BokorLevente Megmagyarázom a bizonyítványomat

BokorLevente

Megmagyarázom a bizonyítványomat 2011. június 4-én írtam barátaimnak: KÖNYVHÉT van. Ne feledjük el a kézzelfogható teendőket, de az alkalom felhívás arra, hogy a valóság nagyobb kiterjedésére vessünk pillantást. Egy ilyen szemrevételezés még a kérdéseinket is megváltoztathatja. Sokan és szívesen szoktak hivatkozni az úgynevezett szépirodalomra, amikor mondandójukat személyes fogódzókkal akarják megerősíteni, hisz’ a kultúra nem más, mint az életközösségnek szimbólumokba foglalása. Végső soron, a kultúra tere a "személyes szabadság" mozgástere. A "jogállam"-, a "jog uralma"-, az "alkotmányosság" eszméjének is az a jelentősége, hogy egy egész életközösség általa veheti kézbe személyes hatalmát a „társadalom” személytelen erői fölött. A magára hagyott társadalom csak civilizatorikus erőforrás akár a vadló. A közösség idomítja be, „szerszámozza föl” saját tulajdonformájával, más szóval, a létezésére irányuló tulajdonságaival. – A "tulajdonviszonyok" és a közösség számára életképes tulajdonságok elválaszthatatlanok kell, hogy legyenek egymástól. A könyvhéten magam is irodalomként kívántam hozzászólni egy levelező társaságban folyó diskurzushoz. Megrezdülésemhez a képével és hangjával megidézett Bogár László közgazdász találta el az én alkati rezonanciámat. Ő már jóideje merül válságelemző próféciákba, már-már a lángoszloppá válás kritikus határán, ahol a közgazdaság illetékessége véget is ér. Nem arra gondoltam, hogy az irodalomnak kéne átvennie az ő avatottságát, de az irodalom mégiscsak a jelentésében megszemélyesülő világ legfőbb hírvivője. Jelenléte javíthatja a közösségi felkészülést a kihívásokra adandó, végsőkig meggondolt válaszokra. Leltárba vettem saját léttörténeti tapasztalataimat, s leltáram leletét, mint a Mi sajátos boldogulásunknak a történelembe vetett értelmét tettem közszemlére. Kiválogattam 2003ban megjelent összegző kötetem (Aranylázálom*) és a későbbi írások nyomjelzőül szolgáló darabjait, melyekből a „nyomolvasó” számára elbeszélés kerekedhet ki. Fenntartás nélkül egyetértek Bogár László sokszor ismételt óhajával, hogy meséljük el, mi történt velünk és ahhoz képest cselekedjünk. Csak a saját, földhözragadt megváltástörténetében csalódott modernizmus hirdeti, hogy a „Nagy Narratíva” posztmodern halált halt! Aki a közösen elfogadható elbeszélést „szakértői” utasításokkal óhajtja pótolni, az úgy tesz, mintha találomra rajzolt négyszögekből akarná levezetni a kör szabályát, ami lehetetlen. Magát a négyszöget is a kör minősíti mint önmagába záródó azonosság: előbb volt a kör és belőle lett a négyszög. — A minapig történtek taposták ki minőségem teljes körét, az ad szabályt és hatókört jelenlétem „négyszögesítésének”, a tudatosságnak, a mások tudatával való összemérhetőségemhez, rációmhoz. Többesszám első személyre – Ránk – ugyanez áll. Az időrendben következő írások természetéről annyit kell előre bocsátanom, hogy bár küllemre versek, nem lírai költemények, de mindenképp valamilyen poétikai cselekménynek vannak alávetve. Keletkezésük idején csak kisebbségük örvendett nyilvánosságnak. Többségük kiadókban, minisztériumban, a látótér peremén élte tetszhalálát tíz-húsz évig. Ma már jóslatoknak is tűnhetnek, de nem azok. Szerzőjük célja annyi volt csak, hogy megtekintse egyegy történelmi pillanat fölkínált kilátásait, mert napló írására érzett kényszert, ám saját életét találta a megtestesült érdektelenségnek. A napló alanya így lett a történelem, a törpe által meglesett óriás, a Démiurgosz, aki Teremtője parancsára éppen létberendezési tárgyakat állít elő, és csakis elkészültükig tartózkodik egy-egy helyen, amíg kikerekedik az idő. *

Hét Krajcár Kiadó, 2003.

1

FÉL ÉVSZÁZAD RÖVID MISZTÉRIUMA



nemzedékem előadásában

S ZEREPLŐK : bizonyos közös célok-, törekvések-, remények-, illúziók mindennapi hősei

Amit előadnak külön-külön, a maga idején láthatatlan. Amit megélhetnek mint esetleges témát, az csak a Láthatatlanról szóló, kéznél lévő példabeszéd.



[Magyar Katolikus Lexikon: MISZTÉRIUM (gör. Müsztérion a müein 'bezárulni, magába zárni' igéből, lat. mysterium): titok, melynek természetfölötti vonatkozásai is vannak, ezért megértése meghaladja a pusztán emberi képességeket. - A gör. szó elsősorban a száj bezárására, hallgatásra, a szem lehunyására vonatkozik, a ~ ugyanis a külső szem számára láthatatlan, emberi szóval kifejezhetetlen dolgok szemlélése (…) A →gnózis nyelvhasználatában titkos, csak a kiválasztottak számára megismerhető isteni kinyilatkoztatás”]

2

1957.  Nemzedékem szellemileg egyidős a második világháborúban született új korszakkal, kamaszkora is annak kamaszkora tájára esik. 1956-unkat úgy éltem meg, mint a történelemnek a sajátoméval szolidáris lázadását. Október 23-án, Budapesten, minden főesemény színhelyét meglátogattam, 24-én hajnalban falhoz állítottak, mert lőszer csörgött a zsebemben, majd többedmagammal két tankoszlop között bekísértek a Deák téri rendőr-főkapitányságra. Tizedeléssel fenyegettek, de mégis másokon mutattak be elrettentő véres példát az október 25-i Kossuth téri mészárlásban. Mások élete árán él mindenki, akit akkor onnan szabadon engedtek el(nem)követett hőstettei ellenére. Mint a géppisztolyos „pesti srác”, ő is szépreményű pattanás korának arculatán. A történelemmel való naiv „bőrközössége” máig sem múlt el, átmeneti függetlenségéhez a költészet segítette akkor, és most is. Például, akkoriban még fennen élt és a kamaszra ringatón hatott Ady szimbolikája, mint saját létértelmezésének bölcsője.

