Biztonságos város. Kézikönyv a városi bűnmegelőzés lehetőségeiről

Biztonságos város Kézikönyv a városi bűnmegelőzés lehetőségeiről

1

A kiadvány a Belügyminisztérium Területrendezési és Településügyi Főosztálya megbízásából és támogatásával készült.

A kiadvánnyal kapcsolatos feladatok koordinálását a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. (VÁTI) Területi Tervezési és Értékelési Igazgatósága végezte.

BM témafelelős: Jármi Gyöngyi VÁTI témafelelős: Tomay Kyra, PhD Szerzők: Dr. Barabás Tünde, PhD (2. fejezet) Dallos Endre (4. fejezet) Kelenné Török Lívia (1.1. fejezet) Nagy András (7. fejezet) Ongjerth Richárd (3. és 6. fejezet) Péti Márton, PhD (7. fejezet) Sütő Attila (1.2., 1.5. fejezet) Tomay Kyra, PhD (1.3., 1.4. fejezet) Windt Szandra, PhD (5. fejezet)

Közreműködött: Dr. Biró Benjamin, Gere László, Mohácsi Sándor, Sövényházy Edit, Szabó Henrik

Nyelvi lektor: Dr. Molnár Katalin

2011. november 10.

2

Tartalom TARTALOM .................................................................................................................................................... 3 ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ................................................................................................................. 5 PÉLDATÁR ..................................................................................................................................................... 6 ELŐSZÓ ......................................................................................................................................................... 7 1. VÁROSBIZTONSÁG, VÁROSI BŰNÖZÉS ........................................................................................................ 8 1.1. VÁROSBIZTONSÁGI KIHÍVÁSOK ............................................................................................................................. 9 1.1.1. Hagyományos kihívások .................................................................................................................... 10 1.1.2. Újszerű kihívások ............................................................................................................................... 11 1.2. FOGALMAK, DEFINÍCIÓK ................................................................................................................................... 17 1.3. A VÁROSOK BIZTONSÁGÁVAL KAPCSOLATOS HAZAI ÉS NEMZETKÖZI KERETDOKUMENTUMOK .......................................... 19 1.3.1. Nemzetközi dokumentumok .............................................................................................................. 20 1.3.2. Hazai dokumentumok ........................................................................................................................ 20 1.3.3. Jogszabályi környezet ........................................................................................................................ 21 1.4. A VÁROSOK BIZTONSÁGÁNAK MEGTEREMTÉSE – ÉRINTETTEK ÉS SZEREPLŐK ................................................................ 23 1.4.1. A városi önkormányzatok lehetőségei a biztonság fokozásában ...................................................... 23 1.5. ALAPELVEK A VÁROSBIZTONSÁGI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÍTÉSÉHEZ A TELEPÜLÉSIRÁNYÍTÁSBAN ÉS TERVEZÉSBEN ................ 24 2. NAGYVÁROSI BIZONYTALANSÁGOK ......................................................................................................... 27 2.1. TÉNYEK ÉS SZÁMOK ......................................................................................................................................... 27 2.2. BŰNÖZÉSTŐL VALÓ FÉLELEM – BIZTONSÁGÉRZET A LAKOSSÁG KÖRÉBEN ..................................................................... 32 2.3. A SÉRTETTI STATISZTIKA ÉS A VALÓSÁG ................................................................................................................ 34 2.4. ÖSSZEGZÉS .................................................................................................................................................... 42 3. VÁROSBIZTONSÁGI SZEMPONTOK A TELEPÜLÉSTERVEZÉS ESZKÖZTÁRBAN .............................................. 44 3.1. A BIZTONSÁGOS VÁROS A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI TERVEKBEN ................................................................................... 44 3.2. A BIZTONSÁGOS VÁROS TERVEZÉSE ..................................................................................................................... 45 3.3. A VÁROSI BIZTONSÁG JAVÍTÁSÁNAK JELLEGZETES TERÜLETI TÍPUSAI ........................................................................... 46 3.3.1. A szociális városrehabilitáció bűnmegelőzési szempontjai ................................................................ 46 4. BIZTONSÁGOSABB HELYEK, BIZTONSÁGOSABB KÖRNYEZET ..................................................................... 49 4.1. A KÖRNYEZET BIZTONSÁGRA TÖREKVŐ ÁTALAKÍTÁSA: AZ ÉPÍTÉSZETI BŰNMEGELŐZÉS .................................................... 50 4.2. AZ ESZKÖZTÁR ALKALMAZÁSA BEÉPÍTÉSI TÍPUSOK SZERINT ....................................................................................... 55 4.2.1. Közterületek ...................................................................................................................................... 55 4.2.2. Lakóterületek .................................................................................................................................... 56 4.2.3. Megoldási példák ............................................................................................................................. 64 5. A KÖZÖSSÉGI BŰNMEGELŐZÉS ESZKÖZEI ................................................................................................. 71 5.1. KÖZÖSSÉGI BŰNMEGELŐZÉS .............................................................................................................................. 71 5.2. A LAKOSOK BEVONÁSA ..................................................................................................................................... 73 5.3. A KÖZÖSSÉGI BŰNMEGELŐZÉS ESZKÖZEI .............................................................................................................. 75 5.4. ÖSSZEGZÉS .................................................................................................................................................... 85 6. A KOMMUNIKÁCIÓ SZEREPE A VÁROSI BIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉBEN ................................................. 87 6.1. A BIZTONSÁGOS VÁROS KOMMUNIKÁCIÓJÁNAK ALAPJAI ......................................................................................... 87 6.2. A VÁROSI BIZTONSÁG KOMMUNIKÁCIÓJÁNAK LEGFONTOSABB ESZKÖZEI ..................................................................... 89

3

6.2.1. Hagyományos, nyomtatott sajtó ....................................................................................................... 89 6.2.2. Elektronikus sajtó............................................................................................................................... 89 6.2.3. Digitális kommunikáció ..................................................................................................................... 89 6.2.4. Nem hagyományos technikák............................................................................................................ 90 6.2.5. Eseménymarketing ............................................................................................................................ 91 7. A VÁROSBIZTONSÁG MONITOROZÁSA ÉS ÉRTÉKELÉSE ............................................................................. 92 7.1. A VÁROS BIZTONSÁGI ADATAI ............................................................................................................................ 92 7.2. SZUBJEKTÍV BIZTONSÁGÉRZET – KÉRDŐÍVES FELMÉRÉSEK ADATAI .............................................................................. 94 7.3. VÁROSBIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK MONITORINGJA ................................................................................................. 95 8. VÁROSBIZTONSÁGI FOGALOMTÁR ........................................................................................................... 97 IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................................................... 104 JOGSZABÁLYI HIVATKOZÁSOK ................................................................................................................... 107 TOVÁBBI HASZNOS HÁLÓZATOK, INTERNETES FÓRUMOK, SZERVEZETEK, PROGRAMOK STB. ..................... 108 EGYÉB HASZNOS SZERVEZETEK: ................................................................................................................. 111 SZERZŐINK: ............................................................................................................................................... 113 FÜGGELÉK ................................................................................................................................................. 114 1. LAKOSSÁGI FÓRUM .......................................................................................................................................... 114 2. KÉRDŐÍV‐TERVEZET A SZUBJEKTÍV BIZTONSÁGÉRZET FELMÉRÉSÉRE A LAKOSSÁG KÖRÉBEN ............................................... 115 3. A VÁROSBIZTONSÁG MONITOROZÁSÁHOZ FIGYELEMBE VENNI JAVASOLT BŰNCSELEKMÉNYEK LISTÁJA ................................ 117 4. „SORVEZETŐ”‐ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK .................................................................................................................. 118 VÉGJEGYZETEK .......................................................................................................................................... 121

4

Ábrák és táblázatok jegyzéke 1. ábra: Alvó hajléktalan. ....................................................................................................................... 10 2. ábra: Dunai áradás, 2009, Budapest ................................................................................................ 12 3. ábra: Közlekedésbiztonság gyerekszemmel ...................................................................................... 13 4. ábra: Szurkolói rendbontás az Újpest–FTC bajnoki mérkőzésen, 2010. ........................................... 14 5. ábra: Luník IX lakótelep, Kassa .......................................................................................................... 15 6. ábra: Bűncselekmények száma az elkövetés helye szerint, 2001–2010 ........................................... 27 7. ábra: Regisztrált bűncselekmények százezer lakosra jutó száma, 2009 ........................................... 28 8. ábra: Regisztrált bűnelkövetők százezer lakosra jutó száma szerint, 2009....................................... 28 9. ábra: Regisztrált személy elleni erőszakos bűncselekmények százezer lakosra jutó száma szerint, 2009 ....................................................................................................................................................... 29 10. ábra: Bűnelkövetők az elkövető lakóhelye szerint 2001–2010 ....................................................... 29 11. ábra: A városok részesedése az ismertté vált bűncselekményekből, bűncselekménytípusok szerint, 2009 (%) .................................................................................................................................... 30 12. ábra: Az ismertté vált bűncselekmények száma a fővárosban és a megyei jogú városokban, 2009 ............................................................................................................................................................... 31 13. ábra: Utcakialakítások ..................................................................................................................... 53 14. ábra: Magassági szabály .................................................................................................................. 55 15. ábra: Berlin – Marzahn Nordwest lakótelep rehabilitáció .............................................................. 62 16. ábra: Berlin‐Marzahn Nordwest lakótelep rehabilitáció ................................................................. 62 17. ábra: Tipikus családi házas övezet modellje .................................................................................... 64 18. ábra: Tipikus családi házas övezet átalakítási terve (1. fázis) .......................................................... 65 19. ábra: Tipikus családi házas övezet átalakítási terve (2. fázis) .......................................................... 66 20. ábra: Tipikus családi házas övezet átalakítási terve (3. fázis) .......................................................... 66 21. ábra: Tipikus lakótelepi övezet modellje ......................................................................................... 67 22. ábra: Tipikus lakótelepi övezet átalakítási terve (1. fázis)............................................................... 68 23. ábra: Tipikus lakótelepi övezet átalakítási terve (2. fázis)............................................................... 68 24. ábra: Tipikus lakótelepi övezet átalakítási terve (3. fázis)............................................................... 69 25. ábra: Tipikus lakótelepi övezet átalakítási terve (4. fázis)............................................................... 69

1. táblázat: A vagyon elleni, személy elleni és erőszakos bűncselekmények számának alakulása az összbűnözésen belül (2002–2010) ........................................................................................................ 30 2. táblázat: Budapesten elkövetett bűncselekmények aránya ............................................................. 31

5

Példatár 1. Példa: Szociális városrehabilitáció és városbiztonság a Magdolna‐negyedben ................................ 47 2. Példa: Többrétű bűnmegelőzés Szegeden ......................................................................................... 74 3. Példa: Közösségi terek „örökbefogadása” Pécsett ............................................................................ 76 4. Példa: Daybreak projekt (Csehország) ............................................................................................... 77 5. Példa: ELEVEN programok fiatalok számára, Kecskeméten: ............................................................. 77 6. Példa: Warren projekt (Egyesült Királyság) ....................................................................................... 79 7. Példa: Graffiti‐mentes iskola program Pécsett.................................................................................. 79 8. Példa: Gyermek‐ és fiatalkorúak bűnmegelőzési programjai a Magdolna‐negyedben .................... 79 9. Példa: Stockporti Offerton projekt (Egyesült Királyság) .................................................................... 81 10. Példa: Szomszédok Egymásért a Lencsési Lakótelepen ................................................................... 81 11. Példa: Mentőöv a Nap utcai szomszédságban ................................................................................ 82 12. Példa: „Helyi‐rendőrség” Marosvásárhelyen .................................................................................. 84 13. Példa: Települési mediáció Csobánkán ............................................................................................ 85

6

Előszó A városok biztonsága napjainkban egyre gyakrabban felmerülő téma. Ilyenkor általában a rendészeti, rendvédelmi szervek feladatai kerülnek előtérbe, pedig számos várostervezési, építészeti eszközzel és közösségi programmal is növelhetjük a lakók biztonságérzetét, megelőzhetjük, csökkenthetjük a bűnelkövetéseket. Egyes kutatások alapján a városok kialakulása – egyebek mellett – az emberek növekvő biztonságigényére vezethető vissza. A városok lakóinak sűrűn egymás mellett élve a városfalak és katonák védelme nyújtott biztonságot. Később a városok növekedése magával hozta az együttélésből adódó konfliktusokat, amelyek kezelésére szükségessé vált a társadalom működésének szokásjog szerinti, vagy kimondott, írott szabályozása. A városok biztonságának, illetve a városi bűnmegelőzésnek a fontosságát a hazai és nemzetközi szakpolitikai ajánlások és szabályozások is hangsúlyozzák: egyrészt a városfejlesztést és ‐tervezést meghatározó keretdokumentumok (Lipcsei Charta, Városfejlesztési Kézikönyv), másrészt a bűnmegelőzés hazai és nemzetközi irányelvei, stratégiái. Ezek mellett a témában már számos nemzetközi és hazai vizsgálatot, kutatást folytattak, illetve tanulmányok sora született. A Belügyminisztérium célja, hogy ezeket áttekintve, egy kézikönyvben adjon átfogó képet a városbiztonság hazai viszonyok között is alkalmazható és reálisan megvalósítható eszköztáráról, tematikusan bemutatva a városbiztonságot érintő kérdések építészeti‐várostervezési vonatkozásait és társadalmi összefüggéseit. A kézikönyv megemlíti a városbiztonságot fenyegető globális kihívásokat, mint a terrorizmust, vagy a természeti katasztrófákat és a klímaváltozás hatásait, de elsődlegesen a településfejlesztés és ‐tervezés eszközeivel megvalósítható intézkedéseket kívánja bemutatni, és nem tér ki a büntetés‐végrehajtásra, jóvátételre. A városbiztonságot növelő intézkedések köre sokféle szakterületet, felelősségi kört érint, így azok elsősorban horizontális szempontként érvényesíthetőek a különböző szakpolitikákban. A kézikönyv nem egy új városbiztonsági stratégia kimunkálására ösztönzi a településeket, sokkal inkább annak a számbavételére, hogy milyen típusú, milyen területeket érintő megoldásokra lehet szükség, milyen intézkedések, módszerek vethetők be a bűnözés visszaszorítása érdekében. A bűnmegelőzés értelmezését, feladatainak meghatározását követően bemutatja annak lehetséges alkalmazási területeit és módszereit is néhány sikeresen megvalósult projekt ismertetésével. A módszereket két nagyobb csoportba sorolva tárgyalja a kézikönyv: a környezeti (szituatív) illetve a közösségi (társadalmi) bűnmegelőzés. Célunk ösztönözni a jövőben megvalósítani tervezett fejlesztési programok és projektek esetében a bűnmegelőzési szempontok figyelembevételét, és ezzel javítani azok hatékonyságát és eredményességét. A kiadvány elsősorban a témában érintett döntéshozók, helyi politikusok, valamint várostervezők és ‐ fejlesztők, kutatók számára készült, de reményeink szerint hasznos és átfogó ismereteket nyújt a helyi lakosság, a témában érintett civil szervezetek vagy a gazdaság szereplőinek is. A könyv olvasásához, valamint üzenetei hasznosításához ezúton is sok sikert kívánok!

Dr. Szaló Péter Területrendezésért és építésügyért felelős helyettes államtitkár

7

1. Városbiztonság, városi bűnözés Magyarországon a bűncselekmények közel 80%‐át városokban, és azokon belül is elsősorban a sűrűn lakott városrészekben követik el.1 A modern városok által kínált körülmények sok esetben ösztönzőleg hatnak a bűnözésre, miközben a városok kialakulását a kutatók, egyebek mellett, az emberek növekvő biztonságigényére vezetik vissza: koncentráltabb módon, sűrűn egymás mellett élve, védőfallal körülvéve és ’katonák’ által őrizve, biztosítva érezték nyugalmukat. A védett, jól körülhatárolható környezet ellenére, a városok növekedésével párhuzamosan, a városi közösség, az együttélés óhatatlanul magával hozta a konfliktusok kialakulását, melyek kezelésére szükségessé vált a társadalmi együttélés „hallgatólagos” és kimondott szabályozása. Az emberek társadalmi együttélését lehetővé tevő egyik alapvető jellemző, hogy az együtt elő egyének nagy többsége alkalmazkodik az adott társadalomban elfogadott normákhoz i, viselkedési szabályokhoz. A különböző léptékű közösségek (kisebb társadalmi közösség, nemzeti társadalom, világtársadalom) működőképességének alapvető feltételeként tekinthetünk tehát bizonyos viselkedési szabályok, normák meglétére. Ezek hiányában az egyének viselkedése a társadalom többi tagja számára kiszámíthatatlanná válik, lehetetlenné téve a közösségek életének alapját jelentő együttműködést. A normák léte egyidős az emberi társadalommal, melyben többféle normatípus él és működik párhuzamosan egymás mellett (mindenkire kötelező érvényű, az állam által alkotott jogi normák; a kultúrához, szokásokhoz kötődő erkölcsi szabályok; illetve a jellemzően rugalmas illemszabályok, divatszabályok, szakmai‐technikai előírások).2 A városokban jellemzően nagyszámú lakos koncentrálódik, gyakran igen sokszínű összetételt mutatva különböző jellemzők (etnikum, jövedelmi szint, társadalmi státus stb.) szempontjából. A zsúfolt lakókörnyezet, a csökkenő személyes élettér gyakran a kapcsolatok elszemélytelenedéséhez, az emberek elidegenedéséhez vezet, ezért a bűnelkövetőknek városi környezetben könnyebb észrevétlennek maradniuk. Ezzel párhuzamosan csökken a társadalmi kontroll, a normákhoz való alkalmazkodás kényszere. Minden társadalomban előfordul, hogy annak egyes tagjai ezeket a normákat megszegik. A normaszegést nevezik devianciánakii, a normaszegő, az adott társadalomban elfogadott normáktól eltérő viselkedést deviáns viselkedésnek. Ezek károkat okoznak az egyéneknek, a családoknak, és végső soron az egész társadalom működésében is. Ilyenek a bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer‐fogyasztás és a nem organikus/szervi eredetű mentális betegségek, zavarok.3 Mindezek a (nagy)városokban (illetve azok bizonyos részein) erőteljesebben koncentrálódnak. A bűnözés összetett társadalmi jelenség, amely ellen hatékonyan küzdeni csak minden egyes állampolgár és a helyi közösség közreműködésével lehet. Érdemes ezért a megelőzés‐védekezés kérdését helyben, az adott településre, városrészre koncentrálva vizsgálni, és a bűnözést elősegítő helyzeteket feltárva a bűnesetek megelőzését, a biztonságérzet fokozását eredményező eszközöket és cselekvési tervet kidolgozni.

1

Barabás T. (2010): Városi bűnözés: új esélyek a megelőzésre. In: Víg Dávid (szerk.): Kriminológiai Közlemények 66: A globalizáció kihívásai – kriminálpolitikai válaszok. Budapest, Magyar Kriminológiai Társaság, 2010. pp. 191‐211. 2 Andorka R. (2003): Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris Kiadó 3

Andorka R.–Harcsa I. (1990): Deviáns viselkedés. In: Társadalmi riport 1990, Andorka R.–Kolosi T.–Vukovich Gy. (szerk.). Budapest: TÁRKI, pp. 217‐227.

8

A modern városok, különösen a nagyvárosok biztonsága nem egyszerűsíthető le a bűnözés okozta veszélyekre. A biztonság mindannyiunk számára nélkülözhetetlen alapérték, az emberek szükségletpiramisát ábrázoló Maslow‐modell második szintjén helyezkedik el, közvetlenül a fizikai szükségletek (étel, ital, alvás stb.) után. Az ember lehetőségeihez mérten a számára elérhető legjobb életkörülményekre törekszik: lakóhelyét tekintve ez az egészséges, esztétikailag kellemes és leginkább biztonságos lakókörnyezet igényében fogalmazódik meg. Az állammal, a lakóhelyi vezetéssel (önkormányzatokkal) szemben jogos elvárás a biztonságos lakókörnyezet megteremtésének igénye, a biztonságra veszélyt jelentő folyamatokkal, cselekedetekkel szembeni fellépés, a megfelelő válaszok megtalálása. De mit értünk napjainkban biztonságon, mely lakókörnyezet a biztonságos? Korunkban, mikor hazánkban is a lakosság túlnyomó része városlakó, mely városokat tekinthetjük biztonságos településeknek? A biztonságérzetet számos tényező befolyásolja. Az összetett biztonságérzetiii megteremtéséhez hozzájárulnak területi (magán‐ és közterek állapota), környezeti (biztonságos termékek, egészséges környezet), megélhetési (szociális biztonság) és a személyhez, népcsoportokhoz köthető (nemzetiségek védelme) elemek. Ha szubjektíven összeállított, ’biztonsági portfóliónk’ bármely eleme hiányzik vagy sérül, veszélyeztetve érezzük magunkat. A városi lét biztonságát például a tartós munkanélküliség, a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés is károsan befolyásolja. A magány, az egészség iránti aggodalom, a létbizonytalanságból fakadó feszültség és a bűnözéstől való félelem egymást erősítő lelki folyamatok. A városlakók szubjektív biztonságérzetétiv ugyanakkor jelentősen befolyásolja a bűnmegelőzésre fordított figyelem mértéke. Az állampolgárok azt várják el a döntéshozóktól és a rendvédelmi szervektől, hogy ne kelljen félniük, se éjjel, se nappal, sem a belvárosban, sem a városszéli területeken, sem a közterületeken, sem otthonaikban. A városok biztonságos településekké tételének alapvető feltétele, hogy a különböző léptékű kihívásokat az adott település körülményeihez igazítva, előfordulásuk valószínűségének megfelelő súlyozással kezelje.

1.1. Városbiztonsági kihívások A világ társadalmának fokozatos urbanizálódásával a vidék hagyományos értékrendje, szokásai és keretrendszere egyre inkább háttérbe szorultak. A városok és városias területek rohamos növekedése, az emberek értékrendjének átalakulása, életmódjának változása eredményeként számos kihívással találták magukat szembe a települések. Bizonyos kihívások a városok kialakulása óta állandó megoldandó problémák elé állítják azok lakóit és döntéshozóit. E kihívások jelentős része azonban a társadalom, a gazdaság, a politika, a technika valamint a kultúra alakulásával, fejlődésével párhuzamosan időről időre változik. A kihívások léptéke is különböző. Bizonyos problémák koncentráltan az adott település, térség, régió számára jelentenek veszélyt, azonban egyre több világviszonylatban is érezteti hatását. Az eltérő léptékű problémákkal a városoknak egyszerre kell megküzdeniük. A különböző problémák területi koncentrációja és komplexitása miatt ezen új problémák ellen a városok kizárólag az eddig megszokottól eltérő, integrált megközelítéssel képesek hatékonyan védekezni. Érdekes feltenni a kérdést, hogy valóban szükségszerű‐e a városokban a bűnözés megjelenése? Melyek azok a tényezők, melyek koncentráltan jelen vannak a városi területeken és mintegy növelik a hajlamot a bűnelkövetésre? A kérdésekre, nagyon leegyszerűsítve, a nagy népsűrűség és a különbözőségek szoros egymásmellettiségéből adódó elkerülhetetlen konfliktusok jelenléte a válasz.

9

1.1.1. Hagyományos kihívások Hagyományos kihívásnak azokat a városbiztonsági problémaköröket tekintjük, melyek a különböző értékek és személyek fokozott koncentrációjára vezethetők vissza, a városok kialakulása óta, állandó problémaként nehezítve a városlakók és városhasználók életét. A modern városi társadalom alapvető rendezőelve, hogy a különböző társadalmi csoportok többé‐ kevésbé területileg is elhatárolódnak egymástól: a nagyvárosokban a társadalmi távolság egyben térbeli távolságot is jelent. A különböző társadalmi státuszú, etnikumú, foglalkozású, jövedelmű csoportok elkülönülését, elhatárolódását a városon belül szegregációnakv nevezzük. A szegregáció kialakulásáért és fennmaradásáért a modern városokban többnyire a piaci viszonyok (a lakás‐ és munkaerőpiac), valamint a költözési folyamatok és a társadalmi előítéletek, a diszkrimináció felelősek. A társadalmi csoportok szegregációja nem választható el a területi mobilitástól. Az emberek általában szeretnek olyan környéken élni, ahol hozzájuk hasonlók, vagy egy fokkal magasabb társadalmi helyzetűek élnek. Ez alapján a tehetősebbek a gazdagabb környékeken akarnak lakást vásárolni, míg a szegényeknek nem jut más lehetőség, mint hogy szegényebb környékekre költözzenek. Az elkülönülés, szegregáció jellemzője, hogy bárminek az eredményeként jön is létre, feszültséget gerjeszt az adott település életében. Szélsőséges példákkal szemléltetve a fogalmat, megjelenhet egy magasabb státuszú, tehetős réteg privilégiumaként egy gazdag villanegyed formájában. Jelentheti azonban ennek ellenkezőjeként egy lecsúszott, marginalizálódott, alacsony státuszú szegény társadalmi réteg egy nyomornegyedben való elkülönülését. Létrejöhet akár egy etnikum vagy vallási csoport összetartó erejének következményeként is, például egy zsidó negyedben, vagy kínai városrészben (chinatown). A városokban jelen lévő hagyományos kihívások sokszor a „jótól való megfosztottságra”, vagyis a depriváltságból adódó problémák csoportjára vezethetők vissza. A fogalomkör a szegénység és a javak elosztásának területi egyenlőtlenségéből ered, ám utalhat nemzetiségi, vallási hovatartozásból adódó megfosztottságra egyaránt.

1. ábra: Alvó hajléktalan. (Forrás: www.bevezetem.hu/images/1010/hajlektalan.jpg)

Bizonyos területeken, ún. gócpontokon szükségszerű, hogy találkozzanak egymással a különböző szociális helyzetű, képzettségű, hátterű csoportok. Ilyen pontok lehetnek az oktatási és egészségügyi intézmények, kulturális, szabadidő‐ és sporthelyszínek, a bevásárlóközpontok vagy akár a nagyobb közlekedési csomópontok, melyek fokozottan ki vannak téve a konfliktushelyzetek kialakulásának. Tervezésük, rendezésük során kiemelt figyelmet kell fordítani a városbiztonsági szempontok figyelembevételére.

10

A depriváltság érzése azonban rendkívül szubjektív, nagymértékben függ a viszonyítási alaptól. A városokban egymás mellett élő különböző társadalmi‐gazdasági helyzetű rétegek folyamatos összehasonlítási alapot kínálnak. Ezt a feszültséget átmenetileg mérsékelhetik az elkülönülés, szegregáció különböző megnyilvánulási formái, azonban hosszútávon semmiképp sem ez jelenti a megoldást. A városbiztonságot is érintő, ám azon messze túlmutató, komplex feladat a szegregáció mértékének csökkentése, a lecsúszott társadalmi rétegek fokozott felzárkóztatása, integrálása. Leegyszerűsítve: a „jótól való megfosztottság” érzésének lehetőségek szerinti csökkentése. 1.1.1.1. Tipikus városi bűncselekmények, a városlakók biztonságérzetét zavaró külső körülmények Az állandó problémák bizonyos csoportjai, előfordulási gyakoriságukat tekintve, tipikusnak mondhatók a városokban: bűnesetek, melyekkel nap mint nap szembesülhetnek a gyanútlan városlakók. Eredetük sokszor visszavezethető a korábban már említett devianciára, illetve a „jótól való megfosztottság” nehezen feldolgozható problémáira. Az ún. tipikus városi bűncselekmények megnyilvánulási formái, technikái némileg változtak ugyan az idők során, ám a személyek elleni támadások, az utcai verekedések, zaklatások, vagyis az utcai és nyilvános helyeken elkövetett jogsértések különböző esetei a városok kialakulása óta léteztek. Sajnos a rablás is tipikus városi jelenséggé vált, melynek elkövetési módja évről évre erőszakosabb, durvább, veszélyesebb lett. A vagyon elleni bűncselekményekvi esetében a kisebb lopások, mint a zsebtolvajlás vagy gépjárműfeltörések, de akár az egyre inkább elterjedt gépjárműlopások vagy lakásbetörések is ide sorolhatók. Városlakók körében végzett, a biztonságérzetet vizsgáló kutatások bizonyítják, hogy sok esetben nem is a konkrét bűncselekmények, sokkal inkább egyéb, külső tényezők azok, melyek befolyásolják komfortérzetünket. A falfirka, a tiltott vagy engedély nélküli kereskedés, a köztisztaság alacsony szintje, a koldulás vagy akár a hajléktalanok látványos jelenléte mind‐mind bizonytalanságot sugalló, „megbomlott rendre” utaló, városbiztonsági kihívásként megjelenő megoldandó feladatok.

1.1.2. Újszerű kihívások A városokban elkövetett bűncselekmények típusa és intenzitása szorosan összefügg az adott település folyamatosan fejlődő, alakuló társadalmi és gazdasági helyzetével, politikai berendezkedésével, technikai előrehaladottságával és nem utolsósorban kultúrájával. A modernizációval összefüggő, városokra nehezedő megoldandó problémákat összefoglalóan újszerű kihívásokként tárgyaljuk. A változó kockázati tényezők számbavételénél sokrétű szempontrendszert kell figyelembe venni. Míg a korábban említett problémák jelentős része elsősorban helyi szinten befolyásolja a városok életét, addig a változó kihívásokon belül, külön kategóriaként kell említeni, az egész Földet fenyegető veszélyeket. A globális kihívások egy része közvetlenül (pl.: klímaváltozás), bizonyos részük viszont jelenleg csupán közvetetten (pl. terrorizmusvii) érinti hazánkat. Az Európát érintő strukturális, környezeti és politikai változások is szerepet játszottak újszerű bűnözési formák megjelenésében. 1.1.2.1. Változó világméretű környezeti és technikai kihívások Újszerű világméretű környezeti kihívások Környezetünk rohamos változása komplex módon kihat városaink, országaink, nemzetünk és egész Földünk biztonságára. Javaink mértéktelen felélése, a felelőtlen, következményeket figyelmen kívül hagyó gondolkodásmód újabb és újabb próbatétel elé állítja a Föld lakosait. A korábban csupán a hírekből ismert pusztító katasztrófák Európa városaiban is megmutatják erejüket. A globális klímaváltozás, megváltoztatva a természet rendjét, a környezet valamennyi szereplőjére kifejti hatását. A kialakuló természeti katasztrófák egyre erőteljesebb módon, növekvő számú áldozattal,

11

jelentős gazdasági károkat okozva pusztítanak világszerte. Valós, biztonságot fenyegető tényezővé válva, melyek elleni felkészülés és védekezés minden települést komoly kihívások elé állítanak. A jelentős méretű környezetszennyezés – melynek mértéke szorosan összefügg az adott terület gazdasági fejlettségével és kulturáltságával – sokszor az emberek étel‐ és italellátását, egészségét és komfortérzetét közvetlenül is befolyásolják. A problémák kizárólag szoros nemzetközi összefogással, a lakosság szemléletformálásával és oktatásával kezelhetők. A katasztrófák és a környezetszennyezés hatásai csökkenthetik az országok gazdasági, politikai, társadalmi biztonságát. A világ országainak a katasztrófák elleni védekezésben a nemzetközi közösség segítségével a fejlesztéseikbe kell integrálniuk a katasztrófavédelemmel kapcsolatos lépéseket.

2. ábra: Dunai áradás, 2009, Budapest (Forrás: Salamin Géza)

Technikai kihívások A XXI. század rohamos technikai fejlődése, az információátvitel sebességének radikális növekedése, a kommunikáció és az informatika színvonalának emelkedése számos megoldandó feladatot jelent a városbiztonsággal foglalkozó szakemberek számára is. Felmerül a kérdés, hogy vajon a technika fejlődésének szükségszerű következménye‐e a közlekedési balesetek számának emelkedése, az internet alapú bűnelkövetések számának emelkedése stb. Miért nem képesek a biztonsági óvintézkedések követni a technika fejlődésének iramát? Az új eszközökhöz és technikákhoz kapcsolódó újfajta tevékenységek, szolgáltatások és társadalmi elvárások (hálózati szolgáltatások, elektronikus kereskedelem, ügyfélkapu rendszer stb.) a kényelmen és egyszerűségen túl magukban hordozzák az adatlopás, az illegális információszerzés, az adatokkal való visszaélések veszélyét. A média megváltozott szerepe, interaktívvá válása, ennek pozitív hatásain túl, sok veszélyt is magában hordoz. Álhírek generálása, különböző rémhírek terjesztése, vagy akár egy szenzációhajhász szemléletmóddal közvetített esemény is erősen kihat a jóhiszemű olvasók és nézők biztonságérzetére. Alapvető feladat az információ szélesebb rétegek felé való eljuttatásával való visszaélések számának csökkentése, az adatvédelem lehetőségek szerinti legszigorúbb biztosítása. A közlekedés szerepe a gazdaság és társadalom fejlődésével párhuzamosan folyamatosan változik. Az egyre tökéletesedő, nagyobb teljesítményekre képes, bonyolult technikai háttér jelentős közlekedésbiztonsági kihívásokat eredményez. „A közlekedés valójában konfliktusok sorozata, melyeket le kell küzdeni. (…) A közlekedésbiztonsággal foglalkozó tudományterületeken már több évtizede elismert és sokszorosan bizonyított tény, hogy sokkal célszerűbb, könnyebb, olcsóbb a környezetet az emberi beállítódáshoz igazítani, az emberek többségének jellemző tulajdonságaihoz alkalmassá tenni, mint mindenáron arra törekedni, hogy az ember alkalmazkodjon a környezet

12

igényeihez (pl. tájékozódást segítő útburkolati jelek, veszélyes kereszteződéseket felváltó körforgalmak stb.).” 4 A közlekedési balesetek okozta emberi tragédiák, illetve a balesetek következményeként tapasztalható egészségügyi és gazdasági hatások sok esetben visszafordíthatatlanok. A közlekedési balesetek kimenetének visszafordíthatatlansága miatt ebben az esetben nem lehet kizárólag az emberi tényezőre hagyatkozni a megelőzés tekintetében. A várostervezők, közlekedésmérnökök feladata egy olyan biztonságos környezet kialakítása, mely „önkéntes normakövetésre veszi rá az egyébként normasértésre „predesztinált” embert.”5

3. ábra: Közlekedésbiztonság gyerekszemmel (Forrás: www.szon.hu/2011/03/K%C3%B6zleked%C3%A9sbiztons%C3%A1g‐gyermekszemmel.jpg)

1.1.2.2. Változó társadalmi, kulturális kihívások A társadalmi normák és értékek megváltozásával, a szabadság és sokféleség korában egyre tágabban értelmezzük a ránk vonatkozó keretrendszereket. Néhány példát említve: a társadalmi mobilitás erősödésével csökken a lakóhely iránti lojalitás, a lokálpatriotizmus, a tömeges migrációviii eredményeként könnyebben elvesznek a kulturális gyökerek. Mindezekkel összefüggésben egyre nehezebbé válik a társadalmi rend és a szabályok betartatása is. A városias életmódba, értékrendszerbe nehézkesen beilleszkedő, az egyre súlyosbodó társadalmi helyzetben lévő családokban felnövő generációk körében folyamatosan emelkedik a közösségek és a társadalom többsége számára általánosan elfogadott normáktól és értékektől eltérő szubkultúrák száma, ezzel együtt a deviáns, antiszociális viselkedésű egyének száma. A szabadságérzet növekedése következtében jelentkező különböző szélsőséges eszméket képviselő csoportok nyílt és radikális megjelenése, rendbontó viselkedése (pl. politikai tüntetések, sporthuliganizmus) is ide sorolható.

4

Irk F. (2008b): Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest, OKRI, pp. 78‐107. 5

Irk F. (2008b): Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest, OKRI, pp. 78‐107.

13

4. ábra: Szurkolói rendbontás az Újpest–FTC bajnoki mérkőzésen, 2010. (Forrás: http://mandinersport.hu/attachment/0004/3465_540_20100911_1069_nf.jpg)

Terrorizmusix Hazánkat kevésbé érintő, ám globális viszonylatban jelentős a terrorizmus fenyegetésének kérdése. A terrorizmus mozgatórugói a szakirodalom szerint elsősorban politikai és vallási ellentétek, a globalizáció elutasítása és meglévő gazdasági feszültségek. Felszámolása érdekében a világ nagyvárosai – főként a New York‐i, madridi és a londoni merényletek óta – óriási erőfeszítéseket tesznek. A terrorizmus kezelése azonban sok esetben kizárólag a terroristák kiszűrésére irányul. A hosszú távú hatás elérése érdekében fontos lenne a terrorcselekmények hátterében meghúzódó valódi okok feltárása, megoldása. A terrorellenes intézkedések sokszor megnehezítik a városlakók életét, korlátozzák szabadságukat. Kihívásként jelenik meg a terrorizmussal összefüggésben ismét a probléma megfelelő súlyozásának mértéke. Hosszú távú cél egy olyan dinamikusan működő, rugalmas szakmai háttér biztosítása, mely képes az aktuális terrorizmus alakulásához kapcsolódó nemzetközi folyamatokra felkészülten, gyorsan reagálni, a városlakók megszokott életvitelének lehető legkisebb mértékű korlátozása mellett. Tömeges migráció Az emberek megélhetési nehézségeik, társadalmi kirekesztettségük, de akár természeti katasztrófák következtében is dönthetnek úgy, hogy elhagyják korábbi lakhelyüket, és vonzóbb területekre, sok esetben fejlett nyugati nagyvárosokba költöznek. A tömeges migráció problémája az elhagyott területeken (pl. elnéptelenedő városok, a legképzettebb rétegek elvándorlásával párhuzamosan további gazdasági, társadalmi hanyatlás stb.) és a befogadó területeken (beilleszkedésre képtelen, eltérő kultúrájú rétegek megjelenése, gazdasági nehézségek stb.) egyaránt érezhető. Megnövekedett lakossági mobilitás A modernkori városok jellemzője a megnövekedett lakossági mobilitás, melynek során a városi lakosság egy – jellemzően jobb anyagi helyzetű – része elhagyja korábbi lakhelyét, és különböző okokból kiköltözik a városok környékére. A folyamat eredményeképpen a városkörnyéki ún. szuburbán térségek és települések a népességnövekedés és funkcióváltás feladatával állnak szemben; míg a hátrahagyott belső városi kerületek társadalma elöregszik, illetve megkezdődhet fizikai és társadalmi leépülésük: slumosodásukx, esetleg gettósodásukxi. A városok környékén élő lakosság, annak ellenére, hogy több szálon is kötődik az adott városhoz (ott dolgozik, ott veszi igénybe a szolgáltatások jelentős részét), nem érzi azt magáénak, és mindez megmutatkozik viselkedésében is: csupán „használója” a város nyújtotta előnyöknek. Az elhagyott belső területek kezelése/újjáélesztése az elmúlt évtizedekben jelentős kihívás elé állította a döntéshozókat és várostervezőket.

14

Tapasztalat, hogy az elnéptelenedett, lepusztult városi környezet fokozza a bűnelkövetés valószínűségét. Ezt igazolja az ismert „betört ablak elmélet” Az elméletet igazoló kísérlet során a városokat fenyegető kockázati tényezőket tanulmányozó kutatók szerették volna megérteni, hogy mi az oka annak, hogy bizonyos területeken halmozottan követnek el bűncselekményeket. A kutatók egy jó állapotban lévő autót leállítottak egy veszélyesnek mondott New York‐i városrészben és napokon keresztül figyelték. Több nap elteltével sem történt semmi. Ekkor betörték a jármű egy oldalsó, kis ablakát. Az autót ezt követően pár óra leforgása alatt széthordták és felgyújtották a helyiek. A „betört ablak elmélet” szerint, ha egy házban, aluljáróban, közterületen, városrészben elromlik valami, akár ha falfirka jelenik meg vagy bármilyen rendellenesség alakul ki, és azt azonnal nem hozzák rendbe, úgy a probléma pillanatok alatt „elharapódzik”, és hamarosan az egész épület, terület állapota leromlik, tönkremegy. A korábbi lakók elköltöznek, és a bűnözés „beköltözik” a területre. Az elhagyott, gazdátlanná vált, leromlott (köz)területeknek a város vérkeringésébe való visszakapcsolása, „élővé tétele” ezért alapvető feladat a városbiztonság szempontjából is.

5. ábra: Luník IX lakótelep, Kassa (Forrás: www.delmagyar.hu/forum‐kepek/221/B2204174.jpg)

Szenvedélybetegségek Évtizedek óta meglévő, az előzőekkel szoros kapcsolatban álló probléma a szenvedélybetegséggel küzdők jellemző városi koncentrációja. A kábítószerrel és alkohollal kapcsolatos bűnözés hazánkat is egyre mélyebben érinti. A téma városbiztonsággal leginkább összefüggő aspektusa az ún. következménybűnözésxii. A fogalom a kábítószer, bódítószer vagy alkohol hatása alatt elkövetett, illetve a fogyasztói életformából adódó bűncselekmények körét foglalja magába. Idetartoznak a jövedelemszerzés céljából elkövetett különböző bűncselekmények, mint például a kisebb lopások, zsebtolvajlás, gépjárműfeltörés, de a szerfogyasztás hatása alatt elkövetett rongálások, vagy egyszerűen a városokban látott alkoholisták és drogfogyasztók demoralizáló hatása is. Fontos városbiztonsági problémaként jelenik meg, hogy nincs olyan szülő, akinek ne jutna eszébe, vajon elengedheti‐e gyermekét egyedül az iskolába, nem környékezi‐e meg egy „drogdíler” az iskola környékén vagy egy szórakozóhelyen nem kevernek‐e valamit az italába. Ugyan a kutatások azt mutatják, hogy a drogokkal való első ismerkedés legtöbbször ismerősök, barátok révén történik meg, sajnos egyre gyakoribb az akaratlanul is áldozattá váló fiatal. Annak ellenére, hogy a változó kihívások sorában említjük a szenvedélybetegségek következtében kialakult városbiztonsági kérdéseket, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy azok a városok életében állandó nehézségként jelen lévő szociális és társadalmi problémákra vezethetők vissza. A

15

szenvedélybetegségek terén felvilágosítással, oktatással, megfelelő életmódra neveléssel, folyamatos konzultációval, vagyis a megelőzés eszközeivel érhető el tartós javulás. A szélsőséges magatartásformák (vandalizmus, verekedés, járókelők megfélemlítése, de akár a kábító‐, bódítószerek használata stb.) kialakulásában az előzőekben említett következménybűnözés mellett jelentős szerepet játszik a városi élet velejárójaként annak névtelensége, „a tömegben való létezés” személytelensége. 1.1.2.3. Változó intézményi, szervezeti kihívások A változó kihívások sorában említhetők a biztonságérzet politikai‐intézményi vonatkozású megváltozására visszavezethető problémák. A szocializmus egyenlőségre törekvő világában, a teljes foglalkoztatottság hamis érzetében, a korlátozott szabadságjogok ellenére, a szigorú közbiztonsági felügyelet mellett a városlakók biztonságban érezték magukat. „A rendszerváltást követően a közbiztonság gyors és jelentős hanyatlása a lakosságot váratlanul érte. A politikusok nem tudták megértetni az emberekkel, hogy a több szabadság együtt jár a diktatúrában megszokott magas színvonalú közbiztonság romlásával.”6 Gazdasági bűncselekmények és korrupció Az elmúlt évek bankbotrányai, biztosítási csalásai, az állami támogatásokkal való visszaélések is alátámasztják, hogy a modernkori városbiztonsági kihívások fontos eleme a gazdasági bűnözés, a korrupció, vagyis a fehérgalléros bűnözés.xiii Edwin Sutherland, a fogalom megalkotójának megfogalmazása szerint a fehérgalléros bűnözés „olyan bűncselekmény, amelyet foglalkozásuk körében követnek el tiszteletre méltó és magas társadalmi státuszban lévő személyek”. Az ENSZ szerint a korrupció „súlyos gondot és fenyegetést jelent a társadalmak stabilitására és biztonságára, aláássa a demokrácia intézményeit és a demokratikus értékeket, az erkölcsi értékeket és az igazságosságot, továbbá veszélyezteti a fenntartható fejlődést és a jogállamiságot”.7 Tény, hogy a vezetők, az elitréteg viselkedése, közügyekhez való hozzáállása példaértékkel bír egy település biztonságának megítélése szempontjából, és megalapozza a településen tapasztalható általános erkölcsi morált, ezért különösen fontos, hogy az önkormányzati képviselők, a város vezető tisztviselői jó példával járjanak elöl (pl. üvegzseb). A bűnözés hálózatosodása A bűnözéssel kapcsolatos általános tendenciaként elmondható, hogy a bűnözés maga is globalizálódik, már nem ismer határokat, ám megjelenési formáit tekintve fokozottan fenyegeti a sűrűn lakott városias területeket. A megoldandó problémák jelentős része, azok határtalansága, hálózatos, szervezett jellegéből adódóan kizárólag erős nemzetközi összefogással kezelhető. Számos hazai és nemzetközi példa mutatja a védekezés hálózatos jellegének sikerességét. A hálózatba szerveződés és összefogás, a különböző védekezésben érintett szakterületeken is elengedhetetlen, így rendőrök, kriminológusok, szociológusok, pszichológusok, várostervezők, kertészmérnökök, terület‐ és településfejlesztők és politikai döntéshozók szoros összefogása ösztönzendő. Összefoglalóan elmondható, hogy egy város biztonságos imázsának kialakításához alapvető szempont a település közügyeinek átláthatósága, vezetőinek példás erkölcsisége, civil társadalmi kontrollja,

6

Irk F. (2008a): Nagyvárosi félelem és szorongás. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest, OKRI, pp. 15‐39.

7

Az ENSZ Korrupció Elleni Egyezménye, Preambulum, a 2005. évi CXXXIV tv. által kihirdetve

16

szabad médiája, az információk szabad áramlásának biztosítása. Mindez hatással van az ott lakók életére, a település gazdasági és társadalmi fejlődésére. A megoldáshoz leginkább megfelelő oktatással, neveléssel és a megelőzés eszközeivel juthatunk közelebb. Léteznek olyan kézzelfogható, szervezeti, szociális és épített környezetet érintő konkrét módszerek, melyek a bűncselekmények elkövetését kockázatosabbá és nehezebben megvalósíthatóvá teszik. Továbbá sokat segíthet a városbiztonságot érintő folyamatok megértésben a már ismert próbálkozások, eredményes beavatkozások részletes elemzése, azok adott környezetre, városra szabott hatásainak tanulmányozása. A kézikönyv további fejezetei kitérnek az említett konkrét módszerekre, és bemutatnak több hazai és nemzetközi sikeres és sikertelen gyakorlatot, ezáltal is iránymutatást és segítséget nyújtva a városok biztonságának fenntartásához, illetve helyreállításához.

1.2. Fogalmak, definíciók Az alábbi alfejezet rövid áttekintést ad a Kézikönyv legfontosabb fogalmairól, keretet nyújtva a további fejezetek megértéséhez. Ugyanakkor nem kívánjuk valamennyi fogalom definíciójával terhelni itt az olvasót, ezért a további szakkifejezések értelmezéséhez figyelmébe ajánljuk a Kézikönyv 8. fejezetében a Fogalomtárat. A városbiztonság, városi biztonság kérdéskörének taglalásakor érdemes a biztonságxiv napjainkban használatos fogalmára is röviden kitérnünk. Több szerző8 is kiemeli a fogalom komplexitását, folytonosan változó, összetett helyzetre fókuszáló mivoltát. Az említett komplexitás abból fakad, hogy beleérthetjük a megélhetés biztonságát, a különböző alapvető szolgáltatásokhoz (egészségügyi és szociális szolgáltatások, oktatás, kultúra stb.) való megfelelő hozzáférést, a köz‐ és magánterületek rendjének, illetve a honvédelemnek a biztonságát. A biztonság egyszerre állapot és elérendő cél is (melynek eléréséhez aktív cselekvésre van szükség). Más megközelítésben az egyén és a közösség tűréshatára által meghatározott komfortosságának fokmérője, illetve ezen állapot, érzés tudati leképeződése. Hasonló, de kissé szűkebb fogalmi tartományra vonatkozik a közbiztonság kifejezés, mely az állampolgárok jogainak és kötelezettségeinek érvényesülése/érvényesítése irányában hat, ezek biztonságát garantálva. Mindezek alapján akkor tekinthetünk egy várost biztonságosnak, ha képes fenntartható válaszokat: korszerűen tervezett‐kivitelezett lakókörnyezetet és magas szintű szociális ellátást kínálni; mérsékelt környezeti terheléssel jellemezhető; továbbá ahol a társadalomba „beágyazódó”, azaz a közösséggel szoros kapcsolatot fenntartó, nem csupán a bekövetkezett eseményekre reagáló, de azok megelőzésére is hangsúlyt fektető rendészeti tevékenység zajlik.9 A városi biztonság ezek alapján egy tudatos cselekvés során befolyásolható, alakítható „állapot, amelyet egy időpontban fennálló városi biztonság elemeinek aktuális állapota határoz meg, és a városi biztonságot érintő fenyegetések, veszélyek elhárítása érdekében tett védelmi intézkedések közötti egyensúlyi viszonnyal minősíthető”.10 A biztonság általános fogalmához hasonlóan komplex, összetett rendszer megteremtése és fenntartása elsődlegesen a megelőzésre koncentráló gyakorlati politikát, rendszabály‐ és intézményrendszert jelent a lakosság életének, testi épségének,

8

Danielisz B.–Jármy T. (2008): Rendészet Európában. Budapest, ADYV Grafika Kft.; és Dr. Hadnagy I. J. (2008): Mennyire biztos, vagy mennyire bizonytalan a biztonság napjainkban. In: Hadtudomány. A Magyar Hadtudományi Társaság folyóirata. 9

Danielisz B.–Jármy T. (2008): Rendészet Európában. Budapest, ADYV Grafika Kft.

