BEVEZETÉS A FILOZÓFIÁBA

BEVEZETÉS A FILOZÓFIÁBA

2. FÉLÉV - ÖSSZEFOGLALÁS A dolgozattal kapcsolatos tudnivalók: ● A dolgozat elkészítésére fordítható idő 45 perc, azaz a teljes tanóra. A dolgozat két részből, egy rövidválaszos és egy kisesszé részből fog állni. Mindkét részre külön jegyet kaptok. A számonkérés a második félév 8 órájának teljes anyagára vonatkozik. Az alábbi összefoglalás az összes olyan témát érinti, amelyre a dolgozatban számíthattok. A dolgozatíráshoz semmilyen segédanyag nem használható! Aki hiányzás miatt nem tud dolgozatot írni, annak egy személyesen egyeztetett későbbi időpontban kell dolgozatot írnia. Dolgozatírás nélkül senki sem kaphat év végi jegyet!

I. Rész: rövidválaszos feladatok: egy szóban vagy 1-2 mondatban megválaszolható kérdések - a „FOGALOMTÁR”-ban található fogalmak, idegen kifejezések - egyes tételek rövid értelmezése - személyekre vonatkozó kérdések - filozófiai korszakok időbeli meghatározása - filozófiai diszciplínák meghatározása

II. Rész: kisesszé írása - a miniesszé terjedelme: minimum 15 mondat (!) - a személyes érdeklődésnek megfelelő, szabadon választott téma alapján kell megírni - meghatározott filozófiai témáról kell szólnia – ne sűrítsd bele az egész év anyagát (!) - nem filozofálni kell, hanem az órai vázlatok alapján, egy konkrét filozófiai témát, korszakot vagy problémát bemutatni, esetleg véleményezni - az esszének követnie kell az alapvető formai szabályokat: 1.) Bevezetés: témamegjelölés 2.) Tárgyalás: a konkrét téma kifejtése 3.) Befejezés: végkövetkeztetés, véleményezés (a véleményezést minden esetben kövesse indoklás) - A kisesszé elkészítéséhez nem elégséges az összefoglalás tanulmányozása! Javaslat: válaszd ki, hogy miről fog szólni az esszé, majd nézd át a hozzá tartozó órai anyagot, esetleg az ajánlott irodalmakat. - jótanácsok az esszé megírásához: 1.) írj otthon próbaesszét (természetesen ez csak a felkészülést segítheti, használni nem lehet) 2.) mielőtt az esszét felvezeted a vizsgalapra, írj vázlatot, esetleg piszkozatot 3.) figyelj az időbeosztásra (!)

1

Témaajánlatok az esszéhez: - A filozófia tárgyának és módszerének változása a filozófiatörténet során. A filozófia egységes definiálhatóságának problémája. - Az i. e. 5. században lezajlott paradigmaváltozás: preszókratikus természetfilozófia → a szofista mozgalom és a szókratészi fordulat. - A filozófia és az irodalom kölcsönhatása az i. e. 5. században. A szofista etikai álláspontok megjelenése az irodalomban. (naturalista ↔ konvencionalista) - Platón munkásságának korszakolása. A korszakolás lehetséges formái: stilometriai, tartalmi, fejlődéstörténeti. A fejlődéstörténeti korszakok jellemző témái. - A platóni ideatan, a „kétvilág-elmélet” bemutatása. A dualista világfelfogás. - A platóni lélekrészek bemutatása, illetve ennek analógiája a platóni állam felépítésében. - A megismerés és a valóság fokozatainak szemléltetése Platón hasonlataiban. (naphasonlat, vonalhasonlat, barlanghasonlat) - Arisztotelész tudományos jelentősége. - Antik etikai irányzatok: boldogságetika, erényetika. Szókratész etikai intellektualizmusa. - A demokrácia mai és platóni megítélésének különbsége. - Raffaello: Az athéni iskola című freskójának értelmezése. (a központi alakok: Platón és Arisztotelész kéztartásának filozófiai értelmezése) - A racionalizmus és empirizmus legfontosabb jegyei, valamint ismeretelméleti szemléletük különbségének bemutatása.  A fentieken kívül bármilyen további, az órákon tárgyalt témát szívesen fogadok. Mintaesszé: az alábbiakban az első félévben tárgyalt, a „preszókratikus filozófia” témakörében írt miniesszét olvashattok – ennek mintájára kell a dolgozat esszéjét is megírni, de természetesen más témát kell választani (!) A preszókratikus szöveghagyomány értelmezésének nehézségei Az alábbi kisesszé a nyugati filozófia legkorábbi korszakának, az ún. preszókratikus filozófiának értelmezési nehézségeit mutatja be. Az i. e. 6-5. században működő preszókratikus filozófián, a „Szókratész előtti” természetfilozófusokat értjük. Nevüket, tanításukat, műveik címét kizárólag közvetett módon, későbbi írásokból ismerjük. E későbbi, az i. e. 4. és i. sz. 6. század között íródott műveket tekintjük a preszókratikus filozófia forrásainak. E közvetett forrásoknak két típusa ismeretes: az ún. testimóniumok (tanúságtétel), amelyek a preszókratikus tanítások parafrázisai, értelmezései, illetve az ún. fragmentumok (töredék), amelyek a korai filozófusok saját szavait őrző idézetek. A preszókratikus filozófiai hagyományt ezek alapján ismerjük és értelmezzük.

