Bevezetés a Lovaglásba

Bevezetés a Lovaglásba „BÖLCS EMBERNEK LÓ VALÓ, MERT LÓVÁ TESZ AZ EMBER, S EMBERRÉ A LÓ.” /Jókai Mór/

Lovon ülni, és azt többé-kevésbé irányítani, 30 óra alatt meg lehet tanulni. Ahhoz, hogy egy lovas, lova felett teljes befolyással bírjon, évek kellenek. - Mi az, amit a lovasnak elméletben tudni kell? Miként kell viselkedni a lovon. A lovas szakkifejezések jelentését. Ismernie kell a ló testtájait. Mivel és hogyan gyakorolhatunk hatást a lóra. Baleseti veszélyeket, és elhárításuk lehetőségeit. A lovaglás tudományát sokféle módon lehet oktatni, és elsajátítani, de ennek három alapvető eleme nem kerülhető ki, éspedig: az ülés, az érzés és a befolyások (más néven segítségek). Ezek nem választhatók szét! - szervesen egymásba kapcsolódnak. Pl.: nem lehet csak a jó ülésre tanítani és később ettől függetlenül a további tudnivalókra. Tehát a tanulónak fel kell készülnie arra, hogy figyelmét meg kell osztania. Már az első leckéknél tudatosan törekednie kell, hogy szorongását leküzdje és ne csimpaszkodva, ne merev kényszeredett testtartásban üljön a lovon. Meg kell tanulnia bízni a lóban. Ezt csak úgy sajátíthatja el, ha ismereteket szerez a ló természetes viselkedéséről. Legegyszerűbb módja ennek, részt venni a ló ápolásában. Itt tanulhatja meg az évezredek alatt kialakult szakmai fogásokat, és itt figyelheti meg a ló, miként reagál az embertől, fajtársaitól, más állatoktól kapott ingere. Tanulás nélkül szerez ismereteket anatómiából és lovas szakkifejezésekből. Itt győződhet meg arról, hogy a ló kiváló memóriával rendelkezik, tanult vagy felvett szokásaihoz mennyire ragaszkodik, és itt szerezhet tapasztalatokat arról, hogy milyen kiválóak az érzékszervei. A lovat fejlett érzékszervei képessé teszik arra, hogy megkülönböztesse azt az embert, aki szereti, és azt, aki fél tőle. Ezt képes csak a szaglása révén felismerni. Hangokból megkülönbözteti és a jó megfigyelő számára jelzi a vele bánó lelki állapotáról kialakult véleményét, pontosabban azt, hogy ő mire számít, dicséretre, vagy büntetésre. A ló háziasítása folytán minden tekintetben az emberre van utalva, az ember által kialakított szokásokat (házirendet) elfogadja, és ha megszokta, ahhoz ragaszkodik. Ugyanígy ragaszkodik a saját ötletei alapján kialakított szokásaihoz is. Általában készséggel teljesíti az ember akaratát, de úgy hogy, szilajságát megtartotta. Ez a szilajság, egy óriási tömeg féktelennek látszó és mégis kecses mozgásában nyilvánul meg. Talán ezért van, hogy egyes emberek imádják a lovat, mások félnek tőle. Mint minden ember, úgy minden ló is más és más, van serény és lusta, van ideges és flegmatikus, és ezt lehetne sorolni a végtelenségig. Ezt a bánásmódnál, az idomításnál, lovaglásnál feltétlen figyelembe kell venni. Jó, ha a lovas tisztában van a ló erejével, ami sokszorosa az emberének. Ezért a lovat fizikailag képtelen egy ember legyőzni. A lovat nem legyőzni kell, hanem megnyerni, mindig, és arra, amit el akarunk érni. Így válik a ló társsá, szórakozó partnerré. Ezért fontos, hogy a kezdő lovas elméletben is sajátítsa el a lovaglás tudományát, ismerje meg a ló viselkedését és a lovas szakkifejezéseket, hogy a tanulás folyamán elsajátított ló és lovas közötti nyelvet (jelbeszédet) a legmagasabb fokon tudja alkalmazni. Másrészt értse oktatója tanácsait, észrevételeit, ismerje a megvalósítandó célt, és annak eszközeit.

www.bellapuszta.hu

Ülés A lovas testtartása és annak minden legkisebb változása - vagy annak legfinomabb árnylata is - befolyást gyakorol a lóra. Ezért az első leckék feladata: Az egyensúly megtalálása és annak folytonos tartása. A lovas teljes elengedettségének elérése, beilleszkedés a ló mozgásába.

Érzés elsajátítása A lovas üljön a nyereg legmélyebb pontján, testtartása legyen egyenes és laza, a vállakat leengedve a fejet felemelve kell tartani. Sose nézzük az alattunk lévő lovat, mindig előre a haladás irányába kb.: 30-50 m-re. A láb belső felülete simuljon a ló oldalához, a lábfejek legyenek párhuzamosak a ló testével, és a sarok legyen a lábfej legmélyebb pontja. A lábfej a talpközép előtti részen feküdjön fel a kengyelre. A felkar függőlegesen lógjon a test mellett, az alkar zárjon erre olyan tompaszöget, hogy a szár és az alkar szinte egyenes vonalat képezzen a zabláig. A szárat tartó kézfejek legyenek egy-egy ökölnyire egymástól és a martól. A szárakat - csavarodás nélkül - átvezetjük a kisujj és a gyűrűsujj között a zablától egyforma távolságra, majd ismét átvezetjük a csukott tenyéren úgy, hogy előre a mutatóujjunk felett érjen ki és azt a mutatóujjunkhoz a hüvelykujjunkkal rögzítjük. A lovas ülése külső formáját tekintve (általában) akkor szabályos, ha a válla a csípője és a sarka egy függőleges vonalba esik. Ez az ülés iskolaülés vagy díjlovagló ülés, glási formáknál változik.

