1
Bevezető „Lesz még egyszer ünnep a világon”
„Boldog újévet kívánok!” – hangzik a köszönés minden augusztusban az iskola folyosóján. Az épületben kipihent, vidám arcok mosolyognak az ismerős és új kollégákra egyaránt. Tudjuk, ilyenkor megint elkezdődik valami…, egy új tanév. 2005 augusztusa azonban egy kicsit más volt, mint eddig. Az arcok mosolygósak, a szemek élményektől sugárzóak, tulajdonképpen már vártuk is a tanév elkezdését. Mégis mitől más ez az év? Megvan! Nem kell újra átírni a pedagógiai programot. Ez már maga a gyönyörűség, de érzem, hogy valami még van a levegőben… Persze, tudom már, hiszen a múlt tanévben is gyakori beszédtéma volt: 2005-ben iskolánk több évfordulóval büszkélkedhet, ezek megünneplésére szeptembertől Vörösmarty-emlékév lesz. Nem csalódtam, tényleg ez az, ami mássá teszi ezt a tanévet. Ha kételyeim lettek volna, igazgatónőnk, Takács Orsolya gyorsan eloszlatta azokat. A nyitóértekezleten ismét felhívta figyelmünket, hogy teendőnk van bőven, igyekezzünk valóban méltóan megünnepelni az évfordulókat és próbáljuk a lehető legemlékezetesebbé varázsolni ezt minden érintett számára. De milyen évfordulóink is vannak?- vegyük csak sorra őket: ~ 205 éve, 1800. december 1-jén született Vörösmarty Mihály ~ 150 éve, 1855. november 19-én halt meg ~ 15 éve vette fel az iskola a költő nevét ~ 95 éve, 1910-ben adták át az iskola épületét
2
Ünnepelni valónk tényleg akad bőven. E jelenlegi kiadvánnyal szeretnénk bemutatni, hogy hogyan tettük és tesszük meg mindezt. Nézzük most át eseménynaptárunkat! ~ Szeptember 9. ~ Szeptember 22. ~ Október ~ Október 10.
Iskola épületének születésnapja Iskolanap Kápolnásnyéken Színház az iskola folyosóján Csongor és Tünde a Budapest Bábszínházban ~ November Kerületi rajzverseny és –kiállítás ~ November Iskolatörténeti kiállítás ~ November Technikaverseny és –kiállítás ~ November 17. Koszorúzás a Fiumei úti Sírkertben ~ November 28-tól Irodalmi kávéház ~ December 1. Koszorúzás, fáklyás felvonulás ~ December 2. Vörösmarty-nap, –zsúr és –bál ~ December 6. Vers- és prózamondó verseny ~ December 10. Gála a Budapest Bábszínházban ~ Szeptember–május Skót év A rendezvények egyik része önerős, másik része kerületi szintű, illetve a Terézvárosi Művelődésért Közalapítvány támogatásával jött, jön létre. E kiadvány elkészítésében a Terézvárosi Pedagógiai Szolgáltató Intézet segítette iskolánkat. Ezúton is köszönjük a méltó megemlékezéshez nyújtott támogatásokat. A továbbiakban eseményekbe!
pedig
pillantsunk
3
be
az
ünnepi
Névadónkról
Szinte együtt született a XIX. századdal, 1800. december 1jén. Szegény sorsú, kisnemesi család sarjaként látta meg a napvilágot a Fejér megyei Pusztanyéken, a mai Kápolnásnyéken. Apja gazdatisztként irányította Nádasdy Mihály gróf nyéki uradalmát. Vörösmarty 1811-ig otthon tanult, majd a székesfehérvári cisztercitáknál, 1816-tól pedig a pesti kegyesrendiek gimnáziumában folytatta tanulmányait. 1817-ben apja halála miatt abba kellett hagynia iskoláit és munkát kellett vállalnia, hogy anyját és nyolc testvérét eltartsa. Vörösmarty a család eltartására nevelőséget vállalt a gazdag és művelt Perczel családnál, majd beiratkozik a pesti egyetemre. Ebben a körben tágult ki ismeretköre, innét ablak nyílt a távolabbi Európa felé. Itt élte át az első, reménytelen, de érzelemvilágát gazdagító szerelmet Perczel Etelka személyében. A korai kísérletek után ebben a szellemi körben ért költővé. 1820-ban a Perczel család Tolna 4
megyében fekvő, börzsönyi birtokára költözött, s magánúton folytatta jogi tanulmányait. 1822 őszén lemondott állásáról, s Görbőre ment Tolna megye alispánjához, hogy megszerezze jogi gyakorlatát. Ennek befejeztével ismét átvette a Perczel fiúk nevelését, velük Pestre ment, s felesküdött a királyi táblához. A reformkor szellemében nevelte tanítványait (Perczel Mór később a forradalom jelentős alakja, honvéd tábornok lett). A versírással kora ifjúságától foglalkozó Vörösmarty 1825-ben országos hírre tett szert Zalán futása c. költeményével. Költői tervei visszariasztották az ügyvédi pályától. 1826-ban megvált nevelői állásától, de tapasztalnia kellett, hogy Magyarországon még nehéz megélni az irodalomból. 1827-ben a Koszorú majd az Athenaeum folyóiratok a szerkesztője lett. 1831-től tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Toldi Ferenccel közösen dolgozta ki az első magyar akadémiai helyesírási szabályzatot, tájszótárt szerkesztett, valamint egy németmagyar zsebszótárt állított össze. Folyóiratot szerkesztett, műfordításokat készített, bírálatokat írt, az 1837-ben megnyitott pesti állandó Magyar Színházat darabbal látta el olyan feladatokat vállalt, melyeket nyűgnek érzett, s joggal, hiszen tehetsége révén más tevékenységre volt hivatva. Anyagi nehézségei miatt csak későn nősült, 1843ban vette feleségül Csajághy Laurát. Az 1848-as forradalom előkészítésében nem vett részt közvetlenül, de ügyével azonosította magát, a szabadságharc bukása pedig összetörte lelkét. Bujdosni kényszerült. Miután kegyelmet kapott, 1850-ben gazdálkodásba fogott a Fejér megyei Baracska községben, majd 1853-ban visszatért szülőfalujába. Szűkösen élt, kedélye levert, s a betegség hamarosan levette lábáról.
