88
Bizzól Istenben! . (Ószi.) Zsoll. 43. 6. Miért csüggeds z el lelkem és nyugtalankodol bennem ? Bizzál Jstenben, mert még lui.lát adok neki az ó orcajának szabadítlÍ.sáért.
:oBorongó égbolt, síró förgeteg. Tépett felhők foszlány'a (önnt • az égen .... Oh lessz-e még tavasz ? ..
ez a rét volt olyan ékes?4: Hol tilost fonnyadt avar között járunk és tarolt mezőkre lomha, nehéz köd ereszkedik s zizegő kórókat tépász az őszi szél: itt volt csak egy páf hónappal ezelőtt oly szines a határ mosolygó virágok seregétól, oly hangos a mező, az erdő, madarak énekétől ? Néma berkekben hulló levelek suttogása hallszik csupán és egy -egy bús varjú károgása, amint tovaszáll az őszi ködben. A madarak elmentek. S mintha velük elszállt volna a szive~ben táplált szép remény, a lelkekben élő forró vágy. A tavaszi álmodozások tündérkertjét lehervasztolta az őszi dér; a rideg józanság fagyos ökle végig suhintott az ábrándok rózsaszínű virágain s ami maradt már, csak rom es hamú, ami jövet, az már csak a lemondás! ___ Miért csüggedsz el lelkem és nyugtalanlw· dol bennem? Önkénytelen ül ajkunkra tolúl a panasz. De a zsoltáríró lelkével járva a puszta mezőkön, a szemlélet szomorú tájai ról felemelkedünk a gondolat napfényes birodalmába. Szemünk pusztulást lát, a lelkünk SfljOg, de gondolatunk életet
keres EI halálban is. A hit fényétől kőrü1rag yogva a romok megelevenednek s bizalmunk föltalá lja itt is az életnel< lell<ét: AZ Istent. Itt is, mint mindenütt, az örökélet szavával szól hozzánk AZ lsten .' Nézzétek! ... lit hervadó határ, de amott már új vetés alá szántják a rögöt. A le velek fáradtan hullanak a fál< alá, de helyükben ime, már új rúgy szendereg - álmodva új tavaszról. Az , elválás SZ0010ru búcsújában benne rezeg a »visszavarlak« örömizenete. Bizzál Istenbell .I • .. Hitem ezt kiáltja. S ha a jelen t:lpasztalatai nem győznének meg, a jövendő reménysége bizton oda vezetnének ! A halál életet takar : ez a jelen tapasztalata. Az életet halállal kell megváltani : ez a jövendő biztatása. Oh jöjjetek hivő lelkek , s ha tel{jntetünk az enyészet munkáján. millió halál felett borong - hadd zendüljön meg lelkünkben az életnek e felséges zsolt ára: »bizzál Istenben«. Bizzál Istenben a je/eu tapasztala/ain kereszliil s a jövendő
.
ígére/ei áLtal. L A jelen tapasztalatai pusztulást, enyészetet mutatnak. Enyé. szel et mutat a lombjavesztett erdő, a száraz avar, a learatott, letarolt si k mcző. Valamiko r élő volt minc1annyia: a levél érzékenyen fordúlt a napsúgár felé s szívta szomjas erein Ifereszti.i l a tápláló nedvet, a száraz l<óró színpompás. illatos, mézzel telt virág volt, mely ezreit csa logatta, édesgeti e magáh oz a munkás méheknek, a fakó ugar is szomoruan hirdeti az egykor életadó kalásztengert. Oh, de vannak m~ más mezők, ahol az enyészetnek sokkal fájóbb a látása. Képzeletünk oda veze r, ahhoz II nagy mezőhöz, hol a halál angya lának van ma szörnytí számadása : véres aratása. Itt II lekaszált rendek sokasága embertestek tömegéből áll, itt ncm sziklabércek dacolnuk a fergeteggel, hancm hullák hekatombáin keresztül siv]t a rombolás őrült szélvésze. Itt nem az ősznek, hanem a Tavasznak és a Nyárnak van véres hervadása. Apnk, fiúk, gyümö!csöző ifjak serege, vérein'k, embertestvé. reink, kik mind életerös, terveket látó, célo kat valósító, feladatokat vál1aló, családot boldogító, társa da lmat sz~rvezől reménydús
90 vetései voltak az élet termóföldjének, ma oly szörnyű sokan letörött virágai, bús lakói a temetökertnek! Kétségbeejtő tapasztalása ez a jelennek! Van-e vigasztalás e gyötrő látomásban ? Szivem ezt 5l.lgja, hitem ezt kiáltja: bizzál Istenben ! Hiszen e sok halál mind életet takar. Győzhetetlen, meg nem semmisíthető örök értékeket. E sifokból a halál mennydörgését tulszárnyaló erővel zendül a hazaszeretet, hűség és kötelességteljesítés hallelujája. Emlékezzünl
91 tet reláldozva kötelességet kárpótlás nélkül vállalni, a halálban is életet látni, mert bizom az Istenben. ll .
.
