Blitz Galeria n
júniusi aukció
Blitz Galeria n
júniusi aukció június 2., kedd 19 óra
Kiállítás május 19. – június 1. 1015 Budapest, Donáti utca 49., I/1. AUKCIÓ 2015. június 2., kedd 19 óra 1015 Budapest, Donáti utca 49., I/1. FIGYELEM! A korlátozott férôhelyek miatt a teremben való licitálás regisztrációhoz kötött! Regisztrálni lehet az
[email protected] email címen.
Blitz Galeria n
1015 Budapest, Donáti utca 49., I/1. +36 30 922 52 82
[email protected] www.blitzgaleria.hu
Á rverési feltételek
1. A Blitz Galéria az árverést az árvereztetôk megbízásából kereskedelmi képviselôként szervezi, rendezi és vezeti. A tételek a katalógus sorrendjében kerülnek kikiáltásra. Az árverésvezetô a sorra kerülô tárgy katalógusszámát valamint a kikiáltási árát élôszóval kihirdeti, amire a venni szándékozók kézfeltartással teszik meg ajánlatukat. A tárgy vételi jogát leütéssel az az árverési vevô szerzi meg, aki a legmagasabb ajánlatot teszi, kivéve védett festmény esetében, amikor az 1963. évi 9. sz. trv.-ben szereplô biztosított elôvásárlási jogát közgyûjtemény érvényesíti. A galériák a megbízó nevében és képviseletében, annak teljeskörû meghatalmazása alapján jogosultak a legmagasabb vételárat kínáló vevôvel az adás-vételi szerzôdés megkötésére és a vételár átvételére a megbízó javára. Ennek értelmében az adás-vételi szerzôdés a megbízó és a vevô között jön létre. A vevô a leütési ár 20%-át foglalóként az árverésen készpénzzel azonnal befizetni tartozik. A kép vételár további részének befizetése után az aukciót követôen azonnal átvehetô. Amennyiben a megadott határidôig a vevô a kép átvételére nem jelentkezik, vételi ajánlata érvényét veszti, a foglaló az árverezôt illeti meg. A vevô a leütési ár után számítva 20% közvetítési díjat tartozik fizetni. A közvetítési díj ÁFÁ-t tartalmaz. A vevô köteles gondoskodni a megvett tárgy elszállításáról saját költségére és veszélyére azonnal, vagy 5 munkanapon belül a galériából. Ennek elmulasztása esetén a cég nem felel a tárgy sérüléséért, vagy elvesztéséért, és az árverést követô 15. naptól 5% tárolási díjat számol fel havonta. A kifizetett, illetôleg megvett tárgyat visszavenni és újra árverésre bocsátani tilos. Kétes esetben azonban, ha a vevô személye nem állapítható meg, vagy az árajánlatot az árverésvezetô nem vette észre, az árverés folytatható. Tilos mindenféle összebeszélés, vagy vállalkozás, amely arra irányul, hogy harmadik személyeket szerfelett magas vételár kínálására rávegyen és így megkárosítson. Ugyancsak tiltva van
mindenféle, az árverési eredményt befolyásoló összebeszélés, a nyereségen való osztozkodás vagy elôny ígérgetése. A kiállításon minden tárgy megtekinthetô. A tárgyak szavatosság nélkül minden hibájukkal és hiányosságukkal együtt abban az állapotban kerülnek eladásra, amelyben árverés idején vannak. Leütés után semmiféle felszólamlást nem veszünk figyelembe, kivéve, ha a tárgy hamis, bár a katalógusban eredetinek van feltüntetve. Ebben az esetben az árverési vevô a PTK-ban meghatározott módon és idôn belül felszólamlással élhet. Az eladásra került tárgyakat kikiáltási áron alul nem adjuk el. Az árverési vevô által tett ajánlatért, a kifizetett árverési árért a cég semmiféle felelôsséget nem vállal. Ha a vevô személyesen nem kíván részt venni az árverésen, az általa leadott megbízása alapján a Galéria – a megbízásnak megfelelôen – hivatalból árvereztet. A vételi megbízásban meghatározott összeg 20%-át elôlegként ki kell fizetni. Errôl a megbízó fél átvételi elismervényt kap. Ha ugyanarra a tárgyra harmadik személy magasabb összeggel ad vételi megbízást, vagy az árverés résztvevôi magasabb ajánlatot tesznek, a megbízó az árverés után az elôleget minden levonás nélkül visszakapja, a vételi megbízás elismervénye ellenében. A vételi megbízást a kiállítás ideje alatt 10–18 óráig, illetve az árverést közvetlen megelôzôen a helyszínen fogadunk el.
FIGYELEM! ÁRVERÉSÜNKÖN TELEFONON IS LICITÁLHAT. ELÔZETES KAPCSOLATFELVÉTEL SZÜKSÉGES! ÉRDEKLÔDNI LEHET A GALÉRIÁBAN AZ ALÁBBI TELEFONSZÁMON: +3630 922 52 82 VAGY AZ
[email protected] EMAIL CÍMEN AZ EL NEM KELT TÁRGYAK ÚJRAÁRVEREZÉSÉT KÉRNI LEHET!
2 • SZLÁVICS LÁSZLÓ (1927–1991) Nôalak (1/1) M: 40 cm aluminium jelezve: Szlávics László REPRODUKÁLVA: Szlávics László, 18. oldal KIKIÁLTÁSI ÁR: 800 000 Ft BECSÉRTÉK: 1 200 000 – 1 500 000 Ft
‹
3 • KEREKES GÁBOR (1945–2014) Observations – 12 db fotóból álló portfólió (17/25) zselatinos ezüst nagyítás Stone cube (1992) 272 × 218 mm Crystal in box (2002) 182 × 168 mm Crystal Demo (1991) 265 × 140 mm Chemical Instrument (1991) 260 × 168 mm F.rogs (1992) 260 × 210 mm Butterflies (1991) 193 × 240 mm Eye Lens (1993) 257 × 210 mm Head Cut (1993)254 × 210 mm Discharge (1996) 230 × 210 mm Lightning Ball (1996) 205 × 200 mm Apple (1990) 213 × 225 mm Spiral (1998) 265 × 230 mm KIKIÁLTÁSI ÁR: 1 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 1 500 000 – 2 000 000 Ft
›
4 • TÓTH MENYHÉRT (1904–1980) Zsákolók M: 38,5 cm bronz jelezve: TM KIÁLLÍTVA: Elsô Magyar Látványtár, 2008 KIKIÁLTÁSI ÁR: 350 000 Ft BECSÉRTÉK: 700 000 – 1 000 000 Ft
5 • TÓTH MENYHÉRT (1904–1980) Paprikavivô (1964–66 között) 80 × 60 cm olaj, vászon jelezve jobbra lent: TM KIÁLLÍTVA: Messiások – a nyugati ember és a megváltás gondolata, MODEM, Debrecen, 2009 KIKIÁLTÁSI ÁR: 7 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 12 000 000 – 15 000 000 Ft
Kádár Béla a modern magyar piktúra egyik legsokoldalúbb, legtermékenyebb és legvirtuózabb alakja. Rendkívül hosszú, majd nyolc évtizednyi életútja során, a szecessziótól az avantgárdon át eljutott az absztraktig és még belekóstolt a szocreálba is. Igaz, ez utóbbi egyáltalán nem volt az ínyére. A most aukcióra kerülô, allegórikus kompozícióját még pályája elején, az elsô világháború alatt alkotta, egy teljesen szétszóródott és alig ismert sorozat részeként. E kompozíciók feltehetôen, az egykori Erzsébet Sósfürdô ivócsarnokába készült falképek elôtanulmányai voltak. A megrendelést Rózsa Miklós, a modern magyar mûvészet egyik legjelentôsebb propagátora, az egykori Mûvészház fôszervezôje intézte Kádár számára. Ezzel a katonai szolgálat alól is sikerült kivonni az 1916 ôszén kórházba került mûvészt. Egyelôre csupán két darab, jóval késôbbi amatôr felvétel ismert, a mai Szt. Imre kórház területén egykor állt ivócsarnok belsô tereirôl. Arra vonatkozóan, hogy a falképekhez számos tanulmány készült, bizonyítékul szolgál Kádár 1918 ôszi gyûjteményes kiállításának katalógusa, mely számos „Fresko vázlat”, „Falfestmény vázlat” és „Compositio” címet is tartalmaz. A Tavasz allegóriája legközelebbi párhuzama, Rippl-Rónai Ödön egykori gyûjteményében lelhetô fel. A Szûz Mária címet viselô kép, nem sokkal a gyûjtô 1921-ben bekövetkezett halálát megelôzôen kerülhetett Kaposvárra. Ödön a környéken begyûjtött népmûvészeti tárgyakkal és József bátyja neki adott rajzaival gyakran utazott Budapestre és látogatta meg az ôt érdeklô, nevesebb festôk mûtermeit. E tárgyakért és rajzokért pedig, azok régebbi vagy eladhatatlannak bizonyult képeikkel fizetek, így vált pár év alatt gyûjteménye, a hazai modern mûvészet egyik legjelentôsebb kollekciójává. A Tavasz allegóriája és a kaposvári Szûz Mária, olyan közeli stílusrokonságban állnak, hogy biztosan egyazon ciklus darabjai. A mûvek szélessége, hordozójuk anyaga és a technika is megegyezik. Kádár 1914 és 1919 közötti mûvészete egyelôre alig feldolgozott, pedig a mûvek ott vannak a múzeumokban és az ismert magángyûjteményekben, csak össze kellene kötögetni a fennmaradt alkotások és rájuk vonatkozó információk szálait. Rum Attila