5
Emiatt kénytelen Pestre költözni. Itt hal meg 1855. november 19-én. Temetése az önkényuralom elleni tüntetéssé vált: húszezren jelentek meg a sírjánál. Vörösmarty Mihály nemzeti költőnk, alakja a magyar irodalomban kimagasló helyet foglal el. Őt tekintjük a magyar romantika atyjának és legkiválóbb képviselőjének. Lírája, nyelvezete, a magyar költői nyelv megújításának csúcsát érte el, egyben hosszú időre meghatározva a magyar líra útját is. Szózata Kölcsey Himnusza mellett nemzeti imádsággá lett; a Csongor és Tünde a legszebb magyar mesejáték; dramaturgiai és kritikai műveiből fejlődött ki a hazai színikritika; lírai versei és egyes balladái is mindmáig az élő és szakadatlanul ható költészet közkedvelt remekei. Az iskola 1990. március 15-én vette fel a reformkori költő nevét.
6
Születésnap 2005. szeptember 9-én verőfényes napsütésre ébredtünk. A tanítás a szokásos rendben kezdődött meg, azonban a kicsengetés után a hangosbemondón keresztül tájékoztattak bennünket, hogy vonuljunk le az iskola udvarára és várakozzunk ott türelmesen. Türelmesen… ez jól hangzik. Hogyan lehetnénk türelmesek, amikor ez nem szokványos esemény? Tényleg nem volt az. Néhány perces izgatott toporgás után az egész iskola kivonult a Vörösmarty utcára. Az Aradi – Vörösmarty utca sarkán kedves rendőrök terelték el néhány percre a forgalmat. Az épület elé kilépve hatalmas betűk hirdették az iskola 95. születésnapját. Nem is tudtuk, hogy valóban ilyen koros már ez az épület, hiszen a tatarozott homlokzat mögött még mindig szép és rendezett, noha itt-ott felújításra szorul. Miután mindenki elhelyezkedett az iskolával szemben, kezdetét vette a születésnapi meglepetés. Először felcsendült az 1910. szeptember 4-i avatási műsornak megfelelően a Jövel Szent Lélek című ének. Ezt követően Takács Orsolya, az iskola igazgatónője tartott kedves hangú megemlékezést, és röviden elmesélte, hogy miért is vagyunk itt. Tímár Andor színművész – a MUS-E Egyesület főtitkára – Túrmezei Erzsébet: 100 éves iskolámhoz című művét szavalta el. Ismerős dallam következett Halász Judit előadásában, majd a Vörösmarty Mihály Általános Iskola kíséretében: „Boldog, boldog, boldog születésnapot! Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod.” Majd nyílt a kapu, és 21 léggömbre kötött koszorút engedett égnek az ünneplő sereg. A lufik az osztályainkat (18 osztály), a dolgozókat, szülőket és a fenntartót
7
szimbolizálták, a koszorún szalag hirdette, hogy 95 éves az iskola. A tarka léggömbök csak szálltak, szálltak fel a végtelen ég felé. Mi pedig kicsit meghatottan, kicsit büszkén, tapsolva néztük a fellegekbe szökő vidám csokrot. A szél pedig csak vitte, egyre vitte a Vörösmarty Mihály Általános Iskola hírét. Jó kis összejövetel volt ez. Igazi meglepetés iskolának, gyerekeknek, dolgozóknak, az éppen arra sétálóknak, az elterelt autósoknak egyaránt. Tényleg meglepetés volt, mert néhány tanáron kívül (Takács Orsolya, Hajdu Hajnal, Szabó Judit, Nagyné Olajos Gabriella, Sipos Lajos) senki nem tudott róla. Boldog születésnapot neked, Vörösmarty utca 49-51. szám alatt álló iskola és imaház!
8
A köszöntés végén az alsósok visszavonultak termeikbe, és ott folytatták a tanórát. A felső tagozatosok pedig egy rendhagyó történelemórán vettek részt az imaházban, amit Kovács Ilona tartott az iskola alapításáról, a Skót Misszió tevékenységéről, az iskola régmúltjából.
