Bevezetés a földtörténetbe 12. hét
A mezozoikum második fele, a kainozoikum eleje (jura, kréta, paleogén)
Rendszeres földtörténet: 1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 6 – 7
A mezozoikum határai
Letölthetı: books.google.com Phillips, J. 1860: Life on the Earth,
its origin and succession
A Pangea ısföldrajzi képe a triászban: száraz, meleg éghajlatú szuperkontinens
A mezozoikum standard kronosztratigráfiája
jura: alsó – középsı – felsı; 11 emelet
A jura sztratigráfia nagyjai
A. von Humboldt
W. Buckland
W. Smith A. d’Orbigny
A. Oppel
W. Arkell
Ammonitesz biosztratigráfia és biokronológia
Ammonitesz-alapú korreláció
Ammonitesz-alapú korreláció
Globális ısföldrajz Késı jura
Késı triász
A KAMP (Közép-Atlanti Magmás Provincia)
Az egyik legnagyobb fanerozoós kontinentális árbazalt provincia Képzıdési kora ~200 Ma, ~ T/J határon Köpenybıl feláramló magma, Pangea riftesedésének elindítója
Pangea feldarabolódásának kezdete: KözépAtlantikum kinyílása
A Tethys-óceán nyugati csücske a középsı jurában
Nyugati-Tethys pelágikus (nyíltvízi, mélytengeri) fáciesei a jurában: vörös, gumós ammoniteszes mészkı (ammonitico rosso)
A Tethys leggyakoribb jura ammoniteszei
Phylloceras
Lytoceras
Sekély, epikontinentális tenger ÉNy-Európa területén tengeri liliom maradványai fekete palában (Posidonia-s pala, Németország, alsó jura )
Óceáni anoxikus esemény (OAE)
Jet Rock, Anglia alsó jura
A kora jura esemény Magyarországon
• Fekete pala a Mecsekben • Mangánércképzıdés a Bakonyban (Úrkút, Eplény) • Üledékképzıdés változása a Dunántúli-középhegységben
A jura-kréta határ „eseménytelen”
A legidısebb megırzıdött óceáni kéreg középsı jura korú
Az óceánfenék (óceáni kéreg) kora
Miért kréta a kréta? A kréta idıszak nevét a jellegzetes írókréta fáciesrıl kapta
Kokkolitofóra – mészvázú nannoplankton
A mezozoikum standard kronosztratigráfiája kréta: alsó – felsı; 12 emelet
jura: alsó – középsı – felsı; 11 emelet
fajszám
Modern fitoplankton csoportok diverzitástörténete
mészvázú diatoma nannoplankton dinoflagellata
nemzetségek száma
A nannoplankton biosztratigráfiai szerepe is jelentıs
Plankton foraminiferák
A plankton foraminiferák biosztratigráfiai szerepe is jelentıs
Kréta idıszaki bentosz
Hippurites
Zátonyépítı kagylók rudisták
Szárazföldi növényvilág: A zárvatermık eredete és elterjedése a krétában
zárvatermık százalékos részaránya
zárvatermık sokfélesége a többi növénycsoporthoz viszonyítva
Archaefructus (125 Ma) ısi virágos növeny Kínából
A szárazföldi állatvilágban a dinók uralkodnak
Kazár Emese festménye
Az iharkúti gerinces lelıhelyet 2000-ben fedezte fel İsi Attila, akkor másodéves geológus hallgató
İsföldrajz a krétában
90 Ma (turon)
66 Ma (kréta-paleogén határ)
120 Ma (apti)
105 Ma (albai)
İsföldrajz és lemeztektonika a kora krétában
İsföldrajz és lemeztektonika a késı krétában
A Tethys a krétában
Észak-Amerika a késı krétában (85 Ma)
Nyugati-Belsı-tengerág (Western Interior Seaway)
fajszám
Tengerszintváltozások a krétában (és a modern fitoplankton csoportok diverzitástörténete)
mészvázú diatoma nannoplankton dinoflagellata
nemzetségek száma
Üvegház klíma a krétában: paleobotanikai bizonyíték
fosszilis kenyérfa levele Grönlandról (ma a trópusokon élı növény)
Dinoszauruszok sokfélesége és szerepük a jura és kréta szárazföldi ökoszisztémában
kréta
jura
triász
Kréta végi kihalás: a legnépszerőbb (de nem a legnagyobb) katasztrófa
idő
Alvarez apa és fia a kréta-paleogén határnál Gubbio-ban (Olaszország)
Alvarez et al. 1980: a korszakos K/T cikk
Chicxulub kráter: felfedezés 1991-ben
Gravitációs anomália térkép és 3D modell
Változások a kréta-paleogén (=mezozoikum-kainozoikum) határon
A fı zátonyépítık változásai • a rudisták kihalása után a korallok csak az oligocénben építenek ismét nagy kiterjedéső zátonyokat
Plankton foraminifera: kihalás és kicserélıdés
A paleogén kronosztratigráfiai tagolása
A paleogén részei A Lyell-féle eocén és miocén közötti rétegekre németországi molluszka faunákat vizsgálva javasolták az oligocén nevet 1853-ban
Az eocén nevet 1833-ban Charles Lyell vezette be (a görög Eos – hajnal és Kainos – mai szavakból), azokra a rétegekre, amelyek puhatestő faunáiban a ma is élı fajok aránya <10% (Lyell tagolása a Párizsi-medencében: pliocén ~90%, miocén ~ 20%) A Lyell-féle eocén alsó részét 1874-ben különítették el és nevezték el paleocénnek
Nagyforaminiferák: nummuliteszek
Magyarkiskapus, Erdélyi-medence
Egyiptom – a piramisok építıköve
Emlısök radiációja •
+ végleg kialakul a zárvatermık dominanciája; nyitvatermık, páfrányok, stb. visszaszorulnak
