Betekintés a számok..világába

.RADNÓTI ZOLTÁN.

.Betekintés a számok. .világába. a héber hagyományban „Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol t√led. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? S√t inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (Mózes ötödik könyve 30,11–14)

koznak a vacsora alatt, hiszen tórai parancsolat írja el√:2 „És beszéld el fiadnak azon a napon, miként hozta ki népét az Örökkévaló Egyiptom földjér√l.” A versek és a dalok is részeivé váltak az imának, a mesének. A fenti versike tanári módon mutatja be, hogyan próbálták, illetve próbálják napjainkban is számok által megtanítani a gyermekeket a zsidóság és a Törvény princípiumainak elsajátítására, a Hagyomány alapvet√ adataira. Mindannyiunkban felmerülhet a kérdés: mire alapozta az ima szerz√je, hogy az asztalnál ül√ gyermekek meg fogják érteni a tanvers lényegét és üzenetét, hogy egyáltalán ismerik a számokat? Számunkra, akik az európai kultúrában nevelkedünk, és az iskolai évek alatt ismerjük meg a számokat és a bet∫ket, a kérdés jogos. Ezzel szemben a zsidó diaszpóra oktatási rendszerében (amelynek egységesítése a jeruzsálemi Szentély romba döntését√l [70] és ezzel a szétszóratás kezdetét√l datálódik), ezen belül a Szóbeli Tanban, a Misnában3 a következ√ tanítást találjuk: „Ötéves korban a Bibliát, tízéves korban a Misnát, tizenöt évesen a Talmudot [kell tanulni a gyerekeknek].” 4 A zsidó gyermekt√l tehát nem álltak távol a bet∫k és a számok. Amikor az ötéves fiúk a Szentírást tanulták, akarva-akaratlanul találkoztak a bet∫k mellett a számokkal is, tekintettel arra, hogy a Bibliát átszövik a hetes szám köré épül√, ezáltal lépten-nyomon a Teremtésre és így a

„Ki tudja: mi tizenhárom? Tizenhármat, azt én tudom. Tizenhárom Istenünk tulajdonsága, tizenkét törzs a nemzetünk, tizenegy csillagzat az égen, tíz a szináji parancsolat, kilenc hó szülésre válik, nyolc nap telik a körülmetélésig, hét az évnek ünnepnapja, hat a Misnáh szakasza, öt része van a Tórának, négyen voltak √sanyáink, három az √satyák száma, kett√ a frigy k√táblája. Egy az Istenünk égen és a földön.”

E

zzel a mondókával1 várják az éjfélt a Széder-estén a zsidó gyermekek Pészáh, a zsidó Húsvét idején, a kivonulás ünnepekor. Mesélnek, verselnek, imád-

121

Radnóti Zoltán

mutatott meg. Csakis az arra méltók érthetik meg a tartalmát. Ezen a negyedik stádiumon nemegyszer számmisztikára épül√ magyarázatok találhatók. Az e szintre való eljutásnak alapvet√ feltétele a Szentírás legapróbb részletekig való ismerete és az √szinte hit a Tan kinyilatkoztatott voltában. A négy módszer együttes ismerete, tudása rejtett világot nyit meg az ember el√tt. Ám ez a világ – leginkább a negyedik – veszélyes is lehet. A négy módszer neveinek kezd√bet∫it összeolvasva ezt a szót kapjuk meg: PáRDeSZ. A szó jelentése: narancsliget, díszkert, átvitt értelemben az Éden elkerített része. A tudás veszélyeinek bemutatására a Talmud furcsa történetet mesél el a Chagiga traktátusban: „Négyen mentek be a párdeszba:7 ben Ázáj,8 ben Zomá,9 Áhér10 és rabbi Akiva.11 Így szólt hozzájuk rabbi Akiva: – Amikor elérkeztek a tiszta (ragyogó) márványkövekhez, ne mondjátok: víz, víz, mivel így találjuk a zsoltárokban (101,7): »hazugságokat beszél√ nem maradhat meg szemeim el√tt« – Ben Ázáj odatekintett és meghalt, Ben Zoma odatekintett és meg√rült, Áhér lenyesett egyet a rügyekb√l, és rabbi Akiva épségben kijött.” (Talmud Chagiga 14b) A történet rengeteg kétséget támaszt az egyébként is kétked√ emberben. A legels√ általános kérdés: lehet-e hinni a Teremt√ben? Lehet-e hinni a Tórában, és annak kinyilatkoztatott voltában? Vajon létezik-e tökéletes? Mert ha az Örökkévaló tökéletes, akkor az általa létrehozott világ is igaz, és a tökéletesség felé konvergál, és mindenben Isten tükröz√dik vissza. Így minden, ami benne van, beleértve a Tórát és a kinyilatkoztatott kommentár-irodalmat is, isteni eredet∫. Azaz amit bennük találunk, nem véletlen, hanem üzenet. Ám ha valaki nem fogadja el a vallás és a hagyomány diktátumát, annak számára a lentebb leírtak csupán érdekességek lesznek. Egy nép és egy kultúra kreált történetei és rejtvényei, amelyekkel a benne hív√ket próbálják még nagyobb tiszteletre bírni a Törvénnyel szemben, hangsúlyozva annak deklarált eredetét.

