Blaser Active Outfits

CXXXIV. (22.) ÉVFOLYAM 10. SZÁM y 2013/OKTÓBER y ELŐFIZETŐKNEK: 750 FT y www.huntingpress.eu

Magyar VADÁSZLAP 2013/OKTÓBER

Blaser Outf itsts BlaserActive Active Outfi 2013-2014 2013-2014

ÁRA: 850 FT

Blaser Active Outfits Kérje ingyenes katalógusunkat: Blaser Magyarország Kft., 4031 Debrecen, István út 92., telefon: +36-52/793-312, +36-20/505-4241, [email protected]

Capitaly 615. y Hölgyválasz 618-620. y Dámrekordok 621-623. y (Zárójelben) 634-635. A fénnyel írt képek mestere 641-647. y Íme, a nyertes! 648-649.

Legyen az előfizetőnk és sokszorozza meg az esélyeit! Esélynövelő csekk

Előfizetési csekk

A Magyar VADÁSZLAP előfizetése – a romló gazdasági helyzet és a bankok tranzakciós díjai miatt – 2014-ben 9600 forintra változik… gyakorlatilag egyetlen sörétes lőszer árával kényszerültünk megemelni a lap árát. Az előfizetői kedvezményeken viszont nem változtattunk: a legalább 15 éve előfizetők, a VKE tagok és a kollektíven előfizető vadásztársaságok 7350 forintot, a 10 éve előfizetők 8100 forintot, az 5 éven belül előfizetők 8850 forintot fizethetnek a mellékelt, névre szóló fehér csekken.

Figyelem! Az előfizetői kedvezmények csak 2014. január 15-éig érvényesek! Az új előfizetőknek 9600 forintot kell befizetniük az októberi, novemberi és decemberi lapban megtalálható fehér csekken vagy átutalniuk a számlánkra. Vadászlap Kft. – Pátria Takarékszövetkezet – számlaszám:

65100149-11301439 a Magyar VADÁSZLAP standján a 2014-es FeHoVa-n

5% kedvezmény +5% kedvezmény A kupon a 2014-es FeHoVa-n a kedvezményezett termékekre is érvényes

Legyen az előfizetőnk és sokszorozza meg az esélyeit! Ahogy az előző években, most is minden előfizetőnk automatikusan részt vesz a nyeremény-sorsolásunkon, melynek a fődíja egy Keeway márkájú, 500 köbcentis, kétszemélyes, billenő platós vadász-quad. A Keeway UTV 500-as értéke megközelítően 2 millió forint. További nyereményeket a Blaser Magyarország Kft., a Leitz Hungária Kft. és az Andreas Stihl Kft. ajánlott fel. A sorsoláson minden előfizető részt vesz, de nem egyforma eséllyel! Aki 2013. november 15-éig befizeti a névre szóló fehér csekket, ötszörös esélyre tesz szert. Aki 2014. január 15-éig fizeti be az előfizetés díját, háromszoros eséllyel indul a sorsoláson. Egy eséllyel indul a sorsoláson, aki 2014. február 15-éig – a FeHoVa zárás előtti napjáig, azaz a szombati sorsolás előtt 12 óráig – fizet elő a nyomtatott lapra. Minden előfizetőnk megsokszorozhatja(!!!) az esélyeit, ha egy vagy több esélynövelő csekken szereplő 950 forintot fizet be a szintén mellékelt fehér csekken, így akár százszorosára is növelheti a díjak megnyerésének lehetőségét. Gondoljon bele, mennyire nem mindegy, hogy a neve százszor, tízszer, duplán vagy csak egyszer szerepel a sorsolás adatbázisában, melyet közjegyző ellenőriz, s melyet 2014. február 15-én, 14 órakor a FeHoVa színpadján – a II. „Miss FeHoVa” szépségverseny szünetében – fogunk nyilvánosan kisorsolni.

A kupon a 2014-es FeHoVa-n a Leitz-Hungária Kft. standján váltható be és egyszeri vásárlásra érvényes

Ez a kupon az októberi, novemberi, decemberi lapszámunkban jelenik meg és egyenként 5%-ot, összegyűjtve viszont már 15% kedvezményt jelent a vásárláskor… érdemes tehát összegyűjteni! A kevezmény más akciónkkal nem összevonható és egy vásárlásra érvényes!

JEGYZET VADÁSZLAP Kft. Cégjegyzékszám: 13-09-102825 Adószám: 13468426-2-13 Közösségi adószám: 13468426 Kiadó-főszerkesztő: Cseke Sándor [email protected] Hirdetés: Barikád Reklámügynökség [email protected]

Capitaly

Webáruház vezető: Elek Erzsébet [email protected] Kapcsolat: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. tel./fax: +36-1/242-0042 flotta mobil: +36-70/702-5000 [email protected]

ISSN 1215-6159 (nyomtatott) Felelős szerkesztők: Somfalvi Ervin, [email protected] Kókai Márton, [email protected] Tervező szerkesztő: Wéber Ferenc, [email protected] Főmunkatársak: Agyaki Gábor, [email protected] Bálint Elemér, [email protected] Homonnay Zsombor, [email protected] Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 850 Ft, Előfi zetőknek: 750 Ft Előfi zetési díj az év végéig: 1500 Ft Előfi zethető belföldi postautalványon, átutalással a VADÁSZLAP Kft.

65100149-11301439 számú számlájára, a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban. Terjeszti a Lapker Zrt., a Magyar Posta Zrt. Erdélyben, Szlovákiában és Szerbiában terjeszti és az előfi zetéseket fogadja a Color Interpress Kft. Telefon: +36-1/243-9232, e-mail: [email protected] Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft. Felelős vezető: Dávid Ferenc

vadászati információs magazin

Felelős szerkesztő: Földvári Attila, [email protected] Kapcsolat: www.huntingpress.eu [email protected] ISSN 1588-1229 (online)

nemzetközi fotóügynökség

Igazgató: Murányi Judit, [email protected] Kapcsolat: www.fotohunting.hu [email protected]

Címlapfotó: Dámbika Blaumann Ödön felvétele

Van egy rossz és néhány jó hírem. A rosszal kezdem: 2014-től 50 forinttal drágább lesz a Magyar VADÁSZLAP az előfizetők számára és 100 forinttal többet kell fizetni érte az újságárusoknál. Nagyon büszke voltam arra, hogy az elmúlt években nem emeltük a lap árát – miközben minden drágább lett –, de most meg kell lépnünk ezt a nekünk sem tetsző lépést, ha életben akarunk maradni. Mondom ezt 69 évesen, de ifjú kollégáimra, a 22. évfolyamára készülődő VADÁSZLAP-ra és „még sokan mások”-ra tekintettel. Jó néhány okot és indokot tudnék felsorolni kényszerű lépésünk magyarázatára: hogy világszerte drágább lett a papír, hogy drágábban dolgoznak a nyomdák, hogy csökken a nyomtatott újságok presztízse, ebből kifolyólag csökken a hirdetési kedv… szóval a világ gazdasági válságának jegyében emelkednek a kiadásaink és csökkennek a bevételeink. Pedig igyekszünk több lábon állni, működtetjük az elsősorban könyveket értékesítő webáruházunkat (www.vadaszkonyv.hu), próbáljuk értékesíteni a huntingpress.eu négynyelvű és egyre látogatottabb vadászati magazinunk bannereit, elindítottunk egy természetfotó ügynökséget… sajnos minden vonalon azt tapasztaljuk: nincs az embereknek pénzük. Egy hazai és külföldi gyakorlattal rendelkező, sikeres vadász-kereskedő barátomnak megemlítettem a VADÁSZLAP árának emelését, mire ő azt mondta: „Az áremelésetek nem vészes, a legolcsóbb sörétes töltény is többe kerül, mint amennyivel többet kell fizetni egy-egy lapért. Hány töltényt durrogsz el egy normális fácánvadászaton? Na, látod… aki eddig megvette, előfizette, aki megkedvelte, aki szereti, tiszteli és becsüli a munkátokat, az kitart mellettetek!” „Úgy legyen!” – gondoltam reménykedve magamban, de azért nekiláttunk az ötletelésnek, a számunkra még elviselhető kedvezmény-rendszer kidolgozásának. Most következnek a jó hírek. Előre kell bocsátanom: a kedvezményeink csak 2014. január 15-éig lesznek érvényesek, illetőleg 4 napig a 2014-es FeHoVa-n… és gyakorlatilag csak az előfizetőinket érintik. Egyszerűen nem tudjuk elérni, megkeresni, megtalálni azokat a vásárlóinkat, akik az újságárusoknál, benzinkutaknál, hiper-szuper áruházakban veszik meg a Magyar VADÁSZLAP-ot. Minden hónapban kapunk a lapot terjesztő Lapker Zrt.-től kimutatásokat, statisztikákat, hogy hol, melyik megyében, melyik árushelyen hány újságot adtak el… de rejtély, hogy kinek? Ősrégi ideám, hogy akkor lehetne megközelítően teljesnek tekinteni a vadászat belső kommunikációját, ha minden vadászhoz eljutnának a vadászati információk. Volt ilyen periódus a magyar vadászat, vadászsajtó történetében: 1976-tól 1988-ig, amikor még a Nimród magazin szerkesztőségét vezethettem. Nem is tévesztette össze senki az azonos nevű étteremmel, szállodával a vadászok újságját. Tisztában vagyok azzal, hogy 1988-tól nem lehet kötelezni a vadászokat arra, hogy a tagdíjukkal együtt fizessenek elő a vadászlapra… Ausztriában, Finnországban ez persze nem gond. Az osztrák vadászújságot, az Anblick-et például nem is lehet az utcán megvásárolni, csak előfizetői vannak, 55 ezren! (Csak zárójelben: a felével is elégedett lennék!) De ne álmodozzunk, nézzük, mi mit tudunk adni az előfizetőinknek! A régi előfizetők megbecsülését szolgálja, hogy a 10 évnél régebbi előfizetőink 3 hónap, az 5 évnél régebbiek 2 hónap és az idén már előfizető Olvasóink 1 hónap kedvezményt kapnak a 2014-es évre szóló 9600 forintos előfizetési díjból. Részükre névre szólóan küldjük ki – e számunk mellékleteként – a fehér előfizetési csekkeket. A „Vadászkártyát” minden előfizetőnk megkapta/megkapja, ezzel már több mint kétezer elfogadó-helyen, az EURO DISCONT CLUB hálózatában lehet 5-20 százalékos kedvezményt kapni. Kiemelhető ezek közül, hogy a vadászkártyánk a Vodafone – erősen kedvezményezett – vadász-flottájában négy önálló mobil sim kártya vásárlására is érvényes. Ahogy tavaly, idén is meg lehet duplázni, triplázni… a sorsolás esélyét, ezt – a szintén csatolt – 950 forintos csekk/csekkek befizetésével lehet megsokszorozni. (Néhány ezer forintért egyvalaki megnyeri majd a közel 2 millió forintos Keeway 500-as, kormányos UTV-t.) Kereskedő barátom szerint túlzásba visszük a kedvezméCSEKE SÁNDOR nyek adását. Nincs kizárva. Azt is belátom, hogy belőlem [email protected] már sosem lesz jó kapitalista.

Magyar VADÁSZLAP z 2013. október

615


Tíz kiló fölöttiek Lapzárta után

A képen látható 10,8 kilogrammos agancstömegű bika szeptember 11-én, az esti kimenetel alkalmával került terítékre a SEFAG Zrt. Kelet-Zselici (vörösalmai) vadászterületén. A Treffa Kft. szervezésében érkezett szerencsés elejtőt Éreth János kerületvezető vadász vezette sikerre.

A Kaszó Zrt.-nél már több tekintélyes bika is esett ebben az idényben. A következő években is hasonló eredményekre számítunk, köszönhetően a több mint három éve elkezdett, szigorú alapokra helyezett szarvas-gazdálkodásnak. Íme, három bika szeptember első tíz napjából. Mindet több éve ismertük, hullott agancsaikat is megtaláltuk esztendőkre visszamenőleg. Galamb Gábor vezérigazgató

Ezt a 12,4 kilogramm agancssúlyú bikát svájci vendégvadász hozta terítékre

A bal oldali bika agancssúlya 11,4, a jobb oldalié 10,3 kilogramm, német illetőleg svájci vendég ejtette el

Somogyi bika Agancstő sérült A Kelet-Mecsek Vt. területén, esti lesen ejtette el Stefan Konrad évek óta visszatérő vendégvadász a képen látható, agancstő sérülés következtében abnormális agancsot felrakó bikát szeptember 2-án. A kísérő Szilágyi Gábor hivatásos vadász volt, a sikeres utánkeresés Radó Zoltán és vérebe szakszerű munkájának eredménye. Ács István

616

A SEFAG Zrt. vadászterületein a száraz és meleg augusztust követő enyhülés és csapadék nem hozta meg a várt hatást. Tizedikéig mintegy 30 bika került terítékre, ebből 5 agancstömege volt tíz kiló felett. A képen látható bika szeptember 9-én este esett a vörösalmai területen, tömege 10,3 kilogramm. Balog Tamás

TERÍTÉKEN


Sikeres idénynyitás Augusztus 31-én, az idény első napján délután, a Homokmégyi Dózsa Vt. területén egy már kifigyelt, rendszeresen bőgő nagy bikára vitte ki Kállai Péter hivatásos vadász a belföldi vadászvendéget az Őrjegbe. A korábban már teheneket terelgető dalia ezúttal is bőgve, de egyedül és kissé megkésve jött ki a bozótosból. A találatot jelezve beugrott a sűrűbe, de vért nem találtak, ezért a sötétedés miatt az utánkeresést másnap reggelre halasztották. Kivilágosodás után a vérebbel is felszerelkezett keresőcsapatnak azonban már csak a bika kihúzásának cseppet sem könnyű feladata maradt, mivel a jól eltalált, de vérnyomot nem hagyó vadat még a kutya elindítása előtt megtalálták mintegy 50 méterre a rálövés helyétől. A 12 éves bika páratlan 22-es agancsának fizetősúlya 12,86 kilogramm lett, s a bírálaton – vékony szárátmérője miatt – „mindössze” 231,85 pontot kapott. Lapzártánkig még két komoly, 11 kilogramm feletti agancssúlyú koronás nagyúrnak örülhettek a vendégvadászok. -som

Sakáldublé A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Palotási Mezőgazdasági Zrt. vadászterületén szeptember 10-én, a kora esti órákban Szabó Attila fővadász és Tóth Gábor vadőr a szokásos területbejárást végezték. A Jászsági-főcsatorna gátja melletti nádasban két fiatal aranysakálra lettek figyelmesek. A hivatásos vadász a menekülő sakálokat egérsíppal állította meg, majd a fővadász mind a kettőt sikeresen terítékre hozta. -fb

Páratlan húszas Ez a páratlan húszas agancsú bika a sellyei Pagony Vt. területén, a kákicsi területrészen esett az idény első napján, augusztus 31-én. A szerencsés elejtőnek esti lesen sikerült terítékre hoznia. Góg Gábor elnök információja szerint az agancs 24 órás tömege 11,4 kilogramm, a CIC pontszám még nem ismert. -agyaki

617

Hölgyválasz

A 60-as 80-as évek világhírű barcogóhelye a Turi rét Gyulajban – a felvétel ma már kordokumentum

FOTÓ: Blaumann Ödön

A finom hajnali párákat lehelő, sárguló-pirosodó levelekkel parádézó erdőkben furcsa, hörgésszerű hangokat visz magával a szellő. Aki még ilyet nem hallott, el sem tudja képzelni, hogy ezeket az akadozva egymást követő hangokat egyik legnagyobb testű hazai vadfajunk hímje adja, s a vadászok ezt hívják barcogásnak. A dámbika ezzel jelzi tartózkodási helyét, hogy azok a dámtehenek, akiknek megtetszik a hangja - s meglátva parádés lovakat megszégyenítően peckesen vonuló, daliás termetét – őt válasszák majdan jövő tavasszal megszülető borjuk apjául. Ez a hölgyválasz a többi szarvasfélénél ismeretlen viselkedési mód, így a dámbikák nem a hölgyek kegyeiért versengenek egymással, hanem a minél jobb helyért csattantják össze lapátos agancsaikat. A legerősebb lapátosok foglalják el a fő barcogó helyeket, s egymástól pár tízméternyire kapálják fel mellső lábukkal az avart akkora felületen, ahová kényelmesen le tudnak feküdni. Ezt a barcogó teknőt azután vizeletükkel és a szinte folyamatosan spriccelt ondójukkal jelölik meg, s ide várják a hölgyeket, akik aztán a legszebb daliákat részesítik kegyeikben. Ha valamely másik bika közelíti meg a helyet, egymás mellett, kihívó pózban történő sétálás után hirtelen csapnak össze, hogy aztán a jobbik erőfölényével eltolja és megfutamodásra késztesse a másikat. S.E.

FOTÓ: Nagygyörgy Sándor

Képriport a dámbikák nászáról, a barcogásról



Október elején a tehenek még nem veszik fel a már barcogó bikát

Az egymást kerülgető bikák a jó barcogóhelyeket igyekeznek egymás elől elfoglalni

618


FOTÓK: Kovács Attila

RIPORT

Ha közel egyenlőek az erőviszonyok és a párhuzamos sétával nem dől el az elsőbbség, akkor összecsapásra kerülhet sor, de ez nem gyakori, leginkább a nagyobb állománysűrűségü területeken fordul elő


619

RIPORT A területbirtoklás legfontosabb mozzanata a barcogóteknő kialakítása

FOTÓK: BLAUMANN ÖDÖN


Kitartó várakozás a tehenekre

A barcogó bika megközelítését legtöbbször az éberen figyelő fiatal csaposok hiúsítják meg

A párzásban megfáradt bikák a nap nagy részét átalusszák

Mindenki sorra kerül...

...de a bikák közül sokan így végzik

620


VADGAZDÁLKODÁS

FOTÓ: Szendrei László

A 2009-es gúthi rekorder – élőben

Dámrekordok Közismert szállóige: egy kép többet mond minden szónál. E gondolatból kiindulva gyűjtöttük össze egy térképre a hazai legnagyobb dámbika-agancsok fotóit és legfontosabb adatait (az elejtés helyét, az elejtő nevét, az agancs súlyát, illetőleg a trófeabírálaton kapott pontszámot). Gyűjtésünket az Országos Vadgazdálkodási Adattár trófeabírálati listájára alapoztuk. Magyar VADÁSZLAP z 2013. október

621

Magyarország a világrekord szarvasbikáiról és őzbakjáról lett híres, holott az igazi „sikertörténet” a dám, amelyből 20-nál több szerepel a világranglista első 50 helyezettje között – a listát a két gúthi óriás vezeti. A meglehetősen nehezen – 51 megkereséssel – elkészült összeállításunkban bemutatjuk a hazai nagy dámbikákat... de a témára később még viszszatérünk. A térképre pillantva egyértelműen látszik, hol élnek a kapitális bikák. Mindhárom állomány alapját a gyulaji vérvonalból történt telepítések adták, de a jobb élőhelyen a bikák erősebb agancsot raknak fel. A CIC hivatalos ranglistán elfoglalt helyezés, ami 2007 óta nem frissült

?

A hazai ranglistán elért helyezés

Elejtés éve: 2004 Agancssúly: 4,4 kg NP pontszám: 220,21 Elejtő: A. Gillmann

7

Budakeszi

5

622

Elejtés éve: 2001 Agancssúly: 5,35 kg NP pontszám: 223,19 Elejtő: L. B. Thielfoldt

Szakcs

5

Gyulaj

7

21

Elejtés éve: 1972 Agancssúly: 4,44 kg NP pontszám: 220,31 Elejtő: Kádár János

Elejtés éve: 1977 Agancssúly: 4,25 kg NP pontszám: 219,64 Tulajdonos: Gyulaj Zrt.

6

8 Magyar VADÁSZLAP z 2013. október

VADGAZDÁLKODÁS

1

Elejtés éve: 2002 Agancssúly: 5,43 kg NP pontszám: 237,63 Elejtő: K. H. Spitzer

1

2

Elejtés éve: 1991 Agancssúly: 6,4 kg NP pontszám: 233,11 Elejtő: R. Korz

2

?

Elejtés éve: 2012 Agancssúly: 5,42 kg NP pontszám: 225,8 Elejtő: D. Nemeth

3

Gúth

? Elejtés éve: 2009 Agancssúly: 4,76 kg NP pontszám: 224,01 Elejtő: Anonimus

?

Elejtés éve: 2010 Agancssúly: 5,75 kg NP pontszám: 218,60 Elejtő: Busi Lajos


12

4 623

624


AZ I. HUNTINGPRESS NEMZETKÖZI FOTÓPÁLYÁZAT NYERTES FELVÉTELE

A HÓNAP DÍSZLÉPÉS FOTÓ: KRIZÁK ISTVÁN

FOTÓJA

13. OLDAL

Titkos küldöncök Küldött az lehet – gondoltam egy tagdíjfizető kuka naivságával – akit valaki, valamiért, valahová elküldött. Persze az is lehet, hogy nem, mert valójában senki nem küldött senkit, sehová, semmiért. A helyzet az, hogy megint választások előtt állunk, ezért szeretném megérteni a kamara küldötteit: vajon honnan tudják, hogy a szavazáskor mi a véleményem, és mi a véleményük azoknak, akik őket oda küldték, akiknek az érdekeit képviselniük kéne. Valójában borzalmas lehet folytonfolyvást, körmöt rágva őrlődni azon, hogy küldöttként elfogadjon-e valamit, vagy ne, esetleg tartózkodjon… mindegyik lehetőség törvény adta joga. Bevallom, nagyon féltem őket, mert bele lehet bolondulni ezekbe az észveszejtő dilemmákba. (Vagy nem.) Ugyanis az álmatlan éjszakáik alatt kiagyalt szavazatukkal hitelesítik a gondosan kiválasztott személyeket, az előterjesztett bölcs javaslatokat, meg a szépen becsomagolt és „göngyölített” előző évi beszámolókat, elfogadják a jövő költségvetéseit, egyszóval döntenek a bennük bízó vadásztársaik sorsáról. Nagy ez a felelősség. Jó esetben. Rossz esetben azonban (ha hiszik, ha nem, tényleg megtörtént) mindenbe egyhangúan beletörődtek. Még akkor is, amikor az előzőleg felolvasott és mindegyiküknek kiosztott felügyelőbizottsági beszámoló hatalmas hiányt, költségvetési túllépést, tisztázatlan célú kifizetéseket és jelentéktelennek korántsem mondható egyéb hiányosságokat tárt fel. Elfogadták és kész, mert ha sokat tökölnek, kihűl az ebéd. Ez is egy szempont. Akinek meg ez nem tetszik, az demagóg és ezért egyéb galádságokra is képes. Néhai költőnk gondolatát kitekerve: Góg és Demagóg fia. Az pedig már a pofátlanság teteje, ha később azzal lőnek (illetve élnek) vissza, hogy kinek mi köze hozzá, amikor a küldöttek elfogadták? Nos, ilyenek és hasonlóak adták az ötletet, hogy megkeressem a küldöttemet, aki – állítólag és törvényesen – helyettem és nevemben a rossz, vagy jó sorsomról dönt, illetve szavaz. Szorgos kutatásaim alapján a jelenlegi rendszerben képtelenség megtudni, hogy név szerint ki képvisel engem, illetőleg a szintén titkos tettestársaimat. Ez azért van, mert az esetleges kollektív felelőtlenség elvén a kisebb megyékben – névtelenül – ötven, a nagyobbakban száz vadászonként elvileg „választanak”, a gyakorlatban „állítanak” egy küldöttet. Viszont amit megszavaznak, jóváhagynak, elfogadnak, az már mindenki számára kötelező érvényű. Mivel eleve képtelenség a saját küldötteinkkel kommunikálni, ez egyre kínzóbb kérdéssé válik, mert a megismerkedési vágy részemről teljesen egyoldalú. Vagy előfordulhat, hogy netán ők is ugyanígy szeretnék megtudni küldőik rejtett akaratát? Ahová ugyanis időnként elküldik őket a választóik, azt jobb, ha meg sem hallják. Vajon melyik százunk vagy ötvenünk akaratát képviselik ők, és azt honnan tudják?

Ha meg már olyan viszonyban vagyunk, mint a párhuzamosok a végtelennel, akkor legalább egy kapcsolatfelvevő vagy -tartó mobilszámot, e-mail címet meg lehetne adni, hogy tudjunk esetleg egy közösségi portálon eszmét vagy véleményt cserélni, csetelni, botolni, sőt netán blogolni. Nagy baj volna, ha kiderülne, hogy mit szeretnének a tagdíjat szorgosan fizető „küldők”? Így vajon mi a fene tükröződik? Azért baj ez, mert az interaktív kapcsolatnak ma már semmiféle akadálya nem volna, és nem kényszerülnének a küldöttek erre a megszokottan unalmas önkielégítésre. Évek óta nincs olyan gyűlés, értekezlet, ahol a külső kommunikációt ne ostoroznák a hozzászólók, pedig ha jól belegondolunk, a mi belsőnk… az még szánalmasabb. A kifelé nyitáshoz talán ezt kellene legelőször rendbe tenni. Persze lehet beküldeni írásbeli javaslatokat, kapunk is biztatatást erre untalan. Egyfajta palackposta ez, aminek már komoly madártani vonatkozásai vannak. A tapasztalatok szerint ugyanis sokkal előbb száll a vállunkra egy fehér holló, mint a beadványokra érkezne bármiféle érdemi válasz. Kopogással ne zavarjuk a rendelést, legyünk megértők, elnézők, mert tengernyi ott a munka, meg a teendő, no meg a másodállás, a mellékfoglalkozás, mindent pedig nem lehet egyszerre csinálni. Ha két ciklus beszámolóját egymás mellé tesszük, érdemben csak az évszámok különböznek. Mondják, nem lehet ezen változtatni, mert a kamarai törvényt nem ők csinálták, hanem „fentről”, atyáiktól kapták, készre sütve. Csak ez már ehetetlenül ránk száradt az elmúlt 16 év alatt. Míg a vadászati törvény a 17 év alatt követhetetlenül, kiszámíthatatlanul és számtalanszor, a kamarai tudomásom szerint mindössze egyszer változott, mégpedig jószerint a választott tisztségviselők egy részének évtizedes bebetonozása okán. Persze biztos így volt ez jó, amit a „küldönceink” egyhangúan megszavaztak. Nem könnyű küldöttnek lenni, mert a kiválasztottak többnyire dubléznak is, azaz két érdekvédelmi opciót – kamarait és szövetségit – is jelentenek egy személyben. Az általunk fizetett lakást, székházat a legjobb áron kiadják a másik énjüknek. Tudom, egyesek rögtön rávágják, hogy na, már ez is ellenünk van, és ezért, hogy ne szenvedjek tovább, azonnal meg kellene adni nekem a kegyelemlövést. Pedig én is valójában nem ellenük, hanem értük, értünk, az elvtelenség, a korrupció ellen, vagyis a vadászat tisztességének, méltóságának visszaszerzéséért csatázom. Eme üdvös célért pedig végre ténylegesen tenni is kéne valamit, nem csak erről papolni. Mert ha létezne a hőn vágyott tisztesség és méltóság, akkor nem kéne a sürgős visszaszerzésért mindjárt zászlót HOMONNAY ZSOMBOR [email protected] bontogatni.