Kádár Béla Szûz Mária 65,5 × 48 cm olaj, lemezpapír Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, ltsz. 55.401
6 • KÁDÁR BÉLA (1877–1956) A Tavasz allegóriája – Falképterv (Múzsa), 1917 körül 58,5 × 65,5 cm tempera, karton jelezve jobbra lent: Kádár Béla FELTEHETÔEN KIÁLLÍTVA: Kádár Béla gyûjteményes kiállítása, Budapest, A Mûterem (IV. ker. Ferencziek-tere 9. sz.) 1918. október. AUKCIÓ: Nagyházi Galéria és Aukciósház 11. Festményárverés, Budapest, 1996. december (kat. 421.) Kieselbach Galéria és Aukciósház 6. Téli képaukció, Budapest, 1998. december (kat. 94.) KIKIÁLTÁSI ÁR: 6 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 10 000 000 – 12 000 000 Ft
7 • MUND HUGÓ (1892–1962) Akt tájban 37 × 58 cm olaj, vászon KIKIÁLTÁSI ÁR: 600 000 Ft BECSÉRTÉK: 1 200 000 – 1 500 000 Ft
8 • IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA (1867–1940) Virágcsendélet (1935) 60 × 80 cm olaj, vászon jelezve jobbra lent KIKIÁLTÁSI ÁR: 700 000 Ft BECSÉRTÉK: 1 200 000 – 1 800 000 Ft
archív képeslap
archív képeslap
Maurice Utrillo: La Place du Tertre (1910 körül), Tate
A tér 2012 decemberében
1927 októberében, éppen és pontosan 900 Pengôért lehetett hozzájutni Frank Frigyes egyik leggyönyörûbb párizsi látképéhez, a Blitznél most aukcióra kerülô Place du Tertre címû festményhez. Ez az összeg közel egynegyed kilogramm arany ára volt, másképp számolva 1800 kiló kenyeret lehetett venni ekkor ennyi pénzért. Frank Frigyes és Mimi, azaz szerelme, múzsája és 1920-tól felesége Frankl Magda, 1925 tavaszától két éven át éltek Párizsban boldogan. Frank már a megérkezés évében kiállított a híres párizsi Ôszi Szalonon (Salon d’Automne) és a Francia Mûvészek Társaságánál (Société des Artistes Française), mely utóbbinál díjat is nyert felesége portréjával. Az elismerés és a mûvészt illetô pozitív kritikák tették lehetôvé, hogy két éven át a francia fôvárosban maradhassanak. Ez az idôszak Frank számára maga volt a földi paradicsom, alkotóereje teljében szinte ontotta magából a szebbnél szebb portrékat és városképeket. Kicsit közönségesen fogalmazva, az 1925 és 1927 között született Frankok a legfrankóbbak. 1927 elején a világhírû Bernheim-Jeune Galéria rendezett kiállítást mûveibôl. Az a BernheimJeune, amely többek között olyan mûvészek rendszeres bemutatóhelye volt, mint: Van Gogh (1901), Cézanne (1907), Matisse (1910), Modigliani (1922) és Utrillo (1923). „A párizsi tanulmányút azt jelentette számomra, amit régen a németalföldi festôknek az itáliai mesterek képeihez történô zarándoklás. Erôs hatással voltak rám a korai Matisse-képek, Cézanne, Chagall, Rouault, Soutine világa, és fôleg Van Gogh, … Párizsban láttam elôször Picasso-mûvet is, és ez valóságos belsô felfordulást idézett elô bennem.” – foglalta össze a párizsi idôszak meghatározó mûvészi élményeit Frank. Mivel az ekkor Bernheim-Jeune-nél bemutatott Frank-kollekció még nem tartalmazta a Place du Tertre címû képet, így feltételezhetô, hogy annak születési dátuma, az eddig vélttôl eltérôen pár hónappal késôbbi, valamikor a kiállítás idejére, a képen megjelenô kopasz fák és láthatóan hûvös idô miatt, 1927 elejére tehetô. Budapestre való hazatértüket közvetlenül követôen, Frank az Ernst Múzeum 1927. októberi csoportkiállításán mutatott be párizsi képeibôl tizenhetet a budapesti közönségnek. A nagyvárosi ember élményvilágát feldolgozó képekkel nemcsak a témaválasztás, de a stílus tekintetében is az École de Paris magyar képviselôi közé lépett. A rendkívül színes és expresszív párizsi sorozat darabjain Frank valósággal tobzódott a világvárosra jellemzô, plakátokkal, fényreklámokkal és
különbözô feliratokkal tarkított látványban. A Place du Tertre alapján is egyértelmû, hogy Van Gogh és Matisse elragadóan dekoratív látásmódja mellett az írott szöveget festôi nyersanyagnak tekintô kubizmus is hatással volt ekkor mûvészetére. Ezek a remek darabok valóságos idôutazást tesznek lehetôvé a húszas évek Párizsába. Rum Attila
9 • FRANK FRIGYES (1890–1976) Párizs, Place du Tertre Montmartre, 1927 70 × 80 cm olaj, vászon jelezve jobbra lent: Frank Frigyes Paris
KIÁLLÍTVA: XCIII. Csoportkiállítás: Frank Frigyes, Orsós Ferenc, Scheiber Hugó, Tihanyi J. Lajos, Vass Elemér és Esseô Erzsébet mûveibôl, Budapest, Ernst Múzeum, 1927. október (kat. 87. Place du Tertre) REPRODUKÁLVA: Modern magyar festészet 1919–1964, szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, 2004, 492, (kat. 940. Párizs, 1926) KIKIÁLTÁSI ÁR: 10 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 16 000 000 – 20 000 000 Ft
10 • SCHAÁR ERZSÉBET (1905–1975) Pad (1966) 21 × 29,5 × 16,5 cm ólom REPRODUKÁLVA: Beke László: Schaár Erzsébet, 1973, katalógus 31. KIKIÁLTÁSI ÁR: 950 000 Ft BECSÉRTÉK: 1 400 000 – 1 800 000 Ft
11 • VASZKÓ ERZSÉBET (1902–1986) Karám (1943) 56 × 68 pasztell, papír jelezve jobbra lent: Vaszkó 1943 KIKIÁLTÁSI ÁR: 2 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 3 000 000 – 4 000 000 Ft
12 • KARLOVSZKY BERTALAN (1858–1938) Hölgy legyezôvel 61 × 84 cm KIKIÁLTÁSI ÁR: 1 500 000 Ft BECSÉRTÉK: 3 000 000 – 5 000 000 Ft
13 • KÁDÁR BÉLA (1877–1956) Jelenet 70 × 80 cm tempera, papír jelezve jobbra lent: Kádár Béla KIKIÁLTÁSI ÁR: 4 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 8 000 000 – 10 000 000 Ft
Magyar specialitás, hogy legkitûnôbb íróink és költôink nemcsak a mûfordításban, tehát az idegen nyelvû szépirodalom minôségi magyarításával, hanem hírlapi íróként, mûkritikusként is sziporkáztak. Tették ezt javarészt triviális anyagi indíttatásból, de az eredmény így is sokszor túlmutatott az elvárt minôségen. Képzômûvészet és irodalom szoros kölcsönhatását mutatja például a nyugatos Szomory Dezsô Györgyike, drága gyermek címû 1912-es drámája, mely Gulácsyt azonos címû képmás festésére sarkalta. Másrészt Szomory volt az is, aki például 1934-ben kitûnô kritikát írt a Képzômûvészek Új Társasága aktuális tárlatáról. Ezen Vörös Géza is szerepelt, aki így jelent meg a méltatásban: „De itt van, most már a jobb második teremben, az a nagyon tehetséges Vörös Géza egy egész gyûjteménnyel, – egy fiatal élet és erôfeszítés minden gondjával s nyugtalanságával. Ezek, kivétel nélkül, nagyon erôteljes, nagyon eredeti képek.” Vörös most aukcióra kerülô csendélete 1933-ban született, melyet azonban nem a KUT-nál, hanem az Ernst Múzeum 1934. januári csoportkiállításán mutatott be. Lázár Béla ekkor azt jegyezte meg Vörös legújabb képei kapcsán, hogy „Íme, egy ôszinte mûvész. Idegen mûvészi irányok nem befolyásolják, belenyúl a nagy mûvészeti tradícióba és abból táplálja a maga látását”. A „Vadat, halat, s mi jó falat…” címû csendélettel Vörös nem csupán Arany János örökbecsû elbeszélô költeményére tett egyértelmû utalást, de Lázár kifejezésével élve, alaposan „belenyúlt” a barokk csendéletfestészet több évszázadnyi hagyományába is. S bár Francisco Zurbaran, Frans Snyders, a XVII. századi holland csendéletfestôk, vagy a modern mûvészetek bölcsôjénél tündöklô Jean-Baptiste Siméon Chardin után, ebben a mûfajban igazán újat mondani meglehetôsen nehéz, Vörös mégis tisztességesen megoldotta és korrektül modern alapokra helyezte, az egykor oly divatos és sikeres témát. Rum Attila
