sar rish, vi bangores, vi pharores, kodi phenlas – gilyabindo: mure shejan perdal ingro pe kodo palyi zhungalo, ba zhanav e xar si milno. (Boldasles: Ifj. Rostás Farkas György)

KÖZÖS ÚT

35

Gyurkovics Tibor

Muri dej andej bar

József Attila

Figura

Istenem

Devlale

Testem verve vasszögekkel, csüngök egyre künn a fán, vékony, lanka pléh vagyok csak, csavargó sem áll alám. Szenvedésem, mint a gyémánt, késő éjjel is ragyog, én eleget irgalmaztam, ti is irgalmazzatok. A csontom megtöretik, ölnek kicsik és nagyok, megfeszítettek, pedig mégcsak Isten sem vagyok.

Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítnék kiabálni néked.

Angla butya sharavavtu, Devlale, me zurales kamavtu Cipisari tavlas tyi butyi me zhutijas tuke te cipi.

Hogyha meg szántóvető lennél, segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném, és szépen, okosan vezetném.

Butyi phuvasa te keresas me vi atunchi tut zhutijas. Vi tye grasten kamos len shukares, godyasa ingros.

Vagy inkább ekeszarvat fogva, szántanék én is a nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan, a vasat még mélyebbre nyomjam.

Sar phuvasa buty keresa zhos vi me ande tyi vurma. Dikhostu, sar kothe sar o sastri pizdes maj andre.

Próba

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat, én zavarnám a fele varjat. S bármi efféle volna munkád, velem azt soha meg nem unnád.

Jageri te avesas, ke sama te les, me nashavos gulumbon kalen. Shaj avlastu butyi sakofalo, Manca chi rucisas kodo.

Ha nevetnél, én is örülnék, vacsora után melléd ülnék, pipámat egy kicsit elkérnéd s én hosszan, mindent elbeszélnék.

Te assasas, vi me losshos, pala xamasko pasha tu beshos, muri lyuvava jek cerra mangesas sar me lungones, sa feri vorbijas.

(Anyám a kertben) Pe muri dej uzho jiv perel, pashjol ande jivendeski bar, feri pashjol sar o shalin, perdal na ushtyaven la. Avri putrav o vudar kircil o jiv angla la, sar ando jiv pashjola mura da pushke dine la pizdav o vudar, muri dej pashjol angla ma, pe lake bal uzho jiv perel, perdal na ushtyaven la. Avri kamav te zhav anda cini kinda kathe pashjol muri dej punrendar sar sovel. Inke jokhar avri andej bar ando shukar uzho jiv! Angla vudar pashjol muri dej aba but bersh. Pe lake bal uzho jiv perel pashjol muri dej andej bar, khamesko shalin. Perdal na ushtyaven la. (Boldasles: Ifj. Rostás Farkas György)

36

Jézus próbakő. Jézusra mindenkinek választ kell adnia. Az üveges váróteremben állva erre felel az utazó, a pap, a bandita. Jézus próbakő. Nagy, csillogó teher, amit elvisz az ember, vagy nem visz el. Megkettőzött bizonytalanság, emberszabású ábra, felirat a szeretetről s a zsidók királya. Jézus olyan, amilyen. Nincs vele senki, de a randevún el kell hallgatni őt, vagy az arcát meg kell figyelni. Jézus olyan, mint egy kereszt. Két karja ki van tárva s átmetszi egy függőleges.

KÖZÖS ÚT

(Boldasles:Ifj. Rostás Farkas György)

Tóth Árpád

Ott kint a télnek bús haragja… Ott kint a télnek bús haragja Fagyosan zordul, dúlva-dúl, A lombjavesztett fákon által A vihar zúg, süvölt vadul.

KÖZÖS ÚT

Elhervadt a mezők virága, A puszta fának lombja sincs, – De szívemben mosolygó hála Nyíló virága drága kincs. –

Szívem virágit nyújtom át itt, S kívánom szívből igazán: Az Isten éltesse sokáig Az én jó, kedves jó Apám!

37

Kiskunlacházától Bergen-Belsenig

dött keresztül, nagyanyámat

testertől, hogy ez a részleg az

fiak – vegyes hada és sorfalat

pedig a másik oldalra lódítot-

SS katonák nyilvánosháza, és

álltak a két szemben lévő ba-

Acélné (Kelemen) Weitzenfeld Éva visszaemlékezése

ta. Szegény nagymama a kezé-

a „hajasbabák” háromhavonta

rakk között. így kellett egyen-

ben fogta a kis koffert, amely-

cserélődnek. A régiek mennek

ként, feltett kézzel, meztelenül

(Részletek)

ben a papám inzulinjai voltak,

a gázba, az újakat pedig „érke-

elvonulni Mengele és még sok-

és ahogy átlökte őt Mengele a

zéskor” válogatják.

sok szempár előtt, és aki nem

…Egy hét múlva beálltak a

nokat összeszedte és távozott.

még nem tudtuk, hogy Ausch-

másik oldalra, az volt a legna-

(…)

tetszett, elvitték. Ezután nem-

marhavagonok a tábor mellé.

Vajon mit keresett a ruhakefé-

witzban vagyunk. A vagonokat

gyobb gondja, hogy mi legyen

Válogatás volt több is. Ek-

sokára újra válogatás volt, ezút-

Hetven embert zsúfoltak egy

ben? A második ajtónyitásnál

csíkos ruhás férfiak nyitották

a kis csomaggal. Ez pillanatok

kor általában jött Mengele és

tal „munkára”. Ebbe én is meg

vagonba, azt mondták, dolgoz-

kaptunk friss vizet.

ki és jöttek SS-ek nagy farkas-

alatt zajlott, mert hosszú volt a

még két-három SS. Levetkőzni,

Juci is bekerültünk. Átmasíroz-

ni megyünk. A helybeli pé-

kutyákkal. Azt mondták,

sor, sietni kellett. A három nap

feltartott kezekkel elvonulni.

tattak bennünket az A-lágerba.

kek megrakták a vagono-

a férfiak és a nők is állja-

alatt nemigen ettünk, a ma-

Aki nem tetszett, bezárták a

Itt téglabarakkok voltak, ablak-

kat kenyérrel és kaptunk

nak külön sorba: a cso-

mám magához vett egy darab

Blockälteste szobájába és innen

kal. Először fürdőbe tereltek.

két vödör ivóvizet is. Bor-

magok maradjanak a va-

kenyeret, ami épségben maradt

vitték ki a teherautóra, amely

Ott mindenki, szokás szerint,

zasztó meleg volt a zsúfolt

gonban, este találkoznak

és egy üveg baracklekvárt, azt

elszállította őket. Egy újpesti

levetette a ruháit és ekkor volt

vagonban, mindenki any-

a családok és mindenki

kezdtük el majszolni az úton.

lánnyal, Weisz Juci volt a neve,

először „szerencsém” doktor

nyi ruhát vett le, amennyi

megkapja a holmiját, de

A szögesdrót kerítések mögött

nagyon jó barátságba kerültem.

Kleinhez, a másik hóhér orvos-

csak lehetséges volt. Már

először fürödni megyünk.

hosszú, ablak nélküli fabarak-

Egy priccsen laktunk. Juci már

hoz. Ő elszakította tőlem Jucit,

kokat láttunk. Néha kinyílt

nagyon sovány volt, dr. Menge-

azóta sem tudom, mi történt

egy-egy ajtó, ahonnan rémes

le be akarta lökni a „szobába” és

vele. Csak annyit tudok, hogy

nem szégyelltem magam a

Mikor német nem volt

férfiak előtt kombinéban.

közvetlen

A vagonokat egy éjszakán

a

elkezdte

külsejű nők a markukkal a szá-

én akaratlanul, de feljajdultam.

a nevét megtaláltam az újpesti

át tolatták előre és hátra,

duruzsolni „Kindern zu

juk felé mutogattak. Én azt hit-

A másik oldalról kaptam egy

mártírok tábláján.

aztán elindultunk. A pa-

die Grossaltern” – Mond-

tem, ezek bolondok, a kopaszra

akkora pofont az Aufseherin-

(…)

pámnak a vagon ajtajánál

ta mint az imamalom, de

nyírt fejükkel. A felnőttek közül

től, hogy megtanultam, mi az,

Egy szép napon – vasárnap

kellett ülni, mert ő volt a

alig mozgott a szája. Arra

többen megértették, hogy ezek

fényes nappal csillagokat látni.

volt és április 15-e – szóltak a

vagonparancsnok. Út köz-

senki sem gondolt, hogy

a nők éhesek és a kenyérdara-

De Mengele megfogta Juci kar-

társaim, hogy itt vannak az an-

ben kétszer nyitották ki a

ezt miért mondja – de ma

bokat bedobálták a drótkeríté-

ját és utánam lódította. Ez nagy

golok. Örülni kellett volna, de

leplombált vagonajtót. Az

már jól tudjuk. A papám

sen keresztül.

csoda volt, mert általában még

már az sem ment. Másnapra

fürdőkhöz

a testvérek sem mertek egymás

mindent elfelejtettem. De mi-

értünk. Itt sorba állítottak

mellé állni, mert ha meglátták,

kor mondták, hogy nyitva van-

ablak be volt drótozva, tilos volt kinézni, de azért

Szentandrássy Csaba rajza

közelünkben,

csíkosruhás

kérdezte is, miért mondja, még kis üveg pálinkát

Nemsokára

a

néha megtettük. így láttuk a

Nagyapám egész úton meg

is csúsztatott a csíkos ruhás

bennünket

beláthattunk

hogy izgulnak egymásért, szin-

nak a raktárak és ennivalóhoz

Kárpátokat, az erdőket. Egy-

sem szólalt és nem is evett.