Anyázni, megsértődni,

és moderálatlanul modortalankodni az alábbi e-mail címen lehet: [email protected]


625


Postabontás Augusztus 9-én, egy régóta az interneten keringő fotót publikáltunk a HUNTINGPress információs magazinunkban „Veszély a vadra” címmel. Eredete bizonytalan, csak azt tudjuk, hogy először az egyik közösségi hálón egy török, vadászattal foglalkozó oldalon publikálták. Hasonló fotók és történetek beküldését kértük olvasóinktól, valamint olyan vadászatra jogosultak jelentkezését, akik kárigénnyel próbáltak fellépni a gazdálkodókkal szemben. Talán ezért is alakult ki parázs vita a cikkhez való hozzászólásokban vad-, vad által és vadban okozott kárról. Mezőgazdasággal foglalkozom, semmi bajom a vaddal, de előfordul, hogy néha sérül 1-1 a munkák elvégzése közben. Nem kellene így felfújni ezt a témát. Amikor az önök vadja okoz kárt nekünk, akkor mindenki hallgat, és mi is hiába követeljük a kártérítést! (08. 10., Csala Mihály) Tisztelt Csala úr! A vad az államé, ezért az Öné is. „Mi is hiába követeljük a kártérítést” – tavaly 2,2 milliárd forint vadkárt térítettek meg a vadgazdálkodók. Hány gazda fizetett a vadban okozott károkért? (08. 12., Pólik Sándor) Tisztelt Pólik Úr! A vadból önök húznak hasznot. A mezőgazdaság miatt a vadban keletkezett kár századrésze sincs a vad által okozottnak, és Önök által meg nem térítettnek. (08. 13., Endy.papa) Tisztelt Endy.papa! Egy apróvadas területen a mezőgazdasági termelés élővilágban okozott kártétele pénzben nehezen fejezhető ki. Sok esetben csak évek múlva fog kiütközni, mint pl. a glifozátok megjelenése az emberekben, ivóvízben. Felelősséggel pedig csak olyasmiért lehet tartozni, ami az irányításunk alatt van. A vad pont nem ilyen. A termelők támogatást kapnak egy sor kárra, és a vadat úgy kezelik, mintha egy idegen lény lenne. A haszonról: ha a mezőgazdaság annyi hasznot hozna, mint a vadgazdálkodás, már régen éhen haltak volna a termelők. Nézzen körül Angliában, Franciaországban! Nem irtottak ki mindent, ahogy nálunk teszik. (08. 13., Farkas Tibor)

626

A vadkárok megelőzéséért nem csak a vadászatra jogosult felel, hanem a gazdálkodó is, ezt pontosan tartalmazza a vadászati törvény 78. és 79. §-a. (08. 13., Pólik Sándor) Tisztelt Farkas Tibor! A vegyszerek: Mikor a növ. véd. tanfolyamra jártam, a tanárunk azt mondta: a világ népessége e szerek használata nélkül eltarthatatlan lenne. Tehát vagy esszük a vegyszeres terményeket, szennyezzük a környezetet, vagy nagy részünk a születés után nem sokkal éhen hal. Műholdról nézve az nem látszik sajnos, hogy az említett országokban mindenki saját maga gazdálkodik a földjein a vaddal, és kb. tizede a vadállomány a hazainak. Tisztelt Pólik Sándor! Nálunk a vadgazda szóba sem áll a termelővel, ha minimum felszalagozott, sörös dobozolt zsinórral be nem keríti a földjét. (08. 13., Endy.papa) Egyenlő feltételeket kellene teremteni a mező- és vadgazdálkodásban. Javaslatom egy káralap létrehozása. Ebbe bekerülhetne a területalapú-támogatások mondjuk fél százaléka (kb. 1,7 milliárd forint), fizetnének bele a vadgazdálkodók és az állam is. Lehetne ez a befizetés bevétel-, taglétszám- vagy területarányos is. A vadkárt, vadászati kárt és vadban okozott kárt ebből kéne kifizetni egy független hatóságnak. Így elkerülhető volna, hogy a gazdák és a vadászok között elmérgesedjen a viszony a meg nem fizetett károk miatt. (08. 13., Pólik Sándor) Enyhén szólva fura a javaslata. Nem gondolhatja komolyan, hogy én fizessek egy alap-

ba, amiből a nekem okozott kárt gyakorlatilag magamnak térítem meg. (08. 13., Endy.papa) Tisztelt Pettendi Miklós úr! Komolyan gondolom. A casco sem fizet, ha a biztosított nem fizette a díjat. Az egyes szereplőknek külön-külön sokkal kevesebbet kellene befizetniük, mint a keletkezett kár értéke, az alapban mégis több pénz gyűlne össze, mint ami a kárrendezéshez szükséges. És az alap nem csak a vadkárok, hanem a vadban okozott károk megtérítésére is szolgálna. (08. 13., Pólik Sándor) Tisztelt Pólik Sándor! Csak elkülönítve tartom ezt elfogadhatónak! A vadgazdálkodók fizetnek egy alapba, amiből a vad által okozott kárt térítenék meg, és a parasztok egy másikba, amiből a vadban okozott kárt a vadgazdálkodóknak. (08. 13., Endy.papa) Tisztelt Endy.papa! 1. A vegyszerek nem az éhhaláltól mentik meg a világot, hanem a profitszerzés eszközei, viszont megölik a világot. 2. Boldog lennék, ha annyi apróvadunk lenne, mint az angoloknak és a franciáknak. 3. Aki vegyszert akar eladni, annak érdeke, hogy ideológiát gyártson a használatához. (08. 13., Farkas Tibor) A vadásznak mennyibe kerül a vad felnevelése? Nekem kevés a földem, sok a munka, a költség. A vadász meg vesz egy doboz töltényt és lő, meg fizet tagdíjat. Nálunk vadkárt nem fizetnek, nekem 3 éve tartoznak,

POSTABONTÁS


pedig elismerték, megegyeztünk. Volt kint haj, vadriasztó büdös por, rémzsinór, madárijesztő. Itt nagyon túl vannak szaporodva a disznók, az őzek, a dámok és a nyulak, van kint 20 les, de csak rókát lőnek. (08. 13., Kiskertész) Ha a vadásztársaságok összefognának a gazdákkal és lekerítenék az erdőket, meg a vadállományt a termőföld tényleges eltartó képességéhez igazítanák, sok bosszúságtól megszabadulnának. Felvetettem ezt a helyi vadásztársaságnak, a következő választ kaptam: mit gondolok én, mennyi munka, pénz lenne ezt megcsinálni, a társaság nagy része nyugdíjas. A vadkár esetén „Ha nem akarsz vadkárt, kerítsd be.” Az én pénztárcám elbírja, az övék nem, hogy is van ez? Vadban okozott kár. Önök egy drága SPORTOT űznek, én megélni próbálok. Mennyi egy nagyvad előállítási költsége? Gondolom, erre nem tudnak válaszolni, mert úgyis én etetem. Ezeket a sorokat 1 összetört motor, 2 öszszetört autó, egy 10 hektáros, 100%-osan tönkretett napraforgótábla után írom. Minden esetben partner voltam az elhárításban, a károm 50%-át kértem, amiből végül is a jó viszony miatt 30%-lett. A jövőben a gatyát is le fogom perelni a társaságról. (08. 13., Gazda1) Tisztelt Pettendi Miklós úr! Azért javaslom a közös alapot, mert a Vtv. szerint a vadgazdálkodónak és a földhasználónak egyaránt van joga és kötelezettsége a vadkár megelőzésében és elhárításában, így a kár mindkét félnek lehet felelőssége. Tisztelt Kiskertész! Ön tényleg azt hiszi, hogy a vadásznak két költsége van, a lőszer és a tagdíj? Tisztelt Gazda1! „Az én pénztárcám elbírja, az övék nem, hogy is van ez?” - kérdi Ön. Megmondom: úgy, hogy a vadgazdálkodás éves bevétele kb. 20 milliárd, a mezőgazdaságé meg 2000 milliárd forint. (08. 14., Pólik Sándor) Mint gazdálkodó vadász mennyi vadat lőhetnék le egy évben? Mennyi is a vadászok által beleinvesztált pénz abban a bizonyos 20 milliárd Ft-ban? (08. 14., Gazda1) Amennyire ki tudom hámozni az Adattárból, kb. 4 milliárd forint. Másik kérdésére kérdéssel válaszolnék: legyen szíves, mondja meg, hogy mit vessek a földembe! Erre nem lehet konkrét feleletet adni, mert attól függ, milyen a föld, a géppark, az értékesítési lehető-

ség stb. A válaszom tehát: attól függ. Ennél konkrétabbat a Tudományos Akadémia sem tud mondani. (08. 14., Pólik Sándor) Tisztelt Pólik Sándor! Már értem, miért úgy gondolkodik, ahogy. Könyvből kitanulja a frankót, egész héten ül az asztala mögött és a szemellenzőt föltéve filozofál a témáról. Jó pár HIVATÁSOS VADÁSZ ismerősöm van, és egész más a gondolkodásuk e témáról. A legfelháborítóbb, ahogy önön igazolására más zsebében kotorászik. Ön képviseli a tipikus szemellenzős „kocavadász” társadalmat. (08. 14., Endy.papa) A személyeskedésére nem szeretnék reagálni, de nagyon remélem, hogy a vadkártérítéssel kapcsolatos javaslatait eljuttatja majd a gazdák érdekképviseleti szervezeteihez is. Hasonlóképpen bízom abban, hogy csak velem tekinti lezártnak a diskurzust. (08. 14., Pólik Sándor) „Csak halkan megkérdezem, ’kukoricabogár’ ellen, ha megszórod valami kemény foszforsavészterrel, az nem viszi a 2 meg 4 lábú disznót is?” Végigküzdöttem magam egy internetes agrárfórumon, ott olvastam. Ahogy elnézem a hozzászólásokat, a gazdáknak fogalmuk sincs az általuk okozott ökológiai károkról, a mezőn élő állatok pedig csak károsak lehetnek a számukra. A nagyvadat sem az erdőben – ahová való –, sem a mezőn – jogosan – nem tűrik. Akkor hol kellene nekik élni kevesebb létszámban? (08. 15., Farkas Tibor) Az idézett hozzászólásban felvetett mérgezéses vaddisznóirtásra van legális példa: Ausztráliában csak így tudják megvédeni a termést. És bár ezért kapok majd kígyótbékát, a teljesség kedvéért akkor is el kell mondanom, hogy a mérgezés költségeit ott a gazdák állják. (08. 15., Pólik Sándor) Akkor ugye a földtulajdonosok a ciklus végén elzavarják a vadásztársaságot, és földtulajdonosi vadászati közösséget alkotnak? Szeretnénk megtanulni Önöktől, hogy lehet a vadgazdálkodás bevételeiből kigazdálkodni a kiadásokat úgy, hogy minden termelőnek kifizetik a teljes vadkárt. (08. 16., Borlay Dénes) Például úgy, hogy csökkentjük a vadkárt azzal, hogy a vad számát csökkentjük, az etetőket, itatókat feltöltjük. Nálunk ezeket kihagyják. (08. 16., Kiskertész)

Még mindig nem értem, hogy ha a földtulajdonosoknak ekkora kifizetetlen vadkáraik és egyéb sérelmeik vannak, akkor az előző ciklus végén miért nem vették a saját kezükbe az irányítást? Sok helyen elégedetlenek a gazdák a helyi vadásztársasággal, de a földtulajdonosok gyűlését alig lehet összehívni. Utána meg 10 évig hallgatja az ember, hogy „minket meg se kérdeztek”, meg hogy „nem hagytak minket beleszólni”. (08. 16., Borlay Dénes) De uraim (azaz, hölgyeim), mindenkinek igaza van! Mindenki haszonnal és sikeresen akar gazdálkodni, úgy a nyúllal, mint a káposztával! Azonban ezt csak együtt lehet! Ha mindenki a saját igazát szajkózza és nem enged a negyvennyolcból, úri módon együtt megyünk tönkre! (08. 16., Hadzsy János) A hozzászólásokat rövidítve, szerkesztve, értelmük megváltoztatása nélkül közöljük.

Tisztelt Szerkesztőség, kedves Vadásztársak! A HUNTINGPress hozzászólói, de már az újság múlt számában is a terítékfotók kapcsán „okoskodnak” a vadásztársaink. Úgy gondolom, nem jól van ez így. Az ilyen képek és egyéb vadászati fotók a legritkább esetben készülnek a vadászat alatt, ahol szigorúan be kell tartanunk és tartatnunk a fegyver használatára vonatkozó szabályokat. Ne soroljuk ide az éles vadászatot bemutató fényképezést, filmfelvételt, hiszen annak külön szigorú szabályrendszere van. A „közvadász” fényképének elkészítésére a vadászat, a társak bevárása, a vadszállítás után, esetleg másnap reggel kerül sor. Sőt előfordul a hűtőből újra kivett lőtt vad is, nem beszélve a beállított, esetleg illusztrációnak szánt fotózásokról. Így a legtöbb esetben a puska már a tokból kerül elő a fotózáshoz. Míg vadászat alatt az embernek kötelessége bizonyítania vadásztársai felé fegyverének töltetlenségét, utána a vadász joga, hogyan örökíti meg magát és a zsákmányát. A terítékfotó, a „bíráló” által kitalált körülményekből levont következtetések alapján azzal vádolni egy vadászt, hogy nem tartja be a fegyver kezelésének szabályait, egyszerűen rágalmazás. Ha terítékfotót látunk, örüljünk vadásztársunk sikerének. Nem fog javulni a baleseti statisztika, ha a fotókon „látott” és feltételezett hibákon köszörüljük nyelvünket. Dabronaki Sándor

627

VADGAZDÁLKODÁS

Egy működő megoldás Még nem találtak fel tökéletes módszert a vadkár elhárítására – hacsak a földbe ásott, vastag drótból készített, alsó-felső stáflifával „bombabiztossá” tett állandó kerítést nem tekintjük annak – de úgy tűnik, a keszthelyi Gazdász Vadásztársaságnál alkalmazott villanypásztoros módszer jól bevált.

A tartóoszlopokat nem bontják le akkor sem, ha nem vadkárérzékeny a növény Sehol sem egyszerű a vadkár megelőzése, különösen nem az a mediterrán klímája miatt az átlagosnál dúsabb vegetációjú Balaton és a Kis-Balaton határán. A Gazdászok területén sok olyan erdőtag van, ami közvetlenül határos a szántóterületekkel, s – mint szinte mindenhol az országban – itt se nagyon foglalkoznak a földhasználók azzal, hogy ne vessenek gabonát, repcét, napraforgót vagy kukoricát a vadkárveszélyes erdőszélekre, sőt… A teljesen elhibázott metodikájú földalapú támogatás arra ösztönzi a gazdát, hogy szinte a szélső fák törzséig felszántsa a földet, lehetetlenné téve a vadászoknak a puskás védekezést. Sokféle próbálkozás után végül is a veszélyeztetett területek villanypásztoros körbekerítésével találták meg azt a megoldás, amelyik – az eddigi tapasztalatok alapján – legjobban bevált, és a földhasználót is aktív részvételre kötelezi. – Úgy egyeztünk meg a gazdákkal – mondja Németh Sándor elnök –, hogy a villanypásztor beszerzésének és telepítésének a költségeit a vadásztársaság viseli, a földművelő pedig kikaszálja, gyomirtózza a teljes

628

táblaszegélyt, s a beüzemelt villanypásztor mindennapi felügyelete és karbantartása már az ő feladata. Ha a gazda nem fordít kellő figyelmet az ellenőrzésre és a vad mégis kárt csinál, azért a társaság nem fizet. Az akkumulátor feltöltése, illetőleg ellopása esetén a pótlása is a területhasználó dolga, de a teljes berendezés – beleértve az oszlopokat is – társaságunk tulajdona marad. Így aztán van már vagy 8 millió forint értékű villanypásztorunk. Még nem számoltuk össze, hány tíz kilométernyi kerítést tudnánk belőle felállítani… Ha a földterületen a következő évben is károsítható növényt akarnak termelni, akkor csak a vezetéket bontják le az aratás után, az oszlopok a földben maradnak. Bármilyen furcsa, mégsem megy neki „véletlenül” a traktor, nincs útban, legfeljebb néhány darabot lopnak el belőle, bár a gazdák erre is figyelnek. Hiába, a közös érdek… A falukat övező kisparcellákat egyedileg nem lehetne megvédeni, így az egész területet három oldalról bekerítik villanypásztorral, így a település felől mindenki hozzáfér a földjéhez, s a tulajdonosok egymással egyeznek meg, hogy mikor ki ügyel a működőképességre. A módszer több

éve működik sikeresen, gyakorlatilag alig kell vadkárt fizetni. Ami viszont nyereség, hogy az így kialakult kényszerváltók mellett könynyebb a vadásztatás. A tavaszi kukoricavetések megőrzését tavasszal külső segítséggel oldották meg, így az idei évben sehol nem kellett túráskár miatt újravetni. Szerződést kötöttek a terület nélküli Dr. Nagy Endre Vadásztársasággal, hogy a védekezési időszakban minden éjjel legalább 4 vadásznak kint kell lenni hajnalig a kijelölt táblákon és nem csak lesen ülve, de körbejárva is meg kell akadályozni a disznók kártételét. Az „üzlet” fényesen bevált, saját tagjaiknak csak a csoportkísérést kellett biztosítani, míg a vendégvadászoknak – cserébe a segítségért – nem kellett fizetnie a vadászati lehetőségért, s a megelőzés során terítékre került 5 süldőt napi áron megvehették. Tanulságos példa arra, hogy ésszerű együttműködéssel a vadkárt is kézben lehet tartani. Nem kell nyáron folyamatosan hajszolni a szarvast, ugyanakkor a vad sem hagyta el a nyugodt területet azért, mert el lett zárva a termesztett növényektől. Az sem utolsó szempont, hogy mennyivel könynyebb a bekerített kukoricatábla mellett bőgő bikára vadásztatni, mint azt lesni, hogy vajon kilátszik-e valahol a tengernyi tengeri közül…

SOMFALVI ERVIN [email protected]

Két erdősáv közé vetett kukoricatáblát csak így lehet megvédeni a vadtól


VADGAZDÁLKODÁS

Saját ültetésű vadászerdők Katasztrofálisan megfogyatkozott az apróvad az Alföldön. Ahol 30-40 éve még sokezres éves terítékeknek örülhettek a vadászok, ma van olyan terület, ahol több disznót lőnek, mint fácánt. Mi ennek az


oka? Sok egyéb tényező mellett az élőhely leromlása, szinte megszűnése az elsődleges. Hogy megfordítható-e ez a folyamat? Van rá pozitív példa – de ritka, mint a fehér holló.

629

Az itatónál szabályos vízes élőhely alakult ki

Bruttó 4650-ből 4270 hektár a vadászható területe a Gerendási Széchenyi Vadásztársaságnak. Békés megyében mindössze a névadó település van a határaikon belül, ez viszont a terület közepén, az agglomerációs tanyaövezet minden kínjával-bajával. A valamikor vadvizekben gazdag területből meliorációval és csatornázással a 70-es években elvitték a vizet, ma az átlag 44 aranykoronás termőföld minden talpalatnyi része mezőgazdasági művelés alatt áll. Ha valahol, akkor itt elmondható, hogy nemigen van hely, ahová az apróvad elbújhatna, szaporodhatna, utódait felnevelhetné. Ennek ellenére volt olyan év a közelmúltban, amikor 900 vad fácánkakas volt a terítéke a 18 tagot számláló vadásztársaságnak, és az 50 meglőtt nyúl mellett 600 darabot fogtak be élve. Azt lehetne mondani, hogy a mai viszonyok között ez maga a csoda, de tudjuk: csodák nincsenek – hacsak nem magunk csináljuk őket. Nos, ezt tették a társaság tagjai, akik nem nyugodtak bele, hogy a mohó mezőgazdaság felzabálja a vadászterületüket, s ezelőtt

630

15 évvel elkezdtek 0,5-2 hektáros földdarabokat felvásárolni, majd azokon célirányosan vadrejtő erdőket telepíteni. A földvásárlás a társaság pénzéből, de a tagok nevére történt, s hogy ne lehessen „kivinni” a társaság vagyonát, a Vt. haszonélvezeti jogot alapított az így vett földterületekre. Ezeket a területeket aztán célirányosan összeválogatott fa- és cserjecsemetékkel (olajfűz, kökény, pusztaszil, akác) beültették – ennek

„atyamestere” az erdész végzettségű hivatásos vadász, Jánosi László. Minden egyes erdőfolt szélébe kutat is fúrtak, és mellé itatónak alkalmas méretű gödröt bágeroltak ki. A fóliával kibélelt mélyedésbe visszatöltött talajrétegben megtelepedett a növényzet, majd a 3-4 négyzetméteres szabad vízfelület körül szabályos vízparti ökoszisztéma alakult ki, sással, kákával, békalencsével, békával. A csőkútból a vadőr szükség szerint tölti fel motoros szivattyúval az itatókat, ahol mindig talál a vad ivásra alkalmas tiszta vizet, s mellette pár méterre ott a sózó is, meg a közelben a fedett etető. A területre beszivárgó néhány vaddisznót elárulja a dagonyázás és a csülök nyoma, így aztán nem sok esélyük van a megtelepedésre. Vági Ádám vadászmester (akinek mindkét lánya is itt vadászik) és a vadőr társaságában nézünk meg késő délután a katlanforróságban porzó talajú határban néhány, egymástól látótávolságban lévő telepített erdőfoltot. Ebben a tikkasztó kánikulában már a látványa is üdítően hat a zöldellő növényzettel övezett mini-tavacskáknak. A telepített véderdők olyan sűrű ág- és lombszövevényt alkotnak, hogy nem szívesen menne bele az ember, még sebzett vadat utánkeresni sem. A terület falu alatti, déli részén járunk, nagyon sok a dinnyeföld, amit a gazdák és a vadásztársaság közösen védenek a nyúlkártól: a társaság a villanypásztort, a földművelő a hálós védőkerítést adja (lásd Minden telepített erdőfolt mellett vadföldet is létesítettek


VADGAZDÁLKODÁS

A Gerendási Széchenyi Vadásztársaság területén a vad élőhelyének változása 1997 és 2012 között – a zöld foltok a telepített erdők A frissen telepített pusztaszil-csemetéket köztes műveléssel óvják a kiszáradástól

augusztusi lapszámunk 486-487. oldalain.) Az utak mentén több hordozható, fedett, táptálcás vadetető mellett megyünk el, a kultúrnövények betakarítása utáni kopasz határban sincs a vad élelem nélkül hagyva. Hajnalban Farkas László elnökkel és a vadőrrel indulunk a terület másik felén lévő erdőfoltokat megnézni. Hatalmas területű bekerített gyümölcsös mellett autózunk, 100 hektárt vesz el a területből a német tulajdonban lévő ültetvény. Végigjárjuk a társaság – papíron a tagok – tulajdonában lévő erdők szinte mindegyikét, remek vadrejtősűrű valamennyi. Összesen 21 különálló, 30 hektár összterületű cserjés-bozótos erdőről van szó, s néhány mellett változatos növényzetű (árpa, kukorica, cirok) vadföld, vadlegelő ta-


lálható, amelyekből 9 helyen közel 10 hektár van a csapat tulajdonában. – Az 1997-es területalakításkor kezdtük el kínkeservesen megvásárolni az apróbb parcellákat. Akkor sem volt olcsó itt a föld, de még elfogadható áron, 150-200 ezer forintért is tudtunk venni – emlékezik vissza Farkas László. Ma már szinte egy négyzetmétert sem adnak el, s ha mégis, hektárja ma már drágább kétmillió forintnál. Szerencsére időben léptünk, 15 év alatt a terület kétharmadán tudtunk telepíteni mozaikosan vadrejtőt, földvagyonunk piaci értéke jóval meghaladja az ötvenmilliót. Engedély nélkül telepített erdőként kerültek be a földnyilvántartásba, aminek fennmaradását engedélyezte az erdőfelügyelet. Státusza szabad

rendelkezésű erdő, bármikor változtatható, kivágható, visszaalakítható szántófölddé, nem engedélyköteles, csak bejelenteni kell a változást. A családi alapon felépülő társaságban sok tagnak a már felnőtt korú gyerekei is beléptek, s ami szintén szokatlan ma a hazai vadásztársaságoknál: az átlagéletkor 30 év alatt van, mindössze ketten idősebbek 55 évnél. Évente 1-7 fácánvadászatot tartanak, attól függően, hogy milyen az éves szaporulat. A teríték 50 és 900 között változott, kivétel nélkül parádésan repülő „vadkakasokból”. A 24 ezer forintos éves tagdíj fejében a tagok szép kompetenciát kapnak, de évente csak egy vendéget hívhatnak, két-három nyulat lőhetnek, és ők hozzák terítékre a néhány vaddisznót, 20-22 bakot (350 grammig lőhetik), az 50 sutavadat. A 350 gramm feletti agancssúlyú bakokból 8-10-et adnak el bérvadászoknak. Ez és az évente befogott 350-600 élő nyúl értékesítése adja az éves bevétel zömét. Sok kemény év van mögöttük, de az erdősítés és a kártevők elleni folyamatos aktív és eredményes védekezés hozadékaként a kiváló nyúl- és fácánállományuk elismertté teszi őket a környéken. Minden alföldi vadászterületnek jó szívvel tudjuk ajánlani az élőhely fejlesztésének ezt a gyakorlatát! Somfalvi Ervin

631

VADGAZDÁLKODÁS

Parti élet Az a baj, hogy nem beszélünk egymással. Pedig ha ember módjára leülnénk egy asztalhoz, és ki-ki elmondaná az ügyét, baját, talán kiderülne, hogy voltaképp nincs is. Arctalan bürokratákat képzelünk a hivatalokba, rémeket a közfeladatokat ellátó cégekbe, pedig a döntéshozók is emberek, akikkel szót lehet érteni, sőt közös nevezőre lehet jutni. Sződön, július 10-én ez sikerült. Mint kiderült, a Gödöllő-Vác Térségi Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Társulat igazgatója egy józan ember, mint ahogy a Sződ-Vácrátóti Földtulajdonosi Jogközösség vadászmestere is. Az eredmény egy nagyszabású élőhely-fejlesztési program lehet – ha mások is hajlandók leülni az asztalhoz. De kezdjük az elején.

Erdélyi Tibor vadászmesterrel, tavasszal diskuráltunk sződi háza udvarán. Szó szót követett, és amikor az apróvad élőhelyéről – egészen pontosan annak hiányáról, fogyatkozásáról – esett szó, egy igen újszerű ötlettel állt elő. A területen három patak folyik keresztül: a Tece, a Hartyán és a Sződrákosi. Tősgyökeres helybéliként kesernyés szájízzel mesélte, hogy míg gyerekkorában ezek mentén buja növényzet – fák, bokrok, szederinda – nőtt, addig mára a zöld part csak szép emlék. A vízgazdálkodási társulat a karbantartások során, a mezőgazdasági területeken kénytelen kivágni a fákat a patakok mentén, és aztán – folyamatosan – kaszálni a füvet, kotorni a medret. Ez utóbbi nem mindenhol történik meg évente – mint kiderült, nincs rá kapacitás,

de erről később –, így sokhelyütt magas a fű a parton, a mederben nő a nád. Pedig az egészre létezik egy mindenki számára több mint megfelelő megoldás – mondja Tibor. Tapasztalataira és gyerekkori emlékeire hivatkozva mondja: ha a patakok partján fák nőnek, és a korona összeér a víz fölött, alatta az árnyékban nem marad meg az aljnövényzet. A társulatnak így alig lenne munkája, a fák alatti cserjeszint pedig búvóés élőhelyet jelentene a vadnak. A Duna-Ipoly Nemzeti Park területén, Natura 2000-es, vé-

Csak néhány méterről kellene lemondaniuk a gazdáknak, hogy a vízügynek és a vadgazdálkodásnak is egyaránt megfeleljen

632

dett területen a Sződrákosi-patak egyik ága mellett ékes példát láthatunk a leírtakra. „Hát akkor miért ne lehetne rendszeresíteni a természet adta megoldást?” – gondoltuk. Az illetékes vízgazdálkodási társulat igazgatójával, Óvári Lászlóval – aki maga is vadász – július 10-én sikerült találkoznunk Sződ határában, a Sződrákosi-patak mellett. Meg kell vallanom: sokéves beidegződéseknél fogva már akkor éltem a gyanúperrel, hogy falakba ütközöm, amikor első e-mailes megkeresésemben röviden összefoglaltam az elképzelést. Hiba volt. Miután a patak feletti hídon állva Tiborral részleteiben is előadtuk az ötletet, az igazgató válasza hideg zuhanyként – városi szlenggel élve derült égből gumibotként – ért mindkettőnket: „Hát én lennék a legboldogabb!” A beszélgetés a híd melletti Beugró sörözőben folytatódott, és a kávé mellett rövidest kiderült, hogy a társulatot nem kell meggyőzni, nyitott kapukat döngetünk. Vízügyi szempontból kifejezetten kívánatos lenne, hogy árnyékban legyen a patak és annak partja, csak a három méter széles karbantartási sávot kell szabadon hagyni. Valóban nem burjánzana a fű, a gaz, a vízi növényzet, a hűvösebb víz pedig a patak faunája számára is kedvezőbb. Csak a földművelőkkel kell megegyezni, akik gyakorta beszántják még a patak karbantartási sávját is (mint ahogy nemegyszer a víz elvezetésére szolgáló táblacsatornákat is, amelyek karbantartása egyébként az ő kötelességük, nem a társulaté, de ez egy másik történet). Sződön igen jó a vadászok és az érintett gazdák kapcsolata, Tibor nem számít ellenállásra, máshol viszont gond lehet a megegyezés, hiszen a patakmenti növényzet a mezőgazdaság által használt területből venne el egy részt. Viszont konstruktív hozzáállásra ösztökélheti a gazdálkodókat a közös, európai agrárpolitika 2014–2020 közötti időszakra elfogadott rendszere. Eszerint a támogatás akkor jár a 3 hektárnál nagyobb területeknek, ha azok 7 százalékát ökológiai célterületként kivonják a termelésből. Ha már így is, úgy is kiesik, miért ne a patakok mentén legyen ez a – nevezzük nevén – élőhely? Hogy mi sülhet ki mindebből? Számoljunk a konkrét, Sződ-vácrátóti példa alapján! A földtulajdonosi közösség területén összesen körülbelül 30 kilométeren folynak a patakok, átlagosan mondjuk 4 méter szélesek.


