BIZONYSÁGTÉTELEK A GYÜLEKEZET SZÁMÁRA

Ellen G. White

BIZONYSÁGTÉTELEK A GYÜLEKEZET SZÁMÁRA Negyedik kötet

Fordította: Egervári Dezső

Ellen G. White

Bizonyságtételek 4. kötet

2

Ellen G. White


Tartalom TARTALOM ............................................................................................................................................ 3 HUSZONHATOS SZÁM ........................................................................................................................... 6 ÉLETRAJZOK A BIBLIÁBAN ........................................................................................................................ 6 A GYÜLEKEZET EGYSÉGE ........................................................................................................................ 10 MENJETEK ELŐRE .................................................................................................................................. 13 A FALÁNKSÁG KIELÉGÍTÉSE .................................................................................................................... 17 A keresztény hadviselés .................................................................................................................... 20 FÖLDI KINCSEKET VÁLASZTVA ............................................................................................................... 26 IGAZ JÓTÉKONYSÁG .............................................................................................................................. 34 KRISZTUS MUNKATÁRSAI ...................................................................................................................... 41 Feltűnést keltő ébredések ................................................................................................................. 45 Anyagiak visszatartása ..................................................................................................................... 47 A VIZSGÁLAT FOLYAMATA ..................................................................................................................... 51 EGÉSZSÉGET ERŐSÍTŐ KÉTKEZI MUNKA ................................................................................................ 58 Önámítás és önzés ............................................................................................................................ 60 A KÖRNYEZET HATÁSA........................................................................................................................... 64 MEGOSZTOTT SZÍV ................................................................................................................................ 72 ÖNDICSÉRET .......................................................................................................................................... 77 HITTÉRÍTŐK A CSALÁDBAN .................................................................................................................... 82 HUSZONHETES SZÁM ........................................................................................................................... 88 KÉSZSÉGES ENGEDELMESSÉG ................................................................................................................ 88 A TIZENKÉT KÉM .................................................................................................................................... 90 JERIKÓ ELFOGLALÁSA ............................................................................................................................ 95 JEREMIÁS MEGRÓJA IZRÁELT .............................................................................................................. 100 Tanulság a rékábiták esetéből........................................................................................................ 106 Elvetik Isten figyelmeztetéseit ........................................................................................................ 107 HŰSÉGES INTÉSEKRE VAN SZŰKSÉG .................................................................................................... 112 A fegyelem szükségessége a családban ......................................................................................... 116 A terhek hordozóinak gáncsolása ................................................................................................... 117 A laza fegyelem veszedelmei .......................................................................................................... 119 TELJES ODASZENTELŐDÉS ................................................................................................................... 128 AZ EGYETÉRTÉS SZÜKSÉGESSÉGE ........................................................................................................ 133 A csökönyösség nem függetlenség ................................................................................................. 142 Vallás a családi körben ................................................................................................................... 145 Kötelességünk az önuralom ............................................................................................................ 147 ISTEN PARANCSAINAK SZENT VOLTA ................................................................................................... 149 ÖNZÉS A GYÜLEKEZETBEN ÉS A CSALÁDBAN ....................................................................................... 154 FÖLHÍVÁS AZ IGEHIRDETŐKHÖZ .......................................................................................................... 157 HUSZONNYOLCAS SZÁM .................................................................................................................... 164 TAPASZTALAT ÉS MUNKÁLKODÁSOK .................................................................................................. 164 Mértékletességi összejövetelek ...................................................................................................... 166 Indiánába tett látogatás ................................................................................................................ 166 A túlmunka következményei .......................................................................................................... 167 Tábori összejövetelek ..................................................................................................................... 168 Kaliforniai munkásságunk .............................................................................................................. 171

3

Ellen G. White


Oregonon ........................................................................................................................................ 173 Kelet felé ......................................................................................................................................... 178 Kolorádó ......................................................................................................................................... 179 Keleti összejövetelek ....................................................................................................................... 180 Kansasi tábori összejövetelek ......................................................................................................... 183 Texasban ........................................................................................................................................ 184 FÖLKÉSZÜLÉS KRISZTUS ELJÖVETELÉRE ............................................................................................... 184 FÖLHÍVÁS AZ IGEHIRDETŐKHÖZ .......................................................................................................... 189 SZERETET A TÉVELYGŐ IRÁNT .............................................................................................................. 193 A MŰ HELYZETE TEXASBAN ................................................................................................................. 199 MAGUKKAL TÖRŐDŐ IGEHIRDETŐK .................................................................................................... 205 BECSÜLETESSÉG ANYAGI ÜGYEKBEN ................................................................................................... 211 VALLÁS A MINDENNAPI ÉLETBEN ........................................................................................................ 216 AZ IGEHIRDETŐK MEGSZENTELŐDÉSE ................................................................................................ 223 HUSZONKILENCES SZÁM .................................................................................................................... 231 AZ ÍTÉLET ............................................................................................................................................. 231 KIADVÁNYAINK .................................................................................................................................... 233 KRISZTUS KÖVETEI ............................................................................................................................... 236 Beszédmód ..................................................................................................................................... 242 Az igehirdető minősítései ............................................................................................................... 243 AZ ÖRÖMHÍR SZOLGÁI ......................................................................................................................... 244 FŐISKOLÁNK ........................................................................................................................................ 250 A szülők kötelessége a főiskola iránt .............................................................................................. 256 A MŰ HELYZETE IOWÁ-N ..................................................................................................................... 257 Főiskolások ..................................................................................................................................... 257 Ifjú lelkészek ................................................................................................................................... 261 KÖNYVKIADÓINK ................................................................................................................................. 269 AZ ÍGÉRETEK SZENT VOLTA .................................................................................................................. 276 VÉGRENDELETEK ÉS HAGYATÉKOK ...................................................................................................... 284 GYŰLEKEZETI TAGSÁG ......................................................................................................................... 290 A GYÜLEKEZETBEN ELŐFORDULÓ CSALÁSOK ...................................................................................... 292 AZ ÖNURALOM FONTOSSÁGA ............................................................................................................. 295 BIBLIAELLENES HÁZASSÁGOK .............................................................................................................. 300 AZ ÚR SZEGÉNYEI ................................................................................................................................. 303 A MŰ HELYZETE BATTLE CREEKEN ....................................................................................................... 305 A TALENTUMOK FEJLESZTÉSE .............................................................................................................. 309 HARMINCAS SZÁM ............................................................................................................................ 312 ISTEN SZOLGÁI ..................................................................................................................................... 312 FIGYELMEZTETÉSEK ÉS INTÉSEK .......................................................................................................... 320 ERKÖLCSI ÉS SZELLEMI MŰVELŐDÉS ................................................................................................... 325 SZEGÉNYEK IRÁNTI KÖTELESSÉG ......................................................................................................... 328 EGÉSZSÉG ÉS VALLÁS ........................................................................................................................... 329 MEGBÍZHATÓ MUNKÁSOK .................................................................................................................. 330 A KERESZTÉNY ÁLDÁSOS HATÁSA ........................................................................................................ 337 TAKARÉKOSSÁG ÉS LEMONDÁS ........................................................................................................... 340 A KÓRHÁZ HELYZETE ÉS FÖLADATA ..................................................................................................... 343 A BARÁTOK HATÁSA ............................................................................................................................ 350 A RÖPIRAT-TÁRSULATOK ..................................................................................................................... 352

4

Ellen G. White


A VILÁG SZERETETE.............................................................................................................................. 363 SZERÉNY RUHÁZKODÁS ....................................................................................................................... 374 HELYES NEVELÉS .................................................................................................................................. 386 ISTEN IRÁNTI FELELŐSSÉGÜNK ............................................................................................................ 390

5

Ellen G. White


Huszonhatos szám ÉLETRAJZOK A BIBLIÁBAN A bibliai életrajzok valóságos egyének hiteles történetei. Ádámtól kezdve az egymást váltó nemzedékeken át az apostolok idejéig valóban megtörtént eseményekről találunk kiszínezetlen beszámolókat, amelyek valóságos emberek tényleges élményei voltak. Sokak számára csodálatos, hogy az ihletett történetírás miért említ az igaz emberek életében olyan eseteket, melyek foltot ejtenek erkölcsi jellemükön. A hitetlenek mély megelégedéssel kapnak e bűnökön, nevetség tárgyává teszik azokat, akik ilyenekre voltak képesek. Az ihletett írók nem folyamodtak hazugsághoz, hogy megakadályozzák, hogy a szent történelem lapjait emberi gyöngeségek és hibák följegyzései csúfítsák. Isten írnokai azt jegyezték le, amire a Szentlélek ihlette őket, hiszen nem a maguk eszméi szerint írtak. A kézzelfogható valóságot írták, megcáfolhatatlan, visszataszító tényekről számoltak be oly okok miatt, melyeket véges eszünk képtelen teljesen fölfogni. {BT4 §1.1} A Szentírás szavahihetőségének egyik legkiemelkedőbb bizonyítéka, hogy nem kendőzi az igazságot, s főszereplőinek bűneit sem rejtegeti. Sokan hangoztatják, hogy nem is olyan nehéz elmondani valaki viselt dolgait. Mégis bebizonyosodott, hogy a kortársak számára emberileg lehetetlen elfogulatlan beszámolót írni, s csaknem olyan nehéz olyan ember vagy emberek történetét lejegyezni, anélkül, hogy eltérnénk a szigorúan vett igazmondástól, akik pályafutása ismeretes előttünk. Az ember gondolkodása olyan elfogult, hogy csaknem lehetetlen elfogulatlanul kezelnie a tárgyat. Vagy a szóban forgó ember hibái emelkednek ki, vagy erényei ragyognak homály nélküli tündökléssel, ahogy az író elfogultsága mellette vagy ellene szól. Bármilyen tárgyilagos is akar lenni az író, a szakértők mind egyetértenek, hogy ezt nagyon nehéz valóban elérni. {BT4 §1.2} Ám az isteni Lélek, – mivel az ember gyöngesége fölött áll – , a valóságos, kendőzetlen igazságot mondja el. Hány életrajzot vetettek már papírra kifogástalan keresztényekről, akik mindennapi életükben és a gyülekezetben a szeplőtlen istenfélelem példaképeiként tündököltek. Egyetlen folt sem rútította el szentségük szépségét, egyetlen hibájukról sem olvasunk, ami arra emlékeztetne minket, hogy ők is ugyanúgy porból voltak, ki voltak téve a kísértéseknek, mint bárki más. De ha az ihletett toll jegyezte volna föl történetüket, akkor mennyire másnak is látszanának. Előtűnnének az emberi gyöngeségek, az önzéssel, elvakultsággal és büszkeséggel vívott tusák, talán titkos bűnök is, s a test és a lélek közt dúló, szűnni nem akaró harc. A naplókból sem derülnek ki az írók bűnös tettei. Olykor följegyzik ugyan a gonosszal vívott küzdelmet, de többnyire, csak ha az igazság került ki győztesen. Mindet ott találhatjuk, ha dicséreteset cselekedtek, vagy nemesre törekedtek – ez is akkor, ha az író becsületesen akar beszámolni életéről. Emberileg azonban lehetetlen kiteregetni hibáinkat barátaink fölülvizsgálata elé.{BT4 §1.3} Ha ihletés nélküli emberek írták volna Bibliánkat, egészen másként festene. Akkor nagyon leverő olvasmány lenne a tévelygő halandóknak, akik velük született gyöngeségekkel és a szívós ellenfél kísértéseivel küszködnek. Így azonban a Biblia történetírásában a kiválasztott jellemek vallásos életének szavahihető följegyzéseivel rendelkezünk. Akiket Isten kitüntetett, s kikre súlyos felelősségeket bízott, olykor vereséget szenvedtek a kísértésektől, 6

Ellen G. White


olykor bűnbe estek, csakúgy, mint ma mi is. Hol törekszünk, hol ingadozunk, hol gyakran tévedésbe esünk. Mégis bátorító ez csüggedő szívünk számára, ha tudjuk, hogy Isten kegyelméből új erőt nyerhettek gonosz természetük fölé emelkedéshez; s mikor erre gondolunk, mi is készek leszünk megújult erővel bocsátkozni a küzdelembe. {BT4 §1.4} Ősi Izráel zúgolódásait, lázongó elégedetlenségét, valamint az értük tett hihetetlen csodákat, bálványimádásuk büntetését, s hálátlanságukat is a mi okulásunkra jegyezték föl. Ősi Izráel példájának figyelmeztetés a célja Isten ma élő népe számára, hogy ki tudják kerülni elődeik hitetlenségét, s megmeneküljenek az Úr haragjától. Ha a szent történelemből kihagyták volna a zsidók vétkeit, ha csak erényeiket sorolták volna föl, akkor e történetírás nem lenne számunkra ilyen tanulságos. {BT4 §1.5} A hitetlenek és a bűn szerelmesei azzal mentegetik bűntetteiket, hogy azok gonosz cselekedetét hánytorgatják, akiknek Isten tekintélyt adott az ősi időkben. Azzal érvelnek, hogy ha e szent emberek engedtek a kísértésnek, és bűnt követtek el, akkor ne is csodálkozzunk, hogy ők is gonoszságot művelnek; arra céloznak, hogy ők végeredményben nem is olyan rosszak, mivel már előttük is a vétkek ilyen nevezetes esetei történtek meg. {BT4 §1.6} Az igazság elve követelte meg a tények pontos följegyzését mindazok épülésére, akik valaha olvasni fogják a szent iratokat. Ebben Isten bölcsességének bizonyítékát látjuk. Az Úr elvárja, hogy engedelmeskedjünk törvényének. De nem csak azt mondja, hogy mi lesz az engedetlenség büntetése. Hanem okulásunkra és figyelmeztetésül rendelkezésünkre áll Ádám és Éva esete a paradicsomban, s annak szomorú következményei, hogy nem engedelmeskedtek Isten parancsainak. A beszámoló hiánytalan és pontos. Megemlíti az Édenben az embernek adott törvényt, azzal együtt, hogy milyen büntetés jár érte, ha engedetlenek lesznek. Ezt követi a megkísértés és a bukás leírása, s a bűnbe esett ősszüleinket sújtó büntetés. Példájuk figyelmeztetésül szolgál számunkra, hogy a kételkedés árnyéka se férjen ahhoz, hogy a bűn zsoldja a halál; hogy Isten megtorló ítélete soha el nem marad, s hogy a parancsai iránti szigorú engedelmességet várja el teremtményeitől. Mikor az Úr Sinai hegyénél kihirdette a törvényt, milyen határozott volt a hozzá kapcsolt büntetés! Milyen bizonyos volt a megtorlás, amely e törvény megszegését követte! Milyen világosak a bizonyítékul följegyzett esetek! {BT4 §1.7} Az ihletett író, föladatának megfelelően elmondja, milyen bűnök győzték le Noét, Lóthot, Mózest, Ábrahámot, Dávidot, Salamont, s azt is, hogy félelmetes próbája óráján még Illés erős lelke is el tudott csüggedni a kísértés súlya alatt. Pontosan följegyezték Jónás engedetlenségét, és Izráel bálványimádását. A Szentlélek nem takargatja, hogy Péter•megtagadta Krisztust, hogy Pál és Barnabás közt éles ellentét volt, sem a próféták és apostolok gyöngeségeit és bukásait hiszen Ő az, aki elvonja a fátylat az ember szívéről. Így ott olvashatjuk a hívők életét összes hibáikkal és ballépéseikkel, melyeket tanulságnak szánt a következő nemzedék számára. Ha teljesen gyarlóság nélkül valók lettek volna, emberfölöttiek is lettek volna. Ez esetben bűnös természetünk kétségbe esne, hogy eléri-e valaha a kitűnőségnek e pontját. De mikor látjuk, hogyan küzdöttek, és hogyan estek el, majd hogyan szedték össze magukat, és diadalmaskodtak Isten kegyelme által, akkor bátorságot merítünk

7

Ellen G. White


belőle, s arra serkent bennünket, hogy mi is kapaszkodjunk át az akadályokon, melyeket romlott természetünk helyez utunkra. {BT4 §1.8} Isten mindig is következetesen megbünteti a bűntettet. A régi időkben elküldte prófétáit, hogy figyelmeztessék a bűnöst, megintsék vétkeiket, és bejelentsék a kiszabott büntetést. Akik megkérdezik, hogy Isten szava miért teregeti ki népének bűneit oly nyíltan, hogy a gúnyolódók kikacagják, és a szentek bánkódjanak fölötte, azok értsék meg, hogy az ő okulásukra írták meg, hogy el tudják kerülni a följegyzett gonoszságokat, s csak az Urat szolgálók igaz tetteit kövessék. {BT4 §1.9} Pontosan olyan tanításokra van szükségünk, amilyeneket a Biblia nyújt, mert a bűn följegyzései mellett ott látjuk a megbocsátást is. A bűnös szomorúsága, töredelme, s a bűntől beteg lélek jajszava hallatszik hozzánk a múltból, közölve velünk, hogy akkor is, mint ma, az ember Isten megbocsátó kegyelmére szorult. Megtanít rá, hogy bár az Úr megbünteti a bűnt, mégis megszánja a bűnét bánó bűnöst, és megbocsát neki. {BT4 §1.10} Az Úr gondviselése jónak látta különböző módokon tanítani és figyelmeztetni népét. Közvetlen paranccsal, szent iratok útján, s a jövendölés Lelkén át közölte velünk akaratát. Nekem is kötelességem világosan rámutatni Isten népének hibáira és tévedéseire. Egyesek bűnei nyilvánosságra jöttek, de ez még nem bizonyítja, hogy gonoszabbak az Úr szemében, mint sokan másokat, akik bukásait nem jegyezték föl. Azt is a lelkemre kötötték, hogy nem az én feladatom megválogatni munkámat, hanem, hogy alázatosan engedelmeskedjek Isten akaratának. A hitvalló keresztények tévedései és helytelen tettei azok okulására kerültek följegyzésre, akik hajlamosak ilyen kísértésekbe esni. Az egyik ember tapasztalata vészjelző fényként szolgál mások számára, a veszélyes sziklák felől. {BT4 §1.11} Így lepleződnek le az ördög csapdái és cselvetései, így mutat rá a keresztény jellem tökéletesítésének fontosságára, s a módokra, amelyekkel ezt elérhetjük. Isten így tárja föl, mi is szükséges, hogy elnyerjük áldásait. Sokan hajlanak arra, – ha bűneiket pirongatják–, hogy megengedjék a lázongó lelkületet megerősödni önmagukban. Nemzedékünknek ez a lelkülete: „Hirdessetek nekünk sima dolgokat.” A jövendőmondás Lelke ennek ellenére is kizárólag az igazat szólja. A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet. Nem ismerik föl szívük gonoszságát, nem élnek gyönge és tehetetlen állapotuk tudatában. Isten kegyelme lerántja a leplet, bebizonyítva nekik, hogy a színfalak mögül ügyelnek rájuk, fölismerik rejtett bűnüket, s tetteik indító okait. {BT4 §1.12} A népes, népszerű egyházak bűneit fehérre meszelik. Sok tag a legaljasabb gonoszságokat űzi, és bűn itatja át őket. Babilon elesett, és minden tisztátalan, undok madár odúja lett! Korunk legundorítóbb bűnei találnak menedéket a kereszténység öltözete alatt. Sokan hirdetik, hogy Isten eltörölte törvényét, s az életük is e nézetükkel vág össze. Ha nincs törvény, akkor nincs törvényszegés, tehát bűn sincs, hiszen a bűn a törvény megszegése. {BT4 §1.13} A test vágyódása, az érzéki gondolkodás Isten ellen van. Csak hadd vesse le ez egyszer az engedelmesség igáját, máris önkéntelenül is a bűntettek törvénytelenségébe csúszik le. Elszaporodott a gonoszság azok között, akik nagy hangon a tiszta és tökéletes vallásos szabadságról papolnak. Viselkedésük gyűlöletes az Úr előtt. Az ilyenek az üdvösség

8

Ellen G. White


ellenségének cinkosai. Elfordítják szemüket a kijelentett igazság fényétől, s az életszentség szépségei árnyak csupán előttük. {BT4 §1.14} Megdöbbentő, ha látjuk, hogy sokan mily gyönge alapokra építik a menny iránti reményüket! Hevesen kikelnek a mindenható Isten törvénye ellen, mintha dacolnának vele, mintha semmivé tennék a szavát. Még Sátán sem merne ilyen beszédeket tartani, – mert hiszen ismeri Isten törvényét, – amilyeneket némely törvénygyűlölő lelkész merészel a szószékről hirdetni, sőt dicsekszik is ezzel az istenkáromlással. {BT4 §1.15} Az Úr közölte, hogy az ember nem ismeri Isten akaratát. Bűnök és gonoszságok töltik be életének mértékét. De, amikor Isten Lelke kijelenti neki a törvény teljes jelentését, mekkora változás megy végbe szívében! Akár Belsazár, akkor már értelmesen el tudja olvasni a Mindenható keze írását, és meggyőződés tölti el lelkét. Isten szavának mennydörgése fölriasztja őt közönyéből, s kegyelemért esedezik a Jézus nevében. Isten pedig szívesen meghallgatja az alázatos könyörgést. Sosem utasítja el vigasz nélkül a bűnbánót. {BT4 §1.16} Az Úr jónak látta elém tárni népe szükségleteit és tévedéseit. Bár fájdalmas kötelesség ez nekem, mégis hűen a vétkezők szeme elé teregettem hibáikat, s azok kiküszöbölésének módjait, amint Isten Lelke előírta nekem. Ez sok esetben föllázította a rágalmazás nyelvét, s ellenem fordította azokat, akikért fáradoztam és szenvedtem. Mégsem tértem le emiatt utamról. Isten szabta ki rám kötelességemet, s az ő megtartó erejétől támogatva teljesítettem és teljesítem a rám helyezett, fájdalmas kötelességeimet. Bár Isten Lelke így közli a figyelmeztetéseket és büntetéseket, nem tartja vissza a kegyelem édes ígéretét. {BT4 §1.17} Ha Isten népe fölismerné Isten bánásmódját, s elfogadná tanításait, akkor sima ösvényt találnának lábuknak, s fényt, hogy átvezesse őket a sötéten és csüggedésen. Dávid bölcsességet, tanulságot vont le abból, ahogyan Isten bánt vele, és alázatosan fejet hajtott a Magasságos fenyítése előtt. Nátán próféta szabatos ecsetelése fölismertette vele bűneit, és segített neki kiküszöbölni azokat. Dávid töredelmesen megfogadta a tanácsot, és megalázkodott Isten előtt. „Az Úr törvénye tökéletes – kiált föl – megeleveníti a lelket.” {BT4 §1.18} A bűnüket bánó bűnösöknek nincs miért kétségbe esniük, ha valaki rátereli figyelmüket törvényszegéseikre, ha figyelmezteti őket veszélyeikre. Az értük tett erőfeszítések bizonyítják, Isten mennyire szereti, mennyire meg akarja menteni őket. Csak hallgatniuk kell tanácsára, és teljesíteni akaratát, hogy elnyerjék az örök életet. Isten tévelygő népe elé tárja vétkeit, hogy az isteni igazság fényénél fölismerjék bűnük teljes súlyát, majd az a kötelességük, hogy örökre elhagyják azokat.{BT4 §1.19} Isten ma is olyan hatalmas, hogy megmentsen a bűntől, mint az ősatyák, Dávid, a próféták vagy az apostolok napjaiban volt. A szent történetírásban följegyzett esetek sokasága, ahol Isten megszabadította népét álnokságaiktól, készségessé kellene tennie a mai keresztényt, hogy elfogadja az isteni utasításokat, hogy törekedve tökéletesítsen olyan jellemet, mely képes lesz viselni az ítélet alapos fölülvizsgálatát. {BT4 §1.20} A Biblia történelme Isten könyörületének reményével vigasztalja az alélt lelket. Nem kell kétségbe esnünk, hiszen azt látjuk, hogy mások is olyan csüggedéseken verekedték át magukat, olyan kísértéseknek voltak kitéve, mint mi, mégis visszaszerezték elveszett

9

Ellen G. White


területüket, és Isten megáldotta őket. Az ihletés szava megvigasztalja és fölüdíti a tévelygő lelket. Bár az ősatyák és apostolok is emberi gyöngeségek alatt nyögtek, hit által mégis jó bizonyítványra tettek szert. Az Úr erejével megvívták csatáikat, és dicső győzelmet arattak. Mi is úgy ráhagyatkozhatunk az elfedező áldozat érdemeire, s Jézus nevében mi is diadalmaskodni tudunk. Az ember csak ember a földkerekség bármely részén, Ádámtól kezdve mind a mai nemzedékig, s Isten szeretete is egyedülálló korokon át. {BT4 §1.21}

A GYÜLEKEZET EGYSÉGE Kedves testvéreim! Miként az ember szervezetének különböző részei alkotják testünket, s amint az egész testet kormányzó észnek engedelmeskedve kell mindnek végezni a hívatását, úgy Krisztus gyülekezete tagjainak is egyetlen részarányos testté kell egyesülniük, alávetni magukat a közösség megszentelt értelmének. {BT4 §2.1} A gyülekezet fejlődését tagjainak helytelen viselkedése akadályozza. Ha csatlakozunk a gyülekezethez, bár ez fontos és szükséges lépés, ez mégsem tesz minket kereszténnyé, és üdvösségünket sem biztosítja. Nem ad kétségbevonhatatlan jogot a mennyre, mégha nevünk ott szerepel is a gyülekezet névsorában, de szívünk elidegenedett Krisztustól. Az Ő hű, megbízható képviselőinek kell lennünk a földön, vele fáradozva egységben. „Szeretteim, most Isten fiai vagyunk.” Ne feledkezzünk meg e szent családi kapcsolatról, és semmit se kövessünk el, ami gyalázatot hozna Atyánk ügyére. {BT4 §2.2} Magasztos a hitvallásunk. Mint szombattartó adventisták, valljuk, hogy engedelmeskedünk Isten minden parancsának, – hogy várva várjuk Üdvözítőnk eljövetelét. Isten a figyelmeztetés lehető legkomolyabb intelmét bízta maroknyi hűségeseire. Szavainkkal és tetteinkkel kellene bizonyítanunk, hogy tudomásul vesszük a ránk hárított súlyos felelősséget. Oly tisztán fényljék világosságunk, hogy az emberek észrevegyék, hogy mindennapi életünkkel az Atyát dicsőítjük meg, hogy kapcsolatban állunk a mennyel, és Jézus Krisztus örököstársai vagyunk, hogy mikor megjelenik hatalommal és nagy dicsőséggel, olyanok leszünk, mint ő. {BT4 §2.3} Éljünk egyéni felelősségünk tudatában, hiszen a látható gyülekezet tagjai vagyunk, az Úr szőlőjének pedig munkásai. Ne várjuk, hogy testvéreink segítsenek az úton, mert ők is olyan esendők, mint mi magunk, hiszen drága Megváltónk meghívott, hogy őhozzá csatlakozzunk, egyesítsük gyöngeségünket az ő erejével, tudatlanságunkat bölcsességével, érdemtelenségünket érdemeivel. Egyikünk sem foglalhat el semleges álláspontot; vagy Krisztus mellett esik latba jó hatásunk, vagy pedig ellene. Vagy a Krisztus tevékeny eszközei vagyunk, vagy az ellenségé. Vagy Jézussal gyűjtünk, vagy szétszórunk. A valódi megtérés gyökeres változást jelent. Gondolkodásunk egész beállítottságát, szívünk hajlamát kell sarkon fordítanunk, életünknek pedig meg kell újulnia Krisztusban. Isten népet vezet ki a világból, hogy tökéletes egységben az örök igazság alapzatán álljanak. Krisztus azért adta magát a világnak, hogy „jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen”. A finomítás e folyamata azt a célt szolgálja, hogy megtisztítsa a gyülekezetet minden hamisságtól, a viszály és széthúzás szellemétől, hogy építeni tudjanak, ahelyett, hogy rombolnának, s így az előttük álló föladatra összpontosítsák erejüket. Is-ten célja, hogy egész népe eljusson a hit egységére. Krisztus azért imádkozott tanítványaiért, hogy egyek legyenek, amint ő is egy az Atyával, és

10

Ellen G. White


így elhiggye a világ, hogy az Atya küldte őt. Ez a legmeghatóbb és legcsodálatosabb ima mindvégig érvényes a korszakokon át, le egészen napjainkig; hiszen ezt mondta: „Nemcsak értük imádkozom, hanem azokért is, akik az ő szavukra hinni fognak.” Krisztus hitvalló követőinek mily lelkiismeretesen kellene hát törekedniük, hogy életük megfeleljen imájának. Sokan nem érik föl ésszel a gyülekezeti összetartozás szentségét, s vonakodnak alávetni magukat a korlátozásnak és fegyelemnek. Viselkedésük bizonyítja, hogy többre becsülik nézetüket, mint az egyesült gyülekezetét; hogy nem őrizkednek, nehogy bátorítsák a gyülekezet hangja elleni lelkületet. A gyülekezetben felelős tisztséget betöltőknek, mint mindenki másnak, hibáik lehetnek, és döntéseikkel is melléfoghatnak; ennek ellenére is Krisztus földi gyülekezete olyan tekintélyt ruházott rájuk, melyet nem lehet félvállról venni. Krisztus föltámadása után gyülekezetére ruházta (de nem egyedül a vezetőkre) e hatalmat: „Akiknek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, akiknek pedig megtartjátok, az bűnben marad.” Nem szabad könnyelműen megszakítani a gyülekezethez fűződő kapcsolatot, mégis, amikor Krisztus némely hitvalló követőjének keresztezik az útját, vagy ha hangjuk nem oly tekintély, mint szerintük méltányos lenne, azzal fenyegetnek, hogy kilépnek a gyülekezetből. Igaz, ha elhagynák a gyülekezetet, ők sínylenék meg leginkább. Mert ha a gyülekezet légkörének határain kívülre húzódnának, a világi kísértések teljes hatalmának tennék ki magukat. Minden hívő csatlakozzék teljes szívvel a gyülekezethez. A gyülekezet jóléte legyen a főgondja. S ha csak valaki szent kötelezettség alatt állónak nem tartja magát, hogy ezt a kapcsolatot inkább a gyülekezet, mint a maga javára fordítsa, akkor a gyülekezet jobban megvan nélküle. Mindenkinek módjában van tenni valamit Isten ügyéért. Egyesek tetemes összegeket költenek fényűzésre. Kielégítik falánkságukat, azt viszont súlyos kiadásnak tartják, hogy javaikkal hozzájáruljanak a gyülekezet fönntartásához. Szívesen elfogadják a gyülekezet kiváltságainak összes áldását, de másokra hagyják, hogy fizessék a költségeket. Akik valóban szívükön viselik az ügy előremenetelét, nem tétováznak. Beruházzák pénzüket az ügy vállalkozásaiba, bármikor és bárhol mutatkozik is erre szükség. Tartsák szent kötelességüknek, hogy jellemükkel szemléltessék Krisztus tanításait, – hogy békén megférjenek egymással, s mint osztatlan egység, tökéletes összhangban cselekedjenek. Vessék alá nézetüket a gyülekezeti bizottság döntésének. Sokan kizárólag maguknak élnek. Mély megelé-gedéssel szemlélik életüket, áltatva magukat, hogy hibátlanok, holott mit sem tesznek Istenért, holott akaratával is szöges ellentétben élnek. A külsőségek megtartása soha sem elégíti ki az emberi lélek súlyos ínségét. Krisztus megvallása nem elég, hogy képesítsen helytállnunk az ítélet napjának vizsgáján. Tökéletesen meg kell bíznunk Istenben, gyermeki hittel támaszkodnunk ígéreteire, és teljesen az ö akaratának szentelnünk magunkat. {BT4 §2.4} Isten mindig a szenvedés kemencéjében próbálja népét, hogy szilárdnak és igaznak bizonyítsa, és megtisztítsa őket minden álnokságtól. Miután Ábrahám és Izsák elviselték a legszigorúbb vizsgát, mely elé állítani lehetett őket, Isten így szólt angyalán át Ábrahámhoz: „Most már tudom, hogy féled az Istent, s egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” A hitnek e hatalmas cselekedete hallatlan ragyogást kölcsönöz Ábrahám jellemének. Engedelmessége szemlélteti, hogy Ábrahám tökéletesen megbízott Istenben, hogy semmit sem tartott vissza tőle, az egyetlen, előre megígért fiát sem. {BT4 §2.5}

11

Ellen G. White


Semmi sem túl becses, hogy Jézusnak ajándékozzuk. Ha visszaadjuk neki az anyagiak talentumát, melyet ránk bízott, akkor többet bíz majd kezünkre. Krisztus megjutalmaz minden érte tett erőfeszítést, s minden nevében teljesített kötelesség a mi boldogságunkat is szolgálja. Isten lemondott hőn szeretett Fiáról, a keresztre feszítés kínjainak engedte őt át, hogy akik hisznek benne, eggyé olvadhassanak a Jézus neve által. Mivel Krisztus ilyen kimondhatatlan áldozatot hozott, hogy megmentse az embereket, s egységre is juttassa őket egymással, amint ő is egy az Atyával, milyen áldozat lehetne túl súlyos a követőinek, hogy meghozzák az egység kedvéért? {BT4 §2.6} Ha a világ tökéletes egységet lát uralkodni Isten gyülekezetében, az nyomós bizonyíték lesz előttük a keresztény vallás mellett. Széthúzások, szerencsétlen nézeteltérések, s kicsinyes gyülekezeti fegyelmi eljárások szégyent hoznak Megváltónkra. Mindezt elkerülhetjük, ha – személyeskedő nézeteinkkel együtt – átadjuk magunkat Istennek, s ha Jézus követői engedelmeskednek a gyülekezet hangjának. A hitetlenség sugallja, hogy egyéni függetlenkedésünk növeli fontosságunkat, s hogy gyöngeség föladni a gyülekezet döntése ellenére arról alkotott nézeteinket, hogy mi a helyes és helyénvaló. Pedig ve-szélyes engednünk az ilyen érzéseknek s nézeteknek, s tanácstalanságot és zűrzavart hoz közénk. Krisztus látta, hogy Isten ügyében egységre és keresztény testvériségre van szükség, ezért parancsolta ezt a tanítványainak. S a kereszténység történelme attól kezdve mind napjainkig minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy csakis az egységben az erő. Vessük hát alá az egyén nézeteit a gyülekezet tekintélyének. {BT4 §2.7} Az apostolok elengedhetetlennek tartották a szigorúan vett egységet, s lelkiismeretesen ezen is fáradoztak. Pál e szavakkal intette testvéreit: „Testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, ugyanazt valljátok mindnyájan! Ne szakadjatok pártokra, hanem forrjatok össze egyazon elvben, egy azon fölfogásban! A filippii testvéreinek is irt: „Ha talán ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség és a résztvevő szeretet, tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együtt éreztek, egyet gondoltok. Semmit se tegyetek vetélkedésből, vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak. Senki se keresse csak a maga hasznát, hanem a másét is. Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban volt.” {BT4 §2.8} A rómaiakhoz meg ezt írta: „Adja meg nektek a türelem és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek. Így egy szívvel, egy szájjal magasztalhatjátok Istent, Urunk Jézus Krisztus Atyját. Fogadjátok el tehát egymást, mint Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére.” „Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fönnhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne képzeljétek magatokat magatoktól okosaknak. {BT4 §2.9} Péter írta a szétszórt gyülekezetekhez: „Legyetek mindnyájan együtt érzők, résztvevők, testvérszeretők, irgalmasak, (szerények) és alázatosak. Rosszért rosszal, szidalomért szidalommal ne fizessetek! Inkább áldást mondjatok! Hiszen arra vagytok hivatva, hogy áldás legyen az örökrészetek.” {BT4 §2.10}

12

Ellen G. White


S Pál mondja korinthusi levelében: „Testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást. Legyetek egyetértők, éljetek békében. Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.” {BT4 §2.11}

MENJETEK ELŐRE Izráel roppant seregei örömteli diadallal vonultak ki Egyiptomból, hosszú és kegyetlen szolgaságuk színhelyéről. Az egyiptomiak addig nem voltak hajlandók elengedni őket, amíg Isten ítéletei megdöbbentőn meg nem fenyítették őket. A bosszúállás angyala betért minden egyiptomi házába, és halállal sújtotta a család elsőszülöttét. Senki sem menekült meg, a fáraó legidősebb gyermekétől a rabok verméig. Az állatok elsőszülöttjét is leölte, az Úr rendelete szerint. Ám a halál angyala elment Izráel gyermekeinek háza mellett. {BT4 §3.1} Fáraó, a népét ért csapások miatt rémülettől lesújtottan, maga elé hívatta Mózest és Áront az éjszakában, s rájuk parancsolt, hogy vonuljanak ki Egyiptomból. Nagyon rajta volt, hogy halogatás nélkül távozzanak, mert ő és népe attól rettegett, hogy ha Isten átka el nem távozik tőlük, az egész ország egyetlen tágas temetővé válik. {BT4 §3.2} Izráel gyermekei boldogan fogadták szabadulásuk jó hírét, és sietve készülődtek elhagyni szolgaságuk színterét. Az út azonban fáradalmas volt, ezért végezetül csüggedezni kezdtek. Utazásuk kopár hegyeken és elhagyatott síkságokon vezetett. Harmadnap alkonyatán, három oldalon hegyláncok ölelték őket körül, s előttük a Vörös tenger hullámzott. Nem tudták merre forduljanak, ezért kétségbe estek helyzetük miatt. Mózest hibáztatták, amiért ily helyre vezette őket, mert azt hitték, hogy rossz irányban mentek. „Ezért biztos, mondták, hogy nem ez az út vezet a sínai pusztába, sem az atyáinknak megígért Kánaánba. Nem tudunk tovább menni; hanem most vagy a Vörös tenger vizébe kell hatolnunk, vagy visszatérnünk Egyiptomba.” {BT4 §3.3} S akkor, mintegy nyomorúságuk betetőzéseképpen, észrevették, hogy egyiptomi sereg robog a nyomukban! A félelmetes sereget maga fáraó vezette, aki megbánta, hogy szabadjára engedte a zsidókat, s attól tartott, hogy azért küldte csak el őket, hogy hatalmas nemzetté, neki pedig ellenségévé legyenek. A kétségnek és kétségbeesésnek micsoda éjjele volt ez Izráel számára! Mily ellentéte annak, mikor maguk mögött hagyták Egyiptom szolgaságát, örömteli rivalgással vágva a pusztába! Mennyire kiszolgáltatottnak érezték magukat a hatalmas ellenség előtt! A rémült nők és gyermekek jajongása összevegyült az ijedt marha bőgésével, a birkák bégetésével, s ez csak növelte a helyzet leverő zavarodottságát. {BT4 §3.4} Isten ne törődött volna tovább népével, hogy így pusztulásra hagyta őket? Ne figyelmeztetné őket veszedelmükre, és ne szabadítaná meg őket ellenségeiktől? Isten nem lelt örömet népe szorult helyzetében. Hiszen ő utasította Mózest, hogy táborozzanak a Vörös tenger partján, s még ezt is hozzáfűzte: „A fáraó azt fogja gondolni; Izráel fiai eltévedtek az országban, a puszta körülzárta őket. Én pedig megkeményítem a Fáraó szívét, úgyhogy majd üldözőbe veszi őket. Akkor megmutatom dicsőségemet a fáraón és az egész seregén, harci szekerein és lovasain. Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr.” {BT4 §3.5} Jézus állt Izráel roppant seregének élén. Nappal a felhőoszlop, éjjel a tűzoszlop isteni vezetőjüket jelentette. Ám a zsidók nem viselték türelmesen az Úr próbáját. Szemrehányón és kárhoztatón emelték föl szavukat Mózes, látható vezérük ellen, amiért szörnyű veszedelembe 13

Ellen G. White


vezette őket. Nem bíztak Isten oltalmazó hatalmában, és kezét sem ismerték föl, amint féken tartja a körülöttük levő gonosz dolgokat. Eszeveszett rémületükben elfeledkeztek a botról, mellyel Mózes vérré változtatta a Nílus vizét, s a szerencsétlenségekről, melyekkel Isten meglátogatta az egyiptomiakat, amiért kegyetlenül bántak választott népével. Elfeledkeztek Isten csodálatos, értük tett közbelépéseiről. {BT4 §3.6} „Jaj! – siránkoztak – mennyivel jobb lett volna ott maradnunk a szolgaságban! Jobb rabszolgaként élni, mint a pusztában hullani el az éhségtől, a fáradtságtól, vagy pedig ellenségeinkkel vívott harcban esni el.” Keserű vádakkal támadtak Mózesre, mert nem hagyta őket ott, ahol voltak, ahelyett, hogy így kivezette őket, hogy itt vesszenek el a pusztában. {BT4 §3.7} Mózes igen elszomorodott, amiért ily hiányos népének hite, különösen, mert számos alkalommal tanúi voltak már, hogy Isten hatalmasan közbelép értük. Mélyen bánkódott, amiért, őt okolták helyzetük veszélyei és nehézségei miatt, mikor ő egyszerűen csak Isten kifejezett parancsait követte. {BT4 §3.8} Mégis erős volt a hite, hogy az Úr biztonságba vezeti őket; ezért csitította népének szemrehányásait és félelmeit, még mielőtt maga is kiutat látott volna a szabadulásra. Igaz, hogy olyan helyen voltak, ahol nem nyílt lehetőség a menekülésre, ha Isten közbe nem lép, hogy megmentse őket; hiszen azért kerültek szorult helyzetbe, mert engedelmeskedtek Isten parancsának. Mózes azért is nem félt a következményektől, „így válaszolt a népnek: Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr szabadulását, melyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni. Az Úr harcol majd értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok. Nem volt könnyű nyugodtnak tartani meg Izráel seregeit az Úr előtt. Mert hisz izgatottak voltak, és rémülettel teli. Mind a fegyelem, mind az önuralom hiányzott belőlük. Ijesztő helyzetük nyomása alatt erőszakosak és ésszerűtlenek lettek. Azt várták, hogy rövidesen elnyomóik kezébe esnek, azért hangosan és gyászosan jajgattak és tiltakoztak. A csodás felhőoszlop velük járt zarándoklásaikban, és megvédte őket a nap tüzes sugaraitól. Egész nap méltóságosan előttük haladt, nem hatott rá sem a nap, sem a szélvihar, éjjelre pedig tűzoszloppá vált, hogy világítson nekik útjukon. Úgy követték azt, mint Isten jelét, hogy haladjanak előre. Most mégis azt vitatták egymás közt, hogy az oszlop talán valami közvetlenül rájuk leselkedő szerencsétlenség árnyéka, hiszen az vezette őket a hegy rossz oldalára, a megmászhatatlan útra. Isten angyala úgy tűnt föl csalódott gondolkodásuk előtt, mint a végveszély előfutárja. {BT4 §3.9} Egyszerre azonban, amint az egyiptomi sereg közeledett azt várva, hogy az izraeliták majd könnyű prédául esnek, az oszlop fönségesen az égre emelkedik, átszáll az izraeliták fölött, és az egyiptomiak elé ereszkedik. Most a sötétség fala türemlik az üldözöttek és üldözőik közé. Az egyiptomiak nem látják többé a zsidók táborát, és kénytelenek megtorpanni. Mégis, mikor az éj sötétje egyre sürüsödik, a felhőfal ragyogó fényességgé válik a zsidók számára, verőfénnyel világítja be az egész tábort. {BT4 §3.10} Ekkor remény támadt Izráel fiainak szívében, hogy talán mégis megmenekülnek, Mózes fölemelte hangját az Úrhoz. „Az Úr így szólt Mózeshoz: Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izráel fiainak, hogy induljanak, menjenek előre. Te pedig emeld föl botodat, nyújtsd ki

14

Ellen G. White


kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy Izráel fiai száraz lábbal átmehessenek rajta.” {BT4 §3.11} Akkor Mózes engedelmeskedve Isten parancsának, kinyújtotta botját, a víz kettévált, mindkét oldalon falként gördülve vissza, széles ösvényt hagyva a tengerfenéken Izráel gyermekei számára. A fény a tűzoszlopból ráragyogott a hullámtaréjokra, bevilágítva az utat, mely roppan árokként húzódott át a Vörös tenger vizén, míg csak a távol homályába nem veszett a túlsó part felé. {BT4 §3.12} Egész éjjel hangzott Izráel seregeinek lába dobogása, amint átkeltek a Vörös tengeren; a felhő azonban elrejtette őket ellenségeik elől. Az egyiptomiakat kifárasztotta az erőltetett menetelés, ezért tábort ütöttek éjjelre a parton. Látták, hogy a héberek nem messze előttük vannak, s mivel alig látszott lehetőség, hogy megszökjenek, úgy döntöttek, hogy éjjel kipihenik magukat, reggel pedig könnyűszerrel foglyul ejtik majd Izráelt. Sűrű sötétség uralta az éjt, a felhők mintha tapintható anyag lennének, úgy látszott elnyeli őket. Mély álom szállt az egész táborra; még az őrszemek is őrhelyükön szunnyadtak. {BT4 §3.13} Végre messze csendülő robaj kelti föl a hadsereget! A felhő odább vonul! A héberek távolodnak! Hangok és menetelés zaja száll ide a tenger felől. Még mindig annyira sötét van, hogy nem tudják jól kivenni a menekülő népet, mégis elhangzik a parancs, hogy készüljenek föl az üldözésre. Fegyverzaj, a harci szekerek gördülése, a hadnagyok vezényszavai, és a mének nyerítése hallatszik. Végül menetelő rendben sorakoznak, s áthatolnak a homályon a menekülő sokaság irányában. {BT4 §3.14} Sötétben és rendezetlen sorokban rohannak az üldözésre, nem is tudják, hogy tengerfenéken járnak, s mindkét oldalon meredek vízfal közé szorultak. Várják, hogy fölszálljon a pára és kivilágosodjék, hogy meglássák a zsidókat, s azt is, hogy ők maguk hol járnak. A hadiszekerek kereke mélyen belesüllyed a puha homokba, a lovak belegabalyodnak a hevederekbe és makrancoskodnak. Bár zűrzavar lesz úrrá rajtuk, mégis tovább nyomulnak, a győzelem bizonyosságában. {BT4 §3.15} Végül a titokzatos felhő döbbent szemük előtt tűzoszloppá válik. Mennydörgése dübörög, villámok cikáznak, hullámok csapkodnak körülöttük, és félelem ragadja meg szívüket. A rémület és zavar közepette a baljós fény megvilágítja az elképedt egyiptomiak előtt a balról és jobbról fölhalmozódott rémítő vizeket. Látják a széles ösvényt, melyet az Úr népének készített a tenger csillámló homokján át, s látják a diadalmas Izráelt, biztonságban a túlsó parton. {BT4 §3.16} Zavar és döbbenet ragadja meg őket. Az elemek haragja közepette, melyből a haragvó Isten hangját hallják, iparkodnak visszavonulni és kimenekülni, ahonnét jöttek. Mózes azonban kinyújtja karját, s a fölgyülemlett víz, sisteregve, bömbölve, áldozatra éhesen, alázúdul Egyiptom seregére. A büszke fáraó hadtesteit, aranyozott harci szekereket, csillámló páncélzatát, lovait, lovasait elnyeli a viharos tenger. Izráel mindenható Istene megszabadította népét, s hálaadásuk éneke fölszál az égre, amiért Isten ilyen csodálatosan közbelépett értük. {BT4 §3.17} Izráel gyermekeinek történetét a keresztények tanítására és okulására írták meg. Mikor az izraelitákat veszélyek s nehézségek fenyegették, s útjuk mintha elzártan állt volna előttük,

15

Ellen G. White


akkor elhagyta őket a hitük, és az Isten által kijelölt vezető ellen zúgolódtak. Azzal vádolták, hogy veszedelemre hozta ki őket, mikor csupán Isten hangjának engedelmeskedett. {BT4 §3.18} Isten parancsa ez volt: Menjetek előre! Nem volt szabad megvárni, míg sima és világos lett az út, amíg megértették szabadításuk egész tervét. Isten ügye halad előre, az Úr pedig utat fog nyitni népe előtt. Aki habozik s panaszkodik, az Izráel szentje ellen tanúsít bizalmatlanságot. Isten gondviselése hozta a zsidókat a hegyvonulatok közé, ahol a Vörös tenger állta el útjukat, hogy véghez vigye szabadításukat, s örökre lerázza ellenségeiket. Más úton is megszabadíthatta volna őket, mégis ezt a módszert választotta, hogy próbára tegye hitüket és megerősítse a bele vetett bizalmukat. {BT4 §3.19} Nem vádolhatjuk Mózest, hogy az ő hibája volt, amiért a nép zúgott ellene. Lázongó, féktelen szívük vitte rá őket, hogy azt gáncsolják, akit Isten bízott meg népe vezetésével. Bár Mózes az Úr félelmével, az ő utasítására cselekedett, teljesen megbízva ígéreteiben, akiknek támogatni kellett volna őt, elcsüggedtek, s mást sem láttak maguk előtt, mint szerencsétlenséget, vereséget és halált. {BT4 §3.20} Az Úr ma is gondját viseli népének, akik hisznek a jelen igazságban. Az a terve, hogy világraszóló eredményeket érjen el, s míg gondviselése ennek érdekében fáradozik, így szól népéhez: Menjetek előre. Igaz, az ösvény még nem nyílt meg, de mikor a hit és a bátorság erejével előre mennek, Isten majd megvilágítja előttük az utat. Akadnak, akik zúgolódnak, mint ősi Izráel, s azokat hibáztatják helyzetük nehézségeivel, akiket Isten támasztott a feladatra, hogy fejlesszék művét. Nem látják be, hogy szorult helyzetbe hozással vizsgáztatja most őket, melyekből csakis az Úr keze által van szabadulás. {BT4 §3.21} Olykor úgy látszik, hogy a keresztény életét veszélyek veszik körül, mikor nehéznek tűnik a kötelesség teljesítése. A képzelet leselkedő veszélyt szimatol előttük, hátuk mögött meg szolgaságot s halált. Isten hangja mégis jól kivehető minden csüggedés fölött: Menjetek előre! Engedelmeskedjünk hát e parancsnak, bármi legyen is következménye, még ha szemünk nem is bír áthatolni a sötéten, még ha bokánk körül érezzük is a dermesztő hullámokat. {BT4 §3.22} A héberek fáradtak voltak, rémüldöztek. De ha visszariadtak volna, mikor Mózes rájuk parancsolt, hogy menjenek előre; ha megtagadták volna az engedelmességet, hogy közelebb mozduljanak a Vörös tengerhez, Isten sosem nyitotta volna meg előttük az ösvényt. Amikor lemeneteltek a víz szélére, azt bizonyították, hogy hisznek Isten Mózes által közvetített szavában. Megtettek minden tőlük telhetőt, s akkor Izráel mindenható Istene is megtette a rá eső részt – kettéválasztotta a vizet, ösvényt készített lábuknak. {BT4 §3.23} Az utunk körül gomolygó felhők soha el nem tűnnek, amíg tétovázó, kételkedő szellem él bennünk. A hitetlenség mondja: „Soha le nem küzdjük ez akadályokat; várjunk, míg el nem tűnnek, s világosan meg nem látjuk utunkat.” A hit viszont bátran biztat az előretörésre, mindent remél, mindent hisz. Az Isten iránti engedelmesség bizonyosan meghozza a győzelmet. Csakis hit által juthatunk el a mennyig. {BT4 §3.24} Szembeszökő a hasonlóság a mi történelmünk, és Izráel gyermekeié között. Isten kivezette népét Egyiptomból a pusztába, ahol meg tudták tartani törvényét, s engedelmeskedni

16

Ellen G. White


tudtak hangjának. Az egyiptomiak, akik nem tisztelték az Urat, közvetlen közelükben táboroztak; mégis, ami az izraeliták számára ragyogó fényözön volt, mely bevilágította az egész tábort, és fényt vetett az előttük húzódó ösvényre, az a fáraó seregeinek tömör felhőfal volt, mely csak még sötétebbé tette az éji homályt. {BT4 §3.25} Így ma is van Istennek népe, akiket törvénye őrizőivé tett. Az engedelmeskedők számára Isten parancsai olyanok, mint a tűzoszlop – fényt árasztanak, az üdvösségre mutatva az utat. De az Isten törvényeit semmibe vevők előtt olyanok, akár az éjjel fellegei. „Az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete”. Isten szavának megértése többet ér minden más tudásnál. Dicső jutalom rejlik a parancs iránti engedelmességben, ezért földi kecsegtetés pillanatra se tántorítsa el a keresztényt szövetségétől. Gazdagság, megtiszteltetés, világi pompa olyan, mint a salak, mely majd mind elpusztul az Úr haragjának tüzében. {BT4 §3.26} Az Úr hangja, mely arra szólítja hűségeseit, hogy nyomuljanak előre, gyakran a végsőkig próbára teszi hitüket. De ha addig halogatják az engedelmességet, míg a bizonytalanság összes árnyékát el nem távolítják értelmük elöl, amíg semmi kockázat sem maradna, hogy belebuknak, vagy vereséget szenvednek, akkor soha meg nem mozdulnának. Akik lehetetlennek tartják, hogy engedjenek Isten akaratának, s higgyenek ígéreteiben, míg minden világossá és érthetővé nem válik, azok soha semmiben sem fognak engedni. A hit nem a tudás bizonyossága, hanem „reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés”. Az egyetlen út, hogy elnyerjük Isten tetszését, ha engedelmeskedünk parancsolatainak... „Törjünk előre!” – ez legyen a keresztény jelszava. {BT4 §3.27}

A FALÁNKSÁG KIELÉGÍTÉSE Kedves testvéreim! Az Úr elém tárt néhány dolgot …-i gyülekezet felől. Egyének esetét közölte, melyek számos szempontból sok más ember esetét is képviselik. Köztük volt A. testvérnő és férjének ügye. Az Úr meggyőzte a testvérnő férjét az igazságról. Az igazság összhangja és szelleme elbájolta őket, s a testvér áldására szolgált, hogy meg is vallotta. Az ördög azonban az étvágy területén támadt rá kísértéseivel. {BT4 §4.1} X testvér már régen ápolta magában a serkentők iránti vágyat, holott ezek elködösítik a gondolkodást, gyöngítik a szellemi képességet és csökkentik az erkölcsi erőket. Az ésszerűséget és a jó belátást odavetette szolgául a megromlott, természetellenes étvágynak, s elsőszülöttségi jogát és istenadta férfiasságát áldozatul dobta a mértéktelen szokásoknak. Ha X testvér Isten szavát tette volna tanulmányául és vezetőjéül, ha Istenben bízott volna, és kegyelemért könyörgött volna, hogy győzni tudjon, lett volna ereje Jézus nevében lerázni magáról a kísértőt. {BT4 §4.2} X testvér azonban nem vette tudomásul a magasztos követelményeket, melyeket Isten támaszt iránta. Az evés-ivásban kialakult szokásai és túlkapásai elgyöngítenék erkölcsi érzékeit. Mikor elfogadta az igazságot kötelessége lett a menny számára alakítani jellemet. Isten próbára fogja tenni, meg fogja vizsgálni őt. Olyan kötelesség vár rá, melyet senki sem végezhet el helyette. Életútja azonban értékes próbaidő számos évét elveszítette, mely alatt tapasztalatot szerezhetett volna a vallás terén, megismerhette volna Krisztus életét, emberért hozott végtelen áldozatát, hogy őt is megszabadítsa Sátán béklyóitól, s képesítse őt dicsőséget szerezni Krisztus nevének. {BT4 §4.3} 17

Ellen G. White


Krisztus hallatlan árat fizetett az ember megváltásáért. A kísértés pusztájában a leggyötrőbb éhséget viselte el. S miután legyöngítette a böjtölés, az ősellenség kéznél volt kihasználni gyöngeségét, igyekezve legyőzni őt, hogy így keresztülhúzza a megváltás tervét. Krisztus mégis tántoríthatatlan maradt. Győzött az emberért, hogy megmenthessen minket a bukás megalázó lealjasodásától. Krisztus tapasztalata javunkat szolgálja. Az éhség legyőzésének példája kijelöli az utat azok számára, akik követői akarnak lenni, s végül vele szeretnének ülni trónján. {BT4 §4.4} Krisztus a szó legteljesebb értelmében éhséget szenvedett. Az embereknek általában minden szükséges rendelkezésükre áll a létfönntartáshoz. Mégis, akár ősszüleink, azt kívánják, amit Isten visszatartott tőlük, mert ártana nekik. Krisztus a létfönntartáshoz szükséges ételekben szenvedett éhséget, az étvágy pontján állt ellen a kísértésnek. Az étvágy mértéktelen kielégítése oly dolgok után támaszt túlzott kívánságot, melyek romlásának bizonyulnának. {BT4 §4.5} Az ember szellemileg és testileg minden tekintetben tökéletesen került ki Isten kezéből. Több mint kétezer évig tartó falánkság és bűnös szenvedélyek kielégítése hozott olyan állapotot létre az ember szervezetében, mely csökkentette életerejét. Az egymást követő nemzedékeken át egyre rohamosabb lett a hanyatlás. A falánkság és szenvedély együttes kényeztetése túlkapásokhoz és erőszakhoz vezetett. Dorbézolás és mindennemű förtelmek gyöngítették az emberek erőit, és zúdítottak rá mindenféle betegséget, amíg az első nemzedékek életereje és dicsősége el nem múlt, s Ádám után a harmadik nemzedéktől az ember a romlás jeleit nem mutatta. Az özönvíz után az egymást váltó nemzedékek még gyorsabban züllöttek le. A keserveknek mindezt a súlyát, a fölgyülemlett szenvedést mindet a falánkság s szenvedély bűnös kielégítéséhez, kényeztetéséhez lehet visszavezetni. A fényűző táplálko-zás és a borivás megrontja a vért, fölkorbácsolja a szenvedélyeket, és mindennemű betegséget okoz. De a rossz következmények ezzel sem érnek véget. A szülők betegségeket hagynak gyermekeikre örökségül. Rendszerint minden mértéktelen ember, akinek gyermekei születnek, átadja rossz hajlamait gyermekeinek; betegséget továbbít nekik gyulladásos és romlott véréből. Erkölcstelen hajlamot, betegségeket és gyöngeelméjűséget adnak tovább szomorú örökségként apáról-fiúra, nemzedékről-nemzedékre. Ez pedig gyötrelmeket és szenvedést hoz a világra, mely nem kevesebb, mint az ember bűnbeesésének megismétlődése. {BT4 §4.6} A természet törvényeinek szakadatlan megszegése nem más, mint az Isten törvényének folyamatos megszegése. A szenvedés és gyötrelem jelenlegi tömkelege, melyek úton-útfélen tanúi vagyunk – a jelen eltorzulás, rokkantság, betegség és gyöngeelméjűség egyetlen kórházzá teszik a világot, ahhoz képest, ami lehetne, s amit Isten szeretett volna. Ezenfelül jelen nemzedékünknek gyönge a szellemi, erkölcsi és testi ereje. Mindez a nyomorúság azért halmozódott föl nemzedékről nemzedékre, mert a bukott ember szántszándékkal megszegi Isten törvényét. A megromlott falánkság kielégítése következtében a legégbekiáltóbb bűnöket követik el. {BT4 §4.7} Az undorító méregre, a dohányra támasztott vágy olyan erősebb serkentők megkívánásához vezet, mint a töményebb szeszek, amit azután valamilyen képzelt betegségre hivatkozva, vagy képzeletbeli baj megelőzésére fogyasztanak. Ezzel természetellenes

18

Ellen G. White


étvágyat támasztanak ez ártalmas és izgató serkentők iránt. S ez az étvágy addig erősödött, míg mai nemzedékünk mértéktelenségének növekedése riasztó mértéket nem öltött. Hígabb és töményebb szeszes italt fogyasztó embereket láthatunk mindenfelé. Értelmük elgyöngül, erkölcsi erejük hanyatlik, lelki érzékenységük eltompul, Isten követelései háttérbe szorulnak, az örökkévaló dolgokat pedig semmibe veszik. A Biblia kijelenti, hogy egyetlen részeges sem örökli Isten országát. {BT4 §4.8} A dohány és a szesz elbutítja és beszennyezi az embert. A rossz következmény azonban nem zárul le ezzel. Hanem az illető ideges természetet, szennyezett vért, bárgyúlt szellemi képességeket és gyönge erkölcsöt ad tovább gyermekeinek. Felelősséget vállal minden rosszért, mely helytelen, romlott életútjából hárul családjára és környezetére. Az emberiség nyögve-nyög a nyomorúság fölgyülemlett súlya alatt, az elmúlt nemzedékek bűnei következtében. S mégis, alig gondolva vele, alig törődve ezzel, jelen nemzedékünk férfijai és női belemerülnek a mértéktelenségbe – a falánkságba, részegségbe, így betegséget, elgyöngült szellemi képességet, és szennyezett erkölcsöt hagy örökségül a következő nemzedékre. {BT4 §4.9} A mértéktelenség bármelyik alakja a legrosszabb fajta önzés. Akik igazán félik Istent, és megtartják parancsait, azok az ésszerűség és vallás fényénél veszik szemügyre e dolgokat. Hogyan is tarthatja meg bárki Isten törvényét, mely azt parancsolja, hogy szeressük embertársunkat, mint magunkat, ha kielégíti szertelen falánkságát melytől elbutul, gyöngül a szellemi képessége, betegséggel töltve meg testét? A mértéktelenség tüzeli a szenvedélyeket, s szabadjára engedi a bűnös kívánságokat. Az alantas szenvedélyek elvakítják az ésszerűséget és lelkiismeretet. {BT4 §4.10} Fölvetjük a kérdést: Mit akar A. testvérnő férje tenni? Oda fogja vetni Isten mására alkotott férfiúságát, hogy kielégítse megromlott ízlését, ami csak boldogtalanságot és elfajulást hoz? „A bűn zsoldja a halál.” Fivérünknek nem lenne elég erkölcsi bátorsága megtagadni falánkságát? Szokásai nincsenek összhangban az igazsággal, sem az intés bizonyságtételeivel, melyeket Isten jónak látott népével közölni. Akkor még nem volt egészen halott a lelkiismerete. Tudta, hogy nem szolgálhatja Istent, ha falánkságát is kielégíti. Ezért engedett Sátán kísértésének, mely túl erős volt neki, hogy a maga erejével ellene állhasson. A kísértés legyőzte. Az igazság iránti érdeklődés hiányát pedig más okokra fogta, hogy leplezze gyönge akaratát, és Istentől való eltávolodásának valódi okát; mert az zabolátlan falánksága volt. {BT4 §4.11} Sokan buknak el e ponton. Addig ingadoznak az étvágy kielégítése és megtagadása közt, míg végül az ellenség győzi le őket, ők pedig föladják az igazságot. Sok igazságtól eltántorodott azt hozza föl eltántorodására, hogy nem hisz a bizonyságtételekben. Ha szemügyre vesszük őket, kiderül, hogy valamilyen bűnös szokásuk volt, melyet a bizonyságtételeken, át Isten elítél. Az a kérdés: Föladják-e bálványaikat, melyeket Isten helytelenít, vagy tovább folytassák bűnös kívánságaik kielégítését, s elvetik a nekik nyújtott világosságot, melyek épp azokat a dolgokat róják meg, melyeket élveznek? Azt a kérdést kell rendezniük, hogy megtagadom-e magamat, és Istentől származónak fogadom el a bizonyságtételeket, melyek megróják bűneimet, vagy elvetem a bizonyságtételeket, mert megróják bűneimet. {BT4 §4.12}

19

Ellen G. White


Sok esetben elfogadják a bizonyságtételeket, elszakadnak a bűntől, s a bűnös kívánságok kielégítésétől, s így azonnal megújulás indul meg náluk az Istentől nyert világosság szerint. Más esetekben melengetik a bűnös kívánságok kielégítését, elvetik a bizonyságtételeket, és valótlan kifogásokat hoznak föl, hogy miért nem hajlandók elfogadni azokat. A valódi okot nem emlegetik. Holott erkölcsi bátorság hiánya – ama Isten Lelke által megerősített és kormányzott akaratnak a hiánya, hogy lemondjunk ártalmas szokásainkról. {BT4 §4.13} Nem könnyű legyőzni a kábítószerek és serkentők beidegzett kívánását. Csak Krisztus nevében lehet ilyen döntő győzelmet aratni. Krisztus az emberért csaknem hathetes böjttel győzött a kísértés pusztájában, így együtt érez az ember gyöngeségével. Annyira szerette a bukott embert, hogy kimondhatatlan áldozatot hozott, hogy elzüllése ellenére is elérhesse, és isteni hatalma által végül magához tudja emelni őt. Mégis az emberen múlik, vajon Krisztus eléri-e nála azt, amit kétségkívül meg tudna tenni érte. {BT4 §4.14} Az ember meg akarja-e ragadni az isteni hatalmat, elszántan és állhatatosan ellene fog-e állni az ellenfélnek, amint Krisztus példát mutatott neki, mikor a kísértés pusztájában szembeszállt az ellenféllel? Isten nem mentheti meg akarata ellenére Sátán mesterkedéseinek hatalmából. Az embernek a maga emberi erejével is törekednie kell, Krisztus isteni hatalmától támogatottan, ellenállni és győzni, bármi árat is kell fizetnie érte. Röviden, az embernek győznie kell, amint Krisztus győzött. S akkor, a győzelem által, melyet Jézus mindenható nevében előjoga kivívni, Isten örököse, Jézus Krisztus örököstársa lehet. Ez nem lenne lehetséges, ha Krisztus nem vívta volna ki az összes győzelmet. Az embernek is meg kell tennie a maga részét; neki is azzal az erővel és kegyelemmel kell győznie, melyet Krisztus ad neki. Az embernek Krisztus munkatársává kell válnia a győzelem felé törekvésében, s akkor részt vehet Krisztus dicsőségében is. {BT4 §4.15} Szent tusa az, melyet folytatunk. Pál inti testvéreit: „Mivel tehát ilyen ígéretek birtokában vagyunk, szeretteim, tartsuk távol magunktól a test és lélek minden szennyét, és tegyük teljessé megszentelésünket Isten félelmében.” Szent kötelességünk, mellyel Istennek tartozunk, hogy tisztán őrizzük lelkünket, mint a Szentlélek templomát. Ha Isten szolgálatára szenteljük szívünket és eszünkét, engedelmeskedve mind a parancsainak, őt szeretve teljes szívünkből, erőnkből és elménkből, embertársunkat pedig, mint magunkat, akkor hűnek és igaznak találnak minket a menny követelményei iránt. {BT4 §4.16} Ismét Isten küldöttje mondja: „Ne uralkodjék halandó testetekben a bűn, s ne engedjetek kívánságainak.” Arra is unszolja testvéreit, hogy lelkiismeretesen, szorgalmasan és kitartó szívóssággal törekedjenek a tiszta és szent életre, a következő szavakkal: „A küzdők valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy hervadhatatlant.” {BT4 §4.17}

A keresztény hadviselés Pál ecseteli előttünk a lelki hadviselést és jutalmát, ellentétben a pogányok isteneik tiszteletére rendezett különböző bajnokságaival. A bajnokságokra készülő ifjak szigorúan megtartóztatták magukat, és a legszigorúbb fegyelem alatt éltek. Tilos volt bármi kielégülés, mely gyöngítette volna testi erejüket. Akik alávetették magukat az edzésnek, azoktól

20

Ellen G. White


eltiltották a szeszes italokat és nehéz ételeket, mert csak gyöngítenék őket ahelyett, hogy növelnék erőnlétüket, kellő edzettségüket, kitartásukat és állóképességüket. Ez alkalmakon rengeteg néző – köztük királyok és fejedelmek is jelen voltak. A legmagasabb kitüntetésnek számított, ha valaki elnyerte az egyszerű koszorút, mely néhány rövid óra alatt hervadásnak indult. De még miután a versenyzők ezért a hervadó koronáért szigorú megtartóztatást gyakoroltak és szigorú fegyelemnek vetették alá magukat, hogy rugalmasságuk és életerejük teljében legyenek, azzal a reménnyel, hogy ők győznek, akkor sem voltak biztosak, hogy elnyerik a díjat. Mert a díjat csak egy nyerhette el. Némelyek olyan keményen edzhettek, mint a többiek, végsőkig megfeszíthették erejüket, hogy elérjék a dicső koronát; mégis már-már kinyújtották kezüket, hogy megragadják a díjat, mikor valaki alig másodperccel előttük elragadhatta az óhajtott jutalmat. {BT4 §5.1} Nem ez a helyzet a keresztény hadviselésben. E versenyt mindenki megfuthatja, itt mindenki bizonyos lehet a győzelemben és a hervadhatatlan dicsőségben, ha aláveti magát a föltételeknek – „úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” Majd megmondja a föltételeket, melyekhez tartaniuk kell magukat, hogy sikeresek legyenek: „A küzdők valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben.” {BT4 §5.2} Ha pogány ifjak, akiket nem a megvilágosodott lelkiismeret irányított, s nem tartották maguk előtt az istenfélelmet. Alávetették magukat az edzés megtartóztató életmódjának és fegyelmének, – ha a hervadó, koszorúért és a sokaság tapsáért lemondtak minden élvezetről, mely gyöngítené őket, mennyivel inkább kellene a keresztény versenyben résztvevőknek, a halhatatlanság és a menny jóváhagyásának reményében, készségesen lemondani az egészségtelen izgatószerekről s ártalmas élvezetről, melyek lezüllesztik az erkölcsöket, gyöngítik a szellemi képességet: sőt, a magas képességet az állati étvágyaknak és szenvedélyeknek vetik alá.{BT4 §5.3} A világban sokaságok szemtanúi ez életért folyó versenynek – a keresztény hadviselésnek. S ez még nem minden. A mindenség uralkodója és a mennyei angyalok milliárdjai a nézői e versenyfutásnak; aggódva, szorongva figyelik, ki lesz a győztes, ki nyeri el a dicsőség hervadhatatlan koronáját. Isten és a mennyei angyalok leírhatatlan érdeklődéssel figyelik a lemondást, önfeláldozást és azok gyötrelmes erőfeszítéseit, akik a keresztény versenyt futják. Minden ember aszerint a szívós erőfeszítés és állhatatos buzgalom szerint nyer jutalmat, mellyel kiveszi részét a fárasztó futásból. {BT4 §5.4} Az előbb említett versenyekben csak egyetlen versenyző lehetett biztos a díjban. A keresztény futásban – írja az apostol – én is futok, de nem céltalanul! Nem szabad megcsalatkoznunk a versenyfutás végén. Mindazok számára, akik eleget tesznek Isten szava föltételeinek, akik kötelességüknek tartják, hogy megőrizzék testi erejüket és rugalmasságukat, hogy jól kiegyensúlyozott gondolkodásuk és tiszta erkölcsűk legyen, nem bizonytalan a verseny. Valamennyien elnyerhetik a díjat; kivívhatják azt, majd viselhetik a dicsőség hervadhatatlan koronáját. {BT4 §5.5} Pál mondja nekünk, hogy „látványossága lettünk a világnak, angyaloknak és embereknek is.” A szemtanúk serege figyeli keresztény utunkat. „Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló (tanú) vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk levő küzdőteret. Tekintsünk föl a hit szerzőjére és bevégzőjére, 21

Ellen G. White


Jézusra, aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül, hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónján ül.”{BT4 §5.6} Ne legyen mérvadó számunkra a világ. Náluk az a szokás, hogy fényűző ételekkel és természetellenes élénkítőkkel elégítik ki falánkságukat, ezzel is csak erősítve az állati vonásokat, akadályozva az erkölcsiség növekedését. Olyan biztatás Ádám egyetlen fia vagy lánya számára sem létezik, hogy győztesek tudnának lenni a keresztény harcban, hacsak el nem tökélik, hogy mindenben önmegtartóztatók lesznek. Ha ezt teszik, akkor majd nem úgy harcolnak, mint aki levegőt csapkod. {BT4 §5.7} Ha a keresztények szolgának tartják meg testüket, és a megvilágosodott lelkiismeret uralma alá hajtják falánkságukat és szenvedélyeiket, beleértve dühkitöréseiket, ha azt tartják, hogy tartoznak azzal Istennek és embertársaiknak, hogy engedelmeskedjenek az egészséget és életet kormányzó törvényeknek, akkor övék lesz a testi s szellemi rugalmasság áldása. Akkor lesz erkölcsi erejük, hogy harcba bocsátkozzanak Sátánnal, s annak nevében, aki legyőzte értük a falánkságot, maguk is győzők-hódítók lehetnek. Ez a hadviselés nyitva áll mindazok előtt, akik folytatni akarják. {BT4 §5.8} Elém tárták B. testvér esetét, hogy a sötétség fellege veszi őt körül. A menny fénye nem ragyog családi életében. Bár vallja, hogy hisz az igazságban, mindennapi életében mégsem mutat példát az igazság szívre gyakorolt, megszentelő hatására. Természettől nem jóindulatú, sem pedig nyájas, szeretetteljes vagy előzékeny. Vérmérséklete nagyon szerencsétlen, mind a maga, mind családja, s a gyülekezet számára, ahová kihat a befolyása. Olyan kötelesség vár rá, melyet senki el nem végezhet érte. Isten Lelkének átalakító hatására van szüksége. Hitvallásunk, mely Krisztus követőinek nyilvánít minket, arra kötelez, hogy vizsgáljuk meg útjainkat, tetteinket, majd vessük össze azokat az Üdvözítő példájával. Lelkületünknek és viselkedésünknek meg kell felelnie annak, amit Megváltónk hagyott ránk, hogy kövessük. {BT4 §5.9} B. testvérnek nem olyan a természete, mely verőfényt hozna családjába. Noha ez lenne a legmegfelelőbb hely, ahol elkezdhetné a javulást. Mert most inkább felhőre, mint napsütésre hasonlít. Túl önző, hogy a helyeslés szavait szólja családtagjaihoz, különösen ahhoz, akit mindenek-fölött megillet a szeretete és gyöngéd tisztelete. Mogorva, erőszakos, basáskodó; gyakran éles szava olyan sebeket ejt, amelyeket nem is igyekszik azzal gyógyítani, hogy meglágyítaná lelkületét, elismerné hibáit, és bevallaná helytelenségeit. Nem törekszik a világosságra jönni. Nem vizsgálja meg szívét, indítékait, kitöréseit, beszédét és viselkedését, hogy lássa, vajon olyan-e az élete, mint példaképünké. Nem vonatkoztatja Isten törvényét cselekedetei szabályaként életére, s jellemére. Az Úr becsületes és egyenes népet szeretne látni maga előtt. {BT4 §5.10} B. testvérnőnek épp elég próbája és gyöngesége van a maga jelleméből, melyekkel bajlódjék, ezért senkinek sem lenne szabad súlyosabbá tenni a sorsát, mint amennyire elkerülhetetlenül az. B. testvérnek meg kell lágyulnia; ápolja hát magában a kifinomultságot és előzékenységet. Legyen nagyon figyelmes és gyöngéd feleségéhez, aki mindenben egyenlő vele; ne ejtsen ki oly szót, mely árnyékot vetne felesége szívére. Lásson hozzá odahaza a javuláshoz; ápolja szívében a szeretetet, győzze le faragatlan, durva, érzéketlen és szűkkeblű jellemvonásait, mert elhatalmasodnak rajta. Ha mi, szegény halandók, el akarjuk érni a 22

Ellen G. White


mennyet, előbb győznünk kell, amint Krisztus is győzött. Át kell változnunk az ő mására; jellemünk föltétlenül legyen szeplőtlen. {BT4 §5.11} Az Úr közölte velem, hogy B. testvérnek nincs fennkölt fogalma, hogy a kereszténynek tökéletes jellemre van szüksége. Nincs kellő fogalma az embertársai iránti kötelességéről. Az a veszély fenyegeti, hogy ha alkalom kínálkozik, a maga érdekein lendít, tekintet nélkül felebarátai hasznára vagy veszteségére. A maga jólétét tartja túl fontosnak, de bezzeg mások jólétét vagy baját nem viseli szívén, mint Krisztus követőjének kellene. Az ördög még jelentéktelen előnyért is el tudja csalogatni őt a becsületességtől. Ez sötétté teszi a lelkét, de sötétet áraszt a gyülekezetre is. „Mindez, mondja neki az ördög, tied lesz, ha eltántorodsz a szigorúan vett becsületességtől. Mindezeket neked adom, ha kedvemre teszel ebben, vagy ha amazt teszed és mondod.” S nagyon gyakran B. testvért lelki kárára, s mások értelmének sötétbe borítására vezette félre őt az ellenfél. {BT4 §5.12} Mások is akadnak a gyülekezetben, akiknek magasabb szempontból kell nézniük a dolgokat, mielőtt lelki gondolkodásúak lehetnének, s olyan helyzetbe kerülhetnek, ahonnét ki tudják venni Isten gondolatait, akaratát, s fényt tudnának árasztani, ahelyett, hogy árnyékot vetnek. B. testvérnek arra van szüksége, hogy megkenjék szemét, hogy fölismerje a lelki dolgokat, s az ördög csapdáit is. A keresztény mérték magasztos és emelkedett. De, jaj, Krisztus hitvalló követői egészen a porba eresztik le! {BT4 §5.13} B. testvér, folyvást őrködnöd kell, nehogy megejtsenek az ördög kísértései, nehogy magadnak élj, nehogy féltékeny, gyanakvó és akadékoskodó legyél. Ha zúgolódva haladsz, akkor lépésnyivel sem jutsz előre a mennybe vezető úton. Ha percre is, de megtorpansz lelkiismeretes igyekezetedben s imádkozó szívvel végzett törekvésedben, abban, hogy lecsillapítsd magad, és uralkodj magadon, akkor a veszély kerülget, hogy egy erős kísértés leteper, hogy meggondolatlan lépéseket teszel; hogy keresztényietlen lelkületet tanúsítasz, ami nemcsak a te lelkednek hoz keserűséget, hanem szomorúságot áraszt másokra is. Ezzel azt a kínos zavart és szomorúságot veted rájuk, mely veszélybe taszíthatja lelküket, s te leszel felelős az ilyen ártalmas légkörért, B. testvér! Ha el akarod kerülni a szennyeződést, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon, akkor minden dolgokban föltétlenül ékesítened kell keresztény hitvallásodat. {BT4 §5.14} Azt válaszolod majd erre, hogy súlyos föladat ez; hogy túl kemény az az út, nem bírok azon járni. Szorosabb-e az út mostani levelemben, mint amit világosan kijelölve találsz Isten szavában? A menny bizony megéri az élethosszig tartó, szívós, fáradhatatlan törekvést. Ha most visszahúzódsz, s elcsüggedsz, akkor holtbiztos, hogy elveszíted a mennyet. El a halhatatlan életet, a dicsőség hervadhatatlan koronáját. Csakis azoknak lesz helyük az Üdvözítő oldalán, a trónján, akik győzelmet aratnak, amint ő is győzött. A tiszta, megszentelő igazság iránti szeretet, drága Megváltónk iránti szeretet könnyebbé fogja tenni a diadalmaskodás nehéz munkáját. Az Úr szívesen nyújt erejéből azoknak, akik valóban vágynak rá. Kegyelemmel és békével koronáz meg minden, nevében végzett, szívós iparkodást. {BT4 §5.15} Ha naponta Isten dicsőségére, s a magad megfeszítésére törekszel, akkor az Úr gyöngeséged által teszi tökéletessé erejét, s lelkiismereted kárhoztatása nélkül tudsz élni. Így jó hírnévre tehetsz szert a kívülállóknál. Az elővigyázatos élet nemcsak a magad lelkére áraszt 23

Ellen G. White


komoly áldást, hanem ragyogó fény lesz mások ösvényére is, mutatja nekik a mennybe vezető utat. {BT4 §5.16} B. testvér, uralkodsz-e az ingerlékenységeden? Igyekeztél-e legyőzni türelmetlenségedet? Azzal a beállítottsággal és érzésvilággal, amely most él benned, oly bizonyos, hogy elveszíted a mennyet, mint hogy a menny létezik. Lelkedért, Krisztusért, aki félreérthetetlen bizonyítékát nyújtotta végtelen szeretetéről, húzódj közelebb hozzá, hogy az ő Lelke, lelkülete éljen benned. Ápold magadban a virrasztás és ima szellemét, hogy, mint drága Megváltónk követője, helyesen tudd képviselni a szent hitet, melyet vallasz. Tanulj Krisztustól! Kövesd Üdvözítőnket! Viseld el a nehézségeket, mint Jézus Krisztus jó katonája, győzd le az ördög kísértéseit, amint ő is legyőzte, és diadalmaskodjál valamennyi jellemhibádon. {BT4 §5.17} Krisztus tökéletes győző volt. Nekünk is tökéletesnek, teljesnek kell lennünk, semmiben sem hiányosnak, szeplő és folt nélkülinek. A megváltásért, melyet Krisztus vívott ki az embernek, végtelen árat fizetett. A győzelem, melyet gonosz szívünk és az ördög kísértései fölött kell kivívnunk, erős igyekezetbe, állandó éberségbe, s kitartó imába fog kerülni. S akkor nemcsak azt a jutalmat nyerjük el, mely az örök élet ajándéka, hanem annak tudatával növeli földi boldogságunkat is, hogy eleget tettünk kötelességünknek, s a körülöttünk élők is jobban fognak tisztelni és szeretni minket {BT4 §5.18} Az Úr közölte, hogy a gyülekezetből leginkább hiányzik az odaadás és az őszinte, buzgó igyekezet. Sokunknak még ezután kell megváltozni. C. testvér nem oszlop, nem erő a gyülekezet számára. Nem halad előre az istenes életben, amint életkorban előrehalad. Bár már sok éve vallja az igazságot, mégis csak lassan tanulja azt meg, s lassan éli az elveit; tehát az igazság nem szentelte meg őt. Ott tartja magát, ahol az ördög megkísérti. Akár a gyermek, még mindig olyan csupán a tapasztalata. Másokat figyel, azok hibáit számolgatja, holott a maga szívét kellene szorgalmasan kutatnia. A gyanakvás készségét, hogy hibát lásson testvéreiben, s mások előtt is emlegesse, megróják Krisztus Péterhez intézett szavai, akit, az Úr tudta, jobban érdekelt testvérei útja, mint a virrasztás és ima, nehogy Sátán legyőzze őt. Krisztus mondta tanítványának: „Mit törődsz vele?” {BT4 §5.19} C. testvér csak arra képes a gyönge természetével, hogy a maga lelke fölött őrködjék és elzárjon minden ősvényt, melyen Sátán hozzá férkőzhet, hogy mások felől sugalmazzon kétségeket. Nagy veszély fenyegeti, hogy elveszti üdvösségét, mivel nem tökéletesíti keresztény jellemét a próbaidő alatt. Mikor Krisztus követéséről van szó, csak vonszolja a lábát. Érzékei ködösek, csaknem bénultak, olyannyira, hogy nem tulajdonít kellő értéket a szent dolgoknak. Hanem ha Isten erejével akar fáradozni, még most is kiküszöbölheti tévedéseit, legyőzheti hibáit. {BT4 §5.20} Vannak néhányan az …-i gyülekezetben, kiket nem nevezhetek meg, de akiknek győzelmeket kell aratni falánkságuk, szenvedélyeik és indulataik fölött. Némelyeknek túl sokat jár a szája – várakozva állnak: „Jelentsétek, mi majd továbbadjuk.” Valóban nyomorúságos az ilyen álláspont. Ha a pletykázók folyvást eszükben tartanák, hogy angyal követi őket, angyal jegyzi föl szavaikat, kevesebb szóbeszéd és sokkal több ima hangozna el. {BT4 §5.21}

24

Ellen G. White


A szombattartók gyermekeit kora ifjúságuk óta arra tanítják, hogy ünnepeljék meg a szombatot. Némelyik nagyon jó gyerek, hűen végzi kötelességét, ami az ideiglenes dolgokat illeti. Mégse győződtek meg mélyen a bűn felől, sem arról, hogy bűnbánatot kell tartaniuk, meg kell térniük. Az ilyenek veszélyes helyzetben vannak. E fiatalok szemmel tartják a hitvalló keresztények viselkedését. Olyanokat látnak, akiknek nagyon magasztos a hitvallása, mégsem lelkiismeretes keresztények, s a botlás e köveivel vetik össze nézeteiket és tetteiket. S mivel nincsenek súlyos bűnök életükben, azzal áltatják magukat, hogy rendben van lelki életük. {BT4 §5.22} Megbíztak, hogy így szóljak az ilyen fiatalokhoz: Tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, hogy Isten eltörölje bűneiteket. A menny és a halhatatlan élet értékes kincs, melyet lehetetlen megnyerni anélkül, hogy erőfeszítéseket ne tennétek. Nem számít, mennyire hibátlan volt talán az életetek, mint bűnösöknek mégis lépéseket kell tennetek, Isten elvárja, hogy tartsatok bűnbánatot, higgyetek és keresztelkedjetek meg. Krisztus tökéletesen igaz életet élt. Mégis, pedig a világ megváltója volt, azzal mutatott példát az embernek, hogy maga is megtette azokat a lépéseket, melyeket a bűnösöktől elvár, hogy így az Isten gyermekei, a menny örökösei legyenek. {BT4 §5.23} Ha Krisztus, az ember szeplőtlen és tiszta Üdvözítője szerényen megtette a lépéseket, melyekre a bűnösnek szüksége van a megtéréshez, mért kellene hát bárkinek habozni, akinek világosság ragyog ösvényére, hogy átadják szívüket Istennek, hogy alázatosan bevallják bűnös voltukat? Hogy szavaikkal s tetteikkel bizonyítsák Krisztus elfedezésébe vetett hitüket? Hogy azokkal tartanának, akik Krisztus követőinek vallják magukat? Mindig is akad olyan ember, aki nem valósítja meg életében a hitvallását; akinek mindennapi élete azt bizonyítja, hogy semmi esetre sem keresztény. Elég ok lenne ez arra, hogy bárki visszautasítsa, hogy keresztség által magára vegye Krisztust – hogy be¬lekeresztelkedjék halálának és föltámadásának hitébe? {BT4 §5.24} Még mikor Jézus a földön élt, mikor maga járt tanítványaival, maga térítette őket, akkor is akadt olyan közöttük, aki ördög volt. Júdás elárulta mesterét. Krisztus tökéletesen ismerte Júdás életét. Tudott kapzsiságáról, amit Júdás nem küzdött le s mikor másoknak szólta az igét, akkor Júdásnak is tanításokat nyújtott a tárgyról. Júdás megtűrte magában a kapzsiságot, így engedte, hogy ez a jellemvonása növekedjék, s oly mélyen gyökeret verjen, hogy az elfojtotta a szívébe vetett jó magját. A gonoszság vitte a vezető szerepet, míg csak a pénz szeretete miatt néhány ezüstért elárulta Urát. {BT4 §5.25} Hogy Júdásnak nem volt rendjén a szíve, hogy annyira megrontotta őt az önzés és a pénz szerelme, hogy hallatlan bűnt követett el, az még nem bizonyítja, hogy senki sem volt igaz keresztény, Krisztus valódi tanítványa, aki szerette volna mesterét, aki igyekezett volna követni életét példáját, és engedelmeskedni a tanításainak. {BT4 §5.26} Az Úr közölte, hogy mivel Júdás annyi rossz oldalával és jellemhibájával a tizenkettő közül való volt, olyan tanítás, melynek tanulmányozása a keresztény javát szolgálhatja. Mikor Urunk Júdást választotta, akkor nem volt reménytelen a Júdás esete. Voltak jó oldalai is. Mikor részt vett a Krisztus munkájában, mikor beszédeit hallgatta, akkor kedvező alkalma nyílt fölismerni rossz vonásait, jellemhibáit, ha valóban igazi tanítvány akar lenni. Urunk olyan helyre is tette, ahol választhatott, hogy fejlődni engedi-e irigy természetét, vagy 25

Ellen G. White


fölismeri magában, és ki is küszöböli. Ö hordta magával a csekélyke összeget, melyet a szegényeknek, s Krisztus tanítványai igehirdető munkásságának költségére gyűjtöttek. {BT4 §5.27} Az a kis pénz a meg nem szűnő kísértés volt Júdásnak, és időről időre, mikor apró szolgálatot tett Krisztusnak, vagy vallásos dolgokra szentelt néhány órát, fizetést adott magának a sovány összegből, melyet az örömhír világosságának terjesztésére gyűjtöttek. Végül annyira fukar lett, hogy keserűen kifakadt, amiért értékes kenetet öntöttek Jézus fejére. Egyre azt számolgatta magában, hogy mennyi pénz ütötte volna markát a költségekre, ha pénzzé tették volna a kenetet. Az önzés egyre erősödött, míg Júdás azt nem képzelte, hogy súlyos veszteség érte a kincstárt, mert nem kapta meg pénzben a kenet árát. Végül nyíltan is panaszkodott, hogy pazarlás volt a Krisztusnak adott költséges áldozat. Megváltónk megrótta őt irigysége miatt. Sajgó tüske lett ez a Júdás szívében, míg csekély pénzösszegért bele nem egyezett, hogy elárulja Urát. A szombattartók között is lesznek, akiknek nem igazabb a szíve, mint Júdásé. Az ilyenek esete mégse szolgáljon ürügyül arra, hogy elriasszon másokat a Krisztus követésétől. {BT4 §5.28} Isten szereti D. testvér gyermekeit, de az a félelmetes veszély fenyegeti őket, hogy egészségesnek tartják magukat, akiknek nincs szüksége orvosra. Pedig a maguk igaz voltában való bizakodás soha meg nem menti őket. Tudniuk, érezniük kell, hogy szükségük van a Megváltóra. Krisztus azért jött, hogy bűnösöket mentsen meg. Jézus mondta: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.” A farizeusok, akik azt képzelték, hogy igazak, s jócselekedeteikben bíztak, nem érezték azt, hogy rászorulnak az Üdvözítőre. Úgy vélték, hogy elég jól megvannak Krisztus nélkül is. {BT4 §5.29} D. testvér kedves gyermekei könyörögjenek Jézushoz, hogy tárja föl előttük bűnös voltukat, majd jelentse ki magát nekik bűnbocsátó Megváltójukként. E drága gyermekek ne hagyják, hogy csalatkozzanak, hogy elszalasszák az örök életet. Hiszen ha meg nem térnek, nem léphetnek be a mennyek országába. Meg kell mosni jellemruhájukat a Bárány vérében. Jézus hívja őket, hogy tegyék meg a lépéseket, melyeket a bűnösöknek kell megtenniük, hogy az ő gyermekeivé legyenek. Életével nyújtott példát arra, hogy vessék alá magukat a keresztség szertartásának. Mindenben ő a példaképünk. {BT4 §5.30} Isten elvárja, e gyermekektől, hogy neki adják szívük legbensőbb és legszentebb szeretetét. Hiszen vérével váltotta meg őket. Igényt tart a szolgálatukra, mivel ők sem a magukéi. Jézus kimondhatatlan áldozatot hozott értük. A szánakozó, szerető Üdvözítő elfogadja őket, ha hozzá jönnek, amint vannak, s igaz tetteiben, életszentségében bíznak, s nem a maguk érdemeiben. {BT4 §5.31} Isten szánja és szereti az ….-i fiatalokat. Azt szeretné, ha benne találnák meg boldogságukat. Hiszen azért halt meg, hogy megváltsa őket. Ha szelíden és őszintén hozzáfordulnak, meg fogja áldani őket. Ha teljes szívvel keresik őt, akkor meg fogják találni. {BT4 §5.32}

FÖLDI KINCSEKET VÁLASZTVA Az Úr elém tárt Isten népének állapotát. A világ szelleme elbutította őket. Cselekedeteikkel megtagadják hitüket. Fölhívták figyelmemet az ősi Izráelre. Jelentős 26

Ellen G. White


világosság és magasztos előjogok jutottak osztályrészükül; mégsem éltek a világosság szerint, mégsem becsülték meg előnyeiket, ezért világosságuk sötétséggé változott. Ahelyett, hogy követték volna Isten vezetését, a maguk fényénél jártak. Azok okulására jegyezték föl Izráel gyermekeinek történelmét, akik az utolsó időkben élnek, hogy elkerüljék az ősi izraeliták hitetlen példájának követését. {BT4 §6.1} E. testvér, úgy mutattak meg, mint akit sötétség vesz körül. Már egész lényeden a világ szeretete uralkodik. Pedig már leélted életed javát. Életerőd, szívósságod, ami az izommunkát illeti, elgyöngült. S most, amikor a nemes igyekezet életére kellene visszatekintened, arra, hogy mások áldására éltél és Istent dicsőítetted meg, akkor csak sajnálkozással tekinthetsz vissza, csak arra döbbenhetsz rá, hogy hiányzik életedből a boldogság és béke. Nem olyan életet élsz, mely megnyerné Isten tetszését. A lelki, az örök szempontokat másodhelyre szorítod. Végsőkig kihasználod agyadat, csontodat, izmodat. Mire ez az erőlködés? Mire a gondok s terhek gyűjtése, csak hogy a családod vállára rakd? Mi a jutalmad ezért? Az a megelégedés, hogy kincset gyűjtesz a földön, noha Krisztus megtiltotta, s ami csapdának bizonyul lelkednek. {BT4 §6.2} Krisztus mondta hegyi beszédében: „Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben.” Ha a mennyben gyűjtesz kincset, akkor fáradozol a magad javán. Hanem a te kincsed, testvérem, a földön gyűlik, s gondolatod, szereteted a kincseden csügg. A pénz szeretetét hizlalod magadban, a házak, földek szeretetét, míg csak ez nem kötötte le értelmed és lényed erejét, míg a világi birtok szeretete túl nem nőtt a Teremtőd, és azok iránti szereteteden, akikért Krisztus életét adta. A világ istene annyira elvakította szemedet, hogy nem becsülöd nagyra az örök dolgokat.{BT4 §6.3} A kísértés pusztájában Krisztus azokkal a legfőbb kísértésekkel szállt szembe, amelyek az embert ostromolják. Egyedül szegült ellene a ravasz, körmönfont ellenfélnek, egyedül győzte azt le. Az első súlyos kísértés az étvágy területén érte; a második az elbizakodottságén; a harmadik a világ szeretetén. Sátán az étvágy kielégítésének kísértésével gyűrte maga alá a maga millióit. Az ínyencség kielégítése következtében az idegrendszer az izgalom állapotába kerül, az agy képességei elgyöngülnek, lehetetlenné téve a nyugodt s ésszerű gondolkodást. Az értelem kibillen egyensúlyából. Agyunk magasabb, nemesebb képességei megromolnak, hogy az állati vágyakat szolgálják, a szent örök szempontokat pedig semmibe vegyék. Mikor Sátán már ennyire jutott, akkor jöhet a másik két fő kísértésével, és könnyűszerrel sikert ér el. Sokrétű kísértései ebből a három fő szempontból nőnek ki. {BT4 §6.4} Az elbizakodottság mindennapos kísértés, s amint a Sátán ezzel ostromolja az embereket, tíz közül kilenc esetben diadalmaskodik. Akik vallják, hogy Krisztus követői, bár hitükkel igényt tartanak rá, hogy besorolják őket minden természetükben rejlő gonoszság elleni harcba, mégis gyakran gondolkozás nélkül vetik magukat olyan kísértésekbe, amelyekből csak csoda segítségével kerülhetnének ki szennyezetlenül. {BT4 §6.5} Az elmélyedés és ima megőrizte, s arra vezette volna őket, hogy elkerüljek a veszélyes, válságos állapotot, melybe helyezték magukat, mikor Sátán kezére játszották maguk között az előnyt. Isten ígéretei nem azért vannak, hogy meggondolatlanul igényt tartsanak rájuk, mikor vakmerőn veszélybe rohannak, megszegve a természet törvényeit, semmibe véve a 27

Ellen G. White


megfontolást és józan észt, amivel Isten fölruházott minket. Ez a legkirívóbb elbizakodottság. {BT4 §6.6} Sátán Krisztusnak ajánlotta föl a világ trónjait, országait és azok dicsőségét, ha leborulva imádja őt. Soha ember oly hatalmas kísértésekkel próbára nem kerül, mint amivel Sátán Krisztust támadta. Világi megtiszteltetéssel, gazdagsággal, az élet élvezeteivel közelítette meg, s a legvonzóbb megvilágításba helyezte azokat, hogy elcsábítsa és elámítsa Urunkat. „Mind ezeket neked adom – mondta Krisztusnak – ha leborulva imádsz engem.” De Krisztus visszaverte a fortélyos ellenfelet, és győztesként került ki. {BT4 §6.7} Sátán eredményesebb, mikor az embert környékezi meg. Mindazt a pénzt, nyereséget, földet, hatalmat, megtiszteltetést és gazdagságot neked adom cserébe miért? Az ördög föltétele, hogy föladjuk becsületességünket, tompítsuk lelkiismeretességünket, és engedjünk szabad teret önzésünknek. Mivel az emberek odáig vannak a földi érdekekért, azért Sátán megszerzi mindazt a hódolatot, amit csak kíván. Nyitva előtte az ajtó, hogy ha tetszik, betegye lábát a türelmetlenség, önszeretet, büszkeség, irigykedés, becstelen üzletelés, s további csoport gonosz tettek hírhedt kíséretével. Megbűvöli az embert, és alattomosan romlásba csalogatja. Ha bensőnkben és életünkben átengedjük magunkat a világiasságnak, akkor az ördög elégedett. {BT4 §6.8} Krisztus példája előttünk áll. Urunk legyőzte az ellenfelet, megmutatva, hogyan győzhetünk mi is, Krisztus a Szentírással szegült ellene az ördögnek. Isteni hatalmához folyamodhatott volna, s a maga szavaival is viaskodhatott volna; mégis így szólt: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” A második kísértésre ezt felelte: „írva van az is: Ne kísértsd Uradat, Istenedet.” Előttünk áll a Krisztus példája. Ha a keresztény kutatná, ha követné a szent írásokat, akkor megerősödne, hogy szembeszálljon az agyafúrt, csökönyös, szívós ellenféllel. De mert elhanyagolja Isten szavát, ezért szerencsétlenség s vereség éri őt. {BT4 §6.9} Kedves testvérem, elhanyagoltad, hogy engedelmeskedj a figyelmeztető bizonyságtételeknek, melyeket évekkel ezelőtt kaptál, s melyek kimutatták, hogy az ellenség a sarkadban jár, hogy a világ csábjait teregesse eléd; hogy unszoljon téged, hogy a világi kincset válaszd, a mennyei jutalmat pedig elhanyagold. E. testvér, nem engedheted ezt meg magadnak; hiszen túl sok forog a kockán. „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelke azonban kárt szenved? Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?” Pedig te olcsón árulod üdvösségedet. Nem engedheted meg magadnak e hallatlan könnyelműséget, Isten talentumokat bízott rád. Talentumok a javaid és a tekintélyed. Isten ki akar próbálni, vizsgáztatni szeretne. Nem lett volna szabad időt vesztened, hanem azonnal hozzá kellett volna fognod, hogy Mestered tárházát töltsed. Ha megtetted volna, a sikered fölért volna az arra irányuló szorgalmaddal, kitartásoddal és buzgalommal, hogy jóra használd a kezedre bízott tőkét. Tekintélyed talentumai – ha beruháztad volna a rendelkezésedre álló javakat, sok embert fordítottak volna el a tévedéstől az igazsághoz s a szent élethez. Ők azután másokért fáradoztak volna, így a jó hatás és az anyagiak is egyre növekedtek, szaporodtak volna a Mester ügyében. S talentumaid hű kiaknázásáért a legkegyesebb szavakat hallottad volna a Mestertől, amelyek valaha is megütik ember fülét: „Jól van, te hűséges, derék szolga Mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád. Menj be urad örömébe”. {BT4 §6.10}

28

Ellen G. White


E. testvér, ha a helyes irányba terelted volna szellemi képességedet, ha mennyei Atyádat szolgáltad volna, egyre erősödtél volna az igazságban, erősödött volna lelkületed, növekedett volna erőd, s ma már oszlopa lennél az …-i gyülekezetnek. S példáddal, valamint azzal, hogy a Szentírásból indokoltad volna meg hitedet, ma már az igazság eredményes tanítója lehetnél. Ha a vagyonszerzésre fordított szellemi – erődet arra használtad volna, hogy embereket vezess ki a sötétből a világosságra, akkor Isten jóváhagyása követett volna, és nagyon jó eredményeket értél volna el. A csupán szerény képességű emberek, ha Isten szeretete szentelte meg őket, ők is tehetnek jót a Mesterért. De akiknek gyors és éles az esze, nagyszerű eredménnyel használhatják föl az Úr magasztos munkájában… Aki kendőbe csavarja, s földbe rejti az Isten által rábízott tehetségeket, aki ezúton megfosztja Mesterét a kamatozástól, az súlyos hibát követ el. Hiszen a próbaidőnket éljük. A Mester eljön, hogy megvizsgálja utunkat, s meg fogja kérdeni, mire fordítottuk. {BT4 §6.11} E. testvér, mire használtad a talentumokat, miket Isten gondjaidra bízott? Megtetted-e, ami tőled telik, hogy fölvilágosítsd az embereket az igazság felől? Vagy üzleti gondjaid és aggodalmaid miatt nem hagytál időt, amit erre szentelhetnél? Vétek arra használni Isten áldását, amire te fordítottad, hogy csökkentsd testi erődet, és szereteteddel eltávolodj Istentől. „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Lehetetlen – egy szívvel szeretni a világot és Isten igazságát is. Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világnak barátja akar lenni, ellensége lesz Istennek.” „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Aki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete.” E. testvér, nem vagy boldog. Családi körödben sem lakozik•boldogság. Isten angyalai nem térnek be hozzátok, nem időznek nálatok. Mikor Krisztus vallása az Úr a szívben, mikor a lelkiismeret jóváhagy, akkor béke és boldogság uralkodik benne. Bárha kellemetlenség és baj vesz is körül, mégis fény ragyog benn a lélekben. {BT4 §6.12} Az Isten iránti engedelmesség, szeretet és hála verőfényt nyújt a szívnek, még ha megannyira felhős is a napunk... Lemondás és Krisztus keresztje áll előtted. Válladra emelede a keresztet? Gyermekeidet megáldotta anyjuk imája. Régóta szeretik már a vallást. Törekednek szembeszegülni a kísértéssel, törekednek az ima életét élni. Olykor nagyon keményen törekedtek; de előttük a te példád, az, hogy a világért vagy odáig, a világot szereted; így a te üzleti ügyekbe temetkezésed elterelte gondolkodásukat a lelkiekről, és újra a földre fordította. Sátán a nyomukban jár, hogy a világ dolgainak szeretetére vegye rá őket. Lassan elveszítik Istenbe vetett bizalmukat, elhanyagolják a titkos imát, vallásos kötelességüket, s a szent dolgok iránti vonzalmukat. {BT4 §6.13} Kedves E. testvér, súlyos hibát követtél el, mikor a világra összpontosítottál nagyravágyásodban. Követelőző vagy, s olykor türelmetlen is; időnként pedig túl sokat vársz el a fiadtól, ezért el is csügged. Nincs más a házatoknál, csak munka, munka, munka, kora reggeltől késő estig. Terjedelmes gazdaságod többlet gondokat és terheket ró házadra. Folyton anyagiakról beszélsz; mert ezek foglalják el gondolataidban; mert „a szív teljességéből szól a száj.” Vajon Krisztust és üdvösségét magasztalta-e föl családodban a példád az anyagiak, a nyereségvágyad fölé? Ha gyermekeid elvesztik az örök életet, lelkük vérét biztosan apjuk ruháján találják majd. {BT4 §6.14}

29

Ellen G. White


Az anya megbízhatón teljesítette kötelességét. Ö majd hallani fogja a jól van-t, mikor életre kel a föltámadás reggelén. Első szava gyermekeit kérdezi majd, akik élete utóbbi szakaszán imájának tárgya voltak. Gyönyörű jellemmel tudod-e majd elővezetni őket, ami majd erkölcsileg alkalmassá teszi őket az angyalok társaságára? Vagy a világ szennye; szennyezik és mocskolják be őket? Úgy találják-e majd őket, mint akik az isteni természet részeseivé lettek, miután elmenekültek a romlottság elöl, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon?” Olyanok lesznek-e, mint a paloták számára faragott szögletoszlopok; vagy pedig a világ szerelmeseinek találják majd őket, akiknek átka az irigység, s akik ragyogó és nemes vonásait teljesen eltemették? Viselkedésed jelentősen kihat gyermekeid sorsára. Ha továbbra is világi gondok és tervek alá temeted szellemi képességedet, a megbotránkozás köve maradsz gyermekeid előtt. Hiszen látják, hogy bár hitvalló keresztény vagy, mégsem fejlődsz lelkiekben, hanem erkölcsileg törpe maradsz. Ne is tiltakozz. Földi dolgokra összpontosítod gondolataidat, aminek az a következménye, hogy ez irányban erősödtek. Kimondottan világi üzletember vagy, noha Isten azt tervezte, hogy magasztosabb hívatásra használd képességedet és tekintélyedet. {BT4 §6.15} A világ istene elvakította a szemedet. Jaj, milyen borzalmas őrület vett erőt rajtad! Összekuporgathatod a földi kincset, mégis mind elpusztul az örök tűzben. Ha most visszatérsz az Úrhoz, ha az ő dicsőségére használod pénzed s tekintélyed talentumait, ha magad előtt küldöd kincsedet a mennybe, akkor nem ér majd utol a teljes veszteség. {BT4 §6.16} A hallatlan tűzvészek, tengeri és szárazföldi szerencsétlenségek, melyek meglátogatták országunkat, Isten rendkívüli gondviselése voltak. Figyelmeztetés arra, ami rövidesen a világra következik. Isten be akarta bizonyítani, hogy olyan tüzet tud gyújtani bálványaikra, melyet víz el nem olt. A hatalmas, általános tűzvész közvetlen előttünk áll, mikor egyetlen éj és nap alatt semmivé lesz az egész élet elpazarolt fáradozása. A mennybe gyűjtött kincs akkor is biztonságban lesz. Tolvaj el nem éri, moly meg nem emészti. {BT4 §6.17} Egyszer egy ifjú Jézushoz jött, s megkérdezte tőle: „Mester, mit kell tennem, hogy az örök életet elnyerjem?” Jézus azt felelte neki, hogy tartsa meg a parancsolatokat. Erre az ifjú így válaszolt: „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól kezdve. Mit kell még tennem?” Jézus szeretettel nézett rá, s rámutatott, hogy miben tartja meg hiányosan a parancsokat. Nem szerette annyira embertársát, mint magát. Az ifjú elé tárta valódi jellemét. A vagyon önző szeretete olyan jellemhiba volt, melytől, ha meg nem szabadul, kizárja őt a mennyből. „Ha tökéletes akarsz lenni, add el minden vagyonodat, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután, jer, és kövess engem.” Krisztus meg akarta értetni vele, hogy semmi mást nem vár el tőle, mint amit ő tesz. Annyit kér csupán, hogy az ő példáját kövesse. {BT4 §6.18} Krisztus odahagyta gazdagságát és dicsőségét, szegénnyé lett, hogy nyomora által az ember meggazdagodhassék. Most pedig e mennyei gazdagság kedvéért elvárja tőle, hogy eressze ki kezéből a földi gazdagságot, ehelyett biztosítsa magának a mennyet. Krisztus tudta, hogy amíg szeretetünk a földi kincsre tapad, addig Istentől vonjuk meg azt; ezért válaszolta a törvény megtartójának: „Add el minden vagyonodat, az árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jer, és kövess engem!” Hogyan fogadta az ifjú Krisztus szavait? Örvendett talán, hogy majd a mennyben biztosíthat magának kincset? Mélyen

30

Ellen G. White


elszomorodott, mert sok jószága volt. A gazdagság megtiszteltetést és hatalmat jelentett neki. Kincsének sokasága miatt lehetetlennek látszott előtte az ilyen szétosztás. {BT4 §6.19} Ebben rejlik a gazdagság veszélye a fösvény számára. Minél többet harácsol, annál inkább nehezére esik a nagylelkűség. A vagyon csökkenése olybá tűnik előtte, mintha életétől válna meg. Ahelyett hogy megtegye e lépést, inkább hátat fordít a hervadhatatlan örökség vonzásának, hogy. földi kincseit megtartsa, szaporítsa magának. Az ifjú egyre gyűjtött és harácsolt. Ha megtartotta volna a parancsokat, akkor nem lett volna akkora vagyona. Hogyan is szerethette volna Istent teljes szívéből, teljes elméjéből és minden erejével, embertársát pedig, mint magát, amíg így magának tervezett, magáért erőlködött. Ha adakozott volna a szegények szükségleteire, ha javai hányadával embertársai áldására lett volna, amint azok ínsége elvárta volna, sokkal boldogabb lett volna, akkor több mennyei kincse lett volna – a földön pedig kevesebb gazdagsága, melyre szeretetét fordíthatta volna. {BT4 §6.20} Krisztus biztosította a hozzá forduló ifjút, hogy ha eleget tesz követelményeinek, kincse lesz a mennyben, Erre a világot szerető ifjú elszomorodott. Szerette volna elnyerni a mennyet, de gazdagságát is meg akarta tartani. Hátat fordított hát az örök életnek, mert szerette a pénzt és a hatalmat. Jaj, mily nyomorult csere is az ilyen! Mégis sokan ezt művelik, noha vallják, hogy megtartják Isten valamennyi parancsát. Téged, kedves fivérem, az a veszély fenyeget, hogy ugyanazt teszed, s még csak észre sem veszed. Ne sértődj meg, amiért ily félreérthetetlenül eléd tárom az ügyet. Isten szeret téged. Milyen szegényesen is viszonozod szeretetét! {BT4 §6.21} Az Úr közölte, hogy mikor megtértél, szíved izzott az igazság iránt; gondolkodásodat a Szentírás kutatása kötötte le; minden sorban új szépséget fedeztél föl. Akkor a szívedbe vetett jó mag kikelt és gyümölcsöt termett az Isten dicsőségére. Idővel azonban az evilági gondok és a csalóka gazdagság elfojtották Isten szavának szívedbe vetett jó magját, így nem teremtél többé élvezhető, jó gyümölcsöt. Bár az igazság küzdött benned az elsőbbségért, mégis az élet gondjai és a világi dolgok szeretete ragadták el a győzelmet. A világ csábításain át Sátán erőlködött, láncba verni, megbénítani erkölcsi erődet, s így ne érezd át Isten irántad támasztott igényeit – ami csaknem sikerült is neki. {BT4 §6.22} Kedves testvérem, most föltétlenül buzgó, kitartó erőfeszítést kell tenned, hogy kiverd az ellenséget, és biztosítsd szabadságodat. Mert hiszen a világ rabszolgájává züllesztett téged, míg csak a bírvágy uralkodó szenvedélyeddé nem vált. Rossz példával jártál, s jársz az emberek előtt. Szemlátomást önző érdekeid uralkodnak rajtad. Hitvallásoddal azt hirdeted a világnak, hogy polgárságod nem itt, hanem odafönn van. Cselekedeteid viszont azt hirdetik, hogy a világ polgára vagy. Az ítélet napja, mint a csapda fog lesújtani a földön élőkre. Hitvallásod akadály csupán az embereknek. Hiszen nem egyezik a cselekedeteiddel. „Ismerem tetteidet,” (nem hitvallásodat), mondja az igaz tanú. Isten most rostálja népét, most vizsgálja fölül céljainkat, s indítékainkat. Sokan polyvának bizonyulnak – sem búza, sem érték bennük. {BT4 §6.23} Krisztus az anyagiak, s tekintély talentumait bízta rád, s így szólt: Hasznosítsd ezeket, míg eljövök. Mikor a Mester megérkezik, és számadást tart szolgáival, mikor a legpontosabban el kell számolniuk, hogyan használták föl a rájuk bízott tehetségeket – hogyan viseled majd el, kedves testvérem, e fölülvizsgálatot? Készen leszel-e megkettőzve téríteni 31

Ellen G. White


vissza talentumait, mind a tőkét, mind a kamatot, bebizonyítva, hogy okos, hű és szorgos munkás voltál a szolgálatában? E. testvér, ha tovább folytatod évek óta járt utadat, akkor az a szolga képviseli pontosan az esetedet, aki kendőbe kötötte, s földbe ásta, vagyis a világban rejtette el talentumát. Akikre értéket bíztak, pontosan azzal arányban kapnak jutalmat munkájukért amennyi megbízhatóságot, kitartást, mennyei, buzgó igyekezetet vittek az Úr javaival folytatott kereskedelmükbe. {BT4 §6.24} Isten az adósának tekint téged, de azon embertársaid adósának is, akik nem ismerik az igazságot. Isten világosságban részesített, nem: hogy véka alá rejtsd, hanem a tartóra tűzd, hogy az egész háznépe javára legyen. Fényljék hát fényed másoknak is, hogy megvilágítsa az embereket, akikért Krisztus életét adta. A szívedben uralkodó Isten kegyelme, mely Jézusnak veti alá gondolataidat, eredményes emberré tenne téged a Krisztus és az igazság oldalán. {BT4 §6.25} Pál így mondja: ,,Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak.” Isten kinyilatkoztatta Pálnak igazságát, így a sötétben veszteglők áldásává tette őt. Te eddig nem érezted át eléggé, hogy Istennek tartozol számadással. Pedig az Úr talentumait kezeled. Szellemi képességekkel rendelkezel, melyeket, ha helyes irányban vetnél latba, Krisztus és angyalai munkatársává tennének. Ha arra fordítottad volna szellemi erődet, hogy jót cselekedjél, hogy mások elé tárd az igazságot, mára már minősítve lennél, hogy Isten eredményes munkása legyél, s jutalomként sok embert tudnál megmentve, akik csillagként ragyognának majd boldogságod koronáján. {BT4 §6.26} Hogyan is hasonlíthatnánk össze a házak és földek értékét a drága lelkek értékével, akikért Krisztus meghalt? A te közreműködésed segítségével veled együtt meg lehetne menteni őket a dicsőség országa számára. Hanem a földi kincsedből árva fillért sem vihetsz magaddal. Szerezz meg, amit csak bírsz, vigyázz rá féltékeny gonddal, mégis, mikor az Úr parancsa elhangzik, pár órán belül olthatatlan tűz pusztítja el, amit egész életeden gyűjtöttél, füstölgő romhalmazzá válik az egész. Ez történt Csikágóban. Elhangzott Isten parancsa, hogy legyen rommá a város. S ez nem az egyetlen város, mely kézzelfoghatón magán fogja viselni Isten nemtetszésének jeleit. Az Úr elkezdett valamit, de még nem fejezte be. Haragjának kardja kinyúlik azok feje fölé, akik büszkeségükkel és gonoszságukkal az igazságos Isten nemtetszését hívták ki. Viharok, földrengések, forgószelek, tűz és kard fog pusztulást okozni mindenfelé, míg az emberek el nem halnak annak szorongó várasában, amik a világra következnek. Nem tudod, milyen kevés választ el az örökkévalóságtól. Nem tudhatod, milyen hamar lezárulhat a próbaidőd.{BT4 §6.27} Készülj föl rá, fivérem, hogy a Mester kamatostól fogja megkívánni tőled talentumaidat! A lélekmentés legyen mindazok életműve, akik Krisztus nevét vallják. Adósai vagyunk a világnak az Istentől nyert kegyelemért, a ránk ragyogó fényért, s az igazság szépségének és hatalmának fölfedezéséért. Egész életedet földi kincs gyűjtésére pazarolhatod, mégis mit használ az neked, ha véget ér itt az életed, vagy ha Krisztus megjelenik? Árva fillért sem vihetsz magaddal. S épp annyival süllyed erkölcsi értéked Isten ítéletének főbírósága előtt, amennyivel magasabbra – lelki életed elhanyagolása árán – a világi megtiszteltetés és gazdagság fölemelt.{BT4 §6.28}

32

Ellen G. White


Mi történik majd a gazdagsággal, amelyért üdvösségedet eladtad, ha hirtelen arra szólít az Úr, hogy fejezd be próbaidődet, ha hangod többé nem rendelkezik vele? „Mit használ az embernek, ha az egész világot elnyeri is, lelkében pedig kárt vall?” Kincsed nem értékesebb a homoknál, csak arra, hogy az élet szükségleteire fordítsd, s arra, hogy mások áldására légy, s elősegítsd Isten ügyét. Isten figyelmeztető és bátorító bizonyságtételeket küldött, de te hátat fordítottál azoknak. Kétségbe vontad a bizonyságtételeket. Ha visszafordulsz és összegyűjtőd a fény sugarait, ha arra az álláspontra jutsz, hogy a bizonyságtételek Istentől származnak, akkor majd megalapozódsz hitedben, és nem ingadozol így többé a sötétben és gyöngeségben. {BT4 §6.29} Holott az …-i gyülekezet áldására lehetnél. Még most is: ha a világossághoz akarsz jönni, oszlop lehetnél, ha világosságban akarsz járni. Isten most újra hív téged. El szeretne érni, amint vagy, önzésbe burkolózva, ennek az életnek gondjaival borítva. Fölszólít, vond vissza szeretetedet a világtól, s rögzítsd mennyei dolgokra. Hogy megismerd Isten akaratát, azt kell kutatnod, és nem hajlandóságaidat és gondolkodásod bűnös fordulatait követned. „Mit akarsz, hogy cselekedjem?” – ez legyen szíved őszinte, aggódó kérdése. {BT4 §6.30} Isten haragjának súlya fog nehezedni az idejüket helytelenül töltőkre, akik teremtőjük helyett a pénzistent imádják. Ha Istennek és a mennynek élsz, ha másoknak is megmutatod az utat, akkor előre és fölfelé haladsz majd, a szentebb örömökre. Akkor majd ez aszó lesz jutalmad: „Jól van, te hűséges szolga... menj be urad örömébe.” Krisztus öröme az volt, hogy látta az üdvözülteket, a dicső ország számára megmentetteket. „Aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül, hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül.” {BT4 §6.31} Végül majd borzalmas átoknak bizonyul az, hogy elnyerted a világ kincseit, s arra használtad, hogy visszavond szeretetedet Istentől. Nem szakítasz időt az olvasásra, elmélyedésre, imára; s arra sem, hogy tanítsd gyermekeidet, a magasabb célokat tartva szemük előtt. Isten szereti gyermekeidet, de csak csekély bátorításban volt részük, hogy vallásos életet éljenek. Ha lerontod a bizonyságtételekbe vetett hitüket, akkor többé el nem éred őket. Lelki dolgokkal kell fegyelmezni és nevelni a szegény, esendő halandók értelmét. Mikor kizárólag a világi szempontból neveljük őket, s hogy vagyont harácsoljanak össze, hogyan is érhetnének el lelki növekedést? Tiszta lehetetlenség. Ha te, fivérem, és családod, feleannyira szíveteken viseltétek volna az Úrnak szolgálást, mint hogy a világot szolgáljátok, akkor már meglett férfiakká és nőkké növekedtetek volna, Krisztus teljességének mértékében. {BT4 §6.32} Isten nem leli örömét, ha szolgái nem ismerik akaratát, ha lelki értelmükben kezdők csupán, viszont jártasak a világi bölcsességben s ismeretekben. Földi érdekeiteket össze sem lehet hasonlítani őrök jólétetekkel. Isten a vagyonszerzésnél magasztosabb föladatot tartogat számotokra. Mélyenszántó és alapos belső lelki munkát kell végezni értetek. Egész családod rászorul erre. Segítsen Isten, hogy elérjétek a keresztény jellem tökéletességét. Gyermekeid áldás lehetnének közösségetek ifjúsága számára, s azzá is kell válniuk. Pél¬damutatásukkal, viselkedésükkel és szavaikkal dicsőíteni tudnák mennyei Atyjukat, és a vallás ügyének is ékességeivé válhatnának. {BT4 §6.33}

33

Ellen G. White


IGAZ JÓTÉKONYSÁG Kedves F. testvér és testvérnő! Megpróbálom papírra vetni, amit az Úr föltárt felöletek. Mert meggyőződésem, hogy eljött az ideje, hogy gyülekezetetek rendbe szedje szívét, és szorgalmasan fáradozzék az örökkévalóság számára. Mindketten szeretitek az igazságot, engedelmeskedni akartok annak, csak tapasztalatlanok vagytok. Közölték velem, hogy az Úr oly körülmények közé helyez majd titeket, ahol próbára tesznek, és vizsga elé állítanak, s ahol azok a jellemvonásaitok kerülnek fölszínre, amelyekről nem tudtok. {BT4 §7.1} Sokan, akiket sosem helyeztek próbára tevő körülmények közé, nagyszerű kereszténynek látszanak, életük pedig kifogástalannak. De Isten azon jellemvonásaikat is látja, amelyeket előbb föl kell tárnia előttük, mielőtt maguk fölismernék, s helyesbítenék azokat. Simeon a Szentlélek ihletésére jövendölt. Így szólt Máriához Jézus felől: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izráelben: jel, amelynek ellene szegülnek s a te lelkedet is tőr járja át – hogy így sok szív érzése megnyilvánuljon.” Isten gondviselése különböző helyzetekbe visz, hogy az értelem olyan képességeit hívja életre, melyek célja, hogy különféle körülményekkel fejlesszék jellemünket. „Aki az egész törvényt meg¬tartja, de egy dologban vét, az egész ellen vétkezik.” Hitvalló keresztények feddhetetlen életet élhetnek, ami a külső látszatot illeti, hanem ha a külső körülmények teljesen más helyzetbe vetik őket, akkor olyan erős jellemvonások bukkannak fölszínre, melyek rejtve maradtak volna, ha körülményeik a régiben maradtak volna. {BT4 §7.2} Az Úr közölte, hogy önző vonásaitok vannak, melyek ellen szigorúan őrizkednetek kell. Az a veszély fenyeget, hogy úgy tekintitek jóléteteket és kényelmeteket, mint aminek semmi köze mások jólétéhez. Nincs meg bennetek a magatok megtagadásának az a lelkülete, mely isteni példaképünkre hasonlít. Ápoljátok hát magatokban a jótékonykodást, ami majd jobban összhangba hoz Krisztus önzetlen jótékonyságának szellemével. Több emberi melegségre kell szert tennetek. Természetünknek egyik olyan vonása ez, melyet Isten azért adott, hogy nagylelkűek és szeretetteljesek legyünk ismerőseink iránt. – Megtaláljuk ezt olyan férfiakban és nőkben is, akiknek szíve nem egy a Krisztuséval, s valóban szomorú látvány, ha hitvalló követőiből hiányzik a kereszténység e nagyszerű, elengedhetetlen rész. Nem követik a példaképet, Jézust, ezért lehetetlen az ő mását tükrözniük életükkel és viselkedésükkel. {BT4 §7.3} Mikor az emberbaráti melegség szeretettel és jótékonysággal elegyedik, s ha Jézus Lelke szenteli meg azt, ez oly része, mely sok jót tud eredményezni. Akik ápolják magukban a jótékonykodást, nemcsak másokért végeznek jó munkát, hanem a maguk javát is előmozdítják, mert megnyitják szívüket az igaz jótékonyság áldott hatásának. Minden másokra árasztott fénysugár az ő szívükre is visszatükröződik. A szomorkodókhoz szólt minden nyájas, együtt érző szó, az elnyomottak enyhítésére tett minden lépés, minden ajándék, mely embertársaink szükségletét látta el, ha Isten dicsőségére tesszük, az adományozónak is áldásokat eredményez. Akik ezt teszik, a menny törvényének engedelmeskednek, s Isten tetszése a jutalmuk. Az öröm, hogy jót te-szünk másokkal, melegséget támaszt bennünk, mely átáramlik idegeinken, gyorsítja a vérkeringést, szellemi, valamint testi egészséget támaszt. {BT4 §7.4}

34

Ellen G. White


Jézus jól ismerte a jótékonyságnak az adakozó szívére s életére tett jó hatását, ezért is igyekezett tanítványai értelmébe vésni az ezen erény gyakorlásából fakadó áldásokat. Ö mondja: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Szemlélteti is a jókedvű adakozás lelkületét, melyet barátaink, embertársaink, és ismeretlenek iránt kell tanúsítanunk, a Jeruzsálemből Jerikóba igyekvő, de rablók kezére került utasról mondott példázatában, akit „kifosztottak, véresre vertek, és félholtan otthagytak.” Annak ellenére, hogy a pap és a lévita magasröptű istenfélelmet vallott, a szenvedő ember mégsem késztette szívüket gyöngéd szánakozásra. Az arra utazó samáriai, noha nem hangoztatott ily magasröptű igazságosságot, megszentelődést, látta az idegen baját nem csupán üres kíváncsisággal vette szemügyre, hanem a szerencsétlent ismerte föl benne, és megesett rajta a szíve. Máris „odament hozzá” olajat, és bort öntött sebére, s bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte, és gondját viselte. Másnap pedig a gazda gondjaira bízta, azonfelül megígérte, hogy visszatért mindent megfizet, amit a gazda a sérültre költ. Krisztus megkérdezte: „Mit gondolsz, a három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került? Aki irgalmasságot cselekedett vele, felelte az. Jézus így szólt hozzá: Menj, és tégy hasonlóképpen.” {BT4 §7.5} Jézus itt azokra az erkölcsi kötelességekre akarta nevelni tanítványait, melyekkel az ember embertársának tartozik. Aki elhanyagolja a tanításban szemléltetett elveket az nem tartja meg a parancsokat, hanem akár a lévita, megszegi Isten törvényét, bárha tetteti is hogy tiszteli azokat. Vannak akik, akár a samáriai, noha nem kérkednek magasröptű istenfélelemmel, mégis erősebben él ez bennük, mint némelyekben, akik bár vallják, hogy szeretik Istent, mégsem tesznek jót teremtményeivel. {BT4 §7.6} Akik valóban annyira szeretik embertársukat, mint magukat, azok igenis tudatában élnek felelősségeiknek, és a kötelezettségeknek, melyeket a szenvedő emberiség támaszt irántuk. Ezek meg is valósítják életükben Isten törvényének elveit. „Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre? Ő megkérdezte: Mit szab a törvény? Hogyan olvasod? Az így válaszolt: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint magadat. Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így, és élni fogsz.” Krisztus itt rámutatott a törvénytudó előtt, hogy Istent szeretni teljes szívünkből, és embertársunkat, mint magunkat – ez az istenfélelem igaz gyümölcse. ,,Tégy úgy” – mondta neki. Ne csupán higgy, hanem cselekedd is „és élni fogsz". Nem az tesz valakit kereszténnyé, ha vallja, hogy hisz Isten törvényének követelményeiben, hanem ha cselekszi is a törvényt. {BT4 §7.7} A példázatban Krisztus a samáriait magasztalja a pap és lévita fölé, holott ez a kettő pontosan ragaszkodott a tíz parancs betűjéhez. A samáriai a parancsok szellemének engedelmeskedett, míg a másik kettő megelégedett a fellengzős hitvallással. De mit ér a hit cselekedetek nélkül? Mikor az Isten törvényét hirdetők szilárdan a törvényelveire helyezik lábukat, mikor bebizonyítják, hogy nemcsak névleg, hanem szívből hűségesek; majd ha a mindennapi életben megvalósítják Isten parancsainak lelkületét – ha igaz jóakarattal lesznek az emberek iránt, akkor oly erkölcsi hatalommal rendelkeznek, mely megmozdítja a világot. Akik vallják, hogy ragaszkodnak Isten törvényéhez. Azoknak lehetetlen helyesen képviselni a szent tízparancsolat elveit, ha megvetik szent utasítását, hogy úgy szeressék embertársaikat, mint magukat. {BT4 §7.8}

35

Ellen G. White


A tízparancsolatról elmondható legékesebb igehirdetés, ha cselekedjük azokat. Tekintsük személyes kötelességünknek az engedelmességet. E kötelesség elhanyagolása égbekiáltó bűn. Isten kötelezettséget hárít ránk, nemcsak magunknak biztosítani a mennyet, hanem másoknak is megmutatni az utat gondolkodásunkkal, önzetlen szeretetünkkel; Krisztushoz vezetnünk a hatáskörünkbe kerülőket. Riasztó az elveknek sok hitvalló keresztény életét jellem¬ző, egyedülálló hiánya. Isten törvényének ez a semmibe vevése kedvét szegi azoknak, akik elismerik a törvény szent követelményeit Sok esetben pedig elriasztja az igazságtól azokat, akik elfogadnak azt. {BT4 §7.9} A helyes önismerethez bele kell tekintenünk a tükörbe, s ott fölismerve hibáinkat, igényt kell tartanunk Krisztus vérére, a bűnért és tisztátalanságért megnyitott forrásra, melyben tisztára moshatjuk jellemruhánkat, és eltávolíthatjuk a bűn szennyét. Sokan mégsem készek fölismerni és kiküszöbölni tévedéseiket; nem akarják igazán megismerni magukat. {BT4 §7.10} Ha magasztos erkölcsi és lelki kiválóságot szeretnétek elérni, akkor annak kell élnetek. Személyes kötelezettség terhel minket a társadalom iránt, hogy ezt tegyük – hogy egyre Isten törvénye mellett tegyünk jó benyomást. Úgy fényljék világosságunk, hogy mindenki láthassa, hogy az örömhír messzemenően kihat szívünkre és életünkre, – hogy engedelmeskedjünk azok parancsainak, – hogy egyetlen elvét sem rontjuk meg. Nagymértékben felelősek vagyunk a világnak a körülöttünk élők lelki üdvösségéért. Szavaink és tetteink mindig Krisztus mellett vagy ellen kardoskodnak, s azon törvény mellett, mely igazolásáért Krisztus a földre jött. Hadd lássa a világ, hogy nem szűkültünk le önzőn a magunk érdekeire és vallásos gyönyörűségére, hanem nagylelkűek vagyunk, szeretnénk, ha az igazság által megszentelődve, ők is kivennék részüket áldásainkból és kiváltságainkból. Hadd lássák, hogy a vallás, melyet hirdetünk, nem rekeszt be minket, nem fagyasztja be lelkünk útjait, szóval nem tesz minket rideggé és követelőzővé. Aki csak vallja, hogy megtalálta Krisztust, szolgáljon, amint ő tette, az ember javára. Ápolja magában a bölcs jótékonyság szellemét. Akkor majd sok olyan embert fogunk látni, akik követik a tanításunkból és példánkból előtündöklő világosságot. {BT4 §7.11} Ápoljuk a nyájasságot, s vessük alá magunkat a lelkiismeret uralmának. Az igazság szelleme jobb férfiakat és nőket nevel e lelkület szívükbe fogadóitól. Kovászként hat ez, míg egész lényünket elveinek színvonalára nem emeli. Kitárja szívünket azelőtt, amit a kapzsiság befagyasztott. Megnyitja kezünket, melyet az előtt sosem nyitottunk meg az emberi szenvedés előtt. Szeretet és gondoskodás tündöklik elő annak gyümölcseként. {BT4 §7.12} Isten elvárja, hogy mindannyian legyünk önfeláldozó munkások. Az igazság minden része gyakorlatilag alkalmazható mindennapi életünkre. Boldog, aki meghallja, de meg is tartja az Úr szavát. Nem elég hallanunk, cselekednünk kell, meg is kell tennünk. A parancsolatok cselekvése az, amiben nagy jutalom rejlik. Akik a gyakorlatban szeretetükkel, és a szegények, szenvedők, szerencsétlenek iránti könyörületes tettekkel bizonyítják jótékonyságukat, nemcsak a szenvedők szenvedésén enyhítenek, hanem nagyot lendítenek a maguk boldogságán is. S arra az útra léptek, hogy biztosítsák lelkük és testük egészségét is. Ézsaiás félreérthetetlenül ecseteli, hogy mi kedves Istennek és miért áldja meg népét. „Hát nem az-e a böjt, a mit én kedvelek, hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának

36

Ellen G. White


köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-e e, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor fölhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár, az Úr dicsősége követ… Akkor kiáltasz és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: íme itt vagyok. Ha elveted közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: föltámad sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél; És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.” {BT4 §7.13} Jelentős az értelem és a test közti összefüggés. Mikor az egyiket érinti valami, egyúttal a másikra is kihat. Az értelem állapotának komoly köze van testi szervezetünk egészségéhez. Ha a gondolkodásunk fölszabadult és boldog, a helyesen cselekvés tudata, és az elégedettség, hogy boldoggá teszünk másokat is, olyan jó kedélyt teremt, mely egész szervezetünkre kihat. Szabadabban kering tőle a vérünk, és fölfrissíti egész testünket. Isten áldása gyógyító hatású, s akik abban bővölködnek, hogy mások javára éljenek, azok mind szívükben, mind életükben csodálatos áldásokat nyernek el. {BT4 §7.14} Kedves fivérem és nővérem, ha jobban a másokról való gondoskodás vágányára terelnétek gondolataitokat, lelki életetek is komolyabb áldásokat élne meg. Nagyon kevés bennetek az emberbaráti szeretet. Nem viselitek szíveteken a mások baját. Ridegen távol tartjátok tőlük magatokat. Szigorúak, követelőzök, lehengerlők vagytok. Az a veszély fenyeget, hogy a mások lelkiismeretévé léptetitek elő magatokat. Sajátos elképzeléseitek vannak a keresztény kötelességekről, a helyes viselkedésről, s másokat is a magatok elképzeléseihez mértek, holott túlnyúlik annak határain, ami helyénvaló. {BT4 §7.15} Mások oly nézetekkel, vagy erős vonásokkal rendelkeznek, melyeket lehetetlen összeegyeztetni sajátos nézeteitekkel. Nektek is vannak hibáitok és gyöngéitek, csakúgy, mint testvéreiteknek. Jó lenne, ha nem feledkeznétek meg erről, mikor véleménykülönbségek támadnak. Helytelen viselkedésetek olyan súlyos a szemükben, mint az övék a tietekben. Legyetek hát olyan elnézők irántuk, amilyennek őket szeretnétek, hogy legyenek irántatok. Mindkettőtöknek nagyobb szeretetre és szánalomra van szüksége mások iránt. Olyan szeretetre, olyan szánakozásra, mint Jézusé volt. Otthon is legyetek nyájasak, szóljatok gyöngéden gyereketekhez, vegyétek körül szeretettel, nehogy hozzákérgesedjék folytonos gáncsoskodásotokhoz. {BT4 §7.16} Ápoljátok magatokban Krisztus szeretetét és hosszútűrését. A mások indítékai és viselkedése fölötti fölügyelésetekkel, s gyanakvó szellemetekkel gyakran lerontjátok a jót, amit tesztek. Olyan lelkületet tápláltok, mely lehűti az embereket, mely taszít, ahelyett, hogy vonzana és meggyőzne, Igyekezzetek oly megbocsátóvá válni, mint amilyennek másokat szeretnétek látni. Véleményetek és útjaitok önző szeretete nagymértékben megsemmisíti arra ható erőtöket, hogy megvalósítsátok a jót, amit szeretnétek. {BT4 §7.17} F. testvérnő! Nagyon szeretsz uralkodni. Igen sértődékeny is vagy. Ha valaki keresztezi utadat, rettentően sértve érzed magadat, mert nem él benned szelíd és tanítható lelkület. 37

Ellen G. White


Őrködj ébren ezen a ponton. Szóval alaposan meg kell változnod, mielőtt jó légkört áraszthatnál. A benned megnyilvánuló lelkület, – ha továbbra is melengeted –, csak nyomorulttá fog tenni. Észreveszed a mások hibáit, s olyan mohón akarsz javítani rajtuk, hogy ballépéseidet észre sem veszed. Ezért nehéz lesz eltávolítani a szálkát a testvéred szeméből, amíg gerenda homályosítja el a te látásodat. Isten nem akarja, hogy lelkiismeretedet mások mérvadójává tedd. Kötelesség vár hát rád, hogy légy vidám, ápold magadban az önzetlen érzéseket, míg csak az nem lesz a legnagyobb örömöd, ha magad körül mindenkit boldoggá teszel. {BT4 §7.18} Mindketten lágyítsátok meg szíveteket, itassátok át Krisztus lelkületével, hogy amíg a jó kedély és jótékonyság légkörében éltek, a körülöttetek élőknek is segíthettek, hogy ők is egészségesek s boldogok legyenek. Azt képzelitek, hogy a jó kedély nem egyezik Krisztus vallásával. Ez azonban tévedés. Rendelkeznünk lehet igaz, keresztény komolysággal, ugyanakkor vidám és nyájas lehet a viselkedésünk. A keresztény erények egyike a nyegle tréfálkozástól és sikamlósságtól mentes jó kedély. Őrizkedjetek, nehogy szűk látókörűen fogjátok föl a vallást, vagy a másokra gyakorolt jó hatásotokat korlátozzátok, hogy Isten hűtlen intézői legyetek. {BT4 §7.19} Szokjatok le a rendreutasítgatásról és a gáncsoskodásról. Nem vagytok alkalmasak embereket inteni. Szavaitok sebeznek, s elszomorítnak csupán – nem gyógyítanak, és nem változtatják meg az embereket. Győzzétek le e szokást, hogy minden apróságba belekössetek, ami, szerintetek nem helyes. Legyetek nagylelkűek, elnézők és szeretetteljesek, mikor embereket és dolgokat ítéltek meg. Nyissátok meg szíveteket a világosság előtt. Ne feledjétek, hogy a kötelességnek ikertestvére is van – a szeretet. Ezek együtt csaknem mindent el tudnak érni, de külön-külön egyikük sem képes a jóra. {BT4 §7.20} Helyes, ha mindketten ápoljátok a becsületességet, s ahhoz ragaszkodtok, amit helyesnek tartotok. A kötelesség egyenes ösvénye úgy legyen a tietek, hogy magatok választjátok. A gazdagság, a szórakozások, és barátság szeretete sose vegyen rá akár egyetlen igaz elv föladására. Legyetek szilárdak, mikor a fölvilágosult lelkiismeretetek parancsait és a kötelességről alkotott fölfogásotokat követitek. Mégis őrizkedjetek az elvakultságtól és előítélettől. Ne váljatok farizeusi lelkületűvé.{BT4 §7.21} Most vetitek a magot az élet szántóföldjébe. Amit most vettek, azt is fogjátok learatni. Minden gondolatotok, lelketek minden érzelme, minden kiejtett szavatok, minden cselekedet magvetés, mely vagy jó, vagy rossz gyümölcsöt terem. Nincs messze az aratás ideje. Minden cselekedetünk fölülvizsgálatra megy Isten elé. Minden tettünk és indítóokunk, melyek tetteinket kiváltották, nyitva lesz az angyalok és Isten tekintete előtt. {BT4 §7.22} Ha csak lehet, jussatok egyetértésre testvéreitekkel. Adjátok át magatokat Istennek. A szigorúságot, a szőrszálhasogatásra való hajlamot hagyjátok abba. Mondjatok le e lelkületről, fogadjátok el helyette drága Megváltónk lelkületét. Nyúljatok föl, ragadjátok meg a kezét, hogy érintése életre keltsen, s páratlan jellemének vonásaival töltsön meg. Megnyithatjátok szíveteket szeretete előtt, hatalma átalakíthat benneteket, kegyelme erőtök lehet. Akkor majd sok jó hatás árad belőletek. Akkor erkölcsi erőtök helyt tud állni a jellem legszigorúbb próbáján is. Becsületességetek ártatlan és megszentelt lesz. Akkor fölragyog világosságtok, mint a hajnal. {BT4 §7.23} 38

Ellen G. White


Érezzetek együtt másokkal. Krisztus a példaképünk. Urunk azonosította magát a szenvedő emberiséggel; mások ínségét mindig a maga ügyének tekintette. Mikor testvérei szenvedtek, együtt szenvedett velük. Tanítványait érő bármily megvetés vagy mellőzés annyit jelent, mintha Krisztus ellen követnénk el. Ezért is mondja: Éhes voltam, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom. {BT4 §7.24} Kedves testvér és testvérnő, törekedjetek kiegyensúlyozottabb jellemre. Egyetlen fontos vonás gonosz volta csaknem tehetetlenné tudja tenni az egész jellemet. Minden gondolattal, szóval és tettel azon elveket valósítsátok meg, melyeket vallotok. Feszítsétek meg magatokat, s egész valótokat rendeljétek az Úr alá. {BT4 §7.25} A gyülekezet roppant ínséget szenved a szeretetben és az emberségben. Némelyek ragaszkodnak a rideg, hűvös tartózkodáshoz, vaskalapos méltósághoz, noha e lelkület elriasztja ismerőseiket. Ez a szellem ragályos; olyan légkört teremt, amely leperzseli a jó iránti buzgóságot, a jó elhatározásokat; megtorpantja az emberi szánakozás, baráti érzés és szeretet természetes, magától fakadó hullámait; az ilyen légkörben az emberek kényszeredetté válnak, baráti és bőkezű vonásaik pedig elsenyvednek a gyakorlás hiánya miatt. Nem csupán a lelki egészség sínyli meg, hanem a testi egészség is megszenvedi ezt a természetellenes elnyomást. Az ilyen barátságtalan légkör sivársága és hidegsége az arcukon is visszatükröződik. A jótékony és szeretetteljes emberek arca ragyog az igazi jóság sugaraitól, de akik nem kedvelik a szeretetteljes gondolatokat és önzetlen indítékokat, azok arckifejezésükön viselik a szívükben melengetett érzéseket. {BT4 §7.26} F. testvérnő, húgod iránti érzéseid nem Istennek tetsző. Testvéri szeretetet vár tőled, s kevesebb rendreutasítást és szőrszálhasogatást. Bánásmódod lehangolttá teszi húgodat, s aggasztja őt, ami árt az egészségének. Vigyázz, nehogy elcsüggeszd tulajdon húgodat. Semmit el nem viselsz tőle, zokon veszed, ha bármi olyat mond, ami keresztezni látszik utadat. {BT4 §7.27} Húgodnak elég nehéz a természete. Rá is lelki kötelesség vár még e téren. Legyen engedékenyebb. Nem várhatod, hogy jó hatással légy rá, míg ennyire követelőző vagy, s ennyire hiányzik belőled a szeretet és szánakozás a tulajdon, édes húgod iránt, aki még egyazon hitet is vall veled. Mindketten hibáztatok. Mindketten helyet engedtetek az ellenségnek és rigolyáitoknak, s ezek sokat rontanak egymás iránti érzelmeiteken és viselkedéseteken. {BT4 §7.28} F. testvérnő, hajlamos vagy, hogy parancsolgass a férjednek, húgodnak és egész környezetednek. Húgod sokat szenved emiatt. Ha átadta volna magát Istennek, ha benne bízott volna, akkor el tudta volna viselni. Mégsem Istennek tetsző, amint húgoddal bánsz. Természetellenes, de helytelen is. Neki sem makacsabb a természete, mint a tied. Mikor két ilyen erős természetű összetalálkozik, az igen nehéz mind a kettőnek. Mindketten újra térjetek meg, és alakuljatok át Isten hasonlatosságára. Ha már tévedsz, inkább tévedj a könyörület és a hosszútűrés, mint a türelmetlenség oldalán. {BT4 §7.29} Elnéző lépések, enyhe válaszok, nyájas szavak sokkal alkalmasabbak az átalakításra, javításra és megmentésre, mint a szigor és az erőszak. A ridegség elérhetetlenné tehet számodra embereket, másrészt a békülékeny szellem eszközül szolgálhat, hogy magadhoz

39

Ellen G. White


láncold őket, s alkalmad nyílhat megalapoznod, őket a helyes ösvényen. Téged is éltessen a megbocsátó lelkület, s ismerd el a körülötted élők minden jó szándékát és jócselekedetét. Dicsérd meg férjedet, gyermekedet, húgodat és mindenkit, akivel barátkozol. A folytonos gáncsoskodás megmételyezi és elszomorítja mások életét. {BT4 §7.30} Ne hozz szégyent a keresztény vallásra irigységeddel és türelmetlenségeddel, azzal, hogy nem tűröd az ellentmondást. Mert ez nem teszi kedvessé előttük hitedet. Helytelen álláspontja felőli korholással még senkit sem mentettek meg. Sőt, sokakat elijesztettek már így az igazságtól, sokak szívét megkeményítették az igazság elfogadása ellen. A gyöngéd lelkület, a nyájas és•megnyerő viselkedés megmentheti a tévelygőt, és sok bűnt eltakar. Isten elvárja, hogy oly szeretet éljen bennünk, mely „türelmes és jóságos.” {BT4 §7.31} Krisztus vallása nem követeli meg jellemünk azonosságának elvesztését csak azt, hogy jelentős mértékben alkalmazkodjunk mások érzéseihez, mások útjaihoz. Sok olyan ember juthat el a vallásos, hit egységére, akiknek a világi ügyekben más a nézete szokása és ízlése. De ha Krisztus szeretete lángol lelkükben, ha egyazon mennyre, mint örök otthonukra várnak, akkor a 66 legédesebb és legértelmesebb közösségben, s a legcsodálatosabb egységben élhetnek. Alig akad két ember, akinek belső lelki világa azonos lenne. Ami az egyiknek próba, a másiknak talán egyáltalán nem az. Ezért a szívünk legyen mindig együttérzéssel teli, s izzon attól a szeretettől, mellyel Jézus viseltetett valamennyi testvére iránt. {BT4 §7.32} Küzdd le hajlamodat, nehogy követelőző legyél fiaddal szemben, nehogy a gyakori szidás kellemetlenné tegye neki a jelenlétedet, tanácsodat pedig gyűlöletessé. Láncold őt szívedhez, nem balga kényeztetéssel, hanem a szeretet selyemköteleivel. Határozott, mégis nyájas lehetsz. Krisztus legyen a segítőd. A szeretet az a mágnes, mellyel szíveket vonzhatsz magadhoz, s áldásos légköröd megalapozhatja őket a jó és helyes úton. {BT4 §7.33} Már előbb óvva intettelek a gáncsoskodás szellemétől, és most újra óvlak e hibától. Krisztus olykor szigorúan megintette az embereket, és némely esetben nekünk is ezt kell tennünk; de sose feledjük, hogy Krisztus pontosan ismerte a megdorgáltak helyzetét, s hogy mennyi intést bírnak elviselni, és mennyire volt szükség, hogy helyre hozza őket. Azt is pontosan tudta, miként szánja a tévelygőt, vigasztalja a szerencsétlent, bátorítsa a gyöngét. Tudta, hogyan tartson vissza lelkeket a kétségbeeséstől, hogyan ébresszen reménységet – mert pontosan ismerte az emberek indítékait, s külön megpróbáltatásait. Krisztus nem követhetett el hibát. {BT4 §7.34} Csakhogy mi rosszul ítélhetjük meg az indítékokat; minket megcsalhat a látszat, azt képzelhetjük, hogy helyeset teszünk, ha megfeddjük a helytelenséggel, de túlzásba vihetjük, túl szigorúan bírálhatunk. Így sebet ejthetünk ott, ahol gyógyítani szerettünk volna; vagy szánhatunk valakit, s tudatlanul bár, de ellensúlyozhatjuk a jól megérdemelt és időszerű intést. A mi ítéletünk helytelen lehet, Jézus viszont elég bölcs volt, hogy soha ne tévedjen. Ő szánakozva intett meg, és isteni szeretettel szerette azokat, akiket megdorgált. {BT4 §7.35} Az Úr elvárja, hogy vessük alá magunkat akaratának, s lelkülete csillapítson le minket, szenteljen meg a szolgálatára. Föltétlenül tegyük félre énünket, bogarainkat, s föltétlenül győzzük le mindahány jellemhibánkat, amint Krisztus is győzött. E kötelességünk teljesítéséhez naponta meg kell halnunk énünknek. Pál mondja: „Naponta meghalok” Ő

40

Ellen G. White


minden egyes nappal újra megtért, további lépést tett a mennybe vezető úton. Isten csakis azt az utat hagyja jóvá, ha naponta győzelmeket aratunk az istenes életben. Az Úr kegyelmes, gyöngéd, szánakozó és bővölködik a megbocsátásban. Ismeri szükségleteinket és gyöngeségeinket, segíteni fog ingadozásainkban, ha rábízzuk magunkat, s ha hisszük, hogy megáld minket, s nagy dolgokat tesz majd értünk. {BT4 §7.36}

KRISZTUS MUNKATÁRSAI Az 1874-es sátoros összejövetel alatt és után fontos időszak volt a helység számára. Ha megnyerő és tágas imaház állt volna rendelkezésünkre ott, akkor több mint kétszer annyian álltak volna az igazság oldalára, mint így Isten együtt fáradozik igyekezetünkkel, bár hanyagságunkkal és önzésünkkel elzárhatjuk a bűnösök útját. Odaadó szorgalommal kellett volna törekednünk, menteni azokat, akik bár tévedésben leleddzenek, mégis szívesen hallgatják az igazságot. A Krisztus szolgálatában is éppen olyan bölcs tervezésre van szükség, mint a nép életét és szabadságát védő hadak ezredeinek vezetésénél. Nem mindenki tud bölcs körültekintéssel fáradozni az emberek megmentésén. Ehhez sok-sok elmélyedt gondolkozásra van szükség. Nem szabad vaktában belevágni az Úr munkájába, s jó eredményt várni el. Az Úrnak komolyan gondolkozó észemberekre van szüksége. Jézus munkásokat hív, nem kétbalkezes kelekótya melléfogókat. Isten helyes gondolkodást vár el, s értelmes embereket, akik el is végzik a lélekmentéshez szükséges felelősségteljes munkát. {BT4 §8.1} Gépészek, ügyvédek, kereskedők, de minden más foglalkozású és hívatású emberek is kiképzésben vesznek részt, hogy foglalkozásuk mestereivé váljanak. Krisztus követőinek talán kevésbé értelmesnek kell lenniük, s miközben szolgálatát végzik, legyenek talán tudatlanok a kellő utak és módok felől? Hiszen az örök élet elnyerésének vállalkozása minden földi szempont fölé tornyosul. Az emberek Jézushoz vezetéséhez ismernünk kell az emberi természetet, kutatnunk kell az emberek gondolkodását. Sok körültekintő elmélyedés és buzgó ima kell, hogy tudjuk, hogyan közelítsük meg a férfiakat és nőket az igazság magasztos tárgyával.{BT4 §8.2} Némelyik kapkodó, elhamarkodott, bár becsületes ember, miután határozott igehirdetés hangzott el, minden bevezetés nélkül megszólítja azokat, akik nem tartanak velünk, és visszataszítóvá teszi előttük az igazságot, holott azt szeretnénk, ha elfogadnák. „Bizony a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál.” Az üzletemberek és a politikusok kifejezetten előzékenységre törekednek. Hívatásból a lehető legvonzóbbá iparkodnak tenni magukat. Külön megtanulják, hogyan tegyék beszédjüket, s modorukat olyanná, hogy a lehető legmélyebb benyomást tegyék a körülöttük élő emberek gondolkodására. S a lehető legügyesebben használják föl tudásukat és képességeiket, hogy elérjék céljukat. {BT4 §8.3} Krisztus hitvalló követői hallatlan mennyiségű szemetet hordanak össze, ami elzárja a kereszthez vezető utat. Ennek ellenére akadnak, akik olyan mélyen meggyőződtek, hogy átláthatnak minden elkedvetlenítésen és átvergődnek minden akadályon, hogy eljussanak az igazságra. De ha az igazságban hívők az igazságnak engedelmeskedve megtisztítják értelmüket, ha belátják a tudás és kifinomult modor fontosságát Krisztus művében, akkor ahol most egyetlen embert tudnak megmenteni, húszat menthetnének. {BT4 §8.4}

41

Ellen G. White


S ismét, miután egyének elfogadták az igazságot, azután is gondoskodnunk kell róluk. Sok igehirdető lelkesedése mintha azonnal kialudna, amint valamelyes siker kíséri igyekezetüket. Nem értik meg, hogy az újonnan megtértekre vigyázni kell – éber figyelemmel, segítéssel és bátorítással. Nem szabad magukra hagynunk őket, Sátán legerősebb kísértéseinek zsákmányául. Kötelességeikre való nevelésre van szükségük, szeretettel kell bánnunk velük, vezetni, látogatni kell őket, és imádkozni velük. Hiszen arra szorulnak, hogy jó idején táplálják őket. {BT4 §8.5} Nem csoda, hogy némelyek kedvüket veszítik, elmaradnak az útszélen, magukra hagyatva, hogy a farkasok fölfalják őket. Az ősellenség mindenkinek nyomában jár. Elküldi eszközeit, hogy az ő soraiba vezessék vissza azokat, akiket elveszített. Több apának és anyának kellene lennie, hogy az igazságban csecsemőket szívükbe fogadják, bátorítsák őket és imádkozzanak velük, nehogy utat tévesszen a hitük. {BT4 §8.6} Az igehirdetés csekély része csupán annak a munkának, melyet az emberek üdvösségéért el kell végeznünk. Isten Lelke meggyőzi a bűnösöket az igazságról, majd a gyülekezet karjába helyezi. Az igehirdetők elvégezhetik ugyan a maguk részét, mégsem tudják elvégezni azt a föladatot, amit a gyülekezetnek kell elvégeznie. Isten elvárja gyülekezetétől, hogy dajkálják, ápolják a hitben és tapasztalatban ifjakat. Járjanak el hozzájuk, nem pletykálkodni, hanem hogy imádkozzanak velük, s olyan szavakat szóljanak nekik, amelyek akár az aranyalmák ezüst tányéron. {BT4 §8.7} Valamennyiünknek tanulmányoznunk kell a jellemet és a modort, hogy tudjuk, hogyan bánjunk okosan a különféle gondolkodású emberekkel, hogy legkitűnőbb törekvésünket fordítsuk el segíteni őket Isten szavának megértéséhez és az igaz keresztény élethez. Olvassuk velük a Bibliát, vonjuk a világiakról az örökkévaló dolgokhoz gondolataikat. Isten gyermekeinek kötelessége, hogy az Úr küldöttei legyenek, s megismerjék azokat, akiknek segítségre van szükségük. Ha valaki kísértés terhe alatt roskadozik, gondos óvatossággal karoljuk föl ügyét, és bánjunk vele bölcsen – hiszen örök élete forog kockán. így az értük fáradozók szavai és tettei életre éltető illat vagy pedig halált jelentő halotti szag lehetnek. {BT4 §8.8} Olykor olyan eset fordul elő, amelyet imádkozó szívvel végzett meggondolás tárgyává kell tennünk. Személyek elé kell tárnunk igazi jellemüket, meg kell értetnünk velük különlegességeiket, már ami hajlamaikat és vérmérsékletüket illeti, hogy fölismerjék gyöngeségeiket. Bánjunk velük okosan. Ha el lehet érni őket, ha megérinti szívűket ez a körültekintő és türelmes fáradozás, akkor erős kötelékkel Krisztushoz láncolhatjuk, és rávezethetjük őket az Istenbe vetett bizalomra. Jaj, mikor ilyen munkát végeznek, az egész menny figyel és örvendezik; mert drága lelket mentettek meg a Sátán csapdájából, őriztek meg a haláltól! Hát nem megéri, hogy így értelmesen fáradozzunk az emberek megmentésén? Krisztus a maga életének az árát fizette értük, követői mégis azt emeljék kifogásul: Testvérem őrzője vagyok talán? Fáradozzunk hát együtt a Mesterrel! Becsüljük nagyra az emberek üdvösségét, hiszen üdvözítőnk értük halt meg! {BT4 §8.9} Tettünk ugyan valamelyest, hogy fölkeltsük a fiatalok érdeklődését az ügy iránt, mégsem eleget. Tegyük vonzóbbá a szombatiskolát. A nyilvános iskolák az utóbbi években nagy lépésekkel javítottak a tanítás módszerein. Szemléltető ábrákat, képeket és táblákat 42

Ellen G. White


használnak, hogy a fiataloknak érthetőbbé tegyék a nehéz leckéket. Egyszerűsíteni és érdekfeszítővé lehetne tenni a jelen igazságot is a gyermekek fogékony értelme számára. {BT4 §8.10} Olyan szülőket érhetnénk el gyermekeiken keresztül, akiket sehogy másképp el nem tudunk érni. A szombatiskola tanítói az igazságra taníthatják a gyermekeket, a gyermekek pedig magukkal vihetik azt családi körükbe. A jelek szerint alig néhány tanító érti meg a munkásság ez ágának a fontosságát. A tanításnak e nagy sikerrel alkalmazott módszereit hasonló eredményekkel alkalmazhatnánk szombatiskoláinkban, és eszközül szolgálhatnak, hogy Jézushoz hozzák, és a Biblia igazságaira tanítsák a gyermekeket. Ez sokkal több jót érne el, mint az érzelmi jellegű vallásos izgalom, mely olyan gyorsan elpárolog, mint ahogy jött. {BT4 §8.11} Ápoljuk magunkban a Krisztus szeretetét. Több hitre van szükség e munkában, melyről az a meggyőződésünk, hogy el kell végeznünk a Krisztus eljövetele előtt. Több lemondásnak, önfeláldozó munkának kellene folynia a kellő irányban. Meggondolt, imádkozó szívvel végzett kutatás kell ide, hogy kidolgozzuk, miként fáradozzunk a legjobb eredménnyel. Átgondolt terveket kell érlelnünk. Akadnak körülöttünk olyan képességű emberek, akik nemcsak találékonyak, de, ha igénybe vesszük őket, meg is valósítják, amit kigondoltak. A jól irányított értelmes törekvéseket kitűnő eredmények követhetnék. {BT4 §8.12} Legfontosabb összejövetelünk legyen az imaóra, sokszor mégis nagyon gyöngén vezetik ezeket. Sokan eljárnak az igehirdetésekre, de mellőzik az imaórákat. Itt is megfontoltan kell eljárnunk. Kérjünk Istentől bölcsességet és vezessük úgy az imaórákat, hogy ne legyenek unalmasak, hanem vonzók. Az emberek igen éhezik az élet kenyerét. Ha az imaórán találják meg, akkor el fognak járni, hogy elnyerjék. {BT4 §8.13} Sehol sincs helyük a hosszúra nyújtott, száraz beszédeknek és imának, de különösen mellőzzük az ilyen gyülekezéseknél. Eltűrjük, hogy a tolakodók és beszédesek kiszorítsák a szerényebbek és szégyenlősebbek bizonyságtételét. Általában a legfölületesebbeknek van a legtöbb mondanivalójuk. Imájuk mondanivalója hosszúra nyúlik, s gépies is. Kifárasztják az angyalokat és embereket, akik hallgatják őket. Legyen az imánk rövid, s alkalomhoz illő. Hagyjuk a fárasztó imákat a belső szobára, ha valaki ilyeneket akar elrebegni. Engedjük be inkább szívünkbe Isten Lelkét, s az majd elsöpri a külső formaságot. {BT4 §8.14} A zene hatalmas erő lehet a jóra, mi mégsem használjuk ki eléggé az istentiszteletnek ezen területét. Legtöbbször az éneklést megfontolás nélkül, vagy rendkívüli esetekre alkalmazzuk. Máskor hagyjuk, hogy az énekes azt válassza, amit akar, azért a zene nem tesz kellő benyomást a jelenlevőkre. A zene legyen szép, szívet melegítő és erőteljes. Emeljük föl hangunkat a dicséret és odaadás énekeivel. Ha van lehetőség, hívjunk segítségül hangszereket, és szálljon a magasba Isten elé a magasztos dallamár, Istennek tetsző áldozatul. {BT4 §8.15} Néha mégis nehezebb fegyelmet tartani az énekesek közt, a helyes ütemhez tartani őket, mint az ima és intés szokásain javítani. Sokan a maguk szája íze szerint akarnak énekelni. Tiltakoznak a megbeszélés ellen, és türelmetlenek a vezetés alatt. Isten szolgálatában jól érett tervekre van szükség. A józan ész kitűnő eszköz az Úr szolgálatában. Szenteljük Krisztusnak szellemi képességünket, találjunk utakat és módokat, hogyan szolgáljuk őt a

43

Ellen G. White


legmegfelelőbben. Isten gyülekezete, ha jót akar tenni az igazságnak életében való megvalósításával és a lélekmentésre való törekvéssel, akkor, ha az Úr Lelke fegyelmezi őket, hatalmas erőt képviselhetnek a világban. Ne képzeljék, hogy hanyagok lehetnek, mikor az örökkévalóság számára fáradoznak. {BT4 §8.16} Népünket súlyos veszteség éri, mert hiányzik sorainkból az egymás iránti szeretet és szívélyesség. Aki függetlenségről beszél és elkülönül, az nem tölti be az Isten által neki szánt helyet. Hiszen Isten gyermekei vagyunk, egymásra utaltak a boldogságunkért. Isten és az emberiség követelményei nehezednek ránk. Be kell töltenünk szerepünket az életben. Természetünk társas oldalainak helyes ápolása összhangba hoz minket testvéreinkkel, és boldogságot nyújt nekünk, mikor mások áldására törekszünk élni. {BT4 §8.17} A mennyei boldogság a szent lények tiszta közössége lesz – egyetértésben folytatott társas élet a boldog angyalokkal és a megváltottakkal, akik megmosták ruhájukat és megfehérítették a Bárány vérében. Amíg önzésünkbe burkolózunk, addig nem lehetünk boldogok. Azért élünk a világon, hogy embereket nyerjünk meg Megváltónknak. Ha másoknak ártunk, magunknak is ártunk. Ha mások áldására vagyunk, akkor a magunk áldására is élünk, mert minden jócselekedet visszahat a mi szívünkre is. {BT4 §8.18} Kötelezettség alatt állunk, hogy segítsünk egymáson. Nem mindig kerülünk kapcsolatba barátságos, szívélyes és szerény keresztényekkel. Sokan nem nyertek helyes nevelést; torz a jellemük, kemények és darabosak, mindenképpen elferdültnek tűnnek. Bár segítsünk nekik, hogy fölismerjék és kiküszöböljék hibáikat, mégis vigyázzunk, nehogy türelmünket veszítsük, felebarátaink hiányosságai nehogy kihozzanak a sodrunkból. Vannak Krisztust valló, kellemetlen emberek, de a keresztény kegyelem szépsége még majd át fogja alakítani őket, ha szorgalmasan törekszenek elnyerni annak szelídségét és gyöngédségét, akit követnek, s ha nem feledik, hogy „senki sem él magának.” {BT4 §8.19} Krisztus munkatársainak lenni! Mily magasztos hívatás is ez! Hol vannak a nagyvárosokban az önfeláldozó hittérítők? Az Úrnak munkásokra van szüksége szőlőjében. Rettegjünk attól, hogy meglopjuk őt az időtől, melyre igényt tart; féljünk tétlenül vagy cicomázgatással tölteni az időt, magunknak sajátítva ki balgán az értékes órákat, melyeket Isten arra ad, hogy imára szenteljük, hogy jártassá legyünk a Bibliában, embertársaink javára fáradozzunk, s ezzel készítsük föl magunkat is, őket is, a ránk váró, komoly föladatra. {BT4 §8.20} Az anyák erőt pazarolnak olyan ruhákra, melyekkel magukat és gyermekeiket csinosítgatják. Holott kötelességünk egyszerűen öltözködni, gyermekeinket is rendesen öltöztessük, hasznos célt nem szolgáló díszek, hímzések és cifraság nélkül. Ügyeljünk, nehogy melengessük bennük a cicomázás szeretetét, hiszen ez csak romlásuknak bizonyul. Arra törekedjünk inkább, hogy a keresztény kegyességet műveljük. Egyikünket sem menthetjük föl felelősségeink alól. Csakis úgy állhatunk tisztán Isten trónja előtt, ha eleget tettünk a Mester által miránk bízott kötelességnek. {BT4 §8.21} Isten küldötteire, hittérítőire van szükség, megbízható, hű férfiakra és nőkre, akik nem riadnak vissza a felelősségtől. Az értelmesen végzett igyekezetet jó eredmények fogják kísérni. Igazi munka vár elvégzésre. Akik bölcsességgel elegyítik a szelídséget, tárják

44

Ellen G. White


megfontoltan az emberek elé az igazságot. Ne tartsuk távol magunkat embertársainktól, inkább közeledjünk hozzájuk. Hiszen az ő üdvösségük is olyan érték, mint a mienk. Elvihetjük a világosságot családjukba, meglágyított és lecsillapított lelkülettel kérlelhetjük őket, hogy foglalják el a magasztos előjognak azt a helyzetét, melyet Isten fölajánl nekik. Imádkozzunk velük, mikor ez látszik helyesnek, mutassunk rá, hogy magasabb színvonalat tudnának elérni, majd óvatosan szóljunk nekik az utolsó időkre szóló szent igazságokról. {BT4 §8.22} Népünk közt több az éneklésre, mint az imára történő összejövetel; noha ezeket is úgy lehet levezetni, tisztelettudó, mégis derűs légkörrel, hogy jó hatást érhetnek el. Azonban túl sok a tréfálkozás, üres beszéd és pletykálkodás ahhoz, hogy értelmessé tehessük ez alkalmakat: a gondolkodást emelkedetté, a viselkedést kifinomulttá. {BT4 §8.23}

Feltűnést keltő ébredések Nagymértékű, megosztott érdeklődés támadt …-on. Mikor újszerű izgalmat keltenek, többen a rossz oldalon foglalnak állást. Minden férfi és nő legyen elővigyázatos, mikor olyan megtévesztő dolgokat kezdenek körülöttük hirdetni, melyeknek az igazságtól való eltávolodás a célja. Egyesek mindig kapnak az alkalmon, hogy új és szokatlan dolgokat lássanakhalljanak. Az üdvösség ellensége a városokban bőven támaszt olyat, ami fölcsigázza a kíváncsiságot, és eltereli a figyelmet az utolsó időkre szóló fontos és megszentelő igazságokról. {BT4 §9.1} Ha a vallásos izgalom minden hulláma elvezet némelyeket attól, hogy jelenlétükkel és tekintélyükkel teljes erejükből azt a kisebbséget támogassák, mely népszerűtlen igazságokban hisz, akkor sok lesz a gyöngeség a gyülekezetben. Az ördög különböző eszközöket használ, mellyel nyélbe üti célját. S ha a népszerű vallás álarca alatt félre tudja vezetni az ingadozókat és óvatlanokat, máris sokat ért el, hogy megossza Isten népének erejét. A lelki ébredésnek e hullámzása, mely jön és megy, mint az árapály, hamis külsőt kölcsönöz, s arra a hitre vezet félre sok becsületes személyt, hogy az Úr Lelkének tartsák azt. Az ilyesmi halomra gyűjti a megtérőket. Az izgulékony természetűek, a gyöngék, a könnyen hajlók összecsődülnek lobogója alá. De mikor az ár apadni kezd, ott találjuk őket a homokzátonyon. Ne vezessenek félre titeket se a hamis tanítók, se a hiábavaló szavak. Az üdvösség ellensége egészen biztosan a fülcsiklandozó mesék eléggé változatos föltálalásával rendel¬kezik, hogy minden ember ízlését kielégítse. Mindig is lesznek száguldó üstökösök. Hanem a maguk után hagyott fénycsóva tüstént kialszik, oly sötétet hagyva maga után, mely sűrűbbnek látszik, mint jövetelük előtt volt. E föltűnést keltő vallásos izgalmak, melyet szórakoztató adomák elmondásával, különcségek és furcsaságok kiállításával teremtenek, mind felületes valami, s hitünk követői közül azok, akiket ezek a fényvillanások megbűvölnek és elcsábítanak, soha föl nem építik Isten ügyét. A legjelentéktelenebb ürüggyel készek megvonni támogatásukat, s másokat is rávesznek, hogy olyan összejöveteleken vegyenek részt, ahol olyat hallanak, ami csak gyöngíti a lelket, ami csupán megzavarja a gondolkodást. A támogatásnak ez a megvonása okozza Isten ügyének egy helyben topogását. Legyünk állhatatosak a hitben; semmi el ne tántorítson minket. Kötelesség vár ránk, ami nem más, mint hogy az igazság világosságát ragyogtassuk, amint azt Isten törvénye kijelenti, hogy mások gondolkodásába is bevilágítson, és őket is kivezesse a sötétségből. Ez a tevékenység eltökélt, szívós igyekezetet 45

Ellen G. White


követel meg, szilárd szándékot, hogy sikerre érjen. Közösségünkben vannak, akiknek bele kell kapaszkodniuk hitünk oszlopaiba, meg kell állapodniuk, sziklaalapot találniuk, ahelyett, hogy az izgalmak felületén hánykolódnának, ösztönösen viselkednének. Vannak a gyülekezetben lelki betegek. Maguk teremtette betegek. Lelki gyöngeségük, ingadozásuk következménye. Ide s tova hajtja őket a tanítás váltakozó szele. Gyakran összezavarják a dolgokat, gyakran kétségbe esnek, mert teljesen az érzések játékszerei. Föltűnést keltő, izgató vallást kedvelő keresztények ezek, mindig újra, mindig másra éheznek. A fura tanítások megzavarják a hitüket, értéktelenek az Isten ügye számára. {BT4 §9.2} Isten kiegyensúlyozott férfiakat és nőket hív, akiknek szilárd a célja, akikre számítani lehet a veszedelem és a próba óráján, – akik olyan biztosan meggyökeresedtek és megállapodottak az igazságban, mint az örök halmok, – akiket nem lehet jobbra-balra ingatni, hanem célegyenesen haladnak, és mindig az igazság oldalán szállnak síkra. Egyeseket a vallásos veszély idején csaknem bizonyosan az ellenfél soraiban találjuk; ha egyáltalán számítanak valamit, azt a rossz oldalán vetik latba. Nem veszik eszükbe, hogy kötelezettség alatt állnának teljes erejükkel támogatni vallott hitüket. Az ilyenek viselkedésük szerint is kapnak majd jutalmat. {BT4 §9.3} Akik keveset tesznek az Üdvözítőért a lélekmentés terén, s hogy tisztán álljanak az Isten előtt, csupán kevés lelki erőre tesznek szert, Folyvást használnunk kell az erőnket, hogy fejlődhessék, növekedhessék. Amint a betegség is a természet törvényei megszegésének a következménye, úgy a lelki tisztátalanság is Isten törvénye folytonos megszegésének a következménye, még ha e törvényszegők áhítják is, hogy megtartják Isten valahány parancsát. {BT4 §9.4} Húzódjunk közelebb Istenhez, lépjünk szorosabb kapcsolatra a mennyei, s még életünk legparányibb cselekedeteiben is valósítsuk meg a törvény elveit, hogy lelkileg egészségesek lehessünk. Isten képességeket adott szolgáinak, talentumokat, hogy az ő dicsőségére fordítsák, ne pedig tétlenül hagyják heverni, vagy elpazarolják. Világosságot nyújtott nekik, és akaratának ismeretét, hogy közöljék ezeket másokkal. Mikor továbbadjuk, mi magunk a világosság élő közvetítői leszünk. Ha nem gyakoroljuk lelki erőnket, akkor elgyöngülünk, amint a test tagjai is elerőtlenednek, ha valaki betegen kénytelen huzamosabb időn át tétlenül heverni. Az igénybevétel fejleszti az erőt. {BT4 §9.5} Semmi sem nyújt nagyobb lelki erőt, és semmi se növeli jobban a buzgó lelkiismeretességet és elmélyült gondolatokat, mintha meglátogatjuk s ápoljuk a csüggedőt, ha segítünk nekik fölismerni a világosságot, s Jézusra rögzíteni hitüket. Vannak kellemetlen kötelességek, melyeket mégis el kell végezni valakinek, máskülönben lelkeket hagyunk elveszni. A keresztények áldást meríthetnek az ily kötelességek végzéséből, még ha mégannyira nem szeretik is. Krisztus azt a kellemetlen kötelességet vállalta magára, hogy odahagyja tiszta lakhelyét, s a felülmúlhatatlan dicsőséget, hogy olyan földön éljen, emberként az emberek közt, melyet kiégettek a bűnök, melyet erőszakosságok és vétkek feketítetlek be. Azért vállalta ezt, hogy mentse az embereket. A hihetetlen szeretet és semmi máshoz nem fogható leereszkedés tárgyai mentegessék talán önző, kényelmes életüket? A maguk gyönyörűségét válasszák, hajlandóságaikat kövessék, s a sötétben hagyják elveszni az embereket, csak, mert olykor csalódás s elutasítás éri őket, ha az emberek megmentésén

46

Ellen G. White


fáradoznak? Krisztus végtelen árat fizetett az ember megváltásáért, mi meg így szóljunk talán: Uram, nem akarok szőlődben dolgozni, kérlek, ments ki? {BT4 §9.6} Isten szólítja a Sionban henyélőket, hogy lássanak munkához. Hallgatni fognak-e a Mester hangjára? Imádkozó, megbízható munkásokat kíván, akik minden vizek mellé vetnek, Akik így fáradoznak, azok meglepetten tapasztalják, hogy a Jézus nevével és erejével, eltökélten elviselt próbák mennyire megszilárdítják hitüket, mennyire megújítják bátorságukat. Bizonyosság és erő, vigasztalás és remény terem az alázatos engedelmesség ösvényén. Hanem akik mit sem tesznek Jézusért, végül elveszítik a jutalmat. A gyönge kéz képtelen lesz megkapaszkodni a Mindenhatóban, a gyönge térd nem bír megtartani a veszedelmek napján. A bibliaolvasók s keresztény térítők elnyerik a dicső díjat, s hallani fogják: „Jól van, te derék szolga, menj be Urad örömébe.” {BT4 §9.7}

Anyagiak visszatartása Isten áldása fog megnyugodni ….on azokon, akik szívükön viselik Krisztus ügyét. Fivéreink és nővéreink önkéntes adományai, a megfeszített Üdvözítőbe vetett hittel és iránta való szeretetből áldásokat fog hárítani vissza rájuk; mert hiszen Isten megjegyzi, és nem felejti szentjei egyetlen nagylelkű tettét sem. Mikor imaházat emelünk, nagyban gyakorolnunk kell a hitet és az Istenbe vetett bizalmat. Anyagi dolgokban, aki mit sem kockáztat, keveset halad előre; miért ne legyen hát hitünk az Istenért végzett vállalkozásban, miért ne ruháznánk hát be az Úr ügyébe. {BT4 §10.1} Némelyek, mikor szegények, nagylelkűek a kevésből, amijük van; de mikor kissé jobb módúak, egyszerre zsugoriak lesznek. Azért olyan kevés a hitük, mert nem mennek előre, amint fölvirágoznak, nem adakoznak Isten ügyére áldozathozatal árán is. {BT4 §10.2} A zsidó üdvrendben az Úr elvárta, hogy először neki adakozzanak. Aratáskor, szüretkor a mező első termését – gabonát, szőlőt, olajat – az Úrnak kellett szentelni áldozatul. A tallózást és a mezők sarkait a szegényeknek hagyták meg. Kegyelmes mennyei Atyánk nem felejtkezett meg a szegények szükségleteiről. A juhokról lenyírt első gyapjat, az elsőnek kicsépelt búzát az Úrnak kellett ajánlaniuk. Az Úr megparancsolta Izráel gyermekeinek, hogy amikor lakomát tartanak, hívják meg a szegényt, özvegyeket, árvákat és jö¬vevényeket. Minden év végén ünnepélyes esküt kellett tenniük, vajon az Isten parancsa szerint cselekedtek-e, vagy sem. {BT4 §10.3} Az Úr rendelte el ezeket. hogy az emberek értelmébe vésse, hogy mindenben neki kell az elsőnek lennie. {BT4 §10.4} A jótékonyság e rendszere által eszükben kellett tartani, hogy kegyelmes Mesterük tényleges tulajdonosa mezőiknek, nyájaiknak és csordáiknak; hogy a menny Istene küldi nekik a napfényt és esőt a vetésre, az aratáshoz, s hogy minden, amijük volt, az ö teremtése. Minden az Úré volt, ő meg vagyonkezelőivé tette Izráel gyermekeit. {BT4 §10.5} A zsidók bőkezűsége, mikor a szentsátort emelték, s a templomot építették, az adakozásnak azt a lelkületét szemlélteti, melyet a keresztények egyetlen későbbi időszakban sem értek el. A zsidók akkoriban szabadultak ki az egyiptomi fogságból, s vándorok voltak a pusztában; mégis alig hogy megszabadította őket az Úr az egyiptomiak üldöző seregeitől, az

47

Ellen G. White


Úr hangja szólította Mózest: „Parancsold meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek adományokat. Mindenkitől fogadjátok el, aki önként adja.” {BT4 §10.6} „Isten népének nem sok vagyona volt, és sovány kilátása volt a jövőre, hogy szaporíthatnák azt, mégis nagyszerű cél lebegett előttük, Istennek építeni szenthelyet. Az Úr szólt, nekik pedig engedelmeskedniük kellett. A zsidók semmit sem sajnáltak. Mind szívesörömest adakozott. Nem csupán jövedelmük hányadát, hanem tényleges tulajdonaik tetemes részét is. Készségesen és őszinte szívvel ajánlották föl az Úrnak, az Úr pedig szívesen fogadta tőlük. Hát nem övé volt minden? Nem tőle kapták talán, amijük volt? Ha az Úr kért belőle, nem kötelességük volt-e visszaadni a kölcsönzőnek, ami az övé? {BT4 §10.7} Nem kellett őket unszolni. A nép többet hozott, mint amennyire szükség volt. Ki kellett hirdetni, hogy ne hozzanak többet, mert bővebb készlet jött össze, mint amit föl tudtak használni. S ismét, mikor a templomot építették, az adakozásra szólító fölhívás szíves fogadtatásban részesült. A nép nem vonakodva adott. Előre örültek, hogy épületet emelnek, ahol Istent lehet imádni, többet adományoztak, mint amennyi kellett. Dávid áldotta az Urat a gyülekezet előtt, és így szólt: „Hiszen mi vagyok én, és mi az én népem, hogy megfelelő adományt adhassunk neked? Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit fölajánlottunk neked.” S ismét Dávid – imájában – e szavakkal mondott köszönetet: „Urunk! Istenünk, amit felhalmoztunk, hogy nevednek házat építünk, mind a te kezedből származik, mind a te tulajdonod.” {BT4 §10.8} Dávid jól tudta, hogy honnét fakad minden áldás. Bárcsak azok is megértenék, akik manapság örvendeznek a Megváltó szeretetének, hogy az övé az ezüst az Úré az arany ezért is arra kell fordítaniuk, hogy dicsőséggel adózzunk neki, nem pedig szűkkeblűen magunknak tartani meg, hogy magunkat gazdagítsuk, magunkat elégítsük ki. Az Úrnak vitathatatlan joga van mindenhez, amit teremtményeinek kölcsönzött. Minden az övé, amijük csak van. {BT4 §10.9} Vannak magasztos és szent célok, melyek anyagiakat vesznek igénybe, s az így beruházott pénz emelkedettebb és állandóbb örömet nyújt az adományozónak, mintha személyes kielégülésre költené, mintha nagy önzőn, nyereségre éhesen magának harácsolná össze. Mikor Isten kincseket kér, bármi legyen is az összeg! A szíves adakozás megszentelt áldozattá emeli az ajándékot, és olyan kincset gyűjt az adományozónak a mennyben, amit moly meg nem emészthet, tűz el nem pusztíthat, ahova tolvajok nem törhetnek be, nem lophatják el. Az ilyen beruházás valóban biztonságos. Olyan erszényekbe helyezzük, amelyekben biztonságban vannak. {BT4 §10.10} Adhatnak-e kevesebbet e keresztények, akik előrehaladottabb világossággal rendelkeznek, mint a héberek adakoztak? Kielégíti-e az idők végéhez közel élő keresztényeket, ha fele annyit sem adakoznak, mint régen a zsidók adakoztak? A zsidók bőkezűsége nemzetük javát szolgálta – de az utolsó időkben végzett munka az egész világra kiterjed. Az igazság üzenetének el kell jutnia minden nemzethez, nyelvhez és néphez – kiadott nyomtatványait szerte kell szórnunk, akár az őszi faleveleket. {BT4 §10.11} Írva van: „Mivel tehát Krisztus testi életében szenvedett, ti is ugyanannak a lelkületnek fegyverzetét öltsétek magatokra. S ismét: „Aki azt állítja, hogy őbenne él, annak úgy kell

48

Ellen G. White


cselekednie, ahogy ő cselekedett.” Vessük föl magunknak a kérdést: Mit tett volna Üdvözítőnk a mi körülményeink között? Mi módon törekedett volna a lélekmentésre? E kérdésekre Krisztus példája a felelet. Hiszen Urunk maga mögött hagyta királyi tisztjét, félretette dicsőségét, föláldozta gazdagságát, emberi formával takarta el istenségét, hogy ott érje el az embereket, ahol vannak. Példája bizonyítja, hogy életét adta a bűnösökért. {BT4 §10.12} Sátán azt mondta Évának, hogy ha kielégíti tiltott étvágyát, a boldogság magasabb szintjére emelkedhetne. Isten viszont a magunk megtagadása árán ígér boldogságot. Mikor Krisztus a szégyenletes kereszten gyötrődött, kínok között az ember megváltásáért, akkor magasztossá tette az ember természetét. Az emberi családot csakis keresztviselés segítségével lehet fölemelni a mennyel való kapcsolatra. A mennybe vezető ösvény minden lépésénél lemondás és kereszthordozás vár ránk. {BT4 §10.13} A nagylelkűség szelleme a menny szelleme; az önzés lelkülete viszont Sátán lelkülete. Krisztus önfeláldozó szeretete a kereszten válik elvitathatatlanná. Urunk mindent odaadott, majd magát is, hogy az ember üdvözülhessen. Keresztje mély benyomást tesz áldott Megváltónk minden követőjének jótékonyságára. Az ott szemléltetett elv nem más, mint adni, adni. Ez a keresztény élet valódi gyümölcse, mely tényleges jótékonyságban és jó cselekedetekben mutatkozik meg. A világi szív elve a haszonlesés, így remélik biztosítani a boldogságot; de ha minden tekintetben megvalósítják azt, gyümölcse nyomorúság és halál lesz csupán. {BT4 §10.14} Krisztus követőinek küldetése eljuttatni az igazságot a föld lakosaihoz, hogy megmentsék őket a bűn terhétől és közönytől. Az embernek föltétlenül szüksége van az igazságra, hogy megszentelődjék általa. Mi vagyunk isten világosságának közvetítői. „Tehetségeink, javaink, tudásunk ne csak a magunk javára szolgáljon; hanem használjuk föl a lélekmentésre, hogy kiemeljük az embert a bűn életéből, s Krisztus által a végtelen Istenhez vezessük őket. {BT4 §10.15} Legyünk hát lelkes munkások e műben, törekedjünk a mentésre, hogy így isteni Üdvözítőnkhöz vezessük a bűnösöket, és Isten ember iránti szeretetének magasztos tudatát véssük értelmükbe. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Mily utolérhetetlen szeretet is ez! Ez a legmélyrehatóbb elmélkedés tárgya! Isten bámulatos szeretete olyan világ iránt, mely nem szerette őt! E gondolatnak csillapító ereje van a lélekre, és Isten akaratának ejti foglyul a gondolkodást. A nyereségért őrjöngő embereknek, akik a világ utáni hajszában csalódottak és boldogtalanok, szükségük van ez igazság ismeretére, hogy csillapítani tudják lelkük nyugtalan éhségét és szomját. {BT4 §10.16} Nagyvárosainkban Isten hittérítőire van szükség, hogy elvigyék a világosságot a halál árnyékában veszteglőkhöz. Tapasztalt kezekre van szükség, hogy a bölcsesség szelídségével, s a hit erejével, szánakozó Üdvözítőnk keblére emeljék a megfáradt lelkűeket. Jaj! az önzés! Mily súlyos átok is az! Megakadályoz, hogy Isten szolgálatába álljunk. Megtorpant, nehogy fölismerjük a kötelesség követeléseit, holott lobogó lelkesedéstől izzóvá kellene tennie szívünket. Minden erőnket fordítsuk arra, hogy engedelmeskedjünk Krisztusnak. Ha a tévelygés vezetőivel osztjuk meg érdekeinket, akkor a helytelen oldalt támogatjuk, az ellenség 49

Ellen G. White


kezére játsszuk az előnyt. Isten igazsága nem ismer megalkuvást a bűnnel, nem ismer kapcsolatot a csűrő-csavaró mesterkedésekkel, sem egységet a törvénytaposóval. Olyan katonákra van most szűkség, akik mindig jelen vannak a névsorolvasáson, máris készen a tettre, s nem azokra, akik, ha szükség lenne rájuk, az ellenség támogatásán kapják rajta őket. {BT4 §10.17} Nagyszerű feladat ez a mienk. Mégis sokan vannak, akik bár vallják, hogy hisznek e szent igazságokban, mégis megbénítja őket Sátán álokoskodása, és nem buzdítanak, sőt hátráltatják az Isten ügyét. Mikor fognak már úgy viselkedni, mint akik tényleg várják az Urat? Mikor lesznek már hitükhöz mérten lelkesedők-buzgók? Sokan önző módra maguknak tartják javaikat s azzal csitítják lelkiismeretüket, hogy majd haláluk után tesznek valami nagyszerűt. Végrendeletükben tetemes összeget fognak a gyülekezetre és a mű ágazataira hagyni, majd elégedetten letelepszenek, hogy ők aztán mindent megtettek, amit elvárnak tőlük. De mennyiben tagadták meg magukat e lépéssel? Sem-miben. Ellenkezőleg. Az önzés valódi lényét nyilvánítják. Mikor semmi hasznuk a pénzből, akkor akarják Istennek adni. Ameddig csak lehet, maguknak tartják meg, míg csak olyan hírnök miatt kénytelenek kiengedni kezükből, akit lehetetlen elutasítani. {BT4 §10.18} Az ilyen végrendelkezés sokszor az irigység bizonyítéka. Isten minket tett vagyonkezelőivé, és sosem hatalmazott fel, hogy elhanyagoljuk, vagy másokra hagyjuk kötelességünket. Az igazság ügye fejlesztéséhez való hozzájárulásra szólító hívások sosem lesznek sürgetőbbek, mint most. Pénzünk sosem fog elvégezni jelentősebb jót, mint jelenleg. Minden egyes abból a szemszögből elhalasztott nap, hogy helyesen használjuk föl javainkat, csökkenti azt az időt, amely alatt pénzünk jót tud tenni a lélekmentésnél. Ha másokra bízzuk, hogy ők tegyék meg, amit Isten miránk bízott, magunknak ártunk, s annak, akitől mindenünk származik. Hogyan végezhetné el valaki jobban a kötelességünket az adakozásban, mint mi magunk? Isten azt akarja, hogy minden ember még életében maga hajtsa végre végrendelkezését e ponton. {BT4 §10.19} Balszerencse, baleset, vagy áskálódás örökre lehetetlenné teheti a tervezett jócselekedeteket, mikor már a vagyont összegyűjtő nincs többé itt, hogy őrködjék fölötte. Szomorú, hogy sokan elhanyagolják a ma arany lehetőségét, hogy jót tegyenek, arra várva, hogy előbb kivessék őket intéző tisztjükből, mielőtt visszaadnák az Úrnak a javakat, noha azzal a céllal kölcsönözte nekik, hogy az ő dicsőségére fordítsák. {BT4 §10.20} Krisztus tanításainak egyik fővonása, hogy gyakran és komolyan intett a kapzsiság bűne ellen. Rámutatott a világi szerzemények, és nyereség féktelen szeretetének veszélyére. A gazdagok palotáiban, a templomban, az utcán figyelmeztette azokat, akik az üdvösségről tettek föl kérdéseket. „Vigyázzatok s őrizkedjetek a kapzsiságtól.” „Nem szolgálhattok Istennek és mammonnak.” {BT4 §10.21} A pénzszerzésnek e növekvő vágya, az önzés, melyet a nyereségvágy szül, ez vonja meg Isten tetszését a gyülekezettől, ez csökkenti a gyülekezetben a lelkiséget. Mikor folyvást az a tervezés köti le a kezet és a fejet, hogy gazdagságot gyűjtsenek, akkor megfeledkeznek Isten és az emberiség követelményeiről. Ha Isten jóléttel áldott meg, nem azért tette, hogy elvonja magáról az időnket és figyelmünket – nem azért, hogy erre használjuk, amit kölcsönzött nekünk. Az adományozó nagyobb, mint az ajándék. Nem a magunkéi vagyunk; 50

Ellen G. White


áron vásároltak meg minket. Elfelejtettük talán, hogy az Úr mi-lyen végtelen árat fizetett megváltásunkért. Tényleg kihalt volna a hála a szívünkből? Hát nem megszégyeníti a Krisztus keresztje az önző könnyebbség és a magunk kényeztetésének életét? {BT4 §10.22} Mi lett volna, ha Krisztus belefáradt volna a hálátlanságba s gyalázkodásba, mely mindenfelől érte, s félbehagyta volna küldetését! Mi lenne velünk, ha soha el nem jutott volna az óráig, mikor kijelentette: „Elvégeztetett.” Mi lenne, ha kedveszegetten visszatért volna a mennybe, mivel ilyen fogadtatásban részesült? Mi lenne a sorsunk, ha soha át nem esett volna a Gecsemáné lelki gyötrelmein, mely nagy vércsöppeket sajtolt ki pórusaiból? {BT4 §10.23} Krisztust, mikor az emberiség üdvösségéért fáradozott, páratlan szeretet s az Atya iránti odaadás késztette. Fáradhatatlanul az ember javáért munkálkodott, egészen megaláztatása órájáig. Nyomorban, magát megtagadva élte életét az elaljasodott, elesett bűnösökért. A világban, noha az ő tulajdona, mégsem volt hová lehajtania fáradt fejét. Mi élvezzük kimondhatatlan önfeláldozásának gyümölcseit. Mégis, ha valami elvégzésre vár, ha pénzünkre van szükség, hogy segítse az Üdvözítőt a lélekmentésben, visszahúzódunk kötelességünktől, kimentjük magunkat. Hitvány lustaság, nemtörődöm közöny, gonosz önzés csitítják el érzékeinket Isten követelményei előtt. {BT4 §10.24} Jaj, hát Krisztusnak, a menny fölségesének, a dicsőség királyának kell hordoznia a súlyos keresztet, viselnie a töviskoronát, kiinnia a keserű poharat, míg mi nyugodtan heverészünk, magunkat dicsőítjük, feledve azokat, akikért életét adta, hogy drága vérével megváltsa őket? Jaj, nehogy feledjük! Adjunk, amíg módunkban áll. Cselekedjünk, amíg van erőnk. Dolgozzunk, míg nappal van. Szenteljük Isten szolgálatára időnket és javainkat, hogy kivívjuk jóváhagyását, hogy majd elnyerjük tőle a jutalmat. {BT4 §10.25}

A VIZSGÁLAT FOLYAMATA Kedves G. testvér: Szeretném, ha elfogadnád a világosságot, s kijönnél a sötétből. Sátán súlyosan megkísértett téged; eszközül használt Isten munkájának megakadályozására. Eddig sikerrel tette ezt; ebből mégsem következik, hogy tovább kellene haladnod a tévelygés ösvényén. Nagyon féltelek, mikor magam előtt látom utadat. Tudom, hogy Isten nagy világosságot nyújtott neked. Az elmúlt ősszel is betegségeden keresztül Isten gondviselésének keze érintett, hogy gyümölcsöt teremjél az ő dicsőségére. {BT4 §11.1} Hitetlenség vert tanyát lelkedben, s az Úr bocsátott rád szenvedést, hogy kellő tapasztalatra tegyél szert. Megáldott bennünket érted elrebegett imáinkért, s téged is megáldott imáinkra feleletül. Az Úr azt akarta-akarja, hogy szívünk szeretetben és bizalommal forrjon össze szíveddel. A Szentlélek tett tanúságot a lelkednek, imára feleletül Isten hatalma szállt rád; de Sátán is eljött kísértéseivel, s te nem zártad be előtte az ajtót. Belépett hát, és erőteljesen mesterkedik benned. A gonosznak terve, hogy előbb az egyik ember gondolkodását gyúrja át, majd rajta keresztül másokét is. Így erőlködött, hogy elzárja előttünk az utat, s akadályozza működésünket, éppen ott, ahol az ügy jóléte érdekében a legégetőbb szükség volt jó föllépésünkre. {BT4 §11.2} Az Úr bölcs céllal kapcsolt össze téged …-i munkájával. Azt akarta, hogy észrevedd. s le is küzdjed jellemhibáidat. Tudtad, milyen gyorsan fölfortyansz, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnéd. Bárcsak megértenéd, hogy le kell győznöd türelmetlenségedet, 51

Ellen G. White


ingerlékenységedet, máskülönben életed teljes csődnek fog bizonyulni. Így elveszted a mennyet, máskülönben sokkal jobb lett volna, ha meg sem születtél volna. {BT4 §11.3} Esetünk napjainkban kerül a mennyei bíróság elé. Napról-napra elszámolást kell ott tartanunk. Mindenki cselekedetei szerint kap jutalmat. Az ősi időkben Isten nem fogadta el az égő és más áldozatokat, csak ha a kellő szellemben ajánlották föl. Sámuel mondta: „Vajon éppúgy tetszését leli az Úr az égőáldozatban, mint az Úr parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok kövérénél.” A föld összes pénze sem vásárolhatja meg Isten áldását, és egyetlen győzelmet sem tud biztosítani számodra. {BT4 §11.4} Sokan meghoznának bármilyen áldozatot, kivéve azt az egyet, melyet meg kellene hozniuk, – magukat adni át, akaratukat vetni Isten akarata alá Krisztus mondta tanítványainak: „Ha meg nem tértek, s olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.” E tanításban az alázatosság leckéje rejlik. Alázatossá kell válnunk, mint a kisgyermekek ahhoz, hogy örökölhessük a mennyek országát. {BT4 §11.5} Mennyei Atyánk belát az ember szívébe, jobban ismeri jellemünket, mint mi magunk. Látja, hogy némelyeknek olyan hajlamaik, fogékonyságaik és képességeik vannak, melyeket, ha a helyes irányokba terelik, az ő dicsőségére tudnák fölhasználni, ügye fejlesztésénél. Próbára teszi őket, bölcs gondviselése más-más helyzetbe vezeti őket, különböző körülmények közé. Egyre vizsgálja őket, hogy kiderüljön, mi rejlik szívükben. Előtűnnek jellemük gyönge pontjai, melyek mindeddig rejtve voltak előttük. Alkalmakat nyújt, hogy kiküszöböljék gyöngeségeiket, hogy lecsiszolják természetük durva vonásait, s alkalmassá tegyék magukat az Úr szolgálatára. Hogy amikor a tettek mezejére szólítja őket, készen álljanak, hogy a mennyei angyalok egyesíthessék tevékenységüket az ember igyekezetével ama munkában, amelyet el kell végezni a földön. Azok előtt, akiket az Úr felelős tisztségekre szemelt ki, könyörületesen kinyilatkoztatja hibáikat, hogy magukba szálljanak, bíráló szemmel vizsgálják meg szívük bonyolult érzelmeit és működéseit, s fölismerjék benne, ami helytelen. Ezúton módosítsák beállítottságukat, és finomítsák modorukat. Az Úr gondviselése oda vezet embereket, ahol próbára tudja tenni erkölcsi erejüket, fölszínre tudja hozni tetteik indítékát, hogy fejleszteni tudják, ami jó bennük, – ami meg helytelen, kiküszöbölni. Isten azt szeretné, ha szolgái megismernék szívük erkölcsi gépezetét. Hogy ezt elérje, megengedi, hogy a szenvedés, a nyomorúság tüze támadja őket, hogy így megtisztuljanak. „De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki állhat helyt, mikor megjelenik? Mert olyan, mint az ötvösnek tüze és a ruhamosók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.” {BT4 §11.6} Isten népének tisztulása nem érhető el, valósítható meg szenvedés nélkül. Isten engedi, hogy a szenvedés, a nyomorúság tüze megeméssze a salakot, hogy elválassza az értéktelent az értékestől, hogy előragyoghasson a tisztult nemesfém. Egyik tűz után a másikon visz át bennünket, egyre vizsgálva valódi értékünket. Ha most nem bírjuk elviselni e próbákat, mi lesz velünk a nyomorúság idején? Ha a jólét vagy a balszerencse hamisságot, büszkeséget vagy önzést leplez le szívünkben, mi lesz velünk, mikor Isten mintegy tűz által próbálja meg mindenki cselekedeteit, teszi nyilvánvalóvá minden szív titkait? {BT4 §11.7}

