BESZÁMOLÓ a Magyar Ásványolaj Szövetség 2013. évi tevékenységéről* Úgy néz ki, hogy 2013-ra véget ért a 2008-ban kezdődött világméretű gazdasági válság. Ha szerény mértékben is, de javulni kezdett a gazdaság teljesítménye, és végre megszűnt az üzemanyag-forgalom visszaesése. Problémák azonban voltak bőven, mind nemzetközi, mind hazai vonatkozásban (a környezet alakulása, az uráli típusú olaj felértékelődése, a legnagyobb gazdaság csaknem fizetésképtelenné válása, vagy az üzemanyagok jelölése, újpénztárgépek bevezetése, a kenőanyagok fekete piaca). NEMZETKÖZI KITEKINTÉS
A nemzetközi összefoglalót négy részre osztjuk: az olaj és az üzemanyagok világpiaci árának alakulására, a világ legnagyobb gazdaságának csaknem csőd közeli helyzetére, a „klímacsúcsra” és az olajjal kapcsolatos más külföldi eseményekre. *A szöveg azonos a MÁSz 2014. május 15.-i közgyűlésén elfogadott szöveggel
1
Az olaj és az üzemanyagok világpiaci ára A számunkra irányadó „Brent” olaj ára (dollár/hordóban) az alábbiak szerint alakult (forrás: Reuters).
Az átlagár 108,7 USD/bbl volt, ami némileg elmarad a tavalyi történelmi rekordtól (111,6 USD/bbl). A Brent ára négy éven át folyamatosan emelkedett, ez a tendencia most megváltozott. A minimumot (96,8 USD/bbl), április 17.-én a maximumot (119,3) február 8.-án érte el. Ami az üzemanyagokat illeti, a 95 oktános benzin és a gázolaj számunkra irányadó nemzetközi jegyzésárának (FOB ROT) formálódását az alábbi ábra mutatja (zöld jelöli a benzint, piros jelöli a gázolajat, az adatok dollár/tonnában értendőek). A benzin átlagára 986,9 USD/t volt (tavaly 1036,5 USD/t); a legdrágább február 19.-én, legolcsóbb november 11.-én volt 1137,0 illetve 895,5 USD/t értékkel. A gázolaj átlagára 938,7 USD/t volt (tavaly 980,0 USD/t); a legdrágább február 8.-án, a legolcsóbb április 17.-én volt 1037,5 illetve 849,0 USD/t értékkel. (Forrás: MOL Nyrt)
2
Fizetésképtelenné válik az USA? Október 1.-én bekövetkezett egy olyan esemény, ami az egész világgazdaságra, így az olajiparra is, kihatással lehetett volna. Legalábbis elvben leállt az amerikai kormány. (Az USA-ban a kormányzati szervek csak akkor kapnak pénzt, ha azt a kongresszus jóváhagyja - de ez szeptember 30.-án lejárt, újban pedig nem tudott megállapodni a két párt.) A kétmillió szövetségi közalkalmazottból nyolcszázezret fizetés nélküli szabadságra küldtek; ők semmilyen munkát nem végezhetnek (ingyeneset sem). A légiirányítók, börtönőrök, határőrök úgy dolgoztak, mint eddig – csak fizetést nem kaptak. A korlátozás nem vonatkozik a katonaságra és annak polgári alkalmazottaira, és a szövetségi nyugdíjasok is kapták (egyelőre) a pénzüket. Számos elemző értékelése szerint az USA azt kockáztatta, hogy október 17.-től fizetésképtelenné válik. Egy héttel később sem került közelebb egymáshoz a két párt álláspontja – mindkettő a másiktól vár engedményeket. Október 9.-én leültek tárgyalni a demokrata és a republikánus képviselők, amiről a Bloomberg azt írta, hogy az adósságplafon ideiglenes megemeléséről lehetett szó, de nem tudni, ezt a republikánusok milyen feltételekhez kötik. (Október 1.-re az USA államadóssága elérte a 16 billió (!) dollárt, amit a hatályos törvények szerint nem léphet túl a kormány.) A Reuters azt írta, hogy a csődre készülve a pénzügyminisztérium és a jegybank olyan terveket kezdett el kidolgozni, amelyekkel a csődhelyzet következményei kordában tarthatóak. Részleteket állítólag azért nem hoztak nyilvánosságra, mert nem akarják azt üzenni a törvényhozásnak, hogy az ország átvészelheti az adósságplafon megemelése nélkül. Egy héttel az ominózus október 17.-e előtt adósságemelési plafon kidolgozását jelentette be a képviselőház republikánus többsége (azt nem hozták nyilvánosságra, hogy mik a feltételeik). Mivel a javaslat csak hat hétre szólna, az elnök visszautasította. Ugyanezen a napon az IMF vezérigazgatója sajtótájékoztatót tartott Washingtonban, melyen arról beszélt, milyen károkat okozhat az amerikai és a globális gazdaságnak, ha nem sikerül megállapodni. Nem sokkal később az IMF és a Világbank vezetőinek találkozóján is ez volt a téma (az utóbbi időkben az ilyen találkozók középpontjában az euró zóna állapota volt). Október 14.