Ancsin Zsolt 1 – Bócsai Andrea 1 – Fernye Csaba 1 – Balogh Krisztián 1 – Zándoki Erika 2 – Erdélyi Márta 1 – Mézes Miklós 1
Fokhagymaolaj felhasználásának lehetősége rövidtávú T-2 toxin terhelés káros hatásainak kivédésére tojótyúkban Effects of garlic oil on laying hens short-term fed with T-2 mycotoxin contaminated feed
[email protected] 1Szent István Egyetem, Mezőgazdaság és Környezettudományi Kar, 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1. 2MTA-Kaposvári Egyetem Mikotoxinok az élelmiszerláncban Kutatócsoport, 7400 Kaposvár, Guba Sándor u 40.
Bevezetés Napjainkban az egész világon fokozódó problémát okoz a gabona- és olajos magvak mikotoxinokkal való szennyezettsége, amely egyes becslések szerint világviszonylatban a termés 25%-át érinti (Lawlor and Lynch, 2005), ezért ezzel a kockázati tényezővel az élelmiszertermelés, -feldolgozás, -tárolás és –forgalmazás minden szakaszában számolni kell. A takarmányok minősége befolyásolja az állati termék és az élelmiszer minőségét is. Mivel a mikotoxinok hőhatásra nem érzékenyek, ezért sem az élelmiszeripari technológiai, sem a konyhai feldolgozási műveletek során nem bomlanak el. Így a tejben, húsban vagy tojásban jelenlévő mikotoxin mennyiség gyakorlatilag érintetlen formában és mennyiségben jut a fogyasztóhoz, ez pedig potenciális állat- és humán- egészségügyi kockázatot jelentenek (Mézes, 2008). A hazai termesztésű gabonamagvak 20–30%-ban szennyezettek valamely mikotoxinnal (European Commission, 2001, Mézes, 2008), ezért gazdasági állataink is állandó mikotoxin terhelésnek vannak kitéve. Mindez veszélyezteti a gazdaságos és élelmiszer-biztonsági szempontból is kifogástalan állatitermék-előállítást. Egyes becslések szerint a mikotoxinok okozta takarmányfelvétel-csökkenésből, az ebből eredő gyengébb takarmányértékesülésből, szaporodásbiológiai zavarokból, az általános ellenálló-képesség csökkenéséből adódó gazdasági veszteség a magyar állattenyésztésben évente több tíz milliárd forintos kiesést okoz (Kovács, 2001). Hazánkban a legnagyobb problémát a Fusarium fajok, illetve az általuk leggyakrabban termelt trichotecénvázas mikotoxinok és metabolitjaik (T-2 toxin, DON) okozzák (Creppy, 2002). Ezek elsősorban az immunrendszert károsítják, így a legtöbb esetben nem jelentkezik klinikailag is megnyilvánuló tünet, de az állomány fokozottan érzékennyé válik bármely fertőző ágenssel szemben (Mézes, 2008). A T-2 toxin erősen mérgező, LD50 értéke napos csirkében 5 mg/kg. Gátolja a fehérje szintézist, és sejtpusztulást okoz (Mesterházy, 2002), továbbá gyenge tollképződést, a tojáshéj szilárdságának csökkenését, rossz keltethetőséget, májkárosodást, takarmány-visszautasítást, az immunrendszer károsodását, idegrendszeri és kórszövettani elváltozást okozhat (Kovács, 2001). Brojlercsirkékben már 20 mg/kg ttm. T-2 toxin a vérplazma összfehérje- és összlipid-szintjének csökkenéséhez vezetett (Wyatt et al., 1975), míg 0,5 mg/kg takarmány T-2 toxin etetése a máj zsíros-nekrotikus elfajulását, a vesetubulusok degenerációját, valamint az agyban perivascularis ödémát okozott. Tojótyúkokban 0,2-4,0 mg/kg takarmány T-2 toxin takarmány-visszautasítást ugyan nem vált ki, azonban már 0,2 mg/kg takarmány koncentrációban is jelentősen csökkenti a megtermelt tojások számát. Emellett rontja a tojás keltethetőségét és növeli a tojások törékenységét (Rafai, 1997). A T-2 toxin citotoxikus hatásának hátterében az oxigén szabadgyök képződést, ezen belül a lipidperoxidációs folyamatok indukcióját tartják elsődlegesnek. A T-2 toxin prooxidáns hatását támasztják alá azok a megfigyelések, amelyek szerint úgy in vitro, mint in vivo modellekben a T-2 toxin sejtkárosító hatását csökkenteni képesek egyes antioxidánsok, így például az E-vitamin vagy a szelén (Surai, 2002). Kísérletünk során fokhagyma illóolajjal dolgoztunk, amelynek antioxidáns tulajdonságát számos alkalommal bizonyították, ezért alkalmas lehet a T-2 toxin lipidperoxidációt indukáló hatásának mérséklésére.