2

A preszókratikus szöveghagyomány értelmezését számos körülmény befolyásolja. Kiemelt jelentőséggel bír az a tény, hogy a preszókratikus tanítások eredeti kontextusa már a korai kommentátorok számára is ismeretlen volt. Ez szinte ellehetetleníti a szerzők intencióinak feltárását, amely nagyban hátráltatja az értelmezést. További, az értelmezést jelentősen befolyásoló körülmény a preszókratikus hagyaték mennyisége és minősége. A rendelkezésünkre álló források (testimóniumok, fragmentumok) sok esetben csak igen szegényesen és meglehetősen töredékes formában tudósítanak az egyes gondolkodók nézeteiről, ráadásul néhány kommentátor – ezek közé tartozik Platón is – igen hanyag módon közvetíti a rendelkezésére álló információkat. További komoly problémát jelent a hitelesség kérdése is. Ez azt jelenti, hogy számos szöveg esetében bizonytalanság mutatkozik a szerzőt illetően. A szemantikai, azaz jelentéstani probléma alapvetően a szövegek korából adódik. Ezen problémák mindegyikével számolni kell a preszókratikus hagyaték feldolgozásakor. A görög antikvitással olyan gondolati fejlődés kezdődött, amely végül a modern európai társadalom, tudomány és kultúra kialakulásához vezetett. A preszókratikus filozófia ennek a kultúrának a kiindulópontja volt, amelynek értelmezése jelentős hozadékkal járó kihívást jelent. ***

– ÖSSZEFOGLALÁS –

1. Óra – Bevezetés ● A PHILOSZOPHIA (philein + sophia) szó jelentése: a „bölcsesség szeretete”. ● A PHILOSZOPHOSZ szó jelentése: filozófus (eredetileg a „bölcsesség kedvelője”) Mi kapcsolja össze a filozófia heterogén részeit egységes tudománnyá? → A közös hagyomány! FOGALOMTÁR: Preszókratikus filozófia: A Szókratész előtti (6-5. sz.) természetfilozófusok gyűjtőneve. Érdeklődésük homlokterében a kozmosz létrejöttének, működésének és megismerésének magyarázata áll. ● Kozmosz: filozófiai jelentése: a „mindenség szerkezete” ● Kozmogónia: a „világmindenség” kialakulásával foglalkozik ● Kozmológia: a „világmindenség” működésével foglalkozik ● Arkhé: kezdet, őselv – a kozmosz az arkhékból jött létre; Filozófiai jelentése: az az állapot, minőség, elem vagy erő, amelyből, illetve amelynek segítségével valami kialakul, illetve fennáll. (latin megfelelője: princípium) ● Testimóniumok: a preszókratikus tanításokra vonatkozó, későbbi értelmezések, parafrázisok ● Fragmentumok: a korai filozófusok saját szavait őrző idézetek ●

