Bevezetés a vallástudományba

Bevezetés a vallástudományba 8. A valláskutatás módszerei Biró Tamás [email protected], http://birot.web.elte.hu/ 2015. november 17-24., december 1.

Harmadik kidolgozandó feladat • Harmadik kidolgozandó feladat a honlapon (a honlap alján): http://birot.web.elte.hu/courses/2015-valltud/valltud-hf3.pdf • Határidő: december 8-a (e-mailben és papíron). • Kérdés? Valami nem világos? Keressenek (e-mailben) minél előbb! • Nem kap pontot, aki • • • •

nem használ helyesírás-ellenőrzőt és nem figyel a központozásra, vagy nincs bibliográfiája, vagy a bibliográfiában olyan tételek vannak, amire nem hivatkozik a dolgozatban, vagy a bibliográfia nem tartalmaz teljes bibliográfiai leírást (kiadó, kiadás helye, éve…).

Hivatkozások • Primer források: például bibliai, talmudi, stb. – amiről írunk. • Szekunder források: szakirodalom – akik már korábban írtak u.erről. • Hivatkozások a főszövegben (v. lábjegyzetben szekunder források esetén). • Bibliográfia: szekunder források (és esetleg primer források, külön). • Formátum: sok lehetőség van, de legyen egységes! • Javaslat: használjon egy standard, részletesen leírt rendszert • • • •

pl. SBL, MLA, Chicago Manual of Style, APA. http://hebraisztika.hu/attachments/00000330.pdf Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve (Osiris: Budapest, 2005). Stb.

Hivatkozások van-e pont?

• Bibliai hivatkozások:

kettőspont vagy vessző a fejezet és a vers sorszáma közt?

dőlt betűvel? • Ne „M5 6/4”, ne „Mózes V. könyve, VI. fejezet, 4. vers”. • Hanem: 5Mózes 6:4 5Móz. 6:4 5Móz 6:4 Deut. 6:4 MTörv. 6:4 5Mózes 6,4 5Móz. 6,4 5Móz 6,4 Deut. 6,4 MTörv. 6,4. • Ha „Genezis”, akkor „Exodus”, és ne „Kivonulás”, stb. • Tól-ig: Deut. 4–6 (három fejezet), Deut. 6:5–9 (egy fejezet öt verse).

• Szakirodalom: • • • •

szóköz?

hosszú kötőjel!

Szerző, utána pont vagy vessző vagy kettőspont. Mű címe. Kiadó, kiadás helye, éve. Ha fejezet egy könyvben, cikk egy folyóiratban: bennfoglaló mű adatai is + pp. Könyv: cím tipikusan dőlt betűvel. Fejezetek és cikkek címe álló betűvel (+ idézőjel?) Idegen nyelvű művek esetén eltérhet a nagybetűhasználat szabályai.

Hivatkozások: http://hebraisztika.hu/attachments/00000330.pdf

Hivatkozások: http://hebraisztika.hu/attachments/00000330.pdf

Vizsga • Írásbeli vizsga, 120 perc. • Fogalmak meghatározása és kidolgozandó kérdések. • Tartalma: • Ami órán elhangzott és a prezentáción szerepel. • D. Haller. Atlasz: Etnológia (Athenaeum 2000 Kiadó: Budapest, 2007 ), pp. 228 – 255. • H. von Glasenapp: Az öt világvallás (Gondolat: Bp., 1972; Akkord: h.n., 20122), pp. 195 – 211.

• A jegy 40%-át teszi ki. • Időpont? Javaslat: január 14., csütörtök, reggel 10 óra. Utóvizsga-időpont: január 28., csütörtök, reggel 10 óra.

Bevezetés a vallástudomány módszereibe

A vallással való foglalkozás története dióhéjban Mi a vallás?

Hogyan tanulmányozható?

mióta?