A halálban él etet látol{, Ez a jelen tapasztalata . Biztatás. De hogy a jövőben rem énnyé váljon e tapasztalat, ludnolll kell azt is, hogy minden élet csak halálon át valósulhat. Hiszen az élet kulcsa a halál. A halál pedig szabadulás. Mert csa k halál által van élet s ezért nincs igazán enyészet, mert mind en halál új élet, nek szülóje. Mi az élet ? Ujból és újbó l való föltámadás, .folytonos áfváltozás: tökéletesedés. És mi a halál ? »Új életnek útja, holott tartóst nyerünk törékenyé rt s bibort öltü nk a szennyes rongy helyett.« Minden élet tagadása a halálnak, minden halál igazolása az életnek. Lássátok! A száraz levélnek le kell hullani, mert alatta már új rúgy bontakozik. A magnak el kell rothadni, hogy terméssé zsendüljön, az erőnek el kell használódnia, hogy új erőnek for· rása legyen, a napn ak fogynia kell, hogy megújuljon. Millió test villik porrá, millió életet emészt meg a halál, hogy !Jelőll. millió új sarjadjon. Egyszóval, a jelennek multtá kell lennie, hogy jő. vendő lehessen. Vagy kulturánk minden jelensége, nem a multak kulturáján épül, vajjon a tudomány igazságait nem a multak té· vedései igazolják, vajjon a jelen történelme nem a múlt történe)· mének megöldökl ése által érvényesül? Varosok válnak rommá, hogy rajtuk új városok emeJkedje· nek, népek emésztik meg egymást, hogy üj nemzedéket szűljenek, vallások, hitek, dogmák válnak talmivá, hogy új értéket, üj meg· állapodásol(at reveláljanak . .. az embernel{ kétségbe kéne esni, ha nem volna halál, melyen át új élet hajnalat látjuk derengeni. Sötét jelenünk igy vál toztatja édes reménnyé a jövendő t. S mindezek egy gondolatra irányítana k, egy parancsra hívnak föl, egy Szózatot hangsúlyoznak : bizzál Istenben! I<örötted halál, enyészet, pusztulás, temető ? Bizzál Istenben, mer·! új életnek for· rása az ! De bizalmad csa k ügy lehet igaz, ha magad is teljes crödb ő l , teljes szivvel és akarattal azon munkál sz, hogy ez úgy legyen: ha magad leszel az, l
•
92
Az 6 haláluk a te életed. Ez élete~ azonban méltóvá kell tenni az ő haláJul
•
ne
aggooa lmaskoojatok ! •
I I. Ko r. 13. II. Ltgyetek jó e gészs~g. ben, épüljetek, vigaszlaltassatok meg.
Öreg embe r görnyedt testtartássa l lett és elmélyedve rójja szögletes betüit.
egy lapos sz ilda melLevelet ír az ő kedves
(í[
gyermekein ek - fl korintusi gyülel
zet ben, vagy reájuk nehezedett az élet súlya a gyakori bántalmazások miat t, elég az, hogy elkedvetlen í tű híre k j őne k l.(o rinl1l5 fel ő l s az apostol azon sárosan, éhesen és összetörve, amint talán egy nehéz térítői üljáról megérke zik, le tele pszi k az első k ő mellé kunyhój a mellett és megí rja levelé t: ne aggoda lmask odjato k ! A hosszú levélnek rövid kivonata ez. ~Negyven
botütést szem'edtem a z!';idóktól, - írja ten ge ren, szárazon és pusztában gyakorta forgott veszedelemben életem. Fáradtságban és nyo morüságban, éhségben és szomj úságban, hidegségbe n és mezítelenségben szenvecltem. Ki csoda háborgaltatik, ha én nem háborga ttato m, kicsoda bot ránkozik meg, ha én nem kesereg nék . .. ha dicsekednem kell az én nyomorult, megvetett áll apotommal dicsekszem ... ,II Eletének minden keserú emléke feltámad lelkében , T enye rébe hajt ja fejét és nehéz kön nycseppe t ejt a levé lre. E könnyek vigyék el üzenetét, érettük va ló aggódását, azok mondják el, amit a bel ük ki ne m rejezhetnek : hogy ráj a szive, mint az éd esapának, ki rossz hirt hall gyermekei felől. •
Ugy tetszi k nekem, mintha mi is e pillanatban Pál apostolna k egy távoli kis gyülekezete volnán k és lélekzet visszafojtva
várnók szorongattatásaink között az ő üzenetét. Ugyan mit il'· hat ? Ugyan mit mondhatna olyat, ami eloszlatná kétségeinket ? Halljátok; ne aggodalmaskodj9.tok! Ne aggodalmaskodjatok. r<önnyÍÍ ezt így kimondani , de jaj, nehéz s ]<ü]önösen nehéz a mai na pokban követni - írva látom a valaszt bánatos arcotokon. Ma gyásznapokat élünk. Nehéz köd feküdte meg a lelkeket, mely a reményked és ár tatlan örömében se m enged részesiteni. Fülünkbe zeng a néma éjszakákon az anyák, hitvesek és gyermekek kedveseiket a sírból visszakövetelö jajveszékelése. Szö rnyű Illiértek meredeznek szem Unk előtt és keserüen fordul ki az ízes falat a szánkból. És mindezek fölött elemi erővel uralkodik a mindennapok ki csinyes kenyér gondja. Mit eszlin l{ holnap, ha a mára való elfogy, mivel ruházzam gyersur· mekeimet, ha a rajta levő egyetlen ruha lefoszlik ge tő kérdések, melyek ma befurakodtak a máskor jobb napokat élt családok közé is. Ez aggódik gyermekéért, az apjáért, ez hónap ok óta szo rongva lesi, varja a levelet, mely fogságban nyomorgó, vagy a véres lövő árok mélyén szenvedő .hilveséről hoz hirt, izenetet, az nem vá r semmit, de fénytelen üres tekintete elárulja, hogy az élet számára céltalan, mert aldben reménye virágzott, ottan hervad hősöknek mészszelleöntött közös sirjában . •
