BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM VEGYÉSZMÉRNÖKI ÉS BIOMÉRNÖKI KAR OLÁH GYÖRGY DOKTORI ISKOLA
BETEKINTÉS A BIOMASSZA ALAPÚ ETANOL ELŐÁLLÍTÁS FOLYAMATÁBA, KÖZÉPPONTBAN A TRICHODERMA REESEI CELLULÁZ ENZIM TERMELÉSÉVEL PHD ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
Szerző:
Gyalai-Korpos Miklós
Témavezető: Dr. Réczey Istvánné Egyetemi docens
Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék Non-Food Kutatócsoport
2012
1. BEVEZETÉS ÉS A KUTATÁS CÉLJAI A globális olajpiac legújabb fejleményei megmutatták, hogy az ellátásbiztonsági kockázatok, a fejlődő országok növekvő energiaigénye és az olajár volatilitása mind része a közlekedés energiaellátásával kapcsolatos egyre növekvő kihívásnak. Számos ígéretes technológia létezik, köztük a bioetanol előállítása is, amelyek legalább részben kiválthatják az olajtermékeket, így csökkentve ezeket a kapcsolódó kockázatokat. Sok ezek közül a technológiák közül azonban jelenleg nem piacképes, elsősorban a magas gyártási költségük miatt. Ezek csökkentése komoly technológiai kihívás, amelyhez további erőfeszítések szükségesek a kutatás és fejlesztés területén. A fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioetanol kiváló benzinhelyettesítő energiahordozó lehet. Amíg az első generációs technológia keményítő (például kukorica vagy búza) vagy szacharóz (például cukornád lé) tartalmú nyersanyagokat használ fel, a második generációs technológia nyersanyaga a lignocellulóz alapú biomassza. Ez utóbbi, mezőgazdasági és erdészeti melléktermékek formájában bőséges mennyiségben áll rendelkezésre világszerte, amit még kiegészíthet az energianövények termesztése is. A PhD dolgozatom a biomassza alapú etanol gyártás folyamatának több pontját érinti. Célom volt: 1. Egy olyan új berendezés létrehozása és tesztelése, amely képes az etanol fermentáció valós idejű nyomonkövetésére egyszerre több párhuzamos csatornán. 2. Magyar cukorcirok fajtákon alapuló etanol termelés vizsgálata. 3. Olyan szénforrások alkalmazása a T. reesei celluláz termelésére, amelyek az etanol gyártás folyamán, mint melléktermékek keletkeznek, így a helyszínen rendelkezésre állnak. 4. Különböző, a szignál transzdukciós útvonalak elemeiben módosított T. reesei törzsek enzimtermelésének vizsgálata laboratóriumi méretű fermentorban.
2
2. IRODALMI HÁTTÉR Az etanol termelés alapja a glükóz és fruktóz fermentációja etanollá, általában pékélesztő (Saccharomyces cerevisiae) alkalmazásával, amely egy, már sok ezer éve alkalmazott folyamat. Számos nyersanyag tartalmaz glükózt különböző vegyületekben: cukornövények, gabonafélék és a lignocellulóz alapú biomassza is, amely a glükózt a növényi sejtfal szerkezeti polimerjeiben, a cellulózban és kisebb mennyiségben a hemicellulózban tárolja. A nyersanyag függvényében eltérő folyamatokat alkalmaznak a glükóz felszabadítására és etanol termelésre. Magára a lignocellulóz alapú folyamat megvalósítására is már számos konfigurációt dolgoztak ki (1. ábra), ennek ellenére ez az ún. második generációs technológia jelenleg csak mintaprojektek formájában létezik.
