BEVEZETÉS A TEXTIL-, RUHÁZATI ÉS BŐR-, CIPŐIPAR A VILÁGGAZDASÁGBAN...6

3

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS ..........................................................................................................4 1.

A TEXTIL-, RUHÁZATI ÉS BŐR-, CIPŐIPAR A VILÁGGAZDASÁGBAN ............................................................................6

2.

A TEXTIL-, RUHÁZATI ÉS BŐR-, CIPŐIPAR AZ EURÓPAI UNIÓBAN ...................................................................................................14 2.1. 2.2. 2.3.

3.

A TEXTIL-, RUHÁZATI, BŐR- ÉS CIPŐIPARI TEVÉKENYSÉG MAGYARORSZÁGON .............................................................................32 3.1. 3.2.

4.

AZ ALÁGAZATOK FEJLŐDÉSE 1996-TÓL ...............................................36 AZ ALÁGAZATOK SZEREPE, JELLEGE ÉS STRUKTURÁLIS JELLEMZŐI. ....42

HOVÁ TART AZ EU? ...............................................................................52 4.1. 4. 2. 4. 3. 4. 4.

5.

TEXTILIPAR ..........................................................................................20 A RUHÁZATI IPAR .................................................................................23 BŐR-CIPŐIPAR ......................................................................................25

TENDENCIÁK, KIHÍVÁSOK ....................................................................52 A JÖVŐKÉP ...........................................................................................55 A FŐ FEJLESZTÉSI IRÁNYOK..................................................................56 INNOVÁCIÓ A TELJES FOLYAMATBAN ...................................................58

A MAGYAR VÁLLALATOK ESÉLYEI ÉS TEENDŐI........................71 5. 1. 5. 2. 5. 3. 5. 4. 5. 5.

A MAGYAR SZAKMA VERSENYHELYZETE .............................................71 TERMÉKDIFFERENCIÁLÁS.....................................................................76 A MINŐSÉG...........................................................................................78 DIVAT ..................................................................................................79 MÁRKA ................................................................................................82

MELLÉKLETEK.................................................................................................85 I R O D A L O M J E G Y Z É K ......................................................................120 JELENTŐSEBB INFORMÁCIÓ SZOLGÁLTATÓK...................................123

4

Bevezetés A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 1998-ban indította be Vállalkozók Európában ágazatspecifikus kiadványsorozatát. textil- és ruházati ipar versenyképessége az Európai Unió belső piacán című kötet a kiadványsorozat egyik első füzeteként jelent meg 1999-ben. A jelenlegi összeállítás ennek a sorozatnak a könnyűipari ágazat egy bizonyos részével foglalkozó darabja. Ilyen formán tekinthetjük a kiadványt az előző folytatásának, bár a szó hagyományos értelmében nem az. Két dologban mindenképpen más ez az írás az előzőnél: egyrészt a textil-ruha témaköre mellett a bőr-cipő ágazattal is foglalkozik, másrészt pedig új oldaláról mutatja be az ágazatot. Szükség is van erre, hiszen új ipari korszak küszöbén állunk, amikor olyan forradalmi változások történnek, amelyek a 19. század ipari forradalmához mérhetők. A termelés és elosztás szervezésének teljesen új módszerei, valamint a vásárlói kívánalmakhoz igazodó, funkcionális, intelligens vagy miniatürizált termékek új típusai jelennek meg, köszönhetően az olyan tudományterületek előretörésének, mint az elektronika, az informatika, a biotechnológiák és az anyagtudományok. Ezek a változások hatással vannak az iparra, és hatalmas lehetőségeket biztosítanak számára az új fejlesztésekhez. Ugyanakkor azonban nagy fenyegetést is jelentenek azok számára, akik elmulasztják ezeknek a lehetőségeknek a kihasználását. E technológiai forradalom mellett fontos változások mennek végbe a nemzetközi kereskedelemben, a fogyasztóközönség viselkedésében, a környezetvédelmi és a szociális jogalkotás területén, amelyek mind hozzájárulnak Európa és az egész világ ipari szerkezetének, kapcsolatrendszerének, területi eloszlásának, súlypontjainak meg- változásához. Így van ez a könnyűipari ágazatok működési területein is. A világ lakosságának növekedése és ruházkodási igénye szükségszerűen növekvő termeléshez és kereskedelmi forgalomhoz vezet. Növekszik a piaci szereplők száma és különösen változik az egyes világtérségek pozíciója. Az iparosodás kezdeti szakaszában kiemelt szerepet játszó és még mindig jelentős ruházati szektorok növekvő termelésének világméretű eloszlása jelentős érdekütközésekhez vezetett eddig is, és várhatóan vezet a jövőben is annak ellenére, hogy a különböző egyezményekkel próbálták és kívánják szabályozni a kereskedelmi forgalmat. A nemzetközi statisztikai elemzések és szakirodalmi adatok egyértelműen mutatják, hogy az emberek ruházkodásában alapvető szerepet játszó textil és bőr termékek növekvő fogyasztása mellett az ezeket előállító ipari ágazatok a textil- és ruházati ipar valamint a bőr- és cipő ipar területi és szerkezeti átrendeződése van folyamatban. Az iparilag elmaradt országokban az elmúlt években tapasztalt termelésnövekedéssel szemben a fejlett országokban nem, vagy csak szerény mértékben növekszik a termelés, aminek hatására a fejlett országok kereskedelmi egyenlege folyamatosan növekvő deficittel zárul.

5 A fejlett országokban - még a feltörekvő országok erősödő konkurenciája, sőt egyes területeken a dominanciája ellenére - sem csökkent ezen szakmák iránt a figyelem. Sőt! A foglalkoztatás és a piaci egyensúly szempontjából is érzékeny területek versenyben maradása érdekében – kormányzati segítséggel – olyan területeken indultak programok, mint a magas szellemi és tőkeigényű termékek gyártásának fejlesztése, csúcstechnológiák, számítógép-vezérelt berendezések alkalmazása, stb., ahol egyenlőre nem fenyeget a fejlődő országok felzárkózásának veszélye. Ezzel jelentősen lassítani lehet az egyébként vitathatatlanul bekövetkező, az összes ipari termelésen belüli arányvesztést. Az Európai Uniót alkotó fejlett országok is hasonló intézkedéseket tesznek, hiszen mind az ipari termelés, mind a foglalkoztatottság szempontjából a textil, ruházati, bőr- és cipő ipar alkotta ágazatcsoport az EU-ban a feldolgozóipari termelés 4,8 %-át adják, és foglalkoztatják az iparban alkalmazottak 8,7 %-át, több mint 2 millió alkalmazottat. Magyarországon ugyanezek a számok 3,7 és 15 %. Az arányok és a szakmák működése, színvonala, a jövőt illető törekvéset alig-alig ismertek Magyarországon, pedig mindenki messzemenő következtetéseket vonhat le ebből a maga számára. Ezért teljesen logikus és időszerű a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetésének törekvése, hogy a magyar vállalkozások folyamatosan kapjanak hiteles és szakmaorientált információt arról, milyen méretű, struktúrájú, jövedelmezőségű ágazatoknak lesznek a csatlakozás után tagjai és milyen pozitív és negatív hatásoknak lesznek kitéve. Bemutatjuk tehát a textil, ruha és bőr-cipő ágazatok helyzetét és mozgását, méretét, fejlődési tendenciáit, szerepét, jelentőségét először a világgazdaságban, majd Európában és összehasonlításul itthon, Magyarországon. Irányt kívánunk mutatni minden érdeklődőnek azzal, hogy elemezzük, hol tartanak most a szakma művelésében az európai vállalkozások, milyen fejlesztési irányokat tűztek ki maguk elé és hol tart a magyar szakma. Mindezt általánosságban mutatjuk be, bízva abban, hogy ki-ki a maga vállalkozásának legjobb ismeretében, tudni fogja, „mi az ami rá tartozik”. Sok olvasó számára – és mi hisszük, hogy sok lesz – úgy kívántuk bemutatni az ágazat helyzetét, fejlődési lehetőségét és kényszerét, hogy az eltérő helyzetben és fejlettségi fokon álló vállalkozások mindegyike találjon hasznos információt vagy útmutatást. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy itt nem a jogszabályok részletes ismertetése volt a célunk, mint az előző füzetben. Az előző kiadvány óta sorra terjedelmes és színvonalas kötetek jelennek meg a jogszabályokról, ezek hozzáférhetők, jól használhatók. Arra törekedtünk inkább, hogy ráirányítsuk a figyelmet az EU vállalkozásainak az adott környezetben történő működésére, amelyben a magyar vállalatok is kénytelenek lesznek működni. Felvázoljuk, milyen jövőképet alakított ki a továbblépésre az EU és elemezzük, milyen esélyei vannak a magyar vállalatoknak. Sőt azoknak is ismeretket nyújtunk, akik fel akarnak zárkózni az európai követelményekhez. Nagyon reméljük, hogy a vállalkozások vezetői és alkalmazottai újabb információkkal lesznek gazdagabbak a következő fejezetek áttanulmányozása során.

6

1.

A textil-, ruházati és bőr-, cipőipar a világgazdaságban

Az ágazat már az ókortól – a kézműves termelés idejében - kiterjedt és sokoldalú nemzetközi kereskedelmi kapcsolatrendszerben működött. Az egész középkort végigkíséri a Kínából, Indiából származó termékek kereskedelme. Az igazán nagy fordulat azonban az ipari forradalommal következett be. Kialakult a tömegtermelés és tanúi lehettünk a nemzetközi szakosodásnak is. Az iparágra jellemző volt, hogy a XIX. század második felében a textilgyártás központját Angliában találjuk. Itt láttak napvilágot olyan találmányok, amelyek forradalmasították a textiltermékek előállítását. Az új eszközök – pl. fonó Jenny addig sohasem tapasztalt mértékben növelték a termelékenységet, így az előállított mennyiség ugrásszerűen emelkedett. Ám a kapitalista viszonyok között működő vállalat tulajdonosok törekvése nyomán, miszerint a termelés gazdaságos és még gazdaságosabb megoldásait keresték, a textilipar súlypontja – az olcsóbb előállítási helyként funkcionáló keleti irányba csúszott át. A termelés áthelyezéséhez Angliából a távol-keleti régióba közel egy évszázadnyi időre volt szükség. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a folyamat elején kialakultak azok a nagy textil és ruházati gyártó vertikumok, melyek saját országaik szükségletét messze felülmúló produktumokra voltak képesek. Ezt a termékmennyiséget folyamatosan kelet felé igyekeztek elhelyezni. Az alacsonyabb ipari kultúrájú területeken hosszú időn keresztül a kézműves és manufakturális helyi termelés folyt. Az 1929-33-as gazdasági válság után ez a struktúra a továbbiakban nem volt tartható és a fejlett ipari országokban beindult a teljes textil és ruházati vertikumok lebontása. Ezen országok igyekeztek a késztermék gyártást megtartani és az alapanyag illetve a textil gyártást folyamatosan keletre tolni. Ennek jegyében Közép és Kelet Európa növekvő mértékben kapcsolódott be a textilgyártásba, majd a II. világháború utáni időszakban a gyártás mind inkább Távol- Keletre tolódott át. Az erőforrások felkutatása és a vállalakozás termelési képességének kialakítása tudatos és tervezett tevékenység volt. Egy-egy termelési fázis áttelepítése az alacsonyabb költségszintű termelést lehetővé tevő régiókba amellett, hogy a világ textil és ruházati iparágának költségszintjét csökkentette egyben arra is lehetőséget adott, hogy folyamatosan magasabb és magasabb műszaki tartalmú termelések legyenek kihelyezhetők ezekbe a régiókba. A folyamat során Kelet –Európa és a Távol-Kelet mindinkább alkalmassá vált először a viszonylag alacsonyabb műszaki és divat szintet képviselő bérmunkára, majd a dolgok logikájából következően a közepes minőségű kisebb szériák bérmunkáját az iparág élvonalába tartozó termékek bérmunkája is követni tudta. A bérmunka fázis megalapozta, hogy a textil termelés után a készáru termelés is folyamatosan átkerülhessen a kelet-európai illetve távol-keleti üzemekbe. A folyamat szempontjából sajátos az európai szocialista blokk szerepe, hiszen Az a

7 közel ötven év alatt kimaradt a munkamegosztásból, és ennek következtében az előnyt átengedte a távol-keleti térség államainak. Nyugat-Európa termelése tehát alapvetően termeltetéssé alakult, ám a folyamat irányítását a magasabb hozzáadott értéket tartalmazó tevékenységek megtartásával ez a régió megőrizte. Miközben a termelést kihelyezték a magasabb szakmai tudást igénylő termékfejlesztést és az áruk értékesítését megtartották. Kialakult az a struktúra, mely a közelmúltig jól funkcionált. Nevezetesen, hogy a legmagasabb nemzeti jövedelmű országokban felgyorsították a termék innovációt, automatikussá tették a termék differenciálást és alapvető követelménnyé tették a minőséget. Ugyanakkor az eltérő nagyságú nemzeti jövedelmet előállító egyes országok olyan részpiacai voltak a világpiacnak, melyeken az újonnan kifejlesztett termékek értékesítési lehetőségei időben eltolódva tudtak érvényesülni. (Párizsban és Moszkvában egy azon időben eltérő fogyasztói igény jelentkezik). A textil, ruházati és bőr-cipő piacnak ez a sajátossága értelemszerűen korlátozta a széria nagyságokat, lehetetlenné tette a tömegtermelésbe való bevitel egyidejűségét és ennek gazdasági előnyeit. A világ azonban megváltozott és ezt az új státuszt leginkább egy szóval minősítik, s ez a szó a globalizáció. A globalizáció lényege az egyidejűség. Az az egyidejűség, mely a világban lebontja a határokat, illetve a termelés és a fogyasztás nemzeti különbözőségeit kiegyenlíteni törekszik. A globalizáció a világban természetesen nem új jelenség, elég ha a római katolikus egyházra utalunk vagy más világvallásokra, ahol azonos a liturgia, de még a papok viselete is. Ugyanilyen egységesítés irányába haladunk, amit az amerikai gazdaság dinamizmusa az európai gazdasági közösség fejlődése, a távol-keleti régió felzárkózása és mindenek előtt a multinacionális vállalatok egyre inkább világméretű működése alapoz. Az egyidejűséget nem csekély mértékben a tömegkommunikáció elért fejlődése is megteremtette. További bázisa a folyamatnak, hogy a világ fejlett régióiban a jövedelmek is kiegyenlítődnek, vagyis a termelésben és a fogyasztásban az egyidejűség lehetősége létrejön illetve mindinkább kiteljesedik. A fogyasztásban megfigyelhető koncentráció tapasztalható a kereskedelemben is. Mind kevesebb számú és nagyobb forgalommal rendelkező kereskedő bonyolítja le a forgalom döntő részét fúziók, bekebelezések, egyesülések és terjeszkedések révén. Például Németországban 50 nagy cég bonyolítja le a ruházati piac 98 %-át és a szomszédos országokban, mint Franciaország, Hollandia, Belgium vagy Luxemburg is ugyanez a helyzet. A 20 vezető ruházati cég mellett megjelentek az eredetileg nem ruházatot forgalmazó cégek is, mint pl. az ALDI (élelmiszer diszkont áruház). A Tengelman is tulajdonképpen élelmiszer áruház hálózat, a TCHIBO kávé márka, a DOUGLAS parfümöket árul és forgalmaz. A sikeres vállalatok a keresletnek ezt az egyidejűségről szóló természetét használták ki, amikor – piacuk bővítése érdekében – átléptek határokat és egyre

8 újabb piacokon kínálták termékeiket. Felismerték ugyanis, hogy terjeszkedésükkel a lakosság szabadon elkölthető jövedelem hányadának jelentős részét megszerezhetik maguknak, aminek a lekötése a legnagyobb céllá változott. Az azonos termékeket egyre szélesebb körben kínálták és kínálják a gyártók, s ezzel megteremtik a kereslet fokozatos homogenizálódásának lehetőségét, hiszen mindenütt ugyanazt az árut veheti meg a fogyasztó. Az egyes országok gazdasági színvonalának közelítése egymáshoz a fogyasztó szabadon elkölthető – diszkrecionális – jövedelemhányad nagyságától és annak összetételétől függ. Ha kicsi ez a rész, az olcsó tömegárú határozza meg a keresletet. Minél nagyobb a szabadon elkölthető jövedelem rész, annál inkább megjelenik a keresletben a differenciált kínálat iránti igény. A hasonló nagyságú jövedelemmel rendelkező országok pedig egységes piacként viselkedhetnek. E folyamatban a világon szinte mindenütt egyszerre kínálják az innovációs fogyasztóknak az új termékeket és ennek következtében a tömegfogyasztás is szinte egyszerre „érik be”. A sok kis részpiac egy nagy jelenséggé változik. A globalizáció folyamatában ugyanis a különböző országok kereslete és kínálata úgymond „összetolódik”. Ez azt jelenti, hogy a hasonló nagyságrendű kereslettel rendelkező fogyasztói rétegek számára hasonló kínálat jelentkezik mindenütt, függetlenül az országhatároktól. A globalizáció átlépi a határokat, tehát a vállalkozói tevékenységnek is nemzetközinek kell lennie. Mit üzen ez a változás a jövő ruházati szakembereinek? Üzeni a folyamatos továbbképzés igényét, kell tudni nyelveket, alapos gazdasági és informatikai ismereteket kell elsajátítani, tanulmányozni kell a világgazdaság folyamatait, otthonosnak kell lenni a tevékenység folyamatos fejlesztésének tudományában. A Világkereskedelmi Szervezet (World Trade Organisation) évente ad ki értékelést a világgazdaságban tapasztalt tendenciákról. 2000. évi jelentésében a globalizáció mellett a világgazdaság második meghatározó vonulataként a fejlődő országok térnyerését tekintette. A jelentés szerint világviszonylatban az áruexport erőteljes, újabb 3,5 százalékos növekedése, valamint a szolgáltatás export 1,5 százalékos bővülése várható, elsősorban a globalizációs folyamat eredményeként. A korábban is vezető államok tovább erősítik pozícióikat. Áruexportban és áruimportban, valamint szolgáltatás exportban és importban egyaránt világ első az Amerikai Egyesült Államok, négy közül háromban pedig második Németország. Németország csak a szolgáltatás exportban szorul Nagy-Britannia és Franciaország mögött a negyedik helyre. A világkereskedelem növekedését természetesen nem a textil, ruházat és bőr-cipő termékek megemelkedett forgalma befolyásolta ilyen mértékben. Mindenekelőtt az információs technológia és az autóipar forgalma nőtt erőteljesen. Összesen 114 millió személyi számítógépet adtak el, csaknem 24 százalékkal többet, mint 1998ban. Az eladott mobiltelefonok száma 65 százalékkal, 283 millióra emelkedett. A világ autógyártása 5,5 százalékkal rekordszintre, 48,5 millióra nőtt. A fejlődő országok kivitele 1999-ben kétszer olyan gyorsan bővült, mint a világátlag. A fejlődő országok részaránya a világ áruexportjában 27,5 százalék,

9 szolgáltatásexportjában 23 százalék volt, mindkét területen 4 százalékponttal nagyobb, mint 10 évvel korábban. A jelentés megállapította, hogy a textil, ruházati és bőr-cipő termelés világszerte erős bizonytalansági szakaszban van. Függetlenül attól, mennyire jók a gyártók stratégiai és működtetési döntései, a jövőt olyan események befolyásolják, melyek nem állnak a gyártók ellenőrzése alatt. Ezeknek az eseményeknek egy nagy része politikai döntések eredménye. Néhány éven belül pl. megszűnnek a kvótakorlátozások, melyek több mint 50 éven át irányították a kereskedelmet. Emellett a világ textil, ruházati és bőr-cipő iparának még a politikától független tényezőkkel is konfrontálnia kell. Ilyenek például a valutaárfolyamok, melyek változékonyak és előre nem jósolhatók. Legutóbb az ázsiai krízis a helyi keresletek gyengüléséhez vezetett, ami a textil, ruházati és bőr-cipő világpiacon túlkínálatot eredményezett. A globalizáció a textil, ruházati és bőr-cipő kereskedelem folyamatos növekedéséhez is vezetett, ugyanakkor a fejlődő országok térnyerése nyomán az ipari országok vesztettek termelési- és exportrészesedésükből. Új területek, például Ázsia, növelték a termelést és az exportot. Egy idő óta az ázsiai országok textilexportja visszaeső, miközben a késztermék (ruházat és cipő) export erősen növekszik. Egy olyan környezetben, melyet az erősödő verseny, növekvő nemzetközi kereskedelem és kapacitásfelesleg jellemez, nagy az árharc. Ahhoz, hogy a gyártók eredményesek maradhassanak a versenyben, egyértelmű stratégiai terveket kell felállítaniuk. Választaniuk kell. Vagy a lehető legalacsonyabb áraival pozícionálja magát a vállalat a saját ágazatában, vagy abban válik el a többiektől, hogy jobb minőséget és több szolgáltatást kínál. A textil-ruházati és bőr-cipő termelés valamint kereskedelem főszereplői kísértetiesen hasonlítanak a világkereskedelem vezetőire: Európa, USA és Japán. Az EU-USA-Japán hármas 1997- évben összesen 413 billió ECU értékben állított elő textil, bőr és ezekből készített terméket. A termelés közel fele (48,5 %) az EUból származott, harmada (34,2 %) az USA-ból és kevesebb, mint ötöde (17,3 %) Japánból. Az EU - 10 évvel korábbi részarányát (44,1 %) - nagyjából Japán kárára (22,6 %) - növelte. A textil és bőráruk előállítása értékben ugyan nőtt (ld. 1. sz. ábra), részaránya a hazai feldolgozó iparokban azonban a „hármas” mindegyikében csökkent (átlagosan az 1987 évi 5,8 %-ról 1997-re 4,3 %-ra esett vissza). A visszaesés oka a hanyatló belföldi kereslet és az, hogy olyan régiókba helyezik át a termelést, ahol alacsonyabbak a termelési költségek, mint például Dél- és DélKelet-Ázsia. Ezekre a szerkezeti változásokra reagálva az európai ipar automatizálással javította a termelékenységet, és jobban összpontosított a kiemelkedő minőségű termékekre.

10 1. ábra

Textil-, ruha-, bőr- és cipőtermékek Termelés (millió ECU) 250 000 200 000 150 000 100 000 50 000 0 1987

1997 EU-15

USA

Japán

Forrás: Panorama of EUROPEAN Business EUROSTAT 2000 A foglalkoztatottság a „hármas” valamennyi tagjában hasonlóan csökkent. A tíz év átlagában az EU-ban 2,8, az USA-ban 2,4, Japánban 3,5 % volt évente a csökkenés. A három országban a szakmában foglalkoztatott 6,1 millió fős 1985 évi létszám 1995-re 4,9 millió főre mérséklődött.

11 2. ábra

Létszám 3 500 000 3 000 000 2 500 000 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0 1987

1997 EU-15

USA

Japán (1996)

Forrás: Panorama of EUROPEAN Business EUROSTAT 2000 Alágazatok jellemzői Az Európai Unió a „hármas” legjelentősebb textiltermelője. 1995-ben 43,0 %-ot képviselt, míg Japán 29,5 %-ot, az USA 27,5 %-ot. E téren a „hármas”-on belül eltérő tendencia érvényesült, az 1990-es években, Japánban csökkent a termelés (1997-ben 27,0 billió ECU-ra), míg az USÁ-ban növekedés volt (1997-ben 35,8 billió ECU). sA világ szintetikus száltermelése 1998-ban 29,9 millió tonna volt. A mennyiség 20 év alatt megkétszereződött. A termelés döntő része polieszter (16,0 millió to), olefin (4,9 millió to), poliamid (3,9 millió to) és akril (2,7 millió to). 1998-ban Ázsia volt a szintetikus szálgyártás központja 15,8 millió tonna termeléssel, ellentétben az Észak Amerikai 5,4 millió tonnával. Japán kereskedelmi többletet ért el a textiliparban. 1998-ban 1,2 billió ECU ez az érték, amely a 90-es években a legmagasabb. Más a helyzet az USÁ-ban, ott deficit jelentkezik. A 90-es évek során évente 1,8 billió ECU. A textilipar – fejlett országokban végbe menő - hosszú távú összeszűkülése mellett szerkezeti átalakulása figyelhető meg. Európa, az Egyesült Államok és Japán a magas minőségű és speciális tulajdonságokkal bíró termékek termelése irányába vált. A közepes és alacsony árkategóriájú textiltermelés pedig áttevődött Ázsiába, Dél-Amerikába és Afrikába. A tömegszerű termelés terén jelen pillanatban Ázsia a legfejlettebb terület a textilpiacon.

12 A ruházati iparban 1997-ben az EU-USA-JAPÁN „hármas” termelésének közel felét (48,7 %) az EU adta, ezt követi az USA (57,6 billió ECU 38,1 %), majd Japán (20,0 billió ECU, 13,2 %). A létszám kisebb mértékben csökkent az EU-ban mint a másik két országban. Az EU kereskedelmi deficitje nőtt, közel megháromszorozódott a kilencvenes években (9,9 billió ECU-ról 28,7 EUR-ra nőtt). Az EU export ez idő alatt közel 6 billió ECU-val nőtt, elérve a 14,1 billió EUR-t míg az import 24,4 billió ECU-ról az 1999 évi 42,7 billió EUR-ra nőtt. A kereskedelmi deficit a „hármas" másik két tagjánál is növekedett a ruházati iparban. Az USA-ban az 1989 évi 21,3 billió EUR-ról 1999-re 40,2 billió EUR-ra nőtt, míg Japánban a deficit közel megduplázódott és 1998-ra elérte a 12,6 billió EUR-t. 1997-ben az EU a „hármas” (EU-USA-JAPÁN) bőrtermék és cipő forgalmának 68,7 %-át adta, felnőve az 1989 évi 61,9 %-ról. Ez időben az USA 15 %-ot Japán 16 %-ot képviselt. Az EU termelése változatlan áron 5 év alatt (1993-98 között) átlagosan 0,9 %-kal emelkedett. Japánban a termelés volumenben 1,5 %-kal csökkent 1991-96 között, az USA-ban 1992-97 között 2,1 %-kal csökkent. A létszámcsökkenés 1989 és 1997 között az EU-ban lassabb volt, mint Japánban vagy az USA-ban. Az EU-ban az éves létszámcsökkenés 2,5 %, míg Japánban 3,9 % az USÁ-ban 5,2 %. Ennek következtében az EU részesedése a „hármas” foglalkoztatottjaiban 66,4 5-ról 71,1 %-ra nőtt. Az EU bőr és cipőipara 1999-ben 2,5 billió EUR kereskedelmi hiányt produkált, ami azt jelenti, hogy a kereskedelmi pozíciója romlott a 90-es években. Japánban az 1989 évi 1,8 billió ECU nagyságú kereskedelmi deficit 1998-ra 4,2 billió EUR-ra nőtt. Az USA szenvedte el a legnagyobb veszteséget, deficitje az 1989-évi 9,8 billió ECU-ról 15,8 billió EUR-ra nőtt. Szabályozási folyamat A nemzetközi textilkereskedelem szabályozása évtizedek óta komoly konfliktusok forrása a fejlődő exportőr országok és a velük szemben import korlátozásokat alkalmazó fejlett országok között. A szektor különös érzékenységére tekintettel született meg 1994-ben a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) Textil és Ruházati Megállapodása (ATC), amely gyakorlatilag felmentést adva a mennyiségi korlátozások alkalmazásának minden árura vonatkozó általános tilalma alól, 10 éves átmeneti időszakot adott a textil és ruházati ágazatban az import kvóták fokozatos enyhítésére, illetve felszámolására. Korábban a textilipari és ruházati kereskedelem oroszlánrészét a Multifibre Szerződésben (Multifibre Arrangement – MFA) résztvevők partnereivel bonyolították. Ennek célja a világkereskedelem liberalizálása volt oly módon, hogy a fejlett országoknak kellő idő álljon rendelkezésükre a textil- és ruhaipar

13 szerkezetátalakítására. 1993-tól az MFA-országok megállapodtak, hogy textil- és ruhaipari kereskedelmük szabályait a GATT-ba (General Agreement on Tariffs and Trade – Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Megállapodás) integrálják 2005-ig. A jelenlegi WTO tárgyalásokon a fejlődő országok erős nyomást fejtettek ki a folyamat felgyorsítása, a korlátozások mielőbbi eltörlése érdekében Az EU, az USA és a mennyiségi korlátozást alkalmazó más fejlett országok beleegyeztek, hogy az új WTO tárgyalási forduló sikeres megindítása érdekében készek a fejlődő országok igényeinek egy részét elfogadni. A WTO legutóbbi, a katari Dohában tartott kongresszusa jelentős diplomáciai áttörést is hozott, felvették a szervezet tagjai sorába Kínát és Tajvant. Sikeres gazdaságpolitikája révén Kína a világ egyik legnagyobb exportőrévé lépett elő, jelentősen módosítva a textil, ruházati és bőr-cipő termékek nemzetközi piacát. Ugyanakkor Kína egymilliárd lakossal a világ legnagyobb homogén piacát képező állam, vezetése, az ott élő emberek és a kereskedelmi partnerek számára is óriási kihívást jelent. Nem beszélve a következőről: Kína vezetői felvállalták, hogy a WTO feltételrendszere szerint korszerűsítsék az ország gazdaságát. A kongresszus megegyezett abban, hogy a függőben maradt, illetve újonnan felmerült vitás kérdésekről (pl. a textilipari termékeknek a fejlett országokba irányuló exportja) a jövő januárban kezdődő s a tervek szerint 2005-ig tartó újabb tárgyalási fordulókban határozzanak. A Dohában kidolgozott javaslatok nem érintik a magyar textil- és ruházati exportőrökre vonatkozó szabályozást. Ennek megfelelően a magyar vállalkozók továbbra is korlátozás-mentesen, tehát kvóták és vám nélkül exportálhatják termékeiket az Európai Unió piacára, így a magyar vállalatok piacra jutási előnye továbbra is megmarad.

14

2.

A textil-, ruházati és bőr-, cipőipar az Európai Unióban

A világgazdasági tendenciák tárgyalásánál már utaltunk arra, hogy a textil Európa hagyományos és kiemelkedő ágazatai közé tartozik, de a nemzetközi tendenciákat elemezve az is megállapítható, hogy a fejlődő országok alacsony bérű régiói egyre nagyobb részt képviselnek ezen tevékenységekben. Egyre inkább „trónkövetelőként” lépnek fel, ezért Nyugat-Európa termelői arra törekednek, hogy megtartsák előnyüket. Az elmúlt évtized azt bizonyította, hogy az innováció segítségével a kreativitásban és a nagyobb hozzáadott értékekben keresték és találták meg az eszközt verseny-pozíciójuk megtartásához. A cél egyértelműen a minél több magasabb értékű termék előállítása, modern technológiák használata, új szálak és anyagok fejlesztése, új felhasználási területek felfedezése, stb. volt, s ez az út, amelyen elindultak, jónak bizonyult, mert ez idáig szép eredményeket értek el. Kétségtelen tehát, hogy olyan ágazattal van dolgunk, amely vándorol a világban, mert mindig új és új lehetőségeket keres magának, ám tradíciói és hagyományos szakértelme kapcsán, valamint a fent említett fejlesztési stratégia következtében a fejlődés mozgatórugója és meghatározója továbbra is Európa. E fejezetben azt kívánjuk bemutatni, hogy az európai Unió gazdaságában és társadalmában milyen szerepet játszik a textil, ruházat és bőr-cipő ágazat, hogy képet tudjunk alkotni jelentőségéről és viszonyítási alapot képezhessünk lehetőségeink számára. 1. sz. táblázat TEXTIL, RUHÁZAT ÉS BŐRTERMÉKEK GYÁRTÁSA AZ EURÓPAI UNIOBAN Mértékegység

1990

1995

1999

90/99 101

Termelés

mrd EUR

191,0

169,2

Teljes ipari termelés=100 %

193,3 4,8 164

Export

mrd EUR

28,0

38,3

45,9

Import

mrd EUR

38,9

55,0

73,1

Kereskedelmi deficit

mrd EUR

10,9

16,7

27,2

Foglalkoztatottak száma

ezer fő

3.218

2.635

2.047

188 250 64

15 Mértékegység EU ipari alkalmazottak=100% Vállalkozások száma

ezer egység

1990

1995

1999

n.a

n.a

8,7

n.a.

136,8

130,3

90/99

20 főnél többet foglalkoztató vállalkozások adatai alapján. Összeállította a Magyar Könnyűipari Szövetség (az irodalomjegyzékben szereplő anyagok alapján). A táblázat adatainak döntő többsége a 20 vagy annál több főt foglalkoztató vállalatokról szól. Kimarad tehát az összehasonlításból a jelentős számú mikro vállalkozás, amely a termelés 18,5 %-át adja. Bár a tendencia önmagáért beszél, ezt a tényt mégis érdemes az értékelésnél szem előtt tartani. Az Európai Uniónak – 2002-ben – 15 tagországa van. Valójában Nyugat-Európa országai ezek, kiegészítve Görögországgal és Ciprussal. Jól megjegyezhető „lyuk” van Nyugat-Európa térképének közepén, jelezve, hogy Svájc nem tagja az uniónak. De nem tag az északi országok közül Norvégia sem. Az EU-ban a textil-ruházati-, és bőr-cipő termékek termelése 1999-ben 193,3 billió EUR volt, amely az ipari termelés 4,8 %-át adta. Az összes munkavállaló 8,7 %-át, több mint 2 millió főt foglalkoztatott. Ahogy Magyarországon egyes megyéket „textiles” vagy „cipős” jelzővel illetünk, az unióban is vannak országok, ahol fontos szerepet tölt be ez az ipar. A következő táblázatba kiemeltük ezeket az országokat az 1.sz. mellékletben szereplő táblázatból, amely az uniós országok ipari tevékenységének első három fő ágazatát mutatja be.

16 2. sz. táblázat NÉHÁNY EU ORSZÁG IPARI TEVÉKENYSÉGÉNEK ELSŐ HÁROM FŐ ÁGAZATA (1997) „Relatív specializálási index” Az 1,2 és 3 tevékenység részaránya a hozzáadott érték alapján, (%)

Tevékenység Ország 1. Görögország

Belgium

Dohányárú gyártása

Nyersanyag visszanyerés

Spanyolország Bőr és cipő termékek gyártása Olaszország

Portugália

Bőr lábbeli termékek gyártása

2. Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás, nukleáris tüzelőanyag gyártása Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás, nukleáris tüzelőanyag gyártása Textilipar

Textilipar

Bőr és lábbeli Ruházati termékek szőrme gyártása termékek gyártása

3. Ruházat és szőrme termékek gyártása

12

Textilipar 9

Ruházat szőrme termékek gyártása Ruházati szőrme termékek gyártása és Textilipar

és 12 és 11

21

A textil-, ruházati-, és bőr-cipőgyártásban Olaszország kiemelkedően a legnagyobb gyártó, de Portugália és Görögország is erősen szakosodott. Az olasz textil-, ruházati-, és bőr-cipő termékek termelése 1996-ban 59,7 billió ECU volt. Németország kevésbé szakosodott, de 28,4 billió ECU-val az EU második legnagyobb termelője.

17 11,5 billió ECU-s termeléssel Portugália a hatodik legnagyobb gyártó az EU-ban, magas specializáltsággal. Görögországban az 1996 évi 2,3 billió ECU-s termelés az ország ipari termelésének 11,2 %-át adta. 1989-1999 között – tehát tíz év alatt - az EU termelése a textil, ruházat, bőr-cipő ágazatban - folyó áron - csaknem 10-szeresére nőtt (19,9 billió ECU-ról 193,3 billió EUR-ra), míg a hozzáadott érték 23-szorosára!!! emelkedett (2,6 billió ECU-ról 60,3 billió EUR-ra). Mégis mind a termelés, mind a hozzáadott érték ebben az ágazatban lassabban nőtt, mint az EU iparának átlaga. (ld. 3. sz. ábra) 3. ábra

Termelés változatlan áron 140 120 100 80 60 40 20 0 1990

1991

1992

1993

1994

1995

1. Textil-, ruha-, bőr- és cipőgyártás

1996

1997

1998

2. Teljes feldolgozóipar

Forrás: Panorama of European Business EUROSTAT A nyereség is elmaradt az ipari átlagtól. 1999-ben a textil-, ruházati-, és bőr-cipő termékek előállításánál a bruttó működési költség 8,7 %, 0,7 százalékponttal elmaradva az ipari átlagtól. A létszám a vizsgált időszakban folyamatosan csökkent, éves átlagban 3,2 %-kal.

18 4. ábra

Létszám 120 100 80 60 40 20 0 1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1. Textil-, ruha-, bőr- és cipőgyártás

1997

1998

1999

2. Teljes feldolgozóipar

Forrás: Panorama of European Business EUROSTAT 1989 és 1999 között a teljes feldolgozóipar létszám csökkenésének majdnem egyharmada ezekben az iparokban realizálódott. Az említett időszakban a textil-, ruházati és bőr- cipő árú gyártó iparok létszáma 2,8 millió főről 2,0 millió főre csökkent. Ez a 29,9 %-os csökkenés eredményezte, hogy a teljes feldolgozóipari létszámarány 10,8 %-ról 8,7 %-ra alakult. A termelékenység következetesen alacsonyabb, mint a feldolgozóipari átlag. Tíz év alatt másfélszeresére nőtt. (A munkaerő létszámának csökkenése következtében az 1989 évi 20,5 ezer ECU-ról 1999-re 29,9 ezer ECU-ra emelkedett az egy főre eső termelés). A női munkaerő túlnyomó része (1999-ben 60,8 %) dolgozott ezekben az iparcsoportokban. A feldolgozóiparban itt a legmagasabb az arány (28,3 %). Hasonlóan domináns női foglalkoztatást az egyéb gazdasági ágazatokban főleg a kiskereskedelemben (57,0 %) találunk. Az EU meghatározó szerepet tölt be a textil-ruha és bőr-cipő világkereskedelemben is. Az előbbiekben leírt tendenciákat erősíti meg, hogy az export abszolút értékben nőtt az elmúlt 10 évben, és az import növekedési üteme meghaladja az exportét. Az európai termelés közel negyedét kitevő nagyságrendű export (45,9 milliárd EUR) célországait a 5. sz. ábra mutatja.

19 5. sz. ábra

Az EU export célországai 1999 (%)

16,4

9,1 56,8

7,0 6,0

USA Svájc Japán Lengyelország Hong Kong Világ többi országa

4,7

Forrás: Panorama of European Business EUROSTAT, 2000. Az EU textil-, ruházati-, és bőr-cipő termékeinek legnagyobb export piaca tehát az USA (7,2 billió EUR), második Svájc (4,0 billió EUR) és harmadik Japán (3,1 billió EUR). Az utóbbi tíz évben vált fontos export lehetőséggé Lengyelország (2,7 billió EUR) és Románia (2,1 billió EUR). Az export nagyságrendjének közel másfélszerese az import, 73,1 milliárd EUR értékben. Az import rangsorát Kína vezeti, Törökország és India előtt. Itt az ötödik Romániára hívjuk fel a figyelmet. Kína tehát az import legjelentősebb forrása. 1999-ben az EU 12,4 billió EUR értékű árut importált innen. Törökország a második legnagyobb szállító, innen az összes import egytizede (9,2 %) származott. Indiából 8,8 billió EUR értékű import (az összes 6,2 %-a) származott 1999-ben.

