Bevezetés a nyelvtudományba

Bevezetés a nyelvtudományba levelező tagozat

Gerstner Károly Magyar Nyelvészeti Tanszék

„A nyelv az emberi kommunikáció eszköze.” (MNLex.) eszköz: szubjektív, „zárt” információk átváltoztatója tagolt emberi hangok → jelek + szerkesztési szabályok → a közösség tagjai által létrehozott és megértett beszéd

Állati kommunikációs (közlési) módok látható, szagolható és hallható „közlések” jellemzők • azonidejű • nem részletező • nem tud kérdezni • nem tud valótlant állítani • kötött alkalmazás • ingerek vezérlik • nem társadalmi termék (ösztönök) • zárt rendszer • analóg típusú közlés

Az emberi nyelv mint kommunikációs rendszer (Cser András nyomán)

1. hangzó közeg 2. kettős tagolódás (szerkezet) A gyerek|ek egymás|nak ad|ogat|t|ák a labdá|t. A srác|ok egymás|hoz dobál|t|ák a laszti|t. Vagyis: a hangállomány korlátozott számú (jelentés nélküli) elemeivel végtelen számú (jelentéses) mondatot tudunk alkotni nyitott rendszer 3. önkényesség •

m. fej, n. Kopf, ang. head, fr. tête, lat. caput, szlk. hlava, gör. κεφάλι [kefali]

4. szabályok vezérlő szerepe A tegnap a kertben elültetett fa meg fog nőni. • • • • • •

1. A fa meg fog nőni <=> *A meg fog nőni fa 2. A(z) elültetett fa ... 3. tegnap ... 4. a kertben ... 5. *A tegnap fa ... 6. *A tegnap a kertben fa ...

5. kreativitás – nem kész formák • • • •

Ági nagyon szeret olvasni. Ági egyre csak a könyveket bújja. Ági kedvenc időtöltése az olvasás. Ági ha csak teheti, olvas.

6. elvonatkoztatás – nem közvetlenül adott események 7. kulturális átörökítés

Más emberi kommunikációs formák • hangzó, de nem nyelvi (paranyelvi) • nem hangzó (kinézikus) • térkihasználás (proxémikus) Aktiválódó ismeretek A komisz gyerek akkor is kapott az anyjától. • • • • • • • •

fonológia morfológia szintaxis lexikális elemek szemantika deixis (utalás) előföltevések világismeret

Fonetika • beszédhangtan: az egyes hangok jellegével és képzésével, illetve a beszédészlelés folyamatával foglalkozik • amit a beszélő csinál

A hangképző szervek Forrás: Kassai Ilona: Fonetika

A hangok képzése az akadályképzés szerint Tóth Ildikó nyomán

Magánhangzó: Mássalhangzó:

Félmagánhangzók:

nincs akadály zárhang orális [p, t, g] nazális [m, ny] zár-réshang [c, dzs] réshang [f, sz, zs] pergőhang [r] közelítő- (v. legyintő)hangok [j, l] (ang. [w])

Fonológia nyelvi (funkcionális) hangtan • hogyan használják a nyelvek az egyes hangokat szavak, szóalakok megkülönböztetésére • milyen szabályszerűségek vonatkoznak a hangsorok építésére • milyen szabályok érvényesülnek a hangok egymásra hatásakor Azt vizsgálja, amit a beszélő tud. Egyedi sajátosságok: gyerek – felnőtt; nő – férfi; területi (dialektális) sajátosságok; beszédhibák stb.

ver – vér, nyel – nyél: lexikális jelentéskülönbség zene – zenét, füle – fülét: grammatikai szabályszerűség: az [ε] a toldalékok jól körülírható csoportja előtt [e:]-ként jelenik meg A jelentést (és szóalakokat) megkülönböztető szerepű hang: fonéma. Kulcsfogalom: megkülönböztető képesség

A magyar mássalhangzók állománya Forrás: Kassai Ilona, Fonetika

A mássalhangzók csoportosítása Forrás: Siptár Péter, in: Új magyar nyelvtan

A magyar köznyelvi magánhangzók rendszere háromszög-elrendezésben Forrás: Gósy Mária, Fonetika, a beszéd tudománya

Disztinktív (megkülönböztető) jegyek: megváltoztatásuk révén jelentések változnak meg [t]ér – [d]ér: csupán a zöngésségben eltérés → minimális párok (minimálpárok) [p]ár – [b]ár; lá[p] – lá[b] oppozíció [z]ár – [sz]ár; ké[z] – ké[sz] ↓ önálló fonémák /t/, /d/, /p/, /b/, /z/, /sz/ stb. allofón: ugyanazon fonéma („kötött”) változata ken, négy, konok bank, reng /n/ → [n] [η]