– lengyel fogoly – zsebébe, de

a fürdő körüli barakkokba,

te biztos volt, hogy elszakítják

lehet jutni, rögtön nekiindul-

szer, mikor állt a vonatunk, egy

Nagyanyám lázas lett és félre-

választ nem kapott. Aki szót

mert ezeknek volt ablakuk és

őket egymástól.

tam. Nem fogtam fel, mit jelent

szembejövő vonatból átszólt

beszélt. Szegény, többször el-

fogadott, esetleg megúszta, de

egy-két helyen nyitva volt az

(…)

az, hogy kimehetek egy másik

egy vasutas, hogy a határ után

mondta: „Nem értitek, hogy itt

aki nem, annak gyerekestől a

ajtó. Ezekben a barakkokban

Október elején „generális

drótkerítés mögé SS és kutya-

még azt a kevés holmit is, ami

nincs levegő, miért nem visztek

bal oldal jutott, illetve Mengele,

selyempaplanos

és

válogatás” volt, ami azt jelentet-

nálunk van, az utolsó zsebken-

ki az udvarra!” Mire megérkez-

aki velünk szemben állt, a jobb-

hajas, szép nőket láttunk. Re-

te, hogy a már megfogyatkozott

Az angol teherautó megállt a

dőig elveszik tőlünk.

tünk, szerencsére nagyanyám

jával küldte el őket a gázba. Dr.

ménykedtem, hogy így leszünk

barakklakókat összeterelték a

barakkunk mögötti „hegynél”.

Egyszer felszállt egy német

jobban lett. Persze hajnalban,

Mengele (később tudtuk meg

mi is elszállásolva. Szerencsére

mi oldalunkra, elrendelték a

A hullákat felrakatták a teher-

tiszt és bicskával szétfeszítette a

mikor kiszálltunk a vagonból,

a nevét) anyámat és engem az

nem így történt, mert később

Block-späret – egy lélek se be,

autóra a rangjuktól megfosz-

ruhakefénket, a pipereszappa-

nem volt hőség sem. Ekkor

„Arbeit macht frei” kapun kül-

tudtuk meg Jolitól, a Blockal-

se ki. Jött az SS-ek – nők és fér-

tott SS-ekkel, és amikor egy-

38

KÖZÖS ÚT

és

ágyakat

KÖZÖS ÚT

kíséret nélkül…

39

egy autó jól fel volt pakolva, az SS-eknek körbe kellett állni a hullákat és a kocsi lépésben

Magyar himnusz Kr. u. 410-bl

Prof. Csermely Péter

ment előttünk. Kikiabáltak az angolok, hogy tehetünk velük, amit akarunk – de mi csak szerettünk volna… Annyit azért megtettünk, hogy németül el-

Urunk, Istenünk, bennünk van országod. előttünk szent neved, törvény akaratod.

Te kezed vezet kísértéseken át, s lefejted rólunk gonosz jármát.

Minden napunk gondját magadon viseled. Bűneinket, mint másnak, nekünk elengeded.

Tiéd a nagyvilág összes hatalma, üdve, mindöröktől kezdve, legyen mindörökre

kántáltuk mindazokat a szép szavakat és mondatokat, amit eddig tőlük hallottunk. … 1946. januárja volt már, és egyszer csak hoztak nekem egy levelet. Éppen csokoládét majszoltam az ágyban, és mi-

(A Kr. u. 410-460 körül keletkezett ima hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva: a Kijevi Nemzeti Múzeumban őrzik.)

kor rápillantottam a borítékra, elakadt a lélegzetem, mert felfedezni véltem a mamám írását – de nem mertem hinni a szememnek. Hihettem… A mamám otthonról írt, régen tudta, hogy élek, mindenki vitte neki az én kétségbeesett kereső leveleimet, de az általa írt sok-sok levélből ez az egy érkezett meg, amit haza is hoztam és eltettem örök emlékül… Mint aki megzavarodott, úgy viselkedtem. Nekem van anyukám! – sírtam és kiabáltam. A többi fiatal lány, aki ott volt a kórház többi szobájában, el sem tudta képzelni, hogy micsoda Isten kiválasztottja vagyok, hogy él az anyukám! (Az írást teljes terjedelmében a Közös Út – Kethano Drom internetes oldalán, a www.kethanodrom.hu oldalon olvashatják.)

40

F. Tóth Zsuzsa rajza

KÖZÖS ÚT

Mikor vezetnek az érzelmek helyes döntésekhez Avagy: És mikor nem? Az érzelmeink csak akkor tudnak helyes tanácsokat adni, ha kiegyensúlyozottak és gazdagok. Mi kell ennek az eléréséhez? Függetleníteni kell magunkat a múlt érzelmeitől. A reflexvezérelt ember kiszolgáltatott, az élete törpe és szegény. Függetleníteni kell magunkat a jövő érzelmeitől is. Egy helyesen töltekező élet esetén rájövünk arra, hogy mi magunk is képesek vagyunk egyesülni az egész világgal, és ezáltal betölteni azt. A világot betöltve minden elénk kerülő helyzet a világ szeretetáramának egy törpe rezdülése lesz, amely pontosan azért került elénk, hogy a megoldásában magunkat fejleszthessük, és ebben a folyamatban örömünket lelhessük.

KÖZÖS ÚT

Függetleníteni kell magunkat a gyűlölettől. A gyűlölet nemcsak azért pusztító érzelem, mert odakötöz bennünket a gyűlölet tárgyához, hanem azért is, mert olyan erős, hogy kiéget mindent, amit csak a közelében talál. Függetleníteni kell magunkat a másikat kisajátító szeretettől is. Az igazi szerelem a kiteljesedést nem lezárja, hanem a másikban való beteljesedéssel felgyorsítja. Függetleníteni kell magunkat a megrögzöttségeinktől. A valódi értékrend nem néhány megrögzöttség összessége, hanem egy helyességre törekvő élet egészének a lényege. A világ részeitől való függetlenedés tesz minket képessé arra, hogy

(Részlet prof. Csermely Péter blogbejegyzéseiből)

a megérezhessük és betölthessük a világ egészét, és megérezzük a világot behálózó és éltető szeretet egyetemességét. Ha távolodunk ettől, akkor a bonyolult helyzetek még sokkal bonyolultabbakká válnak, hiszen a világ egésze ezzel a nagyon egyszerű viszszacsatolással is figyelmeztet bennünket arra, hogy ideje lenne végre változni kezdenünk. Ennek a változásnak a felismerésében és megélésében kívánok minden Olvasómnak nagyon sok örömöt. 41

Márton József

Gondoljatok Erzsikére! közelmúltban környezetemben meghalt egy csodálatos asszony, és nekem jutott a fájdalmas megbízatás, hogy a ravatalán elbúcsúztassam. Az ott elhangzottakat szeretném itt, most Önökkel megismertetni. Hogy miért? Nem csupán, mert a távozó kiváló ember volt, aki méltó a szélesebb publikum figyelmére is. Ez önmagában nem késztetett volna erre a lépésre, hiszen sok nagyszerű kisember hal meg naponta, akikről nem írnak az újságok. Az igazi ok, amiért a nyilvánossághoz fordulok, az illető származása. Régóta élek már egy népes roma família közelében, amelynek az elhunyt volt a családfője. Ebben a közösségben szerzett élettapasztalataim alapján érzek késztetést, hogy a magyar-cigány közeledés érdekében megszólaljak. Mint magyar értelmiségi. Ráébredtem, hogy a legtöbb, amit ez ügyben tehetek, ha a laudációmban foglaltakat közreadom. A téma sajnos aktuális hazánkban. Meghökkentően sok honfitársunk van, akik a romákat még mindig alacsonyabb értékű embereknek képzelik. „Rossz népek nincsenek, de vannak bitangok mindenféle népben”, írja a költő. Nem vall jóindulatra, ha hitványai alapján ítélünk el egész népeket.

A

42

Jószándékú előítéletesek, figyeljetek inkább legjobbjaikra! Akkor talán másként látjátok a cigányságot (is). Nem méltó a felvilágosodás szelleméhez embertársaink lebecsülése, csak azért, mert más népcsoporthoz tartoznak. Az emberi minőség nem ettől, hanem az egyén kvalitásaitól függ. (…) Harminc évvel ezelőtt, az akkori agrárminisztérium földszinti csemegeboltjában két eladónő dolgozott. Az egyik szőke volt, barátságtalan és lassú, a másik fekete, kedves és fürge. Erzsikének hívták. Én mindig úgy helyezkedtem a vásárlásnál, hogy nála kerüljek sorra. Ösztönösen vonzódtam hozzá. … Megismerkedésünk idején Erzsikém egy kis sufniban laktatok Papóval Rákoscsabán, ingoványos telketek hátsó sarkában. Önfejű úrad eladta a fejetek fölül csepeli tömbházas lakásotokat, mert kertes, emeletes házat álmodott a családjának. Hozzákezdett az építkezéshez, de pénze, egészsége nem maradt befejezni. Miután korán megözvegyültél, ez a gond rád maradt. Muszáj volt feladnod kellemes állásodat, akkor már a miniszterhelyettes titkárságán voltál, és piacra mentél dolgozni, mert sok pénz kellett az építkezéshez. Dolgoztál látástól vakulásig,

és évek múlva, a fiad segedelmével csak felépült a házatok. Valóra váltottátok Papó álmát. Kényelmes lakásokat teremtettetek benne magatoknak, gyerekednek, unokáidnak és társaiknak. Otthonotok igazi vendégháza lett tágabb, népes famíliádnak: négy testvérednek, azok családtagjainak, rokonoknak, barátoknak. Jó volt nálatok lennünk, mert sugárzott ránk a szereteted, és elhalmoztál minden földi jóval. Ragyogtál a boldogságtól, amikor szeretteid körülvettek. Ezek a családi összejövetelek alighanem életed legszebb pillanatai közé tartoztak. A szívünk megszakad, hogy soha többé nem élvezhetjük társaságodat. … Kevés hozzád hasonló dolgos embert láttam életem során. Anyám volt ilyen. Folyvást hajtott a tenni-akarás vágya. A tétlenség idegesített. Mindig kerested a munkát, vagy a munka talált meg téged. Állandóan csináltál valamit, tettél-vettél, jöttél-mentél. Az aktivitás volt az életformád. Amíg egészséges voltál, ritkán láttunk fáradtnak, nem mutattad, nem panaszkodtál. Kifogyhatatlannak látszott az életerőd. Nem csak a munkát bírtad, de szilárdan álltál a lábadon az élet viharaiban is. Határozott voltál, amikor