14 • VÖRÖS GÉZA (1897–1957) „Vadat, halat, s mi jó falat...” (1933) 100 × 120 cm olaj, vászon jelezve jobbra lent: Vörös Géza 33 KIÁLLÍTVA: CXLV. Csoportkiállítás: Cserepes István, Erdei Viktor, Förstner Dénes, Istokovics Kálmán, Novotny Emil Róbert, Vörös Géza festômûvészek és Gádor István szobrászmûvész, Budapest, Ernst Múzeum, 1934. január (kat. 52. „Vadat, halat, s mi jó falat…”, 400 Pengô) IRODALOM: Szomory Dezsô: Képzômûvészek új társasága a Nemzeti Szalónban, Az Est, 1934. április 15, 12. KIKIÁLTÁSI ÁR: 3 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 6 000 000 – 8 000 000 Ft
A kép nyilvános bemutatásának idején, Klie Zoltánt és családját épp kilakoltatták otthonukból, a fôvárostól bérelt, Ferry Oszkár (elôbb Mozdony, utóbb Kiss János altábornagy) úti mûteremlakásból. „Ma reggel megkapta a kilakoltatási végzést. A mûvész, aki számos magyar és külföldi kiállításon szerzett magának ismert nevet, a napokban kikerül az utcára gyermekeivel és vásznaival. Ebbôl a fôvárosi házból különben az utóbbi hónapokban már két szobrászt és egy festôt lakoltattak ki. Az üresen maradt mûtermeket a fôváros most már nem adja bérbe mûvészeknek. Csak iparosok vagy fix fizetéses emberek kaphatják meg a fôváros mûteremlakásait.” – adta hírül Az Est 1934. június 6-i száma. Mint látható, a hatalom akkor sem volt kegyesebb az önhibájukon kívül hátralékban lévôkkel, mint manapság. Klieék tehát továbbálltak és az újlipótvárosi Wahrmann (ma Victor Hugo) utcában találtak új otthonra. Amikor Lóránth László tíz évvel késôbb meglátogatta ôket, a mûvész házaspárt és két szintén mûvészi pályára állt gyermeküket, a picike lakás dacára is idilli együttesben találta: „Istenke napfényes tavaszán kovácsolódott tündéri frigy ez. A legboldogabb emberek, akikkel életemben találkoztam.” – írta a szerzô egy interjúkötetben. Klie Zoltánt pedig a következôképp méltatta ugyanitt: „1926-tól 1940-ig elnyert egy csomó díjat. Európa minden nagyobb városában voltak kiállításai és sikerei, Bécstôl Svédországig, Fiumétôl Finnországig és Budapesttôl Oslóig. Kiállított New Yorkban is.” A most aukcióra kerülô Vöröshajú leányról ugyanaz az a napi gondokra fittyet hányó aranykori nyugalom árad, éppen az az árkádiai idill sugárzik, mely az írót is bûvkörébe vonta a Klie-család otthonában. A nyári tájban, érett gyümölcsökkel megfestett félmeztelen nôalak, a reneszánsz festészettel nosztalgikus viszonyban álló alkotás, Klie mûvészi hitvallása, festészetének mondhatni jel-képe. „Modern mûvésznek tartom magam, olyannak, akit megcsapott Párizs levegôje, s aki ennek szellemében dolgozott Budapesten, Tihanyban, a Dunakanyarban is. Mint a KUT és az UME tagja, ezt a háború elôtt is volt alkalmam bizonyítani.” – vallotta önmagáról. Klie rendszeresen szerepelt a két háború közötti modern magyar mûvészet legfontosabb kiállítóhelyeinek számító UME és KUT tárlatain. Az École de Paris vagy épp a Neue Sachlichkeit szellemében fogant mûvei, ennek az egyelôre alig feldolgozott korszaknak a legjelentôsebb áramlataiba illeszkednek. Ebben az idôszakban született mûvei, köztük a Vöröshajú leány nemcsak remek darab, de hûen reprezentálja a festô, különbözô stílusok és izmusok közötti átjárhatóságról alkotott szabad és flexibilis véleményét. Rum Attila
15 • KLIE ZOLTÁN (1897–1992) Vöröshajú leány, 1933–1934 80 × 60 cm olaj, vászon jelezve jobbra lent: Klie KIÁLLÍTVA: A Munkácsy-Céh V. sorsolással egybekötött reprezentatív kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum, 1934. május (kat. 187. Vöröshajú leány, 400 Pengô) IRODALOM: Lóránth László: Paletta, Budapest, Jelen Könyvkiadó, é.n. [1944], 98-102. KIKIÁLTÁSI ÁR: 2 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 3 000 000 – 4 000 000 Ft
Karlovszky Bertalan miniatûrfestôként tevékenykedett Párizsban: neorokokó, kosztümös lovagképei gyorsan vevôkre találtak a nyugateurópai és amerikai gyûjtôk körében, szecessziós, japanizáló nôi portréi pedig hamarosan a hazai kritikusok elismerését is kivívták. 1897-es végleges hazatelepülését követôen rövidesen a legkeresettebb portréfestôk egyike lett. Elsô magyarországi gyûjteményes kiállításán (1921) a szalonzsánerek és arcképek mellett számos aktfestménnyel is szerepelt. Míg korai nôi arcképeit a visszafogott, kecses báj jellemezte, aktfestményei nem voltak mentesek az erotikumtól. Az itt bemutatott akt nyílt szexualitása sem Karlovszky, sem a kor festészetétôl nem volt idegen. A századforduló a szexualitásról való újfajta, ôszinte beszéd ideje volt, Sigmund Freud kortársai immár természettudományos figyelemmel vizsgálták a nemi vágyak természetét. A nemiséget leplezetlenül ábrázoló mûvek természetszerûleg továbbra is hálószobák rejtekében maradtak, vélhetôen Karlovszky ezen mûve is szigorúan a privát szférát szolgálta. A modell kendôzetlenül nyílt, a figyelô tekintetnek kitárulkozó pozíciója a vágyak felkorbácsolásának hagyományos eszköze. Karlovszky az érzékiséget festôi eszközökkel is fokozza: a hússzínû vörösek buja kavalkádja, az élveteg testet átfonó brokát csillogó pompája, s a test apró részleteinek rajzilag magabiztos, festôileg nagyvonalú megformálása a mûvet a korszak megannyi erotikus ábrázolása fölé emeli. (Révész Emese)
16 • KARLOVSZKY BERTALAN (1858–1938) Vörös hajú akt (1900 körül) olaj, fa 35 × 26,5 cm jelezve jobbra lent: Karlovszky Bertalan REPRODUKÁLVA: A magyar festészet rejtôzködô csodái – válogatás magyar magángyûjteményekbôl I. (18531919), Mû-Terem Galéria, Budapest, 2004 KIKIÁLTÁSI ÁR: 3 600 000 Ft BECSÉRTÉK: 6 000 000 – 10 000 000 Ft
Szônyi 1924-ben vette feleségül Bartóky Melindát, a most aukcióra kerülô képmás modelljét. Sûrû év volt ez a festô számára, mert a házasságkötésen kívül, az év legelején megnyílt elsô önálló gyûjteményes kiállítása (melyen több mint másfélszáz alkotását mutatta be), ekkor költöztek Zebegénybe és megszületett elsô gyermekük is, Zsuzsa. Szônyi innentôl haláláig elválaszthatatlan maradt a Dunakanyartól, itt találta meg a maga különbejáratú Árkádiáját, az alkotás számára legideálisabb helyét és közegét. Szônyi mûvészbarátai és pályatársai közül, pár évvel késôbb egyre többen és mind gyakrabban kezdtek ide járni. A zebegényi mûvészkolóniában rendszeresen megfordult Aba-Novák, Berény, Czigány, Szobotka és Vass Elemér is többek között. Szônyi így vallott errôl: „1924-ben mentem Zebegénybe festeni. És bizony öt esztendô kellett, míg átéreztem a táj lelkét, amíg vissza tudtam adni mindazt, amíg véremmé vált az optikai kép, ami körülvett. … A magyar festô számára a legnagyobb élményt jelenti a változó színekben pompázó magyar táj, – az én számomra Zebegény.” Mivel a Merengô nem szerepel az 1924-es gyûjteményes tárlat katalógusában, így szinte biztos, hogy már Zebegényben készült, vagy még az év elején, vagy Zsuzsa lányuk október eleji születését követôen. A portré klasszikus és plasztikus megfogalmazása, a fények és árnyékok erôteljes elválasztása és ellentétük hangsúlyozása adja fô karakterét. Szônyi 1922-es németországi útja során, Rembrandt valamennyi ott fellelhetô mûvét szisztematikusan tanulmányozta. 1925-ben új korszakába lépve, az addigi rembrandti fényfestészetet felváltotta a színek elsôdlegességére koncentráló mûvészi alapállás. 1924-ben festett portréi, a Merengô és a pécsi múzeum tulajdonában lévô Feleségem és én, még a 17. századi holland mester hatásával birkózó mûremekek. Szônyinél azonban Rembrandt komorsága már ekkor feszegetve határait, vidám és élénk tónusfestésbe váltott. „Fény és árnyék az ô vásznain nemcsak azt a szerepet játssza, hogy a formát domborodóvá tegye, hanem hogy a test puszta topografiáján túl még a hirtelenül surranó, változó, elbúvó, majd váratlan helyeken felbukkanó fény változatosságával életet öntsön a képbe.” – írta Lyka Károly Szônyi fényfestészetérôl 1923-ban, tehát nem sokkal a Merengô születését megelôzôen. Rum Attila