Mindenki számára kézzel fogható emlék is maradt a születésnapról, hiszen az iskola összes diákja és dolgozója névre szóló emléklapot kapott. Ez is igazi meglepetés volt. A születésnapi meglepetés, kedves, vidám hangulatú nyitánya volt a Vörösmarty-emlékévnek.
9
Kápolnásnyék 2005. szeptember 22-én rendhagyó iskolanapot tartottunk. Az egész iskola irodalmi túrát tett névadónk nyomában. Reggel valamivel nyolc óra után indult a vonatunk a Déli-pályaudvarról. Az előre lefoglalt kocsikban kényelmesen elhelyezkedve haladtunk úti célunk, Kápolnásnyék felé. Ragyogó napsütéses időben, fél tíz körül érkeztünk meg a Vörösmarty Mihály Általános, Közép- és Művészeti Iskolába, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Az iskola látványa lenyűgözött bennünket. A belvárosi zártudvaros iskola után szemünk-szánk tátva maradt az iskola udvarától, a csodálatos parktól, a gyönyörű környezettől. Az iskolaudvaron tartott rövid eligazítás után csoportokra bomlottunk. Az 1. és 2. osztályosok Vörösmarty Mihály szülőházához indultak, mely szűk félórás séta volt az iskolától. Ezalatt a két iskola vezetői, valamint a 3. és 4. évfolyamosok, a mi és a helyi diákönkormányzat képviselőivel együtt koszorút helyeztek el a költő szobránál, mely Kápolnásnyék központjában található. Itt Marton Ildikó, logopédusunk elszavalta a Szózatot, melyet a jelenlévők ezt követően el is énekeltek.
10
A társaság innen átvonult a Szülőházhoz, ahol névadónk sétány melletti szobránál is elhelyezték a megemlékezés koszorúját. Útjuk innen a házba vezetett. A gyerekek figyelmesen tekintették meg a rendkívül egyszerű, háromszobás épületben elhelyezett, korabeli bútorokkal berendezett múzeum anyagát. A tárolókban használati tárgyak, korabeli források, Vörösmarty és róla szóló relikviák, a falakon festmények fogadtak bennünket. Az érdeklődők tudásvágyát a múzeum felügyeletével megbízott Zalka Gáborné, Évike információi elégítették ki. A felsősök ezalatt az iskolai sportpályákon mérték össze tudásukat a helyi futballcsapattal. A meccsek szünetében a Kovács Jenőné által vezetett kötélugró csoportunk szórakoztatta a szurkolókat és csapatokat. A ragyogó műsornak, egyedi koreográfiának nagy sikere volt. „Hajrá Vörösmarty!” De melyik? Tulajdonképpen mindegy. A lényeg, hogy a két
11
iskola egymásra talált, új kapcsolatok alakultak ki, és mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Rövid ebédidő után forgószínpadszerűen változott a kép. A felső tagozatosok sétáltak át a Szülőházhoz, ahol ők is megtekintették a kiállítást, valamint feltűzték a felsősök emlékszalagját a szobron már elhelyezett koszorúra. Ezalatt az alsó tagozatosok sorversenyen mérték össze erejüket a helyi iskola csapataival. Az 1-2. és 3-4. osztályos korcsoportokból 3 fiú és 3 lány alkotott egy-egy csapatot, a négy csapat lelkes buzdítások közepette vetélkedett egymással. Igazán itt sem az eredmény volt a fontos, hanem az, hogy együtt játszott, szórakozott sok-sok gyermek és felnőtt. A felsősök visszaérkezése után ismét egy kis ugróköteles bemutató következett, majd egy rövid ünnepség a két iskola egymásra találása alkalmából. A csodálatos időben, a jó hangulatban, a pergően szervezett programokkal nagyon gyorsan elrepült az idő. A fürgébb osztályok még lementek a tópartra, de hamarosan elérkezett a visszaindulás ideje. Élményekkel megrakodva érkeztünk haza négy óra után. Tudjuk, hogy testvériskolánk van Kápolnásnyéken, és mi már tudjuk, hogy „hol lakott itt Vörösmarty Mihály”!
12
Csongor és Tünde 2005. október 10-én nagyszabású színházi élménnyel gazdagodtunk. A TERMA támogatásával lehetőségünk nyílt arra, hogy a Budapest Bábszínházban megtekinthettük a Csongor és Tünde mesejátékot a Nevesincs Színház előadásában. A színdarabot az egész iskola megnézte (kivéve 1. osztályosok). A jó hangulatú kápolnásnyéki kirándulás után a felvett kapcsolat tovább mélyítésére meghívtuk az ottani Vörösmarty iskola két osztályát (5. és 7. évfolyam), akik szívesen látogattak fel Pestre, és vettek részt ebben a színházi élményben. Babits Mihály írta egy helyütt: „Csongor keresi Tündét, aki egyszer, még otthon, atyja házában, a kertben, ahol gyermekkorát töltötte, egy tavaszi éjszakán az övé volt, mint ahogy otthon, gyermekkorunk álmában a mienk a boldogság, hogy azután örökre eltűnjön - hova? Tündérhonba; és egész életünkben keressük, ahogyan Csongor keresi Tündéjét.” Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi meséjéből Vörösmarty felnőttekhez szóló filozofikus drámai költeményt írt. A Nevesincs Színház előadásában csak az jelent meg, ami a gyerekek számára is érthető és élvezetes: a mesei gazdagság, a szépség varázsa, a boszorkány Mirigy keltette izgalmak, Ilma kedvessége és Balga kacagtató bumfordisága. A modern díszletekben megjelent a népi motívumok és jelképek sokasága is, ezáltal teremtve különleges hangulatot a színpadon. A rendkívül igényes előadást gyerekek és felnőttek egyaránt érdeklődéssel nézték végig. Szép élményekkel telve léptünk ki a színház ajtaján. Köszönjük.