KÖZÖS ÚT

válaszút elé kerültél, önállóan cselekedtél, amikor kellett. Nem hajladoztál a széljárás szerint, hanem a saját iránytűdet követted. Magadból merítettél erőt, ha problémád volt, és nem vártad mástól a megoldást. Nem mutattad, de alighanem büszke voltál az életerődre! Sokáig megtörhetetlenül szívósnak tűntél. Nem adtad meg magad a gyilkos kór többszöri támadása előtt sem. Még te vigasztaltál minket, amikor a kés alá mentél, hogy ne aggódjuk, legyűrsz te minden bajt. A legutolsó roham mégis ledöntött. Két hónapja még piacoztál. Húsvét után hirtelen lettél rosszul. Drámaian gyötrelmes volt a végső utad, neked is, nekünk is. De az utolsó óráid csendesek lettek. A lányod ült az ágyad mellett és fogta a kezed, amikor pillekönnyűn kiszállt belőled a lélek. Mozdulatlan arcod olyan szép, mintha mosolyognál. Nem rettenettel, hanem szelíd nyugalommal mentél el. Az égiek népessége egy gyönyörű lélekkel gazdagodott. Szerénységedben kicsinek látszottál, de mi tudjuk, hogy nagy ember voltál. Szörnyű, hogy rólad mostantól már csak múlt időben beszélhetünk. Boldog volt-e az életed Erzsiké? Elejétől a végig szakadatlan boldogság nem létezik. A kor, a hely korántsem volt

KÖZÖS ÚT

ideális, ahol élned adatott, de alkalmazkodtál hozzá, és mindent megtettél, hogy az adott körülmények között jóvá tedd magad és hozzátartozóid életét. (…) Eseményekben gazdag, változatos volt az életutad. Előfordultak benne szomorú és felemelő események egyaránt. Az alkalomhoz illően, én most csak a jóra emlékeztetek. If-

F. Tóth Zsuzsa rajza

júkori szerelmedhez mehettél férjhez, és vele élhettél. Papó volt az egyetlen férfi az ágyadban. A női tisztaság, az asszonyi hűség megtestesítője voltál. A későbbi megpróbáltatások idején is mindig odaadó társa maradtál. Szültél és felneveltél két jó és okos gyereket. Elégedett lehettél fiaddal, aki komoly

szakmában lett tekintélyes vállalkozó, és teremtett független, polgári egzisztenciát. Büszke voltál különös szépségű lányodra, aki az évek során két diplomás elismert pedagógussá képezte magát. Örültél, hogy a gyerekeid műveltebbek lettek nálad, hogy tudásban feltörtek abból a mélyvilágból, ahonnan te jöttél… Ha most mondanám, még hozzátenném: Erzsikém, voltál, aki voltál, szükségszerűen ember és véletlenül cigány. A Homo Sapiens faj kiválósága és a cigányság egyik legjobbika. Tisztelni és szeretni való ember. Gondoljatok Erzsikére! Mint egy hazánkban sokak által lebecsült „fajta” kicsi nagyemberére! – mondom végezetül azoknak, akik az övéktől különböző népekkel, népcsoportokkal szemben lekicsinylőek vagy ellenségesek. Emlékezzetek utolsó kívánságára, amit hozzátartozóikhoz intézett, de ti is magatokra vehetitek: Legyen béke és barátság közöttetek! Nagy szavak? Talán. De ezen múlik a sokszínű emberiség jövendője az egész földön. Gondoljatok Erzsikére! Méltó rá, hogy a neve szállóigévé váljon minden előítéletességgel szemben. (Részletek Márton József búcsúztató beszédéből)

43

Nagy Gusztáv

Egy szelet a múltból… mikor valaki meghalt a családban, gyászoltuk mi is gyerekek, igaz nagyobbacskák voltunk már, de utánoztuk a felnőtteket. Nem hallgathatunk zenét, a rádiót se kapcsoltuk be, nem táncolhattunk, és semmilyen mulatságra nem mehetünk el. Azért azt tudtuk, mi gyerekek, hogy ránk nem vonatkozott igazából a gyászolás ceremóniája, sőt ki is volt jelentve a szüleinktől, hogy nem kötelező, de aki elkezdi, annak minimum hat hétig be kell tartania, mert ha nem,

A

akkor az nagyon nagy szégyen a családra, ha például táncra perdülne valaki közülünk, amikor közben felvette a gyászt. Én, azért betartottam, amennyire lehetett, ha úgy adódott, hogy valaki zenét hallgatott és ha megütötte a fülemet. akkor alázatosan tovább mentem és meg sem mozdult táncra egy tagom sem.. Csakhogy nem tudtam mit kell csinálni, ha véget ér a hat hét. A cigányok szokásaiban úgy hívják, hogy gyásztörés. De mi lehet az a gyásztörés, mit kell olyankor csinál-

ni? No ebben is megkaptuk a „leckét”. Elmagyarázták, hogy azon a napon, amikor lejár a hat hét, egy valaki, akárki lehet, meg kell hajolni előtte, úgy, hogy a tarkómra, illetve a fejemre öntsön egy félpohárnyi vizet, és ekkor el kell kezdenem énekelni, bármilyen dalt. Innentől kezdve megtisztulást és megtörést jelent a gyász alól. Nálunk így volt, nem tudom, hogy másoknál hogy volt, jó lenne tudni, ha másoknál másként volt.

Elmúlás… Ifjú évek, elmúltak, félek. Siratom éretten, elmúló fény lebbent, s ezeregy éjszaka

Halottak napján

Szepesi József

Elcsoszogok a halottaimhoz Én élő halott s Ők halhatatlanok Virágokat lehelnek elém S beszélnek hozzám… Az egyik azt mondja: én a véred vagyok A másik: én meg a lelked A harmadik:én meg a csontod S ne gyere közénk, a rendet fel bontod! Akkor, mi leszek ha veletek leszek? Válasz: por,másik: füst,harmadik: hamu S mi lesz a szép lelkemmel? Arról ne beszéljünk, az már, tabu… Vértől szivárgó csonthegyek Emlékeink fájó csúcsa Itt magasodtok előttünk Isteni dicsben, s emberi búval Mert megint ölni jöttek Ifjakat és véneket Nem számolva vétkeket Lőttek, lőttek s öltek Amint tették ezt egykor E maroknyi hazában Ahol az emberiség jogait Az auschwitzi temetőig Vonszolták a vonatok. Ó Urunk, teremtőnk, Isten! Ígéretet tettél, Hogy megszabadítsz minket a gonosztól, Úgy legyen…

Egy ember egy embert ér és egy ember egy embert ér. Mindegy ki szülte, bárki az – naiv, hiszékeny, bölcs, – ravasz, sárga a bőre, vagy fehér – a könnye könny, a vére vér. Szív dobog benne, lelke van, kéjenc, kegyeden, fajtalan; derűre éhes, élveteg; bűnös, szerelmes, bús, beteg, indián, néger, eszkimó – egyformán érzi: élni jó. Ember az ember, bárki az – csecsemő, ifjú, agg, kamasz, – bájos, mogorva, rút, kacér – a könnye könny, a vére vér. S embernek ára, emberek, embernél drágább nem lehet.

Ne bántsatok

virága hullt vállamra,

Ne bántsatok! Míg élek,

aranyló sárgán,

az ütleg mit sem ér.

hetyke barnán.

Ha visszarúgok, félek,

Halotti párbeszéd

Most szürkén lapuló, nyárutó melenget, s őszít, ezüstös színben, fáradtan, meghajolt ívben. ***

rámfreccsen majd a vér. Ne bántsatok, míg élek, hisz

nyugalmat sugalló,

44

Könny ára könny, vér ára vér

Gyügyi Ödön rajza Holokauszt emlékére… (és a Roma gyilkosságok áldozatainak emlékére)

KÖZÖS ÚT

– Hoztam neked italt,meg ételt… – De hiszen tudod, hogy nincs testem! – Akkor honnan tudod, hogy itt vagyok? – A szemeiddel látom magamat meg téged is. – És hogy tudsz beszélni ha nincs tested? – A lelkiismereted beszél fiam.

KÖZÖS ÚT

fájhat a verés, s zsebemben – hej, de félek kinyílik tán a kés. S vérben fürödni vétek. Ne bántsatok tehát. Bemocskolnátok, félek, rajtam a szép ruhát.

45

Orbán Ottó

Radics Renáta

És fölragyognak szétszórt csontjaik És fölragyognak szétszórt csontjaik – nem érezték cipőjükben a kavicsot, ha a lábukon volt is, nem volt cipőjük, s nem volt koruk, foglalkozásuk, gyerekük: egymás tekintetébe fűzve, mintha tűbe, úgy botorkáltak, mint a részegek; attól lehetett tartani, rögtön orra buknak, ahogy a rezes képpel izzó gyümölcsök között maguk is gyümölcs módjára lebegtek, diadalittasan és nevetségesen… És fölragyognak szétszórt csontjaik – a préselt torokhang, a páradús pupillák, a csak nekik fontos, személyes részletek, amikben testet ölt a testtelen egész, az elvont eszméből tapintható bársonnyá bolyhozódó (s így véges) végtelen: zöld dzsungelrobbanás a csillagközi térben, s a tajtékzó levél- és liánzuhatagban látni a Föld rejtett természetét, a sötét párducpofából villámló tűzgolyót…

És fölragyognak szétszórt csontjaik – most ők a mindenség, a hal a vízben, de a fodrozódó víz is a hal körül; a helyhatározószó értelmét veszíti: egymásban, egymásból, egymáson át zuhannak, emelkednek, gomolyognak, egyhelyben, suhanva se-le-se-föl; most ők a völgybe gördülő, mennydörgő verítékcsöpp, most ők a süket ég a fogcsikorgatás fölött: teli üresség, fényes arccal őrjöngő sötét… És fölragyognak szétszórt csontjaik – a nyílt törés röntgenfölvételén csilló csigolyasor, a generációk; nyomukat belepi az idősivatag szüntelenül szitáló kvarchomokja, de egy vízcsöppnyi sejt tovább emlékezik: amíg van halál, van öröklét, s az öröklétben ők bóklásznak a kavicsos úton, és mintha fújna a szél a falu felől, az elragadtatástól lobog a hajuk.