SZERETEM

Szeretem, akik hisznek akár tücsköt, vagy bogarat, de hisznek abban, hogy amin múlik, az marad. Szeretem, aki szemes, kemény és magába is néz, mert másokat is látni, másképp gyönge az ész. Szeretem a tüzeket, a vért, ezt a vörös szenet, mert mindőnkből csak ez marad, ez a meleg. S míg széthasít az idő embert, álmot, fatörzseket, hiszem hogy marad az, aki hisz, tesz, és szeret.



1941-ben születtem Budapesten

3

1963. Földi pályafutásunk azzal kezdődik, hogy leválunk az előző élet köldökzsinórjáról. Csecsemőként az eltávolodásban bába vagy orvos segít. A felnőtt pedig akkor vettetik a világba, amikor a múlt megismételhetetlensége elválasztja az őt kiformáló nemzedéktől. Nyakába szakad az élet újraalkotásának gondja, mert nem képes csak „addig nyújtózkodni ameddig a takarója ér”.

Az én Madonnám (részlet)

Mostmár elég vagy nekem: cseppje a víznek, íze a sónak. Életem tengere benned reng tovább. Hasad öbölfalát rázza – a félelem engem is átkutat –: nincs itt az idő, hogy leterítsen de az áttörés megfenyeget. Mit törődsz te a jövővel! Törődjék magával! Te is magaddal! – belőled LESZ. (…) Ember Anyja! Tiéd a földrengésszerű fájdalmak eszköze: nem a sóhaj segít lerázni a család fájáról zöldellő utódaid. (…)

1967. Az al an ti sz ö v eg i s „m egb ol d ogu l t” , él e tk ez d ő k o ru n kb ól va l ó. M eg s ej tj ü k, h o g y az emb e ri él et ol ya n r en d kí vü l i í gér et , am el y l épt en - n y o mo n él et v e sz él yb e c sal mi n ket . D e r áj övü n k, h og y az emb e ri tu dá s m é gs e m r en d ez k edh et b e az él et s ok é rt el mű s ég én e k f öl ü lí rás á ra . A Gi gá sz ok u t ópi st a n e mz ed é k e u gy an m ég a z É sz T emp lo má ban a Tu d om án yh oz i má dk oz i k, h ogy mi h a ma rab b m eg f ej t s e az él et ti tkát és ki kü s z öb öl j e a g yá mk od ó T e r em tő t. P edi g a tu d om á n y mi n den h a t ós ágá ba- , a t ö rt én el em t er v ez h et ő s ég éb e - és a tá r sad al mi i dil l be v et ett h i t el l en éb e n má r z aj o s m oz ga l mak h u l l ámz an ak Nyu gat on , k e r e s v e a me st e r s ég e s k ö rn y e z et ből val ó v és z ki j á rat o t. A vallás trónjára pályázó tudomány az első „valláskritikákban” részesül.

4

KERÜLJENEK VIS SZA

Kerüljenek vissza a halak a vízbe és férgek a földbe, hogy férgekkel tápláljuk a halakat, hogy mi hálót vethessünk nekik, s tőlük kiteljesedvén adhassunk kóstolót a férgeknek mi is. De az ízek változnak s a megítélés. Csak az aqua destillata tűnik nyomtalan a homályos üvegről s megtelik a szennyezetlenség veszedelmeivel. Hogyan rothasztja a skorbut fogaidat! Örülnél az indulatnak, amellyel közéjük piszkálsz. Elkélne gyógyszer is olykor a „tiszta víz” oldószerében de visszahőkölsz az ismerős szagoktól — az élet nem tudomány.

1968. Szokták nemzedékünket „Ezerkilencszázhatvannyolcasok”-nak is nevezni, ami teljesen kétértelművé tesz minket. Ekkorra esik a párisi diáklázadás, és Csehszlovákiában a Varsói Szerződő Felek lengéscsillapító, fegyveres fellépése is. Egyik esemény a tomboló ifjúság akciója Nyugaton, másik a világegyensúly féltőinek pánikja Keleten. A háború utáni világrend megint nyújtózkodik, csontjai ropognak, ruhája recseg. „Juventus lentus”, ifjúság — bolondság! Mint az áradás keltette két buzgárt, föld alatti erek hálója köti össze a két történetet. Akkori vázlataim egy elképzelt párbeszédet rögzítenek a Láthatatlanról.

TÁRSALGUNK

– Néha egy pillanatra felbukkan az összefüggés, aztán elmerül az iszapban. Lenyúlok. Forgatom markommal a nehéz levet olyan ijedten, mint aki csatornába hullott aranygyűrűt akar megtalálni. Talán nem is volt, fog el a kétely. De kezemben érzem a nyomát, a lassan elhaló ingerületet, aztán ahogy onnan tűnik, az egész utóérzet a fejembe száll. A Másik tárgyilagosan unatkozott. Tenyere a szék karfáján emelkedésre készen. Előrebillent majd vissza. – No igen. Maguk ezért a gyűrűért egy iszaphegyet mozdítottak meg. Fölszedték a gátakat, hogy szétterüljön a „melléktermék”, s megleljék, amivel pompázhatnak. Valaki bizonyára majd meg is leli. De ne áltassa magát, aki a gát elé áll akár azért, hogy az áradatot visszafogja, vagy azért, hogy hamarabb találjon kincset. Bármelyik jutna eszükbe, kegyes por sem marad magukból, csak csatornaürülék.