Egyensúly Egyensúly leglényegesebb része, hogy a lovas felső teste hozzávetőlegesen merőleges legyen a lóra. Kapaszkodás (különösen a szárba ne) és a lábak túlzott szorítása nélkül kell, ogy ezt elérje, a nyereg legmélyebb pontján ülve. Először kengyelvassal, 3-4 óra után, e nélkül. A lovast csak az egyensúly tartsa meg a nyeregben, ne karja és a lába. Ebben segítségére lesz a lovasnak, ha megtanulja derekát helyesen meghúzni.

Elengedettség Elengedettség azt jelenti, hogy a lovas nem feszül meg egész testében, csak a dereka feszes időnként, egy kissé.

Beilleszkedés a ló mozgásába Beilleszkedés a ló mozgásába úgy érhető el, ha a lovas testtartását nagyon kis mértékben úgy változtatja, hogy a ló mozgásából eredő feldobódást minél minimálisabban csökkentse. Ülése simuljon a lóhoz és kövesse annak mozgását. Itt jön az első nehezen érthető feladat, amit egyesek rövid időn belül ösztönösen jól csinálnak, mások csak tudatos begyakorlással hosszabb idő alatt sajátítanak el. Csak az tudja megfelelően végrehajtani, aki megtanulta a helyes megindulást, és a derék meghúzását. Ahogy a hintát derékizmunk megfeszítésével lengésbe tudjuk hozni, ugyanígy a lovat ez zel előremenésre ösztönözzük. A mozdulat lényegesen rövidebb, mint a hintánál. Ha ezt a lovas megtanulta, a ló mozgását is tudja követni. Rövid időn belül tapasztalni fogja, hogy az elinduláshoz lényegesen kevesebb combsegítséget kell adnia. Megállításnál hasonló érzést tapasztal a lovas. Derék nélkül végzett megállításnál a szájban kifejtett erős nyomással állítjuk meg a lovat. Ez a megállítási forma helytelen! Ha derekunk meghúzásával, ugyanakkor a combok előre hajtásával állítjuk meg, akkor a ló hátulról előrefelé a szárra (zablára) tolódik, és ha kézzel nem engedünk a száron, azon megakad. Későbbiekben már csak a szárral kifejtett csekély nyomáskülönbség szükséges ahhoz, hogy a lóval megértessük, hogy most nem előre menni, hanem megállni kell. A lovas érzi, ahogyan a ló a megállításnál hátuljában süllyed, elől pedig magasabb lett. Továbbá ez minden finom segítségadásnak az alapja. Mindezt jól belovagolt lovon könnyebb elsajátítani, mint nyers vagy félrelovagolt lovon, de a lovasnak fejben tudnia kell, hogy gyakorlatban mit kell megvalósítania. www.bellapuszta.hu

Érzés Érzés elsajátítása már az első leckénél kezdődik, egyrészt futószáron történő lovaglásnál rájön a lovas, hogy felső testével kicsit befelé kell dőlnie, hogy biztosan egyensúlyban maradjon, másrészt milyen testtartás mellett dob rajta legkisebbet a ló. A lovasérzés tudat alatt önmagától fejlődik ki, élmények alapján rögződik. Itt az oktató sem tehet mást, mint a leckék kiválasztásával és azok végrehajtásával segíti a lovasérzés kialakulását. A leckéknél nem az a fontos, hogy elvégezzük, hanem az hogy hogyan, valamint az önellenőrzés folyamatos fenntartása. Ugyanis vannak dolgok, amit a külső szemlélő nem láthat, de a lovas érzi. Pl.: - az oktató a helyes megállítást kér a lovastól úgy, hogy egyidejűleg derekával, combjával, és a szárral hasson a lóra. A lovas azt érzi, hogy a ló a combok hatására nem áll meg, sőt erőteljesen előre igyekszik. A kezdő lovas ilyenkor általában a comb nyomását beszünteti és csak a szárnak húzásával, próbálja a kívánt megállítást elérni. Természetesen a ló ilyenkor nem áll szabályosan, és a kívülálló számára nem egyértelmű, hogy ez miért következett be. Az oktatást végző feledata az, hogy a lovas külső képe alapján megítélje, hogy a hibák miből erednek és fenti témákban miként halad a lovas, és megmondja, min kell változtatnia. Legjobb, ha az oktató és a lovas a jelentkező problémákat folyamatosan megbeszélik.

Befolyások (Segítségek) Lovas a lovára combbal, szárral, derekával, súlyával és pálcával fejthet ki hatást. Mégpedig: - a combok előrehajtó - a szárak visszatartó - a derék előrehajtó és összekötő- a különböző hatások érvényesülésére - a súly, fordítóan hat - a pálca visszatartó és előrehajtó Természetesen ezek csak belovagolt lovakra értendők, mert ezeket az ismereteket a ló belovaglás folyamán szerzi meg.

Combbal való befolyás A combbal való befolyás alatt lábaink teljes terjedelmével kifejtett tevékenységét értjük. A lábszárak hathatnak: - közvetlenül a heveder mellett előrehajtóan - a heveder mögött (kb. egy tenyérnyire) oldalléptetésre, vagy ellentartóan A combsegítségek az azonos oldalon lévő hátsó lábra hatnak (általában, van kivétel). A felső combok fekvésére és szögelésére nem lehet szabályt alkotni, mert ez függ a ló testének domborúságától, másrészt a lovas lábának hosszától. A lábszárnak (alsó comb) simuljanak a ló oldalához, sem elterpeszteni, sem túlzott mértékben szorítani nem szabad. A kengyelszíj hosszát, általában lóraszállás előtt karral szokták bemérni, de ez csak hozzávetőleges eredményt ad. Ezt mindig a lovon állítsuk véglegesre. Hosszúak a kengyelszíjak, ha a lábhegyeket le kell nyomni azért, hogy a kengyelt tartani tudjuk. Rövid, ha az alsó lábszárakat és a térdet annyira megemeli, hogy a lovas ülése a nyereg legmélyebb pontja mögé kerül, és ezzel elveszti ülésének biztos alapját, akaratlanul is a lábaival kapaszkodik (székülés).