Hiszem Hogy a jó erősebb a gonosznál A szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél A megbocsátás erősebb a bosszúnál. Hiszek Az ember jóságában mely minden hamisságon, Minden álnokságon, rosszindulaton és gonoszságon,

Minden emberi durvaságon és önzésen túl létezik, MERT HISZEM, HOGY AZ EMBER EREDENDÕEN JÓ. Jobb annál, mint amit tesz, igazabb annál, mint amit mond, finomabb annál, mint amilyennek látszik (Fordította: Hermann Judit)

46

Szégyenérzet

Emlékek

Gyermekszív lüktetett kicsiny testekben, Szavak értelme homályként fedte a lelkeket. Tudatlanság űzte Paradicsomból az elmét, Megbántott, áldatlan perceket idéz.

Feltörő emlékek, szívem mélyén égnek. Vigaszt nyújtva, bú felejtve élnek.

Szavakkal dobálóztak, kővel védekeztem Lelkem kiskapuiban szégyelltem létem. Akkor hitetlenül aláztam önmagam, Magas fallal bástyáztam el arcomat.

Gyermekkori szép világom, mindenkori nagy – nagy álmom haza húznak, minden áron.

Forgott az idő panaszos kereke, Köd, homály a múlt gödrébe veszett. Szavak tengernyi értelemmel teltek, Az élet felfedte érettebb részem.

Szép kis utca Kolozsvári! vissza jövök álmot látni! Utca elején kispadon Szücs Ilonka mama vagyon. Tár karokkal várt rám nagyon.

Szembe jött velem az igazság szava, Tudom, már tudom mi a szégyen forrása. Nem a bőröm színe vétek, Hanem, ha megtagadnám népem!

Képzeletben Képzeletben elmegyek oda, ahol a szeretet fogan. Eggyé válók minden elemével, s ad szívemnek örök menedéket.

Henri Boulad

KÖZÖS ÚT

Mohácsi Tímea

Tovább menni fájdalmasabb, Nincs Pite mit Etus mama tart. Illata még feldereng, szívem egyre jobban remeg. Tovább menni nagy fájdalom, Szívem mélyét marja nagyon, Nem vár már senki rám, egy kis lóca és üres ház. Nincs hívó szó, sem tárt kezek! szemeimből könny csepeg. Feltörő emlékek, szívem mélyén égnek.

Mesében akarok élni... Mesében akarok élni, soha semmitől sem félni. Önfeledt kacajba burkolózva, csillogó szemekkel, kitárt karokkal, elmerülni a boldogságban.

KÖZÖS ÚT

47

„Gondolatok és aggályok” Remmel Ferenc kötetérl Gondolatok és aggályok címmel jelenik meg a közeljövőben Remmel Ferenc új kötete. A bánáti német születésű zsurnaliszta három évtizeden át volt a romániai németek Neuer Weg című országos lapjának munkatársa. A német kisebbség élete mellett behatóan foglalkozott a romák helyzetével is. Munkásságát több, mint 20 német nyelven írt könyv fémjelzi. A Gondolatok és Aggályok a romániai cigányokról szóló, 3 részes sorozat befejező darabja. A szerzőt a készülő kötetről kérdeztük: – Milyen témákat dolgoz fel könyvében? A téma ezúttal is a hagyományaikhoz kötődő, azokat megőrző romániai cigány közösségek helyzete, sorsának alakulása a kezdetektől, azaz romániai megjelenésük idejétől kezdve –, a mai idők eseményeinek számbavételéig. Az időutazás, az első kötettel kezdődik, melynek címe: A román cigányokról a számok és események tükrében. Ez a könyv a 2006-os év történéseivel zárja a visszatekintést. A második kötet címe: Előzmények és következmények. A romániai cigányokról az idő és a tények tükrében. Ebben a részben a 2007 és 2011 közötti időszakot igyekeztem feldolgozni.. A most megjelenő harmadik részben a 2012-2015 közötti években történtekről esik szó. A napló formájában szerkesztett könyv rendkívül színes tartalmából ebben a rövid ismertetőben csak néhány aspektust említek.

48

A kötet a 2012 januárjában kezdődő népfelkelés eseményeivel indul, és részletesen bemutatja barrikádokon helytálló roma fiatalok önfeláldozó tetteit. A továbbiakban nagy teret szentelek – a kétkedő gádzsók meggyőzése okán is – azon híres emberek, művészek bemutatásának, akikre az egész világ elismeréssel tekint: RAMONA CONSTANTIN – akit az angol királynő is meghívott ebédre, vagy NICOLAE FERARU cimbalomművész, aki 20 évvel ezelőtt elnyerte az USA tiszteletbeli állampolgára címet, s akinek művészete előtt többek között Bill Clinton és Barack Obama elnökök is felállva tisztelegtek, tapsoltak. Feraru a közelmúltban Obama elnök jókívánságainak kíséretében vehette át a legmagasabb állami kitüntetést, amit egy külföldi művész az USAban megkaphat. FLORIN NICOLAESCU, hegedűművész tehetségét Franciaországban a Művészetek lovagja címmel ismerték el. Ezt a

kitüntető címet korábban csak Ion Voicu, szintén romániai roma származású hegedűvirtuóz kapta meg. Nicolaescu tehetsége már négy éves korában megmutatkozott, és 13 éves korában felfigyelt rá a híres Stefan Gateri is. A zongoraművész MICHAELA URSULEASA koncertjei egész Európában teltházasak. Fellépett többek között Drezdában, Bécsben és Hamburgban, Svájc pedig a kitüntető Clara Haskil díjjal ismerte el művészetét. Talán ennyi példa is elegendő annak érzékeltetésére menynyi kiváló tehetséget tudott és tud a cigányság felmutatni Romániában is. A kötet további részében a „cigány királyság” intézményével foglalkozom, tekintve, hogy a romániai cigány közösségek négy koronás fővel: három királlyal és egy császárral is büszkélkednek. Sajnos az említettek között nagy ellentétek feszülnek. Valamennyien a néhai

KÖZÖS ÚT

Florin Cioba „király”, az International Toma Union hajdani elnöke törvényes utódainak vallják magukat, akinek váratlan, Törökországban bekövetkezett halála számos nyitott utódlási kérdést hagyott maga után. Mindkét fia: Dorin és Dániel is igényt tart a királyi koronára, ezt jelzi együttes megkoronázásuk is, amely azonban további hatalmi vetélkedések alapjául szolgál. Az a néhány roma politikus, akiket a romániai parlamentben is számon tartanak: mint Madalin Voicu, Nicolae Paun, Damian Dragichi – azonban mind elhatárolódik a „roma királyságtól”. A továbbiakban egy, a romák jövőjének szempontjából sürgető kérdéseket felvető bukaresti tanácskozást idézek a kötetben, melynek középpontjában a nemzetiségi anyanyelvi oktatás helyzete állt. Ez a kérdés a Romániában jelenleg számon tartott 15 nemzetiségi csoport mindegyike számára sorsdöntő. A tanácskozáson előadást tartó professzor, egyetemi tanár Georghe Sarau kiemelte, hogy Románia eleddig az egyetlen olyan ország, ahol a romák számára valamennyi iskolai osztályban népismereti tankönyvek készültek. Nagy hiányosság azonban, hogy a többségi tanulóknak készülő

KÖZÖS ÚT

tankönyvekben alig esik szó a nemzeti kisebbségekről, így a romákról is. Ezt orvosolandó, tervezik a nemzetiségek történelmét feldolgozó tananyag publikálást a 5-8. osztályok számára készülő tankönyvekben. A kezdeményezés a „Partida Romilor” és Nicolae Pau képviselő nevéhez fűződik. – Mit tart a romák jövője szempontjából biztatónak?

Örömteli az a tény, hogy a romák iskolázottsága az elmúlt 15 évben a háromszorosára nőtt. A roma népesség 17.15%-a végzett gimnáziumot, vagy felsőbb iskolákat. A szakképzettséggel rendelkezők s 10.4%-a lány, míg a fiúk száma 16 %. Óvodába a cigány gyermekek 52.5%-a jár, 47.5% elutasítja az iskola előtti képzést. Ezt a szülők a szegénységgel, a felszerelések hiányával indokolják, illetve arra hivatkoznak, hogy a gyermek még túl kicsi ahhoz, hogy a családon kívüli környezetben megállja a helyét.