20 6. sz. ábra

Az EU import eredete 1999 (%)

17,5

9,2 58,3

6,2 4,7

Kína (Hong Kong kizárva) Törökország India Hong Kong Románia Világ többi országa

4,1

Forrás: Panorama of European Business EUROSTAT, 2000 A vizsgált termékkörben az EU kereskedelmi deficitje 1999-re elérte a 27,2 billió EUR-t, amely kétszerese az 1997 évinek és több mint háromszorosa az 1989 évinek. Az export az 1989 évi 26,1 billió ECU-ról 1999-re 44,2 billió EUR-ra nőtt; az import azonban ennél is gyorsabban nőtt, 1989 és 1999 között megduplázódott, 35,1 billió ECU-ról 71,4 EUR-ra nőtt. Az unióban a tárgyalt ágazatokat – a statisztikai számbavételnél - három csoportba osztják: textil, ruházat és bőr-lábbeli. Ezek egymáshoz viszonyított aránya a következő: textil ipar ruházati ipar bőr és lábbeli gyártás

85,1 billió EUR 44 % 71,7 billió EUR 37 % 36,5 billió EUR 19 %

A következőkben a csoportokat külön tárgyaljuk. Ezek a szakmában külön életet élő ágazatok, esetenként a tendenciák is eltérőek.

2.1.

Textilipar

A textilipar további két, markánsan eltérő csoportra oszlik: textíliák gyártása, valamint konfekcionált és egyéb textiláruk készítése. A textil termékek iparcsoport magába foglalja a fonást, a kelmekészítést, szövéskötés-hurkolás és a textilkikészítési tevékenységet. Minden alapanyag, természetes és mesterséges anyag ide tartozik. A textilkikészítés magába foglalja a fehérítési színezési és nyomási eljárásokat.

21 Egyes textiltermékek divat és ár érzékenyek, sikerük tehát e két tényezőtől nagy mértékben függ. A fejlesztések (pl. polieszter-pamut és akril-gyapjú keverékek, a kevéssé gyűrődő pamut, stb.) a fogyasztói választék bővítését célozta. A ruházati textíliáknál cél az „ideális” termék, amely egyesíti a kellemes viseletet és a könnyű kezelést. 3. sz. táblázat TEXTILTERMÉKEK GYÁRTÁSA AZ EURÓPAI UNIOBAN (NACE Rev. 1.17.) Mérték egység

1990

1995

1999

Termelés

mrd EUR

104,8

90,3

85,1

Export

mrd EUR

13,9

18,1

21,4

Import

mrd EUR

13,1

16,4

17,5

0,8

1,7

3,9

1.525

1.160

805

Kereskedelmi mérleg (többlet) Foglalkoztatottak száma

ezer fő

Vállalkozások száma

ezer egység

39,4

44,4

41,1

Beruházás

millió EUR

n.a.

6.148

5.935

20 főnél többet foglalkoztató vállalkozások adatai alapján. Összeállította a Magyar Könnyűipari Szövetség (az irodalomjegyzékben szereplő anyagok alapján) 1996-ban az EU textil alapanyag ipar termelése 55,2 billió ECU volt. Ez a teljes vizsgált termékkör 28,0 %-a. A szövés a legnagyobb tevékenység a vizsgált csoportban 41,0 %-os részarányával, ezt követi a fonalgyártás 31 %-os részaránnyal. A kikészítés 19 %-ot, míg a kötött-hurkolt kelmegyártás 9 %-os részarányt képvisel. Az iparcsoport több mint 500 ezer főt foglalkoztat ez közel negyede (23 %) a textil- ruházati-, és bőr-cipőgyártás egészének. Ez az alágazat a legkevésbé munkaigényes a tárgyaltak közül. A textíliák termelése 1996-ban közel azonos szintű Németországban és Franciaországban (7,8 és 7,6 billió ECU), itt ezek a termékek a teljes hazai feldolgozóipar 0,8 %- illetve 1,2 %-át képviselik. Az Egyesült Királyság (5,6 billió ECU) és Spanyolország (5,2 billió ECU) következik a termelési sorban. A textil alapanyag ipar a déli tagállamokban kulcsipar. Olaszországban messze az EU legnagyobb textilipara működik, 1996-ban 18,5 billió ECU termelési értékkel,

22 amely a hazai feldolgozóipar 3,7 %-át képviseli. Hasonlóan magas a textilipar részaránya Portugáliában az 1997 évi 2,8 billió ECU termeléssel, amely a hazai feldolgozóipar 4,6 %-át adja, valamivel meghaladva Görögországot , ahol 4,2 % volt a részesedés. A létszám 1993 és 1995-ben 118 ezer fővel csökkent 449 ezer főre. A létszámcsökkenés eredményeként az egy főre eső termelés 28,2 ezer ECU-ról 35,0 ezer EUR-ra nőtt, míg a termelésre eső bérköltségek 134,0 %-ról 144,2 %-ra nőttek. A szövőiparban a létszám 1994 és 1999 között éves átlagban 2,3 %-kal csökkent. Az egy főre eső 37,5 ezer ECU termelés számottevően nem változott ebben az időszakban. A külkereskedelem területén a textiláruk az egyetlen olyan termékcsoport a vizsgált iparcsoportban, amely 1999-ben kereskedelmi többletet hozott. A kereskedelmi többlet közel hatszorosára nőtt (az 1989 évi 857 millió ECU-ról 1999-re 4,8 billió EUR-ra nőtt). Az import 1,5 billió ECU-ról 8,3 billió EUR-ra nőtt a vizsgált időszakban, míg az export (13,1 billió EUR) közel megkétszereződött Jellemző, hogy az EU vállalkozások textíliákat exportálnak, amelyből külföldön ruházati és egyéb termékeket készítenek, majd az áru re-importként ismét visszaérkezik. Exportban Kelet Európa és Észak Afrika az EU fontos piacává vált. 1999-ben Lengyelország (1,3 billió EUR), Tunézia (1,2 billió EUR), az USA (1,1 billió EUR) Marokkó (1,1 billió EUR) és Románia (1,0 billió EUR) volt az EU öt legfontosabb export célországa. 1999-ben az EU import fő forrása Törökország volt, a teljes behozatal több mint egytizedével (11,7 %). India növelte részesedését 1989 és 1999 között (9,4 %). A Kínából származó import azonos szintű 1989 és 1999-ben 719 millió EUR (8,7 %). Konfekcionált és egyéb textiláru A textilipar magába foglalja a textíliák tovább-feldolgozását is, kivéve a ruházati termékek gyártását. Ez a csoport is két részre oszlik. A konfekcionált termékek igen széles termék skálát jelentenek: háztartási és lakástextíliák, camping és egyéb sportcikkek. Az egyéb textiltermékek körébe tartoznak a szőnyegek, takarók, különböző zsineg és kötéltermékek, háló és nem-szőtt termékek. 1996-ban az EU termelése közel 29,9 billió ECU volt a teljes vizsgált termékkör 16 %-a, 292 ezer főt foglalkoztatott, a textil-, ruházati és bőrcipőipar teljes létszámának kb. 13 %-át. A konfekcionált és egyéb textil áru egymáshoz viszonyított aránya 70:30. Németország és az Egyesült Királyság a legnagyobb termelő. 1997-ben mindketten az EU termelés egyötödét adták, egyenként 5,8 billió ECU, Franciaország volt a harmadik 4,5 billió ECU-val, majd Olaszország 3,9 billió ECU-val.

23 Luxemburg kivételével (378 millió ECU termelés, amely 6 %-ot képvisel a teljes hazai kibocsátásban) két ország viszonylag szakosodott erre a termékcsoportra. Belgium (4,3 billió ECU 2,8 %), Portugália (1,1 billió ECU, 1,8 %). A termelés 1985 és 1996 között folyó áron 11,5 billió ECU-val nőtt elérve a 29,0 billió EUR-t. Az átlagos évi termelés növekedés 0,6 % volt, 0,1 százalékponttal meghaladva az ipari átlagot. A konfekcionált termékcsoport termelése éves átlagban 0,3 %-ot csökkent, míg az egyéb textíliák termelése 2,9 %-kal nőtt. A két terület fejlődése tehát ellentétes irányú. A létszám viszonylag kis mértékben csökkent, ellensúlyozva a többi szakágazatot. A létszám csökkenés éves üteme 0,4 % volt, ez 0,7 százalékponttal magasabb, mint a feldolgozóipari átlag. A termelékenység a konfekcionált és egyéb textíliák termelése esetében elmaradt az ipar átlagától. A külkereskedelem területén a kereskedelmi egyenleg a 90-es évek végére romlott. 1996-ig a termékcsoportban az export és import közel egyensúlyban volt, kis 46,6 millió ECU deficittel. Ez a deficit 1999-re 864 millió EUR-ra nőtt, mivel az import rohamosan nőtt. Az EU export legnagyobb célállomása ebben a termékkörben az USA 1,1 billió ECU-val. 1999-ben Svájc második 573 millió EUR-ral, harmadik Lengyelország 506 millió EUR-ral, utána Csehország következik330 millió EUR-ral. Importban Kína (1,0 billió EUR) és India (847 millió EUR) volt ezen termékkörben a fő forrás. Az import jelentős növekedésben - 1998 és 1999 között – Törökország a főszereplő. A behozatal innen gyorsan nőtt 244 millió ECU-ról 750 millió EUR-ra. Az EU textiliparának legfontosabb kereskedelmi partnereit és súlyukat 1999 és 2000 éves adatok alapján a 3.sz. mellékletben adjuk meg.

2.2.

A ruházati ipar

Ebbe a szakmacsoportba a ruházati termékek, szőrme cikkek valamint a kötötthurkolt termékek, mint pullover, kardigán tartozik. A ruházati termékek és szőrme cikkek további három termékkörre oszlik, mint bőrruházat; felső- alsó és munkaruházat, valamint szőrmeruházat. A ruházati ipar termelési értéke 1999-ben 71,7 billió ECU és 904 ezer főt (kb. 45 %-ot) foglalkoztatott az EU-ban. Az öltözködési termékek versenyképességét alapvetően és egyre növekvő mértékben meghatározza, hogy a vállalkozások milyen gyorsan tudnak a divathoz alkalmazkodva magas minőségű termékeket előállítani. A szezon divatjára való felkészülés a múltban egy évet is igénybevett, de most - a fejlesztéseknek és új technológiáknak köszönhetően - a cégek ezt az időt hetekre csökkentették.

24 A ruházati termékeket gyártók összteljesítményét mutató tájékoztató adatokat – a 1.sz.ábrával kapcsolatban már ismertetett módon és tartalommal – a 4.sz. táblázatban foglaltuk össze. 4. sz. táblázat RUHÁZATI TERMÉKEK GYÁRTÁSA AZ EURÓPAI UNIOBAN Mértékegység

1990

1995

1999

2000

Termelés

mrd EUR

61,5

53,5

71,7

Export

mrd EUR

7,5

10,7

14,1

15,0

Import

mrd EUR

18,8

28,9

42,7

48,3

Kereskedelmi deficit

mrd EUR

11,3

18,2

28,6

33,3

Foglalkoztatottak száma

ezer fő

1.250

1.092

904

Vállalkozások száma

ezer egység

67,6

75,0

72,9

Beruházás

millió EUR

N.A.

1.240

980

20 főnél többet foglalkoztató vállalkozások adatai alapján. Összeállította a Magyar Könnyűipari Szövetség (az irodalomjegyzékben szereplő anyagok alapján) A ruházati termelés átlagos volumennövekedése is elmarad az ipari átlagtól. A tagországok többségénél nem éri el az ipari forgalom 2 %-át. Portugália, Görögország és Olaszország a ruházati termékek gyártására specializálódik. A ruházati ipar Portugáliában 1997-ben az ipari termelés 8,1 %-át, Görögországban 1996-ban 5,1 %-át, Olaszországban 1996-ban 4,2 %-át adták. Olaszország magasan a legnagyobb gyártó az 1996 évi 21,2 billió ECU-s termeléssel ami kétszerese a Németországi (1997 évi) 11,4 billió ECU-s termelésnek. A foglalkoztatottak létszáma 1993 és 1999 között a ruházati iparban 226,6 ezer fővel csökkent. A csökkenés éves átlagos mértéke az 1999-et megelőző öt évben 3,4 % volt, amely 3,6 százalékponttal alacsonyabb, mint az EU ipari átlaga. A legnagyobb csökkenés 1999-ben volt 6,8 %, így alakult ki a 904 ezer fős létszám.

25 A termelőképesség növekedése lassú. A munkatermelékenység az 1993 évi 20,1 ezer ECU-ról 1999-re 25,1 ezer EUR-ra nőtt. Míg az EU ipari szektorában a termelékenység jelentősen nőtt, a ruházati ipar lemaradása nőtt. A külkereskedelem területén ruházati szektorban az EU kereskedelmi deficitje közel megháromszorozódott 1989 és 1999 között, 9,9 billió ECU-ról 28,7 EUR-ra nőtt. 1999-ben az EU export legfontosabb országai az USA (2,3 billió EUR), Svájc (2,1 billió EUR), Japán (1,4 billió EUR) és Norvégia (672 millió EUR). Hasonló volt a helyzet 1989-ben Svájc még az első helyen állt. Az EU import legfőbb forrása Kína (16,6 %), Törökország (11,3 %), Hong-Kong (6,7 %) Tunézia (5,6 %) és Marokkó (5,0 %). Az EU ruházati iparának legfontosabb kereskedelmi partnereit és súlyukat az 1999. és 2002. évi adatok alapján a 4.sz. mellékletben adjuk meg. Az európai textil- és ruházati iparnak hosszú időre visszatekintő hagyományai vannak az innovációban játszott vezető szerepét tekintve. Annak ellenére, hogy a világban óriási konkurenciaharc folyik és a termelés folyamatosan áthelyeződik az alacsony bérű országokba, a textil- és ruházati ipar még mindig Európa egyik legnagyobb iparágát képezi. Forgalma 2000-ben a 198 milliárd EUR és 2,2 millió embernek adott munkát. Továbbra is a világkereskedelem egyik főszereplője. Európa a textíliák exportjában az első, a ruházati cikkek exportjában a harmadik helyet foglalja el. 1999-ről 2000-re a termelékenység 8 %-kal nőtt, közel 6,9 mrd EUR értékben hajtottak végre beruházást 1999-ben. Az Európai Unió területén több mint 110 ezer ilyen cég működik ebben a szalmában, amelynek mintegy 95 %-a kis és közepes méretű vállalkozás. A sok szereplő miatt az iparág számos területen nagy mértékben igényli a koordinációt és a közös fellépést, különösen a kutatás és a fejlesztés terén. Automatizálás, innováció, rugalmas átszervezés - ezek az európai textil- és ruházati ipar fő eszközei ahhoz, hogy megőrizze vezető szerepét a világpiacon. Az importkvóták 2005-ben történő eltörlésével bekövetkező liberalizáció az európai vállalatokat még inkább arra ösztönzi, hogy differenciálják tevékenységüket és ne csak az árral versenyezzenek, hanem a termék minősége, funkcionalitása, környezetbarát volta és a fogyasztók igényeinek való megfelelés terén fejlődjenek. Szolgáltatásaik legyenek rugalmasak és gyorsan reagáljanak az igények változásaira is.

2.3.

Bőr-cipőipar

Az iparcsoport magába foglalja a bőrgyártást, a bőrönd táska és egyéb bőrtermékek készítését, valamint a lábbeli gyártást is. A bőrhelyettesítő anyagokból készített termékek is ide tartoznak. A legnagyobb csoportot a lábbeli gyártás képviseli, termelés alapján 63, létszám alapján 84 %-ot. A statisztikai adatok a két nagy iparcsoportot együtt tárgyalják, mi

26 azonban szétválasztottuk az adatokat minden olyan esetben, amikor erre irodalmi utalásokat találtunk. Így a 5. sz. táblázatban a főbb bőripari adatokat, az 6. sz. táblázatban a cipőipari adatokat tüntettük fel. Az elemzésben térünk ki a jellemző tendenciákra. 5. sz. táblázat BŐRGYÁRTÁS (bőrkikészítés, táskafélék, szíjazat gyártása) AZ EURÓPAI UNIOBAN Mértékegység

1990

1995

1999

Termelés

mrd EUR

8,l

7,5

10,1

Export

mrd EUR

1,2

1,2

1,4

Import

mrd EUR

1,2

1,2

1,4

0

-0,4

1,5

63

58

55

n.a.

3.180

3.060

Kereskedelmi deficit Foglalkoztatottak száma

ezer fő

Vállalkozások száma

ezer egység

20 főnél többet foglalkoztató vállalkozások adatai alapján. Összeállította a Magyar Könnyűipari Szövetség (az irodalomjegyzékben szereplő anyagok alapján) Az EU bőriparának 1999 és 2000 évi átfogó adatait az 5. és 6. sz. mellékletben mutatjuk be. A bőr- és cipőiparban 1999-ben a termelési érték 36,5 billió EUR volt és az iparcsoport közel 350 ezer főt foglalkoztatott. A bőrfeldolgozó és cipőipar munkaigényes, ezt támasztja alá az a tény, hogy az EU összes foglalkoztatottjának 1,5 %-át alkalmazza, míg az összes termelésnek 0,9 %át adja. 6. sz. táblázat LÁBBELI GYÁRTÁS AZ EURÓPAI UNIOBAN Mérték egység Termelés (érték) (mennyiség)

mrd EUR millió pár

1990 16,6 n.a.

1995 17,9 n.a.

1999 26,4 959

2000 n.a. 908

2001 n.a. 892

27

Mérték egység

1990

1995

1999

2000

2001

Export

(érték) (mennyiség)

mrd EUR millió pár

5,4

8,3

9,0

n.a. 242

n.a. 233

Import

(érték) (mennyiség)

mrd EUR millió pár

5,8 n.a.

8,9 n.a

10,0 n.a

n.a. 958

n.a. 964

Kereskedelmi deficit

mrd EUR

0,4

0,6

1,0

n.a

n.a

Foglalkoztatottak száma

ezer fő

379

325

283

279

273

Vállalkozások száma

ezer egység

n.a 14.225 13.179 12.967 12.760

20 főnél többet foglalkoztató vállalkozások adatai alapján. Összeállította a Magyar Könnyűipari Szövetség (az irodalomjegyzékben szereplő anyagok alapján) A termelésben Olaszország a legjelentősebb. Az olasz bőr és cipő-gyártók 1996ban 16,0 billió ECU értékű terméket állítottak elő és ez több mint a három következő ország összes termelése 1997-ben, Spanyolország (6,0 billió ECU) Franciaország (3,4 billió ECU) és Németország (3,3 billió ECU). A termelés szintje meghatározó Portugáliában is (2,7 billió ECU). 1997-ben a tagországokban a bőr- és lábbeli termékek gyártása általában nem érte el az összes ipari termelés 1 %-át, azonban Portugáliában 4,5 %; Olaszországban 3,2 % és Spanyolországban 2,2 %. Az EU-tól eltekintve a világ legnagyobb bőrgyártó központjai Kínában, DélKoreában, Mexikóban, Brazíliában, Indiában, Pakisztánban és Thaiföldön találhatóak. 1994 és 1996- között világviszonylatban átlag 5,7 millió tonna (sózott tömeg) nyers marhabőrt dolgoztak fel, ami mintegy 506 000 tonna vastag bőrt (növényi cserzésű bőrök: talpbőrök, lószerszám-bőrök) és 10 768 millió négyzetméter vékony bőrt (krómcserzett illetve szintetikus anyagokkal cserzett bőrt) – beleértve a hasítékbőrt is – jelent. Összehasonlításképpen elmondhatjuk, hogy ugyanakkor Európában mintegy 66 000 tonna nehézbőrt és 366,15 millió négyzetméter könnyűbőrt állítottak elő. A világon gyártott összes marhabőr 31 %-át állítják elő Távol-Keleten, 20,6 %-át Latin-Amerikában, 11,8 %-át az Egyesült Államokban és 11,5 %-át az EU-ban. Az EU számít a világ legnagyobb marhabőr-importőrjének (40,7 % az 1984-ben számolt 58 %-hoz képest), hiszen csupán Olaszország 22,5 %-ot képvisel a világ össz importjából. Világviszonylatban az EU-t ilyen értelemben Kína követi 17,6 %-kal, majd Korea 11,5 %-kal. A Távol-Keleten 1984-ben számolt 15,3 %-os érték 1999-ben 39 %-ra nőtt.

28 Az EU-ban előállított készbőr legnagyobb része a cipőiparnak szolgál alapanyagként (kb. 50 %).Ez után következik a ruházatkészítésre felhasznált rész (20 %), majd a bútorzati és kárpitbőr (17 %), valamint az egyéb bőrből készült árucikkek (13 %). Ez a megoszlás természetesen az Unión belül országonként változik. Érdekes példaként megemlíthető, hogy az északi tagországok sokkal több kárpitbőrt és autó-ülésbőrt gyártanak, mint az átlag (80 %). A cipőgyártásban az összességében viszonylag kiegyensúlyozott EU számok jelentős belső aránytalanságot tükröznek. A meghatározó pozícióval rendelkező országok közül továbbra is stabilitást mutat Spanyolország (3 %-os termelésbővülés), Portugália (változatlan gyártás), Olaszország 2 %-os termelés csökkenés). Ugyanakkor tovább folytatódott az ipar leépülése Németországban (-6 %), Franciaországban (-14 %), a kisebb gyártó országokban (-39 %-kal). A termelés növekedése a 90-es években ingadozott. A termelés volumene 5-6 %kal csökken 1992-93-95-98 években, növekedett 1994-ben 7,8 %-kal és 1996-97ben több mint 4 %-kal. Az időszakban az évi átlagos növekedés 0,9 % volt, amely 4 %-kal elmaradt az ipari átlagtól. A részletesebb adatokat a 7.sz. mellékletben mutatjuk be. A nyereség 1997-re csökkent, de azóta bizonyos mértékben visszatért a korábbi szint. Általában alatta maradt az EU ipari átlagának, 1999-ben 1,2 százalék ponttal. A bőr- cipőipar létszáma jelentősen csökkent, 1989-1999 között 125 ezer munkahely szűnt meg (1999-ben több mint 350 ezer főt foglalkoztatott). Az átlagos létszámcsökkenés magasabb mint az ipari átlag; legnagyobb mértékű volt 1992ben (-6,3 %) és 1993-ban (-8,0 %), míg 1998-ban (-4,6 %) és 1999-ben (-4,1 %). Csökkent a vállalkozások száma is. A termelőképesség lassan emelkedik. Az egy főre eső termelés az 1990 évi 20 ezer ECU-ról 1999-re 26,9 ezer EUR-ra nőt. Ez a meglehetősen szerény növekedés azt eredményezte, hogy 1999-ben a bőr- cipőipar az ipari átlag (51,8 ezer EUR) közel felét érte el. Viszont, ha figyelembe vesszük a személyi költségeket, a munka termelékenységre eső bérköltségek gyorsabban nőttek az ipari átlagnál, az 1990-es 137,5 %-ról 1999-re 146,8 %-ra. Ez azt jelenti, hogy a különbség csökkent az 1989 évi 11,5 százalékpontról az 1999 évi 4,2 pontra. A külkereskedelem területén a bőriparban a kereskedelmi mérleg pozitív irányba billent. Általánosságban az EU hozzájárulása a globális termeléshez egyre csökken, ahogy fejlődik a bőripar olyan területeken, mint Ázsia, vagy Amerika, mégis az európai bőripar még mindig a világpiac legnagyobb bőrbeszállítójának számít. A 2000-ben készbőrre számolt pozitív kereskedelmi mérleg 1 255 millió euro értéket mutatott. Olaszország egymaga 14 %-ot képvisel a világ marha- és borjúbőr termeléséből, és közel 9 %-ot a juh- és kecske-bőr-, valamint a talpbőrtermelésből. Az EU nyersbőr importjának csaknem fele három országból származik: Oroszország, Ausztrália és az Egyesült Államok, amelyek 1999-ben 88 600, 47200, illetve 42 400 tonna nyersbőrt szolgáltattak. Az EU fő nyersbőrexport cél-

29 országai. Törökország (15 %), Hongkong (11 %) Lengyelország (10 %) és Kína (8 %). Ami az exportot illeti, elmondhatjuk, hogy 1997-ben az EU és az USA azonos mennyiséget képviselt (36 %). 2000-re ez az érték 24 %-ra csökkent az EU esetében, míg az USA-ban csaknem változatlan maradt. Az Egyesült Államok a világ egyik legfontosabb wet-blue exportőrének számít, és csak viszonylag kevés készbőrt exportál. Az EU esetén ez éppen fordítva áll fenn, tehát a termelés jelentős mennyiségét a készbőr teszi ki és csak viszonylag kevés wet-bluet adnak el. A legújabb tendencia szerint a nyers marhabőrök tekintetében a fejlődő országok inkább importőrökké válnak, nem pedig exportőrökké, ahogy vártuk volna. Ez a bőrgyártási kapacitás növekedését tükrözi, különösképpen a TávolKeleten és Latin-Amerikában. A legújabb adatok szerint a jelentős nyersanyagforrással rendelkező bőrgyártó országok (Thaiföld, India, Pakisztán) is nagy mennyiségű nyersbőrt importálnak. Az európai cipőipar folyamatos erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy minél több munkahelyet megtartson az EU-n belül (ez nem egy könnyű feladat tekintettel az ázsiai és orosz válságra, az alacsony bérköltségű országok versenyére, a növekvő piaci nyomásokra stb.), mégis a termelés egyre keletebbre költözik. 1999-ben az USA változatlanul az EU legnagyobb export piaca 2,7 billió EUR-ral. Ezt Japán követi 1,1 billió EUR-ral, majd Hong-Kong (883 millió EUR). Az EU-ban Kína a legnagyobb importőr, Kína 1989-ben a harmadik import forrás volt az EU-ban 1999-re 3,6 billió EUR-ral a legnagyobb szállító lett, az EU összes import 27,9 %-át adja. Vietnam a második legnagyobb szállító részaránya az EU piacán rohamosan nőtt 1989-99 között 0,01 %-ról 10,7 %-ra. Az Európai Unió bőripara 2000-ben hozzávetőleg 3 030 vállalatot működtetett, 54 860 embernek adva ez által munkát, és 7,9 milliárd EURO-os forgalmat valósított meg. Az elmúlt évtized alatt a bőripar elveszítette ipari kapacitásának ¼-ét, és munkaerejének mintegy 1/3-át, (ez hangsúlyozottabb az Észak-Európai országokban), miközben jelentős erőfeszítéseket tett az átszervezés, a korszerűsítés érdekében. A gyártás bizonyos szakaszait áthelyezték más, elsősorban fejlődő országokba, ahol olcsóbb a munkaerő. Míg az Egyesült Államok egyféle vezető pozíciót alakított ki a félkész bőrök (wetblue) és néhány típusú készbőr (kárpitbőr, autóülés-bőr) termelésében, az EU bőripara megmaradt a készbőr-termelés széles skálájánál és világszintű elismerésnek örvend a minőség, megbízhatóság, divat és következetesség tekintetében. A megújult gazdasági körülmények között, akárcsak más hagyományos iparág, a bőripar is folyamatosan javítja arculatát. Ennek egyik eszköze a környezetvédelem terén tett lépések látványosabbá tétele, valamint annak felismerése, hogy a környezettudatos fogyasztók megkövetelik, hogy az általuk vásárolt termékek minden szempontból megfeleljenek a környezetvédelmi követelményeknek. A nemzetközi verseny kihangsúlyozódásának és az új technológiák térhódításának köszönhetően a cipőipar folyamatos korszerűsítésben és átszervezésben van. Az

30 európai országok egyre inkább a jó minőségű, változatos és nagyobb hozzáadott értékű termékek gyártása felé irányult. Az EU tagállamokban – bár érzékelhető volt a stabilizálódás – folytatódott a mutatók romlása. A termelés 2001-ben 900 millió pár alá csökkent (892 millió pár), ami 2 %-os visszaesésnek felel meg 2000-hez viszonyítva. Ennél nagyobb mértékben, 4 %-kal csökkent az export nagyságrendje. Az egyéb ágazatokhoz hasonlóan az európai cipőipar is kiemelt figyelemmel kíséri a kis- és középvállalatokat, hiszen ezek képviselik az ipar jelentős részét, és nagymértékben hozzájárulnak a versenyképesség alakulásához, a kutatásfejlesztéshez stb., és nagy számú munkahelyet biztosítanak. Ugyanakkor folyamatosan problémákkal küszködnek, hisz rendkívül érzékenyek az üzleti környezetben bekövetkező változásokra. Az európai cipőipar azon szereplői, akiknek sikerült kiaknázni versenyképességük forrását (minőség, márkák, divat) sikeresen helyt tudnak állni a nemzetközi piacon, az alacsony munkabérrel foglalkoztató országok által képviselt konkurencia ellenére. Ezt az is bizonyítja, hogy az összes EU cipőtermelés mintegy negyedét a harmadik országokba exportálják. Ezek főként olyan országok, ahol viszonylag magas az egy főre eső jövedelem. Mindez csak a kutatási eredmények széleskörű ipari felhasználásával, nagyon hatékony gyártásszervezéssel, a gyártás és forgalmazás láncolatának megfelelő irányításával, valamint magas fokon szakképzett munkaerő alkalmazásával érhető el. E cél érdekében előfeltétel, hogy az iparban elterjedjenek a több tudományág együttműködésével létrejött legújabb kutatási eredmények, ami tovább bonyolítja a helyzetet, különösen a kisebb cégek számára. Ezeknek az ismereteknek, tapasztalatoknak és információknak a tudatos alkalmazása azonban jelentős hatást gyakorol mind az iparra, mind a társadalomra. A hatás az ipar nagyobb versenyképességében, a hozzáadott érték növekedésében, teljesen új funkciók megjelenésében, jobb minőségben, nagyobb biztonságban, az egészség jobb megóvásában, a környezetbarát tulajdonságok fokozódásában nyilvánul meg. Ebben az értelemben a textil- ruházati és bőr-cipőipar, amely az európai iparban mindig is vezető helyet foglalt el, még nagyon sokat nyújthat az egész társadalomnak. Az iparvezetőnek és a gazdaság-irányításnak mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy rendelkezésére álljon minden feltétel, amire szüksége van. Ennek fontos része a megfelelő kutatási politika, amely minden tekintetben figyelembe veszi ennek az iparágnak az igényeit és jellegzetességeit, amelyek szerkezetüket és funkciójukat tekintve jelentős mértékben különböznek a többi európai iparágétól. Az adatok azt igazolják, hogy ezek az iparágak továbbra is kulcsfontosságúak az Európai Unió számára, ami a nemzetközi kereskedelmet, az értékteremtést és a foglakoztatást illeti. Ez még inkább így lesz, ha az Európai Unió az újonnan belépő közép- és kelet-európai országokkal bővül, amelyekben a textil- és a ruházati ipar jelentős mértékben járul hozzá a GDP-hez.

31 A valamennyi alágazatban, országban és régióban kimutatható sikertörténetek igazolják, hogy a versenyképes EU-beli cégek világviszonylatban piaci részesedést szerezhetnek. Mindazonáltal ez nem könnyű feladat és azt kívánja, hogy folyamatosan eleget tegyenek a négy fő kihívásnak vagy minimális követelménynek, amik a kereskedelmet, a környezetet, a szociális és a technológiai területet érintik.

32

3.

A textil-, ruházati, bőr- és cipőipari tevékenység Magyarországon

A magyar gazdaság ún. „nyitott gazdaság”. Nem vagyunk tehát önellátóak, hanem jelentős a behozatal és a kivitel is. Nyersanyag szegény ország vagyunk, ezért az alapanyag szükségletekből mindenképpen behozatalra szorulunk. Annak érdekében pedig, hogy e behozatal költségeit ellensúlyozni tudjuk, az aktuális kormányok a kivitel mindenáron való növelését tűzik ki célul a magyar vállalatok elé. Behozatali szükségletünket aligha tudjuk jobb példán keresztül érzékeltetni, mint a textilipar. A textilipar és ezen keresztül a textilfogyasztás jellemző alapanyagai a pamut, gyapjú, mesterséges szálak és szintetikus anyagok. A pamut meleg éghajlatú országokban terem, mesterséges szálgyártás nincs az országban és a szintetikus szálak közül is – a szocialista országok munkamegosztásának következményeként - csak poliamidot termelünk. Juhtenyésztés ugyan van Magyarországon, de a gyapjúfeldolgozó kapacitások elégtelenek és a juhtartás szempontjainál a gyapjú az utolsó szempont, ezért a magyar gyapjú csupán közepes minőségű. Lent és kendert ma már nem termesztünk, az egyéb nyersanyagokról már nem is beszélve. A második világháborúig a magyar textil-, ruházati és bőr-cipőipar belesimult az első fejezetben bemutatott trendbe. Az ország először alapanyag termelőként kapcsolódott a nemzetközi kereskedelembe, majd erőteljes fejlődésnek indult a textilgyártás. Nagy textilgyáraink a világkereskedelemben komoly szerepet játszottak, ugyanakkor a késztermékgyártásban a közép és kisüzemi struktúra volt a jellemző. A szocializmus 50 éve a folyamatot megtörte és a KGST-n belül egy sajátos belső munkamegosztásra épülő teljes vertikumú, nagyüzemi túlsúlyú textil-, ruházati és bőr-cipőipar jött létre. A szocializmus időszakában az ágazat állami irányítás alatt állt. Fejlődése szempontjából kitüntetett jelentőséggel bírt az 1968-ban elkezdett és az 1970-es években megvalósított - több mint 10 éven át tartó - rekonstrukció. Ennek eredményeképpen ebben a periódusban a termelés (összehasonlító áron) átlagosan 32-33 %-kal bővült, a létszám 10 %-kal csökkent, a termelékenység pedig évi átlagban 4 %-kal javult. Az állóeszközök - főként gépek és berendezések - jelentős része kicserélődött, új technológiák honosodtak meg. A KGST bezártsága és a szocialista együttműködések következtében a textiliparnak hármas szerepe alakult ki, amely az indokoltnál jóval nagyobb kapacitásokat hozott létre. E hármas szerep a következő: •

export ellentételező szerep (államközi szerződésekben a szovjet olaj, földgáz és energiáért cserébe öltözködési cikkeket szállítottunk),

•

ellátásfelelős szerep (a belföldi ruházati ellátás döntően a hazai vállalatok feladata volt),

•

deviza kitermelő szerep (vezetői prémiumfeladat volt minél több devizát hozni az országnak).

33 A három feladat ellátását akkoriban a három piacra történő termelésnek nevezték. A három piacon ugyanis a gazdasági fejlettség különböző fokán álltak a fogyasztók, így mindegyikre lényegesen eltérő termékeket kellett készíteni. Míg a szovjet piacra és belföldre saját kollekciót készítettek a vállalatok (a fogyasztók sajátos igényei miatt két különbözőt), addig a tőkés országokba döntően bérmunka volt a termék. A rekonstrukció ellenére ezen alágazatok fejlődési üteme jelentősen elmaradt más ipari ágazatok erőltetett fejlesztési ütemétől. Ennek következtében részarányuk a magyar iparban csökkent, de még így is jelentős maradt. 1980-ban a vizsgált három ágazat az ipari bruttó termelés 8,9 %-át, az ipari export 11 %-át adta és foglalkoztatta az ipari alkalmazottak 15,9 %-át. A deviza kitermelés feladata révén a magyar vállalatok tapasztalatra tehettek szert a kapitalista gazdaság működésére nézve, de alig tudtak partneri kapcsolatra szert tenni, hiszen elsősorban alvállalkozói szerepet játszottak a bérmunkaszerződésekben. Magyarországon a vizsgált ágazatok fejlődésének a rekonstrukció által gerjesztett lendülete azonban a 80-as évek közepére kifulladt. Az állam belső gazdasági kényszerből – de az ágazati sajátosságokat figyelmen kívül hagyva – növelte az élőmunka terheket. Ez a magas élőmunka-igényes textil, ruházati, bőr- és cipőipari vállalatokat különösen sújtotta. A költségszerkezeten belüli magas bérköltség-arány miatt az adó és járulék elvonások, másrészről a rendkívül alacsony saját forrás miatt a magas hitelállomány pénzügyi terhei a jövedelmezőséget drasztikusan csökkentették. A kialakult helyzetből a vizsgált ágazatok vállalatai különböző módon igyekeztek kitörni. A textil- és cipőipari vállalatok a KGST országok, elsősorban a Szovjetunió növekvő igényét figyelembe véve a 80-as évtized első felében a termelés fokozásában látták a működőképesség fenntartásának lehetőségét. A ruházati ipar vállalatai a KGST országok felé irányuló, romló jövedelmezőségű exportjuk kapacitásait a fejlett nyugati országok piacaira való áttereléssel és bérmunkavállalással igyekeztek kitölteni, felvállalva a termelésük és árbevételük átmeneti csökkenését is. A működő képesség megtartására irányuló eltérő stratégiai törekvések hatását jól tükrözi az 1980-2000 közötti húsz esztendő volumenindexeinek változása a három ágazatban, melyet az 7. táblázatban mutatunk be. 7. sz. táblázat A vizsgált ágazatok termelési indexei összehasonlító áron, 1980 évi bázison Év 1980 1985

Textilipar (%) 100,0 103,2

Ruházati ipar (%) 100,0 97,0

Bőr-cipő ipar (%) 100,0 109,8

34

Év 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

Textilipar (%) 106,3 96,4 85,9 59,5 43,7 44,5 45,5 45,3 42,5 43,4 43,6 47,5 58,6

Ruházati ipar (%) 80,5 79,4 71,9 71.3 66,0 67,7 72,4 70,2 71,0 69,2 89,0 98,2 102,6

Bőr-cipő ipar (%) 100,5 85,4 80,3 66,6 50,5 51,1 51,7 43,3 40,9 46,1 48,1 50,5 50,2

Forrás: Ipari Szakágazati Adattár (Ipari Minisztérium és jogutódai) KSH Statisztikai Havi Közlemények Ipari és építőipari statisztikai évkönyvek A textil- és a bőr-cipőipar termelése 1985-ig nőtt, a ruházati iparé 1980-hoz képest 3 %-kal csökkent. A bőr- és cipőipari alágazati számok azonban nagy eltéréseket takarnak. 1985-ben a cipőipar termelése 28,5 %-kal haladta meg az 1980 évi termelését, míg a bőripar termelése (a bőrkonfekcióval és szőrmetermeléssel együtt) már 1985-re 12 %-kal csökkent. A textilipar annak ellenére folytatta termelésbővítési erőfeszítéseit, hogy közben piaci versenyképessége, jövedelemtermelő képessége csökkent. Az ágazatok helyzetét és jövedelemtermelő képességét a magas nyereségelvonás, a KGST export-import árucseréjében az árkiegyenlítő rendszer költségmegtérítő szerepének (u.n. Rbl támogatás) csökkentése, majd megszüntetése, a többszöri forintleértékelés költségnövelő hatása fokozatosan rontotta. A forint leértékelése egyrészt ösztönzően hatott az exportra, másrészt azonban a magas alapanyagimport-hányad miatt jelentősen növelte a költségeket. Míg a költségnövekedés alapvetően az alapanyag-termelő méteráru-iparban jelentkezett, az export többletbevétele a magasabb feldolgozottsági fokú termékeknél. Ennek eltérő hatása jól érzékelhető az ágazatok későbbi működőképességének eltéréseiben is. Az élőmunka-igényes alágazatok működőképességét 1988-től az adóreform és a bér-bruttósítás együttesen tovább rontotta. Megindult a szakágazatok és a vállalatok differenciálódása, több vállalat kritikus gazdasági helyzetbe került. A fejlesztőképesség - a kamatok emelkedése, a hitelképesség csökkenése, a saját forrás korlátozott volta, ill. hiánya miatt - tovább csökkent. Romlott a vállalatok bérfejlesztési lehetősége is. A bérelmaradás nőtt, a létszámhiány változatlanul

35 fennmaradt. Jellemző, hogy 1989-ig nőtt a vállalatok idegen munkaerő iránti igénye (kubai, majd vietnámi és mongol munkások foglalkoztatása). A fentiek hatására a textil és a bőr-cipőipari alágazatban is megkezdődött 1988-ban a termelés visszaesése. Az 1989-ben történt rendszerváltozást követő események sora sokk-ként érte a textil-, ruházati bőr- és cipőipart, hiszen olyan méretű változásokat idézett elő az ágazatban egy évtized alatt, amihez a fejlett országokban egy évszázadra volt szükség. Ha az iparág nemzetközi termelési és forgalmazási struktúrájából Magyarország nem esett volna ki, a termelési és vállalati struktúra másképpen alakul. Míg kapitalista viszonyok között – magántulajdonon alapuló gazdaságban - a textilipar kis és nagyüzemi struktúrában működik, Magyarországon a meghatározó termelési forma a nagyüzem volt. Velünk ellentétben azonban a textilipar nagyjai már nem a hozzánk hasonló országokban voltak, s a késztermék gyártás ipari struktúrája is más volt, mint Magyarországon. Az a termelési és gyártási struktúra, mely a privatizáció során magánkézbe került, nem volt alkalmas a világpiacba való integrálódásra. További problémát jelentett, hogy az iparág nemzetközi kapcsolatrendszere deformált volt, melyet szintén újra kellett építeni. Ez a struktúra óriási nemzetgazdasági veszteségek mellett tört össze. A megaszériák gyártására szakosodott kapacitások elértéktelenedtek, hiszen korábbi piacaikat elveszítették. Az új kapacitások gyors kiépítését pedig a jelentős tőkehiány gátolta. Az ágazatot gyakorlatilag újra kellett építeni. Az építkezés két ágon folyt és folyik. Egyrészt a leépült korábbi nagy szervezetek részeiből, másrészt az új vállalkozások révén. A külföldi tőke szerepe egyre nő, melyen belül látnivaló, hogy a globalizálódó multinacionális cégek – a ruházati szakmában is - a más piacgazdaságokhoz hasonló termelési szerkezet kialakítását célozták meg. A hazai tőke egyrészt a privatizáció során jutott szerephez, másrészt az új vállalkozások felépítésében. A privatizációban szerzett pozíciókat - a tőkehiány miatt - csak néhány ponton sikerült megőrizni. A hazai tőke az új vállalkozások felépítésében mondható sikeresebbnek, elsősorban a kis és középüzemi gyártásban, a késztermékek vonatkozásában. A korábbi textilruházati alapanyaggyártás gyakorlatilag megszűnt illetve profilját változtatva elsősorban – más területeken alkalmazható - textília gyártására állt át. A termelési oldal mellett a forgalmazási feltétel és szervezeti rendszer is teljeskörűen változott. A korábbi áruházi és szaküzletláncok privatizációja a piacgazdaságokra jellemző forgalmazási struktúrára változott át. A folyamat azonban még nem zárult le, mivel csak a bevásárlóközpontok rendszere tekinthető kialakultnak, az új funkciójú áruházi rendszer kialakulása még vajúdik és a szak kiskereskedelmi láncok újraépülése is embrionális állapotban van. A lakosság jövedelme a hosszú csökkenés és stagnálás után el kezdett emelkedni, s ez a textilruházati fogyasztás alakulásában lassan mutatkozik.