1. ábra – A biomassza alapú etanol gyártás folyamatának konfigurációi (Gírio et al.., 2010 1) SHF: külön hidrolízis (cellulóz) és fermentáció (glükóz) SHCF: külön hidrolízis (cellulóz) és kofermentáció (hexózok és pentózok) SSF: együttes idejű cukrosítás és fermentáció (glükóz) SSCF: együttes idejű cukrosítás és kofermentáció (hexózok és pentózok) CBP: egyesített biofeldolgozás (enzimtermelés, hidrolízis és az összes cukor fermentációja egy lépésben)
A lignocellulóz alapú etanol gyártás megfelelő nyersanyaga lehet a mind globálisan, mind magyar viszonylatban nagy mennyiségben rendelkezésre álló búzaszalma. A dolgozatomban emellett egy másik lignocellulóz alapú mellékterméket, a cukorcirok bagaszt is vizsgáltam, ami a cukorcirok szár préselése után marad vissza. Az így 1
Gírio, FM. et al (2010) Hemicelluloses for fuel ethanol: A review. Bioresource Technology 101(13):4775-4800
3
kinyert lé, a cukornádhoz hasonlóan, nagy mennyiségű szacharózt tartalmaz, ami pékélesztő hozzáadásával közvetlenül etanollá erjeszthető. Mérsékelt égövön a cukorcirok feldolgozást nehezíti, hogy a rövid betakarítási időszak miatt a lé csak évente 1-2 hónapig áll rendelkezésre. A lé ugyanis nem tárolható, mivel a mikrobák, ideértve a lé természetes mikroflóráját is, hamar felhasználják a könnyen erjeszthető cukortartalmat. A bagasz, vagy egyéb mezőgazdasági melléktermék hasznosítása éves szinten ki tudná egyenlíteni a lé rövid rendelkezésre állását, így megteremtve az első és második generációs technológiák integrálásának lehetőségét is. A lignocellulóz ellenálló szerkezete miatt azonban az enzimes hidrolízis és fermentáció előtt szükséges a nyersanyag előkezelése (például gőzrobbantással), azért, hogy a cellulóz láncok hozzáférhetővé váljanak a glükózt felszabadító enzimek számára. Az előkezelés után a kapott zagyot vagy elválasztás nélkül vagy a cellulóz tartalmú szilárd frakcióra (az enzimes hidrolízis szubsztrátja), valamint az oldható cukrokat és egyéb vegyületeket tartalmazó folyadék frakcióra szétválasztva hasznosíthatjuk. A folyadék frakcióban azonban olyan vízoldható vegyületek találhatóak, amelyek inhibitorai lehetnek a mikrobák növekedésének, ezáltal nehezítve a további hasznosítást. Ennek oka az, hogy az előkezelés erélyes körülményei miatt a lignocellulóz mátrix egyes komponensei vízoldható formában felszabadulnak, sőt tovább bomlanak. A folyadék frakció magas cukortartalma (főleg pentózok) miatt azonban számos felhasználási módját vizsgáltak (etanol és xilit fermentáció, biogáz és biohidrogén termelés, enzimtermelés). Sok esetben viszont a folyadék frakció inhibitor mennyisége meghaladja a mikrobák tolerancia szintjét. Ilyenkor a hasznosítás előtt az inhibitorok koncentrációját számos méregtelenítési móddal csökkenthetjük, vagy a használt mikrobákat szoktathatjuk hozzá fokozatosan a kedvezőtlen környezethez. Az előkezelt rost hidrolíziséhez celluláz enzimek szükségesek, amelyek felszabadítják a glükózt a cellulóz láncokból. Mivel a lebomló növényi anyagok bőséges energia- és szénforrást jelentenek a természetben, számos élőlény, elsősorban mikrobák képesek a növényi sejtfalat alkotó szénhidrátok lebontására. A Trichoderma reesei fonalas gomba az egyik leghatásosabb, ipari léptékben is alkalmazott celluláztermelő mikroorganizmus. Manapság számos olyan, az eredetileg izolált QM6a törzsből kifejlesztett T. reesei törzs érhető el, ami nagy mennyiségben tud celluláz enzimet kiválasztani (ún. „hipertermelő”). A