Bevallom, ilyen körLilmények között erő telen és hatás talan az apostol intése: ne aggodalmaskodjatok. rvlintha csak zúgó sebes áradat ot akarnánk feltartóztatni tenyerünkkeL D.e ne feledjük azt sem, hogy az ősz apostol nem könnyelmUen és üres vigasztalásként tette kijelentését. Hányato tt életének testi szenvedéseivel, lelki gyötrődéseivel, rneghason lásaival a jézusi eszmékért vállalt martiromságával, sok rendbéli éhséggel és fára-ealommal váltott arra jogot, hogy így szólhasson : ne aggodalmaskodjatok! És azok, akikhez intézte szavait, talán hamar kétségbeestek, talán egy könnyű viharfelhő lemondásba kergette hitüket? Korántsem. Ellene mond ennek "a z a hősiesen viselt szenvedés, melyet a kereszténység szent ügyéért vállaltak. Ellene mondanak a szurokkal itatott füstölgő máglyák, földalatti katakombák rothadásos levegőjli cellái, cirkuszok véres porondja, hol ezer
95 számra hullottak el és hullatták vérüket szemrebbenés, panasz nélkül. Ezek ha aggodalmaslwdtak, ok nélkül nem tették. Az élet anyagi megpróbáltatásai t, éhséget, szomjuságot, égető sebeket, egyéni bánatot h ős i es er őve l , panasz nélkül viselték, mert minden e rejüke t, Jdfartásukat, bátorságuka t, szeretetüket egy cél köré eso portosították: a Jézus eszméinek megvalósítása köré s ami aggodal!nat oko zott nekil<, az egyedü l az volt, ami ez eszme valósulásán ak gátat ve thetett, ami lelkükben él ő vá radalmaikat és reménységeiket gyökerében veszélyezte tte . Eze k voltak a hide g közöny. a tévtanol( és a j<e resztény gyülekezete k kebelében feltámadó visszavonások, mel yeknek nyom a Illár az e l ső gyü lek ez e~ tek éle tében kimutatható. E súlyos idő l(ben az apostol lell{ével szólok a zért hoz. zátok: ne aggodalmaslwdjatok. Tud om , hogy meg va n nlin· den kinek A. maga mind enn api gondja és aggoda lma . Tudom, hogy sokaknak sokkal nehezebb ke resztet kell hordoznia, mint mÁs szeren csésebb felebu rÁ!jának. Tudom és meggyőződéssel is állítom, hogy a hÁború égbekiáltó igazságta la nsága, hogy most is, sőt most még ink ább lehetséges, hogy az egyi k va· gy on ban, jólétben, örömben dúskáljon és ezzel hivalkodhas sék, noha sem érdeme, sem tehetsége, sem becsüle te nin cs több, míg a más ik része .nyo morban és szenvedésben verg6djék nap-nap után és nem az értél(telene bb része a társadalomnak. Tudom, ha minden jogos pa naszt, elkeseredést, sóhajt és könnyet egy másra lehelne tenni, talán a csillagokig érne, ha egy er ővé le hetne formálni, tal án a földet is ki mO.ldí taná sarlmiból, de ne feledjük, hogy mindezeket nekünk is, mint amaz első kersztények egy na gy, egy szent és magasztos cél érdekében viseln ünk !<eJl megadással, megfeszített igyekezettel, vissza fojtva nlinden panasz kilörését : a mi ha zánk fönnmar adásának, nemzeti függetlenségünknek és szabadsÁgunknak eszméjeért. Ami nem a célt szolgálja, az a célhoz vezető eszközöket gyengiti. Ez eszmének nem szabad ke · vésbé értékesnek és e hon ~ határain beliil kevésbé egyetemes· nek lenni, mint akár a kereszténység eszm éjé nek. A kereszténység pedig di adalmaskodott az első keresztények béketilrésén, sz il árd a karaterején és a szenvedések fe letti győzelmes felül-
kerekedésükön. Mutassuk meg, hogy mi sel"n vagyUnk roszSZbbbal{ magyaroknak, mint ők voltak keresztényeknek . Még egy kevés béketűrés, még egy erős elhatározás az összetartásra, az egyakamtra. még egy kis feli smerése annak. hogy a mi áldozataink és könnyeink egy szebb jövend ő nek a bére, hlég egy utolsó, győzelmes lendűlet fl szenvedé~ek elvise· lésére és i'vlagyarország nagyobb, hatalmasabb és di csőbb lesz, mint valnha ... csak ne aggodalmaskodjatok. - Am en .
•
•
• •
•
97 •
.
5zerezzeteR új szivet
~s
(eiket.
(AdvenIL) Ezék. 18., 31. Vessétek le magatoktól minden vétkeiteket, mellyel vétkeztek és szerezzetek magaloknllk új szivet és lelket.