13
Folyosószínház Október minden tanítási napján folyosószínház működött az I. emeleti Vörösmarty-falnál. Mi is volt ez pontosan, arról álljon itt egy rövid beszámoló a program gazdájától, Faluvégi Judit Ritától. Ritkán adatik meg diáknak és tanárnak, hogy ilyen nagy mértékű ünnepsorozatban vegyen részt. Ez az év rólunk és elsősorban nekünk, Vörösmartysoknak szól. Természetes ötlet volt, hogy Vörösmarty műveit, verseit, korát, életszemléletét jobban megismerjük, illetve megismertessük a gyerekekkel. Az első tervek szerint egy hónapon keresztül minden óraközti szünetben szavaltak volna el egy-egy Vörösmarty verset a diákok. Ami megvalósult, az egészen más. Nagyon értékes folyamat jött létre, mely észrevétlenül egyre jobban bevonta a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Folyosószínháznak neveztük el. Több mint 50 gyermek, sok tanár és szülő vett részt ebben a munkában. A csapatban mindenkinek más volt a tennivalója: Józsa Judit, tanítónő a díszletet tervezte és kivitelezte; Margittai Judit, néptánctanár elsősorban a jelmezért és alkalomadtán a néptáncért volt felelős; logopédusokként, Puskás Évával az előadások létrejötte volt a feladatunk Iskolánk tanulói között diszlexiás gyermekek is vannak. Minden évfolyamon működik egy logopédiai osztály. Sokan magatartászavarosok, hátrányos helyzetűek. Elgondolkodtunk azon, hogyan is lehetne bevonni ezeket a gyermekeket is a programba. Fontosnak éreztük, hogy ne csak elolvassák a verseket, de meg is értsék, és át is tudják adni azok üzenetét a többi gyereknek, a nézőknek. Vörösmarty versei bár gyönyörűek és magvas gondolatokat tartalmaznak, nem könnyen értelmezhetőek 14
egy általános iskolás, sőt sok felnőtt számára sem. A szerepelni vágyó gyerekeknek nem lehetett csak úgy odaadni egy-egy verset, hogy önállóan készüljenek fel a felolvasásra. Több órán át foglalkoztunk a korszakkal, melyben Vörösmarty élt. Fontos volt, hogy átérezzék, miért írta le a költő azokat a sorokat, melyeket el fognak mondani. Négy hétre különböző témák köré rendszereztük a műveket. Az első héten a nemzetről szóló versek kerültek előadásra (Előszó, Országháza, Szabad Föld, Szózat). A második hét a szerelem hete volt (Petike, A merengőhöz, Szerelmesek, Ilus panasza stb.), a harmadikon az életről, filozófiai gondolatokról, családról szóló versek szerepeltek (Az ember élete, Gyászkendő, Egy szegény asszony könyve, Az árvízí hajós, Szeretve tisztelt jómamám…). Az utolsó, záróhét az „öreg” Vörösmarty hete volt (A vén cigány, Éj és csillag, Levelei, melyet Laurához írt…) A színpad és a korabeli díszlet adta magát. Az első emeleti folyosón építettük fel a Vörösmarty falnál. Régi bútorokat, könyveket, kelméket kerestünk, hoztunk, és felépült a korabeli szoba, Vörösmarty szobája. Egy gyönyörűen berendezett régi szekrény, fotel, íróasztal, magasugróállványra szerelt tükörkeret, mint ablak, fogasokon ruhák adták ki a véglegesnek szánt képet. Az illúzió létrejött. A színpad mellett egy óriási faliújság díszítette a falat. Minden héten új képek kerültek rá, korabeli épületek, ruhák, emberek, hirdetések képei. A hetek előrehaladtával bővült a képtár, együtt formálódott a díszlettel. A felolvasásból színház lett. A gyerekek színpadra álltak és játszottak. A szöveghez mozdulatok, a mozdulatokhoz érzések, az érzésekhez tartalom társult, megértve azt, miről szól a vers. Szimbólumokat kerestünk a művekben, sűrített pillanatokat emeltünk ki, verseket kapcsoltunk össze. Gyerekekkel együtt, közösen alakítottuk 15
ki az előadásokat. Drámapedagógiai eszközöket vontunk be a felkészülés folyamatába. Akik bekapcsolódtak a munkába, megérezték a felelősséget és a tiszteletet az alkotás iránt. Színpadra állni kivételes esemény volt számukra. Nem kellett őket kérni, hogy szerepeljenek, szívesen jöttek. Bíztak magukban, mert érezték, hogy bízunk bennük. Minden nap az első és második szünetben „gördült fel a függöny”. Három cintányérütés jelezte az előadás kezdetét. A nézők gyerekek, tanárok és szülők voltak. A siker nem maradt el. A befektetett energia és idő megtérült. Tizennyolc színházi etűd jött létre. És gördült tovább az egész. A szerelmes versekhez falusi díszletet alkottunk, majd újabb és újabb díszletek jöttek. Erdő, mező, ami éppen az előadáshoz illett. Több alkalommal élő zene, táncház, énekkar társult a jelenetekhez. Volt mozgásszínházi előadásunk is (Éj és csillag). Maszkot és testfestést is alkalmaztunk. Fent kellett tartsuk az érdeklődést egy hónapon át. A változatosságot a díszlet folyamatos alakulása is befolyásolta. Az első emeleti folyosón egy gyönyörű plakát (Laklia Réka készítette) jelezte az előadások verseit, a színészeket és a rendezőt. Művészúrnak és művésznőnek szólítottuk a gyerekeket. A legifjabb művész 8, a legidősebb 15 éves volt. A szereplők délutánonként próbáltak, kérés nélkül, szívesen vettek részt a munkában. A színházi hangulat varázsütésre létrejött. Minden ember vágyik arra, hogy részt vehessen valamiben, ami fontos, ami igazán értékes. A folyosószínház alkalmas volt arra, hogy bevonja a diszlexiás, önbizalomhiányos, hátrányos helyzetű fiatalokat is az alkotásba. A figyelemzavaros gyerek is koncentrált, mert érezte, hogy most ő a főszereplő. Tartást kaptak a gyerekek. Közös alkotómunka folyt.