36 Sajátosságaik és adottságaik miatt az alágazatok eltérően reagáltak a változásokra. A helyzetet jellemző tényezők között a következőket kell megemlítenünk: •

a KGST összeomlása, a volt szocialista országok válságossá vált gazdasági helyzete és fizetőképessége miatt a keleti piacok gyakorlatilag megszűntek;

•

a belföldi értékesítés – a lakossági igények életszínvonallal összefüggő csökkenése, a gyorsan növekvő import, de nem utolsó sorban a bérmunka felé való erőteljes elmozdulás miatt is – erősen visszaesett;

•

a vállalatok kieső piacaik helyett nem találtak új értékesítési lehetőségeket, mivel a világpiacon a fejlődő országok erős könnyűiparának termékeivel, rendkívül alacsony áraival kerültek szembe;

•

a ruházati ipar és részben a cipőipar bérmunka lehetősége a jugoszláviai események miatt ugrásszerűen megnőtt, így részben a piackiesést, de döntően az anyagköltségek megfinanszírozását terhelő rendkívül magas kamatokat bérmunka vállalással részben ki tudták védeni;

•

a ruházati ipar nagyobb ismeretekkel és kiterjedtebb kapcsolatokkal rendelkezett a fejlett piacokon, mint a többi szakágazat, köszönhetően a már a 80-as évek elejétől folytatott külpiaci stratégiájának;

•

a piaci alkalmazkodás beruházási igénye az alapanyagokat előállító textilés bőriparban jóval nagyobb, mint a ruházati vagy a cipőiparban.

Az 6. táblázat adataiból jól látható, hogy a vizsgált ágazatok termelő kapacitásainak csökkenése, vállalatok felszámolása és „karcsúsítása” 1992-ig drasztikus ütemű volt, majd elkezdődött egy 1995-1996-ig tartó konszolidációs folyamat. Ez a konszolidáció az 1980 évi bázishoz képest eltérő termelési szinten ment végbe az egyes alágazatokban, szakágazatokban. A ruházati ipar termelésének stabilizációja 1992-96 között – az 1980 évi bázishoz képest – 70 %os szinten, a textilipar és a bőr-cipőipar 43 %-os szinten zajlott le. (A bőrcipőiparon belül a cipőipar 56-58 %-os szinten stabilizálódott.)

3.1.

Az alágazatok fejlődése 1996-tól

A vizsgált alágazatok termelése 1996-tól kezdve – esetenként ingadozva ugyan – növekedésnek indult. A textilipar termelő kapacitása - 1980 évi bázis szinten mérve - 42,5 %-ról 2000re 58,6 %-ra nőtt. A főbb adatokat tartalmazó 8. táblázat mutatja évenként a változást.

37 8. sz. táblázat A textilipar jellemző adatai (TEAOR 17. ágazat) Me Btto termelési érték Nettó árbevétel Export árbevétel Átl.statiszt. létszám

millió Ft millió Ft millió Ft fő

Beruházás Adózás előtti eredm. Üzemi eredmény

millió Ft millió Ft millió Ft

1/

1996

1997

1998

1999

2000

93.689 111.656 103.189 121.305 160.588 92.983 110.062 102.098 121.620 159.818 44.993 55.843 51.760 64.710 87.587 37.953 38.820 36.443 34.323 33.334 3.495 1.214 4.150

n.a 4.055 n.a

10.219 6.555 6.264

10.869 n.a. n.a.

7.691 n.a n.a

Forrás: A gazdasági Minisztérium (és jogelődei) Szakágazati Adattára KSH Ipari és Építőipari Statisztikai Évkönyv KSH Statisztikai Havi Közlemények 1/ 1998-tól 5 fő feletti vállalkozások adatait tartalmazza Folyóáron a bruttó termelési érték 160,6 milliárd Ft-ra emelkedett. Párhuzamosan az export bevétel 1996-ról 2000-re csaknem megduplázódott. Csökkent a foglalkoztatottak száma 38 ezerről 33,3 ezerre, miközben 1998-tól már az 5 fő feletti vállalkozásokra terjed ki a számbavétel. Az adózás előtti eredmény az árbevétel arányos 1994 évi 1,3 %-ról 1998-ra 6,4 %-ra emelkedett. Ebben döntős szerepet játszanak a külföldi érdekeltségű vállalatok. Az elmúlt években a hazai textilipar belső strukturális helyzetében jelentős változások kezdődtek meg, illetve vannak folyamatban. A hagyományos fonásszövés-kikészítés részarányának folyamatos csökkenése mellett az egyéb textiláruk (lakástextíliák, műszaki textíliák, egészségügyi termékek, stb.) gyártásának dinamikus növekedése figyelhető meg. A ruházati ipar termelő kapacitása 1980 évi bázis szinten 1996-ban a textiliparénál magasabb szintről (71,0 %) dinamikusabban emelkedett és 2000 évben 102,6 %-ot ért el. Megjegyezzük, hogy ebben a látványos növekedésben technikai tényezők is közrejátszanak. A statisztikai rendszer és számbavétel változásai – különösen az 1998 évi változások – növelték a teljesítmény értékeket a ruházati iparban. 9. sz. táblázat A ruházati ipar jellemző adatai (TEAOR 18. ágazat) Me Btto termelési érték

millió

1998

1999

2000

1996

1997

65.161

77.965 130.165 164.793 183.757

38

Nettó árbevétel Export árbevétel Átl.statiszt. létszám Beruházás Adózás előtti eredm. Üzemi eredmény

1/

Ft millió Ft millió Ft fő millió Ft millió Ft millió Ft

64.964

77.520 129.099 163.970 183.744

45.626

54.078

88.802 119.013 135.941

55.130 2.027

54.735 n.a.

73.608 7.043

73.044 7.882

68.270 9.734

3.356

5.380

9.647

n.a.

n.a

3.692

5.820

8.711

n.a.

n.a

Forrás: Gazdasági Minisztérium (és jogelődei) Szakágazati Adattára KSH Ipari és Építőipari Statisztikai Évkönyv KSH Statisztikai Havi Közlemények 1/ 1998-tól 5 fő feletti vállalkozások adatait tartalmazza A 8. táblázaton jól látható az 1998-ban meglepő növekedési ütem a termelésben, exportban és a foglalkoztatottak számát tekintve egyaránt. A ruházati export árbevétel több mint 90 %-a a bérmunkából származik. A rendelkezésre álló technika színvonala nem éri el a modern színvonal felső harmadát. A bruttó eszközértékhez viszonyítva a beruházások értéke 7 % alatt van, a nettó arány sem éri el a 8 %-ot. A termelők évek óta létszámhiánnyal küszködnek. Ezen belül a fizikai munkások, varrónők munkaköreit a munkanélküliség ellenére sem tudják feltölteni. Ennek összetett okai vannak: főleg az országos átlagot meg sem közelítő kifizetett bérek, de a monoton munkavégzés és a magas mennyiségi- minőségi követelmények is hozzájárulnak ehhez. A ruhaipar a többi könnyűipari alágazatnál rendre kedvezőbb eredményt ért el minden évben. Először 1995-ben javultak jelentősen a ruhaipari cégek eredményei. A létszámarányos árbevétel 1992-1998 között csaknem megháromszorozódott, de ez – az ágazat munkaigényes voltából adódóan – a feldolgozóipar eredményéhez képest szerénynek mondható. Bár hivatalos adat 2000. évre az adózás előtti eredményre nem állt rendelkezésünkre, információink szerint az árbevétel arányos 7 % feletti jövedelmezőséget változatlanul tartja az alágazat. A bőripar termelése jelentősen visszaesett. Az 1980 évi szinthez képest a kapacitás 1996-tól is csökkent, és 22,2 %-os szintet produkált 2000-ben. (1980. évi bázison) A rendelkezésre álló technika színvonala nem éri el a korszerű nemzetközi ipari színvonal felét sem. A forráshiány - a jövedelmezőségi problémák miatt – mind a forgóeszközök, mind a beruházások és fejlesztések területén egyre jelentősebbé vált. A szinten tartás is gondot jelent. A bőripar jövedelmezőségét, likviditását a korábbi évek fejlesztéséből visszamaradt terhek miatti eladósodás, a

39 felesleges eszközök érték alatti hasznosítása, az élőmunka magas terhei és a magas környezetvédelmi költségek határozzák meg. 10. sz. táblázat A bőripar jellemző adatai (TEÁOR 1910 és 1920 szakágazatok) Me

1996

Btto termelési érték Nettó árbevétel Export árbevétel Átl.statiszt. létszám

millió Ft millió Ft millió Ft fő

7.742 7.929 4.527 4.410

Beruházás Adózás előtti eredm. Üzemi eredmény

millió Ft millió Ft millió Ft

248 652 1.060

2/

1997

1998

13.197 12.827 13.187 12.360 9.081 7.359 5.931 4.283 172 122 610

805 810 877

1999

2000

13.598 13.482 8.826 4.349

13.651 13.660 9.036 4.154

2.340 1/ 3.712 1/ n.a

2.436 1/ 2.739 1/ n.a

Forrás: A gazdasági Minisztérium (és jogelődei) Szakágazati Adattára KSH Ipari és Építőipari Statisztikai Évkönyv KSH Statisztikai Havi Közlemények 1/ Lábbeli gyártással együtt 2/ 1998-tól 5 fő feletti vállalkozások adatait tartalmazza A 9. táblázat mutatja a bőripar főbb adatait 1996 és 2000 között. A folyóáras adatok stagnálását az infláció figyelembevételével a visszafejlődés jeleként kell értelmeznünk. A csökkenő termelés (változatlan áron) és a változatlan alkalmazotti létszám belső strukturális változást is tükröz. Nőtt az élőmunka (kézimunka) igényes szakágazatok termelése. Az export változatlan áron számítva is növekedett, bár mérsékeltebben, mint a többi alágazatban, szakágazatban. A cipőipar termelése 1996-től növekedett, bár alacsonyabb dinamikával, mint a ruházati iparé. 11. sz. táblázat A lábbeli gyártás jellemző adatai (TEÁOR 1930. szakágazat) Me Btto termelési érték Nettó árbevétel Export árbevétel

millió Ft millió Ft millió Ft

1996

1997

1998

1999

25.846 25.628 14.115

30.781 42.862 47.747 30.698 42.727 47.875 18.014 26.887 30.822

2000 53.089 52.846 34.781

40

Me

1996

1997

1998

1999

18.255

18.614 20.370 20.025

2000

Átl.statiszt. létszám

fő

Beruházás

millió Ft

148

768

2.813

2.340

2.436 1/

Adózás előtti eredm.

millió Ft

1.175

1.887

2.209

3.712

2.739 1/

Üzemi eredmény

millió Ft

1.362

1.939

2.359

n.a

n.a

2/

1/

1/

18.381

Forrás: Gazdasági Minisztérium (és jogelődei) Szakágazati Adattára KSH Ipari és Építőipari Statisztikai Évkönyv KSH Statisztikai Havi Közlemények 1 / bőrgyártással együtt 2/ 1998-tól 5 fő feletti vállalkozások adatait tartalmazza Az export növekedési üteme meghaladja a termelését. Ennek következtében jelenleg az árbevétel 65,8 %-a export értékesítésből származik. 1998-ban a beruházás megugrása elsősorban a külföldi érdekeltségű vállalatok aktívabb fejlesztési tevékenységének következménye. A forgótőkehiány és a piaci kiszolgáltatottság következtében itt is a bérmunka lett a szakágazat fenntartó ereje, de lehetőségei kimerülőben vannak. A vizsgált könnyűipari alágazatok bruttó termelési értékindexének és exportdinamikájának összefoglalóját adjuk a 12. táblázatban. 12. sz. táblázat A termelés és export volumenindexei a vizsgált ágazatokban és az iparban (előző év = 100,0) 1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

BRUTTÓ TERMELÉSI ÉRTÉK Textilipar Ruházati ipar Bőr-cipő ipar

93,8 101,4 93,9

102,1 97,4 112,9

100,4 128,6 104,7

108,9 110,4 105,0

123,7 104,5 99,3

IPAR

103,6

112,8

113,7

110,7

118,7

101,3 106,7 102,8

102,6 95,7 125,3

111,4 128,2 104,3

114,2 117,5 107,4

125,0 106,9 100,3

EXPORT Textilipar Ruházati ipar Bőr-cipő ipar

41 IPAR

119,5

136,8

128,6

123,0

127,4

Forrás: KSH Statisztikai Havi Közlemények (1996-2000) KSH Ipari és Építőipari Statisztikai Évkönyv (1996-2000) A bruttó termelési érték tekintetében a legdinamikusabb növekedést a ruházati alágazat érte el (éves átlag 108,5 % ), megelőzve a textilipart (105,8 %) és a bőrcipőipar (103,2 %). Azonban mindhárom teljesítménye elmarad az ipari átlagtól. Az export bővülés is a ruházati iparban a legmagasabb. 1996-től az éves átlagos növekedés 111 % (textilipar 110,9; bőr-cipőipar 108,0 %). Figyelemreméltó a vizsgált alágazatok kiemelkedő szerepe a bérmunka-exportban. 1998-ban a teljes ipari bérmunka-export 40 %-át (1827 ezer USD) az összes alágazatot tartalmazó könnyűipar adta és változatlanul tartotta második helyét az ipari ágazatok teljes exportforgalom szerinti rangsorában, ami méretéhez képest rendkívüli teljesítmény. Az együttes könnyűipari teljesítmény 65 %-át pedig a vizsgált ágazatok adták. Ezek az alágazatok a foglalkoztatásban és az exportban kiemelkedő szerepet töltenek be. A vállalatok 1998. évi, számviteli nyilvántartása szerinti exportját (188,5 milliárd Ft) az áruforgalmi adatokban szereplő kb. 2,2 milliárd USD valós export jóval meghaladja (a jelentős bérmunka export eltérő számbavétele miatt). Ezzel a gépipar és a vegyipar után a vizsgált alágazati kör a harmadik legjelentősebb ipari exportáló szektorrá vált 1998-ban. A belföldi értékesítés visszaesésének a fogyasztás csökkenése mellett a növekvő import is okozója. Az elmúlt évtizedek átlagosan 20 %-os importjával szemben ma már a belföldi fogyasztás több mint fele importból származik (1995-ban 53,5 % volt az import részarány). Az alágazatokban a rendelkezésre álló termelő berendezések műszaki színvonala összességében közepesnek minősíthető, az előzőekben vázolt jövedelmezőségi problémák és a forráshiány miatt elmarad a világ élvonalától. Helyenként azonban megtalálhatók a csúcstechnológiát képviselő berendezések is. A beruházások értéke 1996-ig jelentősen elmaradt a szükséges mértéktől, hiszen nem képződött elegendő nyereség a vállalatoknál annak finanszírozására. A bruttó eszközértékhez viszonyítva a beruházások értéke 5 % alatt van, és a nettó eszközértékhez viszonyított arány sem éri el a 6 %-ot. A szakmacsoport fejlődéséhez, technikai színvonalának javulásához azonban legalább un. követő jellegű megújulásra lenne szükség, ez 8-10 %-os beruházási arányt igényelve a bruttó eszköz értékhez viszonyítva. Az 1997. és 1998. évi kiugró beruházási étékeket nem az átlagos beruházási helyzet jelentős javulása, hanem egyes jelentős zöldmezős beruházások indokolják (szőnyeg alapszövetgyártó gyár építése Győrben, új lenfonógyár Tolnán, a MUSTANG új ipartelepe Marcaliban, stb.). 1999-ben a beruházási összteljesítmény 21,1 milliárd, 2000-ben 19,9 milliárd forint volt a három alágazatban.

42 Az ágazatok jövedelmezőségét, likviditását az előző évtizedek gazdaságpolitikája, pénzügyi szabályozó rendszere, a vállalatok belső adottságai és főleg eladósodottságuk, jelenleg pedig a kül- és belföldi lehetőségek, a belső gazdasági környezet ismert nehézségei (jelentős import, feketegazdaság, stb.) az élőmunka-igényességet „büntető”, az átlagosnál magasabb pénzügyi terhek (társadalombiztosítási és egyéb járulék) határozták meg. Az egyes alágazatok jövedelmi helyzete erősen eltérő. A textilipar saját forrásellátottsága rendkívül rossz, bár javuló tendenciájú, nagy veszteségei mérséklődnek. A ruházati termékek gyártóinak jövedelmezősége sokkal kedvezőbb, mint a textiliparé. Az ismert körülmények miatt az ágazat nem került veszteséges helyzetbe egyetlen évben sem, az 1996 évi 3.356 millió Ft adózás előtti eredmény 1998-ra 9.647 millió Ft-ra emelkedett. A bőripar adózás előtti eredménye 1994 óta pozitív, 1998-ban 797 millió Ft volt. A cipőiparé 1994 óta növekszik, 1998-ban 2.209 millió Ft volt.

3.2.

Az alágazatok szerepe, jellege és strukturális jellemzői.

Az alágazatok fejlődését 1996-tól a lassú növekedés jellemzi. A KSH évkönyve áttekinti 1991-1998 között az ágazatok bruttó termelési értékének évenkénti változását. 13. sz. táblázat Bruttó termelési érték a feldolgozóiparban (1990. évi árakon, 1991 = 100,0 % ) 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Élelmiszeripar Textil-, ruházati-, bőrés cipőipar Fa-, papír és nyomdaipar Vegyipar Nem fémes ásványi termékek gyártása Kohászat és fémfeldolgozás Gépipar Egyéb feldolgozóipar Feldolgozóipar összesen

100,0 118,2 133,8 153,9 169,6 180,8 177,3 174,5 100,0 95,3 107,1 134,6 136,6 135,8 137,9 144,6 100,0 119,0 143,8 160,9 171,9 179,3 213,3 243,2 100,0 113,0 126,7 149,9 150,7 153,2 161,9 164,1 100,0 122,6 153,5 177,2 182,6 192,1 201,6 218,9 100,0 95,3 120,4 161,0 171,4 182,9 216,3 222,3 100,0 113,2 153,3 204,8 252,6 314,0 447,1 572,7 100,0 109,4 133,6 174,2 158,9 160,8 166,9 191,9 100,0 110,7 131,2 157,7 173,1 188,8 215,6 242,1

43 Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv, 1998; Központi Statisztikai Hivatal, (Budapest, 1999.) A számokból jól érzékelhető a vizsgált alágazatok ütem-elmaradása a feldolgozóipar többi ágazatától. 1991 és 1998 között a legalacsonyabb növekedési ütem a textil, ruházati és bőr-cipőipar ágazat-csoportnál látható. 1992-ben még tovább csökkent a három alágazat termelése, megegyezően a kohászat és fémfeldolgozó ágazattal, de a kohászat a következő években gyorsabban növelte termelését. Összességében az figyelhető meg, hogy a politikai és gazdasági rendszerváltás 1989 és 1992 közötti éveiben a vizsgált három ágazat együttes termelésének és kapacitásainak csökkenési trendje jól egyezik az egész iparéval, azonban 1993-tól a növekedés üteme elmarad a teljes magyar iparétól, így érthetően részaránya az ipari termelésen belül fokozatosan csökken. 14. sz. táblázat A vizsgált ágazatok részaránya az iparon belül (1980-2000) Me.: % A bruttó termelési érték alapján Textilipar Ruházati ipar Bőr-cipőipar Együtt:

1980 1985 1990 1995 1996 1997 1998 1999 2000 4,8 4,5 4,1 2,4 2,1 1,9 1,4 1,4 1,4 1,8 1,5 1,2 1,5 1,5 1,4 1,7 1,9 1,7 2,3 2,3 1,2 0,8 0,8 0,8 0,7 0,7 0,6 8,9 8,3 6,5 4,7 4,4 4,1 3,8 4,0 3,7 A foglalkoztatottak száma alapján

Textilipar Ruházati ipar Bőr-cipőipar Együtt:

7,4 4,8 3,7 15,9

7,1 4,4 3,8 15,3

6,1 4,6 3,6 14,3

5,1 6,9 2,9 14,9

5,8 7,9 3,0 16,7

5,3 7,5 3,3 16,1

4,9 7,7 3,0 15,6

4,1 8,8 2,9 15,8

3,9 8,3 2,8 15,0

1,4 2,5 1,0 4,9

1,4 2,6 0,9 4,9

1,4 2,2 0,7 4,3

Az export árbevétel alapján Textilipar Ruházati ipar Bőr-cipőipar Együtt:

4,7 3,0 3,3 11,0

4,4 2,5 2,9 9,8

4,6 2,5 2,2 9,3

3,5 3,4 1,4 8,3

2,9 2,9 1,2 7,0

2,2 2,1 1,1 5,4

Forrás: A könnyűipar szektorainak gazdasági-pénzügyi perspektívái (GKI,1993) GM és jogelődei Szakágazati Adattárai (1985-1998) KSH Statisztikai Havi Közlemények (1990-2000)

44 Kivételt képez a ruházati ipar, melynek termelési részaránya 1998 és 1999-ben nőtt, bár ebben szerepe van a statisztikai besorolási változásnak is. Ezzel magyarázható a textilipar jelentős csökkenése is 1998-ban. A ruházati ipar növelte foglalkoztatottjainak számát és részarányát. Az ipari exportban a három alágazat termelését meghaladó arányban vesz részt, különösen a ruházati ipar. Az ismertetett körülmények és tendenciák ellenére azt lehet mondani, hogy a textilruházati- és bőr-cipőipar szerepe ma is jelentős a magyar gazdaságban: bruttó termelési értéke 2000-ben az ipar termelésének export árbevétele az ipari export átlagos statisztikai létszáma az ipari foglalkoztatottak

411.084 millió Ft, 3,7 %-a, 267.345 millió Ft, 4,3 %-a, 124.139 ezer fő, 15,0 %-a.

Ezek az alágazatok kiemelten exportorientáltak, árbevételük 65 %-a exportból származik. Foglalkoztatottak száma és kereseti szintek A 7-10. táblázatokban feltüntettük az átlagos statisztikai létszám adatokat alágazatonként. Az alábbi 15. táblázatban a bruttó átlagkeresetek évenkénti változásait mutatjuk be a három alágazatban, feltüntetve az ipar és feldolgozóipar egészének adatait is. 15. sz. táblázat Bruttó átlagkeresetek a vizsgált ágazatokban. Me.: Ft/hó/fő 1995

1996

1997

1998

1999

2000

Textilipar Ruházati ipar Bőr-cipő ipar

27.480 23.925 24.455

33.472 29.481 29.796

40.555 35.729 35.608

48.609 40.401 40.815

53.612 44.757 46.301

61.491 50.639 53.573

Feldolgozóipar Ipar

39.554 41.217

48.195 50.224

58.915 61.225

68.873 71.535

76.101 79.034

88.555 91.553

Forrás: KSH Ipari és Építőipari Statisztikai Évkönyv (1995-2000) A táblázat alapján megállapítható, hogy 1996 és 2000 között az éves átlagos átlagkereset növekedés a textiliparban 17,6 %, a ruházati iparban 16,3 %, a bőr-cipőiparban 17 %, mely a bőr- és cipőiparban, de különösen a ruházati iparban alacsonyabb mint az ipari átlag (17,4 %).

45 Ez azt is jelenti, hogy az évtizedek óta fennálló jelentős eltérés az ipari átlagtól továbbra is fennmaradt, az elmúlt években sem tudtak a könnyűipari ágazatok a csaknem 40 %-os bérlemaradásukon változtatni. A következő táblázatunkban a fizikai és szellemi foglalkoztatottak létszámát és az átlagkeresetek megoszlását mutatjuk be. 16. sz. táblázat Fizikai és szellemi foglalkoztatottak létszáma, átlagkeresete (1999-2000) (%) TEXTILIPAR

Összes foglalkoztatott (fő) ebből fizikai (fő)

BŐR- CIPŐ IPAR

1999.

2000.

34.323

33.334 73.044

68.270 24.374

22.535

29.463

28.686 65.772

61.362 21.992

20.378

85,8 (%) Bruttó átlagkereset (Ft/hó/fő) ebből fizikai (Ft/hó/fő) szellemi -„Nettó átlagkereset (Ft/hó/fő) ebből fizikai (Ft/hó/fő) szellemi -„-

RUHÁZATI IPAR 1999.

86,1

90,0

2000.

89,9

1999.

2000.

90,2

90,4

53.612

61.491 44.757

50.639 46.301

53.573

44.349

51.190 40.020

45.380 42.294

48.638

106.625 121.451 85.536

94.851 83.536 100.140

33.511

37.027 29.511

32.229 30.016

33.289

29.390

32.140 27.348

29.681 28.147

31.171

57.892

64.995 48.541

54.169 48.126

52.974

Forrás: KSH Ipari és Építőipari Statisztikai Évkönyv (1999-2000) A szellemi foglalkoztatottak részaránya és az átlagkereset a textiliparban a legmagasabb, melyet részben indokol a nyersanyag feldolgozási és termékelőállítási technológiák, valamint a termékek összetettsége, a gyártóberendezések bonyolultsága és sokfélesége. Ezek az arányok magasabbak egyébként a feldolgozóipar egészének hasonló mutatójával, de természetesen a feldolgozóiparon belül is jelentős eltérések vannak. A vállalkozások struktúrája

46 Annak bemutatására, hogy milyen arányt képviselnek a vizsgált alágazatok a működő ipari vállalkozások körén belül, összeállítottuk a 17. táblázatot, az 1995 és 2000. évi statisztikai adatok alapján. 17. sz. táblázat Működő vállalkozások az iparban és a vizsgált ágazatokban 1995

IPARI VÁLLALKOZÁSOK ebből társas ebből jogi személyiségű jogi személyiség nélküli egyéni

vállalkozások száma 88.211

% 100,0

2000 %

vállalkozások száma 84.928

% 100,0

%

31.800 17.791

36,05 100,0 55,95

43.499 23.780

51,22 100,0 54,67

14.009

44,05

19.719

45,33

56.411

63,95

41.429

48,78

TEXTIL VÁLLALKOZÁSOK ebből társas ebből jogi személyiségű jogi személyiség nélküli egyéni

4.675

100,0

3.657

100,0

1.446 777

30,93 100,0 53,73

1.644 770

44,95 100,0 46,84

669

46,27

874

53,16

3.229

69,07

2.013

55,05

RUHÁZATI VÁLLALKOZÁSOK ebből társas ebből jogi személyiségű jogi személyiség nélküli egyéni

9.432

100,0

8.327

100,0

1.689 818

17,91 100,0 48,43

3.000 1.348

36,02 100,0 44,93

871

57,57

1.652

55,07

7.743

82,09

5.327

BŐR-CIPŐ VÁLLALKOZÁSOK

2.840

100,0

1.574

ebből társas ebből jogi személyiségű jogi személyiség nélküli egyéni TEXTIL-RUHÁZAT-

63,98 100,0

547 363

19,26 100,0 66,36

678 412

43,07 100,0 60,77

184

33,64

266

39,23

2.293

80,74

896

56,93

47

1995

BŐR-CIPŐ VÁLLALKOZÁSOK ebből társas ebből jogi személyiségű jogi személyiség nélküli Egyéni

vállalkozások száma 16.947

2000

% 100,0

%

vállalkozások száma 13.558

% 100,0

%

3.682 1.958

21,73 100,0 53,18

5.322 2.530

39,25 100,0 47,54

1.724

46,82

2.792

52,46

13.265

8.236

78,27

60,75

Forrás: KSH Ipari és Építőipari Statisztikai Évkönyv (1995; 2000.) Jól érezhető a koncentráció! A működő ipari vállalkozások 19,2 %-a tartozott 1995-ben a vizsgált alágazatokba, míg 2000-ben ez az arány alig 16 %, azaz az ipari vállalkozások számának csökkenésénél (3,7 %) magasabb ütemű a textilruházati-bőr és cipőiparban működők vállalkozások 20,0 %-os állománycsökkenése. Csökkent az egyéni vállalkozások száma és nőtt a társas vállalkozásoké, különösen a jogi személyiség nélkülieké. Az egyéni vállalkozók részaránya mindhárom alágazatban magasabb, mint a feldolgozóiparban, legmagasabb a ruházati iparban. Ugyancsak a ruházati iparban a legmagasabb a jogi személyiség nélküli társas vállalkozások aránya, bár a kötőipar hatására magas a textiliparban is ez a részarány. A textil- ruházati- bőr- és cipőipar társas vállalkozásainak létszám-kategóriák szerinti méretstruktúráját az alábbi táblázatban foglaltuk össze az 1994, 1996 és 1998 évi adatok alapján. 18. sz. táblázat A vizsgált ágazatok társas vállalkozásainak struktúrája létszám kategóriák szerint (%) Létszám szerinti kategóriák 11 fő alatt TEXTILIPAR 1994 1996 1998

24,9 60,9 69,3

11-20 fő

21-50 fő

51-300 fő

26,4 8,2 8,1

18,2 12,3 8,4

22,2 15,0 10,8

300 fő felett 8,3 3,6 3,4

48 Létszám szerinti kategóriák 11 fő alatt RUHÁZATI IPAR 1994 1996 1998 BŐR- CIPŐIPAR 1994 1996 1998 Három ágazat EGYÜTT: 1998

11-20 fő

21-50 fő

51-300 fő

300 fő felett

24,8 50,5 56,5

25,3 11,4 8,6

18,7 14,4 14,2

24,8 18,7 16,3

7,5 4,9 4,4

35,9 46,1 45,8

19,0 11,5 8,8

21,2 17,3 16,8

20,4 21,8 24,6

3,6 3,3 4,0

59,3

8,4

12,6

15,7

4,0

Forrás: KSH Ipari és Építőipari Statisztikai Évkönyv (1994-1998) A vállalkozások méretstruktúráját az jellemzi, hogy jelentősen nőtt 1994 és 1998 között a 11 fő alatti vállalkozások száma, így jelenleg a döntő többség ebbe a méretnagyságba tartozik. (69,3 % a textiliparban és 56,5 % a ruházati iparban). Kivételt képez a bőr-cipőipar, ahol a változás lényegesen kisebb. Ugyanakkor jelentősen csökkent a 11-től 20 főig terjedő méretkategóriában az arány. A textiliparban a 21-50 fő közötti vállalkozások aránya is jelentősen csökkent, és több mint felére csökkent 51-300 fő közöttiek és a 300 fő felettiek aránya. Megállapítható, hogy a három alágazat társas vállalkozásainak 59,3 %-a 11 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat, 15,7 %-a pedig 51-300 fő között foglalkoztató középvállalat. Mindössze 4 % a 300 főnél többet foglalkoztató vállalkozás. A vállalkozások méretstruktúráját más osztályozásban mutatja be az APEH által a 2000. évi adóbevallások feldolgozása alapján összeállított tábla.

49 19. sz. táblázat A vállalkozások száma, létszáma, nettó árbevétele és exportja a vállalkozások méretétől függően (2000 év) Létszám kategóriák 0 fő

1-9 fő

10-49 fő

Vállalkozások száma feldolgozóipar db 8426,0 20786,0 5987,0 % 22.4 55.1 15.9 text.,ruházat,bőr, /17-19/ db 937.0 2183.0 821.0 % 21.1 49.2 18.5 feldolgozóipar % 11.1 10.5 13.7 Létszám feldolgozóipar fő 0.0 60870.0 127939.0 % 0.0 7.5 15.8 text.,ruházat,bőr, 0.0 6365.0 18991.0 /17-19/ fő % 0.0 5.0 14.9 feldolgozóipar % 10.5 14.8 Nettó árbevétel feldolgozóipar MFt 75758.2 522860.7 1088000.5 % 0.7 4.5 9.4 text.,ruházat,bőr, /17-19/ MFt 5643.9 37724.8 54514.3 % 1.2 7.8 11.2 feldolgozóipar % 7.45 7.22 5.01 Export árbevétel feldolgozóipar MFt 8855.0 45144.8 171502.9 % 0.2 0.8 3.0 text.,ruházat,bőr, /17-19/ MFt 878.5 10855.4 13865.5 % 0.3 3.8 4.9 feldolgozóipar % 24.05 8.08

50-249 fő

250-499 fő

500 főfelett

Összesen

1937,0 5.1

335,0 0.9

228,0 0.6

37699.0 100.0

393.0 8.9 20.3

73.0 1.6 21.8

33.0 0.7 14.5

4440.0 100.0 11.8

205869.0 25.5

115917.0 14.4

296941.0 36.8

807536.0 100.0

43149.0 33.8 21.0

24167.0 18.9 20.8

34998.0 27.4 11.8

127670.0 100.0 15.8

2022189.7 17.4 179461.5 36.9 8.87 726777.1 12.7 108219.9 38.3 14.89

1452887.9 6455007.1 11616504.1 12.5 55.6 100.0 78784.5 16.2 5.42

130525.0 26.8 2.02

486654.0 100.0 4.19

759651.9 4012265.6 13.3 70.1

5724197.3 100.0

57495.4 20.3 7.57

91465.1 32.3 2.28

382779.8 100.0 4.94

Forrás: A 2000 évi adóbevallások feldolgozása alapján (APEH) Ez jól egészíti ki a vállalkozások struktúrájáról összeállt képet, hiszen ebből az egyes méretkategóriák szerinti létszám, termelés, nettó árbevétel és export megoszlásról (és konkrét értékekről is) szerezhetünk ismereteket, kiegészítve a feldolgozóipar bemutatásával. A vizsgált alágazatokban a 9 fő alatti vállalkozások aránya alacsonyabb, mint az előző táblában, de itt két eltérő vállalkozási összetételű (nemcsak társas), létszámkategóriájú és időpontú eloszlásról van szó. Figyelemre méltó, hogy a feldolgozó iparban a nettó árbevétel 55,6 %-át a 500 fő feletti vállalkozások adják, míg a vizsgált alágazatokban a nettó árbevétel maximuma az 50-249 fős kategóriában, azaz a közepes vállalkozásoknál van. A

50 kis- és középvállalkozások a nettó árbevétel 14,6 %-át adják a feldolgozóiparban, és 20,2 %-át a vizsgált ágazatokban. Az export teljesítményt illetően a három alágazat kis- és középvállalatai 47,3 %-ot képviselnek, míg ugyanez a szám a feldolgozóiparban 16,7 %. Különösen magas az export-részarány az 50-249 fős középvállalati kategóriában (38,3 %). A feldolgozóiparban a munkavállalók 25,5 %-át a középvállalatok, míg 36,8 %-át az 500 fő feletti vállalkozások adják. Ugyanezek az arányok a vizsgált textilruházati-bőr és cipőipar vállalkozásoknál 33,8 és 27,4 %. Tulajdonosi struktúra A 20. táblázatban mutatjuk be a vizsgált terület vállalkozásainak tulajdonosi struktúráját a jegyzett tőke megoszlása alapján 1994 és 2000. között. 20. sz. táblázat Tulajdonosi struktúra a jegyzett tőke alapján Me.: % 1994 TEXTILIPAR Állami tulajdon Egyéb belf. tulajdon Külföldi tulajdon RUHÁZATI IPAR Állami tulajdon Egyéb belf. tulajdon Külföldi tulajdon BŐR- CIPŐIPAR Állami tulajdon Egyéb belf. tulajdon Külföldi tulajdon

1995

1996

1997

1998

1999

2000

27,7 39,5

13,7 42,2

10,5 41,6

9,4 39,2

9,1 38,3

6,7 41,2

2,7 39,3

32,8

44,1

47,9

51,4

52,6

52,1

58,0

14,4 54,6

9,5 52,4

8,1 52,8

7,2 51,2

2,2 48,1

2,1 46,3

1,8 44,8

31,0

38,1

39,1

41,6

49,7

51,6

53,4

38,9 40,7

29,0 40,5

23,2 44,6

18,4 42,1

16,1 33,0

11,7 34,4

11,6 30,4

20,4

30,5

32,2

39,5

50,9

53,9

58,0

Forrás: KSH Ipari és Építőipari Statisztikai Évkönyvek (1994-2000) Az állami tulajdon a textiliparban az 1994 évi 27,7 %-ról 2000-ben 2,7 %-ra – tizedére – csökkent, míg a külföldi tulajdon 32,8 %-ról 58 %-ra nőtt. (Az egyéb belföldi tulajdon alatt értjük az önkormányzati tulajdon, a belföldi

51 magánszemélyek és társaságok tulajdona, a szövetkezeti és egyéb tulajdon összességét.) A ruházati iparban nagyobb ütemben épült le az állami tulajdon, 1994-ben már csak 14,4 % volt, és jelenleg 1,8 %. Itt a legmagasabb a belföldi tulajdon részaránya. Ennek oka a volt magas szövetkezeti részarány, és ezek zömének átalakulása belföldi magántulajdonná. A bőr- és cipőiparban mentek leglassabban végbe a változások. Itt még jelenleg is 11,6 % az állami tulajdon. Ebben közrejátszik, hogy a TISZA Cipő Rt, a volt legnagyobb magyar cipőgyár utódtársaságainak jelentős része még állami tulajdonban van, befektető hiánya miatt. Itt a legalacsonyabb a belföldi tulajdoni részarány.