10

Danielisz B.–Dr. Tóth F. (2007): Városi Biztonság kiindulási modellje www.cslihungary.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=54&Itemid=61

17

személyiségi jogainak és vagyoni biztonságánakxv megóvását, a biztonságot veszélyeztető cselekmények elleni hatékony fellépést szolgálandó. Jellemzően több szervezet felelőssége (állam, helyi önkormányzat – az utóbbi markánsabb szerepével – civil szervezetek, kezdeményezések). A városi biztonság megteremtésének és fenntartásának „kedvezményezettjei”, célszemélyei között éppúgy megtaláljuk a város lakosságát, mint a városba csupán dolgozni járó (ingázó) munkavállalókat, a speciális okok (oktatás, kultúra, idegenforgalmi cél stb.) miatt hosszabb‐rövidebb ideig a városban tartózkodókat, illetve a városban székhellyel bíró jogi személyeket, valamint kisebb‐nagyobb közösségeket. Célterülete elsősorban a település közigazgatási határán belüli terület, de a szomszédos települések helyzete gyakran elválaszthatatlan az adott városétól, befolyásolva az előbbi biztonsághelyzetét.11 A bűnelkövetés elleni fellépés, küzdelem egyik lehetősége a preventív technikák, a különféle bűnmegelőzési megoldások alkalmazása. A bűnmegelőzés a bűnözés és a bűnözéstől való felelem elleni állami és nem állami beavatkozások összessége; a bűnözés társadalmi és egyéni okainak, valamint a bűnelkövetés feltételeinek befolyásolására alkalmas stratégiák és eszközök rendszere. Maga a megelőzés koncentrálhat a (potenciális) elkövető(k)re, az elkövetőket és áldozatokat egyaránt kitermelő közösségre, illetve magára a bűncselekményi helyzetre, szituációra is. Kézikönyvünk két nagyobb csoportba, a környezeti (szituatívxvi) illetve a társadalmi (szociatív) bűnmegelőzés kategóriájába sorolja be tárgyalt módszereit, így érdemes e két fogalom részletesebb feltárása a következőkben, a konkrét eszközöket részletező fejezetek előtt. A környezeti (szituatív) bűnmegelőzésxvii az adott környezet átalakíthatóságával, a bűncselekményi szituációval és azok kezelésével foglalkozik. Más szavakkal a bűnelkövetést elősegítő alkalmak számának csökkentését célzó törekvések összességeként” értelmezhetjük.12 A szituációs és ezen belül a környezeti megelőzés alapvetően a potenciális elkövetőt kívánja elkedvetleníteni adott területen a bűnözéstől, valamint a potenciális áldozatot, illetve a közösséget segíti a megfelelő helyzeti prevenciós formák megtalálásában és alkalmazásában. A bűnelkövetők „repertoárjának” három fő eleme van: a lehetőség, a képesség és a motívum. A szituációs bűnmegelőzés lényege, hogy a várostervezés fizikai eszközeivel növelve a lebukás kockázatát, megelőzze, visszaszorítsa a bűnelkövetést. Évtizedes tapasztalat, hogy az építészeti és technológiai eszközök segítségével és a tervek következetes megvalósításával számos helyen a bűncselekmények számának 25%‐os csökkenése volt elérhető, mégpedig anélkül, hogy akár a rendőri jelenlétet fokozták, akár CCTV‐rendszereketxviii vagy más (pl. vagyonőri) segítséget igénybe vettek volna. Szükséges, hogy a lakók megértsék, hogy a lakókörnyezetükért ők is felelősek, annak alakításában, fenntartásában ők is részt kell vegyenek, jobban figyeljenek oda rá. A szituációs bűnmegelőzés tehát – figyelembe véve, hogy minden bűncselekmény egy adott építészeti, szervezeti és szociális környezetben jön létre –, a prevenciót mindenekelőtt az elkövetési alkalmak számának csökkentésére és megváltoztatására koncentrálja. Ennek alapja, hogy az építészeti, szervezési és szociális környezet alakításával (a felderítési kockázat megnövelésének, másrészt a tettes lehetséges hasznának csökkentése irányába hatva) megváltozik a bűnelkövetői magatartás bekövetkezésének valószínűsége is. A szituációs bűnmegelőzés legfontosabb céljait ez alapján az alábbiakban foglalhatjuk össze: a bűncselekmények végrehajtásának megnehezítése; a felderítési és lelepleződési

11

Danielisz B.–Dr. Tóth F. (2007): Városi Biztonság kiindulási modellje www.cslihungary.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=54&Itemid=61 12

Gönczöl K. (2006): A bűnözés társadalmi reprodukciója. In: Gönczöl K.–Kerezsi K.–Korinek L.–Lévay M. (szerk.): Kriminológia – Szakkriminológia. Budapest, Complex Kiadó, p. 313.

18

kockázat megnövelése; a bűncselekménynek az elkövető szempontjából vizsgált „jövedelmezőségének” csökkentése, illetve a későbbi „önigazolás” megnehezítése.13 A szituációs bűnmegelőzés jelentősége abban rejlik, hogy megvalósítása viszonylag egyszerű, eredménye azonban gyorsan és helyben, az adott területen élők számára mutatkozik meg (például a bűncselekmények számának erőteljes visszaesése a korábban sötét, zegzugos terület áttekinthetővé tételét követően). A szituációs bűnmegelőzésnek számos eleme van, hiszen gyakorlatilag az összes, a konkrét bűncselekményi helyzet kialakulását megakadályozó technika idetartozik. Ezek között kiemelt szerepe van az épített környezet átalakításának és a környezeti tervezésnek – amelynek külföldön már „mozgalma” van. A CPTED a Crime Prevention Through Environmental Design tulajdonképpen egy irányelvgyűjteményt jelent. (Hevenyészett magyar fordításban: környezettervezési bűnmegelőzésként aposztrofálhatjuk). A másik nagyobb eszközcsoportot a szituatív bűnmegelőzés mellett a társadalmi vagy közösségi bűnmegelőzésxix képezi. A szituációs bűnmegelőzés a bűnalkalmakat igyekszik csökkenteni, a bűncselekmény lehetőségét minimalizálni, míg a társadalmi bűnmegelőzés a bűncselekmények okaira próbál hatni. Ebben az esetben egy olyan fajta prevenciós stratégiáról beszélhetünk, amely a potenciális elkövetőket kívánja legtöbbször azok családjával, társasági lakó‐ és iskolaközösségi környezetével együtt szocializálni.14 A társadalmi bűnmegelőzés sokkal átfogóbb szemléletű, a társadalmi alrendszerek bűnmegelőzési szerepét jelöli ki. Jelentős részben a közszféra (állami és helyi önkormányzati szerepvállalás révén történő), illetve szakmai és civil mozgalmak, szervezetek, gazdasági szereplők, állampolgárok és közösségeik, egyházak stb. közötti együttműködés keretében megvalósuló tevékenységről van szó, melynek elsődleges célterületei a gyermek‐ és fiatalkori bűnözés megelőzése, az áldozattá válás megelőzése, a bűncselekmények áldozatainak segítése és védelme, általánosan a városok biztonságának fokozása.15 Ehhez képest a közösségi bűnmegelőzés a közösség szerepét, össze‐ és visszatartó erejét hangsúlyozza a bűncselekményben érintettet valamennyi szereplő tekintetében. Ugyanakkor mind a szituációs, mind a közösségi bűnmegelőzés a hagyományos bűnözésre igyekszik válaszokat adni, így sem a gazdasági bűncselekmények (pl. a szellemi tulajdonjogokat sértők), sem a szervezett bűnözés ezek segítségével nem csökkenthető. Ennek felismerése mellett, a határaink ismeretével kell alkalmazni ezeket az eszközöket.

1.3. A városok biztonságával kapcsolatos hazai és nemzetközi keretdokumentumok A városok biztonságossá tétele, illetve a városi bűnmegelőzés témája két szempontból része a hazai és nemzetközi szakpolitikai ajánlásoknak és szabályozásnak: egyfelől a városfejlesztést és ‐tervezést meghatározó keretdokumentumok (Lipcsei Charta, Városfejlesztési Kézikönyv), másfelől a bűnmegelőzés hazai és nemzetközi irányelvei, stratégiái foglalkoznak célzottan a városok biztonságával, bűnmegelőzésével. Az alábbiakban mindkét szakterület vonatkozó ajánlásait, irányelveit és jogszabályait áttekintjük röviden.

13

Irk F. (2008a): Nagyvárosi félelem és szorongás. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest, OKRI, pp. 15‐39. 14

Irk F. (2008b): Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest, OKRI, pp. 78‐107. 15

Társadalmi Bűnmegelőzési Stratégia, 2003

19

1.3.1. Nemzetközi dokumentumok A nemzetközi fórumok közül az ENSZ és az Európai Unió is foglalkozott a bűnmegelőzés kérdésével – az utóbbiak harmonizációs kötelezettséget is jelentenek Magyarország számára. Az EU és az Európa Tanács dokumentumai az elmúlt években hangsúlyozták a komplex bűnmegelőzés jelentőségét. Az Európai Unió Tanácsa közel egy évtizede mondta ki,16 hogy bűnmegelőzés minden olyan intézkedés és beavatkozás, amelynek célja vagy eredménye a bűnözés mennyiségi csökkentése, az állampolgárok biztonságérzetének minőségi javítása, történjen mindez a bűnalkalmak csökkentésével, a bűnözést előidéző okok hatásának mérséklésével vagy a sértetté válás megelőzésével. Az ENSZ Szociális és Gazdasági Tanácsának bűnmegelőzéssel és büntető igazságszolgáltatással foglalkozó bizottsága 2002‐ben ugyancsak definiálta a felelősségteljes bűnmegelőzésxx (Responsible Crime Prevention) legfontosabb elemeit. Ez alapján a megelőzés három, egymással egyenrangú célterülete: a (potenciális) bűnelkövető, a bűncselekményi szituáció és a közösség. Az elmúlt években felerősödött az a nézet, hogy nem elég a bűnt megelőzni, hanem ugyanilyen fontos a bűnözéstől való félelmet csökkenteni, illetve a lakosság szubjektív biztonságérzetét növelni. A 2007‐ben a városfejlesztésért és a területi kohézióért felelős miniszterek által elfogadott Lipcsei Charta a fenntartható európai városokról kimondja, hogy a társadalmi‐gazdasági és környezeti szempontból egyaránt fenntartható fejlődés érdekében egyre inkább szükségünk van teljes körű stratégiákra és minden, a városfejlesztési folyamatokban érintett személy és intézmény összehangolt fellépésére. Mind a kormányzat különböző szintjeinek (helyi, regionális, nemzeti és európai) mind az egyes ágazatoknak együtt kell működniük és ki kell alakítanunk az integrált városfejlesztési politika iránti új felelősségtudatot. A Charta az integrált városfejlesztési politika érdekében alapvető fontosságú cselekvései közt két helyen tér ki a városok biztonságára: 1.) „A városoknak hozzá kell járulniuk lakosaik életminőségének javításához és gazdasági vonzerejük növeléséhez a fejlett információs és kommunikációs technológiáknak az oktatás, a foglalkoztatás, a szociális szolgáltatások, az egészségügy és közbiztonság területein történő alkalmazása (...) révén.” 2.) „Az egyenlőtlenségek csökkentését és a társadalmi kirekesztődés megakadályozását célzó szociális integrációs politika a biztonság legjobb garanciája városainkban, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű városrészekre.” A 2008‐ban az Európai Közösségek Bizottsága által kiadott Zöld könyv a területi kohézióról ugyancsak megemlíti, hogy a hátrányos helyzetű városrészekkel és a társadalmi kirekesztéssel küzdő városokban a bűnözés a nyilvánvaló egyenlőtlenségek és méltánytalanság egyik megnyilvánulásaként jelenik meg.

1.3.2. Hazai dokumentumok Hazai viszonyok között mindenekelőtt a 115/2003. (X. 28.) országgyűlési határozattal elfogadott Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája tartalmaz a városok biztonságára vonatkozó részletes útmutatást. A Stratégia – összhangban a nemzetközi irányelvekkel – három fő szakmai cél megvalósítását tűzte ki:

16

Az Európai Unió Tanácsa 2001. május 28‐ai döntése alapján.

20

− − −

a bűncselekményeket előidéző okok hatásának mérséklését; a sértetté válás veszélyének csökkentését és a bűnalkalmak számának redukálását.

A Stratégia prioritásai között szerepel a városok biztonságának fokozása. Kitér a tipikusan városi bűncselekmények bemutatására, köztük említi a gépjárműveket érintő bűnözést, mely kifejezetten a fővárosra jellemző, az ún. „utcai bűnözést”, azaz a közterületen elkövetett személy elleni támadásokat és rablásokat, valamint a nyilvános helyen történő lopást, betöréses lopást. A Stratégia kiemeli az önkormányzatok felelősségét a városok biztonságának megerősítésében, eszerint a közösségi és személyes biztonság szempontjait érvényesíteni kell az önkormányzat hosszú távú fejlesztési elképzeléseiben, a városi társadalom‐ és gazdaságpolitikában, a foglalkoztatás‐, az oktatás‐, az egészségügyben és a lakáspolitikában, valamint a várostervezésben. A stratégia amellett érvel, hogy a városi szegénység, a társadalmi marginalizáció és kirekesztés csökkentése a város közbiztonságának javulásához, a városlakók biztonságérzetének, toleráns szemléletének erősödéséhez vezet, tehát különösen a hátrányos helyzetű, érzékeny városrészekben érdemes komplex – közbiztonság‐fokozó elemeket is tartalmazó – beavatkozásokat megvalósítani. Ez nemcsak a bűnelkövetést csökkenti, hanem fokozza az üzleti szféra nyereségességét, bizalmát, beruházási kedvét, továbbá növeli a városi ingatlanok értékét. A bűnüldözés terén a városi rendőrök és a lakosság közötti szembenállás, idegenkedés oldását, és a közösségi szolgáltatás típusú bűnüldözés kialakítását javasolja a Stratégia. A Stratégia megjegyzi, hogy a városok közbiztonságának állapota mellett figyelmet kell fordítani a terjeszkedő városkörnyékek biztonságára is, ezért a bűnmegelőzés regionális szempontjai a területfejlesztési politikának és tervezésnek és a városokat érintő kistérségi programoknak is részévé kell, hogy váljanak. A 2007‐ben az európai uniós városrehabilitációs pályázatok benyújtásának előfeltételévé tett Integrált Városfejlesztési Stratégiák készítésének módszertanát tartalmazó Városfejlesztési Kézikönyv alapján valamennyi pályázható városfejlesztési beavatkozás (funkcióbővítő és szociális városrehabilitáció) tervezésének részét kell képezze a városbiztonság, a közbiztonság fokozására vonatkozó szempontrendszer, illetve részprojekt. A funkcióbővítő városrehabilitáció esetében az elvárt eredmények között szerepel a „biztonságosabb, kényelmesebb és esztétikusabb valamint a további fenntartható fejlődést lehetővé tevő települési környezet és településszerkezet” létrehozása. A szociális városrehabilitáció esetén a Magdolna‐negyedben kipróbált, az itt élők biztonságát és biztonságérzetét növelni hivatott „Szociális és bűnmegelőzési alprogram” mintáját mutatja be a Kézikönyv. Az ezen beavatkozásokat megalapozó Integrált Városfejlesztési Stratégia helyzetfeltárásában éppúgy szerepelnie kell a közbiztonsággal kapcsolatos adatoknak, mint ahogy a városfejlesztéshez, rehabilitációhoz kapcsolódó ún. „soft” elemek között megújított közszolgáltatásként szerepelhet a közbiztonság erősítése.

1.3.3. Jogszabályi környezet A 1994. évi XXXIV. törvény a rendőrségről egyértelműen meghatározza, hogy a közbiztonság és a közrend védelmét a rendőrség látja el. A rendőrség a feladatának ellátása során együttműködik az állami és a helyi önkormányzati szervekkel, a társadalmi és a gazdálkodó szervezetekkel, az állampolgárokkal és azok közösségeivel; segítséget nyújt – jogszabályban meghatározott esetben – az állami és a helyi önkormányzati szervek hivatalos eljárásának zavartalan lefolytatásához; támogatja a helyi önkormányzatoknak és az állampolgárok közösségeinek a közbiztonság javítására irányuló önkéntes tevékenységét. Fontos, hogy szabálysértési hatósági jogkört gyakorol, közreműködik a szabálysértések megelőzésében és felderítésében.

21

Az 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról a helyi közszolgáltatások körében említi, hogy a települési önkormányzat feladata a közbiztonság helyi feladatairól gondoskodni. Azonban ehhez eszközként igen szűk lehetőségek állnak a rendelkezésükre. Véleményezési joga van a rendőrségi vezetők kinevezésénél, továbbá a rendőrkapitányság, a határrendészeti kirendeltség és más helyi rendőri szerv létesítéséhez és megszüntetéséhez előzetesen ki kell kérni az érintett önkormányzat véleményét. A rendőrséggel szerződést is köthet, amelynek keretében támogatja annak működését, esetleg kapitányság vagy rendőrőrs létesítését. Térfigyelő rendszerekxxi telepítéséről is a képviselő‐ testület dönt. További eszközként áll rendelkezésére a jegyző szabálysértési ügyekben történő eljárási lehetősége. Az 1999. évi LXIII. törvény a közterület‐felügyeletről további lehetőséget ad az önkormányzatok kezébe, hiszen e törvény alapján a társadalmi bűnmegelőzési feladatok megvalósításában a közbiztonság és a közrend védelmében közreműködőként a közterület‐felügyelet lépett be, melyet a helyi önkormányzati képviselő‐testület hozhat létre a polgármesteri hivatal belső szervezeti egységeként, önálló költségvetési szervként vagy költségvetési szerv belső szervezeti egységeként. A 2006. évi LII. törvény a polgárőrségről kimondja, hogy a polgárőrség támogatja a helyi önkormányzatokat és a helyi, területi rendvédelmi szerveket a közbiztonság helyi feladatainak végrehajtásában. Maga a polgárőrség a helyi közbiztonság közösségi védelme érdekében a lakosok közösségei által meghatározott feladatok ellátásában közreműködő, az egyesülési jog alapján létrejött társadalmi szervezet, illetve ilyen szervezetek szövetsége. Segít a társadalmi bűnmegelőzésben való lakossági részvételben, illetve az önkormányzatok és a lakosság közötti bizalom erősítésében. A legsúlyosabb cselekményeket, amelyek egy város biztonságát veszélyeztethetik, az 1978. évi IV. törvény a Büntetőtörvénykönyvről tartalmazza. Ezek azok a magatartásformák, amelyek olyan mértékű devianciát jelentenek, hogy a társadalom a legsúlyosabb büntetéseket helyezi kilátásba az elkövetőkkel szemben. Itt elsősorban az élet és vagyon elleni, továbbá a közrend elleni bűncselekményekre gondolunk. Az enyhébb fokú, de mégis szankcionálást igénylő cselekményeket az 1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről tartalmazza. A törvény alapján szabálysértés miatt – ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik – a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi jegyző jár el. A rendőrség hatáskörébe utalt szabálysértések miatt a rendőrkapitányságok vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri szervek járnak el. A témánk szempontjából jelentős, hogy olyan szabálysértések esetén is a rendőrség ill. bíróság jár el, mint a rendzavarás vagy a garázdaság. Fontos eszköz lehet a bűnmegelőzésben, ha már az épített környezet kialakításakor, annak előírásaiban is érvényesítenek olyan szempontokat, hogy azok nehezítsék a bűnelkövetést, illetve növeljék az ott élők biztonságérzetét, erre a 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről és a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) adja meg a lehetőséget. A törvény és végrehajtási rendelete olyan feladatokat határoz meg a települési önkormányzatok számára, amelyek a városbiztonság szempontjából elsődleges jelentőséggel bírnak, mint például a települések területének rendezésére, a településrendezés tervezésére vonatkozó jogosultságok. Ezek a döntések később a települési helyi építési szabályzatokban (HÉSZ), továbbá a települési rendezési tervekben (TRT) öltenek testet, amelyeket az önkormányzatok rendeleti formában fogadnak el. Ugyan nem jogszabály, de a téma szempontjából feltétlen említést igényel a 115/2003. (X. 28.) OGY határozat a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról, amely a prioritások és beavatkozási

22

területek között kifejezetten említi, a városok biztonságának fokozása alfejezetben egyenesen kimondja, hogy a bűnözés elsősorban a városokhoz kötődő jelenség, foglalkozik a tipikus városi bűncselekményekkel, a városlakót zavaró tényezőkkel, továbbá a városi önkormányzatok felelősségét is említi.

1.4. A városok biztonságának megteremtése – érintettek és szereplők17 Az Európai Városi Charta szerint az európai állampolgároknak „joguk van biztonságos – és lehetőség szerint – bűnözéstől, erőszakos cselekményektől és agressziótól mentes településeken élni”. A biztonságos élet azt jelenti, hogy az állampolgárok a jogaikat és a kötelezettségeiket háborítatlanul, félelem nélkül érvényesíthetik. A lakosság biztonságérzetének javítása a várospolitika meghatározó eleme kell, hogy legyen.

1.4.1. A városi önkormányzatok lehetőségei a biztonság fokozásában A Helyi Önkormányzatok Európai Chartája kimondja: „A helyi közrend és közbiztonság védelme elsősorban a helyi önkormányzatok feladata, az állam pedig garanciát vállal a közbiztonság helyi szintű finanszírozására.” Az önkormányzatok képesek a leginkább meghatározni a bűnmegelőzéssel foglalkozó elképzeléseket és irányelveket. Ehhez szükséges a rendőrséggel, az iskolákkal, a gazdasági közösségekkel, a várostervezésben és ‐üzemeltetésben részt vevőkkel történő összefogás, együttes gondolkodás és közös cselekvés. A városi önkormányzatok többsége még nem ismerte fel saját lehetőségeit a helyi biztonság megteremtésében, a biztonság szempontjai általában kevéssé érvényesülnek az önkormányzatok hosszú távú fejlesztési elképzeléseiben, nem jelennek meg a helyi társadalompolitikában. Az önkormányzatoknak lehetőségük nyílik a bűnmegelőzésben számításba jöhető ügyosztályok, intézmények közötti munkakapcsolatok erősítésére, tevékenységük koordinálására, az egyes szakterületeken felhalmozódó információk hasznosítására, ezzel biztosítva, hogy a biztonság szempontjait mindenkor és minden érintett ágazatban figyelembe vegyék. A városi, különösen a nagyvárosi önkormányzati szerepvállalásnak elő kell segítenie a helyi biztonság problémáival kapcsolatos közösségi megoldások kialakítását. A bűnözési helyzet átfogó felmérésére épülő, városi szinten kidolgozott, többféle – állami, civil, egyházi, kisközösségi – szervezet együttműködésére alapozott cselekvés közösségformáló tényezővé válhat. A helyi lakosok közreműködése a saját környezetük szociális és környezetfejlesztő programjaiban nemcsak a közösségi szolidaritást erősíti, de védelmet, biztonságot jelent, és ha sikerül bevonni a lakosokat a közös elképzelések megvalósításába, az megerősítheti a bizalmat a hatóságok bűnmegelőző képessége iránt is. Ajánlások a városi önkormányzatok számára Az adott városban, városrészben élők szubjektív biztonságérzetének, egyben a tényleges biztonságának érdekében fontos, hogy az önkormányzat:

17

Az alfejezet alapját a 115/2003. (X. 28.) OGY. határozat mellékletét képező A TÁRSADALMI BŰNMEGELŐZÉS NEMZETI STRATÉGIÁJA, továbbá Dr. Szabó Henrik r. százados: A bűnmegelőzés kormányzati és önkormányzati feladatai c. jegyzete, valamint Szekszárd Megyei Jogú Város Bűnmegelőzési koncepciója képezik.

23

‐ ‐ ‐ ‐

‐ ‐

Ismerje fel, hogy biztonságos környezetben élni alapvető emberi jog. Ismerje fel, hogy a bűnözés megelőzése kevésbé költséges, mint annak megtorlása. Törekedjen arra, hogy a bűnözés megfékezésének ügye elsőbbséget élvezzen, és az ehhez szükséges források – legalább részben – rendelkezésre álljanak. Segítsen kialakítani azt az állampolgári gondolkodást, amelyben tudatosul, hogy a jogokhoz felelősségek is társulnak, és kölcsönösen kell felelősséget vállalnunk állampolgár‐társaik épsége és lelki nyugalma érdekében. Teremtse meg és működtesse a civil és állami bűnmegelőzés intézményesülő korszerű formáit, és rendszeresen értékelje az intézkedések hatását és hatásosságát. Ösztönözze az egyes szervezetek közötti folyamatos információcserét.

Ennek érdekében az alábbi eszközök, lehetőségek állnak a városi önkormányzatok rendelkezésére: 1. Helyi szabályozás kialakítása: helyi bűnmegelőzési stratégia és bűnmegelőzési program készítése. 2. Helyi bűnmegelőzési tevékenységek koordinálása: a közigazgatási területen az állami, önkormányzati és civil szervezetek illetve a gazdasági élet szereplői között a bűnmegelőzési tevékenység összehangolása, tervezése, szervezése. A munka folyamatosságának és megfelelő szakmai színvonalának biztosítása. 3. Várostervezés, ideértve a tömegközlekedést, a közvilágítást és az útkereszteződéseknél alkalmazott biztonsági intézkedéseket is. 4. Társadalmi integráció biztosítása: A lakosság körében a leszakadás megelőzése, a már leszakadt rétegek integrálása olyan területeken, mint az oktatás, szociális ellátás, megfelelő egészségügyi ellátás biztosítása és foglalkoztatás. A megfelelő humán infrastruktúra – szolgáltatások és családjóléti és ‐támogatási politika – működtetése. 5. Képzés, felvilágosítás a bűnmegelőzés, vagyonvédelemxxii, áldozatvédelem témájában a lakosság és a hivatali, intézményi szereplők számára egyaránt.

1.5. Alapelvek a városbiztonsági szempontok érvényesítéséhez a településirányításban és tervezésben A városbiztonság témakörének kereteit bemutató fejezet végén érdemes számba vennünk azokat az alapelveket, melyeket a városvezetőknek, illetve a városi település biztonságáért tenni kívánó és tudó szereplőknek, érintetteknek szem előtt kell tartaniuk. Ezek az alapelvek, mintegy horizontális szempontokként veendőek figyelembe a biztonságos, élhető lakóhely, élettér kialakítását megcélzó városokban, és lényegileg a következő elemek alkotják: „Városbiztonság: a téma, mely mindent átsző” A városbiztonsági szempontok horizontális figyelembevétele a stratégiai, közösségi tervezési tevékenység során és a városvezetésben Az adott várost érintő ágazati, illetve fejlesztési és rendezési jellegű (optimális esetben visszacsatolásokkal jellemezhető, ciklikus) tervezési és megvalósítási tevékenység során a városbiztonsági szempontok folyamatos és minden szintre kiterjedő figyelembevétele alapvető követelmény. Ágazati tervezésen megközelítésünkben az olyan szektorális jellegű szakterületek tervezési és végrehajtási területeket értjük, mint pl. lakóterület (az épület‐ és lakónegyed‐) tervezés, építési engedélyek kiadása, közterület‐tervezés, közlekedés‐tervezés és forgalomszabályozás,

24

szociális ellátás, a térhasználat tervezése‐szabályozása, illetve az egészségpolitika, szociális politika (gyermek‐ és családvédelem), rendészeti tevékenység, igazságszolgáltatás, büntetés‐végrehajtás területei. A közbiztonság kiemelt szerepét erősítheti egy, a területtel közvetlenül foglalkozó munkatárs kijelölése is az önkormányzaton belül. Fontos, hogy a biztonság kérdését a városvezetés stratégiai kérdésként kezelje, a bűnmegelőzés kapjon kellő súlyt a város irányításában, a különböző fejlesztési prioritások kijelölésénél, a szabályozási aktusok során. Bármelyik fent említett szakterület tervezési tevékenysége során kiemelt szempont, hogy ciklikus módon, folyamatos visszacsatolást biztosítva történjen meg a célok, intézkedési területek kijelölése és megvalósítása a városbiztonsági szempontok figyelembevétele mellett. E megközelítésbe beleérthetjük a bűnözési kockázat felmérését célzó előzetes adatgyűjtést és értékelést, a bűncselekmények elkövetését tekintve frekventált helyek feltérképezését, a város szerkezetéből, beépítettségéből és ennek városon belüli különbségeiből fakadó biztonsági kockázatok számbavételét. A folyamatos elemzési és helyzetértékelő tevékenységet mindemellett szintén permanens visszacsatolásnak, az ezt megalapozó és biztosító monitoring tevékenységnek a kialakítása kell kísérje. „Gondolkozzunk területekben, településrészekben” A területi szemlélet erősítése A városok nem homogén egységek: heterogén lakossági összetétel mellett a gyakran nem is elhanyagolható társadalmi, gazdasági különbségek megjelenése is jellemzi őket a közigazgatási határok között kirajzolódva. A nagyobb városok különböző részei, eltérő lakónegyedei különböző fizikai adottságaik, fekvésük, épületállományuk, környezeti állapotuk és ezzel szoros összefüggésben lakossági összetételük révén differenciált kihívásokkal néznek szembe, melyek nyilvánvalóan eltérő válaszokat kívánnak. A különféle városbiztonsági, bűnmegelőzési, vagy a szakterületet közvetve érintő tervek, intézkedési elképzelések így a városon belül differenciált megoldásokat kell találjanak, azaz a tervezés, a városvezetési tevékenység során a városon belüli településrészi specifikumokra reagáló „területi szemléletű” tervezési, végrehajtási tevékenységre van szükség. „Együttműködés a szeparált szakterületek helyett” A partnerség érvényesítése a felelősök közti együttműködésben A városok biztonságának kialakításáért, fenntartásáért felelősök száma igen nagy, erre már az első alapelv is rámutatott. Javasolható a köztük fennálló viszonyrendszert, munkakapcsolatot egy hálózatos jellegű együttműködéssé alakítani, a különböző szakterületi szervek (gyermekjóléti szolgálat, családgondozás, rendőrség, polgárőrség, vidéki településeken mezőőrség, oktatási, egészségügyi intézmények) illetve a különböző szintű államigazgatási, településvezetési felelősök (központi kormányzat, helyi önkormányzat, adott esetben kisebbségi önkormányzat) illetve a civil szervezetek, egyházak, az üzleti élet szereplői között. Fontos, hogy minden felelős, minden szakterület ismerje fel saját felelősségét, és tisztában legyen a más szakterületek hasonló felelősségével, kötelezettségeivel, hatókörével. Fel kell ismerni a szakterületek közötti kölcsönös egymásrautaltságot, és teret kell hódítson az a szemlélet, amely az egyéni szakterületi érdekeket háttérbe szorítva inkább arra keresi a választ: az adott szereplő mit tehet a biztonság javításáért a többi felelőssel együttműködve, egymás munkáját kiegészítve.

25

„Ahány település, annyi megoldás” A hely‐központú, hely‐bázisú megközelítés alkalmazása Nem csak a városokon belüli településrészek, de maguk az egyes városok között is lényeges különbségek állhatnak fenn. Ebből kiindulva nem létezik egyetlen üdvös, minden városra alkalmazható megközelítés, mely a biztonságos város irányába tett lépéseket, intézkedéseket jelenti. Ezért egy adott városnak magának kell kialakítania saját adottságaihoz, jellemzőihez, létező eszközrendszeréhez adaptálva az általánosan ismert megoldási formákat. A következőkben a Kézikönyv által felsorolt intézkedési lehetőségek is így inkább egyfajta sorvezetőként szolgálhatnak: az adott városvezetés maga kell döntsön arról, hogy ismerve saját lehetőségeit és korlátait, mely megoldásokat akarja és tudja alkalmazni a saját területén. Mindez szoros összhangban áll az európai szintű területpolitikában az utóbbi években teret nyerő, a helyi adottságokat, a területi sokszínűséget felértékelő megközelítéssel.

26

2. Nagyvárosi bizonytalanságok 2.1. Tények és számok A bűncselekmények elkövetésének fő színhelyei, Európa más országaihoz hasonlóan, Magyarországon is főként a városok. Ez az arány nagyjából változatlan képet mutat az elmúlt évtizedben.

6. ábra: Bűncselekmények száma az elkövetés helye szerint, 2001–2010 (Forrás: ENYÜBS)

Nem ugyanakkora azonban a bűnügyi terheltség az ország különböző részein, és így egyes városaiban sem. A hazai bűnügyi fertőzöttséget mutató térképek adatai szerint ugyanis nagyok az eltérések az egyes megyék között abban, milyen mértékű a 100 000 lakosra jutó bűncselekmények száma. A magasabb fokú terheltség alapján beszélhetünk bűn‐befogadó területekről. Ilyen volt a 2009‐es évben Hajdú‐Bihar, Komárom‐Esztergom, Somogy megye, valamint Budapest.18 A tapasztalatok szerint a bűnelkövetők bűncselekményeiket elsősorban lakhelyükön kívül követik el. Ezért érdemes összehasonlításul megvizsgálni, vajon a regisztrált bűnelkövetők cselekményeinek színhelye és lakóhelye megegyezik‐e. Ennek alapján, a fentiekhez hasonlóan megkülönböztethetünk ún. bűn‐kibocsátó területeket is, ahol a regisztrált bűnelkövetők 100 000 lakosra jutó száma az átlagosnál magasabb. Mint az a 8. ábra alapján, a 2009‐es év vonatkozásában jól látszik, a bűn‐ kibocsátó és a legtöbb bűncselekmény elkövetését regisztráló területek általában nem esnek egybe, vagyis a bűnözők egy része cselekményeit rendszerint nem a saját megyéjében követi el. Ezzel szemben a bűn‐kibocsátó területeken az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények mértéke jóval meghaladja az országos átlagot, ahogyan ezt a 9. ábra mutatja.

18

Mivel a 2010. évi statisztikák rögzítési problémák miatt helyenként téves adatokat tartalmaznak, ezért bázis évnek a 2009‐es évet tekintjük elemzésünk során.

27

7. ábra: Regisztrált bűncselekmények százezer lakosra jutó száma, 2009 (Forrás: http://crimestat.b‐m.hu)

8. ábra: Regisztrált bűnelkövetők százezer lakosra jutó száma szerint, 2009 (Forrás: http://crimestat.b‐m.hu)

28

9. ábra: Regisztrált személy elleni erőszakos bűncselekmények százezer lakosra jutó száma szerint, 2009 (Forrás: http://crimestat.b‐m.hu)

Az okok között elsősorban az adott térségekben jellemző magas munkanélküliség, a képzetlen lakosság nagy aránya, az ott lakók kilátástalansága és nagy szegénysége említhető meg, mely körülmények a helyi feszültségek és deprivációkxxiii (pl. alkoholizmus), valamint az erőszakos, indulati cselekmények növekedésében szerepet játszhatnak. Az adatok szerint jelentős az elvándorlás is ezekről a területekről. Ennek oka részben a helyi lakosság munkakeresése és menekülése a romló helyzetű térségből. A tömeges vándorlás a jobb helyzetű területeken ugyanakkor előidézheti elsősorban a vagyon elleni bűnözésxxiv növekedését. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt évek során a nagyfokú népességcsökkenés miatt a leszakadó régiókban is növekedett a bűncselekmények 100 000 főre vetített aránya, ami még rosszabb képet alakít ki az ott lakókban/ott lakókról. (IRM 2010) Az elkövetők, a városban előforduló bűncselekmények arányához képest, némileg többen laknak vidéken (vö.10. ábra). De az egyébként a városban lakó elkövetők sem közvetlen lakókörnyezetükben követik el bűncselekményeik nagy részét (elsősorban a vagyon ellenieket).

10. ábra: Bűnelkövetők az elkövető lakóhelye szerint 2001–2010 (Forrás: ENYÜBS)

29

A különböző típusú bűncselekmények megoszlása sem alakul egyenletesen. Így a regisztrált esetek több mint 60%‐a vagyon elleni bűncselekmény. A sértetti statisztikák szerint a természetes személy sértettek 80%‐a szenved el ilyen típusú cselekményt. Vagyis a sértettek túlnyomó többsége a vagyon elleni cselekmények esetében érzi lényegesnek a feljelentés megtételét. Ennek oka lehet például a vagyoni sérelem keletkezésekor előálló biztosítási igény. 2002

2004

2006

2008

2010

Összes regisztrált bűncselekmény

420 782

418 883

425 941

408 407

447 186

Vagyon elleni

283 664

262 082

260 147

265 755

273 613

Személyt közvetlenül támadó bűncselekmény

19 889

20 778

18 497

20 544

22 660

Erőszakos és garázda bűncselekmények

31 213

33 366

29 728

33 035

38 445

1. táblázat: A vagyon elleni, személy elleni és erőszakos bűncselekmények számának alakulása az összbűnözésen belül (2002–2010) (Forrás: ENYÜBS)

A korábbi évek kedvező tendenciáit követően 2010‐től ismét emelkedett a bűncselekmények száma, és a vagyon elleni cselekmények mellett egyre nagyobb az erőszakos és garázda esetek aránya a bűnözésen belül. A vagyon elleni bűncselekmények közül meghatározó a lopás, a zsebtolvajlás, a betöréses lopás, a gépkocsi‐ vagy a gépkocsiból történő lopás, a rongálás, valamint a csalás. Ezek a bűncselekmények, amelyek a lakosság széles körét érintik, többségükben otthonaikban, valamint lakókörnyezetükben, utcán, közterületen zajlanak, rontva ezzel amúgy is rossz biztonságérzetüket.

11. ábra: A városok részesedése az ismertté vált bűncselekményekből, bűncselekménytípusok szerint, 2009 (%) (Forrás: ENYÜBS)

A különböző típusú bűncselekmények megoszlása eltérően alakul a városokban és a városokon kívül. Míg a személy elleni és közlekedési ügyek vonatkozásában nagyjából megfelel a városi/községi népesség arányának, a házasság, család, nemi erkölcs körébe tartozó cselekmények némileg nagyobb arányban fordulnak elő kisebb településeken. A többi bűncselekmény a népességszámhoz képest a városban történik gyakrabban. Az adatokból az is kiderül, hogy minél sűrűbben lakott egy terület, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az ott lakók közül valaki bűncselekmény áldozatává válik. Ennek legjobb példái a lakótelepek, ahol a vagyon elleni bűncselekmények előfordulása alkalmanként többszöröse lehet a kertvárosi övezetben elkövetett esetek számának.

30

Nem meglepő, hogy a fővárosban a legmagasabb a regisztrált bűncselekmények aránya. Miközben a magyar lakosság 18 százaléka él itt, az összes ismertté vált bűncselekmény körülbelül 30 százalékát regisztrálják Budapesten.

Év

Az elkövetés helye Összes város Budapest Budapesttel együtt

Budapest a városok %‐ában

2001

362 420

120 189

33,2

2002

328 542

111 445

33,9

2003

326 234

108 816

33,4

2004

328 791

115 506

35,1

2005

344 936

115 366

33,4

2006

339 699

111 924

32,9

2007

335 531

106 129

31,6

2008

323 858

107 317

33,1

2009

319 334

104 253

32,6

2010

358 168

110 755

30,9

2. táblázat: Budapesten elkövetett bűncselekmények aránya (Forrás: ENYÜBS)

A bűnözés mértéke a főváros egyes kerületein belül is eltérően alakul. Így hagyományosan magas a bűncselekmények száma a Duna menti belvárosi kerületekben (V., XIII., VIII., IX), valamint Budán az I. és II. kerületben, míg a külső pesti és budai kerületek rendszerint viszonylag jó biztonsági mutatókkal rendelkeznek. Nem sokkal jobb a helyzet a többi hazai nagyvárosban sem. A 12. ábra a főváros és a megyei jogú városok bűnözési helyzetét, az előforduló bűncselekmények számát mutatja a 2009‐es év vonatkozásában.

12. ábra: Az ismertté vált bűncselekmények száma a fővárosban és a megyei jogú városokban, 2009

Az már első pillantásra kiderül, hogy az elkövetett bűncselekmények száma alapján a listavezető a főváros. A sorban következő Debrecen, Miskolc, Szeged, országos viszonylatban a legnagyobb

31

népességgel rendelkező, sűrűn lakott városok. Ez ismét rávilágít arra a nagyvárosi problémára, amit a bűnözéssel kapcsolatban lakóik nap mint nap érzékelhetnek, és ami mindenképpen szükségessé teszi az egységes, hatékony és új módszerek alkalmazását igénylő prevenciós stratégia kidolgozását. A fenti adatok ismeretében mindenképpen érdemes kiemelt figyelmet szentelni a városi biztonság fokozásának, amelynek fontos eleme a szituációs és környezeti bűnmegelőzés.

2.2. Bűnözéstől való félelem – biztonságérzet a lakosság körében A lakosság félelme a bűnözéssel kapcsolatban sokszor nem hozható összefüggésbe az ország vagy adott város tényleges bűnügyi helyzetével, vagy akár az érintettek objektív biztonságixxv helyzetével. A szubjektív biztonságérzetet, vagyis a lakosság érzetét arról, milyen mértékű a bűnözés, számos tényező befolyásolhatja. Így jelentős hatással lehet rá a média által sugárzott kép, amely a folyamatos erőszakot és a bűncselekmények terjedését sugallja, a politikusi megnyilvánulások, amelyek a terjedő bűnözés visszaszorítását ígérik, a környezetükben a saját tapasztalat alapján vagy mások által megélt bűnesetek, az egyéb problémák (pl. egzisztenciális gondok). Ezen felül a bűnözés erősödésének érzetét kelthetik a napjainkban szaporodó kisebb devianciák, mint például a graffitik, kéregetők, hajléktalanok, vagy a rendezetlen környezet, piszok, zaj is. Vagyis az emberek biztonságérzetének javulását a bűnesetek csökkenése mellett számos más, a környezetükben általuk zavaróként értékelt tényező megszüntetése is elősegítheti. Az elmúlt évtizedekben felerősödött az a nézet, hogy nem elég a bűnt megelőzni, hanem ugyanilyen fontos a bűnözéstől való félelmet csökkenteni. A Studio Metropolitana urbanisztikai kutatóközpont 2004‐es „Közterületek használata és megítélése Budapesten” felmérése alapján a budapestiek több mint harmada elégedetlen a közbiztonsággal. A közterületek biztonságát növeli, ha van „gazdája” a területnek. Az egyik potenciális gócpont az áldozattá válás (illetve az ettől való szorongás, félelem) tekintetében az aluljáró. A 2004‐es vizsgálat szerint az idősebbek inkább többet várnak egy járatra, mert a metróaluljárókat zsúfoltnak, kevésbé biztonságosnak kényelmetlenebbnek érzik. Éppúgy kisebb biztonságérzetet nyújtanak jellemzően a szűk mellékutcák: a megkérdezettek az amúgy is sötét mellékutcákban éjszaka még jobban félnek, holott tényleges negatív tapasztalata szinte senkinek nem volt. Ahogy a kutatási jelentés fogalmaz: „a mellékutcák biztonságosságával kapcsolatos előítélet részét képezi a főváros mítoszainak”. A felmérés szerint nagy igény van a rendre, rendezettségre, biztonságra az utcákon. Az átmenő forgalom közterein, a közlekedési csomópontokban a legalapvetőbb az átláthatóság és a biztonság. Nemcsak az aluljárók, hanem minden várakozásra alkalmas köztér esetében igénylik az emberek, hogy rendőrök vigyázzanak a biztonságukra. (www.studmet.hu) A 2005‐ben a főváros VIII. kerületében található Magdolna‐ és az Orczy‐negyedben megkérdezettek fele a három legfontosabb probléma közé sorolta a tág értelemben vett közbiztonságot (ide értve az antiszociális viselkedést, a kábítószer‐fogyasztást és a prostitúciót is), ezzel 4%‐kal „megelőzve”a második legtöbbet említett problémát, a köztisztaságot. A válaszadók többsége a kerületen belül saját lakókörnyékének egyes utcáit és az esti, éjszakai órákat vélte leginkább veszélyesnek. A közterületeken elkövetett bűncselekményekre vonatkozó félelmeket az elkövetett (és statisztikába

32

került) adatokkal összevetve az derült ki, hogy az erőszakkal kapcsolatos veszélyérzet jóval nagyobb, mint amit az ENYÜBS rendszerbe bekerült bűnügyi statisztika indokolna.19 Korábban, az OKRI kutatói által Budapest három kerületében (V., IX., XXII.) végzett vizsgálat szintén azt mutatta, hogy az állampolgárok számára környezetükben a legjelentősebb problémák között, jellemzően első vagy második helyen szerepelt a bűnözés. Emellett kiemelt kerületi gondként a közlekedési helyzet megoldatlanságát, valamint az utcák rendezetlenségét, piszkos állapotát jelölték meg. Ezek a körülmények voltak tehát azok, amelyek, hatással voltak életükre, lelkiállapotukra, és mindennapjaikat a leginkább befolyásolták lakóhelyükön.20 Hasonló eredményeket hozott az OKRI 2002–2003‐ban folytatott kutatása, amely szerint a budapesti lakosok a szemetes környezetet, a közutak rossz minőségét és a közbiztonság alacsony szintjét tartották a legnagyobb városi problémáknak.21 A lakosság biztonságérzetét tehát nagyban befolyásolja a rendezetlenség, az átláthatóság hiánya, még akkor is, ha a kérdezetteknek alapvetően nincs a helyzettel kapcsolatosan korábbi rossz tapasztalata. Ez egybecseng azokkal a korábbi kutatási eredményekkel, amelyek azt mutatták, hogy például a nők és a 60 év felettiek jóval kevésbé hajlandóak sötétedés után az utcára menni, mint a fiatalok. Ezzel szemben a bűncselekmények őket jóval kevésbé érintik, mint például a fiatalabb férfiakat.22 Vagyis a valóság és az arról alkotott kép nem cseng egybe. Az egyén szubjektív biztonságérzetét nagyban befolyásolhatja, hogy milyennek érzékeli a bűnüldöző hatóságok munkáját, elégedett‐e azzal, vagy úgy érzi, nem képesek őt a bűnözőktől megvédeni. Ezért a rendőrség és a nyomozó hatóságok nagy hangsúlyt fektetnek az ún. felderítési vagy nyomozás eredményességi mutatókra. Ezek a számok gyakorlatilag a bűnözéskontroll hatékonyságát minősítik azáltal, hogy megmutatják, az ismertté vált bűncselekmények elkövetői közül hányan kerülnek kézre. Tény, hogy igen nagy a különbség az ismertté vált bűncselekmények (2010‐ben például 447 186) és az ismertté vált bűnelkövetők (2010‐ben: 122 529) száma között. A rendszerváltást megelőző időszakban, a nyolcvanas években a bűnözés a maihoz képest meglehetősen alacsony szintű volt Magyarországon (140‐180 000 bűncselekmény évente), és ezekben az ügyekben az elkövetők 80%‐a ellen el is indult az eljárás. Napjainkban ez az arány 50‐55% körül mozog, vagyis a nyomozásoknak mindössze a fele eredményes (IRM 2010). Ez részben a vagyon elleni cselekmények nagy számával hozható összefüggésbe. Ezeknél az eseteknél ugyanis a sértett korábbról viszonylag ritkán ismeri a tettest (körülbelül 25%‐ban), vagyis ez nem segíti a rendőrséget a felderítésben. Ezzel szemben az erőszakos bűncselekmények körében, ahol egyébként is az a jellemző, hogy a sértett közvetlen kontaktusba kerül az elkövetővel, sokkal gyakrabban fordul elő, hogy az ügy érintettjei már korábban is ismerték egymást, akár napi (például családi, szomszédi) kapcsolatban vannak egymással (közel 70%‐ban). Ezekben az ügyekben nyilvánvaló, hogy sokkal egyszerűbb a hatósági felderítő munka, és eredményesebb az eljárás is. A felderítési hatékonyság/hatástalanság a sértetteket közvetlenül érinti, és „rossz esetben” nyilvánvalóan a hatóságok iránti bizalom megingásához és akár a bűnözéstől való félelem

19

ifj. Erdôsi S.: Közbiztonság és városrehabilitáció a Magdolna‐negyedben. In: Falu Város Régió 2009/2., Magdolna Negyed Kérdőíves Vizsgálat, 2005. 20

Kerezsi K.–Finszter G.–Kó, J.–Gosztonyi G. (2003): Nagyvárosi bűnözés. Bűnmegelőzés Budapest V., IX. és XXII. kerületében. Budapest, OKRI–Bíbor Kiadó

21

Kerezsi (2001): Közösség és bűnmegelőzés: közösségi bűnmegelőzés. In: Magyar Tudomány 2001/8.

22

Korinek L. (1996): A bűnözés visszatükröződése. In: Gönczöl K.–Korinek L.–Lévay, M. (szerk.): Kriminológiai Ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll. Budapest, Corvina

33

növekedéséhez is vezethet. Emellett a sikertelen eljárás a legközelebbi alkalommal csökkentheti a feljelentési kedvet, és ezzel növeli a látenciában maradó esetek számát. A hatóság érdeke a bizalom erősítése, amihez időnként statisztikai „bűvészkedést” is igénybe vesz a hatékony bűnüldöző tevékenység mellett.