16
Az iskola minden „lakója” részt vett az előadásokban, valaki játszott, volt, aki nézte, aki kamerázta, vagy éppen tintatartót, kalapot hozott be.
A gyerekek sok verset megtanultak saját akaratukból. Időt szántak a felkészülésre. Komolyan vették magukat és egymást. Az érték létrejött, a csoda megtörtént. „Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett.” Az utolsó előadás végén ez az idézet állt a színpadon. Nézőként bizton állíthatom, hogy ennek a színháznak a megálmodása és létrehozása merész és nagy gondolat volt. A megvalósításban résztvevők pedig valóban szívüket-lelküket adták a munkába. Talán ez volt az, amitől mindannyiunk számára átélhetővé váltak a művek, Vörösmarty hozzánk, Vörösmartysokhoz szólt. Köszönjük a művésznőknek, művészuraknak és az őket segítő felnőtteknek, hogy ilyen élményhez juttattak bennünket. 17
Állatkiállítás Októberben az I. emeleti folyosó a már kerületi szinten is hagyományosnak számító állatkiállításnak is helyet adott. A kiállítást harmadik ízben rendezte meg iskolánk az Állatok világnapja alkalmából. Állatkiállítás egy iskolában? Szokatlannak tűnő ötlet. Hiába, a mi iskolánkban vannak ilyen szokatlan dolgok. Évek óta működik a Zöldsziget nevű program, mely pályázati pénzből tartja fenn magát, a pénz felhasználásáról a gyerekek döntenek. A II. emelet egyik termében tanulóink nevelik és gondozzák az itt élő kisállatokat (nyuszi, hörcsög, papagáj, teknős, kaméleon, akváriumi halak…), növényeket. A kiállításon ezek az állatok kerülnek bemutatásra. A kiállítást az állatokat gondozó gyerekek rendezik be, ők vezetik körbe a kerületből ide látogató óvodás és alsós csoportokat. Elmagyarázzák az egyes állatok gondozási munkálatait, beszámolnak az e munka során szerzett tapasztalatokról. A kiállítás azért ilyen sikeres, mert a gyerekek személyes élményeiket mondják el. A tárlatvezetést azonban megelőzi egy felkészülés is, melynek során az adott állathoz kapcsolódó érdekességeket ismerik meg a kis szakértők. Az állatokat kiveszik, meg lehet őket simogatni. A kiállítás megtekintése után az elhangzottakból kérdéseket tesznek fel a gondozók, és a helyes választ édességgel jutalmazzák. A látogatás végén az élmények alapján a vendégek rajzolhatnak, és a kiállítás végeztével a legjobb három munkát jutalmazzuk. Ebben az évben előzetes bejelentkezéssel folyt a tárlatvezetés a torlódások elkerülése érdekében. A kiállítást támogatta a Terézvárosi Művelődésért Közalapítvány, a Terézvárosi Pedagógiai Szolgáltató Intézet és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. 18
Iskolatörténeti kiállítás Novembertől az I. emeleti folyosón látható az iskolatörténeti kiállítás, melyet a reál munkaközösség készít el. Október végén az igazgatói irodába toppanva megsárgult füzetek, könyvek, fotók fölé hajló tanárokat láttam. Lázasan válogatták, vajon mi is kerüljön be a kiállítás anyagába. Nincs könnyű dolguk, hiszen egy iskola történetét vitrinbe tenni lehetetlenség. Ahogy az az iskolatörténeti áttekintésből kiderült, nagy múlttal rendelkezik iskolánk. De mi maradt fenn ebből, ami kézzel fogható, kiállítható? Megvannak az iskolában a háború előtti anyakönyvek. Rengeteg fénykép őrzi az iskola életét. Megtaláljuk az egyes tanévek értesítő füzeteit, melyek az egész tanév eseményeit, személyeit, tantárgyait, eredményeit tartalmazzák., valamint meghívókat, melyek a „Skót” ünnepeire invitáltak. De nemcsak a régmúltnak vannak tárgyiasult emlékei, hiszen régi, szép hagyományunk a Vörösmartyalbum és a Vörösmarty Emlékplakett. Mindkettő a ballagási ünnepséghez kapcsolódó jutalmazási forma. Az albumban megörökítjük a dicséretet érdemlő tanulók fényképét és alatta a saját kezű aláírását. A 8 éven keresztül kitűnő vagy jeles eredményt elért tanuló Vörösmarty Emlékplakett kitüntetést kap, ha kiemelkedő szorgalmával, sokoldalú közösségi munkájával, tanulmányi vagy sportversenyeken elért eredményével öregbítette iskolánk hírnevét. Van mit kitennünk az ablakba, hát ki is tesszük.