Amikor a bizakodásra okot adó dolgokról beszélek, elsősorban az eljövendő roma generációkat tartom szem előtt, jóllehet tisztában vagyok azzal, hogy egy hosszú és fáradságos út áll még előttük. A világon mindenütt, ahol cigányok élnek, igyekeznek őket a többségi társadalomba integrálni. Egy olyan népcsoport, amely közel 650 éve él velünk együtt, ezernyi szállal, szoros kötelékkel kapcsolódik hozzánk. Sorsdöntő szerepet játszik ebben a folyamatban a romák általános, alapképzésének, iskolázottságának és a továbbtanulásuk feltételeinek megoldása, biztosítása. Ez lehet az ugródeszka az általános társadalmi elismeréshez. Mindennek alapja azonban a családi nevelés és motiváció. A többségében egyszerű szülőktől származó roma gyerek tömegei azonban elsősorban az előítéletekkel találkoznak, a többségi szülők pedig jobban szeretnék, ha gyermekeik nem cigány iskolatársakkal járnának egy közösségbe. Gyakran hallhatunk efféle kijelentéseket: „ A cigány gyermekeknek kétségkívül be kellene fejezniük az iskolát, de nem szeretném, ha az én gyermekem egy roma gyerekkel ülne egy padban…” A romáknak tehát fel kell zárkózniuk a képzés, a társadalmi beilleszkedés tekinteté-

49

ben, és egyre nagyobb számban vannak közöttük olyanok, akik saját sorsuk felelős alakítói. Ezen az úton egy kettős követelmény rendszerben is helyt kell állniuk. A tanulás, a képzés terén, amely minden egyes állampolgárt érint, és egyfajta patriotizmus vonatkozásában is, ami az adott népességcsoport megtartó ereje. Sajnos a képzett romák között magas azoknak a száma, akik a cigányság számára „elvesznek”. Ezzel azt akarom mondani, hogy tanult emberként már nem vállalják fel népcsoportjukat, származásukat. Nagyon is időszerű a figyelmeztetés: „közösségedhez, anyanyelvedhez, hagyományaidhoz maradj mindig hű, bárhová is vessen a sors…” A magam részéről azonban tévesnek érzem azt a magatartást is, amely a saját etikumhoz való ragaszkodás jegyében szembehelyezkedik a többségi társadalommal. Számos olyan példát is felhozhatnék a fiatal roma értelmiségi generáció köréből, akik amellett, hogy minden vonatkozásban megállják a helyüket a társadalmi, művészeti és tudományos életben, sokat tesznek saját népük boldogulásáért, társadalmi elismertetésért is. Ezeket a példákat a most megjelenő kötetben részletesen bemutatom. (A riportot készítette és német nyelvről fordította: Fialovszky Magda)

50

Fábián György

Szk Balázs

Egy cigány áll a várócsarnokban egy cigány áll a várócsarnokban, arca vízcsap-kelepce, ajkán kibuggyan langyos nedv, akár hallgatólagos emlék, s ő végigfürkészi az üveg palackozatlan réseit, hadiállapotban a színekkel, de tán csak a romlás folyékony, ajkán a gyász tömítetlen, széjjel-spriccelő nonfiguratív, s a bedugaszolt fül is ujjal üzen, olykor meglátogatják a növények, csönddel felhőzvén sátorát, mintha csak vásárban volna, de ő jaj lila toronyépítőkkel bajmolódik s a gálic-öröm szívébe visszapereg, tán szerencsésebb lenne ha másként illeszkednének mat-fogékony dominók, új sínpárt idézne egy hajtű, a végérvényesen kisimult mezőkön? ámde mindez csak álom-látszat, káromlásokat rejtő kisharang, varjak villáma ámokfutó díszben, ahol egy kavics légszomja él.

KÖZÖS ÚT

Cigány mesék a magyar játékfilmekben z 1939-2011 között készült cigány tematikájú 346 dokumentumfilm közül mindössze 2 foglalkozik a cigány mesével: Kóthy Judit–M. Topsits Judit: Aki hallja, aki nem hallja (Orsós Jakab portré), 2000-2001 és Novák Norbert-Novák Tamás: Mesélő életek–beás mesék, 2005. c. alkotásai. Az 1969-2007 közötti 9 dokumentum-játékfilm egyike se tartalmaz mesei elemet. Az 1963 -2011 közötti tévéfilmek, tévéjátékok és zenés színházi felvételekben csak egyszer, 1975-ben említik a mese-rockmusical műfaját: Szegvári Menyhért: Egyszer egy cigánylány. Elméleti síkon az animációs kísérleti- és nagyjátékfilmjeinek műfaji hozadékaként számtalan mesei víziónak, álomlátásnak kellett volna születnie. Mégis csak egyetlen ilyen van az 1979-2005 közötti időszakban: Pásztor Ágnes: Hét iker szarvaskígyó, 19791; Reisenbüchler Sándor: A Nap és a Hold elrablása, 1968, Macskássy Katalin: Sosemvolt Cigányország, 20052. A többi:

meséhez közel álló ballada (Hegedűs 2 László: Cigányballada, 1983); Szabó Ildikó: Chacho rom c. nagyjátékfilmjének bevezető meseszerű inzertje (1999-2002); gyerekekkel festett, rajzolt, mesefoltok tarkította, gyerekek kommentálta képek családi eseményekről,

1 Bari Károly: Tűzpiros kígyócska mesegyűjteményéből 2 A Madarakból lettünk c. mese szociografikus mozgóképes

fekete-fehér anyagára festett-animált színes történet, amely a végén kiszinesedik. 3 Magyar Filmlexikon 2005: 640.

A

KÖZÖS ÚT

Orsós Teréz: Doja a cigánytündér

vágyaikról, babonáikról (Macskássy Katalin: „Nekem az élet teccik nagyon”; 1976)3; egy Jókai-novella szellemes adaptációja (Dargay Attila: Szaffi, 1984) és egy mélyrealista–sci-fi gettófilm (Gauder Áron: Nyócker, 2004). Nem állunk másképp a fikciós kis- és nagyjátékfilmekkel sem.

Újabban Horváth Mária a Kecskeméti Műhely animátora indított el egy sorozatot Cigánymesék címmel: A cigányasszony meg az ördög, 2014; Káló, 2015; Doja, a cigánytündér, 2015. A 1908-2011 közötti részleges cigány tematikájú 108 mű között egyetlen egy olyan sincs, amely tartalmaz mesei motívumokat. Ugyanezen időszak teljes tematikájában (37 film) csak 1971-től találunk meseszerű, vagy a mesélést közvetlenül megjelenítő 9 szüzsét. A szétszóródva élő magyarországi cigányság történelmének rekonstrukciója szinte lehetetlen. Kevés a hiteles forrrás, az is etnocentrikus vagy etnikus előjelű; lehetséges történetük leginkább különböző kulturák találkozásaként és összeütközéseként írható le. Négy nagyjátékfilm a rendszerváltás után arra vállalkozott, hogy az előítéletek zárt és ismétlődő rendszerét feloldja: kettő a lehetséges autentikus olvasatot adva a mi-ők szüntelen újrakeletkező „etnikus háborújáról” (Sitiprinc, Chacho

51

rom); kettő a midcult felhígított nézői esztétikájának/keresletének szerencsés nyerteseként (Romani chris, Megy a gőzös). Mind a négy tartalmaz mesei és mesélő elemeket, így csak a következetesen mesélő dramaturgiájú-narrációjú kettőt (Chacho rom, Romani chris) emelnénk ki. Öt nyelven készült, háromgenerációs, színes (mítosz/történelem) és fekete-fehér (porrajmos), a mesélés alaphelyzetére épülő, idősíkváltó/ ciklikus tablófilm, a Chacho rom–Igaz fiú, 19992002).4 A közép-európai történet száz évében (1849-1944) a színes részek a kalandos, romantikus; a fekete-fehérek a nyers, dokumentatív tömböket emelik ki jobban, de a narrativitást ívét erősen formálják a mítoszi elemek (a cigány történelem indiai kezdete, a főnix madár feltámadásának animációja, Siva/Krisztus azonosítása valódi corpusokban), továbbá a szerelem/ történelem befogadó és kitaszító (feminim/masculin) erőinek kiszámíthatatlan ismétlődései. Ugyanezt a ciklikusságot animálja a film eleji inzert (2’09”–2’30”). Az anyjától eredetmesét kérő („Mama, mesélj!”, 32’) indiai/cigány herceg arca lángokba tűnik át, s ebből emelkedik ki a cigány mitológia 4 Stőhr L. 2001/9: 10.

52

Főnix madarának séma-rajza. Az újra testet öltő madár egy virágmotívumra/napkerékre emlékeztető 8 küllős karikán ül: bal íve kék, a jobb pedig lila.5 Az isten- madár szárnya bal oldalt élénkpiros, a tollvég zöld; jobb oldalt kék, illetve zöld. A nagy körből alul egy-egy

F. Tóth Zsuzsa rajza

kéz lóg ki (a 4. és 6. küllő vonalán). A kék ívben lila kéz, indiai hegedűvel; a lila ívben a kék kéz egy tőrt tart. A két ív kígyószerű vonalban összeér, amely egy virágsziromban (kék, sárga) végződik. Az emelkedés során a kígyófejből piros és fekete vonalak szakadnak ki. A kígyótestet két, egymással szembe forduló kard met5 A kerék egyértelmű utalás az egyetemes roma címerben és zászlóban szereplő 6-8 küllős ekhós szekér kerekére.

szi. A Chacho rom felirat, piros és kék színekkel, a Főnix madárból jön elő. Ugyanezt az elégetést/égő áldozatra utal a kissé ismeretterjesztő ízű eredettörténet, amit a cigányságról a vörös ruhájú, kék hajú, ékszerekben pompázó, pipázó ősanya mond el herceg gyermekének: „Rádspud, Pándzsáb és Bugyerák vidékről, onnan, ahonnan ezer évenként a Tűzmadár is elindul Nyugatra, hogy ott porrá égesse magát és hamvaiból újjászülessen, onnan indultunk mi is, hogy mi is elégjünk, és így túlélhessünk mindent, mint a Nagy Szalamandra, aki a Tűzben születik, de a vízben él.”(32’) ’Menekülnünk kellett Indiából? Miért?’–kérdezi a herceg. „Mert jöttek mindenféle gonosz, öldöklő háborús népek, de mi nem háborúzhatunk; Brámik vagyunk, a legfelsőbb kaszt, nem is dolgozhatunk, tiltja a kasztrendszerünk, mi még a királyoknál is nagyobbak voltunk. Meneküléseink során vad Perzsián keresztül Bizáncba értünk, ahol még együtt voltunk; megismertük a testvéreink, értették a nyelvünket, kaptunk várat–ippé, dzsippé–, s erről a nevünket, gipsy. Gazdagok voltunk, rengeteg ékszerünk volt. Mindenhol a fáraók népének néztek bennünket. Mikor kérdezték, honann jöttünk, és mondtuk egydzsipen, dzsupiból, azt egyiptominak értették, tehát gipsy…