17 • SZÔNYI ISTVÁN (1894–1960) Merengô (A mûvész felesége), 1924 100,5 × 71,5 cm olaj, vászon jelzés és datálás jobbra lent: Szônyi I. 1924 PROVENIENCIA: egykor Nákits Gyula gyûjteményében KIKIÁLTÁSI ÁR: 3 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 6 000 000 – 8 000 000 Ft
18 • VILT TIBOR (1905–1983) Emlékmû terv
19 • BENE GÉZA (1900–1960) Szentendrei kert
25 × 21 × 21 cm aluminium
40 × 44,5 cm olaj, karton jelezve balra fent
KIKIÁLTÁSI ÁR: 240 000 Ft BECSÉRTÉK: 500 000 – 600 000 Ft
KIKIÁLTÁSI ÁR: 800 000 Ft BECSÉRTÉK: 1 200 000 – 1 600 000 Ft
Ország Lilit 1950-ben, középiskolai rajztanári oklevéllel bocsátották el a Képzômûvészeti Fôiskoláról, ahol Szônyi István tanítványa volt. Sem középiskolai rajztanár nem lett belôle, de mestere hatása, még legkorábbi mûvein is kimutathatatlan. A posztnagybányai hagyomány és a hivatalos, szocialista realista humbug éppen elég erôs, de ellentétes pólusú mágnesként taszította, hogy a mûvészet, a megélhetés valamint az érvényesülés külön, saját útját keresse. Szintén 1950-ben megházasodott és 1954-ig az Állami Bábszínházban dolgozott díszletfestôként. Pár évnyi hivatalos munkanélküliség után is ide tért vissza, hogy 1960-tól haláláig díszlet- és jelmeztervezôként, a festômûhely vezetôjeként dolgozzon. Közben pedig megalkotta a huszadik század második fele magyar képzômûvészetének egyik legjelentôsebb életmûvét. Kovács Péter mûvészettörténész az 1950-es évek közepén ismerkedett meg Ország Lilivel, és ez idôvel barátsággá mélyült. Kovács rendezte meg Ország elsô gyûjteményes kiállítását 1967-ben Székesfehérvárott. A kiállítás kalandos történetérôl így írt: „A hatvanhetes kiállítás elôkészítése eleinte zökkenôk nélkül haladt. 1966 ôszén bekerült a múzeum éves tervébe, amelyet az illetékesek decemberben menetrend szerint jóváhagytak. … A már akkor sem bôséges múzeumi költségvetésen kívül sikerült megfelelô külsô támogatást szerezni a katalógushoz és a plakáthoz is, amelyet egyébként baráti alapon Bálint Endre tervezett. Május utolsó napjaiban a katalógust – fölszerelve minden szükséges engedéllyel – már nyomdába is adtuk. Ekkor úgy látszott, hogy minden rendben van. Aztán június 5-én kitört az izraeli-arab háború. Az izraeli hadsereg gyorsan és látványosan nyomult elôre, a szocialista országok pedig ugyanilyen látványosan álltak az arabok oldalára.” Kovács a továbbiakban elmesélte, hogy a kiállítást, a zsidó témájú képek miatt be akarták tiltani, viszont ezt írásban nem kívánták hivatalosan deklarálni, nehogy az antiszemitizmus vádjával lehessen illetni a minisztériumot. Kovács kiállt a kiállítás megtartása mellett és elérte, hogy a tiltást visszavonják, viszont némi engedményként a katalógus képcímeinek egy részét „zsidótlanítani” kellett. Így lett azután Exodus helyett Vonulás, Jerikó falai helyett Leomló falak, Panaszfal helyett pedig Írás a falon. Ország Lili nem tiltakozott a képcímváltoztatások ellen, Kovács szerint örült, hogy csak ennyi volt az ára annak, hogy végre hivatalos helyen is megmutatkozhasson, éppen csak „megtûrt” mûvészete. Az 1967-ben festett De profundis kisebb variációja, talán épp a kiállítás létrejöttéért festett „Fohász”, mellyel Ország Lili a saját nyelvén festett, mára már olvashatatlan, Bábel elôtti írással kérte teremtôje bocsánatát: „A mélységbôl kiáltok, Uram, hozzád – hallgasd meg szavamat, Uram. – Legyen füled figyelmezéssel – amikor hozzád könyörög szavam.” (129. zsoltár, De profundis) Rum Attila
20 • ORSZÁG LILI (1926–1978) De profundis (Fohász) (1967) 47 × 30,5 cm olaj, farost jelzés nélkül (hátoldalon felirat: De profundis 1967) PROVENIENCIA: Kolozsváry Ernô gyûjteményébôl KIÁLLÍTVA: A Kolozsváry-gyûjtemény, Gyôr, Xántus János Múzeum, 1974 (Fohász címen). Ország Lili festményei a Kolozsvárygyûjteményben, Tihany, Tihanyi Múzeum,1987. Ország Lili mûvei a Kolozsváry-gyûjteményben, Várpalota, Nagy Gyula Galéria, 1995. IRODALOM: Kovács Péter: Emlékezés Ország Lili székesfehérvári kiállításaira, In: Ország Lili mûvei a Vasilescu Gyûjteményben, kiáll. kat. Pécs, 1993, 13-14. KIKIÁLTÁSI ÁR: 2 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 4 000 000 – 6 000 000 Ft
21 • GYARMATHY TIHAMÉR (1915–2005) Térgeometriai tanulmányok, vázlatok az EMKE belsô dekorációjához 17 db, kb 10 × 15,5 cm tempera, papír papírragasztás, kollázs, papír j. n. a mûvész hagyatékából KIÁLLÍTVA: Gyarmathy Tihamér grafikai munkái az életmû kezdetébôl, Arte Galéria, Budapest, 2015 KIKIÁLTÁSI ÁR: 1 300 000 Ft BECSÉRTÉK: 2 500 000 – 3 500 000 Ft
22 • FAJÓ JÁNOS (1937) Csík II (1969) 180 × 60 cm olaj, vászon jelezve jobbra lent: FAJÓ KIKIÁLTÁSI ÁR: 1 600 000 Ft BECSÉRTÉK: 4 000 000 – 6 000 000 Ft
Egy mûteremfotón Ámos hegedülve ül festôállványa elôtt. A zene különösen fontos volt számára, olyan magas rendû kifejezôeszköznek tekintette, amelynek az anyaghoz kötött festészet csak távoli követôje lehet. „Néha furcsa erejû hangok és képek keverednek bennem, de minthogy zenéhez nem értek, a festésbe transzponálom az egészet” - írta naplójában. Leginkább Beethoven és Bach zenéje állt hozzá közel. Ünnepélyes monumentalitásuk korai mûveiben is visszhangzik, de finom valôrökbe oldott koloritja inkább a századforduló szimbolista zenéjével, Debussy zenedarabjaival rokonítja. A tisztaság vize kiváló mintája jellegzetes színkezelésének, ahol a puha festôi felületeket fehérrel megtört, gyöngyház fényû árnyalatokba oldja. Tört, fojtott, fátyolos felületeibôl bontakozik alakjainak sajátosan álomszerû, melankolikus karaktere. Ámos maga Rippl-Rónai József, Berény Róbert és Derkovits Gyula festészetét tartotta mintaképének. A kései szemlélô számára a századforduló posztimpresszionizmusát idézik fel, Pierre Bonnard és Puvis de Chavannes festészetét. Sejtelmesség hatja át képünk kendôbe burkolózó nôalakját is, aki egy fehér kutya kíséretében jelenik meg a vízparton. Hasonló monumentálismitikus erejû világot épít Ámossal párhuzamosan a Duna partjára Szônyi István és a Balaton partjára Egry József. De Ámos univerzuma mindkettôjüknél elvontabb: színterei nem azonosíthatóak semmilyen konkrét földrajzi hellyel, sem alakjai semmilyen konkrét biblikus vagy jelenkori figurával. Idôtlen, archaikus méltóságú alakok ezek, akik idôtlen várakozásba meredten léteznek, az újjászületést és megtisztulást ígérô folyóparton. Révész Emese
23 • ÁMOS IMRE (1907–1944) A tisztaság vize (1934) 100 × 70 cm olaj, vászon jelezve balra lent: UÁI. Ámos 1934 PROVENIENCIA: Várkonyi Zoltán hagyatéka IRODALOM: Petényi Katalin: Ámos Imre. Corvina, Budapest, 1982, 37., 39., 294; Oeuvrekatalógus szám: kat. 11. (A két kép adatai felcserélve) Reprodukálva: 28. színes kép KIÁLLÍTVA: Csoportkiállítás Ámos Imre, Remsey Jenô festômûvészek és Patai Mihály, Redô Ferenc grafikusok. Az Ernst Múzeum kiállításai CLII. 1935. kat. 45. KIKIÁLTÁSI ÁR: 8 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 14 000 000 – 16 000 000 Ft