5

1970. A mindennapi életben túl nagy hatalomra tesz szert a papír, és az önigazolás kultusza. Akkoriban még nem fogjuk föl, hogy a fanyar terméshozamú irányzat nem holmi gyermekbetegség, hanem az állam konstrukciójának örök gyenge pontja. — Az egykori ideokratikus „büró-klérus” később átadja helyét egy kleptokratikus (ragadós kezű) „büroteokráciának”. A doktrínákat gyártók ezt úgy is értelmezik, hogy megdőlt a munkásosztály hatalma, és végre az értelmiség került osztályuralomra. PAPÍR

PAPÍR ÚR

NEM-ÚR PAPÍR-

PAPÍR

ÍR NEM ÍR PAPÍR- TUDÁS

MUNKA

PAPÍR- TÖBBLET

PAPÍR- HIÁNY

PAPÍR-

PAPÍR-

PAPÍR-

VÉTEK RANG ÉS

ÁTOK

PAPÍR- PÉNZ

HA PAPÍRRA PAP

ÍR

NEM PAP RÍ HOGY PAP-ÍR E L L E P A PÍR

* A béke évei gőzösnek tetszenek, mint egy török fürdő, és baljóslatún emlékeztetnek is a török hódoltságra. A törökök 1686-87-es sikeres kiűzése óta tudjuk, hogy minden egyes idegen megszállás duplának számít, mert a megszállót helytartóként követi annak elűzője. A következő töredékek valóságos régiségként elevenítik föl a „professzionális” zsákmány-létet. Az igazi zsákmány a gazdáját jobban kedveli, mint önmagát. Az utóbbitól nem remél ajándékot, mert nem ismeri az önajándékozás méltóságát csak a korrupciót.

Egy virágos óriás bujálló orral – széttaposnak a békeévek. Nyertünk meg már jobb háborút is – micsoda szerencse! Kismadárkám, a szultán háremében megcsavartak téged mint a citromot. Hiába szólítlak anyanyelven nem hangzik magyarul. *

6

Itt nem szabad győzni mert megver az Ünnep kardélre hánynak a fegyvertársak k e t t é s z e l nyelvük lapja amint a suttogáson átszisszen.

1972. A tudományos gondolkodás és emberek közös drámája kötődik a következőkhöz. Két félévet jártam „Jövőkutatás, prognosztika” esti egyetemi speciális kollégiumra magához az akadémiai program akkori vezetőjéhez, Dr. Fodor Judithoz. Úgy emlékszem, Az anyag c. dolgozatával szerzett doktori címet. Ekkoriban dívott a „Hogyan lett a fizika nagyhatalom?” tudományos slágere. Csupa meglett ember képezte egyetemi hallgatóságát. Kedvtelve és gyakran vitatkoztam előadónkkal, főként azért, mert a csoport hangulata is annak kedvezett. Évek múltán, 1976-ban egy eldugott újságtudósítás hozta lázba a találgató közvéleményt. Arról értesített, hogy a Fogarasi Havasokban eltévedt, és kihűlés következtében meghalt hat magyar turista, csupa ELTE-oktató, közte Fodor Judit a férjével együtt. Talán ma sem ült el az a rémtörténet, hogy valójában agyonverték a végsőkig legyengült embereket. Úgy hatott rám a tragédia, mint a valóságos jövő dörgedelmes üzenete, és az alábbiak kéretlen igazolása.

TORZÓLIGET

(részlet) (…) Én a jövő ingyenkutatója tékozlok kapatlan lehetséget. Gyűlölök mindent a priori butaságból ami jobb tudósabb értelmesebb. Születés szerint az ember rángatja bornírt kötelét belelovallva a történetbe majom akar ember lenni. Lehet-e az? „That is the question.” Vagy ábrándja csak majomvilága?

7

Hányszor kell még hányszor visszamajmosodni. „Száműzve minden szellemkapocsból”† nyúlni az etetőrácson át s egy fizikai közleményben fogni fel a közönség jogát: dühöngeni ha mogyoró helyett foga közé csak kavics szorul: ki-be borongok időtlenül idétlenül idétlenül. * Gondolkodásunknak nem csak fogyatékossága, hanem önvédelme is, ha „lényegkerülő”. A „lényeg” egyenesen gyűlöltté lehet, ha tartósan nem a saját lényegünk. Előfordul, hogy vendégként befogadjuk mások lényegét, s mire észrevesszük, hogy elménk háziurává lett, már késő.

H Ű ! B É R (részlet)

Többi a zene. Arrébb egy tű se kerül eltűnik csupán. Szavak melyek nem érintenek a lehunyt előszobában rózsát nyelsz elébb lángol a nyelvzavar. „A lényegről ne csak! A lényegnek túl sokat lehet meg nem bocsáttatik. Olykor kialusszuk álmodunk reá: hogy fennakadunk mert túlon egyszerű. Az élet nem olyan drága: jó ha van s ha nincs ki tudja meg?” JÖJJÖN VAKULJUNK MEG KÉREM . EZ AZ A KÉMCSŐ HA LESUNYÍTJA A VILÁGOT MAGÁVAL MEGMÉRGEZI. EGY MOCSKOS ÉVBEN CSÍPŐS PISZOKSÁGOK SERDÜLÜNK BELE .

†

Madách: Az ember tragédiája, Első szín

8

1980. Sikerült rájönnöm egy társadalmi ördöglakat mechanizmusára, de nem a nyitjára. Hiszen a zárja rajtam is áthalad. Ami igazán fontos, az az egyszerűsége miatt láthatatlan. A bonyolítottság meg olyan, mint a „fekvő rendőr”: leharaptatja a nyelved. Az ördöglakat konstrukciójának „fölismerésére” éppen szakoktatási dolgozóként tettem szert.