Vannak olyan napok életünkben, amidőn vágyakozással vary tele a lelkünk, sejtett örömök, álmodott boldogság után áhítozunk. Erezzük, hogy oly kevés kéne életünk megszépítésére, de talán ép ezt a keveset néllcü!üzzük egész élet~inkben . Ezt a lelki állapotot irja le a »Rab gólya« gyönyörú allegoriája. I{inos sóvárgással szemléli a szarnyaszegett gólya a magas, kéklő égen repülő tÁ.rsait, melyek napsúgaras, déli tájra szállanak a deres, hideg ősz elől, ő is szállana, meg is próbálja, de hiába! szárnya le van metszve tőbő l és visszahúll a földre minden kísérlet után . A rab gólyáéhoz hasonló sokszor a mi sorsunk is. Hiába tudjuk merre kéne szállani, hiába érezzük, hogy nekünk is vannak szellem szárnyaink, melyek vidámabb, derüsebb, boldogabb vi· dékre tudnák ragadni képzeletünket, mert a jelennek sok baja, a mindennapi élet kicsinyes gondjai a földre, a porba rántanak, belénk kapaszkodnak és nem engednek tova szállani. ... Szeretnénk olykor menekülni még magunk elől is, de az már általános emberi gyöngeség, hogy mégis embertársainkra, a világra és a külső körülmények változásai ra panaszkodunk. Fegyelmezett és magán uralkodni tudó lélek, akit cselekvéseiben nem az indulatai és sze· szélyei vezetnek, aki beismeri, hogy »én bennem a hiba, én va· gyok az oka bánatomnak, bajaim nak, haragomnak és elégedetlen· ségemnek
."
il8
•
zünk életünk megszépítéséhez, nem egyéb, mint az önismeret ,l hibáink, tévedéseink, gyarlóságunk tudata és őszinte bevallása. Hogy az önismeret hiánya örök fogyatkozása volt mind ég az em· bernek, példa reá Ezekiel prMéta, aki jóval Krisztus előtt már így hívja megtérésre Izrael népét: »vessétek el magatoktól minden vétkeiteket j-s szerezzetek magatoknak új szivet és lelket«. . Ezékielt, mint általában Izrael minden nagy prófétáját, nemcsak az elkeseredés és a harag vezérli, mikor ilyen szava!{kaI hív az önbeismerésre, hanem inkább az a szeretet, mellyel kortársait romlottságuk láttán is javítani akarta, az az aggodalom, amellyel hazája jövendő sorsán csüngödt, az erkölcsi sülyeclés romlásától féltve azt. Ha én is ezért Ezekielnek ostorozó szavait választom ez adventi időszakban, teszem ezt attól a szeretettől indíttatva, mellyel az édesapa is gyakran veszi a vesszőt a kezébe, hogy a gyermekét megfenyítse. S bár fájdalommal esik apai szivének, de tudja, hogy az idején alkalmazott verés, később hozza meg áldásos gyümölcsét. E reményben szólok én is ezen szavakkal hozzátok: »vessétek el magatoktól minden vétkeiteket«. l.
Ki volna az közülünk, aki nagyobb, vagy kisebb dologban ne vétkezett volna és ne vétkeznék? A kis gyermek, ld durcása n felel a s.zeliden figyelmeztető szóra és a szülei parancscsal szemben gyakran engedetlen, az ifjú, ki az élet drága adományait meggondolatlanul tékozolja, . a meglett férfi, aki a szorgalmas igyel
•
hlinden bUnnek, vét eknek és gya rlóságnak a sül yát növeli a bűn. beismerés hiánya, mely dacosságra szoktat és megkeményít i a szivet. Emlél<ezzetek : milw r egy biínös asszonyt - kit megkövezésre itélt fl tömeg - hoztak Jézus elé, hogy hallják az ő véleményét is felőle, Jézus azt felelte : aki nem érzi magát b Unösnek, az dobja ez asszonyra az első követ. E történe\ azüt is figyelmet érdemel, merI összes gyöngéi nk közül ez a leggynkoribb. BúnbakoI keresni, kire minden ross7.at, minden rütat, minden legyalázó j elző t aggatni oly megszokott dolog ez nálunk, hogy meg sem ütődO nk rajta, igazság érzetünk nem is akar a dolgok mögé te· kinteni, de ső t mag unk is hitelt adunk a rágalmazó szónak, magun k is szivesen vagyunk t e rjesztői a rossz hírnek, mert örömünk, gyönyö rüségünk telik a mások ' erkölcsi romlásába n. Hát keresztény i öröm ez atyámfiai!? Hát nem gondoljátok meg azt, hogy ami felebarátaitokat l.inti, becsületét szennye~i be, az titeket és mindannyiunkat mint egy közösség kül ön tagja it is érinti, egyéni • tisztességteken egyenkint is sö tét árnyékot hagy ? Es nem gondoljátok meg, hogy bennetek is azok a gyar!óságok huzód nak meg, melyeket testvéreitek fejére olvastok és csak annak lehet joga itélkezni mások gyöngéje fölött, ki magát ártatlannak érzi ezekben ? De kiben volna oly mérhetetlen gőg, hogy ezt elmondhatná magáról ? S ha igazságos, tiszta és bűnte l en élete feljogosítana vala· kit arra, hogy feliil állónalt higyje magát az emberi gyarlóságo kon, ak kor nincs ahhoz joga, hogy felebará tai lekicsinylése, rágalmazása, gyanusítása és gunyolása által igazolja a maga kivá lóságát, hanem a szerete.ttel vezérelt jószÁndék, legyen az, mely a hibák és fogyatkozásol< javítását célozza. Jézus azt mondja : »a rról is mernek meg, hogy az én k öve tőim vagytok, ha egy mást szerelni fogjátok ~ . At