Teremt√re emlékeztet√ történések, adatok és törvények. A hagyományos oktatásban részesült zsidó gyermek imákkal és bet∫kkel ébredt, a számokkal tanult, és fejb√l kellett tudnia szinte minden adatot a Szentírásból, mivel a kommentárirodalom és a Talmud megértéséhez, azok tanulásához és gondolatmenetük követéséhez ezek nélkülözhetetlenek voltak. Ahogy ezek a fiatal fiúk haladtak a korban és a tanulásban, egyre több adat, információ és ezzel párhuzamosan egyre több szám került a birtokukba. Elmélyedtek a Talmud végtelen szövegében, vitatkoztak egymással az √sök diskurzusát folytatva. Ha pedig méltók lettek rá, mestereik a kabbala titkait is felfedték el√ttük. Ebben a rövid írásban a héber hagyomány, a zsidó vallás számai közé próbáljuk meg bevezetni az olvasót. Összefüggéseket keresünk a Szentírás versei között, és bemutatjuk ezek értelmezési módjait. Ám miel√tt belekezdenénk a számok birodalmának meghódításába, meg kell ismernünk a zsidó bibliakutatás és a számok kapcsolatának néhány alapvet√ tézisét. Minél mélyebbre megyünk a hagyományban, annál több és furcsább szám, több titok és még több miért kerül a látókörünkbe. Rengeteg rejtély vár a Tóra ezoterikus értelmének kutatóira, ám a tudás veszélyeket is hordoz magában.5 A hagyomány szerint a Teremt√ Isten csak azok számára fedte föl saját tulajdonságait, a fels√bb szférák ismeretét és el√nyeit, akik erre méltók, akik feltétlenül hisznek Benne, és olyan szint∫ tudással és alázattal rendelkeznek a Tannal szemben, hogy bizonyosan nem fordítják az ismereteket káros dolgokra. Akik erre a fokra még nem jutottak el, azok számára az egyszer∫bb olvasatok, értelmezések maradtak. Minden iratnak több olvasata is van. A héber bölcsek négyféle módon értelmezték a Szentírást: • P’sát (egyszer∫): az adott bibliai vers, szövegrész szó szerinti értelmezése. • Remez (utalás): a tanulás hangsúlya azon van, hogy az adott vers mire akar utalni, mi lehet a mondatok mögöttes tartalma, milyen olvasata lehet a szövegnek filozófiai vagy vallási síkon. • D’rás (magyarázat, kutatás, interpretáció): e módszer a tanulás hangsúlyát arra helyezi, hogy az adott bibliai rész a szövegb√l ered√, egyszer∫en kitanulható jelentésein felül milyen olvasatokkal bír, mik a szöveg tanulságai az olvasó számára.6 • Szod (titok): a vers olyan tartalma, amit a Teremt√ el akart titkolni a köznép el√l, és csak az igazán tanultaknak, a bölcseknek, a kabbalistáknak

M

indenekel√tt nézzük meg, mi az egész gondolatrendszer alapja. Mi alapján bátorkodunk arra gondolni, hogy a véletlenek közrejátszásának aránya elenyész√. Fontosnak érzem leszögezni, hogy amit leírok, az a vallásos hagyományra épül. Lehet benne hinni, és lehet támadni. Ám ebben a témában nehéz

122

Betekintés a számok világába

elfogulatlannak maradni, hiszen törésvonalként jelenik meg a hit és a babona között. A zsidó filozófia alapelvei közé tartozik, hogy minden, ami a világon van, az Örökkévalóé. Mindent ◊ teremtett és adott az embernek azért, hogy ezek ◊t dicsérjék. Amikor az ember bármit is használ, Istenére gondol. Amikor örömét leli vagy gyönyörködik bennük és áldást mond a szépre,12 akkor ezzel elismeri és dicséri a Teremt√jét. Azaz, a világ szépsége és minden, ami benne van, ◊t dicséri. Ez alapján elmondhatjuk, Isten teremtette meg a bet∫ket is és a megértésüket is. Tehát a bet∫k is √t dicsérik, mind közvetlenül, mind közvetve. A Misna13 leírja: tíz dolog teremtetett a teremtés hatodik napján, alkonyatkor, miel√tt a teremtés m∫ve végleg befejez√dött volna.14 Ezek között található az írás is, ami a magyarázat szerint a két k√táblára felírt bet∫k alakja. A Tóraadáskor a zsidó nép megkapta a tíz parancsolatot, k√táblákra vésve (a táblák a Misna szerint szintén szombat bejövetelekor teremtettek). Ezeken a táblákon az Örökkévaló keze írásával15 ott a tíz ige. Ekkor Isten átadta az írást népének és ezáltal az emberiségnek. Ez nem csupán eredetmítosz, amelyb√l ezernyi van a Közel-kelet népeinek történelmében, hanem itt tudást és kódokat kaptak a zsidók a Tan megértéséhez. Hiszen a héberek írása mer√ben különbözött az addig ismert és használt írásoktól vagy a hieroglifáktól. A bet∫ nem csupán bet∫ volt, hanem egyben szám is, ugyanis minden héber bet∫nek számértéke van. Amikor egy héber nyelvet ismer√ ember ránéz egy szóra vagy hallja azt, két dologra gondol: a szó jelentésére, illetve egy számra, amely a szó bet∫i számértékének az összege. Ez visszafelé is hasonlóan m∫ködik. Ha egy számot mondanak, akkor szavak, s√t néha mondatok jelennek meg az ember el√tt. A számokkal és így a bet∫kkel való különleges számítások lettek a számmisztika, a gemátria alapjai. Igen nehéz err√l a héber bet∫k ismeretének hiányában beszélni, ám ennek ellenére nézzük meg a számmisztika alapjait. A bölcsek hétféle módját találták annak, hogy megértsék a héber Biblia szodját, mélyebb értelmét. Mindegyik alapja a héber ábécé, az alefbét 22 bet∫jének különböz√ megszámozása. A vallásos szövegekben arab vagy római számok soha nem fordulnak el√. A bet∫k megszámozásának legismertebb módja: az els√ tíz bet∫ értéke: 1–10, majd a következ√ kilenc: 20–100-ig és a végén 200, 300 és 400.16