Szárral való befolyásolás A helyesen belovagolt ló támaszkodást vesz a száron. Ez a lovas kezére kifejtett nyomásban nyilvánul meg. Ez a lovas számára többnyire a ló menőkedvét, ill. a szárazon nyert bizalmát kell, hogy jelentse. A lovasnak erre dereka meghúzásával, a ló gerincére kifejtett ellennyomással kell válaszolnia. A szárak a zablán keresztül a szájzugra fejtik ki hatásukat. Ezzel, ha nem bánunk finoman fájdalmat okozunk a lónak. Mint ahogy a korábbiakban említést nyert minden ló más és más, így a szárral kifejtet befolyásra is más és másképp reagálnak. Vannak puhaszájú lovak, és vannak keményszájúak. Az egyik típus a legfinomabb szármozdulatra is reagál, míg a másiknál keményebb szárhatások vezetnek csak eredményre. www.bellapuszta.hu

Egyes lovak folyamatosan támaszkodnak a szárra, de mozgásukból hiányzik az ütem és a lendület, ez hiba, amit a lovasnak éreznie kell és előrehajtással meg kell szüntetni. A lovasnak bizonyos idő elteltével, meg kell különböztetnie, hogy a száron jelentkező fokozott nyomás a hátulsó lábak hanyag tevékenységével párosuló lustaságból, vagy friss és élénk mozgásból eredő a lónak a szárhoz nyert bizalmáról van-e szó. Vannak - zömében elrontott - lovak, akik annyira feszítik a szárat, hogy hosszú ideig tartó lovaglásuknál a lovas kezét szinte elzsibbasztják („rá fekszenek a szárra”). Az erről való leszoktatást csak megfelelő jártassággal rendelkező lovas végezze. A száron való járás az egyik leglényegesebb része a lovaglásnak. Az a ló, amelyik nincs száron (kivonja magát a szár hatása alól) nem befolyásolható, adott esetben, de különösen nehéz helyzetekben irányíthatatlanná válik. Az ilyen ló sem kezdő lovasok oktatására, sem tereplovaglásra nem való. Általánosságban, ha a két szárat egyenlő mértékben rövidítjük fékezően, visszatartóan, felvevően hatunk a lóra. Ha szárakon engedünk, a ló az előre mozgásban nagyobb lehetőséget kap. Az egyenlő mértékben kifejtett kismértékű szárhatásnak figyelem felkeltő hatása van. Az egy oldalra kifejtett szárhatás kanyarodása, vagy hajlításra ösztönzi a lovat. De ilyen szárhatást alkalmazunk rövidvágtában is. Nem véletlenül mellőzöm a „szár húzása” kifejezést - ezt mindenképpen kerülni kell. Függetlenül attól, hogy a lovas keze és a ló szája között mindig folyamatos összeköttetésnek kell lennie. Ez az összeköttetés nem a szár húzásából ered, hanem abból hogy a lovat a szárra ráhajtjuk. A ló a száron „támaszkodást” vesz fel, amit a lovas a száron jelentkező enyhe nyomásban érzékel. Nagyon lényeges, hogy ez a nyomás sose a szár húzása miatt jöjjön létre, hanem a ló előrehajtásának legyen a következménye. A kézen érzett szájnyomás mindig olyan mértékben nő, ahogy a ló sebessége növekszik. Ha ló a támaszkodást elveszti, a lovasnak nem a szár rövidítésével kell a támaszkodást elérni, hanem a szárra való ráhajtással. A szár ugyanis közvetlenül a szájzugra hat, de közvetve a hátulsó lábakra fejti ki hatását. A ló testfelépítése következtében, a hátsó lábak a test hordására és előrelendítésére, az első lábak a mozgásból következő előrenyúló alátámasztás következtében kialakuló hordásra rendeltettek. Tehát elsődleges feladat a hátsó lábak intenzív mozgásra késztetése. A szár húzása esetén a ló valamelyik testrészében merevség keletkezik, (nyakban, hátban) így a kívánt hatás nem jut el (merevségi pontokon elakad) a hátulsó lábakra. Mivel az előrehajtás a hátulsó lábak energikus mozgását idézi elő, (az első lábak mozgása mindig ettől az energiától függ) minden hátra felé irányuló szárhatás a hátsó lábak szabad mozgását gátolja. A ló veszít üteméből, félbeszakítja a lendületes járást, egy nem kívánatos lötyögésbe megy át, vagy megáll, esetleg a bekövetkező merevség folytán kitér a szárhatás elől. Jól belovagolt lónál a szár rövidítése millimétereket, maximum centimétereket jelent. A lovas kezét csak akkor tudja megfelelően használni, ha teljesen független tud maradni a ló mozgásából eredő feldobódásra. Sőt a karját úgy mozgatja, hogy a feldobódásból eredő mozdulatok a csuklóhoz már ne érjenek el. Azok mindig a kívánatos helyen maradjanak. Ez akkor éri el a legmagasabb szintet, ha ügetésben olyan nyugodt a lovas keze, hogy egy pohár vizet meg tud tartani. A kéz még sincs egy bizonyos helyhez kötve, általában a test közepe előtt tartandó olyan távolságban és magasságban, hogy a rövidítéseknél, utánengedéseknél, ülésünkön semmilyen változtatást ne kelljen végrehajtanunk. Minden esetben kerülni kell a ló szájának akaratlagos, vagy akaraton kívüli rángatását. Ló szájának mértéktelen húzásából pedig általában a ló szokott győztesen kikerülni. Vannak más szárvetési módok, olyan lovaglási formák, ahol más technikát alkalmaznak.