• •
A sziv teljességéből szól a száj. Az emberi jóságnak pedig a sziv iÓ~ága az egyedüli ért ék mérőj e. 1-Ia szived ti szta és jó, gon·
•
•
100 •
•
dolk odásod is egyenes és ősz int e. "A jó ember az ő jó szivének kin c sei ből hozza elő a jÓkflt.« rvlikor tehát a próféta azt mon dja »sze rezzet ek magatoknak új szivet « -:- érti alatta az ember egész életének gyökeres átváltozását. Az apostol könyvében ezt igy talál juk : vált~/assátok 11leg elmé/ekel,. - , vagy amir1t .egy más alka, . lo mmai mondJa Pál apostol : »Ie kell vetl(eznet~k ama régi élet, szerint való 6 embert és fel keh 6ltöznc5tök amaz üj embert, mely Isten sze rint teremtetett az igazság ra és a valóságos szent életre«. (Ef. 4. 22.) Az ótestamenÜimnak és az apostoli könyveknek legértékesebb írÁsai 11l ind ezzel a gondolattal foglalkoznak, ine lye k a bű hős, tisztátalan életnek átváltozását .:...... az lljjá szOletést sUrgeiik, mert ebben van egyedilii állandósága a boldogságna k. Az evangelisták följegyzései között olvasslIk, hogy egy gazdag ember, mikor egy drága kin cs felöl hallott, amilyennel még nem bi rt soha sem, eladta marháit, d rágaságát - minde né t és elment, nem ki-' mélve tllat és fáradtságot, hogy azt a ritka, drága kin cset föItalálja és megszerezze. Ezt a drága kin cset mindnyájan megszerezhetjük, ami nem más, mint a mi szívünk s úgy. e, nem is I{ ell oly messzi men nünk, hogy föltalálhassuk ? Pedig sokszo r nagyon hosszú, fárasztó és gyötrelmes útjain kell, hogy keresztül vergődjünk az éJettapasztalatoknak, hogy reá találhassunk, mert rosszindulat, gyO lölség, önzés, rosszaság vastag kérge borítja. De meg kell, hogy keressük, fól kel r, hogy találjuk, ha minden értékeinket és javainkat s mindazt, mih ez oly fé1tően ragaszkodunk, fel is kell, hogy áldozzuk, mert mindaddig örömtelen, sivár és ize tlen marad életün k, mindaddig reménytelenül sóvárgunk a napsugár után, De ha egyszer reá találtunk igazi szivilnkre, megtaláljuk az igazi életcélt az áldozatos életben s lehull rólunk a varázslat, mely sö· tét fátyolával árnyékolta be látásunkat, szárn yunk kiújül a repülésre és e panaszokkal, sóhajjal sürűlevegöjü, vérrózsás föld felett fénylő, tiszta magasban járunk szüntelen, hova fől nem hat a főldi szenny és méreg, mert a szivünk arany rostája minden t tisztára sz(ír s mielőtt hozzánk érne, mindent magához idom ít. Ezért tud a jó sziv csak jót akarni, a jó ember csak jót tenni. Sze rezzetek hát üj szivet... jó szivet, hogy lehessetek üj emberek, jó emberek I Ámen.
•
101
,
BéRe55ég a 5ziuben.
•
(Karácsonra .) Luk. 2, 14. Dicsöség a magasságos mennyben Islennek, e föld ön békesség és az emberekhez jóakarat.
Judea tartományában, Betlehem llleliett, a narancs és babérligetek között a sely mes pázsiton pászturok őrzik nyájukat - Kará csony éjszakáján. A pálmafák sejte!mes árnyéka különös alako-
kat rajzol a mellettük sorakozó dombokra, amint a hold sápadt • arcával reájuk világit. Ejjeli madarak csendesen húznak el a pásztorok felett, kik a harmatos füvön heverészve, halk beszélgetés mellett élesztgeti k illatos lombokkal a pásztortüzet. Békés, áhítatos csend borul a nagy természetre : a legelésző nyáj kolompja elvétve ad egy-egy hangot. A pász torok is már elfeküdni készülnek, mid ő n az egyik valami csodás égi jelre lessz figyelmes. A többiek is felnyítják álmos szemüket s eleinte megrettennek, mert nem tudják, mit jelent a nagy fényesség, mely nőttön-nő. Egys~erre nagy hirtelenséggel angyalok se rege jelenik meg ottan, zengzetes hangon mennyei szózatot hallatva: »hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lessz, mert megszületett a Megváltó, a Dávid városában - Di c sőség a magasságos mennyben az Istennek , e földön békesség és az emberekhez jóal<arat!« Legendás, költői színekkel van átszőve az első Karácsony éjszakájának történele. A valóság pedig az, hogy egy szegény zsidó asszony, kinek neve r"Tá ri a, egy vendégfogadó istállójában jó embe rektől !wpott rongy okba burkolja most született kisdedét, kinek gyönge testét az istálló csendes kérődzőinek párája melengeti. )ászolbölcső vol t első útj a a világ mcgváltójának, véres Golgota
•
102
üt ja volt az utolsó, az a kev és pedig, ami a !