Íme a bizonyíték: a nemzeti park területén nem nyúlnak a vízparti növényzethez, mégis tiszta a meder Ha fák, bokrok nőnének a parton mindkét oldalon, a 3 méteres karbantartási sávon túl, mondjuk 2-2 méter széles sávban, akkor – elméletben – 30 kilométer hosszan és 14 méter szélesen élőhely jönne létre. Ez nyilván irreális, de 20 kilométeres hosszal számolva is csaknem 30 hektárról beszélhetünk. Ez már akár megváltást is jelenthet az apróvadállománynak, de az őznek is hasznára válna. És végül a természetvédelem álláspontja: Selmeczi Kovács Ádámot, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Dunakanyar Természetvédelmi Tájegységének vezetőjét kerestem meg az elképzelésekkel. A válasz magáért beszél: „A felvetett kezdeményezést a magam részéről természetvédelmi szempontból szakmailag maximálisan támogathatónak és támogatandónak érzem. A kisvízfolyások természetes vagy természetközeli állapotának fenntartása és/vagy ilyen irányba való segítése kiemelten fontos feladat!” Ami a lehetséges fafajokat illeti, a tájegységvezető úgy véli, kizárólag hazai, termőhely-honos fákkal érdemes és szabad foglalkozni, ezek elsősorban füzek (fehér fűz, törékeny fűz, stb.) és nyárfák (fehér és fekete nyár), esetleg


Sződ határában nincsenek fák, és jó méteres sás nő a mederben

éger, juhar és kőrisfajok a vízellátottságtól függően. Ez tehát a biztató első fejezet. A folytatást talán nem csak én várom kíváncsian: ha a Sződ-Vácrátóti Földtulajdonosi Jogközösség partnerekre talál, és tervei megvalósulnak, akkor az mintaértékű lehet minden hasonló cipőben járó vadászatra jogosult számára. Az a bizonyos asztal, amihez csak

le kellett ülni, a sződi sörözőben állt, de máshol is vannak asztalok, sörözők, vendéglők, vagy éppenséggel vadászházak. Érdemes összejönni, megéri megszólalni! A hadakozással és az előítéletekkel ellenben nem sok mindent érhetünk el.

FÖLDVÁRI ATTILA [email protected]

633


(Zárójelben) Csalódott? – ez volt az első kérdés, amit föltettem Nagy Lászlónak, a Vadhof, az első vadász-, horgász és fegyvervásár ötletgazdájának, fő szervezőjének és tulajdonosának. – Nem! – kaptam a feltehetően őszinte választ. – Aki itt volt, ahogy én láttam, mosolyogva, jó szájízzel köszönt el. A legtöbben biztosítottak róla, hogy jövőre is jönnek, mert megérte nekik, nem fizettek rá a nyár utolsó hétvégéjére, erre a három napra – tette hozzá a Geo-túr Kft. vezetője.

(Hát azért, én nagyot csalódtam – mondom zárójelben – mert sokkal több kiállítóra és legalább 10 ezer látogatóra számítottam. Nem egészen alaptalanul, ugyanis a kiállítók évek óta azért panaszkodnak, hogy nagyon drága a FeHoVa, még a környező országok vadászati kiállításaihoz képest is. Sokan fogadkoztak, hogy soha többet nem vesznek részt a FeHoVa-n, aztán – szerencsére – a következő kiállításon mindig találkoztunk. Most adódott egy sokkal olcsóbb lehetőség, a 19-25 ezer forintos négyzetméterenkénti díj helyett csak 3500 forintot kellett fizetni és itt is voltak kedvezmények. Budaörsön, a Budapark üzletközpontban, az OBI áruház melletti csarnokban nem kellett építési és bontási engedélyt kérni, standtervet benyújtani, standépítési kauciót és előleget fizetni, nem volt regisztrációs díj… a helydíj tartalmazta a villany-, a vízszolgáltatás, a takarítás és őrzés díját. Építéskor nem kellett a kocsikkal a meghatározott kapukon óránként ki és behajtani, kauciót fizetni, bontáskor pedig kivárni, hogy az összes fegyvert elszállítsák. A látogatóknak általában fogalmuk sincs arról, hogy a kiállítóknak mennyit kell fizetniük és milyen macerán mennek keresztül. Ez nem is lényeges, hiszen a látvány, az olcsóbb vásárlás számukra az érdekes. Az első Vadhof hozott újdonságot, például az olimpikonokra épített „vad-kedd” gasztronómiai programmal, vagy az olasz Saanti puskákkal és örömmel láttam, hogy a szlovák kereskedők is egyre gyakrabban fedezik fel a magyar piac lehetőségeit.) Ha valamelyik rendezvényen kevesen vannak, akkor szoktuk azt mondani, hogy „családi hangulatban” zajlottak a programok. Hányan váltottak ezer forintos belépőjegyet? – Csak a felnőttektől kértünk belépési díjat. Az első napon – augusztus 30-án – 240en, augusztus 31-én, szombaton 347-en,

634

vasárnap pedig 298-an vettek jegyet. Ez nem sok, viszont az volt a tapasztalat, hogy akik eljöttek, vásároltak… merthogy a vásárlás, a vásár a Vadhof lényege. (Általában „üzleti titok”, hogy ki és mekkora összeggel zárja a napot, a vásár végét. A legtöbben a kérdésre úgy válaszolnak, hogy „elégedett vagyok”… ami – szerintem adott esetben is – elegendő volt a költségekre, nem lett nagy a ráfizetés. Esetünkben – és erre valóban nem számítottunk – a Vadhof közel ezer látogatója a három nap alatt annyit költött, mint a FeHoVa első napján megforduló tízezer látogató.) Nagy László a gyerekeivel volt kint az idei FeHoVa-n, merthogy az egész család horgászik. Ott és akkor határozta el, hogy megszervezi a Vadhof-ot, legyen a horgászoknak, vadászoknak egy olcsóbb vásáruk. Nem akar versenyezni a 21 éves, jól bevezetett, megszokott és elismert FeHoVa-val, csak egy lehetőséget, egy új helyszínt kínált a gyártóknak, kereskedőknek és a látogatóknak. Arra sem számított, hogy már az első – alig négy hónap alatt sok-sok buktatóval és „gyerek-

Varga János budaörsi plébános megáldotta a Magyar Vadászok Zászlóját és az egybegyűlteket betegséggel” megszervezett – Vadhof-nak nagy sikere lesz. Tagadhatatlanul halvány lett a siker. Bízzunk azért a folytatásban? – Sokat tanultam a szervezés során. Most van egy évem, hogy a II. Vadhof-ot tisztességgel megszervezzem, és ne kövessünk el olyan kapkodásból adódó hibákat, mint idén. Igen, én is bízom a folytatásban! (Képtelen voltam „kiszedni” Nagy Lászlóból és a munkatársaiból, önkéntes segítőiből, hogy mekkora lett a ráfizetése. Csupán gyakorlott vállalkozóként annyit mondott: ez most a befektetés ideje… nem kap új autót a felesége. Azt viszont elárulta, hogy már tanfolyamra jár és leteszi az állami vadászvizsgát.) -css-

Nagy László és felesége hallgatja a megnyitóbeszédeket

VADHOF


¿ Dr. Greff Lajos és impozáns, vadászati témájú bélyeggyűjteménye

¿ Boros Andrea képzőművész tárlatát Oláh Csaba, a VKE elnöke nyitotta meg

½ Lipp Adrienn volt a rendezvény műsorvezetője

Gasztonyi Dániel hivatásos solymász bemutatói mindhárom nap sok látogatót vonzottak a vásár parkolójába ¾

Lapunk standjánál vadászati témájú kiadványokból szemezgettek a vásárlók. Találkozunk jövőre... À

FOTÓK: Kókai Márton

½ Munkában a Hello Hal gasztronómiai blog stábja

635

BÉKÉS SÁNDOR [email protected]

Vadból több van, derűből, barátkozásból kevesebb… A bunyevác férfiak magasak, erős testalkatúak, arcuk éles metszésű, kifejezésteljes, hajuk, szemöldökük igen dús, barna, erősen sötétbe játszó. Szakállukat borotválják, de bajuszuk annál hatalmasabban kifejlett… Nos, Bunyevácz Mátyásnak a Pallas Nagylexikon leírása nyomán ilyennek kellene lennie, ezzel szemben testmagassága csak 172 centi, arca kerekded, szeme mosolygós, bajsza pedig egyáltalán nincs. Ámbár a haja tényleg dús… De mint hamar kiderül: nemzetiségi szempontból inkább bosnyák, mintsem bunyevác. Ám miután családneve alapján mégis csak az, megpróbáljuk hát megválaszolni a kérdést, kikről is írta a fentieket a nagyhírű lexikon. A bunyevácság a szerbhez is közelálló, horvát nyelvjárást beszélő, katolikus délszláv népcsoport. A török hódítások elől menekülve Dalmáciából és Hercegovinából érkeztek a történelmi Magyarország területére, jellemzően a Vajdaságba és Baja környékére. De alighanem a Dunántúlra, s azon belül Baranya megyébe is jutott belőlük, mert a „katolikus rácokról” számos helytörténeti kiadványban, köztük Müller Géza tanár úr Szőkéd községről írt tanulmányában is olvashatunk. Mindez azért került itt szóba, mert a 61 éves Bunyevácz Mátyás (immár a harmadik ciklusát töltve) Szőkéd polgármestere. Ráadásul éppen a szépen karbantartott kultúrház előtt állunk, mely egy kis néprajzi gyűjteménynek is helyet ad. Szőkéd a Baranyai-dombság eldugott kis faluja, 408 lakossal. Volt már nagyobb is, híresebb is. Első okleveles említése 1181-ből való, de a törökdúlás elsöpörte a föld színéről. Újjászületésére a törökök kiűzését követően, délszláv telepesek által került sor, új helyen, egy szűk völggyel átmetszett domboldalon. Müller Géza kutatásai nyomán azt is tudjuk, hogy 1775-ben szinte a teljes népesség horvát volt, és a település módos gazdái

636

Bosnyák Mikola, Bunyevácz Pávó, Kablár Máró, Mátkovics Józsa, Szrimácz Petár és Vukovics Gyura voltak. Most 10 százalék körüli a horvátság számaránya. Bizony, a nemzetiségi települések és közösségek önazonosságát nem csak Erdélyben és a Délvidéken nehéz megőrizni… Bejárjuk a négy kis utcát, melyek úgy kanyarognak, tekeregnek a meredek domboldalon, mintha egy hatalmas, öreg fa mélybe nyúló gyökerei lennének. Bunyevácz Mátyás rá is erősít erre a hasonlatra, mert bármerre is nézünk, valami eszébe jut, valamit felemlít az elsüllyedt múltból. Most éppen északkelet felé nézve, egy nagykiterjedésű, lágyan ívelő tarlóra látunk rá, amelyet fasor zár le a horizonton, és amely mögül kikukucskál az egerági templom tornya, mintha csak szemezne velünk. Ez a terület például szőlőhegy volt valamikor, színes és mozgalmas közösségi élet-

tel, mondja. Egy másik utcácska végére érve fás legelőre látunk (amelyet szalmasárgára égetett a kánikula), s amelyen, mint felidézi, valamikor tavasztól őszig száznál is több tehén legelt. De ez már csak az idősebbek nosztalgikus emléke. Mi több, már olyan lakók is vannak, akiket idegesít a disznók röfögése, a ludak gágogása, sőt talán még a madárdal is. A szemléleti, technológiai és gazdasági változásokra – amelyek nem csak a tájat és a falu életét, de az emberek értékrendjét is döntő módon átalakították –, a vadállományok gyorsan és beszédesen reagáltak. A nagy táblák, a nagy gépek és a nagy dózisú vegyszerek korszakát megelőzően édesapja és nemzedéktársai nyúlvadászatain három szekér követte a hajtásokat, meséli. Ma jó, ha tucatnyi nyúl kerül terítékre egy-egy idény alatt… Szőkéd és szomszédközségei határában, 4683 hektáron, a Pécsudvard és Környéke


ARCOK, TÁJAK, ESZMÉNYEK Földtulajdonosi Közösség gyakorolja a vadászati jogot, 30 tag számára biztosítva vadászati lehetőséget. De újszerű módon. A háromfős földtulajdonosi képviselőtestület (amelynek Bunyevácz Mátyás is a tagja) minden vadásszal külön-külön szerződött, egyértelműen megfogalmazva a jogokat és kötelezettségeket. A vadásztársasági forma pozitív hozadékú hagyományos elemeit megtartották. Gyakoriak a közösségi rendezvények, amelyek egymás jobb megismerését, a tájhoz, a hagyományokhoz és a közösséghez való kötődés megalapozását és fenntartását szolgálják. A vadásztársasági közgyűlésekre oly jellemző, áldemokratikus, szakmainak feltüntetett, ámde szinte mindig egyéni vagy csoport érdekeket szolgáló vége-hossza nincs vitáknak azonban nincs fóruma… Lassan véget ér a „falujárásunk”, már felcsillant az előttünk húzódó völgyben egy kéthektáros kis tó zöldesen csillogó víztükre. A tó közelében juhhodály, a hodályban egy szamár, a szamár mellett egy párnapos kis csacsi. Hosszú lábain imbolyogva, de annál elszántabban követi anyját, bár az már láthatóan szeretne tőle egy kicsit megpihenni. Néhány perccel előttünk gyerekek jártak itt, a kis szamár számukra a falu új szenzációja. Mi is elidőzünk a karámnál néhány percig, örömünket lelve a bájos családi jelenetben. Fényképeket is próbálok készíteni, de ebben már sem az anya, sem a kicsi nem bizonyul együttműködőnek. A kicsi folyton az anyja mögé bújik, az pedig minduntalan elfordítja a fejét. A háziállatok tartásának és szeretetének praktikus hasznáról és emberformáló szerepéről beszélgetünk a domboldalon leereszkedőben, a tó felé ballagva. Aki állatot tart, annak fegyelmezett és rendszerezett az

Helytörténeti gyűjtemény őrzi a múlt emlékeit élete, a gyereknevelés terén pedig segítőkre talál. A Bunyevácz-család számára ez evidencia, mint ahogy azt megérkezésemkor magam is megtapasztaltam. Házuk udvarát ugyanis különféle tyúkok, kakasok, libák élénk csapatai népesítik be, a tornác oszlopsorán függő kalitkákban kisebb-nagyobb papagájok hangoskodnak, de lovuk is van, ámbár ahhoz nem könnyű bejutni, mert egy méretes, sziszegő gúnár a házőrző kutyákat megszégyenítő eréllyel útját állja az idegennek… A tavat, amelyet a Pogány-villányi vízfolyás táplál, néhány évvel ezelőtt Bunyevácz Mátyás létesítette. Saját tulajdona. Egyik partján kicsiny faház áll, szemben vele, a másik oldalon egy nádkunyhó bújik meg a szomorúfüzek alatt, amely akár Matula bácsi menedéke is lehetne. A tó lakói szemében hívatlan vendégek vagyunk. A gémek felröppennek, a nádlakó kismadarak zajongva méltatlankodnak, egy béka dü-

Egy völggyel átszelt domboldalon épült újjá a falu


hösen alámerül. De aztán pár másodperc múlva újra csendes lesz minden. Leülünk egy vízparti padra, és ezt a jogunkat már senki se vitatja el. Vadászemberrel beszélgetve számomra mindig az a legizgalmasabb kérdés, hogy ki, miért vadászik? Bunyevácz Mátyás nem „trófeavadász”, nem eredménycentrikus, nincs is szobányi trófeája. A vadászat lényege ugyanis a hétköznapi teendőkhöz viszonyított „másságában” rejlik. Édesapjához kötődő, gyermekként megélt „vadászemlékeit” idézi, amelyek a jókedvről, a közvetlenségről, a kikapcsolódásról és a barátkozásról szóltak. Manapság vadból több van, jókedvből, közvetlenségből, barátkozásból pedig, sajnos, kevesebb, mondja. Egymásra figyelés helyett többnyire egymás figyelése dívik… Visszaindulunk a faluba. Újra felkapaszkodunk hát a dombtetőre, ahonnan messze belátjuk a szelíden hullámzó tájat, amelyet északon a Mecsek, délen a Villányi-hegység határol a horizonton. Újra ránk köszön az egerági templom tornya, s erről szóba kerül az elmúlt év legjobb, aranyérmes, 485 gramm agancssúlyú őzbakja, amelyet egy osztrák vadász ejtett el, Egerág község határában. Egy nagy, 155 kilogramm testsúlyú, ugyancsak aranyéremmel díjazott kan is ebben a körzetben került terítékre. Állunk a dombtetőn a nyárvégi fényben, és mintha az idő is megállt volna velünk, sőt ideiglenesen visszafelé forogna: emlék emléket hív elő. A mások sikeréről szóló történetek ugyanis saját emlékeinket és sikereinket is felidézik, mert azoknak a vadászélményeknek az örömszerző erejét, amelyek a lelkünket is megérintették, a múló idő se tudja kikezdeni…

637

10 éves Gemenc, 2009

E jeles alkalom közeledtével nem arról írok, hogy mit tettünk a 10 év alatt, hiszen aki követte a vadászújságok hasábjain a tevékenységünket, tudja, hogy mennyi követ megmozgattunk az alapításkor kijelölt céljaink, a vadászokat érintő negatív közmegítélés javítása és a gyermekek nevelése, tanítása érdekében. Sokkal inkább szeretném elmesélni, hogy mi is az, ami minket most már 10 éve ilyen szorosan összetart.

S

okszor, sok helyen írtam már, hogy a közös érdeklődési kör jelentette a hidat, hiszen az első alkalomtól kezdve úgy köszöntöttük egymást, mint ahogyan csak a rég nem látott barátok szokták. Rendezvényeink mindig vidám hangulatban teltek, nevettünk, viccelődtünk, és közben együtt hódoltunk közös szenvedélyünknek. Nem kellett hosszú idő ahhoz, hogy barátokká fogadjuk egymást, a szó legnemesebb értelmében. Örömben, bajban. És ez utóbbin van a hangsúly akkor, amikor már sziklaszilárd kapoccsá vált a kezdetben még ingatag híd. Hiszen a 10 év alatt magánéletünkben is sokat megéltünk egymás mellett, amelyben legalább annyi volt a bánat könnye, mint az öröm mosolya. De ez a kapocs elég volt ahhoz, hogy a Hajdú-Bihar megyei Dianák, akik egyébként az összes megye közül legelőször alakultak meg, és kötöttek életre szóló barátságot, egyik társuk súlyos agyvérzése után váltásban vigyázták őt a kórházi ágya mellett, és állították végül talpra úgy, hogy azóta is az egyik legaktívabb,

638

leghasznosabb tagja lett közösségüknek. És elég volt ahhoz, hogy segítségére siessünk barátnőnknek, amikor teljesen váratlanul, fájdalmasan fiatalon elveszítette férjét, és vigyáztunk a gyermekére, és öntöttük bele a lelket éjjel-nappal. Elég volt ahhoz is, hogy Polster Gabi leküzdve a köztünk lévő több mint 200 km távolságot, együtt sírjon velem egy éjszakán át, amikor már tudtam, éreztem, hogy Édesapám nem tud tovább küzdeni. Ez az a kapocs, ami összeköt minket idestova 10 éve, ami átsegít a nehéz időszakokon, és ami erőt ad ahhoz, hogy töretlen lelkesedéssel végezzük az általunk vállalt feladatainkat. Mindemellett természetesen Szerbiai fürjvadászat, 2009

örülünk az együtt töltött óráknak-napoknak, fejlődünk szakmailag és emberileg egyaránt, és minden közös program után lelkileg feltöltődve vágunk neki mindennapjainknak. Feltöltődve, hiszen önzetlenül tettünk valamit a közösségért, a közös céljainkért. És ez az a kapocs, amely ilyenformán már függetlenné vált a Klubtól, hiszen valóban egy életre összekovácsolt minket, szétválaszthatatlanul. Bán Beatrix

T

íz év, ha a benne történteket vesszük számba, hosszú idő. Ha csak visszagondolunk rá, a pillanat töredéke, villámsebességgel eltelt pár év. A Klub alapításának célját, feladatát talán mindenki ismeri, aki a vadászat közelébe került az elmúlt években, hisz nehéz úgy bármilyen vadászati-közéleti rendezvényen részt venni, hogy legalább egyszer ne találkozzon valaki a Diana Vadászhölgy Klub tagjaival. Vidám, mosolygós hölgyek, akik büszkék arra, hogy ugyancsak férfiasnak tűnő szakmát – életformát – szórakozást, – kinek-kinek mit jelent a vadászat – választottak. Akik teljes életet élnek, családjuk, munkájuk, barátaik körében, de a teljességet még meg tudták fejelni egy kivételes baráti kapoccsal, amit csak azok az emberek éreznek, akik egy érzésben


HISTÓRIA

FOTÓK: Polster Gabriella

„partnereik” egymásnak. Akik félszavakból, vagy éppen azok nélkül is értik egymást, akik bár mindnek mást és mást jelent a valós esemény, mégis tökéletesen értik a másikat, hisz hasonló indíttatásból választották a vadászatot. Így van ez a férfiak között is, csakhogy a nők érzékenyebben, jobban érzékelik a leheletnyi finomságokat a dolgok mögött és ezt képesek kifejezésre is juttatni. Egy születésnap általában örömteli pillanat, ilyenkor senki sem a nehézségekről, bosszúságokról, rossz pillanatokról beszél, hanem a vidám, kellemes, izgalmas és szép történeteket eleveníti fel. De a továbblépéshez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a körülményekkel, a lehetőségekkel. A mai magyar vadásztársadalom tiszta, ha úgy tetszik, reprezentatív leképezése az egész magyar társadalomnak. Képzettségben, neveltetésben és ezáltal jellemben is más és más emberek alkotják, némelyek törekvőek, okosak, némelyek önzők, érdekemberek. Nem lenne teljes az egész, ha nem lennének olyanok, akiknél döntő többségben van a tenni, az adni akarás, és olyanok is, akik saját érdekeiktől vezérelve csak kivenni akarnak. Előbbiek maguk körül tudhatnak valós, emberi érzésekkel felvértezett támogatókat, akiket egyszerűen csak barátoknak hívunk, utóbbiak ezt nem érezhetik. A Klub legfőbb hozadéka pedig éppen ebben az egyetlen egy szóban mondható el: BARÁTSÁG. Csupacsupa nagybetűvel. És hogy mit hoz a jövő, mit lehet még tenni, hogyan lehet megújulni? Az első és legfontosabb tennivaló: megtalálni azokat az embereket, akik letéteményesei az elmúlt 10 évhez hasonló aktív folytatásnak, akik csak úgy, mint mi, elhiszik, hogy bármire képesek, amit csak megálmodnak, ha az álmunk közös. Bíró Gabriella


Az 5. születésnap, 2008

B

ár már eltelt 10 év, mégis annyira él bennem az első találkozás, ami nagyon jól sikerült. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy e szuper kis csapat tagja lehetek, hiszen nem kis szerénységgel mondhatjuk el magunkról, hogy az ország legaktívabb, legjobban működő klubja vagyunk a mai napig. A sok-sok országos és megyei program szervezésén, az azokon való részvételen kívül számunkra a legfontosabb mindig is a barátság volt, kitartás egymás mellett jóban-rosszban, hiszen mi már egy nagy családdá váltunk. A mi barátságunk, egymásra figyelésünk, egymás iránt érzett szeretetünk és tiszteletünk példaértékű lehet az egész vadásztársadalom számára. Minek, kinek köszönhetjük ezt? Patakyné Évának, aki az első perctől kezdve szárnyai alá vette a kis csapatunkat, mint egy tyúkanyó. Ha nem alakul meg a klub, akkor is vadásznánk. Lehet, hogy ismernénk pár Dianát, de nem lettek volna azok a feledhetetlen bálok, ahol mindegy, hogy 25 vagy 70 éves közöttünk valaki, vidáman hol bajor sörtáncosnak, hol cigánynak, hol rockernek öltözve reggelig

Karapancsa 2010, Izabella nap

táncol, szórakoztatja a vendégeket. Nem lettek volna közös kirándulások, nem volna két napig tartó disznótor. Nem lett volna szemétszedés, ahol Mancika mindig kincseket talált. Nem avathattuk volna Pankotainé Erzsikét 68 évesen mi, fiatalok szalonkavadásszá. És ami nagyon fontos számunkra: nem alakult volna ki igaz vadászbarátságunk a Zalakarosi FT Vt.-vel, ahol bizony feledhetetlen, vadászsikerekben gazdag napokat éltünk meg, és olyan barátság alakult ki a helyiekkel, amely reméljük, életünk végéig elkísér bennünket. Mi büszkén és fennhangon hirdetjük, hogy igaz magyar vadászok vagyunk, akik számára nem pusztán a lövés és a zsákmány elejtése a lényeg. Sokkal többet jelent számunkra, amit az ébredő tavaszi erdő nyújt, miközben türelemmel várjuk az erdők királynőjének érkezését. Az esti lesvadászatok, amikor minden porcikánk beleremeg az apró kis neszekbe, vagy azok a nyúlvadászatok, amikor a jó alföldi szántás mágnesként vonz magához és néha a csizmánk is áldozatul esik. Sorolhatnám még azt a sok-sok szép dolgot, amit a lövésen kívül köszönhetünk a vadászatnak. Persze azért semmivel össze nem hasonlítható érzés, amit egy-egy nyúl, fácán, vaddisznó elejtése után érzünk! Móricz Zsigmond gondolata gyönyörűen szemlélteti ezt: „A vadász valóságos testi közelségben él a természettel, a fűvel: a fák, a szellő, a napsugár, a vihar, a sáros mező és minden élőlény benne van a vadász egész lelkében, mikor vállára veti a puskáját, akkor ők ketten a világ legboldogabb lényei.” Hiszen az igazvadász számára a vadászat ünnep, a vadászat a természettel való eggyé válás. Kötelességünk a vadon élő állatok és a természet óvása, hagyományaink tisztelete és megőrzése a jövő nemzedéke számára! Juhászné Éva