A számozás többi módszere ritkább, inkább a misztikusok használták. A mindennapi életben szinte nincs is szerepe. Ilyen például a fentebb látott számozás els√ helyi értékének számolása, azaz az elején: 1–9-ig, majd a 10–90-ig terjed√ intervallumban, még egyszer 1–9-ig, a nullát lehagyva, és a végén, a 100–400-ig terjed√ négy utolsó bet∫nél 1–4-ig, a két nullát lehagyva. Ez az ún. miszpár kátán, a kicsinyített számolás. Használják még az egyszer∫ sorszámozást egyt√l huszonkett√ig. Minden módszer célja azonos: valami fontosat tudatni az olvasóval, ami az adott szöveggel kapcsolatban van. Miel√tt belekezdünk a bet∫k számlálásába, vizsgáljuk meg a héber ábécét és a hozzá kapcsolódó számokat! BETı17 A, E, néma bet∫ B, V G D H O, U, V Z CH T J, I CH L M N SZ A, E, néma bet∫ P C K R S, SZ T

ÁLTALÁNOS SZÁMOZÁS

KIS SZÁMOZÁS

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 200 300 400

1 2 3 4 5 6 7 8 9 1 2 3 4 5 6 7 8 9 1 2 3 4

Táblázatunk segítségével nézzünk meg néhány egyszer∫bb példát mindkét számítási módszerre a Szentírásból, s vizsgáljuk meg, milyen szövegen belüli utalásokat találunk az olvasott történet kiegészítésére. Ezek a példák csak ízelít√k a számok világához. Kedvcsinálóként és érdekességként lehet √ket olvasni az exegézisekben. A komolyabb, nagyobb elmélyültséget kívánó példákhoz a hagyomány olyan mérték∫ ismerete szükséges, amelynek csak a bevezetése könyveket tölt meg. A vizsgált mondatokat a Tórából fogjuk venni, hiszen a zsidóság a Tórára és textusára épül. Példáink

123

Radnóti Zoltán

„És látta Isten a világosságot, hogy jó…” (1Móz 1,4) Err√l a mondatról több érdekességet is megtudunk a számok segítségével. Mit látott a Teremt√ Isten jónak? A világosságot! „Et háor24”! e+t h+a+o+r = 1+400+5+1+6+200 = 613! A fény: a Tóra25 613 parancsolata. Azaz a Tórát és a parancsolatokat látta az Isten jónak, amelyeket szintén ◊ teremtett. És hol találhatók ezek a parancsolatok? A Tórában – báTorá = b+t+o+r+h = 2+400+6+200+5 = 613. Ebb√l a fent olvasott félmondatból a bölcsek kitanulták: a Tóra és a fény ekvivalens egymással. A mondat utolsó szaváról, a „jó”-ról, a kis számok segítségével fedezünk fel új dimenziókat. Az Örökkévaló négybet∫s Istenneve a j+h+v+h a kis számok számítása szerint 1+5+6+5 = 17, megegyezik a „jó” (t+o+v = 9+6+2) szóéval. Ezek szerint ki tudjuk egészíteni az el√z√ megállapítást. A Tóra nemcsak fény, hanem maga az Örökkévaló és a jóság is! Ennek megértése egy egyszer∫bb ember számára borzasztó nehéz lehetett, hiszen a megfoghatatlant kellett volna a megfoghatóhoz hasonlítani, ami óhatatlanul antropomorfizmusra sarkall. A Majmuni e parabolák felfedéséhez és megértéséhez akarta hozzásegíteni olvasóit. Mit is jelent valójában a fent található hasonlóság, mely szerint: „A Tóra nemcsak fény, hanem maga az Örökkévaló is!” Vagy a logika alaptörvénye, a kommutativitás szerint az Örökkévaló: a fény és a Tóra. Ám a Tórát átadta az embernek. Önmagát adta volna át nekünk? A kommentár feloldja a parabolát és a titkot: önmaga tulajdonságait adta át26 a Tóra által az embernek és az emberiségnek azért, hogy „jó” legyen a világnak és a halandóknak. (Minden kommentár helyett…) Harmadik példánk Sára halálához kapcsolódik: „És volt Sára élete százhuszonhét év.” (1Móz 23,1) „És volt” héberül így hangzik: vájihju = v+j+h+j+u = 6+10+5+10+6 = 37. Hány éves volt Sára, mikor az egyetlen, olyannyira várt gyermekét megszülte? „Vagy Sára kilencven éves létére szülhet-e?” (1Móz 17,17) 90 éves korában szült, és 127 esztend√sen halt meg. Tehát halála el√tt 37 évvel szülte meg Izsákot. „És (ez) volt (=37) Sára élete…” …a 37 év, miután fia született. Igazából az volt az ÉLET Sára számára, amikor fiával lehetett. A zsidóság alapja a család alapítása. A 613 parancsból a legels√ utal erre: „sokasodjatok és szaporodjatok, népesítsétek be a Földet!” A vádló, a sátán hatalmától mindig féltek a zsidók. Talmudi történetek százai mesélnek a harcról. Ke-