7
Yamasaki et al. (1994) in vitro sejttenyészetben végzett vizsgálatai arra utalnak, hogy a fokhagymakivonat védi a sejteket az oxidatív stressztől, mivel csökkenti a hidrogén-peroxid (H2O2) indukálta oxidáció károsító hatását. Dwivedi et al. (1998) a fokhagyma számos szerves kénvegyülete közül a diallil-diszulfidot (DADS) találta antioxidáns hatásúnak. Anyag és módszer Rövidtávú, 48 órás kísérlet során nagydózisú, 15 mg/kg takarmány T-2 toxin hatását vizsgáltuk tojótyúkok biológiai antioxidáns védőrendszerének egyes elemeire, amely feltételezhető káros hatásait 0,3 g/kg takarmány fokhagymaolajjal kívántuk mérsékelni. A kísérlet során négy csoportot alakítottunk ki: Kontroll (K), Kontroll + fokhagymaolaj (KF), T-2 toxint tartalmazó takarmányt fogyasztó (T) és T-2 toxin + fokhagymaolajat tartalmazó takarmányt fogyasztó (TF). Minden csoportot két ismétlésben állítottunk be, rekeszenként 9 madarat helyeztünk el (n=72) A kísérlet során mintavételekre a kísérleti takarmányok etetésének kezdetétől számított 12., 24. és 48. órában került sor. Csoportonként 6, ismétlésenként 3-3 állatot extermináltunk. Az állatokból vér-, máj- és vesemintát vettünk. Minden mintában mértük a lipidperoxidáció mértékének jellemzésére alkalmas malondialdehid (MDA) koncentrációt (Placer et al, 1966). Vizsgáltuk továbbá minden mintában a redukált glutation (GSH)-koncentrációt (Sedlak és Lindsay, 1968), és a glutation-peroxidáz (GPx)-aktivitást (Matkovics et al., 1988). A GSH koncentrációt és a GPx aktivitást a minták fehérje tartalmára vonatkoztattuk, amelyet a vérmintákban biuret-reakcióval (Weichselbaum, 1948), szövetmintákban pedig Folin fenol reagenssel (Lowry et al, 1948) határoztunk meg. Az eredmények statisztikai értékeléséhez Statistica v. 4.5 (Statsoft Inc.) szoftverrel végzett ANOVA LSD tesztet használtunk.