/j/ →

jég, háj, írj [j]

tépj, rakj, döfj [ç]

Kommutáció (felcserélés): • szavak szembeállítása • beszédhangok felcserélése • jelentés-megkülönböztető egyed azonosítása LÉP láp lap lop lep

KÉP SZÉP CSÉP kéz szél csap kén szén csáp kér széf csíp kés szék csip kész szél két kéj kék kény kém (vö.: Kassai Ilona, Fonetika, 240. l.)

NÉP nap

minimális párok

Zöngésségi hasonulás a magyarban mindig regresszív (hátrafelé ható): „természetes” szabályszerűség, amellyel a magyar nyelv él há/zt/ól → há[szt]ól játé/kb/olt → játé[gb]olt

ba/bsz/em → ba/psz/em: zöngétlenedés va/sd/arab → va[zsd]arab: zöngésülés

Hasonulási szabály obstruens obstruens zöngés ––> [zöngétlen]/___ zöngétlen obstruens zöngétlen

––> [zöngés]/___

obstruens zöngés

pl. fogtól

pl. fokból

Kivételek 1. Zengőhangok (nazálisok, tremulánsok, likvidák és a /j/) • nem zöngétlenednek (nem tudnak!) • szántás, szempilla, toronyszoba, feltétel, ártér, szájtól • (de l. fent: kapj [kapç]!) • nem zöngésítenek lépnek [*lébnek], szakma [*szagma], • lapátnyél [*lapádnyél], székre [*szégre], viszlek [*vizlek] 2. „Felemás” viselkedés • A) /v/ hasonul (zöngétlenedik): né/vt/elen → [néftelen] • nem hasonít (nem zöngésít): szé/tv/esz [*szédvesz] • (de: Dél- és NyugatDunántúl) • B) /h/ hasonít (zöngétlenít): do/bh/at → [dophat] • nem hasonul (nem zöngésül): pe/chb/ől [*peγből] • [xb]

Fonotaxis (fonotaktikai szabályok) a hangsorokat alkotó elemek sorrendjét határozzák meg a kezdő- és a végpont között Magyar (néhány példa) Szó elején CCCV____ 1. hely: /s/ v. /sz/ 2. hely: /p/, /t/ v./k/ 3. hely: /r/ spriccel,sprőd, stratégia, strucc, skribler ’firkász’, skrupulus ’aggály’ (szpr-: nincs) sztrájk, sztráda, sztracsatella, sztreccs, sztratoszféra, sztriptíz, sztrichnin szkriptor (csak!) „tiltott” sorok: *psr, *rszp stb. Szó elején CCV____ : sokkal több lehetséges kapcsolat – nem lehet szigorú szabályt fölírni blöff, bringa, flört, frász, krampusz, spárga, stadion, szcéna, trágár stb. „tiltott” sorok: *bk, *bt, *csr, *kf, *hg stb.

Hangsúly • szupraszegmentális jelenség – nem a hangok, szótagok tulajdonsága • viszonylagos: egy elem kiemelkedése • hangerőtöbblet • hangmagasságtöbblet ezek együttállása • (időtartamtöbblet) ! = hangerőtöbblet (nyomaték) ↑ = magasságtöbblet (!) = lehet nyomatékosabb, de nem feltétlenül ↑!Pénteken. – hangerő + hangmagasság A ↑(!)könyvtárak ↑(!)pénteken ↑(!)talán ↑(!)zárva lesznek. – főleg hangmagasság !Pén↑teken? 1. szótag: csak nyomaték 2. szótag: hangsúlytöbblet (de nincs nyomaték)

Morfológia (alaktan, szóalaktan) Tárgya: a szavak szerkezetének, belső felépítésének és létrehozásuk szabályainak a vizsgálata • tövek, toldalékok: a legkisebb nyelvi jel forma+jelentés A morfológia sajátos helye a nyelvleírásban minden nyelvnek vannak hangtani és mondattani tulajdonságai nem minden nyelvnek van morfológiája – nem kötelező tulajdonsága a nyelvnek pl. ún. izoláló nyelvek pekingi kínai Wô mǎi júzi chī. Én venni narancs enni. angol

The A

boy fiúalanyeset

saw látmúlt

a egy

man. férfitárgyeset

The A

man férfialanyeset

saw látmúlt

a egy

boy. fiútárgyeset

Produktivitás produktív morfémák: termékeny, aktív részvétel morfológiai szerkezetek létrehozásában • teljes produktivitás (kategorikus produktivitás) olvas- igető -ni fn. igenévképző • teljes improduktivitás -omás: áldomás hallomás látomás vallomás De! *hozomás, *iromás stb.

