2011. XI. évfolyam 4. szám (112.)
Bevezető
Tartalomjegyzék
Lezajlott az idei Hungarocon.
Avana Hírek Az AVANA Egyesület elnökasszonyának beszámolója a 2012-es HungaroConról
2
Zsoldos Péter díj pontok
4
HungaroCon 2012 – Pasztler Ágota beszámolója
5
Hírlevelünkben felidézzük a találkozó eseményeit. Györgyi Ákos
Olvasónapló Szíriusz
Új helyen, a Tolna megyei Bölcskén került megrendezésre, sok-sok programmal, érdekes filmvetítéssel és az elmaradhatatlan díjátadókkal és tábortűzzel.
11
Avana Hírek Az AVANA Egyesület elnökasszonyának beszámolója a 2012-es HungaroConról
Az estét a bölcskei Horgász Egyesület által rendben tartott Horgász tanyán folytattuk, ahol Sebők Kristóf és jómagam tűzzsonglőr bemutatónk után a szúnyogok alattomos győzelmet arattak kitartásunkon, és elűztek minket a Duna Partról. Végül is családi házam udvarán sikerült eleget tennünk a pénteki tábortűz gyújtás, és szalonnasütés hagyományának.
A hétvégén lezajlott az Avana Egyesület legnagyobb szabású rendezvénye, a HungaroCon. A Bölcskére kitelepült rendezvény családias légkörben (és családias létszámmal is), de jó hangulatban telt.
Másnap az előadók (Szélesi Sándor, Dánics Adrienn, Kovács Tücsi Mihály, Tamás Károly Tamás, Dr. Sárdi Margit, Guzslován Gábor) megérkeztek, az előadások Gáspár József vezetésévek hála szinte katonás rendben peregtek egymás után, míg a háttérben folytak a díjkiosztó előkészületei.
A pénteki Erőmű Látogatás kimerítő tudományos előadása után ebéd várt minket, majd a rövid megnyitó után Heim Attila és lánya, Fanni mutatták be grafikai kiállításukat. Hidy Mátyás Öko-scifi előadása után pedig vetítésre került a 70 éves Szíriusz című film, a Manda (Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet), és a Rákóczi Filmszínház jóvoltából.
2
Délutánra nézőterünk megtelt, s a kis felvezető műsor után, melyet Kemecsi Ferenc előadó és filmrendező által előadott vers és Kicsy Julió terminátor táncbemutatója alkotott, ízelítőt adva a község és környéke sci-fihez kapcsolódó művészi tevékenységeiről, kihirdetésre került pályázataink eredménye.
Az eredmények: Képregény kategória: I. II. III.
Pádár Ádám: Zokni kapitány - Menekülés a Khraal bolygóról Budai Dénes: Legenda Szunyoghy András: Talált tárgyak
Preyer Hugo Díj: I. II. III.
Barabás Levente Szilárd: A szabadság ára Bukros Zsolt: Kilenc kicsi kínai Ladányi József: Betolakodók
Dicséretben részesültek: Juhász Roland: Az Evolucionizáló Hantos Norbert: Legfelső szint Mészáros Gyula: Magam ura Zsoldos Péter-Díjban részesült alkotások 2012-ben: Regény: Antal József - iDeal Novella: F. Tóth Benedek - Éjnek hajnala
3
Zsoldos Péter díj pontok Forrás:http://www.sfportal.hu/zsoldos-peter-dij-2012pontok-13309.scifi Regények Antal József, iDeal Bruck András, A fogadalom Ízing Róbert, Támadás az űrből Kovács Ákos, Vágyálmok ligája Lovas Lajos, N Mészáros László (Dave Howard), A Démoncsászár fejvadászai Angyalok és tolvajok Pierrot – Szélesi Sándor, Jumurdzsák gyűrűje Rostás Erzsébet, A hajó Soós Tibor (T. R. Salty), Bellum Atlantis Szélesi Sándor (Anthony Sheenard), Vadászat egy szimurgra
Díszvacsoránkat szállásunk, a Turul Fogadó dísztermében ültük, ahol a jelenlévők megtekinthették másik nagy szenvedélyemet, a hat éve vezetett hastánccsoportom ifi tagjai tartottak egy kis ízelítőt a kelet táncaiból.