mutagén ágensekkel végzett kezelésen, majd az azt követő speciális táptalajon való szelekción alapuló törzsfejlesztések elsődleges céljai a celluláz termelés hozamfokozása és katabolit derepresszív mutánsok létrehozása voltak. A laboratóriumi módszerek fejlődése és a génmérnökség eszközei lehetővé tették a genom célzott módosítását, így segítve a celluláz kiválasztás optimalizálását. Ez ad lehetőséget a szignál transzdukciós útvonal elemeinek módosítására is. Ez az útvonal és elemei továbbítják a mikrobát körülvevő környezet változásaira utaló jeleket a sejtmagba, ahol különböző gén elemeket megcélozva szabályozzák a génexpressziót. A fény, főleg a kék fény, a gombákban általában, és így a Trichoderma fajokban is számos fiziológiai folyamatra van hatással, például a növekedésre, konidiospóra képzésre és metabolikus útvonalakra. Ez alól a celluláz expresszió sem kivétel: az ENVOY fehérje és a BLR1 és BLR2 fotóreceptorok a celluláz termelést fénytől függő módon alakítják. 4
3. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK Nyersanyagok Kétféle magyar cukorcirok fajtát: a Monori Édest és a Berényt használtam. Míg a Monori Édes levét közvetlenül erjesztettem etanollá, a bagaszt nyolcféle módon kezeltem elő a következő paraméterek kombinálásával: lúg fajtája (NaOH vagy KOH), koncentrációja (1% vagy 2%) és hőmérséklet-idő párosítás (25°C 3 nap vagy 121°C 1 óra). A Berény bagaszt a svédországi Lundi Egyetem Vegyipari Műveletek Tanszékén kezelték elő gőzrobbantással. A zagyot háromszoros mennyiségű meleg desztillált vízzel mosták, majd a folyadék és szilárd frakciókat vákuumszűréssel szétválasztották. Ezeket, mint szénforrásokat alkalmaztam enzimtermelési kísérletekben, a folyadék frakció esetében további hígítás után. Emellett búzaörlemény és szalma hasznosításának lehetőségét is vizsgáltam. A búzaszalma gőzrobbantása a madridi CIEMAT intézetben történt. A zagy szétválasztása az előzőhöz hasonlóan zajlott, azonban a szilárd frakciót csak az elválasztást követően mosták. Az innen származó folyadék frakciót két lépcsős eljárásban méregtelenítettem (bepárlás majd lúgosítás), majd azt követően hígítás után szintén enzimtermeléshez használtam. T. reesei törzsek A fenti folyadék frakciók hasznosítására rázatott lombikos enzimtermelő kísérletek során T. reesei RUT C30 törzset használtam. A T. reesei folyadék frakcióhoz való adaptációs képességét előadaptációval vizsgáltam, amelynek során agar lemezekre oltottam át, amelyek növekvő mennyiségben tartalmaztak folyadék frakciót. Laboratóriumi fermentorban, Solka Floc szénforráson végzett összehasonlító enzimtermelő kísérletek pedig T. reesei QM9414-et és annak mutánsait: Δenv1, Δblr1 és Δblr2 alkalmaztam, amelyekben az adott, fény érzékelési transzdukciós útvonalban érintett gén nyitott leolvasási keretét törölték. A fermentációs felülúszó mintákból különféle enzimaktivitásokat, maradék redukáló cukor és kiválasztott fehérje tartalmat mértem. A fermentorból származó minták esetében a sejttömeget is meghatároztam. Hidrolízis A hidrolízis kísérletek (pH 4,8 és 2% szárazanyag) során mind termelt, mind kereskedelmi enzim készítményeket (Celluclast 1.5L és Novozym 188 (mindkettő Novozymes A/S, Dánia) használtam 20 FPU/g glükán illetve szárazanyag dózisban. Etanol fermentáció A batch etanol fermentációkat pékélesztő alkalmazásával végeztem és nyomonkövettem egy, a termelt CO2 mérésén alapuló berendezéssel, amit a Stereo Vision Kft.-vel közösen fejlesztettünk ki.