Nyitott és zárt rendszer tövek: általában nyitott rendszer egyalakúak – nyitott bróker, teló ’telefon’, hardver, anyázik, pogi, nevesít stb. tővégi időtartamot váltakoztatók – nyitott eurokrata, pizza, pláza stb. v-t tartalmazók – zárt tesz, vesz; ló, tő stb. affixumok: viszonylag (erősen) zárt csoport papírféle, jófajta, madárszerű: képzőszerű utótagok ezerszám(ra), gombamód(ra): ragszerű utótagok [nyelvtörténet: hat ige → -hat képző; né ’nő’ → -né asszonynévképző]

Alakváltozatok (alternáció) hó-ban ~ hav-as jó-vá ~ beteg-gé ~ édes-sé kocsi-k ~ ház-ak ~ szék-ek ~ darab-ok ~ gyöngy-ök Egyalakú (egyváltozatú) tő v. toldalék ’betűsorok értelmét megfejti’: olvas: -ig toldalékmorféma Többalakú (többváltozatú) tő v. toldalék tipikus, elvont állandó változat – invariáns: az adott morfológiai kategória reprezentánsa beszédbeli realizáció: variáns v. allomorf alternánsok

Alakváltozatok (alternáció) – összefoglalás Forrás: Keszler Borbála (szerk.), Magyar grammatika, 42. l.

Passzív tövek (fantomtő) csak képzőt tartalmazó szavakban fordulnak elő disztribúciós módszer – tövek csör-dül for- dul csör-dít kon- dít csör-ög patt- og csör-get csen-get kielemezhető a csör- szóelem (for-, kon-, patt-, csen-): csak képzős szóalakban passzív – nem vesz részt új szóalakok létrehozásában: *csör-ni, *csör-tünk, *csör-és lexikalizálódás

Ragozási sorok (paradigmák) inflexiós toldalékok (jelek, ragok) rendszere pl. ige: személy- és számjelölés; főnév: birtoklás jelölése szembeállítható szóalakok ad-ok ad-unk ad-sz ad-tok jelentő ad-ø ad-nak ház-am ház-ad ház-a

ház-unk ház-atok ház-uk

mód, jelen idő, általános ragozás

birtokos személyjelezés, egy birtok

Ragozási sorok (paradigmák) német sagen ’mond’ ich sag-e du sag-st er/sie sag-t határozott névelő hn Nom. der Akk. den Gen. des Dat. dem

wir sag-en ihr sag-t sie sag-en

nn die die der der

sn das das des dem

orosz говорить [govority] ’beszél’ ja govor-ju mü govor-im tü govor-is vü govor-itye on govor-it onyi govor-jat

A morfológiai műveletek formai szempontból Összetétel – két szótári szó összekapcsolása • szerves (endocentrikus): az alkotóelemek között grammatikai viszony van • dércsípte, napsütötte; nagyothall, favágó, szájtátva; jóváhagy, városlakó, partraszállás; könnyűzene, sárgaláz, lenmag, bőkezű • jelentéssűrítő: mondatrészletekre lehet visszavezetni (különböző átalakítások) • szélmalom ’széllel működő malom’ • papírbolt ’papírt eladó üzlet’ • cukorbeteg ’magas vércukorszinttől beteg’ • [szervetlen (exocentrikus): nem grammatikai eljárás eredménye] • ábécé, egyszeregy, miatyánk, üdvözlégy

Képzés – új szótári szó létrehozása termékenység (produktivitás) -z és -l igeképző: internetez, klónoz; doppingol, printel Ragozás – a szavak mondatbeli funkcióját határozza meg szóalakzárás: ad-ogat-t-unk; üveg-es-ek-nél produktivitás [! öröm-est; Pécs-ett, Kolozsvár-t; tett-leg, vég-leg; DE: jogi-lag, zenei-leg] fonológiai változatosság: -hoz/-hez/-höz