Még fôiskolás volt Ámos, mikor 1932-ben megfestette a Csodavárókat, nemzedéke útkeresését, elvágyódását összegzô mûvét. A csoport, köztük a festô maga, kedvese, Anna Margit és mestere, Rudnay Gyula vízparton gyülekeznek, mögöttük ott egy csónak. Ámos átevezett ezen a jelképes folyón, hogy ott fellelje a békesség mitikus földjét. Elsô festôi periódusának szereplôi archaikus nyugalommal létezô, az aranykor belsô harmóniáját sugárzó alakok. Monumentális figuráik távol élnek 1933 Budapestjétôl, attól a jelentôl, amire Anna Margit így emlékezett vissza: „Rettenetes nyomorúságban éltünk. Ámos Prihoda-rézkarcokat színezett, én magam divatrajzokat, húsvéti nyuszit, csokoládémikulást vagy lámpaernyôt festettem.” Itt bemutatott mûvének szereplôi forrásnál gyülekeznek. A forrás ôsidôk óta az életerô, szimbolikus újjászületés szimbóluma; nôi elem, a tisztaság, a lélek és az anyaság jelképe. Ebben az értelemben szerepel Ámos képén is, ahol a szamárháton ülô idôs asszonyt egy fiatal, fehér ruhás lány fogja kézen. Kettôjük éppúgy utal a generációk egymást segítô összetartására, mint az életelixírt jelentô forrás gyógyító, csodatévô erejére. Hasonló jelképes jelentést kapott korábban Csontváry Kosztka Tivadar Mária kútja Názáretben mûvén a forrás, amelyhez idôsek és fiatalok járulnak életerôt meríteni. Amint az Ámos fennmaradt naplójegyzeteibôl kiviláglik, Csontváry egyik legfôbb mintaképe volt, hatása a téma rokonsága mellett a figurák nagyvonalú, dekoratív alakításában is fellelhetô. Olvasta Lehel Ferenc róla szóló monográfiáit, és bizonyosan látta azt a nagyszabású kiállítást, amit Csontváry mûveibôl 1930-ban rendezett az Ernst Múzeum, és amelyen a Mária kútja is szerepelt. Mûve akár kései tiszteletadásnak is tekinthetô Csontváry festészete elôtt. Révész Emese
24 • ÁMOS IMRE (1907–1944) Forrásnál (1933) 100 × 80 cm olaj, vászon j. j. l.: UÁI. Ámos 1933 PROVENIENCIA: Várkonyi Zoltán hagyatéka IRODALOM: Petényi Katalin: Ámos Imre. Corvina, Budapest, 1982, 37., 39., 295; Oeuvre-katalógus szám: kat. 26. (A két kép adatai felcserélve); Reprodukálva: 31. színes kép KIÁLLÍTVA: Csoportkiállítás Ámos Imre, Remsey Jenô festômûvészek és Patai Mihály, Redô Ferenc grafikusok. Az Ernst Múzeum kiállításai CLII. 1935. kat. 40. (Forrás felé menôk) vagy kat. 46. Forrás mellett KIKIÁLTÁSI ÁR: 8 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 14 000 000 – 16 000 000 Ft
1968-ban Tót Endre Londonba utazott, ahol szembesült a legutolsó angol és amerikai pop-eredményekkel, a modern reklámok és plakátok ihlette új mûvészettel. Rá kellett döbbennie, hogy amit eddig csinált és korszerûnek érzett (ti. a gesztusfestészet), már rég lekerült az aktualitás porondjáról. Hazaérve tehát – több magyar társához hasonlóan – ô is megpróbált ezekre az élményekre építve ezúttal igazán újat és eredetit alkotni. Magyarországon csak torz elemei voltak meg annak a jóléti fogyasztói társadalomnak, tömegkultúrának és technokrata szellemû szédületes fejlôdésnek, amelyre a nyugati mûvészek reagáltak, és magyar kollégáiknak reményük sem lehetett rá, hogy alkotásaik majdan (a nem létezô) popkultúra részét képezhessék – hiszen marginális pozícióban, legtöbbször még mindig a klasszikus avantgard attitûddel, a nagyközönségtôl direkt elszeparálva dolgoztak. Az információk is csak hiányosan, néhány kiadvány reprodukciói által jutottak el hozzájuk. A popmûvészet alapját képezô amerikai életrôl persze csak egyrészt a hivatalos népnevelés jóvoltából elrettentô, másrészt homályos mítoszokat saját fantáziájukkal kiegészítve megalkotott idealizált álomképekkel rendelkeztek, melyek végképp összeegyeztethetetlennek bizonyultak saját pesti létükkel. Ennek ellenére a formai eredményeket éppen fel lehetett használni és fel is használták ôket, mindenesetre újabb értékekkel gazdagítva a magyar mûvészetet és azon kevesek vizuális kultúráját, akikhez akkoriban eljutottak. „Tót Endre gyorsan változó stílusú, nagy technikai tudású festô, aki érzékenyen figyeli az európai képzômûvészet fejlôdését. Újabb munkái a pop art jegyében születtek, és semmiben nem maradnak el a világszínvonaltól, de valószínûleg nem is képviselnek végállomást Tót Endre mûvészi fejlôdésében.” - írta Székely András 1970-es Kiállítási krónikájában. Tót ezidôtájt készült mûvei valóban magukon viselik a pop art nem egy jellemzô stílusjegyét. Az emberhez, akár városi civilizációhoz is köthetô, mindenesetre jelképértékkel nemigen rendelkezô felnagyított formák középpontba állítása, a szándékoltan közönséges és erôteljes színkontrasztok alkalmazása, a pusztán dekoratív, csak és kizárólag önmagát jelentô jelentô felület, a képek komplementer variációkként való páros összetartozása (a fennmaradt fotók tanúsága szerint Tót a Kalapokat és a Talpakat mindig egy tárgyként, egymás mellé- alá illesztve állította ki) – mindez a tömegek, a nagyvárosi hétköznapok vizuális élményvilágának - talán furcsamód nem is közvetlen, hanem már a nyugati pop mûvészeten keresztül érkezett – hatását mutatja. Az itt bemutatott képeken is megfigyelhetô, hogy a figurális elemek csak egyszerû sablonként, kompozíciós elemként, késôbb már úgy sem jelennek meg a mûveken. Az emberi alak – amely korábban sem közvetített kifejezetten humánus tartalmakat – végképp eltûnt, helyében monumentálisan üres kalap Sík Csaba értelmezésében „a City jelvénye, a citybeli úr feje nélkül” - legfeljebb. Amotívumok extrém felnaggyítása a pop art jellemzô fogása: a tömegtermékek és szupersztárok méretének – de nem ideájának! - monumentalizálása (gondoljunk Claes Oldenburg óriáshamburgereire vagy Andy Warhol Elviseire és Marylinjeire) az új kultúra megalomániájára mutat rá, ugyanakkor épp az új favoritok banalitását teszi nyilvánvalóvá – a hatást sokszor a mechanikus és ismételt elôállítás erôsíti tovább. Tót csak a formai megoldást vette át, – jóllehet megmaradt a teljesen manuális kivitelezásnél – és bár itt is érezhetô a felnagyításból eredô meghökkentô, polgárpukkasztó humor, ábrázolt tárgyaira nemhogy ráfókuszálna, hanem azokat minden jelentésüktôl megfosztva csupán formai elemként használja fel. Somogyi Hajnalka
25. TÓT ENDRE (1937) Kalap I-II (1969) akvarell, papír 70 × 100 cm /db KIÁLLÍTVA: Új mechanizmus – mûvek a hatvanas-hetvenes évekbôl, MEO Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény, Budapest, 2001 Tót Endre – A megfestett képektôl a meg nem festett képekig (korai munkák 1965–1970), Szombathelyi Képtár, Szombathely 2004 REPRODUKÁLVA: Tót Endre – A megfestett képektôl a meg nem festett képekig. (korai munkák 1965–1970), Szombathelyi Képtár, 2004 kiállításának katalógusában 62. o. KIKIÁLTÁSI ÁR: 5 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 8 000 000 – 10 000 000 Ft