Teológia

isteni akarat

a kinyilatkoztatott szöveg értelmezésével és elmélkedéssel

késő ókor

Vallástörténet

történeti jelenség

történeti-összehasonlító módszerekkel

17. század 19. század

Vallásfenomenológia

egyéni élmény

önmegfigyeléssel

20.sz. eleje

Vallásszociológia

társadalmi jelenség szociológiai módszerekkel

Vallásantropológia

közösségi jelenség

terepmunkával

Valláspszichológia

egyéni jelenség

pszichológiai kísérletekkel

Kognitív vallástudomány

a Homo sapiens faj jellemzője

fentiekkel, agyi képalkotó eljárásokkal, 20. sz. vége számítógépes modellezéssel…

19. sz. vége 20. század

A valláskutatás módszerei 1. A vallás, mint „sui generis” jelenség: a. Teológia b. Vallásfenomenológia 2. A vallás, mint történeti jelenség: összehasonlító vallástörténet. 3. A vallás, mint társadalmi és antropológiai jelenség: vallásetnológia (vallásnéprajz), vallásantropológia, vallásszociológia. Funkcionalista megközelítések. 4. A vallás, mint pszichológiai-biológiai jelenség: Valláspszichológia és kognitív vallástudomány. Evolúciós megközelítések. 5. A vallás, mint szimbolikus jelenség: vallásszemiotika.

A vallás, mint sui generis jelenség: 1. teológia.

Sui generis • `A saját neméből [származó]’: egyedi, önálló kategóriát alkot. • Definíció: definiálandóhoz megadjuk a kategóriát (genust), majd specifikáljuk azon belül annak egyik elemét. • Például: „a puli olyan kutya, amelynek hosszú a szőre”.

• Ami sui generis, azt nem lehet így definiálni, mert önmaga alkotja azt a kategóriát, amelyen belül definiálni kellene. • Ha (ha azt gondoljuk, hogy) a vallás sui generis jelenség, akkor • Nem tekinthető egy nagyobb csoport – például a tudományok, művészetek vagy pszichiátriai betegségek – alesetének. • Ezért a vallás nem redukálható biológiai, pszichológiai, társadalmi… fogalmakra. Egyes vallástudományi irányzatok elfogadják ezt az állítást, mások nem: örök vita!

Teológia

NB: keresztény szóhasználat.

• Szűk értelemben: Istenre (és az isteni világra) irányuló kutatás. • Racionális és szisztematikus kutatás, szemben például a misztikával. • Tudomány, amelynek kutatási tárgya Isten? Régebben annak tekintették. • Ma: attól függ, hogyan definiáljuk a tudomány fogalmát (v.ö. tudományfilozófiával). A teológia történelem során változó besorolása

• • • •

A világ megismerése reprodukálható, empirikus adatok segítségével? ― akkor nem. Világnézetileg semleges megismerő tevékenység? ― akkor nem. Adott paradigmát és módszertant követő szellemi tevékenység? ― akkor talán. Tudomány az, amit annak tartanak a tudósok? ― attól függ, ki számít tudósnak.

• Tágabb értelemben része lehet: • Egyháztörténet, dogmatörténet: történelemtudomány (intézménytörténet, szellemtörténet). • Bibliatudomány: teológiai és történeti értelmezések, filológia, a szöveg története, stb. • Gyakorlati teológia: homiletika, liturgia, pasztorálpszichológia, katekézis, stb. • Legtágabb értelemben: vallástudományt is beleértik egyesek.

NB: keresztény szóhasználat.

A teológia ágai, módszertana (1) Módszertan:

• Dogmatika: a vallási tanítás meghatározása ― normatív tevékenység.

előíró (preskriptív)

• Szisztematikus teológia: filozófiai (spekulatív) módszerek révén a vallási tanítás mélyebb megértése.

magyarázó

értelmező

• Biblikus teológia: a vallás tanításának bibliai alapjai, hermeneutika révén. • Teodicea (filozófiai istentan): tárgya kimondottan isten megismerése • Istenbizonyítékok

• Isten igazságosságába vetett hit, a világban megfigyelhető igazságtalanság ellenére.

• Morálteológia: a vallás tanításának erkölcstani következményei.

A teológia módszertana (2)

Erdő Péter, Vizi E. Szilveszter, Schweitzer József: Hit, erkölcs, tudomány. (Éghajlat Könyvkiadó, 2006), pp. 103–104.