Szintaxis (mondattan) Szabad szórendű-e a magyar nyelv? (1) a. *Néztem meg a filmet. b. *Laci is lett beteg. logikai műveletek: kérdezés, tagadás, általános névmással jelölt kvantifikálás (pl. minden) (2) a. *Ki megnézte a filmet? b. *Laci megnézte nem a filmet. c. *Minden fiú nézte meg a filmet. (3) a. A gyerekek A VERSET tanulják. b. A verset A GYEREKEK tanulják. „szabad helyválasztás” → más jelentés logikai alany (3a): gyerekek (3b): vers szabad szórend esetén nem lenne jelentésbeli, hangsúlyozásbeli különbség

A magyar mondat szerkezetét, szórendjét a mondatösszetevők logikai szerepe határozza meg. A) topik (téma): megnevezi a már ismertet, amelyről a mondat szól B) predikátum: a topikról tett állítást tartalmazó mondatszakasz

Fókusz Mondatközpont – az igei kifejezés (ige) előtti kitüntetett hely – hangsúly – bármilyen mondatösszetevő – kitöltése nem kötelező – kitöltött fókusz után az ige hangsúlytalan

(Cser András nyomán)

• • • •

hangsúlyos hely mindig az ige előtt a fókusz előtt áll a téma, melyet nem kötelező kitölteni a fókusz üresen maradhat, ilyenkor az ige hangsúlyos az ige után álló elemek helyzete nem hordoz további szerkezeti jelentésbeli információt

Lexikológia (szókészlettan, szókincstan) a szókészlet elemeinek különféle összefüggéseit vizsgáló tudományterület Szótári szó (lexéma): ragok és jelek (inflexiós elemek) nélküli alak lexikális jelentésű morféma: megnevező funkció, hangalak és jelentés egysége Leíró (nem csak a mai szinkrónia!) társadalmi fontosság területi változatok (tájszavak) társadalmi változatok (szleng, argó) régi és új (archaizmus és neologizmus) szaknyelvek Történeti a szókészlet elemeinek keletkezési formái a jelentések változása

szókészlet – viszonylag laza halmaz (de vannak egyben tartó „erők”) ↓ oka: a szavak állnak a legszorosabb kapcsolatban a nyelvet beszélő társadalom életével Szókészleti kapcsolatok a) közös alapszó os ság a nagy ás ít hat

b) (tágabb) származásbeli (etimológiai) rokonság fércel, fuszekli ’zokni’, futball, pad, pedál, pódium stb. [’láb’] gacsaly, gacsos, gáncs, kacs, kacsint, kacskaringó, kacsó, kókad stb. [’görbe; görbület’] (vö. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen 3. Register) c) a jelentések rokon volta ballag, baktat, bandukol, kullog, lépked, mendegél, poroszkál bömböl, kiabál, kiáltozik, lármázik, ordibál, rikácsol, üvöltözik (? dívány, heverő, lóca, pad, priccs, sezlon) Kevésbé strukturált kapcsolatok – hatalmas mennyiség – állandó dinamikus mozgás

A szókészlet eredetbeli rétegződése I. Alapnyelvi eredet (ősi örökség) él, fon, tud, ad, lő; szem, kéz, fül, vér, nyíl; fű, fa, lúd, hó; három, öt; lágy, nagy; névmástövek (ném. Wasser ’víz’, Herz ’szív’, Mutter ’anya’, sieben ’hét’, zehn ’tíz’, leben ’él’, ich ’én’) II. Belső keletkezés A) szóteremtés (onomatopoézis) a) indulatszavak: á, ó, hű, hopp, ej, jaj b) hangutánzó szavak: zizeg, kopog, susog, reccsen, csobog, kondul; cica, koca, liba, csibe c) hangulatfestő szavak: durmol, suvaszt, vacog, bandukol, biceg, nyüzsög; sunyi, bamba, alamuszi

B) Szóalkotás a) szóképzés (fazék, torok, halad, ének– elhomályosult képzések ) deverbális verbum: adogat, olvastat, lökdös, vagdal deverbális nomen: adás, huzat, épület, festő, lepel, kérvény denominális verbum: gyorsul, szépít, gombol, programoz, erősködik denominális nomen: szépség, szánkó, szemcse, felhőzet, asztali, sós b) szóösszetétel (magyar, férfi, arc, ember, ötven – elhomályosult összetételek) vö.: Morfológia (29. dia) c) tudatos szóalkotás elme, zongora, pótlék, nyitány edző, bedobás, les FTC, PPKE, Főtáv, Mol

d) tükörszavak tükörfordítás: távcső (< ném. Fernrohr), virágvasárnap (< szláv Cvetna nedelja), rögeszme (< lat. idea fixa), feketedoboz (ang. black box) részfordítás: ámokfutó (ném. Amokläufer), cibetmacska (< ném. Zibetkatze), dámvad (< ném. Damwild) egyszerű tükörszó: anyag (< lat. materia), állam ( lat. status), fegyenc (< ném. Sträfling), üzem (< ném. Betrieb)