Derékkal való befolyás A derékkal való befolyás csak a két comb együttműködésével lehetséges. A derék meghúzásánál nem a mozdulat okoz nehézséget, hanem annak megértése, hogy azzal mit lehet elérni. A meghúzott derék a lóra gyakorolt befolyást tekintve híd a combok és a szár között. Ugyanis a befolyások külön-külön nem alkalmazhatók, mert nem vezetnek a kívánt eredményre. Ezek csak együttes hatása a tényleges befolyás. Nem fedi le a cselekvést teljes egészében, de kb. így néz ki: - A szár felhívja a figyelmet, jelzi a megoldandó feladatot, comb megadja a jelet, a derék pedig azt mondja „most!”. www.bellapuszta.hu

A befolyások egyikének sem szabad elmaradni, vagy elkésni, mert azt a ló nem értené meg. Pl. ha, egy jól belovagolt lovon, lóhoz szorított alsó lábszárakkal a lovas a derekát meghúzza, és ugyanakkor a száron enged, a ló előre megy, ha a száron nem enged, a ló megáll. A lovas derekának és combjának, valamint a szárnak mindig összhangban kell működniük, ezért csak az ismeretek elsajátításának érdekében beszélünk szár vagy comb segítségekről, ezeket a tevékenységeket szinte mindig együtt alkalmazzuk és ezek összességét „befolyásoknak” nevezzük. A befolyások a ló számára csak akkor érthetők, és csak úgy válthatunk ki harmonikus hatást, ha ezeket a lóval teljesen összhangban adjuk. Mivel a ló és lovas többnyire mozgásban van, a befolyásnak abban a pillanatban kell hatnia, amikor lengésben vannak, vagyis ha a lovas a nyereghez hozzátapadva ül. Ezt csak a derékizomzat kétoldali egyforma meghúzásával érhetjük el. A derék meghúzása következtében az ülőcsontok - csípők előre nyomódnak, (a felsőtest árnyalatnyilag a függőleges mögé kerül) ezáltal az ülőcsontok a ló gerincére egy előre toló hatást fejtenek ki. Nagyon fontos, hogy a lovas a derékkal való befolyást minél előbb elsajátítsa, mert ha megszokja a helytelen segítségadást, arról később csak nehezen tud leszokni. Ha a lovas derékizomzatát csak az egyik oldalon feszíti (húzza) meg, azaz az egyik ülőcsontját, csípőjét nyomja előre, akkor kisfokú súlyáthelyezéssel a lovat fordulásra, rövid vágtába való beugratásra, vagy ugrásváltásra tudja késztetni. A lovas semmiképpen se üljön előrehajlottan, ne „pupoljon”, ezt azonban csak úgy kerül heti el, ha megtanulta derekát meghúzni. Ugyanígy kerülni kell a hátra eső testtartást is, mert az a ló mozgásától való elmaradást, (hátradőlés) a lovaglás teljes szétesését idézi elő. Nagyon fontos, hogy a derék meghúzása ne okozzon merevséget más testrészekben, mert a merevség a lóban feszültséget kelt, és ez általában a befolyások hatástalanságát vonja maga után.

Súllyal való befolyások A ló lábak által alátámasztott felülete jobbról–balra, sokkal keskenyebb, mint előröl hátra felé. A helyesen ülő lovas súlyvonala a ló súlyvonalával nagyjából egybe esik. Így a ló a lovas legcsekélyebb mértékű oldalirányú (a súlyvonalak egybeesésének megváltozását) eltérését azonnal észreveszi, és azt mozgásával korrigálni igyekszik. Ezt vagy oldallépésekkel, vagy kanyarodással teszi, függően attól, hogy a lovas milyen egyéb segítségeket ad. „A ló mindig a lovas ülése szerint állítja magát” - de a fordítottjának is így kell lenni. „A lovas lova állítottságának megfelelően üljön” - éspedig: fordulatoknál, hajlított lóval való lovaglásnál, és rövidvágtában. A testsúllyal való befolyások helyes végrehajtás esetén szemmel alig, vagy egyáltalán nem vehetők észre. Ha szembetűnő a súlyáthelyezés, akkor a lovas ezt eltúlozta, és helytelenül ül. Természetesen ez a szabály nem a kezdő lovasokra vonatkozik, de mint megvalósítandó célt, feltétlen meg kell szívlelni. A helyesen végrehajtott súlyáthelyezés segíti elő a befolyások természetes végrehajtását, és teszi lehetővé, hogy a lovasnak aránylag kevés testi erőt kelljen a lovaglásnál kifejtenie.

Pálcával történő befolyások A lovaglópálca arra való, hogy lovunkat bizonyos dolgoktól visszatartsuk, vagy segítségeinknek nyomatékot adjunk. Bizonyos tereptárgyakon (kidőlt fa, híd, stb.) a ló nem akar átmenni, hely nincs a kikerülésre, ilyenkor megpróbáljuk a lovat bíztatni, haígy sem, segítségadásunkat nagyobb eréllyel kell alkalmaznunk, és a heveder mögötti pálcaütésekkel ennek nyomatékot adhatunk. Ez azonban nem fajulhat veréssé! Ha a ló nyomatékkal alkalmazott segítségünkre sem hajlandó tovább menni, jobb, ha más utat választunk, vagy leszállunk a lóról és megpróbáljuk átvezetni. Akadály mellett oldalra kitörő lónál, ajánlatos a pálca a kitörés iránya felöli kézbe átvenni. Már a pálca átvétele elégséges szokott lenni a kitörés megakadályozására. A pálca sosem lehet „fegyver”, vagy „büntetőeszköz”! Mielőtt valaki a lóval harcba szállna, mérlegelje, van-e kilátása arra, hogy ebből a harcból győztesen fog kikerülni. Lehet, hogy pillanatnyilag igen, de gyakorlati tapasztalat az, hogy hosszabb távon ez mindig visszaüt. Általában úgy, hogy a ló a legkritikusabb helyzetekben mond csődöt. Az „egyenlőtlen eszközökkel” vívott harcot, hosszú távon mindig a ló nyeri. Az előrehajtó segítségek iránti feltétlen engedelmesség az egyedüli biztos eszköz a lovas kezében, és az igazi lovas gondolkozás elsajátítása. www.bellapuszta.hu

Mégpedig ha a ló ellenszegül, vagy természetellenesen viselkedik, a lovasnak el kell gondolkodnia azon, hogy ez minek a következménye. (pl.: becsípte a szerszám a bőrét, nyelve a zabla alá került stb.) Lóra szállás előtt minden esetben ezt a lovasnak meg kell vizsgálnia.