52

4.

Hová tart az EU?

4.1.

Tendenciák, kihívások

Az Európai Unió textil-, ruházati és bőr-cipő iparában dolgozók tisztában vannak azzal, hogy számtalan kihívással kell szembenézniük és annak megfelelniük, ha a világversenyben meg kívánják őrizni pozíciójukat. A legfontosabb kihívást a nemzetközi kereskedelem fejlődése okozza, ami azt jelenti, hogy egyre több terméket adnak és vesznek országon kívül. Ebben az összefüggésben az alábbi tényezők határozzák meg a jövőbeni közép- és hosszú távú eseményeket: a koncentráció erősödése, a globalizáció hatása, a regionális szerveződés, a fogyasztói magatartás változásai és az eltérő piacok igényei. A koncentráció erősödése 2005-ben a textil-és ruházati termékeket illetően1 megszűnnek az import korlátozások. Bár az 1990. évi kereskedelmi mennyiség 50 %-a addigra már előrehaladottan liberalizált lesz, a kvóták teljes eltörlése minden bizonnyal az import erőteljes növekedéséhez fog vezetni, különösen a ruházati cikkek terén, aminek eredményeként az Európai Unió jelentős veszteségeket szenved majd el a termelés és a foglalkoztatás terén. Érdekes elolvasni a 9.sz. mellékletet, mely az Europe Weekly 1999 október 6. számában jelent meg és arról szól, hogyan reagálnak az EU vállalkozók a világkereskedelmi kihívásokra.

•

Példaként említjük meg, hogy az európai cipőipar azon szereplői, akiknek sikerült kiaknázni versenyképességük forrását (minőség, márkák, divat) sikeresen helyt tudnak állni a nemzetközi piacon, az alacsony munkabérrel foglalkoztató országok által képviselt konkurencia ellenére. Ezt az is bizonyítja, hogy az össz EU cipőtermelés mintegy negyedét a harmadik országokba exportálják. Ezek főként olyan országok, ahol viszonylag magas az egy főre eső jövedelem. Az EU legnagyobb export piaca nem más, mint az Egyesült Államok (az össz EU export 36 %-a 1999-ben), ez után következik Svájc (10 %), majd Kanada és Japán (5-5 %) •

1

A korlátozások feloldása néhány exportáló országot kiszorít majd a piacról és ez kevesebb ország megerősödéséhez, a kínálat koncentrációjához vezet. A liberalizáció legnagyobb nyertese Kína, India és néhány más ország lesz, míg a jövő a kisebb országok szállítói számára bizonytalannak látszik, különösen a kevésbé fejlett országok esetében.

ATC — Agreement on Textiles and Clothing (Textil és ruházati egyezmény). (Meghatározza az MFA 2005. január 1-jéig tartó fokozatos leépítését.)

53 •

A kereskedelem élénkülése tapasztalható a termelés és az értékesítés terén a koncentrációs folyamat felgyorsulása következtében. Az import egyre érzékenyebb lesz az árra, nehéz áralkuk várhatók. Ez ki fogja kényszeríteni, hogy az árak jobban alkalmazkodjanak a ruházati cikkek árszegmenseinek polarizációjához, különösen a jobb módú, fejlett piacokon.

A globalizáció hatása •

Az Európai Unió piacán érvényesülő növekvő liberalizáció, az export piacok megnyílása kulcsfontosságú az európai ipar számára. A vállalatoknak azonban nyíltabbaknak kell lenniük a külföldi piacok felkutatásában, különösen a feljövő (közepes jövedelmi színvonalú) országokban, mert a vevők igényei itt mind a mennyiség, mind az érték tekintetében jelentősen növekednek.

•

Csakis az a stratégia teszi lehetővé az európai ipar számára, hogy versenyképes lehessen a világpiacon, ha készteti a külföldi textil-, ruházati- és bőr-cipőipart arra, hogy inkább a hazai piac felé forduljon az export helyett, ahol nincsenek kereskedelmi korlátok és ahol könnyű az áruforgalom.

A regionális szerveződés •

Manapság nyilvánvaló a törekvés a rendkívül nagy kereskedelmi tömbök létrehozására: a befolyással rendelkező tömbök létrehozása sikeres példája annak, hogy hogyan tudja előmozdítani a kereskedelem a fejlődést, javítani a versenyképességet és erősíteni az adott tömbhöz tartozó országok közötti kapcsolatokat. Íme néhány példa: EU—Törökország, NAFTA, ASEAN, SAARC és a jövőben az EU—Mercosur vagy FTAA.

•

Európa számára döntő fontosságú az a szerep, amit a jövőben a közép- és kelet-európai országokat, Törökországot, a Mediterrán-országokat és az EFTA-országokat magában foglaló pán-euró-mediterrán terület játszani fog. Az EU tagvállalatai számára fontos, hogy ez a 700 millió fogyasztót magában foglaló terület hatékonyan működjön különösen a kumuláció2 kérdése és a preferenciák területén..

•

A pán-euró-mediterrán terület a piachoz való közelség miatt is egyre nagyobb fontosságra tesz szert, mert növekszik az igény a kisebb tételek, a rövidebb szállítási határidő és a végfelhasználóhoz való közelség iránt.

A fogyasztók magatartás változásai Az EU-ban a könnyűipar számos termelő vállalata már nem a klasszikus munkamegosztási modell szerint dolgozik. Tevékenységi körük nemcsak a gyártás, hanem egyúttal behozatal és kereskedés is, működésüket összeolvadás, 2

Származás halmozás: vám intézkedés, amely lehetővé teszi az áruk szabad áramlását két vagy több partner között, ha a termékek származását (kétszeres átalakítását) elismerték.

54 bekebelezés, alvállalkozás révén vertikális és horizontális irányban egyaránt kiterjesztették, és valóban sokoldalúakká váltak. Mindennek a célja az új piacok kibontakozásának figyelemmel kísérése, ahol az elkövetkező években az iparnak a fogyasztói magatartás helyes megítélése érdekében a következő öt tényezőt kell figyelembe vennie: •

a fogyasztók korösszetétel változását a fejlett piacokon, ahogy a népesség öregszik és ahogy növekednek a bevételei;

•

a fejlett piacokon az egyszemélyes háztartások arányának növekedését a klasszikus családi háztartás modelljéhez képest;

•

a gyorsan növekvő piacokon, a legfejlettebb és a fejlődő országokban az új középosztály életszínvonalának gyors emelkedését;

•

az „érintetlen szféra” növekvő fontosságát a vevők viselkedésében, ami támogatni fogja az „erkölcsi fogyasztást” a „városi élet” által uralt világban;

•

mindezen változásokhoz hozzá kell számítani, hogy a fogyasztók egyre jobban tudatában vannak a környezet, az egészség és a szociális kérdések fontosságának. Már most nyilvánvaló, hogy bár ezeknek a mértékét nehéz megbecsülni, a hatóságoknak és a fogyasztóközönségnek ki kell választaniuk bizonyos területeket az egészség, a biztonság és a környezet szempontjából, és ezekre vonatkozólag új és költséges műszaki előírásokat kell megfogalmazniuk az európai ipar számára (pl. tűzmentesítés).

Az eltérő piacok igényei •

A fejlett (nagy jövedelmi színvonalú) országokban a vevők igényei valószínűleg nőnek, de kisebb arányban, mint a kiadásaik általában, és az érték fontosabb lesz számukra, mint a mennyiség. Nem kétséges, hogy a vevők azonnali választ várnak a gyártóktól kívánságaikra, és a kereskedők, mint piaci tényezők, megerősödnek. Az Európai Unió fogyasztása összességében valószínűleg nem növekszik, de lesznek olyan területek, ahol a növekedés jelentős lesz, mint például a műszaki és az intelligens textíliák köre.

Emelkedni fog az igény a nagy értékű, funkcionális, egészséges, környezetbarát és személyre szabott textiltermékek iránt, amelyek azt követelik a gyártóktól, hogy kisebb tételeket állítsanak elő rugalmasabban és az igények változásaira gyorsabban reagálva. •

A feljövő (közepes jövedelmi színvonalú) országokban a vevők igényei mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében tartósan emelkedni fognak. A fogyasztás a közepes színvonalú árukategóriákban erőteljesen növekedni fog.

55 Ezekben az országokban a fogyasztás növekedése nyomást fog gyakorolni a szálasanyagok alkalmazhatóságára, ami valószínűleg felfelé nyomja majd az anyagárakat. •

A fejlődő (alacsony jövedelmi színvonalú) országokban a fogyasztás emelkedése csekély lesz és az elosztás informális formái lesznek uralkodók.

4. 2.

A jövőkép

Az EU-beli vállalatok többsége - az elmúlt évtizedben - meghonosította a rendszeres és rendszerbe foglalt termékfejlesztést és kialakította hozzá a szükséges kommunikációs folyamatokat. És ez mind nem elég. Minden vállalatvezetőnek meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy nincs megállás. Az információs technológiai eszközök hihetetlen gyorsan fejlődnek, és a vezetőknek ezek segítségével kell - nem is olyan sokára - irányítaniuk és ellenőrizniük az innovációs folyamatokat. Ez pedig már a tudás alapú, ún. „új gazdaság”. Az európai intézetek – a jövő szempontjából - elsőrendű fontosságúnak ítélik meg az „új gazdaságba” való beilleszkedést, ezért a következő tíz évre célul tűzték ki, hogy „Európa a világ legfejlettebb, versenyképes és dinamikus, tudásalapú gazdaságává váljon”. Ennek elérése érdekében felállítottak egy új programot, melynek neve „eEurope”, és célja az információs társadalom felé segíteni az európaiakat, biztosítani az új információs technológiák használatához szükséges feltételeket. Az új gazdaságban két tényezőnek van fontos szerepe: az innovációnak és az „e” tényezőnek. Az innováció A jelenlegi és jövőbeni valamennyi kihívás a kutatási és fejlesztési tevékenység kiszélesítését igényli, aminek intelligens, innovatív megoldásokhoz kell vezetni a gyártás és értékesítés teljes folyamatában és mindenféle típusú vállalatnál. Ezek a tevékenységek a következő három kategóriába sorolhatók: 1.

Új anyagok, gyártási eljárások, termékek és termékszolgáltatások kifejlesztésére irányuló kutatások. Az alapanyagok terén jelentkező innováció csaknem minden esetben új felhasználási lehetőséget, új divatirányzatot szül és hatással van a tovább feldolgozó vertikumok kreativitására is. A fogyasztók állandóan újat akaró szükségleteire ugyanis a termékek diverzifikációja a válasz. Meglévő igényre új vagy „felfrissített” termék kell, de új igényt is fel lehet kelteni.

2.

A termékfejlesztés, a gyártási és az értékesítési folyamat hatékonyságának emelése érdekében új megoldások és technológiák kialakítására irányuló kutatások. Az alapanyagoktól kiindulóan rendkívül intenzív termék- és technológiai fejlesztés folyik annak érdekében, hogy az innováció az egész folyamatra kiterjedjen. E téren létkérdés, hogy a vállalatok mind nagyobb mértékben működjenek együtt és erőfeszítéseiket az innováció területére is összpontosítsák

56 3.

Az erőforrások jobb kihasználása, a környezetvédelem és a személyi biztonság érdekében végzett kutatások. A környezetvédelem ügye továbbra is nagy kihívást jelent. A jogszabályok a levegőbe, a talajba és a vizekbe kibocsátott anyagokkal szemben egyre szigorúbb követelményeket támasztanak. A költségek növekedni fognak, ahogy a vízkészletek és bizonyos szálasanyag-fajták hozzáférési korlátai miatt emelkednek ezek árai. Megnövekszik a hulladékok és a csomagolóanyagok kezelésének fontossága.

Az „e” tényező •

Az alapanyag beszerzéstől a kiskereskedelmi értékesítésig – a teljes folyamatban - szükség van az információtechnológia széleskörű és integrált alkalmazására. Ez fontos szerepet fog játszani az irányításban és segítséget nyújthat bizonyos kihívások enyhítésében, amiket a nagy számú kis és közepes méretű vállalkozással való együttműködés támaszt a textilruházati, bőr- és cipő iparban is.

•

Az információ- és kommunikáció-technológia bevezetésére és fejlesztésére irányuló beruházások nagymértékben javíthatják a hatékonyságot, annak köszönhetően, hogy ennek révén minden vállalaton belüli folyamat kézben tartható. A vezetőknek ezért nem csak a kérdéses elektronikus technológiák lehetőségeit és alkalmazhatóságát kell érteniük, hanem azok hatásait is a meglévő vállalati struktúrára és a folyamatokra. Az információ- és kommunikáció-technológiának az iparág szükségletei szerint történő alkalmazására irányuló fejlesztések a versenyképesség fenntartásának jelentős forrását képezik.

4. 3.

A fő fejlesztési irányok

A legeredményesebb forma valamely cél elérésére, ha programokat, ún. projekteket fogalmazunk meg, s mindent megteszünk annak érdekében, hogy az megvalósuljon. Az új gazdaság megvalósítása érdekében az EU-ban a kutatásfejlesztési tevékenységet és a környezetvédelmet (a víz, levegő és talaj szennyezésének csökkentése, energiatakarékosság, újrafelhasználás, újrahasznosítás stb.) részesítik kiemelt figyelemben. A megvalósítás érdekében különböző programok keretében pályázatokat írnak ki, hogy vállalataikat a kitűzött irányú fejlesztésre ösztönözzék. Ugyanezt a módszert alkalmazzák a csatlakozás előtt álló országok támogatására is. Az elmúlt évtizedekben az európai gyárak fő hajtóerői és erősségei az új vagy javított alapanyagokon, az új kombinációkon vagy a meglévő anyagok új feldolgozási módjain alapuló hatalmas méretű termék-innováció volt új modellek és mintázatok, újfajta alkalmazási megoldások újabb felhasználók és ipari felhasználások céljára. A szakértők remélik, hogy az innováció és a nagyobb versenyképesség előnye a továbbiakban is minden lehetséges említett téren jelentkezni fog a világpiacon. Az alapanyagok tulajdonságainak javítása jelentős mértékben befolyásolja az egymásra épülő feldolgozási lépcsőket, valamint a késztermék tulajdonságait és

57 alkalmazhatóságát egyaránt. Azok az alapanyagok, amelyek intelligens módon alkalmazkodnak a külső tényezők, mint a hőmérséklet, a nedvesség, a vegyszerek, a baktériumok, a fény, a sugárzások, a tűz, az elektromos kisülés vagy a mechanikai hatásokhoz és ezek változásaihoz, lehetővé teszik az intelligens sportés szabadidő-ruházati cikkek, munkaruhák, védőruhák gyártását, amelyek növekvő piacot jelentenek. Azok a szálasanyagok például, amelyek vezetik az elektromosságot vagy a fényt, energiát akkumulálnak, információt tárolnak, vagy rádióhullámokat fognak és alakítanak át, teljesen új alkalmazási területeket nyitnak meg az érzékelőket és végrehajtó elemeket tartalmazó ún. intelligens ruházatok számára, és előre vetítik a „hordható technológia” vízióját, amely ellenőrizni, figyelmeztetni, informálni képes, vagy amely pihenteti vagy szórakoztatja viselőjét. A javított szilárdsági tulajdonságokkal, kémiai ellenállással, lángállósággal, szigetelő, szűrő, hangelnyelő képességgel rendelkező, biológiailag lebontható alapanyagok széles körben találnak alkalmazásra az iparban, mint például az építőiparban, a belső építészetben, a gépkocsigyártásban, a légi közlekedésben, a gépgyártásban, a környezetvédelemben, a mélyépítésben és a mezőgazdaságban. Ezek a nagy hozzáadott értékű termékek, amelyek az európai ipar erősségét igazolják a mérnöki tervezés és az ipari formatervezés terén, óriási lehetőségeket rejtenek a versenyképesség vonatkozásában a világpiacon. Az új textilanyagok számos helyen felhasználhatók a gyógyászatban, az egészségügyben és a higiénia területén, akár mint biokompatibilis implantátumok és szövetek, akár mint a baktériumok megtelepedését akadályozó sebkötöző anyagok, vagy allergia ellenes ruhaanyagok és háztartási textíliák gyerekek vagy érzékeny bőrű felnőttek részére. A korszerű, új típusú alapanyagok alkalmazásának rendkívüli sokfélesége nyilvánvalóvá teszi, hogy a kutatási munkák a legtöbb esetben több tudományágat vesznek igénybe, és azokat olyan munkacsoportoknak kell végezniük, amelyekben fizikusok, vegyészek, biológusok, biokémikusok, orvosok, szociológusok, informatikai és elektronikai szakemberek együtt vesznek részt. Az új innováció a feldolgozási technológiában is megjelenik. Az új típusú rendeltetésű, fizikai-kémiai tulajdonságokkal rendelkező anyagok teljesen új gépeket vagy a gépek átalakítását igénylik a feldolgozásban. De a meglévő anyagok is kaphatnak új tulajdonságokat és funkciókat, ha innovatív módon dolgozzák fel vagy tervezik meg őket. A biokémia és a biotechnológia, valamint a plazma-, a lézer- és a nanotechnológia terén az utóbbi időkben feltűnt újdonságok lehetővé teszik újfajta szálképzési eljárások, új kenési, laminálási módszerek bevezetését, amelyekkel az új és a hagyományos termékeknek kitűnő tulajdonságokat kölcsönöznek, mind a feldolgozhatóság, mind a késztermék viselési tulajdonságait illetően. Természetesen az új technológiák megjelenése és meghonosítása nem jelenti a régiek teljes mellőzését. A hagyományos eljárások, módszerek is kínálnak még lehetőségeket az innováció számára, amivel meggyorsítható a gyártási folyamat,

58 javítható a minőség vagy a rugalmasság. Mindezek a tényezők nagymértékben befolyásolják az európai ipar versenyképességét, amelynek jövője sokkal inkább múlik a kiváló minőségű, speciális, különleges alkalmazási célokat szolgáló termékek tőkeigényes gyártásának nagy rugalmasságán, mint a munkaigényes tömegáruk olcsó előállításán. A szakértelem és a technológia mesterséges különválasztása, az intenzív gyártásés gyártmányfejlesztés, ami nagy hagyományokkal rendelkezik Európában, valamint a munkaigényes feldolgozás (a konfekcionálás), ami viszont egyre inkább áttevődik az alacsony munkabérű országokba, rávilágít arra a különbségre, amit a teljesen automatizált gyártási folyamatok megléte vagy hiánya idézhet elő. Az EU tagállamainak az az elszánt erőfeszítése, amivel elő akarják segíteni, hogy az eddigi munkaintenzív iparterületek is valódi, magas technológiai színvonalú iparrá váljanak, mint amit az ipar más területein már elértek, nemcsak megfordíthatja azt a tendenciát, hogy a termelés kivonul Európából, hanem meg is állíthatja az európai iparban a szakismeretek erózióját. és elősegítheti imázsának megjavulását, amire igazán nagy szükség volna, hogy megnyerjék a fiatal embereket ezeknek a szakmáknak és előnyösebb klímát teremtsenek a befektetők, a nagyobb beruházások, fejlesztések számára. Egy ilyen program annál is inkább időszerűnek látszik, mert minden fogyasztási cikk gyártó iparág igyekszik felhagyni az olcsó tömegcikkek tömeggyártásával és áttérni az egyedi igényeknek megfelelő, vagy az iparilag az egyéni méretre készített, minőségi termékekre. Ez az új elképzelés csak akkor lehet sikeres, ha a rendszer eleve gyors, rugalmas és közel visz a végső felhasználóhoz. A következőkben az alábbi - az európai jövőkép megvalósítását célzó - fontos projekteket mutatjuk be annak érdekében, hogy érzékeltessük, milyen feladatok elvégzésére van szükség. •

Innováció a teljes folyamatban

•

A teljes életciklus

•

A munkaerő és a szellemi értékek

•

A szakértelem, a tudás, a kutatás és az oktatás

•

A jogszabályi alkalmazások

Valamennyi témát részletesen ismertetjük, kitérünk a szűk keresztmetszetekre, a kutatási igényekre és megjelöljük a sikeres innováció várható eredményeit is.

4. 4.

Innováció a teljes folyamatban

A gyártmányfejlesztés, gyártás és elosztás új koncepciója és technológiája a kiskereskedelmi láncolatban. Valamennyi olyan termék és termékszolgáltatás, ami azoknak az innovációknak az eredménye, amelyekről a fentiekben szóltunk, csak abban az esetben lehet sikeres a piacon, ha pontosan a felhasználók igényeinek megfelelően készül, versenyképes ára van és a megfelelő időpontban kerül a megfelelő helyre. Ennek érdekében számos tényezőre kell tekintettel lenni, amik

59 nagy kihívást jelentenek az egyes vállalat részére, különösen a sok specializált kis és közepes méretű cég számára, amelyek a vizsgált három ágazatban működnek. A szakmai tevékenységek és folyamatok tapasztalható felgyorsulása és globalizációja megnöveli a szállítóktól, vevőktől, technológia szolgáltatóktól, tervezőktől, vizsgáló intézetektől és a különböző közvetítőktől való függőséget, amelyek gyakran a világ különböző részein székelnek, és így elkerülhetetlen a hatékony kommunikációs és információs rendszer alkalmazása a cég teljes működésében, a beszerzéstől kezdve a termelésen, a tervezésen és a szervezésen át a piaci értékesítésig, valamint a kutatás és termékfejlesztés területén is. Ez érvényes a hagyományos, hierarchikus felépítésű vállalatra és az értéknövelő hálózatokra (virtuális kiterjedésű vállalatok, dinamikus hálózatú vállalatok) egyaránt. Az elmúlt években az ún. információs társadalmi technológiákon alapuló számos eszközt és módszert fejlesztettek ki és néhány sikeres kísérletet valósítottak meg ezekből az iparágakban. A tényleg szektor-specifikus megoldás, a megfelelő alkalmazás, valamint az eredményesen működő, standardizált kivitel hiánya azonban mindeddig megakadályozta a széleskörű elterjedésüket. A digitális kommunikáció és információ feldolgozás széleskörű alkalmazásának gátja speciálisan a textil-ruházat-bőr- és cipő láncolatban az, hogy hiányzik az internet alapú adatforgalomra vonatkozó szektor-specifikus leírás és szabvány. A különböző tevékenységeknél, a következő irányzatok figyelhetők meg: Beszerzés és vállalatközi értékesítés (vállalatközi elektronikus kereskedelem) Több alkalmas eszközt és megoldást fejlesztettek ki és kezdenek használni, kezdve a vállalati internetes honlapoktól és elektronikus katalógusoktól a szállítói-vevői hálózatokig és a virtuális piacig. Közvetlen anyagi érdek fűződik az olyan rendszerekhez, amelyek megkönnyítik a szállítók és vevők azonosítását, amelyek a legfontosabb szállítói-értékesítési információkat minden fél számára a kellő időben hozzáférhetővé teszik, amelyek automatizálják a standard funkciókat és lehetővé teszik, hogy a vállalati funkciókat mindig a vevői kívánságok megalkuvás nélküli teljesítésére, a költségekre és a nyereségre összpontosítva irányítsák. De ehhez szükség van az iparág tapasztalatain alapuló intelligens koncepcióra és technológiára, amely a legfontosabb vevőkre és szállítókra irányuló, magas fokon integrált, személyre szabott rendszeren (extranet, elektronikus adatcsere stb.), valamint olyan nem stratégiai tevékenységeken alapul, mint a szokványos áruk beszerzése és értékesítése, a kapacitásfeleslegek, a másodosztályú termékek, a hulladékok stb. értékesítése (az internet vagy árverés révén). Elosztás és kiskereskedelmi értékesítés (a termelő és a fogyasztó közötti elektronikus kereskedelem) A termelő és a fogyasztó közötti elektronikus kereskedelem a vizsgált ágazatokban sokkal lassabban honosodott meg, mint más, jobban standardizált termékek (könyvek, zeneművek, szoftverek) körében, alapvetően azért, mert problematikusabb a terméktulajdonságok leírása (alakhoz való illeszkedés, fogás, tapintás, szín), de logisztikai és technológiai problémák miatt is (készletezés, szállítás, kapacitás, az internetes kapcsolat fenntartásának költségei). Fejlesztés alatt állnak olyan eszközök, amelyek ezeket a problémákat megoldják, és amelyek

60 elősegíthetik a termelő és a fogyasztó közötti elektronikus kereskedelem elterjedését ebben az iparágban is, túl a nagy katalógus áruházak jelenlegi sikerein, ígéretes kiegészítő csatornát kínálva a kisebb gyártók és kereskedők számára, akik így kihasználhatják azokat az előnyeiket, hogy közel vannak a fogyasztókhoz és élvezik azok bizalmát. Azonban még sok technológiai fejlesztésre, integrációra és standardizálásra van szükség ahhoz, hogy lehetővé váljék a ruházati cikkek vagy lakástextíliák teljes háromdimenziós megjelenítése, a virtuális felpróbálás és a rendszertől függő színvisszaadás, hogy mindez a vállalatok széles köre számára hozzáférhető legyen, és felkeltse a vevők érdeklődését és megnyerje bizalmukat textil- ruházati- bőr és lábbeli termékek on-line módon történő vásárlása iránt. Az Internet, az elektronikus kereskedelem egyre nagyobb teret hódít az európai bőriparban is. Egyre több kereskedelem-központú honlap jelenik meg. Megemlíthetjük itt az olasz bőrgyártók egyesületének két ilyennemű honlapját: www.hidesupply.com amely egy sor bőrszállító vállalat adatait tartalmazza, és www.lponline.com a kellékkereskedőket. Ezek nagymértékben elősegítik a kereskedelmi kapcsolatok kialakulását. Elektronikus adatforgalmat biztosító hálózatok működnek egyes tagországok cipőipari ágazatában, pl.: Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Egyesült Királyság. Ez nagy segítséget jelent a termelők és képviseletek, valamint a külvilág közötti kapcsolattartásban. Az ilyen hálózatok alkalmasak a megrendelési adatok, számlák, szállítólevelek és banki átutalási iratok továbbítására is. Előnyei: gyorsaság, hibalehetőségek csökkentése, könnyebb elérhetőség stb. Az elektronikus adatcserével kapcsolatosan európai szabványokat dolgoznak ki. Támogatási rendszereket alakítottak ki és nagyszabású projekteket indítottak útra. (EFNET- európai cipőipari hálózat az elektronikus kereskedelemhez, EDISHOE – a termékcsoportonkénti nyilvántartásról és adatfeldolgozásról, FINEC – cipőipari elektronikus kereskedelem). Egy ún. EPSILON (Európai kísérleti oldalak a helyi és ipari hálózatokhoz) projekt keretében elemezték az elektronikus kereskedelem (e-kereskedelem) bevezetésének nehézségeit, akadályait. Úgy találták, hogy ez a rendszer inkább a nagy gyártóknak és kereskedőknek jelent segítséget, mint a kis- és középvállalatoknak (KKV). Bár az általános lelkesedés náluk is megfigyelhető, még az újítás bevezetésére felkészült KKV-ok sem rendelkeznek a szükséges emberi, műszaki és anyagi erőforrásokkal. A rendszer megbízható működéséhez szükséges az e-kereskedelmet szabályozó jogi keret megerősítése, hogy nagyobb biztonságot és megbízhatóságot nyújthasson. Az európai intézmények irányelveket vezetnek be, amelyek többek közöt az elektronikus aláírás kérdésével is foglalkoznak. Termelés- és beszerzéstervezés, rugalmas gyártási rendszerek Még mindig nem állnak eléggé rendelkezésre az ipar számára a hozzáférhető, felhasználóbarát és kompatibilis információtechnológiai megoldásokon alapuló intelligens és nagyon alkalmazkodó-képes tervezési és gyártási rendszerek,

61 amelyek lehetővé tennék az integrációt a belső és külső cégvezetési rendszerekkel. A magas fokon specializált ipari termékek és a személyre szabott fogyasztási cikkek irányába mutató trend még inkább szükségessé teszi az olyan rendszereket, amelyek hatékonyan kezelik a kis rendeléseket és gyártási tételeket, csökkentik a szállítási határidőket és követik a termékparaméterek gyors változásait. A vállalati beszerzési forrásokat menedzselő olyan rendszerek, amelyek inkább az ipar többlépcsős feldolgozási rendszeréhez alkalmazkodnak teljes mértékben, mint az alkatrész-összeszerelés rendszeréhez, ami más iparágakat jellemez, további fejlesztési munkát igényelnek, hogy minden vállalati nagysághoz megfelelően alkalmazhatók legyenek. Az on-line irányítási és minőségellenőrzési rendszereket is tovább kell fejleszteni funkcionalitásuk és felhasználóbarát voltuk tekintetében, hogy megbízhatóbbá tegyék a termelést és a tervezést, és a hulladék és a hibás termelés csökkentése révén elősegítsék a költségcsökkentést. Nagy erőfeszítéseket kell tenni a konfekcionálás területén a teljesen automatizált árukezelési és -megőrzési rendszerek révén, ami ezt az ipart végre versenyképessé tenné a magas munkabérű országokban és megőrizné fontos szerepét Európában. A magasabb minőségi színvonalú ipari termékek és fogyasztási cikkek irányába mutató általános trend szintén fokozza annak szükségességét, hogy ebben az iparágban is ugyanazt a megbízhatóságot (azaz reprodukálhatóságot) érjék el, ami ma az összes feldolgozóipari terméknél a normát jelenti, és ami csak a teljes automatizálás révén biztosítható. Gyártmányfejlesztés, tervezés és mintázás A textilből és bőrből készült termékek mind összetettebb volta és mind nagyobb bonyolultsága, párosulva a mind gyakoribb termékváltással és a mind rövidebb életciklussal, szükségessé teszi, hogy a vállalatok képesek legyenek magas fokon specializált, többféle tudományág tapasztalatain és szakismeretein alapuló, gyakran külső forrásokat is igénybe vevő, nagyon gyors és hatékony munkára. Ez tudás alapú vállalkozást igényel. A fontos ismereteket szakértői hálózatok révén kell megszerezni és kicserélni, ami hatékonyan végezhető, ha a megfelelő információtechnológiai eszközöket és szervezési módszereket alkalmazzák és ezek az ipar rendelkezésére állnak. A gyártmányfejlesztés és a mintázás nagymértékben felgyorsítható, ha a lehető legtöbb lépést (tervezés, mintakészítés, ellenőrzés stb.) virtuális síkon lehet elvégezni. Ehhez bonyolult, de könnyen használható rendszerekre van szükség, amelyek a termék optikai, mechanikai vagy kémiai tulajdonságait, valamint a feldolgozhatósággal összefüggő további jellemzőit nagyon valósághűen és megbízhatóan szimulálják. Bár a biztonsági szempontok az üzlet minden területén nagyon fontosak, különösen nagy szerepük van az információtechnológiai rendszerekkel támogatott kutatásokban és gyártmányfejlesztési munkában, hiszen ez alapvetően befolyásolja a vállalat versenyképességét. Általában véve, az interneten alapuló új eszközök még számos szektor-specifikus feladat szempontjából fejlesztésre várnak, de ezeket mindig úgy kell irányítani, hogy hézagmentesen illeszkedjenek a teljes értékteremtő láncolatba. A műszaki fejlesztéssel párhuzamosan alapvető koncepciókra és módszerekre van szükség

62 ahhoz, hogy megfontolt technológiát használjanak, ami nem hogy erodálná, hanem inkább fenntartja a vállalat versenyelőnyét. „A teljes életciklus”. (Kapcsolat és gazdálkodás a természetes környezettel) Az Európában működő feldolgozóipari cégeknek nemcsak a magas bérköltségekkel kell számolniuk, hanem a világ más részein működő versenytársaikhoz képest általában magasabb költségekkel kell számolniuk az energia minden fajtájáért, a vízért, olajért és az egészségügyi és biztonsági szolgáltatásokért. Ennek oka főleg a szigorú környezetvédelmi és szociális előírásokban keresendő, ami az európai politika fontos célját képezi és amiben nem ismernek kompromisszumot. A késztermékeknek is meg kell felelniük a jogszabályok és a fogyasztói elvárások által támasztott szigorú környezetvédelmi és egészségügyi követelményeknek. Végül, de nem utolsósorban, Európában egyre inkább teret nyer a „teljes életciklus” felfogása, ami felelőssé teszi a gyártókat termékeikért azok teljes életciklusuk alatt, a gyártástól a használat tartamán át egészen a megsemmisítésig, újrahasznosításig vagy újrafeldolgozásig. Az iparnak ezért innovatív megoldásokat kell találnia, amelyekkel ezek a versenyhátrányok kiküszöbölhetők és fenntarthatják a gyártást Európában. •

A környezetbarát termékek iránt egyre nagyobb mértékben megnyilvánuló felhasználói igények, kiegészülve a környezetvédelemre vonatkozó és az üzleti élet minden területére kiterjedő jogszabályokkal, arra késztetik az ipart, hogy a lehető legnagyobb mértékben használjon biológiailag megújuló anyagokat. A jól ismert és széles körben használt természetes szálasanyagok, a pamut, a gyapjú és a hernyóselyem, az újból „felfedezett” len és kender, valamint az egyéb növényi szálasanyagok, az állati bőrök és más bőrtípusú szintetikus alapanyagok ismét a kutatás középpontjába kerültek, mert tulajdonságaik különféle, enzimeken alapuló és más fejlett biotechnológiai módszerekkel jelentősen javíthatók. Textil vonatkozásban széleskörű kutatás indult, biztató eredménnyel, cellulózból és keményítőből jó minőségű szálak és textilanyagok előállítására, mert ezeket az anyagokat olcsón és nagy mennyiségben lehet kinyerni természetes forrásokból, a mezőgazdaság, az erdészet és az ezekhez kapcsolódó iparágak melléktermékeiből, hulladékaiból. A bőriparban is a környezetvédelmi vonzat szorosan összefügg a gazdaságosság elemeivel. Az európai bőripar több alágazattal van kapcsolatban, mint például a mezőgazdasággal, a vegyiparral, cipőiparral, ruházati iparral, bútoriparral stb. A termelés minden szakasza hatással van a környezetre, ezért az ellenőrzés és szabályozás rendkívüli fontossággal bír. A bőripar a húsipar melléktermékét dolgozza fel, hozzájárulva ezáltal a húsárak mintegy 10 %-kal való csökkentéséhez. Ugyanakkor a feldolgozás során számos környezetvédelmi problémával kell szembenéznie. A bőrgyártás legtöbb szakasza vizes közegben megy végbe, ami jelentős vízfogyasztást igényel (25-80 m3-t/t nyersbőr) és ugyanakkor nagy mennyiségű szennyvizet eredményez. A környezetvédelmi szabályozás ösztönözheti a vállalatokat, hogy olyan tisztább termelési módszereket alkalmazzanak, amelyek ugyanakkor a költségek

63 szempontjából is hatékonyabbak. A szabályozás azonban nem szabad aránytalan terheket szabjon a vállalatokra, különösképpen a kis- és középvállalkozásokra, amelyek a méretük és a korlátozott erőforrásaik miatt nehézségekbe ütközhetnek. A környezetvédelmi kihívások teljesítése érdekében az EU folyamatosan bővíti és alakítja szabályozó rendszerét, hogy jobban megfeleljen az iparágnak. Így elfogadta a Vízügyi Keretirányelvet, a környezetvédelmi kötelezettségeket rögzítő Fehér Könyvet, az integrált szennyezés megelőzés és ellenőrzésre vonatkozó (IPPC) irányelvet, a legjobb elérhető technológiákkal (BAT) kapcsolatos szabályozásokat stb. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek világszerte az önkéntes környezetközpontú irányítási rendszerek bevezetésére, mely elősegíti a vállalatok és a hatóságok közötti együttműködést. Ilyen rendszer például az EMAS (Közösségi ÖkoManagement és Audit Séma), vagy a sokat emlegetett ISO 14001 szabvány, amelyek közös Környezeti Management Rendszerrel bírnak. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen rendszereket működtető vállalatok pozitív eredményeket mutathatnak fel a környezetvédelem területén, és javul a kapcsolatuk a környezetvédelmi hatóságokkal. Egy másik önkéntes környezetvédelmi eszköz az öko-címke, amely a fogyasztókat tájékoztatja a megvásárolt termék környezetvédelmi vonatkozásairól. Évekkel ezelőtt elsőként alkalmazták a textil- és ruházati iparban. Nemrég határozták meg a lábbelikre (minden kategóriára: sportcipők, munkahelyi lábbelik, gyerekcipők, női, férfi-, alkalmai, divat- és házicipők stb) vonatkozó egységes öko-cimke kritériumokat az EU-ban. Az öko-címkét mindmáig csupán két lábbeli típus viselheti: egy spanyol és egy olasz, de amint ez fokozatosan egyre több terméktípusra kiterjed, egyre nagyobb lesz a fogyasztók ilyen termékek iránti kereslete. Az Európai Bizottság jelenleg elemzi annak szükségességét, hogy más bőrtermékekre is kiterjesszék az öko-címkézést. A megújult gazdasági körülmények között, akárcsak más hagyományos iparág, a bőripar is folyamatosan javítja arculatát. Ennek egyik eszköze a környezetvédelem terén tett lépések látványosabbá tétele, valamint annak felismerése, hogy a környezettudatos fogyasztók megkövetelik, hogy az általuk vásárolt termékek minden szempontból megfeleljenek a környezetvédelmi követelményeknek. A környezetbarát és újra-hasznosítható újfajta szálasanyagok és cipőipari alapanyagok azonban erőteljes kutatási és fejlesztési tevékenységet igényelnek, hogy kidolgozhassák az ezeknek megfelelő technológiákat a teljes gyártási folyamat minden lépcsőjére. Az európai ipar által vezetett kutatás-fejlesztési munka eredményei azután elterjednek a világban és ez globálisan is óriási lépést jelent előre. Környezetbarát és a forrásokat újrafelhasználás és újrafeldolgozás

hatékonyan

kihasználó

eljárások,

A vizsgált három ágazatnak – bár eltérő mértékben – nagy gondja a víz-, a vegyszer- és energiafelhasználás csökkentése, a mérgező vegyszerek azonosítása és helyettesítése, a folyékony és szilárd hulladékanyagok mennyiségének