ÖRDÖGLAKAT

A kudarc szerkezete: előretolt vesztés és belebotlás. Mindenbe kétszer éled magad: amikor meglátod s amikor utolér.

1988. Ekkor már biztos, hogy fordulni fog a kocka, a szocializmus kimerítette igazságait. „Nincs menekvés a feltámadás elől”. „Érintettek” vagyunk. De semmi kétségünk ne legyen afelől, hogy a „feltámadás” nem a szabad választásunk, hanem a kijelölt utunk. Egyszerre támadnak föl erényeink és ki nem élt vágyaink. Olyan, fekélyben hempergő Jóbokká lehetünk, akik tényleg az Úr szeretetéért szenvednek, vagy olyanokká, akik a magukba telepített kullancsot istenítik.

VALÓBAN! LEGTÖBB …

Valóban! Legtöbb nékünk az érintés mert elfogy az utolsó igazság is. Nincs menekvés a feltámadás elől! Gyomrunk az az ujjbögy mely vándorol a testmasszában és a külformába begyömöszöl. S mert a Teremtő bennrekedt a testben semmi sincs, amit átallana: futtat és ugráltat őrjöng, hogy szabaduljon lelkünkkel kileheljük. Ó, nem tudom én, hogy az Úr akar-e minket, vagy csupán kullancs: mint egy betegség furakszik belénk! Jön majd a gyógycsipesz, íme: két hegye közt, akit imádtál. Ó, isteni rüh! Hempergek a szent fekélyben. – Minden, minden imígyen kezdődik.

9

1990. Szorgalmasan jártam Romhányi László Jurta Színházába az ellenzéki gyűlésekre és írtam a Magyar Papír c. szakmai lapot (a Taurus, a MOM és a Volán újságjai után). Ennek az évnek a közepén „esett le a tantusz”, hogy valójában mi történik. Az alább idézett (többrészes) poéma címével eleve azt az ítéletemet vetettem előre, hogy a jövőnek nincs programja, „mihez se fűlik” a változások vélt alanya. Bizonyára nem is alany, valójában csak az események tárgyi tartozéka. Pedig akként várt honfitársaink többsége erre a történelmi pillanatra, mint aki Krisztus koporsóját őrizgette a feltámadásig. A szentség végül maguknak az őröknek a kezén tűnt el. Krisztus koporsójának több évtizedes őrzése – új pénznemben kifejezve – éppen 1 Krisztusba került.

PROGRAMTALAN MIHEZ SE FŰLIK

(részlet) (…) Milyen éjszaka is maradt milyen éjszaka is maradt hogy itt őrizték Krisztus Koporsóját. — Sohasem hitték valaha is ingyen valaha is ingyen Krisztus Koporsóját hogy őrzették vala de ennyiért?! — Éppen 1 Krisztusba került. Az őrök kezén tűnt el a tetem. Kiszagolta egy koporsó-kereskedő nem kérte ingyen a hánytató munkát hisz ilyen sziklasírt rendelnek mostanában megfizetik. S ki tudná melyik a Krisztusé? Gyanútlan térít a hozzátartozó az őrök megpucolnak addig vagy elvegyülnek a gyászolók között. Ki hinné, hogy lopnak a cinteremben méghozzá szemből részvevő szemmel? (...) 199o. június.

* Nevet és helyet cserélnek a dolgok. Megnevezhetetlenek. Minden sérül, de ki bizonyítja be, hogy mi? – Ez az anómia. Utána csak káosz jöhet, aztán minden elölről kezdődik.

TURMIX

Most megint végképp összekeverednek a dolgok, mint testünk a földdel, annak sok fajával már éltében temetve. Az Utolsó Ítélet a szétválogatás. A csont mégcsak meglesz de mivé enyész az elektromosság, mint az, ki csókot hint gyilkosának és elvegyül vele?

10

1991. Ez az év az „igazságtól” volt hangos és aki csak tehette, „kommunistázott” a másikra mutatva. A „lex Zétényi”-t, az „igazságtételi törvényt” elfogadta a parlament, de a Jurta Színházban oly megnyerőn szereplő Sólyom László-vezette alkotmánybíróság megsemmisítette. (A törvény célja az lett volna, hogy akire rábizonyítható politikailag pártfogolt köztörvényes-, emberiség vagy emberiesség elleni bűntett, az feleljen érte és szoruljon vissza az ideológiai zavarosban halászás meg a politikai zsarolás.) Úgy tetszett, nem is valamilyen győzelemért folyik a csatározás, hanem a közös vereség érdeméért.

PROFÁN

Csak aludnék mint aki futtában a szívét ejtette ki. A költők érzésbankárok és én tönkrement bankár vagyok. Aki önbírálata siralomházában évtizedeket élt az mind közelébb engedte magához az Ítélet Napját és a végrehajtó erőt. Nem vagyok egyetlen aki átesett halálán mert jól tudta nem a költészet győz. De legtöbbet a nyertes veszíthet mert semmi oka a harcra övé már csak a gyáva kegyelemdöfés. Rettentő nyűge a holtnak hogy újra lelkesednie kell és másra tápászkodni mint amiért megholt. S dalolni hogy „meghalt a cselszövő” aki rémületre öntestében bujkál és úgy lopódzik át léte minden percén mintha vasúti átjáró lenne ahol az örökké rossz fénysorompó örökké pirosat mutat amikor sem e pillanatban de örökké sem jön a vonat.