Általánosan Fenti ismeretek alapján megállapíthatjuk, hogy a lovaglás befolyásokból eredő előrehajtásból és visszatartásból áll. Ha az előrehajtó segítségeket megfelelően adjuk, a visszatartásokat kellő lovas tapintattal alkalmazzuk, rövid idő alatt lendületesen járó lovon fogunk lovagolni. Az előrehajtásból nyert lendületet, visszatartással szabályozzuk úgy, hogy a mozgás mindig lendületes legyen, de ne menjen át rohanásba, vagy lötyögésbe. Arra is vigyáznunk kell, hogy a lovat segítségünkkel ne lepjük meg, de azok kellő erélyűek legyenek. A lovak, különösen a tapasztaltabbak, kezdő lovasoknál szeretik átvenni a kezdeményezést, hogy saját maguk által diktált ütemben menjenek. A kezdők ezt úgy fogják fel, hogy a ló tudja, mert már ki van képezve, tehát rá bízzák milyen ütemet, kell menni. Ez mindaddig helyes, amíg a lovas a biztos ülést és segítségeket nem sajátította el. Amint e tudásnak birtokába jutott fokozatosan át kell vennie az irányítást.

Elragadás Általában abból ered, ha a lovas túl erősen húzza a szárakat, amivel a lónak fájdalmat okoz. Ebből a helyzetből a ló elrohanással próbál menekülni. Vagy magasra emelt, vagy mélyen tartott összegömbölyített nyakkal ragadhatja el lovasát. A szárak rángatása, húzása semmilyen eredményre vezet. A lovas nem tehet mást, mint átveszi a ló által diktált ütemet, és megpróbál egy akkora helyet keresni, ahol körre veheti lovát. Ennek a körnek nagynak kell lenni, és azt folytonosan kisebbíteni kell mindaddig, míg lovunkat a kör közepén megállítjuk. Ilyen esetben többnyire a belső szárral hatunk, és ha a kört már biztosan tudjuk tartani, eredményt előbb érünk el, ha lovunkat rövid ideig előre hajtjuk, majd az előrehajtást beszüntetjük. Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy ez a félelmetesnek induló rohanás, a körre való áttérés folytán, milyen könnyen kerül irányításunk alá.

Falhoz szorítás Ha egy ló falnak, vagy fának akar lovasával dőlni, akkor az ellenkező oldalra hajlik és testét az illető tárgyhoz odanyomja, vagy odadörgöli. Itt a lovas lába olyan helyzetbe kerülhet, ami súlyos balesetet okoz. Itt a lovasnak a szár erélyes húzásával a ló fejét a fal illetve a tárgy felé kell fordítania és a lovat arra hajlítani. Belső combbal erélyesen szinte el kell nyomni a veszélyforrástól a lovat. A hangsúly a hajlításon van, mert a ló, ha feje és a fara esik közelebb, pl. a falhoz, lehetetlenné válik számára, hogy teste közepe a falhoz érjen.

Helyhez tapadás Tapadásnak nevezzük, amikor a ló egy helyen megáll, és onnan semmilyen körülmények közt nem akar elindulni. Az ilyen lovak szoktak falhoz szorítani, vagy ágaskodni. E kísérleteket, az előbbiekben leírt módon, kell leküzdeni.

Jármódok - Lépés Mindig különbséget kell tenni:  Nyújtott lépés – engedett szárakkal. A térdek kissé zárnak. Amikor a ló bal első lába előre lendül akkor a bal csizma a ló oldalához zár. Jobb láb előrelendülésénél a jobb csizma zár. A szár, a járás ütemének megfelelően enged, hogy a hátsó lábakkal kiinduló energia ne akadályozzon a nyújtott lépések megtételében. A ló körvonala megnyúlt, lépései térnyerők lesznek.  Összeszedett lépésben - száron, élénken (de nem elsietve). A lábszárak a heveder mögött összezárnak. A szárak kitartva. Ez a lovat csánkjai fokozottabb használatára készteti. A szár ellenállása nem engedi a lovat nagyobb sebességre, hanem ún. parádésabb járását eredményezi. A ló körvonala rövidebb lesz, nyaka hajtott, lépései rövidebbek de magasabbak lesznek. www.bellapuszta.hu

- Ügetés 

Nyújtott ügetés Ugyanaz, mint a nyújtott lépés.  Összeszedett ügetés Ugyan az, mint az összeszedett lépés. Ha a szárak finoman hatnak, a ló ívben meghajtja a nyakát, első lábait magasabbra emeli, így járása ruganyossá válik.  Közepes ügetés  Sebes ügetés Utóbbi két ügetési formát a könnyebb érthetőség érdekében az alapok elsajátításánál nem tárgyaljuk. A lovastudás fejlesztésére az ügetés jármód a legalkalmasabb, mert a lovas itt fejtheti ki leginkább aktivitását, ha a különböző ügetési módokban, lovának az ütemét állandóan előírja, és változtatja. - Vágta    

Összeszedett vágta, vagy rövid vágta Nyújtott vágta Közepes vágta Versenyvágta

Vágtában a ló lábsorrendje különbözik a lépés vagy ügetés lábsorrendjétől. A mozgásmehanizmus változása miatt különbséget teszünk jobb- ill. balkézen való vágtáról. Jobb kézen való rövidvágtában, amelynél a ló mindkét lába a két bal láb elé lép, a lovat jobbra hajlítva, Bal kézen természetesen balra hajlítva. A rövidvágtába való beugratáshoz először egy félvisszatartással felhívjuk lovunk figyelmét, aztán arra az oldalra hajlítjuk, amelyik kézen vágtázni akarunk. A beugratáshoz való segítséget itt nem egyenes ülésből adjuk, hanem abból az ülésből, amit a lónak jobbra vagy balra hajlításhoz veszünk fel. Ha hajlított lóval nem ügetésben, hanem rövidvágtában akarunk elindulni, akkor a ló lábsorrendjét kell megváltoztatnunk. Ezt a nagyobb eréllyel adott segítségadással érjük el. Minden befolyás erőteljesebb. - Összeszedett vágta - Félvisszatartással; a szár kitart, a belső szár kicsit erősebben hat (a ló hajlítása és fejének feligazítása) - Ülőcsontunk előretolásával - Derekunk egyoldalú meghúzásával - Alsó combok előrehajtásával, belső heveder mellett külső heveder mögött egy tenyérnyire - A combsegítségeknek is erősebben kell hatniuk, mint lépésbe, vagy ügetésbe történő beugratásnál. A vágtaugrások rövidek, magasabbak de lendületesek. - Nyújtott vágta A lábak nyomása intenzívebb, és egyidejűleg kicsit engedünk a száron. Így a ló minden ugrása térnyerőbbé válik, ugyanakkor a mozdulatok sebessége nem fokozódik. Itt a lovas derekának egyoldalú meghúzása játssza a fő szerepet, olyan mértékben, hogy egy jól idomított lovat ezzel be tud ugratni vágtába, vagy vágta közben ugrásváltást érhet el.