639

640


EMLÉKEZÜNK

A fénnyel írt képek mestere


641

Utólag jöttem rá, mekkora hibát követtem el, amikor felkértem dr. Tóth Sándort, a minisztérium vadászati főosztályának egykori vezetőjét, Tollner Györgyöt, a Budavidéki Vadgazdaság egykori igazgatóját, Féner Tamást, a Fotóművész Szövetség egykori főtitkárát, dr. Galamb Gábort, a Lábodi ÁG egykori fővadászát, dr. Hőnich Miklós állatorvost és Zilai János gemenci kerületvezető vadászt, hogy írják meg néhány Nagygyörgy Sándorhoz kötődő emléküket… mert mindenki készséggel fogott ceruzát vagy ült a számítógép klaviatúrája elé… gyakorlatilag nekem, akinek annak idején sikerült „státusba” imádkoznom a Nimród szerkesztőségénél, aki tucatnyi éven keresztül nem

csak a hazai „pályán”, hanem a külföldi útjainkon is együtt lehettem vele, akit a barátjának tekintett… nem maradt hely a visszaemlékezésre, pedig közös sztorijaink ezerszámra lennének. Alig 60 évesen, 20 éve hagyott itt bennünket, összeállításunkban megpróbáljuk fölidézni megnyerő személyiségét, iskolateremtő természetfotós elkötelezettségét. (Életrajzi adatai, munkássága részletesen megtalálható a www.termeszetfotok.hu honlapon.) Születésének és halálának kerek évfordulóján emlékművet kapott legkedvesebb tartózkodási helyén, a Tisza parton, Mártélyon, melyet leánya, Nagygyörgy Ágnes szobrászművész készített. -css-

Életútjának állomásai a szegedi Fehér-tó, Hódmezővásárhely, Mártély, Kardoskút, Gemenc, Gyulaj, Soponya… a magyar természetvédelem és vadászat szentélyei, a hozzá kötődő nevekkel: dr. Beretzk Péterrel, dr. Tildy Zoltánnal, dr. Sterbetz Istvánnal, Party Istvánnal, Böröczky Kornéllal... E kötődések terelték a vadászat felé, épültek kapcsolatai a Magyar Vadászok Országos Szövetségével, a „Magyar Vadász”, a „Nimród magazin” szerkesztőségével, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vadászati főosztályával. 1966-ban kezdtük meg a Vadászati Világkiállítás szervezését, csatlakoztunk a Nemzetközi Vadászati Tanácshoz. Megyei kiállításokon, trófea-bemutatókon, fotókiállításokon népszerűsítettük a VVK gondolatát – és gyűjtöttük a kiállítás anyagát. Nagygyörgy Sándor ekkor fordult a vadászat felé. 1969-től jelentek meg képei a „Magyar Vadász”-ban. A Nimród fotópályázatán a Dámbika című képe I. díjat nyert. Ekkor hívtuk fotózásra Gyulajra, Gemencre a VVK előkészítése érdekében. Itt születtek remek felvételei, amelyek a Nemzetközi Fotóművészeti Kiállításon keltettek feltűnést, és kerültek a VVK albumába. „Fenséget idéző” dámbikája a VVK nagydíját nyerte el. Kiállítási képei könyvekben, albumokban, a MAVAD prospektusain vitték hírét fotóművészetének, a magyar vadászatnak. Ahogy Nagygyörgy Sándor magáról mondja, a festészet mellett „a fényképezőgépet, mint a vizuális kifejezés egy másik eszközét kezdte használni”. Képein az áttörő fények, a vizek, a köd, a téli puszta, a homályba vesző szalmakazal, a magányos tanya lenyűgöző hangulatot árasztanak. Képszerkesztésében apró részletek lényegülnek látomássá. A legkisebb dolgot is élményszerűvé tudta tenni. Soponyai vadkacsái etológiai tanulmányba illő művészi képsorok. Többször hívtuk meg protokoll-vadászatra olyan szándékkal, hogy kaput nyissunk számára az erdő- és vadgazdaságokba. Történelmi epizódokat örökített meg az Egyetértés Vadásztársaság tagjairól, a vadászat eseményeiről. Nem szerette a szereplés e módját. Szerényen háttérben maradt. Munkájának termékét kötelességszerűen adta át, kis cetli kíséretében: „saját fogyasztásra”. Ahogy térben-időben nőtt a híre, elismertsége, egyre többet szerepelhetett a vadászat rendezvényein, a Nemzetközi Vadászati

642


Köteteket írhatnánk

Fidel Castrót fogadták Telkiben: Szűcs Ferenc tábornok, dr. Tóth Sándor MÉM főosztályvezető és Tollner György igazgató Tanács fotókiállításain: Budapesten, Monacóban, Firenzében. Magyar CIC díjasokkal – dr. Szederjei Ákossal, dr. Studinka Lászlóval, Szidnai Lászlóval, Csergezán Pállal osztozhatott a rangos nemzetközi szervezet elismerésében. 1977-től – első munkakönyves állásként – a Nimród magazin munkatársa lett. Művészetével a Nimródon keresztül is szolgálta a magyar vadászati kultúrát. Csodálatos képeivel dokumentálta a vadgazdálkodás, a vadászat eseményeit. De az Alföld fotósa is. Megdöbbentő hitelességgel örökíti meg a havas síkságot, az elhagyott tanyákat, a kukoricatarlókat, a csapatba verődő mezei őzeket körülvevő téli világot.


EMLÉKEZÜNK Nevét méltán viseli a Nimród „Év fotósa” – Nagygyörgy Sándor díja, a munkásságát hirdető névtáblája a mártélyi „festők dombján”, hiszen fotósként is festő volt. Fekete-fehér képein a fény-árnyék a színek hosszú skáláját tükrözi. Nagygyörgy Sándor fotóin a tájkép a fény játékával lényegül látomássá. Trófeafotóin a szakmabeliek és a laikusok számára a fény azt láttatja, amit látni kell: a gyertyaként világító ágvégeket, a gyöngyözést, a lenyűgöző méreteket, a „fenséget idéző” dámlapát csipkéit. Pályájának csúcsa a fotóművészek szövetségeiben betöltött tisztségei és díjai, a megtisztelő érdemes művész cím. A legtöbb, amit elért, hogy fényképezőgéppel vadászó, elismert tagja lett a magyar vadászoknak, a vadászat a művészetben alkotó közösség tagja, a magyar természetvédelem és vadászat kimagasló egyéniségeinek szeretettel övezett pályatársa, barátja.

Egy alkalommal együtt mentünk Sanyival és a feleségemmel Anna lakhoz, Csergezán művész urat meglátogatni. A telki úton haladtunk, amikor Sanyi arra kért, menjünk be az árokba! Láttam, hogy az útpadka és az árok olyan, hogy abból ki tudok jönni, ha meg nem, akkor Sanyi majd kitol. Belementem. Most maradj nyugton, mert fényképezni fogok! Ma is őrzöm az „árkos” képet. Csak fotóznia kellett! Tolni nem.

dr. Tóth Sándor

Negatívval együtt Felelevenedik bennem egy történet, mely a bajor miniszterelnökről, Franz Josef Straus budavidéki vadászatáról szól. Nekünk – Budavidéknek – kellett a programot lebonyolítani. Alaposan felkészültünk! Szerencsénkre jó bőgés (is) volt. A vendég érkezése előtti napon kaptam az értesítést, hogy „te leszel a házigazda”, mert az ismert politikai helyzet miatt sem állami-, sem párt tisztségviselő nem jöhetett a vendég fogadására és vadászatára. A jól megszervezett program teljes sikerrel járt. Straus meglőtte „élete bikáját”, a kíséretében lévő pénzügyminisztere pedig az őt illető bikát és Straus felesége olyan esti vadlesen vett részt – a Nagy Kopasz hegy aljában – mely szerinte nagyobb élmény volt egy vad elejtésénél. Lehet, hogy ebbéli meggyőződésében segítette a lesről hazafelé jövet Budajenőn, a Wéber Gyuri bácsi pincéjében elfogyasztott hamisíthatatlan budajenői Zöld Veltelini és a pince gazdájával folytatott „anyanyelvi szintű” (spontán) előkészített beszélgetés. Terítéken a két nemes vad, melyektől az elejtő(k) rangja és az agancsok minőségének megfelelő tisztelettel búcsúztunk. A ceremónia során, a köszöntések szaporodásával a vendégekben és bennünk is egyre erősödött a vágy; ezt meg kell(ene) örökíteni. De ez nem protokoll rendezvény; itt nincs MTI fotós. Az nincs, de itt van a „miénk”! Ide tudnánk hozni? Tudtam, ha elérem, jön. Elértem, időben (jókor és jó helyen) a vadászházban volt és olyan felvételeket készített Sándor barátunk, hogy mindet (negatívval együtt!) megvette a vendég! Az egyik kép hátlapjára írta és küldte el köszönő sorait később meghívóinak, a magyar kormánynak.

Arra emlékszem, hogy Nagygyörgy is mennyire örült a Haflingernek (Steyer-Puch), melyet „vadgazdaság is vagytok” indokkal kaptunk. Játékszernek látszott, de komoly terepadottságokkal rendelkezett; független kerékfelfüggesztés, 4 kerék meghajtás, jó fűtés, stb. Egy nagy „hibája” azonban mégis akadt: a szűk keréknyomtáv! Terepen jó volt, de a gépkocsik kitaposta nyomon nem! Fennakadt. Ez pedig vadászat közben kellemetlen. Így maradt meg központi kocsinak. Sokszor vezettem, nekem jó volt. Irigyeltek is!


A nevezetes Steyr-Puch Haflinger – a felvétel illusztráció A Haflingert annyira megkedvelte, hogy kitalálta, menjünk fel a János hegyre, illetve a volt vitorlázó reptérre, ahol régebben ő már járt. Menjünk fel oda a csúcsra, ahonnan egykoron „felcsúzlizták” a vitorlázógépeket. Mentem, elég meredek volt az „út”, a végén már sziklakibúvásokkal, de a tetőről valóban szép kilátás nyílott előttünk. Álljatok oda, vezényelt és a perem szélére mutatott. Odaálltunk. Sanyi munkához látott. Haflinger önállóan, vezetővel, vezetővel és utassal. Arra nézzetek, állj közelebb, nézz ide, nézz oda felszólítások közben kattogott a gépe. Jó felvételeket készített! Olyat, hogy a lányunk a szülői esküvői kép helyett Nagygyörgy Sándor farkashegyi-csúcson készített fotóját tette faháza falára. Így akar a szüleire emlékezni! Sanyi! Köszönöm! Köszönjük! Tollner György

Praktikusan 1969 telén, Budán találkoztunk Studinka Laci bácsival. A jövendő Vadászati Világkiállítással kapcsolatos dolgainkról beszélgettünk, amikor említette, hogy szeretne tavasszal, Nagygyörgy Sanyival egy-két napra lejönni Lábodra, a világkiállítás hazai fotóanyagához felvételeket készíteni. Örömmel fogadtam Laci bácsi kérését és ott helyben megbeszéltük érkezésük időpontját, valamint a „lábodi programjukat”. Sanyival volt szerencsém már korábban megismerkedni és nagyon örültem a várható lábodi találkozásnak. A tavaszi őzbakvadászatok már elindultak, amikor a megbeszélt napon a volt főnököm bogárhátú VW-jével begördültek lakásunk udvarára. Laci bácsi kérésére Krivalics József fővadászt és egy „futófogatot” könnyű kocsival kiküldtem a szabási Szenes útra. Számomra nagy

643


öröm volt, hogy szép időben, jónak ígérkező programot tudtam biztosítani vendégeimnek kedvenc lovaimmal, melyikekből az almásderest naponta lovagoltam. Átöltözés és reggeli után Laci bácsi, Sanyival elindult VW-val a Szenes úton várakozókhoz. A fogathoz érve megbeszélték, hogy szerepet cserél Laci bácsi és Krivalics Józsi bácsi. Azaz a volt „főnök úr” hivatásos vadászként szerepel, a vendég szerepét meg Józsi bácsi tölti be. Dél körül a lakásunk teraszán ebédeltünk és ott mesélték el a délelőtti élményeiket. Laci bácsi és Sanyi szerint is sikerült igazi őzbak barkácsolási hangulatot teremteni és jó felvételeket készíteni. Elégedettek voltak mindketten, aminek nagyon örültünk. Az ebéd utáni beszélgetést követően Laci bácsiék indulni készültek valahova, de a „főnök úr” egyik zsebében sem találta az autó indítókulcsát. Egyszer csak a fejéhez kap: „Persze, hiszen bent hagy-

644

tam abban a nadrágban, ami délelőtt volt rajtam, és azt bedobtam az autóba.” Odamentünk az udvaron álló autóhoz. A vezetői oldalon a napsütéstől égetett az autó kilincse és akkor vette észre Laci bácsi, hogy mindkét oldalról le vannak nyomva az ajtózár biztosító gombjai, a nadrág meg kulcsostól ott van az ülésen. Próbálta feszegetni az ablakot, egy vékony drótot próbált bedugni a kisablak résén keresztül, hogy valamiképpen felhúzza a záró gombot. Láttam a reménytelen helyzetet, ezért telefonon egy autószerelő segítségét kértem. Hamarosan jön az autószerelő – jeleztem, és visszamentünk a teraszra. Nem volt kedvünk beszélgetni, mert Laci bácsi nagyon ideges volt. Sanyi elment a fák alá sétálni, ahol az autó állt. Kis idő múlva visszajött, pont akkor, amikor a szerelő megérkezett és megszólalt:


EMLÉKEZÜNK „Azon az oldalon, ahol én ültem, ott teljesen le van engedve az ablak, bár a biztosító gomb ott is le van nyomva.” Az árnyékos oldalon lévő ablaknál nem vettük észre, hogy tárvanyitva az autó. Egy órányi felesleges keresgélés után Sanyi találta meg a megoldást. Kifizettem a szerelőt és azt kértem tőle, hogy erről az esetről senkinek ne beszéljen. Jó pár évvel később, a lábodi vaddisznó-hajtásról készített Sanyi fotókat. Akkor egy esti beszélgetéskor, nagy nevetés kíséretében meghallgattuk Sanyi élménybeszámolóját a VW biztonságos bezárásáról. Jóízű nevetés után koccintottunk és Sanyi rákezdett társaival egy Szibériában közösen énekelt, Griskáról szóló nótára, ami a kedvence volt, és ami miatt „Griskának” szólították a szerkesztőségben. dr. Galamb Gábor

Hogyan emlékszem Nagygyörgy Sándorra?


Kádár János fácánvadászat szüneteiben

FOTÓK: Nagygyörgy Sándor

1971-ben, a technikum elvégzése után azonnal munkába álltam. A Gyulai Állami Erdő- és Vadgazdaság pári erdészeténél tettem meg a kezdeti lépéseket, amiben nagy segítséget nyújtott Barkóczi István erdészetvezető. Szárnyai alá vett, mindenben segített. Emberileg, szakmailag olyan volt, akire egész életemben nagy tisztelettel emlékszem. Nos, nála kellett jelentkeznem Páriban, az erdészeten. Ő vitt ki Likashegyre, a szoba-konyhás erdészlakba, amit nekem szántak azzal, hogy ide kvártélyozzam be magam. A szép helyen lévő kis házikó még ma is megvan. Csupán annyit mondtak, hogy ez lesz a tanyám. Rendezkedjek be és csak úgy mellékesen megjegyezték, hogy itt tanyázott a Nagygyörgy meg a Csergezán is. Akadt is a kamrában itt létükre utaló nyom elég. Rengeteg rajzlap vázlatokkal, üres filmes dobozok és egyéb kellékek. Büszkén foglaltam el új szállásomat ilyen elődök után. Akkor még nem sejtettem, hogy mindkettővel hosszantartó „munka” és baráti kapcsolat alakul majd ki közöttünk. Először egy téli disznóhajtáson találkoztam velük. Sugárzott belőlük, hogy nem hétköznapi emberek, de természetesen nem mertem közeledni hozzájuk. Ilyen jellegű kontaktus igazán csak Gemencben, a pörbölyi kerületben kezdődött és fűződött meglehetősen szorosra. Egyszer Böröczky Kornél, az igazgatóm értesített, hogy Nagygyörgy Sándor fotós érkezik és őt kell kísérnem. Mikor megjött libafos-zöld színű Trabantjával, amit „uborkának” hívott (ugyanis a rendszám UB volt), nagyon rossz útviszonyok voltak. Én kint vártam a bajai útnál egy lóval és úgy vontattam be a vadászházhoz. Kifelé dettó. Természetes közvetlenséggel köszöntött és nagyszerű pár napot töltöttünk együtt. Később egyre többet volt nálunk a vadászházban, gyakran jártuk együtt az erdőt. Én is elég sokat fotóztam abban az időben. Éppen ezért „munka” közben rengeteget tanultam tőle. Jól megértettük egymást, sokat beszélgettünk. Több éjszakát töltöttünk együtt tábortűz mellett, ilyenkor a környék összes baglyát palira vette. Nagyon profi módon tudta őket becsalogatni. Akkoriban még nem létezett digitális technika, több géppel és mérettel dolgozott, de hihetetlen alapossággal. Árvíz idején egész nap csónakban ülve „jártuk” az erdőt. Mindent meglátott. Most evezz oda, ott egy csomó csiga, vagy egy fűszál tele hangyákkal. Természetesen sok vadat is fotóztunk.

645

„Uborka” után vett egy zöld ARO-t, ezt átalakította saját igényei szerint. Nem egyszer éjszakázott benne a nyéki Holt-Duna melletti nádasban, az autóját tökéletesen álcázva. Telente sokat jártuk szánkóval az erdőt kettesben. A behavazott erdő templomi csendet árasztott magából. Az etetőszánkótól nem félt a vad, így sikerült neki jobbnál jobb fotókat készíteni. Ilyenkor kint tarisznyáztunk, forró tea (cukor nélkül), avas szalonna (imádta), és valami zöldségféle kenyérrel. Igen jóízűen tudott enni kint az erdőn, egy kis tűz mellett. A róla szóló megemlékezésemben nem hagyhatok ki egy epizódot. Miért? Talán akkor nőtt nagyon nagyot a szememben, hogy mi mindent képes volt kibírni egy jó fotó elkészítéséért. Árvíz után a Göcsös nevű réten bent maradt a víz. A szélén szoktak a szarvasok legelni. Itt hagytam egy nagy csomoros nyár takarásában. Mikor érte mentem, az arca sugárzott a boldogságtól. Képzeld, mondta: kint legeltek a szarvasok, ahogy mondtad. Csináltam pár képet róluk, de egyszerre csak megugrottak és átszaladtak a vízen előttem, ellenfényben. Janikám, ha ez a kép sikerül… Ekkor mutatta meg a hátát, amit az ingen keresztül a szúnyogok agyonbombáztak. Elszörnyülködtem. Úgy nézett ki, mint valami krokodilbőr. Csak annyit mondott: nem baj, a látványért megérte. Ez a kép Monacóban nagydíjat kapott. Megérte. Zilai János

Igazi művész volt! „De jól van így. Ő nem közénk való S ez, ami fáj, ez a vigasztaló” Arany János: Emlények III.

Nagygyörgy első munkája, amire felfigyeltem, emberről szólt. A szélmolnár sorozat. És arra, hogyan lehet egyensúlyba hozni embert és környezetét. Persze a környezet, a malom, a világ begyűri, felfalja a szélmolnárt. Persze. Sándor komoly ember volt. Igazi művész. Tényleg művész. És itt a probléma. Állítom: a fotó nem művészet. Most itt mindenfajta „de”, „és”, „mégis és persze”, „azonban”, „ámbár”-nak kellene következnie. De nem következik. Ez a probléma, ami Sándort bevallva vagy bevallatlanul mindig izgatta. És persze ezzel megpecsételődött az ő helye a nap alatt. De talán éppen mára, amikor elfogadottsága csak az intermediális (közbenső, közbülső) fotónak van, annak a fotografálásnak, ami a képzőművészet és a fotó határán lebeg, kell kimondani: ami fotó, az nem művészet, ami művészet az nem fotó. Igaz ez akkor is, ha ez utóbbiakat is fényképezés útján követik el. Persze, a fotó nagyon fontos médium, sokat tud, de – szerintem – hagyományosan értelmezve nem művészet. Nem kevésbé fontos, de más. Ahogy Nagy Péter cár mondta: a tyúk nem madár, a zászlós nem tiszt. Nagygyörgy Sándor, bár nem volt teoretizáló (a gyakorlattól elszakadó) alkat – ezt a problémát sejtette meg. Mert ő a szó teljes értelmében művész volt. Tájképei – szerintem ezek életművének legfontosabb darabjai – igazi intermediális alkotások: egy festő lelke, egy fényképész keze. Mivel mániákusa volt a minőségnek, nem redukálta a képi felület finomságait, mint ma szokásos, de bizony redukálta a képi struktúrákat keményen fogalmazott festői formákba. Úgy sejtett meg valamit, mint az angol Turner festő ötven évvel Monet előtt az impresszionizmust. És hogy nem volt közénk való… Megalapítottam a Fiatalok Fotóművészeti Stúdióját. Egy darabig, míg beindult, vezettem, de azután már szívesen átadtam volna. Hát persze kinek is másnak, Sándornak. Minden vonása erre predesztinálta. Egy-két év múlva jött: már abbahagyná. Nem bírja ezt a marakodó, irigykedő, agresszív társaságot. Hát igen a fotósok… egyébként ez a társaság a mai magyar fotográfia derékhada… Féner Tamás

Szenvedély és kitartás

Féner Tamás és Nagygyörgy Sándor

646

A nagy elődök közé sorolom őt. Azok közé, akik munkájukkal oly sokat adtak a magyar vadgazdálkodásnak, vadászatnak… a világhírnévnek. Nem túlzás Nadler Herbert, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond, dr. Studinka László, Csergezán Pál után Nagygyörgy Sándort említeni. Ő nem írt, ő fényképezett, de azt a legmagasabb fokon. Ott pedig az elsők között a legelső volt – iskolát teremtett a természetfotózásban. Valójában nem volt könnyű dolga a korabeli felszerelésekkel, de szenvedélye, kitartása, különösen pedig természetszeretete és magas fokú igényessége mindenek fölé emelte művészi tevékenységét. A korabeli technikai felszerelésekkel – fényképezőgép, teleobjektív, ad absurdum még a les-sátor is, amelyek köszönő viszonyban sem voltak a mai lehetőségekkel – kemény, kitartó akarattal lehetett csak művészi felvételeket készíteni. Sándor nagyon fontosnak tartotta, hogy a természet jelenségeit, az állatokat ne statikus, hanem mozgást, viselkedést ábrázoló dinamikus képekkel mutassa be.



EMLÉKEZÜNK

Az Egyetértés Vadásztársaság évzáró vacsoráján... „Saját fogyasztásra” Jól emlékszem arra, amikor Studinka Lacival hármasban figyeltünk egy őzbakot a sárgán virágzó repcetáblában. Számára nem az volt a fontos, hogy a bak a repcetáblában állt. Várjunk! – mondta – mivel nem tud a repcében futva menekülni, várjuk meg, amíg ugrálva megy el, mert úgy szeretném elkapni, ahogy a sárga tábla felett „úszva fut”. Így is volt; kis idő múlva felugrott a bak, és Sándor a repce felett „úszó” állatról csodálatos képet készített, amely az egyik híres felvétele lett. Nem különösen érdekelte az álló fácánkakas sem a tavaszi zöld vetésben. De amikor két kakas egymásnak esett, felugrálva csípték-rúgták egymást a levegőben, az volt az a pillanat, amit el kellett kapni. Mindig lehetőleg azt, amit szemmel az ember nem is lát, csak a felvételen. Csak ott érzékelhető az a viselkedési dinamizmus, amit a vetélytársak produkálnak egymással. Ma már milyen könnyű ez az automata motoros gépekkel, de az ő idejében azt ki kellett exponálni. Később, amikor szert tett motoros fényképezőgépére, mekkora felhevült örömmel mutatta a sorozatképeket! A verekedő szarvasbikák kidülledő szemeit fotózni: az igen! Ezt pedig csak minél közelebbről, kitartó türelemmel lehet elkapni. Az ilyen meglátások izgatták őt. Azt is el kell mondani, hogy kiváló munkájának köszönhetően, szinte csak őt engedték be a korabeli protokoll – Gemenc, Gyulaj, Telki, stb. – vadgazdaságokba, ahol valójában nagy lehetőségek voltak a természetfotózásra. Sokszor találkoztunk ezeken a helyeken, ahol engem, mint a vadon élő állatok egészségügyével, élővad-befogással, stb. foglalkozó állatorvost fogadtak el. Kivételes lehetőségeket nyújtottak ezek a helyek szakmai szempontokból is, és Sándor tisztességesen meg is becsülte a lehetőségeit. Ennélfogva, nagyon sok korhű dokumentumot készített, amelyek egy vadásztörténeti korról szólnak. Éppen Nagygyörgy Sándor munkájának megbecsüléseként és emlékeként ezeket a fotódokumentumokat az utókornak célszerű lenne megjeleníteni. Mindig készen állt! 1979 júliusában a minisztériumból telefonhívást kaptam, hogy azonnal induljak el a Hortobágyra, mert két jávorszarvas bikát kell befogni, amelyeket hajnalban láttak egy búza-


táblán. A bizarrnak és ugratásnak tartott hír később beigazolódott. Így azonnal szóltam Sándornak, hogy jöjjön, és ő jött is. Nem a mi hibánk volt, hogy lekéstük a poént! A két fiatal bika valóban ott volt, csak a figyelő vadász elaludt, így a bikák nyomtalanul, ahogy jöttek, el is tűntek. (Később onnan jóval távolabb gázolták el őket.) Arcán huncut mosollyal mondta mindig, hogy „megfotózzuk”. Egyszer azt a megbízást kapta, hogy készítsen képeket a zsigerelés menetéről. Szólt, hogy mutassam be neki. „Mi kell hozzá?” – kérdeztem. „A kezed. Annak tartását szeretném megfotózni.” – mondta; jó képsor készült az őz zsigereléséről. Kiemelt baráti társaságban érezhettem magam mindig, amikor Studinka Laci, Csergezán Pali, dr. Fodor Tamás, Koltay András és Nagygyörgy Sándor úgymond vadászati szakmai összejövetelén voltam valamelyiküknél, ahol asszonynép nem lehetett. A házigazda férfinek kellett főzni a társaságnak, lehetőleg különlegességet. Hoszszú, késő estig tartó viták, beszélgetések voltak ezek néhány pohár ital mellett. Sajnos, ma már csak egyedül vitatkozhatok magammal. dr. Hőnich Miklós

„Meg akarom ismerni a természet mindennapi titkait, megkeresni a vad életének évezredes rítusait. Úgy közelíteni, hogy észrevétlen maradjak, hogy a természet szigorúan meghatározott rendjét ne bolygassam meg. Objektív, igaz képet szeretnék adni az erdő, mező életéről. Mégis ellentmondásos ez a magatartás, mert bármennyire tárgyilagos lenne is a felvétel, a keletkezett anyag értékelése, válogatása emberközpontú; azok az élmények, események ragadnak meg legjobban, amelyek emberi érzéseket, ösztönöket idéznek. Munkám nem képzelhető el a vadállomány gazdáinak segítsége nélkül. Nekik köszönhetem, hogy megismertem ezt a világot. Sokszor nem csak átvitt értelemben, hanem szó szerint is az ő vállukra támaszkodtam.” (Nagygyörgy Sándor írta a „De Natura” című kiállítás katalógusának bevezetőjében.)

647

Íme, a nyertes! Portré egy tűzoltóról, aki fényképezőgéppel vadászik

„Díszlépés” című felvételével Krizák István nyerte meg a HUNTINGPress Nemzetközi Fotóügynökség első fotópályázatát. A fiatal fotós neve ismerősen csenghet Olvasóink számára, hiszen munkáit már több alkalommal publikáltuk, legutóbbi lapszámunkban pedig egy rövid cikkét („A gemenci veterán” – Magyar VADÁSZLAP 2013/09) is megjelentettük a szarvasbőgés fotózásával kapcsolatban.