11

A cselt csupa csavarásból szövik és hiábák pestise a cselszövő nyakán. Orvos legyen ki megállítja a soha-megérkezés vonatát! Ám az igazságon most és mindörökké csak röhögni illik mint a világ kitárt sliccén. * Ekkoriban hunyt el Bizám Lenke, az esztétikum egyik filozófusa, az MTA levelező tagja, akinek Lukács György-szemináriumait is látogattam a Villányi úton. Az ő egyik költői műve váltotta ki belőlem ezt a síron túli monológot, amelynek nem ő a megszólítottja, hanem TE.

ÉNISTENEM Szellemidézés a költő és filozófus Bizám Lenke sírja fölött

A történelem nem a te rajzod hogy kiigazítsd de mindenki megvalósíthatja véleményét amit majd meglát az-e a történelem. Én mindig más istenre fogadtam mint az ’igazságtevők’ mert a történelem maga az igazság: lehető legegyenlőbben oszlik meg az emberek között. Nem az az igazság ez, amit Mátyás király osztogatott hanem az az igazság: így gondolkodik Isten miközben fejében forgatja a világot és a bátrabbak vele számolnak el. Nem tiltja, akár hogy fellázadjak is az sem kizárt, hogy igazat ad nékem. Részem lehet a halállá felejtés vagy a kellőknek járó vitamin-élet. Lázálmaimban isten is akartam lenni és nevemre írattam a teológiát. Nem Ő büntetett nagyzolásomért. Kezdettől tudta: az lesz, ami lehet a lehetetlent nem Ő találta ki a lehetetlennél nincs is jelen. Az én istenem A Minden Lehetőség aki minden csak nem embertelen.

12

1992. Mintha a „senki sem pótolhatatlan” korszaka ekkor végképp megvetné a lábát.

PÓTOLHATATLAN

Senki sem pótolhatatlan csak az ember. Ezért szeretnének sokan „ember” lenni: pótolhatatlan. Mindenki pótolhatatlan önmagának akit elveszít egyszer és gyászba borul. Haja medvecukor lesz száladzik róla a futás mígnem biztos, hogy „ember” veszett el.

1993. Végül 1,7 millió munkahely tűnt el – az egész magyar gazdaság gazdaságtalan. Hallottam olyan kormányzati sajtótájékoztatót, ahol egy államtitkár a fejlettség jegyeként taglalta a munkanélküliséget, melyhez a magyar lakosságnak pszichikai teherbíró-képességben fel kell nőnie. Láttam egy barátilag megmutatott statisztikát is arról, hogy az akadémiailag minősített kutatók, szakemberek kétharmada már elhagyta az országot.

AZ APOKALIPSZIS TERMÉSZETE

Valamikor nagy volt az idő órával mérhető. Most mikroszkóppal ütjük a nyomát. Zsebóra ketyegett az asztalon mérte mikor jön-távozik valaki most senki nem jön vagy itt időz egyfolytában. Egyetlen változás-atom furkósodik csak. 3000. május 1-jén – lehet hogy előbb de ősszel vagy tavasszal – becsukják a Földet mert ráfizetéses az egész. Készülök a napra ahogy lyukat ölelve kúszik a csigalépcső és a forró magma egyetlen csöppenés.

13

* Régóta foglalkoztat a gondolat: az avantgárd költészetnek talán maga előtt sem tisztázott végcélja, hogy tovább írja a Szentírást, mert az egész művészeti mozgalom az emberlét értelméhez az újraértelmezés konokságával igyekszik közelébb férkőzni. A legelszántabbak a mindent megvilágító Logosztól való küldetés tudatával misszióznak. Ezidőtájt egymást gyomrozó polgárháború zajlott a közelben, Jugoszláviában, távolabb pedig folyamatosan dörög életünk egének valamelyik gömbszelete. Megpróbáltam vallatóra fogni az Ige Urát…

A S Z ÖVEG Minden ember szövegdarab az emberiségből. A háború a szövegíró kínlódása. Mindenki hamarabb megért mint alkot egy értelmes mondatot. Mindenki mindenki mindenki. Az Írás: növekedésbe fogott cseppkő.

1995. A következő írás alapötletét az adta, hogy a TUDOSZ újságjába kért valaki egy cikket, amit végül nem közölt a lap, mert nem illett bele a szakszervezet illúzióiba. Az alábbi szövegbe „mentettem át” az eredeti feszültséget.

UFÓNIA (Munkahipotézis Karinthy Frigyes modorában)

Ideje, hogy a közszolgálati informatika néhány nyilvánvaló tétellel megítélőihez szigorodjon, azaz, deduktív axiomatikus rendszerré legyen. Kutatásunk célja, hogy hozzájáruljunk az információs gép csapágyainak kihámozásához. Kiinduló állapotként a cím által is kiemelt ufóniát jelöljük meg. Az ufónia kozmikus eredetű zajt jelent, átvitt értelemben, minden lényegidegen tényezőt. (UFO = Unidentified Flying Object = Azonosítatlan Repülő Objektum; UFO+fonia = ufónia = azonosítatlan hangzás). Megítélésünk szerint mindenki, aki kommunikál (közöl valamit), valamilyen arányban a Világegyetem zaját (ufóniáját) és üzenetét közvetíti. – Mindenki a Világegyetem követe, mert mindenki és a Világegyetem között ott áll mindenki. – A címzett az, aki az ufóniában megtalálja a neki szóló üzenetet (információt), mert érdeke súgására hallgatva, meg tudja különböztetni a zajt és a hangot. – Nem is olyan könnyű az!