2. Óra – A filozófia diszciplínái DISZCIPLÍNA = valamely tudomány speciális területe; tudományág; részterület 3

A filozófia legalapvetőbb diszciplínái: - metafizika - ismeretelmélet - logika - etika - társadalomfilozófia További jelentős filozófiai diszciplínák: - történetfilozófia - vallásfilozófia - esztétika - politikai filozófia - tudományfilozófia - nyelvfilozófia - filozófiatörténet METAFIZIKA A metafizika a létezésre, a valóság végső szerkezetére vonatkozó filozófia, amely a tapasztalaton túli ismereteket célozza meg, azaz az érzékszerveinkkel megismerhető természeti dolgokon túli, ún. metafizikai tárgyak megismerésével foglalkozik. ISMERETELMÉLET Az ismeretelmélet, más néven episztemológia a megismerés feltételeit, határait, mibenlétét és a megismerés módszereit meghatározó tanítás. Az ismeret forrásai: - a tapasztalat („a posteriori” ismeret) - az elme tapasztalattól független belátása révén létrejövő ismeret („a priori” ismeret) A metafizika és az ismeretelmélet különbsége: A metafizika a filozófia ama vállalkozása, amely a valóság természetéről kíván mondani valamit, míg az episztemológia a filozófia ama vállalkozása, amely a valóságra vonatkozó ismereteink természetét kutatja. FOGALOMTÁR: Episztemológia: episztémé = 'tudás' + logosz = 'elmélet' → ismeretelmélet

3. Óra – A szofista mozgalom ● A sophista a görög szophisztész (az archaikus nyelvhasználatban bölcselőt, hozzáértő férfiút jelentett) latin megfelelője. A szofisták hivatásos vándortanítók voltak, akik a magasabb képzettség megszerzésének újfajta lehetőségét kínálták. Tanításuk rendkívül sokrétű volt: kiterjedt a matematikára, zenére, irodalomra, teológiára, logikára, grammatikára, retorikára. 4

Tevékenységük révén kerül először az ember mint megismerő és erkölcsi lény a filozófiai vizsgálódás középpontjába. ● A szofisták megítélése sokáig méltatlan volt valós filozófiatörténeti súlyukhoz mérve. A szofista kifejezés pozitív töltését leginkább Platón kritikájának köszönhetően veszítette el, aki számos dialógust szentelt a témának. Prótagorász: (i. e. 485-415) ● A nevéhez fűződő nevezetes tétel, az ún. „homo mensura” tétel szerint: „minden dolog mértéke az ember”  Prótagorász azt akarja mondani, hogy a valóság nem független a szemlélőtől, az igazság nem abszolút, hanem a mindenkori megismerő alany megítéléséhez kötött. (relativizmus) Értsd: Pl.: Az érzékelésre vonatkozó ítéleteinkben: egy eszkimó számára a 10° C melegnek, míg egy busmannak hidegnek számít. Prótagorász ezt a relativizmust kiterjeszti a morális ítéletekre is. Pl.: Minden város számára az igazságos, ami számára annak látszik. Értsd: nincs egy abszolút (általános) igazságosság, igazságos az, amit az egyén vagy egy polisz annak tart. ETIKA: phüszisz – nomosz ellentétpár (természetjog ↔ törvény) ● A korszak etikai alapkérdése: mi a JÓ, és hogyan tudjuk megvalósítani? A korszakban megjelenik a JÓ két fajtájának megkülönböztetése: a) a „természettől fogva jó” Pl.: a szeretteink iránt érzett szeretet b) a „konvenció (megegyezés) szerint jó” Pl.: törvények A szofista morálfilozófiában három álláspont alakult ki a JÓ mivoltát illetően: 1.) NATURALISTA álláspont: kizárólag a természettől fogva jóra érdemes törekednünk 2.) LEGALISTA álláspont: a törvények a poliszban élő emberek természetéhez tartoznak, ezek biztosítják számára a legfőbb jót, de kívánatos ezeknek a törvényeknek igazodni a természettől fogva JÓhoz. 3.) KONVENCIONALISTA álláspont: egyféle jó létezik: a hatalmon lévők java → Szophoklész Antigoné című tragédiájában a címszereplő a naturalista álláspontot képviseli, dacolva Kreón konvencionalista álláspontjával. ● A szofisták normává tették a beszéd, az érvelés és az írás újfajta használatát, és ezzel olyan kulturális közeget hoztak létre, amely korábban nem létezett.