2.3. A sértetti statisztika és a valóság A büntetőeljárás legrosszabb pozíciójú résztvevője az áldozat, akinek sérelme elindítja az „ügyet”. A bűnözés visszaszorításában nagy jelentősége van annak, hogy adott területen a problémákat feltárva az embereket – különösen a bűnelkövetők támadásának kitett személyeket – felkészítsük a helyes védekezésre.23 Ahhoz, hogy az áldozattá válásról, a bűnözésről többet tudjunk meg, mindenképpen a hivatalos statisztikákból kell kiindulni. Ezek ugyanis folyamatosan frissülnek, és hosszú időintervallumban tartalmazzák a sértetté válással kapcsolatos adatokat. Ismerni kell azonban a statisztikai nyilvántartások gyengeségeit, mivel ezek tekintetbevételével az abban található torzítások részben kiküszöbölhetővé válnak. A hatóságoknak nem az összes, csupán a hivatalosan megindult büntetőeljárások sértettjeiről, illetve a regisztrált bűncselekményekről van tudomásuk. Ez nem elegendő a sikeres megelőzési koncepció kialakításához. Ahogyan az ENSZ a 2000. évi bécsi deklarációban jelezte, hiteles bűnmegelőzési koncepció megfogalmazásakor nem elégséges csak a rendőrségi adatokra támaszkodni, hanem ismerni kell az áldozatok tényleges számát és jellemzőit is. Az áldozattá válás körülményeinek, okainak, a sértettek szükségleteinek és félelmeinek feltárására és megismerésére indultak meg az első, úgynevezett áldozati lekérdezések (victim survey‐k), elsőként az USA‐ban és az Egyesült Királyságban. Ezek célja elsősorban annak felderítése volt, hogy vajon a valóságban milyen mértékű az áldozattá válás, hány, milyen ügy és miért nem jut a hatóságok tudomására, melyek azok a körülmények, amelyek a sértetté válásban szerepet játszanak, valamint hogyan befolyásolja a sértettek életét a bűncselekmény elszenvedése.24 Hazánkban a bűncselekményekre és az azok sértettjeire vonatkozó hivatalos statisztikai adatokat legátfogóbban az évente megjelenő Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENYÜBS) tartalmazza. Ez több évre visszatekintve ismerteti a kiemelt bűncselekmények, valamint az azok ismertté vált elkövetőire és sértettjeire vonatkozó információkat. Az ENYÜBS hasznos, de korlátozottan mutatja a valóságot. A statisztikában rejlő torzítás lehetőségét igen jól példázta a 2005‐ben történt Visegrád, a „bűnös város” eset. 2004‐es bűnözési adatai alapján ugyanis a város a Heti Világgazdaság (HVG) által összeállított bűnügyi toplista élére került. „Visegrádon 1700‐an laknak, a statisztika szerint az elmúlt évben (2004) 412 bűncselekmény történt. A HVG bűnözési toplistája szerint ez a legrosszabb arány az országban. A település rendőrparancsnoka szerint a statisztika csalóka. 'A statisztikát az dobta meg, hogy 2002‐ben volt egy bűncselekmény, amit Visegrád területén követtek el, egy 277 rendbeli csalássorozat, amelynek a nyomozása 2003. novemberben zárult le, az ügyészségi eljárás 2004‐ben történt meg' – mondta Benzsay Csaba, Visegrád őrsparancsnoka. A szoftverhamisítók Visegrádon buktak le, 277 másolat gyártásával vádolták őket. A polgármester azt mondja, hogy a puszta számokból még nem lehet

23

Irk F. (2005): Városi biztonság, nagyvárosi bűnözés. In: Barabás A. T.–Kovács R.–Irk F. (szerk.): Félelem, bűnözés és bűnmegelőzés Európa öt nagyvárosában. Budapest, OKRI

24

Irk F. (szerk.) (2004): Áldozatok és vélemények. Budapest, OKRI

34

megítélni egy város közbiztonságát. A statisztika néha csal, vagy legalábbis nem azt mutatja, amilyen az emberek biztonságérzete. Visegrád még mindig egy olyan település, ahol például a bicikliket nem kell lelakatolni, nyugodtan kint lehet hagyni a bolt előtt. Ez is jelzi, hogy valójában milyen a közbiztonság.”25 Ilyen hírrel valószínűleg egyetlen település sem szeretne a médiában megjelenni. Az esetből jól látszanak a statisztikai adatgyűjtés sajátosságai és az azokból nyerhető információk korlátai. Így például a bűnügyi statisztika, bár elvileg az előző évre vonatkozik, korántsem biztos, hogy valóban csak az akkor is történt esetekre vonatkozó adatokat tartalmazza. Emellett, noha a statisztikát objektív számok alkotják, ezeket személyek rögzítik. A személyfüggő döntések ugyanakkor nagyban visszahatnak az eredményekre (például, hogy ugyanazon elkövető által, ugyanazon időszakban elkövetett többrendbeli vagy sorozat bűncselekmény egy vagy számtalan esetként kerül rögzítésre: lásd CD hamisítás). Mivel a statisztikába kerülő adatok felvétele a nyomozati eljárás végén történik, a kimutatásokban az esetleges későbbi változások már nem találhatók meg. Azaz már eleve nem jelenik meg minden lehetséges és a hatóság által regisztrált sértett a statisztikákban. Mivel a statisztikába kerülő sértetti adatok felvétele a nyomozati eljárás végén történik, így a kimutatásokban az esetleges későbbi változások már nem találhatók meg. Ha például utóbb a bírósági eljárás azt állapítja meg, hogy nem történt bűncselekmény, vagyis az ügynek jogi értelemben nem lehet sértettje, vagy a bíróság a cselekményt a vádhoz képest másként minősíti, az nem derül ki a statisztikából. Nem tartalmazza emellett azoknak a sértetteknek a számát, akik a bűncselekményt jogi személyi minőségükben szenvedték el – bár a jogi személyek mögött is természetes személyek állnak. Csak az ún. kiemelt bűncselekmények sértettjeire vonatkozó adatokat jeleníti meg, és nem képes arra, hogy a cselekmény több sértettjét is számításba vegye. Azaz már eleve sem jelenik meg minden lehetséges és a hatóság által regisztrált sértett a statisztikákban. 26 Vagyis a statisztika önmozgásával előállíthat akár több esetet, mint amennyi a valóságban történt, de mutathat a ténylegesen előfordultaknál kevesebbet is. Emellett, mint statisztikán kívüli tényezőről, szólni kell a dekriminalizáció hatásáról, vagyis arról, amikor egyes büntetőpolitikai döntések eredményeként a cselekmények egy része kikerül a büntetőjogilag büntetendő esetek köréből. Ez azután a statisztikában bizonyos, látszólag megmagyarázhatatlan ügyszámcsökkenést eredményez, javítva a bűnüldözési tevékenységről kialakuló képet is. Ilyen volt például, amikor 2007‐ben a szabálysértési értékhatárokat felemelték 10 000 Ft‐ról 20 000 Ft‐ra, ami bár ténylegesen nem, de bűnüldözési és statisztikai szempontból csökkentette az esetek számát. Az inkább adminisztratív jellegűnek tekinthető problémákon túl, a hivatalos statisztika nem tükrözi azoknak a személyeknek a számát sem, akik a közvetlen sértett mellett szintén szenvedő alanyai az adott kriminális cselekménynek (pl. egy lakásbetörés során az összes többi családtag), nem mutatja be a nem vagyon elleni cselekmények miatt elszenvedett vagyoni károkat, illetve a nem materiális károkat. Jellegénél fogva nem képes arra, hogy láttassa azokat az adott pillanatban konkrétan nem mérhető károkat, amelyeket a bűncselekmények a konkrét ügyekkel az áldozatok további életére, jövőjére kihatva okoznak. Végül nyilvánvalóan nem szól azokról a bűncselekmények által sértett

25 26

www.hvg.hu 2005. november 16. A mérés problémáiról részletesebben l. Kó, 2004; Vavró, 1996.

35

személyekről sem, akik valamilyen oknál fogva nem jelentették fel az általuk elszenvedett – azaz a látensen maradt – sérelmeket, illetve azok sértettjeit. A sötétben maradó esetek: látenciaxxvi Az ENYÜBS‐ben regisztrált bűnesetek – az ismertetett okok miatt – nem fedik az adott helyen, adott időszakban ténylegesen elkövetett és elszenvedett összes cselekményt, így a sértettek számát sem. A kriminológiában tudományosan elfogadott tény a látencia jelensége: a bűncselekmények egy bizonyos része sohasem derül ki, sosem jut a hatóságok tudomására. Egyes becslések szerint ezek a „sötét számok” minimum kétszer, de akár négyszer‐ötször, egyesek szerint tízszer is nagyobbak, mint a regisztrált bűnözés. Ennek arányát a jéghegy csúcsához hasonlítják. Arról, ami nem válik ismertté, adat híján csak empirikus vizsgálatokkal lehet többet megtudni. Az adminisztratív okok mellett a rejtve maradás elsősorban a lakosság feljelentési hajlandóságával függ össze, hiszen a bűncselekmények nagyrészt (kb. 70%) a lakosság fel‐ illetve bejelentése alapján derülnek ki. Vagyis a látencia oka alapvetően az, hogy az érintettek a bűncselekményeket valamilyen oknál fogva nem jelentik a hatóságoknak. Ebben számos körülmény játszhat szerepet. Így lehet, hogy az érintett korábban saját maga vagy közvetlen környezete által szerzett rossz tapasztalatokat a hatóság eljárását illetően, ezért arra a következtetésre jut, hogy nem éri meg feljelentést tenni (mert méltatlanul bántak vele, vagy nem bízik abban, hogy elfogják az elkövetőt). Oka lehet az egyszerű félelem (a hatóságtól vagy az elkövetőtől), a fizikai (erőszak), valamint lelki (szégyen, zsarolás) akadályok, az elszenvedett kár viszonylag csekély volta, vagy akár az, hogy rokon, illetve ismerős az elkövető. A személyes döntés tehát a látenciát érintő legjelentősebb tényező. Emellett a rejtve maradásban közrejátszhat magának a hatóságnak az ún. „szelekciós” magatartása, azaz a feljelentés felvételének elhárítása is. Ezt az eredményesség kényszere vonja maga után: a rendőri munka hatékonyságának fő mutatója a felderített ügyek aránya, ezért a rendőrség igyekszik már a feljelentés kapcsán szelektálni. Ha már a kezdeteknél felderíthetetlennek tűnik az ügy, akkor előfordulhat, hogy a sértettet a hatóságok igyekeznek lebeszélni az ügy jelentéséről. Itt nem tudatos tevékenységről, sokkal inkább a szervezet önmozgásáról, önvédelmi szempontok érvényesítéséről lehet beszélni.27 A látencia nem egyformán jellemző a bűncselekmények összességére, igen eltérő lehet a különböző bűncselekményi kategóriákban. Így az olyan cselekmények körében, ahol a sérelem mértéke kisebb, mint amilyen eredményre a rendőrségi eljárás vezethet, nyilván kisebb a feljelentési hajlandóság. A tett elszenvedését követően, ha a sértett a feljelentés következményeit összeveti a nem jelentés következményeivel, és még mindig ez utóbbi látszik kevésbé hátrányosnak, inkább nem jelenti az ügyet. Például egy utcai lopás esetében, még ha nagyobb összegű készpénzről van is szó, vélhetően könnyebben hajlik a „fel nem jelentés” felé az áldozat, hiszen miközben pénze nagy valószínűséggel úgysem kerül elő, hosszú eljárási procedúrának nézhet elébe. Ezzel szemben a súlyosabb élet elleni bűncselekményekre, például az emberölésre vagy a súlyos testi sértésre korántsem az a jellemző, hogy homályban maradnak. Mindezeken felül a látencia aránya az egyes bűncselekménytípusokon belül sem állandó. Így például a családon belüli erőszak elleni fellépés érdekében tartott felvilágosító kampányt követően nagy

27

Korinek L. (1988): Rejtett bűnözés. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Korinek L. (1996): A bűnözés visszatükröződése. In: Gönczöl K.–Korinek, L.–Lévay, M. (szerk.): Kriminológiai Ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll. Budapest, Corvina

36

valószínűséggel bekövetkezik majd a feljelentett ügyek számának gyarapodása is. Vagyis a vizsgálatokat meghatározott időszakonként fontos megismételni. Az áldozattá válás és a látenciaxxvii mérésének lehetőségei A viktimizációtxxviii nemzeti szinten mérő victim survey‐k lekérdezésére évente vagy bizonyos periódusonként ismételten kerül sor. Az 1990‐es évekre már nemzetközivé terebélyesedő áldozat‐ lekérdezések körében kiemelést érdemelnek az ENSZ célirányosan az áldozattá válásra vonatkozó, úgynevezett ICVS (International Crime Victim Survey) vizsgálatai. Egyszerűbb és olcsóbb módszer, amikor az empirikus kutatás egy külön blokkját az áldozattá válással kapcsolatos kérdéseknek szentelik. E módszer hátránya egyrészt a kisebb mintanagyság, másrészt pedig az összehasonlíthatóság problematikája. Előnye kétségtelenül magának az információnak a megszerzése, hiszen szemben azzal, hogy a leleplezett elkövetők általában „kéznél vannak” és helyben vizsgálhatók, az áldozatokról ugyanez nem mondható el. Az áldozatvizsgálatok kapcsán fontos megjegyezni, hogy azok elsősorban a hivatalos statisztikai adatokból nyerhető információk kiegészítésére és korrekciójára alkalmasak, mert a lekérdezés során nyert adatok a bűnügyi statisztikával nem hasonlíthatóak össze. Ennek több oka is van. Az egyik alapvető eltérés a Btk. és a köznyelv szerinti fogalomhasználatból adódik: nem biztos, hogy a válaszadó által megjelölt cselekményt feljelentés esetén valóban bűncselekményként értékelné a bíróság, vagy az nem a válaszadó által megjelölt cselekményt fedi (pl. ha lopás bűncselekménye helyett csak szabálysértés vagy polgári útra tartozó kártérítés érvényesíthető). Más esetben a gépjárműlopás valójában gépjármű önkényes elvételének minősülne.28 Ez az értelmezési nehézség jellemző egyébként a jogászi nyelvre is, éppen a sértett‐áldozat fogalmának meghatározását illetően, mind a hazai, mind a nemzetközi dokumentumokban. Ezért a látenciavizsgálatok értékelésénél mindezt figyelembe véve igen óvatosan kell eljárni, és kriminálpolitikai változtatásokat megalapozó javaslatokat csak periodikusan ismétlődő vizsgálatok eredményei alapján lehet tenni. Kutatási eredmények Hazánkban a nyolcvanas években kezdődtek meg az első áldozattá válással kapcsolatos kutatások. Korinek László 1982‐ben végezte az első ilyen vizsgálatot Baranya megyében.29 Ebben amellett, hogy a látens jogsértések arányát vizsgálta, foglalkozott a lakosság biztonságérzetével, illetve a bűnüldöző hatóságokról és igazságügyi szervekről alkotott véleményének megismerésével is. Ez a módszertani szempontból úttörőnek tekinthető vizsgálat először számolt be Magyarországon a rejtve maradó bűncselekményekről.30

28

Kertész I. (2001): Áldozattá válási felmérés. In: Róth E. (szerk.): Kriminálpolitikai válaszok a bűnözés kihívásaira, különös tekintettel a szervezett bűnözésre és a büntetőjogi szankciórendszerre. Kriminológiai Közlemények Különkiadása. Budapest, Magyar Kriminológiai Társaság

29

Korinek L. (1988): Rejtett bűnözés. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

30

Ezt a vizsgálatot Sajó András országos szintűre bővítette 1986‐ban (Sajó, 1989; Feltes, 1989). A Baranya megyei vizsgálatot Korinek 1992‐ ben megismételte (Korinek, 1995). Görgényi Ilona Miskolcon végzett viktimizációs felméréseket 1991 és 1995 között (Görgényi, 2001). Az 1999 őszétől 2000 nyaráig terjedő időszakban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) folytatott a lakosság életmódjával kapcsolatos adatgyűjtést, és az ún. Életmód‐időmérleg felvétel keretében lekérdezett egy viktimizációs kérdésblokkot. A kapott válaszok értékeléséhez az OKRI kutatói adtak szakmai támogatást. A kutatás alapján ismét beigazolódott, hogy jelentős számban maradnak rejtve jogsértések. Noha pontos eredmények nem voltak megállapíthatók, bizonyosnak látszott, hogy az összes említett cselekmény legalább egyharmada

37

Emellett ebben az időszakban két alkalommal folytatott le az ENSZ hazánkban ICVS‐t Budapest bevonásával, ezt magyar részről Kertész Imre irányította. A vizsgálatokat az ENSZ Interregionális és Igazságügyi Kutató Intézete (UNICRI) szervezte, és a lakosság körében öt évre visszatekintve foglalkozott az áldozattá válás kérdésével. Míg az első vizsgálat (1995) során a megkérdezettek 25 százaléka, addig a másodikban (1999) 32 százaléka jelölte meg, hogy bűncselekmény áldozatává vált. A feljelentési arány átlagosan 47 százalékos volt, azaz a válaszolók szerint az esetek több mint felét nem jelentették a rendőrségen.31 Ezek a vizsgálatok megerősítették azt a feltételezést, hogy a regisztrált bűncselekményi/sértetti szám és a valóságban elszenvedett cselekmények száma nem fedi egymást. Vagyis a bűncselekmények bizonyos körében jelentős a rejtve maradó esetek aránya (pl. gépkocsi‐rongálás, szexuális bűncselekmények, személyi tulajdon lopása), míg más cselekménytípusnál (gépkocsilopások) nem mutatkozott jelentős eltérés a hivatalos statisztika és a vizsgálatok adatai között. Emellett a kutatások a látencia arányainak és okainak feltárása mellett számos más, az áldozattá váláshoz kapcsolódó kérdéssel – például jellemzően a bűnözéstől való félelem, a hatóságok munkájának megítélése, a kártalanítás, a büntetési attitűdök, illetve a megelőzés – foglalkoztak. Áldozatok és vélemények32 2002–2003 során az Országos Kriminológiai Intézet szervezte és értékelte a 10 000 fő megkeresésével, volumenében és mélységében egyedülállónak tekinthető első országos áldozat‐ lekérdezést.33 A kutatási eredmények szerint a megkérdezett 10 020 személy közül a 2002‐ben és a 2003‐as év első félévében 2 007 felnőtt – vagyis a megkérdezettek 20 százaléka – vált egyszer vagy többször bűncselekmény áldozatává. A hivatalos statisztikákhoz képest ez még mindig jóval nagyobb (több mint ötszörös) arányt mutat. A látenciát vizsgálva elsőként az vált egyértelművé, hogy valóban nagymértékű a ki nem derülő bűncselekmények száma hazánkban is. A 2002‐es év vonatkozásában, a közlések szerint 2 276 bűnesetből mindössze 739‐et jelentettek (kb. 32%). Ez még azzal a megjegyzéssel is elfogadhatatlanul kevésnek tűnik, hogy feltehetően a közöltekből nem minden eset bizonyulna tényleg bűncselekménynek, lehetne szabálysértés vagy akár polgári eljárás alá tartozó ügy is. A rejtve maradás tekintetében beigazolódott az a feltételezés is, hogy elsősorban a kisebb súlyú ügyeket nem jelentik az emberek, ahol a feljelentéssel járó hátrány nagysága jóval meghaladja a rendőrségi eljárás előnyeit. Ezzel szemben azoknál az eseteknél, ahol a feljelentéshez kötött bizonyos esemény bekövetkezik (például autólopás esetén a biztosító fizetése), a feljelentési arány igen magas. A kutatók rákérdeztek arra is, hogy vajon miért nem jelentették a sértettek az adott cselekményt. Itt a leggyakoribb válasz a rendőrség iránti bizalmatlanság, illetve az elégedetlenség volt (43%), ezt követte a „kis kár”, vagy a „nem volt kár” válasz (28%).

nem jutott a hatóságok tudomására. A nemzetközi vizsgálatokba bekapcsolódva 1989‐ben Korinek vezetésével Magyarország részt vett az NSZK és az USA által folytatott első nemzetközi áldozattá válási felmérésben (Arnold és Korinek, 1989). 31

Kertész I. (2001): Áldozattá válási felmérés. In: Róth E. (szerk.): Kriminálpolitikai válaszok a bűnözés kihívásaira, különös tekintettel a szervezett bűnözésre és a büntetőjogi szankciórendszerre. Kriminológiai Közlemények Különkiadása, Budapest, Magyar Kriminológiai Társaság; Zvekic, U.–Kertész I. (2000): Bűncselekmények áldozatai a rendszerváltás országaiban. Budapest, BM Kiadó 32

A kutatás az OKRI kutatóinak részvételével zajlott 2002‐2003 során, a Széchenyi‐projekt támogatásával „Áldozatok és vélemények a bűnözésről” címmel. Száma: NKFP‐5/0100/2002

33

Irk F. (szerk.) (2004): Áldozatok és vélemények. Budapest, OKRI

38

A sértettek biztonságérzete a korábbi eredményekhez hasonlóan rosszabbnak mutatkozott, mint a sértetté nem váltaké. Ez látszott a lakóhelyük biztonságának megítélésére adott válaszaikban, valamint a bűnözés mértékének megítélésében is. A szorongásokat vizsgálva azt lehetett tapasztalni, hogy a sértetté nem váltak nagyobb részét különösebben nem befolyásolja a bűnözés, míg ez az arány a sértettek körében szintén rosszabb. Ez jól látszik például az utcán történő bántalmazás lehetőségének feltételezésénél, ahol a sértettek csoportján belül azok, akik korábban már elszenvedtek bántalmazást, inkább hajlamosak elképzelni, hogy ez ismét megtörténhet velük (a sértettek általában 35 százalékban tartják elképzelhetőnek, míg a kimondottan bántalmazást elszenvedettek 50 százalékban). Ennél is rosszabbnak látják azonban a helyzetet a lakásbetörések körében a válaszadók, ahol már a korábban sértetté nem váltak is nagymértékben tartanak ilyen bűncselekmény elszenvedésétől, feltehetően a környezetükben tapasztaltak alapján. InSec – Bizonytalanság‐érzés Európa nagyvárosaiban34 2001 és 2004 között zajlott az OKRI‐ban az ún. InSec nemzetközi kutatás, amelynek során öt európai nagyváros (Amszterdam, Hamburg, Bécs, Krakkó és Budapest) két‐két kerületében vizsgálták a bűnözéssel, áldozattá válással, a bűnözési félelemmel és a védekezési stratégiával kapcsolatos lakossági véleményeket.35 Magyarországon a főváros két eltérő adottságokkal rendelkező kerületét, az alacsonyabb presztízsű, zömmel bérházas beépítésű, belső pesti Ferencvárost (IX. kerület) és a jórészt kertvárosias külső budai Budafok‐Tétényt (XXII. kerület) választották ki, és e két helyszínen kérdeztek meg összesen 1 000 felnőtt lakost. A kerületenkénti ötszázas minta kor és nem szerint reprezentálta az ott élő felnőtt lakosságot. A vizsgálati területek jellemzői fizikai paramétereikben, a városban elfoglalt helyük tekintetében, illetve bűnözési adataikban vagy a helyi bűnmegelőzési erőfeszítésekben is jelentősen különböznek egymástól. Ahogyan az a bűnügyi statisztikákban is megmutatkozott, a két városrész lakosságának viktimizációsxxix tapasztalatai között jelentős a különbség. A kérdőíves vizsgálat során a Ferencvárosban élők közül 50 százalékkal többen állították, hogy bűncselekményt szenvedtek el, mint a budafokiak. A XXII. kerületben a lakosság válaszai szerint a betöréses lopások vezették a gyakorisági rangsort (40%), míg a lopások (26,4%) és a gépjárműlopások (23,6%) aránya megközelítőleg azonos volt. Ezzel szemben a Ferencvárosban a gépjárműlopás volt a leggyakoribb (32%), ezt követték a lopások (27%) és a betörések (22%). A betöréses lopások közötti eltérés oka feltehetően a két kerület lakosságának eltérő vagyoni helyzete lehetett. A Budafokon jellemzőbb nagyobb értékű ingatlanok nagyobb lehetőséget kínálhatnak az elkövetők számára, így itt a betörések fordultak elő sokkal gyakrabban. Ezzel szemben Ferencvárosban a lakosság alacsonyabb anyagi státusza miatt a lakásbetörések kevésbé jelenthettek nagyobb kihívást. A legnagyobb eltulajdonítható értéket itt sokszor az utcán parkoló autók jelentik. Ezek sokkal hozzáférhetőbb helyen vannak, mivel a kerületben ritka a zárható garázs, így érthető, hogy az ezzel kapcsolatos bűncselekmények voltak a leggyakoribbak. A vizsgálat során mindkét helyszínen azt lehetett tapasztalni, hogy a sértettek általában a lakóhelyük közvetlen közelében válnak áldozattá (61%). A betörések értelemszerűen saját lakásukban érték a sértetteket, de a gépkocsilopások és az olyan, jellegzetesen utcai bűncselekmények, mint a zseblopás

34

Insecurities in European Cities. Crime‐Related Fear Within the Context of New Anxieties and Community‐Based Crime Prevention (InSec, HPSE‐CT‐2002‐00052). www.insec.uni‐hamburg.de

35

Barabás A. T.–Irk F.–Kovács R. (szerk.) (2005): Félelem, bűnözés és bűnmegelőzés Európa öt nagyvárosában. Budapest, OKRI

39

vagy a rablás, az áldozatok lakóhelyéhez közel történtek, többnyire abban az utcában, ahol laktak. A vizsgálatban kiderült, hogy a bűnözés és az attól való félelem mértéke korántsem esik egybe. Áldozattá válás lakótelepi környezetben – „Bűnmegelőzési körhinta” (CPC) – AGIS Projekt 36 A program célja (2005 és 2007 között) az épített környezet és a bűnözés, valamint ehhez kapcsolódóan a szituációs bűnmegelőzés és a bűnözéstől való félelem kérdésének vizsgálata volt. A nemzetközi team tagjai (brit, holland, német, lengyel és magyar szakemberek) kiemelt figyelmet szenteltek az épített környezet megújítását célzó városrehabilitációs programok bűnmegelőzési hatásainak vizsgálatára. A projekt a részt vevő országok mindegyikében egy nagyvárosi kerületben zajlott. A magyarországi helyszín Budapest III. kerületében a békásmegyeri lakótelep volt, kontrollmintának a lakossági megkérdezés során a Római (Pók utcai) lakótelepet választották. A vizsgálat során összesen 1 500 lakost kerestek meg az adott területeken. A lekérdezés során az összesen 1 500 főből 342‐en válaszoltak igennel arra a kérdésre, hogy a kérdezést megelőző három évben voltak‐e bűncselekmény áldozatai. A válaszolók 12 százaléka az egyszeri, míg több mint 25 százaléka a két alkalommal történő áldozattá válást jelölte meg. A lakosság a lakótelepen elsősorban az elhagyatott, sötét helyektől tartott (pl. aluljáró, kocsmák és a piac környéke). Összességében a két vizsgált terület esetében a félelem mértékében nem volt jelentős különbség. A lényegesen magasabb státuszú lakossággal rendelkező Római lakótelepen ugyanakkor kritikusabb volt a lakosság az intézményrendszerrel szemben.37 Kiderült az is, hogy a lakótelepek közül az áldozattá válásban a vezető az ingatlanok tekintetében drágább és magasabb státuszú lakossággal rendelkező Római (Pók utca) volt. A legkevesebb bűncselekmény elszenvedéséről az anyagilag rosszabbul szituáltak által lakott területen számoltak be (Békásmegyer, Duna felőli oldal). Ez nyilvánvalóan összefügg az ott lakók anyagi helyzetével, hiszen az említett sérelmek túlnyomó része vagyon elleni (lopás, betörés, kerékpár‐ és autó‐, illetve autóból való lopás és rongálás) volt. A korábbi vizsgálathoz hasonlóan kiderült, hogy a sértetté váltak körében a nők a hivatalos statisztikákhoz képest nagyobb arányban képviseltették magukat. Hasonló eredményeket mutatott a nemi arányokról az Áldozatok és vélemények vizsgálat is. Közöttük jellemzően többen számoltak be nagyobb értékű vagyon elleni sérelemről, így autólopásról, betörésről, míg a férfiak közül többen szóltak például kerékpárlopásról, autófeltörésről. Rendőrségi feljelentést a férfiaknak körülbelül a fele, míg a nőknek közel háromnegyede tett. A válaszokból az is kiderült, hogy a nők biztonságérzete a tettet követően a férfiakéhoz képest jóval inkább romlik. A vizsgálat egyik legjelentősebb, de a korábbi tapasztalatok alapján nem meglepő eredménye az a tény volt, hogy a sértettek 42 százaléka az ügyben nem tett feljelentést. Ennek okául leggyakrabban (a válaszok több mint felében) a „nem bízott abban, hogy elfogják az elkövetőt” választ adták. Emellett többen említették meg a korábbi eljárás során a maguk vagy a családtagjuk által szerzett rossz tapasztalatokat; azt, hogy nem volt idejük az üggyel foglalkozni; valamint hogy nem, illetve kicsi volt a kár. A feljelentést tevőknek csak 10 százaléka tudott arról, hogy az elkövetőt később elfogták, és alig volt olyan személy, aki tudott az eljárás további menetéről. Ez a nagyfokú információhiány és rossz tapasztalat nyilván nem erősíti a feljelentési kedvet a sértettek körében.

36

Crime Prevention Carousel (CPC) http://europa.eu.int/comm/justice_home/funding/

–

AGIS

Project

37

(Project

JAI/2004/AGIS/164).

www.iuscrim.mpg.de;

Barabás T.–Windt Sz. (2009): A budapestiek véleménye a bűnözésről és a helyreállító igazságszolgáltatásról. Kézirat Kovács R. (2006): Összefoglaló jelentés az empirikus vizsgálat eredményeiről. Kézirat

40

Áldozattá válás a Magdolna‐negyedben38 A 2007‐ben készült kérdőíves felmérés39 eredményei alapján a megkérdezettek negyede „nagyon” tartott attól, hogy az egyes felsorolt bűncselekmények kapcsán áldozattá válhat a környéken. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy az áldozattá válástól való félelem cselekménytípusok szerint nem nagyon differenciálódik. A vizsgálat szerint a nők és az idősebbek jobban tartanak az áldozattá válástól, mint a férfiak, illetve a fiatalabbak. A válaszadók 60%‐a szerint van olyan terület otthonuk környékén, ahol sötétedés után félnek egyedül. A negyedbeli háztartások kicsit több mint egytizede (12%) vált valamilyen bűncselekmény áldozatává az adatfelvételt megelőző egy évben. A válaszadók által felidézett bűncselekmények 85%‐át a Magdolna‐negyedben,40 további 13%‐át Józsefvárosban másutt követték el. A viktimizációs esetszámok alapján azt mondhatjuk, hogy a Magdolna‐negyedben elsősorban erőszakos bűncselekményeket, rablásokat és szándékos testi sértést követtek el a válaszadók ellen. A testi sértések gyakoriságától nem sokban marad el a vagyon elleni, nem erőszakos cselekmények száma sem, konkrétan a lopások és a betöréses lopások (döntően lakásbetörések) száma. Rendőrségi feljelentést az esetek felében (52%) tettek az áldozatok, a lopásoknál és a testi sértéseknél ritkábban, a rablásoknál és a lakásbetöréseknél pedig gyakrabban. Budapestiek a bűnözésről A budapestiek véleménye a bűnözésről és a helyreállító igazságszolgáltatásról41 kutatás keretében 2009‐ben egy 500 fős, budapesti felnőtt mintán végeztek a bűnözésre, büntetésre, áldozattá válásra vonatkozó kérdésekből álló vizsgálatot. A nem és kor szerint reprezentatívnak tekinthető vizsgálat a korábbi kutatási eredmények nagy többségét megerősítette. Mint kiderült, a fővárosiaknak nincsen reális képe a bűnözésről, alakulását tévesen ítélik meg különböző okok miatt. A megkérdezetteknek összesen csak 3 százaléka találta el megközelítőleg a 2008‐ban ismertté vált bűncselekmények számát, 55 százaléka jelentősen alábecsülte, míg az egyharmada jobban vagy kevésbé túlbecsülte azt. Az áldozattá válás tekintetében a korábbi vizsgálati eredmények nyertek megerősítést. Szemben a hivatalos statisztikák 2 százalékos áldozattá válási arányával, a vizsgálatban válaszadók kb. egyötöde (20%) szólt arról, hogy elszenvedett egy bűncselekményt a kérdezést megelőző évben. Több bűncselekményt összesen 50 válaszadó említett. Összesen a 152 áldozattá vált válaszadóval 259 bűncselekmény történt a kérdezést megelőző évben: 99‐cel csupán egy cselekmény. Ez az arány a hivataloshoz képest tízszer nagyobb mértékű áldozattá válást mutat. Eddigi életére visszatekintve csupán a kérdezettek 37 százaléka említette, hogy soha nem volt áldozat még az életében.

38

ifj. Erdősi Sándor (2009) Közbiztonság és városrehabilitáció a Magdolna‐negyedben, In: Falu, Város, Régió 2009/2 pp. 54‐62. www.vati.hu/files/sharedUploads/docs/FVR/fvr_2009_2.pdf

39

A személyes lekérdezéssel készített kérdőíves vizsgálat 495 Magdolna‐negyedbeli lakásban, az ott élő háztartásfővel vagy annak házastársával, élettársával került felvételre. A kiválasztás során a negyed lakásaiból választottak véletlen mintát, így az közvetlenül a negyed lakásállományát, közvetve az ott élő háztartások helyzetét reprezentálja. Az adatfelvétel 2007 októberében fejeződött be, amelyet a Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet Kft. hajtott végre. 40

A bűncselekmény elkövetésének helyét a kérdező segítségével kellett besorolnia a kérdezettnek.

41

A budapestiek véleménye a bűnözésről és a helyreállító igazságszolgáltatásról c. lakossági lekérdezés a Mediation and restorative practice in prison settings nemzetközi kutatás keretében az Európai Bizottság Criminal Justice Programja támogatásával zajlott (JLS/2008/JPEN015‐30‐CE‐0245615/00‐52).

41

A 2008‐ban elszenvedett bűncselekmények esetében alig több mint az ügyek felében tettek feljelentést (52%). A válaszadók inkább nem tettek feljelentést az általuk lopásnak, rablásnak, rongálásnak, testi sértésnek, garázdaságnak, családon belüli erőszaknak minősített eseteknél, míg a zaklatásnak, autófeltörésnek, autólopásnak, betörésnek, adatokkal visszaélésnek ítélteknél elmentek (elsősorban a biztosítás miatt) a rendőrségre feljelentést tenni. Az eredmény megerősítette azokat a tapasztalatokat is, hogy eltérően alakul a látencia az egyes bűncselekmények körében. Így a kisebb súlyú ügyekben, ahol a feljelentés csak plusz terhet jelent a sértett számára, illetve ahol a sértett kiszolgáltatott, fél az elkövetőtől, illetve szégyelli magát vagy önmagát okolja (pl. családon belüli erőszak vagy szexuális erőszak esetei), jelentős mértékű. Az alacsony feljelentési hajlandóság ezzel szemben semmilyen összefüggést nem mutatott a válaszadó neme, illetve kora között. A vizsgálatból az kiderült ki, hogy azok, akik már életük során valaha áldozattá váltak, sokkal kevésbé tartják lakókörnyezetüket biztonságosnak. Ez nyilvánvalóan összefügg a sértetté válás következtében kialakuló rossz lelkiállapotukkal. Azonban arról sem szabad elfeledkezni, hogy a válaszok között a betörés, autólopás és a belőle való lopás volt a leggyakoribb, amely cselekmények gyakran kötődnek a lakhelyhez, így racionálissá válik ez az összefüggés. Emellett 500 válaszadóból 246‐an, vagyis közel a válaszolók fele gondolta úgy, hogy a lakása közelében az utcán bántalmazhatják (136 nő és 110 férfi). Ez a már jóval inkább irracionálisnak tekinthető félelem – mivel függetlennek mutatkozott a kérdezettek lakóhelyétől –, sokkal inkább a média az erőszak növekedését sugalló propagandája eredményének tulajdonítható, mintsem más ésszerű oknak (más ésszerű összefüggés például: nem, kor, korábbi áldozattá válás, nem volt feltárható).42

2.4. Összegzés A bemutatott kutatások eredményei megerősítik, hogy a látencia, a félelem‐, biztonság‐, bizonytalanságérzet kérdésével kiemelten kell foglalkozni mind a lakosság, mind pedig célzottan a már áldozattá váltak körében. A nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan a statisztikákban jelzettnél hazánkban is jóval nagyobb mértékű az áldozattá válás, amely azonban nem kerül a hatóságok látókörébe. Abban, hogy a cselekményt a sértettek miért nem jelentik a rendőrségnek, sok tényező játszik szerepet. Ezek között az egyik legjelentősebb a hatóságokkal szembeni bizalmatlanság és a korábbi tapasztalatokból származó szkepszis aziránt, hogy az eljárás eredményre vezethet, illetve hogy az elszenvedett kár nem hatványozódni fog a hatósági eljárásban, hanem annak végeztével megtérülhet. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a látenciához vezető okokkal a lakosság is tisztában van, hiszen feltehetően nincsen Magyarországon ma olyan család, amelynek legalább egy közeli vagy távoli tagját, ismerősét ne érte volna olyan bűncselekmény, amely rejtve maradt. Bár a rejtett bűnözés terjedelmére vonatkozó felmérések következtetései nem tekinthetők egyenértékűnek az ismert jelenségekre vonatkozó adatgyűjtés eredményeivel, nagyban segíthetik azok helyes értelmezését és új összefüggések feltárását.43 A kutatásokból levont következtetések segíthetik az eljáró hatóságok, a rendőrség és a bűnmegelőzésért felelős más szervek, helyi önkormányzatok munkáját is.

42 43

Barabás T.‐ Windt Sz. (2009): A budapestiek véleménye a bűnözésről és a helyreállító igazságszolgáltatásról. Kézirat Kertész I. (1997): Szociológiai módszerek a bűnözés megismerésében. Belügyi Szemle, 3. szám, pp. 39‐49.

42

A tisztánlátás alapul szolgálhat a prevenciós intézkedések kidolgozásához. A stratégiai szemléletű bűnmegelőzés – amely magában foglalja azokat a beavatkozásokat, melyek célja a bűnözést kiváltó okok hatásának mérséklése mellett a társadalmi önvédelmi képesség erősítése és a bűnözés okozta káros anyagi és erkölcsi következmények csökkentése – akkor lehet eredményes a bűncselekmények sértettjeinek tekintetében, ha jól mérjük fel a sértetté válás körülményeit, a veszélyeztetett célcsoportokat, és ennek alapján határozzuk meg a konkrét tennivalókat.44 Ugyanis nemcsak a bűnelkövetők megbüntetése, megváltoztatása lehet alkalmas tényező a bűnözés visszaszorításában, hanem például az is, hogy az embereket, különösen a bűnelkövetők támadásának fokozottan kitett személyeket, felkészítjük a helyes védekezésre. Az új módszereknek, a szituációs bűnmegelőzés eszközeinek az alkalmazása nemcsak a bűnalkalmak és a bűncselekmények csökkentéséhez, hanem hosszabb távon a lakosság biztonságérzetének erősödéséhez vezet.

44

Irk F. (szerk.) (2004): Áldozatok és vélemények. Budapest, OKRI

43

3. Városbiztonsági szempontok a településtervezés eszköztárban A városbiztonsági szempontok a településtervezés egyik lényeges elemét alkotják, mind az átfogó, mind pedig a részterületi tervezés terén, ugyanakkor az önálló, bűnmegelőzési ágazati tervként is jelentős szerepet játszanak az élhető település megteremtésében.

3.1. A biztonságos város a településfejlesztési tervekben A településtervezésben az elmúlt fél évtized legfontosabb – és a közbiztonság, a bűnmegelőzés tervezése terén is gyökeres változást hozó – fejleménye a településfejlesztési tervek műfajainak az európai uniós városfejlesztési támogatásokkal együtt való robbanásszerű sebességű kialakulása és elterjedése volt. A városrehabilitációs projektek támogatásához a nyugat‐európai gyakorlat bevált elemeinek, módszereinek alkalmazásával Magyarországon is – a pályázati anyag mellékleteként beadandóan – a társadalmi igényeket feltáró, a gazdasági‐gazdálkodási körülményekkel is számot vető megvalósulás‐orientált új tervfajták jöttek létre. A teljes település távlati megfontolásokon alapuló középtávú fejlesztését átfogóan tartalmazó integrált városfejlesztési stratégia (IVS) és az egyes részterületek konkrét tennivalóit a megvalósítás feltételrendszerével együtt számba vevő Akcióterületi Terv (ATT) műfajai kiváló lehetőséget biztosítanak a biztonságos város ideájának valóra váltására. Mindehhez az akkori kormányzati szervek gondozásában megjelent Városfejlesztési Kézikönyv sok szempontból időt állóan foglalja össze az ilyen tervekkel kapcsolatos tartalmi és eljárási elemeket, illetve az azok mögött rejlő háttér‐megfontolásokat. A Városfejlesztési Kézikönyv számos helyen említi a városi biztonság kérdéskörét az IVS, illetve az ATT alapvető szempontjaként. Eszerint „a biztonságosabb, kényelmesebb és esztétikusabb valamint a további fenntartható fejlődést lehetővé tevő települési környezet és településszerkezet hozzájárul a város hatékonyabb üzemeltetéséhez és a város vonzerejének fokozódásához mind a városlakók, mind a potenciális betelepülő intézmények és vállalkozások számára. (…) A (szociális városrehabilitációs) beavatkozás segítségével a városban növekedhet a foglalkoztatás szintje, és csökkenhetnek a társadalmi feszültségek, amelyek beavatkozás nélkül előbb‐utóbb mindenki számára tapasztalható problémákat eredményezhetnek (pl. közbiztonság romló tendenciái, szegregált oktatás).”45 Az európai kohéziós politikához illeszkedőnek tartja a dokumentum a közbiztonság kérdéskörét az IVS átfogó városi jövőkép‐alkotási folyamatában. Eszerint „a jövőkép – igazodva az EU kohéziós politikájának a városok attraktivitása szempontjából kiemeltnek tekintett fő téma‐területeihez – tartalmazza a város jövőbeni képéről alkotott megállapításokat az alábbi önmagukban is csak integrált megközelítésben tárgyalható tématerületeken: − − − −

45 46

Városi mobilitás (közösségi közlekedés, parkolás, térségi elérhetőség) Városi közszolgáltatások (minősége, elérhetősége, változatossága) Környezet (élhető, vonzó, biztonságos városi környezet – épített és természeti – elemei) Kultúra (vonzó és egyedi kulturális identitás, kulturális szolgáltatások változatossága, egyedisége)”46

Városfejlesztési Kézikönyv, 2009. 15. oldal uo. 40. oldal

44

Fontos helyen szerepel a biztonságos város gondolatköre az útmutatóban részletezett másik településfejlesztési tervfajta, az akcióterületi terv részletes ismertetésénél is. Az egyes akcióterületekre vonatkozó helyzetelemző fejezetben szintén a bemutatandó kilenc kulcsterület egyikeként szerepel „a közbiztonság helyzete (pl. személy és vagyon elleni bűnesetek, bűnelkövetők száma).”47 Mind a funkcióbővítő, mind pedig a szociális városrehabilitáció során lényeges elemnek számít „a képzési, foglalkoztatási, szociális szolgáltatások, vagy a közbiztonság, de fontos lehet pl. a közös promóció, az üzletutca megoldások, a fesztiválok, rendezvények kérdése is, az adott társadalmi viszonyoknak (igények, problémák, célok, lehetőségek stb.) megfelelően.”48 A közszféra lehetséges beavatkozásainak ismertetésénél említi az ismertető, hogy „a városfejlesztéshez, rehabilitációhoz az esetek többségében kapcsolódhatnak új vagy megújított közszolgáltatások (pl. megerősített közbiztonság)”,49 és a projekt költségvetésében elismerhető tevékenységek között nevesíti is az ilyen feladatokat.

3.2. A biztonságos város tervezése A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a biztonságos város fogalomköre a jelenlegi várostervezési gondolkodásban egyrészt egyértelműen az olyan „ágazati tervezési” kategóriákhoz tartozik – más ágazatokkal, pl. a szociálpolitikával, a közoktatással, az esélyegyenlőséggel, vagy éppen a társadalmi vagy a gazdasági tervezéssel együtt –, amelyeknek lényeges szerepük van a települések életében, mindennapjaiban. A kapcsolódási pontok a településfejlesztési tervezéshez mind az átfogó, mind pedig a részterületi tervek műfajában adottak, így alapvető, hogy ez a fajta tevékenységi kör is a szerves részét képezze a gyakran emlegetett „integrált megközelítés” tényleges alkalmazásának. A városi biztonság átfogó tervezése inkább a társadalmi‐gazdasági tervezés fogalomköréhez kapcsolható, és lényegesen kevésbé az egyes objektumok fizikai tervezéséhez. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a települési, településrészi dimenziókban elsődlegesen a társadalmi viszonyok változtatását célul tűző társadalmi tervezés és társadalmi bűnmegelőzés a célravezető tevékenység a városi biztonság elősegítése érdekében. A szituatív bűnmegelőzés inkább kapcsolódik a fizikai tervezéshez, de ezen belül inkább a kisebb léptékű, részletesebb objektumtervezés keretein belül jelentkeznek az alapvető összefüggések, mintsem a mindig nagyobb léptékű településtervezés keretei között. Természetesen a jogszabályként megalkotott helyi építési szabályzat is tartalmazhat olyanfajta előírásokat, amelyek pl. a köztérre telepítendő növényzettel szemben támasztanak a bűnmegelőzést szolgáló követelményeket (pl. az átlátások megszüntetését kiküszöbölendő), ezek hatásfoka azonban a tapasztalatok szerint igencsak viszonylagos, míg egy tér vagy más közterület kiviteli tervezése során az ilyen összefüggések alkalmazása teljesen kézenfekvő, természetes dolog lehet. A leginkább alkalmasak a városi biztonság elvének gyakorlatba ültetésére, így a biztonságos város fogalmának tényleges megvalósítására azok az akcióterületi tervek, amelyek műfajuknál és területi kiterjedésüknél fogva képesek a széles körű helyi közvélemény felkeltésére, illetve a különböző – gyakran közvetlenül érintett – szereplők aktivitásainak kiváltására. Az eddigi tapasztalatok szerint ilyenek a városrehabilitációs akciókkal összefüggő legkülönfélébb tervezési‐megvalósítási munkák – hiszen ezekben az esetekben már beépített területek átalakításáról, továbbfejlesztéséről van szó,

47 48 49

uo. 75. oldal uo. 84. oldal uo. 88. oldal

45

ahol az esetek nagyobb részében a helyben lakó lakosság vagy annak egyes csoportjai is partnerként működnek közre az akció végrehajtásában –, ahol a biztonság javításának különféle tevékenységei már meglévő helyzet, tapasztalatok, szereplők birtokában valósíthatók meg. Kiemelkedően fontos a városi biztonság javítása az úgynevezett szociális városrehabilitáció akcióterületein, ahol a terület átalakítása, továbbfejlesztése rendszerint a társadalmi problémákkal fokozottan sújtott, hátrányos helyzetű lakosságú városi területeken valósul meg úgy, hogy az ott élők minél inkább, minél nagyobb számban és mértékben alkalmassá válhassanak a lakóhelyükön maradásra, a hátrányos helyzet levetkőzésére. Természetesen a bűnmegelőzés, a városi biztonság önálló „ágazati tervként” is tervezhető a helyi önkormányzatoknál, ebben az esetben is fontos az egyeztetés az átfogó fejlesztési tervekkel és más ágazatok terveivel is.

3.3. A városi biztonság javításának jellegzetes területi típusai A városi biztonság meglehetősen szubjektív fogalom, ahol az adott területen élők érzései, az ezekből kialakuló közhangulat, közmegítélés gyakran sokkal fontosabb szerepet játszik, mint az objektív tények, adatok, információk. Ennek megfelelően a biztonság javítása szinte minden városi területen napirendre tűzhető feladat, jóllehet a ténylegesen szükséges tevékenységek, beavatkozások köre igen széles skálán változhat. Az eddigi városfejlesztési és városrehabilitációs tapasztalatok alapján általánosságban leszögezhető, hogy az alacsonyabb társadalmi státusú területeken az erőszakos és az erőszakkal párosulva végrehajtott vagyon elleni bűncselekmények megelőzése, míg a magasabb státusúaknál inkább a gondatlanul elkövetett bűncselekmények vagy a kisebb súlyú szabálysértések megelőzése, elkerülése, a vagyonvédelem lehet a városi biztonság javításának a tárgya (az utóbbi területeken gyakoribb gazdasági bűncselekmények nem tartoznak a városbiztonság fogalomkörébe). Mindenféle területtípusnál igen gyakori az értelmes elfoglaltság hiányával összefüggő – kriminalisztikai szempontból rendszerint kisebb súllyal kezelt, de az egyes állampolgárok biztonságérzetében igen fontos szerepet játszó – szabálysértések, rongálások – pl. a graffiti – megelőzésének igénye, ezért a bűnmegelőzés tervezésénél az ilyen akciókra jelentős figyelmet és energiát kell fordítani. A biztonság tervezése szempontjából sajátos, egymástól eltérő típusnak nevezhetők −

a város központja és alközpontjai, ahol a nagy forgalomból, a viszonylagos változatosságból adódóan rendszerint az átlagnál gyakoribbak a zseblopások, illetve az „unaloműző” kihágások (pl. rongálások – graffiti –, garázdaság, kortárs rablás); − a nagy lakótelepek, ahol az unaloműzésből elkövetett kihágások gyakoriak, és a felügyelettel összefüggő vagyon elleni bűncselekmények (pl. lakásbetörések, autólopások) a jellemzők; − a laza beépítésű, családi házas kertvárosok, üdülőterületek, ahol a felügyelet hiányából adódó lakás‐ és üdülőbetörések a leggyakoribbak. Ennek megfelelően az egyes területeken szükséges bűnmegelőzési aktivitásokat az adott településrész tényleges helyzetének, folyamatainak megfelelően, az egyes tünetek okainak megszüntetésére, egymással a hatékony megvalósítás érdekében összehangolva indokolt tervezni.

