Bevezetés
U
Miért szükséges az agrárpiacok szabályozása? - mezőgazdasági és élelmiszerpiacok tagoltak, mert o szezonálisak o ezeken a piacokon hosszú kooperációs láncok alakulhatnak ki - agrártermelés biológiailag meghatározott: o termékek egy része romlandó → megnehezíti a termelési és értékesítési fázisok összehangolását o természeti meghatározottság miatt nagy keresleti-kínálati ingadozások lehetnek, melyek olyan mértékű ár- és jövedelemváltozásokhoz vezetnek, hogy a mezőgazdasági üzemek egy része tönkremehet - agrárágazatban dolgozók jövedelmének bizonyos stabilizálására van szükség - a mezőgazdaság szoros kapcsolatban áll a természettel, a biológiai életközösséggel o a termelés eredményességét számos olyan körülmény is befolyásolja, amelyre az embernek gyakorlatilag nincs közvetlen ráhatása (természeti körülmények) - a mezőgazdaság legfőbb termelőeszköze a föld, amelynek egyik legfőbb jellemzője, hogy nem bővíthető, területe fogy, így mennyiségi-, illetve minőségi védelme kiemelt figyelmet érdemel. A mezőgazdasági termelés megítélésénél figyelemmel kell lenni annak multifunkcionális jellegére is. Ez azt jelenti, hogy együttesen kell mérlegelni egy döntésnél a gazdasági (verseny)-, a szociális, valamint a természet illetőleg környezetvédelmi szempontokat.
Az agrárpiacok szabályozása
U
Az Európai Gazdasági Közösségről szóló Római Szerződés több cikkében megtaláljuk a Közös Agrárpolitikára vonatkozó rendelkezéseket. A 33. cikk meghatározza a CAP célját: „(1) A közös mezőgazdasági politika célja, hogy a) a műszaki haladás fokozásával, a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlődésének biztosításával, különösen a munkaerő optimális felhasználásával növelje a mezőgazdaság termelékenységét (agrármodernizációs cél), b) ugyanígy a mezőgazdasági népességnek méltányos életszínvonalat biztosítson, különösen a mezőgazdaságban élők személyi jövedelmének növelésével (jövedelempolitikai cél), c) stabilizálja a piacokat (piacstabilizációs cél), d) garantálja az ellátás biztonságát (ellátásbiztonsági cél), e) biztosítsa, hogy a fogyasztók ellátása ésszerű árak ellenében valósuljon meg (fogyasztóvédelmi cél).” 1 A fő szabályozási területek közül az első a közös piacpolitika. A Római Szerződés 34. cikk (3) bekezdése alapján a közös piac szervezet magában foglalja valamennyi szükséges „intézkedést, különösen az árszabályozásokat, különböző termékek előállításához és forgalmazásához nyújtott támogatást, tárolással és kiegyenlítéssel kapcsolatos intézkedéseket, a kivitel és a behozatal stabilizálása érdekében létrehozott közös intézményeket ” 2 Ennek megvalósítására 3 lehetséges konstrukció kínálkozott. 1. A leggyengébb jellegű a közös versenyszabályok elfogadása, 2. ezt követi a nemzeti rendtartások kötelező koordinációja, 3. végül egységes európai piaci rendtartás kibocsátása. TP
U
PT
U
U
U
1 TP
PT
2 TP
PT
Idézi: Fazekas (2000) 47.o. Idézi: Fazekas (2000) 47.o.
TP
PT
A szabályozási területek közé tartozik még a struktúrapolitika, illetőleg az agrárszabályozás további területeinek közösségi harmonizációja.
Az agrárfinanszírozás Uniós és hazai szervezetei, az agrárhitelezés megoldásának nemzetközi modelljei Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) hajdan és ma
U
Az agrárpolitikai intézkedések finanszírozására a tagországok közös pénzügyi alapot hoznak létre. Erre végül 1962-ben került sor. Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) gazdálkodik a közösségi költségvetés legnagyobb hányadával. Két osztályra tagolódik: a Garancia Részleg a piacpolitika eszköze, ide tartoznak o az exporttámogatások, valamint o az intervenciós kiadások egésze. o 1992 óta e Részleg a forrása az úgynevezett vidékfejlesztési kísérő intézkedéseknek is (pl. előnyugdíjazás). o Az Agenda 2000 ezen túlmenően ide telepítette az I. célkitűzésen kívüli területeknek nyújtott vidékfejlesztési támogatásokat, o a közösségi hozzájárulásokat különböző állat- és növényegészségügyi intézkedésekhez, illetve o a kommunikációs és az intézkedések értékelésével kapcsolatos kiadásokat. Az Orientációs Részleg feladata o az agrárstruktúra-politika finanszírozása 3 és o a LEADER+ közösségi kezdeményezésnek is ez a forrása. Az EMOGA kiadásainak fedezetét 1970-ig a tagállami közvetlen hozzájárulások képezték, innentől azonban a fő bevételi források a közösségi bevételek lettek. Ezek: a) a közösségi vámok egésze, b) az agrárlefölözések, illetve 1995-től ezek vámosított tételei, valamint a cukorilletékek, c) az értéknövekedési adó alapjának meghatározott százaléka (ez valójában az adott tagország GDP százalékos hozzájárulását jelenti), d) az úgynevezett „fourth resource” (negyedik forrás), amelyet a közösségi költségvetést megreformáló Delors I. package vezetett be, és a GNP alapján számítják. A 90-es évtized elejétől szétválasztották az Unióban az ár- és jövedelempolitikát, a piaci intézkedéseket pedig egyre inkább a közvetlen kifizetések váltották fel (direct payments). A Világkereskedelmi Szervezetben a mezőgazdasági termékek kereskedelmének liberalizálása érdekében folytatott tárgyalások alapvetően három, témánk szempontjából fontos kérdéskört érintettek: 1. Az exporttámogatások (export subsidies) ügye. Ezen belül is több téma került megvitatásra, köztük az exporttámogatások és exporthitelek, az élelmiszersegélyek kérdése, valamint az állami kereskedelmi vállalatok exporttevékenysége. 2. A piacrajutás (market access) problémája, importvámok és vámkvóták, valamint a különböző védőintézkedések kérdésköre. 3. A belföldi támogatások (domestic support) témaköre, amelyen belül súlyponti kérdést képeznek a sárga, a kék és a zöld dobozos támogatások. TP
3
PT
Kiadásai célirányosan szolgálják a termelési feltételek javítását, a termelési struktúra és a termékminőség javítását, valamint a termékértékesítési feltételek és a piaci értékesítési szervezet javítását. Ezen fő prioritások mellett egyéb, kisebb jelentőségű célokat is finanszíroz, a felsorolás csak orientáló és nem kimerítő jellegű. TP
PT