Vizi E. Szilveszter: A dogma soha nem lehet a tudós témája, mivel nem kutatható. A dogma, szerintem kulturális terméke az emberiségnek, ezért nem működési területe a teológia a Magyar Tudományos Akadémiának. Erdő Péter: Ezzel nem értek egyet. Az MTA régi alapító okmányai szerint ott nem a hittudomány tudomány jellegének kétségbe vonását találjuk, hanem hogy minden tudománnyal foglalkozik, az egy hittudományt kivéve. Kvázi nem tekinti magát illetékesnek az MTA arra, hogy a hittudomány kérdésével is foglalkozzék. A mi meggyőződésünk szerint a teológia is valódi tudomány, valódi ismeretekről szól, és azokat igazolható módon próbálja meg rendszerezni, de, hitünk szerint Istenről is tudunk bizonyos ismereteket nyerni (…)

A teológia módszertana (2)

Erdő Péter, Vizi E. Szilveszter, Schweitzer József: Hit, erkölcs, tudomány. (Éghajlat Könyvkiadó, 2006), pp. 103–104.

(…) EP: És minden tudománynak van a tárgyához mért sajátos módszere. II. János Pál pápa a katolikus teológiáról azt mondja, hogy abban az Egyházi Tanítóhivatalhoz való hűség módszertani követelmény. Nem korlátja a tudományos kutatás szabadságának, hanem módszertani előfeltétele annak, hogy az adott diszciplínát katolikus teológiaként műveljék. (…) Természetesen más szemszögből is lehet azt a szellem-történeti folyamatot vizsgálni, de ha nem tartjuk magunkat a Tanítóhivatal intencióihoz, nem azt tartjuk mérvadó ismeretforrásnak, akkor az nem katolikus teológia hanem vallástörténet vagy egyéb diszciplína lesz.

A vallás, mint sui generis jelenség: 2. vallásfenomenológia

Fenomenológiai filozófia • Megalapító: Edmund Husserl (1859 – 1938). • Maurice Merleau-Ponty (1908 – 1961). Lásd még: Heidegger, Sartre, Levinas, stb.

• A kutatás tárgya nem az anyagi világ maga, hanem a fenomének: • • • • •

a megfigyelő, megismerő intencionális élménye – tudatosodott élmény! a világ valamely tárgyával kapcsolatban. (Itt tárgy = bármely létező.) A valóság leképeződése a megfigyelő tudatában, és annak egyes szám első személyű megélése, leírása (qualia).

• Ez a leképeződés azonban nem automatikusan jön létre: az elménkben lévő fogalmak, gondolatok, képek, nyelv stb. révén keletkezik. • Jelentést az élmény ad a világ tárgyainak: ahogy azok leképeződnek az élményben.

Fenomenológiai filozófia (folyt.) • A kutatás tárgya nem az anyagi világ maga, hanem a fenomének: • • • • • • •

a megfigyelő, megismerő intencionális élménye – tudatosodott élmény! a világ valamely tárgyával kapcsolatban. (Itt tárgy = bármely létező.) A valóság leképeződése a megfigyelő tudatában, és annak egyes szám első személyű megélése, leírása (qualia). Ez a leképeződés nem automatikus: elménk fogalmai, gondolatai, képei… révén. A világ tárgyainak jelentése: ahogy azok leképeződnek a megfigyelő élményében.

• A fenomenológus a fenoméneket előítéletektől mentesen írja le. • Fenomenológiai redukció: (a világ létét nem tagadjuk, de) figyelmünket az intencionális élményekre és a fenoménekre összpontosítjuk. • Ezt a módszert a vallási jelenségekre alkalmazva kapjuk a vallásfenomenológiát.

Vallásfenomenológia A fenomenológiai módszer (fenomenológiai redukció) a vallásra alkalmazva: • Nem tudjuk, de nem is érdekel, hogy mi van a világban • (létezik-e transzcendens. Feltételezik, hogy létezik, de ami fontosabb, az)

• A vallásos egyén (homo religiosus) vallásos élménye, ahogy ő, egyes szám első személyben, megéli a vallásosságát. • Ezt igyekszik a vallásfenomenológus előítéletektől mentesen, világnézetileg semleges módon leírni, vallástörténeti kontextusba ágyazni, stb. – ezért tekinti a módszerét (objektív) tudományosnak.