52

Ellen G. White


Az igaz kegyesség nem vonakodik a vizsgálattól. Ha vonakodunk, hogy az Úr megmotozzon, akkor valóban aggasztó az állapotunk. Isten a lelkek finomítója és tisztogatója. A kemence hevében örökre elválasztja a salakot a keresztény jellem valódi ezüstjétől, aranyától. Jézus figyelemmel követi a próbát. Tudja, mire van szükség, hogy megtisztítsa a fémet, hogy így az ő isteni szeretetének ragyogását tükrözze. {BT4 §11.8} Isten súlyos, nehéz próbák által vonja közel magához népét – azzal, hogy föltárja előttük gyöngeségüket és alkalmatlanságukat, s megtanítja őket őrá, egyedüli segítőjükre és biztonságukra támaszkodni; így éri el a célját. Eztán már készen állnak, hogy bármilyen szorult helyzetben fölhasználja őket a bizalom fontos tisztségeinek betöltésére, nagyszerű célok megvalósításához, melyekért képességeiket kapták. Isten próbára teszi az embereket. Vizsgálja őket jobbról is, balról is, így neveli, szoktatja, fegyelmezi őket. Jézus, a Megváltónk, az emberiség képviselője és feje, maga is elviselte a próba-idejét. Többet szenvedett, mint amennyi szenvedés elviselésére minket szólít. Hordozta gyöngeségeinket, s hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett. Nem magáért szenvedett, hanem a bűneinkért. S most győzelmének ér¬demeire támaszkodva, az ő nevében mi is diadalt arathatunk. {BT4 §11.9} Isten e finomító és tisztogató munkásságának föltétlenül folytatódnia kell, míg szolgái meg nem alázkodnak, míg csak annyira meg nem halnak az énnek, hogy amikor tevékeny szolgálatra szólítja őket, egyedül az ö dicsőségével fognak törődni. Akkor majd el fogja fogadni az igyekezetüket. Akkor már nem meggondolatlanul, ösztönösen cselekszenek, nem fognak előrerohanni, hogy veszélybe sodorják az Úr ügyét, mivel még mindig a kísértések és szenvedélyek rabszolgái, mivel a pokol tüze által lángra lobbantott érzéki gondolkodásukat követik. Jaj, mily félelmetesen elcsúfítja Isten ügyét az ember romlott gondolkodása és féktelen természete! Mennyi szenvedést zúdít magára az ember, mivel csökönyösen a szenvedélyeit követi! Isten újra meg újra átvezeti az embert a területén, fokozza a nyomást, míg csak a tökéletes alázat és a jellem átalakulása összhangba nem hozza őket Krisztussal és a menny szellemével-míg csak győzök, nem lesznek maguk fölött. {BT4 §11.10} Isten embereket hívott el különböző államokból, és azóta is vizsgálja és próbálja őket, hogy lássa, milyen jellemet fejlesztenek ki; lássa, megbízhat-e bennük, hogy megvédjék az erődöt …-on. S hogy lássa, vajon kiegészítik-e, vagy sem, a már ott levő emberek hibáit, hiányosságait, és, látva ezek hibáit, melyeket elkövettek, elkerülik-e azok példájának követését, akik alkalmatlanok, hogy részt vegyenek Isten legszentebb munkájában. Az Úr egyre figyelmeztetésekkel, intésekkel s tanácsokkal követte az embereket …-on. Nagy világosságot árasztott azok körül, akik itt tisztségeket töltenek be ügyében, hogy megvilágított legyen előttük az út. Ha viszont szívesebben követik a maguk bölcsességét, ha úgy megvetik a világosságot, mint régen Saul, akkor kétségkívül letérnek az útról, és csüggesztő helyzetekbe sodorják az ügyet. Az Úr eléjük tárta a fényt és a sötétet, ők mégis gyakran a sötétet választották. {BT4 §11.11} A laodiceai üzenet Isten népére vonatkozik, akik vallják, hogy hisznek a jelen igazságban. A túlnyomó részük langymeleg hitvalló: van nevük, mégis hiányzik belőlük a lelkesedés. Isten jelezte, hogy embereket kíván a munka élvonalába, hogy helyrehozzák a dolgok állapotát, és megbízható őrként álljanak helyt kötelességük területén. Minden ponton

53

Ellen G. White


világosságot gyújtott nekik, hogy tanítsa, bátorítsa és megerősítse őket, amint a helyzet megkövetelte. Mégis mindennek ellenére azokat, akiknek bár megbízható és igaz embereknek kellene lenniük, buzgóknak a keresztény lelkesedésben, kegyes jelleműeknek, Jézust ismerőknek és őszintén szeretőknek, azon kapták rajta, hogy az ellenséget segítik, hogy gyöngítsék és elcsüggesszék azokat, akiket Isten a mű fölépítésére használ. A langymeleg kifejezés ezekre vonatkozik. Vallják ugyan, hogy szeretik az igazságot, mégis hiányosak a keresztény buzgalom és odaadás területén. Nem mernek teljesen lemondani, nem merik vállalni a hitetlen ember kockázatát, de nem hajlandók meghalni az énnek – nem akarják pontosan követni hitünk elveit. {BT4 §11.12} A laodiceaiak egyedüli reménye, ha világosan fölismerik, hogyan állnak az Isten előtt, – ha fölismerik betegségük természetét. Mert hiszen sem hidegek, sem melegek. Semleges álláspontot foglalnak el, mégis azzal áltatják magukat, hogy semmire sincs szükségük. Az igaz tanú gyűlöli langymelegséget. Undorodik az ilyenek közönyétől: Ezt mondja: „Bárcsak hideg lennél, vagy meleg.” Akár a langyos víz, hányingert vált ki belőle, ha megkóstolja. Az ilyenek sem egészen nemtörődömök, sem csökönyösen önzők. Mégsem merülnek ki teljes szívükkel Isten munkájába, nem azonosítják magukat a mű érdekeivel; hanem távol tartják magukat, s készek odahagyni helyüket, mikor azt világi, személyes érdekeik megkövetelik. Hiányzik szívükből a kegyelem belső munkálása. Az ilyenekről olvassuk: „Azt mondod: gazdag vagyok, dúsgazdag, semmire sincs szükségem. Hát nem tudod, hogy nyomorult vagy és nyavalyás, szegény, vak és mezítelen!” {BT4 §11.13} A hit és a szeretet az igazi gazdagság, ez a színarany, amely felől az igaz tanú tanácsolja, hogy vegyenek. Bármilyen gazdagok vagyunk világi kincsekben, minden gazdagságunk sem képesít, hogy meg tudnánk vásárolni az értékes gyógyszereket, melyek meggyógyítják lelkünk betegségét, amit langymelegségnek nevez az Úr. A szellemi képesség és a világi gazdagság tehetetlen eltávolítani a laodiceai gyülekezet hiányosságait, vagy kigyógyítsák őket siralmas állapotukból. Vakok ugyan, mégis azt képzelik, hogy jómódban vannak. Isten Lelke nem világította be gondolkodásukat, így nem ismerik föl bűnösségüket; ezért nem tartják szükségesnek a segélyt. {BT4 §11.14} Valóban szomorú híjával lenni Isten Lelke kegyességeinek; de még ennél is borzalmasabb, ha bár a lelkiség és Krisztus hiányában élünk, mégis igazolni próbáljuk magunkat azok előtt, akik féltenek minket, hogy nem kell aggódniuk és sajnálkozniuk rajtunk. Félelmetes az önámítás hatalma az ember értelmén. Micsoda vakság, ha világosságnak tesszük meg a sötétet, a sötétet meg világosságnak! Az igaz tanú azt javasolja, hogy vegyünk tőle tűzben megpróbált színaranyat, fehér ruhát és szemgyógyító írt. Az itt javasolt arany, melyet tűzben próbáltak ki – a hit és szeretet. Gazdaggá teszi a szívet; mert addig tisztították, míg salakmentes nem lett. S minél inkább próbára teszik, annál ragyogóbb a csillogása. A fehér ruha a jellem tisztasága, Krisztus igaz élete, életszentsége, melyet a bűnösre ruház. Ez valóban mennyei szövésű öltözék, melyet csak Krisztustól vásárolhatunk, a készséges engedelmesség. A szemkenőcs a bölcsesség és kegyelem, mely képesít különbséget tennünk a gonosz és a jó közt, hogy bármily álcázásban fölismerjük a bűnt. Isten szemet adott gyülekezetének, mely felől elvárja, hogy kenjük meg bölcsességgel, hogy éleslátású legyen. Sokan mégis, ha tudnák, megtévesztenék a gyülekezetet; mert nem szeretnék, ha tetteik

54

Ellen G. White


napvilágra jönnének, nehogy megrovás érje őket. Az Istentől nyert szemkenőcs éleslátást ad. Krisztus a letéteményese minden kegyességnek. Ö mondja: „Végy tőlem.” {BT4 §11.15} Némelyek azt mondják, hogy érdemeink magasztalása, ha kedvezést várunk el jócselekedeteinkért. Mégsem lehetünk győzök jótettek nélkül. A vásárlás, melyet Krisztus javasol, csupán eleget tennünk az általa megszabott föltételeknek. Az igazi kegyességet, mely kimondhatatlanul értékes, s mely kiállja a próba és csapás vizsgáját, csakis hit és alázatos, imádkozó szívvel végzett engedelmesség árán nyerhetjük el. Azok a kegyességek, amelyek elviselik a nyomorúságok és zaklatások próbáit; melyek bebizonyítják megbízhatóságukat és őszinteségüket, ez az arany, melyet tűzben tettek próbára és valódinak találtak. Krisztus fölajánlja, hogy elad az értékes kincsből az embernek: „Vegyél tőlem tűzben próbált színaranyat.” A kötelesség élet és szív nélkül való végzése nem tesz minket kereszténnyé. Ki kell verekednünk magunkat langymeleg állapotunkból, meg kell tapasztalnunk a valódi megtérést, máskülönben elveszítjük a mennyet. {BT4 §11.16} Fölhívták figyelmemet Isten gondviselésére népe körében, és közölték azt is, hogy a finomító, tisztító folyamat minden egyes próbája, mely a hitvalló keresztényeket éri, némelyeket salaknak bizonyít. Nem mindig kerül elő színarany. Minden vallásos válság idején némelyek elesnek a kísértések alatt. Isten rázása sokaságokat fúj el, mint száraz faleveleket. A jólét megsokszorozza a hitvallók tömegét. A balsors pedig kitisztítja őket a gyülekezetből. Az ilyenek lelkisége nem áll rendíthetetlenül Isten mellett. Azért távoznak közülünk, mert nem közülünk valók; mert mikor sanyargatás vagy zaklatás támad az ige miatt, sokan eltántorodnak hitüktől. {BT4 §11.17} Az ilyenek tekintsenek vissza néhány hónapot arra az időre, amikor ők ültek ítéletet mások fölött, akik akkor hasonló helyzetben voltak, mint amilyenben ők vannak. Idézzék föl, milyen véleménnyel voltak a megkísértettek felől. Ha megmondta volna nekik akkor valaki, hogy abbeli buzgalmuk és törekvésük ellenére, hogy másokat a helyes útra tereljenek, idővel ők is a sötétség hasonló helyzetében lesznek, azt felelték volna, amit Hazáél felelt a prófétának: „Mi a te szolgád, kutya, hogy ilyen szörnyűséget vihetne végbe?” {BT4 §11.18} Önámítás kerítette hatalmába őket. Kedvező körülmények közt micsoda szilárdságot tanúsítanak! Milyen bátor hajósok! Hanem mikor föltámad a próba és kísértés bőszült vihara, akkor hajótörést szenved a lelkük. Lehetnek valakinek kiváló ajándékai: jó képességei, ragyogó minősítései; mégis egyetlen hiba, egyetlen titokban művelt bűn annak bizonyul majd a lélek számára, ami a szúette palánk a hajónak – teljes szerencsétlenségnek, teljes romlásnak! {BT4 §11.19} Kedves fivérem, Isten gondviselése vezetett el téged gazdaságodból – arra, hogy kiálld a próbákat, melyek nem érhettek ott, ahol voltál. Az Úr küldött számodra néhány intést, melyeket vallomásod szerint elfogadtál; lelkületed mégis egyre felháborodott az intések alatt. Hasonlítasz azokhoz a tanítványokhoz, akik, miután szigorú, gyakorlati igazságokat hárított rájuk, nem jártak többé Krisztussal. Nem láttál hozzá hittel, hogy kiküszöböld jellemedből az így megnevezett hibákat. Nem aláztad meg büszke lelkedet Isten előtt. Harcba bocsátkoztál az Isten Lelkével, amint az intésekben megnyilatkozott. Érzéki, le nem csendesített szíved nem veti alá magát korlátozásnak. Nem fegyelmezted meg magad. Féktelen természeted, lázongó szellemed időről-időre teljesen eluralkodott rajtad. Hogyan élhetne ilyen ösztönember, ilyen 55

Ellen G. White


le nem csillapodott valaki az angyalok között? Nem lehet beengedni oda az ilyet, mint magad is tudod. Ha tehát így áll a helyzet, akkor máris hozzá kell fognod, hogy helyesbítsd természeted helytelen vonásait. Térj meg, és légy olyan, mint a kisgyermek. {BT4 §11.20} Fivérem, kevélység él benned, kitűnő véleményed van magadról. Mindezt félre kell tenned. Hozzátartozóid már előre rettegnek dühkitöréseidtől. Gyöngéd lelkű, istenfélő anyád megtett mindent, hogy csillapítson, és elnéző legyen irántad. Megkísérelt eltávolítani minden okot mely kiváltja belőled ezt a beleolvadt, féktelen természetedet. A csitítás, kérlelés és békességre törekvése azonban azt a gondolatot támasztotta benned, hogy ez a tűzhányó természeted gyógyíthatatlan, hogy a barátaidnak kötelessége elnézni neked. Mindez a békítgetés és mentegetés mit sem javított bajodon, hanem inkább szabad folyást engedett annak. {BT4 §11.21} Nem szegültél szembe e gonosz lelkülettel, s nem győzted le azt. Ha azt képzelted, hogy valaki keresztezi utadat, eléggé komolyan vetted a súrlódást, hogy elfeledkezz férfi voltodról arról, hogy Isten a maga hasonlatosságára teremtett. Hanem sajnálatos módon eltörölted, elcsúfítottad a hasonlatosságot. Nincs önuralmad, és az akaratodon sem tudsz erőt venni. Önfejű vagy s az ellenfél kezére játszod magad. Valahányszor átadod magad a dühkitörésnek, valahányszor a sértődékenység irányít, valahányszor eltűröd, hogy ingerlékenységed fojtsa el az ésszerűséget, annyiszor erősödik e megrögzött, féktelen akaratod. Az Úr látta, hogy nem ismered magad, s hogy, hacsak a kellő megvilágításban nem látod magadat s viselkedésed bűnös voltát, hacsak föl nem ismered, hogy mennyire súlyosak Isten szemében e dühkitöréseid, melyek egyre erősödnek is, ahányszor megismétlődnek, – akkor elmulasztod. hogy helyet szerezz magadnak a Kálvária szenvedő embere mellett. {BT4 §11.22} Isten fölszólít, G. testvér, hogy tarts bűnbánatot, változz meg, légy olyan, mint a kisgyermek. Hacsak az igazság megszentelő hatást nem gyakorol életedre, hacsak át nem alakítja jellemedet, el fogod veszíteni Isten országában a mennyei örökséget. Az Úr gondviselése kiválasztott téged, hogy közvetlenebb kapcsolatban állj ügyével és munkájával. Bevett a seregbe, mint fegyelmezetlen újoncot, szabályok, korlátozások és kötelességek alá vetett, alá az alaki kiképzésnek. Eleinte nemesen viselkedtél, és hűen helyt próbáltál állni őrhelyeden. Jobban elviseled a próbát, mint bármikor azelőtt életedben. Hanem később betört az ellenség tetszetős, megtévesztő kísértéseivel, s te áldozatul estél neki. Az Úr szánt téged és rád tette kezét, hogy megmentsen. Gazdag tapasztalattal áldott meg, melyet mégsem fordítottál javadra, mint kellett volna. Akár Izráel gyermekei, te is hamar elfeledted az Úr bánásmódját, végtelen könyörületet. G. testvér, imára feleletül az Úr meggyógyított, meghosszabbította életedet. Te mégis féltékenységet, irigységet engedtél lelkedbe, amivel igen megbántottad őt. Az Úr olyan helyzetbe akart vinni, ahol jellemed fejlődni tudna, ahol föl tudod ismerni, ki tudnád küszöbölni hibáidat. {BT4 §11.23} Gyermek és ifjúkorodban súlyos hiányosságot szenvedett nevelésed, fegyelmezésed. Most kell hát elsajátítanod az önuralom fontos leckéit, melyeket már korábban meg kellett volna tanulnod. Isten oda vezetett, ahol megváltozott a környezeted, s ahol Szentlelke fegyelmezhetett volna, hogy erkölcsi erőre és önuralomra tegyél szert, ami győzővé tett volna. A legerőteljesebb igyekezetet követeli ez meg, a legkitartóbb, tántoríthatatlan eltökéltséget, s teljes erődet, hogy uralkodj magadon. Lelkületed már régóta nehezen viseli el a

56

Ellen G. White


korlátozásokat. Indulataid kirobbanva dühöngtek, mint a ketrecbe zárt oroszlán, ha valaki keresztezni merte akaratodat. A nevelést, melyre szüleid segítségével kellett volna szert tenned, most magadra hagyottan kell megszerezned. Mikor a hajtás zsenge és kicsiny, akkor könnyen hajlítható is. De most, miután görcsösre, görbére erősödött, mily nehéz is e föladat! Szüleid engedték meg, hogy ilyen torzzá növekedj. Ma már csak Isten kegyelme által, a magad lankadatlan igyekezetével egyesülve – csakis így tudod legyőzni csökönyösségedet. Krisztus érdemei által megszabadulhatsz attól, ami elcsúfítja, s eltorzítja lelkedet, s ami elrútult jellemet fejleszt. Le kell vetkőznöd tévelygéseivel a régi embert, és az új embert, Krisztus Jézust öltsd magadra. Az ő életét fogadd el irányítódnak, akkor majd Isten szolgálatára virulnak ki tehetségeid, szellemi képességed. {BT4 §11.24} Jaj, bárcsak az anyák bölcsen, tántoríthatatlanul, folyamatosan fáradoznának, hogy megneveljék és lecsillapítsák gyermekeik rossz vonásait – a bűn mekkora tömegét is csípnék el csirájában, s a gyülekezeti gondok mekkora sokaságát takarítanák meg! Hány boldogtalan családban tanyázna ma boldogság! Sokan örökre elvesznek szüleik hanyagsága miatt, mivel a szülők nem fegyelmezték meg kellőképp gyermekeiket, mivel nem tanították meg őket, hogy ifjúkorukban engedelmeskedjenek. A hibák babusgatása, a dühkitörések csitítgatása nem azonos azzal, ha a baj gyökerére fektetnénk a fejszét, hanem ezrek elkárhozásának bizonyul majd. Jaj, hogyan is számolnak el Istennel kötelességük félelmetes elhanyagolásáért {BT4 §11.25} G. testvér, szívesen az élre állsz, szívesen parancsolgatsz; magad mégsem vagy hajlandó parancsot elfogadni. Büszkeséged szempillantás alatt föllobog a kérelemre. Az önszeretet és a kevély lelkület féktelen vonások jellemedben, megakadályozzák lelki fejlődésedet. Akikben ily vérmérséklet nyugtalankodik, azoknak két kézre kell markolniuk a kardot, meg kell halniuk az énnek, máskülönben elvesztik az örök életet. Isten nem tesz engedményeket az ilyeneknek, mint a kényeztető, balga szülők tesznek. {BT4 §11.26} Az Úr a legutóbbi látomásban közölte, hogy ha visszautasítod az intést és a megrovást, ha a magad útját választod, ha nem fogadod el a figyelmeztetést, Isten nem veheti hasznodat többé szent művében. Ha hozzáláttál volna, hogy rendezd lelki életedet az Úrral, olyan komoly feladatnak találtad volna azt, hogy nem töltöttél volna annyi időt H. testvér állítólagos helytelen tetteivel, nem rágódtál volna azokon a testvér háta mögött. Az elmúlt harminc év munkásságának bizalmat kellett volna támasztania benned H. testvér becsületessége iránt. Akiknek tisztelet jár, azoknak adjátok meg a tiszteletet. {BT4 §11.27} A felelős tisztséget betöltők folyvást növekedjenek a tökéletességben. Ne horgonyozzák magukat valamely régi lelki élményre, ne képzeljék, hogy nem kell továbbra is képezni magukat. Az ember, bár a legtehetetlenebb Isten teremtményei közül, mikor a világra jön, s a legromlottabb a természete, mégis megtorpanás nélküli fejlődésre képes. Megvilágosodhat a tudástól, megnemesedhet az erénytől, fejlődhet a szellemi s erkölcsi méltóságban, míg az értelem és jellem tisztaságának oly tökéletességére nem jut, mely alig áll alatta az angyalok tökéletességének és tisztaságának. Mivel az igazság fénye ragyog gondolkodásukra, mivel Isten szeretete árad szívükbe, föl sem tudjuk fogni, mivé fejlődhetnek, sem azt, hogy milyen nagyszerű munkára képesek. {BT4 §11.28}

57

Ellen G. White


Tudom, hogy az ember szíve vak a maga állapota felöl; mégsem hagyhatlak magadra anélkül, hogy ne próbáljak segíteni. Szeretünk, ezért szeretnénk látni azt, hogy előre törsz a győzelemre. Jézus szeret, életét adta érted, s azt akarja, hogy megmenekülj. Nem szándékunk marasztalni; hanem azt szeretnénk, ha alapos lelki megújuláson mennél át, ha helyrehoznál odabenn minden helytelent, ha igyekeznél uralkodni magadon, nehogy elveszítsd a mennyet. Ezt a veszteséget nem en-gedheted meg magadnak. Krisztus szerelmére kérlek, állj ellene az ördögnek, akkor majd elfut tőled. {BT4 §11.29}

EGÉSZSÉGET ERŐSÍTŐ KÉTKEZI MUNKA Kedves I. testvér és testvérnő! Közölték velem, hogy hibákat kővettek el a gyermeknevelés terén. Dr. J. -től vettétek át elgondolásotokat, melyekről betegeid és gyermekeid előtt is szóltál. Ezek az elgondolások nem alkalmasak, hogy megvalósítsák őket. Dr. J. szempontjából talán nem tűnnek annyira kifogásolhatnák, de keresztény szemmel nézve kifejezetten veszélyesek. Az utasítások, melyeket Dr. J. adott afelől, hogy kerüljék a testi munkát, ….-on súlyos kárt okoztak. Veszélyes rendszer a semmittevésé. A szórakozás szükségessége, amint azt betegeinek tanácsolja – téveszme csupán. Szórakozásokkal helyettesítik az idő eltöltésének és a gondolatokat lekötésének hasznos, egészséges módját, a testedzést s kétkezi munkát. A Dr. J javasolta szórakozások jobban fölizgatják a gondolatokat, mint a hasznos foglalatosság. {BT4 §12.1} A testgyakorlás és kétkezi munka jó hatással van a gondolkodásra, erősíti az izmokat, serkenti a vérkeringést, és megelégedéssel tölti el a gyöngélkedőt az ereje felől. Ám, ha eltiltják őt az egészséges testgyakorlástól és testi munkától, akkor magára összpontosul a figyelme. Folyvást az a veszély kerülgeti, hogy rosszabbnak képzeli állapotát, mint amilyen valójában, s megalapozza magában a beteges képzelgést, ami azután szüntelen rettegésben tartja. Azt képzeli, hogy túlerőlteti magát. Általában, ha valamilyen jól-irányított foglalkozással kötik le, fölhasználva, de nem kiuzsorázva az erejét, akkor rájön, hogy a testgyakorlás erőteljesebb és hatásosabb fölépülése érdekben, mint akár a vízgyógykezelés, amelyben részesül. {BT4 §12.2} Sok lábadozót, gyöngélkedőt az tart meg gyöngélkedésében – mely fölé képtelennek látszanak emelkedni, – hogy ami a hasznos munkát illeti, tétlenségben tartják szellemi és testi erejüket. Arra is több alkalmat kínál, hogy tisztátalan képzelgésekbe merüljenek – abba, ami eredetileg jelen gyöngélkedő állapotukba taszította őket. Azt mondják nekik, hogy túl sok erőt használtak el kemény munkával, pedig tíz közül kilenc esetben a végzett munka volt az egyetlen enyhítő körülmény az életükben, ez óvta meg őket a teljes összeomlástól. Még ezzel foglalkoztak gondolataik, addig nem nyílt annyira kedvező alkalom előttük, hogy elaljasítsák testüket és bevégezzék a maguk elpusztításának folyamatát. Ha odahatunk, hogy ezek az emberek ne használják agyukat és izmukat, akkor bőséges alkalmat nyújtunk nekik, hogy az ősellenfél kísértései ejtsék fogságba őket. {BT4 §12.3} Dr. J. azt javasolta, hogy a kétnemű gyöngélkedők járjanak össze; azt tanítja, hogy a testi és szellemi egészség megköveteli a két nem közelebbi kapcsolatát. Az ilyen tanítás súlyos kárt tett és tesz a tapasztalatlan fiatalokban és gyermekekben, s nagy megelégedéssel tölti el a kétes jellemű embereket, akik sosem uralkodtak szenvedélyeiken, s akik emiatt

58

Ellen G. White


szenvednek különböző rontó betegségekben. S még ezeket tanítják arra, hogy az egészség érdekében töltsenek sok időt a másneműek társaságában! Ezzel kitárják előttük a kísértések ajtaját, szenvedély támad föl oroszlánként szívükben, fölrúgva minden más szempontot; bármit, ami magasztos, ami nemes, a testi kívánságnak esnek áldozatul. Olyan kor ez, amikor a föld hemzseg a romlottságtól. Ha a férfiak és nők gondolkodása és viselkedése egészséges lenne, ha tehát az állati szenvedélyt a magasztosabb szellemi erőnek vetnék alá, akkor aránylag biztonságos lenne azt tanítani, hogy a fiúknak és lányoknak, de a serdülőknek is előnyére válna, ha egymás társaságában lennének. {BT4 §12.4} Ha korunk ifjúságának tiszta és romlatlan lenne a gondolkodása, a lányok jelenléte csillapítóan hatna a fiúk gondolkodására és viselkedésére, a fiúk pedig erőteljesebb, szilárdabb természetükkel nemesítőn és erősítőn hathatnának a lányok jellemére. De fájdalmas tény, hogy száz közül egy tiszta gondolkodású lány sincs, száz közül egy szeplőtlen erkölcsű fiú sem akad. Az idősebbek közül sokan oly messze jutottak az erkölcstelenségben, hogy szennyesek a testükben, lelkükben, s a romlás igen népes csoportot szállt meg azok közül, akik pedig előzékeny úriembereknek és jó nevelésű nőknek számítanak. Nem a mi időnkhöz illő azt javasolnunk, hogy a két nem elegyedjék össze az egészség szempontjából, – hogy töltsenek sok időt egymás társaságában. Romlott korunk átka a valódi erény és szemérem hiánya. {BT4 §12.5} Dr. I, ezeket az elgondolásokat hangoztattad odahaza is. A fiatalok hallották, amit mondtál, s megjegyzéseid úgy hatottak gyermekeidre, mint másokra. Jobb lett volna, ha nem foglalkoztál volna ezen elképzelésekkel. A nehéz munkába bevonás ártalmára lehet a fiatalok növekedésben levő szervezetének; mégis, ahol százak rokkantották meg testüket a túlmunkával, ezrek vetették el szervezetükben a betegség magját tétlenséggel, túltáplálkozással és kényeztető semmittevéssel-ezrek rohantak gyors és biztos hanyatlásba. {BT4 §12.6} A fiataloknak azért oly jelentéktelen a testi és szellemi ereje, mert alig mozdítanak ujjat a hasznos munka területén. „Nézd húgodnak, Szodomának és lányainak a gőg és telhetetlenség, az önteltség és az elbizakodottság volt bűne. Biztonságban éltek és nem gyámolították a szegényt és nyomorultat, fölfuvalkodottak és iszonyatos dolgot követtek el színem előtt. Ezért szétszórtam őket, amint magad is látod.” Ezékiel 16:49,50. {BT4 §12.7} Kevés olyan fiatal akad ez elkorcsosult korban, aki elbírná viselni a közönséges művelődéshez szükséges tanulmányozást. Miért van ez? Miért panaszkodnak a gyermekek szédülésről, fejfájásról, orrvérzésről, szívdobogásról, fáradékonyságról s általános gyöngeségről? Talán a sok tanulásnak tudhatnánk be mindezt? Szerető és elnéző szülők dédelgetik-kényeztetik gyermekeiket, mert azt képzelik, hogy túl súlyos a házi feladatok terhe, s hogy a sok tanulás tönkreteszi az egészségüket. Igaz, nem tanácsos túl sok és túl nehéz tanulással zsúfolni tele az ifjú elméket. Mégis, ti szülök, szemügyre vettétek-e közelebbről a dolgot, vagy csak a gyermekeitek által sugallt elképzeléseket ismételgetitek? Nem vettétek-e túl hiszékenyen készpénznek gyöngélkedésük okait? Illő lenne, ha a szülök és gondnokok a külső látszat alá pillantanának, hogy fölfedezzék e rossz okát. {BT4 §12.8}

59

Ellen G. White


Száz közül kilencven esetben az ok, ha kikutatnátok és rájönnétek, megértetné veletek, hogy nemcsak a tanulás terhe árt gyermekeiteknek, hanem gonosz szokásaik fosztják meg agyukat és egész testüket az életerőtől. {BT4 §12.9} Az idegrendszert az zúzza össze, hogy túl sokszor fölizgatják idegeiket, s ezzel a korai és biztos romlásnak veszik kezdetét. Rejtett bűn, rejtett gonoszság öldököl ezreket és tízezreket. {BT4 §12.10} A gyermekeknek foglalkozást kellene adnunk, hogy lekössük idejüket. Megfelelő szellemi munka és szabadban végzett testgyakorlás nem fog megártani fiaitoknak. Hasznos munka, és a házimunka titkaival való megismerkedés javára lesz lányaitoknak, s valamilyen szabad-levegőn végzett foglalatosság kifejezetlen szükséges szervezetüknek s egészségüknek. Tanítsuk meg gyermekeinket a hasznos foglalatosságra. A szorgalom a legnagyobb áldás, amivel férfiak, nők és gyermekek rendelkezhetnek. {BT4 §12.11} Hibát követtetek el gyermekeitek nevelésénél. Túl elnézők vagytok. Kényeztettétek, és fölmentettétek őket a munka alól, míg némelyikük előtt kimondottan visszataszítóvá nem vált a munka. Súlyos kárt okozott bennük a tétlenség, a jó foglalatosság hiánya. Mindenfelől kísértések veszik körül őket, készen megrontani a fiatalokat mind ezen, mind az elkövetkező világ számára. Az egyetlen biztonságos ösvény az engedelmesség ösvénye. {BT4 §12.12} Vakok vagytok a hatalom felől, mellyel az ellenség rendelkezik gyermekeitek fölött. A házimunka, még ha jól belefáradnak is, ötvened annyit nem ártott volna meg nekik, mint amennyit a tétlenség szokásai ártottak. Gyermekeitek sok veszélytől megmenekültek volna, ha korábban arra tanítottátok volna őket, hogy hasznos foglalkozással töltsék idejüket. Nem fejlődött volna ki bennük ily nyugtalan szellem, a változatosságnak a kívánása, a társaság utáni vágy. Sok kísértéstől szabadultak volna a hiúság, a haszontalan szórakozások, könnyű olvasmányok, üres beszélgetések és nevetgélések sóvárgása terén. Kielégítőbben töltötték volna idejüket, a roppant kísértés nélkül, hogy a másneműek társaságát keressék, s gonosz módra mentegessék magukat. Hiúság és előkelősködés, élősdiség és tényleges vétek lett tétlenségük következménye. Mindkét szülő, de különösen te, az apjuk, elkényeztettétek és babusgattátok őket – gyermekeitek súlyos ártalmára.{BT4 §12.13}

Önámítás és önzés Sajnálatos hibát követtél el, amikor a betegek előtt állva a társalgóban, mint gyakran tetted, magad és feleséged dicséretét zengted. Gyermekeid sok mindent tanultak e megjegyzésekből, ami alakítón hatott jellemükre. Nem fogod könnyűnek találni helyesbíteni az elkövetett benyomásokat. Mert gyermekeitek büszkék és beképzeltek lettek. Azt gondolják, hogy mivel a ti gyermekeitek, így felsőrendűbbek a többi gyermeknél. Féltél, nehogy megtagadják tőled az egészség intézmény olvasónak kijáró tiszteletet. Gyönge vonást árult ez el benned, mely megkötötte lelki fejlődésed kerekét. Mások iránti féltékenységre is vezetett attól tartva, hogy kiszorítanak helyedből, vagy nem becsülik meg kellőképp állásodat és értékedet. Feleségedet is magasztalod, felsőbbrendű lénynek állítottad be a betegek előtt. Pedig vak vagy. Olyan vonásokat tulajdonítottál neki, melyekkel nem rendelkezik. {BT4 §13.1}

60

Ellen G. White


Nem lett volna szabad elfeledned, hogy szavaid, viselkedésed, tetteid szabják meg erkölcsi értékedet. Ezeket lehetetlen elrejteni. Ezek helyeznek a megfelelő színvonalra betegeid előtt. Ha szíveden viseled őket, ha nem kíméled magad értük, azt úgyis észreveszik, s akkor megbíznak benned és szeretni fognak. De a sok beszéd soha meg nem győzi őket arról, hogy az értük végzett odaadó munka viselt meg és merített ki, mikor tudják, hogy nem törődtél velük különösebben, nem gondoltál velük sokat. A betegek azokban fognak megbízni, azokat szeretik, akik törődnek velük, akik gyógyulásukon fáradoznak. Ha eleget teszel e kötelességnek, melyet valakinek el kell végezni, s amiért a betegek fizettek, akkor nem kell szónoklással kivívni megbecsülésüket és tiszteletüket; mikor fáradozol értük, akkor biztosan elnyered ezeket. {BT4 §13.2} Nem voltál, nem vagy mentes az önzéstől, ezért nem örvendeztél az áldásnak, melyet Isten önzetlen munkásaira áraszt. Kétfelé húz a szíved. Annyira magaddal és fiaiddal törődtél, hogy az Úr nem látott okot, hogy különösebben aggódjon, s gondoskodjék rólad. Ez irányú viselkedésed alkalmatlannak, elégtelennek minősített állásodra. Láttam, hogy tavaly elég rátermettnek tartottad magadat, hogy egyedül igazgasd a kórházat. Ha a tied lenne, ha te vennéd hasznát vagy te látnád kárát a nyereségnek vagy veszteségnek, akkor kötelességednek tartanád gondoskodni róla, hogy ne érjen veszteség, s hogy a jótékonyságból itt levő betegek ne ürítsék ki a kórház erszényét. Számon tartanád őket, és gondoskodnál róla, hogy egyetlen héttel se maradjanak tovább, mint föltétlenül szükséges. Sokféle útját-módját fedeznéd föl, hogy csökkentsd a kiadásokat, hogy óvjad, őrizzed a kórház vagyonát. Így azonban alkalmazott vagy csupán, s nem tűnik ki nálad az az odaadás, érdekazonosság s rátermettség, mely az ilyen intézmény vezetéséhez szükséges, s melyről úgy véled, hogy megvan benned. A betegek nem részesülnek a gondoskodásban, amelyért megfizettek, amit pedig joguk van elvárni. {BT4 §13.3} Közölték velem, hogy gyakran hátat fordítasz olyan betegeknek, akiknek tanácsodra és utasításodra lenne szükségük. Úgy mutattak meg nekem, mint aki szemlátomást közönyös, észrevehetően türelmetlen, miközben alig figyel, hogy mit mondanak neki, ami pedig nagyon fontos számukra. Olybá tűnsz előttük, mintha semmi időd sem lenne számukra, s későbbre halasztod őket. Pedig néhány együttérző, bátorító szó ezer félelmet eloszlatott volna, békét s biztonságérzetet nyújtott volna a nyugtalanság és szorongás helyett. Mintha félnél attól, hogy a betegekkel beszélgess. Nem kapcsolódtál be érzéseikbe, hanem elzárkózol, mikor barátságosabbnak kellene lenned. Tartózkodó és megközelíthetetlen vagy. Pedig úgy tekintenek, mint gyermekek a szülőt. S joguk is van elvárni, meg is kapni tőled a figyelmet, amit nem fordítasz rájuk. Én és az enyéim, ez ékelődik közéd és a kötelesség közé, amelyet helyzeted megkövetelne tőled. A betegek és az ápolók gyakorta tanácsodra szorulnak, mégis húzódoznak attól, hogy hozzád forduljanak. Nem érzik, hogy nyugodtan hozzád fordulhatnának. {BT4 §13.4} Arra törekszel, hogy indokolatlan tekintélyt tarts fönn. Ebben az igyekezetedben nem értél célt, hanem eljátszottad a bizalmat és szeretetet, amit pedig kivívhattál volna, ha szerény és alázatos gondolkodású lettél volna. Az Isten iránti odaadás és odaszentelődés helyet fog szorítani számodra az emberek szívében. Ez majd valódi, nem pedig hamis méltóságba öltöztet. Megittasodtál a dicsérő szavaktól, melyekkel illettek. Legyen Krisztus élete a példád, tanítson meg, hogy jót cselekedjél minden helyzetben, melyet betöltesz. Mikor másokkal 61

Ellen G. White


gondolsz, Isten is gondolni fog veled. A menny Felsége nem kerülte el a fáradságot. Gyalog járt helységről-helységre, hogy a szenvedők és ínségesek javára lehessen. Bár rendelkezel valamelyes ismeretekkel, bár ismered valamennyire az ember szervezetét, bár vissza tudod vezetni a betegséget az okozójára – és ha emberek és angyalok nyelvén tudhatsz szólni mégis további vonásokra van szükség, máskülönben összes tehetséged alig ér valamit. Istentől származó erőre van szükséged, melyre csakis azok tehetnek szert, akik őt teszik bizalmasukká, akik annak a munkának szentelik magukat, melyet ő bízott rájuk. Föltétlenül Krisztus legyen tudásod része. Ne a te bölcsességedet, hanem az övét vedd mérvadónak. Akkor majd tudni fogod, hogyan is légy világosság a betegszobában. Hiányzik belőled a kellő lelkület, erő és hit. Az igénybevétel hiánya miatt gyönge a hited; pedig erőteljes és egészséges lehetne. A lelkükben és testükben betegekért végzett erőfeszítéseid nem lesznek annyira eredményesek, amennyire lehetnének, a betegek nem nyernek testi s lelki erőt, amint tehetnék, ha nem hívod magaddal Jézust a betegszoba látogatásokra. Az ő szavainak és cselekedeteinek kellene elkísérniük téged. Akkor majd érezni fogod, hogy azok, akiknek imáddal és megértő szavaiddal áldására vagy, viszont-áldással áldanak meg téged. {BT4 §13.5} Nem érezted át, hogy teljesen Istentől függsz. Nem veszed eszedbe, hogy az Úr külön bölcsessége és kegyelme nélkül eredménytelen és gyönge vagy. Aggódsz, félsz, kételkedsz, mert túl sokat fáradozol a magad erejével. Istenben fölvirágozhatnál. Alázatos és szent gondolkodásban túláradó békét és erőt lelhetnél. Azok ragyognak legfényesebben, akik tudatában vannak gyöngeségüknek és sötétségüknek; mert az ilyenek Krisztust teszik meg igaz életüknek. A te erődnek is a vele való egységből kellene fakadnia. Bele ne fáradj a jócselekedetekbe. {BT4 §13.6} A menny fönségese hívja a megfáradtakat: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: Én fölüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, – és nyugalmat találtok lelketeknek.” Azért tűnik terhed olykor annyira súlyosnak, s igád gyötrelmesnek, mert fölülemelkedtél azon a szelídségen és alázatos-szívűségen, mellyel isteni Urunk rendelkezik. Ne törekedjél arra, hogy magadat magasztald, állítsd magas polcra. Rejtőzzél el inkább Jézusban, tanulj inkább attól, aki hív, és nyugalmat ígér neked. {BT4 §13.7} Láttam, hogy kórházunk nem virágzik föl, míg vezetői többet törődnek magukkal, mint a kórházzal. Isten önzetlen férfiakat és nőket kíván ügyének munkásaiként. S a kórházunkban vezető helyet betöltők törődjenek valamennyi osztállyal, takarékoskodjanak, gondoljanak a jelentéktelen dolgokkal, őrizkedjenek a veszteségektől. Röviden, legyenek elővigyázatosak és bölcsek a vezetésben, mintha ők lennének a tulajdonosok. {BT4 §13.8} Az nyugtalanít téged, hogy ez vagy amaz nem a te kötelességed. Pedig hiszen minden kórházzal kapcsolatos ügy rád tartozik. Ha észreveszel dolgokat, melyekkel nem tudsz kellőképp foglalkozni, kérj meg másokat, akik azon melegében foglalkozni tudnak az üggyel. Ha ez a feladatkör meghaladja erődet, add át másnak, aki kielégítőn eleget tud tenni minden kötelességnek, mely felelős hatáskőrödbe tartozik. {BT4 §13.9} Társalgásod folyamán gyakran vádolod a betegeket és ápolókat, hogy fölösleges gondokat és terheket helyeznek rád. Pedig láttam, hogy felét sem végzed el azt, amit, mint 62

Ellen G. White


orvosnak, neked kellene elvégezned. Nem törődsz eléggé a gondoskodásod alá eső betegeiddel. Ám betegeid nem vakok, tudják, hogy elhanyagolod őket. Ők, szegények, távol vannak otthonuktól, fizetnek érte, hogy olyan gondoskodásban és kezelésben részesüljenek, amire otthon képtelenek. A társalgóban folyó leszólások a kórház ártalmára vannak, és Istennek sem tetszők. {BT4 §13.10} Igaz, hogy súlyos terheket kell hordoznod, mégis sok esetben a betegeket és ápolókat hibáztatod, holott családodban a hiba. Ők követelik meg szüntelenül a figyelmedet, bár nem segítenek neked viszonzásul. Senki sincs családodban, aki támogatná kezedet, vagy bátorítana. Ha a kórházon kívül nem nehezedne rád gond, akkor sokkal jobban el tudnád viselni a terheket, akkor nem vesztenéd el erődet és szilárdságodat. Kötelességed ugyan gondoskodni családodról, mégse szükséges tehetetlennek lenniük, és akkora súllyal nehezedniük rád. Még inkább ők tudnának neked segíteni, ha akarnának. {BT4 §13.11} Az is kötelességed, hogy vigyázz, ügyelj egészségedre. Ha pedig családi gondjaid annyira súlyosak, hogy orvosi kötelességeid túlterhelnek, s így képtelen vagy betegeidnek és a kórháznak szentelni az időt, s figyelmet, mely megilletné őket. akkor mondj le állásodról. Akkor keress olyan helyet, ahol törődni tudsz családoddal, magaddal, s vállalt kötelességeiddel is. Jelenleg fontos állást töltesz be. Ez megköveteli tőled a tisztánlátást, értelmed, ideged és izmod erejét. A sikeres végzés érdekében a munka iránti lelkiismeretes odaadást követeli meg, s ami ennél kevesebb, az nem képes fölvirágoztatni a kórházat. A kórház életerős voltához életerős, önzetlen munkásokra van szükség, hogy ilyenek vezessék. {BT4 §13.12} I. testvérnő, nem vagy férjednek támasza, mint kellene. Figyelmed leginkább magadra összpontosul. Nem tartottad szükségesnek fölrázni szunnyadó erőidet, hogy bátorítsd, erősítsd férjedet munkájában, vagy, hogy áldásos légkörrel gyermekeid javára élj. Ha szorgalmasan nekifogtál volna az Isten által rád bízott kötelességeknek, ha segítettél volna hordozni élettársad terheit, ha összefogtál volna vele, hogy helyesen fegyelmezd gyermekeidet, családotokban más rend hajnala pirkadt volna föl. {BT4 §13.13} Megtűröd, hogy borongó gondolatok csapjanak át rajtad, ez miatt verőfény helyett homályban élsz. Nem táplálod magadban a reménységet s vidámságot, ezért a légköröd leverő azoknak, akiket szívélyes szavakkal és tettekkel kellene segítened. Mindez az önzés gyümölcse. Megköveteled férjedtől és gyermekeidtől a figyelmet és kényeztetést, ám nem tartod kötelességednek, hogy megfeledkezz magadról, s az ő boldogságukra, jólétükre törekedj. Utat engedtél a türelmetlenségnek, s nyersen összeszidod gyermekeidet. Ez csak megrögzötté teszi őket gonoszságukban, és eltépi a szeretet láncát is, melynek össze kellene kapcsolni a szülők és gyermekek szívét. {BT4 §13.14} Nem tudod befogni a szádat, a gyerekek füle hallatára gáncsolod férjedet, ami miatt csökken előttük a férjed, de a magad tekintélye is. Nagyon gyönge vagy – mikor gyermekeid panaszkodnak valakire, tüstént azokat ítéled el. Balgán gáncsolod és hibáztatod azokat, akik ellen gyermekeid vádat emelnek. Ez az állásfoglalásod azt a beállítottságot melengeti gyermekeidben, hogy zúgolódjanak azok ellen, akik nem adják meg nekik a tiszteletet, mely – szerintük – megilleti őket. De te, a helyett, hogy elhallgattattad volna e lelkületet, közvetve bátorítottad azt bennük. Nem bánsz gyermekeiddel oly határozottan és igazán, mint kellene. 63

Ellen G. White


Igaz, próbákon mentél át. Borongók voltak a gondolataid. Csüggedés vett rajtad erőt, de te, igazságtalanul, másokat hibáztattál boldogtalanságodért, pedig a fő ok benned rejlik. Nem tetted azzá családi fészkedet, amivé kellett volna. Még mindig módodban áll kiküszöbölni a hibákat e téren. Rázd le magadról a hideg és merev tartózkodást. Ahelyett, hogy magadnak követelnél, te nyújts több szeretet. Ápold a vidámságot. Engedd beragyogni szívedbe a napsugarakat, s akkor azok a körülötted levőkre áradnak. Legyen barátságosabb a modorod. Igyekezz megnyerni gyermekeid bizalmát, hogy hozzád forduljanak tanácsért. Bátorítsd bennük a szerénységet, és önzetlenséget, nyújts nekik jó példát. Ébredjetek rá, kedves fivérem, nővérem, a család igényeire. Ne legyetek elvakultak, hanem egyesült erővel, nyugodtan, imádkozó szívvel és hittel fogjatok kötelességetek végzéséhez. Akkor majd Isten megáldja igyekezeteteket. {BT4 §13.15}

A KÖRNYEZET HATÁSA 1872. december 12-én föltárták előttem K. testvér családja állapotát. A testvér igaz hívő, szereti az igazságot, mégis a világ lelkületét issza be. Krisztus mondta: „Ahol a kincsed, ott lesz a szíved is.” K. testvér, világi kincsed köti le szívedet és figyelmedet annyira, hogy nem szakítasz időt Isten szolgálatára. Feleséged mégis elégedetlen, hogy az Úrnak adod a kis semmiséget, amit adsz. Világi őrület vette birtokába feleséged szívét. Egyikőtök sem szakít elég időt az elmélyedésre és imára. Meglopjátok Istent a napi szolgálattól, így titeket ér súlyosabb veszteség, mint amivel bármi földi kincs fölérne. {BT4 §14.1} K. testvérnő, te még mindig távolabb állsz Istentől, mint a férjed. Világhoz alkalmazkodásod kiűzte szívedből Megváltódat. Nincs hajlandóságod az imára és szívvizsgálatra. Átengeded magad, hogy a sötétség hatalmasságainak engedelmeskedjél. Annak szolgálatában vagytok, s annak kell engedelmeskednetek, akinek, mint szolgák alárendelitek magatokat: „Vagy a bűnnek, ami halálra vezet; vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra vezet.” {BT4 §14.2} K. testvérnő, magad sem tudod, mit művelsz. Nem veszed eszedbe, hogy mikor igyekszel elvonni férjedet az igazságtól, teremtő Istened ellen harcolsz. Az előnyökön csügg a tekinteted, miket a világ nyújt. Nem ápolod az áhítat szeretetét, ehelyett jobban kedveled a vagyonszerzéssel járó tülekedést. Az a kívánság foglal le, hogy olyan légy, mint a világ, hogy a világ nyújtotta boldogságot nyerd el. Világi vágyaid és érdekeid nyomósabbak, mint az igaz élet és az Isten országának örökrésze utáni epekedésed. {BT4 §14.3} Próbaidőd értékes napjait világi jólét megszerzésével töltöd; hogy a világot követve öltözködj, étkezz, igyál. Pedig mily nyomorúságos, mennyire ki nem elégítő az így szerzett jutalom! Világi vágyaiddal és törekvéseiddel súlyosabb terhek alatt görnyedsz, mint Megváltód valaha is rád szándékozott hárítani. Üdvözítőd hív most „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: Én fölüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, – és nyugalmat találtok lelketeknek. Az én igám édes, az én terhem könnyű.” Nővérem, Krisztus arra vágyik, hogy tedd súlyos terhedet lába elé, és az ő könnyű igájának engedd át csökönyös nyakadat. {BT4 §14.4}

64

Ellen G. White


Mi lenne, ha most érne véget próbaidőd? Hogyan viselnéd el a Mester kivizsgálását? Mire fordítottad a vagyon és tekintély talentumait, melyeket Isten kölcsönzött neked, hogy az ő dicsőségére fordítsd? Isten adta neked az életet, s az élet áldásait, nem azért, hogy a magad gyönyörűségére és önző kielégüléseire használd csupán, hanem, hogy mások javára fordítsd, hogy jót cselekedjél. A Mester tehetségeket bízott rád, hogy kiadd azokat a pénzváltóknak, hogy amikor számon kéri tőled, kamatostól kapja vissza, ami az övé. Arra kaptad tekintélyedet és anyagi tehetségedet, hogy próbára tegyen, napfényre hozza, ami a szívedben lakik. Arra kell fölhasználnod ezeket, hogy lelkeket nyerj meg Krisztushoz, így lendíts Megváltód ügyén. Ha elmulasztod ezeket, borzalmas hibát követsz el. Minden magad szolgálatára s arra szentelt nappal, hogy azzal kedveskedjél barátaidnak, hogy az ő hatásuknak engedj a világ szeretete és annak területén, hogy azt a legjobb barátodat hanyagold el, aki életét adta érted – borzasztó sokat veszítesz. {BT4 §14.5} K. testvérnő, arra a meggyőződésre jutottál, hogy nem neked való másnak lenned, mint a körülötted élő emberek. Olyan közösségben élsz, melyet próbára tett az igazság, s mely elvetette azt. Te meg az övékkel azonosítottad szíved vágyait és szeretetét, míg csak azonossá nem váltál velük. Kedveled a társaságukat, mégsem vagy boldog, bár azzal áltatod magad, hogy boldog vagy. Ezt mondod szívedben: „Értelmetlen dolog az Urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a seregek Urának színe előtt?” {BT4 §14.6} Nem jelentéktelen a család számára, ha Krisztus képviselőiként foglalunk állást. Ha Isten törvényéhez tartjuk magukat a hitetlen közösségben. Az Úr azt várja el tőlünk, hogy élő levelek legyünk, melyeket ismer és olvas minden ember. Ez az állásfoglalás félelmetes felelősségekkel jár. Hogy a világosságban élj, oda kell telepedned, ahol a fény ragyog. K. testvérnek bármi áldozat árán, ünnepélyes, komoly kötelezettség alatt kell éreznie magát, hogy legalább az évi összejöveteleken részt vegyen azokkal, akik szeretik az igazságot. Ez őt is, s az igazságot szeretőket is megerősítené, fölkészítené a próbára és kötelességre. Nagyon hátrányukra van, ha mellőzik az előjogot, hogy a hasonló hitűekkel barátkozzanak, mert az igazság elveszti fontosságát gondolkodásukban, szívük elveszti világosságát, s az életerejét melyet az igazság megszentelő ereje kölcsönöz, – elveszítik lelkiségüket. Nem erősítik meg őket az élő igehirdető szóval. Világi gondolatok és ügyek foglalkoztatják folyvást a gondolataikat a lelki jellegű tárgyak kizárásával. {BT4 §14.7} A legtöbb keresztény hite ingadozni fog, ha nem gyűlnek össze igehirdetésre és imára. Ha lehetetlen lenne számukra ilyen előjognak örvendezni, akkor Isten közvetlen fényt küldene. {BT4 §14.8} Isten elvárja tőlünk, hogy egybegyűljünk, s bizonyságot tegyünk az igazságról. Isten angyala mondta: „Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta őket. Színe előtt könyvet írtak emlékezetül azokról, akik félik őt, és az ő nevében keresnek menedéket. Azon a napon, amelyet készítek, mondja a seregek Ura, tulajdonommá lesznek. Megszánom őket, mint ahogy az ember megszánja fiát, aki szolgálja őt.” {BT4 §14.9} Megéri tehát, hogy kapva-kapjunk a rendelkezésünkre álló előjogokon, hogy áldozat árán is egybegyűljünk azokkal, akik félik az Istent, s akik az ő szószólói. Mert így ecseteli őt 65

Ellen G. White


idézetünk, mint aki fölfigyel az ilyen bizonyságtételekre. S az angyalok följegyzik az elhangzottakat. Isten emlékezni fog az összegyűltekre, s az ő nevére gondolókra – megőrzi őket a nagy tűzvésztől. {BT4 §14.10} Olyanok lesznek előtte, mint értékes ékkövek; ám haragja rá fog zúdulni a menedék nélküli bűnös fejére. Nem hiábavaló az Urat szolgálni. Felbecsülhetetlen jutalom vár azokra, akik az Úr szolgálatára szentelik életüket. Drága fivérem és nővérem! Lassan behatoltok a sötétségbe, míg csak olybá nem tűnik előttetek, mintha világosság lenne. Időnként ugyan halvány derengés hatol be a homályba, s riaszt meg benneteket; de környezetetek hatásai kirekesztik a fénysugarat, s a sötétség, mintha még sűrűbb lenne utána. {BT4 §14.11} Jobb lett volna lelki jólétetekre nézve, ha évekkel ezelőtt máshová költöztetek volna. Hiszen az igazság fénye egyszer már próbára tette a közösséget, melyben éltek. Kevesen elfogadták ugyan a kegyelem és figyelmeztetés üzenetét, sokan azonban elutasították. További csoport azért nem fogadta el, mert keresztviseléssel jár. Ezek semleges álláspontra helyezkedtek, s azt gondolták, hogyha nem küzdenek az igazság ellen, akkor elég jól viselkednek; a fény azonban, melyet nem voltak készek elfogadni és megbecsülni. kialudt a sötétben. Azzal igyekeztek elcsitítani lelkiismeretüket, hogy így szóltak Isten Lelkéhez: „Most csak menj, alkalmas időben majd hívatni foglak.” Hanem az alkalmas idő sosem érkezett el. Elmulasztották a ragyogó alkalmat, mely soha többé vissza nem tért hozzájuk; mert hiszen a világ kizárta tőlük a visszautasított fényt. A világi élet érdekei, és az•izgalmas örömök varázslata leköti gondolataikat, szívüket, közben leghűbb barátjuk, az áldott Üdvözítő elutasítva és elfeledve áll. {BT4 §14.12} K. testvérnő, bár születésétől kitűnő vonásokkal rendelkezik, hitetlen barátai és ismerősei mégis elvonják öt Istentől, mert nem kedvelik az igazságot, s nem szívlelik az áldozathozatalt, a lemondást, noha az igazság kedvéért föltétlenül vállalni kell ezeket. K. testvérnő nem látta be, milyen fontos elkülönülnie a világtól, amint Isten megparancsolta. Amit szemével látott, amit fülével hallott, megrontotta a szívét. {BT4 §14.13} Keresztelő János olyan ember volt, akit születéstől fogva Szentlélek töltött el, s ha volt valaki, aki érintetlenül bírt maradni a kor züllesztő hatásaitól, melyben élt, az kétségkívül ő volt. Mégsem merészkedett megbízni a maga erejében. Elkülönült barátaitól és rokonaitól, nehogy az irántuk táplált szeretete csapdának bizonyuljon. Nem helyezte magát a kísértés útjába, sem ahol az élet fényűzése, de még kényelme is arra vezetné, hogy belemerüljön a könnyű életbe vagy ínyencségbe, s ezzel csökkentse testi és szellemi erejét. Mert úgy a fontos küldetés, melyért jött, nem valósulhatott volna meg. János nélkülözésnek és magánynak tette ki magát a pusztában, ahol a természet hatalmas könyvének tanulmányozásával is meg tudta őrizni Isten szentségének és fönségének tudatát. Ott ismerte meg Isten jellemét, amint azt csodálatos művei kijelentették. Olyan légkör volt ez, mely kifejezetten tökéletesítette erkölcsi művelődését, – mely szüntelenül szeme előtt tartotta az Úrnak félelmét. János, Krisztus előfutára, nem tette ki magát a világ gonosz viselkedésének és megrontó hatásainak. Félt a lelkiismeretére tett hatástól, félt, hogy a bűn így nem látszik fölöttébb gonosznak. Ezért inkább a pusztát választotta otthonául, ahol a környezetnek nem állt módjában megrontani érzékeit. Tanuljunk hát annak példájából, akit Krisztus nagyra becsült, s akiről így

66

Ellen G. White


nyilatkozott: „Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” {BT4 §14.14} Krisztus életének harminc éve visszavonult körülmények közt telt el. Szolgáló angyalok kísérték az élet Urát, mikor parasztok és munkások közt járt a názáreti halmokon, ismeretlenül, s megtiszteltetés nélkül. E két nemes példának arra kellene tanítaniuk minket, hogy kerüljük a gonosz áramlatokat, térjünk ki a nem helyesen élők társasága elől. Ne áltassuk magunkat, hogy elég erősek vagyunk, hogy az ilyen légkör meg tudna ingatni minket, hanem alázatosan őrizzük meg magunkat a veszélytől. {BT4 §14.15} Isten külön utasította ősi Izráelt, hogy maradjon elkülönült a többi nemzettől. Ne tegyék ki magukat, hogy a körülöttük élők bálványimádásának tanúi legyenek, nehogy megromoljon a szívük, nehogy az istentelen cselekedetek megszokott látványa kevésbé gonosznak tüntesse föl azokat előttük. Kevesen ismerik gyöngeségeiket, kevesen tudják, hogy a szív veleszületett bűnössége gyakorta a legnemesebb törekvéseiket is megbénítja. {BT4 §14.16} A bűn ártalmas légköre megmérgezi a lélek életét. Egyedüli biztonságunk, ha távol tartjuk magunkat a lélek sötétségében élőktől. Az Úr ránk parancsolt, hogy távozzunk közülük, váljunk el tőlük, tisztátalant ne érintsünk. Akkor magáénak fogad el minket, atyánk lesz, mi pedig fiai és lányai leszünk. Ha azt akarjuk, hogy befogadjanak Isten családjába, hogy a mennyei király gyermekeivé válhassunk, akkor eleget kell tennünk föltételeinek. Ki kell vonulnunk a világból és elkülönülnünk, mint különleges nép az Úr előtt, engedelmeskedve utasításainak, őt szolgálva. {BT4 §14.17} Lót Szodomát választotta lakhelyül, mert látta, hogy világi előnyökhöz juthat. Hanem miután letelepedett és gazdaggá vált földi kincsekben, rádöbbent, hogy hibát követett el, amikor nem vette figyelembe annak a közösségnek erkölcsi állapotát, amelyet hazájául választott. {BT4 §14.18} Szodoma lakosai romlottak voltak. Undorító beszédek sértették naponta a fülét. Igaz lelkét nyugtalanította az erőszak és bűnözés, amit nem állt módjában megakadályozni. Gyermekei olyanná kezdtek válni, mint e gonosz népek; mert a velük való érintkezés megrontotta erkölcseiket. Az elnyert világi gazdagság így jelentéktelennek tűnt. Nem érte meg az értük fizetett árat. Mivel gyermekei a szodomiták közül házasodtak, rokonsága is terebélyes lett. {BT4 §14.19} Végül az Úr haragja föltámadt a város gonosz lakosai ellen, s Isten angyalai eljöttek, hogy kivigyék Lótot, nehogy ő is együtt vesszen el a pusztuló várossal. A két angyal fölszólította Lótot, hogy vegye családját, feleségét, fiait és lányait, akik gonosz sodomitákkal házasodtak össze, s meneküljön a városból. „Mi ugyanis – mondta a két angyal – elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen súlyos a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket.” {BT4 §14.20} Lót ment, és unszolta gyermekeit. Elismételte az angyal szavait: „Rajta, költözzetek el erről a helyről, mert Isten elpusztítja a várost.” De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik; mivel annyi ideje éltek már Sodomában, hogy ők is részesei lettek a nép bűneinek, Lányai pedig meggyőzték férjüket, hogy apjuknak elment az esze. Elégedettek voltak itt, ahol éltek. Gazdagok voltak, jelentékeny vagyonnal rendelkeztek. Lehetetlennek tartották, hogy a

67

Ellen G. White


szépséges Szodoma, a gazdag s termékeny föld el fog pusztulni a bűnt megtorló Isten haragjától. {BT4 §14.21} Lót szomorúan tért vissza a két angyalhoz, és elmondta, hogy nem járt sikerrel. Akkor a két angyal megparancsolta neki, hogy vegye feleségét, a még otthon élő két lányát, és hagyja el a várost. Lótnak, azonban a szíve szakadt meg; az a gondolat, hogy maga mögött hagyja feleségét és két lányát, mivel ezek nem voltak hajlandók vele menni, csaknem összetörte a szívét. El is pusztultak volna Szodoma rettenetes pusztulásakor, ha az Úr nagy könyörületével megmentésükre nem küldte volna két angyalát. {BT4 §14.22} Lótot megbénította a küszöbön álló szerencsétlenség; elbutította a bánat, mikor megértette, hogy ott kell hagynia mindent, amit a földön becsesnek tartott. De amint tétovázott, Isten angyalai kézen ragadták öt, feleségét meg két lányát, és kivezették őket a városból. Ott lelkükre kötötték, hogy meneküljenek, ha kedves az életük; vissza ne nézzenek, ne maradjanak a síkságon, hanem fussanak a hegyekbe. {BT4 §14.23} Mennyire húzódozott attól Lót, hogy engedelmeskedjék az angyalnak, és a lehető legtávolabbra menjen a romlott Szodomától, melyre teljes pusztulás várt! Nem bízott Istenben, azért kérlelte az angyalokat, hogy ott maradhasson a közelben. A gonosz városban eltöltött évek meggyöngítették Isten igaz voltába vetett hitét, bizalmát. Azt felelte az angyaloknak, engedjék meg, hogy mást tegyen, nehogy valami baj érje utol, és meg kelljen halnia. Isten külön angyalokat küldött, hogy mentsék meg Lótot és családját. Lótot azonban már annyi ideje a megrontó légkör vette körül, hogy lelki érzékenysége eltompult, képtelen volt fölismerni Isten munkáját és céljait. Nem bírta az Úr kezére hagyni magát és azt tenni, amit az Úr üzent neki. Egyre csak alkudozott, s e hitetlensége feleségének életébe került. Felesége visszapillantott Szodomára, s Isten döntése ellen zúgolódva sóbálvánnyá változott, hogy ott álljon figyelmeztetőül azok számára, akik semmibe veszik a menny különös kegyelmeit. S gondviseléseit. Ez után a borzalmas ítélet után Lót nem mert többé az úton vesztegelni, hanem a két angyal utasítása szerint a hegyekbe futott. Két lányának bűnös viselkedése Szodoma elhagyása után az ottani romlott környezett következménye volt. Gondolkodásukban összezavarodott a helyes és a helytelen fogalma, így a bűn nem tűnt többé véteknek előttük. {BT4 §14.24} Lót esete legyen figyelmeztetés azok számára, akik istenes életet kívánnak élni. – Szakadjanak el a ráhatásoktól, amelyek elvezették őket Istentől. Lót annyi ideig élt a gonoszok között, hogy csak magát és két lányát tudta megmenteni, de még ezeknek is romlott volt az erkölcsük a Sodomában eltöltött évek következtében.{BT4 §14.25} Isten komolyan gondolja, amit mond, és nem hagy magából gúnyt űzni. Jaj, hány rövidlátó, bűnös halandó alkudozik Istennel, hogy rávegyék, hogy Isten szálljon le föltételeikhez. Pedig ha fönntartás nélkül átadnák magukat az Úr kezébe, akkor az Úr kitervelné megmentésüket, s értékes, becses győzelmeket juttatna nekik.{BT4 §14.26} K. testvérnő, olyan döntések küszöbén állsz, melyek nagyon ártani fognak neked. Isten oly föladatot bízott rád, melyet senki el nem végezhet helyetted, s melyek elvégzése nélkül semmiképpen sem üdvözülhetsz. Isten szeret téged, így nem akarja, hogy az általános pusztulásban te is elvessz. Fölszólít most, hogy hagyd el a dolgokat, melyek akadályoznak a

68

Ellen G. White


lelki növekedésben, hogy benne találd meg az erőt és vigaszt, melyre szükséged van. Gondokat és terheket kell viselned a családban, s ezek gyakran nyugtalanítanak téged. De ha csak azokat végzed el, amelyek szükségesek a földi kényelmedhez és boldogságodhoz, akkor majd találsz időt, hogy imádkozó szívvel olvasd Bibliádat, és egyre tökéletesítsd keresztény jellemedet. {BT4 §14.27} K. testvér, sok csüggedés ért téged; mégis buzgónak, szilárdnak és határozottnak kell lenned, hogy eleget tegyél családi kötelességednek, s ha tudod, magaddal ragadd őket. Ne kíméld a fáradtságot, hogy rábírd családod tagjait, hogy veled haladjanak mennybe vezető utadon. De ha feleséged és gyermekeid nem azt választják, hogy veled tartsanak, hanem hogy elvonjanak kötelességedtől, akkor is előre kell törnöd, bárha magadban is. Élj igazul az Isten félelmében. Használd ki lehetőségeidet, hogy részt vegyél az összejöveteleken, és elnyerd mindazt a lelki erőt, amit csak elnyerhetsz, mert szükséged lesz rá az előtted álló napokban. Lót vagyonát mind megemésztette a tűz. Ha veszteség ér, ne csüggedezz; s ha csak családod egyik részét tudod megmenteni, az sokkal jobb, mintha az egészet elvesztenéd. {BT4 §14.28} Kedves fivérem és nővérem, ti, szülők nagymértékben felelősek vagytok gyermekeitek üdvösségéért. Ti hoztátok őket világra, azért nektek kellene tanítással s példamutatással az Úrhoz s a mennyei udvarokba vezetnetek őket. {BT4 §14.29} Véssétek gondolataitokba, hogy a földi dolgok nem lényegesek, ha örök jólétükkel vetik, mérik, hasonlítják össze. Drága gyermekeitek világiak között élnek, így beléjük nevelődik az élet hiábavalóságainak szeretete, L. fiatok őszinte, nemes lelkű gyermek, de olyan anya gondoskodó őrzésére van szüksége, akinek a keresztény életben szerzett tapasztalata alkalmassá teszi őt, hogy tanítsa, tanácsolja fiát. Épp abban a korban van, amikor a gyöngéd, okos anya alakítani tudná őt a jó hatásával; mégis attól tartok, K. testvérnő, hogy te inkább a világ mására törekszel alakítani gyermekeidet, és nem tanítod őket, hogy az élet fő célja az olyan jellemet alakítása, amelyik biztosítja örök életüket. {BT4 §14.30} Ha L. nem igyekszik jártassá válni a vallásos dolgokban, s a gyakorlati kereszténységben, akkor hiábavaló lesz az élete. Lássa be, hogy lelki ügyekben van szüksége nevelésre, hogy így teljesen az Isten szolgálatára használhassa képességeit. Az Úr ifjakat hív, hogy dolgozzanak szőlőjében. Az ifjaknak nem szabadna elhanyagolni a nevelés kellő ágait. De ha teljes figyelmüket a világi tanulmányokra fordítják, ha elhanyagolják a vallás csodálatos tárgyköreinek megismerését, ha nem tesznek szert keresztény tapasztalatra, nem lesznek alkalmasak Isten munkájára. Bármennyire kedvező is a nevelés előnye, a könyvek ismeretén kívül szükségünk van valamire, hogy lelkeket tudjunk menteni, hogy el tudjuk vezetni az embereket a megtérésre. Ha éveket szentelünk a pusztán tudományos ismeretekre, azzal még nem válunk alkalmassá, hogy az Isten szolgálatában eredményes munkások legyünk. {BT4 §14.31} Az ifjak szenteljenek sok időt a tanulásra; de kapcsoljanak kétkezi munkát is a szellemi erőfeszítéshez, s ültessék át a gyakorlatba, amit tanultak, hogy a hasznos testedzéssel az agy összes képessége, és a test ereje egyaránt kifejlődjenek, Nem szabad elhanyagolniuk az üdvösséghez szükséges dolgokat, sem másodlagosnak tekinteni az élet bármi dolgával szemben. {BT4 §14.32}

69

Ellen G. White


Kedves fivérem és nővérem, Isten szereti családotokat, és rátok szeretné árasztani áldásait, hogy az igaz élet eszközeivé váljatok – másokat vezessetek a menny felé. Ha K. testvér teljesen Istennek szentelné magát, sok jót elérhetne olyan közösségben, ahol szívesebben fogadnák, és jobban megbecsülik a tanácsát s a lelki légkörét. Erősen reménykedünk, hogy mindketten kiküszöbölitek, ami hiba akad életetekben, és megújítjátok hiteteket. s Isten iránti engedelmességeteket, attól nyerve új erőt, aki segítőkezet ígért azoknak, akik az ő nevét hívják segítségül. {BT4 §14.33} Ifjú L. testvérem, hibát követtél el az életedben. Mivel túlzásba vitted a tanulást, nem fejlesztetted ki összes képességedet Sosem szabad elnyomorítani az erkölcsi növekedést a művelődés utáni törekvés közben, hanem sokkal nagyobb mértékben kell az erkölcsi fejlődést művelni, mint általában szükségesnek tartják. Kedves ifjú fivérem, nagyravágyó vagy, hogy magas művelődésre tegyél szert; de nagyravágyásod kielégítéséért az örök dolgokat hanyagoltad el, tetted másodlagossá tanulmányaid mögött. Isten és a menny alávetett szerepet játszik szeretetedben. Nem tartottad meg szigorúan Isten szent törvényének követelményeit. Megrontottad a szombatot, mivel a tanulásodat a szent órákra hoztad, holott az nem a tied, hogy a magad céljaira használd. Isten mondja: „Nem szabad végezned semmiféle munkát.” {BT4 §14.34} „Ha óvakodsz attól, hogy szombaton ide-oda menj, és a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövésmenéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől, akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak Jákobnak örökrészét. Igen, az Úr szája mondja ezt így.” A hajlamoknak engedtél inkább, mint a kötelességnek, a Magasságos kifejezett parancsa helyett a tanulmányaidat tetted legfőbbé. {BT4 §14.35} Súlyos költség odaáldozásával szervezzük, és tartjuk meg tábori összejöveteleinket. Isten népszerűtlen igazságokat hirdető szolgái erejűkön fölül fáradoznak, hogy e népes összejöveteleken szegény, elveszett bűnösöknek hirdessék a könyörület üzenetét a megfeszített Megváltóról. Ha elhanyagoljuk, vagy közömbösen vesszük ez üzeneteket, a könyörület Istenét, az ő figyelmeztető, kérlelő hangját vetjük meg. Távol maradtál ez összejövetelektől, ami kerékkötője volt lelki életednek. Nem tettél szert az erőre, melyet nyerhettél volna, ha meghallgatod Isten hirdetett szavát, s ha az igazságban hívők közé elegyedtél volna. Gondolataid végzetes közönybe ringatóztak lelki életed jóléte felől. Világi nevelésedet emelted a Krisztus iskolájában elnyert tudás fölé. A valódi vallásos élet tapasztalata szükséges hogy Istennek tetsző jellemet alakíts, s biztosítsd magadnak azokat az ártatlan erényeket, melyek el bírják viselni majd a menny tündöklését. {BT4 §14.36} Mennyi igyekezettel fegyelmezted gondolkodásodat, hogy tanulni tudj, hogy eléggé megismerd iskolás könyveidet, és kellőképp vizsgázhassál tanítóid, barátaid és az érdeklődő nagyközönség előtt! Mily nagyra törő voltál, bebizonyítani, hogy szorgalmas tanuló vagy, és hűen kihasználod idődet, hogy hasznos tudnivalókat tárolj agyadban. Olyan őszintén törekedtél haladni tanulmányaidban, ahogy ki akarod vívni barátaid és tanítóid jó véleményét. Méltán nyerted el kitüntetéseidet a jó tanulásért. De hogyan nevelted gondolataidat a vallás területén? Meggondolatlanul a tudományokban való előmeneteled alá vetetted az Isten

70

Ellen G. White


országát és az ő igazságát! Igaz, emberi képességek egy részét kifejezettebben a világi dolgokkal való foglalkozásokhoz nyertük, agyunk magasztosabb erőit azonban teljesen Istennek kell szentelnünk. Ezek uralkodnak az emberen, ezek alakítják életét és jellemét. S bár nem szabad elhanyagolnod világi tanulmányaidat, még sincs jogod azoknak szentelni teljes figyelmedet, hanem főképp mennyei Atyád erkölcsi és lelki kívánalmára kellene szentelned magadat. {BT4 §14.37} Mily kevéssé törekedtél igénybe venni az elérhető vallásos előnyöket, hogy így alaposabban megismerd Isten törvényeit, s eltökéltebbé válj engedelmeskedni azoknak! Alig törődtél azzal, hogy hű és értelmes keresztény légy. Hogyan akarsz hát fölkészülni a sorsdöntő vizsgára, ahol szavaid és cselekedeteid, lelked legbenső gondolatai is nyíltan a szőnyegre kerülnek a mindenható bíró, az egybegyűjtött szentek és angyalok előtt? Kevés vágy él benned elnyerni a lelki alkatot, amely képesítene elviselni a részletes fölülvizsgálatot az említett magasztos sokaság előtt. Mi lesz akkor a végső határozat az erkölcsi és lelki haladásodról, mi lesz a végső döntés, ami ellen nincs föllebbezés? Milyen megtisztelő minősítéseket kapsz a hűségedről, hogy megőrizted a kellő összhangot a vallás és világi ismeretek elnyerésére való törekvés közt? Úgy állsz-e majd ott, mint akiben megvan a tántoríthatatlan erkölcsi bátorság, akiben meglátszik a kitűnő emberi ismeret, egybekapcsolódva az Isten iránti odaadással és törvényének tiszteletével? {BT4 §14.38} Fivérem, tartsd a legfontosabbnak Isten bölcsességét. A vallásnak kéz a kézben kell haladnia a tudománnyal, hogy a műveltséget a vallás megszentelt eszközévé tegye, hogy jót cselekedjél, s másokat is az igazsághoz fordíts. Minél többet tanulunk Krisztus iskolájában, annál inkább tüzel majd minket a vágy, hogy fejlődjünk az ilyen tudásban. Minden elért eredményünk alig ér valamit, ha a vallás nem nemesíti meg jellemünket. Isten külön kötelességeket szabott minden egyénnek, s a szerint döntenek felőle, hogy mennyiben volt hű, mennyiben volt megbízható, az ilyen kötelességek elvégzése terén. {BT4 §14.39} Az Úr gyakran hoz minket nehéz helyzetbe, hogy ezzel komolyabb igyekezetre serkentsen. Gondviselése folytán olykor rendkívül bosszantó esetek esnek meg velünk, hogy próbára tegye türelmünket és hitünket. Az Úr próbára teszi bizalmunkat is. Meg szeretne tanítani, hogy hol keressünk segítséget és erőt a szükség idején. így nyerünk gyakorlati ismereteket Isten szándéka felöl; melyekre oly igen szükségünk van életünkben. {BT4 §14.40} A hit a kétséggel és félelemmel vívott kemény tusában növekedik erőssé. Testvérem, győztessé válhatsz, ha gondosan ügyelsz utadra. Szenteld Isten ügyének ifjú életedet, s esedezz a sikerért. Ne hunyd be szemedet a veszélyek előtt, hanem eltökélten készülj föl minden nehézségre keresztény fejlődésedben. Szakíts időt az elmélyedésre és alázatos, buzgó imára. Jelentős tehetséggel rendelkezel, és reményeid is vannak jövő sikered felől. De ha eszedbe nem veszed bűnös szíved gyönge voltát, akkor csalódni fogsz. {BT4 §14.41} Te még csak most kezded életet; most lépsz olyan korba, amikor felelősséget vállalhatsz magadért. Ez életed válságos időszaka. Most, fiatalon veted be életed mezejét. Amit vetsz, azt is kell majd learatnod; amilyen a mag, olyan lesz az aratás. Ha hanyag és közönyös vagy az örökkévaló dolgok iránt, súlyos veszteség fog érni, s másokat is akadályozni fogsz, hogy eleget tegyenek Isten iránti kötelességeiknek. {BT4 §14.42} 71

Ellen G. White


Előtted, terül mindkét világ. Melyiket választod? Légy bölcs, ragadd meg az örök életet. El ne tántorodj becsületességedtől, bármilyen kellemetlennek tűnnek is kötelességeid jelen kényszerhelyzetedben. Úgy tűnhet előtted, hogy súlyos áldozatokba kerül megőrizned lelked tisztaságát, mégse habozz; törj előre az Isten félelmében, ő majd megáldja igyekezetedet, és ezerszeresen megjutalmaz téged. Ne add föl vallásos igényeidet, sem előjogaidat, csak hogy eleget tégy megszenteletlen barátaid és rokonaid óhajainak. Isten fölszólít, foglalj állást az igazság mellett, még ha szöges ellentétben is áll azokkal, akik legközelebb vannak hozzád. Isten őrizzen, hogy ez az utolsó próba valaha is utolérjen, hogy próbára tegye, és vizsga elé állítsa a helyes melletti tántoríthatatlanságodat. {BT4 §14.43} Építsd keresztény jellemed alapjait az üdvösség örök sziklájára, s legyen az épület szilárd és jó. Reméljük, anyád segíteni fog neked, fivéreidnek és nővéreidnek is az igyekezetetekben, hogy a Krisztus példája szerint tökéletesítsetek igaz jellemet, hogy elérhessétek az erkölcsi alkalmasságot a mennyei angyalok társaságára a dicsőség országában. {BT4 §14.44}

MEGOSZTOTT SZÍV Kedves M. testvér! Az elmúlt januárban nyert legutóbbi látomásomban mindkettőtökről feltártak előttem néhány dolgot. Közölték velem, hogy nem növekedtek a lelkiségben, amint kötelességetek és előjogotok is növekedni. A munka nagyszerűsége és Isten gondoskodásának útegyengetése lobogtassa föl a szíveteket. Krisztus terve, hogy hívő gyermekei a világ világossága és a föld sója legyenek. A közösségben egyetlen ember megszentelt élete, keresztény példamutatása olyan világosságot áraszt, mely másokra tükröződik. Mi-lyen széleskörű és jelentős lesz hát a hívők csoportja által tett benyomás, akik mind Isten parancsai szerint élnek.{BT4 §15.1} Az igehirdetést Isten rendelte el, hogy fölrázza és meggyőzze a bűnösöket. S mikor az igehirdető életében mutat példát Krisztus lemondására és áldozathozatalára, mikor a viselkedése és cselekedetei összhangban állnak az isteni példaképpel, akkor mély benyomást tesz azokra, akik hallgatták az Úr hangját. Mégsem lehetünk mindnyájan igehirdetők. Másmás embernek más a kötelessége, de mindenki számára akad tennivaló. Mindnyájan segíteni tudjuk az ügyet, ha önzetlenül adakozunk javainkból, támogatva a mű különböző ágait, ha anyagiakat juttatunk a kiskönyvek és folyóiratok kiadására, melyeket szétszórhatunk az emberek között, s melyekkel terjeszteni tudjuk az igazságot. Akik pénzt áldoznak az ügy fejlesztésére, azok a mű terhének részét viselik; azok a Krisztus munkatársai; mivel Isten megbízással látott el embereket javakkal, hogy szent és bölcs célokra fordítsák. Ezek az eszközök, melyeket a menny rendelt jócselekedetekre, s az embereknek a pénzváltókhoz kell kiadniuk a talentumokat. {BT4 §15.2} Kedves testvéreim, sose feledjétek, hogy Isten vagyonkezelői vagytok, hogy az Úr felelősnek tart az anyagiakért, melyeket azért kölcsönzött nektek, hogy bölcsen, az ő dicsőségére használjátok. Vizsgáljátok meg hát alaposan a szíveteket, s tapintsatok a szíveteket mozgató indítékokra. Közölték velem, hogy abban a veszélyetek, hogy szeretitek vagyonotokat. Nem gyors a fületek, meghallani a Mester hívását, szentjei személyében és ügyének ínségében. Nem fektetitek be kincseteket örömest a kereszténység vállalkozásába.

72

Ellen G. White


Ha mennyei kincsre vágytok, addig biztosítsátok magatoknak, míg lehetőség nyílik rá Ha biztonságosabbnak képzelitek a földi kincsek még tetemesebb föl-halmozására fordítanotok javaitokat, s csak hébe-hóba az Isten ügyére, akkor meg kell elégednetek, ha a mennyei könyvekbe való beruházásotok mértékében nyertek csak mennyei kincset. {BT4 §15.3} Szeretnétek ugyan, ha Isten ügye fejlődnék, mégis alig mozdítjátok az ujjatokat ennek érdekében. Ha ti, s más szent hitünket vallók megpillanthatnátok valódi helyzeteteket, ha eszetekbe vennétek, hogy Istennek tartoztok számadással, akkor komolyabban igyekeznétek Jézus munkatársai lenni. „Szeresd az Urat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.” Itt nem válhat kétfelé a szeretetetek, mert csak a teljes szív, a teljes elme és a teljes erő teszi ki az egész embert. {BT4 §15.4} Az apostol mondja: „Nem vagytok a magatokéi; nagy volt a ti váltságdíjatok,” Amikor a szegény, elítélt bűnös az Atya törvényének átka alatt feküdt, Jézus annyira szerette őt, hogy odaadta magát a törvényszegőért. Vérének érdemével váltotta meg őt. Képtelenek vagyunk fölbecsülni az értékes váltságdíjat, melyet Krisztus a bukott emberért fizetett. Szívünk legjobb és legszentebb szeretetével kell hát viszonoznunk e csodálatos szeretetet. A világi ajándékok, melyeknek örvendeztek, kölcsönök csupán, hogy az Isten országát fejlesszétek vele. {BT4 §15.5} A tizedrendszerről beszélek; de milyen kicsinyesnek tűnik ez előttem! Milyen kevésre becsüljük föl! Milyen hiábavaló az igyekezet, hogy mérőrúddal, idővel és szeretettel mérjük le azt a szeretetet és áldozatot, mely lemérhetetlen és kimondhatatlan! Tized a Krisztus számára! Jaj, jelentéktelen semmiség szégyenletes jutalmazás azért, ami oly igen sokba került! A Kálvária keresztjéről Krisztus föltétel nélküli átadásra szólít. Ö ígérte meg a gazdag ifjúnak, hogy ha eladja mindenét, és szétosztja a szegények között, ha fölveszi keresztjét és úgy követi őt, akkor a mennyben lesz kincse. Amink van, mindent Istennek kell szentelnünk. A menny fönséges Ura eljött a világra, hogy áldozatként haljon meg az ember bűneiért. S milyen hideg és önző az ember, hogy hátat tud fordítani ily páratlan szeretetnek; hogy a világ hiábavaló dolgai le tudják kötni. {BT4 §15.6} Mikor az önzés akar mindenáron győzelmet aratni rajtad, ne feledkezz meg arról, aki maga mögött hagyta a menny dicső udvarait, aki érted félretette királyi palástját, hogy szegénnyé legyen, hogy nyomora által gazdaggá tehessen. Ne vedd hát semmibe e nagy szeretetet, a határtalan kegyelmet, hogy nem vagy kész lemondani kényelmedről, sem megtagadni magad szeretett Urunkért! Ne ragaszkodjatok a világi kincsekhez, ne mellőzzétek a segítségnyújtást, hogy így előbbre tudjuk vinni az igazság nagyszerű munkáját! {BT4 §15.7} Az ősi időkben az a parancs szólt Izráelnek, hogy mutassanak be áldozatot a közösségért, hogy megtisztuljanak a szertartásokhoz a tisztátalanságoktól. Ez az áldozat vörös tehén volt, s azt a tökéletesebb áldozatot képviselte, amely megvált minket a bűn szennyétől. Alkalmi áldozat volt ez azok megtisztulására, akik szükségből vagy véletlenül halottat érintettek. Aki bármiképp érintkezésbe került a halállal, szertartásilag tisztátalanoknak tekintették. Ennek az volt acélja, hogy erősen belevésse a héberek elméjébe a tényt, hogy a halál a bűn miatt tette be lábát, ezért a halál a bűn képviselője. Az egyetlen tehén, az egyetlen

73

Ellen G. White


frigyszekrény, az egyetlen rézkígyó mély benyomást keltőn mutat az egyetlen csodálatos áldozatra, a Krisztus áldozatára. {BT4 §15.8} A tehénnek vörösnek kellett lenni, s a vörös a vér jelképe. Hibátlannak is kellett lennie, s olyannak, amelyik még nem viselt igát. Ezzel is Krisztust szemléltette. Isten Fia önként jött el, hogy elvégezze az elfedezést. Nem kényszerből viselte ez igát; ő minden törvény fölött álló. Az angyalok, Isten értelmes küldöttei, a lekötelezettség igája alatt álltak; s az ő áldozatuk nem fedezhette el a bukott ember bűnét. Egyedül Krisztus volt mentes a törvény követelményeitől; hogy vállalni tudja a bűnösök megváltását. {BT4 §15.9} E dicső lény szerette a szegény bűnöst, ezért szolgai alakot öltött magára, hogy szenvedhessen és meghalhasson az emberért. Jézus az Atya jobbján maradhatott volna, királyi koronáját és palástját viselve. Mégis azt választotta, hogy gazdagságát, megtiszteltetését és mennyei dicsőségét fölcseréli az emberek nyomoráért, főparancsnoki tisztét pedig a Gecsemáné rémségeivel, a Kálvária megaláztatásával és kínjaival. A fájdalmak férfija lett, aki tudja mi a szenvedés, hogy gyötrelme és vérkeresztsége által meg tudja tisztítani, meg tudja váltani a bűnös világot. „Itt jövök, Istenem – hangzott a készséges beleegyezés – hogy akaratodat megtegyem!”{BT4 §15.10} Az áldozati tehenet kivezették a táboron kívül, s a leglátványosabban ölték le. Ugyanígy Krisztus is Jeruzsálem kapuin kívül szenvedett, mert a Kálvária a város falain kívül esett. Azt is jelezte, hogy Krisztus nem kizárólag a héberekért halt meg, hanem az egész emberiségért. Azt hirdeti a bukott világnak, hogy Krisztus azért jött, hogy megváltójuk legyen, s most kérleli őket, fogadják el a fölajánlott üdvösséget. Miután a tehenet a legünnepélyesebben leölték, a tiszta fehérbe öltözött pap kezébe vette az áldozat vérét, amint a vér kiömlött az áldozatból, és hétszer a templom irányában hintette. „Lévén nagy főpapunk az Isten háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel.” {BT4 §15.11} A tehén tetemét hamuvá égették, ami a teljes és elégséges áldozatot jelentette. Majd olyan valaki gyűjtötte össze a hamut, akit nem tett tisztátalanná halott érintése, s folyóvizet tartalmazó edénybe tette. Ez a tiszta ember vette a cédrusvesszőt, a karmazsint, az izsóp ágat, és az edény tartalmát a sátorra és az egybegyűltekre hintette. Többször elismételte e szertartást, hogy alapos legyen, s ezt, mint bűntől való tisztulást végezték. Ugyanúgy Krisztus, szeplőtlen, igaz életével, miután kiontotta drága vérét, belép a szenthelyre, hogy megtisztítsa azt. S ott a bíborözönt arra használja, hogy megbékítse Istent az emberrel. Van, aki üres szertartásnak tekinti a tehén-áldozatot; bár Isten parancsára végezték, s mély jelentőséggel bír, mely mind a mai napig sem veszítette időszerűségét. {BT4 §15.12} A pap cédrust és izsópot használt. Belemártva a tisztítóvízbe, ezzel hintette meg a tisztátalant. Ez Jézus vérét jelképezte, melyet azért ontott, hogy megtisztítson minket az erkölcsi tisztátalanságoktól. A megismételt hintés annak alaposságát ábrázolja, amit el kell végezni a megtérő bűnösért. A hintésnek meg kell szentelnie mindent, mivel a bűnös rendelkezik. Nem csak a maga lelkét kell tisztává és ártatlanra mosnia, hanem törekednie kell a családját, közvetlen környezetét, vagyonát és teljes lényét Istennek szentelni. {BT4 §15.13}

74

Ellen G. White


Miután izsóppal meghintették a sátrat, a megtisztított ember ajtaja fölé írták: Nem a magamé vagyok; hanem a tied, Uram. így kell tenniük azoknak is, akik vallják, hogy a Krisztus vére megtisztította őket. Isten ma sem vár el kevesebbet, mint az ősi időkben. A zsoltáros imájában erre a jelképes szertartásra utal, mikor így szól: „Hints meg izsóppal, és megtisztulok, moss meg, és a hónál fehérebb leszek.” „Teremts tiszta szívet belém, és éleszd föl bennem újra az erős lelkületet. Add meg újra üdvösségem örömét, erősíts meg a készséges lelkületben.” {BT4 §15.14} Krisztus vére hatékony, mégis folyvást igénybe kell vennünk. Isten nem csupán azt várja szolgáitól, hogy az ő dicsőségére használják a rájuk bízott javakat, hanem, hogy magukat szenteljék ügyére. Ha ti, testvéreim, önzővé váltatok, ha magatoknak tartjátok vissza az Úrtól, amit jó kedvvel szolgálatára kellene juttatnotok, akkor arra van szükségetek, hogy alaposan meghintsenek vérrel, hogy Istennek szenteljétek magatokat és mindent, amitek van. {BT4 §15.15} Mélyen tisztelt testvéreim, nincs meg bennetek az őszinte, önzetlen odaadás Isten munkája iránt, noha az Úr elvárja tőletek. Hiszen világi ügyekre szentelitek a figyelmeteket. Hiszen üzleti dolgokra állítottátok be értelmeteket, hogy magatoknak szerezzetek előnyöket. Isten viszont arra szólít, hogy vele lépjetek közvetlenebb egységre, hogy munkája számára tudjon alakítani és nevelni benneteket. Az Úr komoly kijelentést adott ősi Izráelnek, hogy aki tisztátalan marad, s nem hajlandó megtisztítani magát, azt ki kell irtani a közösségből. Ennek különös jelentősége van számunkra. Ha az ősi időkben a tisztátalannak szükséges volt a meghintés vére által tisztulni meg, mennyivel fontosabb ez azoknak, akik az utolsó idők veszedelmei között élnek, és ki vannak téve az ősellenfél kísértéseinek, hogy naponta szívükre alkalmaznák a Krisztus vérét. „Ha ugyanis a bakok és bikák vére, meg az üsző hamva, a tisztátalanokra hintve, megszenteli őket, úgyhogy külsőleg megtisztulnak, mennyivel inkább tisztítja meg lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére – aki az örökkévaló Lélek•által önmagát ajánlotta föl szeplőtlen áldozatul Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk!” {BT4 §15.16} Sokkal többet kell tennetek, mint tesztek az Úr munkája terhének viselése területén. Isten nevében szólítalak, ébredjetek föl szunnyadásotokból, veszítsétek el a világi dolgok hiábavaló bálványimádását, és fogjatok hozzá komolyan, hogy biztosítsátok jogotokat a hervadhatatlan örökségre. Munkálkodja¬tok, míg nappal van. Ne sodorjátok veszélybe üdvösségeteket a jelen lehetőségek elmulasztásával. Ne fokozzátok le másodrendűvé örök érdekeiteket. Ne helyezzétek a világot a vallás elé, ne fáradozzatok nap nap után a világ kincseinek megszerzésén, miközben örök csőd, az örök romlás fenyeget. Minden nap közelebb visz benneteket a végső elszámoláshoz. Álljatok hát készen, hogy visszaadjátok a kölcsönkapott talentumokat, bölcs fölhasználásukkal nyert kamatokkal együtt. Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy föláldozzátok a mennyet, vagy veszélyeztessétek a biztonságotokat. Ne engedjétek. hogy a csalóka gazdagság az örök kincs elhanyagolására vezessen. Csökönyös ellenfél a Sátán, folyvást a nyomotokban jár, hogy csapdába ejtsen, s kigondolja romlásotokat. A várakozás idejét éljük. Kössétek föl hát derekatokat, égjen a lámpátok, hogy várni tudjátok az Urat, mikor visszatér a menyegzőről, hogy amikor megérkezik, azonnal ajtót nyissatok neki. {BT4 §15.17}

75

Ellen G. White


Őrködjetek, testvéreim, világosságtok első elhalványodása, az ima első elhanyagolása, a lelki álomba ringás első jelei fölött. „Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” A hit és szeretet szüntelen gyakorlása, mely által a hívők ragyogóvá, a világ világosságaivá válnak. Ám ha a pénz istenét szolgáljátok, miközben azt valljátok, hogy Istené a szolgálatotok, nagyon gyöngén készülődtök a Mester eljövetelére, Amikor megjelenik, vissza kell adnotok a földbe ásott talentumokat, az elhanyagolt, visszaélésre fordított, rosszul alkalmazott talentumokat – megosztott szereteteket. {BT4 §15.18} Mindketten valljátok, hogy a Krisztus szolgái vagytok. Mily fontos tehát, hogy engedelmeskedjetek Mesteretek utasításainak, s hűek legyetek kötelességeitekben. „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak.” Ez a szeretet páratlan, kiterjeszti az istenfiúságot Ezért az Atya engedelmességet vár el gyermekeitől, elvárja, hogy helyesen osszák el a kezükbe helyezett vagyont. Ez nem az övék, hogy személyes kielégülésükre fordítsák; hanem az Ur tőkéje, mellyel neki tartoznak számadással. {BT4 §15.19} Az Úr gyermekeinek lenni! Mily becses ez az ígéret! Mily tökéletes az üdvözítő vétkeinkért tett elfedezése! A Megváltó a megváltozhatatlan szeretet szívével még mindig esedezik szent vére által a bűnösért. A megsebzett kéz, az átvert oldal, a sebhelyes láb ékesszólón könyörög a bukott emberért, akiknek ilyen végtelen áron vették meg a megváltását. Jaj, páratlan leereszkedés! Sem az idő, sem a múló események le nem tudják csökkenteni az elfedező áldozat hathatósságát. Amint a jó illatú áldozat füstje Istennek tetszőn emelkedett az égre, mikor Áron az ősi Izráel kegyelmi trónjára hintette a vért, s megtisztította a népet a bűntől, úgy Isten előtt ma is a megölt Bárány érdemei kedvesek, mint ami elmossa a bűn szennyét. {BT4 §15.20} „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” Súlyos csatákat kell megvívnotok mindkettőtöknek. Öltsétek magatokra a szent élet teljes fegyverzetét, bizonyuljatok erősnek és igaznak Üdvözítőtök szolgálatában. Istennek nincs szüksége tétlenekre a mezején, hanem a Krisztus munkatársaira, az őrhelyükön ébren vigyázókra, a kereszt hős harcosaira, akik készek és bátrak bármire azért az ügyért, amelyre elkötelezték magukat. {BT4 §15.21} Nem a gazdagság, sem szellemi képesség nyújt boldogságot, hanem a valódi erkölcsi érték, s a teljesített kötelesség öröme. Elnyerhetitek a győzők jutalmát, Krisztus trónja előtt állhattok majd, hogy dicséretét zengjétek azon a napon, amikor egybegyűjti szentjeit; de előbb meg kell mosnotok ruhátokat a Bárány vérében, és szeplő es folt nélkülinek találtatnotok. {BT4 §15.22} János írja: „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből. Ott álltak a trón és a Bárány színe előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaágakkal. Nagy szóval kiáltották: Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak! „Ezek a nagy üldözésből jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. Ezért is állnak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak templomában. A trónon ülő közöttük lakozik. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé nap nem égeti őket, sem másfajta forróság. A trón közepén álló Bárány legelteti, és az élő vizek forrásához vezeti őket, Isten pedig letöröl szemükről minden könnyet.” {BT4 §15.23} 76

Ellen G. White


ÖNDICSÉRET Kedves N. testvér! Utolsó látomásomban elém tárták esetedet. Közölték, hogy olyan hibák vannak keresztény jellemedben, amelyeket föltétlenül le kell küzdened, mielőtt az Úr félelmében tökéletesíteni tudnád jellemedet. Szereted ugyan az igazságot, ám meg is kell szentelődnöd általa. Nem vagy önző, sem filléreskető, ami a vendégszeretetet illeti, sem az igazság ügyének támogatása terén; mégis ott tanyázik szívedben egy fajta önzés. Összenőttél a véleményeddel; mindenki más nézete fölé, egekig emeled nézetedet. Veszély fenyeget, hogy testvéreid fölé magasztalod magadat. Követelőző vagy s hajlasz rá, hogy elgondolásaidat erőszakold keresztül, testvéreidtől függetlenül, mert fölöttük állónak tartod mind szellemi képességedet, mind lelki életedet. így az apostol utasítása ellen vétesz: „Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak.” Megvannak az elképzeléseid, céljaid és terveid, s azt képzeled, hogy képtelen lennél tévedni. {BT4 §16.1} Családodban túl sok igazgatást vállalsz magadra. Ha keresztezik a véleményeidet vagy, nem a terveidet valósítják meg, ahelyett, hogy vagy kiegyeznél velük, azt tartva, hogy mint neked, nekik is joguk van a véleményükhöz te csak bosszankodsz, megsértődsz. Nem bírod elviselni, hogy családod kérdésessé tegye elgondolásaidat vagy a tiedtől eltérő véleménnyel álljon elő. A dolgok ilyen kellemetlen állapota miatt családod legtöbbnyire•aláveti magát óhajaidnak, s hagyja, hogy a béke megóvása végett, tied legyen a döntő szó. így azután sok a családodban a hosszútűrés, kívánságaid türelmes elviselése. A te szemedben ez törvényes tekintélyed helyes elismerésének tűnik – ezt tartod te a jó és helyénvaló vezetésnek. {BT4 §16.2} Mikor az eltökéltséged, hogy – törik-szakad – a nézetedet hajtassad végre, ez ellenkező végletbe sodorta barátaidat, s arra, hogy megvessék erőszakos lelkületedet, akkor azt gondoltad, de sejttetted is velük, hogy minden ellen szegülést Sátán kísértései váltanak ki. Ettől még konokabbul ragaszkodtál terveid megvalósításához, tekintet nélkül a többiek óhajaira. {BT4 §16.3} Veszély fenyeget, hogy bajok támadjanak körülötted, mert nem vagy kész megadni a körülötted élőknek a vélekedés szabadságát. Jó lenne nem feledkezned meg arról, hogy nekik is oly becsesek lehetnek elgondolásaik, mint neked a magadéi. Az ember hajlamos szem elöl veszíteni ezt, amikor azért gáncsol másokat, hogy nem értenek egyet vele. Te, testvérem, túl mereven kormányoztad családod tagjait. Nagyon semmiségekhez ragaszkodó vagy, mikor mindent részletesen szájukba rágsz. S ha különbözni merészkednek tőled, annál hajthatatlanabbá válsz, hogy a magad feje után menj, hogy megmutasd, ki az úr a házban, s hogy nem tűröd el a beavatkozást. {BT4 §16.4} Azt képzeled, hogy elég, ha megmondod, hogy valamit meg kell tenniük, hogy meg is tegyék, mégpedig pontosan az előírásod szerint. Ezzel a basáskodó eljárásoddal sokszor beékeled a véleményedet családod és az ő jó belátásuk közé afelől, hogy mi a helyes az adott körülmények között. Sajnálatos hibát követtél el, mikor megtörted feleséged akaratát s belátását, mikor elvártad tőle, hogy egy szó ellenvetés nélkül engedjen fölsőbb rendű bölcsességednek, vagy ha nem, akkor háborúságot hozzon a házra. {BT4 §16.5}

77

Ellen G. White


Ne törj uralomra feleséged tettei fölött, vagy hogy szolgai függőségbe taszítsd őt. Sose emeld magadat feleséged fölé, sose mentegesd magad azzal, hogy ő tapasztalatlanabb és alacsonyabbrendű, mint te. Sose törj arra, hogy akaratod alá hajtsd az akaratát, mert külön egyéniség ő is, így soha beléd nem olvadhat. Sok családot láttam zátonyra futni a családfő túlzásba vitt parancsolgatásától, holott minden jól és egyetértve mehetett volna, ha megbeszélték volna, ha megállapodtak volna a dolgok felöl. {BT4 §16.6} Fivérem, öntelt és önhitt vagy. Túlléped a méltányos határokat, hogy a magad tekintélyét éreztesd. Azt képzeled, hogy te tudod legjobban, mint folyjon a munka a konyhádon. Megvannak a fura elképzeléseid, hogy miként kellene történnie mindennek a munkaterületen, s elvárad mindenkitől, hogy gondolkodás nélkül alkalmazkodjék elképzeléseidhez, s a neked tetsző rendhez tartsák magukat. E törekvéseid, hogy olyan helyzetbe kényszerítsd barátaidat, ahol engedékenyen akaratod alávessék minden kívánságukat – hiábavalók s kárba veszettek. Nem mindenki gondolkozik egyformán. Jó is, hogy így van, mert ha mind pontosan egyformák lennénk, akkor kevesebb lenne az összhang, kevesebb a természetes, egymáshoz való alkalmazkodás. Hiszen mindnyájan egyetlen test tagjai vagyunk, mind egyek a Krisztusban. A tagok különbözők, s egyikük sem tudja elvégezni pontosan azt a föladatot, amit a másik. A szemnek a látás a hivatása, és semmiképpen sem tudná betölteni a fül hivatását, ami a hallás. A fül nem foglalhatja el a száj helyét, sem az orr feladatkörét. Mégis az összes szervre szükség van a teljes egészhez, sőt gyönyörű összhangban működnek egymással. Egyik se szóljon így a másikhoz: különb vagyok nálad; a kéz ne mondja a lábnak: Nincs rád szükségem; mert ezért vannak együtt a testben, hogy mind eleget tegyenek a maguk külön hivatásának. Ezért tartsuk őket egyformán tiszteletben, mivel mind hozzájárulnak a tökéletes egész kényelméhez és hasznosságához. {BT4 §16.7} Nem lehet mindegyikünknek egyforma a gondolkodása, sem egyformák az elképzelései. Hanem legyen az egyik a másik javára és áldására, hogy ami az egyikből hiányzik, a másik pótolni tudja. Jellemhibáid és örökölt egyoldalúságaid vannak, ezért jó, ha más gondolkodású emberekkel érintkezel, hogy kellőképp kiegyensúlyozzanak. Ahelyett, hogy mindent előírnál, beszéld meg a dolgokat feleségeddel, és jussatok közös döntésekre. Nem támogatod a független erőfeszítésre irányuló törekvést a családodban, hanem ha nem hajtják végre kínos pontossággal aprólékos utasításaidat, akkor legtöbbnyire gáncsolni fogod azt, aki így vétett.{BT4 §16.8} Ha a feleséged és családod többi tagja híjával lennének a tapintatnak és rátermettségnek, akkor menthetőbb lenne, hogy teljesen a magad markába gyűjtöd a gyeplőszárakat. De mivel nem így van, ezért indokolatlan a viselkedésed. Miután nyájasan közlöd velük a főzést és házvezetést érintő nézeteidet, s jelzed, hogy mik az óhajaid e téren, ne menj tovább, hanem hadd valósítsák meg javaslataidat, amint jónak látják. Sokkal valószínűbb, hogy igyekezni fognak kedvedre tenni, mintha zsarnokoskodó lépésekhez folyamodnál. S ha nem is alkalmazkodnak, ne ragaszkodj ahhoz, hogy te parancsolgass, hogy minden úgy legyen, ahogy te akarod. Ne feledd, hogy tiszteletben kell tartanod mások jogos függetlenségét. Ha feleséged úgy végzi dolgát, hogy kényelmes legyen neki, nincs jogod beleavatkozni, nincs jogod idegeskedni és ezernyi javaslatoddal és házvezetés nézeteiddel terhelned őt. {BT4 §16.9} 78

Ellen G. White


Sok jó és nemes jellemvonással rendelkezel. Előzékeny, megnyerő modorú férfi vagy, legtöbbnyire családodon kívül esőkhöz. Talán bizonyos mértékig ez annak tulajdonítható, hogy nem mered kimutatni hajlamaidat, kivéve azok előtt, akiket rangon alattinak tartasz. Ha környezeted nem ismeri el fensőbbségedet, eltökélted, hogy legalább otthon elismerjék, mert azt gondolod, hogy ott majd senki sem meri kérdésessé tenni követeléseidet. {BT4 §16.10} Arra van szükséged, hogy gyors változást érj el életedben. Ha hajlandó vagy föladni önzésedet, követelőző beállítottságodat, kedvenc elképzeléseidet és ötleteidet, akkor békés, boldog családi köröd lehet, melyre örömmel tekintenek az angyalok. Boldogítóbb-e, ha kierőszakolod, amit akarsz, mintha a cselekvés és szellem szabadságát vennéd észre családodban? Mert jelenleg nem mindig olyan az otthonod, mint lennie kellene, és te vagy az egyenetlenség fő okozója. Ha Krisztus képviselőjeként állsz, kérlek, ne képviseld rosszul áldott Megváltódat, aki szelíd volt és nyájas, gyöngéd és elnéző. {BT4 §16.11} Jó lenne meggondolnod, hogy nehéz a jóeszűeknek mindenkor a más által előirt kerékvágásban haladniuk. Ezért tehát nincs erkölcsi jogod bogarasságaiddal és zsémbelődő elképzeléseiddel gyötörnöd és beleavatkoznod feleséged és családod feladatköreibe. Nehéz lesz egyszerre változtatnod a házi renden; mégis tökéld el, hogy nem teszed be lábadat a konyhába, hacsak azért nem, hogy jót mondj igyekezetükről s megdicsérd az ott foglalatoskodók házirendjét. Vegye át elismerő szó az akadékoskodás helyét. {BT4 §16.12} Ápold magadban az itt megrótt jellemvonások ellentétét. Iparkodj kifejleszteni a jóságot türelmet, szeretetet s mindazon kegyességeket, amelyek átalakítón hatnának családi körödre, melyek vidítanák családod és barátaid életét. Valld be, hogy eddig rosszul viselkedtél, fordulj az ellenkező irányba, törekedj szentül és helyesen viselkedni, Ne akard akaratod rabszolgájává zülleszteni feleségedet, hanem nyájasan s önzetlen vággyal próbáld előmozdítani kényeimét és boldogságát – vond közeli egyetértésre magaddal. Nyújts lehetőséget, hogy gyakorolja képességeit. Ne akard elnyomorítani értelmét, ne alakítsd a belátását, míg csak el nem veszti egyéniségét. {BT4 §16.13} Feleséged az Isten gyermeke, jó képességekkel és jó ízléssel rendelkezik, s legjobb esetben is szerényen vélekedik magáról. S te már annyi ideje parancsuralom alatt tartottad, ástad alá független gondolkodását, hogy emiatt magába zárkózott, s nem fejleszti ki nemes nőiségét, amihez pedig joga lenne. Mikor olyan ügyekről beszélsz vele, melyek az ö jólétét is ugyanúgy érintik, mint a tiédet, tudod, hogy ha ellenző véleménnyel áll elő, akkor sértett érzület támad benned, s kizárja a tiszteletet, amelyet magától értetődőn kellene táplálnod élettársad iránt. {BT4 §16.14} Épp ilyen lelkület nyilvánul majd meg benned a gyülekezet tagjai iránt is, mint amit otthon tanúsítasz. Csökönyös akaratodat, merev nézeteidet próbálod ott is másokra erőltetni; amennyire csak bírod, uralkodó hatalommá tenni. Pedig ennek nem szabad megtörténnie, Tartsd szükségesnek, hogy olykor mások nézetei alá vesd nézeteidet, és ne ragaszkodj csökönyösségig a magad útjához. Ha szeretnéd, hogy Isten naponta megáldjon, változtass zsarnok beállítottságodon, s tedd a tiédet isteni mintánkhoz-hasonlóvá. {BT4 §16.15} Gyakran úgy bántod meg feleségedet, hogy nem is tudsz róla, csak, mert nem vigyázol kellő gyöngédséggel szavaidra, tetteidre. így magad csökkented feleséged irántad táplált

79

Ellen G. White


szeretetét, sőt, hidegséget termesz, mely észrevétlenül lopakodik be családodba. {BT4 §16.16} Ha majd kevesebbre tartod magadat, s többet gondolsz kincseidre családi körben, majd kellő figyelmet szentelsz családod tagjainak, ha hagyod, hogy helyesen használják egyéni belátásukat, akkor majd áldást árasztasz magadra, de rájuk is, akkor majd növekedni fog irántad táplált tiszteletük. {BT4 §16.17} Hajlamos vagy megvetéssel tekinteni hibás jellemű testvéreidre, akik velük született hajlamaik miatt nehéznek találják legyőzni magukban a kerékkötő gonoszságot. Pedig Jézus szánakozik rajtuk; szereti őket, s gyöngeségeiket is elviseli, csakúgy, mint a tiédet. Helytelenül cselekszel, ha azok fölé magasztalod magadat, akik nem olyan erősek, mint te. Helytelenül teszel, mikor önigazult lelkületbe gombolkozol, mikor hálákat adsz Istennek, hogy nem vagy olyan, mint a többi, hanem hited, buzgalmad meghaladja a szegényeknek és gyöngéknek hitét meg erejét, akik csüggesztő körülmények és sötétség közepette törekednek az életszentségre. {BT4 §16.18} Angyalok jönnek a tiszta és szent mennyekből e szennyes világra, hogy szánják a leggyöngébbet, a legtehetetlenebbet, azt, akinek leginkább segítségre van szüksége. Krisztus is lelép trónjáról, hogy épp ezeknek nyújtson segítő kezet. Nincs hát jogod elhúzódni e bukdácsolóktól, sem különbnek nyilvánítani magadat. Lépj szorosabb egységre Krisztussal szánd a tévelygőt. Támogasd a lankadt kezet, erősítsd a gyönge térdet, bátorítsd a csüggedezőt. Szánd, segítsd őket, amint Krisztus szán téged. {BT4 §16.19} Munkálkodni szeretnél a Mesterért. Ez az a rád váró föladat, amely Istennek tetsző lesz, pontosan az, amit az• angyalok végeznek. Az ő munkatársuk lehetsz. De az Úr soha el nem hív, hogy az igét hirdesd a népnek. Lehet, hogy elég pontosan ismered hitünket, még sincsenek meg benned a tanító minősítései. .Nincs képességed mások szükségléteihez s útjaihoz alkalmazkodni. Nem elég erős a hangod. A bizottsági üléseken is olyan halkan beszélsz, hogy a többiek nem hallják, amit mondasz, Az is igaz, kedves fivérem, hogy gyakran fenyeget a veszély, hogy unalmassá válj. A rövid összejöveteleken sem találsz mondanivalód végére. Lehet, hogy minden szavad igaz, de hogy megtalálja útját a lélekhez, ahhoz a lelki hatalom izzó buzgalmának kell elkísérnie. Amit mondunk, világítson egyenesen a tárgyra, és ne legyen hosszára nyújtott mondanivalód, mert kifárasztja a hallgatót. Máskülönben a szóban forgó tárgy nem nyer befogadást a szívébe. {BT4 §16.20} Mindenkinek bőven jut munka. Te, kedves fivérem, teljes biztonságban szolgálhatsz az Úrnak, ha segíted a leginkább támogatásra szorulókat. Lehet hogy azt gondolod, hogy ez irányú igyekezeted nem becsülik meg eléggé; de ne feledd, hogy Megváltónk munkáját is félvállról vették azok, akiknek a javára volt. Az elveszett mentéséért jött; de épp, akiket megmenteni igyekezett, visszautasították a segítségét, s végül azok jutatták halálra. {BT4 §16.21} Ha száz közül kilencvenkilencszer sikertelen vagy, de a századikat sikerül megmentened, nemes cselekedetet végeztél a Mester ügyéért. De ha Jézus munkatársa akarsz lenni, legyen tengernyi türelmed azok iránt, akikért fáradozol, nem vetve meg a cél szerénységét, hanem az áldott eredményre tekintve. Ha akikért fáradsz, nem felelnek meg

80

Ellen G. White


elgondolásodnak, gyakran így szólsz szívedben: „Csak hadd menjenek, úgysem érdemes menteni őket.” Mi lett volna, ha Krisztus is így bánt volna a szegény kivetettekkel? Hiszen azért halt meg, hogy nyomorult bűnösöket mentsen meg. Ha te is e lelkülettel fáradozol, s úgy, amint annak példája jelzi, akit követsz, akkor soha az életben le nem tudod mérni annak a jónak a sokaságát, amit elvégeztél. {BT4 §16.22} Magasabb föladat-kör után szeretsz nyúlni, mint ami eléd kínálkozik. Csak azokra igyekszel hatni, akik műveltebbek és tiszteletreméltóbbak. De ez a réteg biztosan csalódást fog okozni. Ha már régóta törvényszegők, csak ritkán érzik át elveszett, reménytelen állapotukat. Fáradozz, mint Krisztus, teljes alázattal, akkor nem veszíted el jutalmadat. Ugyanolyan tiszteletreméltó a szerény és egyszerű emberek közt fáradoznod, őket vezetned Üdvözítőjükhöz, mint a gazdag és jó nevű embereket. Legfőképp, ne vállalj olyan felelősséget, melynek nem tudsz eleget tenni. {BT4 §16.23} El kell követnünk mindent, hogy vonzóvá tegyük összejöveteleinket. Ebben komoly segítség lehetsz, ha a megfelelő utat választod. Különösen a tapasztalati órákat kell helyesen vezetnünk. Néhány kifejező szó a lelki életben elért fejlődésedről, ha tisztán és hallhatóan, komoly modorban mondod el, szónokolni igyekezés nélkül, fölemelő lenne másnak, s áldás a te lelkednek is. {BT4 §16.24} Isten Lelkének lágyító, csillapító hatására van szükség szívedben. Senki, se képzelje, hogy az igazság kellő ismerete magában eleget tesz Isten követelményeinek. Az a szeretet és jóakarat, mely csak akkor létezik, mikor barátaink helyeslik útjainkat, nem igazi érték, mert ez a meg nem újult szív vonása. Akik Isten gyermekeinek vallják magukat, és a világosságban járnak, ne. légyenek ingerültek, s ne pukkadozzanak, ha valaki keresztezi útjukat. {BT4 §16.25} Szereted az igazságot, és szíveden viseled előrehaladását. Most különféle körülmények közé kerülsz, hogy vizsgát és próbát tégy. Igaz keresztény jellemet tudnál fejleszteni, ha aláveted magad a fegyelmezésnek. Létfontosságú javad forog kockán. A valódi megszentelődésre, s az önfeláldozás szellemére van legégetőbb szükséged. Eljuthatunk az igazság ismeretére, fölismerhetjük legrejtettebb titkait s akár tűzre is adhatjuk testünket e titkokért; de ha nincs bennünk szeretet, olyanok vagyunk, mint a zengő érc s pengő cimbalom. {BT4 §16.26} Ápold magadban a hajlamot, hogy többre becsülj magadnál másokat. Légy kevésbé önhitt, kevésbé magadban bízó; ápold a türelmet, hosszútűrést és a testvéri szeretetet. Állj készen segíteni a tévelygőt, szánakozz a gyöngéken és légy gyöngéd irántuk. Nem kell elhagynod foglalkozásodat, hogy dicsősé¬get szerezz az Úrnak, hanem napról napra, minden tetteddel, szavaddal, foglalkozásod űzése közben is megtiszteltetést szerezhetsz annak, akinek szolgálsz, így jó irányban hathatsz környezetedre. {BT4 §16.27} Légy előzékeny, gyöngéd szívű, megbocsátó mások iránt. Éned hadd tűnjön el Jézus szeretetében, hogy Megváltódnak szerezz tisztességet, így eleget tégy arád bízott föladatnak. Mily keveset tudsz azon szegény lelkek sú1yos próbáiról, akiket a sötétség láncaiba vertek, s akikből hiányzik az eltökéltség s erkölcsi erő. Törekedj bepillantást nyerni mások gyöngeségébe. Segítsd az ínségeseket, feszítsd meg magadat, s hadd, hogy Jézus uralkodjék

81

Ellen G. White


rajtad, hogy így meg tudd valósítani életedben az igazság elveit. Akkor majd áldás leszel, mint soha azelőtt, a gyülekezetek, de környezeted számára is. {BT4 §16.28}

HITTÉRÍTŐK A CSALÁDBAN Kedves testvérnő, az Úr közölte, hogy néhány hibád van, melyek kiküszöbölését tartsd fontosnak, hogy örvendezhess Isten áldásának. Sok próbát te hoztál magadra féktelen nyelveddel. Erénynek tartod a metsző szót, erénynek magyarán megmondani az embereknek, mi a véleményed róluk s viselkedésükről. Bár te ezt egyenességnek nevezed, mégis kimondatlan udvariatlanság ez, s csak fölborzolja ismerőseid harci kedvét. Ha veled így bánnának, sehogy sem bírnád elviselni. Akik tapintatlanul és szigorúan szólnak, csöppet sincs ínyükre, ha ilyen bánásmódban részesítik őket. {BT4 §17.1} Sok bajt hoztál már magadra, melyeket elkerülhettél volna, ha szelídségnek s lelki nyugalomnak örvendenél. Egyre viszályt váltasz ki; mert ha kereszteznek, máris berzenkedik benned az ellenkezés. Uralkodó hajlamod szüntelenül csak bajba kever. Féltékennyé s bizalmatlanná vált a természeted. Erőszakos vagy, gáncsoskodással és meggondolatlan ítélkezéssel kevered a bajt. Annyi ideje melengetted a bosszúállás szellemét, hogy állandóan Isten kegyelmére van szükséged, lágyítani, csillapítani természetedet. Áldott Üdvözítőnk mondta: „Áldjátok azokat, akik átkoznak titeket,” „imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért” {BT4 §17.2} Kedves testvérnő, Az Úr közölte, hogy sötétséget hozol lelkedbe, mikor mások hibáin és tökéletlenségein rágódsz. Holott nem neked kell felelned e bűnökért, hanem üdvösségeden, s családodért kell fáradoznod, amit senki más el nem végezhet helyetted. Tanítsd magadat, és szabj határt a hajlandóságodnak, hogy fölfújd embertársaid hibáit s meggondolatlanul szólj. Vannak tárgyak, melyekről a legkitűnőbb eredményekkel szólhatsz. Mindig biztonságos például Jézusról a keresztény reménységről, hitünk szépségéről szólni. Szenteld Istennek magadat, hogy mindig kegyesség, kegyelem fűszerezze beszédedet. „Testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami ártatlan, ami kedves, ami dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.” {BT4 §17.3} Kövessük szorosan az apostol intését. Gyakran erős a kísértés, hogy olyanokról trécseljünk, aminek semmi haszna a szólóra vagy a hallgatóra, hanem csupán rosszat és lelki meddőséget hoz mindkettőnek. Nagyon rövid a próbaidőnk, hogy mások hiányosságain csámcsogjunk. Belső föladat vár ránk, mely szüntelen imával összekapcsolt legnagyobb szorgalmat és legszigorúbb virrasztást követeli meg – másképp nem tudjuk leküzdeni jellemhibáinkat, s követni Isten-példaképünket. Azt kutassuk, hogyan követhetnénk Krisztus életét. Akkor majd megszentelő légkört árasztunk környezetünkre. Nagyszerű, csodálatos dolog kereszténynek lenni – igazán krisztusinak. Békeszeretőnek, ártalmatlannak, szennyezetlennek. Kedves testvérnő, Istennek kell ve-lünk lennie minden igyekezetünkben, másképp semmit sem érnek. Jócselekedeteink is önigazultságba fulladnak. {BT4 §17.4} Sok mindenen javítani kell családodban. Elmulasztod megadni gyermekeidnek a figyelmet és bátorítást, melyre szükségük lenne. Nem kötötted őket szívedhez a szeretet leggyöngédebb szálaival. Súlyos adó a foglalkozásod, mind az idődön, mind az erődön. Elhanyagolod miatta a családi kötelességeket. Annyira megszoktad e terhet, hogy súlyos 82

Ellen G. White


áldozatnak tűnne megszabadulni tőle, de ha megtennéd, lelki áldásokkal járna. Hozzájárulna gyermekeid boldogságához s erkölcsös életéhez. Jót tenne neked, ha félretennéd nyomasztó gondjaidat, és vidéken találnál félreeső helyet, ahol nem oly erős a fiatalok erkölcsét tönkretevő áramlat. {BT4 §17.5} Igaz, hogy vidéken sem lennél mentes a kellemetlenségektől és gondoktól, mégis sok rosszat elkerülnél, s egyúttal bezárnád az ajtót a kísértések egész árja előtt, amelyek legyőzéssel fenyegetik gyermekeid értelmét. Elfoglaltságra és változásra lenne szükségük. Otthonuk egyhangúsága nyugtalanná teszi őket. Megszokták, hogy a város vásott utcagyerekeivel elegyednek, így utcai nevelésben részesülnek. {BT4 §17.6} Sok időt olyan küldetés művelésére szentelsz, melynek nincs köze hitünkhöz, s annyira leterheltek a gondok, felelősségek, hogy nem tartasz lépést Istennek a mai időkre szóló munkájával, s alig maradt időd, hogy szűkös otthonodat vonzóvá varázsold gyermekeid számára. Nem tudakozódtál, mire lenne szükségük, nem értetted meg élénk, fejlődő gondolkodásukat. Ezért még egyszerű, ártalmatlan örömöket is megtagadtál tőlük. Nem sok vesződségbe került volna több figyelmet szentelned gyermekeidnek, s nekik a legbecsesebb érték lett volna a többletfigyelem. {BT4 §17.7} A vidékre költözés nagyon javára válna gyermekeidnek. A tevékeny, szabad levegőn töltött élet egészséges gondolkodást és szeretetet fejlesztene ki bennük. Kertjük lenne, amit megművelhetnek, ahol egyben kellemes időtöltést és hasznos foglalkozást találnának. A növények és virágok gondozása fejleszti az ízlést és az egészséges gondolkodást, míg Isten szép és hasznos teremtményeinek megismerése finomítón és nemesítőn hat a gondolkodásra, mindenek alkotójára és Mesterére tereli a figyelmet. {BT4 §17.8} Gyermekeid apja durva, izgága férfi volt és hidegen, szigorúan bánt velük. Könyörtelen volt a fenyítéssel és szeretetlen a követeléseivel. Furcsa, magába zárkózott természete csak a maga gyönyöreivel törődött. Kapott az alkalmon, ha kielégíthette magát, s kivívhatta az emberek megbecsülését. Tunyasága és züllött szokásai, a gyermekek s veled szembeni hanyagsága és ridegsége kezdettől elfordították tőle szeretetedet. Életed tele volt súlyos és szokatlan próbákkal. Gondjaid, terheid teljesen közömbösen hagyták. Ezek mély nyomokat hagytak benned és gyermekeidben. Különösen a jellemedet torzították el. Csaknem észrevétlenül független szellem éledt benned. Mivel nem tudtál férjedre támaszkodni, azt választottad, amit legjobbnak véltél. Elszántan haladtál előre legjobb belátásod szerint, tekintet nélkül a gáncsolásra vagy helyeslésre. Annak tudatában, hogy férjed rosszul bánik veled, és rosszul ítél meg, keserűséget tápláltál iránta, s ha valaki gáncsolt téged, visszavágtál a viselkedésedet kérdésessé tevőknek. De, míg teljesen tisztán láttad férjed hibáit, a magad hibáit mégsem ismerted föl. Hibát követtél el, mikor mások előtt szellőztetted férjed rossz oldalait, ápolva magadban a kellemetlenségeken rágódás szeretetét, s folyvást gondolkodásod homlokterében tartva bajaidat, bánataidat, eltúlozva emlékezve, s mások előtt fecsegve róluk. {BT4 §17.9} Ha a külső kellemetlenségekre figyelés helyett a családodra összpontosítanád figyelmedet, te is boldogabb lennél, s eszköz lehetnél a jóra. Az, hogy a gyerekeknek nem jutott ki az apa helyénvaló tanácsa és példája, fontosabbá teszi számukra, hogy gyöngéd és odaadó anya legyél. Kötelességed inkább a családodban és otthonodban rejlik. Itt nyílik 83

Ellen G. White


alkalmad az igazi hittérítésre. E felelősséget át nem háríthatod; ez az Istentől rád bízott élethivatás. {BT4 §17.10} Mikor teljesen foglalkozásod részleteire szenteled magadat, megfosztod magad az elmélyedésre és imára fordított időtől. Megfosztod gyermekeidet is a türelmes gondoskodástól és figyelemtől, amit jogosan várnak el anyjuktól. Rájöttél, hogy magad könnyebben és gyorsabban elvégzed házi kötelességeid, minthogy megtanítsd gyermekeidet, hogy segítsenek. Pedig sokkal jobb lenne, ha egyes felelősségeket rájuk hárítanál, ha hasznosságra tanítanád őket. Ez serkentené, s elfoglalná őket, s téged is tehermentesítene. {BT4 §17.11} Sok időt fordítasz azokra, akik nem tarthatnak igényt erre tőled, emiatt elhanyagolod az anya szent kötelességeit. Isten nem fektette rád a sok terhet, amit magadra vállaltál. Meglátogattad és segítetted azokat, akik fele annyira sem szorulnak idődre és gondoskodásodra, mint a gyermekeid. Hiszen gyermekeid most alakítanak jellemet vagy a menny számára, vagy kárhozatra. Isten nem támogat azok szolgálatában, akik valójában Isten átka alatt szenvednek kicsapongó és gonosz életük miatt. Életed legfontosabb kötelessége a családodban lenni hittérítő. Ölts magadra alázatot és türelmet hosszútűrést és szeretetet. Azt a föladatot végezd, melyet Isten rendelt számodra, s melyet senki el nem végezhet helyetted, érted. Ezért a kötelességért vonnak felelősségre a megtorlás napján. Isten áldása nem nyugodhat meg a rosszul fegyelmezett családi körön. Szívélyességnek és türelemnek kell uralkodnia a családban, hogy boldog lehessen. {BT4 §17.12} Világi szempontból hatalom a pénz; de keresztény nézetből szeretet a hatalom. A szellemi és lelki erő is ebbe az elvbe tartozik. A tiszta szeretetnek rendkívüli az ereje, hogy jót tegyen; nem is tud mást tenni, csakis jót. A szeretet megakadályozza a viszályt, boldogtalanságot – a legigazabb boldogságot termi. A gazdagság sok esetben a romlás oldalán hatékony; a hatalomnak arra van ereje, hogy ártson; de a tiszta szeretetet az igazság s jóság jellemzi. {BT4 §17.13} Nővérem, ha úgy látnád magadat, mint Isten lát, nyilvánvaló lenne előtted, hogy alapos megtérés nélkül soha el nem jutsz Isten országába. Ha szemed előtt tartanád, hogy amilyen mértékkel mérsz, olyannal mérnek neked is, óvatosabban szólnál, nyájasabb és elnézőbb lennél. Krisztus azért jött a világra, hogy maga alá vessen minden szembeszegülést, minden hatalmat; mégsem azért, hogy az érvekkel vagy zsarnoki hanggal tartson igényt engedelmességre; hanem szerte járt, jót tett, arra tanítva követőit, ami békéjükre szolgál. Nem keltett viszályt, nem torolt meg sérelmeket, hanem szelíd alázattal viselte a sértéseket, hamis vádakat, s azok kegyetlen ostorozását, akik gyűlölték és halálra ítélték őt. Krisztus a példaképünk. Élete szemléltette isteni tanításait. Példája annak szemünk elé tárása, hogy miként tegyünk jót, s hogyan győzzük le a gonoszt. {BT4 §17.14} De te melengeted magadban férjed ellen a bosszúságot; s mások ellen is, akik megbántottak. Azt viszont nem vetted észre, hogy te hol követtél el hibát, hogy helytelen viselkedéseddel hol súlyosbítottad a helyzetet. Megkeseredett a lelked azok ellen, akik igazságtalanságot követtek el ellened, s szemrehányásokkal és gáncsoskodással adtad ki magadból a mérget. Ez pillanatnyilag enyhített szíveden, ám tartós sebhelyet hagyott lelkeden. Kicsiny testrész a nyelv, mégis addig használtad helytelenül, míg emésztő tűzzé nem vált. {BT4 §17.15} 84

Ellen G. White


Ezek akadályozták lelki fejlődésedet. De Isten látja, mily nehezedre esik türelmesnek, megbocsátónak lenned, s tudja, hogyan szánakozzék fölötted, ho¬gyan segítsen. Az Úr most életed újjáalakítását, hibáid kiküszöbölését várja tőled. Azt várja, hogy kegyelme csillapítsa megcsontosodott, hajthatatlan lelkületedet. Keresd Isten segítségét, mert viszály helyett békességre van szükséged. Krisztus vallása azt írja elő, hogy kevésbé ösztönszerűen cselekedj s többet megszentelt ésszerűségből, nyugodt megfontolásból. {BT4 §17.16} Hagyod, hogy környezeted tegyen reád túlontúl mély benyomást. Legyen őrizeted a mindennapi virrasztás és ima. Akkor Isten angyalai lesznek körülötted, hogy tiszta és drága fényt vessenek értelmedre, hogy mennyei erővel támogassanak téged, Legyen olyan a gyermekeidre gyakorolt hatásod, s viselkedésed, hogy családi körödbe vonzzad a szent angyalokat, segíteni igyekezetedben, hogy azzá tegyed családodat, amivé Isten kívánja. Mikor megkísérled magad verekedni át magadat, akkor elűzöd a mennyei angyalokat. Szomorúan távoznak tőled; magadra hagynak, hogy egyedül küszködj. {BT4 §17.17} Szüleiktől öröklött jellemvonások nyomják bélyegüket gyermekeidre. Mily körültekintőn kellene hát bánnod velük; milyen gyöngéden kellene megintened őket, helyreigazgatnod a hibáikat! Túl szigorú és követelőző vagy velük. Gyakran izgatottan és haragosan vonod felelősségre őket, ami már-már elkoptatta a szeretet aranyfonalát, mely szívüket szívedhez köti. Mindig keltsd azt a benyomást gyermekeidben, hogy szereted őket, hogy javukért fáradozol, hogy fontos szempont neked a boldogságuk; hogy csak azt szeretnéd tenni, ami a javukat szolgálja. {BT4 §17.18} Elégítsd ki apró szükségleteiket, amikor ésszerűen megteheted. Jelenlegi lakóhelyed alig nyújt változatosságot, vagy kikapcsolódást fiatal, nyugtalan értelmüknek; ez a nehézség évről évre növekszik. Isten félelmében legyenek számodra gyermekeid a legfőbb szempont. Mint keresztény anyának jó nehezek, jó nagyok gyermekeid iránti kötelezettségeid. S ahhoz, hogy kielégítően eleget tegyél ezeknek, szabadulj meg más terheid egy részétől. Szenteld gyermekeidnek az idődet, erődet. Gyermekeid számára legyen a családi kör a legvonzóbb és legboldogabb hely a világon. Az anya jelenléte legyen a legfőbb vonzóerő. {BT4 §17.19} Korunk ifjúsága fölött félelmetes a Sátán hatalma. Hacsak a vallásos elvek szilárdan ki nem egyensúlyozzák értelmüket, a gonosz gyerekek, akikkel érintkeznek, meg fogják rontani erkölcsüket. Azt gondolod, hogy érted e dolgokat, mégsem éred föl teljesen ésszel a rossznak az ifjakra gyakorolt megejtő hatalmát. A fiatalok legnagyobb veszedelme a helyes nevelés és fegyelmezés hiánya. Elnéző szülők nem nevelik rá gyermekeiket a maguk megtagadására. Már maga a gyermekeik elé tálalt étel csak izgatja gyomruk érzékeny bevonatát. Ez az izgatás az idegeken át kiterjed az agyra, fölkorbácsolja az állati szenvedélyeket, s ezek uralkodnak el az erkölcsi erőn. Az észszerűség így a értelem alantasabb vonásainak szolgájává züllik. Amit a gyomorba küldünk, amiből így vér képződik, az mind lényünk részévé válik. Ne engedjük gyermekeinknek, hogy olyan közönséges, nehéz ételeket egyenek, mint például a sertéshús, kolbászfélék, fűszerek, zsíros-olajos torták és sütemények; mert így csak lázba borul a vérük, túlhevül az idegrendszerük, s az a veszély lép föl, hogy kihat az erkölcsökre. Lehetetlenség bárki számára, hogy mértéktelenül étkezzék, s mégis huzamosabb időre meg tudná őrizni türelmét. Mennyei Atyánk az egészség megújulás fényét küldte, hogy megóvjon minket a romlott étvágy gonosz következményeitől, hogy a tisztaságot és szentséget szeretők,

85

Ellen G. White


ésszerűen azokat a tápláló ételeket fogyasszák, melyekkel ellátott minket. S hogy mindennapi életünkben mértékletesek legyünk, s így meg tudjunk szentelődni az igazság által. {BT4 §17.20} Nem bánsz következetesen gyermekeiddel. Időnként sok mindent megengedsz nekik, még a kárukra is, máskor meg megtagadod tőlük az olyan ártatlan örömöket is, melyek pedig fölöttébb boldoggá tennék őket. Türelmetlenül elfordulsz tőlük, szidod őket egyszerű kéréseikért, feledve, hogy nekik az is öröm, ami előtted tán balgaságnak, gyerekesnek tűnik. Nem hajolsz le érettebb korod méltóságáról, hogy megértsd gyermekeidet, és eleget tegyél szükségleteiknek. Elmulasztod ezzel, hogy Krisztust kövesd. Krisztus azonosította magát egyszerű, ínséges, lesújtott emberekkel. Ölbe vette a kicsinyeket, leszállt a serdülők szintjére. Nagy, szerető szíve megértette próbáikat és szükségleteiket, örvendett boldogságuknak. A zsúfolt városok tülekedésétől és zűrzavarától, a ravaszkodó és álszent emberekkel való érintkezéstől megfáradt lelke nyugalmat és békét talált az ártatlan gyermekek társaságában. Jelenléte sosem ijesztette el őket. A menny fönségese lehajolt, hogy feleljen kérdéseikre, egyszerűsítette fontos tanításait, hogy megfeleljenek gyermeki értelmüknek. Fiatal, fejlődő értelmükbe ültette el az igazság magvát, mely érettebb korukban kikelt, s bőven gyümölcsöt termett Az áldásra hozott gyermekekben a jövő férfijait és nőit látta, akik majd kegyelmének örökösei, országának alattvalói lesznek, s akik közül némelyek nevéért vértanúvá is válnak, Egyik-másik ridegebb tanítványa elküldte volna a gyermekeket, nehogy a Mester terhére legyenek. De mikor a szülők szomorúan távozni készültek, Krisztus megrótta követőit: „Hagyjátok csak a gyermekeket, s ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa. {BT4 §17.21} Tudta, hogy a gyermekek megfogadják tanítását, elfogadják őt Megváltójuknak, míg a világi-bölcsek és keményszívűek kevésbé valószínű, hogy követni fogják, és helyet találnak Isten országában. E kicsinyeknek, mikor Krisztushoz jöttek, elfogadva tanácsát s áldását, fogékony értelmükbe véste képmását és kegyes szavait, hogy semmi onnét ki ne törölje azt. Nekünk is tanulnunk kell Krisztus viselkedéséből, hogy a fiatalok a legfogékonyabbak a kereszténység tanításai iránt, őket a legkönnyebb istenfélelemre s erényre nevelni, s ők őrzik meg legjobban a nyert benyomásokat. Ámde a zsenge fiatalokat nyájasan kell megközelíteni, szeretettel és türelemmel tanítani. {BT4 §17.22} Nővérem, láncold a szeretet láncával szívedhez gyermekeidet. Mindenben nyújts nekik gondoskodást, kellő figyelmet. Lásd el őket takaros ruházattal, hogy ne szégyenkezzenek megjelenésük miatt, mert sérti az önérzetüket. Jól tudod, hogy a világ odáig van a divatért és a ruházkodásért, de elhanyagolja, hogy helyes gondolkodással és jó erkölccsel ékesítse magát. Mivel el akarod kerülni e rosszat, a másik végletbe esel. Nem fordítasz kellő figyelmet magad és gyermekeid ruházatára. Mindig helyes a takarosság és rendes, korodhoz és jövedelmedhez szabott öltözködés. {BT4 §17.23} A rend és tisztaság a menny törvénye; s ahhoz, hogy az isteni renddel összhangra lépjünk, kötelességünk a rendes és ízléses öltözködés. Neked erről torz a fölfogásod. Egyrészt elítéled a világ cifrálkodását és hiúságát, másrészt abba a hibába esel, hogy a filléreskedésig nyújtsad a takarékosságot. Azt is megtagadod magadtól, ami helyénvaló lenne, s amire Isten anyagiakat juttatott neked, hogy szert tehess rá. Nem megfelelően öltözködsz, és a

86

Ellen G. White


gyermekeidet sem öltözteted kellőképpen. Külső megjelenésünk ne hozzon szégyent Urunkra, aki követőinek valljuk magunkat, hanem vívjon ki megbecsülést az igazság ügyének. Az apostol mondja: E világ gazdagjainak hagyd meg, hogy ne kevélykedjenek, és ne bizakodjanak a bizonytalan vagyonban, hanem az (élő) Istenben, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkre. Legyenek jótékonyak, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak. Azért kaptad javaidat, hogy arra használd fel, ahol arra szükség mutatkozik, nem, hogy a végső pusztulásra harácsoljad össze. Az Úr fölszólít, hogy örvendezzél jó ajándékainak, használd fel szükségleteidre, jótékonyságra, ügye föllendítésének jó munkájára, hogy így kincseket gyűjts a mennyben. {BT4 §17.24} Sok nyomorúságod csak azért ért, Isten bölcs belátása szerint, hogy közelebb vonjon a kegyelem trónjához. Az Úr szomorúságokkal és megpróbáltatásokkal lágyítja és csillapítja le gyermekeit. Ez a világ Isten műhelye, ahol alkalmassá alakit minket a menny udvarai számára. Addig alkalmazza reszketeg szívünkre a simítókést, míg csak el nem távolítja a durvaságot, az egyenetlenségeket míg alkalmassá nem leszünk kijelölt helyünkre a mennyei épületben. A nyomorúság, a bajok révén a keresztény megtisztul, megerősödik, s arra a mintára fejleszti jellemét, amelyet Krisztus nyújtott. Lehetetlen fölmérni az igaz, istenfélő élet jó hatását. Túlér az az otthon és barátaink közvetlen körén. Olyan fényt vet maga körül, ami Jézus számára nyer meg embereket. {BT4 §17.25}

87

Ellen G. White


Huszonhetes szám KÉSZSÉGES ENGEDELMESSÉG Ábrahám öreg volt, mikor azt a megdöbbentő parancsot kapta Istentől, hogy fiát, Izsákot ajánlja föl égőáldozatul. Ábrahám még a maga idején is öregnek számított. Ifjúságának tüze régen hamvaiba holt már. Nem volt többé könnyű elviselni neki a nehézségeket, s a bátorságot követelő veszélyeket. Ifjúságának életerejével a férfi, ereje büszke tudatában, szembe tud nézni élete viharaival, fölé bír emelkedni a csüggesztő körülményeknek, melytől élete későbbi szakaszán, mikor már a sir felé vonszolja a lábát, elhalna a szíve. {BT4 §18.1} Isten gondviselése mégis arra az időre tartogatta Ábrahám leg próbára tevőbb vizsgáját, amikor az évek terhe már súlyosan nehezedett rá, mikor megpihenni vágyott a fárasztó munkától s aggodalmaktól. Az Úr így szólt hozzá: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot” és mutasd be égőáldozatul.” A vénember szíve borzalommal telt meg. Ha betegség miatt vesztett volna el ilyen fiút, az is szívrendítő lett volna a szerető apának, akkor is bánattal hajtotta volna le őszbecsavarodott fejét – most mégis azt a parancsot kapta, hogy tulajdon kezével ontsa•ki szeretett fiának drága vérét. Riasztó lehetetlenségnek tűnt ez előtte. {BT4 §18.2} Mégis Isten szólt, s az ő szavának föltétlenül engedelmeskedni kell. Bár Ábrahámot lesújtották már az évek, kora mégsem mentette őt föl a kötelességteljesítés alól. Megragadta hát a hitet támaszul, s szívében néma kínok közt megfogta gyermeke kezét, aki ifjúsága egészségében virult, és elindult, hogy engedelmeskedjék az Isten szavának. A hírneves vén ősatya ő is ember volt csupán, szeretete és családi érzései olyanok voltak, mint a mienk. Szerette fiát, aki vénségének vigasza volt, s akinek az Úr ígéretei is szóltak. {BT4 §18.3} Ábrahám mégsem torpant meg, hogy kérdésessé tegye, Isten hogyan tudja majd valóra váltani ígéreteit, ha Izsák meghalt. Nem halogatta a dolgot, hogy vitába szálljon sajgó szívével , hanem pontosan végrehajtotta Isten parancsát, míg csak, mikor a kés már a fiú reszkető húsába készült lesújtani, meghallotta a szavakat „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé”, „mert már tudom, hogy féled az Istent, és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” {BT4 §18.4} A hitnek e csodálatosan nagy cselekedete ott áll a szent történelem lapjain, hogy nagyszerű példaként ragyogjon a világra, egészen az idők végéig, Ábrahám nem alkudozott, hogy élemedett kora kimentené őt Isten parancsai iránti engedelmesség alól. Nem mondta, hogy ősz már a haja, hogy túljutott már férfikora erején; hogy ki vigasztalja majd hanyatló életét, ha Izsák nem lesz többé. Nem mondta, hogy a hajlott korú atya hogyan onthatná ki egyetlen fiának vérét. Semmi efféle ajkára nem jött. De mert Isten szólt, az ember kötelessége kérdések és panasz nélkül engedelmeskedni, s a nélkül is, hogy elalélna az engedelmesség útján. Nekünk is Ábrahám hitére van szükségünk ma gyülekezeteinkben, hogy bevilágítsa a körülöttük sűrűsödő sötétséget, mely kizárva Isten szeretetének édes napfényét, csenevésszé teszi a lelki fejlődést. Hajlott karunk nem ment ki minket az Isten iránti engedelmesség alól. Dúslakodjék hitünk a jócselekedetekben – mert a hit, cselékedetek nélkül, halott. Minden Jézus nevében teljesített kötelesség, minden áldozat hallatlanul nagy jutalmat terem. A 88

Ellen G. White


kötelesség minden egyes tettén át Isten szól hozzánk, adja áldását. Ehhez azonban elvárja, hogy teljesen adjuk át neki egész lényünket. Gondolkodásunkat, szívünket, egész magunkat föltétlenül neki kell adnunk, máskülönben nem ütjük meg az igazi keresztény mértékét. {BT4 §18.5} Isten semmit sem tartott vissza az embertől, ami örök gazdagságot biztosíthat számára. Szépségbe öltöztette a földet, ellátta az embert a földi élet szükségleteivel. Fiát is odaadta, hogy meghaljon a világ megváltásáért, mely a bűn és bujaság miatt elbukott. Ez a páratlan szeretet, ez a végtelen áldozata legszigorúbb engedelmességet, a legszentebb szeretetet, a korlátlan hitet követeli meg tőlünk. S mégis ezek az erények, ha még a legteljesebben gyakoroljuk is, soha hozzá nem mérhetők ahhoz a hallatlan áldozathoz, melyet a menny hozott értünk. Isten elvárja, hogy azonnal, habozás nélkül engedelmeskedjünk törvényének. Ám az emberek alszanak, vagy az ellenfél csalásai bé-nították meg őket, aki ürügyeket, kibúvókat sugalmaz, legyőzi aggályaikat. Azt mondja nekik, amit Évának mondott a kertben: „Semmi esetre; nem fogtok meghalni” Az engedetlenség nem csak megkeményíti a bűnös szívét és lelkiismeretét, hanem sok esetben mások hitét is megrontja. Ami eleinte igen helytelennek látszott előttük, elveszti gonosz arculatát, mivel folyvást a szemük előtt van, míg csak azt is kérdésessé nem teszik, hogy bűn-e az valóban, s öntudatlanul is ugyanabba a hibába esnek. {BT4 §18.6} Isten Sámuelen keresztül megparancsolta Saulnak, hogy támadja meg az amálekitákat, és pusztítsa el minden jószágukat is. Hanem Saul csak részben engedelmeskedett a parancsnak. Bár a satnya marhaállományt leölte, de a javát megtartotta, s életben hagyta gonosz királyukat is. Másnap Sámuel prófétát hízelgő önmagasztalással fogadta: „Áldjon meg az Úr! Teljesítettem az Úr parancsát.” De a látnok azonnal azt felelte rá: „Miféle bégetés az, ami a fülembe hatol, és miféle marhabőgés az, amit hallok?” {BT4 §18.7} Saul zavartan ki akart bújni a felelősség alól. Így felelt hát: „Az amálekitáktól hozták el, mert a nép megkímélte a kecskék-juhok és marhák javát, hogy föláldozza az Úrnak, a te Istenednek. A többin betöltöttük az átkot.” Ekkor Sámuel megrótta a királyt. Emlékeztette őt Isten szabatos parancsára, hogy mindent pusztítsanak el, ami Amálek tulajdona volt. Rámutatott a király által elkövetett vétekre, megállapította, hogy Saul nem engedelmeskedett az Úrnak. De a király nem ismerte el, hogy helytelenül cselekedett volna; ismét azzal mentegette a bűnét, hogy Úrnak áldozatul tartották meg a java marhát. {BT4 §18.8} Sámuelnek fájt a szíve, hogy a király csökönyösen behunyja szemét, hogy föl ne ismernie, és be ne kelljen vallani a bűnét. Szomorúan kérdezte: „Vajon éppen úgy tetszését leli az Úr az égőáldozatban és a véres áldozatban, mint parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat a szófogadás értékesebb a kosok hájánál. Az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne, a nyakasság annyi, mint a terafimmal való visszaélés. Mivel az Úr szavát semmibe vetted, túl kicsinek talált arra, hogy továbbra is Izráel királya légy.” {BT4 §18.9} Ne szemlélgessük tehát csupán a kötelességet, ne halogassuk az engedelmeskedést. Az ilyen elodázás időt ad a kételyeknek; hitetlenség lopakodik be, beködösíti a jó belátást, megrontja az értelmet Isten Lelkének intései el sem érik a félrevezetett szívet, mely már

89

Ellen G. White


annyira elvakult, hogy azt képzeli, kizárt dolog, hogy ezek rá vonatkozzanak, vagy neki szólnak. {BT4 §18.10} A próbaidő értékes ideje egyre múlik, s csak kevesen veszik eszükbe, hogy azért kapták az időt, hogy fölkészüljenek az örökkévalóságra. Világi örömökkel, világi célok hajhászásával, kifejezetten bűnös élettel töltik napjaikat. Feledik és megvetik Isten törvényét; hanem azért a törvény összes utasítása ugyanolyan kötelező marad. Minden törvényszegés megtermi a büntetését. A világi nyereség szeretete szombatrontáshoz vezet; a szent nap követelményei mégsem szűnnek meg ettől. Isten parancsa világos és megingathatatlan e ponton. Határozottan megtiltotta, hogy a hetedik napon dolgunkat végezzük. Oly napnak különítette el a szombatot, amelyet magának szentelt meg. {BT4 §18.11} Nagyszámú az azok ösvényét eltorlaszoló akadály, akik Isten parancsai iránti engedelmességben akarnak járni. Erős, szövevényes áramlatok kötik őket világi utakhoz; az Úr hatalma mégis szét bírja zúzni e láncokat. Az Úr el fog távolítani minden akadályt a hűségesek lába elöl, vagy pedig erőt és bátorságot ad nekik, hogy leküzdjenek minden akadályt, ha komolyan keresik a segítségét. Mindennemű akadály szertefoszlik az olyan őszinte kívánság és lankadatlan igyekezet előtt, hogy bármi áron, de az Isten akaratát cselekedjék, még ha életüket is kell föláldozni emiatt. {BT4 §18.12} Mennyből jövő fény fogja megvilágítani azok sötétségét; akik a próbák és a tanácstalanságok közt is, de előre törnek, Jézusra tekintenek, mint hitünk szerzőjére és bevégzőjére. {BT4 §18.13} Az ősi időkben Isten látnokok és apostolok által szólt az emberekhez, Manapság Lelke bizonyságtételei által szól hozzájuk. Sohasem volt idő, mikor Isten komolyabban tanította volna népét akaratára, és arra az útra vonatkozólag, melyet követnünk kell. Hasznunkra lesz-e a tanítás? Elfogadják-e intéseit, engedelmeskednek-e figyelmeztetéseinek? Isten nem fogad el részleges engedelmességet, nem szentesit semminemű önzésünkkel való megalkuvást. {BT4 §18.14}

A TIZENKÉT KÉM Isten utasította Mózest, hogy küldjön embereket kikémlelni Kánaán földjét, melyet Izráel gyermekeinek szándékozott adni. Minden törzsből küldjenek egy-egy vezetőt El is mentek; majd negyven nap múlva visszatértek hírszerzésükből. Mózes, Áron, és Izráel egész közössége elé álltak, megmutatták nekik a föld gyümölcseit. Mind egyetértettek, hogy a föld jó, s mint bizonyítékát állították közszemléiére a föld gazdag gyümölcstermését. Az egyik szőlőfürt olyan súlyos volt, hogy két férfi emelte-hozta idáig rúdon. Hoztak a fügéből és gránátalmából is, mindkettő bőven termett az országban. Miután a föld termékenységéről szóltak, kettőt kivéve mind nagyon csüggesztőn nyilatkoztak Izráel választott népének képességéről, hogy birtokba vegye – az országot. Azt mondták, hogy nagyon erős népek lakják a földet; hogy vaskos és magasba nyúló falak veszik körül a városokat, sőt, az óriás Anák fiait is ott találták. Majd elmondták, hogy melyik nemzet merre él Kánaánban. s félelmüknek adtak hangot, hogy lehetetlennek tartják az ország elfoglalását. {BT4 §19.1} Mikor a nép meghallotta a jelentést, keserű szemrehányásokkal és jajgatással fejezték ki csalódásukat.• Nem gondoltak arra, nem érveltek azzal, hogy Isten, aki ily messzire 90

Ellen G. White


kivezérelte őket, kétségkívül nekik' fogja adni a földet. Kihagyták Istent a számításukból, úgy viselkedtek, mintha teljesen fegyvereik erejére kellene támaszkodniuk, mikor el akarják foglalni Jerikót, Kánaán kulcsát. Isten kijelentette, hogy nekik adja az országot, ezért meg kellett volna bízniuk benne, hogy eleget tesz ígéretének. De lázongó szívük nem állt összhangban az Úr terveivel. Nem gondoltak arra, hogy az Úr mily csodálatosan gondoskodott róluk, harcolt értük, amikor kihozta őket az egyiptomi szolgaságból, mikor ösvényt hasított nekik a tenger vizén át, s egyúttal a fáraó üldöző seregét is megsemmisítette. Hitetlenségükben korlátot szabtak Isten hatalmának, és bizalmatlanok voltak a kéz iránt, mely eddig biztonságban vezette őket. Konokul megismételték előbbi tévedésüket – zúgtak, morogtak Mózes és Áron ellen: „Ez tehát nagyszerű reményeink vége – mondták –, ez az a föld, melynek a birtoklása végett egészen Egyiptomtól idáig jöttünk.” Vezetőiket hi¬báztatták, hogy bajt hoztak Izráelre, s ismét megvádolták őket, hogy megcsalták, félrevezették a népet. {BT4 §19.2} Mózes és Áron az Úr elé borultak, arccal a porba. Káleb és Józsué, akik a tizenkettő közül megbíztak Isten szavában, bánatukban megszaggatták ruhájukat, mikor megértették, hogy a kedvezőtlen beszámolók az egész népet elcsüggesztették. Megpróbáltak érvelni velük; de a közösséget megszállta az őrület és csalódás, ezért nem hallgattak a két férfire. Végül Káleb a sokaság elé állt és messze csengő hangja túlharsogta a tömeg zsibongását. Szembeszegült kémtársai gyáva nézetével, ami elolvasztotta Izráel hitét és bátorságát. Magához ragadta a nép figyelmét, s ez pillanatnyilag abbahagyta panaszait, s odafigyelt. Káleb a bejárt földről beszélt. Ezt mondta: „Késedelem nélkül vonuljunk oda, és szerezzük meg magunknak; egészen jól úrrá lehetünk rajta.” Hanem a hűtlen kémek szavába vágtak: „Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszegülni; erősebbek, mint mi vagyunk.” {BT4 §19.3} Ez a tíz, mivel helytelen ösvényen indult el, Isten ellen, Mózes és Áron ellen fordította szívét, s Káleb és Józsué ellen is. Minden ez irányban megtett lépéssel még inkább megszilárdították céljukat, hogy lebeszéljék a népet bármi tettről, mellyel birtokba vennék Kánaán földjét. Elferdítették az igazságot, hogy megvalósítsák ártó céljukat. Egészségtelennek mondták az éghajlatot, s az egész lakosságát óriásoknak nevezték. „Óriásokat is láttunk ott, Anák fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszottunk.” {BT4 §19.4} Ez nemcsak kedvezőtlen beszámoló volt, hanem hazug is. S ellentmondó; mert ha az ország egészségtelen volt és „elemészti lakóit”, hogy lehet, hogy a lakosság mégis óriásira növekedett? Mikor felelős állásokat betöltő emberek hitetlenségnek adják magukat, akkor nincs határa a rossz irányban fejlődésüknek. Kevesen gondolnak rá, hogy veszélyes ösvényre lépve, milyen messzire fogja vezetni őket az ellen. {BT4 §19.5} A gonosz beszámoló ijesztő benyomást tett a népre. Keserű szemrehányásokat zúdítottak Mózesre és Áronra. Némelyek siránkoztak és így jajongtak: „Bárcsak haltunk volna meg Egyiptom földjén vagy itt a pusztában!” Azután az Úr ellen lázadtak; sírtak és gyászoltak. „Miért akar az Úr abba az országba vinni? Hogy kardélre hányjanak bennünket! Asszonyaink és kisgyermekeink zsákmányul esnek! Nem az volna a legjobb, ha visszatérnénk

91

Ellen G. White


Egyiptomba? És már így biztatták egymást: Válasszunk magunknak vezért, és térjünk vissza Egyiptomba.” E viselkedésükkel tiszteletlenséget tanúsítottak Isten, és az Isten által kijelölt vezetők iránt. Nem kérdezték meg az Urat, hogy mit kell tenniük, hanem így szóltak: „Válasszunk mi magunknak vezért.” Ők vették át a kezdeményezést, elég nagyra tartva magukat, hogy Isten segítsége nélkül intézzék ügyeiket. Nemcsak Mózest vádolták álltatással, hanem Istent is, mivel olyan országot ígért, melyet nem bírnak elfoglalni. Annyira mentek, hogy vezért választottak, hogy visszavezessék őket szenvedésük „és szolgaságuk földjére, ahonnan Isten mindenható hatalmának erős karjával szabadította ki őket.” {BT4 §19.6} Mózes és Áron még mindig ott feküdt arcra borulva Isten előtt az egész közösség jelenlétében, hangtalanul könyörögve Isten kegyelméért a lázongó Izráel számára. Annyira mély volt a szomorúságuk, hogy szavakkal ki sem tudták fejezni. Újra Káleb és Józsué tört utat magának az előtérbe, és Káleb hangja másodszor is szomorú ünnepélyességgel emelkedik a közösség panaszai fölé: „Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, jó ország, nagyon jó. Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó országot ad nekünk. Nem szabad az Úr ellen lázadoznotok, sem pedig annak az országnak népétől félnetek. Elnyeljük őket, oltalmazó árnyaik eltűnnek, ha velünk lesz az Úr, Ne féljetek hát tőlük.” {BT4 §19.7} A kánaániak betöltötték vétkeik mértékét, s az Úr nem tűri meg többé őket. Mivel eltávozott tőlük az Úr védelme, könnyen áldozatul esnek majd a hébereknek, Nem is készültek föl a harcra, mert oly erősnek tartották magukat, hogy önhitten úgy vélték, hogy nincs had, mely szembe állhatna velük. {BT4 §19.8} Káleb fölidézte a nép előtt, hogy hiszen Isten szövetsége biztosította Izráel számára az országot; de szívűk már megtelt őrjöngéssel, így nem is kívántak többet hallani. Ha csak ketten hoztak volna leverő hírt, és tízen buzdították volna őket, hogy az Úr nevében vegyék birtokba az országot, gonosz hitetlenségük miatt akkor a kettőre hallgattak volna. De csak ketten javasolták azt, ami helyes, tízen pedig nyílt lázadásban törtek ki vezetőik és Isten ellen. {BT4 §19.9} Most a legnagyobb izgalom ragadta magával a népet. Legalantasabb szenvedélyeik ütötték föl fejüket, ezért nem voltak hajlandók odafigyelni az okos szóra. A tíz hűtlen kém is csatlakozik hozzájuk Káleb és Józsué ledorongolásában, s elhangzik a szó, hogy kövezzék meg őket. A tébolyodott tömeg köveket ragad, hogy megölje a két hű férfit. Eszeveszett ordítással rohannak rájuk, s akkor hirtelen kiejtik kezükből a követ, csönd borul rájuk és megreszketnek a rémülettől. Isten lépett közbe, hogy elejét vegye elhamarkodott céljuknak. Az Úr jelenlétének dicsősége, akár a fénycsóva ragyogja be a szentsátrat, s az egész közösség megpillantja az Úr jelét. Náluk hatalmasabb valaki nyilatkoztatta ki jelenlétét, ezért senki sem meri folytatni az ellenkezést. Elcsitul minden zúgolódó szó, s a hamis jelentést hozó kémek rémület sújtottan, visszafojtott lélegzettel kuporognak össze. {BT4 §19.10} Mózes fölkel alázatos testhelyzetéből, és belép a szentsátorba, hogy Istennel beszéljen. Az Úr azt javasolja, hogy most azonnal elpusztítja ezt a lázongó népet. Mózest akarja nagyobb néppé tenni, mint Izráelt. De a szelíd vezér nem járult hozzá e javaslathoz. „Mózes így beszélt az Úrhoz: Az egyiptomiak hallottak felőle, hogy hatalmaddal kivezetted e népet közülük, s annak az országnak valamennyi lakója értesült, hogy te, az Úr, e nép körében vagy, 92

Ellen G. White


s felhőd fölöttük lebeg, s nappal felhőoszlopban, éjjel meg tűzoszlopban előttünk haladsz. Ha most egy emberként elpusztítod ezt a népet, azok a népek, amelyek értesüléseket szereztek felőled, azt fogják mondani, hogy az Úr nem volt képes elvezérelni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért hát lemészárolta őket a pusztában.” {BT4 §19.11} Mózes tehát ismét szembeszegül azzal, hogy Izráel elpusztuljon, s ő váljék hatalmasabb nemzetté, mint ők. Istennek ez a kedvelt szolgája kimutatja Izráel iránti szeretetét, bebizonyítja Mesterének dicsősége: s népe becsülete iránti buzgalmát. Már úgyis megbocsátottál a népnek Egyiptomtól kezdve egészen idáig. Hosszútűrő és könyörületes voltál mindeddig e hálátlan nemzet iránt. S bármennyire méltatlanok is, a te kegyelmed most is ugyanaz. így könyörög: „Tartsd meg hát őket még most az egyszer, gyakorold irántuk isteni kegyelmedet, amint eddig is tetted!” {BT4 §19.12} Mózes győzött Istenen, hogy az Úr kímélje meg a népet; de szentségtelenségük és hitetlenségük miatt az Úr mégsem vonulhatott velük, hogy csodákat tegyen értük. Ezért isteni könyörülettel a legbiztonságosabb utat javasolta nekik: forduljanak vissza a pusztába, a Vörös tenger irányába. Azt is elhatározta, hogy lázadásuk büntetéséül azok a fölnőttek, akik Egyiptomból jöttek ki, Káleb és Józsué kivételével, örökre ki legyenek zárva Kánaánból. Teljesen csődöt mondtak ígéretük megtartásánál, hogy engedelmeskedni fognak Istennek, ami fölmentette Istent a szövetség alól, melyet annyiszor megtörtek. Megígérte, hogy gyermekeik fogják birtokolni majd a jó földet, de az ő holttestüket a pusztában temetik el. S a tíz hűtlen kémet, akiknek a rossz jelentése bőszítette Izráelt a zúgolódásra s a lázadásra, Isten hatalma az egész nép szemeláttára pusztította el. {BT4 §19.13} Mikor Mózes közölte a néppel Isten döntését, úgy látszott, mintha őszintén megbánták volna bűnös viselkedésüket. De az Úr tudta, hogy csupán gonosz eljárásuk következményei miatt bánkódnak, nem hálátlanságuk s engedetlenségük átérzése miatt. Bánkódásuk elkésett. Már fölébresztették Isten haragját, azért az Úr kimondta elvesztésüket, ami alól nem volt fölmentés. Mikor rájöttek, hogy az Úr nem vonja vissza határozatát, akkor újra föltámadt csökönyösségük és kijelentették, hogy nem hajlandók visszatérni a pusztába. {BT4 §19.14} Amikor Isten megparancsolta, hogy vonuljanak el ellenségeik földjéről, ezzel próbára tette látszólagos engedelmességüket, és azt találta, hogy az nem valódi. Tudták, hogy súlyos bűnt követtek el, mikor megengedték, hogy elhamarkodott érzéseik uralkodjanak el rajtuk, s amikor meg akarták kövezni a két kémet, akik arra kérlelték őket, hogy engedelmeskedjenek Istennek. Csak az rémítette most őket, hogy félelmetes hibát követtek el, melynek következménye magukra nézve végzetes lesz. Szívük változatlan maradt, és csak az alkalomra várt, hogy hasonló kitörést robbantson ki belőlük. Ez akkor kínálkozott, amikor az Úr megparancsolta, hogy forduljanak vissza a pusztába. Előbb föllázadtak Mózes parancsa ellen, mikor azt mondta nekik, hogy induljanak és foglalják el a nekik ígért földet. S most, mikor a parancs visszavonulásra szólt, ismét engedetlenek voltak. Most azt mondták, hogy mennek, s az ellenséggel ereszkednek csatába. Magukra öltötték a harci ruházatot és fegyverzetet, úgy mentek Mózes elé, nézetük szerint harcra készen, de Isten és szomorú szolgája szerint sajnálatosan fölkészületlenül. Nem voltak hajlandók hallgatni vezetőjük figyelmeztetéseke, hogy veszedelem és halál lesz vonakodásuk következménye. {BT4 §19.15}

93

Ellen G. White


Mikor Isten utasította őket, hogy menjenek és foglalják el Jerikót, megígérte nekik, hogy ő is velük megy. A törvényt tartalmazó frigyláda lett volna Isten jele. Mózesnek és Áronnak, Isten megbízott vezetőinek kellett volna irányítani a hadjáratot az Úr figyelmes irányítása alatt. Ilyen fölügyelet alatt nem érhette volna őket veszedelem. Most azonban, Isten parancsa ellenére és vezéreik komoly tilalma dacára, a szövetség szekrénye és Mózes nélkül vonultak ki, hogy szembeszálljanak az ellenség seregével. {BT4 §19.16} Amíg az izráeliták gonosz lázadással vesztegették az időt, az amálekiták és a kánaániták fölkészültek a viadalra. Az izráeliták elbizakodottan kihívták az ellenséget, mely eddig nem merte megtámadni őket. Hanem alig tették lábukat az ellenség földjére, az amálekiták és a kánaániták rajtuk ütöttek, ádáz tusával visszavetették őket, majd súlyos veszteséget mérve rájuk szétkergették seregüket. A harctér piroslott a vérüktől, halottaik borították be a mezőt. Teljes vereséget szenvedtek, megfutamították őket. Lázongó kísérletüknek pusztulás és halál lett a következménye. Hanem Káleb és Józsué hite gazdag jutalmat nyert. Isten, ígérete szerint, bevitte két hűségesét arra a földre, amelyet megígért nekik. A gyávák és a lázadók elhulltak a pusztában, de az igaz kémek ettek Eskol szőlőiből. {BT4 §19.17} A tizenkét kém jelentésének története tanulságot tartalmaz népünk számára. A gyáva panaszkodás, s a tettek mezejéről való visszahúzódás, amikor kockázatot kellene vállalni – újra lejátszódik ma köztünk is. Ugyanaz a húzódozás nyilvánul meg, hogy engedelmeskedjünk a hű beszámolóknak és igaz' tanácsnak, mint Káleb és Józsué idején. Isten szolgáit, akik az Úr ügyének terhét viselik, lemondást gyakorolnak, s nélkülözéseket szenvednek, hogy segítsék az Úr népét – ma is csak ritkán becsülik többre, mint akkor régen. {BT4 §19.18} Az Úr ismételten próbára tette és híjával találta Izráelt. Csak kevesen hallgattak az Istentől jövő megbízható figyelmeztetésre. Krisztus második eljöveteléhez közeledve sem csökken a sötétség és hitetlenség. Az érzéki gondolkodásúak előtt egyre elfogadhatatlanabbá válik az igazság, szívük lassú a hitre, és késedelmes a bűnbánatra. Nem lenne csoda, ha Isten szolgái elcsüggednének, ha Mesterük nem nyújtana folyvást bizonyítékot bölcsességéről és segítségéről. Az Úr régóta türelmesen viseli népét. Megbocsátotta eltévelyedéseiket, és várta, hogy helyet szorítsanak neki szívükben. De a hamis elképzelések, az irigykedések és a bizalmatlanság kiszorították őt. {BT4 §19.19} Kevesen mernek csak bátran az előtérbe lépni, mint régen Káleb, és tántoríthatatlanul helytállni Isten és a helyes mellett azok közül, akik Isten népéhez tartozónak vallják magukat, s akik értelmét az Isteni bölcsesség kinyilatkoztatásai világították be. Mivel azok, akiket az Úr választott munkájának irányítására, nem hajlandók elhajolni a becsületesség útjáról, hogy kielégítsék az önző és megszenteletleneket, ezért a gyűlölség és a rosszakaratú hazugságok céltábláivá lettek. Az ördög nem alszik, hanem átgondoltan ügyködik ez utolsó időkben, ezért Isten olyan embereket hív most, akikben van lelki idegerő és szívósság, hogy álljanak ellene az ellenfél ügyködésének. {BT4 §19.20} Akik vallják, hogy hisznek az igazságban, azok közt alapos változásra van szükség, hogy kövessék Jézust, s engedelmeskedjenek Isten akaratának, nem a körülményekből fakadó engedelmességgel, mint a megrémült izraeliták tették, mikor a végtelen Isten hatalma megnyilvánult előttük, hanem mélyreható és szívből fakadó megtérésre, s a bűn elvetésére. A 94

Ellen G. White


félig megtértek olyanok, mint a fa, melynek ágai az igazság oldalára hajlanak, de földbe nyúló gyökerei a világ meddő talajába ágaznak szét. Jézus hiába keres rajtuk gyümölcsöt, nem talál mást, csak lombot. {BT4 §19.21} Ezrek fogadnák el az igazságot, ha lemondás, önmegtagadás nélkül tehetnék; hanem az ilyenek sosem építik föl Isten ügyét; sosem vonulnának ki bátran az ellenség ellen – a világ, a maguk szeretete, a test kívánságai ellen – isteni vezetőjükben bízva, hogy győzelemben részesíti őket. A gyülekezetnek hű Kálebekre, Józsuékra van szükségük, akik Isten egyszerű föltételével – az engedelmesség útján, készek elfogadni az örök életet. Gyülekezeteink munkáshiányban szenvednek. Munkaterületünk a világ. Hittérítőkre van hát szükség a városokban és falvakban, melyeket olyan bizonyosan gúzsba kötött a bálványimádás, mint a keleti pogányokat, akik sosem pillantották meg az igazság fényét. Elhagyta a gyülekezeteket az igaz hittérítő lelkület, noha nagyszerű hitet vallanak. Szívük nem izzik többé a kívánságtól, hogy embereket vezessenek Krisztus nyájába. Lelkiismeretes, buzgó munkásokra van szükség. Hát senki se tesz eleget a hívásnak, mely a négy égtájról hallatszik: „Gyertek át, és segítsetek rajtunk?” {BT4 §19.22} Akik Isten törvénye letéteményeseinek vallják magukat, s Jézus az ég felhőiben való közeli eljövetelére várnak, ártatlanok lehetnek-e az emberek vérétől, ha elfordítják fülüket a sötétben járók kiáltó szükségleteitől? Könyveket kell kiadnunk és terjesztenünk, tanítanunk kell és önfeláldozó kötelességeket végeznünk! Ki siet a mentésre? Ki kész Krisztusért megtagadni magát és kiterjeszteni a világosságot a sötétben veszteglőkre? {BT4 §19.23}

JERIKÓ ELFOGLALÁSA Mózes halála után az Úr Józsuét bízta meg Izráel vezetésével, hogy Józsué vigye be őket az ígéret földjére. Józsué igen alkalmas volt erre a fontos hivatásra. Amikor az izraeliták a pusztában bolyongtak, ő volt Mózes jobbja. Szemtanúja volt Isten Mózesen át végbevitt csodateteinek, s jól ismerte a népet. Ő volt a tizenkét kém egyike, akiket régen kiküldtek, szemügyre venni az ígéret földjét, egyik a kettő közül, aki hűségesen számolt be a föld gazdagságáról, s akik bátorították a népet, hogy vonuljanak föl, vegyék birtokukba Isten erejével. {BT4 §20.1} Az Úr megígérte Józsuénak, hogy vele lesz, amint Mózessel is vele volt; azt is megígérte, hogy könnyen meg fogja hódítani Kánaánt ha hűen megtartja Isten valamennyi parancsát. Józsuét aggodalmak gyötörték, hogy miként tesz majd eleget küldetésének – hogyan vezeti be Izráel népét Kánaán földjére; de ez a bátorítás elűzte félelmét. Parancsot adott tehát, hogy készüljenek föl háromnapi menetelésre, a férfiak pedig készüljenek a harcra. „így válaszoltak Józsuénak: Mindent megteszünk, amit parancsolsz, s elmegyünk mindenhova, ahová küldesz bennünket. Egészen úgy hallgatunk rád, mint Mózesre hallgattunk. Csak legyen veled az Úr, a te Istened, mint Mózessal vele volt. Aki ellened szegül, s nem engedelmeskedik parancsaidnak bármit parancsolsz is neki, az haljon meg. Te pedig légy bátor, és igen erős.” {BT4 §20.2} Isten azt akarta, hogy az izraeliták csodatétel segítségével keljenek át a Jordánon. Józsué megparancsolta hát a népnek, hogy szenteljék meg magukat, mert másnap az Ur csodákat tesz körükben. A kijelölt időben utasította a papokat, hogy vegyék vállukra a szövetség ládáját és 95

Ellen G. White


haladjanak a nép élén. Az Úr így szólt Józsuéhoz: Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izráel szemében, hogy így megtudja, veled vagyok, amint Mózessel vele voltam.” {BT4 §20.3} A papok engedelmeskedtek vezérük parancsainak, a nép előtt haladtak hát a szövetség ládájával. A héber sokaság menetelő rendbe sorakozott és követték Isten jelenlétének jelképét. A széles menetoszlop levonult a Jordán partjára, s amikor a papok lába a víz szélébe lépett, a fölülről jövő víz szilárd tömeggé merevedett, az alattuk levő pedig elfolyt szárazon hagyva a medret. A papok elöl haladtak Isten szövetség szekrényével a vállukon, Izráel pedig követte őket. A folyó közepén, a parancs szerint, a papok megálltak, amíg az egész héber sereg át nem kelt. Azért tették ezt, hogy még mélyebben belevéssék a nép emlékezetébe, hogy az a hatalom állította meg a Jordán vizét, mely negyven évvel azelőtt atyáiknak is lehetővé tette, hogy átkeljenek a Vörös tengeren. {BT4 §20.4} Sokan azok közül, akik gyerekkorukban keltek át a Vörös-tengeren, most hasonló csoda segélyével mentek át a Jordánon, mint fölnőtt harcosok, hadi fölszereléssel. Miután Izráel egész serege átkelt a Jordánon, Józsué szólt a papoknak, hogy ők is jöjjenek föl a folyómederből. Mikor a papok a frigyszekrénnyel biztonságban a túlsó parton álltak, akkor Isten eltávolította hatalmas kezét, s a fölgyülemlett víz hatalmas áradatként hömpölygött tova a folyó medrében, ellenállhatatlan áramlatként áradva ki a partján túlra. {BT4 §20.5} De még mielőtt a papok kijöttek volna a mederből, hogy ez a nagy csoda soha feledésbe ne merüljön, az Úr fölszólította Józsuét, válasszon tizenkét férfit a tizenkét törzsből, hogy kiki hozzon magával egy-egy követ a mederből, ahol a papok álltak, vigyék azokat Gilgálba, s emeljenek ott emlékezetet annak emlékére, hogy Isten száraz lábbal vitte át Izráelt a Jordánon. Ez örökre emlékezteti majd őket a csodára, melyet az Úr értük tett. Évek multával gyer¬mekeik megkérdezik majd őket az emlékmű felöl, s akkor elismételhetik nekik a csodálatos történetet, míg csak kitörölhetetlenül emlékezetébe nem vésődik a mindenkori legutóbbi nemzedéknek. {BT4 §20.6} Mikor az ammoniták és a kánaániták királyai hírét vették, hogy az Úr megállította Izráel fiai előtt a Jordán vizét, elalélt szívük a félelemtől. Az izráeliták már előbb levágták Moáb két királyát, s most csodálatos átkelésük a megáradt és erős sodrású Jordánon, rémülettel töltötte el őket. Józsué ekkor körülmetélte a pusztában születteket. A szertartás után Jerikó síkságán ünnepelték meg a zsidó húsvétot. „Az Úr így szólt Józsuéhoz: Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát. {BT4 §20.7} Mindez ideig a pogány nemzetek egyre gyalázták az Urat és népét, mivel a héberek nem vették birtokba Kánaán földjét, melyről azt remélték, hogy röviddel az egyiptomi kivonulás után örökölni fogják. Ellenségeik diadalt ültek, mert Izráel sok éven át bolyongott a pusztában, ezért kevélyen magasztalták magukat Isten ellenében. Azt hajtogatták, hogy az Úr nem képes bevezetni Izráel gyermekeit Kánaán földjére. Az Úr most föltűnően kinyilvánította hatalmát és kedvezését, mikor száraz lábbal vezette át népét a Jordánon, így ellenségeik nem gyalázhatták többé őket. A manna, mely eddig táplálta őket, ettől kezdve megszűnt, mert az izraeliták közel álltak Kánaán elfoglalásához, s hogy a termékeny ország gyümölcsét egyék, nem volt hát többé szükség a mannára. {BT4 §20.8}

96

Ellen G. White


Mikor Józsué félrevonult Izráel seregeitől, hogy elmélyedjék s imádkozzon, s így Isten rendkívüli jelenléte kövesse őt, magas termetű, harcra öltözött férfit pillantott meg, kivont karddal a kezében. Józsué nem ismert föl benne izraeli harcost, de ellenségnek sem látszott. Odament hát hozzá és megkérdezte: „Hozzánk tartozol-e, vagy ellenségeinkhez? Azt felelte: Nem, hanem az Úr seregeinek vezére vagyok, most érkeztem ... Józsué arcra borulva hódolt előtte, s megkérdezte: Mit parancsol az én Uram szolgájának? Az ezt válaszolta: Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állsz, szent. Józsué megtette.” {BT4 §20.9} A szent helyet mindig az Isten dicsősége töltötte be, ezért a papok sose léptek saruval a lábukon az Isten jelenléte által megszentelt helyre. Por tapadhatott a saruhoz, ami megszentségteleníthetné a szent helyet. Ezért elvárták a papoktól, hogy hagyják sarujukat az udvaron, mielőtt belépnének a szent helyre. Az udvarban, a szentsátor mellett rézmosdó állt, ebben mosták meg a papok kezüket és lábukat, mielőtt beléptek a szentsátorba, hogy mindennemű tisztátalanságot eltávolítsanak magukról. Akik a szenthelyen szolgáltak, azoktól Isten elvárta, hogy külön előkészületeket tegyenek, mielőtt betennék a lábukat oda, ahol az ő dicsősége nyilvánult meg. {BT4 §20.10} Fegyveres harcos képében Isten Fia állt Izráel vezére előtt. Ö vezette a hébereket a pusztában is, nappal felhőoszlopba, éjjel tűzoszlopba takarózva. {BT4 §20.11} Hogy Józsué gondolkodásába vésse, hogy nem kisebb, mint a fölkent, a magasságos Isten áll előtte, ezt mondta: „Vedd le a lábadról a sarut.” Azután utasította Józsuét, miként foglalják el Jerikót. Parancsolja meg a fegyverforgató férfiaknak, hogy hat napon át kerüljék meg Jerikót naponta egyszer, a hetediken pedig hétszer.{BT4 §20.12} Józsué ennek megfelelően parancsot adott a papoknak és a népnek, amint az Úr utasította őt. Józsué tökéletes rendben meneteltette Izráel seregét. Elöl halad a válogatott fegyveresek csapata, harcra kész öltözékben; nem, hogy mindjárt csatába ereszkedjék, hanem csupán, hogy higgyenek és engedelmeskedjenek a kapott parancsoknak. Ezeket követte hét pap, ki-ki harsonájával. A hét pap után hozták Isten szekrényét, mely aranyozástól csillogott, s mely fölött a dicsőség sugarai lebegtek, s a léviták szent hívatásukat jelző, gazdagon díszített, különleges öltözékben. A szekrényt Izráel roppant serege követte tökéletes rendben, minden törzs a lobogója alatt. így járták körül a várost Isten szekrényével. Egyetlen hang sem hallatszott, csupán a roppant sereg lába dobbanása, s a kürtök ünnepélyes riogása, amit a halmok visszavertek, s ami végigharsogott Jerikó utcáin. {BT4 §20.13} A pusztulásra szánt város őrszemei elámulva, s riadtan figyeltek minden mozdulatot és jelentették fölötteseiknek. El sem tudták képzelni, mit jelent ez a fölvonulás. Jerikó szembeszegült ugyan Izráel seregeivel és a menny Istenével; de mikor látták a hatalmas sereget, amint napról-napra körülmeneteli városukat, látták a hadviselés teljes pompáját és fönségét, a szent szekrény és vele menetelő papok ünnepélyességét, a látvány félelmet keltő titokzatossága rémületet keltett mind a fejedelmek, mind a nép szívében. Majd újra szemügyre vették roppant erődítéseiket, s bizonyosra vették, hogy sikeresen ki tudnák védeni akár a legelsöprőbb rohamot is. Sokan kigúnyolták a gondolatot, hogy bármi ártás érhetné őket ellenfeleik érthetetlen menetelései következtében. Másokat azonban rettegés kerített hatalmába, 'mikor látták a körmenet fönségét és nagyszerűségét, mely naponta lenyűgözőn körülölelte városukat. Eszükbe jutott, hogy negyven éve ketté vált a nép előtt a Vörös tenger, 97

Ellen G. White


s hogy alig néhány napja út nyílt előttük a Jordánon is. Nem tudták, hogy Isten milyen további csodát fog tenni értük; mégis gondosan bezárva tartották kapuikat, és erős harcosokat rendeltek a kapuk védelmére. {BT4 §20.14} Izráel serege köröskörül vonult a városon. Elérkezett a hetedik napi s Józsué a hajnal első pirkadásakor fölserkentette az Úr seregeit. Most az volt a parancs, hogy hétszer meneteljék körül Jerikót, majd a harsonák fülrepesztő riogására hangos szóval kiáltsanak, mert Isten nekik adta a várost. A tekintélyes sereg komoly szándékkal menetelte körül a romlásra ítélt falakat. Isten tündöklő szövetségládája beragyogta a hajnal korai pirkadását, a papok csillogó mellvédő és ékköves jelvényei, a harcosok fényes fegyverzete csodálatos látványt nyújtott. Olyan hangtalanul vonultak, mintha halottak lettek volna, kivéve a tengernyi láb ütemes dobbanását, s a kürtök időnkénti fölharsonását mely megtörte a korahajnal csöndjét. A vastag kőfalak sötéten meredtek alá, kihívón az emberek ostromával szemben. {BT4 §20.15} A roppant sereg hirtelen megáll. A harsonák eget rengetőn riogni kezdtek, még a földet is megremegtetve. Egész Izráel egyesült erővel való fölkiáltása roppant zajjal repeszti a levegőt. A kövekből emelt falak, erős, vaskos tornyok és pártázatok – lőréses oromzatok – meginognak, kimozdulnak alapjaikból és olyan robajjal, mint ezernyi mennydörgés, alaktalan rommá omolnak a földre. Az ellenséges lakosság és hadsereg megdermedve a rémülettől és csodálkozástól, nem áll ellen, így Izráel bevonul és elfoglalja Jerikót, az erős várost. {BT4 §20.16} A mennyei seregek milyen könnyen ledöntötték a falakat, noha igen fenyegetőnek tűntek a rossz hírt hozó tíz kém szemében! Pedig csupán Isten szava volt az egyetlen bevetett fegyver. Izráel erős Istene mondta: „Kezedbe adtam Jerikót.” Ha akár egyetlen harcos nekirugaszkodott volna a falaknak, az kevesbítette volna Isten dicsőségét, s hátráltatta volna az Úr akaratát is. De ők a Mindenhatóra hagyták a harcot; tehát ha a sáncnak alapját a föld középpontjába ásták volna, és ha csúcsuk az égig ért is volna, az lett volna az eredmény, mikor az Úr seregeinek vezére rohamra vitte az angyalok ezredeit. {BT4 §20.17} Isten régóta kedvelt népének akarta adni Jerikót, már régóta naggyá akarta tenni nevét a föld nemzeteinek körében. Negyven évvel azelőtt, amikor kivezette Izráelt a szolgaságból, elhatározta, hogy nekik adja Kánaán földjét. De ők rosszindulatú panaszaikkal és féltékenységükkel fölkeltették az Úr haragját, ezért negyven éves vándorlásra ítélte őket, míg kihaltak, akik hitetlenségükkel megbántották Őt. Jerikó elfoglalásával Isten azt jelentette ki a hébereknek, hogy atyáik már negyven évvel azelőtt birtokba vették volna a várost, ha úgy megbíztak volna benne, mint most a gyermekeik. {BT4 §20.18} Ősi Izráel történetét a mi okulásunkra jegyezték föl. „Legtöbbjükben nem telt kedve Istennek. EI is hullottak a pusztában. Ezek intő példák számunkra, hogy ne kívánjuk meg a rosszat, mint ők megkívánták.” „Mindez előképben történt velük, s a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. Aki tehát azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” {BT4 §20.19} Sokakban, akik, mint ősi Izráel, vallják, hogy megtartják Isten parancsait, hitetlenségre hajló gonosz szív van, bár külsőségekben Isten rendeléseihez tartják magukat. Bár Isten nagy

98

Ellen G. White


világossággal s értékes előjogokkal tüntette ki őket, mégis elveszítik a mennyei Kánaánt, mint a lázadó héberek sem jutottak be a földi Kánaánba, melyet Isten ígért nekik engedelmességük jutalmaként. {BT4 §20.20} A mi népünk köréből is hiányzik a hit. A mai időkben kevesen követnék Istennek választott szolgáin át közölt utasításait olyan engedelmesen, mint Izráel seregei Jerikó elfoglalásánál. Az Úr seregeinek vezére nem az egész gyülekezet előtt jelent meg. Kizárólag Józsuával beszélt, aki azután beszámolt a találkozásról a hébereknek. Tőlük függött, hogy hisznek-e, vagy kételkednek Józsué szavaiban, tőlük függött hogy engedelmeskednek-e a parancsoknak, melyeket az Úr seregei vezérének nevében adott ki, vagy föllázadnak utasításai ellen, és semmibe veszik tekintélyét. Nem látták az angyalseregeket, akiket Isten Fia vezetett, s akik előőrseik előtt jártak; ezért így okoskodhattak volna: „Miféle értelmetlen menetelések ezek, s mennyire nevetséges, ha naponta körüljárjuk a várost, kosszarv kürtök fúvása közben! Hisz mit sem érnek a magasba nyúló erős erődítések ellen.” {BT4 §20.21} De hogy oly hosszú időn át folytatják a rájuk szabott kötelességet a falak végső ledöntése előtt, lehetővé tette, hogy az izraeliták körében megerősödjék a hit. A kétely legkisebb árnyéka nélkül kellett beléjük vésni a gondolatot, hogy erejük nem ember bölcsességében, sem ember erejében, hanem kizárólag üdvösségük Istenében rejlik. Így hozzászoktak, hogy kizárják magukat a megoldásokból, s teljesen Isten-vezérükre támaszkodjanak. {BT4 §20.22} Vajon így viselkednének-e ma hasonló körülmények között, akik Isten népének vallják magukat? Kétségkívül sokan a maguk tervét szeretnék tető alá hozni, más utakat-módokat javasolnának a kívánt cél eléréséhez. Vonakodnának alávetni magukat ily együgyű módszernek, mely semmi dicsőséget nem hoz nekik, kivéve az engedelmesség érdemét. Kérdőre vonnák a valószínűséget, hogy így meg lehet hódítani a megerősített várost. A kötelességteljesítés törvénye mégis a legfölső. Mindig is ennek kell uralkodnia az ember érvelésén. Hiszen a hit az élő hatalom, mely áthatol minden akadályon, túljut minden korláton, mely az ellenséges tábor szívében tűzi ki lobogóját. {BT4 §20.23} Isten csodálatos dolgokat fog véghezvinni a benne megbízókért. Isten hitvalló népének azért nincs több ereje, mert okosságukban bíznak; ezért nem adják meg az Úrnak a lehetőséget, hogy kinyilvánítsa értük a hatalmát. Az Úr minden szorult helyzetben hívő gyermekei segítségére siet, ha teljesen belé vetik bizalmukat, s pontosan engedelmeskednek neki. {BT4 §20.24} Isten szavában mélységes titkok rejlenek; az Úr gondviselésében megmagyarázhatatlan titokzatosságok találhatók; olyan titkok vannak a megváltás tervében, melyek mélyére ember le nem bír hatolni. Mégis véges gondolkodású emberek, bár erős a vágyuk hogy kielégítsék tudásszomjukat, s megértsék a végtelenség kérdéseit, nem követik az Isten kinyilatkoztatott akarata által kijelölt egyszerű utat. Ehelyett a világ megalapítása óta elrejtett titkokat feszegetik. Az ember fölépíti elméleteit, elveszti a valódi hit egyszerűségét, túl önhitt lesz, hogy elhiggye, amit az Úr kijelentett, ezért fontoskodó, nagyképű elgondolásaival bástyázza körül magát. {BT4 §20.25}

99

Ellen G. White


Sokan, bár a mi hitünket vallják, mégis ebben a helyzetben leleddzenek. Gyöngék és erőtlenek, mert a maguk erejében bíznak. Isten hatalmasan fáradozik azért a hűséges népért, mely kérdezősködés és kételkedés nélkül engedelmeskedik szavának. A menny fönségese angyalseregeivel, ember segítsége nélkül döntötte porba Jerikó falait. Izráel fölfegyverzett harcosainak semmi okuk sem lehetett, hogy a maguk hőstetteivel dicsekedjenek. Minden az Isten hatalma által történt. Népünk mondjon le önző dicsőségvágyáról, s a kívánságáról, hogy a maguk elképzelései szerint dolgozzanak. Ehelyett vessék magukat alázatosan Isten akarata alá, akkor Isten meg fogja újítani erejüket, akkor szabadulást és győzelmet hoz gyermekeinek. {BT4 §20.26}

JEREMIÁS MEGRÓJA IZRÁELT Az Úr dorgáló üzenetet bízott Jeremiásra, hogy közölje azt népével, azzal vádolva őket, hogy folyton elvetik Isten tanácsát: „Szóltam én nektek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok. És elküldte az Úr tihozzátok minden ő szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra. Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útjaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekből, hogy lakhassatok azon a földön, amelyet az Úr adott nektek és a ti atyáitoknak öröktől fogva örökké.” {BT4 §21.1} Isten kérlelte őket, hogy ne ingereljék őt haragra a kezük és szívük viselkedésével; de ők nem hallgattak rá. Jeremiás ezután megjövendölte a zsidók fogságát, mint büntetést, amiért nem engedelmeskedtek az Úr szavának. Isten a káldeusokat használja majd eszközül, hogy megfenyítse engedetlen népét. Büntetésük az ismereteikkel lesz arányban, meg azokkal a figyelmeztetésekkel, amelyeket megvetettek. Isten sokáig halogatta büntetéseit, mert vonakodott megalázni választott népét; most mégis meg fogja látogatni őket haragjával, mert ez az utolsó remény, hogy torpannának meg gonosz útjaikon. {BT4 §21.2} A mai utolsó időkben az Úr új eszközöket vezetett be, hogy megóvja népének tisztaságát. Akár az ősi időkben, most is kérleli a tévelygőket, akik az ő nevét vallják, hogy térjenek meg, és fordítsanak hátat gonosz útjaiknak. Most, mint régen, választott szolgájának szájával jövendöli meg az előttük álló veszedelmeket. Fölemeli figyelmeztető hangját, s oly pontosan megrója a bűnt, mint Jeremiás napjaiban. De Isten mai népét is az a kísértés környékezi, hogy megvesse az intést, s gyűlölje a tanácsot, mint ősi Izráelt. Gyorsan elfordítják fülüket a szavaktól, melyeket Isten szolgáin át küld az igazságot vallók épülésére. Bár az Úr ideig-óráig könyörületesen visszatartja bűneik megtorlását, mint Jeremiás idején, mégsem fogja örökké megtartóztatni kezét, hanem igazságos büntetéssel látogatja meg a gonoszságot. {BT4 §21.3} Az Úr megparancsolta Jeremiásnak, hogy álljon az Úr házának udvarára, s szólja Júda egész népének, aki csak imádkozni jön, az üzeneteket, melyeket szájába ad szólásra, egyetlen szót sem enyhítve, hogy alkalmuk nyíljék meghallgatni,• s hátat fordítani aljas útjaiknak. Akkor az Úr megbánná a büntetést, melyet ki akart szabni rájuk gonoszságuk miatt. {BT4 §21.4} Élénk színekkel bontakozik itt elő az Úr húzódozása, hogy megfenyítse tévelygő népét. Isten visszatartja büntetéseit – kérleli őket, hogy térjenek vissza szövetségükhöz. Hiszen azért hozta ki őket a szolgaságból, hogy hűségesen szolgálhassanak •neki, az •egyedüli igaz élő 100

Ellen G. White


Istennek. Ok mégis bálványimádásba tévelyedtek, s megvetették a látnokai által küldött figyelmeztetéseket. Még késlelteti fenyítéseit, hogy további alkalmat nyújtson, hogy megváltozzanak, így elhárítva bűnük megtorlását. Ma is választott látnoka által küld nekik félreérthetetlen figyelmeztetést, most is eléjük teregeti az egyedül lehetséges utat melyen megmenekülhetnek a megérdemelt büntetéstől. Bűneik teljes meg-bánását, s gonosz útjaiktól való elfordulást. {BT4 §21.5} Az Úr megparancsolta Jeremiásnak, hogy mondja meg a népnek. „Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, amelyet elétek tártam, és nem figyeltek szolgáimnak, a próféták szavára, akiket folyvást küldtem hozzátok, de sosem hallgattok rájuk: ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, a várost pedig átokká teszem a föld nemzetei előtt.” Az izraeliták tudták, mi történt Silóval. Arra az időre is emlékeztek amikor a filiszteusok legyőzték Izráelt, és magukkal vitték Isten ládáját. {BT4 §21.6} Éli bűne az volt, hogy könnyen elnézte két fia gonoszságát, noha szent hivatalt viseltek. Az apa hanyagsága, hogy megintse, és kordában tartsa fiait, félelmetes veszedelmet hozott Izráelre, Éli két fiát levágták, Éli maga is életét vesztette. Isten ládáját elvitték Izráeltől, s harminc ezren haltak meg a népből. Mindez azért, mert könnyen vették, s eltűrték maguk között a bűnt. Mily tanítás és példa ez az Isten gyülekezetében felelős állásokat betöltőknek, A levonható tanulság Isten nevében szólítja most őket, hogy hűen távolítsanak el minden helytelenséget, ami csak szégyent hoz az igazság ügyére. {BT4 §21.7} Sámuel idején Izráel úgy vélte, hogy az Isten parancsait rejtő szekrény jelenléte győzelmet biztosit nekik a filiszteusok fölött, akár megtértek gonoszságukból, akár nem. A zsidók Jeremiás napjaiban is azt hitték, hogy a templom Isten által elrendelt szolgálatainak szigorú megtartása megóvja őket gonosz útjuk méltó büntetésétől. {BT4 §21.8} Ugyanez a veszély forog fönn ma azon nép soraiban, akik vallják, hogy Isten törvényének őrei. Ezek is szeretik azzal áltatni magukat, hogy a tisztelet, melyben a tíz parancsot tartják, megvédi őket az isteni igazságszolgáltatás hatalmától. Nem hajlandók elfogadni a gonoszság miatti intéseket, s azzal vádolják Isten szolgáit, hogy túlbuzgók, mikor ki szeretnék rekeszteni a bűnt a táborból. A bűngyűlölő Isten fölszólítja a, hogy törvényei megtartását vallókat, hogy szakadjanak el minden gonoszságtól Ha nem hajlandók megtérni, és engedelmeskedni az Úr szavának, ez súlyos következményeket fog hozni Isten mai népére, amint ez a bűn ősi Izráelre hozott. Van határ, melyen túl az Úr nem halogatja büntetéseit. Jeruzsálem pusztulása ünnepélyes figyelmeztetésként áll Isten mai népe előtt arra nézve, hogy nem vehetik semmibe büntetlenül a választott eszközein át küldött intésekkel. {BT4 §21.9} Mikor a papok és a nép meghallották az üzenetet, melyet Jeremiás kézbesített nekik az Úr nevében, irtózatosan fölbőszültek, s kijelentették, hogy meg kell halnia, Lármásan megbélyegezték őt. Ezt kiáltották: „Miért jövendöltél az Úr nevében így: Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztulj hogy lakója sem marad? S az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában.” így vetették meg Isten üzenetét, az Úr szolgáját meg, akire üzenetét bízta, halállal fenyegették. A papok, a hűtlen, hamis látnokok, de az egész nép is bőszülten fordult az ellen, aki nem volt hajlandó hízelgő dolgokat és csalárdságot hirdetni nekik.{BT4 §21.10}