3.3.1. A szociális városrehabilitáció bűnmegelőzési szempontjai A szociális városrehabilitációxxx a biztonságos város megteremtése szemszögéből a legnagyobb kihívások, a legösszetettebb feladatok közé tartozik. Az ilyen városmegújítási beavatkozások ugyanis az adott, fizikailag leromlott, társadalmi szempontból szegregált, többszörösen hátrányos helyzetű

46

területeken történnek meg, ahol éppen a halmozódó társadalmi problémák miatt rendszerint a bűnözés is magasabb az átlagnál, az alacsony iskolázottság, az ezzel összefüggő munkanélküliség, az iskolakerülés, a sikeresség nagyfokú hiánya a jellemző. Az eddigi tapasztalatok szerint az ilyen területekhez a legtöbbször a történeti városrészek elavult, rossz fizikai állapotban lévő épületállományú, illetve a nagyrészt eredetileg tanácsi bérlakásként felépített nagyvárosi lakótelepek sorolhatók. A szociális városrehabilitációs programok a lakosság megtartását és az ott élők életkörülményeinek, életesélyeinek javítását tűzik ki célul. E küldetés sikerében akkor reménykedhetünk, ha olyan oktatási, képzési, foglalkoztatási, közösségfejlesztési és szociális projektek is megvalósulnak, amelyek kiegészítik a műszaki szempontból rendkívül leromlott épületállomány és a közterületek megújítását. A szegénynegyedekben a közbiztonság javítása érdekében és a bűnmegelőzés területén is a közszférának kell megtennie az első lépést. Ezért a foglalkoztatás, képzés, közösségfejlesztés mellett a szociális városrehabilitációs programokat ki kell egészíteni a szituatív bűnmegelőzés, a biztonsággal kapcsolatos felvilágosítás, az egyéni válsághelyzetek, családi krízisek, lakóépületen belüli konfliktusok enyhítésére alkalmas programok megvalósításával.50 A halmozódó és csak lépésről lépésre, hosszabb időn át felszámolható társadalmi problémák városbiztonsági szerszögből is sokféle társadalmi és szituatív bűnmegelőzési beavatkozás együttes, párhuzamos, összehangolt alkalmazását igénylik, kreatívan alkalmazkodva a jellemző célcsoportok igényeihez. A társadalmi bűnmegelőzési programok sorába illeszkednek az ilyen területeken megvalósított fiatalokat, gyerekeket foglalkoztató, vagy a környezetet saját munkával megújító programok, míg a szituatív elemek között a szomszédok egymásért, vagy a szomszédsági rendőrségxxxi jellegű programok széles skálájából lehet a konkrét viszonyokhoz alkalmazkodó megoldások összehangolt elegyét programmá alakítani. Az ilyen akciók rendszerint csak lassan, évtizedes kitartó és folyamatos tevékenységgel érhetnek el valódi célokat, bár a változás egyes lépcsőfokai önmagukban is sikert jelenthetnek. A szociális városrehabilitáció terén kulcsfontosságú ugyanakkor, hogy legyen olyan központi hely, ami az ilyen programoknak folyamatosan, a célcsoportok sajátosságaihoz alkalmazkodva teret ad.

1. Példa: Szociális városrehabilitáció és városbiztonság a Magdolna‐negyedben A Magdolna‐negyed a budapesti Józsefváros legnagyobb kiterjedésű krízisterülete. A területen élők kedvezőtlen gazdasági és társadalmi helyzetéből adódóan a lakosság fokozottan ki van téve mind az áldozattá, mind az elkövetővé válás valószínűségének. A 2005‐ben indult Magdolna‐negyed szociális városrehabilitációs modellkísérleti program fő céljai között az értékek megőrzése mellett a fizikai és társadalmi környezet javítása fogalmazódott meg. Hazánkban elsőként ebben a modellkísérletben próbálták bevonni a rehabilitáció során a civil szervezetek mellett a lakosokat is. A programban kiemelt hangsúlyt kapott a gyermek‐ és fiatalkori bűnözés csökkentése, a városrész biztonságának fokozása és a bűnismétlés megelőzése integrált programok végrehajtásával. A közbiztonság helyzetéről 2005‐2006‐ban készült helyzetelemzés a Magdolna‐negyed Program Közbiztonsági alprogramja keretében, mely a rendelkezésre álló kvantitatív és kvalitatív információk, valamint a biztonságos Magdolna‐negyedért szakmai munkacsoport vitái alapján értékelte a városrész közbiztonsági helyzetét. A kidolgozott bűnmegelőzési stratégiát ugyan nem fogadták el, azonban javasolt projektjei beépültek a Magdolna Negyed

50

ifj. Erdősi S.: Közbiztonság és városrehabilitáció a Magdolna‐negyedben, In: Falu Város Régió 2009/2.

47

Program II. (MNP II.) alprogramjai közé. A 2008‐ban indult Szociális és bűnmegelőzési alprogram főbb pontjai között szerepeltek: ‐ áldozattá válást csökkentő prevenciós programok: ez szervezett nappali és esti szabadidős programokat jelent a Magdolna‐negyed üresen álló, önkormányzati tulajdonú területein. A program keretében bűnmegelőzési tanórákat, konkrét eseteket bemutató vándorkiállítást is szerveztek. ‐ közterületi szociális/drogmunka: ez a program a fiatalok utcai csellengésének megelőzését, kezelését, a fogyasztók felderítését célozta. ‐ szomszédsági rendőr/gondnoki rendszerének kialakítása: az erre a munkakörre kiképzett (kommunikációs, konfliktuskezelő tréningeken, szociális munkás képző szemináriumokon részt vevő) rendőrök gyalogos formában felügyelik a negyedet. ‐ az antiszociális és negyedbe bevándorló családok gondozása: a program elsősorban a családok intenzív gondozásával foglalkozott, azok otthonában, szociális munkás felügyeletével. ‐ biztonsági kapu, biztonságos közterület program: a programelem célja a negyed kapualjainak biztonságosabbá tétele – ezáltal csökkentve az előforduló bűncselekmények számát. A program párosul egy szociális munkások által személyesen felügyelt rendszerrel. ‐ „Élhető Dankó utca”: egy kijelölt munkacsoport meghatározott stratégiát, cselekvési tervet készít. Értékeli az előző évek eredményeit, komplex képet nyújt a közbiztonsághoz kapcsolódó területekről. Forrás: Magdolna negyed program II. Szociális és bűnmegelőzési program 2008. Ajánlások a biztonságosabb városok tervezése érdekében ‐ A bűnmegelőzés szempontjai jelenjenek meg a városfejlesztési politikában. ‐ Támogatni kell a rendőrség és a területrendező és tervező szakemberek együttműködését, hogy dolgozzanak ki és a lakosság körében terjesszenek tájékoztató füzeteket a bűnözés és a környezet oksági összefüggéseiről. ‐ Városépítés, városrekonstrukció során törekedni kell a lakóhelyi szegregáció megelőzésére. A szegregált városi övezetekkel kapcsolatos fejlesztési stratégiába a biztonságot és a bűnmegelőzést szolgáló elemek épüljenek be. ‐ A városi területi és szociális egyenlőtlenségek, a szegregált övezetek kialakulási folyamatának mérséklése, a szociális városrehabilitáció és a lakótelep‐program támogatásával, a saját tulajdonért való felelősség érvényesítésével és a városi rozsdaövezetek funkcióváltásának ösztönzésével.

48

4. Biztonságosabb helyek, biztonságosabb környezet A biztonság utáni vágy alapvető emberi igény. Ez természetesen csak ideális esetben valósulhat meg, a valós életben a fenyegetettség mindig jelen van. Ennek mértéket tudjuk befolyásolni, de megszüntetni soha. A városlakó több forrásból érkező fenyegetettséget él meg. Ilyen fenyegetettség lehet a bűnözés, a környezetszennyezés, a természeti csapások és katasztrófák, a különféle balesetek, a zsúfoltság, a közlekedés problémái, a tájékozódás hiánya stb. Azoknak, akik a városok biztonságát az építészet segítségével próbálják fokozni, olyan tényezőkre kell koncentrálniuk, amelyek kialakulását elsősorban emberi tényező, illetve maga az ember idézi elő, mert ezeket a hatásokat lehet valamilyen szinten prognosztizálni, tervezni. A mai emberi környezetalakításnak a biztonsággal kapcsolatos igények közül elsősorban annak fizikai és pszichikai részét kell megvalósítania. A fizikai igények az ember által alakított, épített környezet védelmét, az ember fizikai sérüléseinek elkerülését és a vagyontárgyak védelmét, míg a pszichikai igények a tájékozódás, a hovatartozás meghatározását és a társadalmi helyzet kifejezését takarják. Természetesen az építészeten kívül egyéb dolgok is befolyásolják a biztonsággal kapcsolatos igényeket, mint a személyiség, a kultúra és az értékrend. Ezeket a környezet alakításának is kezelnie kell, mégpedig a tervezési fázist megelőző, ún. viselkedési program elkészítésével, mely egymással összefüggő területeket jelöl meg: −

− − − −

egymással nem összekapcsolható tevékenységek szétválasztása és keverése: ha nem összekapcsolható tevékenységeket keverünk, az stresszt válthat ki, de ha élesen elválasztjuk, akkor is; ez lakótömbön belül elkerülendő, míg egy nagyobb városrész szintjén ajánlatos; a mindennapi élet feletti természetes és mesterséges felügyelet: elsősorban a természetes felügyelet megvalósítása az egyén intim szférájának megsértése nélkül (közösségi kontroll)xxxii; megfelelő minőségű magánszféra kialakítása: a környezet által ért hatásokra adandó válaszok választásának lehetősége (magány, intimitás, anonimitás, visszahúzódás); térben és időben való tájékozódás lehetősége: a pszichikai biztonság szempontjából fontos, hogy környezetünkben jól eligazodjunk (tájékozódás); a hely társadalmi és földrajzi „karaktere”: a különböző városrészekben élők azonosítani tudják a helyüket, amit lehatárolással, főutca, folyó, ligetek, szimbolikus határok stb. segítségével valósíthatunk meg.

Az emberi környezetalakítás eddig is foglalkozott a környezet pszichére gyakorolt hatásaival. Ezek elsősorban az élettereink definiálásában, formák kialakításában és a színek alkalmazásában keresik a megoldást, melyek felhasználhatók bűnmegelőzési célra is, hiszen az így kialakított környezetek barátságosak, könnyebben tud az ott lakó azonosulni vele, egyszerűbb és biztonságos tájékozódást nyújtanak. Az épített környezet pszichológiai hatását a téralakítás is jelentősen befolyásolja. Bűnmegelőzési szempontból a tiszta, tágas, átlátható, jól megvilágított tereket kell preferálni. Kerülendőek a sikátorszerű kis utcák, a zegzugos, rosszul megvilágított városrészek. Térfalak kialakításánál a konkáv formákat kell előnyben részesíteni, mivel ezek lélektanilag kedvezőbb hatásúak. Ez különösen a növényekkel történő téralakításnál fontos, ahol kertépítészeti módszerekkel elősegíthetjük a harmonikus hatást. A városi ember biztonságérzetét elsősorban a valódi bűnözés mértéke, illetve az arról kialakult saját képe határozza meg. Ez utóbbit a média tudja a leginkább befolyásolni, ezért ezt építészeti eszközökkel alakítani nem tudjuk. A valódi bűnözés mértékét viszont az ún. építészeti

49

bűnmegelőzésxxxiii eszközeivel csökkenthetjük. Ha a bűnözésen túl egyéb, emberi tényezőtől függő hatást szeretnénk kompenzálni, akkor ennek a módszernek az általánosabb változatát, az építészeti biztonságfokozás eszközeit kell segítségül hívni. Mint láttuk, a városokban koncentráltabbak a bűncselekmények kialakulásának feltételei. Egy bűncselekmény „megszületéséhez” szükség van bűnalkalomra, áldozatra, elkövetési tárgyra, elkövetőre és mindezek egyidejű meglétére. A bűnözők legtöbbször nem előre megtervezetten hajtják végre akciójukat, hanem spontán, a körülmények szerencsés „összejátszása” folytán. Az építészeti bűnmegelőzés a bűnalkalmak csökkentésével pont ezt a „spontaneitást” gátolja. Olyan módszereket ajánl, amelyekkel egyszerűen csökkenthető a probléma, és az nem a bűnözés más területre történő áthelyezésével oldódik meg, hanem megszűnik az adott területen, illetve nagymértékben csökken. Ezen felül a bűnmegelőzésben kiemelkedő szerepe van a városok közbiztonsága fokozásának és a városi bűnözés csökkentésének. Ez tükröződik mind a 115/2003. (X. 28.) Országgyűlési Határozatban (Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája), mind az Európai Unió bűnmegelőzési stratégiájában foglalt prioritások között. Ha eleget akarunk tenni ezeknek a prioritásoknak, akkor nem elegendőek az egyes bűncselekményfajtákra, ‐típusokra koncentráló megelőzési stratégiák (például drogprevenció, vagyonvédelem, D.A.D.A.‐program), mert a városi környezetben szinte minden cselekménytípus előfordul. Ezért olyan módszerre is szükség van, amely több cselekményfajtát képes megelőzni, hosszútávon fejti ki hatását és lehetőleg alacsony beruházási költségű. Ilyen megoldás lehet a környezet biztonságra törekvő átalakításának, vagy ismertebb nevén az építészeti bűnmegelőzésnek a módszere. Természetesen ez sem „csodapirula”, de komplexitása folytán szélesebb körben alkalmazható, mint bármely eddigi módszer. Sajnos egyik hátránya, hogy bizonyos esetekben gazdaságtalan, illetve nem megvalósítható, a másik, hogy Magyarországon szinte ismeretlen.

4.1. A környezet biztonságra törekvő átalakítása: az építészeti bűnmegelőzés A bűnözés a bűnelkövető számára „üzleti tevékenység”, amely a költségek (bűncselekményhez használt eszközök, információk anyagi értéke), a bevétel (a bűncselekmény tárgyának értéke), és a nyereség (a költségek és a bevétel különbsége) vagy a veszteség (a lebukás) közgazdasági fogalmakkal jól leírható. Így mérlegeli az „üzlet” kockázatát, és ott fog „befektetni”, ahol hasznot remél a lehető legkisebb kockázattal. A városok tökéletes terepei ennek az „üzleti lehetőségnek”. A bűnöző számára a legnagyobb kockázat a lebukás veszélye, ezért a kialakítandó bűnmegelőzési stratégiában ezt a kockázatot kell növelni. Ennek legegyszerűbb módja a bűnalkalmak csökkentése és az áldozattá válás megelőzése. A környezeti (építészeti) bűnmegelőzés olyan építészeti, településfejlesztési, táj‐ és kertépítészeti, forgalomtechnikai, fénytechnikai, pszichológiai és kommunikációs módszerek összessége és együttes alkalmazása, amelyek az épített környezet utólagos átalakításával, valamint az építendő tudatos tervezésével és megvalósításával a bűnelkövetés lehetőségeit csökkentik, illetve megszüntetik. Mint a definícióból is látszik az építészeti bűnmegelőzés elsősorban szituatív bűnmegelőzésixxxiv módszer, amely a bűnalkalmak csökkentése érdekében a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő vagy azt elősegítő körülményeket megszünteti vagy csökkenti. Másodsorban speciális prevenció is, mert konkrét esetben alkalmazva, a személyre és szituációra leginkább alkalmas módszert használja fel. Az építészeti bűnmegelőzés számtalan lehetőséget nyújt az adott területen a bűnözés egy adott fajtájának visszaszorítására. Lehetőség van építészeti megoldásokkal küzdeni a vagyon elleni, az erőszakos, a közlekedési bűncselekmények ellen is. Ezek a megoldások egyetlen alapelv köré 50

csoportosulnak, mégpedig megszüntetni a bűnalkalmat. Sokan, akik bírálják ezt a megoldást, azzal érvelnek, hogy az így védett területekről a szomszédos területekre helyeződik át a bűnözés. Ez nem igaz, mert mindannyian tudjuk, hogy a bűncselekményhez nem elég az elkövető, ha nincs bűnalkalom és köztudomású, hogy a bűncselekmények nagy számát spontán, a kedvező szituáció hatására követik el. Ha nem teremtünk bűnalkalmat, akkor megnehezítjük a bűncselekmény kialakulását. Azok a bűnelkövetők, akik előre megfontolt szándékkal követnek el bűncselekményeket, szintén a megfelelő lehetőséget keresik, és akkor hajtják végre, ha az bekövetkezik. Most azt mondhatnánk, hogy milyen egyszerű a bűnmegelőzés: csak a bűnalkalmat kell csökkenteni és meg van oldva minden! Természetesen ez így nem igaz, ahogy az ellenkezője sem, de tehetünk a bűnözés ellen és az már jó! Az emberi környezet átalakítása szempontjából előtérbe került a közösségi tevékenységek és környezet feletti ellenőrzés lehetősége. A korábban pezsgő főutcai, piactéri élet eltűnt a befelé forduló, álközterülettel rendelkező bevásárlóközpontok térnyerésével. Az ezekben kívánatos viselkedési sémák az üzemeltetők által finoman szabályozhatóak és ellenőrizhetőek. Ez természetesen javítja ezeken a helyeken a közbiztonságot, de ha a városi élet ilyen tömegesen befelé forduló, tematizált környezetbe (bevásárlóközpontok, lakóparkok, ipari parkok stb.) „költözik”, akkor a város hagyományos közterületeiről eltűnnek az emberek. A kihalt utcák és bezárt üzleteik ismét a bűnözést segítik elő. Az építészeti bűnmegelőzés és ebből fakadóan annak általános formája, a környezeti biztonságfokozás, nem építmény szintű, hanem annál nagyobb léptékű területekben (például lakóövezet, lakónegyed, közösségi területek, városrészek stb.) gondolkodik, módszerei ezekre a térrészekre alkalmazhatóak leginkább. Természetesen ad ajánlást is a terület egyes építményei számára, de azokat nem kezeli elkülönülten. A biztonság fokozásának eszközei Mint láttuk, az építészeti eszközök nem építményre, hanem annál nagyobb léptékű területekre koncentrálnak. Ezeket a területeket beépítési típusok szerint az alábbiakra osztjuk: − − − − −

családi házas területek társasházi övezet lakóparki övezet lakótelepek belvárosi vagy városközponti területek

Jelen Kézikönyv keretei csak a közterületek és a lakóterületek bemutatására engednek teret, a gazdasági és közösségi funkcióval bíró épületek, épített környezet (pl. bevásárlóközpontok, stadionok, pályaudvarok, kórházak, egyetemek stb.) biztonságos tervezésével itt nem foglalkozunk. A következőkben bemutatjuk azokat az alappilléreket, amelyek támpontul szolgálnak a biztonság fokozásához az adott övezetben. Természetesen ezek a támpontok minden övezetben ugyanazok, csak az adott térrészre történő adaptálásuk módja lehet eltérő. Ahol ez a különbség lényeges, ott ezt külön jelezzük. A közösségi kontroll Az alapvető elem, amelyre a biztonság fokozása épül, a közösségi kontroll. Ennek elsősorban a bűnözés visszaszorításban van jelentősége. Tulajdonképpen az építészeti bűnmegelőzés ennek a kontrollnak a települések különböző területein történő megvalósítására, fokozására, illetve kiterjesztésére ad módszereket. A közösségi kontroll a (lakó)környezet természetes felügyelete az adott terület felett, amely arra hivatott, hogy az egyének ott tartózkodásának jogosságát ellenőrizze, így azonosítva az idegeneket.

51

A közösségi ellenőrzés területeinek négy elkülönülő típusát különböztethetjük meg: magánterület:

fél‐magánterület:

fél‐nyilvános terület:

nyilvános terület:

a saját használatú térrész, amelyben a külvilágtól elzártan, a nyilvánosság kizárásával végezzük szükségleteinket, ezek értelemszerűen azok a lakások, építmények, amelyekben élünk egy adott építményen belül az ott lakók, illetve az általuk meghatározott személyek által kizárólagosan használható területek – ilyenek a közös folyosók, helyiségek, a külvilágtól fizikailag vagy jelképesen elzárt külső területek, parkok, játszóterek, ahol az ott tartózkodás jogosultságával rendelkezni kell nem kizárólagos használatú terület, de az ott tartózkodás jogosultságát igazolni kell, ilyenek például a társasházak előtti, a ház bejáratához vezető, de tulajdonjogilag a házhoz tartozó területek (általában kevés ember használja ezeket a területeket) itt senkinek sem kell igazolnia tartózkodásának jogosultságát, tipikusan a közterületek, közfunkciót ellátó középületek, építmények

A közösségi kontroll kialakításának alapjai A családok területi igénye arányosan csökken a területen osztozkodók számának növelésével. Minél több ember osztozik egy területen, annál kevésbe érzik azt magukénak, annál kevésbé törődnek vele. Ez azzal jár, hogy figyelmük, ellenőrzésük nem fog kiterjedni a közösségi területekre. Így sokkal nehezebb számukra az idegenek azonosítása. Ebből az a következtetés szűrhető le, hogy egy olyan házban, amelynek közös területein kevés ember (család) osztozik, jobban „védhető” az idegenekkel szemben, hiszen hamar felismerhető az oda nem való, akár ártó szándékú „behatoló”. A közösségi kontroll kialakításánál szem előtt kell tartanunk az egyének személyes szabadságjogainak maximális érvényre jutását. A lakóövezet természetes ellenőrzését nem lehet város szinten kezelni, mert itt a „tömeg” miatt az erre vonatkozó igény és az egyén szerepe nem jut érvényre. Csak kisebb, lakónegyed, lakóközösség, építmény szinten lehet eredményesen megvalósítani azt. Az alapfeladat, hogy a lakókörnyezetet olyan kisebb részekre bontsuk fel, amely lehetővé teszi, hogy a lakótársak eredményesen meg tudják különböztetni egymást az idegenektől. Természetesen az ilyen egységekben élőknek feltétlen ismerniük is kell egymást, de erre a kontroll alatt tartható terület helyesen megválasztott mérete is segítséget kell, hogy nyújtson. Nem célszerű tehát 6‐10 családnál nagyobb méretű egységeket kialakítani, mert ekkor nő a „zsúfoltság” érzése, és megindul a bezárkózási folyamat, amely ellentétes törekvésünkkel. A lakóközösségek közös használatú területeit (fél‐magánterület, fél‐nyilvános terület) úgy kell kialakítani, hogy azokra teljes rálátással rendelkezzenek az ott lakók, mintegy „fél szemmel” figyelve azokat. Nagyon fontos lehet, hogy a házon belüli közösségi területek, az utcáról jól láthatók legyenek, hiszen így egy fél‐magánterületen történő erőszakos kísérlet is észlelhető lesz. Erre példa a homlokzati oldalon üveggel határolt lépcsőház. Utcák, terek A biztonság fokozásának szempontjai alapján az utca is fontos része ennek a területnek. Az építészeti bűnmegelőzés a lakókörnyezetet nem csak az építmény szintjén vizsgálja, hanem a környezet szerves részeként, és ehhez a környezethez hozzátartozik az utca is. Az utca felett elvesztett közösségi kontroll is elősegíti a bűnözést. Ezért a bűnözéssel sújtott területek „rehabilitáció”‐ja esetén meg kell vizsgálni az utca szerepét is. A városnegyedet célszerű kisebb részekre darabolni, úgy, hogy azok egymástól fizikailag is elkülönüljenek, mert ezekben az emberi léptékű negyedekben lehet megfelelően kialakítani a közösségi megfigyelést. Célszerű az úthálózatot a negyedben úgy kialakítani, hogy az utcák átmenő forgalmát csökkentsük, illetve teljesen megszüntessük, így erősödik

52

a természetes felügyelet a terület felett (13. ábra). A forgalom csökkentését forgalomlassító eszközök („fekvőrendőr”, barikádok stb.) használatával, illetve megszüntetését zsákutcává vagy sétálóutcává alakítással lehet elérni. Ugyan ez nehezíti a lakók eljutását lakóházaihoz, de távol is tartják az „betolakodókat”.

13. ábra: Utcakialakítások

Nagyon fontos szempont a járda és úttest kapcsolatának kialakításakor, hogy a csökkent képességűek is minden nehézség nélkül használni tudják azokat (akadálymentesítés). Ez természetesen vonatkozik az utcához kapcsolódó egyéb építmények megközelítésére is. Megvilágítás Az utcák biztonságosabbá tételéhez természetesen hozzátartozik a jó közvilágítás. Itt nem a meglévők működőképességét kell elsősorban ez alatt érteni, hanem az adott területre, annak sajátosságait figyelembe vevő tervezésével elérhessük azt, hogy sötétedés után is biztonsággal mozoghassunk rajta. A világítást a következő szempontrendszer alapján célszerű tervezni: − − − − − −

−

minden közösségi kontroll alá vont területet be kell világítani (ne legyenek sötét zugok) úgy, hogy minden térrész áttekinthető legyen; vandál‐biztos eszközöket kell alkalmazni; a világítóeszközök természetes színűek (pl.: 4200‐5600 K) legyenek; energiatakarékos típusokat (pl.: LED fényforrások) használjunk a környezettudatosság jegyében; nem vakíthatnak, azaz a területet olyan irányból és magasságból kell bevilágítani, hogy a fényforrás a területet használót ne zavarja a tisztán látásban; a veszélyes zónákat (pl. gyalogátkelőhely, forgalmas kereszteződés, veszélyes útszakasz stb.) a környezettől elütő módon (színben és intenzitásban – akár időben változó is lehet [pl. villogó, színváltó]) kell megvilágítani; fontos a folyamatos karbantartás és a működési zavarok gyors elhárítása (pl. növényzet rendben tartása, hogy ne gátolja a világítást).

Tájékozódás Új megközelítést jelent az épített környezet, az épületek és a színek kapcsolata, harmóniája. A homlokzatok és épületszerkezetek színekkel történő kiemelése hatással van az ott élő, vagy arra elhaladó emberek hangulatára, emellett a megfelelő színdinamikai jellemzőkkel megvalósított épített környezet nagyban segíti a térbeli tájékozódást és a közösség azonosítását. Ezek azért fontosak, mert az ember pozitív közérzetét számos egyéb tényező is befolyásolhatja, melyek közül csak egy a

53

bűnözéstől való félelem. A megfelelően kialakított környezetet az emberek jobban magukénak érzik, és ezáltal „elszántabban” védelmezik. A színdinamika szoros kapcsolatban áll a világítástechnikával is. A helyes világítás legfőbb feladata, hogy kedvezőbb kontraszt hatások biztosításával optimális látási viszonyokat teremtsen. Az így kialakított térrészek biztonságot nyújtanak áttekinthetőségükkel és egyszerű ellenőrizhetőségükkel. Ez fontos bűnmegelőzési szempont. Környezetünk kialakításánál arra törekszünk, hogy a bennünket körülvevő színek harmóniában álljanak. A közérzetet befolyásoló színeket 4 csoportra lehet osztani: − − − −

hideg és meleg – kék – narancs izgató és nyugtató – vörös – zöld, kékeszöld könnyű és nehéz – sárga – ibolya közelítő és távolító – meleg színek – hideg színek Vörös: Narancs: Sárga:

Zöld:

Sárgászöld: Zöldeskék: Kék:

Jégkék: Ibolya: Bíbor: Szürke: Drapp:

Élénkítő, meleg, bizalmas, serkentő hatású szín Élénkítő, vidám hatású meleg szín. Jól felhasználható a helyiségek végfalának színezésére. Nagy, boltozatos, barlangszerű helyiségekben jól alkalmazható szín. Hideg helyiségekben bizonyos fokig melegérzetet kelt. Fényes, levegős hatása miatt szűk folyosók, lépcsőházak színezésére igen alkalmas. Színdinamikai szempontból az egyik legjobban felhasználható szín. Általában árnyalataiban friss, üde hatású, de nem izgató, hanem inkább passzív érzetet kelt. A megfelelő világítást nagymértékben elősegíti. Barátságos hatású szín, elősegíti a jó látást. Hűvös, zárkózott, passzív hatású szín. Olyan helyen használható, ahol sok ember van együtt, és így a helyiség az átlagosnál melegebb hatást kelt. Nagy felületen alkalmazva erős hidegérzetet kelt. Bizonyos körülmények között azonban világos árnyalatai mennyezeten és végfalakon alkalmazva a szabad levegő hatását keltik. Barátságtalan, megközelíthetetlen hideg szín, de meleg, párás helyiségekben jól alkalmazható a pszichológiai hőérzés befolyásolására. Távolító hatású, növeli a térhatást (ködhatás) és nyugtató a szemnek. Méltóságteljes, merev szín. Nagyobb felületen alkalmazva nyomasztó, lehangoló hatású. Semleges hatású szín, de nagy felületen monoton. Jellege hasonló a szürkéhez, kis felületen alkalmazható.

A tájékozódást természetesen nem csak az adott területen ismerős emberek számára kell megfelelően kialakítani, hanem azok számára is, akik nem ismerik azt. Ezért fontos, hogy legyenek „Ön itt áll” típusú tájékoztató táblák, megfelelő és jól olvasható feliratok a közterületek jelöléséhez, illetve az esetleges közösségi közlekedéshez irányító vagy a menekülési útvonalakat jelző táblák is. Ezek megfelelő világításáról sötétedés után is gondoskodni kell. Célszerű a különböző területrészeket (pl. városnegyed, kerület) jól felismerhető és lehetőség szerint egységes módon jelölni, hogy minden térrésznek egyedi, de azon belül lehetőleg azonos jellege legyen. A csökkent képességű emberek számára lehetőséget kell nyújtani fogyatékosságuknak megfelelő tájékoztatásra is (Braille‐írásos feliratok, hangbemondás, hangjelzés térátmeneteknél, jelzőlámpáknál stb.).

54

Növényzzet A harmo onikus környyezethez hozzzátartozik a természet „becsempész „ zése” a szürke betonren ngetegbe. A terméészethez való ragaszkod dás ösztönöss velejárója az ember mindennapi életének. Ebben E az épített környezet növényesítés n se, illetve önálló ö közte erületek természet közeli formára történő kialakítása segíthet. Fontos szabály, hogy a növényzet n se emmilyen módon nem taakarhatja a közösségi k kontroll alá vont téérrészeket. A fák koronáája e területteken nem nyúlhat le 1 180 cm alá, illetve a cserjesziint nem emeelkedhet 90 cm c fölé (maggassági szabáály –14. ábra).

1 ábra: Mag 14. gassági szabá ály

A növén nyzet alkalmaas különböző ő terek szim mbolikus elhaatárolására is, illetve vallódi védelmi funkciót nyújthatt (áthatolást nehezítő vaggy gátló növéényzet). Az eddigg említett bizztonságot fokozó elemekk közül a növvényzet az, amely a rendszzeres ápolástt igényel, mert elb burjánzása cssökkenti a kö özösségi kon ntrollt az ado ott terület feelett, így csö ökkenti a bizttonságot. A legfontosabb talán n az, hogy úggy kell kialakíítani a növén nnyel fedett területet, ho ogy azon búvvóhely ne alakulhasson ki, illettve ne takarrjon ki térrésszeket. Ha ez e nem mego oldható, akkkor az ilyen térrészek t megfelelő kivilágítássával csökken nteni kell ezeeket a kockázzatokat.

4.2. Az eszköztár alkalmazáása beépíté ési típusokk szerint Az eszkö özök áttekinttése után vizzsgáljuk megg, hogy az egyes beépítéssi típusok miilyen jellegze etességet mutatnaak a biztonság fokozása kapcsán. k 4.2.1. Kö özterületek A közterületek a nyilvános n létt alapvető elemei. e Ezekk a területeek tulajdonkképpen a kü ülönböző a utcák, terek és egyéb az építményyek területi tagolását t életterekk összekapcssolásai. Valójjában ezek az elősegítő ő terek (pl. parkok). p A közössségi kontrolll Ezek a közterületeek lehetnekk teljesen nyilvánosak és fél‐nyiilvánosak. U Utóbbi péld dául egy lakóövezzetben a lakkóingatlanokkhoz vezető út. Itt már működhet a közösségi kontroll első ő szintje, hiszen eggy jól kialakított térrész esetében e máár kiszűrhető ő a „behatoló ó”.

55

A nyilvános közterületek, mint nevük is mutatja, nem a közösségi kontroll alapvető területei, hiszen az itt tartózkodást nem kell igazolni. Ezeken a területeken elsősorban a hatósági kontroll tud érvényesülni, mégpedig térfigyelő kamerákxxxv segítségével. Utcák, terek Az utcák és terek kialakítása elsősorban az adott térrész funkciójától függ. Városközpontok esetében egyre gyakrabban szokás a sétálóutcás megoldás, amely kizárja vagy minimálisra csökkenti a gépjármű‐közlekedést az adott területen. Ennek jó oldala, hogy az utca ismét benépesül, „visszafoglalják” az emberek, ezáltal növekszik a közösségi kontroll. Azokon a területeken, ahol a közúti közlekedés nem zárható ki, mindenféleképpen törekedni kell az ún. „belvárosi autópályák” (pl. Budapesten a Rákóczi út, Bajcsy‐Zsilinszky út, Üllői út stb.) megszüntetésére, mert a nagy forgalom az utca feletti kontroll elvesztését hozza magával, nem beszélve az egyéb biztonságot csökkentő tényezőkről, mint a zaj, a por és a zsúfoltság (dugók). Megvilágítás Az útvonalakat úgy kell megvilágítani, hogy már az adott területen történő áthaladás kezdetén látható legyen, hogy az adott térrészben fenyegeti‐e bármilyen veszély az arra haladót. Nem szabad sötét, elrejtőzésre, megbúvásra alkalmas helyeket megvilágítatlanul hagyni. Közúti közlekedési útvonalakon a veszélyes zónákat (pl. gyalogátkelőhely, kereszteződés stb.) az addig alkalmazott fényforrásoktól eltérő színű és/vagy fényerejű eszközökkel kell megvilágítani és a láthatóságot javítani, illetve a veszélyhelyzetre történő figyelemfelkeltést elősegíteni. Tájékozódás A nagy, nyilvános területeken mindig nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő tájékoztatásra. Ez elsősorban nem az azt ismerők számára, hanem a területen először vagy bizonytalanul közlekedők számára fontos. Hiszen ha egy területen bizonytalanul mozgunk, az óhatatlanul is felhívja ránk a figyelmet, így nagyobb valószínűséggel válhatunk áldozattá. A közlekedési csomópontokban a fogyatékkal élő embertársaink számára, de legfőképp, akik a tájékozódás terén küzdenek kihívásokkal (pl. látássérültek), fokozott figyelmet kell fordítani a megfelelő (jelen esetben hang alapú és Braille‐írásmódú) tájékoztatás megvalósítására. Növényzet A növényzet kialakításánál elsősorban a magassági szabályt kell megfelelően alkalmazni (a cserjeszint nem nyúlhat 90 cm fölé, a lombkoronaszint nem nyúlhat 180 cm alá). A közterületen ügyelni kell arra, hogy ne legyenek olyan térrészek, amelyek elrejtőzésre adhatnak lehetőséget. 4.2.2. Lakóterületek A lakóterületek vizsgálatánál az egyes beépítési típusokat tovább kell bontani, mert más és más szempontok kerülnek előtérbe a biztonság fokozásánál a különböző altípusok esetén. A következő lakóterületi altípusokat vizsgáljuk:

56

− − − − −

családi házas övezet társasházi övezet lakóparki övezet lakótelep belvárosi vagy városközponti övezet

4.2.2.1. Családi házas övezet Az utóbbi években tendencia, hogy a városlakók a zsúfolt belső területekről a külső családias, zöldövezeti részbe vándorolnak. Ezek általános jellemzői a természet‐közeliség és kis népsűrűség (egy ingatlanon általában 1‐2 család osztozik). A biztonság fokozása tekintetében az önálló, az ún. iker‐ és sorházas beépítés nem különbözik egymástól, mindegyikre alkalmazható az övezetre szabott szabályrendszer. Közösségi kontroll A házak homlokzatukkal mindig az adott utca felé néznek. A házak belseje és a birtokhatárig terjedő külső területek szintén a magánszférához tartoznak, mind a magánterülethez tartozik. Míg az épületek előtti, közvetlen járda és egy parkoló gépkocsinyi szélesség az egész úttestből fél‐nyilvános besorolást kapott. Ez érdekes, mert ez azt veti fel, hogy a kutyáját arra sétáltató embert, akár ott tartózkodásának jogosságáról is megkérdezhetik. Az úttest többi része nyilvános területnek számít. Több országban nem létezik a hagyományosan vett kerítés a birtok utcafronti jelölésére, mint hazánkban. Magyarországon ez a terület is a magánterület része. A családi házak épületen belüli összes tere a magánszférához tartozó magánterület, az azt birtokló család (személyek) teljes fennhatósága alá tartozik. Mint a bevezetőben is említettük, a családi ház típusa, az önálló, iker‐ vagy sorház jellege nem változtat a közösségi kontroll területeinek meghatározásában, hiszen azok egymástól jól elhatárolható módon (falakkal, kerítésekkel stb.) kerülnek elválasztásra a különböző családok között. Ezeknél az építményeknél nem a bentlakók által ellenőrizendő területeket kell kialakítani, hanem a szomszédok és az utcán közlekedők számára kell a kontrollt biztosítani. Tipikus hiba ezekben az övezetekben a „kíváncsi tekintetek” elől elrejtő magas, tömör kerítés vagy a buja növényzet. Ezeknél az a baj, hogy az elkövető tökéletesen elrejtőzhet ezek oltalmában az ellenőrző tekintetek elől. Magyarországon nem természetes a jelképes kerítés alkalmazása, amely inkább a kertben tartózkodó gyermekeket és házi állatokat védené a környezettől. Célszerű lenne ennek meghonosítása, mivel a közösségi kontroll szempontjából előnyösebbek. Olyan magasságúra kell őket megépíteni, hogy azokon a ház előtti terület kellően átlátható legyen. Ha már a magyar viszonyokhoz szeretnénk alkalmazkodni, akkor a magas, de átlátható (pl.: ún. kard vagy cső) kerítést lehetne építeni és a kertben elhelyezett növényzetet is úgy lehetne kialakítani, hogy azok megfelelő rálátást biztosítsanak az ellenőrzés alá vont területekre. A kerítés védelmében élő sövényt vagy olyan növényeket kell telepíteni, amelyek az áthatolást megnehezítik vagy meggátolják. Utcák, terek A terület sajátossága, hogy aránylag kevés ember használja az ilyen terület közterületeit. Tipikusan az ott lakók, illetve az odalátogató személyek. Az átmenő forgalom általában kicsi. Viszont tipikus hiba az ilyen beépítési szerkezet esetében az ún. sakktábla alakzat, azaz az egymásra merőleges és párhuzamos utcák sokasága. Ez kiváló lehetőséget ad a rosszindulatú „látogatók” számára a feltűnés nélküli terepszemlére, illetve egy esetleg nem kívánatos esemény bekövetkezésekor a menekülésre, ugyanis a területet számtalan útvonalon el lehet hagyni.

57

Alapvető szempont az ilyen területek átalakításánál, vagy újonnan kialakítandó lakónegyedeknél, hogy a védeni kívánt részre csak egy irányból lehessen behajtani és ugyanebből az irányból kihajtani. Ezt a területen az utcák zsákutcásításával, illetve egyirányúsításával lehet megoldani. Fontos szempont még az így kialakított utcákban a belső forgalom lassítása. Erre a célra az utcák kereszteződéseiben elhelyezett fekvőrendőrök alkalmazhatók. Megvilágítás A családi házas övezetben nagyon fontos a jó megvilágítás, hiszen alapvetően kevés ember használja a közlekedési útvonalakat, ezért szükséges, hogy az áthaladásra kiszemelt terület már messziről és jól belátható legyen. A zöldövezeti jelleg miatt a világítás és a növényzet (elsősorban a fák) összhangban kell, hogy legyenek, azaz a növényzet nem takarhatja el a világítótesteket, illetve nem gátolhatja a bevilágított területre szánt megvilágítást. A gyér forgalom ellenére is javasolt a kereszteződések eltérő színnel történő megvilágítása, már a fekvőrendőrök miatt is (ez veszélyforrás lehet egy gyorsabban közeledő jármű számára). Tájékozódás Ebben az övezetben a tájékozódás nem elsőrendű, mert kevés ember és általában az ott lakók használják. Ezért elegendő a közterületek elnevezését jól láthatóan feltüntetni, esetleg a terület határát, illetve a területről a gépjárművel történő kihajtás lehetőségét jelezni. Növényzet A növényzet kialakításánál el kell különítenünk a közterületeken alkalmazandó elveket az építményen belüli, pontosabban az előkertre vonatkozó elvektől. A közterületi oldalon az alapvető magassági szabály alkalmazása a javasolt, és figyelembe kell venni a közvilágítás igényeit is. Az előkertre vonatkozó elvek alapja, hogy az építmény utcára néző teljes homlokzatára az utcáról is akadálymentes rálátás valósuljon meg. Ezért csak olyan növényzet engedhető meg, amely ezt a feltételt biztosítja. A kerítés tekintetében előnyös az olyan térhatároló növények alkalmazása, de nem csak helyettesítésre, hanem annak megerősítésére is, amelyek megnehezítik vagy meggátolják az áthatolást. 4.2.2.2. Társasházi övezet A társasházak jellege radikálisan megváltoztatta az épületek külső és belső képét. Az épületen belüli „forgalom” olyan közös területeken zajlik, amelyen az ott élők osztoznak. Általában ilyen társasházban 6‐12 család él. A társasházakból álló lakónegyed a biztonság fokozása szempontjából talán a legjobb kialakítást teszi lehetővé. Egy lépcsőházon kevés, általában 6‐10 család osztozik, így a közösségi kontroll jól működhet. Közösségi kontroll A magánterület határa a lakások ajtajánál véget ér, illetve a földszinten lakóknál kiterjed a lakáshoz szintben kapcsolódó kiskertre. A folyosókon, a lépcsőházon, az előtéren és a házak által körbekerített belső területen (kivéve a már említett földszinti kiskerteket) az ott lakók osztoznak, így azok fél‐ magánterületnek számítanak. Ugyanígy ebbe az övezetbe sorolható, a házakat a járdával összekötő előkert, amely a ház bejáratához vezet. A külvilág befolyása az épület előtti fél‐nyilvános területen keresztül szűrődik be az építmény belső világába. Míg az utca többi része nyilvános terület. Az ilyen házaknál talán a belső, fél‐magánterületen kialakított pihenő‐ és játszórész kialakítása lehet érdekes. Itt el kell különíteni a kisgyermekek játszóterületét, a nagyobbak sportolásra is alkalmas

58

területétől, illetve a zöld területeket (pihenő részeket) markánsan (növényzettel, sövénnyel) el kell választani, de oly módon, hogy a közösségi kontroll megmaradhasson a teljes belső térrészre. Ilyen övezetben a közös használatú térrészek (lépcsőházak, bejáratok) megfigyelhetőségét is meg kell teremteni (a már említett üvegfalú lépcsőház alkalmazásával). Fontos és érdekes lehetőség lehet a postaládák kihelyezése az utcafrontra és azok elválasztása az előtértől például egy üvegfallal. Utcák, terek Ebben az övezetben már számottevő mind a gyalogos, mind a gépjárműforgalom, hiszen nagyobb lélekszámmal kell számolni, és az átmenő forgalom is nagyobb lehet. Lehetőség szerint itt is fontos az átmenő forgalom kizárása, esetleg szabályozott terelése a terület egy jól meghatározott pontján keresztül. A lakóházakhoz vezető útvonalak esetében alkalmazható a családi házas övezetben is használt zsákutcásítás és az egyirányúsítás. Az épületek között, ha nincs egyéb, az építmények által közrezárt közösségi terület, akkor azt mindenféleképpen az építmények között, akár a közterületek átalakításával és a járműforgalom kizárásával megfelelő közösségi területeket kell kialakítani. Ez fokozza a természetes közösségi kontrollt. Megvilágítás A megvilágítás itt is, mint általában mindenhol, fontos velejárója a biztonság fokozásának. Itt azért is nagyon fontos, mert a közterületeket már sokkal nagyobb számú személy használja, mint a családi házas övezet esetében, ezért az idegenek kiszűrése nehéz. Emiatt az áldozattá válás elkerülése végett, ki kell tudni választani a biztonságos útvonalakat, amelyek megvilágítása elsőrendű feladat. A nagyobb járműforgalom, illetve az átmenő forgalom által használt útvonalon a kereszteződéseket és elsősorban a gyalogátkelőhelyeket célszerű más, eltérő színnel megvilágítani, így hívva fel a figyelmet a veszélyes zónára. Tájékozódás A tájékozódásnak itt már komolyabb szerep juthat, hiszen ezen a területen nagyszámú ember tartózkodhat. Itt már megjelennek a közösségi élet egyéb formái, mint az üzletek, szórakozóhelyek stb. Ez az ott lakókon kívül távolabbról érkezőket is jelenthet, akik nem feltétlenül ismerik a környéket. Ezért az ő tájékoztatásukra nagyobb figyelmet kell fordítani. Növényzet Itt elsősorban a közterületek növényesítése lehet érdekes a biztonság fokozása szempontjából. Ugyanis az építmények által határolt belső terek már kevésbe jelentenek a külvilág felől fenyegetést, hiszen azok megközelítése számos ellenőrzött zónán való áthaladást előz meg (puffer területek). Természetesen itt sem lehet figyelmen kívül hagyni a közösségi kontroll igényeit, de itt inkább a pihenőövezetből a határoló építményekre, illetve azok puffer zónáira történő rálátást kell biztosítani. Fontos, hogy az építményhez vezető fél‐nyilvános területre történő rálátást sem az épületből, sem a közterületek felől semmi nem zavarhatja. 4.2.2.3. Lakóparki övezet A lakóparkok tulajdonképpen a társasházi övezet speciális, de manapság egyre népszerűbb formái. Sajátosságuk, hogy ezek általában elkerített, személyzettel, technikai eszközökkel felügyelt övezetek, és az oda történő bejutást is korlátozzák. Ez még jó is lehet, hiszen a biztonság fokozása szempontjából oly fontos területi darabolás itt megvalósul, bár nem az ideális méretben, ennek ellenére ez hamis biztonságképet kölcsönöz, mert az ott lakók a kerítésen belül hajlamosak a biztonságot, ezen belül a közösségi kontrollt „lazábban” venni.