A Pár címû képet figurális jellege az egész életmûben atipikussá teszi, a választott megoldások miatt pedig a korból is kilóg: túl szabad és öntörvényû, még az alkotói szándékokat sem tisztelô mûvel van dolgunk. Keserü Ilona ezt a képet egy ironikus, gonoszkodó, a giccset fölmutatni akaró sorozat elsô darabjául szánta (a következô egy „nyugati” képes magazinban látott fotó alapján készült volna, amin egy öreg amerikai filmsztár és húsz éves felesége térdel egy kerti hintakosár két oldalán és boldog csodálattal bámulják a benne ringatózó „elég ronda” kis csecsemôt, közös gyermeküket) A giccs fogalma, az ellene vívott harc azóta divatjamúlttá vált, a modernizmus puritán szigora érvényét veszítette: diadalmaskodott viszont az ösztönös vonzódás a díszítettséghez, az érzékiséget tárgyasító anyagokhoz, technikákhoz. Keserü éveken keresztül járt a pécsi vásárra, hímzéseket, vásznakat, kerámiákat vásárolt, egyik kezdeményezôjeként annak a spontán értelmiségi mozgalomnak, ami az életformaváltás miatt funkciójukat veszíteni kezdô népmûvészeti használati tárgyak gyûjtése terén kibontakozott. Keserü Ilona ezeket és a hozzájuk kötôdô, a mindennapok – fôleg nôi – cselekvéseit, mágiáit beépíti mûveibe, illetve általa is használt technikaként alkalmazza. Ezen a képén a figurák körüli felület alakításában jelentett közvetlen inspirációt a mézeskalácsszívek díszítése: a tubusból kinyomott fehér festékkel ugyanúgy hozta létre a jellegzetes vásári ornamentikát, ahogy az asszonyok rajzolnak cukorhab-kacskaringókat a sütemény tetejére. Az alakok körvonalait is ezzel alakította ki, a testek rajzi roncsolása viszont már Francis Bacont idézi; az átfirkálás gesztusa jelzi a mézeskalács-idill múlandóságát, pontosabban eleve megkérdôjelezi létezését. A fejekre Julie Christie és Ringo Starr újságból kivágott arcát ragasztotta, de úgy, hogy egyikük szeme sem látszik, csak széles mosolyuk. Ekkoriban egy szerkesztôségben rengeteg külföldi újsághoz jutott, amelyek képanyaguk által érzékeltetik azt a szabadabb világot, amitôl akkoriban jórészt mindenki el volt zárva. (Keserü, mivel 1962-63-as olasz tanulmányútja alkalmával az engedélyezettnél jóval hosszabb ideig maradt kinn, 7 évig nem kapott útlevelet.) Julie Christie és Ringo Starr nem személyükben fontosak, hanem áttételesebb módon: az a lényeges, hogy a kollázstechnika által Keserü Ilona saját környezetébe varázsolódtak. (Keserü ekkoriban rengeteg kisebb méretû kollázst készít, ezek jórészt már akkoriban külföldre kerültek.) Az arcukon hollywoodi mosollyal, ruhátlanul egymás mellett álló testek között csak a mûvirág-applikáció teremt kapcsolatot, a háttér ornamenseivel egynemû körvonaluk miatt olyanok, mintha beleragadtak volna egy esküvôi tortalapba, a modellálás viszont kiléptetni látszik ôket a képsíkból oda, ahová a mûrózsa-csokrok valóban kinyílnak. Állandóan egymásba játszik síkszerûség és térbeliség, ahogy keveredik a képen az életöröm és a múlandóságérzés is, a páros élet igénye és a személyes integritás makacs vágya. Modern Ádám-Éva- értelmezéssel állunk szemben, ami megjeleníti a szexualitáshoz való viszonyban, a nôi-férfi szerepekben ekkorra már nyilvánvalóan bekövetkezett változásokat, a hagyományos, esküvôs családi tradícióval való szakítást. Keserü 1959-ben autóstoppal utazta be Lengyelországot (ahol akkoriban is lehetett valódi mûvészetet látni: Tadeusz Kantor – képeket, vagy Maria Jaremát) és ott megsimert angol barátai késôbb küldenek neki egy indiai selyemsálat, amin a narancsszín és a rózsaszín négy árnyalata kombinálódik, négyzetekre osztva. Ez sokáig fel volt gömbostûzbe a Belgrád rakparti mûterem falára, rózsaszín-narancs színeivel állandó inspirációt adva a készülô mûvekhez. A rózsaszín és narancs színek magyar festészeti tradícióban szokatlan párosítása szinte festészete alapjává válik. Itt is ezek a színek alkotják – a Keserünél szintén jellegzetes kadmiumvörös mellett – a szerelem szabadságát hirdetô emblematikus figurák hátterét. (Topor Tünde)
26 • KESERÜ ILONA (1933) Pár (1967) olaj, grafit, újságpapír-ragasztás, mûvirág, vászon 195 × 135 cm jelezve jobbra lent: KI 1967 KIÁLLÍTVA: Keserü Ilona (gyûjteményes kiállítás), Csók István Képtár, Székesfehérvár, 1978 Új mûvészetért (Avantgarde törekvések, 1960–75), Bartók Béla Mûvelôdési Központ, Szeged, 1983 Keserü Ilona (gyûjteményes kiállítás) Mûcsarnok, Budapest, 1993 Variációk a pop artra, Ernst Múzeum, Budapest, 1993 Mindenkinek kenyér és rózsa, 1998 Új mechanizmus – Mûvek a hatvanas-hetvenes évekbôl, MEO Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény, Budapest, 2001 Közelítés, gubanc, áramlás, Ludwig Múzeum, Budapest, 2004 REPRODUKÁLVA: Mûvészet 1983/6 belsô borítólapon Magyar Ifjúság 1984. március 2. 19.I. (Tandori Dezsô cikkéhez) Variációk a pop artra katalógus, Budapest, 1993, 26. o. KIKIÁLTÁSI ÁR: 10 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 16 000 000 – 20 000 000 Ft
A festményeken látható apró képek és ábrák többnyire tematikus jelentéssel bírnak és több mûvön is megismétlôdnek. Témájuk tehát nem véletlenszerû és nem is éppen banális vagy hétköznapi, amint az a pop art mûvekre jellemzô, felhasználásuk sokkal inkább a mûvész élményeire épülô tudatos választás eredménye és Bálint Endre vagy Vajda Lajos kollázsaira, azaz a „klasszikus” szürrealista asszociációs módszerre emlékeztet. Az applikált képeket azonban Frey soha nem montírozza egy kompozícióvá, sôt elhelyezésük nagyjából ötletszerûnek tûnik. A Lolita I és Lolita II címet viselô két képnek személyes irodalmi élmény az alapja: Frey valamilyen módon hozzájuthatott Nabokov botránykönyvének német kiadásához. A kisméretû, a századelô aktfotóinak hangulatát árasztó képek sokszor pedofil erotikája, a Frey személyes asszociációi szerint kiegészített képi világ (antik szobrok, lovasok és különösen a máshol is szereplô, a riadt gyermekarcot az ujjai közé fogó férfi motívuma) homályos értelmû, felkavaró és nyomasztó; a hatást tovább erôsíti az applikációkat bekeretezô vagy éppen elfedô, zaklatott ecsetjárás, a jellemzô tiszta szürkésfehér koloritot megfertôzô hús- és vérszínek, a durva fekete foltok és érthetetlen feliratok. A szintén a képekre ragasztott, vastagon befestékezett fehérnemûk sem elszemélytelenített pop tárgyakként, sokkal inkább mint a nôi nemiség (egy nô nemiségének?) fetisizált, birtokba vett szimbólumai jelennek meg szinte valamennyi ekkoriban keletkezett mûvén. (Somogyi Hajnalka)
Frey Krisztián Lolita II. (1966) 122 × 84 cm vegyes technika, farost Magángyûjtemény
27 • FREY KRISZTIÁN (1929–1997) Lolita I. (1966–69) vegyes technika, farost 122 × 84 jelzés nélkül KIÁLLÍTVA: Új mechanizmus – mûvek a hatvanas-hetvenes évekbôl, MEO Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény, Budapest, 2001 KIKIÁLTÁSI ÁR: 4 600 000 Ft BECSÉRTÉK: 6 000 000 – 8 000 000 Ft
Tót Endre – Fehér képek Tót Endre ösztönösen talált rá az informelre, de késôbb már tudatosan vállalta a nyugati példákhoz való stílusbeli kapcsolódást. Az informel vagy absztrakt expresszionista kifejezésmód gyökerei a negyvenes évekig nyúlnak vissza, „virágkora” az ötvenes évekre tehetô. Lényege szerint szakít a mûvészet hagyományos ábrázoló funkciójával, és - hasonlóan a szürrealisták által gyakorolt „automatikus írás” elvéhez – megpróbálja a tudatalatti indulatokat, mély ösztönöket felszabadítani, és ezt a belsô világot az „üres” vásznon automatikus gesztusokkal, öntörvényû, saját jelekkel kifejezni, leképezni. Az itt reprodukált képekre is jellemzô az úgynevezett „all over effect”, azaz hogy nem mutatnak zárt kompozíciót, sôt minden irányban folytathatónak, a képtérbôl kiáramlónak tûnnek, a szenvedélyes gesztusokkal kialakított dinamikus szín – és formakavalkád szinte szétfeszíti a kép határait. Ezzel összhangban az informel képek méretei – fôként az Egyesült Államokban – drasztikusan megnövekednek: a mûvészek öt-hat méter magas vásznakra locsolják, kenik csurgatják a mérhetetlen mennyiségû festéket. (Ilyesfajta tobzódásra persze a hatvanas években egyetlen magyar gesztusfestônek sem nyílott lehetôsége.) Európában – a legfôbb központ itt is Párizs volt – az irányzatnak egy visszafogottabb, finomabb, a kompozíciót teljesen soha fel nem adó változata