101

Ellen G. White


Isten tántoríthatatlan szolgái rendszerint a legkeserűbb üldöztetésben részesültek a vallás hamis tanítóitól. De az igaz látnokok mindenkor inkább vállalják a gyalázatot, sőt halált, minthogy hűtlenek legyenek Isten iránt. Isten mindenlátó szeme az isteni intések eszközein nyugszik, akik súlyos felelősséget viselnek. Isten úgy tekinti az ellenük hamis beállításon, hazugságon vagy jogtalanságon át elkövetett ártást, mintha ő ellene követték volna el, és annak megfelelően fog büntetni érte. {BT4 §21.11} Júda fejedelmei értesültek Jeremiás szavairól, följöttek hát a király palotájából és leültek az Úr házának kapuja előtt. „Akkor a papok és (ál)próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez: Ez az ember halált érdemel, mert ez ellen a város ellen jövendölt, amint azt saját fületekkel hallottátok.” Jeremiás azonban bátran állt a fejedelmek és a nép előtt. Kijelentette: „Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mind, amit hallottatok tőlem. Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken: hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek szavára: mert ha így tesztek, az Úr megbánja a veszedelmet, mellyel megfenyegetett titeket. Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem, ahogy jónak látjátok. De vegyétek tudomásul, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam a fületek hallatára.” {BT4 §21.12} Ha a látnok megijedt volna a hatalmasok fenyegetéseitől és a csőcselék zajongásától, üzenete hatástalan lett volna, s életét is elveszítette volna. De a bátorság, mellyel fájó kötelességét teljesítette, kivívta a nép tiszteletét, s az ő oldalára hajlította Izráel főembereit. Így Isten védelmezőket támasztott szolgájának. E védők vitába szálltak a papokkal és hamis prófétákkal, bebizonyítva előttük, hogy dőreség lenne a végzetes lépés, melyet javasoltak. {BT4 §21.13} A főhivatalú férfiak tekintélye mély benyomást tett a népre. Majd a vének fogtak össze, hogy tiltakozzanak a papok Jeremiás sorsát illető döntése ellen. Mikeás esetet hozták föl, aki maga is Jeruzsálem ellen jövendölt; ezt mondva: „Fölszántják Siont, mint a szántóföldet; Jeruzsálem kőhalmazzá válik, és a templom hegye erdős magaslattá.” Szembeszegezték velük a kérdést: „Vajon halálra ítélte ezért őt Júda királya, Ezékiás és egész Júda? Nem, hanem inkább félni kezdték az Urat, és könyörögtek hozzá, erre az Úr megbánta a ve¬szedelmet, amellyel fenyegette őket. Mi meg ilyen nagy gonoszságot követnének el saját kárunkra?” . {BT4 §21.14} Így Ahikám és mások érvelésére mégsem ölték meg Jeremiást, bár a papok és az álpróféták közül soknak nagyon ínyére lett volna, ha zendülés ürügyén megölhették volna Jeremiást, mert nem bírták elviselni az igazságokat, amelyeket hirdetett, mellyel lerántotta gonoszságukról a leplet. {BT4 §21.15} Izráel mégis megátalkodott maradt, így az Úr látta, hogy meg kell büntetnie őket bűneikért; ezért utasította Jeremiást, hogy készítsen magának igákat és béklyókat, vegye a nyakába és küldje el azokat Edom, Moáb, az ammoniták, Tírusz és Szidon királyaihoz, megparancsolva a hírnököknek, hogy mondják: Isten mindezeket az országokat Nabukonodozornak, Babilon királyának adta, s hogy e nemzetek szolgálják Nabukonodozort és leszármazottait bizonyos ideig, amíg Isten meg nem szabadítja őket. A hírnökök jelentsék, ki, hogyha e nemzetek nem készek Babilon királyát szolgálni, akkor éhínséggel, karddal és 102

Ellen G. White


járvánnyal bünteti őket, míg csak föl nem emésztődnek. „Ne hallgassatok hát – mondja az Úr – prófétáitokra, jósaitokra, álomfejtőitekre, jövendőmondóitokra és bölcseitekre, akik azt mondogatják nektek: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói. Mert hazugságot jövendölnek nektek, aminek az lesz a következménye, hogy számkivetésbe visznek benneteket országaitokból, s úgy kiűzlek benneteket, hogy elvesztek. Azt a nemzetet azonban, amely Babilon király igájába hajtja nyakát, és meghódol neki, békében hagyom országában mondja az Úr – hogy művelje, és lakjék benne.” {BT4 §21.16} Jeremiás azt hirdette, hogy hetven évig kell viselniük az igát; s a már a Babilon király kezében levő foglyok és az Úr házának elhurcolt edényei is Babilonban maradnak, míg csak le nem telik a hetven év. De a hetven év végén az Úr megszabadítja őket a fogságból, megbünteti elnyomóikat, letöri Babilon büszke királyát.{BT4 §21.17} Követek érkeztek az említett nemzetekből Júda királyához, hogy szót értsenek vele a Babilon királya elleni harc felöl. Ám Isten látnoka, nyakában a szolgaság jeleivel, közölte az Úr üzenetét e nemzetekkel, rájuk parancsolva, hogy vigyék el ki-ki a maga királyának. Ez volt a legenyhébb büntetés, melyet a könyörületes Isten ki tudott szabni a lázadó népre; de ha harcba szálnak, ha szembeszegülnek a szolgaság parancsával, akkor el kell majd viselniük fenyítésének teljes szigorát. Hűen figyelmeztette őket, nehogy hazugságokat jövendölő, hamis tanítókra hallgassanak. {BT4 §21.18} Az egybegyűlt követek tanácsának megrökönyödése nem ismert határt mikor Jeremiás, nyakában a szolgaság jármával, közölte velük Isten akaratát Hanem Hananiás, az egyik hazug látnok, aki ellen Isten Jeremiáson át figyelmeztette népét. fölemelte szavát az elmondott jövendölés ellen. Meg szerette volna nyerni a király és udvarának kedvezését, ezért kijelentette, hogy Isten a bátorítás szavait bízta rá a zsidók számára. Ezt mondta: „Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának összes edényét, amelyet Nabukonodozor, Babilon királya vitt el innen, és Babilonba hurcolt. És visszahozom erre a helyre Jekóniást, Jojákim fiát, Júda királyát Júda valamennyi száműzöttjével együtt akik Babilonba kerültek – mondja az Úr. Mert valóban összetöröm Babilon királyának igáját.” {BT4 §21.19} Akkor Jeremiás a papok, és az egész nép jelenlétében kijelentette, hogy őszintén kívánja, bárcsak az Úr házának edényeit visszatérítenék, és visszahoznák az elhurcolt foglyokat. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a nép megbánja bűneit. és gonosz útjaitól Isten törvénye iránti engedelmességhez fordul. Jeremiás szerette hazáját, és szíve mélyéből kívánta, hogy a nép megalázkodásával el lehetne kerülni a megjövendölt pusztulást, de jól tudta, hogy hiába reménykedik. Azt szerette volna. hogy Izráel büntetése a lehető legenyhébb legyen; ezért komolyan kérlelte őket, vessék akié magukat Babilon királyának az Úr által meghatározott időre. {BT4 §21.20} Könyörgött nekik, hallgassanak szavára. Idézte nekik Hóseás, Habakuk, Sofóniás és mások jövendöléseit, akiknek intő üzenete hasonló volt az övéhez. Emlékeztette őket olyan eseményekre, amelyek már előbb meglettek történelmükben a megátalkodott bűnök megtorlásának jövendöléseire. Néha, akárcsak most, támadtak emberek, akik szembeszegültek Isten üzenetével akik békét és jólétet jósoltak, hogy elringassák a nép rettegését. és elnyerték a vezetők kedvezését. Mégis minden alkalomkor Isten ítéletei 103

Ellen G. White


meglátogatták Izráelt, amint az igaz látnokok előre megmondták. így szólt: „Arról a prófétáról, aki békességet jövendöl, csak akkor ismerik el, hogy valóban az Úr küldte, ha szava beteljesedik.” Ha Izráel kockáztatni akar, a jövő fejleményei végleg, valóban eldöntik, melyik volt az álpróféta.{BT4 §21.21} De Hananiás fölbőszült e feleletre, levette hát Jeremiás nyakáról az igát, és összetörte. „Majd így szólt Hananiás az egész nép színe előtt: Ezt mondja az Úr: így fogom letörni két esztendő múlva Nabukonodozornak, Babilon királyá¬nak igáját az összes nemzet nyakáról. Jeremiás ezután elment onnan.” Ö már megtette kötelességét – figyelmeztette a népet a veszedelemre – rámutatott az egyetlen útra, melyen visszanyerhetnék Isten tetszését. Bár egyedüli bűne az volt, hogy hűen továbbította Isten üzenetét a hitetlen népnek, mégis kigúnyolták szavait. Felelős állású emberek szólták meg, és próbálták földühíteni a népet, hogy öljék meg őt.{BT4 §21.22} De Jeremiás további üzenetet kapott: „Menj el Hananiáshoz, s mondd meg neki: Ezt mondja az Úr: a faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette. Mert a seregek Ura, Izráel Istene ezt mondja: Vasigát teszek mind e nemzetek nyakára, hogy meghódoljanak Nabukonodozornak, Babilon királyának. Valóban szolgálni fognak neki. Sőt, a föld vadjait is neki adom. Jeremiás ezután így szólt Hananiás prófétához: Idehallgass, Hananiás! Nem küldött téged az Ur! Mégis arra vitted rá a népet, hogy hazugságban bízzék. Ezért azt mondja az Úr: Elpusztítalak a föld színéről; még ebben az esztendőben meghalsz, mert az Úrtól való elpártolást hirdeted. Meg is halt Hananiás még abban az esztendőben, a hetedik hónapban.” {BT4 §21.23} Ez a hamis próféta megerősítette Izráel hitetlenségét Jeremiással és üzenetével szemben. Gonosz módra az Úr hírnökének mondta magát így halálbüntetést szenvedett félelmetes bűne miatt. Jeremiás az ötödik hónapban jósolta meg Hananiás halálát és a hetedik hónapban bekövetkezett halála bizonyította az igaz próféta szavahihetőségét. Isten azt mondta, hogy megmenti népét, hogy a rájuk helyezett iga könnyű lesz, ha panaszszó nélkül alávetik magukat tervének. Szolgaságuk jelképe a faiga volt, amit könnyűszerrel el lehet viselni; de a szembeszegülést annak megfelelő szigorúság követi, mit a vasiga jelképezett. {BT4 §21.24} Isten azt tervezte, hogy korlátok között tartja Babilon királyát, hogy ne essék emberhalát sem vérig alázó elnyomás; de mert megvetették a figyelmeztetést és parancsokat ezzel a szolgaság teljes szigorát zúdították magukra. Sokkal kellemesebb volt a népnek elfogadni az állátnok üzenetét, aki jólétet jósolt, ezért azt fogadták el. Sértette büszkeségüket, hogy egyre a szemükre hányják bűneiket; sokkal szívesebben rejtették el a szemük elöl. Oly erkölcsi sötétségben éltek, hogy föl sem fogták vétkük iszonyúságát, de nem értékelték a megrovás és figyelmeztetés üzeneteit sem, amelyeket Isten küldött hozzájuk. Ha kellően megértették volna engedetlenségüket, elismerték volna az Úr eljárásának igazságos voltát, de elismerték volna a látnokok tekintélyét is. Isten kérlelte őket, hogy térjenek meg, hogy megkímélhesse őket a megaláztatástól, s hogy az ő nevéről nevezett nép ne váljék pogány nemzet adófizetőjévé; ők azonban kigúnyolták tanácsát, s az álprófétákat követték. {BT4 §21.25} Az Úr ekkor megparancsolta Jeremiásnak, hogy írjon leveleket a fogságba hurcolt fejedelmeknek, véneknek, papoknak, prófétáknak, és az egész népnek. Fölszólította őket, ne ámítsák magukat, ne képzeljék, hogy közel lenne szabadulásuk órája, hanem békésen vessék 104

Ellen G. White


alá magukat ellenségüknek, folytassák mesterségüket, s építsenek maguknak békességes házakat a győztesek közt. Az Úr intette őket, ne tűrjék meg, hogy a látnokaik és jövendőmondóik légből kapott reményekkel vezessék félre őket. De egyúttal megnyugtatta őket, hogy hetven évnyi szolgaság után megszabadulnak, és visszatérnek Jeruzsálembe. Isten meghallgatná imáikat, és visszavenné őket kegyeibe, amikor teljes szívvel hozzá fordulnak. „Megengedem majd, hogy megtaláljatok, mondja az Úr. Jóra fordítom sorsotokat, és összegyűjtelek titeket minden nép közül, és minden helyről, ahová szétszórtalak benneteket – mondja az Úr. És visszahozlak benneteket erre a helyre, ahonnan számkivetésbe küldtelek.” {BT4 §21.26} Mily gyöngéd szánakozással értesítette Isten raboskodó népét Izráelre vonatkozó terveiről. Tudta, hogy mily szenvedés, szerencsétlenség lenne számukra, ha azt hitetnék el velük, hogy az Úr rövidesen kiszabadítja őket a fogságból, visszahozza őket Jeruzsálembe, amint azt az álpróféták megjósolták. Tudta, hogy ez a hitük szörnyen megnehezítené helyzetüket. A lázongásnak bármilyen megnyilvánulása fölébresztette volna a király éberségét és szigorúságát, s megszorították volna szabadságukat. Az Úr azt kívánta tőlük, hogy békésen nyugodjanak bele sorsukba, és tegyék olyan kellemessé a szolgaságukat, amilyenné csak lehet. {BT4 §21.27} Másik két hamis próféta is élt akkor, Sedékiás és Akháb, aki hazugságot jövendölt az Úr nevében. Ez a két férfi szent tanítónak vallotta magát; de életük romlott volt, a bűn élvezetének rabszolgáivá züllöttek. Isten látnoka elítélte e két férfi gonosz életét, figyelmeztetve őket veszedelmükre; mégis, megtérés és megváltozás helyett, bűneik hű megrovójára dühösködtek, az ő munkásságát igyekeztek akadályozni. Arra bujtogatták a népet, hogy ne higgyenek neki, hogy a Babilon királya előtti behódolás felől tegyenek Isten tanácsával dacoló dolgokat. Az Úr tanúságot tett Jeremiás által, hogy a hamis látnokokat Babilon királyának kezére fogja adni, és szemük láttára fogja megölni őket. Ez a jóslat a maga idején be is teljesedett. Mégis támadtak álpróféták, hogy fejetlenséget s romlást vessenek a nép között azzal, hogy elfordítsák őket a Jeremiás hozta isteni parancsoktól; de Isten ítéletet hirdetett ellenük súlyos vétkükért, hogy lázongást szítottak ellene. {BT4 §21.28} Épp ilyen emberek támadnak ma is. Ma is romlást és lázadást okoznak a között a nép között, mely vallja, hogy engedelmeskedik Isten törvényének. De oly bizonyosan, ahogy büntetés sújtotta régen a hamis látnokokat, épp így bizonyos, hogy a romlás ez ügynökei is részesülni fognak a megtorlás teljes mértékében; hiszen az Úr nem változott meg. A hazugságot hirdetők arra bujtogatnak, hogy jelentéktelen semmiségnek tekintsék a bűnt. Mikor bűneik rettentő következményei nyilvánvalóvá válnak, akkor, ha lehet, megkísérlik• azokra hárítani a felelősséget a bajokért, akik hűségesen figyelmeztették őket, mint a zsidók is Jeremiást hibáztatták szerencsétlenségeikért. {BT4 §21.29} Az Úr elleni lázongás útját követők mindig találnak hamis látnokokat; hogy igazolják tetteiket, s áltatásaikkal veszedelembe taszítsák őket. A hazug szavak gyakran barátot szereznek, mint Akháb és Sedékiás esetén. A két hamis látnok, Isten iránti hazug buzgalmukkal, sokkal több hívet és követőt talált, mint az igaz próféta, aki Isten palástolatlan üzenetét közvetítette. {BT4 §21.30}

105

Ellen G. White


Tanulság a rékábiták esetéből Isten megparancsolta Jeremiásnak, hogy hívja össze a rékábitákat az Úr házába, az egyik terembe, tegyen eléjük bort, hogy igyanak. Jeremiás meg is tette, amit az Úr parancsolt neki. „Ők azonban így válaszoltak: nem iszunk bort, mert ősatyánk, Rékáb fia Jónadáb: ezt a parancsot hagyta ránk: sose igyatok bort sem ti, sem fiaitok.” „Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Ezt mondja a seregek Ura: Izráel Istene: Menj és mondd el Júda fejedelmeinek és Jeruzsálem lakóinak: Hát ti nem fogadjátok el az intést, és nem akartok a szavamra hallgatni? mondja az Úr. Jónadábnak, Rékáb fiának azt a parancsát, hogy ne igyanak bort, pontosan megtartják az utódai, ősatyjuk parancsának engedelmeskedve valóban mind a mai napig nem isznak bort.” {BT4 §22.1} Az Úr szembeállítja a rékábiták engedelmességét népének engedetlenségével és lázadozásával, mert népe nem kész befogadni intő és figyelmeztető szavait. A rékábiták engedelmeskedtek atyjuk parancsának, nem hagyták, hogy atyjuk kívánalmainak megszegésére csábítsák őket. Izráel viszont nem volt hajlandó az Urra hallgatni: Az Ur azt mondja: „Ti azonban nem engedelmeskedtek nekem, noha olyan fáradhatatlanul, olyan kitartóan beszéltem hozzátok. Szünet nélkül újra elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, hogy hirdessék: Térjen meg mindegyitek gonosz útjáról; változtassátok meg életmódotokat, ne szegődjetek idegen istenek nyomába, s ne szolgáljatok nekik; így majd lakói maradtok ennek az országnak, amelyet nektek és atyáitoknak adtam. De nem hallgattak rám. Jónadábnak, Rékáb fiának utódai megtartották a parancsot, amelyet ősatyjuk adott nekik, de ez a nép nem akar engedelmeskedni. Ezért ezt mondja a seregek Ura: Rázúdítom Júdeára s Jeruzsálemre mindazt a nyomorúságot, mellyel megfenyegettem őket, mivel szóltam nekik, de nem hallgattak rám; hívtam őket, de nem válaszoltak. {BT4 §22.2} Akkor Jeremiás azt mondta a rékábiták nemzetségének: Ezt mondja a seregek Ura, Izráel Istene: Mivel engedelmeskedtetek Jónadáb parancsának, megtartottátok minden rendeletét, és megtettétek mind, amit meghagyott nektek, ezért azt mondja a seregek Ura, Izráel Istene: Jónadáb, Rékáb fia soha nem lesz híjával olyan férfi utódnak, aki színem elé állhat.” {BT4 §22.3} Az Úr megdicsérte a rékábitákat készséges és szíves engedelmességükért, ám az Isten népe visszautasította az Úr látnokainak intéseit. Mivel szólt hozzájuk, de nem hallgattak rá, mivel hívta őket, de nem feleltek – az Úr ítéletet hirdetett ellenük. Jeremiás elismételte az Úr dicsérő szavait a hű rékábitáknak, s áldásokat mondott rájuk az Úr nevében. Így tanította Isten az ő népét, hogy a hűség, a követelményei iránti engedelmesség áldásokban hárul vissza rájuk, amint a rékábitákra is áldás hárul, mivel engedelmeskedtek ősatyjuk parancsának. {BT4 §22.4} Ha ezek ilyen szigorúan engedelmeskedtek jó és bölcs ősapjuk utasításainak, aki a legjobb és legeredményesebb módon biztosította utódait a mértéktelenség veszedelmei ellen, annyival nagyobb tiszteletben kellene tartaniuk Isten tekintélyét, amennyivel szentebb az Úr, mint az ember. Ö az alkotónk és vezérünk, végtelen hatalmú, és rettenetes a megtorlásban. Kegyelmében különféle eszközöket használ, hogy fölismertesse és megbánhassa a bűnöket. De ha továbbra is semmibe veszik az intéseket, ha akarata ellen cselekszenek, akkor föltétlenül romlás következik; hiszen Isten népét csak az Úr kegyelme tartja jólétben, mennyei 106

Ellen G. White


hírnökeinek gondoskodásán keresztül. Az Úr nem támogat, és nem óv meg olyan népet, mely semmibe veszi tanácsát, és megveti intéseit. {BT4 §22.5}

Elvetik Isten figyelmeztetéseit Jeremiást már megfosztották szabadságától, mert Istennek engedelmeskedett, mert közölte Izráel királyával és vezetőivel az intő szavakat, melyeket Isten ajkáról hangzott. Az izraeliták nem fogadták el a• dorgálásokat, sem hogy kérdésessé tegyék magaviseletüket. Mélyen földühödtek, és megvetései fogadták az intő szavakat, de büntetésük hírét is, melyek bekövetkezését Jeremiás megjósolta, ha továbbra is lázadoznak az Úr ellen. Bár Izráel nem akart hallgatni az Úr tanácsára, azért a tanács nem lett hatástalanabb, s Isten sem szűnt meg inteni és rosszallásával s büntetéseivel fenyegetni azokat, akik nem akartak engedelmeskedni kívánalmainak. {BT4 §23.1} Az Úr szólt Jeremiásnak: „Végy elő könyvtekercset, és írj le rá minden szót, amelyet Jeruzsálem, Júda és az összes nemzetek felöl mondtam neked, attól a naptól fogva, amikor először szóltam hozzád Jósiás napjaiban mind a mai napig. Ha Júda háza meghallja a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán megtér ki-ki a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat”. {BT4 §23.2} E szavakból kiviláglik, hogy az Úr mennyire húzódozik, hogy lemondjon vétkező népéről. S ha netalán Izráel annyira elhanyagolta intéseit és figyelmeztetéseit, hogy már el is felejtették azokat, akkor addig késlelteti büntetéseit, míg eleitől kezdve újra föl nem sorakoztatja engedetlenségeiket, s egyre súlyosbodó bűneiket Jósiás napjaitól kezdve az ö idejükig, s a büntetéseket is, melyeket törvényszegéseik miatt hirdetett ellenük. így további lehetőségük nyílik fölismerni gonoszságukat, s megtérni. Ebből is láthatjuk, hogy Isten nem örül, ha büntetnie kell, hanem a makacs fiát szánó apán is túltevő gondoskodással kérleli tévelygő népét, hogy térjenek vissza szövetségükhöz. {BT4 §23.3} Jeremiás próféta Isten parancsának engedelmeskedve tollba mondta írnokának, Báruknak a szavakat, amelyeket az Úr közölt vele, aki följegyezte a tekercsre (Jeremiás 36: 4). Ez az üzenet Izráel sok-sok bűnének megrovása volt, de figyelmeztetés is a következményekre, melyek utolérik őket, ha tovább folytatják gonosz útjukat. Komoly fölhívás volt hozzájuk, hogy fordítsanak hátat bűneiknek. Miután leírták, Jeremiás, aki ekkor fogoly volt, elküldte írnokát, hogy olvassa föl az egész egybegyűlt nép előtt az Úr hátában a böjtnapon. A próféta mondta: „Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, s megtér ki-ki a maga gonosz útjáról; mert nagy a harag és méltatlankodás, amellyel az Úr megfenyegette e népet.” {BT4 §23.4} Az írnok eleget tett a látnok kérésének, fölolvasta a tekercset Júda egész népe előtt. Majd hívták, hogy olvassa föl a fejedelmek előtt is. Mély érdeklődései hallgatták, és félelem ült arcukon, amikor kikérdezték Bárukot a titokzatos írás felöl. Megígérték, hogy megmondanak mindent a királynak, amit felőle s a nép felöl hallottak, de azt tanácsolták neki, hogy rejtőzködjék el, mert féltek, hogy a király elveti a bizonyságtételt, melyet Isten küldött Jeremiáson át, s nemcsak a látnokot akarja majd megölni, hanem írnokát is. {BT4 §23.5} Mikor a fejedelmek közölték a királlyal, hogy mit olvasott föl Báruk, a király azonnal elrendelte, hogy hozzák el a tekercset, és olvassák föl neki. De a helyett, hogy 107

Ellen G. White


engedelmeskedett volna a figyelmeztetéseknek, ahelyett, hogy megalázkodott volna a maga és a nép fölött függő veszély miatt, dührohamában tűzbe dobta az egészet, annak ellenére, hogy néhány bizalmas tanácsosa kérlelte, hogy ne kövessen el ilyet. Akkor a gonosz uralkodó haragja föltámadt Jeremiás és írnoka ellen, s parancsot adott ki, hogy fogják el mindkettőt; az Úr azonban elrejtette őket”. Miután a király elégette a szent tekercset, az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz: „Végy elő másik tekercset, s írd le rá a szózatokat, amelyeket a Jojákim, Júda királya által elégetett tekercsre voltak írva. Júda királyának pedig ezt mondd: Ezt mondja az Úr: Elégetted a tekercsel, s így szóltál: Miért írtad le azt a jövendölést, hogy Babilon királya biztosan eljön, elpusztítja ezt az egész országot, és kiirt belőle embert és állatot egyaránt?” {BT4 §23.6} A könyörületes Isten kegyelmesen a nép javára küldte a figyelmeztetést. Talán-mondta a szánakozó Alkotó – „Júda háza meghallja a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán kiki megtér a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat és vétkeiket.” Isten szánakozik az ember vakságán és romlottságán; világosságot küld elsötétült gondolkodásuk számára intések és fenyegetések alakjában, melyek célja, hogy a legfönnhéjázóbb is átérezze tudatlanságát, s megbánja tévedéseit. Még a legönelégültebbet is elégedetlenné teszi helyzetével, s rávezeti, hogy komolyabb áldásokat keressen a mennyei való közelebbi kapcsolaton át.{BT4 §23.7} Nem Isten terve olyan hírnököket küldeni, akik hízelegnek a bűnösöknek; nem küld béke-üzenetet, hogy a megszenteletleneket érzéki biztonságba ringassa. Hanem súlyos terheket fektet a gonoszt művelő lelkiismeretére, a meggyőzés hegyes nyilaival veri át a lelkét. A szolgáló angyalok a vétkezők elé teregetik Isten félelmetes büntetéseit, és a gyötrelmes kérdést váltják ki belőle: limit tegyek, hogy üdvözüljek?” A kéz, mely porig aláz, mely megfeddi a bűnt, s megszégyeníti a büszkeséget és nagyravágyást – fölemeli a bűnbánót, a lesújtottat, s a legmélyebb együttérzéssel kérdezi: „Mit kívánsz, mit cselekedjem veled?” {BT4 §23.8} Mikor az ember bűnt követ el a szent és kegyelmes Isten ellen, akkor nem követhet nemesebb ösvényt, mintha szíve mélyéből megbánja a bűnt, mintha könnyekkel és lelke keserűségével bevallja tévedéseit. Isten ezt várja el tőle; nem fogad el kevesebbet, mint megtört szívet és bűnbánó lelkületet. A gőgös király és büszke nemesei mégis visszautasították Isten hívását, hogy térnének vissza hozzá; nem engedelmeskedtek a figyelmeztetésnek, így nem tértek meg. Pedig e kegyelmes lehetőség az utolsó volt számukra. Isten közölte, hogy ha nem hajlandók hallgatni szavára, félelmetes megtorlással sújtja őket. A vezetők nem voltak készek meghallgatni őt, ezért az Úr kimondta Izráelre az ítéletet; külön haraggal látogatta meg azt, aki dölyfösen a Mindenható ellen emelkedett föl. „Ezért azt mondja az Úr Jojákimra, Júda királyára: Nem lesz olyan utóda, aki Júda trónján ülne. Holttestét pedig kivetik nappal a hőségnek és éjjel a hidegnek. Megbüntetem őt és ivadékait, sőt szolgáit is, gonoszságaikért: rájuk és Jeruzsálem lakóira meg Júda férfijaira hozom a bajokat mind, amelyekkel megfenyegettem őket, de nem vették figyelembe.” {BT4 §23.9} A tekercs elégetése nem zárta le az ügyet. A leirt szavakat könnyebben megsemmisítették, mint a bennük levő fenyítéseket és figyelmeztetéseket, s a gyorsan közelgő büntetést, melyet lsten kimondott a lázongó Izráelre. De a tekercset is újra másolták az Úr

108

Ellen G. White


parancsára. A végtelen Isten szavait nem volt szabad elpusztítani. „Jeremiás másik tekercset vett elő, és odaadta Báruk íródeáknak, Néria fiának. Ezután Jeremiás tollba mondta annak a könyvnek minden szózatát, amelyet Jojákim, Júda királya elégetett. Sőt, még több hasonló tartalmú szózatokat is hozzáfűzött.” {BT4 §23.10} Isten nem küld büntetéseket népére anélkül, hogy előbb ne intené őket az engedelmességre; s nem látogatja meg gonoszságukat büntetésekkel, míg csak elég lehetőséget nem nyújtott a megtérésre. Ember haragja ugyan meg akarta akadályozni Isten látnokát munkásságában, mikor megfosztották őt szabadságától; Isten mégis tud emberekhez szólni börtönfalakon át, sőt, épp azokon a közegeken át növeli szolgái hasznavehetőségét, melyekkel az üldözőik határt akarnak szabni hatásuknak. {BT4 §23.11} Sokan ma is megvetik Isten bizonyságtételeken nyújtott hű intéseit. Közölték velem, hogy némelyek ma is annyira mennek, hogy elégetik az intés és figyelmeztetés leirt szavait, akár régen Izráel eme gonosz királya. De ha valaki szembeszáll Isten figyelmeztetéseivel, nem akadályozza végrehajtásukat. Ha szembeszegülünk az Úr igéivel, mikor választott szolgáin át közli azokat, csak Isten haragját hívjuk ki, s végül biztos romlást okoz annak, aki azt elköveti. A bűnös gyakran az eszköz ellen lázad, akit Isten választott, akin át közli intéseit. Sosem volt másképp; s ma is az a szellem ágaskodik, mely Jeremiást üldözte, és verembe taszította, mert engedelmeskedett az Úr szavának. {BT4 §23.12} Egyrészt az emberek nem engedelmeskednek ismételt figyelmeztetéseknek, másrészt elégedettek a hamis tanítókkal, akik hízelegnek hiúságuknak, és megerősítik őket gonoszságukban, de akik nem tudnak segíteni nekik a veszedelem napján. Isten szolgái fogadják bátran és türelmesen, bármily próbák és szenvedések érik őket gyalázáson, mellőzésen vagy hamis beállítottságon át, amiért hűségesen teljesítik az Isten által rájuk szabott kötelességet. Ne feledjék, hogy a régi látnokok és a világ Megváltója is gyalázatot és üldöztetést szenvedett a világért. Ők is épp ilyen szembeszegülést várhatnak el, mely az Isten utasítására készült tekercs elégetésében nyilvánult meg. {BT4 §23.13} Az Úr most népet készít föl a menny számára. A jellemhibák, a csökönyösség, az önző bálványimádás, az akadékoskodásba merülés, a gyűlölködés és civakodás Isten haragját váltja ki, s el kell távolítanunk Isten parancstartó népének köréből. Az ilyen bűnökben leledzőket az ellenfél ámításai vezetnek félre, vakítanak meg. Azt képzelik, hogy világosságban járnak, noha sötétben tapogatóznak. Zúgolódók vannak közöttünk ma is, amint az ősi Izráel körében is akadtak zúgolódók. Akik megfontolatlan sajnálkozással segítik az embereket a lázadásban, amikor önszeretetük sajog a megérdemelt megrovástól, azok nem Istennek, a mindenható megrovónak a barátai. Isten intéseket és figyelmeztetéseket küld népének mindaddig, míg a földön élnek. {BT4 §23.14} Akik bátran az igazság oldalán állnak ki, akik Isten kijelentett akarata iránti engedelmességre buzdítanak, és másokat is erősítenek, hogy szakadjanak el gonosztetteiktől, azok az Úr igaz barátai, akik szeretettel próbálják helyesbíteni népének tévelygéseit, hogy tisztára moshassa és megtisztítsa őket minden hamisságtól – hogy alkalmassá tegye őket szent országára. {BT4 §23.15}

109

Ellen G. White


Sedékiás követte Jojákimot Júda trónján. De sem az új király, sem az udvara, sem pedig a föld népe nem hallgatott az Úrnak Jeremiáson keresztül szólt szavaira. A kaldeusok folytatták Jeruzsálem ostromát, de ideig-óráig az egyiptomiak ellen fordították kardjukat. Sedékiás hírnököt küldött Jeremiáshoz. Kérte őt, könyörögjön értük Izráel Istenéhez. De a látnok azt válaszolta, hogy a kaldeus sereg vissza fog térni, és elpusztítja a várost. Az Úr ezzel megmutatta, mennyire lehetetlen az embernek elfordítani Isten büntetéseit. „Ne ámítsátok hát magatokat, és ne mondjátok: Biztosan elmennek a kaldeusok, mert nem mennek el. Még ha úgy megvernétek is az ellenetek harcoló kaldeusok seregét, hogy csak néhány sebesült maradna meg belőle, akkor is fölkelne, ki-ki a sátrában, hogy fölgyújtsák ezt a várost.” {BT4 §23.16} Jeremiás elvégzettnek tekintette föladatát, ezért távozni akart Jeruzsálemből, de az egyik hamis próféta fia megakadályozta őt, s azt jelentette felőle, hogy az ellenséghez akart csatlakozni. Jeremiás tagadta a hazug vádat, még~ is visszahozták. A fejedelmek, mivel gyűlölték Jeremiást, készségesen hittek az álpróféta fiának. Azt képzelték a jelek szerint, hogy ő hozta rájuk a szerencsétlenséget, amelyet hiszen csak előre megmondott. Dühükben megverték hát és bebörtönözték őt. {BT4 §23.17} Miután jó ideje sínylődött a börtönben, Sedékiás király érte küldött, és titokban megkérdezte tőle, van-e valami üzenet az Úrtól. Jeremiás újra elismételte a figyelmeztetést, hogy az Úr Babilon királyának kezébe adja a nemzetet. „Majd ezt mondta Jeremiás, Sedékiás királynak: Mit vétettem ellened, szolgáid és a nép ellen, hogy fogságba vetettél? Hol vannak a prófétáitok, kik így jövendöltek: Babilon királya nem vonul föl ellenetek és az ország ellen? Most hát hallgass meg, uram, királyom! Teljesítsd kegyesen ezt a kérésemet: Ne küldj vissza Jonatán írnok házába, nehogy meghaljak ott. Sedékiás király erre meg parancsolta, hogy vigyék Jeremiást az őrség udvarába, s naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütők utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ott maradt az őrség udvarában.” {BT4 §23.18} A gonosz király nem mert nyíltan hinni Jeremiásban, félelme mégis hozzá űzte, értesülésért. De túl gyönge volt, hogy úgy dacoljon nemesei és a nép rosszallásával, hogy aláveti magát Isten látnok által közölt akaratának. Végül tekintélyes emberek mentek a királyhoz, akiket fölbőszített, hogy Jeremiás következetesen rosszat jövendölt, s megmondták neki, hogy amíg a próféta él, addig szerencsétlenséget fog jósolni. Azt hangoztatták, hogy a látnok a nemzet ellensége, szavai gyöngítik a nép kezét, s ő hozza rájuk a szerencsétlenséget. Azt akarták, hogy öljék meg. {BT4 §23.19} A gyáva király tudta, hogy a vádak hamisak, de hogy magas és tekintélyes állást betöltők kedvében járjon, úgy tett, mintha elhinné hazugságaikat, és kezükbe adta Jeremiást, tegyenek vele, amit akarnak. Így tehát megfogták a prófétát és „Melkiásnak, Hammélek fiának ciszternájába vettették, amely az őrség udvarán van. Kötélen engedték le. Víz nem volt aciszternába, csak sár; így Jeremiás belesüppedt a sárba. Isten azonban barátot szerzett neki, aki megkérte a királyt Jeremiás javára, és visszavitte őt az őrség udvarára. {BT4 §23.20} Ekkor a király titokban újra elküldött Jeremiásért, s fölszólította öt, hogy pontosan mondja el; mi Isten szándéka Jeruzsálemmel. Jeremiás így válaszolt Sedékiás királynak: Ha nyíltan szólok, nem sújtasz-e halállal? És ha tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám. Erre 110

Ellen G. White


Sedékiás király titkon megesküdött Jeremiásnak: Amint igaz, hogy él az Úr, aki az életet adta nekünk, nem adlak halálra, és nem szolgáltattak ki a férfiaknak a kezére, akik az életedre törnek. Jeremiás tehát így beszélt Sedákiáshoz: Ezt mondja az Úr, a seregek Istene, Izráel Istene. Ha kimenekülsz és megadod magad a babiloni király vezéreinek, megmented életedet; ezt a várost sem gyújtják föl, és életben maradsz családoddal együtt. De ha nem menekülsz ki, és nem adod meg magad a Babilon király vezéreinek, ez a város a káldeusok királyának kezére kerül, és lángba borítják; te magad sem menekülsz meg kezüktől. Sedékiás király erre így felelt Jeremiásnak: Félek a zsidóktól, akik már a kaldeusokhoz szöktek, hátha az ő kezükbe kerülök, aztán csúfot űznek belőlem. Nem kerülsz kezükbe – válaszolta Jeremiás – csak hallgass engedelmesen az Úr szavára, amelyet hozzád intéztem. Mert így jó dolgod lesz, és életben maradsz.” {BT4 §23.21} Ebben is a hosszútűrő Isten könyörülete nyilvánult meg. Még e késői órában is, ha alávetnék magukat az Úr akaratának, ő megkímélné az emberek életét, és megóvná a várost a tűzvésztől. De a király azt gondolta, hogy túl messzire ment, hogy visszalépjen. Félt a zsidóktól, félt, hogy nevetség tárgyává lesz, féltette életét. Túl megalázónak tartotta, hogy így szóljon a néphez: „Elfogadom az Úr szavát, melyet Jeremiáson át közölt. Mindezen figyelmeztetések ellenére nem merek harcba szállni az ellenséggel.” {BT4 §23.22} Jeremiás könnyes szemmel könyörgött a királynak, hogy mentse meg magát és a népet. Lelki gyötrelmek közt biztosította őt, hogy nem tudja megmenteni az életét, s minden tulajdona Babilon királyának kezébe kerül. Pedig megmenthetné a várost, ha akarná De mivel elindult a helytelen ösvényen, nem volt hajlandó visszatérni, ahonnét elindult. Úgy döntött, hogy az álpróféták és olyanok tanácsára hallgat, akiket megvetett, s akik kinevették gyönge jelleméért, amiért oly könnyen engedett kívánalmaiknak. Föladta férfiúságának nemes szabadságát, hogy a közvélemény meghunyászkodó rabja legyen. Bár nem volt megrögzött gonosz szándéka, elszántság sem volt benne, hogy merészen kiálljon a helyes mellett. Bár az volt a meggyőződése, hogy Jeremiás az igazat szólja, mégsem volt benne elég erkölcsi bátorság, hogy hallgasson tanácsára, hanem egyre tovább sodródott a helytelen irányban. {BT4 §23.23} Ahhoz sem volt elég bátor, hogy az udvaroncai és a nép tudomására jusson, hogy a látnokkal tartott megbeszélést, annyira betöltötte lelkét az emberektől való rettegés. Ha e gyáva uralkodó bátran a nép mellé állt volna, ha kijelentette volna, hogy hisz a látnok szavaiban, melyek már félig be is teljesedtek, mily pusztulást előzhetett volna meg! Azt kellett volna mondania, hogy engedelmeskedni akarok az Úrnak, így megóvom a várost a teljes romlástól. Nem merem semmibe venni Isten parancsait az emberektől való félelem vagy kedvezésük kedvéért. Az igazságot szeretem, a bűnt meg gyűlölöm, ezért követni fogom Izráel hatalmas Urának tanácsát. Akkor a nép tisztelte volna bátor szellemét, a hit és kételkedés közt ingadozók szilárdan kiálltak volna az mellé, ami helyes. Ezen eljárás félelmet nem ismerése és igazságos volta már magában csodálatra és hűségre ihlette volna a király alattvalóit. Az uralkodó kellő támogatásban részesült volna; Izráel pedig megmenekült volna a tűzvész, a mészárlás, és éhínség leírhatatlan veszedelmeitől. {BT4 §23.24} Ám Sedékiás gyöngesége olyan bűn volt, melyért félelmetes árat fizetett. Az ellenség ellenállhatatlan görgetegként csapott le, s feldúlta a várost. A zsidó hadakat fejetlen

111

Ellen G. White


visszavonulásra kényszerítették. A nemzetet meghódították. Sedékiást foglyul ejtették, s a szeme előtt ölték meg fiait. Majd fogolyként hurcolták el Jeruzsálemből, de még hallotta nyomorult népének jajgatását és a tűzvész ropogását, amint megemésztette házaikat. Szemét kiszúrták, s miután megérkezett Babilonba, nyomorultul elpusztult. Ez volt a hitetlenség és istentelenek tanácsa követésének büntetése. {BT4 §23.25} Ma is sok az olyan álpróféta, akik előtt a bűn alig tűnik visszataszítónak. Panaszolják, hogy Isten hírnökeinek megrovásai és figyelmeztetései fölöslegesen nyugtalanítják a nép békéjét. Ők, maguk; sima s álnok tanításaikkal végzetesen eloszlatják a bűnös aggályait. A romlott papok így bűvölték meg ősi Izráelt is hízelgő üzenetekkel. Jólétet jósoló üzeneteik kellemesebbek voltak, mint a megtérést és engedelmességet tanácsoló igaz látnoké. {BT4 §23.26} Isten szolgái tanúsítsanak gyöngéd, szánakozó lelkületet, s mutassák ki, hogy nem személyes cél tüzeli őket a néppel való bánásmódjukban, s hogy nem örülnek neki, ha az Úr nevében a harag üzenetét közvetítik. Mégsem szabad visszariadniuk, hogy rámutassanak a hibákra, melyek megrontják Isten hitvalló népét, sem, hogy törekedjenek úgy hatni rájuk, hogy forduljanak el tévedéseiktől és engedelmeskedjenek az Úrnak. {BT4 §23.27} Akik leplezni igyekeznek a bűnt, s kevésbé súlyosnak tüntetni föl a bűnös szemében, az álpróféták aknamunkáját végzik, s elvárhatják Isten haragjának megtorlását, amiért ily utat követnek. Az Úr sosem igazítja útjait a romlott emberek kívánságaihoz. A hamis próféta elítélte Jeremiást, amiért szigorú vádemeléseivel sújtotta a népet; s igyekezett megnyugtatni őket – jólétet ígérve, úgy vélekedve, hogy nem szabad szegényeket bűneikre emlékeztetni, sem büntetésekkel fenyegetni. Ez az út megerősítette a népet, hogy ellenszegüljenek az igaz látnok tanácsának, és fokozta iránta az ellenséges érzületet. {BT4 §23.28} Isten nem osztozik a gonoszt-cselekvők nézeteiben. Senkit sem hatalmaz föl elkendőzni népének bűneit, sem hogy békét, békét hirdessenek, mikor ő azt jelentette ki, hogy nem lesz nyugalmuk a gonoszoknak. Akik lázadásra bujtogatnak Isten szolgái. ellen, akiket üzenetének hirdetésére küldött az Úr, azok az ő szava ellen lázongnak. {BT4 §23.29}

HŰSÉGES INTÉSEKRE VAN SZŰKSÉG A következő bizonyságtételt, melyet legutóbbi, 1875. január ötödikén nyert látomásban kaptam, a vermonti tábori összejövetelen, 1875 augusztusában, sátramban írtam le, az istentiszteletek szüneteiben. A következő nyár fejleményei teljesen igazolták a bizonyságtétel látszólagos szigorát. Szeptemberben részleteket olvastam föl a gyülekezet előtt, s nagyszerű munka kezdődött tevékenységünk nyomán; s most a gyülekezetnek javára és mások javára is, e szerény írásban közlöm bizonyságtételemet.” {BT4 §24.1} Sötétség veszi át a hatalmat ott, ahol kizárólag Isten Lelkének kellene uralkodnia. Mégis a munkába állók közül csak kevesen látják be a személyes erőfeszítés és egyéni felelősség szükségét, bármilyen ágazatban foglaltak is helyet. Kevesen érzik át a végzett munka szent voltát. Köznapi vállalkozásokkal tartják ezt egy szinten levőnek. {BT4 §24.2} Önzés uralkodik sokakon, noha tudniuk kellene, hogy az önfeláldozó szeretet élete a béke és szabadság élete. Akik azzal keresik a boldogságot. hogy kielégítik önző étvágyaikat, s

112

Ellen G. White


főképp érdekeikre ügyelnek, azok rossz nyomon járnak, hogy boldogságra leljenek, akár e földön is. Aki a legkisebb kötelességeiben hűtlen, az hűtlen a jelentősebbekben is. Ha hanyagul végzi a rá háruló apróbb föladatokat, megbízhatóság helyett, alkalmatlannak minősíti magát; azt jelzi ezzel, hogy nincs teljes szíve a munkában, s nem kizárólag Isten dicsősége lebeg a szeme előtt. {BT4 §24.3} Némelyek készek előírni mások kötelességeit, és megérteni mások felelősségének teljes fontosságát, a maguk kötelességeit mégsem készek fölismerni. Személyes hűségre és egyéni felelősségérzetre van szükség, különösen kórházunkban, a kiadóban, a gyülekezetben és iskolánkban. Ha a négy helyen dolgozók figyelmesen meghallanák, hogy Jézus mire utasította őket, ahelyett, hogy azt kérdeznék, mi ennek vagy annak a kötelessége, a mű minden ágában jelentős javulás köszöntene be. Ha mindegyikük szíve ezt mondaná: „Nekem kell figyelnem Krisztus tanításaira, nekem kell engedelmeskednem szavának; senki el nem végezheti helyettem a munkámat; a mások figyelmessége nem teheti jóvá hanyagságomat, akkor fejlődni látnánk Isten művét, mint ahogy még sosem fejlődött. {BT4 §24.4} Ez a húzódozás, ez a másokra várás, hogy azok végezzék el az elvégzendőket, ez lelki gyöngeséget terem, Ha megkíméljük erőnket – ez biztos útja annak, hogy csökkentsük azt. Jézus pontos engedelmességet vár el összes szolgájától. Semmiképpen sem szabad megtorpannotok, vagy kímélnetek magatokat Krisztus szolgálatában. Nincs egyetértés Krisztus és Béliál között, Az Isten munkája iránti odaadás. a gondos figyelem mily hiánya is él ott. {BT4 §24.5} A. szíve nem odaadó Isten iránt, noha képességekkel és tehetségekkel rendelkezik, amelyekről majd számot kell adnia a mindenek adományozójának. Megszenteletlen a szíve, s élete sem méltó hitvallásához; bár több, mint húsz éve Isten szent művének szívében dolgozik. Milyen világosságban, milyen előjogokban részesült pedig! A legritkább lehetőségnek örvendezett, hogy jelentős keresztény jellemet fejlesszen. Krisztus szavai alkalmazhatók rá: mikor Jeruzsálemet siratta: „Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos. el van rejtve szemed elöl.” Az Isten megtorlása lebeg fejed fölött „mert nem ismered meglátogatásod idejét.” {BT4 §24.6} B.-nek is olyan mintára forog a gondolkodása, mégsem kizárólagosan önző. Mindketten inkább a gyönyört keresik, mint Istent. Viselkedésük homlokegyenest ellenkezik a krisztusi élettel. Nincs bennük szilárdság, józanság, sem Isten iránti odaadás. B.-nél a kegyelem munkája mindenestől felületes. Szeretne ugyan keresztény lenni, mégsem törekszik fönntartani a győzelmet rossz természete s önzése fölött, és hogy a helyesről és helytelenről alkotott meggyőződése szerint cselekedjék. A tettek, nem pedig üres szavak és szándékok kedvesek az Isten előtt. {BT4 §24.7} Az Isten hangját hallottad az intésekben, tanácsokban, figyelmeztetésekben, és a szeretet kérleléseiben. Mégsem elég csupán meghallgatni. „Legyetek megvalósítói az igének, és ne csak hallgatói, különben magatokat csaljátok meg.” Könnyű vitetni magunkat az árral, és hozsannát kiáltanunk a sokasággal; de a mindennapi élet szürkeségében, mikor nem adódik különösebb izgalom vagy rajongás, akkor érkezik el az igazi kereszténység. Ekkor fordul elő, hogy a szíved hideggé válik, buzgalmad alábbhagy, s a vallásos gyakorlatok ízetlenné laposodnak számodra. {BT4 §24.8} 113

Ellen G. White


Kifejezetten elhanyagolod „Isten akaratának cselekvését. „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.” Ez a föltétel; ez az a próba, mely megállapítja, milyen az ember jelleme. Az érzelmek gyakran megbízhatatlanok, bizonytalan védelemnek bizonyulnak, mivel változékonyak, s a külső körülményektől függnek. Sokan ámítják magukat, mert fölajzó benyomásokra támaszkodnak. A vizsga ez: Mit teszel Krisztusért? Milyen áldozatokat hozol? Milyen győzelmeket vívsz ki? Az önző lelkület leküzdése, a hanyag kötelességteljesítés kísértésének való ellenszegülés, egy-egy szenvedély megfékezése, Krisztus akarata iránti készséges, jókedvű engedelmesség sokkal nyomósabb bizonyíték, hogy Isten gyermeke vagy, mint a föl-föllobogó, majd ismét hamvába hanyatló ájtatosság, s az érzelmek vallása. {BT4 §24.9} Mindketten ágaskodtok az intések ellen; sőt elhidegülést és zúgolódást támasztott bennetek legjobb Barátotok ellen, noha ő mindig a javatokat igyekszik elősegíteni, s akit tisztelni minden okotok megvan. Amikor föllázadtatok a szavak ellen,• holott ő adta szolgái szájába, hogy viselkedésetek felől hozzátok szólják, akkor elkülönítettétek magatokat tőle, s Isten Lelkét is megszomo¬rítottátok. Nem hallgattatok az intésekre, s ezzel Isten Lelkét utasítottátok el. Elfordítottátok őt szívetektől, hanyaggá s közönyössé váltatok. {BT4 §24.10} A. testvér, neked már értékes lelki tapasztalatokra kellett volna szert tenned a sok év alatt, mióta Isten sok világossággal áldott meg, hogy ösvényedre ragyogjon. Hangot hallottam szólni rólad: „Terméketlen ez a fa. Minek árnyékolják meddő ágai a helyet, amit gyümölcsöző fa foglalhatna el? Vágd ki! Minek is foglalja el a földet.” Majd a kegyelem édes, kérlelő hangját hallottam. Ezt mondta: „Hagyd meg még az idén. Körülásom, megmetszem. Próbáld meg még az egyszer, ha akkor sem terem gyümölcsöt, akkor kivághatod.” A terméketlen fa tehát további rövid próbaidőt kap; kevés haladékot, hogy meddő élete virágba boruljon és gyümölcsöt teremjen. Kihasználod-e a most nyert lehetőséget? Engedelmeskedni fogsz-e Isten Lelke figyelmeztetéseinek? Jézus Jeruzsálemről mondott szavai szólnak most hozzád is, mikor az semmibe vette a Megváltó kegyelmesen fölajánlott üdvösségét: „Jeruzsálem, Jeruzsálem ... hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk gyűjti szárnya alá csibéit, de te nem akartad.” Krisztus kérlelte őket, Krisztus hívogatta őket; szeretetét mégsem viszonozta a nép, melyet megmenteni jött. Te sem viselkedtél jobban a te idődben, mint a szegény, öncsaló, elvakult zsidók az övékben. Kiaknázhattad volna előjogaidat s lehetőségeidet, keresztény jellemet tökéletesíthettél volna; de lázadó a szíved, te nem akartad” megalázni magad, hogy megtérj, és az Isten kívánalmai iránti engedelmesség életét éljed. {BT4 §24.11} A kiengesztelhetetlen érzések és zúgolódások, amit egyesek kimutattak, a te lelkedben is ott gennyesednek: még ha nem is mertél oly nyíltan szólni. Jobb lett volna a kiadónak, s akiket érint, ha már évekkel ezelőtt eltávolítottak volna téged onnan. Minél több fényt nyertél, minél több előjognak örvendeztél, annál kevesebb őszinteséget és igaz életet tanúsítottál. {BT4 §24.12} Érzéki és világias a szíved, és elhanyagolod Isten kifejezett szavát. Bár figyelmeztetésekkel és tanácsokkal sáncolt körül, bár a legelvitathatatlanabb bizonyíték állt rendelkezésedre, hogy Isten van e műben, s hogy az ő hangja szól hozzád, mégis megvetetted

114

Ellen G. White


és visszautasítottad a komoly intéseket, s a helyett a magad önző, csökönyös útját jártad. {BT4 §24.13} Olykor félelem fogott ugyan el mégsem értetted meg soha, mily nyomorult is a lelki állapotod, mennyire kerülget a végveszedelem. Ismételten a közönynek és önzésnek ugyanabba az állapotába estél vissza. Bűnbánatod sosem hatolt elég mélyre, hogy teljes megújulás legyen a gyümölcse. Felületes lelki munkát végeztél csupán, nem azt a teljes átalakulást, mely ahhoz szükséges, hogy Isten előtt elfogadhatóvá tegyen. „Aki engem követ, mondja Krisztus nem jár a sötétben!” Te mégis hitvalló keresztény életed túlnyomó részén sötétben jártál. mert elmulasztottál kapcsolatra lépni a mennyel és elnyerni Isten Lelkének tiszta világosságát. {BT4 §24.14} Ha napról-napra közösségben élnél az Úrral, ha ápolnád magadban az emberszeretetet, akkor kinőnél önzésedből, akkor az Úr szőlőjének buzgó munkása lehetnél! Fölismernéd, hogy a mindennapi élet kötelességeinek hűséges teljesítése hogyan őriz meg az önszeretettől, s a magad kényeztetésétől. Mindez ideig nem voltál szorgalmas, nem törekedtél, hogy naprólnapra képzettebb legyél. Hiszen mára már megbízható emberré kellett volna válnod bármily felelős állásra, de önzés nyomta rá pecsétjét bárminek végzésére, amibe fogtál. Okosnak tartottad magad ugyan, mégsem tudtál bölcsességet szűrni le a sok év tapasztalatából. {BT4 §24.15} B. hiú volt, s még ma is az. Pedig szépen haladhatott volna előre, növekedve a kegyességben, de a külső látszat fontosabbnak tűnt előtte, mint a belső lelki ékesség, a rejtett belső ember a maga zavartalan szelídségében s lelki nyugalmában – ez értékes az Isten előtt. Kiadóban dolgozó olyan hitetlenek, akik nem nyerték el a jelen igazság világosságát, mint te, mégis sokkal, de sokkal megbízhatóbbak és lelkiismeretesek, mint ti ketten. Ha megbízható emberek módjára szorgalmasan Krisztussal gyűjtöttetek volna, a nem hívő alkalmazottak közül némelyek már velünk tartanának az igazságban. De a kettőtök élete a botlás köve volt számukra. Isten mélyebb szánakozással és jóakarattal tekint e hitetlenekre, mint akik, noha hisznek az igazságban, cselekedeteikkel mégis megtagadják őt. A hit, melyet, ha kényelmetlen, félre löknek, melyet magukra öltenek, meg újra levetnek, az nem Krisztus vallása, hanem hamisítvány, mely még e világon sem bírja elviselni a fölülvizsgálatot. {BT4 §24.16} Az igaz vallás mindig tagadhatatlanul kitűnik szavainkból, viselkedésünkből, s életünk minden tettéből. Krisztus követőinél a vallásnak sosem szabad elszigetelten állnia az üzleti dogoktól, anyagi ügyektől. Hanem kéz a kézben kell haladnia ezekkel. Szigorúan tartani kell magunkat Isten parancsaihoz a világi dolgok akár legapróbb részleteinél is. A tudatnak, hogy az Isten gyermekei vagyunk, az élet mindennapi kötelességeinek is magasztos jelleget kell kölcsönöznie – ne legyetek hanyagok dolgaitokban, hanem buzgó lelkűek. Az ily vallás a becsület teljes tudatával elviseli a gáncsoskodó világ szemét. {BT4 §24.17} A könyvkiadó alkalmazottai tekintsék magukat Isten intézőinek, végezzék kötelességüket pontosan és hű éberséggel. Mindig lebegjen előttük a kérdés: Isten akaratával egyezve fáradozom-e? A Biblia vallása emelkedetté teszi a gondolkodást, míg valamennyi gondolatunkba Krisztus nem vegyül. Minden tettünk, minden szavunk, életünk minden perce

115

Ellen G. White


viselje magán szent hitünk pecsétjét. Elközelgett mindenek vége, nincs hát időnk a tétlenségre, vagy hogy Isten szándékai rovására szórakozó életet éljünk. {BT4 §24.18} Az Úr nem hagy gúnyt űzni magából. Akik a kínálkozó alkalmaknak ez időszakában elhanyagolják kegyelmességeit s áldásait, azok áthatolhatatlan sötétséget hoznak magukra, és kiváltják Isten haragját. A Mindenható átka sújtott le Sodomára és Gomorára bűneik és gonoszságaik miatt. Ma is vannak, akik visszaélnek Isten könyörületeivel, s megvetik figyelmeztetéseit. Az ítélet napján elviselhetőbb sorsa lesz Sodomának és Gomorának, mint akik, bár Krisztus nevét viselik, megszenteletlen életükkel mégis szégyent hoznak rá. Az ilyenek félelmes megtorlást gyűjtenek fejükre, arra az időre, bármikor Isten haragja látogatja majd meg büntetéseivel a földet. {BT4 §24.19} Azok a bűnösök, akiknek nem jutott osztályrészül a világosság, és az előjogok, melyeknek a szombatünneplő adventisták örvendeznek, tudatlanságuk miatt Isten szemében kedvezőbb helyzetben, lesznek, mint akik a műn belül dolgozva megbízhatatlannak bizonyulnak, s mégis azt állították, hogy szeretik és szolgálják az Urat. Krisztus könnyei – ott a hegyen – gyötrődő, megszakadó szívéből fakadtak, visszautasított szeretete és választott népének hálátlansága miatt. Hiszen mindvégig fáradhatatlanul fáradozott értük, hogy megmentse őket a sorstól, amelyet a jelek szerint mindenáron magukra akartak zúdítani; ők mégis elutasították kegyelmét, nem ismerték föl meglátogatásuk óráját. Kiváltságuk napja végéhez érkezett, mégis annyira elvakította őket a bűn, hogy nem ismerték föl a véget. {BT4 §24.20} Jézus előre tekintett a századokon, egészen az idők végéig, s mindazok esetét véve, akik önzéssel és hanyagsággal fizették vissza szeretetét és intéseit, s akik a jövőben így fizetik vissza neki – ezekhez intézte komoly szavait, kijelentve, hogy nem ismerik föl meglátogatásuk óráját. A zsidók egyre gyűjtötték maguk köré a megtorlás sötét fellegeit. Hasonlóképpen ma is sokan magukra idézik Isten haragját, mivel nem használják ki lehetőségeiket, mivel megvetik Jézus tanácsait és szeretetét, szolgáit pedig utálják és gyűlölik, amiért az igazságot szólják. {BT4 §24.21} Az egész világon nincs hely, ahova olyan tündöklő fényt adományozott volna az Úr, mint nálunk, ősi Jeruzsálem sem részesült nagyobb kedvezésben, amint a menny sugarai ragyogtak az ösvényre, melyen Jeruzsálem népének járnia kellett. Mégsem jártak hű engedelmességgel a világosság déli verőfényében, sem Istent szolgálva éjjel és nappal. A beteges, eltörpült vallás annak következménye, ha nem követjük az Úr Lelkének kijelentett fényét. Mikor gyakoroljuk az igét, akkor erőnk és szeretetünk egyre növekszik, s a keresztény erényeket is csak gondos műveléssel lehet kifejleszteni. {BT4 §24.22}

A fegyelem szükségessége a családban – …ban némelyek állapota valóban riasztó. Különösen az ifjúság túlnyomó részének esetében. Családok költöznek ide a megállapodással, hogy nem válnak kolonccá a gyülekezet nyakán, hanem segítség legyenek. Jelentős há¬nyaduk esetében mégis az ellenkezője lett a következmény. A szülők ha¬nyagsága, hogy helyesen fegyelmezzék gyermekeiket, sok családban a gonoszság burjánzó forrása lett. Nem fékezik meg a fiatalokat, amint kellene. A szülők nem követik Isten szavának idevágó utasításait, így a gyermekek a maguk kezébe

116

Ellen G. White


vették a gyeplőt. A következmény az lett hogy legtöbbször ők uralkodnak szüleiken, ahelyett, hogy alávetnék magukat a szülők tekintélyének. {BT4 §25.1} A szülők vakok gyermekeik tényleges állapota felöl, mivel a gyermekeknek sikerült félrevezetni őket. Bár maguk elvesztették a gyermekeik fölött az uralmat, mégsem szeretik, ha más igyekszik megfékezni őket, vagy a helyesbítés szándékával rámutatni hibáikra. A szülők, akik fegyelmezetlen és neveletlen gyermekeket hoztak a népes gyülekezetbe –…on, megkötötték Isten ügyének kerekét. Sokan elhanyagolják kötelességüket, hogy az Úr intelmei szerint és az Úr félelmében neveljék gyermekeiket; s mégis ők beszélnek a legtöbbet az …-i fiatalok gonoszságáról, noha az ő gyermekeik• rossz példája és gonosz légköre rontotta meg a többi fiatalt. {BT4 §25.2} Ezek a családok rótták e gyülekezetre a legsúlyosabb terheket mivel helytelen elképzelésekkel jöttek ide. Tökéletesnek képzelték a gyülekezetet, s elvárták, hogy a gyülekezet vállalja a felelősséget, hogy keresztényeket faragjon a gyermekekből, akiket ők, a szülők, képtelenek megfegyelmezni s kordában tartani. Ez megsemmisítő súllyal veti magát a gyülekezetre. Pedig segítség lehetnének, ha föladnák önzésüket, ha Isten tiszteletére•törekednének, s ha javítanák, jóvátennék az életükben elkövetettnek hibákat. Ez azonban eszük ágában sincs. Távol tartják magukat, készen gáncsolni él lelkiség hiányát a gyülekezetben, melynek legsúlyosabb szerencsétlensége épp az, hogy sok olyan akad köztük, mint ők – koloncok, 'megszenteletlen szívű és életű személyek, akik viselkedése mindenestől csapnivaló. Az …-i intézményünk túl sok betegségekkel teli, élettelen testet visel magán, hogy jóléte és lelki életre-valósága meg ne sínylené. {BT4 §25.3}

A terhek hordozóinak gáncsolása A gyülekezet szenved az önzetlen keresztény munkások hiánya miatt. Ha akik a legtöbb esetben képtelenek ellenállni a kísértésnek, s túl erőtlenek, hogy megálljanak a maguk lábán – ha ezek távol maradnának erről, akkor sokkal tisztább lenne a lelki légkör e városkában. Akik a mások hibáinak és gyöngeségeinek szemetjén élnek, s akik embertársaik hanyagságainak, mu1asztásainak beteges, ártalmas kigőzölgését szívják magukba, akik a gyülekezet dögevőivé teszik magukat. nincsenek előnyére a közösségnek, melyben élnek, sőt, tényleges nehézségeket jelentenek azok számára, akiknek a nyakába varrták magukat.” {BT4 §26.1} A gyülekezetnek nem koloncokra, hanem buzgó, lelkiismeretes munkásokra van szüksége; nem gáncsoskodókra, hanem a Sion építőire. Valójában hittérítőkre van szükség a mű népes szívében, olyanokra, akik nem adják föl az erődöt, hanem igazak lesznek, mint az acél, hogy megóvják azok becsületét, akiket Isten az ö művének élére állított, s akik megtesznek mindent, hogy támogassák az ügy mindmegannyi ágát, még a maguk érdekeinek, sőt, ha kell, életüknek föláldozásával is. Velem mégis azt közölte az Úr, hogy alig néhány akad, akinek teljesen lelkébe kovácsolódott volna az igazság, aki el bírná viselni Isten elevenig ható vizsgálatát. Sokan megragadták az igazságot, de csak kevesen, akiket át és átjárt volna, hogy átalakítsa szívüket, megtisztítva őket az önzéstől. Ott vannak, akik a munkában segíteni jöttek, valamint sok régi tag is, akiknek félelmetes elszámolást kell még tartaniuk Istennel, amiért a maguk szeretetével és megszenteletlen életükkel akadályozzák munkáját. {BT4 §26.2}

117

Ellen G. White


A vallásnak nincs megmentő hatalma, ha a hitvallók jelleme nem egyezik hitvallásukkal. Isten kegyelmesen nagy világosságot adott népének; de az ellenfélnek is megvan a terve, melyet nyélbe akar ütni. Ezért a mű népes szívében dolgozókra gyakorolja a legnagyobb nyomást. Önző, megszenteletlen férfiakat és nőket ejt foglyul, s kémekké neveli őket, hogy sasszemmel figyeljék Isten hű szolgáit, hogy folyvást belekössenek szavaikba, tetteikbe, és indítékaikba, hogy gáncsoskodjanak, s lázadozzanak is az intések és figyelmeztetések miatt. Az ördög ezek által szítja a gyanút és irigységet, s igyekszik gyöngíteni a hűek bátorságát, a megszenteletlenek szája íze szerint szólni, semmissé téve Isten szolgáinak fáradozásait. {BT4 §26.3} Az ellenfél óriási hatást gyakorol a szülőkre neveletlen, fegyelmezetlen gyermekeiken át. A szülői hanyagság bűne áll bejegyezve sok szombattartó szülő ellen. A pletykálkodás szelleme az ördög egyik igen hathatós eszköze, fegyvere, hogy elégedetlenséget és civakodást szítson, hogy elidegenítse egymástól a jó barátokat, hogy aláássa sokak álláspontunk igazába vetett hitét. Egyesek készségesen hánytorgatják a hibákat és tévedéseket, melyek, szerintük, másokban találhatók, különösen azokét, akik rendíthetetlenül hirdetik az intő és figyelmeztető üzeneteket, amelyeket Isten közölt velük. {BT4 §26.4} A panaszkodók gyermekei hallják ezt, s a kiábrándulás mérgét szívják magukba. A szülők így vakon bezárják az utakat, ahol el lehetne érni gyermekeik szívét. Hány család fűszerezi naponta étkezéseit pletykákkal. Egyre zsigerelik barátaik jellemét – ezt szolgálják föl naponta csemegének. A rágalmazás ízes darabkáját adják körül az asztalnál, hogy mindenki hozzászólhasson, a gyerekek is, noha ezzel Istenre hoznak gyalázatot. Jézus mondja: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Ezért akik Krisztus szolgáit rágalmazzák, azok Krisztust vetik meg, őt bántják. {BT4 §26.5} Olyanok, akiknek pedig kötelességük lenne erkölcsileg támogatni Krisztus szolgáit, tiszteletlenül, sőt, a legmélyebb megvetéssel szólnak róluk. A gyermekek hallják szüleik tiszteletlen megjegyzéseit Isten szolgáinak komoly figyelmeztetéseiről és intéseiről. Megértik a gúnyos tréfákat és becsmérlő szavakat, melyek időről-időre megütik fülüket, s ez hajlamossá teszi őket, hogy gondolkodásukban egy szintre hozza a szent és örökkévaló dolgokat a közönséges világi ügyekkel. Mily szörnyű rombolást végeznek e szülők, hogy már kicsi korukban hitetlenné teszik gyermekeiket, így nevelik őket tiszteletlenségre, lázongásra, ha a menny megfeddi a bűnt. A lelki tisztátalanság csakis győzni tud, ahol ily gonoszság létezik. S épp ezek az apák és anyák, akiket az ellenség megvakított csodálkoznak, hogy miért hajlanak gyermekeik hitetlenségre s a Biblia igazságai iránti kételkedésre. Ámuldoznak, hogy miért olyan nehéz elérni őket erkölcsi s vallásos hatásokkal. Ha lenne lelki látásuk, akkor mint családi légkörük következményét ismernék föl ezeket – féltékenykedésük és bizalmatlanságuk szülöttét. Így nevelnek föl sok hitetlen embert hitvalló keresztények családjában… {BT4 §26.6} Sokaknak különös örömet okoz, ha azok képzelt vagy valódi hibáit hánytorgatják és boncolgatják, akik Isten ügyének intézményeibe hordoznak súlyos felelősségeket. Elfeledkeznek az elért jó eredményekről, a jó hatásokról, a fáradhatatlan munka, s a mű iránti rendíthetetlen odaadás gyümölcseiről. S látszólagos melléfogásra, jelentéktelen ügyre rögzítik figyelmüket, mélyet, szerintük, jobb eredményekkel lehetett volna elvégezni. Holott az

118

Ellen G. White


igazság az, hogyha rájuk bízták volna e föladatokat, vagy nem lettek volna hajlandók megmozdulni az üggyel járó csüggesztő körülmények miatt, vagy még tapintatlanabbul intézték volna a dolgokat, mint akik Isten gondviselésének útmutatása nyomán végezték a munkát. {BT4 §26.7} E fesztelen fecsegők belemélyítik fogukat a munka valamelyik kevésbé kellemes vonásába, ahogy a zuzmó a szikla durvább felületébe kapaszkodik. Ezek azért törpék Lelkileg, mert a mások hibáin és gyöngeségein csámcsognak. Erkölcsileg képtelenek fölismerni a jó és nemes cselekedeteket, az önzetlen törekvéseket, a valódi hősiességet s önfeláldozást. Nem válnak egyre nemesebbé és magasröptűbbé az életükben és reményeikben, sem, elgondolásaik és terveik bőkezűbbé és nagylelkűbbé. Nem ápolják magukban a szeretetet, melynek a keresztény életét kellene jellemeznie. Egyre csak züllenek minden múló nappal, egyre szűklátókőrűbbé lesz az előítéletük, a nézeteik. Kicsinyesség az elemük, s a légkör, amely körülveszi őket, méreg a béke, és méreg a boldogság számára. {BT4 §26.8} ….helység súlyos bűne, hogy nem becsüli meg azt a világosságot, melyet Isten szolgáin át nyújt nekik. Krisztus mondta apostolainak: „Aki befogadja, akit küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.” Ebből félreérthetetlenül kiviláglik, hogy akik elvetik Isten szolgáinak üzeneteit, azok nemcsak a Fiút, hanem az Atyát is elutasítják. Ismét így szól: „Ha betértek egy városba, és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, s mondjátok: Még a port is lerázzuk rátok, mely várostokban ránk tapadt, de tudjátok meg: Közel van isten országa. Mondom nektek, Sodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak. Jaj neked Korazim! Jaj neked Betsaida! Ha Tirusban és Sidonban történtek volna ezek a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusnak és Sidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te, Kapernaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”{BT4 §26.9} Mennyire félelmetesen komolyak is ezek a szavak! Milyen fontos, hogy ne vessük el a figyelmeztetéseket s intéseket, melyeket az Úr szerény eszközein át közöl; mert ha megvetjük a hírnökei által hozott üzenetet, a világ Megváltóját, a dicsőség királyát vetjük meg. Sokan vállalják e rémítő kockázatot, s ezzel magukra hárítják Isten rosszallását. A Mindenható nem hagy gúnyt űzni magából, sem, hogy következmények nélkül semmibe vegyék a szavát. {BT4 §26.10}

A laza fegyelem veszedelmei C. és D. testvéreink nem hozták meg a könnyebbséget az ügy számára …on, melyet hozniuk kellett volna. Ha mindketten alázatosan, Isten félelmében hozzáfogtak volna, és kitartottak volna a jócselekedetekben, mind a gyülekezetben, mind a kiadóban, nagy áldás lehettek volna az Isten művére. Ha átérezték volna Isten iránti felelősségüket, hogy neveljék, s fegyelmezzék gyermekeiket méltó példakép lehetnének mások előtt. E gyermekeknek nemcsak iskola-műveltségre van szükségük, hanem családi nevelésre is, hogy szellemi és erkölcsi erejük kellő arányban „fejlődjék, hogy mindkettő el-nyerje a kívánt foglalkoztatást.

119

Ellen G. White


Azért kell kifejlesztenünk a gyermekek testi, szellemi és lelki képességeit, hogy helyesen kiegyensúlyozott jellemet alakítsanak. A gyermekekre felügyelni kell, őrködni fölöttük, s fegyelmezni őket, hogy ezt helyesen elérhessük. Hozzáértést és türelmes igyekezetet követel helyesen alakítani a fiatalokat. A rossz hajlamokat gondosan meg kell fékeznünk, gyöngéden korholnunk; helyes irányában kell serkentenünk a gondolkodást. Bátorítsuk a gyermeket, hogy uralkodjanak magukon, s mindezt bölcsen kell végeznünk, máskülönben csak hátráltatjuk a kívánt eredményt. {BT4 §27.1} A szülők méltán megkérdezhetik: Kicsoda alkalmas erre? Csakis Isten, s ha kihagyják őt a számításból, ha nem keresik segítségét és tanácsát, akkor valóban reménytelen a föladatuk. Mégis imával, a Biblia kutatásával és buzgó lelkesedéssel nemesen sikert érhetnek el e fontos kötelesség terén, ami százszorosan megfizeti nekik az idejüket és gondoskodásukat. De mi legtöbbször pletykázással és a külső megjelenés felőli aggodalmakkal töltjük el az értékes időt, melyet Istentől származó erőért s bölcsességért elrebegett imával kellett volna eltöltenünk, hogy eleget tehessünk e lehető legszentebb megbízatásnak. A hit által az üdvösségre értelmes szülők úgy rendezik majd környezetüket, hogy kedvező legyen arra, hogy gyermekeikben helyes jellemet alakítson ki. Ez csaknem mindig módjukban áll. Hiszen kezükben a bölcsesség forrása, melyből ki tudják meríteni az összes idevágó, kellő ismeretet. {BT4 §27.2} Legyen a Biblia a tankönyvük, hiszen gazdag a tanításokban. Ha a Szentírás elvei szerint szoktatják gyermekeiket, nemcsak ifjú lábukat helyezik a helyes ösvényre, hanem maguk is fölismerik, miként tegyenek eleget legszentebb kötelességüknek. Nehéz kitörölni a fiatalok értelmére tett benyomásokat. Mily fontos tehát, hogy a helyes benyomások érjék őket, a helyes irányba hajlítva a fiatalok hajlékony képességeit Egyes szülők gyermekeikkel együtt …-re költöztek, s a gyülekezet ölébe ejtették gyermekeiket, mintha csak elhárítottak volna magukról mindennemű felelősséget a gyermekek erkölcsi és vallásos nevelése felől. C. testvér és testvérnő, D. testvér és testvérnő a leghatározottabban csődöt mondott gyermekeik fegyelmezése, de a maguk helyes igazgatása terén is. Gyermekeik kérkednek szabadságukkal, azzal, hogy azt tesznek, ami nekik tetszik. Fölmentették őket a házi kötelességek alól, a korlátozásokat pedig megvetik. A hasznos élet a gyötrelem életének tűnik előttük. A laza családi kormányzás alkalmatlanná tette őket bármily foglalkozásra, s ami ennek magától értetődő következménye, az iskolai fegyelem ellen is lázadoznak. Szüleik elhiszik a gyermekek panaszait, s amikor egyetértenek velük képzelt sérelmeikben, helytelenségekre bátorítják gyermekeiket. A szülök sokszor kimondott hazugságoknak adnak hitelt, melyekkel csalárd gyermekeik vezetik félre őket Néhány ilyen féktelen és színlelő gyermek oda tud hatni, hogy ledöntsenek minden tekintélyt az iskolában, s a gyülekezetben is romlásba vezetik a fiatalokat. {BT4 §27.3} A mennyben tökéletes rend, tökéletes egyetértés és tökéletes összhang uralkodik. Ha a szülők annyira hanyagok, hogy megfelelő kormányzat alatt neveljék föl gyermekeiket a földi életben, hogyan remélhetik, hogy alkalmas társaknak minősítik őket a szent angyaloknak béke és egyetértés világában? A gyermekeik gonoszságait fehérre festő, elnéző szülők, olyan elemet hoznak létre, amely viszályt vezet be a társadalomba, s aláássa a tekintélyt mind az iskolában, mind a gyülekezetben. {BT4 §27.4}

120

Ellen G. White


A gyermekeknek figyelmesebb gondozásra és irányításra van szükségük, mint valaha. Mert az ellenség mindenáron uralkodni akar gondolkodásukon és szívükön, ki akarja űzni onnan az Isten Lelkét. Korunk ifjúságának félelmetes állapota az egyik legerősebb jelt képezi arra, hogy az utolsó időkben élünk; de sokak romlását közvetlenül vissza lehet vezetni a szülők helytelen kormányzására. Gyökeret vert a megrovás elleni zúgolódás szelleme, ami a tekintély megvetésében termi meg gyümölcsét. Bár a szülők nem örülnek, hogy gyermekeik ilyen jellemet fejlesztenek, mégsem ismerik föl a tévedéseket amelyek azzá tették gyermekeiket, amik. {BT4 §27.5} Éli fölháborodott fiai viselkedésén, mégsem tett sürgősen lépéseket, hogy megfékezze őket. A semmiből gondot nem csináló, engedékeny apát Isten figyelmeztette, hogy megtorlás követi hanyagságát. De az még akkor sem tartotta elég fontosnak, hogy kiirtsa Izráelből az undorító gonoszságot. Neki magának kellett volna tüstént lépéseket tennie, de e helyett nagy beletörődéssel mondta: „Ő az Úr, tegyen, amit jónak lát!” Ha akkor rádöbbent volna hanyagsága teljes bűntudatára, talán még megmenthette volna Izráelt a megalázó vereségtől, s az Isten ládája sem jutott volna az ellenség kezére. {BT4 §27.6} Isten elítélte a hanyagságot, mely félvállról veszi a bűnt és gonoszságot, s az érthetetlen közönyt, amely nem akarja észrevenni a bűn megrontó jelenlétét a hitvalló keresztény családokban. Az Úr nagymértékben felelősnek tartja a szülőket csemetéik hibáiért és oktalan viselkedéséért. Isten nem csak Éli fiait, hanem magát Élit is átkával látogatta meg, s az elrettentő példa legyen figyelmeztetés a mai szülőknek. {BT4 §27.7} Mikor ifjúságunk vészterhes állapotát láttam, mikor elém tárták, hogy a szülők mennyire semmibe veszik gyermekeik jólétét, akkor keserűség és csüggedés szorította el szívemet; angyalok szomorodtak el és sírtak bánatukban. Fiataljaink a világba, az ördög kezébe sodródnak. Egyre kevésbé fogékonyak Isten kegyelmének édes hatásai iránt, egyre merészebbek és kihívóbbak, s egyre inkább semmibe veszik az örökkévaló dolgokat. Láttam, hogy Sátán kitűzi lobogóját olyanok családi fészkére, akik Isten választottainak vallják magukat; ám a tényleg világosságban járóknak föl kellene ismerniük a különbséget az ellenfél fekete zászlaja és a Krisztus véráztatta lobogója között; {BT4 §27.8} Tanítsuk gyermekeinket elvekre, és neveljük őket példamutatásunkkal. A szülők félelemmel és rettegéssel tegyenek eleget súlyos felelősségüknek. Szálljanak buzgó imák az égre Istentől származó erőért és irányításért, hogy eleget tudjanak tenni e kötelességnek. Sok családban csaknem a babakortól egyre vetik a hiúság és az önzés magját a gyermekek szívébe. Alattomos kis számító mondásaikat és cselekedeteiket emlegetik, dicsérik a fülük hallatára, sőt eltúlozva mesélik másoknak is. {BT4 §27.9} A kicsinyek megjegyzik ezt és hízik az önhittségük; szemtelenül belevágnak mások szavába, neveletlenek, arcátlanok. A bókok és elnézés növeli hiúságukat és akaratosságukat, míg csak sok esetben a legfiatalabb uralkodik az egész családon, beleértve az apát és anyát is. {BT4 §27.10} Mikor a gyermek érettebb belátásra jut, akkor sem tud szabadulni az ilyen neveléssel kialakított hajlamoktól. Ez a hajlam vele együtt növekszik, s ami csupán jaj de cukinak látszott a karonülő babánál, aljassá, gonosszá válik a férfiben, nőben. Az ilyenek mindenáron

121

Ellen G. White


uralkodni akarnak társaikon; s ha a többiek nem tesznek eleget óhajaiknak, sértődötten magukba zárkóznak. Ez azért van, mert gyermekkorukban, ahelyett hogy megtanították volna őket az – élet nehézségeinek elviseléséhez szükséges maguk megtagadására, a helyett elkényeztették őket. {BT4 §27.11} A szülők gyakran kényeztetik és dédelgetik fiatal gyermekeiket, mert így „könnyebbnek” tűnik bánni velük. Zökkenésmentesebbnek tűnik, ha rájuk hagynak mindent, mintha korlátot szabnak féktelen hajlamaiknak, melyek oly igen erősen támadnak föl a kicsikben. Pedig ez csupán gyávaság. Gonosz dolog így kibújni a kötelesség alól. Mert eljön az idő, mikor e gyermekek, akiknek vissza nem nyírt hajlamaik teljes méretű gonoszságokká növekedtek, gyalázatot és szégyent hoznak majd magukra, s családjukra is. Úgy lépnek ki a munkás életbe, hogy nincsenek fölkészülve, hogy ellenálljanak a kísértésnek; nem elég erősek, hogy elviseljék a viszontagságokat. Féktelenek, zsarnok hajlamúak, fegyelmezetlenek, inkább másokat igyekeznek akaratuk alá hajlítani, s ha nem sikerül, a világtól mellőzöttnek érzik magukat, s ellene fordulnak. {BT4 §27.12} A gyermekek nem hiába tanulják a gyermekkor leckéit, akár jók, akár rosszak legyenek azok. Fiatalon alakul ki a jellem; vagy jól, vagy rosszul. Otthon talán dicsérik, és hamis hízelgéssel veszik körül őket; hanem kinn a világban mindenki érdemei szerint áll vagy bukik. Akiket otthon halálra kényeztettek, akik előtt minden tekintély fejet hajtott, odakünn naponta mély megaláztatásnak vannak kitéve, mikor kénytelenek másoknak engedni. Sokan még ilyenkor is megtanulják, hol a helyük az élet gyakorlati leckéiből. Fölsülések, csalódások által, fölötteseik szókimondó szavától gyakran megtalálják tényleges szintjüket, s megalázkodva megértik, elfogadják helyzetüket. Ez azonban kegyetlen és szükségtelen kínszenvedés, amin nem kellene átesniük: ha fiatalkorukban helyesen nevelték volna őket.{BT4 §27.13} A legtöbb ilyen félrenevelt úgy éli le életét, hogy sehol sem érzi otthon magát, ott is elbukik, ahol sikeresnek kellett volna lennie. Lassan az a meggyőződés alakul ki bennük, hogy a világ ellenük van, mert nem hízeleg nekik, nem kényezteti őket, s ők azzal állnak bosszút, hogy a világ ellen fordulnak és dacolnak vele. A körülmények néha arra kényszerítik őket, hogy tettessék, de ne érezzék az alázatot; a szerénység azonban erőltetett, s előbb vagy utóbb valódi jellemük bújik elő.{BT4 §27.14} Ha családjuk lesz, zsarnokká válnak, a családban tanúsítanak önző s méltánytalan hajlamot, amit a világban kénytelenek legalább részben rejtegetni. Családjaik érzik meg bőrükön gyerekkori nevelésük csaknem valamennyi hibáját. A szülők miért nevelik úgy gyermekeiket, hogy majd örökké harcban fognak állni mindenkivel, akivel érintkeznek? {BT4 §27.15} Vallásos életüket is a gyermekkori nevelés alakítja. A szomorú próbák, melyek oly veszélyesnek bizonyulnak a gyülekezet jólétére, s melyek miatt a hitetlenek megbotlanak és kételkedve, kiábrándultan fordulnak el, rendszerint a féktelen és lázadó szellemből fakadnak, a korai fiatalságban elkövetett szülői kényeztetés gyümölcse. Hány élet törik így össze, hány bűntényt követnek el a gyorsan föllobogó harag hatására, melyet meg lehetett volna fékezni gyermekkorban, mikor még benyomásokra kész az eszük, amikor még könnyen jóra lehetett

122

Ellen G. White


fordítani a szívet, s szerető apa keze alatt éltek. Az erkölcsi nyomor mérhetetlen mennyiségének helytelen gyereknevelés az alapja. {BT4 §27.16} Boldogtalanok a gyermekek, akinek megengedik, hogy azt tegyék, amit akarnak. A le nem csillapított szívből hiányoznak a megnyugvás és megelégedés elemei. Hogy jellemünk összecsendüljön a lényünket kormányzó bölcs törvényekkel, ahhoz fegyelmezni és helyesen korlátozni kell az értelmet és szívet. A nyugtalanság és elégedetlenség a kényeztetés s önzés következménye. A szív talaja, mint a kertté, gyomot, bojtorjánt terem, hacsak nem vetnek bele nemes virágmagot, ha nem gondozzák és művelik azt. Amint a természetben, úgy van ez az ember lelkével is. {BT4 §27.17} Az ….-i ifjúság megdöbbentő állapotban van. Míg néhányan a gyülekezetben is belekötnek a felelős vezetőkbe, míg hibát találnak és zúgolódnak az intés ellen, kételyeikre célozgatva, s mások dolgairól pletykálva, lelkük sötétségbe borult, s gyermekeiket is olyan lelkület erjeszti kovásszá, mely szüleiket rágja. Ez a hajlam arra jó, hogy aláássa a fegyelmet és a tekintélyt. Isten a szülőket tartja felelősnek a rájuk bízott fiatalok rosszindulatáért és lázadásáért. {BT4 §27.18} Az ördögnek gyönyörűen sikerült nyélbe ütni terveit. Tapasztalt férfiak, családfők, akik makacs konokságot tanúsítanak, ha valaki ellenükre tesz, világosan bebizonyítják, hogy nem bírnak vagy nem is akarnak uralkodni magukon. Hogyan lehetnének hát eredményesek, mikor gyermekeiken kellene uralkodniuk, akik nyomdokaikat követve, föllázadnak apjuk tekintélye és minden más korlátozás ellen, épp ahogy a szülők lázadoznak a gyülekezet, és az alkalmazóik ellen? Némely hitvalló keresztény Sátán kezére engedte át magát, az ő eszköze lett. Azzal befolyásolnak embereket az igazság ellen, hogy meg tagadják fölötteseiknek az engedelmességet, s nyugtalan elégedetlenséget tanúsítsanak. Bár vallják az életszentséget, mégis a Mindenható ellen törnek. S mielőtt rádöbbennének bűnük szörnyűségére, addigra már meg is valósították az ellenfél célkitűzését. Megtették a rossz benyomást. sötétséget árasztottak; Sátán nyilai céljukba találtak. Bizony, a morzsányi kovász megkelesztette az egész tésztát. Hitetlenség lopakodik be, s beletapad azok gondolatai közé, akik máskülönben teljesen elfogadták volna az igazságot. {BT4 §27.19} Közben Sátán ezen alkalmi munkásai ártatlan képpel nézik a kételkedésbe tévelyedetteket, akikre nem hat az intés vagy kérlelés. S amíg mélyebben belemerülnek a hitetlenségbe, mint amennyire ezek el mertek kalandozni, áltatják magukat, hogy ezekhez képest ők erényesek, igazak. Sehogy sem értik, hogy e szomorú esetek az ő féktelen nyelvük és gonosz lázongásuk áldozatai – hogy a megkísértettek az ő rossz hatásuk alatt buktak el. Ők indították útjukra a nehézségeket; ők vetették el a rendbontás és hitetlenség magvait. {BT4 §27.20} Senkinek sem nézhető el olyan gyermekeket hozni -re, akik nem állnak szüleik fölügyelete alatt. Ha szüleik semmibe vették Isten szavát gyermekeik tanítása és nevelése dolgában, akkor semmi helyük -en. Az ilyen gyerekek csak eszközül szolgálnak az ottaniak elzüllesztéséhez, de egyenetlenséget is hoznak oda, ahol békének és derűnek kellene uralkodni. Az ilyen szülők lássanak gyermekeik megfékezéséhez és fegyelmezéséhez, mielőtt az ….-i gyülekezet nyakába varrnák őket.{BT4 §27.21}

123

Ellen G. White


Sokan olyan bűnösek gyermekeik elhanyagolása terén, mint Éli volt, s Isten büntetése oly bizonyosan megnyugszik rajtuk, mint Élin. E. testvér esete szembeötlő példa erre. Isten nemcsak gyermekeire nyújtotta ki megtorló haragjának kezét, hanem őrá magára is. Isten szava, bár félreérthetetlen volt, a testvér mégis láb alá taposta intéseit; figyelmeztetéseket kapott, intések érték, de mindet eleresztette a füle mellett, ezért átok sújtott rá. Borzalmas, ha elha¬nyagoljuk a gyermekek nevelését. Nemcsak, hogy elvesznek emiatt, hanem maguk a szülők is annyira eltávolodtak Istentől, hogy teljesen elvesztették szent felelősségük tudatát, ők is rémítően veszedelmes helyzetben vannak, ami az örök életet illeti. {BT4 §27.22} Kényeztető és elnéző szülők! Hadd mondjam el tanításul a Biblia utasítását, hogy mint kell bánnunk a lázadó fiúval: „Ha valaki rossz útra tévedt, önfejű fia van, aki nem hallgat apja és anyja szavára, s még akkor sem hajlik szavukra, mikor megbüntetik, apja és anyja fogja és vezesse a város vénei elé a város kapujához. Jelentsék a város vénjeinek. Ez a mi fiúnk rossz útra tévedt és önfejű, nem hallgat szavunkra, iszik és tékozol. Erre a város férfijai kövezzék agyon. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! S tudja meg e dolgot egész Izráel, és féljen!" {BT4 §27.23} A könyvkiadóban gondosan ügyeljünk mind a fiatalokra, mind az öregekre, nehogy olyan legyen a légkörük, mely homlokegyenest a kiadó kitűzött célja az ellen hat. Ha Istentől és az igazságtól elvezető légkörű alkalmazottat találunk, pillanatig se habozzunk felőlük. Azonnal hagyják ott a kiadót; mert csak tékozolják a Krisztusét, ahelyett hogy vele gyűjtenének. Valójában az ördög szolgái. Ha olyan fiatalok vannak a kiadóban, akik nem tartják tiszteletben szüleik szavát, akik fegyelmezetlenek odahaza, megvetve a tanácsot és féken tartást, ezeket Isten átka fogja sújtani. De nemcsak rajtuk nyugszik meg az átok, ha továbbra is alkalmazzuk őket, hanem a kiadón is, és alkalmuk nyílik, hogy a többi – fiatalt is megrontsák. A kiadóban a vezetők felelősek az ott uralkodó légkörért. S ha közönyösek az alkalmazásukban levő engedetlenek, s konokok viselkedése iránt, akkor ők is részesek bűnükben. {BT4 §27.24} Egy ideje bűnpártolás folyik ….-on. Isten más rendszert követel. Válogassuk meg a kiadóba fölvett fiatalokat – azokat vegyük be, akik az Isten ügyéhez fűződő kapcsolatuk által javulni, finomulni, nemesedni készek. Hű, megbízható katonákra van szükség a kötelesség őrhelyén, de különösen a mű népes szívében. Az igazság hitvalló; mint éber örök őrködjenek a kiadóban az ügy érdekei fölött. Szentül óvják magukat és egymást a lelki szennyeződéstől. {BT4 §27.25} Akik tele szívták magukat az önállóskodás szellemével, majd ide jöttek -re tanulni az iskolánkba, azt képzelve, hogy azt tehetik, ami tetszik, azokat gyorsan ábrándítsuk ki és helyezzük kellő fegyelem alá. De különösen az -on lakó fiatalokat kell a legszigorúbb szabályok alá fognunk, megőrizni becsületességüket és jó erkölcsüket. Ha nem hajlandók alávetni magukat a fegyelemnek, zárjuk ki őket az iskolából, – különítsük el azoktól, akiket példájuk megront. {BT4 §27.26} A távol elő szülők – ha távoli iskolába küldik gyermekeiket, számítanak rá, hogy ott helyes erkölcsi nevelésben részesülnek, és káros hatásoknak sem lesznek kitéve. Tartozunk annyival iskolánk pártfogóinak, hogy megtisztítsuk iskolánkban az erkölcsi légkört. A helyes erkölcsi magatartás hiánya és az igazi erény semmibevevése üti most föl a fejét egyes ifjak és 124

Ellen G. White


lányok között …on. Ezek közül némelyek alacsony erkölcsi szinten állnak, s a távolról ide kül¬dött tanulókra is kihatnak, akik itt híjával vannak a szülői tanács és védelem előnyeinek. Azonnal lépéseket kell tennünk, mert nagyon komoly s fontos ez. {BT4 §27.27} …-n néhány fiatalnak erkölcsromboló a légköre, Dicséretre méltónak tartják, ha függetlenségükkel tüntetnek, ha tiszteletlenek szüleik szava iránt. Pál pontosan leírja az ilyen ifjakat: „Tudd meg, hogy a végső napokban veszedelmes idők következnek, Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, szitkozódok, szüleiknek engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők, fölfuvalkodottak. Inkább a gyönyört keresik majd, mint Istent.” {BT4 §27.28} Az ilyenek rossz légköre súlyos károkat okoz az …-j ifjúságban. Beszédjük, magaviseletük és példájuk megvetésre méltóan alantas. A szilárd erkölcsű, s magasröptű gondolkodású fiatalok nem lelnek örömet társaságukban, ezért nem hat rájuk a légkörük. De olyan ifjak és lányok is vannak ott, akik éppen az ilyenek társaságát szeretik. Az ellenfél komoly sikert ér el így, mivel eltompítja azok lelki érzékenységét, akik addig hittek az igazságban, és mert hamis elképzelésekkel ködösíti be az agyukat, míg csak nem tudják többé megkülönböztetni a helyeset a gonosztól. Majd olyat sugall, ami aláássa Isten választott szolgáiba vetett bizalmat, s a leghatározottabb hitetlenségre vezeti őket. {BT4 §27.29} Ha a fiatalok azok társaságát választanák, akik becsületére is válnak hitvallásuknak, sok fenyegető veszélytől megmenekülnének. Az ördög arra tör, hogy tönkretegye azokat, akik bár nem ismerik a cseleit, mégsem tartják fontosnak, hogy imaéletet éljenek és meghallgassák tapasztalt, istenfélő barátaik tanácsát. Sok fiatal olyan elhatározással jött -re, hogy jóravaló keresztény életet él majd, olyanok társaságába esik, akik a barátság álarca alatt az ellenfél csapdájába vezetik őket. Az ellenség nem mindig közelit ordító oroszlánként. Gyakorta a világosság angyalaként jelenik meg, barátságot színlel, kísértéseket tereget elénk, melyeket nehéz visszautasítani a tapasztalatlannak. Olykor azzal éri el félrevezető célját, hogy a gyanútlanokból sajnálkozást vált ki, s ok nélkül üldözött igaz emberként jelenik meg előttük. {BT4 §27.30} Az ellenfél készséges eszközöket talál aknamunkája végzésére. Hosszú évezredek szerzett tapasztalata van ez irányban, melyet itt latba vet, hogy nyélbe üsse ártó terveit. A járatlan fiatalok Sátán kezére játsszák magukat, hogy eszközül használja őket lelkek romlásba vezetéséhez. Akik engednek hatalmának, nem lesznek boldogok tőle. Sosem elégedettek, sosincs lelki békéjük. Elégedetlenek, civakodók, lobbanékonyak, hálátlanok, konokok. Ilyen az egyik ifjú, akiről most szólok. De ha őszintén megtér és megváltozik, Isten megkönyörül rajta. Jézus elfedező vére még most is tisztára moshatja bűneit. {BT4 §27.31} A világ Megváltója az örökélet ajándékát kínálja a tévelygőnek. Gyöngédebb szánakozással várja, hogy elfogadják szeretete és megbocsátása ajánlatát, mint a földi szülő vágyakozik, hogy megbocsásson csökönyös, megtérő, szenvedő fiának. Utána kiált a tévelygőknek: „Térjetek vissza hozzám, s én is visszatérek hozzátok.” Ha a bűnös akkor sem akar hallgatni a kegyelem szavára, mely gyöngéd, szánakozó szeretettel hívja, akkor sötétben marad a lelke. Ha semmibe veszi az ajánlott alkalmat, és folytatja gonosz útját Isten haragja fog váratlan percben rátörni: „Akit sokszor intenek, mégis önfejű marad, az rögtön összetörik, 125

Ellen G. White


és nincs menekvése.” Ez az ifjú semmibe vette apja te-kintélyét s megveti a korlátozást. Az Úr félelme a bölcsesség kezdete. Ez az alapja a helyes nevelésnek. Akik kedvező lehetőségük dacára sem tanulták meg e fontos leckét, azok nemcsak alkalmatlanná teszik magukat, hogy Isten ügyében szolgáljanak, hanem ártalmasak a közösségre nézve is, ahol élnek. {BT4 §27.32} Salamon inti az ifjúságot: „Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását! Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba. Fiam, ha bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele. Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját. Kiabál a lármás utcák elején, a kapuk nyílásánál a városban. Meddig kedvelitek, Ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek? Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom: Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam, semmibe vettétek minden tanácsomat és a feddésemmel mit sem törődtetek. Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés, ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlástok, ha utolér az ínség és a szorongattatás. Akkor hívnak, de nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak. Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre 'becsülték, mivel elvetették tanácsomat, és a korholásomat megvetették, azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek. A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkre teszi a bolondokat. De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie a bajtól.” {BT4 §27.33} Rendet kell tartanunk …-en, különböző intézményeinkben. Nem szabad megtűrnünk az engedelmesség megtagadását, a fegyelem megsértését. Senkit sem szabad megtartanunk a kiadóban, akiket bár szombattartó szülők neveltek) akiknek noha előjoguk, hogy ismerik az igazságot mégis föllázadnak tanításai ellen. Senkit sem tűrjünk meg az Isten művében, aki lenézőn szól szent hitünkről, vagy tiszteletlenül bánik vele. Akik már régen ott dolgoznak, s elég alkalmuk nyílt megismerni hitünket, mégis szembeszegülnek vele, ne tartsuk meg alkalmazásban. Rossz hatásuk az igazság ellen érvényesül, ha továbbra is hanyagul bánnak a világossággal, és ha megvetik az üdvösséget. Ez a közöny lehűti mások hitét, elvonja őket Istentől. Ezek megátalkodott bű¬nüket nem bánó emberek, akikre lehetetlen mély benyomást tenni; ne foglal¬janak el olyan állásokat, melyeket másokkal tölthetnénk be, akik tisztelik az igazságot, s engedelmeskednek Isten Lelke hatásának, mivel ily közeli kapcsolatban állnak szent ügyével. {BT4 §27.34} A kiadóban levő fiatalok légköre nem kielégítő. A. és B. lényegében az ügy ellen dolgozott. Beszédjüknek és viselkedésük hatása megundorította a hitetleneket, elfordította őket hitünktől s Krisztustól. A fiatalok, akik nem engedelmeskednek Isten szava figyelmeztetéseinek, és semmibe veszik Lelkének bizonyságtételét, csak élő átok lehetnek a kiadóban; el kell távolítanunk őket. Erkölcsromboló légkörű fiataloknak nincs helyük főiskolánkban. Akiket megszállt a szerelemvágyó érzelgősség, s a főiskolába járást csak jó alkalomnak tartják az udvarolgatásra, és nem helyénvaló figyelem tanúsítására egymás iránt, azokat a legszigorúbb korlátozások alá kell helyeznünk. Föltétlenül fönn kell tartanunk a tekintélytiszteletet. Az igazság és a könyörület édestestvérek, egymás mellett állnak. {BT4 §27.35} 126

Ellen G. White


Ha nem teszünk határozott lépéseket. helyrehozni az …-i dolgok állapotát, akkor gyors léptekkel erkölcstelenséget és züllést elősegítő hellyé válik. Hát aludni fognak a szülők és az iskola igazgatói, miközben az ördög birtokba veszi a gyerekek értelmét? Isten undorodik a bűnöktől, melyeket a gyülekezet melenget és leplezi melyeket a kiadó elnéz) s melyeknek az atyai ház ad menedéket. A szülők és a vezetők fogják két kézre e kötelességüket, s űzzék ki maguk közül a gonoszt. {BT4 §27.36} Az utolsó időkben élünk. János így kiált: „Jaj, a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal! Tudja, hogy kevés ideje van.” Az ilyen veszélyes időben Krisztus az egyedüli menedék. Az ördög titkon, a sötétben ügyködik. Krisztus követőit csalárdan elvonja a kereszttől, s önző maguk kényeztetésébe és gonoszságba tereli őket. {BT4 §27.37} Legfőbb ügyeink ….-en összpontosulnak, ezért az ellenfél szembeszegül mindennel, ami megerősítené Krisztus ügyét, vagy gyöngítené az ő hatalmát. Szorgosan kovácsolja a terveket, hogy aláássa az Isten művét. Percre sem nyughat mikor látja, hogy a helyénvaló ragadja meg a vezetést. A gonosz angyalok ezredei állnak rendelkezésére, s vezényel ki minden pontra, ahol a menny fénye tündöklik az emberekre. Ide állítja ki őrszemeit, hogy minden elővigyázatlan férfit, nőt, gyermeket elragadjanak, s az ö szolgálatába szervezzenek. {BT4 §27.38} A mű nagy szíve …..-en dobban. S amint az ember szíve éltető áramlatot áraszt a test mindahány részébe, úgy e hely vezetése is, egyházunk főhadiszállása lévén, a hívők egész testületére kihat. Ha az ember szíve egészséges, a szervezetben szétáramló vér is egészséges lesz. S ha már a forrás is szennyezett, akkor az egész szervezet beteges lesz az éltető nedvbe került méregtől. Így van ez mivelünk is. Ha a mű szíve romlottá züllik, akkor az egész gyülekezet, s a föld színén elszórtan levő ágazatai és érdekeltségei, megsínyli a következményeket. {BT4 §27.39} Az ördög legfőbb célkitűzése tehát hitünk főhadiszállásán található. Nem kímél meg semmi fáradtságot, hogy megrontsa a felelős tisztségeket viselőket, s rávegye őket, legyenek hűtlenek ki-ki a megbízatásához. Burkolt célzásokkal csöpögteti gyanúit és féltékenységeit azokba, akiknek pedig kötelessége hűségesen végezni Isten munkáját. Miközben Isten vizsgáztatja, és próbálja e segítőket s alkalmassá teszi őket munkájukra, az ördög megmozgat minden követ, hogy félrevezesse, elámítsa őket, hogy így ne csak magukat pusztítsák el, hanem másokat is serkentsenek, hogy helytelenségeket kövessenek el, és ártsanak a nagyszerű műnek. Füvet-fát megmozgat, hogy megingassa Isten népének bizalmát a figyelmeztetés és az intés hangja ellen, mellyel isten meg akarja tisztítani gyülekezetét, és fölvirágoztatni ügyét. {BT4 §27.40} Az ellenfél terve, hogy gyöngítse Isten népe bizonyságtételekbe vetett hitét. Ezt követi hitünk legfőbb pontjai, álláspontunk oszlopai iránti hitetlenség, majd kételkedés a Szentírásban, s lefelé menetelés a kárhozatba. Amikor kétségbe vonják és föladják a bizonyságtételeket, melyekben azelőtt hittek, az ördög tudja, hogy a magukat megcsalók nem állapodnak meg ennél, ezért megkettőzi erőlködését, míg csak nyílt lázadásra nem szítja őket, ami azután már gyógyíthatatlanná válik, s a vége pusztulás. {BT4 §27.41}

127

Ellen G. White


Az ellenfél jelentős eredményre tett szert ….-en, mert Isten népe nem őrizte a végeket. Épp azok, akinek munkája felől Isten kijelentette, hogy neki tetsző lenne, ha teljesen neki szentelnék magukat, ezeket vezette félre, hogy ne teljesítsék kötelességüket, s hogy borzalmas s csüggesztő tehernek bizonyuljanak, ahelyett hogy segítők és áldás lennének, mint lenniük kellett volna. E férfiak, kikre az erőd védelmet bízták, jóformán az ellenség kezére árulták el azt. Szélesre tárták a kapukat a fortélyos ellenfél előtt, aki igyekezett elpusztítani őket. E régi hanyagságuk tette szükségessé, hogy másokat bízzunk meg a felelős tisztségek betöltésével, melyekkel visszaéltek, melyeket elhanyagoltak. Az új tisztséget viselőkben a virrasztásnak e hiánya mintha mentette volna az előbbiek megbízhatatlanságát, azt bizonyítva, hogy mások is épp olyan hanyagok a kötelességek iránt. Sehogy sem értik meg, hogy Isten őket tartja felelősnek minden ellenség nyerte előnyért – mikor beengedik az ellenfelet az erődbe. Az ennek nyomában járó pusztulást és romlást azon hűtlen őrök rovására írják, akik hanyagságukkal az ellenfél ügynökei lettek, hogy az nyerjen meg embereket a pusztulásra. A felelős tisztségeket betöltők Istennél keressenek bölcsességet és irányítást, ne támaszkodjanak a maguk okosságára és belátására. Akár Salamon, buzgón, őszintén esedezzenek hitért és világosságért, s Isten szívesen ad nekik kimeríthetetlen tartalékából. Isten azt akarja, hogy értelmesen végezzük munkáját, nem pedig csak úgy találom módra. Azt akarja, hogy hittel és gondosan, hogy rá tudja ütni jóváhagyó pecsétjét. Akik szeretik őt, akik félve és alázatosan járnak előtte, azokat megáldja, azoknak meggyógyítja törvénytelenségeit, hogy tökéletesen tudják végezni az Úr munkáját. {BT4 §27.42} Magunkra kell öltenünk a fegyverzetet, és készen állnunk, hogy sikeresen ellenálljunk az ördög mindennemű támadásainak. Nem ismerjük eléggé az ördög rosszindulatát és könyörtelen hatalmát. Mikor az egyik ponton meghiúsítják a terveit, máris új területekre száll, friss módszerekkel, s újra próbálkozik. Csodákat tesz, hogy félrevezesse és elpusztítsa az embereket. Gondosan figyelmeztessük az ifjúságot a gonosz hatalmára. Türelmesen és imád¬kozva irányítsuk őket, hogy ragaszkodjanak Isten szavához, figyelmezzenek az igében levő tanácsra és utasításokra. {BT4 §27.43} A megfeszített üdvözítő érdemeibe vetett életerős hit átsegíti őket a nyomorúság és próba tüzes kemencéjén. A negyedik férfi velük lesz a kemence tüzes hőségében, ami így a tűz szagát sem hagyja ruháikon. Bátorítsuk a gyermekeket, hogy kutassák a Bibliát, s oly szilárd vallásos elvekre tegyenek szert, melyek el bírják viselni a veszedelmeket, amiken kétségkívül át kell esni az utolsó napokban, a világ történelmének lezárása idején élőknek. {BT4 §27.44}

TELJES ODASZENTELŐDÉS A következő bizonyságtételt 1875 januárjában írtam. Gyümölcsözőségét el is ismerte C. testvér, kijelentve, hogy világosságot és reményt nyújtott neki. {BT4 §28.1} C. testvér, eltávolodtál Istentől. Isten követelményeiről alkotott nézeteid sosem voltak elég körülhatároltak, sem elég szigorúak. Nem szolgálhat kifogásul kötelességed elhanyagolására és lanyha éberségedre, hogy sok-sok hitvalló keresztény helytelen úton jár. Nem szenteled magadat Istennek. Nem érzed át, hogy tőle függsz, hogy megtartson, ezért legyőzött és szolgájává tett a kételkedés; a hitetlenség rabságba láncolta lelkedet. Nem

128

Ellen G. White


dicsőíted meg Istent az életedben. Olykor a hitünk kérdésesnek tűnik előtted. Ennek oka benned rejlik. Künn a világban annyira összeelegyített az igazság és a hamisság, hogy nem mindig ismerjük föl, melyik a melyik. De miért van olyan csekélyke ereje annak, aki az igazságot vallja? Azért mert nem látja be tudatlanságát és gyöngeségét. Ha tudna róla, ha kételkedne magában, akkor fölismerné az isteni segítség fontosságát, hogy megóvja őt az ellenség fondorlataitól. Tevékenynek kell lennünk, munkálkodó kereszténynek, önzetlen szívűnek és életűnek, egyedül Isten dicsőségével törődőnek. Jaj, mily roncsokkal is találkozunk mindenfelé! Mily néma ajkakkal és gyümölcstelen életekkel! „Ez – mondta az angyal – azért van, mert elesnek a kísértés alatt. Semmi annyira tönkre nem pocsékolja a lélek békességét, mint a bűnös kételkedés.” {BT4 §28.2} Ne add föl a harcot kétségbeesve, azt képzelve, hogy elkerülhetetlenül a kételkedés és hitetlenség szolgaságában kell élned és meghalnod. Az Úr igaz életünk, életszentségünk, megszentelődésünk és erőnk lehet. Támaszkodj rá; s az ő ereje által kiolthatod az ellenség tüzes nyilait, s hatalmasabb lehetsz, mint a hódítók. Még módodban áll megszentelődnöd az igazság által. Vagy ha azt választod, a hitetlenség sötétjében botorkálhatsz, elveszítheted a mennyet, amivel mindent elveszítesz. De ha a világosságban jársz, ha megvalósítod Isten akaratát, akkor fölülkerekedhetsz önző természeteden. {BT4 §28.3} Mindig készségesen adakozol, magadat viszont magadnak tartogatod. Nem érzed hívatottnak magad, hogy oly áldozatokat hozzál, melyek gonddal bajjal, törődéssel járnak; nem él benned készség, hogy bármilyen munkát elvállalj Krisztusért, még ha mégannyira szerény legyen is az. Isten újra meg újra megjáratja veled ezt az utat, míg alázatos szívvel és lecsillapodott gondolkodással el nem viseled a próbát, mellyel sújt, míg teljesen az ő szolgálatára és munkájára nem szenteled magadat. Akkor majd halhatatlan életet nyerhetsz. Teljesen felnőtt ember lehetsz a Krisztus Jézusban s vagy pedig lelkileg olyan törpe, aki sosem vív ki győzelmeket. Fivérem, melyiket választod? Hajlandó vagy-e a magad megtagadásának és önfeláldozásának életét élni, jókedvvel és örömmel végezve föladatodat, tökéletesítve keresztény jellemedet, s előre törve a hervadhatatlan örökségért? Vagy magadért akarsz élni; s el¬veszíteni a mennyet? Isten nem hagy gúnyt űzni magából; Krisztus nem fogad el megosztott szolgálatot. Az Úr mindenedet kéri. Ha bármit visszatartasz, nem ütöd meg a mértéket. Hiszen ő végtelen áron vett meg, s elvárja, hogy amid van, mindent ajánlj föl szíves-készséges áldozatul. Ha életedet és szívedet teljesen neki szenteled, akkor majd hit foglalja el a kétségek helyét; a bizalmatlanság és hitetlenség helyét pedig bizalom. {BT4 §28.4} Fivérem, kifejezetten veszély fenyeget, mert hanyag vagy, nem valósítod meg szigorúbban családodban, de a te életedben sem az egészség megújulását. Szennyezett a véred, s amikor kielégíted ínyencségedet, még mindig rontod, s lázassá teszed azt. Ne hagyd arra csábítani magadat, hogy serkentő étellel-itallal élj. Mert ennek nemcsak visszahatás és testi erő elvesztése a következménye, de a ködös agy is. Szigorúan mértékletes szokások evésben, ivásban, ha Istenbe vetett szilárd hittel párosul, javítani fog testi, szellemi és erkölcsi egészségeden, Nagyon lobbanékony a természeted. Kevés az önuralmad, s ha dühbe gurulsz, gyakran olyat mondasz, vagy teszel, amit később megbánsz, Hívj segítségül hajthatatlan akaraterőt hajlamaid s tulajdon¬ságaid ellen. Tartsd nyitva lelked útjait a fény és igazság befogadása előtt. De ha olyasmi adja elő magát, ami vizsgára és próbára tesz, akkor az 129

Ellen G. White


előítélet tolakszik az előtérbe, s te azon nyomban kardot rántasz az ellen, amit szabadságod korlátozásának vagy jogaid megsértésének vélsz. {BT4 §28.5} Isten szava világosan elénk teregeti az igazságot, hogy földi természetünk összeütközésbe kerül lelki természetünkkel. Az apostol int, hogy tartózkodjunk a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen küzdenek, Minden természetéből kifordult étvágy lélek ellen hadat viselő testi kívánsággá változik. A testi erőt romboló étvágy kielégítése lelki betegséget okoz. Az a testi kívánság, melyet az apostol említ, nem korlátozódik a hetedik parancs megsértésére, hanem az ínyencség bármi legyezgetésére is, ami csökkenti a testi erőnket, a lélek ellen küzd. Az apostol kijelenti, hogy ha valaki külön győzelmeket szeretne aratni, és az igaz életben előre szeretne haladni, az legyen mindenben megtartóztató. Megtartóztatás evésben-ivásban az asztalnál, valamint a mértékletesség gyakorlása minden más tekintetben is elengedhetetlen, ha győzni akarunk, amint Krisztus is győzött. Isten nem azért nyújtott világosságot, hogy félvállról vegyük, hanem, hogy irányítónk és segítőnk legyen. {BT4 §28.6} Ápold magadban az önuralmat. Amit ifjú korodban kellett volna elsajátítanod, most sajátítsd el. Fegyelmezd magadat, hogy meghalj a magad számára, hogy akaratodat a Krisztus akarata alá vessed. Mélyreható, alapos változásra van szükség, vagy ha nem, kedves fivérem, eljátszod örök életedet. Isten művében végzett szolgálatod legyen szívből fakadóbb, teljesebb, alaposabb. Nem tudod úgy tökéletesíteni krisztusi jellemedet, ha akkor szolgálod istent, amikor épp kedved támad, s ha nincs hozzá kedved, akkor elhanyagolod. Határozott változásnak kell beállni életedben, más lelki életre kell szert tenned, mint eddig jutottál, másképp szolgálatod nem lesz Istennek tetsző. {BT4 §28.7} Mennyei Atyánk eddig nagyon kegyelmes volt hozzád. Gyöngéden bánt veled. Akkor tört rád betegség és kár, amikor nem álltál készen a halálra, mert még nem tökéletesítetted krisztusi jellemedet. Nem voltál erkölcsileg sem alkalmas a mennyre. Az ördög állt oldaladon, hogy lesújtson, s elpusztítson, hogy a törvényszegők közé számíts. Csak az érted mondott buzgó és eredményes ima óvott meg, Az Úr angyalokat küldött, hogy őrködjenek körülötted, hogy megvédjenek Sátán hatalmától, – hogy megtartsák életedet. Isten páratlan szeretete további alkalmat adott neked. Nem mintha bármi jósággal vagy erénnyel érdemelted volna ki, hanem könyörületből meghallgatta a hittel elre-begett imákat. Meghosszabbította próbaidődet, hogy alkalmad nyíljék jóvá tenni a múltat, hogy le tudd győzni jellemhibáidat, s olyan odaadást tanúsíthass Isten iránt életedben, mint amilyet elvár tőled. Bár a hála érzelmei át-át csapnak rajtad, még sincs meg benned a szívből fakadó köszönet és illő alázat, melyet Isten fölülmúlhatatlan szeretetének kellene támasztani benned. {BT4 §28.8} Nem eléggé érzed lekötelezve magad, amiért megtartotta életedet. Jelentéktelen kis semmi okok miatt újra meg újra kimentetted magad a vallásos kötelezettségek alól, melyek mindenkor és minden körülmények között ránk hárulnak. A hervatag érzés még nem kifogás az Isten előtt akár egyetlen kötelesség elhanyagolására sem. Nem vagy a magadé, Krisztus a várén vett meg. Mindazt elvárja tőled, amire képes vagy; időd, erőd sem a tied. {BT4 §28.9} Isten jelezte, hogy nem arra kellene fölkészülnöd, hogy szerepet vállalj művében; hanem előbb arra szoktatnod és fegyelmezned értelmedet, hogy Isten tervével összhangban működjék. Ha akarnál, szert tehetnél a kellő tapasztalatra. Az Úr eléd tárta ez előjogot, hogy 130

Ellen G. White


tagadd meg hajlandóságaidat, amint arra Üdvözítőnk példát nyújtott életével. Te mégsem helyezkedtél oly álláspontra, ahol mindent megtanulnál, amire képes vagy, s aminek a megtanulása fontos volt számodra, hogy megfelelő munkás lehess az Úr ügyében. Volt néhány dolog benned, amelynek meg kellett változnia, mielőtt az Úr eredmé¬nyesen tudna eszközeként használni.{BT4 §28.10} C. testvér, áldozatot jelentett számodra otthagyni gazdaságodat; mert hiszen nagyon kedvedre való volt az élet. Nem a magad választása szerint jöttél …-re. Nem ismerted a könyvkiadást. Mégis eltökélted akkor, hogy megte¬szed, mire képes vagy, s jónéhány szempontból jól is dolgoztál. Mégis sok minden a botlás kövének bizonyult utadon. Bár F. testvér eljárása számos tekintetben helytelen volt, de te sem őrizted meg Isten iránti odaszentelődésedet; az ő lelkületét vetted át nem maradtál érintetlen tőle. Sok mindenben Isten tetszése ellen tettél, és elkülönítetted tőle lelkedet. Az ördög nyert egyre kiterjedtebb hatalmat fölötted; csaknem elsiklott már a lépted, csaknem elvesztél a hitetlenségben, mikor a betegség megtorpantott utadon. Nagy kegyelem volt, hogy Isten megóvta életedet, s új erőt adott. Te mégsem adtad át magadat teljesen; nem csillapítottad és lágyítottad meg makacs akaratodat újra meg kell hát térned. Könnyen fölidegesítenek. Szembe akarsz szállni mindennel, amiről azt képzeled, hogy árnyékot vet rád; villámgyorsan föllobogsz, ha bármi sérti büszkeségedet. Látod, kedves fivérem, ez így nem jól van. Föltétlenül le kell ezt küzdened, máskülönben téged győz le az ellenség. {BT4 §28.11} Rosszul érezted magadat, mert nem szeretted …-en a munkádat. Vágyódva tekintgettél vissza -ra, hiszen ott van a szíved, s neked is ott kellene lenned, ahová szíved húz. Isten tett próbára, ő vizsgál – hogyan viseled el vizsgáját? Faragni és csiszolni kellett téged, hogy eltávolítsa jellemed durva, faragatlan pontjait, hogy így a mennyei ország számára kifinomult lehess, Mily nehéz az emberi természetnek megtagadni hajlandóságát; mily nehezére esik maga mögött hagyni a hízelgő, világias csalétket-biztatást, s a Megváltójuk es em¬bertársaik iránti szeretetből lemondani arról, ami kellemes nekik, hogy így közvetlenebbül Isten szolgálatába kapcsolódhassanak. {BT4 §28.12} C. testvér, nem szívvel-lélekkel végzed a munkát. Sosem tetted közvetlenül személyes érdekeddé s nem a te szájad íze szerint való az. Ha az lett volna a célod, megfegyelmezted volna értelmedet, hogy jobban megértsd a munkád. De te kissé mindig távol tartottad magadat attól; nem kapcsolódtál szorosan bele, nem igyekeztél közelről jártassá válni ágazataiban. {BT4 §28.13} Nem vagy elég barátságos s előzékeny, mint lenned kellene. E hűvös, megközelíthetetlen modorod nem Istennek tetsző. Eltűröd, hogy könnyen elragadjanak az indulataid. Senki sem töltheti be helyesen tisztjét Isten művében, akit indulatai vezetnek, aki ösztönösen cselekszik. Értelmednek szorosabb egységre kell lépnie Istennel. Érdeklődésed és szereteted csüggjön szorosabban azokon, akik e munkát végzik, máskülönben alkalmatlan vagy arra, hogy fejleszthessed …-en a művet. Nagyon önfejű és fellengzős vagy. Viselkedésedet, hozzáállásodat meg kell lágyítanod, egybe kell olvasztanod mások gondolkodásával és eszméivel. Mint ügyvezető, mint keresztény, értékes szolgálatot tudnál végezni Isten ügyének, de, csak ha lemondasz akaratodról, csak ha az Úrnak adod át utadat.

131

Ellen G. White


Meg kell szentelődnöd az igazság által – emeld gondolkodásodat mindennemű személyes szempont és önző érdek fölé. {BT4 §28.14} Fölhívom figyelmedet Jézus életére, mint tökéletes példára. Az ő életét önzetlen jóindulat jellemezte. Drága Megváltónk! Micsoda áldozatokat hozott értünk, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen! A menny akkor is elég olcsó lesz számunkra, ha minden önző érdekről lemondunk, hogy elnyerhessük. Megengedhetjük-e magunknak, hogy a magunk útját járjuk, hogy kitépjük magunkat Isten kezéből, mert ez tetszik jobban önző szívünknek? Isten tökéletes alávetettséget, tökéletes engedelmességet vár el. Az örök élet mindent megér számunkra. Közeli kapcsolatra kerülhetsz Istennel, ha gyötrődni fogsz, ha töröd magad, hogy bejuss a szoros kapun. {BT4 §28.15} Sose döbbennél hiányosságaidra, ha az Úr olyan helyzetbe nem hozna, hogy a körülmények a fölszínre dobják e fogyatékosságokat. Nem érzed magad úgy, mint érezned kellene, mióta …-re jöttél. Nem kapcsolódtál bele magad feledten teljes szívvel a munkába, nem tetted legfőbb gondoddá Oly függetlenséget melengetsz, melyet nem tudnál fönntartani, ha rájönnél valódi helyzetedre, – hogy tanuló vagy csupán. Azt sajátítsd most el, miként fáradozzál a legmegfelelőbben isten ügyének fölvirágzásáért; hogy inas vagy csupán, aki meg akarja szerezni a képesítést azok felől, amely dogokhoz nem értesz. Sokkal hatalmasabb lépésekkel fejlődhettél volna, ha lelkiismeretesen, eredményes munkásként igyekeztél volna Istennek szolgálni. {BT4 §28.16} Nagyon tartózkodó vagy. Nem léptél szoros barátságra a mű osztályain dolgozókkal; nem beszélted meg velük részletesen a dolgokat, hogy azután otthonos legyél az ügyekben. Holott ha ezt tetted volna, eredményesebb segítség lettél volna. Belátásod szerint cselekedtél, ötleteidet és terveidet valósítottad meg. Az ott dolgozók köréből hiányzott a baráti egyetértés. Akik segíteni tudtak volna, a barátságosság hiánya miatt nem osztották meg veled tapasztalataikat. S azért sem, mert oly ösztönösen, annyira a magad feje szerint cselekedtél, hogy nem mertek közelíteni hozzád. {BT4 §28.17} A világ Megváltóját angyalok imádták, ő volt a mennyei udvarok fejedelme; mégis félretette dicsőségét, s emberi természettel fedte el istenségét. Szelíd és alázatos szívű Jézus lett belőle. Otthagyta mennyei gazdagságát és dicsőségét, szegény lett értünk, hogy szegénysége által gazdagok lehessünk. Három éven át járt helyről-helyre, hajléktalan zarándokként. Az önző emberek mégis elégedetlenkednek és morognak, ha arra szólítják őket, hogy Krisztus kedvéért hagyják el potomka földi kincsüket, vagy a lélekmentés terén fáradozzanak, amely lelkekért Krisztus értékes életét adta oda. Jaj, mily hálátlanság! Senki sem tudja értékelni a megváltás áldásait, hacsak azt nem tartja, hogy a Krisztus szeretetéért örömmel meghoz bármi áldozatot. A Krisztusért hozott minden áldozat az adakozót gazdagítja – s a Krisztus szeretetéért eltűrt minden szenvedés és nélkülözés csak növeli a győző végső örvendezését a mennyek országában. {BT4 §28.18} Testvérem, alig tudod mi az igaz áldozathozatal, a valódi magad megtagadása. Alig kóstoltál bele a nehézségekbe és képességeid teljes igénybevételébe. Mindeddig könnyű volt a terhed, noha másokat súlyos felelősségek terheinek. Jézus így felelt az ifjúnak, aki azt kérdezte tőle, mit cselekedjék, hogy üdvözüljön: „Tartsd meg a parancsolatokat.” Az ifjú magabiztosan, büszkén válaszolt: „Ezt mind megtartottam fiatal korom óta. Mit kell még 132

Ellen G. White


tennem?” Jézus szánakozva tekintett az ifjúra, s tudta, hogy amit mondani fog, örökre elválasztja tőle a gyerekembert. Ennek ellenére is rátapintott az ifjú gyöngéjére. Ezt mondta: „Menj, add el minden vagyonodat, oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem.” Az ifjú vágyakozott ugyan a menny után, vágya mégsem volt elég erős, hogy visszavonja szeretetét világi kincseiről. Vágyott engedelmeskedni Isten föltételeinek, hogy eljusson az életre. Nagyon elszomorodott, mert nagy vagyona volt, melyet túl becsesnek tartott, hogy odaadja az örök jutalomért. Megkérdezte ugyan, mit kellene tennie, hogy üdvözüljön, s meg is kapta a választ; világias szíve mégsem bírta meghozni az áldozatot vagyona föladását, hogy Krisztus tanítványa lehessen. Úgy döntött, hogy a mennyről mond le, földi kincsét pedig megtartja. Hányan jutnak el ma is erre az elhatározásra, mely a gazdag ifjú sorsát megpecsételte. {BT4 §28.19} Ha valamelyikünknek alkalma nyílik, hogy tegyünk valamit Krisztusért, ragadjuk meg két kézzel, s a legnagyobb buzgalommal kövessünk el mindent, hogy a Krisztus munkatársai lehessünk. Épp azon próbáknak, melyek a legsúlyosabb vizsga elé állítják hitünket, s melyek olybá tüntetik a dolgokat, hogy Isten elhagyott minket, az a rendeltetése, hogy közelebbi közösségre vezessenek minket Krisztussal, hogy lába elé helyezzük minden terhünket, és megtapasztaljuk a békét, melyet ő nyújt viszonzásul. Újonnan meg kell térned; meg kell szentelődnöd az igazság által, s oly lelkületre tenned szert, mint a kisgyermeké. Szelídre, alázatosra. S teljesen Krisztusra, Megváltódra kell támaszkodnod. Büszkeséged és önfejűséged elzárja szívedet Isten Lelkének áldott hatásaitól. Annyira alkalmatlanná teszi a benyomásra, mint a keményre hengerelt országút. Neked még ezután kell megtanulnod a hit fontos leckéjét. Mikor teljesen Istennek adod át magad, mikor összetörve zuhantál Jézusra, olyan győzelem lesz a jutalmad, melynek örömét még sosem tapasztaltad. Amikor tisztánlátással vizsgálod fölül a múltat, fölismered, hogy épp amikor egész életed bizonytalanság és teher volt, Jézus akkor volt közel hozzád, akkor törekedett a világosságra vezetni téged. Mennyei Atyád melletted állt, kimondhatatlan szeretettel hajolt föléd, javadra vitt gyötrelembe, amint az aranyfinomító egyre tisztogatja a becses ércet. Mikor azt képzelted, hogy elhagyatott vagy, akkor is közel állt hozzád, hogy vigasztaljon, s támogasson. Ritkán látjuk úgy Jézust, amint van, és sosem fogadjuk olyan készségesen a segítségét, mint amilyen készségesen ő akar segíteni rajtunk. {BT4 §28.20} Mily győzelmet aratsz majd, mikor megtanulod hálás szívvel követni útnyitó gondviselését, s eltökéled, hogy egyedül az ő dicsőségével törődve fogsz élni, akár betegen, akár egészségesen, bőségben vagy ínségben. Önzésed nagyon él, visszaborzad minden érintéstől. Mégis meg kell feszíteni magadat, mielőtt Jézus nevében győzni tudnál, mielőtt elnyernéd a hűek jutalmát. {BT4 §28.21}

AZ EGYETÉRTÉS SZÜKSÉGESSÉGE Isten Lelke nem fog ott élni, ahol széthúzás és viszály dúl az igazságot hívők körében. Még ha ezek nem is jutnak kifejezésre, akkor is megszállják a szívet, kiűzve a békét és szeretetet, melynek a keresztény gyülekezetet jellemeznie kell. Ez a legteljesebb értelemben vett önzés következménye. Ez a bűn a határtalan önérzet alakját öltheti magára, vagy a mások jóváhagyása utáni indokolatlan vágyakozásét. Akik állítják, hogy szeretik Istent, és megtartják

133

Ellen G. White


parancsait, el kell hagyniuk a maguk nagyratartását, máskülönben hiába várják, hogy az Úr isteni kedvezésével áldja meg őket. {BT4 §29.1} Kórházunkban magas szintre kell emelnünk az erkölcsi és vallásos légkört, hogy kivívjuk Isten tetszését. Az önzésbe merülés biztosan elűzi onnan Isten Lelkét. Orvosok, fölügyelők, ápolók törekedjenek összhangban, Krisztus szellemében együtt dolgozni, a többieket tartva maguknál többre. {BT4 §29.2} Júdás apostol mondja: „Könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket”. Ezt a megkülönböztetést nem szabad a kivételezés szellemében gyakorolnunk. Ne adjunk helyet a szellemnek, mely ezt jelentené: Ő is kedvezz nekem, s én is kedvezek neked.” Hiszen ez megszenteletlen, földi elv, mely nem Istennek tetsző. Azért kedvezzünk valakinek, azért dicsérjük, hogy mi nyerjünk vele? Ez nem más, mint azért kivételeznünk egyesekkel, hogy mi is előnyhöz jussunk. Nem más, mint hízelgéssel vívni ki jóakaratot, hogy többre tartsanak minket, mint azokat, akik ugyanúgy méltók rá. Nem könnyű fölismerni hibáinkat. Mégis mindenki értse meg, milyen kegyetlenség az irigyke¬dés, vetélkedés, bizalmatlanság, a mindenkibe belekötés, és a széthúzás. {BT4 §29.3} Atyánknak nevezzük Istent, egyazon család gyermekeinek tartjuk magunkat – de mikor hajlandóság mutatkozik, hogy aláássuk valaki tekintélyét, hogy magunkat emeljük a polcra, akkor az ellenség szíve szerint teszünk, akkor megszomorítjuk azt, akiről valljuk, hogy követői vagyunk. Az a gyöngédség és szánakozás, amelyet Jézus tanúsított drága életében, legyen példa előttünk, hogy mint bánjunk másokkal, különösen pedig a Krisztusban testvéreinkkel. {BT4 §29.4} Isten folyvást javunkra van, mi mégis félvállról vesszük kedvezéseit. Az Úr végtelen gyöngédséggel szeret minket, bennünk mégis alig pislog szeretet egymás iránt. Túl szigorúak vagyunk azokkal szemben, akik, szerintünk, tévelyegnek, másrészt túl érzékenyek vagyunk, ha minket ér a legkisebb hibáztatás, vagy ha a mi viselkedésünket teszik kérdésessé. {BT4 §29.5} Célzások röpködnek, metszőn gáncsoljuk egymást; noha épp, akik útjukra indítják a célzásokat és gáncsolásokat, vakok hibáik felöl. Mások látják ugyan tévedéseiket, de vakok a maguk hibái felöl. Naponta örvendezünk a menny nagylelkűségének, ezért szerető hálának kellene fakadni szívünkből Isten iránt, ami embertársaink iránt is szeretetre hangolna minket, s arra vezetne, hogy szívünkön viseljük felebarátaink javát. Ha elgondolkoznánk Isten irántunk tanúsított jóságán, ez elzárná lelkünk ösvényeit az ördög sugallatai előtt. {BT4 §29.6} Isten naponta bizonyítja, hogy szeret bennünket; mi mégsem tartjuk észben kedvezéseit, s közönyösen haladunk el kérlelései mellett. Pedig gyöngédségének, szeretetének és hosszú tűrésének lelkületével törekszik mély benyomást tenni ránk; mégis alig vesszük tudomásul szeretetének jeleit, s vajmi fogalmunk a szeretet leckéiről, melyekre meg szeretne tanítani minket. Némelyek, akár Hámán, elfelejtik Isten áldásait, mivel Mardókeus lebeg a szemük előtt, s őt még nem alázták meg; mivel telve a szívük ellenségeskedéssel, gyűlölettel, a szeretet, drága Megváltónk lelkülete helyett, aki drága életét adta ellenségeiért. Bár valljuk, hogy egy az Atyánk, hogy mind egyazon halhatatlan haza felé haladunk, hogy egyazon csodás

134

Ellen G. White


hitnek örvendezünk, s egyazon velőkig ható üzenetben bízunk – mégis sokan úgy marakodnak egymással, mint megannyi civakodó kölyök. Némelyek, noha a mű ugyanazon ágában foglalatoskodnak, nem értenek egyet egymással, ezért Krisztus lelkü-letével sem állnak összhangban. {BT4 §29.7} A dicséret szeretete sok szívet megrontott. A kórháziak olyan lelkületről tettek tanúságot, mely akadályozza a lefektetett terveket; s az ellenfél hatalmat adott nekik mások gondolkodása fölött is, akik tökéletesnek tartják e személyeket, miközben ártatlanokat vádolnak meg helytelenségekkel. Gonosz büszkeség az, mely a maga jó munkája hiúságában kéjeleg, mely kitűnő tulajdonságaival kérkedik, s azzal a céllal akar másokat tökéletesnek beállítani, hogy magát magasztalja,• több dicsőségre tartva igényt, mint amennyit hideg szíve Istennek kész tulajdonítani. Krisztus tanítványai igenis hallgatni fognak mesterük utasításaira. Jézus arra tanított, hogy szeressük egymást, amint ő is szeretett minket. A vallás az Isten iránti szereteten alapul, ami az egymás iránti szeretethez is elvezet. A vallás telve van hálával, alázattal és hosszútűréssel. Önfeláldozó, türelmes, könyörületes és megbocsátó. A vallás megszenteli az egész életet, sőt másokra is kiterjeszti jó hatását.{BT4 §29.8} Akik szeretik Istent, nem adhatnak szállást a gyűlöletnek vagy irigységnek. Mikor az örök szeretet mennyei elve tölti be a szívet, kiárad az másokra is, nem csupán, mert előnyökhöz juttatták ezeket, hanem mert a szeretet a cselekedtek rúgója-elve, mivel az alakítja a jellemüket, kormányozza ösztönzéseiket, uralkodik szenvedélyeiken, lecsillapítja az ellenségeskedést, magasztossá s nemessé teszi szeretetüket. Ez a szeretet nemcsak azért fejlődik ki, hogy magunkat és mieinket foglalja csupán magába, hanem széles, mint a világ, magas, mint a menny, s összhangban áll a munkálkodó angyalok szeretetével. Ha ezt a szeretetet ápoljuk lelkünkben, megédesíti egész életünket finomító légkört áraszt maga körül mindenfelé. Ha ez él bennünk, csakis boldogok lehetünk, akár ránk mosolyog a szerencse, akár mellőz minket. Ha teljes szívvel szeretjük Istent, akkor szeretni fogjuk gyermekeit is. Ez a szeretet az Isten Lelke. A mennyei életszentség az, ami valódi nemességet és méltóságot kölcsönöz a léleknek, ez olvasztja egybe életünket Mesterünkével. Nem számít, hány jó vonásunk van, bármennyire tiszteletreméltónak és kifinomultnak is tartjuk magunkat, ha lelkünket nem keresztelte meg az Isten és egymás iránti szeretet mennyei kegyessége, akkor hiányzik belőlünk az igazi jóság, akkor alkalmatlanok vagyunk a mennyre, ahol minden csupa szeretet, csupa egyetértés. {BT4 §29.9} Némelyek, akik valamikor szerették Istent és kedvezésének szüntelen örömében éltek, azokon most folytonos nyugtalanság uralkodik. Sötétben és kétségbeejtő homályban tévelyegnek, mert önzésüket és különlegességeiket melengetik. Olyan keményen törnek a maguk előnyére, hogy ez nyel el minden más szempontot. Holott Isten gondviselése azt rendelte, hogy senki sem biztosíthatja magának a boldogságot, ha csak magának él. Urunk öröme abból állt, hogy másokért viselte a fárasztó munkát és a gyalázatot, hogy így mások javára lehessen. Mi is boldogok lehetünk, ha követjük példáját, ha mi is embertársaink javára élünk. {BT4 §29.10} Urunk fölszólít minket, vegyük föl igáját, viseljük terhét. Ha ezt tesszük, boldogok lehetünk. Ha a magunkra kényszerített igát viseljük, ha a magunk terhét hordozzuk, nem találunk nyugalmat. De ha Krisztus igáját hordjuk, abban nyugalom rejlik lelkünknek. Akik

135

Ellen G. White


valami nagyszerű munkát szeretnének elvé¬gezni a Mesterért, ott találják azt meg, ahol vannak, – ha jót tesznek, ha ma¬gukat felejtők és önfeláldozók, ha másokkal gondolnak, és napsütést visznek mindenüvé, ahová mennek. {BT4 §29.11} Hallatlan a szükség, hogy Krisztus szánakozó gyöngesége nyilvánuljon meg mindenkor, mindenhol – nem az elvakult sajnálkozás, mely a bűnt takargatja, s eltűri, hogy az Isten ügyét gyalázat érje a gonoszságok miatt, hanem az a szeretet, mely az élet uralkodó elve, s természetesen árad másokra a jó cselekedetekben, nem feledkezve meg arról, hogy Krisztus mondta: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” {BT4 §29.12} Kórházunk alkalmazottai nagyszerű munkában vesznek részt. Mikor Krisztus a földön járt, a betegek és lesújtottak különleges gondoskodásának tárgyai voltak. Mikor elküldte tanítványait, lelkükre kötötte, hogy az örömhír hirdetése mellett a betegeket is gyógyítsák meg. Mikor a hetvenet küldte szét, megparancsolta nekik, hogy gyógyítsák meg a betegeket, s csak aztán, hogy hirdessék Isten országa elközelítését. Először az emberek egészségéről kellett gondoskodniuk, hogy út nyíljék gondolkodásuk előtt, hogy elérhessék őket az apostolok által hirdetett igazságok. {BT4 §29.13} A világ Megváltója több időt és fáradtságot szentelt a lesújtottakat betegségükből kigyógyítására, mint az igehirdetésre. Utolsó utasítása, melyet apostolainak, földi képviselőinek adott, az volt, hogy kézrátétellel gyógyítsák a betegeket. Mikor a Mester visszatér, meg fogja dicsérni azokat, akik meglátogatták a betegeket és enyhítettek a lesújtottak szükségletein. {BT4 §29.14} Csak vonakodva értjük meg a jelentéktelennek tűnő dolgok fontos voltát. s kihatásukat a lélekmentésre. A kórházban azok előtt, akik hittérítők szeretnének lenni, széles munkaterület nyílik, ahol fáradozhatnak. Istennek nem terve, hogy néhányan kiváltságos zártkörűséget alkossanak, akikre mindenki mély tisztelettel tekint, míg a többieket elmellőzzük. Jézus a menny fölségese volt, mégis lehajolt leereszkedett, hogy a legszerényebb embereknek szolgáljon, nem tekintve sem személyre, sem társadalmi állásra. {BT4 §29.15} Akiknek teljes szíve a munkában dobog, azok elég Mesterért végzendő tennivalót találnak kórházunkban, ha enyhítik a gondjaikra bízottak szenvedését Urunk, miután elvégezte a tanítványokon a legmegalázóbb szolgálatot, példája követését javasolta nekik. Ez hivatott szemük előtt tartani a gondolatot, hogy a legegyszerűbb szentet sem szabad lenézniük. {BT4 §29.16} Akik magasztos hitünket vallják, akik megtartják Isten parancsait, s akik Urunk közeli eljövetelére várnak, legyenek megkülönböztethetők, álljanak külön a körülöttük levő világtól. Legyenek különleges, jócselekedetekben buzgólkodó nép. A különlegességek között, melyeknek meg kellene különböztetniük Isten népét a világtól, ott találjuk alázatukat és szelídségüket. „Tanuljatok tőlem mondja Krisztus – mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyu¬galmat találtok lelketeknek:' Ez a béke, melyre annyian vágynak, s aminek megszerzésére hiába költik pénzüket és idejüket. Ahelyett, hogy arra csörtetnének, hogy egyenlők legyenek a megtiszteltetésben és a magas polcon, de ha csak lehet, még magasabbra – törekedjünk inkább, hogy Krisztus szerény, megbízható szolgái legyünk. A maguk fölmagasztalásának lelkülete támasztott viszályt a tanítványok között, még mikor Krisztus

136

Ellen G. White


velük volt is. Azon vitatkoztak, ki a legnagyobb közülük. Jézus helyet foglalt, majd magához intette tanítványait. így szólt hozzájuk: „Aki első akar lenni, legyen a legutolsó, és mindenki szolgája.” {BT4 §29.17} Mikor a két fivér anyja arra kérte, hogy soron kívül tüntesse ki fiait, egyikük üljön a jobbján, másikuk a balján országában, Jézus azt véste eszükbe, hogy országában a megtiszteltetés és dicsőség fordítottja az e világi megtiszteltetésnek és dicsőségnek. Aki nagy akar lenni, annak alázatosan kell szolgálnia a többieket, amint az Isten Fia is szolgája volt az emberek fiainak. {BT4 §29.18} S ismét, Megváltónk arra tanította tanítványait, hogy ne törekedjenek magas állásra, nagy névre. „Ne hívassátok magatokat mesternek....Tanítónak se hívassátok magatokat. …hanem a legnagyobb köztetek legyen a szolgátok. Aki fölmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.” Jézus azt a szent törvényt idézte a törvénytudónak, melyet a Sinain adott: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, felebarátodat pedig, mint magadat.” Azt mondta, hogy ha ezt cselekszi, akkor belép az életre. {BT4 §29.19} „Felebarátodat, mint magadat…” Fölmerül a kérdés, hogy ki a felebarátom? Válaszul Jézus elmondta az irgalmas samáriai példázatát, ami arra tanít, hogy felebarátunk bármely szeretetünkre és szerető gondoskodásunkra szoruló embertársunk, Bármilyen állású szenvedő és ínséges a felebarátunk; mikor tudomásunkra jut a szükségletük, kötelességünk, hogy lehetőségünk szerint, – enyhíteni rajta. E példázat olyan elvet hoz napvilágra, amelyet Krisztus követői jól tennék, ha szívükbe zárnának. Először elégítsd ki az ínséges földi szükségleteit, enyhíts testi szükségletein, akkor nyitott utat találsz szívükbe, ahol elülteted az erény és a vallás jó magját. {BT4 §29.20} Boldogságunkhoz törekednünk kell elérni a Krisztus által hirdetett jellemet. Krisztus legszembeszökőbb vonása önmegtagadása és jótékonysága volt. Az Úr nem azért jött, hogy a maga javát keresse. Hanem szerte járt, jót tett, ez volt az étele, ez az itala. Mi is szent közösségben élhetünk vele, ha követjük Megváltónkat; s ha naponta törekszünk magunkba fogadni jellemét és követni példáját, akkor áldás leszünk a világnak, és megelégedést biztosítunk magunknak idelenn, az eljövendőkben pedig örök jutalmat. {BT4 §29.21} SZEMBESZEGÜLÉS A Bizonyságtételek 4. kötet (4T)

SZIGORÚ

FIGYELMEZTETÉSEKKEL BT4

-

1875. január 3-án az Úr közölte, hogy fontos belső lelki munkát kell elvégezni azokért, akik Kaliforniában vallják, hogy hisznek az igazságban, mielőtt Isten fölkarolhatná őket. Sokan áltatják magukat, hogy rendezett az ügyük Isten előtt, holott az igazság elvei nem élnek szívükben. Csak úgy lehet rendbe hozni őket, ha szorgalmas, kitartó buzgalommal törekednek engedelmeskedni az igaz tanú tanácsának. Mert hideg, külsőséges, bűnös állapotban leleddzenek. Nekik szól az igaz tanú szava: „Ismerem tetteidet. Nem vagy se hideg, se meleg. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, és se hideg, se meleg, kivetlek számból. Azt mondod: gazdag vagyok, dúsgazdag, semmire sincs szükségem. Hát nem tudod, hogy nyomorult vagy és szánalomra méltó, szegény, vak és meztelen! Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben tisztult színaranyat, hogy meggazdagodjál; fehér ruhát, hogy

137

Ellen G. White


fölöltözködjél, és ne lássák szégyenletes meztelenséged; és kenetet, hogy megkend szemedet és láss. Mindazt, akit szeretek, korholom és megfenyítem. Buzdulj hát föl és tarts bűnbánatot!” {BT4 §30.1} G. testvér. Isten olyan követelményekkel áll eléd, melyeknek nem felelsz meg. Lelki erőd és a kegyességben növekedésed jókedvvel Megváltódért végzett szeretetmunkáddal és jótetteiddel lesz arányban; aki nem tartott vissza semmit, még életét sem, hogy meg tudjon menteni. Előtted az apostol utasítása: „Hordozzátok egymás terhét, s úgy töltsétek be Krisztus törvényét.” Nem elég vallani csupán, hogy hiszünk Isten parancsaiban – végeznünk is kell azokat. Törvénytaposó vagy. Nem szereted Istent teljes szívedből, elmédből és erődből, de az utolsó hat parancsnak sem engedelmeskedsz tetteiddel; nem szereted felebarátodat, mint magadat. Jobban szereted magadat, mint Istent vagy embertársadat. isten parancsainak megtartása többet vár el, mint amennyit hajlandó vagy megtenni. Isten elvárja a jótetteket, a magad megtagadását, önfeláldozásodat, a mások java iránti odaadásodat, hogy közreműködéseddel embereket vezess az igazsághoz. {BT4 §30.2} Cselekedetek magukban nem tudnak megmenteni minket, mégsem üdvözülhetünk jótettek nélkül. S miután Jézus nevében és erejével megtettünk minden tőlük telhetőt, még mindig mondjuk ezt: Haszontalan szolgák vagyunk. Ne képzeljük, hogy súlyos áldozatokat hozunk, s nagy jutalomban részesülünk gyöngécske szolgálatunkért. {BT4 §30.3} Az önigazultság és érzéki biztonság vaspánttal kötöttek meg. Buzdulj föl hát, s tarts bűnbánatot. Szerencsétlen ügy, hogy oly elhidegülteket veszel pártfogásba, akik szembeszegülnek az Úr munkájával, melyet szolgáin át e partvidéken végezni akar. Mivel nem rendezted szívedben dolgaidat Istennel, azért nem fogadtad el a neked küldött világosságot. Szembeszegezted makacsságodat a dorgálással, noha az Úr küldte, szeretetéből. Tudtad, hogy való volt a dorgálás, mégis be akartad zárni szemedet való állapotod felől. {BT4 §30.4} Akár engedelmeskedsz, akár nem, az intés és figyelmeztetés Úr küldte hangjának; akár megújulsz lelkileg, akár ragaszkodsz jellemhibáidhoz, egyszer rá fogsz jönni, mit veszítettél, amikor dacoló álláspontra helyezkedtél, Isten szolgái ellen harcolva. Megdöbbentő H. vén elleni keserűséged. H. vén súlyos nehézségeket viselt el, áldozatokat hozott, és fárasztó munkát vállalt a partvidéken, hogy végezze az Isten munkáját. De te elvakultságodban, megszenteletlen szívvel és élettel arra• merészkedtél, hogy J-vel és J-vel kapcsolatban kegyetlenül bánj Isten szolgájával. „Ne bántsátok fölkentemet – mondja Isten – prófétáimat ne zaklassátok.” Nagyon súlyos, hogy azok ellen álltál csatasorba, akiket. Isten küld fénnyel és igazsággal népünk számára. Vigyázz, hogyan fordítasz el embereket az igazságtól, amelynek hirdetésére Isten küldte el szolgáit; mert súlyos veszedelem függ fölötted. {BT4 §30.5} Az ellenség eszközül használ föl, hogy kételyeket sugalmazzon, s egyre oly célzásokat és hazug beállításokat hajtogassanak, melyek megszenteletlen szívben születtek, de melyet Isten meg akart tisztítani a szennyeződéstől. Te mégis visszautasítottad a tanítást, elvetetted az intést, dorgálást, és akaratod, utad szerint jártál. Lelkeket szennyez be a keserűség eme gyökere, s a kétkedő zúgolódók által oly helyzetbe kerülnek, ahol az Istentől küldött intő bizonyságtétel nem tudja elérni őket. Ezek vérét tőled kérik majd számon, s a gonosz angyaloktól, melyekkel egy húron pendülsz. {BT4 §30.6} 138

Ellen G. White


Isten bízta ránk, mint szolgáira! a föladatunkat. Üzenetet közöl velünk, hogy adjuk át népének. Harminc éve már, hogy egyre kapjuk Isten szózatait, s azóta hirdetjük azokat népének. Reszkettünk a felelősségtől, melyet sok imával és elmélyüléssel fogadtunk el. Isten követeiként állunk, Krisztus helyében, hogy kérleljük az embereket, béküljenek meg Istennel. Úgy vertük félre a vészharangot, amint Isten elénk tárta népe veszedelmeit. Isten bízta ránk e föladatot. Milyen lesz tehát azok állapota, akik nem készek megfogadni a szavakat, melyeket Isten küld nekik, csak, mert keresztezi útjukat, vagy helyteleníti, amit rosszul tesznek? Ha teljesen meg vagy győződve róla, hogy nem Isten szól általunk, akkor miért nem teszel a véleményed szerint, miért nem szakítasz e néppel, mely ily szertelen csalódás alatt él, mint a mienk? Ha eddig a Szentlélek parancsai szerint éltél, akkor neked van igazad, mi pedig tévedtünk. Vagy tanítja Isten a népét, megintve helytelenségeiket és erősítve hitüket, vagy sem. Az elmúlt harminc évben végzett munkásságom vagy Isten pecsétjét viseli, vagy az ellenségét. Nem lehet félút ez ügyben. A bizonyságtételek vagy Isten Lelkétől származnak, vagy az ördögtől. Mikor Isten szolgái ellen robogsz csatába, vagy Isten munkáját végzed, vagy az ördögét. „Gyümölcseikről ismeritek föl őket. Kinek a pecsétjét viseli a munkád? Nagyon jól tennéd, ha bíráló szemmel vennéd szemügyre eljárásod következményeit. {BT4 §30.7} Nem új dolog, ha valakit félrevezet a főcsaló, s ezért az Isten ellen vonul viadalra. Fontold meg utadat vizsgáló szemmel, mielőbb tovább merészkednél az ösvényen, melyen haladsz. A zsidók magukat áltatták. Elvetették a Krisztus tanításait mivel bevilágított szívük titkaiba, mivel helytelenítette bűneiket. Nem voltak készek a világosságra jönni, féltek, hogy cselekedeteik megrovás alá esnek. Inkább választották a sötétet, mint a világosságot. „Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak tetteik” – mondta Krisztus. A zsidók mindaddig visszautasították Krisztust, míg önámító, megcsalatott állapotukban azt nem képzelték, hogy megfeszítésével Istennek tesznek szolgálatot. Ez volt a világosság-visszautasítás következménye. Téged is hasonló tévedés fenyeget. {BT4 §30.8} G. testvér, lelked javára fog válni, ha megfontolod, hol végződik az ösvény, melyet taposol. Isten meglesz nélküled is, de te nem lehetsz meg Isten nélkül. Az Úr senkit sem kényszerít, hogy higgyen. Az emberek elé tárja világosságát, az ördög pedig a maga sötétségét. Miközben a csaló egyre ordítja: „Itt a világosság, itt az igazság,” Jézus azt mondja: „Én vagyok az igazság; nálam vannak az örök élet igéi. Aki engem követ, nem jár sötétben.” Isten elég bizonyítékot nyújt az igazság oldalára billenteni hitünket. Ha átadjuk magunkat Istennek, a világosságot választjuk, a sötétséget meg elvetjük. De ha fönn akarjuk tartani gonosz szívünk függetlenségét, ha visszautasítjuk Isten helyesbítéseit, akkor mi is, akár az ősi zsidók, csökönyösen, a legfélreérthetetlenebb bizonyíték ellenére is a magunk terveit, elgondolásainkat valósítjuk meg, s egyazon mérhetetlen csalás fenyeget minket is, mint ami őket érte. S elvakult buzgalmunkban ugyanolyan messzire mehetünk mi is, mint ők; azzal áltatva magunkat, hogy Isten szolgálatát végezzük. {BT4 §30.9} G. testvér, nem sokáig vesztegelsz ott, ahol állsz. Az ösvény, melyen elindultál, eltér az igaz ösvénytől, el fog választani a néptől, melyet Isten most tesz próbára, hogy megtisztítsa őket a végső győzelem számára. Vagy egységre lépsz e testülettel, s akkor lelkiismeretesen fáradozni fogsz eleget tenni Krisztus imájának, vagy egyre inkább hitetlenebbé válsz. Kérdőre 139

Ellen G. White


veszel pontot pont után a testület megalapozott hitéből, egyre megrögzöttebb leszel véleményedben, egyre sötétebb és sötétebb az Isten mai időkre szóló munkája felől, míg fénynek nem teszed meg a sötétet, a sötétet meg világosságnak. {BT4 §30.10} Az ördögnek messzemenő hatalma van azzal hálózni be az embereket, hogy megzavarja azok fejét, akik nem becsülik meg a fényt és előjogokat. melyeket a gondviselés küld. Az ördög az uralma alá engedett elméket egyre távolabb vezeti az igazság fényétől – tévelygésbe és a sötétségbe. Ha akár a legkisebb előnyt is az ördög kezére játszod, még többet fog követelni, szemmel fogja tartani a végeket, hogy a lehető legjobban a maga előnyére és lelked romlására aknázzon ki bármily körülményt. {BT4 §30.11} G. testvér és testvérnő, egyikőtök sincs biztonságos állásponton. Mindketten megvetitek az intést. Ha az intő szavak helyett sima szavakat szóltak volna hozzátok, ha dicsértek és hízelegtek volna nektek, most egészen más állapotban lennétek, mint amit most foglaltok el a bizonyságtételekbe vetett hitetek terén. Az utolsó időkben akadnak, akik azt kiállják: Ne jövendöljetek nekünk igazat. Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságot! Nekem mégse ez a kötelességem. Isten arra rendelt, hogy ostorozzam népünket. S oly bizonyosan, mint ahogy rám hárította e súlyos terhet, felelőssé teszi őket is, hogyan fogadják az üzenetet. Isten nem hagy magából gúnyt űzni, s akik megvetik fáradozását, azok tetteik szerint kapják majd jutalmukat. Nem magam választottam e kellemetlen kötelességet. Nem olyan ez, ami kedvezést vagy dicséretet aratna az embereknél. Hisz alig akad, aki megbecsüli. De akik rosszhiszeműséggel, sanda gyanakodással, kétségbe-vonással teszik kétszeresen terhessé munkámat, akik így előítéletet szitának Istentől származó bizonyságtételeim ellen, s akik szűk keretek közé szorítják munkámat, azoknak Istennel kell elszámolniuk. Én haladok előre, amint a gondviselés és testvéreim utat nyitnak előttem. Megváltóm nevében és erejével megteszem, amit birok. Figyelmeztetni fogok, és tanácsolni, inteni és bátorítani, amint Isten Lelke parancsolja, akár hallgatnak rá az emberek, akár nem. Nem az a kötelességem, hogy azt tegyem, ami tetszik, hanem hogy mennyei Atyám akaratát cselekedjem, aki rám rótta e kötelességet. {BT4 §30.12} Krisztus figyelmeztette tanítványait: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek föl őket. Szednek-e tövisekről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát gyümölcseikről ismeritek föl őket! Itt a próba lehetősége, G. testvér, alkalmazhatod a munkámra, ha akarod. Nem kell bizonytalanság és kétely közt hánykolódnod. Az ördög készen áll a kételkedés változatait sugallni; de ha hittel nyitod meg szemedet, elég bizonyítékot találsz, hogy hinni tudj. Isten mégsem távolítja el senkitől sem a kétely összes lehetőségét. Akik a kételkedés légkörében sze¬retnek tanyázni, akik a hitetlenségüket kérdezik meg előbb, azok előtt nyitva áll ez az irigylésre nem méltó előjog. Isten elég bizonyítékot nyújt, hogy az őszinte ember hinni tudjon. De ha hátat fordít a bizonyíték súlyának, mivel akad néhány ügy, melyet nem bír fölfogni véges értelmével, az a hitetlenség s kérdésessé tevő kételyek hideg légkörében marad, s hajótörést szenved a hite. Úgy látszik, erénynek tartod, ha a hit oldala helyett a kételkedés oldalára helyezkedsz. Jézus sosem dicsérte meg a hitetlenséget; nem volt jó szava a kételkedésre. Az elkövetett csodákkal nemzetének fölkent voltának bizonyítékát nyújtotta, 140

Ellen G. White


mégis akadtak, akik el, a levegőbe magyarázták a bizonyítékokat, s minden jótettben találtak valamit, amit gáncsolni tudtak. {BT4 §30.13} A százados, aki azt kívánta, hogy Jézus gyógyítsa meg szolgáját, méltatlannak tartotta magát, hogy Jézus a hajlékába lépjen. Olyan erős volt a Krisztus hatalmába vetett hite, hogy kérlelte őt, hogy csak szóljon, és meglesz, amit kér. „Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, s így szólt kísértéhez: Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izráelben! Ezért mondom nektek: Sokan jönnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. A századoshoz pedig így szólt: Menj, legyen úgy, amint hitted. A szolga még abban az órában meggyógyult.” {BT4 §30.14} Jézus itt a kételkedés ellenében a hitet magasztalta. Rámutatott, hogy Izráel gyermekei elbuknak hitetlenségük miatt, hiszen arra veszi rá őket, hogy elvessék a nagy világosságot, s ami következménye elítélés és legyőzés lesz. Tamás kijelentette, hogy addig nem hisz, míg bele nem mélyeszti ujját a szögek helyére, s kezét az oldalába. Krisztus megadta neki a kívánt bizonyítékot, majd megrótta kételkedéséért: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldog, aki nem lát, és mégis hisz.” {BT4 §30.15} A sötétség s tévelygés korában magukat Krisztus követőinek vallották azt képzelik, hogy jogukban áll elfogadni vagy elvetni az Úr szolgáit, ahogy éppen tetszik, s hogy ha ezt teszik, nem vonják őket felelősségre. Hitetlenség és sötétség vitte őket erre. Kételkedésük eltompította érzékenységüket. Erőszakot követnek el lelkiismeretükön, hűtlenné válnak meggyőződéseikhez, s az erkölcsi erő vonalán egyre gyöngítik magukat. Másokat is hasonló megvilágításban vesznek szemügyre, mint magukat. {BT4 §30.16} Mikor Jézus kiküldte a tizenkettőt, megparancsolta nekik: „Ha városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, ki ott a méltó ember, és maradjatok nála, amíg tovább nem utaztok. Mikor pedig házába léptek, köszöntsétek: Békesség e háznak. Ha valóban méltó rá a ház, szálljon rá békességetek, de ha nem, békességetek szálljon vissza rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, és szavatokra sem hallgat menjetek ki a házból, még a városból is, és rázzátok le a port lábatokról. Bizony mondom nektek: Sodoma és Gomora földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.” Figyelmeztette őket, legyenek óvatosak, mert bíróságok elé állítják, és zsinagógákban megostorozzák majd őket. {BT4 §30.17} Az emberek szíve ma sem lágyabb, mint mikor Krisztus a földön járt. Elkövetnek majd mindent, hogy segítsék az ellenséget; annyira megnehezítik Krisztus szolgáinak életét, amennyire csak lehet épp úgy, mint Krisztussal tettek, mikor a földön járt. A rágalmazás és hazugság nyelvével fognak ostorozni. Gáncsoskodni fognak, s épp azokat az erőfeszítéseket fordítják Isten szolgái ellen, melyek megtevésére az Úr vezeti őket. Aljas gyanúsításokkal csalást és becstelenséget látnak ott, ahol minden rendjén van, s ahol tökéletes becsületesség uralkodik. Önző indítékokkal vádolják meg Isten szolgáit, holott az Úr vezeti őket, s mikor életüket is odaadnák, ha Isten kérné tőlük, s ha ezzel föl tudnák lendíteni az Úr művét. Akik a legkevesebbet tettek, s a legkisebb összegeket ruházták be az igazság ügyébe, azok a legszemtelenebbek hangot adni Isten szolgái becsületessége felőli kételyeiknek, kiket pénzügyi felelősségekkel bíztak meg a nagyszerű műben. Akik bíznak Isten munkájában, szívesen kockáztatnak az ügy előremeneteiéért; s lelki jólétük arányban fog állni hit által 141

Ellen G. White


végzett cselekedeteikkel, Isten szava a mértékünk, mégis milyen kevesen követik azt! Vallásunk alig ér valamit embertársainknak, ha csak elmélet, és nem valóság, Sokan a világ és önzés légkörét hordják magukkal, noha állítják, hogy a Bibliát követik. Olyanok, mint a felhő, lehűtik mások számára a légkört. {BT4 §30.18}

A csökönyösség nem függetlenség G. testvér, nehéz természeted elleni küzdelem lesz számodra, hogy ápold magadban a tiszta, önzetlen szeretetet és jótékonyságot. G testvér és testvérnő, kevesebbre van szükségetek énetekből, és többre az Isten kegyelméből. El kell sajátítanotok az önuralom szokásait, hogy Krisztus Lelkének vessétek alá értelmeteket. Krisztus kegyelmére van szükségetek, hogy gondolataitokat a helyes vágányokra fegyelmezzétek, hogy a helyes szavakat tudjátok kiejteni, hogy szenvedélyeitek, indulataitok, étvágyatok az ésszerűség uralma alatt álljanak, s nyelvetek zabolázva legyen a léha sikamlósság, a megszenteletlen gáncsoskodás és akadékoskodás ellen. „Aki szavában nem vét, az tökéletes férfi, az féken tudja tartani egész testét.” Krisztus vallása ama legfontosabb győzelmet nyújtja, hogy uralkodni tudunk magunkon. Hiszen uralkodnunk kell velünk született gonosz vonásainkon, máskülönben sosem tudjuk kivívni a győzelmet, amint Krisztus győzedelmeskedett. {BT4 §31.1} Krisztus hitvalló követői között akadnak lelkileg emésztési zavarokkal küzdők. Maguk okozta betegek ők, s lelki leromlottságuk hibáiknak közvetlen következménye. Nem tartják magukat Isten törvényeihez, s parancsainak elveit sem valósítják meg. Tétlenek az Úr művében, maguk semmit el nem végeznek; hanem ha azt képzelik, hogyha olyat látnak, amibe beleköthetnek, akkor aztán tevékenyek, buzgók. A keresztény, aki nem munkálkodik, nem is lehet egészséges. A lelki betegség az elhanyagolt kötelesség következménye. Hogy valakinek erős hite legyen, sok időt kell Istennel töltenie titkos imában, Hogyan lehet jótékonysága áldás az ember számára, ha sosem gyakorolja? Hogyan kérhetjük Istent, hogy segítsen a lélekmentésben, ha nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy az igazság ismeretére vezessük őket. Ti ketten olyan gyöngeséget hoztatok magatokra, mely haszontalanná tett mind a magatok, mind a gyülekezet számára. S ennek gyógyszere a bűnbánat, a bűnvallomás és megújulás. Erkölcsi erőre van szükségetek, s Isten kegyelmének valódi táplálékára. Semmi sem fejleszt csontot és izmot istenfélelmeteknek oly mértékben, mintha azon mű fejlődéséért fáradoztok, melyről valljátok, hogy szeretitek, ahelyett hogy megkötnétek a kerekét. Egyetlen igaz gyógymód van csak a lelki lustaságra – ha azokért fáradoztok, akik segítségetekre szorulnak. Ti viszont ahelyett, hogy erősítenétek embereket, csak csüggesztitek, gyöngítitek azok szívét és kezét, akik fejlődni szeretnék látni Isten ügyét. {BT4 §31.2} Isten olyan képességeket adott mindkettőtöknek, melyeket jól föl tudnátok használni, vagy visszaélhettek vele magatok és a mások kárára. Nem veszitek eszetekbe, hogy Isten követelményeket támaszt veletek szemben. Sose feledjük, hogy azért élünk, hogy az eljövendő világ számára alakítsunk jellemet. Halandó társainkkal való minden kapcsolatunk legyen olyan, hogy mind az övék, mind a magunk örök szempontjait tartsuk fontosnak. De ha csak a szórakozásoknak, önző kielégülésünknek szenteljük kapcsolatainkat, ha könnyelműek vagyunk, ha semmiségek kötnek le, ha helytelen tettekbe merülünk, akkor nem vagyunk Isten 142

Ellen G. White


munkatársai, hanem kifejezetlen ellene ügyködünk. Az értékes életet, melyet Isten adott, ne alakítsák hitetlen rokonaink, csak hogy megfeleljen érzéki gondolkodásuknak, hanem töltsük úgy, hogy ki-vívja Isten tetszését. {BT4 §31.3} Ha J. testvér Isten szeretetének örvendezne, akkor a világosság közvetítője lehetne. Jelenleg elenyésző az erkölcsi ereje, s erősen hajlik a hitetlenségre. Mennyei angyalok szánakoznak rajta, mivel sötétség veszi őt körül.•Csaknem mindig a hitetlenség és sötétség szavaihoz hajlítja a fülét. E kettő egyre hánytorgatja előtte a kételyeket. A nyelv a gonoszság világa. „A nyelvet senki meg nem szelídítheti, mert nyughatatlanul gonosz, s tele van halálos méreggel.” {BT4 §31.4} Ha J. testvér szilárdabban ragaszkodna Istenhez, ha meggyőződése lenne, hogy fönn kell tartania becsületességét Isten előtt, még ha életébe kerülne is, akkor fölülről származó erőt nyerne. De ha eltűri, hogy a körülötte levő sötétség és hitetlenség hasson rá – a kételkedés, belekötés, a sok beszéd – akkor maga is rövidesen teljes sötétség, kételkedés, hitetlenség lesz, akkor nem lesz világossága, sem ereje az igazságban. {BT4 §31.5} Ne képzelje, hogy ha barátaival való megalkuvásra törekszik, akiket keserűség tölt el az igazság ellen, akkor könnyebbé tudja tenni az életét. De ha az lesz a fő célja, hogy Istennek engedelmeskedjék, kerüljön, amibe kerül, akkor segítséget és erőt fog nyerni. Isten szereti és szánja J. testvért. Ismeri minden tanácstalanságát, kedveszegettségét, minden keserű szavát. Az Úr mindent tud. Ha a testvér félreteszi hitetlenkedését, ha tántoríthatatlanul Isten mellett foglal állást, akkor hite a gyakorlás által megerősödik. „Az igaz ember hitből él. De ha elpártol, nem telik benne kedvem.” {BT4 §31.6} Láttam, hogy J. és G. testvéréket rendkívüli veszély fenyegeti, hogy elveszítik örök életüket. Nem vették észre, hogy …en közvetlenül az Isten munkájának útjában állnak. Mikor a tábori összejöveteleket tartották ott, mikor első ízben jártunk a partvidéken, százak győződtek meg az igazságról; de Isten tudta, hogy milyen emberanyagból áll a gyülekezet. Ha emberek jöttek az igazságba, senki sem volt, aki táplálja, ápolja, s a magasztos élet útján vezesse őket. I. testvér irigy, gáncsoskodó, féltékeny lelkületű ember volt. Ha ö nem lehet az első, akkor mit sem hajlandó tenni. Sokkal többre becsülte magát, mint Isten becsülte őt Az ilyen természetű senkivel sem ért egyet huzamosabb ideig, mert a vetélkedés az éltető eleme, s az, ha harcba száll bármivel, ami nem egyezik elképzeléseivel. Az Úr hagyta, hadd kövesse a maga útját, hadd derüljön ki, miféle lelkület él benne. Ugyanazt a szellemet hozta magával a gyülekezetbe, azt akarta tettekre váltani ott is, mint amilyennel családjában él. Az Isten szolgái elleni keserűsége és kíméletlen beszédei, mind följegyezve áll a könyvben. A testvér újra találkozni fog velük. Azért távozott közülünk, mert nem közénk való volt. S a gyülekezetnek semmi esetre sem szabad arra buzdítani őt, hogy újra csatlakozzék hozzánk; hiszen azzal a lelkülettel, mely most él benne, Isten angyalaiba is belekötne. Az angyalok fölött is uralkodni akarna, az ő tevékenységüket is elő szeretné írni. Az ilyen lelkület nem teheti be lábát a mennybe. {BT4 §31.7} I. és J, akikre Isten helytelenítőn tekint, szembe merészeltek szegülni Isten szolgáival, becsmérelték őket, s aljas indítékokat tulajdonítottak nekik. Meg igyekezték semmisíteni testvéreik Isten szolgáiba s a bizonyságtételekbe vetett bizalmát. Holott ha ez Istentől származik, akkor nem bírják megdönteni. Hiábavaló lesz az erőlködésük. G. testvér, olyan 143

Ellen G. White


sötétség vett körül, hogy azt képzelted, e kettőnek igaza van, Elismételed szavaikat, egyetlen ember ha¬talmáról fecsegtél. Jaj, mily kevéssé tudtad, hogy miről beszélsz! {BT4 §31.8} Némelyek készen álltak bármit mondani, szívesebben látnak bármily vádat az Isten szolgái ellen, készek a féltékenységre, gáncsoskodásra. S ha olyan esetre akadnak, ahol Isten ügye iránti lelkesedésükben azt hiszik, hogy az igehirdetők határozottan, talán szigorúan szóltak, akkor a lehető legjobban fölfújták az igehirdetők szavait, s helyénvalónak vélték, hogy a legkeserűbb, leggonoszabb lelkületet melengessék, s hogy alávaló indítékkal vádolják meg az Úr szolgáit. E gáncsoskodók vessék föl maguknak a kérdést, mit tettek volna ők hasonló helyzetben, hasonló terheket hordozva. Vegyék szemügyre, vizsgálják meg, és ítéljék el gonosz lehengerlő viselkedésüket, türelmetlenségüket, és ingerlékeny háborgásukat. S mikor maguk bűn nélkül valók, vessék a gáncs első kövét azokra a testvérekre, akik csupán rendbe szeretnék rázogatni őket. A szent Isten nem vezet el embereket az igazságra, hogy olyan lelkület hatása alá kerüljenek, milyen most uralkodik a gyülekezetben. Mennyei Atyánk sokkal bölcsebb, mintsem embereket vezessen az igazsághoz, hogy ott azok hatása alakítsa őket, akiknek megszenteletlen a szíve, az élete. Ezek nem élnek összhangban az igazsággal. Nem egyek-egységesek a testülettel, hanem elhúzódnak a gyülekezettől. Ellenkező irányba törekednek azokkal, akiket Isten használ föl, hogy lelkeket vezessen az igazsághoz. {BT4 §31.9} Ki is táplálná azokat, akik állást foglalnak, hogy engedelmeskedjenek Isten összes parancsának? Ki lenne azok istápoló atyja és anyja, akik segítségre és támogatásra szorulnak? E testvérek eszükbe veszik-e, hogy mit művelnek? Mert hiszen jelenleg elállják a bűnösök útját. Helytelen viselkedésükkel eltorlaszolják az utat. Emberek vére fog tapadni ruhájukhoz, hacsak bűnbána¬tot nem tartanak, hacsak meg nem változtatják ösvényüket. Azt képzelik ezen el-hidegültek, hogy nekik van igazuk, a szombat-tartók testülete pedig tévelyeg? „Gyümölcseikről ismeritek föl őket.” Kiken nyugszik meg Isten áldása? Kiket vezet az Úr? Ki fáradozik az Úrért? Ki cselekszik jót, mikor eljuttatja az igazságot mások elé? Azt képzelik, hogy a testület fog hozzájuk csatlakozni, a testület adja föl lelki tapasztalatát és nézeteit, csak hogy a megszenteletleneket kövesse? Vagy pedig ők fognak egyetértésre hangolódni a testülettel? {BT4 §31.10} G. testvér független gondolkodásával és nézeteivel dicsekszik, de közben megszenteletlen életével elzárja az utat a bűnösök előtt. Azzal, hogy szembeszegül a munkával, az Úr szolgái személyében vakon harcol Krisztus ellen; hanem az igazi függetlenség felől téves nézetei vannak. A függetlenség nem csökönyösség, bár gyakran összecserélik azzal. Amikor G. testvér valamilyen véleményt alakít ki, miután meglehetős önbizalommal és hírveréssel adott hangot annak családjában, vagy a gyülekezetben, akkor hajlamos úgy tüntetni föl, mintha neki lenne igaza azáltal, hogy minden elképzelhető érvet fölhoz mellette. Ezzel a csökönyösségével veszélyben forog, súlyos veszedelemben, behunyja szemét és erőszakot követ el lelkiismeretén; mert az ellenség kísértése erősen támadja. Nehezére esik föladni büszke vélekedését, a világosság, s annak ellenére is, hogy elég bizonyíték áll rendelkezésére, meg¬győződni, ha kész erre. Úgy véli, hogy ha elismerné, hogy nem volt igaza, szégyent hozna okosságára és éleslátására. {BT4 §31.11}

144

Ellen G. White


G. testvér! Súlyos veszély fenyeget, hogy elveszítsd üdvösségedet. Egyre csak te akarsz az első lenni. Mélyen megaláz, ha azt gondolod, hogy mellőzés ért. Boldogtalan ember vagy. Akkor sem leszel boldog, ha elhagyod Isten népét, ha megbotránkozol az egyenes szavaktól és tettektől, mint sokan régen a Krisztus követői közül is megbotránkoztak, mert a kijelentett igazság nagyon az elevenjükbe vágott. Ott sem leszel boldog, mert oda is magaddal viszed magadat. Nincs rendben a lelked; magad okozol bajt magadnak. A ter¬mészeted az ellenséged. S bárhová mész, te is ott leszel a boldogtalanságod terhével. Holott tiszteletreméltó bevallani a helytelenséget azon melegében, amint fölismerjük. {BT4 §31.12} Sok olyan ügy van az Isten munkájával kapcsolatban, amiben hibát fedezel föl, mert ez adódik a természetedből. S mivel ellene fordultál a világosságnak, amit Isten kijelentett felőled, ezért gyors ütemben elveszíted megkülönböztető képességedet, s készségesebben találsz hibát, mint valaha tetted. A kényúr magabiztosságával hangoztatod nézeteidet. S ha valaki kérdőre vonja véleményedet, azt személyes támadásnak tekinted. Az igazi, emelkedett függetlenség sosem tartja megalázónak, hogy kikérje a tapasztaltak és bölcsek ta¬nácsát, majd tisztelettel bánik a mások tanácsával. {BT4 §31.13}

Vallás a családi körben G. testvér, meg kell változnod, máskülönben elveszíted az örök életet. Nem lehetsz boldog, amíg szert nem teszel a bölcs szelídségre. Feleségeddel már régóta ellenkező irányba törekedtek. Félre kell tennetek a gáncsoskodást, féltékenységeket és boldogtalan szóváltásokat. A családban kifejlesztett szellemet átviszitek vallásos életetekbe. Vigyázzatok, ne hánytorgassátok egymás hibáit gyermekeitek előtt, s vigyázzatok, hogyan tűritek meg, hogy ez a lelkület uralkodjék rajtatok. Csak a rosszat látod legidősebb fiadban, nem ismered el jó vonásait melyek felől, ha most hirtelen meghalna, hirtelen meggyőződnél, hogy rendelkezik velük. Egyikőtök sem bánik következetesen a fiatokkal. Mások előtt hánytorgatjátok a hibáit, azt is bizonygatva, hogy jó jellemvonásaiban sem bíztok. {BT4 §32.1} Mindketten nagyon hajlotok arra, hogy a hibát vegyétek észre másokban, s egymásban is: másrészt mindketten vakok vagytok tulajdon hibáitok, és sok-sok tévedésetek iránt. Mindketten idegeskedők, könnyen dühbegurulók, könnyen fölbosszanthatók vagytok. A bölcsesség szelídségére van szükségetek. Körömszakadtáig ragaszkodtok gyöngeségeitekhez, szenvedélyeitekhez, előítéleteitekhez. Mintha azt gondolnátok, hogy ha kicsúszik a kezetekből, nem lesztek többet boldogok – noha tövisek ezek, szúrós, mélyen sértő tövisek. Jézus most fölszólít, tegyétek le az eddig viselt igát, amely fölsebzi nyakatokat. Vegyétek magatokra az ő igáját, mert édes, az ő terhét, hiszen könnyű. Mily fárasztó is az önszeretet, a másé kívánása, a büszkeség, a szenvedély, irigység s aljas gyanúsítás terhe! Az emberek mégis mennyire ragaszkodnak ez átkokhoz, s vonakodnak lemondani róluk. Krisztus tudja, mennyire ártalmasak e magunk vállalta terhek, azért is szólít, hogy tegyük le azokat. Hívja a megterhelteket, hogy jöjjenek hozzá; s a magatokra kötött súlyos teher helyett, vegyék föl inkább az ő terhét, mert az könnyű. így szól: „Nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, az én terhem könnyű.” Megváltónk követelményei mind következetesek, mind összhangban állnak, s ha jókedvvel viseljük, békét és nyugalmat nyújtanak lelkünknek. {BT4 §32.2} 145

Ellen G. White


Mikor G. testvér a rossz oldalán áll ki, nehezére esik bevallani tévedését, de ha el tud feledkezni helytelenségéről; ha mások is el tudják felejteni, s ha úgy tud javítani a dolgokon, hogy nem kell nyíltan bevallania tévedését, akkor ezt teszi. De a tévedések, és be nem vallott bűnök följegyzetten állnak a mennyben, s nem törlik el azokat, míg a testvér eleget nem tesz az Isten igéjében előírt utasításoknak: „Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Ha G. testvér más megoldást talált erre, mint amit Urunk adott, az nem biztonságos, s végül romlásnak fog bizo¬nyulni. Ez a másik út romlásba vezet a gyülekezet számára, de rombolja a családja jólétét és boldogságát is. Meg kell lágyítani hát a szívét, be kell engednie lelkébe a gyöngédséget, emberségességet és szeretetet. Ápolnia kell az önzetlen vonásokat. G. testvér, testvérnő, műveljétek magatokban azt a szellemi beállítottságot mely tisztává, magatokról megfeledkezővé, s máso¬kat szíveteken viselőkké tesznek titeket. Önszeretet, magatokkal törődés él bennetek, s ez nem növeli boldogságotokat, hanem csak szomorúságot és bánatot terem. Oly háborúság dúl bennetek, melyben csak ti vehettek részt. Uralkodjatok nyelveteken. Nyeljetek le sok mindent, amit jelenleg kimondotok. Az első rossz lépés, ha rosszat gondolunk; ezt követik a gonosz szavak. Azt viszont nem művelitek, ami a szeretetet, tiszteletet s egymás megbecsülését segítené elő. Szeretettel kíméljétek meg egymás érzéseit, s törekedjetek szentül őrködni egymás boldogsága fölött. Csak Jézus nevében s erejével tudjátok ezt elérni. {BT4 §32.3} G. testvérnő komoly erőfeszítéseket tett, hogy győzelmekre jusson, de férje nem nagyon támogatta. Ahelyett, hogy buzgó imában erőt kértek volna Istentől, hogy legyőzzék jellemük hibáit, egymást tartották szemmel, s azzal gyöngítették magukat, hogy mások viselkedésében fedeztek föl hibákat. A szívük kertje nem kapott gondozást. {BT4 §32.4} Ha G. testvér elfogadta volna a világosságot, melyet Isten hónapokkal azelőtt küldött neki. Ha őszintén beszélt volna feleségével, ha megtört szívvel járultak volna az Úr elé, mennyire más lenne jelen állapotuk. Megvetették az intés szavait, és Isten Lelkének kérleléseit, s így nem alakították újjá az életüket. Az viszont, hogy bezárták szemüket az Istentől küldött világosság előtt korántsem tette enyhébbé hibáikat Isten szemében, s .felelősségüket sem csökkentette. Gyűlölettel fogadták a megrovást, melyben az Úr szánakozó gyöngédséggel részesítette őket. G, testvérnek természettől nyájas és gyöngéd a szíve, de megkeményítette az önszeretet a hiúság, a rosszindulatú gyanúsítás. Nem kérges ugyan a szíve, mégis hiányzik belőle az erkölcsi erő. Ha a lemondás és önfeláldozás szükséges•voltát tárják elé, azonnal gyávaság szállja meg, mivel szereti magát. Oly kereszt számára az önuralom, sza¬vai fölötti őrködés, és elismerni, hogy helytelenül tett vagy szólt, melyet túl megalázónak tart vállára emelni; noha, ha valaha is meg akar menekülni, akkor vállalnia kell a keresztet. {BT4 §32.5} G. testvér és testvérnő, mindketten őrködjetek szavaitok fölött; mert olyan bizonyosan, mint ahogy nem álltok őrt gondolataitok és cselekedeteitek fölött csüggeszteni fogjátok egymást, így egészen bizonyossá teszitek, hogy egyikőtöket sem lehet megmenteni. Őrizkedjetek meggondolatlan szavakra és tettekre késztető, izgága lelkülettő!. A neheztelés, a harag, melybe merültök, mivel azt képzelitek, hogy rosszul bántak veletek, ez az ördög lelkülete és sú¬lyos erkölcsi rosszra vezet. Amikor elhamarkodott lelkület ural, pillanatnyilag megfoszt a józan gondolkodástól, az erőtől őrt állni szavaitok s viselkedésetek fölött, s közben magatokat téve felelőssé a rossz következményekért. Menthetetlen, amit elhamarkodottan és 146

Ellen G. White


dühösen követtek el. Gonosz cselekedetekre vezet. Egyetlen meggondolatlan, haragos szó olyan tövist hagyhat barátaitok szívében, melyet talán sosem felejtenek, Hacsak önuralmat nem gyakoroltak, mindig boldogtalanok lesztek. Boldogtalan életeteket mindketten a másik hibájának tudjátok be; ezen túl már ne tegyétek. Határozzátok el, hogy sosem szóltok egymáshoz gáncsoló szót; hanem csak elismerő és dicsérő szavakat, amikor csak alkalom kínálkozik. {BT4 §32.6} Némelyek azt képzelik, hogy erény a zabolátlanság. Azzal dicsekednek, hogy magyarán megmondják a szívükön fekvő, kellemetlen dolgokat. Eltűrik, hogy a szemrehányás és gáncsoskodás özönében haragos lelkület dühöngje ki magát. Minél tovább beszélnek, annál jobban dühbe gurulnak, s az ördög ott áll, hogy tovább bujtogassa őket, hiszen neki ez tetszik, A szavak azután beleeszik magukat azokba, akihez szóltátok, ők is még keményebben vágnak vissza, míg a jelentéktelen ügy lobogó lánggá nem nő, Azt képzelitek, hogy annyi a próbátok, amennyit el birtok viselni, s a lehető legboldogtalanabb az életetek. Erős elhatározás kell, megelőzze az igyekezetet, hogy uralkodjatok értelmeteken, szavaitokon és tetteiteken. Ha egyikőtök észreveszi, hogy bosszúság támad benne, tegye szabállyá, hogy félrevonul, alázatosan esedezik Istenhez, mert mindig meghallgatja a tiszta ajakról fölszálló imát. {BT4 §32.7} Minden indulatot vessünk a megvilágosodott lelkiismeret uralma alá. „Mint Isten szent és kedves választottai, öltsetek magatokra szívbeli irgalmat, jóságot, alázatosságot, szelídséget és türelmet. Viseljétek el egymást, s bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek! Mindezen fölül pedig szeressétek egymást, mert az a tökéletesség köteléke. És Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre vagytok hivatva egy testben. Legyetek hálásak.” {BT4 §32.8} Ha úgy éltek, hogy eléritek a hozzáadás elgondolását kegyességhez kegyességet adva, akkor Isten megsokszorozza bennetek a kegyelmét. Míg ti hozzáadtok, addig Isten sokszoroz. Ha ápoljátok magatokban, ha szabályotokká teszitek a benyomást, hogy Isten mindent lát, mindent hall, amit tesztek, amit mondotok, s hogy az Úr följegyzéseket vezet minden szavatokról és tettekről, s hogy ezekkel majd szembe kell néznetek, akkor mindenben, amit tesztek,.amit mondotok, követni fogjátok megvilágosodott s éber lelkiismeret parancsait. Akkor Isten dicsőségére használjátok nyelveteket, s áldás forrásává válik mind a magatok, mind a mások számára. De ha elkülönültök Istentől, mint eddig, vigyázzatok, nehogy a nyelvetek a gonoszság világának bizonyuljon, nehogy félelmetes kockáztatást hozzon rátok, amiért emberek vesznek el miattatok. {BT4 §32.9}

Kötelességünk az önuralom Állati természetünk követeléseit szigorúan alávetetten kell tartatnunk. E követeléseket fontos célokra kaptuk, jóra, nem pedig, hogy azzal szolgálják a halált, s az értelem törvénye ellen küzdő testi kívánságokká silányuljanak. A dohány kívánása, melyet te, G. testvér, azzal táplálsz, hogy kielégíted az értelem törvénye s lelked ellen harcoló testi kívánságot. Aki mértéktelen, nem lehet türelmes is. Az ínyencség alig észrevehető kielégítése erősebb élénkítőket követelő étvágyat teremt. Ha kellő alávetettség alatt tartjuk értelmünket, indulatainkat és étvágyainkat, a nyelv is megfékezhető. Hívj segítségül erkölcsi erőt s örökre

147

Ellen G. White


hagyd el a dohányzást. Rejtegetni igyekszel, hogy dohányzol; Isten elöl, mégsem rejtheted el. „Mossátok le kezeteket, ti bűnösök, s tisztítsátok meg szíveteket, ti, ingadozó lelkűek! Érezzétek nyomorúságotokat, szomorkodjatok és sírjatok! Nevetésetek forduljon gyászra, örömötök pedig búsulásra! Alázkodjatok meg az Úr előtt, ő majd fölmagasztal titeket.” Jézus nevében ajánlom figyelmedbe e szavakat, hiszen ő bízott meg. Nehogy elutasítsd a szavait. {BT4 §33.1} A bizonyságtételeket sem vetetted volna el, mint elvetetted, ha nem korholt volna helytelenségeidért. Úgy vélted, hogy könnyebb lesz föláldozni a bizonyságtételeket, s behunyni szemedet az Isten által nyújtott világosság előtt, mint leszokni a dohányzásról, s változtatni a hitetlenekkel való sikamlós és tréfabeszéd életről. A tisztító folyamat magában foglalja a lemondást és korlátozást, melyekhez nincs erkölcs; erőd; azért azt képzeled, azzal mentegetheted bűneidet hogy kételkedsz az Isten küldte világosságban. Ne feledd, hogy ezekkel még találkoznod kell; mert följegyezték az intésekkel és figyelmeztetésekkel együtt, amelyeket Isten rám bízott, hogy közöljek veled. {BT4 §33.2} J. testvért sajnálni kell, mert születésétől hibás a jelleme. Neki kevés reménysége van. Kételyei és hitetlensége uralkodnak belátásán. Benne van természetében, hogy a kételkedés oldalára helyezkedjék. E súlyos baj csak az ellenkező vonások ápolásával győzhető le. A testvér melengetés helyett nyomja el magában a hitetlenséget. Nem szabad hangot adnia kételyeinek. Nincs joga mások elé teregetni jellemhibáit, szomorúságot és csüggedést okozva. Ha nem bír megszabadulni e súlyos rossztól, ne keserítse vele mások boldogságát. Egyre hánytorgatva hitetlenségét, testvérei hitét hűtögeti. EI szeretne siklani minden igehirdetés és intés fölött, amelyből békét és bátorítást meríthetne, abba kapaszkodik, ami, szerinte, ürügyül szolgál, hogy kételkedjék, s gáncsoljon. Szélesre tárja, s őrizetlenül hagyja lelke útjait, hogy az ördög betehesse a lábát, s a maga céljaira alakítja gondolkodását. {BT4 §33.3} Az Úr közölte, hogy összejöveteleid azért lanyhultak el, mert Isten Lelke nem vesz részt bennük. Testvéreink teljes rabságban vannak e két férfi miatt. Nem mernek élni szabadságukkal, nem mernek hangot adni hitüknek lelkük őszintesége szerint. Mert ott áll J. testvér hideg, rideg, gáncsoló szemével, fülét hegyezve, kész elkapni bármi szót, mely ürügyet ad hitetlen gondolatai szellőztetésére. E kettő miatt Isten Lelke elszomorodva távozik összejöveteleikről. Mikor a testvérek a sárkány lelkületét tanúsítják, hogy hadat viseljenek azok ellen, akik hiszik, hogy Isten fényt s megnyugtatást közölt velük a bizonyságtételekben, akkor eljött az ideje, hogy a testvérek érvényt szerezzenek joguknak, s a teljes lelkiismereti szabadságnak. Isten fényt nyújtott nekik, s előjoguk értékelni a fényt, s beszélni róla, hogy erősítsék, s bátorítsák egymást. J. testvér azzal szereti megzavarni az emberek gondolkodását, hogy úgy tünteti föl a dolgokat mintha az Isten által a bizonyságtételeken át nyúj-tott fény hozzáadás lenne az Isten szavához; ám ezzel hamis megvilágításba helyezi a dolgot. Isten jónak látta így hívni föl népe figyelmét Igéjére, hogy félreérthetetlenebbé tegye azt előttük. {BT4 §33.4} Az -i gyülekezet egyre gyöngül, az oly nyomás miatt, melyet gyakoroltak rájuk, nem azt, mely segítene fejlődésükben, hanem ami megkötözi a kereket. J. testvér előjoga félrevetni a hitetlenséget, s előre haladni a fénnyel, ha azt választja. Ha nem kész erre, Isten ügye akkor segítsége nélkül is fejlődni, haladni fog előre, segítsége nélkül. Isten terve mégis változást

148

Ellen G. White


érni el az …-i gyülekezetben. Testvéreink vagy fejlődni fognak, vagy sorvadni. Isten többet tud elérni hat egy akaraton levő, egyformán gondolkodó emberrel, mint akár olya¬nok tucatjaival, akik azt teszik, amit J. és G. testvérék művelnek. Nem a világosság, hanem a sötétség angyalait hozták magukkal az összejövetelekre, azért ezek gyümölcstelenek voltak, sőt sok esetben kárt okoztak. Isten fölszólítja kettőjüket, hogy álljanak át az Úr oldalára, legyenek egyek a testülettel, s ne akadályozzák többé azokat, akik teljesen az Úr oldalán akarnak lenni. {BT4 §33.5} Az a fő oka, hogy annyi hitvalló Krisztus tanítványa súlyos kísértésbe esik, s annyi megbánnivalót halmoz föl, hogy nem eléggé ismerik magukat. Az ellenség ezen a ponton rostálta meg oly súlyosan Pétert, s itt viszik ezrek zátonyra hitüket. Nem veszitek komolyan helytelenségeiteket, tévedéseiteket, s nem bánkódtok miattuk szívetek mélyéből. Kérve kérlek, tisztítsátok most meg magatokat az igazság iránti engedelmesség által. Lépjetek összekötetésbe a mennyel. S bárcsak az Úr megmentene titeket az öncsalástól. {BT4 §33.6}

ISTEN PARANCSAINAK SZENT VOLTA Mélyen tisztelt K. Testvér! 1875 januárjában az Úr közölte, hogy akadályok állnak a gyülekezet jólétének útján. Isten Lelke bánkódik, amiért sokan nem rendezik szívüket és életüket; s vallott hitük nincs összhangban a cselekedeteikkel. Nem tartják meg, mint kellene, az Úr szent nyugalomnapját. Hétről-hétre meglopják Istent. Vagy így, vagy másképp, de lefaragnak megszentelt idejének határairól; s világi foglalatossággal töltik el az órákat, melyeket imára és elmélyedésre kellene szentelniük. Isten nemcsak azért adta parancsait, hogy higgyünk bennük, hanem engedelmeskedjünk is azoknak. Mindenható Urunk, mikor lefektette a föld alapjait, az egész világot a szépség palástjába öltöztette, s az ember számára hasznos dolgokkal látta el – mikor megteremtette a föld és a tenger megannyi csodáját – bevezette a szombatnapot is és megszentelte azt. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott meg a teremtés csodálatos munkájától. A szombat az emberért lett, ezért Isten elvárja, hogy az ember is félretegye munkáját e napon, amint ő is megnyugodott a teremtés hat napja után.{BT4 §34.1} Akik tiszteletben tartják az Úr parancsait, azok, miután világosságot nyertek a tíz parancs negyedik utasítását illetően, engedelmeskednek, anélkül, hogy az engedelmesség megvalósíthatóságát vagy kényelmességét feszegetnék. Isten a maga mására teremtette az embert, majd példát nyújtott neki, hogy ünnepelje meg a hetedik napot, melyet megszentelt és elkülönített Az volt a célja, hogy e napon az ember őt imádja, s ne világi ügyekkel foglalkozzék. Ha valaki megismerte a szombat követelményeit, attól kezdve nem veheti semmibe a negyedik parancsot anélkül, hogy Isten szemében bűnös ne lenne. {BT4 §34.2} K. testvér, bár elismered, hogy Isten elvárja a szombat megtartását, cselekedeteid mégsem állnak összhangban vallott hiteddel. A hitetlenek oldalán veted latba tekintélyedet, amennyiben megrontod Isten törvényét. Mikor világi dolgaid akarnak az előtérbe nyomulni, lelkiismeret furdalás nélkül megszeged a negyedik parancsot. Az alkalomtól, kényelemtől teszed függővé Isten törvényének megtartását engedelmeskedve vagy engedetlenné válva, amint ügyeid, vagy hajlamaid előírják. Ez nem a szombat, mint szent intézmény tisztelete. Mikor ily veszélyes ösvényt taposol, megszomorítod Isten Lelkét. {BT4 §34.3}

149

Ellen G. White


A szombattörvény részleges megtartása elfogadhatatlan az Úr szemében, s rosszabb benyomást tesz a bűnösökre, mintha nem vallanád, hogy szombatünneplő vagy. Észreveszik, hogy életed ellentmond hitednek, így elveszítik a kereszténységbe vetett bizalmukat, hitüket. Az Úr komolyan gondolja, amit mond, ezért az ember nem lökheti félre büntetlenül Isten parancsait. Ádám és Éva példája legyen elég figyelmeztetés számunkra, hogy ne legyünk engedetlenek Isten törvénye iránt. Ősszüleink vétke, hogy meghallgatták az ellenség megtévesztő kísértéseit, bűnt és gyászt hozott a világra. Arra késztette az Isten Fiát, hogy maga mögött hagyja a menny királyi udvarait és szerény, alázatos helyet foglaljon el a világon. Urunk épp azoktól volt kitéve a sértéseknek, visszautasításnak és keresztre feszítésnek, akiket áldani jött. Milyen végtelen árat követelt meg az édeni engedetlenség! A menny fönségese lett föláldozva, hogy megmentsék az embert bűne büntetésétől. {BT4 §34.4} Isten ma sem siklik át könnyebben törvényének bármely megrontásán, mint amikor ítéletet mondott Ádám ellen. A világ Megváltója fölemeli tiltakozó szavát, az Isten parancsait hanyagul és félvállról vevők ellen, Ezt mondja: „Aki tehát csak egyet is megront legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában. Aki viszont megtartja, és tanítja azokat, az nagy lesz a mennyek országában.” Amit életünk tanít, az teljesen az igazság mellett, vagy ellene szól. Ha tetteid a törvényszegőt látszanak igazolni bűnében, ha viselkedésed jelentéktelennek minősíti Isten parancsainak megrontását, akkor nemcsak magad vagy bűnös, hanem bizonyos fokig felelős vagy mások ebből eredő tévedéseiért is. {BT4 §34.5} A negyedik parancs legelején Isten így szól: Megemlékezzél, tudva, hogy az ember gondjai sokasága közepette kísértésbe esik, hogy kimentse magát a törvény teljes követelményei alól. Vagy a világi ügyek nyomása alatt megfeledkezzék a törvény szent fontosságáról. „Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat” az élet szokásos ügyeit, világi haszonra és megélhetésre. E szavak igen szabatosak; lehetetlen félreérteni őket. K. testvér, hogyan merészeled megszegni az ily komoly és fontos parancsot? Kivételt tett veled talán az Úr, mely fölmentene téged a világnak adott törvény alól? Kifelejti talán törvényszegéseidet a följegyzésekből? Hozzájárult talán, mikor a nemzetek eléje járulnak ítéletre, elnézni engedetlenséget? Azzal álltatod magadat, akár pillanatra is, hogy bűnöd nem nyeri el méltó büntetését. Holott bottal látogatja meg törvényszegésedet, mert bár elnyerted a világosságot, mégis a fénnyel ellentétben jársz el. „Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, és mégsem áll készen, és nem tesz akarata szerint, sok verést kap.” {BT4 §34.6} Isten hat napot adott az embernek, mikor végezze a dolgát, az élet ügyeit; azt viszont amelyiket elkülönített és megszentelt, magának követeli. Olyan napként adja az embernek, melyen megpihenhet fáradozásától, s istentiszteletre és lelkisége javítására szentelhet. Mélyen kirívó tehát, ha az ember ellopja az egy Úrnak szentelt napot, ha önzőcéljaira sajátítja ki! {BT4 §34.7} A halandó ember részéről szemenszedett szemtelenség arra merészkedni, azért alkudozni a Mindenhatóval, hogy magának biztosítsa a jelentéktelen, ideiglenes érdekeit. Oly durva megsértése a törvénynek, ha alkalomadtán hétköznapi dolgokra fordítjuk a szombatot, mintha teljesen elvetnénk azt; hiszen így kényelmi szempontnak vetjük alá az Úr parancsait.