Eredmények és következtetések A kísérleti takarmányok etetésének kezdetétől számított 12. órában végzett vágás során nyert vérplazmaminták MDA koncentrációjában a kontroll csoporthoz viszonyítva a T-2 toxin terhelés ugyan nem okozott jelentős változást, a fokhagymaolaj kiegészítés viszont önmagában és a T-2 toxinnal együttesen etetve is szignifikáns mértékben csökkentette azt. A vérplazma GSH koncentrációjában ezzel ellentétes tendencia volt megfigyelhető, míg ugyanis a kontroll és a mikotoxinnal szennyezett takarmányt fogyasztó csoportok között nem volt statisztikailag igazolható különbség, addig mindkét fokhagyma olajjal kiegészített takarmányt fogyasztó csoport vérplazma mintáiban nagyobb GSH-koncentrációt mértünk. Ezzel összhangban alakult a vérplazma minták GPx aktivitása is, ugyanis a fokhagymaolaj kiegészítés hatására szignifikáns mértékű enzimaktivitás emelkedést tapasztaltunk az F és a TF csoportokban, mind a T, mind pedig a K csoportokhoz viszonyítva. A 24. órában történt mintavételkor a legnagyobb és a többi csoporttól szignifikánsan eltérő MDA koncentrációt a T-2 toxinnal kezelt csoportban mértük. Ugyanakkor a fokhagymaolaj hatására szignifikánsan kisebb MDA koncentráció volt mérhető az F csoportban a K és a TF csoporthoz viszonyítva is. A GSH koncentrációjában a 12. órában történt mintavételnél mért értékekhez hasonló tendenciát tapasztaltunk, azaz a fokhagymaolaj kiegészítés hatására (F) szignifikánsan nagyobb volt T csoporthoz képest, míg a K és az TF csoportokhoz viszonyítva a különbség nem számottevő. A fokhagymaolaj hatására emelkedett GPx aktivitást mértünk az F és TF csoportokban a kontroll és a T csoporthoz viszonyítva, azonban a különbség csak az F csoport esetén volt statisztikailag igazolható. A 48. órára mind a négy csoportban hasonlóan alakult az MDA koncentráció, azaz a kontroll értékre csökkent. A GSH-koncentráció a T csoportban volt a legkisebb. A különbség a K csoporthoz viszonyítva nem, azonban mindkét fokhagymaolajjal kiegészített takarmányt fogyasztó csoporthoz (F és TF) képest szignifikáns mértékű volt. A GPx aktivitás a GSH koncentráció esetében tapasztaltakhoz hasonlóan a két fokhagymaolajjal
8
kiegészített takarmányt fogyasztó csoportban nagyobb volt a kontroll és a T-2 toxinnal szennyezett takarmányt fogyasztó csoporthoz viszonyítva, azonban az eltérés csak a T csoporttal összevetve volt statisztikailag is igazolható. A vérplazmaminták MDA koncentrációinak változásából arra következtettünk, hogy a 12 órás T-2 toxin terhelés még nem még nem okoz számottevő oxidatív stresszt, azonban a 24 óra elteltével már jól látható a lipidperoxidációs folyamatok beindulása, amely fokozott MDA termelődésben nyilvánult meg. Ezzel szemben a fokhagymaolaj kiegészítés sikeresen eliminálta a T-2 toxin szabadgyök képző hatását, mely feltehetőleg a folyamatosan magas szinten tartott GSH/GPx szinteknek köszönhető. A 48. órában ugyan nem tapasztaltunk szignifikánsan nagyobb MDA koncentrációt a toxinnal kezelt csoport esetében sem, ami arra engedhet következtetni, hogy a lipidperoxidáció folyamata fokozatosan lecseng. Ugyanakkor a toxin-terhelés hatására kialakult alacsony GSH koncentráció és GPx aktivitás arra enged következtetni, hogy a T-2 toxin megterheli az antioxidáns védelmi rendszert. Minthogy azonban a TF csoportban mindkét glutation-redox paraméter értéke a kontrollhoz hasonlóan alakul, úgy tűnik, hogy a fokhagymaolaj kiegészítés a vizsgált időszakban a toxin hatását ellensúlyozni képes. 1. táblázat: T-2 toxinnal szennyezett és fokhagymaolaj kiegészítést tartalmazó takarmány etetésének hatása a vérplazma minták egyes biokémiai paramétereire a különböző mintavételi időpontokban