Vallásfenomenológia „a vallás lényegének a Szent létezését és megmutatkozását, a valóság szent és profán dimenzióinak elkülönülését, az embernek a világ szent – és transzcendens – rendjével való találkozását veszi, módszertani alapjának pedig a fenomenológiai filozófia eljárását tekinti. A vallásfenomenológia lényege a vallási jelenségek gazdag sokféleségének néhány alapvető létdimenzióra való leszűkítése és az egyedi, alkalmi eltérésektől elvonatkoztató ábrázolása, amelynek intellektuális keretét az ember mint homo religiosus közvetlen tapasztalata és szemlélete, tartalmát pedig a vallási jelenségek gazdag sokfélesége adja. […] a Szent megjelenésének, megmutatkozásának olyan motívumaira épül, mint a Szent terének és idejének elemzése, a szent személyek, viszonyok és cselekvések tipológiájának megalkotása.” (Horváth Pál: „Vallásfenomenológia”, in: Magyar Virtuális Enciklopédia. MTA Filozófiai Kutatóintézet, 2004. http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/valltud/vallasfenomenologia.htm)

A vallásfenomenológia legfontosabb képviselői Rudolf Otto (1869 – 1937), német evangélikus lelkész

A vallás másra nem redukálható, sui generis jelenség

• 1917: Das Heilige - Über das Irrationale in der Idee des Göttlichen und sein Verhältnis zum Rationalen (A Szent: Az isteni eszméjében rejlő irracionális és viszonya a racionálishoz). • Homo religiosus: a vallásos ember, akinek az intencionális élményét írjuk le. • Numen, numinózus – az isteni, a Szent megtapasztalása. https://upload.wikimedia.org/ Nem racionális, nem érzéki, tárgya az én-en kívül van. wikipedia/commons/e/e4/ Ganz andere: visszavezethetetlen bármely más érzésre, RudolfOtto.jpg tapasztalásra. A fenomenológiai módszer alkalmazása a vallásos élményre: a teremtmény rettegése a teremtőtől: „ Mysterium tremendum et fascinans” (`megrettentő és lenyűgöző misztérium’).

A vallásfenomenológia legfontosabb képviselői Gerardus van der Leeuw (1890 – 1950) • Holland teológus, lelkész, vallástörténész a Groningeni Egyetemen (és 1945-46-ban politikus, oktatásügyi miniszter)

• Phänomenologie der Religion (1933) • Husserl, Rudolf Otto (G. vd L előszót ír 1928-ban az A Szent holland fordításához) és mások hatására https://upload.wikimedia.org/ részletesen kidolgozza a vallás fenomenológiáját. wikipedia/commons/5/56/ Gerardus_van_der_Leeuw.jpg • Introspekció  a vallási élmény pszichológiája  a vallástörténetben megfigyelt jelenségek kategorizálása.

A vallásfenomenológia legfontosabb képviselői Mircea Eliade (1907 – 1986): román származású, az USA-ban dolgozó író és vallástörténész. • Legfontosabb művei: • Az örök visszatérés mítosza (1949) • A szent és a profán: a vallási lényegről (1957) • Szent: az emberi tapasztalás egyik dimenziója, amely nem vezethető vissza semmi másra (pszicho, szocio-ra). • Bevezeti a szent tér és szent idő fogalmát: a térnek, időnek a vallásos ember által megtapasztalt „inhomogenitása”

• Vallási hiedelmek és eszmék története (1976-83)

https://upload.wikimedia.org/ wikipedia/en/8/8c/ Mircea.eliade.jpg

• Teljes vallástörténet 3 kötetben, mint a Szent megnyilvánulási formáinak története.

A vallásfenomenológia hatása a zsidó vallásfilozófiára Joseph Baer Soloveitchik („a Rav”, 1903 – 1993): neves rabbicsaládban született Oroszországban, jesiva után a berlini egyetemre megy. A New York-i Yeshiva University rabbiképzőjének a vezetője, az amerikai ortodoxia egyik vezetője.

• Fontos filozófiai művei: Halakhic Man (eredetileg https://upload.wikimedia.org/ héberül: Is ha-halakha, 1944), The Lonely Man of Faith wikipedia/en/f/fe/ (1965), Halakhic Mind (1944-ben írta, 1986-ban jelenik meg). Rav_Joseph_Soloveitchik.gif • Halakhic Man: három emberi prototípus fenomenológiája:

Normatív-kognitív megközelítés a Sinai-hegyen kapott Tóra segítségével.