-én úgy nézett ki, hogy sikerül elkerülni a komolyabb bajt, kidolgozás alatt volt egy szenátusi tervezet, amelyik február 7.-ig terjesztette volna ki az adósságplafont. 15.-én a republikánusok saját javaslatot dolgoznak ki, mert nem tartják elegendőnek a szenátusi törvényjavaslatot. Tőzsdezárást követően a Fitch Ratings bejelentette, hogy az USA legjobb, AAA adósbesorolását negatív megfigyelőlistára tette. Végül – ahogy a piacok várták – az utolsó pillanatban megegyezett a két párt; az adósságplafont február 7.-ig megemelték, és az ideiglenes költségvetés december 15.-ig fedezi a kormány kiadásait. Addig a két pártnak megoldást kell találnia a kiadások csökkentéséről és egy új adópolitikáról. Többszázezer közalkalmazott térhetett vissza kényszerszabadságáról.
3
A Standard & Poor’s szerint a 16 napi leállás 24 milliárd dollár kárt okozott, és az amerikai gazdaság idei növekedését háromról kettő százalékra csökkentette. Sok elemző azonban úgy látja, hogy a mostani megállapodás nem oldotta meg a problémát, csak eltolta néhány hónappal. Klímacsúcs November 11. és 20. között Varsóban tartották az ENSZ idei klímakonferenciáját, melyen 194 ország képviselői vettek részt azzal a céllal, hogy előkészítsék a 2015ben Párizsban megkötendő új klímaváltozás elleni egyezményt. Végül érdemi megállapodás nélkül álltak fel a tárgyaló felek. A probléma az, hogy az un. Kyotói Egyezmény határideje már lejárt, de mivel új megállapodást eddig nem sikerült létrehozni, jobb híján azt meghosszabbították. Ez viszont csak a fejlett országokra ró kötelezettségeket, miközben az emisszió növekedéséért ma már alapvetően a fejlődők felelősek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy olyan nagy „fejlett” kibocsátók, mint az USA nem vállaltak kötelezettséget, Kína pedig mint fejlődő eleve mentesül. Abban sikerült megállapodni, hogy jövőre Limában találkoznak. (Közben a Global Carbon Project nevű nemzetközi kutatócsoport azt tette közzé, hogy idén rekord méretet, 36 milliárd tonnát fog elérni a világ szén-dioxid kibocsátása, ami 2,1 %-os növekedés lesz 2012-höz képest, és 61 %-os növekedés a bázisnak számító 1990hez képest. Az összes kibocsátás 27 %-áért Kína, 14 %-áért az USA, 10 %-áért az Európai Unió felelős.) Fontosabb külföldi események Levélben tájékoztatott bennünket az EUROPIA (lényegében az uniós szintű ásványolaj szövetség) és a CONCAWE (az európai olajipar egészségügyi és környezetvédelmi szervezete), hogy – azonos tagjaik nyomására - CONCAWE néven összeolvadtak. Intézkedési csomagot fogalmazott meg az Európai Bizottság, hogy elősegítse az alternatív üzemanyagokat árusító töltőállomások elterjedését. Ennek részeként előírják, hogy 2015 végéig közös európai szabványt kell kidolgozni a személyautókat, teherkocsikat és vízi járműveket kiszolgáló sűrített és cseppfolyósított földgázt (CNG és LNG) árusító töltőállomásokra. CNG kutakat „javasol” létesíteni 400 kilométerenként a „Transzeurópai Közlekedési Hálózat” mentén, és 2020. végéig „elegendő számú” (egymástól legfeljebb 150 kilométerre levő) LNG kúthálózatnak kell lennie egész Európában. Az Európai Tanács márciusban 62,9 €/t vámot vetett ki az importált bio-etanolra, melynek amerikai és brazil beszállítása lendületesen nőtt (igen komoly gondokat okozva az európai gyártóknak). 2009-ben még csak 102, 2011-ben már több mint 1.100 millió tonna érkezett. Június 19.-én valószínűleg sokakat meglepett az a Wall Street Journalban megjelent hír, miszerint a mexikói elnök bejelentette az olajipar megnyitását. Mexikó (a világon elsőként) 1938-ban államosította az olajszektort. Az ország napi 3 millió hordó olajat termel, azonban ez a mennyiség csökkenő tendenciát mutat, sőt a PeMex vezetői riogattak azzal, hogy 2020-ra Mexikó nettó importőrré válhat.
