Összeállította: Ivády Rozália Alapfogalmak egy lehetséges definíciója a bevezetés a pszichológiába címő kurzushoz: 2005-11-30 1/7 Személyiség: egyén gondolatainak, érzéseinek és viselkedésének egyedi és jellegzetes mintázata (Atkinson). Az egyén személyiségének tulajdonítjuk a relatív hasonló reakciókat ugyanazokra az ingerekre, azonban hosszú távon és lassan ezek a reakciók (így a személyiség is) megváltozhatnak tanulás és tapasztalatok hatására. Megismerı vagy kognitív folyamatok: a megismerés (gnosis-ismeret görögül, ebbıl jön a kognitív szó) a külsı világ valódi létezıit alakítja át saját gondolkodásunk belsı világának reprezentációivá, melyeken azután már mőveleteket tudunk végrehajtani. A kifejezés azért lehet félrevezetı, mert nem csak a világ passzív megismerése (érzékelés, észlelés), hanem annak tárolása ,vagyis reprezentálása (emlékezet) és az emlékeken végrehajtott manipulációk is ide tartoznak (gondolkodás, kreativitás, képzelet). Érzékelés – észlelés: a megismerı folyamat elsı lépése, ahol a külvilág ingerei az érzékszerveken keresztül elsıként idegi jelekké kódolódnak (ez az érzékelés) majd az idegi jelek tovább finomodnak és reprezentációk jönnek létre belılük (ez az észlelés), így már nem egy sárga foltot látunk két pöttyel és barna körrel, hanem összeáll az oroszlán képe. Emlékezet: megismerésünk azon része, mely tárolja, reprezentálja (újrateremti, vagy újra bemutatja) számunkra a korábban észlelt ingereket. Tár-elméletek: Az emlékezetet tárakként képzelik el, és legalább kétféle tárat feltételeznek: hosszú és rövidtávú emlékezeti tárat. A tárelméleteket részben agysérülések következtében létrejövı emlékezeti zavarok ihlették. RTM (Rövid távú memória) – STM (short term memory). munkamemória: a rövidtávú emlékezet pár másodpercig képes emlékeket tárolni, a kapacitása általában 7±2 tömb. A tömbök száma életünk során nem változik, azonban az információt tömbösíteni megtanulhatjuk, és így akár 40 elemet is képes tárolni a rövid távú emlékezet. HTM (hosszú távú memória) – LTM (long term memory) egész életünk során tárolja vagy csak tárolhatja emlékeinket, tudatosan, erıfeszítéssel megtanult emlékeink ismételgetéssel jutnak át a hosszú távú tárba, valószínőleg önéletrajzi emlékeinkkel is így van, itt az ismételgetést a másoknak való elbeszélés és egész történetté szervezés jelenti. Az alvásnak és álomnak is szerepe van abban, hogy átkerüljenek az emlékek ebbe a tárba. Implicit/procedurális memória: a hosszú távú memória „tudni hogyan” része . A memóriánknak az a része, amely a cselekvések mikéntjét tartalmazza, egyfajta „testi izommemória” (hogyan kell járni, biciklizni, hulla-hoppozni, úszni). Nehezen tudunk beszámolni róla, mert általában nem vagyunk tudatában, hogy pontosan mit s csinálunk. Explicit/deklaratív tár: a hosszú távú memória„tudni mit” része. Azok az emlékeink tartoznak ide, melyekrıl könnyen beszámolunk, melyeket el lehet mesélni. Szemantikus tár: a hosszú távú emlékezet azon része, mely a világról általában tudott igazságokat tárolja, melyekhez már nem kötıdik egyéni emlék (nem tudjuk ki és mikor mondta, vagy nem emlékszünk a körülményekre – pl. a macska egy emlıs állat.) Beletartozik szókincsünk is, melyben a hangalakokat jelentéssel párosítjuk, valamint a szintekké szervezıdött fogalomtár is (mely tárolja, hogy a macska például emlıs). Autobiografikus – önéletrajzi – epizodikus - szituatív emlékezet: saját életünk emlékezete: szituatívnak (jelenetszerőnek) nevezzük, mert sokszor emlékszünk nem csak arra az információtartalomra, melyet a jelenetben megtudtunk, hanem arra is, hogy mi mindent láttunk, ki volt még ott és mit csinált, milyen szagokat éreztünk, milyen más zajokat halottunk, vagyis egy egész jelenetet tároltunk el. Konszolidációs idő: az emléknyom megszilárdulásához szükséges idı (szolid-szilárdságot jelent). Legalább 20 percet igénybe vesz, valójában a rövidtávú emlékezetünkbıl a hosszú 1/5