35 24 33 28 34 29 31 30 – 33 31
Novellák Antal József, Vénuszlakók – A földlakó, Galaktika, 257. Vénuszlakók – A politikus, Galaktika, 253. Vénuszlakók – Idill, Galaktika, 260. B. Kósa Katalin, Piramis a Romuluson, Új Galaxis, 17. Bajzafi Ferenc, Gyerekjáték, Új Galaxis, 18. Bárdos Bence, Rekord, Új Galaxis, 17. Bukros Zsolt, Kilövési gyakorlat, Új Galaxis, 17. Végtelen körök, Új Galaxis, 17. F. Tóth Benedek, Éjnek Hajnala, Galaktika, 262. Fazekas Beáta (Kyra Potter), Az ugrás = Az utolsó világ Hamza Pál, A határ, Új Galaxis, 17. Hantos Norbert (Daniel Winfield), Ikerbolygó = Az utolsó világ Egydolláros sorsjegy, Pillantás a pokolba, KIMTE, 2011. Valami zöld, Új Galaxis, 18. Horváth Zoltán, Tik-Tak, Új Galaxis, 18. K. Varga Beáta, Áldott légy, Szent struktúra!, Galaktika, 251. Az emlékkufár, Galaktika, 258. Kasztovszky Béla, A Tabu, Galaktika, 251. Kis Zoltán, Gyilkos csatolás, Galaktika, 254. Kleinheincz Csilla, Fehér elefánt, Új Galaxis, 18. Kovács T. Mihály (Toochee), Nyugtalanság tengere, Galaktika, 256. Van kapás?, Galaktika, 253. Körtvélyesi Ákos, Chang’e, kedvesem, Új Galaxis, 18. Márki István, Az idő sodrában, Galaktika, 259. Maron A. Andrea, Kísérleti szex, Új Galaxis, 18. Mayer István, Offlinia, Galaktika, 252. Örökölt hajlam, Galaktika, 261. Moskát Anita, Kelj fel, és járj!, Galaktika, 254. Pap Viola, Az üres fájl, Galaktika, 253. Radics Roland, Karthágó lányai, Új Galaxis, 18. Sümegi Attila, Apa teleportáló gépet vett, Galaktika, 251. Szélesi Sándor, Hajnalodik, Galaktika, 256. Varga Tamás József (Craz), Barbár borbár, Lidércfény (5), 2011/5 (május). Troll a híd alatt, Téridő Horizont, 9, 2011. január Uluru, Meztelen ügynök (1), 2011/2 (november)
A vacsora után az estét újra csak tábortűz mellett folytattuk.
A vasárnap a Zsoldos Péter Díjra jelölt művek alapos kivesézésével telt, ezen az íróik nem vettek részt, de az érdeklődők bizony sok tanulságot elzsebelve hallgathatták végig. A moderátor Takács Gábor volt. Összegezve – de ez az én véleményem – rendhagyó, de jó hangulatú Conon vagyunk túl. Bár én még csak most rendeztem először ilyet, és ezelőtt is csak kettőn vettem részt, szervezőtársaimra, Gáspár Józsefre és Pocsai Lászlóra bizton támaszkodhattam. Úgy gondolom, az elvárásokat sikerült teljesítenünk. A hibák, amiket elkövettünk, felfedeztünk segítenek abban, hogy a következő Con még tökéletesebbre sikerüljön! Tóthné Baranyai Judit Avana Egyesület elnök
4
32 31 33 24 31,5 28 29 28 36 28 – – 30 32 31 35 34,5 28 26 32,5 31 35 34 29 29 28 32 30 28 31 28 30 – – 27
Hungarocon 2012.
Az idei Hungarocon Bölcskén került megrendezésre, június 29-30, illetve július 1-i dátummal, ez – mint mindig – péntek-szombat vasárnap. Pestről indultam, és fél tizenegy körül értem Bölcskére, ahol már vártak, és segítettek eltalálni a Turul fogadóba. Útközben találkoztunk egy autós klubtaggal, aki felvett minket a kocsiba, így gyorsan odajutottunk. A többes szám alatt Kósa Katit értem, akivel az út egy kis részét egy buszon tettük meg.
Annyi időnk volt, hogy lerakjuk a holminkat, kicsit körülnézzünk, aztán indulni kellett vissza a buszmegállóba, ahol már várt minket az a busz, ami Paksra vitte a kíváncsiakat.
Az út nem tartott sokáig, és nagy meglepetésemre, amikor kinéztem az ablakon, legelésző szürkemarhacsordát pillantottam meg, no meg egy szép, szabályos gémeskutat. Később derült ki, hogy nagy súlyt fektetnek a környezet védelemére, a jelek szerint a hagyományápolásra is.
5
Maga a látogatás két részből állt, az első részben a látogatóközpontot mutatták meg, ahol képekkel illusztrálva igyekeztek elmagyarázni, hogy is működik a reaktor. Nálam viszont a legnagyobb sikert a régebbi villamos berendezések aratták, egy csöpp útivasaló, egy kávéfőző, egy régi rezsó. Ezek legalább ismerősek voltak számomra. A falakon olyan fizikusok portréi sorakoztak, akiknek az atomreaktort köszönhetjük, pl. Fermi, Szilárd Leó, Neumann János vagy Teller Ede. Megállapítottam, hogy ha filmrendező lennék, és atomfizikus szerepre keresnék színészt, okvetlen Szilárd Leót választanám. Már csak azért is, mert nagyon jó sci-fi novellákat is írt Az idegenvezetőnk egyébként nagy tudással és lelkesedéssel magyarázott.