vált uralkodóvá, míg az amerikai mûvészek többnyire a végletekig fokozták a mûvészi akció szabadságát, spontaneitását. Az informel érzelmi háttere, megalapozója a második világháború utáni pesszimista világlátás, a kétségbeesés, elbizonytalanodás, a külvilággal való szembenállás érzése volt. Késôbb a gazdasági viszonyok javulásával, a modern fogyasztói társadalom kialakulásával és megerôsödésével ez az attitûd és a belôle táplálkozó mûvészeti irányzatok Nyugaton vesztettek aktualitásukból és híveikbôl és egy újfajta szkepticizmusnak engedtek teret. Mindazonáltál ha a gazdasági és társadalmi körülményeket és a honi festészet helyzetét tekintjük, az absztrakt expresszionizmus Magyarországon a hatvanas években korántsem számíthatott idejétmúlt jelenségnek. Az itt látható nagyrészt 1965-ben keletkezett festmények koloritját a fehér határozza meg. A legkorábbi képek vakító, levegôs fehérségét csak egy-egy határozott sárga, kék vagy vörös satírozás a világos alap alól kivillanó fekete vagy színes folt élénkíti, az egymásra rétegzôdô különbözô színû festékfelületeket a Cy Twomblyéhoz hasonló játékos, izgatott vonalvezetésû bekarcolt ábrák barázdálják, láthatóvá téve az alsóbb rétegek fehér színeit a fehér felszínen. A késôbbiekben ezek a színek egyre nagyobb felületen és egyre gátlástalanabbul veszik birtokukba a képteret, a mozdulatok egyre durvábbak, erôteljesebbek lesznek, a fehér alap alulra, a terpeszkedô, feketés „színszörnyek” felülre kerülnek – felülkerekednek. Az ilyesfajta periodizáció, elkülönítés létjogosultságát persze némiképp megkérdôjelezi az a tény, hogy Tót a „fehér képeket” rendkívül rövid idôn belül, mindössze körülbelül 10 hónap leforgása alatt festette meg, és megkérdôjelezi maga az alkotómódszer. A mûvész ugyanis szinte önkívületi állapotban, készülô mûvével eggyé válva dolgozott, eleve kizárva mindenfajta utólagos javítás, változtatás lehetôségét. (az alkotófolyamatot beszélgetésünk alkalmával egy improvizált szaxofonszólóhoz hasonlította: nem lehet kijavítani, csak
újrakezdeni.) A neki nem tetszô alkotásokat – saját bevallása szerint – tucatszám hordta a szemétre. Ezek szerint az utókor már csak a legkiválóbb mûveket veheti számba. Hogy a változás talán mégis a színek és formák erôteljesebbé válásának irányába hatott, arra a következô évek munkája alapján következtethetünk. Bár minden kép egyetlen akció eredménye, sohasem csupán egyetlen gesztus lenyomatai. (mint néhány egész korai alkotásán, vagy pl. Hencze Tamás esetében) Nem találunk rajtuk gondosan megformált kalligrafikus jeleket sem, mint mesterénél, Korniss Dezsônél. Némelyik festményen látható ugyan egy-két egyezményes jel – betûk, számok – is, többnyire azonban teljesen egyéni festékfoltok, ecsetnyomok, satírozások és ecsetvéggel karcolt vonalak több rétege, sûrûsödésük és ritkulásuk, ordító színességük, durva feketeségük vagy halvány szürkésfehérjük adja a kép minôségét, egyéniségét, dinamikáját. A vad akciók során megnyilvánult Tót elemi festôi ereje és érzékenysége. Ha elfogadjuk, hogy tadatát a lehetô legnagyobb mértékben kikapcsolta az alkotásból, úgy azt kell mondanunk, hogy ösztönös, zsigeri tehetsége, az anyag tudattalan uralása mutatkozik meg az expresszív, pusztán saját minôségükben megjelenô és csak magukat jelentô festékfelületek érzéki gazdagságában, a „maszatolásból” keletkezett képek nem várt szépségében. A mûvész számára tehát ez a rövid tíz hónap az állandó elégedetlenség és az adekvát önkifejezési mód, mûvészi stílus megtalálása felé tett elsô lépések kétségekkel teli, vívódó idôszaka volt. A fehér vászon „tiszta lapot”, a végtelen ürességet jelentette számára, ezt kellett betöltenie érzéseinek, belsô feszültségeinek gáttalan kiengedésével, hogy azok ebben az „ûrben” robbanjanak – és az eredmény szinte soha nem hozott kielégülést. (a lehetetlen körülmények, a fiatal mûvész és rajztanár szobakonyhás lakása és szûkös anyagi lehetôségei nem igazán kedveztek a mûfaj megkívánta szabad alkotásnak.) A „fehér képeket” Tót 1966-ban mutatta be az Építôk Mûszaki Klubjában rendezett egyéni kiállításán. Ez a helyiség a Katona József Színházzal szemben, tehát a belváros szívében volt. Az akkori viszonyokat, a botrányosnak minôsített mûvészet fogadtatását (az embereket mindig jobban érdekli az, amit el akarnak rejteni elôlük!) jól mutatja, hogy - az anekdota szerint – a szokatlanul nagy tömeghez még a rendôrség is kiszállt, amikor rájöttek, hogy a gyanús csoportosulás nem a színházi elôadás, hanem valamely avantgard kiállítás megtekintésére igyekszik. Ezekben az években Tót generációjából többen is – szinte valamennyien – próbálkoztak informel, vagy kalligrafikus festészettel. A belsô kényszer hajtotta megszállott munka, az össztönök és indulatok korláttalan kiélése, az „egy lélegzetre” alkotás, és az ennek nyomán keletkezô primér, néhol brutális, néhol majdhogynem elegáns festôiség az ,amely Tót Endre gesztusfestészetét megkülönbözteti az absztrakt expresszionizmus valamennyi más hazai képviselôjétôl, és az amerikai action painting legpregnánsabb magyar képviselôjévé teszi. Somogyi Hajnalka
28 • TÓT ENDRE (1937) Fehér kép X. (1965) tempera, olaj, ceruza, papír 102,2 × 73 cm jelezve jobbra lent: e. tot 965 KIÁLLÍTVA: Tót Endre – absztrakt expresszionista munkák 1963-68 Fôvárosi Képtár, Budapest, 1989. kat. sz.: 32 Új mechanizmus – mûvek a hatvanas-hetvenes évekbôl, MEO Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény, Budapest, 2001 Tót Endre - A megfestett képektôl a meg nem festett képekig, Szombathelyi Képtár, Szombathely, 2004 REPRODUKÁLVA: Semmi sem semmi – retrospektív 1965–1995. Mûcsarnok, Budapest, 1995. 9. KIKIÁLTÁSI ÁR: 2 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 4 000 000 – 6 000 000 Ft
29 • TÓT ENDRE (1937) Fehér kép XV. (1965) 49 × 55,2 cm grafit, tempera, ceruza, papír jelezve jobbra lent: tót e. 1965. KIÁLLÍTVA: Tót Endre – Absztrakt expresszionista munkák 1963–1968, Fôvárosi Képtár, Budapest, 1989 kat. sz.: 37. Új mechanizmus – mûvek a hatvanas-hetvenes évekbôl, MEO Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény, Budapest, 2001 KIKIÁLTÁSI ÁR: 1 200 000 Ft BECSÉRTÉK: 2 500 000 – 3 000 000 Ft
30 • TÓT ENDRE (1937) Fehér kép XI. (1965) 39 × 54 cm vegyes technika, papír jelezve jobbra fent: Tót 965. IX. 13. KIÁLLÍTVA: Tót Endre – Absztrakt expresszionista munkák 1963–1968, Fôvárosi Képtár, Budapest, 1989 (kat. sz.: 33) Új mechanizmus – mûvek a hatvanas-hetvenes évekbôl, MEO Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény, Budapest, 2001 KIKIÁLTÁSI ÁR: 1 200 000 Ft BECSÉRTÉK: 2 500 000 – 3 000 000 Ft