64 csökkentése, újrafelhasználása vagy újrafeldolgozása és a veszélyes anyagok (krómtartalmú bőrök) ártalmatlanítása. A víz és a vegyszerek elsősorban a bőrgyártást, bőrkikészítést, a színezést, nyomást, kikészítést és mosást végző cégek számára okoznak gondot, amelyeknél ráadásul az eljárások erősen energiaigényesek is. Az olyan új eljárások kifejlesztése, amelyek ugyanolyan, vagy még jobb eredményre vezetnek, ugyanakkor kevesebb forrás igénybevételét teszik szükségessé, a termelési költségek jelentős csökkentését teszik lehetővé. Ami a szilárd vagy folyékony hulladékokat illeti, az új fejlesztéseknek segíteniük kell a hulladékkezelési és -visszaalakítási módszerek és technológiák hatékonyságát, de azt is biztosítaniuk kell, hogy ezek olyan megoldások legyenek, amelyek különböző méretű vállalatok számára is hozzáférhetők. A hatékonyság parancsoló követelménye mellett a környezetvédelmi és egészségügyi követelmények is terhelik az ipar egészét, hiszen a fogyasztóközönség szemlélete „zöldebbé” vált, előnyben részesíti az egészségesebb termékeket, és a médiumok is egyre többet foglalkoznak a termékek lehetséges vagy valóságos környezet- vagy egészségkárosító hatásaival, ami negatív az esetek többségében hatással van az üzletre. Az ezek elleni érvelés legfőbb gátja az, hogy gyakran hiányoznak azok a megbízható információk, amelyek a termékeknek a környezetre gyakorolt hatását kimutatnák azok teljes életciklusa alatt, kimutatnák a felhasznált vegyszerek mérgező hatását, valamint bemutatnák a lehetséges helyettesítő anyagok vagy a legjobb alkalmazható technológiák jellemzőit. Nagyon komoly kutatásokra van szükség a termékek teljes életciklusára, a vegyszerek vizsgálatára vonatkozólag és gondoskodni kell a környezeti hatásokra és az egészségre vonatkozó adatok széles körű hozzáférhetőségéről. Komolyabb környezetvédelmi problémák az alapanyag beszállítókat (bőrgyárakat) érintik. A cipőipar ezzel szemben csupán kis kockázatot képvisel a környezetre nézve, hiszen az oldószeralapú termékek (ragasztók, kikészítőszerek) használata már korlátozva van. Mégis a környezetvédelem egy általános probléma, hisz a potenciálisan káros anyagok és folyamatok listája egyre bővül (PCP, azoszínezékek, a csiszolás, dörzsölés során felszabaduló por stb.). A 12 tonna készbőr termelésnél nagyobb kapacitású bőrgyárak alapítása 1999 novemberétől engedélyköteles (ez a nagyobb változtatásokat végrehajtó régebb alakult bőrgyárakra is vonatkozik). Ezek az integrált szennyezés megelőzés és ellenőrzés (IPPC) program hatálya alá tartoznak, és kötelesek a legjobb elérhető technológiák (BAT) alkalmazására. A régebbi bőrgyárakra, amelyek 12 tonna készbőr termelésnél nagyobb kapacitásúak ez csak 2007 októberétől kötelező. Az Európai intézmények szorosan együttműködnek különböző kutatóintézetekkel, hogy közösen dolgozzanak ki új, környezetbarát termékeket, technológiát és az egyéb, kiegészítő folyamatokat. Az ilyen tevékenységeket különböző támogatási lehetőségek segítik elő a nagyobb keretprogramokon belül. Számos sikeres program lezárult már ilyen vonatkozásban, például: „Bőrhamu újrahasznosítása”, „A króm visszanyerése bőrhulladékokból és iszapból és ennek újrafelhasználása”, „A szerves oldószerek környezetkárosító hatásának megelőzése a cipőiparban”,

65 „Bőrgyári hulladékok újrahasznosítása a bőriparban, vagy más iparágakban”, „A fenntartható vízgazdálkodás és a minőség”, „Termékek, folyamatok és szervezetek”. A bőrgyártás során is keletkeznek melléktermékek, amelyeket egyéb iparágak hasznosítanak állateledel gyártásra, kozmetikumok és finomvegyszerek előállítására, termőföld javításra stb. Ezek értékesítéséből származó bevétel sem mondható csekélynek. Egy ún. Leonardo programot is útjára indítottak, melynek célja a vállalkozók és alkalmazottak figyelmének felkeltése a folyamatos szakirányú, valamint minőségügyi és környezetvédelmi képzés szükségességére. A „Minőség és környezetvédelem az európai cipőiparban” nevű projekt például azzal a céllal indult, hogy európai szinten kialakítson egy képzési rendszert a tanárok és kutatók részére, hogy ezek majd továbbadják tudásukat az alkalmazottaknak és a jövő generáció tanárainak. Egészség és biztonság a munkahelyen Nemcsak a bőr- és textiltermékek használatának kell az egészségre ártalmatlannak lennie, arra is nagy gondot kell fordítani, hogy az ipari folyamatokban megvédjék a munkások egészségét és biztonságát. A zaj, a hő, a por, a vegyszerek, vagy a veszélyes gépalkatrészek és más veszélyforrások hatását a minimálisra kell csökkenteni és el kell kerülni az egészségre, testi épségre káros hatásokat, veszélyeket. A modern munkahelynek ergonómiailag a legmegfelelőbbnek kell lennie. A módszerekre és technológiákra vonatkozó ilyen irányú kutatások és adaptációk segíthetnek abban, hogy mind az egyes vállalatoknál, mind a társadalom egésze számára hatalmas költségeket lehessen megtakarítani. A főként az európai állatállományt fenyegető szivacsos agyhártyagyulladás (BSE), valamint a száj- és körömfájás a bőripart is rendkívül kedvezőtlenül érinti, hisz korlátozza a nyersanyagkészletet. A nyersbőrhiány, illetve a nyersbőrárak megnövekedése akár egyes kevésbé tehetős bőrgyárak bezárásához is vezethet, ami által sok ember veszítheti el munkáját. Az Európai Bizottság egy sor intézkedést hozott a járványok megelőzése, és emberre való áterjedésének megakadályozása érdekében. Ezen intézkedések a nyersbőrkészlet csökkenését, valamint egyes bőrgyártási melléktermékek eladásából (pl. állateledel, zselatin gyártásara) származó jövedelmek megszűnését eredményezik. Ahhoz, hogy a kockázatot nem hordozó nyersbőrök ne vesszenek kárba, és ugyanakkor vissza tudják állítani a fogyasztók bizalmát, számos intézkedésre volt szükség. Ennek érdekében született meg 2000. december 18-án a „purchase for distraction scheme” elnevezésű szabályozás, aminek révén a megsemmisítésre kerülő 30 hónapnál idősebb állatok bőre megmenthető a bőripar számára. A nyomon követhetőség rendkívüli fontossággal bír. Biztosítani kell a fogyasztókat, hogy semmiképpen nem kerülhet az élelmiszer láncba olyan termék, amellyel kapcsolatban az említett betegségek legkisebb gyanúja is felmerülhet. •

A munkaerő és a szellemi értékek

66 Mint a többi fogyasztási cikket gyártó iparban, a textil- ruházati- bőr és cipő ipari vállalatoknak is biztosítaniuk kell, hogy inkább a fogyasztó álljon a középpontban, ne a termék, és ebből kell levezetni a cég minden tevékenységét. Csak az olyan vállalat tud megmaradni a piacon, amely a kellő időben és helyen, elfogadható áron és minőségben tudja nyújtani szolgáltatását a végfelhasználónak. A cégvezetésnek ennek megfelelően kell irányítania az anyagok, az információk és a know-how áramlását, amit sokféle tényező befolyásol. A teendők összetett volta és felgyorsulása a legtöbb kis és közepes méretű vállalkozás számára szükségessé teszi ebben az iparágban, hogy fejlessze és hatékonyan intézze a kooperációkat és a hálózati kapcsolatokat, amibe beletartozik az alvállalkozás, a kisebb feladatok vagy a tervezés kihelyezése. Elengedhetetlen a világos vállalati stratégia megfelelő szervezeti felépítéssel, valamint az információ és kommunikáció technológia kiterjedt alkalmazása. Tovább növekszik a vállalatok vertikális integrációja, különösen a ruházati iparban. Bevett gyakorlat lesz az elmozdulás a kiskereskedelem integrációja felé a változások jobb megfigyelése és a haszon növelése érdekében, különösen a közepes színvonalú piacokon, hogy versenyezhessenek a nagy kiskereskedelmi hálózatokkal, amelyek főként azokban az országokban játszanak majd egyre nagyobb szerepet, ahol most még kevésbé aktívak. Akármilyen nehéz is lehet az Európai Unió kis és közepes méretű vállalkozásai számára a kemény konkurencia, a márkás termékek kifejlesztése és a márka imázsa növekvő értéket jelent és fog jelenteni az exportban, különösképpen a feljövő piacokon, ahol gyorsan nő a vásárlóerő és ahol a státuszszimbólum fontos szerepet játszik a gazdagabb vevők körében, akik megengedhetik maguknak, hogy az Európai Unióban gyártott termékeket vásároljanak. A termékek és márkák menedzselése a külföldi piacokon, ahol sokféle fogyasztási szokás és kultúra, több különböző műszaki vagy jogszabályi előírás találkozik, további kihívást jelent. A fenti igényváltozások és színvonal követelmények mellett ugyanakkor az Európai Unió textil- ruházati-bőr- és cipő iparának, de az egész feldolgozó iparnak már ma is, de a jövőben még inkább szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy hiány lesz szakképzett, magas színvonalú ismeretekkel rendelkező szakemberekben. Ahogy Európában csökken a foglalkoztatás és csökken a szakma vonzereje a fiatalok körében az alacsonyabb bérek miatt, ez a körülmény párosulhat a textiles ismeretek gyengülésével. Ez meglehetősen aggasztó, mert a versenyképesség megőrzésének kulcskérdése a szaktudás és a szakmai ismeretek megőrzése és fejlesztése hatékony szakmai oktatás és képzés révén, ahogy a tudásigényes feladatok fontossága és a rugalmas alkalmazkodás igénye egyre inkább előtérbe kerül a vállalatoknál. Ahogy a vállalatok stratégiája egyfelől a termékfejlesztésre, másfelől a kereskedésre összpontosul, előtérbe kerül egész Európában a termelés fokozatos kihelyezése. Erre a jelenségre nagy gonddal kell figyelni, különösen a költséggazdálkodás és a szakoktatás szempontjából, hiszen világos, hogy a fiatal pályakezdőket el kell látni megfelelő szakismeretekkel és szaktudással, és a

67 jelenleg dolgozó munkások és vezetők számára is biztosítani kell ismereteik folyamatos frissítését. A kreativitás és a szellemi tulajdon védelme fokozott hangsúlyt kap a vállalkozások életében A kreativitás a divatban és a minták tervezésében igen nagy érték a jövőbeni piac szempontjából. A minták, a modellek, a jó ízlés akkor is az Európai Unióban összpontosulnak, ha ennek a térségnek a túlsúlya nem is marad érintetlen az USA-beli és az ázsiai vállalatokkal szemben. Egyre inkább tanúi leszünk annak, hogy a marketing tevékenység által gerjesztett kreativitás többféle tudomány egymásra hatásán alapul, a divatot és a mintatervezést egyre inkább az ízlés, az innováció és a technológia befolyásolja. A minták és modellek elbitorlása, az utánzás és hamisítás veszélye továbbra is fennáll ezen a területen. Annak ellenére, hogy jelentős erőfeszítéseket tettek nemrég ennek megfékezésére, politikai és gyakorlati téren egyaránt további intézkedésekre van szükség, hogy gátat vessenek ennek a folyamatnak. A márkanevek és az ipari minták védelmére, valamint a származásra vonatkozó jogszabályok megerősítése, továbbá még inkább a tudományos és technológiai újdonságok védelmét szolgáló szabadalmak alkalmazása további kulcskérdés lehet annak érdekében, hogy lehetőséget teremtsünk az európai textil- ruházati- bőr és cipő ipar számára az emberi erőforrás által képviselt kreativitás és találékonyság összes előnyeinek kiaknázására. • Szakértelem, szaktudás, kutatás és oktatás A vizsgált munkaintenzív ágazatok egyre inkább átalakulnak tőkeigényesebb, magas műszaki színvonalú, nagy tudást igénylő iparrá, ami szükségessé teszi a magasan képzett, többféle szakismerettel rendelkező szakemberek foglalkoztatását, mind a vezetésben, mind a termelő folyamatokban. Megfelelő oktatási rendszerre és új tanulási módszerekre van szükség a pályakezdők felkészítésére az iskolai és a szakoktatásban egyaránt, és az alkalmazásban lévő munkavállalókat is folyamatos továbbképzésben kell részesíteni. A meglévő oktatási és tudományos intézményeknek egy olyan ipart kell kiszolgálniuk, amelynek termékei egyre bonyolultabbak lesznek és mind több tudományág ismeretanyagán alapulnak, beleértve a kémiát, a biotechnológiát, a fizikát, az anyagtudományokat és a mérnöki tudományokat egyaránt. Az oktatási és kutatási programok maximális kihasználása különösen nehéz kihívást jelent a sok ezer kis és közepes méretű vállalkozás számára, amelyek az európai könnyűipari ágazatok gerincét alkotják. A korlátok kétfélék: a) pénzügyiek, mert korlátozott anyagi források állnak rendelkezésre mind a tárgyi eszközök, mind az immateriális javak fejlesztéséhez a kutatás-fejlesztés és az oktatás terén, és b) személyi korlátok, azaz a nem megfelelő oktatói állomány és tanterv az oktatási és szakképzési programok eredményes végrehajtását nehézzé teszik a munkások és vezetők számára egyaránt. A gyári munkások számára a legfontosabb az, hogy sokirányú szakismereteket szerezzenek, hogy megállhassák a helyüket mint mintagyártók és a többi, változó munkafeladatokkal járó területeken. Szükség van arra, hogy a tervezők és

68 gyártmányfejlesztők kreatív elképzeléseiket minél előbb és minél több új termékben, eljárásokba valósítsák meg és ezzel biztosítsák a gyártó cégnek azt a rugalmasságot a piacon, amire a gyorsan változó igények miatt szükség van. Hasonlóképpen fontos kihívást jelent a vezetők stratégiai tudásának emelése, akár a jelenlegi vezetők továbbképzésével, akár új, magasan képzett és tapasztalt emberek bevonásával. Speciális problémát jelent a vállalatok kis mérete, ami miatt ezek aligha engedhetik meg európai cégvezetőiknek, hogy ne mint általános vezetők működjenek, és nem tehetik meg, hogy a szükséges speciális szakértelemmel rendelkezőket igénybe vegyék. Az olyan feladatok, mint motiváció építés, az új logisztikai szakismeretek és az exporttal járó nemzetközi tapasztalatok megszerzése, munkaerő-gazdálkodás, hálózat- vagy partnerkapcsolat-építés — mindez szerves része a modern vállalatvezetésnek. Az alapos tudás továbbra is megvan Európa sok részén, különösen ott, ahol megvannak a textil-, ruházati- és bőr-cipőipar régi hagyományai. A nélkül azonban, hogy nagy erőfeszítéseket tennének a fiatal tehetségek megfelelő oktatására, ez az ismeretanyag is veszélybe kerül. A legjobb módszer arra, hogy friss tehetségeket megnyerjenek az ipar számára, az, hogy valódi európai központokat kell kialakítani, ahol világszínvonalú oktatás és ezzel párhuzamosan a valódi ipari gyakorlaton alapuló kutatás folyik. Csak abban az esetben számíthatunk a jövőbeni felvirágzásra, ha a tudományos kihívás és az igazi ipari karrier lehetőségei együtt jelennek meg. Ilyen környezetben a diákok és kutatók nemzetközi mobilitásának rendszerré kell válnia, nem lehet csupán kivétel. • Jogszabályi alkalmazások Az EU-ban nincs egy jól körülhatárolható rendszert képező, merev és egységes szabályozás, amely csak egy-egy ágazatra leszűkítve működne. Az ágazatokat érintő illetve rájuk is érvényes jogszabályok tulajdonképpen átfogó jellegű jogszabályok, amelyek az ágazatot tevékenységétől függően érintik (környezetvédelem, fogyasztó- és munkásvédelem, egyéb, emberi jogokat meghatározó jogszabályok stb.).Vannak azonban a szektor sajátos tevékenységéből adódó konkrét szabályok, előírások egy-egy fontos területre vonatkozóan. Ilyen terület a fogyasztói tájékoztatás. A termék-címkézési követelmények között, pl. a 94/11/EC direktíva kimondottan a lábbelikre vonatkozik. Ez különféle piktogramokat határoz meg például a bőr és a fedett bőr, műbőr stb. megkülönböztetésére. A bőrgyártók hangsúlyozták annak időszerűségét, hogy egységesítsék a bőrtermékek (táskák, kesztyűk stb.) címkézését is a jobb fogyasztóvédelem érdekében. Az EU-hoz való csatlakozás feltételeként a közép- és kelet-európai országok egy sor követelménynek kell eleget tegyenek. Ezek közül kiemelt figyelmet igényel a közösség jogszabályrendszerének bevezetése, így a termékek szabad mozgásának elve, mely beépítendő a vállalati politikába, vagy a környezetvédelem, a címkézés, a szellemi tulajdonjog, illetve a tisztességes verseny. Nemrég készült egy tanulmány a csatlakozásra pályázó országok bőr- és cipőiparának versenyképességéről, melynek során felmérték a jelenlegi helyzetet, valamint azt, hogy hogyan lesznek képesek alkalmazkodni az új jogszabályrendszerhez, és a

69 csatlakozás következtében megerősödő versenyhelyzethez. Az eredmény bíztató; a szakemberek szerint nem fogja ez az iparág kihangsúlyozott kárát látni a csatlakozásnak. Az Európai Bizottság a csatlakozás előtt álló országokat is be szeretné vonni a Közösségi Programokba, amelyek elősegítik a tagországok közötti együttműködést. Információs központokat állítottak fel (Euro-Info-Center-EIC), amelyek szívesen adnak információkat, tanácsokat a vállalatoknak a csatlakozással kapcsolatban felmerülő problémák leküzdésére. Az EU különböző programokkal próbál segíteni a csatlakozó országoknak az alkalmazkodáshoz. Itt említhetjük meg a PHARE programot, amely anyagi támogatást nyújt a vállalatoknak a különböző pályázatok által. A jelenleg futó 5. Kutatási és Technológiafejlesztési keretprogram számos támogatási lehetőséget kínál a különféle aktuális feladatok megoldására. Az első négy kutatás-fejlesztés (K+F) keretprogram több szabvány megszületését segítette. A támogatott témák közé tartoztak a következők is: „Különböző szintetikus anyagok kopásállóságának összehasonlítása”, „Munkavédelmi lábbelik csúszásállóságának mérésére kifejlesztett módszer”. A szabványosítással foglalkozó európai és nemzetközi munkacsoportok (CENT/TC 309, ISO/TC 216) újabb és újabb szabványokat dolgoznak ki. A CEN/TC 309 szabványokat készít a vizsgálati módszerek, szakkifejezések, minőségi követelmények vonatkozásában cipőalkatrészekre; vizsgálati módszerek és szakkifejezések szabályozására egész lábbelik esetén; valamint a cipő környezetvédelmi vonatkozásaira vonatkozóan. Az ISO/TC 216 igyekszik kiterjeszteni a CEN szabványokat az egész világra. Nem foglalkozik a munkahelyi lábbelik kérdéskörével, amely az ISO/TC 94 műszaki bizottság hatásköre, valamint a jelölésekkel, amellyel az ISI/TC 137 foglalkozik. Az ISO/TC 216 bizottságban 12 ország vesz részt aktívan, és 16 ország, mint megfigyelő. A cipőipar aktív szerepet játszott egy a lábbelikre alkalmazható öko-címke kialakításában is (1999, Bizottsági Határozat). Az öko-címke segítségével a gyártók felhívhatják a fogyasztók figyelmét a termék környezetvédelmi megfelelőségére. Habár a rendszer bevezetésének évében csupán két vállalat nyerte el az öko-címke használatának jogát, az érdeklődés egyre nő, különösképpen a KKV-ok körében. A gyerek-lábbeliknél már egy kicsit bonyolultabb a helyzet; szükség van itt az orvosi és tudományos szervek közreműködésére is, hogy egy olyan jelrendszert kialakítsanak, amely segíti a jó minőségű, egészséges formakialakítású gyerekcipők azonosítását. Egy egységes önkéntes címkézési rendszer kialakítása sajnos nem tölti el lelkesedéssel a gyártókat. Ennek egyik oka az lehet, hogy a címkézéshez szükséges erőforrásokhoz képest túl kicsinek tűnik a fogyasztóra gyakorolt hatás. Ezt egyébként a nyilvánosság, a fogyasztók tájékoztatásának hiánya is súlyosbítja. Az Olaszországban gyártott talpak címkézése félrevezető lehet, mivel az itt gyártott termékekre előírás szerint rá kell írni, hogy ezt Olaszországban gyártották

70 („Made in Italy”. Ettől kezdve bármely országban, olasz talppal gyártott cipőről azt feltételezhetik a vevők, hogy az egy Olaszországban gyártott cipő. Ez rontja az európai cipőiparról alkotott képet, sőt kereskedelmi korlátként is jelentkezhet, mivel az iratokon feltüntetett származási ország nem egyezik meg a lábbelin feltüntetett származási hellyel. A tájékoztató címkék sokféleségét tekintve (egyesek a környezetvédelmi, az okológiai stb. vonatkozásokra hívják fel a figyelmet, mások a vegyi, szociális és egyéb, a legkülönbözőbb területekre vonatkozó információkat tartalmazzák) célszerű kiválasztani ezek közül csupán néhányat, és csak azt helyezni el a lábbelin, a jobb áttekinthetőség, valamint a megtévesztés elkerülése érdekében. Áttekintést igényel az egyes címkék odaítélését szabályozó kritériumrendszer is. Egyes ágazatok már léptek is ebben az értelemben, például az öko-címkére vonatkozóan egy új szabályozás lépett életbe 2000 novemberében, amely vonzóbbá teszi a rendszert a vállalkozások számára. Ez meghatározza a termékcsoportonként fizetendő illetékek maximum értékét (2.500 E),és 25 %-kal csökkenti az illetékeket a kis- és középvállalatok, a fejlődő országok, valamint azon vállalatok számára, akik elsőként kérik az öko-címke odaítélését. A gyártók, forgalmazók és szakszervezetek, valamint a hivatalos szervek rendszeresen felülvizsgálják a szabványosítással és címkézéssel kapcsolatos igényeket. A szabványosítás célja a kereskedelmi korlátok feloldása az eljárások összehangolása, a partnerek (termelők, fogyasztók, vizsgálólaboratóriumok stb.) közötti megértés elősegítése és a termékminőség javítása által. Ugyanakkor irányítja a termelőket, hogyan próbáljanak megfelelni az egyre „divatosabb” területek (pl. környezetvédelem) jogi szabályozásának. A címkézés célja a kereskedelem elősegítése (úgy az EU-n belül, mint a nem-tagországokkal való kapcsolatokban) és ugyanakkor a fogyasztók tájékoztatása. A szociális partnerek tárgyalásokra készülnek, hogy megvitassák az európai eredetet igazoló címke („Made in EC”) használatával kapcsolatos kérdéseket. Jelen pillanatban ezen címke használata lehetséges a Közösségben, de nem kötelező. Az ipar igényli ennek kötelezővé tételét, és a használati jogot szabályzó előírások áttekinthetővé tételét is, a fogyasztók helyes tájékoztatása és a csalások kiküszöbölése érdekében. Ezek a kérdések nem csak a cipőipart érintik, hanem az egész termelői iparágat. Az EU kihangsúlyozott figyelmet szentel a csalások és hamisítások elleni küzdelemnek. Különböző megelőző és reaktív intézkedések láttak napvilágot az utóbbi időben. Az EU megerősítette jogi kereteit a tervezés és a modellek védelme érdekében. Az 1998. október 13-i Irányelv lehetővé teszi tagállamoknak, hogy bejegyeztessék modelljeiket és kizárólagos jogot szerezzenek felettük. A Bizottság kiadta a hamisítások elleni küzdelemről szóló „Zöld Könyv”-et, amelyet a szociális partnerek örömmel fogadtak. A csalások elleni küzdelmet, a Zöld Könyv alkalmazását nehézkessé teszi az egyes tagországok különböző jogszabályi háttere, a bürokrácia, a késleltetési praktikák és a szellemi jogra vonatkozó kérdésekben történő különféle reagálás.

71

5.

A magyar vállalatok esélyei és teendői

5. 1.

A magyar szakma versenyhelyzete

Az előző fejezetek tanúságaként meg kell állapítanunk, hogy a textil, ruházati és bőr-cipő ipar Európában mindig jelentős szerepet töltött be, tehát egy olyan szervezethez – az Európai Unióhoz - fogunk hamarosan csatlakozni, ahol ennek az iparágnak múltja, hírneve, szakértelme, egyszóval presztizse van. Sőt ennél tovább megyünk, Európában ennek az iparágnak nemcsak jó imázsa, hanem egyértelműen vezető szerepe is van a világgazdaságban. Mindig vannak azonban trónkövetelők, akik a vezető szerepet kívánják, tehát mindent megtesznek azért, hogy ezt megszerezzék. Az európai szakma pedig ellenáll. Csoda, ha meg akarja tartani, amit elért? Úgy véljük, ez a természetes. Amit eddig leírtunk, az pontosan annak bemutatása volt, hogy miként, milyen eszközökkel kívánja Európa textil, ruházati és bőr-cipő ipara az eddig uralt vezető szerepet továbbra is betölteni. Az európai kormányok, illetve az ipar vezető grémiumai kezdeményezésére átvilágították a szakma helyzetét és stratégiát fogalmaztak meg a fejlődés illetve fejlesztés irányaira, mely nem más volt, mint a termelékenység javítása, a nagyobb hozzáadott értékű termékek részarányának fokozatos növelése. A cél megvalósításának eszköze pedig a minden szinten fellelhető és megteremthető kreatív erő, amely „kitalálja”, hogyan lehet termelékenyebben, hatékonyabban és eredményesebben a szakmát művelni. A követendő út kijelölése és a megvalósításhoz szükséges feltételek (tájékoztatás, meggyőzés, képzés, együttműködés, támogatás, stb.) megteremtése együttesen okozta az eredményt, hogy ma ezen iparágak az Európai Unióban átlagosan a teljes ipari termelés 4,8 %át adják. A „textiles” vagy „bőrös” országokban ugyanez a szám 12-20 % körül van. Úgy gondoljuk, hogy a magyar szakmával kapcsolatban is el kell végezni a fent bemutatott átvilágítást, különös tekintettel arra, hogy korábban Magyarország Közép-Kelet-Európában „ruhás”-nak számított igen jó imázzsal, ma pedig a teljes ipari termelésből csupán 3,8 %-os részarányt reprezentál. Az elemzést indokolttá teszi az a tény is, hogy míg Európa vállalatai nagyobb teljesítményüket a munkavállalók 8 %-ával érik el, addig mi a kisebb teljesítményünkhöz a dolgozók 15 %-át foglalkoztatjuk. Fel kell tehát tennünk a kérdést, milyen esélyeink vannak az EU-ban? Egy ágazat és benne egy vállalkozás esélyeit külső és belső tényezők egyaránt meghatározzák. Most azokat a tényezőket soroljuk fel és elemezzük a továbbiakban, amelyek érzékeltetik, milyen feltétel rendszerben dolgozik a textil, ruházati és bőr-cipőipar és ennek alapján milyenek az esélyei a magyar szakmának az európai uniós csatlakozás után.

72 Sorra vesszük a forrásokat, amelyek az ágazat termékeinek előállításához szükségesek és rámutatunk azokra ezek közül, amelyek elérhetők a magyar ipar számára. A. Források: •

Természetes erőforrások – Magyarország nem áll jól e téren. A nyersanyag források tekintetében az ország a meglévő igényeknek csak kis részét tudja kielégíteni. Ez a helyzet azonban általában nem tekinthető komoly hátránynak, mert a világ bármely tájáról rövid időn belül beszerezhetők. A probléma csak a beszerzési árak növekedésével és a beszerzés feltételeinek romlásával van. A természetes erőforrások megléte tehát előnyt jelent annak, akinek van. Nekünk nincs.

•

Mesterséges értéktöbblet - az igazi előnyt a fonáshoz és a nagyon finom fonalak előállításához, valamint a speciális célú textilek előállításához szükséges szakértelem jelenti. Az új és modern technológiák ugyanis mesterséges értéktöbbletet hoznak létre. A szintetikus és természetes fonalak gyártása, a fonás és a szövés általában nagyvállalati tevékenységek, mert csak nagy méretekben gazdaságos az előállításuk. Magyarországnak ebben a vonatkozásban sincs mit keresnie.

•

Bérek – az alacsony bérű munkaerő általában értékes forrásnak számít, de tekintetbe kell vennünk időbeli korlátait. Magyarországon ma még a munkabérek alacsonyabbak, mint az Európai Unióban, viszont magasabbak, mint az észak-afrikai és ázsiai országokban. Már eddig is megtörtént, de továbbra is számolnunk kell a bérek növekedésével, amelynek következtében a textil, ruházat, bőr és cipő ipar helyzete tovább romlik, hiszen jelenleg egyedüli – előnyt tartalmazó - erőforrását az olcsó munkaerő jelenti. Csak idő kérdése és az iparág tevékenysége túlságosan költségessé fog válni a külföldi partnerek számára. Az egyetlen előnyt vagy pozitívumot a versenyképes előállítási költségek elérése jelentheti, amely a következő tényezők együtteséből áll: termelékenység növelése, új technológiák bevezetése és a gyártási folyamat hatékonyabb megszervezése. E három tényező együttese lehetőséget teremt arra, hogy a darabonkénti előállítási költség versenyképes szinten maradjon, ha figyelembe vesszük a személyenként és óránként előállított termékekben kifejezett munkatermelékenységet. A versenyképes előállítási költség megteremtését a bértényező mellett az is nehezíteni fogja, hogy a gyártáshoz szükséges energiaköltségek folyamatos emelkedése várható.

•

A földrajzi közelség – ez a helyzet előnyt jelent Magyarországnak arra, hogy ipari kapacitásként szolgálhasson az Európai Unió nyugati fele számára.

•

A munkaerő szakképzettsége, a vezetés haladó vagy visszahúzó volta: – napjainkban a szaktudás és hozzáértés kulcsfontosságú erőforrások mind a vezetés, mind a munkaerő szempontjából. Magyarországon – az európai Unióhoz viszonyítva - a termékfejlesztés, marketing és beszerzés terén

73 mind a vezetés, mind a munkaerő szakértelme hiányosságokat mutat. A munkaerőképzésnek kulcs fontosságú szerepe van. •

Modern és speciális források – az értéktöbbletet (hozzáadott érték) biztosító folyamat kifinomultabb komponenseiről van szó, mint a kreativitás minden formája, amellyel valamely alapanyagból értékesebb végterméket lehet előállítani. Ez jelenti a hosszantartó versenyképesség megteremtésének alapját. A nyugat-európai vállalatok erre összpontosítottak.

B. A gyártás feltételei •

nagy és kisvállalatok – a textil, ruházati, bőr és cipő iparban eltérő mértékben találunk nagy és kisvállalatot. Nagyvállalatok általában olyan tevékenységekre koncentrálnak, mint a szintetikus és természetes fonalak, bőrök gyártása, a fonás és a szövés. Főként kisméretű vállalkozások foglalkoznak ugyanakkor textilek, kötöttárúk, ruházati cikkek és cipők előállításával. E feltűnő különbség azért alakult ki, mert a termelékenység csak az előbbi esetekben növekszik együtt a cég méretével. A kis és középméretű vállalkozások rendelkeznek ugyan gyakran azzal az előnnyel, hogy rugalmasan tudnak reagálni a piaci követelményekre, ugyanakkor nehezen képesek új berendezések vásárlására, vagy a nemzetközi szinten való versenyre. Ennek megfelelően a nagy cégek gyakran alvállalkozóként alkalmazzák a kisebbeket és így rugalmassá válik a termelésük, másrészt felvásárolni és értékesíteni is könnyebben tudnak. A konfekció és kötöttárú termelés területén alig találhatók nagyságrendi megtakarítások, tehát nagyvállalati rendszerből adódó előnyök. Ez magyarázza az ipar szétszabdaltságát, a kis és közepes vállalatok nagy számát, amely Magyarországra is jellemző. Ugyanakkor a jövő kihívását jelentő területeken – mint technológiai fejlesztések, kommunikációs és információs rendszerek, beszerzések, a marketing alkalmazása, a vezetés színvonala, stb. - nőni fog a nagyságrendi megtakarítások fontossága, azaz a nagyvállalatok előnyben vannak.

•

Belföldi és nemzetközi verseny – a nemzetközileg elismert szakértők véleménye szerint az exporthoz kapcsolódó tevékenységek fogják a legfőbb késztetést jelenteni a hazai termelés és a versenyképesség javítására. Különösen a belföldi piac esetében a gyártóknak és gyártatóknak nagy gondot kell fordítaniuk az árucikkek megtervezésére. A magyar vásárlók fokozatosan növekvő hányada igényli, hogy divatos holmikat viseljen; ennek megfelelően az előállítóknak is egyre nagyobb figyelmet kell szentelniük e kulcsfontosságú terület számára. A magyar ruházati és cipő iparnak az alacsony munkabérekkel dolgoztató országokból érkező importtal kell versenyre kelnie úgy, hogy a vállalatok a kifelé irányuló kereskedelem és a termékdifferenciálás stratégiáját alkalmazzák. Ez a stratégiai szakértelem nagy előnyt biztosíthat a versenyképesség terén.

74 Termelés és piacorientáltság - mind az alapításuknál fogva magáncégeknél, mind az állami vállalatokból privatizáció útján létrejött vállalatoknál többletmunkát fog okozni az új versenyhelyzethez való alkalmazkodás, bár mindkét esetben más és más okból. Sok alacsony munkabérrel dolgoztató országban a cégek a termelésorientáltság stratégiája szerint működnek. Ha elég alacsony az ár, mindig van esély az alapvető árucikkek értékesítésére anélkül, hogy erőfeszítéseket kellene tenni a termelékenység javítására és a termék fejlesztésére. A magyar vállalatok számára ez az út nem járható. Azok a vállalatok, amelyek a következetes és folyamatos piacorientáltság stratégiáját folytatják, helyt fognak állni az új kihívások között. C. A kereskedelmi feltételek •

Szinte minden vállalat legfőbb élettere a belföldi piac. Általában itt teszi meg első lépéseit és itt derül ki az is, hogy életképes-e? Ezért fontos a helyi viszonyok ismerete, főleg az eladás terén. Az értékesítési csatornák korábban kialakult sajátos szerkezete (nagy számú független kiskereskedő, áruházak és szaküzlet láncok) és a hosszú távú kiskereskedelmi kapcsolatok azonban mára csaknem megszűntek Magyarországon. A változás következtében ma megfigyelhető, hogy a kiskereskedelmi egységek aránya csökken, a nagykereskedelmi szervezeteké (importőr, viszont eladó, képviselő, ügynök) nő és a változás még mindig nem érte el az EU-ban tapasztalt arányt. Amikor élénk a kereslet, a gyártó válogathat a megrendelők között és bizonyos kívánságait vissza is utasíthatja. A mai helyzetben azonban melyik vállalat mondhatna le egyetlen vásárlójáról is? Számolnia kell egy új jelenséggel is: mintegy tíz éve tapasztalható Magyarországon az un. "új kereskedelem" (óriási területű bevásárló központok, postai úton történő értékesítés, e-kereskedelem, stb.) terjedése. A régen általánosan elterjedt, elszigetelt, kisméretű és ezért a gyártó által könnyebben befolyásolható kereskedelmi egységek száma egyre csökken, a forgalom egyre nagyobb részét - a beszerzést is - szervezetten, összehangoltan végző, ezért kevéssé befolyásolható óriási kereskedelmi egységek bonyolítják. Ezzel a kereskedelmi "hatalommal" szemben általában a gyártó mutatkozik gyengébbnek. A nagy kereskedelmi központok számos szempontból nehezítik a gyártók helyzetét: •

az általuk alkalmazott nagy árrést a gyártó fizeti meg,

•

a modern kereskedelmi szervezetek nem hűséges beszerzők (emiatt nehéz megtervezni az előállítandó áru mennyiségét),

•

egyes márkák "tekintélyét" gondolkodás nélkül tönkreteszik, mikor árleszállításokkal csalogatják a vevőket.

Ezzel együtt a kereskedelem törekszik a gyártókkal való jó kapcsolat fenntartására, de a gyártó vállalatoknak is mindent meg kell tenniük a piac változásaihoz történő alkalmazkodásban.

