Bevezetés a technológia elméletébe - válogatott előadás-diák a technológia hatáselemzés témakörébőlDr. Várkonyi László egyetemi adjunktus Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Innovációmenedzsment és Technikatörténet Tanszék
I. Participáció: Felvilágosítás, Bevonás és Elköteleződés
A participáció szerepeinek változása: felvilágosítás, bevonás és elköteleződés A participáció e három típusa alapvető változást mutat a kockázatkommunikáció lefelé irányultságától az egyre inkább felfelé irányuló társadalmi viták felé. Ugyanakkor technológiák hasznosítására irányuló fókusz is eltolódik a technológiák fejlesztési trajektóriáinak nagyobb mértékű befolyásolásának lehetővé tétele felé, amely a pluralisztikus társadalom értékein és szándékain alapul.
1
Participáció: Felvilágosítás
A felvilágosítás a ‘public understanding of science and technology [PUS(T)]’ koncepció alapját képezte Ennek célja a nyilvánosság informálása volt, a szakértői- és laikus- tudástípusok információs szakadékának áthidalása, alapvetően prioritást adva a szakértői tudásnak Deficit modell (1. PUS(T): Tudományos tudás; 2. Kontextualizált tudás [mindennapi élet kontextusába ágyazott tudás] (Bevonás, Elköteleződés) Mit kell tudnia a laikusoknak ahhoz, hogy értsék amit a tudósok csinálnak? Mit tehet a PUS(T), hogy a nyilvánosság jobban értse a tudományt? Jasanoff (2005): ‘Pop-kvíz’ (Van-e gén a GM paradicsomban?) Jobban érti-e a tudományt a laikus ha elég sok tudományos tényt tud? Tudomány-társadalom kontextust megértése: kölcsönösen
Participáció: Bevonás
Az elmúlt évtizedekben bizalmi válság alakult ki a privilegizált helyzetben lévő tudományos szakértői tudással szemben. Az egyirányú kommunikációt dialógus orientált érintettek bevonására építő tudástermelési folyamatnak kell felváltania. Információ biztosítás vs. a tudomány hitelességének újraépítése és fenntartása (kritikus attitűd fenntartása a tudomány felé, pontosabban adott fajta szakértés iránt) A bevonás a technológiák HATÁSÁRÓL, a hatások kockázatáról folytatandó diszkussziók keretének kialakítását célozza, illetve a hatások együttes létrehozását és kritikáját Mit kellene a nyilvánosságnak tudnia, hogy képes legyen aktívan résztvenni a diszkurzusban? Hogyan érhető el a tudomány hitelessége és milyen tudomány érhet el hitelességet?
2
Participáció: Elköteleződés
Az elköteleződés meghaladja a participáció korábbi két formáját és már a cél-kritikát is magában foglalja a technológia fejlesztési trajektóriákkal kapcsolatban, alapvető kérdésekre, értékekre és társadalmi víziókra fókuszálva. Így, a nyilvánosság felkészítésén túl, fontos lehetőséget biztosítani az alternatívák meghatározásában való együttműködésre is. A várható technológiai áttörések megvalósításában a nyilvánosságot, mint ko-evolúciós partnert kell bevonni, amennyire csak lehetséges.
Participáció: Elköteleződés
Az ‘elköteleződés’ megkíván bizonyos módszereket, amelyek lehetővé teszik felfelé irányuló, a technikai fejlesztés célját is magába foglaló dialógusokat, illetve kapcsolatot teremtenek a szakpolitika szintjével.