Az exporttámogatások kérdésköre Piacrajutás A belföldi támogatások A belföldi támogatásokat a tárgyalások menetében három dobozba sorolták. A sárga dobozba azok tartoznak, amelyek – tekintettel arra, hogy elsősorban a termelést ösztönző támogatások – torzítják a kereskedelmet, s ezért ezeket csökkenteni kell. (Elhangzott javaslat ezek teljes felszámolására is.) Az Egyesült Államok és az Európai Unió közös javaslata széles körben javasolja ezeknek a támogatásoknak – a későbbi tárgyalások során megvitatandó, de a magasabb támogatást nyújtó tagállamok esetében nagyobb arányban történő – csökkentését. A zöld dobozba azok az állami támogatások tartoznak, amelyek nem, vagy csak minimális mértékben torzítják a kereskedelmet. Olyan támogatások ezek, amelyek a gazdálkodók számára jövedelemtámogatásként biztosított közvetlen kifizetések, illetve termékekhez nem kötődő környezetvédelmi, vidékfejlesztési programok. Nem kapcsolódhatnak tehát sem árakhoz, sem pedig megtermelt mennyiségekhez. Az ilyen jellegű támogatások nyújtása nem esik korlátozás alá. Ebben a dobozban „jelennek meg” a nem kereskedelmi jellegű szempontok is: a már említett vidékfejlesztési programokon túl a környezet védelmét és az állatok kíméletét szolgáló intézkedések végrehajtásából eredő többletköltségekkel kapcsolatos támogatások. Bár a zöld dobozos támogatásokat a tagállamok fenntartandónak ítélik, a tárgyalások során az a vélemény is megfogalmazódott, hogy ezek a támogatások - a gazdálkodók kockázatainak csökkentésével - nem torzítják-e hatásukban a kereskedelmet. A mezőgazdasági tárgyalások egyik meglehetősen érzékeny pontját jelentik a kék dobozos támogatások, amelyek kivételt jelentenek a termeléshez kapcsolódó támogatások általános tilalma alól. Ennek oka, hogy ezekhez a támogatásokhoz termeléskorlátozó intézkedések például területpihentetési kötelezettség, vagy termelési kvóták – társulnak, így a kereskedelmet torzító hatásuk is kisebb. A kék dobozba tartozó támogatásokat a Világkereskedelmi Szervezet számára történő bejelentési kötelezettség terheli. Az Európai Uniónak a kék dobozos támogatásokkal kapcsolatban az az álláspontja, hogy mindaddig kész folytatni a sárga dobozba tartozó támogatások csökkentésével kapcsolatos tárgyalásokat, amíg a kék és zöld dobozos támogatások koncepciója fennmarad. Számos ország szeretné – fejlett és fejlődő egyaránt –, ha a kék dobozos támogatások a sárga dobozba sorolásukat követően csökkentésre, majd felszámolásra kerülnének.
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH), mint kifizető ügynökség Az EU tehát támogatást nyújt a KAP céljai megvalósításának finanszírozásához, a mezőgazdasági termékek harmadik országokba irányuló exportjának elősegítéséhez, az agrárpiacok stabilizálását szolgáló intervencióhoz, illetve a vidékfejlesztési intézkedésekhez. Az ezek odaítéléséhez, kifizetéséhez szükséges hazai intézményrendszer kiépítése és az eljárásrend kialakítása azonban tagállami feladat. A meghatározott feladatokat az úgynevezett kifizető ügynökségek látják el. Egy tagország egy vagy több ügynökséget működtethet, felállításuknál a konzultálni kell a Bizottsággal. Magyarországon a kifizető ügynökségi teendőket a 81/2003. (VI. 7.) Korm. Rendelettel létrehozott, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter felügyelete alatt álló, önálló jogi személyiséggel rendelkező és a központi költségvetés keretében önállóan gazdálkodó, országos hatáskörű szerv, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) látja el központi irodáin és 19 megyei kirendeltségén keresztül. Tevékenysége: - a támogatási intézkedések jellegétől függően a támogatási kérelmek befogadásától és elbírálásától - az engedélyezésen keresztül
- a támogatások utalványozásáig, - folyósításáig, - nyilvántartásáig és - könyveléséig terjed. - a támogatási rendszer működtetéséhez szükséges adatok begyűjtése, - feldolgozása és - kezelése, valamint - az elengedhetetlen területi és pénzügyi ellenőrzések előírt gyakoriságú elvégzése. Az MVH az Agrárintervenciós Központ és a SAPARD Hivatal általános jogutódja. „[…] Ellátja az egyes közösségi termékpálya rendtartások szabályozási eszközeinek működtetésével kapcsolatos feladatokat, […] az EMOGA Garancia Részlege tekintetében: a) az EU belpiaci támogatásainak kezelésével, b) az EU külpiaci támogatásainak kezelésével, c) az intervenciós rendszer működtetésével,, d) a közvetlen kifizetések kezelésével és ehhez kapcsolódóan az IIER működtetésével, valamint e) a vidékfejlesztési (kísérő) intézkedések bonyolításával összefüggő feladatokat.” 4 Ezen felül a Hivatal hatáskörébe tartoznak o az Orientációs Részlegből finanszírozott Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) támogatási intézkedések, o a csatlakozásig benyújtott SAPARD pályázatokkal kapcsolatos teendők és o a jogszabályok által meghatározott körben és módon az egyes nemzeti támogatások igénybevételével és végrehajtásával összefüggő feladatok. o Az IIER vonatkozásában az MVH működteti különösen a külön jogszabályban 5 meghatározott ügyfélregisztert és o a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszert (MePAR), amely a területalapú kifizetések kizárólagos hivatkozási alapja. 6 A Központi Hivatal igazgatóságokból, főosztályokból és önálló osztályokból áll, a szervezeti tagolódást a miniszter által jóváhagyott Szervezeti és Működési Szabályzat (szmsz) szabályozza 7 . Az MVH-t az elnök vezeti, akit a miniszter nevez ki határozatlan időre és ő a munkáltatói jogok gyakorlója is. Végül a Hivatal jogcímeiről. A dolgozat keretében – helyszűke miatt – csupán a fontosabb szervezeti egységeket (az úgynevezett szakmai igazgatóságokat) és támogatási jogcímeket tekintjük át. o A Közvetlen Támogatások Igazgatóságának (KTI) feladatkörébe tartozik az EMOGA Garancia Részlegéből és ahhoz kapcsolódóan a nemzeti költségvetésből finanszírozott, a jogosult termőterület, állatlétszám, kvóta, illetve a termelt mennyiség alapján, az igénylőknek fizetett támogatásokkal, valamint a Garancia Részlegből finanszírozott vidékfejlesztési intézkedésekkel kapcsolatos feladatok ellátása [SZMSZ 13.§ (1) bek.]. E szervezeti egység támogatja a termelői csoportok létesítését és adminisztratív működését. TP
PT
TP
TP
PT
TP
4
PT
PT
81/2003. (VI. 7.) Korm. rendelet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalról 2. § (1)-(2) bek. 141/2003. (IX. 9.) Korm. rendelet 6 A MePAR és az úgynevezett Fizikai blokk a területalapú támogatási igénylések esetében felváltotta a helyrajzi számot és a földhasználati nyilvántartást. A nyilvántartás alapja a mezőgazdasági parcella, amin olyan összefüggő földterületet kell érteni, amelyen egyetlen gazdálkodó egyetlen növénykultúrát termeszt/művel (hazai fogalmaink közül leginkább a táblának felel meg). A blokkok azonosítására az MVH-val kötött megállapodás alapján a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) számítógépes adatbázist épített ki. 7 Jelenleg a 10/2005. MVH Elnöki Utasítással kihirdetett szabályzat hatályos, amely szerint 8 igazgatóság, 5 főosztály és 2 önálló osztály működik a Hivatalon belül. Az MVH elnöke Margittai Miklós. TP
PT
5
TP
PT
TP
PT
TP
PT