III. Idegen eredetű elemek A) jövevényszavak dogma < lat. [< gör.], dohány < oszm.-tör. [< újperzsa < arab] zeller < ném. (b-osztr.) [< fr < ol] török: dió, gyász, bátor, csalán, disznó, tenger, tanú, iker, kanyaró; balta, kalauz, komondor, szúnyog; kávé, kefe, csuha, zseb, basa, bég szláv: barát, pap, kereszt, asztal, málna, medve, borda, udvar, galamb, széna, kasza, szarka, tanya, vodka, galuska, nadrág, harisnya német: cégér, pendely, csűr, prém, lárma, zsámoly, sámli, puszi, cetli, tánc, srég, biliárd latin: iskola, eklézsia, mise, kápolna, processzió, kollégium, citrom, palánta, pálma, párduc, cet, patika, kamra angol: dendi, csencsel, dzsentri, dzsip, lift, lincsel, nejlon, sort, makadám, bróker, díler, klikkel, hardver, hotdog

B) Nemzetközi műveltségszavak a) vándorszavak: suba, könyv, csokoládé, paripa, szoba, kapitány, kömény b) nemzetközi szavak: akusztika, energia, telefon, akvárium, motor, büfé, garázs, csekk, dömping, detektív, gól, szendvics, kobold, nikkel, bravúr, kaszinó, algebra, alkohol, kalifa, bolsevik, mamut, platina idegen szó ↔ backhand ’fonák’, cortex ’kéreg’ ekvivalens (?), frottír (?)

jövevényszó

sznóbord, imidzs, menedzser IV. Ismeretlen eredet ás, ken, tol, von, agyag, buta, gyújt, idegen, bűn, céda, céda, csarnok, erkölcs, gőz, gyenge, győz, has

Szemantika (jelentéstan) A nyelv mint jelrendszer megjeleníti a világot: a jeltárgyat (denotátumot) képező dolgok megnevezése → hangsor (jelölő); jelölt; jelentés Osztály jelölése: kéz: a világ összes kezének osztálya A beszédben való konkretizálódás: egy-egy kéz mint denotátum (jeltárgy) A jelentés a jel használatának szabálya.

Jelentésfajták (szószemantika) Denotatív (megjelölő) jelentés jel és jeltárgy viszonya (minden jel rendelkezik ilyennel) macska; könyv; olvas; szeretet; és; hogy (manó, tündér, jeti) Konnotatív jelentés tipikus jegyek – járulékos jellemzők a denotatív jelentés változatlansága mellett nő 15. század: ’hosszú hajú, nadrágot nem viselő, a férfiaknak általában alávetett’ 20. század: ’emancipált, viselhet nadrágot, haja lehet rövid is’ Kollokatív jelentés-összetevők előfordulási lehetőségek, illetve korlátok csinos +lány, +házikó −virág, −vacsora, −érzelem angol hidegvér ↔ *spanyol hidegvér állam bácsi ↔ *állam néni

A szókészlet jelentésviszonyai 1. Egyjelentésű szavak (monoszémia) hamuszürke, járógipsz, illusztris ’neves, kiváló’, bálna 2. Poliszémia – több jelentéssel való felruházás (többjelentésű szavak) a korábbi jelentés („alapjelentés”) mellé új jelentések metaforikus (hasonlóságon alapuló) v. metonimikus (érintkezésen alapuló) kapcsolatok a jelentésszerkezetben

metaforikus jelentésgyarapodás (jelentéskiterjesztés) ló ’négylábú állat’ ’sakkfigura’ ’tornaeszköz’ fül ’emberi testrész’ ’tárgy része’ mekeg <állat> <ember> metonimikus jelentésgyarapodás (jelentéskiterjesztés) (hely, idő, anyag, ok–okozat, rész–egész) iskola

’intézmény’ ’épület’, ’a benne levők összessége’, ’iskolai oktatás’, ’iskolai végzettség’, ’tudományos, művészeti irányzat’, ’okulásra módot adó élmény’ arany ’nemesfém’, ’pénzérme’, ’ilyen szín’, ’ilyen színű ruha’ borzad ’haj, szőr égnek mered’, ’iszonyodik vmitől’ ablak ’nyílás a falban’, ’nyílászáró szerkezet’, ’ennek üvege’ [totum pro parte] fej ’testrész’, ’vezető személy’, ’ember’ [pars pro toto]