19
Versenyek Október, november, december folyamán több szaktárgyi verseny is lesz, melyeknek iskolánk ad helyet. Megrendezésre kerül egy iskolai rajzverseny, melynek témája az iskolai élet megjelenítése. Ugyancsak iskolai szintű lesz a toronyépítő-verseny is. A versenyzőknek itt egy A/4-es formátumú rajzlapból kell a lehető legmagasabb tornyot elkészíteniük. A két órán át tartó verseny igazi kihívásnak ígérkezik az ügyes kezek és leleményes fejek számára. Czincz József technikatanár szerint kb. 1,8 méter magas tornyot lehet készíteni. Hát… Mindent bele! Az elkészült technika munkadarabokból az iskola I. emeletén kiállítást szerveznek a szaktanárok. Az érdeklődők így megtekinthetik az ügyes kezek papír-, fém- és famunkáit. A kerületi szintű rajzversenyre Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című művéhez készített illusztrációkkal lehet pályázni. A beérkezett rajzokat Bálind István rajztanár már közkinccsé is tette az I. emeleti színház mellett, valamint a II. emeleti folyosón. A legjobb alkotásokból november végén kiállítás nyílik a Liszt Ferenc téri Gyermekkönyvtárban. Az iskolánk melletti imaházban talált otthonra idén a kerületi vers- és prózamondó verseny, ahol reményeink szerint több Vörösmarty mű is elhangzik.
20
Koszorúzások November a költő halálának, december a születésének hónapja. Koszorúzással is megünnepeljük mindkét eseményt. Koszorú itt, koszorúzás ott, ahogy a gyermekdal is mondja, a koszorú szónak van valami szomorú felhangja. Nekünk, vörösmartysoknak most nincs. Mi most emlékezünk névadónkra, tisztelgünk nagysága előtt. Mi most sokkal inkább büszkék vagyunk, és örülünk, hogy a költő nevét viseli iskolánk, s igyekszünk ezt a Vörösmarty-emlékévet olyan tartalommal megtölteni, mely hosszú évek múlva is közös emlékként szolgál. Olyan élményeket próbálunk szerezni, melyek által igenis érezzük, hogy jó vörösmartysnak lenni. November 17-én, Vörösmarty halálának 150. évfordulóján a Fiumei úti Sírkertbe látogatott ki az iskola. Az időjárás kegyes volt hozzánk, ragyogó napsütésben tettük tiszteletünket a sírnál. Vörösmarty: Egy ember élete című versét Marton Ildikó szavalta el, majd a megemlékezés során elénekeltük közösen a Szózatot, s egy nemzetiszín szalaggal átkötött koszorút helyeztünk el a költő sírjánál. A koszorúzást követően az érdeklődő osztályok rövid látogatást tehettek a temető neves személyiségeinek nyughelyeinél. December 1-jén délután Terézvárosi Művelődésért Közalapítvány által szervezett koszorúzás lesz a Vörösmarty utcai emléktáblánál. A kis emlékezőműsort követően a résztvevők fáklyás felvonulást tesznek a háztömb körül, így emlékezve meg Vörösmarty Mihály születésének 205. évfordulójáról. 21
Irodalmi kávéház November 28-tól december 2-ig irodalmi kávéház nyitja meg ajtaját a II. emelet 44. tanteremben. A terem egy része kis kávézónak lesz berendezve, korabeli hangulatot teremtő díszletek segítségével. Az egyik hatodik osztály gondoskodik a kávéházi hangulathoz illő süteményről és teáról. De ennél többről lesz itt szó, hiszen irodalmi a kávéház. A szervezők 4-6 fős csapatokat várnak a felső tagozatos diákok közül. Ők négy napon keresztül különböző programokon vesznek részt: filmvetítés; felolvasások Vörösmarty Mihály műveiből, illetve Vörösmartyról; kiselőadások a reformkor történelmi, társadalmi és művészeti jellemzőiről. A csapatok különböző könyveket, újságokat vehetnek kézbe, melyekből szintén az adott korszakról illetve a költőről juthatnak színesebbnél színesebb információkhoz. A kihelyezett Vörösmarty kötetek sem csak a díszlet részei, hanem feladat is társul hozzájuk. Különböző gyűjtőmunkákat oldanak majd meg, és kutatásaikat az ötödik, zárónapon be is kell mutatniuk társaiknak. A cél egyértelműen az értő olvasóvá nevelés, a csapatmunkában való ismeretszerzés, a „búvárkodás” módjának megismertetése. A zárónapon a csapatok összemérik tudásukat, hogy a különböző információs csatornákon mi az, amit el tudtak sajátítani. Reméljük, hogy ezzel az önálló, de mégis társas ismeretszerzési gyakorlattal tovább színesedik a diákokban a Vörösmartyról és koráról kialakított kép.