o A Piaci Támogatások és Külkereskedelmi Intézkedések Igazgatósága (PKI) a KAP, illetve a nemzeti agrártámogatási rendszer hatálya alá tartozó támogatási és piacszabályozási intézkedések végrehajtásával foglalkozik [SZMSZ 18.§]. Az Intervenciós Intézkedések Igazgatósága (III) a növényi és állati termékek intervenciós rendszerének működtetésével kapcsolatos feladatokat lát el. Az igazgatóság az intervención kívül a magántároláshoz is nyújt támogatást. o Utolsóként a Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatóságáról (VTI) ejtünk szót. A VTI-hez tartozik a vidékfejlesztési támogatások ellátása. U
A támogatáspolitika eszközei A köznyelv a támogatáspolitika eszközrendszerén kizárólag a pénzügyi eszközrendszert érti. A támogatáspolitikának azonban, mint minden más közpolitikának vannak nem pénzügyi eszközei. Az állam ezen a területen is él jogi szabályozó eszközökkel, illetve más eszközökkel, mint pl. a támogatási rendszer működtetését szolgáló intézményi keretek kialakítása és működtetése, valamint bizonyos szervezési és "szolgáltató" feladatok ellátása. (pl. információnyújtás, tanácsadás, konferenciák, kiállítások szervezése, külföldi kereskedelmi képviseletek működtetése stb.). A jogi szabályozás eszközei a támogatások céljait, kereteit, feltételeit meghatározó jogszabályok, illetve egyéb jogforrások. Az állami támogatáspolitika általános kereteit törvények határozzák meg. A
legkézenfekvőbb példa erre az állami költségvetésről szóló törvény, az államháztartási törvény, a kis és középvállalkozások támogatásáról szóló törvény, az agrárgazdaság fejlesztésről szóló törvény, vagy a területfejlesztési törvény. Elkülönített állami pénzalapot is csak törvénnyel lehet létrehozni.
A támogatáspolitika fő célkitűzéseit, irányait gyakran rögzítik országgyűlési határozatok. Erre jó példa az Országos Területfejlesztési Koncepció, az országgyűlés által elfogadott
ágazati fejlesztési koncepciók, tervek, vagy pl. a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveinek, valamint a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről hozott határozatok.
A pénzügyi eszközök felhasználásának szabályozása, ha ágazatokon átívelő általános szabályokról, vagy valamilyen kiemelt terület szabályozásáról van szó, kormányrendeletekkel történik. Erre példák az államháztartási törvény végrehajtási rendeletei,
illetve az agrártámogatások igénybevételének feltételeit, vagy a területfejlesztést szolgáló pénzügyi eszközöket és az igénybe vehető kedvezmények felhasználását szabályozó rendeletek.
A támogatáspolitika bizonyos kormányzati céljait, illetve az esetleges egyedi támogatási döntéseket gyakran kormányhatározatok rögzítik. Ugyanez érvényes a kormány támogatáspolitikai rendszer átalakítására vonatkozó törekvéseire. Erre a legkézenfekvőbb példák a támogatási rendszer EU konform átalakítását célzó határozatok. Az egyes célelőirányzatok, vagy alapok felhasználásának részletes szabályait pedig leggyakrabban miniszteri rendeletek határozzák meg.
A támogatáspolitika pénzügyi eszközrendszerét több szempontból lehet csoportosítani. Az első és leggyakrabban alkalmazott csoportosítás a támogatás formája, pontosabban közgazdasági tartalma alapján történik. Ebből a szempontból megkülönböztethetünk: − adópolitikai intézkedéseket (pl. adókedvezmények, kedvezményes amortizációs kulcs, meghatározott költségek levonása az adóalapból, adómentes alapok, pl. beruházási alap akceptálása) − működési támogatásokat − ártámogatást (pl. a közlekedésben a jegyek árának támogatása) − piacra jutási támogatást (pl. exporttámogatás, agrárpiaci rendtartásban foglalt piacra jutási támogatások) − bevételt növelő, illetve költségeket csökkentő támogatásokat (pl. bérköltségeket csökkentő támogatások, az agrárszférában a földhasználathoz kapcsolódó támogatások) − kockázatot csökkentő, illetve a károk felszámolásához nyújtott támogatásokat (melyek leggyakoribb formája szintén az agrárszférában pl. az árvíz-, belvízkárok kompenzálása) − fejlesztési célú támogatásokat: o vissza nem térítendő dotáció o speciális adópolitikai intézkedés − kedvezményes feltételekkel nyújtott hitelkonstrukciókat − kamattámogatást (piaci hitelfelvétel kamattörlesztését, vagy annak egy részét átvállalja a költségvetés) − állami garanciavállalást.
A támogatásokat abból a szempontból is megkülönböztethetjük, hogy milyen módon lehet hozzájutni a támogatásokhoz. Ebből a szempontból a támogatás lehet: − egyedi döntéseken alapuló (kormányzati döntés alapján egy konkrét vállalkozás, vállalkozáscsoport támogatása) − normatív (a jogszabályokban lefektetett feltételeknek megfelelő minden vállalkozás jogosult a támogatásra) − pályázati alapon megítélt (a jogszabályok, illetve a pályázati kiírás csak az általános feltételeket rögzítik, a feltételeknek megfelelő pályázatot benyújtó vállalkozások közül egy bizottság választja ki a támogatásra jogosultakat) A harmadik - elsősorban az európai unióban - gyakran alkalmazott csoportosítás annak alapján történik, hogy a gazdasági struktúra mely szegmensének befolyásolását célozza az adott támogatás: Ebből a szempontból beszélhetünk: − ágazati (egy-egy ágazat fejlesztési prioritásait tükröző) − horizontális (az egész ország területén és minden ágazatban működő speciális vállalkozás-csoportokat pl. (kis és középvállalkozások), vagy tevékenységeket (pl. kutatás-fejlesztés) támogató − területi (a területfejlesztés szempontjait tükröző, területi logikát követő) támogatásokról. Támogatáspolitikai döntés függvénye, hogy a fent ismertetett formák közül az állam melyeket és milyen kombinációban preferál. Szakmai és politikai érvek sokasága hozható fel egy-egy támogatási forma mellett, vagy ellen. Az egyik tipikus dilemma, hogy a költségvetés bevételi, vagy kiadási oldalát terhelje-e a támogatás. − A bevételi oldalt érintik az adópolitikai intézkedések, melyek ellen gyakran hangoztatott érv, hogy nem igazán átláthatóak, nem alkalmasak kellő differenciálásra, számbavételük, hatásuk mérése nehézségbe ütközik. Mellettük felhozott érv, hogy a támogatás ilyen formában csak normatív módon történhet, így kizárt, hogy a támogatáspolitikai céloktól független szempontok alapján "osztogassák" őket. − A kiadási oldalt terhelő támogatások sokkal inkább átláthatóak, hiszen minden évben szavaznak róluk a költségvetésben, könnyebb őket differenciálni, valamint közvetlenebb számbavételt, ellenőrzést és hatékonyságmérést tesznek lehetővé. Egyetlen hátrányuk, hogy az az ideális helyzet, mely szerint a demokratikus jogállam bölcs képviselői hosszú, minden körülményt mérlegelő szakmai vita után, a nyilvánosság számára is elérhető módon döntenek a támogatási célokról és a melléjük rendelt keretekről a gyakorlatban nem mindig igaz. Az egyedi, normatív, illetve pályázati rendszeren alapuló támogatási formák közül szintén az EU gyakorlatát követve egyre inkább előtérbe kerülnek a pályázati rendszeren alapuló formák, melyek egyesítik a normatív és egyedi rendszer előnyeit. Alkalmasak arra, hogy pontosabban megcélozzák a támogatni