Reptér Bikák a holtágban – a 2005. év Nagygyörgy Sándor-díjas fotója

648


PORTRÉ Az 1976-os születésű fotós szülői háza a Tolna megyei Tolnán áll, de jelenleg Szekszárdon él kedvesével, Katalinnal, akivel már tervezik a közös jövőt. Minden a horgászattal kezdődött, amikor édesapjával kisiskolásként a vízpart mellett pecáztak. Volt, hogy egy egész nyári szünet a halakról szólt. Később testvére révén képbe került a madarászat. Belépett a Magyar Madártani Egyesület szekszárdi csoportjába, amelynek mindmáig – immár 26 éve – tagja. Ilyentájt kezdte érdekelni a fotózás is. Kezdetben bátyja Praktika gépével és a hozzá tartozó objektívvel fényképezett diára, később saját felszereléssel űzte már a hobbit. Mindig vannak konkrét, lefotózni kívánt céljai. Jelenleg barátaival erdei madarakat akarnak a Szekszárdidombságban reflexüveg lesből lencsevégre kapni. Szinte kizárólag csak természetfotózással foglalkozik. A családját leginkább a közös események során örökíti meg, de ahogy ő fogalmaz: „nehezen áll rá a családra a szemem”. Kedvenc témái között szerepel a hazai nagyvad, azon belül is a gemenci szarvasbika. Fontos számára, hogy a vadat a saját környezetében mutassa be, ezért képein nem mindig az állat dominál, hanem hangsúlyt kap például egy nyárvégi, ködös, párás hajnal hangulata. Hivatását tekintve 15 éve dolgozik tűzoltóként, váltott műszakokban, ezért viszonylag sokszor kijut a területre. A szabadságát is gyakran úgy időzíti, hogy éppen valami szezonális témát tudjon lencsevégre kapni, például a szarvasbőgést. Vadászattal még nem „fertőzték” meg, de saját bevallása szerint nagyon jó a kapcsolata a jágerekkel. A HUNTINGPress Fotóügynökség által díjazott felvételt a Szekszárdi-dombságban készítette egy leeresztett halastónál, egy október végi, ködös hajnalon. A réti sasok rendszeresen járnak erre a helyre az elpusztult halakból lakmározni. Ezen a pirkadaton tizenöten is összegyűltek. A jóllakott madarak között viszonylag gyakori az intenzív családi élet és nem ritka ilyenkor a fiatal sasok együttállása sem. István a témát látva, több felvételt is készített, az összehangolt mozdulat megörökítésével pedig szerencséje volt. A gép kijelzőjét nézve érezte, hogy ez az expozíció nagyon jól sikerült. Igaza lett… Megemlítendő, hogy nem ez az első díjnyertes fotója. A számos siker között szerepel két Nagygyörgy Sándor-díj is, amelyet kiemelkedő természetfotósok elismerésére hoztak létre. A 2005-ben készült felvétel Gemencről származik és még diára készült. Elsősorban madarakat akart aznap megörökíteni, de ismerve a területet, tudott a szarvascsapatról is, így nem lepődött meg, amikor a bikák bejöttek elé a holtágnál. A 2008-as kép egy vadászbarátja együttműködésének köszönhetően jöhetett létre. Neki hála, már számos szeptemberi hajnalt töltött azon a nyiladékon, amely fotós szemmel nézve az egyik legszebb az általa ismert erdőkben. Ezen a helyen a hajnal csodálatos fényeket hoz, alkonyatkor pedig a lenyugvó nap sugarai ragyogják be az erdei utat. Kókai Márton


Párbaj előtt

Hajnali verőfény – a 2008. év Nagygyörgy Sándor-díjas fotója

Testvérek

649

ÍZELÍTŐ KÍNÁLATUNKBÓL: DVD-k VADÁSZLAP PDF-archívum 2006-2012. . . . 1500,-/db VADÁSZLAP PDF-archívum csomagban . . . . . 8000,Vadászat A magyar erdő királya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3000,Blaumann Ödön: 100 gímbika. . . . . . . . . . . . . . . 2500,Gímbikák bírálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászévad 2006-2012. . . . . . . . . . . . . . . . 2500/db Vaddisznóhajtások akciójelenetei 1-6. . 2500/db 100 lövés vaddisznóra 1-3. . . . . . . . . . . . . 2500/db Dámszarvasok földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3000,Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik . . . . . . . 5550,Hidvégi Béla: A világ tetején . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Ignácz M.: Namíbia – Első találkozás . . . . . . . . 3800,Oroszországi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . 3800,Őzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla . . . 4500,Sáfrány József: Az én Afrikám I-II . . . . . . . . . . 2100/db Takács Viktor: A vadászíjász 1-2. . . . . . . . . . . . 4900/db Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Vadász ABC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Íjászat Szabadi Attila: Robin Hood sehol… . . . . . . . . . .3130,Művészet A természet művészei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4500,Balogh-Somody: Kelet-Afrika vándora voltam. . .2500,Bársony István a láp és a pagony dalnoka . . . 2700,Hidvégi Béla: A vadontól a múzeumig . . . . . . . 2900,Solymászat Balogh István: Vértelen vadászat . . . . . . . . . . . . 4680,KÖNYVEK Klasszikus irodalom Apponyi Henrik, gróf: Úti- és vadásznaplóm . . . 6200,Avarff y Elek: Hej! Vadászok! . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Vadászképek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2700,Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Bársony István: Az elveszett Paradicsom . . . . 2450,Fekete vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Nyomról nyomra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2730,Fekete István: Emberek között . . . . . . . . . . . . . . 2600,Erdei utakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Erdély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Kísértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Tűz mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Útra kelünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Zsellérek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Harmat és vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Just Ödön: Vadásznapló töredékek. . . . . . . . . . 3700,Kittenberger Kálmán: Első elefántom . . . . . . . 2600,Vadász- és gyűjtőúton Afrikában . . . . . . . . 6100,K. Rhédey Zoltán: Verébtől a szarvasbikáig . . 2700,Maderspach Viktor: Havasi vadászataim . . . . 2500,Medve! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Molnár Gábor: Dráma az őserdőben . . . . . . . . 2500,Nadler H.: A Keleti- és Déli-Kárpátokban . . . . 2500,Cserkészeten és lesen Nagy-Magyaro.-n . . . .2.600,N. Nozdroviczy Lajos: Vadászemlékeim . . . . . 3200,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . 2700,Tanos Pál: Erdőzúgás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Thurn-Rumbach: Erdélyi szarvasok és medvék nyomában.2.500,Zichy Kázmér, gróf: A Guaso Nyiro mentén . . 4400,Kortárs irodalom A szarvasok háreme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Andrássy János Mihály: A kandalló előtt . . . . . 3900,Ambrózy Árpád: Nimród csillaga alatt . . . . . . . 2400,Apatóczky István: Ettünk falombot... . . . . . . . . . .850,Bán István: Medve 2 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Vízvarázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,X-es . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Békés Sándor: A slapaj visszanéz . . . . . . . . . . . . 2100,Elröppent évek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3680,Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Isten előszobájában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3528,Bornemisza Péter: Vadászszívvel . . . . . . . . . . . . 5400,Varázslatos vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . 3990,Capstick: Az utolsó elefántvadász . . . . . . . . . . . 4800,Halál a fekete kontinensen . . . . . . . . . . . . . . 4300,Halál a magas fűben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5400,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . 2100,Cséplő József: Hajnaltól késő estig . . . . . . . . . . 1800,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . 3900,Dinich László: Gazsi bácsi a törzsasztalnál . . . 1970,-

650

Faragó-Fáczányi: Régi dicsőségünk . . . . . . . . . 2500,Fuchs Antal: Dicsértessék a Bakony . . . . . . . . . 2300,Trilógia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9500,Gyimesi: Vadászataim a Kárpátokban (bk) . . . 8000,Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7499,Halmágyi T. I.: Vadászatok idegen tájakon . . . 6400,Hámory: Kurgánok között a Hortobágyon . . 1500,Hankó László: A medvék országa. . . . . . . . . . . . 3000,Hidvégi Béla: Sziklák peremén . . . . . . . . . . . . . . 4500,Vadászálmok birodalmában. . . . . . . . . . . . . 3900,Vadászként a csúcsokon . . . . . . . . . . . . . . . . 7500,Hidvégi-Jánoska: Magyarok Ázsia vadászösvényein . . 3900,Kászoni Zoltán: Székelyföldi vadászatok . . . . 4300,Wass Albert szülőföldje vadászatai . . . . . . 4000,Kemény J.: Medvekalandok a Kárpátokban . . 2500,Keszthelyi Jenő: Csontszilánkok. . . . . . . . . . . . . 3300,Kovács D.: A vívók apostola és a vadászat szerelmese. 3500,Vadászfegyverekről nemcsak vadászoknak . 4500,Kovács Zsolt: A vadon vándora. . . . . . . . . . . . . . 6760,Állati emlék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Kubasek: Jeles világutazók nyomdokain I-II. . 3500,Márok Tamás: A képzelet vadászmezején . . . 2700,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . 3900,Mess Béla: Egy öreg vadász elmélkedései . . . 2699,Két szenvedély rabságában . . . . . . . . . . . . . 2499,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,Palkovics Gy.: A zisten fölvitte a dolgomat. . . 2495,Kakpuszta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2495,Milliárdosok között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1995,Pető János: Hogyan tehet a vadász… . . . . . . . 1000,Megismerni a vadászt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Mit is gondol a vadász?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Mitől hízik a vadász? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .800,-Rakk T.: Göröngyös égi és földi utakon... . . . . 2500,Tűzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam... . . . . . . 3200,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplői . . 2200,Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Jávorszarvassá avatom . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Siketfajd ketyegés és zergefütty . . . . . . . . 2200,Simkó Gyula: Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . . . . 4990,Sütő András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . 2500,Szabó József: Harangszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Tizenkét hónap erdőn-mezőn . . . . . . . . . . . 2500,Szy Ferenc: Vadászéletem Kanadában . . . . . . 2200,Török András Mátyás: Pókhálók . . . . . . . . . . . . . 4000,Ugray Tamás: Gavallérral a csúcsokon . . . . . . . 3500,Vadászatok itthon, otthon és a csúcsokon . 3950,Vadászpuskával a csúcsokon . . . . . . . . . . . . 4200,Végh Endre, dr.: Megvadult szótár. . . . . . . . . . . 4990,Murphy és a beteg vadász . . . . . . . . . . . . . . 1970,Vadászni emberi dolog . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Zsugorított görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta . . . . . 3200,Szakkönyv A halgazdálkodás gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . 3600,Ambrózy Á.: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell. . 2200,Andrésiné–Andrési: Az erdészmester könyve. . 2490,Bakonyi Gábor: Állattan. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6500,Bartha D.: Magyarország fa- és cserjefajai . . . 3500,Természetvédelmi növénytan. . . . . . . . . . . 5900,Bauer, Karl: Szőlősgazdák könyve . . . . . . . . . . . 4200,Bertóti István: Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1800,Békési–Csarnai: Házi pálinkafőzés . . . . . . . . . . . 2900,Bényei–Lőrincz - Sz. Nagy: Szőlőtermesztés . 4400,Bicsérdy–Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . . 3200,Binder Egon: Füstölés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Bodor János: Kerti károsítók . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Bognár - Mercz: Szőlőművelés, borkészítés. . 2300,Czibulyás - Tóth: A japán fürj és tenyésztése . 1650,Csányi Sándor: Vadbiológiai olvasókönyv . . . 4200,Faragó S.: A vadállomány szabályozása . . . . . 3900,Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazd.-ban . 4900,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4400,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Fehér György: Állatpreparátumok készítése . . 4900,Gahm: Házi vágás, bontás, töltelékáru-készítés . . 3500,Hurka, kolbász, szalámi . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Hasznos tanácsok világutazó vadászoknak . . 3490,Hartman M.: Mezőgazdaság a természet szolgálatában. 1280,Heltai M.: Emlős ragadozók Magyarországon 3500,Heltay I.: Amit a fegyverismereti vizsgán tudni kell... 3150,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . .3150,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8550,Heltay–Kabai: Hivatásos vadászok kézikönyve I-II. . .12 500,Heltay–Rácz Fodor: Vadászatszervezés, vadászetika . . 4600,Hespeler–Krewer: Fiatal vagy idős?. . . . . . . . . . 3200,-

Hoffmann–Molnár: Vadászműszótár magyar-német, német-magyar . 500,Holdas-Szendrő: Nyúl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Horváth Béla, dr.: Erdészeti gépek . . . . . . . . . . . 3800,Horváth Gy.: Zöldség- és fűszerkülönlegességek termesztése . 2980,Horváth László: Halbiológia és haltenyésztés. . 5400,Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan . . . . 4200,Kohár László: A solymászatról kezdőknek . . . 2900,Koloman Ferjentsik: Hatnyelvű vadászszótár . . 3490,Kozák L.: Természetvédelmi élőhelykezelés . . 5200,Kovács Zs.: Farkasok a Kárpát-medencében . . 1800,Lajkó István: A halászmester kézikönyve . . . . 2490,Lampeitl, Franz: Méhészek könyve . . . . . . . . . . 3500,Lanszki J.: A korszerű prémesállat-tenyésztés gyakorlata . .2125,Larousse: Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8990,Mara Árpád - Sepsi Árpád: Farkasaink . . . . . . . 2500,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . 2690,Nagy Gábor - Szabó Zsolt: Csigás íjak . . . . . . . 1600,Vadászíjászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1500,Pintér-Pócsi: Hal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Rakonczay Zoltán: Természetvédelem . . . . . . 1440,Samwald, Achim: Aszalás, szárítás. . . . . . . . . . . 2900,Schmidt Gábor: Virágos díszcserjék . . . . . . . . . 2500,Solymász Egyesület: Évkönyvek 1999-2009 . .3000/db Soós Béla: Kezdő kertészek könyve. . . . . . . . . . 1980,Szabó Péter: Rókák és terrierek. . . . . . . . . . . . . . 3360,Szóljon a vadászkürt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Szőllősi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . 1800,Terék István: Sajtvilág. Juh- és kecskesajtok . 3600,Tóth - Pernesz: Szőlőfajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Vadászetikett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1500,Varga Zoltán: Vadkár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeiről . . . . . . . 2800,Fegyver Hartink, A.E.: Golyós és sörétes vadászfegyverek enciklopédiája . 4990,Pisztolyok és revolverek . . . . . . . . . . . . . . . . . 4990,Sörétes és vegyescsövű vadászpuskák enciklopédiája 4990,Kovács D.: Billenőcsövű golyós vadászfegyverek . 4800,Vadászfegyverekről nemcsak vadászoknak . 4500,Kovács László: Kiváló kaliberek . . . . . . . . . . . . . . 3330.Kívánatos kaliberek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Sokat próbált vadászpuskák . . . . . . . . . . . . 2990,Vadnyugati vadászpuskák. . . . . . . . . . . . . . . 3100,Szajkó István: Sörétlövés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Gomba Alexandra: Gombalexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1999,Carluccio, Antonio: Gombák könyve . . . . . . . . 5500,Gerhardt, Ewald: Gombagyűjtés okosan . . . . 2499,Gombászok kézikönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . 5999,Gminder - Böhning: Melyik ez a gomba? . . . . 3999,Győrfi Júlia: Csiperketermesztés . . . . . . . . . . . . 2350,Kis Gomba ABC receptekkel. . . . . . . . . . . . . . . . . 1498,Laux, Hana E.: Ehető vagy mérgező? . . . . . . . . 2680,Milyen gomba ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Montag, Karin: Gombák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2680,Rácz–Koronczy: Hogyan termesszünk csiperkét . . 2200,Rimóczi Imre dr.: Gombaválogató 1-9. . . . . . 2690/db Magyarország leggyakoribb gombái . . . . 2500,Szabó István, dr.: A csiperkegomba termesztése . 1078,A laskagomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Szili István: Gombatermesztők könyve . . . . . . 4900,Madár Burger: Madarak képes enciklopédiája . . . . . . 5990,Hume, Rob: Madárlesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5900,Juhász Lajos: Kertek, parkok madarai. . . . . . . . 2500,Milyen madár ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Lederer, Roger: Csodálatos madarak . . . . . . . . 2990,Madarak földön, vízen, levegőben . . . . . . . . . . 3990,Mihály Lászlóné: Életünk vad madarakkal . . . . .750,Sarah Khan: Madarak kis könyve . . . . . . . . . . . . 1040,Schmidt Egon: Kócsagok birodalma . . . . . . . . 2800,Magyarország legszebb madarai . . . . . . . . 1200,Tollas albérlők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1300,-

Webáruházunk teljes kínálata a www.vadaszkonyv.hu honlapon található!

Valamennyi árucikk megrendelhető:

Vadászlap Kft. 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Telefon: +36-70/702-5000, Tel./fax: +36-1/242-0042 e-mail: [email protected] Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk.


AJÁNLÓ Dámbarcogás – Gyulaj, Dámbikák bírálata

2500 Ft/darab

Ha október, akkor barcogás, ha pedig barcogás, akkor az egyik legfontosabb hazai helyszín Gyulaj. Jól tudja ezt Blaumann Ödön is, aki ebben a két filmjében a gyulaji erdők mélyére kalauzolja el az érdeklődőket, hogy bepillantást nyerhessenek a dámok mindennapjaiba, így a párzási időszakba is. Ilyentájt a legalkalmasabb a szarvasok agancsának szemrevételezése is. A második filmben összesen 30 vad bírálata és 8 elejtése látható. Mint oly sok más kiadványa esetében, ezúttal is a szakmai hozzáértés, a profizmus és a téma iránti elhivatottság jellemző a Vadfotós szóban forgó munkáira. Érdemes tehát időt szakítani a filmek megtekintésére, hiszen egyik sem hosszú. A barcogást bemutató alkotás 45 percig, míg a bírálattal foglalkozó darab kereken fél óráig tart. -KoMa

Hubert Géza Wells: Az állatidomár is ember

3450 Ft

Ki ne látta volna a hetvenes évek egyik slágerfilmjét, az „Elza kölykeit”. Azt azonban kevesen tudják, hogy a benne szereplő oroszlánokat a magyar Hubert Géza Wells idomította a filmrendező igényeihez. A már gyerekkorában is állatokat idomító fiú élettörténete ez a könyv, aki a hazai természetfilmezés hőskorában már olyan nagy nevekkel dolgozott együtt, mint Homoki Nagy István („Gyöngyvirágtól lombhullásig”, „Cimborák”), Szigeti Kálmán, Lelovich György. 56-os utcai harcosként nyugatra, majd Amerikába menekülve egészen Hollywoodig jutott, ahol a szuperprodukciókhoz szükséges állatokat – a jaguár kivételével minden nagymacskát – idomított. A ma 75 éves idomár nevéhez két Oscar-díj és számos emlékezetes filmalkotás („Távol Afrikától”, „Ragadozók”, „Doktor Dolittle”) fűződik a klasszikus mozi világában. -Somfalvi

Magyarország ritka fa- és cserjefajainak atlasza

7990 Ft

Amikor ezt a közel sem hétköznapi könyvet a kezünkbe vesszük, talán nem is gondolnánk, hogy 29 szerző, 127 hazai és 36 külföldi szakember és 22 fotós vett részt a megírásában. Az oldalakat falva elsőként a dendrológiáról kapunk felvilágosítást, majd a fás szárú növények általános jellemzőiről olvashatunk. Mindkét fejezetet a könyv szerkesztője, Dr. Bartha Dénes jegyzi. A harmadik szakaszban, mintegy 300 oldal hosszan következik a kiadvány címében is megjelenő téma: a ritka fa- és cserjefajok ismertetése. A szerzők az egyes fajokról részletesen írnak, külön megemlítendő az a több száz színes fotó, amivel ezeket a szerkesztők illusztrálták. A Kossuth Kiadó által vezetett Kossuth Természettárnak több kötete is megjelent már, a korábbiakban például „Magyarország emlőseinek atlasza”, vagy a „Magyar madárvonulási atlasz”. -km

Schmidt Egon: Varázslatos madárvilágunk

1990 Ft

A szerzőnek korántsem ez a szóban forgó kötet az első könyve, amelyik a madarakról szól. Eleddig körülbelül 70 műve jelent meg ebben a témában. A szerző a hazánkban található madarakról ír rövid ismertetőt, kitérve azok élőhelyeire, költési idejére, táplálkozási szokásaira. Természetesen az állatok tudományos nevei mellett a következő információkat is megtudhatjuk a madarakról: állandó vendégünk-e, avagy vonuló madár, milyen a termete és a testtömege, milyen a hangja és nem utolsó sorban milyen a természetvédelmi státusza. Praktikus segítség a madármegfigyelők számára, hogy a leírások mellett hiteles illusztrációk vannak, melyek Budai Tibor kézügyességét dicsérik. A könyv mérete tökéletesen megfelel arra, hogy egy kellemes kirándulásra hónunk alá csapjuk és felfedezzük madárvilágunk csodálatos világát. -murányi

Siegfried Erker: Bakok

5000,-

Rácz Gábor: 12 hónap az erdőn DVD

1980,-


Palkovics György: Arcok, életek, történetek

2495,-

Józsa Fábián: Umzingeli… – Az álmodó vadász

2900,-

Gróf Zichy Géza: A Leányvári boszorkány

4200,-

Blaumann Ödön: Szarvaslesen DVD

2500,-

651

ILLUSZTRÁCIÓ: Boros Andrea


Szarvasok Javában aratják még a kukoricát, amikor egy októberi délután az erdőre indulok. Meleg nap után enyhe éjszaka ígéretét hozza a déli szél, amint az alig órája levágott tarlón lépkedek magaslesem felé. Az öregerdő sarkán őzeket pillantok meg, szelíden csipegetik a földön szerteheverő szemeket, messzeségük okán rám pillantanak néha, de el nem riadnak. Már a les tövében járok, amikor egyikük mégis megsokallja lépteim zaját, egyetlen dobbantással eltűnnek a sűrűben. A nap még magasan uralja a nyugati égboltot, bár fénye sárgulása nyugovóra siettéről árulkodik. Hőség járja az erdőnek ezt a szegletét, ruháim a hátizsákban pihennek, amidőn távcsövemmel nézelődöm szerteszét. Az őzcsapat kissé távolabb visszatér, messze kimerészkednek a nyílt területre, majd az égererdő felé távoznak ráérősen. Lassan kifakulnak a fények, a kukorica sárgája szürke árnyalatot csalogat magára, az akácos zöld lombja elveszíti élénk színeit, azt hinném már, hogy eltűnik a szemem elől minden. A hold sugarai vetnek véget bánkódásomnak, amint az égbolton felfelé igyekezve, ezüstös csillogásukkal hódítják meg kis erdei világomat. Minden újra láthatóvá válik, élesebben, mint a csalóka alkony idején. A telihold még néhány napot várat magára, de már

652

Varga Csaba nem sok hiányzik pompás alakjából. Erős fénye árnyékot ad az erdőnek, a még álló kukoricának, magaslesemnek, nappali ragyogással vetekedő élességűt, amit a tüzes korong, ha láthatná, haragjában felperzselné a világot. Az égi pályán vánszorgó holdtányér azonban nem törődik mások dühével, sugarait rászórja a fákra, ágakra, azok pedig a törzseken szelíden lecsorogva utat találnak maguknak az elszáradt avarral borított földre. Mögöttem, az erdei úton végtelen csendesség uralkodik. Amilyen forgalmas, zajos a tarló világa, oly kevéssé lármás a fiatalos mindensége. Mintha minden vadat csak a learatott élelem érdekelne. Balról róka tűnik fel, ő is a rövidre vágott kukoricatövek közt inal tovább, esti lopakodásának fácán, nyúl látja kárát. Magányos őzbakot látok kijönni a sarjerdőből, halkan eszeget kicsit, majd továbbáll. A hold világának köszönhetően, számolatlanul telnek az órák, közeledik az éjfél, amikor is pihenni térek. Halk zörrenéssel szarvasbika lép ki az erdőből, szinte karnyújtásnyira. Középidős, nagytestű ura az erdőnek, a szűrt fényű világ azonban szövetségre lép vele, elbírálni kevés az éjjeli égbolt holdsugara. Hagyom elballagni, távcsövemmel még soká csodálgatom fenséges alakját.

HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

Szememet már ólomsúlyokkal húzza a fáradtság, hívogató szavai pihenésre biztatnak. A les deszkáin térek nyugovóra, pokrócom melegít, miközben az álmok csalóka mezejére lépek. Nyugtalan pihenésem alatt óránként felriadok, az erdő zajai felerősödnek az éjszaka beálltával. A fenyőerdő melletti úton ág reccsen, puskámért nyúlok, úgy várakozom. Később ropogás hallik a kukoricatáblából, erre már felülök a deszkára, feszülten figyelek kelet felé. Felhők hadserege sorakozott fel az égboltra, zászlóaljaik a hold udvara előtt masíroznak, látásomat foglyul ejtik közben. Hallom, amint törik a kukorica szára, ropog a csöve valami erős állkapcsok között. Hallom, amint kilépnek a tarlóra, amint felém közelednek, de mégis inkább az erdő felé. Abban reménykedem, hogy az égi vándor lerázza magáról a szánalmas felhőseregeket, mielőtt elérik az akácost. Mintha fohászom meghallgatásra találna, a holdfény szétszakítja az egyhangú felhőhadat, és visszaadja a tarló színeinek pompáját. Szarvasrudlit látok az erdő felé komótosan ballagni, meg-megállni közben. Mielőtt célba venném az egyiket, újra eltűnik a fény, felhőfoszlányok tesznek egy utolsó elkeseredett kísérletet, hogy megóvják az erdő lakóit. Amikor az éjszaka ezüstös ura megint átveszi a hatalmat az égbolt felett, megérintem puskám ravaszát. A dörrenéssel egy időben sötétbe borul a világ, találatom biztosságában csak a tompa becsapódás zaja erősít meg. Semmit nem látok, a szanaszét futó szarvasok zaja megbontja a hajnal csendjét, magával viszi nyugodtságát, és cserébe itt hagyja nekem a kétséget. Lámpám fényével vizslatom kis idő múlva a levágott kukorica helyét, de mint a sivatag végtelen homoktengere, úgy sárgállik a tarló, nem lelem a szarvast benne sehol. Leszállni korai még, megvárom az első világosságot, keresni csak akkor indulok. Bár még maradni kellene, hisz ez a legjobb vadászidő hajnaltájt, türelmem mégsem bírja tovább. Talán nyolcvan lépést teszek kelet felé, amikor megpillantom békésen fekvő tetemét. Mintha csak az álom érte volna itt az erdő szegletében… Hátának halovány pettyei ünő mivoltáról árulkodnak, sárga hasát mutatja a les felé. Hát ez volt álcája, miközben ott fentről kerestem… Messze még a reggel, a napsugaraknak nyoma sincs az égbolton, a hajnali párás hűvösség kíséri lépteimet vissza a magasles felé. Csak akkor szállok le újra, amikor a hold fényét vesztve, éjszakai küzdelmét feledve eltűnik a nyugati látóhatáron.

ILLUSZTRÁCIÓ: Boros Andrea


Áprily Lajos

Kék sugarak Az anyám szeme elmúlt nyolcvanéves, de mint a szajkó szárnya-tolla: kék. Nézem s mögötte messze felmagaslik, ahol laktunk, az erdős kék vidék. Én nem tudom, hogy milyen kék a tenger, mi hegyre mentünk, ha kék volt a nyár. Nekünk az erdő volt a végtelenség, nekem a szajkó volt a kékmadár. Az évek rabló-kézzel fosztogatnak, színek halála minden szürkület.

Rekedt szajkóim régen elrepültek, irtás az erdő is falunk felett. Fáradt szemem is egyre veszti fényét. Kertek felett is szürke gőz terem, s az októberi eső zuhogója olyan sötét és olyan végtelen. Ha most az égi kékség is kilobban, a szép színekből nekem mi marad? Nő a homály s én néha úgy marasztom azt a fogyó, szajkó-kék sugarat.