59

Közösségi kontroll A lakóparkok kérdésénél felmerül a természetes és mesterséges felügyelet arányának meghatározása. Itt a közösségi kontroll elveszhet, ha az emberek túlértékelik a mesterséges eszközök használatát, ami szintén nem kívánatos. Természetesen az ilyen lakóparkokban is biztosítani kell a külső, nyilvános területek felől érkező kontrollt, mert „több szem többet lát” alapon, nagyobb hatásfokú lehet a bűnözés szempontjából. Ezért „kerítésen belül” alapvetően ugyanazokat az elveket kell érvényesíteni, mint a társasházi övezetben. Ez azért is tanácsos, mert egy‐egy ilyen lakóparkban több száz család is élhet, és ez a szám már túl nagy a közösségi kontroll egészséges szintjének kialakításához. Ezt ezért az építmények szintjén kell elsősorban megoldani az ott tárgyalt eszközök segítségével. A külvilágot elhatároló kerítés itt igazából „várfal” funkciót lát el, és ezen a területen elsősorban nem a külvilág kontrolljának kell érvényesülnie. Ezért ezekre vonatkozóan inkább esztétikai, mint biztonságnövelési célzattal kell megoldásokat adni. Természetesen itt is célszerű az átláthatóságot biztosítani, de inkább a belülről a külvilág felé közlekedők számára, hogy időben fel tudják mérni a reájuk esetlegesen leselkedő veszélyeket. Utcák, terek A lakóparkok belső közterületei fél‐magánterületnek minősülnek, hiszen azokat kizárólag az ott lakók használják, ezért azok kialakításának rendje is ehhez igazodik, általában minimális gépjárműforgalommal. Itt is inkább az esztétikai szempontok érvényesülnek, bár egy nagy létszámú lakópark esetében a kialakításnál mindig figyelembe kell venni a közösségi kontroll igényeit is. A lakóparkok környezete már nem tartozik szorosan ezen beépítési forma biztonsági követelményeihez, ezért itt az általános szabályokat kell alkalmazni. Megvilágítás A zárt terület ellenére a belső terek megvilágítása ugyanolyan fontos, mint bármilyen más területé. Ugyanis az építmények között is leselkedhet veszély bárkire, ezért ott is nagyon fontos az útvonalak megfelelő kivilágítása és a sötét, megbújásra alkalmas zugok elkerülése, hiszen a kerítés nem lehet akadálya egy „elszánt” behatolónak. Tájékozódás A tájékoztatás a lakóparkon belül nem elsőrendű feladat, hiszen azt általában az ott lakók használják, akik vélhetően ismerik azt. Ez nem jelenti azt, hogy a tájékoztatást nélkülözni lehet, hiszen egy nagyobb kiterjedésű lakópark esetén az odalátogató vendégeknek útbaigazítást kell adni. Növényzet A növényzet kialakításánál a külvilággal határos kerítés mentén az általános magassági elvet kell követni a külvilágba történő biztonságos kilépés lehetősége miatt. A belső területek növényesítése már nem ennyire kötött, de értelemszerűen itt is kerülni kell a búvóhelyek kialakulását, illetve figyelembe kell venni a világítás kívánalmait. 4.2.2.4. Lakótelep A biztonság fokozása szempontjából a legnehezebben kezelhető terület. Ezt kell a legkevésbé bemutatni, hiszen a világ minden városában megtalálható. Ez több, szigetszerűen, egymáshoz nem túl messze épült többszintes, általában 10 emeletes magasházak tömbjét jelenti. Tipikus hazai példák Budapesten a békásmegyeri és újpalotai lakótelepek, de az ország számos városából hozhatnánk példákat. Ezekben a házakban liftek működnek, amelyek kiváltják a lépcsők használatát. Akár több is

60

működhet egy ilyen házban, annak magasságától és a benne lakók számától függően. Egy ilyen építményben nem ritka a 600‐700 főt megközelítő, illetve azt meghaladó létszám sem, amely végeredményben a közösségi kontroll lenullázódását jelenti. A lakótelepek átalakítása azért is szinte megoldhatatlan feladat, mert általában szociálisan alacsonyabb rétegek lakják, ezért az esetleges átalakítás anyagi vagy tulajdoni érdekekbe ütközhet. Ugyanakkor akár egy energetikai felújításba is érdemes lehet beépíteni a biztonságfokozó elemeket. Közösségi kontroll Az épületekben csak a lakások jelentik a magánterületet. Mivel nagyszámú ember használja a belső területeket, ezek fél‐nyilvános, de inkább nyilvános területet jelentenek, amit az is erősít, hogy az épület nem rendelkezik az építmény előtti, az utcához illeszkedő fél‐nyilvános területtel, hanem az épületből kilépve egyből az utca forgatagába csöppenünk. Hagyományos lakótelepek sem kivételek ez alól, hiszen azokat is közterület veszi körül, amely rögtön az épületet határoló falnál kezdődik. Mivel az épületek közötti tér senkihez sem tartozik és egyetlen épülethez sem köthető, így az is nyilvános terület része. A közösségi kontroll megvalósítása ezeknél az építményeknél a legnehezebb. Elsődleges cél a hiányzó átmeneti területek kialakítása. Nagyon jól szolgálja a bűnmegelőzési célokat az, ha a lakóházak egy csoportját körbekerítik, mert így a nyilvános területek fél‐magánterületté minősülnek. Erre számtalan budapesti példa van, igen jó eredménnyel, például Újpesten és Káposztásmegyeren is. Általában a lakótelepi házaknak több be‐ és kijárata van, amelyek még jobban gyengítik a közösségi kontroll hatását. Ezért az elkerítéseket oly módon kell megvalósítani, hogy az épületet a nyilvános terület felől csak egy bejáraton lehessen megközelíteni, illetve csak egy kijáraton, célszerűen ugyanazon, ahol bejött, elhagyni. Ezeken a helyeken ún. puffer zónákat kell kialakítani, amelyek jelképes vagy fizikai akadályokat jelentenek, de egyértelműen jelölik a nyilvános terület határát, és ezeken túllépve az ott tartózkodást már igazolni kell. A kerítés kialakításánál célszerű figyelembe venni a nyilvános területek felől érkező természetes kontrollt is, amely például a közbiztonságot felügyelő járőröknek nyújthat nagy segítséget. A közösségi kontroll javítása érdekében az ilyen építményekben a teret úgy lenne célszerű tagolni, hogy egy egységben 30‐50 család lakjon. Ezt utólag beépített felvonókkal és a teret a többi résztől elválasztó fallal kellene kialakítani, esetleg számos külföldi példát ismerve, egyszerűen a 10 emeletes házakat visszabontották lépcsőzetesen kialakított 3‐4‐5 emeletes építményekké. Ez a jelen magyarországi viszonyokat figyelembe véve elképzelhetetlen, de egy új lakótelep (új építésű társasházak) építésénél, már ezeket az elveket figyelembe lehet venni. Utcák, terek A lakótelepek a nagy lélekszám miatt meglehetősen zsúfolt, komoly járműforgalommal terhelt területek. Ennek a csökkentése fontos szempont, de lehetőség szerint optimalizálni kell, mert a forgalomcsökkentési technikák állandó zsúfoltságot okoznának a közlekedésben, ami komoly stresszhelyzet és nem a biztonság érzetének növelésével jár. Ezért inkább a lakótelepeket belső részekre kell osztani, ahová elosztottan lehet a jármű‐ és gyalogosforgalmat irányítani. Ki kell jelölni egy vagy több nagy áteresztő képességű, lehetőség szerint a lakótelep szélén húzódó útvonalat, amely az egyes belső részekre osztaná el a forgalmat. A belső részekben már alkalmazni lehet azokat a forgalomcsökkentő módszereket, amelyeket már a családi házas övezetnél is tárgyaltunk. A szigetszerűen elhelyezkedő tömbök között kell kialakítani a közösségi élet egyéb (szórakozási, üzleti, közszolgáltatási stb.) területeit, amelyek lehetőleg a járműforgalom elől teljesen vagy ideiglenes elzártak, ezzel visszaszerezve az ellenőrzést az utca felett, így javítva a közösségi kontrollt.

61

15. ábra: Berlin – Marzahn Nordwest lakótelep rehabilitáció

16. ábra: Berlin‐Marzahn Nordwest lakótelep rehabilitáció

Megvilágítás A lakótelepek esetében sem elhanyagolható a megfelelő megvilágítás. A társasházas övezetnél tárgyalt szempontok itt még inkább érvényesülnek, hiszen itt hatványozottan megnövekszik a területet használók száma, így a konfliktusok elkerülése érdekében nagyon fontos a biztonsággal bejárható útvonalak kiválasztása. Ez a megfelelő világítás nélkül elképzelhetetlen. Tájékozódás A tájékozódás és a tájékoztatás ezen a területen a legfontosabb. Itt már nem csak a területen történő közlekedést elősegítő információs elemekre, hanem akár az építmények egyedi azonosítására, egymástól történő megkülönböztetésére és elkülönítésére is gondolni kell. Nagyon fontos, hogy egy ilyen terület tömegközlekedése is sokrétű. Ennek jelzését egyértelműen kell megvalósítani és könnyebbé tenni, mind az odaérkezők, mind az onnan eltávozni szándékozók számára.

62

Kiemelten fontos, hogy a tájékoztatásnak fogyatékkal élő embertársaink igényeihez is igazodnia kell. Ez nem csak az általános érvényű tájékoztatásra, de például a közlekedési csomópontok vagy a közösségi élet minden területére ki kell, hogy terjedjen. Növényzet A növényzet igazából ezen a területen elsősorban a „betonrengeteg” sivárságát hivatott ellensúlyozni. Ezért a lakótelepeken nem általános a zöldövezeti részekre oly jellemző fás, ligetes kialakítás. Természetesen a lakótelepeken is találhatunk pihenésre, sportolásra, egyéb, szabadidő eltöltésére alkalmas zöld területeket, de ezek alapvetően elkülönült, a lakótelepek egy‐egy pontjára koncentrálódó részek. Azonban a lakótelepek növényzeténél is figyelembe kell venni a magassági szabályt, természetesen nem csak az építmények közvetlen közelében, hanem a szeparált rekreációt szolgáló területeknél is. A közösségi kontroll fokozását elősegítő, akár jelképes területi elhatárolások esetében célszerű alkalmazni áthatolást gátló növényeket, így is enyhítve a szürkeséget. 4.2.2.5. Belvárosi vagy városközponti övezet Ez az övezet jellemzően az európai nagyvárosok belső, legrégebbi magjában található. Évszázadok alatt nyerték el mai szerkezetüket, ezáltal épületeik is különböző korok lenyomatát őrzik. Ezek a városközpontok jellemzően 3‐6 emeletes bérházakból állnak, amelyek szorosan egymás és közvetlenül a járda mellé épültek. Zöld területtel és előkerttel nem rendelkeznek. Jellemzőjük a gangos belső kiképzés, a fő és ún. cselédlépcsőház, a lift. Általában belső, a többi építménytől magas kőfallal elválasztott, többnyire szilárd burkolattal ellátott belső udvarral rendelkeznek. Rendszerint 20‐25, emeletenként 4‐5 család lakja. Az itt élők a városrész értékétől függően különböző szociális helyzetűek. Közösségi kontroll A magánterület itt is a lakásokra korlátozódik. A közös használatú területek (pl. a lift, a lépcsők, a gang, a belső udvar) fél‐magánterületnek számítanak, hiszen ezeken általában kevés ember osztozik. A tömb nem rendelkezik fél‐nyilvános területtel, mert az épület kapuján kilépve az utcán találjuk magunkat, ami már nyilvános területnek számít. Az épületek előtt nem alakítható ki a családi házas vagy a társasházas övezethez hasonló fél‐nyilvános övezet, mert azt túl sok ember használja, így a közösségi kontroll semmilyen formája sem tudna érvényesülni. A közösségi kontroll az építményen belül alakítható ki csak, ennek előfeltétele a külvilágtól való „hermetikus” elválasztás (pl. csak a lakók által nyitható bejárati kapu). Utcák, terek A belvárosok kialakult utcarendszere sajnos nem a biztonság növelésének támasza. Számos európai város rendelkezik ún. óvárosi résszel, amelyek általános jellemzői a szűk, sikátorszerű, zegzugos utcácskák. Ezek álalakítása nem megoldható. Azonban az esetleges gépjárműforgalom kizárásával és a közösségi élet visszatérésével növelhető lehetne a közösségi kontroll. A terület többi utcáján is alkalmazható lehet a forgalom lassítása, egyirányúsítása. Kulcsfontosságú, hogy az utcákra visszatérjen az élet, ehhez viszont szükséges az ún. belvárosi autópályák (pl. Budapesten a Rákóczi út, Bajcsy‐Zsilinszky út, Üllői út) felszámolása és az átmenő forgalom elterelése erről a területről. Általános eljárás inkább a hatósági, mint közösségi kontroll növelése érdekében a térfigyelő rendszerek alkalmazása.

63

Megvilágítás A belvárosi területek, mint általában a turisták által is gyakran látogatott térségek, megfelelően vannak megvilágítva. A növényzet, mivel nemigen van, nem gátja a fény terjedésének, de az ún. városi parkok megvilágításnak tervezésekor már figyelembe kell venni a növényzet és a világítás kapcsolatát is. Ezekben a városrészekben inkább a forgalmas kereszteződéseknél, gyalogátkelőhelyeknél indokolt az eltérő, a veszélyes zónára figyelmeztető színű világítás. Tájékozódás A belvárosi területek átmenő, illetve turisztikai forgalma jelentősebb az ott lakók által előidézett számnál. Ezért a tájékoztatásra komoly hangsúlyt kell fektetni. Itt fontos szempont a fogyatékkal élő embertársainkat segítő eszközök alkalmazása. Növényzet Ezek a városrészek, a városi parkok kivételével, még sivárabb képet nyújtanak, mint a lakótelepek. Általában a főbb és városképi szempontból értékesebb utak mentén stressz tűrő fákkal találkozunk, amelyek méretüknél fogva nem befolyásolják a területre való rálátást. Cserjeszint egyáltalán nem jellemző ezeken a területeken, így itt a magassági szabály nem érvényesülhet. A városi parkok kialakításánál ugyanazokat a korábban már tárgyalt elveket kell alkalmazni. 4.2.3. Megoldási példák Az alábbiakban két általános példán keresztül bemutatjuk, hogy az adott területek biztonságának fokozása érdekében milyen módszereket alkalmazhatunk. Természetesen ezek a módszerek nem mindenhol alkalmazhatók változtatás nélkül, de jó támpontot adnak a tervezéshez. Családi házas övezet Az első példa egy tipikus családi házas övezet kialakítását mutatja be. A terület jellemzője a sakktáblaszerű utcaszerkezet, három, a terület határán húzódó átmenő forgalmat is engedő útvonallal (17. ábra).

17. ábra: Tipikus családi házas övezet modellje

64

Az első számú feladat a közösségi kontroll fokozása, illetve annak hiánya esetén megteremtése. Ezt a terület kisebb részekre történő szegmentálásával érhetjük el. Igen ám, de egy ilyen környezetben ezt nem tudjuk egyszerűen megtenni, mert a terület integritását is meg kell őrizni és falakat sem érdemes húzni a kialakítandó részek között. Ezért itt az utca szerkezetének átalakításával fogjuk létrehozni a virtuális negyedeket, ahol már érvényesülni, illetve fokozódni tud a közösségi kontroll. Első lépésként megszüntetjük a terület átmenő forgalmát, illetve más útvonalakra tereljük azt, és kialakítjuk a területre történő be‐ és kihajtás egyetlen lehetséges útvonalát. Majd mesterséges akadályokkal elhatároljuk a virtuális negyedeket. Ez természetesen az ott élők addigi közlekedési szokásait megváltoztatja, de a biztonságnak ára van. Itt jegyezzük meg, hogy ha a terület nagysága akkora, hogy az egy be‐ és kihajtási lehetőség esetleg torlódáshoz vezetne, akkor a területet annyi részre kell leválasztani és ezekhez ilyen be‐ és kihajtási útvonalakat rendelni (de mindegyikhez csak egyet!), ahány szükséges ahhoz, hogy a zsúfoltság ezeken az útvonalakon megszűnjön. (Megjegyzés: a terület középső részén található négy ingatlan jelen állapotban semmilyen módon nem megközelíthető, de ennek később lesz jelentősége. A példa egy frissen felparcellázott területet jelöl.)

18. ábra: Tipikus családi házas övezet átalakítási terve (1. fázis)

A következő lépés a közösségi területek kialakítása. A közösségi területek azért is fontosak, mert segítségükkel spontán módon fokozódik a közösségi kontroll, hiszen óhatatlanul is a közterületekre vonzza az embereket. Jelen koncepcióban a középső négy ingatlan helyére egy rekreációs térrész kerül, amely úgy lett kiválasztva, hogy az ott tartózkodók a teljes (!) területet ellenőrzésük alatt tudják tartani. Ugyanis a területre behajtó és azon mozgó jármű vagy személy minden esetben elhalad a térrész valamely bejárata előtt, bárhova menjen is az illető. Ezáltal a rekreációs területen tartózkodók (pl. kismama, idősebbek, játszó fiatalok) figyelemmel könnyen ki tudják szűrni az idegeneket. A növényzet kialakítása természetesen ezen a felülnézeti terven nem demonstrálható megfelelően. Azonban azt el kell mondani, hogy a térelválasztó elemek cserjeszintet képviselnek, míg lombkoronás növények az ingatlanok nem utcafronti részein találhatók. Ha a későbbiek folyamán a közterületen fákat is elhelyeznek, azokra mindenféleképpen alkalmazni kell a magassági szabályt.

65

19. ábra: Tipikus családi házas övezet átalakítási terve (2. fázis)

A kialakítás utolsó fázisában az utcák és terek átalakítása kapcsán el kell helyezni azokat a forgalomlassító eszközöket, amelyek a területen közlekedő járművek sebességét szabályozzák. Ez a legegyszerűbben a kereszteződésekben kialakítandó fekvőrendőrökkel oldható meg, mégpedig a burkolat kiemelésével a teljes kereszteződésben (20. ábra).

20. ábra: Tipikus családi házas övezet átalakítási terve (3. fázis)

Lakótelep A mások példa a biztonság fokozásának legneuralgikusabb területét, egy lakótelepi rész átalakítását mutatja be. Természetesen nem az egész lakótelep, hanem annak néhány, egymáshoz értelmes közelségben lévő négy lakóépületének átalakításával próbálja a legfontosabb jellemzőket bemutatni. A példa nem fogja tudni bemutatni az építményeken belüli kialakítandó térrészeket, mert sajnos ma Magyarországon ez nem megvalósítható. Így csak elsődlegesen a környezet átalakításával próbáljuk

66

meg a lehetetlent, ami, mint látni fogjuk, nagyon látványos, és „mellesleg” működőképes modellt mutat be. A kiindulási állapot négy, ún. szalagházas kialakítású, szigetszerűen megvalósított építményt jelent. Az építményeknek két‐két be‐ és kijáratuk van, amelyek a földszinten átjárhatóak. Az építmények környezete elhanyagolt, a zöldterületek igénytelenek (21. ábra).

21. ábra: Tipikus lakótelepi övezet modellje

Ahogy az első példában is láttuk, az első lépés a közösségi kontroll területeinek meghatározása és hiányuk esetén azok kialakítása. Mint látszik, az építmények bejáratához vezető útvonalak teljesen nyilvános területek, és ezek az épületen belül is folytatódnak, bár itt már csak fél‐nyilvános területként. Az épületek belsejében nincs fél‐magán terület, mert a lakásokból, melyek a magánterületet jelentik, kilépve a folyosókra rögtön fél‐nyilvános területen találjuk magunkat. Ezért a fél‐nyilvános területet ki kell hozni az építményen kívülre, hogy az azon belüli közös használatú térrészek már fél‐magán területté válhassanak. Ezt ezeknek a puffer zónáknak a fizikai kijelölésével érhetjük el. Jelen esetben térelhatároló kerítéseket alkalmazunk célunk elérése érdekében. Ezzel nem csak a nyilvános területet választottuk le, de elhatároltuk az egyes lépcsőházakhoz vezető bejáratokat is egymástól. Ha esetleg ezek a lépcsőházak épületen belül is össze vannak kötve, akkor azok összeköttetését lehetőség szerint meg kell szüntetni. Ezáltal csökkentettük az adott területen mozgó személyek számát, amivel növeltük a közösségi kontrollt. Ettől kezdve az épületekhez vezető útvonal fél‐nyilvános besorolású (sárga szín), míg a kerítéssel leválasztott és ezáltal kialakult belső udvarok fél‐magán területté módosultak (kék szín).

67

22. ábra: Tipikus lakótelepi övezet átalakítási terve (1. fázis)

23. ábra: Tipikus lakótelepi övezet átalakítási terve (2. fázis)

A következő lépés a közösségi területek kialakítása. Mint látjuk, a bekerítéssel az épületeket elválasztó utcák is megszűntek a nyilvános terület részei lenni. Ez az ott parkoló autóktól vette el a helyet, ezért azoknak a tárolását is meg kell oldani. A lakótelepeken történik a legtöbb gépjármű ellen elkövetett bűncselekmény. Viszont ezzel a módszerrel kialakíthatunk egy biztonságos, a külvilágtól elzárt, akár őrzött gépjárműtárolót is, hiszen a terület nagysága ezt lehetővé teszi (24. ábra). A két‐két egymással párhuzamos épületek között leválasztott területet pedig olyan közösségi, rekreációs területté lehet alakítani, melyeket csak az épületeken keresztül lehet megközelíteni. Ezáltal megszűnt az épületek átjárhatósága a nyilvános területek között, hiszen ez a rész fél‐magán terület, tehát használata csak ott lakók számára biztosított.

68

24. ábra: Tipikus lakótelepi övezet átalakítási terve (3. fázis)

Mint látható a rekreációs területen az az elv is érvényesül, hogy a különböző korosztályú gyerekek játszó‐ és pihenőhelyei lehetőség szerint elválasztásra kerüljenek. Nem beszélve arról, hogy nem csak az épületek belső bejárata, hanem a gépkocsi tárolók is szemmel tarthatók erről a belső területről. Az utolsó ábrán a teljesen átalakított terület és a hozzá kapcsolódó puffer zónák felosztása látható.

25. ábra: Tipikus lakótelepi övezet átalakítási terve (4. fázis)

69

Ajánlások a biztonságosabb városi környezet kialakítása érdekében ‐ A biztonságos környezeti tervezés, építkezés elveinek érvényesítése a várostervezésben, a lakásépítéseknél és az üzleti, bevásárlóközponti, banki, ipari, szociális, egészségügyi, kulturális, oktatási intézmények létesítésénél és működtetésénél, építési engedélyezési eljárásban. ‐ Közösségi kontroll megteremtése: Ennek kialakítása során az egyén szabadságjogainak maximális érvényre kell jutnia. Célszerűbb lakónegyed, lakóközösség, építmény szintjén megvalósítani, mert ott lehet eredményes, ezért a lakókörnyezetet olyan kisebb részre kell felbontani, amely lehetővé teszi az ott lakók számára az idegenek kiszűrését. Ezek általában a 6‐10 családnál nem nagyobb egységek, mert különben nő a „zsúfoltság” érzése, és ez ellenirányú folyamatot gerjeszt ‐ Közösségi területek kialakítása: Elsősorban az egymásra épülő puffer zónákat kell meghatározni és szükség szerint kialakítani (nyilvános ‐> fél‐nyilvános ‐> fél‐magán ‐> magán). A közös használatú területekre teljes rálátást kell biztosítani, valamint az utcáról is jól láthatóak legyenek a közösségi területek. ‐ Utcák, terek ‐ Vissza kell „szerezni” a közösségi kontrollt az utca felett, azaz az utcák átmenő forgalmának csökkentése, illetve megszüntetése (zsákutcásítás, egyirányúsítás, forgalomlassítás) szükséges. ‐ Fizikailag el kell különíteni a lakókörnyezeteket (pl. városrészek, illetve az ipari‐gazdasági terület elhatárolása a lakókörnyezettől, plázák kitelepítése a város határába). ‐ Biztosítani kell, hogy a nyitott közterületek, a folyó‐ és csatornapartok, a parkok, járdák, sétálóövezetek megfeleljenek az emberek közösségi igényeinek, ezáltal is növelve a lakosok és idelátogatók komfort‐ és biztonságérzetét. ‐ Közvilágítás átalakítása: Az érintett szakemberek dolgozzanak ki „megvilágítási tervet” a közterületek (mint például a buszmegállók, vasútállomás, kieső területek és sötét sikátorok, utcasarkok) megvilágítására, amely javítja a közbiztonságot. Nem szabad sötét zugokat hagyni, minden térrészt ki kell világítani. A veszélyes zónákat eltérő módon kell megvilágítani (pl. kereszteződések, gyalogátkelők). Biztosítsanak megfelelő figyelő‐ és bejelentőrendszert a világítórendszerek működésének fenntartása és a meghibásodások azonnali megjavítása érdekében. ‐ Növényzet: A megfelelő növényzet kiválasztására és kialakításra alapvető szabály a magassági szabály, azaz a lombkorona nem nyúlhat 180 cm alá és a cserjeszint nem növekedhet 90 cm fölé. Térlehatároláshoz áthatolást gátló vagy nehezítő növények alkalmazása ajánlott. Előkertek és egyéb fél‐nyilvános területek esetében az építményre való rá‐, illetve az abból történő kilátást ezekre a területekre biztosítani kell. Meg kell teremteni a rendszeres és megfelelő szintű karbantartás feltételeit. ‐ A tájékoztatás megfelelő kialakítása: Elsősorban az építmények egyedi jelölése (színezés, motívum stb.) nagyobb területek (társasházi övezet, lakótelep stb.) esetében. A területet használó fogyatékkal élők számára a fogyatékosságuknak megfelelő módozatú tájékozódási lehetőség kiépítése.

70

5. A közösségi bűnmegelőzés eszközei 5.1. Közösségi bűnmegelőzés „Közösségben – a közösség erejével” A kriminálstatisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a büntető igazságszolgáltatás eszközei nem, vagy csak kis mértékben hatnak a kriminalitásra. A hagyományos eszközök mellett újabb, más szempontokat is figyelembe vevő szemlélet kialakulására az utóbbi évtizedekben lett egyre nagyobb igény. Ennek következtében három új bűnmegelőzési irányzat alakult ki: „a szituációs, a közösségi illetve a fejlődési (nevelési) tényezők hangsúlyozásának megfelelően.”51 A bűnmegelőzési programoknak két nagy területet kell átfogni: egyrészt legyen egy világos, hosszú távú, országos kriminálpolitika, helyet adva a második, helyi szintnek, amely már részletesen, a helyi problémákra, a helyi forrásoknak megfelelően igyekszik válaszokat, megoldásokat nyújtani. Ez utóbbi bűnmegelőzési programnak része az ún. közösségi bűnmegelőzés (a szituációs mellett), hiszen a globalizációval egy időben megindult a lokalizáció is: a kistérségekben megizmosodó, szerveződő közösségekre és a benne élők erős hagyományőrzésére, érdekérvényesítő képességére épít.52 A területi bűnmegelőzés alapelve, hogy a környezet befolyásolja a bűnözést, azonban az ott élők közössége, a helyiek kontrollja, attitűdje visszahat(hat) a kriminalitásra. A bűnözés egyszerre jelent külső és belső veszélyforrást a közösség számára. Mindkettő komolyan hat a szomszédság életére: a külső veszély a közösség egésze számára jelent kihívást, míg a belső veszély abban áll, hogy a közösségben élő fiatalok, bűnözői életmódjukkal, viselkedésükkel rombolhatják a környék biztonságát, a közösség összetartozását. Mind a külső, mind a belső kockázatra fel kell készülni, és bár ellenük más‐más eszközökkel kell fellépni, a közösség léte, erőssége mindenképpen feltétele ennek. Míg a szituációs bűnmegelőzés során építészeti megoldásokkal, színek, növények, fények alkalmazásával próbálnak hatni a bűnözésre, addig a közösségi bűnmegelőzés a közösség erejére, összetartására építve igyekszik az áldozattá (illetve az elkövetővé) válást megelőzni. Ugyanakkor a fizikai gondok mellett szinte minden esetben olyan társadalmi problémák is jelen vannak, amelyek nemcsak a bűnözésre, hanem azon antiszociális viselkedésekre (pl. részegség, szemetelés, koldulás) is hatnak, amelyek szintén biztonságérzetet csökkentők lehetnek. A közösségi bűnmegelőzés során ki kell emelni: elmosódnak a bűnmegelőzés és a társadalom‐ és szociálpolitikai jellegű beavatkozások határai. A közösségi bűnmegelőzéshez több dologra van szükség: egyrészt szükséges egy erős, jól működő, összetartó közösség, amelyet közösségépítéssel lehet fejleszteni. Másrészt elengedhetetlen az is, hogy a közösség tagjai részt vegyenek a bűnmegelőzési feladatokban: a participációhozxxxvi azonban bizalomra van szükség: bízni kell a közös célokban, egymásban, a helyi vezetőkben, akik kezdeményezően lépnek fel. Ahol jelentős a bűnözési ráta, sok a zavaró antiszociális viselkedés, ott szinte minden esetben fellelhető a közösségi viszonyok, és azok kontrollmechanizmusainak meggyengülése is.

51 52

Korinek L. (2010): Kriminológia. Magyar Közlöny Lap‐ és Könyvkiadó, Budapest, pp. 459‐460. Tibori T.–T. Kiss Tamás: Közösségi formációk. SZIE JFK, Budapest, 2000., p. 9.

71

Az antiszociális viselkedés egy közösség életében rendkívül zavaró, így bár sok esetben nem bűncselekményekről van szó, ezek ellen is igyekeznek fellépni. A legjellemzőbb példa: „a közösség morális felsőbbrendűségére építve vezette be Nagy‐Britannia 1998‐ban az ún. antiszociális magatartási rendelkezést (Anti‐Social Behaviour Order – ASBO), amely rendkívül széles – és jellegét tekintve kifejezetten büntetőjogi – szankcionálási lehetőséget biztosít a helyi közösségek képviselői számára a közösségellenesen viselkedők ellen.”53 A helyi közösségek megfelelő eszközökkel, szakemberek segítségével, komplex hozzáállással érdekeltté tehetők, sikeresen bevonhatók, hosszabb távon csak ez mutat eredményes csökkenést a bűnözési rátában. Első legfontosabb lépés: beazonosítani a helyi problémákat, feltérképezni a zavaró jelenségeket, az esetlegesen meglévő szomszédsági konfliktusokat, azok okainak, mélységeinek megismerésével. Erre számos módszer biztosít lehetőséget, hiszen önmagában a hivatalos kriminálstatisztika nem elegendő a helyi bűnözés, antiszociális viselkedések, összességében a biztonságérzetet befolyásoló tényezők feltárására. A hivatalos adatok mellett így szükséges a lakosok véleményét is megismerni: kérdőíven, lakossági fórumokon, nyílt napok keretében. A kérdőíven a felmerülő problémák mellett azok megoldására is érdemes kitérni: a válaszadó hogyan, milyen módon, ki(k)nek a bevonásával képzeli el az említett nehézségek felszámolását. A „Milyen érzés itt lakni?” kérdéssel lehet talán a legegyszerűbben megnyitni a válaszolókat. Ha ismerjük a helyi problémákat, feltérképeztük a helyi közösségi hálót, a bevonható partnerek lehetséges körét, akkor érdemes a már magyar hagyományokkal is rendelkező közösségépítés elemeit is segítségül hívni.54 „Egyre inkább felismerődik és megfogalmazódik az igény, hogy a társadalmi részvétel a tervezésben és a helyi fejlesztési folyamatokban is érvényesüljön. Megszülessenek helyben a megoldások és ebben a helyi állampolgárok cselekvően vegyenek részt.”55 Figyelembe kell venni: nem lehet egységes, homogén helyi társadalomról beszélni még egy szomszédság esetében sem.56 Egy helyi szomszédság, egy közösség kialakulása nem egyértelmű. Az egy környéken lakók nem válnak maguktól közösséggé, hiszen „a lokalitás önmagában még nem érték”.57 Egy szomszédság, lakóövezet, városrész, település valódi (kis, közepes és nagy) közösséggé válásában a helyi hatalomnak, az önkormányzatoknak

53

Borbíró A.: Bűnmegelőzés. In: BORBÍRÓ A.–Kerezsi K.: A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve. Budapest, 2009. http://bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/tamop_tk_1_alt+gyfk.pdf, p. 130‐131. 54

A community development (közösségfejlesztés) vagy más néven a community organisation (közösségszervezés) Európában Amerika után csak a II. világháború után tudta megvetni a lábát. Az amerikai és a nyugat‐európai, elsősorban angol és holland gyakorlat határozza meg e szakma fő irányvonalait. „A nyugati gyakorlat társadalomjobbító szándékból született, amely a közösségi problémafeltáráshoz és megoldáshoz járul hozzá a maga szakmai eszközeivel.” Varga T.–Vercseg I.: Közösségfejlesztés. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1998. p.15. 55

Varga T.–Vercseg I.: i.m. p. 16. A különbségek a magyar és a nyugati gyakorlat között: míg a nyugati gyakorlat elsősorban a kirekesztés elleni harcra irányul a közösségfejlesztés szakmai eszközeivel, a magyar gyakorlat elsősorban a helyi társadalmak demokratikus önszerveződésére és együttműködésére helyezi a hangsúlyt. Emellett a munkába bevont kör is más: míg az angol és holland professzionális szakemberek konkrét, sok esetben speciális célcsoportokkal dolgoznak (pl. szegények, nők, bevándorlók stb.), addig magyar kollégáik „mindenkit” megszólítanak egy adott lokalitásban.

56

„A helyi társadalom fölöttébb rétegzett, a helyi népesség szerkezete, összefüggésrendje, egysége, minősége is sokféleképpen árnyalt, nem egynemű, nem általánosítható alakzat. Legfőbb tartalma éppen egyediségében, helyi érvényességében van. (…) Szuverén, változó, flexibilis képződmény a helyi társadalom minden válfaja. Meghatározó elemük nem strukturális, hanem minőségi. Minőségük történelemtől kapott, térbeliségben funkcionáló, földrajzi és társadalmi, uralmi és gazdasági környezettől meghatározott.” A. Gergely A. (1993): Urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom, MTA Politikai tudományok intézete, Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 45.

57

A. Gergely A.: i.m. p. 46.

72

kiemelt, megkerülhetetlen szerepük van. A legfontosabb feladat a közösségi bűnmegelőzésben: a cselekvő részvétel, a felelősségérzet felismerése és az ahhoz való tevékeny hozzájárulás.

5.2. A lakosok bevonása A legfontosabb a MI tudat kialakítása!58 Az erős helyi közösségek kialakítása, a felelősségvállalás a környezetünkért előrelépést mutathat a bűnözés megelőzése területén is. A lakosok bevonásának, a közösség életében való tevékeny részvételüknek egyik feltétele a bizalom. Minden olyan, társadalomba beágyazott szervezetre építeni kell, amelyek segíthetnek a bűnözés megelőzésében – az erős civil kurázsi (a közösségi bűnmegelőzésben is) elengedhetetlen. A helyi bűnözés okait feltáró információk elengedhetetlenül szükségesek. A személyes, kapcsolati háló erősítése védelmet nyújt mind az áldozattá, mind az elkövetővé válás ellen. A közösségi bűnmegelőzéshez, mint már korábban említettük, erős, alulról szervezett közösségre van szükség. Hazánkban az alulról jövő szerveződést sajnálatos módon éppen felülről kell támogatni, ennek a nógatásnak eszközeit adja meg, az Európa Tanács az Urban crime prevention – A guide for local authorities [Városi bűnmegelőzés – Útmutató az önkormányzatok számára] (2002)59 című dokumentumban. Az ajánlás 14. pontja szól a lakosság közreműködéséről, kiemelve, hogy az önkormányzatoknak ebben jelentős szerepük van. Feladatuk: „helyi megfigyelési programok és egyéb mechanizmusok létrehozásán keresztül erősítsék a nyilvánosság közreműködését, amely arra bátorítja az állampolgárokat, hogy ne csak kiálljanak elképzeléseik mellett, segítsenek megvédeni saját biztonságukat és jólétüket, de a diszkrimináció megszüntetése és a bűnözés ellen irányuló pozitív álláspont kialakítása érdekében állampolgári kötelességüket is ismerjék fel.”60 Nyílt napokat, lakossági fórumokat szervezzenek, ahol lehetőséget biztosítanak a lakosoknak arra, hogy a bűnözésről alkotott véleményüket és a bűncselekményektől való félelmüket megismerjék (kérdőívek segítségével is). Hírlevelek, szórólapok segítségével ismertessék a lakók számára a bűnmegelőzési stratégiát, amelynek aktív részeseivé kell tenni őket, ehhez a jó bűnmegelőzési stratégia mellett jól felépített kommunikációs tervre is szükség van. Úgy is, hogy az ingatlankezelési hatóságokkal együttműködve alakítsanak ki őrzött területeket, növeljék lakókörnyezetük biztonságát, tisztaságát, és tartsák karban a lakott területeket a vandalizmus és a rendbontás megelőzésére, támogassák a helyi kezdeményezéseket és a bérlők közvetlen részvételét az ingatlankezelésben. Sokszor felmerül azonban az az ellenérv, hogy a lakosok mindezt nem akarják, érdektelenek, „felesleges” számukra bármit szervezni, hiszen abban nem hajlandóak részt venni. Valóban így van ez? Ez ellen hogyan lehetne tenni valamit? Az állampolgári aktivitás jó ideje igen alacsony szinten van hazánkban, köztudomású, hogy egyre nehezebb megszólítani az embereket közösségi cselekvésre. Ki kell emelni: „a lokalitás, a helyi társadalmi környezet többnyire kedvez a közösségi aktivitásnak. Egyrészt a saját cselekvés, a részvétel ebben a közegben könnyebben tud sikeres lenni, hatást elérni; másrészt a belátható közeg az egyén és a közösségek számára is reális tájékozódást, az ellenőrzés, a kontroll lehetőségét

58

Tibori T.–T. Kiss T.: Közösségi formációk. SZIE JFK, Budapest, 2000., p. 9. valamint Pallai K.: Társadalmi részvétel. Polgármester Akadémia, TÖOK, 2010.

59 60

www.otm.gov.hu/web/obmk.nsf/all/58638DB180D009D9C1256FF2002F2D18/$file/07_eu_ajanlas.pdf?openElement www.otm.gov.hu/web/obmk.nsf/all/58638DB180D009D9C1256FF2002F2D18/$file/07_eu_ajanlas.pdf?openElement

73

kínálhatja”.61 Jó hír, hogy a társadalmi intézmények iránti bizalom feltárását vizsgálva kiemelt helyen szerepelt a helyi önkormányzat. Az emberek itt sokkal inkább látják, a mindennapi életükben tapasztalják, ha történik valami, éppen ezért sokkal könnyebben megszólíthatók, bevonhatók a lakóhelyet illető döntésekbe. Az egyéni lépések mellett a szervezett formában történők nagyobb hatékonysággal érhetnek el eredményeket. Ezért is nagyon fontos a közösségi aktivitás, a civil szervezetben való tevékenykedés, a tudatos állampolgári magatartás. A vizsgálatból kitűnt: a válaszadók úgy érzik, tudnak, illetve lehetnek befolyással a helyi döntésekre, a befolyás lehetőségét határozottan érzékelik. Jellemzően a magasabb, főleg a felsőfokú végzettségűek gondolják úgy, hogy befolyásolni tudják a döntéseket. Ez is bizonyítja, hogy akik valamilyen aktivitásban részt vesznek, többnyire úgy látják, több információval, kapcsolattal rendelkeznek, így hozzá is tudnak érdemben szólni a helyi ügyekhez, és a befolyásukat is érdemben érvényesíteni tudják. A vizsgálatban kitértek az állampolgári aktivitásra is. A válaszokból egyértelműen kirajzolódik: a kérdezettek, bár úgy érzik, van befolyásuk a helyben történtekre, amikor cselekvésre kerül a sor, már nehezen aktivizálódnak. A befolyás növekedése mellett a passzív cselekvésen hogyan lehetne változtatni? A leggyakoribb aktivitás, a válaszok alapján, a helyi tájékoztató csatornák figyelemmel kísérése kapcsán tapasztalható. A fiatalok, fiatal felnőttek és főként a magasabb iskolázottságúak körében igen népszerű valamilyen internetes akcióban történő részvétel, sokkal inkább, mint a személyes eljárás, megjelenés valahol. A közpolitikai aktivitást, közösségi cselekvést, érdekképviseletet szervezőknek a jövőben ezzel a formával mindenképp számolniuk kell, ha a fiatalabb korosztály cselekvő bekapcsolódását ki akarják váltani, ha az ő mozgósításuk lehetőségét is keresik.”62 A közösség építéséhez, erősítéséhez jó „vezetőkre”, egy‐két olyan egyéniségre van szükség, akik képesek megszervezni, mozgósítani az embereket, az ő munkájukat, tevékenységüket kell a helyi hatóságoknak támogatni, segíteni. Erre jó példa Szeged városa, ahol több bűnmegelőzési program is megvalósult az utóbbi években. 2. Példa: Többrétű bűnmegelőzés Szegeden Szeged városa több különböző program, eszköz segítségével igyekszik növelni a város biztonságát és tisztaságát. ‐ 2007‐ben indult a Szegedi Rendőrkapitányság vezetésével, a város önkormányzata, a határőrség, városőrség, polgárőrség és három általános iskola együttműködésével az „Együtt Szegedért” Program, melynek keretében a közterületen elkövetett jogsértések visszaszorítását célozták. Ennek három fő programcsoportja volt, az „Iránytű”, mely az ifjúság értelmes szabadidő‐eltöltésének biztosításával foglalkozik; az „(ÖN)Kontroll”, az együttélés segítését célzó programcsoport; valamint a „Közszolgálatban”, mely a lakosság és a rendőrség kommunikációját hivatott segíteni (lakosságbarát rendőrség). A program egyik projektje a „Nyitott iskola projekt”. Lényege, hogy az iskolák tovább is nyitva maradnának, értelmes délutáni/esti programot kínálva a fiataloknak, akik maguk is igényt mutatnak erre (átmásztak a kerítésen, hogy bejussanak a sportpályára). A

61

Mészáros Zs.–Péterfi F.: Közbizalom jelentés 2010, 2011. //www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/DOKUMENT.Nsf/538d96804d640588852566f2006f1ed7/5bb93129057ff2eec125782a004e1f45?OpenD ocument, p.1.

62

Mészáros Zs.–Péterfi F. i.m. 5‐7.

74

‐

‐

projekt felügyeletet biztosít erre az időszakra is, így elkerülhetőek a randalírozások. Másik előnye, hogy megoldást kínál a gyermekfelügyeletet megoldani nem képes szülők számára is. Forrás: www.varosorseg‐szeged.hu/egyutt‐szegedert/projekt‐osszefoglalo.html Szegeden 2003‐ban indult a KOMP, a KOrszerű Megelőzési Program, amely „egy biztonságosabb jövőbe visz”. A program lényege, hogy különböző fórumokon filmekkel, előadásokkal, szóróanyagokkal, felvilágosító munkával felhívja a lakosság figyelmét arra, mi mindent tehetnek az állampolgárok annak érdekében, hogy ne váljanak bűncselekmény áldozatává. A program keretében elkészített kisfilmek korunk jellemzően elkerülhető bűncselekményeinek megelőzésére szolgálnak. Ezen projekt neve: „Prevenciós médiatár”. A médiatár működési mechanizmusa röviden a következő: az új együttműködő a belépésekor egy új film finanszírozását vállalja, és az együttműködési megállapodás aláírásával jogosulttá válik a médiatár összes filmjének felhasználói szintű használatára kizárólag bűnmegelőzési célzattal. Forrás: www.mediatar‐szeged.hu/mediatar‐info/mediatar‐info.html Biztonságos Élet – Tér projekt. A projekt 2008‐2009 között zajlott Szegeden. A projekt egyik legfontosabb eleme a graffitis falak letakarítása volt. Az Ingatlan‐ és Vagyonkezelő kiválasztott körzetekben felmérte az elcsúfított falak számát, azonban a felmérések megmutatták, hogy az eltávolítás költsége igen magas, ezért csak a két legszennyezettebb területet (Makkosháza és Rókusváros) tisztították le. A pályázatban szereplő városrészekben ezzel együtt legális graffiti falakat is felállítottak. A falakat ünnepélyes keretek között adták át. A falak környékét is megtisztították a szeméttől, megszépítették környezetüket, sőt, a rendezvény idejére festékszórók is rendelkezésre álltak, amikkel kipróbálhatták, felavathatták a falakat a résztvevők. Forrás: www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=1723

5.3. A közösségi bűnmegelőzés eszközei A közösségi és a szituációs bűnmegelőzés közötti elméleti különbségek a gyakorlatban korántsem olyan jelentősek. A jól kialakított építészeti megoldások csupán a közösség, az egyén bevonásával, erejével együtt hatásosak. Ezek közül kiemelendők az alábbiak: 1. A közösségi terek A közösségi és szituációs bűnmegelőzés közös halmaza, a két szemlélet együttes (pozitív) hatása leglátványosabban a városi közösségi terek kialakításában, működtetésében jelenik meg. Valódi, élő közösségi tér nélkül a városi terek üressé és veszélyesekké válhatnak – ennek leglátványosabb (és legszomorúbb) következménye, hogy ma már egyes bevásárlóközpontok töltik be a közösségi terek szerepét. Hiába van ugyanakkor közösségi tér, ha azt különböző eseményekkel nem töltik meg: ezek szervezését valakinek fel kell vállalnia. Valakinek vezetnie kell ezeket: ez a környezetben történő változás nélkülözhetetlen társadalmi alkotóeleme. Nemcsak a magas iskolai végzettségű, magas társadalmi státuszúakra kell fókuszálni: a közösségi terek kialakításakor éppen a rosszabb helyzetben élőket, lévőket lehet(ne) a leginkább bevonni, megfogni. Erre alkalmas a szituációs és közösségi bűnmegelőzés egyik iskolapéldája, az Oscar Newman várostervező nevéhez kötődő védhető terekxxxvii (Defensible Spaces) kialakítása. „Alkalmazhatóságát részben a flexibilitása adja, amely miatt az összes közösségi tértípusra alkalmazható – legyen szó akár beltérről, akár kültérről. Óriási sikerrel vették igénybe a sűrűn lakott, magas bűnözési rátájú, kevert származású, átlag alatti jövedelemmel rendelkezőkkel teli

75

lakótelepeken, de majdnem mindenhol működik a városi közterek tekintetében. A Defensible Spaces a közösség fizikai térstrukturálási elvén alapul, amely lehetővé teszi a lakók számára, hogy ellenőrzésük alatt tartsák a közös területeket az otthonaik környezetében, beleértve ebbe a házaik külső környezetét is.”63 A közmondás azonban itt is igaz: közös lónak túros a háta, a köztér bár mindenkié, ügyelni kell arra, hogy valóban mindenki „tulajdonosként”, sajátjaként ügyelje, lakja be, használja a közös teret, akár úgy is, hogy egy‐egy részét valóban kisebb csoportokra (esetleg családokra) bízzák, „résztulajdonossá” téve őket. Ezért kis parcellákra felosztva, kontrollálhatóvá téve egy‐egy teret, azt eseményekkel megtöltve a szegényebb környékeken is jó eredményeket lehet elérni. Sok esetben a közösségi tér valódi kialakítása helyett/mellett az iskola töltheti be ezt a szerepet a legjobban, hiszen ez kínálhat ismerős, baráti környezetet gyermeknek, felnőttnek egyaránt. 3. Példa: Közösségi terek „örökbefogadása” Pécsett Pécs közösségi terei, természeti és épített értékei – a belváros egyes pontjaitól eltekintve – leromlott állapotban vannak, már nem képesek eredeti funkciójukat betölteni. A projektben az alábbi feladatokat látták el: ‐ a közösségi terek „örökbefogadása”, épített és természeti érték közösségi védelem alá helyezése; ‐ helyi társadalmi kezdeményezések támogatása, közös akcióprogramok szervezése; ‐ komplex fotóséta és kiállítás a helyi környezet jelenlegi és felújított állapotáról; ‐ „környezetvédelmi őrjárat” a városrészek között; közösségi képző programok, pályázatok, vetélkedők; ‐ szakmai egyeztető illetve médiafórumok. A projekt elsődleges célja a fiatalok lakókörnyezet iránti felelősségérzetének kialakítása, az egymásra figyelés és a közösségi felelősségtudat fejlesztésével a biztonságosabb lakókörnyezet kialakítása. Az „örökbefogadásnál” fontos szerepet játszanak a helyi civil szervezetek, akik egy‐egy közösségi tér „szülőivé” válva a fiatalok és lakosság aktivizálásával és közreműködésével alakítják át és használják közösen a tereket. A város területén összesen hat helyen fogadtak örökbe köztereket, közösségi tereket civil szervezetek, illetve két iskola. Ők egy évig vállalták, hogy óvják, védik, figyelik a területet, miközben naponta használják is. A Gandhi Gimnázium, amely az ország talán egyetlen kimondottan roma fiatalokat országos szinten fogadó középiskolája, örökbe fogadta a szomszédságában lévő közterületet, amelyet parkosított a tanulókkal. Elhatározták, hogy ezentúl minden évben ültetnek egy bokrot vagy fát az ott végzős évfolyamokkal, akik majd osztálytalálkozóikon később ide látogatnak vissza. A Hajnóczy Kollégium és a területi Sziebert Róbert Általános Iskola közösen fogadta örökbe a köztük létesült játszóteret, amelyet közösen raktak rendbe, újítottak fel a diákokkal, ezáltal pedig egyfajta együttműködés alakult ki az általános‐ és középiskolás korosztály között. Külön érdekessége a területnek, hogy a közelben van a Gyárvárosi Rendőrőrs, amellyel szintén jó viszonyt alakítottak ki az intézmények. Forrás: www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=382

63

Faurest, K.: Védhető terek 1‐2. 2008. december 1., december 15. http://epiteszforum.hu/node/11244 (letöltve: 2011.05.10)

76

4. Példa: Daybreak projekt (Csehország) A Daybreak (Hajnal) egy átfogó projekt, amely a cseh Belügyminisztérium finanszírozásával valósult meg. A terv célja, hogy az elmúlt években növekvő számban megjelenő, szegregált települések problémáival foglalkozzon. 2009‐ben egy kísérleti program indult az észak‐ csehországi Chanov külvárosában, ahol a roma közösség és a többségi lakosság közötti súlyos konfliktusok az utóbbiak tömeges elköltözéséhez vezettek. A legfontosabb kihívások e tendencia megállítása és a helyi bizalom kiépítése voltak úgy, hogy a helyi lakosokban tudatosították lakókörnyezetükkel kapcsolatos felelősségüket, a helyben dolgozó mediátoroknak speciális képzést biztosítottak, és bővítették az alkalmazható alternatív szankciók körét. A projekt keretében a chanovi lakótelep egyes kiválasztott háztömbjeit a lakók részvételével felújították. A helyi bűnmegelőzési szakemberek, szociális munkások és a rendőrök különleges képzésben részesültek annak érdekében, hogy megtanulják, hogyan kell az ilyen problémákkal küzdő területeken dolgozni, milyen módon lehet elősegíteni a kölcsönös megértést, és hogyan lehet megelőzni a társadalmi kirekesztést. A „mentor” alprogram célja a roma lakosság társadalmi kirekesztődésének megakadályozása volt. Egy másik alprogram célja az olyan iskolaidő előtti, iskolaidő közbeni és iskolaidő utáni időtöltési lehetőségek feltérképezése, amelyek a szabadidő hasznos eltöltését teszik lehetővé. A projekt megvalósításában a központi közigazgatási szervek mellett a helyi önkormányzatok, a rendőrség, az állami szolgálatok, civil szervezetek és a helyi iskola is részt vesznek. Forrás: Az EUCPN 2011. június 6‐7‐e között megtartott budapesti ülésén elhangzott jó gyakorlat. www.eucpn.org. 2. Programok biztosítása A közösségi terek élettel való megtöltésében a lakók igényeire, korosztályára tekintettel szabadidős programokat is biztosítani kell.64 Ebben külön figyelmet érdemelnek a fiatalok; a chicagói iskola óta a fiatalok számára létrehozott klubok a bűnmegelőzés és a közösségépítés alapját képezik. A gyakorlati tapasztalatok szerint a városi bűnmegelőzés egyik legfontosabb részterülete a fiatalok értelmes időeltöltésének megteremtése, az elkövetővé válás megelőzésére, egyúttal a környezet minőségének, élhetőségének javítására. Olyan klubot kell kialakítani, ahol a fiatalok szórakozhatnak, tanulhatnak. A fiatalok számára normális szabadidő‐eltöltési lehetőségek biztosítása, a jó programok (sport,65 tanulás stb.) lehetőséget adnak számukra, hogy a későbbi ön‐ és közveszélyessé váló energiáikat leköthessék. Az ilyen programok megvalósítása azokon a városi területeken szükséges – figyelemmel a helyi sajátosságokra –, ahol a hasonló problémával küzdő fiatalok rendszeresen, nagyobb számban, csoportosan fordulnak elő. Ilyenek lehetnek kisebb és közepes városokban a városközpontok, vagy a bevásárlóközpontok, illetve igen gyakran a lakótelepek. Itt is ki kell emelni: az iskola, a közösségi bűnmegelőzés kiemelt színtereként, jelentős feladatot vállalhat ebben! 5. Példa: ELEVEN programok fiatalok számára Kecskeméten A kecskeméti HELPI Ifjúsági és Információs Iroda segítségével számos program valósult meg. Ezek közül az egyik kiemelkedő projektben a környezettudatos magatartás elősegítése

64

A fiatalok mellett természetesen az idősek részére nyugdíjas klubot, a kismamák részére baba‐mama klubot, családoknak családi programokat kell(ene) szervezni. Ezeket egyes művelődési házak a mai napig szervezik is, de ez nem minden településen elérhető, biztosítható.