kívánt vállalkozásokat (mint az egyedi döntéseken alapuló támogatások), jogszabályok által lefektetett, átlátható keretek között működnek (mint a normatív támogatások) és biztosítékot adnak arra is, hogy a támogatott vállalkozás valóban a strukturált céloknak megfelelően hasznosítja a támogatást. Szintén az Európai Unióhoz való csatlakozás vetette fel annak igényét, hogy a magyar gyakorlatban is megkülönböztessük az ágazati, a horizontális és a területi támogatásokat. A korábbi támogatási rendszerben, az igazgatási rendszer tagoltságának köszönhetően túlsúlyban voltak a kifejezetten ágazati, vagy pusztán pénzügyi logikájú támogatások. Jelenleg egy lassú átalakulásnak vagyunk szemtanúi, mely folyamatban egyre inkább tért nyernek a horizontális és a területi támogatások. A támogatáspolitika eszközrendszeréhez differenciált intézményrendszer kapcsolódik. Az intézményeket két csoportba lehet osztani. Az első csoportba azok a szervek tartoznak, amelyek a támogatási döntéseket előkészítik, illetve a döntéseket meghozzák. Ebbe a körbe tartoznak pl. a
megyei területfejlesztési tanácsok, a regionális fejlesztési tanácsok, a vállalkozásfejlesztést lebonyolító szervezetek, a földművelésügyi hivatalok, stb. A másik csoportba pedig azok a szervek tartoznak, amelyek a támogatás pénzügyi folyósítását végzik. Ebbe a körbe első sorban az APEH, az Államháztartási Hivatal és területi szervei, valamint a Magyar Államkincstár Rt. tartoznak. Agrártámogatások
U
A agrártámogatások bizonyos értelemben kivételt képeznek a magyar támogatási rendszeren belül. Maga az EU is kiemelten kezeli az agrárszférát, közös agrárpolitikát egyben agrártámogatási politikát folytat, és kiemelt forrásokkal támogatja a mezőgazdasági termelőket. A magyar támogatáspolitikában is különös figyelmet kell kapnia az agrárszektornak, mivel ezen a területen fokozottan felmerül a magyar vállalkozók, vállalkozások felkészítésének igénye. Jelenlegi támogatási rendszerünkben szinte az agrárszféra az egyetlen, ahol jelentős mértékben működnek a vállalkozásokat segítő folyó támogatások. Ilyenek a piacra jutási támogatások: mint pl. a minőség termelést ösztönző támogatások, az agrárpiaci rendtartás alapján működő piaci zavar megelőzését, vagy megszüntetését szolgáló piacra jutási támogatások, egyéb minőségjavítást ösztönző és piaci költségeket csökkentő (pl. agrármarketing, élelmiszerbiztonsági rendszer kiépítése, egészségügyi és élelmiszerbiztonsági vizsgálatok) támogatások, az exporttámogatás. Az agrártermelési bevételt növelő, a költségeket csökkentő támogatások körében a legfontosabbak: a földalapú növénytermelés támogatása, a biológiai alapok megőrzésének és fenntartásának támogatása (pl. bizonyos állattenyésztési támogatások, növénynemesítés támogatása stb.), az agrárfinanszírozás támogatása (pl. forgóeszközhitel kamattámogatása, kezességvállalás, a reorganizációs program keretében nyújtott támogatások), a gazdálkodás kockázatát csökkentő támogatások, szaktanácsadás támogatása, a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi program megvalósításának támogatása, értékesítést, beszerzést végző szövetkezetek támogatása stb. A folyó támogatások 2001-ben és 2002-ben az összes agrártámogatás majd 60%-át fedik le. (105, illetve 107 milliárd Ft.) A támogatások másik jelentős körét az agrárgazdasági beruházások támogatása alkotja. Ilyenek a mezőgazdasági alaptevékenység beruházásainak támogatása (új épületek építése, meglévők korszerűsítése, ültetvénytelepítés, új mezőgazdasági gépek, technológiai berendezések vásárlásához nyújtott támogatás, fiatal agrárvállalkozók támogatása, a családi gazdálkodók termőföld és telephelyvásárlásának külön támogatása, stb. Beruházási támogatások másik csoportjai az öntözésfejlesztés és meliorizációs beruházások támogatása, a vízkárelhárítási program megvalósításának támogatásai. (A beruházási támogatások nagyságrendje 2001-, 2002ben 67, illetve 64 milliárd Ft.) A támogatási rendszer külön kezeli az erdővédelemhez és erdőgazdálkodási tevékenységhez nyújtott támogatásokat, a termőföld minőségi védelméhez kapcsolódó támogatásokat, a halgazdasági tevékenységekhez, a vadgazdasági tevékenységekhez, az állattenyésztési és tenyésztésszervezési feladatokhoz nyújtott támogatásokat. E támogatások egy része beruházási célú (pl. erdőtelepítés, vagy a termőföld rendeltetésszerű használatához nyújtott támogatások) más része működési célú (jóléti és parkerdőfenntartás, erdei vasutak működésének támogatása. A támogatások e köre csak igen kis súlyt képvisel az agrártámogatások között. (kb. 4 %), összesen kb. 8 milliárd Ft. U
Az agrárigazgatás és szervezetrendszere Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
U
A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gazdaságirányítási feladatkörében ellátja a mezőgazdaság, vadgazdálkodás és halászat, az élelmiszeripar, az erdőgazdálkodás és az erdővagyon védelme, az elsődleges faipari termelés, az ezekhez kapcsolódó szolgáltatás, kutatás és fejlesztés, a mezőgazdasági termékforgalom, az agrárkörnyezet-gazdálkodás, a növényvédelem, a növényegészségügy, az állategészségügy, a termőföld minőségének védelme, a térképészet és a földügy, továbbá a mezőgazdasági célú vízgazdálkodás központi irányítását. A miniszter az agrárpiaci rendtartás működésével összefüggésben ellátja annak szervezését továbbá részt vesz a Kormány gazdasági programalkotó tevékenységében, a gazdasági szabályozórendszer kialakításában; a gazdaságpolitikai döntések megalapozása érdekében ágazati javaslatokat dolgoz ki. A miniszternek a gazdasági szabályozó tevékenysége keretében kiemelkedő feladata az, hogy az érdekelt miniszterek bevonásával kidolgozza az ágazat támogatási rendszerére vonatkozó javaslatokat, továbbá közreműködjön az ágazat adó- és pénzügy-politikai rendszerének kialakításában. A hazai mezőgazdasági struktúra átalakítása megköveteli, hogy a miniszter aktívan vegyen részt a nemzetgazdaság európai integrációjának elősegítésével összefüggő feladatok ellátásában. Ennek keretében a miniszter - az Európai Unió alapelveire építve és az általános integrációs stratégiával összhangban - kidolgozza a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés integrációs stratégiáját, gondoskodik annak a magyar mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikával összhangban történő megvalósításáról, illetve érvényre juttatásáról. A miniszter gazdaságirányítási feladatait hatékony információs rendszer segíti. Ennek keretében a miniszter gondoskodik az ágazati és területi információs rendszer - ideértve az agrárpiaci információs rendszert is - szervezéséről és működtetéséről, valamint szervezőszolgáltató tevékenységgel, a szaktanácsadási rendszer működtetésével és fejlesztésével