3. Homonímia – azonos névvel való megnevezés (azonos alakúság) nincs érzékelhető szemantikai összefüggés a jelentések között eltérő eredet, konvergens alakfejlődés – valódi homonimák ár1 ’ellenérték’ ár2 ’áramló víztömeg’ ár3 ’lyukasztó szerszám’ ár4 ’területmérték’ vár1 csap1

vár2 csap2

divergens jelentésfejlődés – álhomonimák barát1 ’barátságban levők egyike’

barát2 ’szerzetes’

bolt1 ’bolthajtás’

bolt2 ’üzlet(helyiség)’

fogas1 ’halfajta’

fogas2 ’borona’ fogas3 ’ruhaakasztó’

4. Szinonímia – rokonértelműség

denotatív egyezés – asszociatív–konnotatív eltérés

kutya (semleges) eb (régies, hivatalos) nő asszony hölgy nőszemély némber csaj spiné fehérnép csapat csoport társaság kompánia banda team (tím?) brancs kontextusok (megnyilatkozások) „sérülékenysége” 6. Antonímia – jelentésellentét ellentétes előjelű denotatív összetevők kizáró ellentét (bináris antonímia): élő holt, halott éles tompa csecsemő felnőtt skaláris (fokozati) ellentét: kicsi nagy szegény gazdag lassú gyors taxonomikus (többértékű) ellentét: piros fekete sárga kék drapp zöld

A nyelvek belső változatossága ló ~ luo ~ lou rét ~ rít kérek ~ kérëk ~ kérök [hej] ~ hel mondja ~ mondi megy ~ mëgyën ~ mén kukorica ~ tengeri ~ törökbúza ~ málé

Nyelvváltozatok olyan, egymástól többé-kevésbé eltérő nyelvi rendszerek, amelyek együttesen tesznek ki egy nyelvet 1. területi nyelvváltozatok – nyelvjárások, regionális köznyelvek 2. társadalmi nyelvváltozatok – csoport- és szaknyelvek 3. köznyelvi változatok – írott és beszélt nyelv standard nyelvváltozat – írott szövegek művelt magyar beszélők magyarul tanuló idegen ajkúak

szótárak és nyelvtanok ↓ kodifikált norma

Dialektológia Nyelvjárás „egy adott nyelv azon változata, amely a nyelvterületnek csupán egy részén használatos” (Kiss Jenő) Meghatározó jellemzők: • rendszerváltozat • területi kötöttség • a standardizáltság hiánya • korlátozott kommunikációs érvényesség

Szókincs • valódi tájszók: bojnyik ’zsivány, útonálló’, himpér ’málna’, honcsok ’vakond’ • jelentésbeli tájszók: bogár ’légy’, borsó ’bab’, ember ’férfi’, gyerek ’fiú’ • alaki tájszók: csollány ’csalán’, dërágo ’drága’, ínëkül ’énekel’, ümög ’ing’ Hangtan • ë: szëgek fn. ~ szegëk E/1.; mëntek T/3. múlt ~ mëntëk T/1. jelen • illabiális [ȧ], labiális hosszú [ā]: ȧpām • [foľó] ~ [fojó] ~ [foló] • kéröü ~ kérüö • látnyi

Alaktan • adó ~ adaja, csípő ~ csípeje • lovajinkak ’lovaink’ • székho, hatszer • késvel • hamujé ’hamuvá’ • lől ’lő’, ütte ’ütötte’, megyen ’megy’ Mondattan • megy elfele, írja megfele • el van menve az erdőre • el szokok menni a kocsmába • kellek levelet írni • el kell menjek

Szociolingvisztika A társadalmi környezet meghatározza • az anyanyelvet (első elsajátított nyelvet) • a többnyelvűvé válást • adott nyelven hány nyelvváltozatot ismerünk, használunk Nyelvi változók – alternatív (választható) megoldások fel ~ föl, seper ~ söpör; föld ~ főd, sör ~ sőr; inessivus (hol? belső helyviszony) szobában ~ szobába írnom kell kell, hogy írjak kell írjak nevet ~ kacag; burgonya ~ krumpli ~ pityóka jó ~ kiváló ~ klassz ~ tök jó (tökjó ?) ~ zsír ön ~ maga ~ kegyed ~ kend Jó napot! ~ Adj’ isten! ~ Tiszteletem! ~ Szervusz ! ~ Csá!