150

Ellen G. White


„Én, az Úr; a te Istened féltőn szerető Isten vagyok,” mennydörög a Sinairól. Nem fogad el részleges engedelmességet, félszívet az, aki kijelenti, hogy meglátogatja az atyák bűneit a fiakban harmadik és negyedik nemzedékig azokon, akik gyűlölik őt, s irgalmasságot tanúsít ezer ízig azok iránt, akik szeretik őt, s megtartják parancsait. Súlyos bűn meglopnunk embertársunkat, súlyos a bélyeg" mely arra ragad, akit ilyen tettben találtak vétkesnek. Mégis, akinek eszébe sem jutna, hogy megcsalja felebarátját, arcpirulás nélkül meglopja mennyei Atyját attól az időtől, amelyet pedig ő áldott meg, és ő különített el rendkívüli célokra. {BT4 §34.8} Kedves fivérem, cselekedeteid meghazudtolják vallott hitedet, s egyedüli mentséged a kényelem tarthatatlan kifogása. A múltban Isten szolgáitól életük föláldozását várták el, hogy azzal bizonyítsák hitüket. Eljárásod sehogy sem egyeztethető össze a keresztény vértanúk viselkedésével, kik éhséget, szomjúságot kínzást és halált szenvedtek el inkább, mintsem hitvallásuk ellen forduljanak, vagy föladják hitük elveit. írva van: „Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei azonban nincsenek? Vajon üdvözítheti őt a hit?" Valahányszor szombatnapon munkát veszel kezedbe, lényegében hitedet tagadod meg. A Szentírás azt tanítja, hogy a hit cselekedetek nélkül halott, s hogy életünk bizonyságtevése hirdeti a világnak, hűek va-gyunk-e vallott hitünkhöz, vagy sem? Világi barátaid előtt viselkedésed lekicsinyli az Isten törvényét. Azt hirdeti, hogy ha úgy tetszik, engedelmeskedsz Isten törvényének, ha meg nem akarózik, akkor nem. Hiszen az Isten törvénye bizonyos fokig kötelező az emberre, de hát elvégre az Úr nem annyira szigorú a törvény parancsainak pontos megtartását illetően, s akkor sem látogat meg szigorúan, ha olykor megszegjük azokat. {BT4 §34.9} Sokan példádra hivatkozva mentegetik szombatrontásukat. Azt mondják, hogy ha ilyen jó ember, aki hisz a szombatünneplésben, világi foglalkozást űzhet, ha a körülmények mintegy megkövetelik, akkor ők igazán kárhoztatás nélkül ugyanazt tehetik. Sokan vádolnak majd téged az ítéleten, téged téve felelőssé, hogy példádra hágták át Isten törvényét. Bár ez nem menti vétküket, tanúságtételük mégis félelmetesen latba fog esni ellened. {BT4 §34.10} Az Úr szólít, s komolyan gondolja, hogy az embernek engedelmeskednie kell. Nem kérdezi, hogy nehezünkre esik-e vagy sem. Az élet és dicsőség Ura nem vette figyelembe, mi kényelmes vagy kellemes neki, mikor maga mögött hagyta magas tisztjét, hogy a fájdalmak férfijává váljék, aki tudja mi a szenvedés. Elfogadta a szégyent és halált, hogy mentse az embert engedetlensége következményeitől. Jézus azért halt meg, hogy bűneitől, nem pedig bűneiben, mentse meg az embert. Az ember hagyja el tévelygését, hogy Krisztus példájához tartsa magát, fölvegye keresztjét, magát megtagadva kövesse őt, s engedelmeskedjék Istennek, bármibe kerüljön is. {BT4 §34.11} Jézus mondta: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, s szereti a másikat, vagy egyikhez ragaszkodik, s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Ha Isten igaz szolgái vagyunk, ne támadjon kérdés bennünk, vajon engedelmeskedjünk-e parancsainak, vagy világi érdekeinkkel törődjünk. Ha az igazság híveit nem tartja meg a hitük a ma, aránylag békés napokon, mi fogja megtartani, mikor súlyos próba tör rájuk mikor megjelenik a rendelet azok ellen, akik nem hajlandók imádni a vadállat mását, nem veszik föl jelét sem homlokukra, sem a kezükre? Ez a komoly idő nincs messze

151

Ellen G. White


tőlünk. Ahelyett, hogy gyöngévé és tétovázóvá silányulnának, Isten népének erőt és bátorságot kell gyűjtenie a nyomorúság idejére. {BT4 §34.12} Jézus, tökéletes példaképünk, életével, s halálával a legszigorúbb engedelmességre tanított. Ö, az igaz, meghalt a gazért, Ő, az ártatlan, a bűnösért, hogy meg lehessen őrizni Isten törvényének becsületét, s hogy az embernek ne kelljen teljesen megsemmisülnie. A bűn a törvény megrontása. Ha Ádám bűne ily kimondhatatlan nyomorúságot hozott, mely megkövetelte Isten szeretett Fiának föláldozását, mi lesz azok büntetése, akik bár látják az igazság fényét, mégis hatályon kívül helyezik az Úr negyedik parancsát? {BT4 §34.13} A körülmények nem mentenek ki senkit, aki világi haszonért szombaton dolgozik. Ha Isten egy embert fölment, akkor mindenkit fölmenthet. Miért nem dolgozhat L. testvér, noha szegény ember, szombatonként, hogy megélhetéshez jusson, mikor, ha ezt tenné, jobban elláthatná családját? Miért nem más testvéreink, vagy valamennyien, miért nem csak akkor tartjuk meg a szombatot, mikor kényelmesen megtehetjük? A Sinairól menydörgő hang adja meg a választ: „Hat napig dolgozzál, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja.” {BT4 §34.14} Az igazságban hívők által elkövetett helytelenségek súlyos gyöngeséget hoznak a gyülekezetre. Botlás kövei ezek a bűnösök útján, akadályozza őket, hogy a világosságra jöjjenek. Fivérem, ma az Úr fölszólít, állj teljesen az ő oldalára. Tetteid bizonyítsák, hogy tiszteletben tartod az Úr utasításait, nem sérted meg a szombatot. Fölszólít, hogy ébredj kötelességedre, s légy hű a rád háruló felelősségek iránt. Ezek az ünnepélyes szavak neked szólnak: „Ha óvakodsz attól, hogy szombaton ide-oda menj, és a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek, ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől: akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak, Jákobnak örök részét. Igen, az Úr szája mondta ezt így.” {BT4 §34.15} Mint annyi más testvérünk, te is összeelegyedsz Isten törvénye megrontóival, az ő szemükkel nézed a dolgokat, s az ő hibáikba esel. Isten büntetéseivel fogja meglátogatni azokat, akik bár állítólag őt szolgálják, valójában mégis a pénzisten szolgái. Akik személyes nyereségük elősegítéséért semmibe veszik az Úr kifejezett parancsát, azok jövő bajokat halmoznak magukra. Az …-i gyülekezet vesse föl a kérdést, vajon ők is, akár régen a zsidók, vásárcsarnokká züllesztették-e az Isten templomát. Krisztus mondta: „Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Népünk között sokan, abba a bűnbe esve, hogy világi nyereségért föláldozzák vallásukat; megőrzik ugyan az istenfélelem látszatát, mégis teljes elméjüket földi célokra használják. Tartsuk Isten törvényét a legfőbbnek, engedelmeskedjünk mind szellemének, mind betűjének. Ha félvállról vesszük Isten Igéjét, melyet ö maga harsogott el félelmet keltő ünnepélyességgel a szent hegyről, hogyan fogadjuk akkor Lelkének bizonyságtételeit? Ha annyira elsötétült az értelmünk, hogy nem ismerjük el az Úr parancsainak tekintélyét, alig valami jót tudunk befogadni a népe oktatására választott gyönge eszköztől. {BT4 §34.16} Korod nem ment föl az alól, hogy engedelmeskedj Isten parancsainak, Ábrahámot vénségében érte súlyos próba. Az Úr szava borzalmasnak és indokolatlannak tűnt a lesújtott 152

Ellen G. White


aggastyán előtt; mégsem vonta kétségbe igazságos voltát, mégsem habozott engedelmeskedni. Hivatkozhatott volna rá, élemedett korára, gyöngeségére, •hogy nincs ereje föláldozni fiát, aki szemefénye, öröme volt. Emlékeztethette volna az Urat, hogy parancsa ellenkezik az ígéretekkel, melyeket fiáról adott. Ábrahám mégis zúgolódás és szemrehányás nélküli volt. Tökéletesen megbízott Istenben. {BT4 §34.17} Legyen Ábrahám hite példa számunkra is; mégis kevesen készek elviselni az egyszerű próbát: azokért a bűnökért való intéseket, melyek örök jólétüket sodorják veszélybe. Milyen kevesen fogadják alázatosan az intést, milyen kevésnek válik hasznára! Istennek hitünkkel, szolgálatunkkal és szeretetünkkel kapcsolatos igényeit vidáman kellene fogadnunk. Végtelenül adósai vagyunk az Úrnak, ezért habozás nélkül eleget kellene tennünk akár a legkisebb dolognak, amit elvár tőlünk. Ahhoz, hogy parancsrontók legyünk, nem szükséges az egész erkölcsi előírást lábbal taposnunk. Ha akár egyetlen parancsot semmibe vesszük, akkor is a szent törvény megrontói vagyunk. De ha tényleg parancsolattartók akarunk lenni, szigorúan meg kell tartanunk minden egyes követelményt, melyet Isten ránk parancsolt. {BT4 §34.18} Isten megengedte, hogy tulajdon Fiát adják halálra, hogy eleget tegyen a törvény megszegéséért járó büntetésnek. Hogyan fog bánni azokkal, akik az ily bizonyítékok ellenére, miután elfogadták az igazság fényét, az engedetlenség ösvényére merészelnek lépni? Az embernek nincs joga kényeimét vagy szükségleteit emlegetni. Isten gondoskodni fog rólunk; aki a pataknál táplálta Illést, nem tűri meg, hogy hűségesei táplálék hiánya miatt szenvedjenek. {BT4 §34.19} Az Üdvözítő megkérdezte tanítványait pedig a nincstelenség szorongatta őket, miért aggódnak efelől, hogy mit egyenek, s mivel ruházkodjanak. Ezt mondta: „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, s csűrbe sem gyűjtenek: mennyei Atyátok táplálja őket Nem többet értek ti azoknál?” Rámutatott a bájos virágokra, melyeket isteni kéz alakított, színezett, s így szólt. A ruha miatt mért nyughatatlankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak, és nem fonnak. Mondom nektek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében így fölöltözködve, mint ezek közül egy. Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap a kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek?” {BT4 §34.20} Hova tűnt Isten népének hite? Miért oly kételkedők és bizalmatlanok az iránt, aki gondoskodik szükségleteikről, s hatalmával fönntartja őket? Az Úr próbára fogja tenni népe hitét: megrovásokat fog küldeni, melyeket szenvedések, szerencsétlenségek követnek, ha nem hallgatnak a figyelmeztetésekre. Bármi áron, de meg fogja törni a bűn végzetes kábultságát azoknál, akik eltávolodtak a szövetségüktől; rá fogja ébreszteni őket a kötelességtudatra. {BT4 §34.21} Fivérem, lelkednek életre kell kelnie, hitednek pedig növekednie. Már annyi ideje mentegeted magad az engedelmesség alól, hol ezzel, hol más kifogással, hogy álomba ringattad lelkiismeretedet. Ezért nem emlékeztet többé a tévedéseidre. A szombattartásban annyi ideje követted kényelmedet, hogy az engedetlenség útján járással benyomásra érzéketlenné rontottad értelmedet; mégis felelős vagy mindenért, hiszen magad hoztad magadra ez állapotot. Kezdj hát most nyomban engedelmeskedni Isten törvényének, s bízzál 153

Ellen G. White


az Úrban. Ne váltsd ki haragját, nehogy borzalmas büntetéssel látogasson meg. Térj vissza hozzá, mielőtt túl késő lenne, s találj bűnbocsánatot a törvényszegésedre. Az Úr gazdag a kegyelemben; majd békéjét nyújtja neked, s jóváhagyását, ha alázatos hittel jössz hozzá. {BT4 §34.22}

ÖNZÉS A GYÜLEKEZETBEN ÉS A CSALÁDBAN Kedves M. testvér! Látomásban közölték velem, hogy jellemhibáid vannak, melyekről tenned kell valamit. Helytelen szemmel nézed feleségedet, s helytelen érzésekkel viseltetsz iránta. Nem becsülöd meg élettársadat. Nem nyújtod feleségednek a megértő és szerető szavakat, melyeket nyújtanod kellene. Csöppet sem csökkentené férfiú méltóságodat, ha megdicsérnéd őt a gondoskodásért, terhek viseléséért, melyet családotokban vállal. {BT4 §35.1} Önző és követelelőző vagy. Jelentéktelen dolgokat jegyezel meg, feleséged és gyermekeid apró hibáit hánytorgatod. Röviden, lelkiismereteddel akarod mérni az övéket; te próbálsz lelkiismeretük lenni. Feleségednek megvan a maga személyisége, melyet soha férjébe nem olvaszthat. Egyénisége van, melyet meg kell őriznie, mert Isten előtt elszámolásra vonható. Te, M. testvér, nem lehetsz felelős, Isten előtt a feleséged alakította jellemért. Ő viseli ezért a felelősséget „Isten éppoly készségesen tesz benyomást istenfélő feleséged lelkiismeretére, amennyire készséges terád tenni benyomást őérte.” {BT4 §35.2} Túl sokat vársz el feleségedtől és gyermekeidtől. Túl sokat gáncsoskodsz. Ha ápolnád a jókedélyű, boldog hangulatot, ha nyájasan, gyöngéden szólnál hozzájuk, felhők, szomorúság, s boldogtalanság helyett napsütést hoznál családodba. Túl nagyra tartod a véleményedet; szélsőséges álláspontokra helyezkedsz, s vonakodsz attól, hogy feleséged belátása kellő súllyal essék latba nálatok. Nem ápolod magadban feleséged tiszteletét, s gyermekeidet sem neveled, hogy tiszteletben tartsák nézeteit. Nem tetted őt egyenlővé magaddal; hanem a magad kezébe markoltad a vezetés és kormányzás gyeplőjét, ott is tartod erős szorítással. Nincs szeretetteljes és megértő beállítottságod. Ha győző szeretnél lenni, s ha Isten áldását kívánod családodra, akkor ezeket a jellemvonásokat kell ápolnod. {BT4 §35.3} Nagyon megállapodott s merev vagy véleményeidben, ami nagyon megnehezíti családod életét. Arra van szükséged, hogy Isten kegyelme naponta lágyítsa szívedet. Oly szeretetre van szükséged amilyen Krisztus cselekedeteit jellemezte. A szeretet Istentől ered. Mennyei növény az, s nem bír megélni és virágozni a meg nem újult szívben. Hanem ott él, ahol az élet, az igazság, és a hatalom van. Ez a szeretet nem élhet meg cselekedetek nélkül, s bármikor is gyakorolják, egyre növekszik és terjed. Nem figyel föl a jelentéktelen hibákra; nem jegyzi meg az apró tévedéseket. Győzni fog ott is, ahol az érvelés, akár a rengeteg szó, hiábavalónak s eredménytelennek bizonyul. A jellem megújításához s családi kapcsolataid rendezéséhez a lehető legjobb út a szeretet elvén át vezet. Valóban hatalom ez, s abban is eredményes lesz, amit sem a pénz, sem az erőszak nem bír elvégezni. {BT4 §35.4} Fivérem, kíméletlen, rideg szavaid elevenbe hasítanak és sebeznek. Könnyen jön neked a kákán is csomót találni, de ez csak boldogtalanságot szül. Te gyorsan zokon vennéd a szavakat, melyeket te mondasz másoknak, ha hozzád intézné valaki. Gyöngeségnek tartod a nyájasságot, gyöngédséget, szeretetteljességet, s méltóságon alulinak, hogy gyöngéden, 154

Ellen G. White


szeretettel, finoman beszélj feleségedhez. Nem tudod, miből áll az igazi férfiasság és méltóság. Teljesítetlenül hagyod a szerető tetteket, ami határozott gyöngeség, határozott hiba a jellemedben. Amit te gyöngeségnek tartasz, azt Isten igaz keresztény előzékenységnek tekinti, melyet minden kereszténynek gyakorolnia kell; hiszen ez volt a lelkület, melyet Krisztus is tanúsított. {BT4 §35.5} Önző a természeted, és nagyobbra tartod magadat, mint kellene. Gyakran végtelenül egyéni és bogaras nézetet alkotsz a Szentírásról, és olyan vakon ragaszkodsz ezekhez, mint a zsidók a hagyományaikhoz. Mivel nincs benned tanítható lelkület, az a veszély fenyeget, hogy hacsak alaposan hozzá nem fogsz, hogy a mindenható győző erejével leküzdd e hiányosságokat, bajt okozol a gyülekezetben. Az teszi riasztóvá esetedet, hogy azt képzeled, jobban tudod e dolgokat testvéreidnél, s megközelíteni is nehéz téged. Önigazult, farizeusi a lelkületed, mintha csak ezt mondaná; „Ne nyúlj hozzám, ne közelíts, mert szentebb vagyok, mint te.” {BT4 §35.6} Soha föl nem ismerted szíved romlottságát, ezért csaknem csődbe juttattad életedet. Nem kell, nem is szabad, hogy nézeteid uralkodjanak a gyülekezetben. Ápold magadban mind a keresztény kegyességeket, de különösen a szeretetet, mely türelmes, jóságos, nem féltékenykedik, nem kérkedik, nem gőgösködik, „nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” „Mint Isten szent és kedves választottjai, öltsetek magatokra szívbeli irgalmat, jóságot, alázatosságot, szelídséget és türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek! Mindezen fölül pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre vagytok hívatva egy testben. Legyetek hálásak.”{BT4 §35.7} Te meg fölfigyelsz a legjelentéktelenebb elhajlásra attól, amit helyesnek tartasz, és szigorúan helyre akarod igazítani azokat. Míg te ily lehengerlő és ellentmondást nem tűrő vagy, míg gyorsan észreveszed testvéred hibáit, a szívedet mégsem veszed alaposan szemügyre, hogy fölismerd. Mily gonoszságok találhatók életedben. Mikor szabad folyást engedsz étvágyadnak és szenvedélyeidnek, akkor súlyos erkölcsi gyöngeséget tanúsítasz. Az ízlelés rabszolgasága a dohány iránt annyira elhatalmasodott rajtad, hogy bár eltökéled, és újra eltökéled, hogy legyőzöd e szenvedélyt, mégsem valósítod meg. Ez a gonosz szokás kiforgatta értelmedet. Fivérem, hol a magad megtagadása? Hol az erkölcsi erőd, hogy győzedelmeskedjél? Krisztus a kísértés pusztájában leküzdte érted az étvágy hatalmát, lehetővé téve, hogy te is győzni tudj magadért. A küzdelem most a tied. A győztes Krisztus nevében lehetőséged van rá, hogy megtagadd étvágyadat, és győzelmet arass magadon. {BT4 §35.8} Másoktól sokat vársz el; te mire vagy kész, hogy győzelmet arass undorító, egészségpusztító, lelket szennyező szokásodon. Ez a te harcod. Senki meg nem vívhatja helyetted. Mások imádkozhatnak érted, de a kötelesség föltétlenül és egyedül csak a tied. {BT4 §35.9} Isten fölszólít most, hogy ne incselkedj tovább a kísértővel, hanem tartsd távol magadtól a test és a lélek minden szennyét, s Isten félelmében tedd teljessé megszentelődésedet. 155

Ellen G. White


Gyorsan kell cselekedned, hogy eltávolítsd a hibákat jellemedből. Isten műhelyében vagy. Ha hajlandó vagy alávetni magad a vésés, megmunkálás, gyalulás folyamatának, hogy eltávolítsa a durva éleket, hogy Isten gyalukése elsimítsa és alakítsa a görcsöket, az egyenetlen felületeket, akkor kegyelme alkalmassá tesz a mennyei épület számára. De ha ragaszkodsz önzésedhez, ha nem vagy hajlandó elviselni a mennyei épülethez faragás folyamatát, nem lesz helyed az épületben, melyet a fejsze vagy a kalapács csattogása nélkül állit majd össze. Ha nem alakul át a természeted, ha nem finomít meg, ha nem tesz emelkedetté ezen utolsó időknek szóló megszentelő igazság, akkor alkalmatlannak találnak majd arra, hogy helyet kapj az ártatlan és szent angyalok között. Megengedheted-e magadnak, hogy ragaszkodj szennyező szokásaidhoz, s végül a hitetlenek és megszenteletlenek közt találjanak. {BT4 §35.10} Megengedheted-e magadnak, hogy bármi kockázatot vállalj ez ügyben? Túl sok forog a kockán számodra, hogy tovább merészelj haladni a magad meg nem tagadásának eddigi útján. Dicsekedve szoktál szólni az igazságról a hitetleneknek. Tolakodó, ellenszenves módon, mely nagyon rossz benyomást tett rájuk. Mikor valaki következetlenül hirdeti az igazságot, azt az ördög előnyösen tudja fölhasználni undort váltani ki, ahol a helyes hatásokkal kedvező benyomást lehetett volna tenni. Enyhítsd a modorodat, s mikor az igazság mellett szólsz, tedd azt a szelídség szellemében. {BT4 §35.11} „Mindig álljatok készen, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki reménységetekről kérdőre von titeket. De ezt szerényen, tisztességtudón, jó lelkiismerettel tegyétek.” A szerénység, melyről itt szól, nem jelent bizalmatlanságot vagy határozatlanságot, hanem kellő körültekintést, – megőrizve minden pontot, nehogy balga szót ejtsünk ki, vagy fölindultság kerüljön felülre, s így kedvezőtlen benyomást tegyünk, s a rossz irányba billentsük az embereket. Istenfélő szerénységre, alázatra, szelídségre van mindenkinek nagy szüksége, hogy helyesen képviseljék az Isten igazságát. {BT4 §35.12} Egyik legnagyobb veszélyed az önbizalom és dölyfösség. Az a terhes boldogtalanság, ami benned s a családodban él, a kevélység megnyilvánulásainak közvetlen következménye. Akiben ilyen gőg él, erősen korlátozott a hasznavehetősége; mert a gőgje és önszeretete szűk korlátok között tartja. Az ilyenben nem él nagylelkű szellem. Igyekezete nem szerteágazó, hanem összezsugorodott. Beszélgetéséből és magaviseletéből máris észreveszik gőgjét, ha az él benne. {BT4 §35.13} Kedves testvérem, a légkör, melyben jellemedet alakítottad, gőgös, lehengerlő lelkületet szült benned. Ezt a lelkületet nyilvánítod a családban, szomszédjaid körében és – ismerőseiddel szemben is. Virrasztanod és imádkoznod kell, hogy megszabadulj e rossz szokásoktól. Nem sok időd maradt a megváltozásra. Neveld, hogy elég a magad ereje. Csak a mindenható hódító nevében vívhatod ki a győzelmet. Ha másokkal beszélgetsz, Isten büntetései és igazságszolgáltatása helyett szólj inkább kegyelméről, jóságáról, szeretetéről. Kapaszkodjál erősen ígéreteibe. A magad erejével semmit sem bírsz elérni, hanem Jézus erejével mindenre képes lehetsz. Ha Krisztusban vagy, s ha ő él benned, akkor át fogsz alakulni, meg fogsz újulni és szentelődni. „Ha bennem maradtok, és tanításaim tibennetek, kérjetek, bármit akartok, megkapjátok.” Bizonyosodj meg róla, hogy Krisztus benned él, hogy megtört, engedelmes, alázatos a szíved. Isten előtt csak a megtört, alázatos szív kedves. A

156

Ellen G. White


menny nagyon megéri az élethosszig tartó szívós igyekezetet, igen, mindent megér. Ha csakis őbenne törekszel, akkor Isten segíteni fog igyekezetedben. Kötelesség, lelki munkálkodás vár rád a családodban, amelyet, ha helyesen fogsz hozzá, Isten segíteni fog elvégezned. Kérve kérlek, rendezd előbb szívedet, majd fáradozzál türelmesen családod üdvösségén, hogy Isten angyalai . betérnek a házadba, s veletek maradjanak. {BT4 §35.14}

FÖLHÍVÁS AZ IGEHIRDETŐKHÖZ A lehető legkomolyabb időkben élünk, Valamennyiünkre szorgalmat követelő munka vár. Különösen érvényes ez a lelkipásztorokra, akik Isten nyája fölött őrködnek, s akik táplálják is a nyájat. Akiknek kifejezett kötelessége, hogy az embereket az igazság ösvényére vezesse, legyen az ige szakavatott fejtegetője, aki népünk szükségleteire tudja alkalmazni az ige tanításait. Legyen oly szoros kapcsolatban a mennyei, hogy a világosság élő közvetítőjévé, Isten szócsövévé váljék.{BT4 §36.1} A lelkipásztor helyesen értse meg az igét, s ismerje az emberek jellemét is. Hiszen népszerűtlen a hitünk. Az emberek nem akarják, hogy meggyőzzék őket, mily mélységes tévedésben is élnek; nagyarányú munkát kell elvégeznünk, s jelenleg nincsenek elegen, akik végeznék. Egyetlen ember végez el annyi munkát, amennyit kettő szokott elvégezni; mivel az örömhír hirdetőjének a kötelességét szükségből egybekapcsoltuk a lelkipásztoréval, kettős terhet róva a mezőn tevékenykedő munkásra. {BT4 §36.2} Krisztus szolgája legyen biblia-kutató, hogy elméje a Biblia bizonyítékainak tárháza legyen; hiszen a lelkész csak akkor erős, ha a Szentírás igazsága erősíti meg. A vitánakérvelésnek megvan a maga helye, mégis sokkal több embert érhetünk el Isten szavának egyszerű magyarázásával. Krisztus közérthetőn szemléltette tanításait, hogy a legegyszerűbb, a legképzetlenebb is könnyen megértette. Nem használt idegen és nehezen érthető szavakat ige¬hirdetései során, hanem egyszerű nyelven szólt, az egyszerű emberek gon¬dolkodásához igazodva. Nem merült mélyebben a fejtegetett tárgyba, mint amennyire az egyszerű emberek követni tudták fejtegetését. {BT4 §36.3} Sok művelt ember akad, aki jártas a Szentírásban, de hasznavehetőségüket nagyon korlátozza hibás munkamódszerűk. Némely lélekmentéssel foglalkozó igehirdető nem éri el a legjobb eredményt, mert nem végzi alaposan a munkát, noha nagy lelkesedéssel kezdenek el. Némelyek azért nem alkalmasak, mert makacsul ragaszkodnak előre kialakított elgondolásaikhoz, azokat domborítják ki, s nem az emberek szükségleteihez szabva tanításaikat. Soknak fogalma sincs, hogy alkalmazkodniuk kell a körülményekhez, s ott keresni föl az embereket, ahol vannak. Nem azonosítják magukat azokkal, akiken se¬gíteni szeretnének, s föl szeretnének emelni a kereszténység igaz, bibliai színvonalára. {BT4 §36.4} Hogy valaki eredményes igehirdető legyen, teljesen a lélekmentésre kell szentelnie magát. Szoros közösségben kell élnie Krisztussal, szüntelen tőle kérni tanácsot, s az ő segítségére támaszkodnia. Némelyek azért eredménytelenek, mert kizárólag az érvek erejére támaszkodnak, s nem kiáltanak buzgón, őszintén Istenhez bölcsességéért, hogy irányítsa őket, s kegyelemért, hogy szentelje meg igyekezetüket. A hosszúra nyúló fejtegetések és a fárasztó imák ártanak a vallásos érdeklődésnek, és nem tudják meggyőzni az emberek lelkiismeretét.

157

Ellen G. White


Ez a szószaporító hajlam gyakran lehűti a vallásos ér-deklődést, holott nagyszerű eredményeket hozhatott volna. {BT4 §36.5} Krisztus valódi követe tökéletes egységben áll azzal, akit képvisel, s egész lényét lekötő célja az emberek megmentése. A földünk gazdagsága jelentéktelenné zsugorodik, ha akár egyetlen ember értékével vetjük össze, akiért Urunk meghalt. Aki mérlegen mérte le a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyőjén, kifejezhetetlen értéknek tartja az ember üdvösségét. {BT4 §36.6} Az igehirdetés szolgálatában csatákat kell megvívni, győzelmeket aratni. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak – mondta Krisztus – nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot.” A keresztény egyház kezdeti munkássága nélkülözésekkel és súlyos szomorúságokkal járt, s a korai apostolok utódainak is hasonló próbákkal kell szembe nézniük; nélkülözéssel, rágalmazó, hamis vádakkal, s a szembeszegülés megannyi válfajával találják szemben magukat munkásságuk során. Legyenek a rendíthetetlen erkölcsi bátorság lelkileg is erős emberei. {BT4 §36.7} Sűrű erkölcsi sötétség uralkodik, s csak az igazság hatalma képes eloszlatni az árnyékokat akár egyetlen ember értelméből is. Óriási tévedésekkel, a legravaszabb előítéletekkel küzdünk, és Isten rendkívüli segítsége nélkül erőlködésünk eredménytelen lesz, akár meggyőzni az embereket, akár a magunk erkölcsi természetét tenni emelkedetté. Emberi rátermettség, a legkitűnőbb velünk született és elsajátított képességek is, tehetetlenek életre kelteni a lelket, hogy fölismerjék a bűn súlyos voltát, majd kiűzzék azt a szívből. {BT4 §36.8} Krisztus szolgái vigyázzanak, ne várjanak el túl sokat azoktól, akik a tévedés sötétjében botorkálnak. Végezzék jól föladatukat, támaszkodjanak Istenre, hogy ő nyújtsa az érdeklődőknek a Szentlelkének titokzatos, éltető hatását, annak tudatában, hogy e nélkül eredménytelen lesz az igyekezetük. Legyenek türelmesek és bölcsek az emberekkel, nem feledve, hogy mily sokoldalúak a körülmények, melyek ily különböző vonásokat alakítottak ki az egyénekben. Szigorúan őrködjenek maguk fölött is, nehogy énjük ragadja meg a vezető szerepet, kihagyva Jézust a dolgokból. {BT4 §36.9} Némely lelkész azért eredménytelen, mert nem fordítja osztatlan érdeklődését a térítésre, mikor nagyon sok függ a következetes, jól irányított igyekezettől. Sokan nem folytatják hívatásukat a szószéken kívül. Kibújnak a kötelesség alól, hogy házról-házra járjanak, s körültekintőn fáradozzanak a családokban. Ápolniuk kell a ritka, keresztény előzékenységet, mely nyájassá s figyelmessé tenné őket a gondoskodásukban levő emberek iránt, igaz buzgalommal és hittel fáradozva értük, az élet útjára tanítva őket. {BT4 §36.10} A lelkészek sokat tehetnek, hogy alakítsák azok jellemét, akikkel érintkeznek. Ha élesek, gáncsoskodók és követelőzök, biztosan viszontlátják e boldogtalan vonásokat azokban, kikre a legmélyebb benyomást tesznek; a következmény nem olyan, mint szeretnék, noha csupán példájuk visszahatása. {BT4 §36.11} Nem várhatjuk, hogy az emberek békének és egyetértésnek örvendezzenek, ha csak vallásos térítőik, akiknek a lábnyomát követik, alaposan ki nem fejlesztették e két elvet, hacsak életükben is nem tanúsítják azokat. Krisztus szolgájának súlyos felelősségeket kell

158

Ellen G. White


hordoznia, ha népének példaképévé és Mestere tanításainak helyes értelmezőjévé szeretne válni. Megváltónk tisztasága és kifogástalan erkölcse lenyűgözte az embereket, önzetlen szeretete s gyöngéd jóindulata pedig megnyerte szívüket. Ö volt a tökéletesség megtestesítője. Ha Krisztus képviselői szeretnék, hogy Krisztus szolgálatához hasonló gyümölcsök kísérjék fáradozásukat, mint az Úrét koronázta, akkor törekedjenek lelkiismeretes buzgalommal követni erényeit, s ápolják a jellemvonásaikat, melyek Jézushoz hasonlóvá teszik őket. {BT4 §36.12} Sok előrelátást s Istentől származó bölcsességet követel meg, ha eredményesen akarunk fáradozni a bűnösök üdvösségéért. Ha Isten munkásának szíve telve van Isten kegyelmével, a tanítása nem fogja idegesíteni hallgatóit, hanem utat olvaszt szívükhöz, megnyitja azt az igazság befogadása előtt. {BT4 §36.13} A mező munkásai ne engedjék elcsüggedni magukat; hanem bármilyen legyen a környezetük, gyakorolják a reményt és a hitet. Amikor az igehirdető a szószékről hirdette az igazságot, éppen csak elkezdődött a munkája. Az igehirdetés után ismerje meg hallgatóit. Sokan súlyos hibát követnek el, mikor nem férkőznek közeli szeretet-kapcsolatra a leginkább segítségükre szorulókkal. Bibliával a kezükben törekedjenek előzékeny modorral megismerni az ér¬deklődők gondolkodásában igazság ellen ágaskodó kifogásokat. Óvatosan és gyöngéden vezessék és tanítsák őket, akár az iskolás gyermekeket. Soknak olyan elméleteket kell elfelejteniük, amelyeket előzőleg életükbe ültettek. Mikor lassan meggyőzödnek, hogy tévedtek a Biblia tárgyköreit illetően, akkor bizonytalanságba és kételkedésekbe esnek. Ekkor a leggyöngédebb szeretetre, a legbölcsebb segítségre van szükségük; tanítsuk őket körültekintően; imádkozzatok értük, imádkozzatok velük, a legszeretőbb aggódással őrködve és virrasztva fölöttük. A kísértésben elbukottak, s Istentől eltávolodottak, segítségre szorulnak. Krisztus elveszett juhoknak nevezi őket. Pásztorunk otthagyta a kilencvenkilencet, s addig kereste az elveszettet, amíg meg nem találta. Akkor vállára emelte, és örvendezve vitte magával. Az asszony példázatával is ezt tanítja, aki addig kereste elveszett pénzét, míg meg nem lelte, aztán összehívta barátait, hogy örvendezzenek, mert megtalálta, ami elveszett. E két példázatban Krisztus világosan elénk tárja a mennyei angyalok kapcsolatát a keresztény munkájával. Nagyobb az öröm a mennyben az angyalok körében egyetlen megtért bűnös fölött, mint kilencvenkilenc igaz fölött, akinek nincs szüksége megtérésre. Ilyenkor öröm tölti el az Atyát, öröm tölti el Krisztust is. Az egész menny szívén viseli az ember megmentését. Aki eszközül szolgál akár egyetlen lélek megmentéséhez, annak oka van az örvendezésre; mert mennyei angyalok követték legmélyebb érdeklődéssel igyekezetét, s ör¬vendeznek vele a sikerén. {BT4 §36.14} Mily alaposnak kell hát lenni a fáradozásnak, s mennyire szívén kell viselnie az embernek a felebarátját! Nagyszerű előjog Jézus Krisztus munkatársának lenni a lélekmentésben. Az Úr türelmesen, önzetlenül iparkodott elérni a bukott embert, s megmenteni őt a bűn következményeitől. Ezért a tanítványai is, akik igéit hirdetik, kövessék tökéletes példaképüket. {BT4 §36.15} E nagyszerű és fárasztó munkához arra van szükség, hogy Krisztus szolgái egészségesek legyenek. Hogy ezt elérjék, legyen rendszeres az életük, sajátítsák el az egészséges életmódot. Sokan örökösen panaszkodnak, és különböző gyöngeségekben

159

Ellen G. White


szenvednek. Ez csaknem mindig annak következménye, hogy nem fáradoznak bölcsen, nem tartják magukat az egészség törvényeihez. Gyakran túl sok időt töltenek a négy fal között, romlott levegőjű, fűtött szobákban. Itt tanulnak vagy írnak huzamosabb ideig, alig mozognak, alig változtatnak elfoglaltságukon. Ezért a vérkeringés ellanyhul, a gondolkodás képessége elgyöngül. Egész szervezetünk megköveteli, hogy a szabad levegőn végzett testmozgás pezsdítse életre. A naponta végzett pár órás kétkezi munka megújítja testi erőnket, pihenteti, kikapcsolja az agyat. Ez elősegíti egész szervezetük egészségét, s így több lelkipásztori munkát tudnak végezni. A folyamatos olvasás és• írás sok igehirdetőt képtelenné tesz a lelkipásztori munkára. Elvont tudományokkal töltenek sok értékes időt, ahelyett, hogy idejüket jókor a segítségre szorulók fölkarolására fordítanák. {BT4 §36.16} Néhány lelkészünk folyton írással foglalkozik, még rendkívüli vallásos érdeklődés időszakaiban is, s gyakran előfordul, hogy amit írtak, vajmi köze a kézben levő munkához. Súlyos tévedés ez, hiszen ilyenkor Krisztus szolgájának kötelessége teljes erejét Isten ügyének előmozdítására fordítani. Értelme legyen tiszta, összpontosuljon a lélekmentésre. Ha más köti le gondolatait, sokan elveszhetnek az ügy számára, akik, ha időben tanították volna őket, megmenthetők lettek volna. Némely igehirdetőt könnyűszerrel el lehet terelni munkájától. Elcsüggednek, haza szeretnének menni, s engedni, hogy a fölébredt érdeklődés elhamvadjon a gondozás hiánya miatt. Alig tudjuk fölbecsülni az ezúton okozott kárt. Mikor erőfeszítésbe kezdenek, hogy hirdessék az igazságot, a felelős lelkipásztor tartsa kötelességének, hogy sikeresen végigvigye azt. Ha a látszatra eredménytelen a munkája, akkor komoly imával törekedjék rájönni, hogy úgy fáradozik-e, mint kellene. Alázza meg szívét önvizsgálattal Isten előtt. s hittel ragaszkodjék Isten ígéreteihez, alázatosan folytatva erőfeszítéseit, míg meg nem nyugszik, hogy hűen eleget tett kötelességének, s mindent elkövetett, hogy elébe a kívánt eredményt. A lelkészek gyakran jelentik, hogy a legélénkebb érdeklődés tetőpontján hagytak ott valamely helységet, csakhogy új mezőn kezdjenek munkába. Ez nem helyénvaló, hiszen előbb be kellett volna fejezniük az elkezdett munkát. {BT4 §36.17} Mert ha elvégezetlenül hagyják, több kárt okoznak, mint hasznot, mivel elrontják a területet az utánuk jövő munkás előtt. Egy munkaterület sem annyira keveset ígérő, mint amelyiket csak annyira műveltek meg, hogy a gyomok még dúsabban nőjenek. {BT4 §36.18} Az új területeken sok imára és körültekintő igyekezetre van szükség. Isten embereire van itt szükség. Nem csupán, akik beszélni tudnak, hanem akik tapasztalatból jártasak az istenfélelem titkaiban, s ki tudják elégíteni az emberek égető szükségleteit. Akik komoly szívvel megértik helyzetük, tehát Krisztus szolgái helyzetének fontosságát, akik jókedvvel fölveszik a keresztet, melynek viselésére Krisztus tanította őket, miként hordozzák. {BT4 §36.19} Mikor az a kísértés éri őket, hogy félrevonuljanak, s olvasással meg írással töltsék az időt, legyenek elég erősek, álljanak ellent mikor más kötelességek követelik a figyelmüket, s továbbra is szenteljék magukat a közvetlenül előttük álló munkának. Kétségtelenül ez az egyik legnehezebb próba, amely viselésére a kutató elmét fölszólítják. {BT4 §36.20} Gyakran szégyenteljesen elhanyagolják a lelkipásztor kötelességeit, mert a lelkészből hiányzik az erő, hogy föláldozza szeszélyes hajlandóságait, – hogy félrevonuljon és tanuljon. 160

Ellen G. White


A lelkipásztor látogasson házról-házra nyája körében. Tanítson, beszélgessen el, majd imádkozzék minden egyes családdal, s ügyeljen föl lelki jólétére. Akik azt a kívánságot juttatták kifejezésre, hogy kö-zelebbről meg szeretnék ismerni hitünk elveit azokat ne hanyagoljuk el, hanem alaposan tanítsuk meg az igazságra. Isten figyelmes „és buzgó szolgája egyetlen alkalmat se szalasszon el a jócselekedetekre. {BT4 §36.21} Egyes igehirdetőink, akiket családfők hívtak meg házukba, látogatásuk néhány óráját félrevonulva töltik valamelyik üres szobában, hogy kedvenc időtöltésükbe, írásba és olvasásba merüljenek. A vendéglátó család így nem nyert áldást a látogatásból. Elfogadta ugyan a vendéglátást, de anélkül, hogy fáradozással viszonozta volna a szívességet. Holott égető szükség lett volna erre. {BT4 §36.22} Könnyű elérni az embereket a társas érintkezés útjain. Sok igehirdetőnk mégis iszonyodik a családi látogatásoktól, mert nem ápolták magukban a társas élet hajlamát, nem tettek szert nyájas lelkületre, mely megnyeri az emberek szívét. Elsőrendű fontosságú, hogy a lelkipásztor gyakran elegyedjék népe közé megismerkedni az emberi természet változataival, megérteni az agy működését, hogy az emberek szellemi színvonalához szabja tanításait, s megtanulja, hogy csak azokban ég nagyszerű, mélységes szeretet, akik alaposan szemügyre vették az emberek természetét és szükségleteit. {BT4 §36.23} Akik elzárkóznak az emberektől, nincsenek oly helyzetben, hogy segíteni tudnának rajtuk. A képzett orvosnak ismernie kell a különböző betegségek természetét, s alapos jártassággal rendelkeznie a szervezet ismeretében. Majd haladék nélkül gondozásba kell vennie betegét. Hiszen tudja, hogy a halogatás veszélyt rejt magában. Mikor gyakorlott kézbe fogja a szenvedő ütőerét, s figyelmesen számba veszi a betegség jellegzetes tüneteit, előbbi jártassága képesíti döntésre a betegség mineműsége, s a megállításához szükséges kezelés felöl. Amint az orvos a testi betegséget veszi kezelésbe, úgy kell a lelkipásztornak is bánnia a bűntől beteg lélekkel. S az ő munkája annyival fontosabb az orvosénál amennyiben az örök élet is sokkal értékesebb, mint a földi lét. A lelkipásztor a vérmérsékletek számtalan változatával találkozik; s kötelessége megismerje a családoknak tanításait halló tagjait, hogy dönteni tudjon, miképp hathatna rájuk, hogy a helyes irányba terelje őket. {BT4 §36.24} Figyelembe véve a súlyos felelősségeket, fölvethetjük a kérdést: „Kicsoda alkalmas ezekre?” A munkás szíve csaknem elalél, mikor a rá háruló különböző súlyos, fárasztó kötelességekre gondol. Krisztus szavai mégis megnyugtató bizonyossággal erősítik meg lelkét. „íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”. A nehézségek és veszedelmek, melyek azokat fenyegetik, akiket szeret, tegyék óvatossá és körültekintővé, hogy úgy bánjék velük, úgy virrasszon fölöttük, mint akinek számot kell adni róluk. Bölcsen, okosan használja befolyását, hogy embereket nyerjen meg Krisztusnak, s belevésse az igazságot az érdeklődők értelmébe. Gondoskodjék arról, hogy a világ csalóka csábításai ne vezessék el őket Istentől, s kegyelmének áldásos hatása alá nyerje meg szívüket. {BT4 §36.25} Az igehirdető ne uralkodjék erős kézzel a gondjaira bízott nyáj fölött, hanem legyen példaképük, s mutassa meg a mennybe vezető utat. Krisztus példáját követve járjon közbe Istennél gondjaira bízott népéért, míg azt nem látja, hogy imái meghallgatásra találtak. Jézus emberi és isteni szeretetet tanúsított az ember iránt. Ö a példaképünk mindenben. Isten az atyánk és kormányzónk, s Krisztus szolgái Isten Fiának képviselői a földön. Azon elveknek 161

Ellen G. White


kellene uralkodniuk a földön is, melyek a mennyben uralkodnak; azt a szeretetet, mely az angyalokat készteti, a tiszta ártatlanságot és szentséget, mely a mennyben honol, kellene megvalósítanunk a földön. Isten felelősnek tartja szolgáját a hatalomért, melyet gyakorol. Viszont nem támogatja szolgáit, ha önkényuralomra züllesztik a gondjaikra bízott nyáj fölötti hatalmat. {BT4 §36.26} Isten igazsága értékes ismeretét nyújtotta szolgáinak, s azt kívánja, hogy szorosan kapcsolódjanak Jézushoz, és szeretettel húzódjanak közel testvéreikhez, hogy annyira javukra lehessenek, amennyire módjukban áll. A világ Megváltója nem törődött a maga kényelmével, hanem szertejárt és jót tett. Szorosan az Atyához láncolta magát, hogy egyesült erővel hassanak az emberek lelkére, hogy meg tudják őket menteni az örök romlástól. Így kellene fogság Isten szolgáinak is ápolniuk a lelkiséget, ha azt várják, hogy gyümölcsöző legyen munkásságuk. {BT4 §36.27} Jézus annyira szánta a szegény bűnösöket, hogy maga mögött hagyta a menny udvarait, félretette királyi palástját, megalázta magát az emberig, hogy megismerje az ember szükségleteit, és segítsen fölülemelkednie a bukás elaljasodásából. Mivel ilyen kétségbevonhatatlan bizonyítékot nyújtott szeretetéről s gyöngéd szánakozásáról, mily fontos tehát, hogy Krisztus képviselői is kövessék példáját: közel húzódjanak embertársaikhoz, és segítsék őket igaz keresztény jellemet alakítani ki. Néhányan mégis nagyon is kész örömmel vetették magukat gyülekezeti fegyelmi eljárásokba, és kíméletlen bizonyságot tesznek a tévelygők ellen. Elviselkedésükkel a velük-született hajlamnak adtak szabad folyást, melyet el kellett volna nyomniuk. Ez nem a keresztény munkás részre nem hajló igazságszolgáltatása, hanem türelmetlen természetükből fakadó nyers gáncsoskodás. {BT4 §36.28} A gyülekezeteknek nagyobb szükségük van a tanításra, mint a gáncsolásra. Ahelyett, hogy vasszigorral vádolnák őket a lelkiség hiánya, s kötelességük elhanyagolása miatt, a lelkipásztorok tanításukkal és példájukkal neveljék őket, hogy növekedjenek a kegyességben és az igazság ismeretében. „Ennek lettem szolgája az Istentől értetek kapott hívatásnál fogva, hogy Isten igéjét érvényre juttassam: azt a titkot, amely századok s nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek. Velük akarta közölni Isten, micsoda fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye. Mi öt hirdetjük, intünk, s teljes bölcsességgel oktatunk minden embert, hogy Jézus Krisztusban tökéletessé tegyünk mindenkit. Ezért fáradok, s küzdök az ő erejével mely hatásosan működik bennem.” {BT4 §36.29} A negyvenedik vagy ötvenedik életévüket elért igehirdetők, ne gondolják, hogy munkásságuk kevésbé hathatós, mint azelőtt. Épp az idősebb, tapasztalt férfiak tesznek erőteljes, jól szervezett erőfeszítéseket. Nagy szükség van rájuk ma; a gyülekezetek nem engedhetik meg maguknak, hogy megváljanak tőlük. Ne emlegessék a testi vagy szellemi gyöngeséget, s ne gondolják, hogy hasznavehetőségük ideje véget ért. Sokan szellemi megerőltetéstől szenvednek, melyen a kétkezi munka enyhítene. A következmény erejük hanyatlása lett, s a hajlam, hogy visszariadjanak a felelősségektől. Több kétkezi munka végzésére van szükségük. Ez nemcsak a deres fejűekre vonatkozik, hanem a fiatalokra is, akik hasonló állapotba estek, akiken szellemi gyöngeség vett erőt. Megállapodott igehirdetéseket

162

Ellen G. White


ismételgetnek, de ha ezek határain kívülre tévednek, akkor nem tudják, hol állnak. {BT4 §36.30} A régebbi idők lelkipásztora, aki lóháton járt, és sok időt töltött nyájának látogatásával, sokkal jobb egészségnek örvendett, a nélkülözések és az időjárás viszontagságai ellenére is, mint a mai igehirdetők, akik elkerülik a kétkezi munkát, amennyire csak tudják, s könyvbújásra korlátozzák magukat. {BT4 §36.31} Koros és tapasztalt lelkészeink érezzék kötelességüknek, mint Isten fizetett szolgái, hogy nyomuljanak előre, naponta fejlődve, egyre eredményesebbé válva a munkájukban, és folyvást új anyagot gyűjtve, a nép elé tárásra. Minden igemagyarázatuk legyen különb az előzőnél. Minden új évben fejlődjék mélyebbre istenfélelmük, gyöngédebbé a lelkületük, fejlettebbé a lelkiségük, és alaposabbá a Biblia igazságában jártasságuk. Minél előrehaladottabb a koruk, minél szélesebb körű a tapasztalatuk, annál közelebb kellene, hogy férni tudniuk a nép szívéhez, mivel tökéletesebben ismerik őket. {BT4 §36.32} Olyan férfiakra van ma szükség, akik nem félnek fölemelni hangjukat a helyes mellett, bárki álljon is szemben velük. Legyen erőteljes a becsületességük, kipróbált a bátorságuk. A gyülekezet őket válja most, s Isten együtt fog munkálkodni igyekezetükkel, hogy fönntartsák az örömhír szolgálatának mindmegannyi ágát. {BT4 §36.33}

163

Ellen G. White


Huszonnyolcas szám TAPASZTALAT ÉS MUNKÁLKODÁSOK Azért lett most kiadva szeretett testvéreimnek bizonyságtétel, mert az Úr kegyelmesen kijelentette magát, ismét fontos dolgokat fedve föl azok számára, akik vallják, hogy megtartják Isten parancsait, s az Emberfiának eljövetelére várnak. Több mint három éve múlt el az 1875. január harmadikán nyert látomás, és Isten szeretetének és hatalmának e közeli megnyilvánulásai között. De mielőtt rátérnék a kinyilatkoztatott gondolatokra, rövid vázlatban ecsetelem az elmúlt pár év tapasztalatait. {BT4 §37.1} 1877. május tizenegyedikén magunk mögött hagytuk Oaklandot (Kalifornia) és a michigani Battle Creekre utaztunk. Néhány hónapja szívfájdalom gyötört, és sokat szenvedtem nehéz lélegzésemmel, mikor a síkságokon át utaztunk. A légzési zavar Michigant elérve sem hagyott el. Mások laktak battle creeki házunkban, s rokonaink sem voltak ott, hogy gondoskodtak volna rólunk, mivel gyermekeink mind Kaliforniában voltak. Ennek dacára szerető barátok megtettek értem, amit tudtak. Mégsem tartottam helyénvalónak, hogy őket terheljem, mikor tele volt a kezük családi gondokkal. {BT4 §37.2} Táviratot küldtek férjemnek, hogy jöjjön el Battle Creekre az ügy fontos dolgait intézni, különösen ügyeljen a terjedelmes kórházépület tervezésénél. Erre a hívásra jött el, s komoly igehirdetésbe kezdett, irt, vezetőségi értekezleteket tartott a Szemle kiadójában, főiskolán és kórházban, csaknem mindig késő éjjelig fáradozva. Ez ijesztően kimerítette őt. Tudta, hogy milyen fontosak az intézmények, különösen a kórházépület, melybe több, mint ötvenezer dollárt ruháztak be akkor. Folytonos szellemi feszültsége egyengette az utat a hirtelen összeomlás előtt. Mindketten éreztük fenyegető veszedelmünket, ezért úgy döntöttünk, hogy Kolorádóba költözünk, ott örvendeznünk a nyuga-lomba vonulásnak és pihenésnek. Míg az utazást terveztük, mintha csak hang szólt volna hozzám. „Öltsd magadra fegyverzetedet. Azt akarom, hogy Battle Creeken fáradozzál értem.” Oly tisztán hallottam a hangot, hogy önkéntelenül is megfordultam, hogy lássam, ki beszél. Senkit sem láttam; s Isten jelenlétének érzetére szívem gyöngédségben tört össze előtte. Mikor férjem bejött a szobába, megmondtam neki, mi foglalkoztatja gondolataimat. Akkor együtt sírtunk, s imádkoztunk. Úgy intéztük előzőleg a dolgokat, hogy három nap múlva távozunk, de most összes tervünk megváltozott. {BT4 §37.3} Május harmincadikán a lábadozók, és az orvosi kar úgy tervezte, hogy a Battle Creektől két mérföldre fekvő Goguac tó partján töltik a napot, a szép erdőben, s engem is fölkértek, legyek jelen, és szóljak a lábadozókhoz. Ha az érzéseimre hallgattam volna, nem tettem volna ki a lábamat; de azt gondol¬tam, hogy ez is része a föladatnak, amelyet Battle Creeken kell végeznem. A szokásos órán asztalokat terítettek meg egészséges ételekkel, amit jó étvággyal elköltöttünk. Háromkor imával és énekkel kezdtük el a lelki gyakorlatokat. Teljesen fölszabadultan szóltam az emberekhez. A legmélyebb érdeklődéssel hallgattak. Graham nevű wisconsini ítélőbíró, a kórház betege, fölállt, és azt javasolta, hogy adjuk ki nyomtatásban a beszédet, s terjesszük azt a többi betegek, de mások között is, erkölcsi s testi jó voltuk érdekében, hogy az aznap elhangzott szavak nehogy feledésbe merüljenek, vagy elmellőzzék

164

Ellen G. White


őket. Egyöntetűen támogatták a javaslatot, s később meg is jelent Kórházunk betegei a Goguac tónál címen. {BT4 §37.4} A battle creeki főiskola közeledett az iskolaév végéhez. Nagyon aggódtam a tanulókért, mert sokan közülük megtéretlenek vagy Istentől eltávolodottak voltak. Szerettem volna szólni hozzájuk, s fáradozni megtérésükért, mielőtt szerteszéledtek volna családjukhoz; de túl gyönge voltam, hogy munkálkodni tudjak értük. De most, az említett élmény után, minden bizonyíték rendelkezésemre állt, hogy Isten támogatni fog, ha fáradozom a tanulók üdvösségén. Összejöveteleket tűztünk ki hát imaházunkban a tanulók számára. Egész hetet töltöttem fáradozással. Minden este összejövetelt tartottam, sőt, szombat este és a hét első napján is. Mélyen érintette szívemet, mikor láttam, hogy az istentisztelet háza csaknem megtelt iskolánk tanulóival. Igyekeztem elméjükbe vésni, hogy az erkölcsös és imádkozó élet nem akadályozná, hogy alapos ismeretekre tegyenek szert a tudományokban, sőt, inkább számos akadályt eltávolítana ismeretekben növekedésük útjából. Ha az Üdvözítővel kapcsolják össze életüket, azzal a Krisztus iskolájába lépnek; s ha szorgalmas tanulók, akkor kiűzik közülük a gonoszságot s erkölcstelenséget. Miután e kettőt kiszorították, megnövekedett tudás lesz az eredménye. Akik a Krisztus iskolájának válnak tanulóivá, azok kitűnővé válnak mind nevelésük minősége, mind kiterjedése terén. Mint a legkimagaslóbb tanítóra, úgy tereltem figyelmüket Krisztusra, minden bölcsesség forrására, s a legkitűnőbb nevelőre, akit valaha is ismert a világ. {BT4 §37.5} „Az Úr félelme a bölcsesség kezdete.” Istennek s igényeinek ismerete megnyitja a tanuló értelmét, hogy megértse mind Isten, mind a világ iránti kötelességeit. Rájön majd, hogy úgy kell kifejlesztenie erre tehetségeit, hogy a legkitűnőbb eredményeket teremjék. Ezt csakis akkor lehet elérni, ha a vallás valamennyi elvét és tanítását összekapcsoljuk az iskolai tanulással. A tanulónak semmi körülmények között sem szabad elválasztani Istent tanulmányaitól. Amikor tudás után kutat, az igazság után kutat, s minden igazság Istentől, az igazság forrásától ered. Az eredményes tanulók, s kiket a Krisztus Lelke itat át, minden képességükkel meg fogják ragadni a tudást. {BT4 §37.6} Azért alapítottunk iskolát Battle Creeken, hogy egyrészt tudományokat tanítsunk, de egyúttal az Üdvözítőhöz vezessük a tanulókat, kitől minden igaz tudás ered. A Biblia vallása nélkül elsajátított nevelés meg van fosztva a műveltség igazi ragyogásától és dicsőségétől. Igyekeztem a főiskolások elméjébe vésni, hogy a nevelés szempontjából iskolánknak magasztosabb szintet kell elfoglalnia, mint bármily más iskolának, hiszen az élet nemesebb nézeteit céljait és irányelveit tárja a fiatalok elé, s az ember kötelességére – az örökkévaló dolgok helyes ismeretéra nevelje őket. Iskolánk megalapításának az a magasztos célja, hogy helyes nézeteket nyújtson, hogy rámutasson a tudomány és a Biblia vallásának összhangjára. {BT4 §37.7} Az Úr megerősítette és megáldotta igyekezetemet. Jó néhány tanuló jött előre az imádsághoz. Ezek közül némelyek él virrasztás és ima hiánya miatt veszítették el hitüket, s a bizonyosságot, hogy összekötetésben állnak Istennel. Sokan bizonyságot tettek, hogy ez a lépésük Isten áldásában részesítette őket. Az•összejövetelek eredményeképpen sokan a kifejezték kívánságukat, hogy megkeresztelkedjenek. {BT4 §37.8}

165

Ellen G. White


Mivel az iskolaév záró istentiszteletét a Goguac tónál szándékozták megtartani, úgy döntöttek, hogy ott tartjuk a keresztségét is. A záróünnepély sok érdeklődőt hozott össze. Az ünnepély mélyen érintő komolysággal folyt le, s a szent keresztséggel fejeződött be. En az ünnepély elején és végén szóltam az összejövetelhez. Férjem tizennégy ifjút vezetett a gyönyörű tó vizébe, és temette el őket az Úrral a keresztségben. A jelentkezettek közül többen úgy döntöttek, hogy majd otthon keresztelkednek meg. így zárult le – emlékezetes istentisztelettel-szeretett iskolánk tanéve. {BT4 §37.9}

Mértékletességi összejövetelek Munkám ezzel még nem ért véget Battle Creeken. Alighogy visszatértünk a tópartról, máris komolyan kérleltek, vegyek részt egy mértékletesség tömeggyűlésen, ami dicséretreméltó folyamatban levő tevékenység volt Battle Creek lakosainak túlnyomó része közt. Ez a megmozdulás magában foglalta a battle creeki megújulás-szövetséget, hatszáz taggal, a Nők Keresztény Mértékletesség-szövetségét kétszázhatvan taggal. Isten, Krisztus, a Szentlélek és a Biblia jól-ismert kifejezések voltak e becsületes emberek számára. Sok jót elértek már, s a munkások tettrekészsége, a munkamódszerük és az összejövetelek szelleme sok jót ígért az eljövendő időkre. {BT4 §38.1} Ez a tömeggyűlés egybeesett Bamum nagycirkusz városunkban tett látogatásával. Június huszonnyolcadikán, s a nők keresztény mértékletesség szövetsége jelentős lépést tett a mértékletesség és javulás irányában azzal, hogy roppant szeszmentes étkezdét állított föl a környező vidékről a cirkusz meglátogatására beözönlött sokaságnak. Ezzel megakadályozta, hogy a vendéglőket és kocsmákat járják sorra, ahol kísértéseknek lettek volna kitéve. Az alkalomra kölcsön vették az ötezer férőhelyes nagysátrat, melyet azelőtt a michigani egyházterület használt tábori összejövetelekre. E terjedelmes sátor alatt állítottak föl húsz asztalt a vendégek fogadására. {BT4 §38.2} Lábadozó kórházunkat is meghívták. Ők hosszú asztalt tettek a terebélyes kupola közepe alá, gyönyörű kirakatot állítva össze gyümölcsből, gabonafélékből, zöldségből. Az asztal bizonyult az érdeklődés középpontjának, s többen vásároltak tőlünk, mint bármely másik asztalról. Noha az asztal tíz méternél is hosszabb volt, mégis akkora volt a szorongás körülötte, hogy ki kellett toldani további hét méter hosszal, s akkor is zsúfolt tömeg nyüzsgött mellette. A rendezőbizottság meghívására Austin polgármester, Skinner W. H. az Első Országos Pénztár pénztárosa, Peavey C. és én beszéltünk a roppant sátorban vasárnap este, július elsején, a keresztény mértékletességről. Isten sietett segítségemre azon az estén; s bár kilencven percig beszéltem, az ötezer ember csaknem lélegzet visszafojtva hallgatott. {BT4 §38.3}

Indiánába tett látogatás Augusztus kilencedikétől tizennegyedikéig Indiánán vettem részt tábori összejövetelen, ahová Mary lányom is elkísért. Férjem nem hagyhatta ott battle creeki kötelességeit. Az összejövetelen az Úr megerősített, hogy a legkomolyabban tudjak fáradozni. Érthetővé s erővel telitetté tette fölhívásaimat. Amint végig-futottam szememmel az összegyűlteken, és nemes, tiszteletre méltó megjelenésükön, összehasonlítottam azzal a kisded csoporttal, mely

166

Ellen G. White


hat évvel ezelőtt gyűlt itt egybe – a legtöbbjük földhözragadt és faragatlan volt akkor – akkor önkéntelenül fölkiáltottam: „Nézzétek, mit végzett el itt az Úr!” {BT4 §39.1} Hétfőn nagyon fájt a tüdőm, mert borzasztóan megfáztam; mégis könyörögtem az Úrhoz, hogy erősítsen meg, hogy még egyszer munkálkodni tudjak a lelkek megmentéséért. Az Úr ekkor fölülemelt rosszullétemen, nagy erővel, s hatalommal áldott meg. Fölszólítottam hát az embereket, hogy adják át szívüket Istennek. Kőrül-belül ötvenen jöttek előre imádkozni. A legmélyebb érdeklődés nyilvánult meg bennük. Az összejövetel gyümölcseként tizenötöt temettünk el Krisztussal a keresztségben. {BT4 §39.2} Azt terveztük, hogy ohiói és a keleti tábori összejöveteleken is részt veszünk; de mert barátaink szerint jelen egészségi állapotomban elbizakodottság, istenkísértés lenne elmenni, ezért úgy döntöttünk, hogy Battle Creeken maradunk. Nagyon fájt a torkom, a tüdőm, és a szívem is erősen megsínylette bajomat. S mivel csaknem állandóan súlyos szenvedés gyötört, befeküdtem a kórházunkba kezelésre. {BT4 §39.3}

A túlmunka következményei Férjem pihenés nélkül dolgozott, hogy előmozdítsa Isten ügyének fejlesztését a Battle Creeken összpontosult mű különböző ágazataiban. Barátai megdöbbenten látták, milyen tömérdek munkát végez. Augusztus tizennyolcadikán, szombat reggel ő hirdette az igét az imaházban. Délután négy hosszú órán át megfeszülve figyelt a jövendölés Lelke kéziratának fölolvasására – a harmadik kötetre. A fölolvasás anyaga lenyűgöző volt, s arra hívatott, hogy teljes mélységig fölrázza a lelket, mert hiszen Krisztus elítélését, keresztre feszítését, föltámadását és mennybemenetelét tartalmazta. Mielőtt fölfigyeltünk volna rá, rettenetesen kimerült. Vasárnap hajnali ötkor már munkába fogott, s nem hagyta abba egészen éjfélig. {BT4 §40.1} Hétfőn reggel fél hét kőrül szédülni kezdett, és bénulás fenyegette. Rettegtünk ettől az ijesztő betegségtől; de „az Úr könyörületes volt, és megóvott e nyomorúságtól. Ennek ellenére a szédülés rohamát súlyos testi és szellemi összeroppanás követte; s most már valóban lehetetlennek tűnt számunkra, hogy részt vegyünk a keleti tábori összejöveteleken” vagy magamban is elmenjek, itt hagyva férjemet, letört lelkiállapotban, s gyönge egészségével. {BT4 §40.2} Mikor a férjem így tehetetlenné vált, így szóltam: „Ez az ellenfél műve. Nem szabad behódolnunk a hatalmának. Isten majd fölkarol bennünket.” Szerdán külön imaórákat tartottunk, hogy Isten áldása nyugodjon meg férjemen, s hogy az Úr állítaná helyre egészségét. Bölcsességéért is könyörögtünk, hogy Az első az Pátriárkák és próféták, második a Próféták és királyok, a harmadik, melyről itt szó van a Világ reménye utolsó fejezetei fölismerjük, mi a kötelességünk a tábori összejövetelre menéssel kapcsolatban. Az Úr az elmúlt időkben, sok ízben megerősítette hitünket, hogy csüggesztő körülmények s betegségek ellenére is menjünk, és fáradozzunk érte; ilyen időkben csodálatosan támogatott és megtartott minket. De most barátaink kérleltek bennünket, hogy pihenjünk, s hogy szerintük következetlenségnek és értelmetlenségnek látszik, hogy ilyen utazást kíséreljünk meg, azon fölül a tábori élet fáradtságának és viszontagságainak kitegyük magunkat. Mi is arról igyekeztünk meggyőzni magunkat, hogy Isten ügye ugyanúgy halad majd azért előre, ha mi

167

Ellen G. White


elmaradunk, s ezúttal nem kell szerepet vállalnunk. Isten majd másokat támaszt, hogy elvégezzék munkáját. {BT4 §40.3} Mégsem leltem nyugalmat, ha arra gondoltam, hogy távol maradjak a munka mezejétől. Úgy tűnt előttem, hogy az ellenfél akarja mindenáron eltemetni előttem az utat, hogy megakadályozza egyrészt bizonyságtételemet, s hogy elvégezzem az Isten által rám bízott munkát. Már-már úgy döntöttem, hogy magam utazok el, s végzem a rám háruló részt, Istenre támaszkodva a szükséges erőért, mikor levelet kaptunk Haskell testvértől, melyben háláját fejezte ki Isten iránt, hogy White testvér és testvérnő részt vesz az újangliai tábori összejövetelen. Mert Ganright vén azt írta, hogy nem jöhet el, mivel nem tudja otthagyni danvers-i munkásságát, s a munkatársai közül sem tud senkit elereszteni a tábori összejövetelekről. Haskell vén közölte a levélben, hogy már minden előkészületet megtettek, hogy nagyméretű összejövetelt tartsanak Grovelandon; s úgy döntött, hogy akkor is megtartja azt Isten segítségével, ha egymaga lesz kénytelen vezetni az egészet. {BT4 §40.4} Mi újra az Úr elé vittük imában az ügyet. Bizonyosak voltunk benne, hogy a mindenható gyógyító vissza tudja állítani mind férjem, mind a magam egészségét, ha ez szolgálná dicsőségét. Nagyon nehéznek látszott kimozdulnunk kimerülten, betegen, kedvtelenül; mégis időnként úgy éreztem, hogy Isten mindkettőnk számára áldássá tenné az utazást, ha belé vetnénk bizalmunkat. Ez a gondolat bukkant föl újra meg újra bennem: Hol a hited? Hiszen Isten megígérte: „Amilyen nehezek napjaid olyan erőd is lesz hozzá.” {BT4 §40.5} Igyekeztem bátorítani férjemet. Ö azt gondolta, hogy ha elég erősnek érzem magam, hogy elviseljem az összejövetel fáradtságát és munkáját. akkor legjobb lesz, ha elutazom; de a maga részéről nem is gondolhat arra, hogy jelen gyönge állapotában elkísérjen, mikor képtelen a munkásságra, mikor csüggedés felhőzi be gondolatait, s maga is testvérei szánakozásának tárgya. Hirtelen rohama óta csak keveset tudott fölülni; s úgy látszott, hogy nem erősödik. Újra meg újra kerestük az Urat, remélve. hogy áttör a fény a fellegeken. Mégsem érkezett különösebb világosság. Míg a kocsi várakozott, hogy elvigyen bennünket az állomásra, újra imával mentünk az Úr elé, s kértük, tartson meg bennünket az úton. Mindketten úgy határoztunk, hogy hittel útra kelünk, s mindent az Úr ígéreteire bízunk. Komoly hitet követelt meg tőlünk ez a lépés, hanem mikor helyet foglaltunk a vasúti kocsiban, tudtuk, hogy a kötelesség útját járjuk. Az utazás alatt pihentünk, éjjel pedig jól aludtunk. {BT4 §40.6}

Tábori összejövetelek Péntek este nyolcra Bostonba érkeztünk. Reggel az első vonattal elutaztunk Grovelandra. Mikor megérkeztünk a táborba, az eső szó szoros értelmében ömlött. Haskell vén mind mostanáig megállás nélkül fáradozott, és kitűnő összejövetelekről kapunk hírt. A három nagy sátoron kívül negyvenhét sátor állt a táborhelyen, a gyülekezeté huszonnyolcszor harminckilenc méteres. A szombati összejövetel mélyenszántó volt. A gyülekezet újjáéledt, megerősödött, s bűnösök és visszaesők is veszélyük tudatára ébredtek. {BT4 §41.1} Vasárnap reggel még mindig felhős volt az idő, de mielőtt eljött volna az összejövetel órája, kisütött a nap. Hajók és vonatok öntötték ezrével élő terhüket a táborhelyre. Smith vén

168

Ellen G. White


szólt délelőtt a keleti kérdésről. Nagyon érdekfeszítő volt a tárgy, s a hallgatóság a legmélyebb figyelemmel követte. Délután alig bírtam utat törni a szószékhez a szorongó sokaságon át. Mikor elértem odáig, tengernyi harc terült el előttem. A roppant sátor teljesen megtelt. Ezrek álltak a sátoron kívül is jó széles élő falat alkotva. Nagyon fájt a tüdőm és a torkom; mégis hittem, hogy Isten segítségemre siet e fontos alkalommal. Mikor beszélni kezdtem, feledtem fáradtságomat és fájdalmamat, amint ráébredtem, hogy olyanokhoz szólok, akik nem tekintik szavaimat üres mesének. Jó órán át szóltam hozzájuk, s végig figyelmesen hallgattak. Mikor a záróéneket énekeltük a haverhill-i mértékletesség társulat képviselői arra kértek, hogy, akár az előző évben, hétfőn este most is szóljak a tagságukhoz. De mert hétfőn Danvers-en vártak rám, kénytelen voltam kimenteni magamat. {BT4 §41.2} Hétfőn délelőtt imaórát tartottunk férjem érdekében sátrunkban. A mindenható orvos elé teregettük esetét. Drága, becses időszak volt ez. A következő szavak ötlöttek erőteljesen gondolataimba: „A győzelem, mely diadalt arat a világon, a mi hitünk.” Valamennyien érzékeltük Isten rajtunk nyugvó áldását. Azután a nagy sátorban gyülekeztünk össze; férjem is eljött, s rövid beszédet tartott, drága szavakat ejtve ki meglágyult, s Isten kegyelmének, jóságának mélységes érzetétől izzó szívéből. Igyekezett megértetni az igazságban hívőkkel, hogy előjoguk befogadni szívükbe Isten kegyelmének bizonyosságát, hogy a nagyszerű igazságoknak, melyekben hiszünk, meg kellene szentelni életünket, megnemesíteni jellemünket, s megmentő hatást gyakorolnia a világon. Az emberek könnyes szeme tanúsította, hogy az igék megérintették és meglágyították őket. {BT4 §41.3} Ezután ott folytattuk fáradozásunkat, ahol szombaton abbahagytuk – a bűnösökért és visszaesőkért, akik közül kétszáz jött előre imádkozni, tíz éves gyermektől kezdve ősz férfiakig és nőkig. Ezek közül több mint húszan első ízben helyezték lábukat az élet útjára. Délután harminc nyolcan keresztelkedtek meg; s jó néhányan hazatértük utánra halasztották a keresztségét. {BT4 §41.4} Hétfőn este Canright vénnel és másokkal együtt átutaztunk Danversre. Férjem nem tudott elkísérni. Mikor kiszabadultam a tábori összejövetel közvetlen nyomása alól, rájöttem, hogy beteg vagyok, s alig van erőm; a kocsik azonban sebesen vittek bennünket Danvers irányában. Teljesen idegenek elé kell majd állnom, akiknek értelme a hazug hírek és rágalmak miatt előítélettel teljes. Azt gondoltam, hogy hálás lennék Istennek, ha erős lenne a tüdőm, csengő a hangom, s a szívem sem fájna. Magamnak tartottam gondolataimat és érzéseimét, s nagy bajomból hangtalanul Istenhez fohászkodtam. Túl fáradt voltam, hogy rendezzem gondolataimat; azt azonban tudtam, hogy segítségre van szükségem, ezért teljes szívvel segítségért könyörögtem. „Rajtad csüggök, tehetetlenül, Ó, Isten, én szabadítóm. Ne feledkezz meg rólam a szükségnek ez órájában.” {BT4 §41.5} Amint az összejövetel órája közeledett, lelkem a gyötrelem imájával küzdött Istentől jövő erőért. Mikor az utolsó éneket énekelték, a szószékre léptem. Igen gyöngén álltam oda, tudva, hogy ha igyekezetemnek egyáltalán lesz eredménye, akkor az csak a hatalmas Isten erejével lehetséges. Mikor beszélni próbáltam, az Úr Lelke nyugodott meg rajtam. Mint villamos ütést éreztem ezt a szívemen, s minden fájdalom azonnal elhagyott. S eddig nagyon szenvedtem agyideg fájásban, most ez is teljesen megszűnt. Fájó torkom és tüdőm megenyhült. Jobbom csaknem teljesen hasznavehetetlen volt a szívemet kínzó fájdalom

169

Ellen G. White


következtében, most ebbe is rendesen visszatért az élet. Gondolataim kitisztultak; lelkem betelt Isten világosságával és szereteté-vel. Mintha csak Isten angyalai vettek volna körül tüzes falként. {BT4 §41.6} A sátor tömve volt, s kívül is kétszázan álltak, akik nem fértek be. Krisztus szavairól beszéltem, melyeket az írástudókhoz intézett a kérdésre, hogy mi a törvény legfőbb parancsa: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Isten áldása nyugodott meg rajtam, a fájdalom és gyöngeség eltávozott tőlem. Olyanok ültek előttem, akikkel talán majd csak az ítélet napján találkozom újra. Üdvösségük utáni vágytól serkentve komolyan és Isten félelmével szóltam hozzájuk, nehogy engem terheljen a vesztük. Nagy buzgalommal beszéltem hetven percen át. Jézus volt segítőm, az Ő ne¬vére szálljon a dicsőség. A hallgatóság mély figyelemmel hallgatott meg {BT4 §41.7} Kedden visszatértünk a táborba, mikor az már oszladozóban volt. ontották a sátrakat, testvéreink búcsúzkodtak, készen, hogy kocsijukra szállva hazatérjenek. Ez volt az egyik legáldásosabb összejövetel, amelyen valaha is részt vettem. Mielőtt eltávoztunk volna, Canright és Haskell vén, férjem, Ings testvérnő és én félreeső helyen könyörögtünk férjem számára az egészség és Isten kegyelmének bőségesebb áldásaiért. Mélyen átéreztük férjem segítő kezének szükségét, mikor annyi sürgős hívás érkezett igehirdetésért mindenfelől. Nagyon áldott volt az imaóránk, édes béke és öröm nyugodott meg rajtunk annak biztosítékaként, hogy Isten hallotta könyörgéseinket. Délután Haskell vén vett föl minket kocsijára. Dél-Lancasternek vettük az irányt, hogy egy időre nála pihenjünk. Jobban szerettük az utazásnak e módját, úgy vélve, hogy egészségesebb. Bár naponta meg kellett küzdenünk a sötétség hatalmasságaival, mégsem adtuk föl hitünket, s a legkevésbé sem csüggedtünk el. Férjem a betegség miatt levert volt, Sátán kísértései súlyosan nehezedtek értelmére. Mégis eszünkbe sem jutott, hogy az ellenség kerekedhetne fölénk. Naponta legalább háromszor a mindenható orvos elé tártuk esetét, aki mind a lelket, mind a testet meg tudja gyógyítani. Minden ilyen imaóra igen becses volt számunkra; minden alkalmon rendkívüli módon éreztük Isten világosságát és szeretetét. Egyik este, mikor Haskell testvéréknél férjemért könyörögtem, az Úr mintha tényleg közöttünk lett volna. Felejthetetlen óra volt ez. A szoba mintha angyalok jelenlétével telt volna meg. Szívünkkel, szavunkkal Istent magasztaltuk. Egyik vak testvérnőnk így szólt: „Látomás lenne ez vagy a mennyeknek országa?” Szívünk olyan közeli közösségben volt Istennel, hogy úgy éreztük, ezek az órák túl szentek, hogy átaludjuk őket. Majd nyugovóra tértünk. Mégis csaknem az egész éjszakát azzal töltöttük, hogy Isten jóságáról és szeretetéről beszélgettünk, elmélkedtünk és boldogan magasztaltuk őt. Úgy döntöttünk, hogy az út egy részén magánfuvarral utazunk averonto-i tábori összejövetelre, mert ez jót tenne férjemnek. Delenként megállnánk az útszélen, tüzet raknánk, megebédelnénk, imaórát tartanánk. Soha el nem feledjük a Haskell házaspárral, Ings testvérnővel és Huntley testvérnővel töltött drága órákat. Imánk Dél-Lancastertől Vermontig emelkedett Istenhez az úton. Háromnapi utazás után vasútra szálltunk, úgy fejezve be utunkat. {BT4 §41.8} Ez az összejövetel nagyon javára vált az ügynek Vermontban. Az Úr erőt adott, hogy mindennap szólni tudjak az emberekhez. Ideollóztam Uriah•Smith vén beszámolóját, melyet a Szemle és Hírnökben adtak ki. „Testvéreink nagy örömére White testvér és testvérnő, valamint Haskell testvér is részt vett az összejövetelen. Szeptember nyolcadiki szombatot 170

Ellen G. White


White testvér egészségéért tartott böjtnek jelöltük ki. Szép napunk volt. Sokat imádkoztunk, és éreztük annak bizonyságát, hogy nem hiába könyörögtünk. Az Úr áldása nagymértékben áradt ki népére. Szombat délután White testvérnő tartott igen nagyhatású igehirdetést. Körülbelül százan jöttek előre imádkozni, komolyan elhatározva magukat, hogy keresni fogják az Urat.” {BT4 §41.9} Vermontról egyenesen a new yorki tábori összejövetelre siettünk. Az Úr komoly igéket adott a számba. Némelyek mégsem álltak készen áldást merí¬teni az összejövetelből. Nem döbbentek állapotukra, nem keresték komolyan az Urat bevallva s elhagyva vétkeiket. Az összejövetelek egyik legfőbb célja, hogy testvéreink ráébredjenek annak veszélyére, hogy az élet gondjai kössék le őket. Súlyos veszteséget szenvednek, mikor nem élnek ez előjoggal. {BT4 §41.10} Visszatértünk Michiganra, s néhány nap múlva Lansingra utaztunk, hogy ott vegyünk részt a két hetes tábori összejövetelen. Nagyon komolyan fáradoztam itt, s Isten Lelke mindvégig támogatott. Komoly áldást merítettünk, mikor a főiskolásokhoz szóltam, üdvösségükért fáradoztam. Az összejövetel gyümölcseként százharmincan keresztelkedtek meg. Ezek javarésze iskoláink hallgatóiból került ki. Összejövetelünkön boldogan szemléltük Isten szabadítását. Miután néhány hetet Battle Creeken töltöttünk, elhatároztuk, hogy átkelünk a síkságon, és Kaliforniába utazunk. {BT4 §41.11}

Kaliforniai munkásságunk Férjem csak keveset fáradozott Kaliforniában. Egyre halasztódott a gyógyulása. Imánk napjában legalább háromszor, de olykor ötször is az égre szállt; s Isten békéje gyakran megnyugodott rajtunk. Csöppet sem csüggedeztem. Mivel éjente nem bírtam sokat aludni, tetemes időt töltöttem imával és hálaadó dicsérettel Isten könyörületeiért. Folyvást Isten békéjét éreztem uralkodni szívemen, s valóban elmondhatom, hogy olyan a békességem, akár a folyóvíz. Váratlan próbák törtek rám, melyek, férjem betegségével együtt, csaknem maguk alá gyűrtek. Istenbe vetett bizalmam mégis tántoríthatatlan volt. Valójában jelen segítség volt ő a szükség minden idején. {BT4 §42.1} Sorra látogattuk Healdsburgot, Szent Helénát, Vacaville-t és Pachecót. Ha kedvező volt az időjárás, férjem is velem utazott. A tél bizony eléggé próbára tett bennünket. Amint férjemnek javult az egészsége, s a michigani időjárás enyhébbre fordult, visszatért kezelésre kórházunkba. Ez nagyon jót tett neki, ezért újra a szokott világossággal és erővel kezdett írni folyóiratainkba. {BT4 §42.2} Nem mertem elkísérni férjemet át a síkon, mert a folytonos gondok, aggodalmak, és az álmatlanság riasztó állapotba sodorta szívemet. Mikor az elválás órája közelített, nagyon sajgott a lelkünk. Nem bírtuk visszatartani könnyeinket, mert nem tudtuk, találkozunk-e még ezen a földön, vagy sem. Férjem visszatért Michiganba. Felőlem meg azt gondoltuk, legjobb lesz, ha Oregonba utazom, és ott teszek bizonyságot azok előtt, akik még sosem hallottak. {BT4 §42.3} Június hetedikén Healdsburgból Oaklandra utaztam, ott találkoztam az oaklandi és sanfranciskói gyülekezetekkel a nagysátorban, ahol Healey testvér fáradozott. Éreztem a bizonyságtétel felelősségét, s annak sürgető szükségét, hogy a két gyülekezet szívós, 171

Ellen G. White


személyes igyekezetet fejtsen ki, hogy eljuttassák az emberekhez az igazság ismeretét. Az Úr elém tárta, hogy mindkét város hittérítő terület, és mindig is az marad. Lassan fog növekedni csak testvéreink száma. De ha a két gyülekezet minden tagja élő tag lesz, s megteszi, ami tőle telik, hogy elvigyék az embereknek a világosságot, akkor sok kívülálló soraink közé lép, és engedelmeskedik az igazságnak. A jelen hívők nem viselték kellőképpen szívükön mások üdvösségét. Isten ügyében a tétlenség és hanyagság következménye nemcsak az, hogy ők maguk eltántorodnak, de példájukkal másokat is akadályoznak előre törni. Az önzetlen, szívós, tevékeny igyekezet a legkitűnőbb eredményekkel járna. Szívükbe igyekeztem vésni, amit az Úr elém tárta, hogy azt szeretné, ha buzgó s tevékeny munkások hirdetnék itt az embereknek az igazságot. Nem, akik állítják csupán, hogy hisznek benne. Ne pusztán szóval hirdessék az igazságot, hanem rendezett élettel, azzal, hogy az igazság élő, szemléltető ábrái lesznek. {BT4 §42.4} Az Úr utasított, hogy a két gyülekezet tagja legyen Biblia-kutatók. A legkomolyabban keressék Isten akaratát, hogy megtanuljanak Isten ügyének munkásai lenni. Hintsék a magot, bármerre járnak, odahaza, a műhelyben, a piacon, s a gyülekezetben. A Bibliában való jártassághoz figyelmesen és imádságos szívvel kell forgatniuk a Szentírás lapjait. Ahhoz, hogy magukat és terhüket Krisztusra vessék, örömmel tanulják meg Krisztus keresztjének értékét, de tanulják meg viselni is azt. Ha szent életet akarnak élni, most előttük – kell lennie az Isten félelmének. {BT4 §42.5} A próbák vezetnek annak fölismerésére, hogy mik vagyunk. A kísértés ideje ad bepillantást valódi jellemünkbe, az mutat rá, hogy a jó jellemvonásokat kell ápolnunk. Isten áldására támaszkodva a keresztény bárhol biztonságban van. A nagyvárosban nem fog megromolni. A pénztárnál föl fognak ügyelni a szigorú becsületességre. A gépteremben hűségesen fogja végezni munkájának minden részét, egyedül Isten dicsőségével törődve. Mikor a tagok ezen az úton járnak, akkor a gyülekezet gyümölcsöző lesz. A virágzás sosem következik be e két gyülekezetben, míg tagjai közeli kapcsolatra nem jutnak Istennel, amíg önzetlenül szívükön nem viselik embertársaik üdvösségét. A lelkészek szép s erőteljes igehirdetéseket tarthatnak, sokat fáradozhatnak, hogy fölépítsék, és virágzóvá tegyék a gyülekezeteket; de ha a tagok egyénenként meg nem teszik a rájuk, Krisztus szolgáira eső részt, addig a gyülekezet mindig sötétben, mindig erőtlen lesz. Bár hajthatatlan és sötét a világ, a valóban következetes példa akkor is hatalom lesz a jóra. {BT4 §42.6} Az ember ugyanígy inkább aratást várhat el, ahol sosem vetett, vagy tudást, ahol sosem kutatott, minthogy azt várja, hogy tétlensége ellenére is üdvözüljön. A semmittevő és hanyag soha eredményes nem lesz büszkesége letörésében, sem, hogy legyőzze a bűnös vágyak kielégítésére csábító kísértésének hatalmát, melyek távol tartják őt Megváltójától. Mikor az igazság fénye megszenteli az életet, akkor föltárja befogadója előtt szívének bűnös szenvedélyeit, melyek meg akarják kaparintani a gyeplőt, elkerülhetetlenné téve számára, hogy minden idegét megfeszítse, minden erejét igénybe vegye a Sátánnak való ellenszegüléshez, hogy így Krisztus érdemei által győzelmet tudjon aratni. Mikor Istentől elvezető hatások veszik körül, kitartón esedezzék Jézustól segítségért s erőért, hogy le bírja győzni Sátán fondorlatait. {BT4 §42.7}

172

Ellen G. White


A két gyülekezetben némelyek folyton veszedelemben forognak, mivel az élet gondjai és a világias gondolatok annyira lekötik őket, hogy nem törődnek Istennel, sem a mennyel, sem lelkük égető szükségleteivel. Olykor fölriadnak ugyan álmukból, de azután még mélyebb álomba merülnek. Ha teljesen le nem rázzák az álmosságot, Isten el fogja venni tőlük a fényt, az áldásokat, melyeket eddig rájuk árasztott. Haragjában el fogja mozdítani gyertyatartójukat. Az Úr a két gyülekezetet törvényének őrizőivé tette. Ha elvetik a bűnt, tevékeny, buzgó istenfélelemmel bizonyítva tántoríthatatlanságukat, Isten szavának elvei iránti engedelmességüket – ha hűen eleget tesznek vallásos kötelességüknek, hozzájárulnak, hogy a gyertyatartót megtisztítsák a helyén. Bizonyítékot nyernek, hogy a seregek Ura velük van Jákob istene a váruk. {BT4 §42.8}

Oregonon Június 10-én, vasárnap, mikor Oregonba kellett volna indulnunk, szívbajom levert a lábamról. Barátaim csaknem istenkísértésnek tartották, ha gőzösre szállok, de én azt gondoltam, hogy majd pihenek a hajón. Jelentős mennyiségű írást is tervbe vettem a hajóútra. {BT4 §43.1} Egyik barátnőmmel és Loughborough vénnel 10-én délután magunk mögött hagytuk San Franciskót az Oregon gőzös fedélzetén. Conner kapitány, aki ezen a remek gőzösön parancsnokolt, igen figyelmesen bánt utasaival. Amint áthajóztunk az Aranykapun, ki a széles óceánra, egyenesen tomboló viharba hajóztunk. A szél szembe fújt, a gőzös félelmetesen hánykolódott, az óceánt pedig féktelenné korbácsolta a szél. Elnéztem a felhős eget, a dombnyi, hömpölygő hullámokat, a szivárvány színeiben játszó vízcseppeket. Félelmetesen nagyszerű látvány volt, és félelemmel vegyes tisztelet töltött el, mikor a mélység titkaira gondoltam. Borzalmas, amikor haragszik. Félelmetesen szép, amikor büszke magasságokba emelkednek zúgó hullámai, majd meg gyászos siralmak közt hullnak a mélybe. Isten hatalmát láttam a nyugtalan vizek mozgásában, melyek a könyörtelen szél alatt nyögtek, ami olyan magasra korbácsolta a hullámokat, mintha kínjukban vergődtek volna. {BT4 §43.2} Gyönyörű hajón utaztunk, az örökké nyugtalan hullámok kénye-kedvére kiszolgáltatva; mégis láthatatlan hatalom tartotta féken a vizeket. Egyedül Istennek van hatalma kijelölt határaikon belül tartani őket. Úgy tudja fegyelmezni a vizeket mintha tenyerében tartaná őket. A mélység engedelmeskedik teremtője hangjának: „Eddig terjeszkedhetsz. és nem tovább; Itt törnek meg büszke hullámaid.” {BT4 §43.3} Micsoda tárgy volt az elmélyedésre: a széles, csodálatos Csendes Óceán! Mintha meg akarná cáfolni a nevét. Egyre csak dühöngött féktelenül. Ha felületesen nézzük a vizet, semmi se tűnik annyira reménytelenül fékezhetetlennek, teljesen törvény és rend nélkül valónak, mint a nagy mélység. Az óceán mégis engedelmeskedik Isten törvényének. Az Úr egyenlíti ki a vizeket, ö jelöli ki ágyukat. Mikor föl az égre pillantottam, vagy a vizekre odalenn, töltettem a kérdést: Hol vagyok? Hová tartok? Csak a vég nélküli vizek terjengnek körülöttem. Hányan is bízták magukat a vizekre, hogy soha többé zöld mezőt vagy boldog otthont ne lássanak. Homokszemként hullottak a mélybe, így fejezték be életüket. {BT4 §43.4} Amint a habzó, zúgó hullámokat néztem, eszembe jutott Krisztus életének eseménye, amikor a tanítványok Mesterük utasítására a tó túlsó partjára vitorláztak, Útközben borzalmas

173

Ellen G. White


vihar tört rájuk. Hajójuk nem engedelmeskedett, a vihar ide-oda sodorta őket, mígcsak reményvesztetten abba nem hagyták az evezést. Azt várták, hogy ott fognak pusztulni. De míg a vihar és a hullámok a halállal társalogtak, Krisztus, akit a túlsó parton hagytak, megjelent előttük, nyugodtan lépkedve a dühöngő, féktelen hullámokon. Eredménytelen erőlködésük, és esetük látszólagos kilátástalansága megzavarta őket, s már mindent elveszettnek tartottak. Mikor megpillantották Jézust a vízen, ez csak nö-velte rémületüket; azt gondolták, hogy ez a tünemény csakis közvetlen haláluk előfutára lehet. Nagy félelmükben kiáltozni kezdtek. De ahelyett, hogy Krisztus megjelenése a halál hírnöke lett volna, az élet küldötteként érkezett. Az elemek dühöngése fölött is hallották hangját. „Én vagyok, ne féljetek!” Milyen sebesen változott most el a jelenet a kétségbeesés rémületéből a hit és reménység örömére szeretett Mesterük jelenlétében! A tanítványok nem rettegtek többé a haláltól, nem is aggódtak többé, hiszen Krisztus volt velük. {BT4 §43.5} Talán mi, emberek tagadjuk meg az engedelmességet minden hatalom forrásának, aki törvényének a tenger és a hullámok is engednek? Féljek annak védelmére bízni magamat, aki azt mondta, hogy egy verebecske sem hull a földre mennyei Atyánk tudta nélkül? {BT4 §43.6} Mikor már csaknem mindenki hálókabinjába vonult, én a födélzetén maradtam. A parancsnok kényelmes fonott széket hozatott nekem, és pokróccal védett a hűvös levegőtől. Tudtam, hogy ha bemegyek a kabinba, azonnal rosszul leszek. Leszállt az éj, sötétség borította a tengert, s a nyugtalan hullámok félelmetesen emelték-ejtették a hajót. Ez az óriási hajó mintha forgács lett volna a könyörtelen vizeken. Mégis mennyei angyalok irányították és védték az útján, akiket Isten bízott meg, hogy teljesítsék parancsát. Máskülönben pillanat alatt elnyelhetett volna bennünket a tenger, nyomát sem hagyva a nagyszerű hajónak. De Isten, aki a hollókat táplálja, aki számon tartja fejünk hajszálait, sosem feledkezik meg rólunk. {BT4 §43.7} A parancsnok úgy vélte, hogy túlságosan lehűlt a levegő, hogy a fedélzeten maradjak. De én azt feleltem, hogy jobb szeretnék Itt maradni, mint kabinomba menni, ahol két asszony tengeri-beteg, s ahol meg lennék fosztva a friss levegőtől így felelt: „Nem kell a kabinjába mennie, Gondoskodom róla, hogy jó fekvőhelye legyen.” A fölső nappaliba segítettek föl, ahol matracot terítetlek számomra a padlóra. Bár mindez gyorsan történt, mégis nagyon rosszul lettem. Lefeküdtem ágyamra és föl sem keltem csütörtök délelőttig. S közben csak egyszer ettem kenyérrel néhány kanál levest. {BT4 §43.8} A négynapos hajóút folyamán egy-két utas alkalomadtán elhagyta a kabinját, mind sápadtan. Ereje vesztetten tántorogva följöttek a fedélzetre. Minden arcra nyomorúság volt írva. Maga az élet sem látszott már kívánatosnak. Valamennyien nyugalomra vágytunk, amit sehol sem találtunk, s arra, hogy lássunk valamit, ami mozdulatlan. Kevésre becsülték ekkor a személyes fontosságot. Tanulhatunk ebből valamit az ember kicsinysége felől. {BT4 §43.9} Hajóutunk továbbra is igen háborgó volt, míg be nem tértünk a Columbia folyóba, mely sima volt, mint az üveg. Fölsegítettek a fedélzetre. Gyönyörű reggel volt, s az utasok méhrajként kiözönlöttek a fedélzetre. Először nagyon szánalomra méltó látványt nyújtottak, de az éltető levegő és a napsütés a tomboló vihar után rövidesen fölélesztették a vidámságot és a jó hangulatot. {BT4 §43.10} 174

Ellen G. White


A hajón töltött utolsó éjjelünkön hála töltött el mennyei Atyám iránt. Olyan leckét tanultam itt, melyet soha el nem feledek. Isten szólt szívemhez a viharban és a hullámzásban, de az azt követő nyugalomban is: Méltó az Úr az imádatra! Az ember akarna szembe szegülni az Isten akaratával? Engedetlenek legyünk talán az ilyen hatalma uralkodó parancsaival szemben? Vitába szállhatunk-e a Magasságossal, aki minden hatalom forrása, és akinek szívéből leírhatatlan szeretet és áldás árad a gondjaiban levő teremtményeire. {BT4 §43.11} Szívemhez nőtt ez az oregoni látogatás. Négy évi távollét után, itt találkoztam újra Van Horn testvérrel és testvérnővel, akiket gyermekeinknek tartunk. Van Horn testvér nem írt olyan teljesen és kedvezéssel munkásságáról, amint méltán megtehette volna. Ezért meglepett, s nagyon megörvendeztetett, hogy Isten ügyét ilyen virágzó állapotban találtam Oregonban. Ez a két hűséges hittérítő fáradhatatlan munkássága nyomán egész egyházterületet kitevő hetediknapi adventistát támasztott, s jó pár igehirdetőt is e tágas területen. {BT4 §43.12} Június 18-án, kedden este nagyszámú szombattartóval jöttünk össze a megyéből. Isten Lelke meglágyította szívemet. Bizonyságot tettem Jézusról, s kifejeztem hálámat az előjogért, hogy bizakodhatunk Urunk szeretetében, hogy kérhetjük, hogy karolja föl igyekezetünket, mikor bűnösöket szeretnénk megmenteni a kárhozattól. Ha azt szeretnénk, hogy Isten műve virágozzék, Krisztusnak kell szívünkben lakoznia. Röviden, a Krisztus cselekedeteit kell tennünk. Bárhova tekintünk, aratásra érett mezőket látunk. Ámde igen kevés az arató. Isten békéje töltötte be a szívemet, és szeretet az Úr drága népe iránt, akikkel most első ízben imádkoztunk együtt. {BT4 §43.13} Június 23-án, vasárnap a metodista gyülekezetben hirdettem az igét a mértékletességről. Nagyon sokan eljöttek, s fölszabadultan szóltam e szívemhez nőtt tárgyról. A tábori összejövetel után vasárnapra is meghívtak, de rekedtség miatt nem tudtam beszélni. Hanem a következő kedden újra hirdettem ott az igét. Sokfelé meghívtak Oregon államban a városokba és falvakba, hogy szóljak a mértékletességről, de gyönge egészségem megakadályozott, hogy eleget tegyek a kéréseknek. A folytonos igehirdetés és az éghajlat változása ideiglenes, de erős rekedtséget hozott rám. {BT4 §43.14} A tábori összejövetelt a legáhítatosabb érzülettel kezdtük el. Az Úr erőt és kegyelmet adott, amint népünk előtt álltam. Mikor végigtekintettem az értelmes hallgatóságon, szívem összetört Isten előtt. Ez volt az első tábori összejövetel, melyet népünk ez államban tartott. Meg akartam szólalni, de elfogott a zokogás. Előzőleg nagyon aggódtam férjem gyönge egészsége miatt. Mikor szólni kezdtem, a battle creeki gyülekezet összejövetele rajzolódott ki előttem. Férjem középen állt, az Úr lágy fénye nyugodott meg rajta és körülötte. Arcán az egészség jelei virítottak és boldognak látszott. {BT4 §43.15} Azt próbáltam ecsetelni az egybegyűltek előtt, hogy mennyire hálásaknak kellene lennünk Isten gyöngéd szánakozásáért és nagy szeretetéért. Az Úr jósága és dicsősége mélyen értelmembe vésődött. Átcsapott fölöttem páratlan könyörületének, s annak a munkának a tudata, melyet nemcsak itt Oregonban; hanem Kaliforniában és Michiganban végzett, ahol fontos intézményeink vannak, sőt a külföldi területeken is. Sosem tudom továbbadni másoknak a képet, mely akkor olyan élénken támadt elmémben. Pillanatra elém tá¬rult a mű kiterjedése – szem elől vesztettem környezetemet. Az alkalom, s akikhez szóltam, eltávoztak gondolataimból. A fény, a menny drága fénye tündökölt vakító ragyogással az 175

Ellen G. White


intézményeken, melyek azt a komoly és emelkedett munkát végzik, hogy visszatükrözik a világosság sugarait, melyeket a menny enged rájuk ragyogni. {BT4 §43.16} Az összejövetel egész tartalma alatt az Úr nagyon közelinek tűnt. Mikor végéhez érkezett, bár nagyon fáradt, mégis az Úrban örömteli voltam. Az eredményes munkásság időszaka volt ez, megerősítette a gyülekezetet, hogy előre törjön az igazság hirdetésében. Közvetlenül az összejövetel kezdete előtt éjjeli látomásban sok mindent föltárt előttem az Úr. De hallgatást parancsolt rám, hogy senkinek sem említsem meg akkor mindjárt. Az összejövetel után éjjel az Isten hatalmának föltűnő megnyilvánulásában részesültem. {BT4 §43.17} A tábori összejövetel utáni vasárnap délután a piactéren hirdettem az igét. Isten szeretete lángolt szívemben, s az örömhír vallásának őszinte odaadásáról, egyszerűségéről beszéltem. Szívem megolvadt, túlcsordult Jézus szeretetétől, s szerettem volna úgy hirdetni, ecsetelni őt, hogy mindenkit elbájoljon jellemének szépsége. {BT4 §43.18} Oregoni tartózkodásom idején Corter testvérrel, s Corter és Jordán testvérnővel látogatást tettünk a salemi börtönben. Mikor elérkezett az istentisztelet ideje, elvezettek bennünket a kápolnába, melyet kitűnő világossággal és bőséges, tiszta, friss levegővel tettek vidámmá. A csöngő jelre két férfi kitárta a súlyos vaskaput, majd beözönlöttek a foglyok. A kaput jól bezárták mögöttünk, s életemben első ízben börtönfalak vettek körül. {BT4 §43.19} Azt vártam, hogy visszataszító külsejű emberekkel fogom szemben találni magam, de csalódtam: sok fogoly értelmesnek, sőt tehetségesnek látszott. Durvaszövésű, de rendes fegyenc-ruhát viseltek, hajuk fésült, bakancsuk fényes volt. Végignézve a sok arcon, azt gondoltam, hogy az Úr minden egyesükre külön ajándékokat vagy tehetséget bízott, hogy Isten dicsőségére, s a világ javára használják; de megvetették az ajándékot, visszaéltek velük, rosszra használták. Mikor elnéztem a fiatalokat, tizennyolc, húsz, harminc éveseket, szegény anyjukra gondoltam, a szívfájdalomra, lelkiismeret furdalásra, mely keserű soruk lehetett. Sok anyának összetörte szívét gyermekének is-tentelen útja. Kérdés, hogy az anyák eleget tettek-e gyermekeik iránti kötelességeiknek? Nem engedték-e meg, hogy a maguk akaratát kövessék. Nem hanyagolták-e el, hogy Isten rendeléseire s követelményeire tanítsák őket? {BT4 §43.20} Mikor begyültek, Corter testvér éneket nevezett meg. Mindnek volt énekeskönyve és mind lelkesen zengte a dicséretet. Egyik zenében jártas fogoly az orgonán játszott. Imával nyitottam meg az összejövetelt, majd újra együttesen énekeltünk. János szavaiból hirdettem az igét. Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya. Isten fiainak hívnak, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismeri őt. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de hogy mik leszünk, még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van.” {BT4 §43.21} Magasztaltam előttük azt a kimondhatatlan áldozatot, melyet az Atya hozott, mikor odaadta szeretett Fiát a bukott emberért, hogy Fiának engedelmessége által át tudjanak alakulni, és Isten elismert fiaivá válhassanak. Az apostol fölszólítja a gyülekezetet és a világot, hogy szemléljék, csodálják ezt a szeretetet, mely így megnyilvánulva meghaladja az ember értelmét, s mely a mennyei angyalokat is csodálatra készteti. Ez a szeretet annyira

176

Ellen G. White


mély, annyira széles és magasztos, hogy az ihletett apostol, nem találva szavakat rá, fölszólítja az gyülekezetet és a világot, hogy szemléljék – tegyék elmélyedésük és csodálatuk tárgyává. {BT4 §43.22} Ecseteltem hallgatóim előtt Ádám bűnét, amint megszegi az Atya kifejezett parancsát. Isten igaznak teremtette az embert, tökéletesen szentnek és boldognak; de elvesztette Isten jóváhagyását, az Atya törvényei iránti engedetlenséggel elpusztította boldogságát. Adám bűne reménytelen nyomorúságba és kétségbeesett helyzetbe sodorta az embert. De Isten csodálatos, szánakozó szeretete nem hagyta őket reménytelen, elveszett állapotukban. Hanem odaadta hőn szeretett Fiát a megmentésükért. Krisztus eljött a világra, emberi természettel takarva el istenségét; végigjárta az utat, melyen Ádám elbukott; elviselte a próbát, melyen Ádám csődöt mondott; legyőzte az ellenfél valamennyi kísértését, így jóvátette Ádám szégyenteljes csődjét és bukását. {BT4 §43.23} Aztán Krisztus hosszú pusztai böjtjét ecseteltem. Az étvágynak való behódolás vétkét, s az étvágy emberi természetfölötti hatalmát soha teljesen meg nem értjük, kivéve, ha Krisztus hosszú böjtjéhez mérjük, mikor egyedül szembeszáll a sötétség hatalmasságainak fejedelmével – ha ezt tanulmányozzuk és értjük meg. Az ember üdvössége forgott itt a kockán. Ki fog győzni, az ellenfél, vagy a világ megváltója? Lehetetlen megértenünk, hogy Isten angyalai mily feszült idegekkel nézték szeretett parancsnokuk megpróbáltatását. {BT4 §43.24} Jézus minden ponton megkísértetett, mint mi magunk, hogy tudja, miként segítse a kísértésbe esetteket. Az ö élete a példaképünk. Krisztus készséges engedelmességével bebizonyította, hogy az ember meg tudja tartani az Isten törvényét, s hogy a törvény megszegése, s nem a törvény iránti engedelmesség taszítja szolgaságba az embert. A Megváltó tele volt szánakozással és szeretettel. Soha el nem utasította az őszintén megtérőt bármilyen súlyos volt a vétkük – hanem az álszenteskedést, azt minden alakjában szigorúan megrótta. Az Úr ismeri az emberek bűneit, minden cselekedetét, belát titkos indítékaikba; mégsem fordul el tőlük gonoszságaik miatt. Hanem kérleli a bűnöst, vitába száll vele, s bizonyos értelemben – mivel maga is viselte az em¬beri gyöngeséget – egy szintre helyezi magát a bűnössel. {BT4 §43.25} Az ember, mivel romlott életével kitörölte lelkéből Isten mását, csupán emberi erővel képtelen alapos változást érni el belül. EI kell hát fogadnia az örömüzenet gondoskodását, eszközeit; úgy kell megbékülnie Istennel, hogy engedelmeskedik Isten törvényének, és hisz a Jézus Krisztusban. Attól kezdve életét új elvnek kell igazgatnia. Megtéréssel, hittel és jótettekkel tökéletesíteni tudja igaz jellemét, és Krisztus érdemei által igényt tarthat Isten fiainak előjogaira. Az isteni igazság elvei, ha befogadjuk szívünkbe, s ápoljuk, szeretjük, olyan erkölcsi kiválóságra emelnek, melyet azelőtt lehetetlennek tartottunk elérni. „Hogy mik leszünk, még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van. Akit ez a reménység tölt el iránta, megszenteli magát, amint ő is szent.” {BT4 §43.26} Ez hát az ember kötelessége. Tekintsen bele a tükörbe – Isten törvényébe, ismerje föl erkölcsi jelleme hibáit, tegye félre bűneit, s a Bárány vérében mossa meg jellemének öltözékét. Irigység, büszkeség, rosszindulat, ármány, harag és bűnös cselekedet ki fog 177

Ellen G. White


tisztulni a szívből, mely elfogadta a Krisztus szeretetét, s melyet az a reménység éltet, hogy az Úr a maga mására alakítja őt, mikor úgy látjuk majd őt, amint van. Krisztus vallása kifinomítja s méltóságra emeli birtokosát, bármi legyen is háttere vagy helyzete az életben. A megvilágosodott kereszténnyé váltak fölülemelkednek előbbi jelleműkön, nagyobb szellemi és erkölcsi erőbe. Akiket megejtett a bűn, az Üdvözítő érdemei által oly magasra emelkedhetnek, mely alig alacsonyabb az angyalokénál. {BT4 §43.27} De az örömüzenet jó hatása semmi esetre sem vezeti arra a bűnöst, hogy Krisztus üdvözítését ingyen kegyelemnek tekintse, ha továbbra is Isten törvényét áthágva él. Mikor az igazság világossága pirkad gondolkodásában, mikor teljesen megérti Isten követelményeit, s törvényrontása mértékét, akkor meg fogja változtatni, javítani útjait, s üdvözítőjétől nyert erővel hűségessé fog válni Istenhez, s így új, tisztább életet élhet. {BT4 §43.28} Salemben megismerkedtem Donaldsoll házaspárral, akik azt akarták, hogy lányuk jöjjön velünk Battle Creekbe, s tanuljon ott az iskolánkban. Mivel elég gyönge volt az egészsége, nehezen váltak meg tőle, egyetlen lányuktól, de a lelki előnyök, melyekre szert tehetne, arra késztették őket, hogy meghozzák ezt az áldozatot. S boldogan jelenthetjük itt, hogy a közelmúltban a tábori összejövetelen itt, Battie Creeken, ez a drága gyermek keresztségben temetkezett el Krisztussal. További bizonyíték ez arra, hogy mily fontos, hogy a hetediknapi adventista szülők elküldjék iskolánkba gyermekeiket, hogy ott közvet-lenül megmentő légkörbe kerüljenek.{BT4 §43.29} Bár Oregonból viharos volt a hajóutunk, mégsem lettem annyira rosszul, mint előbbi utazásaimon. Hajónk, az Idaho, nem bukdácsolt, hanem imbolygott. A hajón nagyon nyájasak voltak hozzánk. Sok kedves ismeretséget kötöttünk, és többeknek szétosztottuk folyóiratainkat, ami épületes, áldásos beszélgetésekhez vezetett. Oaklandba érkezve, fölverten találtuk a sátrat és Healey testvér munkássága nyomán jó néhányan már el is fogadták az igazságot. Mi is több alkalommal hirdettük az igét a sátorban. Szombaton és a hét első napján az oaklandi és a sanfranciskói gyülekezet közösen tartott istentiszteleteket, így érdekes és épületes összejövetelben volt részünk. Nagyon szerettem volna részt venni Kaliforniában a tábori összejövetelen, de sürgető hívások érkeztek, hogy jöjjek el keleten tartott összejöveteleinkre. Mivel az Úr elém tárta a keleti dolgok állapotát, tudtam, hogy az új angliai egyházterületen kell bizonyságot tennem testvéreinknek, ezért nem tartottam megengedhetőnek, hogy továbbra is Kaliforniában maradjak. {BT4 §43.30}

Kelet felé Július 28.-án lányunkkal, White Emmával és Donaldson Edittel elhagytuk Oaklandot, hogy keletre utazzunk. Még aznap Sacramentóba érkeztünk, s Wilkinson testvér és testvérnővel találkoztunk, akik szívélyesen fogadtak, és gondoskodtak rólunk ott tartózkodásuk idején. Megállapodás szerint vasárnap beszédet tartottam. Az imaház megtelt figyelmes hallgatókkal, s az Úr segítségével igéjéből szóltam hozzájuk. Hétfőn újra kocsikra szálltunk, Renóba érkeztünk Nevada államban, ahol kedden este kellett szólnunk a sátorban, melyben Loughborough vén tartott előadássorozatot. Négyszáz figyelmes hallgatóm előtt fejtegettem János szavait: „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak.” {BT4 §44.1}

178

Ellen G. White


Amint a nagy amerikai sivatagon utaztunk a hőségben és csípős porban, nagyon fárasztott már minket a kiégett táj, bár minden kényelemmel el voltunk látva, amint gyorsan és simán gördültünk a síneken, amint a vasparipa vontatott minket. Eszembe jutottak a héberek, mikor ők vándoroltak negyven éve át a síkságon és száraz sivatagban. A rekkenő hőség, a por, s a hepehupás út sokakból panaszt és elgyötört sóhajtásokat váltott ki, akik a fárasztó utat taposták. Arra gondoltam, hogy ha a mi népünknek kellene gyalog átkelniük a puszta sivatagon, gyakorta szenvedve szomjúságot, hőséget, fáradtságot, akkor sokan jobban zúgolódnának, mint az izraeliták. {BT4 §44.2} A szárazföldi út hegységeinek szokatlan sziklaalakulatait sokan ábrázolták már tollal, ceruzával. Akit csak érint a természet szépsége, egész biztosan öröm lüktet át, e roppant, vén hegyeket, szépséges halmokat, s vadregényes, sziklás szakadékokat szemlélve. Különösen vonatkozik ez a keresztényre. Hiszen a gránit sziklákban és a csevegő patakokban Isten mindenható kezét ismeri föl. Meg szeretné mászni a magas halmokat is, mert mintha ott közelebb lenne a mennyhez, bár tudja, hogy Isten a mély völgyből is csakúgy meghallja gyermekei imáját, mint a hegytetőről. {BT4 §44.3}

Kolorádó A Denvertől Wallings Mills-hez vezető úton, a hegyi nyaralóhelyen – ahol a férjem a nyári hónapokat töltötte Boulder Cityben, megszakítottuk utazásunkat, s örömmel pillantottuk meg sátorimaházunkat, melyben Cornell vén tartott előadássorozatot. Itt Dartt testvérnő otthonában találtunk csöndes nyugalmat. A sátrat kölcsön adták a megtartóztatásösszejöveteleire, s a meghívásra figyelmes hallgatókkal teli sátorban szóltam. Bár fáradt voltam az utazástól, az Úr mégis megsegített, hogy eredményesen vázoljam az emberek elé a min-den dolgokban való megtartóztatás szükségességét. {BT4 §45.1} Augusztus nyolcadikán találkoztam férjemmel, sokkal jobb egészségben látva őt viszont. Jókedvű s tettre kész volt, amiért Istennek vagyok hálás. Canright vént, aki egy ideig férjemmel volt a hegyekben, éppen most hívták haza beteg feleségéhez; így vasárnap férjemmel ketten Boulder Citybe kísértük őt, hogy vonatra szálljon. Este a sátorban hirdettem az igét, másnap reggel meg visszatértünk ideiglenes otthonunkba Walling Millsbe. Következő szombaton ismét szóltam a sátorban összegyűltekhez. Szavaim után értekezlet-összejövetelt tartottunk, melyen néhány kiemelkedő bizonyságtevés hangzott el. Né-hányan most ünnepelték meg első ízben a szombatot. Majd este és vasárnap este is én szóltam a néphez. Egész családunk összejött itt a hegyek közt, kivéve Edson fiunkat. Férjem és gyermekeim azt gondolták, hogy kimerültem, hiszen az oregoni tábori összejövetel óta megszakítás nélkül fáradoztam, ezért megilletett volna a pihenés. Mégis az a gondolat erősödött meg bennem, hogy vegyek részt a keleti sátoros összejöveteleken, különösen az egyiken, Massachusetts-on. Azért könyörögtem, hogy ha Isten akarata, hogy elmenjek, akkor férjem egyezzék bele a távozásomba. {BT4 §45.2} Mikor visszatértünk Boulder City-be, levél várt ránk Haskell testvértől, melyben arra kért mindkettőnket, hogy menjünk el a tábori összejövetelre. De ha férjem nem tudna jönni, engem kért, hogy én mennék. Fölolvastam férjemnek a levelet, hogy mit szól hozzá. Néhány pillanat szünet után így szólt: Ellen, részt kell venned az új angliai összejöveteleken. Másnap

179

Ellen G. White


már be is csomagoltunk. Hajnali kettőkor holdvilágnál indultunk el a vasúthoz, s fél hatkor vonatra szálltunk. Kellemetlen utazás várt ránk, hiszen rekkenő volt a hőség, s amúgy is kimerült voltam. {BT4 §45.3}

Keleti összejövetelek Battle Creekre érve megtudtuk, hogy vasárnap estére előjegyeztek, hogy én beszéljek az iskola udvarán fölállított óriássátorban. A sátor zsúfolásig megtelt, s én komoly fölszólításokkal szívemből kérleltem az embereket. {BT4 §46.1} Csak igen rövid ideig maradtam otthon, azután Smith Abbey testvérnőtől Farnsworth testvérrel újra útra keltünk, keleti irányban. Bostonba érkeztünkkor igen fáradt voltam. Wood és Haskell testvér jött elém az állomásra, s elkísértek Ballard Völgyébe, az összejövetel helyére. Régi ismerőseink oly szívélyesen fogadtak, hogy ez egy időre igen fölüdített. Rekkenö hőség volt. s a kolorádói hűvös időjárás után Massachusetts fojtogató forrósága csaknem elviselhetetlennek tűnt. Megpróbáltam súlyos fáradtságom dacára szólni a néphez, az Úr meg is erősített, hogy bizonyságot tudjak tenni. A szavak a jelek szerint megérintették a szívüket. Itt sok fáradozásra volt szükség. A környéken az utolsó tábori összejövetel óta új gyülekezetet alapítottak. Drága lelkek fogadták el az igazságot, s gyakorlati istenfélelem mélyebb és alaposabb ismeretére kellett eljuttatni őket. Az Úr megsegített, hogy közvetlenül tudjam hordozni bizonyságtételemet. {BT4 §46.2} Az összejövetel alatt egy alkalommal néhány megjegyzést tettem arra, hogy legyünk takarékosak az öltözködésnél és a költekezésben. Az a veszély fenyeget, hogy hanyagul, meggondolatlanul szórjuk az Úr pénzét. Azok az ifjak, akik a sátorokban az Úr munkáját végzik, vigyázzanak, nehogy fölösleges kiadásokat tegyenek. Mikor a sátorok új területekre mennek, s amint a hittérítő tevékenység teszed, az ügy szükségletei sokrétűek lesznek, így a filléreskedést ugyan elkerülve, de a legszigorúbb takarékosságot kell gyakorolnunk a műben. Könnyebb adósságot halmozni föl, mint kifizetni a költségeket. Bár sok minden lehet kellemes – kényelmes anélkül, hogy föltétlenül szükség lenne rájuk, s ami hiányában szenvedés nélkül meglennénk. Nagyon könnyű halomra gyűjteni a szállodaszámlákat, az utazási költségeket, elkerülhető, vagy jelentősen csökkenthető kiadásokat. Mi, bár tizenkétszer jártuk meg az utat oda és vissza Kalifomiába, egyetlen dollárt sem költöttünk el éttermekben vagy étkezőkocsiban. Élelem-dobozunkból fogyasztjuk táplálékunkat… Háromnapi utazás után az élelem ugyan megszikkadt de kevés tej vagy meleg leves pótolja hiányunkat. {BT4 §46.3} Más alkalommal a valódi megszentelődésről beszéltem, ami nem más, mint naponta meghalni a magunk számára, s naponta követni Isten akaratát. Oregonban az Úr tudtomra adta, hogy némely fiatal gyülekezet Új-Angliában veszélyben forog, hogy az úgynevezett megszentelődés vészes-káros hatása alá kerül. Némelyeket félrevezet e tanítás, míg mások, észrevéve ámító hatását, fölismerik a veszedelmet, s elfordulnának tőle, Pál megszentelődése a magával vívott szüntelen harc volt. Azt mondta: „Naponta meghalok.” Az akarata, a kívánságai naponta szembekerültek kötelességével és Isten akaratával. De hajlamai követése helyett, Isten akaratát cselekedte, bármennyire is kellemetlen, s bűnös természetét keresztre feszítő is volt számára. {BT4 §46.4}

180

Ellen G. White


Fölszólítottuk a keresztelkedni akarókat, és akik első ízben tartották meg a szombatot, hogy jöjjenek előre, Huszonöten tettek eleget a fölszólításnak. Áldásos bizonyságtételeket tettek, s az összejövetel lezárta előtt huszonketten meg is keresztelkedtek. {BT4 §46.5} Jólesett találkozni itt az ügy régi híveivel, akiket már harminc éve ismertünk. Hastings testvér, akit nagyra becsültünk, ugyanúgy szívén hordozza az igazságot ma, mint akkor régen. Örültünk, hogy találkozhattunk Temple és Collins testvérnőkkel Dartmouthból, a Wilkinson házaspárral, akik több mint harminc évvel ezelőtt láttak minket vendégül. Drága ismerőseink zarándoklása rövidesen véget ér; de ha mindvégig hűek maradnak, elnyerik az élet koronáját. {BT4 §46.6} Örömmel láttuk viszont Kimbal testvért, aki néma volt, s a némák közt terjesztette az igazságot. Évente találkozunk e hű testvérrel a tábori összejövetelen, mindig néhány megtértje körében, Valaki, aki hall, leírja az előadások lényegét, s ő néma barátaitól körülvéve ül, olvasva és kezével is hangsúlyozva hirdeti nekik az igét. A testvér nagylelkűen adta javait a hittérítés fejlesztésére, így tisztelve meg Istent a jövedelméből. {BT4 §46.7} Szeptember harmadikán, kedden reggel utaztunk el Ballard Völgyből, hogy részt vegyünk a maine-i összejövetelen. Békésen megpihenünk ifjú Marton testvérnél Portland közelében, Öl és kedves felesége igen kellemessé tette ott tartózkodásunkat. Szombat előtt érkeztünk a maine-i táborhelyre, s örömmel találkoztunk az ügy néhány kipróbált hívével. Akadnak, akik mindig őrhelyükön állnak, akár verőfényes, akár zivataros. Akadnak verőfényben keresztények is. Mikor minden jól megy, akkor lelkesek, buzgók; de mikor fellegekkel és kellemetlenségekkel kell szembeszállni, akkor nincs mondanivalójuk, és tenni sem tesznek semmit. Isten áldása nyugodott meg a tevékeny munkásokon, de akik mit sem tettek, azoknak nem vált úgy áldására az összejövetel, mint válhatott volna. Voltak, akik hűségesen fáradoztak az Úr szolgáival, hogy hirdessék a tanításokat, de gyakorlati tárgyakat is. Nagyon kívántuk, hogy az összejövetel sokak javára váljék, akik még nem adták jelét, hogy Isten megáldotta volna őket. Vágyva vágytam, hogy ez a drága nép fölemelkedjék magasztos előjogaik színvonalára. {BT4 §46.8} Hétfőn, alaposan kifáradva, magunk mögött hagytuk a táborhelyet Azt terveztük, hogy elmegyünk az lovai és kansasi tábori összejövetelre is, Férjem azt írta, hogy Iowán fog találkozni velem. Mivel nem tudtunk részt venni a vermonti összejövetelen, Maineból egyenesen Dél Lancasterba utaztunk. Nagyon nehezen tudtam csak lélegzeni, és a szívem is egyre sajgott. Megpihentem Harris testvérnő házában, aki mindent megtett, hogy segítsen rajtam. Csütörtök este megkockáztattuk a továbbutazást Battle Creekre. Nem mertem hosszas utazást vállalni a vonaton, gyönge egészségem miatt, így Rómában, New York államban, kiszálltunk, ott szóltunk szombaton népünkhöz. Sokan eljöttek meghallgatni az igét. {BT4 §46.9} Hétfőn délelőtt Abbey testvért és testvérnőt látogattam meg Brookfielden. Áldásosan elbeszélgettünk a testvérnő családjával. Nagyon kívántuk, hogy végül győztesek lennének a keresztény hadviselésben, és elnyernék az örök életet. Nagyon kívántuk, hogy Abbey testvér rázza le csüggedését, fönntartás nélkül vesse magát Krisztus érdemeire, vigye sikerre a győzelmet, hogy végül majd viselje a győztes koronáját. {BT4 §46.10}

181

Ellen G. White


Kedden vonatra szálltunk, s másnap hazaérkeztünk, ahol boldogan pihentem meg újra, és kórházunkban is kezelésben részesültem. Éreztem, hogy valóban jól bánik velem a sors, hogy kórházunkban nyerhetek kezelést. Az ápolók nyájasak és figyelmesek voltak, mindent elkövettek a nap vagy éjszaka bármely részében, hogy enyhítsék bajaimat Battle Creeken {BT4 §46.11} Október másodikától tizennegyedikéig tartották meg Battle Creeken az országos tábori összejövetelt. Ez volt a hetediknapi adventisták eddig legnépesebb, legjelentősebb gyülekezése. Több mint negyven igehirdető volt jelen. Valamennyien nagyon örültünk, hogy találkozhattunk Andrew és Bordeau vénekkel Európából és Loughborough vénnel Kaliforniából. Az összejövetelen Európa is képviselve volt, azon kívül Kalifornia, Texas, Alabama, Virginia, Dakota, Kolorádó, és mind az északi államok Mainetól Nebraszkáig. {BT4 §46.12} Boldogan csatlakoztam itt férjemhez munkájában. S bár eléggé kimerült voltam, és a szívem sem vert rendesen, az Úr mégis erőt adott, hogy csaknem minden nap szóljak népünkhöz, olykor kétszer is napjában. Férjem igen keményen fáradozott. Jelen volt csaknem az összes megbeszélésen, majd minden nap hirdette az igét a maga közvetlen, szabatos módján. Nem gondoltam előre, hogy lesz erőm két vagy három alkalomnál többször igét hirdetni, de ahogy az összejövetel előrehaladt, erőm megnövekedett. Néhányszor négy órát voltam talpon egyfolytában, hívogatva az embereket, hogy jöjjenek előre imádkozni. Soha nem éreztem Isten rendkívüli segítségét kézzelfoghatóbban, mint ezen az értekezleten. Fáradozásaim ellenére egyre erősödtem. S Isten magasztalására itt lejegyzem, hogy az összejövetel végén sokkal egészségesebb voltam, mint bármikor az utóbbi hat hónapban. {BT4 §46.13} Az összejövetel második hetén, szerdán néhányan együtt imádkoztunk egy testvérnőnkért, aki csüggedésben, levertségben szenvedett. Ima közben nagy áldásban részesültem. Az Úr igen közelinek tűnt. Isten dicsőségének látomásába ragadtattam el, és az Úr sok mindent elém tárt. Azután elmentem az összejövetelre, népünk állapotának komoly tudatában röviden elmondtam, amiket az Úr tudtomra adott. Azóta leírtam néhányat ezekből bizonyságtételként egyéneknek, fölhívásként igehirdetőknek, s más cikkekben, melyeket e könyvben közlök. {BT4 §46.14} Ezek igen áldásos, s a lehető legszívhezszólóbb összejövetelek voltak. Kiadónk néhány tagja meggyőződött és megtért az igazsághoz. Ők is világos, értelmes bizonyságtételt tettek. Hitetlenek győződtek meg, és foglaltak állást Immánuel fejedelem lobogója alatt. Ez az összejövetel. döntő, kifejezett győzelem volt. Az összejövetel vége előtt száz-tizenketten keresztelkedtek meg. Az összejövetelt követő héten a fáradozásom – igehirdetésem, imák s bizonyságtételek írása fárasztóbb volt, mint az összejövetel idején. {BT4 §46.15} Naponta két vagy három értekezést tartottunk az igehirdetőknek. Ezek igen érdekfeszítő, és nagyon fontos megbeszélések voltak. Akik ez üzenetet hordozzák a világnak, naponta lelki tapasztalatot kell szerezniük Isten dolgaiban, s a szó valahány értelmében megtért embereknek kell lenniük. Legyenek megszenteltek az igazságtól, melyet hirdetnek, életükkel Jézus Krisztust képviseljék. Akkor, és addig nem, eredményesek lesznek munkásságukban. A legkomolyabb erőfeszítéseket tettük, hogy bűnbánattal, megalázkodással, 182

Ellen G. White


s imával közel húzódjunk Istenhez. Sokan azt mondták, hogy fölismerik és átérzik igehirdető tevékenységük fontosságát amint még sosem látták, amint még sosem érezték át. Bár sokan mélyen átérezték munkájuk és Isten előtti felelősségük nagyságát, mégis Isten Lelkének nagyobb megnyilvánulását szerettük volna látni. Tudtam, hogy mikor megtisztítjuk előtte az utat, Isten Lelke el fog jönni, mint pünkösd napján. Mégis sokan annyira távol álltak Istentől, hogy nem tudták, hogyan gyakorolják a hitüket. Az igehirdetőkhöz szóló fölhívás, melyet itt olvashatunk e számban, teljesebben kifejezi azt, amit Isten szomorú állapotukat, és magasztos kiváltságaikat illetően tudomásomra hozott. {BT4 §46.16}

Kansasi tábori összejövetelek Emma lányom kíséretében október 23.-án útra kelünk Sattle Creekről, hogy részt vegyünk a kansasi tábori összejövetelen. Topekánál kiszálltunk a vonatból, és kocsival tettük meg a tizenkét mérföldet Richlandig, az összejövetel helyéig. Lugasban találtunk rá a sátortáborra. Mivel az idény előrehaladott minden előkészületet megtettek a hűvös időjárásra. Az óriássátoron kívül tizenhét sátor állt. s minden sátorban tűzhely volt. {BT4 §47.1} Bár szombaton reggel havazni kezdett, egyetlen összejövetelt sem függesztettek föl. Hüvelyknyi hó esett és csípős hideg volt a levegő. A nők kisgyermekekkel a tűzhelyek körül foglaltak helyet. Jólesett látni, hogy százötven ember jött össze a lelki fölüdülésre, még igen kedvezőtlen körülmények között is. Némelyik háromszázhatvan kilométer távolságról rázatta magát kocsin. Mind éhezni látszott az élet kenyerére, és szomjazni az üdvösség vizére. {BT4 §47.2} Haskell vén péntek délután meg este hirdette az igét. Szombat reggel én éreztem hívatottnak magam, hogy bátorító szavakat szóljak azokhoz, akik nagy erőfeszítést tettek, hogy eljöjjenek az összejövetelre. Vasárnap délután jó sok ember gyűlt össze, ahhoz képest, hogy az értekezlet helye távol esett az utaktól. {BT4 §47.3} Hétfőn reggel én szóltam a testvérekhez Malakiás harmadik fejezetéből. Azután fölszólítottuk, akik keresztények akartak lenni, de akik nem voltak bizonyosak benne, hogy Isten elfogadja őket. Talán harmincan jelentkeztek. Néhányan első ízben keresték az Urat, mások más egyháznak voltak a tagjai, s most a szombat mellé álltak. Mindenkinek alkalmat adtunk a szólásra, s az Úr fölszabadító Lelke volt ott velünk összejövetelünkön. Miután imádkoztunk az előre jöttekért, a keresztségre jelentkezetteket kérdezték ki. Hatan keresztelkedtek meg. {BT4 §47.4} Örömmel hallottam, hogy Haskell vén hangsúlyozta annak fontosságát, hogy eljuttassuk az olvasnivalókat a családokba. Különösen a jövendölés Lelke három kötetét. (Pátriárkák és próféták. Próféták és királyok, Világ reménye) és a Bizonyságtételek négy kötetét. Ezeket a család valamelyik tagja hangosan fölolvashatta a hosszú téli estéken, hogy az egész család épüljön belőle. Aztán én szóltam, hogy milyen fontos, hogy a szülők helyesen neveljék és fegyelmezzék gyermekeiket. A kereszténység hatalmának legnyomósabb bizonyítéka, amit a világ elé tárhatunk, a jól rendezett, jól fegyelmezett család. Ez beajánlja majd az igazságot mint semmi más, hiszen ez élő, életerős tanú, hogy a kereszténységnek gyakorlati hatalma van a szívre. {BT4 §47.5}

183

Ellen G. White


Kedden délelőtt véget ért az összejövetel. Emma lányom, Haskell vén, Stover testvér és én elmentünk Topekára, ahol vonatra szálltunk, hogy Shermaba (Kansas állam) utazzunk a következő tábori összejövetelre. Ez is szép s eredményes összejövetel volt. Bár kicsinynek látszott a más államokban tartottakhoz képest, mivel alig száz testvér és testvérnő gyűlt össze. Ezt az összejövetelt az elszigetelten élők számára tervezték. Némelyek Kansasból, Arkansasról, Kentuckyról, Missouriból, Nebraskáról és Tennesseeről jöttek el. Itt csatlakozott hozzám férjem is, s innen utaztunk Haskell vénnel és lányommal együtt Dallasba (Texas). {BT4 §47.6}

Texasban Csütörtökön elmentünk McDearman testvérhez Grand Praireben. Itt a lányunk találkozott szüleivel, fivérével, és nővérével, akik mindnyájan a halál küszöbén álltak a láz miatt, mely az elmúlt évszakokon az államban uralkodott. Nagy örömünkre szolgált, hogy segítségére lehettünk a lesújtott család tagjainak, akik a régmúlt időkben bőkezűen segélyeztek minket bajunkban. {BT4 §48.1} Kissé jobb egészségben hagytuk hátra őket, hogy részt vegyünk a planói tábori összejövetelen, melyet november 12-19.-ig tartottak. Először kellemes volt az időjárás, de hamarosan esni kezdett, ami erős széllel párosulva megakadályozta, hogy sokan el tudjanak jönni a környező vidékről. Örömmel láttuk viszont régi barátunkat, R. M. Kilgore vént és feleségét. Boldogan láttuk, hogy a testvérek népes és értelmes csoportja gyűlt össze a táborhelyre. Bármi előítélet is létezhetett ezen a vidéken az északiak ellen, nyoma sem volt semmi effélének e kedves testvérek és testvérnők körében. {BT4 §48.2} Sosem fogadták készségesebben bizonyságtételemet, mint itt ezek az emberek. Nagyon a szívemhez nőtt a munka e roppant államban: Texasban. Mindig az volt a Sátán célja, hogy magának kössön le minden fontos területet. S talán sehol sem mesterkedett annyira, mint itt Texasban az igazság beve¬zetése idején. Előttem ez a legnyomósabb bizonyíték arra, hogy nagyszerű munka vár még itt elvégzésre. {BT4 §48.3}

FÖLKÉSZÜLÉS KRISZTUS ELJÖVETELÉRE Legutóbbi látomásomban, melyet a battle creeki összejövetelen nyertem, az Úr elém tárta a népünket fenyegető veszélyt, hogy a Krisztus képére elváltozás helyett a világhoz válunk hasonlóvá. Közvetlenül az örökkévaló világ mezsgyéjén állunk, s az üdvösség ellenségének az a célja, hogy távolra halasszuk el az idők lezárását. Az ellenfél minden elképzelhető módon támadja azokat, akik vallják, hogy Isten parancsolattartó népe lennének, s hogy arra várnak, hogy az Üdvözítő jelenjék meg az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel. Ahányat tud, rávesz, hogy halogassa el e végzetes napot, s lélekben a világhoz váljék hasonlóvá, a világ szokásait követve. Megriadtam, mikor láttam, hogy akik bár magasztos hitvallást tesznek az igazságról, sokak szívén és gondolkodásán mégis a világ szelleme uralkodik. Önzést s bűnös kielégüléseket melengetnek, viszont a valódi istenfélelmet, a megvesztegethetetlen becsületességet nem ápolják. {BT4 §49.1} Isten angyala az igazságot vallókra mutatott, és komolyan elismételte a szavakat: „Vigyázzatok magatokra, hogy meg ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az

184

Ellen G. White


evilági gondok között, hogy ne váratlanul lepjen meg titeket az a nap. Mint csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik a föld színén laknak. Virrasszatok tehát, szüntelenül, és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami következik, s hogy megálljatok az Emberfia előtt.”{BT4 §49.2} Mivel ilyen rövid idő áll már csak rendelkezésre, népünk imádkozzék, őrködjék, és semmi esetre sem hagyja elterelni magát az előttünk álló hallatlanul fontos eseményre való előkészülettől. Mivel látszólag megnyúlt az idő, sokan hanyaggá és közönyössé váltak, ami szavaikat és cselekedeteiket illeti. Nem veszik eszükbe veszedelmüket, nem látják, nem is értik meg, hogy Istenük kegyelme rejlik a próbaidő meghosszabbításában, hogy idejük legyen megfelelő jellemet alakítani az eljövendő halhatatlan életre. Minden perc a lehető legértékesebb. Nem azért kapnak időhalasztást, hogy kényelmüket párnázzák, nem, hogy a világ polgáraivá zülljenek, hanem hogy legyőzzenek jellemükben minden hibát, s másoknak is segítsenek, hogy példamutatásukkal, és velük való személyes foglalkozással föltárják előttük a szentség szép¬ségeit. Istennek népe van a földön, akik hittel és szent reménységgel, figyelmesen nyomon követik a jövendölések gyors beteljesedését, s akik az igazság iránti engedelmességgel törekednek megtisztítani lelküket, nehogy amikor Krisztus megjelenik, menyegzős ruha nélkül találja őket. {BT4 §49.3} Sok, magukat adventistának nevező egyre újabb időpontokat tűz ki. Egyik időpontot a másik után jelölték meg Krisztus eljövetelére, de csupán ismétlődő csalódás lett a vége. Isten a halandók tudását meghaladónak jelentette ki Urunk eljövetelének pontos időpontját. Még az üdvösség örököseit szolgáló angyalok sem ismerik a napot és az órát. Mivel újra meg újra elmúlt a kijelölt óra, a világ még inkább a kételkedés állapotában rögződött meg, mint azelőtt, a Krisztus közeli eljövetelét illetően. A világiak undorodva nézik az időpontok kijelölőinek tévedéseit; s mivel félrevezették őket, hátat fordítanak az Isten szava által alátámasztott igazságnak, hogy minden dolgok vége elközelített. {BT4 §49.4} Akik így önhitten hirdetnek határozott időpontot, ezzel csak az üdvösség ellenségének okoznak örömet, hiszen nem a kereszténységet, hanem a kételkedést növelik. Bibliaszöveget vesznek elő, és hamis értelmezéssel érvek láncolatát állítják föl, mely látszólag alátámasztja álláspontjukat. Tévedéseik mégis azt bizonyítják, hogy helytelenül értelmezik az ihletés nyelvét. Isten igéje igazság és bizonyosság, de az emberek megrontják a jelentését. Ezek a tévedések rossz hírbe hozták Istennek utolsó időkre szóló igazságát. Az összes felekezet lelkésze a vasárnapünneplő adventistákon (később Jehova tanúi) mulat. Isten szolgái mégsem maradhatnak csöndben. A jövendölésben előre meghatározott jelek gyors ütemben beteljesednek körülöttünk.• A beteljesedéseknek buzgó tevékenységre kellene serkentenie a Krisztus igaz követőit. {BT4 §49.5} Akik azt képzelik, hogy határozott időpontot kell hirdetni, hogy mély benyomást tudjanak tenni az emberekre, nem a helyes álláspontból indulnak ki. Lehet, hogy fölkorbácsolják az érzéseket, lehet, hogy félelmet is keltenek, mégsem elvből cselekszenek. Izgalmat keltenek ugyan, de amire az időpont elmúlik, amint ismételten el is múlt, az időpont miatt cselekvők visszaesnek a hidegségbe, sötétségben bűnbe, s fölkorbácsolt izgalom nélkül csaknem lehetetlen újra fölrázni lelkiismeretüket. {BT4 §49.6}

185

Ellen G. White


Noé napjaiban a régi világ lakosai gúnyosan kacagták, amit az igazságosság hirdetője babonás félelmének és előérzeteinek mondtak. Képzelgőnek, vakbuzgónak, rémüldözőnek bélyegezték meg. „Amint a Noé napjaiban történt, ugyanúgy lesz az Ember fiának napjaiban is.” Az emberek napjainkban is el fogják vetni a komoly figyelmeztetést, mint Noé napjaiban. Azokra a hamis tanítókra fognak hivatkozni, akik határozott időpontot tűztek ki, s azokat hozzák föl kifogásul, amiért a mi figyelmeztetésünkben sem bíznak jobban, mint amazokéban. Ilyen manapság a világ hozzáállása. Elharapózott a kételkedés, ezért gúnyolják a Krisztus eljövetelének hirdetését. Ezért csak még fontosabb, hogy akik hisznek a jelen igazságban, viselkedésükkel bizonyítsák be hitüket. Szentelődjenek meg az igazság által, melyet hirdetnek, hiszen ők életre éltető illat vagy pedig halált jelentő halotti szag. Noé azt hirdette, hogy Isten százhúsz évet szabott ki, hogy megtérjenek bűneikből, és bemeneküljenek a bárkába, de ők visszautasították a kegyelmes hívást. Holott sok időt kaptak a bűneiktől elfordulásra, rossz szokásaik legyőzésére, és igaz jellem fejlesztésére. De a bűnre való hajlam, bár kezdetben sokakban gyönge volt, ismételt bemerülés által megerősödött bennük, és siettette őket a visszavonhatatlan romlásba. Gúnyolódva utasították el Isten kegyelmes figyelmeztetését, s az Úr magukra hagyta őket, hogy kövessék a bűnös szívük választotta ösvényt. S kételkedésük nem késleltette a megjövendölt eseményt. Bekövetkezett, s nagy volt Isten haragja, mely az általános pusztulásból meglátszott. {BT4 §49.7} Krisztus következő szavai vésődjenek a jelen igazságban hívők szívébe: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között, hogy ne váratlanul lepjen meg titeket az a nap.” Maga Krisztus tárja itt elénk veszedelmünket. Ismerte a kockázatokat melyekkel szembe kell majd néznünk a mai utolsó időkben, azért föl akar készíteni minket. ,Amint Noé napjaiban történt, ugyanúgy lesz az Emberfiának napjaiban is.” Ettek és ittak, ültettek és építettek, házasodtak és félhez mentek, és nem ébredtek föl, amíg Noé a bárkába nem ment, míg az özönvíz meg nem jött s el nem söpörte valamennyit. Isten napja így mindennapi dolgaikba és élvezeteikbe merülve találja majd az embereket. Lakmározásban, ínyenckedésben s a megromlott ízlés bűnös kielégítésében, mikor szeszes italokat és bódító dohányt élveznek. Már mostan ez a világ állapota, s e bűnös kielégüléseket ott találjuk Isten hitvalló népe közt is, hisz némelyek a világi szokásokat követik, részt vesznek a világ bűneiben, ügyvédek, gépészek, gazdák, üzletemberek, sőt a szószékről az igehirdetők is ezt hirdetik: „Béke és biztonság”, miközben a pusztulás gyors léptekkel közeledik feléjük. {BT4 §49.8} Az Emberfia közeli eljövetelébe vetett hit nem készteti a keresztényt hanyagságra mindennapi dolgaiban. A Krisztus közeli eljövetelére várakozók nem lesznek tétlenek, hanem szorgalmasak a dolgaikban. Nem végzik felületesen és becstelenül munkájukat hanem megbízhatóan, gyorsan és alaposan. Azt képzelik, hogy az evilági dolgokban való hanyag figyelmetlenségük lelkiségüket, s azt bizonyítja, hogy elkülönültek a világtól, azok súlyos csalódás áldozatai. Szavahihetőségük, megbízhatóságuk és becsületességek a mindennapi dolgokban kerül próbára, ott vizsgázik. Ha hűségesek itt a kicsinyben, megbízhatók lesznek majdan a nagyban is. {BT4 §49.9} Az Úr elém tárta, hogy sokan ezen a ponton fognak megbukni a vizsgán. Az emberek ideiglenes ügyeik intézése közben mutatják ki igaz jellemüket. Embertársaikkal való bánásmódjukban megbízhatatlanok, ügyeskedők, áskálódók, becstelenek. Nem veszik 186

Ellen G. White


eszükbe, hogy a jövő, halhatatlan életnek a megtartása függ attól, hogy most hogyan viselkednek az élet dolgaiban, és a legszigorúbb becsületesség elengedhetetlen a szent jellem kialakításához. Becstelenséget gyakorolnak sorainkban, ez az oka a langymelegségnek sokaknál, akik állítják, hogy hisznek az igazságban. Nincsenek kapcsolatban Krisztussal, s tulajdon lelküket csalják meg. Fáj, de ki kell jelentenem, hogy a szombattartók közt is riasztó a hiánya becsületesség terén. {BT4 §49.10} Krisztus hegyi beszédére hívták föl a figyelmemet. Itt találjuk az Isten tanító utasítását: „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt tegyétek; ez a törvény és a próféták.” Krisztusnak e parancsa igen fontos, tehát szigorúan engedelmeskedjünk neki. Olyan ez a parancs; mint aranyalma, ezüst tányéron. Hányan viszik át életükbe e Krisztustól lelkükre kötött elvet, hányan bánnak úgy embertársaikkal, ahogy ők szeretnék, hogy velük bánjanak hasonló körülmények között? Olvasó, felelj e kérdésre! {BT4 §49.11} Krisztus mértéke szerint az a becsületes ember, aki hajlíthatatlan becsületességet tanúsít. A csaló mértékek és hamis mérlegek, mellyel érdekeiket előremozdítják a világban – utálatosságok az Isten szemében. Mégis sokan, akik állítólag megtartják az Isten parancsait, csaló mértéket és hamis mérleget használnak. Mikor valaki valóban összeköttetésben áll Istennel, mikor igazán megtartja Isten parancsait, élete fölfedi ezt; hiszen minden cselekedete egyezik Krisztus tanításaival. Az ilyen nem fogja eladni nyereségért a becsületét. Elvei a biztos alapra épülnek, így világi üzletkötései és dolgai is elveinek gyakorlati megnyilvánulásai lesznek. A szigorúan vett becsületesség úgy tündöklik elő a világ salakja és szemetje között, mint az arany. Csalás, félrevezetés, megbízhatatlanság elrejthető ugyan az emberek elől, de soha Isten szeme elől. Isten angyalai, akik figyelemmel követik a jellem alakulását, akik lemérik az erkölcsi értéket, följegyzik a menny könyveibe a kicsiny ügyleteket, melyek kimutatják a jellem minőségét. Ha a munkás mindennapi hivatása folyamán megbízhatatlan, s megveti munkáját, a világ nem téved, ha a vallásos mértékét is munkájához való viszonya szerint ítéli meg. {BT4 §49.12} „Aki a kicsinyben hű, hű lesz a nagyban is.” Nem az ügy nagysága tesz igazzá vagy becsületessé. Amint az ember embertársaival bánik, úgy bánik majd Istennel is. Aki becstelen a földi dolgokban, arra nem fogjak rábízni, ami igazi érték. Isten gyermekei ne feledjék, hogy minden anyagi ügyükben folyvást vizsgát tesznek, egyre mérlegelik őket a szenthely mérlegén. {BT4 §49.13} Krisztus mondja: „A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Ezért gyümölcseikről ismeritek föl őket.” Az ember cselekedetei a gyümölcsei, melyet terem. Ha valaki megbízhatatlan és becstelen a mindennapi dolgokban, úgy bogáncsot, tövist terem; akkor megbízhatatlan a vallásos életben; akkor Istent is meg fogja lopni a tizeddel és az áldozatokkal. {BT4 §49.14} A Biblia a legerősebb szavakkal ítél el minden hazugságot, csaló tettet hamisságot. Félreérthetetlenül megmondja, mi helyes, mi helytelen. Nekem mégis azt mutatták meg, hogy Isten népe az ellenség területére lépett, engedett kísértéseinek, követte az ellenség csalásait, míg félelmetesen el nem tompult az érzékenységük. Az igazságtól való enyhe eltérést, Isten követelményeitől való csekély eltántorodást nem tartják oly igen vétkesnek, mikor pénzügyi .nyereségről vagy veszteségről van szó. Pedig bűn, a bűn, akár milliomos, akár utcai koldus 187

Ellen G. White


követi is el. Akik hamissággal szereznek pénzt, azok kárhoztatást hoznak lelkükre. Amit félrevezetéssel vagy csalással szerzünk, átok lesz csupán számunkra. {BT4 §49.15} Ádám és Éva borzalmas következményeket viselt el, amiért engedetlenek lettek Isten parancsa iránt. Talán így érveltek: Igen jelentéktelen bűn ez, Isten nem fogja számításba venni. Isten mégis úgy vette a dolgot, mint félelmetes rosszat, s bűnük nyomorúságos következménye minden időkben érződni fog. Manapság gyakran követnek el sokkal súlyosabb bűnt, akik Isten gyermekeinek vallják magukat. Isten hitvalló népe anyagiakban olyan hamisságot cselekszik, ami Isten helytelenítését hozza rájuk, s gyalázatot az Úr ügyére is. {BT4 §49.16} Az igazmondástól és az igaz tettektől való legparányibb eltérés Isten törvényének megrontása. A bűnben való folyamatos részvétel hozzászoktat a helytelen tettekhez, mégsem csökkenti a vétek súlyosságát. Isten megmásíthatatlan elveket fektetett le, amin nem változtathat, csak ha ő is teljesen megváltozik. Ha akik vallják, hogy hisznek az igazságban, következetesen kutatnák Isten szavát, nem lennének csenevészek a lelkiekben. Akik itt semmibe veszik Isten kívánalmait, akkor sem tisztelnék Isten tekintélyét, ha üdvözülnének. {BT4 §49.17} Isten szava az erkölcstelenség összes válfaját elénk tárja, s a következményeit is. Az alantas szenvedélyeknek hódolást a legvisszataszítóbbként tárja elénk. Senkinek sem kell tévednie ebben, ha mégannyira homályos lenne is a szellemi képessége. Ennek ellenére az ég azt tárta elém, hogy sokan melengetik ezt a bűnt, noha állítják, hogy Isten parancsai szerint élnek, Isten minden embert igéje szerint ítél meg. {BT4 §49.18} Krisztus mondta: „Kutassátok az írásokat, hiszen azt hiszitek, hogy azokban van örök életetek; ezek tanúskodnak rólam.” A Biblia tévedhetetlen vezető. Teljes, tökéletes tisztaságot követel meg szóban, gondolatban, cselekedetben. Csakis erényes és folt nélküli jellemeket engednek majd a tiszta és szent Isten jelenlétébe. Ha kutatnánk az Igét, és engedelmeskednénk is neki, akkor az úgy vezetné az embereket, amint az izraelitákat vezette éjjel a tűz, nappal a felhőoszlop. A Biblia Isten akaratának kifejezése az ember számára. Ez az egyetlen tökéletes jellem-mérték; pontosan megjelöli az ember kötelességét az élet bármely helyzetében. Sokféle felelősség nyugszik rajtunk az életben, melyek elhanyagolása nemcsak nekünk okoz szenvedést, hanem mások számára is veszteség a következménye. {BT4 §49.19} Férfiak és nők, akik bár vallják, hogy tisztelik a Bibliát és követik a tanításait, mégis sok szempontból nem tesznek eleget a Szentírás nézeteinek. Gyermekeik nevelésében is Isten kijelentett akarata helyett romlott természetüket követik. A kötelességnek elhanyagolása a lelkek ezreinek elvesztését jelenti. A Biblia szabályokat állit föl a gyermek helyes fegyelmezésére. Ha a szülők hallgatnának Istennek e követelményeire, ma egészen más ifjúságot látnánk a tettek mezejére lépni. De olyan szülők, akik bár hitvalló bibliaolvasók, bibliakövetők, mégis a Biblia tanításaival ellenkező irányban haladnak. A gyötrelem kiáltásait halljuk apáktól és anyáktól, akik panaszkodnak gyermekeik viselkedése miatt. Nem értik meg, hogy ők zúdítják magukra a gyötrelmet és gyászt; hogy ők teszik tönkre gyermekeiket helytelen szeretetükkel. Nem értik meg az Istentől rájuk hárított kötelességüket, hogy babakoruktól helyes szokásokra neveljék gyermekeiket. {BT4 §49.20}

188

Ellen G. White


Szülők, jórészt ti vagytok felelősek gyermekeitek üdvösségéért. Sokan elhanyagolják kötelességüket gyermekeik első pár évében, azt gondolva, hogy, majd ha kicsinyeik nagyobbacskák lesznek, akkor nagyon gondosak lesznek, hogy elnyomják gyermekeikben a helytelent; akkor majd a helyesre nevelik őket. Holott pontosan akkor kell eleget tenniük e kötelességüknek, mikor gyermekeik még karonülő babák. Nem helyes, ha a szülők kényeztetik gyermekeiket és elnézők irántuk; az sem helyes, ha nem hagyják élni őket. Határozott, szilárd, egyenes viselkedés termi meg a legkitűnőbb eredményeket. {BT4 §49.21}

FÖLHÍVÁS AZ IGEHIRDETŐKHÖZ Csodálatos és komoly igazságot bízott ránk az Úr, melyért mi vagyunk felelősek. Sokan mégis mint élettelen, hideg elméletként hirdetik az igazságot. Igehirdetés igehirdetés után hangzik el hittételekről az emberek előtt, akik jönnek-mennek, akik közül egyeseknek sosem nyílik kedvezőbb alkalmuk meggyőződni, és Krisztushoz térni. Kitűnő alkalmakat szalasztunk el azáltal, hogy bonyolult előadásokat tartunk, magunkat fitogtatva, de Krisztust nem magasztalva. Az igazság elmélete - élő istenfélelem nélkül - képtelen elűzni a lelket körülvevő sötétséget. {BT4 §50. 1} Gyakorta az igazság legbecsesebb ékkövét silányítják erőtlenné azok az okoskodó szavak, melyekbe burkolják, miközben hiányzik az előadásból isten Lelkének ereje. Krisztus az igazság egyszerűségében, közvetlen őszinteségében hirdette az igazságot, s nemcsak a legmagasabbakat érte el, hanem a föld legalantasabbjait is. Az igehirdető, aki Krisztus követe és Krisztus képviselője a földön, s aki megalázza magát, szerényen viselkedik, hogy Isten dicsőüljön meg, az ékesszólás valódi minőségével fog rendelkezni. Az igazi istenfélelem, az Istennel való közeli kapcsolat, s Krisztus ismeretének mindennapos, élő megtapasztalása ékesszólóvá teszi a dadogó nyelvet is. Elszomorodik a szívem, mikor látom a hiányokat az ifjú gyülekezetekben, amint látom és megértem súlyos szükségletüket a gyakorlati istenfélelem terén, és hiányosságukat az igaz vallásos tapasztalatban. Tudom, hogy az igazság üzenetét hordozók nem tanítják őket az összes szükséges pontra, hogy Jézus Krisztus kiegyensúlyozott jellemét tökéletesíthetnék. Az igazság tanítói sokáig elhanyagolhatják ezeket. Az örömüzenetről szólva mondja Pál: "Ennek lettem szolgája az Istentől értetek kapott hivatásnál fogva, hogy Isten igéjét érvényre juttassam: azt a titkot, mely századok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek. Velük akarta közölni Isten, micsoda felséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok, (figyeljünk föl a titok magyarázatára): Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye. Mi őt hirdetjük, intünk, és teljes bölcsességgel oktatunk minden embert, hogy Jézus Krisztusban tökéletessé tegyünk mindenkit. Ezért fáradok és küzdők az ő erejével, amely hatásosan működik bennem.” {BT4 §50. 2} Isten szolgái itt ismerhetik föl pontosan körülírva kötelességüket, minősítésüket, s Isten kegyelmének működő hatalmát Isten a közelmúltban jónak látta közölni a sokakban fellelhető súlyos hiányosságokat, noha Krisztus képviselőinek vallják magukat. Röviden, ha hiányos a hitük, s a gyakorlati istenfélelem ismerete, akkor nemcsak tulajdon lelkűket csalják meg, hanem elmulasztják kötelességüket, hogy Jézus Krisztusban tökéletessé tegyenek mindenkit.

189

Ellen G. White


Sok igazsághoz vezetett hiányos az igaz istenfélelem terén. Az igazság elméletével talán rendelkeznek, mégsem térnek meg alaposan. Szívük érzéki marad. Nem élnek Krisztusban, s Krisztus sem él bennük. Az Isten szolgájának kötelessége, hogy hirdesse az igazság elméletét; mégsem szabad megelégednie csupán ennyivel. Tegye magáévá a Pál nézetét: "Ezért fáradok és küzdők az ő erejével, amely hatásosan működik bennem." {BT4 §50. 3} A főpásztorral való élő kapcsolat a Krisztus életerős képviselőivé, valóban a világ világosságává teszi a bojtárokat. Hitünk valamennyi pontjának ismerete valóban elengedhetetlen, de ennél is fontosabb, hogy az igehirdető maga megszentelődjék az igazság által, melyet hirdet, hogy meg tudja világítani hallgatói lelkiismeretét - tudatát. Az előadássorozat egyetlen órája se álljon kizárólag elméletből. Egyetlen hosszú, fárasztó ima se hangozzék el. Az ilyen imák úgysem jutnak el Isten felébe. Sok-sok untató, egyhangú, papoló imát hallottam már, amire egyrészt semmi szükség, másrészt helyénvaló sem volt. {BT4 §50. 4} A feleannyi szóval fölajánlott ima, buzgón és hittel elmondva, meglágyította volna a hallgatók szívét. Ehelyett láttam, hogy türelmetlenül várnak, mintegy kívánva, hogy végre minden egyes szó az utolsó legyen. Ha az igehirdető addig küzdött volna Istennel szobájában, míg azt nem érezte volna, hogy hite megragadja az örök ígéretet: "Kérjetek és adnak nektek", akkor egyenesen a tárgyra tért volna, komolyan és hittel azt kérve, amire szüksége volt. {BT4 §50. 5} Megtért istenszolgáira van szükségünk; máskülönben a munkásságunk által alapított gyülekezetek, mivel magukban véve nincs gyökerük, képtelenek lesznek helytállni. Krisztus hű szolgája lelkére veszi, lelkén viseli a terhet Az ilyen nem fog ráéhezni a népszerűségre. A keresztény igehirdető sose lépjen a szószékre, míg előbb Istent nem kereste kamrájában, míg közeli kapcsolatra nem lépett vele. Az igehirdető alázatos-szerényen Istenhez emelheti, s a kegyelem harmatjával frissítheti föl lelkét, mielőtt az emberekhez szólna. A Szentlélek kenetével rajta, hordozva a felelősséget a hallgatóiért, nem fogja elbocsátani a gyülekezetet anélkül, hogy Krisztust, a bűnös egyedüli menedékét ne hirdetné nekik; anélkül, hogy szívbe markoló fölhívásokat ne intézne hozzájuk. Hisz talán soha többé nem találkozik hallgatóival Isten nagy napjáig. {BT4 §50. 6} A Mester, aki kiválasztotta őt, ismeri mindenki szívét, ezért oly nyelvet és szavakat fog adni szájába, hogy szólni tudja az igéket, melyeket kellő időben és kellő erővel szólnia kell. S akik valóban meggyőződtek a bűnről, akiket elbájolt Krisztus, az út, az igazság, az élet, azok elég tennivalót találnak anélkül, hogy az igehirdetőt magasztalnák és tömjéneznék. Krisztust és szeretetét emelik minden emberi eszköz fölé. Szem elől veszítik az embert, mert Krisztust magasztalják, ő lesz a gócpont. Sokan az igehirdetőhöz térnek meg, noha maga sem tért meg igazán Krisztushoz. Meglep minket a halálszerű álom, mely megbénítja a lelki érzékeket. Mert éltető erő hiányában szenvednek. Erőtlen imák hangzanak el, s oly bizonyságtételek, melyek nem építik és erősítik a hallgatókat. Krisztus szolgáinak tudakozódni kellene ezek oka iránt. {BT4 §50. 7} Pál írja kolosszei testvéreinek: "Amint azt kedves szolgatársunktól is tanultátok, aki Krisztus hűséges szolgája köztetek. Ő számolt be nekünk lelki szeretetetekről (nem az igehirdető jó megjelenése, képessége vagy szónoki készségének megszenteletlen szeretetéről, 190

Ellen G. White


hanem az Isten Lelkétől született szeretettől, amit Isten szolgája szavaival és jellemével képvisel). Mióta ezt hírül vettük, mi is szüntelen könyörgünk értetek, és esedezünk, hogy akaratának ismerete minden lelki bölcsességgel és okossággal együtt teljessé váljék bennetek. Csak így tudtok mindenben tetszését keresve, az Úrhoz méltón élni: minden jótettben gyümölcsözni, és Isten ismeretében gyarapodni. Erősítsen is meg nagy erővel fölséges hatalmából, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek, s örömmel adjatok hálát az Atyának, aki a szentek sorsára méltatott a világosságban." {BT4 §50. 8} Az igehirdetők, akik kis és nagyvárosokban hirdetik az igazságot, ne nyugodjanak, s kötelességüket se tekintsék teljesítettnek, amíg az igazság elméletét elfogadók életükbe ültetik át az igazság megszentelő hatalmának hatását, s tényleg Istenhez nem térnek. Isten elégedettebb lenne, ha munkájuk nyomán hatan ténylegesen megtérnének, mintsem hatvanat tegyenek névleges hitvallókká, akik nem tértek meg alaposan. Szenteljenek kevesebb időt igehirdetésükre, inkább tartalékolják erejük egy részét, sorra látogatni az érdeklődőket, imádkozni velük, és istenes tanításokat nyújtani nekik, hogy Jézus Krisztusban tökéletessé tegyenek mindenkit” {BT4 §50. 9} Föltétlenül Isten szeretete lakozzék az igazság tanítójának szívében. Az ő szívének kell föltétlenül átitatva lenni a mély, izzó szeretettel, mellyel Krisztus rendelkezett. Az igehirdetők azt tanítsák, hogy az igazságot elfogadói mind teremjenek gyümölcsöt Isten dicsőségére. Hirdessék, hogy naponta gyakorolniuk kell az önfeláldozást; sok melengetett dolgot föl kell adniuk; és számos kötelességet, bár kellemetlennek tűnnek, vállalniuk kell. Anyagi érdekeket, baráti kötelezettségeket, könnyű életet, megtiszteltetést, hírnevet - röviden mindent, de mindent - alá kell vetnünk Krisztus felsőbbrendű és mindig legfőbb követelményeinek. Az oly lelkészek, akikben nincs élő, életerős istenfélelem, noha fölkeltik az érdeklődést, de félbenszerben hagyják a dolgot, rendkívül nehéz területet hagynak hátra másoknak, hogy azok folytassák és fejezzék be, amit ők elmulasztottak tető alá hozni. Ezek vizsgára kerülnek, s ha nem teljesítik jobban kötelességüket, úgy további próba után félre fogják tenni őket, mint akik hiába foglalják el a földet, - mint megbízhatatlan őröket. {BT4 §50. 10} Isten nem akarja, hogy azok tanítsanak, akik nem tanulták meg alaposan a leckéket, s nem tanulnak továbbra is, hogy értelmes, Istennek tetsző módon hirdessék a jelen igazság minden összes pontját. Az elméletben jártasság segítségével egyre alaposabb tegyenek szert Krisztus ismeretére. Szükség van a szabályokra, a könyv-tudásra; de Isten szolgájának ezt őszinte, buzgó imával kell összekapcsolnia, nem építve fát, szénát vagy szalmát az alapra, amit megemésztene az utolsó napok tüze. Az imaéletnek s tanulmányozásnak kéz a kézben kell haladnia. Ha az igehirdetőt megtapsolják, megdicsérik, az nem bizonyítja, hogy a Szentlélek hatása alatt beszél. {BT4 §50. 11} Túl gyakori, hogy az újonnan megtértek, hacsak nem vigyáznak, jobban csüggnek szeretetükkel igehirdetőjükön, mint Megváltójukon. Azt tartják, hogy igen javukra vált az igehirdetőjük fáradozása. Azt gondolják, hogy lelkészük a legmagasztosabb ajándékkal és kegyességekkel rendelkezik, s hogy senki olyan kitűnő nem lehet, mint ő; ezért indokolatlanul nagy jelentőséget tulajdonítanak az embernek és fáradozásának. Olyan bizalom ez, mely hajlamossá tesz, hogy az embert eszményítsék, s inkább rá, mint Istenre tekintsenek. Noha ezzel Istennek se tetszenek, s a kegyelemben sem növekednek. {BT4 §50. 12}

191

Ellen G. White


E tanítók, ha valóban az Isten emberei, akkor Istentől veszik át a szót. Talán az előadásmód tökéletlen, és sok tere lenne a javulásnak. Mégis, ha Isten lehel át rajtuk ihletett szavakat, az erő nem emberé, hanem Istené. Az adományozót illeti a dicsőség és a szeretet, míg az igehirdetőt a fáradozásukért becsülhetik nagyra, szerethetik és tisztelhetik, mert hiszen isten szolgái, akik a kegyelem üzenetét hirdetik. Ám Isten Fiát gyakran ember takarja el, aki közte és a nép között áll. Az embert dicsérik, hízelgik körül, magasztalják, s alig nyertek egyegy pillantást Jézusról, holott a világosság belőle ragyogó, drága sugarai által el kellene takarnia maga mellett minden mást. {BT4 §50. 13} Krisztus szolgája, akit a Lélek és Mestere iránti szeretet itat át, úgy fog fáradozni, hogy a lehető legteljesebben és fölismerhetőn Istennek és drága Fiának jelleme tűnjék elő. Törekedni fog, hogy hallgatói értelmesen fogják föl Isten jellemét, s hogy az ő dicsőségét ismerjék el a földön. Amint valaki megtért, szívében az a kívánság születik, hogy másokkal is megismertesse, milyen drága barátra talált Jézusban. A megmentő és megszentelő igazságot lehetetlen szívébe rejtenie. Krisztus Lelkének a lelket érő bevilágítását olyan fényhez hasonlítják, mely minden sötétséget eloszlat. Sóhoz, mivel megtartó ereje van. Kovászhoz, mely titkon árasztja alakító erejét. {BT4 §50. 14} Akiket Krisztus magához kapcsol, amennyiben tőlük függ, szorgalmasan és kitartóan fognak fáradozni, mint ő is fáradozott, hogy mentsék a veszendő lelkeket. Imával, őszinte, buzgó imával, és személyes igyekezettel fogják elérni az embereket. Akik testestől-lelkestől Istenhez tértek, akik a vele való közösségnek örvendeznek, lehetetlen hanyagnak lenniük azok létfontosságú érdekei iránt, akik Krisztuson kívül vesznek el. {BT4 §50. 15} Az igehirdető ne végezzen mindent maga, hanem fogjon össze azokkal, akik elfogadták az igazságot. így másokat is tanít, hogy tovább fáradozzanak, ha az igehirdető máshova ment. A munkálkodó gyülekezet mindig növekedő gyülekezet is lesz. Mikor másoknak próbálnak segíteni, maguk is serkentést és erőt nyernek, így megerősödnek, és bátorságot merítenek belőle. {BT4 §50. 16} Olvastam valakiről, aki téli napon utazott mély, fúvásos hóban, s a hideg eldermesztette, csaknem észrevétlenül fosztva meg őt életerejétől. S mikor már csaknem megfagyott a fagykirály ölelésétől, mikor csaknem föladta az életért vívott küzdelmet, egyszer csak másik úton járó nyöszörgése ütötte meg a fülét, akit ugyanúgy a fagyhalál szorongatott, mint őt. Egyszerre fölébredt benne az emberség. Nekilátott dörzsölni a szerencsétlen ember jeges tagjait, s hosszas próbálkozás után sikerült is talpra állítani a másikat; de a másiknak jártányi ereje sem volt Karjába vette hát, s átvergődött a hófúvásokon, melyekről előbb azt gondolta, hogy egyedül sem tud áthatolni. S mikor a másik utassal biztonságos helyre ért, akkor ötlött eszébe, hogy mikor felebarátját mentette, magát is megmentette. Az erőlködés, hogy megmentse a másikat, fölgyorsította vérét, mely már-már megfagyott ereiben, s egészséges melegséget árasztott végtagjaiba. {BT4 §50. 17} E tanulságokat az ifjú hívők szeme előtt kell tartanunk, nem csupán tanítással, hanem példamutatással is, hogy keresztény életűkben ők is hasonló eredményeket érjenek el. A csüggedésre hajlamosak, akik úgy vélik, hogy az élet útja igen fárasztó és nehéz, álljanak munkába, igyekezzenek másokon segíteni. Az ilyen igyekezettől, ha az isteni világosságért való könyörgéssel párosul, az ő szívük is Isten kegyelmének éltető hatásától fog lüktetni; 192

Ellen G. White


szeretetük is több isteni odaadástól fog izzani; s egész keresztény életük valóságosabb, komolyan őszintébb, és imádságosabb lesz. {BT4 §50. 18} Krisztus szolgája legyen az ima, az istenfélelem embere; legyen derűs, de sosem nyers vagy közönséges, bohóckodó vagy komolytalan. A komolytalanság szelleme megegyezhet a bohócok és színészek hivatásával; de annak méltósága alatt áll, aki azt választotta, hogy az elevenek és holtak közt álljon, s hogy Isten szócsöve legyen. {BT4 §50. 19} Minden nap pontosan följegyzik fáradozását Isten könyveibe. Mint akik lelki fölvilágosultságot vallótok, erkölcsi színezetet adtok mindenkinek, akivel érintkeztek. Mint az örömüzenet megbízható szolgái, használjátok úgy képességetek minden erejét s életetek minden kínálkozó alkalmát, hogy munkásságtok teljesen sikeres legyen, s Jézus Krisztusban tökéletessé tegyetek mindenkit. Hogy ezt el tudjátok érni, elengedhetetlen a buzgó ima. Az örömüzenet szolgájának azzal az erővel kell rendelkeznie, mely olyan csodákat tett az egyszerű galileai halászokért. {BT4 §50. 20} Erkölcsi és szellemi képességekre van szükségetek, hogy hűen eleget tudjatok tenni a rátok háruló fontos kötelességeknek; ám lehet, hogy valaki rendelkezik bár ezekkel, mégis hiányzik belőle az istenfélelem. A Szentlélek adományára föltétlenül szükségetek van, hogy eredményesek legyetek e fontos munkában. Krisztus mondta: Nélkülem mit sem tehettek. Hanem ha Krisztus megerősít, akkor mindenre lesz erőtök. {BT4 §50. 21}

SZERETET A TÉVELYGŐ IRÁNT Kedves A. Testvér! Korán keltem, hogy írjak neked. A közelmúltban további világosságot nyertem, ezért felelősség terhel. Míg ilyen állapotban voltam, kétszer jelentette ki magát nekem az Úr. Míg éjjel könyörögtem hozzá, látomásban sok mindent elém tárt Isten ügye felöl. A dolgok állapotát a gyülekezetben, az iskolában, a kórházban, és a könyvkiadóban itt Battle Creeken, s Isten munkáját Európában, Angliában, Oregonban és Texasban, valamint más új mezőkön – ezeket tárta elém az Úr. A legfontosabb az új területeken, hogy helyesen indítsák el a munkát, hogy az Isten pecsétjét viselje magán. Sokat veszély fenyeget az új területeken, hogy olyanok fogadják el az igazsá¬got, vagy olyanok értenek egyet vele, akiknek a szíve nem tért meg valóságosan. Mikor a vihar és forgószél próbálja őket, kiderül, hogy nem sziklára, hanem futóhomokra épült a házuk. Az igehirdetőnek gyakorlati istenfélelemmel kell rendelkeznie, ezt fejleszteni mindennapi életében és jellemében. Igehirdetései ne legyenek kizárólag elméletiek. {BT4 §51.1} Az Úr elém tárt néhány olyan dolgot Texasban, amelyek nem kedveznek az igazság ügye fölvirágzásának. B. testvérek és családjuk eddig egy helyen sem jelentettek áldást vagy segítséget Isten ügyére nézve. Már azelőtt, mint nem édes illatút mutatták meg a hatásukat. E testvéreink képtelenek fölépíteni Isten ügyét, mert nincsenek meg bennük az elemek, melyek képesítenék őket, hogy Isten és az igazság oldalán gyakoroljanak egészséges hatást. Ha Isten gondolataival rendelkeznél, nem lettél volna annyira vak, különösen azok után, hogy azok figyelmeztettek, akikben meg kellett volna bíznod. A sima szavak, az éles beszédek félrevezettek téged. E testvérek nem mind egykorúak, de mindnek hibás a jelleme. Ha folyvást ügyelnek magukra, s ha buzgón, hittel könyörögnek Istenhez, akkor sikerülhet helyes helyzetben tartani meg énjüket. Jézus Krisztus által átalakulhat a jellemük, és erkölcsi 193

Ellen G. White


alkalmasságot nyerhetnek, hogy találkozhassanak majd Urukkal, mikor eljön; Isten most mégsem bíz rájuk semmi fontos felelősséget, mert ezzel lelkeket sodorna veszedelembe. Alkalmatlanok Isten nyájának vezetésére. Épp, mikor alig lenne szabad szólniuk, s akkor is szavuknak kevésnek, jól megválasztottnak, szerénynek és enyhének kellene lenni bűnös jellemvonásaik szövődnek mindenbe, amit tesznek, amit szólnak, s Isten munkája megsínyli a dolgot. {BT4 §51.2} Te és C. testvér mindketten rosszul láttok. Túlzottan megbíztok ez emberek képességeiben. A hajó megfelelő lehet csaknem minden szempontból; de ha egyetlen hibája akad – ha egyetlen palánkja szúette – akkor a rajta levők mind veszedelemben forognak. A láncnak minden szeme erős lehet, mégis egy hibás szem hitvánnyá tesz azt. Kitűnő képességű egyéneknek olyan jellemgyöngeségeik lehetnek, mely alkalmatlanná teszi őket, hogy rájuk lehessen bízni Isten komoly, szent munkáját. Ezek pedig csaknem mindenben hibásak, ami a krisztusi keresztény jellemet alkotja. Példájuk nem méltó a követésre. {BT4 §51.3} Sok mindent meg kell tenni érted, testvérem, mielőtt olyan lenne munkád, mint lehetne, s lennie kellene. Gondolkodásod elsötétült. A silány öntvényben öntött jelleműekkel való egyetértés és közösség nem emel, és nem nemesít téged, hanem csak szétmarják, széteszik lelkedet, s tönkreteszik hasznavehetőségedet, és Istentől is elválasztanak. Meggondolatlan, ösztönösen cselekvő ember vagy. A családi élet s az ügy terheit nem viseled felelősségteljesen. Hacsak szüntelen az Isten Lelkének nemesítő hatása alatt nem állsz, eldurvult modor veszélye is fenyeget. Lelkivé kell válnod, és közelebbi kapcsolatba kerülnöd Istennel a nagyszerű munkában, melyet végzel, hogy helyesen képviseld Krisztus jellemét. Értelmednek föltétlenül emelkedetté kell válnia, és szívednek megszentelődnie, hogy Jézus Krisztus munkatársa lehess. „Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok.” {BT4 §51.4} Isten munkája Texasban ma magasabb szinten állna, ha B. testvérék nem állnának kapcsolatba vele. Jobban részletezhetném az okokat, hogy miért van így, de nem teszem. Elég most annyi, hogy nem állnak helyesen Isten szemében. Mivel csaknem bármire megfelelőnek s rátermettnek mondják magukat, azért nem iparkodnak kiküszöbölni kifogásolható jellemvonásaikat, melyeket bár születésükkel örököltek, de melyeket neveléssel, művelődéssel, szoktatással legyőzhettek volna. Bár javultak valamelyest ez irányban; de ha a mérlegre helyeznék őket, nem ütnék meg a mértéket. {BT4 §51.5} Isten szava bővölködik az általános elvekben, melyekkel helyes szokásokat lehet kialakítani, s a bizonyságtételeket is, úgy alakítottuk, hogy külön fölhívják figyelmüket ez elvekre – mégis mindez nem tett elég mély benyomást szívükre és értelmükre, hogy rávezesse őket, mily fontos számukra a határozott változás. Ha úgy látnák magukat, mint a tökéletes példakép, Krisztus ellentétét, ápolnák magukban a hitet, mely szeretetből fakad és megtisztítja a lelket. Ezek a testvérek, A és B-t kivéve, természettől erőszakosak, zsarnokoskodók, önhittek. Nem tartják a többieket maguknál különbnek. Irigykednek és féltékenykednek a gyülekezet bármely tagjára, akiket szerintük többre akarnak tartani, mint őket. Bár lelkiismeretességet vallanak; mégis megszűrik a szúnyogot és lenyelik a tevét az olyan testvérekkel szemben, kiket, attól félnek, különbnek fognak tartani, mint őket. Fönnakadnak a

194

Ellen G. White


jelentéktelen dolgokon, zsigerelik a részleteket, külön jelentőséget tulajdonítanak szavaknak és cselekedeteknek. Ez különösen igaz a testvérek közül kettőre. {BT4 §51.6} E férfiak, különösen AB, kitűnő szónoki képességgel rendelkeznek. Mivel ékes modorban fejtegetik a dolgokat, a becsületesség és Isten iránti buzgalom olyan látszatát keltik, mely sokszor félrevezeti és elködösíti a hallgatók gondolkodását. Sajog a szívem a szomorúságtól, amint e sorokat írom, mert tudom, hogy milyen a hatása, milyen a légköre ennek a családnak bárhol legyen is. Nem szándékoztam újra írni e személyekről, de mivel az Úr komolyan elém tárta az ügyet, kénytelen vagyok mégis említeni az esetüket. Ha az Ige szolgái, akik állítják, hogy Istennel állnak kapcsolatban, képtelenek fölis¬merni az ilyenek rossz hatását, alkalmatlanok, hogy Isten igazságának tanúi legyenek. Ha e személyek megtartanák kellő helyüket, ha sosem próbálnának tanítani vagy vezetni, akkor csöndben maradnék. De mikor látom, hogy az Isten ügyét fenyegeti károsodás, akkor nem hallgathatok többé. {BT4 §51.7} E testvéreknek nem kell megengedni, hogy egy helyre tömörüljenek, s a vezető elemet képezzenek a gyülekezetben. Hiányzik belőlük a velük született szeretet. Nem tanúsítanak megértést, szeretetet és kifinomult érzést egymás iránt, hanem irigykedésbe, féltékenykedésbe, veszekedésbe és viszályokba süllyednek egymás ellen. Nem érzékeny a lelkiismeretük. Krisztus szeretete, gyöngédsége és szelídsége nem része lelki életüknek. Isten őrizz, hogy ilyen elem létezhessen a gyülekezetben. Hacsak meg nem térnek, nem láthatják meg a mennyek országát. Kellemesebb a rombolás, a hibák keresése, a folt és ránc látása másokon, minthogy jellemruhájukat kimosnák a bűn szennyétől, és megfehérítenék a Bárány vérében. {BT4 §51.8} S most érkezem legfájdalmasabb részhez, D. testvért illetően. Az Úr átvezetett a kivizsgáláson, melyben jelentős szerepet játszottál D. testvérrel. Isten bánkódott miattatok. Azt láttam, azt hallottam, ami nekem is fájdalmat és bánatot okozott. Olyan képtelen, istentelen eljárást, amilyet e kivizsgáláson elkövettek, a B. fivérektől várhattunk volna el. De ami a legjobban meglepett és elszomorított, hogy olyan két férfi, mint C. testvér és te, tevékeny szerepet játszottatok e szégyenteljes, egyoldalú kivizsgálásban. {BT4 §51.9} C. testvérnek, aki az ügyvéd szerepét játszotta, hogy kikérdezzen, és legélesebb megvilágításban fejtse ki a jegyzőkönyvet, csak ennyit mondanék: a világ kincséért sem vállalnám, hogy ezt az én számlámra tudják be. Különös, érthetetlen szellem vezetett félre, ámított el téged, melyben nyoma sem volt az irgalomnak, írmagja sem a tiszteletnek. Irigység, féltékenység, aljas gyanúsítás és kétes érvelések tartottak díszfölvonulást ez alkalommal. {BT4 §51.10} Túl szigorúnak tarthatsz ugyan engem, mégis lehetetlenség lenne szigorúbbnak lennem, mint ez az eset megérdemli. Azt képzeltétek-e valamennyien, mikor elítéltétek az ártatlant, hogy Isten mindenestől olyan lenne, mint ti magatok? D. testvér ezt követő állapota annak következménye volt, amilyen állást te foglaltál ezen az alkalmon. Ha igazságos és megértő lettél volna, akkor ö ma olyan helyen állna, ahol jó hatással lenne, hogy az igazság oldalán esne latba azzal az erővel, amit a szelíd és nyugodt lelkület jelent. D. testvér nem szavakész ember, ezért A. és B. sima szavai, és elfogulatlansága megtette a hatását. A szegény vak férfit szánakozással és gyöngéden kellett volna tekinteni: de e helyett a lehető legrosszabb 195

Ellen G. White


megvilágításba helyezték. Isten látta ezt, és egyikkőtöket sem tekint bűn nélkülinek, aki szerepet játszott ebben az igazságtalan kivizsgálásban. A. testvér, akkor majd nem lesz ez előtted olyan kacagtató, mint amikor a vak testvér ellen tartottál ítéletet. Tanulnod kellene ebből a tapasztalatból; hogy bezárd füledet azok előtt, akik előítéletet csöpögtetnének beléd pontosan azok ellen, akiket Isten támogattatni, sajnáltatni és erősíttetni akar. {BT4 §51.11} C. testvér és te nem ismertétek föl a hibákat a B. fivérekben; sem az ezeknek ellentétes jellemvonásokat D. testvérben. Noha az ő befolyása Isten Lelkétől megszentelten tízszeres erővel esne latba Isten ügyének oldalán, mint a B. fivéreké. Sokat követtél el, hogy árts D. testvérnek; ezért azt javaslom, térj meg e helytelenségből oly komolyan, szívből fakadón, mint amilyennel azt elkövetted. A Mester nevében kérlellek, rázd le magadról az emberi hatásokat, zárd be füledet a pletykák előtt. Senki se rágjon a szádba tanúságtételt; hanem hadd helyezzen rád Isten felelősségérzetet az Isten művéért, ne pedig olyanok, akik megszenteletlenek odahaza, de házon kívül is. {BT4 §51.12} C. testvérnek Isten lágyító, finomító Lelkére van szüksége. Gyakorolnia kell ezt családi körében. „Szeressetek tettetés nélkül.” Vesse ki házából a követelőző, zsarnok, gáncsoskodó lelkületet mindennemű rosszakarattal együtt. Ez a lehengerlő, gáncsoskodó szellem fog uralkodni a gyülekezetben is. Ha érzései egy időre kissé meglágyulnak, akkor szívélyesebben viselkedik, de ha az ellenkezője történik, akkor az szerint cselekszik. Nem gyakoroljátok az ön¬uralmat és önfegyelmet. Ahol D. testvérnek egyetlen hibája van, ott bíráinak és elítélőinek tíz éktelenkedik. {BT4 §51.13} A. testvér, miért nem álltál ki teljesen az elnyomott mellett? Miért nem akadályoztad meg az egész ügyet? Miért nem emelted föl hangodat, mint Üdvözítőd tette, mondva: „Aki közületek bűn nélkül való, az vesse rá az első követ.” Félelmetes hibát követtél el, mely következménye egynél több lélek veszte lehet, még ha tudatlanságból tetted is. Ha akár egyetlen gyöngéd, őszintén szánakozó szót szóltál volna D. testvérhez, azt a javadra írták volna a mennyben. De neked nem volt több fogalmad, hogy mit művelsz a mai és örök időkre, mint akik Krisztust elítélték; s te üdvözítődet ítéled el és kárhoztatod szentjének személyében. „Amennyiben ezek közül a legkisebbel megtettétek, velem tettétek.” Az álszentség mindig a legszigorúbb megrovást kapta Jézustól; míg a legsúlyosabb bűnösöket, akik őszinte bűnbánattal jöttek hozzá, elfogadta, megbocsátott nekik, s megvigasztalta őket. {BT4 §51.14} Azt képzelted, hogy meg lehetett volna győzni D. testvért, hogy a helytelen helyes, a helyes meg helytelen volt, mert testvérei azt akarták elhitetni vele? Beteg volt a testvér és ideges. Minden bizonytalannak és sötétnek tűnt előtte. Irántad, s C. testvér iránti bizalma megsemmisült, s kihez fordulhatna most? Gáncsolták valamiért, majd meg másért, míg csak bele nem zavarodott, míg nyugtalanság s kétségbeesés nem gyötörte. Azok követték el a legsúlyosabb vétket, akik ebbe az állapotba kergették. {BT4 §51.15} Hol volt itt a szánakozás, akár a közönséges emberiesség alapján is? A világiak, általában szólva – nem lettek volna ilyen közönyösek, ennyire híjával a könyörületnek és jóindulatnak, hanem több megértést tanúsítottak volna az ember iránt, épp a testi baja miatt. A leggyöngédebb figyelemre és embertársi szeretetre méltónak tartották volna. De itt volt ez a vak férfi, Krisztusban testvér, s néhány testvére bíróságként ült össze fölötte. {BT4 §51.16}

196

Ellen G. White


A kivizsgálás alatt, míg testvéreteket űztétek, mint nyulat, a halálba, több alkalommal el is nevettétek magatokat. Ott ült C. testvér, aki születésétől fogva annyira nyájas és szánakozó, hogy megrótta kegyetlenségéért testvéreit, mikor élelemnek vadat lőttek; mégis mikor itt volt ez a szegény vak, annyival értékesebb a szárnyasoknál, amint az Isten mására teremtett ember fölötte áll a teremtés néma teremtményeinek. „Kiszűritek a szúnyogot és lenyelitek a tevét.” Ez lett volna annak ítélettel, aki úgy szólt, ahogy•soha ember nem beszélt, ha ott lett volna köztetek. {BT4 §51.17} Aki annyira sajnálta a szárnyasokat, dicséretreméltó szánakozást és szeretetet tanúsíthatott volna Krisztus iránt vakságban szenvedő szentje személyében. Te mégis úgy viselkedtél, mint akinek bekötözték a szemét. B. testvér simán, talpraesetten beszélt. D. testvér viszont nem mestere a szónak. Nem tudta olyan ruhába öltöztetni gondolatait, hogy érvekkel védje magát. Nagyon meg volt lepődve, hogy jól meg tudjon válaszolni. Éles, kíméletlen, gáncsoskodó testvérei vádlókká vedlettek, s rém hátrányos helyzetbe szorították a vak férfit. Isten látta, meg is jegyezte a nap eseményeit. E férfiak, akik ügyesen kavarnak ködöt és koholnak vádat, látszólag diadalmaskodtak, míg a vak testvér, akivel gonoszul bántak, aki ellen jogtalan szabálytalansággal éltek vissza, úgy érezte, hogy minden inog a lába alatt. Rettentően megrendült a bizalma azok iránt, akiket eddig Krisztus képviselőinek tartott. Az erkölcsi megrázkódtatás, mellyel lesújtottak rá, csaknem lelki testi romlásának bizonyult. Aki részt vett e gyalázatban, furdalja legmélyebben a lelkiismerete, és tartson bűnbánatot Isten előtt. {BT4 §51.18} D. testvér hibát követett el, mikor leroskadt a gyalázat, s meg nem érdemelt gáncsoskodás e terhe alatt, hiszen ennek nem az ő fejére kellett volna hárulnia. Hiszen ő teljes lelkéből szerette Isten ügyét. Isten kimutatta a vakról gondoskodását, mikor jólétet nyújtott neki, de irigy testvérei ezt is ellene fordították. Isten a hitetlenek szívébe oltotta, hogy legyenek jók és szeretetteljesek iránta, mert vak. D. testvér, nemes keresztény férfi, még világi ellenségeit is megbékélésre vezette. Isten gyöngéd atya volt számára, elegyengette előtte az ösvényt. Ezért hűnek kellett volna maradni igazságismeretéhez, teljes szívvel kellett volna szolgálnia Istent, tekintet nélkül a gáncsoskodásra, irigykedésre, s hamis vádakra. A testvér, a te álláspontod adta meg D. testvérnek a kegyelemdöfést. Mégsem lett volna szabad elengednie Isten kezét, még ha a lelkész és a gyülekezet olyan ösvényre is lépett, melyen nem látott igazságot. Az örök sziklához rögzítve, szilárdan kellett volna állnia az elv mellett, s minden kockázat ellenére valóságnak tartani meg hitét és az igazságot. Jaj, mennyire szükséges is D. testvérnek, hogy szilárdabban ragaszkodjék a karhoz, mely hatalmas a megmentésre. {BT4 §51.19} Az élet minden értéke és jelentősége a mennyei és az eljövendő, halhatatlan élettel való kapcsolatból fakad. Isten örök karja átöleli a segítségért hozzá forduló lelket, legyen az mégoly erőtlen is. A hegyek drága kincsei elpusztulnak, de aki Istenért él, tántoríthatatlanul a gáncsoskodástól, a tapstól meg nem rontva, az örökre Istennel fog lakozni. Isten városa megnyitja kapuit az előtt, aki idelent megtanult Istenre támaszkodni. vezetésért, bölcsességért, megnyugtatásért és reményért a veszteség s lesújtottság közepette. Angyalok éneke fogja üdvözölni őt, neki termi majd gyümölcsét az élet fája. {BT4 §51.20}

197

Ellen G. White


D. testvér elbukott, ahol pedig győznie kellett volna. Isten szánakozó szeme mégis rajta nyugszik. Bár sokak sajnálkozása szerte foszlik, Isten mégis szeret és szán, mégis kinyújtja segítő kezét. Ha testvérünk szerény, szelíd és alázatos szívű lesz, akkor Isten fölemeli fejét, és szilárdan az örök sziklára helyezi lábát. „Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha, és veled kötött békeszövetségem nem inog meg. Az Úr mondja ezt, aki megkönyörül rajtad.” {BT4 §51.21} Egyikünk sem menthető, bármi próba alatt sem, hogy meglazuljon a kapcsolata Istennel. Ö a mi erőnk forrása, a mi erődünk bármi próbában. Mikor hozzá kiáltunk segítségért, ő hatalmasan kinyújtja karját megmenteni. D. testvérnek éreznie kellett volna, hogy mivel Isten az atyja, így reménykedhet és örvendezhet, még ha minden barátja el is hagyja. Kérem őt, ne lopja meg Istent szolgálatától, mivel gyönge emberek félreismerték, hanem siessen, szentelje magát Istennek, szolgálja őt lényének minden erejével. Isten szereti öt, s ő is szereti Istent; tetteinek összhangban kell hát állnia hitével, akárhogy bánnak is vele. Ellenségei jelen álláspontjára mutogathatnak, hogy lám, igaz volt ítéletük. D. testvér meggondolatlan és elhamarkodott volt. Lelke megundorodott, s azt hiszi, túl súlyosan megsebezték, hogy meggyógyuljon. {BT4 §51.22} Akik a testvért ily fáradhatatlanul üldözték, azok élete és jelleme távolról sem kifogástalan. Ha Isten úgy bánt volna görbe útjaikkal és tökéletlen jellemükkel, ahogy ők bántak el D. testvérrel, már rég meghaltak volna. De a szánakozó Isten türelmes volt, nem bánt el velük bűneikhez mérten. Isten hűséges volt D. testvérhez, s neki felelnie kell az Úr kegyelmes viselkedésére, még ha az emberek ennyire kevés gyöngédséget tanúsítottak is, még ha hiányzott belőlük még a közönséges emberiesség is. D. testvér előjoga a nyelvek hadakozása elöl Krisztusban rejtőzni el, s érezni, hogy a hála kimeríthetetlen forrásai, a megnyugvás és béke áll nyitva előtte, áll rendelkezésére minden percben. Ha a testvér korlátlanul rendelkezne földi kincsekkel, akkor sem lenne oly gazdag, amilyen most lehet az előjoggal hogy a jó oldalán áll, s kielégülésig ihat az üdvösség csermelyeiből. {BT4 §51.23} Mi az, amit Isten meg nem tett D. testvérért, amiért halálra adta érte Fiát? S vele együtt nem szívesen odaad-e mindent? Miért is válna testvérünk hűtlenné Istenhez, csak mert néhányan elpártoltak a testvértől? Mennyivel erősebb a halálnál a szeretet. mely az anya szívét köti lesújtott gyermekéhez; Isten mégis kijelenti, hogy bár az anya is megfeledkezhet gyermekéről, ő mégsem feledkezik meg rólad. Egyetlen lélek, aki Istenbe veti a bizalmát. sosem merül feledésbe. Isten a leggyöngédebb gondoskodással viseltetik gyermekei iránt, és emlékkönyvet tart maga előtt, hogy soha el ne feledkezzék róluk. {BT4 §51.24} Bár minden emberi kötelék meglazulhat. {BT4 §51.25} Bár barát a baráthoz hűtlennek bizonyulhat, {BT4 §51.26} Anyák feledkezhetnek meg gyermekeikről. {BT4 §51.27} Menny és föld elmozdulhatnak helyükről. {BT4 §51.28} Urunk szeretetét mégsem érheti változás. {BT4 §51.29} D. testvér és testvérnő értékes segítség lehettek volna a gyülekezetnek, hogy fölvezessék azt a jobb belátás magaslatára, ha a gyülekezet elfogadta volna igyekezetüket. De

198

Ellen G. White


az irigység, aljas gyanúsítás, féltékenykedés elűzték őket a gyülekezettől. Ha ők ketten hamarabb elhagyták volna próbáik helyét, az jobb lett volna számukra. Salem, Oregon, 1878 július 8. {BT4 §51.30}

A MŰ HELYZETE TEXASBAN Az Úr sok mindent elém tárt Sátán texasi ügyködéséről, s egyes Michiganról odaköltözöttek keresztényietlen viselkedéséről. Elém tárta, hogy a B. fivérek nem fogadták el szívből a számukra nyújtott bizonyságtételt. Jobban bizakodnak magukban, mint a jövendőmondás Lelkében. Véleményük szerint az adott világosság nem mennyei eredetű, hanem a fülembe jutó mendemondák terméke. E nézetük nem állja meg a helyét. Megkérdezem: Volt-e alapja a kosza híreknek? Hiszen az élettörténetük ítéli el a viselkedésüket. {BT4 §52.1} E család egyetlen tagja sem él olyan lelki életet, mely minősítené, hogy az igazság tanításában bármi vezető helyet vállaljon. „Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok.” Ezt közölte velem Isten angyala. „Ti nem vagytok Isten választott edényei, hogy legszentebb munkájának bármi részét végezzétek. Ti csak rongáltok és szétmartok, de nem tisztítotok, és nem áldotok.” Ti, B. testvérek, mindig is a kereszténység alacsony mértékét tartottátok. Egy időre, ahol nem ismernek elég jól, tekintélyetek lehet. Mikor azután kivívtátok a tekintélyt, akkor kevésbé óvatossá váltok, s szívetek rossz tulajdonságai szerint viselkedtek, mígcsak az igazságot szeretők azt nem érzik, hogy az Isten munkája fejlődésének súlyos kerékkötői vagytok. Ez nem aljas gyanúsítás, hanem esetetek való tényei. {BT4 §52.2} Ha mindig nyájasságot, tiszteletet, nemes szeretetet és bőkezűséget tanúsítanátok még a gonoszok iránt is, akkor hathatós szolgálatot végezhetnétek Krisztusnak. Ha Krisztus lelkülete élne bennetek, őt tisztelnétek szavaitokkal, tetteitekkel, de még arckifejezésetekkel is. Viselkedésetek szelídséget fejezne ki, nem kevélységet, nem dicsekvést. Akkor nem a magatok dicsőségére tö-rekednétek. Járatlanok vagytok az alázat erényében. Felsőbbségre pályáztok, s arra törtök, hogy hatalmatokat és fölényeteket fitogtassátok, másokon uralkodva, másoknak parancsolgatva. Különösen érvényes ez A B esetére. Ö és felesége képtelen légkörével lendíteni Isten ügyének erkölcsi és lelki állapotán. Minél korlátoltabb a területük Isten ügyével kapcsolatban, annál előnyösebb lesz az ügy számára. Anyagi ügyekben megbízhatatlan a szavuk, a tettük . Ez érvényes A B-re, de fivéreire is. A világ és a gyülekezet méltán állapítja meg, hogy mit sem ér vallásosságuk. Világiasak és minden hájjal megkentek, sasszemmel figyelik, hogyan jutatnának előnyhöz. Erőszakosak és zsarnokiak környezetükkel. Másét irigylők, féltékenyek, fölfuvalkodottak. {BT4 §52.3} Az igazság ilyen képviselői roppant akadályt gördítenek mások üdvössége elé. Ha meg nem változnak, jobb lett volna sosem elfogadniuk az igazságot. Értelmükön inkább Sátán uralkodik, mint az Isten Lelke. A B testvér feleségének természettől jó a szíve, de őt is a férje alakítja. Meggondolatlan fecsegő a testvérnő. Nyelve gyakran fékezhetetlenül lángra szítja a pokol tüzét. „Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn,” – írja Salamon. Ez kétségtelenül helytálló az ő esetében. Fölfújja a dolgokat, hamis tanúságot tesz, s így egyre áthágja Isten parancsát, bár azt vallja, hogy parancstartó. Noha nem akar igazán gonoszat cselekedni, mégsem szentelte meg szívét az igazság, míg ti, B. testvérek, nagyon siettetek vitába

199

Ellen G. White


ereszkedni hitünk pontjai felöl, mégis kivétel nélkül elszunnyadtatok a kereszténységet jelentő dolgokon. Nem is álmodjátok, mennyire veszedelmes helyzetben leledzetek. Ez a szunnyadás kiterjed a gyülekezetre s mindenkire, aki bár Krisztust vallja, mint ti, de megtagadja őt viselkedésével. így másokat is arra a veszedelmes ösvényre vezettek , amelyet ti tapostok. Az Ige kijelenti, hogy szentség nélkül senki sem láthatja meg Istent. Jézus meghalt, hogy megváltson minden gonoszságtól, s jócselekedetben buzgó, különleges népet tisztogasson meg magának. {BT4 §52.4} „Megjelent ugyanis Istennek minden emberre üdvöt árasztó kegyelme, mely arra tanít, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal, s éljünk mértéktartón, szentül és buzgón a világon.” Krisztus mondta: „Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok is tökéletes. „Mennyit is érhetnek imáitok, míg gonoszságra néztek szívetekben? Ha meg nem változtok bele fogtok fáradni az intésekbe, mint Izráel gyermekei; s akár ők, ti is el fogtok pártolni Istentől. Egyesetek szavaival ugyan elismeri az intést, de szívében mégis elutasítja. Azt folytatjátok, mint addig, csak épp kevésbé hajlotok Isten Lelkének ösztökélésére, egyre jobban elvakultok, kevesebb a bölcsességetek, önuralmatok, erkölcsi erőtök, egyre kevésbé vágytok rá, s örvendeztek a vallásos gyakorlatoknak; s ha meg nem tértek, végül teljesen föl adjátok Istenhez fűző kapcsolatotokat. Nem értetek el határozott változást életetekben. Mikor feddések érkeztek, mert nem ismertétek föl, nem értették meg jellemhibáitokat, s az óriás különbséget a ti és Krisztus élete között. Eddig úgy viselkedtetek, olyan álláspontra helyezkedtek, hogy ne veszítsétek el testvéreitek bizalmát. {BT4 §52.5} Az Úr közölte, hogy az -i gyülekezet állapota siralmas. Magaviseleted, A B testvér, és feleségedé, amint azt ti, s mindenki más is láthatja, viszályt és széthúzást idézett elő, s teljes romlásnak bizonyul a gyülekezet számára, ha el nem költöztök, vagy meg nem tértek. Ti ketten megtámadjátok, tönkre is teszitek környezeteteket. Többen szeretnek titeket; hiszen: nem mindenki lát, Isten szemével. Fölfogásukat megrontotta szózuhatagotok, szép beszédetek. Szomorú, leverő a dolgok ilyetén állapota. {BT4 §52.6} Az Úr közölte, hogy ami a beszédet illeti, A B megfelelő lenne az összejövetel vezetésére; de ha az erkölcsi alkalmatossággal még híjával találjuk. Szíve nem rendezett Istennel. {BT4 §52.7} Mikor másokat emelnek vezető polcra, számolniuk kell a testvér és felesége ellenkező szellemével. E megszenteletlen szellem nem lép nyíltan a színre, hanem titokban mesterkedik, hogy akadályozza, megzavarja és csüggessze azokat, akik a tőlük lehető legjobbat igyekeznek tenni. Isten látja ezt, s kellő időben el is nyeri majd igazságos jutalmát. Uralkodj rajta, vagy ha nem, tedd tönkre, – ez e testvér elve, s ma már a felesége sincs jobb állapotban. A testvérnő értelme is megromlott. Nem áll rendezett összhangban Istennel. {BT4 §52.8} A B testvér, a szomorú történet, melyet elkövetsz, föl marad jegyezve a mennyben. Szíved hadban áll az intés bizonyságtételeivel. Az E. család még mindig félre van vezetve általad. Mások többé vagy kevésbé bizonytalanok, mert ügyesen tudsz szólni a jelen igazságról. Az -i gyülekezetben nincs összhang, sem egység. Nem fogadtad el a nyújtott világosságot, s nem is tartod ahhoz magadat. Ha megfogadtad volna Salamon szavait, ma nem állnál oly sikamlós ösvényen. Ezt mondja: „Bízzál az Úrban teljes szívedből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.” Ha teljesen alávetetted volna magad Isten akaratának és 200

Ellen G. White


útjainak, s ha mély bizalmatlansággal fogadnád a magad bölcsességét, ez biztosabb ösvényre vezetett volna téged. {BT4 §52.9} Túlméretezett az önbizalmad. Amint másik testvért javasolnak, hogy az vezesse az összejövetelt, vagy helyetted jelölnek bizalmi tisztségre, máris eltökéled, hogy ha meg bírod akadályozni, megakadályozod, s romlott lelked erejével szembeszegülsz. {BT4 §52.10} Minősíthetetlenül viselkedtél D. testvérrel szemben. Szíve a legmélyebb szeretetre buzdult irántad. Azelőtt barátod volt, de az elszakadása elég volt, irigy szellemet támasztani benned, mely könyörtelen volt, mint a sír. Ezt vak emberrel szemben tanúsítottad. Olyan ellen, akit mindenkinek a legszívélyesebb gondoskodással és legmélyebb szeretettel kellett volna körülvenni. A te romlott, álnok lelkületed másokat is rávitt, hogy inkább veled értsenek egyet, mint vele. Mikor vak testvérünk látta, hogy nem lehet világosan megmagyarázni az ügyet a testvéreknek, mikor minden kétséget kizárva meggyőződött, hogy a helytelen diadalmaskodik a helyes fölött, akkor annyira megsebesült a lelke, hogy nem tudta, hova forduljon. Ekkor történt, hogy elengedte Isten kezét. Részleges bénulás sújtotta őt. Csaknem teljesen tönkrement szellemileg és testileg. A gyülekezet összejövetelein jelentéktelen dolgokat tárgyaltak, azon csámcsogtak, ezeket fújták föl, s helytelen, kegyetlenül helytelen benyomást tettek a jelenlevők gondolkodására. {BT4 §52.11} Súlyos bűn, ha valaki ily eltökélten tör épkézláb ember ártalmára. Hanem így viselkedni olyannal szemben, aki vak, s akivel úgy kellene bánni, hogy a legkevésbé érezze szeme világának hiányát, ez még sokkal súlyosabb vétek. Ha jó érzésű ember lettél volna, vagy teljesen keresztény, aminek vallod magadat, lehetetlen lett volna számodra így ártalmára lenned. D. testvérnek barátja van a mennyben, Krisztus, aki védelmébe vette, s megerősítette őt, hogy ismét ragadja meg Isten ígéreteit. Mikor D. testvérnek csaknem eszét vette a súlyos bánat és gonosz bánásmód, akkor már eszeveszettül viselkedett. Ezt használták aztán bizonyítékként, hogy helytelen lelkület él benne. De a mindent látó bíró az indítékot mérlegeli, s a cselekedetek szerint fog jutalmazni. {BT4 §52.12} Te, A B testvér, hiábavaló kevélységgel fölfuvalkodtál, s bármi föladatra alkalmasnak képzelted magad. Megtagadtad Isten Lelkének bizonyságtételeit, s ha tehetted volna, mindent újjá alakítottál volna. Mily nehéz igaz megvilágításban látni a dolgokat, mikor a kötelesség ez irányban vezet, a hajlam meg az ellenkezőbe. Szűklátókörű, korlátolt és torzult a nézeted Krisztus jelleméről, s az eljövendő életre szükséges fölkészülésről. {BT4 §52.13} Az Úr elém tárta, hogy a B. fivérek és családjaik egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek. „Széltől idestova kergetett esőtlen felhők, terméketlen fák, melyek gyümölcse összeaszott.” s ha tovább haladnak ösvényükön, melyet követtek, akkor itt kétszer kiveszett, gyökerestől kitépett fák lesznek.” Mivel a maguk értelmére támaszkodtak, így oly pontra süllyedtek, ahol nincs gyakorlati istenfélelem, nincs menny, nincs olyan Isten, mint az övék. {BT4 §52.14} Ha Isten népe összeköttetésben állna az Úrral, a fölismernék e férfiak korlátolt képességeit, előítéletét, irigységét, féltékenységét és beképzeltségét. Isten gondviselése nem fogja eltávolítani a kifogásokat, melyeket gonosz szívük fölhoz Isten Lelkének bizonyságtételei ellen; bár ők megbotolhatnak és eleshetnek fejükből kipattant kérdéseiken.