12h
K T F
24h
48h
MDA nmol/ ml
GSH umol/g fehérje
GPx U/g fehérje
MDA nmol/ ml
GSH umol/g fehérje
GPx U/g fehérje
MDA nmol/ml
GSH umol/g fehérje
GPx U/g fehérje
25,45a
3,80b
2,81b
15,48b
4,72ab
3,32b
16,30
5,17ab
3,50 ab
± 5,10
± 0,55
± 0,33
± 1,87
± 1,00
± 0,48
± 3,31
± 1,15
± 0,85
22,16a
4,29b
3,12b
18,27a
4,42 b
3,61b
16,56
4,26b
2,88b
± 2,13
± 0,78
± 0,40
± 2,41
± 0,40
± 0,17
± 2,55
± 0,06
± 0,21
14,58b
5,66a
4,63a
10,98c
5,70a
4,97a
14,33
6,08a
4,81a
± 2,66
± 0,90
± 0,83
± 1,25
± 0,30
± 0,77
± 2,66
± 0,73
± 1,28
TF 12,83b
5,32a
4,14a
13,85b
5,76ab
4,33ab
14,37
5,63a
3,84a
± 2,01
± 0,36
± 0,88
± 2,15
± 1,63
± 0,98
± 3,10
± 0,77
± 0,81
a b c Azonos
oszlopban eltérő betűjelzés szignifikáns különbséget jelent P0,05 szinten
K: kontroll, T: T-2 toxin, F: fokhagymaolaj, TF: T-2 toxin + fokhagymaolaj
A vörösvérsejt hemolizátumok biokémiai paramétereiben az egyes kísérleti csoportok között nem tapasztaltunk szignifikáns mértékű különbségeket. A 12. órában történt mintavétel során vett veseminták MDA koncentrációi között nem volt szignifikáns eltérés. A legnagyobb GSH koncentrációt a TF csoportban mértük, amely szignifikánsan meghaladta a K és a T csoportok értékeit, de nem különbözött az F csoporttól. A GPx aktivitás az előbbiekkel megegyező tendenciát mutatott, azaz a K és a T csoportban szignifikánsan kisebb volt, mint az TF csoportban. A 24. órában történt mintavételkor a vesehomogenizátum MDA koncentrációja a legkisebb a K, míg a legnagyobb a T csoportban volt, ez utóbbi minden más csoport értékeit számottevően meghaladta. A GSH tartalom a vesében a 24. órában az F csoportban volt a legnagyobb, és ez az érték szignifikánsan felülmúlta az összes többi csoport értékét. A GPx aktivitás az F csoportban szignifikánsan nagyobb volt, mint a K és a T csoportokban, a TF csoport értékei viszont nem különböztek egyik csoportétól sem.
9
A 48. órában történt mintavételkor az F csoport vese mintáinak MDA tartalma szignifikánsan kisebb volt, mint a K és a T csoportok értékei, a TF csoport MDA koncentrációja viszont nem tért el a többi csoportétól. A 48. órában történt mintavételkor a vese homogenizátum GSH koncentrációja és GPx aktivitása nem tért el szignifikáns mértékben az egyes kísérleti csoportok között. A vesemintákban tapasztalt változások hasonló tendenciát mutatnak, mint a vérplazma esetében. Az MDA tartalom növekedése itt is csak a 24. óra elteltével volt megfigyelhető a toxinterhelés hatására, azonban itt a 48. órára sem állt vissza a kontroll csoport szintjére. A fokhagymaolaj hatása e szerv esetében az első 24 órában nyilvánult meg leginkább.. Az F és TF csoportokban tapasztalt csökkent MDA tartalom összhangban van más szerzők eredményeivel, akik fokhagyma etetés hatására szintén csökkent MDA koncentrációt mértek (Choi et al., 2010).