3
II. Milyen tudományos területeken van szükség a participációra? Döntési kockázat 0. Alap tudomány 1. Alkalmazott tudomány 2. Szakmai konzultáció 3. Post-normal tudomány
0
1
2
3
Rendszerbizonytalanságok
A tudományos módszertan modellje Funtowicz és Ravetz alapján (1993)
Események ismertsége
Valószínűség ismertsége
Kockázat
Kétértelműség
Egzakt matematikai formulák
Érzékenységi vizsgálat
Bizonytalanság
Tudatlanság
Szcenárió analízis
”Nem tudjuk, hogy mit nem tudunk” Elővigyázatosság
Az ‘igazi meglepetés’ területe
Stirling: A bizonytalanság becsülhetősége (1999)
4
Egyesített koordinátarendszerek (Schwarz és Thompson, 1990, 9) Társadalmi kényszerek Kiszámíthatatlan természet
+ Toleráns természet
FATALISTA
BÜROKRATA
Fatalista racionalitás ’Nem számít mit választasz’
Procedurális racionalitás ’Mindenhez a megfelelő hely’
-
+
Megbocsátó természet
Csoport
Átmeneti (megtorló) természet
Vállalkozó
Környezetvédő
Önálló racionalitás ’Eredménycentrikus’
-
Elemző racionalitás ’Óvatosan nyomot hagyni a földön’
‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson)
Gyakorlatilag nem létezik általánosan elfogadható kockázat, csak adott helyen, időben, adott személyek által, adott módszerrel szabályozott elfogadott kockázatszint van, amely szintet a társadalom alapvető értékei határoznak meg. Döntések – politikai felelősség
5
III. A kockázatmenedzsment koncepciók fejlődése
Technológia hatáselemzés (TA): korai figyelmeztetés és szakpolitika releváns tanácsadói szerep Fejlődés: reaktív megközelítésmódtól a proaktív és interaktív megközelítések felé, mint kiegészítő koncepciók
Gyógyítástól a megelőzés felé
Konstruktív technológia hatáselemzés (CTA)
Participáció és konstruktív szerepek
IV. Technológia hatáselemzés és innováció
A kockázat menedzselés kezdeti koncepciójának a technológia fejlesztés műszaki kockázatának jellegzetességéből és az innovációs folyamatok természetéből adódó innovációmenedzselés felé történő fejlődési orientációja A konstruktív technológia hatáselemzés lehetőségei a társadalmilag elfogadható innovációk fejlesztésében
6
Technológia hatáselemzés és innováció
Bizonytalan helyzetekben az érték pluralitás és a tudás nem homogén, megoszló jellegének felismerése alapvetővé válik a bizonytalan helyzetekben hozandó döntések racionalizálásához, amely kontextusban a konstruktív technológia hatáselemzés elmozdulást mutat a klasszikus technológia hatáselemzés kockázat menedzselési orientációjától további aspektusok integrálása felé, és a teljes innovációs folyamatra fókuszálva lehetséges metodológiát nyújt mind inkrementális, mind lényegesebben az áttörő innovációk fejlesztésére, mely utóbbiak társadalmi robosztusság keretének kidolgozását kívánják meg.
V. Elitista időszak - Kvantitatív orientáció (Kockázat = Valószínűség x Kár) - Természettudományos egzaktsággal meghatározott kockázat - Technokratizmus - Jellemzői voltak a racionalitás, kiszámíthatóság, tervezhetőség, és ennek megfelelően tervezhetőnek látszott a veszélyekkel szembeni védekezés - A valóságot túlzottan leegyszerűsítő matematikai formákkal próbálták meghatározni, amelyek azonban konkrét eseteknél nem alkalmazhatók teljeskörűen.
7
VI. Participatív szemlélet - Az 1980-as évekre annak ellenére, hogy a kockázat pontosan meghatározhatónak tűnt, elkezdek eltérések mutatkozni, a kiszámított és a valóságban tapasztalható értékek között. - A szakértői dilemma megjelenése - Új kockázatkezelési szemléletmód kezdett kialakulni - Több jellemzős, több résztvevős modellek, amelyek már figyelembe vették a komplexitást és a problémát részekre bontva és elemezve próbálták kezelni, figyelembe véve a részproblémák interakcióit egymással és a helyzet egészével is. - A kockázat problémájának komplex kezelése megkívánta a szükséges érdekegyeztetési mechanizmusok, információs és döntési rendszerek kialakítását és a tudományt alkalmazhatóvá tételét a politika számára...
Participatív szemlélet Participatív szemlélet: - Kvalitatív faktorok - Prioritás meghatározása - Szakértői szerep átértékelődése - Társadalmi értékrendszerek harmonizálása - Döntési folyamatok demokratizálódása - Probléma strukturálás és gyakorlati eszközök igénye
8
VII. Konstruktív technológia hatáselemzés (CTA)
Konstruktív technológia hatáselemzés (Constructive Technology Assessment - CTA):
Participatív alapokra építve az érintettek konstruktív szereplőként történő bevonása a folyamatba
A konstruktív technológia hatáselemzés lehetőséget teremt a bevonás megvalósítására, illetve alkalmas módszer az elköteleződés cél-kritikai gyakorlatához.