• • •
»Bélq;$ség a földön]
óta a legiszonyubb há borü, mely valaha megreszkettette a földet, tombol Európa szivén. Elfásult szivvel talán már hinni sem tudunk a bél{csség eJjövetelében, habár fejün k felett repdes fl fehérs zárnyü békega la lll b, mert nem tudjuk, talál· e országot kivülünk, hol ne fl gyülölség, ne a féktelen hosszüvágy földjére tehetné lábait. Talál·e országot, hol a .népek szivére szállhatna, mielőtt a nemzetek vérszomjas őrtálló i I,egyetlenül ki ne csavarnák gyö nge szárny ait. Félve ejtjük ld a bé ke nevét, nehogy elfüjjuk egy hangosabb szóva l, mint a színes szappanbubo rékot, mert ahon nan jött, nem az embe riesség és testvériség gondolata eresztette szárnyaira a békegalambot, hane'm a kényszerű megal.kuvás, ahonnan pedig jnggal vártuk V010fl, a civilizatio és a múveltség kikiáltott hazájából, ma is törvényszék elé · álJítják azt a hazafit, ki a béke úgyét szol· gálja - mint á rulót! Im e! a békesség ünnepén, ma negyedrél év után is ily en dissonáns hangol< vegyülnek az angyali kar énekébe. lVIég ma is csak simbolikus jelentése van a mi ünneplésünkn~l<, mert a valóságban nagyon távol állunk a valódi Ka rácsonytól. Még is, ha mindannyi jel mutat is ellene, én hi ~zek a békesség elj övetelében. Hi szek ·meg he m tántorodva , mióta tudom, hogy Jézus a földön járt, It özölttink élt, mert ő megmutatta, hogyan I< ell élnünk, mi· lyenné kell lel""!nünk 1 rn egmulatta az egyetlen helyes l.Ha l Abél<esség r ~. -.
108 Nem ft k DIsó, a természeti, vagy történ et i békét mutatta 45 meg, én sem hiszek abban, mert az nincs, hanem a lelki harmoniM. A tenllé~zelbe l1 hiába keresite k : ott eJpihe nés, ott béke nincsen. A létért való küzdelem állandó harcot kénysze rit mindentől, minden ellen. Az erős elnyo mja a gyengét, az áll hatatos kiszorítja a kevésbé kitartól, az életerős az élettele n t • •• a hatalmas tölgy elveszi a napfényt a gyönge fü elől s az kipusztul alóla, a féreg keresztül rágja az évezredes erdők óriását és az ledől, bár száz viha rral szemben kamara n da colt, a férge t lenyeli az éneklő madár, a fülemilé re orvul reácsap a héjja ... így eszi, marja, pusztítja egy más t felvállva nlinrle n ; amely ik győz, az életben marad, amelyik élet ben ma rad: küzd, míg elbukik, de megállás, béke, pi henés sehol sincs a természetb,en. Hát a történelemben ? Azt hinn ők, hogy az a hatás, melyet a Jezus tanítása okozott, amilyen páratlan hódítást tettek eszméi: kivettek az öldö kl ő fegyvere ket az emberek kezébő l. De fájdalom, ha erre a jelenben pusztító vérszomjas öldök lés nem cá folna is reá gúnyosan , a kereszténység 2 ezer éves története is azt igazolja, hogy harc, háború, küzdelem volt az ember ,s orsa örökké S talán a legidealisabb eszményért fo lyt a legtöbb vér és könnypatak . ... Absolut béke n incs, Vagy szü ntessétek meg azt, hogya nap ne győzze le az é jszakát, tegyétek, hogy a virág ne a fölbomlott organizmus talajából szívja az életet, szün tessétek meg a tulajdon szentségét, törüljéte k el a család és ha za fogalmát, akkor elhiszem, hogy az örökbéke is elközelget, de akkor el is pusztul minden nagyság az ember életéből. Jézus nem a min denáron való bé két hirdette, mely csupá n a gyávaság böl csessége, a magaszerető korl átoltság meg'alkuvása. Ellene bizonyít az a tette is, a mil< or a ' legti~ztább szentélyt, az isten házát meggyalázva látja a kurárok és á ru sok piaci lármájától, ostor t vesz k('zébe és úgy kerget i onnan ki ő ket. A mi hazánk, aldolt völgyeink, term ékeny földeink, e rögö k, amelyból le ttünk és hová temetk ezünk , családi ott honun k és csendes tűzhelyünk, nem mind egy-egy drága, szivéhez mőtt sze ntélye minden magyarnak, melye t élete á rán is meg kell védenie a betódu ló rablók és kurárok hadától ? Merné-e valaki azt llliíla ni a hábo rú 4-ik esztendejében / hogy ez a kUzdel~m Jlem igazságos, nem becsületes és szent,