22
Vörösmarty-nap 2005. december 2-án lesz a hagyományos Vörösmarty-nap, zsúr és –bál. Bátran állíthatom, hogy évek óta ez iskolánk egyik legfontosabb, és legmaradandóbb rendezvénye. Mi is történik ezen a napon? A hagyományokhoz híven egy rövid megemlékezést hallgatunk meg iskolánk névadójáról, Vörösmarty Mihályról, aki 1800. december 1-jén született. A Vörösmarty-napot mindig a születésnaphoz legközelebb eső pénteken tartjuk. A megemlékezés után az osztályok ünneplőbe öltözött képviselői egy-egy szál virágot helyeznek el az iskolában kialakított Vörösmarty-emlékfalnál. A virágok elhelyezésekor az iskola vezetése van jelen. Ezt követően aztán az iskola kifordul önmagából, és egy játékbarlanggá változik. A hosszas előzetes szervezés után színesebbnél színesebb programok, kézműves foglalkozások, játékos vetélkedők vagy sportversenyek közül választhat minden diák egyéni érdeklődésének megfelelően. Az alsó és a felső tagozat külön programokat alakít ki. A felső tagozat programjainak kialakításában aktív szerepet játszanak a diákönkormányzati képviselők, hiszen ők mérik fel társaik körében, hogy mely játékokra van igény. Ilyenkor a tanárok alkalmazkodnak a diákok igényeihez, természetesen az ésszerűség határain belül. Az idei év teljes programja még nem alakult ki, ezért csak némi ízelítő áll most itt. Az alsó tagozatosok biztosan tartanak Vörösmartyvetélkedőt, sakkversenyt, valamint kézműves foglalkozásokat. A kézműves lehetőségek közül nagyon népszerű a papírhajtogatás, képeslapkészítés és az üvegmatrica festés. A Vörösmarty-emlékévhez kapcsolódóan azt tervezik, hogy a kézműves foglalkozások is valamilyen 23
módon kapcsolódjanak Vörösmarty Mihályhoz, illetve az iskolához. A felsősök még most gyűjtik az igényeket, de több éves tapasztalat alapján bizton állítható, hogy lesz activity, dominóépítés, kézműves foglalkozások (vasalható gyöngy, üvegmatrica, üvegfestés), kémiai kísérletek, lufifújás, arcfestés, karaoke. Többnyire már a Vörösmarty-nap előtt elkezdődnek a naphoz kapcsolódó sportrendezvények. Idén Némethné Márk Julianna pályázata eredményeként lehetőségünk nyílt arra, hogy a sportesemények méltó körülmények között kerüljenek megrendezésre. Ezért kibéreljük a Derkovits Gyula Általános Iskola tornatermét. A sportversenyek közül igen népszerű a kosárlabda, a foci, a zsinórlabda valamint a floorball. Már helyi körülmények közt is meg tudjuk rendezni a csocsó-, a zsákban futás-, az asztalitenisz- és lépcsőfutó-versenyeket. A nap csúcspontja alsósok számára a zsúr, felsősök számára a bál. Ilyenkor itt a buli ideje. Az alsósok kettőtől négyig, a felsősök négytől nyolcig veszik birtokba a táncparketté átalakított tornatermet. A bált tombola és táncverseny teszi még izgalmasabbá. A megfáradt és kiéhezett mulatók igényeit a büfét vállaló osztályok szendvicsei, süteményei, és italai elégítik ki. Egy-egy jól sikerült buli évekig visszatérő beszédtéma marad az iskolában, s életre szóló emlékké válik a gyerekekben.
24
Skót év Októbertől májusig úgynevezett Skót évet is tart az iskolánk. Az iskolatörténeti áttekintésben olvasható, hogy iskolánkat a Skót Misszió alapította, és egészen az 1948-as államosításig élő munkakapcsolat volt.