5
4. EREDMÉNYEK Fermentáció nyomon követése a képződött gáz mérésével Egy, az etanol fermentáció vagy bármilyen más egyéb gázképződéssel járó reakció valós idejű nyomon követésére képes berendezést fejlesztettünk ki. Ez a berendezés egyszerre több párhuzamos mintát is képes mérni, amely használatának előnye az azonnali információ a kísérletekről, a reakció kinetika tanulmányozásának lehetősége és a különféle kísérleti beállítások összehasonlítása. Teszt mérések statisztikai értékelése alapján megállapítottam, hogy a berendezés működése megbízható. Felállítottam egy képletet is, amivel ki lehet számolni a gáztérfogat ismeretében a minta etanol tartalmát. A HPLC technikával mért etanol tartalmak és a képlettel számoltak összevetése azonban a növekvő gáztérfogattal növekvő eltérést mutatott a kétféleképp meghatározott etanol mennyiség között. Ennek ellenére, a statisztikai kiértékelés alapján elmondható, hogy a berendezés alkalmas az etanol fermentáció nyomon követésére. Teljes cukorcirok növény, mint bioetanol nyersanyag A teljes cukorcirok növény hatékonyan használható etanoltermelésre magas, 8 300 L/hektáros potenciállal, aminek 45%-a a lé erjesztéséből származik. A lé erjesztése után 68.7±2.1 g/L végső etanol koncentrációt mértem, ami 78,9%-os konverziónak felel meg a kiindulási cukortartalom alapján. A különböző lúgos előkezelések hatásaként a bagasz glükán (41%-ról 45-67%-ra) és xilán (17%-ról 2329%-ra) tartalma megnövekedett. A magasabb lúg koncentráció a glükántartalom növekedését okozta, ez a hatás 121°C-on volt jelentősebb. A legnagyobb arányú glükántartalom-növekedést 2%-os NaOH 121°C-on való alkalmazásával értem el. A bagasz lúgos előkezelését megfelelő módszernek ítéltem, tekintettel arra, hogy jó konverziós értékeket értem el az előkezelt, majd elválasztott és mosott rost hidrolízise során. A NaOH mindkét koncentrációban igen eredményes volt 121°C-on (90,5% és 94,6% redukáló cukor felszabadítás, az 1% és 2% NaOH esetében). Ezzel szemben azonban, az etanol kihozatal tekintetében egy szobahőmérsékletű kezelés volt a legeredményesebb (2% NaOH, 69,6% etanol konverzió az előkezelt anyag szénhidrát tartalma alapján). A folyadék frakció, mint szénforrás T. reesei számára A cukorcirok bagasz és a búzaszalma gőzrobbantásából származó folyadék frakciókat közvetlenül alkalmazva T. reesei fermentáció szénforrásaként nem tapasztaltam enzimtermelést. A sikeres enzimtermelés érdekében a cukorcirok bagasz esetében a T. reesei adaptációját vizsgáltam. Előzetes adaptációt szilárd táptalajon, agarlemezen végeztem, majd az így megszerzett adaptációs képességet sikerült átvinnem rázatott lombikos fermentációkban (hígított folyadék frakció szénforráson). Az adaptált törzsek alkalmazása esetében nemcsak gyorsabban indult meg az enzimtermelés, hanem 22,6%-kal magasabb végső FPA értéket is, a nem adaptált törzshöz viszonyítva. Az inhibitorok általában a mikrobák növekedését a kezdeti fázisban befolyásolják, ezért is említésre méltó, hogy a T. reesei adaptációja magasabb végső FPA értéket is eredményezett.