• Cognitive man: célja a világ megismerése és megértése. • Homo religiosus: a lét félelmetes misztériumát éli meg. • Halakhic man: a személyiségében rejlő „a priori képek” révén közelít a valósághoz.

A vallás, mint történeti jelenség: a vallástörténet

Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás (előszó, p. 5). Aki a természet vagy a szellemi élet valamely jelenségének lényegével és fontosságával tisztában akar lenni, nem szabad beérnie azzal, hogy az illető jelenség megnyilvánulási formáinak egyikét megismeri, hanem arra kell törekednie, hogy a különböző országokban és korokban kialakult formáinak sokféleségét áttekintse. Ez vonatkozik a vallásra is. Bensőséges vallási élet gyakorlásához tökéletesen elegendő egyetlen vallás ismerete, de lehetetlen megfelelő képet alkotni a vallásról általában, annak lényegéről és tényleges tartalmáról, ha mindössze egyetlen hitformáról szerzett ismeretek állnak rendelkezésünkre. (...) a vallásra is érvényes az, amit Goethe a nyelvről mondott: „Aki csak egyet ismer, nem ismer egyet sem.”

Összehasonlító-történeti vallástudomány Összehasonlító vallástudomány: • 17. századtól összehasonlítás: • Összehasonlítom a magam igazát a másik tévedésével? • Őszinte célom a másik megértése, és ehhez vezető út az összehasonlítás?

Történeti vallástudomány: • 19. század, a történelemtudomány évszázada: historikus romantika és pozitivizmus. • Vallások és kultúrák összehasonlítása, mint a történeti rekonstrukció egyik módszere.

• Goldziher Ignác. A Wissenschaft des Judentums és a klasszikus magyar neológia. • Sok 20. sz.-i valláskutató is vallástörténészként határozza meg önmagát, pl. Eliade.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/7a/Julius_ Wellhausen_02.jpg/125px-Julius_Wellhausen_02.jpg

Julius Wellhausen (1844–1918, eredetileg protestáns teológus, majd orientalista) „Könyvünk problémája: a mózesi törvény történeti helyének kérdése. Pontosabban: azt tekintjük kérdésnek, hogy a törvény az óisraeli történelem kiindulópontja volt-e, vagy inkább a zsidóságé, azaz ama vallási közösségé, amely túlélte az asszírok és a kaldeusok által megsemmisített népet. Elterjedt vélemény, hogy az ószövetségi könyvek nagyjából és egészében nemcsak hogy a fogság előtti időszakra vonatkoznak, de akkor is keletkeztek. (…) De a héber kánon legkésőbbi és középső rétegével kapcsolatban elismert kivételek ehhez az elvhez képest egyáltalán nem mondhatók jelentékteleneknek.” 6

J. Wellhausen. Prolegomena zur Geschichte Israels (1927 , Lukács József ford.). Közli: Simon Róbert, A vallástörténet klasszikusai: Szöveggyűjtemény (Bpest.: Osiris, 2003: 328).

Vallástörténet Julius Wellhausen példáján: • Wellhausen: teológus, a korai arab történelem kutatásának az úttörője. A Pentateuchus új dokumentum-hipotézise (JEPD): fordulópont a bibliakritikában.

• Cél: a (szellem)történet, a vallás időbeli fejlődésének a rekonstrukciója. • A források kritikus vizsgálata alapján. `Kritika’ = a szöveg mint irodalom. • Az izraelita történelem és vallás fejlődésének a narratívája

A bibliai szöveg történetére vonatkozó narratíva • A narratíva politikai kontextusba (a 19. századi zsidóság megítélése) is ágyazódik.

Összehasonlító-történeti vallástudomány • A vallások megfigyelése és összehasonlítása. • A megfigyelt adatok elhelyezése egy történeti narratívában. • A narratíva irány többféle is lehet: • Fokozatos fejlődés a törzsi vallásoktól a politeizmuson keresztül a monoteizmusig (azon belül is JK elismeréséig)? • Fokozatos romlás egy ősi, romlatlan állapotból?

• Magyarázat „a” vallásra: • A megfigyelt jelenségek csoportosítása, tipologizálása? • A narratívára, annak irányára?