nevel√ célzatúak. Májmúni Mózes, a neves középkori filozófus és törvénykodifikátor egész könyvet, a Tévelyg√k útmutatójá-t szenteli az ilyenfajta titkok felfedésének, ezáltal deklarálva, hogy a Tóra igazi tanulása és megértése elképzelhetetlen a titkok magyarázata nélkül. Ezek szerint a titok nem is igazi titok, hanem valójában az az alap, a p’sat, ami nélkül érthetetlen lenne a Tan. Véleménye szerint ezeket a parabolákat és titkokat magyarázni kell, mivel helytelen megértésük súlyos félreérthetésekre adhat okot.18 Véleményével a kés√bbi korok tudósai vitatkoznak. Ám Májmúni felvetése el√reveti a titkos értelmezési módok kutatásának kérdését és id√szer∫ségét, hiszen ha nem léteznek elrejtett értelmezések, akkor a számok játéka csak mellékes körülmény és az egyszer∫, szó szerinti értelmezés része, ezenkívül semmiféle üzenet nincsen bennük, amelyet dekódolni kellene. Mózes els√ könyve mesél Jákob √satya menekülésér√l és viszontagságos életér√l. Amikor Jákob a bálványimádó Lábánnál19 töltött éveir√l mesél, így olvassuk: „Lábánnál laktam, mostanáig” (1Móz 32,5) A „laktam” szó héberül: gárti. A szó számértéke: g+r+t+i = 3+200+400+10 = 613. A szöveg arra utal, hogy Jákob még a nehéz évek alatt is √rizte a Tórában lefektetett20 613 parancsolatot.21 Az √sapa élete követend√ példa a fiatalság számára. A titok helyett itt inkább szójátékról beszélhetünk, hiszen ebben a mondatban az üzenet semmi újat nem fed fel az olvasó el√tt. Ám ha nem a szövegb√l kiragadva nézzük meg Jákob kijelentését, akkor új értelmezést kaphatunk. Ez a mondat akkor hangzik el, amikor testvérbátyjával, a bálványimádó Ézsauval találkozik, aki el√l hosszú évtizedekig menekült. Talán félt a szemébe mondani, hogy √ minden küls√ nyomás ellenére h∫ maradt az édesapa, Izsák hitéhez; de magában tartani sem tudta az igazságot, így hát virágnyelven közölte az üzenetet, hogy √, Jákob √satya √rizte a szövetséget, a „brit”-et,22 amit az Örökkévaló a mózesi könyvekben, a Tórában az átadott 613 parancsolattal23 megkötött. De mi a „brit”, a szövetség? B+r+i+t = 2+200+10+400 = 612, és maga a szövetség szó plusz egy, azaz a szövetség magában a parancsolatok összességében, a 613 micva meg√rzésében ölt testet! Ha a logika szerint gondolkodnánk, és a parancsolatok szerint élnének az emberek, mondja a hagyomány, akkor igaz lenne a teremtéstörténet szimbolikusan is értelmezhet√ mondata:

124

Betekintés a számok világába

resték, mikor nem fog rajtuk a hatalma. Ez alkalommal is a számokhoz fordultak. A sátán héberül: hászátán = h+sz+t+n = 5+300+9+50 = 364. Azaz, az év 364 napján a vádló vádolja az embereket a Teremt√ el√tt. Keresi a hibáinkat. Egy nap van, amikor nem vádol, amikor nem jut szóhoz: az Engesztelés Napján, Jom Kippúrkor. Ekkor pecsételtetik le a sorsa mindenkinek az eljövend√ évre, és ha √szintén imádkozik, nincsen, aki odaállhatna az imája és a Teremt√ közé, azaz a sátán nem vádol ezen az ünnepnapon, csak mirajtunk múlik, milyen lesz az elkövetkez√ esztend√ számunkra. Másik példánk is a legfontosabb ünnep, az Újév és az Engesztel√ Nap hagyományait, szokásait és hiedelmeit27 mutatja be. Az Újévet megel√z√ hétt√l kezdve egészen az Engesztel√ napig különleges étkezési szokások jellemzik a zsidó konyhát.28 Az egyik szokás értelmében nem esznek diót. A dió héberül: „egoz”. E+g+o+z = 1+3+6+7 = 17. A tiltás oka a következ√ben rejlik: a félelmetes napok29 legnagyobb érdeme a vétkekt√l és a b∫nt√l való elszakadás. A b∫nt√l fizikailag is meg kell szabadulni. A b∫n héberül: „chét”. Ch+t30 = 8+9 = 17. Olvasata egyértelm∫: a b∫n mindenféle megjelenési formájától vissza kell tartania magát a hith∫ zsidónak, legyen az akár szimbolikus, azaz számok általi b∫n. A küzdelem rejlik e szokások mögött. Az információ birtokában megismert, egyre több veszélyforrás leküzdése. Furcsa, örök körforgás. Az emberek kutatják az Írást és a hagyományt, felfedik azok újabb attribútumait, majd ez ellen is megoldást keresnek, és így tovább.31 Nézzünk meg néhány példát a „kis számozás” használatáról! A Tóra több szerelemr√l beszél. Az egyik legnagyobb mind közül Jákob és Ráhel szerelme. „És Jákob szerette Ráhelt, és ezt mondta (Lábánnak, Ráhel apjának): Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért. Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád √t adom, mintha adnám √t más emberhez. Maradj nálam! 32 Így szolgált Jákob Ráhelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak t∫nt neki, annyira szerette √t.” (1Móz 29,18–20) Amikor Jákob √satya megkéri a kisebbik leány, Ráhel kezét, az apa, Lábán válasza nehezen érthet√. Megértéséhez és a lábáni szójátékhoz, a bet∫k játékához meg kell nézni pontosabban a szöveget. Az eredeti héber szöveg szóról szóra így hangzik: Tov (jobb) titi (adnom) otá lách (√t neked), mititi (nem adnám / mintha adnám) otá (√t)…

Adom = Titi Nem adom = Mititi Leah Ráchel

= = = =

t+t+i m+t+t+i l+a+h r+ch+l

= = = =

4+4+1 4+4+4+1 3+1+5 2+8+3

= = =

9 13 9

=

13

Ha eszerint olvassuk a szöveget, Lábán felfedte szándékát Jákob el√tt, és megmondta: Jobb, ha adom (Leát) √t, mintha adnám (Ráchelt) √t. A héber hagyományban vannak szerencsés, áldásos számok. Közülük is a legels√ a hetes szám. Hét nap alatt teremtette Isten a világot. Noé a bárkából hétnaponta engedte el a madarakat, Jákob hét évig szolgált Leáért és másik hét évig Ráhelért. A fáraó álmában hét tehén és hét kalász jelenik meg, szimbolizálva a hét sz∫k és a hét b√ esztend√t. Mózes felesége, Cipóra, Jitró hét leánygyermekének egyike. Hét hét telik el az egyiptomi kivonulás és a Tóraadás között. Jerikó ostrománál hét pap vitte a kosszarvakat, és a Talmud hetedhét mennyországról beszél. Sorolhatnánk a példákat, ám mint feljebb láttuk, a hetes számnak mindenek fölött egy jelentése és utalása van: az embert/emberiséget a teremtésre és általa Istenre emlékeztetni. Ám van-e köze a zsidósághoz a világ másik szerencsés számának, a tizenháromnak? A bölcsek találtak. A tizenhármas számot már említettük feljebb, hogy Isten azon tulajdonságainak száma, melyeket átadott az emberiségnek. A cikk elején lév√ versike is erre célzott. „Tizenhárom Istenünk tulajdonsága” Tehát a 13-as szám magát az Örökkévalót szimbolizálja. S√t, a Talmud szerint ◊ maga a Kezdet, a „Brésit”, mindenek eleje. Nézzük meg a Tóra els√ szavát a kis számok tükrében. Kezdetben: brésit = b+r+a+s+i+t = 2+2+1+3+1+4 = 13. Azaz a számok szerint is az isten mindenek kezdete. Ám emellett a leghíresebb zsidó ima is üzen számunkra: „Halljad Izrael: az Örökkévaló a mi Istenünk, Örökkévaló egy!” (5Móz 6,4) „Az Örökkévaló egy!” Az egy héberül: echád = e+ch+d = 1+8+4 = 13. Az „egy” mindenféle számolási móddal 13-at fog adni. Lehet a számlálás kicsi, lehet nagy, lehet sorszámozás, az „Egy” mindig konstans marad. A kezdet, az Örökkévaló és az ◊ tulajdonságai. Ez mind a 13-as szám. Azaz a hagyomány szerint a világ másik szerencseszáma is jelent√séggel bír. A különleges számoknak és Isten misztikus nevének birtoklása hatalom volt. A prágai gólemkészít√ L√w rabbi a hagyomány szerint az Isten titokzatos nevével keltette életre33 az agyagembert.