14

Ahogy a káosz fejleménye a kozmosz – zűrzavaré a rend -, úgy nő ki a zajból az üzenet, mint termőtalajból a kultúrnövény. Vegyelemzéssel szétválaszthatatlanok, hisz’ elemeik alig különböznek. Ha sikerül a vegyelemzés, az meg is semmisíti az üzenetet. Csakis a két állag közötti különbség lehet eligazító. A tájékozódás, valamint az étrend az ízlelőbimbók minőségén múlik, hogy földet eszünk-e, vagy olajbogyót. A kellő infó-éhség (továbbiakban információ = infó) nem tör a zajforrás megszüntetésére. Mértékadó vélemény szerint a teljes üzenet zajjal jár. Így értesülünk arról, hogy egyidejűleg nem csak velünk, hanem bárkivel hírek történnek. Legföljebb a zaj háttérbe szorításán fáradozhatunk, ha elnyomatni hallszik, amit már majdnem! Megértettünk. Ilyenkor beszélünk „kritikus zajszintről”: valami majdnem! De mégse. Amikor egyenlő intenzitású az információ és a nimformáció (nem-információ). Életünk vadregény, és csak alig? Valószínűtlen, hogy nekünk szóló értelmet leljünk abban, ami velünk történik. Alig? – de az elég. Csak öregszünk, mint a használatlan autógumi. A tudomány nem igazán jött tisztába azzal, mi is az infó. Az áltudomány beszédesebb. Ez utóbbinak egyik nézete szerint az infó hasonlóképp objektum, mint bármilyen megfogható dolog. Ugyanis ez állna összhangban testi-lelki fönnállásunk megőrzésével. A zaj másokat őriz. Csakhogy az infóra nem az öt ujj, hanem az elme kezesült volna, mint véli. Az elme keze pedig eseményből van. Működési elve a következő: az elmében történik valami, ami magával ragadja az ember értelmét. Az ilyen esemény az információ. Ha értelmünket visszanyerjük, az infó fölidézhető, továbbadható, vagyis objektum. Annyira az, hogy számlálni lehet, méghozzá 2-es számrendszerben: 2 infó = 1 alternatíva. (Az alternatíva = elágazás „közömbös” és „érdekes”, illetve „érdekes” és „érdekesebb” dolgok között. Más szóval: az alternatíva az érdekesség kisebb és nagyobb értékének válaszútja.) Minden további alternatíva az infók 2 értékű nagyságrendjében követi egymást. A 2 értékű bemenet („input”) földszinti kapuit infórengeteg rohamozza meg, de a legfölsőbb emeletre („output”) már csak 1 költözik. Így a mindenkori kétértékűség a mindenkori egyértelműségre kapaszkodik. Ezért a mindenkori kétértelműség nem egyéb, mint az egyetlen érték megosztása. Ilyenkor használják azt a kifejezést, hogy „nincs valódi alternatívája”. Némelyek szerint viszont rendszeres gyakorlással egyre valószerűbb objektumokra tehetünk szert, ha bátorkodunk távoltartani az ufóniát. Azt híresztelik, hogy csak a megismerői gyávaságnak van bátorsága a kétértelműség fönntartására. Az utóbb említett kozmikus eredetű zaj mértékegysége az ufon, ami egyenlő 1 infó objektumot méretpontosan lefedő zajjal. Képletben:

1 ufon 

1 inf ó  1 inf ó  1 inf ó

Továbbá: egy ufon per egy infó 1 inf ó  1 dez inf ó  1 inf ó

15

Egy dezinfó egy objektív eseményt von ki a tudatból és azt fantom eseménnyel helyettesíti, olyan térhatású illúzióval, amilyent az LSD vagy a hipnózis kelt. Például, Cipolla arról dezinformálja Mariót, hogy ő a menyasszonya. De nem minden dezinfó végződik annak közlője halálával, mint Cipolla esetében. Többnyire a fordítottja történik, vagyis a dezinformált húzza a rövidebbet. Fél ufón elég ahhoz, hogy elmezavartnak higgyünk egy csaló bankárt. Egy dezinfóval megfordíthatónak képzeljük a Duna folyásirányát. Néhány ufonnal megbuktatható egy kormány, kétszer néhánnyal egy állam. Néhány dezinfó erejével már kutyagumiból is lehetni véljük az aranycsinálást, viszont minden néhány dezinfót csak hétszer néhány objektív esemény képes semlegesíteni. De már kétszer néhány dezinfó helyrehozatalában reménykedni sem érdemes. Az már maga „az ész csele”, a történelem. * Ekképpen láttam a „szegény ember” lehetőségeit. Sokan elmondhatjuk, hogy csak annyira tudtunk hatni a nem óhajtott valóságra, mint lavinaomlásra a fényképész.

P O E T I C A P A U P E RU M Egy csepeli népművelőnek

Jégfal. Új munkahely a világ. Mindent egyszerre csinálni: temetőben kötni életbiztosítást rabolni és elkerülni egy gyilkosságot. Kiválasztódás tesz naggyá állatvilágot – a gyengeség beismerése – körülmények alkalmazottai vagyunk. Léteznek intermundiumok a sejten belül is ám lehet, hogy egy furunkulusban kapsz munkát. Tudod te jól kinyomnak mihamar de addig is jóllakolsz fehérvértest.

1996. Ekkoriban úgy véltem, hogy ha a fájdalom világítana, fényárban úszna az ország és minden energia gondján túladna.

16

A HÁROM Horváth Katalin nyelvésznek

Előbeszéd Kutyavilág: előtte a „fejlődés” gumicsontja. Játsszuk azt!: „Ki bírja tovább?” – sorsa mindenkit érzéstelenít. Ha a fájdalom világítana fényárban úszna az ország. Lélek Csak a szeretetnek van világa. Ő tud mindent egyszerre vendégül látni ami a meghívásig idegen. Ha föltétlen: magával ragad feltételes ha nem éget csonkig. A lélek nem végez munkát. A lélek: tálcán égetett puskapor – föltétlenül hevesen világít de porhüvelyére kacsintva. Izzik a feltételekért és dolgoztatja őket. Isten A gondolkodás nem finnyás – bárki elkaphatja mint az életet vagy egy nyavalyát. Istent ott kell megszólítani ahol tartózkodik éppen – a régi hit lestrapált cipő. Beszéd A havas világ stúdiójában semmi visszhang madár se fütyöl – mikrofonnal még senki nem párbeszélt. Üzenet odaküntre: milyen nehéz is elmondani, ami van mert nem lehet! Nem lehet leírni mondogatni csűrni hajtűkanyarral ráfordulni el! – bármennyit beszélj nem Azt mondod. Csak a megidézésnek vannak technikái. A beszéd az a folyékony idézőjel melybe maga csobban a hallgató.