KÖZÖS ÚT

A mi sorsunk az állandó vándorlás, de élünk, legfőképp túlélünk mindent.” (2’03”) Egy deportálás és egy holocaust jelenet után a herceg kéri a mese folytatását: „Mama, mesélj! Hazudj valami szépet a cigányokról.” Az ősanya, megkettőzött narrátori hanggal, tovább regél az alkalmazkodás szabályairól: „A cigányok menekülés során egyre több országban szóródnak szét. Muszáj felvenniük az ott élő népek szokásait, így aztán megéljük azt is, hogy néhányan közülük katonának is beállnak…Az 1848-as szabadságharc vérbefojtásakor a hullahegyek alól egy magyar cigány megment egy osztrák herceget. Ők a te őseid.” (10’42”) A mesélő változatlan öltözetben egy kegyetlen kivégzés során tűnik fel újból, amint őt lefejezik, fiait karóba húzzák. Ezután halljuk feltámadó prófétai hangját: „És jöttek mindenféle gonosz, öldöklő népek, hogy kiirtsák népeinket…a gyerekeket szétszórták a szélrózsa minden irányába, hogy testvéreinkkel ne is találkozhassunk…A mi sorsunk az állandó menekülés, de mi élünk…legfőképp túlélünk mindent.” (28’32”) A filmben a ciklikusan viszszatérő ősanyai feltámasztó, újraélő gesztuson kívül csak egyetlen esetben találkozunk mesélői-hallgatói folklórkomaz osztrák munikációval,6 herceget megmentő cigány katonazenész, Patikárius Jóska lélekmentő mesélésben, 6 Agócs 2004: 227.

KÖZÖS ÚT

amelyben az állatok emberért hoznak áldozatot: az ellenséget leleplezik az erdő madarai, Micur majmot megeszi az éhező kompánia. (24’33”–25’03’) A film zárlata is a feltámadás megismétlése: a holocaust– porrajmost tűlélő szerelmespár (a cigány hegedűs fiú és a lágerparancsnok lánya) a hegy tetejére érnek, ahol vörösen lángol az ég, s ebben a várakozó tarai őskezdetben áttűnik a kép a most már szótlan mesélő ősanya vörös köpenyére, pipát tartó kezére, s a cigány mitológiát tárgyiasító ékszereire: alul a cigánykerék, felül a Főnix-madár. (1óra 52’21”) A Németországban élő Gyöngyösi Bence édesapja, Gyöngyössy Imre emlékének és a cigány mítosz újrafogalmazásának szánta első filmjét, a „folklorisztikus érdeklődésű,”7 helyenként lóváriul beszélő, autentikus cigányzenét és cigánymotívomokat is használó szerzői opust, a Romani kris-t, a Cigánytörvényt (1997).8 Nagy András drámaíró értelmezésében a film szüzséje inkább a Lear király mai viszonyokra adaptált parafrázisa,9 de a rendező nyilatkozata szerint egy Tárizsában valóban megtörtént eset inkább a fő inspiráló

forrás.10 Lóvér (beszélő név= a magyar lóvári törzs neve),11 három lányánál tett látogatása és a halálmadár/holló szellemével (mulyikani chiriklyi) való viaskodás a roma identitáskeresés 3 stációja: a legidősebb lány (Ilka) kemény munkával megpróbál integrálódni a paraszti közösségbe, a középső (Kukunda) a törvényen kívüli fekete-kereskedelemből él, a hűségesküt megtagadó legkisebb (Sarolta) pedig asszimilálódott sikeres nőként dolgozik: lovakat gondoz. Eddig az egyetlen film, amely a múltban és a látogatásokkor elhangzó meséket összehangolja az úton levés mesélő pozícióival, a meséket tömörítve vagy részletekre bontva. Az apa szembekerülése idősebb lányaival és férjeivel nem kibékíthetetlen, az elidegenült unokáknak való mesélés (paramichi, törtíneto) mindkét helyen sikeres, tehát át tudná adni tudását, bölcsességét utódainak, mint utolsó képviselője az archaikus cigány közösségnek. A film elejétől a végig hangsúlyozza a mesélés két formáját (ősi cigánymesék: eredetmonda, varázsmese, és önértelmező történetek=törtíneto), amely már hétköznapi egyszerűségben és nem a hagyományos cigány kö-

7 Magyar Filmlexikon 2005: 339. 8 Ozsda Erika: „Egy ideig úgyis mindenki apám fiát látja bennem” http://www. filmkultura.hu/ regi/artides/parafiles/gyöngy. hu. html. 9 Pócsik A.: A romák ábrázolása a kortárs magyar filmben www. beszelo.c3.hu/03

10 Ozsda E.: „Egy ideig úgyis mindenki apám fiát látja bennem” http://www.filmkultura.hu/regi/ artides/parafiles/gyongy. hu.html. 11 Ozsda Erika:” Egy ideig úgyis mindenki apám fiát látja bennem” http://filmkultura.hu/regi/artides/parafiles/gyöngy.hu.html.

53

zösség jellemző kellékeivel zajlik.12 Ezen mesék egyszerre oktatók és humorosak, a film olyan rétegei, amelyek a film egészéből egyensúlyteremtő szemléletként hiányoznak, helyette a múltbeli nosztalgia, az idill és az enyhe pátosz uralkodik el. A vonaton utazáskor mindig tréfás mesék kerülnek sorra, férfiakhoz (vasutasok, jegykezelők) intézve, ezt magyarázza is Lóvér: „Teremtsd meg a romát Úristen, mert addig senki sem lesz, aki felvidítson”. (31’) Sőt az öreg egyenesen a cigány létmód esszenciájaként határozza meg a mesemondást: „Amióta a roma roma, a mesék a mi gazdaságunk, nem a traktor” (6’37”); „Addig maradok, míg a mese el nem fogy. A mese csak velem együtt fogy el.” (4’45”) Az utazási, be nem fejezett mesék öszszekötő elemek a lányoknál tett látogatások között: „Ettől kezdve az Isten már nem volt felelős a romákért, azok meg mentek a maguk útján.” (28’ 45”). A mesék többször csak címükben ígértetnek meg (A Szent Isten és a szamár butává tétele–3’25”; A Hold teremtése, A csodatévő arany trombitáról–7’14”; A tündérkirálynő és a kolbászpucoló–9’19”), de leginkább félbehagyja/hagyják, késlelteti/késleltetik Lóvér vagy az unokák. Vannak olyan mesélési szituációk (gyerekeknek, úton levés, Tamáskának), amikor a múlt szép, mozgalmas pillanatai elevenednek meg 12 Pócsik A. 2006/2: 264.

54

Lóvér önértelmező, harmadik személyű vallomásaiban. Ezek a mesék sohasem lezártak, hanem mindig dramaturgiailag folytatódnak (ötször: 11’02”, 22’20”, 42’58”, 46’09”, 50’53”). A hagyományos cigány mesék közül szerepel tréfás történet a szamarat jutalmazó Jézusról (az első lány gyerekeinek szobájában, 3’25”), eredetmese a Napot ellopó cigányról (a szekéren fekvő gyerekeknek, 7’14”)13, utazómese az indiai/ egyiptomi cigánykirály szép selyemruhájáról (második lánya gyermekeinek, 32’28”), a völgyüket megirigylő, új földet, házakat ígérő pogánykirály csábító ígéretéről több részletben (a múltbéli kilakoltatás előtt, 17’23”; a sínek közt haladva Tamáskával, 42’58”a dabasi lóvásárra menve, 1óra 07’83”). 13 A Bari Károly által gyűjtött eredetmonda klasszicizálódását mutatja a bódvalenkei freskófaluban Horváth János: A Nap és a Hold c. falfestményének megalkotása. A történet szerint volt egyszer egy gonosz óriás, aki ellopta a napot és a holdat, és egy gonosz sárkányra bízta az őrzésüket. Az emberek pedig féltek és sírtak a sötétben– könnyeikből lettek a csillagok. Volt azonban egy testvérpár, akik elhatározták: kiszabadítják a napot és a holdat. Addig tilinkóztak a sárkánynak, amíg az el nem szenderedett, ők meg szépen visszalopták a napot és a holdat. Ahogy elindultak hazafelé, az egyik a napot, a másik a holdat vette a hóna alá. Aki a holdat vitte, az azt megsápasztotta, abból lett a fehér ember. Aki meg a napot vitte, az azt megsütötte, abból lett a cigány ember.

A szomolyai ősvilágot elhagyva a lóvásárba tartanak, amikor Lóvér egy mitológiai keretbe ágyazott jövendölő öntörténetet súg Tamáskának: „A pogány király országa tele volt lidérccel, de én mondom, garabonciással. Az öreg cigány tudta, hogy meg kell velük küzdenie, ha meg akarja találni elveszett lányát. Nehéz átok ült rajta. Nem halhatott meg, míg nem vezekelt bűneiért.” (1 óra 07’38”) Az örökké hegedülő Tamáska, mint a gyerekek szerette „szent együgyű”, hallgathatja csak végig Lóvér halálba tartó, vezeklő meséit. Egyszer jövendőmondóként, a holddal bevilágított sötét vonatfülkében, már megígéri ennek elérkeztét: „Csak te fogod ismerni a mese végét, Tamáska. És neked kell majd befejezni is.” (41’10”)

VERSEK GYEREKHANGRA Kocsis Csaba

Ki vagyok én? Van az osztályunkban egy cigánygyerek. Bőre barna, szeme fekete, de magyarul beszélek vele. Padtársam egy kislány, azt mondják román. Ugyan már, hiszi a piszi! Nem román, csak váradi! Azt mondja az anyukám, hogy én sváb vagyok. Mi az a sváb, csodabogár? Se nem cigány, se nem román?