A Skót iskola címere
Az iskola egyrészt ennek a múltnak, és Miss Jane Haining emlékére hozta létre a Jane Haining alapítványt, illetve a Jane Haining angol nyelvi emlékversenyt. Ilyen gyökerek kapcsán gondoltunk arra, hogy nem elég, ha csak az angol nyelvből kiemelkedően teljesítő gyermekeinknek rendezünk versenyt, melynek fődíjaként a nyertes két hetet tölthet Skóciában és megismerheti mindazokat a helyeket, ahol Miss Jane Haining élt; hanem a többi diáknak is lehetőséget kell biztosítanunk, hogy megismerhesse iskolánk alapítóinak kultúráját egy verseny keretében. A Skót év keretében egy versenyt hirdettünk, melynek célja, hogy egy tanéven keresztül a gyerekek folyamatosan, egyre mélyebben lássanak bele a skót szokásokba. A csapatmunka (klán) jó alkalom arra, hogy a legalapvetőbb skót furcsasággal, a klán rendszerrel is 25
megismerkedhessenek. Minden hónapban egy klán gyűlés keretében zajlik a verseny, ahol feladatokat kapnak, melyeket a következő gyűlésig kell elkészíteniük. Októberben a legalapvetőbb fogalmakat (klán, tartan stb) beszéltük meg a versenyzőkkel. Novemberben William Walace-ról, a skót szabadságharcosról emlékezünk meg. A skót hős halálának 700. évfordulója volt ebben az évben. A további gyűlések témái a hazánkban élő skótoktól is függ. Szeptember óta kapcsolatban állunk a Nemzetközi Robert Burns alapítvány titkárával, Mr. Steve Jonesszal, aki már járt is iskolánkban, és különböző programok megrendezésében állapodtunk meg. Ezek pedig befolyásolják a Skót év és a klán gyűlések menetét. November 26-án, Szent András nap (Skócia védőszentje) ünneplése lesz. Még tárgyalások folynak az egyetlen magyar skót dudással is egy esetleges fellépésről novemberben. Decemberben Mr. Steve Jones tanít majd karácsonyi énekeket. A továbbiakban tervezünk még főzést, tánctanulást, videofilmnézést is. Az elvégzendő feladatok játékosak, könnyed formában próbálják bemutatni az élet különböző színtereit. A tanév végén egy közös, „Felföldi Játékok” elnevezésű, népi játékokat bemutató rendezvénysorozat zárja a klánok közti versengést. Mindemellett, a külkapcsolatok építését megcélozva, a skót év egyik legtovább tartó feladata az egész éven át tartó képeslapgyűjtés. A gyerekek címeket kapnak (ebben a kint élő skótok voltak segítségünkre), és erre kell írniuk, majd várni, hogy mennyi képeslapot kapnak Skóciából válaszul. A Skót évvel célunk, hogy a tanév végére az egyes klánok a lehető legmélyebb tudást és legtöbb pontot szerezzék. Reméljük, hogy ebből az idén elkezdett versenysorozatból egy újabb hagyományt teremthetünk.
26
Gála 2005. december 10. 15 órai kezdettel Gálát rendezünk a Budapest Bábszínházban a Terézvárosi Művelődésért Közalapítvány támogatásával. E kiadványban felvonultatott színpompás programsorozat, és egyben a Vörösmarty-emlékév záróakkordja lesz ez a műsoros délután. A Gála fővédnöke a neves zeneszerző és zenepedagógus felesége, Kodály Zoltánné – Péczely Sarolta – lesz, aki megkeresésünkre boldogan vállalta ezt a tisztet. További védnökünk Verók István terézvárosi polgármester úr lesz. A tervek szerint kb. 15 műsorszám lesz, a művészet különböző ágait felölelve. Fellépnek az iskola egykori és jelenlegi növendékei, valamint az iskola tanári énekkara is. Az énekkar a zeneszerző előtt tisztelegve előad egy Kodály darabot is. Ismét színre lépnek majd a folyosószínház művészei, lesznek szavalatok, egyéni ének és gyermekkórus, hangszeres zene, néptánc bemutató. Egyszóval minden, ami egy gálához illő és színpadra állítható. Az iskola 50 volt tanítványnak küldött névre szóló meghívó levelet, melyben kértük, hogy értesítsék volt társaikat is a rendezvényről. Reméljük, hogy a Vörösmartyban töltött évek hagytak olyan kellemes élményeket a végzett növendékekben, hogy ők is szívesen válnak a Gála nézőivé. A gálára helyre szóló belépőjegyeket árusítunk, de rendezvényeink támogatására további lehetőség is van. Úgynevezett pártoló jegyeket bocsátunk ki Arany, Ezüst és Bronz fokozatban. A pártolójegyet vásárlók az értéknek megfelelő színű emlékjegyet kapnak, valamint nevüket feltüntetjük az iskola dicsőségfalán.
27
Bízunk abban, hogy ez a műsor méltó zárása lesz annak az eseménysornak, melyben a Vörösmarty Mihály Általános Iskola ünnepelte évfordulóit. Ritkán adatik meg ennyi ünnepelni való egy évben. Nekünk megadatott, és örülünk, hogy részesei lehettünk ennek. Számtalan élménnyel gazdagodtunk, mely közelebb hozott bennünket, vörösmartysokat egymáshoz, megteremtve az utat lélektől lélekig.
28
Támogatóink: Terézvárosi Művelődési Közalapítvány (TERMA) Liza Dekor Bt. Aqua-Planing Bt. Menü Bt.
A kiadványt szerkesztette: Kovács Ilona A szerkesztő munkatársai: Csernai Szilvia Faluvégi Judit Rita Margittai Judit Nagyné Olajos Gabriella Takács Orsolya
Megjelent: 2005. december 1-jén, Vörösmarty Mihály születésnapján 200 példányban
29
30