Szociolingvisztikai változó két vagy több, társadalmilag szignifikáns (jelentős) változatban él Stigmatizált (megbélyegzett, elítélt) jelenségek lássa ’látja’ értelemben halasszuk ’halasztjuk’ értelemben én adnák én lakok vhol el-e jön (standard változat: eljön-e) biztosan, hogy (standard: biztos, hogy)

Változók társadalmi megítélése (kiegészítéses feladatok alapján) (Kontra Miklós nyomán)

Kétnyelvűség (bilingvizmus) egyének – közösségek – társadalmak: mindennapi életükben két vagy több nyelvet használnak 5000 nyelv – kb. 200 állam a világ lakosságának a fele kétnyelvű 1. Egyéni kétnyelvűség a befogadó ország nyelvét gyengén beszélő vendégmunkás ↕ gyakorlott tolmács-fordító • kiegyenlített (balansz) – domináns kétnyelvűség • gyermekkori (korai) – fiatalkori – felnőttkori (kései) ↓ egyidejű (szimultán) v. egymást követő (szukcesszív) • természetes (elsődleges) – mesterséges (másodlagos) • hozzáadó (additív) – felcserélő (szubtraktív)

2. Közösségi kétnyelvűség • stabil kétnyelvűség (Svájc, Kanada) • instabil kétnyelvűség ↓ nyelvcsere A kétnyelvű beszéd kódváltás (státuszemelés, szolidaritás, kizárás, idézés, nyelvtani hiány) kódkeverés: „hunglish”, „franglais”, „tex-mex”

A nyelvek sokfélesége – A nyelvrokonság Hány nyelv van a világban? • 4–5 ezer körül (szélsőségesebb becslések: 3–10 ezer körül) • ismeretlen területek • népek eltűnése • nyelvről vagy nyelvjárásról van-e szó – dán – svéd – norvég – flamand – holland ↔ déli német (pl. déli alemann Svájcban) – horvát – szerb kínai (nyolc fő csoport)

A nyelvek összehasonlítása Tipológiai osztályozás az emberi nyelv felépítési lehetőségei, pl.: – a magánhangzókészlet jellege, nagysága – zöngés : zöngétlen oppozíció a mássalhangzóknál – csettintő hangok – hangsúlyfajták – alapszórendi típusok (SOV, SVO, VOS, VSO) – kötött vagy szabad szórend – alanyi : tárgyas ragozás – stb.

Genetikai osztályozás Nyelvrokonság (genetikai összefüggés): olyan élő vagy már kihalt nyelvek összefüggése, amely korábbi nyelvi állapotokra vezethető vissza folyamatosan, tendenciaszerűen és rendszerszerűen Areális összehasonlítás földrajzi kapcsolat, szoros(abb) együttélés, inkább tipológiai egyezés albán (indoeurópai önálló ág) bolgár (szláv) román (újlatin)

veláris illabiális mgh.; jövő idő ’akar’ jelentésű igével; végartikulus (fn. után álló determináns): alb. mik ’barát’ – mik-u ’a barát’ bolg. kniga ’könyv’ – kniga-ta ’a könyv’ rom. om ’ember’ – om-ul ’az ember’ (trák–illír nyelvi alapréteg [szubsztrátum]?)

A változó nyelv – A nyelvtörténet Szinkrónia (leíró vizsgálat) egy adott időbeli metszet nyelvi rendszerének leírása – egyidejűség minden nyelvváltozatot érinthet bármelyik korra vonatkozhat Diakrónia (történeti vizsgálat) a változó rendszer, illetve a rendszer változásainak vizsgálata legalább két szinkrón metszet barát: „korábban” csak főnév A barátom jól tud angolul. ma (kb. 15 éve) melléknévi értékben is : ’vmit kímélő; vminek kedvező’ környezetbarát, ügyfélbarát, gyermekbarát, vakbarát stb.

A változás alapfeltételei: • működő kommunikációs rendszer (holt nyelvek – ógörög, latin, gót, óporosz – nem változnak) • tényleges vagy lehetséges (potenciális) változatok el kell mennem el kell, hogy menjek el kell menjek • beszélt nyelv A nyelvtörténet alapkérdései: A) Mi változik? B) Hogyan változik? C) Miért változik?