125

Radnóti Zoltán

A számmisztika talán legizgalmasabb része a Ge- Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten hámátria, az adott szövegen felüli, analóg módon kiol- za és a menny kapuja. Reggel fölkelt Jákob, fogta azt vasható tanulság. Amit nem lehet összeadni vagy ki- a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszvonni, hanem csakis globálisan lehet értelmezni. lopként, és olajat öntött a tetejére… Ez a k√ pedig, A Teremt√ által átadott szövegben üzenetek vannak amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza elrejtve. Persze nem jóslatokat kell keresni a Bibliá- lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.” ban, mint sokan teszik, hanem tanításokat. A hagyomány sokszor beszél a Tóra e történetér√l. E módszer kutatói nagyon vigyáznak arra, hogy Elmeséli, hogy ez a mai Jeruzsálem helyén történt, kisz∫rjék a véletleneket, hogy kritikusaik még vélet- hogy az a bizonyos k√ a kés√bbi jeruzsálemi Szentély lenül se mondhassák rájuk, hogy kihasználják az oltárköve lett és a mai napig is látható Jeruzsálemesetleges egybeeséseket, és azokból sz∫rik le követ- ben, a Sziklamecsetben. A Talmud még rengeteget mekeztetéseiket. A számmisztikának ezt a területét ki- sél a „psát”-ból és a „drás”-ból. Ám mit mesél a „szod”? fogásolják a legtöbben. Ezért támogatói különös Négy szó van elrejtve a szövegben: hely (mákom), hangsúlyt fektetnek arra, hogy a bet∫k között mi- Cion (Cion), Tóra (Tora), Szentély (Mikdás). Érdekeslyen léptéket használnak, azaz hány bet∫nként ol- ség, hogy mindegyik négybet∫s. Négy szót karikázvassák össze a szöveget. tunk be: „hely”,34 „áll”, „adni Jákob álma Mivel az Örökkévaló üzenefogom” és „ezen a helyen”. tér√l van szó, a „kód” majdA „hely” szó az els√ benem mindig az ◊ neve lesz. karikázott „hely” (mákom) J+h+v+h = 10+5+6+5 = 26. szó utolsó „m” bet∫jét√l A másik fontos archimészámítva 26-os ugrásokkal deszi pont: a szövegkörnyeadja ki a másik „hely”-et. zet. Hiszen a Teremt√ minAz „áll” (mucáv) szó „c” bedig az adott helyhez rendet∫jét√l visszafelé haladva li a megfelel√ üzeneteket. 26-os ugrásokkal adja ki a A Szentélyr√l olvasunk szót: Cion. A „Cion” szó, a utalást Jákob titokzatos álzsidóság és a Tóra jelképe, mában (1Móz 28,13–22). – valójában egy Jeruzsálem (Lásd az ábrát.) melletti domb. Ám a prófé„(13) Elindult Jákób Beérták kiemelték minden jesebából, és Hárán felé tarruzsálemi hegy közül. „Mert tott. Egy olyan helyre ért, a Cionból jön a tanítás/Tóahol eltölthette az éjszakát, ra, és az Örökkévaló igéje mikor a nap lement. Fogott Jeruzsálemb√l.” 35 Ez a szentegyet az ott lev√ kövek köírási vers adott különleges zül, azt a feje alá tette, és lehelyet a hagyományban feküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt Cion hegyének. A „Tóra” szót az „adni fogom”, „eta földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten néná” szó „t” bet∫jét√l számítva szintén 26-os ugráangyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az Örök- sokkal kapjuk meg. A „Szentély” szóhoz (mikdás) pekévaló állt, és ezt mondta: Én vagyok az Örökkévaló, dig az „ezen a helyen” (bámákom) szó m bet∫jét√l atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! számítva 26-os ugrásokkal visszafelé jutunk el. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utóEz az eredmény persze lehet véletlen is, esély van daidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, ter- rá, ki lehet számítani, matematikailag mekkora a vajeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, lószín∫sége. Ám ennél nagyobb problémával találés áldást nyer általad, meg utódod által a föld min- juk szembe magunkat: Cion hegyét el√ször Dávid kiden nemzetsége. Mert én veled vagyok, meg√rizlek rálynál említi a Szentírás,36 hiszen √ vásárolja meg. téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Ám ha hiszünk a Biblia kinyilatkoztatott voltában, Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit akkor vallhatjuk, már a teremtéskor megvolt a Szenmegígértem neked. Amikor Jákob fölébredt álmából, tély helye. Olvasva ezt a példát, óriási dilemmával, ezt mondta: Bizonyára az Örökkévaló van ezen a he- ellentmondással találjuk szembe magunkat, ami a lyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: modernkori bibliakritika alapja lett: az el√idej∫ség-

126

Betekintés a számok világába

alkotta Isten a különféle földi állatokat, a különféle barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó. Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és n√vé teremtette √ket.” (1Móz 1,24–27) A „megalkotta” (vájáász) szó „j”-bet∫jét√l elindulva 26-os ugrásokkal, a kijelölt szavakat érintve megkapjuk Isten nevét: j+h+v+h. S√t, ha az utolsó h-tól még egyszer számolunk 26-ot, akkor megint egy „j”hez érkezünk. Tehát j+h+v+h+j, 26-os ugrásokkal odavissza olvasva megkapjuk a Teremt√ nevét. A számok világa és a zsidó bibliamagyarázat kapcsolatáról írt rövid munka csupán csepp a tengerben. Ám egyvalamit tanít számunkra, és ez az üzenet: a zsidó hagyomány szerint a Teremt√ Isten mindenhol ott van. Mind a bet∫kben, mind a szavakban, mind a sorok között. Ezért kell√ alázattal kell fordulni mindenhez és mindenkihez. A kabbala szerint az egész világ bet∫kb√l és bet∫kkel lett teremtve. Mindenütt ott vannak a jelek.