75 A nemzetközi porondon az értékesítést külföldi vállalkozók megbízásából tevékenykedő ügynökök végzik. A magyar megbízásból dolgozó ügynökök száma jóval alatta marad az Unió átlagának. D. Környezeti feltételek – kapcsolódó iparágak Minden iparág fejlődésére hatással van az az ágazat, amelynek felhasználja a termékeit (jelen esetben pl. textilipari, konfekcionáló és egyéb gépgyártás, alkatrészgyártás, stb.). Ugyanez a helyzet a kapcsolódó iparágakkal is, ha tevékenységük valamilyen módon érintkezik (pl. kommunikációs és információs rendszereket építő és üzemeltető szektor, tervezői szektor, független kivitelezők, amelyek a bérmunkát végzik, marketing szektor, stb) ösztönzőleg hat a textil és konfekcióipar versenyképességének fejlődésére. Azokban az országokban, ahol hiányoznak a kapcsolódó iparágak, az ösztönzés is elmarad, vagy csak áttételesen, gyengébb hatásfokkal jelentkezik. Levonhatjuk a következtetést tehát, hogy a hosszú távú és következetes versenyképesség nemcsak költségtényezőktől függ. Görögország és Portugália példája mutatja, hogy a növekvő munkabérek ellenére, jelentős Eu-s támogatással versenyben tudtak maradni, mert követték az európai vállalatok nagyobb hozzáadott érték elérésére vonatkozó stratégiáját úgy, hogy egyúttal •

megfelelnek a piac elvárásainak,

•

figyelemmel kísérik versenytársaik tevékenységét és

• felhasználnak kapcsolódó iparágak által nyújtott erőforrásokat Magyarországon is egyre több cég tesz erőfeszítéseket arra, hogy fejlessze erőforrásait és növelje versenyképességét. Ehhez kívántunk hozzájárulni azzal, hogy felsoroltuk azokat a szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni. Tisztában vagyunk azzal, hogy minden vállalkozásnak mások a körülményei. Például más és más terméket kínál eladásra, tehát termékfejlesztési problémái eltérőek. A vállalkozás méretei szerint lehet nagy és kisvállalat, amelyek mind eltérő kezelést és gondolkodást igényelnek. Ugyanez a helyzet a stratégia elkészítésénél, a beruházási döntéseknél, vagy az üzleti kapcsolatok irányának megtervezésénél, stb. E kis füzet eligazítani kíván az ágazat helyzetének ismertetésével, hogy mindenki el tudja helyezni saját vállalkozását az egészben és innen meg tudja határozni, mi a további teendő. Leegyszerűsítve három út van: •

Felzárkózás az európai gyakorlathoz,

•

Kooperáció az európai vállalatokkal,

• Kapcsolódni az élenjáró cégekhez. Az utak eltérnek egymástól, de a választás szabad. A felzárkózás útját követni azt jelenti, hogy meg kell ismerkedni az európai gyakorlattal és el kell sajátítani azt, hogy a beilleszkedés tökéletes legyen. Közös cél érdekében együttműködni is csak akkor lehet, ha ismerjük a másik tetteinek mozgatórugóit, tehát ismételten sok ismeretre van szükség. Az élenjáráshoz kell a legtöbb ismeret és elszántság, mint

76 azt az előző fejezetekben láthattuk. Az azonban már előre lépés, ha tudjuk mik a választási lehetőségeink, mert a döntés meghozatala után a további információ szükséglet leszűkült egy részterületre. Az a fontos, hogy az általunk választott út természetét, buktatóit, rendszerét és feltételeit tanulmányozzuk és annak próbáljunk megfelelni. Korábban azt állítottuk, hogy Európa vállalatai elsősorban a termékpolitika és ezen belül is a termékdifferenciálás professzionális művelése révén tudták megtartani vezető szerepüket a világban. Ezzel a témakörrel ismertetjük meg Önt most, kedves olvasó.

5. 2.

Termékdifferenciálás

Minden vállalkozás sikere attól függ, milyen terméket kínál eladásra, s el tudja-e adni valakinek. Ezért a vállalkozás erőfeszítései arra irányulnak, hogy termékei számára piacot találjon. A vállalkozói tevékenység középpontjában tehát az a termék áll, amelyiket el lehet adni, szaknyelven szólva, amelyiknek piaca van. Következésképpen minden vállalatnak szüksége van a megfelelő termékre, de nem az a követendő út, hogy előállítunk valamilyen terméket és arra számítunk, hogy értékesítési és reklámozó erőfeszítéseink nyomán majd csak akad rá vevő. A piacorientált gondolkodás ezzel ellentétes: először piacot kell találni, majd olyan terméket kell előállítani, amelyet ez a piac keres és fel is vesz. A siker alapja tehát nem elsősorban a termékkel kapcsolatos értékesítési erőfeszítésben, hanem a piacnak megfelelő termék problémájának megoldásában keresendő. A piacnak megfelelően termelni és a terméket sikeresen értékesíteni csak az képes, aki ismeri a fogyasztók kívánságait és azt össze tudja hangolni a vállalat adottságaival. E feltételeket a cég akkor ismerheti fel, ha kutat utánuk. Az ismereteket pedig hasznosan felhasználni akkor tudja, ha a szükséges információkat összegyűjti, majd a termék kialakítása során a szerzett információkat figyelembe veszi s az értékesítés előtt felhasználja a termék kialakítása és folyamatos alakítása érdekében. Úgy mondjuk, tervszerű termékpolitikát folytat. Termékpolitikán a vállalkozás termékeinek olyan célú állandó vizsgálatát értjük, amelynek eredményeképpen a termékek kialakítása, fejlődése és gazdaságossága biztosított. A termék fogalmát is rögzítenünk kell. A vállalkozások széles köre nem egy, hanem több terméket állít elő és kínál megvételre. A termék többféle lehet és annak természetétől függ a vele kapcsolatos mindennemű teendő. A termék lehet tehát a ruha, egy gép vagy kellék, de termék a bérmunkavállalás, sőt az ehhez kapcsolódó kellékbeszerzés vagy anyagbeszerzés is. A szolgáltatás is termék, mint a ruha tisztítása, vagy az ügyvédi munka, amikor hibás árut kap a fogyasztó és azért kártérítést kell kialkudni. Kezdő vállalkozás számára minden termék új. Egy, már működő vállalatnak pedig vannak termékei (ezek az ún. „régiek”) és dönthet új termékek létrehozásáról vagy bevezetéséről. A gyakorló vállalatvezető tudja, hogy termékei különbözőképpen viselkednek adott időszakban. Az egyikkel sok probléma van és mégis nehezen

77 eladható, a másikkal szinte semmi gond sincs és kapkodják a vevők. Ugyanakkor egyazon termék – különböző időszakokban - eltérően viselkedik, „ugyanaz a bánásmód” egyik időszakban sokat segít, máskor rosszat tesz. Az egyik termékből elegendő néhány darab értékesítése, a másikból pedig néhány ezer sem elég. Vajon miért vannak az említett jelenségek? A termékpolitika ad választ ezekre a kérdésekre. A termékpolitika folyamatosan felértékelődik, mert az egyre bonyolultabb és állandóan változó külső gazdasági körülmények között mind nehezebb piacot találni. A vállalatvezetők ezért folyamatosan erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy olyan terméket alakítson ki a vállalat, amellyel a vevőt a maga oldalára állíthatja. S teszik ezt az egyre „többet tudó” termékek kifejlesztésével, az anyaghiány „agyafúrt” legyőzésével, a versenytárs „eszén való túljárással”, a termelékenység és gazdaságosság javításával az infláció ellen védekezve. Mind az új termék kifejlesztése és bevezetése mind a régi termék gondozása a termékpolitika témakörébe tartozik. A sok teendő között azonban a legfontosabb megválaszolni a mindent eldöntő kérdést: Piacképes-e a termék? Ismeretes az egérfogó példája. "Mindig hasznos a jobb egérfogó előállítása". Az egérfogó hatékonyságát azonban nemcsak a jobb műszaki kivitel dönti el, hanem az a reakció is, amellyel az egerek az egérfogó kivitelezésére válaszolnak. Az egérfogó példája azt bizonyítja, hogy egyrészt műszaki szempontból úgymond „a lelkünket is kitehetjük”, az egér akkor sem fog ráharapni, másrészt pedig lehet, hogy túlzottak erőfeszítéseink, mert az egér kevésbé tökéletes szerkezetbe is belesétálna. A termék piacképessége attól függ, el lehet-e több pénzért adni, mint amennyit előállítására fordítottunk, és tudunk-e elegendő mennyiséget forgalmazni belőle, hogy az egész vállalkozás eredményes legyen. A stratégiai tervezés feladata megmondani, hogy kell-e változtatni a termékskálán. Ha igen, több út lehetséges. Új termékre van szükség, vagy a régi terméket a megszokott vevőkör számára módosítjuk, hogy az továbbra is piacképes legyen, a régi terméket úgy változtatjuk, hogy új fogyasztók számára tegyük vonzóvá, de dönthetünk úgy is, hogy már nem érdemes foglalkozni a termékkel és fokozatosan megszüntetjük azt. Az új termék, a valódi újdonság, létrehozását nevezzük innovációnak. A termékdifferenciálás egyrészt a meglévő termék olyan módosítását jelenti, amelynek következtében a termék továbbra is piacképes marad a régi fogyasztók körében, másrészt olyan fejlesztését, amelynek eredményeképp az egyik fogyasztói csoport számára sikeres terméket úgy változtatjuk, hogy az egy másik számára is vonzó legyen. Ilyen módosításon és fejlesztésen értjük •

a termék használati értékének javítását - minőség,

•

a „külalak” változtatását az igényeknek megfelelően – divat, vagy

•

a termékazonosítás előnyeinek kihasználását – márka.

78 5. 3.

A minőség

A gazdasági verseny keretei között kulcsfontosságú olyan áruknak és szolgáltatásoknak a létrehozása, amelyért a vevő - mind a belföldi, mind a külpiacon - hajlandó nyereséget is eredményező árat fizetni. Az említett ár megfizetésének pedig egyik legfontosabb feltétele, hogy a termék vagy szolgáltatás minősége maradéktalanul megfeleljen a vevő igényeinek. Ellenkező esetben még az önköltség is aligha realizálható, kétségessé válhat a cég fennmaradása. A minőség a használati érték kifejezője. Az MSZ EN ISO 8402 szabvány a minőség definíciójának megfogalmazásában kifejezésre juttatja, hogy a minőség megítélésében a legfontosabb a fogyasztó elvárása. A minőségi követelmények meghatározásánál elsődlegesen meg kell ismerni annak a fogyasztói rétegnek az igényeit, amelynek a cég az árut, vagy a szolgáltatást szánja. Ezt követően történhet a minőségjellemzők pontos, egyértelmű megtervezése, miközben alapelvként kell, hogy érvényesüljön a "teljes életciklus" szemlélet, vagyis, hogy az áru elhalása után ne okozzon környezetszennyezést. Összefoglalva tehát a minőség alapkritériumai a következők: •

a minőségi szint elégítse ki egy meghatározott réteg elvárásait,

•

az árujellemzők pontosan definiáltak legyenek,

•

az áruelhalás utáni szakasz társadalmilag elfogadható legyen.

Az eltérő igényszint az eltérő minőségi szintben vagy más néven minőségi fokozatban fejezhető ki. A minőséget alapvetően két tényező határozza meg. Az egyik a termékeket előállító, szolgáltatásokat nyújtó vállalat. Ezen belül döntő a tervezés, az alapanyag, az alkalmazott technológia korszerűsége, milyensége, valamint az, hogy milyen képzettségű, felkészültségű szakemberek milyen gondossággal dolgoznak. Különösen jelentős szerepet kap a marketing, amelynek a minőség kialakításában betöltött feladatai az alábbiakban foglalhatók össze: •

meghatározza egy termékre vagy szolgáltatásra vonatkozó igényt,

•

megállapítja a piac követelményeit és elvárásait,

•

meghatározza a vevők követelményeit, a fogyasztók igényeit, elvárásait,

információt ad a fogyasztók igényeiről a cégen belül valamennyi érintett részleg számára. A másik meghatározó az a környezet, amely fogadja a terméket vagy szolgáltatásokat. •

Jelentős az ember és ezen keresztül a nemzeti kultúra minőségbefolyásoló szerepe is. Szakmailag magas színvonalon képzett, kulturált, önmagukra és környezetükre igényes szakemberek nem adnak ki a kezükből hibás terméket. Ha a környezet és az érdekeltségi rendszer ösztönzőleg hat az igényesebb munkára, valamennyi termék magasabb minőségi színvonalon kerülhet a vásárlók elé. Ezzel megnyerhető a vásárlók bizalma, csakis így érhető el, hogy hajlandó legyen a jó

79 minőséget megfizetni, gondolkodása környezettudatossá váljék, ne növelje a silány áruk megvásárlásával a hulladékhegyek nagyságát. Ez azonban egy hosszú ideig tartó következetes, minőségközpontú munka eredményeként jöhet csak létre. A minőség kulcsa tehát az ember. A piaci lehetőségeket elsősorban a termékek minőségi színvonala határozza meg. A minőség tehát a piaconmaradás és a siker feltétele. A kívánt minőség létrehozásához azonban ki kell építeni a megfelelő minőségügyi rendszert, valamint hitelesen kell dokumentálni a létrehozott minőséget. Ez utóbbi feladatot tölti be a minőségbiztosítás. A piacgazdaság keretei között a versenyképes vállalatok a termékek minőségét a fizetőképes vásárlók igényeihez szabják és igyekeznek a versenytársaknál kedvezőbb ajánlattal megjelenni a piacon. A minőségjellemzők szintjének meghatározásakor a vásárlók igényein túlmenően betartják a termékbiztonságról, az egészség- és környezetvédelemről szóló törvényeket, jogszabályokat, ügyelnek a piaci verseny tisztaságára, és védik a fogyasztó érdekeit. A piaci sikerhez ki kell építeni a megfelelő minőségügyi rendszert, meg kell választani a minőségirányítás legoptimálisabb módját, részleteiben meg kell határozni a minőségszabályozás, a minőségbiztosítás, a minőségpolitika, a minőségügyi tervezés, a minőségfejlesztés alkalmazási lehetőségeit. Mindezek aláfölérendeltségi viszonyát mutatja A minőség Európában követelmény, esetenként csak minőségtanúsító rendszerrel rendelkezők végezhetnek tevékenységet az Unióban.

5. 4.

Divat

Az öltözködési szakmában a termékszerkezetet egy háromszög alakjával lehet a legjobban jellemezni. A háromszög csúcsa a legmagasabb kiskereskedelmi árat mutatja, míg az alapja a forgalomba került mennyiség részarányát és a legalacsonyabb árat egyaránt reprezentálja. A ruházati divat előállítóit két nagy csoportra osztjuk aszerint, hogy exkluzív (egyedi) divatot készítenek vagy meghatározó profiljuk a sorozatgyártás (tömegdivat). 7. sz. ábra A ruházati divat piramisa ???? Az ábra jól mutatja, hogy az egyedi termékeket a magas exkluzivitás jellemzi és viszonylag kis mennyiségekben adhatók el, mert áruk olyan magas, hogy csak kevesek tudják megfizetni. Olyan egyedi termékekről van szó, amelyeket divattervezők álmodnak meg. A divat kialakításának folyamatában a divattervezői kollekcióknak az a feladata, hogy a tömeggyártók számára nagyon fontos trendvonalakat kialakítsák.

80 A piramis csúcsán az haute-couture házak helyezkednek el, amelyek egyedi termékek tervezésével, kivitelezésével és értékesítésével foglalkoznak. Ma már tevékenységi körükbe tartozik a némileg csökkentett árú, de még mindig exkluzív termékek tervezése saját országaikban történő értékesítés céljaira. Ez a tevékenység valamivel alacsonyabb árrést, de nagyobb eladott mennyiséget biztosít számukra. Ebbe a szakaszba tartoznak a többnyire magánkézben levő exkluzív butikok is, amelyek egyedi tervezésű, magas árú készruha kollekciókat értékesítenek, és általában csak a jóléti társadalmakra jellemzőek (tervezői divat). A piramis harmadik szakasza az első olyan lehetséges pont, ahol az „ipar” már számottevő mértékben jelenik meg az értékesítésben. Itt szerepelnek a tömegigényeket kielégítő butikok, amelyek nagyobb értékesítési mennyiséget és jóval alacsonyabb árat képviselnek, mint az előzőekben vizsgált változatok, bár áraik még így is nagymértékben meghaladják az utánuk következőket. A szakboltok és szakáruházak képviselik a magas minőséget, megelőzve az áruházláncok és a hipermarketek közepes minőségű – tömegesen gyártott termékeit. A piramis a divat terjedésének megfelelően alakult ki, a folyamatot az eladás és a fogyasztás oldaláról érzékelteti. Az első és második lépcsőben előállított és forgalmazott exkluzív termékeket a magasabb jövedelmű és jobb helyzetben lévő fogyasztók vásárolják, majd fokozatosan kapcsolódnak be a fogyasztásba a rosszabb társadalmi helyzetű csoportok. A divat a társadalom „pénzügyi” lépcsőin keresztül válik az egyediből tömegessé. A termelés (sorozatgyártás), amely ellátja a bemutatott lépcsőzetes keresletet, az Európai Unióban alapvetően termeltetéssé alakult át, ám a régió az irányító szerepet a divaton keresztül megőrizte. A termelés ugyanis idegen országokban folyik, de a magasabb hozzáadott értéket termelő folyamatokat – a termék és kínálat kialakítás és értékesítés – megtartották. Nem véletlen, hogy a szakma az angolos és franciás stílus kifejezéseket használja mind a mai napig, mert a két ország a múlt század első felében még közel azonos súllyal szerepelt a divat vezetésében. Míg az angolok a termelés műszaki fejlesztésében voltak világelsők, addig a franciák a terméktervezésben tűntek ki. A XX. század második felében a francia divat nagy lépést tett előre. Útnak indították azt a folyamatot, amelynek során a méretes női szabóságokat tehetséges divattervezőkkel kapcsolták össze, vagy erősítettek meg, s ezzel kielégítették azt az exkluzív igényt, amelyet a nagyon gazdagok támasztottak. Az igény, amelyet kielégítettek tehát az, hogy az innovátorok, a leggazdagabbak számára készítettek olyan egyedi modelleket, amelyeket híres-neves művész talált ki. Ezzel létrejött az ún. Haute-couture. A „nagyházak” (az Houte-couture képviselői) később – érdekeik képviseletére és az ebben való együttműködés elősegítésére létrehozták az Haute Couture Szövetséget, amely elkészítette az ún. „fehér könyv”-et, a divat fejlesztési stratégiáját, s megszerezte hozzá a kormány és a kulturális tárca támogatását. A jó cél kijelölése, a feltétel rendszer megléte, az összefogás és a központi segítség, valamint a tehetség szimbiózist alkotott, felerősítette a pozitívumokat, s lett belőle a francia divat világra szóló hírneve.

81 Az angolok lépéshátrányba kerültek, megelőzték őket az olaszok is. A franciák sikere a női divatra koncentrált, nem terjedt ki a férfiak számára ajánlott ruházati cikkekre. Ezt a rést használták ki az olaszok. Veni, vidi, vici. Jöttek, láttak és győztek. De ők nem álltak meg ezen a ponton. Olyan termékcsoportok esetében – kötöttáru, cipő – is divatirányítók lettek, ahol az ipar, vagy a kisüzemek erősek voltak és hajalmosak az együttműködésre. Az olasz siker kulcsa hasonló a franciákéhoz: a terméktervezés profizmusa, az alulról jövő kezdeményezés, a kapcsolódó iparágak összefogása, tehetség és támogatás. Olaszországban a helyi kamarák, a szakmai szövetségek és a fejlesztő központok működése párosult a tervezői tehetséggel. Anglia „visszatérése” a Tacher kormány idejére esik. A kemény gazdasági feltételek megváltoztatták a „divatcsinálás” feltételeit. A múlt század nyolcvanas évtizedében az angol divattervezők tehetsége és kitartása győzött. Új versenyképességénél fogva az angol divat alkalmas és érdemes volt arra, hogy a királyi ház felvállalja képviseletét belföldön és külföldön egyaránt. Ma, az angol divattervezők egyre nagyobb szerepet játszanak a divat világában. Németország sohasem járt élen az új divat kitalálásában, a divat irányításába mégis folyamatosan beleszól. A divatcsinálás ugyanis csak akkor „gazdaságos”, ha az új divat elég jó ahhoz, hogy tömegdivattá váljon. Nos, e folyamat erősítésében első Németország. Itt szervezték meg és indították be a nemzetközi szakkiállításokat, ahol a szakma rendszeresen találkozhat egymással. Itt kötik vagy készítik elő az üzleteket és ez a fórum a tömegesen elterjeszthető divat bemutatására. A divat kitalálása és eladása a divatcsinálás egymástól elválaszthatatlan két fázisa. Németország erőssége a divatkereskedelem. A divat elsősorban a tömeges eladással válik jövedelmezővé, míg az új divat kitalálása és kifejlesztése inkább költséget jelent, ezért van szükség támogatására. A támogatás értelme abban áll, hogy a divatszakma új igényeket involvál, amelyekre a textilipar és kereskedelem kapacitásainak lekötése a válasz. Az Európai Unió többi országa - a divat terén általában - követi a vezető országokat, csak néhány résztémában tudnak – a természetüknél fogva - önállóak lenni. Ilyen téma a country. Minden ország rendelkezik népe sajátságos öltözködési szokásaival amely egyes országokban presztízs kérdéssé vált. Ilyen az osztrák népviseletből kifejlődött „Mode aus Österreich” koncepció. Ma Ausztriában divat és presztízst jelent a népviselet, amelynek nagyon különböző megjelenési formái vannak. Az egyik oldalon a népviselet modernizált formája áll, a másikon pedig a nemzetközi divatirányzatokat vegyítik „egy csöppnyi” népi jeggyel. Ezzel a módszerrel a hazai öltözködés jelentős szeletét – a country stíluson keresztül – uralják. Az Európai Unió 15 országából eddig ötöt említettünk a témával kapcsolatban és ez nem véletlen. Ezekből az országokból irányították azt a struktúrát, mely a közelmúltig, a globalizáció megjelenéséig jól funkcionált. Nevezetesen, hogy a legmagasabb nemzeti jövedelmű és ennek megfelelően legmagasabb diszkrecionális (szabadon elkölthető) jövedelmi hányadú országokban alakultak ki

82 az ún. divatcentrumok – London, Párizs, Milánó –, melyek a különböző divattrendeket indítják, hogy azok a klasszikus divatmechanizmus lépcsőin keresztül a világon el tudjanak terjedni, vezérelve a termelést és a nemzetközi kereskedelmet. A magyar vállalatoknak két választási lehetősége is van a divattal kapcsolatban. Egyrészt bekapcsolódhatnak a nyugat-európai divatközpontok által irányított divatfolyamatokba, de akkor meg kell ismerni annak rendszerét és elsajátítani azt, másrészt pedig újra lehet teremteni a közép-európai divatot, mely a múlt században sokak számára jól csengő márka volt.

5. 5.

Márka

A kézműves ipar korában a vevő felkereste a gyártót és megrendelte vagy készen megvette a kívánt árut. Tudta, hogy jó árut kap, hiszen garancia volt a termelő vagy a kereskedő személye, ismerte őket esetleg évtizedek óta. A nagyipar fellendülésével megszűnt ez a közvetlen kapcsolat gyártó és fogyasztó között. A termelt mennyiségek emelkedése, a koncentráció azt eredményezte, hogy a termelő egyre messzebb került a fogyasztótól. Értelemszerűen megnőtt a kereskedelem szerepe, a kapcsolatok mind inkább elszemélytelenedtek. Ha a fogyasztó nem volt megelégedve, a kereskedő a termelőt szidta, aki a vevő előtt ismeretlen maradt. A fogyasztó legközelebb más kereskedőhöz ment és megvette – tudtán kívül – ugyanannak a termelőnek a gyártmányát. Már a kézművesség korában is ismert volt, hogy az egyes mesterek különböző jelekkel látták el azokat a termékeket, melyek kezük alól kikerültek. A középkorban kialakult céhrendszer szintén alkalmazta a termékazonosító jeleket. Ebben az időben alakult ki a kontár fogalma is, mellyel azokat a termék előállítókat jelölték, akiknek a munkájával kapcsolatban semmiféle biztonságra nem számíthatott a vevő. A tömegtermelés résztvevőit a kibontakozó konkurenciaharc és a saját szakmai presztizsük egyaránt arra késztette, hogy újra felfedezzék a termékazonosításban rejlő lehetőségeket. Az általuk alkalmazott megkülönböztető jelet immár védjegynek nevezték. A védjegy felelősségvállalás az áru jó vagy rossz voltáért, de egyúttal garancia és ígéret a minőségre is, hiszen, ha a gyártó ráteszi védjegyét az árura, az olyan, mintha aláírásával felelősséget vállalna arra, hogy a vevő mindig ugyanazt a minőséget kapja. A márka tartalmát azok a minőségi jellemzők jelentik, amelyek értéket jelentenek egy bizonyos fogyasztói csoportnak (célcsoport). Világosan kell látni, hogy a márka nem feltétlenül a legjobb minőséget jelzi, hanem valamilyen állandó minőséget, amelyet egy bizonyos célcsoport igényel, vagy amely egy bizonyos csoport számára értékkel bír. A márka tehát azt jelenti, hogy az e név alatt kapható termékek rendelkeznek mind azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a reklám közvetít és a használat során a fogyasztó megtapasztal. A minőségjelző tulajdonság azt is jelenti, hogy a márka az adott minőséget mindig azonos színvonalon nyújtja.

83 A védjegy egy jel, amely lehet kép, hang (szignál) vagy szín, illetve ezek kombinációja. A védjegyhez gondosan megtervezett és kialakított fogalomrendszert kell felépíteni, mely a termékről, a termék gyártójáról vagy forgalmazójáról szól. Ez a márka. Például a mercedesz körbe foglalt háromágú csillaga a védjegy, a márka pedig az a fogalomrendszer, amely a fogyasztó eszébe jut, ha a jelet meglátja: a német megbízható minőség, az elegancia, a kényelem, a gazdagság, a hatalom. Az általános szóhasználatban a védjegyet és a márkát gyakran összekeverik. Megismételjük tehát, hogy Védjegy = a megkülönböztető jel Márka = a jelhez kötött legfontosabb fogalmak együttese A védjegy tehát az a jel, melynek meglátása, felmutatása hatására bárkinek azonnal a márka fő tulajdonságai jutnak eszébe (mint Pavlov kutyájának). További különbség védjegy és márka között, hogy a védjegy egyben jogi kategória is. A jel magántulajdon, s a magántulajdonhoz fűződő jogok oltalma alatt áll. Ezt az oltalmat különböző hazai és nemzetközi szervezeteknél történő bejegyzéssel és a bejegyzés költségeinek megfizetésével lehet megszerezni. A védjegybitorláshoz a fejlett társadalmak jogrendjében kemény szankciók kötődnek. A márka értelemszerűen nem tartozik a jogi kategóriák körébe, hiszen pontosan sohasem azonosítható. Tartalma folyamatos fejlődésben és változásban van. A márka eltulajdonítása igazából nem is lehetséges, hiszen a hozzá kapcsolódó védjegy nélkül bárki elmondhatja magáról, hogy a legjobb sportruházatot gyártja, vagy a legmagasabb minőséget, ám ettől még sem az Adidas, sem a Dior vevőkörét nem tudja átvenni. Próbáljuk ezt a lehető legegyszerűbb példán megérteni. Nevem pl. Kovács Katalin. Ez a védjegyem. Az a néhány legfontosabb dolog, ami erről a névről barátaim eszébe jut, tehát, hogy milyen színű a hajam, csinos vagyok, barátságos vagyok és mondjuk jóeszű, ez a márka. Az összes többi, amit barátaim vagy ismerőseim rólam tudnak, az a kép – idegen szóval - imázs. Ezeket az ismereteket természetesen igyekszem a legkedvezőbbé tenni, vagyis építem az imázsomat és a számomra legfontosabbakat hangsúlyosan kiemelem. Mindez azt jelenti, hogy az egyes ember is naponta és egész életében önnön személyes „márkázását” is végzi. Könnyű átlátni, ha a személyes image építés nehéz és folyamatos odafigyelést igénylő, mennyire fontos és bonyolult a termékek, cégek márka politikájának megtervezése, végrehajtása, folyamatos ellenőrzése és karbantartása. Az erős márkák hatalmat nyújtanak, és nyereséget hoznak a vállalatnak, ezért egyre fontosabb a márkaalakítás. A márkák ereje, sőt fennmaradása számos támadásnak és veszélynek van kitéve, ezért egy márka kialakítása és helyes kezelése folyamatos menedzselést igényel. A márkázás kulcskérdései az alábbiak: •

A márka a vállalati stratégia része, a márkázás tehát alapvető stratégiai folyamat, amelynek megvalósításában a vállalat egésze részt vesz.

84 •

A márka értékteremtési folyamat és ezt az értéket a fogyasztó szempontjából kell meghatározni.

•

A márka folytonos kapcsolatban áll vásárlóival és felhasználóival, azonban ez a kapcsolat idővel változhat, de a vállalatnak állandóan azon kell munkálkodnia, hogy fennmaradjon.

•

A márkákat a megújulási (innovációs) képességük élteti. A márkázásnak folyamatosan alkalmazkodni kell a változó környezethez, hogy hatásos és hatékony legyen.

A márkával szemben támasztott sok elvárás miatt a márkát körültekintően kell felépíteni, majd elkötelezetten kell gondozni és egyenletes színvonalon tartani. A márka ugyanis akkor lesz ismert és kelendő, ha pusztán a név hallatán a fogyasztó pontosan tudja miről van szó, ha megbízik a márkában és ha az előnyöket nyújt a számára. Ilyen terméket kialakítani, és piacra dobni nem egyszerű feladat. Ha mégis sikerül, az a vállalat számára sikert és nyereséget hoz. A sikeres márka tehát érték. Ismeretes a banán sztori. Képzeljék el, hogy mennek az őserdőben és találkoznak egy kövér, fekete bőrű asszonysággal. Mutatnak neki egy ruhát és megkérdezik: Mit adsz nekem ezért a ruháért? Mire ő: Adok érte egy banánt. Mire maguk elővesznek egy másik ruhát, amelyen ott van a Dior márkajelzés és megkérdezik: És mennyi banánt adsz nekem ezért? De ő megint csak egy banánt fog adni, mert nem ismeri a Dior márkajelzést. A márkák ugyanis csak akkor képesek működésbe lépni, ha kommunikációval megismertetjük őket. Mi mindannyian hajlandók vagyunk a márkás darabért akár két banánt is adni, holott az csak egy darab ruha. Ilyen egyszerű. Nem véletlen, hogy sokan hoznak létre márkákat az előnyök miatt. Az azonban bizonyos, hogy az előnyöket csak a kialakítással és fenntartással járó terhek vállalásával együtt lehet élvezni. A sikeres márka birtoklása jó üzlet, ezért érdemes foglalkozni vele. De tudni kell, hogy a márka kialakítás költsége egy nagy műszaki beruházással egyenértékű, hiszen meg kell győzni a fogyasztót a termék értékességéről, hogy elfogadtathassuk vele a márkáért járó magasabb árat.

85

Mellékletek 1. sz. melléklet A VIZSGÁLT ÁGAZATCSOPORTOT ÉRINTŐ FŐBB EUJOGSZABÁLYOK ÉS HAZAI MEGFELELŐI A magyar vállalkozásoknak részletes Uniós információkkal, ismeretekkel kell rendelkezniük a gazdasági tevékenység minden területéről, így •

az üzemgazdasági,

•

pénzügyi, adózási

•

kereskedelmi, piaci

•

biztonságvédelmi,

•

környezetvédelmi, és egyéb hatósági előírásokról szabályokról és törvényekről.

A növekvő információs igény kielégítésére a kereskedelmi és ipari kamarák, a szakmai szövetségek, az illetékes minisztériumok és hatóságok az elmúlt években jelentős intézkedéseket tettek. Információs centrumok alakultak az ország egész területén, terjedelmes és rendszeres kiadványok jelentek és jelennek meg, tájékoztatók, tanfolyamok százai végzik a felvilágosítást, ismeret-terjesztést és tanácsadást. Ma már elmondhatjuk, hogy minden információ beszerezhető Magyarországon. A probléma az, hogy a sokszor feldolgozhatatlanul bőséges információhalmazban elvész a vállalkozó. Ő azt szeretné, ha szakma-specifikus útbaigazításokkal látnák el az ipar nagyon heterogén szakmaterületeit. Különösen igénylik ezt az áruforgalom és piacvédelem nagyon összetett területét érintően. Jelen tanulmánynak is ez a célja. Az anyag főbb fejezeteiben összefoglalt információkon, ismereteken túlmenően ebben a mellékletben a vállalkozás főbb működési területeit érintő jogszabályok, irányelvek és műszaki előírások EU-s és hazai ismertetésére térünk ki, természetesen nem teljeskörüen és nem teljes részletességgel, hisz az egy másik, több száz oldalas kötetet igényelne. Törekedtünk a speciális szakmai részletek kiemelésére, ahol erre vonatkozó utalásokat találtunk. Az Európai Unió termékforgalmazással kapcsolatos jogrendszere átfogóan, részletesen szabályozza a termékek – köztük a textil- és bőr alapanyagú fogyasztási cikkek – forgalmazását az EU belső piacán, illetve az Unión kívüli országokban. Felöleli az áruforgalmazás és felhasználás főbb területeinek jogi szabályozását, például a vámeljárás, a származási szabályok, a biztonsági követelmények, a terméktanúsítás konkrét előírásait, azok alkalmazási területeit. Mielőtt az egyes kiemelt területek bemutatására rátérnénk, szeretnénk kiemelni két fontos forrásmunkát. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2001-ben

86 megjelentett kiadványának címe: Termékforgalmazás az Európai Unióban és Magyarországon; a 2002-ben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által kiadott könyv címe pedig: Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról (Kézikönyv kis- és középvállalkozóknak). Ezek képezték a bázisát az alábbi összefoglalóknak. I. Az áruk és szolgáltatások export- és importforgalmának szabályozása. 1. Az engedélyezési eljárás rendje Külön engedély olyan termékek körében folytatott külkereskedelmi tevékenység megkezdéséhez kell, amelynél meghatározott szempontból (egészségügyi, környezetvédelmi stb.) a külkereskedelmi tevékenység folytatása feltételekhez kötött. Az engedélyköteles termékek és tevékenységek felsorolását vámtarifaszám szerint a többször módosított 112/1990.(XII.23.) kormányrendelet 1/a (export), 1/b (import) melléklete tartalmazza. A mezőgazdasági termékek exportengedélykötelezettségét is a 112/1990.(XII.23.) kormányrendelet aktuális módosításának 1/a számú melléklete tartalmazza, de eltérően az egyéb termékektől 1998 óta a kiviteli engedélyhez kötött termékek engedélyezését a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium végzi. Külön engedély szükséges a környezet- és egészségvédelmi szempontok alapján kiemelt veszélyes anyagok (fémek és vegyipari termékek, egyes hulladék anyagok és használt termékek, radioaktív és egyes nukleáris anyagok, szerves és szervetlen higanyvegyületek behozatalára, kivitelére, valamint e termékekkel kapcsolatos reexportra és bérmunkára irányuló tevékenységhez. Az engedélykötelezettséggel kapcsolatban az alábbiak ismerete szükséges a kormányrendelet végrehajtására kiadott 6/1990. (XII.29.) NGKM rendelet, és érvényes módosításai szerint: •

A fizetett bérletek (bérlet, haszonbérlet, lízingügylet) keretében behozott, vagy kiszállított áruk bérleti, vagy lízingdíj fizetésre vonatkozó ügyletei abban az esetben engedélykötelesek, ha a bérelni, illetőleg lízingelni kívánt termék az adott forgalmi irányban egyébként engedélyköteles.

•

A magyar cég által külföldön alapított vegyes vállalat létesítéséhez, az apport jogcímen történő kiszállítás, illetve a külföldi tőkével Magyarországon alapított vegyes vállalat működéséhez szükséges apport jogcímen történő behozatal abban az esetben engedélyköteles, ha a kiszállítandó áru a vonatkozó rendelet szerint exportban, illetve importban engedélyköteles.

Az újrahasznosítható hulladékok behozatalánál az engedélykérelem kizárólag a Környezetvédelmi Felügyelőség szakhatósági engedélyének megléte (kérelemhez

87 csatolása) esetén nyújtható be. A veszélyes hulladékok külkereskedelme mind exportban, mind importban engedélyköteles. 2. Egyes fogyasztási cikkek behozatalának külön szabályozása. Egyes fogyasztási cikkek behozatalát félévente megjelenő GKM rendelet szabályozza. 2001. évtől a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) nem tartozó országokból származó cikkek esetében a lábbeli, felsőruházat, egyéb ruházati termékek, bármely országból pedig a hal és haltermékek tartoznak a hatálya alá. A szabályozás főbb jellemzői: A lábbeli és felsőruházati termékek esetében (zárt kvóta): •

A kvóták elosztásánál a jogszabály megkülönböztet hagyományos importőröket, illetve új importigénylőket.

•

Hagyományos importőr az a kérelmező, amely a fogyasztásicikk-kvóta keretében az adott kvótából bázisidőszakban engedéllyel rendelkezett és tényleges importot bonyolított le.

•

Új importigénylőnek tekintendők az adott kvótából bázisidőszakban engedéllyel nem rendelkező kérelmezők és azok, akik engedélyeikre behozatalt ténylegesen nem valósítottak meg.

Egyéb ruházat és haltermék esetében (nyitott kvóta). •

Minden pályázó azonos feltételekkel pályázhat és a kérelmezett import felső értéke nem haladhatja meg a termékenként meghatározott egy pályázó által igénybe vehető felső értékhatárt.

3. Az EU vámelőírásai A vámokkal kapcsolatos előírások, jogszabályok kulcsszerepet játszanak az Európai Unióban – s ma már egyre inkább Magyarországon is – a kereskedelempolitikai célok megvalósításában, a gazdaság működőképességének fenntartásában. A közös vámtarifa egyaránt vonatkozik az összes tagállamra, de a bevitt termékekre alkalmazott vámok függnek azok anyagi minőségétől és beviteli viszonylatától. A vámok a termék gazdasági érzékenységével arányosak és ezáltal a közösség gazdasági érdekeinek védelmét szolgáló eszközök. A közös vámtarifával az unió azt az elvet követi, hogy a közösségi termelők a belső piacon a védelem által meghatározott versenyhelyzetben legyenek a külső termelők áruival szemben. A Kombinált Nómenklatúra (rövidítve KN) a közös kereskedelempolitika része, a vámpolitika egyik legfontosabb alkotóeleme. Biztosítja, hogy a közösségbe importált, illetve onnan exportált minden egyes áru minden tagállamban azonos szempontok alapján kapja meg azt a vámtarifaszámot, amely eldönti az alkalmazandó vámtételt. A közös vámtarifa nómenklatúrája az áruk osztályba sorolásának nemzetközi eszközén, az ugyancsak Brüsszelben található

88 Vámigazgatások Világszervezete (WCO) által kidolgozott Harmonizált Rendszeren alapul. A termékek intézményes árufelsorolása sok mindenre felhasználható és ezt a nómentklatúrát a legtöbb kereskedő nemzet alkalmazza. Az EU-vámkódex tartalmazza a kötelező tarifainformáció (angol nevén Binding Tariff Information, rövidítve BTI) rendszerét, melynek értelmében bárki jogosult – az illetékes vámhatósághoz történő írásos kérelem benyújtása után – olyan állásfoglalás kérésére, amely konkrétan kivitt vagy behozott árut a tarifa nómenklatúrájába besorol. Az erről szóló, hat év időtartamra érvényes határozat nagyfokú biztonságot jelent a gazdaság törvényes résztvevőinek. Jogharmonizációs kötelezettségünknek megfelelően a magyar vámtörvény 2001. január 1-jétől tartalmaz egy olyan paragrafust (19/A), miszerint az ügyfél a vámhatóságtól kötelező érvényű tarifális felvilágosítás kiadását kérheti. Az ily módon kiadott állásfoglalás a tarifális besorolás tekintetében a jogerőre emelkedés napjától számított hat évig érvényes. A kérelmeket a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézetéhez kell írásban benyújtani az arra rendszeresített formanyomtatványon. A Kombinált Nómenklatúra egyben az ún. TARIC alapjául is szolgál. A TARIC az Európai Unió kereskedelempolitikai eszköze. Nem más, mint az EU integrált tarifája, amely minden adónemre, kötelezettségre megszorító, illetőleg kereskedelempoltitikai intézkedésre vonatkozóan konkrét vámtarifaszám szerint tartalmaz rendelkezéseket. Célja, hogy valamennyi, a külkereskedelmi forgalomhoz kapcsolódó adó, kedvezmény, korlátozás, tiltás egyértelműen az adott termék vámtarifaszámához, illetve TARIC kódjához legyen köthető. A TARIC kód a KN nyolc számjegye után esetenként alkalmazott két számjegyű alszámos bontás, amely az áru jellege alapján a KN alszámos bontáson túlmenő szempontokat érvényesít. Ezen felül létezik még, kb. 20 000 úgynevezett kiegészítő TARIC kód, amely szubvenciók, antidömping eljárások stb. esetén akár egyes cégekre lebontott előírásokat is tartalmazhat. Ezek segítségével válik lehetővé a közösségi előírások egységes értelmezése. A textilipari termékek „érzékenyek” az EU-n belül is, ezért fontos a vámszabályozás is. Erről részletes tájékoztatót adtunk „A textil és ruházati ipar versenyképessége az EU belső piacán” című kiadványban. 4. A vámjog hazai szabályozásának bemutatása. A Magyarországon jelenleg hatályos vámjogi szabályozás az utóbbi években a piacgazdasági követelményekhez igazodva és az Európai Unió tagállamaiban közvetlenül alkalmazott egységes vámjogi szabályozáshoz (a vámkódexhez és végrehajtási rendeletéhez) fokozatosan közelítve módosult, bizonyos elemeit tekintve teljesen átalakult. 1995-ben törvényi szinten kerültek újraszabályozásra a vámrendszer fő szabályai, így a vámjogról, a vámeljárástól, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a vámtörvény) is.