65

Pl. a hazánkban már közel tíz éve működő éjszakai pingpong stb.

77

mellett a lakótelepi, csellengő gyerekek, kallódó fiatalok közösségbe vonására is alkalmas közösségi tér kialakítását is megvalósították. Többek között: iskolán kívüli, lakóhelyen belüli programok szervezésével; nappali és éjszakai játszóház, kreatív alkotótevékenységek (fotókör, graffiti műhely, kézműves foglalkozások); kirándulások, helyi séták; ismeretterjesztő előadások, valamint a lakókörnyezet biztonsága érdekében az épített környezet védelmét szolgáló tevékenységek megvalósításával környezetszépítő akciók (firkátlanítás, parkgondozás, festés‐mázolás, hulladékgyűjtés) legális street art és street sport helyszínek kialakítása. A program másodlagos célja a területen dolgozó szakmai partnerek bevonásával bűnmegelőzési jelzőrendszer működtetése és rendszeres szakmai fórumok életre hívása, majd az együttműködési program tapasztalatai alapján módszertani ajánlások megfogalmazása, a modellprogram módszertani leírása, terjesztése és új projektek elindítása, generálása. Eredmények: a sikeres kísérleti programnak köszönhetően intézményesültek az ELEVEN Ifjúsági Közösségi Tér szolgáltatásai, és hosszú távú működtetésére garanciák jelentek meg: finanszírozása beépül a város költségvetésébe (a HELPI Ifjúsági Iroda előirányzatában). A városrészben élő hátrányos helyzetű fiatalokból létrejött egy 10‐15 fős Széchenyivárosi Ifjúsági Akciócsoport, melynek kortárs segítői, pozitív értékközvetítő tevékenysége multiplikáló hatással lehet. A hátrányos helyzetű, csellengő fiatalok 8 kiránduláson és 9 rendhagyó ismeretátadó foglalkozáson vettek részt. Ezen túl 32 egyéb, szervezett rendezvénybe kapcsolódhattak be (kézműves foglalkozások, fotókör, firkátlanítás, környezetszépítés, sportnapok stb.) Két nagyszabású városi rendezvénybe kapcsolódott be a program: Kecskeméti Fringe (2007. március), Föld napi rendezvénysorozat (2007. április). 3 + 3 állomásos kiállítás valósult meg fiatalok által készített fotókból illetve festményekből. A célcsoport fiataljai tartalmas és színvonalas kiadványt állítottak össze, jelentettek meg és 2500 példányban terjesztettek helyben a környezettudatos és energiatakarékos lakótelepi életről. A településen működő segítő szolgálatok együttműködésében modell értékű, a fiatalok számára könnyen átjárható szolgáltatási rendszer szerveződött – így a gyermek‐ és ifjúsági korosztály veszélyeztetettsége csökkent. A környezeti és természeti értékek megbecsülése érdekében végzett felvilágosító és ismeretterjesztő, tájékoztató munka eredményeként csökkent az épített és természeti környezetet károsító gyermek‐ és fiatalkori bűncselekmények száma. Tény: 2007 szeptembere óta a program résztvevői által megtisztított és lefestett falfelületek a mai napig firkamentesek. Forrás: www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=372 vagy az egri példáról bővebben: www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=1327

26. ábra: Legális street art az ELEVEN program keretében, Kecskeméten (Forrás: Falu, Város, Régió 2009/2.)

78

6. Példa: Warren projekt (Egyesült Királyság) A Hull városában működő Warren központ holisztikus megközelítéssel foglalkozik a fiatalokkal. A hulli Warren központ jótékonysági szervezet, amely 1985 óta működtet ingyenes közösségi központot 14‐25 évesek számára. A Warren központban megvalósuló Health Beat program célja az egészségfejlesztés, míg a Can Do program kreatív lehetőségeket kínál az informális tanulásra és az aktív állampolgárságra. Általánosságban elmondható, hogy a projekt egyéni esetkezeléssel és támogatással, csoportfoglalkozásokkal, szolgáltatások nyújtásával, tevékenységek és tanfolyamok szervezésével és változatos egyéb eszközökkel dolgozik. Hull városa még mindig az 1980‐as években bekövetkezett kedvezőtlen gazdasági változás, a halászati ágazathoz, a helyi dokkokhoz és az iparhoz kapcsolódó munkahelyek megszűnésének hatása alatt áll. A statisztikai adatok szerint a helyi lakosság egészségügyi és oktatási szempontból hátrányos helyzetű, különösen igaz ez a szegényebb munkásosztályhoz tartozók lakta területekre. Ezek azok a területek, ahonnan a Warren központ látogatói jönnek. Hull városában sok fiatalra jellemző a hátrányos helyzet és a „nehéz gyermekkor”, ahogyan ez a szükséget szenvedő gyermekekről 2008‐2009‐ben folytatott nemzeti felmérés eredményei is mutatják. A Health Beat projekt a 14‐25 éves korosztályt célozza meg, vagyis azokat, akik egészségügyi szempontból különösen sérülékenyek. A Warren központnak nagy tapasztalata van a hagyományosan nehezen elérhető, veszélyeztetett fiatalok körében végzett munkával. A Health Beat program a bizalom és önbecsülés fejlesztésére, az egészséges táplálkozás, a testmozgás, a szabadidő és az általános jó közérzet elősegítésére összpontosít. A projekt jelentős eredményeket tud felmutatni az alkoholfogyasztás, a drogfogyasztás, a tinédzserkori terhesség problémáinak kezelése, valamint a szexuális egészség fejlesztése terén. Forrás: www.thewarren.org 7. Példa: Graffiti‐mentes iskola program Pécsett Csakúgy, mint az egész országban, Pécsett is egyre nagyobb problémát jelentenek a város épületeinek falain megjelenő falfirkák, melyek elcsúfítják a látképet. A MIOK a hátrányos helyzetű emberekért Alapítvány „Graffiti‐mentes iskola” programja a lehető legfiatalabb korosztály, az óvodások és általános iskolások körében, tájékoztatás és szemléletformálás keretében próbálja meg megelőzni a későbbi rongálást. A projekt megvalósítása során a falfirkák készítését, mint büntetendő cselekményt mutatták be egy kisjátékfilm keretében. A filmnek a helyi médiában biztosítottak megjelenést. A film vetítésével együtt egy fórumot tartottak a falfirkával kapcsolatban a Városközponti Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény felső tagozatos tanulói számára. A program legfontosabb eleme az volt, hogy a falfirkák készítésében legaktívabban megjelenő korcsoport körével megismertessék a falfirkakészítés büntetendőségét, továbbá az ez irányú bűnmegelőzés teret nyerjen. Ennek elősegítésére legális graffiti‐falakat alakítottak ki tanintézményekben, ahol a fiatalok ezt a tevékenységet büntetés nélkül végezhetik. Továbbá szakköröket hoztak létre, és fórumokat rendeztek a gyakorlati elsajátítás és szemléletformálás elősegítése érdekében. A fiatalok nagy érdeklődést mutattak a szakkörök és fórumok iránt. 8. Példa: Gyermek‐ és fiatalkorúak bűnmegelőzési programjai a Magdolna‐negyedben A Magdolna‐negyed program bűnmegelőzési stratégiája kiemelt figyelmet fordít a gyermek‐ és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények elkövetésének csökkentésére. A projekt három különböző program elindítását szorgalmazta:

79

a) Bűnmegelőzési tanórák felső tagozatos tanulók számára: a 2007 májusában zárult, felső tagozatos általános iskolai tanulók számára rendezett bűnmegelőzési program tapasztalatai azt mutatták, hogy a későbbiekben a gyermekek részére interaktív módon, akár drámapedagógiai és más eszközök felhasználásával is feldolgozható szakmai anyagok bemutatása is célszerű volna. A stratégiai cél elérése érdekében ilyen bűnmegelőzési célú rendezvényeket is tartanak a célcsoportok részére. b) Bűnmegelőzés és konfliktuskezelés az iskolában – előadások pedagógusok számára: a pedagógusok konkrét jogi ismereteket és az iskolákban adódó, a tanulókkal előforduló helyzetek megoldási módjairól szóló előadásokat, foglalkozásokat igényelnek. A bűnözéssel, bűnmegelőzéssel kapcsolatos szakmai konzultációk ennek az igénynek tesznek eleget a kerület iskoláiban. c) Resztoratív technikákat alkalmazó szabadidős foglalkozások magatartási problémákkal küszködő, illetve peremhelyzetű tanulók részére: a foglalkozásokon részt vevő gyermekek interaktív módon, drámapedagógiai, resztoratív technikai eszközökkel dolgozzák fel a szakmai anyagokat. A Magyarországon is évek óta sikeresen alkalmazott közösségépítő‐ konfliktuskezelő technikát a negyedben kísérleti programként vezetik be. Forrás: A Józsefvárosi Önkormányzat és a BRFK VIII. Kerületi Rendőrkapitányság középtávú bűnmegelőzési stratégiája a józsefvárosi Magdolna‐negyed területére vonatkozóan, 2007‐ 2010, Tervezet 3. A lakosok részvétele – participációxxxviii A városi közösségi terek kialakításához és a fiatalok részére létrehozott klubok működéséhez – mint már említettük korábban – elengedhetetlen a lakosok részvétele. E nélkül gyakorlatilag működésképtelenné válhat a legjobb ötlet is. Számos módon lehet részvételre ösztönözni a lakosokat, mégis figyelembe kell venni azokat a tényezőket is, amelyek ezek ellen hatnak. Kiemelkedően fontos, hogy a lakosok maguk részesei legyenek a szomszédság társadalmi életének, de ehhez cselekedni is kell. Figyelembe kell venni azt is, hogy számos oka lehet annak, hogy a lakosok miért nem vesznek részt a közösségi programokban (pl. a hosszú munkaidő, fáradtak részt venni esténként a közösség életében; a koruk, egészségügyi állapotuk nem teszi lehetővé; esetleg más, a saját lakókörnyezettől független közösség tagjai). A participáció során az előbb említett nehézségek mellett, a „másik oldalon” is több probléma élesen körvonalazódik: a döntéshozók, tervezők számára ez többletmunkával jár. Világosan és jól körül kell határolni a feladatokat, kinek mit kell csinálni: a tervező tervez, a lakos véleményez, ötleteket ad, de a megvalósításba csak részben szólhat bele.66 Ugyanakkor hangsúlyozni kell: hosszú távon ez így mégis olcsóbb megoldásnak tűnik, mind helyi, mind állami szinten, mint a bűnözés káros hatásainak kezelése, a büntető igazságszolgáltatás különböző intézményeinek fejlesztése, új börtönök építése stb. De nemcsak egy tér kialakításába lehet bevonni a lakosokat: a részvételre jó példa az is, hogy a lakosoknak lehetőségük van a költségvetés egy részének elköltésére: ők szabhatják meg, hogy ebből a keretből mire, mennyit költenek (az Offerton projekt keretén belül „You say, we pay” programban).

66 L. erről bővebben: Alföldi Gy.: Közösségi részvétel a városfejlesztésben – a Magdolna Negyed tanulságai. Építészfórum, 2010. december 21. http://epiteszforum.hu/node/17619 (letöltve: 2011. 05.12.)

80

9. Példa: Stockporti Offerton projekt (Egyesült Királyság) A Stockporti Offerton elnevezésű lakótelep mintegy 1600 lakóegységet, többségében szociális lakásokat foglal magában. Ezek az adottságok kedvezőtlen körülményeket jelentenek az egészségi állapotra, a gazdasági jólétre és az oktatásra nézve. A bűncselekményeknek csupán kis hányadát jelentik be, az illegális pénzhitelezés és kábítószer‐ kereskedelem virágzik a lakótelepen. Az elmúlt öt évben a terület élhetősége jelentősen romlott, és gyakori célpontjává vált szélsőjobboldali politikai és nem‐politikai csoportok demonstrációjának is. A rasszista támadások száma emelkedett. A problémamegoldás keretében sor került a közösség tagjai és a helyi szolgáltatók közötti kapcsolatépítésre. A rendőrség létrehozott egy virtuális támogató hálózatot a rasszista incidensek áldozatai számára, az önkéntes csoportok önszerveződését a részvételi finanszírozás módszerével támogatták. Innovatív módszereket alkalmaztak az egészséges életvitel ösztönzésére, a fiatalkori bűnözés és a családon belüli erőszak megelőzésére, valamint a közösségi kohézióxxxix erősítése céljából. A szociális média, a digitális elbeszélés, a gerillamarketingxl és utcaszínház szintén az alkalmazott innovatív módszerek között voltak. Forrás: Alföldi György: Közösségi részvétel a városfejlesztésben ‐ a Magdolna Negyed tanulságai, Építészfórum, 2010. december 21. http://epiteszforum.hu/node/17619 (letöltve: 2011. 05.12.) A lakosság részvétele a bűnmegelőzési programokban más módon is megvalósulhat: a külföldön ismert Szomszédok Egymásért Mozgalom67 (SZEM) éppen egy lakosságból szervezett mozgalom, amely kifejezetten a lakókörnyezetben megvalósuló deviáns, antiszociális viselkedések és bűncselekmények megelőzését szolgálja. Ebben a hálózatként működő mozgalomban alapfeltétel a makroközösségi szinten történő éberség. Ennek feltétele, hogy a szomszédok ismerjék egymást (még ha csak látásból is, de tudják, hogy ki tartózkodik ott illetéktelenül). Főként olyan lakó‐ vagy üdülőterületeken, ahol az objektumok egy része gyakran üres, mert a háziak napközben dolgoznak, vagy csak hétvégére, illetve nyaralni járnak oda. Az ott élő, rendszerint idősebb – sokat otthon tartózkodó – emberek elvállalják, hogy napi tevékenységük mellett figyelik a területen történő eseményeket, az oda érkező idegeneket, és gyanús esetben értesítik az illetékes szervezeteket (rendőrséget, polgárőrséget). Az ilyen akciók – a bűnelkövetés megelőzése mellett – nagyon alkalmasak az érintettek identitásának fokozására, a szereplők közösségi munkájának hangsúlyozására, és ezáltal a közös értékek hangsúlyozására, a tudatosságnövelésre is. Ha működik egy környéken ilyen SZEM együttműködés, csakúgy, mint a polgárőrök vagy a térfigyelő kamerák esetében, világosan jelzik az idegenek számára: itt a lakosok figyelnek egymás vagyontárgyaira, lakására, és állandó személyes, „láthatatlan” kontroll van a területen. Ez egy kiváló, viszonylag kis befektetést igénylő, nagyon hatékony bűnmegelőzési módszer. 10. Példa: Szomszédok Egymásért a Lencsési Lakótelepen A „Szomszédok Egymásért a Lencsési Lakótelepen” projekt célja a békéscsabai Lencsési lakótelepen élők biztonságérzetének javítása, a közösségi szellem erősítése volt, a lencsési lakóközösségben előforduló bűncselekmények megelőzése, visszaszorítása érdekében. Ennek érdekében 2008‐2009‐ben havonta egy előadást tartottak a bűnmegelőzéssel kapcsolatos ismeretek bővítése érdekében, megismertették a résztvevőkkel a Szomszédok Egymásért Mozgalmat és a mediációt (közvetítést) mint konfliktuskezelési módszert, továbbá

67

Többek között lásd a pestszentlőrinci SZEM mozgalom honlapját: www.c3.hu/~polgaror/szem.htm

81

lakossági fórumokat rendeztek, hogy a lakosság és a szakemberek között élő, interaktív kapcsolat jöjjön létre. A lakótelepen tevékenykedő közös képviselők számára klubot szerveztek, amelynek közvetett és közvetlen célja a közösségfejlesztés volt. A foglalkozások során megbeszélték egymással a munkájukból adódó nehézségeket, tanácsokkal segítették egymást, illetve szó esett a bűnmegelőzés lehetőségeiről. A program keretében a Szomszédok Egymásért Mozgalomba jelentkező önkéntesek részére képzést biztosítottak, további működésüket a helyi polgárőrség koordinálja. Forrás: Csereiné Árgyelán Anna: Szomszédok Egymásért a Lencsési lakótelepen. In: Falu, Város, Régió 2009/2. pp. 66‐67.

27. ábra: A békéscsabai SZEM előadásait nagyfokú érdeklődés övezte ( Forrás: Falu, Város, Régió 2009/2.)

11. Példa: Mentőöv a Nap utcai szomszédságban A Nap Klub Alapítvány a nagyvárosi közösségfejlesztés keretében – a helyi közösség mozgósításával – szervezte meg komplex bűnmegelőzési programját a Józsefvárosban, a Nap utcai lakótelepen. A projekt célja a szomszédság közbiztonságának fokozása volt. Ezt a társadalmi, szociális, közművelődési integráció elősegítésével, a helyi önsegítő közösségek és a kerületi intézmények bűnmegelőzési együttműködésének megszervezésével tervezték elérni. A program három fő eleme a gyermek‐ és ifjúságvédelmet szolgáló gazdag szabadidős tevékenység biztosítása; a pedagógusok tréning jellegű képzése a konstruktív agresszió‐ és konfliktuskezelésre, a helyreállító igazságszolgáltatás módszereinek megismerésére és gyakorlására; valamint a helyi és környéki szomszédságokban a Szomszédok Egymásért Mozgalom keretében a szomszédsági figyelőszolgálat kiépítése volt. A szomszédsági jelzőrendszert, a Szomszédok Egymásért Mozgalom (SZEM), kiépítését a szomszédsági tanácsra, a kisközösségekre, a lépcsőházak gondnokaira és a közös képviselőkre alapozták. Célul tűzték ki a szemléletformálást, annak elérését, hogy a lakosok is tegyenek saját biztonságukért, védelmükért. Ezért rendszeres havi szomszédsági fórumokat és képzéseket szerveztek a lakosság részére, amelyeken a helyi lakosság a vártnál is nagyobb aktivitással vett részt. A fórumokon jelen volt a rendőrkapitányság és a polgárőrség képviselője is, ami lehetővé tette az információcserét az áldozattá válás és a bűnelkövetés megelőzése érdekében teendőkről, fontos állampolgári tudnivalókról, a lakosok cselekvési lehetőségeiről.

82

A Nap utcai szomszédságban minden lépcsőházban kiépültek a szomszédsági jelzőrendszer alapjai, a Szomszédok Egymásért Mozgalom keretében. Ez a civil hírlánc a ház minden lakóját összeköti a szomszédsági aktívájával, továbbá a rászoruló és a jelzőrendszerben aktívan közreműködő lakókat is a polgárőrséggel, a rendőrséggel, valamint a Nap Klub Alapítvánnyal mint jelző és közvetítő szervezettel. 22 lépcsőház, mindenütt 50‐70 lakás, azaz a benne élők csatlakoztak a mozgalomhoz. A szomszédság tagjaként feladatot vállalók igazolványt kaptak a tagságukról, feladatukról, a SZEM‐ben részt vevő lépcsőházakban és a szomszédság parkjaiban, játszóterein táblák jelzik: „Ez a Ház, ez a Tér a Szomszédsági Figyelőszolgálat (a SZEM) védelme alatt áll.” Forrás: Horváth Judit: Mentőöv a Nap utcai szomszédságban. In: Falu, Város, Régió 2009/2. pp. 64‐65.

28. ábra: A Nap‐klub gyermek‐ és ifjúságvédelmet szolgáló szabadidős tevékenységeket is szervez, (Forrás: Falu, Város, Régió 2009/2.)

4. A közösségi rendőrségi modell68 A közösségi rendőrségxli kifejezés egy sajátos filozófiát takar: olyan szervezeti stratégiákat támogat, amelyek a partnerséget és a problémamegoldó technikák alkalmazását helyezik előtérbe, hogy proaktív módon reagáljanak azokra a jelenségekre, amelyek elősegítik a különböző biztonsággal összefüggő nehézségek megjelenését, mint a bűnözés, a társadalmi problémák és a bűnözéstől való félelem.69 Nem új keletű, modern szemléletről van szó: Sir Robert Peel az 1829‐ben létrehozott londoni Metropolitan Police kilenc alapelve közül a 3. és 4.‐ben rögzítette a rendőrség és lakosság viszonyát: „3. A lakosság tisztelete és elfogadása azt is jelenti, hogy megvalósul a törvények betartásának biztosításában a lakosság tevőleges együttműködése.

68

Beszélnek az ún. önkormányzati rendőrségről és a közösségi rendőrségről is. Az önkormányzati rendőrség sokkal szervezetettebb, nagyobb halmaz: „Közösségi rendőrség kizárólag önkormányzati rendőrségként képzelhető el, de nem minden önkormányzati rendőrség közösségi rendőrség is egyben.” Christián L.: Alternatív rendészet. Doktori értekezés. Kézirat. Pécs, 2011. www.jak.ppke.hu/tanszek/doktori/letolt/cl.pdf, p. 203. 69

Community policing defined: www.cops.usdoj.gov/RIC/ResourceDetail.aspx?RID=513

83

4. Tudni kell, hogy a lakosság együttműködésének mértéke arányosan csökkenti a fizikai erő és kényszerítés szükségességét a rendőrség céljainak elérésében.”70 A közösségi rendőrség szolgáltató jellegű rendőrség, amelyben a helyi önkormányzatnak és a közösségnek nagyobb beleszólása van a munkájukba. Ez a fajta rendőrség egészen más szemléletet, más feladatokat jelent: kevésbé centralizált, hierarchikus, bürokratikus szervezet, sokkal inkább a helyi problémák, a rendfenntartás kerül a középpontba.71 A sok helyen ismert „mi rendőrünk”72 modell sokat segíthet abban, hogy a helyi önkormányzat bűnmegelőzési programját megvalósítsa. Az emberek biztonságérzetét növeli, ha rendőröket lát az utcán, ha ismeri a körzeti megbízottat. A közösségi rendőrnek73 tisztában kell lennie a környékkel, a helyi viszonyokkal, az azokért felelős személyekkel, ezzel együtt az ő nevét, elérhetőségét a lakosoknak is tudniuk kell. A közösségi rendőr a helyi bűncselekmények, az antiszociális viselkedés jelenségeinek felszámolásán dolgozik a lakosság bevonásával együtt. Elvárás, hogy a közösségi rendőr jó kommunikációs készségekkel rendelkezzen, jártas legyen a konfliktuskezelés eszközeiben. A közösségi rendőr összefogója, motorja a már korábban említett eszközöknek, a civil szervezetekkel, polgárőrséggel együtt komoly hatással lehet a helyi szintű, zavaró jelenségekre. 12. Példa: „Helyi‐rendőrség” Marosvásárhelyen

Erdélyben, Marosvásárhelyen az önkormányzat 2005‐ben hozta létre az ún. Helyi rendőrséget. Az eredetileg közösségi rendőrség néven alakuló szervezet feladatköre inkább hasonlít a magyar közterület‐felügyelők munkájára: eljárhatnak szabálysértési ügyekben és kisebb bűncselekményekben is. 2009‐ben „helyivé” alakultak, új feladatokat is kaptak (pl. ők ellenőrzik a települések közútjain a forgalmat), más az uniformisuk is, hogy az országos rendőrség állományától megkülönböztethetőek legyenek. Forrás: www.szh.ro/archivum/offline/cikk/32509/3‐evfolyam‐89‐szam és még bővebben Christián László: Alternatív rendészet. Doktori értekezés. Kézirat. Pécs, 2011 www.jak.ppke.hu/tanszek/doktori/letolt/cl.pdf, pp. 2011‐212. 5. A konfliktusok megoldásának helyi szintű kezelése A bűncselekmények és az antiszociális viselkedések felszámolásának célja mellett a helyi konfliktusok kezelése is a közösségi bűnmegelőzés eleme. A társadalmi folyamatok, a társadalmi kirekesztődés, a kisebbségekkel kapcsolatos előítéletek felszámolása és általában az együttélésből adódó nézeteltérések kezelése fontos része a közösségi bűnmegelőzésnek, illetve általában egy erős közösségnek. A közösségi mediációxlii hazánkban is jól működő gyakorlat, számos jó példa mutatja, hogy hasznos a helyi problémák feloldásában, erőszakmentes elrendezésében. Segít a társadalmi béke fenntartásában, olyan viselkedési, konfliktus‐ és problémamegoldó kultúra kialakításában, amelyre nagy szükség lenne. A közösségi mediáció szereplői az érintettek, a konfliktus jelzője, az ellenérdekeltek, akiknek mind részt kell venniük a folyamatban. A fő cél a konfliktus békés feloldása,

70

www.magnacartaplus.org/briefings/nine_police_principles.htm#nine_principles, a mai londoni rendőrségről és a közösségi rendőrségről l. még: www.met.police.uk/saferneighbourhoods/

71

Christián L.: Alternatív rendészet. Doktori értekezés. Kézirat. Pécs, 2011. www.jak.ppke.hu/tanszek/doktori/letolt/cl.pdf, p. 204.

72

A legjobb példa a pécsi bűnmegelőzési koncepció részeként megalakult „Mi rendőrünk” modellprogram. Cserép A.–Molnár K.: Egy helyi közösségi rendőrségi projekt kezdeti lépései. Magyar Rendészet, 2005/2. szám, pp. 99–119. 73

Erről l. bővebben: Finszter G.: A rendészet elmélete. KJK Kerszöv, Budapest, 2003. és Jármy T.: Közösség, bűnözés, megelőzés. Zemplénért Civil Szervezetek Szövetsége, Sátoraljaújhely–Budapest, 2003.

84

amelyet egy – a felek által kidolgozott, vállalható feladatokat tartalmazó – megállapodásban, írásban is rögzítenek. A közösségi mediáció alapja a helyi közösség tájékoztatása, érzékenyítése, egy olyan jelzőrendszer megléte, amely nyitott a felmerülő konfliktusokra, és azokra megfelelően reagálva, az érdekelteket megtalálva feloldani azokat. A közösségi vagy települési mediációnak is nélkülözhetetlen eleme a közösség erőforrásainak aktivizálása is. A kettő kölcsönösen hat egymásra: a jó települési mediációs gyakorlat közösségépítő tud lenni, a közösség tagjainak a kölcsönös bizalom és elfogadás kialakulásában jelentős szerepe lehet. Ezekre már van magyar helyi kezdeményezés is: a helyben tapasztalható, az egyes szereplők, esetleg lakosok között meglévő feszültségek közösségi mediációval történő kezelése nem új keletű hazánkban.74 13. Példa: Települési mediáció Csobánkán A „települési mediációs” pályázat keretében Csobánka Község Önkormányzatának kérésére arra vállalkoztak, hogy megpróbálják feloldani a település különböző szereplői között kialakult feszültséget, amely a két évvel ezelőtt életre hívott Csobánkai Közösségi Műhely égisze alatt egyesített iskola‐óvoda‐művelődési ház körül alakult ki (jellemzően anyagi és a roma–nem roma együttélésből fakadó gondok miatt). A felmerült problémák megbeszélésén előzetes felkészítés után az érdekelt felek mellett Csobánka lakossága, az érdeklődők is részt vehettek: a felmerült nézeteltérések, konfliktusok feloldása után a közös megoldások, a további együttműködés és a konfliktusok feloldásának jövőbeli módjait egy megállapodásban rögzítették a felek, megfogalmazva a konszenzusos, mindenki számára elfogadható megoldásokat. Forrás: www.kozossegibunmegelozes.hu vagy itt: www.tettprogram.hu/Telepulesi_mediacio

5.4. Összegzés Tudomásul kell venni, hogy a bűnmegelőzés, az antiszociális viselkedés csökkentése valamennyiünk felelőssége, közös érdekünk. Ebben mindenkinek részt kell venni, az áldozattá válás elkerülése nagyfokú odafigyelést igényel. A közösségépítés, a hatékonyabb társadalmi kontroll nemcsak a bűnözés, illetve az antiszociális viselkedés csökkentésére alkalmas, az intenzívebb interakció jelenléte más területeken is sikeres lehet. Azonban szem előtt kell tartanunk: ezt a hozzáállást is tanulnunk kell, minden településen, közösségben más és más eszközök segíthetnek a megvalósításban, nincsen egységes sablon, amellyel bárki helyi szintre történő alakítás nélkül sikereket érhet el. Az erős közösség kialakításában kiemelt szerepet kell kapniuk a civil szervezeteknek is. Csak az építészeti megoldások önmagukban nem csökkentik a bűncselekmények számát: a hatalmas falak az épületek körül, az iskolai erőszak megszüntetésére kiépített mágneses kapuk csökkenthetik az egyszerű racionális elkövető legkönnyebb áldozat elleni „akcióját”, azonban valódi közösségépítő stratégia nélkül sem a falakon kívül, sem belül nem leszünk biztonságban. Az erőd szemlélettel szemben („Fortress mentality”75), amely a magas, átláthatatlan falakkal körülvett, megszámlálhatatlanul sok kamerával „védett” területet jelenti, sokkal inkább az embert, a

74

www.kozossegibunmegelozes.hu vagy itt: www.tettprogram.hu/Telepulesi_mediacio

75

Saville, G.–Cleveland, G.: 2nd generation CPTED: An Antidote to the Social Y2K Virus of Urban Design, www.cpted.net/resources/schools.pdf (2011. január 10.) p.7.

85

közösséget középpontba állító, a kapcsolatait, szociális hálóját erősítő szemlélet alkalmazása lehet célja egy erős, a biztonságérzetet fenyegető jelenségekkel szemben fellépni kívánó közösségnek, és sok ilyen közösség létezésével egész társadalmunknak. Csak azokon a területeken lehet hatékony – bűnalkalmak csökkentésével járó – eredményt elérni, ahol a fizikai környezet megújításával egy időben szociális‐gazdasági programok, lehetőségek is megjelennek. A kirekesztettséghez vezető folyamatok, jelenségek elleni fellépés hat a bűnözés szociális kockázati tényezőire is. A közösségi bűnmegelőzés összegzéséhez elengedhetetlenül szükséges végül megismételni egy régi kriminológiai felismerést: a „hatékony szociálpolitika a legjobb kriminálpolitika”.76 Ajánlások a közösségi bűnmegelőzés hatékonyságának növelésére: ‐ A közösségi bűnmegelőzés első lépésének a közösségfejlesztésnek kell lennie. Fontos, hogy kialakuljon a "MI" tudat a közösségen belül, a közösségeknek alulról szerveződőnek kell lenniük (azonban hazánkban fontos ennek a felülről való támogatása is). ‐ A közösségi bűnmegelőzésben fontos a közösségi terek megfelelő kihasználása, funkcióinak betöltése, a "védhető területek" kialakítása, valamint, hogy a közösség sajátjának tekintse az adott területet (így jobban meg is óvja). ‐ A bűnmegelőzés és közösségfejlesztés alapját jelentik a különböző korosztályoknak szervezett közösségi programok is, különös figyelemmel kell lenni a fiatalabb korosztályra. Az iskola a közösségi bűnmegelőzés kiemelt színtere lehet. ‐ Érvényesíteni kell a bevonás, részvétel, participáció elvét. Ez akár alulról szerveződő kezdeményezésben is megvalósulhat (mint amilyen a Szomszédok Egymásért Mozgalom). A lakosok bevonásának egyik alapfeltétele a bizalom, a bizalmi légkör kialakítása: van beleszólása a körülötte történtekbe, fontos és értékes az ő részvétele. ‐ Hatékony lehet egy, a hagyományos rendőri szemlélettől eltérő, más feladatokkal ellátott "közösségi rendőrség" szervezése is. ‐ A helyben felmerülő konfliktusokat legjobb helyi szinten kezelni, akár harmadik fél közreműködésével (közösségi mediáció). (Ehhez a problémák felismerésére, a település jó ismeretére, nyitottságra van szükség.)

76

Lévay M.: ”Társadalmi kirekesztődés”, Egy felívelő fogalom a jelenkori kriminológiában; társadalmi kirekesztődés és bűnözés Közép‐ és Kelet‐Európában. Jogtudományi Közlöny, 2006/9. sz., pp. 307‐320. p. 309.

86

6. A kommunikáció szerepe a városi biztonság megteremtésében A biztonságos város megvalósításában a kommunikáció önmagán messze túlmutató fontosságú összetevőt jelent. Az is megállapítható ugyanakkor, hogy a közbiztonságról, az egyes települések biztonságosságáról az egyes egyéneknek általában nincs, és közvetlenül nem is lehet átfogó, hiteles képe – hiszen ehhez túlságosan összetett viszonyrendszerről van szó –, így a közbeszéd, az egyes médiumok, közszereplők kommunikációja, valós vagy vélt információi igen jelentős mértékben játszanak szerepet a biztonságról kialakult hit formálásában. A közvélemény formálását, informálását célzó tevékenység ugyanakkor meglehetősen érzékeny terület, hiszen egyrészt tudatosítani kell az emberekben, hogy a hely, ahol élnek, alapvetően biztonságos – hiszen a biztonsággal kapcsolatos megalapozatlan rém‐ és álhírek igen jelentősen leronthatják a helyi közérzetet, ami szélsőséges esetben nemkívánatos társadalmi folyamatok beindítására is alkalmas lehet –, ugyanakkor nem kelthet hamis biztonságérzetet ott, ahol valóban vannak biztonsági kockázatok. Nehezíti a megfelelő kommunikációs stratégia kialakítását az is, hogy az emberek nagyobb része igen széles értelemben gondolkodik a biztonságról, tehát a biztonságos – jól belátható – gyalogátkelők számukra éppúgy e fogalomkörbe tartoznak, mint például a biztonságos – vagyis kátyúktól, úthibáktól mentes, szilárd, sima – járdaburkolatok. A közszférában ezekről az eltérő ügyekről rendszerint eltérő szakmák másfajta felkészültségű, eszköztárú szakemberei gondoskodnak, így nemegyszer a megértési, szóhasználati problémák áthidalása az első feladat az állampolgári észrevételek, panaszok megfelelő megítéléséhez. Nem segítik a helyzetet a különféle kereskedelmi médiumok sem, amelyek a nagyobb érdeklődés kiváltása érdekében igen gyakran tüntetnek fel a ténylegesnél az „egyszerű állampolgárok” számára lényegesen veszélyesebbnek különféle ügyeket. Bonyolítja a helyzetet, hogy a különféle bűnügyi statisztikák – természetüknél, mérési módszereiknél fogva – gyakran félrevezetők a laikusok számára, kevéssé alkalmasak a biztonsági helyzet, annak alakulásának széles körben, egyszerű eszközökkel történő, hiteles bemutatására.

6.1. A biztonságos város kommunikációjának alapjai A biztonságos város kommunikációja akkor lehet hatékony, ha előre megtervezetten, a város biztonságával összefüggő különféle projektek kapcsán kialakított összefüggő folyamatként, az egyes folyamatszakaszokat, projekteket fémjelző szereplők részvételével történik. A kommunikáció rendszerint hármas célrendszert szolgál: 6. A lakosság biztonságérzetének a folyamatos és reális mértékű fenntartása, annak érzékeltetésével, hogy teszik a dolgukat azok, akiknek ez a feladatuk (ez általánosságban a biztonságérzet legfontosabb összetevője). 7. A résztvevők, a projektbe bevontak elkötelezettségének, a projekttel való azonosulásának, büszkeségének, fontosságtudatának növelése, illetve szükség esetén a figyelem felkeltése további résztvevők, önkéntesek vagy „fogyasztók” toborzása érdekében. 8. Esetenként – a szituációs bűnmegelőzésnél – a rossz szándékúak figyelmének felkeltése a lebukás veszélyét növelő körülmények bemutatásával. A kommunikációs folyamat rendszerint sok csatornával kell számoljon az információk különféle célcsoportjainak az irányában, ahol az egyes csatornák megválasztásánál, az azokon keresztül eljuttatni kívánt információk tartalmának és formájának megalkotásánál figyelembe kell venni az

87

információ megcélzottjainak a sajátosságait éppúgy, mint az információt biztosító személyiségek jellemzőit, imázsát. Rendszerint az alapvető célok közé tartozik, hogy az információ a biztonságos városról minél szélesebb körben terjedjen el, valamint az is, hogy a folyamat egyes elemei a rendelkezésre álló erőforrások minél hatékonyabb felhasználásával valósuljanak meg. Általában az elérhető legegyszerűbb megoldások közé tartozik a helyi sajtó – önkormányzati újság, helyi televízió, rádió, internet‐oldalak – bevonása a kommunikációs folyamatba, ami a legtöbbször külön finanszírozás nélkül is megvalósítható. Rendkívül előnyös ugyanakkor az országos sajtóban való megjelenés is, ami amellett, hogy szélesebb körben terjeszti a kiválasztott információkat, a helyi célközönség számára is sokszor nagyobb hatású, mint a helyi sajtó. Mind az ügy fontosságának hangsúlyozására, mind a szereplő személyek iránti bizalom növelésére kiválóan alkalmas. A kommunikációs tervezéshez ismerni kell az egyes eszközök által elérhetőknek az arányát a teljes célcsoporton belül. Az alapvető nehézség – az adatokhoz való hozzáférés esetleges problémáin túlmenően – abban rejlik, hogy a közéleti híreket leginkább a közszolgálati hírforrások közlik, az emberek nagyobb része viszont inkább a kereskedelmi médiumokat veszi igénybe, így a közélet információi el sem jutnak hozzájuk. Világos tehát, hogy az információk széles körű terjesztéséhez a kereskedelmi médiumok igénybevétele is szükséges, ez azonban – éppen azok sajátosságai miatt – nem egyszerű. Az ilyen médiumokban való megjelenés kulcsa a hír érdekessége a kereskedelmi információcsatornák elsődleges célközönségének számító 18‐49 éves társadalmi csoportok számára. Az érdekességet vagy a bemutatott esemény különlegessége, mozgalmassága, látványossága, vagy a szereplő személyek vonzereje jelenti. E téren ismert – és a közcélú információk terjesztésénél is alkalmazandó – az az összefüggés, hogy „az érdekes az, ha különleges ember hétköznapi, vagy ha hétköznapi ember különleges dolgot hajt végre”. Bár a bűnmegelőzés – éppen a köztudatba való alapvető beépülése miatt – esetenként önmagában is alkalmas a közfigyelem felkeltésére, nagymértékben segíti azt széles körben közismert, népszerű személyiségeknek az akció „arcaként” való szerepeltetése, akkor is, ha az illető szerepe a megvalósítás szakmai lényegét tekintve csak kisebb jelentőségű, vagy éppen elhanyagolható. Különösen kedvező, ha a projektbe bevont „celeb” egyszersmind valamilyen széles körben fogyasztott médium saját „arca” – meghatározóan hozzá köthető személyisége – is, mert ilyen esetekben a híresség közügyben való önzetlen szereplése egyszersmind a médium „társadalmi felelősségvállalását” (common social responsibility – CSR) is segíti, így lényesen nagyobb esélye van a médium programjába való bekerülésnek. Az ilyen akciók kommunikációjánál szerencsés, ha a megjelenő személyiségek dominánsan a civil életből kerülnek ki. Indokolt lehet rendőrök szerepeltetése is, de mivel őket a köztudat sokkal inkább a bűnüldözéshez, mintsem a társadalmi vagy szituációs bűnmegelőzéshez köti, ez mindig eseti mérlegelést igényel. Mindig szerepet kaphatnak azok a közhatalmi vezetők, akik felelősek a közösség felé a biztonságért (is). A mondanivalótól, a konkrétumoktól függően kaphatnak szerepet az egyes projektekben, akciókban szerepet játszó különféle – műszaki, humán stb. – szakértők, illetve civil szervezeti szereplők. Természetesen fontos az is, hogy megjelenjenek a kommunikációban az érintettek, pl. a helyi lakosok, vagy a programba a célcsoport tagjaként bekerült „kedvezményezettek”, akiknek a véleménye rendkívül fontos a projekt megítélésében, és egyúttal közel is hozza a laikusokhoz annak megvalósulását.

88

6.2. A városi biztonság kommunikációjának legfontosabb eszközei 6.2.1. Hagyományos, nyomtatott sajtó A nyomtatott sajtót a leggyakrabban a napi‐ és hetilapok körében érdemes a kommunikációba bevonni, bár persze érdekes lehet az eredményeknek a szakmai sajtóban való publikálása is. A legegyszerűbb rendszerint a település saját helyi újságjának vagy hírlevelének elérése, de ide számítanak a nagyobb városokban gyakori, regionálisan terjesztett közéleti napilapok is. Mindkét típusú sajtótermék rendszerint a középkorú vagy annál idősebb korosztályok elérésére alkalmas, a legtöbbször középfokú vagy annál alacsonyabb iskolai végzettséggel. A helyi sajtónál szélesebb körű információterjesztésre alkalmas, bár nehezebben elérhető az országos napi‐ és hetilapokban való megjelenés. Ehhez rendszerint magasabb – országos – hírértékű események szükségesek, ugyanakkor a sikeres megjelenés a legtöbbször az ügy helyi fontosságát is jelentősen növeli (az olvasók széles köre van tisztában azzal, hogy a helyi kapcsolatrendszerek nemegyszer alkalmasak a tények kedvező színben való feltüntetésére, az országos sajtó helyi befolyásolásának lehetőségével már kevesebben számolnak).

6.2.2. Elektronikus sajtó Az elektronikus sajtó fogalma hagyományosan a rádiót és a tévét jelenti. Itt elsődlegesen szintén a helyi vagy regionális adókban való megjelenéssel lehet számolni. A helyi televíziók célközönsége elsődlegesen a középkorú vagy annál idősebb lakosságból áll, míg a helyi rádiók profilja és célközönsége ennél lényegesen sokszínűbb. A kis hatótávolságú FM (URB) adók szinte minden városban megtalálhatók, rendszerint minimális személyzettel és költségvetéssel működnek, és a legtöbbször a fiatalabb és a középkorú (18‐49 éves) korcsoportok számára népszerű könnyűzenét kombinálják a helyi közélet híreivel, érdekességeivel. A bűnmegelőzési, biztonságos városi akciók érdekességüknél fogva – megfelelő kommunikáció esetén – mindkét médiatípusban viszonylag megbízható partnert találnak, célközönségük a város és környékének lakosságából verbuválódik. Az országos nyomtatott sajtóhoz hasonló jellemzői vannak az országos elektronikus sajtóeszközöknek, az országos terjesztésű műsorokat sugárzó televízióknak, rádióknak. A legnagyobb közönsége az országos kereskedelmi televízióknak van, nem csak a legnézettebb valóságshow‐knak, hanem a koraesti műsorsáv híradójának, magazinműsorainak is lényegesen magasabb nézettsége van a közszolgálati tévék hasonló műsorainál. A közszolgálati televízió – főleg regionális műsoraival – viszonylag könnyen elérhető, ugyanakkor nézettsége is viszonylag alacsony, bár megfelelően érdekes hírrel tovább lehet kerülni az országos adás némileg magasabb nézettségű híradójába, magazinműsoraiba. Az országos rádióadók közül mind a közszolgálati, állami programba, mind az országos terjesztésű magán‐közszolgálati rádióba viszonylag könnyű bekerülni. Utóbbiak igen sok hírt közölnek, és nagyon rövid blokkokat ismételnek különféle idősávokban, így „híréhségük” fokozott, elmélyültebb beszélgetésekre, áttekintő ismertetésekre viszont csak kis mértékben alkalmasak.

6.2.3. Digitális kommunikáció Az internet használatával megvalósuló kommunikáció elsődlegesen a magasabb képzettségű, fiatalabb társadalmi csoportok elérésére alkalmas, ugyanakkor az internet terjedésével egyre szélesebb körben válnak elérhetővé az alacsonyabb iskolázottságú, idősebb csoportok is. A digitális kommunikáció sajátossága a sokszínűség és a gyorsaság: igen egyszerűen, gyorsan helyezhetők el az interneten különféle dokumentumok, képek, szövegek vagy zenék és filmek is. Az internetezés – az okostelefonok, mobilinternet‐megoldások ellenére is – elsődlegesen helyhez kötött.

89

Ezzel és más lélektani, stílusbeli sajátosságokkal függ össze az a tény, hogy az interneten az olvasóképesség, a türelem igen korlátozott, csak nagyon rövid, néhány perc alatt elolvasható, megnézhető, meghallgatható anyagok számíthatnak arra, hogy végigolvassák, ‐nézik, ‐hallgatják őket. Az átlagos lélektani határ öt perc körül van, tízperces anyagok már hosszúnak számítanak, s csak kivételesen számíthatnak széles körű figyelemre. A digitális kommunikációs eszközök között első helyen az egyes projektek saját honlapját kell említeni. Ma a könnyen, gyorsan elérhető, vonzó honlap a köztudatban való jelenlét alapkövének számít, saját, a projektre közvetlenül utaló internet‐címmel (domain névvel). Az interneten az információszerzés a legtöbbször keresőprogramokkal történik, itt pedig a megfelelő kialakítású saját honlapok előnyben részesülnek, tehát a legtöbb internetező így talál rá a leghamarabb a projekt híreire. Az internetes honlap ma már meglehetősen olcsón megvalósítható, és könnyen változtatható. Karbantartása azonban alapvetően fontos: a lejárt hírek, idejétmúlt hirdetmények nagymértékben lejáratják a honlap gazdáját, nemritkán az általa képviselt üggyel együtt. A honlap dizájnjának, stílusának a célcsoport ízlésvilágával összhangban kell lennie, itt – főleg a fiatalok bevonására irányuló projekteknél – az adott szubkultúra sajátosságainak ismerete, alkalmazása nélkülözhetetlen. Ehhez a kortárs segítők foglalkoztatása jó hátteret adhat. A digitális eszközökkel való saját kommunikáció másik műfaját az e‐mailen terjesztett hírlevelek adják, ahol a célcsoport sajátosságainak figyelembevétele mellett a terjesztési listák felépítése is igen fontos feladat. Ez esetben is a rendszeresség, frissesség a legfontosabb szempont. A közvetett digitális kommunikáció eszközéül szolgálnak a különféle internetes hírportálok. Ezek nagyjából az újságok sajátosságaival bírnak, mind helyi, mind országos szinten, azzal a – korábban már említett – különbséggel, hogy itt is csak rövid, figyelemfelkeltő anyagok számíthatnak érdeklődésre.

6.2.4. Nem hagyományos technikák A nem hagyományos technikák közé azok a kommunikációs eszközök számítanak, amelyek a „hivatalos”, jól szervezett, rendszeres kommunikációs csatornák helyett a „nem hivatalosság” varázsával, személyes vagy non‐konformista megközelítéssel hívják fel a figyelmet eseményekre, személyekre, projektekre. Ezek az eszközök is elsődlegesen a magasabb iskolai végzettségű és fiatalabb társadalmi csoportok elérésére használatosak, de a célközönség folyamatosan bővül. Ezeknél az eszközöknél kimagasló szerepük van a divatoknak, a trendkövetés kultúrájának, ezzel együtt néhány év alatt jelentős átrendeződés is bekövetkezhet a használatukban, így alkalmazásuk is folyamatos aktivitást igényel. Ezek között első helyen kell említeni az internetes közösségi portálokat, amelyek használata futótűzszerűen terjed különféle társadalmi csoportokban, szubkultúrákban. Magyarországon az iwiw volt az első, igen széles – többmilliós – tagsággal rendelkező közösségi portál, ahol a résztvevők megtalálhatták ismerőseiket, kapcsolatot létesíthettek velük, képeket, zenéket tölthettek fel, üzeneteket válthattak. Néhány éve hazánkban is a nemzetközi facebook közösségi portál vette át az iwiwtől a vezető szerepet. Az ilyen portálok között megemlíthető még a szintén nemzetközi, kifejezetten üzleti kapcsolatok ápolását vállaló LinkedIn, amelyre például egyes EU‐s programok is szívesen felteszik saját hirdetményeiket, partnerkereső fórumaikat. Az ilyen oldalak száma állandóan változik, egyre inkább az integrált, mobil megoldások felé mozdulnak el, szolgáltatásaik is folyamatosan bővülnek. A gerillamarketing fogalma azokat a marketing‐kommunikációs eszközöket foglalja össze, amelyek tudatosan a spontaneitás, vagy a devianciaxliii látszatát keltve, a formális, legális csatornák elkerülésével próbálják meg rendszerint fiatal, valamilyen szubkultúrához tartozó célcsoportjukat

90

elérni. Ilyenek lehetnek pl. a villanyoszlopra ragasztott hirdetések, grafittik, vagy akár az útburkolatra engedély nélkül felfestett figyelemfelkeltő feliratok, ábrák stb. Ez az eszköz rendszerint az alternatív gondolkodású fiatal célcsoportok megnyerésére alkalmas. Ehhez hasonlóan – inkább közvetett, mint direkt eszközökkel – működnek a street art gyűjtőnéven összefoglalható spontán, öntevékeny módon működő közterületi művészi önkifejező akciók, performanszok, amelyek a fiatal célcsoportok megnyerésére gyakran igen alkalmasak.