Összeállította: Ivády Rozália Alapfogalmak egy lehetséges definíciója a bevezetés a pszichológiába címő kurzushoz: 2005-11-30 1/7 távú emlékezetünkbe vándorolnak át az emlékek, ezért ez alatt az idı alatt nem érdemes az emlékezetet tovább terhelni, mert akkor a RTM más tartalmakkal telítıdik és az átvitel megszakad. A tartós konszolidációban az alvásnak is szerepe van. Tanulási törvények: törvények, melyek megpróbálják leírni a tanulás mechanizmusait és alapjait, valamint sikerességének feltételeit. Proaktív gátlás: az emlékezet hibás mőködésének egyik oka a gátlás lehet. Proaktív gátlásnak nevezzük, mikor a korábbi emlékek zavarják a késıbbieket (pro- = elıre ható), tipikus példája, mikor nem jut eszünkbe barátunk újonnan megváltozott telefonszáma, és folyton az elızı szám tolakodik a helyébe. Retroaktív gátlás: az emlékezet hibás mőködésének egyik oka a gátlás lehet. A retroaktív gátlás esetében a késıbbi emlékek gátolják a korábbi emlékek felidézését (retro: hártafelé ható). Ha egyszer már sikeresen megtanultuk jól egy barátunk megváltozott telefonszámát, többé a régit nem fogjuk tudni felidézni. Homogén gátlás: Annál könnyebben tanulunk, minél különbözıbbek az emlékek, ha hasonlóak, akkor könnyebben összekeverjük ıket (a rendszámokat ritkán keverjük a telefonszámokkal, a lakóhelyet pedig még kevésbé az elızı kettıvel). Az egymáshoz hasonló emléknyomok közül az erısebb vagy jobban megszilárdult a hozzá hasonlóakat gátolhatja. Tanulás: tudatos átvitel az RTM-bıl az STM-be, mely gyakran ismételgetéssel történik. N.B.: bár a legtöbb emberi kísérlet ezt méri, nem feltétlenül jelent viselkedésváltozást, csupán idegrendszeri változásra is mondhatjuk, hogy tanulás (az idegrendszeri változás gyakran új szinapszisok (ideg-ideg összekapcsolódások) kialakulását jelenti, vagy a meglévı kapcsolatok változását, rendszerint erısödését). Kritériumig tanulás: valamely tevékenység addig való gyakorlása, hogy a tanulási folyamat után közvetlenül a megtanultakat hibátlanul reprodukálni tudjuk. Túltanulás: a kritériumig tanulás után minimum húsz perccel, ellenırizzük, újra reprodukáljuk a tanultakat. Az elfelejtett részleteket újratanuljuk. Gyakorlatilag ez nem más, mint idıben folyamatos ismétlés. Ennek lesz csak az az eredménye, hogy a túltanulással elsajátított tevékenység akár harminc év múlva is felidézhetı lesz. (Ismétlés a tudás anyja.) Tanulás-elméletek: azon tudományos elképzelések összessége, melyek arra vonatkoznak, mikor, minek a hatására következhet be tanulás, illetve milyen típusait különbözteti meg a pszichológia a tanulásnak. Elsı típusú - klasszikus - kondicionálás: Pavlov kondicionálási kísérlete is ide tartozott (kutyákkal: csengı--étel-nyálelválsztás). Ha két inger idıben viszonylag közel következetesen követi egymást, akkor megtanuljuk azokat társítani (asszociál – társít). Ezt a viselkedésben úgy lehet megfigyelni, hogy egy olyan válasz, mely csak A inger után váltódik ki (mondjuk a nyáladzás az étel látványára) sok társítás után már B ingerre (csengı) is kiváltódik, mely eredetileg nem járt ilyen viselkedéssel (Iskolai tanulás során a fogalom nevének társítása a jelentéstartalommal – definícióval. Jelentkezhet megértéssel együtt is, de önmagában a két inger társítása csak reprodukció!) asszociációs tanulás. Összekapcsoló tanulás, melynek során egy emlékhez egy másikat társítunk, ilyen mind a klasszikus, mind az operáns kondicionálás, de ilyen az idegen nyelvek esetében a szótanulás (dog-kutya összekapcsolása), vagy akár a definíciótanulás megértés nélküli, csupán papagájszerően visszaismétlı része. Második típusú – operáns kondicionálás: Olyan tanulás, amelynek során a tanuló (ember vagy állat) egy cselekvéséhez társítjuk a megerısítést, így az amegerısített cselekvés egyre gyakoribbá, a nem megerısített pedig ritkábbá válik. A cselekvés állatok esetében elıször