104
volna-e valakiben oly nagyméretü eltévelyedés, hogy a békesség jegyében ellenségnek kinálja fel hazája röldjét, fólaldozza legszentebb értékeit félelemből, vagy korlátoltság ból ? t\lint a hajdani próféta az Ist enhez emelem fel kezeimet és m eggyőződéssel álJitom, hogy szent volt a mi küzdelmünk, mert tudom, lelkem azt súgja, hogy Jézus se tett. volna másképen l Ö nem volt az öröl
• • • Lelki harmonia-: békességben lenn i öll uzagwlkkal és békességben lenni I stenü1lkkel. Nézzétek, milyen mohó szájjal fut a világ az élvezetek forrásához, hogy kap a vagyon után, mint éhI{eselyü a prédára, hogy tolakodik a kiválasztottak első helyére és lássátok, lelkében mennyire kárt vall, mennyire üres marad, menynyire háborog elméje a kielégületlenség fájdalmában - leh et körülötte minden, ami a szemnek-szájnak tetsző, békességet adó. Ott áll ezzel szemben a. mai világkatasztróFa szelid, alázatos lelkű, megkinzott embere, ki a rendes időben is szükös keresete mellett boldogan rakja filléreit a szent úgy oltárára, vékony felölt őjén pedig a szél is átfüj, ott szenvedő honfitársaink ezrei, kiknek arca a nélki.ilöz~stől sápadt, de lelkükben a becsülettel végzett feladat boi. dog öntudata, ott az édesanyák martyr tekintete, mely büszke fényben tündököl, mikor arra gondolnak, hogy a legd rágábbat ők adták a hazának és mindezek sora előtt ott látom járni az egyszerü názáreti Mestert, ki - a legnehezebb sorscsapások közölt s bár fejét sokszor nincs hova lehajtánia - úgy jár az élet posványos fertöin, mintha liliomok között menne, menn ye i boldogságban izzik a lelke, lllert tudja, hogy van valaki, aki számon tartja min den lépésünket, ezért más célt nem ismeri minthogy elvégezzf( mindazt, amit az Atya reá bizo~t. .. ,
100 Ebben van lelkének szent öröme, ha lábával az élet kietlen pusztaságát is rójja, ebben van erőssége, ha minden oldalról tá~ madnak reá az irigység, gyü!ő!cl és rosszakarat, ebben van dia· dala - elbukva is, megdicsőülése, bár fején a ·gyalázat tövis koronáját hordozza. Ebben kell nekünk is a mi életünk bél<éjét föltalálnunk: az őhozzá való kőzeledésben, az ö életének megélésében. Es higyjétek eJ, minél közelebb ju' unk hozzá gondolatban és érzésben, mi· nél jobban és tökéletesebbe n rajzolódik ki rajtunk az ő szenvedései között is fölmagasztosult arca, annál tisz rább képet ölt a mi l\ereszténységünk, annál mélyebb lessz lelkünk nyugalma, an· nál jobban igazolni fogja életünk, hogy az ő evangeliuma valóban öröm izenet volt a háborgó lelkü emberiség számára, annól hallhatóbb lessz a fájdalmak ban vergődő villig felett a meg váltó szózat: )l) Dicsőség a magasságos l\'lennyben ai Istennek, e földön Ámen . békesség és az emberekhez jóakarat.« -
•
106
EmléRezés és remény. (Év utolsó vasárnapján.) Zsolt, no. 2. Uram, tc néktink hajlékunk voltál minden időben I •
Evek jönnel<, évek tünn e k. S valamint az útszéli fehé r k ő, melyre húll-húll a sárguló falevél, úgy áll unk csendes megadással az évek terebélyes fája alatt, míg elborítanak a halkan reánk szitálló emlékek. Egy esztendő em lékei hullanak ma szivlinl{re. ~'Ia még hadd hulljanak. Ma még hadd temessen be az emlékek slLr ű raja, holnap már mi temetj ük el ők e t. Holnap lerázzuk magunkról , holnap már könnyű léptekkel s ietünk üj célok, új kilátások felé.
Holnap ? .. , Ki mondja meg, hogy le.sz-c holnap ? Hiszen, ha lessz is, ez már nem a holnap lesz: mája lesz a ' ünő pil lanatnak. Nekünk csak multunk és jelenünk van, A holn apé csak • a reménység. Búcsuzuok. . .. Egy elmt.'ilt esztend ő bús emlé kei töl, soha vissza Hem siratható édes örömeitől. Búcsuzunl( a lelkünkh öz forrott, tőlünk elválhatatlan multun!
107 hétől
síró sze kér mellett.