653

Irodalmi „utánkeresés” Hemingway „csapáján”

Észak-Itália évezredek óta a Hadak Útján fekszik. Ezen a tájon, közel száz éve, az első világháború idején, az Isonzo folyó mentén, a Doberdó-fennsíkon és a sokszor átokba foglalt Piave mellett az Osztrák-Magyar Monarchia katonái – dédapáink és nagyapáink – hősiesen vívták a minden eresztékében recsegőropogó Habsburg-birodalom utóvédharcát. A Piave jobb partján, Fossalta di Piave falunál, a folyó „Buso Burato” nevű kanyarulatában, egy ifjú kalandvágyó amerikai önkéntes mentőautó vezető 1918. július 8-án, tizenhárom napos front mögötti szolgálat után, a határozott tiltás ellenére este kimerészkedik az első vonalba. A fiatal idealistát egy osztrák-magyar repeszakna megleckézteti. A sebesült amerikai vállára kapja szintén sérült olasz bajtársát és hátrafelé menekülnek. Az osztrák-magyar csapatok birtokolta bal partról világító rakéta emelkedik fel és fényénél egy géppuskasorozat mindkét lábán eltalálja az amerikai önkéntest. A még 19 évét sem betöltött szanitéc, Ernest Hemingway később bátor tettéért magas olasz katonai kitüntetésben részesül. A súlyosan sebesült későbbi Nobel-díjast egy milánói katonai kórházban gyógykezelik, itt megismerkedik első szerelmével, a kórház önkéntes amerikai ápolónőjével, Agnes von Kurowskyval. Hemingway szépen gyógyul, ezzel párhuzamosan hervad el a szerelme. A húszas években már Párizsban, Gertrude Stein és F. Scott Fitzgerald társaságában találjuk Hemingwayt, az amerikai riportert, aki akkor a párizsi kocsmákban, kéthetes frontszolgálattal a háta mögött, eredményesen terjeszti az „elveszett nemzedék” mítoszát. Több író is szolgált hosszú éveket a világháborúban, mint Remarque, Ernst Jünger, Richard Aldington, Robert Graves, Széchenyi Zsigmond vagy Somogyvári Gyula, de ilyen tökélyre vitt arculatépítés egyiküknek sem sikerült. Hemingway világfájdalmas/-háborús élményeit 1929-ben „Búcsú a fegyverektől” címmel regényben teszi közzé, ezzel a „Love story”-val betör az amerikai irodalomba és utoléri a végzet; a könyvet Hollywood megfilmesíti és még két Oscar-díjat is elnyer. A gyermek Ernestet halászó-vadászó orvos édesapja vezeti be a vadászat mesterségébe, amelynek élete végéig hódolója marad. Élve-

654

Afrikai oroszlánvadászaton

A Pilar fedélzetén zettel forgatja Theodore Roosevelt, nyugdíjas amerikai elnök afrikai vadászkalandjairól szóló könyvét. Afrikai vadászálmait 1933 decemberében válthatja valóra, amikor második feleségének, Pauline Pfeiffernek nagylelkű és tehetős bácsikája 25 ezer dollárral „szponzorálja” a kedves rokongyerek kenyai szafariját.

(Óvatos becslések szerint az akkori 25 ezer dollár mai vásárlóértékre számolva, közel félmillió dollárnak felelne meg.) Egyik útimarsallja a „Távol Afrikától” című amerikai filmből megismert svéd nemes, Bror von BlixenFinecke volt, Karen Blixen férje. A királyi költségvetésből futotta még két repülőgépre, amely a vadászvendégeket kényelmesen a vadászterületre reptette. A több hónapos luxus vadászat során társaival szinte versenyt rendezett vadirtásban. Ezzel az időszakkal számol le önvallomásként, talán legőszintébb könyvében „A Kilimandzsáró havá”-ban, amely 1935-ben jelenik meg. Jóllehet Hemingway „különbékét” kötött, mindez nem tartja vissza attól, hogy pályafutása során öt háborúban, mint haditudósító jelen legyen és a második világháború idején jachtjával a Karib-tengeren német tengeralattjárókra vadásszon. Nevéhez fűződik a második világháború egyik kiemelkedő haditette, a párizsi Ritz szálló bárjának „felszabadítása” Leclerc tábornok francia csapatainak beérkezte előtt. Néhány éve előkerült leveleiben 122 német hadifogoly legyilkolásával dicsekszik. A levelek és a feltételezett háborús bűnök heves vitákat váltottak ki, de a kutatások utólag


HISTÓRIA

igazolták, a német hadifoglyok csak a világirodalmi hintáslegény fantáziájában léteztek. Harminc év elteltével, 1948-ban Hemingway ismét ellátogat Venetoba, meglátogatja a Piave partján sebesülése színhelyét, ahol napjainkban emlékoszlop áll. Báró Raimundo Nanuk Franchetti prominens vendégeként, annak 600 hektáros birtokán, a Caorle melletti San Gaetanoban, a környékbeli lagunákban horgászik és vízivadra vadászik a helyiek szokása szerint vízbe süllyesztett „leshordóból”. Fiorindo Silotto vadászkísérő visszaemlékezése szerint – „Amikor odavittem neki a lőtt madarakat, ő azokat a hordó peremére fektette, simogatta, kábultan rájuk meredt, majd papírt, tollat vett elő és írni kezdett, miközben nagyokat húzott a whiskeys üvegből.” A koszorús író udvartartását a velencei Gritti hotelben rendezi be, de 1954-ig többkevesebb időt tölt vadászattal a caorlei lagúnákban is. Ilyen alkalmakkor a san gaetanoi „Da Nico” étterem tulajdonosánál, Domenico Ghirardininél szállt meg. Nico emlékei szerint főztjét és a helyi specialitásokat mindig élvezettel fogyasztotta. Délelőtt 11-kor asztalhoz ült és egy tányér levest kért mindig egy nyers tojással, majd a helyi vadászok szokása szerint viaszkos vászonkabátjában útnak indult a lagúnákba, bolyongásai közben a mindig nála lévő papírra jegyzetelt. Az élete során három feleséget is „elfogyasztó” macsó 1948-ban, San Gaetanoban ismerkedik meg a 19 éves Adriana Ivancich grófnővel egy előkelő, az olasz felső tízezerbe bejáratos, dalmát eredetű nemesi család leszármazottjával. Plátói szerelem szövődik az ötvenhez közeledő „veterán Casanova” és a jó házból való kis fruska között. Ebből a ta-


A helybéliek szerint ebben a házban volt a Da Nico-hoz címzett étterem lálkozásból születik meg 1950-ben a második Venetoban játszódó regénye, a „Folyón át a fák közé”, amely a botrányokra éhes olasz közönség miatt csak 1965-ben látott napvilágot Itáliában. A kapcsolat súlyosan megterheli Hemingway negyedik házasságát és egészen 1955-ig intenzíven leveleznek. A Caorléba vezető főútról balra térek le San Gaetano felé. Néhány kilométert kell csak megtenni a napszítta vidéken és máris az alig néhány házból álló falucska központjában vagyok, a délutáni forróságban sehol egy teremtett lélek. A csatorna partján, a jobb napokat látott mezőgazdasági épületek szomszédságában körülkerítve áll az egykori Da Nico-féle irodalmi étterem, a homlokzaton kopott felirattal: „mozi”.

Elbizonytalanodva nézek körül, az úton egy babakocsit toló édesapa tűnik fel. Köszöntöm, mint egy futóbolond külföldihez illik és azonnal a tárgyra térek. - Ebben a házban volt a „Da Nico”-hoz címzett étterem, ahol Hemingway kosztolt? - Igen, de két és fél éve bezárt. - De a házra az van kiírva, mozi – vetem ellen. - Volt… egyszer… - mondja olyan lemondó hangsúllyal és gesztussal, ahogy azt csak a született olaszok tudják. Ezt a hangsúlyozást és legyintést az olasz nyelvtanfolyamokon sehol a világon nem tanítják.

BÁLINT ELEMÉR [email protected]

655


Újult erővel, új helyszínen

Tizennégy, Szanyban megrendezett vadásznap után, idén Csorna adott otthont a GyőrMoson-Sopron megyei vadásznapnak augusztus 17-én. Orbán Henrik, az Országos Magyar Vadászkamara megyei titkára szerint a szervezők elégedettek lehetnek, hiszen annak ellenére, hogy a hosszú hétvégén sokan nyaralással pihentek, számos érdeklődő látogatott el a rendezvényre. A csornai Premontrei Apátság parkja ideális helyszíne volt a vadásznapnak, ugyanis a nap sugaraitól az itt található öreg fák árnyéka óvta a nagyérdeműt. A főzőverseny résztvevői (összesen több mint 30 társaság nevezett) egészen kora reggel belevetették magukat a szakácskodásba. A vadásznap hivatalosan csak 9 óra

VADRIASZTÓK Cégünk nagy teljesítményű vadriasztó ágyúk gyártásával, tervezésével foglakozik. A készülékek vezérlése mikroprocesszoros, melynek köszönhetően 4 program állítható be egy LCD kijelzőn keresztül. Programonként az időtartam, ciklusidők, lövések száma, lövések közti szünetek szintén beállíthatók. Multi vagy egyszeres időzítés. A készüléket magas minőségű bevonat védi az időjárástól, nem igényel karbantartást, optimalizált energiafogyasztás, GSM modulbővítési lehetőség. VT –nek további kedvezmények!

+36-30/250-0436 [email protected] www.wildcontrol.hu

656

előtt pár perccel vette kezdetét a Premontrei templomban, ahol Fazekas Zoltán Márton atya tartott Hubertus-misét. Utána dr. Turi György, Csorna város polgármestere, valamint dr. Jámbor László, az OMVK megyei szervezetének elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. A köszöntések után következett a kitüntetések átadása: Nimród érem: Tóth János Tihamér (Mórichidai Ftk.), Csonka László (Tündértó Vt.) Magyar Vadászatért érdemérem: Fücsök Ferenc (Sólyom Vt.) Gróf Nádasdy Ferenc emlékplakett: Magyar Vagon és Gépgyár Vt. „Sólyom”-díj: a megye vadgazdálkodásáért: Balog László, Tóth Imre, Németh Jenő (hivatásos vadász) OMVK aranyérem: dr. Szammer Károly (az OMVK megyei etikai bizottságának elnöke) A megnyitó után a színpadon sor került az új vadászok fogadalomtételére. Volt vadászkürtös bemutató a Baranya Vadászkürt Együttes részvételével. Az egyik legsikeresebb műsorszám ezúttal is a különféle vadászkutya fajták prezentálása volt. Igazi unikumként nézhették meg az érdeklődők a lengyel Zwierciei néptáncegyüttes fellépését. Volt még természetfotó és képzőművészeti kiállítás, íjászat, régi vadászpuskák bemutatója, ragadozó csapdázás, illetőleg véradás. Mindent egybevetve, a rendezvényre ellátogatóknak nem volt okuk a panaszra, a szervezők jelesre vizsgáztak! -kókai

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK


Fábiánsebestyéni találkozó Kétnapos szakmai programmal, valamint a civileknek szánt rendezvényekkel várták az érdeklődőket a vadászok Fábiánsebestyénben, augusztus 16-án és 17-én, a Csongrád megyei vadásznapon. A Kinizsi Parkban tartott esemény rendhagyó volt, tudatta Hegyes Zoltán, az Országos Magyar Vadászkamara Csongrád megyei Területi Szervezetének elnöke. A szakmai jellegen túl, ez a vadászok ünnepe volt, ahová a környező megyékből, sőt a határon túlról is érkeztek meghívott vendégek. Az ágazatnak nem feltétlenül pozitív a megítélése, éppen ezért fontos feladatomnak tartom, hogy a civilek megismerjék, mit csinálunk. Nem megváltoztatni akarjuk a társadalmat, hanem közelíteni a saját, valamint a gazdálkodók, a közlekedők, a természetvédők álláspontját. Szél István, a Csongrád megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága Vadászati és Halászati Osztályának vezetője Magyar Természeti-vadászati Örökségért Érdemkeresztet kapott. Az elismerés csapatmunka eredménye, vallja a kitüntetett. – Hogy a szakmámból vegyek egy példát: a sikert ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az őzgida agancsot növeszt. A genetika csak egy dolog, emellett még számtalan apró, de nélkülözhetetlen környezeti tényezőnek kell meglennie ahhoz, hogy az agancs végül a lehető legnagyobb legyen. B. Nagy László, a Csongrád megyei Kormányhivatal vezetője szintén üdvözölte, hogy a vadásznapot egy rangos mezőgazdasági cég területén rendezték meg. Talán így még könnyebb lesz a gazdák és a vadászok közötti kibékíthetetlen ellentétet rendezni, mondta.

A Kinizsi Zrt. vezérigazgatója, Farkas Sándor országgyűlési képviselő szólt arról, hogy a társaság a vadgazdálkodás terén is szeretné letenni a névjegyét. A rendezvényen a látogatókat vásár és változatos programok, bemutatók, színpadi műsorok várták. A főzőverseny egyik ítésze és hangulatteremtője Szőke András színész volt. Délvilág napilap / Králik Emese

Hortobágyon egyre jobb!

Idén augusztus utolsó napján gyűltek össze Hajdú-Bihar megye vadászai és a vadászat iránt érdeklődők a Kilenclyukú híd mellett: ismét Hortobágy adott otthont a megyei vadásznapnak. A XXII. megyei vadászünnep megemlékezéssel kezdődött. A megyei vadászkamara és vadászszövetség képviselői az elhunyt vadászok emlékére a Csárdakertben állított kopjafánál helyeztek el koszorút. Ezután kezdődött a felvonulás. A terítéket behozó lovas kocsik előtt karikás ostort pattogtató csikósok vonultak, mindezt térzene kísérte. A tíz órakor kezdődő hivatalos ünnepségen dr. Forgách Barna, a megyei kamara elnöke összegezte az utóbbi évek eredményeit, illetőleg szólt a mostani vadászati évről is.

A rendezvényen vadászati kitüntetéseket is átadtak: - a Gróf Nádasdy Ferenc Emlékplakettet az egyeki Sólyom Vt. kapta, a díjat Kaló László vette át, őt tüntették ki a Magyar Vadászatért Érdeméremmel is - a Vadászkamara Aranyérmét Nagy Istvánné, Rozika kapta - a Nimród Érmet dr. Elek Balázs, Puskás Nándor, Csirmaz Imre, a Hortobágyi Nemzeti Park fővadásza és Hüse Zoltán, a Hajdúszoboszlói Vt. vadőre kapta - a Hajdú-Bihar megyei Vadgazdálkodásért Kitüntetésben részesítették Tóth Bélát és a 10 éves Hajdú-Bihar megyei VKE Diana Vadászhölgy Klubot A kitüntetések átadása után dr. Nédics István, a megyei kamara etikai bizottságának elnöke felavatta az új vadászokat. A megnyitó zárásaként vadászok engedték szabadon a Hortobágyi Madárkórházban meggyógyított ragadozó madarakat. Mielőtt erre sor került, a kórház vezetője, dr. Déri János a közönséghez szólva kiemelte: jó az együttműködés a vadászokkal, akik maguk is természetvédők. Gencsi Zoltán, Hortobágy alpolgármestere szerint érezhetően többen jöttek el, mint tavaly, és a vadásznap az egész megyéből vonzza a látogatókat. Egyetértett vele a másik szervező, Varga Ferenc, a megyei vadászkamara alelnöke, aki a kezdetektől fogva bábáskodik a hortobágyi vadásznapok felett. Mint mondja, a helyszín nagy előnye, hogy a rendezvénynek nincsenek korlátai, bármekkorára nőhet a pusztában. Úgy legyen! -fa

657


Soholláron bika nélkül Ritkán volt rá példa, hogy a Zala megyei vadásznapon nem volt felravatalozva elejtett szarvasbika a színpad előtt. Idén ez a kivételes eset fordult elő augusztus utolsó napján Soholláron, ahol ragyogó napsütésnek örvendhetett a több ezer résztvevő. A hivatalos megnyitóra fél 10-kor került sor, amikor dr. Kardeván Endre államtitkár mondott ünnepi köszöntőt a Hét Vezér emlékműnél, amelyet utána megkoszorúzott. Őt a megye vadászati vezetői, dr. Nádor László, a vadászkamara elnöke és Pálinkás Róbert, a vadászszövetség elnöke követte. Ebben az évben négy olyan vadásztárstól (Egyed Gyulától, Briglevics Lászlótól, Kovács Endrétől és Wentzeli Dénestől) vettek végső búcsút a megyében, akik kiérdemelték, hogy nevük felkerüljön a Vadászok Életfájára. A tiszteletadás után a kápolnához vonultak a résztvevők, ahol Rosta Gyula, a Zalaerdő Zrt. vezérigazgatója mondott megnyitó beszédet, majd dr. Márfi Gyula veszprémi érsek celebrálta a Hubertus misét, amelynek zenei betéteit a Vadászkamara Kürtegyüttes adta elő. A kitüntetések átadása után az ifjú vadászok avatása jelentette a ceremónia hivatalos záróaktusát. A nagyszámú közönség még számos program közül válogathatott, a megye vadászalkotóinak kiállítása, lövészverseny, céllövészet, vadásztársasági trófea-bemutatók, íjászat, vadászkutya- és magyaragár-bemutató, főzőverseny között. A műsort színpadi tánc-, élőzene, szarvasbőgő-bemutató és tornászelőadás színesítette. Kitüntetettek: - Vadászkamara Aranyérme: dr. Tóth Péter, a Zala megyei vadászkamara felügyelőbizottságának elnöke, - Magyar Vadászatért Emlékérem: dr. Nádor László, a Zala megyei vadászkamara elnöke,

- Nimród Érem: Kreiner Roland, a Zalaerdő Zrt. Zalaegerszegi Erdészetének erdőművelési ágazatvezetője; Kárpáti János, a Zalaerdő Zrt. vadászkürt együttesének tagja; Gáspár Károly, a Hunor 2000 Kft. vadőre; Gerencsér Miklós, a Nagylengyeli Olajbányász Vt. ellenőrző bizottságának elnöke; Dömötör Csaba, a Szép Zala Vt. titkára; Nagy József, az Erdőgazdasági Dolgozók Vt. vadászmestere - Hubertus Kereszt arany fokozata: Földesi István, a Válicka Völgye Vt. tagja, Hubertus Kereszt ezüst fokozata: Illés György, a Zalaerdő Zrt. Letenyei Erdészetének igazgatója; Solt Imre, a Zalaerdő Zrt. vadőre; Hegyi József, az Erdőgazdasági Dolgozók Vt. elnöke; Horváth Béla, az új Válickavölgye Vadászklub egyik megszervezője; Csitneki Ferenc, a Nagykanizsai Olajipari Dolgozó Vt. tagja és egykori elnöke, Hubertus Kereszt bronz fokozata: Szabó Imre, a Szép Zala Vt. tagja. -se

FOTÓ: PRODÁN FOTÓ

Negyedszerre Bükfürdőn

Szeptember 7-én Gagyi István, az OMVK Vas megyei területi szervezetének és a Vasi Vadgazdálkodók Védegyletének elnöke köszöntötte a vendégeket, majd V. Németh Zsolt, vidékfejlesztésért felelős államtitkár a következő gondolatot tolmácsolta az egybegyűlteknek: amikor megszólaltak a vadászkürtök, mindannyiunkban megszólalt valami. Valami, aminek erdőillata van – mondta. Harangozó Bertalan, Vas megyei kormánymegbízott ünnepi beszédében a jelen legnagyobb vadgazdálkodási problémájáról, a vadkárról szólt.

658

A vadásznapon a szorosabb együttműködésről szóló megállapodást írt alá Gagyi István, és Krizmanics Ferenc, a Vas megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettese. Az ünnep alkalmat adott arra is, hogy kitüntetésekkel ismerjék el a vadászat és a vadgazdálkodás területén kiváló teljesítményt nyújtó vadászok munkáját. Kamarai aranyérmet kapott Varga Aladár. Kamarai ezüstérmet vehetett át Orbán Attila. Magyar Vadászatért Érdeméremmel tüntették ki Nagy Imrét. A Hubertus Kereszt arany fokozatát érdemelte ki Östör Vilmos, Hantó János, Horváth Ernő, Koczor István. A Hubertus Kereszt ezüst fokozatát kapta id. Német Gyula és id. Szilágyi Imre. Nimród érmet vehetett át Horváth Károly, Tóka Géza, Závár Gyula, Takács László és Kálmán József. Gróf Batthyány Lajos emlékérmet adományoztak Majthényi Lászlónak. A Vas megyei Diana Vadászhölgy Klub rajzpályázatának eredményhirdetése után a kemenesaljai vadászok trófeáiban, vadászfestők kiállításában, és fotókiállításban gyönyörködhettek a résztvevők. Délután a vadászkürtösök, a sárvári Mazsorett Együttes és a Kanona Band műsorát élvezhették a vendégek. Volt vadászkutyázás, íjászkodás, virtuális lövészet és operett gála is. Takács Éva



Parkerdei vadásznap A huszonharmadik Békés megyei vadásznapnak szeptember 7-én a pósteleki Parkerdő adott otthont. A vendégeket Vantara Gyula, Békéscsaba polgármestere köszöntötte, és felkérte dr. Csoma Antalt, a Békés megyei Vadászszövetség és Vadászkamara elnökét, hogy nyissa meg a vadásznapot. Az elnök úr beszédében a megye vadászterületeinek szépségéről és a vadállomány változatosságáról szólt. A megnyitóbeszéd után Erdős Norbert országgyűlési képviselő, kormánymegbízott, a Békés megyei kormányhivatal vezetője elmondta: mindent megtesz annak érdekében, hogy a megyében a vadászok és a földtulajdonosok segítsék egymást a vadkárproblémák megoldásában, és ez a vadásznap egy nagyon jó alkalom erre. Az üdvözlő beszédek sorát Hrabovszki János, a békéscsabai Nimród Vadásztársaság elnöke zárta, aki a vadásznap programjairól szólt. A megnyitó után a kitüntetések átadása következett. Gróf Nádasdy Ferenc emlékplakett: Gyomaendrődi Csejti Vt. A Hubertus Kereszt gyémánt fokozata: dr. Csoma Antal, a Békés megyei Vadászszövetség és Vadászkamara elnöke; Vezér József, a battonyai Dózsa Vt. vadőre. A Hubertus Kereszt arany fokozata: Jeszenszky Lajos, a dobozi Kettős-Körösmenti Vt. tagja, Székely Sándor, az okányi Alkotmány Vt. tagja; Pózer István, ifj. Antal Imre és Oszlánczi Ignác, az ecsegfalvi Kunsági Vt. tagjai, Vági Ádám, a gerendási Széchenyi Zsigmond Vt. vadászmestere, Zsindely Ferenc, a Kondorosi Gazdák Vadásztársaságának titkára.

A Hubertus Kereszt ezüst fokozata: Zsíros Pál, a békéscsabai Nimród Vt. vadőre, Szabó Károly és Győri Sándor, a köröstarcsai Petőfi Vt. tagjai, Horváth Árpád, a szeghalmi Hunor Vt. tagja. A Hubertus kereszt bronz fokozata: Zsótér Károly és Máté József, a Nagykamarási Vt. tagjai, Borbély Attila, a Kötegyáni Vt. tagja, Vértes Katalin, a Mezőberény Vt. tagja. Magyar Vadászatért érdemérmet vehetett át Hegedüs Elek. Nimród érmet kapott Majernik László, a békéscsabai Nimród Vt. vadászmestere, Ágoston Kornél, a mezőkovácsházi Széchenyi Zsigmond Vt. vadászmestere, Sinkó Sándor, az orosházi Dózsa Vt. tagja, Végh László, a békéscsabai Megyer Vadásztársaság tagja és Kotroczó Károly, a békéscsabai Alföld Vt. tagja. Kiss János

Óriásbogrács, négyféle vadhús

A Fejér megyei Soponyán szeptember 7-én, az országos vadgasztronómiai fesztivált Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter nyitotta meg. Reggel nyolc órakor a hangosbemondó a vadászház elé irányította a főzőcsapatokat, ahol sorsolással dőlt el, hogy ki milyen alapanyagból főz majd. Ezt nyugodtan mondhatjuk igazi kihívásnak is, hiszen előző nap, amikor elindultak otthonról, még azt sem tudták, hogy mit és legfőképpen milyen vadból fognak főzni. Négyféle hús állt rendelkezésre: vaddisznó, szarvas, őz és muflon. A sorsolást a fesztivál fő szervezője, a VADEX Zrt. vezérigazgatója, Majoros Gábor „vezényelte” le, aki elmondta: a nagy népszerűségnek örvendő fesztivál egyik fő célja, hogy a magyar vadhúst, a hazai vadból készült ételeket népszerűsítsék.

– Hetvenegy főzőcsapat – merengek. Eddig úgy terveztem, hogy mindet végiglátogatom, mindenhol kóstolgatok egy kicsit, de úgy vélem, hogy ez nem fog menni, hiszen az én szervezetem befogadóképessége is véges. A nagyszínpaddal szemben kezdek, ahol egy hatalmas bogrács körül öten-hatan sürgölődnek, és hatalmas keverőkanalaikkal folyamatosan forgatják, kevergetik a készülő ételt. Tímár Albin főszakácstól megtudom, hogy az 1170 literes bográcsban 400 kiló vaddisznóhús rotyog, amelyből közel 1500-an lakhatnak majd jól. Közvetlenül az óriásbogrács mellett forgatja nyársait Iglódi Ferenc ökörsütő mester. A mester – akinek eddigi rekordja egy 1400 kilós bivaly egészben megsütése volt – érdeklődésemre elmondja, hogy a menün szereplő vaddisznók kétnapi, száraz sópácban való várakozás után kerültek a tűz fölé, és már hajnali négy óra óta forognak. Hamar le is vág egy darabot, én meg gyorsan eltüntetem. A színpadon zajlanak a programok, egyre több látogató érkezik. Jómagam megállok a Kaszó Zrt. sátra előtt, és a bográcsban rotyogó ételről érdeklődöm. Fekete Bálint erdész és főszakács elárulja, hogy szarvaspörköltet főznek enyhén vörösborosan, frissen szedett erdei vargányával és szalonnás szalvétagombóccal tálalják majd a zsűrinek. Végigsétálok még az árusok „utcáján”, megnézem az eladó portékákat és egy idő után meghallom, hogy delet harangoznak. Az árnyas fák alatt lévő sörpadok megtelnek a látogatók százaival – felnőttel, gyerekkel egyaránt –, és mindenki jóízűen falatozik, eszik, habzsol, csipeget. Vadhúsból készült ételeket… mno.hu, Bors Richárd

659


HOLDNAPTÁR

OKTÓBER

31 nap

A nap névnapja

kel (óra.perc)

nyugszik (óra.perc)

kel (óra.perc)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V

Malvin Petra Helga Ferenc Aurél Renáta Amália Koppány Dénes Gedeon Brigitta Miksa Kálmán Helén Teréz Gál Hedvig Lukács Nándor Vendel

6.43 6.44 6.45 6.47 6.48 6.49 6.51 6.52 5.54 6.55 6.57 6.58 6.59 7.01 7.02 7.04 7.05 7.07 7.08 7.09

18.23 18.21 18.19 18.17 18.15 18.13 18.11 18.09 18.07 18.05 18.03 18.01 17.59 17.58 17.56 17.54 17.52 17.50 17.48 17.47

2.47 3.50 4.56 6.03 7.12 8.23 9.34 10.43 11.48 12.47 13.38 14.22 15.00 15.33 16.03 16.31 16.59 17.29 18.00 18.35

16.27 16.54 17.20 17.47 18.17 z 18.50 19.28 20.14 21.07 22.07 23.14 0.25 d -- -1.38 2.50 4.02 5.13 6.23 7.31 c 8.36

21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs

Orsolya Előd N. Ünnep Salamon Blanka Dömötör Szabina Simon Nárcisz Alfonz Farkas

7.11 7.12 7.14 7.15 7.17 7.18 6.20 6.21 6.23 6.24 6.26

17.45 17.43 17.41 17.39 17.38 17.36 16.34 16.33 16.31 16.29 16.28

19.14 19.57 20.46 21.38 22.34 23.32 23.32 --.-0.34 1.38 2.44

9.39 10.36 11.28 12.13 12.53 13.28 12.59 e 13.27 13.54 14.20 14.46

nyugszik (óra.perc)

A hét napja

Hold

A hó napja

Nap

z újhold, d növekvő, c telihold, e csökkenő

MIRE SZABAD VADÁSZNI? Októberben: gímszarvasra – dámra – őzsutára, őzgidára – muflonra – vaddisznóra – szikaszarvasra – mezei nyúlra – üregi nyúlra – fácánra – fogolyra – nyári lúdra –vetési lúdra – nagy lilikre – kanadai lúdra – nílusi lúdra – tőkés récére – szárcsára – örvös galambra – balkáni gerlére – rókára – aranysakálra – nyestre – pézsmapocokra – nyestkutyára – mosómedvére – borzra – házi görényre – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra

További híreinkről részletesen a www.huntingpress.eu honlapon olvashatnak!