A) Mi változik? (Halotti beszéd, 12. sz. vége)

Hangok zum pur chomuv ge

[szüm] > [szöm] > [szëm] > [szem] [pur] > [por] [χomuβ] > [hamú] > [hamu] [dzse] > [de]

[χ] = veláris zöngétlen spiráns [β] = bilabiális zöngés spiráns

Nyelvtani szerkezet (miloſtben) terumteve [terümteβé] ’teremté’ engede (urdung intetvinec) [engedé] ’engede’ odutta vola (paradisumot) [oduttá βolá] ’adta vala’

ma: -t időjeles múlt

(yſa ki nopun) emdul oz gimilſtwl [ëmdül] ’eendel’ gimilſtwl [dzsimilcstűl] (partitivus) bulſaſſa (w bunet [bulcsássá]) ’bocsássa’

ma: eszel v. enni fogsz ma: gyümölcsből ma: bocsássa meg

Szókészlet isá ’íme; bizony’, hëon ’csupán’, intet ’csábítás’, jorgat ’irgalmaz’ feze [?fésze, ? fésszé] ?’zsákmány’, ildet ’üldözés’, önöttei ’kiválasztottai’, jochtat ’illeszt’, bírságnap ’a végítélet napja’ – kihalt, elavult szavak a korszak magyar nyelvéből hiányzó szavak: gyolcs, puska, kakaó, parlament, rádió, egyetem, vasút stb.

Jelentés odutta vola neki paradiſumut hazoa – ház ’lakóhely’ < fgr. *kota ’sátor; kunyhó’ – 1193 ’épület’, 1416 u. ’szoba; helyiség’ (ma is nyelvjárási); 1416 u. ’család; nemzetség’; 1587 ’háztartás’; 1694 ’dinasztia’; 1792 ’cég; kereskedőház’; 1869 ’képviselőház’ Eſ oz gimilſnek vvl keſeruv uola vize – víz ’lé’ < fgr *βete ’víz’ – 1214 ’folyóvíz, állóvíz’; 13. sz. közepe ’H2O’; 1533 ’testnedv’ eſ veteve wt ez muncaſ vilagbele – munkás ’kínnal teli’ < óe. szláv mǫka [munka] ’kín, gyötrelem’ – 1138 ’kín, szenvedés, gyötrelem’; 1372 u. ’munka mint tevékenység’; 1519 ’munka eredménye’ iſa eſ num igg ember mulchotia ez vermut – múl(ik) ’elkerül’ < fgr- *mulɜ- ’elmegy; eltelik’ – 1372 u. ’eltelik (idő)’; 1372 u. ’megszűnik’; 1519 ’egy bizonyos életkort elért’; 1598 ’vkitől függ vmi’ Vagyis: változik a fonémaállomány, a szókészlet, a jelentések (a morfémák, a mondatszerkezetek) – a nyelv részrendszerei

B) Hogyan változik a nyelv? Nem összevissza, hanem (szinte) szabályosan: tendenciaszerűen és rendszerszerűen. Nem azonos időben lezajló változások; a rendszerjelleg folyamatosan megmarad. egyedi újítás → részrendszerek változása → az egész rendszer változása (elvi lehetőség) Befolyásoló tényezők: – területi változatok – nyelvi elkülönülés – egymást keresztező újítások – analógia – nyelvek kölcsönhatása

C) Miért változik a nyelv? • mert az állandóan változó társadalommal és beszélőkkel él szorosan együtt • mert nem törvények, hanem konvenciók (szokások) tartják egyben a formákat és jelentéseket; változtatás „közmegegyezéssel” • mert egy adott időben többféle (területi és társadalmi) változat él egymás mellett: dinamikus szinkrónia, dinamikus stabilitás • mert képes befogadni az egyszerűsítési törekvéseket • mert kommunikatív (és a valóságot tükröző) funkcióját csak így tudja ellátni • mert a nyelv nem kauzális (oksági) lefolyású (pl. természeti törvények), hanem intencionális (célirányos) – beszélői szándék, beszédhelyzet, beszédpartner • a változások során a részrendszerek nem esnek szét – átrendeződés optimumra törekvés (a legkedvezőbb állapot elérése a cél) • lassú folyamatok (kommunikációs körülmények szerepe)

Tankönyv • Kenesei István (szerk.): A nyelv és a nyelvek. Hatodik, javított, bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011. Ajánlott irodalom • Crystal, David: A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. • Fodor István (szerk.): A világ nyelvei. 1999. Akadémiai Kiadó, Budapest. • Kálmán László–Trón Viktor: Bevezetés a nyelvtudományba. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005. • Kiefer Ferenc (szerk.): Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. (Akadémiai Kézikönyvek