A ‘laikusok’ bevonása ugyanakkor hozzájárul a szakértői tudás tudományos szintjének emeléséhez: -A lokális értékek ismeretének beépítése, -A kontextualizált tényszerű tudás integrálása, -A speciális gyakorlati viszonnyal rendelkezők ismereteinek bevonása
9
A konstruktív technológia hatáselemzés fokozottan fontossá válik, figyelembe véve a GM technológiák fejlesztését és a nanotechnológia kihívásait különböző társadalmak konvergáló technológiai fejlesztéseiben.
VIII. Konstruktív technológia hatáselemzés esettanulmány: A Dán CTA gyakorlat
Társadalmi viták szerepe Dániában Első CTA kísérletek (energia, IT)
CTA a három intézményi szféra vonatkozásában
Participatív módszerek és korlátaik:
Science shops: hatás az oktatásra, egyetemi kutatásra Konszenzus konferenciák: GM élelmiszer (1999), emberi genetikai tesztelés (2002), Hogyan határozhatjuk meg a természeti értékeket? (2003) Szcenárió workshopok
10
Konstruktív technológia hatáselemzés esettanulmány: A Dán CTA gyakorlat
A demokratikus társadalom előfeltétel, ugyanakkor alapvető konstruktív ’negyedik spirál’ is az intézményi szférák technológia fejlesztési kezdeményezéseiben, amelyeknek célja a társadalmi elfogadhatóság kialakítása egy többpólusú, különböző tudás- és érték bázisú társadalomban.
IX. A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban
A nanotechnológiára építő NanoNed (Rip, 2005), egy jól szervezett nemzeti konvergáló technológiai koncepció, mely a nanotudomány és nanotechnológia területén tevékenykedő holland kutatóintézetek konzorciumaként működik. A programhoz az egyetemi szektorból is számos intézet kapcsolódik. A NanoNed nemzeti K+F törekvése 11 kiemelkedő programterületre koncentrál, melyek a nemzeti erősségeken, gazdasági relevancián, valamint ezek kooperációján alapulnak.
11
A CTA szerepe a Holland NanoNed konvergáló technológia koncepcióban
Arie Rip vezetése alatt, a szocio-technikai szcenárióra koncentráló konstruktív technológia hatáselemzés (Constructive Technology Assessment - CTA), a NanoNed koncepció szerves részét képezi. A NanoNed részeként a CTA szocio-technikai szcenáriók kidolgozását, a felmerülő irreverzibilitás vizsgálatát, továbbá különböző szereplők közötti szövetségek és hálózatok kialakítását tűzi ki célul. A legfőbb hangsúly a nanotechnológia és a társadalom koevolúciós folyamataira, valamint ezek három fő komponens által való fejlesztésére helyeződik.
X. SNM (stratégiai niche menedzsment)
Niche kialakítása ‘társadalmi kísérletekkel’: az aktorok kipróbálhatják a technológiát valós kontextusban és tanulhatják alkalmazását, lehetőségeit.. Niche létrejön: ha a kísérletek száma növekszik, több szereplőt vonz, ezek interaktívan megosztják ötleteiket, elvárásaikat, eredményeiket. Egy kísérlet, majd több, tapasztalatok megosztása, új kísérletek tervezése. Ehhez: elvárások feltárása és alakítása, hálózat kialakítás, és tanulási folyamat (a CTA szempontjából ez utóbbi hangsúlyozása: társadalmi tanulási folyamatok, pl. dán ICT projektek, ’80’s).
12
XI. Várakozások
A radikális innovációk keletkezési dinamikájának megértését megközelíthetjük a folyamatban résztvevő szereplők oldaláról. A rendszer dinamikája igen nehezen meghatározható még akkor is, ha a szereplők tömeges cselekvéseiben trendek jönnek létre. Ezért kiemelt szerepet kapnak a radikális innovációval kapcsolatban támasztott igények, várakozások. A várakozásban adott szereplők a jövőhöz való viszonyukat, a kívánt és megvalósítható (vagy nem kívánt és nem megvalósítandó) jövő alternatívát fogalmazzák meg és foglalnak állást mellette vagy ellene a jövő befolyásolása általuk ismert feltételrendszerének függvényében.