201

Ellen G. White


De Isten népének föl kellene ismerni, hogy e fivérek szíve soha meg nem alázkodott, elméjük fennhéjázása soha alább nem hagyott. A Biblia közérthető a keresztény kötelesség összes pontján. Az Isten akaratát cselekvő ráismer a tanításra. De ezek az igazságosság•napja helyett a maguk mécsesénél keresnek világosságot. {BT4 §52.15} Senkit se nevezhetünk igazmondónak, aki nem szíve tényleges érzéseit szólja. A hazugság lényegében a csalás szándékából áll; s ez megmutatkozhat egyetlen tekintetben, egyetlen szóban. A tényeket is össze lehet állítani és elmondani, hogy hazugság jöjjön ki belőle. Némelyek ügyesen végzik ezt, majd igyekeznek igazolni magukat, amiért eltértek a szigorúan vett igazmondástól. Van, aki azért, hogy más jó hírnevét rontsa, vagy sebezze meg, puszta rosszindulatból hazugságokat fog gyártani róluk. Vevésnél, eladásnál önérdekű hazugságok hangzanak el, akármit adnak, vagy vesznek. A hiúság hazugságait szólják azok, akik másnak szeretnének látszani, amik. Képtelenek szépítés-csúnyítás nélkül továbbadni történetet. Jaj, mennyi minden történik a világon, amit a cselekvője majd szeretne meg nem történtté tenni! De a szavak és cselekedetek följegyzései a menny könyveiben a hazug szavak és hazug tettek szomorú történetét mondják el. {BT4 §52.16} A hazugság, a félrevezetés összes válfaja bűn az igazság és igazmondás Istene ellen. Isten szava világos e pontokon. „Ne lopjátok meg egymást, és ne hazudjatok egymásnak.” „A hazug mind a kénkövei égő tüzes tóba kerül, ami a második halál” Isten az őszinteség és igazság Istene. Isten igéje az igazság könyve. Jézus a hű és igaz tanú. A gyülekezet az igazság tanúja és alapja. A Magasságos minden elve, szabálya igaz és mindenestől fogva igazságos. Milyennek is tűnik tehát a hamis beszéd, a túlzás vagy félrevezetés az Ur szemébe?” A hazugságért, melyet Elizeus szolgája mondott, mert magának irigyelte az ajándékokat, melyet a látnok visszautasított, bélpoklosság sújtotta, aminek csak a halál vetett véget. {BT4 §52.17} Még életünket se mentsük meg hazugság árán. A vértanúk egyetlen szóval vagy fejbólintással megtagadhatták volna az igazságot, s megmenthették volna életüket. Ha hozzájárultak volna, hogy valaki szemernyi illatszert helyezzen helyettük a bálvány vagy császároltárra, az kerékbetöréstől, vérpadtól vagy keresztre-feszítéstől mentette volna meg őket. De ők nem voltak hajlandók hamisat cselekedni szóban vagy tettben, bár az élet lett volna jutalmuk, ha megteszik. Bebörtönzést, kínzást és halált, de tiszta lelkiismerettel, szívesebben vettek, minthogy félrevezetés, hazugság vagy hitehagyás arán megmeneküljenek. Tántoríthatatlansággal és Krisztusba vetett hittel szennyfolt nélküli ruhát és drágaköves koronát nyertek. Isten szemében pedig nemesedett és emelkedett volt az életük, mivel a legkíméletlenebb körülmények közt is, de szilárdan kiálltak az igazság mellett. {BT4 §52.18} Az emberek halandók. Lehet, hogy őszintén istenfélők, mégis sok mindent rosszul értelmezhetnek, és számos jellemhibájuk lehet. Ám nem lehetnek Krisztus követői, ha egybe tartoznak azzal, aki szereti és űzi a hazugságot. Az ilyen élet csalás, örökös hazugság. végzetes szédelgés. Szigorú a vizsga ma férfiak és nők bátorsága számára, ha szembesítik őket a bűneikkel, kendőzés nélkül beismerni azokat. így szólni: „Ezt a hibát az én számlámra kell elkönyvelni,” a belső elv olyan erejére van szükség, mellyel a világ csak korlátolt mennyiségben rendelkezik. De akinek van bátorsága, hogy őszintén, köntörfalazás nélkül kimondja, döntő győzelmet arat maga fölött, s egyúttal hathatósan bezárja az ajtót az ellenség előtt. {BT4 §52.19}

202

Ellen G. White


Az igazság legszigorúbban vett elvéhez való ragaszkodás gyakran jelent kellemetlenséget, sőt evilági vesztesége!, hanem az eljövendő életben megnöveli a jutalmat. A vallás nem csupán száraz hittételek rendszeréből áll, hanem gyakorolt hitből, mely megszenteli az életet, helyesbíti az egymás közti kapcsolatot a családi körben, s a gyülekezetben. Sokan tizedet fizetnek a mentából, rutából, mégis elhanyagolják a jelentősebb ügyeket: a könyörületet és az Isten szeretetét. A keresztény jellem tökéletesítéséhez elengedhetetlen alázatosan Istennel járnunk. Isten az élet ügyeinek legapróbb részleteinél is elvárja a tántoríthatatlan elvet. Krisztus mondja: „Aki a kicsinyben hű, hű lesz a nagyban is.” {BT4 §52.20} Sem az anyagi ügy nagysága, sem pedig látszólagos jelentéktelensége teszi igazságossá vagy igazságtalanná, becsületessé vagy becstelenné. Hanem a helyestől való legparányibb eltéréssel is már az ellenség területére tesszük lábunkat. S onnét tovább haladhatunk, lépésrőllépésre az igazságtalanság, a gazság bármi mértékére. A keresztény világ jelentős hányada elkülöníti vallását a pénzügyektől. Ezernyi apró fogást, kicsinyes becstelenségeket követnek el embertársaikkal való ügyleteikben, s ezek leleplezik a szív tényleges állapotát, kimutatják, bizonyítják a romlottságot. {BT4 §52.21} Te, A B. testvér, nem hozol tisztességet az igazság ügyére. Neked, testvérem, a forrást kell megtisztítanod, hogy a csermelyek tisztává váljanak. Feleséged abba merült túlságosan, hogy foltot és ráncot találjon testvérei jellemén. Míg szomszédjai kertjét igyekezett gyomlálni, elhanyagolta a magáét. Szorgalmasan, szívósan őrködnie kell, hogy hibátlan jellemet építsen. Az a legfélelmetesebb veszély fenyegeti őt, hogy nem fog sikerülni neki. Ha elveszíti a mennyet, azzal mindent elveszít. Mindkettőtök tisztítsa meg lelke templomát, hiszen borzalmasain beszennyeződött. Gondolkodástok is szomorú módon megromlott. „Az Úr félelme a bölcsesség kezdete.” Nagyon vigyázzatok magatokra, semmi téren se bízzatok meg magatokban, de sose tűrjétek meg, hogy hangot adjatok mással szembeni irigységetek kifejezésére. {BT4 §52.22} Roppant munka vár még mindkettőtökre, hogy annyira megalázkodjatok Isten előtt, hogy elfogadja megtéréseteket. Eddig csupán hallgatói, s nem állhatatos megtartói voltatok az igének. Többször elismertétek, hogy nem volt igazatok, érzéki gondolkodástok mégis változatlan maradt. Valamelyest ugyan változtatok az érzelmek hatására, de elveitek terén nem történt javulás. Láttam, hogy eljött az idő, mikor, hacsak alapos változást nem küzdöttetek ki, kézbe kell venni eseteteket. Isten gyülekezetének semmiképpen sem szabad megalkudnia nyers útjaitokkal és alantas, keresztényietlen mértéketekkel. {BT4 §52.23} Családotokból egyetlen fivér elég egy-egy helységbe. Hiszen folyvást marakodtok egymás között, gyűlöletesen viselkedtek, s egymást is gyűlölitek. Hiszen szállóige vagytok a világiaknak, mert annyira távol álltok Istentől, hogy vakon azt képzelitek, hogy nagyjából rendjén a szénátok Istennél. Közelebbről kell szemlélnetek a Krisztus jellemét, hogy jobban fölismerjétek, mit jelent olyannak lenni, mint Ő. Ha meg nem változtatjátok viselkedéseteket, ha le nem győzitek beképzelt, úrhatnám, neveletlen magaviseleteteket, akkor bárhol vagytok, szégyent fogtok hozni az ügyre; s akkor jobb lett volna, ha soha meg nem születtek. Megérett az idő, hogy vagy jobbra, vagy balra forduljatok. „Ha az Úr az Isten, kövessétek őt. Ha pedig a Baál, azt kövessétek.” Torz jel-lemetek gyalázat a keresztény névre. Egy gyülekezet sem

203

Ellen G. White


fog fölvirágozni vezetésetek alatt, hisz nem álltok kapcsolatban Istennel. Dicsekvők, kevélyek, önhittek vagytok, s másokat is erre a mintára szeretnétek alakítani. {BT4 §52.24} Isten gyülekezetét régóta terheli keresztényietlen viselkedésetek. Segítsen Isten, hogy fölismerjétek és átérezzétek, hogy örök jólétetek követeli teljes átalakulásotokat. Hiszen példátok másokat is félrevezet a megszentelődés tiszta, magasztos ösvényétől. A valóban nagy emberek mindig szerények. Az emberiesség oly kegyesség, mely testhez szabott ruhaként áll rajtuk. {BT4 §52.25} Akik hasznos ismeretekkel töltik meg agyukat, s valódi eredményekkel és kifinomultsággal rendelkeznek, azok ismerik el a legkészségesebben gyöngeségüket. Nem önhittek és nem hivalkodók; de a magasabb színvonalhoz viszonyítva, melyet elérhetnek a szellemi nagyság terén, úgy tűnik előttük, hogy alig kezdtek még emelkedni. Hanem a felületes gondolkodó, akinek csak valamelyes, vagy szórványos az ismerete, az tartja magát bölcsnek, az játssza meg az undorító fontoskodás szerepét. {BT4 §52.26} Talán mára már köztiszteletnek és bizalomnak örvendezhetnétek, de annyira meg voltatok magatokkal elégedve, hogy nem használtátok ki a világosságot és előnyöket, melyet kegyelmesen elnyertetek. Értelmeteket nem bővítették ki a keresztény képességek, szereteteteket sem szentelte meg – az élet adományozójával való közösség. Kicsinyesség jellemez és földiesség, ez üti pecsétjét külső jellemetekre, s kétséget kizáróan bizonyítja, hogy szívetek útját járjátok, belátástok szerint, s hogy elképzeléseitekkel vagytok tele. {BT4 §52.27} Mikor az ember Istenhez kapcsolódik, mikor őszintén keresi Isten jóváhagyását, emelkedett, megnemesedett és megszentelt lesz. A fölemelkedés kötelessége ez, melyet az embernek magának kell elvégeznie magáért a Jézus Krisztus által. A menny megadhat neki minden előnyt, ami az ideiglenes és lelki dolgokat illeti, de mindez hiába, ha nem hajlandó magáévá tenni az áldásokat és segíteni magán. Tulajdon erőit kell igénybe vennie, máskülönben végül mérlegre kerül, és híjával találtakat mondanak ki rá; sikertelen lesz, ami ezt az éltet illeti, s elveszíti jövő életét is. {BT4 §52.28} Aki eltökélt igyekezettel akar erőt kérni fölülről, és lecsillapítani s keresztre feszíteni magát, az eredményes lehet eme életben és elnyerheti az eljövendő, halhatatlan életet. Ez a világ az ember munkaterülete. Az eljövendő világra való fölkészülése attól függ, hogyan tesz eleget e világban kötelességeinek. Isten terve szerint legyen a társadalom áldására, s nem tud, még ha szeretne is, magának élni, magának halni. Isten összekapcsol bennünket, mint egyetlen család tagjait, s ezt a kapcsolatot mindenkinek ápolnia kell. Szolgálnunk kell egymást, s ezt nem vehetjük semmibe, csak ha megszegjük Isten paran¬csait. Ha valaki magának él, magával gondol és törődik, akkor, mint Isten szolgája, hasznavehetetlen lesz. Nincs szükség fennen hangzó címekre és csodás tehetségekre, hogy jó polgárok és példás keresztények legyünk. {BT4 §52.29} Sokan vannak sorainkban a nyugtalan, beszédes, magukat előtérbe toló emberek, akik veszik a bátorságot, hogy magukat javasolják, a kor, a tapasztalat vagy tisztség tisztelete nélkül. A gyülekezet egészen más segítség híján szenved – szerény, csöndes, istenfélő férfiak híjával, akik készek kellemetlen terheket hordozni, ha rájuk hárítják, nem a jó hírnév

204

Ellen G. White


kedvéért, hanem, hogy szolgálják Mesterüket, aki életét adta értük. Az ilyenek nem tartják méltóságon alulinak, hogy átadják a helyüket az élemedett korúnak, s hogy tisztelettel viseltessenek az ősz fej iránt. Gyülekezeteinknek gyomlálásra van szükségük. Tagjai körében sok az önmagasztalás és önhittség. {BT4 §52.30} Aki féli és tiszteli Istent, azoknak az Úr szívesen 'szerez tisztességet. Az ember annyira emelkedett lehet, hogy összekötő kapoccsá válhat menny és föld között. Az ember kiegyensúlyozott, arányos jellemmel került ki teremtője kezéből, a fejlődés olyan képességeivel megáldottan, hogy ha az isteni befolyást az ember igyekezetével kapcsolja össze, akkor csaknem az angyalok színvonalára emelheti magát. Mégis, mikor így fölkerült, nem lesz tudatában jóságának és nagyságának.{BT4 §52.31} Isten olyan szellemi képességeket adott az embernek, mely a legmagasabb kiművelésre alkalmas. Ha a B. fivérek fölismerték volna jellemük durvaságát és nyersességét, ha serény, kitartó gonddal művelték volna értelmüket, megerősítve jellemük gyönge pontjait, leküzdve szembeszökő hibáikat, egyeseket elfogadtak volna Krisztus hírnökeiként. De jelen állapotukban Isten egyiküket sem fogadhatja el képviselőjének. Nem vették eléggé eszükbe a javulásuk szükségességét ahhoz, hogy törekedjenek rá. Nem nevelték gondolkodásukat tudással, megfigyeléssel, elmélyedéssel és szüntelen erőfeszítéssel, hogy fegyelmezzék magukat kötelességeikre. A javulás eszközei mindenki rendelkezésére állnak. Senki sincs oly szegény vagy elfoglalt, hogy Jézus segítségével ne tudnának javítani életükön és jellemükön, {BT4 §52.32}

MAGUKKAL TÖRŐDŐ IGEHIRDETŐK F. testvér és testvérnő, Elém tárták Isten kegyelmét és végtelen szeretetét, mellyel további lehetőséget nyújt nektek. Meg kell ragadnotok a hatalmas gyógyító Istent, hogy legyen testi és lelki erőtök, Gyönge ugyan az egészsé¬getek, mégis az a veszély környékez, hogy azt képzeljétek, hogy gyöngébbek vagytok, mint valójában. Nincs bennetek szívósság, mert nem ápoltátok a türelmes, reményteljes, bizakodó lelkületet. Utat engedtek a gyöngeségeknek, ahelyett, hogy fölibük emelkednétek. Kísértések fognak támadni titeket jobbról, balról, de ha türelmesen folytatjátok a jócselekedeteket, le tudjátok győzni jellemetek hibáit. Az Úr közölte, hogy bár lábatok tényleg megállapodott a kárhozaton, Isten egyikkőtöket sem hagyott el teljesen. Páratlan könyörülete, további lehetőséget adott, hogy bebizonyítsátok hozzá való hűségeteket, ami késztessen mély alázattal és énetek fölötti őrködéssel járnotok ővele. Kényeztettétek magatokat, és megengedtetek magatoknak ezt-azt, annyira, hogy most az ellenkező irányba kell törekednetek. {BT4 §53.1} Te, F. testvér, nagyon önző voltál, ami Isten szemében elfogadhatatlan. Feleségeddel ismételten megbotlottatok e gonoszságban. Erőiteket igen lecsökkentette bűnös kielégülésetek, s hogy sok mindent megengedtetek magatoknak. Van józan eszetek és belátásotok; mégis inkább a hajlandóságot követtétek, mintsem a kötelesség ösvényét, nem nyomtátok el rossz jellemvonásaitokat, s nem erősítettétek gyönge erkölcsi erőtöket. {BT4 §53.2} F. testvér, természettől türelmetlen, izgága, követelőző vagy odahaza, s rövid ismeretség után új helyeken is kimutatod ezt. Gyakran szólsz türelmetlen, lehengerlő modorban. Ezekből 205

Ellen G. White


meg kell térned. Most újra kezdhetnél. Isten az ő határtalan könyörületében további lehetőséget ad neked. Feleségednek van elég belül, amivel harcba szálljon, s te őrizkedj, nehogy az ellenfél területére vesd őt. Az izgágaságot, gáncsoskodást s erős kifejezéseket hagyd abba. Mikor akarsz már győzelmet aratni romlott akaratod és jellemhibáid fölött? Mai haladással, próbaidőd előbb véget érhet, mielőtt megtennéd az eltökélt erőfeszítést, mely elengedhetetlen, hogy győzelmet arass magadon. Isten gondvi¬selése olyan helyzetekbe fog hozni, ahol furcsaságaid, ha vannak, próbára kerülnek és kiderülnek. Nem veszed észre, nem is érted, milyen hatást váltanak ki meggondolatlan, türelmetlen, panaszkodó, nyafogó szavaid. {BT4 §53.3} Nektek további kitűnő alkalmatok lesz szenvedni a Krisztus szerelméért. Ha zúgolódva teszitek, nem nyertek jutalmat érte: de ha készségesen, ha örömmel, azzal a lelkülettel, mely Péteré lett elpártolása után, akkor győztesek lesztek. Péter egész élete folyamán tudatában élt Krisztus gyáva megtagadásának; s mikor vértanúságot kellett szenvednie hitéért, ez a megaiázó eset folyvást előtte lebegett, s könyörgött, hogy ne úgy feszítsék keresztre, amint Ura szenvedett, azt tartva, hogy ez túl nagy megtiszteltetés lenne árulása után. Azt kérte, hogy fejjel lefelé feszítsék keresztre. Péter mennyire átérezte Ura megtagadásának a vétkét! Mily megtérést tapasztalt meg! Egész további élete a bűnbánat és alázat élete volt. {BT4 §53.4} Van okotok reszketni, mikor törvényén át látjátok Istent. Mikor Mózes így látta Isten fönségét, fölkiáltott: „igen-igen félek és reszketek.” A törvény halált mondott ki a törvényszegőre; s azután az Úr az engesztelő, elfedező áldozatot tárta Mózes elé. Kijelentette neki Krisztus bűnöst megtisztító vérét, így félelme elpárolgott, mint a hajnali köd a fölkelő nap sugarai előtt. Látta, hogy ez történhetik a bűnössel. Isten iránti bűnbánat és Urunk Jézus Krisztus iránti hit által megbocsátottat jegyeznek a bűnös neve mellé, s az igazságosság napja árasztja rá tündöklő, gyógyító sugarait, eloszlatva a lelket ködbe borító kétséget és félelmet. Mózes Istennel társalgása után úgy jött le a hegyről, hogy arca mennyei fénytől tündöklött, s ez a népre is rásugárzott. Mintha dicsőségből érkezett angyal lett volna, úgy tűnt nekik. Az isteni tündöklés fájdalmas volt e bűnös embereknek; elfutottak Mózes elöl, s kérték, hogy takarja el a tündöklő dicsőséget, nehogy megölje őket, ha közeledik hozzájuk. {BT4 §53.5} Mózes tanult ember volt. Jártas az egyiptomiak összes tudományában, de nem ez volt egyetlen minősítése, melyre szüksége volt, hogy alkalmassá tegye föladatára. Isten gondviselése folytán meg kellett tanulnia a türelmet, indulatainak mérsékelését. A lemondás és nélkülözések iskolájában kellett nevelést nyernie, mely a legfontosabb volt számára. Ezek a megpróbáltatások fölkészítették őt atyai gondoskodással viseltetni azok iránt, akik segítségére szorultak. Sem tudás, sem tanulmány – sem ékesszólás nem helyettesíthette a próbák e tapasztalatát annak, akinek úgy kellett őrködnie emberek fölött, mint akikért számot kell adnia. A szerény pásztor munkájának végzése közben, elfeledkezve magáról, s a rábízott nyáj sorsát viselve szívén, kellett alkalmassá válnia a legmagasztosabb munkára, melyet valaha is halandóra bíztak – hogy az Úr legelője juhainak pásztora legyen. Akik félik Istent, összeköttetésben kell állniuk vele. Krisztus a legtökéletesebb nevelő, akit valaha is ismert a világ. Hogy tőle nyerjen bölcsességet és tudást, az egyiptomiak minden műveltségénél értékesebb volt Mózes számára. {BT4 §53.6}

206

Ellen G. White


F. testvér, F. testvérnő, kérlek, vegyétek komolyan a dolgot, s térjetek Istenhez a Jézus Krisztus által. „Ne csaljátok meg magatokat. Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is kell learatnia.” Aki bűnös kielégülésére, alantasabb ösztöneinek kielégítésére fordítja talentumait és javait, az romlottságot arat. Az aratás elkerülhetetlen. Az ilyen értelme elveszti érzékenységét és erejét. Értelmi képessége szétzilálódik, s élete megrövidül. Isten elvárja tőletek, hogy komolyabb erőfeszítést tegyetek, hogy uralkodjatok magatokon. Közölték velem, hogy Isten és angyalai készen állnak és várnak, hogy segítsenek nektek e fontos igyekezetetekben. Ha halogatjátok, vagy lassan végzitek, akkor túl késő lehettek. Meghosszabbították próbaidőtöket, most alakul a jellemetek, ami rövidesen, kedves testvér és testvérnő, örökre rögzítve lesz. Félmunka nem fog egyetlen lépéssel sem közelebb hozni a mennyhez. A határozatlanság rövidesen a rossz irányban tett döntésnek számit. Sokan döntenek úgy, hogy magukat és Sátánt szolgálják, mivel nem tesznek határozott lépéseket legyőzni jellemhibáikat. Sokan melengetnek bűnös tulajdonságokat, azt várva, hogy valamikor legyőzik ezeket – így a kárhozat mellett döntenek. {BT4 §53.7} F. testvér és testvérnő, Jézus Krisztusban már most győzelmesek lehettek. Ne tervezzetek, ne gondolkodjatok énetek javára. Nem lehettek teljesen az Úré, míg bármennyire bátorítjátok az önzést. Olyan nagy szeretetet, amilyet Üdvözítőnk tanúsított irántatok, mély alázattal és folytonos örömmel kellene fogadnotok. A boldogsághoz uralkodnotok kell gondolataitokon és szavaitokon. Bár minden erőtök megfeszítését követeli ez meg, akkor is meg kell lennie, ha Isten elismert gyermekei kívántok lenni. Ne fáradjatok bele az igyekezetbe. Az ellenfél harcra kelt üdvösségetekért, s vereséget kell szenvednie. {BT4 §53.8} Mikor te, F. testvér első ízben kezdesz dolgozni valahol, legtöbbször megnyered az emberek bizalmát; de az alaposabb ismerkedés után annyira előtűnnek jellemhibáid, hogy sokan elveszítik istenfélelmedbe vetett hitüket. Ezzel árnyékot vetsz felekezetünk összes lelkészére. Ha rövid ideig maradsz valahol, az nem árt e jó hírnevednek. Míg buzgó munka köt le, ellentétes áram• latok nyomása alatt, a munka köti le gondolataidat, ezért se időd, se lehetőséged magadra gondolni, magadról töprengeni. De ha véget ér a munka, s magadra kezdesz gondolni, amint az magától értetődő számodra, akkor már kényezteted magad, gyerekes leszel, metsző és zsörtölődő, s így igen ártasz Isten munkájának. Ezt a lelkületet tanúsítod a gyülekezetben is, s így a jó ha-tásod súlyos sérülést szenved a közösségben, olykor gyógyíthatatlanul. Gyakran gyerekesen versengsz, még mikor lélekmentésen fáradozol is. S borzalmas benyomást tettél azokra, akik tanúi voltak ennek. Most választanod kell, vagy megszenteltté leszel otthon, a családban, és a gyülekezetben, mindenkor gyöngéd és türelmes, vagy sose telepedj meg egyik gyülekezetben sem; mert hibáid szembetűnővé válnak, s a Megváltót, akiről vallod, hogy szereted és szolgálod, gyalázat éri. {BT4 §53.9} Mózest arra vezette a hite, hogy a láthatatlan örökkévalókra tekintsen. Elhagyta az udvari élet ragyogó vonzalmait, mert a bűn tanyázott ott. Lemondott a jelenről, mely jónak látszott, de romlásba és pusztulásba csalogatott. A valódi vonzó dolgok voltak értékek számára – ami örökkévaló. A Mózes által hozott áldozatok valójában nem is voltak áldozatok. Futni, veszni hagyta a jelen, látszólagos, csalóka jót a bizonyos, magasztos, halhatatlan jóért. {BT4 §53.10}

207

Ellen G. White


Mózes elviselte Krisztus gyalázatát, mert többre értékelte a gyalázatot az egyiptomiak kincseinél. Elhitte, amit Isten mondott, s a világ bármi gyalázkodása sem vitte rá, hogy eltérítse becsületességtől. Mint Isten fölszabadult embere járta a földet. A Krisztus szeretete élt szívében, ami nemcsak emberi méltóságra emelte, hanem az igaz keresztény kegyességek kitűnősége járult méltóságához. Mózes göröngyös és veszélyes ösvényen járt, de a láthatatlanokra tekintett, ezért nem botlott el. Vonzó volt számára a jutalom, s az lehet számunkra is. Mózes meghitt kapcsolatban élt Istennel. {BT4 §53.11} Az a•kötelesség vár, hogy jellemed megváltoztatására és magasztossá tételére használd életed hátra lévő részét. A megújult lélekben új élet keletkezik. Krisztus ott a benn lakozó Üdvözítő. Amit talán úgy tekint az ember, hogy nehéz lemondani róla, azt föltétlenül föl kell adnia. A leszóló, zsarnoki szót ne ejtsd ki, így értékes győzelmet aratsz. Igazi boldogság lesz az eredménye minden lemondásodnak, éned minden keresztre feszítésének. Ha kivívjuk az első győzelmet, a második könnyebb lesz. Ha Mózes elhanyagolta volna az Isten nyújtotta lehetőségeket és előjogokat, a mennyből jövő fényt hanyagolta volna el – akkor nyomorult, csalódott ember lett volna. A bűn alulról származik. Mikor valaki elköveti, Sátánt ülteti trónra lelkében. Isten nem azért adta törvényét, hogy megakadályozza az emberek üdvösségét, hiszen mindenkit üdvözíteni kíván. Az embernek világosság és lehetőségek állnak rendelkezésére, s ha kihasználja azokat, győzedelmeskedni tud. A győzelem által életeddel bizonyíthatod Isten kegyelmének hatalmát. Sátán arra törekszik, hogy fölállítsa trónját lelked templomában. Mikor ő uralkodik, mérgező szenvedélyekkel hallatja S érezteti magát a keserűség szavaival, melyek elszomorítanak és megsebeznek. De amint a világosság nem tart közösséget a sötéttel, és Krisztus sem Béliállal, az embernek is teljesen az egyikhez vagy a másikhoz kell tartoznia. Ha enged a kísértésnek, a másé kívánásának, hazugságnak, csalásnak, vagy bármi bűnnek, lelkében az ördög elveit ülteti polcra, s bezárja maga előtt a menny ajtaját. Sátánt a bűn miatt űzték ki a mennyből. És senki sem mehet a mennybe, aki bűnt követ el, bűnt melenget, hiszen akkor az ellenfél újra megvethetné ott a lábát. {BT4 §53.12} Mikor valaki komolyan, lelkiismeretesen, napról-napra jellemhibái legyőzésén fáradozik, akkor Krisztust magasztalja föl lelke templomában; Krisztus világossága él benne. Krisztus arca fényének tündöklő sugarai hatására egész lénye emelkedetté és nemessé válik. Lelkében a menny békéje honol. Sokan szabad folyást engednek az indulataiknak, az irigykedésnek, önzésnek, hazugságnak, s közben mentegetik magukat, a körülményekre hárítják a felelősséget, melyek próbákba vitték őket. Ilyen a te eseted is. Isten megengedte, hogy ilyen környezetben élj, hogy kifejleszd jellemedet. Bár te magad alakíthattad volna környezetedet. Hiszen a kísértésnek való ellenállással, vagy azok elviselése által, akaraterőnk erejével változtathatunk a körülményeken Jézus nevében. Ezt jelenti győznünk, amint Jézus is győzött. „A győzelem, mely diadalt arat a világon, a mi hitünk.” {BT4 §53.13} F. testvér, Isten kegyelmes irántad. Életed tévedés volt s nem, ami lehetett volna, és lennie kellett volna. Nincs benned valódi férfiasság, igaz emelkedettség és tisztaság. Nincs helyes önbecsülésed, ezért másokat sem tisztelsz. Nem magasztalod Krisztust és kegyelmének hatalmát Egész életedben gyámokra volt szükséged. Az a fölületessék és komolytalanság, az a kíméletlenség, az önuralomnak az a hiánya. az az önzés és türelmetlenség, mely életed korai szakaszát jellemezték, ezek fejlődtek ki szembeszökőn most, hogy túl vagy életed delén. Noha elkerülhetted volna, ha leráztad volna a gyerekes gondolkodást, a gyerekes ingerlékenységet – 208

Ellen G. White


ha a férfiasság szilárdságát öltötted volna magadra. Egyre kényeztetted magad, ami mindenképpen ártalmadra lett. Fölfújtad fájdalmaidat, föl gyöngélkedésedet. Ezeket figyeled, ezekről nyafogsz, Jézusra viszont nem tekintesz. Gondolj arra, hogy milyen keveset is viselsz el, mily keveset szenvedsz a Jézus szenvedéséhez mérten. Pedig ő bűntelen volt – az igaz szenvedett a gonoszért. {BT4 §53.14} A jó fa nem terem romlott gyümölcsöt. A jó magaviselet tiszta lelkiismerettel jár, olyan bizonyosan, amint a jó fán jó gyümölcs terem. Ha valaki nyűgös és kíméletlen a családjával és környezetével, akkor meg sem kell kérdezni, hogy milyen a gyülekezetben. Azt a zsémbelődő, lehengerlő hajlamot tanúsítja majd, mint odahaza. Senki sem rendelkezhet Krisztus lelkületével és szellemével, hogy ne változtatná őt különbbé az élet összes kapcsolatában és kötelességében. A zúgolódás és ingerlékeny kitörések nem a jó elvek gyümölcsei. Állhatatosnak kell lenned az imádságban, mert eddig nem a magasztos, nemes, erkölcsös vonásaidat erősítgetted. Most kell hát ezt elvégezned. Nehéz lesz ugyan, de semmiképpen el nem kerülhető. {BT4 §53.15} Mikor Texasban laktál, reményvesztett voltál, és Istentől, embertől elhagyatottnak érezted magad; de most, hogy új kezdethez érkeztél el, legyen alapos a javulás műve, bűnbánatod pedig olyan, amilyet nem kell majd megbánnod. Legjobb napjaid, ami egészségedet, életerődet illeti, már a múlté, mégis helyes szokásokkal, derűs gondolkodással és viselkedésed felöli tiszta lelkiismerettel, most győzelemmé fordíthatod vereségedet. Nincs vesztegetni való időd. Feleséged minden igyekezetedben segítségedre lehet az aratás meze¬jén. Ha az igazság megszentelte őt, áldás lehet számodra, Isten műve szá-mára, ha elbeszélget emberekkel, ha nyájas és barátságos. {BT4 §53.16} Sokan megbotlanak és elesnek, mert utat engednek romlott, ingerlékeny természetüknek. Nagy Sándor, Cézár sokkal könnyebbnek találták országokat leigázni, mint uralkodni féktelen természetükön. Miután egyikük is, másikuk is nemzeteket hódítottak meg, a világ e két nagy embere elbukott egyikük az iszákosságba merülés, a mértéktelenség áldozataként, a másik az önteltség és az eszeveszett nagyravágyás folytán. {BT4 §53.17} Isten szólít, hogy. tegyetek le kevélységetekről csökönyösségetekről, engedjétek, hogy békéje uralkodjék szíveteken. Szelíd és nyugodt lelkületet kell táplálnotok. Mindenkor vigyétek magatokkal Krisztus szelídséget. Zsörtölődő és metsző akadékoskodás nem tesz jó benyomást, de jóakaratot sem nyer. Ha nálunk az igazság, megengedhetjük magunknak, hogy nyugodtak és sodrunkból nehezen kihozhatok legyünk. Legyen nyelvünk szerény és magasröp¬tű. A belsőtökben melengetett szellem rányomta bélyegét külsőtökre is. Ha Krisztus trónol a lélek templomában, akkor ő letörli az izgága, zsémbes, boldogtalan arckifejezést; s mikor a tanúk tömege a Krisztus mását tükröző embert nézi, észre veszi, hogy édes légkör veszi őt körül. A világ látni fogja, hogy szidalmazások vihara közepette is nyugodtan áll, akár a nemes cédrus. Az ilyen férfi az Isten hőse. Hiszen győzelmet aratott magán. {BT4 §53.18} Az élet idegesítő dolgainak túlnyomó része a mindennapos, lélekölő gondok, szívfájdalmak, kellemetlenségek a féktelen természet következményei. A családi kör összhangját gyakorta megtöri az elhamarkodott szól a szidalmazó nyelv. Mennyivel jobb lett volna, ha ezeket ki sem ejtik. Örömteli mosoly, békés, dicsérő szó, ha szelíden ejtik, hatalmas 209

Ellen G. White


lenne a gyógyításra, megnyugtatásra, áldásra. A magunkon uralkodás a legkitűnőbb uralkodás a világon. A szelíd, csöndes lélek ékességét magunkra öltve száz közül kilencven kilenc afféle bajt, noha annyira megkeseríti az életet, meg lehetne takarítani. Sokan mentegetik így elhamarkodott szavaikat és robbanékony természetüket: „Érzékeny vagyok, elhamarkodott a természetem.” De ez soha be nem gyógyítja a meggondolatlan, indulatos szavak ütötte sebeket. Némelyek valóban szüle¬téstől fogva ingerlékenyebbek, mint mások; ám az ilyen szellem sosem állhat összhangban Isten Lelkével. Az érzéki embernek föltétlenül meg kell halnia, s az új embernek, Krisztus Jézusnak kell birtokába venni a lelket, úgy hogy Jézus követője valóban és igazán elmondhassa: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” {BT4 §53.19} Nehéz legyőzni magunkat, énünket. Az emberi gonoszság összes megjelenési alakja nem könnyen vethető Krisztus Lelkének fölügyelete alá. Ezt mindenki vésse eszébe, hogy hacsak Krisztus által ki nem vívják azt a győzelmet, akkor teljesen reménytelen az esetük. Igenis ki lehet vívni a győzelmet; hiszen Istennél semmi sem lehetetlen. Az ö segítő kegyelme által minden gonosz, féktelen természetet, minden emberi elkorcsosulást le lehet győzni. A kereszténynek föltétlenül tanulni kell Krisztustól, aki, „mikor szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta.” {BT4 §53.20} Nem könnyű, nem gyerekjáték az előtted álló föladat. Eddig halogattad, hogy előre tarts a tökéletességre. De most újra kezdhetsz. Életeddel bizonyíthatod, hogy mit tud elvégezni az Isten hatalma és kegyelme, hogy az érzéki embert Jézus Krisztusban lelki emberré alakítsa. Ha akarsz, győzelmes lehetsz. Krisztus nevében fogj hát határozottan hozzá e föladathoz. {BT4 §53.21} Szeretném, ha komoly kijelentést vésnétek szívetekbe: Mikor emberek engednek Sátán cselszövéseinek, s így az ördög felségterületére lépnek, ha aztán Isten kegyelme által ki akarnak szabadulni az ellenfél csapdáiból, igen szoros kapcsolatra kell lépniük Istennel, naponta keresztre kell feszíteni magukat, és alaposan át kell alakulniuk, hogy kivívják a győzelmet, s így elnyerjék az örök életet. Mindketten messzire távoztatok Istentől. Súlyos gyalázatot hoztatok ügyére. Ezért most a legbuzgóbban kell igyekeznetek, hogy leküzdjétek minden jellemhibátokat, s az alázat és hívő, esedező ima életét éljétek. Hittel kérjétek Istent, hogy Krisztus szerelméért törölje el a múltat, úgy hogy a gonoszság magja, amit elvetettetek ne terjedjen, és ne gyűljön össze haragként a harag napjára. {BT4 §53.22} Ha így folytatjátok, mint eddig, ingerlékeny lelkülettel, magatokat sajnálva, gyermekesen beszélve betegségeitekről, nagy feneket kerítve érzéseiteknek, s az élet sötét oldalain rágódva, akkor ez legyöngít és elcsüggeszt benneteket. Ezek a dolgok tettek titeket könnyű prédává a Sátán csapdái számára. Ha ismét csak ugyanezt az utat kezditek követni, amelyiken csúszni kezdett a lábatok, akkor reménytelen lesz az esetetek. Ha bűnbánattal lerázzátok magatokról bűneiteket, s az Üdvözítő közbenjárásába menekülve elkerülitek a félelmetes következményeket, komolyan könyörögve Isten Lelkéért, hogy vezessen, tanítson, éltessen, akkor örök életet arathattok. Ne mulasszátok el, hogy egyetértésben, alázatosan vessétek magatehetetlen lelketeket a Krisztus érdemeire. {BT4 §53.23}

210

Ellen G. White


BECSÜLETESSÉG ANYAGI ÜGYEKBEN G. testvér, utolsó látomásomban elém tárták esetedet. Láttam, hogy szereted ugyan az igazságot, melyet vallasz, mégsem szentelődtél meg általa. Szereteted megoszlik Isten szolgálata és a pénzisten szolgálata között. Ez a megoszlás korlát előtted, hogy Isten küldötte lehess. Míg állítólag Isten ügyét szolgálod, önérdek csúfítja munkádat, és csökkenti nagyon hatásodat. Isten nem tudott veled munkálkodni, mert nem rendezettek vele a dolgaid. {BT4 §54.1} Ami a szavakat illeti, mélyen érdekel az igazság. De mikor arra kerül a sor, hogy cselekedetekkel bizonyítsd hitedet, akkor már komoly hiányosság mutatkozik. Nem képviseled helyesen hitünket. Erős haszonszereteteddel kárt okoztál Isten ügyének. A kereskedés és versengés szeretete nem tett jót neked, de azok lelki egészségének sem, akikkel érintkezel. Nagyon kialkuszod a dolgokat, s gyakran rá is szedsz embereket. Külön tehetséged, hogy az üzletkötést magadra nézve a legelőnyösebben végezd, érdekeidre vigyázva, de mások érdekeinek mellőzésével. Ha valaki áron alul, ügyetlenül ad el valamit, s neked hasznod származna belőle, nem akadályoztad meg. Ezzel nem köve¬ted az arany szabályt, hogy azt tegyük másokkal, amit szeretnénk, hogy ve¬lünk cselekedjenek. {BT4 §54.2} Miközben hittérítést végzel, egyúttal üzletelő vonásaidat is kimutatod, veszel és eladsz. Ez kétféle munka rossz összetétele. Vagy az egyiket végezzed, vagy a másikat. „Ha az Úr az Isten, kövessétek öt, ha pedig a Baál, kövessétek azt.” „Válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgáiul.” Isten nem fogadja el munkádat a hittérítés és iratterjesztés területén, míg azon ügyeskedsz, hogy előnyhöz segítsd magadat. Az a veszélyed, hogy az anyagi nyereséget tekintsd istenfélelemnek. A kísért csábos csalétket varázsol eléd, hogy elbájoljon, s elcsalogasson; hogy belemerülj a mesterkedő lelkületbe, noha ez meg fog ölni lelkileg. {BT4 §54.3} A világ, – az angyalok és emberek, mind szélhámosnak tartanak. Olyannak, aki a maga érdekével törődik, aki a nélkül segíti magát előnyhöz, hogy gondosan, lelkiismeretesen azok érdekeit is szívén viselné, akikkel üzletel, üzleti ügyeidben a becstelenség rétege rejlik, mely beszennyezi a lelket, eltörpíti a vallásos életet és a kegyelemben növekedést. Éles szatócsszemmel figyeled a legjobb alkalmat, hogy olcsón juss valamihez. Ez a számítgató vonás második természeteddé vált, s nem veszed eszedbe, föl sem figyelsz e vonás melengetésének gonosz voltára. Az olyan üzletkötés, mely igazságos és egyenes, másnak is előnyös, nem csupán neked, helyénvaló lenne, ami a becsületes kereskedést illeti; de ha megszentelődtél volna az igazság által, akkor az Úr elfogadta volna szolgálatod, és a lelkek üdvösségének biztosítá¬sára használta volna föl képességeidet, gyors fölfogóképességed. A szem kí-vánsága a nyereség szeretetével a lélek ellen harcolt. Évek szokása és melengetése rajta hagyta torz lenyomatát jellemeden, s alkalmatlanná tett Isten munkájára. Folytonos vágyódás lobog benned a tevés-vevés után. Ha ezt Isten szolgálatára szentelnéd, lelkiismeretes, kitartó munkássá tenne a Mester számára; de ennek hiányában, mint máig tetted, veszedelembe sodorta lelkedet, s másokat is veszély fenyeget, hogy elvesznek rossz hatásod miatt. {BT4 §54.4}

211

Ellen G. White


Időnként ugyan az ésszerűség s lelkiismeret fölemelte tiltakozó szavát; s megróva érzed magad viselkedésed miatt; lelked vágyva vágyik a szentség és a menny biztonsága után; ilyenkor a világ zsivaja visszataszítóak tűnik előtted, ezért félreteszed a világi zajt, és az Isten Lelkének örvendezel. De aztán újra világi vonásaid tolakodnak az előtérbe, mindent lehengerelve. Bizonyos, hogy szembe kell még szállnod a Sátán támadásaival. Ezért úgy készülj föl, hogy tántoríthatatlanul ellene szegülj hajlamodnak. {BT4 §54.5} Mikor Pál apostolt nyirkos penésztől bűzlő börtönfalak vették körül, s betegségekben szenvedett, nagyon szerette volna látni Timóteust, az örömhírben gyermekét, hogy rábízza üzenetét, mielőtt meghalna. Pálnak semmi reménye sem volt a fogságból szabadulásra, míg életét föl nem áldozza. A gonosz Néró szíve mindenestől ördögi volt, s egyetlen szavára vagy intésére az apostol életét időnap előtt megszakíthatta. Pál ugyan szorgalmazta Timóteus azonnali jelenlétét, mégis attól félt, hogy nem jön meg időben, hogy ajkáról vegye át utolsó bizonyságtételét. Ezért Timótheusnak szánt szavait egyik munkatársának mondta tollba, akinek megengedték, hogy a fogságban társa legyen. A hű ápoló leírta utolsó üzenetből most itt keveset idézünk: „Aki meg akar gazdagodni, kísértésbe esik, az ördög kelepcéjébe, és sok oktalan meg káros kívánságba, melyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz vágya. Néhányan törik magukat utána, ezért a hittől elpártoltak, és sok bajba keveredtek. De te, Isten embere, menekülj ezekből! Törekedjél inkább igaz lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát! Szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hívatást, erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást.” „E világ gazdagjainak hagyd meg, hogy ne kevélykedjenek, és ne bizakodjanak a bizonytalan vagyonban, hanem az élő Istenben, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkre. Legyenek jótékonyak, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak. így biztos alapot gyűjtenek a jövőre, és elnyerik az örök életet.” „Amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, közöld megbízható emberekkel, akik mások oktatására is alkal¬masak. Viseld el a szenvedéseket velem együtt, mint Krisztus Jézus hű katonája. Katona nem vesződik világi dolgokkal, különben nem jár kedvében annak, akinek zsoldjába szegődött. A versenyző is csak akkor nyer babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.” Valaki kapzsi lehet, de mentegetheti magát, hogy Isten ügyéért fáradozik; mégsem kap jutalmat, mert Isten nem kíván rászedéssel, vagy bármi becstelenséggel szerzett pénzt. {BT4 §54.6} Pál tovább unszolja Timóteust: „Siess, jöjj mielőbb! Démás ugyanis a világ kedvéért elhagyott, és Thessalonikába ment.” E szavakat, melyeket Pál közvetlen halála előtt mondott tollba, Lukács jegyezte le épülésünkre, és figyelmeztetésül. {BT4 §54.7} Krisztus tanítványainak mondta: „Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, a gyümölcshozót pedig megtisztítja (visszametszi), hogy még többet teremjen.” Akik Krisztussal egyesülnek, a szőlőtő nedvéből és táplálékából szívva, a Krisztus cselekedeteit cselekszik. A Krisztus szeretetének kell benne élni, másképp nem tud megmaradni a tőkében. Istent szeretni mindenekfölött, s felebarátunkat úgy szeretni, mint magunkat, ez az igazi vallás alapja. {BT4 §54.8}

212

Ellen G. White


Krisztus mindenkit megkérdez, aki az ő nevét vallja. „Szeretsz-e engem?” Ha szereted Jézust, szeretni fogod az embereket is, kikért életét adta. Lehet, hogy nem a legvonzóbb a külseje, és sok szempontból hiányos lehet; de ha tiszta, becsületes embernek ismerik, meg fogja nyerni az emberek bizalmát. Az igazság szeretete, megbízhatósága és hűsége eltávolítja és eltakarja jellemének kifogásolható vonásait. A megbízhatóság a te helyedben és hivatásodnál, a készség, hogy megtagadd önzésedet, hogy a mások javára légy, belső békét terem, és kivívja Isten tetszését. {BT4 §54.9} Akik szorosan önfeláldozó, magát megtagadó Megváltójuk lába nyomába akarnak lépni, azoknak Krisztus gondolatai fognak tükröződni értelmükben. A tisztaság és Krisztus szeretete fog előtündökölni életükből és jellemükből, s szelídség és igazság fogja irányítani lépteiket. Minden gyümölcsöző vesszőt megmetszenek, hogy így több gyümölcsöt teremjen. A gyümölcstermő vesszőkön is túl sok levél lehet, s másnak látszhatnak, mint amik, mégsem a Krisztus követői. Bár végezhetnek valamilyen munkát a Mesterért, mégis talán felét sem végzik annak, amit végezni tudnának. Akkor az Úr megmetszi őket, mert világiasság, bűnös önkényeztetés és kevélység lopódzhat életükbe. A szőlőműves lemetszi a fölös kocsányokat, melyek a föld szemetjére fonódnak, így téve őket gyümölcsözőbbé. El kell távolítani e fékező okokat, s a beteg daganatot megmetszeni, hogy az igazságosság napja gyógyító sugarainak legyen kitéve. {BT4 §54.10} Isten célja, hogy Krisztuson át a bukott embernek alkalma nyíljék a menekülésre. Sokan félreértik, hogy Isten miért teremtette meg őket. Azzal a céllal tette, hogy az emberiség áldására, Isten dicsőségére éljenek inkább, mintsem a maguk gyönyörűségére és énjük dicsőségére. Isten egyre nyesi, nyesi vissza népét, eltávolítja a túlnövekedett, szerteágazó vesszőket, hogy ne csak leveleket teremjenek, hanem gyümölcsöt is az Ő dicsőségére. Isten bánattal, csalódással metsz vissza minket, hogy az erőszakos, romlott vonások kilombosodása megcsappanjon, s hogy a jobb vonásoknak lehetőségük nyíljék ki¬fejlődni. Le kell mondanunk a bálványokról, lelkiismeretünknek érzékenyebbé, szívünk gondolatának lelkibbé, s egész jellemünknek arányossá kell válnia. Akik tényleg Isten dicsőségére törekednek, hálásak lesznek minden bálvány, minden bűn leleplezéséért, hogy fölismerjék e gonoszságokat, s megszabaduljanak tőlük. De a felemás szív inkább kívánja a bűnös kielégülést, mint a lemondást. {BT4 §54.11} A szemre száraz vessző az élő tőkével összeforrva, annak élő részévé válik. Rostrólrostra, évről-évre odatapad a tökére, mígcsak életét, táplálékát a tökétől nem nyeri. Az így beoltott vessző rügyet hajt, kivirágzik, majd gyümölcsöt terem. Lelkünknek, mely a bűnökben holt, hasonló folyamaton kell” átesni, hogy Istenhez béküljön, s Krisztus életének és örömének részese legyen. Amint az oltvány életet nyer, mikor a tökébe oltják, így a bűnös is az isteni természet részese lesz, mikor Krisztussal forrt össze. így a véges ember a végtelen Istenhez kapcsolódik. Mikor így egyesültek, akkor a Krisztus szavai bennük élnek, nem kihagyó s vissza-visszatérő érzések működtetik, hanem élő, bennlakó elv. Elmélkedni kell felőlük, becsülni, s szívünk oltárára helyezni Krisztus szavait. Ne szajkó módra ismételgessük, ne úgy, hogy ne találna helyet az elménkben – hogy ne hasson folyvást szívünkre, életünkre. Amint a szőlővesszőnek is meg kell maradnia a szőlőben, hogy elnyerje az éltető életet, mely fölvirágoztatja, úgy, akik. Istent szeretik és megtartják minden utasítását, azoknak az ő szeretetében kell lakozniuk. Krisztus nélkül képtelenek vagyunk legyőzni akár 213

Ellen G. White


egyetlen bűnt is, ellenállni akár egyetlen kísértésnek. Soknak olyan szüksége van Krisztus lelkére és erejével, hogy bevilágítsa értelmüket, mint a vak Bartimeusnak szüksége volt a szemére. {BT4 §54.12} „Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt teremni magától, ha nem marad a szőlőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.” Aki valóban Krisztusban van, az mind tapasztalni fogja ez egység áldását. Az Atya elfogadja őket szeretett Fiában, ők pedig az Atya törődésének, gyöngéd, szerető, gondoskodásának tárgyai lesznek. A Krisztussal való ilyen kapcsolat eredménye a szív megtisztulása, a tisztességes élet, a hibátlan jellem. A keresztény fán termő gyümölcsök a „szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, gyöngédség, jóság, hűség, szelídség, önuralom.” {BT4 §54.13} Fivérem, Istennel való közeli kapcsolatra van szükséged. Jellemvonásaidért te vagy felelős. Rosszra használod a képességeidet. Isten nem hagyhatja jóvá most utadat. Hiszen mértéked a világi mértéke, s nem, amit Krisztus nyújtott nekünk életével. A világ szemén át nézel, az ő meg nem szentelt nézetük szerint ítélsz. Meg kell hát tisztítani lelkedet a világ szennyező légkörétől. Mert újra meg újra eltántorodtál a szigorúan vett becsületességtől, amiért, mint áltattad magad – nyereség ért, bár valójában veszteséget szenvedtél. A más megrövidítésének az ügyes-bajos dolgokban való bármilyen cselekedete levon mennyei jutalmadból, ha egyáltalán eléred ezt a hont. Minden ember a cselekedetei szerint fog jutalmat kapni. {BT4 §54.14} Nincs vesztegetni való időd, szorgalmasan törekedj hát legyőzni jellemed kirívó vonásait, melyek, ha megtűröd őket, bezárják előtted a dicsőség kapuját. Nem engedheted meg, hogy elveszítsd a mennyet. Határozott változást kell elérned szavaidban, cselekedeteidben, hogy legyőzd kapzsi lelkületedet, s e helyett a megszentelt igazság kerékvágásába fordítsd gondolataidat. Röviden, át kell alakulnod.” Akkor Isten elfogadja munkásságodat művében. Az egyértelmű igazmondás, igazságszeretet olyan emberévé kell lenned, hogy a nyereség szeretete ne tudjon elcsábítani, hogy semmi kísértés se tudjon legyőzni. Az Úr elvárja attól, aki az ő nevét vallja, hogy szigorúan ragaszkodjék az igazmondáshoz. Olyan lesz ez, mint az izét nem vesztett só, mint világosság a világ erkölcsi sötétsége és csalása közepette. {BT4 §54.15} „Ti vagytok a világ világossága,” – mondja. Krisztus. Akik valóban kapcsolatban élnek Istennel, azok a mennyei fény tükrözése által megmentő hatalommal rendelkeznek a gyülekezetben és a világban. Mert a jó tettek és igaz: élet illata jó hírnevet szerez nekik azok közt is, akik nem a mi hitünkön vannak. S akik Istent félik, tisztelni, becsülni fogják az ilyen jellemet. S még hitünk ellenségei is, Krisztus életét és szellemét látva megjelenni életükben, magasztalni fogják Istent, az istenfélők erejének és becsületességének forrását. {BT4 §54.16} Neked, fivérem, valóban meg kellett volna térned az igazsághoz, évekkel ezelőtt teljesen át kellett volna adnod magadat. Értékes évek vesztek el, melynek gazdagnak kellett volna lenni Isten dolgaiban szerzett tapasztalatoknak, s az Úr ügyében végzett gyakorlati munka számára. Bár alkalmasnak kellene lenned, hogy másokat tanítsál, de elmulasztottad, hogy eljuss az igazság teljes ismeretére. EI kell hát jutnod az igazság tapasztalati ismeretére, s minősítette, alkalmassá kell válnod, hogy hirdesd a világnak a figyelmeztetés üzenetét.

214

Ellen G. White


Szolgálatod csaknem elveszett Isten ügye számára, mivel kétfelé sántikáltál; terveztél, ügyeskedtél, adtál-vettél, asztaloknál szolgáltál ki. {BT4 §54.17} A világ penésze beködösítette fölfogásodat, megrontotta értelmedet. így lanyha erőfeszítéseid nem voltak kedves áldozatok Isten előtt. Ha elszakadtál volna a nyereséget szövögető vonásaidtól, ha az ellenkező irányba törekedtél volna, akkor most isteni tudással gazdag lennél, egyre gyarapodnál a lelki dolgokban, holott jelenleg egyre csak veszítesz lelki erődből, egyre kisebbre zsugorítod lelki életedet. {BT4 §54.18} Az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal való közösség azt jelenti, hogy megnemesedjünk, emelkedettek s a kimondhatatlan öröm részesei legyünk, és dicsőséggel is megteljünk. Az élelemnek, a ruházatnak, állásoknak és gazdagságnak meglehet ugyan a maguk értéke, de Istennel élni kapcsolatban, s az isteni természet részeseivé emelkedni – ez az igazán kimondhatatlan érték. Életünk legyen Krisztus által az Istenben elrejtve. S bár még nem tudjuk, mivé leszünk, mikor Krisztus, a mi életünk, megjelenik, mégis olyanok leszünk, mint Ő, mert úgy látjuk majd őt amint van, A keresztény jellem fejedelmi méltósága előragyog, mint a nap, s a Krisztus arcáról tündöklő sugarak visszatükröződnek azokról, akik megtisztították magukat, amint ő is tiszta. Az előjogot, hogy Isten fiai legyünk, akkor is olcsón nyerjük, ha mindenünket, ha életünket is föláldozzuk érte. {BT4 §54.19} Kedves fivérem, tökéld el magadat, hogy Isten szíve szerint való férfi leszel. Ne legyen ürügy számodra, ha más olyat mer tenni, vagy mondani, ami nem egyezik a keresztény jellemmel. Neked kell megállanod az egész föld bírája előtt, nem hogy másokért felelj, hanem hogy magadért. Egyéni felelősség nyugszik rajtunk, és senki jellemhibája sem szolgál kifogásul vétkünkért; hi¬szen Krisztus tökéletes mintát, szeplőtlen életet mutatott számunkra. {BT4 §54.20} Az üdvösség ellenségének legszívósabb támadásai az igazságra irányulnak, melyet vallunk, s bármi eltérés a helyestől szégyent hoz az igazságra. Legfőbb veszedelmünk, hogy valami eltereli gondolkodásunkat Krisztusról. Jézus nevében hatalom rejlik visszavenni az ellenfél kísértéseit, és zászlót bontani értünk ellene. Amíg a lélek tántoríthatatlan bizalommal csügg az elfedezés erején és hatalmán, addig, mint szikla fog állni az elv mellett, addig az ördögnek és angyalainak minden hatalma sem képes eltántorítani őt a becsületességétől. Az igazság, amint az Jézusban él, tüzes fal az olyan lélek körül, aki Jézusba kapaszkodik, Jézushoz ragaszkodik. A kísértések záporozni fognak ugyan ránk, mert azok által kerülünk vizsgára földi próbaidőnkön. Ez Is-ten vizsgája, szívünk fölfedése. A kísértés még nem bűn; bűn csak akkor furakodik be, mikor engedünk a kísértéseknek. {BT4 §54.21} Ha képességedet és rátermettségedet annyira latba vetetted volna a léleknyerésnél s az igazságnak a sötétben élők javára terjesztésénél, mint a haszonszerzésnél s világi tulajdonod növelésénél tetted, akkor már számos csillag ragyogna örömöd koronáján a dicsőség országában. Alig akad, aki olyan megbízható Isten szolgálatában, mint mikor világi érdekeiket szolgálják. Az eltökélt szándék eléri a kívánt célt. Sokan nem tartják fontosnak, olyan éleslátónak és képzettnek lenni Isten ügyében, mint világi dolgaikban. Legyen emelkedett, kifinomult, megnemesedett és lelkies azok gondolkodása és szíve, akik vallják, hogy hisznek az igazságban. Félelmetesen elhanyagolják a kötelességet, hogy e nagyszerű, fontos ügyre neveljék gondolkodásukat. Hanyagul, lustán és legkétbalkezesebben végzik Isten 215

Ellen G. White


ügyét, mert gyakran az érzések szeszélyére hagyják, nem a megszentelt elvre, a szent szándékra. {BT4 §54.22} Legégetőbb szükség van rá, hogy akik ismerik Isten akaratát, megtanulják, hogyan váljanak eredményes munkássá az Isten ügyében. Legyenek csiszolt, értelmes emberek, akik nem megejtő külső mázzal, nem világi, mesterkélt modorral rendelkeznek, hanem kifinomultsággal és valódi előzékenységgel, melyen rajta a menny illata, s minden kereszténynek megvan, ha az isteni természet részese lett. A valódi méltóság és keresztény kifinomultság hiánya a szombattartók soraiban népünk ellen szól, és visszataszítóvá teszi az igazságot, melyet vallunk. Egészen a tökéletesség így fejleszteni lehet a fáradozást, hogy megneveljük értelmünket és modorunkat. Ha az igazságot vallók nem használják ki előjogaikat és lehetőségeiket, hogy a fölnőtt férfiak és nők mértékére nőjenek föl a Jézus Krisztusban, akkor nem fognak tisztességet hozni az igazság ügyére, sem megtiszteltetést a Krisztus számára. {BT4 §54.23} Ha te, kedves testvérem, úgy kutattad volna a Szentírást, amilyen figyelmesen nyitva tartottad szemedet, hogy nyereségre tegyél szert, ma már képesített lennél az Isten szavában, s képzett, hogy másokat is taníts. Eddig nem használtad föl képességeidnek azt a részét, mely értelmes, eredményes, lelkies munkássá tenne a Mester számára. Olyan jellemvonásokat, mint a szerzési hajlam, a világi üzletelésben ravaszkodás, annyira gyakoroltad, hogy a gondolkodásod nagyrészt ebben az irányban, az adásvételre s a legnagyobb haszon szerzésére fejlődött ki. Testvérek bizalmában való megalapozódás helyett, mint aki igazán nemes jellemmel rendelkezik, mely fölülemel a kicsinyességen és másé kívánásán, ehelyett elijeszted őket magadtól. Vallásos hitedet használtad megnyerni testvéreid bizalmát, hogy aztán rászedd őket, és pénzt takaríts meg magadnak. Annyit művelted ezt, hogy második természeteddé vált, s nem tudod, milyennek látszik mások előtt a viselkedésed. Föltétlenül igaz istenfélelemnek kell rányomni pecsétjét az egész jövő életedre és viselkedésedre, ha ellensúlyozni akarod e benyomást, hogy szétszórsz Krisztustól, az igazságtól. {BT4 §54.24} Istennel és emberekkel való kapcsolatod változást követel életedben. A hegyi beszédben ez volt a világ Megváltójának utasítása: „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt tegyétek, mert ez a törvény és a próféták.” E szavak a lehető legbecsesebbek számunkra. Arany mérték, mellyel le tudjuk mérni minden kapcsolatunkat. Ez a becsületesség igazi szerepe. Nagyon sok rejlik e néhány szóban. Isten elvárja, hogy úgy bánjunk embertársainkkal, ahogy mi szeretnénk, ha hasonló körülmények között velünk bánnának. (Plana. Texas. 1878. november 24.) {BT4 §54.25}

VALLÁS A MINDENNAPI ÉLETBEN A. testvér, közölték velem, hogy szereted az igazságot, de nem szentelődtél meg általa. Komoly, belső lelki munka vár rád. „Mindaz, akit ez a reménység tölt el iránta, megszenteli magát, amint ő is szent.” Ez a rád váró kötelesség, és nincs vesztegetni való időd. Az Úr közölte, hogy viharos volt az életed. Te sem éltél helyesen, de súlyos igazságtalanság ért. Az emberek félreismerték az indítékaidat. Ám csalódásaidat s anyagi veszteségeidet Isten gondviselése jóra, a javadra fordította. {BT4 §55.1}

216

Ellen G. White


Nehéz volt úgy érezned, hogy mennyei Atyád még mindig szerető jótevőd. Bajaid és tanácstalanságod csüggedté tettek, s úgy érezted, jobb lenne meghalnod, mint élned. Pedig olykor-olykor, ha megnyílhatott volna szemed, láthattad volna, hogy Isten angyalai igyekeznek megmenteni téged magadtól. Oda vezettek, ahol el tudod fogadni az igazságot, ahol olyan alapra tudod helyezni lábadat, mely szilárdabb, mint az örök halmok. Világosságot pillantottál meg, és nagyra becsülted a fényt. Új hit, új élet szökkent föl ösvényeden. Isten gondviselése az Úr ügyéhez kapcsolt a csendes-óceáni kiadóban. Azóta is fáradozik érted, s neked föl kellene ismerned irányító kezét. Bár bánat jutott osztályrészedül, javarészt magad hoztad magadra, mivel nem uralkodtál magadon. Időnként követelőző voltál. Lobbanékony a természeted, amit föltétlenül le kell győznöd. Életed folyamán hol ez a veszély fenyegetett, hol, hogy önelégültségbe merülj, vagy semmiért eltékozold magad, és elkeseredj. Az Isten igéjére és gondviselésére való folytonos támaszkodás minősíteni fog képességeidet teljesen üdvözítődért használnod föl, aki elhívott, mondván: .,Kövess engem”. Ápold magadban az Isten akarata iránti teljes átadás lelkületét, komolyan, buzgón törekedve megismerni Isten útjait, követni Lelkének vezetését, serkentéseit. Semmi esetre se támaszkodj a magad értelmére. Táplálj mély bizalmatlanságot bölcsességed és föltételezett eszességed iránt. Állapotod megköveteli ezt az elővigyázatot. {BT4 §55.2} Nem biztonságos, ha az ember a maga belátására bízza magát. Legjobb esetben is csak korlátolt képességekkel rendelkezik, és sokan kaptak születésüknél olyan mind erős, mind gyönge jellemvonásokat, melyek kifejezetten hiányosságok. Ezek a sajátosságok színezik egész életünket {BT4 §55.3} A bölcsesség, melyet Isten ad, önvizsgálatra vezeti az embert. Az igazság meggyőzi őket tévedéseikről, és helytelenségeikről. Az ember szíve legyen kitárva, meglátni és elismerni e helytelen dolgokat, majd Jézus segítségével mindenkinek komolyan hozzá kell fogni a győzedelmeskedés folyamatához. A világ bölcseitől nyert tudás, bármennyire szorgalmasan szerzik is meg, végül is korlátolt, és viszonylag alsórendű. Kevesen ismerik föl Isten útjait és tevé¬kenykedését gondviselése titkaiból. Haladnak pár lépést majd képtelenek megvetni lábukat, partra vergődni. A felületes gondolkodó bölcsnek tartja magát. Az igazán értékes, magas képességeket elértek ismerik el legkészségesebben értelmük gyöngeségét. Isten elvárja mindenkitől, aki állítja, hogy az Úr tanítványa, hogy tanuló legyen, hajlamosabb a tanulásra, mint tanításra. {BT4 §55.4} Korunkban rengetegen nem hajlandók elég mélyen gondolkodni. Éppen csak a fölszint érintik. Nem veszik eléggé szemügyre a dolgokat, hogy fölismerjék a nehézségeket, birokra kelve velük. Nem vizsgáinak meg minden fontos tárgyat, mely eléjük kerül, meggondolt, imádkozó szívvel végzett tanulmányozással, sem elegendő óvatossággal, hogy fölismerjék a kérdés lényegét. Arról nyilatkoznak, amit nem mérlegeitek teljesen és gondosan. Gyakran eszes és elfogulatlan emberek hangoztatják véleményüket, melyeknek mégis határozottan ellen kell állnunk, máskülönben félrevezetik a kevesebb szellemi erővel rendelkezőket. A szellemi ferdeségekből szokások alakulnak, s e szokásoknak, érzéseknek és kívánságoknak kisebb-nagyobb mértékben, de mindenképp ereje lesz. Néha valahogyan viselkedünk nap, mint nap, s ragaszkodunk hozzá, csak, mert megszoktuk, nem, mert a belátásunk is jóváhagyta volna. Ily esetekben inkább az érzés, mint a kötelesség határoz. {BT4 §55.5}

217

Ellen G. White


Ha meg tudnánk érteni gyöngeségeinket, ha fölismernénk jellemünk metsző vonásait, melyeket el kell nyomnunk, annyi elvégzésre váró föladatot vennénk észre, hogy megaláznánk szívünket Isten hatalmas keze alatt. Krisztusra rögzítve magatehetetlen lelkünket, bölcsességével pótolnánk tudatlanságunkat, erejével gyöngeségünket, erőtlenségünket tartós hatalmával, s így Istennel kapcsolatban állva, valóban a világ világosságai lehetnénk. {BT4 §55.6} Kedves testvérem, Isten szeret téged, hosszútűrő irántad, sok tévedésed és hibád ellenére is. Mivel Isten ilyen gyöngéd, szánakozó szeretetet tanúsít irántad, legyél te is nyájasabb, türelmesebb, elnézőbb és megbocsátóbb gyermekeid iránt. Nyersességed és vasszigorod elfordítja tőled szeretetüket. Nem tudod őket türelemre, elnézésre, hosszútűrésre és gyöngédségre tanítani, míg magad zsarnokoskodó vagy, s dühödten bánsz velük. Ők is csak a szüleiktől nyert benyomást viselik jellemükön, s ha tanítani és irányítani szeretnéd őket, ha el szeretnéd terelni őket minden helytelen ösvénytől, akkor nem érsz célt zord szigorral, sem azzal, ami zsarnokságnak tűnik előttük. Mikor Isten félelmében tanítod és tanácsolod őket, jóindulattal és gyöngéd szeretettel, melyet az apának tanúsítani kell tévelygő gyermeke iránt, akkor szemlélteted előttük, hogy az igazságnak hatalma van átalakítani befogadóit. Mikor nem az elgondolásaid szerint viselkednek, ahelyett, hogy gyászolnál helytelenségeiken, ahelyett, hogy komolyan kérlelnéd őket, s imádkoznál értük, dühbe gurulsz, s olyat teszel, ami nem válik javukra, hanem csak kihűti szeretetüket, s végül el is különíti őket tőled. {BT4 §55.7} Legkisebb fiadnak romlott a szíve, nem viselkedik helyesen. Lázadozik Isten, lázadozik az igazság ellen. Olyan befolyások érik, melyek csak durvítják, közönségessé, szemtelenné teszik. Próbát jelent ő számodra, s ha meg nem tér, súlyos teher lesz türelmednek. De a túlzott szigor és zsarnok vasmarok meg nem változtatják. Krisztus lelkületével kell igyekezned megtenni érte, amit tudsz, nem magadéval, nem a dühödtséged hatása alatt. Uralkodnod kell magadon, de föltétlenül, mikor gyermekeiddel bánsz, Ne feledd, hogy az igazságszolgáltatás édestestvére a könyörület, gyöngédség, szeretet – s akkor nem hiába fogsz fáradozni. {BT4 §55.8} Fiadnak romlott az akarata, ezért a legbölcsebb fegyelmezésre van szüksége. Gondold meg, milyen környezetben nőttek föl, mennyire kedvezőtlen volt környezetük a jó jellem kialakításához, Szánakozásra és szeretetre van szükségük. A legifjabb most az élet legválságosabb szakaszába lépett. Most alakul ki szellemi élete, érzelmei is most veszik föl alakjukat. Fiad egész jövője most dől el, attól függően, milyen irányba fordul. Vagy az erényhez vezető ösvényre lép, vagy amelyik a gonoszsághoz visz. Fölhívom az ifjút, hogy töltse meg gondolatait az igazság és tisztaság képeivel. Nem válik javára, ha bűnbe merül. Noha áltatja magát, hogy nagy élvezet a bűn, s a maga feje után menés; végül mégis félelmetessé válik. Ha a bűnt szeretők, s a gonoszság gyakorlók társaságát kedveli, gondolkodása alacsony szinten fog futni, akkor semmi vonzót nem talál a tisztaságban és szentségben. De ha látná, hogy mi lesz a törvénytaposó vége, azt, hogy a bűn fizetése a halál, riadalom töltené be, s így kiáltana: „Ó, Atyám, te légy ifjúságom vezetője.” {BT4 §55.9} Hogy milyen eredményes lesz az élete, attól függ, hogy most• milyen ösvényre tér. Viselnie kell majd az élet felelősségeit. Eddig nem volt sokat ígérő ifjú. Türelmetlen, és

218

Ellen G. White


hiányos az önuralma. Ezt a magot apja vetegeti el, mely majd még termést hoz a vetőnek, hogy learassa. „Amit az ember vet, azt is kell learatnia.” Mily gonddal kell hát vetnünk, tudva, hogy azt kell majd aratnunk, amit most vetünk. Jézus még mindig szereti ezt az ifjút. Életét adta érte is. S most hívja őt, fusson ölelő karjába, benne leljen békét, boldogságot, csöndességet és nyugalmat. Ez az ifjú most építi kapcsolatait, melyek egész életét alakítani fogják. Kösse hát magát Istenhez, és máris ruházza az Urra fönntartás nélküli szeretetét. Semmit se habozzon. Az ördög a legtüzesebben fogja ugyan rohamozni, mégse bukjon el a kísértések alatt. {BT4 §55.10} Az Úr megmutatta az ifjú kor veszélyeit. Az ifjak szíve tele várakozással, s látják a lefelé vezető utat – tekintetre csábító, nagyon hívogatónak tűnő élvezetekkel. Ámde a halál rója-járja ezt az utat. Az életre vezető keskeny ösvény vonzó dolgoktól mentesnek tűnhet bár előttük, tövisek és bogáncsok útjának, mégsem az. Olyan ösvény ez, mely megköveteli a bűnös örömökről való lemondást; keskeny az ösvény, melyet az Úr megváltottainak szerzett, hogy azon járjanak. Senki sem járhatja úgy, hogy magával viszi kevélysége, csökönyössége, csalása, hazugsága, becstelensége és érzéki kívánságai terhét. Az ösvény annyira keskeny, hogy, aki rajta jár, hátra kell hagynia ezeket, a széles út viszont elég tágas, hogy a bűnösök összes bűnös tulajdonságaik poggyászaival együtt is járhassák. {BT4 §55.11} Ifjú, ha összes kísértéseivel visszautasítod Sátánt, akkor Üdvözítőd lábnyomában járhatsz, akkor tied, lehet a menny békéje, Krisztus örömei. Ha bűnbe merülsz, lehetetlen boldognak lenned. Bebeszélheted bár magadnak, hogy boldog vagy, a valódi boldogságot mégsem ismerheted ott meg. Hisz a bűntől eltorzul a jellem. Veszéllyel kell szembenézni ott, minden mélyebbre lépésnél, s akik segíteni tudnák a fiatalokat, észre sem veszik, föl sem ismerik ezt. Nem viselik nyájasan és gyöngéden szívükön a fiatalokat, mint kellene. Sokat vissza lehetne tartani a bűnös hatásoktól, ha jó társasággal vennénk körül őket, ha nyájas és szerető szavakat szólnánk szívükhöz. {BT4 §55.12} Drága testvérem, remélem, nem csüggedsz el, mikor érzéseid gyakran föléd kerekednek, ha valaki keresztezi akaratodat vagy utadat. Sose csüggedj el, hanem menekülj, fuss az Erősséghez. Őrködj, imádkozzál, majd próbálkozz újra. „Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok.” {BT4 §55.13} További ponton is legyél óvatos. Nem mindig vigyázol, hogy a gonosznak még a látszatától is őrizkedjél. Az a veszély környékez, hogy túl bizalmasan viselkedsz a testvérnők iránt, s léhán, bohóckodva beszélsz velük. Ez csak ártani fog a jó hatásodnak. Őrködj ébren ezek fölött; állj résen, mikor a harag első jelei mutatkoznak. Rettentően ideges és ingerlékeny vagy. A tea föllármázza az idegeket, s a kávé elzsibbasztja az agyat; mindkettő igen ártalmas. Ügyelj életedre. Táplálkozzál a legegészségesebb, tápláló ételekkel. „Tartsd meg magad nyugodt gondolkodásúnak, ahol nem veszted el oly könnyen a türelmedet, s nem gurulsz dühbe. {BT4 §55.14} Komoly szolgálatokat végezhetsz a könyvkiadásnál, mert fontos helyet tölthetnél be, ha megváltoznál. De amilyen most vagy, biztosan csődöt mondasz ott, ahol különben eredményes lehetnél. Az Úr közölte, hogy kemény és durva az érzésvilágod. Ezeknek meg kell lágyulniuk, kifinomulttá, emelkedetté válniuk. Mindenben fegyelmezd magad az

219

Ellen G. White


önuralom szokásaira. Azzal a lelkülettel, mely most él benned, sosem léphetsz a mennybe. {BT4 §55.15} „Szeretteim, most Isten fiai vagyunk.” Fölveheti-e ezzel a versenyt bármi emberi méltóság? Milyen magasabb helyzetet is foglalhatnál el, mely fölérne a végtelen Isten fiának nevével. Te ugyan készen állnál, hogy valami nagyszerű dolgot tegyél a Mesterért. De ami legjobban megörvendeztetné őt, azt nem teszed. Győzedelmeskedj hát következetlen éneden, hogy Krisztus békéjének, és a benned lakó Üdvözítőnek örvendezhess. {BT4 §55.16} Lesújtott fiaddal bánjál szelíden, gyöngéden, hiszen szánakozásodra van szüksége. Nem kellene őt kitenned őrjöngő dühödnek, sem jogosulatlan követeléseidnek. Elengedhetetlenül meg kell változnod lelkületedben. Féktelen indulatosság nem győzhető le pillanatok alatt; de ez életed föladata, hogy megszabadítsd lelki kertedet a türelmetlenség, akadékoskodás és kényúri hajlamok mérgező gyomjaitól. „A lélek gyümölcse a szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, gyöngédség, jóság, szelídség, önuralom.” Akik a Krisztuséi, megfeszítik a testet vágyaival és kívánságaival együtt; de nálad a természeted leg-nyersebb oldala ragadja el az uralmat, az tartja leigázva a lelki részt. Ez Isten rendjének a fordítottja. {BT4 §55.17} Dicséretre méltó, hogy milyen megbízhatón munkálkodsz. A kiadóban többen jól tennék, ha követnék példádat a hűségben, szorgalomban és alaposságban. De hiányoznak belőled Isten Lelkének kegyességei. Bár értelmes lennél, mégis visszaélsz kepésségeiddel. Jézus eléd tárja, neked ajándékozza kegyelmét, türelmét és szeretetét. Elfogadod-e az ajándékot? Őrködj féltékenyen szavaid és tetteid fölött. Hiszen mindennapi életeddel magvetést végzel. Minden gondolat, kiejtett szó, véghezvitt cselekedet földbe hintett mag, mely kikel, gyümölcsöt terem vagy örök életre vagy nyomorúságra és romlásra. Gondold meg, testvérem, Isten angyalai hogyan tekintik szomorú állapotodat, mikor eltűröd, hogy dührohamaid uralkodjanak rajtad. Majd bejegyzik a történteket a menny könyveibe. Amilyen magot vetünk, olyan lesz az aratás is. Le kell majd aratnod, amit elvetsz, semmi kétség. {BT4 §55.18} Uralkodj étvágyadon, Jézus nevében légy győztes e ponton. Helyes szokások mellett megjavulhat az egészséged. Igen szétzilált az idegrendszered; de a mindenható orvos meg tudja gyógyítani testedet is, nemcsak lelkedet. Tedd az ö erejét támaszoddá, kegyelmét erősségeddé, akkor testi, erkölcsi, lelki erőid jelentősen javulni fognak. Többet kell leküzdened, mint némelyeknek, ezért nehéz tusa vár rád, de Jézus meg fogja becsülni komoly igyekezetedet; mert tudja, milyen erőfeszítést követel, hogy énedet Isten Lelkének uralma alatt tartsd. Bízzad magadat Jézus kezére. Legyen a magad művelése a kötelességed, hogy áldás lehess gyermekeid és ismerőseid javára. A menny örömmel tekint minden győzelemre, melyet az önuralomra törekvésben kivívsz. Ha megszabadulsz a dühödtségtől, a féktelen kitörésektől, ha Jézusra tekintesz, aki hitünk szerzője és bevégzője, érdemei révén keresztény jellemet tudnál kialakítani. Azonnal érj el határozott változást, s tökéld el, hogy úgy viselkedsz, mint méltó a szellemi képességhez, mellyel Isten megajándékozott. {BT4 §55.19} Mikor elém tárták az ember állapotát a testi, szellemi erkölcsi erő terén, s hogy mivé tudna válnia Krisztus érdemei által, megdöbbentem, hogy ilyen alacsony szintre süllyedt az ember. Noha az ember fölnőhet Krisztusban, élő fejében. Ez nem pillanat műve, hanem élethosszig tartó folyamat. Az isteni életben való mindennapos növekedéssel a Krisztusban 220

Ellen G. White


tökéletes ember nem éri el teljes mértékét, míg próbaideje véget nem ér. A növekedés soha meg nem szűnő kötelesség. A kirobbanó természetű embernek folytonos csatát kell vívnia magával; de minél tüzesebb a harc, annál dicsőbe lesz a győzelem, annál dicsőbe az örök jutalom is.{BT4 §55.20} A kiadónál dolgozol. Itt ki fognak fejlődni sajátos jellemvonásaid. Műveljétek, gyakoroljátok az élet apró előzékenységeit. Kellemes, barátságos természet, az igazságosság és becsületesség szilárd elvével párosulva, jó hatással rendelkező emberré tesznek. Most nyílik lehetőséged, hogy erkölcsileg alkalmassá válj a menny számára, A gyülekezetnek, melyhez tartozol rendelkeznie kell Krisztus fölemelő, finomító képességeivel. Isten elvárja Krisztus követőitől, hogy jó hírnevű emberek legyenek, valamint tiszták, emelkedettek, becsületesek; nyájasak csakúgy, mint megbízhatók. Elengedhetetlen, hogy fontosabb ügyekben helyesen cselekedjünk; de ez nem ürügy elhanyagolnunk a látszólag kevésbé fontosokat. Mind életünkben, mind jellemünkben ki kell fejlesztenünk Isten törvényének elveit. A barátságos természet szilárd becsületességgel és hűséggel párosulva erkölcsi képesítést szerez az embernek bármi állásra. Isten küldöttje, Péter int: Legyetek előzékenyek”.{BT4 §55.21} Legyünk Krisztus iskolájának tanulói. Nem tudjuk követni Krisztus példáját, csak ha kellemes a modorunk, ha előzékenyen viselkedünk. Ápoljuk az igaz keresztény udvariasságot. Senki se tudja úgy csökkenteni jó hatásunkat, mint mi maguk, ha eltűrjük féktelen dühkitöréseinket. A veszekedős természetű nem ismer igaz boldogságot, s ritkán elégedett. Mindig jobb helyzetbe remél kerülni, vagy meg szeretné változtatni a környezetét, hogy békessége és nyugalma legyen. Élete mintha súlyos keresztekkel és próbákkal lenne tele, pedig ha uralkodna rossz természetén, ha zablát tenne nyelvére, sok kellemetlenséget elkerülhetne. „A szelíd felelet csillapítja a haragot.” A bosszúállás sosem hódított még meg ellenséget. A jól féken tartott vérmérséklet mindenkire jó benyomást tesz, de mint a lerombolt város, amelynek nincs fala, olyan a férfi, önuralom nélkül. {BT4 §55.22} Vegyük fontolóra Mózes életét. Mózes jellemének legragyogóbb vonása a szelídség volt, a zúgolódás, szitkozódás és kihívás közepette. Dániel is szerény lelkületű volt. Bár bizalmatlanság vette körül, bár ellenségei csapdát állítottak élete ellen, mégsem tántorodott el az elvtől. Mindig fönntartotta a higgadt, kedélyes Istenben bizakodást. Mindenekfölött pedig hadd tanítson téged a Krisztus élete. Ő, mikor szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött. Meg kell tanulnod e leckét, másképp nem teszed be lábadat a mennybe. Krisztus legyen az erősséged. Az ő nevével hatalmasabb leszel, mint a hódítók. Nem fog a varázslat Jákobon, sem a jövendölés Izráelen. Ha lelked az örök sziklához forrt, akkor teljesen biztonságban vagy. Jöhet öröm vagy bánat, semmi sem tud eltántorítani az igaz úttól. {BT4 §55.23} Bár életed során ide s tova sodródtál a világban, az örök igazság horgonynak fog bizonyulni számodra. Őrizzed féltékenyen hitedet. Ne cselekedj ösztönzésből, ne melengess bizonytalan elméleteket. A Krisztusba vetett, tapasztalatból fakadó hit, s az Isten törvényének való alávetettség a legfontosabb számodra. Fogadd készségesen a tanácsot és irányítást a tapasztaltaktól. Ne halogasd a győzelem föladatát. Légy igaz magadhoz, gyermekeidhez, Istenhez. Lesújtott fiadnak gyöngéd bánásmódra van szüksége. Mint apa, ne feledd, hogy az

221

Ellen G. White


idegek, melyek a legélesebb fájdalmat érzik, örvendezni is tudnak. Az Úr a szenvedő emberiséggel azonosítja magát. {BT4 §55.24} Sok szülő feledi, hogy Istennek tartozik számadással, hogy úgy nevelje szeretteit hasznosságra és kötelességre, hogy áldás lehessenek a maguk, és áldás a mások számára. A gyermekeket gyakran babakoruktól kezdve kényeztetik, félrenevelik, így helytelen szokások rögződnek meg bennük. A szülők torzítják el a fiatal hajtást. Nevelő módszerük szerint fejlődik a jellem, vagy nyomorékká, torzzá, vagy kiegyensúlyozottá és széppé. Bár sokan a kényeztetés oldalán tévednek, mások a másik végletbe esnek, és vasvesszővel uralkodnak gyermekeiken. Egyikük sem követi a Biblia utasításait, de mindkettő félelmetes hibát követ el. Ők alakítják gyermekeik értelmét, s el kell számolniuk Isten napján, hogyan végezték ezt. Az örökkévalóság fedi föl, mi módon művelték ezt. ,Amerre a csemetét hajlítják, arra hajlik majd a fa is.” Rosszul igazgatod házadat, kimondottan rosszul. Nem vagy gyöngéd, szánakozó apa. Milyen példát mutatsz gyermekeidnek őrjöngő dühkitöréseiddel! Milyen elszámolást is kell majd adnod Istennek romlott fegyelmezésedért! Ha meg szeretnéd szerezni gyermekeid szeretetét, szeretetet kell tanúsítanod irántuk. A dühkitörés sosem menthető, hiszen az mindig vak, mindig romlott. {BT4 §55.25} Isten fölszólít most, hogy változtass irányt. Hasznavehető és eredményes ember lehetsz a kiadóban, ha elszánt igyekezettel győzni akarsz. Ne tedd nézeteidet a mások mértékévé. Az Úr a népéhez kapcsolt, hogy tanuló legyél a Krisztus iskolájában. Ferdék az elgondolásaid; nem szabad hát a magad értelmére támaszkodnod. Ha meg nem változik a lelkületed, lehetetlen lesz megmenteni téged. Annak ellenére, hogy Mózes volt a legszelídebb ember, aki valaha is élt a földön, egyetlen alkalommal mégis Isten helytelenítését váltotta ki maga ellen. Borzasztóan megviselte őt, hogy Izráel gyermekei vízhiány miatt zúgolódtak. A nép meg nem érdemelt ócsárlása, mely érte, arra vitték, hogy pillanatra feledje, hogy nem ellene zúgolódnak, hanem Isten ellen. S az azért bánkódás ahelyett, hogy Isten Lelkét megbántották, megmérgesedett, megsértődött, s önfejűn, türelmetlenül sújtott kétszer a sziklára, mondva: „Halljátok hát, ti lázadók! Nekünk kell tán vizet fakasztani a sziklából?” Mózes és Áron magukat helyezték Isten helyébe, mintha ők tettek volna csodát. Nem Istent, hanem magukat magasztalták a nép előtt. Sokan fogják végül elveszteni az örök életet, mert hasonlókat engednek meg maguknak.” {BT4 §55.26} Mózes ezzel súlyos gyöngeséget tanúsított a nép előtt. Az önuralom jelentős hiányát, a zúgolódók lelkületéhez hasonlót. Noha a hosszútűrés és türelem példaképének kellett volna lennie a sokaság előtt, akik az után készen álltak Mózes kifakadásával mentegetni hibáikat, elhidegülésüket és méltatlan mormogásaikat. Az volt a legsúlyosabb bűn, hogy magukat emelték Isten helyébe. A megtisztelő hely, melyet Mózes addig betöltött, nem csökkentette vétkét, sőt inkább növelte. Itt volt ez a mindig hibátlan ember, aki most mégis elbukott. Sokan hasonló helyzetben azzal érvelnének, hogy Isten el fogja nézni bűnüket, hiszen hosszú időn át tántoríthatatlanul hűségesek voltak. De nem; komolyabb-súlyosabb vétek volt olyan számára, akit Isten megtisztelt, hogy dühkitöréssel bizonyítsa jellemgyöngeségét, mintha kevésbé felelős helyet töltött volna be. Mózes a Krisztus képviselője volt, hanem ez alkalommal sajnálatosan megromlott az állása. Bűnbe esett, és elmúlt hűsége nem tudta elfedezni jelen bűnét. Izráel egész sokasága történelmet írt a jövő nemzedékek számára… Ezt a történelmet az ihletés tévedésmentes tollának pontos hűséggel kellett nyomon követnie. {BT4 §55.27} 222

Ellen G. White


Minden idők embereinek azt kell kiolvasni a történetekből, hogy a menny Istene nem bizonytalankodó uralkodók így semmiképp sem menti a bűnt. Mózesnek és Áronnak meg kellett hát halniuk anélkül, hogy Kánaánba lépnének, egyazon bánásmódnak vetve alá kettőjüket mint az alantasabb állásúakat. Ők ketten engedelmesen hajtottak fejet az ítélet előtt, bár kimondhatatlanul sajgott a szívük. De Istenbe vetett bizalmuk és Isten iránti szeretetük nem ingott meg. Példájuk olyan tanítás, mely fölött sokan a tanulság levonása nélkül elsiklanak. A bűn nem tűnik előttük bűnnel teljesnek. A kevélység nem tűnik előttük igen súlyosnak. {BT4 §55.28} Igen kevesen veszik eszükbe a bűn bűnös voltát. Azzal áltatják magukat, hogy Isten túl jó, hogy megbüntesse a bűnöst. Mózes, Áron, Dávid és sokan mások esete bizonyítja, hogy nem biztonságos bűnt követni el sem szóval, sem gondolatban, sem cselekedettel. Isten a kimondhatatlan szeretet és könyörület Istene. Mózes búcsúbeszédében, mikor elvált Izráel gyermekeitől, ezt mondta: „Az Úr, a te Istened megemésztő tűz, féltőn szerető Isten.” {BT4 §55.29} Mózes megható könyörgését, hogy előjoga legyen bemenni Kánaánba, Isten következetesen elutasította. Kádesi bűne nyílt és föltűnő volt. S minél magasabb polcot tölt be a vétkes, minél kiemelkedőbb helyen áll, annál szigorúbb a parancs, annál bizonyosabb a büntetés. Kedves fivérem, vedd tudo¬másul e figyelmeztetést. Légy hű az ösvényedre ragyogó fényhez. Pál mondta: „Sanyargatom, és rabságba vetem testemet, hogy míg másoknak hirdetem az igét, magam méltatlanná ne váljak.” {BT4 §55.30}

AZ IGEHIRDETŐK MEGSZENTELŐDÉSE Három évvel ezelőtt az Úr látomásban részesített a múlt, jelen, és jövő dolgokról. Olyan ifjakat láttam, amint hirdetik az igazságot, akik közül egyesek még maguk se fogadták azt el. Azóta megragadták az igazságot, s másokat is az igazsághoz igyekeznek vezetni. Elém tárták a te esetedet is, I. testvér. Elmúlt életed nem volt olyan, hogy elvezetett volna magadtól magad fölé. Természettől önző, öntelt vagy, teljesen megbízol a magad erejében. Ez meg fog akadályozni, hogy olyan tapasztalatokat szerezz, melyek szükségesek, hogy a Krisztus szerény, eredményes szolgája lehess. {BT4 §56.1} A munkamezőn sokan hasonló helyzetben leledzenek. Bár fejtegetni tudják az igazság elméletét, mégsem él bennük igaz istenfélelem. Ha az örömhír mezején tevékenykedő lelkészek, téged is ideszámítva, szükségét éreznék, hogy naponta megvizsgálják magukat, és minden nap kapcsolatban éljenek Istennel, akkor át tudnák venni Istentől a népnek szánt igéket. Szavaid és mindennapi életed vagy életre éltető illat, vagy halált jelentő halotti szag lesz. {BT4 §56.2} Lehet hogy értelmesen hiszel az igazságban, mégis előtted áll a kötelesség, hogy életed minden cselekedetét, szíved minden érzelmét összhangba hozzad hiteddel. Ez volt Krisztusnak közvetlen keresztre feszítése előtt tanítványaiért elmondott imája: „Szenteld meg őket a te igazságoddal. A te igéd igazság.” Az igazság hatásának meg kell érintenie nemcsak értelmünket, hanem a szívünket és életünket is. A valódi, gyakorlati vallás mindig hajlandóságai fölötti uralomra vezeti befogadóját. Meg kell szentelnie külső kapcsolatait az igazság által. Isten előtt biztosítalak, hogy a gyakorlati istenfélelem hiányában szenvedsz. A 223

Ellen G. White


lelkészek ne vegyék magukra a nép tanítójának felelősségét Krisztus, a nagyszerű minta követésével, hacsak ama nagyszerű munkának nem szentelték magukat, hogy Isten nyájának példaképei lehessenek. A meg nem szentelt igehirdető kiszámíthatatlan kárt tud okozni. Míg vallja, hogy a Krisztus követe, példáját mások is követni fogják; s ha hiányoznak belőle a keresztény igaz jellemzői, akkor a hibái és hiányosságai követőiben is megsokszorozódnak. {BT4 §56.3} Lehet, hogy egyesek folyékonyan elismétlik a csodás igazságokat, melyeket oly jól megalapozottan s tökéllyel közölnek kiadványaink; talán lángolón és értelmesen szólnak a vallás hanyatlásáról az egyházakban; lehet, hogy igen értelmesen a nép elé tárják az örömhír mértékét – közben mégis úgy tekintik a keresztény élet kötelességeit, mely cselekedeteket, nemcsak érzelmeket követei, mint amik nem szerepelnek a fontos dolgok között. Ez a te veszedelmed is. A gyakorlati vallás egyaránt kiterjeszti igényeit a szívre, a gondolkodásra, s a mindennapi életre is. Szent hitünk nem áll csak érzésekből vagy csak cselekedetekből, hanem a kettőnek egyesülnie kell a keresztény életben. A gyakorlati vallás nem a Szentlélek működésétől függetlenül létezik. Fivérem, szükséged van a Lélek munkálkodására, de mindenkinek is, akik igehirdetésbe fognak, hogy meggyőzzék a törvénytaposót elveszett állapotukról. Isten Lelkének e működése nem távolítja el tőlünk annak szükségét, hogy képességeinket és tehetségeinket is igénybe vegyük, hanem arra tanít, hogyan használjuk minden erőnket Isten dicsőségére. Az emberi képességet, mikor Isten kegyelmének irányítása alatt áll, föl lehet használni a legkitűnőbb célra itt a földön, s használni fogjuk az eljövendő, halhatatlan életben is. {BT4 §56.4} Testvérem, közölték velem, hogy eredményes tanító lehetnél, ha teljesen a munkának szentelnéd magad, ám igen gyatra munkás lennél, ha nem szentelődnél meg ilyen módon. Nem akarod, mint a világ Megváltója tette, vállalni a szolga szerepét, az örömhír hirdetője kötelességének fárasztó részét. S e területen sokan olyan hiányosak, mint te. Úgy fogadják el fizetésüket, hogy alig gondolnak rá, hogy a maguk szolgálatára vagy az ügyért tettek-e a legtöbbet; vajon idejüket és tehetségüket teljesen Isten munkájának szentelték-e, vagy csak a szószékről szóltak, idejük többi részét pedig a maguk érdekeire, haj-landóságaira vagy szórakozására fordították? {BT4 §56.5} Krisztus, a menny fönségese, félretette királyi palástját, s eljött e világra, melyet kiégetett és elcsúfított az átok, hogy megtanítsa az embereket, hogyan éljenek magukat megtagadó, önfeláldozó életet, hogyan valósítsák meg a gyakorlati vallást mindennapos életükben. Azért is jött, hogy helyes példát nyújtson az örömüzenet szolgájának. Krisztus egyetlen célért fáradozott szüntelen; az emberek megmentésére fordította minden erejét, s életének minden cselekedete ezt a célt szolgálta. Gyalogszerrel utazott, úgy tanította követőit jártában-keltében. Ruházata poros volt az utazás szennyétől; Urunk megjelenése nem volt megnyerő. De az ajkáról pergő, őszinte, egyszerű, kézzelfogható igazságok, feledtették hallgatóival megjelenését, hamar elbájolta hallgatóit, nem a személyével, hanem azzal, amit tanított. Miután egész nap tanított, gyakran az egész éjszakát imára szentelte. Erős kiáltásokkal és könnyhullatással könyörgött Atyjához. Akkor sem magáért esedezett, hanem azokért, akiket megváltani jött. {BT4 §56.6}

224

Ellen G. White


Kevés ige szolgája könyörög egész éjjel, mint üdvözítőnk, vagy szentel órákat az imádkozásnak nappal, hogy az örömhír rátermett szolgái lehessenek, hogy eredményesen ismertetethessék föl az emberekkel az igazság szépségeit, és rávezessék őket, hogy meneküljenek a Krisztus érdemei által. Dániel napjában háromszor imádkozott mégis sokan, akik a legmagasztosabb hitvallást teszik, napjában egyszer sem alázzák meg imában lelküket Isten előtt. Jézus, drága Megváltónk, jeles tanításokat nyújtott az alázatra mindeneknek, de különösen az örömhír szolgáinak. Alázatában, mikor földi munkássága már-már véget ért, s Atyja trónjához készült visszatérni, ahonnét jött, minden hatalommal a kezében és minden dicsőséggel a fején, akkor is a tanítványainak nyújtott egyik utolsó leckéje az alázat fontosságát illette. Miközben tanítványai vetélkedtek, hogy ki lesz a legnagyobb a megígért országban, ő körülkötötte magát, mint szolga, és megmosta azok lábát, akik őt Uruknak és Mesterüknek neveztek. {BT4 §56.7} Szolgálata ekkor már csaknem teljes volt alig néhány tanítást kellett még közölnie. S hogy soha el ne feledjék Isten tiszta és szeplőtlen Báránya alázatát, az emberért hozandó nagyszerű és hathatós áldozatot, megalázta magát, hogy megmossa tanítványai lábát. Jót tenne neked, de az igehirdetőknek általában, ha gyakran átgondolnák Üdvözítőnk életének utolsó eseményeit. Itt, kísértésektől körülvéve, mint ő is volt, mind megtanulhatjuk a lehető legfontosabb leckéket. Igen javunkra válna, ha naponta elmélyedt órát töltenénk azon, hogy a jászoltól a Kálváriáig áttekintsük Krisztus életét. Vegyük át életét pontról pontra, hadd ragadja meg élénken képzeletünket, mind a jeleneteket, különösen földi életének utolsó részén. Ha így elmélyedünk tanításaiban, szenvedéseiben, s a végtelen áldozatban, melyet az ember megváltásáért hozott, akkor meg tudjuk erősíteni hitünket, meg tudjuk eleveníteni szeretetünket, jobban át tudunk itatódni a lelkülettel, mely Megváltónkat fönntartotta. Ha szeretnénk megmenekülni, a kereszt lábánál kell megtanulnunk a bűnbánat és hit leckéit. Krisztus megaláztatást szenvedett, hogy megmentsen minket az örök szégyentől, kegyvesztettségtől. Vállalta a gúnyt, bántalmazást, hogy bennünket megvédjen. Vétkeink sűrítették a sötétség fátylát isteni lelke köré, ezek préselték ki a kiáltást belőle, mintha Isten sújtotta, elhagyta volna őt. Ő viselte bánatunkat, őt törte össze bűneinkért a szenvedés. Áldozattá tette magát, hogy általa bűntelennek számíthassunk Isten előtt. Minden nemes és jóakaratú emberből visszhangot vált ki, ha Krisztust a kereszten szemléli. {BT4 §56.8} Szeretném, ha többet látnám elmélkedni igehirdetőinket Krisztus keresztjéről, szívűk így meglágyulna és lecsillapodna a Megváltó páratlan szeretetétől, mely erre a kimondhatatlan áldozatra késztette. Ha igehirdetőink az igazság elméletével összekapcsolva többet szólnának a gyakorlati istenfélelemről, az igazság lelkétől átitatott szívvel, sokkal több lelket látnánk az igazság lobogója alá gyülekezni; szívüket megérintené Krisztus keresztjének esdeklése, Jézus emberért eltűrt szenvedésének kifejezhetetlen nagylelkűsége és könyörülete. E fontos tárgykörök, hitünk tanításának pontjaival karöltve, sok jót érnének el az emberek között. Ám a tanító szívének föltétlenül telve kell lennie a Krisztus szeretetének gyakorlati ismeretével. {BT4 §56.9} A kereszt vitathatatlan érve meg fogja győzni az embereket a bűnről. Istennek a bűnösök iránti csodálatos szeretete, amit nyilvánvalóvá tesz Fiának odaadása, hogy szégyent és halált szenvedjen el, hogy a bűnösök megnemesedhessenek, és örök életet nyerhessenek – ez egész élethossz tanulmányozásához, kutatásához elegendő. Kérlek, tanulmányozd át újra a 225

Ellen G. White


Krisztus keresztjét. Ha minden kevély és rátarti ember, kinek szíve az emberek tapsa után liheg, s hogy társaik fölé emelkedhessenek, ha mind helyesen tudnák fölbecsülni a legnagyobb földi dicsőség értékét, az Isten Fiának értékével ellentétben, akit pontosan azok utasítottak el, vetettek meg, köptek le, akiket megváltani jött, milyen jelentéktelennek is tűnne mind az a megtiszteltetés, amit a véges ember rá tud ruházni valakire. {BT4 §56.10} Kedves testvérem, tökéletlen mérlegelésed szerint azt tartod, hogy csaknem bármi tisztségre alkalmas vagy. Pedig még arra sem találtattál elég erősnek, hogy uralkodjál magadon. Elég érettnek tartod magad, hogy tapasztalt embereknek parancsolj, holott neked kellene készségesnek lenni, hogy vezessenek, neked kellene a tanuló helyzetébe állítanod magadat. Minél kevesebbet elmélkedsz a Krisztusról és páratlan szeretetéről, minél kevésbé alakultál át az ő mására, annál jobbnak tűnsz majd a magad szemében, annál terebélyesebb lesz az önbizalmad és önhittséged. Krisztus helyes ismerete, a hitünk szerzőjére és bevégzőjére való szüntelen tekintés olyan fogalmat nyújt majd az igaz keresztény jelleméről, mely helyesen fogja mérlegelni életedet, jellemedet, csodálatos példaképünkkel ellentétben. Akkor majd fölismered gyöngeségedet, tudatlanságodat, meglátod magadban a könnyű élet szeretetét, s vonakodásodat, hogy megtagadd magadat. {BT4 §56.11} Te még csak elkezdted kutatni Isten szent szavát. Fölszedtél ugyan néhány ékkövet az igazságból, melyeket sok fáradozással és sok imával mások ástak föl számodra; de a Biblia tele van ilyenekkel. Tedd a Szentírást komoly, elmélyült kutatásod tárgyává, s életed szabályává Mindig rád leselkedő veszély lesz megvetned a tanácsot, s többre értékeld magadat, mint Isten értékel. Sokan mindig készek magasztalni és tömjénezni az aranyos szájú igehirdetőt. A fiatal igehirdető mindig veszélyben forog, hogy – kárára – tömjénezzék, tapsolják, noha talán hiányoznak belőle az elengedhetetlen vonások, melyeket Isten elvár attól, aki szócsövének vallja magát Te még csak beiratkoztál a Krisztus iskolájába. A munkára fölkészülés élethosszig tartó folyamat, mindennapos, fárasztó közelharc a megcsontosodott szokásokkal, hajlamokkal, öröklött vonásokkal. Megköveteli a folytonos, komoly, éber erőfeszítést, hogy őrizkedjünk, és uralkodjunk magunkon, hogy Jézust tartsuk az előtérben, magunkat meg szem elöl tüntessük. {BT4 §56.12} Jellemed gyönge pontjai fölötti őrködésre van szükséged. Fékezd meg a rossz hajlamokat, erősítsd, fejleszd ki nemes képességeidet melyeket eddig nem használtál eléggé. A világ sosem nyer bepillantást, hogy mi folyik a lélek és Isten közt, sem a belső lelki keserűségbe, az önutálatba, s a folytonos erőlködésbe, hogy uralkodjunk magunkon; mégis a világból sokan értékelni tudják e küzdelmeink eredményeit. Föl fogják ismerni Krisztust mindennapi életedben. Élő levél leszel, melyet ismer és olvas minden ember. Nemesen fejlődött, kiegyensúlyozott jellemed lesz. {BT4 §56.13} „Tanuljatok tőlem – mondja Krisztus – mert én szelíd vagyok; s alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek.” Ő fogja tanítani a tudásért hozzá fordulókat. A világban rengeteg hamis tanítóval találkozhatunk. Az apostol kijelenti, hogy az utolsó napokban az emberek niz1ésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, és csiklandoztatják fülüket”, mert sima beszédet akarnak hallani. Ezek ellen figyelmeztetett Krisztus: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól. Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek föl őket.” Az itt leírt vallásos tanítók kereszténynek

226

Ellen G. White


vallják magukat. Rendelkeznek ugyan az istenfélelem játszatával, s külsőleg az emberek javáért fáradoznak, szívűk mégis irigy, önző, kényelemszerető, megszenteletlen szívük ösztönzéseit követik. Szemben állnak Krisztussal és tanításaival, hiányzik belőlük a szelíd és alázatos lelkület. {BT4 §56.14} Az ezen utolsó napokban szent igazságokat hordozó igehirdetői föltétlenül legyen mindennek ellenkezője. A gyakorlatban, istenfélő életével félreérthetetlenül mutassa meg a különbséget a hamis és igaz pásztor közt. A jó pásztor azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Cselekedeteivel bizonyította, hogy szeretettel viseltetik juhai iránt. A főpásztor, Krisztus keze alatt dolgozó pásztorok az ő jellemvonásaival rendelkeznek; szelídek lesznek és alázatos szívűek. A gyermeki hit nyugalmat hoz a léleknek, ez a hit szeretetből fáradozik, s mindig szívén viseli az embereket. Ha Krisztus szelleme él bennük, akkor Krisztushoz hasonlók lesznek, s Krisztus cselekedeteit cselekszik. Sok, magukat Krisztus szolgáinak valló, eltéveszti mesterét. Állítják ugyan, hogy a Krisztust szolgálják, de nem veszik észre, hogy a Sátán lobogója alá tömörülnek. Bennük élhet a világi bölcsesség, kedvelhetik a szócsatákat, a dicsekvést, nagy hűhót rendezhetnek; de Istennek semmi szüksége rájuk. A cselekvésre késztető indítékok határozzák meg munkájuk jellegét. Bár ember talán nem veszi észre a hiányosságot, Isten mégis fölfigyel rá. {BT4 §56.15} Az igazság betűje meggyőzhet némelyeket, akik szilárdan megragadják a hitet, s végül megmenekülnek; de az önző igehirdetőnek mégsem írják javára Istennél a megtérésüket. Az igehirdetőt el fogják ítélni hűtlenségéért, bárha Sión fala őrállójának vallja magát. Félelmetes jellemvonás a szív kevélysége. „Összeomlás előtt kevélység a hírnök.” Igaz ez a családban, a gyülekezetben, igaz a nemzetben is. Mint amikor a világ Megváltója a földön járt, most is egyszerű, műveletlen embereket választ, megtanítja őket igazságának hirdetésére, mely•szépséges az egyszerűségében a világ, de különösen a szegények előtt. A főpásztor magához köti a juhászbojtárokat. Nem terve, hogy a tanulatlanok munkájuk közben is tudatlanok maradjanak, hanem hogy tőle, a minden ismeretek, világosság és hatalom forrásától nyerjenek tudást. {BT4 §56.16} Az örömhír szolgálatát a Szentlélek és Isten kegyelmének hiánya teszi annyira erőtlenné, hogy meggyőzzön és megtérítsen. Jézus mennybemenetele után tanítók, törvénytudók, papok, fejedelmek, írástudók és hittudósok hallgatták megdöbbenten a bölcsesség és erő szavait a tanulatlan, egyszerű emberektől. A bölcsek álmélkodtak az egyszerű tanítványok sikerén, s végül azzal magyarázták, hogy Jézussal voltak, tőle tanultak. Jellemük és tanításuk keresetlen közvetlensége hasonlított Jézus jellemére és tanításaira. Az apostol e szavakkal írja le: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki, a semminek látszókat, hogy akik valaminek látszanak, megsemmisítse, így senki sem dicsekedhetik Isten előtt.” {BT4 §56.17} A ma népszerűtlen igazságokat tanítóknak is föltétlenül fölülről jövő hatalommal kell rendelkezniük. A lelkészkarból és a gyülekezetből is szomorú módon hiányzik az alázat becses kegyessége. Az igazságot hirdetőknek túl jó véleményük van képességeikről. A valódi alázat arra vezeti az embert, hogy Krisztust és az igazságot magasztalja, s hogy megértse, hogy ő maga is mennyire teljesen Istentől és az igazságtól függ. Bár fájdalmas lehet

227

Ellen G. White


megtanulni az alázat leckéit, mégis semmi sem válik annyira javunkra. Azért jár fájdalommal az alázat elsajátítása, mert fejünkbe szállt a magunk hamis értékelése, így képtelenek vagyunk fölismerni mély szükségletünket. Hiúság és kevélység tölti meg a szíveket. Egyedül Isten kegyelme tud változtatni ezen. {BT4 §56.18} A mi kötelességünk, fivérem, megalázni magunkat, s nem Istenre várni, hogy ő alázzon meg minket. Isten keze olykor súlyosan nehezedik emberekre, hogy megalázza őket – hogy helyes helyzetbe helyezze-hozza őket maga előtt. De mennyivel kívánatosabb naponta megalázva tartanunk szívünket Isten előtt. Meghunyászkodhatunk, vagy magasra építhetjük a kevélységet, Istenre várva, hogy szerénységre tanítson. Az örömhír szolgái ma kevesebbet szenvednek az igazságért. Ha üldözve lennének, mint Krisztus apostolait s a későbbi szenteket üldözték, akkor közelebb húzódnának Krisztus oldalához, s az Üdvözítővel való közelebbi kapcsolat hatalommá tenné szavunkat a földön. Krisztus a fájdalom férfija volt, aki tudta, mi a szenvedés. Urunk elviselte a bűnösök zaklatását és szembeszegülést. Szegény volt, éhségtől, fáradtságtól szenvedett. Megkísértette az ördög, cselekedetei és tanításai a legkeserűbb gyűlöletet váltották ki. Mi mit is tagadunk meg magunktól a Krisztus kedvéért? Hol a mi igazság iránti odaadásunk? Egyszerűen kibújunk olyan dolgok alól, melyek nem kedvünkre valók, kitérünk a gondok és felelősségek alól. Elvárhatjuk-e mégis, hogy Isten hatalma járuljon igyekezetünkhöz, mikor olyan kevéssé szenteljük magunkat a munkának? {BT4 §56.19} Fivérem, az Úr közölte, hogy alacsony az istenfélelmed színvonala. Mélyebben át kell érezned felelősségedet az Isten, és felelősségedet a társadalom iránt. Akkor majd•nem leszel megelégedve magadat akkor a mások hibáira mutogatással sem próbálod mentegetni magadat. Nem ismered oly alaposan az igazságot, hogy lazíthass igyekezeteden arra minősíteni magad, hogy tanítani tudj. Újra meg kell térned, hogy az örömhír rátermett, odaadó szolgája, istenfélő és szent légy. Ha teljes erődet Isten ügyének szentelnéd, akkor sem adnál túl sokat. Legjobb esetben sánta áldozat melyet bármelyikünk hozni tud. Ha szüntelenül Isten után törekedsz, s ha mélyebb odaszentelődést keresel, akkor új gondolatokat fogsz gyűjteni a Szentírás magad végezte kutatásából. {BT4 §56.20} Az igazság megértéséhez fegyelmezd meg, neveld értelmedet, s igyekezz folyton birtokában lenni a valódi istenfélelem képességeinek. Mikor Krisztus él benned, akkor az igazság puszta elméleténél többel rendelkezel. Nemcsak el szavalod a leckéket. melyeket Krisztus nyújtott, mikor a földön járt, hanem lemondó és Isten ügye iránt odaadta életeddel fogod nevelni az embereket. Életerős igehirdetés lesz az életed, mely hatalmasabb erővel rendelkezik, mint bármi szószékről elhangzó beszéd. {BT4 §56.21} Ápold magadban az önzetlen szellemet, s a magadat megtagadó kegyességet és kristálytiszta odaadást, melyet mások életében akarsz megvalósítva látni. A lelki dolgok ismeretében fönnakadás nélküli növekedéshez, s hogy egyre eredményesebb légy munkádban, műved magadban a hasznavehetőség szokásait az ösvényeden fekvő apróbb kötelességek iránt. Nem szabad, hogy nagyvonalú kötelesség alkalmára várakozz, hanem ragadd meg az első kínálkozó alkalmat, hogy hűnek bizonyulj csekélyben, s így a bizalom egyik állásából a másikba küzdve föl magad. Azt gondolod, hogy nem hiányos a tudásod, és hajlani fogsz a titkos ima, az őrködés és a Szentírás gondos kuta¬tásának elhanyagolására, ezért az ellenség

228

Ellen G. White


föléd fog kerekedni. Útjaid tökéle-tesnek tűnhetnek szemedben, a valóságban mégis hibásak lehetnek. Nincs időd az üdvösség ellenségével elegyedni beszédbe. Most az ideje állást foglalnod, így csalódást okoznod az ellenségnek. Pontosan és féltékenyen vizsgáld meg magadat. Hajlasz majd rá, hogy a véleményedet tedd meg mértéknek, tekintet nélkül a tapasztaltabbak nézetére, noha őket Isten használja föl műve fejlesztésére. Az ifjú lelkészek alig tudnak a nehézségekről, és sokan nem válnak oly hasznossá, mint válhatnának, épp azért, mert a dolgokat túl könnyűvé teszik számukra. {BT4 §56.22} Felelősségek hárulnak rád családodban, melyeket bár érteni vélsz, mégis alig van fogalmad arról, amit tudnod kellene. Sok mindent még ezután kell megtanulnod, noha büszke vagy rá, hogy tudod. Az Úr közölte, hogy olyan eszméket szedtél föl, melyeket bár valóságnak és igazságnak tartasz, de melyek homlokegyenest ellenkeznek a Bibliával. Pálnak is szembe kellett szállnia ilyenekkel és vitázni a fiatallelkészekkel. Nagyon könnyen világosságnak fogadod el emberek mondását és vélekedését, de vigyázz, hogyan hirdeted eszméidet a Biblia igazságaként, Ügyelj lépteidre. Reménykedtem, hogy oly javulás köszönt életedbe, hogy sosem kell megírnom e sorokat. {BT4 §56.23} Kötelesség vár rád odahaza, mely alól nem bújhatsz ki úgy, hogy Istenhez, és Isten-adta megbízatásodhoz is hű maradj. Amire most célzok, azt esetedben nem közölték pontosan velem, hanem hasonló esetek százaiban igen. Ezért mikor látom, hogy ugyanabba a tévedésbe esel, melybe sok szülő esik manapság korszakában, akkor nem találok mentséget hanyagságodra. Egy gyermeked van, egyetlen rád bízott lélek. De mikor oly nyilvánvaló gyöngeséget tanúsítasz, s a bölcsesség hiányát, egyetlen gyermeked nevelésénél, Biblia szabálya helyett a magad feje után menve, hogyan lehet megbízni benned, hogy taníts, s oly ügyeket igazgass, melyek sokak örök életét érinti? {BT4 §56.24} Mind hozzád, mind feleségedhez szólok. Isten ügyében elfoglalt helyzetem megköveteli, hogy véleményt nyilvánítsak a fegyelmezés kérdéseiben. Családi ügyeidben nyújtott példád súlyos kárt fog okozni Isten ügyének. Az örömhír mezeje széles e világ. Be szeretnéd vetni a mezőt az örömhír igazságával, Istentől várva az elvetett mag öntözéssel, hogy gyümölcsöt teremjen. Kis kertet bíztál magadra; pedig amíg te a mások kertjét gyomlálod, a te házad tája kórót és bogáncsot terem. Ez nem• jelentéktelen kötelesség, hanem igen fontos. Másoknak hirdeted az örömhírt; gyakorold hát azt odahaza. Kényezteted romlott gyermeked szeszélyeit s indulatait, s Isten által gyűlölt, s gyermekedet is boldogtalanná tevő vonásokat ápolsz. Sátán kihasználja hanyagságodat, ő uralkodik gyermeked értelmén. Föladat vár rád, bebizonyítanod, hogy megértetted a keresztény apára háruló kötelességet: hogy az isteni mintára, Krisztusra szabja gyermekét. Ha babakorától kezdve eleget tettél volna e kötelességnek, most könnyű dolgod lenne, s gyermeked is sokkal boldogabb lenne. De a nevelésed alatt akarata és romlottsága csak folyton erősödött. Ma már nagyobb szigorúságot, s folyamatosabb erőfeszítést követel meg jóvá tenned mulasztásodat. Ha nem tudsz bánni az egy szem kicsinyeddel, külön kötelességeddel, hogy kordában tartsd, akkor ott sem lesz elég bölcsességed, hogy Krisztus gyülekezetének lelki jólétét igazgasd. {BT4 §56.25} Tévedések húzódnak meg lelki életed legmélyebb alapjain áll melyeket ki kell gyomlálnod, s tanulóvá kell válnod Krisztus iskolájában. Nyisd ki szemedet, hogy fölismerd, hol a nehézség, majd sürgősen kijavítva ezeket, helyes álláspontról fogj munkához. Ne

229

Ellen G. White


éneddel munkálkodjál, hanem Istenben. Tedd félre a büszkeséget, önmagasztalást, hiúságot, s Krisztustól tanuld a kereszt édes leckéit. Fönntartás nélkül add át magad a munkának. Légy élő áldozat Isten oltárán. {BT4 §56.26} Ha Isten szolgájának gyermeke féktelen természetet tanúsít, s csaknem mindent megadnak neki, amit követel, ez mindazzal ellenkezik, amit Isten bizonyságtételekben adott a szülők számára gyermekeik helyes fegyelmezéséről. Homlokegyenest ellenkező irányban haladsz az Isten nyújtotta fénnyel, helyébe fölszedett elméletet teszel. Az Isten szavának utasításaival annyira ellenkező próbálkozást, nem szabad véghezvinnetek épp azok ártalmára, kiket Isten általunk akar tanítani gyermekeik nevelésére. {BT4 §56.27} Ne csupán családodat viseld szíveden úgy, hogy másokat kizárj. Ha igénybe veszed testvéreid vendégszeretetét, méltán elvárnak valamit viszonzásul. Azonosítsd érdekeidet a szülőkkel, a gyermekekkel, igyekezz tanítani őket, s áldásukra lenni. Szenteld magadat Isten munkájának, légy áldás vendéglátóidnak, elbeszélgetve a szülőkkel, de semmiképp sem hanyagolva el a gyermekeket. Ne képzeld, hogy gyermeked becsesebb lenne Isten szemében, mint más gyermekek. Hajlamos vagy a mások elhanyagolására, míg a te gyermekedet kényezteted, elnéző vagy vele, bár épp a gyermeked bizonyítja, hogy helytelenül igazgatsz. lányod annyiszor bűnös a mindennapos engedet-lenségben és toporzékolásban, ahányszor keresztezik az akaratát. Milyen benyomást teszel ezzel a családokra, akiket Isten tanítani és megtéríteni akar a fegyelmet illető lanyha elgondolásokból. {BT4 §56.28} Vak és esztelen szeretetekben mindketten behódoltatok lányotoknak. Eltűrtétek, hogy ő tartsa a gyeplőt picinyke kezében. Mindkettőtökön ő uralkodott, még mielőtt megtanult volna járni. Mit vártok a jövőtől, ha számításba vesszük a múltat? Ne nyújtson elkényeztetett gyermeketek példája oly leckéket, melyek majd ellenetek fognak tanúskodni, s az ítélet kimutatása szerint, gyermekek tucatjainak elvesztéséhez vezetlek. Ha férfiak és nők Istentől jött tanítónak fogadnak el téged, akkor ugye hajlani fognak rá, hogy a gyermekeik kényeztetésénél kövessék ártalmas, veszedelmes, bomlasztó példátokat, így tietek lésznek az ő vétkeik. S az őt ért büntetés titeket is utol fog érni. Gyermeketek – jelen szokásaival és hajlamaival – sosem látja meg Isten országát. S ti, a szülei zártátok be előtte a menny kapuját. Hogyan hat ki majd üdvősségetekre? Ne feledjétek, hogy amit vettek, azt is kell learatnotok. {BT4 §56.29}

230

Ellen G. White


Huszonkilences szám AZ ÍTÉLET 1879. október huszonharmadikán hajnali két óra körül az Úr Lelke nyugodott meg rajtam, s az eljövendő ítélet eseményeit szemléltem. Elégtelen a szó kifejeznem a lepergett eseményeket, s hogy milyen benyomást tettek rá”. {BT4 §57.1} Úgy tűnt, mintha elérkezett volna Isten ítélet-végrehajtásának nagy napja. Tizenkétszer tízezren álltak a magas trón előtt, melyen fönséges személy ült. Néhány könyv feküdt előtte, s mindenik fedőlapján lobogó tűzforma arany betűkkel állt a fölirat: A menny jegyzőkönyve. Ekkor megnyitották az egyik könyvet, mely azok nevét tartalmazta, akik vallják, hogy hisznek az igazságban. Máris szem elöl veszítettem a trón körül álló megszámlálhatatlan milliókat, csak az állítólag a világosság és igazság gyermekei kötötték le figyelmemet. Amint egyenként nevükön szólították őket, s jótetteiket említették, arcuk olyan szent örömmel ragyogott föl, mely minden irányban szertetükröződött. Mégse ez tette rám a legmélyebb benyomást. {BT4 §57.2} Másik könyvet nyitottak meg, ahol az igazságot vallók bűne állt. Az önzés összefoglaló neve alatt következtek az összes többi bűnök. Más rovátkák fölött is szavak álltak, s ezek alatt, minden névvel szemben följegyezve voltak megfelelő rovátkákban a kisebb bűnök. Irigység alatt állt hamisság, lopás, rablás, csalás, fösvénység és bírvágy; nagyravágyás alatt kevélység, fényűzés, pazarlás; féltékenység alatt állt rosszindulat, irigykedés és gyűlölet; s a mértéktelenség olyan félelmetes bűnök sorát előzte meg, mint az erkölcstelenség, paráznaság, állati szenvedélyek kielégítése és a többi. Amint szemléltem, leírhatatlan kín töltött el, és fölkiáltottam: „Kicsoda üdvözülhet hát? Ki állhat megigazultan Isten előtt? Kinek folt nélküli az öltözéke? Ki lenne bűntelen a tiszta és szent Isten szemében?” {BT4 §57.3} Amint a Szent a trónon lassan fordította a lapokat, s szeme pillantásnyira megnyugodott egyeseken, tekintete mintha a lelkükbe fúródott volna, s életük minden szava és cselekedete elvonult előttük, oly világosan, mintha lobogó tűz betűivel írták volna oda. Ilyenkor reszketés fogta el őket, arcuk elsápadt. Először, mikor a trón előtt álltak, közöny látszott rajtuk. Most igen megváltozott a kinézetük! Eltűnt róluk a biztonság érzete, helyébe névtelen rémület lépett. Félelem szállta meg mindenki lelkét, hátha ők is a híjával találtak közt lesznek. Minden szem a trónon ülőre szegeződik; s amint kutató. komoly sze¬me végigsiklik a csoporton, sorra reszket a szívük; mert maguk ítélték el ma¬gukat, anélkül, hogy egy szó elhangzott volna. Gyötrődő lélekkel mindegyik bűnösnek mondja magát, s megdöbbentő élénkséggel látja, hogy mikor bűnt követett el, az örök élet drága adományát vetette el. {BT4 §57.4} Egyik csoportot a föld terhének jegyeztek be. Amint a Bíró átható tekintete megnyugodott rajtuk, világosan előtűnt hanyagságuk bűne. Sápadt, reszkető ajakkal ismerték el, hogy szent megbízatásuk árulói voltak. Részesültek ugyan figyelmeztetésekben s előjogokban, de nem hallgattak ezekre, nem használták ki őket. Most belátták, hogy túl sokat vártak el Isten könyörületétől Igaz, hogy nem kellett olyan bűnvallomást tenniük, mint a gonoszoknak, szülötteknek; de akár a fügefa, átok alá estek, mert nem teremtek gyümölcsöt: mivel nem használták föl a rájuk bízott talentumokat. {BT4 §57.5}

231

Ellen G. White


Ez a csoport magát tette legfőbbé, csak önző érdekeiért fáradozott. Nem voltak gazdagok Istenben, mivel figyelmen kívül hagyták igényeit. Bár Krisztus szolgáinak vallották magukat, nem vezettek hozzá embereket. Ha Isten ügye az ö erőfeszítéseiktől függött volna, csak sorvadozott volna; mert nemcsak az Istentől rájuk bízott összegeket tartották vissza, hanem magukat is. Most fölismerték és megértették, hogy mikor Isten munkájával s ügyével felelőtlenül bántak, a baloldalra sorozták be magukat. Noha volt alkalmuk, mégsem végezték a munkát, melyet végezhettek, s végezniük kellett volna. {BT4 §57.6} Az igazságot vallók neve mind említésre került. Némelyiküket hitetlenségük miatt róttak meg, némelyeket, mert hanyag szolgák voltak, mert hagyták, hogy mások végezzék a munkát a Mester szőlőjében, mások viseljék a legsúlyosabb felelősségeket, míg ők földi érdekeiket szolgálták. Ha ápolták, ha fölhasználták volna Istentől nyert képességeiket, akkor hű teherhordozók lehettek volna, fáradozva a Mester ügyéért. A Bíró megszólalt: „Mindenki hite által igazul meg, s cselekedetei szerint kerül ítéletre.” Milyen élénken domborodott ki hanyagságuk, s mily bölcsen az Isten rendelése, hogy mindenkire kötelességet hárított, hogy fölvirágoztassa a művet, s mentse embertársait. Mindnek élő hitet kell tanúsítania családjában, szomszédságában, jótettekkel kellett viseltetnie a szegények, együttérzéssel a szomorkodók iránt, hittérítést kellett végeznie, s javaival támogatni az Isten ügyét. De, akár Méroz, a miatt nyugodott meg rajtuk Isten átka, amit nem végeztek el. Azt a munkát szerették, mely a földi életben hozza a legkövérebb hasznot, s nevüknél a jócselekede¬tek rovátkában gyászos üresség tátongott. {BT4 §57.7} A hozzájuk intézett szavak a legkomolyabbak voltak: „Megmértek benneteket a mérlegen, s híjával találtak. Elhanyagoltátok a lelki felelősségeket, mert a világi dolgok kötöttek le, bár a helyzetetek megkövetelte volna, hogy emberinél nagyobb bölcsességgel, végesnél nagyobb belátással rendelkezzetek. Erre hivatásod gépies végzésénél is szükséged lett volna; s mikor kikapcsoltad Istent és dicsőségét a dolgaidból, áldásának is hátat fordítottá! Sokszor elhangzott a kérdés: „Miért nem mostátok meg jellemruhátokat a Bárány vérében? Isten nem azért küldte Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy általa meg tudja menteni a világot. Irántatok való szeretetem önzetlenebb, mint az anya szeretete. Azért szenvedtem el a kereszthalált, azért viseltem a bűn terhét és átkát, hogy módomban álljon eltörölni gonoszságtok sötét följegyzését, s ajkatokhoz emelni az üdvösség poharát. Azért viseltem el a halálgyötrelmeket, a sír sötétjének rémségeit, hogy legyőzhessem azt, akié a halál hatalma volt, föltörhessem a börtönt, s kitárhassam előttetek az élet kapuit. Azért vetettem alá magamat a gyalázatnak és kínnak, mert végtelen szeretettel szerettelek benneteket, s vissza akartalak hozni, konok. eltévedt juhokat Isten paradicsomába, az élet fájához. Az áldott életet, melyet ily áron vettem meg nektek, semmibe vettétek. Elkerültétek a szégyent, gyalázatot és csúfságot, amit Mesteretek vállalt értetek. Nem becsültétek meg az elő¬jogokat, noha élete árán tette elérhetővé számotokra. Nem voltatok készek részesei lenni szenvedéseinek, ezért dicsőségében sem vehettek részt.” Ekkor ünnepélyes szavak hangzottak: „Aki gonoszat tesz, tegye továbbra is, aki tisztátalan, csak tisztátalankodjék, de aki igaz, legyen még igazabb, s aki szent, legyen még szentebb.” Akkor bezárult a könyv, s lehullt a palást a trónon ülőről, előtárva Isten Fiának rettenetes dicsőségét. {BT4 §57.8}

232

Ellen G. White


A jelenet elmúlt, s láttam, hogy még a földön vagyok, kimondhatatlanul hálásan, hogy Isten napja még nem jött el, s hogy az Úr még mindig adományozza a próbaidő becses óráit, hogy föl tudjunk készülni az örökkévalóságra. {BT4 §57.9}

KIADVÁNYAINK Nem szenteltetek kellő figyelmet kiadóhivatalainkban némely borzasztóan fontos dolognak. A felelős állásokat betöltőknek terveket kellett volna lefektetni, melyek segítségével könyveink ahelyett, hogy a polcon hevernének, holtan hullva a sajtótól, forgalomba kerülnének. Népünk elmaradt az idők mögött, s nem követi Isten gondviselésének ajtónyitásait. {BT4 §58.1} Sok könyvünk olyan alacsony áron kerül forgalomba, hogy a bevétel nem elég a kiadóhivatal fönntartásához, s hogy elég pénz maradjon a további kiadványokhoz. S népünk között egyesek nem tartják felelősnek magukat battle creeki és oaklandi munkánk ágazataiért, nem tudakozódnak a mű szükségletei s azon tőke felöl, mely az ágazatok működtetéséhez kellene. Nem értik meg a veszteség lehetőségét, s hogy ilyen intézményeknél milyen súlyosak a napi kiadások. Mintha azt képzelnék, hogy az intézmény minden különösebb baj és befektetés nélkül gördül, ezért olcsóbb árat követelnek kiadványaink számára, így alig hagynának fedezetet a következő kiadásra. S miután csaknem végzetes szintre szállították az árakat, alig törődnek vele, hogy növelnék a könyvek forgalmát, melyekre ily alacsony árat csikartak ki. Céljukat elérve nem törődnek tovább a dolgokkal, holott buzgón és komolyan kellene törekedniük kiadványaink eladására, így vetve az igazság magját, s javakat hozva a kiadóba a további kiadványok számára. {BT4 §58.2} Lelkészeink igen-igen hanyagok, kötelességmulasztók, hogy nem keltik föl a gyülekezetek figyelmét e dolgok iránt, amerre fáradoznak. Ha már egyszer leszállították a könyvek árát, körülményes visszaemelni azokat kifizető szintre, mert a szűklátókörűek szédelgést kiáltanak, nem értve meg, hogy senkinek sincs ebből magánhaszna, s hogy Isten eszközeit semmi esetre se szabad tőkehiánnyal megnyomorítani. Oly könyvek hevernek haszontalanul, melyeket pedig széles körökben terjesztenünk kellene, csak, mert senki se viseli eléggé szívén, hogy terjesztenék. {BT4 §58.3} Bár a sajtó hatalmat képvisel, de ha a termékei halva születnek, a tervek megvalósítóinak hiányában, akik széles körökben terjesszék, akkor ez a hatalom elveszett. Míg gyors előrelátással fölismerték, hogy javakat fektessünk olyan fölszerelésbe, mellyel megsokszorozhatjuk iratainkat, s könyveinket, azokat a terveket viszont elhanyagolták, melyekkel visszahoznák az így beruházott javakat, hogy más kiadványokat termeljünk. Kezünkben a sajtó hatalma, annak összes előnyeivel együtt; ezeket a lehető legkívánatosabban használhatják ki, vagy pedig félig alhatnak, tétlenség miatt elveszthetik az előnyöket, melyeket nyerhettek volna. Bölcs számítással ki tudják terjeszteni a világosságot a könyvek s röplapok árusítása által. Ezeket most a tévedés sötétjében ülő családok ezreibe juttathatják el. {BT4 §58.4} Más kiadónak megvan a szokásos módszere, hogy piacra hozzák könyveiket, noha semmi fontos sincs bennük. „Bizony a világ fiai okosabbak a maguk szemében a világosság fiainál.” Csaknem naponta aranyat érő lehetőségek kínálkoznak, ahol a hangtalan hírnököket 233

Ellen G. White


el lehet juttatni családokhoz, egyénekhez. De a tétlen, következetlen, figyelmetlen emberek nem használják ki e lehetőségeket. Kevés az élő igehirdető. Egyetlen munkálkodik ott, ahol száznak kellene működnie. Sokan súlyos hibát követnek el, hogy nem fordítják tehetségeiket embertársaik megmentésére. Férfiak százainak kellene azzal fog¬lalkozni, hogy elvigyék a világosságot minden városba, minden faluba. Föl kell ráznunk a nagyközönséget. Isten mondja: Küldjetek fényt a mező minden részébe. Az a terve, hogy emberek legyenek a világosság közvetítői, eljuttatva a fényt a sötétben veszteglőknek. {BT4 §58.5} Hittérítőkre lenne szükség mindenfelé. A mező mindahány részére könyvterjesztőket kellene választani, nem a társadalom kóbor elemeiből, nem olyanokból, akik semmire sem jók, akiknek semmi sem ment. hanem akik értelmesen tudnak beszélni, viselkedni, – az előrelátók legyenek könyvevangélisták, könyvterjesztők, ügynökök. Az erre alkalmas férfiak el is vállalják a munkát, de valamelyik balga igehirdető azzal hízelegnek nekik, hogy tehetségük a szószékre szólítja őket, ahelyett, hogy könyvterjesztők legyenek, ezzel lebecsülve e fontos hivatást. Ráveszik őket, hogy szerezzenek igehirdető igazolványt; s épp azok, akiket arra képeztek ki, hogy úgy legyenek jó hittérítők, hogy a családokat az otthonukban látogatják meg, s velük imádkoznak, ezeket elfogják, hogy gyönge képességű lelkészek legyenek. S a mezőt, ahol, pedig annyi munkásra lenne szükség, s annyi jót lehetne elérni a műért, elhanyagolják. Az eredményes könyvevangélistát, akár az igehirdetőt, megfelelően meg kellene fizetni szolgálataiért, ha hűen végzi munkáját.” {BT4 §58.6} Ha van munka, mely fontosabb, mint a többi, akkor az, hogy eljuttassuk kiadványainkat a nagyközönség elé, hogy így a Szentírás kutatására legyenek serkentve. A hittérítő tevékenység – eljuttatni kiadványainkat a családokba, elbeszélgetni és imádkozni velük, és értük – jóravaló munka, és ami arra is ráneveli a férfiakat és nőket, hogy lelkipásztori munkát végezzenek. {BT4 §58.7} Nem mindenki alkalmas e munkára; Azokat kell választanunk, a legjobb tehetségűeket, akik értelmesen és módszeresen vállalják, majd szorgalmasan, lendülettel folytatják is. A lehető legalaposabb szervezésre van szükség, majd a tervet hűségesen végre is kell hajtani. A gyülekezetek mindenhol viseljék nagyon a szívükön a kiskönyvek és hittérítés ügyét. {BT4 §58.8} Az öt történelmi kötetet és a Bizonyságtételeket is be kell vezetnünk minden szombattartó családba. Testvéreinknek ismerniük kellene ezek értékét, és serkentsük őket, hogy olvassák is. Nem volt nagyon bölcs, hogy kis példányszámban nyomtatták ezeket, s csak egy példányt juttattak el minden gyülekezetbe. Ott kellene lenniük minden családban, majd újra meg újra olvasni őket. Tartsuk ott köteteinket, ahol sokan olvashatják, s kopjanak el a példányok, mikor az összes szomszédok is elolvassák. {BT4 §58.9} Esti fölolvasásokat is kellene tartani, ahol valaki fölolvashat a téli tűzhely körül. Alig viseljük szívünkön, hogy a legjobban kiaknázzuk az Isten által nyújtott világosságot. Holott jelentős részük családi kötelességekről szól, s tanításokat tartalmaz csaknem minden esetre és körülményre. Pénzt költenek teára, kávéra, szalagokra, csipkékre, fodrokra, s rengeteg időt, fáradtságot fordítanak díszítgetésre, megjelenésre, miközben nem ápolják a szív belső szépségét. Isten becses fényt nyújtott kiadványainkban, ezért meg kellene vennie, s olvasnia minden családnak. Szülők, gyermekeitek a veszélyben forognak, hogy a mennyei 234

Ellen G. White


világossággal ellenkezően viselkednek. Ezért mindkettőtöknek meg kellene vásárolnotok és olvasnotok a könyveket, mert áldás lesznek mind magatok, mind a szeretteitek számára. Adjátok kölcsön szomszédjaitoknak a jövendölés Lelkének történelmi sorozatát, s beszéljétek rá őket, hogy vegyenek maguknak is példányokat. Isten hittérítői, legyetek lelkiismeretes, tevékeny, erőteljes munkások. {BT4 §58.10} Sokan homlokegyenest ellenkező irányban haladnak a fénnyel, melyet Isten adott népének, mert nem olvassák ismeretek, intések, figyelmeztetések alakjában világosságot tartalmazó könyveket. Az élet gondja, a divat szerelme, a vallás hiánya elterelte a figyelmet a világosságról, noha Isten oly kegyelmesen adta, miközben a tévelygést tartalmazó könyvek és folyóiratok bejárják az országot. Hitetlenség és kételkedés burjánzik mindenfelé. S véka alá rejtik az Isten királyi székétől származó oly igen becses fényt. Isten felelősségre fogja vonni őket e hanyagságért. El kell számolnunk minden fénysugárral, melyet az Úr ösvényünkre engedett tündökölni, vajon kihasználtuk-e az istenes dolgokban való fejlődésünkre, vagy elvetettük, csak, mert kellemesebb a hajlamainkat követni. {BT4 §58.11} Nagyszerű eszközök állnak most rendelkezésünkre, hogy terjesszük az igazságot, népünk mégsem él a kapott előjogokkal. Nem tartják szükségesnek minden gyülekezetben, hogy lélekmentésre használják képességeiket. Nem veszik eszükbe, hogy kötelességük előfizetőket szerezni folyóiratainkra, ide értve egészségügyi lapunkat is, hogy ismertetnünk kell könyveinket és röpiratainkat. Olyanoknak kellene munkálkodniuk, akik készek megtanulni, mi a legmegfelelőbb mód az egyének és családok megközelítésére. {BT4 §58.12} Ruházatuk legyen rendes, ne lompos, s modoruk ne keltsen undort az emberekben. Népünk körében súlyos a hiánya valódi előzékenységben. Holott ezt mindenkinek művelnie kell, aki hittérítő munkába kezd. {BT4 §58.13} Kiadóinknak föl kell virágozniuk. Népünk fönn tudja tartani őket, ha szívükön viselik kiadványaink terjesztését. De ha a jövő évben is annyit törődnek ezzel csupán, mint az elmúltban, akkor csaknem késhegyen kell táncolniuk. Minél szélesebb körben terjesztjük kiadványainkat, annál nagyobb lesz az igény az igazság igéjét érthetővé tevő könyvekre. Sokan torkig vannak az egyházak következetlenségeivel, tévedéseivel és hitehagyásával, s hogy lakomákat, szórakozásokat, kiállításokat és számos más találmányt rendeznek pénzt csalni ki egyházi célokra. Sokan sötétségben keresik a fényt. Ha széles körben terjesztenénk lapjainkat, röpiratainkat és könyveinket – melyek a Biblia érthető nyelvén fejtik ki az igazságot, sokan fölismernék, hogy ez az, amit keresnek. Sok testvérünk mégis úgy viselkedik, mintha az embernek lenne kötelessége fölkeresni őket, vagy az ő dolguk lenne könyvkiadónkhoz fordulni kiadványainkért, hiszen milliók nem tudják, hogy léteznek kiadóink. {BT4 §58.14} Isten fölhívja népét, hogy viselkedjenek életerős emberekként; ne legyenek tunyák, lomhák, közönyösek. El kell juttatnunk kiadványainkat az emberekhez, rá kell beszélnünk őket, hogy vegyék meg, bebizonyítva, hogy sokkal többet nyernek vele, mint amit pénzük ér. Hirdessétek értékesnek az eladásra kínált könyveket. Hiszen lehetetlen túlbecsülnünk őket. {BT4 §58.15}

235

Ellen G. White


Gyötrődött a lelkem, mikor láttam népünk közönyét, magasztos hitvallása ellenére is. Láttam, hogy lelkek vére fog tapadni sok olyan ruhájára, akik közönyösen, felelőtlenül viseltetnek azok iránt, akik a világosság és ismeretek hiánya miatt elvesznek körülöttük. Bár érintkeznek velük, mégsem figyelmeztetik őket. Sosem imádkoznak velük és értük, sosem próbálták meg komolyan eléjük tárni az igazságot. Közölték velem, hogy érthetetlen hanyagság uralkodik e téren. A lelkipásztorok sem végzik, amit végezni tudnának, hogy fölvilá¬gosítsák az embereket, akikért fáradoznak, az igazság és kötelesség minden pontja felöl. Népünk is ezért lanyha és tétlen. {BT4 §58.16} A mai időben nem a máglya és vérpad hivatott próbára tenni Isten népét, ezért sokakban kihűlt a szeretet. Mikor próbák támadnak, a kegyelem a vésszel arányos. Egyénenként szenteljük magunkat oda, ott, ahol Isten mondta, hogy találkozni fog velünk. {BT4 §58.17}

KRISZTUS KÖVETEI Krisztus követeinek komoly és fontos kötelessége van, melyet némelyek nagyon félvállról vesznek. Míg Krisztus a mennyei szenthelyen szolgát a földön is – követein keresztül – a gyülekezetet szolgálja. Ő szól a néphez választott embereken át, ő viszi előre munkáját általuk, mint mikor megaláztatása idején szemmel láthatóan a földön járt. Bár századok múltak el az óta, az idő múlása mit sem változtatott tanítványainak adott búcsú ígéretén. „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig.” Krisztus mennybemenetelétől mind a mai napig Isten által fölszentelt: tekintélyüket tőle nyert emberek váltak a hit tanítóivá Krisztus, az igaz pásztor, felügyel munkájára e bojtárokon át. Így az igével és tanítással szolgálók helyzete igen fontossá válik. Krisztus helyében ők kérlelik az embereket, hogy béküljenek meg Istennel. Népünk ne tekintse az igehirdetőket csupán nyilvános előadóknak, szónokoknak, hanem Krisztus követeinek, akik a gyülekezet mindenható fejétől nyerik bölcsességüket és képességüket. Ha megvetjük, és semmibe vesszük Krisztus képviselőjének szavait, nemcsak az illetővel szemben tanúsítunk tiszteletlenséget, hanem a Mesterrel szemben is, aki küldte őt. Hiszen a Krisztus helyében áll; s képviselőjén át az Üdvözítő hangját kell hallanunk. {BT4 §59.1} Sok igehirdetőnk súlyos hibát követ el, mikor teljesen vita jellegű előadásokat tart. Vannak, akik meghallgatják az igazság elméletét, lenyűgözik őket a kifejtett bizonyítékok, s akkor, ha a világ megváltójaként ecsetelik Krisztust, az elvetett mag kikelhet, és gyümölcsöt teremhet Isten dicsőségére. Mégis számos előadásnál nem hirdetik Krisztus keresztjét. Némelyek talán az utolsó igehirdetésre figyelnek, melyet valaha hallani fognak. Némelyek talán sosem kerülnek abba a helyzetbe, hogy eléjük lehetne tárni az igazság láncolatát, s hogy gyakorlatilag is alkalmaznák azt szívükkel így a kitűnő alkalom örökre elveszett. Ha az igazság elméletével karöltve, Krisztust és megmentő szeretetét magasztalták volna előttük, ez talán az Úr oldalára billentette volna őket. {BT4 §59.2} Többen vágyakoznak megérteni, miként jöhetnének Krisztushoz, mint képzelnénk. Sokan meghallgatják a népszerű igehirdetéseket, s nem lehet, nem tudják kivenni belőlük, hogyan találják meg Jézust, a békét és nyugalmat, melyre lelkük vágyik. A világnak szóló utolsó kegyelmi üzenetet hirdető lelkészek ne feledjék mindenkor Krisztust magasztalni, mint a bűnös menedékét. Sok igehirdető szerint nem szükséges megtérést és hitet hirdetni, ahol a

236

Ellen G. White


szívet teljesen lecsillapítja az Isten szeretete. Azt képzelik, hogy hallgatóik tisztában vannak az örömüzenettel, s hogy másfélét kell hirdetniük hallgatók figyelmének lekötésére. Azt tekintik a siker bizonyítékának, ha fölcsigázták a hallgatók figyelmét. Az emberek tudatlanabbak a megváltás terve felől, s több tanításra van szükségük e mindennél fontosabb tárgyból, mint bármi másról. {BT4 §59.3} Az igazság meghallgatására gyűltek elvárják; hogy áldást merítsenek belőle, mint Kornéliusz barátai is: „Most tehát mindnyájan az Úr színe előtt várjuk, hogy meghallgassuk mindazt, amire neked az Úr megbízást adott.” {BT4 §59.4} Szükségesek ugyan a hittétel előadások, hogy mindenki ismerje, és maga előtt lássa az igazság láncolatát, szemről szemre, tökéletesen egésszé fűződve. Mégis sosem szabad úgy hirdetni az igét, hogy ne Krisztust a megfeszítettet mutassák be, mint az örömhír alapját, gyakorlatilag is alkalmazva a föltárt igazságot, beleértve az elveket, hogy a Krisztus tanítása nem igen és nem, hanem igen és ámen a Jézus Krisztusban. {BT4 §59.5} Miután föltártuk az igazság elméletét, azután következik a fárasztó rész. Ne hagyjuk a népet a mindennapi életet érintő, gyakorlati igazságokra tanítás nélkül. Hadd vegyék tudomásul, hogy bűnösök, s meg kell térniük Istenhez. Amit Krisztus mondott, cselekedett, tanított – ezt kell eléjük tárnunk a legmélyebb benyomást keltő módon. Az igehirdetőnek az igazság kifejtésével éppen csak elkezdődött a munkája. Krisztus a közbenjárónk, és szolgáló főpapunk az Atya jelenlétében. Isten, mint leölt bárányt mutatta őt Jánosnak, amint vérét ontja a bűnösökért. Mikor Isten törvényét tárjuk a bűnös elé, rámutatva bűnei¬nek súlyosságára, vezessük őt Isten Bárányához, aki elveszi a világ bűnét. Tanítsuk meg Isten iránti bűnbánatra, s Urunk Jézus Krisztus iránti hitre. így áll majd összhangban Krisztus követőjének munkássága Krisztusnak a mennyei szenthelyen végzett munkájával. {BT4 §59.6} Az igehirdetők sokkal több szívet elérnének, ha többet szólnának a gyakorlati istenfélelemről. Új területeken hirdetve az igazságot, a fáradozás gyakran csaknem kizárólag elméleti. Az ilyen igehirdetés nyugtalanítja az embereket. Fölismerik az igazság erejét, így biztos alapot szeretnének. Mikor érzéseik meglágyulnak, eljött az ideje, mindenek fölött, hogy erőteljesen hirdessük a lelkiismeretüknek Krisztus vallását; de túl gyakran a nélkül hagyják lezárulni az előadássort, hogy személyesen fáradoznának az emberekért, melyre szükségük van. Az ilyen erőfeszítés nagyon hasonlít Kain áldozatára; nincs benne áldozati vér, hogy Istennek tetszővé tegye. Kain helyesen cselekedett, mikor áldozatot hozott, de kihagyott mindent, ami értékessé tette volna áldo-zatát – kihagyta az elfedezés, az engesztelés vérét. {BT4 §59.7} Szomorú tény, hogy sokan azért időznek hosszan az elméleten, s keveset a gyakorlati istenfélelmen, mert nem lakik Krisztus a szívükben. Nincs élő kapcsolatuk Istennel. Sokan a bizonyíték súlya alatt, de anélkül, hogy megtértek volna, az igazság mellett döntenek. A hittételek mellett nem nyújtottak nekik gyakorlati előadásokat is, hogy lássák az igazság gyönyörű láncolatát, hogy megszeressék az igazság szerzőjét, s megszentelődjenek az engedelmesség által. A lelkipásztor föladata addig nincs elvégezve, míg meg nem érttette hallgatóival, hogy szükségük van a jellem megváltozására, az elfogadott igazság tiszta elvei szerint. Rettegjünk a külsőséges vallásosságtól, mert hiányzik belőle a Megváltó. Krisztus közérthetőn, életbe belenyúlón, szívet vizsgálón, gyakorlatian hirdette az igét. Követei 237

Ellen G. White


minden igehirdetésnél kövessék példáját. Krisztus és az Atya egyek voltak. Krisztus boldogan belegyezett az Atya minden követelményébe. Isten gondolkodása volt az övé. Az Üdvözítő a tökéletes példaképünk. Hiszen Isten nyilvánult meg benne. A menny emberi testbe öltözött, s az emberiség a végtelen szeretet kebelébe zárult. Ha az igehirdetők szelíden Jézus lábához ülnek, hamarosan helyes fölfogásuk lesz Isten jelleméről. Akkor másokat is tanítani tudnak. Némelyek az Isten és emberek iránti mély szeretet hiányában lépnek igeszolgálatra. Életükben önzés, és önző vágyaik kielégítése nyilvánul meg; s míg e meg nem szentelt, hűtlen őrállók magukat szolgálják a nyáj táplálása, s lelkipásztori kötelességeik végzése helyett, a nép egyre pusztul a kellő tanítás hiánya miatt. {BT4 §59.8} Minden nyilvános előadáson intézzünk lángoló fölhívásokat az emberekhez, hogy hagyják el bűneiket, s forduljanak Krisztushoz. Ostorozzuk napjaink népszerű bűneit, bűnös kielégüléseit, s foglaljunk állást a gyakorlati istenfélelem mellett. A lelkész legyen igen lelkiismeretes, buzgó maga is, szólja szívből a szavakat, mint aki nem tudja elnyomni aggodalmát az emberek üdvössége miatt, kikért Krisztus meghalt. A Mesterről jegyezték föl: „Buzgóság emészt el házadért.” Ezt a buzgalmat érezzék Krisztus képviselői is. {BT4 §59.9} Isten végtelen áldozatot hozott az emberért. Mégis hiába hozta minden lélekért, mely nem fogadja el az üdvösséget. Mily fontos tehát, hogy az igazság hirdetője hirdesse azt a rajta nyugvó felelősség teljes tudatában. Milyen gyöngéd, szánakozó és előzékeny legyen hát mindenkori viselkedése, mikor az emberek örök üdvösségével foglalkozik, mikor a világ Megváltója kétséget kizáróan bebizonyította, hogy mily sokra értékeli az emberek üdvösségét. Krisztus veti föl a kérdést: Ki a hű és okos szolga, akit ura a háznép fölé rendelt. Jézus megkérdezi: Kicsoda? S az örömhír szolgái is vessék föl szívükben e kérdést. Amint a komoly igazságokat szemléli, s látja a hű és okos szolga képét, lelkének a legmélyéig meg kellene indulnia. {BT4 §59.10} Mindenkinek kiszabták a föladatát; egyet sem mentettek föl. Mindnek a képessége szerint jutott szerep; s az igazságot hirdetőjére hárul, hogy gondosan és imádkozva megismerje az igazságot elfogadók képességét, majd tanítsa és vezesse őket megérteniük a rájuk háruló felelősség terhét, hogy végezzék a munkát, melyet Isten tartogat számukra. Ismételten szájukba kell rágni, hogy senki sem tud ellenállni a kísértésnek, s megfelelni Isten szándékának, sem keresztény életet élni, ha nem vállalja föladatát, legyen az fontos vagy jelentéktelen, s nem végzi azt lelkiismeretes hűséggel. Mindenkinek van mit végeznie amellett, hogy eljár a gyülekezetbe, és meghallgatja Isten igéjét. Gyakorolniuk kell a hallott igazságot, át kell ültetniük az igazság elveit mindennapi életükbe. Folyamatosan munkát kell végezniük Krisztusért, nem önző indítékkal, hanem egyedül annak dicsőségével törődve, aki minden áldozatot meghozott, hogy megmentse őket a romlástól. {BT4 §59.11} A lelkészek véssék az igazságot elfogadókba, hogy Krisztusnak kell élnie családjukban; hogy kegyelmet és bölcsességet kell nyerniük tőle, hogy irányítsák és fegyelmezzék gyermekeiket. Az Isten által rájuk hárított kötelesség része ez, hogy neveljék és fegyelmezzék gyermekeiket, és szoktassák őket engedelmességre. A lelkész szeretetteljes nyájassága s előzékenysége domborodjék ki bánásmódjában. Sose feledje, hogy gyermekeik kicsiny férfiak és nők, az Úr családjának ifjabb tagjai. Nagyon közeliek és kedvesek lehetnek a Mester előtt, s ha helyesen tanítják és fegyelmezik őket, ifjú korukban is szolgálatot végezhetnek neki.

238

Ellen G. White


Krisztust szomorítja meg minden gyermekekhez intézett nyers, rideg, kíméletlen, elhamarkodott szó. A szülők nem mindig tartják tiszteletben a gyermekek jogait, s gyakran úgy bánnak velük, mintha nem lenne egyéniségük, melyet helyesen ki kell fejleszteni, hogy ne legyen torz, hogy ne legyen meghiúsítva Istennek életükre vonatkozó terve. {BT4 §59.12} Timóteus gyermekkorától ismerte a Szentírást; ez az ismerete megőrizte a környező gonosz hatásoktól, az élvezetek kísértésétől, s hogy a kötelesség fölött az önző kielégülést válassza. Gyermekeinknek szükségük van ilyen védelemre, s a szülők és Krisztus követei kötelességének szerves része gondoskodni, hogy helyesen tanítsák a gyermekeket Isten szavára. {BT4 §59.13} Ha a lelkipásztor ki szeretné vívni Ura jóváhagyását, fáradozzék hűségesen, hogy Jézus Krisztusban mindenkit tökéletessé tegyen. Ne tegye módszerével azt a benyomást, hogy nem fontos, vajon az emberek elfogadják, vagy sem, az igazságot, s gyakorolják-e vagy sem az igaz istenfélelmet. Hanem legyen olyan az életében megnyilvánuló hűség, önfeláldozás, hogy meggyőzze a bűnösöket, hogy örök életük forog kockán, s hogy veszély fenyegeti lelküket, az üdvösségüket, hacsak nem engedelmeskednek az értük kifejtett fáradozásnak. A tévelygésből és sötétségből az igazsághoz s világosságra kivezetetteknek komoly változást kell elérniük. S hacsak lelkiismeretük előtt félreérthetetlenné nem teszik, hogy alaposan meg kell változniuk, akkor olyanok lesznek, mint aki belenézett ugyan a tükörbe, Isten törvényébe, föl is fedezte jelleme hiányosságait, mégis elment, s elfeledte, hogy mit látott. Az értelmet a felelősség érzetnek kell ébren tartania, másképp még jobban visszaheveredik a hanyag figyelmetlenségbe, mint mielőtt fölrázták volna. {BT4 §59.14} Krisztus követeinek kötelesség-köre sokkal kiterjedtebb, súlyosabb és felelősségteljesebb, mint sokan álmodnák. A legkevésbé se elégedjenek meg sikerükkel, míg buzgó igyekezetük és Isten áldása által szolgálatkész keresztényeket nem tudnak Isten elé állítani, akikben megvan felelősségük igaz érzete, és végezni is fogják kijelölt föladatukat. A kellő fáradozás és tanítás eredménye az lesz, hogy munkaképes állapotba hozzák a férfiakat és nőket, akiknek erős a jelleme, s olyan szilárd a meggyőződése, hogy semmi önző jellegűt meg nem tűrnek munkájukban, hogy hátráltassanak, csökkentsék hitüket, vagy eltántorítsák kötelességüktől. Ha a lelkész kellően tanította a gondjaira bízottakat, akkor, ha más mezőkre távozik, a hátrahagyott munka nem fog szétesni, mert olyan szilárdan megkötötték, hogy biztonságos marad. Hacsak az igazság elfogadói alaposan meg nem térnek, ha gyökeres változás nem történt életükben és jellemükben, akkor lelkük nincs az örök sziklához rögzítve; s miután a lelkész eltávozik, s az újdonság elhalványult, a benyomás hamar elmúlik, az igazság elveszti erejét, hogy elbájoljon – akkor ezek nem terjesztenek szentebb légkört, s nem jobbak, csak, mert vallják az igazságot. {BT4 §59.15} Az előttünk álló példák ellenére megdöbbent, hogy mivé is válhat az ember és mire is képes, – mégsem serkent komolyabb igyekezetre, hogy kövessük az igazság jócselekedeteit. Nem mindenki foglalhat el fontos helyet; mégis mindenki a hasznosság s bizalom helyeit töltheti be, s állhatatos hűséggel sokkal többet érhet el, mint elgondolni tudnánk, Az igazság elfogadói, törekedjenek a Szentírás megértésére, és élő Üdvözítőnk tapasztalati ismeretére. Műveljük a szellemi képességet, erősen igénybe véve az emlékezetet. Mindennemű szellemi lustaság bűn, a lelki közöny pedig egyenesen halál. {BT4 §59.16}

239

Ellen G. White


Jaj, bárcsak eléggé kifejező nyelv állna rendelkezésemre, hogy olyan benyomást tudnék tenni, melyet szeretnék, munkatársaimra az örömhírben. Fivéreim, kezetekben az élet igéje; olyanokkal foglalkoztok, akik a legmagasabb fejlődésre képesek, ha helyes vágányokra terelik őket. Az a baj, hogy előadásaitokban nagyon sok van az énetekből. A megfeszített Krisztusnak, a mennybe ment Krisztusnak, a visszatérés előtt álló Krisztusnak úgy kellene meglágyítania, örvendeztetnie, és betöltenie az örömhír szolgájának gondol¬kodását, hogy nagy szeretettel és buzgó komolysággal tárja ez igazságokat népünk, az emberek elé. Akkor szem elől vész az igehirdető, és Jézus dicsőül meg. Annyira lenyűgözik majd az embereket e teljesen lekötő tárgyak, hogy majd erről beszélgetnek, ezt dicsérik, az istenszolgája magasztalása helyett, aki puszta eszköz csupán, De ha az emberek, bár dicsérik a lelkészt, mégis alig érdeklődnek az igazság iránt, ez esetben az igehirdető tudhatja, hogy az igazság nem szenteli meg lelkét. Nem úgy szól hallgatóihoz, hogy Jézus dicsőülne meg, az ő szeretete domborodna ki. {BT4 §59.17} Jézus mondta: „Úgy fényljék világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat.” Úgy fényljék hát világosságtok, hogy a dicsőség Istenre, ne pedig rátok tükröződjék. Ha titeket ér magasztalás, akkor van rá ok, hogy reszkessetek és szégyenkezzetek, hiszen csődöt mondott a magasztos cél; hiszen nem Istent, hanem a szolgát dicsőítik. Úgy fényljék világosságtok; Krisztus szolgái, vigyázzatok, mint fénylik világosságtok, Ha a mennyre tündöklik, a Krisztus kitűnőségét világítva meg, úgy helyesen fénylik. De ha magatokra irányul, ha titeket állít a gócpontba, ha rátok tereli a csodálatot, sokkal jobb lenne, ha soha egy szót sem szólnátok; mert akkor világosságtok a rossz irányban fénylik. {BT4 §59.18} Krisztus szolgái, ha őrködtök és imádkoztok, szavatok legyen sótál ízes, s viselkedéseteket járja át a keresztény előzékenység és igaz emelkedettség. Ha Isten békéje uralkodik belül, hatalma nemcsak titeket erősít meg, hanem meglágyítja a szíveket, s ez esetben a Krisztus élő képviselői lesztek. A nép, mely vallja az igazságot, eltántorodik Istentől. Jézus hamar eljön, s ők mégsem állnak készen. A lelkésznek magának kell magasabb mértéket, színvonalat elérnie, eljutnia a szilárdabb hitre, élő és friss, nem pedig lanyha és közönséges tapasztalatra, mint a névleges hitvallók. Isten igéje magas mértéket jelöl elétek. Eléritek-e böjttel és imával a keresztény jellem teljességét és következetességét? Járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék. Az Istennel való közeli kapcsolat meghozza munkásságtokhoz az éltető erőt, mely fölrázza a lelkiismeretet, meggyőzi a bűnöst a bűnről, arra késztetve őket, hogy így kiáltsanak: „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?” {BT4 §59.19} Krisztus közvetlen mennybemenetele előtt tanítványainak adott megbízatása ez: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig. De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem.” A megbízás azokhoz ér, akik tanítványain keresztül hinni fognak szavának. S akiket Isten elhívott, hogy követeként álljanak, vegyék magukra a leckéket, melyeket Krisztus nyújtott igéjében, és ezeket tanítsák a népnek. {BT4 §59.20}

240

Ellen G. White


Krisztus az írásokat nyitotta meg tanítványainak. Mózesen és a látnokokon kezdve megmagyarázta, ami az írásokban róla szól, s a jövendöléseket is kifejtette. Az apostolok igehirdetéseikben Ádám napjáig nyúltak vissza, s fizették végig hallgatóikat a jövendölések történelmén, majd Jézussal, a megfeszítettel befejezve fölszólították a bűnösöket, hogy tartsanak bűnbánatot, térjenek meg, bűneiktől forduljanak Istenhez. Krisztus mai képviselői kövessék példájukat, s minden igehirdetéskor dicsőítsék Krisztust, a Magasságost, mint mindent, és mindenben mindent. {BT4 §59.21} A külsőségesség nemcsak a névleges egyházakban veszi át a teret, hanem riasztóan megnövekedett azok közt is, akik vallják, hogy megtartják Isten parancsait, és azt várják, hogy Jézus hamar eljön az ég felhőiben. Ne szorítsuk szűk mederbe nézeteinket, s ne korlátozzuk eszközeinket a jócselekedetekre; mégis, mikor kiterjesztjük hatáskörünket és bővítjük terveinket, amint a gondviselés utat nyit, legyünk lelkiismeretesebbek, elkerülni a világ bálványimádását. Míg nagyobb erőfeszítéseket teszünk növelni hasznosságunkat, hasonlóképp igyekezzünk Istentől nyerni bölcsességet, hogy az ő szempontja szerint, s ne világi szerint vezessük a mű ágazatait. Ne kövessünk világi mintákat, hanem a legjobban használjuk föl az Isten által kezünkbe helyezett eszközöket, hogy a nép elé tárjuk az igazságot.{BT4 §59.22} Mikor népünk cselekedetei egyeznek hitvallásunkkal, sokkal több eredményt érünk el, mint most. Mikor olyan odaadó férfiak lesznek köztünk, mint Illés, s övéhez fogható hittel rendelkeznek, akkor Isten kinyilatkoztatja magát nekünk, mint régen a szent embereknek. Mikor olyanokkal rendelkezünk, akik bár elismerik hiányosságaikat, mégis komoly hittel könyörögnek Istenhez, mint Jákob, akkor mi is olyan eredményeknek leszünk tanúi. A hit imájára erő száll majd Istentől az emberre. Nagyon kevés a világban a hit. Nagyon kevesen élnek Isten közelében. Hogyan várhatunk el több erőt, s hogy Isten kinyilatkoztassa magát az embereknek, mikor hanyagul bánunk igéjével, mikor nem szenteli meg szívünket az igazság? A félig sem megtértek, önhitt és elbizakodott jelleműek hirdetik másoknak az igazságot. De Isten nem fáradozik velük, mert nem megszentelt a szívük, az életük, Nem járnak alázatosan Istennel. Föltétlenül megtért igehirdetőkre van szükségünk, akkor látni fogjuk Isten világosságát és hatalmát, amint igyekezeteinket segíti. {BT4 §59.23} Az ősi időkben a Jeruzsálem és más városok falaira helyezett őrszemeknek a legfelelősségteljesebb helyzete volt. Megbízhatóságuktól függött a falakon belül mindenek biztonsága. Mikor veszélyt vettek észre, éjjel vagy nappal, nem volt szabad csöndben maradniuk. Rövid időközönként szólítgatniuk kellett egymást, hogy mind ébren vannak-e, s hogy nem ért e veszedelem valakit közülük. Őröket állítottak magas helyre, ahonnan be lehetett látni a fontos védelmi pontokat, ezek hallatták a figyelmeztetés kiáltását, vagy a jó hír hangját. Majd tovább adták egymásnak, mindaddig ismételve a szavakat, míg teljesen körül nem kiáltották a városon. {BT4 §59.24} Az örök az igehirdetőket képviselik, akik megbízhatóságán fordul a lelkek üdvössége. Isten titkainak intézői álljanak őrökként Sion falán; s ha látják, hogy kard közeleg, hallassák a figyelmeztetés hangját. Ha az igehirdetők álmos örök; ha lelki érzékenységük annyira elzsibbadt, hogy nem veszik észre, nem ismerik föl a veszélyt, s így a nép elvész, Isten az őrök kezéből kéri számon az emberek vérét. {BT4 §59.25}

241

Ellen G. White


„Emberfia, őrnek állítottalak Izráel háza mellé, hogy halld számból szavaimat, és közvetítsd intelmeimet.” Az őröknek nagyon közel kell élniük Istenhez, hogy meghallják szavát, hogy Lelke benyomást tegyen rájuk, hogy a nép ne hiába tekintsen rájuk. „Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tőled kérem számon. Ha viszont meginted az istentelent, hogy hagyjon föl életmódjával, és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmentetted életedet.” Krisztus követei vigyázzanak, nehogy hűtlenségük miatt elveszítsek életüket, és azokét is, akik hallják őket. {BT4 §59.26} Különböző állapotban mutatták meg nekem a gyülekezeteket, melyek vallják, hogy megtartják Isten parancsolatait, és várva várják Krisztus második eljövetelét. Riasztó sok közöny, büszkeség, világ szerelme és hideg külsőség burjánzik köztünk. S ami az istenfélelem hiányát illeti, ezek gyors ütemben ősi Izráelre hasonlóvá válnak. Sokan fellengzősen hivatkoznak istenfélelmükre, mégis hiányzik belőlük az önuralom. Étvágy, szenvedély, ingerültség tartják kézben a kormánykereket; énjük domborodik elő. Sokan lehengerlők, zsarnokiak, erőszakosak, dicsekvők, kevélyek, megszenteletlenek. S néhányuk lel-kipásztor, szent igazságokat hirdet. Ha bűnbánatot nem tartanak, az Úr el fogja mozdítani helyükről gyertyatartójukat. Az Üdvöztő átka, melyet a meddő fügefára mondott ki, legyen intés minden alaki, dicsekvő álszentnek, akik bár elbizakodott leveleket terjengetnek a világra, mégis hiányzik róluk a gyümölcs. Mily intés ez azoknak, akik rendelkeznek ugyan az istenfélelem látszatával elméletével de keresztényietlen életükkel megtagadják annak erejét, Aki gyöngéden viseltetett a legnagyobb bűnös iránt is, aki soha el nem vetette az igaz szelídséget és bűnbánatot, bármily súlyos volt is a vétek, perzselő kárhoztatással sújtott azokra, akik magasröptű vallomást tettek ugyan istenességükről, de viselkedésükkel megtagadták hitüket. {BT4 §59.27}

Beszédmód A legtehetségesebb igehirdetők közül néhányan komolyan ártanak maguknak, mivel nem megfelelően szónokolnak. Arra tanítanak, hogy kötelességük engedelmeskedni Isten erkölcsi törvényének, így nekik sem lenne szabad megsérteni Isten egészség és élettörvényeit. Az igehirdetők álljanak egyenesen, beszéljenek tagoltan, határozottan, érthetően, vegyenek mély lélegzetet a mondatok között, s a hasizmok segítségével ejtsék ki a szavakat. Ha igazodnak ez egyszerű szabályhoz, s más vonatkozásban is figyelembe veszik az egészség törvényeit, akkor sokkal tovább meg tudják őrizni életüket és hasznavehetőségüket. mint bármi más foglalkozást űző emberek. {BT4 §60.1} Mellük szélesebb lesz, s a hang szoktatásával az igehirdetőnek jóformán sosem kell berekednie, még ha egész nap beszél is. Ahelyett, hogy tüdővészt kapnának a szónoklástól. Ha vigyáznak, akkor a tüdővészre való bármily hajlamot le tudnak győzni, így szólnék lelkésztestvéreinkhez: Ha csak rá nem szoktatod magad, hogy a test törvényei szerint hirdesd az igét, föl fogod áldozni életedet, és sokan fogják gyászolni „az igazság ügye vértanúinak” elvesztését, mikor a tények azt bizonyítják, hogy a helytelen szokások megtűrésével gonoszul bántál magaddal, gonoszul az igazsággal, melyet képviseltél, megraboltad Istent s a világot a

242

Ellen G. White


szolgálattól, melyet nyújthattál volna. Isten jobban örült volna, ha életben maradsz, de lassú öngyilkosságot követtél el. {BT4 §60.2} Az igazságot hirdető módnak gyakran sok köze van, hogy vajon elfogadják-e azt, vagy pedig elvetik. Aki a megújulás nagyszerű ügyében fáradozik, tanulja meg, hogyan legyen hatékony munkás, hogy a lehető legtöbb jót elérhessék, s ne csökkentsék az igazság erejét hiányosságaikkal. {BT4 §60.3} A lelkészek és tanítók fegyelmezzék magukat a világos, érthető kiejtésre, minden szónak megadva a maga hangsúlyát. Aki sebesen beszól a torkából, összeolvasztva a szavakat, és magas süvöltésre emelve hangjukat, az hamar bereked, s a szavak elvesztik fele erejüket, mellyel pedig rendelkezhettek volna, ha lassan, érthetően és kevésbé hangosan szóltak volna. A hallgatók szánni kezdik a beszélőt, mert tudják, hogy árt magának, s attól tartanak, hogy bármely percben teljesen bereked. Nem bizonyíték, hogy Istenért lelkesedik, ha belelovalja magát az izgalom és hadonászás lazába. „A test gyakorlásának kevés a haszna,” mondja az apostol. {BT4 §60.4} A világ Megváltója azt akarja, hogy munkatársai őt képviseljék; s minél szorosabban jár Istennel valaki, annál hibátlanabb lesz beszédmódja, viselkedése, testtartása és taglejtése. Példaképünkben; Jézus Krisztusban sosem lehetett fölfedezni nyers és faragatlan modort. Urunk a menny képviselője volt, s követőinek is olyannak kell lenniük, mint ő volt. {BT4 §60.5} Némelyek azzal érvelnek, hogy az Úr Lelke által képesíteni fogja az embert, hogy úgy szóljon, ahogy ő szeretné; de az Úr nem szándékszik elvégezni azt, aminek az elvégzését az emberre bízta. Érvelő képességet adott nekünk, s alkalmakat, hogy műveljük értelmünket és modorunkat. S miután min¬dent megtettünk magunkért. Amit tudunk, a lehető legelőnyösebben kihasz¬nálva az elérhető előnyöket. az után várhatjuk el Istentől, hogy komoly imára feleletül megteszi Lelke által, amit mi képtelenek vagyunk megtenni, s Üdvözítőnkben mindig erőt és hatékonyságot találunk. {BT4 §60.6}

Az igehirdető minősítései Gyakran súlyos kárt tesznek ifjú férfiakban, mert megengedik, hogy igehirdetésbe kezdjenek, mikor még nem ismerik eléggé az írásokat, hogy értelmesen hirdessék hitünket. Némely munka mezejére lépők, újoncok csupán a Szentírásban. Más dolgokban is alkalmatlanok, hiányosak, szakszerűtlenek. Nem tudják akadozás nélkül olvasni a Szentírást, hogy ne olvasnák másnak a szavakat, hogy ne kevernék össze a szavakat oly módon, hogy Isten szavát ne gyaláznák vele. Akik nem alkalmasak kellő módon hirdetni az igazságot, azok ne bizonytalankodjanak kötelességük felöl. A helyük a tanulók, s nem a tanítók között van. Akik föl szeretnének készülni az igeszolgálatra, nagyon előnyükre válna, ha főiskolánkra járnának; de előnyökre ekkor is szükségük van, hogy elfogadható szónoknak minősüljenek. Tanítót kell alkalmaznunk, ránevelni az ifjakat, hogy a hangszálak kimerítése nélkül beszéljenek. S a modorra is figyelmet kell szentelniük. {BT4 §61.1} Némelyik a munkába lépő ifjú képzetlen, azért nem eredményes az igazság tanításában. Akik nem tudnak helyesen olvasni, tanuljanak meg, s legyenek jó tanítók, mielőtt a nyilvánosság elé próbálnának állni. Iskoláink tanítóinak előbb szorgalmasan tanulniuk kell, 243

Ellen G. White


mielőtt tanítanának, Nem fogadják el őket, míg szigorú vizsgákon át nem mennek, míg tanító képességüket hozzáértő bírák ki nem próbálták. Ilyen óvatosan meg kell vizsgálni a lelkészeket; akik a Biblia igazsága tanításának szent munkájába akarnak lépni, előbb vizsgáztassák le őket megbízható, tapasztalt személyek. {BT4 §61.2} Miután némely tapasztalatra szert tettek, további munkát kell elvégezni értük. Az Úr elé kell vinnünk őket komoly imában, hogy Szentlelke által jelezze, hogy a jelöltek elfogadhat6ke előtte. Az apostol mondja: „Kezedet elhamarkodva föl ne tedd senkire.” Az apostolok idején Isten szolgái nem mertek a maguk értelmére támaszkodni, mikor embereket választottak és fogadtak el Isten szószólójának komoly és szent hivatására. Kiválasztották, akiket alkalmasnak tartottak, majd az Úr elé vitték őket, hogy elfogadja-e őket képviselőiként. Most sem szabad ennél kevesebbet tenniük. {BT4 §61.3} Sokfelé találkozunk gyorsan felelős helyzetekre, gyülekezeti vénné emeltekkel, mikor még nem minősítettek e tisztségre. Hiszen nem uralkodnak helyesen magukon. Nem hatnak jól a környezetre. A gyülekezeti vén hibás jelleme miatt a gyülekezet folyton bajban van. Az ilyenekre nagyon elhamarkodva tették rá kezüket. Isten szolgái legyenek jó hírnevű férfiak, akik tapintatosan tudnak bánni az érdeklődéssel, ha fölkeltették. Komoly szükség van rátermett, eredményes emberekre, akik tisztességet, s nem szégyent hoznak az ügyre, melyet képviselnek. Különösen a lelkészeket vizsgálják meg, hogy elég értelmesen fogják-e föl a mai időknek szóló igazságot, hogy összefüggő beszédeket tudjanak tartani a jövendölésekről, vagy gyakorlati tárgyakról. Ha nem tudják világosan fejtegetni a bibliai tárgyakat, akkor még mindig a hallgatók és tanulók közt a helyük. Imádkozva és komolyan kutassák az írásokat váljanak jártassá bennük, hogy a Biblia igazságainak tanítóivá lehessenek. Ezeket imádkozva és gondosan fontolóra kell vennünk, mielőtt elhamarkodva embereket állítanánk a munka mezejére. {BT4 §61.4} Isten jóváhagyta a tervet, melyet elfogadtunk, hogy Smith vén tartson bibliatanfolyamokat különböző államokban. Sok jót értek el e tanfolyamok, mégsem szentelnek elég időt erre, noha hasznos lenne ifjú igehirdetőnknek es Isten ügyének. ,Az eddig megtett erőfeszítések gyümölcseit soha meg nem látjuk ez életben, hanem csak az örökkévalóságban. {BT4 §61.5}

AZ ÖRÖMHÍR SZOLGÁI A. testvér, közölték velem, hogy nem készültél föl eredményesen munkálkodni az igeszolgálatban. Egy időben bizonyos siker kísérte ugyan erőfeszítéseidet, de bár ennek nagyobb buzgalomra és lelkesedésre kellett volna ihletnie téged, az ellenkező hatást érte el. Az Isten jóságának rá kellett volna vezetnie, hogy alázatosan folytasd munkásságodat, s bizalmatlan légy éneddel szemben. Te azonban, különösen fölszentelésed után arra kezdtél gondolni, hogy teljes értékű igehirdető vagy, aki nagy helységekben is hirdetni tudja az igazságot. Hanyag lettél, nem éreztél felelősséget a lelkek iránt, s attól kezdve munkásságod alig ért valamit Isten ügye számára. Testi erővel ren¬delkezel, s nem gondolsz rá, hogy olyan felelős vagy fölhasználásáért, mint a gazdag ember a pénze hovafordításáért. Nem kedveled a kétkezi munkát, bár olyan szervezeted van, mely megköveteli az erős izom-igénybevételt az egészség megőrzésére, és szellemi élénkségedért. Ami az egészséget illeti, az izommunka

244

Ellen G. White


valamennyi lelkészünk számára a lehető legáldásosabb lenne; s bármikor, mikor föl lehet menteni őket az igeszolgálat alól, tartsák kötelességüknek, hogy fogdmeg munkát végezzenek családjuk eltartásáért {BT4 §62.1} A. testvér, alvásra pazaroltál időt, ami egészséged szolgálata helyett, ártott neked. Az elvesztett értékes órákat, melyek semmi jót sem végeztek magadnak vagy másnak, ellened jegyezték a menny följegyzéseibe. „Hanyag szolgák” címszó alatt mutatták meg nevedet. Munkásságod nem fogja elviselni az ítélet kivizsgálását. Annyi értékes időt töltöttél olvasással, hogy képességeid mintegy megbénultak. Helyes szokással teszünk szert egészségre, így kamatoztatjuk, s kamatos kamatoztathatjuk egészségünket. De e minden bankbetétnél értékesebb tökét el lehet pazarolni mértéktelen evéssel-ivással, vagy tétlenül hagyva rozsdálló szerveinket. Föl kell adnunk kedvenc vétkes kielégüléseinket; le kell küzdenünk a lustaságot. {BT4 §62.2} Sok igehirdetőnk azért panaszkodik betegségről, mert nem végeznek elég testmozgást, és túl sokat esznek. Nem értik, hogy e kettő a legerősebb szervezetet is veszélynek teszi ki. Akik akár jómagad, lassú mozgásúak, egyenek nagyon keveset, s ne húzódozzanak a kétkezi munkától. {BT4 §62.3} Sok igehirdetőnk fogával ássa-ássa a sírját. Szervezetük, mikor földolgozza a túl sok ételt, csak szenved és súlyosan megterheli az agyat. Mert az egészség elleni minden kihágásért testében kell megfizetnie a büntetést a bűnösnek. {BT4 §62.4} Pál apostol, mikor nem kötötte le igehirdetés, sátorkészítéssel foglalkozott. Azért volt kénytelen ezzel, mert népszerűtlen igazságot fogadott el. Mielőtt elfogadta volna a kereszténységet, magas tisztsége volt, nem függött hát munkájától megélhetéséért. A zsidók közt szokás volt valamilyen szakmára képezni fiatalokat, bármilyen magas állásnak voltak várományosai, hogy kedvezőtlen körülmények közt is megkeressék mindennapíjukat. E szokás szerint Pál sátorkésztő volt, S mikor javait Krisztus ügyére és magára elköltötte, visszatért szakmájához, hogy megélhetése legyen. {BT4 §62.5} Nem volt más, aki buzgóbb, erőteljesebb, önfeláldozóbb tanítványa lett volna Krisztusnak, mint Pál. Ő volt a világ egyik legkiválóbb tanítója. Átvitorlázta a tengereket bejárta a földet közel és távol, így a világ jelentős része az ő ajkáról hallotta Krisztus keresztjének történetét. Az volt olthatatlan vágya, hogy a pusztuló embert az üdvözítő szeretete által eljuttassa az igazság ismeretére. Lelkét teljesen lefoglalta az igeszolgálat, s fájt neki, hogy kivonja magát ebből, hogy szükségleteiért fáradozzék. Mégis fáradtságos munkájához telepedett le, nehogy teher legyen a szegénység alatt görnyedő gyülekezeteknek. Bár számos gyülekezetet alapított, mégsem fogadta el a gyülekezetek pénzét, attól tartva, hogy hasznossága és sikere sínyli meg, ha gyanú éri indíté-kait. Eltávolította az összes olyan alkalmat, melyet ellenségei félremagyarázhattak volna, így csökkenthették volna üzenetének erejét. {BT4 §62.6} Pál fölhívta korinthusi testvéreit, értsék meg, hogy mint az örömhír munkása igényt tarthatna ugyan a támogatásukra, mégis készségesen lemond e jogáról, attól tartva, hogy ha elfogadná az anyagi támogatást, az esetleg hasznavehetőségének útjában állna. Bár gyönge egészsége volt, mégis nappal a Krisztus ügyének szolgálatában fáradozott, majd az éj

245

Ellen G. White


javarészét, és néha az egész éjt fárasztó munkával töltötte, hogy gondoskodni tudjon a maga es mások eltartásáról. Apostol testvéreinek is példát akart nyújtani, így tette tiszteletreméltóvá a szorgalmat. Mikor igehirdetőink azt tartják, hogy nélkülözéseket szenvednek a Krisztus ügyében, képzeletben látogassák meg Pál műhelyét, nem feledve, hogy amíg Istennek e választott embere a ponyvát szabja, olyan kenyérért fáradozik, melyet már előbb méltán megkeresett igeszolgálatával, mint Jézus Krisztus küldöttje. Mikor a kötelesség szólította, félretette munkáját, hogy akár a legerősebb ellenfelekkel is szembeszálljon, hogy elhallgatassa kérkedésüket majd folytatta szakmáját. Vallásos szorgalma szemrehányás némely igehirdetőnk lustasága ellen, Mikor alkalmuk nyílik munkával szerezni meg kenyerüket, örömmel tegyék is meg. {BT4 §62.7} Isten sosem tervezte, hogy az ember tétlenül éljen. Mikor Ádám Édenkertjében élt, az Úr foglalkozást szabott ki rá. Habár nem mindig a gyors nyeri fő1eg a versenyt, és nem mindig az erős győz a harcon, éppígy, aki rest kézzel dolgozik, el fog szegényedni. A szorgalmas nem mindig gazdagszik meg; de az álmosság s tétlenség elszomorítja Isten Lelkét, s megsemmisíti az igaz istenfélelmet. A megrekedt víz bűzössé poshad, de a tiszta folyó, a tiszta patak egészséget és örömet terjeszt a földön. A kitartó, szorgalmas ember bárhol áldás lesz. Az ember testi és szellemi képességeinek használata szükséges, hogy teljesen és helyesen fejlődjenek ki e képességek. {BT4 §62.8} Az ifjú lelkészek legyenek figyelmesek bárhol tartózkodnak, tegyék hasznossá magukat. Ha meghívják őket valahova, ne ücsörögjenek tétlenül, nem segítve azokat, akiknek a vendéglátását élvezik. A kötelességek kölcsönösek. Ha az igehirdető igénybe veszi a baráti vendégszeretetet, kötelessége, hogy figyelmes és előzékeny legyen hozzájuk viszonzásul. A vendéglátó talán gondokkal s nehéz munkával terhelt. Ha a lelkész hajlik rá, hogy nem csak magát szolgálja ki, hanem amikor kell, segítőkezet nyújtson, akkor gyakran utat talál a szívekhez, és megnyitja az ösvényt az igazság befogadása előtt. {BT4 §62.9} Istennek semmi szüksége lusta emberekre a művében. Figyelmes, szeretetteljes, nyájas, buzgó munkásokat kíván. A fogdmeg munka a lelkész javára válik. A lustaság a romlott elfajulás bizonyítéka. Gondolkodásunk minden képessége, testünk minden csontja, tagjaink minden izma bizonyítja, hogy Isten használatra, s nem tétlenségre tervezte képességeinket. A. testvér lusta munkába fogni képességeit, s szorgos foglalkozással köti le magát. Akik ok nélkül alvással töltik a nappal értékes óráit, nincs fogalmuk a drága, aranyat érő percek értékéről. Az ilyenek átoknak bizonyulnak csupán Isten ügye számára. A. testvér nagyra tartja magát. Nem kutatta szorgalmasan a Bibliát. Nem az, aminek lennie kellene, vagy amivé komoly igyekezettel válhatna. Olykor neki is fog, de a lustaság, a könnyű éle szeretete visszarántja őt a régi renyhe kerékvágásba. Akik nem nevelték magukat erős szorgalomra és az idővel való takarékosságra, azoknak szabályokat kell állítani maguk elé, hogy az serkentse őket rendszerességre és gyorsaságra. {BT4 §62.10} Washington, a nemzet nagy embere, azért tudott rengeteg munkát elvégezni, mert alaposan kidolgozott rendhez s rendszeretethez tartotta magát. Minden iratnak megvolt a maga keltezése és helye, s így nem töltött soha azzal időt, hogy keresgélje, ami elkeveredett. Isten emberei legyenek szorgalmasak a tanulásban, lelkiismeretesek a tudás elsajátításában, egyetlen órát sem pazarolva el, Szívós igyekezettel a kitűnőség csaknem bármi fokára föl

246

Ellen G. White


tudnak emelkedni, mint keresztények, és mint erős, s tekintélyes emberek. Sokan mégsem érik el a felsőbb fokot a szószéken vagy szakkörükben, mivel nincs kitűzött céljuk, és hanyagok a szokásaik. Ezt sajátították el ifjúkorukban. Hanyag figyelmetlenség sír le mindenről, amibe fognak. A néha-néha hirtelen nekirugaszkodás nem elég, hogy javulást eredményezzen az ilyen könnyű életet kedvelő, tunya embereknél. Oly föladat lenne ez, mely megköveteli a jótettekben a türelmes állandóságot. A világi életben az emberek csakis akkor tudnak igazán sikeresek lenni, ha rendszeres időben kelnek föl, imádkoznak, étkeznek és fekszenek le. Ha a világi dolgokban rendre és rendszerességre van szükség, mennyivel inkább az Istennek végzett szolgálatnál. {BT4 §62.11} Sokan ágyban pazarolják el a ragyogó reggeli órákat. Az értékes órák, ha egyszer elvesztek, soha vissza nem térnek; elvesztek a földi élet, s az örökkévalóság számára. Ha csak egy órát vesztünk is naponta, mily időpazarlás ez az év folyamán! A szunnyadó gondoljon erre. Torpanjon meg, s fontolja meg, hogyan fog elszámolni Istennel az elmulasztott lehetőségekért. {BT4 §62.12} A lelkészek szenteljenek időt olvasásra, tanulásra, elmélyedésre és imára. Töltsék meg fejüket helyes ismeretekkel. Tanulják meg kívülről a Szentírás egy-egy szakaszát, kövessék nyomon a jövendölések beteljesedését, s tanulják meg a leckéket, melyeket Krisztus adott tanítványainak. Ha vonatra ülsz, vagy ha állomáson várakozol, vigyél magaddal könyvet. Minden tétlen percet használj ki valamire, így hathatósan bezárod az ajtót ezernyi kísértés előtt. Ha Dávid valami hasznos dologgal foglalkozott volna, nem vált volna vétkessé Uriás meggyilkolásában. Az ellenfél mindig készen áll foglalkoztatni, aki nem talál elfoglaltságot. Amely értelem szakadatlanul arra tör, hogy a szellemi kiválóság magasságot érjen el, nem lesz ideje közönséges, balga gondolatokra, melyek a gonosz tettek szülői. Vannak jó képességű embereink, akik helyes művelődéssel igen-igen hasznavehetők lennének, de nem szeretik a fárasztó munkát. Mivel nem látják be, hogy bűn, ha nem használják főleg előnyösebben a Teremtőtől nyert képességeket, könnyű életre rendezkednek be, s elméjük műveletlen marad. Igen kevesen felelnek meg Isten elgondolásának. E hanyag szolgáktól kérdi meg Isten: „mit tettél a rád bízott talentumokkal?” Sokan lesznek ama napon, akinek bár volt talentuma, kendőbe csavarta, és földbe ásta azt. E haszontalan szolgákat ki fogják vetni a külső sötétségbe; míg, akik kiadták talentumaikat a pénzváltóknak, így megkettőzték azokat, elnyerik a tetszésnyilvánítást: „Jól van, te derék, hűséges szolga! Mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be Urad örömébe,” {BT4 §62.13} Mikor felelősségeket bízunk valakire, ne azt kérdezzük, hogy jó szónok, vagy gazdag-e, hanem becsületes, megbízható, szorgalmas ember-e; mert bármi más legyen is képessége, e minősítések nélkül alkalmatlan bármi bizalmi tisztségre. Sokan, noha sokat ígérő kilátásokkal indulnak, csődöt mondanak, mert nem szorgalmasak. Kávéházakban vagy az utcán csoportosuló ifjak, akik tereferével töltik idejüket, soha föl nem nőnek az értelmes ember szintjére. Az egyre iparkodó szorgalom eléri az embernek azt, amit semmi más nem tud elérni. Akiket zavar, ha nem bizonyosak benne, hogy minden nap növekednek, azok valóban sikerre viszik életüket. {BT4 §62.14} Sokan nyomorultul elbuktak, ahol sikeresek lehettek volna. Nem érezték át a ma felelősségét; oly kényelmesen végezték a dolgokat, mintha földi évezred állna

247

Ellen G. White


rendelkezésünkre, melyen fáradozhatunk az emberek üdvösségért. A buzgóság es lelkesedés e hiánya miatt kevesen teszik azt a benyomást, hogy komolyan gondolnák, amit mondanak. Isten ügyének nem annyira igehirdetőkre van szüksége, mint a Mesterért fáradozó lelkiismeretes, kitartó munkásokra. Egyedül Isten tudja fölmérni az emberi ész képességeit. Az Úr terve nem az, hogy az ember megelégedjék lenn, a tudatlanság talaján vesztegléssel, hanem, hogy megszerezze a kiművelt szellemi képesség minden előnyét. Mindenki tartsa kötelességének, hogy elérje a szellemi nagyság legfölső fokát. Senki se fuvalkodjék föl, amiért tudásra tett szert, mindenki előjoga elégedettségnek örvendezni, hogy minden előre tett lépéssel alkalmasabbá válnak tisztességet és dicsőséget szerezni Istennek. Kifogyhatatlan forrásból – a minden bölcsesség és tudás forrásából, Istentől meríthetnek. {BT4 §62.15} Krisztus iskolájába belépve, a tanuló készen áll anélkül kutatni ismeretek után, hogy megszédítené a magasság, amelyre fölfelé kapaszkodik. Amint igazságról-igazságra halad előre, amint egyre tisztábban és ragyogóbban látja a tudomány és természet csodás törvényeit, elragadják őt az Isten ember iránti szeretetének lélegzet elállító megnyilvánulásai. Értelmes szemmel, a végtelenségbe nyúlva látja Isten tökéletességét, tudását, bölcsességét. Amint növekszik az értelme, lelkében a világosság tiszta patakjai áramlanak. Minél többet iszik a tudás forrásából, annál tisztábban és boldogabban elmélkedik Isten végtelenségéről, s annál sóvárabb a vágyakozása elegendő bölcsesség után, hogy meg tudja érteni Isten mély dolgait. {BT4 §62.16} Népünknek szellemi művelődésre van szüksége, s erre kell szert tennünk, hogy megfeleljünk az idők követelményeinek. Szegénységnek, alacsony származásnak s kedvezőtlen környezetnek nem kell megakadályozni az értelem művelését. A szellemi képességeket az akarat uralma alatt kell tartanunk, s nem hagynunk, hogy gondolataink elkószáljanak, vagy egyidőben több tárgy foglalja el őket, anélkül, hogy egyikben is elmélyednének. Nehézségek merülnek föl minden tanulásnál; mégse hagyjuk abba csüggedés miatt. Kutass, tanulj, imádkozzál; szállj szembe férfiasan, erőteljesen minden nehézséggel; hívd segítségül akaratod erejét és a türelem kegyességét, s áss még szorgalmasabban, míg előtted nem fekszik az igazság drágaköve, csiszoltan és szépségesen, csak még becsesebben, amiért nehézségekkel kellett megbirkóznod, hogy megleld. De ne maradj meg örökre egy tárgy mellett, erre összpontosítva elméd minden erejét, s mások figyelmét is erre terelve, hanem végy elő másik tárgykört, s azt vedd gondosan vizsgálat alá, így titok titok után fog föltárulni előtted, így két értékes győzelmet vívsz ki. Nemcsak hasznos ismeretekre teszel szert, hanem értelmed igénybe vétele szellemi erődet és képességeidet növeli. Az egyik titok megfejtésekor talált kulcs a tudás más értékes drágaköveihez vezethet, melyeket nem fedeztek föl odáig. {BT4 §62.17} Sok igehirdetőnk alig néhány hittételt tud a hallgatói előtt kifejteni. Az a kutatás és fárasztó munka, mely e pontokon jártassá tette őket, más pontok megértésére is képesíteni fogja őket. Valamennyien alaposan értsék meg a jövendöléseket, és a hittudomány más tárgyait. Mégis némelyek, akik noha hosszú évek óta hirdetik az igét, alig néhány tárgyra korlátozzák magukat, mert lusták szorgalmasan s imádkozva kutatni az írásokat, hogy óriások legyenek a Biblia tanításainak megértésében, s Krisztus gyakorlati tanításai terén. Fejükben kellene tárolni Isten szava igazságainak ismeretét, hogy bármely percben készen álljanak, ha az alkalom megköveteli új, és régi dolgokat hozni elő a kincsesházból. Értelmeket 248