Ott megismerkedik egy szépséges olasz énekesnővel, továbbá a testőrirodalom néhány jeles képviselőjével, Orczy Lőrinc báróval, illetve Gvadányi Józseffel. A helyzet úgy hozza, hogy Rozina, az énekesnő védelmében kénytelen párbajra hívni a dédapját, szerencsére egyikük sem hal meg. A befejezés nagyon tetszett, mert nyitva hagyta azt a kérdést, valóban megtörtént-e, vagy a főhős csak lázálmában tapasztalta meg a múltat.
A második részben be lehetett menni a gépházba, illetve egy pillantást vethettünk a vezérlőterembe. Ehhez előzetesen be kellett jelentkezni, itt helyben pedig be kellett mutatni a személyinket. Ezt még csak értem, de hogy miért kellett zárt cipő, azt nem tudom, és elmulasztottam megkérdezni. A feljutás nem volt túlzottan egyszerű, megszámoltam, 144 lépcső vezetett odáig. Szerencsére nem kellett túl gyorsan menni, időnként meg-megálltunk kifújni magunkat. A lépcsőjárás alkalmat nyújtott arra, hogy enyhítse Salgótarján iránti nosztalgiánkat.
Némi kellemes társalgás után a Duna-partra indultunk, egy kis tábortüzes szalonnasütésre, és sok jó beszélgetésre. A kezdet biztató volt, mert tűz-zsonglőrök szerepeltek, köztük Jucus is. A tábortűz már szépen égett, a szalonna takarosan felvágva várta a sorsát.
A gépház tele volt zajos masinákkal, mielőtt beléptünk, fel kellett vennünk egy sisakot, és két füldugót kaptunk, amire szükség is volt, mert a talpunkon is érezhettük a dübörgést. Végigsétáltunk a gépek között, megcsodálhattunk egy csomó óriási fémtartályt, nagyon sok mérőműszerrel. Az egyik tartályon felirat: be kell kapcsolni a biztonsági övet, ha a tartály tetejére érnek. Ez azonban egyáltalán nem állt szándékomban. A vezérlőterembe csak kívülről pillanthattunk be, négy különböző műszerfal előtt üldögéltek az emberek, és a kijelzőket figyelték. Nem állítható, hogy túlzottan kapkodtak volna, de mindannyian megállapítottuk, hogy ez a jó. Engem egy olyan sci-fi tévéjáték díszletére emlékeztetett, mint amilyet harminc éve forgattak. Az idegenvezetőnk elmondta, hogy az itt dolgozók közül mindenki alulról kezdte, két-háromévi gyakorlat után lehet idekerülni. A terem sarkában egy olyan kamera volt felszerelve, ami Bécsbe adja a képet, ott is lehet ellenőrizni, hogy a karbantartás ideje alatt betartják-e a szükséges rendszabályokat. Hazafelé menet megtárgyaltuk a látottakat, egyetértettünk abban, hogy megérte odamenni.
Viszont az ellenség már támadásba lendült: szúnyogok ármádiája kezdett el a táplálkozási lehetőségek iránt érdeklődni. Be kell vallanom, nem sokáig bírtam, és a visszavonulás mellett döntöttem, amit nem is szégyelltem, mert a támadók jelentős túlerőben voltak. Kati és Éva is velem tartott, mi több, egy autóst is rábeszéltünk, hogy szállítson el minket (no meg sajátmagát).
és
Ez nagyon meleg nap volt, ezért megérkezés és az ebéd után a szállóba mentem, lezuhanyoztam, és egy kicsit pihentem, ezért aztán elszalasztottam a megnyitót, amit sajnálok ugyan, de amúgy sem nagyon tudtam volna koncentrálni. Viszont a Szíriusz című film vetítésére odaértem, legföljebb hat-hét percet nem láthattam belőle. Ez is a kellemes meglepetés kategóriába tartozott, az például nagyon tetszett, hogy derék főhősünk állandóan belezavarodott az igeidőkbe, mint rendes időutazóhoz illik. Az alaptörténet szerint a szokott bogaras feltaláló megalkotta a repülőgépet (Herczeg Ferenc regénye, aminek alapján a film készült, 1890-ben jelent meg), ezzel együtt az időgépet is, mert a masina szemben halad a Föld forgásával. Az útitársa egy krakéler huszártiszt, aki egy kicsit kiszáll a gépből, hogy megpihenjen, és Mária Terézia korába csöppen, pontosan a dédapja esküvőjére.