Nádler István Jeladás címû mûvén a természeti tájra utaló elemek csupán a táj jellegét kívánják éreztetni leegyszerûsített formavilágukkal. A kép bal felét átlósan elfoglaló fekete mezô és az azt ritmikusan átszelô fehér sávok sorozata ismét a szellemi világot hivatott szimbolizálni. A nézôpont szerint változó módon felülrôl lefelé vagy fordított irányban ható fehér sávok kapcsolják össze e transzcendens teret a sárga, vörös és kék színekkel megidézett emberi szférával. A vörös és kék formációk ritmikus és változó méretû sorolása adja a fölfelé törekvés intenzív és a kompozíció egészét alapvetôen meghatározó ritmusát. Az egymást követô, ismétlôdô képzôdmények téri helyzetet teremtenek, háromdimenziós absztrakt teret képeznek. A sárga és piros karéjos alakzatok közeibe becsapódó fehér sugarak pedig az említett szférák közötti szoros, ámde ellentmondásos kapcsolat kifejezôivé válnak. A keményebb hangvételû fekete-fehér és a líraibb felhangokkal gazdag két ellenpólus a kép egészét dominánsan meghatározó kereszt irányú kapcsolódásával a hegeli dialektika folyamatábrájaként is értelmezhetô. Eszerint minden tézis már eleve magában rejti saját antitézisét, hogy azután mindkettô megszûnve s egyben meg is ôrzôdve oldódjon fel a lényegüket együtt bemutató szintézisben. „Dialektikának azt a magasabb ésszerû mozgást nevezzük, amelybe a kifejezetten szétválasztottnak tûnôk önmaguk által, azáltal, amik, átmennek egymásba. Mert a közvetítés nem más, mint a mozgónak önmagával való azonossága, vagyis az önreflexió” (Hegel) Csírájában már itt megjelenik annak az elsöprô dinamikájú átlónak az alapgondolata, amely majd az 190-es évek közepétôl válik Nádler számára elsôdleges mûvészi problémává. Rum Attila
31 • NÁDLER ISTVÁN (1938) Jeladás (1968) akril, vászon 150 × 100 cm jelezve hátoldalon KIÁLLÍTVA: Új mechanizmus – mûvek a hatvanas-hetvenes évekbôl, MEO Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény, Budapest, 2001 KIKIÁLTÁSI ÁR: 5 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 12 000 000 – 14 000 000 Ft
Az 1965 és 1968 közötti évek a festôi kísérletek jegyében zajlanak. Bak és Nádler nyugat-európai utazásai során egyszerre világossá válik számukra, hogy a hatvanas évek hiteles nonfiguratív festôi nyelve nem a Párizsi Iskola lírai absztrakciója, hanem a hard-edge és a colour field szemlélete. Az 1967-ben készült képsorozat – amely a 2001-ben, a MEO-ban megrendezett Új mechanizmus c. kiállítás elôtt semmilyen tárlaton nem szerepelt – különösen értékes és látványos dokumentuma a két stílus közti átmeneti idôszaknak. Eltérôen a késôbbi absztrakt geometrikus kompozíciókhoz e korai sorozat szín-és formavilága még az angol pop art hatását mutatja. A ciklus négyzetes alakú, harsány színekben pompázó kompozíciói még ôrzik a korábbi idôszak lírai absztrakciójának organikus szemléletét, ugyanakkor a hard-edge látásmód elsajátítását jelzik az éles, határozott körvonallal elválasztott monokróm színsíkok. A páronként hosszanti, centrális és átlós irányba a vászon síkján átáramló, a képszéleken túlfutó formakötegek pulzáló energiaközpontként sugározzák szét a környezô térbe hatásukat. Kivitelezésük precizitása, a személyes ecsetvonás gesztusának tudatos kiküszöbölése szintén az új absztrakt geometrikus irányzatok törekvéseivel áll összhangban. Gondosan kidolgozott alakzataik hangsúlyozottan mesterséges, meghökkentô és figyelemfelkeltô színkombinációiban a nyugati reklámgrafika – plakátok, lemezborítók – harsány képi világa tükrözôdik. Fantáziadús formáik felfokozott, pszichedelikus látomásokat idézô szédítô özönében a Beatles zenéje és Woodstock örömünnepe lüktet. E felszabadult, játékos optimizmust és fiatalságot sugárzó formák a hatvanas évek virágos, színes, lázadó energiával telített világának visszhangjai, mindannak tehát ami a korszak mesterséges kábulatban tartott, sápadt és szürke Magyarországán tiltott és ismeretlen volt. Révész Emese
32 • BAK IMRE (1939) Kompozíció I. (1967) 120 × 120 cm akril, vászon jelezve hátoldalon KIÁLLÍTVA: Új mechanizmus – mûvek a hatvanas-hetvenes évekbôl, MEO Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény, Budapest, 2001 KIKIÁLTÁSI ÁR: 4 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 8 – 10 000 000 Ft
Paizs László Zöld tömb (Rózsabogár zugehörrel) (1969) textil, bogár, plexitömb 75 × 55 × 14 cm Magángyûjtemény
Az elsô 1969-ben született plexibe öntött önálló tárgy, a Hímzett farzseb még ôrzi a textilképek emlékét. A plexiszobrok elsô sorozata ruhadarabokat foglal be. A Piros tömb egy szétbontott férfi zakót, párdarabja a Zöld tömb (Rózsabogár zugehörrel) egy nôi kiskosztüm zugehörjét. Mindkettô személyes tárgy, a testtel egykor közvetlenül érintkezô darab, a mûvész ünneplô öltönye és felesége kiskosztümjének felsô része. A valamikor kitüntetett gondoskodásban részesülô kimenôk egykori illendôen elfedô, jótékonyan öltöztetô, melegítô funkciójuktól megfosztva, kiterítve, vázukig visszabontva lebegnek. Szétbontásuk egyszerre nyílt kitárulkozás és leleplezô erejû áldozathozatal. Ily módon nyilvánvalóvá válik, hogy az államilag juttatott ünneplôk nélkülöznek minden egyediséget, gyatra konfekciótermékek, a Vörös Október Ruhagyár szabványosított nôi és férfi egyenöltözékei. A kimenôk konszolidált felületének megbontása láthatóvá teszi a foszladozó olcsó anyagokat, a hevenyészett
fércmunkát, leleplezi a tetszetôs felszín mögötti selejtes lényeget. Az ünneplôruhák felboncolásának polgárpukkasztó gesztusa tiltakozás az általuk képviselt értékrend ellen, ugyanakkor plexibe fagyasztásuk révén visszakapják egyediségüket, egy szubjektív panteon kitüntetett darabjaivá alakulnak, használati eszközbôl mûtárggyá lesznek… A két munka elsô alkalommal 1971 februárjában került kiállításra a Mûcsarnok Új mûvek tárlatán. Az értetlenül fogadott mûvek – Oelmacher Anna szavaival: „mûanyag kockába fagyasztott szabóremeklések” – csak Makrisz Agamemnon közbenjárására kerülhettek közönség elé. A plexiszobrok elutasítását, a hagyományos mûvészet fogalmából való kirekesztésüket jelezte, hogy a zsûri ugyan bennhagyta, de országos kiállításon elôször, kereskedelmi és/vagy mûvészi szempontból értéktelennek ítélve nem árazták be a mûveket...” Révész Emese
33 • PAIZS LÁSZLÓ (1935–2009) Piros tömb (1969) plexitömb (metil-metilakrilát), textil 75 × 55 × 18 cm KIÁLLÍTVA: Új mûvek. Mûcsarnok, Budapest, 1971 Új mechanizmus- mûvek a hatvanas-hetvenes évekbôl, MEO Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény, Budapest, 2001 IRODALOM: Oelmacher Anna: Az ötödik „T” avagy tutti-frutti a Mûcsarnokban. Magyar Nemzet 1971.március 26. 5. Az ottfelejtett stafeláj. – Menyhárt László beszélgetése Paizs Lászlóval. Mûvészet, 1983. május 25. KIKIÁLTÁSI ÁR: 3 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 6 000 000 – 8 000 000 Ft
34 • MÉHES LÓRÁNT ZUZU (1951) Kalapácsfejû M: 49 cm bronz KIKIÁLTÁSI ÁR: 500 000 Ft BECSÉRTÉK: 800 000 – 1 000 000 Ft
35 • MÉHES LÓRÁNT ZUZU (1951) Spirál (2008) 135 × 170 cm olaj, vászon jelezve hátoldalon: Méhes Lóránt Zuzu 2008 KIKIÁLTÁSI ÁR: 800 000 Ft BECSÉRTÉK: 1 200 000 – 1 500 000 Ft
36 • MÉHES LÁSZLÓ (1944) Akt (triptichon) (1977) 70 × 50 cm papír jelezve balra lent: 1977 jobbra lent: Méhes László KIKIÁLTÁSI ÁR: 1 600 000 Ft BECSÉRTÉK: 3 000 000 – 3 500 000 Ft
37 • FEHÉR LÁSZLÓ (1953) Fiú repülôvel (1994) 250 × 180 cm olaj, vászon jelezve jobbra lent: Fehér László 1994 REPRODUKÁLVA: Készman József: Magyarországi kortársmûvészet az ezredfordulón, BUMBUM, 2005, 28. oldal KIKIÁLTÁSI ÁR: 2 500 000 Ft BECSÉRTÉK: 5 000 000 – 7 000 000 Ft
‹
38 • NYÁRI ISTVÁN (1952) Who the fuck am I? (2004) akril, vászon 150 × 200 cm REPRODUKÁLVA: Nyári István Harminc év munkái 1974–2004 István Nyári Paintings, 25. oldal KIÁLLÍTVA: Nyári István önálló kiállítása, MEO Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény, Budapest, 2004 Open Collections - Ludwig Múzeum Baráti Kör, Józsefvárosi Galéria, Budapest, 2010 KIKIÁLTÁSI ÁR: 3 000 000 Ft BECSÉRTÉK: 6 000 000 – 7 000 000 Ft
›
39 • ISMERETLEN FESTÔ (1818–1892) Kossuth Lajos 69 × 55 cm olaj, vászon sérült hátoldalon felirat: Kovács Mihály, olvashatatlan évszám KIKIÁLTÁSI ÁR: 400 000 Ft BECSÉRTÉK: 800 000 – 1 000 000 Ft