Várakozások
Erős strukturális és információs bizonytalanság és tudatlanság körülményei között, radikális innovációkra törekedve a várakozások önálló jövőformáló szerepet kapnak. A várakozásoknak bizonytalanság csökkentő és orientáló szerepük van, mivel hozzájárulnak projekt megvalósításához vagy megakadályozásához szükséges robosztusság kialakításához. A várakozások mindig értékelő jellegűek, a remények és félelmek kategóriájába sorolhatók. Az aktorok különböző perspektívákból különböző módon, széles érték skálán mozogva értékelhetik ugyanazt a tényanyagot (lásd Schwartz&Thompson).
13
Várakozások
A várakozások sajátos ciklikus dinamikájúak. A jövőbeli szocio-technikai rendszert kialakító aktorok várakozásaiknak megfelelően kialakuló jelenbeli optimista ígéretek, a bizonytalan közegben szükséges támogatást, a „védett tér” kialakulását biztosítják. A várakozásokban szükségszerűen van retorikai elem is, mivel ez funkcionális a támogatás megszerzésében. A kezdeti optimizmust nem racionlizáló túlzott várakozási ciklusok kimutatására már készítenek elemzéseket (lásd Gatner-csoport vs. dotcom lufi).
Várakozások
A szükségszerű nyitottság miatt minden innováció kezdeti szakasza, illetve radikális innovációk dinamikája várakozások versengése is, amellyel párhuzamosan zajlik az aktorok saját reménykiábrándulás ciklusukon történő mozgásuk. A várakozások a kialakuló variációs dinamika belső szelektorai, akkor, amikor a megvalósult innováció eredménye még nem mutatható fel. A várakozások önmegvalósító jellegűvé, trenderősítővé válhatnak, ha sikerül stratégiai játékokba illeszkedniük. Ekkor a tömegesen rekrutálódnak olyan szereplők, akik stratégiájukat a várakozásoknak megfelelően építik fel.
14
Várakozások
Magas minőségű az a várakozás, amelynek nagy az információs tartalma, meggyőző és cselekvésre ösztönző erejű. Mivel a trend környezetének stabilitása nem garantálható, így lényegessé válik a szereplőknek az adott stratégiai játék iránti elkötelezettsége, hogy a teljesítményeket kölcsönösen a kialakuló, majd fenntartott fejlődési pályához, várakozáshoz, prognózishoz mérjék, és ennek megfelelően tervezzék a saját tevékenységüket, hogy végül a trend önfenntartó jellegűvé váljék.
A technológiai fejlesztések ígéretei és a velük szemben támasztott követelmények dinamikája (Forrás: Brown, Rip és Lente, 2003) 3. Elfogadott ígéretek = a további műszakitudományos munka ütemtervének meghatározása
2. Ígéretek a lehetséges jövőképek felvázolásához kapcsolódó még kiforratlan elméletek/szcenáriók formájában
1. Egy „kedvező alkalom” kiválasztása
4. Követelmények: az új technológia mindazon funkcióinak meghatározása, melyek szükségesek az ígéretek megvalósulásához
5a) „Védett tér” képzése a tevékenységek számára
5b) A követelményeknek megfelelő tevékenységek kidolgozása
Műszaki-tudományos lehetőségek és társadalmi hasznok
kombinációja
6. Mini-ciklusok: a lehetőségek, ígéretek/elméletek, követelmények és tevékenységek részletes kidolgozása
7. Egy adott műszaki alternatíva megvalósulása és felhasználási módjai
15
XII. SOCROBUST
Menedzsment próbálkozás a mindenkori bizonytalanság tisztázásán alapuló diszkurzív módszerre. A radikális innováció kialakításának folyamán, míg önszervező trend alakul ki, mely később sikeres vagy akár sikertelen lesz, számos ponton lényeges lesz a bizonytalanságok és tudatlanság kezelése. Ennek megfelelően olyan dinamika biztosítása válik szükségessé, ami adekvát ezek folyamatos felmerülésének kezelésére, valamint ennek megfelelően alkalmas arra, hogy az ilyen dinamika esetén az állandóan kísértő konfliktusokat is menedzselni tudja. Ez olyan folyamatszervezést követel meg, amely módszeres diszkurzus kialakítását kívánja meg különböző értékpluralitású, heterogén aktorok időben változó összetételű hálójában. Az Európai Bizottság Kutatási Főigazgatósága által támogatott SocRobust projekt (1999-2001) projektmenedzselésre kidolgozott módszere önszerveződő hálók dinamikájának mutatja be a sikeres radikális innováció dinamikáját.