6
A rendszerváltás környékén felmerült, hogy ki kellene adni egy új sci-fi magazint. Elsőnek persze a Galaktika címre gondoltak, de ez a név akkoriban foglalt volt, a Móra könyvkiadó nem akarta átengedni, ezért aztán hosszas ötletelés után maradt az Átjáró név.
Menet közben ért a hír, hogy a többiek is megsokallták az önkéntes véradást, és Jucus volt olyan kedves, hogy a saját kertjében látott vendégül minket. Ezért aztán útirányt változtattunk, és ott kötöttünk ki. Elsőnek egy kutya fogadott minket, mélységes emberszeretetről téve tanúbizonyságot. Ez a helyszín szerencsés ötlet volt, mert ott alig-alig volt szúnyog, az idő addigra már kellemessé hűlt, a tűz ott is szépen égett, a társaság pedig nagyon is érdekes volt. Hosszan beszélgettünk, majd Vásárhelyi Lajos is csatlakozott hozzánk, ami nagyban felpezsdítette a társalgást.
A magazin és az akkor még létező TV3 között igen jó volt a kapcsolat, kölcsönösen hirdették a mási műsorait, és az Átjáró nap rendezvényt is. Ez utóbbiból nagyon nagy siker volt az, amikor Patrick Swayze-t látták vendégül, több mint ezer ember vett jegyet rá. Nem is fértek el egy teremben, ezért, hogy minden megjelent láthassa-hallhassa a népszerű színész, egy másik szobába felszereltek egy televíziót, ott így lehetett figyelemmel kísérni az eseményeket. A következő rendezvény is sikeres volt, ha nem is volt ennyi nézője. Ezt látván-hallván, sajnálni kezdtem, hogy annak idején nem éltem a nagy alkalommal, hogy én is ott legyek.
Ő idáig otthon maradt, előre látva a mellékhatásokat. Éjfél körül elálmosodtam, és visszamentem a szállóra, lélekben a második napra készülve.
A következő előadást Dánics Adrienn tartotta, Ki vagy, doki? címmel. Mint sejthető, az angol tévésorozatról beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy dr. Who sosem használ fegyvert, és lehetőség szerint kerüli az erőszakos megoldásokat.
Július 30 szombat A program tíz órakor kezdődött, Szélesi Sándor tartott előadást az Átjáró magazinról.
7
Ezután ebéd, részemről egy kávé, és megújult érdeklődéssel mentem vissza, ezúttal Kovács „Tücsi” Mihály előadására, ami a negyven éves Galaktikáról szólt.
Eleinte negyedévente jelent meg, később havonta, fénykorában 200.000 példányban. Aztán ez az újság és a neve kilenc évig nem jelent meg, 2004-ben került újra forgalomba. A mostani Galaktikát 15.000 példányban adják ki, és ebből kb. 30% a remittenda. Rejtélyes módon ez egy állandó szám. Ezért aztán törekednek az előfizetők létszámát növelni, a most bevezetésre került havi előfizetési rendszerrel is. Ez még csak most van elterjedőben. Sajna, a hirdetési piac is erősen visszaesett. Megpróbálnak előre menekülni, pl. az elektronikus megjelenéssel is foglalkoznak. Alighanem rendeznek egy Galaktika napot is az idén. Egyébként megjelentek Kapolcson, a Művészetek Völgyében, továbbá a Szigeten, de ez nem vált be, mert nem ugyanaz a célközönség. Számomra érdekes volt megtudni, hogy a taliándörögdi műholdkövető állomás most is működik, öt percen belül üzembe lehet állítani. Ezt az információt a Puli program vezetőjének szíves figyelmébe ajánlották, nagyon érdekelte ez a hír. Tervezték egy nagyon magas színvonalú képregény könyvformában való kiadását is, de a szponzor visszalépett, teljes áron pedig túlzottan drága lenne. Ugyanez vonatkozik a Meta, illetve Hipergalaktikára is. Ezzel a sajnálatos tájékoztatóval végződött az előadás, mindezek dacára reménykedem a Galaktika jövőjében. Következett Tamás Károly Tamás: A sci-fi és a zene kapcsolata című bemutatója. Erről nem könnyű írni, hiszen hangfelvételt nem tudok mellékelni hozzá, de megpróbálom azt leírni, ami lehetséges.
A lap 1972-ben indult, Kuczka Péter szerkesztésében, és 1974-ben elnyerte az Európa legjobb sci-fi magazinja címet, ezek után kénytelenek voltak komolyan venni, ami több egyéb mellett azzal járt, hogy ki kellett fizetni mind a jogdíjat, mind a fordítók bérét…
8
Az előadó szerint Clarke több zeneszerzőt is megihletett, ilyen pl. Jean-Michel Jarre, vagy Mike Oldfield. Ő (mármint az előadó), ahhoz a nemzedékhez tartozik, akiknek nagy élménye volt pl. a Delta című tévéműsor zenéje is.