Muzikális-dal

*** Szűk Balázs 1960-ban született Egerben; magyar-történelem-média szakos középiskolai tanár, médiakommunikátor, néprajz doktorjelölt. Debrecenben szerzett magyar–történelem szakos egyetemi diplomát 1985-ben, Debrecenben él. Doktori értekezésének tárgya: Etnikus jegyek a cigányokról szóló vizuális- és mozgóképi textusokban. Tanulmányai, versei, prózái országos folyóiratokban, hetilapokban, antológiákban jelentek meg. Eddig két kötete látott napvilágot: Képben vagyunk? (2004), ’56:10:23 (2006).

KÖZÖS ÚT

Horváth Márió

Az én apám muzikális A gitáron muzsikál is Milyen madár a tukán ritmust dobol a kukán Azon járt az eszem délben milyen lesz a zene D-ben Énekelek magasabban Ha el szalad a sült kappan ***

KÖZÖS ÚT

Horváth Márió

Szeretet Szeretni csak szívből lehet, Anyánk s apánk szeretnek minket. Életet adott s gondozott, APÁMMAL együtt altatott. Ha beteg voltam ő gondozott, Arcán könnycseppel ringatott. Mesét mondott s tanított, S láttam, hogy boldogok. Nagy lettem immár iskolás, Hálámul verset írok sóhajtán. Köszönet és tisztelet, Ez jár nekik Istenem. Emlékem ami élni fog, Míg élek védeni fog. Száz év s egy emberöltő, Szívembe véstem mint a költő.

55

Szondi György

Búzás Huba

A plovdivi ókori színház

A bacskovói kolostor

Prágai vendégl

Hallgatag dalmahodásban fel kőfalrétegek horizontja ível szét. Tömbökben válik homálytól harsan el a kérges kész lét.

Zárt világok intelmei között gombócos talmi cukorkák billegnek arra, hol keresztek előtt falra szentelt százados képek és törzsgöcsörtök téged áhitatra sarkallanának buzgó népek sodrában, imának oltalmával nélküled, ki hunyorogsz csak fülledt neszek hamuhodó múltán…

ki bordélyokban él, de vágyik szerelemre és lányok éjszakáit venné feleségül, csak hágjon át e görbe utca grádicsán… galambdúcos üdvösséget, ha nyerne, ölelhetné a derekát ~ ma szédül ~ bukdácskacsává hízogatna, lám…

Téveszmék suta hanyaglása velünk – rekedt lobok a hitek kint s alant valaha szcénák és tapsok, hol elül a dobogás, ujjak mozgása, falak híradása, üvöltő közöny? Nem, harmatlik ránk kézen-közön ütem, házközön fény iramlása, kinek-kinek éber mása marasztal: helyünk velünk elhonol, hasztalan a

Az aszenovgradi vár Búbja tűnik elő, fülén odalenn kanyargó őszi derű kövek komolya konoklik üdén dicső fény henyél el velünk Háramlik szerte kaptatás kacaja kettőknek sokaknak ódonan vidor a tengés négy a kézláb napunk henye búja mind odavan terpeszben az emelkedettség kész táp egységben az erő erőben a velünkvaló

56

Benn árkádmagányban dúl tán holmi hit? Magad ereje csupán, éltessen az kolostorszigeten, hol önostor segít igazán, tudod, hisz tudhatod, engedi komisz illem, mit nem. Senkire szitkot itt se szórok, Bacskovo egére szólok ha föl: fel innen, ide el, jövel.

KÖZÖS ÚT

biz’ ott egy veprzsové, knedlik, zelit ha kérnél, pár csillagát terítené eléd a hajnal, szemében habzana búbarna sörötök A két macskához hospodában éjfél felé, hol összefuthatsz épp Hraballal ~ nem illenék helyére ülnötök ~ hja, meg velem s e nyíladék-kötényű lánnyal… ülünk nehányan itt, Catullus ivadéka, te tán? s a költészet fakó jöttmentjei, de tudja bárki is, ha nóta szárnyal, te vagy bohém, avagy a lányka léha? s a legutolsó kört ki rendeli

Délután a strahovi kolostorban

Karlovy Vary napja

idő, vihar, tűzvészek, átok… mennyi ostor vert rajta végig, állnak mégis falai, hitünket éli túl e várkolostor, de még jövőnket is balladai homályai… itt rebbegett

láttad hegyek kéményéből úgy reggelente fátyolként szállni föl a felhőfüstöket? a nap, na, mintha nyelvet öltögetne, holott csak ásítozva hümmöget ~ így ébresztgette Karlsbadot

a Miserere, mormolását hallani a néhai serfőző ház megett, hol árnyékában elszunyálok támasztva félkarral eget… csupán egy varjú károg,

a fény, patakja páraködén átjövet, miközben forgácsokat hullatott, sugárszilánkokat a katlan rubinkövekből faragott tetőire alattam,

eltévedt Prága tornyai, az útszalag felett, meg tán egy ősi vizesárok megzöldülő vizén a napfalak, gregoriánok, madrigálok emlékei vonaglanak

hajdan… mikor Arany remélt itt gyógyulást és Goethe is… ki vagy, ki élsz? hivatlan Hyperión? ránk hull e nap-palást, de kire holnap? szakadatlan… remélj, ha fáj, hogy újra lásd!

KÖZÖS ÚT

57

Platón

Sokrateski ferome vorba (Szokratész védbeszéde) ar das pe tumende, Athenake mursha, mure dushmanengi vorba, chi zhanav; majso vi me ande lende bisterdyilem, kasave vorta vorbinde. Dapol chachimo khanchi chi phende. Mashkar penge but xoxaimatura dore pe jekh chudisajlem. pe kodo, pe savo avri phendine, hoj trubul te ferontume , na te lavtume opre, ke darako vorbari som. Na lazhajlinepe, ke sigo kerdyimasa chachardem pe lende, ke chi sar na sikavav man darake vorbareske; kado sas, gindij, lengo majbaro bilazhavo; ta feri na kodoles akharen von darake vorbareske,kon chachimo phenel. Ke,kade te si,atunchi andre pinzharav: vorbari som, ta na kasavo,sar von gindin. Ke von, sar phenav,daba phende variso chachimo vaj dore kanchi; mandar pale o uzho chachimo ashunena. Ba chaches po Zeus, Athenake mursh,na kuchone vorbenca,alavenca thaj kriklavo shukar vorbenca,sar so le avera phenen, ta anda kodola vorbi dav angle, save doronpe andel alava na trubul te rodavle. Ke pattyav,ke sa chachej, so phenav,thaj khonyik mashkar tumende aver tena zhukarel: ke pattyav chi na perelpe, mursha,hoj ande kadi trajoski vrama

S

58

kade te ushtyavav angla tumende, sar variso vorbisaripe kana angle sityon le terne. Dapol,anda kado manglipesa magav tumen,Athenake mursha: te ashunenas kodo, hoj kasave alavenca ferosarav man, sar po foro,kaj

Szalay Lajos rajza

le loveparuven mesaja, - kaj but zhene ashunde aba man- vaj aver thaneste kana sityilem te vorbij, na chudintume,china chi te keren chingar anda kado. Ke kade tordyol e butyi: akanak tordyuvav anglunes anglaj kris,majbut sar eftavardesh bershenca, thaj rutoj mange kado strejno vorbipe. Ta kade,sar chaches, te avos strejno,mukhenas mange,hoj pe kodi shib thaj kade te dav vorba,sar ande soste barilem, vi akanak,sar kodola krisasa, dore kodola krisasa, so man fajma pushimo, boldav man tumende, hoj te muken mange kade te vorbisarav ,sar me sityilem – shajke ,hoj kade

maj nasul avla, ba shaj,hoj maj mishtoj; ta feri kodo trubul te dikhen, pe kodo trubul te bolden tumaro gindo, barem chachimo phenav vaj nichi: e mujaleske kadij leski zor, le vorbareske pale o chachimo te phenel. Vi anglunes, Athenake mursha, le anglutne xoxade trabi thaj anda anglutne xoxara si te ferosarav man, thaj feri pala kodo pej dosh,thaj pej doshara. Ke but zhene xoxara tordyile aba angla tumende, thaj aba dulmut,but bersha dosharnasma, thaj chi phende khanchi chachipe., thaj lendar majfeder darav,sar kathar o Anütos thaj leske amalendar, dapol vi kadala darajimataj. Ta kokola maj darajimatajle,murshaj, save, majna savora zhenen, inke ande tumari shavorikane bersha angle line thaj zurarde tumen, thajxoxamne doshasa dosharde man,hoj „ tarjil jekh Sokrates,platniko mursh shavo,kon andel chereske sikavimata hamilpes,opre rodel telaj e phuv sako garadyimata, thaj e kolyi traba lasheske zhanel opre te sikavel”. Kadal,Athenake mursha, kon kasave vorbi rispen pala mande,kadala si mure chache darake doshara. Ke lenge sityarde kodo gindin,hoj kasave rodel, chi andel Devle chi pattyan.Apol