2/5
Összeállította: Ivády Rozália Alapfogalmak egy lehetséges definíciója a bevezetés a pszichológiába címő kurzushoz: 2005-11-30 1/7 véletlenül jelenik meg (pl Thorndyke macskájánál), míg embereknél véletlenül vagy utánzással is létrejöhet. Ilyen lehet a mechanikus feladatmegoldás matematikában, például annak megtanulása, hogy egyenletmegoldás elıtt minden esetben feltételeket ellenırzünk. Hátránya, hogy rugalmatlan, tehát a feltételellenırzésen túl matematikafeladatot csak akkor lehet megoldani vele, ha rengeteg ilyen társítást tárolnánk. próba – szerencse tanulás: a véletlen próbálgatása egy probléma megoldásánál. Bizonytalansági helyzetben (ha nem tudjuk pontosan hogyan lehetne továbblépni) megoldást nyújthat: szabadon választott viselkedések kipróbálása, hátha eredményre vezet. Belátásos tanulás: a probléma megoldása úgy megy végbe belátásos tanulás esetében, hogy a probléma megjelenése és a hirtelen elıbukkanó megoldás között nem látjuk a köztes próbálkozó lépéseket. Azt feltételezzük, hogy a belátás során a korábban megoldott problémák felidézése és értékelése megy végbe. Szociális tanulás-elmélet: viselkedés elemeket mások megfigyelésével is elsajátíthatunk utánzás vagy modellkövetés formájában. A legtöbb kultúránk részét képezı dolgot így tanuljuk meg, például az összetett érzelmek kifejezését is. Mnemotechnika: (mnemo – emlékezetet jelent) azon technikák, melyek az emlékezést segíthetik. Különbözı módszerek vannak, egyik ilyen a helyhez kötés, a ritmus vagy a dallam hozzárendelése (pl.: reklámok , melyek ezt erısen ki is használják!), mozaikszó alkotás, helyhez kötés módszere. Fogalom: életünk során tárgyakkal, cselekedetekkel találkozunk, s ezeket kategóriákba szervezzük, hogy könnyebb legyen emlékezni rájuk és beszélni róluk. A pszichológiában az ezekhez a kategóriákhoz kapcsolt neveket hívjuk fogalmaknak. Ebben az értelemben a kutya fogalom egy olyan kategóriának a neve, mely az összes kutya példányt tartalmazza. (Értelemszerően példánynak hívjuk a kategória tagjait). A fogalmak hierarchiákba szervezıdnek (Bernáthegyi- kutya- emlıs-állat) A kategóriák tanulásánál fontos a diszkrimináció (vagyis megkülönböztetés, hogy a macskákat ne hívjuk kutyának) és a generalizáció (vagyis általánosítás, hiszen a tacskó és a bernáthegyi is kutya). Prototipikus jelentés: A prototípus elmélet szerint minden fogalmi kategóriánknak van egy legjobb tagja, és egy ismeretlen tárgy/esemény/jelenség esetében a kategóriához tartozást az alapján döntjük el, hogy mennyire hasonlít ehhez a legjobb, legismertebb, legtipikusabb példányhoz. Kísérletekkel kimutatták, hogy a fecske és a tyúk sokkal jobb példányai a „madár” kategóriának, mint mondjuk a pingvin (tovább tart válaszolni arra a kérdésre, hogy a pingvin madár-e, mint arra, hogy a fecske madár-e) Magjelentés: egy fogalom központi jelentése, amiben szükséges és elégséges feltételeket adunk meg, így egyértelmően meg lehet határozni egy kategóriát, és minden példány kategóriatagságát. Például a „nagymama” magjelentése : olyan nı, akinek a gyermekének gyermeke van. Így nem szükséges, hogy idıs legyen, almáspitét süssön és fehér kontya legyen, és bár ezek a kategóriapéldányok között gyakori tulajdonságok, mégsem tartoznak a magjelentéshez. Séma: egy eseményhez vagy fogalomhoz tartozó tudáscsomagok, (tudásszervezıdés). Míg a fogalom-kategorizáció csupán hierarchikus szervezettséget ad, a séma ok-okozati összekapcsolódást és idıbeni sorrendet is tárol. A sémát sokszor jelenetek/események magyarázatára alkalmazzuk, leggyakrabban emlegetett sémánk például az éttermi forgatókönyv (leülés, rendelés, evés, fizetés, távozás.) Hajlamosak vagyunk az emlékeinket a séma mentén szervezni (ha egy rajzolt balesetre kell emlékezni többen mondják, hogy volt törött üveg a képen, ha a kérdésben a karambol szót használják, mint ha azt kérdezik, hogy