6
A búzaszalma előkezelése után kapott folyadékfrakciót méregtelenítettem, majd azt követően hígítva tudtam használni enzimfermentációban. Hét nap fermentáció elteltével a kontrol minták (folyadék frakció nélkül) már elérték a maximális FPA értéket, ami a többi tenyészet esetén (méregtelenített folyadék frakció önmagában vagy kiegészítve búzaörleménnyel vagy előkezelt búzaszalmával) a 11 napon történt meg (25-69%-kal magasabb FPA, mint a kontrol). A folyadék frakció szénforrásként való használatának fő előnye a jelentősen megnövekedett termelt xilanáz aktivitás, amit a hidrolízis kísérletek is alátámasztottak (70% xilán konverzió a kereskedelmi enzimek esetében, míg 81-85% olyan házi enzimkészítménnyel, amikor folyadék frakciót is tartalmazott az enzimtermelő táptalaj). Emellett, a búzaörleménnyel való kiegészítés esetében a T. reesei tenyészet közel optimális BGA/FPA arányt ért el. Lépték növelt celluláz termelés szignál transzdukciós útvonalakban módosított T. reesei mutánsokkal Különböző a fény érzékelési transzdukciós útvonal elemeiben módosított T. reesei mutánsok fermentorban végzett enzimtermelése során úgy találtam, hogy azok eredményesebbek enzimtermelésben, mint a szülői QM9414 törzs. Azonban az egyes gének törlése máshogy mutatkozott meg a mért aktivitásokban (1. táblázat). 1. táblázat – Különböző enzimaktivitások összehasonlítása. 0 – nincs jelentős eltérés a QM9414-től, + – magasabb (<30%) aktivitás, mint a QM9414 esetében, ++ – legalább 30%-kal magasabb aktivitás, mint a QM9414 esetében, -- - a QM9414 által termelt aktivitás 70%-át nem éri el Δenv1 Δblr1 Δblr2 EGA
++
0
++
FPA
+
--
+
BGA
+
+
++
XYLA
+
+
0
Azt, hogy a hatékonyabb enzimkiválasztásnak különböző okai lehetnek, alátámasztották a sejttömegre és a teljes kiválasztott fehérjére vonatkoztatott specifikus aktivitások is. Az env1 törlése egy sokkal hatékonyabb enzimmix termeléséhez vezetett, míg a blr2 törlése a teljes kiválasztott fehérje mennyiség növekedését okozta. Ezek alapján feltételezhető, hogy a fény érzékelési transzdukciós útvonal fő elemei (BLR1, BLR2 és ENV1) kritikus szabályozók vagy ellenőrzési pontok lehetnek a (fény függő) sejten kívüli növényi sejtfal bontó enzimek termelésében, még az alapvetően sötét viszonyok között is, amik egy acél fermentor belsejében uralkodnak.