4. Óra – Platón ideatana IDEATAN „kétvilág-elmélet” Az ideák, illetve az érzékekkel felfogható fizikai dolgok világa. (dualista valóságfelfogás) Platón szerint az érzékszerveink számára hozzáférhetetlen, csak a tiszta gondolkodással megragadható világ: az ideák 5

világa. E kétféle világszemléletben az egyik oldalon az ideák változatlan világa mint őskép áll, míg a másik oldalon a fizikai világ mint képmás. A „részesülés” A természeti világ egyes dolgai és lényei (egy alma, egy háromszög, Szókratész) részesülnek az ideákban, e részesülés alapján lesznek olyanok, amilyenek.  Az IDEÁK: immateriális, örök, változatlan és tökéletes létezők, egyfajta ősképek. A természeti világ dolgai azáltal olyanok, amilyenek, hogy részesültek bizonyos ideákban. Lelkünk a születésünk előtt ismeri meg az ideákat, s ezekre az ismeretekre a tanulás során visszaemlékezünk (ez az ún. anamnézis), s e visszaemlékezés alapján teszünk szert tudásra. FOGALOMTÁR: Akmé: egy filozófus fénykora, amit az antik értelmezők szerint 40 éves korában ér el Demagóg: népámító, népcsaló; a tájékozatlan néptömegek felelőtlen felszítója Pánhellén eszme: az összgörögség összefogásának eszméje Hübrisz: dölyf, gőg, elbizakodottság; súlyos bűn az antikvitásban Dualizmus: kettősség, éles megkülönböztetés vagy ellentét Anamnézis: visszaemlékezés (az orvostudományban is használt terminus)

5. Óra – Platón tanítása a lélekről 1.) Gondolkodó lélekrész: A gondolkodó lélekrészben az ész feladata a parancsolás, a lélek egészének irányítása a többi lélekrész törekvéseinek figyelembevételével. 2.) Indulatos lélekrész: Az indulatos lélekrész elemi működése a harag, törekvése határozottan valamely cél irányába mutat. 3.) Vágyakozó lélekrész: Alapvetően a fizikai szükségletekkel kapcsolatos vágyakért felelős. ● Platón mindhárom lélekrészhez egy-egy erényt rendel hozzá: az ész feladata az emberi lélekben az, hogy értelmessé váljon: erénye a bölcsesség (szofia). Az indulatos tetterő feladata az észnek engedelmeskedni: erénye a bátorság (andreia). A vágyakozás erénye a mértékletesség (szofroszüné). A lélek három fokának megfelelő erények fölé Platón egy negyediket rendelt: az igazságosság (dikaioszüné) erényét. Ez utóbbi akkor uralkodik, ha mindhárom lélekrész kellő mértékben teljesíti az őt megillető feladatot. E négy erényt ún. platóni kardinális erényeknek szokás nevezni.

FOGALOMTÁR: Doxa: hamis vélekedés Platóni kardinális erények: bölcsesség, bátorság, mértékletesség, igazságosság