89 A vámjogi szabályozás jelenleg háromszintű, elemei a vámtörvény és annak végrehajtási szabályait tartalmazó kormányszintű rendelet (a többször módosított 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet) és a vámtörvény végrehajtásának részletes szabályait tartalmazó (10/1996. (III. 25.) PM rendelet. A vámkezelés legfőbb anyagi jogi normái közül a vámkezelendő áruk vámértéke, a termék származási helyzete, a vámtarifába történő besorolás és az utóbbiak alapján az alkalmazandó vámtétel bír döntő súllyal. Folyamatos tájékoztatást a Vám és Pénzügyőrség 24 órás váminformációs szolgálata ad, illetve honlapján megtekinthető: www.vam.hu 5. Származási szabályok A felhasználók érdekeit szolgálja az EU Vámkódexében szereplő, a már említett kötelező tarifainformációhoz hasonló kötelező származási információs rendszer (angol nevén Binding Origin Information, rövidítve BOI). E szabályozás értelmében bárki írásos kérelmet nyújthat be az illetékes vámhatósághoz annak érdekében, hogy származási állásfoglalást kérjen valamely tényleges export- vagy importügyletben érintett áru származásának meghatározására. Az állásfoglalás ingyenes ugyan, de az esetleges külön költségeket (pl. az áru vegyelemzésével vagy az árura vonatkozó szakértői véleménnyel, illetve az árumintának a kérelmezőhöz való visszaküldésével kapcsolatban felmerült költségek stb.) a kérelmezőre hárítják. A határozat – hasonlóan a tarifainformációhoz – hat évig mind a vámhatóság, mind a felhasználó részére kötelező érvényű. 6. Az importanyag felhasználásával történő exporttermelés. Bérmunka. Ez többféle vámeljárás alkalmazásával lehetséges: a vámszabadterületen történő feldolgozással, az aktív feldolgozási eljárás alkalmazásával, vagy a belföldi forgalom számára történő vámkezeléssel, az esetben, ha a feldolgozandó árut térítésmentesen küldi be a megrendelő, ami vámmentes jogcímen vámkezelhető. Ebben az esetben a végtermék kivitele exportként vámkezelhető, de a beépült importanyaggal el kell számolni. Az aktív feldolgozási eljárást (bérmunkát) akkor kell alkalmazni, ha az importanyag felhasználásával végzett exporttermelés nem vámszabadterületen történik. E jogcímet kell alkalmazni akkor is, ha bérmunkaszerződés alapján történik a feldolgozás. Az aktív feldolgozási tevékenység végzésével felhasznált importra a vámot nem kell megfizetni a bérmunkaszerződés esetén, és a vámraktárban végzett termelés esetén, egyéb esetekben a megfizetett vám visszatéríthető. Az exportcélú vámeljárások közül a kis- és középvállalatoknak a vámszabadterületre történő beszállítás lehetőségét célszerű kihasználni, hiszen ehhez nem szükséges tevékenységi engedély és vámbiztosíték-nyújtás, ami likviditásukat megterhelné. 7. Kedvezményes behozatali vámkontingensek szabályozása.

90 Egyfelől nemzetközi megállapodásokon nyugvó, másfelől saját gazdaságpolitikai érdekeinken és önálló döntéseinken alapuló, úgynevezett autonóm kedvezményes behozatali vámkontingensek, kialakítására van lehetőség. A nemzetközi megállapodá-sokon alapuló kedvezményes vámkontingensek elsődlegesen egyes mező- és élelmiszer-gazdasági termékek, az autonóm vámkontingensek zömében ipari, kisebb részt agrárgazdasági cikkek kedvezményes behozatalára kínálnak lehetőséget meghatározott mennyiségi vagy értékbeni keretek (mennyiségi vagy értékkontingens) mértékig. A bőrgyárak és textilipari vállalkozások import alapanyag beszerzéseinél a Magyar Könnyűipari Szövetség évek óta egységes rendszerben pályázza meg a kvótákat sikerrel (nyers- és félkész bőrök, tilolt len, nyújtott és fésült pamutfonal, stb.). Az autonóm vámkontingensek biztosítására irányuló kérelmeket a hazai gyártók a KüM által vezetett Tárcaközi Vámtarifa Bizottságnak nyújtják be, amelynek kedvező döntése alapján KüM-PM együttes rendelettel állapítják meg azokat. Az engedélyezéssel kapcsolatos kérdésekre a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának munkatársai adnak (cím a Jelentősebb Információ Szolgáltatóknál). 8. A behozatali és kiviteli megfigyelési rendszer A 17/1998. (III.27.) IKIM-FM együttes rendelet szerint a külön jogszabályban vagy államigazgatási határozatban megjelölt országokból származó, vagy oda továbbítandó, ott meghatározott áruk tekintetében import vagy export kiviteli megfigyelési (monitoring) rendszert kell működtetni.

II. Termékek és szolgáltatások forgalomba hozatalának feltételrendszere. Piacvédelem A piacvédelem célja a belső piac védelme, beleértve a termelést, forgalmazást, fogyasztást, általában az élet-, egészség-, környezetvédelmet. 1.

A piacvédelem szabályozása.

A magyar szabályozás jogszabályi alapja: •

a piacvédelmi intézkedésekről szóló 113/1990.(XII.23.) kormányrendelet,

91 •

a dömpingellenes és értékkiegyenlítő vámokról szóló 69/1994. (V.4.) kormányrendelet,

•

a behozatali és kiviteli megfigyelési rendszerről szóló 17/1998. (III.27.) IKIM-FM együttes miniszteri rendelet.

A GKM által lefolytatott piacvédelmi eljárás eredményeként indokolt esetben a jogszabály a következő piacvédelmi intézkedések bevezetését teszi lehetővé: •

behozatali kontingens/kvóta/ megállapítása;

•

vámpótlék kivetése;

•

a behozatalra kerülő áru árára és/vagy mennyiségére vonatkozó kötelezettségvállalás kezdeményezése az exportőrnél;

•

egyéb, kárt megelőző intézkedés (engedélyezési kötelezettség bevezetése, érvényes importengedély módosítása, visszavonása, stb.).

A dömpingellenes és értékkiegyenlítő vámokra vonatkozó szabályozás A 69/1994. (V.4.) kormányrendelet szerint dömpingellenes vám állapítható meg a dömpingelt importra, ha az kárt okoz, vagy azzal fenyeget. Az importált termék akkor tekinthető dömpingeltnek, ha az exportár alacsonyabb „a rendes érték”-nél, azaz annál, amelyet az exportáló, vagy a származási ország piacán a rendes belkereskedelmi forgalomban a hasonló termékért ténylegesen fizetnek. 2.

Fogyasztóvédelem és piacfelügyelet

A fogyasztói érdekek érvényesülését az Európai Unió valamennyi tagállamának, valamint a csatlakozásra váró országoknak is biztosítani kell, mégpedig az EU által elvárt „magas szintű” védelmet a fogyasztói jogok alapján, mint ahogyan azt az amszterdami szerződés tartalmazza. Ennek során biztosítani kell: •

A fogyasztók egészségének és biztonságának védelmét,

•

A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmét,

•

A fogyasztók oktatáshoz és tájékoztatáshoz való jogát,

•

A jogorvoslat és a kárigény érvényesítési jogát, valamint

•

A fogyasztói érdekek képviseletét.

Az Európai Unió előzőekben említett fogyasztóvédelmi felfogására és politikájára épül a magyar kormány fogyasztóvédelmi politikája is, mely a fogyasztók érdekeinek és jogainak biztosítását várja el a gazdasági élet szereplőitől, valamint azoktól az állami hatóságoktól és civil szerveződésektől, amelyek a fogyasztók érdekeinek védelmében működnek. Ezért a kormány középtávú (1999-2002) fogyasztóvédelmi politikájában a célok és prioritások az előzőekben említett

92 fogyasztói alapjogokra, valamint a fogyasztóvédelmi politikákban érvényesítendő prioritásokra épül, melyet az 1036/1999. (IV. 21.) Korm. határozat tartalmaz. A fogyasztóvédelem terén az európai jogharmonizációs célú jogalkotás már a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt megkezdődött, hiszen ismert volt, hogy az Európai Unióban a fogyasztóvédelem milyen fejlettségű, s milyen fontos gazdaság- és társadalompolitikai kérdés. A hazai jogalkotás során azt az EU-elvet is figyelembe vették, hogy a fogyasztóvédelmi irányelvek többsége az ún. minimum harmonizáció elvén alapul, vagyis a tagországok – ebben az esetben a csatlakozni kívánó országok is - , bizonyos esetekben szigorúbb szabályozást is alkalmazhatnak. •

Elsőként a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény került kihirdetésre, a tanács 85/374/EGK irányelve alapján. E törvény rendkívül jelentős fogyasztóvédelmi szempontból, hiszen a fogyasztók számára jelentős többletjogokat biztosít a Polgári Törvénykönyvvel szemben. A hibás termékkel szemben ugyanis a fogyasztó a gyártóval szemben érvényesíteni tudja a hibás termék miatt bekövetkezett kárát. Magyarországon még nem mérték fel kellő mértékben az e törvényben rejlő lehetőséget, azonban az EU-ban számos eredményes pert nyertek a fogyasztók a termékfelelősség alapján, ezért a vállalkozásoknak, különösen a gyártóknak – akik közvetlenül felelősek az általuk kibocsátott termékért – számolni kell e törvény következményeivel.

•

A jogalkotásban a sort a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény követte, melynek fogyasztóvédelmi vonatkozásai a fogyasztók megtévesztésének és tisztességtelen befolyásolásának tilalmában testesülnek meg a törvényben. E rendelkezése összhangban van a félrevezető reklámról szóló 84/450/EGK irányelvvel.

•

A fogyasztóvédelmi törvényt megelőzően került sor a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény megalkotására, mely az újabb EU irányelvek figyelembevételével 2000-ben átfogóan módosult. A reklámtörvény a tanács 97/55/EK, valamint a 84/450/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. Lényege, hogy meghatározza a megengedett és tiltott reklámok körét, valamint egyes termékekre reklámtilalmakat határoz meg.

•

A fogyasztóvédelmi jogharmonizáció legjelentősebb eredménye volt az átfogó, minden jelentős fogyasztóvédelmi kérdést szabályozó, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény. A fogyasztóvédelmi törvény célja volt, hogy átfogóan szabályozza az EU által elismert fogyasztói érdekek védelmét, meghatározza az ehhez kapcsolódó szabályokat, s azokat az intézményrendszereket, melyek megvalósítják a fogyasztói érdekek védelmét.

•

A fogyasztók életének, egészségének, biztonságának érdekében megalkotásra került az áruk és szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piac-felügyeleti eljárásról szóló 79/1998. (V. 8.) Korm.

93 rendelet, mely az általános termékbiztonságról szóló 92/59/EGK irányelven alapul. E rendelkezés képezi alapját a piac-felügyeleti eljárásoknak, a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszernek. •

3.

Szabályozásra került a fogyasztói forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások árának feltüntetéséről szóló 98/6/EK irányelv, a 7/2001. (III. 29.) GM rendelettel. E szabályozás lényege, hogy a forgalomba kerülő termékek eladási és egységárát egyaránt fel kell tüntetni, a rendeletben meghatározott módon és kivételekkel. Terméktanúsítás

Az Európai Unión belüli szabad áruforgalom egyik alapvető feltétele, hogy mindegyik tagországban egységes biztonsági előírások legyenek érvényben. A tagországokban az érintett hatóságok, vizsgáló, ellenőrző és tanúsító intézmények az egységes előírások alapján dolgoznak. Termékbiztonság és termékfelelősség A nemzetközi kereskedelem bővülése, az áruforgalom biztonságának, a termékek korszerűsítésének és minőségük javításának követelménye, továbbá a vásárlók érdekeinek védelme szükségessé tették annak egyértelmű meghatározását, hogy a termékbiztonsági követelmények megvalósításáért a termék gyártója a felelős. A gyártónak tehát mindent meg kell tennie és egyben ő is a felelős a termék elvárható biztonságának megvalósításáért. A közösség erre vonatkozó ún. termékfelelősségi direktívája azt is kimondja, hogy amennyiben a termék előállításában többen vesznek részt, a kárért többen felelősek, az egyes szereplők a hiba bekövetkezésének arányában osztoznak. A termékbiztonsági követelményeket ki kell elégítenie a beszállítónak, a kooperáló partnereknek is. Ugyanezek az előírások vonatkoznak a pótalkatrészgyártásra, a garanciális javítások, garanciális cserékre és a termékkel kapcsolatos szolgáltatásokra is. A gyártó számára a minőségirányítási rendszer bevezetése és fenntartása az egyik leghatékonyabb eszköz a kockázat és a veszélyhelyzet csökkentésére. A harmonizált eljárásokkal összhangban készült és forgalomba hozott termékek arról ismerhetők fel, hgoy a terméken el van helyezve a megfelelőséget igazoló CE jelölés (konformitás az európai irányelvekkel). A CE jelölés mellett az egyes szakterületeken más tanúsítások is léteznek. Az egyes termékekre vagy termékcsaládra kiadott irányelv magára a termékre vonatkozó speciális követelményeket tartalmazza. Az uniós és a magyar szabályozás közötti eltérések Magyarország az európai irányelvek többségét már bevezette. A magyar szabályozás központjában a forgalomba hozatal, ill. az üzembe helyezés előtti hatósági vizsgálat és engedélyezés áll. Ezzel összefüggésben az ellenőrzés, valamint a felügyelet azonban kevésbé erős, és eszközeit tekintve nem elég hatékony (például a szankcionálási lehetőségek vonatkozásában). Az elbírálás

94 feltételeként – a biztonság, az élet, az egészség és a vagyon védelme mellett – jelen vannak kevéssé egzakt minőségi, fogyasztóvédelmi kritériumok. E rendszer csökkentett mértékű átmeneti fenntartását fogyasztóvédelmi oldalról még ma is indokoltnak tartják. A kritériumrendszer részben átlátható, másrészt azonban belső, tapasztalati módszereken alapul. Egységes hazai tanúsítási rendszer nem alakult ki, termékenként kell megvizsgálni, hogy egy vagy több jogszabály ír-e elő tanúsítási (engedélyezési) kötelezettséget a termékre vonatkozólag és annak megfelelően kell eljárni. Meg kell valósítani a hazai szabályozásban az Európai Unió által kidolgozott új megközelítés és globális megközelítés elvei szerinti gyakorlatot. Ezek szerint a magyar jogszabályokban is csak a lényeges követelményeket és az azoknak való megfelelőség igazolás módozatait kell megadni. Magyarország és az Európai Unió között 2001. június 1-jén életbe lépett az ún. PECA-jegyzőkönyv (84/2001. (V.30.) Korm. rendelet). A megállapodás értelmében a CE megfelelőségi jelöléssel ellátott, vagyis az európai műszaki előírásoknak megfelelő magyar ipari termékek korlátozás nélkül hozhatóak forgalomba az Európai Unió területén is. A megállapodás nagy mértékben javítja a magyar gyártók versenyképességét. A fogyasztó tájékoztatása. Az EU fogyasztóvédelmi politikája a termékek biztonsági követelményein túlmenően a fogyasztók megfelelő tájékoztatására is nagy súlyt fektet. Önálló közösségi irányelv nem született a tájékoztatásra vonatkozóan, de a fogyasztók információhoz való jogát az Európai Tanács már 1975-ben határozatban rögzítette. Magyarországon a szabályozás alapján a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény teremti meg, melynek IV. fejezete foglalkozik ezzel a kérdéssel. A fogyasztói tájékoztatás célja az, hogy a címkézés, a csomagolás, az árfeltüntetés, a használati-kezelési útmutató ne tévessze meg a fogyasztót, vagyis az áru és a szolgáltatás természetére, mennyiségére, minőségére, összetételére, eltarthatóságára, származására, gyártására vonatkozó adatok-információk megfelelő módon és helyen legyenek feltüntetve. A gyártónak és a forgalmazónak érdeke a fogyasztók mind teljesebb körű tájékoztatása, mivel a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény egyértelműen a gyártó felelősségét mondja ki a termékekkel kapcsolatban (pl. nem megfelelő tájékoztatás esetén a gyártó pert veszthet a fogyasztóval szemben). A hivatkozott törvény előírja a fogyasztói tájékoztatást kötelező formáit. Ezek közül az egyik legfontosabb a címkézés, amelynek általános szabályait a fogyasztóvédelemről szóló törvény határozza meg (9-11. paragrafus). A törvény kimondja, hogy a termék akkor hozható forgalomba, ha a csomagolásán vagy másutt, de az árutól elválaszthatatlanul elhelyezett címkén magyarul közérthetően és egyértelműen tartalmazza a fogyasztók tájékoztatásához és a hatósági ellenőrzéshez szükséges – a törvényben előírt – adatokat.

95 A címkének három fontos adatot mindenképen tartalmaznia kell: az áru pontos megnevezését, származási helyét, a gyártó vagy a forgalmazó nevét és címét. Ezeken túlmenően – az áru jellegétől és rendeltetésétől függően – a következőket kell még feltüntetni rajta: az áru •

méretét, nettó mennyiségét

•

összetevőit (különös anyagokra)

•

rendeltetésszerű időtartamát

•

alapvető műszaki jellemzőit

•

minőségi osztályát

•

energiafelhasználási ismérveit

•

környezet-, illetve természetkímélő (környezetbarát) jellegét

•

megfelelőségi jelölését, illetve engedélyköteles árunál az engedélyszámot.

figyelemmel a

használatát,

illetve

fogyasztó a

egészségét érintő

minőségmegőrzés

várható

A címkézésre vonatkozóan leírt szabályozás EU-konform, mivel megegyezik az unió fogyasztóvédelmi szabályozásával. Az eddigieken túlmenően néhány termékre, termékcsoportra speciális címkézési szabályok vonatkoznak, amelyek nem helyettesítik, hanem bővítik az áruval kapcsolatos alapvető információkat. (használati, kezelési útmutató) A textil-ruházati- és bőr-cipő termékek körében kiemelkedő jelentőségű az ÖKOcimkézés, amelynek odaítéléséről a 392 RO880 és 393 D0517 számú EU jogszabály intézkedik. A rendszert folyamatosan korszerűsítik, a legutolsó módosítást az 1980/2000 számú rendelet tartalmazza. A lábbelikre az 1999/179-es számú rendelet írja elő az odaítélés kritériumait, a rendszer felülvizsgálata folyamatban van. 4. A kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályi környezet Az áruk és szolgáltatások belső forgalmazását, a kereskedés gyakorlását az egyéb fejezetekben érintett termékbiztonsági, fogyasztóvédelmi és vámjellegű szabályokon túl számos egyéb jogszabály is rendezi, melyeket összefoglalóan belkereskedelmi szabályozásnak említünk. Ezek közül a legfontosabbak a következők. •

A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény határozza meg a belkereskedelemre vonatkozó keretszabályokat, elsősorban azokat az alapfogalmakat, amelyeket a tevékenység során figyelembe kell venni. A törvény még mindig pontosan és EU-konform módon határozza meg a kis- és nagykereskedelmi tevékenység fogalmát.

96 A kereskedelmi tevékenység folytatása szempontjából meghatározó alapjogszabály, az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm.rendelet. E jogszabály határozza meg a kereskedelmi tevékenység folytatásának részletes feltételeit, mely szerint kereskedelmi tevékenységet néhány kivételtől eltekintve csak üzletben lehet folytatni, s az üzlet működéséhez a helyileg illetékes önkormányzat jegyzője ad működési engedélyt. A működési engedélyhez egyes üzlettípusoktól függően különböző szakhatósági engedélyek szükségesek. A belkereskedelemre vonatkozó szabályozás - mint a bevezetőben említettük EU-alapelveken nyugszik, betartása viszont legalább olyan fontos, mintha konkrét EU-irányelveket kellene érvényesíteni. Fontos továbbá azért is, mert az egységes belső piacon csak a szabályokat betartó, legálisan működő kereskedelmi vállalkozások lehetnek versenyképesek.

•

5.

Iparjogvédelem

A műszaki alkotások oltalma A formatervezési minták oltalmáról szóló irányelv 1998-ban született meg. Az irányelv a formatervezési alkotások oltalmának minden kérdését szabályozó harmonizációt valósított meg. A formatervezési minták közösségi oltalmáról szóló rendelet – a nemzeti oltalmi rendszerek változatlan formában történő fenntartása mellett, azokat mintegy kiegészítve – a közösség egész területére kiterjedő oltalmat vezetett be, ezzel új távlatokat nyitva a formatervezési mintaoltalom jogosultjainak számára. A rendszer előnyei az alábbiakban foglalhatóak össze: •

A közösségi oltalom alapján a jogosult az egész közösség területén gyakorolhatja a kizárólagos jogokat,

•

az oltalom egyetlen bejelentéssel, egyetlen nyelv alkalmazásával megszerezhető,

•

az oltalom megszerzésének költségei lényegesen kedvezőbben alakulnak, mint az egyes nemzeti hivatalokban egyenként tett bejelentések esetén,

•

a közösségi bejelentés napja elsőbbségi napként ismerhető el egy későbbi nemzeti bejelentés esetén; ez jelentős előny arra az esetre, ha a közösségi formatervezési minta jogosultja később nemzeti védjeggyé kívánja átalakítani a jogosultságát,

•

a közösségi oltalom akkor is érvényes marad az egész közösség területére, ha azt csak egy tagállamban használják,

•

az igényérvényesítés a nemzeti bíróságok előtt folyik, azaz bármelyik tagállamban indítható eljárás, amelynek döntése az egész közösségre érvényes,

•

a közösségi formatervezési mintaoltalom „korábbi jogként” ismerhető el minden későbbi nemzeti bejelentéssel szemben; a jogosult tehát

97 megakadályozhatja egy, a formatervezési mintájával ütköző megjelölés nemzeti szinten történő lajstromozását. A közösségi formatervezési minták lajstromozását az Alicantéban (Spanyolország) működő közösségi hivatal végzi. 6. Szabványok A szabványosítás világszerte szabályozott módon, nagyobbrészt a kormány és a nemzeti szabványosító szervezet közötti szerződés alapján, az esetek kisebb részében jogszabály alapján működik. Ez utóbbi megoldás az ISO és a CEN szerint a kedvezőbb, ennek megfelelően Magyarországon ezt a tevékenységet az 1995. évi XXVIII. törvény szabályozza. A törvény célja, hogy elősegítse a nemzetgazdaság szereplőinek a piacképességhez szükséges korszerű ismeretekkel való ellátását, továbbá a szabványosításra vonatkozó nemzetközi ismeretekkel való ellátását, továbbá a szabványosításra vonatkozó nemzetközi kötelezettségek végrehajtását. A szabványosítás szintje szerint a szabványok lehetnek nemzetközi, illetve nemzeti szabványok: •

A nemzetközi szabvány olyan szabvány, amelyet nemzetközi szabványosító vagy szabványügyi szervezet fogadott el és tett a közösség számára hozzáférhetővé. Ezek lehetnek nemzetközi (világ-) szabványok vagy regionális szabványok. Számunkra fontos nemzetközi (világ-) szabványokat ad ki a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO), a Codex Alimentarius Bizottság, a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC), regionális szabványokat ad ki az európai Szabványügyi Bizottság (CEN), az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC), az Európai Távközlési Szabványi Intézet (ETSI).

•

A nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé (Magyarországon az MSZT, Németországban a DIN, az Egyesült Királyságban a BSI, Franciaországban az AFNOR).

A piacgazdaságban a túlkínálat következtében minőségi verseny alakult ki. A piaci részesedés és a fogyasztók megtartása minden gazdasági szereplő tevékenységében elsőséget élvez. Mindennek következtében a piacok felosztására, ésszerű szakosodásra került sor, s a végterméket kibocsátó cégek nagymértékben függnek a beszállítóktól. A kapott termékek minőségének meghatározott szerepe van a végtermék minőségében. Jórészt ez a kölcsönös függőség tette szükségessé a következetes és egységes minőségbiztosítási rendszer kiépítését. Ennek a problémának a kezelésére jött létre az ISO 9000 szabványsorozat, amely természetesen nem azonos a szabványosítással, ám példája – nem utolsó sorban elterjedtsége okán – felettébb szemléletes és jellemző.

98 ISO 9000 szabványsorozat Az ISO 9000 szabványcsalád 1987-ben jelent meg és a termékgyártó vagy a szolgáltató cégek minőségirányítási igényeinek figyelembevételével napjainkban is módosul, illetve bővül. EN ISO 9000 szabványsorozat Az európai országok szabványügyi szervezete (CEN) a minőségirányítási szabványcsaládot EN 29000:1987 jelzéssel vette át, majd módosítás után EN ISO 9000 jelzéssel bevezette. MSZ EN ISO 9000 szabványsorozat Magyarország a szabványcsaládot változtatás nélkül MSZ EN 29000 jellel vette át, majd MSZ EN ISO 9000 minőségirányítási és minőségbiztosítási szabványok megnevezéssel adta ki. Az ISO 9000-es szabványok – mint minden szabvány – eszközök ahhoz, hogy velük egy vagy több célt elérhessünk. A tág értelemben vett cél az a teljes körű minőségirányítás, amelynek alapja a folytonos javítás, ez az, amire manapság a társadalom minden szintjén aktívan törekszenek. A nemzetközi szabványok hazai honosítását a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) keretében működő szakmai Műszaki Bizottságok végzik. Az ISO egyébként minden öt évben átvizsgálja a korábban kiadott szabványait abból a szempontból, hogy azok mennyire felelnek meg az adott időszak műszakigazdasági követelményeinek. Az 1987-ben kiadott ISO 9000-es szabványsorozat világméretű sikerét ma már itthon sem kell külön méltatni. A történethez azonban hozzátartozik, hogy az ISO még 1994-ben felülvizsgálta az első, 1987-ben kiadott ISO 9000-es szabványt, éppen a fenti szempontot figyelembe véve. Ezután kisebb módosításokkal 1994-ben kiadta az újabb változatot, amelyet Magyarországon csak 1996-ban jelentettek meg. Ma ez érvényes és ezt használjuk. Az ISO az ötéves szabvány-felülvizsgálati ciklust betartja, három éve elkezdte a ma használt változatra vonatkozó vélemények, fejlesztési igények összegyűjtését és ezek rendszerezését. Az ISO szervezetén belül az ISO 9000-es szabványcsaláddal az ISO-TC 176-os (Technical Commeettee) bizottság foglalkozik, ami külön számítógépes honlapon is elérhető. A XXI. századot az ISO olyannak látja, amelyben a nemzetek közötti kereskedelem a nemzetgazdaságoknál kétszer-háromszor gyorsabban fog növekedni, amelyben az elektronikus távközlés jelentősen fogja javítani a műszaki együttműködést a tudományos, a kormányzati és a gazdasági szakemberek között. A világszerte elfogadott és alkalmazott nemzetközi szabványoknak ebben kulcsszerepük lesz. Az ISO kapcsolatai is szorosabbá váltak a WTO-val, elsősorban a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása kapcsán. Ez az együttműködés már eddig is

99 hozzájárult a nemzetközi szabványok tekintélyének növeléséhez, és az újonnan bevezetett adatszolgáltatási kötelezettség is arra irányul, hogy ne jöjjenek létre olyan nemzeti szabványok, amelyek nincsenek összhangban a nemzetközi szabványokkal. A minőségügyi rendszerek széles körű elterjedése a vállalatirányítási rendszer formájában való megvalósítást lehetővé tette és a minőségügyi rendszerek (az ISO 9000 szabványsorozat) mintájára megjelent a környezetközpontú irányítási rendszerek gondolata és néhány alapvető szabálya (ISO 14000 szabványsorozat). Ezek iránt nagy az érdeklődés, ugyanis kitűzött céljuk az, hogy a vállalkozásokat ilyen rendszerek önkéntes bevezetésére ösztönözzék. Az MSZT illetékes Műszaki Bizottságaiban a textil- és ruházati ipar képviseletét az INNOVATEXT Rt a bőr és cipőiparét a BIMEO Kft látja el. Az új honosított szabványok megjelenését a Szabványügyi Közlöny folyamatosan közli, részletes szakmai információk az említett szakmai intézményeknél beszerezhetők. A cipőiparban említendő a BIMEO Kft gondozásában 2001-ben megindult szabványkorszerűsítési program keretében kiadott „Szakmai Szabványaink” című CD-Rom. 7. Közbeszerzés Az uniós tagállamokban közösségi szinten kötelező az állami megrendelések közbeszerzési pályáztatásának és a tenderfelhívásoknak a publikálása. Az esélyegyenlőség betartását az Európai Bizottság ellenőrzi. Szintén a hivatalos közlönyben kell közzétenni a közbeszerzési eljárások végeredményét. A beszerző köteles beszámolni arról, hogy ki vagy kik nyerték el az ajánlatot – feltéve, hogy az eljárás eredményes volt. Számot kell adnia a kiválasztásnál alkalmazott szempontokról és a végső, nyertes árajánlatról. Magyarországon a Tájékoztató közzétételével szintén hasonló módon zárul az eljárás. A jogorvoslatra nemzeti vagy közösségi szinten is sor kerülhet, de főszabályként a nemzeti irányelvet kell alkalmazni. A tagállamok kötelesek biztosítani a gyors és hatékony jogorvoslati eljárást, valamint, hogy bárki a jogát vagy jogos érdekét sértő magatartás ellen eljárást indíthasson. A multimédiás kiadványok közül felhívjuk a figyelmet a Four Trend Computer Számítástechnikai Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (részletesen a Jelentősebb információ szolgáltatóknál) által kifejlesztett komplex keresőrendszerre, a „Közbeszerzés az EU-ban” című CD-ROM-ra, mely a nyugat-európai országok gyakorlatát ismertetve gyakorlati szakemberek számára készült az európai uniós közbeszerzések szabályozásáról. Tartalmazza (500 oldal terjedelemben, magyar nyelven) az alábbiakat: •

Az állami-közületi beszerzések közösségi direktíváit, alapismereteket, információforrásokat, követelményeket,

100 •

Az egyes tagországok tenderpiacainak sajátos vonásait: meghatározó jellegzetességeket, tenderezési szokásokat, középszintű szabályozást,

•

A magyar cégek közösségi pályázaton való részvételének feltételeit.

8. Versenyszabályozás az EU-ban A közösségi versenyszabályok nagyon lényeges, valamennyi nemzeti versenyjogtól eltérő sajátosságokkal rendelkeznek. Ezek részben közösségi jellegükből fakadnak. A nemzeti versenyjogoktól eltérően nem egyetlen nemzeti piacon hatnak, hanem a tisztességes verseny egységes piacon történő érvényesülését szolgálják. Az európai versenyjog másik sajátossága, hogy hatálya a vállalkozások mellett szükségszerűen kiterjed a tagállamokra is, amelyek kormányai ugyanúgy képesek torzítani a versenyt, mint a vállalkozások. Ez a kettős hatály egyben azt jelenti, hogy a közösség versenyjogi szabályrendszere két fő csoportba sorolható, nevezetesen léteznek •

a vállalkozásokra vonatkozó szabályok, amelyek a versenykorlátozó megállapodások szabályozását, az erőfölényes piaci helyzettel való visszaélésre vonatkozó előírásokat, valamint a vállalatok koncentrációját ellenőrző rendelkezéseket ölelik fel, valamint érvényes

az államokra vonatkozó szabályozás, amely a kereskedelmi jellegű állami monopóliumok működtetéséről, az állami vállalatok irányításáról, a vállalkozásoknak juttatott különleges és kizárólagos jogokról szóló szabályokat, továbbá az állami támogatás szabályait foglalja magában. Az EU öt különböző szempontból vizsgálja a verseny körülményeit: •

•

összehangolt piaci fellépés,

•

visszaélés uralkodó piaci helyzettel,

•

vállalatok összeolvadása,

•

állami támogatások,

•

közösségi szolgáltatók különleges vagy kizárólagos jogai, állami monopóliumok.

Állami támogatások Az EU-szintű állami támogatáspolitika szabályozása a Római Szerződés 92. és 93. cikkeire épül. Az állami támogatások szabályozási alapelvét a 92. cikk mondja ki: „Amennyiben arról ez a Szerződés másképpen nem rendelkezik, bármely tagállam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás, amely torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget azáltal, hogy bizonyos vállalatoknak vagy bizonyos javak termelésének kedvez, és amennyiben érinti a tagországok közötti kereskedelmet, összeegyeztethetetlen a Közös Piaccal”.

101 Azonban számos kivétel van ezek közül a kis- és középvállalkozások tekintetében: a kutatás és fejlesztés, környezetvédelem, foglalkoztatás, valamint a bizonyos értékhatárt meg nem haladó támogatások nem esnek tilalom alá. 9. A verseny jogszabályi keretei Magyarországon. A magyar versenyjog legalapvetőbb jogszabálya a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. Törvény, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló versenytörvény. A magyar versenytörvény foglalkozik továbbá a versennyel összefüggő fogyasztóvédelmi és a versenykorlátozásokkal kapcsolatos (antitröszt) kérdésekkel. A horizontális és a vertikális versenyt korlátozó megállapodásokra vonatkozó jogi keretek alapvetően azonosak. A versenyt korlátozó megállapodások tilosak és semmisek (érvénytelenek), csak akkor nem, ha kivétel alá esnek vagy mentesülnek. A mentesülés lehet csoportmentességi rendeletek által biztosított, vagy egyedi. Az utóbbi esetben kérni kell a megállapodás mentesítését a Gazdasági Versenyhivataltól. A hazai jogszabályi rend követi a közösségi szabályozás felépítését, mert az Európai Uniós szabályozás is általánosan tiltja a versenytorzító, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő állami támogatások nyújtását, a megengedhető támogatások körét pedig a bizottság által megalkotott szabályok tartalmazzák. Az államháztartásról szóló törvény 15. §-ának és a kormányrendeletnek (2. §) a hatálya kiterjed minden államháztartási forrásból nyújtott támogatásra, vagyis az önkormányzatok által a vállalkozásoknak nyújtott támogatásokra is. III. Egyéb gazdasági területek szabályozása 1. Munkajog Az unió munkajoga azt a – jelenleg – 13 irányelvet jelenti, amelyek munkajogi tárgyú rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek általános jellemzője a védelmi jelleg: a munkavállalók jogait, érdekeit, igényeit védelmezik az állam bizonyos mértékű beavatkozásán keresztül, illetve garanciák biztosításával. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy a közösségi munkajogi irányelvek a munkajognak csak egyes részterületeit érintik, amelyeken minimális előírásokat fogalmaznak meg a tagállamok számára. Minden egyéb, az irányelvek által nem érintett munkajogi szabályt a nemzeti jog továbbra is szabadon alakít, ezek tartalma tehát kizárólag a tagállamok jogalkotói döntésén múlik. Ezért sokszor megtévesztő lehet az, ha kiragadjuk egy EU-tagállam konkrét munkajogi szabályát, és ahhoz hasonlítjuk a magyar munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket. Az unión belül ugyanis nagy különbségek tapasztalhatók az egyes tagállamok munkajogi szabályozásai között.

102 A munkajogi irányelveket általánosságban az alábbi típusokhoz sorolhatjuk: •

A közösségi szabályok egy része a foglalkoztatás alapfeltételeit, a munkavállalók alapvető jogait részletezi például a munkaidő, a munkaszerződés, a munkaképes kor stb. tekintetében.

•

A munkajogi irányelvek másik része az egységes piacon a munkavállalók egységes védelmét szolgálják olyan tipikus gazdálkodási helyzetekben, amelyek eltérő kezelése erőteljesen befolyásolhatja a cégek piaci versenypozícióját. Ilyen tipikus üzleti helyzet a tulajdonosváltozás, a munkáltató fizetésképtelensége, a csoportos létszámleépítés. Ugyancsak az egységes belső piac kialakításával függ össze az az irányelv is, amely a munkavállalók informálását és a velük folytatott konzultációt biztosítja a több tagállamban működő vállalkozások esetében, az itt létrehozandó Európai Üzemi Tanács intézményének segítségével.

A harmadik fő típust azok az irányelvek alkotják, amelyek az atipikus, rugalmas foglalkoztatási formákhoz kapcsolódóan biztosítják az alapvető munkavállalói jogokat. Ezekre a napjainkban egyre nagyobb teret nyerő szabályokra példa a részmunkaidős foglalkoztatás, a munkavállalók más munkahelyre vagy más munkáltatóhoz történő kirendelése, illetve a határozott idejű munkaszerződések. A sorolt típusú munkajogi irányelvek átvételét szolgáló jogharmonizációban Magyarország meglehetősen előrehaladt. A Munka Törvénykönyv 2001 júliusában hatályba lépett módosítása a releváns közösségi vívmányok jelentős részét érintette. A hátralévő jogharmonizációs feladatok a részmunkaidős munkavégzésre, a fizetésképtelenségre, és az Európai Üzemi Tanácsra vonatkozó irányelvek teljes átvételét fogják biztosítani. •

A magas szintű jogharmonizáció következtében a csatlakozás után nem várható azonnal lényeges változás, hiszen a legtöbb közösségi jogszabályt már átvettük és alkalmazzuk. Hosszabb távon azonban a következetes jogalkalmazás révén, valamint az új közösségi irányelveknek köszönhetően a munkavállalók jogbiztonsága folyamatosan javul. 2. Szociális párbeszéd A tagállamokban működő szociális párbeszéd jellegzetességeire vonatkozóan nincsen közösségi szabályozás. Közösségi elvárás azonban az, hogy a tagállamokban legyen érdemi szociális párbeszéd a szociális partnerek szintjén, illetőleg a kormány és szociális partnerek között. Az e területtel kapcsolatos közösségi szabályok – döntően a különböző fórumok működését előíró határozatok – a közösség szintjén megvalósuló szociális párbeszédre vonatkoznak. A szociális párbeszéd ma a közösség különböző szintjén van jelen, és különböző funkciókat lát el. Így jelenthet egyrészt konzultációt, amely megvalósulhat

103 •

az európai szociális partnerek (az UNICE, a CEEP és az ETUC) vezetőnek ún. kapcsolattartó fóruma keretében,

•

különböző tematikus tanácsadó bizottságok keretében (ilyen például – a szociálpolitika területén – az egyenlő esélyek tanácsadó bizottság; a biztonság és egészségvédelmi tanácsadó bizottság stb.),

•

a különböző szektorokban, ágazatokban létrehozott (munkáltatói és munkavállalói) bizottságok keretében.