Ébredés után egyikük kimegy a közeli városba valami élelmet szerezni, és döbbenten tapasztalja, hogy minden tele van templommal, ezek szerint az üldözött vallás már győzött. Jól elszundíthattak, mert az álom Kr.u. 251-és 447 között esett meg. Egyébként innen ered a hétalvó kifejezés.
Személy szerint rá legjobban a 2001 Űrodüsszeia zenéje és hangeffektusai hatottak, és nagyon sokszor úgy olvas sci-fi témájú könyvet, hogy közben zenét hallgat, ezek nála felerősítik egymás hatását. Aztán ő is írni kezdett, és ezekhez a történetekhez zenét is szerzett, majd közzétette az interneten, egy saját weboldalon. Az ő zenéje elsősorban improvizációra épül. Háttérként hallhattuk a szerzeményeit, engem a meditációs zenére emlékeztettek, de ebben a kérdésben nem érzem magam szakértőnek. Az egyik hallgató megjegyezte, hogy ő a Helliconia: Tavasz című regényének olvasása közben Enyát hallgat, a kettő nagyon jól illik egymáshoz. Még akkor is, ha a regényt nagyon színvonaltalanul fordították.
Az irodalmárok egy későbbi regény alapján Rip van Winkle jelenségnek hívják az ilyen történetet. A XIX. században lett ez a téma népszerű, a legismertebb példa Bellamy: Visszapillantás 2000-ből az 1887 évre címmel kiadott regénye. Ezt kiadták magyarul is, nagyon sokat idézték, még parodizálták is. Magyar nyelven 1903-ban jelent meg Tábori Kornéltól az Utazás Beociába, továbbá Naszódi Józseftől az Anarkia. Ezekben a történetekben az a közös, hogy az út csak egyirányú, hiszen hiába alszik el újra a főhős, nem juthat vissza a saját világába.
Következett Sárdi Margit, ő a Szíriusz című, Herczeg Ferenc által írt könyvről beszélt, ennek alapján készült a bemutatott film. Az eredeti irodalmi mű 1890-ben jelent meg, de csak 1925-ben adták ki könyv formájában, és sikeres mű volt. Hamza D. Ákos 1942-ben vitte filmre, ez is népszerű lett.
Az a lehetőség, hogy egy géppel utazzanak oda-vissza, Wells-nek jutott az eszébe. Igaz, a Szíriusz is ilyen és még a jóval ismertebb angol mű előtt jelent meg. Az újabb időkben a szerzők inkább azzal a problémával foglalkoznak, hogy lehet-e a sorsot befolyásolni, illetve a beavatkozás, vagy be nem avatkozás kérdésével. Az amerikai szerzők azt hiszik, hogy befolyásolhatják a sorsot, ez viszont együtt jár az egyéni felelősség kérdésével. Az európai szerzők nem nagyon hisznek abban, hogy a fátum kijátszható. A Szíriuszban is felmerül az ún. nagyapa-paradoxon igaz, csak, egy mondat erejéig, miszerint nem ölheted meg a saját dédapádat! Szerencsére erre nem kerül sor, egyébként is a párbaj során majdnem a dédapa áll nyerésre. Igaz, nem túl tisztességes eszközökkel. Szerencsére a grófot elviszi az időgép. Ebben a történetben az a szép, hogy nyitva hagyja a kérdést: valóban időutazáson vett-e részt Sergius professzor és Tibor Ákos, vagy csak egy félresikerült repülés áldozatai voltak? Minden esemény legalább kétféleképpen magyarázható. Következett Guzslován Gábor előadása, aminek a címe a sci-fi, mint téma az underground számítástechnikai szubkultúra alkotásaiban. Kissé meg voltam ijedve, hogy nem sokat fogok megérteni a dologból, de kellemes meglepetés ért. Azzal kezdődött az ismertetés, hogy ez is a szubkultúra egyik ága, olyan, mint a graffiti, vagy a gördeszka, csak ezek az alkotók a hekkerek, illetve a crackerek közül emelkedtek ki. Amit művelnek, az az algoritmus művészete. Olyasféle, számítógéppel alkotott műveket láttam, amik engem a kisfilmekre, még inkább a videoklipekre emlékeztetettek. Ezeknek kb. 40%-a sci-fi témában készül.
Hazaérkezve gyorsan elővettem a Rádiumkirály c. kötetet, hogy elolvassam az eredeti művet. Sok szempontból érdekesnek találtam, és azt tervezem, hogy írok egy értekezést a könyv és a film kapcsolatáról, ezért itt nem erről fogok értekezni.