gel, illetve a bibliai könyvek keletkezésének problematikájával. Azaz, ha a Tóra el√bb keletkezett, mint a prófétai könyvek (például Sámuel), akkor honnan ismeri Mózes a Cion szót, hogy az Örökkévaló utasítására elrejtse a szövegbe utalásként? Itt találkozunk a dolgozat elején felvetett kérdéssel: ha az ember feltétlenül hisz, akkor ezeket a kétségeket ösztönösen elutasítja, hiszen a Teremt√ tudja, mi volt, mi van és mi lesz. Ellenben azoknak, akik kevésbé szilárdak a hitben, ezt az olvasatot nem ildomos megmutatni, hiszen még jobban elbizonytalanodnak. Ezt a szöveget már valóban kódolni kellett, mivel Istentagadó gondolatokat is kelthet a bizonytalan emberekben. Hasonló számítási módszerrel kaphatjuk meg az ember teremtésének egy fontos mozzanatát, amelyr√l már korábban beszéltünk. Megjegyzend√, hogy a teremtéstörténet tanulásától kifejezetten óvtak a bölcsek, mivel a szöveg p’sát-ja milliónyi olyan kérdést vet fel, amir√l megfelel√ ismeretek nélkül hitetlen gondolatai támadhatnak az embernek. „Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle él√lényeket: különféle barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. Meg-

Jegyzetek

delmükben. Árulóvá vált. A hagyomány szerint halála el√tt rabbi Meir hatására, aki egyetlenként, a haláláig h∫ maradt hozzá, megtért. A Talmud szerkeszt√i törölték nevét a szent könyvekb√l, ám feltételezett megtérése miatt néhány helyen mégis el√fordul a tanítása. A kommentátorok a „párdeszban” való látogatást teszik a fordulópontnak. Ott járt a titkos tanok között, és megtépkedte a hajtásait, azaz rossz útra tért. 11. Rabbi Akiva (kb. 50–135) az egyik legnagyobb hatású, legfontosabb tanaita törvénytudós. A Szentírás kanonizálásában rendkívül fontos szerepe van. Az √ tekintélye miatt vették fel a Biblia könyvei közé az Énekek Énekét és az Eszter könyvét. A bar Kochba lázadás szellemi vezet√je. A rómaiak kilenc társával együtt kivégezték. 12. A zsidó vallási törvények alapján mindenre áldást kell mondani. A szépre a következ√t: Áldott vagy Örökkévaló Isten, a világ királya, akinek ilyen világa van. 13. A Misna kinyilatkoztatott voltáról szintén a Talmud beszél a Tóra alapján. Mózes negyven nap és negyven éjszaka volt fenn Szináj hegyén (2Móz 24–18; 34–28; 5Móz 9–9; 9–11; 9–18; 10–10). Nappal kapta meg az írott Tant, a Tórát, éjszaka a szóbeli Tant, a Misnát. 14. Atyák mondásai 5,6. 15. 2Móz 31–18 és 5Móz 9–10. 16. A héber keltezéseket napjainkig is ily módon jelzik. Erre példaként nézzük meg az idei héber dátumot: 5760. Az ezres helyértéket lehagyják, mivel ez evidencia. A 760-as számot egy 400-as bet∫vel (táv) egy 300-assal (sin) és egy hetven számérték∫ bet∫ (számeh) egymásutánjával írjuk le (tásász). Összeolvasva megkapjuk: 760. 17. Az „a” vagy az „e” bet∫, a helyesírástól függ√en 1 vagy 70, a „ch”-nál ugyanígy: 8 vagy 20, a „t”-nél 9 vagy 400, az „sz”-nél 60 vagy 300. A szó eleji magánhangzókat mindig egy néma bet∫ (1 vagy 70) vezeti be. A szó közepi magánhangzókat általában csak pontozással jelzik, és a punktálásnak nincs számértéke. Lásd: „erev” = 70+200+2.