6.2.5. Eseménymarketing A biztonságos városról szóló kommunikáció lényeges elemeit adják azok az események, amelyeket kifejezetten azért szerveznek meg, hogy arcot, megjelenési lehetőséget adjanak, egyúttal jelentősebb közfigyelmet biztosítsanak a projektnek. Ide sorolhatók a megnyitó és záró ünnepségek, ahol közismert személyiségek felléptethetők, a legfontosabb üzenetek széles körben terjeszthetők, a média meghívásával a projekt és résztvevőinek jó hírneve öregbíthető. A marketing célú eseményeket mindig a projekt lefolytatásával összhangban kell megtervezni és időzíteni, úgy, hogy azok értelmes, logikus összhangban álljanak a projekt folyamatával. A projektek lefolytatásának időszakában is érdemes olyan ünnepségeket, eseményeket szervezni, amelyek például valamilyen ünnephez, sajátos helyi eseményhez kapcsolódva helyezik be a köztudatba az adott akciót. Különösen alkalmasak a közfigyelem felkeltésére azok az események, ahol valamilyen fontos teljesítmény elismerése történik. A különféle, az adott projekthez kapcsolódóan kommunikálható szakmai díjak például jelentős adalékot biztosítanak a projektnek a köztudatban való rögzítéséhez. Ajánlások a biztonságos városok hatékony kommunikációja érdekében ‐ Érdemes kidolgozni aktív bűnmegelőzési, felderítési, jelzőrendszeri kommunikációs stratégiát. A lehetséges kommunikációs technikák felmérésével és alkalmazásával biztosítható, hogy a lehető legtöbb emberhez eljussanak, és bevonják őket különböző szórólapok, hírlevelek, panaszkezelő eljárások, lakossági gyűlések, helyi politikusokkal való találkozások, lakossági fórumok, felmérések, állampolgári bizottságok és partnercsoportok útján. ‐ A városok biztonságának javításában nélkülözhetetlen a helyi írott és elektronikus sajtó szerepvállalása. A helyi nyilvánosságban ösztönözni kell az önkormányzat, a hatóságok, az intézmények és a civil szféra együttműködését. Országos nyilvánosságot kell biztosítani a lakóhelyi közösségek sikeres kezdeményezéseinek.

91

7. A városbiztonság monitorozása és értékelése A városbiztonság monitorozásán a folyamatos adat‐ és információgyűjtési tevékenységeket értjük. Ezek az adatok és információk mérik: − a város biztonsági helyzetét (ld. statisztikák, felmérések); − a városbiztonság érdekében tett intézkedések paramétereit (pl. a ráfordítások nagysága, kiépített vagy városbiztonsági szempontból átalakított infrastruktúrák adatai, felvilágosító akciókkal elért lakosság száma). A városbiztonság értékelése keretében a monitoring adatokra és egyéb adatokra támaszkodva bizonyos időközönként értékeléseket végezhetünk. Ezek során megítéljük: − a város biztonsági helyzetét, azonosíthatjuk az előnyös és kedvezőtlen jelenségeket; − a városbiztonsági intézkedések sikerességét és javaslatot teszünk a javító intézkedésekre. (Kézikönyvünk nem terjed ki részletesen a városbiztonság értékelésének kérdéskörére.)

7.1. A város biztonsági adatai A városbiztonsági helyzet folyamatos monitorozását szolgáló adat‐ és információforrások egyik fő csoportosítási lehetősége, hogy objektív vagy szubjektív forrásokból táplálkoznak‐e. −

−

Az objektív városbiztonsági helyzetkép leírására a rendszeres időközönként gyűjtött és nyilvános elérhető statisztikai mutatók szolgálnak (részletesen l. később). E mutatók segítségével összehasonlíthatjuk a település más településekhez viszonyított bűnügyi helyzetét. A város lakói által valóban megélt biztonsági helyzet az objektív mutatószámoknál adott esetben sokkal fontosabb lehet, különösen a városvezetés számára. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az objektív mutatókkal leírt biztonsági helyzethez képest a biztonságérzet gyakran sokkal kedvezőtlenebb. Továbbá, hogy a biztonságérzet akkor is javítható, ha valójában a statisztikák nem mutatnak javulást. A szubjektív városbiztonsági adatokat és információkat legegyszerűbben felmérésekkel, leginkább kérdőívezéssel, esetleg lakossági fórumokon szerezhetjük be.

Bűnügyi statisztika, bűnügyi nyilvántartások adatai A városbiztonsággal kapcsolatos beavatkozások monitoringjának alapvető elemét jelentik a bűnügyi nyilvántartásokból kinyerhető adatok. Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENYÜBS) rendszerben részletes adatokat gyűjtenek a bűncselekmények jellegéről, helyszínéről, sértettjeiről, a cselekmény körülményeiről. Ezek közül a városbiztonság szempontjából nem mindegyik nyomon követése fontos. Ezeket az adatokat évente célszerű elemezni az adott város egészére vonatkoztatva. Egyes beavatkozásokhoz kapcsolódóan ugyanakkor szükséges lehet kisebb területegységekre (városrész, lakótelep, utca stb.) illetve egyes lakosságcsoportokra lebontva (pl. idősek, turisták) részletesebb elemzéseket is elvégezni. Ezek során viszont már a helyi rendőrség részletesebb adatai, személyes tapasztalatai, a lakosság kérdőívekkel begyűjtött véleménye is szükséges információforrás lehet. Ilyen átfogó és alapos, egy városrész komplex megújítási beavatkozását előkészítő monitoringra ad példát a józsefvárosi Magdolna‐negyed kapcsán ifj. Erdősi Sándor elemzése.77

77

ifj. Erdősi S. (2009): Közbiztonság és városrehabilitáció a Magdolna‐negyedben. In: Falu, Város, Régió 2009/2 pp. 54‐62. www.vati.hu/files/sharedUploads/docs/FVR/fvr_2009_2.pdf

92

A bűnügyi statisztikákból az alábbi releváns adatok monitoringja és értékelése lehet indokolt. Bűncselekmény típusa A bűnügyi statisztikák részletesen rögzítik a bűncselekmények típusát. Városbiztonsági szempontból azonban ezek közül nem mindegyik kell, hogy a monitoring és értékelés tárgyát képezze. A városok biztonsága szempontjából azok relevánsak, melyek közvetlenül érintik az ott élőket, ott tartózkodókat. Vagyis közterületen, közintézményekben követik el, illetve a lakosok és turisták személyét, vagyonát veszélyeztetik (akár az otthonukban is). Ezek a bűncselekmények képezhetik a monitoring, értékelés tárgyát a később ismertetett szempontok szerint (helyszínek, sértettek stb.). Az értékelésnél figyelembe veendő bűncselekmények listája a Függelékben található meg. Sértettek A bűncselekmények sértettjeire vonatkozó adatok a társadalmi bűnmegelőzés eszközeinek értékelése és továbbfejlesztése során adhatnak fontos információt. Ezek közül a sértett nemére, életkorára, állampolgárságára vonatkozók jelzik, melyek azok a bűncselekménytípusok, melyek egy meghatározott lakosságcsoportot (pl. nők, idősek, külföldiek) érintenek. Kategóriák: − − −

sértett neme sértett életkora sértett állampolgársága

Elkövetés helyszíne Az elkövetés helye alapvetően határozza meg, hogy milyen típusú további városbiztonsági intézkedésekre van szükség. Ebből a szempontból a városban élők, idelátogatók által használt közterületek, közintézmények, vendéglátóhelyek, járművek, természeti területek lényegesek. Valamint a lakhelyhez kötődő bűncselekmények vizsgálata, hiszen a városbiztonságot nem csak a köz‐ , hanem a magánterületek biztonsága is meghatározza. E szerint az alábbi releváns helyszíntípusok elemzése szükséges: − − − − − − − − −

kereskedelmi vendéglátó és üdülőhely kulturális, oktatási, nevelési vagy kultikus hely egészségügyi és sportolási hely jármű üzemi terület, közmű területe út, vízi terület, utasváró hely lakhely középület, középítmény, közterület védett természeti területek

Elkövetés időpontja Az évente vizsgált bűnügyi adatok összevetése mellett fontos információt hordozhat a bűncselekmények havi bontásban történő elemzése is. Ezáltal nyomon követhető, hogy egyes cselekménytípusok mennyire kötődnek a turisztikai szezonokhoz, nagyobb rendezvényekhez, azaz a szükséges beavatkozások mennyiben a helyi lakosságot, mennyiben a városba látogatókat kell, hogy célozzák. Bár az ENYÜBS rendszerben csak napra pontosan rögzítik az elkövetés időpontját, a helyi rendőrség részletesebb információkkal egészítheti ezt ki, arra vonatkozóan, hogy a bűncselekmények kötődnek‐ e napszakokhoz. Felderítés A városok közbiztonságát a megelőző városfejlesztési, építészeti beavatkozásokon túl befolyásolja a bűncselekmények felderítéséből adódó visszatartó erő is. Ezért a városbiztonsági intézkedések

93

hatékonyságát erősítheti a magas felderítési arány. Az alacsony felderítési arány ugyanakkor a látencia növekedését is eredményezheti, azaz bizonyos bűncselekmények esetében a feljelentés sem történik meg. Ezért az adatok értékelésénél az egyes cselekménytípusok felderítési arányának elemzése is indokolt. Elkövető lakóhelye Nem csak a sértettek, az elkövetők esetében is fontos annak elemzése, hogy a városban élőkről vagy máshonnan érkezett látogatókról van szó. A felderítés és a megelőzés módszertanát, eszközeit is meghatározza, hogy a városban jellemző bűncselekménytípusokat milyen arányban követik el az ott élők, illetve bűnözési szempontból milyen vonzáskörzete van az adott városnak.

7.2. Szubjektív biztonságérzet – kérdőíves felmérések adatai A statisztikai adatok elemzésén túl a beavatkozások eredményességének méréséhez szükséges a városban élők, tartózkodók szubjektív biztonságérzetének folyamatos vizsgálata is. A biztonságérzet ugyanis nem a tényszerű adatok ismeretén alapszik, hanem az érintett személy vagy környezetének személyes tapasztalatain, sokszor olyan bűncselekmények elszenvedésén, melyek a valós vagy vélt alacsony felderítettség miatt nem is jelennek meg a hivatalos bűnügyi statisztikában. Ezért rendszeres időközönként, 1‐2 évente indokolt közbiztonsági kérdőívekkel felmérni a városban élők biztonságérzetét, az általuk legfontosabbnak ítélt problémákat, azt, hogy az ő szemükben érezhetőek‐e a változások. A város egészét reprezentáló felmérések mellett kisebb (beavatkozások által érintett) területegységekre, vagy a lakosság egyes csoportjaira vonatkozóan külön felmérések is alkalmasak, szükségesek lehetnek. A felmérések során a következő témakörök kapcsán szükséges a lakossági vélemények begyűjtése: − − − − − − − − − − − − − − − − − − −

megkérdezettre vonatkozó adatok (nem, kor, városrész, lakás jellege, családi állapot, lakos‐ turista stb.); a város közbiztonságának általános megítélése, viszonyítása az országos helyzethez; a város közbiztonságának alakulása az előző évhez képest; a közbiztonság javulásáért/romlásáért felelős okok megítélése; a közbiztonságért felelős szervezetek (rendőrség, civil polgárőrség, önkormányzatok) elvárt szerepének jelentősége (osztályozás); a közbiztonságért felelős szervezetek (rendőrség, civil polgárőrség, önkormányzatok) teljesített feladatának megítélése (osztályozás); megkérdezett illetve közvetlen környezete által az elmúlt évben elszenvedett bűncselekmények; a sértettek részéről a feljelentés esetleges elmulasztásának oka(i); a sértettek elégedettsége a felderítéssel; a bűnmegelőzés szempontjából legfontosabbnak tartott feladatok; a közbiztonságra pozitív illetve negatív hatásúnak ítélt városfejlesztési beavatkozások (jónak/rossznak ítélt példák); a közbiztonsági problémákról, a megelőzés lehetőségeiről elérhető információk megfelelőségének megítélése; részvétel közbiztonsági megelőző programokban (jelenben illetve a jövőben); részvétel polgárőr tevékenységben (múltban illetve a jövőben); a város közbiztonsága szempontjából legsúlyosabbnak ítélt bűncselekménytípusok; bűncselekménytípusok, melyek elszenvedésétől a leginkább tart; a bűnözéstől való félelem (előítélet/tapasztalat) miatt nem látogatott városrészek, események (éjjel és/vagy nappal); biztonságérzet a saját otthonában; a közbiztonság szerepe a városba látogató turisták döntésében (első látogatás, visszatérő látogatás);

94

− −

a saját/családi személy‐ és vagyonbiztonság érdekében beszerzett eszközök, megtett intézkedések; a biztonságérzet javításához szükségesnek vélt intézkedések a rendőrség illetve az önkormányzat részéről.

7.3. Városbiztonsági intézkedések monitoringja A városbiztonság érdekében tett intézkedések monitorozása alapvetően a városbiztonsági kezdeményezések gazdáinak feladata, célszerűen az önkormányzaté. Az itt rögzített adatok kétfajta tevékenységet írhatnak le: − a célirányos városbiztonsági intézkedéseket (pl. polgárőrség támogatási összege); − a közvetett, városbiztonságot is érintő fejlesztéseket (pl. zöldterület‐fejlesztés esetén milyen arányú a városbiztonsági szempontból kedvező növekedési magasságot elérő fajok sövénytelepítése). A városok közbiztonságának javítását célzó beavatkozások hatásosságának méréséhez első lépésben magukat a megvalósított fejlesztéseket szükséges számba venni. Ezek lehetnek a közterületek rendjéért, biztonságáért felelős szervezetek személyi állományát, eszközeit érintő fejlesztések. A közbiztonságot növelhetik a közterületeken megvalósuló technikai fejlesztések (pl. térfigyelő kamerák). A monitoring tárgyát képezhetik a társadalmi bűnmegelőzés eszközei. Ezen intézkedések ráfordításai, outputjai a következők lehetnek, melyek mennyiségi, minőségi mutatóit éves rendszerességgel szükséges számba venni: − − − − − − − − − − − −

rendőrség, civil polgárőrség, önkormányzati közterület‐felügyelet közbiztonsággal kapcsolatos anyagi ráfordításai (személyi költségek, eszközök); rendőrség, polgárőrség, közterület‐felügyelet aktív (közterületen szolgáló) létszámának alakulása; ellátott közterületi szolgálat (teljesített munkaórák) alakulása; rendőrség, polgárőrség, közterület‐felügyelet aktív közterületi jelenlétet támogató eszközbeszerzései (gépjárművek számának alakulása); közterületen telepített térfigyelő kamerák száma; új illetve felújított közvilágítással rendelkező közterületek nagysága; rendőrségre bekötött riasztóval rendelkező lakóegységek, intézmények számának alakulása; önkormányzat által támogatott biztonságtechnikai fejlesztésekre fordított összeg (pl. lakossági biztonsági zár, riasztó felszerelésének támogatása); bűnmegelőző programokban részt vevő lakosok száma; bűnmegelőző előadásokon részt vevő gyermekek száma az oktatásban; bűnmegelőző kampányok keretében elkészített kommunikációs anyagok (pl. terjesztett kiadványok száma); újonnan elkészült településfejlesztési, rendezési tervekben megjelenő városbiztonságot erősítő eszközök. A sikeres városbiztonsági monitoring általános ajánlásai −

A monitorozásnak legyen egy rendszere, ami egyáltalán nem kell, hogy informatikai háttérrel is rendelkezzen. A lényeg, hogy a gyűjtött adatok köre, forrása, a gyűjtés gyakorisága legyen meghatározva.

−

Legyen egy kijelölt felelős szervezeti egység az önkormányzat hivatalán belül, mely az adatok összegyűjtéséért és az esetleges jelentéstételért felel.

−

Éves jelentésben javasolt beszámolni a monitoring adatok alapján a városbiztonsági helyzet változásáról. Nagyon röviden egyszerű adatbemutatással (nem értékelési ambíciókkal).

−

A transzparenciátxliv biztosítani kell a monitorozásban. A jelentéstételt ezért a nyilvánosság számára is érthetően és elérhetően érdemes megtenni. 95

−

A városbiztonsági adatokat nem szükséges önmagukban, drága célirányos akciókkal gyűjteni. o Különösen igaz ez a szubjektív adatokra: a városbiztonságtól függetlenül amúgy is lefolytatott kérdőíves felméréseket és fórumokat érdemes kiegészíteni néhány jól irányzott városbiztonsági kérdéssel. o A városbiztonság érdekében tett beavatkozások esetében pedig a város meglévő adatgyűjtéseit (ld. leltár, könyvelés, támogatási összegek felhasználásáról szóló jelentések) érdemes kiegészíteni olyan paraméterrel, mely az adott tevékenység vagy objektum városbiztonsági vonatkozásait rögzíti (városbiztonság‐barát‐e). Így a sokféle városbiztonsági intézkedés adatai egyszerűbben összesíthetők.

−

A monitoring tevékenység legyen folyamatos, változás csak így mérhető. Legalább az adatok egy részéről álljon elő idősor. Ez elsősorban a szubjektív adatok esetében jelenthet nehézséget, hiszen azok beszerzése költségekkel és sok munkaórával járhat (l. kérdőívezés). Ha nem megoldhatóak a rendszeres felmérések, akkor szervezhető ad hoc módon is, az amúgy is folyó felmérésekhez csatlakozva. Ilyenkor viszont különösen fontos, hogy legyen néhány olyan monitorozó kérdés, mely minden felmérésében megjelenik (ne mindig másra irányuló kérdések szerepeljenek), az ad hoc felmérések ugyanis csak így válhatnak összehasonlíthatóvá.

−

A városbiztonság monitorozása legyen integrált és proaktív: o Az egyes nem városbiztonsági célú városfejlesztési lépéseket érdemes biztonsági szempontból előzetesen áttekinteni (előzetesen értékelni). o A monitoring által szolgáltatott szubjektív és objektív városbiztonsági adatokat ne csak adott terület városbiztonsági tevékenységei esetében használjuk fel, sőt kifejezetten legyen kiindulási alap minden, a városi tér átalakítására irányuló tevékenységnél.

−

Nagyon fontos az adatok megfelelő területi bontása! Egy város nagyon sokszínű, nincs olyan város, melyben a biztonsági helyzet mindenhol hasonló lenne. A városbiztonság tipikusan, erősen lokális, egy‐egy városnegyedhez, utcához kötődő problematika. o Az objektív statisztikai adatok sajnos e területi megoszlásokról a legtöbbször nem tájékoztatnak megfelelően (l. KSH települési szintű adatait, de kivételt képezhet egy részletes bűnügyi statisztika). o Ezért legalább a szubjektív adatokat nagyon erősen egy adott helyhez kötve kell felmérni, tudni kell, hogy a városok melyik részére érvényesek az általuk hordozott megállapítások.

96

8. Városbiztonsági fogalomtár betört ablakok elmélete

biztonság

bűnmegelőzés

bűnözőket „kitermelő” területek

depriváció

A ‘betört ablak elmélet’ szerint, ha egy házban, aluljáróban, közterületen, városrészben elromlik valami, akár ha falfirka jelenik meg vagy bármilyen rendellenesség alakul ki, és azt azonnal nem hozzák rendbe, úgy a probléma pillanatok alatt „elharapódzik” és hamarosan az egész épület, terület tönkremegy. A korábbi lakók elköltöznek, és a bűnözés „beköltözik” a területre. A biztonság alapvető egyéni, nemzeti és közösségi (szövetségi) érték, olyan állapot vagy helyzet, amely a fenyegetések és a veszélyek tudatosan (hallgatólagosan) elfogadott, elviselt szintjén valósul meg. Alapját a külső fenyegetettségtől való megbízható védelem, a (védendő vagy védelmi) rendszer belső stabilitása, rendezettsége képezi. A biztonság nem lehet állami vagy hatósági monopólium, hanem „immateriális társadalmi (össz)termék”, amely érdekközelítés útján, egyeztetett cselekvés, tudatos kooperáció útján jön létre. Forrás: MRTT Rendészettudományi Szószedet A bűnözés és a bűnözéstől való félelem elleni állami és nem állami beavatkozások összessége. Bővebben a bűnmegelőzés a bűnözés társadalmi és egyéni okainak, valamint a bűnelkövetés feltételeinek befolyásolására alkalmas stratégiák és eszközök rendszere. (Európa Tanács definíciója) A bűnözéskonfliktus egyik városi zónája. Breeding areas (bűnözőket „kitermelő” területek) azok a területek, ahonnan nagyarányban származnak bűnözők, társadalmi depriváltság jellemzi, halmozottan hátrányos helyzetű területek. Forrás: Danielisz B.–Jármy T. (2008): Rendészet Európában. Budapest, ADYV Grafika Kft. Valamitől való megfosztottságot jelent szó szerint. Alapvetően a szegénység fogalmát jelölik vele, amikor a deprivált személy hiányt szenved, nélkülöz valamit, ami az adott társadalom nagy többségének rendelkezésére áll. Forrás: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, 2003.

deviancia

A társadalom jelentős része által elfogadott normák és normarendszer megszegése. Forrás: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, 2003.

elkövetés szempontjából vonzó területek

A bűnözéskonfliktus egyik városi zónája. Attracting areas – elkövetés szempontjából vonzó területek: ahol a bűnöző szempontjából érdemes bűncselekményeket elkövetni, nagy zsákmányszerzési lehetőség, kisebb a kockázat, könnyebb a menekülés. Forrás: Danielisz B.–Jármy T. (2008): Rendészet Európában. Budapest, ADYV Grafika Kft.

építészeti bűnmegelőzés

A környezettervezési (magyarul gyakran építészeti) bűnmegelőzés olyan megoldások és eljárások gyűjteményét tartalmazza, amely a közterületek (parkok, járókelők mozgásterei, tömegközlekedési megállóhelyek stb.) tervezésének vagy a meglévő struktúrák átalakításának a bűnelkövetés lehetőségét csökkentő módszereit foglalja össze. Magába foglalja azokat az

97

építészeti, településfejlesztési, táj‐ és kertépítési, forgalomtechnikai, fénytechnikai, pszichológiai és kommunikációs módszereket, illetve ezek együttes alkalmazását, amelyek az épített környezet utólagos átalakításával, valamint a kialakítandó környezet tudatos tervezésével és megvalósításával a bűnelkövetés lehetőségeit csökkentik, illetve megszüntetik. Forrás: Dallos E. (2008): Építészeti bűnmegelőzés a mérnök szemével. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest, OKRI, pp. 107‐129. Byrne, J (2010): Designing Safer Cities: CPTED In: Geodate fehérgalléros bűnözés felelősségteljes bűnmegelőzés

fél‐magánterület

fél‐nyilvános terület

generális prevenció

gettósodás

konfrontatív területek

következmény‐ bűnözés

Olyan bűncselekmény, amelyet foglalkozásuk körében követnek el tiszteletre méltó és magas társadalmi státuszban lévő személyek (gazdasági bűnözés, korrupció). Felelősségteljes bűnmegelőzésről abban az esetben beszélhetünk, ha a megelőzés a kérdés három egyenrangú célterületére egyaránt kiterjed. Így a (potenciális) bűnelkövetőre, a bűncselekményi szituációra és a közösségre. Vagyis nem elég a bűnök megelőzése, hanem ugyanilyen fontos a bűnözéstől való félelem csökkentése, illetve a lakosság biztonságérzetének növelése. Egy adott építményen belül az ott lakók, illetve az általuk meghatározott személyek által kizárólagosan használható terület, ilyenek a közös folyosók, helyiségek, a külvilágtól fizikailag vagy jelképesen elzárt külső területek, parkok, játszóterek. Az itt tartózkodás jogosultságával bírni kell. Nem kizárólagos használatú terület, de az ott tartózkodás jogosultságát igazolni kell, ilyenek például a társasházak előtt, a ház bejáratához vezető, de tulajdonjogilag a házhoz tartozó területek. Büntetőjogi eszköz, melynek célja visszatartani az elkövetőt vagy mást a bűn elkövetésétől. A generális prevenció nem a büntetésen keresztül fejti ki a megelőzést, célja, hogy a társadalom többi tagja a büntetést látva ne kísérelje meg a bűncselekményt. Forrás: Dr. Dános Valér: Kriminológiai ismeretek. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2003. A slumosodás folyamatán túl, etnikai szegregáció is zajlik az adott területen. A két fogalom a gyakorlatban összefolyik, összemosódik, mivel a slumok többnyire társadalmilag hátrányos helyzetű etnikai csoportok gyűjtőhelyei. A gettóképződés alapvetően abban tér el a slum létrejöttétől, hogy kialakulásában az adott etnikai csoport hátrányos megkülönböztetése, diszkriminációja meghatározó szerepet játszik. Ez a folyamat is öngerjesztő spirálként működik. Forrás: Csanádi G.–Csizmady A.–Kőszeghy L.–Tomay K.: Társadalom‐Tér‐ Szerkezet. Tankönyv. ELTE TÁTK VRKK, Budapest, 2009. A bűnözéskonfliktus egyik városi zónája. Confrontative areas (Konfrontatív területek) – sportmérkőzések, indulatokat kanalizáló, egyéb gyűlési helyszínek. Forrás: Danielisz B.–Jármy T. (2008): Rendészet Európában. Budapest, ADYV Grafika Kft. A fogalom a kábítószer, bódítószer vagy alkohol hatása alatt elkövetett, illetve a fogyasztói életformából adódó bűncselekmények körét foglalja magába. Ide tartoznak a jövedelemszerzés céljából elkövetett különböző bűncselekmények, (pl. kisebb lopások, zsebtolvajlás, gépjárműfeltörés), de a szerfogyasztás hatása alatt elkövetett rongálások, vagy egyszerűen a

98

közbiztonság

közösségi bűnmegelőzés

közösségi kontroll

közösségi rendészet (COP – közösség orientált rendészet)

látencia

magánterület

migráció

norma

nyilvános terület objektív biztonság

városokban látott alkoholisták és drogfogyasztók demoralizáló hatása is. Az élet‐ és vagyonbiztonságnak a közállapotoktól függő színvonalú megvalósulása. Forrás: MRTT Rendészettudományi Szószedet A közösségi bűnmegelőzés a közösség szerepét, össze‐ és visszatartó erejét hangsúlyozza a bűncselekményben érintett valamennyi szereplő tekintetében, a közösség erejére, összetartására építve igyekszik az áldozattá (illetve az elkövetővé) válást megelőzni. A közösségi kontroll a lakókörnyezet természetes felügyelete az adott terület felett, amely arra hivatott, hogy az egyének ott‐tartózkodásának jogosságát ellenőrizze, az idegenek azonosítása. Forrás: Dallos E. Építészeti bűnmegelőzés a mérnök szemével. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés, Budapest, OKRI, 2008. Közösségi rendőri munka (community policing) (pl. Közösségi Bűnmegelőzési Irodák, civilek koordinációjával) a lakosság és helyi rendőrség együttműködése, széles körű problémamegoldás, átfogó stratégia preventív és regresszív elemekkel, technikai‐szituatív eszközökkel, személyorientált segítő intézkedésekkel, a rendfenntartás hagyományos eszközeit is felhasználva. „Rejtve maradás”: a bűncselekmények egy része rejtve marad, valamilyen oknál fogva nem jelentették be megtörténtüket a sértettek, így aztán ezek a bűnügyi statisztikákba sem kerülnek be. A kriminológiában ez tudományosan elfogadott tény, mértékére azonban csak becslések állnak rendelkezésre (aránya az egyes bűncselekmény‐típusonként is változó). A saját használatú térrész, amelyben a külvilágtól elzártan, a nyilvánosság kizárásával zajlik életünk, ezért értelemszerűen a lakások, építmények, amelyekben élünk. Forrás: Dallos E.: Építészeti bűnmegelőzés a mérnök szemével. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés, Budapest, OKRI, 2008. Vándorlás, lakóhely‐változtatás. Városbiztonsági szempontból fontos jelenség, hiszen ha egy városból, vagy városrészből nagy kiköltözés indul meg, az utalást jelenthet a leromlott életkörülményekre, leromlott közbiztonságra is. Forrás: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, 2003. Viselkedési szabály, amely előírja, hogy a társadalom tagjainak bizonyos helyzetekben hogyan kell és hogyan nem szabad viselkedniük. A norma megszegését mindig valamilyen szankció követi. Sokféle norma érvényesülhet egymás mellett: büntetőjogi normák, erkölcsi normák, szokások, illemszabályok stb. Forrás: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, 2003. Itt senkinek sem kell igazolnia tartózkodásának jogosultságát, tipikusan közterületek, közfunkciót ellátó középületek, építmények. A biztonságnak az életminőség oldaláról való megközelítése, amely az egyéni és közösségi érdekek formális megjelenítése mellett, az erőforrások, a képességek, a mérhető hatások, statisztikailag megjeleníthető mértékek alapján vizsgálja az összefüggéseket. Forrás: MRTT Rendészettudományi Szószedet

99

összetett biztonságérzet

participáció primer prevenció (bűnmegelőzés)

slumosodás

speciális prevenció

szekunder prevenció (bűnmegelőzés)

szegregáció

szituációs bűnmegelőzés

A biztonságérzetet befolyásoló ’összetevők’ együttes jelenléte, melynek részei a területi (magán‐ és közterek állapota), a környezeti (biztonságos termékek, egészséges környezet), a megélhetési (szociális biztonság) és a személyhez, népcsoportokhoz köthető (nemzetiségek védelme) elemek. Részvétel, részesedés. A participáció elve azt jelenti, hogy az intézkedések a közösség részvételén alapulnak, a közösség bevonásával történnek. A társadalmi bűnmegelőzés első szintje. A bűnözést a gyökerénél ragadja meg, vagyis világossá teszi a normákat, és ezzel stabilizálja a jogtudatot, és ideális esetben kiküszöböli a bűnözés mélyen fekvő okait. Forrás: Irk F.: Nagyvárosi félelem és szorongás. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest, OKRI, 2008. A slumosodás egy olyan öngerjesztő folyamat, amelyben a tehetősebb, középosztályi rétegek kiköltözését alacsonyabb státuszú csoportok beköltözése, a fizikai környezet leromlása, a közszolgáltatások elmenekülése követi, amely tovább erősíti a tehetősebb rétegek elvándorlását, annak összes leírt következményével. E folyamat végeredménye a slum: építészetileg erősen leromlott állagú terület, ahol hátrányos helyzetű társadalmi csoportok koncentrálódnak. Forrás: Csanádi G.–Csizmady A.–Kőszeghy L.–Tomay K.: Társadalom‐Tér‐ Szerkezet. Tankönyv. ELTE TÁTK VRKK, Budapest, 2009. Büntetőjogi eszköz, melynek célja visszatartani az elkövetőt vagy mást a bűn elkövetésétől. A speciális prevenció azt jelenti, hogy a bűnöző a büntetés hatása alatt nem követhet el újabb bűncselekményt; a bűnöző jó útra terelése a cél. Forrás: Dr. Dános Valér: Kriminológiai ismeretek. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2003. A társadalmi bűnmegelőzés második szintje. A bűnözés ellen, annak felületi szintjén küzd, elsősorban az elrettentés eszköztárával. Eszközei: A bűnalkalmak struktúrájának megváltoztatása, felderítési kockázat növelése, bűnözésből származó haszon nagyságának minimalizálása. Forrás: Irk F.: Nagyvárosi félelem és szorongás. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest, OKRI, 2008. A különböző társadalmi státuszú, etnikumú, foglakozású vagy jövedelmű csoportok elkülönülését, elhatárolódását a városon belül szegregációnak nevezzük. A szegregáció kialakulásáért és fennmaradásáért a modern városokban többnyire a piaci viszonyok (a lakás‐ és munkaerőpiac), valamint a mobilitási folyamatok és a társadalmi előítéletek, a diszkrimináció felelősek. Forrás: Csanádi G.–Csizmady A.–Kőszeghy L.–Tomay K.: Társadalom‐Tér‐ Szerkezet. Tankönyv. ELTE TÁTK VRKK, Budapest, 2009. A szituációs bűnmegelőzés modellje a korábban megszokott személyre irányultság helyett a bűncselekmény kontextusára összpontosít. E szerint az építészeti, a szervezeti és a szociális környezet az, amelyben a bűncselekmény létrejön. A szituációs bűnmegelőzés látóterében elsődlegesen azok a speciális bűncselekményformák megelőzésére irányuló kezdeményezések találhatók, melyek „a közvetlen környezet szervezési és/vagy strukturális szisztematikus és állandó változását tartalmazzák, és amelyek egy bűncselekmény elkövetését kockázatosabbá és nehezebben megvalósíthatóvá teszik, és ezáltal csökkentik a tettes hasznát”. Mindezt más szavakkal megfogalmazva: a szituációs megelőzés olyan

100

lehetőségcsökkentő intézkedések gyűjteménye, amelyek •

a bűncselekmények valamely specifikus formájára irányulnak;

•

magukba foglalják a közvetlen környezet alakítását, formálását egy olyan rendszeres és folyamatos formában, amennyire ez csak lehetséges;

•

szociális városrehabilitáció

szomszédsági rendészet

szubjektív biztonság

társadalmi bűnmegelőzés

társadalmi kohézió

tercier prevenció (bűnmegelőzés)

terrorizmus

megnövelik a bűnelkövetés kockázatát, hogy ez nagymértékben csökkentse az elkövető hajlandóságát. Irk F. (2008): Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest: OKRI. pp. 78‐107. A szociális városrehabilitáció olyan városrészeket érint, amelyek társadalmi és többnyire ebből adódóan fizikai állapota is lényegesen rosszabb, mint az települési, regionális szinten elfogadható lenne. A rehabilitáció célja az, hogy a helyi hátrányos helyzetű lakosság életminősége és esélyei javuljanak, vagyis a program gazdája az adott városrészben valósítson meg felzárkóztató programokat mind az épített környezet, mind a társadalmi helyzet tekintetében. Forrás: Városfejlesztési Kézikönyv, 2009. NFGM Többnyire fizetetlen önkéntesekből álló szervezet, akik saját lakóterületükön járőröznek, informális hálózatokon keresztül feltérképezik a helyi problémákat; nem csak a bűnözést, hanem a félelmeket, kockázatokat is. A rendszer lényege a helyi közösség bevonása a közbiztonság növelésébe. A biztonságnak az egyéni tapasztalatok, az érintettség mértéke és minősége oldaláról való megközelítése; elsősorban a szubjektív érzékelés és értékelés folyamatainak jelentőségét hangsúlyozza, s így az emberek szubjektív közérzete alapján méri a társadalom fejlődését és az életminőség mértékét, abból kiindulva, hogy az átlagember tudja leginkább megítélni saját életminőségét. Forrás: MRTT Rendészettudományi Szószedet A társadalmi bűnmegelőzés olyan intézkedések vagy beavatkozások összessége, amelyek célja a bűnözés csökkentése, az állampolgárok biztonságérzetének javítása. Ez a cél a komplex fizikai környezet bűnkeltő vagy elkövetést megkönnyítő hatásainak, az elkövetést elősegítő alkalmak számának, illetve a bűnözést elősegítő okok hatásának csökkentésével, valamint a sértetté, áldozattá válás megelőzésével érhető el. Forrás: www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=1483 A társadalom belső békéjének demokratikus eszközökkel történő biztosítása, az igazságosság, szolidaritás, esélyegyenlőség és méltányosság értékeinek érvényesítése. Olyan társadalmak jellemző tulajdonsága, melyek képesek biztosítani, hogy a polgárok önbecsülésük feladása nélkül legyenek képesek harmonikusan együtt élni. A társadalmi bűnmegelőzés harmadik szintje. A tettesre összpontosít, a büntetés, a kezelés és a reszocializáció eszközeinek alkalmazásával, a visszaesések elkerülése érdekében. Forrás: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest. OKRI Az erőszak szándékos alkalmazása, illetve azzal történő fenyegetés a polgári lakossággal illetve civil célpontokkal szemben meghatározott politikai célok

101

térfigyelő rendszer (CCTV)

transzparencia vagyon

vagyonbiztonság

vagyon elleni bűncselekmények

vagyonvédelem

vagyonvédelmi biztonságtechnikai rendszer

elérése végett. Forrás: Kiss Zoltán László: A terrorizmus elleni küzdelem szociológiai természetű kihívásai napjainkban. Budapest, 2007. A közterületen található értékek, a magántulajdon, valamint az emberi biztonság védelmének legmodernebb formáját jelentik a közbiztonsági térfigyelő rendszerek. Használatuk által egy‐egy kijelölt terület – városrész, település stb. – 24 órás megfigyelés és képrögzítés alá helyezhető. Ez mind a prevenció, mind a felderítés szempontjából óriási lehetőségekkel bír, hiszen a rendszer egyrészt visszatartja a bűnelkövetésre és garázdaságra hajlamos egyéneket a bűncselekmény elkövetésétől, másrészt segít az elkövetők azonosításában és elfogásában. Az érintett területeken többnyire mérhetővé válik a közbiztonság javulása. A folyamatok átláthatósága (pl. államberendezkedésnél). (1) A személy anyagi természetű (pénzben kifejezhető értéket jelentő) jogainak és kötelezettségeinek összessége. (2) A nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény szempontjából bármilyen típusú vagyontárgy, legyen az anyagi vagy szellemi, ingó vagy ingatlan, tárgyi vagy eszmei, továbbá az ilyen vagyontárgy tulajdonjogát igazoló, vagy abban lévő érdekeltséget bizonyító jogi dokumentumok vagy okiratok. Forrás: 2006. évi CI. tv. 2. cikk d) pont Olyan állapot, amely a vagyont vagy vagyontárgyat károsító, vagy a károsítással fenyegető jogellenes magatartások, támadások megelőzésével, elhárításával, a természeti jelenségek károsító hatásainak megelőzésével, csökkentésével, a vagyonnal való rendelkezés biztosításával, a tulajdonos, birtokos személyes védelmével, a környezeti és jogi feltételek meglétével, a közvetlen és közvetett védelem garantálásával jön létre. Forrás: MRTT Rendészettudományi Szószedet A lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, hanyag kezelés, rablás, kifosztás, zsarolás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, jármű önkényes elvétele, vásárlók megkárosítása, bitorlás, szerzői jogok megsértése, jogkezelési adat meghamisítása, iparjogvédelmi jogok megsértése, hitelsértés, tartozás fedezetének elvonása összefoglaló bűncselekmény‐kategóriája. Forrás: Btk. XVIII. fejezet (1) Egy szervezet teljes anyagi eszközeinek kezelése, felhasználásának szabályozása, állagának, állapotának, épségének, mennyiségének, minőségének és tulajdonságainak megtartására irányuló céltudatos tevékenység, rendszabályok és eljárások összessége. (2) A vagyont vagy vagyontárgyat károsító vagy károsítással fenyegető jogellenes támadások megelőzésére és elhárítására, a természeti jelenségek és katasztrófák károsító hatásainak, káros következményeinek megelőzésére és elhárítására, a vagyonnal való jogszerű rendelkezés garantálása érdekében tett intézkedések összessége. Forrás: MRTT Rendészettudományi Szószedet Vagyonvédelmi célból a vállalkozási szerződésben megjelölt ingatlanon vagy gépjárművön telepítendő vagy telepített elektronikus jelző és képi megfigyelőrendszer, ideértve a gépjárművédelem során alkalmazott elektronikus biztonságtechnikai rendszert, a rögzítés nélküli, megfigyelési céllal üzemeltetett, avagy a hang‐ vagy képrögzítést is lehetővé tevő elektronikus megfigyelőrendszert (térfigyelés), az elektronikus beléptető

102

védhető területek

viktimizáció

rendszert, a betörésjelző rendszert, a távfelügyeleti rendszert, az adat‐ és informatikai védelemre irányuló biztonságtechnikai rendszert, továbbá az egyéb, jel és kép továbbítását, vagy fény, illetve hang jelzését is lehetővé tevő elektronikus műszaki megoldást is. Forrás: 2005. évi CXXXIII. törvény a személy‐ és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól A bűnözéskonfliktus egyik városi zónája. Defensible space (védhető területek): a legnagyobb fokú biztonsággal jellemezhető területek. Forrás: Danielisz B.‐Jármy T. (2008): Rendészet Európában. Budapest, ADYV Grafika Kft. Áldozattá válás, amikor valaki bűncselekmény elkövetésének áldozatává válik. Az erre vonatkozó vizsgálatok fontosak lehetnek a látencia arányának megállapításához.

103

Irodalomjegyzék A. GERGELY A. (1993): Urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom. MTA Politikai tudományok intézete, Akadémiai Kiadó, Budapest ALFÖLDI Gy. (2010): Közösségi részvétel a városfejlesztésben — a Magdolna Negyed tanulságai, Építészfórum, 2010. december 21. http://epiteszforum.hu/node/17619 (letöltve: 2011. 05.12.) ANDORKA R. (2003): Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris Kiadó ANDORKA R.–Harcsa I. (1990): Deviáns viselkedés. In: Tarsadalmi riport 1990, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Budapest, TÁRKI, pp. 217‐227. ARNOLD, H. R.–KORINEK L. (1989): Victimisation, Attitude towards Crime and Related Issues: Comparative Research Results from Hungary. In: G. Kaiser, H. Kury and H. J. Albrecht (eds.) Victims and Criminal Justice. MPI, Vol. I. Freiburg: Max Planck Institut, pp. 99‐121. BARABÁS A. T.–KÓ J.–PAPHÁZI T. (2000): Az Életmód‐időmérleg vizsgálat viktimizációs tapasztalatai. Kézirat BARABÁS A. T.–IRK F.–KOVÁCS R. (szerk.) (2005): Félelem, bűnözés és bűnmegelőzés Európa öt nagyvárosában. Budapest, OKRI BARABÁS T. (szerk.) (2008): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. A lakótelepi bűnmegelőzés alapkérdései OKRI–Etoprint Kft., Budapest BARABÁS A. T. (2010): Városi bűnözés: új esélyek a megelőzésre In: Víg Dávid (szerk.): Kriminológiai Közlemények 66: A globalizáció kihívásai – kriminálpolitikai válaszok. Budapest, Magyar Kriminológiai Társaság, 2010. pp. 191‐211. BARABÁS T. – WINDT Sz. (2009): A budapestiek véleménye a bűnözésről és a helyreállító igazságszolgáltatásról. Kézirat www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=129 BORBÍRÓ A. (2009): Bűnmegelőzés, társadalmi bűnmegelőzési stratégia és az erre vonatkozó nemzetközi követelmények. In: BORBÍRÓ Andrea–KEREZSI Klára: A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve. Budapest, 2009. http://bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/tamop_tk_1_alt+gyfk.pdf, BYRNE, J. (2010): Designing Safer Cities: CPTED. In: Geodate CHRISTIÁN L. (2011): Alternatív rendészet. Doktori értekezés. Kézirat. Pécs, 2011. www.jak.ppke.hu/tanszek/doktori/letolt/cl.pdf, CSEREINÉ Árgyelán A. (2009): Szomszédok Egymásért a Lencsési lakótelepen. In: Falu, Város, Régió 2009/2. pp. 66‐67. CSERÉP A. – MOLNÁR K.: Egy helyi közösségi rendőrségi projekt kezdeti lépései. Magyar Rendészet, 2005/2. szám, pp. 99‐119. DALLOS E. (2008): Építészeti bűnmegelőzés a mérnök szemével. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest, OKRI, pp. 107‐129. DANIELISZ B.–JÁRMY T. (2008): Rendészet Európában. Budapest, ADYV Grafika Kft. DANIELISZ B.–Dr. TÓTH F. (2007): Városi Biztonság kiindulási modellje www.cslihungary.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=54&Itemid=61

104

DÖMÖTÖR T. (2008): Mátyás király szerepzavarban — Egy közösségi részvételen alapuló szabadtér‐ tervezési modellkísérlet tapasztalatai. Építészfórum, 2008. május 21. http://epiteszforum.hu/node/9422 (letöltve: 2011. 05. 12.) ifj. ERDŐSI S. (2009): Közbiztonság és városrehabilitáció a Magdolna‐negyedben. In: Falu, Város, Régió 2009/2. pp. 54‐62. www.vati.hu/files/sharedUploads/docs/FVR/fvr_2009_2.pdf FAUREST, K. (2008): Védhető terek 1‐2., 2008. december 1., december 15. http://epiteszforum.hu/node/11244 (letöltve: 2011.05.10) FINSZTER G. (2003): A rendészet elmélete. KJK Kerszöv, Budapest, 2003. GÖNCZÖL K. (2006): A bűnözés társadalmi reprodukciója. In: Gönczöl K.–Kerezsi K.–Korinek L.–Lévay M. (szerk.): Kriminológia – Szakkriminológia. Budapest, Complex Kiadó GÖRGÉNYI I. (2008): Az áldozattá válás megelőzése. In: Ügyészek Lapja, 6. szám pp. 59‐71. Dr. HADNAGY I. J. (2008): Mennyire biztos, vagy mennyire bizonytalan a biztonság napjainkban. In: Hadtudomány. A Magyar Hadtudományi Társaság folyóirata. www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2008_e_1.pdf Helyi bűnözés – önkormányzati bűnmegelőzés. Az Európa Tanács önkormányzatoknak szóló bűnmegelőzési „Útmutatójában” ajánlott feladatok (2003), BM Országos Bűnmegelőzési Központ www.otm.gov.hu/web/obmk.nsf/all/58638DB180D009D9C1256FF2002F2D18/$file/07_eu_ajanlas.p df?openElement HORNYACSEK J.–VERES V. (2007): Katasztrófák, sebezhetőség, biztonság. In: Hadtudomány XVII. évfolyam 3. szám www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2007/3/2007_3_9.html letöltve 2011. július 18. HORVÁTH J. (2009): Mentőöv a Nap utcai szomszédságban. In: Falu, Város, Régió 2009/2. pp. 64‐65. IRK F. (szerk.) (2004): Áldozatok és vélemények. Budapest, OKRI IRK F. (2005): Városi biztonság, nagyvárosi bűnözés. In: Barabás A. T.–Kovács R.–Irk F. (szerk.): Félelem, bűnözés és bűnmegelőzés Európa öt nagyvárosában. Budapest, OKRI IRK F. (2008a): Nagyvárosi félelem és szorongás. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest, OKRI, pp. 15‐39. IRK F. (2008b): Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. Budapest, OKRI, pp. 78‐107. JÁRMY T. (2003): Közösség, bűnözés, megelőzés. Zemplénért Civil Szervezetek Szövetsége, Sátoraljaújhely–Budapest KEREZSI K. (2001): Közösség és bűnmegelőzés: közösségi bűnmegelőzés. In: Magyar Tudomány 2001/8. www.matud.iif.hu/01aug/kerezsi.htmlű KEREZSI K.–FINSZTER G.–KÓ J.–GOSZTONYI G. (2003): Nagyvárosi bűnözés. Bűnmegelőzés Budapest V., IX. és XXII. kerületében. Budapest, OKRI–Bíbor Kiadó KERTÉSZ I. (1997): Szociológiai módszerek a bűnözés megismerésében. Belügyi Szemle, 3. szám, pp. 39‐ 49. KERTÉSZ I. (2001): Áldozattá válási felmérés. In: Róth E. (szerk.): Kriminálpolitikai válaszok a bűnözés kihívásaira, különös tekintettel a szervezett bűnözésre és a büntetőjogi szankciórendszerre. Kriminológiai Közlemények Különkiadása. Budapest, Magyar Kriminológiai Társaság KISS B. (2007): A települési önkormányzatok teendői a közbiztonság, a közrend növelése és védelme érdekében. In: Rendészeti Szemle, 2007/10. KORINEK L. (1988): Rejtett bűnözés. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó KORINEK L. (1995): Objektív biztonság – szubjektív biztonság – félelem. Magyar Jog, 6. szám, pp. 321‐ 326.

105

KORINEK L. (1996): A bűnözés visszatükröződése. In: Gönczöl K.–Korinek L.–Lévay M. (szerk.): Kriminológiai Ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll. Budapest, Corvina KORINEK L.–Hima T. (1995): Az építészeti bűnmegelőzés. „A bűn barrikádjai”. Belügyi Szemle 1‐2. szám KORINEK L. (2010): Kriminológia. Magyar Közlöny Lap‐ és Könyvkiadó, Budapest, pp. 459‐460. KÓ J. (2004): A kutatás módszertani eredményei. In: Irk F. (szerk.): Áldozatok és vélemények I. Budapest, OKRI KOVÁCS R. (2006): Összefoglaló jelentés az empirikus vizsgálat eredményeiről. Kézirat LÉVAY M. (2006a): A magyar kriminológiai gondolkodás fejlődése. In: Gönczöl K.–Kerezsi K.–Korinek L.–Lévay M. (szerk.): Kriminológia – Szakkriminológia. Budapest, Complex LÉVAY M. (2006b): ”Társadalmi kirekesztődés”, Egy felívelő fogalom a jelenkori kriminológiában; társadalmi kirekesztődés és bűnözés Közép‐ és Kelet‐Európában. Jogtudományi Közlöny, 2006/9. sz., pp. 307‐320. MÉSZÁROS Zs.–PÉTERFI F. (2011): Közbizalom jelentés 2010, 2011. www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/DOKUMENT.Nsf/538d96804d640588852566f2006f1ed7/5bb93129 057ff2eec125782a004e1f45?OpenDocument, p.1. PALLAI K. (2008): Társadalmi részvétel. Polgármester Akadémia, TÖOK, 2010. Rendészettudományi szószedet (2008) MRTT, Budapest SAJÓ A. (1989): Az áldozattá válás 1986‐87. évi vizsgálatának néhány tanulsága. Belügyi Szemle, 11. szám, pp. 17‐32. SAVILLE, G.–CLEVELAND, G. (2008): 2nd generation CPTED: An Antidote to the Social Y2K Virus of Urban Design, www.cpted.net/resources/schools.pdf (letöltve: 2011. január 10.) H.: A bűnmegelőzés kormányzati és önkormányzati feladatai (kézirat) SZABÓ www.bunmegelozes.uw.hu/feladatok.doc K.: Város és biztonság. Európai Fórum a Városok Biztonságáért SZEGŐ www.efus.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=68&Itemid=55 Szekszárd Megyei Jogú Város Bűnmegelőzési koncepciója összeállította: Kopasz Árpád nyá. r. dandártábornok letöltve: www.szekszard.hu/szekszard/UserFiles/File/kozugyek/bunmegelozesikonc/bunmegel.pdf 2011. május 30. TIBORI T.–T. KISS T. (2000): Közösségi formációk, SZIE JFK, Budapest VARGA T.–VERCSEG I. (1998): Közösségfejlesztés. Magyar Művelődési Intézet, Budapest VAVRÓ I. (1996): A bűnözés mérésének módszerei, a magyarországi kriminalitás általános jellemzői. In: Gönczöl K.–Korinek L.–Lévay M. (szerk.): Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll. Budapest, Corvina Városfejlesztési Kézikönyv (2009) második javított kiadás, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Területfejlesztésért és Építésügyért felelős Szakállamtitkárság, Budapest www.nfu.hu/download/35810/Varosfejlesztesi%20kezikonyv.pdf ZVEKIC, U.–KERTÉSZ I. (2000): Bűncselekmények áldozatai a rendszerváltás országaiban. Budapest, BM Kiadó

106

Jogszabályi hivatkozások 1978. évi IV. törvény a Büntetőtörvénykönyvről http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97800004.TV 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99000065.TV 1994. évi XXXIV. törvény a rendőrségről www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99400034.TV 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700078.TV 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700253.KOR 1999. évi LXIII. törvény a közterület‐felügyeletről http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900063.TV 1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900069.TV 115/2003. (X. 28.) OGY határozat a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A03H0115.OGY 2005. évi CXXXIV törvény az ENSZ Korrupció Elleni Egyezményéről www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0500134.TV 2006. évi LII. törvény a polgárőrségről http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0600052.TV 2006. évi CI. törvény az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14‐én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény kihirdetéséről http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0600101.TV

107

További hasznos hálózatok, internetes fórumok, szervezetek, programok stb. Szervezet megnevezése

Mivel foglalkozik?