6

6. Óra – Platón államelmélete ● A mű középpontjában az IGAZSÁGOSSÁG kérdése áll. ● Platón párhuzamba állítja az állam és a lélek felépítését. Az állam a lélekhez hasonlóan három részből épül fel. A lélekrészek hármas tagolódásának analógiájára Platón az ideális államot három, különböző szereppel bíró csoportból állítja össze: 1.) Alsó szint: földművesek, kézművesek → a vágyakozó lélekrésznek felel meg - feladatuk a javak megtermelése - erényük a józan önmérséklet 2.) Középső réteg: őrök → az indulatos lélekrésznek felel meg - katonai feladatokat látnak el - nem rendelkezhetnek semmilyen magántulajdonnal, minden közös, még a nők és a gyerekek is - erényük a bátorság 3.) Felső szint: az államot irányító, az őrök legtökéletesebbjei közül kikerülő vezetők, illetve a filozófuskirály → az értelmes lélekrésznek felel meg - irányító szerep - hosszú és irányított tanulás után lehetséges a pozíció az arra érdemesek számára - erényük a bölcsesség  Ha minden réteg a maga funkcióját a legtökéletesebben látja el, akkor megvalósul az igazságosság. Az állam virágzása, boldogsága ennek az erénynek az érvényesülésén múlik. Platón a hibás államformák közül négyet tárgyal részletesen: 1.) A timokratikus alkotmányt a hírnév és a becsvágy jellemzi. A timokratikus államokban az indulat és a vágy uralkodik. A helyes azonban az, amikor az ész uralkodik, viszont ez csak az arisztokratikus államban valósulhat meg. 2.) Az oligarchikus államformában néhány gazdag ember a vezető, tehát a hatalom egybeesik a tulajdonnal. 3.) Demokrácia: A demokrácia azért rossz, mert abban a nép uralkodik és a népet elsősorban vágyai vezérlik (nem az értelem). 4.) Türannisz: zsarnokság – az államot a zsarnok indulatai és vágyai kormányozzák.

7. Óra – Arisztotelész Tudásfajták: Arisztotelész a tudás három fajtáját különbözteti meg: 1.) Produktív tudás: valaminek a létrehozását célzó tudás (mesterségbeli tudás)

7

2.) Praktikus tudás: a társadalmi tevékenységre vonatkozó tudás a) etika: az engedelmeskedő állampolgár viselkedésének leírása b) politika: az állampolgárnak mint törvényhozónak a tevékenységével foglalkozik 3.) Teoretikus tudás: az elme szemlélődő tudása (metafizika, természetfilozófia, matematika)

Kategóriák (logikai mű) ● A kijelentéseinkben előforduló állítmányok tízféle (1+9) típusba sorolhatók. Ezeket a típusokat nevezi Arisztotelész „kategóriák”-nak. (görög jelentése: állítás) I. Szubsztancia: önállóan létező, egyedi és általános fogalmak, amelyek két alcsoportra oszlanak 1.) elsődleges szubsztanciák: konkrét egyedek, individuumok (pl. Szókratész, Vahur, stb.) 2.) másodlagos szubsztanciák: fajok (pl. ember, kutya, stb.) II. Akcidensek: a szubsztanciák tulajdonságai vagy jegyei - mennyiség (pl. kétkönyöknyi hosszúságú) – a „könyök”antik hosszmérték, SI-ben: 44.5 cm - minőség (pl. zöld) - viszony (pl. egyenlő) - hely (pl. az Agórán) - idő (pl. ma) - helyzet (pl. fekszik) - birtoklás (pl. felfegyverzett) - cselekvés (pl. vág) - elszenvedés (pl. vágatik) ● A szubsztancia létrejöttének és fennmaradásának okai (4 ok): (ezt a 4 okot a bronzszobor mint szubsztancia példáján keresztül szemléltetjük) - a szobor anyagi oka: a bronz - formai oka: a hérosz alakja, akit ábrázol - hatóoka: a szobrász formaalkotó tevékenysége - céloka: a kultusz, amely végett megalkották

Első Analitika – a logikai mű témája a következtetés - A SZILLOGIZMUS = érvényes deduktív következtetés. A dedukcióban az általános megállapításból következtetünk valamely konkrét esetre. Ennek logikai formájában – a szillogizmusban – bizonyos dolgok megállapításából szükségszerűen következik valami más. Azokat az állításokat, melyekből következtetést vonunk le, premisszáknak, a levont következtetést pedig konklúziónak nevezzük. A premisszákkal a konklúziót logikai következményreláció kapcsolja össze: amennyiben a premisszák igazak, a konklúzió is szükségszerűen igaz.

8

Pl.:

első premissza: második premissza:

Minden ember halandó. Szókratész ember.

(főtétel: általános megállapítás) (altétel: a konkrétra vonatkozó megállapítás)

__________________________________________ → logikai szükségszerűség 

konklúzió:

Szókratész halandó.