segíti az ágazathoz tartozó tevékenységeket, melynek keretében folyamatos tájékoztatást ad a gazdasági folyamatokról, a műszaki fejlődésről és a kutatási eredményekről; a statisztikáról szóló törvényben meghatározottak szerint gondoskodik a feladat- és hatáskörével kapcsolatos statisztikai információrendszer kialakításáról, működtetéséről és fejlesztéséről. Az információs rendszer működtetésénél alapelv, hogy a támogatás igénybevétele gazdálkodási adatszolgáltatáshoz kötött. A miniszter gazdaságirányítási feladatait többek között az alábbi információs bázisok segítik: - a nemzetközi, illetve a hazai statisztikai adatbázisok, ide értve az általános mezőgazdasági összeírás során szerzett adatokat is; - az agrárszakigazgatási intézmények által biztosított speciális szakmai adatok (állattenyésztés, növénytermesztés, állategészségügy, növényegészségügy, földvédelem, talajvédelem stb); - a földhasználattal és a gazdanyilvántartással kapcsolatos adatbázisok; - a földművelésügyi hivatalok, valamint a falugazdász hálózat útján szerzett termelési, piaci és egyéb információk; - az adóhatóság, illetve a vámhatóság által a támogatások igénybevételével összefüggésben nyújtott, valamint az Országos Támogatási Monitoring keretében szerzett információk. A miniszter a kormányrendeletben, valamint más jogszabályokban foglalt gazdaságirányítási és mezőgazdasági szakigazgatási feladatait a központi közigazgatási szervként működő Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumon keresztül látja el.
A miniszter, illetve a minisztérium szakmai döntéseinek meghozatalát tanácsadó-, illetve szakértői testületek, valamint szakértői intézmények segítik. • Az Agrárgazdasági Tanács – mint a miniszter tanácsadó testülete - az agrárszabályozással összefüggő kérdésekben lát el véleményező és javaslattevő feladatokat. Az agrárgazdasági Tanács kiemelt feladata annak a kormányjelentésnek az előzetes véleményezése, amelyről a Kormány a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter útján évente beszámol az agrárgazdaság helyzetéről. • Az Agrárpiaci Rendtartás Tárcaközi Bizottság munkájában részben kormányzati szervek, (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Pénzügyminisztérium, Külügyminisztérium), részben pedig nem kormányzati szervek képviselői vesznek részt, és az agrárpiac szabályozásával összefüggő kérdésekben rendelkeznek véleményező-, illetve javaslattevő jogkörrel. • A szakértői testületek elsődleges feladata a közigazgatási hatóságok döntéseinek szakmai megalapozása. A szakértői testületek munkájában általában az adott szakterület elméleti, illetve gyakorlati szakemberei, illetve az érdekképviseleti szervek képviselői vesznek részt. Ilyen szakértői testületként működik: - az Országos Állategészségügyi Tanács - az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács - az Országos Vadgazdálkodási Tanács - az Országos Erdészeti Tanács - az Országos Borszakértő Bizottság - az Állatvédelmi Tanácsadó Testület - a Szőlőfajta Használati Bizottság. A felsorolt szakértői testületeket külön jogszabály hozta létre és állapítja meg részletesen az általuk ellátandó feladatokat. Szervezetrendszer szintjei:
U
I. MINISZTERI SZINT I.1. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium I.2 Gazdasági és Közledésügyi Minisztérium I.3 Pénzügyminisztérium • az FVM agrárintervenciós költségvetésének meghatározása • export-bizonylatolási rendszer működtetése I.4 Külügyminisztérium • export bizonylatolási rendszer működtetése • jogharmonizációs feladatok, és érdekegyeztetés a CMO-kal II. BIZOTTSÁGI SZINT II/1. A Termékpálya Bizottság III. KÖZIGAZGATÁSI SZINT III/1. Mezőgazdasági És Vidékfejlesztési Hivatal III/2 Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet IV. ÖNSZERVEZŐDÉSI SZINT IV.1 terméktanácsok IV.2 Agrárkamara, szakmai érdekképviseleti szervezetek, munkáltatói szervezetek U
2003. évi XVI. törvény az agrárpiaci rendtartásról Törvény célja: az Európai Unió Közös Agrárpolitikája által meghatározott keretek között a mezőgazdaságból élők számára méltányos jövedelem elérésének lehetősége, a mezőgazdasági termelékenység növelése, az agrárpiac stabilizációja, a fogyasztók élelmiszerekkel történő folyamatos ellátása biztonságosan és megfelelő áron A törvény hatálya kiterjed a) a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékekre, b) az ezen termékeket termelő, feldolgozó jogi személyre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra és egyéb gazdálkodó szervezetre, természetes személyre, egyéni vállalkozóra és családi gazdálkodóra. Fogalmak: 1. agrárpiaci rendtartás: a termékek sajátos termelési és piaci viszonyaiból adódó szabályozási rendszer; 2. termékpálya: a piaci szereplők meghatározott termék alapanyag-előállításától a végtermék értékesítéséig terjedő kapcsolatrendszere; 3. termékpálya-szabályozás: az agrárpiaci rendtartásnak az adott termékpálya működtetésére meghirdetett eszközrendszere; 4. piaci operatív információs rendszer: az egyes termékpálya-szabályozások végrehajtásához kapcsolódó, illetve a végrehajtás során keletkező adatok nyilvántartási rendszere; 5. piaci árinformációs rendszer: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott körben, tartalommal és rendszerességgel gyűjtött, az agrárpiaci rendtartás működtetéséhez szükséges piaci árak nyilvántartási rendszere; 6. gazdasági év: a termékpálya-szabályozásokban az agrárpiaci rendtartás eszközeinek, az egyes termékpályák termelési és piaci sajátosságaihoz illeszkedően meghatározott, alkalmazási időszaka; 7. kvótaév: a 8. pont szerinti kvótamennyiség érvényességére vonatkozóan, az egyes termékpályaszabályozásokban meghatározott időszak; 8. kvóta: az a szabályozási rendszerbe vont termék- vagy árumennyiség, illetőleg termőterület, amely külön jogszabályban kerül meghatározásra, és amelyhez minőségi kikötés is elrendelhető; 9. alapár: egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott olyan ár, amelyhez az agrárpiaci rendtartás egyes eszközeinek alkalmazása köthető; 10. irányár: egyes termékpálya-szabályozásokban az adott termékre előre meghatározott olyan ár, amely a piaci viszonyok függvényében a várható áringadozások centrumát jelöli, amelyhez az agrárpiaci rendtartás egyes eszközeinek alkalmazása köthető; 11. intervenciós ár: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott olyan előre meghirdetett ár, amely áron az intervenciós időszak alatt a külön rendeletben meghatározott minőségi és mennyiségi feltételeknek megfelelő termék felajánlható intervenciós felvásárlásra. 12. intervenciós felvásárlás: az egyes termékpálya-szabályozásokban előre meghatározott módon történő állami felvásárlás; 17. krízislepárlási támogatás: a bor termékpálya gazdasági évét követően a felhalmozódott borkészletek levezetésére külön jogszabályban meghatározott módon adható támogatás; 18. magántárolási támogatás: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott módon, a tárolási költségek csökkentését célzó támogatási forma; 19. terméktanács: a törvény hatálya alá tartozó azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó, viszonteladó és forgalmazó szervezetek és személyek az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott, bírósági nyilvántartásba vett és a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) által 2002. december 31-ig elismert, nem nyereségérdekelt