ún.

közös

A szociális párbeszéd másrészt megvalósulhat az európai szintű kollektív alku, azaz az európai szintű szociális partnerek által kötött keretegyezmények formájában (amelyek azután irányelvek formájában válhatnak a közösségi vívmányok részévé). A szociális partnereknek a közösségi szociálpolitikai joganyag alakításában, és annak végrehajtásában játszott tevékeny szerepe miatt ezen a területen a csatlakozási felkészülésnek elő kell segíteni, hogy mindezen feladataik ellátására alkalmasak, felkészültek legyenek. 3. Környezetvédelem A Római Szerződés még csak általános elveket fogalmazott meg a környezetvédelemről, azonban napjainkig jelentős számú, közel 160 rendelkezéssel gyarapodott az Európai Unió jogtára, melyek már konkrét szabályozást nyújtanak a problémás területekről, mint levegőemissziók, folyékony kibocsátások, vízellátás és szennyvízkezelés, veszélyes és normál hulladékok kezelése, csomagolás, zaj, sugárzás, anyag- és energiafelhasználás, közbiztonság, termék/szolgáltatás biztonsága, alkalmazottak biztonsága és egészségvédelme stb. Az EU bővítés nemcsak azt jelentené, hogy javulhat a kontinens környezeti állapota, hanem nagyobb piacot is jelentene a kontinens iparágai – köztük a környezetvédelmi berendezéseket gyártó ipar – számára, amit a már működő környezetbarát fejlesztésekre, beruházásokra fordított projekttámogatások bizonyítottak. A csatlakozási tárgyalások egyik legkritikusabb kérdése a környezetvédelmi felzárkózás. A szigorú környezetvédelmi normák átvétele lényegesen megnehezíti a magyar termékek európai piacra jutását, sok műszaki szabványt kell az EU-csatlakozás miatt átalakítani a Környezetvédelmi Minisztériumban. Ez a szigorodó szabályozás arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy hazánkban is stratégiai fontosságú legyen a környezeti menedzsment. Az EU a következő nemzetközi egyezményekhez csatlakozott: •

Bonni Konvenció: a vándorló fajok védelméről,

•

Berni Konvenció: az európai fauna és a természetes élőhelyek védelméről,

•

Washingtoni Konvenció: kereskedelméről,

•

Rio de Janeiro-i Konvenció: a fajgazdagság védelméről.

a

veszélyeztetett

fajok

nemzetközi

104 Környezeti Menedzsment és Átvilágítási rendszer. Az Európai Közösség 1993-ban hozta meg rendeletét az ipari vállaltok önkéntes részvételének engedélyezéséről a környezeti menedzsment és átvilágítás közösségi rendszerében. A rendelet új irányt jelentett az Európai Unió környezetpolitikájában, mert már nemcsak azt vizsgálja, hogy a vállalat megfelel-e az előírásoknak, hanem lehetővé teszi a vállalkozásvezetés számára, hogy rendszeresen felülvizsgálja környezetpolitikáját, értékelje az előzőleg kitűzött célok hatékonyságát, és a következő időszakra meghatározza a környezeti programját és a megvalósításhoz szükséges eszközöket. A pontos megvalósítás leírása 1994 végére készült el, amit Környezeti Menedzsment és Átvilágítási Rendszernek – a továbbiakban EMAS-nak – neveztek el. A vállalkozás önként alakítja ki a neki megfelelő környezetvédelmi rendszert, és ezt tanúsíttatja. Az eljárás első lépéseként el kell készíteni egy környezetállapot-felmérést, majd ennek alapján ki kell dolgozni a környezetvédelmi politikát, meg kell határozni a környezetvédelmi célokat először a vállalkozás egységeinek, telephelyeinek szintjén, majd összvállalati szinten. Meg kell fogalmazni egy globális környezetvédelmi programot, ennek személyzeti hátterét és működési rendszerét. Így hozza létre a vállalkozás a környezeti menedzsment rendszerét. Ezek után le kell folytatni a telephelyek környezeti átvilágítását, akár saját, belső emberekkel. Ezek után jelentkezhet a vállalkozás regisztrálásra a tagállam illetékes testületéhez. Ezt követi az ellenőrzés. Ha mindent rendben találnak, akkor a telephely bekerül az ország hitelesített, ellenőrzött telephelyeinek listájára, belekerül az erre a célra készített nyilvántartásba, és bizonyos megkötések mellett jogosulttá válik a tanúsító jel használatára. Az uniós és a magyar szabályozás közötti eltérések Az eltérések vizsgálatát célszerű a magyarországi harmonizációs stratégia alapfeladatainak meghatározásával kezdeni. Ezek a következők: •

A jogharmonizáció befejezése 2002 végéig, illetőleg a csatlakozás időpontjáig.

•

A jogérvényesítéshez szükséges intézményfejlesztés megvalósítása a jogharmoni-zációval összhangban.

•

A végrehajtást 2002 végig tervezik teljesíteni - a belső piaccal kapcsolatos jogszabályok területén, - a határokon átterjedő szennyezések összefüggéseire, és - az új létesítményekre vonatkozóan

Új környezetvédelmi program van érvényben 1995-től, míg az ágazati és a regionális tevékenységeket magában foglaló új középtávú nemzeti program jelenleg kidolgozás alatt van, amelynek keretén belül egyes kulcsfontosságú területekre (hulladék, víz, természet) vonatkozó keretjogszabályokat már elfogadták. Ugyanakkor a kiegészítő jogszabályok jelentős része régi, elsősorban a

105 víz- és hulladékpolitikára vonatkozóak. A monitorhálózat a legtöbb szektorban megfelelő. A gazdasági eszközök alkalmazása ez ideig korlátozott. Az újabb jogalkotásnak köszönhetően az uniós környezetvédelmi acquis-nak való formális megfelelés jól előrehaladt. A Fehér Könyvben összefoglalt irányelvek hatályos jogszabályként átvételre kerültek, vagy elfogadásuk folyamatban van csaknem mindegyik környezetvédelmi szektorban, de a hulladékokra és a zajkibocsátásra vonatkozó jogalkotás még előkészítés alatt áll. Jelentős problémák vannak azonban a lényegi megfelelés tekintetében. További erőfeszítések szükségesek a környezetvédelmi politikák alkalmazásában és érvényesítésében, különösen a felügyelőségek és a hatósági szervek vonatkozásába, valamint az engedélyezési szintek és bírságok mértékét illetően. Ezeken felül a hulladékgazdálkodásra vonatkozó irányelveinek esetében is, aminek legfőbb oka a jogszabályok kikényszerítésének elégtelensége az iparban. Az érvényesítés erősítése a jelenleg alacsony megfelelőségi szinteken (például a kisüzemek és a mezőgazdaság) döntő lesz a jogalkalmazás szempontjából. A textil- ruha és bőr-cipőipar termelői a gyártás során vizet, levegőt, energiát vegyszereket és színezéket használnak fel, a termelési folyamat során hulladék, veszélyes hulladék, szennyezett víz, elhasznált levegő keletkezik. A két leginkább érintett terület a bőrgyártás és a textilkikészítés. A gyártás során a következő fontosabb EU jogszabályokat kell figyelembe venni: 3761 L0464/EEC

a veszélyes anyagok okozta vízszennyezésről,

3761 L0280 (86/280/EEC) egyes veszélyes anyagok kibocsátási határértékei módosítás 88/347) 3751 L0442 (75/442/EEC) és módosítása: 91/156 a hulladékról 394 D0003 (94/3/EEC)

a hulladékjegyzékről

378 L0319 (78/319/EEC) és az ezt helyettesítő 91/689 és módosítása: 94/30. a toxikus és veszélyes hulladékokról. 391 L 0689 (91/689/EEC) és módosításai 94/31,96/302 a veszélyes hulladékról. 394 D 0904 (94/904/EK) 394 L 0062 (94/62/EK) és módosításai: 97/129, ’/138 a csomagolóanyag

veszélyes

hulladékok jegyzéke, hulladékokról.

a

393 R 0259 (259/93/EEC) és módosításai. 94/575, 94/721, 94/774, 94/560, 97/120 Hulladékszállítás és ellenőrzési rendelet. 367 L 0548 (67/548/EEC) a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására, címkézésére vonatkozó rendeletek összehangolásáról.

106 382 L 0242 (82/242/EEC) nem ionos hatóanyagok vizsgálati módszere. 392 R 2455 (2455/92/EEC) módosításai: 3135/94, 41/94, 1492/96 egyes veszélyes vegyi anyagok exportjáról és importjáról. A leginkább érintett bőripar területén a BIMEO a www.bimeo.hu honlapján, valamint az évente kétszeri frissítéssel kiadott CD-rom környezetvédelmi adatbázisa tartalmazza a hazai és EU vonatkozó jogszabályait, azok értelmezését és az ezekhez kapcsolódó hazai követelményeket. 4. Kutatás- fejlesztés, innováció. A szakterület azon kivételezettek közé tartozik, ahol az európai uniós törekvések, akciók a magyarországi kutatóintézetek, kutatók számára közel azonos feltételekkel adottak, mint a tagországokban. 1999. augusztus 1-jétől társult tagjai vagyunk az 5. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramnak. A formális csatlakozás mellett a részvétel a kutatás-fejlesztés hazai rendszerének továbbfejlesztésében is megindult: 2000-től lényeges mértékben növekedett a szakterületre fordított költségvetési pénzek mennyisége. A kutatás-fejlesztés az Európai Unió alaptevékenységei közé tartozik, hasonlóan a regionális fejlesztéshez, a mezőgazdasághoz, környezetvédelemhez, kül- és biztonságpolitikához. Eszköz az európai versenyképesség növeléséhez, a tudásbázisok bővítéséhez, fejlesztéséhez. A programban való részvétel egyszerű modell szerint történik: a tagállamok és társult országok EU-költségvetésbe történő befizetéseiből négyéves periódusokra elfogadott keretprogramban lehet pályázni támogatásra, a program által rögzített szabályok szerint. A keretprogramon belül a tematikus programok és azok évente aktualizált tartalma – a munkaprogramokban meghatározott tematikákkal, akciósorokkal – követi a változásokat, az új igényeket, szükségleteket. A jelenleg előkészületi stádiumban lévő, várhatóan még 2002-ben induló 6. keretprogram jelentős változásokat eredményezhet a program igazgatásában, s a támogatott szakterületeket illetően is. Alapvető célja az európai kutatási térség megteremtése, amelyben a kutatás a mostaniaknál lényegesen nagyobb forrásokat mozdít meg. Az előkészületi viták tárgya az új eszközök javasolt rendszere: az integrált projektek, a kiválósági központok hálózata, a nemzeti programok koordinációja. A keretprogramra, a tematikus programokra, a részvételi szabályokra, tematikus programokra vonatkozó jogi anyagok és pályázati információk megtalálhatók a www.cordis.lu honlapon, az Európai Bizottság hivatalos K+F információs rendszerén. A fontos dokumentumok magyar fordításai elérhetők a http://ist.om.hu honlapon. A 2003-tól induló következő keretprogram előkészítő anyagai, dokumentumai – a mindenkori aktuális állapotot tükrözően – szintén a www.cordis.lu honlapon találhatók meg.

107 A jogharmonizáció Magyarországon a kutatás-fejlesztés vonatkozásában nem mutat számottevő lemaradást. A piacgazdaságba való átmenet azonban a hagyományos kutatási modellek meggyengülését eredményezték, s ehhez társult még a rendkívül jelentős erőfeszítéseket kívánó felsőoktatási reform kényszere is, amelynek során a felsőoktatásban nappali tagozaton tanulók száma rendkívüli mértékben megemelkedett. Ez természetesen hátrányt jelent a tagországokkal szemben, s az adekvát hazai rendszer kialakítása hosszabb időt vesz igénybe. Ez a felsőoktatási feltételek (kutatási alapfinanszírozás), a GDP-arányos költségvetési ráfordítások további növelése mellett, többek között a 2001. évi országjelentésben is megerősítettek szerint, az igazgatás és az infrastruktúra megerősítését is igényli. Hazai K + F koordináló intézmények A jelenleg futó programoknál a pályázatokat közvetlenül Brüsszelbe, a bizottsághoz kell eljuttatni hagyományos vagy elektronikus úton (erre külön támogató rendszer működik, Pro-Tool néven, lásd: www.cordis.hu). A pályázatok értékelését, a szerződések megkötését, bonyolítását a támogatások folyósítását, a projektek ellenőrzését szintén a bizottság végzi. Az Oktatási Minisztérium kutatás-fejlesztési helyettes államtitkárságán belül működnek az egyes tematikus és horizontális programok hazai koordinációs pontjai, a nemzeti kapcsolattartókkal, köztük több programbizottsági taggal. Ezek feladata a tájékoztatás a programról, a hazai részvétel támogatása és a kapcsolati irodákkal együttműködve az eredményes pályázati tevékenység elősegítése. Lásd: www.om.hu vagy www.om.hu/ist. A részvétel támogatását illetően létrejött a kapcsolati irodák hálózata, ezek tájékoztatást adnak a keretprogramban, egyes pályázatokban nyitott részvételi lehetőségekről és tanácsot is adnak a projektek elkészítésében, partnerek felkutatásában, a projektmunka egyes részleteiben. A hálózat tagjainak adatai elérhetők a www.om.hu/kutatas honlapról. Egyes tematikus programoknál megkezdődött az on.line, internetes információ-szolgáltatás és interaktív projekttanácsadási tevékenység is (www.om.hu/ist, http://ist.om.hu). -.-.-.-.-.-.-.-.Az EU átfogó, minden területre kiható jogszabályainak elérhetősége még az alábbiak szerint biztosított: http://www.europa.eu.int/eur-lex/en/oj/index.html http://www.europa.eu.int/eur-lex/en/lif/dat/1992/en_392R2913.html http://www.europa.eu.int/eur-lex/en/lif/dat/1993en_393R2454.html

108 2. sz. melléklet AZ EU ORSZÁGOK, JAPÁN ÉS USA IPARI TEVÉKENYSÉGÉNEK ELSŐ HÁROM FŐ ÁGAZATA 1997. „Relatív specializálási index” Tevékenység Ország 1.

Irország

Lichtenstein

Dánia Hollandia

Görögország

Svédország

Németország

Iroda és számítógép gyártás

2.

3.

Rádió, televízió híradástechnikai berendezések gyártása Fém alapanyag Nyersanyag Gumi és gyártás visszanyerés műanyag termékek gyártása Bútorgyártás Élelmiszer és Dohányárú italtermékek gyártása gyártása Dohányáru Kokszgyártás, Kiadói és gyártása kőolajnyomdai feldolgozás, tevékenység, nukleáris hanganyag tüzelőanyag készítés gyártása Dohányárú Kokszgyártás, Ruházat és gyártása kőolajszőrme termékek feldolgozás, gyártása nukleáris tüzelőanyag gyártása Rádió, televízió Papírgyártás, Fafeldolgozás és papírtermékek kommunikációs gyártása berendezések gyárt. Villamos gép és Járműgyártás Gép, berendezés műszergyártás gyártás

Az 1,2 és 3 tevékenység részaránya a hozzáadott érték alapján, (%)

Vegyipar

46

34

26 15

12

27

37

109

Tevékenység Ország 1.

Finnország

Belgium

2.

3.

Papírgyártás, papírtermékek gyártása

Fafeldolgozás

Nyersanyag visszanyerés

Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás, nukleáris tüzelőanyag gyártása Textilipar

Rádió, televízió, híradástechnológia berendezések gyártása Textilipar

Spanyolország Bőr és cipő termékek gyártása

Ruházat és szőrme termékek gyártása Rádió, televízió, Iroda és Fém alapanyag Japán híradásszámítógép gyártás technológia gyártása berendezések gyártása Egyesült Egyéb jármű Iroda és Dohányárú Királyság gyártás számítógép gyártás gyártás Olaszország Bőr lábbeli Textilipar Ruházati és termékek szőrme gyártása termékek gyártása Franciaország Nyersanyag Kokszgyártás, Egyéb jármű visszanyerés kőolaj gyártás feldolgozás, nukleáris fűtőanyag gyártása Rádió, televízió, Iroda és Dohányárú számítógép gyártás USA híradástechnológia gyártás termékek gyártása

Az 1,2 és 3 tevékenység részaránya a hozzáadott érték alapján, (%) 32

9

12

17

8 11

7

13

110

Tevékenység Ország 1.

2.

Bőr és lábbeli Ruházati szőrme termékek termékek gyártása gyártása Rádió, Ausztria Fafeldolgozás televízió, híradástechnikai termékek gyártása Forrás. EUROSTAT YEARBOOK 2001. Portugália

3.

Az 1,2 és 3 tevékenység részaránya a hozzáadott érték alapján, (%)

és Textilipar 21 Kokszgyártás, kőolaj feldolgozás és nukleáris fűtőanyag gyártás 3. sz. melléklet

A TEVÉKENYSÉGEK FELSOROLÁSA NACE REV.1. SZERINT DB 17: Textília gyártása 17.1.: Textilszálak fonása 17.2.: Textilszövés 17.3.: Textilkikészítés 17.4.: Konfekcionált textilárú gyártása (kivétel: ruházat) 17.5.: Egyéb textilárú gyártása 17.6.: Kötött, hurkolt kelme gyártása 17.7.: Kötött, hurkolt cikkek gyártása 18: Ruházati termékek gyártása: szőrme kikészítés, -konfekcionálás 18.1.: Bőrruházat gyártása 18.2.: Textilruházat gyártása 18.3.: Szőrmekikészítés, szőrmecikkek gyártása. DC

111 19. Bőrkikészítés, táskafélék, szíjazat, lábbeli gyártása 19.1.: Bőrkikészítés 19.2.: Táskafélék, szíjazat gyártása 19.3.: Lábbeli gyártás.

112 4.sz. melléklet AZ EU LEGFONTOSABB KERESKEDELMI PARTNEREI A TEXTILKERESKEDELEMBEN

1999 A textilipar vevői

1. USA 2. Lengyelország 3. Tunézia 4. Marokkó 5. Románia

1-5.aránya A textiltermékek szállítói

2,34 1,80 1,32 1,16 1,14

39,3 % 1. Törökország 2. India 3. Kína

1-5. aránya

2000

4. USA 5. Svájc 45,6 %

Forrás. EURATEX Jelentés (2002)

1. USA 2. Lengyelország 3. Románia 4. Tunézia 5. Marokkó

2,88 1,97 1,41 1,41 1,26

38,8 % 1,77 1,64

1. Törökország 2. 1,98 1,41 3. 1,93 1,32 4. 1,46 1,14 5. 1,16 45,7 %

2,04 Kína India USA Svájc

113 5.sz. melléklet AZ EU LEGFONTOSABB KERESKEDELMI PARTNEREI A

RUHÁZATI KERESKEDELEMBEN

1999 A ruházati ipar vevői

1. USA 2. Svájc 3. Japán 4. Norvégia 5. Románia

1-5. aránya A ruházati szállítói

2,16 2,05 1,31 0,67 0,44

51,2 %

termékek 1. Kína

1-5. aránya

2000

2. Törökország

5,27

3. Hongkong

3,09

4. Tunézia

2,55

5. Marokkó

2,55

Forrás: EURATEX Jelentés (2002)

2,66 2,10 1,44 0,66 0,61

50,0 % 7,76

43,4 %

1. USA 2. Svájc 3. Japán 4. Norvégia 5. Oroszország

1. Kína 6,56 2. Törökország 4,57 3. Hongkong 2,77 4. Tunézia 2,38 5. Marokkó 2,11 44,3 %

114 6.sz. melléklet AZ EU BŐRIPARÁNAK ÁTFOGÓ ADATAI (2000. év) Alkalma- Vállalatok Forgalom zottak (1000 száma EURO) Belgium Dánia Franciaország Németország Görögország Olaszország Írország Hollandia Spanyolország Portugália Egyesült Királyság Svédország Finnország Ausztria EU-15 Norvégia Svájc Magyarország Szlovénia Összesen

169 150 2.583 3.211 1.000 30.300 400 600 7.399 3.189 3.400

4 1 84 27 120 2.400 2 20 223 80 43

36.667 20.000 325.000 546.000 68.000 4.350.000 40.000 114.000 1.288.570 253.219 580.000

73,0 85,0 42,0 48,0 20,0 59,0 100,0 70,0 39,0 18,8 63,0

Termelés (1000 m2) marha/ juh/ borjú kecske 363 836 725 60 6.000 4.150 17.000 500 2.700 5.100 130.000 30.000 4.080 67 4.200 1.300 28.300 20.850 9.593 1.288 11.500 3.200

430. 229 1.800 54.860 160 100 774 1.899 57.793

4 16 6 2.030 3 n.a. 3 7 3.043

68.500 28.214 200.000 7.917.170 25.000 22.000 14.000 73.072 8.051.242

85,0 42,0 100,0 60,3 90,0 100,0 75,0 75,0 80,1

2.600 626 12.000 229.687 6.000 350 2.100 61 238.198

700 127 350 68.528 40 30 24 119 68.957

európai

bőripar

Forrás: Az Európai Unió versenyképességéről. (2002) Adatforrás: COTANCE

bizottságának

Export %

jelentése

az

115 7.sz. melléklet JELENTŐSEBB CIPŐGYÁRTÓ ORSZÁGOK AZ EU-BAN. Németország cipőiparának termelési adatai Adatok (1000 pár) Termelés Export Import Nyilvántartott fogyasztás Egy főre jutó nyilvántartott fogyasztás

1998 41.500 57.679 325.301 309.122 3,78

1999 39.840 58.834 343.386 324.392 3,96

2000 35.856 61.118 348.823 323.561 3,94

2001 33.884 65.030 334.521 303.375 3,68

Franciaország cipőiparának termelési adatai Adatok (1000 pár) Termelés Export Import Nyilvántartott fogyasztás Egy főre jutó nyilvántartott fogyasztás

1998 125.524 53.869 251.965 323.620 3,34

1999 114.540 53.541 252.899 313.898 3,72

2000 99.691 50.105 277.588 327.174 3,58

2001 86.000 50.000 277.000 313.000 3,49

Spanyolország cipőiparának termelési adatai Adatok (1000 pár) Termelés Export Import Nyilvántartott fogyasztás Egy főre jutó nyilvántartott fogyasztás

1998 220.800 150.500 59.900 130.200 3,34

1999 215.000 144.000 75.000 146.000 3,72

2000 202.600 141.700 80.100 141.000 3,58

2001 200.000 144.000 82.500 138.500 3,49

Az Egyesült Királyság cipőiparának termelési adatai Adatok (1000 pár) Termelés Export Import Nyilvántartott fogyasztás Egy főre jutó nyilvántartott fogyasztás

1998 82.800 37.116 262.484 308.168 5,23

1999 42.456 38.364 291.260 295.352 4,98

2000 33.580 37.336 275.260 271.504 4,56

Jelölés: x – az EUROSTAT nyolc havi adatai alapján becsült érték;

2001 34.000 32.000 290.000x 292.000 4.87

116

Olaszország cipőiparának termelési adatai Adatok (1000 pár) Termelés Export Import Nyilvántartott fogyasztás Egy főre jutó nyilvántartott fogyasztás

1998 424.951 381.800 162.300 205.451 3,59

1999 380.910 347.000 183.000 216.910 3,77

2000 389.854 362.400 196.000 223.454 3,87

2001x 384.000 356.200 204.000 231.800 4,01

Portugália cipőiparának termelési adatai Adatok (1000 pár) Termelés Export Import Nyilvántartott fogyasztás Egy főre jutó nyilvántartott fogyasztás

1998 105.600 98.000 25.000 32.600 3.26

1999 109.578 99.500 25.000 35.078 3.51

2000 108.000 94229 25.299 39.070 3.91

2001x 113.000 97.000 23.500 39.500 3.91

Forrás: Philipp F. Urban: Az európai cipőipar óvatos álláspontot képvisel (IDC,2002.)

117 8.sz. melléklet ÁGAZATI MUNKAADÓI SZERVEZETEK AZ EURÓPAI UNIÓBAN EURATEX The European Apparel and Textile Organisation 24, Rue Montoyer; Bte.10. B-1000 Brussels Telefon: 32-2-285.48.80 Fax: 32-2-230.60.54 E-mail: [email protected] Internet: www.euratex.org Az EURATEX fő célja a textil- és ruházati ipar területén tevékenykedő tagjai érdekének védelme az EU intézményi keretein belül, a nemzetközi szerződések által meghatározott környezetben. Az EURATEX szervezete Brüsszelben dolgozik, ami lehetővé teszi a szoros kapcsolatot az EU szerveivel. Az Európai Unióban ma egységes szervezet az EURATEX képviseli valamennyi textil- ill. ruházati ipari, cég érdekeit. Munkájában részt vesz 17 tagország textil- és ruházati ipari szövetsége, társult tagként hat kelet- és közép-európai állam is, valamint társult szakmai szervezetek és vállalatok. Magyarország egyelőre nem tagja a szervezetnek. Az EURATEX az európai textil- és ruházati ipar nevében, annak megbízásából tevékenykedik az európai intézményekkel együttműködve azokban a közös ügyekben, amelyek az egész ipart befolyásolják. Az együttműködés fő területe a közös kereskedelmi és iparpolitika, a kutatás és fejlesztés, a környezetvédelmi és szociális kérdések. Az EURATEX célja, hogy elősegítse a GATT 1994-es Textilegyezményében előirányzott reintegrációs folyamatot és ugyanakkor hozzájáruljon az európai textil- és ruházati ipar nemzetközi versenyképességének javulásához. Az EURATEX ennek érdekében koordinálja a tagjai által kidolgozott stratégiákat és az európai kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak az ipar teljesítményének fokozásához. Az EURATEX nagy gondot fordít arra, hogy elősegítse egy innovatív, a környezetért felelősséget érző, dinamikus textilipar imázsának kialakítását, és annak megmutatására, hogy az európai textil- és ruházati ipar képes erősíteni világpiaci pozícióját. COTANCE Confederation of National Associations of Tanners and Dresser of the European Community 3 rue Belliard, B-1040 Bruxelles, Belgium. Telefon: 32-2-512-77-03. Fax: 32-2-512-91-57 E-mail. [email protected]

118 A COTANCE az európai bőripar képviseleti szervezete. Olyan nem profit orientált szervezet, amelyet az európai bőripar érdekeinek nemzetközi szintű képviseletére hoztak létre. A nemzetközi képviselet mellett feladata az európai bőr támogatása mind az európai mind a nemzetközi piacon. A COTANCE az európai bőripar véleményének közbenjáróként való képviseletére jogosult. A bőripar széleskörűen elismert szervezete mind belső, mind külső vonatkozásban. A COTANCE tevékenységének és politikájának középpontja az európai bőripar gazdasági növekedésének és hosszú távú fejlesztésének elősegítése. 1996-ig a COTANCE tagság csak az EU tagországokra korlátozódott. Ekkor bővült a kör a svájci és norvég bőripari egyesületekkel. Magyarország 1999 óta tagja a szervezetnek. A COTANCE kész tevékenységét bővíteni valamennyi európai országban, amelyik tiszteletben tartja a szabad kereskedelmet. A COTANCE tagjai évente rendszeresen a közgyűlésen találkoznak, a Tanács évente háromszor. A COTANCE eszmei vezetése az Elnökség, amelynek tagjait elismert európai bőripari szakemberekből választanak. A titkárság Brüsszelben működik. A COTANCE együttműködik az Európai Bőrkutató Intézetek Csoportosulásával (GERIC), amely valamennyi európai bőripari kutatóhely központja. Ez a szervezet vezeti a bőrgyártási eljárás során alkalmazott környezetvédelmi, a minőségbiztosítási és technológiai fejlesztési projekteket. Ehhez kapcsolódnak speciális gyakorlati programok is. CEC The European Confederation of the Footwear Industry 53 Rue Francois Bossaerts B-1030 Bruxelles Internet: www.cecshoe.be A CEC az európai cipőipar hivatalos képviseleti szervezete. CEC képviseli az EU jelentősebb nemzeti cipőipari szövetségeit, valamint a közép és kelet-európai megfigyelő országok hasonló szervezeteit. Jelenleg 14 cipőipari tagszövetség az EU 14.800 cipőgyártó vállalkozását foglalja magába. 10 megfigyelő szervezet képviseli a csatlakozásra váró országok cipőgyártóit, kb. 22.000 vállalkozást. Magyarország megfigyelő tagként vesz részt a szervezet munkájában. Az európai cipő termelés és piac folyamatos átalakulása mellett változatlanul vezető szerepe van az európai termelőknek a divat, a minőség és a tendenciák meghatározása területén. A CEC koordinálja a cipőipari kutatásokat, technikai fejlesztéseket, erősítve Európa vezető szerepét a gyártásban. A piaci szereplők, az import növekedése erősíti a CEC azon tevékenységeit, amely a szabad-kereskedelem messzemenő figyelembevételével védi tagjait a tisztességtelen piaci szereplőiktől és termékeikből. Szoros kapcsolatot tart az EU-n belül működő cipő kiskereskedelmi szervezetekkel.

119 A CEC hatáskörében kb. 650 ezer főt foglalkoztatnak. A CEC információs kiadványai között kiemelendő a Környezetvédelmi Hírlevél. Célja, hogy naprakész információkkal szolgáljon a cipőipart érintő környezetvédelmi, lábbeli ÖKO-címkézés, csomagolás, és csomagolási hulladék, vegyszerpolitika, stb. kérdésekben. Ezért is kiemelt fontosságú a CEC aktív szerepe az Európai Szociális Párbeszédben. Az ágazati szakszervezetekkel folyamatos kapcsolatot tart. A tagszövetségek informálják a tagvállalatokat a szociális párbeszéd aktuális kérdéseiről.A CEC elsők között alakított ki ebben a kérdéskörben szervezett kapcsolatot az Európai Bizottsággal.

120 IRODALOMJEGYZÉK Eurostat Yearbook 2001; 2000; 1989/99 Eurostat Panorama of European Business Edition 2000 Data 1989-1999 Eurostat Enterprises in Europe Sixth Edition Eurostat EURATEX • News • European Research in the Textile an Clothing Sector • The Pan European Mediterran Zone OETH • EU Clothing Markets • Industrial Cooperation With Third Countries – The Case of OPT – COTANCE, CEC hírek Bőr és Cipőtechnika,- piac 2000; 2001; 2002. Budapest Európai Bizottság • Versenypolitika Európában és az állampolgár FENECON • Nemzetközi ruházati piac helyzete Központi Statisztikai Hivatal • Ipari és építőipari évkönyvek • Külkereskedelmi évkönyvek • Gyorstájékoztató (havi) Gazdasági és Közlekedési Minisztérium • Iránytű kis- és középvállalkozások részére • Kézikönyv kis- és középvállalkozók részére ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. • Európa Füzetek A textil- és ruházati ipar versenyképessége az EU belső piacán Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 1998.

Dr. Cseh József: A textil és textilruházati ipar helyzete és esélyei az ezredfordulón. Ipari Szemle, 1999/3

121 Dr. Cseh József: A textil és bőr alapanyagokat gyártó és feldolgozó ipari szektorok EU-érettségének és lehetőségeinek áttekintése. 1997. november Dr. Cseh József: A textil- és textilruházati ipar helyzete, a versenyképességet meghatározó tényezők. Műhelytanulmány 1997.január Galambos Attila: A magyar ruházati ipar helyzete és lehetőségei az EU-hoz való csatlakozás tükrében. (Ipari Szemle, 1996/5.) A cipő-, textil- és ruházati ipar globalizációja. (ILO jelentés, Genf, 1996.) Közép- és Kelet-Európa társult országainak felkészülése az Európai Unió egységes belső piacába történő integrációra. „Fehér Könyv” Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 1995. Az EU csatlakozás felé…”Az ipar átvilágítása és az iparpolitika feladatai” című IKIM-Kopint-Datorg projekt keretében készült textil-, kötő-, textilruházat-, bőr- és cipőipari szektortanulmányok. (M1997. augusztus 15.) Munkaadókés Gyáriparosok Országos Szövetsége Ismertető az Európai Unióról 2002. • Az Európai Unió Intézményei és az EU jog alapjai. • Az EURO-tudnivalók a közös európai valutáról. • A munkaegészségügy európai uniós jogharmonizációja (kockázatbecslés). • Munkajog az Európai Unióban. • Munkavállalói jogok, munkafeltételek, a tipikus foglalkoztatás. • A kiterjedő és elmélyülő európai szociális párbeszéd • Európai regionálispolitika. Strukturális alapok • Az Európai Unió környezetvédelme és Magyarország felkészültsége a csatlakozásra. A Cél-Iránytű 2000; 2001; 2002. Kéthetente megjelenő üzleti információs kiadvány. Sárospatak. Europe Weekly 2000; 2001; 2002. Europe Information Service, Brüssel. Textile Month World Textile Publications Ltd, Bradford, U.K. Textiles Eastern Europe 2000; 2001. World Textile Publications Ltd, Bradford., U.K. A magyar öltözködési szektor versenyhelyzete az Európai Unióban Piackutatás és stratégiák a csatlakozáshoz – Magyar Divat Intézet - 2002-12-10

122 Neményiné dr. Gyarmathy Margit: Ruhaipari marketing rendszer – tankönyv 2002-12-10 Divatmarketing – a ruházat, a lakástextil és a divatszakma szaklapja

123

JELENTŐSEBB INFORMÁCIÓ SZOLGÁLTATÓK Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Kis- és Középvállalkozások Integrációs Felkészítését Koordináló Főosztály 1055 Budapest, Honvéd u. 13/15. Telefon: 374-2902 Fax: 302-2394 E-mail: [email protected] Honlap: www:gkm.hu Külügyminisztérium EU Integrációs és Intézményi Főosztály 1027 Budapest, Bem rpt. 47. Telefon: 458-1334 Fax: 458-1104 E-mail: [email protected] Honlap: www: kum.hu Magyar Kereskedelemi és Iparkamara Nemzetközi Igazgatóság 1055 Budapest, Kossuth tér 6-8. Telefon: 474-5143 Fax: 474-5105 E-mail: [email protected] Honlap: www: mkik.hu Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Euro-Információs és Dokumentációs Központ 1016 Budapest, Krisztina krt. 99. Telefon: 488-2178 Fax: 488-2180 E-mail: [email protected] Honlap: www: bkik.hu Euro Info Service 1137 Budapest, Szt.István krt 12. Telefon: 329-2170 Fax: 349-2053 E-mail: [email protected] Honlap: www: euroinfo.hu Euro Info Központ (ITDH) 1061 Budapest, Andrássy u. 12. Telefon: 472-8130 Fax: 472-8131 E-mail: [email protected]

124 Honlap: www: itd.hu

EU-MIK Az Európai Unió Magyarországi Innováció közvetítő Központja (OMIKK) 1011. Budapest, Gyorskocsi u. 5-7. Telefon: 457-5300 Fax: 457-5336 Honlap: www: info.omikk.bme.hu Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 6-8. Telefon: 474-2045 Fax: 474-2064 E-mail: [email protected] Honlap: www: mgyosz.hu Központi Statisztikai Hivatal Nemzetközi Főosztály EU Integrációs Osztály 1024 Budapest, Keleti Károly u. 5. Telefon: 345-6019 Fax: 345-6374 E-mail: hfo et [email protected] Honlap: www:ksh.hu Magyar Szabványügyi Testület 1091 Budapest, Üllői u. 25. Telefon: 456-6800 Fax: 456-6822 E-mail: [email protected] Honlap: www: mszt.hu Magyar Könnyűipari Szövetség 1064 Budapest, Rózsa u. 55. Telefon és fax: 341-4793 E-mail: [email protected] Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület 1027 Budapest, Fő u. 68. Telefon és fax: 201-8782 E-mail: [email protected] Honlap: www: tmte.hu Innovatext Textilipari Műszaki Fejlesztő Rt. 1103 Budapest, Gyömrői út 86.

125 Telefon: 260-1809 Fax: 261-5260 E-mail: [email protected] Honlap. www: innovatext.hu Magyar Divat Intézet Kft. 1085 Budapest, József krt. 29. Telefon: Fax: 266-1625 E-mail: [email protected] Honlap: www.magyardivatintezet.hu Cél Bt 3950 Sárospatak, Pf. 39. Telefon/fax: (47)511-467 E-mail: [email protected] Honlap: www:cel.hu EURATEX (The European Apparel and Textile Orgnisation) 24 Rue Montoyer, B-1000 Bruxelles Telefon: + 32 2 285-4880 Fax: + 32 2 230-6054 E-mail: [email protected] Honlap: www: euratex.org COTANCE (Confederation of National Association of Tanners and Dressers of the European Community) 3 rue Belliard, B-1040 Bruxelles Telefon. + 32 2 512 7703 Fax: + 32 2 512 9157 E-mail. [email protected] Honlap. www: euroleather.com CEC (The European Confederation of the Footwear Industry) 53 rue Francois Bossaerts, B-1030 Bruxelles Honlap: www:cecshoe.be Európa Home Page http://europa.eu.int/comm/opoce/wel.html Rapid – a Bizottság Szóvívői Irodájának napi sajtóközleményei http://europa.eu.int/comm.spp/rapid.html EUROSTAT

http://europa.eu.int/eurostat

http://www.europa.eu.int/com/eurostat/

126 Európai Parlament

http://www.europarl.eu.int

Az EU Tanácsa

http://agenor.cosilium.eu.int

Gazdaság: BC-NET üzleti partnerkereső adatbázisa http://www.echo./lu/echo/databases/bcnet.html Kutatás-fejlesztés: CORDIS-EU-K+F adatbázis

http://www.cordis.lu

EUREKA projektek http://www.echo.lu/echo/databases/en/er88.html Euristote egyetemi K+F http://www.epms.nl/www.ecsanet.org/euristot.htm

adatbázisa adatbázis

INFO 2000 projektek http://www.echo.lu/INFO2000/midas/home.html Oktatás-szakképzés: Szakképzés Fejlesztési Európai Központ Európai Szakképzési Alapítvány Ortelius felsőoktatási adatbázis

http://www.cedefop.gr http://www.etf.it http://ortelius.unifi.it

Munkaügy: EMIRE

munkajogi http://www.echo.lu/echo/databases/en/dbindex.html „Élet és Munkafeltételek Javítása Alapítvány”

adatbázis

http://europa.eu.int/agencies/efilwc/index.htm EUDOR törvényarchíváló rendszer http://europa.eu.int/en/comm/opoce/eudor.html