Most Feleki Lászlót kell idéznem. Szerinte az, aki el tudja mondani egy szimfónia tartalmát, az bármikor el tud fütyülni egy regényt. Nos, én is gondban vagyok. Négy vagy öt ilyen filmet láttam, roppant erős a hangulati hatásuk, de csak egynek volt elmondható cselekménye, ezt meg is próbálom visszaadni. Nem véletlen, hogy ez volt az egyetlen humoros alkotás. A címe E. T. A. Úgy kezdődik, hogy feltűnik egy űrhajó, amit szemlátomást a fémhulladék telepről szedtek össze, méghozzá alkatrészenként. Aztán a hajó belsejét láthatjuk, a műszerfalat, ahol két, legalább 48-as méretű bakancs kereszteződik.
Ezért maradok az időutazásnál, illetve annál, amit Sárdi Margit mondott róla. Az ilyen utazásnak nagy hagyományai vannak az irodalomban, de először olyan formában jelentkezett, hogy valaki/valakik elalusznak, és sok évvel később ébrednek fel. Ez a történet először a Legenda Aurea gyűjteményben szerepelt. Itt hét keresztény fiatalember egy barlangba menekül az üldöztetés elől, és elalszik.
9
A díjkiosztás előtt két meglepetés-szám következett. Elsőnek Kemecsi Ferenc elmondta szokatlan gyógyulása történetét, majd elszavalta Tóth Árpád: Lélektől-lélekig című versét. Másodiknak egy olyan fiatalembert láthattunk, aki a Terminátor zenéjére és hangjaira készített koreográfiát. Nagyon kifejező és artisztikus volt a mozgása, és olyan mozdulattal nyújtotta előre mindkét kezét, hogy már-már fontolóra vettem, valóban jó ötlet volt-e az első sorba ülnöm… Elhangzott a klasszikus Hasta la vista bébi! mondat is, erre mindenki jól emlékezett, és kellőképpen méltányolt. Ezek utána díszvacsora, bőséges és jóízű. Az „előétel” is figyelemre méltó: hastáncosnők léptek fel, négy különböző koreográfiát mutattak be. Különösen a férfi hallgatóság körében arattak osztatlan sikert, de a szép ruhákat és a kecses mozdulatokat a nők is kellőképpen méltányolták. Maruzs Évának sikerült felvételt készíteni róla, remélem, közkinccsé teszi valahol. A vacsora csúcspontja a helyben elkészített fagylalt volt, vanília és csokoládé ízekben került felszolgálásra. A társaság ezután több csoportra oszlott, és igen jókat beszélgettünk, általában kint a kertben, mert addigra már nem volt túlzottan meleg.
Aztán egy baseball sapkás, unottan bóbiskoló férfi tűnik fel, aki megnyom egy Joe’s cafe feliratú gombot. Meg is jelenik egy kávéspohár, éppen nyúlna érte, amikor elhallgat a gépek zaja, és minden tárgy a levegőbe emelkedik, mert megszűnik a gravitáció. Derék pilótánk a javításhoz kezd, mindjárt első teendőnek jókorát sóz a műszerfalra. Ez nem segít, ezért elővesz egy méretes csavarkulcsot, és azt veszi használatba, ez már beválik. Sajna, a kávé már kilöttyent, ezért újból lenyomja a megfelelő gombot. Egy kis szünet, némi zörej, majd a kabin ajtaja előtt egy gyanúsan ismerős árny tűnik fel. A gyanú megalapozottnak bizonyult, mert feltűnik az Alien, és belép. A szörnyű fogsor szétnyílik, és megjelenik benne egy kávésbögre, amin a Joe’s cafe felirat díszeleg. Sajnálattal közlöm, hogy a poharat nem mosták el közben…
2012. július 1 vasárnap Aznap korán ébredtem, becsomagoltam, és csak akkor mentem le az étkezőbe, amikor a fülemet evőeszközcsörgés, diszkrét beszélgetés zaja, az orromat pedig a kávéillat ütötte meg. Kissé sajnálom, hogy kihagytam a taj-csi gyakorlatokat, de nem tudtam, hogy ilyen lehetőség is volt. A tervezett közgyűlést elhalasztották, helyette, aki akarta, megnézhette a Vasököl című filmet. Egy darabig azt is tettem, de mikor szóltak, hogy a Zsoldos, illetve Preyer Hugó díjakról beszélhetünk, rögtön kivonultam az előtérbe. Filmet otthon is nézhetek, de ezt a társaságot nem árt kiélvezni. Az itt megbeszélt szempontok szintén olvashatók már, ezért ezzel sem terhelek senkit.
Amit nem tudok elmondani, abból felidézem a záróképet: sziklás tengerpart, fölötte a telihold. Egy emberi kéz kinyúlik a vízből, és lehúzza a holdat. Kis szünet, majd ezen a helyen feltűnik egy atomrobbanás gombafelhője. Egyszóval, az összhatás tényleg nyomasztó. Mint írtam, eleinte fenntartásaim voltak, de ezek után nagyon is megtetszett ez az újfajta művészet. Csinálni ugyan nem fogom, de nézni annál szívesebben nézném.