szervezete. A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény alapján köztestületként alakult hegyközségek országos szervezetét az általa képviselt termékpálya vonatkozásában - külön miniszteri elismerés nélkül -, terméktanácsnak kell tekinteni; 20. forgalmazó: aki a törvény hatálya alá tartozó terméket fogyasztói forgalomba hoz; 21. fogyasztói forgalom: a törvény hatálya alá tartozó termékeknek közvetlenül a fogyasztó, mint végső felhasználó részére történő forgalmazása; 22. viszonteladó: aki a törvény hatálya alá tartozó terméknek nem a fogyasztói forgalomban történő kereskedelmi értékesítését folytatja; 23. feldolgozó: aki a törvény hatálya alá tartozó terméket, a termék eredeti állapotát lényegesen megváltoztató élelmiszer-előállítási műveletekkel fogyasztásra kész állapotba hoz. Az agrárpiaci rendtartás intézményrendszere Az agrárpiaci rendtartás irányításával, szervezésével és szabályozásával kapcsolatos tevékenységet a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, működtetésével kapcsolatos tevékenységet ha jogszabály másképp nem rendelkezik - a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) látja el a Közös Agrárpolitika által meghatározott keretek között e törvény rendelkezései alapján, a termékpálya bizottságok bevonásával. A Termékpálya Bizottság (Bizottság) agrárpiaci rendtartási döntéseket előkészítő, egyeztető fórum, mely véleményt nyilvánít és javaslatot tesz az adott termékpályán a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékekre termékek termelését, bel- és külkereskedelmi forgalmát, illetve az alkalmazandó piacvédelmi intézkedéseket érintő agrárszabályozási kérdésekben. A Bizottság feladatai: a) az agrárpiaci rendtartás hatékony működése érdekében működtetett, a statisztikai adatszolgáltatási rendszerrel összehangolt, de különálló piacszabályozási információs rendszer által biztosított információk alapján a piaci helyzet értékelése; b) termelési statisztikák elemzése, termésbecslés, mérlegkészítés, előrejelzés; c) javaslattétel jogszabály alkotására és módosítására; d) a termékpálya-szabályozás hatásainak értékelése; e) az európai uniós tagsági viszonyból eredő döntés-előkészítő operatív egyeztetés: ennek keretében javaslatot tesz: i) az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának alakításával kapcsolatos hazai álláspontra, különös tekintettel a Mezőgazdasági Tanácsban, az Állandó Képviselők Bizottságában (COREPER), a Speciális Mezőgazdasági Bizottságban, illetve a Mezőgazdasági Tanács munkáját segítő egyéb munkacsoportokban képviselendő álláspontra, ii) az Európai Unió irányító bizottságaiban az agrárpiac vonatkozásában képviselendő hazai álláspontra, iii) a tagországok hatáskörébe utalt egyes agrárpiaci intézkedésekre, iv) a hazai agrárpiac-szabályozásban meghozandó intézkedésekre. A Bizottság szavazati joggal rendelkező tagjai, akik a tagsággal együtt járó feladatuk ellátásához szükséges szakismerettel rendelkező személyek lehetnek: a) a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által kijelölt két személy, a gazdasági és közlekedési miniszter , a külügyminiszter és a pénzügyminiszter által kijelölt egy-egy személy (köztisztviselő), b) a Magyar Agrárkamara, a mezőgazdasági termelők két legnagyobb országos érdekképviselete, az adott termékpályára vonatkozó, az élelmiszer-, ital- és dohányipari vállalkozások legnagyobb termelési értéket képviselő országos gazdasági érdekképviselete, valamint az illetékes terméktanács vagy - azon termékpálya esetében, ahol nincs terméktanács - szakmai szövetség egyegy képviselője. A Bizottság ülésére az MVH és az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (a továbbiakban: AKII) képviselőit tanácskozási joggal meg kell hívni. U
U
U
U
U
U
U
U
U
U
U
U
A Bizottság elnökének vagy valamely tagjának meghívására, annak ülésein tanácskozási joggal más érdekelt is részt vehet szakértőként. A Bizottság elnöke a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által kijelölt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot képviselő bizottsági tag. Az a) pontban meghatározott miniszterek és a b) pontban meghatározott szervezetek a Bizottságok tagjainak távolléte vagy akadályoztatása esetére állandó helyetteseket (póttagot) jelölnek ki. A póttagokra a tagokra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell. A Bizottságok üléseit az elnök - akadályoztatása esetén az általa kijelölt helyettes - vezeti. A Bizottságokat az elnök - akadályoztatása esetén az általa kijelölt helyettes - képviseli. A Bizottságokat az adott termékpálya által indokolt gyakorisággal az elnök vagy az általa kijelölt helyettes a napirend megküldésével hívja össze. Szavazategyenlőség vagy vitás kérdés esetén a Bizottság elnöke dönt. A Bizottság döntését ellenző álláspontot írásban rögzíteni kell. A Bizottságok feladataik körében hozott végső álláspontjukat szavazással alakítják ki. A Bizottságok tagjai egy-egy szavazattal rendelkeznek. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szavazati joggal rendelkező tagjainak két szavazata a két tag közül a jelenlévő tag által is képviselhető. A Bizottságok határozatképességéhez a szavazatok többségét képviselő tagok jelenléte szükséges azzal, hogy az a) és a b) pontban meghatározott tagok részéről legalább kettő-kettő szavazatot képviselő tag jelenléte szükséges. Amennyiben a Bizottság ülésén sem a tag, sem a póttag nem tud megjelenni, úgy a Bizottság tagjai a napirendben megjelölt ügyekre vonatkozó javaslataikat - távolmaradásuk indokának megjelölésével - írásban is közölhetik. Az írásbeli javaslatokat az ülés megkezdése előtt kell az elnök részére megküldeni. Az írásban beérkezett javaslat az adott Bizottság napirenden szereplő ügyre vonatkozó végső álláspontjának megfelelően minősül egyetértő, illetve elutasító szavazatnak. A Bizottság elnöke a Bizottság alakuló ülését e rendelet hatálybalépését követően 30 napon belül hívja össze. A Bizottság az ügyrendjét az alakuló ülésén tárgyalja meg. Az ügyrendben biztosítani kell, hogy a Bizottság ülésein szavazati joggal, illetve tanácskozási joggal rendelkező tagok