Ellen G. White


nyomorított és törpített le a lelkesedés, s komoly, fárasztó igénybevételnek hiánya. Eljött az idő, amikor Isten így szól: „Menjetek előre, műveljétek a képességeket, melyeket adtam nektek.” {BT4 §62.18} A világ telve tévedésekkel és mesékkel. Az érdeklődést lekötő színjátékok formájában szüntelenül újdonságok ragadják meg az embereket, és képtelen, tarthatatlan elméletek burjánoznak, melyek pusztítják az erkölcsi és szellemi előrehaladást. Isten ügyének értelmes, gondolkodó, Szentírásban jártas emberekre van szüksége, hogy szembeszálljanak az ellenkezés beáramló árjával. Ne szentesítsük a nyegleséget, gőgöt, szűklátókörűséget és következetlenséget, még ha a vallott istenfélelem köntösét is vetik rá takaróul. Akiknek a szívét megérinti az igazság megszentelő ereje, azok meggyőző jó hatással rendelkeznek. Mivel tudják, hogy a tévelygés védelmezői képtelenek akár teremteni, akár megsemmisíteni az igazságot, ezért módjukban áll higgadtnak és tapintatosnak, udvariasnak maradni. {BT4 §62.19} Nem elég, ha igehirdetőink fölületessen ismerik az igazságot. Oly tárgyak kerülnek folyvást boncolás alá, melyeket olyanok vetnek föl, akik megrontották istenadta képességeiket, hogy lerombolják, megdöntsék az igazságot. Félre kell tennünk a szenteskedést. A kor sátáni megtévesztései ellen világosan, értelmesen a Lélek kardjával kell szembeszállanunk, ami az Isten szava. A láthatatlan kéz, mely a bolygókat igazgatja pályájukon, s hatalmával, fönntartja a világokat gondoskodott a maga mására alkotott emberről, hogy kevéssel legyen kisebb Isten angyalainál, míg kötelességét végzi a földön. Nem felelnek meg Isten szándékainak azok, akikre a valaha is adott legkomolyabb igazságokat bízták. Isten célja egyre magasabbra emelkednünk a tökéletesség felé, fölismerve és keresztül víve minden lépésnél Isten hatalmát és akaratát. Az ember nem ismeri magát. Felelősségünk egyenesen aránylik világosságunkkal, lehetőségeinkkel, alkalmainkkal. Felelősek vagyunk a jóért, melyet végezhettünk volna, de elmulasztottuk, mert hanyagok voltunk igénybe venni az elérhetővé tett eszközöket. {BT4 §62.20} Isten drága, mindenféle hivatású embernek szóló könyve magában foglalja az élet szabályait. Oly példákat látunk benne, melyeket jó lenne tanulmányoznunk és követnünk. „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” Krisztus szolgájának megtiszteltetése és dicsősége nem az elmondott igehirdetések számában, nem a megírt cikkek mennyiségében, hanem abban rejlik, ha hűen pótolja szolgálatával a nép hiányosságait. Ha elhanyagolja ezt, nincs joga az Ige szolgájának nevéhez. {BT4 §62.21} Olyan férfiakra van szükség most, akik fölismerik a nép szükségleteit, és szolgálatukkal pótolják e hiányosságokat. Krisztus hű szolgája minden előőrsnél figyel, hogy figyelmeztessen, intsen, tanácsoljon, kérleljen, s bátorítsa embertársait. Isten Lelke által fáradozik, oktat, hogy Krisztusban tökéletessé tegyen minden embert. Az ilyent Isten szolgájának ismerik el a mennyben, mint aki isteni példaképének nyomdokain jár. {BT4 §62.22} Igehirdetőink nem eléggé ügyelnek arra, hogy mit esznek. Túl sokat fogyasztanak, s túl sokfélét egyazon étkezésnél. Némelyik csak névleg egészségújító. Nincsenek szabályaik, melyekkel rendezzék étrendjüket, hanem elnézik maguknak, hogy gyümölcsöt, mogyoróféléket fogyasszanak étkezések közt, s így súlyos terhet hárítsanak 249

Ellen G. White


emésztőszerveikre. Néhányan háromszor étkeznek napjában, mikor a két étkezés jobban szolgálná testi s lelki egészségüket. Ha megsértik Isten szervezetük igazgatására adott törvényeit, a büntetés elkerülhetetlenül bekövetkezik. Némelyek érzékei, mivel meggondolatlanul táplálkoznak, bénultnak látszanak. Ezek azután lanyhák, álmosak. Az ilyen sápadt lelkészek, akik az étvágy önző kielégítése következményét sínylik meg, nem jó cégérei az egészségügyi megújulásnak. Mikor túlmunkától szenvednek, sokkal jobb lenne, ha egy-egy étkezést kihagynának, s ezzel alkalmat adnának szervezetüknek, hogy összeszedje magát. Munkatársaink többet tehetnének az egészség-megújulás terjesztéséért példamutatással, mintha erről tartanának előadást. Mikor jó szándékú barátaik választékos előké¬születeket tesznek fogadásukra, erős a kísértés, hogy félrelökjék az elveket. De ha visszautasítják az ínycsiklandozó édességeket, gyomrot megülő nyalánkságokat, teát, kávét, akkor gyakorlati egészség újítóknak bizonyulnak Némelyek most sínylik meg az élet törvényei megszegésének következményeit, így szégyenfoltot ejtenek az egészség megújulásának ügyén. {BT4 §62.23} Bűn a túl sok evés, ivás, vendégeskedés. A test és értelem erőinek egybecsendülő, egészséges működése boldogságot hoz; s minél magasztosabbak és kifinomultabbak e képességek, annál tisztább és zavartalanabb a boldogság. A céltalan élet nem más, mint élő halál. Az agy képességeit örök életünket érintő tárgyakon kell igénybe vennünk, erősítenünk. Ez elősegíti testünk és értelmünk egészségét. Sokan, még az igehirdetők közt is, erőfeszítés nélkül akarnak fölemelkedni az életben. Nagyravágyók, arra vágynak, hogy valami nagyszerűen hasznos munkát végezzenek el, közben figyelembe sem veszik az apró, mindennapos kötelességeket melyek hasznossá, és Krisztus rendje szerinti szolgákká tenné őket. Azt szeretnék végezni, amit más végez, az viszont, hogy kellő fegyelemnek vessék alá magukat, nincsen ínyükre, holott ez tenné alkalmassá őket az áhított munkára. Ez a vágyva vágyódás, hogy jelen képességeiket messze meghaladó munkát végezzenek, a kezdet kezdetétől teljes csődre Ítéli őket. Méltatlankodva utasítják vissza a létra megmászását. Kevésbé fárasztó módszerrel óhajtanának fölemelkedni. {BT4 §62.24}

FŐISKOLÁNK Fontos és komoly föladat a fiatalok tanítása és nevelése. Legyen a jellem helyes fejlődése az elérendő nagyszerű cél, hogy az egyén megfelelően legyen fölkészítve eleget tenni a jelen élet kötelességeinek, végül pedig bejutni a jövő, halhatatlan életre. Az örökkévalóság fogja megmutatni, hogyan végeztük ezt a föladatot. Ha a lelkipásztorok és tanítók teljesen átéreznék felelősségüket, akkor más állapotok uralkodnának a világon. De mindketten túl szűk látókörűek a szemléletükben és célkitűzéseikben. Nem értik meg, mennyire fontos a munkájuk és annak következményei. {BT4 §63.1} Isten nem tud többet tenni az emberért, mint amennyit már megtett, mikor odaadta szeretett Fiát. Kevesebbet sem tehetett, hogy biztosítsa az ember megváltását s egyúttal fönntartsa Isten törvényének tekintélyét. Az Úr kiöntötte értünk a menny összes kincsét, hiszen Fiának odaadásával kitárta előttünk a menny aranykapuit, kimondhatatlan ajándékot adva azoknak, akik készek elfogadni az áldozatot, s visszatérni az Istennel kötött szövetségre. Krisztus akkora szeretettel jött világunkkal, mint az örökkévalóság, fölajánlva, hogy az embert teszi minden gazdagságának és dicsőségének örökösévé. E tettével Atyjának jellemét

250

Ellen G. White


tárta föl, bebizonyítva, hogy Isten igazságos tud maradni, s mégis megigazulttá tenni a Jézusban hívőt. {BT4 §63.2} A menny fönségese nem a maga örömére élt. Bármi tett, mindennel az ember üdvösségét mozdította elő. Jelenlétében az önzés bármily megnyilvánulása megróva állt. Urunk magára vette természetünket, hogy helyettünk szenvedhessen, lelkét bűnért hozott áldozattá téve. Istentől megvert és lesújtott volt, hogy mentse az embert az Isten törvényének megszegéséért megérdemelt csapástól. A keresztről tündöklő fény által Krisztus mindenkit magához akar vonni. Emberi szíve bánkódott fölöttük. Karja tárva volt befogadni őket, s mindenkit meghívott, hogy menjenek hozzá. Egész földi élete a lemondás és leereszkedés folyamatos cselekedete volt. {BT4 §63.3} Mivel az ember ilyen sokba került a mennynek – Isten drága Fiának árába, mily gondosan kell hát a lelkészeknek, tanítóknak, szülőknek bánni aratás körükbe kerülő lelkekkel. Szép munka a fiatalok értelmével foglalkozni, s félve-remegve kellene hozzáfogniuk. Az ifjak nevelői őrizzék meg a tökéletes önuralmat. Borzasztó hiba, ha valaki türelmetlenségével, vagy az őt meg nem illető méltóság és fensőbbség fönntartására törekvéssel elpusztítja valaki lelkiismeretére tett jó hatását, mert könnyen lehet, hogy ezzel Krisztus számára veszti el azt. Az ifjak gondolkodását annyira elferdítheti a balga bánásmód, hogy akár talán sosem hozható helyre, Krisztus vallásának uralkodó hatással kell lennie a fiatalok tanítására és nevelésére. Az üdvözítő példája a lemondásra, mindenki iránti szívjóságra és hosszútűrő szeretetre, megrovás e türelmetlen tanítókkal és lelkészekkel szemben. Az Úr megkérdi ezen indulatos oktatóktól: „így kell bánni azokkal, akikért életemet adtam? Ennyire becsülitek csupán a végtelen árat, melyet megváltásukért fizettem?” {BT4 §63.4} Főiskolánk valahány alkalmazottja tartsa szeme előtt Isten félelmét, szívében pedig Isten szeretetét. Tegyék a vallást vonzóvá a hatáskörükbe kerülő fiatalok előtt. A tanítók és tanárok folyton érezzék Istentől függésüket. Munkájuk ugyan idelenn van, de bölcsességük és tudásuk forrása fölülről származik, abból kell folyton meríteni nekik. {BT4 §63.5} Nehogy önzésük és rigolyáik kerekedjenek fölül. Hanem föltétlenül Isten Lelke uralkodjék rajtuk. Járjanak alázatosan Istennel. Érezzék át felelősségüket, mely egyenlő a lelkipásztorokéval. A hatás, melyet a tanárok és tanítók gyakorolnak iskoláinkban a fiatalokra, el fog jutni mindenüvé, ahová a fiatalok eljutnak. Áradjon hát szent légkör főiskolánkból, hogy fölvegye a harcot a burjánzó erkölcsi sötétséggel. Mikor Isten angyala közölte, hogy intézetet kell létrehoznunk a fiatalság nevelésére, láttam, hogy ez lesz az Isten által emberek megmentésére rendelt egyik leghathatósabb eszköz. {BT4 §63.6} Aki eredményessé akarja tenni a fiatalság nevelését, azoknak úgy kell elfogadni őket, amint vannak, nem amint lenniük kellene, sem mint akkor lesznek, amikor kikerülnek nevelésük alól. A nehéz fölfogású, tehetségtelen tanulók próbára teszik majd őket, mégis türelmesen el kell viselni tudatlanságukat. Az érzékeny, ideges tanulókkal bánjanak gyöngéden, nyájasan, nem feledve, hogy majd Krisztus ítélőszéke előtt kell találkozni velük. Tulajdon tökéletlenségeik tudata vezesse a nevelőket, hogy mindenkor szeretettel és elnézéssel viseltessenek azok iránt, akik egyazon nehézségekkel küzdenek. Úgy tudnak segíteni tanítványaikon, nem szemet hunyva hibáik fölött, hanem hűségesen helyesbítve a 251

Ellen G. White


helytelenségeiket olyan módon, hogy a megintettet még inkább a tanító szívéhez kösse. {BT4 §63.7} Isten a kölcsönös függés láncával kapcsolta össze az időset, s fiatalt. A fiatalok tanítói viseljék szívükön önzetlenül a nyáj báránykáit, amint arra Krisztus példát nyújtott. Nagyon kevés a szánakozó gyöngédség, s túl sok a szigorú bíró hajthatatlan méltóságából. Pontos és részrehajlás nélküli igazságot kell mindenkinek szolgáltatni, mert Krisztus vallása ezt követeli, mégse feledjük, hogy a határozottság és igazságszolgáltatás édestestvére a könyörület. Ha a tanítók távol tartják magukat a tanulóktól, ha közönyösek irántuk, ha megközelíthetetlenek, nyersek s gáncsoskodók, ez ütközik a Krisztus lelkületével. {BT4 §63.8} Nyissuk meg szívünket Isten szeretete előtt, hogy leküzdjük az önzést és nyersességet, s eresszük be Jézust, hogy ő lakjék lelkünkben. A nevelő ne feledje, hogy a kor, nevelés és tapasztalat előnyei dacára maga sem tökéletes győző; maga is követ el hibákat. Maga is sokszor téved, amint Krisztus bánik vele, úgy törekedjék bánni a gondjaira bízott fiatalokkal, akiknek kevesebb kiválóság, s kevésbé kedvező környezet jutott osztályrészül, mint neki. Krisztus türelmesen elviselte a tévelygőt, végig a nyilvánvaló romlottságán és lázadásán. A bűnös iránti szeretete nem hűlt ki, igyekezete nem hagy alább, s nem adja őt át Sátán kényérekedvére. Hanem tárt karokkal várja, hogy újra a szívére fogadja a tévelygőt, sőt, hitehagyottat. A tanítók tanítással s példamutatással képviseljék Krisztust a fiatalok nevelésénélszoktatásánál; akkor az ítélet napján nem kell szégyenkezniük, mikor tanítványaikkal találkoznak, és amiatt sem, hogy miként bántak a fiatalokkal. {BT4 §63.9} Az ifjak nevelője ismételten a tanterembe viszi a sötétség árnyékát, mely lelkében gyülekezett. Sokat dolgozik, s ideges, vagy gyomorbaja festett mindent sötétre. Reszkető idegekkel és háborgó gyomorral lép a tanterembe. Semmi sem felel meg neki. Azt képzeli, hogy tanítványainak egyetlen célja, hogy tiszteletlenek legyenek, ezért jobbra és balra egyre csak gáncsol, s beleköt mindenbe. Talán egy vagy kettő vétett vagy rendetlenkedik. Ez aránytalanul megnő képzeletében, igazságtalanná válik, rideg és metsző a megrovása, sőt csipkelődik azzal, akit hibásnak vél. Ez az igazságtalanság akadályozza meg később is, elismerni, hogy helytelenül viselkedett. Hogy fönntartsa állása méltóságát, drága, aranyat érő lehetőséget vesztett el, hogy Krisztus lelkületét tanúsítsa, s talán megnyerjen valakit a menny számára. {BT4 §63.10} Tapasztalt férfiaknak és nőknek kellene megérteni, hogy a fiatalok számára különösen veszedelmesek a mai napok, mindenfelől kísértések környékezik őket. S bár könnyű az árral úszni, a legerősebb igyekezetet követeli, hogy valaki a gonoszság árjával szemben ússzon. Sátán eltökélt szándéka bűnhöz kötni az ifjút, hiszen akkor bizonyosabb lehet majd a férfi felöl. Az üdvösség ellensége gyűlölettel van teli minden igyekezet iránt, mely a fiatalok helyes irányba terelését célozza. Gyűlöl mindent, ami helyes nézetet nyújt Istenről és Megváltónkról, s külön erőfeszítéseket tesz azok ellen, akik kedvező helyzetben vannak, hogy fényt nyerjenek a mennyből. Tudja, hogy bármily megmozdulásuk, hogy összeköttetésben legyenek Istennel, erőt ad ellene állniuk csapdáinak, Akik jól érzik magukat bűneikben, bizonyosan az ő zászlaja alatt állnak. De amint erőfeszítést tesz valaki, hogy megtörje hatalmát föltámad haragja, s komolyan nekigyürkőzik, hogy ha lehet, keresztezze Isten

252

Ellen G. White


szándékát. Ha olyan lenne a légkör főiskolánkban, amilyennek lennie kellene, akkor képesítené az ott nevelkedő fiatalokat, hogy fölismerjék Istent, s őt magasztalják minden alkotásában. S míg azon képességeket művelik, melyeket Isten adott nekik, addig arra fognak fölkészülni, hogy eredményesebb szolgálattal adózzanak neki. A megszentelt szellemi képesség megnyitja Isten szavának kincseit, s egybegyűjti drágaköveit, hogy másoknak is hirdesse, másokat is rá-vezessen, hogy kutassanak Isten mélységei után. Kegyelme gazdagságának ismerete megnemesíti, s emelkedetté teszi az ember lelkét s a Krisztussal való kapcsolat által az isteni természet részeseivé válnak, és erőt is nyernek ellene állni Sátán térhódításának. {BT4 §63.11} A tanulókkal meg kell értetni, hogy a tudás magában a minden jó ellenségének kezében olyan erővé válhat, mely őket a tanulókat pusztítja el. Az ördög magas szellemi szinten álló lény volt, magas tisztet töltött be az angyalok seregeiben, de végül lázadó lett; s ma is sok magasabb szellemi képességűt ejt fogságba a hatalma. Az Isten nyújtotta, megszentelt tudás megfelelő minőségű, s az ő dicsőségét szolgálja. {BT4 §63.12} Főiskolánk tanárainak fárasztó a munkája. A hallgatók közt egyesek az ördög ügynökei. Az ilyenek nem tartják tiszteletben az iskola szabályait, s megrontanak mindenkit, aki szóba áll velük. Miután a tanárok megtették, ami tőlük telik, hogy megjavítsák őket, miután személyes igyekezettel, kérlelésekkel és imával törekedtek elérni őket, de visszautasítják az értük tett fáradozást, s tovább folytatják bűnös pályájukat, szükségessé válik az iskolából eltávolításuk, nehogy a többieket is megfertőzzék. {BT4 §63.13} A tanítónak, hogy kellő fegyelmet tartson, s mégis szánakozó szeretettel és gyöngédséggel viseltessék a gondjaira bízottak üdvössége iránt, bölcsességre s Isten kegyelmére van szüksége. Fönn kell tartanunk a rendet. De akik szeretik Krisztus vérének megváltottait, a legvégsőkig el kell menniük, hogy mentsék a tévelygőt. E szegény, bűnnel terhelteket gyakran sötétben és tévedésben hagyják, hogy folytassák útjukat. Majd, akiknek pedig segíteniük kellett volna rajtuk, engedik, hogy romlásba rohanjanak. Sokan azzal mentegetik az ilyen nemtörődömök és önfejűek elhanyagolását, hogy a battle creeki vallásos előjogokra hivatkoznak. Azt mondják, hogy ha a vallásos előjogok nem szólítják őket megtérésre, akkor semmi el nem éri őket. A lehetőség, hogy részt vegyenek a szombatiskolán, s hallják az igehirdetéseket – valóban becses előjog, ám ezeket mégis figyelmen kívül hagyhatják. Hanem ha valaki valóban igazi, mély érdeklődéssel, szeretettel és megértéssel közelítené meg e lelkeket, akkor sikerülhet elérnie őket. Közölték velem, hogy bölcsen végzett, személyes erőfeszítés mélyenszántó hatást ér el még a megkeményedettnek tartott esetekben is. Nem mindenki olyan kemény a szívében, mint amilyennek tűnik. Battle creeki testvéri közösségünk nagyon viselje szívén az Isten gondviselése által hatáskörükbe helyezett ifjúságot. Bár jól végzett munkát láttunk idáig sok főiskolánkra jött megmentésénél, mégis sokkal többet lehetne elérni személyes igyekezettel. {BT4 §63.14} Az én, és az enyéim önző szeretete sokakat megakadályoz eleget tenni a mások iránti kötelességüknek. Azt képzelik tán, hogy annyi csupán a kötelességük, hogy magukkal és gyermekeikkel törődjenek? „Amit – mondja Krisztus – nem tettetek eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek.” Tulajdon gyermekeid becsesebbek lennének talán Isten szemében, mint felebarátod gyermekei? Isten nem személyválogató. EI kell követnünk mindent, hogy

253

Ellen G. White


lelkeket mentsünk meg. Senkit sem szabad mellőznünk, csak, mert nincs meg az a műveltsége s vallásos nevelése, mint a kedvezőbb körülmények közt nőtt gyermekeknek. Ha ezen tévelygő, elhanyagolt gyerekek egyazon családi előnyöknek örvendeztek volna kora ifjúságukban, akkor talán sokkal nemesebb lelkűeknek és tehetségesen hasznavehetőknek bizonyulnának, mint sokan, akikről a leggyöngédebben s legtúlcsordulóbb szeretettel gondoskodtak. Angyalok szánják ez eltévelyedett bárányokat; angyalok sírnak fölöttük, míg emberi szemek szárazon, emberi szívek zárva maradnak előttük. Ha Isten nem adott volna más munkát, az azokkal törődést tenném élethivatásommá, akiket mások nem iparkodnak megmenteni Isten napján valakit felelősségre fognak vonni e drága lelkek elvesztéséért. {BT4 §63.15} A szülőknek, akik elhanyagolták az Isten által rájuk bízott felelősségeket, az ítéleten kell szembenézniük e hanyagságukkal. Az Úr megkérdi majd tőlük: „Hol vannak a gyermekek, akiket azért bíztam rátok, hogy nekem neveljétek őket? Mért nem állnak ők is jobbomon?” Sok szülő belátja majd, hogy ésszerűtlen szeretet vakította el szemüket gyermekeik hibái felől s hagyta a gyermekeket, hogy alkalmatlan, torz jellemet alakítsanak. Mások rádöbbenek majd, hogy nem szenteltek nekik elég időt és figyelmet, szeretetet és gyöngédséget; hogy az ö hanyagságuk tette azzá a gyerekeket amivé lettek. A tanítók is látni fogják, hol fáradozhattak volna a Mesterért, igyekezve megmenteni a látszólag javíthatatlanokat, akiket már ifjúságuk zsenge éveiben elvetettek. S a gyülekezet tagjai is fölismerik majd, hogy jó szolgálatot tehettek volna a Mesternek, a leginkább segítségre szorultakon igyekezve segíteni. Míg figyelmüket és szeretetüket családjukra pazarolták, sok tapasztalatlan ifjú élt körülöttük, kiket befogadhattak volna családi körükbe és szívükbe, s miknek drága lelkét szeretettel és nyájas törődéssel meg lehetett volna menteni. {BT4 §63.16} A nevelők tanulják meg, hogyan őrizzék meg tanítványaik egészséggel. Kerüljék el túl sok tanulással terhelni a tanítványok fejét. Ha a tudományok ismeretével, de megtört egészséggel hagyják maguk mögött a főiskolát, jobb lett volna, ha be se iratkoztak volna. Némely szülő azt tartja, hogy mivel jelentős anyagi áldozat árán taníttatják gyermekeiket, ezért hajszolják őket a tanulásra. A hallgatók sok mindent meg szeretnének tanulni, hogy minél hamarabb elvégezzék tanulmányaikat. A tanárok hagyják, hogy némelyek túl gyorsan haladjanak előre. Bár akad, akit unszolni kell, de másokat vissza kell tartaniuk. A tanulók legyenek szorgalmasak, mégsem szabad úgy teletömni fejüket, hogy szellemi gyomorrontást szenvedjenek. Ne terhelődjenek le annyira tanulmányaikkal, hogy elhanyagolják a viselkedés művelését; s mindenek fölött semminek se hagyják, hogy megakadályozzák az ima, az áhítat óráit, melyek Krisztussal kapcsolják őket össze, a legkiválóbb tanítóval, akit valaha ismert a világ, Semmi esetre se fosszák meg magukat a vallásos előjogoktól. {BT4 §63.17} Sok tanuló legfőbb céljává tette a tanulást, de elhanyagolta az imát, elmaradt a szombat Iskoláról, imaóráról, s a vallásos kötelességek elhanyagolása miatt Istentől elszakadtan tértek vissza családjukhoz, Nevelésük legfontosabb része lett így elhanyagolva. Ami minden igaz tudás alapját képezi, azt nem lett volna szabad másodlagosnak tekinteni. „Az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete.” „Keressétek elsősorban az Isten országát és az ő igazságát.” Ezt semmi esetre sem szabad utolsónak, hanem elsőnek kell tekintenünk, Föltétlenül teremtsünk lehetőséget a tanulónak, hogy jártas legyen Bibliájában. Erre elég időt kell hagynunk. A

254

Ellen G. White


tanuló, aki Istent teszi meg erejének, aki Isten is¬meretében válik értelmessé, melyet igéjében kinyilatkoztatott, az a tényleges nevelés alapjait fekteti le. {BT4 §63.18} Isten célja, hogy battle creeki főiskolánk a szellemi és erkölcsi művelődés magasabb fokát érje el, mint bármely más intézet az országban, Tanítsuk meg a fiatalokat, hogy milyen fontos kiművelniük testi, szellemi, erkölcsi képességüket, hogy ne csak a tudományban érjék el a legmagasabb szintet, hanem Isten ismerete által arra legyenek nevelve, hogy őt dicsőítsék meg; hogy kiegyensúlyozott jellemet fejlesszenek, s így teljesen fölkészüljenek az e világban való hasznosságra, de a halhatatlan élet számara is. {BT4 §63.19} Bárcsak találnék rá szavakat kifejezni főiskolánk fontosságát. Mindenki érezze át, hogy ez Isten eszköze, hogy ismertté tegye magát az emberek közt. A tanítók nagyszerűbb munkát végezhetnek el, mint amivel eddig számoltak. Olyan tapasztalt emberek, akik szívükön viselik a dolgokat, elméket formálhatnak, jellemeket alakíthatnak. Isten félelmében bátorítaniuk és erősíteniük kell minden törekvést, hogy kifejlesszék a magasabb képességeket, még ha jókora tökéletlenség is éktelenkedik rajta. Sok fiatal értelme igen tehetséges, amit nem fordítanak semmi hasznosra, mert nem nyílt lehetőségük kifejleszteni azokat. Bár a test gyakorlásával kifejlesztették a testi erőt, de a szellemi képességek elrejtve hevernek, mert a nevelők nem gyakoroltatták is-ten-adta képességeiket, hogy használatra serkentsék. Segítsük a fiatalokat, hogy fejlesszék magukat; bátorítsuk, serkentsük és unszoljuk őket a tettekre. {BT4 §63.20} Szerte a világon szükség van a munkásokra. Isten igazságát el kell juttatnunk más országokba, hogy a sötétben levők is megvilágosodhassanak tőle. Isten elvárja, hogy legyünk ez irányban végtelenül buzgóbbak, mint amennyit ez ideig tanúsítottunk. Népünk csaknem megbénult. Huszadrésze jót sem végzünk, mint végezni tudnánk, mert önzés uralkodik köztünk. Kiművelt szellemi képességre van szükség most Isten ügyében, hiszen újoncok nem tudják elvégezni Istennek tetszőn a munkát. Isten főiskolánkat rendelte eszközül olyan munkásokat képzésére, akik miatt nem kell szégyenkeznie. A helyes műveléssel az ember olyan magasságot tud elérni, melyet eddig még nem ért el. Átlagon fölüli köztünk a rátermett ember. Ha fölhasználnánk a tehetségeinket, húsz igehirdetőnk lenne ma ott, ahol csak egy van. {BT4 §63.21} A tanítók ne gondolják, hogy eleget tettek kötelességüknek, mikor a tudományokra tanítanak. Hanem értsék meg, hogy a világ legfontosabb hittérítő területén dolgoznak. Ha a tanítók képességét úgy vesszük igénybe, mint Isten akarja fölhasználni, akkor ők lesznek a legeredményesebb hittérítők. Sose feledjük, hogy a fiatalok most alakítanak szokásokat, melyek tíz közül kilenc esetben eldöntik jövőjüket. Azok hatását, akikkel érintkeznek, akikkel össze¬barátkoznak, azokat az elveket, melyeket most fogadnak el, magukkal fogják hordozni az egész életen át. {BT4 §63.22} Borzalmas tény, melynek meg kellene remegtetni a szülők szívét, hogy az iskolák, ahova manapság a fiatalokat küldik értelmük kiművelésére. veszélyeztetik a fiatalok erkölcsét. Az ártatlan ifjú. mikor megátalkodott gonoszt cselekvőkkel kerül össze, eltanulja tőlük az olyan bűnt, melyről nem is álmodott. így a tiszta gondolkodású fiatalok, a romlott szokásokkal rendelkező iskolatársakkal való érintkezés által elveszíti, tiszta jellemüket, romlottá válnak, elaljasodnak. A szülők ébredjenek rá kötelességeikre, s értsék meg. mit műveinek, mikor főiskolára küldik gyermekeiket, ahol semmi mást nem várhatnak, csak, hogy 255

Ellen G. White


elzülljenek. A battle creeki főiskolának magasabb erkölcsi szinten kellene állnia, mint bármelyik főiskolának az országban, hogy ott ne fenyegethesse veszély a rájuk bízott fiatalok biztonságát. Ha a tanítók Isten félelmében végzik föladatukat ha Krisztus lelkületével fáradoznak a hallgatók lelki üdvösségén, akkor Isten sikerrel fogja koronázni igyekezetüket. Az istenfélő szülőket jobban fogja érdekelni, hogy gyermekeik milyen jellemmel térnek haza, mint hogy mennyire haladtak a tanulásban. {BT4 §63.23} Az Úr közölte, hogy Isten arra szánta főiskoláinkat, hogy sok lelket nyerjenek meg. Csak mikor teljesen Isten lelkének velük alá az egyén tehetségét, akkor tesszük hasznossá azt a legteljesebb mértékben. A vallás tanításai és elvei a legfontosabb lépések a tudás elsajátításához, s az igaz nevelés legmélyebb alapjához tartoznak. A tudásnak és tudománynak Isten Lelke által kell életre keltve lenniük, hogy a legnemesebb célt szolgálják. Csak a keresztény tudja helyesen használni a tudást. A tudományt, hogy helyesen értékeljük, a vallásos szemszögből kell szemügyre vennünk. Az a szív tudja legjobban megérteni a nevelés valódi értékét, melyet Isten kegyelme nemesített meg. Isten tulajdonságait, amint azt teremtett műveiben látjuk, csakis úgy tudjuk értékelni, amennyiben ismeretekkel rendelkezünk a Teremtő felöl. Hogy az igazság forrásához vezessük az ifjúságot, a Bárányhoz, aki elveszi a világ bűnét, a tanítóknak nemcsak az igazság elméletében kell jártasnak lenniük, hanem rendelkezniük kell a szentség útjának tapasztalati ismeretével. A tudás hatalom, ha valódi istenfélelemmel párosul. {BT4 §63.24}

A szülők kötelessége a főiskola iránt Szerte élő testvéreink tartsák kötelességüknek támogatni az Isten által életre hívott intézetet némely hallgató zúgolódva s panaszkodva tér haza, s a szülők, s a gyülekezet tagsága figyelmesen meghallgatja túlzó, egyoldalú megállapításaikat. Jó lenne, ha nem felednék, hogy a történetnek két oldala van. Ehelyett mégis eltűrik, hogy e zavaros pletykák korlátot emeljenek közéjük s a főiskola közé. Aztán aggodalmaknak, kérdéseknek és gyanakvásoknak adnak hangot, afelől, hogy miként igazgassák a főiskolát. Ez súlyos kárt okoz. Az elégedetlenség hangja ragályos betegségként harapózik el, s az így tett benyomásokat nehéz kitörölni. A történet elismételgetéssel egyre bővül, míg roppant méreteket nem ölt, bár, ha utánanéznének, kiderülne, hogy a tanítók, a tanárok nem hibáztathatók. Ök csupán érvényt szereztek az iskola rendszabályainak, melyeknek érvényt is kell szerezni, másképp az iskola elzüllik. {BT4 §64.1} A szülők nem mindig viselkednek értelmesen. Sokan nagyon erőszakosak, hogy másokat is elgondolásaikra szorítsanak, majd ha nem sikerül, türelmetlenek lesznek; de amikor gyermekeiknek kellene szabályokhoz tartani magukat az iskolában, s a gyermekeknek nem tetszik a szükséges féken tartás, gyakran a szülők, noha vallják, hogy szeretik és félik Istent, a gyermekek oldalán foglalnak állást, ahelyett, hogy megdorgálnák őket, s helyesbítenék hibáikat. Ez gyakran fordulópontot jelent a gyermek jellemében. Megdöntik a szabályokat és a rendet, s lábbal tapossák a fegyelmet; megvetik a féken tartást. A szülők eltűrik, hogy becsmérlőn szóljanak a battle creeki tanintézetről. Ám ha elgondolkoznának, fölismernék eljárásuk gonosz következményeit. Csodálatos is lenne, ha négyszáz hallgatót számláló intézetben, melyet emberi gyöngeségeknek kitett emberek igazgatnak, minden intézkedésük tökéletes lenne, hogy minden gáncsoskodást kibírna. {BT4 §64.2} 256

Ellen G. White


Ha a szülők a tanárok helyébe képzelnék magukat s látnák, hogy milyen nehéz kézben tartani és fegyelmezni négyszáz tanítványt, akik százféle gondolkodással kerültek oda, mindjárt más szemmel néznék a dolgokat. Gondolják csak el, hogy sok gyermeket sosem fegyelmeztek meg otthon. Mivel egyre kényeztették, és sosem szoktatták őket engedelmességre, nagyon a gyermekek előnyére válna, ha elvennék őket az esztelen szülőktől, s olyan szigorú fegyelem és kiképzés alá helyeznék őket, mint a katonákat a hadseregben. Hacsak nem tesznek valamit e gyermekekért, akiket a megbízhatatlan szülők ily szomorú módon elhanyagoltak, Jézus soha el nem fogadhatja őket. Hacsak valami fegyelmező hatalmat rájuk nem hoznak, értéktelenek lesznek ez életben, s az elkövetkezendőben sem kapnak osztályrészt. {BT4 §64.3} A mennyben tökéletes engedelmesség, tökéletes béke, egyetértés és összhang uralkodik. Akik nem tartják tiszteletben a rendet és fegyelmet idelenn, azt a rendet sem tartanák tiszteletben, melyhez a mennyei lények tartják magukat. Az ilyeneket soha be nem engedhetik a mennybe, hiszen akik méltók a belépésre, szeretni fogják a rendet, s tisztelni a fegyelmet. Az itt kialakított jellem dönti el jövő sorsunkat. Mikor Krisztus eljön, senki jellemét sem fogja megváltoztatni. Értékes próbaidőt kaptunk, hogy kimossuk jellemünk ruháját és megfehérítsük a Bárány vérében. A bűn szennyének eltávolítása élethosszig tartó igyekezetet igényel. Mindennap a féken tartás s a magunk megtagadásának egyre megújuló erőfeszítésére van szükségünk. Minden nap új csatákat kell végig küzdenünk, új győzelmeket kivívnunk. Minden nap komoly esedezéssel kiáltunk segítségért Istenhez a kereszt hatalmas győzelmeiért. A szülők ne hanyagoljanak el egyetlen kötelességet se, hogy gyermekeik javára legyenek. Úgy neveljék őket, hogy áldás tudjanak lenni a társadalomnak, odaát pedig elnyerhessék az őrök élet jutalmát.{BT4 §64.4}

A MŰ HELYZETE IOWÁ-N Az Úr közölte, hogy a mű siralmas állapotban leledzik Iowán. Olyan ifjakat vettek föl a munka különböző ágazataiba, akik lelkileg nincsenek kellő állapotban, hogy a nép áldására legyenek. Jó néhány tapasztalatlan és eredménytelen működik a műben, akikért komoly lelki munkát kell elvégezni. {BT4 §65.1}

Főiskolások B. testvér hatása nem volt megfelelő. Míg a battle creeki főiskolára járt, sok tekintetben példás ifjú volt; de más ifjakkal és fiatal nőkkel együtt titkon kirándultak …-ra. Ez nem volt nemes, becsületes és igaz cselekedet. Jól tudták, hogy a szabályok megsértése lesz, mégis a törvényszegés ösvényére merészkedtek. Ez ifjak a cselekedeteikkel és viselkedésükkel helytelen eljárásuk óta a lehető legrosszabb árnyékot vetettek a főiskolára. {BT4 §66.1} Mikor testvéreink ezek ellenére elfogadták 8. testvér munkásságát, helytelenül cselekedtek. Ha hasonlóképp járnak el más esetekben is, nagyon Isten tetszése ellen cselekszenek. Mivel a testvér kifogástalanul viselkedett azelőtt, nagyobb tekintélye volt a többiek szemében, s példája, hogy szembeszegült a szabályokkal, s a hatósággal, mely fönntartja és igazgatja az iskolát, másokat is arra késztetett, hogy azt tegyék, amit ő. A törvényeknek és szabályoknak semmi ereje sem lesz az iskola igazgatásánál, ha testvéreink szélesebb köre szentesíti az ilyen kihágásokat. Nagyon könnyű züllesztő hatást vinni be az 257

Ellen G. White


iskolába. Sokan kapva kapnak a lázadó lelkületen és dacoláson, hacsak foly¬tonosan gyors és éber erőfeszítést nem teszünk, hogy a hallgatók viselkedését szabályozó szigorú szabályokkal fönntartsuk az iskola színvonalát. {BT4 §66.2} B. testvér munkássága nem lesz Istennek tetsző, míg teljesen be nem látja, s el nem ismeri annak helytelen voltát, hogy megsértette a főiskola szabályait s törekedni nem fog ellensúlyozni a rossz benyomást, melyet tett, hogy ártson az iskola hírnevének. Sokkal több tanuló jött volna Iowáról, ha ez a szomorú eset meg nem történt volna. {BT4 §66.3} Ha te, B. testvér, föl tudnád ismerni és megérteni ezen egyetlen helytelen lépés hatását, s a mérget, irigységet és csaknem gyűlöletet, mely megtöltötte szívedet, amiért Brownsberger tanár kérdőre vont viselkedésedért, akkor reszketnél a látványon, s azok diadalán, akik ki nem állhatják a féken tartást, s háborút viselnek a szabályok és korlá-tozások ellen, melyek akadályozzák őket, hogy a maguk útját tapossák. Mivel azt vallod, hogy a szelíd és az alázatos szívű Jézus tanítványa vagy, ez igen megnöveli hatáskörödet és felelősségedet. {BT4 §66.4} B. testvér, remélem gondosan megfontolod a történteket, s elgondolkozol első kísértéseden, hogy eltávolodj az iskola szabályaitól. Vedd szigorúan szemügyre az iskolát igazgató szabályok mineműségét. A szabályok, melyek megtartását megkövetelték, nem voltak szigorúak. De ti haragot tápláltatok, egy időre az ésszerűség trónfosztott, s a szív a féktelen indulatok zsákmánya lett. Mielőtt észbe kaptál volna, oly lépést követtél el, melyet pár órával azelőtt bármi kísértés nyomása alatt sem tettél volna meg. A hirtelen indulat legyőzte az ésszerűséget, s nem jutott eszedbe, hogy ártottál magadnak, s Isten intézményének. Bármily körülmények közt egyedüli biztonságunk, ha Jézus, a megváltó erejével urai vagyunk magunknak. {BT4 §66.5} Főiskolánkat nem támogatja a közvélemény, hogy fönntartsa kormányzatát, és érvényt szerezzen szabályainak, mint a többi főiskola esetén. Egyik szemszögből felekezeti iskola; de ha nem vigyázunk, egyesek a világi jelleg s légkör kezére játsszák át. A szombattartó hallgatók rendelkezzenek több erkölcsi bátorsággal, mint eddig, hogy megóvják az iskola erkölcsi s lelki hatását, másképp csak a neve lesz más, mint a többi felekezet főiskoláinak Isten tervezte és alapította e főiskolát, azzal a céllal, hogy magasztos vallásos vonások alakítsák, s a Battle Creekre küldött megtéretlen hallgatók Krisztus keresztjének katonáiként térjenek vissza otthonaikba. {BT4 §66.6} A tanárok és tanítók fontolják meg, hogy mik lennének a legjobb eszközök, hogy fönntartsuk főiskolánk különleges jelleget; mindenki becsülje nagyra az előjogokat, melyeknek örvendezünk, mivel ilyen iskolánk van; hűségesen támogassuk és óvjuk azt a rossz hírnév bármi leheletétől. Önzés lehűtheti a tanulók képességeit, s a világi vonások uralkodó befolyássá válhatnak az iskola fölött. Ez az Isten helytelenítését váltanák ki az iskola ellen. {BT4 §66.7} Azok a hallgatók, akik állítják, hogy szeretik Istent, és engedelmeskednek az igazságnak, rendelkezzenek az önuralom és vallásos elv oly mértékével, mely képesíti őket tántoríthatatlannak maradni a kísértések közt, s Jézus mellett állni ki a főiskolán, szállásukon, vagy bárhol. Ne viseljük csupán palást gyanánt a vallást, melyet Isten házában öltünk csupán

258

Ellen G. White


magunkra, hanem vallásos elv jellemezze egész életünket. Akik az élet vizéből isznak, nem fognak, mint a világi, egyre vágyakozni a változatosságra, s szórakozásokra, viselkedésükben, és jelleműkben meg fog látszani a nyugalom, a béke és boldogság, melyet Jézusban találtak, mert naponta Jézus lábához helyezik aggodalmaikat és terheiket. Meglátszik rajtuk, hogy elégedettek, sőt örömmel járják az engedelmesség és kötelesség ösvényét. Az ilyenek jó hatással lesznek tanulótársaikra, ami majd az egész iskolán meglátszik. Akik ezt a hű sereget képezik, fölfrissítik és megerősítik a tanítókat és tanárokat a nevelők igyekezetében, hogy szembeszálljanak a hűtlenség, az elégedetlenség, s a szabályokkal, törvényekkel szembeni hanyagság minden fajával. Hatásuk megmentő lesz, s munkájuk nem pusztul el Isten nagy napján, hanem követni fogja őket az eljövendő világba. S a jelen életben kifejtett jó hatásuk látható marad az örökkévalóság meg nem szűnő korszakain át. Egyetlen lelkiismeretes, komoly, megbízható ifjú az iskolában fölbecsülhetetlen kincset jelent. Az angyalok szeretettel tekintenek rá, drága Üdvözítője mély szeretettel viseltetik iránta, s a menny jegyzőkönyveibe beírnak minden igaz tettet, minden kiállott kísértést, minden legyőzött gonoszságot, így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, s elnyerhetik az örök életet. {BT4 §66.8} B. testvér iskolai viselkedése, mikor fiatal lányok társaságát kereste, helytelen volt. Nem ezért küldték Battle Creekre. Nem azért küldik ide a tanulókat, hogy érzelmi kötelékeket kössenek, hogy kacérkodjanak, vagy udvarolgassanak, hanem hogy művelődésre tegyenek szert. Ha hagynák, hogy ezen a téren hajlandóságaikat kövessék, a főiskola gyors ütemben elzüllene. Néhányan arra használták értékes iskolai idejüket, hogy alattomban kacérkodjanak és udvarolgassanak, a tanárok és tanítók ébersége ellenére is. Mikor némely tanító kihasználja helyzetét, hogy tanítványai szeretetét házasság szempontjából vívja ki, akkor a legszigorúbb bírálatra méltó a viselkedése. {BT4 §66.9} D. testvér fiai és más iowaiak, valamint E. úr befolyása nem vált javára az intézetnek. Rokonaik és barátaik is támogatták őket, hogy rosszat mondjanak a főiskolára. D. testvér fiai életrevalók és jó képességűek, ami öröm forrása a szülők számára; de mikor arra használják képességeiket, hogy letörjék az iskola szabályait és rendjét, akkor ez semmi esetre sem az, ami bárki szívében örömöt kelthetne. A főiskola tanára ellen kiadott ügyes, éles gáncsolást tartalmazó újságot nem fogják olyan élvezettel olvasni ama napon, amikor minden ember cselekedetei fölülvizsgálatra kerülnek Isten elé. D. testvér és testvérnő szembe fognak találkozni cselekedetük följegyzésével, azzal, hogy alig leplezett jóváhagyást adtak fiuknak az ügyben. Akkor majd menthetetlenül felelniük kell azért a hatásért, melyet az iskola, Isten egyik eszköze – ellen gyakoroltak, s a kiszínezett kijelentésekért, melyek ifjakat akadályoztak meg, hogy eljöjjenek a főiskolára, ahol az igazság hatása alá lehetett volna őket helyezni. E rossz hatás következtében több lélek el fog elveszni. Isten ítéletének nagy napján kiderülnek az elejtett szavak, az elfoglalt álláspont. D. testvérre és testvérnőre eddig elhanyagolt kötelességek várnak családi körükben. E két testvérünk megrészegedett az evilági gondoktól. Munka, kapkodás, sietség a napirend náluk, s nagyfokú világiasságuk megtette a maga romboló hatását gyermekeikre, a gyülekezetre és a világra. Azok példája fogja megítélni a világot, akik igazságossággal, megszentelődve megtartják az igazságot. {BT4 §66.10} Nagymértékben a keresztény fiataloktól függ azon intézetek megóvása és fönnállása, melyeket Isten hívott létre eszközül művének fejlesztésére. Ez a komoly felelősség a mai fiatalokon nyugszik, akik mostanában lépnek a tettek mezejére. Sosem volt olyan időszak, 259

Ellen G. White


mikor ennyire fontos következmények fordultak volna meg egy nemzedéken. Mily fontos tehát, hogy ifjak képesítsék magukat e nagyszerű munkára, hogy Isten az ő eszközeinek tudja fölhasználni őket. Az Ur igényt tart rájuk, s ez minden más szempontot fölülmúl. {BT4 §66.11} Isten adta nekik az életet, s összes testi és szellemi képességüket. Azért adományozta tehetségeiket, hogy bölcsen használják föl, hogy olyan föladatot lehessen rájuk bízni, mely tartós lesz, mint az örökkévalóság. Csodás ajándékaiért viszonzásul Isten elvárja, hogy helyesen műveljék meg, helyesen gyakorolják szellemi és erkölcsi képességeiket. Nem csupán szórakoztatásukra adta az adottságokat, vagy hogy akarata s gondviselése ellen rugódozva visszaéljenek vele, hanem hogy az igazság és szentség ismeretének terjesztésére fordítsák. Az Úr további jóságáért és kimondhatatlan kegyelméért igényt tart hálájukra és szeretetükre. Méltán megköveteli a törvénye és minden más bölcs szabály iránti engedelmességet melyek megfékezik, megőrzik a fiatalokat Sátán csapdáitól, s melyek a békesség útján vezetik őket. Ha az ifjúság fölismerné végre, hogy az intézetek rendjének és házszabályainak engedelmeskedve csupán azt teszik, ami emelkedetté fogja tenni helyze-tüket a társadalomban, magasztossá a jellemüket, nemessé a gondolkodásukat, s növeli boldogságukat, – akkor nem lázadoznának méltányos szabályok, üdvös követelmények ellen. Ifjúságunk rendelkezzék a határozottság és hűség szellemével, hogy eleget tegyenek a velük szemben támasztott követelményeknek, s ez a siker jótállása lesz. Szívfájdító, hogy a fiatalok közül sokan vadságra, és sokan nyughatatlanságra hajlamosak a világ e napjaiban. Ez az állapot javarészt a szülők, a család nevelési hibája. Senki sem lehet iga¬zán boldog Isten félelme nélkül. {BT4 §66.12} A fegyelem ellen rugódozó hallgatók úgy tértek vissza otthonukba, hogy kígyót-békát kiáltanak a főiskolára, föl kell ismerniük bűnüket, jóvátenni rossz hatásukat, mielőtt elnyerhetnék Isten jóváhagyását. Az iowai hívők megbántották Istent, mert hiszékenyen elfogadták a pletykákat. A hívőket a lanyha irányíás védelmezése helyett, mindig a rend s fegyelem oldalán találjuk. {BT4 §66.13} Ifjút küldenek messzi államból, hogy a battle creeki főiskola előnyeiben részesüljön, szülői áldással távozik családjától. Otthon a családi oltárnál naponta fültanúja volt a buzgó imáknak, s az ifjú látszólag jól is halad a nemes elhatározás s tisztaság útján. Mikor elhagyja a szülői házat, meggyőződése, célkitűzései mind helyénvalók. Battle Creeken azután mindenféle ismerősre szert fog tenni. Olyanokkal is összeismerkedik, akiknek példamutatása áldás a hatáskörükbe kerülőknek. De olyanokkal is megismerkedik, akik látszatra jó és érdekes emberek, s akik szellemi képessége elbájolja őt; ám alacsony szinten az erkölcsük, s nincsen vallásos hitük. Ideig-óráig ellene is áll minden csábításnak, de látva, hogy akik bár vallják, hogy keresztények, mégis szeretik a vallástalanok társaságát, szándékai s magasztos elhatározásai ingadozni kezdenek. Élvezi ezen fiatalok élénk szócsatáit és kedélyességét, s csaknem észrevétlenül, egyre inkább vonzódik társaságukba. Erőssége mintha összeomlana, eddig bátor szíve egyre gyöngül. Meghívják őt sétálni, s kocsmába térnek be. Osztrigát és más frissítőket rendelnek, s ő szégyelli kivonni magát, visszautasítani a megvendégelést. Miután egyszer túllépett a határokon, újra, majd újra velük tart. Pohár sört megengedhetőnek tartanak, s ő elfogadja, bár még mindig erősen bántja a lelkiismeret. Nem foglal nyíltan állást Isten, az igazság és az igaz élet mellett; tetszik neki az alantas, hamis barátok társasága, s ezek további 260

Ellen G. White


lépéssel távolabb vezetik. Kísértők unszolják, hogy mit sem árt, ha játszma kártyát eljátszik velük, s megnézi, hogyan játszanak a biliárd-szobában. S ő ismételten enged a kísértésnek. {BT4 §66.14} Olyan ifjak járnak főiskolánkra, akik szüleik és gyámjuk tudtán kívül kocsmák körül ácsorognak, sört isznak, kártyáznak, és biliárdot játszanak. E dolgokat a tanulók hétpecsétes titokban akarják tartani; s a tanárok es a tanítók mit sem tudnak a körülöttük folyó sátáni dolgokról. Mikor ezt az ifjút ráveszik, hogy valamilyen titokban tartandó, gonosz utat kövessen, bár csatát kell vívnia lelkiismeretével, mégis a hajlandóságai diadalmaskodnak. Keresztény akart lenni, Battle Creeken mégis fokozatosan es biztosan vezetik őt lefelé a lejtőn. A gonosz barátok és csábítók, akik Battle Creeken lakó, szombattartó szülők fiatal gyermekei közt találhatók, észreveszik, hogy ezt az ifjút meg lehet kísérteni. S titkon diadalt ülnek hatalmuk érzete, s afölött, hogy az ifjú gyönge s készségesen hajlik csábító hatásukra. Rájönnek, hogy meg tudják szégyeníteni, zavarba tudják hozni azok, akik bár ismerik az igazságot, mégis bűnben keményítették meg szívüket. Ilyen hatások találhatók bárhol, ahol az ifjúság együtt barátkozik. {BT4 §66.15} Eljön az idő, amikor az ifjú, aki tisztán és igazul, nemes szándékkal hagyta maga mögött apja házát, romlásba dől. Megtanulja a gonoszt szeretni, és elvetni a jót. Nem ismerete föl a veszedelmet, mert nem fegyverezte föl magát éberséggel és imával. Nem helyezte magát a gyülekezet fölügyelete alá. Elhitették vele, hogy férfias a függetlenség, ha valaki nem tűri, hogy korlátozzák a szabadságát. Arra tanították, hogy a szabályok semmibevevése, a törvényekkel való dacolás az igazi szabadsággal való élést jelenti; hogy szolgai viselkedés félni és reszketni, hátha helytelenül tesz. Engedett az istentelenek vonzásának, akik, noha vonzó külsőt viseltek, mégis csalást, aljasságot és vétket gyakoroltak; őt pedig kinevették és kigúnyolták, amiért oly könnyen rászedtek. Oda ment, ahol nem várhatta, hogy a tisztát és a jót találja. Olyanokat tanult az életből, olyan beszédmodort, mely nem fölemelő és nemesítő. Sokakat fenyeget a veszély, hogy így félrevezetik, míg le nem aljasodnak a maguk szemében. Ki akarva vívni az istentelenek és szívtelenek tapsát, abban a veszélyben forognak, hogy föladják tisztaságukat s férfiasságuk nemességét, hogy a Sátán rabszolgáivá lesznek. {BT4 §66.16}

Ifjú lelkészek Az Úr közölte, hogy Iowa messze le fog maradni a többi állam mögött az istenfélelem tiszta mértékében, ha hagyják, hogy fiatalok gyakoroljanak hatalmat a terület központjában, holott nyilvánvaló, hogy nem állnak összeköttetésben Istennel. Legkomolyabb kötelességemnek tartom kimondani, hogy Iowa jobb helyzetben lenne, ha F. és G. testvér csöndben maradt volna. Mivel nem rendelkeztek gyakorlati tapasztalati istenfélelemmel, hogyan tudnák ahhoz a forráshoz vezetni az embereket, melyet maguk sem ismernek? Isten Lelkének bizonyságtételeivel szemben az uralkodó kételkedés egyre növekszik, s ez a két ifjú, ahelyett, hogy eltávolítanák, bátorítja is a kételkedést, mivel maguk sem ismerik a bizonyságtételek szellemét, hatalmát és erejét. Míg ily megtéretlenek, munkásságuk nem válhat népünk javára. Látszólag meggyőzhetnek embereket, hogy nálunk az igazság, de hol az Isten Lelke és hatalma, hogy benyomást tegyen a szívre, s fölébressze a bűnös voltuk felőli meggyőződést? Hol a hatalom, mely előre, az élő istenfélelem tapasztalat ismeretére vinne a 261

Ellen G. White


meggyőződöttet. Maguk sem ismerik Krisztus vallását, hogyan is tudnák azt képviselni? Ha ifjak akarnak a munkába lépni, semmiképp se bátortalanítsuk el őket; hiszen most tanulják a szakmát. {BT4 §67.1} G. testvér összhangba hozhatta volna igyekezetét a kórház orvosainak igyekezetével, de nem tud egyetérteni velük. Túl önhitt, hogy tanuló legyen. Kevély, és fejébe szállt a dicsőség. Olyanok voltak a kilátásai, mint más ifjúnak. De míg azok készségesen elfogadták a tanítást, s bármilyen helyet, ahol legjobb szolgálatot tudnának végezni, de ez a testvér nem alkalmazkodik a helyzethez. Azt képzelte, hogy túl sokat tud ahhoz, hogy másodlagos helyet foglaljon el, nem kedveltette meg magát a betegekkel. Annyira lehengerlő és zsarnokoskodó volt, hogy a kórházban nem lehetett elviselni. Noha nem volt hiányos a képessége, s ha hajlandó lett volna tanulni, megismerhette volna gyakorlatilag az orvos munkáját; ha szelídnek s alázatos szívűnek őrizte volna meg lelkét. Eredményes lehetett volna. De nem ismerte föl, és nem küszöbölte ki örökölt jellemhibáit. Olyan hajlam élt benne, hogy félrevezessen, hogy csűrjön és csavarjon. Az ilyen idővel elpusztítja bárki életét, s kétségkívül bezárná előtte a lelkészi hívatás kapuját. Nekünk a legszigorúbban vett igazmondást kell ápolnunk, s úgy kerülnünk minden álnokságot, mintha bélpoklosság lenne. A testvért zavarta, hogy alacsony termetű. Ezen nem lehet segíteni, az viszont módjában állna, hogy hibás jellemén segítsen. A gondolkodást és a jellemet, gonddal, az isteni mintára lehet alakítani. {BT4 §67.2} Az értelem igazi emelkedettsége, s nem a felsőbbrendűség megjátszása teszi a férfit. A szellemi képességek helyes művelése teszi azzá az embert, ami. A nemesítő képességeket azért kapjuk, hogy segítsenek nekünk jellemet alakítani a jövő, halhatatlan életre. Isten szentebb, magasztosabb örömökre teremtette az embert, mint amilyet a világ tud nyújtani. Magasztos és nemes célokkal alkotta őt, olyanokkal, amilyenek az angyalok figyelmét kötik le. {BT4 §67.3} A mai fiatalok nem gondolkodnak mélyen, s nem viselkednek bölcsen. Ha tudatában lennének a minden lépésüket kerülgető vésznek, óvatosan mozog¬nának, és sok csapdától megmenekülnének, melyet Sátán készített lábuk elé. Fivérem, vigyázz, nehogy annak tűnj, ami nem vagy. Könnyű megkülönböztetni a nemesfémtől a csicsás hamisítványokat. A lehető leggondosabban vizsgáld meg nemcsak magadat, hanem az álláspontot, melyet családod tagjai elfoglalnak. Kövesd nyomon valamennyiük történetét, s gondolkozz el rajta, mihez is vezetett példájuk. Gondold meg, miért is szeretnek és tisztelnek némelyeket a valóban jók, miközben másokat megvetnek, elkerülnek. Vedd szemügyre ezt az örökkévalóság fényénél, s ahol fölfedezed, hogy mások elbuktak, gondosan kerüld el ösvényüket. Jó lenne, ha nem felednéd, hogy a szülők átadják gyermekeiknek hajlamaikat. Mélyedj el komolyan e dolgokon, majd Isten félelmében öltsd magadra a fegyverzetet, az öröklött hajlamokkal vívott élethosszig tartó küzdelemre, csakis isteni példaképünket követve. Fáradozzál kitartóan, törés nélkül és lelkesedéssel, ha sikerre akarod vinni a küzdelmet. Magadat kell meghódítanod, s ez lesz a legkeményebb tusa. Útjaiddal és rossz szokásaiddal szembeni elszánt ellenszegülés értékes és örök¬érvényű győzelmeket fog biztosítani számodra. De amíg jellemed túl erős vonásait ápolod, amíg te akarsz vezetni, ahelyett, hogy követni lennél kész addig nem jársz sikerrel. Gyorsan felforrnak érzéseid, s ha nem vigyázol, már dühbe is gurultál. A fiatalokra

262

Ellen G. White


igenis felelősségeket kell hárítani, s fontos kötelességek teljesítését; értékeled-e magad annyira, hogy Isten félelmében megtedd a magad részét? {BT4 §67.4} F. testvér nem minősített erre a munkára. Csaknem mindent még ezután kell megtanulni neki. Hibás a jelleme. Kiskora óta nem nevelték, hogy gondviselő, munkás, teher-hordozó legyen. Nem ismerte föl, nem élt tudatában ama benső lelki föladatnak, melyet el kell végeznie magáért. Ezért arra sem kész, hogy fölismerje a másokért elvégezendő munkát. A testvér önelégült. Úgy tesz, mintha többet tudna, mint amennyit tud. Mikor Isten Lelke által alaposan megszentelődik, s teljesen megérti, mennyire komoly és felelős a Krisztus szolgájának munkája, teljesen alkalmatlannak fogja tartani magát a föladatra. Testvérünk sok mindenben hiányos; s a hiányosságai másokban is megsokszorozódnának, rossz benyomást téve munkánk és igehirdetőink jellege, jelleme felől a világra. Meg kell ismernie a gyakorlati élet terheit és kötelességeit, mielőtt készen állhatna elkezdeni a legfelelősségteljesebb munkát, melyet valaha halandóra bíztak. Minden ifjú igehirdetőnek, mielőtt tanítóvá lennének, előbb tanulóvá kell válniuk. Bár bátorítanám az ifjakat, hogy lépjenek lelkészi pályára, Isten fölhatalmazott hangsúlyoznom, hogy fölkészülést javasoljak és hangsúlyozzak a hivatásra, melyre lépni szeretnének. {BT4 §67.5} Az F. testvérek nem hajlamosak gondok, és terhek hordozóivá lenni. Hanyagság és tökéletlenség tűnik elő mindenen, amibe fognak. Meggondolatlanok a beszédükben, és magaviseletük terén is. Addig nem tudják azt a ko¬moly, fölemelő, nemesítő légkört árasztani életükkel, amelynek az örömhír minden hirdetőjét jellemeznie kell, míg át nem alakultak, át nem formálódtak az isteni képmásra. Többé vagy kevésbé valamennyiükben ott lakik az önzés, bár némelyikükben sokkal fokozottabb mértékben, mint a többiekben. Az önhittség és önelégültség szelleme él ez ifjakban, ami alkalmatlanná teszi őket Isten munkájára. Szigorúan meg kell fegyelmezni magukat, mielőtt•Isten elfogadhatná őket ügyének munkásaiként. Előbb a mindennapi életben kell hűséges képzésben részesülniük. Váljanak tanulóvá, s amikor jelentős sikert érnek el a kisebb felelősségekben, akkor lesznek alkalmasak arra, hogy súlyosabb terheket bízzanak rájuk. Egyházterületeink jobban járnak, ha nem alkalmaznak ilyen eredménytelen munkásokat. Az emberek üdvösségéért való felelősség csak annyira nyugodhat az ő megszenteletlen állapotukban levő embereken, mint karonülő babákon. Ez ifjaknak fogalma sincs az éltető istenfélelemről, s a legalaposabb megtérésre van szükségük, mielőtt akár keresztények is lehetnének. {BT4 §67.6} F. A. testvérnek kiképzésre van szüksége főiskolánkon. Hibás a nyelvtudása. Közönségesség, a kifinomultság hiánya jellemzi magaviseletét; ennek dacára is önelégült és teljesen félreismeri képességet. Nem hisz igazán Isten Lelkének bizonyságtételeiben. Nem tanulmányozta ezeket figyelmesen, s nem gyakorolja a bennük kifejtett igazságokat. Amíg ennyire sekélyes a lelkisége, addig nem érti meg a bizonyságtételek értékét, sem valódi céljukat. Ezek az ifjak olvassák ugyan a Bibliát, mégis nagyon kevés a jártasságuk az imádkozva, komolyan, alázatosan végzett szentíráskutatás terén, hogy így minden jócselekedetekre fölkészültek lennének. {BT4 §67.7} Nagy a veszély, hogy olyanokat buzdítanak a munkába lépésre, akikben nem él valódi aggodalom az emberek üdvösségéért. Lehet, hogy le tudják kötni a hallgatók figyelmét, lehet, hogy vitába is tudnak szállni, de mégsem, egyáltalán nem gondolkodó emberek, akik majd

263

Ellen G. White


növelnék képességeiket és bővítenék hasznavehetőségüket. Lelkészi karunk elcsökevényesedett és hibás. Hacsak Krisztus nem lakozik az igazságot hirdetőkben, akkor alacsony szintre szállítják le az erkölcsi és vallásos színvonalat, ahol megtűrik őket. Egyetlen példaképet kaptak, aki csakis Krisztus: „A teljes írás Istentől ihletett, hasznos a tanításra, intésre, feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy Isten embere tökéletes, és minden jócselekedetre fölkészített legyen.” A Bibliában találjuk meg Isten csalhatatlan, tévedhetetlen tanácsát. A Biblia tanácsai, ha gyakorlatban megvalósítjuk, alkalmassá tesznek a felelősség bármi állására. Mennyi figyelemmel kutassa hát az ifjú az Isten szavát, s gyűjtse azt szíve kincstárába, hogy a Szentírás elveit tegye meg egész viselkedése irányítójának. Ifjú lelkipásztoraink, s akik már egy ideje hirdetik az igét, komoly hiányosságokat mutatnak a Szentírás megértésénél. A Szentlélek föladata megvilágítani az elsötétült értelmet, meglágyítani az önző, megkövesedett szívet, lecsillapítani a lázadó törvényszegőt. s megmenteni őt a világ züllesztő hatásától. Krisztus így imádkozott tanítványaiét „Szenteld meg őket a te igazságoddal. A te igéd igazság.” A lélek kardja, ami az Isten szava, átveri, és darabokra szabdalja a bűnös szívét. Mikor a nélkül ismételik el az igazság elméletét, hogy a szóló lelkén érezni lehetne annak hatását, akkor nem gyakorol hatalmat a hallgatókon, hanem mint tévedést vetik el, s a szóló maga felelős a lelkek elvesztéséért. Gondoskodjunk hát róla, hogy lelkipásztoraink megtért, szerény, szelíd, alázatos szívű emberek legyenek. {BT4 §67.8} Elengedhetetlen, hogy változás köszöntsön be a lelkészi karban. Szigorúbban kell szemügyre vennünk a kérdést, hogy mik az igehirdető minősítései. Isten olyan helyekre küldte Mózest, ahol tapasztalatra tehetett szert a gondoskodás, a figyelmesség, nyájának gyöngéd ápolása terén, hogy mint megbízható pásztor, fölkészült legyen, mikor Isten elhívja őt, hogy vegye át népének vezetését. Hasonló tapasztalat elengedhetetlen azok számára is, akik az igazság hirdetésének felelősségteljes munkáját végzik. Az emberek életadó forráshoz vezetéséhez, előbb a lelkipásztornak kell innia a forrásból. Lebegjen előtte a kimondhatatlan áldozat, melyet Isten Fia hozott, hogy megmentse az embert, s itassa át lelkét ez a soha el nem múló szeretet. Ha Isten kemény munkát szab ki ránk, azt is végezzük zúgolódás nélkül. Ha az ösvény nehéz és veszélyes, Isten azt akarja, hogy szelíden kövessük, s erőért őhozzá kiáltsunk. Vonjunk le tanulságot azon lelkészeink tapasztalatából, akik mit sem tudnak a nehézségekről és próbákról, mégis folyvást vértanúnak, áldozatnak tartják magukat Ezeknek még ez után kell megtanulni, hogy hálával fogadják az Isten által választott utat, nem feledkezve el üdvösségünk szerzőjét. Az igehirdető munkáját annyival lelkiismeretesebben, lendületesebben és buzgóbban kell végezni, mint a közönséges foglalkozásokat, amennyivel munkásságuk szentebb, s jelentősebbek a következményei. Munkája mellé mindennap „jól van”-t kell szereznie, hogy ha Isten nem adományoz további napot a munkálkodásra, a munka akkor is alaposan elvégzett legyen. Igehirdetőink, különösen a fiatalok, értsék meg, hogy fölkészültségre van szükségük, hogy alkalmassá tegye őket komoly-fontos munkájukra s arra, hogy előkészítse őket a tiszta, szent angyalok társaságára. Hogy otthon legyünk a mennyben, már itt mennynek kell lakoznia szívünkben, Ha ez nem érvényes ránk, jobb, ha nincs közünk Isten munkájához, művéhez, {BT4 §67.9} A megszenteletlen igehirdetők megrontják a lelkészi pályát. Ha sokkal, de sokkal magasabb és lelkibb nem lesz az igeszolgálat mértéke-minősége, akkor az örömhír igazsága egyre erőtlenebbé válik. Az emberi szívet a kert termékeny talajához hasonlítjuk. Hacsak

264

Ellen G. White


kellő művelésben nem részesül, a tudatlanság gyomja és bogáncsa növi tele. A gondolkodásnak és a szívnek naponta művelésre van szüksége, s a kert elhanyagolása gonosz termést eredményez, Minél több veleszületett képességet adományozott Isten valakinek, annál jobban ki kell azokat aknáznia, s annál súlyosabb felelősség terheli, hogy Isten dicsőségére használja föl mind idejét, mind talentumait. Semmi esetre sem szabad szunnyadozni hagyni az értelmet. Ha nem vesszük igénybe azt a tudás elsajátításához, akkor tudatlanságba, babonaságba, képzelgésekbe fogunk süllyedni. Ha nem műveljük a szellemi képességeket, mint kel¬lene, vagyis az Isten dicsőségén, akkor erős és hatalmas segédeszközökké válnak a kárhozatba vezérelő irányban. {BT4 §67.10} Bár az ifjak őrizkedjenek a kenetteljességtől, s a függetlenedéstől is, mégis egyre és folyvást jelentős lépésekkel kell növekedniük. Fogadjanak el minden lehetőséget, hogy a jellem nemesebb, fennköltebb vonásait ápolják. Ha ifjak percről percre tudatában lennének Istentől való függésüknek, s ha ápolnák magukban az imádság lelkületét, mindenkor, mindenhol Istent lélegezve ki lelkükből, akkor közelebbről ismerhetnék Isten akaratát. Nekem mégis azt mutatták meg, hogy F. és G. testvérek csaknem egyáltalán nem ismerik Isten Lelkének működését, munkásságát. Tulajdon erejükkel fáradoznak, s annyira el vannak telve magukkal, hogy észre sem, észbe sem veszik égbekiáltó hiányosságukat. Tiszteletlenül nyilatkoznak az Istennek népe javára adott bi-zonyságtételeiről, véleményt nyilvánítanak róluk, nézeteiket fűzve hozzá ezt gáncsolva bennük, s amazt, holott jobb lenne mindkét kezükkel befogni szájukat, s arccal a porba borulniuk; hiszen a bizonyságtételek lelkéről sem tudnak többet, mint az Isten Lelkéről. {BT4 §67.11} Ezek az ifjak újoncok az igazságban, törpék a vallásos tapasztalatban, és a lelki életben. A legjelentősebb győzelmeket nem szőrszálhasogató vitákkal, bőséges kellékekkel, a méltóságosság kiterjesztésével, sem tetemes anyagiakkal érjük el, hanem azok a tényleges győzelmek, melyeket Isten fogadótermében, imában vívnak ki, mikor buzgó, tusakodó hittel, az isteni hatalom erős karját ragadják meg. Mikor Jákob, teljesen összetörve, kilátástalan helyzetben találta magát, őszinte gyötrelmében Istennek töltötte ki lelkét. Isten angyala kérte Jákobot, eresztené el őt, Jákob azonban nem volt hajlandó elbocsátani. A lesújtott férfi, aki amellett még testi fájdalmakat is szenvedett, azzal a merészséggel adta elő komoly kérését, melyet az életerős hit kölcsönöz. „Nem bocsátlak el, mondta, míg meg nem áldasz engem,” {BT4 §67.12} Mély titkok rejlenek Isten szavában, melyeket Isten Lelkének segítsége nélkül soha föl nem fedeztek. A megváltás tervében kikutathatatlan titkok is vannak, melyeket véges elmék soha meg nem érthetnek. A tapasztalatlan fiatalok inkább azzal fárasszák agyukat, azzal vegyék igénybe képességeiket, hogy a kijelentett dolgokat értsék meg, mert hacsak több lelki felvilágosodással nem rendelkeznek, mint most, életük végéig tartana megtanulniuk Isten kijelentett akaratát. Mikor nagyra értékelték a fényt, mellyel már rendelkeznek, majd ha a gyakorlatba is átültetik a nyert világosságot, akkor képesek lesznek lépésnyivel előre haladni. Isten gondviselése állandó iskola, ahol az Úr mindenkor arra vezérli az embereket, hogy fölismerjék az élet igazi céljait. Senki sem túl fiatal, és senki sem túl öreg, hogy azáltal tanuljon ez iskolában, hogy szorgalmasan engedelmeskedik az isteni tanító tanításainak. Ő az igaz pásztor, ő hívja nevükön juhait. A zarándokok az ő hangját hallják, amint hív: „Ez az út, ezen járjatok.” {BT4 §67.13} 265

Ellen G. White


Az olyan ifjak, akik sosem voltak sikeresek az élet köznapi kötelességeiben, ugyanolyan készületlenek a magasabb kötelességek vállalására. A vallásos tapasztalatot csakis küzdelemmel, csalódás által, a magunk szigorú megfegyelmezésével és buzgó könyörgéssel lehet elérni. Az élő hitnek rendü¬letlenül meg kell ragadnia az ígéreteket, így sokan jöhetnek az Istennel való szoros kapcsolattól ragyogó arccal, azt mondva, amit Jákob: „Szemtől szem¬be láttam Istent, és mégsem haltam meg.” {BT4 §67.14} Egyénenként kell megtennünk a mennybe vezető lépéseket; minden előre tett lépés megerősít a következő megtevésére. Isten kegyelmének emberi szívre gyakorolt átalakító hatalma oly folyamat melyet kevesen értenek meg, mert túl lusták, hanyagok megtenni a kellő erőfeszítést. Azok a leckék, melyeket ifjú igehirdetőink ide-oda utazva tanulnak utazásaikban, s mikor kiszolgáltatják magukat, bár nem is alkalmasak a munkára, ez romboló hatással van rájuk. Nem tudják, hol a helyük, mi illik hozzájuk. Nem viselkednek a helyzetnek megfelelően. A szilárd elvek nem tartják őket kiegyensúlyozottan. Tudálékosan beszélnek olyasmiről, amiről fogalmuk sincs, ezért akik tanítóknak fo-gadják el őket, félre lesznek vezetve. Egyetlen ilyen személy több kételkedést fog kiváltani, mint jó néhány igehirdető ellensúlyozni bírna, még ha a tőlük telhető legjobbat teszik is. A kicsinyes gondolkodású emberek szeretik a szócséplést, szócsavarást, a gáncsoskodást. Szeretik azt kutatni, hogy mibe köthetnének bele, azt képzelve, hogy ez az éleselméjűség jele; noha ez bizonyítja, hogy hiányzik belőlük a kifinomultság, az emelkedettség. Mennyivel jobb, ha azzal kötik le magukat, hogy művelődni igyekeznek, ha törekednek nemesedni és magasztossá tenni gondolkodásukat. Amint a virág a nap irányába fordul, hogy a tündöklő sugarak tökéletesítsék szépségét és szép formáját, így kell az ifjúságnak Jézus, az igazságosság napja felé fordulnia, hogy a menny fénye ragyogjon rájuk, tökéletesítve jellemüket, mély és tartós élményt nyújtva nekik az Isten dolgaiban. Akkor majd vissza tudják tükrözni másokra a világosság isteni sugarait. Aki kétségek, hitetlenségek gyűjtögetését választja, az nem fog növekedni a kegyességben és lelkiségben, s az igazság hirdetésének igen komoly felelősségére is alkalmatlan. {BT4 §67.15} Figyelmeztetnünk kell a világot a közelgő veszedelemre. A bűnben és tévelygésben heverők álma annyira mély, annyira halálszerű, hogy a teljesen ébren levő igehirdetőn át az Isten hangjára van szükség, hogy fölébressze őket. Ha a lelkészek meg nem térnek, a nép sem fog megtérni. A hideg külsőségnek, mely ma köztünk uralkodik, át kell adnia helyét a tapasztalati istenfélelem életerős lendülete számára. Nem csúszott hiba az igazság elméletébe; teljességgel világos és összecsendülő az. Ám az ifjú lelkészek folyékonyan előadhatják az igazságot, mégis anélkül, hogy valójában értenék, amit mondanak. Ezek az ifjak nem becsülik nagyra az igazság értékét, melyet hirdetnek, s alig lehet fogalmuk, mibe került az igazság azoknak, akik imával és könnyhullatással, próbákon és keserű ellenálláson keresztül kutattak utána, mint rejtett kincs után. Oly becses volt előttük az igazság minden új láncszeme, mint a tűzben próbált arany. E láncszemek mára már tökéletes egésszé kapcsolódtak össze. A világosságért és ismeretért elrebegett buzgó, komoly ima segítségével igazságokat ástak ki a babona és tévelygés szemete alól, s mint kimondhatatlan értékű igazgyöngyöket hirdették az embereknek. {BT4 §67.16} Az örömhír az örökkévaló világból jött világosság sugarainak és a reménységnek kinyilatkoztatása az ember számára. Az egész fény nem tör ránk egyszerre, hanem olyan 266

Ellen G. White


időközönként érkezik, amint bírjuk elviselni. Tudásszomjai teli elmék, akik éhezik az Isten akaratának ismeretét, soha meg nem elégednek. Minél mélyebben kutatnak, annál inkább fölismerik tudatlanságukat, annál inkább bánkódnak vakságukon. Az ember nem éri föl ésszel, hogy mily nemes és magasztos kiválóságokat érhet el, ha igyekezetét összekapcsolja Isten kegyelmével, aki minden bölcsesség és képesség forrása. S túlnan ott vár a dicsőség örök mértéke. „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten készített az őt szeretőknek.” {BT4 §67.17} Nálunk az igazság legünnepélyesebb, legkomolyabb üzenete, amit valaha is emberre bíztak. Ezt az igazságot a hitetlenek egyre jobban tisztelik, mert nem lehet megcáfolni. E fényből kifolyólag ifjaink önhittek és fölfuvalkodottak lettek. Fogják a mások által kikutatott igazságokat, s keresés és buzgó ima nélkül szállnak szembe ellenfelekkel, ereszkednek vitába, maró gúny és szel¬lemeskedés kíséretével, s még azzal áltatják magukat, hogy az örömhír szol¬gájának munkáját végzik. Nekik, hogy fölkészültek legyenek az Isten munká¬jára, olyan megtérésen kell átesniük, amilyet Pál tapasztalt meg. Az igehirde¬tők legyenek eleven képviselői az igazságnak, melyet hirdetnek. Mélyebb lelki életre kell szert tenniük, melyet mélyebb őszinte odaadás jellemez. Istentől kell átvenniük az igét s továbbadni a népnek. Ragadják meg, rázzák föl az ér¬deklődést. Üzenetünk vagy életre éltető illat, vagy halált jelentő halotti szag. Az emberek örök sorsa forog a kockán. Sokaságok vesztegelnek a döntés völgyében. Kiáltást kellene hallaniuk: „Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baál, azt kövessétek.” {BT4 §67.18} A gyors, erőteljes és buzgó közbelépés megmentheti a habozó lelket. Senki sem tudja, mennyit veszítünk, mivel a Szentlélek fölkenése nélkül próbáljuk hirdetni az igét. Minden gyülekezésen akadnak habozó lelkek, akiket már-már meggyőztek, hogy teljesen az Isten oldalára álljanak. A döntéseket időlegesen, de az örökkévalóságra is hozzák; mégis gyakran az igehirdetőnek nem él szívében az igazság üzenetének szelleme és ereje, azért nem intéznek megrázó fölhívásokat a döntés mezsgyéjén ingadozó lelkekhez. Ez azért van, mert nem mélyítik el a benyomást a meggyőzöttek szívében; azért úgy hagyják el az összejövetelt, hogy attól fogva kevésbé készek elfogadni a Krisztus szolgálatát, mint mikor az előadásra jöttek, úgy határoznak, hogy kedvezőbb alkalomra várnak, mely azután soha meg nem érkezik. Az ilyen Isten nélküli igehirdetés, akár a Káin áldozata, az Üdvözítő híjával való. Arany alkalmat mulasztunk el, s e lelkek sorsa így eldőlt. Hát nem túl sok forog így a kockán, hogy nemtörődöm módra, s az emberek üdvössége iránt érzett felelősség nélkül hirdessük az igét? {BT4 §67.19} Az erkölcsi sötétség korában száraz elméletnél többre van szükség, kimozdítani közönyükből az embereket Az igehirdetőnek föltétlenül élő összeköttetésben kell állnia Istennel. Úgy szólják az Igét, mintha valóban hinnék, amit mondanak. Az eleven igazságok, mikor Isten embereinek ajkáról hangzanak, megreszkettetik a bűnösöket, s akiket így meggyőztek, azok föl fognak kiáltani: „Az Úr az Isten; úgy döntöttem, hogy teljes szívből az Úr oldalára állok.” Isten hírnöke sose hagyja abba, a nagyobb világosságra és fölülről származó erőre törekedést. Folytassa lankadatlanul fárasztó munkáját, folytassa az imát, a reménykedést a csüggedés és sötétség közepette eltökélten, hogy alapos jártasságra tesz szert a Szentírásban, s nem marad le semmi ajándékban. Amíg akár egy ember javára tud lenni, addig megújult bátor-sággal, bizakodással törjön előre, minden egyes erőfeszítésnél. Komoly, 267

Ellen G. White


nagy föladatot kell teljesítenünk. Lelkek forognak veszélyben, akikért Jézus életét adta. Míg csak Jézus azt mondja: „Nem hagylak el, és nem hagylak cserben”, míg csak az igazságosság koronáját ajánlja föl a győzőnek, míg csak védőügyvédünk egyre könyörög a bűnös érdekében, addig Krisztus szolgái fáradozzanak reményteljesen, fáradhatatlanul és kitartó hittel. {BT4 §67.20} Hanem amíg olyan ifjú és tapasztalatlan férfiak hordozzák Isten igazságát, akiknek szívét alig érintette az Isten kegyelme, addig az ügy sorvadozni fog. F. és G. testvér szívesebben vitázik, mint imádkozik; szívesebben verseng, mint meggyőz, minthogy a mai időkre szóló munka komoly jellegével igyekezne benyomást tenni az emberekre. Akik vállalni merik a felelősséget, hogy átvegyék Isten szájából és továbbadják a szót, vállalják a felelősséget az igazságért, melyet hirdetnek, a benyomásért, melyet tesznek. Ha igazán Isten emberei, nem magukban reménykednek, hanem amit Isten fog tenni értük és ál¬taluk. Nem fölfuvalkodottan lépnek síkra, okosságukra és rátermettségükre te¬relve a figyelmet; hanem átérzik felelősségüket, s lelki erővel fáradoznak, a lemondás azon útját taposva, melyet a Mester taposott. Önfeláldozás látszik minden lépesükön, s csak azért szomorkodnak, amiért nem tudnak többet tenni a Mester ügyében. Ösvényük a próbák és küzdelmek ösvénye; ám ezt az ösvényt Üdvözítőjűk lába nyoma jelölte ki. {BT4 §67.21} A juhászbojtárok munkásságuk folyamán föltétlenül kövessek szorosan a főpásztor utasításait tanúsítsák az ő lelkületét. Hitetlenséggel és hitehagyásai találkozunk mindenfelé. Isten olyan embereket akar munkába állítani művében, akiknek oly igaz a szíve, mint az acél, s aki megközelíthetetlen becsülettel, tántoríthatatlanul helytáll, meg nem rettenve a körülményektől. Akik a próbák és homály közepette is pontosan azok maradnak, mint mikor remény világítja meg a kilátásokat, s a külső körülményeik a lehető leg kedvezőbbek. A Dániel az oroszlánok vermében ugyanaz a Dániel volt, aki a király előtt állt, Isten világosságától körülvéve. Pál a sötét veremben halálos ítéletét várva, melyről tudta, hogy meg fog érkezni a kegyetlen Nérótól, ugyanaz a Pál volt, aki Areopagus udvarához szólt. Akinek szíve Istenben lakozik, a leglesújtóbb próbák, legcsüggesztőbb környezet közt is pontosan az marad, aki a jólétben volt, mikor Isten világossága s kedvezése nyugodott meg rajta. A hit kinyúlik a nem látott dolgok után, s megragadja az örökkévaló dolgokat. {BT4 §67.22} Sokan vannak Iowán, akik inkább rombolnak, mint építenek, akik hitetlenséget és sötétséget terjesztenek inkább, mintsem fényt; így Isten ügye egyre hanyatlik, holott virágoznia kellene. A lelkészek merjenek igazak lenni. Pál írta Timótheusnak: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, de légy is a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban.” „Ezekben gyakorold, s ezeknek szenteld magadat, hogy haladásod mindenki előtt nyilvánvalóvá legyen. Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha így teszel, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted.” A Szentírásban ihletett tollforgatók Isten igéjét és akaratát fejeztek ki. Erősítsük, hát az igéket emlékeztető jegyül homlokunkra, s járjunk az ige tanításai szerint; akkor biztonságban járunk. Minden fejezet, minden vers Isten üzenete az ember számára. Amikor az igét kutatjuk, amely lélek éhezi és szomjazza az igazságosságot, mély benyomások érik az isteni kijelentések által. A kételkedésnek nincs hatalma olyan lélek fölött, mely alázattal kutatja a Szentírást. {BT4 §67.23}

268

Ellen G. White


KÖNYVKIADÓINK Isten azt akarja, hogy intézményeinek minden alkalmazottja legyen gyors fölfogású, élesen látó és körültekintő, Azt szeretné, hogy váljanak kimunkált szellemi képességű férfiakká, nőkké, akik egy minősítésben sem maradnak le; s mivel egyénenként átérzik a szellemi művelődés szükségét, s töreksze¬nek is elérésére, Jézus megsegíti igyekezetüket. Amint a hozzáadás terve szerint fáradoznak, hogy elnyerjék a Lélek gyümölcseit, Isten a szorzás terve szerint fáradozik értük. Az Istennel való kapcsolat növekedést ad a léleknek, fölemeli, átalakítja, s tulajdon képességeinek tudatára ébreszti. S világosabb tudatot nyújt mindenkinek a rajta nyugvó felelősség felől, hogy bölcsen használja a képességeket, melyeket Isten ráruházott. {BT4 §68.1} Az anyagiak terén mindenki gyakoroljon szigorú takarékosságot. Mikor máséról van szó, legyen még hűségesebb, még megbízhatóbb, mint mikor a maga ügyeit intézi. Mégis ritkán esik meg az ilyen. Senki személy szerint nem jut anyagi előnyökhöz kiadónk jövedelméből, másrészt senki sem sínyli meg, ha a kiadót veszteség éri; de a vagyon az Úré, s ügyét anyagilag érinti, hogy mimódon végzitek munkátokat. Ha Isten ügye szűkölködik akkor fontos dolgokat hanyagolunk el, melyeket pedig el lehetne, és el is kellene végezni. {BT4 §68.2} Bár mindig takarékosnak kell lennünk, sose süllyedjen ez a fukarságig. Kiadóink minden alkalmazottja érezze, hogy Isten tulajdonával bánik, hogy ők is felelősek a befektetett töke növekedéséért, s hogy Isten napján el kell számolniuk vele, ha szorgalom, vagy gondosság hiánya miatt kezükben csökkenne a vagyon. Senki se pazarolja az időt vagy javakat. A munkások megbízatásuk iránti hűsége vagy megbízhatatlansága dönti el, hogy alkalmasak-e, hogy örökkévaló kincseket bízzanak rájuk. Isten mindenkitől elvárja, hogy alaposan s gyorsan végezzétek munkátokat. Példátok legyen olyan, hogy szorgalmat és alaposságot váltson ki a többiekből. Ha ezekben lelkiismeretesek és megbízhatók vagytok, közelebb tudjátok hozni a földet a mennyhez, s mindkét világ értékes gyümölcsöket tud teremni. {BT4 §68.3} A kiadó különböző osztályain dolgozó kétkezi munkások nem végzik el a munkamennyiséget, melyet más hasonló nyomdában megkövetelnének tőlük. Sok időt elpazarolnak a fölösleges beszélgetésekkel, egymás látogatásával töltve az értékes órákat, miközben hagyják, hogy a munka lemaradjon. Némelyik osztályon abból adódik kiadónk kára, hogy aki a munkát végzi, nem gondos és takarékos. Ha e személyek maguknak dolgoznának, némelyikük harmadával többet végezne, mint amennyit most végez. Megint mások akkor sem tennének többet, mint amennyit most tesznek. {BT4 §68.4} Használjuk föl hűsegesen a munkaidőt Ha pazaroljuk az időt vagy anyagai, az Isten előtti becstelenség. Néhány percet itt pazarolnak el, néhányat amott, ami a hét folyamán csaknem egész napot vagy még többet is kitesz. Az idő pénz, tartja a közmondás, s az időpazarlás a pénz pazarlása Isten ügye ká¬rára. Mikor akik vallják a hitet, piszmognak és nem törődnek az idő múlásával, azt bizonyítva, hogy nem szívügyük az igazság ügyének virágzása, a hitetlen alkalmazottak is követni fogják példájukat. Ha mindenki a lehető legjobban kihasználná idejét, rengeteg pénzt megtakarítanának az igazság ügyének. Mikor szívvel dolgoznak, komolyan, lendületesen és gyors ütemben végzik a munkát. Mindenki 269

Ellen G. White


tartsa nyitva a szemét, hogy mit kell elvégezni, legyen gyors észjárású és gyors kezű a véghezvitelben, úgy fáradozva, mintha a nagy Mester, Jézus Krisztus közvetlen felügyelete alatt állnának. {BT4 §68.5} S ismét veszteség éri a kiadót az anyagok és a gépek hanyag használása miatt. Nem vigyáznak eléggé a kisebb és nagyobb dolgokra, hogy hanyagság miatt semmi el ne vesszen, semmi meg ne rongálódjék. Egy-egy elpazarolt kevés itt-ott tetemes összeget tesz ki az év folyamán. Némelyek sosem tanulták meg, hogy takarékoskodásra is használhatják képességeiket. Krisztus következő parancsa ellenére sem: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi el ne vesszen.” Nem szabad belehasítani az anyagba, csak hogy kicsiny darabot vágjunk ki belőle. Kevéske gondos figyelem arra vezetne, hogy összegyűjtsék és fölhasználják a kicsiny darabokat, melyeket most félrevetnek, elpazarolnak. Még olyan jelentéktelen dolgokra is figyelmet kellene szentelni, mint a használt papír, mert azért is pénzt lehet kapni. {BT4 §68.6} A hanyagság miatt sok mindent elpazarolnak, amit a kellő időben odaszentelt néhány perces figyelem megtakarítana. Az elfelejtettem súlyos veszteséget okoz a kiadónak. Némelyeket semmi sem érdekel, sem munka, sem bármi, ami nem tartozik közvetlenül szakágazatukhoz. Ez mindenképpen helytelen. Az önzés sugallja a gondolatot, hogy: „Nem az én dolgom, hogy ezzel is törődjek”, de a hűség és kötelességérzet mindenkit arra késztetne, hogy mindennel törődjék, amit észrevesz. A könyvkiadóban az előmunkást a többi alkalmazott is követi; valamennyi hanyag lesz és figyelmetlen; s annyit pazarolnak el, amiből kitenne a fizetésük. Ha a nyomda vezetője gondos lenne, ezen az egyetlen osztályon ezreket takaríthatna meg évente a kiadónak. {BT4 §68.7} Az egész kiadóban érvényesüljön a takarékosság elve. A dollárok megtakarításához a centeket és tíz-centeket kell gondosan megbecsülni. Aki csak vitte valamire az üzleti életben, az mindig takarékos, szorgalmas és lendületes volt. Aki Isten munkájával áll kapcsolatban, kezdje alaposan gondosságra szoktatni magát. Ha a földön nem is becsülik meg igyekezetüket, akkor se alacsonyítsa le magát maga előtt, hogy bármiben hűtlen, amire vállalkozik. Időbe kerül annyira hozzászokni egy adott pályához, hogy boldogan végezzük. Egyénenként azok leszünk idelenn, de az örökkévalóságra is, amivé szokásaink tesznek. Azok élete, akik helyes szokásokat alakítanak ki, s megbízhatók minden kötelességük végzésénél, mintegy tündöklő fények lesznek, ragyogó fénycsóvákat vetve mások ösvényére; de ha eltűrjük a hűtlenség szokásait, ha lanyha, lusta, hanyag szokásokat hagyunk megerősödni magunkban, akkor éjfélnél sötétebb felhő telepszik ebben az életben kilátásainkra, az eljövendő életből pedig örökre kizárja az illetőt. {BT4 §68.8} Egyetlen eltűrt, melengetett önző gondolat, egyetlen elhanyagolt kötelesség a következő előtt egyengeti az utat. Amit egyszer meg merészelünk tenni, könnyebben megtesszük máskor is. A józanság, önuralom, a takarékosság, a kemény munka, a komoly, értelmes beszéd és viselkedés, a türelem és igaz előzékenység – mindezt nem nyerjük el a nélkül, hogy szorgalmasan ne ügyelnénk, vigyáznánk magunkra. Sokkal könnyebb elzülleni s elkomposodni dolgainkban, mint legyőzni a hibákat, mint keményen kézben tartani magunkat, és ápolnunk az igaz erényeket. Szívós, kitartó igyekezetre van szükség, ha a keresztény kegyességeket valaha is tökéletessé tesszük életünkben. {BT4 §68.9}

270

Ellen G. White


Fontos változásoknak kell beköszönteni kiadóinknál. Hibát követünk el, s veszteséget okozunk, ha alkalmasabbnak vélt időre halasztjuk el az azonnali figyelmet követelő munkát a javítás gyakran kétszer annyi időt vesz igénybe, mint az idejében végzett karbantartás. Sok félelmetes veszteség s halálos baleset történt már, csak, mert olyasmiket ódáztak el, amik azonnali figyelmet követeltek. A tettek idejét habozással töltik, úgy vélve, hogy holnap is megteszi; noha a holnap sok esetben túl későnek bizonyul. Kiadónkat naponta anya¬gi veszteség éri a határozatlansági halogatás, hanyagság, lustaság s néme-lyek esetében kifejezett becstelenség miatt. Néhány olyat alkalmazunk kiadóinknál, akik oly fásultan élik életüket, mintha Isten nem adott volna nekik szellemi képességeket, melyet gondosan gyakorolniuk kellene. Az ilyenek bármi kötelességre alkalmatlanok; hiszen sohasem lehet számítani rájuk. Olyan férfi, olyan nő, aki kibújik a nehézségekkel járó kötelességek alól, mindig is gyönge és sikertelen marad. – {BT4 §68.10} Akik munkájuk gyors, takarékos végzésére szoktatják magukat azok urai maradnak dolguknak, ahelyett, hogy az kerekedne föléjük. Ezeknek nem kell örökké kapkodni és idegeskedniük, amiért munkájuk feje tetején áll. Szorgalom és becsületes hűség elengedhetetlen a sikerhez. Minden óra munkája fölülvizsgálatra kerül Isten elé, a hűség vagy hűtlenség lapján kerül följegyzésre. Nem bújhatunk ki az elpazarolt percek és elmulasztott alkalmak följegyzéseivel elszámolás alól, mikor összeül a bíróság, mikor könyveket nyitnak meg, mikor mindenkit a könyvben írottak szerint ítélnek meg. Önzés, Irigység, kevélység, féltékenység, tétlenség vagy más szívünkben melengetett bűn kizárja elkövetőjét a menny áldott országából. „Annak szolgálatába álltok, s annak kell engedelmeskednetek, akinek, mint szolgák, alárendelitek magatokat.” {BT4 §68.11} Könyvkiadóink megsínylik a szilárd és határozott férfiak hiányát. Amint teremrőlteremre elém tárták a dolgokat. láttam, hogy az alkalmazottak közönyösen végzik a munkát. A bizalom minden állásánál veszteség éri a kiadót. Szembeszökő volt az alaposság hiánya. Bár egyesek vállalják a gondok terhét és felelősségét, mások, ahelyett, hogy kivennék részüket e terhekből, olyan utat járnak, mely csak növeli az aggodalmat és gondot. Akik nem tanulták meg a takarékosság leckéjét, s arra szoktak rá gyermek és ifjú korukban, hogy a legkellemesebben töltsék idejüket, nem lesznek okosak, körültekintők és takarékosak semmi foglalkozásban, melybe kezdenek. Bűn, ha nem aknázzuk ki képességeinket, hogy az Isten dicsőségére lehessen fordítani azokat. Mindenkinek felelősségeket kell hordoznia; senki sem lehet kivétel. {BT4 §68.12} Az embereknek más és más a gondolkodásmódja, s mindnek többé vagy kevésbé, de művelésre, nevelésre van szüksége. Körültekintés és határozottság jellemezzen minden megmozdulást Isten ügyében. Határozottság nélkül az egyén megbízhatatlan, ingatag, mint a víz, és sosem lehet egészen eredményes. Aki Krisztust vallja, legyen mind tevékeny. A hit háztartásában nincsenek herék. A család minden tagjának megvan a maga kiszabott föladata, az Úr szőlőjének valamely darabja, ahol munkálkodjék. Az egyedüli út, melyen eleget tehetünk Isten követelményének, ha erőfeszítéseinkben folyvást a magasabb hasznosságra törekszünk. Legjobb esetben is keveset tudunk elérni. Mégis minden nap erőfeszítése növelni fogja képességünket. hogy eredményesen fáradozzunk, s az Isten dicsőségére teremjünk gyümölcsöt. {BT4 §68.13}

271

Ellen G. White


Némelyek nem uralkodnak étvágyukon, hanem egészségük rovására elégítik ki ínyencségüket. Ez miatt ködös az agyuk, gondolkodásuk lanyha, s nem végzik el, amit akkor tudnának elvégezni, ha lemondók és mértéktartók lennének. Az ilyenek meglopják Istent a testi és szellemi erőtől, melyet szolgálatára szentelhetnének, ha mindenben mértéktartók lennének. Pál apostol egészség újító volt. Ezt mondta: „Megsanyargatom testem, és szolgává teszem, hogy míg másoknak hirdetem az igét, magam méltatlanná ne legyek.” Tudta, hogy felelősség nyugszik rajta, hogy ereje teljében őrizze meg képességeit, hogy így az Isten dicsőségére tudja használni azokat. Ha Pált a mér-téktelenség veszélye fenyegette, akkor minket is veszély fenyeget, mert nem vesszük eszünkbe, mint ő eszébe vette, annak szükségét, hogy Istent dicsőítsük meg testünkben és lelkünkben, hisz mindkettő az övé. Karunk bűne a túl sok evés. {BT4 §68.14} Isten igéje a sokat evés bűnét a részegséggel helyezi egy szintre. Isten szemében annyira visszataszító volt ez a bűn, hogy utasította Mózest, hogyha valamelyik gyereket nem tudják megfékezni az étvágy területén, hanem bármivel teleenné magát, amit megkíván. szülei vigyék a gyermeket Izráel kormányzói elé és kövezzék halálra. A nagyevő, az ínyenc, a gyomorember esetét reménytelennek tartották. Az ilyen semmire se jó másoknak, de magának is csak átok. Semmiben sem lehet megbízni benne. Egyre megfertőzne másokat is, s a világ jobban megvan az ilyen jellemek nélkül, hiszen csak borzalmas hibáit örökítené. Aki felelősnek tartja magát Isten előtt, egy sem tűri meg állati vonásainak, hogy azok uralkodjanak értelmén. Akik eltűrik ezt, nem keresztények, bárki legyen is, bármilyen magasztos is hitvallásuk. Krisztus parancsa ez: „Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok is tökéletes. „Ezzel Krisztus azt bizonyítja, hogy mi is oly tökéletesek lehetünk a magunk területén, amint Isten is tökéletes az öven. {BT4 §68.15} Kiadóink dolgozói nem válnak egyre jobbá, mint Isten elvárja tőlük. Hiányzik belőlük munkájuk lelkiismeretes, önzetlen szívén viselése. Isten elvárja ügye munkásaitól, hogy naponta növekedjenek ismeretekben. Bölcsen használják. Istentől nyert képességeiket, hogy eredményesek legyenek, alapos munkások, s a kiadóra nézve veszteség nélkül végezzék föladatukat. {BT4 §68.16} A legbölcsebb ember is hasznos leckéket tanulhat a föld apró teremtményeitől, azok viselkedéséből, szokásaiból. A szorgos méhek olyan példát nyújtanak az értelmes embernek, amit jól tenne, ha követne. E rovarok tökéletes rendet tartanak, és tétlent be nem engednek a kaptárba. Értelmünket meghaladó okossággal és tevékenyen végzik kijelölt munkájukat. A hangyák, melyeket csupán kellemetlenségnek tartunk, amit eltaposunk, sok tekintetben fölötte állnak az embernek, mert az ember nem aknázza ki olyan bölcsen Isten ajándékait A bölcs a föld apró teremtményeire tereli figyelmünket. „Menj a hangyához, te rest, nézd meg, hogy mit csinál, és akkor bölcs leszel: Nincs főnöke, nincs, aki ösztökélné, vagy parancsolna neki, nyáron mégis megszerzi élelmét aratás idején összegyűjti eledelét.” „Olyan nép a hangyák, amelynek nincs ereje, mégis összegyűjtik nyáron élelmüket.” A megbízhatóság leckéit tanulhatjuk meg e parányi tanítóktól. Ha mi is ilyen szorgalommal használnánk képességeinket, melyeket a bölcs Teremtő ránk ruházott, milyen komolyan megnövekedne a kötelességünk, hogy hasznosak legyünk. Isten szeme a legkisebb teremtményein is megnyugszik; nem venné talán figyelembe a maga mására alkotott embert, s ne várna el tőle hasonló kamatot az előnyökért, melyekkel fölruházta? {BT4 §68.17} 272

Ellen G. White


Szedjük rendbe kiadóhivatalainkat. Az ezekben dolgozók tűzzenek ki magas célt maguk elé, s tegyenek szert mély és gazdag tapasztalatra Isten akaratának ismeretében. Mindig álljanak ki a helyes oldalára, s gyakoroljanak megmentő hatást. Minden lélek, mely Krisztusról nevezi magát, a legelőnyösebben használja előjogait s lelkiismeretesen, zúgolódás nélkül tegyen eleget rábízott kötelességeinek. Beszédük legyen magasröptű, hogy mások gondolatait is a helyes mederbe tereljék. A kevés emlegetés, mellyel Isten jóságát és Isten szeretetét illetik, hálatlanságukat bizonyítja, s azt, hogy Krisztus nem ül szívük trónján. {BT4 §68.18} A kiadók sosem fognak tartósan virágzani, ha nem lesz több önzetlen munkásuk, akik valóban istenfélők, magukat megtagadók és lelkiismeretesen kiállnak Isten és a helyes mellett. A Szemle és Hírnök helyi kiadójának van oka komolyan és határozottan szólni. Lapunk foglaljon állást annak védelmében, ami helyes, latba vetve minden helyzet- nyújtotta jó hatást Waggoner vén irigyelésre nem méltó helyzetbe került, mégsem lett magára hagyva. Isten segít neki, s ő a körülmények között nemesen viselkedett. Az Úr nem mentette föl őt helyéről; ezen túl is fáradoznia kell Oakland-on és San Franciskón. {BT4 §68.19} Akikre Isten sokat bízott, azoktól sokat vár el, míg akik kevéssel rendelkeznek, azoktól is azzal arányban vár el; de mindenki át tudja adni magát, s tettükkel tudják bizonyítani Krisztus drága ügye iránti hűségüket. Sokan határt szabhatnának kiadásaiknak, s ezúton növelhetnék Krisztus iránti hűségüket. Az az előttük álló csata, hogy megtagadják magukat Krisztusért. {BT4 §68.20} „Isten szerelme szorongat minket” írja Pál. Ez a szeretet volt viselkedésének mozgató rugója; ez volt mozgató elve. Ha valaha pillanatnyilag lanyhult is hő buzgalma a kötelesség ösvényén, a keresztre vetett egyetlen pillantás, a Krisztus csodálatos szeretetére, mely páratlan áldozatában nyilatkozott meg, elég volt, hogy fölkösse derekát, s előre nyomuljon a lemondás ösvényén. Testvéreiért végzett fáradozása során erősen támaszkodott a végtelen szeretetnek a Krisztus csodás leereszkedésében való megnyilvánulására, ennek egész csillapító, fékező erejére, hatalmára. {BT4 §68.21} Mily komoly, mennyire szívet érintő az apostol fölhívása: „Hiszen ismeritek Urunk Jézus Krisztus jótékonyságát. Ö, a gazdag, értetek szegény lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.” Tudjátok, milyen magasról hajolt le; ismeritek az alázat ama mélységét, melyre leereszkedett. Lába rálépett a ma¬ga megtagadása és önfeláldozása ösvényére. Nem is tért le róla, míg csak életét is oda nem adta. A mennyei trón és a kereszt közt sehol sem volt pihenő számára. Az emberek iránti szeretete vezette, hogy szívesen eltűrjön minden sérelmet, elviseljen minden gyalázkodást. „Értük szentelem magam.” Teljes dicsőségemet, mindent, ami vagyok, odaadom az ember megváltozásáért. Mily kevéssé indulnak meg az emberek ma, hogy Isten munkájára szenteljék magukat, hogy lelkeket mentsenek meg közreműködésükkel. {BT4 §68.22} Pál int bennünket: „Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” Kér, hogy kövessük a tökéletes példakép, Jézus életét, s hogy az a lelkület legyen bennünk, ami a Krisztus Jézusban volt. Ö isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez töltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette magát és hasonló lett az emberhez; megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a 273

Ellen G. White


kereszthalálig.” Az apostol pontról pontra halad, hogy meg tudjuk ragadni, hogy teljesen meg tudjuk érteni a Megváltónak a bűnös érdekében tett csodálatos leereszkedését. Pál úgy ecseteli előttünk Krisztust, amint akkor volt, mikor Istennel volt egyenlő, mikor az angyalok imádatát fogadta. Majd követi leereszkedését, míg csak a megaláztatás legalacsonyabb mélységére el nem jut, hogy így emberi karjával elérje a bukott embert, hogy züllöttségéből a reménységre, az örömre, a mennybe emelje őt. {BT4 §68.23} Pál komolyan törekedett érthetővé tenni előttünk, fölismertetni velünk Krisz¬tus megalázkodását. Meggyőződése volt, hogy ha az embereket el lehetne vezetni a megdöbbentő áldozat megértésére, melyet a menny fönségese hozott, akkor minden önzés száműzve lenne szívünkből. Először arra az tisztségre tereli a figyelmet, melyet Krisztus a mennyben elfoglalt, az Atya kebelén. Majd később úgy jelenti ki őt, amint leteszi dicsőségét, önként aláveti magát az ember természetének, összes megaiázó állapotának, helyzeteinek, a szolga kötelességeit, felelősségeit vállalva magára, engedelmessé válva mindhalálig. S a halál pedig a legszégyenteljesebb, a legvisszataszítóbb, a leggyalázatosabb, a leggyötrelmesebb volt a kereszthalál. A keresztények el tudnak-e gondolkodni az Istennek ember iránti szeretete csodálatos megnyil-vánulásain anélkül, hogy szeretet támadna szívükben, anélkül, hogy megértenék, hogy nem a magunkéi vagyunk? Ilyen Mestert igazán nem kellene kelletlenül, vonakodva, sajnálkozó, irigy, önző indokból szolgálnunk. {BT4 §68.24} „Hiszen tudjátok – mondja Péter – hogy nem múlandó dolog, arany vagy ezüst váltott meg”, ha ezek megfeleltek volna, hogy megfizessék az ember váltságdíját, milyen könnyen megtehette volna az, aki így szól: „Enyém az ezüst, enyém az arany.” Isten szent törvényének megszegőjét csakis az Isten Fiának drága vére tudta megváltani. Akik, mivel nem értékelik az értük hozott csodálatos áldozatot, visszatartják javaikat, s testi, szellemi, erkölcsi erőiket a Krisztus szolgálatából, azok önzésük miatt el fognak pusztulni. {BT4 §68.25} „Akinek nincs, (aki nem használja ki a lehető legmegfelelőbben a képességeit, javait, attól azt is elveszik, amije van.” Akik túl lusták eleget tenni felelősségeiknek, hogy jóra használják képességeiket, azok nem fogják elnyerni Isten áldását. Sőt, a képességet is, mellyel rendelkeznek, elveszik tőlük, s odaadják a tevékeny, lelkes munkásnak, aki folytonos használattal egyre növeli azokat „Ha olyan férfit látsz, aki fürgén intézi dolgát, az a királyoknak lesz majd a szolgálatára, nem a kicsiket fogják szolgáink”. Aki az Isten Lelkének irányítása alatt szorgalmasan fáradozik, annak hatalma és tekintélye lesz, mert mindenki meglátja benne az Isten ügye iránti fáradhatatlan odaadás lelkületét, bármilyen területre hívja is el a kötelesség. {BT4 §68.26} Kiadóink összes alkalmazottja helyezkedjék a legelőnyösebb helyzetbe, hogy jó és megfelelő szokásokat alakítson ki. Naponta többször szenteljenek imára és igeolvasásra becses perceket, ha csak azért is, hogy emlékezetbe véssék a szöveget, hogy lehetséges legyen bennük a lelki élet. A mű változatos ágazatai ellátnak minket olyan anyaggal, amely felől elgondolkodhatunk, s amely imára ihlet minket. Az Istennel való közösség elengedhetetlen a lelki jóléthez, s csakis így nyerhető el a bölcsesség és megbízható ítélőképesség, mely oly igen fontos a kötelességek teljesítéséhez. {BT4 §68.27} Az Istenhez való könyörgésben nyert erő az egyéni törekvéssel összekapcsolva, hogy figyelmességre és gondosságra nevelje magát, előkészít a mindennapi kötelességekre. S 274

Ellen G. White


békességben őrzi meg a lelkületet bármi körülmények között, legyen az mégannyira próbára tevő. A kísértések, melyeknek napjában ki vagyunk téve, szükségessé teszik az imát. Hogy Isten ereje – hit által – megtartson minket, óhajaink folyvást emelkedjenek csöndes fohászban segítségért, világosságért, erőért, tudásért. De a gondolkodás és ima mégsem helyettesíthetik az idő lelkiismeretes, hű kihasználását. A munkára és imára, mindkettőre szükség van a keresztény jellem tökéletesítéséhez. {BT4 §68.28} Kétrétű életet kell élnünk – a gondolkodás és cselekvés életét, a csöndes fohászkodás és becsületes munka életét. Aki elfogadta az igazság világosságát tartsa kötelességének fény sugarait árasztani a megátalkodottak ösvényére. Legyenek Krisztus tanúi a kiadóban, s a gyülekezetben. Isten elvárja, hogy élő levelek legyünk, melyeket ismer és olvas minden ember. A léleknek, mely Istenhez folyamodik erőért, támaszért, képességért napi komoly imával, nemes céljai lesznek, világosan fölfogja az igazságot és kötelességet (magasak lesznek a céljai) s folyvást éhezni és szomjazni fogja az igaz, a szent életet. Az Istennel való kapcsolat fönntartásával képesítve leszünk, hogy másokkal érintkezve, szívünkben honol fényt, békét, nyugalmat árasszunk rájuk, s a tántoríthatatlan hűség példáját állítsuk eléjük, a végzett munkánk iránt. {BT4 §68.29} Könyvkiadónk alkalmazottai közül sokakból hiányzik az Isten szeretete és félelme. Önzés uralkodik, önzés ellenőriz, s a menny Istene alig jut eszükbe. Ha fölismernék, hogy az örökkévaló világ közvetlen mezsgyéjén állnak, s jelen viselkedésük dönti el jövő sorsukat, akkor szembeötlő változás állna be az ott dolgozók életében. {BT4 §68.30} Mégis sokat, noha Isten szent munkájával foglalatoskodik, megbénítottak Sátán ámításai. Elvarázsolt földön szunnyadoznak. Napok, hónapok múlnak bár, mégis hanyagok, közönyösök maradnak, mintha nem lenne Isten, nem lenne jövő, menny, vagy a kötelesség elhanyagolásáért vagy felelősségek alóli kibújásért járó büntetés. Pedig sebesen közeledik a nap, amikor mindenki esetét tettei alapján fogják eldönteni. Sokuknak félelmetesen foltos a föl jegyzése a mennyei jegyzőkönyvben. {BT4 §68.31} Mikor e munkások ráébrednek, hogy elszámolásra vonhatók, mikor Isten elé fektetik szennyezett lelküket, amint vannak, mikor őszinte kiáltásukkal megragadják Isten erejét, akkor tapasztalatból fogják tudni, hogy Isten hallja, és válaszol az imáikra. S mikor valóban fölébrednek, fölismerik, mit veszítettek közönyükkel és megbízhatatlanságukkal. Azt találják, hogy alacsony szintet értek el csupán, mikor, ha Isten szerelméért művelték és használtak volna föl értelmüket és képességeiket, akkor gazdag tapasztalatban lehetett volna részük, s embertársaik megmentésénél is eszközül szolgálhattak volna. Ha végül meg is menekülnek, az egész örökkévalóságon át tudatában lesznek a próbaidő alatt elpazarolt lehetőségek által okozott veszteségnek. {BT4 §68.32} A kiadó alkalmazottai nagyon elhanyagolták a vallásos előjogokat. Senkit se alkalmazzunk Isten munkájában, aki félvállról veszi e kiváltságokat; hiszen a gonosz angyalokkal állnak kapcsolatban, a sötétség fellegei ők, másoknak pedig akadályok. Hogy sikeressé tegyük a mát, a mennyei angyaloknak kell jelen lenniük a kiadó valamennyi osztályán. Mikor Isten Lelke munkálkodik a szíven, megtisztítva a lélek templomát a világiasság és élvezet szeretetének szennyétől, akkor mind ott lesznek az imaórán, hűségesen eleget téve kötelességüknek, buzgón vágyva elnyerni mindazokat az előnyöket, melyeket 275

Ellen G. White


elnyerhetnek. A Mester valahány hűséges munkása meg fog ragadni minden lehetőséget, hogy közvetlen az Isten trónjáról jövő sugarak fényébe helyezze magát, s ez a fény rá fog tükröződni másokra is.{BT4 §68.33} S nemcsak az imaórára kellene hűségesen eljárni, hanem hetente magasztaló órát kellene tartaniuk. Itt Isten jóságán és sokrétű könyörületén kellene időzniük. Ha olyan fogékonyan adnának hálát az elfogadott kegyelmekért, mint sérelmeikről, kétségeikről, hitetlenségükről szólnak, akkor örömet váltanának ki mások szívéből, ahelyett, hogy csüggedést és homályt vetnénk rájuk. A panaszkodók, akik mindig csüggedést látnak az útban, akik próbákról és nehézségekről szólnak, elmélkedjenek Krisztus értük hozott áldozatán. A kereszt fényénél felbecsülhetik összes áldásukat. Akik Jézusra, hitünk szerzőjére és bevégzőjére tekintenek, akit bűneink ütöttek át, akit a mi szomorúságaink terheltek le, bőséges bizonyítékot fognak látni a hálára és dicsőítésre, s Krisztus akarata alá fogják vetni gondolataikat és vágyaikat. {BT4 §68.34} A kegyes áldásokban, melyeket mennyei Atyánk árasztott ránk, végtelen szeretet számtalan bizonyítékát ismerhetjük föl. Olyan gyöngéd szánakozást, mely fölülmúlja az anyának önfejű gyermeke miatt bánkódó szeretetét. Mikor a kereszt fényénél tanulmányozzuk az isteni jellemet, méltányossággal és igazsággal elegyedett könyörületet, gyöngédséget és megbocsátást Ismerünk föl. Akkor János nyelvén kiálljuk föl: „Lássátok, milyen szeretettel szeret minket az Atya: Isten fiainak hívnak.” Azt látjuk a királyi széken, akinek kezén, lábán, oldalán nyomot hagyott az azért elviselt szenvedés, hogy az embert Istenhez, Istent pedig az emberhez békítse. A páratlan kegyelem oly Atyát nyilatkoztatott ki nekünk, aki végtelen, aki megközelíthetetlen világosságban lakozik, de aki Fiának érdemein keresztül mégis magához fogad bennünket. Az ítélet felhője, mely csakis nyomorúsággal és kétségbeeséssel fenyegetett a keresztről visszatükröződő fényben megmutatja Isten írását: Élj bűnös, élj! Te bűnbánó és hívő lélek, élj. Megfizettem érted a váltságot. {BT4 §68.35} Gyülekezzünk a kereszt köré. Mindenkor legyen a megfeszített Krisztus elmélyedésünk, beszélgetésünk s legörömtelibb érzelmünk tárgya. Azzal a céllal tartsuk e rendkívüli órákat, hogy mindent frissen megőrizzünk emlékezetünkben, amit Istentől kapunk, s hogy kifejezzük hálánkat nagy szeretetéért, s készségünket, hogy mindent arra a kézre bízzunk, melyet értünk szö¬geztek keresztre. Itt a földön tanuljunk meg Kánaán nyelven szólnunk és Sion énekeit zengenünk. A kereszt titkán és dicsőségén át föl tudjuk becsülni az ember értéket, s akkor látni és tudni fogjuk annak fontosságát, hogy embertársainkért fáradozzunk, hogy ők is Isten trónjához emelkedhessenek. {BT4 §68.36}

AZ ÍGÉRETEK SZENT VOLTA Az ihletés tolla azért követte Ananiás és Zafira rövid, de rettenetes történetét, hogy a magukat Krisztus követőinek vallók tanuljanak belőle. Ez a fontos lecke nem foglal helyet elég súllyal népünk gondolatai közt. Mindenkinek javára válik, ha elgondolkodva mérlegeli a súlyos vétek természetét, melyért a két bűnösből elrettentő példát állított az Úr. Félelmetes Isten megtorló igazságszolgáltatásának e föltűnő bizonyítéka, s arra kell vezetnie bennünket, hogy féljünk és reszkessünk megismételni olyan bűnöket, amelyek ily büntetést vonzanak

276

Ellen G. White


maguk után. A súlyos bűn, mely eltorzította e vétkes házaspár jellemét, önzés volt. {BT4 §69.1} Ananiás és felesége, Zafira másokkal együtt abban az előjogban részesült, hogy az apostolok ajkáról hallotta az örömhírt. Isten hatalma kísérte a hirdetett igét s mély meggyőződés nyugodott meg a jelenlevőkön. Isten kegyelmének lágyító hatása úgy hatott szívükre, hogy elernyesztette földi tulajdonaik önző markolását Mialatt Isten Lelkének hatása alatt álltak, ígéretet tettek, hogy földjüket az Úrnak adományozzák; de amikor nem álltak többé a mennyei hatás alatt, ez a benyomás meggyöngült akkor kérdésessé tették a dolgot, majd visszaléptek ígéretek valóra váltásától. Arra gondoltak, hogy elha-markodták fölajánlásukat, s további megfontolás alá akarták venni az ügyet. Ezzel ajtót nyitottak, melyen Sátán benyomult, hatalmába kerítve értelmüket. {BT4 §69.2} Legyen ez eset figyelmeztetés, hogy őrizkedjünk Sátán legelső közeledtétől. Először a vagyon szeretetét melengették; majd szégyellve, hogy testvéreik megtudják, hogy önző lelkük sajnálta odaadni, amit ünnepélyesen Istennek szenteltek és ígértek, azért félrevezetéshez folyamodtak. Megbeszélték tehát s úgy döntöttek, hogy a föld árának egy részét megtartják maguknak. Mikor hazugul bűnösnek nyilvánultak, büntetésük a szörnyethalás volt. Tudták, hogy az Úr, akit megcsaltak, megrövidítettek, megkereste őket; mert Péter így szólt: „Hogyan csábíthatta el szíveteket Sátán, hogy be akarod csapni a Szentlelket, hogy magadnál tartasz egy részt a föld árából? Ugye, magadé maradhatott volna, ha pedig eladod, te rendelkezhettél volna vele? Miért vetemedtél ilyen dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.” {BT4 §69.3} Elrettentő próbára volt szükség, hogy megóvja az ifjú gyülekezetet az elzülléstől, mert gyorsan növekedett a létszámuk. Így mindenki figyelmeztetve lett, akik akkor Krisztust vallották, de azok is, akik később vallják majd nevét, hogy az ígéretek teljesítésénél Isten hűséget követel. De a csalás és hazugság ilyen megrázó büntetése ellenére is, a keresztény egyházakban gyakran megismételték ezt a bűnt; s napjainkban is igen elterjedt. Az Úr közölte, hogy Isten figyelmeztetésül nyújtotta e példát a kísértésbe esőknek, nehogy ők is vétkezzenek. Naponta önzést és csalást művelnek a gyülekezetben, mivel visszatartják Istentől, amire ő tart igényt, így meglopják őt, és ütköznek rendelésével, hogy szerte a világon szétárassza az igazság fényét és ismeretét {BT4 §69.4} Isten bölcs tervében ügyének fejlődését népe személyes igyekezetétől és önkéntes adományaitól tette függővé. Mikor a megváltás csodás tervében Isten elfogadta az ember közreműködését egyúttal jelentős megtiszteltetésben részesítette. Az igehirdető csak akkor szólhatja az igét, ha küldve lett. A világosság terjesztésének föladata nem csupán az igehirdetőkön nyugszik. Aki csak a gyülekezet tagjává vált, elkötelezi magát, hogy azzal lesz Krisztus követője, hogy átülteti életébe a vallott igazságot. Krisztus követői fejlesszék a művet, melyet mennybemenetelekor bízott rájuk. {BT4 §69.5} El kell tartanunk az intézményeket, melyek Isten földi művének előbbre vitelét elősegítő eszközei. Gyülekezeteket kell építeniük, iskolákat alapítaniuk és könyvkiadókat berendezni, hogy nagyméretű munkát végezzünk az igazság kiadásával, amit a világ minden tájára elküldünk. Intézményeinket Isten rendelte el, s tizedekből s nagylelkű adományokból kell fönntartanunk. Amint a munka bővül, anyagiakra lesz szükség, hogy valamennyi ágával 277

Ellen G. White


együtt fejleszteni tudjuk. Akiket az igazsághoz térítettek, s részesei lettek Isten kegyelmének, úgy lehetnek Krisztus munkatársai, hogy önkéntes adományokat és áldozatokat ajánlanak föl neki. S mikor a gyülekezet tagjai azt kívánják szívükben, hogy bárcsak ne kérnének több anyagiakat, lényegében azt mondják, hogy akkor is elégedettek, ha Isten ügye nem fejlődik. {BT4 §69.6} Jákob fogadalmat tett: „Ha Isten velem lesz, és védelmez az úton, melyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ez a kő, amelyet emlékkőül fölállítottam, az Isten háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, hűségesen tizedet adok.” A körülmények, melyek Jákobot késztették, hogy ígéreteket tegyen az Úrnak, hasonló volt azokhoz, melyek ma késztetnek, hogy ígéretet tegyünk neki. Jákob bűnös cselekedettel szerezte meg az áldást, noha tudta, hogy Isten biztos szava úgyis neki ígérte. Ezzel az Isten hatalmába vetett hit súlyos hiányáról tett tanúságot, hogy Isten meg tudja valósítani szándékait, bármennyire csüggesztő is a pillanatnyi látszat. Ahelyett, hogy abba a helyzetbe emelte volna magát, melyre vágyott, most életét mentve kellett menekülnie Ézsau haragja elől. Csupán botjával kezében volt kénytelen mérföldek százait gyalogolnia sivár, elhagyatott vidékeken. Elhagyta bátorsága, lelkiismeret furdalás és félelem töltötte el, igyekezett elkerülni az embereket, nehogy földühödött bátyja nyomára találjon. Nem járt vele Isten békéje, hogy megvigasztalja, hiszen az a gondolat gyötörte, hogy eljátszotta az isteni oltalmat. {BT4 §69.7} Most vándorlásának második napja vége felé közeleg. Fáradt, éhes, hontalan, s úgy érzi, Isten is elhagyta. Tudja, hogy helytelen tettével hozta magára helyzetét. A kétségbeesés sötét felhői zárják körül, s úgy érzi, hogy kivetett földönfutó lett. Névtelen rémület tölti el szívét, alig mer fohászkodni is. De annyira elhagyatottnak érzi magát, hogy Isten védelmének szükségét érzi, mint még sose érezte addig. Sir, és bevallja bűnét Isten előtt, s jelért könyörög, hogy Isten nem hagyta el teljesen. Megterhelt szíve mégsem talál enyhülést. Elveszítette önbizalmát. s félt, hogy atyáinak Istene elvetette őt. De Isten, a könyörületes, megszánja a magára hagyott, bánat sújtotta férfit, aki követ tesz feje alá párnának, s csak az égbolt a takarója. {BT4 §69.8} Éjjeli látomásban titokzatos létrát lát, talpával a földön, s teteje a csillagseregek fölé, a legmagasabb egekbe ér. Angyal hírnökök járnak le-föl a tündöklő létrán, eléje tárva a föld és ég érintkezés ösvényét. Hangot hall, mely megújítja az irgalom és oltalmazás ígéretét, s a jövő áldásokét. Mikor fölserkent álmából, így szólt: „Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam.” Körülpillantott mintha azt várná, hogy megpillantja a mennyei hírnököket; de csak a földi tárgyak halvány körvonalát, s a csillagék szerektől tündöklő mennyet látja komoly, csodálkozó tekintete. Eltűnt a létra, el a ragyogó hírnökök, fölöttük a dicső fönségessel, akit csak képzeletben látott. {BT4 §69.9} Az éjszaka mély mozdulatlansága, s az élénk benyomás, hogy közvetlen Isten jelenlétében van, félelemmel töltötte el. Szíve telve volt hálával, hogy nem pusztult el. Nem is aludt többet azon az éjszakán. Szent örömmel elegyített mély és lángoló hála töltötte be lelkét: „Amikor Jákob másnap korán fölkelt, vette a követ, melyen fejét nyugtatta, fölállította emlékkőül, és olajat öntött rá”. Itt tett ünnepélyes fogadalmat Istennek. {BT4 §69.10}

278

Ellen G. White


Jákob akkor tette ígéretét, mikor még fölfrissítette a kegyelem harmatja, mikor Isten jelenléte pezsdítette föl. Miután az isteni dicsőség eltávozott, kísértés támadta meg, mint a mai embereket; mégis hű maradt ígéretéhez, s nem táplált olyan gondolatot, hogy fölmenthetné magát az imént tett ígéret alól. Pedig érvelhetett volna, amint az emberek ma teszik, hogy a jelenség álom volt csupán, hogy földúlt lelkiállapotban volt, mikor ígéretét tette, ezért nem is kell betartani; de Jákob nem tett ilyet. {BT4 §69.11} Hosszú évek múltak el, mielőtt Jákob vissza mert térni hazájába, mégis, miután visszatért, hűen eleget tett Mestere iránti kötelezettségének. Meggazdagodott, így igen jelentős vagyon ment át birtokából az Úr kincstárába. {BT4 §69.12} Napjainkban sokan elbuknak ott, ahol Jákob sikerre jutott. Akiknek Isten a legnagyobb összeget adta, azokban a legerősebb a hajlam, hogy megtartsák, amijük van, mivel vagyonukkal arányosan kell adniuk. Jákob tizedet adott abból, amije volt, majd kiszámolta a tized hasznát, és megadta az Úrnak annak javát, amit maga élt föl, amíg pogány földön járt, ahol nem volt alkalma eleget tenni ígéretének. Komoly összeg volt ez, Jákob mégsem habozott; amit Istennek ígért, nem tartotta többé a magáénak, hanem az Úrénak. {BT4 §69.13} Az Úr az adományozott összeggel arányban vár visszatérítést. Minél nagyobb tőkét biz ránk, annál értékesebb az ajándék, melyet elvár, hogy visszatérítsünk. Ha valakinek tíz vagy húszezer dollárja van, Isten igéje kötelezi rá, nemcsak, hogy a tized szerinti részt adja meg, hanem hogy ajándékozza bűnáldozatát és hálaáldozatát is. A lévita korszakot a birtok odaszentelése különböztette meg szembeszökőn. Mikor a tizedről beszélünk, mint a zsidóknak a vallásos célokhoz való hozzájárulásárai, akkor nem beszélünk elég értelmesen. Az Úr mindenek fölöttinek tekintette igényeit, s csaknem minden pontnál, rendelkezésnél azzal emlékeztették őket az adományozóra, hogy adományt kellett hozniuk az elnyert áldásokból. Váltságot kellett fizetniük elsőszülötteikért, nyájuk első elléséért, s az első betakarított termésért. Elvárták tőlük, hogy hagyják hátra mezőik szélét-sarkát az ínségeseknek. Ami begyűjtés közben kiesett kezükből, otthagyták a szegénynek, s minden hetedik évben hagyták a földjüket magától teremni a szűkölködők számára, azon fölül ott voltak a fölszentelő áldozatok, a vétségáldozatok, a bűnért való áldozatok, minden hetedik évben pedig az adósságok elengedése. S ott voltak még a sokféle kiadások a szegényekre: vendéglátások és ajándékok, vagyonuknak kirovás végett való fölbecsülése. {BT4 §69.14} Meghatározott időközönként, hogy megvédjék a törvény sérthetetlenségét, kérdőre vontak embereket, vajon hűségesen eleget tettek-e ígéreteiknek, vagy sem. A kevés lelkiismeretes minden jövedelmének harmadát térítette vissza Istennek vallásos célokra, és a szegényeknek. E követelmények nem csupán bizonyos réteggel szemben álltak föl, hanem mindenkivel, a követelmény arányban lévén a birtokában levő vagyonnal. E rendszeres és bevezetett adományokon kívül voltak rendkívüli célok, melyekre önkéntes áldozatokat gyűjtöttek, mint például a szentsátor építése a pusztában, és a templomépítés Jeruzsálemben. E terheket Isten rótta a népre az emberek javára, valamint szolgálatának fönntartására. {BT4 §69.15} Népünk körében ébredésnek, megújhodásnak kell bekövetkeznie e területen. Kevés olyan ember akad, aki lelkiismeret furdalást érez, ha elhanyagolja a jótékonyság, az adakozás 279

Ellen G. White


kötelességét. Alig egynéhányat bánt a lelkiismeret, amiért nap-nap után meglopják az Istent. Ha a keresztény szándékosan vagy véletlenül kevesebbet fizet meg valamit szomszédjának, vagy nem hajlandó megfizetni valamilyen becsületbeli adósságot, lelkiismerete, hacsak ki nem égett, nyugtalanítani fogja; nem tud megnyugodni, mégha rajta kívül senki sem tud a dologról. Sok a megszegett eskü, a meg nem fizetett ígéret, s mégis mily keveset foglalkoztat a kérdés; mily kevesen tartják bűnösnek magukat a kötelesség ilyen megszegéséért. Föltétlenül új és mélyebb meggyőződésre kell eljutnunk a tizedkérdésben. Múlhatatlanul rázzuk föl lelkiismeretünket, s szenteljünk komoly figyelmet a kérdésnek; hiszen el kell majd számolnunk, rendeznünk kell ezeket az utolsó napon.{BT4 §69.16} A keresztény üzletember felelősségek bármilyen nagy, bármily kicsiny is a tőkéje, egyenes arányban állnak Istentől nyert ajándékaival. A gazdagság csalárdsága ezreket és tízezreket dönt romlásba. A gazdagok elfeledik, hogy ők Isten ügyintézői, s hogy gyors léptekkel közeledik a nap, mikor így szólnak hozzájuk: „Számolj el intézőségeddel.” A talentumok példázatának bizonyítása szerint mindenki felelős az elnyert ajándékok bölcs fölhasználásáért. A példázat szegény embere, mivel ő kapta a legcsekélyebb ajándékot, a legkevésbé tartotta felelősnek magát, ezért nem használta ki a rábízott talentumot; s így kivetették őt a külső sötétségbe. Krisztus mondta: „Milyen nehéz a gazdagnak bejutni a mennyek országába.” Tanítványait megdöbbentette ez a tanítás. Mikor a lelkész, aki eredményesen fárad, hogy lelkeket nyerjen meg Krisztusnak, odahagyja szent föladatát, hogy földi nyereség után fusson akkor hitehagyó a neve, s Istennek tartozik számadással a talentumokért melyeket rossz helyen használt. Mikor üzletemberek, gazdák, szerelők, kereskedők, ügyvédek a gyülekezet tagja lesznek, a Krisztus szolgáivá válnak; s bár talentumaik egészen mások lehetnek, nem kevesebb a felelősségük, hogy személyes igyekezettel s javaikkal segítsék elő Isten ügyét mert az Isten szolgáján nyugszik. Az a jaj, mely a lelkipásztort sújtja, ha nem hirdeti az örömhírt, oly biztosan utoléri az üzletembert, ha másféle tehetségével nem lesz Krisztus munkatársa, hogy ugyanazt a célt érje el, valósítsa meg. Mikor valakit szembesítünk ezzel, némelyik ezt mondja: „Kemény beszéd ez”, holott így igaz ez; bárha folyvást meghazudtolja olyanok viselkedése, akik Krisztus követőinek vallják magukat. {BT4 §69.17} Isten a pusztában a kegyelem csodájával gondoskodott betevő falatról népe számára. Az istentisztelet szolgálatának is mindent elő tudott volna teremteni, mégsem tette, mert végtelen bölcsessége látta, hogy népének erkölcsi fegyelme a vele való együttműködéstől függ, attól, hogy minden egyesük tegyen valamit. Amíg az igazság előre halad, addig Isten követelményei hárulnak az emberekre, hogy odaadják, amit pontosan erre a célra ő bízott rájuk. Isten, az ember alkotója, a rendszeres adakozás bevezetésével az ember vállára helyezte Isten művének előbbre vitelét. Mindenki a maga becsüse, őrá van hagyva, hogy amint eltökélte a szívében, a szerint adakozzék, Mégis egyesek abban vétkesek, amiben Ananiás és Zafira. Azt gondolják, hogy ha visszatartják annak egy részét, amire Isten tart igényt a tizedrendszerben, akkor a testvérek mit sem fognak tudni erről. Ezt gondolta a házaspár is, kinek példáját figyelmeztetésül nyertük. Isten ezzel az esettel bizonyítja, hogy vizsgálja a szíveket. Lehetetlen elrejteni előle az ember szándékát és indítékát. Örök figyelmeztetést hagyott hátra az összes korok keresztényei számára, hogy őrizkedjenek a bűntől, melyre a szív mindenkor hajlamos. {BT4 §69.18}

280

Ellen G. White


Bár Ananiás és Zafira vétkének megismétlését nem követi Isten nemtetszésének látható jele, ez a bűn mégis ugyanolyan visszataszító Isten szemében, s oly bizonyosan meglátogatja az ítélet napján a törvénytaposót. Sokan még ebben az életben magukon fogják érezni Isten átkát. Mikor valaki ígéretet tesz a műnek, ez Istennek tett ígéret, melyet szentül meg kell tartani. Isten szemében nem kevesebb, mint szentségtörés, templomrablás, ha a magunk hasznára fordítjuk, amit szent művének fejlesztésére ígértünk. {BT4 §69.19} Mikor testvéreink jelenlétében szó vagy írásbeli ígéretet teszünk, hogy valamennyit adni fogunk, ők a látható tanúi az Isten és köztünk megkötött szerződésnek. Az ígéretet nem embernek, de Istennek tettük. Olyan ez, mintha embertársunknak adnánk írott kötelezvényt. Semmi kötelezvény sem kötelezőbb a keresztényre, hogy kifizesse, mint az Istennek tett ígéret. {BT4 §69.20} Akik így ígérnek valamit embertársaiknak, nem gondolnak arra, hogy fölmentést kérjenek ígéretük alól. Az Istennek, a minden jó adományozójának tett ígéret ennél is sokkal fontosabb; akkor miért akarnánk fölmentést az Istennek tett ígéretek alól? Talán kevésbé kötelezőnek tekintsük az ígéretet, amiért Istennek tettük? Mivel ígérete miatt nem hurcolják törvényszékre, ezért kevésbé kötelező lenne? Aki vallja, hogy Krisztus kimondhatatlan áldozatának vére mentette meg, meg akarja lopni az Istent? Hiszen a mennyei udvarokban az igazság mérlegére kerülnek ígéretei és cselekedetei. {BT4 §69.21} Mindennyájunknak pörünk van a menny bíróságán. Azt akarjuk, hogy viselkedésünk billentse ellenünk a mérleget? Ananiás és Zafira esete a legsúlyosabb természetű volt. Az ár egy részének visszatartásával a Szentléleknek hazudtak. Hasonló mértékben a vétek súlya nyugszik mindenkin, hasonló vétségekért. Mikor Isten Lelkének jelenléte lágyítja meg az emberek szívét, akkor hajlamosabbak a Szentlélek benyomásaira. Úgy döntenek, hogy meg¬tagadják magukat – áldozni fognak az Isten ügyére. Mikor az isteni fény szokatlan erővel ragyog az agy kamráiba, a bűnös érzései legyőzöttek, az önzés uralkodó hatalma elernyed, s az a kívánság ébred, hogy a lemondás és jócselekedetek gyakorlásával Jézus Krisztust, a mintát kövessük. A természettől önző ember hajlama akkor szeretetteljessé, irgalmassá válik a bűnös iránt ezért ünnepélyes fogadalmat tesz Istennek, mint Ábrahám és Jákob is tettek. Ilyenkor mennyei angyalok vannak jelen. Isten és a veszendők iránti szeretet diadalmaskodik az önzés és a világ szerelme fölött. Különösen ez történik, mikor az igehirdető Isten Lelkével és hatalmával a megváltás tervét ecseteli, melyet a menny Fönségese alapozott meg a kereszten hozott áldozattal. A következő szövegekből kiviláglik, hogyan tekinti Isten a fogadalmak kérdését: „így szólt Mózes Izráel fiai törzseinek fejedelmeihez: Ezt parancsolja az Úr: Ha valaki fogadalmat tesz az Úrnak, vagy esküvel megtartóztatásra kötelezi magát, ne szegje meg szavát; pontosan úgy tegyen, amint mondta: 3Mózes 30:1,2. „Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen, és ne mondd a követnek, tévedés volt. Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művet!” Prédikátor 5:6. „Egy áldozattal lépek hajlékodba, teljesítem, amit megfogadtam: ahogy ajkamra jött, s ahogy szám ígérte a szorongatottságban.” Zsoltár 66:13,14. „Csapda könnyelműen kimondani, hogy megfogadom; s csak a fogadalom után gondolkodni.” Példabeszéd 20:25. „Ha fogadalmat teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne késlekedj teljesíteni. Mert az Úr, a te Istened szigorúan beköveteli, s bűn nehezedik rád. Ha nem teszel fogadalmat, nem terhel bűn. De ha egyszer

281

Ellen G. White


ajkadra jött, tartsd meg, és teljesítsd fogadalmadat, amelyet szabadon tettél az Úrnak, a te Istenednek tulajdon száddal.” 5Mózes 23:21–23. {BT4 §69.22} „Tegyetek fogadalmat az Úrnak, és váltsátok valóra! Mindnyájan, akik köröskörül vagytok, hozzatok ajándékot a Félelmetesnek.” Zsoltárok 76:11. „Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendő rajta minden étel. Azt mondjátok, lám, mennyi a munka, és méltatlanul bántok vele, mondja a Seregek Ura. Átkozott az a csaló, aki – bár van szép hím a nyájában, fogadalmi áldozatul mégis sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a nagy Király, mondja a Seregek Ura, és nevem félelmetes a népek közt.” Malakiás 1:12-14. Prédikátor 5: 4,5. {BT4 §69.23} „Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el teljesítését, mert nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd is meg. Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha „megfogadsz valamit, és nem tartod meg,” {BT4 §69.24} Isten részt juttatott az embernek embertársai megmentésének megvalósításából. Az irgalmasság és a jótékonyság cselekedetei által Krisztussal működhetik közre. Az ember mégsem válthatja meg embertársait, hiszen nem tudna eleget tenni a megsértett igazságszolgáltatás követelményeinek. Ezt kizárólag Isten Fia tudja megtenni, ha félreteszi megtiszteltetését és dicsőségét, ha emberi természettel takarja el istenséget, ha eljön a földre, hogy megalázza magát, és vérét ontsa az emberiség érdekében. {BT4 §69.25} Mikor megbízta tanítványait: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az örömhírt minden népnek”, ezzel Krisztus az emberre hárította az örömhír terjesztésének föladatát. De míg egyesek hirdetik az igét, másokat arra szólít, hogy feleljenek meg igényeinek: tizedeket s áldozatokat vár tőlük, amivel eltartják az igeszolgálatot, s az egész világon elterjesztik a nyomtatott igazságot. Az áldozat hozatal Isten eszköze, hogy fölemelje az embert. Az embernek épp ilyen kötelesség szükséges, mert ez váltja ki szíve legmélyebb szeretetét, ez készteti használatra értelme legmagasabb képességeit. {BT4 §69.26} Isten bővölködő keze helyezett minden jót a földre, ember iránti szeretetének kifejezéséül. Övé a szegény, s a vallás ügye is az övé. Javakat helyezett az emberek kezébe, hogy Isten ajándékai emberi közvetítőkőn át folyhassék – ez a ránk bízott föladat – embertársaink megmentésének végzése közben; mégse képzeljük, hogy Isten az embertől függne. Az Úr kiejthetné a szót, melytől minden nyomorgó gazdaggá válhatna. Szempillantás alatt ki tudná gyógyítani az emberiséget összes betegségéből. Nyugodtan meglenne igehirdetők nélkül; angyalokat tehetne igazsága követeivé. Fölírhatta volna az igaz-ságot az egekbe, rányomtathatta volna a fák leveleire. a mezők virágaira, vagy hallható hangon hirdethette volna a mennyekből. De a mindenek fölött bölcs Isten egy ilyen utat sem választott. Tudta, hogy az embernek tennivalóra van szüksége, hogy az élet áldás lehessen számára. Az Úré az arany, az Úré az ezüst, ha akarná, a mennyből hullatná; mégis inkább az embert tette intézőjévé, őrá bízta a javakat, nem hogy összeharácsolja, hanem hogy mások áldására fordítsa. Ezúton az embert teszi meg eszközzé, melyen át áldásait a világra árasztja. Isten gondolta ki a tized és adakozások rendszerét, hogy az ember is, akar teremtője, jótékonnyá és önzetlenné, láthassák jellemében, s végül vele együtt részesüljön az örök jutalomban. {BT4 §69.27}

282

Ellen G. White


Isten embereken át munkálkodik; s aki fölrázza az emberek lelkiismeretét, jótettekre serkentve őket, s hogy valóban szívükön hordozzák az igazság ügyét, nem magától teszi, hanem Isten benne működő Lelke által. Az ilyen körülmények közt tett fogadalmak szent jellegűek, hiszen Isten Lelke működésének gyümölcsei. Mikor valaki eleget tesz az ilyen fogadalmaknak, a menny elfogadja az ajándékot, s a nagylelkűek számlájára ugyanannyi vagyont ruháznak be a menny bankjában. Az ilyenek biztos alapot gyűjtenek a jövőre, hogy elnyerhessék az örök életet. {BT4 §69.28} Mikor nem érzik ilyen élénken az Isten Lelkének közvetlen jelenlétét, mikor a gondolatokat a mindennapi élet gondjai foglalják el. kísértésbe esnek, hogy kétségbe vonják a kötelezettség erejét, noha önként vállalták; és Sátán sugallatának engedve, azzal érvelnek, hogy túl erős nyomást gyakoroltak rájuk, s hogy az alkalom izgalmának hatása alatt cselekedtek; hogy túlhangsúlyozták az adakozásra való fölhívást, hogy ezeket az Isten ügyében használják föl; hogy csalárd fondorlattal késztették őket a fogadalomra, anélkül, hogy teljesen fölfogták volna a dolgot. Ezért föl akartak szabadulni alóla. Hatalmukban van-e a lelkészeknek elfogadni kifogásaikat. s így szólni: „Nem kötelező rád a fogadalmad; fölmentünk az ígéret alólit? Ha ezt merik tenni, ők is részesei lesznek a véteknek, melyben a visszatáncoló ember bűnös. {BT4 §69.29} Minden jövedelmünkből legyen Istené az első juttatás. A zsidóknak előirt adakozásrendszerben vagy az Úrnak kellett elhozniuk Isten minden ajándékának első gyümölcsét, a nyájaik és gulyáik szaporulatát, vagy pénzzel kellett megváltani mezőik, gyümölcsöseik és szőlőik termékeit. Mennyire megváltozott a dolgok rendje a mai időkben! Ha egyáltalán figyelembe veszik az Úr kívánalmait és követelményeit, akkor is utolsónak hagyják. Holott a munkánknak tízszer annyi pénzre van szüksége, mint amennyire a zsidóknak volt. Az volt az apostoloknak adott roppant megbízatás, hogy menjenek el az egész világra és hirdessék az örömhírt. Ez határozza meg a munka kiterjedését s azt a megnövekedett felelősséget, mely a Krisztus követőinek vállán ma nyugszik. Ha a törvény évezredekkel ezelőtt megkívánta a tizedeket és áldozatokat, mennyivel elengedhetetlenebbek ezek ma! Ha a zsidó üdvrendben a gazdagnak, a szegénynek oda kellett adni a birtokukkal arányos összeget, akkor az kétszeresen elengedhetetlen ma. {BT4 §69.30} A hitvalló keresztények többsége vonakodva válik csak meg javaitól. Sokan jövedelmük huszadát sem adják Istennek; rengetegen még ennél is sokkal kevesebbet; míg jelentős csoport meglopja Istent a kis tizedtől, s mások kizárólag a tizedet adják oda. Ha népünk összes tizede befolyna az Úr kincstárába, amint kellene, akkor olyan áldásokban részesülnénk, hogy a szent célokra hozott ajándékok és áldozatok megtízszereződnének, s így nyitva maradna a közeledés, az érintkezés az ember és Isten között. Krisztus követőinek nem kellene megrendítő hittérítő történetekre várni, hogy cselekvésre késztesse őket. Ha lelkileg ébren vannak, akkor minden heti jövedelmükben, legyen az tetemes, vagy kevés, meghallanák Isten és a lelkiismeret hangját, mely ellentmondást nem tűrő hangon követeli az Úrnak esedékes tizedeket és áldozatokat. {BT4 §69.31} Krisztus követőinek ajándékait és fáradozásait nemcsak elvárja tőlük, hanem bizonyos értelemben elengedhetetlenek. Az egész menny szívén viseli az ember megmentését, s azt várja, hogy emberekben is fölébredjen az érdeklődés a maguk és embertársaik üdvössége

283

Ellen G. White


iránt. Minden készen vár, de a gyülekezet mintha elvarázsolt területen állna. Mikor fölébrednek és imáikat, gazdagságukat s minden erejüket, vagyonukat a Jézus lábához helyezik, akkor az igazság ügye diadalmaskodni fog. Az angyalok elképednek, hogy a keresztények milyen keveset tesznek, noha milyen példát mutatott Jézus, aki nem sajnálta magát még szégyenteljes halálra sem adni. Hihetetlennek tűnik előttük, hogy amikor egyes hitvallók a világ önzésével jönnek érintkezésbe, akkor így visszaesnek szűklátókörű nézeteikbe és önző indítékaikba. {BT4 §69.32} A keresztény világban ma az egyik legsúlyosabb bűn az Istennel szembeni színlelés és irigység. Sokak egyre hanyagabbul viselkednek a különböző intézmények és vallásos vállalkozások javára tett fogadalmak beváltása iránt. Sokan úgy tekintik a fogadalmat. mintha nem tenné kötelezővé, hogy meg is fizessék. Ha azt gondolják, hogy a pénzük jelentős hasznot hajt, ha értékpapírokba, vagy árúba ruházzák, vagy ha olyanok vannak az intézményekben, akiket kifogásolnak, akkor teljesen megengedhetőnek tartják, hogy azt tegyenek javaikkal, amit akarnak. A becsületesség e hiánya jókora mértékben él azok közt, aki vallják, hogy megtartják Isten parancsait, és várva várják Uruk és üdvözítőjük közeli megjelenését. {BT4 §69.33} Maga Isten rendelte el a rendszeres jótékonyságot. Mégis gyakran elutasítják, vagy elodázzák Isten követelményeinek hű fizetését mintha az ünnepé• Ilyes fogadalmak mit sem jelentenének. Intézményeink azért küszködnek anyagi nehézségekkel, mely gyülekezeteink tagjai elhanyagolják a tizedfizetést s ígéreteik teljesítését. Ha mind a gazdag, mind a szegény behozná tizedeit a tárházakba, lenne elég vagyon fölmentenünk az ügyet a pénzügyi szorultság alól, s hogy nemesen előbbre vigyük a hittérítő tevékenységet, annak különböző osztályain. Isten fölszólítja az igazságban hívőket, hogy adják meg neki ami az övé. Akik azt képzelték, hogy ha visszatartják az Istentől, akkor nyerni fognak, végül érezni fogják Isten átkát, amiért meglopják az Urat. Ha közönyös vagy e téren, azt bizonyítja, hogy vakságban szenvedsz, hogy eltévelyedtél, hogy méltatlan vagy a keresztény névre. {BT4 §69.34} A gyülekezet felelős egyedi tagjainak fogadalmaiért. Ha látják, hogy valamely testvérük elhanyagolja fogadalma teljesítését. foglalkozzanak vele szeretettel, de köntörfalazás nélkül. Ha nincs oly helyzetben, hogy ki bírná fizetni fogadalmát, s ha méltó tag, s készséges szívű, a gyülekezet irgalmas lelkülettel segítse ki. így áthidalják a nehézséget és maguk is áldásban részesülnek. Isten azt akarja, hogy gyülekezetének tagjai tartsák oly kötelezőnek a vele szembeni kötelezettségeiket, mintha a boltosnak vagy a piacon tartoznának. {BT4 §69.35} Mindenki tekintse át elmúlt életét, s jusson eszébe, ha meg nem fizetett, meg nem váltott fogadalmakat hanyagolt el, s tegyen rendkívüli erőfeszítést, hogy az utolsó fillérig kifizesse, hiszen valamennyiünknek szembe kell néznünk, és át kell esnünk a kivizsgálás végső kérdésén, ahol semmi, de semmi más helyt nem fog állni, csakis a becsületesség, csakis az igazmondás. {BT4 §69.36}

VÉGRENDELETEK ÉS HAGYATÉKOK „Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be, és nem lopnak." Lélekpusztító bűn az önzés. Ide tartozik a „másé” kívánása, ami 284

Ellen G. White


bálványimádás. Minden az Istené. Mindaz a jólét, melynek örvendezünk, Isten jótékonyságának az eredménye. Isten nagylelkű és bőkezű adományozó. Ha a bő ellátásnak, melyet nyújt nekünk, bármi részét elvárja tőlünk, az nem azért van, hogy ő gazdagodjék meg ajándékainktól, hiszen semmire sincs szüksége kezünkből; hanem hogy gyakorolni tudjuk a lemondást, a szeretetet, az embertársaink iránti jóindulatot, és így magasztos lények legyünk. Ádámtól kezdve napjainkig Isten miden üdvrendben igényt tartott az ember javaira, mondván: Én vagyok a mindenség jogos tulajdonosa; ezért szenteljétek nekem első terméseteket, hozzatok hűbéri adót, adjátok vissza, ami az enyém, így ismerjétek el uralkodó voltomat. S ti szabadon megtarthatjátok és élvezhetitek adományaimat, s az áldásom kísérni fog. Tiszteld az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elejéből. {BT4 §70.1} Isten követelményei a legelsők. Nem teljesíthetjük Isten akaratát, ha azt szenteljük neki jövedelműnkből, ami összes képzelt szükségletünk kielégítése után megmarad. Hanem mielőtt jövedelmünk bármelyik részét is fölhasználnánk, vegyük ki, és ajánljuk föl neki a részt, melyre ő tart igényt. Az ősi üdvrendben szüntelen hálaáldozat égett az oltáron, így ismerve el az ember Isten iránti, véget nem érő lekötelezettségét. Ha világi dolgaink területén jólétben van részünk, az azért van, mert Isten megáldott minket. E jövedelem hányadát szenteljük a szegényeknek, s fordítsuk jelentős részét Isten ügyére. Mikor megadtuk Istennek, amire ő tart igényt, akkor a maradékot megszenteli és megáldja használatunkra. De mikor valaki azzal lopja meg Istent, hogy visszatartja, ami az övé, akkor az egészen Isten átka nyugszik. {BT4 §70.2} Isten az embert tette meg az eszközzé, melyen át ajándékai áradnak a mű fönntartására, melyet előbbre akar vinni a világban, Vagyont adott nekik, hogy használják bölcsen, de nem harácsolásra, vagy fényűzésre és önző kielégülésre akár ruházkodásnál, akár házaik berendezésénél. Isten javakat bízott rájuk, mellyel eltartsák szolgáit fáradozásukban, akár igehirdetők vagy hitterítők, s fönntartsák az intézményeket, melyeket létre hívott köztük. Az igazság drága fényének „Vendezők érezzenek égető vágyat, hogy mindenüvé eljuttassák a fényt. Akad maroknyi hű zászlóvivő, aki sosem retten vissza a kötelességtől, sosem bújik ki a felelősségek alól, szívük s erszényük mindig nyitva áll, bármikor szólítanak föl adakozásra Isten ügyének fejlesztése számára. Valóban, némelyek készen állnak túltenni kötelességükön, mintha attól tartanának, hogy alkalmat mulasztanak, hogy beruházzák részüket a mennyei bankba. Mások oly keveset tesznek, amilyet csak lehetséges. Harácsolják a kincset, vagy magukra pazarolják a pénzt, sajnálkozva, húzódozva izzadnak ki jelentéktelen filléreket Isten ügye támogatására. Ha ígéretet vagy fogadalmat tesznek is Istennek, később megbánják, s addig húzzák-halasztják megadását, ameddig csak lehetséges, vagy egyáltalán meg sem adják. A lehető legkisebbre szabják tizedüket. mintha attól rettegnének, hogy elveszett pénz, amit visszatérítenek Istennek. Intézményeink pénzzavarokkal küzdhetnek, ez utóbbiak mégis úgy viselkedik, mintha nem érdekelne őket, vajon intézményeink virágzanak-e, vagy sem. Holott intézményeink Isten eszközei, melyekkel be akarja világítani a világot. {BT4 §70.3} Intézményeink nem kaptak, mint a legtöbb intézmény, alapítványokat vagy hagyatékokat. Isten mégis nagyon fölvirágoztatta, megáldotta, s nagy sok jó forrásává tette őket Vannak köztünk próbaidejük vége felé közelgő élemedett korúak, de az éberek hiánya miatt, akik Isten ügye számára biztosítanák a kezükben levő vagyont, a Sátánt szolgálók kezébe kerül a pénz. Noha e javakat Isten csupán kölcsön adta nekik, hogy majd 285

Ellen G. White


visszatérítsék. Mégis tíz közül kilenc esetben testvéreink, mikor lelépnek a cselekvés színpadáról, úgy hagyják Isten tulajdonát, hogy az nem dicsőítheti őt. mert egyetlen dollár sem folyik be abból az Úr kincstárába. Némelykor e látszólag jóravaló testvérek megszenteletlen tanácsosokra hallgattak, akik a maguk szemszögéből, s nem Isten elgondolása szerint adtak tanácsot Gyakran gyermekeikre és unokáikra hagyják a vagyont, holott ez csak árt a fiataloknak. Nem szeretik Istent, sem az igazságot, ezért a javak, noha az egész az Úré, a Sátán soraiba kerülnek, hogy ő rendelkezzék vele. A Sátán sokkal éberebb, figyelmesebb és szakavatottabb, hogy módot találjon rá magának szerezni meg a javakat, mint testvéreink, hogy az Úr tulajdonát az ő ügye számára biztosítsák. Némely végrendeletet hanyagul írják meg, ezért nem érvényesek, s így komoly összegek vesznek el a mű számára. Fivéreink vegyék tudomásul, hogy felelősség nyugszik rajtuk, mint Isten ügyének megbízható szolgáin, hogy gondolkozzanak el Isten tanácsán, s biztosítsák az Urnak, ami az övé. {BT4 §70.4} Sokan fölöslegesen érzékenyek e ponton. Azt tartják, hogy tiltott területre lépnek, ha a javakat említik meg az idősek vagy betegek előtt, hogy megtudják, mi a szándékuk vele. Bár ez a kötelesség is olyan szent, mint amilyen szent a kötelesség, hogy az igét hirdessék, hogy lelkeket mentsenek meg. Itt ez az ember, Isten pénzével es tulajdonával a kezében. Intézői tisztjének végén jár. Odahelyezi-e az Isten által neki kölcsönzött javakat, hogy művében használják, vagy gonosz emberek kezébe, csak mert azok a családja) a rokonai? A keresztény viselje szívén, s aggódjék ez ember jövő javáért, s Isten ügyéért is, hogy így az idős, a beteg helyes döntésre jusson Ura pénze felől, a talentumokkal, melyeket őrá bíztak bölcs fölhasználás végett. Ott fognak állni-e testvérei, hogy szemtanúi legyenek, hogy amint eltávozik az életből, meglopja Isten kincstárát? Félelmetes veszteség lenne ez számára, s a mű számára is; mert, olyanok kezébe helyezve anyagi talentumait, akik nem tisztelik Isten igazságát, ezzel kendőbe csavarja, és földbe rejti azt. {BT4 §70.5} Az Úr azt akarja, hogy követői addig végrendelkezzenek javaikkal, amíg maguk képesek erre, Megkérdezhetné valaki: „Meg kell föltétlenül fosztanunk magunkat mindentől, amit magunkénak mondunk?” Lehet. hogy most még nem várja el ezt tőlünk az Úr; mégis legyünk készek erre az Úr kedvéért. Azáltal kell elismerniük, hogy mindenük fönntartás nélkül az övé, hogy bőkezűen adakoznak, valahányszor anyagiakra van szükség az Úr művének föllendítésére. Némelyek bezárják fülüket, mikor adakozásra szólítanak a hittérítők ide-gen országokba küldésére, és az igazság kinyomtatására, hogy őszi falevélként szórjuk azt szerte az egész világon. Azzal mentegetik irigy természetüket, hogy közlik veled: már elrendezték, hogy halálukkor adakoznak majd. Végrendeletükben gondoltak Isten ügyére. Ezért a pénzsóvárgás életét élik, meglopva Istent a tizedektől, az áldozatoktól, s még végrendeletükben is csupán kicsiny részét térítik vissza Istennek abból. amit pedig ő kölcsönzött nekik. Az oroszlánrészt meg olyan rokonokra hagyják, akik közömbösek az igazság iránt. Holott ez a legrosszabb tolvajlás. Nemcsak életük folyamán, hanem halálukkor is meglopják Istent attól, ami méltán neki jár. {BT4 §70.6} Kimondhatatlan balgaság, ha csaknem életünk utolsó órájára hagyjuk, hogy előkészüljünk az eljövendő életre. Az is öreg hiba, ha arra az időre halogatjuk, hogy eleget tegyünk Isten ügye iránti bőkezűségre szóló fölhívásainak, mikor másokra hárítjuk át

286

Ellen G. White


vagyonkezelő tisztünket. Akikre anyagi javad talentumait bíztad, talán nem tudnak olyan jól bánni vele, mint te. A jómódúak hogyan mernek ekkora kockázatot vállalni! {BT4 §70.7} Akik halálukig várnak, hogy rendelkezzenek vagyonukkal, azok valójában inkább a halálnak adják azt át, mint sem Istennek. Ezzel sokan ellenkezőjét teszik annak, amit Isten tervezett, mint azt igéje világosan megállapítja. Ha jót akarnak tenni, ragadják meg a jelen kitűnő alkalmait) s fáradozzanak teljes erejükből. mintha rettegnének, hogy kedvező lehetőségeket mulasztanak el. Akik, mivel nem tesznek eleget Isten életüket érintő kívánalmainak, ismert kötelességet hanyagolnak el, s akik azzal csitítgatják lelkiismeretüket. hogy halálukkor fognak odaajándékozni belőle, azok nem nyernek dicséretet a Mestertől; – s jutalomban sem részesülnek, Nem gyakorolják a lemondást, hanem, amíg lehet, maguknak tartják meg; csak akkor engedve át, miután a halál elragadta őket. Amit sokan addigra akarnak halasztani, amíg már-már meghaltak, ha valóban keresztények lennének, akkor tennék meg, mikor még teljes erejükben vannak. Akkor szentelnék oda Istennek magukat és vagyo¬nukat is, míg intézőiként működnek; s az a jóérzésük is meglehetne, hogy eleget tettek kötelességüknek, Ha maguk hajtják végre végrendeletüket, akkor maguk tudnának eleget tenni Isten kívánalmainak, ahelyett, hogy másokra hárítanák a felelősséget. Tekintsük magunkat az Úr tulajdona intézőinek, s Istent a tulajdonosnak, akihez vissza kell térítenünk, ami az övé, amikor elvárja tőlünk. Majd ha eljön kamatostól kérni vissza tulajdonát, a másét kívánók látni fogják, hogy a rájuk bízott talentumok megsokszorozása helyett, a haszontalan szolgára kihirdetett romlást, vészt hozták magukra. {BT4 §70.8} Isten terve, hogy szolgái halálát veszteségnek tekintsük, a jó hatás miatt, amit gyakoroltak, s a sok készséges adomány miatt, melyekkel hozzájárultak Isten kincstára föltöltéséhez. A halálesetek hagyatékai az élő jótékonyság nyomorúságos utánzatai csupán.” Isten szolgái Istennek tett jócselekedetekkel s bőkezű adományokkal írják napról-napra végrendelkezésüket. Ne tűrjék, hogy az Istennek adott összeg kicsiny legyen ahhoz képest, amit magukra költenek, Mikor naponta egyre írják végrendeletüket, nem feledkeznek el a célokról és barátokról, akiknek a legnagyobb hely jut szívükben. Jézus a legjobb barátjuk. Ő életét sem tartotta vissza tőlük, hanem javukra lett szegény, hogy szegénysége által ők lehessenek gazdagok. Jézus a teljes szívet teljes tulajdont érdemli meg, mindent, amink van. Mégis sok hitvalló életében elodázza azt, amire Jézus tart igényt, majd azzal tetőzi be a sértést, hogy halálakor is csupán csekélyke alamizsnát lök oda, Az ilyenek ne feledjék, hogy Isten e meglopása nem pillanatnyi ötlet: hanem jól megfontolt lépés: melyet így kezdenek megfogalmazni: „Szellemi képességeim teljes birtokában...” Miután egész életükben megcsalták Isten ügyét, haláluk után is folytatni szándékoznak a csalást. Éspedig szellemi képességük teljes birtokában. Sokan elégedettek, ha ilyen végrendelkezést tehetnek halálos ágyuk párnája alá Végrendeletek a halálra való fölkészülésük része, s úgy készítik el, hogy javaik ne nyugtalanítsák halálos órájukat. Nyugodt lelkiismerettel tudnak-e előre tekinteni a követelményekre, miket vállalniuk kell, mikor majd el kell számolniuk vagyonkezelésükkel? {BT4 §70.9} Ha el szeretnénk nyerni a jövő, halhatatlan életet, ebben az életben kell gazdagodnunk a jócselekedetekben, Mikor az ítélet összeül, s megnyitják a könyveket, mindenkit cselekedetei szerint jutalmaznak meg, Sok olyan név került az ítélet névsorába, mely mellé lopást jegyeznek be a menny jegyzőkönyvében. S hacsak bűnbánatot tartva meg nem térnek, hacsak 287

Ellen G. White


önzetlen jótékonykodással nem fognak fáradozni a Mesterért, elkerülhetetlenül a hűtlen szolga sorsában lesz részük.{BT4 §70.10} Gyakran tevékeny üzletember haj meg pillanatnyi figyelmeztetés nélkül, s mikor megvizsgálják ügyeit, a legzavarosabb állapotokat találják. Rendezés közben az ügyvédek költsége emészti föl az oroszlánrészt, hacsak nem az egész vagyont, míg az özvegy, a gyermekei, s Isten ügye meglopva állnak. Akik az Ur javainak hű intézői, azok pontosan tudni fogják, hogyan állnak ügyeik, s mint bölcs emberek, bármire készen állnak. Ha ezeknek zárulna le váratlanul a próbaidejűk, nem hagynának akkora bonyodalmat azokra, akiknek majd rendezniük kell ügyeiket. {BT4 §70.11} Soknak eszébe se jut végrendelkezni, amíg látszólag jó egészségnek örvendenek. Testvéreink mégis tegyék meg az elővigyázatot. Ismerniük kell pénzügyi helyzetüket, s ne tűrték meg, hogy ügyeik összekuszálódjanak. Úgy rendezzék vagyonukat, hogy bármikor hátra tudják hagyni. Úgy készítsék el végrendeletüket, hogy jogerős legyen a törvény előtt. Miután megfogalmazták, ....évekig élve maradhatnak, és akkor sem áll meg, ha időről-időre adományokkal járulnak az ügyhöz, amint erre szükség mutatkozik, A halál egyetlen nappal sem zörög be korábban, csak, mert végrendelkeztetek, Mikor szétosztjátok vagyonotokat családotok közt, ne feledkezzetek meg Isten művéről. Hiszen az ö megbízottai vagytok, az ő javaival a kezetekben, ezért elsősorban az ö igényeit vegyétek figyelembe. Magától értetődő, hogy ne hagyjátok fillér nélkül feleségeteket, gyermekeiteket; gondoskodjatok róluk, ha erre rászorulnak. Mégse vegyetek be, csak mert ez a szokás, végrendelkezésetekbe hosszú sor nem ínséges rokont. {BT4 §70.12} Sose feledjük, hogy a javak elosztásánál uralkodó jelenlegi önző rendszer nem Isten elgondolása, hanem emberi csinálmány. A keresztények legyenek javítók-újítók, s törjék meg a mai rendet, teljesen új szempontot véve figyelembe a végrendelkezésnél. Sose veszítsétek szem elöl, hogy az Úr tulajdonával bántok. Ezekre Isten akarata a törvény, Ha ember tenne meg végrendeletének végrehajtójává, akkor, ugye, pontosan követnétek a hagyatkozó akaratát, nehogy akár kicsiny összeg eltévessze rendeltetési helyét? Mennyei barátod rád bízta tulajdonát, s közölte veled akaratát is, hogy mire fordítsd. Ha önzetlenül tekintjük a rendelkezést nem juttatjuk illetéktelen helyre, ami Istent illeti meg. Szégyenteljesen elhanyagolják Isten ügyét, bar elég javakat bízott rájuk, bármily szükségletre, ha hálás, engedelmes szívvel rendelkeznének. {BT4 §70.13} A végrendelkezők ne gondolják, hogy ezzel örökre eleget tettek a kötelességnek; hanem szüntelenül munkálkodjanak) fölhasználva a rájuk bízott talentumokat, az Úr ügyének fölépítésén. Isten terveket fektetett le, hogy mindenki értelmesen tudja elosztani javait. Nem szándékszik csodatett segítségével eltartani a művet. Akad néhány hű intézője, aki takarékosan él, és ügye fejlesztésére fordítja javait. Ahelyett, hogy a lemondás, a jótékonyság lenne a kivétel, legyen az a szabály. Isten ügyének növekvő szükségletei megkövetelik a javak begyűjtését. Egyre érkeznek kérések bel- és külföldről a hírnökökért, hogy menjenek el hozzájuk világossággal és igazsággal. Ehhez több munkás szükséges, és több anyagi, hogy eltartsuk őket. {BT4 §70.14} Csak a javak kis összegei folynak be az Úr kincstárába, hogy lélekmentésre használjuk, s még ezt is nehezen lehet begyűjteni. Ha megnyílhatna a szemünk, látnánk, hogy az uralkodó 288

Ellen G. White


pénzsóvárgás mennyire akadályozza Isten ügyének fejlődését, s mennyivel többet tudtunk volna elvégezni, ha tizedek és áldozatok útján mindnyájan eleget tettünk volna Isten tervének, akkor sokaknál határozott változás állna be a jó irányban; nem merészelnék akadályozni Isten ügyének fejlődését, mint eddig tették. Ahhoz képest, hogy mit végezhetnének el, ha mindent föladnának Krisztusért, a gyülekezet alszik. Az önfeláldozás valódi lelkülete nyomós érj lenne az örömhír valósága és hatalma mellett, amit a világ félre nem magyarázhatna, le nem tagadhatna, s gazdag áldások áradnának a földre. {BT4 §70.15} Fölszólítom testvéreinket, hagyják abba az Úr meglopását. Némelyek helyzete megkívánja, hogy végrendelkezzenek. De mikor ezt teszik, ne adjanak fiaiknak, lányainak olyan javakat. melyeknek Isten kincstárába kellene befolyniuk. A végrendeletek gyakran a viszályok forrásai lesznek. Isten ősi népének dicséretére jegyezték föl, hogy az Úr nem szégyellte, ha Istenüknek nevezték őt. S azt a bizonyságot jegyeztek föl, hogy ahelyett. hogy önzőn törekedtek volna, vagy pénzsóvárgón vágytak volna a földi tulajdonra, Isten kezébe helyezték mindenüket és magukat. Csak az ő dicsőségéért éltek, félreérthetetlenül hirdetve, hogy ők más hazába vágynak, mennyei otthonba. Isten nem szégyellte az ilyen embereket. Ezek nem hoztak rá gyalázatot a világ szemében. A menny Fönségese nem szégyellte testvéreinek nevezni őket. {BT4 §70.16} Sokan azt hajtogatják, hogy nem tudnak többet tenni Isten ügyéért. mint már tesznek; noha korántsem adakoznak képességükhöz mérten. Az Úr néha úgy nyitja meg az önzés vakította szemet, hogy adományuk színvonalára csökkenti jövedelmüket. Lovakat találnak kimúlva az istállóban vagy mezőn, házak, kamrák égnek le, vagy a termés marad e! Sok esetben Isten áldásokkal teszi próbára az embert, s ha hűtlenséget tanúsít, nem hozza be a tizedeket és áldozatokat, visszavonja az áldást. {BT4 §70.17} „Aki szűken vet, szűken arat.” Krisztus kegyelmére, jóságának gazdagságára, s az igazság és vallás becsületére kérünk titeket, a Krisztus követőit, hogy szenteljétek magatokat és javaitokat újonnan az Istennek. Krisztus szeretetére és szánakozására való tekintettel, mely lehozta őt a királyi udvarokból, hogy önmegtagadást, megalázkodást és halált szenvedjen el. Vessük föl magunknak a kérdést: „Mennyivel tartozom az Úrnak?” majd hálás adományotok legyen arányban azzal, hogy mennyire értékelitek a menny csodás, Isten szeretett Fiában hozott ajándékát. {BT4 §70.18} Mikor eldöntitek, hogy milyen reszt akartok Isten ügyének adni, sokkal inkább lépjétek túl, mint rövidítsétek meg a kötelesség követelését. Gondoljátok meg, kinek is szól az ajándék. Ez a megemlékezés elűzi a pénzéhséget. Jusson eszetekbe a nagy szeretet, mellyel Krisztus szeret benneteket, s akkor leggazdagabb ajándékaink is méltatlannak tűnnek, hogy Urunk elfogadja. Mikor Krisztus lesz azok szeretetének tárgya, akik elnyerték megbocsátó szeretetét, akkor nem számítgatják az alabástrom szelence értékes illatszer árát. A pénzéhes Júdás meg tudta tenni; de a megváltás elnyerője csak azt fogja sajnálni, hogy áldozatának nincs még kellemesebb illata, még nagyobb érté¬ke. A keresztények tekintsék magukat eszköznek csupán, melyeken át ke-gyelmek és áldások hullámai fognak áramlani a minden jó forrásából embertársaikra. Ezek megtérése a magasztalásban és áldozathozatalokban megnyilvánuló dicsőség hullámait küldhetik a mennybe azoktól, akik részesek lettek velük a mennyei ajándékban. {BT4 §70.19}

289

Ellen G. White


GYŰLEKEZETI TAGSÁG Mindenkinek, aki küzd, hogy győzedelmeskedjék, számolnia kell gyöngeségeivel Mégis mennyivel könnyebb testvérei hibáit észrevenni, mint a magukét, Ezért legyenek sokkal élesebb szeműek és szigorúbbak magunkkal, mint másokkal szemben. {BT4 §71.1} A gyülekezeti tagoknak, ha az Isten fiai és lányai akarnak lenni, alá kell vetni magukat a fegyelmezésnek, mielőtt a világ világosságává válhatnának. Isten nem tesz a világosság közvetítőivé, míg a sötétben vesztegelnek, amíg megelégszenek helyzetükkel, s nem tesznek rendkívüli erőfeszítést, hogy a világosság forrásához kapcsolódjanak. Akik átérzik szükségletüket, s megalázzák magukat a legmélyebb gondolkodásra, legbuzgóbb, kitartó könyörgésre és cselekvésre, azok isteni segítségben fognak részesülni. Sok mindent kell az embernek elfelejtenie maga felől, és sokat kell megtanulnia is, Le kell rázniuk régi szokásokat. S csak komoly küzdelem árán, hogy kiküszöböljük e téves dolgokat, csakis az igazság teljes elfogadásával, az igazság elveinek az Isten kegyelme által megvalósításával érhetjük el a győzelmet. {BT4 §71.2} Bárcsak olyan szavakat tudnék szólni, melyek örökre elménkbe vésnék, hogy egyedüli reménységünk, ha Istennel élünk összeköttetésben. El kell érnünk a lélek tisztaságát; sok szívvizsgálatra van szükségünk, sok csökönyösséget és önszeretetet legyőznünk, s ehhez szüntelen, buzgó ima szükséges. {BT4 §71.3} A nyers és gáncsoskodó emberek, azzal mentik, próbálják igazolni keresztény előzékenységük hiányát, hogy a hitújítók közül némelyek hasonló lelkülettel éltek; s állítják, hogy a jelennek szóló munka is ilyen lelkületet követel; de ez nem igaz. A nyugodt lelkület s mely tökéletesen uralkodik magán, mindenhol jobb, még a legdurvább társaságban is. A bősz, féktelen lobogás senkinek sem tesz jót Isten nem azért választotta a hitújítókat. mert kirobbanó, dühödt emberek voltak. Hanem elfogadta őket, mint voltak, jellemük ily vonásai ellenére; de tízszer akkora felelősséget helyezett volna rájuk, ha alázatos gondolkodásuk lett volna, ha az ésszerűség uralta volna lelkületüket. Bár Krisztus szolgáinak helyteleníteniük kell a bűnt és istentelenséget, tisztátalanságot és hamisságot. bár olykor kötelességük meginteni a gonoszságot magas, valamint szerényebb helyeken, rámutatva előttük, hogy Isten fölháborodása utol fogja érni törvénye megrontói. Krisztus szolgáinak mégsem szabad erőszakosnak, sem zsarnokoskodónak lenniük. Legyenek inkább nyájasak, szeretetteljesek; megmenteni igyekvők inkább, mint pusztító szelleműek. {BT4 §71.4} Az Úr hosszútűrése a hosszútűrés és szeretet félreérthetetlen leckeire tanítja a lelkészeket és egyháztagokat, akik Krisztus munkatársai szeretnének lenni. Krisztus magához fogadta Júdást és az izgága Pétert, nem, mert Júdás pénzéhes volt, vagy Péter könnyen fölizgatható, hanem hogy tanulni tudjanak tőle, a nagy tanítótól, s olyanná lehessenek, mint ő: önzetlenek, szelídek, alázatos szívűek. Jó emberanyagot látott mindkettőjükben, Júdásnak jó pénzügyi képességei voltak, ami értékes lett volna a gyülekezetnek, ha szívére vette volna Krisztus tanításait mikor még az élet jelentéktelen ügyeiben megrótta az önzést, csalást, másé kívánását. Gyakran elismételte e tanításokat: „Aki kicsinyben hű, az hű a nagyban is; aki pedig hűtlen a kicsinyben, a nagyban is hűtlen.” Üdvözítőnk bele akarta vésni hallgatói emlékezetébe, hogy aki a legkisebb ügyben is csalással, embertársa rovására, előnyhöz segíti magát, ha kedvező alkalom kínálkozna, az a jelentősebb ügyekben is félrevezetne. A 290

Ellen G. White


szigorúan vett becsületességtől való legcsekélyebb elhajlás ledönti a korlátokat, s előkészíti a szívet a súlyosabb igazságtalanságok elkövetésére. Krisztus tanítással és példamutatással hirdette, hogy a legszigorúbb tisztesség vezéreljen embertársainkkal szemben. „Úgy bánjatok az emberekkel, amint akarjátok, hogy veletek bánjanak,” Krisztus egyre korholta a farizeusok hibás életét, egyre dorgálta őket Bár ők azt vallották, hogy megtartják Isten törvényét, életükben mégis gonoszságot, igazságtalanságot űztek. Számtalan öz-vegyet és árvát megloptak a kincstől, amijük volt, hogy kielégítsék pénzéhes nyereségvágyukat. {BT4 §71.5} Júdásnak javára válhattak volna a tanítások, ha jó szívet kívánt volna; de nyereségvágya kerekedett fölébe, s a pénz szerelme vált benne uralkodó hatalommá Nála volt az erszény a Krisztus műve fejlesztésére szánt javakkal, s ő időről-időre kisebb összegeket a maga használatára vett el belőle. Önző szíve sajnálta az áldozatot, melyet Mária hozott az alabástrom tégelyben levő illatszerrel, ezért pazarlással vádolta őt. így ahelyett, hogy tanult volna, tanító akart lenni, ki akarta oktatni Urunkat Mária tettének helyénvalósága felöl. {BT4 §71.6} Péter és Júdás előtt egyaránt lehetőség nyílt, s mindkettőjük kiváltsága volt, hogy Krisztus tanításai és példamutatása helyesbítsék jellemük bűnös vonásait. Miközben hallgatták Jézus álszentség és romlottság elleni megrovásait és dorgálásait, azt is látták, hogy akiket ilyen borzalmasan elítélt, azok megújulásukért kifejtett féltő, gondos és fáradhatatlan iparkodásának alanyai voltak, üdvözítőnk sírt sötétségük és tévelygésük fölött. Emésztő vággyal, határtalan szánakozással és szeretettel epekedett utánuk, mikor Jeruzsálem felől. „Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk gyűjti szárnya alá csibéit, de te nem akartad.” {BT4 §71.7} Péter gyors és buzgó, merész és meg nem alkuvó volt a cselekvésben; s Krisztus olyan emberanyagot látott benne, mely igen értékes lenne az egyház számára. Ezért magához kapcsolta őt, hogy ami jó és értékes benne, megőriztessék, ami pedig nyers a természetében, azt tanítással és példamutatással meglágyítsa; és simává tegye, ami durva volt a viselkedésében. Ha a szívet valóban átalakította az isteni kegyelem, akkor igaz nyájasságban, szeretetben, előzékenységben kifejezésre jutó külső változás látszana meg. Jézus sosem volt hideg, megközelíthetetlen. Lesújtott emberek gyakran megzavarták nyugalmát, mikor pihenésre és fölüdülésre lett volna szüksége, neki mégis mindenki számára volt nyájas tekintete s bátorító szava. Krisztus az igaz előzékenység mintaképe volt. Péter megtagadta ugyan Mesterét, de később megbánta, s igen alázatos maradt súlyos bűne miatt; s Krisztus azzal mutatta ki megbocsátását, hogy föltámadása után külön megemlítette öt. {BT4 §71.8} Júdás engedett Sátán kísértéseinek, elárulta legjobb barátját. Péter tanult Krisztus tanításaiból. Javára váltak. Majd folytatta a fölemelkedés e művét, melyet az Úr a tanítványokra hagyott, mikor a mennybe ment. Ezek két csoportot képviselnek, akiket Krisztus magához kapcsol; részesítve őket önzetlen, szánakozó élete tanításaiban s példájában, hogy tanulhassanak tőle. {BT4 §71.9} Minél többet szemléli valaki üdvözítőjét, minél inkább megismeri öt, annál inkább hasonulni fog rá, annál inkább Krisztus tetteit fogja végezni. A kor, amelyben élünk, megújhodó tevékenységre szólít. Az igazság ránk ragyogó fénye elszánt cselekedetű és kristálytiszta erkölcsi értékű embereket követel, hogy szorgalmasan és lankadatlanul 291

Ellen G. White


fáradozzanak azok megmentésén, akik meg szeretnék hallani Isten Lelkének hívását. {BT4 §71.10} A szeretetnek, melynek a gyülekezet tagjai körében kellene élnie, gyakran helyet enged a gáncsoskodás, rosszallás, s ezek a vallásgyakorlatoknál is helytelenítésekben és metsző, személyeskedő vágásokban fognak megnyilvánulni. Lelkipásztoraink, a vének és tagok ilyen dolgokat ne nézzenek el. A gyülekezet szolgálatát végezzük, egyedül Isten dicsőségét tartva szem előtt. Mikor a gyülekezetben más-más beállítottságú emberek kerülnek össze tisztviselőkként, hacsak Isten igazsága meg nem lágyította, le nem csillapította jellemük éles pontjait, ez kihat a gyülekezetre. A gyülekezet békéjét és összhangját áldozatul lökik az ily megszenteletlen, önző vonások kielégítésének. Sokan, mivel sasszemmel figyelik testvéreik hibáit, elhanyagolják tulajdon szívük megvizsgálását, életük megtisztítását. Ez Isten helytelenítését váltja ki. A gyülekezet tagjai a magukra legyenek gyanakvók, saját tetteiket figyeljék bíráló szemmel, nehogy önző indok irányítsa őket, nehogy a botlás okai legyenek gyönge testvéreiknek. {BT4 §71.11} Isten úgy fogadja el az embereket, amint vannak, emberi elemmel jellemükben. Majd ha befogadják a fegyelmezést, ha készek tőle tanulni, akkor szolgálatára képezi ki őket Sátán műve a keserűség, irigykedés, gyanakvás, féltékenykedés, sőt a gyűlölség gyökere, mely némely gyülekezeti tag szívében él. Az ilyenek mérgezőn hatnak a gyülekezetre, „Kevés kovász megerjeszti az egész tésztát.” A vallásos buzgóság, mely a testvérek elleni kitörésekben nyilvánul meg, nem a helyes megértésből fakad, Az ilyen bizonyságtételnek semmi köze Krisztushoz. {BT4 §71.12}

A GYÜLEKEZETBEN ELŐFORDULÓ CSALÁSOK „Minden gonoszság gyökere a pénz vágya.” Némelyek, akik bár vallják az igazságot, nem állnak helyt a kísértésben e ponton. A világiak közt a mai nemzedékben a legsúlyosabb gaztetteket a pénz vágya miatt követik el. Ha nem tudják becsületes szorgalommal megszerezni maguknak a gazdagságot, akkor csaláshoz, félrevezetéshez és bűntettekhez folyamodnak. A gonoszság pohara csaknem megtelt, s Isten megtorló igazságszolgáltatása már-már lesújt a vétkesre. Özvegyeket fosztanak meg sovány jövedelmüktől az ügyvédek és állítólagos jó barátok. Szegény embereket kényszerítenek életszükségletek híján kínlódni a becstelenség miatt. melyet azért űznek, hogy kielégítsék telhetetlenségüket. A világban elkövetett bűntettek rémítő följegyzése elég, hogy megfagyjon erünkben a vér, s borzadállyal töltse el a lelket; de tény, hogy e gonoszságok belopóznak azok közé is, akik pedig vallják, hogy hisznek az igazságban, s többé vagy kevésbé ezekbe a bűnökbe melynek, ez lelkűnk mély megalázkodására szólít bennünket. {BT4 §72.1} Aki őszintén féli Istent, inkább éjjel és nappal verejtékes munkával keresi kenyerét, inkább nélkülözik, inkább eszi a nyomor kenyerét, minthogy megtűrje magában a nyereség szenvedélyes szeretetét, mely elnyomja az özvegyet, az apátlan árvát, vagy kifosztja az idegent. A fitogtatás szeretete és a pénz vágya miatt elkövetett bűntények, tolvajok és rablók barlangjává teszi a földet, s angyalokat késztetnek sírásra. Pedig a keresztények vallomásuk szerint nem e világ lakosai; ők állítólag idegenben élnek, mondhatnák csupán az éjt töltik itt.

292

Ellen G. White


A mi hazánk azok a lakhelyek, melyek elkészítéséért Jézus távozott. Ez az élet pára csupán, mely szerte fog oszlani. {BT4 §72.2} Némelyeknél tébolyult szenvedéllyé válik a vagyonszerzés. Valahányszor megszegik az arany szabályt, annyiszor Krisztust bántják meg szentjei személyében. Minden előnyt, melyhez embertársaink rovására juttatjuk magunkat, legyenek szentek vagy bűnösök, csalásként jegyeznek föl a menny jegyzőkönyvében. Isten azt tervezte, hogy életünk a másokért való jótettek által isteni mintánk életét képviselje, s szent részt vallanunk az ember fölemeléséből. E kötelességteljesítés körül igaz méltóság lebeg, s oly dicsőség, melyet sosem látunk és foghatunk föl ez életben, de melyet teljes egészében a jövő életben becsülünk majd meg. A szeretetteljes cselekedetek, a nemes lelkű tettek följegyzése át fog érni az örökkévalóságba. Amilyen mértékben az ember embertársa rovására előnyhöz juttatja magát, olyan mértékben válik lelke érzéketlenné Isten Lelkének ösztönzései iránt. Az így szerzett előny valójában félelmetes veszteség. {BT4 §72.3} Akadnak emberek fontos beosztásban, akik nem ügyelnek mások jólétére. Teljesen a maguk érdeke köti le őket, így nem vigyáznak, hogy megóvják a gyülekezet hírnevét. Önzők és pénzéhesek, nem kizárólag az Isten dicsőségét viselik szívükön. Bizonyos fokig a gyülekezet egésze felelős egyéni tagjai helytelen tetteiért, mert szemet hunynak a gonoszság fölött, mikor nem emelik föl szavukat az ily dolgok ellen. Ezek több ok miatt nem örvendeznek Isten kedvezésének. Az Úr Lelkét megszomorítja a büszkeség, pazarlás, becsületesség hiánya, egymás rászedése, amibe némelyik istenfélelmet valló ember merül. Az ilyen eljárások Isten nemtetszését váltják ki népével szemben. {BT4 §72.4} Elém tárták ősi Izráel hitetlenségét és bűneit, s hogy Isten mai népe közt is hasonló helytelenségek és gonoszságok élnek. Az ihletés tolla az utolsó időkben élők tanulságára jegyezte föl bűntetteket, hogy így el tudjuk kerülni gonosz példájukat. Ákán megkívánta és elrejtette az aranyrudat, és a szép sineári köntöst, melyet zsákmányként vettek el az ellenségtő! Pedig az Úr átkozottnak mondta ki Jerikót, s meghagyta, hogy a nép semmit se vegyen el a zsákmányból. „Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izráel egész táborát kiteszitek az átoknak, s nagy szerencsétlenséget hoztok rá. Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába.” {BT4 §72.5} Mégis Ákán eltulajdonította az átkozott tárgyakat. s Isten haragja föltámadt Izráel gyermekei ellen. Mikor Izráel seregei kivonultak az ellenség ellen, az ellenség visszaverte, és megkergette őket, sőt néhányukat le is vágta. Ez a vereség súlyos csüggedést hozott a népre. Józsua, a vezetőjük, nem tudta, mire gondoljon; döbbenet töltötte el. A legmélyebb alázattal borult arcra és könyörgött: „Jaj Uram, Uram, miért engedted, hogy a nép átkeljen a Jordánon? Hogy most az emoreusok kezére adj, és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattunk volna a Jordánon túl! Bocsáss meg, Uram! Mit mondjak, mikor Izráel meghátrált ellenségei előtt? A kananeusok meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földről. Mit teszel akkor nagy nevedért?” Az Úr így felelt Józsuénak: „Kelj föl! Miért fekszel így arcra borulva? Izráel vétkezett, megszegte a szövetséget, melyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták, és holmijuk közé tették.” Ákán azt lopta el, amit Istennek kellett volna fönntartani, az ő kincstárába helyezni.