www.bellapuszta.hu

A közepes és versenyvágtát az alapoknál nem tárgyaljuk. Ezek az alapok, amit minden lovasnak ismernie kell, és az ebben szerzett kellő jártasság adja a jogosítványt minden továbblépéshez. - Könnyített ülés Amint a lovas lovát kellő biztonsággal lovagolja, meg kell ismerkedjen, a könnyített ülés fogalmával is. A könnyített ülés célja, a ló gerincére és hátára jutó terhelés csökkentése. Ezt az ülésmódot alkalmazzuk bizonyos sport, terep és vadászlovaglások esetén. - Könnyített ügetés - A lovas felső testével kicsit előre dől - A kengyelszíjak 1-2 lyukkal rövidebbek - Lovas a szárat rövidebbre fogja Feneke nem tapad a nyereghez, itt külön kell szólni a jobb, vagy a bal lábra való ügetésről. Ez annyit jelent, hogy a lovas, pl. bal lábra való ügetésnél a bal első láb minden földreérésének pillanatában, a kengyelben nyert támasztékon kiemelkedik a nyeregből, majd visszaül. Itt a ló hátsó lábának mozgásából eredő és a ló hátára átterjedő lengést használja ki a lovas úgy, hogy a lengés pillanatát és erejét felhasználva emelkedik fel a nyeregből. A lovas nem zuhan vissza, hanem előredőléséből adódóan és a lábaira helyezett súlya következtében épp hogy érinti a nyerget, és már újra emelkedik is fel. Ez általában nehézséget szokott okozni kezdődnek, tartós könnyített ügetésben eleinte hamar elfáradnak és kiesnek a ritmusból. Amint izomzatunk ehhez a mozgáshoz hozzászokott, és megtanulták kihasználni a ló hátából keletkező lendületet a mozgás egyáltalán nem lesz fárasztó és az ütem tartása semokoz semmilyen problémát. Rövidebb tereplovaglásra csak ekkor vállalkozhatnak. - Könnyített vágta - A lovas általában a szárakat a ló nyakának fektetve a sörény előtti részen fogja. - Kengyelszíjak 1-3 lyukkal rövidebbek. - A felsőtest előre dől - A fenék épp, hogy csak érinti a nyerget, vagy nem is érinti - A lovas a kengyelben áll úgy, hogy térdeit a nyeregpárnákhoz szorítja. Az egyensúly megtartásának érdekében, a lovasnak mindig a ló súlyvonalához kell alkalmazkodnia. Itt ez annyit jelent, hogy minél gyorsabban halad a ló, annál előbbre dől a lovas felső teste. Könnyített ülésben sem kívánatos a merevség. Legyen a lovas elengedett és alkalmazkodjon a ló mozgásához. A kengyelben, az odaszorított térdekben és a fokozott szárnyomásban a lovas a lovaglás biztonságának megfelelő támasztékot kap. Amíg a lovasnak félnie kell, hogy a ló mozgásától elmarad, megengedhető a sörénybe, vagy külön erre a célra felszerelt nyakszíjba való kapaszkodás. Vágta befejeztével a lovunknak mindig adjunk kellő szárhosszúságot és időt arra, hogy nyakát lefelé kinyújtsa. Ezt terepen is mindig tegyük meg, mert ezzel a lóban a vágta általokozott feszültséget oldjuk fel. Vágtát tereplovaglásaink alkalmával az istállótól való elmenet után iktassuk be. Kezdetben, hazafelé menet, ne vágtázzunk. Legyen mindig időnk arra, hogy haza felé menetben az istállótól 300-500 m-re vegyük lépésbe lovunkat. Így annak lesz ideje lehűlni, és nem szoktatjuk rá a hazafelé rohanásra, ami ugyan a lónak szeretett tulajdonsága, de balesetveszélyes.

www.bellapuszta.hu

Bakugrások (bakolás, bokkolás) Csikónál, érzékeny hátú lovaknál fordul elő, különösen, ha a nyergelésnél nem vagyun elég körültekintőek. Az ilyen lovon már a kézen történő vezetésnél látszik, hogy merev különösen, hátában és lépéseiben. Bakugrásokat különféle módón hajtatja végre: előre mozgás közben, helyben, helyben forogva… stb. Minden esetben a ló a fejét leveti, a lovast próbálja a nyeregből előre kihúzni, vagy a szárat olyan mértékben meghosszabbítani, ami szabad cselekvést biztosít a számára. Ha ismerjük a lovat, előre megérzhetjük, hogy mit is akar a ló. A lovasnak igyekeznie kell, hirtelen és erélyes szárhúzásokkal, vagy megrántásokkal a ló fejét és nyakát felemelni, és a lovat erélyesen előrehajtani. Ha ez nem sikerül, a lovas többnyire kényszerleszállást hajt végre. Az ilyen lovat legcélszerűbb felülés előtt futószárazni, és csak a feszültség megszűntével felülni.