Most emlékszem meg arról is, hogy könyvárusítást is rendeztek, nagyon jutányos áron lehetett pótolni az esetleg hiányzó regényeket. Jó néhányat meg is vettek, és alaposan felpakolva távoztak. Már nem sok mindenről tudok írni, búcsúzás következett, majd legtöbbünk számára a hazautazás. Remélem, jövőre is találkozunk!
Néhány perces megemlékezést tartottunk Valach Enikőről, néhány képpel és mondattal, ami a legtöbbünkben szép emlékeket idézett fel.
Pasztler Ágota
10
Olvasónapló Szíriusz A 2012-es Hungarocon alkalmával levetítették a Szíriusz c. 1942-ben bemutatott filmet. Ahogy látható, a film éppen hetven éves, és merem állítani, nemcsak az évforduló kapcsán érdemes megemlékezni róla. Másnap Sárdi Margit általában az időutazásról beszélt, mint könyvek, illetve filmek témájáról. A forgatókönyv alapját képező Herczeg Ferenc novella 1890-ben jelent meg, a szerző ezzel megelőzte H. G. Wells-t, hiszen ez a történet is az időben történő oda-visszautazás lehetőségéről szól.
A kép forrása és cikk a témában: http://dilettans.blogger.hu/2012/3 Miután kiderül, hogy egyik sem, sőt, csinos és egészséges, azonnal közli, hogy akkor tárgytalan a házasság, mert ez esetben a menyasszonyjelöltnek valami erkölcsi púpja van. Nyomasztó adósságai ellenére ezt nem vállalja. Hát még milyen dühös lesz, amikor kiderül, hogy a hozomány Sergius professzor nagy találmánya, a repülő masina, ami egyúttal időgép is! Ez számára vásári kóklerségnek tűnik. Ezért aztán a professzor felajánlja a lehetőséget, hogy utazzanak együtt. Tibor Ákos elfogadja a lehetőséget, és – mielőtt a hóbortos feltalálót a lánya és a személyzet meggátolná ebben – a gép elindul.
Megtudtam, hogy az eredeti írás a Rádiumkirály című kötetben került újra kiadásra. Ahogy hazaérkeztem, elővettem a könyvespolcról, és végigolvastam. Nem csak ezt az egy művet, néhány másikat is, de ezekről most nem esik szó.
Egy idő után Tibor gróf kiszáll egy kicsit, hogy pihenjen és körülnézzen. A professzor közli vele, hogy reggelre érte jön, és felveszi. Egyúttal megpróbálja felhívni a krakéler huszártiszt figyelmét, hogy a lehetőség szerint kerülje az összetűzéseket, és főleg ne ölje meg a dédapját, mert abból komoly baj lehet. Tibor Ákos helyesel, bár nem sokat ért az egészből, és ottmarad az országúton. A továbbiakban hintóstoppal utazik tovább, és megtudja, hogy Mária Terézia korába került, egészen pontosan 1645be, és a saját dédapja, Tibor Gergely esküvőjére fog megérkezni. A nevéből kiderül, hogy rokonságban vannak a vőlegénnyel, ezért senki nem csodálkozik a megjelenésén. Legföljebb azon, hogy szokatlan a ruhája, és azon is, hogy nincs parókája.
A történet kezdete ismerősnek tűnt számomra, ebben ugyanis gazdag hozománnyal rendelkező és szép lányának apróhirdetés útján keres férjet az apja. Ez nagyon hasonlított az Ida regénye c. Gárdonyi mű alapötletére, de ez méltánytalan gyanúsítás volt, Herczeg Ferenc története jóval előbb jelent meg. A továbbiakban eltűnődtem azon, hogy az elmúlt százhúsz év alatt annyira megváltozott a közfelfogás, hogy mostanság már nehéz elképzelni a főhős, Tibor Ákos (természetesen gróf és huszártiszt) reakcióját. Beront az ajtón, és a hirdetést feladó apának szegezi az első és legfontosabb kérdését:
Azért olvastam el a könyvet, hogy összehasonlítsam a filmmel, de a két cselekmény csak nagyon kevéssé tér el egymástól. Általában, ha ez az összehasonlítás szóba kerül, nálam a regény a győztes, a Szíriusz viszont a csekély számú kivétel közé tartozik.
Ide figyeljen! Akarom tudni, púpos-e a leánya vagy sánta?
11
Valószínű, hogy ebben szerepet játszik a nagystílű díszletek és jelmezek, valamint a szépen beállított táncjelentek. Vettem a fáradságot, és egy divattörténeti könyvben utánanéztem, legalábbis a női ruhák korhűek voltak, a civil férfiruhák is, de a katonai viseleteket nem tudtam megítélni.