javaslatot tehessenek a Bizottság ülésének napirendjére. A napirendet az elnök állapítja meg. Kötelező napirendre tűzni azokat a kérdéseket, amelyek megtárgyalását az a) pontban meghatározott minisztériumok közül legalább kettő, és a b) pontban megjelölt valamennyi szervezet indítványozza. A Bizottság üléséről emlékeztetőt kell készíteni, amelynek egy-egy másolati példányát az ülést követően - az ügyrendben rögzített határidőn belül - a tagoknak meg kell küldeni. E törvény alapján a következő Bizottságokat kell létrehozni: a) Gabona Termékpálya Bizottság (gabonafélék, rizs, keményítő, olajos- és fehérjenövények); b) Hús Termékpálya Bizottság (szarvasmarha, juh, kecske, sertés, baromfi); c) Zöldség, Gyümölcs és Dísznövény Termékpálya Bizottság; d) Szőlő és Bor Termékpálya Bizottság; e) Cukor és Izoglükóz Termékpálya Bizottság; f) Tej, Tejtermék Termékpálya Bizottság; g) Dohány Termékpálya Bizottság. A Bizottságok munkájának koordinálására, illetve a Bizottságok működtetése szakértői hátterének biztosítására a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter külön titkárságot állít fel. Az agrárpiaci rendtartás eszközrendszere I. Ármeghatározások: • intervenciós felvásárlási ár; • irányár; • alapár; II. Egyes meghatározott piacokhoz kötődő támogatás:
U
U
• közraktári támogatás; • krízislepárlási intézkedés; • kvóta meghatározása; • közvetlen termelői (terület- és állatlétszám alapú illetve minőséghez kötött) támogatás; • a zöldség-, gyümölcstermelői, - értékesítő szervezet támogatása; III.A túltermelést csökkentő piaci támogatások: • termelő kapacitások csökkentéséhez nyújtott támogatás; • belföldi szociális célú élelmiszer segélyezéshez nyújtott támogatás; • egyes termékek állati takarmányozási célú, illetve élelmiszeripari felhasználására adott támogatás; • termelési önkorlátozás; IV. A minőségi termelést elősegítő támogatások: • a piacra jutást elősegítő agrár-környezetvédelmi költségek és a biogazdálkodás támogatása; • közösségi agrármarketing támogatása; • élelmiszerbiztonság, minőségbiztosítás támogatása; • termelés- és kereskedelem-finanszírozási eszközök (kamattámogatás, exporthiteltámogatás és exporthitel-biztosítás támogatása), • egyes termékek minőségvizsgálati támogatása; • informatikai támogatás; V.A piaci intervenció eszközei: • intervenciós felvásárlás; • magántárolási támogatás; • állami készletezés, állami készlet értékesítése, feldolgoztatás, bértároltatás; • a termék megsemmisítése; • import kezdeményezése, taktikai célú importvásárlás lebonyolítása és e termékek szükség szerinti • egyéb, a miniszter által külön jogszabályban meghatározott eszközök. VI. A külpiacokra is kiható eszközök: • export-visszatérítés; • kiegyenlítő befizetés előírása; • export bizonylatolása; • nemzetközi kötelezettségvállalás alapján vámkedvezményes import;
U
U
U
U
Biztosítékok szabályozása Pályázat kiírása esetén annak elbírálása pályázati díj előzetes megfizetéséhez, illetve egyéb biztosíték nyújtásához köthető. A biztosítékok mértékét, visszatérítésének feltételeit külön jogszabály határozza meg. A biztosítékok kezelését i) a MVH, illetve ii) az importengedélyekhez, valamint az engedélyalapú kedvezményes import vámkontingensekhez kötődő biztosítékok esetén a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) végzi. Biztosítékként kizárólag a következők fogadhatók el: i) készpénzletét; ii) bankgarancia; iii) pénzügyi intézmény, biztosító által vállalt készfizető kezesség (a továbbiakban: kezesség).
A bankgarancia és a kezesség kizárólag olyan pénzügyi intézménytől, illetve biztosítótól fogadható el, amelynek székhelye szerinti tagállam felügyeleti hatósága e tevékenység végzését engedélyezte, és amely a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által vezetett nyilvántartásban szerepel. A biztosíték összeghatártól és a kötelezettség teljesítéséért felelős személytől függetlenül, a külön jogszabály alapján meghatározott mértékben nyújtandó. A biztosíték teljes vagy részleges feloldását a kötelezett írásban kérelmezheti a biztosítékkezelőtől. A biztosíték részleges feloldása esetén a biztosítékkezelő nem korlátozhatja az - ugyanazon ügyletre vonatkozó - ismételt részleges feloldások számát és a feloldásra kerülő részletek minimális összegét. A bankgarancia a nyomtatvány megfelelő kitöltésével létrejött, egy eredeti példányban készülő kötelezettségvállalás, amelyet a biztosítékkezelőhöz kell benyújtani. A bankgarancia, illetve a kezesség lejárata legalább a kötelezettségvállalás időtartamának végét követő kilencvenedik nap. A biztosítékkezelő a még nem teljesített kötelezettség biztosítékául szolgáló bankgarancia, illetve kezesség lejárata előtt harminc nappal írásban felszólítja a kötelezettet újabb, megfelelő mértékű biztosíték nyújtására. A biztosíték megfizetését az MVH, illetve a MKEH Magyar Államkincstárnál vezetett, külön közleményben megjelölt számlájára pénzintézeti átutalással kell teljesíteni. Támogatások szabályozása Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában támogatás csak akkor vehető igénybe, ha a támogatott az agrárpiaci rendtartás eszközeinek alkalmazási céljával azonos, más jogszabályban meghatározott állami támogatást nem vesz igénybe. Az agrárpiaci rendtartás eszközeinek alkalmazása során az alábbi nemzeti pénzügyi források használhatók fel: a) a költségvetési törvény Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének Folyó kiadások és a jövedelemtámogatások kiadási előirányzata, b) a költségvetési törvény Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének Folyó kiadások és a jövedelemtámogatások megtérülése bevételi számla, c) az e törvény alapján nemzeti hatáskörben szabályozott eszközrendszer működtetéséből származó bevételek. A gazdálkodás kiszámíthatósága és a piac szereplőinek tájékoztatása érdekében a törvény hatálya alá tartozó termékekre irányár, intervenciós ár és alapár hirdethető. Az e törvény hatálya alá tartozó termékek termelési sajátosságaihoz igazodó, kvótával történő mennyiségi szabályozásra kerülhet sor. Az adott kvótaévre, termőterületre, mennyiségre, minőségre vonatkozó kvóta a termékpálya-szabályozás keretében kerül meghatározásra. Ez esetben a szabályozás feltételeiről, módjáról és - amennyiben ahhoz állami támogatás kapcsolódik - az ellentételezés mértékéről, valamint a szabályozásban foglaltak megsértésének jogkövetkezményeiről is rendelkezni kell. A termelés mennyiségi szabályozása határozatlan időre is megállapítható. FVM miniszter és a terméktanácsok szerződéskötésének szabályai A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az agrárpiaci rendtartás eszközeinek alkalmazásával összefüggő egyes feladatok végrehajtására a terméktanáccsal szerződést köthet. A megkötött szerződések nyilvánosak és ahhoz - meghatározott feltételekkel - a terméktanácshoz nem tartozó termékpálya-szereplők írásos nyilatkozatban csatlakozhatnak. A csatlakozás feltételeit a felek a szerződésben határozzák meg. Ha a termékpályán nincs terméktanács, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az illetékes szakmai szövetséggel is köthet megállapodást. Ha az adott termékpályán több szakmai szövetség is működik, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az általuk kijelölt szövetséggel köt megállapodást. A terméktanács - az e törvényben foglalt célok megvalósításának elősegítése érdekében - a tagjai által vállalt befizetésekből támogatást nyújthat. A terméktanács tagja az e célra történt befizetést az adott termékpályához tartozó termékek értékesítéséből származó árbevétele 3 százalékának