2. táblázat: T-2 toxinnal szennyezett és fokhagymaolaj kiegészítést tartalmazó takarmány etetésének hatása a vese homogenizátumok egyes biokémiai paramétereire a különböző mintavételi időpontokban
12h
K T F TF a,b Azonos
24h
48h
MDA mol/ g
GSH umol/g fehérje
GPx U/g fehérje
MDA mol/ g
GSH umol/g fehérje
GPx U/g fehérje
MDA mol/g
GSH umol/g fehérje
GPx U/g fehérje
13,58
4,35b
4,26b
10,46b
4,32 b
4,55b
11,50b
4,49
4,45
± 1,75
± 0,98
± 0,80
± 0,73
± 0,32
± 0,36
± 2,18
± 0,83
± 1,10
11,92
4,79b
4,34b
14,30a
4,79 b
4,70b
15,27a
4,33
4,47
± 0,82
± 0,68
± 0,31
± 1,91
± 0,41
± 0,47
± 3,16
± 0,72
± 0,88
13,28
5,40ab
5,11ab
11,15b
6,06a
5,58a
11,17b
4,43
4,15
± 2,71
± 0,93
± 0,76
± 1,23
± 0,19
± 0,17
± 1,44
± 0,67
± 0,59
12,87
5,59a
5,27a
11,72b
4,61 b
5,02ab
13,66 ab
4,82
4,38
± 1,78
± 0,54
± 0,35
± 1,49
± 0,75
± 0,79
± 2,96
± 0,21
± 0,37
oszlopban eltérő betűjelzés szignifikáns különbséget jelent P0,05 szinten
K: kontroll, T: T-2 toxin, F: fokhagymaolaj, TF: T-2 toxin + fokhagymaolaj
A májminták vizsgálatainak eredményei az alábbiak szerint foglalhatók össze. Az első mintavétel alkalmával (12. óra) az MDA koncentrációja a K csoportban volt a legalacsonyabb, az eltérés T és TF csoport esetében statisztikailag is bizonyítható volt. A GSH koncentrációja az F és T csoportban volt a legnagyobb, amely szignifikánsan meghaladta a többi csoportban mért értéket. K csoport értéke, volt a legalacsonyabb, amitől a TF csoportban szignifikánsan magasabb GSH koncentrációt mértünk. A GPx aktivitás szignifikánsan kisebb volt K és a T csoportokban az F csoporthoz viszonyítva, a TF csoport értékei viszont nem különböztek a többi csoporttól. A 24. órában történt mintavételkor az MDA koncentráció nem tért el számottevően az egyes csoportok között. A GSH koncentráció a K csoportban ismét szignifikánsan kisebb volt mindhárom kísérleti csoporthoz viszonyítva. Emellett a TF csoport GSH koncentrációja pedig szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a T és az F csoportok értékei. A GPx aktivitás tekintetében hasonló tendenciákat tapasztaltunk. A K csoport értékei szignifikánsan elmaradtak az összes többi csoporthoz viszonyítva, és a TF csoport értékei szintén szignifikánsan kisebbek voltak, a T és az F csoportban mért enzimaktivitásoknál.
10
A 48. órában a T csoportban mértük a legnagyobb MDA-tartalmat, és a különbség a kontrollhoz viszonyítva szignifikáns volt. A GSH koncentráció, az előző két mintavételkor tapasztaltakkal ellentétben a toxinterhelés hatására (T csoport) az összes többi csoporthoz képest szignifikánsan kisebb volt, amellyel párhuzamosan számottevően kisebb GPx aktivitást is mértünk. A májminták esetében a lipidperoxidációs folyamat metastabil végterméke, az MDA koncentrációja már a 12 órában is szignifikánsan nagyobb volt a toxinterhelés hatására a T és TF csoportokban, annak ellenére, hogy a kontroll csoporthoz viszonyítva megnövekedett a GSH tartalom is, amelyet brojlercsirkéknél is tapasztaltunk rövid-távú T-2 toxinterhelés során (Bócsai et al., 2016). A 24. órára viszont az MDA koncentráció a kontrollhoz hasonló értékre csökkent, amely feltehetően ebben az időszakban (12-24 óra) a glutation redox-rendszer aktiválódásával magyarázható. Ezt támasztja alá a megnövekedett GSH koncentráció és GPx aktivitás is, amely a T-2 toxinnal szennyezett takarmányt fogyasztó csoportban fokozottan jelentkezett. Ezt a jelenséget Daniel (1993) és Zimniak et al. (1997) a reaktív oxigéngyökök hatására indukált GPx gén expresszióval és a GSH koncentráció feedback mechanizmuson keresztüli növekedésével magyarázza. Az eredmények megegyeznek korábbi, brojlercsirkével végzett hosszú távú T-2 toxinnal történt terheléses kísérletünk eredményeivel (Ancsin et al. 2013). Ugyanakkor a 48. az MDA tartalom ismét szignifikánsan nagyobb lett, ami ebben az időszakban (24-48 óra) az antioxidáns, ezen belül a glutation redox rendszer kimerülésére utal. Fontos azonban kiemelni, hogy a fokhagymaolaj kiegészítés hatására a vizsgálat teljes ideje alatt számottevően nagyobb GSH koncentrációt és GPx aktivitást mértünk T-2 toxin terhelés során (TF vs T), ami feltehetően a fokhagymaolaj antioxidáns hatású anyagainak (Dwivedi et al. 1992), és ennek révén, az antioxidáns védelmi rendszerre gyakorolt kedvező hatásának köszönhető.