Jajgat a szekér is, hiszen ott egy élet
Idnos szerzeménye vagyon fölhalmozva. Sír a kemény iérfi, hiszen háza táját, édes szUláröldjét, minek él.1 és küzdőtt, h~gyta maga mögött - talán mindörökre. Fiata l anya ül a ma gas ülésen, kisdedét szoptatva, két sze m éből könnyét szakadatla n ontva. Hogyne sírna ő is, hiszen aki védte, sze llőI ől is óvta , e rős karú férje idege n határon piros vérét ontja. Hogyne sí rna szegény, hiszen alig, hogy élt s örült a viruló, dúsan hajtó lét.nek, hontalan bújdosö keserü kenyere lett az osztályrésze. Ráismersz magadra, benne atyámfia e szomorú képben ? Jusson hát eszedbe, hogy ez csa k próba volt, melyet gondviselőd ideig-óráig vállaídra rakott, hogy a fájdalomban megfü rdetve lelked és a szenvedő!me k, a kese rvesek nek sorsukban osztozva részvéted kigyúljon. Ne feledd el, hogy csak lÜnő zivatar volt: szeges ostorával végig paskolt ré1jtunl<, hogy a jót és áldást több hálával várjuk. Hiszen, emlékezzünk: Izra elllek útja, sötét bujdosása 40 • évig tartott s minket az Ur alig 40 napok multán már visszavezé relt, elhagyott hajlékunk kihült tüzhelyéhez; kis kapunk küszöbét újból átléphettük, tornácunl< ka rfáját átalölelhettük s viszontlátva ismét hála könny~inkkel szemünkben csi llogva így fohászkodhaHunk : Se rege knek U ra !. hála neked, hála, ki nekünk hajlékunk voltál s leszel mindég, időtle n idők ig ! Ki megsegítettél, hogy a feldúlt házat új reménnyel, hittel ismét rendbe . hozzuk s az elhagyott földet, gazdátlan birtokot vérrel - verejtékkel ismét munkálhassuk. S hogy ezt megérhessük, utánad legi nkább azoknak köszönjük, kik ottan állottak testük húsfaláva l védelmezték, óvták határit hazánknak. S al
tá, rsának adjon szót, Hát te másik angyal, aki ottan állasz a sir.. na k jobb szélén, arcodon a fátyol ró~sa~zin1:>e ját§j!:ó nézésed 4
•
108 ,
ben vidám reménység sugara, tékony tUndér? Szól a másik angyal:
ki vagy te szellemlény, te jó-
- Úgy hívnak: reménység. fvlikor multadlól válsz s veszel fájó bücsut, ill ő , hogy ott legyek én is oldalodnál s bi7.talva nlUlaSsa k át a jövendőbe. Hiszen hogy élsz s örülsz, hogy a bánat 1erhe földig nem tiport le, nekem köszönheted l E sö tét sír mellől én cl vezérellek ringó bölcső mellé, hol új kilátások, meg nem élt örömök, fényes igéretel{, szent váradaJmaknak boldog bizonysága békén szenderegnek. Én vagyok a vígság sötét bánat után; .lapfény ragyogása. csillagtalan éjfél s viruló kikelet dermesztő tél után. Bántó leveretés után a győzelem. Ahol megjelenek, pusztul ott a halál s életre kel az is, aki halálra szánt. Ahol elhaladok, pattannak a lánco k rabságban sinylődők sorvadó kezéről, fölszakad .a hályog vakoknak szeméről. Lábam nyomán virúl a győzelmes élet s buzog a szeretet, meleg és az áldás. .
Ikertestvérem, a bús emlékezet, mult hoz a jövendőre aggatom csillogó aranypalástomat , ted soha nem álmodott csodás képeimmel. En megízes í t ője, nálam nélkül nincsen teremtésnek beri szivben S lemond a ti>kélyről az Isten tatott ember.
köti lelked, én sbenépesül élvagyok az élet vágya al em~ képére formál-
Ha én megszólalok, hinni kezdesz bennem s megesküszö! arra, hogy ezerszer csalódva sem vagy a csalódás árva nem- . zetsége. Boldogabb és bizóbb terveibe kezdesz új lehetőségek nek. Hogyha én akarom, nem kiábrándulás, hanem az él ő hit tündéri lakának építője leszel. Jm, a kis méh, midőn sejtjeit feldúlják, kettős szorgalommal építi föl újra: ép úgy reméllyidnek tündér szép világa mikor füstté válik, füstből, sárbó l, romból megifjult erővel ismét előáJIok, hogya fénylőbb hajlék fülépítésével segítséged legyek. . Ki ezt így akarja: a ti jó Atyátok, a felséges lsten, kinek végzett terve, míg e földi téren emberel<üI jártok, senki sötétségben,.,· kétségek romjain köztetek ne járjon, hanem hogy örü ljön s éljen az életnek s mikor sirja felé botorkál bús lépte, aklmr
too iS s6 hajts A. re ménny el és hi tt el : teben ne d b iztun k eleitől fogva, mer t hajlé kun k voltál minden időbe n !
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
- - -
At yá mfia i ! E lil lékezés és re mény angya la kisérnek véges végig életlink ú ta in. Em lél{czés és remény angy ala sz61 hozzánk lsten d rága kU ldö ttei gyanán t nekü nk a Nébó hegyéhez érkezett vhndorokna k itt ml111 tmk sirjánál, ott jöve ndőnk bölcsőjénél • • Nyissuk Illeg eWttük szivUnket fohászos áhitattal. Az emlékezés Ill cgszépl ti II multat, letompitva mindazt, am i bemle fájd almas, s él't ű ,
vagy bá ntó leHetett,
reménység megszépí ti a
fl
j ö vend őt,
niert elveszi élét a bi zony talanság és ké tségek féle lm é nek. Egyik kezünk ke! az cmlé kezésbe, má sikk al fl reménybe ka rolva , így h aladjun k á t II mu ltból a j ö v ő be . Azt hisszlik, hogy mi visszli k ma g unkk al ő k e t , pedig ő k h úznak föl magu!
•
•
•
II I
•
TARTALOM. • l. V igyázók • 2. Az em ber• • • • • • • • • lvlá-ria • 3. Eva es • 4. Megvállás • • • • 5. Ete t I
13. 14. 15. 16. 17.
Létek ötök • • • Bizonytalan jöve n dő Apák és fiu k • •
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
• •
•
•
•
•
,
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
7 •
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
Ideáli zmus - reálizI11 115 • • • • • IVlindenelce t megpróbáljatok • • 18 Bizzál Istenben (ősz i ) • • • • 19. N e aggodalm askodjato l< • • lelke t (adventi) 20. Szerezzete k uJ szivet es 2 1. Békesség a szívben (karácsony i) • • 22. Emlékezés es (ó évi) • rem eny •
II
•
•
•
•
•
•
•
•
••
•
• •
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
ll
16 22 27 31 36 41 47 53 58 63 68 73 77 83 88 93 97 101 106