Engedetlenségek Az engedetlenséggel, mint fő baleseti veszélyforrással, okozati összefüggéseivel és az erre adható válaszokkal már a kezdő lovasnak is tisztában kell lennie. A ló nem mindig teszi meg azt, amit a lovas tőle kíván. Ezt engedetlenségnek nevezzük. A felmerülő problémák abból adódnak, hogy vagy a lovas nem képes magát a lóval megértetni, vagy pedig a ló félelmet, vagy fájdalmat érez. A ló sohasem cselekszik alattomossággal és csak a kíméletlen bánásmód váltja ki belőle a rosszindulatot. Az engedetlenség okát felismerni nem könnyű dolog, még gondolkodó tapasztalt lovasokat is sokszor komoly töprengésre késztet. Az engedetlenségek eleinte csak jelentéktelennek látszó jelekben mutatkoznak meg, ezek később vagy szaporodnak, vagy kiéleződnek. Ezért a kezdő lovas mindig beszélje meg oktatójával, ha valami rendelleneset tapasztal. Jellemző, hogy ugyanazon lovas alatt különböző lovaknál ugyanazok az engedetlenségek jelentkeznek. Itt biztos, hogy a lovas vét vagy az ülés vagy a befolyás helyessége ellen. Vannak olyan esetek, amikor a ló teremt helyzetet a lovas számára, és ezek akár balesetté is fajulhatnak. A lovasnak tudnia kell, hogy a helyzet miként oldható meg. Nagyon fontos hogy a lovas nyugalmát minden esetben megőrizze, mert ezzel a lóra is nyugtatólag hat. Ha a lovas pánikba esik, vagy elbizonytalanodik, azt a ló megérzi. Így félelme vagy fokozódik, vagy visszaél lovasa bizonytalanságával.

Ijedezés Tereplovaglásnál szokott előfordulni, hogy a ló valamilyen tárgytól (kő, fatuskó, stb.) megijed. Ilyenkor a szemeit a tárgyra szegezi, ívben a tárgy felé meghajlik járása (az ugrásra kész állapot miatt) összeszedett lesz, vagy ebben a pozícióban megáll, és a tárgyra rámered. Vannak olyan lovak, amik mindig ugyanazon a helyen, és tárgynál mutatnak ijedezést. Ilyenkor a lovas próbálja meg ellen hajlítani (fejét a tárgyal ellentétes irányba) lovát, és belső combbal a tárgy felé nyomva mellette ellovagolni. Itt az állítás a lényeges, mert megszűnik a lehetőség, hogy a ló hátuljával kitörjön. Sikerre szokott vezetni, ha más lovakhoz csatlakozva lovagolunk el az ilyen tárgyak mellett, úgy, hogy lovunkat már korábban az ellenkező irányba hajlítva lovagoljuk. Ha ezek nem vezettek eredményre, akkor marad a leszállás és a tárgy melletti elvezetés, vagy leszállva a lóról a tárgyhoz vezetni, azt megmutatni és megszagoltatni. Vannak olyan lovak, rossz kondícióban egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben ijedeznek, de jó erőlétben pihenten szinte sportot űznek az ijedezésből. Ebben az esetben a tereplovaglást megelőzően futószárazással, vagy lovardában végzett 15-20 perces munkával kiküszöbölhető ez a túlfűtöttségből származó ijedezés.

Ágaskodás A ló csak állóhelyből tud ágaskodni. Ágaskodási szándékát előbb visszatartással, háta megfeszítésével és szájnyeréssel vezeti be. Amint a lovas ezt érzékeli, hogy lova az előrehajtó segítségek ellenére nem hajlandó előremenni, toporog, és szárat próbál nyerni, felkészülhet rá, hogy a ló az ágaskodás megkezdéséhez szükséges pozíciót keresi. Ilyenkor a lovasnak igyekeznie kell lova nyakát és fejét felemelni, mert így a ló nem tud az ágaskodáshoz kellő lendületet venni. www.bellapuszta.hu

Ha a ló az ágaskodást megkezdte, a lovas nem tehet mást, mint előre dől, a ló sörényébe (ha van nyakszíjba), vagy a ló nyakába kapaszkodik. Csak így előzheti meg a nyeregből történő hátrafelé való lecsúszást, vagy kifordulást. Ha a ló az ágaskodást befejezte, a lovas próbálja annak nyakát és fejét felvenni, és erélyes előrehajtással az újabb kísérletet meghiusítani. A szárba való kapaszkodást mindenképpen kerülni kell, mert az a ló hanyatt rántását eredményezi. Az ágaskodás legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy a ló az egyik vagy mindkét hátsó lába biztos állását elveszti, ezáltal oldalt – vagy hanyatt vágódik. Amint a lovas ezt megérzi, nem tehet mást, mint a kengyeleket elrúgja és ellöki magát a lótól, hogy alá ne kerüljön.

Ütem „Ütem” alatt, a jármód haladási gyorsaságát, és bizonyos sebességnek folyamatosan tartott egyenletességét kell érteni. Nagyon fontos a befolyások és segítségek tökéletes elsajátítása, e nélkül továbblépés nincs. Ez az alap, amire később építkezni lehet. Az alapkiképzés akkor tekinthető befejezettnek, ha a lovas valamennyi jármodban, szabályos üléssel, szándékainak megfelelően képes irányítani lovát.