17

1998.

Ez évben váltja a hatalomban az MSZP-t a Fidesz. Utóbb tudatosult számomra is, hogy az MSZP kormányzása idején „jól haladó” alkotmányozást az MSZP felső vezetése akasztja meg néhány ellenszavazatával... De hogy csak két rossz közötti választást kínált a korszak, annak érzése több jel nyomán is elhatalmasodott.

KESKENY ÚT

Mégy a pengeélen. Hozzá tartozol – a sebész vágni akar. De miért sajátmagát? Hogy kétfelé essen? Maradjon itt és jusson oda is? Ilyenkor mondják: „micsoda éles elme”. Csakhogy nem ő gondolkodik hanem az él általa. Néki elég ha kés ötlik eszébe máris a tíz ujjába vág. Ha mindezt megússza oly tanulság lehet hogy ő fogja tanítani: – ha szűk lakásban kór az emberösszenövés – hogyan szabaduljon egyik a másiktól mikor egyszerre indulnak konyhába és toalettbe is. De most melyik feled a bolond és a nem az? Hogyan választja szét a belgyógyász? Vagy elég akár e papírlap is? Egyik fele üres másikon az írás. Ki dönti el melyik használhatóbb? Talán a kés. Mégy tovább a pengeélen (azért vannak szárnyaid).

18

1999. Nincsen kimeríthetetlenebb nyersanyagkészlet a SEMMI-nél, mert a Teremtő is abból dolgozik: a semmiből teremt.

A SEMMI HATALMA

Előhang: „…a jelentések működése/rendszere úgy értelmezhető, mint a lelkiismeret tere.” (Zsilka János)

Mikor csakis a semmire gondolok „mindig, meg-megállva” mert nem jut eszembe az élet – hiába feszeget kibúvókat a meddő próbálkozás vagy a paródiája – megszáll egy hang: „Zéró nem egyik lecsúszott számjegy mert Zérót számnevek nem foglalkoztatják Zéró nem juthat egyről kettőre. Számoszlopnak talpalávaló a Kozmosz a végtelenben megvetett láb oda húz kisemmizett maga a Mindenség.” Legyen tehát béke és bizonylat ruhapénz és tartós úti-elszámolás szabadság-, egyenlőség-, testvériséggel. Titkosírás legyen az összes szalmaszál és rászorultság neve legyen a Nulla: a kamatmentes kozmikus hitel. UTÓHANG

Ha rend van a világon, minden egyszerű vagy lehetetlen. Csoda csak az, ha minden egyszerű és Semmi se lehetetlen.

19

2001. Ez év szeptember 11. meglepett ugyan, de nem volt meglepőbb, mint egy Salvador Dali vagy René Magritte-festmény. Az ikertornyok pusztulásának borzalmát maga alá szorította a kivitelezés attraktivitása: a megtervezett szürrealista szimbolika. Új nyelv keletkezett vagy csak finomult az, amit a két, Japánra dobott atombombával fejezett ki az US Air Force, az amerikai légierő. Ábrázolás-technikájának nyersanyaga a civilizációs kaptárban zümmögő ember. Mostanság a „terror művészei” saját vérükkel is aláírják a másképp nem kifejezhető valóság mitogramját — létjelét. A hagyományos háború a globális színpadon bemutatott performanszba lélekvándorolt volna át? — Látjuk, a „terrorművészek” nem késlekednek a szellemi létbe ragadni magukkal közönségükből bárkit, ha rájuk tör a kommunikáció elemi szükséglete, melyben az EMBERI ÉLET = JEL – nem több. Ekként valósul meg a JEL-ben létezés isteni méltósága. Őrültség persze, de ősi, szentként tisztelt őrültség. Akkor kap lábra, amikor fellép a szentekben való kulturális hiány. A hagyomány szerint Empedoklész, a két és félezer éve élt görög filozófus, az Etnába ugrott, hogy tanait megpecsételő istenné legyen. Ez volt az ő szeretet-áldozata. Az istenhiányos tömegkultúra pedig azon van, hogy tömeget rántson magával a másvilági sorba. Szeptember 11. nálunk is történhetett volna.

A FEKETE SZŰZ

Sötétség-anyánk méhe a mi világosságunk. A mi világosságunk méhe az eredet vakfoltja. Sötétség-anyánknak szerelme gyúlt csírázik méhe. Apánk vesszeje suhintás volt: „teremj!” – csak ennyi. Azóta sincs apánk ki mit szólt hangja anyánkba hullt. Megesik velünk a Látás mert szóra mindig vak volt. 2001. augusztus

2004. Bibliai időket élünk. Lásd!

MÓZES PANASZA

„Uramisten! Mindenütt hangyák! Népünk szabad — viszketésig. Bárahány szójáték — mind övé lett. Népünk: fizetett hirdetés.”

20

2006. „Jeles” évszám! Kiszivárog a miniszterelnök zárt körben elhangzott drámai monológja. Eltekintve irodalmi értékeinek méltatásától, keresetlen rövidséggel az a lényege, hogy ő, a miniszterelnök még kalandorságot is vállalt pártja hatalomban tartásáért. Most aztán itt az ideje, hogy a párt tényleg bizonyítsa be a hatalomra méltóságát, mert ő egymaga nem talál fogást a megfoghatatlan gondokon. A történelemmel folytatott nagyszerű játékban a párt nem egyenrangú partnere a miniszterelnöknek. Ijesztően magára hagyatottnak, de hősinek is érzi helyzetét. Az év utolsó harmadától kezdve a heroizmust mutató pánikreakció kerül hatalomra, és október 23-án otthagyja körme nyomát a társadalom húsában. Ez a be nem ismert agónia kezdete.