3. táblázat: T-2 toxinnal szennyezett és fokhagymaolaj kiegészítést tartalmazó takarmány etetésének hatása a májhomogenizátumok egyes biokémiai paramétereire a különböző mintavételi időpontokban
12h MDA mol/g
GSH umol/g feh.
K
9,83b ± 1,47
T
24h MDA mol/g
GSH umol/g feh.
4,97c ± 0,56
GPx U/g feh. 4,44b ± 0,69
10,74 ± 2,13
13,00a ± 1,69
5,98a ± 0,66
4,90b ± 0,42
F
10,65ab ± 1,73
6,77a ± 0,74
TF
11,81a ± 0,64
5,94b ± 0,22
a,b Azonos
48h MDA mol/g
GSH umol/g feh.
3,66 c ± 0,56
GPx U/g feh. 3,08c ± 0,18
9,80b ± 2,20
4,67a ± 0,84
GPx U/g feh. 5,11a ± 0,94
12,01 ± 3,23
4,47a ± 0,47
5,38a ± 0,41
12,75a ± 1,91
3,15b ± 0,64
2,77b ± 0,82
5,97a± 0,71
10,48 ± 1,50
5,00a ± 0,33
4,57a ± 0,85
11,88ab ± 0,62
5,10a ± 0,32
5,27a ± 0,84
5,76 ab ± 1,90
11,48 ± 1,04
4,30b ± 0,55
4,17b ± 0,69
12,03ab ± 1,75
4,93a ± 1,03
4,78a ± 1,19
oszlopban eltérő betűjelzés szignifikáns különbséget jelent P0,05 szinten
K: kontroll, T: T-2 toxin, F: fokhagymaolaj, TF: T-2 toxin + fokhagymaolaj
Összességében vizsgálataink eredményeként megállapítható, hogy a fokhagymaolaj a T2-toxin terhelés kezdeti hatásainak kivédésére ill. enyhítésére alkalmas. Hatását feltehetően – legalább részben – a glutation redox rendszer aktiválása útján éri el.
Jelen, rövidtávú vizsgálatunk eredményei a GSH koncentráció és a GPx aktivitás vonatkozásában Ezek a rövidtávú toxinterhelésből származó eredmények összefüggésben állnak egy korábbi, brojlercsirkékkel végzett
11
kísérletünkkel, ahol a fokhagymaolaj 2 héten át történő fogyasztása szignifikánsan növelte a vér és szövetminták GSH tartalmát és GPx aktivitását (Ancsin et al., 2009) Irodalom
Ancsin, Zs., Erdélyi, M.. and Mézes, M. (2009). Effect of rosemary and garlic oil supplementation on glutathione redox system of broiler chickens. Acta Biol. Szegediensis 53: (Suppl 1) 19-21. Ancsin, Z., Erdelyi, M., Balogh, K., Szabo-Fodor, J., Mezes, M. (2013). Effect of garlic oil supplementation on the glutathione redox system of broiler chickens fed with T-2 toxin contaminated feed. World Mycotox. J. 6, 73– 81. Bócsai A., Pelyhe Cs., Zándoki E., Ancsin Zs., Szabó-Fodor J., Erdélyi M., Mézes M., Balogh K. (2016). Short-term effects of T-2 toxin exposure on some lipid peroxide and glutathione redox parameters of broiler chickens. J. Anim. Physiol. Anim. Nutr. 100: 520–525 Choi I.H., Park, W.Y., Kim, Y.J. (2010). Effects of dietary garlic powder and α-tocopherol supplementation on performance, serum cholesterol levels, and meat quality of chicken. Poult. Sci.89: 1724-1731. Creppy, E.E. (2002) Update of survey, regulation and toxic effects of mycotoxins in Europe. Toxicol. Lett. 127: 19-28. Daniel, V. (1993). Glutathione-S-transferase: gene structure and regulation of expression. CRC Critical Reviews of Biochemistry 25: 173–207. Dwivedi C, Rohlfs S, Jarvis D, Engineer F (1992) Chemoprevention of chemically-induced skin tumor development by diallyl sulfide and diallyl disulfide. Pharm. Res. 9: 1668-1670. European Commission (2001). Reports on tasks for scientific co-operation. Collection of occurrence data of Fusarium toxins in food and assessment of dietary intake by the population of EU Member States. http://ec.europa.eu/food/fs/scoop/task3210.pdf Holovska, K., Lenartova, V., Pedrajas, J.R., Peinado, J., Lopez-Barea, J., Rosival, I. and Legath, J. (1996). Superoxide dismutase, glutathione peroxidase, and glutathione reductase in sheep organs. Comp. Biochem. Physiol. 