KÖZÖS ÚT

kadala mure doshara vi but zhenej,thaj aba lungo vrama ke dosharen man, ta ande kodi vrama dine duma tumende,ande savi vrama sigo pattyale lenge,ke shavora sanasle, vaj unyi zhene maj barora- thaj kodola pala muto dumo dosharnasma,kon man te feroj,khonyik nas. A majbaro kodo si,hoj chi lengo anav nashtig phenav, numa atunchi te varesavo te si khelimasko iskiritori.Ba sode zhene xoxaimatonca zurarde tumen,vaj averen zurarde penge,kadalen chi zhanav tepasharav.Ke chi jek-

hes na zhanav kathe te anavav. nashtig phenav ande lengekathe ande lenge jakha,feri sar jekhe shalinesa si te maravma thaj te ferojma,bi kodo,hoj varikon duma delas palpale. Ta pattyan mange, so phendem,hoj duj fela doshara sima: aver si le neve doshara thaj aver si le dulmutane,pa kaste vorbisardem,thaj dikhen ande, anlunes pa palune si te ferosarav man.Ta vi tume anglunes le majdulmutane dosha ashunenas,inke majbutivar,sar le palutne. Te avel: si te ferosarav man,Athenake mursha,

thaj trubul te zumavavma avri te tradav anda tumende, tela skurto vrama,kodo xoxajimo,so but vrama trajilas ande tumende. Kamos kado te avlas kade- misto atunchi vi tumenge vi mange varesosa te avla majmishto-,thaj kamos te resen vareso mure ferojipesa. Ta tena,kade gindij,kado pharo avla,thaj chi krujil avri muro dikhimos,hoj sosko pharoj. Thaj inke- te boldelpe kade e butyi,sar le Devlenge faj: Si te mukav man la krisake,tha si te ferosarav man. (Boldasles o Nagy Gusztáv)

Turcsány Péter

A vére-fogyott szarvas imája (Rapszódia az Új évezred elé) Fölösleges dolgok iszapjába süllyedt az emberfaj, vad ösztönök kígyói tekerednek nemes lelkére, angyal társainkat villás ördögszarvak rogyasztják térdre, állva kik maradunk e rettentő áradásban? Féltve őrzött érfalaink mögül belőlünk tör elő a Gonosz, a Szeretet Pápája szeretettelen tátog világ-partjainkon, az Önégető Példaadás pernyéjét a világszél fújja szemünkbe vissza. Mégsem haldokolni jöttünk, de az élet orgonabokrait nyitjuk az önútját választó ember szeme elé, mert a lélek-virágzásról sosem feledkeznek meg Isten napsugár-kölykei. Lesztek-e társaink a szárnyalásban? A sebzetteket fölemelik-e magukhoz angyalaink? Ó, megalázottak, lehet-e még tiétek a legszebb napfelkelte? Ó, dölyfösek, ti árulói az emberszívnek! Ti hullotok az elmúlás bugyrainak legmélyére! – Ó, sebzett, legyöngült, vére-fogyott Szarvas, Isten vérátömlesztése mégis először téged talál meg!

KÖZÖS ÚT

59

Tóth László

Ne tnj el

Vári Fábián László

Makkai Kiss Nóra

Lelkem fája

(Fohász) Hommage a Proust Ne tűnj el, idő, ne még, engedj nyomodban járnom, nézegetnem egyre távolabb homályló képeid, a messzeség faláról szedegetem a pókhálót, ökörnyál ragad satnyuló hajamhoz, elröppent madara után tátong a fészek, urnák hamvaival teleszórt porondok bohóca – fogatlan számból kiszáradt a nevetés, saját lábamban akad el lábam, mégse tűnj el, ne még, nyomodban kacsázva tegyem a dolgom, s hihessem percre (órára, napra, hétre, hóra) – még rajtam is múlik, milyen lesz, milyen a múlt.

Bazalt

Nincs már énnekem kenyerem. Tenyerem van csak, tenyerem, fél csillag formájú éhes ujjak, szépséges selymek alá bujnak, becézni való bőrre vágynak, halmokra, drága hajlatokra, ahol kedvükre legelhetnek. Lelkem fája hadd hajladozna haszna alatt a szerelemnek Az alagút végén

Az alagút végén hideg lesz nagyon. Szellőt, madarat nem ringat a lomb. Az égen fókanyájak legelésznek, a bronzba hűlt hold nyakukban kolomp. Itt végképp véget ér az ember útja: az árnyak fázva összegömbölyödnek. Valóban mélységes mély a múltnak kútja, és a jövő tornya máris fáj a földnek.

Mögöttem zárt jövőm, nyitott múlt előttem, nyilam a semmi levegőfalába ütközik, megáll, majd – kés a vajban – visszafelé nyit magának utat a bazaltban.

Pató Selam

Lét-nehezék

Utórezgés

Annyi minden elmúlt Fáradt vagyok - szomorú se Nem vagyok semmi : magamnak kevés : másoknak sok Lét-nehezék – Sors

Én leoldottam Volna az átkot Ami az egész Léteden áthat Kivettem volna A jégszilánkot Mit síri kezek Kebledbe vájtak

: az vagyok és nem voltam és nem leszek vagyok az: Legalább másokban kételkednék annyit mint magamban

Életfa

Nászi díszekkel Körülszőtt szívem Kelméjét Érted Sebként feltárva Nyitottam volna Kapunyi ívben Lépteid előtt Újult világba. Eltékozlódik Mindig a Fény és Megtelepednek Trónon az Árnyak Ha majd mélybe vet A fáziskésés Le nem zuhanni Lesz-e még szárnyad?

A világ kőrengetegében – bolyongásainkkal a mákban életeink szertedobáltan körbe állnak be vagyunk kerítve Parányi hajszálgyökereken át szívjuk magunkba pillanatonként a halált F. Tóth Zsuzsa rajza

60

KÖZÖS ÚT

KÖZÖS ÚT

61

Ari Fabbro

Rostás-Farkas György

Farkas Kálmánné, Éva néni emlékére

Észrevétlenül

Boldog

Észrevétlenül sétálok a csillagos ég alatt Követem az utat, mit világító Holdam mutat De azt hogy én fogok e világítani valaha Nem tudja senki megmondani nekem talán soha

akinek nem rongyos a lelke, de fényes, mint a nehéz selyem, aki hiszi is, amit mondott, akit nem zsarol a félelem, boldog, akit nem az önérdek kormányoz, hanem önként szolgál, adósait nem tartja számon, görbe utakon titkon sem jár. Boldog, akinek láthatatlan púpként a múlt nem ül a hátán, nem üzletei gazemberekkel, árnyékán nem táncol a sátán. akinek a szemén kifénylik, hogy süt benne az Isten napja, akinek lelke nehéz selymét magasságos szél lobogtatja.

Megpihentél Sötét felhők gyászban esőkönnyük hullik Mikor földi léted Szenvedésbe múlik Megpihentél végre Repül fáradt tested Lelked fel az égbe Angyalszárnyon vitted Nézz le rám gyakran ha jössz veled osztom Meséimet halkan S szívembe szőtt álmom

Csillagözön Esőben fürdök Szélben szárítkozok (csendemben mást átkozok) Takaróm bárányfelhő … Étkem napsugár Jövőm a Tejúton vár Életemben öröm Sárga csillagözön

62

Mezey Katalin

A lélek néha A lélek néha csöndességre vágyik, megnyugodni végre valamiben. Mint gyermek, valakinek a mellkasára hajtani bajtól zsibogó fejem. Egy percre megpihenni elnyugodva, nem kérődzni örök kétségeken. A lélek vihar előtt csöndet áhít, ha tudja is, hogy a vihar üzen.

KÖZÖS ÚT

Azt mondják minden, si- tél, már várt téged Kálmán maradtok, amíg a világ-világ. keres férfi mögött egy jó bátyám, az én mesterem. Éva néni, tudod, lassan Mi van veletek odafent? társ, egy szerető nő alakja áll. Nem tudom, hogy Milyen ott lenni? Nem szól- mindannyian átköltözünk… ez minden esetben igaz-e, tál, de most már tudom, De amíg itt éltünk – te tudod a legjobban, még jobbat nem de Farkas Kálmán, az én hogy elköltöztél. Amíg itt voltál a Föld nevű találtak ki. mesterem esetében biztoLátod, egyszer minden san. Meg vagyok győződve bolygónkon, szép és nyugodt elmúlik, nincs tovább. arról, hogy nem futNeked már véget ért az hatta volna be azt az út. De az emlékezet az életpályát, ami a hamegmarad. Bátraknak zai cigány értelmiség kell lennünk, amíg itt kiemelkedő alakjává vagyunk, mert nem tette, ha nem talál tehetünk mást. A dráolyan hűséges és minmának vége, a függöny den tekintetben méltó legördült. társra, mint Éva néni. Majd meglátod Éva Mintha tegnap történt néni, lesz folytatás. volna, hogy összeDe mi van akkor, ha gyűlt a népes család nem? Ha lesz követünnepelni őket 50. házassági évfordulóju- Éva nénivel, legutolsó találkozásunk alkalmával kező élet, márpedig lesz, találkozni fogok kon, abban a csodálatos kertben, arborétumban, életet éltél az én mesterem- veletek. Akkor integetünk ami házuk körül Éva néni mel, Farkas Kálmán bátyám- egymásnak Odafentről. Isten Veletek! kertépítő művészetét dicsér- mal. Jó volt együtt lenni, tudBüszke voltam mindig bate. Itt éltek, és itt nyugszanak most már mindketten rátságodra, barátságotokra. nod kell hogy szerettelek a nagy fák alatt. Kálmán Köszönöm, hogy voltatok Benneteket, és jó volt tudbácsi 2004-ben hagyott itt nekem. Jó volt testvéretek- ni, hogy mindig betérhetek bennünket, s most követte nek, barátotoknak lenni. hozzátok, otthon lehetek őt Éva néni is a halhatatlan- Csókolom a szíveteket! Üze- nálatok. Mindig számítságba.. Ha már nem tud- nem Odaátra, ha lesz Oda- hattam rátok! Áldjon Isten tam tőle személyesen búcsút át és találkozunk, szeretnék benneteket! Mindig büszke voltam venni, e sorokkal tisztelgek akkor is testvéred és barátod rád! Köszönöm, hogy jó és lenni. előtte: Kérlek drága Éva néni, hűséges társa voltál MesteHívtalak Éva néni. 50 év szeressétek Odaát is egy- remnek! Szeretni foglak az óta ilyen nem történt, nem mást, ahogy itt is tettétek. idők végezetéig! Testvéred: vetted fel a telefont. Elmen- Példaképeim voltatok és Rostás-Farkas György

KÖZÖS ÚT

63

Látogatóban Prof. Bálint Györgynél

64

Budapest 2015

KÖZÖS ÚT