(a konkrétra vonatkozó következtetés)

 A minta alapján mindenkinek írnia kell a dolgozatban egy érvényes szillogizmust – de nem ezt! - Az induktív következtetés fordított irányban halad, mint a dedukció. Az egyes konkrétumokból általános megállapításra, egy törvényszerűségre következtetünk. (pl. amikor egy detektív összeszedi az egyes konkrét tényeket, majd ezekből egy általános következtetést von le, pl. az elkövető csak férfi lehetett) Metafizikai művek: ● Metafizika („első filozófia”): a létező mint létező vizsgálata, azaz mi a szubsztancia? A Metafizika című művet először rhodoszi Andronikosz, a Corpus Aristotelicum összeállítója adta ki az i. e. 1. században, addig csak különböző kéziratmásolatokban volt olvasható. A metafizika elnevezés is tőle származik, Arisztotelész ezt a kifejezést még nem ismerte. Ezek a művek Andronikosz gyűjteményében a Fizika után kaptak helyet. Arisztotelész ezeket a vizsgálódásokat, az „első filozófiáról” szóló tanok közt említi. A meta ta phüszika szószerinti jelentése: „a természet utáni”. E kifejezésnek két értelmezése terjedt el: 1.) „a természetfilozófiai művek után következő művek” 2.) A „természetre vonatkozó tudást meghaladó”, azon túl lévő ismeretre vonatkozó művek. A görög kommentátorok mindkét értelmezést alkalmazták. Jelenleg metafizikán az utóbbit értjük, azaz a metafizika tárgya mindaz, ami meghaladja a tapasztalatot. Etikai irányzatok:  Boldogságetikai irányzatok: a boldogság nem más, mint az élvezetek között eltöltött élet – ha az ember szert tesz a boldogságra, akkor erényessé is válik (?) 1.) Hedonizmus: → élvezet: görögül hédoné - A hedonizmus antik értelemben nem feltétlenül jelentett élvhajhászatot, hanem pl. egy kis sajtot a kenyérhez vacsorára. - Pl.: Démokritosz; Epikurosz 2.) Hatalometika: a politikai, anyagi, katonai hatalom birtoklása teszi az embert boldoggá, és ezzel együtt erényessé. (?) - bizonyos szofisták hirdették ezt a tant 3.) Tudásetika: akkor boldog az ember, ha tudja, hogy mi a JÓ. → akkor lehet erényes, illetve boldog - Szókratész képviselte ezt az irányzatot (etikai intellektualizmus → tudás = erény)  Erényetikai irányzatok: Az ókori etikai tanítások alapvetően erényetikai tanok. Középpontjukban az áll, hogy mi is az a legfőbb erény, amelyet az embernek birtokolnia kell ahhoz, hogy cselekedetei helyesek legyenek. Jelentős kérdése

9

az ókori etikáknak, hogy az erkölcsi kiválóság természettől fogva (naturálisan) sajátunk vagy csupán egy megegyezés (konvenció) eredménye. (naturalista irányzat ↔ konvencionalista irányzat) Arisztotelész szerint a lélek két részre oszlik: I.) értelmes lélekrész (logoszt, rációt tartalmazó) I/1. – teoretikus értelem (metafizika, természetfilozófia, matematika); erénye: bölcsesség (szophia) I/2. – praktikus értelem; erénye: okosság (fronészisz) II.) értelem nélkül való lélekrész (nem értelmetlen, hanem logosz, ráció nélküli) II/1. – vegetatív lélekrész (önfenntartás, fajfenntartás) II/2. – engedelmeskedő lélekrész (az értelemnek engedelmeskedő) Itt vannak az erkölcsi erények! Az erény arisztotelészi definíciója: Az erény egy olyan lelki alkat, amely: 1.) az akarati elhatározásra vonatkozik, 2.) abban a hozzánk viszonyított középben áll, 3.) amely egy szabálynak megfelelően határozható meg, mégpedig annak a szabálynak megfelelően, amely szerint az okos ember határozná meg. FOGALOMTÁR: Akadémia: Platón által alapított iskola, amely az i. e. 385 és i. sz. 529 között működött Lükeion: Arisztotelész által alapított iskola, amely az i. e. 335 és i. sz. 529 között működött peripatetikus jelleg: a Lükeionban alkalmazott tanítási módszer, sétálva oktatás Corpus Aristotelicum: az arisztotelészi művek rendszerezett gyűjteménye Organon: Arisztotelész logikai műveinek gyűjteménye analütika: elemzés (analízis) kategóriák: a kijelentéseinkben előforduló állítmányok (10) szubsztancia: az első arisztotelészi kategória (önálló létező, forma, lényeg) individuum: egyén, egyed akcidensek: önállótlan létezők, a szubsztanciák tulajdonságai vagy jegyei Első (mozdulatlan) Mozgató: anyagtalan szubsztancia, tiszta forma, Isten dedukció: az egyedi levezetése az általánosból indukció: az egyediből az általánosra következtető eljárás szillogizmus: deduktív következtetés, a dedukció logikai formája premissza: előfeltevés konklúzió: a premisszákból levont következtetés ethosz: érzület, jellem areté: erény eudaimonia: boldogság hédoné: élvezet → hedonizmus (boldogságetikai irányzat) etikai intellektualizmus: Szókratész etikai álláspontja, mely szerint az erény = tudás habitus: lelki alkat mezotész: a hozzánk viszonyított helyes közép arisztotelészi tana 10