3/5
Összeállította: Ivády Rozália Alapfogalmak egy lehetséges definíciója a bevezetés a pszichológiába címő kurzushoz: 2005-11-30 1/7 a koccanás helyszínén volt-e törött üveg.) A sémák a világban való mőködésünket segítik, hiszen elıre bejósolják bizonyos tipikus szereplık viselkedését, így nem kell minden egyes alkalommal, mikor betérünk egy étterembe azon morfondíroznunk, hogy hogyan vegyünk rá valakit, hogy adjon enni. Képzelet: egyfajta felidézése a soha meg nem történtnek: megismerı folyamat, mely emlékeinket manipulálva, átalakítva, összekeverve olyan tartalmakat hozhat létre az elménkben, melyeket nem az érzékszerveinken keresztül kaptunk, hanem mi magunk gyártottunk. Gondolkodás: Megismerı folyamat, probléma-megoldás, melynek során különbözı megoldásmódokat próbálunk ki, hogy a célhoz közelebb jussunk. A legmagasabb szintő kognitív produktív tevékenység, amit a problémahelyzet felismerése és megoldása jellemez. (Lénárd Ferenc) Probléma: Problémáról akkor beszélünk, ha a személyiség tevékenységének meghatározott célja van, de nem látja a cél eléréséhez vezetı utat. (Woodworth –Schlossberg) Minden olyan helyzet, feladat, kérdés, melyre a választ, a megoldást nem tudjuk azonnal, pontosan megtalálni. (Bartha – Szilágyi) Pszichológiai gondolkodási mőveletek: a probléma felismeréséhez, beazonosításához szükséges gondolkodási mőveletek, melyekre a logikai gondolkodási mőveletek épülnek – amelyekbıl a logikai gondolkodási mőveletek levezethetık. Analízis: a valóság valamely tényének gyakorlatban vagy gondolatban való, összetevı elemeire bontása. Szintézis: Az önálló komponensnek tekinthetı részek egésszé kapcsolása. Összehasonlítás: (csoportba sorolás) a valóság két vagy több elemének azonosságát vagy különbözıségét megállapító mőveletsor. Összefüggések (relációk) felfogása – megnevezése: az összehasonlítás után a valóság két vagy több eleme közötti összefüggés, reláció, viszony megnevezése (eszköz – cél; ok – okozat; lényeges – lényegtelen…) Kiegészítés: a reláció nem ismert tagjának megtalálása a valóság ismert elemeinek és a reláció megnevezésének birtokában (szöveg, képsor, eseménysor) Általánosítás: az egy fogalomhoz tartozó, fölérendelt fogalo9m megtalálása, értelmezése. Rendezés: a valóság elemeinek csoportjából egy bizonyos elv alapján való válogatás. Analógia: a valóság két eleme között megtalált reláció megnevezése alapján egy megadott – ismert – harmadik adathoz lehet megkeresni a negyedik adatot. Motiváció: Viselkedésünket energizáló és megfelelı irányba terelı állapot, amelyet szubjektíve az étel, az ital és a szex iránti vágyként érzékelünk (Atkinson). A latin movere- mozgatni igébıl: ami az embereket mozgatja. Intrinzik motívum: belsı mozgatóerı, mely önmagában élvezethez, kielégüléshez juttat – olyan cselekvésekhez vezet, amit önmagáért szeretünk csinálni (evés, ivás, játék, szex) Extrinzik motívum: külsı mozgatóerı, mely elsıdlegesen ugyan nem nyújt örömet, de az általa kiváltott viselkedéssel jutalmat érünk el vagy büntetést kerülünk el. (pl tanulás unalmas fogalom zh-kra, munka) Hátránya, hogy csak addig váltja ki a tevékenységet, amíg a büntetés vagy a jutalmazás tart. Teljesítmény motiváció: alapvetıen az a jellemzınk, hogy a sikert és a kudarcot magunknak vagy a környezetnek tulajdonítjuk inkább, mely egy olyan belsı hajtóerıt ad, mely a teljesítményünket meghatározza.