7
AZ ÉRTEKEZÉS ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEI 1. A Stereo Vision Kft.-vel egy berendezést fejlesztettünk ki, ami képes a fermentáció során képződő gáz mérésére, ahogy azt a sokféle nyersanyagon végzett tesztek mutatják. A berendezés statisztikai értékelése alapján a berendezés működése megbízható. A végső gáztérfogat alapján az etanol koncentráció is kiszámolható, azonban egy növekvő eltérést figyeltem meg, ahogy a mért térfogat nőtt. (I. közlemény) 2. A cukorcirok bagasz híg lúgos előkezelése mind a redukáló cukor felszabadítással jellemzett enzimes hidrolízis, mind a végső etanol hozammal leírt szimultán hidrolízis és erjesztés szempontjából hatékony. Azonban a hidrolízis szempontjából más paraméterpárosítások voltak a legeredményesebbek, mint a teljes folyamat esetében. (I. közlemény) 3. A T. reesei enzimtermelése gőzrobbantott cukorcirok bagasz folyadék frakcióján fokozható volt a folyadék frakcióhoz szoktatott, adaptált törzsek alkalmazásával. T. reesei agarlemezeken végzett előadaptációja során szerzett adaptációs képessége átvihető rázatott lombikos fermentációba is, ahol az adaptált törzsek hamarabb kezdenek enzimet termelni, valamint magasabb végső enzimaktivitást is érnek le, mint a nem-adaptáltak. (II. közlemény) 4. Folyadék frakción történő T. reesei fermentáció eredményessége nem ítélhető meg előre a fő inhibitorok (ecetsav, hangyasav, furfurol és HMF) koncentrációi alapján. Egyéb vegyületek és/vagy az inhibitorok közötti interakciók is hatással vannak a gomba növekedésére, enzimtermelésére. (II. és III. közlemény) 5. A gőzrobbantással előkezelt búzaszalma folyadék frakciója méregtelenítés és hígítás után megfelelő, helyben elérhető szénforrás a T. reesei számára. Alkalmazásának fő előnye a pentózfrakció hasznosítása mellett az elért nagy xilanáz aktivitás. (III. közlemény) 6. A folyadék frakción (gőzrobbantott búzaszalma) termelt enzimkomplex BG aktivitása keményítő, mint kiegészítő szénforrás alkalmazásával növelhető (közel 1 BGA/FPA arány). Ez a kiegészítés azonban nem vezet az inhibíciós hatás mérsékléséhez. (III. közlemény) 7. Megmutattam, hogy a fény érzékelési transzdukciós útvonalak módosítása egy eredményes megközelítés lehet, amivel a magasabb enzimaktivitásokat érhetőek el lépték növelt fermentáció (30 liter) esetén is. A megnövekedett aktivitások mögött különféle szabályozói sémák állnak. Míg a blr2 törlése jelentősen megnövekedett teljes kiválasztott fehérje mennyiséget eredményezett, addig az env1 törlése egy sokkal eredményesebb enzimmix kiválasztásához vezetett. (IV. közlemény)
8
5. KÖVETKEZTETÉSEK, LEHETSÉGES ALKALMAZÁSOK A lignocellulóz, mezőgazdasági és erdészeti melléktermék formájában, nagy mennyiségben rendelkezésre áll világszerte. Emellett, helyi körülményekhez jól alkalmazkodott energianövények is jó lehetőséget jelenthetnek magas etanol hozamok eléréséhez, amint azt a cukorcirok esetében bizonyítottam. A további kutatásokat hatékonyabbá és egyszerűbbé teheti a fermentáció nyomon követésére kifejlesztett berendezés. Az előkezelés után elválasztott folyadék frakció egy helyben rendelkezésre álló melléktermék, ami ipari méretben is megfelelő szénforrása lehet a T. reesei gombának celluláz enzimtermeléshez, csökkentve az enzim, s ezáltal az etanol előállítási költségeit. Emellett a már létező cukor illetve keményítő tartalmú nyersanyagot feldolgozó, első generációs gyártási infrastruktúrák kihasználása az első és második generációs technológiák integrálásával segítheti a második generációs etanolgyártás mielőbbi ipari léptékű megvalósítást. Az eredmények betekintést engedtek a T. reesei génszabályozásába is, aminek különböző szintjei kiaknázhatóak a biotechnológiai fermentációk fejlesztése érdekében. Figyelembe véve az ipari fermentáció körülményeit (valószínűleg sötét viszonyok), a fény érzékelés útvonala, valamint annak célpontjai a génexpresszióban egy új stratégiát mutathatnak a törzsfejlesztésnek, megcélozva egy sokkal hatékonyabb bioüzemanyag gyártást.
9
6. KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE A dolgozat a következő közleményeken alapszik: I.
Gyalai-Korpos, M., Feczák, J., Réczey, K. (2008) Sweet sorghum juice and bagasse as a possible feedstock for bioethanol production. Hungarian Journal of Industrial Chemistry Veszprém, 36(1-2):43-48
II.