kalokagathia: szép-jóság, a tökéletes erény deskriptív: leíró preskriptív: előíró

8. Óra – Racionalizmus és Empirizmus Az újkorban kétféle ismeretelméleti irányzat konkurál egymással: RACIONALIZMUS: (jellemzően az európai kontinensen)

- ismereteink nagy része magából az értelemből (ratio) ered; az ismeretek igaz voltát csak az értelem képes garantálni - Descartes, Spinoza, Leibniz EMPIRIZMUS: (jellemzően brit)

- ismereteink egyetlen forrása: a külvilágra és elménk működésére vonatkozó közvetlen tapasztalat; az ismeret igaz voltát a tapasztalat garantálja - Locke, Berkeley, Hume

Descartes: ● Filozófiájának kiindulópontja a kétely volt. Descartes szerint a filozófiának a tudományok alapjául kell szolgálnia, ezért egy új típusú filozófiát kell kidolgozni. Olyan új filozófiát, amely segít eligazodni a gyakorlati dolgainkban, és amely elméleti és módszertani vonatkozásokban is egységes. ● Az új módszer alapja tehát a módszeres kételkedés, a szkepszis volt. Azonban Descartes célja nem a szkepszis elmélyítése volt, hanem olyan ismeret keresése, amely nem illethető kétellyel.

Cogito ergo sum  Descartes gondolatmenete: A kételkedés mindenre kiterjed, kivéve magára a kételkedés tényére. Descartes arra a következtetésre jut, hogy aki kételkedik, az egyben gondolkodik, aki gondolkodik, az létezik is. Erre vonatkozik híres tétele: Gondolkodom, tehát vagyok (Cogito ergo sum). Descartes a csalóka tapasztalati érzékletek (empiria) helyett a gondolkodó Én-t teszi meg filozófiájának fundamentumává, s a racionalista filozófia alaptényezőjévé a rációt, a gondolkodást jelöli meg.  Mi a baj a tapasztalaton alapuló ismerettel? Az, hogy nem biztosak, olykor megcsalnak bennünket. Ennek szemléltetésére 3 érvet hoz fel Descartes: 1.) Illúzió-argumentum: érzékcsalódások 2.) Álom argumentum: nincs az ellen biztos érv, hogy éppen nem csak álmodjuk azt, amit érzékelünk 3.) Démon-argumentum: létezhet egy rosszakaratú lény, amely szándékosan megtéveszt minket ● Ezt követően Descartes olyan eszméket tételez, amelyek nem származhatnak a tapasztalatból és a képzeletből. Ezek „velünk született eszmék” (idea innata → velünk született eszmék; ennek tételezése az innátizmus). Ilyen velünk született eszmék pl. a lét, az Isten, a szubsztancia (dolog) fogalma.