Hol tevékenyke dik?

Elérhetőség

Bűnmegelőzés Magyar‐országon

Társadalmi bűnmegelőzés.

Magyar‐ ország

www.bunmegelozes.hu

European Crime Prevention Network

Az EU tagállamai közti bűnmegelőzési gyakorlatok és tapasztalatok közvetítése.

EU‐ tagállamok

www.eucpn.org/

regenWM

A West‐Midlands regenerációjának és fejlődésének előmozdítása a cél, és egy tudásbázis kialakítása, amely a bűnmegelőzéssel is foglalkozik.

West‐ Midlands

www.regenwm.org/know ledge/?/Good_Practice_a nd_Evidence/Guide_to_C rime_and_Regeneration/

The European Institute for Comparative Urban Research

A szervezet célja a városok fejlődésének és irányításának megértése, stratégiák kidolgozása a kihívásokkal szemben, beleértve a városi bűnözést. Tanulmányok kidolgozása és azok megosztása a többi országgal. A projekt neve: The safe city.

EU + Észak‐ Amerika + Kína

www.euricur.nl/

Policy Exchange: Shaping the policy agenda

Egy politikailag független oktatási szervezet, tudósokkal és politikusokkal dolgoznak együtt szerte a világból. Főként a szabad piac és a központi kérdésekre adott lokális megoldások érdeklik. A kutatási témák között szerepel a bűnmegelőzés is.

Nagy‐ Britannia, London

www.policyexchange.org. uk/about/

DSP‐groep

A DSP a kutatásra, tanácsadásra specializálódott olyan területeken is, mint: közbiztonság, biztonságtervezés, fiatalkori bűnözés… már dolgozott Nagy‐ Britanniában, Svédországban, Németországban, Spanyolországban, az Európai Bizottsággal és az Európai Bűnmegelőzési Hálózattal.

Hollandia, Amszterdam

www.dsp‐ groep.nl/index.cfm?PAGE =english

Women Against Violence Europe

A WAVE egy olyan hálózat, ami az európai nők és gyermekek elleni erőszak ellen küzd, (női menedékhelyekre, tanácsadó központokra, SOS forródrótra/segélyvonalakra, szervezetekre, valamint a megelőzésre és a képzésre stb. összpontosítva).

Európa

www.wave‐ network.org/default.asp

Research and documentation center, Ministry of Security and Justice

Egyfajta nemzetközi büntető és igazságszolgáltatási tudásközpont, a minisztérium munkáját segíti.

Hollandia

http://english.wodc.nl/

United Nations Office of drugs

A tiltott kábítószer‐kereskedelem és a nemzetközi bűnözés ellen küzdő globális

Globális

www.unodc.org/unodc/e n/human‐

108

and crime

szervezet, amely mindenhová kiterjed.

United Nations Crime And Justice Information Network Centre For International Crime Prevention

Információs hálózat a bűnözésről, bűnmegelőzésről, igazságszolgáltatásról, sok alszervezettel rendelkezik.

Globális

www.uncjin.org/

Rape Crisis Network Europe

Az áldozatok segítése, a szervezetek támogatása, kutatások kidolgozása, amely csökkentheti az erőszakos nemi bűncselekmények számát.

Európa

www.rcne.com/

National Community Safety Network – the voice of community safety int he UK

A közösségi biztonság javítása, a nemzeti politika és gyakorlat kidolgozása ennek érdekében.

Egyesült Királyság

www.community‐ safety.net/

Interpol

Nemzetközi rendőrségi szerv, a legmagasabb szintű bűnmegelőzési és bűncselekményt, elkövetőt nyilvántartó rendszer.

Globális

www.interpol.int/

ICA – International CPTED Association

Cél a biztonságos környezet kialakítása a CPTED segítségével, így az élhetőbb lakókörnyezet és település megteremtése.

USA, Kanada

www.cpted.net/default.h tml

International Center for The Prevention of Crime

Az ICPC egy egyedülálló nemzetközi fórum, lényege a tapasztalatcsere, a közbiztonság és bűnmegelőzési tudás megosztása, küldetése az országok, városok segítése a biztonságos és fenntartható település kialakításában, így a politikák megfogalmazásában.

Európa

www.crime‐prevention‐ intl.org/nc/en/strategies‐ policies‐ tools/practices.html

Heuni: The European Institute for Crime Prevention and Control, affiliated with the United Nations

A fő cél városbiztonsági kutatások végrehajtása, és az információcsere biztosítása a tagországok között szemináriumok, találkozók szervezésével.

Európa

www.heuni.fi/Etusivu

EUKN – European Urban Knowledge Network

Tudáshálózat az európai országoknak, a városfejlesztéssel kapcsolatos események, hírek közlése, a jó gyakorlatok megosztása, e‐könyvtár‐ban való rendszerezése, közös tudásbázis kialakítása a cél.

Európa

www.eukn.org/E_library/ Security_Crime_Preventio n

European Forum for Urban Security

Az Európai Tanács hozta létre, célja lokális szinten, alulról szerveződve megoldani a kisebbségi kérdéseket, hatásos eszközrendszerrel, tanácsokat adni, része a megelőzés és a végrehajtás is, a lényeg a szubszidiaritás!

Európa

www.efus.eu/en/

European Designing Out Crime Network

A fizikai környezet emberi viselkedésre gyakorolt hatásán alapul a szervezet, így kutatások, linkek, források, eszközök

Európa

www.e‐ doca.net/files/index_uk.h tml

109

trafficking/index.html

közlésével ad iránymutatást arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a területfejlesztéssel hatni a bűnözésre. ECPAT International is a global network dedicated to eliminating the commercial sexual exploitation of children

Cél a tagországok jó gyakorlatainak megosztása, közös tudásbázis létrehozása, az információcsere biztosítása és fejlesztése, a kooperáció és kapcsolatok kialakításának elősegítése, bűnmegelőzési stratégiák létrehozásában segítségnyújtás, találkozók, szemináriumok szervezése a témában.

Európa

www.eucpn.org/links/ind ex.asp

Crime Stoppers Europe

Bűnmegelőzési és kezelési központ, melynek lényege, hogy a bűnözés áldozatai, vagy az elkövetők, vagy érintettek anonim módon bejelenthetik az esetet, ha szükséges, védelmet is kapnak, és egyes tagszervezetek díjakat is adnak.

Egyesült Királyság, Hollandia, Magyarorszá g, USA

www.crimestopperseuro pe.com/

Centre for International Crime Prevention

Nemzetközi bűnmegelőzési és drog ellen küzdő szervezet

Globális

www.uncjin.org/CICP/cicp .html

110

Egyéb hasznos szervezetek: Államigazgatási szervek − − − − − − −

Büntetés‐végrehajtási Szervezet Bűnmegelőzési Akadémia (Rendészeti és Bűnmegelőzési Intézet) Bűnözési statisztika Igazságügyi Hivatal Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Országos Rendőr‐főkapitányság TÁMOP 5.6.2

Áldozatsegítő szervezetek − − − − −

Áldozatsegítő Szolgálat ESZTER Alapítvány Fehér Gyűrű Egyesület Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat

Egyéb hazai szervezetek − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − −

Biztonságos Böngészés Program Börtönmúzeum Európai Roma Rendvédelmi Bajtársi Közhasznú Egyesület Józan Felelős Járművezető kampány Kisebbségi ombudsman Közösségi Szolgáltatások Alapítványa Kriminológia TDK LegalGraffiti Magyar Kriminológiai Társaság Megyei Jogú Városok Szövetsége MINDENGYEREK honlap Mindennapi bűnmegelőzés blog Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat MTA Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program Gyermekiroda Nemzeti Drogmegelőzési Intézet Ombudsman gyermekjogi projektje Országgyűlési biztos Országos Kriminológiai Intézet Országos Polgárőr Szövetség Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete Tudor alapítvány Zemplénért Civil Szervezetek Szövetsége – Közösségi Bűnmegelőzési Iroda Zöld Kakas Líceum

Nemzetközi szervezetek, honlapok − − −

American Society of Criminology Australian Institute of Criminology British Society of Ciminology 111

− − − − − − − − − − − − − − − − − − − − −

Centre International de Criminlologie Comparé (Montréal) European Crime Prevention Network ‐ Európai Bűnmegelőzési Hálózat European Fourm for Restorative Justice ‐ Helyreállító Igazságszolgáltatás Európai Fóruma European Forum for Urban Safety European Journal of Criminology European Society of Criminology Figyelemfelhívó kampány az internet veszélyeire (Szlovákia) HEUNI Home Office UK International Centre for the prevention of crime International Journal of Victimology International Society for Criminology KiVa program ‐ az iskolai erőszak megelőzésére (Finnország) Kriminalprävention für Kids und Teens Penal Reform International Polizeiliche Kriminalprävention Restorative Justice Online Stockholm Criminology Symposium UNICRI United Nations Interregional Crime and Justice Research Institute UNODC United Nations Crime and Justice Information Network Victim‐Offender Mediation Association

Online folyóiratok, közlemények, tanulmányok − − − −

SzocHáló Esély Kriminológiai Közlemények (Magyar Kriminológiai Társaság) Kriminológiai Tanulmányok (OKRI)

112

Szerzőink: Dr. Barabás A. Tünde PhD: kriminológus, az állam‐ és jogtudományok kandidátusa, az MTA Bolyai János kutatási ösztöndíjasa. Osztályvezető az Országos Kriminológiai Intézet Kommunikációs és Oktatási Osztályán. A Magyar Kriminológiai Társaság Viktimológiai Szekciójának elnökségi tagja. Dallos Endre: mérnök, bűnmegelőzési szervező, szakterülete az építészeti bűnmegelőzés, a Magyar Kriminológiai Társaság tagja. Kelenné Török Lívia: szociálpolitikus‐közgazdász. Nemzetközi tervező‐elemző a VÁTI Nonprofit Kft., Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság, Nemzetközi, Területpolitikai és Urbanisztikai Irodáján. Nagy András: geográfus. Projektcsoport‐vezető a VÁTI Nonprofit Kft., Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság, Területi Elemzési, Értékelési és Monitoring Irodáján. Ongjerth Richárd: építészmérnök. Ügyvezető igazgató a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont NKft‐nél, A Magyar Urbanisztikai Társaság Elnökségének tagja, a BME tudományos munkatársa. Péti Márton PhD: geográfus. Irodavezető a VÁTI Nonprofit Kft., Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság, Stratégiai Tervezési és Vidékfejlesztési Irodáján. Sütő Attila Gergely: geográfus. Tervező‐elemző főmunkatárs, projektcsoport‐vezető a VÁTI Nonprofit Kft., Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság, Nemzetközi, Területpolitikai és Urbanisztikai Irodáján. Tomay Kyra PhD: városszociológus. Tervező‐elemző a VÁTI Nonprofit Kft., Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság, Nemzetközi, Területpolitikai és Urbanisztikai Irodáján. Windt Szandra PhD: kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet Kommunikációs és Oktatási Osztályának tudományos munkatársa. A Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozatának elnökségi tagja.

113

Függelék 1. Lakossági Fórum Meghívottak listája 1. Település/város/városrész önkormányzat − Polgármester/bűnmegelőzésért felelős alpolgármester − Közbiztonságért felelős alpolgármester − Bűnmegelőzésért felelős referens 2. Helyi rendőrség − Kerületi rendőrkapitány − Bűnmegelőzésért felelős alosztály/csoport képviselője, előadója − Közrendvédelmi Osztály vezetője − Áldozatvédelmi referens − Körzeti megbízott 3. Közterület‐felügyelet 4. Polgárőrség 5. Oktatási/nevelési intézmények − Bölcsőde/Óvoda vezetősége − Iskolaigazgatók (általános és középiskola) − Gyermekvédelmi felelősök 6. Helyi civil szerveztek − Bűnmegelőzés, drogprevenció stb. területről 7. Lakosság − helyi lakosok − közös képviselők − lakóközösségek képviselői 8. Helyi médiumok − újság − rádió − tv − online médiumok Lakossági Fórum forgatókönyve 1. Köszöntők – a rendezvény céljának és a meghívottaknak a bemutatása 2. Bevezető előadások − a helyi hatóságok által megismert helyzet – problémák − helyi intézkedési terv/bűnmegelőzési stratégia bemutatása − helyi problémák – ahogyan a civilek látják (ha van előre egyeztetett civil szervezeti partner) − megoldási lehetőségek: kutatók, külsősök 3. Beszélgetés a résztvevőkkel: kérdések, kérések, problémás területek 4. Lakossági problémák meghallgatása – reakciók/résztvevői hozzászólások megválaszolása 5. Zárszó 6. Sajtótájékoztató

114

2. Kérdőív‐tervezet a szubjektív biztonságérzet felmérésére a lakosság körében Környékre/környezetre vonatkozó kérdések: 1. 2. 3. 4. 5.

6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

Milyen érzés az Ön településén/városában/városrészén lakni? Milyen a közösség az Önök környékén? Utoljára milyen helyi rendezvényen vett részt? Mennyire tartja biztonságosnak lakóhelyének közvetlen környezetét? Egy városban vagy városrészben különböző problémák fordulhatnak elő. Mi a helyzet az Ön lakóhelyén, ahol Ön lakik, véleménye szerint mi a 3 legnagyobb probléma az Ön lakóhelyén? Ki a felelős ezért/ezekért? Ön vállalna‐e feladatot, hogy ezeket a problémákat enyhítse? Ön szerint mit tehet a helyi önkormányzat, hogy a problémák megoldódjanak? Ön szerint ma Magyarországon a rendőrség mennyire képes garantálni a közbiztonságot? Tudomása szerint működik‐e polgárőrség az Ön településén vagy városrészében, ahol él? Mennyire elégedett a tevékenységükkel? Mit tenne Ön a közbiztonság javítása érdekében, ha Ön lenne a polgármester és a rendőrkapitány egy személyben?

Választható panel: Biztonságérzet/félelem78 13. Ön sötétedés után mennyire szívesen tartózkodik az alábbi közterületeken? (amelyik releváns) sikátor aluljáró kivilágított utca sötét utca

14. Az, hogy az embernek milyen a közérzete, nagyon sok dologtól függ. Ön mit mondana, mindent egybevetve milyen az Ön közérzete? 15. Az Ön lakókörnyezetében mennyire jelent problémát ÖNNEK a ...? nagyon nagy prob‐ léma

Egyálta‐ lán nem prob‐ léma

78

NT

NV/A

A kérdések egy részét az Országos Kriminológiai Intézetben lefolytatott Áldozatok és vélemények című kutatás kérdőíve alapján készítettük el. (l. Irk F. (szerk.): Áldozatok és vélemények I. Budapest, OKRI, 2004.)

115

1. a bűnözés

1

2

3

4

5

0

9

2. az utcai zaj, forgalom

1

2

3

4

5

0

9

3. cigányok

1

2

3

4

5

0

9

4. drogfogyasztók, drogfüggők

1

2

3

4

5

0

9

5. fegyelmezetlenül vezető autósok

1

2

3

4

5

0

9

6. hajléktalanok, kéregetők

1

2

3

4

5

0

9

7. közvilágítás

1

2

3

4

5

0

9

8. munkalehetőségek hiánya

1

2

3

4

5

0

9

9. részegek

1

2

3

4

5

0

9

10. szemét, szennyezettség az utcákon és a zöldövezetben

1

2

3

4

5

0

9

11. túl sok külföldi és menedékjogra pályázó

1

2

3

4

5

0

9

12. unatkozó és semmittevő fiatalok

1

2

3

4

5

0

9

16. Tudomása szerint, az ország többi részéhez képest az Ön lakókörnyezetében több vagy kevesebb bűncselekményt követnek el? 17. Sötétedés után esténként milyen gyakran hagyja el a lakását, házát? 18. Mennyire tartja biztonságosnak lakóhelyének közvetlen környezetét? 19. Van‐e a lakókörnyezetében olyan hely, ahová nappal nem szívesen menne el a bűnözéstől való félelme miatt? 20. Függetlenül attól, hogy Ön ki szokott‐e menni a lakásból sötétedés után, van‐e a lakókörnyezetében olyan hely, ahova sötétedés után nem szívesen menne el a bűnözéstől való félelme miatt? 21. Milyen gyakran fordul elő az, hogy fél a bűnözőktől, ha éjjel egyedül van a lakásukban? 22. Milyen gyakran szokott az eszébe jutni, hogy valamilyen bűncselekmény áldozata lehet?

Választható panel: Áldozattá válás 23. 24. 25. 26.

Történt‐e Önnel vagy közeli hozzátartozójával bűncselekmény az elmúlt X évben? Mi volt a konkrét eset (hol történt, ki követte el, mi történt stb.)? Hogyan zárult az eset (elfogták‐e az elkövetőt, megtérült‐e a kára stb.)? Elégedett volt‐e a lezárulás mikéntjével?

116

27. Mit gondol, megelőzhető lett volna‐e, és ha igen, hogyan? − −

mit tehetett volna Ön? mit tehettek volna más szervek/hatóságok stb.?

3. A városbiztonság monitorozásához figyelembe venni javasolt bűncselekmények listája −

−

Személy elleni bűncselekmények o Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények • 166. § Emberölés • 167. § Erős felindulásban elkövetett emberölés • 170. § Testi sértés o A szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények • 174. § Kényszerítés • 174/B. § Nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak • 175. § Személyi szabadság megsértése • 175/A. § Emberrablás • 175/ B. § Emberkereskedelem • 176. § Magánlaksértés • 181. § Kegyeletsértés o A nemi erkölcs elleni bűncselekmények • 197. § Erőszakos közösülés • 198. § Szemérem elleni erőszak • 201. § Megrontás • 205. § Üzletszerű kéjelgés elősegítése • 206. § Kitartottság • 207. § Kerítés • 208. § Szeméremsértés o A rendészeti bűncselekmények • 216. § Műemlék megrongálása • 216/A. § Kulturális javak megrongálása o A hivatalos személy elleni bűncselekmények • 229. § Hivatalos személy elleni erőszak • 230. § Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak • 231. § Hivatalos személy támogatója elleni erőszak A közrend elleni bűncselekmények o A közbiztonság elleni bűncselekmények • 259. § Közveszélyokozás • 260. § Közérdekű üzem működésének megzavarása • 261. § Terrorcselekmény o A köznyugalom elleni bűncselekmények • 268. § Törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás • 269. § Közösség elleni izgatás • 271.§ Garázdaság • 271/A. § Rendbontás • 272. § Közszemérem megsértése • 273. § Önbíráskodás o A közegészség elleni bűncselekmények

117

• • •

o

280. § Környezetkárosítás 281. § Természetkárosítás 282. § Visszaélés kábítószerrel (termesztéssel, előállítással, megszerzéssel, az országba behozatallal, onnan kivitellel, vagy az ország területén átvitellel) A vagyon elleni bűncselekmények • 316. § Lopás / betöréses lopás • 321. § Rablás • 322. § Kifosztás • 323. § Zsarolás • 324. § Rongálás • 327. § Jármű önkényes elvétele

4. „Sorvezető”‐ ellenőrző kérdések A Kézikönyv zárásaként egy „városbiztonsági sorvezető” segítségével haladunk végig a javasolható főbb megoldásokon, módszereken, az olvasóknak támpontot, ötleteket nyújtva a saját városukban végzendő, a helyi viszonyokra adaptált biztonságnövelő tevékenységhez. Nem kötelező jellegű sémáról, sokkal inkább egy „menüről, étlapról” van szó, melyről a helyi lehetőségekhez, adottságokhoz igazítva választhat az értő szakember. A lista, bár átfogó, valószínűleg nem teljes, és indikatív jellege is hangsúlyozandó: nem minden eleme alkalmazható minden egyes településre – sok múlik az adott város méretén, gazdasági helyzetén, társadalmi összetételén –, mely mutatók ráadásul egy nagyobb városon belül is erős különbségeket mutathatnak. A fejezet inkább egyfajta intézkedéstárként fogható fel tehát, melyből minden érdeklődő kiválaszthatja a számára megfelelő megoldásokat. A lista keretében témakörökbe csoportosított kérdéseken haladunk végig; amelyekre adható válaszok segítségével az olvasók képet nyerhetnek saját városuk tekintetében a városbiztonság helyzetéről, illetve a biztonság növelését célzó, a nagyrészt a bűnmegelőzés kategóriájába tartozó intézkedések lehetőségeiről. A kérdésekre adott válaszok mintegy magukban hordozzák a megoldások lehetőségét. A sorvezető használata is jelentős segítséget nyújthat az érintett szereplőknek. A város biztonságának megteremtése – érintettek és szereplők A városi önkormányzatok lehetőségei: 1. Teljesül‐e horizontális szempontként a városbiztonsági aspektusok figyelembevétele az egyes szakpolitikai tervezési tevékenységek során? Az intézkedések valóban reflektálnak a nemzeti iránymutatásokra, nem pedig csupán újrafogalmazzák azokat? 2. Adott szakpolitikai intézkedés kiegészíti az általános tervezési intézkedéseket és a nemzeti irányelveket? 3. Pontosítja a szakpolitika, hogy a különböző bűnmegelőzési intézkedéseket milyen fejlesztési típusokban/fejlesztési szinteken érdemes figyelembe venni? 4. A településrész‐alapú, területi szemléletű tervezés mennyire elterjedt? Városbiztonsági szempontok a településtervezés eszköztárában 1. A városbiztonság tervezésekor figyelembe vették a potenciális célpontok elérésének megnehezítésére vonatkozó alapelvet?

118

2. A lakóterületek és középületek tervezésénél van‐e valamilyen biztonsági szabvány (pl. használatos anyagok, technológiák, építészeti megoldások terén), amelyet alkalmazni kell? 3. A potenciálisan negatív látvánnyal bíró bűnmegelőzési elemek kezelése megkezdődött‐e, és ahol ezek nem javíthatóak tervezéssel, ott kihangsúlyozták‐e az előnyöket a kedvezőtlen hatásokkal szemben? 4. A különböző hagyományos (pl. zárak, ajtórácsok), elektronikus (pl. térfigyelő rendszerek, videó‐figyelés stb.) és humán védelmi eszközök (pl. portaszolgálat) alkalmazására léteznek ajánlások? A városépítészet eszközei a biztonság fokozása érdekében Közösségi kontroll: 1. Teljesen tisztában vannak a felhasználók azzal – beleértve a lehetséges bűnelkövetőket és a rendelkezésre álló őröket is –, hogy mely területek nyilvánosak, melyek a közösségi terek, a fél‐magán, illetve a magánterületek? 2. A nyilvános, közösségi és magánterületek közötti határok megfelelő módon vannak‐e jelezve, legyen az fizikai korlát, vagy pszichológiai határvonal, úgymint a burkolat, a felszín anyaga/színe, tájkép, vagy jelzések megváltozása? 3. A határvonalak megfelelő tervezési előkészületek után lettek meghúzva, illetve megfelelően illeszkednek bele a helyi környezetükbe? 4. Egy területen belül elkülönülnek‐e a különböző felhasználású részek, és kezelik‐e a lehetséges konfliktusokat? 5. A fél‐magán és fél‐nyilvános területek kontrollja, átláthatóságának biztosítása megoldott? Utcák, terek: 1. Figyelembe vették, hogy megfelelő számú és kialakítású kapcsolódás legyen az egyes térelemek (köz‐ és lakóépületek, közösségi terek stb.) között? 2. Minden útvonal olyan helyre vezet, amelyet az emberek valóban (ki)használnak? Szükség van mindegyikre? 3. Adnak‐e az útvonalak lehetőséget a potenciális bűnelkövető számára, hogy azonnal és észrevétlenül elérje a potenciális áldozatot? 4. Megfelelően elkülönülnek a gyalogosok, biciklisek és autósok által használt közlekedési felületek? 5. Az épületek megközelítése kínál‐e lehetőségeket a bűnelkövetőknek? A megközelítési utak átláthatósága megoldott‐e, a növényzet formája, mérete, a be‐ és kijáratszám megfelelőek‐ e? 6. A közösségi használatú terek, illetve útvonalak kialakításnál a konvex vagy a konkáv formák uralkodnak? 7. A fokozott figyelmet igénylő, veszélyes helyek kiemelt jelölése biztosított? 8. A kihasználatlan terek városba „integrálására” vannak‐e elképzelések, kísérletek? Épületek: 1. Az épületek kiválasztása és tervezése során szempont volt a személyi és vagyoni biztonság? 2. Figyelembe veszik a történelmi jellegű épületek felújításának bűnmegelőzési szempontú előnyeit? 3. Az egyes lakóegységek kontrollálható mennyiségű lakosnak biztosítanak életteret? Van lehetőség a problémás helyeken a bűnelkövetési, illetve antiszociális viselkedés megfigyelésére, illetve az ezekre való megfelelő reagálásra? 4. Történtek intézkedések az „inaktív” homlokzatok, sarkok felszámolására?

119

Megvilágítás: 1. Elsődleges fontosságú volt a bűnmegelőzési tervezés során a világítás kérdése? 2. Rendben megtervezettek és a szabványoknak megfelelőek a világítótestek? 3. A világítóeszközök ellenállóak a vandalizmusnak és károsodásnak? Karbantartásuk megoldott? 4. A veszélyes zónák speciális megvilágítása megoldott? Tájékozódás: 1. A településrész épületei elkülönülnek‐e egymástól, a tájékozódást segíti‐e jellegük, egyedi jegyeik? A lakosság illetve az idegenek számára a tájékozódás segítése megoldott? 2. A terület minden felhasználó számára kompatibilis‐e (élhető‐lakható‐„használható”)? Megfelelően átgondolták a lehetséges konfliktusokat? 3. Mennyire könnyű felmérni/megérteni, milyen könnyen tudunk áthaladni az adott területen? Közösségi bűnmegelőzés eszközei 1. Van‐e a településen olyan településrész, amelynek lakosságát a társadalmi kirekesztés, a szegregáció fenyegeti? 2. Milyen az adott település(rész) imázsa? Rendelkezik a hely saját identitással? Történtek‐e intézkedések a tudatos imázsalakításra, illetve a lakosság identitástudatának erősítésére? 3. A lakosság, illetve a vállalkozások bevonása a tervezésbe és végrehajtásba megoldott? 4. Mennyire működik a településen a lakosság saját, önszerveződő kontrolltevékenysége? 5. Milyen új közösségi terek, épületek jöttek létre/épültek az utóbbi évek során a településen, és tervezik‐e újabb hasonlók létrehozását? A városbiztonsági monitoring eszközei 1. Mit mutatnak a bűnözési adatok a városban és az egyes városnegyedekben, milyen a helyzet a városon belüli és más városokkal való összehasonlításban? 2. Melyek a leggyakrabban előforduló bűncselekménytípusok, és ezek hol jelentkeznek? 3. Melyek a növekvő és csökkenő tendenciát mutató bűncselekmények, és ezek hol jelentkeznek? 4. Melyek a csak bizonyos lakosságcsoportokat veszélyeztető és/vagy csak bizonyos helyszínekhez kötődő speciális bűncselekmények? 5. Vannak‐e a bűnözés szempontjából kiemelt év‐ és napszakok, és milyen területi mintázattal jelentkeznek? 6. Milyen a sikeres felderítések aránya? 7. Mennyire reprezentatívak a bűnüldözési adatok, milyen a lakosság bejelentési hajlandósága (a területi eltérések és a bűncselekmény‐típusok függvényében)? 8. Melyek a lakosság által veszélyesnek ítélt városi terek? 9. Sikeres‐e a társadalom bevonása a bűnmegelőzésbe? 10. Melyek a megoldandó közbiztonsági problémák a lakossági vélemények alapján? 11. Mekkora a városbiztonság érdekében közvetlenül vagy közvetve tett beavatkozások ráfordítása (a városon belüli és más városokkal való összehasonlításban)? 12. Kimutatható‐e az egyes városi beavatkozások kedvező illetve kedvezőtlen hatása a városbiztonságra?

120

Végjegyzetek

i

Viselkedési szabály, amely előírja, hogy a társadalom tagjainak bizonyos helyzetekben hogyan kell és hogyan nem szabad viselkedniük. A norma megszegését mindig valamilyen szankció követi. Sokféle norma érvényesülhet egymás mellett: büntetőjogi normák, erkölcsi normák, szokások, illemszabályok stb.

ii

A társadalom jelentős része által elfogadott normák és normarendszer megszegése.

iii

A biztonságérzetet befolyásoló ’összetevők’ együttes jelenléte, melynek részei a területi (magán‐ és közterek állapota), a környezeti (biztonságos termékek, egészséges környezet), a megélhetési (szociális biztonság) és a személyhez, népcsoportokhoz köthető (nemzetiségek védelme) elemek.

iv

A biztonságnak az egyéni tapasztalatok, az érintettség mértéke és minősége oldaláról való megközelítése, elsősorban a szubjektív érzékelés és értékelés folyamatainak jelentőségét hangsúlyozza, s így az emberek szubjektív közérzete alapján méri a társadalom fejlődését és az életminőség mértékét, abból kiindulva, hogy az átlagember tudja leginkább megítélni saját életminőségét.

v

A különböző társadalmi státuszú, etnikumú, foglakozású vagy jövedelmű csoportok elkülönülését, elhatárolódását a városon belül szegregációnak nevezzük. A szegregáció kialakulásáért és fennmaradásáért a modern városokban többnyire a piaci viszonyok (a lakás‐ és munkaerőpiac), valamint a mobilitási folyamatok és a társadalmi előítéletek, a diszkrimináció felelősek.

vi

A lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, hanyag kezelés, rablás, kifosztás, zsarolás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, jármű önkényes elvétele, vásárlók megkárosítása, bitorlás, szerzői jogok megsértése, jogkezelési adat meghamisítása, iparjogvédelmi jogok megsértése, hitelsértés, tartozás fedezetének elvonása összefoglaló bűncselekmény‐kategóriája.

vii

Az erőszak szándékos alkalmazása, illetve azzal történő fenyegetés a polgári lakossággal illetve civil célpontokkal szemben meghatározott politikai célok elérése végett.

viii

Vándorlás, lakóhely‐változtatás. Városbiztonsági szempontból fontos jelenség, hiszen ha egy városból vagy városrészből nagy kiköltözés indul meg, az utalást jelenthet a leromlott életkörülményekre, leromlott közbiztonságra is.

ix

Az erőszak szándékos alkalmazása, illetve azzal történő fenyegetés a polgári lakossággal illetve civil célpontokkal szemben meghatározott politikai célok elérése végett.

x

A slumosodás egy olyan öngerjesztő folyamat, amelyben a tehetősebb, középosztályi rétegek kiköltözését alacsonyabb státuszú csoportok beköltözése, a fizikai környezet leromlása, a közszolgáltatások elmenekülése követi, amely tovább erősíti a tehetősebb rétegek elvándorlását, annak összes leírt következményével. E folyamat végeredménye a slum: építészetileg erősen leromlott állagú terület, ahol hátrányos helyzetű társadalmi csoportok koncentrálódnak.

xi

A slumosodás folyamatán túl, etnikai szegregáció is zajlik az adott területen. A két fogalom a gyakorlatban összefolyik, összemosódik, mivel a slumok többnyire társadalmilag hátrányos helyzetű etnikai csoportok gyűjtőhelyei. A gettóképződés alapvetően abban tér el a slum létrejöttétől, hogy kialakulásában az adott etnikai csoport hátrányos megkülönböztetése, diszkriminációja meghatározó szerepet játszik. Ez a folyamat is öngerjesztő spirálként működik. xii

A fogalom a kábítószer, bódítószer vagy alkohol hatása alatt elkövetett, illetve a fogyasztói életformából adódó bűncselekmények körét foglalja magába. Idetartoznak a jövedelemszerzés céljából elkövetett különböző

121

bűncselekmények (pl. kisebb lopások, zsebtolvajlás, gépjárműfeltörés), de a szerfogyasztás hatása alatt elkövetett rongálások, vagy egyszerűen a városokban látott alkoholisták és drogfogyasztók demoralizáló hatása is. xiii

Olyan bűncselekmény, amelyet foglalkozásuk körében követnek el tiszteletre méltó és magas társadalmi státuszban lévő személyek (gazdasági bűnözés, korrupció). xiv

A biztonság alapvető egyéni, nemzeti és közösségi (szövetségi) érték, olyan állapot vagy helyzet, amely a fenyegetések és a veszélyek tudatosan (hallgatólagosan) elfogadott, elviselt szintjén valósul meg. Alapját a külső fenyegetettségtől való megbízható védelem, a (védendő vagy védelmi) rendszer belső stabilitása, rendezettsége képezi. A biztonság nem lehet állami vagy hatósági monopólium, hanem „immateriális társadalmi (össz)termék”, amely érdekközelítés útján, egyeztetett cselekvés, tudatos kooperáció útján jön létre. xv

Olyan állapot, amely a vagyont vagy vagyontárgyat károsító vagy a károsítással fenyegető jogellenes magatartások, támadások megelőzésével, elhárításával, a természeti jelenségek károsító hatásainak megelőzésével, csökkentésével, a vagyonnal való rendelkezés biztosításával, a tulajdonos, birtokos személyes védelmével, a környezeti és jogi feltételek meglétével, a közvetlen és közvetett védelem garantálásával jön létre.

xvi

Ronald V. Clarke definícióját idézve a szituációs bűnmegelőzés látóterében elsődlegesen azok a speciális bűncselekményformák megelőzésére irányuló kezdeményezések találhatók, melyek „a közvetlen környezet szervezési és/vagy strukturális szisztematikus és állandó változását tartalmazzák, és amelyek egy bűncselekmény elkövetését kockázatosabbá és nehezebben megvalósíthatóvá teszik, és ezáltal csökkentik a tettes hasznát”. A szituációs bűnmegelőzés modellje a korábban megszokott személyre irányultság helyett a bűncselekmény kontextusára összpontosít. E szerint az építészeti, a szervezeti és a szociális környezet az, amelyben a bűncselekmény létrejön. Mindezt más szavakkal megfogalmazva: a szituációs megelőzés olyan lehetőségcsökkentő intézkedések gyűjteménye, amelyek ‐ a bűncselekmények valamely specifikus formájára irányulnak; ‐ magukba foglalják a közvetlen környezet alakítását, formálását egy olyan rendszeres és folyamatos formában, amennyire ez csak lehetséges; ‐ megnövelik a bűnelkövetés kockázatát hogy az nagymértékben csökkentse az elkövető hajlandóságát.

xvii

Ronald V. Clarke definícióját idézve a szituációs bűnmegelőzés látóterében elsődlegesen azok a speciális bűncselekményformák megelőzésére irányuló kezdeményezések találhatók, melyek „a közvetlen környezet szervezési és/vagy strukturális szisztematikus és állandó változását tartalmazzák, és amelyek egy bűncselekmény elkövetését kockázatosabbá és nehezebben megvalósíthatóvá teszik, és ezáltal csökkentik a tettes hasznát”. A szituációs bűnmegelőzés modellje a korábban megszokott személyre irányultság helyett a bűncselekmény kontextusára összpontosít. E szerint az építészeti, a szervezeti és a szociális környezet az, amelyben a bűncselekmény létrejön. Látóterében elsődlegesen azok a speciális bűncselekményformák megelőzésére irányuló kezdeményezések találhatók, melyek „a közvetlen környezet szervezési és/vagy strukturális szisztematikus és állandó változását tartalmazzák, és amelyek egy bűncselekmény elkövetését kockázatosabbá és nehezebben megvalósíthatóvá teszik, és ezáltal csökkentik a tettes hasznát”. Mindezt más szavakkal megfogalmazva: a szituációs megelőzés olyan lehetőségcsökkentő intézkedések gyűjteménye, amelyek −

a bűncselekmények valamely specifikus formájára irányulnak;

−

magukba foglalják a közvetlen környezet alakítását, formálását egy olyan rendszeres és folyamatos formában, amennyire ez csak lehetséges;

−

megnövelik a bűnelkövetés kockázatát és nagymértékben csökkentse az elkövető hajlandóságát.

xviii

A közterületen található értékek, a magántulajdon, valamint az emberi biztonság védelmének legmodernebb formáját jelentik a közbiztonsági térfigyelő rendszerek. Használatuk által egy‐egy kijelölt terület

122

– városrész, település, stb. – 24 órás megfigyelés és képrögzítés alá helyezhető. Ez mind a prevenció, mind a felderítés szempontjából óriási lehetőségekkel bír, hiszen a rendszer egyrészt visszatartja a bűnelkövetésre és garázdaságra hajlamos egyéneket a bűncselekmény elkövetésétől, másrészt segít az elkövetők azonosításában és elfogásában. Az érintett területeken többnyire mérhetővé válik a közbiztonság javulása. xix

A társadalmi bűnmegelőzés olyan intézkedések vagy beavatkozások összessége, amelyek célja a bűnözés csökkentése, az állampolgárok biztonságérzetének javítása. Ez a cél a komplex fizikai környezet bűnkeltő vagy elkövetést megkönnyítő hatásainak, az elkövetést elősegítő alkalmak számának, illetve a bűnözést elősegítő okok hatásának csökkentésével, valamint a sértetté, áldozattá válás megelőzésével érhető el. xx

Felelősségteljes bűnmegelőzésről abban az esetben beszélhetünk, ha a megelőzés a kérdés három egyenrangú célterületére egyaránt kiterjed. Így a (potenciális) bűnelkövetőre, a bűncselekményi szituációra és közösségre. Vagyis nem elég a bűnök megelőzése, hanem ugyanilyen fontos a bűnözéstől való félelem csökkentése, illetve a lakosság biztonságérzetének növelése. xxi

A közterületen található értékek, a magántulajdon, valamint az emberi biztonság védelmének legmodernebb formáját jelentik a közbiztonsági térfigyelő rendszerek. Használatuk által egy‐egy kijelölt terület – városrész, település, stb. – 24 órás megfigyelés és képrögzítés alá helyezhető. Ez mind a prevenció, mind a felderítés szempontjából óriási lehetőségekkel bír, hiszen a rendszer egyrészt visszatartja a bűnelkövetésre és garázdaságra hajlamos egyéneket a bűncselekmény elkövetésétől, másrészt segít az elkövetők azonosításában és elfogásában. Az érintett területeken többnyire mérhetővé válik a közbiztonság javulása. xxii

(1) Egy szervezet teljes anyagi eszközeinek kezelése, felhasználásának szabályozása, állagának, állapotának, épségének, mennyiségének, minőségének és tulajdonságainak megtartására irányuló céltudatos tevékenység, rendszabályok és eljárások összessége. (2) A vagyont vagy vagyontárgyat károsító vagy károsítással fenyegető jogellenes támadások megelőzésére és elhárítására, a természeti jelenségek és katasztrófák károsító hatásainak, káros következményeinek megelőzésére és elhárítására, a vagyonnal való jogszerű rendelkezés garantálása érdekében tett intézkedések összessége. xxiii

Valamitől való megfosztottságot jelent szó szerint. Alapvetően a szegénység fogalmát jelölik vele, amikor a deprivált személy hiányt szenved, nélkülöz valamit, ami az adott társadalom nagy többségének rendelkezésére áll. xxiv

A lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, hanyag kezelés, rablás, kifosztás, zsarolás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, jármű önkényes elvétele, vásárlók megkárosítása, bitorlás, szerzői jogok megsértése, jogkezelési adat meghamisítása, iparjogvédelmi jogok megsértése, hitelsértés, tartozás fedezetének elvonása összefoglaló bűncselekmény‐kategóriája. xxv

A biztonságnak az életminőség oldaláról való megközelítése, amely az egyéni és közösségi érdekek formális megjelenítése mellett, az erőforrások, a képességek, a mérhető hatások, statisztikailag megjeleníthető mértékek alapján vizsgálja az összefüggéseket. xxvi

„Rejtve maradás”: a bűncselekmények egy része rejtve marad, valamilyen oknál fogva megtörténtüket nem jelentették be a sértettek, így aztán ezek a bűnügyi statisztikákba sem kerülnek be. A kriminológiában ez tudományosan elfogadott tény, mértékére azonban csak becslések állnak rendelkezésre (aránya az egyes bűncselekmény‐típusonként is változó). xxvii

„Rejtve maradás”: a bűncselekmények egy része rejtve marad, valamilyen oknál fogva megtörténtüket nem jelentették be a sértettek, így aztán ezek a bűnügyi statisztikákba sem kerülnek be. A kriminológiában ez tudományosan elfogadott tény, mértékére azonban csak becslések állnak rendelkezésre (aránya az egyes bűncselekmény‐típusonként is változó).

123

xxviii

Áldozattá válás, amikor valaki bűncselekmény elkövetésének áldozatává válik. Az erre vonatkozó vizsgálatok fontosak lehetnek a látencia arányának megállapításához. xxix

Áldozattá válás, amikor valaki bűncselekmény elkövetésének áldozatává válik. Az erre vonatkozó vizsgálatok fontosak lehetnek a látencia arányának megállapításához.

xxx

A szociális városrehabilitáció olyan városrészeket érint, amelyek társadalmi és többnyire ebből adódóan fizikai állapota is lényegesen rosszabb, mint az települési, regionális szinten elfogadható lenne. A rehabilitáció célja az, hogy a helyi hátrányos helyzetű lakosság életminősége és esélyei javuljanak, vagyis a program gazdája az adott városrészben valósítson meg felzárkóztató programokat mind az épített környezet, mind a társadalmi helyzet tekintetében.

xxxi

Többnyire fizetetlen önkéntesekből álló szervezet, akik saját lakóterületükön járőröznek, informális hálózatokon keresztül feltérképezik a helyi problémákat; nem csak a bűnözést, hanem a félelmeket, kockázatokat is. A rendszer lényege a helyi közösség bevonása a közbiztonság növelésébe.

xxxii

A közösségi kontroll a lakókörnyezet természetes felügyelete az adott terület felett, amely arra hivatott, hogy az egyének ott‐tartózkodásának jogosságát ellenőrizze, az idegenek azonosítása.

xxxiii

A környezettervezési (magyarul gyakran építészeti) bűnmegelőzés olyan megoldások és eljárások gyűjteményét tartalmazza, amely a közterületek (parkok, járókelők mozgásterei, tömegközlekedési megállóhelyek stb.) tervezésének vagy a meglévő struktúrák átalakításának a bűnelkövetés lehetőségét csökkentő módszereit foglalja össze. Magába foglalja azokat az építészeti, településfejlesztési, táj‐ és kertépítési, forgalomtechnikai, fénytechnikai, pszichológiai és kommunikációs módszereket, illetve ezek együttes alkalmazását, amelyek az épített környezet utólagos átalakításával, valamint a kialakítandó környezet tudatos tervezésével és megvalósításával a bűnelkövetés lehetőségeit csökkentik, illetve megszüntetik. Más megközelítéssel egyfajta multidiszciplináris tevékenységként tekinthetünk a CPTED‐re, melynek lényege, hogy megfelelő építészeti környezet kialakításával sikerüljön a személy és tulajdon elleni bűncselekmények elkövetésének esélyét minimalizáló/megelőző városi tereket kialakítva elriasztani a bűnözőket valamely lakókörzetből.

xxxiv

Ronald V. Clarke definícióját idézve a szituációs bűnmegelőzés látóterében elsődlegesen azok a speciális bűncselekményformák megelőzésére irányuló kezdeményezések találhatók, melyek „a közvetlen környezet szervezési és/vagy strukturális szisztematikus és állandó változását tartalmazzák, és amelyek egy bűncselekmény elkövetését kockázatosabbá és nehezebben megvalósíthatóvá teszik, és ezáltal csökkentik a tettes hasznát”. A szituációs bűnmegelőzés modellje a korábban megszokott személyre irányultság helyett a bűncselekmény kontextusára összpontosít. E szerint az építészeti, a szervezeti és a szociális környezet az, amelyben a bűncselekmény létrejön. Látóterében elsődlegesen azok a speciális bűncselekményformák megelőzésére irányuló kezdeményezések találhatók, melyek „a közvetlen környezet szervezési és/vagy strukturális szisztematikus és állandó változását tartalmazzák, és amelyek egy bűncselekmény elkövetését kockázatosabbá és nehezebben megvalósíthatóvá teszik, és ezáltal csökkentik a tettes hasznát”. Mindezt más szavakkal megfogalmazva: a szituációs megelőzés olyan lehetőségcsökkentő intézkedések gyűjteménye, amelyek − − −

a bűncselekmények valamely specifikus formájára irányulnak; magukba foglalják a közvetlen környezet alakítását, formálását egy olyan rendszeres és folyamatos formában, amennyire ez csak lehetséges; megnövelik a bűnelkövetés kockázatát és nagymértékben csökkentse az elkövető hajlandóságát.

xxxv

A közterületen található értékek, a magántulajdon, valamint az emberi biztonság védelmének legmodernebb formáját jelentik a közbiztonsági térfigyelő rendszerek. Használatuk által egy‐egy kijelölt terület – városrész, település, stb. – 24 órás megfigyelés és képrögzítés alá helyezhető. Ez mind a prevenció, mind a felderítés szempontjából óriási lehetőségekkel bír, hiszen a rendszer egyrészt visszatartja a bűnelkövetésre és

124

garázdaságra hajlamos egyéneket a bűncselekmény elkövetésétől, másrészt segít az elkövetők azonosításában és elfogásában. Az érintett területeken többnyire mérhetővé válik a közbiztonság javulása. xxxvi

Részvétel, részesedés. A participáció elve azt jelenti, hogy az intézkedések a közösség részvételén alapulnak, a közösség bevonásával történnek.

xxxvii

A bűnözéskonfliktus egyik városi zónája. Defensible space (védhető területek): a legnagyobb fokú biztonsággal jellemezhető területek.

xxxviii

Részvétel, részesedés. A participáció elve azt jelenti, hogy az intézkedések a közösség részvételén alapul, a közösség bevonásával történik.

xxxix

A társadalom belső békéjének demokratikus eszközökkel történő biztosítása, az igazságosság, szolidaritás, esélyegyenlőség és méltányosság értékeinek érvényesítése. Olyan társadalmak jellemző tulajdonsága, melyek képesek biztosítani, hogy a polgárok önbecsülésük feladása nélkül legyenek képesek harmonikusan együtt élni. xl

A gerillamarketing fogalma azokat a marketing‐kommunikációs eszközöket foglalja össze, amelyek tudatosan a spontaneitás, vagy a deviancia látszatát keltve, a formális, legális csatornák elkerülésével próbálják meg rendszerint fiatal, valamilyen szubkultúrához tartozó célcsoportjukat elérni. Ilyenek lehetnek pl. a villanyoszlopra ragasztott hirdetések, grafittik, vagy akár az útburkolatra engedély nélkül felfestett figyelemfelkeltő feliratok, ábrák, stb. Ez az eszköz rendszerint az alternatív gondolkodású fiatal célcsoportok megnyerésére alkalmas. Ehhez hasonlóan – inkább közvetett, mint direkt eszközökkel – működnek a street art gyűjtőnéven összefoglalható spontán, öntevékeny módon működő közterületi művészi önkifejező akciók, performanszok, amelyek a fiatal célcsoportok megnyerésére gyakran igen alkalmasak. xli

Közösségi rendőri munka (community policing) (pl. Közösségi Bűnmegelőzési Irodák, civilek koordinációjával) a lakosság és helyi rendőrség együttműködése, széles körű problémamegoldás, átfogó stratégia preventív és regresszív elemekkel, technikai‐szituatív eszközökkel, személyorientált segítő intézkedésekkel, a rendfenntartás hagyományos eszközeit is felhasználva. G. Ferrero: „A hatalom felülről jön, a legitimitás alulról. A minőség és mennyiség vetélkedésének idején fontos, hogy a hatalom legitimitása minőségi és ne mennyiségi alapokon nyugodjék. A rendészet legitimációja „alulról” építkezik, ha elfogadottságon és kooperáción nyugszik – ebben az esetben közösségi rendészetről beszélünk. xlii A mediáció (magyarul közvetítés) egy speciális konfliktuskezelési módszer, amelynek lényege, hogy a két fél vitájában mind a két fél közös beleegyezésével egy semleges harmadik fél (mediátor) jár közben. A mediátor a problémamegoldó folyamat keretében segít tisztázni a konfliktus természetét, segít olyan megoldást találni, amely mind a két fél számára kielégítő. A mediáció módszere közösségek közötti konfliktusok kezelésében is sikeresen alkalmazható. xliii

A társadalom jelentős része által elfogadott normák és normarendszer megszegése.

xliv

A folyamatok átláthatósága (pl. államberendezkedésnél).

125