Gyalai-Korpos, M., Fülöp, T., Sipos, B., Réczey, K. (2012) Processing sweet sorghum into bioethanol – an integrated approach: Enhanced utilization of sweet sorghum in bioethanol production by adaptation of Trichoderma reesei RUTC30. Periodica Polytechnica Chemical Engineering 56(1):1-9 IF(2011):0.042
III.
Gyalai-Korpos, M., Mangel, R., Alvira, P., Dienes, D., Ballesteros, M., Réczey, K. (2011) Cellulase production using different streams of wheat grain- and wheat straw-based ethanol processes. Journal of Industrial Microbiology and Biotechnology, 38(7):791-802 DOI: 10.1007/s10295-010-0811-9 IF(2010): 2.416
IV.
Gyalai-Korpos, M., Nagy, G., Mareczky, Z., Schuster, A., Réczey, K., Schmoll, M. (2010) Relevance of the light signaling machinery for cellulase expression in Trichoderma reesei (Hypocrea jecorina). BMC Research Notes, 3:330 DOI:10.1186/1756-0500-3-330
Szóbeli előadások Gyalai-Korpos, M., Réczey, K. Second generation ethanol. International Summer University of Environmental Sciences. Dessau, Germany Aug 23-Sept 11, 2010 Gyalai-Korpos, M., Nagy, G., Mareczky, Z., Réczey, K., Kubicek, C.P., Schmoll, M. Investigation of cellulase production by different Trichoderma reesei mutants modified in signal transduction pathways. (Szignál transzdukciós útvonalakban módosított Trichoderma reesei mutánsok celluláztermelésének vizsgálata.) 336th Scientific Colloquium (KÉKI) Budapest, Hungary Sept 18, 2009. Gyalai-Korpos, M. Conference experiences: 16th European Biomass Conference and Exhibition, 2-6 June, 2008 Feria Valencia, Spain (Konferencia tapasztalatok: 16th European Biomass Conference and Exhibition, 2-6 June, 2008 Feria Valencia, Spain) Workshop of the Polysaccharide-chemistry committee (MTA) Budapest, Hungary Sept 29, 2008 Gyalai-Korpos, M., Kádár, Zs., Feczák, J., Réczey, K. Possible utilization of whole sweet sorghum plant for bioethanol production (Teljes cukorcirok növény felhasználásának lehetőségei bioetanol előállítás céljából.) Conference of Chemical Engineering ’08 Veszprém, Hungary Apr 22-24, 2008 Gyalai-Korpos, M., Réczey K. Role of di- and polysaccharides in the bioethanol potential of sweet sorghum. (Di- és poliszacharidok szerepe a cukorcirok etanol potenciáljában.) Workshop of the Polysaccharide-chemistry committee (MTA) Budapest, Hungary Nov 7, 2007
10
Gyalai-Korpos, M., Kádár, Zs., Geier, J., Réczey, K. Possibilities to monitor ethanol fermentation in laboratory scale – introducing an online system. (Etanol fermentáció nyomon követésének lehetőségei laboratóriumi körülmények között – Fermentációs online monitoring rendszer bemutatása.) Conference of Chemical Engineering ’07 Veszprém, Hungary Apr 25-27, 2007 Poszterek Gyalai-Korpos, M., Mangel, R., Alvira, P., Ballesteros, M., Réczey K. Cellulase enzyme production on liquid fraction of steam pretreated wheat straw. The 4th Annual Workshop of COST FP0602 Izmir, Turkey Sept 22-24, 2010 Gyalai-Korpos, M., Mangel, R., Barta, Zs., Alvira, P., Dienes, D., Ballesteros, M., Réczey, K., Cellulase production using different streams of wheat grain and wheat straw based ethanol processes. 