• Magyarázat egyes vallásokra, egyes vallások egyes jelenségeire: • Elhelyezkedés a „nagy narratívában” + kölcsönzések szomszédos kultúráktól.

Maimonides (1135/8–1204): Misne Tora Széfer ha-mada, Hilkhot avoda zara 1:1–2

Példa egy korai vallástörténeti narratívára.

1. Enos idejében nagyot tévedtek az emberek (…), és Enos is a tévedők közé tartozott. És ez volt a tévedésük: azt mondták, hogy mivel az Isten teremtette ezeket a csillagokat és ezeket az égi szférákat, ezáltal irányítva a világot, és a magasba helyezte őket, és megbecsülést osztott nekik, és ők [a csillagok] szolgálják Őt [Istent], ezért ők [a csillagok] is megérdemlik a tiszteletet és megbecsülést. Isten, áldassék, akarata, hogy megtiszteljük és megbecsüljük mindazt, akit ő is megtisztel és megbecsül. (…) V.ö. imitatio dei

2. Amint erre gondoltak, elkezdtek szentélyeket építeni a csillagok számára és áldozatokat bemutatni nekik (…) leborulni nekik – hogy ezáltal, rosszul gondolva, teljesítsék a Teremtő akaratát. Ez volt a bálványimádás gyökere.

Paralelománia  Hasonlóság vagy azonosság/egybeesés? Mennyire erőltetett párhuzam?  Hasonlóságok, ill. eltérések a lényeges vagy a lényegtelen aspektusokban? Egybeesések lehetséges okai: • Véletlen • Közös ősből való leszármazás, tehát rokonság. • Átvétel, kölcsönzés • Tipológiai (véletlen) egybeesés • Független párhuzamos fejlődés (univerzális vagy rokon) gyökerekből, és ezek a közös gyökerek teszik (szinte) szükségszerűvé a hasonlóságot.

A vallás, mint társadalmi jelenség

Max Weber (1864–1920,

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/16/ Max_Weber_1894.jpg/220px-Max_Weber_1894.jpg

a huszadik század meghatározó társadalomtudósa) „(…) mi itt egyáltalán nem a vallás »lényegével«, hanem egy meghatározott fajtájú közösségi cselekvés feltételeivel és hatásaival foglalkozunk (…) A vallásos vagy mágikus cselekvés eredetét tekintve evilági rendeltetésű. A vallás vagy a mágia parancsolta cselekedeteket azért kell végrehajtanod, »hogy jól élj, és hosszú életed legyen a földön«. Még az olyan – főleg városi népeknél előforduló – rendkívüli eseményekhez sem kapcsolódott semmiféle túlvilági várakozás, mint amilyen a föníciai tengerparti városokban szokásos emberáldozat volt. A vallásos vagy mágikus indíttatású cselekvés (…) racionális – legalábbis viszonylag racionális – cselekvés: ha nem is szükségképpen célokhoz és eszközökhöz, de mindenképpen tapasztalati Vallás, mint társadalmi viselkedési minta . szabályokhoz igazodó cselekvés.” Mi a funkciója? Racionális v. irracionális? Max Weber. A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme: Vallásszociológiai írások. Közli: Simon Róbert, A vallástörténet klasszikusai: Szöveggyűjtemény (Bpest.: Osiris, 2003: 458).

Társadalomtudományok • Szociológia:

tipikusan kvantitatív módszerek, nagyobb mintán.

• Vallásszociológia: Pl. templomlátogatás alakulása társadalmi rétegenként a 20. században.

• Néprajz = etnológia = etnográfia:

Pl. a szekularizáció, mint társadalmi jelenség.

A 19. század végén két irány, két motiváció. • Volkskunde: saját népünk „romlatlan népi múltjának” feltárása. • Völkerkunde: „egzotikus”, Európán kívüli népek feltárása.  Vallásetnológia: a népi vallásosság és „egzotikus” vall. hiedelmek, szokások, rítusok. A 20. század során a kettő konvergál + saját kultúránk feltárása is  antropológia.

• Antropológia:

tipikusan kvalitatív módszerek, terepmunkával.

• Néprajz + elméleti és módszertani keretek. (Lásd későbbi diákon.) • Amerikában az antropológia négy ágáról beszélnek: szocio-kulturális antropológia, fizikai [biológiai] antropológia, régészeti antropológia, nyelvészeti antropológia.