293

Ellen G. White


Takargatta bűnét, mikor látta, hogy Izráel táborára szerencsétlenséget hozott, mégsem vallotta be, mert tudta, – hiszen Józsué elismételte az Úr szavait a népnek, – hogy ha valamit maguknak tartanak meg abból, amit az Úr magának tartott fönn, szerencsétlenség éri Izráel táborát. {BT4 §72.6} Még örül a becstelenül nyert szerzeménynek, mégis megrendül a biztonságérzete. Hallja, hogy indul a nyomozás, s nyugtalanság fogja el. Egyre azt hajtagaija magában: Mi közük hozzá? Én vagyok felelős tetteimért. Külsőleg bátorságot tettet, s ő ítéli el leghangosabban a bűnöst. Ha ekkor bevallotta volna vétkét, talán életben maradt volna; de a bűn megkeményíti a szívet, s ő tovább tetteti az ártatlant. Ekkora tömegben, azt gondolja, nem fognak rátalálni. Ekkor sorsot húznak; a választás Júda törzsére esik. Ákán szíve bűntudatos félelemmel kezd verni. hiszen ez az ő törzse; de még mindig azzal áltatja magát, hogy elkerüli a leleplezést. Másodszor is sorsot húznak, s az ő családfájára esik a választás. Sápadt arcáról Józsué leolvassa bűntudatát. A sorshúzás végül elkülöníti a boldogtalan férfit. S most ott áll, Isten ujja mutat rá, hogy ő a vétkes, aki miatt a baj rájuk szakadt. {BT4 §72.7} Ha mikor engedett a kísértésnek, megkérdezték volna Ákántól, hogy vereséget és halált kíván-e hozni Izráel táborára, így felelt volna: „Jaj, dehogy! Eb a te szolgád, hogy ilyen súlyos gonoszságot kövessen el?” Ő mégis elidőzik a kísértésen, hogy kielégítse nyereségvágyát Mikor alkalom kínálkozott, tovább ment, mint szívében szándékolt volt. Ez az út, melyen egyes gyülekezeti tagok észrevétlenül vezetve vannak, hogy megszomorítsák Isten Lelkét, megcsalják felebarátaikat, így Isten nemtetszését zúdítsák a gyülekezetre, Senki sem él magának. Egy ember bűne szégyent, vereséget és halált zúdított Izráelre. Isten visszavonta a védelmet, mely fejüket óvta a harc idején. Különféle bűnök, melyeket hitvalló keresztények melengetnek és gyakorolnak, Isten helytelenítését hárítják a gyülekezetre, Ama napon, melyen megnyitják a menny jegyzőkönyvét, a Bíró nem fogja szavakban kifejezni valaki bűnét, ha¬nem egyetlen átható, megítélő pillantást fog vetni rá, amitől az élet Minden cselekedete, minden ügylete élénken eszébe jut a bűnösnek. Nem kell majd kutatni utána, hanem maga fogja bevallani szégyenét, önzését. másé kívánását becstelenségét, színlelését, csalását. Bűneit, melyek rejtve voltak az emberek elől, akkor, mintegy a háztetőről fogják kikiáltani. {BT4 §72.8} A gyülekezetnek nem a nyílt ellenszegülők, hitetlenek, istenkáromlók hatásától kell leginkább rettegni hanem a következetlen Krisztust vallóktól. Ezek tartják vissza Izráel Istenének áldását, ők hoznak gyöngeséget a gyülekezetre, s olyan gyalázatot, melyet nem lehet egykönnyen letörülni. Míg Józsué arcra borulva feküdt, lelkének gyötrelmével, könnyekkel töltve ki lelkét Isten előtt, Isten parancsa megrovás is volt: „Kelj föl! Miért fekszel arcra borulva?” {BT4 §72.9} A népszerű egyházak tele vannak Istent szolgálását tettükkel, valójában tolvajok, gyilkosok, paráznák s házasságtörők. Hanem a mi alázatos hitünket vallók magasabb mértéket vallanak. Legyenek biblia-kutatók, s tanulmányozzák szorgosan az élet térképét. Gondosan, imádkozva vizsgálják cselekvésre késztető indítékaikat. Akik Krisztusba akarják helyezni bizalmukat, azok kezdjék tanulmányozni a kereszt szépségeit. Ha akarják, megmenthetik lelküket a romlástól, és sikerre vihetik az örök élet elnyerésének ügyét. {BT4 §72.10}

294

Ellen G. White


A világban dívó egymás rászedése ne legyen példa a kereszténynek. Jelentéktelen ügyekben se tántorodjanak el a tökéletes becsületességtől. Csalás, ha valamit értéke fölül adunk el, kihasználva a vevő tudatlanságát. Törvénytelen nyereségek, a kereskedés kicsinyes kijátszásai, túlzás, versengés, olcsóbban adni el, mint testvéred, aki becsületesen próbál megélni valamiből – megrontják a közösség tisztaságát, végzetesek a gyülekezet lelkiségére. {BT4 §72.11} Az anyagi ügyek nem fekszenek Isten kormánya hatáskörén kívül. Ne csak szombaton fitogtassuk, tegyük közszemlére a kereszténységet; hiszen ez a hét minden napjára, mindenhol érvényes. El kell ismernünk, és gyakorolnunk kell követelményeit a műhelyben, odahaza, s testvérekkel vagy világgal kötött ügyleteinknél. Sokaknál a mindent elnyelő világiasság eltakarja a keresztény kötelezettség valódi érzetét. Krisztus vallása olyan hatással lesz szívünkre, hogy uralkodni fog életünkön. A valódi vallással rendelkezők miden ügyletelésüknél olyan világosan fölismerik, ami helyes, mint mikor a kegyelem trónjánál ajánlják föl könyörgéseiket. Az élet minden képességeivel egyetemben, Istené, s arra kell használnunk, hogy az ő dicsőségét öregbítsük, ahelyett, hogy embertársaink falhoz állításával Sátán szolgálatára silányítanánk azokat. {BT4 §72.12} Egyeseknek Sátán a tanácsadója. Azt mondja, hogy ha föl akarnak virágozni, az ő tanácsára kell hallgatniuk. „Ne légy túl lelkiismeretes a tisztesség és becsület terén, hanem érdekeid fölött őrködj sasszemmel. Ne hagyd, hogy az irgalom, lágyszívűség s nemes lelkűség ragadjon magával. Ne törődj az özveggyel, apátlan árvával. Ne biztasd őket, hogy tőled várjanak támogatást; hadd gondoskodjanak magukról. Ne kérdezősködj, van-e betevő falatjuk, s figyelmes, szerető gondoskodással áldásukra lehetnél-e. Törődj csak magaddal. Amit bírsz, markolj el magadnak. Lopd meg az özvegyet, az apátlan árvát, forgasd ki a jövevényt javaiból, akkor módodban lesz ellátni szükségleteidet." Némelyek megfogadták a tanácsát. Azt vetették meg, aki ezt mondta: „Isten, a mi Atyánk szemében ez a tiszta és igazi vallásosság: Viseld gondját a nyomorgó árvának és özvegynek, s őrizd meg magad tisztán e világtól” {BT4 §72.13} Sátán a világ országait ajánlja föl az embereknek, ha neki engedik át az elsőbbséget. Sokan hallgatnak rá, így elveszítve a mennyet. Holott jobb meghalni, mint bűnt követni el; jobb nélkülözni, mint csalni, jobb éhezni, mint hazudni. Akit Sátán megkísért, e szavakkal szegüljön szembe vele: „Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni.” Itt a föltétel, s az ígéret is, mely kétségtelenül valóra válik. Az Úr szolgálásának gyümölcse boldogság és bőség lesz. {BT4 §72.14}

AZ ÖNURALOM FONTOSSÁGA H. testvérnő, keveset tudok csak akkori életedről, mielőtt megvallottad volna Krisztust. Hanem azóta nem voltál valóban megtért; nem képviselted helyesen Krisztust, Mesteredet. Elfogadtad ugyan az igazság elméletét, de elmulasztottad meg is szentelődni általa. Nem gyakoroltad az önuralmat, hanem az egészség és vallás rovására kielégíted kívánságaidat és óhajaidat. Akármi semmiségért idegeskedsz, s ahelyett, hogy szigorú őrt állítanál szavaid és tetteid mellé, szabad folyást engedsz kitöréseidnek, Vagy Sátán, vagy Jézus uralkodik az

295

Ellen G. White


értelmen; s mikor nem gyakorolsz önuralmat, Sátán uralkodik és visz rá, hogy azt tedd és mond, ami teljességgel sátáni. Olyan gyakran megtörtént ez veled, hogy a szokásoddá vált. {BT4 §73.1} Mióta mostani férjeddel élsz, megtűröd, hogy bármi jelentéktelen apróság fölingereljen; s ilyenkor mintha tomboló dühkitörés kerítene hatalmába, miközben Sátán ott áll, s kinevet minden nyomorúságot; amit magadra hozol és azokra, akiket pedig kötelességed lenne boldoggá tenni Gyermekeid örökölték jellemvonásaidat, s naponta követik példádat az elvakult, esztelen dühöngésben, türelmetlenségben és ingerlékenységben. {BT4 §73.2} Az emberi szívben természettől fogva ott él az önzés és romlottság, amit csak a legapróbb fegyelemmel és a legszigorúbb féken tartással lehet legyőzni; s még akkor is évek türelmes erőfeszítésére, és komoly ellenállásra lesz szükség. Isten megengedi, hogy megtapasztaljuk a nyomor szorongatta• tásait, nehéz helyzetekbe hoz, hogy fölszínre hozza jellemük hibáit s elsimít• hassuk érdességeit, De miután Isten alkalmakat s előnyöket nyújtott, miután megérttette velünk a világosságot és igazságot, ha még ezek után is kifogásokkal hozakodnak elő jellemük torz voltára, folytatva önzésüket és irigykedésüket olyan lesz a szívük, mint a gránit, lehetetlenné téve, hogy megjavuljanak, kivéve az Isten Lelkének vésőjét, kalapácsát és csiszolását. {BT4 §73.3} Fölhívták figyelmemet akkori életedre, amikor …-ra költöztél. Következetlen volt a viselkedésed; helytelenek a kapcsolataid . A sörös-kertek gyermekeiddel való látogatása nem tett kedvező benyomást másokra erkölcsi helyzeted felöl. Szomorú fejezetek ezek az életedben. Rendelkeztél ugyan fénnyel s ismeretekkel, hajlamaid, és amiben örömödet lelted, mégis elválasztottak Istentől. {BT4 §73.4} Sok körülményt elém tártak, melyek akkor történtek, mikor …-on éltél. Csökönyös, romlott akaratod arra vezetett, hogy gyalázatot hozz az igazságra, melyet vallottál. Semmiképp sem volt menthető, amint a világ előtt viselkedtél. A büntetés, amit lányod kapott szándékos engedetlenségéért az iskolában, addig növekedett képzeletedben, hogy a törvény oltalmát keressed. A félrevezetés, az igazság eltorzítása, amit ott műveltél, a lehető legveszélyesebb lecke volt az erkölcsök terűletén. Ezek ellened állnak följegyezve a menny könyveiben. Csökönyös a természeted, s nem vagy hajlandó megalázni szívedet, hogy bevalld helytelen tettedet, hanem arra való tekintet nélkül mosod tisztára azt az emberek előtt, hogy milyennek is tűnik az az Isten szemében. Csodálkozhatsz-e, hogy ilyen csalfa nevelés mellett olyan lett a lányod, amilyen? Nevelésed iránya úgy hatott rá, hogy azt képzelje, hogy senkinek sincs joga keresztezni romlott akaratát? A kezeddel vetett mag virágot hozott, s gyümölcsöt termett, mely a lehető legkeserűbb. {BT4 §73.5} Az üdvösséged iránti szeretet késztet most írásra. Súlyosan leterhel a felelősség magamra vett súlya, mikor megírom e dolgokat. Viselkedéseddel zárod be magad és gyermekeid előtt a menny ajtaját, mert sem te, sem ők soha el nem juthattak oda jelen jellemetekkel. Te, testvérnőm, szomorú, veszítő játszmát játszol az életben. Szent angyalok figyelnek szomorúan; ördögi lelkek tekintenek rátok diadalmasan. Látják, hogyan veszítitek el, gyorsan a kegyességeket, melyek a keresztény jellemet díszítik. …on Sátán ülteti belétek romlott vonásait. {BT4 §73.6}

296

Ellen G. White


Belemerültél a regényolvasásba, míg képzelt világban nem élsz, Ezek ártanak mind az értelemnek, mind a testnek; gyöngítik a szellemi képességet, ijesztően megadóztatják a testi erőt. Időnként értelmed éppen csak, hogy ép, mivel a kitalált történetek olvasásával túlfeszítetted és beteggé tetted képzeletedet. Úgy kell fegyelmeznünk értelmünket, hogy összes képességei arányosan fejlődjenek. Bizonyos irányú szoktatás erősebbé tehet ugyan egyes képességeket, de tétlenül hagyhatnak más oldalakat, úgy hogy nyomorított lesz a hasznavehetőségük. A rosszul választott olvasás erősen megrontja az emlékezetet, és hajlamossá tesz az érvelő készség kiegyensúlyozatlanságára, az agy idegességére es fáradtságára, de az egész szervezet kimerültségére is. Ha egyre kitalált történetekkel tápláljuk túl és izgatjuk a képzeletet, akkor az rövidesen zsarnokká válik: eluralkodik az agy összes többi képességén, az ízlést szeszélyessé, a hajlamokat pedig romlottá teszi.{BT4 §73.7} Szellemi emésztési zavarban szenvedsz. Teletömted fejedet mindennemű értesülésekkel, államigazgatással, történelemmel, tudománnyal és adomákkal, melynek a megrontott emlékezet csupán egy részét tudja megtartani. Sokkal kevesebb értesülésanyag, jól fegyelmezett gondolkodás kíséretében) sokkal értékesebb lenne. Nem szoktattad gondolkodásodat erőteljes foglalkozásra; ezért csökönyösséged és hajlamod uralkodik rajtad, ezek a mesterek, ahelyett, hogy szolgálnának. A következmény a testi és szellemi erő csökkenése. {BT4 §73.8} Évek óta olyan a fejed, mint a csacsogó csermely, tele sziklákkal és gyomokkal, ezért vize semmire se jó. Ha magasztos cél uralkodott volna képességeiden, ma nem lennél az a magatehetetlen, aki vagy. Azt képzeled, hogy föltétlenül ki kell elégítened étvágyad, és túlzásba vitt olvasásod szeszélyeit. Láttam éjféli lámpást égni szobádban, amint izgató történetet habzsoltál, így ajzva föl amúgy is túlfeszült agyadat. Ez az ösvényed csökkentette életképességedet, hiszen testileg, szellemileg, erkölcsileg meggyöngített. A rendszertelenség rendetlenséget eredményezett házadban, s ha így folytatod, odahat, hogy gondolkodásod gyöngeelméjűségbe essen. Visszaéltél Isten adta kegyelem-időddel, elpazaroltad Istentől nyert napjaidat. {BT4 §73.9} Isten azért adományoz tehetségeket, hogy bölcsen fölhasználjuk, nem, hogy visszaéljünk velük. A nevelés, a művelődés, csupán a testi, szellemi és erkölcsi erőknek az élet kötelességeinek legjobb elvégzésére való előkészítése. A helytelen olvasás hamis művelődést nyújt. A szívósságot, az agy erejét és működését csökkenteni lehet vagy növelni, attól függően, miként vesszük igénybe. Az a kötelességed, hogy vesd el könnyű olvasmányaidat. Távolítsd el őket a házadból. Ne legyen kezed ügyében a kísértés, hogy megfertőzd képzeletedet, kibillentsd idegrendszeredet, s megrontsd gyermekeidet. A sok olvasással alkalmatlanná teszed magadat a feleség kötelességeire, és arra, hogy bárhol is jót tegyél. {BT4 §73.10} Nem kutatjátok a Bibliát, amint kellene; ezért nem vagytok jártasok a Szentírásban, és nem álltok készen minden jócselekedetre. A könnyű olvasmány megbénítja az agyat. Az Ige olvasását pedig unalmassá teszi. Azt szeretnéd elhitetni másokkal, hogy jártas vagy a Szentírásban; de ez lehetetlen, hiszen szeméttel van tele az agyad. A Biblia megköveteli az elmélyedést és az imádkozó szívvel végzett kutatást. Nem elég, ha átsiklunk a felületen. Bár némely részek annyira világosak, hogy lehetetlen félreérteni őket, más részek bonyolultabbak,

297

Ellen G. White


gondos, türelmes kutatást igénylők. Akár a hegyekben rejtőző nemes fémet, úgy kell kutatnunk a Biblia igazságainak ékkővel után és elraktároznunk gondolatainkba a jövőben való fölhasználásra. Jaj bárcsak mindenki olyan kitartóan igénybe venné értelmét a mennyei arany utáni kutatásra, mint a múlandó aranyért teszik. {BT4 §73.11} Mikor azzal az őszinte szándékkal vizsgáljuk a Szentírást, hogy megismerjük az igazságot, akkor Isten beleleheli Lelkét a szívünkbe, s szavának világosságával benyomást tesz értelmünkre. A Biblia a maga magyarázója; egyik rész értelmezi a másikat Ha egyazon tárgyat érintő szövegeket vetünk össze, olyan szépséget és összhangot fogunk látni, melyről nem is álmodtunk. Nincs más könyv, melynek figyelmes olvasása úgy erősíti és növeli, teszi emelkedetté és nemesíti a gondolkodást, mint a könyvek könyvének gondos átvizsgálása. A Biblia kutatása új életet kölcsönöz az elmének, mely így olyan tárgyakkal kerül szembe, melyek komoly gondolkodást követelnek. Imában pedig Istenhez közeledik a képességért, hogy megértse a kijelentett igazságot. Ha hagyjuk gondolatainkat a mély és súlyos kérdések helyett köznapi tárgyakkal kötni le, akkor agyunk a tárgy színvonalára szűkül, amelyről elmélkedik, s végül elveszíti növekedő képességet. {BT4 §73.12} Jelen utadon az leg sajnálni valóbb, hogy tévedéseid és hibáid gyermekeidben látnak ismét napvilágot. L…-t ;s az olvasás köti le; szellemi képessége megsérül, örökre megsérül példád követésétől. így nem lesz kedve, sem képessége a bibliakutatásra. Fiatalon könnyű tanulni. Vessünk tehát jó magot a jó talajba, s az majd az örök életre terem gyümölcsöt. {BT4 §73.13} Az ifjúkorban kialakított szokások, bár később kissé módosulhatnak, ritkán változnak lényegesen. Egész életedet azon jellem öröksége alakította, melyet születésedkor kaptál. Apád romlott természete látható gyermekein. Isten kegyelme le tudja győzni a rossz hajlamokat. de súlyos harcot kell vívni érte, így van ez gyerekeiddel is. Kényezteted őket, mint magadat. Nincs erőd megtagadni étvágyadtól, amit megkívánsz, s ezzel borzalmas terheket hárítasz emésztő-szerveidre. Nincs nő, aki jó egészségnek örvendhetne, ha úgy kielégíti kívánságait mint te. {BT4 §73.14} Ez érvényes gyermekeidre is. Anyjuk helytelen fegyelmezése, mikor módjában állt gondoskodni róluk, s hogy annyi időn át magukra voltak hagyva, az anya gondoskodása nélkül, csaknem tönkretette őket. Mégis, a szilárd, tántoríthatatlan bánásmód most is komoly javulást érhetne el; még mindig lehetne fegyelmezni őket, bár igen-igen nehéz lesz azzá tenni őket, amik lehettek volna, ha a szülők helyesen bántak volna velük. Az anya, ha akarja, láthatja vi¬selkedése következményét. Vagy meg változhat, megpróbálhatja ellensúlyozni, ami rosszat addig tett. Az ösvény, melyre most gyermekei lépnek, erényre vagy gonoszságra, tisztességre vagy gyalázatra, mennybe vagy pokolba vezethet. Az imádkozó, istenfélő anya jó hatása végig elér: az örökkévalóságra. Maga meghalhat ugyan, de munkája megmarad, {BT4 §73.15} H. testvér és testvérnő, egyikőtök sem látja gyermekeitek szomorú állapotát H. testvér elhanyagolta, hogy határozott legyen fegyelmezésük terén. A . kisebbik fia uralkodik házatokon. Két idősebb gyermeketek nevelése mindenestől helytelen volt. Bár időnként H. testvér túl szigorú és követelőző volt, azt várta el tőlük, amit a maga gyermekeitől nem várt volna el, a te utad, H. testvérnő, sokkal rosszabb volt. Gyermekeid pártját fogtad 298

Ellen G. White


jelenlétükben, s bosszúállásra tüzelted ifjú szívüket. Engedetlenségre, lázadásra nevelted őket, s tiszteletlenül szóltál előttük férjedről. Ez a féken tartás megvetésére vezetett. Ezzel kitörölhetetlen benyomást tettél gondolkodásukra. {BT4 §73.16} Kezded már látni gyermekeidben a rossz nevelés következményeit; mégis csaknem ezt műveled a gyermekekkel, akiket Isten azóta bízott gondjaidra. Következetlen, fékezhetetlen lelkületed akár a szervezetbe jutott alattomos méreg, s keserű következményei előbb vagy utóbb meg is fognak látszani. Nem homokba, hanem sziklába vési jegyét; s az eljövendő időkben tanúság lesz viselkedésed felől. {BT4 §73.17} Húgom, nem érzékeny a lelkiismereted. Gondold meg, milyen szokásokat veszel föl, s könyörögj buzgón, hogy az Úr a Bárány vérében mossa meg a szennytől jellemedet. Meg kell világítanod a lelkiismeretedet megfékezned lobbanékony természetedet, s ápolnod kell az igazság szeretetét, mielőtt meglátnád Isten országát.{BT4 §73.18} Egész életedben határozott, megállapodott férfiakra volt szükséged. Sátán még mindig nyomdokodban jár. Egyedüli reményetek az alapos Istenhez térés. Ne álltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Ha ma zárul le a próbaidő, nincs arra reménységünk, hogy megmenekülsz. Egészséged a testi, szellemi, erkölcsi természeted helyes igazgatásától függ. Bizonyosan találkozni fogsz olyan dolgokkal, melyek fölborzolják természetedet súlyosan próbára tesznek; Jézus erejével mégis eljuthatnál az önuralomra. Salamon a hódítók fölé sorolja, akik uralkodnak magukon. „Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki varost foglal el,” {BT4 §73.19} Ha hagyod, hogy ok nélkül dühbe gurulj, olyan állapotokat teremtesz szervezetedben, melyek, ha meg nem változol, életedbe fognak kerülni. Ócsárolod a férjedet, olyanokat mondasz neki, amit soha feleségnek ki nem lenne szabad ejteni a száján. Ismételten mellébeszéltél, s olyan messzire mentél, hogy hazugságban vagy bűnös, csak hogy elérd célodat. Családod egyik fővonása, hogy mindenáron keresztül erőszakoljátok akaratotokat. {BT4 §73.20} H. testvér viselkedése nem olyan, milyennek lennie kellene. Nagyon erős a véleménye, s nem tartja az ésszerűség uralma alatt az érzéseit. H. testvér, nagyon ártasz egészségednek, mert túl sokat, és helytelen időben eszel. Ez az agyra hajtja a vert. Az agy zavaros lesz, ezért nem uralkodsz magadon eléggé. Olyannak tűnsz, mint akinek kiborult az esze. Élénken hadonászol, könnyen fölbosszantanak, és túlzó fényben látod a dolgokat. Bő szabad levegőn mozgás, és szerény étrend elengedhetetlen egészségedhez. Csak kétszer étkezz napjában. Ha esténként éhes vagy, igyál hideg vizet, akkor reggel sokkal jobban fogod érezni magad, amiért nem ettél. {BT4 §73.21} Nem lenne szabad megengednetek gyermekeiteknek, hogy nyalánkságokat, gyümölcsöt, dióféléket vagy bármi mást bekapjanak étkezések között. Kétszeri étkezés előnyösebb számukra, mint a háromszori. Ha a szülők példát mutatnak, ha elvből végzik a dolgokat, a gyermekek rövidesen átveszik tőlük a lépést. Az étkezés terén való rendetlenség elpusztítja az emésztőszervek egészséges működését, s mikor gyermekeitek asztalhoz ülnek, nem ízlik nekik az egészséges étel; étvágyuk azt követeli, ami a legártalmasabb számukra. Számtalanszor szenvednek láztól, hidegleléstől, amit a helytelen étkezés hozott rájuk, s

299

Ellen G. White


ilyenkor szüleik felelősek betegségeikért. A szülők kötelessége odahatni, hogy gyermekeik egészséges szokásokat alakítsanak ki. Ezzel sok bajt megelőznek. {BT4 §73.22} H. testvért agyvérzés fenyegeti, s ha továbbra is engedetlen az egészség törvényei iránt, hirtelen véget fog érni az élete. Családotok boldog lehet, vagy nyomorult. Ez tőletek, magatoktól függ. Viselkedésetek irányítja, szabja meg jövőtöket. Mindkettőtöknek meg kell lágyítanotok jellemetek éles kinövéseit, s csak olyan szavakat szabad szólnotok, amelyeket nem szégyelltek majd viszonthallani Isten napján. Tegyétek éltetek szabályává, hogy egyenesen haladtok a kötelesség ösvényén. A számos kísértés ellenére is, melyek támadni fognak, legyetek hűek a jó lelkiismerethez és Istenhez, s akkor sima lesz talpatok alatt az ösvény. Elvitatkozhattok jelentéktelen semmiségekről, melyek nem érik meg a civódást, s akkor a következmény csak kellemetlenség lesz. Az igaz ember ösvénye a békességé. Ez oly világos, hogy az alázatos, istenfélő botlás nélkül tud járni rajta. Keskeny ez az ösvény, mégis sokféle vérmérsékletű jár rajta egymás mellett, ha üdvösségük parancsnokát követik, Akik magukkal szeretnék vinni a gonosz jellemvonásokat, önző szokásaikat, azok nem tudnak ezen az ösvényen járni, mert túl egyenes és túl keskeny. {BT4 §73.23} Mily gondos és figyelmes is a nagy pásztor, hogy nevén nevezi juhait, hogy hívogatja őket, kövessék a lába nyomat. Egyre hívogatja az eltévelyedettet. Fényt villant igéjéből, hogy rámutasson a fenyegető veszedelmekre. A mennyből szól hozzájuk figyelmeztetéssel, intések és hívások által. hogy lépjenek vissza az igaz ösvényre. Jelenlétével igyekszik segíteni a tévelygőn, s fölemeli őket, mikor elesnek. De némelyek már annyi ideje követik a bűn ösvényét, hogy nem is akarják meghallani Jézus hangját. Hátrahagynak mindent, ami nyugalmat és biztonságot nyújtana nekik; hamis vezetőkre bízzák magukat, s elbizakodottan, vak önhittséggel sietnek tova, egyre messzebb távolodva a fénytől, békétől, boldogságtól és nyugalomtól. {BT4 §73.24} Kérlek, engedelmeskedjetek a világosságnak, melyet Isten nyújtott. Alakítsátok újjá életeteket. Krisztus keresztje az egyedüli reményünk. A kereszt mutatja az Atya szeretetének nagyságát, s hogy a menny Fönségese sértegetésnek, gúnyolódásnak, megaláztatásnak és szenvedésnek vetette alá magát az örömért, hogy veszendő lelkeket lásson majd megmentve országában. Ha szeretitek gyermekeiteket, legyen főgondotok fölkészíteni őket az eljövendő, halhatatlan életre. A mostani, boldogtalan természettel sosem látják meg Isten paradicsomát. Munkálkodjatok, míg nappal van; hozzátok be az időt, s nyerjétek el a halhatatlanság koronáját. Mentsetek meg magatokat és családotokat, hiszen a lélek üdvössége igen-igen becses. {BT4 §73.25}

BIBLIAELLENES HÁZASSÁGOK Az utolsó időkben élünk, amikor a házasodás tárgyának tébolya alkotja Krisztus közeli eljövetelének egyik jelét. Az emberek nem kérik ki Isten véleményét e dolgokban. Föláldoznak vallást kötelességet és elvet, csak, hogy keresztül erőszakolják a megszenteletlen szív serkentéseit. Nem is kellene nagy örvendezést rendeznünk két ember egybekelésén. Száz házasság közül egy sincs, amelyik szerencsésen üt ki, amelyik magán viseli Isten jóváhagyását, s kedvezőbb helyzetbe juttatná a feleket, hogy Istent magasztalják. Megszámlálhatatlanok a rosszul sikerült házasságok rossz következményei. Ösztön a

300

Ellen G. White


házasságok eredendője. Alig gondolnak a dolgok elfogulatlan megfontolására; ódivatúnak tartják kikérni a tapasztaltak véleményét. {BT4 §74.1} Ösztön és szentségtelen szenvedély burjánzik a tiszta szeretet helyen. Sokan veszélybe sodorják lelküket, és Isten átkát zúdítják magukra, mert úgy lépnek házasságra, hogy csupán szerelemvágyukat elégítsék ki. Olyanok esetét tárták föl előttem, akik bár vallják, hogy hisznek az igazságban, mégis súlyos hibát követnek el, mikor hitetlenekkel házasodnak össze. A a reményt melengették, hogy a hitetlen fél elfogadja az igazságot, holott, miután a másik fél elérte célját, távolabb áll az igazságtól, mint azelőtt. S akkor elkezdődik az ellenség mesterkedése, meg nem szűnő erőlködése, hogy a hívő felet is elvonja a hittől. {BT4 §74.2} Sokan azért vesztik el igazság iránti érdeklődésüket és igazságba vetett bizalmukat, mert a hitetlenséggel léptek szoros közösségre. A kételkedés, kérdésessé tevés, hitetlenség levegőjét szívják. Egyre szemük előtt, egyre fülükben a hitetlenség, míg végül megszeretik azt. Némelyekben lehet bátorság, ellene állni az ilyen befolyásoknak, mégis sok esetben észrevétlenül aláássák, s végül el is pusztítják hitüket Sátán ezzel elérte a célját. Eszközein át ügyködött oly csöndesen, hogy elsöpörte a hit és az igazság korlátait, mielőtt a hívő felek észbe kaphattak volna, hogy merre sodródnak. {BT4 §74.3} Veszélyes világival szövetségre lépni. Sátán jól tudja, hogy az óra, mely sok ifjú férfi és nő házasságának szemtanúja, egyúttal véget vet vallásos életük és hasznavehetőségük történetének. E fiatalok elvesztek Krisztus számára. Bár ideig-óráig még talán iparkodnak keresztény életet élni, de minden erőfeszítésük az ellenkező irányba sodró szakadatlan áradat ellen történik. Valamikor előjoguk és örömük volt hitükről és reményükről szólni; de később már nem szívesen említették e tárgykört, mert tudták, hogy akivel összekötötték sorsukat, azt nem érdekli. igya drága igazságba vetett hit kihal a szívből, s az ősellenfél alattomban szövi köréjük a kétkedés hálóját. {BT4 §74.4} Az teszi ezt súlyos bűnné, hogy túlzásba viszik a megengedettet, a törvényeset. Az igazságot vallják, hitetlenekkel kötve házasságot, Isten akaratát tapossák; elveszítik az Ur tetszését, s keserűséget vetnek megbánásra. A hitetlennek kiváló erkölcsi jelleme lehet, de mert nem enged Isten követelményeinek, és semmibe vesz ilyen nagyszerű mentést, ez elegendő ok, hogy miért ne történjék meg az ilyen egyesülés. A hitetlen fél jelleme talán ahhoz az ifjúhoz hasonló, akihez Jézus e szavakat intézte: „Egy hiányosságod van.” Az az egy hiányosság végzetes volt. {BT4 §74.5} A hitetlen élettárs választása mellett fölhozott érv, hogy a hitetlen jó szemmel nézi a vallást, s minden, amit csak élettárstól kívánni lehet, kivéve egyet azt, hogy nem keresztény. Bár a hívő fél jobbik belátása azt mondja, hogy helytelen hitetlennel lépni életre szóló egységre, közösségre, mégis tíz közül kilenc esetben a hajlandóság kerekedik fölül. Attól a perctől, hogy az eskü elhangzott, lelki szennyeződés vesz! kezdetét; a vallásos buzgalom hanyatlani kezd, majd egyik erőd a másik után omlik a porba, míg mind a ketten az ellenfél fekete lobogója alatt nem állnak. Még a menyegzős ünnepségeknél is a világ szelleme diadalmaskodik a lelkiismereten, a hiten, az igazságon. Az új hajlékban már nem tartják tiszteletben az imádság óráját. A vőlegény és menyasszony egymást választották, s Jézust elküldték, kitaszították. {BT4 §74.6}

301

Ellen G. White


A hitetlen fél eleinte talán nem mutatja ki a foga fehérjét; hanem mikor a Biblia igazságára hívják föl figyelmét, amikor azt akarják megfontoltatni vele, akkor azonnal föllázad: „Hozzám jöttél, (elvettél feleségül tudva, hogy ki vagyok. Nem akarom, hogy ezzel gyötörjetek. Mától fogva megtiltom e tárgy emlegetését.” Ha a hívő fél ezen túl is buzgalmat tanúsít hite iránt, olybá tűnhet, mintha kíméletlen lenne az iránt, aki nem kívánja a keresztény lelki életet. {BT4 §74.7} A hívő fél azzal mentegeti magát, hogy az új, közös életben valamelyest engednie kell választott élettársának. Mindketten részt vesznek társas, világi szórakozásokban. Bár eleinte nagyon húzódozik ettől az érzülete, később egyre kevésbé és kevésbé lesz szívügye az igazság, s a hit kétségekre és hitetlenségre cserélődik. Senki sem sejtette volna, hogy a valamikor szilárd, lelkiismeretes hívő, a Krisztus odaadó követője valaha is olyan kételkedő, ingadozó emberré válhatna, mint amilyen most lett. ,Jaj, mekkora változást vitt végbe az ilyen balga házasság! {BT4 §74.8} Mit is kellene tennie minden kereszténynek, mikor próbára tevő helyzetbe kerül, mely vizsga elé állítja vallásos elveinek szilárdságát? Szóljon nyíltan: „Lelkiismeretes keresztény vagyok. Hiszem, hogy a hét hetedik napja a Biblia szombatja. Olyan a hitünk, olyanok az elveink, hogy ellenkező irányban vezetnek bennünket. Nem lehetünk boldogok együtt, hiszen ha tovább haladok, hogy elnyerjem Isten akaratának tökéletesebb ismeretét, egyre inkább más leszek, mint a világ; a Krisztus mására fogok elváltozni. Ha továbbra sem látsz szépséget Krisztusban, ha továbbra sem találod vonzónak az igazságot, akkor a világot fogod szeretni, amit én nem tudok kedvelni, amíg az Isten dolgait szeretem, amit meg te nem tudsz szeretni. A lelki dolgokat lelkileg lehet elbírálni. Lelki látás nélkül nem fogod fölismerni, milyen igényeket támaszt velem szemben Isten, sem a Mester iránti kötelezettségeimet, akit szolgálok; ezért azt hiszed majd, hogy a vallásos kőtelesség kedvéért téged hanyagollak el. Ezért aztán nem is leszel boldog. Féltékeny leszel a szeretettel mellyel Istent szeretem. Én pedig magamra maradok vallásos hitemmel. Majd ha megváltoznak nézeteid, majd ha szíved engedni fog Isten kívánalmainak, majd mikor megtanulod szeretni Megváltómat, akkor fölújíthatjuk kapcsolatunkat.” {BT4 §74.9} A hívő fél ezzel olyan áldozatot hoz Krisztusért, melyet lelkiismerete jóvá hagy, s ami azt bizonyítja, hogy túl sokra becsüli az örök életet ahhoz, hogy megkockáztassa elvesztését. Belátja, hogy jobb, ha nem házasodik, mint olyan valakivel kapcsolja össze életét, aki a világot választja inkább, mintsem Jézust, s aki elvezetné őt a Krisztus keresztjétől. Sokan mégsem értik meg annak veszedelmét ha hitetlenre rögzítik szeretetüket. Az ifjú előtt a házasság regényességbe öltözik, s nehéz levenni róla a vonzást, mellyel a képzelet fölruházza, s a súlyos felelősségekre terelni a gondolatokat, melyeket a házastársi eskü magában hordoz. Ez eskü oly kötelékkel kapcsolja egybe kettejük sorsát, melyet csak a halálnak lenne szabad elszakítania. {BT4 §74.10} Aki a dicsőséget, tisztességet, halhatatlanságot, örök életet keresi, „Olyannal lépjen talán egységgel, aki nem hajlandó fölsorakozni Krisztus keresztjének katonáival? Aki vallod, hogy Krisztust választod mesterednek, s mindenben engedelmes leszel neki, olyannal akarod összekötni életedet, akin a sötétség hatalmasságainak fejedelme uralkodik. „Járhat-e együtt két ember, ha nem értenek egyet?” „Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön,

302

Ellen G. White


meg fogják kapni mennyei Atyámtól”.•De milyen különös látvány! Míg az így, ilyen szoros kapcsolatra léptek egyike áhítatot tart, a másik közönyös és semmi gondja ilyesmire; míg az egyik az örök élet útját keresi, a másik a halál széles országútját tapossa. {BT4 §74.11} Százak áldozták föl Krisztust és a mennyet, mert megtéretlenekkel kötnek házasságot. Lehetséges, hogy Krisztus szeretete és közössége olyan kevéssé értékes számukra, hogy jobban kedvelik a szegény halandók társasságát? Oly kevésre becsülik a mennyet, hogy oly valakiért képesek megkockáz1ittni a menny örömeit, akiben nem él szeretet a drága Megváltó iránt? {BT4 §74.12} A házasélet boldogsága és jóléte a felek egységétől függ. Hogyan lehetne összhangban a testies-bűnös gondolkodás azzal amelyik a Krisztus gondolkodására hasonul? Az egyik a testnek vet szíve indításai szerint gondolkodik és cselekszik, a másik a léleknek vet. igyekezve elnyomni magában az önzést, legyőzni rossz hajlamait, és engedelmességben élni a Mester iránt, aki szolgájának vallja magát. így az ízlés, a hajlandóság, a cél állandó különbsége él köztük. Hacsak a hívő az elvhez való állhatatos ragaszkodással meg nem nyeri a bűnöst, akkor, ami sokkal gyakrabban megtörténik, ö fog elcsüggedni, ő fogja elcserélni vallásos elveit annak szegényes társaságáért, aki nem áll kapcsolatban a mennyei. {BT4 §74.13} Isten szigorúan eltiltotta, hogy ősi népe más nemzetekkel házasodjék össze. Most azt hangoztatják, hogy ez a tilalom azért volt, hogy megakadályozza a hébereket, hogy bálványimádókkal házasodjanak össze, pogány családokkal lépve rokonságra, Pedig a pogányok kedvezőbb helyzetben voltak, mint a mai kor megátalkodottjai, akik, bár ismerik az igazság fényét. Mégis elutasítják elfogadását. A mai bűnös sokkal vétkesebb, mint a pogány, mert az örömhír fénye ragyog szerte körülötte, Az ilyen erőszakot vesz lelkiismeretén, tudatosan ellensége Istennek, Isten ezzel az okkal tiltotta meg az ilyen házasságokat: „Mert fiad elidegenedik tőlem.” Akik az ősi Izráel idején semmibe merték venni Isten tilalmát, azok a vallásos elvek föláldozásával tették. Vegyük például Salamon esetét. Salamon szívét a feleségei fordították el Istenétől. {BT4 §74.14}

AZ ÚR SZEGÉNYEI Az Úr közölte, hogy a Battle Creeken kívül élő népünk nem érti meg, hogy milyen gondok és terhek hárulnak a mű szívében élőkre. Hagyják, hogy olyan gyülekezeti tagok költözzenek Battle Creekre, akik nem tudják eltartani magukat, azt gondolva, hogy majd intézményeinkben találnak munkát. Ezek nem írnak és győződnek meg először, vajon lehetőség nyílna-e számukra; hanem a gyülekezet nyakára varrják magukat, s mikor itt helyben megkérdezik, akkor látják csak, hogy máris a kelletnél több alkalmazottunk van, akik közül jó néhányan csakolyan ínségesek. Azokat is sajnálatból vették föl, s tartják meg. Nem mintha a legkitűnőbb szolgálatot végeznék az intézménynek, hanem mert oly igen nagyon szegények. {BT4 §75.1} Olyan családok élnek Battle Creeken, akik szemtanúi voltak az intézmények fölnövekedésének, s rászorulnak, de méltók is, hogy ott állásuk legyen, de akik mégsem bírnak foglalkozást találni, mivel annyian jönnek távolról, akik megszenvednék, ha nem vennék föl őket. Ez gondot, aggodalmat okoz az in¬tézményeknek, nem tudják, mint 303

Ellen G. White


bánjanak bölcsen az ilyen esetekkel, senkit meg nem bántva, s mindenkivel könyörületesen bánva, Veszteségek érték intézményeinket, mert segíteni igyekeztek rajtuk, mert a kérvényező gyakran gyöngélkedő is egyúttal, ezért nem lehet rájuk számítani. Ha rátermett, jó tel¬jesítményű munkásokkal helyettesítenénk őket, tetemes összeget takaríthatnánk meg Isten ügye számára. {BT4 §75.2} Minden gyülekezetnek kötelessége, hogy szívén viselje szegényeit. Mégis sok önző örült, hogy nyomorgó gyülekezeti tagjai Battle Creekre költöznek; mert így nem várhatják el tőlük, hogy támogassák őket. A battle creeki gyülekezet évente jelentős összegeket költ szegények és betegek támogatására, akiknek a családja megszenvedné, ha nem támogatnák őket. Isten nem örülne neki, ha a gyülekezet megengedné, hogy a köztük élő szegények nyomorognának; bár állandó kiadást jelentenek a mű szívében élők számára. {BT4 §75.3} Testvéreink tartsák otthon szegényeiket, sőt a már Battle Creeken lévőket is vegyék vissza a battle creeki gyülekezet kezéről. Gyülekezeteink sokkal többet tehetnének a szegényekért, ha munkát adnának nekik, hogy maguk segítsenek magukon. Sokkal jobb lenne, ha világi vállalkozásaitokban foglalkoztatnátok őket, minthogy a mű szívébe küldenétek őket, hogy Isten ügyét terhelje ez a nem nagyon termékeny munkássereg. Battle Creeken csakis művelt, szellemileg és testileg is erős férfiakra és nőkre van szükség; gondos figyelmes emberekre, akik hozzászoktak, hogy használják az eszüket, nem pedig a másét. Azt tartjátok tanácsosnak, testvéreim, hogy olyanokat zsúfoljunk felelős állásokba itt akik nem elég talpraesettek, hogy közönséges fog¬lalkozást, állást szerezzenek maguknak? {BT4 §75.4} Vannak fiatalok, de férfiak és nők is, akiket meg kell tanítani, hogyan használják képességeiket, ahol vannak. Nem kellemes kötelesség ez; mégis minden gyülekezet felelős egyéni tagjaiért; s nem lenne szabad megengedniük, hogy azok költözzenek Battle Creekre, akik szerte a vidéken nem találnak megélhetést. Vidéki testvéreinknek gazdaságaik vannak, ahol meg1ermelik szükségleteiket. Ezért sokkal olcsóbb, ha vidéken gondoskodnak a szegényekről, ahol olcsó a megélhetés, mint hogy Battle Creekre költöznek, ahol ahelyett, hogy segítenek a közösséget és intézményeinket, egyre a kincstárból költekezünk rájuk. A városi csaknem minden élelmet a piacon vásárol, ezért itt meglehetősen sokba kerül a szegényekről gondoskodás. {BT4 §75.5} Kisebb gyülekezeteink testvérei! Ha Isten kötelességet hárított rátok, hogy gondoskodjatok szegényeiről, vigasztaljátok a csüggedőket, látogassátok a betegeket, alamizsnát osszatok a szegényeknek, akkor ne legyetek bőkezűek, hogy a batlle creeki gyülekezetnek akarjátok áthárítani az ezzel a kötelességgel járó összes áldást. Méltán igényt tarthattok a magatok számára az áldásokból, melyeket Isten azoknak ígért, aki gondoskodnak a szegényekről és gyámolítják a szenvedőket.{BT4 §75.6} Jóléti alapot kell létrehoznunk, hogy ellássuk a szegényeket, akiket Battle Creekre hagynak költözni. Kórházunk évente ezreket áldoz ingyenes szegény betegekre, de ki gondol e súlyos tehertétellel, mely intézményünkre hárul? Senkit sem szabad engedni, akinek neve a gyülekezet névsorán szerepel, hogy év év után betegségben szenvedjen, mikor a kórházunknál eltöltött pár hónap enyhülést hozna nekik, s megtanítaná őket hogyan gondoskodjanak magukról, de más betegekről is, Minden gyülekezet tartsa rájuk háruló bibliás kötelességnek, hogy gondoskodjanak méltó szegényeikről és betegeikről. {BT4 §75.7} 304

Ellen G. White


Mikor Isten valamelyik gyermeke kórházi ápolásra szorul, s csak költségeinek kicsiny részét tudja fizetni, vállalja a gyülekezet a nemes szerepet pótolja ki a hiányt. Van, aki semmit sem tud fizetni magáért, mégse hagyjátok önzésetek miatt szenvedni. Küldjétek őket a lábadozó-kórházba s küldjétek vele ígéreteiteket és pénzeteket, hogy kifizetitek költségeiket Ezzel értékes áldásokat fogtok nyerni. Az ilyen intézmény fönntartása sokba kerül, ezért ne várjuk el, hogy ingyenesen kezeljék a szegényeket. Ha visszakapnák az ingyenes betegekért járó összegeket, messzemenően segítene enyhíteni a kórház jelen pénzügyi nehézségein. {BT4 §75.8} Testvéreim! Ne hárítsátok szegényeitek terhét a battle creeki gyülekezetre és intézményeinkre, hanem nemesen vállaljátok, s teljesítsétek is kötelességeteket. Tagadjatok meg magatoktól valamit házatokban, vagy ruházkodásnál, s biztos helyre tegyetek félre összegeket az ínséges szegényeknek. Azért a tizedetek és hálaáldozatotok se legyen kevesebb. Legyen ez többletáldozat. Istennek nincs szándéka javakat hullatni a mennyből, mellyel eltarthatnánk a szegényeket, hanem megbízottai kezébe helyezte javait. Nekik kell fölismerniük Krisztust szentjei személyében. S amit szenvedő gyermekeiért tesznek, érte teszik, hiszen ő azonosítja magát a szenvedő emberiséggel. {BT4 §75.9} Istentől szólítja a fiatalokat. tagadják meg maguktól a fölösleges cicomákat s ruházati cikkeket, ha kevésbe kerülnének is, s helyezzék az összeget a jótékonyság-perselybe. Az érett korúakat is fölszólítja, hogy torpanjanak meg, mikor aranyórát vagy láncot vizsgálgatnak, vagy költséges bútordarabot, es vessék föl a kérdést: Helyes lenne-e ekkora összeget arra költeni, ami nélkül meglennének, vagy olcsóbb árú is megfelelne a célnak? A maguk megtagadásával és Jézus keresztjének fölvételével, aki értünk lett szegény, sokat tehettek enyhíteni a köztünk élő szegények szenvedésen. S mikor így követitek Uratok és Mesteretek példáját, akkor elnyeritek jóváhagyását és áldását. {BT4 §75.10}

A MŰ HELYZETE BATTLE CREEKEN Sok Battle Creekre költözött testvér nem terheket hordozni jöttek. Nem azért, mert különösebben szívükön viselnék az itteni mű jólétét, hanem a maguk érdekében, mivel előnyhöz szeretnének jutni. Biztosítani remélik az intézményekből származó előnyöket de anélkül, hogy bármi felelősséget vállalnának. {BT4 §76.1} Némelyik Battle Creeken élő testvérünk, hogy magukat segítsék előnyhöz, önzésben, sőt, csalásban vétkeztek, mikor a távolról érkezett testvéreinkkel bánnak. Ha előnyre lehet szert tenni, az intézményeinket illetné, s nem akik ujjal sem mozdították az intézmények fölépítéséért, s csak önző szemszögből érdeklődnek irántuk. Sokan nem jelentenek erőtöbbletet a gyülekezet számára. Olyan a szívük, mint Kóré, Dátán és Abirárné: s ha kedvezőbb alkalom kínálkozna, a három gonosz férfi példáját követnék. Igaz, hogy csaló ügyletelésük talán rejtve lehet legtöbb testvérünk előtt; Isten mégis megjegyzi eljárásukat s végül cselekedeteik szerint jutalmazza meg őket. {BT4 §76.2} Némely régóta Battle Creeken élő testvér, akiknek felelős férfiaknak kellene már lenniük, csupán névleg töltenek be bizalmi állásokat. Bár őket tették meg intézményeink gondnokaivá, viselkedésük bizonyítja, hogy nem viselik szívükön föladatukat és terhét sem hordozzák. Magukra összpontosulnak gondolataik. Ha munkájukról ítélnénk meg őket, arra a 305

Ellen G. White


következtetésre jutnánk, hogy túl becsesnek tartják képességeiket, hogy Isten eszközeire pazarolják, hacsak világi előnyökhöz nem jutnak ezzel. Elmulasztják az erőd őrzését, nem mert képtelenek rá, hanem mert magukkal gondolók, mert elégedetten ringatják álomba magukat az érzéki biztonság bölcsőjében. {BT4 §76.3} Akik a maguknak élést, maguknak kedvezést teszik életük céljává, ne maradjanak e fontos őrhelyen. Nincs joguk ott lenni; hiszen elállják Isten munkájának útját. Akik elhanyagolják az Úr szegényeit, s nem tartják felelősnek magukat az özvegyért és apátlan árváért, nem téve szívügyükké ezek ügyét, s nem fáradoznak, hogy igazság s egyenlőség uralkodjék ember s ember közt azok abban bűnösök, hogy szentjei személyében Krisztust hanyagoljak el, mert amiről nem tudnak, nem kutatják ki. Nem éreznek felelősséget, es nem törekednek fönntartani, ami helyes. Ha nem tanúsítjuk a leglelkiismeretesebb éberséget ci munka nagy szívénél, hogy megóvjuk a mű érdekeit, akkor a gyülekezet olyan romlott lesz, mint a többi felekezet. {BT4 §76.4} A Battle Creeken élőknek félelmetes elszámolást kell majd tartaniuk Istennel, ha gyűlöletet táplálnak testvérük iránt. Riasztó tény, hogy közöny, álmosság és fásultság jellemez felelős tisztségeket betöltőket, s egyre növekszik a kevélység és Isten Lelke figyelmeztetéseinek ijesztő semmibevevése. Sorra letörik a korlátokat, melyeket Isten helyezett köré. Akik vallják, hogy Isten milyen úton vezette népét a múltban, ahelyett, hogy a régi ösvények után kérdezősködnének és megvédelmeznék álláspontunkat, mint különleges népét, a világgal öltenek kart. A legriasztóbb ez ügyben, hogy nem hallatszanak figyelmeztető hangok tiltakozón, kérlelőn és intőn. Isten népe mintha megvakult volna, míg a gyülekezet gyorsan csúszik le a világiasság ösvényein. {BT4 §76.5} Isten nem kívánja, hogy esetlen, nehéz fölfogású emberek őrködjenek intézményei és gyülekezetének jóléte fölött: hanem élettel teli, tevékenyembereket kíván – akikben van rátermettség, gyors észjárás, akiknek van szeme, s nyitva is tartják, hogy lássanak, és olyan szíve, mely fogékonya Szentlélek benyomásai iránt. Az Úr szigorúan felelősnek tartja őket, hogy őrködjenek ügyének érdekei fölött Battle Creeken. {BT4 §76.6} Battle Creeken némelyek sosem vetették teljesen alá magukat az intésnek, hanem a maguk választotta fényt követik. Ezek mindig többé-kevésbé azok ellen foglaltak állást, akik kiálltak védeni, ami helyes, és inteni a helytelent. Befolyásuk nagyon rossz az ideköltözöttekre, akik náluk albérlők, vagy náluk étkeznek. Az újonnan jöttek fejét gyanakvással, kétségekkel töltik meg Isten Lelkének bizonyságtételei felöl. A bizonyságtételeket félremagyarázzák; s ahelyett, hogy arra vezetnének embereket, hogy szenteljék magukat Istennek, és hallgassanak a gyülekezet szavára, önfejűségre tanítják őket, hogy mit se törődjenek mások nézeteivel és véleményével. Ezek hatása titokban működik. Némelyek nem értik meg, hogy mennyire ártanak; de mert maguk is megszenteletlenek, kevélyek és lázadók, így másokat is a rossz útra terelnek. Eme megszenteletlenektől mások is mérgezett légkört szívnak. Lelkek vére tapad ruhájukra, s Krisztus így fog szólni hozzájuk a végső elszámolás napján: „Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Meg fognak lepődni, az bizonyos, noha állítólag keresztény életük félrevezetés és csalás volt. {BT4 §76.7} Ha Battle Creeken mindenki igazán kiállna az Isten küldte fény mellett, ha hűségesen a gyülekezet javát tartanák szem előtt, ha átéreznék a lelkek értékét, akikért Krisztus meghalt, 306

Ellen G. White


akkor más légkört terjesztenének. De itt látjuk újra végbemenni Izráel gyermekeinek élményét. Mikor a nép a Sínai hegye előtt állt, Isten hangjára hallgatva, Isten szent jelenléte annyira megreszkettette a hegyet, hogy rémülten futottak el, és ezt kiáltották Mózesnak: „Te beszélj hozzánk, és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk.” Majd ott a hegy előtt ünnepélyesen szövetséget fogadtak Istennel, de alig szűnt meg a mennydörgés, a harsonaszó és az Úr szava, máris bálvány előtt hajtottak térdet. Az Úr elhívta vezetőjüket, Mózest a látókörükből, sűrű felhő vette őt körül, és úgy beszélt Istennel. {BT4 §76.8} Mózes munkatársa, akit távollétében a nép vezetésével bízott meg, hallotta, hogy panaszkodnak, amiért Mózes magukra hagyta őket, s annak az óhajnak adtak kifejezést, hogy visszatérjenek Egyiptomba; Mózes munkatársa, attól tartva, hogy megharagítja a népet, hallgatott. Nem szállt bátran síkra Istenért, hanem, hogy a nép kedvében járjon, aranyborjút önttetett. Ami a gonoszság lábra kapását illette, olyan volt Áron, mintha meggárgyult volna. Mi• kor az első lázadó szó elhangzott. Áron elhallgattathatta volna; de annyira féli megharagítani a népet, hogy csatlakozott hozzájuk, és végül arra is rávették, hogy arany borjút öntsön nekik, hogy imádják. Az igehirdetők legyenek meg• bízható őrök. Ismerjék föl a rosszat, s figyelmeztessék a népet Folyvást népünk elé kell tárni) és szájukba rágni veszedelmeiket. A Timóteushoz intézett fölszólítás ez volt: „Ints, kérj, buzdíts, nagy türelemmel és hozzáértéssel” {BT4 §76.9} Battle Creeken olyan házasságok jöttek létre, melyekhez Istennek semmi köze. Egyes esetekben rosszul illő párok házasodtak össze, másokban pedig éretlenek. Krisztus figyelmeztetett, hogy ilyen állapotok uralkodnak majd második eljövetele előtt. Az utolsó idők egyik jelét alkotta ez. Hasonló állapotok uralkodtak az özönvíz előtt. Az emberek gondolkodását elbűvölte a házasodás tárgya. Mikor ekkora a bizonytalanság, s ekkora a veszély, nincs okunk ünneplést rendeznünk, pompát kifejtenünk, még ha a felek jól össze is illenek; de ezt majd csak az idő deríti ki. {BT4 §76.10} Akik hitújítónak vallják magukat, s hogy szerény életet folytatnak, ha a világi gazdagok szokásait és divatjait majmolják. ez szégyent hoz hitünkre. Isten néhánynak figyelmeztetést küldött, de megállította-e ez őket? Dehogy állította; nem félték Istent, mert Sátán elbűvölő hatalma volt rajtuk. S némelyek Batlle Creeken rávették e szegény megháborodottakat, hogy a maguk belátását kövessék, holott ezzel hasznavehetőségüket nyomorították meg, másrészt Isten nemtetszését váltották ki.{BT4 §76.11} Isten azt akarja, hogy az emberek ápolják az erős jellemet. A minden rendszerrel megalkuvó helyezkedők nem nyernek idővel gazdag jutalmat. Az Úr azt akarja, hogy a művében fáradozók legyenek éles eszű, gyors felfogású emberek. Legyenek mértékletesek a táplálkozásban. Asztalukon ne találjanak helyet nehéz és fényűző ételek; s mikor szüntelen igénybevétel terheli agyukat és alig végeznek testmozgást, egyszerű ételekből is keveset fogyasszanak. Dániel világos gondolkodása, szándéka szilárdsága, tanuláshoz szükséges szellemi képessége javarészt imaélettel egybekötött egyszerű táplálkozásának volt köszönhető. {BT4 §76.12} Éli jó, tiszta erkölcsű ember volt; de nagyon elnéző, nagyon engedékeny. Isten nemtetszését váltotta ki, mert nem erősítette meg jellemének gyönge pontjait. Senkit sem akart megbántani, nem volt benne erkölcsi bátorság, hogy megrója és megintse a bűnt. Két fia 307

Ellen G. White


alávaló ember volt; ő mégsem távolította el őket tisztségükből. Fiai megszentségtelenítették Isten házát. Éli tudott róla, bánkódott is nagyon miatta, mert a tisztaságot és szent életet szerette; de nem volt benne erkölcsi erő elnyomni a gonoszságot. Szerette a békét, az egyetértést, így egyre érzéktelenebb lett a tisztátalansággal és bűnnel szemben. Ezért a nagy Isten a maga kezébe veszi az ügyeket. Mikor él gyermek közvetítésével utoléri a megrovás, akkor elfogadja, hiszen tudta, hogy ezt érdemli. Nem neheztel Samuelre, Isten hírnökére, szereti a gyermeket, mint azelőtt, hanem magát kárhoztatja. Éli két gonosz fia elesett a harcon. Éli el tudta visel ni a hírt, hogy két fiát levágták, de annak hírét nem, hogy Isten szekrényét zsákmányul ejtették., Tudta, hogy bűne végül is megfosztotta Izráelt erejétől és dicsőségétől, mivel nem állt ki az mellett, ami helyes, s mert nem fékezte meg a helytelent Halálos sápadtság lepte el arcát, hányat vágódott, és meghalt. {BT4 §76.13} Mily csodás tanítás rejlik ebben a szülők, gyámok, s az Isten szolgálatában fáradozók számára. Mikor nem állítják meg, nem szállnak szembe a létező rosszal, mert az embernek túl kevés a bátorsága, hogy megdorgálja a helytelenséget, vagy, mert nem viseli szívén eléggé a dolgokat, vagy túl lusták latba vetni erejüket, hogy megtisztítsak a családot, vagy Isten gyülekezetét, akkor ők felelősek a kötelességük elhanyagolásából fakadó rosszért Olyan felelősek vagyunk a gonoszért, amit másokban megakadályozhattunk volna, intéssel, figyelmeztetéssel, a szülő vagy a lelkipásztor tekintélyének latba vetésével, mintha mi magunk követtük volna el azokat. {BT4 §76.14} Élinek először enyhe eszközökkel kellett volna megkísérelni, hogy féken tartsa a gonoszságot; de ha így nem ért célt, szigorúbb lépésekkel kellett volna megállítani a helytelenséget. Isten becsületét szentnek kell megőriznünk, még ha legközelebbi családtagunktól foszt is meg, A máskülönben tehetséges emberben egyetlen hiba meg tudja semmisíteni mai hasznavehetőségét, s odahathat, hogy az Isten napján e nemszeretem szavakat kelljen hallania: „Takarodj tőlem, te gonosztevő,” {BT4 §76.15} Éli gyöngéd, szeretettel teljes és nyájas volt, s igazán szívén viselte Isten szolgálatát és ügyének jólétét. Hatalmasan tudott imádkozni. Ö maga sosem lázadt föl Isten ellen. Mégis hiányosság élt benne; nem lakott benne jellemerő, hogy megintse a gonoszságot, és igazságot szolgáltasson a bűnös ellen, úgy, hogy Isten megbízhatott volna benne, hogy tisztán tartsa meg Izráelt. Nem adta hitéhez a bátorságot és erőt, hogy kellő időben és helyen nemet mondjon. A bűn bűn; az igaz tett pedig igaz tett Hallassuk hát harsonánkkal a figyelmeztetést. Félelmetesen gonosz korban élünk, Isten tisztelete romlottá válik, ha nincsenek igen éberek a kötelesség összes őrhelyén. Nem annak ideje most, hogy bárki belemerüljön az önző, könnyű életbe, Egyetlen Isten által kiejtett szót sem szabad a földre esni hagynunk. {BT4 §76.16} Bár Battle Creeken némelyek állítólag hittek a bizonyságtételeknek, mégis lábuk alá taposták azokat. Nagyon kevesen olvassák figyelmesen; igen kevesen engedelmeskednek neki. Önzésbe, kevélységbe, divatba, fitogtatásba merülés elegyedik az Isten tiszteletéhez. Az Úr bátor férfiakat kíván a tettek mezején, akik nem nézik tétlenül a bálványok fölállítását, utálatosságok betörését anélkül, hogy föl ne emelnék hangjukat, mint harsonát, hogy hirdessék népem hűtlenségét, Jákob házának bűneit. {BT4 §76.17} Mikor Sámuel kezdett bíráskodni Izráelen, már ifjú korában böjtre és imára, Isten előtti mély megalázkodásra szólította föl a gyülekezetet. Isten szájától hordozta komoly 308

Ellen G. White


bizonyságtételét. A nép kezdte megtanulni, honnan származik erejük. Kérlelték Sámuelt, hogy ne szűnjön meg Istenhez kiáltani értük. {BT4 §76.18} Ellenségeik ugyan fölkészültek a harcra ellenük, de Isten hallotta az értük mondott imát, síkra szállt hát s a győzelem az izraeliták oldalára fordult. {BT4 §76.19} Rengeteg munka vár elvégzésre Battle Creeken. Kötelességeket hanyagoltak, fontos megbízatásokat árultak el. Olyanok áramlottak ide, akik mit sem erősítik az ügyet, hanem azon vannak, hogy a maguk kezébe gyűjtsék mások kicsiny javait, így meglopják Isten kincstárát. S ha kedvező alkalom kínálkozik mások kárára magukat juttatni előnyhöz, szívűk féktelen önzése tör felszínre. Addig művelik ezt, míg meg nem ütik a világiak mértékét. s alig látni különbséget az ő üzletelésük, és a világé közt. {BT4 §76.20} Battle Creeken súlyosabb felelősség hárul népünkre, mint másutt. Aki ide telepszik, ne a maga előnyére tegye, hanem kizárólag az Isten dicsőségére. Álljanak készen emelni a terheken ott, és amikor szükség mutatkozik. S önfeláldozó odaadással támogassák az Isten által közéjük helyezett intézményeket. Akik nem hajlandók követni ezt az utat, menjenek oldat ahol nincsenek viselésre váró, súlyos terhek. Ezen a fontos őrhelyen, ahol annyi minden függ a személyes igyekezettől, mindenki rendíthetetlenül tegye meg a ráeső részt; legyenek teljesen ébren, hogy Mesterük ügye egy lélek elvesztését se szenvedje. Sokan nem ütik meg az örömhír mértékét; önző érdekeikkel törődnek s hanyagul nem veszik észre, hogy mit tehetnének, hogy áldás legyenek felebarátaik számára. Krisztus nem szólít tétleneket a szőlőjébe. Hanem elválja, hogy mindenki fáradozzék az ideiglenesért, s az örökkévalóságnak is. {BT4 §76.21}

A TALENTUMOK FEJLESZTÉSE Isten szándéka, hogy javulás legyen követői élet feladata, s hogy ezt a helyes lelki élet vezesse és uralja. Az az igaz ember, aki kész föláldozni érdekét másokért, s azzal foglalkozik, hogy bekötőzi a megtört szívűeket. Sokan alig kezdik megérteni az élet igazi célját, így melengetett tévedésekért áldoznák föl azt, ami valódi és lényeges az életükben. {BT4 §77.1} Nérót és Cézárt a világ nagy embernek ismerte el, de annak tartotta-e őket az Isten? Dehogy tartotta, hiszen nem kapcsolódtak élő hittel az emberiség nagy Szívéhez. A világban voltak, ettek, ittak, aludtak, mint a világi emberek, de kegyetlenségükkel sátániak voltak. Bárhova ment is az emberiségnek ez a két szörnye, vérontás és pusztulás jelezte ösvényüket. A világ magasztalta őket, amíg éltek; hanem mikor meghaltak. A világ örvendezett. Életüknek kirívó ellentét Luther élete. Luther nem született királyfinak. Nem viselt koronát. A kolostor zárkájából hallatszott hangja, érzett a hatása. Emberi szíve volt, amit az emberek javára fordított. Bátran kiállt az igazságért, a helyesért; szembe szállt, megküzdött a világ ellenzésével, hogy embertársai javára lehessen. {BT4 §77.2} Isten szemében nem a szellemi képesség teszi az embert. Erő rejlik a szellemi képességben, ha megszentelt, ha Isten Lelke ellenőrzi. Felsőbbrendű, mint a gazdagság vagy a testi erő, mégis művelni kell, hogy emberré tegye az embert. A jog, mellyel valaki igényt tarthat rá, hogy ö ember, a szellemi képesség fölhasználása határozza meg. Byronnak jó szellemi képessége volt, mélyen gondolkodott, mégsem volt Isten mértéke szerinti ember, hanem a Sátán eszköze. Tüzesek és zabolátlanok voltak a szenvedélyei. Élete folyamán olyan 309

Ellen G. White


magot hintett, mely a romlás aratásába érett. Élete alacsonyabbra szállította az erény mértékét. A világ kiemelkedő alakja volt, az Úr mégsem ismerné el igaz embernek, hanem csak olyan valakinek, aki csúnyán visszaélt Istentől nyert képességeivel. Gibbon, a kételkedő, és sokan mások, akiket Isten roppant szellemi képességgel ruházott föl, s akiket a világ nagy embereknek tart, a Sátán lobogója alá sorakoztak, az igazság elferdítésére, s emberek lelkének elpusztítására használták Isten-adta tehetségeiket A komoly szellemi képesség, mikor a gonoszság szolgájává züllesztik, csak átkot jelent tulajdonosuknak, és átkot a hatáskörükbe kerülőknek. {BT4 §77.3} Ami az emberiség áldására lesz, az a lelki élet. Ha az ember Istennel áll összhangban, akkor mindenkoron őrá támaszkodik erőért. „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok is tökéletes.” Életünk főfeladata, hogy előre törekedjünk, a keresztény jellem tökéletességére, folyvást azon igyekezve, hogy Isten akaratához szabjuk magunkat. A földön elkezdett igyekezet folytatódni fog az örökkévalóságon át. Istennek emberre vonatokozó mértéke a szó legmagasztosabb értelmében véve emelkedett; s ha Isten-adta emberségének szintjére törekedve cselekszik, elősegíteni a boldogságot idelenn, s ez majd dicsőségre és örök jutalomra vezet az eljövendő életben. {BT4 §77.4} Az emberi család tagjait csak akkor illeti meg a férfi, a női név, amikor minden lehető módon mások javára fordítják képességeiket. Krisztus élete előttünk a minta, s az ember akkor áll szoros szövetségben Istennel amikor, akár a könyörület angyalai, mások szükségleteit szolgálják. A kereszténység természetéből fakad, hogy boldog családokat, boldog társadalmakat teremt. Aki Krisztus lelkületével bír, eltávolítja magából a viszályt, önzést és háborúságot. {BT4 §77.5} A Krisztus szeretetének örvendezőknek nincs joguk azt képzelni, hogy határt szabhatnak jó hatásuknak s munkájuknak, mikor az emberiség javára próbálnak lenni. Belefáradt-e Krisztus az igyekezetébe, hogy mentse a bukott embert? A mi munkánk is legyen folyamatos, kitartó. Mindig találni fogunk tennivalót, míg a Mester nem szólít, hogy fektessük lábához fegyverzetünket. Isten az erkölcsi kormányzó, s nekünk, akaratának vetve alá magunkat, készen, készségesen várnunk kell, hogy ugorjunk, mikor híva kötelesség. {BT4 §77.6} Angyalok éjjel-nappal foglalatoskodnak Isten szolgálatában az emberiség fölemelésére, a megváltás tervének megfelelően. Az embernek mindenek fölött kell szeretnie Istent, vagyis minden erejével, értelmével, képességével, felebarátját pedig, mint magamagát. Az ember képtelen erre, ha meg nem tagadja magát. Krisztus mondta: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen engem.” {BT4 §77.7} A magunk megtagadása azt jelenti, hogy akkor IS uralkodunk indulatainkon, mikor a szenvedély akar felülre kerekedni: ellenállni a kísértésnek, hogy gáncsoskodó és zsörtölődő, akadékoskodó szavakat szóljunk; türelmes lenni a gyermekkel, aki lassú fölfogású, s akinek a viselkedése bántó, és próbára tevő; vállalni a felelősségeket bármikor, bárhol is áll módunkban, de nem a tapsért, nem helyezkedésből, hanem a Mester kedvéért, aki föladatot bízott ránk, hogy rendíthetetlen hűséggel végezzük; hallgatni, mikor magasztalhatnád magad, s hagyni, hogy inkább más ajka dicsérjen. A magunk megtagadása: jót tenni másokért, mikor hajlamunk a magunk szolgálatára s kedvtelésére vinne. Bár embertársaid talán soha meg nem 310

Ellen G. White


becsülik igyekezetedet, és elismeréssel sem adóznak érte, akkor is csak fáradozz tovább. {BT4 §77.8} Kutass gondosan, és ismerd föl, vajon az igazság, amelyet elfogadtál, szilárd elvvé válte benned. Magaddal viszed-e Krisztust, mikor kilépsz imahelyedről. Őrt áll-e vallásod az ajkadnál? Szeretettel és szánakozással nyúlik-e szíved mások után, családodon kívül? Szorgalmasan igyekszel-e világosabban megérteni a bibliai igazságot, majd mások számára is fényleni világosságoddal? E kérdésekre feleljetek meg lelketeknek. Legyen a beszédetek kegyelemmel teljes, s viselkedésed bizonyítsa keresztényemelkedettséged. {BT4 §77.9} Most kezdődött el az újév. Milyen volt az elmúlt év keresztény életed felöli följegyzése? Hogyan áll jegyzőkönyved a mennyben? Kérlek benneteket, fönntartás nélkül adjátok át magatokat Istennek. Megosztott-e a szívetek? Adjátok most át teljesen az Úrnak. Élettörténetetek legyen más, mint az elmúlt év története. Alázatok meg lelketeket az Isten előtt. „Boldog az az ember~ aki a kísértésben kitart, mert ha hűnek bizonyul, elnyeri az élet koronáját melyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt.” Tegyetek félre mindennemű tetetést és színlelést. Viselkedjetek természetesen. Legyetek igazmondók minden gon-dolatban, szóban, cselekedetben, s „tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak.” Sose feledjétek, hogy az erkölcsi természetet szüntelen őrködéssel és imával kell dúcolni, erősíteni. Ameddig Jézusra tekintesz, addig biztonságban vagy; de amely percben áldozataidra és nehézségeidre gondolsz, ha sajnálni és kényeztetni kezded magadat, akkor elveszíted bizalmadat, akkor már súlyos veszedelem fenyeget. {BT4 §77.10} Sokan korlátok közé szorítják az isteni gondviselést, elidegenítik Isten jellemétől a könyörületet és a szeretetet. Azt hangoztatják, hogy Isten mindenható volta és fönsége megtiltaná, hogy szívén viselje teremtményei leggyöngébbjeinek gondjait. „Két verebet, ugye, egy fillérért odaadnak? De Atyátok nélkül egy sem esik földre. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél.” Az embernek nehezére esik figyelmezni az élet jelentéktelenebb ügyére, miközben roppant fontosságú dolgok kötik le. Nem kellene-e nála is meglennie ez egységnek? Az alkotója mására teremtett ember is kapcsolja össze a súlyosabb felelősségeket a könnyebb fajsúlyúakkal. Talán lenyűgöző fontosságúak foglalják el, ezért elhanyagolja a tanítást, melyre gyermekeinek szüksége lenne, Mint jelentéktelenre tekintenek e kötelességekre, holott ezek képezik a társadalom alapjait. A családok és gyülekezetek boldogsága a családi körtől függ. Örök érdekek múlnak a jelen élet kötelességeinek helyes teljesítésén. A világnak nem annyira lángeszű emberekre van szüksége, hanem jó emberekre, akik áldás lesznek családi körükben. {BT4 §77.11}

311

Ellen G. White


Harmincas szám ISTEN SZOLGÁI Isten Ábrahámot választotta hírnökének, akin át világosságát közvetítse a világ számára. Isten szava nem a tetemes nyereség, a nagy megbecsülés és világi megtiszteltetés kecsegtető kilátásának elébe teregetésével jött hozzá. „Vonulj ki országodból. rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked” szólt az isteni ígéret Ábrahámhoz. Az ősatya engedelmeskedett s „kivándorolt, anélkül, hogy tudta volna, hova megy, hogy mint Isten világosság-hordozója, ő tartsa meg a köztudatban Isten nevét a földön. Elhagyta szülőföldjét, rokonságát, s minden a szívének kedves kapcsolatot mely korábbi életéhez fűzte, hogy zarándok és idegen legyen. {BT4 §78.1} Gyakran sokkal fontosabb, mint sokan gondolják, hogy az ifjúkori kapcsolatok megszakadjanak, hogy akik „Krisztus helyében” szólnak, olyan helyzetbe kerüljenek, ahol Isten nevelni és képesíteni tudja őket nagy és fontos szolgálatára. Isten láija, hogy a rokonok és barátok gyakran olyan hatást gyakorolnak az emberre, mely zavarni, akadályozni fogja a tanítást, melyet nyújtani akar szolgáinak. Akik nem állnak szoros kapcsolatban a mennyei, olyan javaslatokat tesznek, melyekre, ha hallgatnak, elfordítanák szent munkájuktól azokat, akiknek a világosság hordozóivá kellene lenniük. {BT4 §78.2} Mielőtt Isten föl tudta volna őt használni, Ábrahámnak el kell szakadnia baráti körétől, hogy ne kormányozhassák őt emberi hatások, s ne támaszkodjék emberi segítségre most, hogy Istennel lépett kapcsolatba. {BT4 §78.3} Ábrahámnak ettől kezdve idegenek közt kell élnie. Különlegesnek, az egész világtól eltérőnek kell lennie. Megmagyarázni sem tudta volna úgy eljárását, hogy a barátai megértsék, hiszen bálványimádók voltak. Lelki dolgokat csak lelkileg lehet megítélni; ezért az indítékai és viselkedése meghaladták rokonai és barátai fölfogóképességét. {BT4 §78.4} Ábrahám föltétlen engedelmessége az egyik legszembeszökőbb példája a hitnek és Istenre támaszkodásnak a Szentírásban. Csupán a puszta ígérettel a legparányibb külső bizonyíték nélkül – hogy leszármazottai örökölni fogják Kánaánt – Ábrahám követte az utat, ahova Isten vezette, teljesen és szívből eleget téve a föltételeknek, bizonyos lévén, hogy az Úr hűen teljesíti ígéretét. Az ősatya ment, ahol Isten kijelölte kötelességét; egyetlen gondolattal telepedett bálványimádó nemzetek közé: ”Isten szólt; engedelmeskedem a hangjának; ő majd megvéd.” {BT4 §78.5} Isten hírnökeinek ma is épp oly hitre és bizonyosságra van szüksége. Mégis sokan, akiket az Ur föl tudna használni, nem mennek előre, minden más fölött azt az egyetlen hangot hallva, egyetlen hangnak engedelmeskedve. A rokonokkal és barátokkal való kapcsolat, a régi szokások és társaság gyakran olyan mély hatással vannak Isten szolgáira, hogy az Ur csak kevéssé tudja oktatni őket, csak kevés ismeretet tud közölni szándéka felől; s gyakran idő multán félreteszi őket, s másokat hívei helyettük, akiket ugyanígy vizsgál meg. Az Ur sokkal többet tenne szolgáiért, ha teljesen neki szentelnék magukat, többre becsülve szolgálatát minden rokoni, földi kapcsolatnál. {BT4 §78.6}

312

Ellen G. White


Az örömhír szolgái szent munkát végeznek. Komoly, ünnepélyes, figyelmeztető üzenetet kell hirdetniük. Oly üzenetet, mely életre éltető illat, vagy pedig halált jelentő halotti szag lesz. Istennek emberhez küldött hírnökei ők, ezért soha szem elöl, ne veszítsék hivatásukat vagy felelősségüket. Nem olyanok, mint a világiak – nem lehetnek olyanok. Ha hűek akarnak lenni Istenhez, fönn kell tartaniuk különálló, szent jellegüket. Ha megszakítják a mennyei kötött kapcsolatot, súlyosabb veszedelemben forognak, mint mások, és erősebben tudnak hatni rossz irányban, hiszen az ellenfél szemmel tartja őket, várva, hogy gyöngeség fejlődik ki bennük, mellyel sikeres rohamot intézhet ellenük. S mint ül diadalt, mikor sikerül neki! Mert mikor az ellenfél ilyet kap ké¬születlenül, aki a Krisztus követe, általa sokakat tud biztosítani magának. {BT4 §78.7} Az Istennel szoros kapcsolatban állók tatán nem virágzók a földi élet dolgaiban; gyakran súlyos próba éri, szenvedés, szerencsétlenség, nyomorúság sújthatja őket. Józsefet megrágalmazták, üldözték, mert megőrizte erényét és becsületességét. Dávidot, Isten e választott hírnökét, ragadozó vadként üldözték gonosz ellenségei. Dánielt az oroszlánok vermébe lökték, mert igaz és tántoríthatatlan volt Isten iránti hűségében. Jóbot megfosztotta világi javaitól, s úgy sújtotta le testében, hogy rokonai és barátai irtóztak tőle. Mégis megtartotta feddhetetlenségét és Isten iránti hűséget. Jeremiás mindenki ellenére hirdette az Isten által szájába adott szavakat. Félreérthetetlen bizonyságtétele úgy felbőszítette a királyt és fejedelmeket, hogy undorító verembe lökték. {BT4 §78.8} Istvánt megkövezték, mert nem tudták rávenni, hogy ne hirdesse Krisztust, a megfeszítettet. Pált bebörtönözték, megbotozták, megkövezték, s végül kivégezték, mert hűséges hírnök volt, hogy elvigye az örömüzentet a pogányokhoz. A szeretett Jánost Pátmosz szigetére száműzték, „az Isten szaváért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.” {BT4 §78.9} Az isteni hatalom ereje általi emberi állhatatosság példái tanúságok a világnak Isten ígéretei hűségéről – az Úr maradandó jelenlétéről és fönntartó kegyelméről. Amint a világ ezen alázatos embereket nézi, nem tudják, milyen az erkölcsi értékük az Isten szemében. A hit cselekedete nyugodt lélekkel megbízni Istenben a legsötétebb órában, bármilyen súlyosan próbálva, s viharverten azt érezni, azt tudni, hogy mennyei Atyánk áll a kormánynál. Egyedül a hit szeme tud túltekinteni az idő és érzékek világán, egyedül a hit szeme képes nagyra tartani az örök gazdagság értékét. {BT4 §78.10} A nagyhatalmú hadvezér nemzeteket hódit meg, és megingatta a fél világ hadseregeit, mégis csalódottan és száműzetésben hal meg, A bölcselő, aki fölkutatja a mindenséget, aki mindenüvé követi Isten hátalmának megnyilvánulásait, és csodálja bennük az összhangot, gyakran elmulasztja a lélegzet elállító csodadolgokban fölismerni a kezet, mely mindezt alkotta. „Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár,” Isten ellenségeinek jövőjét nem ragyogja be a dicső halhatatlanság reménye. De a hit e hősei oly örökség ígéretével bírtak, mely értékesebb, mint bármi földi gazdagság – olyan örökségével, amely ki fogja elégíteni a szív vágyakozásait. Lehet, hogy senki sem tud róluk, s a világ sem ismeri el őket, a menny könyveiben mégis honpolgárnak jegyezték be őket. Magasztos nagyság, a dicsőség tartós, túláradó, örök mértéke lesz azok jutalma, akiket Isten mindenek örökösévé tesz. {BT4 §78.11}

313

Ellen G. White


Az örömhír szolgái tegyék Isten igazságát kutatásuk, elmélyedésük, beszélgetésük tárgyává. Az értelem, mely sokat foglalkozik Isten ember számára kijelentett akaratával, meg fog erősödni az igazságban, Akik őszinte vággyal kutatnak az isteni világosság után, akár igeszolgák, akár nem, hamarosan oly összhangot és szépséget fedeznek föl a Szentírásban, mely leköti érdeklődésüket, emelkedetté teszi gondolataikat. olyan ihletést, érvelő erőt ad nekik, mely hatalmas lesz, hogy meggyőzze és megtérítse a lelket. {BT4 §78.12} Veszély fenyeget, hogy az ige szolgái, bár vallják, hogy hisznek a jelen igazságban, megelégednek csupán az elmélet hirdetésével, míg lelkük nem tapasztalja meg megszentelő hatalmát. Némelyeknek nem lángol Isten szeretete a szívükben, lágyítva, alakítva, nemesítve az életüket. A zsoltáros jelenti ki az igaz emberről: „Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.” Tulajdon élményére hivatkozik, mikor fölkiált: „Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg,” „Szemem már az éjjeli őrség előtt ébred, hogy megfontoljam tanításod szavát.” {BT4 §78.13} Senki sem minősített a szent szószéken állni, ha nem tapasztalta meg lelkén az Isten igazságának átalakító hatalmát. Csak akkor tudja tanítással és példamutatással is helyesen képviselni Krisztus életét. Mégis sokan munkásságuk során inkább magukat magasztaljak, mint a Mestert, s az emberek inkább az igehirdetőhöz térnek meg, mint Krisztushoz. {BT4 §78.14} Fáj, de tudom, hogy néhányan, akik ma a jelen igazságot hirdetik megtéretlenek. Rendelkeznek ugyan az ész-vallással, de nem a szív megtérésével; s pontosan ezek bíznak a legjobban magukban, a legönelégültebbek, S ez az önelégültség útban lesz, hogy elnyerjék azt a tapasztalatot, mely elengedhetetlen eredményes munkássá válniuk az Úr szőlőjében. Bárcsak föl tudnám rázni azokat, akik állítják, hogy ők a Sión falának őrei, hogy megértsék felelősségüket. Ébredjenek és foglaljanak el magasabb állást Istenért, hisz lelkek vesznek el hanyagságuk miatt Isten iránti őszinte odaadással kell rendelkezniük, mely arra vezet, hogy úgy lássanak, mint Isten lát, hogy átvegyék tőle a figyelmeztetés hangját azok számára, akiket veszély fenyeget. Az Úr nem rejti el igazságát a hű örök elöl. Az Isten akaratát cselekvők ismerni fogják Isten tanítását. „A bölcs megérti”, de „a gonoszok közül senki sem jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni.” {BT4 §78.15} Jézus mondta tanítványainak: „Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű.” Kérlelem a tanító állását elfogadókat, váljanak előbb szerény tanulóvá, hogy örökre tanulók maradjanak a Krisztus iskolájában, hogy befogadják a Mestertől a szelídség és alázatos szívűség leckéi. Az alázatos lelkület, buzgó igyekezettel párosulva, lelkek megmentését fogja eredményezni, melyeket oly igen drágán, vérével vásárolt meg Krisztus. Az igehirdető megértheti és elhiheti az igazság elméletét, s másoknak is hirdetni tudhatja azt, ez mégsem minden, amit Isten elvár tőle. „A hit cselekedetek nélkül halott.” {BT4 §78.16} Arra a hitre van szüksége, mely szeretetből fakad és munkálkodik, megtisztítja a lelket. A Krisztusba vetett élő hit összhangba hozza Isten igazságával és igazságosságával az élet minden cselekedetét, a lélek minden érzületét. Ideges nyugtalanságot, önmagasztalást, büszkeséget, szenvedélyeket, indulatokat, s minden más, szent példaképünkre nem hasonlító jellemvonást le kell győznünk, Akkor majd alázat. szelídség, s Jézus iránti őszinte hála a

314

Ellen G. White


kimondhatatlan mentéséért fog folyton áramlani a szív tiszta forrásából. Jézus hangját kellene hallanunk a követeinek ajkáról elhangzó üzenetekben, {BT4 §78.17} Elengedhetetlenül megtért igehirdetőkre van szükségünk. Az igazán megtért igeszolgálattal járó engedelmesség és hatalom megreszkettetné a Sionban levő álszenteket, megfélemlítené a bűnösöket. Hiszen a porban vonszolják az igazság szent lobogóját. Ha akik a mának szóló figyelmeztetés ünnepélyes, komoly hangját hallatják, meg tudnák érteni, hogy Istennek tartoznak számadással, akkor belátnák, hogy buzgó könyörgésre van szükségük. Mikor a városok éjféli szendergésbe csitultak, mikor mindenki hazament, Jézus, a példaképünk, kiment az Olajfák hegyére, s a homályba borult fák alatt az egész éjszakát imával töltötte. Aki a bűn szennye nélküli volt – az áldások kincsesháza; akinek hangját az éj negyedik őrváltása után hallották a viharos tengeren megrémült tanítványai mennyei áldást mondva; s akinek szava elő bírta szólítani a halottakat sírjukból – ő könyörgött erős kiáltásokkal és könnyhullatással. Nem magáért esedezett, hanem azokért, akiket megmenteni jött. Mikor kérelmezővé lett. az Atya kezében keresve az erő friss tartalékait, s mint az ember helyettese fölfrissülve és élettel töltve előjött, azonosította magát a szenvedő emberiséggel, példát nyújtva, hogy mily szükséges is az ima. {BT4 §78.18} Jézus természete mentes volt a bűn szennyétől. Mint Emberfia könyörgött az Atyához, ezzel is bizonyítva, hogy az emberi természet rászorul mindarra az isteni támogatásra, melyet elnyerhet. hogy felövezett legyen kötelességére, fölkészült a próbára, Mint az élet fejedelme, hatalma volt Istennél, s győzedelmeskedett népéért. Az üdvözítő, aki azokért imádkozott, akik nem érezték szükségét az imának, s azokért sírt, akik nem érezték szükségét a könnyeknek, most Isten trónja előtt, hogy elfogadja, s Atyja elé terjessze azok fohászait akikért a földön imádkozott. Krisztus példája nekünk szól, hogy kövessük. Az ima nélkülözhetetlen a lélek megmentésért végzett fáradozásunkban. Hiszen egyedül Isten tudja fölnövelni a magot, amit elvetünk. {BT4 §78.19} Sokszor azért szenvedünk kudarcot, mert nem értjük meg, hogy Krisztus – Lelke által – ugyanúgy velünk van, mint amikor megaláztatásának napjaiban láthatóan a földön járt. Az idő múlása mit sem változtatott a tanítványainak mennybemenetelekor tett búcsúígéreten: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” Elrendelte, hogy az emberek között megszakításmentes utódlás legyen, akik a hit első tanítóitól veszik át a megbízatást, hogy így folyamatos legyen Krisztusnak, a megfeszítettnek hirdetése. A nagy tanító hatalmat adott szolgáinak, akik „ezt a kincset cserépedényben őrzik.” Krisztus vigyázza fölül követői munkásságát, ha tőle várnak utasításokat és vezetést. {BT4 §78.20} A lelkipásztorok, akik valóban a Krisztus képviselői, az ima emberei lesznek. Oly buzgalommal és hittel, mely nem törődik bele, hogy nemet kap válaszul, könyörögni fognak Istenhez, hogy erősítse, acélozza meg őket a kötelességre és próbára, szentelje meg ajkukat oltárról vett égő tűzzel, hogy Isten szavait szólják a néphez. „Isten, az Ur, megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak. Maga adja ajkamra a szót. Reggelente ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.” {BT4 §78.21} Krisztus mondta Péternek: „Simon, Simon, Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.” Ki becsülhetné föl a világ 315

Ellen G. White


Megváltója imájának eredményét? Mikor véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el akkor majd meglátszik, és nyilvánvalóvá válik az akkor elmondott könyörgésének értéke, amikor ember voltával takarta el istenséget. {BT4 §78.22} Jézus nem csupán egyért esedezett, hanem valamennyi tanítványáért. „Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, legyenek velem, ahol én vagyok.” Tekintete itt áthatolt a jövő sötét fátyolán, maga előtt látta Ádám minden fiának és lányának élettörténetét. Jézus magán érezte minden kísértés-gyötörte lélek terheit, bánatait, s az a buzgó könyörgés, akkor élő tanítványaival együtt magában foglalta az idők végezetéig valamennyi követőjét. „De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem.” Igen, Krisztus imája minket is magában foglal. Vigasztaljon minket a tudat, hogy hatalmas közbenjárónk van a mennyben, aki Isten elé viszi kéréseinket. „De ha valaki vétkezett, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az igaz.” A legégetőbb szükség óráján, mikor csüggedés teper le bennünket, akkor látja meg Krisztus éber szeme, hogy segítségre van szükségünk. Az ember szükségletének órája Isten lehetőségének órája. Mikor minden emberi segítség csődöt mond, Jézus akkor siet segítségünkre, s az ő jelenléte elűzi a sötétséget, szétszórja a borús, nyomasztó felleget. {BT4 §78.23} A galileai tengeren a kicsiny hajón, a vihar és sötétség közepette a tanítványok keményen eveztek, hogy partot érjenek, de minden igyekezetük eredménytelennek bizonyult. Mikor már kétségbeesés ragadta meg őket. Jézust látták közeledni a tajtékzó hullámokon. Még Krisztus jelenlétét sem vették mindjárt észre, úgyhogy rémületük egyre fokozódott, míg meg nem hallották hangját: „Én vagyok, Ne féljetek.” Krisztus hangjától elmúlt a félelmük, reményt és örömöt adott nekik. A szegény, kimerült tanítványok milyen örömest hagyták abba erőlködésüket, s bíztak mindent a Mesterre. {BT4 §78.24} Ez a megrázó eset Krisztus követőinek tapasztalatát szemlélteti. Mily gyakran küzdünk az evezővel, mintha az erőnk, a bölcsességünk elégséges lenne, míg hiábavalónak nem találjuk erőlködésünket. Akkor reszkető kézzel s kimerülten adjuk át Jézusnak a föladatot, s valljuk be, hogy mi magunk képtelenek vagyunk elvégezni. Irgalmas üdvözítőnk szánakozik gyöngeségünkön; s mikor a hit kiáltására feleletül átveszi a terhet, melyre megkértük, hogy végezné, mily könnyen elvégzi azt, ami előttünk igen nehéznek tűnt. {BT4 §78.25} Isten ősi népének története a hatékony ima számos, bátorító példáját nyújtja számunkra. Mikor a pusztában az amálekiták rátámadtak Izráelre, Mózes tudta, hogy népe nem áll készen a küzdelemre. Elküldte Józsuét a harcosok csoportjával, hogy harcba bocsátkozzék az ellenséggel, maga pedig Áronnal és Húrral olyan dombtetőn foglalt helyet, ahonnét beláthatták a csatateret. Ott Isten embere az Úr elé tárta a helyzetet, aki egyedül tudta megadni nekik a győzelmet. Mózes égre emelt kézzel, buzgón könyörgött Izráel seregeinek győzelméért. Észrevették, hogy míg a keze az égre emelkedett, addig Izráel kerekedett ellenfele fölé; de mikor Mózes keze fáradtan lehanyatlott, Amálek lett az erősebb fél. Áron és Húr tehát támogatták Mózes karját, míg teljes győzelem nem lett Izráel része, míg el nem űzték elleneiket a csatatérről. {BT4 §78.26} Ez az eset legyen tanítás Isten egész népe számára, le egészen az idők végéig, hogy Isten az ő népének ereje. Mikor Izráel diadalmaskodott, Mózes az égre nyújtotta karját, és közbenjárt értük; tehát mikor Isten népe győzedelmeskedik, azért van, mert a hatalmas Isten 316

Ellen G. White


vállalja magára ügyüket Ö harcolja meg értük csatáikat. Mózes nem kérje, és nem hitte, hogy Isten legyőzi elleneiket, miközben Izráel tétlen marad. Hanem összes seregét fölsorakoztatja olyan jól fölkészülten, amennyire lehetőségük van, kivezényli őket majd az ügyet Isten elé viszi imában. Mózes a hegyen könyörög Istenhez, míg Józsué és bátor követői alant megtesznek mindent, ami tőlük telik, hogy föltartóztassák és elűzzék Izráel és Isten ellenségeit. {BT4 §78.27} Az az ima igen hatékony, mely hívő, buzgó, őszinte szívből fakad. Isten nem mindig úgy felel imánkra, amint elvárnánk, hiszen lehet, hogy nem azt kérjük, ami a legáldásosabb lenne számunkra; de végtelen szeretetével és bölcsességével azokat adja meg, melyekre legnagyobb szükségünk van. Boldog az igehirdető, akinek van hűseges Áronja és Húrja, hogy erősítsék kezét, mikor elfárad, akik imával és hittel támogatják őt. Az ilyen támogatás hatalmas segítség Krisztus szolgája tevékenységében, s gyakran odahat, hogy az igazság ügye dicsőségesen diadalmaskodjék. {BT4 §78.28} Izráelnek az aranyborjú öntésével elkövezetett vétke után Mózes újra Istenhez fordult, hogy könyörögjek népe javára. Elég jól ismeri, akiket gondjaira bíztak; ismeri szívük romlottságát, s tudja, mily nehézségekkel kell még megküzdenie. De tapasztalatból tudja, hogy mielőtt hatni tudna a népre, Istentől kell erőt merítenie. Az Úr látja szolgája szívének őszinte odaadását, önzetlen célját, ezért hozzájárul, hogy szemtől szembe úgy érintkezzék e gyönge halandóval, ahogy az ember a barátjával társalog. Mózes Isten lábához veti magát, és minden terhét is, teljesen és tartózkodás nélkül kiönti előtte lelkét. Az Úr nem dorgálja meg szolgáját, hanem lehajol, hogy úgy hallgassa kéréseit. {BT4 §78.29} Mózes mélyen átérezte a roppant föladatra való méltatlanságát és alkalmatlanságát, melyre Isten elhívta. Mély komolysággal kérleli az Urat, hogy ő is menjen mindenkor vele. De Mózes még ezután is úgy érzi, hogy nem állhat meg itt. Sokat nyert, mégis vágyik rá, hogy közelebb legyen Istenhez, erősebb biztosítékot nyerjen az Ur jelenlétéről. Mózes viselte Izráel terhét idáig; a felelősség hihetetlen súlya nehezedett rá; mikor a nép bűnbe esett, súlyos lelkiismeret furdalás bántotta, mintha ő lenne a bűnös; s most annak szörnyű következményeit érezte lelkére nehezedni, hogy ha Isten Izráelt kemény és türelmetlen szívűségére hagyná, nem haboznának megölni Mózest, majd elhamarkodottságuk és romlottságuk következtében rövid időn belül áldozatul esnének ellenségeiknek, s ezzel Istenre hoznának gyalázatot a pogányok előtt. Mózes annyira őszintén és buzgón könyörög Istennek, hogy megjön a válasz. „Megteszem azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem előtt, és név szerint ismerlek téged.” {BT4 §78.30} Most már valóban azt várhatnánk, hogy a látnok abbahagyja könyörgését. De nem, sikerén fölbátorodva még közelebb merészkedik Istenhez, oly szent bizalmassággal, mely csaknem meghaladja fölfogóképességünket. Most olyat kér, amit ember még sosem kért. „Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet.” Mekkora kérés is ez a véges halandó embertől! Az a kérdés, hogy Isten visszautasítja-e? Megdorgálja-e őt illetlen tolakodásért? Nem dorgálja meg, hanem a kegyes szavakat halljuk, „Megteszem, hogy elvonul előtted minden jóságom.” Isten fátyolozatlan dicsőségét ember nem viselheti el úgy, hogy meg ne haljon; de Mózest biztosítja az Úr, hogy annyit fog látni az Isteni dicsőségből, amennyit jelen, halandó állapotában elviselhet A kéz, mely a világot alkotta, mely a hegyeket helyükön tartja, fölfogja

317

Ellen G. White


a por embert ezt a nagyhitű embert – s könyörületesen eltakarta őt a szikla hasadékában, miközben Isten dicsősége és egész jósága elvonul előtte. Csodálkozhatunk-e, hogy a Mindenhatóról tükröződő magasztos dicsőség olyan tündökléssel ragyogott Mózes arcán, hogy a nép nem bírt ránézni? Isten nyomát viselte magán, olyannak téve őt, mintha Isten királyi székétől érkezett, tündöklő angyal lenne. Ez az élmény, s mindenek fölött a biztosíték, hogy Isten hallani fogja könyörgését, és jelenléte fogja őt kísérni, többet ért Mózesnek vezéri tisztje betöltésénél, mint Egyiptom műveltsége, vagy a haditudományban elért minden si-kere. Semmiféle földi hatalom, tudás vagy szakképzettség ki nem tudja tölteni Isten jelenlétének helyét. Mózes történetében megláthatjuk, hogy az ember Istennel milyen közvetlen közösség előjogának örvendezhetik, Félelmetes a vétkesnek az élő Isten kezébe esni. Mózes mégsem rettegett, hogy egyedül legyen annak a törvénynek szerzőjével. melyet olyan félelmetes jelenésben harsogott el az Úr a Simairól, mert lelke összhangban állt Alkotója akaratával. {BT4 §78.31} Az ima a szív kitárása Isten, mint barátunk előtt. A hit szeme nagyon közelinek fogja látni Istent, s a könyörgő becses bizonyítékot nyerhet az isteni vezetőről, s a gondoskodásáról Miért van mégis, hogy annyi; ima megválaszolatlan marad? Dávid mondja: „Még hozzá kiáltottam számmal, mikor nyelvem már zenghette dicséretét. Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az úr.” Másik látnok által az Úr ezt ígéri: „Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek.” S újra szól olyanokról akik „nem kiáltanak hozzám szívükből.” Az ilyen könyörgések külsőséges imák, szájjal szolgálat csupán, melyet az Ur nem fogad el. {BT4 §78.32} A Nátánael által a fügefa alatt fölajánlott ima őszinte szívből fakadt, ezért a Mester meghallotta, s meg is felelt rá. Krisztus mondta róla: „Nézzétek, egy igaz izraelita. Nincs benne kétszínűség.” {BT4 §78.33} Az Úr olvas mindenki szívében, érti indítékaikat és céljaikat. „Az igaznak imája az Úr gyönyörűsége.” Isten nem lesz lassú meghallani azokat, akik kitárják előtte szívüket, nem magukat magasztalva, hanem őszintén átérezve súlyos gyöngeségüket és méltatlanságukat. {BT4 §78.34} Nagyon nagy szükség van az imára – olyan imára, amilyet Dávid mondott, mikor így kiáltott „Ahogy a szarvas a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.” „Törvényed után vágyakozom.” „Vágyakozom szabadításodra.” „Lelkem eleped a vágytól, mert folyvást törvényed után vágyakozik.” Ez a küzdő ima lelkülete, amilyen a zsoltáros királyé volt. {BT4 §78.35} Dániel úgy könyörgött Istenhez, hogy nem magasztalta magát, hogy jóságot sem tulajdonított magának: „Hallgass meg, Uram! Bocsásd meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Cselekedj tenmagadért, és ne késlekedj!” Ezt nevezi Jakab az igazak eredményes, odaadta könyörgésének. Krisztusról mondták: „Majd halálfélelem vett erőt rajta, és még állhatatosabban imádkozott,” Milyen ellentéte ennek a menny fönségese által könyörgött közbenjárásnak a gyönge és hideg imák, melyeket Istennek ajánlanak. Sokan megelégednek a száj•szolgálattal, s alig akad, aki őszintén, komolyan, szeretettel vágyik Isten után, {BT4 §78.36}

318

Ellen G. White


Az Istennel való közösség hozza a lélek tudomására Isten akaratának benső ismeretét. Mégis sokan, akik noha vallják a hitet, nem tudják, mi az igazi megtérés. Nincs tapasztalatuk Jézus Krisztus által az Atyával való közösségről, és sosem tapasztalták meg az isteni kegyelem hatalmát, hogy megszentelje szívüket. Imádkoznak, majd vétkeznek, Vétkeznek, majd imádkoznak. Életük tele rosszindulattal, tettetéssel, irigységgel, féltékenykedéssel és a maguk szeretetével. Az ilyenek imája utálatosság az Isten előtt. Hiszen az igazi ima munkába állítja a lélek erőit, s kihat az életre. Aki így – kitárja Isten előtt szükségleteit, az érzi, hogy az ég alatt minden más mennyire üres. „Uram, kívánságom világos előtted – mondja Dávid – sóhajtásaim nem maradnak rejtve.” „Lelkem szomjúhozik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?” „Mikor ezekre gondolok, kitöltöm lelkemet.” {BT4 §78.37} Amint növekszik a számunk, szélesebb terveket kell lefektetnünk, hogy eleget tegyünk az idők növekvő követeléseinek; mégsem vagyunk különösebb növekedés tanú; a buzgó istenfélelem, a keresztény őszinteség, s a komoly odaadás területen. A gyülekezet elégedettnek látszik, hogy a megtérés csupán első lépését tegyék meg. Készségesebbek a tevékeny munkára, mint az alázatos odaadásra, készebbek a külső vallásos szolgálatra, mint a szív benső munkálására. A sürgölődésért és látványos dolgokért elhanyagolják az elmélyedést és imát. A vallásnak a szív kiürítésével és megtisztításával kell kezdődnie, s a mindennapos imával kell táplálnunk.{BT4 §78.38} Munkánk fokozatos előretörése és megnövekedett berendezéseink népünk között sokak szívét és gondolatait megelégedéssel és büszkeséggel tölti el, amik, attól tartunk, Isten helyét fogják elfoglalni szívükben. A szorgos tevékenység – akár az Isten művében – annyira lekötheti a gondolatokat, hogy elhanyagolják az imát, így elbizakodottság, önhittség – melyek oly igen könnyen befurakodnak – foglalják el az igazi jóság, szelídség és alázatos szívűség helyét. Egyre hallhatjuk a buzgó kiáltást: „Az Úr temploma, az Úr temploma, az Ur temploma ez: „Gyere velem, majd gyönyörködhetsz az Ur iránti buzgal-mamban.” De hol vannak a teherviselők? Hol vannak Isten népének apái, anyái? Hol vannak, akik szívükön viselik az emberek üdvösségének terhét, és szoros szeretet-kapcsolatra lépnek felebarátjaikkal, készen bármily helyzetbe sodorni magukat, hogy megmentsék őket az őrök romlástól? {BT4 §78.39} „Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én lelkemmel, mondja a seregek Ura.” „Ti vagytok a világ világossága”, szólt Krisztus. Mily felelősség is ez! Böjtre, magunkba szállásra, s imára van szükségünk oszlásnak indult buzgalmunk s bágyadozó lelkiségünk miatt. Sokak szeretete egyre hűl kifelé. Sok igehirdetőnk igyekezete nem az, aminek lennie kellene. Mikor olyanok lépnek a mezőre, akikből hiányzik Isten Lelke és ereje, s azzal kezdik, hogy leszólják a többi felekezetet, ezt képzelve, hogy úgy tudják meggyőzni az embereket az igazságról, ha kiteregetik a népszerű, népes egyházak következetlenségeit. Talán olykor szólnunk kell e dolgokról, mégis az ilyesmi csak előítéletet támaszt munkánkkal szemben, s bezár sok olyan fület, mely máskülönben talán hallgatott volna az igazságra. {BT4 §78.40} Ha ezek a tanítók szoros kapcsolatban állnának Krisztussal, isteni bölcsességük lenne rá, miként közelítsék meg az embereket. Nem felednék el olyan sebesen a sötétséget és tévelygést, a szenvedélyt és előítéletet, mely valamikor őket is visszatartotta az igazságtól. Ha e tanítók a Mester lelkületével fáradoznának, egészen más eredményeknek lennénk tanúi.

319

Ellen G. White


Szelíden és hosszútűréssel, gyöngéden és szeretettel, mégis határozott komolysággal igyekeznének e tévelygőket a megfeszített és föltámadott Üdvözítőhöz irányítani . Majd ha ez történik, látni fogjuk, amint Isten hatást gyakorol az emberek szívére. A nagy hittérítő mondja: „Isten munkatársai vagyunk,” Mily föladat is ez szegény halandók számára! Az Ur lelki fegyverekkel lát el minket, „hogy megharcoljuk a hit nemes harcát”; némelyek mégis mintha kizárólag a mennydörgést vették volna kölcsön a mennyei fegyverzetből. Meddig kell még fönnmaradniuk e hibáknak? {BT4 §78.41} A vallásos érdeklődés fölébredése közepette sokan elhanyagolják a munka legfontosabb részét. Nem látogatják, nem ismerik meg közelebbről azokat, akik estéről-estére eljárnak meghallgatni az írás-magyarázatokat. A vallásos tárgyakról való beszélgetés, az ilyenekkel helyes időben elmondott komoly ima sokkal több lelket téríthet a helyes irányba. Az olyan lelkészek, akik elhanyagolják e kötelességet. Nem igazi pásztorai a nyájnak. Mikor látogatással, beszélgetéssel, s az érdeklődőkkel való imádkozással a legtevékenyebbnek kellene lenniük, némelyek távollevőkhöz intézett fölöslegesen hosszú levelek írásával pazarolják idejüket. Jaj, mit is teszünk mi a Mesterért! Mikor a próba•idő véget ér, hányan föl fogják ismerni az elhanyagolt lehetőségeket, hogy szolgálattal adóztak volna drága Urunknak, aki meghalt értünk. S még akiket a leghűségesebbnek tartottak is, látni fogják, hogy mennyivel többet tehettek volna, ha nem terelte volna el figyelmüket a világi környezet. {BT4 §78.42} Kérve kérjük Krisztus örömhírének hírnökeit. Sose csüggedjenek el a munkában, soha ne tekintsék a legmegátalkodottabb bűnöst Isten kegyelme hatáskörén kívül esőnek, Isten szeretetétől indíttatva ilyenek elfogadhatják az igazságot, s a föld sójává változhatnak. Aki megfordítja az emberek szívét, amint a víz folyását megfordítják, az el tudja vezetni a legönzőbb, bűnbe csontosodott lelket is oda, hogy adja át magát Krisztusnak. Van-e valami, ami túl nehéz lenne Istennek? „Szóm – mondja – nem tér hozzám vissza eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat. és eléri, amiért küldtem.” {BT4 §78.43} Isten nem nyugtatja meg áldását a hanyagokon, önzőkön, lustákon – akik nem emelnek a terhen művében. A jól van-t azokra mondja ki végül, akik helyesen cselekedtek. Minden embert cselekedete szerint jutalmaz meg. Tevékeny lelkész-karra van szükség – az ima embereire, akik megküzdenek Istennel, mint Jákob küzdött, ezt mondva: „Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem.” Ha elnyerjük a győzelmi koronát, meg kell feszítenünk minden ideget, igénybe-latba kell vetnünk minden erőnket, képességünket. Tétlenül sosem menekedhetünk meg. Aki tétlen az Úr szőlőjében, az teljesen lemond az igazak jutalmára szóló jogelméről. {BT4 §78.44}

FIGYELMEZTETÉSEK ÉS INTÉSEK 1879 november harmadikán némely dolgokat elém tárt az Úr a köztünk levő intézmények felöl, s azok kötelességeit, és az azokat fenyegető veszélyeket illetően, akik vezető állásokat töltenek be bennük. Láttam, hogy e férfiakat Isten azzal a céllal nevelte, hogy az Úr eszközeiként rendkívüli föladatot végezzenek el, hogy az ő Lelke vezesse, irányítsa és uralja őket. E testvéreink feleljenek meg Isten követelményeinek, és sose gondolják, hogy a maguk tulajdonai lennének, s úgy használhatják föl képességeiket, amint a maguk számára

320

Ellen G. White


legelőnyösebbnek tartják, Hacsak nem lesznek örökös tanulók Krisztus iskolájában, akkor, bar az a szándékuk, „Hogy igazak legyenek, és helyesen cselekedjenek, mégis bizonyosan tévedni fognak.” Az egyedüli biztonságuk, ha alázatosan járnak Istennel. {BT4 §79.1} Minden ösvényt veszedelmek vesznek körül, s aki végül hódítóként ér célba, az valóban a diadal énekét zengheti majd Isten városában. Némelyiküknek erőteljes jellemvonásaik vannak, melyeket állandóan el kell nyomniuk. Ha az Isten Lelkének ellenőrzése alatt tartják e vonásokat, akkor áldás lesznek; de ha nem, átoknak fognak bizonyulni. Ha akik most a népszerűség hullámtaraján utaznak, nem szédülnek meg, ez a kegyelem csodája lesz. Ha a maguk bölcsességére támaszkodnak, mint előttük is sokan ilyen helyzetben tették és teszik, bölcsességük balgaságnak fog bizonyulni. De amíg önzetlenül Isten munkájának adják át magukat a legkevésbé sem tántorodva el az elvtől, addig az Úr örökkévaló karjával öleli át őket, addig hatalmas segítség lesz számukra. „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” {BT4 §79.2} Veszélyes kor ez mindenki számára, akinek tehetségei értékesek lehetnek Isten munkájában; mert a Sátán szakadatlanul ostromolja őket kísértéseivel, örökkön meg iparkodik tölteni őket büszkeséggel és nagyravágyással; s mikor Isten használni akarja valamelyiküket, gyakran már önállóskodó és önhitt lett; úgy érzi, meg tud állni a maga lábán. Ez lesz a ti veszélyetek is, testvéreim, ha nem élitek mindenkor a hit és ima életét. Módokban áll az örökkévaló dolgok mély és állandó érzetével rendelkezni, s azzal a szeretettel, melyet földi életében Krisztus tanúsított az emberek iránt. A mennyei való közeli, szoros kapcsolat megadja a helyes hangot hűségeteknek, és sikeretek alapja is lesz. Függőségetek érzete imára fog serkenteni, kötelességérzetetek pedig erőfeszítésre. Ima s igyekezet igyekezet s ima, ez lesz életetek kötelessége. Úgy imádkozzatok, mintha az összes eredmény és dicséret Istent illetné. Más részt úgy fáradozzatok, mintha a kötelesség teljesen a tietek lenne. Ha erőre van szükségetek, elnyerhetitek. Csupán higgyetek Istenben, fogjátok öt szaván, cselekedjetek hitből fakadón, s akkor az áldás meg fog érkezni. {BT4 §79.3} Ezen a területen lángész, észszerűség, ékesszólás nem segít. Az alázatos, bizakodó, töredelmes szívűeket Isten elfogadja, imáját meghallgatja; s mikor Isten segít, minden akadály félregördül az útból. Hány kiemelkedő képességű, kitűnő képzettségű bukott már el, mikor felelős polera helyezték, míg a gyöngébb szellemi képességű, kevésbé kedvező környezet közepette, csodálatosan eredményes lett. Az a titka ennek, hogy az előbbiek magukban bíztak, az utóbbiak azzal fogtak össze, azzal egyesültek, akinek csodálatos a tanácsa, és hatalmas a karja, hogy meg is valósítsa, amit szándékozott. {BT4 §79.4} Mivel mindig sürgeti őket a munkájuk, ezért némelyeknek nehéz időt szakítani az elmélyedésre, imára; holott ezt semmiképp sem szabad elmulasztatjuk. A menny áldása, melyet mindennapos könyörgéssel nyerünk, olyan lesz számukra, mint az élet kenyere a lélek számára, s oda fog hatni, hogy növekedjenek az erkölcsi és lelki erőben, akár a folyóvíz mellé ültetett fa, melynek levele örökké zöld marad, s gyümölcse kellő időben megterem. {BT4 §79.5} Némelyek súlyos hibát követtek el. Mikor elhanyagolták, hogy részt vegyenek Isten nyilvános tiszteletén. Az istentisztelet előjoga oly áldásos lehet számukra, mint mások számára, s olyan elengedhetetlen is. Lehet, hogy nem részesülhetnek olyan gyakran e 321

Ellen G. White


kiváltságokban, mint mások. Az orvosokat szombaton is gyakran betegagyhoz szólítják, s olykor kénytelenek kimerítő munkanappá tenni a szombatot. Az ilyen fáradozást a szenvedés enyhítését. Megváltónk könyörület-cselekedetnek nyilvánította, s nem tartotta szombatrontásnak. De akik rendszeresen írásnak vagy fáradozásnak szentelik szombatjaikat, nem különböztetve meg különösebben a szombatot, azok ártanak lelküknek, s követésre nem méltó példával járnak mások előtt, mely nem hoz megtiszteltetést Istenre. {BT4 §79.6} Némelyek nem ismerték annak fontosságát, nemcsak, hogy részt vegyenek a vallásos összejöveteleken, hanem hogy Krisztusért és az igazságért is bizonyságot tegyenek. Ha testvéreink nem nyernek lelki erőt abból, hogy hűségesen teljesítsenek minden keresztény kötelességet, így húzódva közelebbi és szentebb kapcsolatra Megváltójukkal, azoknak elgyöngül az erkölcsi ereje, s kétségkívül hanyatlani fognak lelkiekben, ha meg nem változtatják útjukat e ponton. {BT4 §79.7} Az intézményeink élére helyezettek fontos és felelős helyet töltenek be. Nem könnyen lehetne fölmenteni őket kötelességük alól, mégse képzeljék, hogy nélkülözhetetlenek. Isten meglenne nélkülük – ők nem lennének meg Isten nélkül. Törekedjenek egyetértésben munkálkodni. Ha becsületesen betöltik helyüket, akkor védelmezniük kell a gondjaikra bízott intézmény anyagi helyzetét. Mégis legyenek a legvégsőkig elővigyázatosak, nehogy csupán a maguk területét tekintsék fontosnak, nehogy a maguk osztályáért fáradozzanak a többi ugyanolyan fontos ágazat rovására. {BT4 §79.8} Testvéreim, az a veszély fenyeget, hogy súlyos hibákat követtek el üzleti ügyeitekben. Isten figyelmeztet, legyetek elővigyázatosak, nehogy egymás lehengerlésének szellemébe merüljetek. Óvakodjatok, nehogy az őscsaló fogásaihoz folyamodjatok, mert ez nem állja ki Isten napján a vizsgát. Éleselméjűségre és pontos számvetésre van szükség, hiszen mindenféle emberrel foglalkoznotok kell; s meg kell 6vnotok az intézményeink érdekeit. máskülönben tízezrek folynak becstelen emberek zsebébe. Mégse váljanak e vonások uralkodó hatalommá. Kellő felügyelet alatt ezek is elengedhetetlen elemei a jellemnek; s ha Isten félelmét tartjátok magatok előtt, s az ő szeretetét ápoljátok szívetekben, akkor biztonságban lesztek. {BT4 §79.9} Sokkal jobb másnak engedni át némely előnyt, melyet módotok lenne megszerezni, mint kapzsi lelkületet ápolni, s ezzel a természetünk törvényévé léptetni azt elő. A kicsinyes csalás nem méltó a keresztényhez. Minket az igazság hatalmas bárdja különített el a világtól. Mi magunk nem mindig vesszük észre jellemünk helytelen vonásait, bár mások előtt nagyon nyilvánvalók lehetnek. De az idő és körülmények próbára fognak tenni bennünket. Napvilágra hozzák a jellem aranyát, vagy a hitványabb fémet fedik föl. Egyikünket sem ismer és olvas minden ember, míg át nem esünk Isten tűzpróbáján. Minden alantas gondolat, minden helytelen cselekedet hibát tár föl Jellemünkben. E ; durva vonásoknak véső és kalapács alá kell kerülniük Isten műhelyében, s Isten kegyelmének kell gyalulni és csiszolni bennünket, mielőtt alkalmasak lennénk egy helyre a dicső templomban. {BT4 §79.10} Isten értékesebbé tudja tenni ezeket a testvéreket a színaranynál, még Ofír aranyékénél is, ha átengedik magukat átalakító kezébe. Tökéljék el, hogy a legnemesebben fognak fölhasználni minden képességet, minden lehetőséget. Isten igéje legyen tanulmányuk tárgya, az legyen vezetőjük, mikor döntenek, hogy mi a legmagasztosabb, a legkiválóbb. Az egyetlen 322

Ellen G. White


hiba nélküli jellemet, a tökéletes példaképet, melyet az örömhír állít eléjük, ezt kellene kutatniuk a legmélyebb érdeklődéssel. Azt a leckét kell elengedhetetlenül megtanulni nekik, hogy egyedül a jóság tesz igazán naggyá. Szabadítson meg minket Isten a világi bölcsességűek okoskodásaitól. Ezek egyedüli reménye, ha balgává válnak, hogy aztán igazán bölccsé lehessenek. {BT4 §79.11} Krisztus legerőtlenebb követője is végtelen hatalommal lépett szövetségre. Sokszor Isten alig tud kezdeni valamit tanult emberekkel, mert nem tartják szükségesnek a minden bölcsesség forrására támaszkodni; ezért, miután kipróbálta, félre is teszi őket a kevésbé tehetségesek kedvéért, akik megtanultak őrá támaszkodni, akik lelkét jóság, igazság és tántoríthatatlan hűség erősített meg, és semmihez sem süllyednek le, ami foltot ejtene lelkiismeretükön. {BT4 §79.12} Fivéreim, ha élő hit által Istennel kapcsoljátok össze lelketeket, az Úr nagy emberré alakit titeket. Ha viszont a magatok erejére és bölcsességére támaszkodtok, csődöt fogtok mondani. Nem Isten tetszése szerinti, hogy oly kevéssé érdekel titeket a vallásos szolgálat. Tekintélyes emberek vagytok, ezért szélesebb körökre hattok ki, mint a kevésbé föltűnő állást betöltők. Mindenkor keressétek elsősorban az Isten országát és az ő igazságosságát, igaz tetteit. Legyetek tevékeny, készséges munkások a gyülekezetben, ápoljátok lelki képességeiteket, s őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, Az Úr követelésekkel áll elétek e téren, melyeket nem vehettek félvállról. Vagy növekedtek a kegyelemben, vagy eltörpültök és megnyomorodtok a lelkiekben. Nem csupán előjogotok, – kötelességetek is bizonyságtételt hordozni a Krisz-tusért, amikor, s ahol csak tudjátok; s ezekben gyakorolva értelmeteket, a szent dolgok szeretetét is művelni fogjátok. {BT4 §79.13} Az a veszély fenyeget minket, hogy egyszerűen embereknek tartjuk a Krisztus szolgáit, nem ismerve el, hogy ők a Krisztus képviselői. Félre kell tennünk mindennemű személyes szempontot; meg kell hallgatnunk Istennek követelni át közölt szavát. Krisztus mindig küldi az üzeneteket azoknak, akik hallgatnak rá. Üdvözítőnknek a Gecsemánéban elszenvedett gyötrelmeinek éjjelén az alvó tanítványok nem hallották Jézus hangját. Csak halvány fogalamuk volt az angyal jelenlétéről, ámde elvesztették a jelenet hatását és dicsőségét, mert erőt vett rajtuk az álom, s elmulasztották meglátni a bizonyítékot, mely megerősítette volna lelküket az előttük álló megrázó eseményekre így pontosan, akiknek a legégetőbb a szükségük az isteni tanításra, gyakran elmulasztják elnyerni azt, mert nem lépnek kapcsolatba a mennyel. Sátán mindig erőlködik, hogy lekösse s uralja a gondolkodást, s egyikünk sincs biztonságban, csak, ha szakadatlan kapcsolatot tartunk fönn Istennel. Folyamatos ellátásra van szükségünk a mennyből, s ha azt akarjuk, hogy Isten hatalma megtartson, fönntartás nélkül engedelmeskednünk kell a menny összes követelményének. A gyümölcstermés előfeltétele, hogy megmaradtok az élő szőlőtökében. „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. En vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik, és elég. {BT4 §79.14}

323

Ellen G. White


Összes jó szándéktok és magas célkitűzésetek sem képesít helytállnotok a kísértés próbáján. Legyetek az ima emberei. Esedezésetek ne legyen erőtlen, alkalmi, rendszertelen, hanem komoly, kitartó és állandó, Nem kell egyedül lennetek, vagy térdre borulnotok, hogy imádkozzatok; hanem munkátok közben is Istenhez emelhetitek lelketeket, meg ragadhatjátok erejét, akkor magas és• szent célkitűzéssel rendelkeztek, nemesen becsületesek, akik semmi ürügyön sem tántorodnak el az igazságtól, helyestől, igazságostól. {BT4 §79.15} Sürgető gondokkal, terhekkel s kötelességekkel vagytok tele, de minél erősebb rajtatok a nyomás, minél nehezebb a teher, melyet viselnetek kell, annál nagyobb a szükségetek az isteni segítségre. Jézus akar segítőtök lenni. Szüntelenül rászorultok az élet világosságára, hogy beragyogja ösvényeteket, akkor isteni sugarai másokra is rátükröződnek. Isten műve tökéletes egész, mivel összes része is tökéletes. Lelkiismeretesen ügyelve arra, amit a világ jelentéktelennek nevez, ez alkotja az élet szépségét és sikerét. A szeretet apró tettei, a nyájasság néhány szava, a lemondás apró cselekedete;' a kis lehetőségek bölcs fölhasználása, a kicsiny tehetségek szorgalmas kihasználása teszik Isten szemében a nagy embert. Ha hűen eleget tesztek e kicsiny dolgoknak, ha e kegyességek megvannak bennetek, sőt, bővölködnek is, ezek minden jócselekedetre alkalmassá tesznek titeket {BT4 §79.16} Nem elég bőkezűen adakoznunk javainkból az Isten ügyére. Hiszen ő összes erőnk, képességeink fönntartás nélküli odaszentelésére szólít. Az lenne életetek legsúlyosabb tévedése, ha visszatartanátok magatokat Istentől. Azt képzelhetitek, hogy igen nehéz a helyzetetekben szoros kapcsolatot tartani fönn Istennel, ám munkátok tízszer olyan nehéz lesz, ha elmulasztjátok a szoros kapcsolatot. Sátán kísértésekkel veszi körül ösvényeteket, azért csakis Krisztus által tudjátok kivívni a győzelmet. Ugyanaz a célratörő akarat, mely sikert ér el a szellemi foglalkozásoknál, elengedhetetlen a keresztény ösvényen is. Legyetek a Krisztus képviselői. A keresztény jel1em tökéletesítésére kifejtett erőfeszítésetek és szívósságotok legyen annyival nagyobb, mint bármi más pályán, amint az örökkévalóság is sokkal fontosabb, mint az ideiglenes dolgok. {BT4 §79.17} Ha valaha sikert fogtok elérni a keresztény életben, előbb el kell tökélnetek, hogy Isten szíve szerintiek lesztek. Az Úr azt akarja, hogy úgy vessétek latba tekintélyeteket a gyülekezetben és a világban, hogy emeljétek a kereszténység színvonalat. Az igaz keresztény jellemét jellemezze a szándék szilárdsága, a töretlen eltökéltség, melyet sem a föld, sem a pokol el nem tud téríteni, meg nem képes törni. Aki nem vak a földi megtiszteltetés vonzereje előtt, aki szívére veszi a fenyegetéseket, aki nem tántoríthatatlan a csábítások iránt, azt – magát is meglepve – le fogják győzni a Sátán cselvetései. {BT4 §79.18} Isten teljes és tökéletes odaszentelődésre szólít, s ami ennél kevesebb, azt nem fogadja el. Minél nehezebb a helyzeted, annál nagyobb szükséged van Jézusra. Isten szeretete és félelme tartotta meg tisztán és feddhetetlenül Józsefet a király udvarában. Nagy vagyont kapott, magas tisztséget, hiszen a király után ő volt az első. S ez a fölemelkedése olyan hirtelen történt, amilyen magasra került. Lehetetlen magas csúcson állni anélkül, hogy veszély ne környékezne. A vihar békén hagyja a völgy szerény virágját, de birokra kel a hegytető termetes fajával. Sok ember van, akit Isten csodás sikerrel használhatott volna, amíg nyomor fogta le őket; hasznossá tudta volna tenni őket itt, s dicsőséggel koronázhatta volna meg őket az eljövendő életben. De a jólét tönkretette, a mélységbe hurcolta le őket, mert elfelejtettek

324

Ellen G. White


szerények lenni, feledték, hogy Isten az erejük, így önállóvá, független né, önhitté váltak. {BT4 §79.19} József elviselte a jellem vizsgáját a bajok közti s jellemének aranyát a jólét sem homályosította el. Olyan szent tisztelettel viseltetett Isten akarata iránt, mikor a királyi szék mellett állt, mint a börtön zárkajában. József mindenüvé magával vitte vallását, ez volt tántoríthatatlan hűsége titka. Mint tekintélyes embereknek, nektek is rendelkeznetek kell az igaz istenfélelem mindent átható erejével. Isten félelmében mondom nektek, ösvényeteket veszélyek veszik körül, melyeket nem láttok, nem észleltek. Rejtőzzetek el Jézusban. Nem vagytok biztonságban, csak ha Krisztus kezét fogjatok. Őrizkedjetek mindentől, ami elbizakodottság, s ápoljátok azt a lelkületet, mely inkább szenved, mintsem bűnt kövessen el. Semmi győzelem, amit kivívhattok, nem lesz olyan értékes, mint amelyet magatok fölött arattok.{BT4 §79.20}

ERKÖLCSI ÉS SZELLEMI MŰVELŐDÉS Az Úr 1878. október tizenkilencedikén látomásban elém tárta a helyzetet, melyet battle creeki kórházunknak kellene betöltenie, a jellemet és jó hatást, melyet a kórházban dolgozóknak kellene fönntartaniuk, Isten gondviselése hívta életre ezt a fontos intézményt, s áldása elengedhetetlen a kórház sikeréhez. Orvosaink nem kuruzsló szédelgők, sem hitetlenek, hanem olyan férfiak, akik ismerik a szervezetet, de a betegség kezelésének legkitűnőbb módszereit is – akik félik az Istent, s akik szívükön viselik betegeik erkölcsi és lelki jólétét. E lelki, valamint testi javuk iránti érdeklődést az intézet vezetői ne tö¬rekedjenek elrejteni. Az igaz keresztény egyenesség életével követésre méltó példát tudnának nyújtani a világnak. S ne húzódozzanak nyilvánvalóvá tenni, hogy a betegségek kezelésének szakértelme mellé Krisztustól nyernek bölcsességet és tudást – a legnagyobb tanítótól, akit valaha ismert a világ. Fönn kell tartaniuk ezt a kapcsolatot a minden bölcsesség forrásával, hogy eredményessé tegye fáradozásukat. {BT4 §80.1} Az igazságnak hatalma van fölemelni befogadóját. Ha a Biblia igazsága megteszi megszentelő hatását a szívre és jellemre, akkor értelmesebbé teszi a hívőket A keresztény tudatára ébred Isten és embertársai iránti felelősségeinek, ha valóban kapcsolatban áll Isten Bárányával, aki életét adta a világért. Csak a szellemi, és erkölcsi erők folyamatos javulásával remélhetjük, hogy megfelelünk Alkotónk céljának. {BT4 §80.2} Isten elégedetlen azokkal, akik túl hanyagok vagy lusták eredményes, képzett munkássá válni. A kereszténynek több szellemi képességgel és élesebb látással kell rendelkeznie, mint a világinak. Isten szavának kutatása folytonosan bővíti a gondolkodást és erősíti a szellemi képességet. Semmi sincs, ami annyira finomítaná, és emelkedetté tenné a jellemet, ami erőt adna minden képességnek, mint az agy állandó az irányú igénybevétele, hogy fölfogja, megértse a fontos, súlyos igazságokat. {BT4 §80.3} Az emberi értelem eltörpül, elgyöngül. amikor csupán közönséges dolgokkal foglalkozik, sosem emelkedik az idő és érzék színvonala fölé, hogy megértse a nem látott dolgok titkait. Az értelem fokozatosan azon dolgok színvonalára áll be, melyekkel állandóan foglalkozik. Az értelem leszűkíti képességeit, és elveszti erejét, ha nem használják újabb és

325

Ellen G. White


újabb ismeretek elsajátítására, ha nem feszítik meg erejét, hogy fölfogja az isteni hatalom természetben és a Szentírásban rejlő kinyilatkoztatásait. {BT4 §80.4} De a tények és elméletek ismerete, bármilyen fontos is lehet ez magában véve csekély érték, hacsak gyakorlati térre nem visszük. Akik javarészt könyvekből tettek szert ismeretekre, azokat veszély fenyegeti, hogy nem veszik eszükbe, hogy ami a tapasztalati tudást illeti, zöldfülű kezdők csupán. Ez különösen érvényes a kórházban dolgozókra. Ezen intézménynek gondolkodó s jó képességű emberekre van szüksége. Az orvosok, a felügyelők, a főápolónő es a kisegítők legyenek művelt es tapasztalt emberek. Némelyek mégsem veszik eszükbe, hogy mire van szükség ilyen intézménynél, s évről-évre csak kínlódnak, anélkül, hogy jelentősebben javulnának, Mintha kővé váltak volna; minden egymást követő nap az előző nap megismétlése csupán. {BT4 §80.5} Az ilyen gépies munkások értelme és szíve leromlott, vérszegény. Kínálkoznak nekik lehetőségek; ha szorgalmas tanulók lennének, akkor a legmagasztosabb értékű művelődésre tehetnének szert; mégsem becsülik meg előjogaikat. Senki se üljön babérjain, senki se legyen megelégedve jelen műveltségével. Hanem naponta tegyenek szert olyan minősítésre, hogy fontos állásokat is be tudjanak tölteni. {BT4 §80.6} Nagyon fontos, hogy akit a betegek és kisegítők lelki ápolására választa¬nak, jó belátású, elvtől el nem tántorodó legyen, kinek kifogástalan az erkölcsi hatása, s aki tudja, hogyan kell bánni az emberekkel. Legyen bölcs és művelt, szeretetében is, valamint szellemi téren. Lehet, hogy eleinte nem mindenben teljesen hatékony, de komoly gondolkodással és képességei gyakorlásával minősítse magát e fontos munkára. Legnagyobb bölcsességre s gyöngédségre van szükség, hogy ilyen helyzetben jól szolgáljon, mégis legyen tántoríthatatlanul becsületes, hiszen az előítélet, álszent vakbuzgóság, de a tévedés minden elképzelhető Alakjával is szembe kell szállnia. {BT4 §80.7} Ne töltsük be e helyet ingerlékeny és harcias szellemű emberrel. Vigyázzunk, nehogy nyerseséggel vagy türelmetlenséggel visszataszítóvá tegyük Krisztus vallását. Isten szolgái szelíden, gyöngéden és szeretettel törekedjenek helyesen képviselni szent hitünket. Bár sose rejtsük el a keresztet, de hirdessük a Megváltó páratlan szeretetét is. Jézus lelkülete itassa át a munkást, akkor a lelki kincseket olyan szavakkal tudja hirdetni, hogy a szavai megtalálják az utat a hallgató szívébe. Krisztus vallása, követőinek életében láthatóvá válva, tízszer akkora hatást fog elérni, mint a leggyönyörűbb igehirdetés. {BT4 §80.8} Értelmes, istenfélő munkások rengeteg jót végezhetnek el, hogy jó útra térítsék a kórházban kezelt gyöngélkedőket, akik nem csak testileg, hanem szellemileg és erkölcsileg is betegek. Sokak nevelése, szokásai, de egész élete is elhibázott. így képtelenek néhány nap alatt olyan alapvető változásra, hogy elsajátítsák a helyes szokásokat. Időt kell adni nekik, hogy megfontolják a dolgot és megtanulják a helyes utat. Ha a kórház alkalmazottai mind helyesen képviselik az egészségügy megújulása és szent hitünk igazságait, olyan hatást elérek el, mely átalakítja a betegek gondolkodását. A helytelen szokásokkal ellentétes, Isten igazságával egyező szokásoknak meggyőző ereje van. {BT4 §80.9} Az ember nem az, ami lehetne, s amit Isten akart, hogy legyen. Sátán emberiség fölötti erős hatalma alantas szinten tartja őket; ez mégsem elkerülhetetlen, máskülönben Énok nem

326

Ellen G. White


válhatott volna oly emelkedetté s nemessé, hogy Istennel járjon. Az ember élete folyamán nem szükségszerű, hogy megtorpanjon a szellemi és lelki növekedésben. Mégis sokak gondolatai annyira magukkal és önző érdekeikkel lekötöttek, hogy nem hagy helyet a magasabb s nemesebb gondolatoknak. S a szellemi képesség, és lelki eredmények mértéke is túl alacsony. Sokan minél felelősebb állást foglalnak el, annál elégedettebbek magukkal azt képzelve, hogy a magas tisztség kitűnő jellemet kölcsönöz. Kevesen értik meg, hogy folyamatos munka vár rájuk kifejleszteni magukban a türelmet, együttérzést. szeretetet, lelkiismeretességet, hűséget olyan jellemvonásokat, melyek elengedhetetlenek a felelős tisztségek betöltőinél. A kórház alkalmazottja viseltessék szent tisztelettel mások jogai iránt, ami nem más, mint az Isten törvénye elveinek való engedelmesség. {BT4 §80.10} A kórházban némelyek szomorú módon szűkében vannak az összes ott levők boldogságához elengedhetetlen tulajdonságoknak. Az orvosok és kisegítők gondosan őrizkedjenek a hidegségtől, a kimért, zárkózott, barátságtalan viselkedéstől, mert az elidegenítene a betegek szeretetét és bizalmát. Az ápolásra jöttek közül sokan kifinomult, értelmes, érző, kifogástalan viselkedésű és gyors fölfogású emberek. Ezek rögtön észreveszik e hibákat, és megjegyzéseket tesznek. Az ember nem szeretheti Istent mindenek fölött, és embertársát, mint magát, ha hideg, mint a jéghegy. Nemcsak Istent lopják meg a neki járó szeretettől, hanem felebarátaikat is. A szeretet mennyei növény, s ápolásra és táplálásra van szüksége. A szeretetteljes szív, őszinte, nyájas szava boldog családi kört teremt, s fölemelőn hat környezetére. {BT4 §80.11} Az előjogaikat és lehetőségeiket legjobban kihasználók a bibliai értelemben vett tehetséges és művelt emberek. Nem csupán tanultak, hanem gondolkodásban, modorban, viselkedésben is kiműveltek lesznek. Az ilyenek kifinomultak, gyöngédek, szánakozók, szeretetteljesek. Közölték velem, hogy a menny Istene ezt várja a battle creeki intézménytől. Érveljenek, gondolkozzanak, gondosan megfigyelve az ok és okozat összefüggését. Mikor ezt teszik, sokkal meggondoltabbak és figyelmesebbek lesznek a szavaikkal és tetteikkel, hogy teljesen megfeleljenek acélnak, amelyre Isten teremtette őket. {BT4 §80.12} Sose feledjük, hogy nem csupán tanulók, de tanítók is vagyunk, most képesítve magunkat és másokat a viselkedés magasztosabb síkjára az eljövendő életben. Az ember hasznosságának mértéke Isten akaratának ismeretében és teljesítésében rejlik. Módunkban áll•annyira följavítani értelmünket és viselkedésünket, hogy Isten nem szégyell magáénak vallani minket. A kórházban magas mértéket kell elérnünk. Ha vannak sorainkban művelt, magas szellemi képességű és erkölcsi erejű emberek, azokat elő kell szólítanunk, hogy ők töltsék be a helyeket k6rházunkban. {BT4 §80.13} Az orvosnak semmilyen szempontból se legyenek gyönge oldalai. A hasznosság széles tere tárul ki előttük, s ha nem válnak képzetté hivatásukban, csakis magukat hibáztathatják. Legyenek mindig szorgalmas tanulók; majd szorgalommal s a részletek pontos teljesítésével váljanak gondnokokká Senkinek se kelljen utánuk járni, hogy melléfogások nélkül dolgoznake. {BT4 §80.14} A felelős helyeket betöltők neveljék, s fegyelmezzék úgy magukat, hogy körülöttük mindenki meglássa, mivé lehet az ember, s mit érhet el, mikor a bölcsesség és hatalom Istenével áll kapcsolatban. S miért is ne válna az így előjogokhoz jutott ember szellemileg 327

Ellen G. White


kitűnővé? A világiak megvetően bizonygatják, hogy a jelen igazságban hívők valamire való állás vagy tekintély híján levő, gyönge szellemi képességű, félművelt emberek. Tudjuk, hogy ez nem igaz, mégis van-e oka alapja ennek a bizonygatásnak? Sokan az alázat jelének tekintik a tudatlanságot és műveletlenséget. Az ilyenek rosszul értelmezik azt, hogy miből áll a valódi alázat és a keresztény szelídség. {BT4 §80.15}

SZEGÉNYEK IRÁNTI KÖTELESSÉG Kórházunk vezetőit ne igazgassák a hasonló intézményekben uralkodó elvek, ahol a vezetők érdekből cselekszenek, szolgai módra alkalmazkodnak a gazdaghoz, a szegényt meg semmibe veszik. A szegények gyakran igen rászorulnak a szánakozásra és tanácsra, melyet nem mindig kapnak meg, bár lelki értékben talán sokkal magasabban állnak Isten fölbecsülésében, mint a gazdagabbak. Jakab apostol határozott tanácsot adott, hogy milyen módon bánjunk a gazdaggal és a szegénnyel: „Például gyülekezetetekbe belép egy aranygyűrűs, fényes öltözetű férfi, s bemegy egy kopott ruhájú szegény is. Ti a fényes öltözetükre figyeltek, és azt mondjátok neki: Foglalj kényelmesen helyet itt. A szegényre viszont rászóltak: Állj oda! Vagy pedig ülj a zsámolyra, a lábam elé. Ugye különbséget tesztek, és igazságtalan bírók vagytok? Halljátok csak szeretett testvéreim, ugye az Isten épp azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy gazdagokká tegye őket a hitben, sőt örököseivé is annak az országnak, melyet az őt szeretőknek ígért?” {BT4 §81.1} Bár Krisztus gazdag volt a mennyei udvarokban, mégis szegénnyé lett értünk, hogy nyomora által gazdagok lehessünk. Azzal tisztelte meg a szegényt, hogy maga is osztozott szerény helyzetükben. Tanuljuk meg az ö életéből, hogyan bánjunk a szegényekkel. Némelyek túlzásba viszik az adakozást, s ártanak az ínségeseknek, mert túl sokat tesznek értük. A szegény nem mindig iparkodik kellőképpen. Bár nem szabad elhanyagolnunk és szenvedni hagynunk, mégis meg kell tanítanunk őket, hogy segítsenek magukon. {BT4 §81.2} Ne feledkezzünk meg Isten ügyéről, nehogy a szegények kössék le legfőbb figyelmünket. Krisztus egyszer nagyon fontos leckét nyújtott erről tanítványainak. Mikor Mária Jézus fejére töltötte a kenetet, az irigy Júdás a szegények mellett szállt síkra, zúgolódva azért, amit pazarlásnak nevezett Jézus azonban e szavakkal igazolta a tettet: „Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.” „Mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az örömhírt, megemlékeznek arról is, amit ő tett” Ezzel arra tanít az Úr, hogy Krisztust kell megtisztelnünk javaink legjava odaszentelésével. Ha teljes figyelmünket a szegények segítésére fordítanánk, elhanyagolnánk Isten ügyét. Egyik sem fog szenvedni, ha Isten vagyonkezelői megteszik kötelességüket – mégis Krisztus ügye legyen az első. {BT4 §81.3} A szegényt úgy szívünkön kell hordoznunk, olyan figyelmet szentelnünk neki, mint a gazdagnak, Isten szemében bűn az a szokás, hogy a gazdagot tisztelik, a szegényt meg mellőzik, elhanyagolják. Akiket körülvesz az élet min den kényelme, s akiknek hízeleg, és kedvében jár a világ, amiért gazdagok, azok nem érzik úgy szükségét az irgalmasságnak és gyöngéd figyelemnek, mint akiknek élete a nyomorral folytatott szakadatlan küzdelem. Az utóbbiaknak kevés jutott az életben, hogy boldoggá és vidámmá tegye őket, ezért nagyra becsülik az együttérzést és a szeretetet. Az orvosok és az ápolók semmi esetre se mellőzzék

328

Ellen G. White


őket, mert Krisztust mellőzhetik el szentjei személyében. Azért alapítottuk kórházunkat, hogy a szenvedő emberiség javát szolgálja, gazdagot és szegényt, szerte a világon. Sok gyülekezetünk alig viseli szívén kórházunkat, annak ellenére, hogy elég bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy ez az egyik eszköz, melyet Isten tervezett, hogy embereket hozzon az igazság hatása alá, és sok lelket megmentsen. A gyülekezetek ne hanyagolják el vagyonkezelő tisztüket; ne hárítsák a szegények és betegek terhét a kórházra. Gyülekezeteink tagjai Isten előtt felelősek az elesettekért, s viseljék terhüket. Ha beteg van köztük, akit kezeltetni akarnak, ha meg bírják fizetni, küldjék a kórházba. Ezzel nemcsak azt az intézményt támogatják, melyet Isten alapított, hanem a segítségre szorultakat is segítik, gondoskodva a szegényekről, amint azt Isten elvárja tőlük. {BT4 §81.4} Isten szándéka nem az volt, hogy a nyomor valaha is elhagyja a világot. A társadalom sorait sosem akarta egyenlővé tenni, hiszen a sokféle állapot az egyik eszköz, mellyel Isten fejleszti és vizsgálja jellemünket. Sokan tüzes lelkesedéssel hirdetik, hogy mindenkinek egyenlő rész jusson Isten világi áldásaiból, noha ez nem az Alkotó célja. Krisztus mondta, hogy mindig lesznek közöttünk szegények. A szegény, akárcsak a gazdag, vérének megvásárolta; s hitvalló követői közül legtöbbnyire az előbbiek szolgálják őt teljes szívükkel, míg a gazdagok világi kincsükre tapasztják szeretetüket, Krisztust pedig feledik, Az élet gondjai s a pénz vágya eltakarják előttük az örökkévaló világ dicsőségét. A legsúlyosabb szerencsétlenség lenne, ami valaha megesett, ha mindenkit egyenlő szintre helyeznének a világi dolgok birtoklásában. {BT4 §81.5}

EGÉSZSÉG ÉS VALLÁS Az Úr félelme többet tesz a kórház lábadozóiért, mint bármi más mód, melyet igénybe lehetne venni az egészség helyreállításához. Semmi esetben sem tartsuk a háttérben a vallást, mintha ártalmas lenne a kezelésre jöttek számára. Ellenkezőleg. Mindig hangsúlyozzuk, hogy Isten törvényei, mind a természetben, mind a kinyilatkoztatásban „élet annak, aki megleli, gyógyulás az egész testnek.” {BT4 §82.1} A kevélység és a divat a szokások rabszolgaságában tartják a férfiakat, a nőket, melyek végzetesek az egészségre, de magára az életre is. Az étvágyak és szenvedélyek kielégüléséért toporzékolva, láb alá tapossák az ésszerűséget és lelkiismeretet. Ez az ellenfél könyörtelen ügyködése, s ő egyre a legelszántabban erőlködik, hogy erősebbé tegye áldozatai láncait. Az egész életükben helytelen szokásoknak hódoló nem mindig jönnek rá, hogy változásra lenne szükségük. Sokan pedig, bármi áron ragaszkodnak hozzá, hogy kielégítsék a bűnös élvezetek utáni vágyukat. Rázzuk föl hát lelkiismeretüket, s már ezzel is sokat nyertünk. {BT4 §82.2} Csak Isten kegyelme tudja meggyőzni és megtéríteni, átalakítani a szívet. A szokások rabszolgái egyedül ebből meríthetnek erőt, hogy megtörjék bilincseiket. A bűnös kívánságát kielégítőnek be kell látnia, hogy gyökeres erkölcsi megújulásra van szüksége, ha eleget akar tenni az isteni törvény követelményeinek; hiszen tisztátalanná tették a lélek templomát, ezért Isten fölszólítja őket, hogy ébredjenek föl és törekedjenek teljes erejükkel visszanyerni Istenadta férfiasságukat, melyet bűnös kielégülésnek löktek áldozatul. Amíg a szokások ellenkeznek az igazság elveivel, az isteni igazság csak csekély be¬nyomást tud tenni az értelemre. Akik tudni akarják, hogy a bűnös kielégülés milyen hatással van az egészségre, s

329

Ellen G. White


akik hozzáfognak a megújulás folyamatához, ha önző indokból is, oda helyezkednek, ahol az Isten igazsága hozzá tud férni szívükhöz. Másfelől, akiket a Szentírás igazságának hirdetése ér el, azok olyan helyzetben lesznek, ahol az egészség kérdéseire is föl lehet ébreszteni lelkiismeretüket. Fölismerik és belátják, hogy el kell szakadniuk a zsarnok szokásoktól és étvágyaktól. Sokan befogadnák ugyan Isten szavának igazságait, mivel a félreérthetetlen bizonyíték meggyőzte őket; de kielégülést követelő bűnös testi kívánságok uralkodnak él1elmükön, ezért hamisságként elvetik az igazságot, mivel ütközik bűnös, érzéki hajlamaikkal. {BT4 §82.3} „Az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete.” Mikor helytelen szokások és bűnös tettek rabjai engednek az isteni igazság hatalmának, Isten szavának belépése világosságot és értelmet ad még az együgyűnek is. Az igazság munkálkodik szívén, s az erkölcsi erő, mely mintha béna lett volna addig, újjáéled. Aki befogadja az igazságot, erősebb és világosabb lesz a fölfogóképessége. Hiszen az örök sziklához rögzítette lelkét. A Krisztusban való biztonságérzetétől megjavul az egészsége, így a vallás és az egészség törvényei kéz a kézben járnak {BT4 §82.4}

MEGBÍZHATÓ MUNKÁSOK Az olyan nagyméretű és fontos intézmény vezetése) mint a kórház) szük¬ségszerűen súlyos felelősséggel jár mind a világi, mind a lelki dolgokban. Legfontosabb, hogy a testben, lélekben betegek menedéke olyan legyen, hogy Jézus, a hatalmas gyógyító, köztük elnökölhessen, s ami történik, Lelkének uralma alatt állhasson. Az intézményben dolgozó mind képesítse magát, hogy hűen eleget tudjon tenni Isten-adta kötelességeinek. Az apró kötelességet ugyanolyan hűséggel végezzék, mint a legfontosabbakat. Kutassák imádkozó szívvel, hogyan válhatnának leghasznosabbá, s tehetnék a betegek e menedékhelyét ragyogó sikerré. {BT4 §83.1} El sem képzeljük, milyen aggódva jönnek a betegek bajaikkal a kórházba, segítségre vágyva. Egyesek kételkedve, bizalmatlanul érkeznek, míg mások biztosabbak benne, hogy enyhülésre találhatnak nálunk. Az első ízben jöttek mély érdeklődéssel figyelik azon elvek minden megnyilvánulását, melyeket az igazgatók ápolnak.{BT4 §83.2} Aki Isten gyermekének vallja magát egyre inkább tartsa szem előtt, hogy ő Isten küldötte, aki munkássága folyamán mindenféle gondolkodású emberrel érintkezik. Lesz köztük kifinomult és nyers, szerény és kevély, művelt és tanulatlan, gazdag és szegény, vallásos és hitetlen, megbízó és gyanakvó, bőkezű és garasoskodó, tiszta es romlott; a jellem és társadalmi helyzet minden fokozata megtalálható lesz a kórház betegei közt. Akik eljönnek e menedékbe, azért jönnek, mert segítségre van szükségük; ezért bármi legyen a tisztségük vagy helyzetük, elismerik, hogy képtelenek segíteni magukon. A sokféle gondolkodású emberrel nem lehet egyformán bánni; mégis valamennyien, akár gazdagok, akár szegények, akár magas tisztségű, akár szerényebb körülményekből jöttek, akár függők, akár függetlenek, szeretetre, nyájasságra, szánalomra szorulnak. Az érintkezés által gondolkodásuknak csiszolódni és finomulnia kellene. Egymásra vagyunk utalva, szorosan összefog minket az emberi testvériség köteléke. A menny, mely úgy intézi, hogy egymásra legyünk utalva, legyen úr, szolga vagy barát valaki, fölszólít, hogy segítsük egymást, míg egy-egy ember gyöngesége

330

Ellen G. White


valamennyiünk erejévé nem növekedik. A keresztény a társas érintkezésen át kerül kapcsolatba a világgal. Isten elvárja minden férfitől vagy nőtől, aki megízlelte Krisztus szeretetét, s szívébe fogadta az isteni megvilágosodást, hogy fényt vessen a jobbik utat nem ismerők sötét ösvényére. Kórházunk alkalmazottjai váljanak Jézus tanújává Használjuk ki az érintkezést, hogy embereket nyerjünk meg Megváltónknak. {BT4 §83.3} Akinek ennyire különböző természetű, hajlamú, vérmérsékletű emberrel kell bánnia, annak próbái, aggodalmai, összeütközései lesznek, még ha a legjobban igyekszik is. Talán megundorodik a tudatlanságtól, büszkeségtől és csökönyösségtől, mellyel találkozni fog; mégse csüggedjen. Olyan helyet foglaljon el, ahol inkább ő hajlít, minthogy őt ingassák meg. Legyen sziklaszilárd az elv területén, s értelmes hittel éljen, meg nem rontottan a környező hatá¬soktól. Isten népét ne alakítsák a hatások, melyeknek ki vannak téve, hanem foglaljanak állást Jézus mellett, s Lelkének segélyével gyakoroljanak átalakító erőt olyanokra, akiket rossz szokások torzítottak el, s bűn szennyezett be. {BT4 §83.4} Ne rejtsük el Krisztust szívünkbe, ne zárjuk el, mint édes és szent, féltett kincset, melynek csakis bit1okosa örvendezhet. Hanem legyen ő szívünkben örök életre buzgó forrás vize, mely mindenkit fölüdít, akivel érintkezünk. Valljuk meg nyíltan és bátran Krisztust, nyilvánítsuk jellemünkben szelídségét, alázatát és szeretetét, míg az embereket el nem bűvöli Krisztus szentségének szépsége. Nem az a legjobb út, ha úgy őrizzük vallásunkat, mint az illatszereket bedugaszoljuk, nehogy elillanjon az illatuk. {BT4 §83.5} A viszályoknak, visszautasításoknak, kellemetlenségeknek, melyekbe ütközünk, erősebbé kell tenniük minket, szilárddá tenni hitünket. Ne hagyjuk, hogy minden múló hatás megingasson minket, mint nádszálat a szél. Lelkünk, melyet az örömhír igazságai melegítenek és éltetnek, s melyet az isteni kegyelem üdít föl, legyen kinyílott és kiterjesztett, árassza illatát másokra. Az igaz élet teljes fegyverzetébe öltözötten, bármily légkörbe ütközünk, tisztaságunk mégis szeplőtlen maradhat.{BT4 §83.6} Mindenki gondolja meg, hogy Isten elvárása, igénye minden másnál fontosabb. Isten mindenkinek adott képességeket fölhasználásra, hogy az adományozó dicsőségét tükrözhessék. Minden nap fejlődniük kell valamelyest. Ha a munkások úgy hagyják maguk mögött a kórházat, ahogy odaérkeztek, anélkül, hogy észrevehető javulás állt volna be náluk, hogy növekedtek volna az ismeretben és a lelki erőben, akkor veszteség érte őket. Isten terve, hogy a keresztények folyton növekedjenek, míg meglett emberré nem válnak a Jézus Krisztusban. Aki nem erősödik, nem gyökeresedik, nem alapozódik meg az igazságban, az egyre visszafejlődik. {BT4 §83.7} Tegyünk erőfeszítéseket, hogy biztosítsuk a kórház számára lelkiismeretes, keresztény munkások szolgálatát. Isten szándéka, hogy az egészségügyi intézményt csakis hetediknapi adventisták szervezzék és irányítsák; mikor hitetleneket fogadnak föl vezető állásokba, olyan légkör uralkodik, mely súlyosan a kórház ellen esik latba. Nem Isten szándéka, hogy ez az intézmény az ország bármelyik egészségügyi intézményéhez hasonlóan működjék, hanem hogy az egyik legeredményesebb eszköz legyen a kezében, mellyel világosságot áraszt a világnak. Legyen kiemelkedő a tudományos fölkészültségben, erkölcsi és lelki erőben; minden vonásban legyen a megújulás hűséges őre. S aki részt vesz benne, legyen újító, tartsa

331

Ellen G. White


tiszteletben a kórház szabályait, s engedelmeskedjék az egészség megújulás népünkre tündöklő fényének. {BT4 §83.8} Valamennyien áldás lesznek másoknak, ha oda állnak, ahol helyesen képviselik a fölkent szabadító, Jézus Krisztus vallását. Most többet aggódnak, hogy a külső megjelenést elfogadhatóvá tegyék, hogy megfeleljenek a világi betegek ízlésének, minthogy élő kapcsolatot tartsanak fönn a mennyei, hogy virrasszanak és imádkozzanak, hogy Istennek ez az eszköze teljesen sikeres legyen, hogy javára váljék az emberek testének, de lelkének is. {BT4 §83.9} Mit lehetne mondani, mit lehetne tenni, hogy meggyőződést élesszünk azok szívében, akik kapcsolatban állnak e fontos intézménnyel? Hogyan lehetne rávezetni őket, hogy fölismerjék és érezzék a veszélyt, ha helytelenül cselekszenek, hacsak mindennapos élményre nem tesznek szert az Isten dolgaiban? Az orvosok helyzete olyan, hogy ha hitükkel megegyező hatást gyakorolnak, mindenkire átalakító erővel hathatnának, aki kapcsolatba kerül a kórházzal. Ez a világ egyik legkitűnőbb hittérítő területe, s a felelős tisztségeket betöltők mind ismerjék meg Istent, és mindenkor nyerjenek fényt a mennyből. A kórház történelmében soha nem volt oly fontos időszak, mint most, soha, amikor annyi minden fordult a kockán. Az utolsó napok veszedelmei környékeznek mindenkit. Sátán leszállt nagy hatalommal, mindenféle föltűnő tett, szemfényvesztő jel, és hamis csoda kíséretében, meg mindenféle gonosz csábítással is azok vesztére, akik elkárhoznak, mert tudja, hogy kevés ideje van, A világosságnak most egyre tündöklőbben kell előragyognia szavainkból és viselkedésünkből a sötétben levők ösvényére. {BT4 §83.10} Egyesek nem olyanok, amilyennek Isten szeretné őket látni. Udvariatlanok, nyersek, és Isten Lelkének lágyító, csillapító hatására szorulnak. Az embernek sosem kényelmes fölvenni a keresztet, sosem kényelmes követni a lemondás ösvényét, mégis ezt kell tennie. Isten azt akarja, hogy mindenki rendelkezzék kegyelmével, s hogy Lelke tegye életüket jó illatúvá. Némelyek túl függetlenek, önhittek, nem beszélik meg dolgaikat másokkal, mint kellene. {BT4 §83.11} Testvéreim, komoly időket élünk. Fontos munkát kell elvégeznünk lelkünkért, s a mások üdvösségéért, máskülönben kimondhatatlan veszteség ér. Isten kegyelmének kell átalakítani bennünket, másképp nem jutunk el a mennybe, s mi miattunk mások sem jutnak el. Tudjátok meg, hogy a bajokat s aggodalmakat, melyeket kötelességetek végzése közben vagytok kénytelenek elviselni, a magunk megtagadásait és áldozatokat, melyeket hoznunk kell, ha hűségesek akarunk maradni Krisztushoz, nem Isten teremti. Nem zsarnoki és szükségtelen parancs kényszeríti ránk; nem a szigorú életből származnak, melyet ő vár el, hogy vezessenek szolgálatában, Erősebb és szilárdabb megpróbáltatás törne ránk, ha nem Krisztusnak engedelmeskednénk, hanem a Sátán szolgái, a bűn rabszolgái lennénk. {BT4 §83.12} Jézus hív, hogy menjünk hozzá, leveszi fáradt vállunkról a súlyos terheket, s e helyett az ő igáját helyezi ránk, mely könnyű, az ő terhét, mely édes. Az ösvény, melyre hív, hogy azon járjunk, sosem okozna gyötrelmet, ha mindig azon jártunk volna. De mikor eltérünk a kötelesség ösvényéről, akkor válik utunk nehézzé, tövisessé. Azok az áldozatok, melyeket a Krisztus követésénél meg kell hoznunk, csupán megannyi lépés, hogy visszatérjünk a 332

Ellen G. White


világosság, béke, boldogság ösvényére. A kétségek, félelmek megnövekednek, ha melengetjük. Minél inkább beléjük merülünk, annál nehezebb legyőzni őket. Az biztonságos, ha elengedünk minden földi támaszt, s annak kezét ragadjuk meg, aki fölemelte, és megmentette a tengeren a süllyedő tanítványt. {BT4 §83.13} Isten fölszólít, hogy elegyítsétek a gyermeki, bízó egyszerűséget a férfi erejével és érettségével. Azt akarja, hogy fejlesszétek a jellem aranyát, s Krisztus érdemei által képesek vagytok erre. Nehéz a lelkem azok miatt, akik nem tartják szükségesnek, hogy szüntelen kapcsolatot tartsanak fönn a mennyei, hogy mint Isten hű őrszemei tudják végezni föladataikat. {BT4 §83.14} Itt vallásra van szükség. Ennünk kell az élet kenyerét, innunk az üdvösség vizét. Ápolnunk kell a szeretetet, nem, amit hamisan neveznek annak, mely arra vezetne minket, hogy szeressük a bűnt és buzdítgassuk a bűnösöket, hanem a Biblia szeretetét, és a Biblia bölcsességét, mely elsősorban ártatlan, aztán békeszerető, engedékeny, irgalommal és jótékonysággal teljes. {BT4 §83.15} A kórház tekintélyesei tartsák magukat Isten akaratához, alázkodjanak meg, s nyissák meg szívüket Krisztus Lelkének áldott hatása előtt. A tűzben próbált arany szeretetet és hitet jelent. Sokakból csaknem teljesen hiányzik a szeretet. Önelégültség vakítja el őket égető, súlyos hiányosságaik felöl. Határozottan arra van szükség, hogy naponta megtérjünk Istenhez. Új, mély és mindennapos tapasztalatra kell eljutnunk a vallásos életben. {BT4 §83.16} Különösen az orvosok szívében kell fölébredni a legőszintébb vágynak, hogy elnyerjék a bölcsességet, melyet egyedül Isten tud nyújtani; mert mihelyt önelégültek lesznek, az Úr máris magukra hagyja őket, hogy megszenteletlen szívük ösztönzéseit kövessék. Mikor láttam, hogy az orvosok, Krisztussal összefogva, mivé válhatnak, s mivé nem lesznek, ha nem állnak naponta kapcsolatban vele, akkor nyugtalanság tölt el, hogy megelégednek a világi színvonal megütésével, hogy nincs bennük égő, emésztő vágyakozás, éhezés és szomjazás a szentség szépsége után, az után a zavartalan szelídség és lelki nyugalom után, mely Isten előtt értékes. Krisztus békéje. {BT4 §83.17} Krisztus békéje – pénzen nem lehet megvásárolni, ragyogó tehetség nem tudja megragadni, szellemi képesség nem biztosíthatja, Isten ajándéka ez. Hogyan is értessem meg mindenkivel a súlyos veszteséget, ha elmulasztják, hogy a mindennapi életükbe ültessék át Krisztus vallásának elveit? A keresztény erő – a Krisztus szelídsége és alázatos szívűsége. Valóban értékesebb, mint amit lángész teremthet, vagy gazdagság megvásárolhat. Mindazon dolgok közül, melyeket keresnek, ápolnak, melengetnek, semmi sincs oly értékes Isten szemében, mint a tiszta, ártatlan szív, a hálaadással, békével átitatott jellem. {BT4 §83.18} Ha ott él a szívben az igazság és a szeretet isteni visszhangja, az szavakban és tettekben fog előtündökölni. Az élet külső illendőségeinek, helyes viselkedésének, tulajdonságainak és előzékenységeinek leggondosabb ápolása nem rejt magában elég erőt, hogy kirekesszék az ingerlékeny háborgást, rideg gáncsolást és csúnya beszédet. A jóindulat szellemének a szívben kell lakoznia. A szeretet megadja tulajdonosának a kegyességet, a helyes viselkedést, a nyájas magatartást. A szeretet beragyogja az arcot lecsillapítja a hangot; az egész embert

333

Ellen G. White


megfinomítja és emelkedetté teszi. Összhangba hozza őket Istennel, hiszen a szeretet mennyei vonás.{BT4 §83.19} Sokakat az a nézet fenyeget, hogy a munka gondjai, az írás és orvosi gyakorlat, vagy a különféle osztályok kötelességeinek végzése közben elnézhető, ha abbahagyják az imát, elhanyagolják a szombatot, és az istentiszteleteket. Ezzel kényelmük szintjére rántják le a szent dolgokat, miközben érintetlenül hagyják a kötelességeket, a maguk megtagadását, a kereszteket. Az orvosok és ápolók ne próbálják úgy végezni munkájukat, hogy előbb időt ne szakítanának az imára. Isten mindazok segítője lenne, akik vallják, hogy szeretik őt, ha hittel hozzá fordulnának, s gyöngeségük tudatában az ő erejére vágyódnának. Mikor elkülönülnek Istentől, bölcsességük bolondságnak bizonyul. Mikor kicsinyek a maguk szemében, mikor erősen Istenre támaszkodnak, akkor ő lesz erejük támasza, és siker fogja koronázni igyekezetüket. De ha hagyják, hogy gondolataik eltávolodjanak Istentől, akkor Sátán lép be, akkor ő uralkodik az értelmen, ő rontja meg az ítélőképességet. {BT4 §83.20} Senki sem forog súlyosabb veszedelemben, mint aki azt állítja, hogy biztosan áll a lábán. Ekkor kezd el csúszni a lába. Kísértések törnek be, egyik a másik után, s olyan észrevétlen lesz az életre és jellemre tett hatásuk, hogy hacsak isteni hatalom nem tartja meg őt, akkor megrontja a világ szelleme, akkor nem valósítja meg Isten szándékát. Amivel az ember rendelkezik. mindent Isten adta neki, s aki az Isten dicsőségére fordítja képességeit, az eszközül szolgál, hogy jót tegyen. Ámde nem tudunk hitéletet élni ima és vallásos kötelességek teljesítése nélkül, amint testi erőnket sem tudjuk fönntartani testi táplálék nélkül. Ha táplálkozni akarunk, az élő szőlőtőből kell erőt nyernünk. {BT4 §83.21} Némelyek világi meggondolással igyekeznek elérni céljukat, de ez nem egyezik Isten akaratával. Látják, hogy helytelenségeket kellene kiküszöbölni, de nem akarnak gyalázatot hozni fejükre, s ahelyett, hogy bátran szembeszegülnének e dolgokkal, másra hárítják a terhet, had nézzen más szembe a nehézségekkel, mely alól ők kibújtak. S igen gyakran azt kiáltják ki bűnösnek, aki világosan beszél. {BT4 §83.22} Testvéreim! Kérlek, fáradozzatok egyedül Isten dicsőségével törődve. Támaszkodjatok az Úr erejére, kegyelmére, hatalmára. A Szentírás kutatásával és komoly imával igyekezzetek megérteni, majd hűsegesen teljesíteni is kötelességeteket. Elengedhetetlen, hogy hűséget gyakoroljatok az apró dolgokban, hiszen ezzel tesztek szert megbízhatóságra a komolyabb felelősségeknél. A mindennapi élet apró eseményei észrevétlenül mennek el mellettünk, mégis ezek alakítják jellemünket. Az élet minden eseménye súlyosan esik latba a jóra vagy a rosszra. Gondolkodásunkat mindennapos próbával kell nevelnünk, hogy erőt nyerjen helytállni bármi nehéz helyzetben. A próba és veszély napján megerősítettnek kell lennünk, hogy szilárdan álljunk a helyes oldalán, minden ellenséges áramlattól mentesen. {BT4 §83.23} Isten sokat szeretne tenni értetek, ha tudatában éltek rászorultságotoknak. Isten szeret benneteket. Mindig törekedjetek Isten bölcsességének világánál járni, s az élet változó körülményei közepette se nyugodjatok meg, csak ha tudjátok, hogy akaratotok egyezik Alkotótok akaratával. A bele vetetett hit által erőt nyerhettek, hogy ellene álljatok Sátán összes kísértésének, s így minden Istentől jött próbával egyre növekedjetek erkölcsi erőben. {BT4 §83.24} 334

Ellen G. White


Felelős és jó hatású emberré válhattok, ha isteni hatalommal egyesített akaraterőtökkel, komolyan hozzáláttok a munkához. Vegyétek igénybe szellemi erőiteket, és semmi esetre se hanyagoljátok el a testi erőkifejtést. Ne zárja el szellemi lustaság ösvényeteket a nagyszerűbb tudás előtt. Tanuljatok meg gondolkozni csakúgy, mint kutatni, hogy szellemi képességetek növekedjék, erősödjék, fejlődjék. Sose képzeljétek, hogy már eleget tudtok, s most már megpihenhettek. A kiművelt értelem az ember mértéke. Művelődésetek¬nek folytatódnia kell életetek folyamán; minden nap tanuljatok, majd használ¬játok föl a gyakorlatban, amit megtanultatok. {BT4 §83.25} Úgy emelkedtek az igazi tekintélyben és erkölcsi értékben, amint gyakoroljátok is az erényt, egyenességet ápolva szívetekben és életetekben. Ne hasson ki jellemetekre az önzés bélpoklosságának szennyfoltja. A nemes lélek, kiművelt szellemi képességekkel párosulva – olyanná tesz titeket akiket Isten föl fog használni a szent megbízatás tisztségeire. {BT4 §83.26} Legyen a legelső kötelessége az ebben az intézetben dolgozóknak, hogy tiszták legyenek Isten előtt, majd a Krisztus erejével helytálljanak, érintetlenül a helytelen légkörtől, melynek ki lesznek téve. Ha Isten szavának széles hatókörű elveit teszik meg jellemük alapjává. akkor helyt tudnak állni, bárhova szólítja is őket az Úr gondviselése. Bármi romboló hatás veszi is körül, mégsem lehet eltéríteni őket a helyes ösvényről. {BT4 §83.27} Sokan elbuknak, holott eredményesek lehetnének, mert nem veszik eszükbe, milyen nagy is szavaik és tetteik befolyása. A körülmények hatása alá kerülnek, mintha azt gondolnák, hogy ők rendelkeznek életükkel, s azt tehetik, ami legkellemesebbnek tűnik előttük, másokra való tekintet nélkül. Az ilyeneket önhittnek és megbízhatatlannak fogják találni. Nem gondolják meg imádkozó szívvel helyzetüket és felelősségeiket, s nem veszik eszükbe, hogy csupán kötelességeiknek a jelen életükben való hű teljesítésével remélhetik elnyerni az eljövendő, halhatatlan életet. {BT4 §83.28} Ha ezek Isten szavát tennék tanulmányuk tárgyává és irányítójukká, akkor észbe vennék, hogy „senki sem él magának.” Az ihletett följegyzésből megtanulnák, hogy Isten komoly értéket tulajdonít az emberiségnek. Teremtett műveinek minden egymást követő napján Isten azt állapította meg, hogy jó. Hanem az emberről, akit teremtője mására alkotott, azt mondta, hogy nagyon jó. Semmi más teremtmény, akit Isten alkotott, nem váltotta ki az Úr szeretetének ekkora megnyilvánulását. S mikor a bűn miatt minden elveszett, akkor Isten szeretett Fiát adta oda a bukott emberiségért. Az ő akarata volt, hogy az emberek ne pusztuljanak el bűneikben, hanem éljenek, hogy a világ áldására és teremtőjük becsületére fordítsák képességeiket. Az olyan hitvalló keresztények, akik nem élnek mások javára, azok Isten akarata helyett inkább a maguk romlott akaratát követik. Mester majd elszámolásra vonja őket, amiért visszaéltek az áldásokkal, melyeket árasztott rájuk. {BT4 §83.29} Jézus, a menny nagyhatalmú parancsnoka, elhagyta a királyi udvarokat, s eljött az átoktól kiégett, elcsúfult világba. Magára vette természetünket, hogy míg isteni karjával megragadja a Mindenhatót, emberi karjával át tudjon ölelni bennünket, így a véges embert a végtelen Istenhez kapcsolja. Üdvözítőnk eljött a világba megmutatni, hogyan éljen az ember, hogy biztosítsa magának a halhatatlan életet. Mennyei Atyánk szóval ki nem fejezhető áldozatot hozott értünk, mikor odaadta Fiát meghalni a bukott emberért. A megváltásunkért 335

Ellen G. White


fizetett árnak magasztos nézetet kellene nyújtania nekünk arról, hogy Krisztus által mivé válhatunk. {BT4 §83.30} Amint János az Atyának a pusztuló emberek iránti szeretetének magasát, mélyét és széltét szemlélte, csodálattal és tisztelettel telt meg. Nem talált megfelelő szavakat, hogy kifejezze e szeretetet, hanem fölszólította a világot, hogy szemléljék: n Látjátok, milyen szeretettel szeret minket az Atya, hogy Isten fiainak hívnak.” Mily értékessé is teszi ez az embert! A bűnbeeséssel az emberek fiai Sátán alattvalói lettek. Krisztus kimondhatatlan áldozatán át, s az ő nevébe vetett hit által Ádám fiai Isten fiaivá lehetnek. Krisztus azzal, hogy emberi természetet öltött magára, magas polera emeli az emberiséget. A bukott embernek második lehetőséget, alkalmat nyújt, s olyan helyzetet teremt neki, ahol a Krisztussal való kapcsolat által nevelni, javítani, emelni tudják magukat, hogy valóban méltók lehessenek az Isten fiai névre. {BT4 §83.31} Ez páratlan szeretet. Jézus elvárja, hogy akiket élete árán megvásárolt, a lehető legjobban használják ki a nekik adott tehetségeket. Egyre növekedjenek az isteni akarat ismeretében, s javuljanak szellemileg és erkölcsileg, míg el nem jutnak a jellem tökéletességére, mely alig áll az angyaloké alatt. {BT4 §83.32} Ha akik vallják, hogy hisznek a jelen igazságban, valóban az igazság képviselői lennének, az ösvényükre ragyogó fény szerint élve, úgy mindenkor jó hatással lennének másokra, így a menny felé vezető, tündöklő nyomot hagynának környezetük számára. Ám Isten ügyének hitvalló barátai közt a hűség és becsületesség hiánya erősen hátráltatja az ügy jólétét Az ősellenfél az ellenőrzése alatt állókon át ügyködik. A battle creeki kórháznak gyülekezetnek és más intézményeknek kevésbé kell tartani a hitetlentől s a nyíltan istenkáromlótól, mint Krisztus közvetlen megvallóitól. E táboron belüli Ákánok szégyent és vereséget hoznak. Ezek visszatartják Isten áldásait, s Krisztus ügyében elcsüggesztik a lelkes, magukat megtagadó munkásokat. {BT4 §83.33} A beteg iránti viselkedésnél mindenkit indítsanak az önzésnél különb, magasztosabb indítékok. Mindenki érezze át, hogy ez az intézmény Isten egyik eszköze, hogy csökkentse a test betegségét s ahhoz irányítsa a bűntől beteg lelkeket aki mind a lelket mind a testet meg tudja gyógyítani. A rájuk bízott szak-kötelességek teljesítésén kívül viseljék szívükön mások jólétét. Az önzés ellenkezik a kereszténység lelkületével. Az önzésnek teljesen sátáni a természete és a kifejlődése. {BT4 §83.34} Megváltónk a tanítványainak nyújtott tanításában a következő szavakkal ecsetelte Isten teremtményeiről való gondoskodását: „Két verebet, ugye egy fillérért adnak? De Atyátok tudta nélkül egy sem esik a földre. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva.” Aki lehajol, hogy még a kicsiny madarat is észrevegye, külön gondoskodik munkájának valahány ágáról. Az intézményeinkben dolgozók a végtelen Isten szeme előtt vannak. Az Úr látja, vajon a legszigorúbb becsületességgel teljesitik-e kötelességeiket, vagy hanyag, becstelen módon. Angyalok járnak láthatatlanul az intézmény valamennyi termén át Angyalok le s föl szállnak a mennybe, örömmel vagy szomorúan hordva a híreket. Lejegyzik a hűség minden tehát, de a megbizgatatlanság cselekedeteit is, s végül mindenki a cselekedetei szerint nyer jutalmat. {BT4 §83.35}

336

Ellen G. White


A KERESZTÉNY ÁLDÁSOS HATÁSA A kórházban fáradozó Krisztus követői a másokkal bánva törekedjenek magasra emelni a kereszténység lobogóját. Vonakodva szólok erről, mert akadnak, akik mindig készen állnak a szélsőségekre, s azt fogják levonni belőle, hogy meg kell hányni-vetni a betegekkel a,hittételeket, s úgy beszélni a kórházban tartott vallásos összejöveteleken, mintha a testvéreinkkel beszélnének az imádság házában, Némelyek nem szólnak bölcsen, mikor ilyen kis összejöveteleken tesznek bizonyságot melyeket főleg a betegek javára tartunk, hanem lelkendezve előre rohannak, a harmadik angyal üzenetéről. S hitünk más sajátos pontjáról szólnak, bár a betegek csupán annyit értenek belőle, mintha görögül mondanák. {BT4 §84.1} Az ilyen tárgyak fölemlítése helyénvaló lehet a hívők imaóráján de nem, ahol acél azok javára lennünk, akik mit sem tudnak hitünk felöl. Imáinkkal, bizonyságtételeinkkel alkalmazkodjunk az alkalomhoz s a jelenlevőkhöz. Akik erre nem képesek, azokra semmi szükség az ilyen összejöveteleken. Vannak tárgyak, melyeken a keresztény bármikor áldásosan elődözhet, mint például a keresztény élet, Krisztus szeretete, az őszinte, odaadó hit; s ha a szívüket Jézus szeretete alakította át, akkor azt elő fogják ragyogtatni minden imában, minden buzdításban. Hadd tűnjék elő a megszentelő igazság gyümölcse éle¬tünkben, istenes példamutatásunkban, s ez olyan benyomást tesz, amit semmiféle ellentétes légkör ki nem tud billenteni. {BT4 §84.2} A keresztény név szégyene, hogy olyan kevés szilárdság és igazi istenfélelem látható sok Krisztust valló életében. Világi hatásokra kétfelé sántikálók lesznek. Inkább a világ, mint Krisztus felé hajlanak. Ha erős izgalmat nem szolgálnak nekik, hogy fölkorbácsolja érzületüket, akkor nem gondolnád viselkedésükről, hogy szeretik az igazságot, vagy keresztények lennének. {BT4 §84.3} Lesz, aki elismeri írásom igaz voltát, mégsem fog gyökeres változást elérni; képtelenek fölismerni a bűnös, érzéki szív csalárd fogásait, s lelki vakságuk miatt megejtik őket lélekrontó s tönkretevő hatások. A kísértés bűvölete fogja varázslata alatt tartani azokat, akik nem veszik észre, nem érzik, hogy veszedelem fenyegeti őket. Az üdvösség ellensége minden kedvező alkalommal eszközül fogja használni őket, s fölkavarja megszenteletlen természetükben élő romlottságuk minden elemét Ezek töretlen hajlamról tesznek tanúságot az iránt, ami rossz. Étvágy és szenvedély toporzékolva követeli a ki¬elégülést. Évek szokásai jönnek napvilágra Sátán kísértéseinek erős hatalma alatt. Ha messze távol maradnának intézményeinktől, Isten ügye sokkal virágzóbb lenne. {BT4 §84.4} Ezek megtérhetnének, ha valódi fogalmuk lenne állapotukról, az ártalmas hatásról, melyet gyakorolnak, és ha határozott erőfeszítéseket tennének helyesbíteni tévedéseiket. De nem mélyednek el, nem imádkoznak, s nem olvassák a Szentírást, mint kellene. Felületesek, változékonyak. Sehova sincsenek lehorgonyozva. Akik viszont hűségesek akarnak lenni, megmentő hatással szeretnének lenni másokra, azok a botlás köveinek találják ösvényükön az ilyeneket, s tízszer olyan nehéz a dolguk, mint máskülönben lenne. {BT4 §84.5} Az Úr közölte, hogy az orvosok küzdjék magukat közelebbi kapcsolatra Istennel. s az ő erejével álljanak helyt, faradozzanak. Nemcsak a betegek élete, de az orvosok üdvössége is kockán forog. A testileg talpra segítettek, egy időben komoly lelki segítségben is

337

Ellen G. White


részesülhetnek. Mind a test egészsége, mind a lélek üdvössége jórészt az orvos viselkedésétől függ. A lehető legfontosabb, hogy az orvosok helyesen viselkedjenek; hogy ne csak a gyógyítást ismerjék, hanem Isten akaratát és útjait is. Súlyos felelősség nyugszik rajtuk. {BT4 §84.6} Testvéreim, ismerjétek föl, s érezzétek át felelősségeteket, s ezért alázzatok meg lelketeket Isten előtt, könyörögjetek hozzá bölcsességért. Nem értettétek meg, mily nagymértékben függ szavaitoktól, tetteitektől, viselkedésetektől azok üdvössége, akiknek a testi szenvedésén enyhíteni akartok. Végezzetek hát olyan munkát. melynek el kell majd bírnia az ítélet próbáját. Őrizzétek meg1elketeket az önzés, az önhittség s önelégültség bűneitől. {BT4 §84.7} Őrizzétek meg igaz keresztény méltóságotokat, de kerüljetek el mindennemű tetetés. Szívetekben, életetekben legyetek szigorúan becsületesek. Hitetek akár a pálmafa, verje gyökereit a láthatók alá. Isten kegyelmének és irgalmasságának élő forrásaiból nyerjetek lelki fölüdülést. Van forrás, mely örök életre buzog. Ebből a rejtett forrásból vegyétek életeteket. {BT4 §84.8} Ha megtisztítjátok magatokat az önzéstől, s az Istennel való szüntelen kapcsolattal erősítitek egyre lelketeket, akkor elősegíthetitek környezetetek boldogságát. Észrevenni a mellőzöttet, tanítani a tudatlant, bátorítani az elnyomottat, elkeseredettet, s enyhíteni a szenvedést. S nemcsak mutatni fogjátok a mennybe vezető utat, hanem ti is azon fogtok járni. {BT4 §84.9} Ne elégedjetek meg felületes tudással. Ne szálljon fejetekbe a dicséret, s a gáncsolás se törjön le. Sátán azzal kísérthet meg, hogy úgy viselkedj, hogy csodáljanak és magasztaljanak, de ti fordítsatok hátat mesterkedéseinek. Hiszen az élő Isten szolgái vagytok. A betegekkel való érintkezésetek kimerítő folyamat, s fokozatosan kiszárítaná magának az életnek forrásait, ha nem lenne változás, ha nem nyílna alkalom kikapcsolódásra, s ha Isten angyalai nem őriznének, nem védenének titeket. Ha látni tudnátok azt a rengeteg veszélyt, melyeken a mennyei hírnökök napról-napra biztonságban vezetnek át benneteket, hálaadás fakadna szívetekből, hála szólana ajkatokról. Ha Isten teszitek meg erőtökké, a legcsüggesztőbb körülmények közt is elérhetitek a keresztény tökéletesség oly magasát és széltét, melyet alig tartotok lehetségesnek. Emelkedetté válhat a gondolkodásotok, nemes céljaitok lehetnek, világossá válhat fölfogásotok az igazság felől, és atettek oly szándékával rendelkezhettek, mely fölülemelkedik a közönséges, rút indítékokon. {BT4 §84.10} Mind a gondolatra, mind a cselekedetre szükségetek lesz, ha el akarjátok érni a jellem tökéletességét. Míg a világgal érintkeztek, legyetek óvatosak, ne az emberek tapsára törekedjetek, nehogy az ő véleményük szerint éljetek. Járjatok óvatosan; ha biztonságban akartok járni, ápoljátok az alázat kegyességét, s függesszétek tehetetlen lelketeket Krisztusra. Isten emberei tudnátok lenni a szó összes értelmében. A zavar és kísértések közt, a világi sokaság közepette is tökéletes édességgel megtarthatjátok lelketek nyugalmát. {BT4 §84.11} Ha naponta közösségben éltek Istennel, megtanuljátok, hogy az Ő él1ékelése szerint lássátok az embereket, s a rajtatok nyugvó kötelezettség, hogy áldására legyetek a szenvedő emberiségnek, készséges feleletet talál bennetek. Nem vagytok a magatokéi. Uratok szent

338

Ellen G. White


igényt tart legfőbb szeretetetek¬re, életetek legmagasabb szolgálatára. Joga van a maga tisztességére és dicsőségére használni titeket, testeteket és értelmeteket, képességetek legvégső határáig. Bármi keresztek hordását is várja el tőletek, bármilyen fáradozást vagy szenvedést hárít rátok, zúgolódás nélkül el kell fogadnotok. {BT4 §84.12} Akikért fáradoztok, azok testi betegségektől, s a bűn lelki poklosságától szenvedő, bajba jutott testvéreitek. Ha valamivel jobbak vagytok náluk, azt tudjátok be a Krisztus keresztjének. Sokan élnek Isten és reménység nélkül. Bűnösek, romlottak, elzüllöttek; rabságban sínylenek Sátán csapdáitól. Krisztus mégis ezek megváltásáért jött le a mennyből. A leggyöngédebb szánakozás, szeretet és fáradhatatlan erőfeszítés tárgyai ők; hiszen a romlás szélén állnak. Kielégítetlen kívánságoktól, szertelen szenvedélyektől, indulatoktól és lelkiismeretük kárhoztatásától szenvednek. Igen-igen nyomorultak, mert már-már elveszítik a földi életet, s az eljövendő életre sincs kilátásuk. {BT4 §84.13} Fontos munkaterületetek van, legyetek hát tevékenyek és éberek, derűs és fönntartás nélküli engedelmességgel adózva a Mester hívásainak. Sose feledjétek, hogy a mások javítására fordított igyekezeteket a rendíthetetlen szeretet szellemében tegyétek. Semmit sem nyertek, ha távol tartjátok magatokat azoktól, akiket segíteni akartok. Tartsátok a betegek szeme előtt, hogy a megújulásra szól6, szokásaikat illető javaslatokkal azt ajánljátok nekik, ami nem tönkre tenne, hanem megóvná őket; hogy lemondva arról, amit eddig nagyra tartottak és szerettek, építsenek biztosabb alapot. Bár javasoljuk szilárdan és határozottan a megújulást, de gondosan kerüljük az elvakultság és zsarnoki szellem minden látszatát. Krisztus a türelem, hosszútűrés és szeretet értékes leckéit nyújtotta. A durva neveletlenség nem erőteljesség; a lehengerlés sem hősiesség. Isten Fia meggyőző és megnyerő volt. Követői tanulmányozzák figyelmesebben a Krisztus életét ,és járjanak példája fényénél, ha alázatba is kerül. Megújhodás, megtorpanás nélküli megújhodás. Ezt kell az emberek előtt tartanunk; majd a példád tegye nyomós érvvé tanításaidat.{BT4 §84.14} Dániel esetét hozták föl előttem. Bár hozzánk hasonló, gyarló ember volt, az ihletés tolla mégis hibátlan jelleműnek ábrázolja. Életét annak ragyogó példájaként tárja elénk az írás, hogy mivé lehet az ember már ezen életben, ha Istent teszi erősségévé, s bölcsen kihasználja az elérhető alkalmakat és előjogokat. Dániel szellemóriás volt; mégis folyton nagyobb tudásra, magasabb képességekre, eredményekre törekedett. Más ifjak ugyanolyan előnyökkel rendelkeztek; de nem feszítették meg minden erejüket, hogy bölcsességet nyerjenek – Isten ismeretét, amint igéje és keze munkája kinyilatkoztatja őt. Bár Dániel a világ egyik legnagyobb embere volt, mégsem volt kevély, mégsem volt önhitt. Érezte, tudta, hogy lelkének imában val6 fölfrissülésre van szüksége, ezért mindennap komolyan, buzgón esedezett Istenhez. Nem volt hajlandó megfosztottnak lenni ez előjogot, még ha az oroszlánok verme nyílt is meg előtte, ha tovább folytatja imaéletét. {BT4 §84.15} Dániel szerette s félte az Istent, s engedelmeskedett neki. Mégse menekült ki a világból. hogy elkerülje a világ züllesztő hatását. Isten gondviselése folytán a világban kellett élnie, mégsem kellett világivá züllenie. Az udvari élet kísértései és megejtő volta ellenére, kitartott lelkének megközelíthetetlen becsületességében, szilárdan, mint a szikla, az elvhez ragaszkodásban. Istent tette erősségévé, s az Úr a legnagyobb szükség óráján sem hagyta őt el. {BT4 §84.16}

339

Ellen G. White


Dániel igaz, nemes és nagylelkű volt. Bár szeretett mindenkivel békességben élni, mégsem hagyta, hogy bármi hatalom eltérítse a kötelesség útjáról. Készségesen engedelmeskedett fölötteseinek, ameddig egyetértésben maradhatott az igazsággal és szent élettel; mégis, sem királyok, sem rendeletek el nem bírták téríteni a királyok Királyával kötött szövetségétől. Dániel alig tizennyolc éves volt, mikor pogány királyi udvarba került, a babiloni király szolgálatába. S mivel ennyire ifjú volt, a helytelennel szembeni nemes ellenállása, s rendíthetetlen ragaszkodása az igazhoz még elismerésre méltóbb. Nemes példája nyújtson erőt ma is annak, aki próbába vagy kísértésbe kerül. {BT4 §84.17} A Biblia követelményei iránti szigorú engedelmesség áldásnak bizonyul nemcsak a léleknek, de a test számára is. A Lélek gyümölcsei nem csupán a szeretet, öröm, a békesség, hanem a mértékletesség, az önuralom is. Az Úr ránk parancsolt, hogy ne szennyezzük benne szentségtelenítsük meg testünket, hiszen az a Szentlélek temploma. Dániel esete bizonyítja, hogy a vallásos elv segítségével i~ak diadalmaskodhatnak a test kívánságai fölött, maradhatnak hűek Isten követelményeihez, ha súlyos áldozatot követel is ez. Mi történt volna, ha Dániel megalkudott volna a pogány tisztviselőkkel, ha utat engedett volna a helyzet szorításának: ha a babilóniaiak ételét, italát fogyasztotta volna. E helytelen lépés további helytelen lépésekhez vezetett volna, míg a mennytől elszakadtan el nem söpörte volna a kísértés. De míg tántoríthatatlan bizalommal ragaszkodott Istenhez, addig a látnoki képesség szelleme szállt rá. Miközben emberek az udvari élet kötelességeire oktatták, Isten az eljövendő korok titkainak kifürkészésére tanította. {BT4 §84.18}

TAKARÉKOSSÁG ÉS LEMONDÁS A keresztény bölcsesség egyik kitűnő ágazata az anyagiakkal való takarékosság. A felelős vezetők nem eléggé tartják szem előtt ezt intézményeinkben. A pénz Isten egyik nagyszerű ajándéka. Gyermekei kezében táplálék az éhezőnek, ital a szomjazónak, öltözék a meztelennek; védelem az elnyomottnak, s egészség eszköze a betegnek. Ne költsünk hát fölöslegesen vagy pazarlón, fényűzőn, a büszkeség vagy nagyravágyás kielégítésére. {BT4 §85.1} A való szükségletek kielégítéséhez a vallásos elv szigorú vonásának kell uralkodó hatalomnak lennie. A keresztények és világiak érintkezésénél a kereszténynek nem szabad beolvadnia a megszenteletlenbe. Szigorúan tartsuk hát meg elesnek és szembeszökőnek a kettő közti ellentétet. Hiszen két különböző mester szolgál. Az egyik csoport eltökélten tartani törekszik magát Isten követelményeinek alázatos ösvényéhez – az egyszerűség, őszinte odaadás, szelídség és alázat ösvényéhez – példaképüket, Jézust követve. A másik mindenben ellenkezője az elsőnek. Ezen világ szolgái mohón követik a világ divatjait a pazarló, ruházkodásban, az étvágy felelőtlen, bűnös kényeztetésében. Krisztus ezen a területen jelölte ki a kórházban dolgoznak munkáját. Nem szabad csökkentenünk a távolságot köztünk és a világiak közt színvonalukra beállással, a magasztos ösvényről lelépéssel, melyet az Úr megváltottja; részére készített, hogy azon járjanak. De a keresztény életben megnyilvánuló vonzerő – a mindennapi munkában megvalósított elvek, amint az ésszerűség ellenőrzése alatt tartjuk az étvágyat a ruházkodás egyszerűsége, s a megszentelt beszéd és magatartás – világosság lesz, mely folyvást ráragyog a helytelenek szokásúak ösvényére. {BT4 §85.2}

340

Ellen G. White


Vannak hiú és gyönge emberek, akik nem gondolkodnak mélyen, akikben nincs erkölcsi erő, akik elég balgák, hogy a divat szerelmesei elvonják és elrontsák őket az örömhír egyszerűségétől, mesterkéletlenségétől. Ha látják, hogy akik bár vallják, hogy jobb utat javasolnak, mégis amennyire körülményeik engedik, kényeztetik étvágyukat, s a világ szokásai szerint öltözködnek, akkor a bűnös kielégülések rabszolgái csak megerősödnek romlott szokásaikban. Arra a következtetésre jutnak, hogy mégsem állnak ők annyira távol a helyes úttól, ezért is nincs szükségük rá, hogy alapos változást érjenek el. Isten népe szilárdan tartsa magasra a helyes mértékét, s gyakoroljon olyan ha-tást, mely helyesbíti a divat templomában imádkozók rossz szokásait, s megtörjék a varázslatot, amit Sátán hozott e szegény emberekre. A világiaknak éles ellentétet kellene észlelniük a maguk pazarlása, és a jobb utat bevezetők egyszerűsége közt, akik a Krisztus követői. {BT4 §85.3} Az élet sikerének titka a kicsiny dolgok gondos, lelkiismeretes végzése. Isten ugyanolyan gonddal alkotja az egyszerű falevelet, a parányi virágot, a fűszálat, amint világot teremt. Az erős, szép jellem arányos alkata a kötelesség egyéni tetteiből épül föl. Tanuljanak meg hűségesnek lenni a legkisebb kötelességben csakúgy, mint a legnagyobban. Munkájuk, hacsak magában nem foglalja az apró dolgokkal való hű, szorgos, gazdaságos törődést, semmiképp sem bírja el Isten fölülvizsgálatát.{BT4 §85.4} Az intézményeinkben dolgozó gondosan őrködjék, hogy semmi kárba ne vesszen, még ha az ügy nem is tartozik közvetlen hatáskörébe. Mindenki, te (Mai szemmel nézve rendetlen, férfinadrágból kilógó ingszárnyból, elmebajosan gyári koptatású, más nemtől kölcsönzött ruhadarabokkal, ami undorító az Isten előtt; 5Mózes 22:6) férfi vagy férfias hajviselettel és színekkel, és férfiaknak össze vissza csomózott, hatfelé fésült, keresztbe hosszabb kopaszított hajviselettel. Egyre nőiesebb színű ruhadarabokkal. het valamit a takarékosságért, úgy tegyetek eleget kötelességeteknek, nem az emberek dicséretéért, hanem hogy elviselje Isten fölülvizsgálatát. {BT4 §85.5} Krisztus takarékosságra tanította tanítványait, ami méltó, hogy elgondolkozzunk rajta. Az Úr csodát tett, hogy táplálja a tanításait hallgató, megéhezett ezreket; amikor mindnyájan ettek és megelégedtek, nem engedte, hogy a maradékot kárba hagyják veszni. Aki szükség esetén roppant sokaságot tudott táplálni isteni hatalmával, most fölszólította tanítványait, hogy szedjék össze a maradékot, hogy semmi kárba ne vesszen. Ezt a leckét úgy ami tanulságunkra nyújtotta, mint a Krisztus idején élőkére. Isten Fia mindig gondol a földi élet szükségleteivel. A lakoma után nem vette semmibe az ételdarabkákat, noha bármikor tudott volna ilyen lakomát rendezni. Intézményeink mun-kásai jól tennék, ha magukra vennék a tanítást: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi kárba ne vesszen.” Ez minden felelős állást betöltő kötelessége, követendő példával elől járni embert. {BT4 §85.6} Akik mindig nagylelkűen felelnek az anyagiakért való fölhívásra, hogy eltartsák Isten művét, s enyhítsék a szenvedést és az éhséget, nem azonosak azokkal, akiket hanyagnak, könnyelműnek, halogat6knak, piszmogónak találnak anyagi dolgaikban. Ezek mindig vigyáznak, hogy ne költsenek többet, mint amennyit keresnek. Elvből takarékosak: kötelességüknek tartják félretenni, hogy legyen miből adakozniuk. {BT4 §85.7} Néhány munkás, akár Izráel gyermekei, eltűri, hogy romlott étvágyuk s a bűnös kielégülés régi szokásai követeljék nagyhangon a győzelmet. Ők is, akár ősi Izráel, Egyiptom 341

Ellen G. White


hagymáira és póréhagymáira vágynak. Aki kapcsolatban áll intézményeinkkel, ragaszkodjék szigorúan az élet és egészség törvényeihez, így nem támogatva példájukkal mások egészségtelen szokásait. {BT4 §85.8} A kicsiny dolgokban való törvényszegés vezeti el először a lelket Istentől. Ádám és Éva egyetlen bűnnel, a tiltott gyümölcs fogyasztásával nyitották meg a nyomorúság zsilipjeit a világra. Van, aki jelentéktelennek tartja e vétket, bár azt látjuk, hogy a következményeit nem nevezhetjük kicsinynek. A mennyben az angyaloknak a cselekvés szélesebb kőre s magasabb szintje jutott osztályrészül, mint nekünk, de ami nekik, és ami nekünk helyes, az egy és ugyanaz. {BT4 §85.9} Nem a zsugori, filléreskető szellem vezeti a kötelességtudó tisztviselőket, hogy megdorgálják az elharapózott helytelenséget, s mindenkitől megköveteljék az igaz tetteket, a takarékosságot és lemondást. Nem a kellő méltóságról leszállás, ha megvédjük intézményeink érdekeit e dolgokban. Akik maguk hűségesek, azok másban is hűséget keresnek. Az igazgatók intézkedésein uralkodjék szigorú becsületesség, s mindenkire ezt kell ráparancsolni, aki vezetésük alatt dolgozik. Az elv embereinek nincs szüksége a zárak és kulcsot korlátjára; nem kell őrizni és vigyázni őket. Mindig becsületesek és igazak lesznek; egyedül is, mikor senki sem latja őket csakúgy, mint mások szeme előtt. {BT4 §85.10} Nem ejtenek foltot lelkükön bármily összegű nyereségért vagy önző előnyél1. Hanem helyteleníteni fogják a hiányosságot. Bár senki más meg nem tudná, ők maguk tudnának róla, s ez megölné az önbecslésüket. Aki nem lelkiismeretes és megbízható kicsiny dolgokban, akkor sem javulna meg, ha törvények, korlátozások és büntetések kényszerítenék őt. {BT4 §85.11} Kevésnek van erkölcsi ereje ellenállni a kísértésnek, különösen az étvágynál és a lemondás gyakorlásánál. Némelyeknek túl erős a kísértés, ha látták, hogy mások harmadszor is étkeznek; azt képzelik hát, hogy éhesek, mikor az – érzés nem a gyomor táplálék-kéréssel hanem az olyan elme kívánsága, melyet nem erősített meg az elv, nem fegyelmezett a lemondás, Az önuralom s az önkorlátozás falait egyszer se gyöngítsük; döntsük le. Pál, a pogányok apostola mondja: „Sanyargatom és rabságba vetem testemet, hogy míg másoknak hirdetem a igét, magam méltatlanná ne váljak.” Amíg megelégednek a kellő táplálékkal és ruházattal, addig könnyű megtartóztatni szívüket és kezüket a másé kívánásának és a becstelenség szennyétől. {BT4 §85.12} Akik nem győzedelmeskednek – kerülnek felülre a kicsiny dolgokban – nem lesz erkölcsi erejük ellenállni a súlyosabb kísértéseknek. Akik a becsületességet teszik meg a mindennapi élet uralkodó elvének, őrizkedjenek, hogy ne irigyeljék senki ezüstjét, aranyát, vagy ruházatát Ameddig megelégednek az egyszerű élelemmel és ruházattal, addig könnyű lesz megtartani szívüket és kezüket az irigység és becstelenség szennyétől. A gyermek és ifjúkorban kialakított szokásoknak nagyobb az erejük, mint bármi természetes adottságnak, hogy szellemileg naggyá vagy törpévé és nyomorékká tegyenek férfiakat és nőket. Hiszen a helytelen szokásoktól akár a legkitűnőbb tehetségek is eltorzulhatnak és meggyöngülhetnek. A jellem nagymértékben a korai években dől el. Az ifjúkorban kialakított helyes, erényes szokások legtöbbször egész: életre jelzik az életben megfutott pályát. Legtöbbször, akik tisztelik Istent, és tiszteletben tartják, ami helyes, már akkor megtanulták e leckét, mielőtt a 342

Ellen G. White


világ rányomhatta volna a bűn képeit a lelkükre, Az érett korúak általában olyan érzéketlenek az új benyomásokra, mint a megkeményedett szikla; ám a fiatalok fogékonyak, s ifjú korban könnyen lehet jellemet alakítani. {BT4 §85.13} Az intézményeinkben foglalatoskodók számos tekintetben a legelőnyösebb helyzetben vannak, hogy helyes szokásokat alakítsanak ki. Senki sem kerül a kísértés hatáskörén túlra, mert minden jellemben vannak gyönge pontok, melyek veszélybe kerülnek, ha folyton támadják őket. A Krisztus nevét viselők ne találjanak, mint az önhitt farizeusok, kielégülést jótetteik fölsorakoztatásában, hanem folytonos vigyázással tartják harcra készen erkölcsi természetüket. Mint megbízható örök, védjék a lélek fellegvárát. Sose gondolják, hogy percre is ellanyhulhat az éberségük. Egyedül biztonságuk a buzgó ima, és élő hit. Akik hanyagul kezdenek járni, azt veszik majd észre, hogy mielőtt tudatára döbbennének, lábuk máris hálóba került, melyből lehetetlen számukra a menekülés. Legyen mindenkinek rögzített elve az igazmondás és becsületesség. Akár gazdagok, akár szegények, akár vannak barátaik, akár magányosok jöjjön, aminek jönnie kell, tökéljék el Isten ereje által, hogy semmi hatás rá nem viszi őket a legcsekélyebb helytelenség elkövetésére. Értsék meg, hogy egyénenként jórészt rajtuk múlik az intézmények jóléte, melyeket Isten alapított meg közöttünk. {BT4 §85.14}

A KÓRHÁZ HELYZETE ÉS FÖLADATA Mikor nemrégiben Maine államban utazgattunk, megismerkedtünk A. testvérnővel, aki kórházunkban tartózkodásakor fogadta el az igazságot. Férje gyáros volt, de balszerencse érte, – elszegényedtek. A. testvérnő megbetegedett, s kórházunkba ment kezelésre. Ott elfogadta a jelen igazságot, melyet következetes keresztény élettel ékesít. Négy szép, értelmes gyermeke van, akik hű egészség újítók; s meg tudják mondani, hogy miért. Az ilyen család jót tud tenni a közösségben. Erős hatást gyakorolnak a helyes irányban. {BT4 §86.1} Sok korházba kezelésre jövő eljut az igazság ismeretére, így nem csupán testükben gyógyulnak meg, hanem az értelem elsötétült kamráit is bevilágítja drága üdvözítőnk szeretetének fénye. De mennyivel több jót érhetnénk el, ha kórházunk összes alkalmazottja a bölcsesség Istenével állna kapcsolatban, így a világosság közvetítőjévé válna. A világi szokások, a külső megjelenés kevélysége, önzés, öndicséret fölfuvalkodottság igen gyakran betolakodik, s hitvalló követőinek e vétkei annyira visszataszítók Isten előtt, hogy nem tud hatalommal munkálkodni értük vagy általuk. {BT4 §86.2} A világi dolgokban megbízhatatlanok a lelkiekben is azok lesznek. Másfelől az Isten igényeivel szembeni hanyagság az emberek igényeivel szemben is hanyaggá tesz. Hűtlenség, megbízhatatlanság uralkodik e romlott korban; behatolva gyülekezeteinkbe és intézményeinkbe is. Sikamlós nyoma ott található mindenfelé. Ez karunk egyik kárhoztató vétke, s ezreket, tízezreket fog kárhozatba vinni. Ha a batlle creeki intézményeinkben igazságot vallók Krisztus élő képviselői volnának, olyan erő származna belőlük, melyet mindenfelé érezni lehetne. A Sátán jól tudja ezt, azért mindenféle gonosz csábítással ügyködik azok vesztére, akik elkárhoznak, hogy Krisztus ne dicsőüljön meg azokban, akik követőinek vallják magukat. Fáj látnom, hogy azok méltatlan élete és hibás jelleme, akik pedig díszei és becsülete lehetnének az Úr ügyének, gyalázatot hoz Jézusra. {BT4 §86.3}

343

Ellen G. White


A Krisztust a pusztában körülvevő kísértések, az étvágy, a világ szeretete, elbizakodás – ez a három főbb súlyos csábítás győzi le leggyakrabban az embereket. A kórház igazgatóit gyakran megkísérti, hogy eltérjenek az elvektől, melyeknek az ilyen intézményt kormányozniuk kell. De a kísértések ellenére sem szabad letérni a helyes útról, hogy eleget tegyenek a hajlamoknak, vagy a gazdag betegek vagy barátok romlott étvágyát kielégítsék, Az ilyen eljárás hatása mindig csak rossz. Az azoktól a tanításoktól való ilyen eltérések, mely tanításokat előadásokon vagy a sajtóban hangoztatunk, a legkedvezőtlenebb hatással vannak az intézmény tekintélyére, jó hatására és szellemére. S nagymértékben ellensúlyozná igyekezetünket, hogy tanítsuk, és jobb útra térítsük a romlott étvágyak és szenvedélyek áldozatait, sőt, elvezessük őket Krisztushoz, egyedüli biztonságos menedékvárosunkhoz. {BT4 §86.4} A rossz hatás ezzel nem ér véget. Nem csupán a betegekre hat ki, hanem a munkásokra is. Ha már ledöntötték a korlátokat, akkor lépést lépés után tesznek meg a helytelen irányban. Az ellenfél hízelgő világi kilátásokkal kecsegteti az elvtől eltérőket, s akik föláldozzák a becsületességet és keresztény tisztességet, hogy kivívják az istentelenek helyeslését. Ügyeskedései gyakran eredménnyel is járnak. Ott vív ki győzelmet, ahol visszautasítást és vereséget kellene szenvednie. {BT4 §86.5} Krisztus értünk állt ellene az ellenfélnek. Előttünk Üdvözítőnk példája, hogy megerősítse gyönge szándékunkat és elhatározásunkat, mégis, ennek ellenére is, elesnek a Sátán kísértéseitől, s nem egyedül esnek el. Aki elmulasztja kivívni a győzelmet, másokat is le fog rántani. Akik elmulasztják közösségre lépni Istennel, s így bölcsességet és kegyelmet, erőt nyerni megfinomítani s emelkedetté tenni életüket, a szerint a jó szerint ítélik, melyet megtehettek volna, de e!mulasztottak, mert megelégedtek a földies gondolkodással és az istentelenek barátságával. {BT4 §86.6} Az egész menny szívén viseli az ember megmentését, s kész kitölteni rá áldásos ajándékait, ha eleget tesz Krisztus fölteteiének: „Távozzatok közülük, s váljatok el tőlük, mondja az Úr, s tisztátalant ne illessetek.” {BT4 §86.7} A kórházban felelősséget viselők legyenek rendkívül őrizkedők, hogy az időtöltések ne szállítsák le a kereszténység mértékét, ezt az intézményt is a világiak színvonalára rántsa le, egyúttal gyöngítve az igazi istenfélelem erejét az ott dolgozók értelmében. Sem az intézmény jólétéhez, sem a betegek egészségéhez nem szükséges a világi vagy színházi szórakozás. Minél többet részesülnek ilyen szórakozásokban, annál kevésbé lesznek elégedettek, hacsak ez a szórakoztatás megszakítás nélkül nem folytatódik, Az agy így a nyugtalanság lázában él valami új, valami izgalmas után, épp az után, amiben nem lenne szabad részesülnie. S ha egyszer megengednek ilyen szórakozásokat, akkor a betegek újra ezt várják, elvesztve annak szeretetét, hogy egyszerű foglalkozással töltsék idejüket. Pedig a betegek közül soknak pihenésre, s nem izgalomra lenne szüksége. {BT4 §86.8} Amint bevezetik a szórakoztató műsorokat, sokakból kiirtja a színházba járás elleni érveket, s az a kifogás dönti le az utolsó korlátot, hogy erkölcsös és; magasröptű jeleneteket játszanak a színházban. Akik megengednék az ilyen szórakozásokat a kórházban, jobban tennék, ha Istentől kérnének bölcsességet, hogy e szegény éhező, szomjazó lelkeket az öröm, béke és boldogság forrásához vezessék. {BT4 §86.9} 344

Ellen G. White


Mikor egyszer már letérnek a helyes útról nehéz visszatérni rá. Hiszen ledöntötték a gátakat. A helytelen irányban tett egyetlen lépés további lépésekhez készíti elő az utat, melyek a részegeskedés szokásaihoz vezetnek. Egyetlen bosszúvágyó, gyűlölködő érzés oly érzelmek sora előtt nyithatja meg a kaput, mely gyilkossághoz vezet. A helyestől és az elvtől való legkisebb eltérés Istentől való elkülönüléshez vezet, és hitehagyással végződhet. Amit egyszer megtettünk, készségesen és magától értetődőbben tesszük meg újra. Könnyebb előre haladnunk valamely ösvényen, legyen az helyes, vagy helytelen, mint elindulni rajta. Kevesebb időt és fáradtságot igényel meg¬rontanunk útjainkat Isten előtt, mint jellemünkbe oltani az igaz élet és igazság szokásait. Amihez hozzászokunk, legyen jóra vagy rosszra hatás, nehéz elhagynunk azt. {BT4 §86.10} A kórház igazgatói egyszer s mindenkorra eldönthetik, hogy sosem bírják kielégíteni az olyan embert, aki csak az újban és izgalmasban talál boldogságát. Sokaknak egész életükben ez a szellemi táplálék. Ezek nemcsak testileg, de szellemileg is gyomorbajosok. Sokan sokkal inkább a lélek bajaitól, mint a test betegségében szenvednek, s nem találnak enyhülést, míg Krisztushoz, az élet kútfejéhez nem jönnek. Akkor majd elcsitulnak a fáradtság, a magányosság és elégedetlenség panaszai. A kielégítő örömök kölcsönöznek rugalmasságot az értelem, egészséget és életerőt a test számara. {BT4 §86.11} Ha orvosok és kisegítők azzal áltatják magukat, hogy úgy találnak csodaszert betegeik bajaira, ha a szórakozások oly kőrforgásáról gondoskodnak számukra, mely eddigi életük átka volt, akkor csalódni fognak. Ne léptessük oda e szórakozásokat, ahol az élő forrásnak kell lennie. Hiszen így az éhező, szomjazó lélek éhen és szomjan marad, amíg e ki nem elégítő szórakozásokban részesül. De aki az élet vizéből oltja szomját, nem fog szomjazni többé a léha, felületes, érzéki, izgalmas szórakozásokra. A vallás nemesítő elvei megerősítik szellemi képességeit, s kiöli k az ily kielégülések utáni vágyukat. {BT4 §86.12} A bűn terhe, annak nyugtalanságával és megszenteletlen kívánságaival, ez nyugszik azon bajok javarészének gyökerénél, amelyektől a bűnös szenved. Krisztus a bűntől beteg lélek nagyhatalmú gyógyítója. E szegény lesújtottaknak annak ismeretére van szüksége, akit helyesen ismerni •örök életet jelent. Arra van szükségük, hogy türelmesen és szeretettel, mégis komolyan arra tanítsák őket, hogy nyissák meg lelkük ablakait, s hogyan eresszék be Isten szeretetének verőfényét, hogy bevilágítsa az értelem elsötétült kamráit. A természet dolgaiból a legmagasztosabb lelki igazságokat érthetjük meg. A lég madarai, a mezők színpompás virágai, a zsendülő gabona, a szőlő dúsan termő vesszői, a fák gyöngéd rügyei, a dicső napszállta, a jó időjárást jósló bíbor felhők, a visszatérő évszakok mind a bizalom és hit értékes leckéire taníthatnak, A képzelet gyümölcsöző mezőt talál, melyen elkóborolhat Az értelmes a legmélyebb megelégedéssel merülhet el az isteni igazság e tanításaiba, melyekkel a világ Megváltója a természet dolgait összekapcsolta. {BT4 §86.13} Krisztus megdorgálta kortársait, amiért nem tanulták meg a természettől a lelki tanításokat, melyeket megtanulhattak volna. Minden dolgok, élők és élettelenek, isten ismeretét jelentik ki az embernek. Ugyanaz a természet dolgain munkálkodó isteni elme szól az ember értelméhez és szívéhez, teremt kimondhatatlan vágyat valami után, amivel nem rendelkeznek. A világi dolgok nem tudják, nem is alkalmasak kielégíteni vágyakozásukat. „A

345

Ellen G. White


Lélek és a menyasszony hív: Jöjj el! Aki hallja, hívjon: Jöjj el! Aki szomjazik, jöjjön, s aki kívánja az élet vizét, igyék ingyen.” {BT4 §86.14} Isten Lelke mindenkor benyomásokat tesz emberek értelmére, hogy. azok után kutassanak, melyek egyedül nyújtanak békét és nyugalmat – a menny magasabb, szentebb örömei után. Krisztus, az élet és dicsőség Ura, életét adta, hogy kiváltsa az embert az ellenfél hatalmából. Megváltónk folyton azon fáradozik látható és láthatatlan hatásokkal. hogy elvonja a gondolatokat a világi élet ki nem elégítő élvezeteitől; hogy azokra a fölbecsülhetetlen kincsekre terelje, melyeket a halhatatlan jövőben nyerhetnek el. {BT4 §86.15} Isten azt akarja, hogy népe szavakkal és viselkedésével hirdesse, hogy semmi földi birtoklás vagy vonzalmak nem elég becsesek. kárpótolásul a mennyei örökség elvesztéséért. Aki igazán a világosság és a nappal gyermeke, az nem lesz hiú, hiábavaló, léha a viselkedése, beszéde, ruhája, hanem józan, elgondolkoztató, folyton oda hatva, hogy lelkeket vonzzon az Üdvözítőhöz. A Krisztusnak a keresztről tükröződő szeretete a bűnös érdekében könyörög, a végtelen szeretet szálaival vonzva őt a békéhez és boldogsághoz, melyet Megváltónkban lelhetünk. Isten megparancsolja követőinek” hogy viselkedésük, ruházkodásuk és beszédjük félreérthetetlen nyelvével tegyenek bizonyságot, hogy az igaz istenfélelem hatalma mindenki számára áldást hol ebben, s az eljövendő életben is; hogy csakis ez tudja kielégíteni annak lelkét, aki befogadja azt. {BT4 §86.16} Isten dicsősége szemmel látható kezének alkotásán. Itt találhatunk olyan titkokat, melyek kutatásánál megerősödik a gondolkodás. Olyan értelmek. melyeket eddig a kitalált történeteket olvasása szórakoztatott és rontott meg, a természetben nyitott könyvre találhatnak, s igazságot olvashatnak ki Isten körülöttük levő alkotásaiból. Mindenki találhat tanulmánytárgyakat az erdei fa egyszerű levelén, a hegyes fűszálakon és virágokon, az erdők égbenyúló fáin, a magasba nyúló hegyekben, a gránitsziklákban, a nyugtalan tengerben, az ékkövekben, melyek fénnyel hintik tele a mennyet, hogy széppé tegyék az éjjelt a napfény kimeríthetetlen gazdagságában, a hold komor dicsőségében, a tél zimankójában, a nyár hevében, az egymást váltó, majd újra visszatérő évszakokban, abban a tökéletes rendben és összhangban, melyet a végtelen hatalom ellenőriz; ezek a tárgykörök, melyek mély elmélyedést kívánnak, s a képzelet igénybevételét követelik meg. {BT4 §86.17} Ha a léha és szórakozást kereső ember megengedi, hogy gondolatai azon időzzenek, ami valóságos, ami igaz, akkor szíve önkéntelenül is tisztelettel telik meg, akkor a természet Istenét fogja csodálni. Az Isten jelleméről elmélkedés, annak tanulmányozása, amit alkotásaiban kijelentett, a gondolatok olyan mezejét nyitja meg, mely el fogja vonni az értelmet az alantas, elaljasító, izgató szórakozásoktól. Csakis e földön kezdhetjük el Isten alkotásainak és útjainak megismerését; majd az örökkévalóságon át fogjuk folytatni. Isten olyan dolgokról gondoskodott az ember számára, hogy elgondolkozzék rajtuk, mely igénybe veszi az értelem egész képességét. A teremtő Isten jellemét olvashatjuk ki a magas mennyekből, s alant a földről, hálával töltve meg szívünket. Minden ideg és érzék felelni fog Isten szeretetének csodás alkotásaiban megnyilvánuló szeretetére. Az üdvösség ellensége földi csábításokat agyai ki, hogy a világi gondolkodást olyan dolgokkal kösse le, amelyek nem tudnak emelni, finomítani, nemesíteni; az agy képességei így elsorvadnak, s nyomorékká

346

Ellen G. White


silányulnak; s férfiak és nők, noha tökéletes jellemre tehetnének szert, szűklátókörűvé, gyöngévé, fogyatékossá válnak. {BT4 §86.18} Isten azt tervezte, hogy a kórház, melyet életre hívott, a világosság, az intés, a dorgálás lángcsóvájaként ragyogjon elő. így bebizonyítaná a világnak, hogy a vallásos elvekkel irányított intézményt a nélkül is fönn lehet tartani a betegek menedékeként, hogy föladnák különleges, szent jellegét; hogy mentesnek lehet megtartani a hasonló intézményeket jellemző, kifogásolható vonásoktól. Az Úr eszközül akarta fölhasználni, hogy komoly javulásokat vezessen be. Helytelen szokásokat akart elhagyatni, az erkölcsöket emelkedetté akarta tenni, az ízléseket megváltoztatni, a ruházkodáson javítva módosítani. Az egészségtelen, divatos öltözködés mindenfajta testi betegség okozója, ezért szembetűnővé kell tennünk, hogy ezen a téren is javulást kel! elérni, mielőtt a kezelés gyógyulást eredményezhetne. Hiszen határozott javulás nélkül lehetetlen erőssé és eredményessé tenni a megnyomorított, eltörpült testi képességeket és szerveket. S ha a kórház alkalmazottai nem képviselik minden tekintetben helyesen az egészség-megújulás igazságait, akkor most határozott változás tegye őket azzá, aminek lenniük kellene, vagy azonnal bocsássák el őket az intézménytől. {BT4 §86.19} Sokak gondolkodása annyira alacsony szintre száll, hogy Isten nem tud fáradozni értük, sem velük. Ezeknek meg kell változtatniuk a gondolkodás menetét, föl kell rázniuk az erkölcsi érzékenységet, hogy rádöbbenjenek, hogy Isten igényeket támaszt velük szemben, Az igaz vallás összege és lényege az, hogy fönntartsuk Istennel való kapcsolatunkat, s ezt szavainkkal, ruházkodásunkkal és viselkedésünkkel is mindenkor elismerjük. Vegye át alázat a büszkeség helyét, józanság a komolytalanság helyét, és odaadás a vallástalanság és a hanyag közöny helyét {BT4 §86.20} Az Isten ügyében hosszú tapasztalattal rendelkezők mindenek törött fordítsák a legmagasztosabb szolgálatra a Mesterük által rájuk bízott tehetségeket. Mégis némelyek példája túl világhoz alkalmazkodó, Isten különleges népének megkülönböztethető és különálló jellegének fönntartása helyett. Példájuk inkább az étvágy bűnös kielégítése, mint megtagadása, s arra való hajlam mellett kardoskodik, hogy öltözködjünk a világ mértéke szerint. Ez ütközik a fáradozással, melyet Isten és az angyalok akarnak végezni népünkért, hogy kivezessenek bennünket a világból, hogy elkülönítsenek, és mássá tegyenek minket, mint a világ. Népünk szentelje meg magát, es Istentől kérjenek erőt eleget tenniük az idők követelésének. Mikor gonoszság uralkodik el a világon, Isten népe törekedjék csak még közelebbi kapcsolatban állni a mennyel. Az erkölcsi gonoszság árja olyan erővel támad ránk, hogy hacsak szilárdan a sziklára, Jézus Krisztusra, a fölkent szabadítóra nem helyezzük lábunkat, egyensúlyunkat fogjuk veszíteni, s elsodor minket az ár. {BT4 §86.21} A kórház jóléte nem csupán az orvosok szellemi képességétől és tudásától függ, hanem Isten kedvezésétől. Ha úgy vezetik a kórházat, hogy Isten megáldhassa, akkor sikeres lesz, akkor fölötte és előtte fog állni minden hasonló intézménynek a világon. Nagy világosságot, kitűnő tudást és elsőrendű előnyöket kaptunk. S a világossággal arányban, amit kaptunk, de nem használtunk, ezért nem tündöklik másokra is – a kárhoztatás is azzal arányos lesz. {BT4 §86.22}

347

Ellen G. White


Némelyek gondolkodása a hitetlenség kerékvágásába siklik. Azt gondolják, hogy csak, mert egyes keresztények útja kérdésesnek tűnik előttük, okuk van kételkedni Isten szavában és művében. De hát megrendíti-e ez az alapokat? Ne tegyük a mások útját hitünk alapjává. Hanem Krisztust, a tökéletes mintát kövessük. Ha valaki hagyja, hogy meggyöngüljön a kapcsolata Krisztussal, csak, mert mások tévednek, csak, mert hibákat fedeznek föl az igazságot vallók jellemében, akkor mindig futóhomokon állnak, Rögzítsék tekintetüket hitük szerzőjére és bevégzőjére; erősítsék lelküket a kiváló apostol megnyugtatásával: „Isten erős építménye szilárdan áll, s ez van ráírva: Az Úr ismeri az övéit.” Istent nem lehet lóvá tenni. Hiszen ő helyesen olvas a jellemben. Ő az indítékot mérlegeli. Semmi el nem kerüli látó tekintetét; a gondolatokat, a szív céljait és szándékait – mindent ismer az Úr. {BT4 §86.23} Nincs ürügy, hogy kételkedjünk, hogy hitetlenkedjünk, Isten kellőképpen gondoskodott, hogy megalapozza mindenki hitét, hogyha a bizonyíték súlya szerint készek dönteni. De ha azt várják, hogy az Úr minden látszólagos kifogást eltávolítson, mielőtt hinnének, akkor sosem fognak megállapodni, gyökeresedni és alapozódni az igazságban. Isten sosem távolit el ösvényünkről minden látszólagos nehézséget. Aki kételkedni akar, találhat rá alkalmat; de aki hinni akar, az is bőven talál bizonyítékot, melyre hitét alapozhatja, Némelyek állásfoglalása előttük is érthetetlen. Egyre sodródnak horgony nélkül, bizonytalanul a ködben. Az ellenfél azután hamar megragadja a kormánykereket, s arra vezeti törékeny sajkájukat, amerre akarja. Ezek az ő akaratának alattvalói, tárgyai lesznek. Ha nem hallgattak volna az ördögre, nem vezette volna félre őket álokoskodása; ha Isten oldalára billentek volna, nem lennének zavarodottak, tanácstalanok. {BT4 §86.24} Isten és angyalai élénk érdeklődéssel figyelik a jellem fejlődését, mérik le az erkölcsi értéket. Akik ellene bírnak állni Sátán csapdáinak, azok mint tűzben próbált arany kerülnek ki. Akiket elsodornak a kísértés hullámai, azt képzelik, amit Éva, hogy csodálatosan bölcsek lettek, kinőttek tudatlanságukból , szűkös lelkiismeretességükből; de akár Éva, szomorúan megcsaltnak találják magukat. Árnyékokat kergettek, a mennyei bölcsességet törékeny emberi belátással cserélték föl. A kicsike tudás önhitté tette őket. Mélyebb és alaposabb önismeretük és istenismeretük józan eszű, értelmes emberré tenné őket, az igazság oldalára, az angyalok és Isten oldalára billentené őket. {BT4 §86.25} Isten szava meg fog ítélni minden egyesünket az utolsó napon. Ifjak fecsegnek tudományról; bölcsek azon fölül, ami írva van; úgy törekednek megmagyarázni Isten útjait és alkotásait, hogy megfeleljen véges fölfogásuknak; ámde mindez nyomorúságos csőd csupán. Az igazi tudomány és ihletés tökéletes összhangban állnak egymással. A hamis tudomány független Istentől. Nem más, mint elbizakodott, nagyhangú tudatlanság. Ez a csalfa hatalom sokak gondolkodását ejtette már rabul, döntött szolgaságba. Ezek inkább választották a sötétet, mint a világosságot. A kételkedés oldalán foglaltak állást, mintha a kételkedés az erény és a nagy ész jele lenne. Noha olyan gondolkodás jele ez, mely túl gyönge és szűklátókörű, hogy alkotásaiban Istent ismerje föl. Pedig ezek nem tudnák lemérni Isten gondviselésének titkát, ha minden erejükből élethosszig tanulnának. S mivel Isten dolgait lehetetlen véges elmével megmagyarázni, az ellenfél behozza álokoskodásait, hogy lehengerelje, és a hitetlenség hálójába kuszálja őket. Ha e kételkedők szoros kapcsolatra lépnének Istennel, ő majd érhetővé tenné előttük a szándékait. {BT4 §86.26}

348

Ellen G. White


A lelkieket lelkileg kell megítélni. Az érzéki gondolkodás nem tudja megérteni e titkokat. Ha a kérdésessé tevők továbbra is a nagy csalót követik Isten Lelkének benyomásai és meggyőzései egyre fogynak életükben, az ördög indításai pedig gyakoribbak lesznek, míg a gondolkodás teljesen alá nem veti magát uralmának. Akkor az ily megzavart elméknek bolondság lesz Isten hatalma, s amit Isten bolondságnak tart az lesz számukra a bölcsesség ereje. {BT4 §86.27} Az egyik borzasztó rossz, ami a tudás utáni kutatást, a tudomány vizsgálódásait követi az, hogy a kutatók gyakran szem elöl, tévesztik a tiszta és romlatlan vallás isteni jellegét. A világi bölcs tudományos alapon próbálja megmagyarázni Isten Lelkének ember szívére gyakorolt hatását. Az ez irányban tett legkisebb eltávolodás a kételkedés útvesztőjébe viszi a lelket. A Biblia vallása egyszerűen az istenfélelem titka; emberi értelem föl nem tudja fogni, a meg nem újult szív előtt pedig teljességgel érthetetlen. {BT4 §86.28} Isten Fia a szélhez hasonlította a Szentlélek működését, mely „ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását. de nem tudod, honnan jön, és hova megy.” S újra azt olvassuk a szent följegyzésben, hogy a világ Megváltója örvendezett lelkében, és így szólt: „Áldalak téged Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki.” {BT4 §86.29} Az üdvözítő azért örvendezett, mert olyan a megváltás terve, hogy akik a maguk szemében bölcsek, akik a hamis bölcselettől fölfuvalkodottak, azok nem ismerik föl az örömhír szépségét, hatalmát és rejtett titkát. Hanem akiknek szerény a szíve, akikben tanítható, becsületes, gyermeki kívánság él megismerni és cselekedni is mennyei Atyjuk akaratát, azoknak Isten igéje Isten üdvözítő hatalmaként nyilatkozik meg. A Szentlélek működése balgaság a meg nem újult embernek. Pál apostol mondja: „Ha örömüzenetünk mégis el van takarva, azok elöl van eltakarva, akik elvesznek. E hitetleneknek a világ istene elvakította értelmét, hogy ne ragyogjon számukra a Krisztusnak, Isten képmásának dicsőségéről szóló evangélium világossága.” {BT4 §86.30} A kórház sikere azon múlik, hogy fönntartsuk az istenfélelem egyszerűségét, őszinte odaadását, hogy evésben, ivásban, ruházkodásban és időtöltésben elkerüljük a világ balgaságát. Legyen a kórház újító-javító minden egyes elvében. Ne találjunk ki semmit, hogy kielégítse a lélek szükségleteit, s elvegye a helyet és időt, melyet Krisztus szolgálata megkövetel, mert ez elpusztítja az intézménynek, mint Isten eszközének erejét, képességet, hogy megtérítse a szegény, bűntől beteg lelkeket, akik mivel tudatlanok az élet és a békesség útjai felöl, kevélységben s hiábavalóságokban kerestek boldogságot. {BT4 §86.31} Az•igaz szándék mellett kiállni – ez legyen a kórház alkalmazottainak állásfoglalása. Bár senki se erőszakolja hitünket a betegekre, vagy szálljon vallásos vitába velük, irataink és kiadványaink – gondosan megválogatva csak nem mindenütt láthatók legyenek. A vallásos elemnek föltétlenül uralkodnia kell. Ez volt, és ez is lesz mindig ez intézmény ereje, Ne züllesszük le a betegek menedékét a világiasság és divat szolgálatára. Van elég egészség intézmény országunkban, melyek inkább hasonlítanak kényelmes szállodákra, mint ahol a beteg és szenvedő enyhülést lelhet testi bajaira, a bűntől beteg lélek pedig oly békét és nyugalmat találjon Jézusban, mely sehol máshol föl nem lelhető. Tegyük a vallásos elveket föltűnővé, és tartsuk is meg annak; a büszkeséget meg vessük el; legyen őszinte egyszerűség, 349

Ellen G. White


nyájasság és megbízhatóság szembeszökő mindenfelé; akkor a kórház az lesz, aminek Isten szánta; akkor az Úr kedvezni fog neki. {BT4 §86.32}

A BARÁTOK HATÁSA Intézményeinkben, ahol sokan dolgoznak együtt igen nagy a barátok hatása. Természetes valami, hogy az ember barátokat keres. Mindenki talál, vagy szerez magának társat. S pontosan a barátság nagyságával lesz arányban az a hatás, melyet a barátok tesznek egymásra, vagy a jóra vagy a rosszra. Mindenkinek lesz barátja, s mindenki maga is hatni fog másokra, mások meg őrá. Titokzatos kapocs ez, mely két emberi szívet összefon, úgy hogy két egyén érzései, ízlései, és elvei szorosan összevegyülnek. Az egyik átveszi a másik lelkületét, követi a másik útjait és cselekedeteit Amint a viasz megtartja a pecsét alakját úgy a gondolkodás is megtartja a baráti érintkezés benyomásait. Ez a hatás talán nem tudatos, de azért ugyanolyan erőteljes. Ha rá tudnánk venni a fiatalokat, hogy a tisztával, a figyelmessel, a nyájassal barátkozzanak, a legjobb lenne ez a hatás. Ha olyan társakat választanak, akik félik az Urat, akkor ez az igazsághoz, kötelességhez és szentséghez vezet. A valóban keresztény élet jóra ható erő. Másrészt, akik kifogásolható erkölcsű férfiakkal és nőkkel barátkoznak, akiknek rosszak az elveik és a viselkedésük, azok rövidesen azon az ösvényen járnak majd, mint azok. A bűnös szív hajlama lefelé húz. A hitetlennel barátkozó rövidesen maga is hitetlen lesz; aki a hitványok társaságát választja, az maga is hitvánnyá lesz. Az istentelen tanácsában járni az első lépés, hogy a bűnösök útján járjunk, s gúnyolódok székébe üljünk.{BT4 §87.1} Aki helyes jellemet akar kialakítani, válasszon olyan barátokat, akik komolyan és megfontoltan gondolkodnak és vallásos a hajlamuk. Akik számadást vetve, az örökkévalóság számára kívánnak építeni. csakis elsőrendű anyagot szabad épületükbe tenni. Ha korhadt gerendákat fogadnak el, ha megelégednek a jellem hiányosságaival, épületük kárhozatra ítélt. Legyünk elővigyázatosak, hogyan építünk. A kísértés vihara elsöpör az épület fölött, s ha szilárdan és megbízhatón nem építették, nem fogja elviselni a próbát. {BT4 §87.2} A jó hírnév értékesebb, mint az arany. A fiatalok közt az a hajlam uralkodik, hogy a hitvány gondolkodásúakkal és erkölcsűekkel barátkozzanak. Milyen valódi boldogságot vár el az ifjú az olyanokkal való önkéntes kapcsolatoktól, akik alantasan gondolkodnak, éreznek és viselkednek? Némelyeknek romlott az ízlésük, züllöttek a szokásaik) s aki ilyen társakat választ, példájukat is követni fogja. Veszélyes időkben élünk, melynek meg kell félemlíteni minden szívet. Látjuk, hogy sokak gondolkodása a hitetlenség útvesztőjében tévelyeg. Ennek oka a tudatlanság, büszkeség és hibás jellem. Az alázat nehéz lecke a bukott ember számára, hogy megtanulja. Az ember szívében valami föllázad a kijelentett igazságok ellen, az Istent és bűnösöket, az isteni törvény megszegését, s Krisztus általi bűnbocsánatot érintő tárgyak ellen. {BT4 §87.3} Testvéreim, idősek és fiatalok, mikor ráértek, nyissátok meg a Bibliát, s fejből tanuljátok meg az ige drága igazságait. Munka közben is őrködjetek gondolataitok fölött, rögzítésetek azokat Istenre, beszéljetek kevesebbet inkább elmélkedjetek többet. Ne feledjétek: „Minden fölöslegesen kiejtett szóról számot adnak majd az emberek az ítélet napján.” Válogassátok meg szavaitokat; ez majd bezárja az ajtót az üdvösség ellensége előtt.