11

A természet szubsztanciáit viszont megnyilvánulásuk alapján Descartes két csoportba osztja: A) GONDOLKODÓ DOLOG (res cogitans): független a testtől, oszthatatlan, nincs kiterjedése. A szellem, a lélek, az értelem, az ész. B) KITERJEDT DOLOG (res extensa): a res cogitans ellentétpárja, anyagi jellegű. kiterjedt, osztható, jellemzője az állandó változás, s ennélfogva a fejlődés is. A fizikai dolgok.

Test-lélek dualizmus: Descartes szerint a test kizárólag a mechanika törvényszerűségeinek megfelelően működő gép, míg a lélek a testtől független, a gondolkodás képességével jellemezhető képződmény. Az élővilágban egyedül az ember rendelkezik mindkettővel. Mivel a lélek nyilvánvalóan valamiféle kapcsolatban áll a testtel, valamiképpen magyarázni kell ezt a kapcsolatot. Descartes magyarázatában a tobozmirigy az a szerv, amely összekapcsolja a két független entitást (test és lélek). Ezt interakcionista dualizmusnak nevezzük.

Brit empirizmus: Locke, Berkeley, Hume ● A 17. század kontinentális racionalizmusával szemben a brit (angol és skót) filozófia 17-18. századi fő árama az empirizmus, vagyis az az ismeretelméleti tanítás, miszerint minden ismeretünk a tapasztalatból származik. Az irányzat elnevezése a görög empeiria (tapasztalat) kifejezésből származik.

John Locke ● Locke amellett érvelt, hogy az ember elméje születéskor nem hordoz semmilyen tudást, hanem üres lap (latinul: tabula rasa). Erre a lapra minden tudást, ismeretet a külvilágból eredő tapasztalás ír rá. Az elme kétféle dolgot tapasztalhat meg: a külvilágot és saját működését.

George Berkeley Esse est percipi – létezni annyi, mint észlelve lenni  Berkeley legjelentősebb felfedezésének az esse est percipi elvét tartotta, melynek lényege, hogy egy tárgy létezése annak észlelésében áll.

David Hume A hume-i okságfogalom Hume első tézise az oksággal kapcsolatban az, hogy a dolgok közti oksági viszony nem figyelhető meg, hiszen „nem léphetünk túl azon, ami közvetlenül megjelenik érzékeinknek”. Tehát a kauzalitási (oksági) viszonyt magát nem figyelhetjük meg, vagyis az oksági relációkról alkotott feltevéseink nem tekinthetők empirikus tudásnak. Hume szerint a jelenségek között fennálló valódi oksági viszonyt nem képes minden esetben feltárni az emberi elme, így az elemző reflexió helyett a megszokásra építve következtet. Ezért sok esetben a valódi okok rejtve maradnak, a helyes következtetés helyett téves okot tulajdonít az okozatnak és fordítva. Ez az ember ítéleteit nagyban befolyásolja és tévútra viszi. A megszokás azt 12

jelenti, hogy „minden tapasztalatból eredő következtetés abból a feltevésből indul ki, hogy a jövő a múlthoz fog hasonlítani”. Így például a megszokásunkon alapul az a feltevés is, hogy egy ellökött biliárdgolyó mozgásba hozza az útjába kerülő másik golyót is; valamint hogy holnap reggel is fel fog kelni a nap, mert ez eddig is így történt. Azonban ez a feltevés Hume szerint csak a múltbéli megszokáson alapszik és nem az igazolt ismereten. FOGALOMTÁR: „a posteriori” ismeret: a tapasztalatból származó ismeret ● „a priori” ismeret: az értelemből származó ismeret ● ráció: értelem ● szkepszis: kétely ● argumentum: érv, bizonyíték ● cogito ergo sum: gondolkodom, tehát vagyok ● res cogitans: gondolkodó dolog ● res extensa: kiterjedt dolog ● kartézianizmus: a Descartes-tal kezdődő racionalista filozófiai áramlat ● idea innata: velünk született eszme, idea ● tabula rasa: üres lap; az empirizmus szerint a lélek tapasztalat előtti állapota ● esse est percipi: létezni annyi, mint észlelve lenni (Berkeley) ● kauzalitás: az ok és az okozat közötti összefüggés ●

13