1. A kivonulás történetének szövegét hosszú évszázadokon keresztül szerkesztették a bölcsek, és napjainkig sincs lezárva. Minden szédervezet√nek kötelessége hozzátenni valamit. Ez a gyermekvers valószín∫leg a XVI. században került bele a Hággádába, a kivonulást elmesél√ verses gy∫jteménybe. 2. A zsidó vallás a Tórának, Mózes öt könyvének parancsolataira épül. Ezek a parancsolatok, a micvák írják el√ a zsidó ember mindennapjainak és ünnepeinek rendjét. A parancsolatok egyike (2Móz 13/8), hogy az Egyiptomból való kiszabadulás éjjelén az egész család közösen étkezzékn. Ez a „széder este”. A vacsora alatt el kell mesélni a gyermekeknek a kiszabadulás történetét. 3. A Szóbeli Tan héber neve, jelentése: ismétlés, tanulás. 200 körül zárta le rabbi Jehuda, a fejedelem. 4. Atyák mondásai 5/22. 5. A Prédikátor könyvében Salamon király is céloz arra az elvre, hogy a bölcsesség és a tudás gyarapítása csak azok számára áldásos, akik kezelni is tudják az ismereteket. „Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.” (Préd 1,18) 6. A hitszónokok általában a d’rást használják fel szónoklataikhoz, a „drásá”hoz. A Talmud dársán-nak nevezi a jogászokat, illetve a jogfilozófusokat, célozva arra, hogy √k általában a szöveg átvitt értelmét, és az olykor szubjektív következtetéseiket adták el√. 7. A hagyomány szerint az a történet olvasata, hogy a négy bölcs elmerült mind a négy értelmezési módban, azaz a misztikus gondolatok és az ezoterikus tanok kutatásának szentelték napjaikat. 8. Rabbi Akiva tanítványa Tvériában. A második században élt. 9. Rabbi Akiva kortársa, a titokzatos tanok szakért√jeként tartották számon. 10. Elisá ben Ábujá, a legtehetségesebb bölcsek egyike, a Misna egyik legfontosabb szerz√jének és szerkeszt√jének, rabbi Meirnek a mestere. Fiatalkorában szakít a zsidósággal, ekkor lesz a gúnyneve Áhér, „másik”. A kés√bbi években minden tehetségével a római elnyomókat segíti a zsidóság elleni szellemi küz-

127

Radnóti Zoltán van egy „a” (=1) bet∫, amit nem ejtenek ki, és ezt a számláláskor elhagyják. 31. Lásd 5. lábjegyzet. 32. A kommentár megértése végett változtattam a magyar szórenden, visszaadva az eredeti héber szórendet. A pontos magyar fordítás: „Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mint ha más emberhez adnám. Maradj nálam!” 33. A számokkal és a különböz√ Istennevekkel lehetett életet adni, de ölni is. A Talmud elmondja, hogy Mózes is Isten 42 bet∫s nevével ölte meg az egyiptomit (2Móz 12,12–14). Err√l a témáról Hoffer Ármin „Magyarázat a 12 a 42 és a 72 bet∫s Istennevekr√l” cím∫ dolgozata beszél. (Hácofé) 34. A „hely” (mákom) nagyon fontos szerepet tölt be a zsidó hagyományban. A Talmudban és a Kabbalában Isten neve, a szentírásban pedig Jeruzsálemet, a Szentélyt, Isten „lakhelyét” szimbolizálja. „Azután elkezdte építeni Salamon az Örökkévaló házát Jeruzsálemben, a Mórijjá-hegyen, ahol az Örökkévaló megjelent apjának, Dávidnak, azon a helyen, amelyet Dávid kijelölt, a jebúszi Ornán szér∫jén.” (2Krón 3,1) Itt Jeruzsálemr√l beszél, Morijja hegyér√l és a „helyr√l”. Ábrahám áldozatánál szintén ugyanezeket a szavakat találjuk: Morijja hegyét és a „helyet”. „Az Örökkévaló ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott ég√áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messzir√l. (1Móz 22,2–4) 35. Jesája 2,3 illetve Micha 4,2. 36. 2Sám 5,7. illetve 1Kir 8,1.

18. Ehhez a témához részletesen lásd: Leo Strauss: „A Tévelyg√k Útmutatójának irodalmi karaktere.” (In: L. Strauss: Az üldöztetés és az írás m∫vészete. Atlantisz, 1994) 19. Lábánról a hagyomány negatív módon emlékezik meg, hiszen a Tóra elmondja, miként próbálta mindenáron kihasználni Jákobot, és hogyan dolgoztatta 21 esztendeig. 20. Lásd a 2. lábjegyzetet! 21. Ez persze nonszensz, hiszen a tórai parancsolatok dönt√ többsége a Szentélyhez és Izrael földjéhez köt√dik. 22. Héberül: szövetség. 23. Ha a zsidó nép megtartja a parancsolatokat, akkor az Örökkévaló nekik adja a Tórát és ezáltal a parancsolatokat, ami biztosítja a túlélést a népnek. 24. Az „et” az accusativus prepositiója, a „há” a nével√, és az „or” szó jelenti a fényt. 25. A talmudi arám nyelvben a Tórát Orájtá-nak, fénynek, világosságnak mondják. 26. 2Móz 34,6. Isten 13 tulajdonsága, melyeket átadott az embernek és ezáltal az emberiségnek, amikor a lelket/lelkét a testbe belelehelte. 27. A hiedelem szó ebben a kontextusban nem negatív jelz√, hanem egészen a mai napig tartó, a törvénykódexekben megtalálható szokás. 28. Például nem esznek savanyúságot, nehogy a következ√ év savanyú legyen. 29. Félelmetes napoknak nevezik az Újév és az Engesztel√ Nap közötti tíz napot, mivel az Örökkévaló ekkor dönt az ember sorsáról. Ezekben a napokban a hagyomány sokkal több és nagyobb elmélyülést követel√ imát ír el√, ami a megbánást, a b∫nt√l való elszakadást és az igaz megtérést van hivatva el√segíteni. 30. Ez alkalommal a hagyomány egy picit csal, mivel a b∫n, a chét szó végén

Marc Chagall: Dekorációvázlat, 1920

128