Felvételek - Elindulás és megállás – A lépésbe és ügetésbe való meginduláshoz szükséges segítségek annyira egyformák, hogy azt nem érdemes külön tárgyalni. - A derék meghúzása - Mindkét oldalon egyformán alkalmazott combnyomás - A szárakkal való utánengedés = elindulás; a szárakkal való kitartás = megállítás Tehát a szárakkal való hatás játssza a fő szerepet. A megállításnak, a lépésbe, vagy ügetésbe való megindulásnak kezdetben mindig egyenes vonalon kell történnie. A megállítás helyes végrehajtásának megtanulása a nehezebb feladat. Ahhoz, hogy a ló mind a négy lábán maga alá állított legyen (a lábak nem térhetnek ki, sem oldalra, sem előre- hátra) a szárakkal, de különösen a combokkal történő befolyásoknak mind két oldalon egyformának kell lenni. Ebben az esetben a térdeket is igénybe vesszük azért, hogy a súlypont fölött maradva ülőizmainkkal ne lökjük előre a lovat. A lábszárak zártak, mert csak így tudjuk a ló vállát és hátulját egyenes vonalon tartani. Hibának számít, ha a ló hátralép. Ez főképp akkor következik be, ha megállításnál csak a szárakat használta a lovas, vagy a szárhatás túlzottan erős volt. Helyes megállításnál a ló („felveszi magát”) súlyának egy részét a hátsó lábakra helyezi át, koncizületeit behajlítja, aminek következtében a lovas azt érzi, hogy a ló eleje felemelkedik, hátulja pedig süllyed. Fejleszti a lovas érzést, ha ezt a tartást a lovas egy- két percig tartani tudja. - Hátraléptetés – A hátraléptetés segítségei megegyeznek a megállítás segítségeivel, a szár hatása erősebb. De a lovas kezeinek csak addig szabad hatnia, amíg azt a ló hátramozgatása megköveteli. Amint a ló hátra lépett a kéznek engednie kell. Kezdő lovas csak egy lépést léptesse hátra lovát. Ha a ló túl gyorsan lép hátra, vagy többet lép, úgy azonnal hajtsuk előre és állítsuk szárra. Az a ló igyekszik általában gyorsan hátrafelé, amelyik szár mögé akar kerülni. - Félfelvétel (félvisszatartás) Ez voltaképpen nem más, mint egy pillanatnyi megtorpanás, amit minden más jármódra való áttérésnél alkalmazzuk. Figyelmeztetés a ló számára. Tehát minden jármód, vagy mozgásváltozást félfelvétellel kell bevezetni. A félfelvétel segítségei ugyanazok, mint az állj segítségeké. A kitartó kéz itt valamivel erősebb, mint megálláskor, de mihelyt érezzük, hogy a jármód megtorpant, azonnal engedni kell kezünknek, és a következő jármódnak megfelelő segítséget kell adnunk.

www.bellapuszta.hu

- Hajlított loval való lovaglás A ló „egyenesre állított”, ha gerincoszlopa tarkójától a farka tövéig egyenes vonalat mutat. A ló hajlításról beszélünk, - jobbra vagy balra-, ha annak a körnek a középpontja, amelynek egy részét a ló teste alkotja jobbra, vagy balra esik. A kör középpontja felé eső részt nevezzük mindig a „belső” oldalnak. A ló (ferdén) vagy egyenetlenül „S” alakban is hajlított lehet, ezt „ellenhajlításának” nevezzük. Ennek megtanulása az alapfokú lovas ismeretekhez nem szükséges. A ló helyes hajlítása már egy komplikáltabb feladat, mert a lovasnak egyidejűleg kell befolyást gyakorolnia a derekával, súlyával, alsó combjával, és a szárral, de jobbról és balról különféleképpen. A belső alsó lábszár a hajlítás tengelye, ezért annak szorosan, és folyamatosan a heveder mellett kell maradnia. A hajlítás fázisai:  A lovat félvisszatartással felvesszük.  A belső láb, mint tengely körül hajlítjuk, mégpedig: - a súlypontot befelé helyezzük - belső csípőt és ülőcsontot előbbre toljuk - belső térdet és sarkot lenyomjuk - külső combbal tenyérnyire heveder mögött, a ló hátulját befelé nyomjuk - a belső szárral enyhe nyomást gyakorolunk - a külső szárral enyhébben, de szintén nyomást gyakorolunk (a ló belovagoltsági fokától függően utánengedünk). A lovas csak a belső szárral történő hatással azonban nem tudja elérni a kellő hajlítást, sőt ez ellen a ló egy idő után védekezni fog. A külső szárnak a ló nyakán fekve szintén hatnia kell. A lovas külső vállát kicsit előbbre viszi úgy, hogy az a ló nyakára hozzávetőlegesen merőleges legyen. Legfontosabb befolyás itt a súlypontáthelyezés. Ahogy a kerékpáros a kanyarodást elengedett kormánnyal súlypontja változtatásával el tudja érni, ugyanúgy a lovas a helyes hajlításban való járás feltételeit teremti meg.

www.bellapuszta.hu

Zárszó Az ellenszegülés nem a jó lovak tulajdonsága. Elrontott lovaknál, vagy csikóknál, még nem értik a közös nyelvet és a hátukon való súly hordozásától félnek esetleg fájdalmat éreznek -, fordul elő. Az ellenszegülés a lovak célirányos tenyésztésével és minőségük javulásával, lényegesen kevesebb, mint volt. De a fent leírtak szolgáljanak figyelmeztetésül, hogy a lovas a lovaglás tudományát minél előbb megszerezze, és abban magát mindig tökéletesítse. Ez pedig nem más, mint a befolyások teljeskörű ismerete, és ezzel a lóból a feltétlen engedelmesség kiváltása. A jó ló teljes odaadással szívesen szolgálja az embert. Észreveszi és viszonozza az emberi segítséget, sőt a problémák megoldásában ötletekkel szolgál. Ez és még nagyon sok jó tulajdonsága miatt maradt az embernek társa a katonai, valamint a gazdasági életből való kiszorulása után is. Magyarországon az utóbbi években jelentős mennyiségi és minőségi változás következett be a lóállományban, és ha az ország gazdasági helyzete javul, ez tovább fog fokozódni. Ez nem csak gazdaságilag előnyös. A ló a történelem folyamán már számtalanszor bebizonyította, hogy előnyös társadalom formáló ereje van. Ezt jelenleg is bizonyítja, mert nagyon sok felnőttnek és gyereknek biztosít egészséges elfoglaltságot. A fentiekben leírtak természetesen nem elegendők a lovaglás megtanulásához. A különféle feladatok ismétlése, gyakorlása eredményezi azt, hogy a lovas egy idő után gondolkodás nélkül, reflexszerűen gyakorol befolyást lovára. Ekkor válik igazán szórakozássá a lovaglás. Amihez nagyon sok szerencsét kívánunk.

www.bellapuszta.hu