A hírlevelünkben levő - a HungaroConon készült - képeket Kósa Katalin készítette. A képek, további érdekes felvételekkel együtt elérhetők: http://www.facebook.com/download/215280635261196/Hcon%202012......pps
El kell ismernem, a bálterem is nagyon szép volt, a muzsika pedig hangulatos. Aztán felfigyeltem néhány névre, éspedig Caffarielli, Metastasio, illetve Porpora nevére, és ez nagyon ismerősnek tűnt. Rájöttem, hogy az első kettő történelmi személyiség volt, ezt Porporáról nem tudom eldönteni, de aztán következett egy olyan jelenet, amiben a nálánál idősebb és gazdagabb nőnek a férje hízeleg, mai szemmel nézve roppant ízléstelenül. Pl. Vénusz, a szépség istennője felkínálja a koronát, mert a hercegnő sokkal szebb nála. Amióta őt meglátták, még a kannibálok is felhagytak az emberevéssel. És ennek örömére a hercegnő lesz a bálványuk. Innen kezdve rájöttem, hogy honnan olyan ismerős a helyzet! George Sand: Consuelo című regényében szerepel, legalábbis ez a része. De hát Herczeg Ferenc nem volt műveletlen ember, joggal feltételezhető, hogy ismerte ezt az írást. Szerencsére Tibor gróf nem csak olasz társaságot talál, hanem magyart is! Megbámulja Hadik Andrást, és közli, hogy ő sarcolta meg Bécs városát. Erről itt semmit nem hallottak, ő pedig kénytelen rájönni, hogy ez hét év múlva lesz. A továbbiakban is előfordul, hogy kissé belezavarodik az igeidőkbe, szerencsére ezt senki sem veszi komolyan. Megismerkedik két testőrrel, báró Orczy Lőrinccel és Gvadányi Józseffel, akik valami botrányosra készülnek: magyar nyelven akarnak verset írni. Ki hallott már ilyet!
AVANA SF Hírlevél XI. évfolyam 3. szám (112.)
A további cselekményben Rosina, az olasz énekesnő és a magyar gróf kölcsönösen megtetszenek egymásnak. Sajna, Zina a dédapának is tetszik, és nem válogat az eszközökben, hogy ezt a tudtára is adja. Azt, hogy az énekesnő nem rajong érte, nem veszi számításba. Tibor Ákos gróf, aki egy elejtett kesztyűt visz vissza, a legjobbkor érkezik, mint lovagias megmentő. A konfliktusnak csak egy következménye lehet, éspedig kardpárbaj a két férfi között. A találkozót reggelre, az országútra beszélik meg. Meg is jelennek a megjelölt helyen, de a dédapa módfelett lovagiatlanul még négy embert hoz magával. Tibor Ákos ebből kettőt megsebesít, egyet meg is öl, de ő is megsérül a homlokán. Tibor Gergely még mindig sportszerűtlen, mert lőni próbál. Ekkor azonban feltűnik a repülőgép, és Sergius professzor magával viszi az útitársát. Sajna, nem sokkal ezután összeütköznek egy meteorral, és a gép lezuhan. Amikor sikerül mindkettőjüket kiszabadítani, Tibor Ákos jó darabig nem tudja eldönteni, lázálom volt-e, vagy valóság, amit átélt. Hát még akkor, hogy meglepődik, amikor a professzor lánya egy olyan dalt zongorázik és énekel, amit annak idején Rozina. Egyébként a megjelenése is szakasztott olyan, mint Zináé. Ez egyáltalán nem véletlen, ugyanis ő volt a dédanyja, mint ezt egy, a szoba falán függő festményi is mutatja.
2012. június-július Felelős kiadó: Avana Egyesület, 3100 Salgótarján Fő tér 5. Főszerkesztő: Györgyi Ákos (
[email protected]) Munkatársak: Tóthné Baranyai Judit (
[email protected]) Bódi Ildikó (
[email protected]) Design: Heim Attila Szabadon terjeszthető KÉRJÜK, TÁMOGASSA AZ AVANA EGYESÜLET KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGÉT! AJÁNLJA EGYESÜLETÜNKNEK ADÓJA 1%-ÁT! ADÓSZÁMUNK: 18635212-1-12 KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÁSÁT!
Ákos gróf pedig rájön, hogy őket egymásnak szánta a sors, és meg kell próbálnia új életet kezdeni. Mindkettejük érdekében remélem, hogy ez sikerült neki!
SZÁMLASZÁMUNK: SALGÓVÖLGYE TAKARÉKSZÖVETKEZET SALGÓTARJÁN 55400187-11032814
Pasztler Ágota
ÉVES TAGDÍJUNK 4000 FT.
12