115B: 451–456. Kovács F. (szerk.) (2001): Penészgombák - mikotoxinok a táplálékláncban. MTA Agrártudományok Osztálya Budapest, 197p. Kim, Y.J., Jin, S.K., Yang, H. S. (2009): Effect of dietary garlic bulb and husk on the physicochemical properties of chicken meat. Poult. Sci., 88, 398-405. Lawlor, P.G., Lynch, P.B., 2005. Mycotoxin management. Afr. Farming Food Process. 46:12-13. Lowry, O. H., Rosenbrough, N. J., Farr, A. L. and Randall, R. J. (1951): Protein measurement with the Folin phenol reagent. J. Biol. Chem., 193, 265–275. Matkovics B, Szabó L, Sz Varga I (1988): Lipidperoxidáció és a glutation redox enzimek mérése humán vérben. Labor. Diagn. 15: 248-250. Mesterházy Á. (2002): A mikotoxinok és az élelmiszerbiztonság, a megoldás lehetőségei. MTA Kémiai Tudományok Osztálya, Budapest Mézes M. (2008): A takarmányok nemkívánatos anyagai és az ellenük való védekezés lehetőségei. AgroNapló 12: (5) 109-111.
12
Placer ZA, Cushman LL, Johnson BC (1966) Estimation of product of lipid peroxidation (malonyldialdehyde) in biochemical systems. Anal Biochem 16: 359-364. Rafai P. (1997): Eljárás a kukorica fuzáriumos fertőzőttségének (csőfuzáriózis) megelőzésére és a mikotoxikózisok okozta károk mérséklésére. OMFB kutatási jelentés az 1995-ben és 1996-ban végzett vizsgálatok eredményeiről. Budapest, pp. 102. Sedlak I, Lindsay RH (1968) Estimation of total, protein-bound and non-protein sulfhydryl groups in tissues with Ellmann’s reagent. Anal Biochem 25: 192-205. Surai P.F. (2002): Natural antioxidants in avian nutrition and reproduction. Nottingham University Press, 459462. Yamasaki T, Li L, Lau B (1994) Garlic compounds protect vascular endothelial cells from hydrogen peroxideinduced oxidant injury. Phytother. Res. 8: 408-412. Weichselbaum TE (1948) An accurate and rapid method for the determination of protein in small amounts of serum and plasma. Am. J. Clin. Pathol. 16: 40-43. Wu, C.C., Sheen, L.Y., Tsen, H.-W., Tshai, S.-J., Lii, C.K. (2001): Effects of organosulfur compounds from garlic oil on tha antioxidant system in rat liver and red blood cells. Food Chem Toxicol 39:563-569. Wyatt, R.D., Doerr, J.A., Hamilton, P.B., Burmeister, H.R, (1975): Egg production, shell thickness, and other physiological parameters in laying hens affected by T-2 toxin. Appl. Microbiol. 29: 641–651. Zimniak, L., Awasthi, S., Srivastava, S. and Zimniak, P. (1997). Increased resistance to oxidative stress in transfected cultured cells overexpressing glutathione-S-transferase mGSTA4-4. Toxicol. Appl. Pharmacol.143: 221–229.
13