4/5
Összeállította: Ivády Rozália Alapfogalmak egy lehetséges definíciója a bevezetés a pszichológiába címő kurzushoz: 2005-11-30 1/7 Kompetencia motívum: az a mozgatóerı, mely abból fakad, hogy az egyén képesnek érzi magát valaminek a véghezvitelére, a sikert saját magának tulajdonítja és a saját hatékonyságát megéli. A sikerorientált teljesítménymotiváció alapja. Sikerorientált telj. motiváció: hatására a sikert, eredményességet, (okos, kitartó, ügyes, értelmes, tehetséges vagyok) tulajdonítja az egyén, a sikertelenséget pedig külsı oknak (véletlen figyelmetlenség, rossz tétel, fejfájás). Kudarckerülı telj. motiváció: az egyén a kudarcot, sikertelenséget belsı oknak tulajdonítja (képességek alacsony szintje vagy hiánya), míg a sikert külsı oknak, tehát véletlennek, szerencsének. Emiatt a sikert nem képes saját énhatékonyságként átélni, csupán szerencseként. Mivel a siker nem tıle függ és bizonytalan, arra koncentrál, hogy legalább a kudarcot kerülje, ezért vagy olyan könnyő feladatokat választ, melyeket mindenképp meg tud oldani, vagy olyan nehezeket, melyeket egészen biztosan mások sem, így nem kell a kudarcot megélnie. Igényszint: saját magunkkal szembeni elvárás, hogy milyen szinten tudom kivitelezni az aktuális tevékenységet. E tevékenységként és szituációnként változik. Az egészséges személyiség rugalmasan alakítja az igényszintjét a teljesítményétıl függıen: ha az igényszintjének megfelelıen vagy felette teljesít, akkor megemeli az igényszintet (ha ez sikerült, tegyük magasabbra a mércét), ha nem érte el az igényszintet a teljesítménye, akkor kicsit alacsonyabb igényszintre megy vissza. Érzelmek: valamely inger hatására megjelenı összetett válasz, melynek általában három komponensét különböztetjük meg: egyrészt kiváltanak egy testi vegetatív választ (szívdobogás, izzadás), másrészt egy mentális folyamatot (kapcsolódó gondolatok és az magának az érzelemnek a szubjektív érzete), harmadrészt pedig megjelennek viselkedéses jellemzık is (mimika, vagy elfutunk az oroszlán elıl). Az érzelmek a túlélésünket segítı gyorsított válaszok a fennmaradásunkban alapvetı szerepet betöltı ingerekre (ha meglátunk egy oroszlánt, nincs idı morfondírozni, hogy a sörény szükséges feltétele-e az „engem megevı állat” kategóriába tartozásnak) Alapérzelmek: velünk született érzelmek, amiket sem gyakorolnunk, sem tanulnunknem kell ahhoz, hogy megjelenjenek. Megjelennek vak csecsemıknél is (akik ezt nem tanulhatták), és minden kultúrában ugyanazokat az arckifejezéseket alkalmazzák rájuk (akik valószínőtlen, hogy egymástól tanulták volna el). Ekman 6 alapérzelmet állapított meg: félelem, düh, bánat, öröm, meglepetés – undor Differenciált érzelmek: azok az érzelmek, melyeket társainktól tanulunk, s kultúránként változhat a kifejezés. Intelligencia: az a képességünk, melynek segítségével képesek vagyunk tapasztalatainkból tanulni, absztrakt fogalmakban gondolkodni és környezetünket kezelni (Atkinson), vagyis a gondolkodás hatékonysága. A fogalom olyannyira vitatottá vált a mai pszichológiában, hogy sokan legszívesebben azt a definíciót használnák, hogy „intelligencia az, amit az intelligenciateszt mér” (Boring) Vannak, akik szerint az intelligencia egységes képesség (Spearman), mások szerint azonban különbözı intelligenciák vannak, melyek nagyrészt függetlenek egymástól (pl nyelvi, logikai-matematikai, zenei, téri, testi-kinasztéziás (mozgásos), intraperszonális és interperszonális intelligencia Gardner-nél).
5/5