megfelelő mértékben számolhatja el az egyéb ráfordításai, illetőleg költségei között. Adott terméktanács esetén - az elérni kívánt célok megjelölésével a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter és a pénzügyminiszter együttes egyedi döntése alapján - a befizetés elszámolható mértéke elérheti az árbevétel 7 százalékát is. A terméktanács a tagjai által befizetett pénzt köteles elkülönítetten kezelni. A terméktanács a tagjai által, a meghatározott, befizetett pénzt csak az e törvényben meghatározott célokra történő, az állam nemzetközi kötelezettségeivel összhangban álló kifizetésekre használhatja fel. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter külön rendeletben meghatározhatja, hogy piaci beavatkozás rendszerében a törvény alapján alkalmazható egyes intézkedések megtételére csak akkor kerülhet sor, ha a terméktanács a saját befizetéseiből képzett forrásból a piaci egyensúly helyreállítása érdekében előzetesen már támogatást nyújtott. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter és a terméktanács ugyanarra a célra nyújtott támogatás közös viselésében is megállapodhat. Ha a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter és a terméktanács között létrejött szerződés rendelkezéseit a terméktanács, valamelyik tagja, vagy a szerződéshez csatlakozott gazdálkodó a szerződésben vállalt szabályozás ráeső részét nem tartja be, az agrárpiaci rendtartás rendelkezésére álló pénzügyi források igénybevételéből kizárható. A kizárás feltételeit a felek a szerződésben határozzák meg. A felvett támogatás jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül, melyet a jegybanki alapkamat kétszeresével növelt kamattal vissza kell fizetni. Ha a terméktanácsként elismert szervezet nem felel meg az elismeréskor megkövetelt és teljesített feltételeknek, továbbá az elismerés fenntartásához szükséges intézkedéseket az erre irányuló miniszteri felhívásban biztosított megfelelő határidőn belül nem teszi meg, az elismerés hatályát veszti. Információs rendszerek Az agrárpiaci rendtartás hatékony működése érdekében a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a statisztikai adatszolgáltatási rendszerrel összehangolt, de különálló piacszabályozási információs rendszert működtet. A piacszabályozási információs rendszer működéséről, az adatszolgáltatás tartalmáról, gyakoriságáról, az adatok felhasználásáról, az adatszolgáltatásra kötelezettek köréről, továbbá az adatszolgáltatás módjáról külön jogszabály rendelkezik. A piacszabályozási információs rendszer keretében piaci árinformációs rendszer és piaci operatív információs rendszer működik. A miniszter a törvény működtetésével kapcsolatosan amennyiben törvény eltérően nem rendelkezik - külön jogszabályban kiegészítő adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elő. A piaci operatív információs rendszert az MVH működteti. (piaci operatív információs rendszer: az egyes termékpálya-szabályozások végrehajtásához kapcsolódó, illetve a végrehajtás során keletkező adatok nyilvántartási rendszere) A piaci árinformációs rendszert az AKII működteti. (piaci árinformációs rendszer: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott körben, tartalommal és rendszerességgel gyűjtött, az agrárpiaci rendtartás működtetéséhez szükséges piaci árak nyilvántartási rendszere) Az AKI az európai unió által előírt rendben a feldolgozott adatokat az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatóságának (a továbbiakban: DG Agri) továbbítja. A DG Agri felé irányuló adatszolgáltatás időpontját az EU Bizottsága vagy Tanácsa által alkotott rendeletek, és az ehhez kapcsolódó utasítások határozzák meg. A folyamatosan összesített és frissített adatok a https://pair.akii.hu honlapján (a továbbiakban: honlap) hozzáférhetőek. Az adatszolgáltatást az AKI által összeállított és a honlapon közzétett adatlapok letöltésével, annak kitöltésével kell teljesíteni és az adatlapokon feltüntetett faxszámra elküldeni. Amennyiben technikai okok miatt erre nincs lehetőség, az adatlapokat az AKI irodáiban is át lehet venni. Az adatokat az adatlapokon - e jogszabályban meghatározott kivétellel - hetente kell szolgáltatni. A jelentési időszak heti jelentési kötelezettség esetén hétfőtől az azt követő vasárnapig terjedő időszak (a továbbiakban: tárgyhét). A heti jelentéseket a tárgyhetet követő hét keddjén, 16 óráig kell az AKI-ba elküldeni.
A rendtartási törvény speciális versenyjogi rendelkezései Intézkedések: 1. A termelő, a feldolgozó, a viszonteladó és a forgalmazó, egymás között megkötött, a törvény hatálya alá tartózó mezőgazdasági és élelmiszeripari termék átruházására irányuló szerződéseiben (a továbbiakban: szerződés) a felek által meghatározott - a számlának a vevőhöz történő beérkezése napjától számított – fizetési határidő a 30 napot nem haladhatja meg. • SZANKCIÓ1: a termék ellenértékét a jegybanki alapkamat kétszeresével növelt kamattal megfizetni. • SZANKCIÓ2: a 30 napos határidő be nem tartása esetére azonnali beszedési megbízást kikötése 2. A törvény hatálya alá tartozó mezőgazdasági és élelmiszeripari termék lakossági célú kereskedelmi értékesítési ára nem lehet alacsonyabb, mint a szerződésben meghatározott számlázott átadási ára. KIVÉTEL: • a vállalkozás felszámolása • vagy profilváltás miatt • nem teljes értékű termék értékesítése. ÉRVÉNYESÍTÉSE: • a kiárusítás tényének és kezdő időpontjának bejelentése van a minisztérium felé. • Ideje a 15 naptári napot nem haladhatja meg. Akit az előírt feltételek fennállása hátrányosan érint, a termék lakossági célú kereskedelmi értékesítésétől számított 60 napon belül a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalhoz írásban fordulhat. SZANKCIÓ: a termék átadási ára és a termék lakossági célú kereskedelmi értékesítési ára közötti különbözet kétszeresének az agrárpiaci rendtartás működéséből származó bevételek számlára történő befizetése.