660

HUNTING

INFORMÁCIÓS MAGAZIN

„Tiszta vadász közéletet!” címen olvasható honlapunkon Homonnay Zsombor és Mészáros György 12 pontban öszszefoglalt előterjesztése az OMVK elnökségének. Az előterjesztés célja a vadászat tisztességének és méltóságának visszaszerzése. (09. 03.) Augusztus 20. alkalmából Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter erdészeti szakembereknek adott át kitüntetéseket. A kitüntetettek névsora: dr. Bach István, Firbás Oszkár, Lutonszky Zoltán, Sajti Gábor, dr. Szász Tibor, Ván László, Mufics Ferenc, Liptai Gábor, Németh Sándor Miklós, Rajnai Nándor, Rozsnyai Aladár, dr. Tóth József, Viharos Zsolt és Gaál Zoltán. (08. 26.) Jogerősen felmentette a „fontosabb ügyekben intézkedő, hivatalos személy által elkövetett vesztegetés és pénzmosás" vádja alól P. Gábor Róbertet, a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományi Centrum volt tanszékvezető egyetemi tanárát a Debreceni Ítélőtábla. A vádirat szerint a vádlott a felvételi bizottság elnöke volt, s oktatója és vizsgáztatója a szakmai tantárgyaknak is. Ezt a lehetőséget kihasználva fogadott el hallgatóktól jogtalan előnyöket, készpénzt, vadhúst, illetve vadászati lehetőséget. (09. 04.) Engedély nélkül tartott otthonában puskát egy dombóvári férfi, aki a fegyvert a határban találta. A rendőrség eljárást indított ellene, de a vadász sem járt jobban, aki a fegyvert február 9-én, egy vadászat közben elveszítette. Ellene közigazgatási eljárást folytatott le a Dombóvári Rendőrkapitányság, amelynek végeredményeképpen fél évre bevonták a vadász fegyvertartási engedélyét. (09. 09.) Szeptember 1-jén este fejeződött be a 2013. évi Field Target Világbajnokság, amelynek a németországi Ebern adott otthont. 27 ország 300 legjobb Field Target lövésze mérte össze tudását, köztük 13an hazánkból is részt vettek a viadalon. A 8 fős magyar válogatott fennállása legnagyobb sikerét érte el, ugyanis a PCP Team kategóriában az angolok mögött, a dél-afrikai válogatott csapatát egy ponttal megelőzve, a dobogó második fokára állhatott. (09. 09.)



Az önzetlenség csúcsa Ha lenne az önzetlen vadászbarátságnak csupán egy napja, akkor erre az őszintén tisztelhető címre bízvást pályázhatna Tóth Kálmán és az általa szeptember 7-én rendezett, és „immár hagyományos” ludasszállási (Bács-Kiskun megye) vadászati évadnyitó. A csodálatos ősz eleji verőfényben több ezer vadász és hozzátartozó érkezett, noha erre a napra országszerte több rangos vadásztalálkozót is szerveztek. A mecénás Tóth Kálmán által felújított kápolna előtt Szeredy Krisztina megható vadászhimnusza után dr. Bábel Balázs Kalocsakecskeméti érsek és metropolita által celebrált Szent Hubertus mise következett. Az ünnepélyesen behozott kapitális szarvasbika Homokmégyen esett. Dr. Mészáros István címzetes prépost szentelte meg az ebédet. A Hubertus Kereszt arany fokozatával tüntették ki dr. Battay Mártont és Kiss Antalt. A program minden túlzás nélkül káprázatos volt, a hazai gasztronómia világhírű mesterei gondoskodtak egész nap a vendégek traktálásáról. Lajsz András, mixer világbajnoknak és csapatának különböző színekben pompázó koktéljai adták a biztos alapot a Blaskó János, Venesz-díjas mesterszakács és segítői egészben sütött hatmázsás szürkemarha bikájához. Németh József mesterszakácsnak, a Vendéglős és Hagyományőrző Bizottság elnökének az árpagyönggyel főzött ökörpörköltje pedig bízvást egy valóságos gasztronómiai műremeknek nevezhető. A desszertet, az „ezerszeletes országháztortát” Pataki János, a Nemzetközi Cukrász Szövetség elnöke adományozta, akinek rangos segítői voltak: Zilai László, Szervánszky László mestercukrászok, és Szabó Pál, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai

Szövetség nagykövete, Lovagrendi Főkancellár. Az egyedülálló hangulatú előzmények után az érdeklődők a magyar vadászat jövőjéről cserélhettek eszmét dr. Bagó Zoltán Európa parlamenti képviselővel és Font Jánossal, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnökével. Fellépett a keceli Bogárzó Citerazenekar, a szakmári néptánc együttes, Tóth Vivien Anna és Bokor János nótakirály. A rendezvény tábortűzzel, tárogatószóval és nótázással ért véget. Az ünnepség ideje alatt adománygyűjtést szerveztek, amelynek bevételét az Újteleki templom restaurálására ajánlották fel. - hy -

Módosulhatnak a vadkár megtérítés szabályai A mezei nyúl és a fácán okozta mezőgazdasági kárt jövő március közepétől nem kell megtérítenie a vadászatra jogosultnak – ez olvasható az új Ptk.-val összefüggő agrár- és környezetvédelmi részletszabályokat felölelő törvénytervezetben. A tervezet számos törvényt módosít, ezek körébe tartozik a vadászati törvény is. A vadkárért való felelősség alapvető struktúrája nem változik. Így az köteles helytállni a vadkárért, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, akinek a vadászterületén a károkozás történt, illetve akinek a vadászterületéről a kárt okozó vad kiváltott. A szarvas, a dám, az őz, a vaddisznó és a muflon által okozott – nem mezőgazdasági –

kárt továbbra is maradéktalanul meg kell téríteni. A felsorolt állatok által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban okozott károknak azonban csak az 5 százalékon felüli részét kell kifizetni, ez a szabály is változatlan. Kivétel ebből a kárcsoportból az őz által a szőlőben, gyümölcsösben, szántóföldön, az erdősítésben és a csemetekertben okozott kár, amelynek szintén 5 százalékos a limitje. Jelenleg ebben a csoportban szerepel a mezei nyúl és a fácán okozta kár is, de ezért a két vadászható vadfaj okozta kárért az új Ptk. jövő március 15-ei hatályba lépése után nem kell helyt állnia a kártérítésre kötelezettnek. A jogszabálytervezet megtalálható a HUNTINGPress.eu-n.

Új vezetés a Magyar Fejlesztési Banknál Az új elnök Lontai Dániel (balra), a vezérigazgató Nagy Csaba (jobbra) lett. Az elnököt az MFB Igazgatósága, a vezérigazgatót az alapítói jogokat gyakorló Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter nevezte ki. Lontai Dániel az MFB és a Magyar Posta Igazgatóságának tagja, a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetének elnöke, a Takarékbank Felügyelőbizottságának elnöke. A pénzügyi szektorban évtizedes tapasztalattal bír, amelyet több intézményben (pénzügyi vállalkozás vezetőjeként és multinacionális nagybanknál) szerzett.

Nagy Csaba az MFB Igazgatóságának, valamint a Takarékbank Igazgatóságának tagja. Szakmai múltja a pénzügyi szektorhoz köti, 1997-től 2011-ig az OTP-csoportban dolgozott, előbb értékpapír-forgalmazási területen, azután az OTP Jelzálogbank vezérigazgató-helyetteseként. 2011 és 2013 között a Magyar Fejlesztési Banknál ügyvezető igazgatóként a vállalatfinanszírozással foglalkozott, majd a Magyar Villamos Művek gazdasági vezérigazgató-helyettese volt. Információink szerint egyik vezető sem vadászik.

661


Magyar érmek A Nemzetközi Elöltöltő Fegyveres Lövész Szövetség (MLAIC) által szervezett 15. Európa-bajnokságot az ausztriai Eisenstadtban, vagy régi magyar nevén Kismartonban rendezték, és augusztus 25-én fejeződött be. A Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek és Vadászok Szövetsége és a Magyar Sportlövők Szövetsége közös válogatottja jól szerepelt a viadalon. A csapat tagjai egy egyéni ezüst, egy egyéni bronz és egy csapat bronzérmet szereztek: Nagy Imre – 50 m hadipuska (Lamarmora O) kategóriában szerzett ezüstöt egy 1861-ben gyártott, eredeti osztrák-magyar elöltöltő hadipuskával. Tar Mihály – csappantyús párbajpisztollyal (Kuchenreuter R versenyszám) szerzett bronzérmet, míg a Nyitrai József, Németh Balázs, Mészáros Gyula trió kovás puskával szerzett bronzérmet. A nemzetközi kovás puskás csapat versenyszám egyébként éppen Kossuth Lajos nevét viseli, mivel a versenyszám a magyar elöltöltő fegyveres szövetség javaslatára jött létre 2010-ben, így presztízskérdés volt, hogy érmet szerezzenek a lövészek. Németh Balázs

Ráckevei rekord

Szeptember 8-án rendezték meg a Volier Korongvadász Kupát, immár 7. alkalommal a Ráckeve-újhegyi lőtéren. A megmérettetés idén rekordokat döntött: míg 2006-ban 18 résztvevője volt, most több mint 19 csapat 59 lövője gyűlt össze a versenyen. A kupa ötlete Ősze László, a Volier Vadászbolt igazgatójának fejéből pattant ki. A legutóbbi területfelosztást megsínylette a környékbeli vadásztársaságok közötti kapcsolat, sokak közt elmérgesedett a viszony. Ezeket az áldatlan állapotokat volt hivatott orvosolni az első alkalommal Sarlóspusztán megrendezett lőverseny. Idén először szponzorok is hozzájárultak a megmérettetés sikeréhez: az első helyezett csapat díját a Diana Kereskedelmi Szövetkezet, míg a legjobb eredményt elérő lövőét lapunk biztosította, és Belovai Pál fafaragó is ajánlott fel nyereményeket. A lőverseny pontosan a meghirdetett időpontban, reggel 10 órakor vette kezdetét. A vadászok hivatásos versenybírók felügyelete mellett két pályán lőhették a korongot. A szervezők a versenyzőket és a vendégeket ebéddel várták, a gyerekeknek egy kis „óvodát” szerveztek. Biztosak lehetünk benne, hogy jövőre a Volier-nél már számolnak az egyre növekvő érdeklődéssel! EREDMÉNYEK Csapat: I. hely: a Vadászfórum.net csapata (Szilágyi Sándor, Hrencsjár Norbert, Szentgyörgyi Zsolt) II.hely: Csepel csapata (Brezina Ferenc, Brezina Gábor, Kovács László) III.hely: Besnyő csapata (Fülöp József Attila, Fábián Ferenc, Várkonyi Zoltán) Egyéni győztes: Brezina Gábor (43 találat) -fa

662



Macsári István (1925–2013) Elhunyt Macsári István, a Füzesgyarmati Vadásztársaság alapító tagja. Pályafutását 1945. december 16-án vadászjelöltként kezdte, ekkor még a helyi gróf birtokán hajtottak. 4 évig tevékenykedett jelöltként mire vadásszá avatták. 2008-ig járt vadászni. A 63 vadászév alatt minden vadásznapot igazi „ünnepnapként" dokumentált, összesen 1340 vadászaton 8350 vadat ejtett el. Megírta az akkor 50 éves Füzesgyarmati vadásztársaság történetét is. Igazvadász volt, aki saját példájával elöl járva mutatott példát a fiataloknak a természet szeretetére, a vadállomány megóvására és a szenvedélyes, de etikus vadászatra. Szerény, csöndes, de mindig vidám, segítőkész vadásztárs volt. Pista bácsi! Te voltál a Vadásztársaság alapító tagjaiból az utolsó, aki eltávoztál tőlünk. Nyugodj békében!

Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Maradt a vezetés Veszprémben Augusztus végén, az érdekképviselet székházában tartották meg tisztújító küldöttgyűlésüket a Veszprém megyei vadászok. A résztvevők teljes bizalmukról biztosították a kamara korábbi elnökét, a két alelnököt, valamint a bizottsági elnököket is. A résztevők döntöttek az országos küldöttek személyéről. Választott tisztségviselők: Elnök: Pap Gyula Sportvadász alelnök: dr. Lukács Attila Hivatásos vadász alelnök: dr. Szekrényes Tamás Elnökségi tagok: Máhl Ferenc, Szombati József Felügyelő Bizottság, elnök: Takács József, tagok: Gulyás Ferenc, Grizbacher József Vadgazdálkodási Bizottság, elnök: Tóth Attila, tagok: Farkas Imre, Korn Ignác, Radó István, Süle Árpád Etikai Bizottság, elnök: Kelemen Ferenc, tagok: Edőcs Ottó, Fodor Zoltán, Fódi László, Guti László, dr. Katzer Zoltán, Rózsa Gergely, Tímár György Országos küldöttek, hivatásos vadászok: Baracskay Lajos, Bedő Gábor, Süle Árpád, dr. Szekrényes Tamás, Tóth Attila Országos küldöttek, sportvadászok: dr. Lukács Attila, Markó Jánosné, Marton György, Máhl Ferenc, Nardai Sándor, Pap Gyula, Szombati József, Grizbacher József

Mikor – Mi – Mennyiért?

MURÁNYI JUDIT [email protected]

A dámbika vadászati idénye Magyarországon október 1-jén kezdődik, és egészen január végéig tart. Az alábbi listában szereplő további három országban eltér az idény: Romániában szeptember 1-től december 15-ig tart, Szlovákiában augusztus 15-től február 15-ig, míg Ukrajnában szeptember 1-től január 31-ig. Ezúttal egy közepes súlyú dámbika elejtésének árát gyűjtöttük „csokorba”. Lapzártánkkor az euro banki középárfolyama 301,07 forint volt. € 2800 6100 5700 3971 4450 3679 4916 1500 3595 4222 4200 600 2650 3590 3590 2000 1500

€/10g +50 +75 +64 +50 +55 +301 +60 +30 +50/dkg +75/dkg +50 +20 +10 +43 +43 +30 +5

FOTÓ: SÁNDORFALVI L ÁSZLÓ

Vadásztató Kategória NYÍRERDŐ Zrt. 4,5 kg Gyulaj Zrt. 4,5 kg SEFAG Zrt. 4,5 kg DALERD Zrt. 4,5 kg Pilisi Parkerdő Zrt. 4,5 kg Tiszadobi Táncsics Vadásztársaság 4,5 kg Kerekegyházi és Nyíri vadászterület 4,5 kg Véméndi Nimród Vadásztársaság 3,5 kg Cserepes Vadásztársaság 4,5 kg Bockerek Vadásztársaság 4,5 kg Pannonvad Kft. (Mo.) 4,5 kg Pannonvad Kft. (Románia) 3,0 kg F&M Cinegetica (Románia) 4 kg Slovak Hunting (Szlovákia) 4 kg Lesy Slovenskej Republiky, š. p. (Szlovákia) 4 kg Hunting in Ukraine (Ukrajna) 4 kg Hunting&Angling (Ukrajna) 4 kg

663


664

LUTRA VADÁSZ-HORGÁSZ BOLT Sümeg, Kossuth u. 13/2.

Az olasz Ferlach


CONRAD CONRAD extra

CLASS extra

DEA SL „Dedicata alla Regina”

VOLO SL Deluxe

PROGRESS G PROGRESS LX A XVI. század elején a korszerű lőfegyverek iránti igények rohamos növekedésének köszönhetően, Európa-szerte kialakultak a korabeli csúcstechnológia fellegvárai – a régi idők Szilícium Völgyei. A thüringiai Suhl és az ausztriai Ferlach mellett a festői Garda-tóhoz közeli Val Trompiában – a közelben található vasércnek köszönhetően – már a XV. században jelentős lőfegyvergyártó kapacitások jöttek létre. A vadászok és sportlövők fülében számos jól csengő márkanevű cég – Beretta, Bernardelli, Antonio Zoli, Perazzi – gyártják kisebb-nagyobb szériákban az egész világon keresett portékának számító sörétes puskákat. Egyes cégek életkora évszázadokban mérhető, így viszonylag újoncnak számít az 1948-ban, a Stefano Fausti alapította fegyvergyártó manufaktúra. A kezdetben egyetlen alkalmazottal működő, mindig újat kereső vállalkozás napjainkra közel 50 alkalmazottat foglalkoztat és szinte az összes, a sörétes puskák szempontjából fontos piacon szilárdan megvetette a lábát. A stafétabotot több mint húsz évvel ezelőtt Fausti úr lányai, Elena, Giovanna és Barbara vették át, akiket a szakmában tiszteletteljesen „gun sisters”-nek emlegetnek. Kézi munkával készülő modelljeik formavilágában továbbviszik a hagyományos, a Val Trompiára jellemző olaszos motívumokat, ötvözve a modern technológia nyújtotta lehetőségekkel, a CNC megmunkálással. Széles választékukban megtalálható az egyszerű, olcsó, díszítetlen alapmodell ugyanúgy, mint az igényes vevők számára méretre készült, művészi színvonalon gravírozott sörétes puska – igény szerint vegyes- és duplagolyós csővel is.


A magyar partner

A Fausti márka magyarországi forgalmazója a Lutra Vadász-Horgászbolt, ahol a fegyvergyártó manufaktúra széles termékkínálata található az alapmodelltől az exkluzív, egyedi vésettel díszített luxuspuskákig. Állandó 50 darabos kínálat biztosítja az egyes modellek közötti összehasonlítást. A bolt Sümegen a vár lábánál, a történelmi városrészben található. A térségben kiemelkedő árukészlettel rendelkezik, vadászpuskák, optikák, ruházat, ajándéktárgyak, kések, vadászathoz szükséges egyéb kiegészítők széles választéka mellett a boltban fegyverjavító műhely is működik. Fegyvermester végzi a javításokat, beállításokat, a puskatus kézhez igazítását, vadászmotívumokkal való díszítését, és egyedi igények alapján a fémfelületek díszítővésését is vállalják exkluzív kivitelben. Optikai eszközök széles választékát forgalmazzák, cél- és keresőtávcsőből, spektívből a neves gyártók teljes modellkínálatát felsorakoztató állandó készlet megtekinthető, kipróbálható, megvásárolható az üzletben kedvező áron. A nyereményjátékról és az aktuális akciókról tájékozódhat az üzletben illetve a honlapon, vagy a +36-30/639-6690-es telefonszámon.

665

www.sumegivadaszbolt.hu

A Brookbank labrador Retriever Kennel A labradorok „csak elhozó kutyák”, mondják róluk sokan. Kétségtelen, hogy a fajta elsősorban olyan nagyterítékű vadászatokra lett kitenyészve, ahol az égből folyamatosan hulló vadat gyorsan, szinte parancs nélkül kell apportírozni, függetlenül attól, hogy az a szárazföldre vagy a vízre esik. Mint az angol vadászkutya fajtáknál általában, mára a labradornál is kialakult egy úgynevezett munka- és show-vonal. A vadászokat és a vadászat körül mozgó tenyésztőket természetesen a munkavonalak érdeklik. Ezek azok a kutyák, amelyektől komoly teljesítmény várható el a vadászatokon és a munkaversenyeken egyaránt. Hazánkban jó, ha kéthárom tenyészetben foglalkoznak a kimondottan munkavonalra kitenyésztett labradorokkal. Ezek közül az egyik a Fejér megyei Baracskán található Brookbank kennel.

A Brookbank magyarra fordítva patakpartot jelent, és a kennel a közelben meghúzódó festői patakpartról kapta a nevét. Az angol név nem véletlen, sőt nagyon is tudatos, hisz egy tipikusan angol fajtánál így sokkal egyszerűbb az élet. A tenyészet alapítója Böszörményi Zsolt. Édesapjától örökölte a kutyák szeretetét, aki őrző-védő és nyomozókutyákat képzett ki, amelyekkel versenyzett is. Az első labrador tizenöt éve került a családhoz. Ez a szuka egy alommal örvendeztette meg a gazdáit, és nem volt kimondottan show kutya, de munkavonalas sem, inkább a kettő között. Ez az eb volt az a bizonyos állatorvosi ló. Megvétele után kezdett a család komolyabban érdeklődni a fajta iránt. A kiképzés mellett a tenyésztés is egyre jobban érde-

666

Braveur Uby

kelte őket, és nem volt kivétel az akkor már nős és a párjával együtt kutyázó Böszörményi Zsolt sem. Miután belekóstoltak a kiképzésbe, az irány egyértelműen a munkavonal lett. Olyan labradorokat kezdtek tenyészteni, amelyek a vadászatokon és a munkaversenyeken is egyaránt megállják a helyüket. Az almok számát tekintve a Brookbank kennel jelenleg a C-betűnél tart, ami első ránézésre egyáltalán nem tűnik soknak, de a tenyészetben alapelv, hogy csak akkor kell újabb alom, ha maguknak is akarnak megtartani kiskutyát. A tenyésztésben első és legfontosabb cél a vadászati használhatóság. Fontos, hogy a kutyák motiváltak legyenek, aktívak a munkában, és a labradoroknál elmaradhatatlan jelölő képessé-


VADÁSZKUTYA

AGYAKI GÁBOR [email protected]

Mindenes vizsla vizsga Martonfán Az idei első mindenes vizsgára a Baranya megyei Martonfán került sor augusztus 24-én. A mindenes vizsga mellett lehetett nevezni őszi tenyészvizsgára és képességvizsgára is. Az előzetes nevezések alapján tizenkét kutyát neveztek a mindenesre, egyet az ŐTVre és négyet képességvizsgára. A rendező a magyar Német Vizsla Klub Egyesület, de a támogatók között ott volt a Baranya Megyei Vadászkamara, a Mecsekerdő Zrt., az Agrover Zrt., a Kelet- Mecsek Zrt., valamint a Karasica-Völgye Vadásztársaság is. A reggeli megnyitón, mely a Karasica-Völgye Vadásztársaság vadászházánál zajlott, tizenhat kutya sorakozott fel. Babiczki Attila klubelnök köszöntője után Eppel Péter vezetőbíró

Brookbank Briar

bemutatta a bírói köröket és a standhajtással, valamint az akadályból való elhozással megkezdődött a vizsga. A mindenes vizsga felettébb összetett feladatokból áll, és csupán azok a vizslák álnak helyt, amelyeket nem csak fizikailag, de mentálisan is felkészítenek a feladatokra. Nem könnyű egy nap alatt a vízen, a mezőn és az erdei munkákon egyenletesen jó teljesítményt nyújtani. A vezetőbíró véleménye szerint jól felkészített vizslák érkeztek Martonfára, amelyek között volt rövid és drótszőrű német vizsla, rövid és drótszőrű magyar vizsla, weimari vizsla, valamint kis és nagy münsterlandi is. Végül a mindenes vizsgára nevezett kutyák közül két német vizsla végzett első díjjal: Isegrimm

Starcreek Eager

gük minden esetben erős legyen. A munkavonalas labradorok általában jól és pontosan jelölnek, ami azt jelenti, hogy az akár százötven méterre leeső szárnyazott madarak becsapódását is pontosan megjegyzik. Ezek után az elhangzó „apport” parancsra pontosan arra a helyre szaladnak, ahol a madár földet ért, így viszonylag gyorsan, nagy tempóban hozzák meg a vadat. A munkavonalas labrador munkájának ez az egyik fontos része, és ebből semmilyen külső tényező nem zökkentheti ki. A munkavonalas kutyák képességeit igazán a vadászatokon lehet lemérni, történetesen úgy, hogy használható az eb vagy sem. A Brookbank labradorok Magyarországon évi negyven nagyterítékű vadászaton szednek vadat. Ezenkívül kapcsolatban állnak egy osztrák vadászatszervező irodával, akik rendszeresen szerveznek fogoly- és fácánvadászatokat Ausztriában; már most tizenhét van lekötve. Ezen túl a labradorok legmagasabb szintű versenyei, a Field Trial-ok is élesben, vadászatokon történnek. Pontosan lemérhető tehát, hogy mit tudnak a kutyák. A Brookbank kennelben jelenleg hat kutya van. Egy tenyész-szuka, két fiatal reménység, két kan, amelyek közül az egyik Belgiumból, a másik Ausztriából való, valamint egy tizenegy éves szuka, amely-


Balra: Isegrimm aus dem Königswald és vezetője, Tauber István Jobbra: Visnyei-Vadász Nils, vezetője Kapronczai Tamás aus dem Königswald az elérhető 372 maximum pontszámból 366 pontot ért el, míg Visnyei-Vadász Nils 364-et.

Edie of Dukefield nek egy kapkodó, lődühönc vadász vadászaton kilőtte a fél szemét. A fiatal kutyák valóban reményteljesek, hisz az Ausztriából származó ifjú kan magyar és nemzetközi munka Champion lett. Ez azt jelenti, hogy Ausztriában és hazánkban a Nemzetközi Field Trialokból már megnyert négyet. A kennelben él Európa jelenlegi egyik legeredményesebb szukája, a belga-skót vonalból származó Starcreek Ginger. Ez a kutya tizenegy nemzetközi versenyen indult, ebből négyet megnyert és kétszer végzett a második helyen. A közösen rendezett osztrák-magyar nemzetközi Field Trial Főversenyen szintén az első helyet szerezte meg. A tenyésztők vallják, hogy a labradorok munkájához, a vadászatok, versenyek hangulatához hozzátartozik egy életérzés. Ez megmutatkozik az öltözködésben, a viselkedésben és már a vadászatra való készülődésben is, nem beszélve a kutyák munkájáról. A feeling itt egészen más, a versenyeken, a vizsgákon és a vadászatokon az angol-skót hagyományok érvényesülnek még akkor is, ha történetesen az angolmán jelzővel illetik a vezetőket. Ez egy ilyen világ: kicsit talán furcsa, de tény, hogy a kutyák gyorsak, robbanékonyak és valóban különös életérzés egy jó labradorral vadászni.

667

A fotó illusztráció

FOTÓ: Jaroslav Pap


A keresztrejtvényben a vadászat etikai kódexéből vett idézet található. Megfejtését 2013. október 9-ig várjuk szerkesztőségünk címére vagy a [email protected] e-mail címre. (E-mailben elküldött megfejtések esetén, kérjük a levélben írja meg címét is!) A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Előző havi megfejtés: „Nem illik mások vadászatát megzavarni, az általuk lefoglalt területen áthaladni, ami ráadásul balesetveszélyes is.” Nyertesek:

Bócz Bence (Zalaegerszeg), Véber Istvánné (Kolontár), Kápolnás Zsoltné (Baja)

A megfejtéseket a 675. oldalon megtalálják!

Sudoku Töltse ki az ábrákat úgy, hogy minden sorban, oszlopban és a színnel jelölt mezőkben is a számok 1-8-ig, valamint 1-9-ig csak egyszer szerepeljenek!

Betűrejtvény A betűrejtvények megfejtése két összetett szó

BABABABALIBABABA

JG

G 15 ÉVES

Kakukktojás Melyik szó nem illik a többi közé?

BOR, TENGER, LÁNG, TÉGLA, CÉKLA, VÉR, RÉZ

Egy kis logika Milyen szám kerül a kérdőjel helyére az alábbi számsorban?

321, 339, 369, 423, 441, 459, ?