HAZÁM

Minden szó rossz amit ejtek nincsen tárgy mit el ne ejtsek. 2006. 0 2. 19.

* ESTI MESE

Isten egyetlen tollvonás nélkül ír felül bármit személyisége még csak ki sem derül. Amikor saját házában túlkiabálták a kufárokkal akkor is mit tett? – sírógörcsöt küldött egyik fiatalemberre kinek egész testén tört ki a bőgés és elárasztott a házban minden portékát kihömpölyítve az utolsó pénzváltót is. Zihált aztán megadta magát. Tűrte hogy elítéljék garázdaságért – ’a legkorszerűbb törvények szerint’ – szenvedte életfogytiglanját majd mikor lecsukta szemét: „ez volt az esti mese – lehelte szelíden – álmodjatok Róla szépet és jót mert aki egyetlen szárnycsapás nélkül fog majd felülemelkedni az lesz az Igaz.” 2006. ( vasárnap)

* 21

A szabadságnak nincs kapuja, amit tágra lehetne nyitni – ennek is szigorú megnyilvánulása az év hozadéka. A szabadság a kockázat áldozatával arányos. A szabadság ugyanis hatalom a külső vagy belső körülmények-, avagy mindkettő fölött. S ki ne akarna akár csak önmaga nyomása alól is szabadulni? Létezik-e szabadság valaminek az elfojtása nélkül?

SZABADSÁG

A szifon vízzel záró ajtó kinyitni nem lehet megúszni szabad. Amit látsz abban a pillanatban lett műalkotás. Egyetlen nap sem telik belé hogy végignézd az emberiség földi életművét. A többi nem itt van. A szabadság másvilági képtár. Kinézel hogy belásd magadnak a következőt. 2006. 11. 11.

22

2007. HEJ, HELY!

Van úgy hogy megnyílik a Föld lüktetés kábelében oksági huzalok egy kigombolt rák vagy skorpió lehetne és minden íze tövéig látszik mikor tapshelyzetbe hozza páncélzatát sorok lapok és fejezetek zsigerülnek az újra takarás előtt abból olvas az összes Nostradamus eljövőt kinek „hűség” a neve mert soha az eltávozók szentföldje lesz az igaz hanem a helyet megvallóké.

23

2008. A legeredetibb tőkefelhalmozás forrása az alkotókedv, amikor a szabadság, a szükséglet, a rátermettség és a méltányosság egybeesik.— Isten kipróbálta, mivel hozhatja ki Káint a sodrából, hogy az Írás intelme beteljesedjék. Ábel áldozatára rendre rámosolygott, mint a a szerencse, a mindig mellőzött Káint pedig lesújtotta a kivételezés. Úgy vélte, ez csakis Ábel praktikájából ered. Az őt ért sérelem nagyságával visszasújtott Ábel fejére, mitől az menten szörnyethalt. Ekkor, tette bűnének villáma elméjébe hasított, és kínjában két karja közé bújt, hogy ne lássa Urát, és az se őt.

Káin-tanulmányok KAINOGENITURA

( káini öröklésrend) Ma már tudjuk, ki volt Káin: az, akit lenyomott Ábel dicsősége, mert az Úr Káinra nem figyelt. Ábel szabad volt és arisztokrata, Káin az elemi Föld volt. 2005.

KÁIN ISTENTAGADÁSA

„Káin vetése csak legelő szelíd pásztorodnak Nagyúr. Mindig Káin az „erkölcstelen” mert összes java juhok bendőjébe kerül. Isten! Szavadnak káros mellékhatása a nomádot magasztosítja fel. Azért tagadlak meg Ábel istene hogy ne Káin légyen a nevem! Tudsz-e Atyám mellékhatás nélkül hatni? — ez itt a kérdés nem a tagadás!” 2008. október 30. csütörtök

24

2009. „AZ

KEZDETBEN VALA…”

Kőtábla a BolyaFészek homlokára



NE LÉGY OLY ÖLDÖKLŐ SUHANC – AZ A SOHA-NEM-SZERETETT – KI NINCSÉT KERESI HALÁLRA MERT ELTASZÍTOTTÁK MAGÁTÓL MÁST KIÉRDEMELNI.

TARTÓS

VAGY ÉS GÉNKEZELT

NEM TÁNTORÍT EL SEMMI DE ÍZLÉSED: A FÉKEZETT ROHADÁS.

TISZTELD MINT

TENMAGAD ATYÁDAT!

VÉGRE

ANYÁD

LESZ

KINEK SZERELME BELÉD GYÖKÉRZIK.

BÁRMI

IS VESSZEN

KARBAN TART ÖRÖKKÉ EZ AZ EGYMÁSBA ÁJULT ÖLELÉS TE ÁRVA.

Ó AZ A KEZDET!

LŐN

AKKOR ÉLETÖRÖM ÉS GOND

MELYIK ÁPOL S ELVISEL.

Ó

NEM NEHEZÜLHET

AZ

GONDDÁ

MELY LEHÚZ ÉS ELTAKAR.

FELRÁZANDÓ GYÓGYSZER A KEZDET: IGEIDŐ MÉG HASZNÁLAT ELŐTT. 2009. május

Budapest, 2011. június-augusztus



Magyarázatként: BolyaFészek= Bolya István (nyomdász) mindenki előtt nyitott otthona, ahol már több mint 20 éve a magyar szellemi közélet kiválóságai tartanak meghitt eszmecseréket a szeretet-közösséggel. ” Az kezdetben vala amaz ige…” – János Evangéliumának kezdete az eredeti Károlyi-bibliában.

25