350

Ellen G. White


Kezdjétek imával a napot; munkálkodjatok, mintegy az Isten szeme előtt Isten angyalai mindig mellettetek állnak, följegyzik szavaitokat, viselkedéseteket, s azt, hogyan dolgoztok. Ha elfordultok a megbízható tanácstól, ha nem vallásos hajlamúakkal barátkoztok, bár vallják, hogy keresztények, hamarosan ti is olyanok lesztek, mint ők. Hiszen a kísértés útjába helyezitek magatokat, az ellenfél csatamezejére, s hacsak nem óvakodtak, az ellenfél mesterkedései legyőznek titeket. Van, aki vallja a vallásosságot, pedig valójában Isten és érzékeny lelkiismeret nélkül élnek. Hiúk és felületesek; beszédjük alacsony szintű. Udvarlással, házassággal tele a fejük, magasztosabb és nemesebb gondolatok helyett. {BT4 §87.4} A barátválasztással sorsukat döntik el e világra, de az elkövetkezendőre is. A valamikor lelkiismeretesek és hűségesek, szomorú módon megváltoztak. Elszakadtak Istentől, az ellenfél a maga oldalára csalogatta őket. Ma már vallástalanak, tiszteletlenek, s a könnyen alakíthatók, is kihatnak. A gonosz barátok lerontják a jellemet; aláássák az elveket. „Tarts a bölcsekkel, és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár.” {BT4 §87.5} Veszély fenyegeti az ifjakat; ők mégis vakok fölismerni j hova vezet ez az ösvény. Sokakat udvarolgatás köt le. Mintha megétették volna őket. Nincs e kapcsolatokban semmi nemes, fennkölt, vagy szent Mivel a Sátán ösztönzései, a hatásuk is neki tetsző. Figyelmen kívül hagyják a nyújtott figyelmeztetést. Önfejűek, akaratosak, dacolók. Azt képzelik, hogy nem nekik szól a figyelmeztetés, a tanács, a dorgálás. Nem aggódnak a viselkedésük miatt. Elkülönítik magukat a világosságtól és Isten szeretetétől. Nem ismerik föl többé a szent és örökkévaló dolgokat, s bár fönntartják a keresztény kötelességek lélek nélküli végzését, szívük nincs a vallásgyakorlatokban. E félrevezetettek későn kapnak majd észbe, hogy „milyen szűk a kapu, és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt.” {BT4 §87.6} Szavak, tettek, indítékok mind följegyzésre kerülnek. E könnyű fajsúlyú, felületes fejek és szívek mégis kevéssé értik meg, hogy Isten angyala áll ott, s jegyzi le, miként töltik az értékes perceket. Isten napvilágra fog hozni minden szót, minden tettet. Hiszen ő mindenütt jelen van. Hírnökei bár láthatatlanok, sorra látogassák a munkatermeket és a hálószobákat. A sötétség rejtett dolgai napvilágra kerülnek. A gondolatok, a szív szándékai, céljai leplezetlenül fognak állni. Annak tartozunk számadással, aki előtt minden födetlen és nyílt. {BT4 §87.7} A munkások fáradozásuk valamennyi osztályára vigyék magukkal Jézust. Bármit tesznek is, tegyék olyan pontosan és alaposan, hogy el tudja viselni a fölülvizsgálatot. Legyen a szívük a munkában. A megbízhatóság olyan elengedhetetlen az élet közönséges kötelességeiben, mint amelyek súlyosabb felelősséggel járnak. Némelyek talán azt gondolják, hogy nem nemesítő a munkájuk; bár pontosan az lesz, amivé teszik. Csak ők tudják lezülleszteni, csak ők tudják emelkedetté tenni foglalkozásukat. Bár minden here kénytelen lenne fáradozni betevő falatjáért; hiszen a munka áldás, nem átok. A szorgalmas munka távol tart minket az ördög számos csapdájától, aki mindig talál valami rosszat a tétlen kéznek. {BT4 §87.8} Senki se szégyellje a munkát, bármilyen kicsinynek és szolgainak tűnik is. A munka nemesít. Mindaz, aki eszével vagy kezével fárad, fontos munkás. Valamennyien kötelességüket teljesítik, és a mosóteknő mellett, vagy moso¬gatva ugyanúgy tisztelik 351

Ellen G. White


vallásukat, mint az összejövetelen. Míg a kezet a legközönségesebb munka köti le, a gondolkodás emelkedetté és nemessé válhat a tiszta és szent gondolatoktól. Mikor valamely munkás tiszteletlenné válik a vallásos dolgok iránt, távolítsuk el őket a munkától. Senki se képzelje, hogy az intézmény nem lenne meg nélküle. {BT4 §87.9} A régóta intézményeinkben dolgozók, mára már felelős munkásokká válhattak, megbízhatóvá bármi helyre, olyan hűségessé a kötelességhez, mint az iránytű az északi sarokhoz. Ha helyesen kihasználták lehetőségeiket, kiegyensúlyozott jellemük lehet, a vallásos dolgokban pedig mély, életerős tapasztalatuk. Ám némely munkás elkülönült Istentől. Félrevetik a vallásosságot. Nem beléjük vésett elv az, melyet gondosan ápolnak, bárhova mennek is, bármilyen társaságban találják magukat, mely horgonynak bizonyulna lelkük számára. Bárcsak minden munkás gondosan megfontolná, hogy az evilági siker, és az örök élet elnyerésének sikere is javarészt a kicsiny dolgokban való megbízhatóságtól függ. Akik magasabb felelősségre vágynak, ott tanúsítsanak hűséget a kötelességteljesítésben, ahova Isten állította őket. {BT4 §87.10} Isten alkotásának tökéletessége olyan világosan fölismerhető a legparányibb rovarban, mint a madarak királyában. A kisgyermek lelke, aki hisz Krisztusban, oly becses előtte, mint a trónja körüli angyalok. „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok is tökéletes. „Amint Isten is tökéletes a maga hatáskörében, az ember is tökéletes lehet hatáskörében. Ami tennivalót ép kéz talál, végezzük alaposan és gyorsan. A kis dolgokban való hűség és becsületesség, az apró kötelességek és szívességek végzése vidámmá és örömtelivé teszi az élet ösvényét; s mikor munkánk a földön véget ér, minden hűen végzett apró kötelességet úgy értékel majd Isten, mint ékkövet. {BT4 §87.11}

A RÖPIRAT-TÁRSULATOK Utolsó látomásomban elém tárták a jelen igazság ügyének keletkezését és haladását. Mikor kiadót alapítottunk Battle Creeken, kevesen voltak az ügy pártfogói, s népünk jórészt szegényekből állt. De mikor fölhívásokat intéztünk segítségért, sokan nemesen előléptek, és részvény-vásárlással segítették a könyvkiadást. Az Úr elégedett volt az áldozatok szellemével. {BT4 §88.1} Huszonhét év múlt el, s Isten gondviselése folytán az igazság fénye ragyog mindenfelé. Kicsiny volt a kezdet, és súlyos áldozatokat követelt meg az ügy kora támogatóitól, Minden lépésnél roppant akadályokkal kellett szembeszállni, s leküzdeni. Testvéreink, akik a Szemle kiadóba ruházták javaikat, azt végezték, amit az Úr akart, hogy végezzenek. Azért adott nekik javakat, hogy ügyének fejlesztésére fordítsák. {BT4 §88.2} Az idő múlása jelentős változásokat hozott. A világosság megnövekedett, el is terjedt. Az igazságra vágyók megkérdezték: „Őr, meddig tart még az éj?” a felelet értelmesen hangzott: „Eljön a reggel, s aztán az éjszaka,” A jövendölések alapos kutatásával megértettük, hogy hol állunk a történelemben; s azt is bizonyosan tudjuk, hogy közel van Krisztus második eljövetele. E kutatások eredményét a világ elé kell tárnunk a sajtón keresztül. A munka növekedésével évről-évre több berendezésre lett szükségünk; ezek egyre fejlettebbek lettek. A világ bámult, hogy ilyen népszerűtlen igazság virágzásnak örvendezik. De a megnövekedett

352

Ellen G. White


világosság, a megbizonyosodott igazság, s a mű fejlődéséhez szükséges nagyobb előnyök dacára is cselekedeteink nem állnak összhangban hitünkkel. {BT4 §88.3} Ha helyes volt, hogy testvéreink részvényeket vegyenek kiadónknál, mikor a munka kicsiny volt, hatásköre pedig szűk, nem fontosabb-e ma részvényeket vásárolnunk, mikor sokkal nagyobb munka halad előre, ezért megfelelő növekedésre van szükség a javakban is? Álláspontunk bizonyítékai minden évvel szaporodtak. Újabb bizonyítékokat nyertünk, hogy nálunk az igazság, amint azt Isten szava is kijelenti, hogy a harmadik angyal üzenetének elfogadásával nem mendemondákra hallgattunk, hanem a biztos látnoki szóra. S most a Biblia igazsága világosságának teljes verőfényében élünk. {BT4 §88.4} Az Úr fölszólítja népét, hogy cselekedeteivel bizonyítsa hitét. Mikor kevesen voltunk, akiknek módjában állt, kötelességüknek tartották részvényeket vásárolni a kiadóban. Imájuk és alamizsnájuk, szorgalmas, lemondó igyekezetük gyümölcse édes illatként szállt Isten elé. Azok a testvéreink, akik kiadványokon át jutottak az élet drága kenyeréhez, készségesebben adják javaikat az ügy támogatására, mint az igazság régebbi hívei. {BT4 §88.5} Testvéreim, Isten meg akar áldani benneteket, ha bebizonyítsátok, hogy szíveteken viselitek két kiadónkat, magatokhoz váltva őket. Akinek nincs részvénye intézményeinkben, az az előjog jut most osztályrészül, hogy e kitűnő igyekezetbe ruházhatják be javaikat. Most van szükségünk imáitokra, szeretetekre és javaitokra, Reméljük hogy, akik szívét az Úr készségessé teszi, intézményeinkbe ruházzák javaikat,. Igaz-e, hogy nálunk a világnak szóló utolsó kegyelmi üzenet? Igaz az, hogy munkánk rövidesen véget ér? Isten igéje állítja ezt. Minden dolgok vége elközelített. EI kell hát juttatnunk a figyelmeztetést a föld minden részébe. {BT4 §88.6} Kiadóink jelentős erővé növekedtek a világon. Komoly változás állt be. Megnövekedett berendezéseinkkel, hogy tiszta világosságot ragyogjunk elő a sötétben élők számára, most már nem oly nehéz, mint volt, hogy fölismerjék és elfogadják az igazságot. Az első időkben a mű élén állók gonosz emberek és gonosz angyalok egyesült támadásainak célpontja voltak. Sátán ellenségeskedése, embereket használva eszközül, rendkívüli erővel kibontakozott akkoriban. Más felöl a hívők, bár kevesen voltak. komolyan és buzgón igazolni akarták Isten becsületét törvénye tiszteletben tartásával, melyeket azelőtt érvénytelenítettek; s vissza törekedtek szorítani Sátán mesterkedéseit, mely a pusztító tévelygések minden formájában megnyilvánultak. {BT4 §88.7} A gonosz•kezdet kezdetétől szembeszegült e tevékenységgel. Eltökélten fölsorakoztatta hatalmát, hogy elhallgattassa és elsöpörje a világosság s igazság fejlődésén fáradozókat. Bizonyos mértékig eredményes is volt. Rágalmazással és a legtüzetesebb ellenkezéssel sújtott le, hogy kiirtsa a drága igazságot, az igazság védelmezőinek kedvét szegve. Az ellenfél különféle utakon vetette be pokoli csalásait, s minden erőfeszítésével sikerült is egy vagy több embert a maga oldalára állítani Krisztus hitvalló követői közül. Az érzéki szívűek jobban egyetértenek a főcsalóval, mint Krisztussal, s idő multával kifejlesztették jellemüket, és átálltak a maguk csoportjába. {BT4 §88.8} Az ősellenség sokakat uralma alatt tart, akik az igazság barátjának tűnnek, de akiken át az igazság ellen ügyködik. Arra használja őket, hogy konkolyt vessenek Isten népe közé. Így,

353

Ellen G. White


mikor nem is sejtették a veszélyt, mégis nagy sok bűn, baj, gonoszság élt köztük, De amíg az ördög mindenféle gonosz csábítással működött azok vesztére, akik elkárhoznak, az igazság rendíthetetlen hívei gátat vetettek az ellenkezésnek, s a hamis tanítások árja közepette is romlatlanul tartották az igét. Bár a gyülekezetet időnként meggyöngítette a sokrétű ellenzés és a lázadó elem, mellyel szembe kellett szállnia, az igazság mégis minden csata után még tündöklőbben ragyogott. Isten népének erői nem merültek ki. Az Úr kegyelmének hatalma éltette, élesztette újjá és nemesítette meg az állhatatosakat és igazakat.{BT4 §88.9} Ősi Izráelt sokszor próbára tették a zúgolódók. E lázadók nem mindig voltak jelentéktelen emberek. Sok esetben közismert férfiak, Izráel fejedelmei fordultak szembe Isten gondviselő vezetésével, s akarták lerombolni azt, amit valamikor ők építettek nagy lelkesedéssel. Mi is sokszor láttunk ilyet megismétlődni. Egy gyülekezetnek sem biztonságos kedvenc igehirdetőre támaszkodni, emberben bízni. Egyedül Isten képes fönntartani a rá támaszkodókat. {BT4 §88.10} Míg Krisztus meg nem jelenik az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel, mindenkor lesznek, akik lelkükben megromlanak, és az igazságtól mendemondákhoz fordulnak. Az egyház előtt nyugtalan idők állnak. Lesz még kor, amikor zsákba öltözve fog jövendölni. De bár eretnekségekkel és zaklatásokkal kell szembe szállnia, bár hitetlenekkel és hitehagyókkal kell megküzdenie, Isten segítségével mégis Sátán fejére fog taposni. Istennek lesz népe, amelyik igaz lesz, és szilárd hitű, akár a gránit-szikla. Ezek a tanúi a világban, eszközei, hogy dicső munkát végezzenek el az Úr elközelítésének napján. {BT4 §88.11} Az örömhír üzenete egy lelket sem nyer meg Krisztusnak, egy szívhez sem talál utat anélkül, hogy Sátán fejére ne taposna. Amikor kicsavarnak az ördög kezéből egy-egy áldozatot, akkor a zsarnok vereséget szenved. A kiadók, a nyomdák, eszközök Isten kezében eljuttatni az igazság drága fényét minden nyelvnek és népnek. Ez a fény eljut a pogány országokba is, s egyre csak elfoglalja a területeket a babonaságtól és tévelygéstől. {BT4 §88.12} Az igazságot sokáig lelkesen és buzgón hirdető lelkészek hitehagyottá válhatnak, ellenségeink soraiba pártolhatnak, de hazugsággá változtathatja-e ez az igazság Istenét? „Ám – mondja az apostol – Isten erős építménye szilárdan áll,” Emberek hite és gondolkodása megváltozhat, de az Isten igazsága sosem változik. A harmadik angyal üzenete egyre hallatszik; csalhatatlan az. Senki sem szolgálhatja Istent anélkül, hogy gonosz embereket és gonosz angyalokat ne tömörítene egységbe maga ellen. Minden lélek nyomába gonosz lelkeket rendelnek, aki Krisztus soraihoz akar csatlakozni, hiszen a gonosz vissza akarja szerezni a kiszabadított áldozatot. Gonoszok adják át magukat, hogy súlyos tévedéseknek higgyenek, hogy ítéletben legyen részük. Ezek az őszinteséget tettetik, s félrevezetik, ha lehet, még a választottakat is. {BT4 §88.13} Olyan bizonyos, hogy nálunk az igazság, mint hogy Isten él; Sátán pedig minden mesterkedésével és pokoli hatalmával sem tudja hazugságra változtatni Isten igazságát. Bár a hatalmas ellenfél mindent elkövet hatástalanná tenni Isten szavát, az igazságnak mégis égő lámpásként kell előretörnie. {BT4 §88.14}

354

Ellen G. White


Az Úr kiválasztott, és csodálatos kegyelmének tárgyaivá tett minket. Ennek ellenére is elbűvöljön talán minket a hitehagyott fecsegése? Álljunk át talán Sátán seregének oldalára? Isten törvényeinek áthágóival fogjunk talán össze? Inkább ez legyen imánk: „Uram, szerezz ellenségeskedést köztem és a kígyó közt.” Ha nem állunk ellenségeskedésben a sötétség cselekedeteivel, akkor a kígyó hatalmas gyűrűi körülfognak minket, s fullánkja készen áll, hogy szívünkbe eressze. Tekintsük őt halálos, életveszélyes ellenségnek. Krisztus nevében szálljunk szembe vele. {BT4 §88.15} Kötelességünk még mindig előre mutat. Minden talpalatnyi földért meg kell küzdenünk. Aki Krisztus nevéről nevezi magát, öltse magára az igaz élet, a megszentelődés fegyverzetét. {BT4 §88.16} Testvéreim, kiadóink nevében fölszólítunk benneteket, vegyetek részvényeket a két intézményből. Semmitől sem kell félnetek. Oda ruházzátok be javaitokat, ahol jót fog tenni – szerte fogja árasztani a világosság sugarait a világ legsötétebb részeibe, E törekvésben olyan nincs, hogy csőd. Előjogotok és kötelességetek úgy tennetek, mint régebbi testvéreitek, mikor az igazság ügyének még alig néhány barátja volt Vegyetek részvényeket kiadónktól, hogy úgy érezzétek, hogy kötelék fűz hozzájuk. Sokan kockázatos világi vállalkozásokba ruházzák pénzüket, s minden dollárt ellopnak tőlük. Arra kérünk, azzal bizonyítsátok bőkezűségeteket, hogy kiadóinkba ruháztok be. Ez nektek is jót fog tenni. Pénzetek nem vész el, hanem kamatozni fog, hogy növelje tőkéteket a mennyben. Hiszen Krisztus mindenét odaadja értetek; ti mit adtok érte? Szíveteket kéri, hogy adjátok neki, hiszen az ő tulajdona, Szellemi képességeteket kéri, hogy adjátok neki, hiszen az övé. Pénzeteket kéri, hogy adjátok oda; a magáét kéri vissza. „Nem vagytok a magatokéi; áron vettek meg.” Isten magának kér titeket is, meg ami a tietek. Hadd fejezze ki a zsoltáros király szívetek gondolatát: „Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit fölajánlottunk neked.” {BT4 §88.17} Eljött az idő, amikor tudnunk kell, miért hiszünk, amiben hiszünk. Isten, az igazság mellett kell kiállnunk a nyughatatlan és hitetlen nemzedék ellen. Aki valaha ismerte az élet útját, mégis elfordult szíve meggyőződésétől az ördög álokoskodásához, elérhetetlenebb lesz, mint aki sosem kóstolta még Krisztus szeretetét. Az ilyen a gonoszság cselekvésére lesz bölcs; Sátánhoz láncolta magát, a világosság és ismeretek ellenére, Azt mondom testvéreimnek – Isten az egyedüli reményetek. Okvetlenül Krisztus igaz életébe, szentségébe kell öltöznünk, ha helyt akarunk állni az uralkodó istentelenség közepette. Cselekedeteinkkel kell bizonyítanunk hitünket. Gyűjtsünk biztos alapot a jövőre, hogy elnyerhessük az örök életet. Fáradozzunk, nem a magunk, hanem a föltámadott Urunk erejével. Mit teszünk, mit merünk most Jézusért? {BT4 §88.18} Kiadóink népünk tulajdona, ezért is valamennyien törekedjünk fölülemelni kiadóinkat anyagi zavaraikon. Hogy terjeszteni tudjuk iratainkat, alacsony áron adják el őket, hogy alig térül meg a beléjük fektetett pénz, hogy újranyomtassák őket. Bár a legjobb szándékkal tették, mégsem tapasztalt és előrelátó ítélettel. {BT4 §88.19} A kiadványok alacsony ára mellett a kiadó nem tudott tőkét tartalékolni, mellyel tovább dolgozhatna. Ezt nem látták előre, nem számították ki. Az alacsony árak lebecsültették műveinket, s az ügyintézők nem vették észre, hogy ha egyszer alacsony szintre rögzítették az árakat, nehéz lesz visszaemelni tényleges értékükre.{BT4 §88.20} 355

Ellen G. White


Nem bátorították kellőképp igehirdetőinket. Nekik is pénzre van szükségük, hogy meg tudjanak élni. Szomorú módon hiányzott az előrelátás, mikor alacsony árat szabtak kiadványainknak, s további hiány támadt, mikor a haszon oroszlánrészét a vallásos röpirat és hittérítő társulatokba fektették be. Túlzásba vitték e dolgokat, ezért be fog állani a visszahatás. A röpirat és hittérítő társulatok virágzásához a könyvkiadás és nyomtatás-eszközeinek is virágozniuk kell. Nyomorítsuk csak meg ez utóbbiakat s terheljük le adóságokkal a két kiadót, akkor a röpirat és hittérítő-társulatok sem lesznek sikeresek. {BT4 §88.21} Rosszul gazdálkodhattok, nem szándékosan, hanem lelkesedésből, buzgalomból, hogy elősegítsétek a hittérítést. A folyóiratok, röplapok és rövid vitairataink terjesztésénél e kiadványokat termelő eszközöket megnyomorították, és pénzügyi zavarba döntötték, Fönnáll a veszély, hogy bármi jó munkát szél¬sőségbe visznek. Felelős férfiakat fenyeget a veszély, hogy egyetlen gondolat uralkodik rajtuk, hogy a mű egy területére összpontosítsák gondolataikat, a széles mező más részei rovására. {BT4 §88.22} Népünk mindenben legyen elővigyázatos. Senki sincs biztonságban, hacsak naponta Isten bölcsességét nem keressük, hacsak nem félünk a magunk erejével tenni lépéseket. Mindig is veszély vesz minket körül, ezért legyünk óvatosak, hogy a mű egyetlen ágát se tegyük meg külön kegyeltnek, míg a többi érdekeltséget szenvedni hagyjuk, {BT4 §88.23} Tévedéseket követtek el, hogy leszállították a kiadványok árát bizonyos nehézségek leküzdésére. Az ilyesmit be kell szüntetni. Akik e lépéseket tették, őszinték voltak. Azt gondolták, hogy a nagylelkűség serkenteni fogja az igehirdetőket és népünket, hogy megnöveljék kiadványaink keresettségét. Igehirdetőink és népünk cselekedjék nemesen és bőkezűen, mikor kiadóinkkal érintkezik. Azon igyekezet helyett, hogy a legalacsonyabb áron kapjanak folyóiratokat. röplapokat és könyveket, törekedjenek inkább fölismertetni népünkkel a kiadványok valódi értékét. Ezek a fillérek, melyeket a kiadványok ezreiről levonjak, sok ezer dolláros veszteséget jelentettek kiadóinknak, bár ha mindenki néhány fillérrel többet fizetett volna, meg se érezték volna. {BT4 §88.24} A Szemle és Hírnök, és az Idők jelei olcsó folyóiratok még teljes árukon is. A Szemle igen értékes lap; fontos dolgokat tartalmaz a gyülekezet számára, azért minden hívő családnak meg kellene azt venni. Ha valaki túl szegény, hogy megvegye, a gyülekezet rendelje meg, s fizesse ki a teljes árat majd adja az ínséges családnak. Mennyivel jobb lenne ez, minthogy a kiadók kegyére hárítsák át a szegényeket, vagy a röpirat és hittérítő társulatokéra. {BT4 §88.25} Ezt kellene követni az Idők jeleivel is. Megalapítása óta ez a lap egyre növekedett az érdemleges és erkölcsileg értékes cikkekben, mint úttörő kiadvány, A két folyóirat egyazon céllal jelenik meg. A széles mezőben kétféle eszköz e kettő, hogy elvégezzék kitűzött föladatukat világosságot terjesszenek Isten előkészületének napján. Mindenki törekedjék oly lelkiismeretesen támogatni az egyiket mint a másikat. {BT4 §88.26} „Az Úr szeme az igazakon és füle könyörgő szavukon.” Krisztus támogatni fogja a bölcsességért és erőért hozzá menekülőket. Ha alázatos lélekkel végzik kötelességüket, s Jézusra támaszkodva viselik a próbákat akkor Isten hatalmas angyala mellettük lesz, s akibe bizalmukat vetették, mindenre elégséges segítőnek fog bizonyulni bármi kényszerhelyzetben.

356

Ellen G. White


A felelős helyeket betöltők naponta ismerjék meg egyre meghittebben a Krisztus kitűnőségét, hűségét és szeretetét. Teljes bizonyossággal kell tudniuk kijelenteni: „Tudom, kinek hittem.” Dolgozzanak testvérekként a viszály egyetlen érzülete nélkül.” Tegyenek eleget kötelességüknek, tudva, hogy Isten szeme vizsgálja az indítékokat, olvassa a lélek belső érzületeit. A munka egy. S ha a vezetők nem engedik, hogy érzéseik és elképzeléseik uralkodjanak, s változtassák meg az Úr célját, akkor a legtökéletesebb egyetértés lesz munka e két ága között. {BT4 §88.27} Népünk iparkodjék jobban növelni a Szemle olvasottságát. Ha testvéreink buzgóbban és kitartóbban igyekeznének ezt elérni, el is érnék a célt. Minden családban legyen ott ez a folyóirat. S ha lemondanának kedvenc fényűzéseikről, teáról, kávéról, akkor sokan fizetni tudnának a világosság hírnökéért. Csaknem minden család járat egy-két világi lapot, s ezek gyakran szerelmes történeteket, a gonoszság, gyilkosság izgalmas, ártalmas leírásait hozzák. Sokat veszítenek, akik megelégednek, hogy meglegyenek a Szemle és Hírnök nélkül. E folyóirat oldalairól Krisztus szólhat hozzájuk oly intésekben, figyelmeztetésekben és tanácsokban, melyek megváltoztatnák gondolkodásukat, s olyan lenne számukra, mint az élet kenyere. {BT4 §88.28} Ne töltsük meg folyóiratainkat vitás fejtegetésekkel vagy bőbeszédű hittudományos vitákkal, melyek csak fárasztják az olvasót. Hanem tartalmazzanak rövid és érdekes elméleti és gyakorlati cikkeket. Folyóirataink ára ne legyen annyira alacsony, hogy ne hagyjon forgótökét. Ugyanazt a lelkesedést, mely az Idők jelei terjesztésénél nyilvánul meg, tanúsítsuk a Szemle terjesztésénél is. Ha ezt tesszük, akkor siker fogja kísérni igyekezetünket. {BT4 §88.29} Elvarázsolt területen vagyunk, s Sátán azon erőlködik, hogy álomba ringassa népünket az érzéki biztonságban. Közöny bénítja összes erőfeszítésünket. Jézus buzgón fáradozott; s mikor a követői rá támaszkodnak, s úgy fáradoznak, mint ő, akkor igyekezetükkel egyező eredményeket érnek el. Törekedjünk helyesen értékelni kiadványainkat, s a díjszabást helyezzük megfelelő alapokra. Ne ijedjünk meg a pénzszerzés vádjától, hanem haladjunk határozottan előre, gáncsolástól nem érintve, tapstól meg nem rontva. Nehezebb lesz visszaküzdeni magunkat a helyes alapra, mint sokan föltételezik, mégis meg kell tennünk, hogy megóvjuk intézményeinket a pénzügyi zavartól. Fivéreink őrizkedjenek. nehogy belemerevedjenek terveikbe és föladatukba. Időt és pénzt költhetnek a pontos mód kidolgozására, hogy a munkát az szerint kell folytatni, máskülönben nem helyesen végezzük. Holott veszély rejlik a részletezésben. Jobban kerüljük el a kiadásokat az utazgatásoknál és a könyvek szállításánál.” Ez rosszul hat ki Isten ügyére. Testvéreim. fáradozzatok körültekintően, takarékosan, okosan. Nagy munka vár ránk, s kiadóink anyagi zavarokkal küzdenek. Vannak a battle creeki kiadóban, akik hűsége¬sen fáradoznak, mégse fizetik őket rendesen. Bánjatok velük igazságosan. Máshol kétszer annyit kereshetnének, ők mégis hűen megmaradnak munkájukban, mert azt tartják, hogy Isten ügyének segítségükre van szüksége. {BT4 §88.30} Nagy munkát kell elvégeznünk Isten előkészületének napján, hogy megtervezzük, majd végre is hajtsuk az Úr művének fejlesztését. Kiadványainknak széles területre kell eljutniuk, mert nagyszerű eredményeket érnek el. Rengeteg hittérítő munka vár ránk. Ám velem

357

Ellen G. White


közölték, hogy veszély fenyeget, hogy nagyon gépiessé s bonyolulttá tesszük a munkát, kevesebbet érve el, mintha egyszerű, közvetlen. világos és határozott lenne, Se időnk] se pénzünk, hogy e gépezet minden részét összhangban működtessük. {BT4 §88.31} A munka e része előbbre vitelének terveiért felelős testvéreink semmi esetre se feledjék, hogy bár szükség van bizonyos művelődésre és nevelésre, hogy értelmesen dolgozzunk, mégis az a veszély fenyeget, hogy túl nagy hangsúlyt helyezünk erre. Ha az összes részletek terén a legalaposabb művelődésre teszünk szert, de kihagyjuk a létfontosságú elveket, akkor száraz, merev munkássá válunk. Azok a szívek állnak készen a munkára, melyeket Isten tett készségessé kegyelmének munkálása által. {BT4 §88.32} Isten a szív megújulását várja el. Önzetlen szándékot, tiszta, emelkedett elvet, magasztos és szent indítékot, ezeket fogadja el. Kegyelme és hatalma fog az ilyen igyekezethez járulni. Aki megérti, hogy a mű hivatása népet készíteni elő az Ur eljövetelére, alkalmakat fognak találni önzetlen erőfeszítéseik során, ahol iratterjesztést és hittérítést tudnak végezni. Ám sok pénzt lehet elkölteni, ha olyan pontossá és részletessé szabjuk a munkát, hogy a szív megújulása elmarad, ehelyett a száraz külsőség foglalja el a helyét. {BT4 §88.33} Megmondom őszintén, hogy Jézust és kegyelmének erejét kihagyjátok a kérdésből. Az eredmények fogják bizonyítani, hogy a gépies fáradozás foglalta el az istenfélelem, alázat, a szív és az életszentség helyét. A legkisebb, legodaadóbb és legalázatosabb munkások nem találnak helyet, ahol elkezdhetnék, ezért háttérben maradnak. A fiatal és tapasztalatlan megtanulja a képletet, és gépiesen végzi munkáját; de nem érzik szívükben az igaz szeretetet, az emberek üdvösségéért való felelősséget. Kevesebbet foglalkozzatok az előírt alakzattal, kevesebbet. ami gépies, de többet az istenfélelem erejével-ez elengedhetetlen a felelősségnek e komoly, félelmetes napján. {BT4 §88.34} A mennyben rend uralkodik, így rendnek és rendszerességnek kellene lennie a földön is, hogy a munka fejetlenség és vakbuzgóság nélkül haladjon előre. Testvéreink fáradozzanak e célért; de, bár némely igehirdetőnk mindenkor felelősnek tartja magát az emberek üdvösségéért, bár mindig arra törekszik, hogy eredményekben magasabb szintre emelje a népet, a kevésbé lelkiismeretesek, s akik nem viselik Krisztus keresztjét, sem az emberek értékét át nem érzik, amint ez az érték a Kálváriáról tükröződik, ezek, mivel arra tanítanak és nevelnek másokat, hogy gépiesen fáradozzanak, maguk is merevvé és erőtlenné válnak, így nem hozzák a Megváltót az emberekhez. {BT4 §88.35} Sátán örökké azon ügyködik, hogy Isten szolgálata merev formasággá zülljék, s így erőtlen legyen a lélekmentésre. Míg a munkások ereje, buzgalma és eredményessége egyre csökken az erőlködéstől, hogy mindent annyira rendszeressé tegyenek előttük, a fárasztó munka, melyet lelkészeink kénytelenek elvégezni, hogy működésben tartsák e bonyolult gépezetet. annyira leköti idejüket, hogy elhanyagolják a lelki fáradozást. S mivel annyi mindent végezniük kell, ez sok pénzt követel meg, hogy a mű más ágai elszáradnak és elhalnak a kellő figyelem hiánya miatt. {BT4 §88.36} Bár úgy kell szétszórnunk az igazság hangtalan hírnökeit, mint az őszi leveleket, igehirdetőink mégse ezt tegyék munkamódszerre, mégse hagyják ki a kérdésből az odaadást

358

Ellen G. White


és az igaz istenfélelmet. Tíz valóban megtért, készséges gondolkodású önzetlen munkás többet tud elérni a hittérítés terén, mint száz pontos előírás szerint dolgozó, a gépies szabályokat tartva bár fönn, de mélységes szeretet nélkül fáradozva. {BT4 §88.37} Semmi esetre se hanyagoljuk el az éber hittérítést. Hiszen sokat tett ez az emberek üdvösségéért. Isten művének eredményessége nagyon ettől függ; de az ezt végzők legyenek lelkiek, akiknek levelei Jézus világosságát és szeretetét lehelik, s akik átérzik a munka felelősségét. Legyenek olyanok, akik tudnak imádkozni, és szoros kapcsolatban állnak Istennel. Találékony értelmekre, megszentelt akaratra s megbízható ítélőképességre van szükség. Akik megtanulták a mennyei tanítótól annak legeredményesebb módját, hogy miként vonzzák az embereket. Akik a Krisztus iskolájában tanulták meg leckéiket. Akik egyedül Isten dicsőségével törődve fogják végezni munkájukat. {BT4 §88.38} Ezen nevelés nélkül, bármi formákra és szabályokra vonatkozó tanítás, bármily alapos legyen is, mégis kezdőknek hagynak meg titeket a munkában. Föltétlenül Krisztustól tanuljatok. Tagadjátok meg magatokat Krisztusért Hajtsátok nyakatokat Krisztus igájába. Hordozzátok, hordozzátok a Krisztus terhét. Vegyétek tudomásul, érezzétek át, hogy nem a magatokéi vagytok, hanem Krisztus szolgái, hogy azt a munkát végzitek, amit ő parancsolt rátok, nem magasztalásért, megtiszteltetésért vagy dicsőségért, amit így elérhettek, hanem drága szerelméért. Munkátokba szőjétek be az Úr kegyelmét, szeretetét, odaadását, lelkesedését, fáradhatatlan kitartását, fékezhetetlen erejét, ami hathatós lesz ideiglenesen, és hathatós az örökkévalóság számára. {BT4 §88.39} Áldásos munka a vallásos röpiratok terjesztése. Hiszen Isten munkája ez. Semmiképpen se nézzük le e tevékenységet. Mégis folyton az a veszély fenyegeti, hogy eltérítik igaz céljuktól. Könyvevangélistákra van szükség, hogy a hittérítés mezején fáradozzanak. Rossz modorúak nem alkalmasak e munkára. Azok lehetnek ebben eredményesek, akik ismerik a viselkedés művészetét, kellemes beszédűek, éleslátással megáldottak, értelmesek, s akik tudatában vannak az emberek értékének. {BT4 §88.40} A könyvterjesztő tevékenység akkor emelkedett, ha az illető becsületes, lelkiismeretes; ha kitartón végzi a vállalt kötelességet, akkor eredményesnek is fog bizonyulni. Szíve nagyon legyen a munkájában. Keljen korán, fáradozzék szorgalmasan, helyesen használva föl Istentől nyert képességeit. Nehézségekkel kell majd szembenézniük. Ha lankadatlan kitartással szállnak szembe a nehézségekkel, akkor majd le is küzdik azokat. Sok előnyre tehetnek szert előzékenységgel. Egyre inkább elnyerhetik a kiegyensúlyozott jellemet. A nagy jellemeket apró tettekkel és erőfeszítésekkel alakítják. {BT4 §88.41} Az a veszély fenyeget, hogy nem bátorítjuk eléggé lelkészeinket. Közölték velem, hogy olyanok lépnek a könyvterjesztés mezejére, akiket Isten a lelkipásztori hivatásra szólít. Kitűnő előkészület ez, ha a fény terjesztése a céljuk, az, hogy közvetlenül az emberek családi körébe vigyék az Isten igéjében kijelentett igazságot. Beszélgetések során gyakran alkalom kínálkozik a Biblia vallásáról szólniuk. Ha helyesen fognak hozzá, családokat fognak meglátogatni; s gyöngéd szívet és az üdvösség szeretetét fogják magukkal vinni, szavukkal és viselkedésükkel Krisztus kegyelmének illatát hordozzák, és sok jó lesz az eredménye. Kitűnő tapasztalat lesz ez annak, aki az igeszolgálatra készül. {BT4 §88.42}

359

Ellen G. White


Ám sokat azért vonzanak a könyvterjesztésbe, hogy oly könyveket és képeket árusítsanak, melyek nem fejezik ki hitünket, s nem nyújtanak világosságot a vásárlónak. Az igehirdető engedélynél kecsegtetőbb anyagi kilátások vonzzák őket ide. Az ilyenek nem érnek el különösebb alkalmasságot az örömhír igeszolgálatára. Nem nyernek oly tapasztalatot, mely előkészítené őket e föladatra. Az ilyen munkával csak időt és alkalmat veszítenek. Nem ta¬nulnak meg felelősséget hordozni a lelkekért, s tudásra sem tesznek szert naponta, hogy miként lehet a legeredményesebben nyerni meg embereket az igazság számára. Ezek gyakran elfordulnak Isten Lelkének meggyőzéseitől, s világi jellemet alakítanak, feledve, hogy mennyivel tartoznak az Úrnak, aki életét adta értük. Képességeiket önző céljaira aknázzák ki, s nem készek fáradozni az Úr szőlőjében. {BT4 §88.43} Megriadtam, mikor láttam Sátán hálói azok köré szőtt, akiket Isten akart használni, elterelve őket az igeszolgálattól. Bizonyos, hogy munkáshiány lesz, ha többé nem bátorítják embereket azzal a céllal használni képességeiket, hogy Krisztus szolgáivá váljanak. Az ellenfél szakadatlanul és szívósan anyagi nyereségekkel és világi előnyökkel kecsegtet, hogy lekösse az emberek gondolkodását és képességeit, s visszatartsa őket olyan kötelességektől, melyek elengedhetetlenek tapasztalatszerzéshez az Isten dolgában, S mikor látja, hogy előre mozdulnának, átadnák magukat annak a föladatnak, hogy az igazságot tanítsák a sötétben levőknek, akkor mindent elkövet, hogy szélsőségbe taszítsa őket, csökkentve jó hatásukat, elveszíttetve velük az előnyt, melyre szert tehettek volna, ha Isten Lelke egyensúlyozta volna őket. {BT4 §88.44} Az Úr közölte, hogy igehirdetőnk súlyos kárt tesznek magukban, mert hanyagul bánnak beszélő szerveikkel. Rátereltük figyelmüket e fontos kérdésre, Isten Lelke óvásokat és tanításokat nyújtott nekik. Kötelességük volt megtanulni szerveik legbölcsebb használatát. A hang, a menny ajándéka, hatalmas képesség a jóra, s ha nem rontják meg, akkor Istent fogja magasztalni. Csupán emlékezetükbe kellett volna vésniük, lelkiismeretesen követniük par egyszerű szabályt. De ahelyett, hogy erre szoktatták volna magukat, amint kevés józan ész igénybevételével megtehették volna, beszédtanítót alkalmazta k. {BT4 §88.45} Emiatt sokan, akik úgy érezték, hogy Isten munkát tartogat számukra, mint az igazság tanítóira, a beszédmód mikéntjébe szerelmesedtek. Egyeseknek csak annyira volt szükség, hogy jól föltálalják nekik ezt a kísértést. Ez az újdonság kötötte le érdeklődésüket, s az ifjakat, de néhány lelkészt is ez az izgalom ragadott magával. Elhagyták munkamezőiket mindent elhanyagoltak az Úr szőlőjében odaadták pénzüket, s arra pazarolták drága idejüket, hogy a szépbeszéd-tanfolyamra járjanak, Mire kikerültek e kiképzésből, az odaadás, a vallás elhagyta őket, s az emberekért érzett felelősséget is úgy félretették, mintha ruhát vetettek volna le. Elfogadták Sátán sugallatait, aki aztán oda vezette őket, ahová ő akarta. {BT4 §88.46} Olyanok rendezkedtek be a helyes kiejtés tanítóinak, akiknek sem észbeli képességük, sem tehetségük nincs, ezért visszatetszővé tették magukat a nagyközönség előtt, mert nem alkalmazták helyesen elnyert tudásukat. Előadásaikból hiányzik a méltóság és az ésszerűség; s ezek a kalandjaik bezárták előttük az ajtót, ameddig csak a hírnevük terjed, bármi befolyás előtt, amivel rendelkezhetnének a jövőben, mint olyanok előtt, akik az igazságot tudnák hirdetni. Ez a Sátán kelepcéje volt. Nem is lett volna hiba, ha javult volna a beszédmódjuk; de

360

Ellen G. White


pénzt és időt költeni erre az egyetlen ágra, s azzal tömni tele a fejüket, ez a túlzásba esés és súlyos gyöngeség kimutatása volt. {BT4 §88.47} Olyan ifjak, akik szombattartóknak nevezik magukat, tanár címet tettek a nevük mellé, s azzal csalják meg a közönséget, amihez nem értenek. Sokan így rontják meg a fényt, melyet Isten jónak látott közölni velük. Nem kiegyensúlyozott a gondolkodásuk. A jó kiejtés már szálló-igévé vált. Olyan embereket fogott a hálójába, hogy azt űzzék, amit nem tudnak okosan végezni. De arra is tönkretette őket, hogy azt végezzék, aminek végzésére, ha szerényen és szelíden, és Isten félelmében törekedtek volna, akkor dicsőségesen gyümölcstermővé tehettek volna. Ezek az ifjak alkalmassá válhattak volna a hittérítésre, mint könyvterjesztők vagy könyvevangélisták. Vagy mint igehirdetők készülhetlek volna lelkipásztorságra, ideig valóért és örökkévalóságért fáradozva. De megbontotta eszüket az ötlet, hogy beszéd-tanárok legyenek. Sátán meg jót derül, hogy hálóba fogta őket. {BT4 §88.48} Isten szolgái mindig legyenek egyek. Nyomják el, fékezzék meg túltengő jellemvonásaikat. Naponta gondosan figyeljék, milyen jellegűre emelik életük építményét. Nemes lelkű keresztények-e napi viselkedésükben? Emelkedett és igaz cselekedetek tűnnek-e elő életükben, melyek Isten szépséges templomaként kiemelkedővé teszik-e életüket? Amint egy korhadt fa (rozsdaette lemez) elsüllyeszti a haját, amint egyetlen hibás láncszem értéktelenné teszi a láncot, így egyetlen, szóból vagy tettből előtűnő, romboló jellemvonás elvégzi pusztító hatását, s ha nem győzik le, minden erényt alá fog ásni. {BT4 §88.49} Az ember képességei olyan mesterember, mely ideiglenesen, de örökkévalóságra is épít. Az épület napról-napra emelkedik, még ha a hitvalló nincs is tudatában ennek. Olyan épület ez, melynek mindenképpen, vagy elriasztó világítótoronyként kell állnia torz volta miatt, vagy amelyben Isten és angyalok gyönyörködnek, mert annyira egyezik isteni mintájával. Az Isten ránk ruházta szellemi és erkölcsi képességek, magukban, nem jelentenek, nem alkotnak jellemet. Ezeket igénybe kell vennünk, s helyesen kiaknázva, helyes jellemet fognak alkotni. Valakinek értékes mag lehet a kezében, de a mag még nem gyümölcs. Előbb el kell ültetni a földbe, mielőtt fa lenne belőle. A gondolkodás a kert, a jellem pedig a gyümölcs. Isten adottságokat bízott ránk, hogy ápoljuk, fejlesszük. Viselkedésünk határozza meg a jellemünket. E képességek irányításával, hogy összhangban legyenek és értékes jellemet alkossanak, olyan föladat var ránk, melyet csakis mi tudunk elvégezni. {BT4 §88.50} Az éles, durva jellemvonásúak bűnösök Isten szemében, ha szoktatással-neveléssel nem nyomják el, nem irtják ki természetük minden keserűségét. Aki szabad folyást enged türelmetlenségének, az Sátánt szolgálja. „Annak szolgálatában vagytok, és annak kell engedelmeskednetek, akinek, mint szolgák, alárendelitek magatokat.” A kiváló jellem értékesebb Isten szemében, mint Ofir aranya. Az Úr azt akarja, hogy az ember a jelen és az örök életre is fáradozzék. Jót rosszat örökségül kapunk, s az ápolással a rosszat gonoszabbá, a jót jobbá tehetjük. A rossz kerekedjék felülre, mint Júdás esetében, vagy űzzük ki a gonoszt lelkünkből, hadd uralkodjék a jó? A helyes elvet, a becsületet mindig ápolnunk kell. A becsület nem marad meg, ahol megtűrik a helyezkedést, a fortélyt. Ez a kettő soha egyet nem fog érteni; hiszen az egyik a Baáltól, a másik Istentől való. A Mester elvárja szolgáitól, hogy legyenek becsületesek az indítékok, s becsületesek a cselekvés terén is. Le kell győznünk mindennemű kapzsiságot, irigységet. Akik a becsületet választják társuknak, azok minden

361

Ellen G. White


tettükkel azt fogják megtestesíteni. Sokak számára kellemetlenek az ilyenek, Isten előtt mégis ők szépségesek. {BT4 §88.51} Sátán azon erőlködik, hogy mindenüvé befurakodjék. A legszívélyesebb barátok közé is beerőszakolja magát. Vannak, akik örökké fecsegnek, pletykálnak, hamis tanúságot tesznek, akik a viszály magját vetik, civakodást idéznek elő. A menny úgy tekinti őket, mint Sátán legeredményesebb szolgáit. De akit megsebeznek, sokkal veszélytelenebb helyzetben van, mintha hízelegnének neki, mintha pár sikeresnek tűnő erőfeszítésért tömjénezik. Az álbarátok dicsérete veszedelmesebb, mint a gyalázkodás. {BT4 §88.52} Aki magasztalja magát, az akár a legkiválóbb erőfeszítéseiről is letörli a ragyogást. Az igazán nemes jellem nem alacsonyodik le, hogy rossz néven vegye ellenségei hamis vádjait. Minden kiejtett szó ártalmatlanul pereg le róla, mert a rossz szó megerősíti, amit nem tud ledönteni. Az Úr azt akarja, hogy népe szorosan egyesüljön vele, a türelem és szeretet Istenével. Valamennyien testesítsük meg életünkben Krisztus szeretetét Senki se merészelje lekicsinyelni másnak a hírnevét vagy helyzetét; mert ez nem más, mint önteltség. Ezzel ezt mondják: „Annyival jobb és ügyesebb vagyok, mint te, hogy Isten engem kedvel jobban. Te alig számítasz valamit.” {BT4 §88.53} Felelős helyeken levő lelkészeink Isten által elfogadott emberek. nem számit, mi az eredetük, nem számit, mi volt régen az álláspontjuk, vajon az eke szarvát fogták, ács volt-e a szakmájuk, vagy főiskolai nevelésben részesültek. Ha Isten elfogadta őket, óvakodjunk akár árnyékot is vetni rájuk. Sose szóljatok becsmérlőn senkiről, mert Isten szemében nagy lehet az illetőt, míg a magukat nagynak érzőket Isten kevésre tarthatja szívük romlottsága miatt. Egyedüli biztonságunk meghúzni magunkat a kereszt lábánál, jelentéktelennek lennünk a magunk szemében, Istenbe vetnünk bizalmunkat; mert egyedül neki van hatalma naggyá tenni minket. {BT4 §88.54} Veszély fenyegeti lelkészeinket, hogy maguknak tudják be a munkájuk során elért eredményeket. Azt hiszik, Isten kedvez nekik; ezért túl tesztelnek és önhittek lesznek. Ezért az Úr átengedi őket Sátán zaklatásainak. Ahhoz, hogy az Úrnak tetszőn végezzük Isten munkáját, elengedhetetlen, hogy a szelídség, az alázatos szívűség lelke éljen bennünk, mind különbnek tekintve magánál a másikat. Sok fordul itt a kockán. Szükség van mindenki józan eszére és képességére. Mindenki munkája elég fontos, hogy megkövetelje a gondos és hű végzést Egy ember képtelen elvégezni mindenki munkáját. Mindnek megvan a maga helye s külön föladata. Mind értse meg, hogy ahogyan munkáját végzi el kell bírnia az ítélet fölülvizsgálatát. {BT4 §88.55} Fontos és széleskörű föladat áll előttünk. Isten napja gyorsan közeledik, ezért az Úr tágas mezején minden munkás legyen tökéletességre törekvő, semmi kegyességben nem szűkölködő, csak Jézus Krisztus megjelenését várja az ég felhőiben. Percet se pazaroljanak arra, hogy másokat elképzeléseikhez és véleményeikhez igazodásra vegyenek rá. Isten most arra akarja nevelni a munkatársaiként nagy művében fáradozókat, hogy a legnagyobb mértékben gyakorolják a hitüket, s alakítsanak kiegyensúlyozott jellemet. {BT4 §88.56} Az emberek különböző ajándékokkal bírnak, egyesek jobban megfelelnek az egyik munkaágra, mint a másikra. Amit az egyik elmulasztana, ahhoz lelkésztestvére erős lehet,

362

Ellen G. White


hogy elvégezze. Mindegyik munkája fontos a maga helyzetében. Egyik se uralkodjék a másik gondolkodásán. Ha valaki azt hiszi, hogy senki sem taníthatja, hogy elég értelmes és rátermett megérteni a munka valamennyi ágát, az nem nyeri el Isten kegyelmét. {BT4 §88.57} Férjem értékes tapasztalattal s tulajdonságokkal rendelkezik, ha ezeket meg tudja szentelni Krisztus kegyelme, Isten teljesen tetszővé fogja tenni munkásságát ha a példaképet, Krisztust fogja követni. {BT4 §88.58} Isten azt akarja, hogy Haskell, Butler, Whitney és White vén húzódjék közel az Úrhoz. Értékes képességeik vannak, de hacsak Krisztus nem nyilvánul meg jellemükben, képességeik sem lesznek Istennek tetszőbbek, mint a Kain áldozata. Az áldozat magában véve jó volt, de hiányzott belőle a Megváltó. {BT4 §88.59}

A VILÁG SZERETETE Kedves -i testvéreink! Gazdag, gyönyörű vidéken éltek, ahol Isten bő kézzel szórta szét gondviselésének adományait. De hacsak bölcsen nem használjátok föl, akkor az áldások átoknak bizonyulnak számotokra. Némelykőtöket evilági gondok terhelnek le, s némelyek megrészegednek a világ lelkületétől. Veszélyes helyzetben vagytok. Különösen vonatkozik ez a fiatalokra. A szülők nem lépnek szoros kapcsolatra Istennel, hogy az ő Lelkével és erejével tudnának értelmesen fáradozni gyermekeik megtérésén. Az örökös rábeszélés nem fogja megtéríteni őket. Gyakran dorgálásra és féken tartásra van szükség, bár ezeket sokszor túlzásba viszitek, különösen, amikor az éltető istenfélelem nem jár elöl jó példával az intést végzők életében. {BT4 §89.1} Szavaink és tetteink alkotják a gyümölcsöt, melyet termünk. A megszentelt élet mindennapos, szemléltető igehirdetés. De a benső istenfélelem és igaz odaadás rövidesen a külsőségeknek adja át a helyét. A tiszta és romlatlan vallás ez az …-i gyülekezet égető szükséglete. Egyénenként tartsák kötelességüknek közel húzódni Istenhez. {BT4 §89.2} Senkit sem menthet meg más, hanem mindenkinek magának kell félve remegve munkálnia üdvösségét. Az ördögnek sokkal nagyobb a hatalma némely igazságot vallón, mint sokan gondolnák, Krisztus helyett önzés uralkodik a szívükben. Önfejűség, önérdek, irigység, kétség zárja ki Isten jelenlétét. {BT4 §89.3} Isten szeretetének kell átjárnia a lelket, máskülönben nem tűnnek el bennük a Lélek gyümölcsei. Veszélyes dolog hiúságot és büszkeséget melengetnünk, vagy hatalom, vagy nyereség szeretetét. Az önzés legrosszabb foka, ha gyötörsz, gáncsolsz, s kifogásolsz; mert módodban- van, csak, mert akikkel visszaélsz, nem tudnak megakadályozni ebben. Önzés a viszály oka a családi körben csakúgy, mint a gyülekezetben. Keresztényietlen szívek úgy vélik, hogy súlyos hibákat fedeznek föl másokban, ahol ilyen egyáltalán nincs. Addig rágódnak apróságokon, hogy ezek az apróságok megnövekedve tűnnek föl előttük. Isten követőire hagyta az ily jelentéktelen dolgok kiküszöbölését. Ne tűrjük meg e kellemetlen különbségeket, míg keserűség gyökerévé nem válnak a gyülekezetben, nehogy kárt okozzanak, és sokakat megfertőzzenek, Mikor Krisztus él a szívben, Isten és ember szeretete annyira meglágyítja és lecsillapítja azt, hogy a mások nyugtalanítása, gáncsoskodás és viszálykodás nem él meg benne. Krisztus szívben élő vallása teljes győzelmet arat a mások fölötti uralomra törő indulatokon. {BT4 §89.4} 363

Ellen G. White


Krisztus mondta: „Keressétek elsősorban Isten országát és annak igazságát, s ezeket (a köznapi szükségleteket) is mind megkapjátok.” Ez az ígéret soha csődöt nem mond. Nem örvendezhetünk Isten jóváhagyásának, csak ha eleget nem teszünk a föltételeknek, melyekhez az Úr kedvezéseit kőtö1le. De ha eleget teszünk, elnyerjük a békét, megelégedést és bölcsességet, melyet a világ sem adni, sem elvenni nem tud. Ha gyülekezetek el szeretnék nyerni Isten áldását, egyénenként az Urat tegyék meg elsőnek, utolsónak és legkiválóbbnak minden gondolatban, tervben, munkában, igyekezetben. A keresztény legfőbb kötelessége, hogy engedelmeskedjék Istennek. Az áldozatos, szerény gondolkodás és hálatelt szív fölülemel az apró-cseprő próbákon, de valóságos nehézségeken is. Minél kevésbé vagyunk buzgók, erősek és éberek a Mester szolgálatában, gondolataink annál többet időznek magunkon, nehézségek hegyévé növelve a vakondtúrást is, Úgy fogjuk érezni, hogy bántalmaznak minket, mikor még csak tiszteletlenül sem akarnak bánni velünk. {BT4 §89.5} Isten – Úr által – Mózesre fektetett küldetésének terhe. hatalmas, tekintélyes, befolyásos emberré emelte őt. Amikor annyi éven át Jetró nyájait terelte, oly tapasztalatra tett szert, mely megtanította az igaz alázatra. Isten hívása mégis úgy találta Mózest, mint minket is találni fog: elégtelennek, haboznak, önbizalom hiányában szenvedőnek. A parancs, hogy vezesse ki Izráelt, kivihetetlennek tűnt; Mózes Isten félelmében mégis elfogadta a megbízatást. Figyeljünk a következményre: Mózes nem züllesztette a föladatot a maga elégtelen szintjére; hanem Isten ereje által a leglelkiismeretesebben iparkodott, hogy ő emelkedjék föl, ő szentelődjék meg e legszentebb küldetésre. {BT4 §89.6} Mózes soha föl nem készült volna fontos megbízatására, ha arra várt volna, hogy Isten végezze el érte a végeznivalókat. Fényt fognak nyerni a mennyből, akik érzik, hogy szükségük van rá, s akik mint rejtett kincs után kutatnak utána. De ha a tétlenség állapotába süllyedünk, ha eltűrjük, hogy a Sátán hatalma uralkodjék rajtunk, akkor Isten nem fog ihletést küldeni számunkra. Ha a legvégsőkig nem aknázzuk ki a nekünk adott képességeket, örökre gyöngék és alkalmatlanok maradunk. Sok imára és gondolkodásunk legerősebb igénybevételére van szükségünk, ha föl akarunk készülni arra a munkára, melyet Isten szeretne ránk bízni. Sokan soha el nem jutnak arra a helyre, amelyet betölthetnének, mert Istenre várnak, hogy ő tegye meg értük, amire nekik adott erőt, képességet, hogy megtegyék magukért. Akik arra készülnek, hogy hasznosak legyenek az életben, azokat a legszigorúbb szellemi és erkölcsi fegyelemmel kell nevelni, akkor Isten segítségükre siet: isteni erővel járul az ember igyekezetéhez. {BT4 §89.7} …-on sokan azért mondanak csődöt mert nem tartanak lépést a munka haladásával, és mert mindennapi életükben nem képviselik jól az igazság megszentelő erejét. Nem emelik föl életüket, mint Mózes is fölemelte, hogy ők feleljenek meg a magasztos mértéknek. Ha megtennék, sokan csatlakoznának most hozzájuk, igazságnak örvendezve. Félelmetes dolog megszenteletlen életünkkel Krisztustól elvezetni embereket. Vallásunk legyen több, mint puszta ész-vallás. Hasson ki a szívre, majd legyen javító, helyesbítő befolyással életünkre. Egyetlen nekirugaszkodással nem győzzük le a helytelen szokásokat. Csak hosszú és súlyos küzdelmekkel tudunk úrrá válni énünkön, önzé-sünkön. Ezt a magunk szoktatását kell megkezdeni a gyülekezet tagjainak. El kell távolítanunk a szívünk ajtaja előtt fölhalmozódott szemetet mielőtt egyetlen cél szem előtt tartásával tudnánk szolgálni Istent, s mielőtt rendezett

364

Ellen G. White


élettel és istenfélő magaviselettel tudnánk ékesíteni hitvallásunkat. Akkor, és csakis akkor tudják a bűnösöket az igazságra tanítani, lelkeket nyerni meg Krisztus számára. {BT4 §89.8} Pár olyan férfi akad e gyülekezetben, akik úgy vélik, hogy az igazságot kellene tanítaniuk, de közben izgágák, türelmetlenek, gáncsoskodók a családjukban. Arra van szükségük, hogy őket tanítsa valaki, míg türelmes, istenfélő emberek nem lesznek a családi körben. Sajátítsák el az igaz vallás legfontosabb elvét. Keressék Istent buzgó lélekkel, mert addig veszedelmet jelentenek a családjukban, addig csak kártékony jégesők, hogy letörjék és elpusztítsák testvéreiket. Ezek nem érdemlik meg a férj, a családfő nevet, hiszen nem fogják össze a családjukat az istenes élet, a keresztény jellem krisztusi szeretetével, megértésével, igaz méltóságával. {BT4 §89.9} A végtelenül komoly, szent igazság a vízválasztó-üzenet, melyet Isten hirdetnünk adott minden egyesünket a legerősebb kötelezettség alá helyez, hogy alakítsuk át mindennapi életünket, jellemünket, hogy helyesen képviseljük az igazság erejét. Mindig éljünk az idő rövidségének, ama félelmetes események tudatában, melyekről a jövendölés kijelentette, hogy rövidesen be kell következniük. Életünk azért olyan összeegyeztethetetlen az igazsággal, melyet vallunk mert nem ültetjük azt át az életünkbe. Sokan földbe ásnak olyan talentumokat, melyeket ki kellene adniuk a pénzváltóknak, hogy kamatozzék, hogy vissza tudják téríteni Istennek, amikor így szól: „Számolj el va-gyonkezeléseddel.” Mózes azért vált naggyá, mert Isten munkájának végzésére használta tehetségeit, ezért kapott aztán több talentumot. Ékesszóló, türelmes, biztos fellépésű és rátermett lett, hogy elvégezze a legfontosabb föladatott, melyet valaha is halandóra bíztak. Mindig ez lesz a jellemre tett hatás, ha az emberek teljes lelkükkel istennek adják át magukat, ha parancsaira hallgatnak, hogy engedelmeskedni tudjanak azoknak. {BT4 §89.10} Az Isten követelményei iránti készséges engedelmesség éltető erőt és képességet nyújt a léleknek. Oly maradandó jót végeznek ezzel! mint a nap égitestünk, a munkásért s azokért, akikért fáradozik. Bármily korlátozott is annak a képessége, aki ilyen munkába fog, a fáradozás, melyet a maga körében végez, Istennek tetsző lesz. „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők! {BT4 §89.11} „Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél, és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára alapozták. Mindaz pedig, aki hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél, és rázúdult a házra. Az összedőlt es romhalmazzá vált.” {BT4 §89.12} Népünk azért nem rendelkezik több erővel, mert vallják bár, de nem gyakorolják az igazságot. Alig van hitük, alig bíznak meg Istenben. Alig néhány viseli is az Isten munkájával kapcsolatos terheket. Az Úr igényt tartanunk, csontunk, izmunk erejére. Mégis gyakran megtagadják tőle ezeket, s a világra fordítják. Isten szolgálatát másodlagosnak tekintik, de 365

Ellen G. White


bezzeg a világi ügyeket máris intézik. Így a jelentéktelen dolgokat léptetik elő fontossá, míg Isten kívánalmait, a lelki s örök dolgokat olyan közönyösen veszik, mint amit kényünk szerint elővehetünk, vagy magára hagyhatunk. Ha Istenre rögzítenénk gondolatainkat, ha az igazság megszentelő hatást tenne szívünkre, énünk Krisztusban tűnne el. Ha megértjük az igazság fontosságát, melyben valljuk, hogy hiszünk, akkor igen átéreznénk, hogy szent megbízatásnak kell eleget tennünk. Olyan felelősségnek, mely örök következményekkel jár. Akkor mindennemű ideiglenes érdek ennek adna elsőbbséget. …{BT4 §89.13} …-i testvéreim, nem tesztek eleget Isten iránti kötelezettségeteknek, sem annak az egyéni belső lelki föladatnak, melynek elvégzését az Úr elétek szabta. Ismeritek ugyan az igazság elméletét. Mégsem érzékelitek lelketekben a hatalmát. A meddő fügefa a menny arcába rázta kérkedő ágait; hanem mikor a Megváltó gyümölcsöt keresett rajta, akkor, íme, nem talált rajta mást, csak levelet. Ha egyénenként és az egész gyülekezetért alapos) belső lelki munkát nem végeznek értetek, akkor Isten átka oly bizonyosan megnyugszik rajtatok, mint a gyümölcstelen fán. {BT4 §89.14} Az …-i gyülekezet olyan tehetségekkel rendelkezik, melyek értékesek lennének, ha helyesen használnák föl. A gyönge erőssé válhatna, a félénk bátorrá, a habozó, bizonytalankodó gyorssá, szilárdan határozóvá, mikor azt éreznék, hogy Isten elég fontosnak tartja őket, hogy elfogadja faradozásaikat. {BT4 §89.15} E gyülekezet tagjai értsék meg, hogy Isten azt kívánja, hogy bármily minőségben ügyének munkásai legyenek. Ha meg nem változtatják útjukat, néhányan hasonló helyzetben találják majd magukat, mint a farizeusok, mikor Krisztus így szólt hozzájuk: „Vámosok és utcanők megelőznek titeket az Isten országában.” Sokan biztonságban érzik magukat, mert az igazságot vallják, pedig nem tapasztalják meg megszentelő hatását szívükön, és nem fejlődnek az istenes életben. {BT4 §89.16} Testvéreim, bár népünk vallja, hogy messze a többi felekezetet meghaladó világossággal rendelkezünk, cselekedeteitek mégsem egyeznek hitvallásotokkal. Sokan, akik a sötétben vesztegeltek, örömmel elfogadják az igazságot, mikor megnyílják az értelmük előtt. Bár bűnben töltötték életüket, mégis, mikor bűnbánattal s bűnös voltuk tudatában Istenhez térnek, Isten elfogadja őket. Ezek kedvezőbb helyzetben vannak a keresztény jellem tökéletesítéséhez, mint akik régebben nagy világossággal rendelkeznek, de nem fordítják javukra. Az hagyja az embereket sötétben, hogy nem használják ki a fényt, és a számukra nyújtott lehetőségeket. Krisztus gyűlöl minden hiú tetetést. Mikor a földön járt, mindig gyöngéden bánt a bűnét bánóval, még ha addig a legnagyobb bűnösök voltak is. Hanem az álszentséget szigorúan megrótta. {BT4 §89.17} Isten mindenkinek megszabta kötelességét, s ezt senki más el nem végezheti helyettük. Jaj, bárcsak egyénenként igénybe vennétek a szem-gyógyító irt, hogy fölismerjétek jellemhibáitokat, és észbe vennétek, hogyan tekinti Isten a világ iránti szereteteteket, mely kiszorítja Isten szeretetét. Semmi sem bír olyan erőt kölcsönözni, olyan igazi önállóságot, a lélek nemességét, mint munkánk fennköltségének tudata. Mint a bizonyosság, hogy mikor jót tesztek, mikor lelket mentetek meg, akkor Istennek vagytok munkatársai. {BT4 §89.18}

366

Ellen G. White


Isten Fia azért jött, hogy a tökéletes élet példáját hagyja ránk. Föláldozta magát az elé tárt örömért, hogy embereket látott a Sátán markából kimentetten és üdvözülten az Isten országában. „Kövessetek engem,” szólt Krisztus parancsa. Akik követik példáját, részt fognak venni a jócselekedetek isteni munkájában. Végül pedig belépnek Uruk örömébe. {BT4 §89.19} Sok egyszerű ember él ma, akiket az Úr úgy jellemezhet, mint Ábrahámot jellemezte: Isten barátja. Az ilyenek egyetértenek azzal, amivel Isten egyetért, és helytelenítik azt, amit Isten elítél. Jelenlétükben a bűnös is tiszteletteljesen, mérsékelten viselkedik; mert Isten velük van. Élő levelek ők, akiket ismer és olvas minden ember. Magaviseletben ott a kifinomult gyöngédség, méltóság, isteni kifogástalanság, mely erős hatást gyakorol embertársaik szívére. {BT4 §89.20} Jézust követve, rá tekintve. aki hited szerzője és bevégzője. érezni fogod, hogy a szemeláttára fáradozol, hogy jelenléte hat rád folyton, s hogy ismeri indítékaidat. Minden lépésnél alázatosan fogod kérdezni: Tetszeni fog-e Jézusnak? Isten dicsőségét fogja-e szolgálni? Reggel és este szálljon buzgó imád Istenhez az égre áldásáért, irányításáért. Az igaz ima megragadja a Mindenható erősségét, és győzelmet ad nekünk. A keresztény térdén nyer erőt, hogy ellene álljon a kísértésnek.{BT4 §89.21} Az apa, aki a család mértékadója, élő hit által láncolja gyermekeit Isten királyi székéhez. Nem bízva meg a maga erejében, magatehetetlen lelkét Jézusra függeszti, s megragadja a Magasságos erejét. Testvéreim, könyörögjetek családotokban, reggel és este; könyörögjetek buzgón belső szobátokban, s mindennapi munkátokat végezve, emeljétek lelketeket imában Istenhez. Énok így járt Istennel. A lélek hangtalan, buzgó könyörgése szent jó illatként száll a kegyelem trónjához, oly kedves lesz Isten előtt, mintha a szenthelyen ajánlották volna föl. Az őt így kereső számára, Krisztus jelen segítséggé válik a szükség idején. Erősek lesznek a megpróbáltatás napján. {BT4 §89.22} Isten igéje lámpás a lábunknak, világosság ösvényünknek. „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzek ellened.” Az Isten igéjével elfoglalt lélek megerősített vár lesz a Sátán ellen. Akik Krisztust teszik meg mindennapos társuknak és benső barátjuknak, tapasztalni fogják, hogy a láthatatlan világ hatalmasságai veszik őket körül; hogy Jézust szemlélve, ők is az ő mására fognak elváltozni. Szemlélet által az isteni mintára változnak el; jellemük meglágyul, kifinomul, megnemesedik a mennyei ország számára. {BT4 §89.23} Mikor igaz, lelkiismeretes lelkesedés nyilvánul meg jellemetekben és cselekedeteitekben, …-i gyülekezeti testvéreim, akkor a hitetlenek észreveszik ezt magaviseletetekből, s érzékelni fogják jelenlétetekben, hogy minden értelmet meghaladó béke él bennetek. Olyan tiszta nyugalom, melyet ők nem ismernek. EI fogják hinni, hogy Istenért fáradoznak, mert cselekedeteik benne születnek, belőle fakadnak. Közölték velem, hogy ezek a keresztény jellemzői. A Sátán sok lelket elveszejtett már azzal, hogy rávette őket. hogy helyezkedjenek a kísértés útjába. Úgy közelíti meg őket, amint Krisztust is megkörnyékezte: a világ szeretetével kísértve őket. Azt mondja nekik, hogy haszonnal ruházhatnak be ebbe vagy abba a vállalkozásba, s ők jóhiszeműen követik sugallatait. Hamarosan azzal kísérti meg őket, hogy terjednek el a becsületességtől, hogy lehetőleg a legkövérebb hasznot hajtsák maguknak. A világiak helyesről alkotott mértéke szerint az eljárásuk kifogástalan lehet. Mégsem viseli el 367

Ellen G. White


Isten törvényének vizsgáját. Testvéreik kérdésessé teszik indítékaikat, azzal gyanúsítják őket, hogy rászedik az embereket, hogy magukat szolgálják, s így föláldozzák a jó hatást, melyet pedig szentül meg kellett volna őrizniük, hogy Isten ügyének javára szolgáljon. Az olyan üzlet, mely pénzügyi siker lenne a csaló szélhámos kezében, aki a világi nyereségért eladja becsületességet, teljesen helytelen a Krisztus követője számára. {BT4 §89.24} Minden ilyen kockázatos üzletelés előre nem látott próbákkal és nehézségekkel jár. Félelmetes kínszenvedés az ezekbe bocsátkozóknak. Gyakran olyan körülmények állnak elő, melyek árnyékot vetnek e testvérek indítékaira; s bár némely dolgok kétséget kizárón helytelennek tűnhetnek, mégse tekintsük ezeket mindig a jellem igaz próbájának. Ámbár gyakran bizonyulnak valaki lelki élete és sorsa fordulópontjának. A jellem elváltozik a körülmények ereje által, amelyekbe az egyén helyezte magát. {BT4 §89.25} Az Úr közölte, hogy népünk számára veszélyes kísérlet kockázatos üzleti vállalkozásokba bocsátkozni. Ezzel ellenséges területre léptek, súlyos kísértéseknek, csalódásoknak, próbáknak es veszteségeknek teszik ki magukat. Ezt követi a lázas nyugtalanság, emésztő vágy, hogy gyorsabban szerezzenek pénzt, mint jelen körülményeik megengedik. Ezért máshova költöznek, remélve, hogy több pénzre tehetnek szert. Ám számos esetben csalatkoznak reményeikben, csüggedés vesz erőt rajtuk, és inkább hátrafelé, mint előre ha¬ladnak. Ez történt némelyekkel …-on. Ezek egyre csak támadnak Istentől. Ha az Úr fölvirágoztatta volna némely testvérünket kockázatos üzleti vállalkozásaikban, ez örök romlásnak bizonyult volna, Isten nagyon szereti népét, szereti a pórul jártakat. Ha megtanulják a leckét, melyre meg akarja tanítani őket, vereségük értékes győzelemnek fog bizonyulni. A világ szeretete kiszorította, kiszorítja a Krisztus szeretetét. Mikor eltávolítjuk a szemetet szívünk ajtajából, s megnyitjuk szívünket Krisztus fölhívására, akkor belép és birtokba veszi a lélek templomát. Ha komolyabban vették volna az apostol itt következő szavait, akkor sok próbát megtakaríthattak volna maguknak: „Éljetek kapzsiság nélkül, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ö mondta: Nem hagylak el és nem hagylak cserben.” „Az istenfélő élet bőséges nyereség forrása, ha megelégedés kíséri. Hiszen semmit sem hoztunk a világra, s nem is vihetünk el semmit. Ha ennivalónk és ruhánk van, elégedjünk meg vele. Aki meg akar gazdagodni, kísértésbe esik, az ördög kelepcéjébe, és sok oktalan meg káros kívánságba, melyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz szeretete. Néhányan törik magukat utána, ezért a hittől elpártoltak, és sok bajba keveredtek. Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől. Törekedjél inkább igaz lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát! Szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást.” {BT4 §89.26} A mai idők a megbízatás ideje. Mindenkire valamilyen ajándékot vagy tehetséget bíztak, hogy fordítsa az Üdvözítő országának fejlesztésére. Isten felelős megbízottjaira, a legszerényebbtől, a legelrejtettebbtől a gyülekezetben magas tisztséget betöltőkig, mindre az Úr javait bízták. Nem egyedül csak az igehirdető tud fáradozni emberek üdvösségéért. Akinek a legkisebb az ajándéka, azt sem mentik föl ajándékuk legjavának fölhasználása alól, s a fölhasználással úgyis növekedni fog a tehetségük. Veszélyes könnyelműsködni erkölcsi felelősségeinkkel, vagy megvetni az apró dolgok napját. Isten gond-viselése népének képességei szerint adagolja ki megbízásait. Senki se bánkódjék, amiért nem tudják Istent 368

Ellen G. White


olyan tehetségekkel dicsőíteni, melyekkel sose rendelkeztek, melyekért amúgy sem felelősek.{BT4 §89.27} Az …-i gyülekezetben a gyöngeség egyik súlyos oka az, hogy ahelyett, hogy Isten dicsőségére használnák tehetségüket, kendőbe takarják, és a világban ássák el. Bár némelyek egyetlen talentumra korlátozottak, mégis, ha használatba veszik, képességeik növekedni fognak. Isten a szerint értékeli a szolgálatot, hogy mennyije van az illetőnek. Nem a szerint, amije nincs. Ha hűségesen és szeretettel eleget teszünk napi kötelességeinknek, akkor úgy nyerjük el a Mester jóváhagyását, mintha jelentősebb munkát végeztünk volna. Ne sóvárogjunk nagyszabású szolgálat elvégzésére, vagy kiemelkedő talentumokkal való kereskedésre, mikor az Úr csupán kis tehetségekért és szerény kötelességek elvégzéséért tett felelőssé minket. Ha semmibe vesszük az élet apró kötelességeit, s e helyett magasabb felelősségek után nyúljuk ki kezünket, akkor épp azt hanyagoljuk el, amit Isten miránk bízott. {BT4 §89.28} Jaj, bárcsak bele tudnám vésni ezt a gyülekezetbe, hogy Isten igényt tart a szolgálatukra! Testvéreim, Krisztus szolgájává váltak-e? Akkor, ha mégis magatok szolgálatára fordítjátok időtök javat, mit feleltek a Mesternek, mikor elszámolásra szólít intézői tisztetekért? A ránk bízott talentumok nem a mi tulajdonunk, legyen bár a birtok, a testi erő, szellemi képesség talentuma. Ha bármelyikkel vagy minddel visszaélünk, méltán ítélnek el minket méltatlan vagyonkezelőként. Milyen súlyos is a rajtunk nyugvó kötelezettség, hogy megadjuk Istennek, ami az övé. {BT4 §89.29} E gyülekezet, ha föl nem ébred levertségéből. ha le nem rázza magáról a világ szellemét, akkor késő bánattal fognak gyászolni, mikor elveszettnek, örökre elveszettnek látják lehetőségeiket és előjogaikat. Az Úr olykor világi jóléttel teszi próbára népét, azzal a céllal, hogy helyesen használják föl ajándékait. Vagyonuk, idejük, erejük és lehetőségeik mind-mind az Istené. Ezekért az áldásokért Istennek kell majd számot adniuk. Amíg ínséget és nyomort látunk testvéreink közt, de megtagadjuk tőlük a segélyt, miután szükségletűnk el van látva, nyilvánvaló kötelességet hanyagolunk el, melyeket az Isten szava előír. Az Úr bőven ad nekünk. hogy mi is adhassunk másoknak. A jótékonyság művelése győzi le bennünk az önzést, és nemesíti, tisztítja meg lelkünket. Némelyek visszaélnek Istentől kapott képességeikkel; behunyják szemüket, hogy ne lássák ügyének szükségleteit; elfordítják fülüket, hogy ne hallják hangját, mikor kijelöli kötelességüket, hogy táplálják az éhezőket, ruházzák a mezteleneket. Némelyek, noha Isten gyermekeinek vallják magukat, gyorsan a világba akarják ruházni javaikat, nehogy e javak az adományozóhoz térjenek vissza ajándékok és áldozatok alakjában. Feledik isteni küldetésüket, s ha továbbra is önző szívük parancsait követik, s értékes időt és javakat költenek hiú büszkeségük kielégítésére, akkor Isten balszerencsét küld, akkor meg fogják érezni a nyomor szorongatását hálátlanságuk miatt. Az Úr akkor megbízhatóbb, hűbb vagyonkezelőkre fogja bízni javait, akik el fogják ismerni Istennek velük szemben támasztott igényeit. {BT4 §89.30} A vagyon hatalom, mellyel jót vagy gonoszat tehetünk. Ha helyesen használjuk főt, akkor a hála örökös forrásává válik, mert nagyra becsüljük Isten ajándékait, s tőle származónak ismerjük el adományait: úgy használjuk föl javainkat. ahogy Isten akarja. Akik megcsalják Istent) mivel visszatartják javaikat ügyétől s a nyomorgó szegénytől, azt utol fogja

369

Ellen G. White


érni az Úr megtorlása. Mennyei Atyánk bizományba adta nekünk minden jó ajándékunkat, szánakozik tudatlanságunkon, gyöngeségünkön, reménytelen állapotunkon. Hogy megmentsen a haláltól, ingyen, nagylelkűen odaadta szeretett Fiát. Ezért mindenre igényt tart, amit magunkénak mondunk. A nyomorgó szegények elhanyagolása Krisztus elhanyagolása, hiszen megmondta, hogy a szegények az ő képviselői a földön. Az irántuk tanúsított szánakozást és jótékonyságot úgy fogadja, mintha vele tettük volna. {BT4 §89.31} Mikor elhanyagoljuk, elfeledjük vagy fagyos tekintettel, kíméletlen szavakkal fogadjuk az Úr szegényeit, az ebben vétkes ne feledje, hogy Krisztust hanyagolja el szentjei személyében. Megváltónk a szenvedő emberiség érdekeivel azonosítja érdekeit. Amint a szülő szíve szenved szánakozó gyöngédséggel kicsiny nyája szenvedő tagja fölött, az Üdvözítő szíve is úgy szánakozik földi gyermekei legszegényebbjein, legszerényebbjein. Azért helyezte őket közénk, hogy azt a szeretetet élessze szívünkben, melyet ő táplál a szenvedők és elnyomottak iránt. S ítéletei le fognak sújtani bárkire, aki árt nekik, lenézi őket, vagy visszaél velük. {BT4 §89.32} Gondoljuk meg, hogy Jézus a szívére vette az ember gyászait, szomorúságait nyomorúságát, szenvedését, életének részévé tette ezeket. Bár ő volt az élet fejedelme, mégsem a világ nagyjai és nagyra becsültjei között élte életét, hanem az alacsony sorsúakkal, az elnyomottakkal, a szenvedőkkel. Ő ugyanis megvetett názáreti volt. Nem volt hová lehajtania a fejét. Szegény lett értünk, hogy szegénysége által mi lehessünk gazdagok. Az Úr a dicsőség királya most, s ha fönséggel koronázottan jönne el, milliók hódolnának neki. Az emberek vetélkednének, hogy megtiszteltetést halmozzanak rá; mindenki az ö jelenlétébe törekedne. Nekünk most arra nyílik lehetőségünk, hogy szentjei személyében Krisztust fogadjuk be. Isten azt akarja, hogy becsüljük meg ajándékait, fordítsuk azokat az ő dicsőségére. Kérve kérlek hát, nyissátok meg szíveteket az igaz, az önzetlen jótékonyság előtt. {BT4 §89.33} Kedves testvérek, gyülekezetetek szomorú módon elhanyagolja a gyerekek és a fiatalok iránti kötelességeit. Bár szabályokat és korlátozásokat vet1ek rájuk, mégis ügyeljetek nagyon, hogy a jellemetek krisztusi, nem pedig ördögi oldalát nyilvánítsátok ki nekik. A gyerekeknek örökös, gondos őrködésre, és gyöngéd szeretetre van szükségük. Kössétek őket szívetekhez, s tartsátok szemük előtt Isten szeretetét és félelmét. Az apák és anyák nem uralkodnak tulajdon lelkületükön, ezért alkalmatlanok, hogy másokat igazgassanak. Nem minden az, ha féken tartjátok, s intitek gyermekeiteket. Még nem tanul1atok meg ugyanúgy igazságosan cselekedni, ugyanúgy szeretni a könyörületet, mint alázatosan Istennel járni. A fiatal értelmére minden mély benyomást tesz. Az arckifejezést figyelik, a hanghordozás is megteszi rájuk a hatását, s a viselkedést is éles szemmel követik a gyermekek. Ideges és zsémbes apák és anyák olyan leckéket nyújtanak gyermekeiknek, melyek elfelejtéséért létük későbbi pontján odaadnák a világot, ha az övék lenne, ha el tudnák feledtetni a gyermekekkel. A gyermekeknek azt a következetességet kell látniuk szüleik életében, mely megegyezik hitükkel. A szülők, ha következetes életet élnek, ha önuralmat gyakorolnak, alakítani tudják gyermekeik jellemét. {BT4 §89.34} A szülők túl sok gondot és terhet hoznak családi körükbe, s túl kevéssé ápolják a természetes, őszinte, keresetlen következetességet, békét és boldogságot. Kevesebbet kellene

370

Ellen G. White


gondolni azzal, hogy mint vélekedik a világ, s többet a családi kör tagjai iránt. Csökkenteni kell a kérkedő fitogtatást, a világi udvariaskodás mesterkélt tetetését, s igen megnövelnünk a gyöngédséget, szeretetet, vidámságot, s a keresztény előzékenységet a család tagjai között. Sok szülőnek meg kell tanulni hogyan is varázsolják vonzóvá, kellemessé a családi kört. A hálaadó szív, a nyájas tekintet értékesebb, mint a gazdagság, a fényűzés. Az egyszerű dolgokkal való megelégedés boldoggá teszi a családi kört, ha szeretet él benne, {BT4 §89.35} Jézus, a megváltónk, király méltóságával járta a földet; pedig szelíd volt, és alázatos szívű. Fény és áldás volt ő minden családban, mert magával hordta a jó kedélyt, reményt, bátorságot. Jaj, bárcsak megelégednénk kevesebb áhítozással, kevesebb tülekedéssel az után, hogy nehezen megszerezhető dolgokra tegyünk szert, amivel otthonainkat díszíthetnénk. Amit pedig Isten drágakőnél is becsesebbnek tart, a zavartalan szelídséget és lelki nyugalmat nem ápoljuk. Az őszinte közvetlenség, a szelídség és igaz szeretet kegyessége paradicsomkertté varázsolja a legegyszerűbb hajlékot is. Jobb jókedvvel elviselni minden kényelmetlenséget, mint búcsút mondani a békességnek és elégedettségnek. Alázzátok meg szíveteket mélyen az Isten előtt, mikor látjátok gyermekeitek szomorú állapotát, azt, hogy Isten és reménység nélkül élik életüket. A gyermekek nem értékelik, nem tisztelik a szent dolgokat, mert az örökkévaló dolgokat egy szintre helyezték a közönséges, világi ügyekkel. Vannak köztetek fiatalok, akiknek szolgálatát Isten elfogadná, ha neki adnák át szívüket, ha vele kapcsolódnának össze, mint Dániel és társai. De kevésnek van valódi fogalma a fiatalokat manapság környékező veszedelmekről. Jókora erkölcsi bátorságot követel, s a kísértésnek való folyamatos ellenállást, hogy megüssük a nemes férfiasság mértékét. Ritkaság az Isten előtt mocsoktalan jellem. Sokan nem Isten félelmét tartják maguk előtt, s akiknek lába a halálhoz vezető széles úton jár, azok akarnak gyermekeitek barátai lenni. Bárcsak föl tudnám ismertetni veletek, bárcsak érzékeltetni tudnám a fiatalokkal az őket fenyegető veszedelmeket, különösen a boldogtalan házasságkötés veszedelmét. {BT4 §89.36} Az ifjúkori kicsapongással töltött rövidke idő, kedves barátaim, olyan termést hoz, mely egész életeteket megkeseríti; egyetlen meggondolatlan óra, egyetlen behódolás a kísértésnek, egész életetek folyamatát a helytelen irányba képes terelni. Egyetlen ifjúkorotok van csupán; tegyétek hát eredményessé, használjátok ki. Ha már áthaladtatok e területen, nem fordulhattak vissza, hogy helyrehozzátok a hibákat Aki nem hajlandó Istennel kapcsolódni össze, aki a kísértés útjába helyezi magát, az elkerülhetetlenül elbukik. Isten minden fiatalt próbára tesz. Sokan mentegetik hanyagságukat és tiszteletlenségüket a tapasztaltabb hitvallók nyújtotta rossz példával. Ez mégse riasszon el senkit a helyes viselkedéstől. A végső elszámolás napján semmi esetre sem fogsz fölhozni olyan kifogásokat, mint ma fölhozol. Igazságosan fognak elítélni, mert ismerted az utat, mégsem akartál azon járni. {BT4 §89.37} Az ősámító a világosság angyalává változtassa magát, így közelíti meg a fiatalokat tetszetős, mutatós kísértéseivel, s így sikerül letéríteni őket a helyes útról. Vádlónak, csalónak, hazugnak, gyötörnek és gyilkosnak írják le őt. „Aki bűnt követ el, az az ördögtől való,” Minden törvényszegés kárhoztatás alá veti a lelket, es Isten nemtetszését vívja ki. Isten ismeri a szív gondolatait. Mikor tisztátalan gondolatokat melengetünk, nem szükséges szavakkal is kifejeznünk, sem tetteinkkel megvalósítanunk azokat, hogy kárhoztatás alá vessük lelkünket. A szív tisztasága így is megromlott, a kísértő így is diadalmaskodik. Mindenki úgy esik kísértésbe, hogy tulajdon kívánsága vonzza és csábítja. Elfordul az erény útjáról, s a helyes 371

Ellen G. White


útról, ha a hajlamait követi. Ha a fiatalokban ott él az erkölcsi megközelíthetetlenség, a legellenállhatatlanabb csábítást is hiába hozzák eléjük. Sátán cselekszi, ha kísért, de azt már te cselekszed, ha engedsz neki. Sátán összes seregének nincs hatalma a megkísértettet törvényszegésre kényszeríteni. Nincs hát mentség a bűnre. {BT4 §89.38} Míg némelyik fiatal hiúságra és balgaságra pazarolja képességeit, mások megfegyelmezik gondolataikat, ismereteket gyűjtenek, magukra öltik a fegyverzetet, hogy az élet harcába bocsátkozzanak eltökélten, hogy sikerre vigyék, Mégsem tudják sikeressé tenni életüket, bármilyen magasra is próbálnak kapaszkodni, csak ha Istenre összpontosítják szeretetüket. Ha teljes szívvel az Úrhoz fordulnak, elutasítva azok hízelgését, akik akár a legcsekélyebb mértékben is, de gyöngítenék helyes tettekre igyekvő szándékukat, akkor lesz erejük és bizalmuk Istenben. {BT4 §89.39} Akik szeretik a társaságot, azok gyakran addig erősítik magukban e vonást, míg mindent elsöprő szenvedéllyé nem válik. Kiöltözködni, szórakozóhelyekre járni, nevetgélni és csevegni olyan tárgyakról, melyek könnyebb fajsúlyúak, mint a hiábavalóság – ez életük célja. Nem bírják olvasni a Bibliát, sem mennyei dolgokról elmélkedni. Rosszkedvűek, ha valami érdekes nem történik. Nincs meg bennük a boldogság képessége, hanem más, ugyanolyan üres fejű és nyugtalan fiatal társaságára támaszkodnak boldogságért, mint ők. A képességeket, melyeket nemes célokra fordíthatnának, balgaságokra és szellemi züllésre adják. {BT4 §89.40} Az ifjú, aki örömet és boldogságot talál Isten szavának olvasásában, es az ima órájában, azt folyvást felüdíti az élet forrásából merített ital. Az olyan erkölcsi kiválóságra, a gondolkodás olyan mélységére fog eljutni, melyet mások elképzelni sem tudnak. Az Istennel való közösség serkenti az épületes gondolatokat, nemes vágyakat, az igazság világos fölfogását s a tettek magasztos céljait. Akik így kötik lelküket Istenhez, azokat az Úr fiainak és lányainak ismeri el. Ezek folyvást magasabbra és magasabbra érnek, világosabb bepillantást nyernek Istenre, az örökkévalóságra, míg csak az Úr a világosság és bölcsesség közegeivé nem teszi őket a világ számára. {BT4 §89.41} Néhány ...-i ífjú a bűn megátalkodottságában leledzik. Nyersek, udvariatlanok, durvák és lázadók. Bár nagy világosságban részesültek, mégis elvetették. Ha most a békesség útját választják, akkor elvből kell cselekedniük inkább, mint érzésből. A bűn és szentség nem egyezhetnek ki egymással. A Biblia nem tartalmaz jóváhagyást az istentelenségre! sem édes türelem és szeretet-szavakat a megátalkodottaknak. Jézus azért jött, hogy mindeneket magához vonzzon, s követőinek is dicső példája nyomában kell járniuk, a kényelem és világi megtiszteltetés föláldozásával, a vagyon vagy élet veszedelembe sodrása ellenére is. Csak így képesek megharcolni a hit nemes harcát. {BT4 §89.42} Az Úr értékes igazgyöngyöt kínál az ifjaknak. Eladhatják mindenüket s akkor megvehetik e gyöngyöt. Vagy visszautasíthatják, de csak kimondhatatlan veszteség árán. Mindenki elnyerheti a mennyet, aki eleget tesz az Isten szavában található föltételeknek. Üdvözítőnk engedelmes volt mindhalálig; bűnáldozatul adta oda magát. „A hibátlan és szeplőtlen báránynak, Krisztusnak drága vérrel váltott meg titeket. Fiának, Jézus Krisztusnak vére tisztít meg minden bűntő!” Ifjú barátaim, komolyan elhatározhatjátok a magatok erejéből, áltathatjátok magatokat, hogy a nélkül is egyenes úton tudtok járni, hogy Isten Lelke 372

Ellen G. White


ellenőrző hatásainak adnátok át szíveteket; mégsem lesztek boldogok. Nyugtalan szellemetek változatosságot követel, szomjazik az élvezetekre, a szórakozásra, a hangos jókedvre és ifjú barátaitok társaságára: így repedezett víztárolót vájtok magatoknak, mely nem tartja meg a vizet. Ámító hatalom uralkodik értelmeteken, viselkedéseteken. Boldogságot csak az Isten előtti bűnbánatban lehet találni, s az Urunk Jézus Krisztusba vetett hitben; mert hiszen tele most a szívetek lázongással, ez árad szavaitokból. Önző imáitok és vallásos külsőségeitek elcsitíthatják ugyan lelkiismereteteket, de ezek csak növelik veszélyeteket. Hiszen természetetek nem változott meg. {BT4 §89.43} Jézus drága vére a forrás, melyet az Úr előkészített, hogy megtisztítsa a lelket a bűn szennyétől. Mikor eltökéltétek, hogy őt fogadjátok be barátotoknak, akkor új és tartós fény fog előragyogni Krisztus keresztjéről. Drága Megváltónk áldozatának és közbenjárásának tudata fogja összetörni szíveteket, melyet addig a bűn keményített meg; s szeretet, hála, alázat fogja betölteni lelketeket. A szívetek Jézusnak átadása bűnbánóvá, megtérővé teszi a lázadót, s attól kezdve ez lesz az engedelmes lélek szava: „A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” Ez a Biblia vallása. Ami kevesebb, az félrevezetés. {BT4 §89.44} A fiatalok nem értik meg, hogy a szabadságot és világosságot csakis lemondással, szakadatlan őrködéssel és imával, a Krisztus vérének érdemeire való folytonos támaszkodással lehet megtartani. Mikor a Szentlélek lehel a lélekbe, az ember akaratának és képességeinek engedelmeskedniük kell a befolyásnak. A Jézusban lakozók boldogok, vidámak és örömteljesek lesznek Istenben. Lecsillapított gyöngédség jellemzi hangjukat, a lelki s az örökkévaló dolgok tisztelete nyilvánul meg tetteikben, s ének, örömteli ének zeng majd ajkukról; hiszen ez az Isten trónjától árad. Az istenfélelemnek ez a titka nem magyarázható meg, ennek ellenére is érzékelhetjük, örvendezhetünk neki. A csökönyös és lázongó szív bezárhatja ajtaját Isten kegyelmének édes légköre, s a Szentlélekben való minden öröm előtt; de a bölcsesség útjai mind ba-rátságos utak, s ösvényein mindenütt béke honol. Minél közelebbi kapcsolatban állunk Krisztussal, szavaink és tetteink annál inkább bizonyítják Krisztus kegyelmének csillapító, átalakító hatalmát. {BT4 §89.45} Fölhívom az …-i ifjúságot, fontolják meg útjaikat, és változtassanak irányt, mielőtt késő lenne. Néhányan büszkék vagytok képességeitekre: de minél értékesebb talentumok lettek rátok bízva megőrzésre, annál súlyosabb lesz kárhoztatásotok, ha a menny ajándékait Sátán szolgálatára fordítjátok. Isten meg tud lenni nélkületek, de ti nem tudtok meglenni Isten nélkül. Ti lesztek, akiknek Jézus nélkül, Jézuson kívül kell szenvedniük, Isten parancsai tövisnek és bogáncsnak tűnnek némelyik -j fiatalnak. Az igazság ismerete megnehezíti, hogy belemerüljenek a bűnös élvezetekbe, mert nem bírják teljesen kivetni fe-jükből Isten követelményeit Türelmetlenség érzete támad az ilyen féke n tartás ellen. El próbálnak menekülni ez intő hanggal; mégis azt észlelik, hogy az ösztöke ellen rugódoznak, és hogy sok bajba meg bánatba keverednek. Jaj, bárcsak eljönnének az élő vizek forrásához. mielőtt utolsó ízben szomorítanák el maguktól Isten Lelkét! {BT4 §89.46} Még néhány szó a gyülekezet tagjaihoz. Krisztus mondta: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét. és úgy kövessen engem.” Ne ácsoljunk magunknak kereszteket zsákruhába öltözéssel, testünk gyötrésével, vagy, hogy megtagadjuk magunktól az egészséges, tápláló élelmet. Ne zárkózzunk el kolostorokba, távol a világtól, hogy így ne

373

Ellen G. White


legyünk embertársaink javára; azt képzelve, hogy ez a Krisztus keresztje; azt sem várja el tőlünk az Ur, hogy fölöslegesen veszélyeztessük egészségünket, életünket, sem azt, hogy gyászolva, szomorkodva vonuljunk föl a keresztény élet magaslatára, azt tartva, hogy bűn, ha valaki jókedvű, elégedett, boldog örömteli. Ezek maguk faragta keresztek, de semmi esetre sem a Krisztus keresztje. {BT4 §89.47} Krisztus keresztjének viselése; a bűnös indulatokon való uralkodás, és ha akkor is gyakoroljuk a keresztény előzékenységet, mikor az kényelmetlen; s ha gondoskodunk az ínségesek, a lesújtottak szükségleteiről; ha azért tagadnunk meg magunkat, hogy az ő bajaikon enyhítsünk; hogy megnyissuk szívünket és otthonunkat a hajléktalan árvának, még ha súlyos terhet jelent is ez az erszényünknek és türelmünknek. Az ilyen gyermekek Isten családjának ifjabb tagjai, ezért gondoskodást és szeretetet kell kapniuk tőlünk, s az Ur félelmében és intelmeivel kell fölnevelnünk őket. Kereszt ez, melyet. Ha magatokra vesztek, és jókedvvel hordoztok Krisztusért az Isten országában a dicsőség koronájának fog bizonyulni. {BT4 §89.48} Testvéreim, Krisztus szerelmére kérlek, töltsétek meg életeteket jócselekedetekkel, még ha a világ nem is értékeli igyekezeteteket, még ha nem is tisztel meg érte. Ez a magunk megtagadása. Az önzés a legkellemetlenebb iga, amit a gyülekezet tagjai valaha is nyakukba vettek, mégis sok önzést melengetnek, noha Krisztus követőinek vallják magukat. Minden, amitek van, az Isten tulajdona. Vigyázzatok, nehogy önzőn magatoknak markoljátok el a javakat, melyeket az özvegy és az apátlan árva számára bízott rátok Urunk. Krisztus elhagyta dicsőségét megtiszteltetését, főparancsnoki tisztjét, s szegény lett értünk, hogy az ö nyomora által ml lehessünk gazdagok. S most elénk mered a kérdés: Mit fogunk, mit akarunk egyénenként tenni azért a Jézusért, aki életét adta oda a tönkrement világért. {BT4 §89.49}

SZERÉNY RUHÁZKODÁS A hegyibeszédben Krisztus arra inti követőit, hogy ne tűrjék, hogy földi dolgok kössék le gondolkodásukat. Világosan megmondja: „Nem szolgálhattok Istennek és a pénz istenének. Azt mondom tehát nektek: Ne aggódjatok megélhetésiek miatt, hogy mit egyetek vagy mit igyatok. Sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél, és a test nem több-e a ruhánál?” „És a ruha miatt miért nyughatatlankodtok? Nézzétek a mező liliomait, mint növekednek. Nem fáradoznak, és nem fonnak. Mondom nektek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy fölöltözve, mint ezek közül egy.” {BT4 §90.1} E szavak jelentőséggel terhesek. Érvényesek voltak Krisztus idejében, és érvényesek napjainkban is. Jézus itt a mezei virágok természetes egyszerűségét állítja szembe az emberi öltözék mesterséges díszítgetésével. Kijelenti, hogy Salamon dicsősége nem foghat6 a virágok természetes szépségéhez. Tanítás rejlik ebben azok számára, akik meg akarják ismerni, és követni is szándékoznak Isten akaratát. Jézus észrevette, hogy milyen gondoskodással és figyelemmel ruházkodnak, ezért óvva intett, sőt megparancsolta, hogy ne fordítsunk ekkora gondot erre. A fontos számunkra, hogy pontosan engedel¬meskedjünk Urunk szavainak. Salamont annyira lekötötte a külső fitogtatás, hogy nem tette magasztossá gondolkodását azáltal, hogy szüntelen kapcsolatot tartott volna fönn a bölcsesség Istenével. Kísérlete közben, hogy külső szépségre tegyen szert, elfeledkezett a jellem tökélyéről, a

374

Ellen G. White


jellem szépségéről. Igyekezetében, hogy a világ előtt dicsőítse meg magát, elfeledte jó erkölcsét és jellembeli becsületét, s végül zsarnok, elnyomó kényúr lett, aki a népre rótt súlyos adóterhekkel tartotta el fényűzését Először szívében romlott meg, aztán elhagyta istenhitét, majd végül bálványimádó lett. {BT4 §90.2} Nyugtalanság, aggodalom tölti meg szívünket, mikor látjuk, hogy testvérnőink eltávolodnak a szerény ruházkodástól, s a világi divatok szeretetét melengetik. Az ez irányban tett lépésekkel elszakítják magukat Istentől, és elhanyagolják a belső ékességet. Ne tartsák megengedhetőnek, hogy isten-adta idejüket a ruházkodás teljesen fölösleges díszítgetésére pazarolják. {BT4 §90.3} Mennyivel jobban töltenék az időt, ha a Szentírást tanulmányoznák, s így alaposan megismernék a jövendöléseket és Krisztus gyakorlati tanításait. Nekünk, keresztényeknek semmivel sem szabad foglalkoznunk, amire nem kérhetjük tiszta lelkiismerettel az Ur áldását. Nővéreim, tisztának érzitek-e lelki ismereteteket a fölösleges munkától, amit a ruházkodásra fordítotok? Föl tudjátok-e emelni lelketeket Istenhez, hogy megáldja ígyekezeteteket míg csipkékkel, csokrokkal, szalagokkal bajlódtok? Az erre fordított időt inkább arra szentelhetnétek, hogy jót tegyetek, s értelmeteket csiszoljátok-műveljétek. {BT4 §90.4} Sok testvérnőnk jó képességekkel rendelkezik, s ha Isten dicsőségére használnák tehetségeiket, akkor eredményesek lennének lelkeknek Krisztus számára való megnyerésében. Nem lennének talán felelősek azokért, akiket megmenthettek volna, ha a túlzó cicomázás és az evilági gondok annyira el nem törpítették, meg nem rokkantották volna isten-adta erőiket, hogy nem érezték át a munka felelősségét? Az ellenség azért találta ki a divatot, hogy annyira lekösse a nők gondolatait a ruházkodás kérdésével, hogy alig-alig tudjanak másra gondolni. {BT4 §90.5} Az anyák, amíg a jelen ruházkodási módjukat folytatják, képtelenek eleget tenni a rájuk háruló föladatnak, hogy az Úr félelmében és intelmeivel neveljék gyermekeiket. Nem marad idejük imára, sem az írások kutatására, hogy meg tudják érteni az igazságot, s gyermekeiket is arra tanítsák. Nemcsak előjoga, de kötelessége is mindenkinek, hogy naponta növekedjék Isten és az igazság ismeretében. Sátán éri el célját, ha barmit ki tud találni, amivel úgy leköti a gondolkodást, hogy ez meg ne történhessék. Sokan azért nem vágynak az ima órájára és vallásos gyakorlatokra, mert másra szentelik értelmüket. A ruházkodásban a világhoz szabják magukat; s míg ezt teszik, akiket segíteni tudtak volna, ha világosságukat jócselekedetekkel rajuk engedték volna ragyogni, a hitvalló keresztények következetlen viselkedése miatt megerősödnek hitetlenségükben. {BT4 §90.6} Isten tetszése szerint lenne, ha úgy látná nővéreinket öltözködni, takaros, egyszerű öltözékben, az Úrért munkálkodva buzgón. Testvérnőink nem szegények a képességekben, és ha helyesen használnák föl tehetségeiket, eredményességük igen megnövekedne. Ha a most fölösleges munkával töltött időt Isten igéjének kutatására szentelnék, s arra hogy másoknak is megmagyarázzák az írásokat, akkor értelmük az igazság ékköveivel gazdagodna, s igyekezetük is megerősítené és nemesítené őket, hogy megértsék hitünk indokait Ha lelkiismeretes bibliai keresztények lennének, ha törekednének kiaknázni minden alkalmat a mások fölvilágosítására, tanúi lennének, hogy az emberek tucatszám fogadják el az igazságot kizárólag testvérnőink igyekezete nyomán. Nővéreim, azon a napon, mikor mindenki 375

Ellen G. White


számláját ki fogják egyenlíteni, örömmel fogtok-e végigtekinteni életeteken, vagy azt fogjátok érezni, hogy a külső ember szépségét kerestétek, miközben a lélek benső szépségét csaknem teljesen elhanyagoltátok? {BT4 §90.7} Testvérnőinkben ne lenne elég buzgalom és erkölcsi bátorság, hogy kifogások nélkül a Biblia alapjára helyezkedjenek? Az apostol a lehető legpontosabb utasításokat adta ezen a téren: „Azt kívánom, hogy az asszonyok tisztességes ruhában járjanak, szemérmesen és szerényen, ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhában, hanem amint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel.” Az Úr itt küldöttjén keresztül az arany viselése ellen szól. A tapasztaltak vigyázzanak, nehogy példájukkal másokat félrevezessenek. Az újadon levő gyűrű igen egyszerű lehet, de fölösleges, s viselése helytelen benyomást tesz másokra.{BT4 §90.8} Különösen a lelkészfeleségek ügyeljenek, nehogy a ruházkodásnál eltérjenek a Biblia világos tanításától. Sokan ódivatúnak tartják a utasításokat, hogy figyelemre méltassák; ám, aki az utasításokat tanítványainak adta, ismerte az öltözködés szeretetéből fakadó veszélyeket napjainkban, ezért küldte nekünk a figyelmeztető szót. Készek vagyunk-e engedelmeskedni a figyelmeztetésnek, s bölcsek leszünk-e? A ruházkodás terén egyre növekszik a pazarló fényűzés. A vég még nincs itt. A divat egyre változik, s testvérnőink nyomon követik a divatot, tekintet nélkül az időre, költségre. Komoly összegeket költenek ruhákra, bár e pénzt az adományozó Istennek kellene visszatéríteniük. {BT4 §90.9} A szegényebbek egyszerű, rendes ruhája gyakran szembeszökő, kirívó ellentéte jobb módú testvérnőink viseletének. Ez a különbség gyakran zavarba hozza a szegényeket. Egyesek utánozni próbálják gazdagabb testvérnőinket. Gyönge minőségű ruhákat fodroznak, bodroznak, szegélyeznek, hogy a lehető legjobban megközelítsék a gazdagok ruházatát. Szegény lányok, akik csak két dollárt keresnek hetenként, utolsó fillérüket arra költik, hogy úgy öltözködjenek, mint akik nem kénytelenek megkeresni megélhetésüket. E fiataloknak semmijük sem marad, hogy Isten kincstárába tehetnék. S idejüket is annyira leköti, hogy ruhájukat a legdivatosabbá tegyék, hogy nem marad idejük értelmük művelésére, Isten szavának olvasására, titkos imára vagy az imaórára. Teljesen leköti őket, hogy olyan legyen megjelenésük, mint testvérnőinké. Ennek eléréséért föláldozzák testi, szellemi, erkölcsi egészségüket. A boldogságot, az Isten jóváhagyását odafektetik a divat oltárára. {BT4 §90.10} Sokan nem akarnak szombatonként eljönni az istentiszteletre, mert ruházatuk annyira elütne keresztény testvérnőink ruházatának csinosságától és cicomájától. Testvérnőink hajlandók lesznek-e úgy tudomásul venni a dolgokat, amint vannak, s teljesen fölfogják-e, hogy mily erős hatással vannak másokra? Mivel maguk tiltott ösvényen járnak, másokat is az engedetlenség és Istentől eltántorodás ugyanazon ösvényére vezetnek. A keresztény egyszerűséget külső fitogtatásnak lökik áldozatul. Testvérnőim, hogyan fogunk változtatni ezen? Hogyan tépjük ki magunkat a Sátán csapdájából, hogyan tépjük el a divat rabszolgaságába kötő láncokat? Miként szerezzük vissza elpazarolt lehetőségeinket? Hogyan serkentsük képességeinket egészséges, élénk tevékenységre? Ennek csak egyetlen útja van, hogy a Bibliát tegyük életünk szabályává Buzgólkodjunk valamennyien, hogy jót tegyünk másokkal, őrködjünk, imádkozzunk, hogy magunkra vegyük régóta elhanyagolt keresztünket,

376

Ellen G. White


s hallgassunk, engedelmeskedjünk annak figyelmeztetéseire és utasításaira, aki ezt mondta: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen engem.” {BT4 §90.11} Keresztény nővéreim, álljatok a tükör elé, ami az Isten törvénye, s az első négy parancs fényénél vizsgáljátok meg viselkedéseteket. Ezek pontosan előírják Isten iránti kötelességünket. Ő tart igényt osztatlan szeretetünkre. S bármi, ami leköti és eltereli a figyelmet Istenről, bálványnak számit. Hiszen kiszorítja a szívből és értelemből az élő, igaz Istent, s az Úr előtt más istenek imádása szentségteleníti meg a lélek templomát: „Ne legyenek idegen isteneid én előttem,” mondja a parancs. Vizsgáljuk meg szívünket, vessük össze életünket és jellemünket az Úr utasításaival és parancsaival, majd szorgalmasan törekedjünk helyesbíteni eltévelyedéseinken. {BT4 §90.12} Az utolsó hat parancs az ember embertársai iránti kötelességét írja le. Itt olyan kötelességeket látunk, melyeket hitvalló parancstartók naponta lábbal taposnak. Az Isten kegyelméből megvilágosodottak, akiket befogadtak a királyi családba, nem kell örökre gyermeknek maradniuk az Úr munkájában. Ha bölcsen kihasználják a nyert kegyelmet, akkor a fölfogóképességük megnövekedik, tudásuk szélesebb kőrű lesz, s akkor az isteni hatalom még nagyobb mértékét bízzák rájuk. Amint buzgó, jól irányzott erőfeszítéseket tesznek, hogy az igazság ismeretére vezessek embertársaikat, meg fognak erősödni az Urban; s amiért igazul cselekedtek a földön, elnyerik az örök élet jutalmát a mennyek országában. Ez testvérnőink előjoga. S mikor látjuk, hogy Isten idejét és pénzét a ruházkodásban fitogtatásra pazarolják, nem tehetünk mást, mint figyelmeztetjük őket, hogy nemcsak az első négy parancsot szegik meg, hanem az utóbbi hatot is, Nem Istent teszik imádatuk legfőbb tárgyává, és embertársaikat sem szeretik úgy, mint magukat. {BT4 §90.13} Krisztus a példaképünk. Ezért szüntelenül szemünk előtt kell tartanunk a mintát, Jézust, s elmélkednünk kell kimondhatatlan áldozatáról, melyet hozott értünk, hogy kiváltson bennünket a bűn szolgaságából. Ha a tükörbe nézve, elítéltnek látjuk magunkat, akkor ne merészkedjünk továbbhaladni a törvényszegésben, hanem forduljunk vissza, s mossuk meg jellemruhánkat a Bárány vérében, hogy folt nélküli legyen. Dáviddal kiáltsunk föl: „Nyisd meg a szememet, hogy meglássam törvényednek csodálatosságát.” Akikre Isten időt és javakat bízott, hogy áldás lehessenek az emberiség számára, de akik fölöslegesen magukra és gyermekeikre pazarolják ezen ajándékokat, azoknak fé¬lelmetes elszámolással kell szembenézniük Isten ítélőszékénél. {BT4 §90.14} „Mert lám, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma. Az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket, mondja a seregek Ura – úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük.” A hitetlen világnak rövidesen lesz mivel gondolni a ruhájukon és külső megjelenésükön kívül. S amint a nyomorúság és a kínos, döbbent zavar elszakítja gondolataikat e dolgokról, nem lesz hova fordulniuk. Ők nem a reménység foglyai, ezért nem fordulnak az erősséghez, az egek Urához. Szívük el fog halni a félelem és bánkódás miatt. Mivel nem Istent tették mindenükké, ezért az Úr nem lesz vigaszuk. Nevetni fog hát a bajukon, gúnyolódni fog, ha hatalmába keríti őket a rettegés. {BT4 §90.15}

377

Ellen G. White


A világi légkörnek behódoló szombattartók vizsgára fognak kerülni. Rajtunk az utolsó napok veszedelmei, s oly próba áll Isten hitvalló népe előtt, amilyenre nem számítottak. Az Úr próbára fogja tenni hitünk valódiságát. Sokan a világhoz csatlakoztak kevélységben, hiúságban és élvezet hajhászásban, azzal áltatva magukat, hogy ezt is művelhetik, és mégis keresztények maradhatnak. Holott ezek az élvezetek elkülönítik őket Istentől, ezek teszik őket a világ gyermekeivé. Krisztus nem ilyen példát nyújtott. Csak a magukat megtagadók, a józan, alázatos, szerény és szent életet élők Jézus igazi követői, s az ilyenek nem is tudnak örvendezni a világ szerelmesei társaságának. {BT4 §90.16} Sokan azért öltözködnek úgy. mint a világ, hogy tekintélyük legyen a világ szemében. Hanem ezzel sajnálatos hibát követnek el. Ha valóban igaz és megmentő hatást akarnak gyakorolni, éljenek hitvallásuk szerint, igaz tettekkel bizonyítva hitüket, félreérthetetlenné téve a különbséget a keresztények és világiak közt. Szavaik, ruházatuk, cselekedeteik tanúskodjanak Isten mellett. Akkor majd szent légkört árasztanak környezetükre, Akkor a hitetlenek is elismerik, hogy Jézussal voltak. Ha valaki meg szeretné kedveltetni az igazságot ültesse át életébe hitvallását, így követve Jézust, a szerény mintát. {BT4 §90.17} A büszkeség, tudatlanság, hiábavalóság nektek örökös társaitok. Az Úr helyteleníti a hitvalló népe közt megnyilvánuló kevélységet. Őrá hoz gyalázatot a hívőknek a romlott, züllött kor egészségtelen, szégyentelen és költséges divatjaihoz alkalmazkodása. {BT4 §90.18} A divat uralkodik a világon; s a divat zsarnok úrnő, gyakran a legsúlyosabb kényelmetlenségre és kellemetlenségre kényszeríti imádóit. A divat ok nélkül adóztat, és kíméletlenül behajt rajtatok, a divatnak elbűvölő hatalma van, készen áll belekötni, nevetségessé tenni a szegényt, ha bármi áron, akár életük föláldozásával is nem követik őt nyomon. Sátán diadalt ül, hogy fortélya, ilyen jól sikerültek, s a halál is kacag a divat templomában imádkozók egészségpusztító ostobaságán, elvakult buzgalmán. {BT4 §90.19} Az Úr azért vezette be köztünk a ruházkodás megújulását, hogy megvédje népét a világ megrontó hatásától, s elősegítse a testi és erkölcsi egészséget. Nem az volt a célja, hogy a szolgaság igája legyen, hanem áldás; nem, hogy több dolgunk legyen, hanem hogy kevesebb; nem hogy többet költsünk ruházkodásra, hanem kevesebbet. A ruházkodás megújulása megkülönböztetné Isten népét a világtól. Így gátat vetne a világ divatjai és ügyefogyottságai elé. Aki kezdettől fogva ismeri a véget, aki ismeri természetünket és szükségleteinket szánakozó üdvözítőnk előre látta a nehézségeket és veszélyeket, ezért kegyelmesen még időben figyelmeztetett és utasított szokásainkat illetően, a megfelelő élelem és ruházat kiválasztására is. {BT4 §90.20} Az ellenfél folyvást új. és újfajta ruhát eszel ki. Olyat, ami ártani fog a testi és erkölcsi egészségnek; majd diadalt ül, mikor látja, hogy hitvalló keresztények mohón kapnak a divaton, noha ő agyalta azt ki. Lehetetlen fölbecsülnünk a testi szenvedés mennyiségét. Melyet a természetellenes és egészségtelen öltözködés okoz. Sokan egész életükre betegek, gyöngélkedők, nyomorékok lettek, csak, mert követték a divat követelését. A szervek rendellenes elhelyezkedése, nyomorékság, rákos és borzalmas megbetegedések a divatos ruházkodás rémítő következményei. {BT4 §90.21}

378

Ellen G. White


Sok alkalmatlan, sőt, nevetséges ruhát fogadtak már el, csak, mert az volt a divat. Az ártalmas, rossz divatok közt ott találjuk a széles szoknyaabroncsokat, melyek gyakran szemérmetlenül közszemlére tették a személyt. Ezzel ellentétben takaros, szemérmes, rendes ruhát hirdettünk, mely megszabadított az abroncsoktól, a földet söprő uszályoktól, és helyes öltözetet nyújtott tagjainknak. De a ruházkodás megújulása többet jelentett a rendes szoknyánál és tagjaink öltöztetésénél. Magában foglalta ez az összes ruhadarabot. Levette a csípőről a terhet. Mert a vállról függesztette le a szoknyát. Eltávolította a szoros, tüdőt, gyomrot és más belső szerveket összepréselő fűzőket, melyek elferdítik a gerincet, s csaknem megszámlálhatatlan betegséget okoznak. A ruházkodás megújulása gondoskodott az egész test védelméről és fejlődéséről. {BT4 §90.22} Az öltözködés megújulását következetesen magukévá tevők nagyra értékelve előnyeit, jókedvvel foglaltak állást a kevélység és divat ellen, s az öltözet áldásnak bizonyult. Mikor helyesen készítették el, takaros, de következetes ruházkodás is volt, s maga ajánlotta be magát az őszintén gondolkodóknak, még a más hitűeknek is. {BT4 §90.23} Föltehetnénk a kérdést, hogy miért tettük félre ezt a ruhát, s miért hagytuk abba az öltözködés megújulásának javaslását. Röviden elmondom itt az okát Bár sok testvérnő elvből elfogadta e megújulást, mások ellenezték a ruházkodás, egyszerű, egészséges módjait, melyet ez képviselt. Sok fáradozást követeit bevezetnünk népünk közt e javulást. Nem volt elég testvéreink elé tárni az ilyen ruha előnyeit, s meggyőzni őket, hogy Isten is helyesli. A divat annyira megkötötte őket, hogy csak vonakodva tépték ki magukat uralma alól, még oly nyomós ok mellett is, hogy az ésszerűségnek és lelkiismeretnek engedelmeskedjenek. És sokan, akik azt mondták, hogy elfogadják a megújulást, nem változtattak rossz öltözködésszokásaikon, csak a szoknya hosszát és a tagok felöltőztetését vették át. {BT4 §90.24} S ez még nem minden. Egyesek, akik elfogadták a megújulást, nem elégedtek meg, hogy példájukkal bizonyítsák a ruházkodás előnyeit, megadva, ha kérdezte valaki, az elfogadásuk okait, s annyiban hagyva a dolgot. Hanem a maguk lelkiismeretével akartak uralkodni a mások lelkiismeretén. Ha ők viselték, viselje más is. Elfeledték, hogy senkit sem szabad kényszeríteni az újfajta ruha viselésére. {BT4 §90.25} Nem volt kötelességem testvérnőinkre erőltetni a dolgot. Miután eléjük tártam, amint nekem is megmutatta az Úr, lelkiismeretükre hagytam őket A megújulás lépése mindig áldozathozatallal jár. Megköveteli, hogy a helyes elveknek vessük alá a kényelemszeretetet, az önzést és nagyravágyást. Akiben megvan a bátorság a jóra változtatásra, az akadályokkal fogja szemben találni magát Ellenezni fogja őt azok maradisága, akik üzletileg vagy szórakozás közben érintkeznek a divat rajongóival, s akik a változással veszítenek társadalmi helyzetükből. {BT4 §90.26} Sok rossz érzületet váltottak ki. akik az újfajta öltözködést testvérnőinkre erőltették. A túlzók számára, úgy látszott, ez a megújulás képezi vallásuk összegét és lényegét. Ez volt beszédjük tárgya, ezt viselték lelkiismeretükön, így gondolataik elterelődtek Istenről és az Igazságról. Nem a Krisztus lelkületét ápolták, s az igaz előzékenység súlyos híjával szenvedtek. Ahelyett, hogy tényleg előnyeiért becsülték volna meg a ruhát, az egyedülállóságára lettek büszkék, Talán egyetlen kérdés sem merült föl közöttünk, mely a jellemnek ily kimutatását okozta, mint a ruházkodás megújulása. {BT4 §90.27} 379

Ellen G. White


Bár sok fiatal átvette ezt a ruhát, s némelyek, igyekezetükben, hogy kibújjanak a kereszt alól, fölöslegesen fölcicomázták, s így a ruhák inkább átokká lettek, mint áldássá. Akik vonakodva vették át. kötelesség-érzetből, azoknak meg súlyos iga. Ismét mások, akik látszólag a leglelkesebb újítók voltak, sajnos, rendetlenül öltözködtek. Az újfajta ruhát rossz szabásmintára varrták. {BT4 §90.28} Némelyek keverék-öltözetet kedveltek. A ruha egyfajta anyagból, a kabátka másból, a hosszú női alsónadrág megint másból. Mások túl hosszúra szabták a szoknyát, úgy hogy a harisnyából alig pár centiméter látszott, s így aránytalanná és ízléstelenné tették az öltözetet E torz és rendetlen öltözékek sokakat megundorítottak, noha szerették a helyesen megújult ruházatot. {BT4 §90.29} Némelyeket nagyon nyugtalanított, miért nem tettem a ruhát próbakérdéssé, s ismét mások azért nyugtalankodtak, mert a hitetlen férjű és gyermekekkel rendelkezőknek nem javasoltam az új ruha átvételét, mert több boldogtalanságra vezetett volna, ami ellensúlyozta volna mindazt a jót, amit viseléséből nyerhettek volna. Éveken át hordoztam ezt a terhet, hogy elérjem a testvérnők között az öltözék egyszerűségét. {BT4 §90.30} 1875. január harmadikán Battle Creeken látomásban elém tárták a dolgok itt leírtam állapotát s hogy az öltözködésnek ez a sokféle, egymástól éles eltérése árt csak az igazság ügyének. Ami áldásnak bizonyult volna, ha egyöntetűen elfogadják, és helyesen viselik, gyalázattá, sok esetben pedig szégyenteljessé változott. {BT4 §90.31} Egyesek, noha ezt a ruhát viselték, sóhajtoztak miatta, mintegy teher alatt. Szívük szava ez volt: „Bármit, csak ezt ne. Ha félretehetnénk ezt a szabást, szívesen elfogadnánk egy egyszerű, dísztelen, de közönséges, hosszú ruhát. Végtagjainkat olyan jól fölöltöztethetnénk, mint eddig, s így kevesebb bajjal megtarthatnánk az előnyeit. Sok munkát vesz igénybe, hogy helyesen készítsük el az újfajta ruhát.” A zúgolódás és panaszkodás gyors ütemben pusztította az éltető istenfélelmet. {BT4 §90.32} Az Úr akkor nem hárította rám, hogy bizonyságot tegyek a ruházkodásról. Semmiképp se említettem meg a kérdést sem javasolni, sem elítélni. Az volt az Úr célja, hogy kipróbálja hitvalló népét, s felszínre hozza szívük indítékait. Tábori összejöveteleken ritkán szóltam erről. Elkerültem minden ilyen kérdést és nem válaszoltam ilyen levelekre sem. {BT4 §90.33} Egy évvel ezelőtt újra elém tárta az Úr a ruházkodás kérdését. Láttam, hogy testvéreink eltávolodnak az örömhír egyszerűségétől. Épp, akik állították, hogy az új ruha fölösleges munkát követel, s a világ lelkülete nem hat ki rájuk, azt a divatot vették föl, melyet valamikor elítélték. Ruháikat keresztényhez illetlen módon, és ellenkezve hitünkkel, a világiak fölösleges díszítgetései borították. {BT4 §90.34} Így fejeződött ki a szív kevélysége, melybe a nép merült, noha állítja, hogy kijött a világból, hogy elvált tőlük. Az ihletés kijelenti, hogy a világgal valló barátkozás ellenségeskedés Istennel, Isten hitvalló népe mégis a divat oltárán pazarolja el Istentől kapott idejét és javait. {BT4 §90.35} Népünk fokozatosan hátra, visszafelé lépdelt a megújulás terén. Megbénult a bölcsesség és belátás. Önzés és fitogtatás szeretete rontotta meg a szívet, silányította a jellemet. Egyre nő 380

Ellen G. White


a hajlandóság, hogy a divat örökké változó, soha ki nem elégítő oltárán áldozzák föl az egészséget és Isten tetszését {BT4 §90.36} Nincs helyénvalóbb öltözet, melyet kórházunkban viselhetnének, mint az újfajta ruha, Téves némelyek gondolata, hogy levonna az intézmény tekintélyéből vagy hasznosságából. Ez éppen olyan ruha, amilyet az ember elvárna, hagyott talál. Ezért nem lett volna szabad elvetni. Ez öltözetben az alkalmazottak könnyebben ellátták volna kötelességüket, mint így. Az ilyen ruha ékes igehirdetés lenne a divat rajongói számára. Az ellentét egészségtelen, bidres-bodros, uszályos ruházatuk, és a helyesen viselt, kényelmet és könnyű moz¬gást hagyó újfajta ruha közt tanulságos lett volna. Sok beteg könnyebben gyógyult volna, ha elfogadják az újfajta öltözködést. {BT4 §90.37} Sajnáljuk, hogy bárki is szavát emelte ez ellen a rendes, szemérmes, egészséges ruházat ellen. A bűnös szív mindig a világi szokások mellett szólal föl, s minden ráhatás tízszer olyan erős, ha a rossz irányban gyakorolják. Bár senkit sem kényszerítettek, hogy elfogadja az újfajta ruhát, népünk mégis megbecsülhette volna előnyeit; áldásként fogadhatta volna el. A kórházunkban az orvosok és az ápoló személyzet messze eltávolodott az Úr ruházkodást illető utasításától. Ma már ritkaság az egyszerűség. A takaros, ízléses, de cicoma nélküli öltözködés helyett, melyet az ihletés előirt ma már a divatos öltözködés mindmegannyi modora látható. Itt is, mint máshol, épp azok estek messze túlzásokba a fölösleges díszítgetésekben, akik azelőtt azért panaszkodtak, hogy az újfajta ruha elkészítése sok fáradtságot igényel. Mindaz a cicomázgatás annyi időbe és munkába kerül, hogy sokan kénytelenek kétszer annyit fizetni megvarrásukért, mint az az egyszerűen elkészített ruha kerülne, amilyen az istenfélelmet valló asszonyoknak illik. A divatos ruhák megvarrása gyakran kétszer annyiba kerül, mint maga az anyag. Azonfelül gyakran az anyag értékének kétszeresét költik a díszekre. itt nyilvánul meg a hiúság és büszkeség, itt tűnik ki az igaz elv súlyos hiánya. Ha elégedettek lennének az egyszerű ruházattal, akkor sok heti keresetükből élő maguk tudnák elvégezni varrnivalójuk túlnyomó részét Hanem ez most lehetetlen, így a varrónő számlája jelentős összeget vesz el szerény fizetésükből. {BT4 §90.38} Isten korlátnak tervezte az újfajta ruhát, megakadályozni testvérnőink szívét, hogy a világ divatjainak követése által elhidegüljenek tőle. Akik eltávolították ezt a korlátot) azok nem vállalták magukra annak terhét, hogy eltávolítsák a veszélyeket, melyek föltétlenül bekövetkeznek. Némely felelős állást betöltő testvér a világi szokások mellett szállt síkra, a Biblia mértékével homlokegyenest ellenkezővel. Ezek a testvérek megtették a magukét hogy a világiasság és visszaesés jelen állapotát idézzék elő. {BT4 §90.39} Isten most vizsgáztatja népét. Megengedte, hogy elhallgasson az öltözködésre vonatkozó bizonyságtétel, hogy testvérnőink hajlamaikat kövessék, így kifejlesszék a szívükben élő tényleges büszkeséget. A világiasság jelen állapotának megakadályozásáért lett javasolva az újfajta ruha. Sokan kigúnyolták e nézetet, hogy szükség lenne az öltözködésre, hogy megóvja őket a divatok követésétől. Ám az Úr hagyta, hogy kimutassák, hogy kevélységet ápolnak szívükben, s hogy pontosan ez az, amit tennének. Most már bebizonyosodott, hogy szükségük volt a korlátozásra, melyet az újfajta ruha előirt. {BT4 §90.40}

381

Ellen G. White


Ha összes testvérnőnk egyszerű, cicomázatlan, szemérmes hosszúságú ruhát fogadna el, az így létrejött egyöntetűség sokkal, de sokkal kedvesebb lenne Istennek, és sokkal üdvösebb hatást gyakorolna a világra, mint a négy éve megnyilvánuló sokféleség. Mivel testvérnőink nem fogadták el az újfajta ruhát, amint azt hordani kellett volna, ezért most más, kevésbé kifogásolható módot javasolok. Mentes ez a fölösleges díszektől, mentes az abronccsal emelt, hátrakötött szoknyától. Bő hátú zsákkabátból, vagy laza mellényből-blúzból és szoknyából áll, mely elég rövid, hogy ne érintse az utca sarát, szennyét. Az anyag ne legyen nagy kockás, nagy mintás, és ne legyen föltűnő színű. S olyan figyelmet kell szentelni a végtagoknak, mint a rövidebb ruhán át ami huszonöt centiméterrel a földtől végződött. {BT4 §90.41} Elfogadják-e nővéreink az öltözéket, visszautasítják-e a világ divatjainak követését, amit a Sátán agyalt ki, s egyre változik? Senki sem tudja, milyen szeszéllyel áll elő ezután is a divat? A világiak, akiknek egyedüli gondja, hogy mit együnk, mibe öltözzünk, ne legyenek mérvadók számunkra. {BT4 §90.42} Valaki mondta: Majd ha elkopott ez a ruhám, egyszerűbbet készítek. Már most, ha a világ divatjához való alkalmazkodás helyes és Istennek tetsző, akkor mi szükség arra, hogy változtassunk valamin? De ha helytelen, akkor az lenne talán a legjobb, hogy annál tovább is folytassuk, mint ami időre föltétlenül szükség van, hogy megváltoztassuk? Itt most emlékeztetünk titeket arra a buzgalomra és lelkesedésre, hozzáértésre és kitartásra, mellyel a divatos ruhát készítettétek. Hát nem dicséretreméltó lenne, ha legalább olyan buzgalmat tanúsítanátok a Biblia mértékéhez igazodásnál? Drága, isten-adta időt és javakat használtatok föl e ruhák készítésénél; mit vagytok most hajlandók föláldozni, hogy helyesbítsétek a rossz példát, melyet már soknak nyújtottatok? {BT4 §90.43} Testvérnőinkre nézve szégyen, hogy annyira megfeledkeztek a szent jellemről, s Isten iránti kötelességükről, hogy a világ divatjait követik. Nincs más mentségük, csak a szívük romlottsága. Az ilyen viselkedéssel nem teszünk szert tekintélyre. Annyira összeférhetetlen hitvallásunkkal, hogy nevetségessé tesz minket a világ szemében. {BT4 §90.44} Nővéreink büszkesége és világ iránti szeretete sok igazságról meggyőződött lelket vitt már arra, hogy az igazság ellen döntsön. Hiszen a hirdetett tanítás világos, egyértelmű volt, s a hallgatók úgy érezték, hogy súlyos keresztet kell vállalniuk, ha elfogadják az igazságot. De mikor ezek látták, hogy testvérnőink annyira fitogtatók a ruházkodásban, így szóltak: „Épp úgy öltözködnek, mint mi. Lehetetlenség, hogy hinnék is, amit vallanak. Nyilvánvaló, hogy félre vezették őket. Ha valóban azt gondolnák, hogy Krisztus hamar eljön, s hogy minden most dönti el ember sorsát az örök életre vagy az örök halálra, akkor képtelenek lennének annyi időt és pénzt pazarolni arra, hogy a divat szerint öltözzenek. Milyen kevéssé tudták ezek az állítólag hívő testvérnők, hogy miféle igehirdetést is tart a ruházatuk!”{BT4 §90.45} Szavaink, viselkedésünk, ruházkodásunk mindennapos, élő igehirdetés. Vagy Krisztussal gyűjtenek, vagy szétszórnak. Ez nem jelentéktelen dolog, melyet tréfával üthetnénk el. A ruházkodás kérdése komoly elmélyedést és sok imát igényel. Sok hitetlen azt gondolta, hogy nem tesznek helyesen, ha eltűrik, hogy a divat rabszolgái maradjanak. De mikor látják, hogy némelyek, bár az istenfélelem magasztos hitvallását teszik, mégis a világiak módjára öltözködnek, s kedvelik a léha társaságot, úgy döntenek, hogy nem lehet helytelen ez az út. {BT4 §90.46} 382

Ellen G. White


Az ihletett apostol mondja: „Látványossága lettünk a világnak, angyaloknak és embereknek is.” Az egész menny fölfigyel rá, hogy Krisztus követői nap nap után milyen benyomást tesznek a világra. Testvérnőim, ruházatotok vagy Krisztus és a szent igazság mellett emel szót vagy a világ mellett. Melyik mellett a kettő közül? Ne feledjétek, hogy el kell majd számolnunk Istennek a környezetünkre tett benyomásunkkal. {BT4 §90.47} Semmi esetre sem javaslunk hanyag ruházkodást. Az öltözet legyen megfelelő és takaros, Bár csak olcsó vászon vagy kartonból készült, mégis legyen mindig rendes es tiszta. Ha nincs rajta fodrozás, a viselője nemcsak pénzt takaríthat meg, ha maga varrja meg, hanem elég csinos kis összeget, hiszen maga moshatja-vasalhatja a ruháját. Családok kötnek nyakukba súlyos terheket azzal, hogy a divat szerint öltöztetik gyermekeiket. Mily időpazarlás ez! A kicsinyek nagyon szépek lennének a csipkék és fodrok nélküli ruhában is, ha szép tisztán és rendesen járatnánk őket. Olyan könnyű kimosni, vasalni az ilyen ruhát, hogy a fáradtság nem is tűnik tehernek. {BT4 §90.48} Testvérnőink miért lopnák meg Istent az őt megillető szolgálattól, s az Úr kincstárát attól a pénztől, melyet az Úr ügyére kellene adniuk, csak hogy korunk divatjait szolgálják? Első és java gondolataikat ruházkodásra fordítják; időt fecsérelnek, pénzt pazarolnak el. A gondolkodás és a szív művelését viszont elhanyagolják. Kevésbé fontosnak tartják a jellemet, mint az öltözködést. A szelídség és benső lelki nyugalom ékessége kimondhatatlanul értékes, ezért a leggonoszabb könnyelműség léha célokra fecsérel ni ellehetőségeinket, hogy ezt az értékes ékességet biztosítsuk a léleknek. {BT4 §90.49} Nővéreim, nemes munkát tudnánk elvégezni Istenért, ha akarnánk. A nők nem ismerik erejüket, képességeiket. Isten nem akarja, hogy a nő képességeit ilyen kérdések kössék le: Mit együnk, mit igyunk, mibe öltözzünk? A nőnek magasabb a célja, nagyszerűbb a hivatása. Fejlessze ki. művelje képességeit, mert Isten föl tudja használni a lelkek örök romlásból megmentésének nagyszerű munkájában. {BT4 §90.50} Vasárnaponként a népszerű egyházak inkább színháznak, mint az Isten imádása házának néznek ki. A divatos ruhák összes válfaja közszemlén van ott. A szegénynek nincs annyi bátorsága, hogy betegye oda a lábát. A következő megjegyzéseket tette fülem hallatára a divatos gyülekezet egyik látogatója: „Ez kitűnő alkalmat nyújt a divatok tanulmányozására, Itt figyelhetem meg a ruhák különféle alakjainak hatását. Tudod-e, hogy igen hasznomra válik üzletemben az, hogy megfigyelem, milyen jól vagy rosszul áll egy-egy ruha a különféle alakú és arcú nőkön, Észrevetted-e azt a méltóságos uszályt és csinos kalapot? Pontosan tudom, hogyan készülnek, Egész nap rengeteget tanultam, aminek majd gyakorlati hasznát is veszem.” {BT4 §90.51} Szóval sem említette Krisztust vagy az elhangzott igehirdetést. Hogyan tekintheti Jézus az ilyen társaságát a cicomázkodásukkal és pazar öltözködésükkel? Mekkora szégyent hoznak Isten házára! Ha Krisztus a földön járna, s eljutna templomukba, hát nem kiűzné Atyja házának e megszentségtelenítőit? {BT4 §90.52} De a legsúlyosabb rossz a gyerekekre es ifjúságra tett benyomás, Alig, hogy a világra jöttek, máris a divat követeléseinek vetik alá őket. A kicsiny gyermekek többet hallanak a ruhákról, mint üdvösségükről. Látják, hogy anyjuk elmélyültebben vizsgálja a divatképeket,

383

Ellen G. White


mint a Bibliát. Többet járnak a ruhaüzletbe, a rövidárushoz, mint a templomba. Lényegesebbé léptetik elő a külső, díszes ruházatot, mint a jellem ékesítését. Kíméletlenül megszidják őket a szép ruhák bepiszkolásáért. Nyűgösek, durcásak, ingerlékenyek lesznek a szakadatlan korlátozásoktól. A torz jellem nem zavarja annyira az anyát, mint a beszennyezett ruha. A gyerek többet hall a ruháról, mint az erényről, mert az anya jobban ismeri a divatot, mint az Üdvözítőt. Példája gyakran mérgező légkörrel veszi körül a fiatalokat. A divatos öltözékbe takart, de bűnös élet bevonul a gyerekek közé. {BT4 §90.53} Az egyszerű ruha a legelőnyösebb színben tüntetheti föl az értelmes nőt. A jellemet a viselt ruháról ítéljük meg. A cifra, ízléstelen, föltűnő külső hiúságot és jellemgyöngeséget árul el. A szerény, istenfélő asszony szemérmesen öltözködik. A kifinomult ízlést a kiművelt ész az egyszerű és megfelelő ruházat kiválasztásában nyilvánul meg. {BT4 §90.54} Van olyan ékesség, amely soha el nem múlik, mely hozzájárul minden körülöttünk élő boldogságához, s mely el nem halványuló tündökléssel log ragyogni a halhatatlan jövő életben: Ez az ékesség a szelíd és alázatos lelkület. Isten arra szólít, hogy lelkünkön viseljük a legékesebb ruhát. {BT4 §90.55} A divat oltárán áldozóknak a tükörbe tett minden pillantással elhanyagolt lelküknek kellene eszükbe jutni. Az öltözgetésre pazarolt minden óra legyen szemrehányás amiért parlagon hagyják heverni értelmi képességüket. Akkor talán olyan megújhodás állna be, mely magasztossá és nemessé tenne az élet összes célját és szándékát. Ahelyett, hogy arany díszeket keresnének külsejükre, buzgón igyekeznének megszerezni a bölcsességet, mely értékesebb, mint a színarany, becsesebb, mint a rubintok. A divat oltáránál áldozóknak igen gyönge a jelleme, és igen kevés a testi ereje. Komolyabb cél híján élnek, életük nem tölt be méltó, érdemes célt. Mindenfelé olyan nőket találunk, akiknek egész gondolkodását és szívét a ruházkodás és fitogtatás szeretete köti le. A nőiség lelke, lényege eltörpül, elcsökevényesedik, gondolatai a maga szegény, hitvány személyére összpontosulnak. Mikor divatosan öltözködött fiatal nő haladt el az utcán néhány férfi mellett, egyikük kérdezősködni kezdett utána. Kérdéseire ezt válaszolták: „Szép disz ez a nő apja házában, de másra, semmire se jó.” Nagyon szomorú, hogy a magukat Krisztus tanítványainak vallják megengedhetőnek tartják, ha e mire se jó dísznőknek a ruházkodását és modorát utánozzák. {BT4 §90.56} Péter apostol értékes utasítást nyújt a keresztény nők ruházkodására: „Ékességetek ne legyen külsőséges: fodorított haj, arany karperec vagy fényes öltözet. Isten előtt a rejtett belső ember értékes, a maga zavartalan szelídségében és lelki nyugalmában, így ékesítették magukat egykor az Istenben bízó asszonyok.” Mi csak azt szeretnénk, hogy tartsátok magatokat Isten szavának utasításaihoz, Olvassátok-e a Bibliát, követitek-e a tanításait? Istennek akarunk-e engedelmeskedni, vagy a világ szokásaihoz szabjuk magunkat? Istent akarjuk-e szolgálni, vagy a mammont. A pénz, a világ Istenét? Elvárhatjuk e hogy belső békességnek és Isten helyeslésének örvendezzünk, míg homlok egyenest ellenkező irányban járunk, mint amit Isten igéje tanít? {BT4 §90.57} Pál apostol inti a keresztényeket, hogy line szabják magukat a világhoz, hanem alakuljanak át gondolkodásuk megújulásával, hogy fölismerjék, mi az Isten akarata, mi helyes, mi kedves neki, és mi a tökéletes. Mégis sokan, noha Isten gyermekeinek vallják magukat, nem éreznek aggályt, amiért arany, gyöngy és fényes öltözékek viselésével a 384

Ellen G. White


világhoz szabják magukat. S akik túl lelkiismeretesek efféléket viselni, azokat szűklátókörűnek, babonásnak, sőt vakbuzgónak tekintenek. Pedig maga Isten közli kegyelmesen velünk ez utasításokat; a végtelen bölcsesség kijelentései ezek; s akik semmibe veszik, azok veszedelmük és veszteségük árán teszik. Az Isten szavában megtiltott díszekhez ragaszkodék kevélységet és hiúságát melengetnek. Magukra akarják terelni a figyelmet. Ruhájuk ezt mondja: Nézzetek rám, engem csodálja-tok. így a legyezgetés által az emberi természetben rejlő hiúság egyre növekedik. Mikor a gondolkodás egyedül Isten tetszésére összpontosul, minden föltűnést keresés eltűnik. {BT4 §90.58} Az apostol szembe helyezi a külső szépítgetést a szelídséggel és zavartalan lelki nyugalommal, az utóbbi értéke mellett tesz tanúságot: „Isten előtt értékes.” Kimondott ellentét van a külső csinosítgatás szeretete, s a szelídség és zavartalan lelki nyugalom között. Csakis akkor uralkodik béke és öröm lelkünkben, amikor mindenben az Isten akaratához igazodást keressük. {BT4 §90.59} A költözés szeretete veszélyezteti az erkölcsöket. A keresztény asszony ellentétévé teszi a nőt, hiszen a keresztényt a szerény szemérmesség és józanság jellemzi. A föltűnő, fényűző ruházat igen gyakran érzékiséget táplál a viselőben, s aki látja, annak szívében alantas szenvedélyt. Isten tudja, hogy a jellem romlását a büszkeségnek és hiúságnak ruházkodásban való kiélése előzi meg. Tudja, hogy a fényes öltözék elfojtja a jócselekedetek kívánását. {BT4 §90.60} Minél többet költ valaki ruházatra, annál kevesebb marad, hogy táplálják az éhezőt, ruházzák a meztelent. Így a jótékonyság folyói, noha szüntelenül áramlaniuk kellene, kiszáradnak. A fölösleges díszeknek a magunktól való megtagadásával megtakarított összegeket odaadhatjuk az ínségeseknek, vagy az Úr oltárára helyezhetjük az örömhír támogatására, a hittérítők kiküldésére, a kiadványok megsokszorosítására, hogy eljuttassák a világosság sugarait a tévedés sötétjében veszteglőknek. A fölöslegesen elköltött összeg megfosztja elköltőjét a jót cselekvés értékes lehetőségétől. {BT4 §90.61} Testvérnőm, mennyi időt töltesz fölösleges díszítgetéssel? Olyan időt, mellyel el kell majd számolnod Istennel. Mennyit költesz, hogy kielégítsd szeszélyedet, s oly hiú szívek tetszését nyerjed meg, mint a tied? Pedig hiszen az Isten pénzét költöd, Mennyi jót tehetnél vele! Mekkora veszteség ér ebben, s a jövő halhatatlan életben az által, amit nem teszel meg! Mindenkit a földi életében megtett cselekedetei szerint ítélnek meg. Isten olvas a szív szándékaiban és céljaiban. Minden cselekedet s rejtett dolog nyitva áll mindent látó szeme előtt. Egyetlen gondolat, szó, tett sem kerüli el figyelmét. Tudja, hogy őt szeretjük és őt dicsőítjük-e, vagy a magunk kedvére és magasztalására cselekszünk, Tudja, hogy az odafönn valókra függesztjük-e szeretetünket, ahol Krisztus ül az Isten jobbján, vagy pedig a földi, érzéki, ördögi dolgokra. {BT4 §90.62} Mikor haszontalan, vagy pazarló ruházati cikket öltesz magadra, a meztelentől tartasz vissza adományt. Mikor a költséges étel sokféle változatával teríted meg asztalodat, az éhező táplálását hanyagolod el. Milyen a mennyei följegyzésed, hitvalló keresztény? Kérve kérlek, ne pazarold ártalmas es balga bűnös kielégülésre, amit Isten a kincstárába vár el, sem amit a szegénynek kellene juttatnod. Ne öltözzünk drága ruhába, hanem, mint istenfélő asszonyokhoz illik, jócselekedetekbe. Ne szálljon ellenünk égre az özvegy, sem az apátlan 385

Ellen G. White


árva panasza. Ne tapadjon ruhánkhoz emberek vére. Ne pazaroljuk el az értékes próbaidőt büszkeségünk melengetésével. Nincs szegény talán, akit meglátogathatnál? Homályos szemű, akinek Isten szavából olvashatnál? Sem reményét vesztett, elkeseredett ember, akinek vigasztaló szavadra és imádra lenne szüksége? {BT4 §90.63} Amint Isten fölvirágoztatott, nem a hiúság és kevélység kielégítése növekedett-e benned? Mikor a ruhák tanulmányozására fordítasz drága időt, addig a belső ékességet hanyagolod el; addig nem növekedsz a kegyességében. A mennyeibb gondolkodásúvá válás helyett, egyre földiesebb leszel. Balga és ártalmas testi kívánságok, hitvány, undorító étvágyak homályosítják el a szent dolgok iránti érzékedet. Aki vallja, hogy szereti Jézust, miért nem menekül eme lélekpusztító bűnös kielégülésektől! A világ bolondul a fitogtatás, a divat, az élvezet után. A laza erkölcsök szakadatlanul és félelmetesen növekednek. A keresztények legyenek hívek magasztos hitvallásukhoz. Krisztus szégyelli hitvalló követőit. {BT4 §90.64} Mennyiben is hasonlítunk őhozzá? Mennyiben alkalmazkodik ruházatunk a Biblia előírásaihoz? Nem akarom, hogy rám háruljon népünk bűne, azért hát határozott hangot hallatok harsonámon. Éveken át érthető és határozott bizonyságot hordoztam e tárgyról. nyomtatásban, de a szószékről is. Nem bújtam ki alóla, hogy hirdessem Isten teljes tanácsát. Tisztán kell állnom mindenek vérétől. Az, hogy a világiasság es kevélység csaknem teljesen eluralkodik, még nem kifogás a kereszténynek. hogy azt művelje, amit mások tesznek: „Ne indulj a sokaság után a gonosz cselekedetekben!” {BT4 §90.65} Testvérnőim, ne űzzetek gúnyt üdvösségetekből, sem Istenből. Elém tárták, hogy Istentől való eltávolodásotok fő oka a kiöltözködés szeretete. Ez súlyos felelősségek elhanyagolásához vezet, s észreveszitek, hogy alig szikrája pislog már szívetekben az Isten iránti szeretetnek. Máris vessétek el lesiklástok okozóját mert bűn ez üdvösségetek1 s bűn az Isten ellen. Ne keményítsen meg a bűn csalárdsága. A divat megrontja a szellemi képességet, s emészti népünk lelkiséget A divat iránti hódolás itatja át hetediknapi adventis¬ta gyülekezeteinket, s ez többet rombol, mint bármi más hatalom, hogy elkülönítse népünket Istentől. Közölték velem, hogy gyülekezeti szabályzatunk igen elégtelen. A ruházkodásban való bármi kevélység megnyilvánulásának, amit tilt az Isten igéje, elég oknak kell lennie a gyülekezeti fegyelmi eljáráshoz. A figyelmeztetések ellenére, a fölhívások és kérlelések ellenére is, ha valaki tovább folytatja romlott csökönyösségét, akkor ezt bizonyítéknak tekinthetjük arra, hogy a szíve semmiképpen sem hasonul Krisztushoz. Az én, és csakis az én az imádat tárgya, s egyetlen ily állítólagos keresztény sokakat el fog vezetni Istentől. {BT4 §90.66} Borzalmas bűn terheli népünket, hogy így megengedtük a gyülekezet tagjainak, hogy hitükkel ellentétesen öltözködjenek. Azonnal föl kell hát kelnünk. s föltétlenül bezárnunk az ajtót a divat csábításai előtt, hacsak ezt nem tesszük. gyülekezeteink szét fognak zülleni. (A jelen kötet első kiadásából/19931 kihagyott bekezdés.) {BT4 §90.67}

HELYES NEVELÉS A nevelés, a művelődés többől áll, mint könyvek ismeretéből. A helyes, kellő nevelés nemcsak szellemi fegyelmet jelent, hanem olyan képzést, mely biztosítani fogja a jó 386

Ellen G. White


erkölcsöket, s a helyes viselkedést. Sokszor félünk, hogy akik főiskolásokat fogadnak családjukba, nem veszik észbe felelősségüket és nem gyakorolnak jó hatást a fiatalok, így a hallgatók nem nyerik el mindazt a jót, amit az iskolán elnyerhetnének. Gyakran fölvetődik a kérdés: „Őrizője vagyok-e testvéremnek? Milyen gondot, felelősséget jelentenek nekem a főiskolások, akiknek szobát adtunk bérbe?” Ezt válaszolom: Ugyanúgy viseljétek szíveteken őket mint gyermekeiteket. {BT4 §91.1} Krisztus mondja: „Szeressétek egymást, amit én szerettelek titeket.” A fedeletek alá került fiatalok lelki üdvössége ugyanolyan becses az Úr szemében, mint drága gyermekeitek üdvössége. Mikor ifjú férfiak és nők el vannak szakítva a családi kör lágyító, csillapító légkörétől, azok kötelessége otthoni légkörrel körülvenni őket, akiknél laknak, étkeznek. Ezzel súlyos hiányosságot pótolnánk, s ugyanolyan bizonyosan Isten munkáját végeznénk, mint az igehirdető a szószéken. Oly légkörrel venni körül a főiskolásokat, mely megóvja őket az erkölcstelenség kísértéseitől, s Jézushoz vezetni őket ez olyan fáradozás, melyet a menny helyesel. Súlyos felelősség nyugszik a mű központjában élőkön, ahol fontos érdekeket kell fönntartanunk. Akik itt választanak lakóhelyet, legyenek a hit, a bölcsesség, az ima emberei. {BT4 §91.2} Az iskolában különböző természetű, és más és másként nevelt fiatalok érintkeznek, ezért súlyos gondot, és sok türelmet követel helyes irányba ellensúlyoznunk a helytelen bánásmódtól eltorzult értelmeket. Egyeseket sosem fegyelmeztek meg, másoknak túl sokat írtak elő, s az utóbbiak úgy erezték, hogy mikor távol vannak a vigyázó kezektől, melyek korán túl szorosra fogták a fegyelem gyeplőjét, akkor szabadon azt tehetnek, amit akarnak. Gyűlölik a féken tartásnak még a gondolatát is. Ez a vegyes társaság, mely főiskoláinkon összejön, gondot terheket és súlyos felelősséget hárít nem csupán a tanítókra, hanem az egész gyülekezetre. {BT4 §91.3} Főiskolánk tanulói sokrétű kísértésnek vannak kitéve. Érintkezésbe kerülnek mindenféle gondolkodású, és erkölcsű egyénekkel. A bármi vallásos tapasztalattal vagy elméletekkel rendelkeznek, ítéletre méltók, ha nem helyezkednek olyan álláspontra, hogy ellene álljanak minden gonosz áramlatnak. Ennek ellenére mégis sokan a hajlamaik követését választják. Nem gondolják meg, hogy boldogságukat alapozzák meg, vagy pusztítják el. Módjukban áll úgy használni idejüket és lehetőségeiket, hogy olyan jellemet alakítsanak ki, mely boldoggá és hasznossá teszi őket. {BT4 §91.4} A Battle Creeken lakó fiatalok állandó veszélyben forognak, mert nem tartják fönn a kapcsolatot a mennyel. Ha hűek maradnának hitvallásukhoz, Isten élő, életerős hittérítői lehetnének. A keresztények egymás szívünkön viselésével, az együttérzés és szeretet kinyilvánításával igen áldásosan azon fiatalok javára lehetnek, akik máshonnan jöttek Battle Creekre. Komoly, lelkiismeretes erőfeszítést kell tenniük, hogy megóvják a más vidékről jötteket, nehogy felületes, léha, szórakozást hajhászó barátokat válasszanak. Hiszen bomlasztó hatást gyakorolnak a főiskolára, a k6rházra s a könyvkiadóra. Számunk egyre növekszik az éberség és a lelkesedés, hogy megvédjük az erődöt pedig egyre lanyhul. Aki kész kinyitni a szemét fölismerheti, merre haladnak ezek a dolgok. {BT4 §91.5} Sokan a vallásos iskolázás előnyéért költöznek Battle Creekre, mégsem érzik át felelősségüket, mikor a költözés mellett döntenek. Nem veszik eszükbe, hogy mást is 387

Ellen G. White


figyelembe kell venniük, mint önző érdeküket; azt, hogy áldás helyett inkább koloncok lehetnek itt, hacsak azzal a szilárd szándékkal nem jönnek, hogy maguk is jót tegyenek, ne pedig csak jót nyerjenek. Mégsem elkerülhetetlen, hogy a Battle Creekre költőzéssel bárki elveszítse lelkiséget; hiszen ha Krisztust akarjuk követni, senkinek sincs hatalmában eltéríteni arról az ösvényről. melyet az Úr megváltotta, számára szerzett, hogy azon járjanak. Senki sem kénytelen követni az álkeresztények tévelygéseit. Ha valaki fölismeri a mások ballépéseit és hibáit, Isten és embertársai előtt felelős jobb példával járnia elől. Hanem sokan a mások hibáit teszik felelőssé a maguk jellemhibáiért, sőt még követik is az igen kifogásolható vonásokat, melyeket elítélnek, Az ilyenek csak erősítik azokat, akikre mint keresztényietlen utat járókra panaszkodnak, nyitott szemmel sétálva be az ellenség csapdájába. Battle Creeken sokan követik ezt az utat. Némelyek azzal az önző céllal költöztek intézményeinkhez, hogy pénzt keressenek. Ezek nem lesznek a fiatalok segítségére sem a tanításban, sem a példamutatás terén. {BT4 §91.6} A fiatalokat fenyegető veszély jelentős mértékben megnövekedik, amint a velük egykorú, különböző jellemű és szokású, nagyszámú fiatal közé kerülnek. Ilyen körülmények között sok szülő hajlamos rá, hogy lanyhuljon, ahelyett, hogy megkettőznék erőfeszítéseiket, hogy irányítsák-vezessék és fegyelmezzék gyermekeiket. Ezzel roppant terhet rónak azokra, akik átérzik ezt a felelősséget Mikor az ilyen szülők látják, hogy gyermekeik zülleni kezdenek, akkor a battle creeki vezetőkben hajlamosak hibát találni. Pedig a gonosz pontosan szülők eme viselkedéséből fakad. {BT4 §91.7} Ahelyett, hogy összefognának a terhek viselőivel, hogy magasra emeljék az erkölcsi színvonalat, s hogy szívvel-lélekkel az Isten félelmében iparkodjanak, helyesbíteni gyermekeikben a hibákat, ehelyett sok szülő azzal csitítja lelkiismeretét, hogy az ő gyermekei sem rosszabbak, mint a többiek. Rejtegetni próbálják a kirívó, égbekiáltó helytelenségeket, melyeket Isten gyűlöl, nehogy gyermekeik megsértődjenek, s valami elkeseredett, elszánt irányba térjenek. Ha a lázadás szelleme a szívükben sziszeg, sokkal jobb azt most megfékezni, mint hogy elnézésükkel növekedni, erősödni hagyják. Ha a szülők eleget tennének kötelességüknek, a dolgok egészen más állapotának lennénk tanúi. Sok ilyen szülő messze távolodhat Istentől. Nem nyernek hát bölcsességet tőle, fölismerni az ellenség csapdáit, s ellene állni kísértéseinek. {BT4 §91.8} A világ mai korában a gyermekeknek szigorú őrzésre, gondoskodásra van szükségük. Tanácsolni kell őket, meg fékezni is. Élit Isten átka érte, mert nem fékezte meg azon nyomban és határozott föllépéssel gonosz két fiát. Battle Creeken is vannak szülők, akik nem tesznek különbül Élinél. Félnek megfegyelmezni gyermekeiket. Bár látják, hogy gyermekeik erős karral szolgálják az ellenfelet, mégis úgy veszik, mint kellemetlen, de elkerülhetetlen dolgot, melyet el kell viselniük, mert nem lehet tenni róla. {BT4 §91.9} Minden fiút, minden lányt kérdőre kell vonni. ha nem otthon tölti az estét. A szülőknek tudniuk kell, milyen társaságba járnak gyermekeik, s kiknél töltik estéiket. Némelyik gyerek hazugsággal vezeti félre szüleit, hogy elkerülje helytelen magaviselete leleplezését. E romlott barátok társaságát keresők kocsmákba járnak, s a város más rossz hírű mulatóhelyeire. Egyes főiskolásaink biliárdozni, kártyázni járnak, azzal álltatva magukat, hogy nekik nem árt. Mivel egyedüli céljuk a szórakozás, így teljes biztonságban érzik magukat. Nem csak az

388

Ellen G. White


alacsonyabb osztály teszi ezt. Néhány olyan ifjú is tiltott területre me-részkedik, akiket pedig gondosan neveltek, s arra tanítottak, hogy iszonyattal tekintsék az ilyen dolgokat. {BT4 §91.10} Az ifjúságon a szilárd elvnek kell uralkodnia, hogy helyesen tudják fölhasználni Istentől nyert képességeiket. De a fiatalok annyira az ösztöneiket követik, s oly vakon, tekintet nélkül az elvekre, hogy szüntelenül veszély fenyegeti őket. Mivel a szülők és nevelők irányítása és védelme nem követheti állandóan őket, ezért önállóságra és önuralomra kell nevelni őket. Tanítsuk meg őket, hogy használják fejüket s lelkiismeretesen, elvből cselekedjenek. {BT4 §91.11} Akik tanulással töltik idejüket, azoknak pihenőre is szükségük van. Ne kényszerítsük folytonos fárasztó gondolkodásra az agyat, mert elkopik a fényes finom szellemi gépezet. A testet is igénybe kell vennünk, nemcsak az: értelmet. De szükség van a mérsékletességre a kikapcsolódásnál, csakúgy, mint bármi más foglalkozásnál. S az időtöltések minőségét is alaposan át kell gondolnunk. Minden ifjú vesse föl magának a kérdést: Milyen hatással lesznek a szórakozások testi, szellemi, erkölcsi j6létemre? Annyira belehabarodom-e, hogy elfeledkezem Istenről? Szem elől fogom-e veszíteni az Isten dicsőségét. {BT4 §91.12} A kártyázást tekintsük tiltottnak. Hiszen veszélyes barátokhoz és hajlamokhoz kötöz. A játszóteremben és bárhol. ahol kártyáznak. a sötétség hatalmasságainak fejedelme elnököl. A gonosz angyalok ismerős, gyakori vendégek az ilyen helyeken. Ezekben semmi sincs, ami a lélek vagy a test javára válna, vagy erősítené a szellemi képességet. semmi, ami értékes gondolatokkal töltené meg azt a jövő számára. A beszélgetés is hiábavaló, züllesztő tárgyakon forog. Ott hangzik el az illetlen tréfa, az alantas, szennyes beszéd, mely elaljasítja és elpusztítja a férfiasság igaz méltóságát. E játékok a legértelmetlenebb, haszontalanabb, hasznavehetetlenebb és veszélyesebb foglalkozások, melyekkel a fiatalok leköthetik magukat. Akik kártyajátékokba me¬rülnek, erősen fölizgatják magukat, s rövidesen elvesztik vágyukat mindennemű hasznos és fölemelő foglalkozás után. A kártyázásban való ügyesség rövid úton arra a kívánságra vezet, hogy nyereség megszerzésére fordítsa tudását és jártasságát. Először kis összeggel kezdik, majd egyre nagyobbal folytatják, míg rá nem szoktak a szerencsejátékra, ami azután biztos romláshoz vezet. Hányat vitt már ez ártalmas, veszedelmes szórakozás minden bűnre, nyomorúságra, börtönbe, gyilkosságra, sőt vérpadra is! S mégis sok szülő nem ismeri föl a romlás borzalmas ösvényét, mely a fiataljainkra leselkedik. {BT4 §91.13} A szórakozások egyik legveszedelmesebb fajtája a színház. Ahelyett hogy az erkölcsiség és erény iskolája lenne, mint azt gyakran hangoztatják, erkölcstelenség melegágya az. Ez a szórakozás aljas szokásokat, bűnös tulajdonságokat erősít és rögzít meg. Alantas énekek, buja mozdulatok, kifejezések, testtartások rontják meg a képzeletet, aljasítják el az erkölcsöket. Minden gyakran színházba járó” (tévéműsorokat néző) fiatalnak romlottak lesznek az elvei. Nincs földünkön erőteljesebb hatás, hogy megmérgezze a képzeletet, eltörölje a vallásos benyomásokat, elvegye élét a csöndes időtöltések, az élet józan valóságainak kedvelését. Mint a szórakoztató színházi előadások. Az ilyen je¬lenetek szeretete minden alkalommal növekedik, mint a részegítő ital utáni vágy is erősödik a szeszfogyasztással. Az egyedüli biztos út, ha elkerüljük a színházat, a cirkuszt, s a szórakoztatások összes gyanús, kérdéses helyét. {BT4 §91.14}

389

Ellen G. White


Vannak kellemes időtöltések, melyek javára válnak mind az értelemnek, mind a testnek. A fölvilágosult, választékos ész bőven talál kellemes időtöltést és kikapcsolódást melyek forrása nem csupán ártatlan, ártalmatlan, hanem nevelő, tanító hatású. A szabad levegőn végzett fölüdülés, Isten keze munkáinak szemlélése a természet ölén a lehető legáldásosabb lesz. {BT4 §91.15} A nagy Isten, kinek dicsősége ragyog az egekből, s kinek mindenható keze fönntartja a világok millióit, ő az Atyánk. A mi dolgunk csupán, hogy szeressük, megbízzunk benne, hittel és ráhagyatkozással, mint kicsiny gyermekek, s ő fiainak és irányainak fogad el bennünket. Így az örökkévaló világ kimondhatatlan dicsőségének leszünk örökösei. A szelíd, engedelmes embereket az Úr igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényére. Ha engedelme¬sen, az ő akarata szerint járunk, ha szorgalmasan és jókedvvel tanuljuk meg gondviselésének leckéit, akkor annak idején így szól majd hozzánk: Gyermekem, jer haza mennyei otthonodba, melyet készítettem számodra. {BT4 §91.16}

ISTEN IRÁNTI FELELŐSSÉGÜNK Istennek vagyunk felelősek minden szellemi képességünk és testi erőnk bölcs fölhasználásáért. Ki tudná lemérni a felelősségét? El kell majd számolnunk a benyomással, melyet teszünk. Ami szemünkben a jellem jelentéktelen hibáinak tűnik, az másokban súlyosabb mértékben szaporodik, s így a rossz irányban árasztott légkörünk megnövekedhet, fönnmaradhat. {BT4 §92.1} Senki se merészeljen könnyedén szólni az azoktól jövő intésekről, akik kötelessége erkölcsi és lelki jólétük fölött őrködni. A szavak talán jelentéktelennek tűnhetnek, alig pillanatnyi benyomást téve a hallgatók gondolataira. De ezzel nem múlt el a hatásuk. Sokszor a szavak azon ifjak megszenteletlen szívében találnak visszhangra, akik sosem vetették alá magukat az intésnek és féken tartásnak. Egyetlen meggondolatlan szó valaki örök sorsára hathat ki. Mindenki kihat mások életére. Elkerülhetetlenül vagy világosság vagyunk, hogy beragyogjuk és vidítsuk ösvényüket, vagy mint letaroló vihar, hogy pusztítsunk. Vagy fölfelé vezetjük barátainkat a boldogság és a halhatatlan élet felé, vagy le, a nyomorúságba, örök romlásba. Senki sem fog egyedül elpusztulni vétkeiben. Bármilyen szűk is valaki hatásköre, akkor is vagyonjót, vagy rosszat ér el vele. Valaki így kiáltott halálos ágyán: „Szedjétek össze, ami benyomást emberekre tettem, és azt is temessétek el velem.” Meg lehet-e ezt tenni? Sajnos, nem; akár a bojtorján magja, elkerült az mindenüvé, gyökeret vert, és bő termést fog hozni. {BT4 §92.2} Kevesen vesznek föl készakarva rossz szokásokat. A helytelen cselekedetek gyakori ismétlésével öntudatlanul alakítanak szokásokat, melyek oly szilárdan megalapozódnak, hogy csak a legszívósabb erőfeszítéssel tudnak változtatni rajta. Sose halogassuk a bűnös szokások megtörését. Hacsak le nem győzzük a gonosz szokásokat, azok győznek le minket, azok fogják elpusztítani boldogságunkat. Sok olyan szegény teremtés akad, akik ma már nyomorultak, csalódott és elzüllöttek, átkok a környezetűknek, holott hasznavehető s boldog emberek lehettek volna, ha kihasználták volna lehetőségüket. Sok fiatal meddő álmodozással pazarolja el életének értékes óráit. Ezeknek nincs erkölcsi jelleme, se erős elve. Sokan sodródnak erre-amarra, minden változó körülmény játékszereként. Örökké sajnáltatják

390

Ellen G. White


magukat, folyton másra tá-maszkodnának boldogságukért. Aki ezt az utat járja, mind csalódni fog, ll1ind az ezzel, mind az eljövendő élettel kapcsolatos reményeiben. {BT4 §92.3} Az egymás társaságába kerülő fiatalok áldássá vagy átokká tehetik barátságukat. Egymás épülésére, áldására, erősítésére lehetnek, emelkedettebbé tehetik egymás viselkedését, jellemet, tudását; vagy ha engedik, hogy hanyagok, hűtlenek, megbízhatatlanok legyenek, akkor romboló hatással lesznek. {BT4 §92.4} Jézus segíteni fogja azokat,•akik belé helyezik bizalmukat. Akik kapcsolatot tartanak fönn vele, azoknak boldogság áll rendelkezésükre. Azok azt az ösvényt követik, ahol Üdvözítőjük jár előttük, kedvéért keresztre feszítik énjüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt Krisztusra építik reménységüket, ezért a föld viharai képtelenek lesodorni őket biztos alapzatukról. {BT4 §92.5} Rajtatok múlik, fiatalok, vajon megbízható, talpig becsületes es valóban hasznos személlyé váltak-e. Legyetek készen, legyetek eltökéltek, hogy bármi körülmények közt, a helyes mellett szálljatok síkra. Helytelen, rossz szokásokat nem vihetünk magunkkal az égbe, s ha idelenn le nem győzzük őket, akkor kizárnak bennünket az igazak otthonából. A rossz szokások, ha szem• beszegülünk velük, a legmakacsabbul ellen fognak állni. De ha erőteljesen és szívósan folytatjuk a harcot. akkor le tudjuk győzni őket. {BT4 §92.6} A helyes szokások kialakításához, keressük a jó erkölcsű és vallásos beállítottságúak társaságát. Sose feledjük, hogy a mennyei udvarokban tartózkodásra készülünk. Azért kapjuk a próbaidő becses óráit, hogy ki tudjunk küszöbölni jellemünkből minden hibát. Törekedjünk hát erre, nem csak, hogy elnyerjük az eljövendő életet) hanem hogy ott is hasznavehetők legyünk. Az ifjú, a fiatal nő tekintse úgy a kitűnő jellemet, mint aranynál, ezüstnél, részvényeknél értékesebb tőkét. Ezeket nem érintik a vakrémületek, csődök, s gazdag kamatokat fognak teremni mikor a földi tulajdonokat elsöpri a vég. Az ifjak tekintsék nemesebb, magasabb szemszögből a keresztény jellemet. A bűn elvakítja a szemet megcsalja a szívet. A becsületesség, szilárdság és kitartás oly vonások, melyeket mindenki törekedjék komoly lelkiismeretességgel ápolni; hiszen ellenállhatatlan erővel ruházza föl birtokosát olyan hatalommal, mely erőssé teszi őt a jótettekre, erőssé a gonoszsággal szembeszegülésre, erőssé, hogy elviselje a bajokat. Ez az a hely, ahonnan a legfényesebb tündökléssel ragyog elő a valóban kiváló jellem. {BT4 §92.7} A jellem erőssége két dologból áll az akaraterőből és az önuralom erejéből. Sok fiatal a jellem erősségével téveszti össze az erős, fékezhetetlen indulatosságot. Mégis az az igazság, hogy gyönge az, akin szenvedélyei uralkodnak. Az ember tényleges nagyságát és nemességét az mutatja-méri, hogy mennyi erőre van szüksége, hogy legyőzze szenvedélyeit, nem pedig azoknak a szenvedélyeknek erőssége, melyek őt teperik le. Az a legerősebb ember, aki bár észreveszi a sértést. a bántást, mégis legyőzi haragját és megbocsát ellenségeinek. Az ilyen ember igazán hős. {BT4 §92.8} Soknak oly szűklátókörű elképzelései vannak arról, hogy mivé válhatnának, hogy így örökre csökevényesek, örökre szűklátókörűek maradnak, Holott, ha fölhasználnák Istentől nyert képességeiket. nemes jellemre tehetnének szert. S oly légkört áraszthatnának, amely

391

Ellen G. White


lelkeket nyerne meg Krisztusnak. A tudás hatalom; de a szellemi képesség a szív jósága nélkül: rosszra ható hatalom. {BT4 §92.9} Istentől nyertük szellemi és erkölcsi képességeinket erőnket mégis mindenki nagymértékben a maga jellemének építője. Minden nap kissé magasabb lesz az épület. Isten szava figyelmeztet bennünket, hogy vigyázzunk, épületünk az örök sziklára alapuljon. Közeleg az idő, amikor munkánk úgy áll majd leplezetlenül, amint van. Most az ideje, hogy műveljük Istentől nyert képességeinket, hogy olyan jellemet alkossunk, mely hasznos idelenn, de hasznos lesz a magasztosabb életre is ezután. {BT4 §92.10} Az élet minden cselekedete, legyen mégoly jelentéktelen, megteszi a maga hatását a jellem alakulására. A jó jellem értékesebb, mint a világi javak, kialakítása pedig a legnemesebb foglalkozás, melyet az ember űzhet. {BT4 §92.11} A körülmények alakította jellem változékony és zavart az ellentétek zűrzavara. Tulajdonosaiknak nincs magasztos céljuk az életben. Nem gyakorolnak nemesítő hatást a mások jellemére, Céltalanok, és erő nélkül valók. {BT4 §92.12} Az itt nyert rövidke életet bölcsen kellene fölhasználnunk, Isten azt akarja, hogy gyülekezete életerős, odaadó, munkálkodó gyülekezet legyen. Népünk azonban távol áll most ettől. Isten erős, bátor lelkeket hívj tevékeny, életerős keresztényeket, akik az igaz mintát követik, s akik határozott benyomást tesznek az Isten és a helyes mellett. Isten szent megbízatásként adta nekünk a legfontosabb, legkomolyabb igazságokat, nekünk pedig meg kell, ki kell mutatnunk, hogy milyen hatással is van az életünkre es jellemünkre. {BT4 §92.13}

392

BIZONYSÁGTÉTELEK A GYÜLEKEZET SZÁMÁRA

Recommend Documents