Szóépítő Az alábbi rejtvényben minden szó esetében az előző szó betűit felhasználva (nem feltétlenül sorrendben) és még egy betűt hozzáadva egy-egy új szót kapunk. Az új betűt és a helyét is megadtuk. Melyek lesznek ezek a szavak?

tár, . . n ., i . . . ., g . . . . ., . s . . . . ., . . . . a . . . 668

JÁTÉK


Gondolat A rejtvényhez ezúttal nem adunk meghatározásokat, helyettük az ábrába beírandó szavak betűit közöljük ábécé sorrendbe csoportosítva. Az ábra kitöltése után a színnel jelőlt fősorban Jósika Miklós (1794–1865) regényíró gondolatát kapja megfejtésül. A helyes megfejtők között 3 darab Magyar VADÁSZLAP PDF-archívum 2012-es CD-t sorsolunk ki. Megfejtését 2013. október 9-ig várjuk szerkesztőségünk címére vagy a [email protected] e-mail címre. VÍZSZINTES:

FÜGGŐLEGES:

1. A gondolat, 9. AABEIKNRR, 17. ÁRZ, 18. ÍVV, 19. ADLLOT, 21. AAEKRT, 22. OR, 23. AACLZ, 25. DDÉI, 26. AKL, 27. ADP, 28. MOS, 30. DEÉKR, 32. EKKKRU, 35. LU, 36. AAÉLLP, 38. AÁGH, 40. KÓR, 41. IKOTT, 43. EEKLN, 45. ÉIRT, 47. ÁDM, 49. AÁNN, 50. AHIR, 52. ÉGL, 54. BIRS, 56. EÉGLP, 58. GKOOZ, 59. ÁHL, 61. ÁBST, 63. KKOOÓR, 65. ÁL, 66. ENOSTZ, 68. ADŐRV, 70. NOS, 71. BLO, 73. HLO, 74. LŐTT, 76. BILOT, 77. RZ, 78. ÁNOOST, 80. AÉSTTÚ, 82. ÉMR, 83. DEÜ, 84. AÁÁGLNSST

1. AAÁÁILMORSTZ, 2. ÁLORZ, 3. ÍZ, 4. ADÉKÓV, 5. EEGHÍLZ, 6. AARV, 7. OZ, 8. ÁDL, 9. IKKKL, 10. AT, 11. AAKR, 12. ABK, 13. IR, 14. ANP, 15. AELNOT, 16. ÁDEEKLÓRRSUZ, 20. ADU, 24. CÉH, 26. ÁEGLR, 29. AAKLS, 31. ÁKR, 33. DKÓ, 34. EIKMN, 37. ENOPR, 39. BÉG, 42. ALNOT, 44. ÉHLNO, 46. IRT, 48. CÉÉLMŐR, 51. HLOOTT, 53. ÁLT, 55. ÁSV, 57. ÉOPRRT, 60. EÉLLS, 62. ABB, 64. DÉKOR, 66. ÁNNO, 67. ŐST, 69. BDMO, 72. ABO, 73. HNO, 75. LTÚ, 79. GS, 80. ÁS, 81. ŐT, 83. TÜ

Gyerekjáték Keresd meg a felsorolt szavakat nyolc irányban az ábrában, és húzd át betűiket! A megmaradt betűkből a vicc poénját olvashatod össze. – Miért van olyan rövid farka az elefántnak? – Hogy könnyebben meg tudjon fordulni...

Ő T É T Ű M K S Á I R Ó O Ó T

L D Z S Á N E R N B L U D Ú Z

É D Ö F É M A G E L Ú N A T S

M E O S Z L A T Á S A Z R E É

Í Y F É Ö T E S U T S A A Ó M

K G O D Ü R É P Z S K B K T E

Z E Ö Ő E T Ö S I T Z O I Í Ő

É N R L Ü R O V Á C Ó Ő Z S V

K L É E Ö I C L I H E G Ö Ó E

P S Í P S Z Ó S É K É B T D L

A O K É R Z Ő É Ö S Á Y L U G

B E S T I A T G Y N É M Ö T E

T É N T L D J N L A D R I P M

V E A L Á Á S Z É E A L K A T

E N E M C S A K I V E V Ő L N

ALÁÁS ALKAT BECIPELÉS BESTIA BETERELÉS BÉKÉS BÚZATŐ CSÖND EGYED ELGŐZÖLÖG EMÉSZT GULYÁS INGAT IRDAL IZZADÁS

KERESZTNÉV KÉZKÍMÉLŐ KIÖLTÖZIK KIVEVŐ KIVÖRÖSÖDŐ LAPTUDÓSÍTÓ LIHEG MEGÁTKOZÓ MEGLEVŐ MŰTÉT NEMCSAK NÉPRAJZI ODARAK OSZLATÁS OSZTANDÓ

ÓRIÁS ŐZSUTA POSTÁS RÖPKE SÍPSZÓ TÁMASZTÓ TÉPELŐDÉS TÖMÉNY TRAKTÁLÓ ÜTÉSÁLLÓ VÉSÉS VISSZAÚT ZÚDUL ZSÁNER

669

GYEREKEKNEK


Kirándulás Schmidt Egonnal Katáng

Apró szulák Mára nagy kirándulást terveztünk, a Hortobágyra látogatunk. A Hortobágyról mogyoróhéjban annyit illik tudni, hogy a nagy puszta egyedülálló Európában, és 1973-ban ott alakult meg az első nemzeti park. Most éppen negyven éves. A legnagyobb része szikes legelő, de vannak mocsarai is gazdag madárvilággal. Útközben két őz ugrik át előttünk az úton, a bak még agancsát viseli. Jancsi nevetve jegyzi meg, hogy nemrég egy természetfilmben /!/ az őzsutát őztehénként emlegették. A Hortobágyra érve alig szállunk ki az autókból és nyújtóztatjuk ki a hosszú út alatt elgémberedett tagjainkat, már halljuk a darvak krúgatását. Egy nagyobb csapat száll át az út felett, majd távolabb a legelőre ereszkednek. Ez a szép madár az 1910es években költött utoljára Magyarországon, a Fonyódhoz közeli Nagy-Berekben, azóta csak átvonulóként érinti hazánkat. De évről évre egyre többen jönnek, a Hortobágyon ősszel nem ritka a százezer daru sem. A kukoricatarlókat járják, ahol az elhullott szemeket szedik össze, a legelőkön néhol hegyes csőrükkel szinte felkapálják a gyepet, amint cserebogárpajorok után kutatnak. Óvatos madarak. Az úton rohanó autókkal nem törődnek, de ha Kerecsensólyom valaki megáll, mert az ablakból fényképezni szeretné őket, nyomban felrepülnek. – Nini, madárfelhő! – kiáltja Jóska és előremutat, ahol nagy csapat seregély repül. A több ezer madár egyszerre fordul, a csapat alakja folyton változik, hol gömböt formálnak, hol elnyúlnak. Mint egy amőba – mondja nevetve Laci biológus édesapja. Megyünk tovább a legelőn, és közben elmesélem egy ott átélt korábbi élményemet. Akkor is egy nagy csapat seregélyt figyeltem, amikor kerecsensólyom jelent meg a közelben. Ezt látva, a több ezer pettyes madár, ha lehet, még jobban összetömörült, mintha egy sötét felhőt láttam volna. Külföldi tudósok szerint így próbálnak védekezni a ragadozó madarak ellen, amelyik az ütközéstől félve nem mer közéjük

670

vágni. Ezek a tudósok azonban nem ismerték a magyar kerecsent. A csapat fölé került, majd közéjük vágott. Azok rémülten szétnyíltak előtte, a sólyom átsuhant közöttük, de akkor még nem sikerült zsákmányt ejtenie. Ám még ugyanazzal a lendülettel ismét föléjük került és újra támadott. A csapat megint szétnyílt előtte, de egyikük elkésett, a sólyom elkapta, és karmaiban tartva egyre lassuló repüléssel vitte magával, hogy valahol jó étvággyal elfogyassza. Mezei pacsirták kelnek fel a fűből, rövid „prrt” hangot hallatnak, majd távolabb újra leereszkednek. A fűben sáskák pattognak előttünk. A már hűvös éjszakákon kissé dermedten pihennek, de ahogy emelkedik a nap és melegszik a levegő, megélénkülnek, néha még ciripelnek is. A magasban újra darvak szállnak, az öreg madarak krúgatásába a fiatalok sippantó hangjai vegyülnek. Később egy kistermetű ragadozó madarat látunk, a gyerekek találgatják, mi lehet. Feri karvalyra, Pista vörös vércsére tippel. – Kis sólyom? – néz rám kérdően Ádám, és amikor bólintok, büszkén mosolyog. A korábban törpesólyomnak is nevezett madár minden ősszel megérkezik az északi tundrák felől, és egészen kora tavaszig marad. A leggyakrabban az Alföld és a Tiszántúl nagy legelői felett lehet megfigyelni. Kisebb madarakkal, pacsirtákkal, kenderikékkel táplálkozik. Később újabb téli vendégekkel, kékes rétihéjákkal találkozunk, látunk egy szép öreg hímet is. Alacsonyan repülve pockokra vadásznak, és ha valamelyikük kidugja a fejét a föld alól, nyomban lecsapnak rá. Felkeressük a nagy hortobágyi halastórendszert is. Az első madár, amelyet megpillantunk, egy hatalmas, fehér farkú, öreg rétisas. Az egyik leeresztett tó felett kering, egyre lejjebb ereszkedik, majd egy, az iszapon heverő elpusztult nagy hal mellé telepszik. Körülpillant, majd karmaival megragadja és nagy sárga csőrével megfontolt mozdulatokkal tépni kezdi. Dolmányos varjak és szarkák ugrálnak körülötte, falatokat szeretnének


KIVÁGHATÓ LEXIKON ¾

Nagy lilik

Hamvas éger (Alnus incana)

elcsípni a sas lakomájából. Az iszapos tó fenekén távolabb nagy csapat bíbic keresgél, köztük jóval kisebb madarak, havasi partfutók szaladgálnak. A gátakon még nyílik a katáng, mindenütt sok az Amerikából behurcolt betyárkóró, a fűben az apró szulák fehér virágai nyílnak. Kilátóhoz érünk, felmászunk a létrán és körülnézünk. A gát túlsó oldalán, a nádas mögött feltöltött tó, a vízen kacsák úsznak, a távolban néhány bütykös hattyú fehérlik. A tőkések jól érzik magukat, folyamatos a tojók hangos „háp-háp”-ja. Szürke gém repül felénk, de amikor észreveszi az embereket a toronyban, borízű kiáltással oldalt tér. A nádban levelibékák brekegnek, egyikük éppen a torony alatt ül egy nádszálon. Julcsi lemászik, szeretné lefényképezni, de a béka figyel, és odébb ugrál. A kislány csalódottan néz utána, de aztán legyint egyet és újra felkapaszkodik hozzánk. Még nézegetünk egy ideig, aztán elbúcsúzunk a tavaktól, hogy a Tiszacsege és Balmazújváros közti út mentén leállva figyeljük meg az éjszakázó helyekre húzó darvakat. Októberben már közel az este, de még fent van a nap, amikor az első csapat megérkezik. Átszállnak az út felett, aztán leereszkednek a legelőre és nagy örömünkre táncolni kezdenek, szárnyaikat emelgetve forognak maguk körül. Valamennyi távcső rájuk irányul, mindenki szeretné látni a híres darutáncot. Seregélycsapat repül a tavak felé, ahol majd a nádszálakon kapaszkodva töltik az éjszakát. Ha most ott lennénk, hallanánk, amint a sok száz madár a sötét beálltáig kórusban énekel. A darvak közben abbahagyják a táncot és tovább repülnek, de újabb csapatok érkeznek, a magasban pedig gágogó V betű száll a víz felé. A nagy lilikek minden ősszel megérkeznek a tundrák felől a Hortobágyra. Napközben a legelőket járják, az éjszakát a tavakon, a vízen úszva töltik. A darvak egy része a legnagyobb halastó, a Kondás felé igyekszik, ahol a hajnali kihúzásig pihennek a nemzeti park által számukra biztosított, nekik térdig érő vízben. Gyorsan múlnak a percek, a nap vörös korongja lassan a látóhatár alá csúszik. A darvak egyre nagyobb csapatokban folyamatosan jönnek, krúgatásuk betölti a levegőt. Már egészen sötét van, az első csillagok is megjelentek, de még mindig jönnek. Már csak elmosódó fekete árnyékaikat látjuk és hangjukat halljuk. Nehezen búcsúzunk, de szedelőzködni kezdünk, eltesszük a távcsöveket, hosszú az út hazáig. Amikor az autók felgyúló reflektorai megvilágítják a környéket, az egyik ezüstfáról erdei fülesbagoly néz ránk csodálkozva nagy, narancsvörös szemekkel. Ő volt az utolsó madár, ami ezen a szép kiránduláson elénk került.

Magassága átlagosan nézve 15-20 méter között mozog. Sűrű, szétterülő lombkorona, valamint világosszürke, alig-alig repedezett kéreg jellemzi. Széles, tojásdad levelei vannak, amelyek állása szórt. Tavasszal virágzik. Porzós barkái virágzáskor 5-8 cm hosszúak, valamint 3-4-es csoportokban helyezkednek el. A termős barkái ennél többen vannak, hiszen 2-8-as csoportokban helyezkednek el. Amikor elérkezik az érés ideje, tobozszerűen elfásodnak, ilyenkor körülbelül 1 centiméter hosszúak. A fa Európa-szerte elterjedt növény. Összefüggő erdőségei vannak a kontinens északi részén, például Skandináviában. Itthon csak szórványosan található meg, főleg természetvédelmi területeken. Jellemzően előfordul például a Duna mentén.

SCHMIDT EGON

[email protected]

671

Alexandra vadászház 7555 Csokonyavisonta, Alexandra-puszta Mobil: +36-30/328-9079 Tel.: +36-82/475-125 Fax: +36-82/475-125 E-mail: [email protected] [email protected]

Kollath

Hunting Consultant since 1989 AUSZTRÁLIA: Vizi bivaly vadászat: 10 400 AUS$

AFRIKAI SELEJTEZŐ VADÁSZATOK: Antilop selejtezés, Dél-Afrika: 2400 USD Kaffer selejtezés, Zambia: 8500 USD Fekete lóantilop selejtezés, Zambia: 8500 USD

ZAMBIA: Kaffer bika és fekete lóantilop csomag: 19 750 USD

ZIMBABWE: víziló és krokodil vadászat

Alexandra-puszta nevét gróf Széchenyi Imre feleségétől, gróf Sztáray-Szirmai Alexandrától kapta. A grófnő emlékére a 2009. november 17-én felavatott vadászházat is róla nevezték el, mely 8 db kétágyas szobával, és két lakosztállyal várja kedves vendégeit.

OROSZORSZÁG: Téli jávorbika csomag (motoros szánon): 6500 EUR-tól Maral kerti vadászat: 2500 EUR + trófeadíj Marco Polo csomag: 7500 EUR-tól Maral, ibex, szibériai őzbak csomag: 4500 EUR-tól

KANADA: Elérhetőségek: +36-30/630-6353, +36-30/204-7278, +36-82/712-016, +36-82/712-378 [email protected] www.somogyiturizmus.hu/sefag-turisztikai-iroda

Jávorbika csomagok: 3995 USD-tól Rozmár vadászat: 8500 USD

GRÖNLAND: Pézsmatulok+ karibu csomag 6080 EUR

SPANYOLORSZÁG: Spanyol ibex/sörényes juh csomag: 4000 EUR

Kollath, skype: kotorikerti, +36-30/921-1562 [email protected]

VOLIERHÁLÓ UV stabil PE 3 x 7szál csomózott 100 m x 30 m (3000m2) 150 m x 40 m (6000 m2) Hálószembőség 60 mm x 60 mm 0,46 euro/m2 + Áfa

Megrendelhető: +36-30/637-9838 [email protected]

672


BARKÁCS


Készítsünk hasznos eszközöket, berendezéseket házilag, olcsón, akár hulladéknak tűnő dolgokból is

Álcázás

A mozdulatlanság és a környezetbe való beolvadás az állatvilágban sokszor a túlélést jelenti, számtalan példát lehet erre felhozni az afrikai levélutánzó sáskától a világ szinte minden tengerében megtalálható sziklahalakig, vagy a nálunk is közönséges, megmerevedve avas nádcsomót utánzó törpegémig. De nem csak a zsákmányállatnak, a lesből támadó zsákmányolónak is hasznos a környezetbe olvadás, az alak kontúrjainak feloldása – lásd a leopárd foltjait, hiúz-mimikrit – az eredményes vadászat érdekében. Ugyanezt teheti a vadász is: vagy mozdulatlanul, takarásból les, vagy a környezetbe beleolvadó színű és mintájú ruházatban cserkel. Különösen fontos ez az íjásznál és a vadfotósnál, akiknek közel, akár 20-30 méterre is oda kell menni a vadhoz, hogy azt a nyílvessző elérje, vagy jó minőségű képet lehessen készíteni róla – lehetőleg észrevétlenül. Manapság a terepszínű (camouflage) cserkelő-öltözékeknek olyan széles szín- és mintaválasztéka kapható, hogy házilagos elkészítésével - a téli fehér hóleplet kivéve - nemigen éri meg bajlódni. Sokan etikátlannak, vadászhoz méltatlannak tartják ezen „katonai” gúnyának a viselését. Ez a kritika társasvadászat esetén jogos lehet, hiszen ott nem kell „álcáznia” magát a vadásznak, sőt – feltűnő színű mellény, vagy kalapszalag viselése nélkül akár még baleseti kockázatot is jelenthet, egyéni cserkelővadászatnál azonban nem kifogásolható. Más a helyzet a lesvadászatnál. Ha nincs a megfelelő helyen és távolságban épített magasles vagy leskosár, akkor ezt a vadász vagy fotós saját maga is könnyen elkészítheti rövid idő alatt. Ha állandó

helyet akar, legegyszerűbben 3 raklapból, 4 leverhető sarokrúdból és egy ülésdeszkából lehet leskosarat kialakítani, amely aztán hálóval vagy leveles gallyakkal körülrakva álcázható, persze úgy, hogy a puska, vagy az objektív számára megfelelő méretű nyílás maradjon mindhárom irányban. Raklap nélkül, rugalmas fiatal vesszőkből (fűz, mogyoró, gyalogakác) fonat is készíthető, amely pár erős karó leverésével rögzíthető, ekkor azonban külön ülőalkalmatosság is kell. Házilag elkészíthető, percek alatt összeállítható a hordozható lessátor is - bolti változata 40-80 ezer forint. A könnyű, vékony, erős pálcákból (üvegbotokból) és négy oszlopból összerakható vázra pihekönnyű, de átlátszatlan anyagból (legjobb a használt zöld ejtőernyő) varrt „zsákot” lehet húzni, amely egyik oldalán fel van hasítva, és összegombolható. Ide is kell külön ülőke, és a „lőnyílásoknak” is zárhatóknak kell lenniük. Profi madárfotósok könnyűfémből készült, alul zárt ketrecvázra húzzák rá a sátrat, ez olyan erős, hogy a benne ülővel együtt felcsörlőzhető akár a lombkoronáig is. A legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás: 3-4 méter hosszú és 1,5 méter magas gyári álcahálót 4 azonos magasságú, a talajba szúrt üvegszálas műanyagpálcára aggatva gyakorlatilag bárhol készíthető leshely. Az álcaháló elfér a hátizsákban, a négy pálcát 2 „postás” gumival a célzóbotra vagy fotóállványra fogatva alig jelent plusz terhet cserkelés közben. Persze lehet tökéletes az álcázás, ha a legfontosabbra nem figyelünk: a rossz széllel elhelyezett leshelyen a vadfotós többnyire feleslegesen tölti az idejét… -sel

Felhívás! Várjuk kedves olvasóink – a gyakorlatban már kipróbált – hasznos ötleteit olyan vadászfelszerelések előállításához, amit házilag is el lehet készíteni. Legfeljebb fél gépelt oldal terjedelemű írást várunk, fotókkal illusztrálva (.jpg vagy .tif formátumban).

673

674


DR. SZABÓ ESZTER

TELEFONOS SEGÍTSÉG:

[email protected]

BLASKÓ JÁNOS

ÍZVÁLASZTÓ

06-70/618-4426

Háziasszonyaink főzték ki E havi számunkban két pompás receptet hoztam Önöknek. Egy kedves Olvasónk, Demeter Attila saját, ínyenc receptjét osztja meg velünk, amely igen különleges és gourmand fogás: cigánymeggy pálinkával megbolondított vaddisznó aprópecsenye. A második recept is különlegesnek mondható. Nemrég az olaszországi Toszkán régióban nyaraltam a párommal, és volt szerencsém megkóstolni egy isteni finom vadnyúl sültet. A helyi étrend fontos összetevője ez a vad, a piacokon, a hentesnél a megnyúzott nyulak farkán rajta hagyják a szőrt, ezzel is bizonyítva, hogy az életében nem macska volt.

Vadnyúlsült paradicsommal és balzsamecettel

Vaddisznó brassói aprópecsenye cigánymeggy pálinkával

Hozzávalók 4 személyre: 1 vadnyúl, 1 vöröshagyma, 4 gerezd apróra vágott fokhagyma, 4 nagyobb paradicsom, kurkuma, rozmaring, só, bors, pirított köménymag, 6 evőkanál balzsamecet, liszt, olívaolaj Elkészítés: Gondos tisztítás után daraboljuk fel a nyulat. Forgassuk lisztbe és pirítsuk meg olívaolajon a darabokat, majd helyezzük őket tepsibe, és öntsük nyakon a következő paradicsomos-balzsamecetes szósszal: aprítsunk össze 1 fej vöröshagymát, és 3-4 gerezd zúzott fokhagymával együtt pároljuk üvegesre. Vágjunk fel 4 paradicsomot, és tegyük ezt is a serpenyőbe. Ízesítsük sóval, borssal, ízlés szerint kurkumával, rozmaringgal és pirított köménymaggal. A szószban keverjünk el 4 evőkanál balzsamecetet, és kis lángon addig főzzük, amíg elég sűrű nem lesz. A nyulat fedő nélkül süssük körülbelül 50 percig, majd félidőben fordítsuk meg, és locsoljuk meg a maradék ecettel. Bazsalikomos, esetleg petrezselymes burgonyával tálaljuk.

Hozzávalók: 1,2 kg vaddisznó tarja, 2 nagy fej hagyma, 10 gerezd fokhagyma, 2 db zöldpaprika, 1-2 db paradicsom, 1 db babérlevél (kisebb), 6 cl agárdi cigánymeggy pálinka, 8 szelet bacon, 10 dkg sertészsír, sok őrölt bors, sok morzsolt majoránna, kevés őrölt kömény, kevés fűszerpaprika, 1 kiskanálnyi darált csípős paprika, 2,5 kg burgonya Elkészítés: Egy nagyobb edényben a zsíron a szalonnát és az apróra vágott hagymát megdinsztelem, erre jön a csíkokra vágott vaddisznótarja, amit fehéredésig pirítok. Ezután mehet bele a zöldpaprika, a paradicsom, a fűszerek ízlés szerint és a fokhagyma. Percekig kevergetem, majd egy kevés vízzel felöntöm és lefedem. Ezt ismételgetem 8-10 alkalommal, amíg a hús vajpuha nem lesz, de még nem esik szét. Mindig csak kevés vizet öntök alá, hogy piruljon is, párolódjon is. 60-70 perc alatt elkészül. A végén hozzáadom a cigánymeggy pálinkát. A burgonyát megpucolom, kockára vágom, és egy nagy lábosban, sós vízben, forrástól számított 6-8 percig forralom, majd rögtön leszűröm. Egy tepsit feltöltök 3-4 deciliter olajjal, és ebben sütöm ki a burgonyát, majd sózom, és az elkészült brassói húshoz keverem.

Megfejtések: Betűrejtvény: Libasorban, jégkorong Kakukktojás: Tenger (A többi mögé a vörös szó írható) Egy kis logika: 513 (összeadjuk a számjegyeket és ha páratlan szám jön ki, akkor az eredmény kétszeresét, ha páros szám, akkor a háromszorosát adjuk a számoz)

Szóépítő: Ránt, iránt, gránit, istráng, ringatás Gyerekjáték: a telefonfülkében


675

OPTIKA


Céltávcső luxus kivitelben Ha az érdeklődő nyitott szemmel körülnéz a lézeres távmérők virtuális piacterén; az ajánlat szinte áttekinthetetlen. A kínálat az egyszerű, – cigarettásdoboznál alig nagyobb – olcsóbb készülékektől, a nagy fényerejű keresőtávcsövekbe épített ballisztikai korrekciót segítő funkciókkal felszerelt, borsos árú optikai csodákig terjed. Az alkalmazástól függően, természetesen mindegyik távmérőnek vannak előnyei, hátrányai, alkalmazhatósági határai és nem utolsó sorban pénzügyi korlátai. Olyan vadászati helyzetekben, amikor éppen csak a vad elbírálására van idő – a vadásznak a lövésre csak percei vannak – nincs lehetőség a távmérővel vagy a távmérővel ellátott keresőtávcsővel való méricskélésre. Ilyenkor utólag bosszankodva lehet megállapítani, hogy az áhított és régóta keresett kapitális bika hány méterről hagyta faképnél a vadászt. Erre a dilemmára a megoldás a Zeiss Victory Diarange M 2,5-10x50T* és Victory Diarange 3–12x56 T* lézeres távmérővel, ASV+ ballisztikai korrekcióval ellátott céltávcső családja. A szokatlan külsejű céltávcső optikai tulajdonságai mindenben megegyeznek a jól

676

bevált és közkedvelt Zeiss Victory sorozat többi tagjával, azaz kiváló, kontrasztos és éles képet ad gyenge fénynél is. A Zeiss távmérős kereső távcsövekkel ellentétben a távmérőegység külön a céltávcső baloldalán van elhelyezve egy külön optikával. A szemre ártalmatlan 904 nm-es hullámhosszon működő távmérő mérési pontja egy bonyolult mechanika segítségével együtt állítódik a második képsíkban elhelyezett 100 m-en 0,5 cm-es célfedésű irányzójellel. A fotóelem közel 100 óra üzemidőt biztosít, mind a közel 5000 távméréshez, mind pedig a világító irányzójelhez. Az irányzójel fényének intenzitását a baloldalon – az okulár előtt – lévő két gomb megnyomásával lehet igen finoman szabályozni. A távolságméréshez a lézeres egység alján, a baloldalon elhelyezett méretes gombot kell az előagyat tartó balkéz hüvelykujjával megnyomni. (Vagy a céltávcsőhöz csatlakoztatott és külön megvásárolható hosszabbítóval ellátott kapcsolóval, amely a puskán ízlés szerint bárhol felszerelhető!) A kereső alján, a gomb megnyomása után fél másodperccel megjelenik a cél távolsága. Ezután már nincs egyéb teendője a precíz és kiválóan lövő vadásznak, mint az ASV+ ballisztikai korrekciójának beállítása a mért lőtávolságra. A távmérő mérési tartománya 10-től 999 méterig terjed, az ASV+-hoz szállított különböző kaliberekhez való gyűrűk azonban csak 400 méteres lőtávolságig vannak kalibrálva. (Mesterlövészeknek a Zeiss-gyár kívánságra nagyobb távolságra kalibrált gyűrűket is szállít!) A fentiekben ismertetett és első olvasásra riasztóan komplikáltnak tűnő elmélet gyakorlatba való átültetése azonban jóval egyszerűbb. A Carl Zeiss Sports Optics által rendelkezésünkre bocsájtott Zeiss Victory Diarange M 2,5-10x50T* céltávcsövet – köszönhetően a Zeiss belsősínnek – (kontaktragasztóval nem kellett maszatolni) gyerekjáték volt felszerelni a Blaser R 8 Professional Success nyeregszerelékére. Ezután következett a lőtéri belövés, majd a .30-06 Blaser CDP patron gyári ballisztikai adataihoz illeszkedő korrekciós gyűrű kiválasztása és felszerelése. Titkos tipp: itt a 300 m-es lövedékesést érdemes figyelembe venni! Ezek után mi sem természetesebb, mint a céltávcső kipróbálása vadászaton, ahol a kezelhetőség vadászlázas állapotban is pofonegyszerű volt. A Zeiss Victory Diarange M 2,5-10x50T* ára közel másfélszerese egy vele megegyező optikai tulajdonságú céltávcsőnek, de a Blaser-nyeregszereléknek és a Zeiss belsősínnek köszönhetően, könnyen „átnyergelhet“ egy másik puskára is. Így már a „fajlagos költségek“ jelentősen kedvezőbbek lehetnek. Bálint Elemér

Blaser Active Outfits

Recommend Documents