32nd Symposium on Biotechnology for Fuels and Chemicals Clearwater Beach, FL, USA Apr 19-22, 2010 Gyalai-Korpos, M., Schuster, A., Réczey, K., Kubicek, C.P., Schmoll, M. Role of the ooc1 gene of Hypocrea jecorina (anamorph: Trichoderma reesei) in cellulase expression. 3rd European Workshop on Biotechnology for Lignocellulose Biorefineries Varenna, Italy Sept 3-4, 2009 Alvira, P., Negro, M.J., Ballesteros, M., Gyalai-Korpos, M., Dienes, D. Evaluation of cellulase preparations produced by Trichoderma reesei Rut C30 using pretreated wheat straw as carbon source. 3rd European Workshop on Biotechnology for Lignocellulose Biorefineries Varenna, Italy Sept 3-4, 2009 Gyalai-Korpos, M., Geier, J., Réczey, K. Tracking ethanol fermentation in laboratory scale. Intensive Program in Biorenewables Iowa State University, Ames, IA, USA June 3-15, 2009 Gyalai-Korpos, M., Feczák, J., Réczey, K. Applicability of bioethanol production technologies on the complex utilization of the sweet sorghum variety ‘Monori Édes’. (Etanol előállítási technológiák alkalmazhatósága Monori Édes cukorcirok teljes körű felhasználására.) Environment and Energy Conference Debrecen, Hungary May 8-9, 2009 Gyalai-Korpos, M., Nagy, G., Mareczky, Z., Réczey, K., Kubicek, C.P., Schmoll, M. Impact of signal transduction pathways on cellulase production in Hypocrea jecorina (anamorph Trichoderma reesei). 2nd European Workshop on Biotechnology for Lignocellulose Biorefineries Biel, Switzerland Dec 4-5, 2008 Sipos, B., Barta, Zs., Gyalai-Korpos, M., Sassner, P., Réczey, K. Can sweet sorghum be a feasible raw material for ethanol production in Hungary? 16th European Biomass Conference & Exhibition Valencia, Spain June 2-6, 2008 Gyalai-Korpos, M., Barta, Zs., Sipos, B., Réczey, K. Looking for feedstock – bioethanol potential in Hungary. 16th European Biomass Conference & Exhibition Valencia, Spain June 2-6, 2008
11
Gyalai-Korpos, M., Kádár, Zs., Feczák, J., Réczey, K. Fuel ethanol from sorghum juice, kernel and bagasse. 1st European Workshop on Biotechnology for Lignocellulose Biorefineries Copenhagen, Denmark March 27-28, 2008 Konferencia kiadványok Gyalai-Korpos, M., Kádár, Zs., Feczák, J., Réczey, K. (2008) Possible utilization of whole sweet sorghum plant for bioethanol production (Teljes cukorcirok növény felhasználásának lehetőségei bioetanol előállítás céljából.) Conference of Chemical Engineering ’08 Conference Proceeding (ISBN 978-963-9696-36-5), 26-30. Gyalai-Korpos, M., Kádár, Zs., Geier, J., Réczey, K. (2007) Possibilities to monitor ethanol fermentation in laboratory scale – introducing an online system. (Etanol fermentáció nyomon követésének lehetőségei laboratóriumi körülmények között – Fermentációs online monitoring rendszer bemutatása.) Conference of Chemical Engineering ’07 Conference Proceeding (ISBN 978-963-9696-15-0), 29-33. Egyéb magyar nyelvű cikkek Gyalai-Korpos M., Feczák J., Réczey I. (2008) ‘Monori Édes’ sweet sorghum as a potential bioethanol feedstock. (A Monori Édes cukorcirok, mint lehetséges bioetanol alapanyag) Bioenergia III.(3): 25-29 Sipos B., Gyalai-Korpos M., Barta Zs. (2008) 16th European Biomass Conference and Exhibition, 2-6 June, 2008, Valencia, Spain (16. Európai Biomassza Konferencia és Kiállítás 2008. június 2-6 Valencia, Spanyolország) Bioenergia III.(4):41-43
12