SOCROBUST
A projekt célja olyan módszer kifejlesztése volt, mely képes adott projekt résztvevői által vállalt szélsőséges kockázatok leírására, illetve a radikális innovációs folyamat követésére és menedzselésére. A projekt eljárást ad a belső dinamikák csomópontjainak kezelésére, nyomon követve a releváns szereplőknek a technológiai választással kapcsolatos várakozásait. Figyelembe veszi a technológia további fejlesztését irányító heurisztikákat, a szereplők várakozásait az új szocio-technikai kezdeményezés hatásaival kapcsolatban, továbbá a meglévő és kialakulóban lévő hálózati kapcsolatokat is. A kifejlesztett módszer egyik sajátossága az, hogy széles értelemben szocio-technikai kezdeményezésnek fogja fel a radikális innovációt, és ezért különös hangsúlyt fektet a radikális innováció társadalmi elfogadására is.
16
SOCROBUST
A módszer sajátosan anticipatív jellegű a szelekciós környezettel kapcsolatban. Amennyire lehetséges a piac, a reguláló környezet várakozásait a projekt, a lehetséges termék létrehozatalának folyamatába építi be, mint komparatív szelektorokat, s nem vár azok, a piac, vagy jogi szabályozás, stb ítéletére azután, hogy a terméket mintegy vakon létrehozta. Radikális innovációs folyamat során jellemző lehet, hogy a folyamat különböző fázisaiban ezek a komparatív szelektorok megváltoznak, továbbá egyes támogatók kiléphetnek, mások beléphetnek és újra strukturálódhat a közöttük levő viszony is.
SOCROBUST
A SocRobust metodika egyik lényeges kiindulópontja, hogy kvantitatív előrelátások csak nagyon alárendelten lehetségesek. Ezért a bizonytalanságok explicitté tételét, azonosítását és menedzselését tűzi ki döntő lépésnek, hogy a változó szereplők e bizonytalanságok vállalhatóságáról minden egyes szakaszban dönthessenek. A metodika fokozatosan teszteli mind az emberi, mind a nem-emberi szereplők elképzelt jövőbeli helyzetének relevanciáját a projekt szempontjából, hogy menetközben felbecsülje a szereplők változtatásának, a projekt team átstrukturálásának szükségességét és lehetőségét.
17
SOCROBUST
A SocRobust módszertan a szokásos, jövőprojekción alapuló szcenáriókészítéssel ellentétes eljárást használ. Nem a jövőprojekción alapuló, szokásos „külső szcenáriókra” koncentrál, hanem a projekt saját „endogén szcenárióit” használja fel, a szükséges stratégiai vagy kulcsváltoztatások azonosítása és jellemzése érdekében beírt jövőbeli világ leírásához. Ezzel a „Milyen lehetséges jövőalternatívákat lehet elképzelni?” kiinduló kérdés helyett azt teszi fel kiindulásként, hogy „tételezzük fel, hogy bizonyos jövőbeli alternatíva megvalósult”. Milyen szükségszerű (megvalósítandó vagy fennálló) elemek mutatkoznak meg a mai helyzetben ennek következtében, mint „beírások”, a mai helyzetbe, mint „kötelező áthaladási pontok”? Ha ezek lehetetlennek mutatkoznak, akkor a metodika módosítja azt, amit hipotetikusan a jövőben megvalósult szcenáriónak feltételez. Ez vonatkozik minden jelenlegi elemre, az innováció, a piaci struktúrák, stb jelenlegi állapotára.
SOCROBUST
Az eltérések megállapítása majd, hogy lehet-e eléggé megalapozott várakozást kialakítani arra, hogy a következő lépés megvalósítható, vitafórumokon keresztül kialakult kollektív egyetértést igényel a szereplők, a piac és a szabályozó intézmények részéről. A konszenzus elősegítésének sikere a különböző érvek felsorakoztatásával és az eltérő érdekekkel rendelkező szereplők között lefolytatott vita során végül elért robosztussággal mérhető. A módszernek egy stabil, heterogén, önszerveződő hálózatot kell eredményeznie, melyben a részt vevő szereplők, intézmények és műszaki eszközök között hosszú ideig fennálló kooperáció alakul ki.
18
Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Dr. Várkonyi László Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Innovációmenedzsment és Technikatörténet Tanszék E-mail:
[email protected]
19