Ferdinand de Saussure https://hu.wikipedia.org/wiki/Ferdinand_de_ Saussure#/media/File:Ferdinand_de_Saussure.jpg

Szemiotika • Szemiotika: • Jel: • A vallás, mint

a jelek, jelrendszerek tudománya. jelölő + jelentés. társadalmi konvención alapuló

jelrendszer.

(V.ö. a nyelv, mint társadalmi konvención alapuló jelrendszer)

Strukturalizmus

1920-as évektől (1957-ig) strukturalista nyelvészet, majd az 1950-es, 1960-as években strukturalizmus az irodalomtudományban, antropológiában, stb.

• Ferdinand de Saussure (1857–1913; 1916-ban jelent meg: Cours de linguistique générale) • Jelrendszer: jelek strukturális viszonya (un système où tout se tient). • A jelek struktúrákba szerveződnek: pl. kisebb jelekből nagyobb jelek rakhatók össze; pl. szembeállíthatók egymással (ellentétes jelentés – eltérő jelölő).

(1858–1917, francia zsidó családból)

A vallás, mint társadalmi jelenség • A vallás, mint a társadalom tagjainak viselkedési mintája. • Mi a vallás társadalmi funkciója (= társadalomban betöltött szerepe)? • • • •

„Racionális” vagy „nem racionális” viselkedési minta? [Mi a racionalitás?] Milyen funkciókból áll? Pl. közös rítusok, a társ. meghatározó intézményei… Milyen funkciókat lát el? Pl. társ-i kohéziót teremt közös értékrend garantálásával. Ld. korábban: mítoszok, rítusok funkciója.

• A vallások által deklarált ideális a vallásos egyének és közösségek mindennapi gyakorlata, a valóság. • A laikus intuitív felfogása, véleménye a specialista teológiailag korrekt felfogása.

Ld. korábbi diákat, pl. szakrális tárgyak kapcsán

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89mile_ Durkheim#/media/File:Emile_Durkheim.jpg

Émile Durkheim

A vallás, mint pszichológiai jelenség

Sigmund Freud (1856–1939) https://hu.wikipedia.org/wiki/Sigmund_Freud#/ media/File:Sigmund_Freud_Anciano.jpg

A vallás, mint társadalmi pszichológiai jelenség • A vallás, mint társadalom tagjainak egyének viselkedési mintája. • Mi a vallás társadalmi funkciója (= társadalomban betöltött szerepe)? • „Racionális” vagy „nem racionális” viselkedési minta? [Mi a racionalitás?] • „Egészséges, normális” vagy „beteg, abnormális” viselkedési minta? [Mi a normalitás?] Például Freud szerint inkább abnormális, Jung szerint normális viselkedési minta. Esetleg az ateizmus az, ami abnormális?

• Kognitív vallástudomány (pl. R. McCauley: Why Religion is Natural and Science is not? ): a vallás, mint az emberi agy/elme tevékenységének velejárója?

• Milyen funkciókat lát el? Pl. társ-i kohéziót teremt közös értékrend garantálásával.  A vallás, mint evolúciós termék / melléktermék: azért jött-e létre a Homo sapiens törzsfejlődése során, mert evolúciós előnnyel jár? (A vallással rendelkező populáció sikeresebb?)

Nem szabadulunk a vallástörténettől • Egy-egy kutató munkája lehet szinkrón jellegű: azt kutatja, hogy itt és most (vagy ott és akkor) milyen a vallásosság. • De ezekből a kutatásokból nagyon gyakran születnek diakrón narratívák: hogyan alakult, fejlődött egy vallás, avagy az emberiség vallásossága? • Nagyon sok vallástudományi elmélet NAGY vallástörténeti elképzeléssé áll össze, végső soron – főleg a 20. század második feléig – a többség vallástörténetet ír, (kimondott vagy ki nem mondott) erős hipotézisekre építve: • akár szociológiai megközelítésből (pl. Karl Marx), • akár fenomenológiai megközelítésből (pl. Gerardus van der Leeuw, Mircea Eliade), • akár pszichologizáló megközelítésből (pl. Freud, Jung és a többi pszichoanalitikus valláselmélet) írnak a témáról.

Viszlát következő alkalommal!