4
A kitermelés csökkentésének megállítására újabb mezőket kellene feltárni, ezek azonban vagy a tenger mélyén vagy nem hagyományos formációk alakjában vannak, melyek hasznosításához az állami cég nem rendelkezik kellő szakismerettel. Augusztus 6.-án azt írta a Porfoilio.hu, hogy május óta az orosz („uráli típusú”) olaj ára 13 %-kal nőtt, az Európában irányadó Brenté 10 %-kal, ennek következtében a két minőség közötti árrés („spread”) a jellemző 2-3-ról 1 USD/bbl érték köré csökkent, ami hátrányosan érinti azokat a kelet-európai finomítókat, melyek erre a minőségre lettek optimalizálva. A különbség oka alapvetően az, hogy az orosz olaj nehezebb, és magasabb a kéntartalma. A felértékelődés oka pedig vélhetően az, hogy az orosz vezetés régóta szorgalmazza, hogy változzon meg az export szerkezete, nyersanyagok helyett feldolgozott termékek kerüljenek külföldre, és igen nagy importálóként megjelent Kína, és egyre nagyobb felhasználója lesz az orosz olajnak. Az iráni olajminiszter decemberben bejelentette, hogy országa megnyitja kapuit az európai és amerikai olajcégek előtt. Hogy ez milyen formában valósul meg, az egy 2014. évi konferencián fog eldőlni. Bijan Zanganeh csak annyit mondott, hogy a ma alkalmazott kompenzációs (buyback) és termelés megosztási (product share agrement) között fog majd elhelyezkedni. December 16.-án a Lidové Noviny azt írta, hogy a (MOL tulajdonában levő) Slovnaft tárgyalásokat folytat az ENI-vel annak a Ceska Rafinerskában levő 33 %-os részesedése és 124 Agip kút megvásárlásáról. A CR lényege két finomító (Litvinov és Kralupy), melyek együttes kapacitása közel évi 9 millió tonna, de lényegesen kevésbé kiépítettek (Nelson-féle komplexitás indexük alacsonyabb) mint a Slovnaft pozsonyi finomítójáé. A CR másik, többségi tulajdonosa a (lengyel PKN Orlen többségi tulajdonában levő) Unipetrol. 2013-ban Oroszország termelte a legtöbb olajat, 523,3 milliót tonnát. A második Szaúd-Arábia, a harmadik az USA volt.
5
A HAZAI HELYZET
A magyarországi ismertetést három részre bontjuk: az üzemanyag- és kenőanyagforgalomra („Statisztika”), a munkabizottságok tevékenységének súlyponti részeire és a fontosabb hazai eseményekre. Statisztika Üzemanyag kiskereskedelem Az üzemanyagok világpiaci árváltozásai mellett a hazai árak alakulásában meghatározó szerepe van a forint-dollár árfolyamnak, mely 2013-ban a lentiek szerint alakult (forrás: Nemzeti Bank honlapja).
6
Az átlagos árfolyam 223,7 HUF/USD volt (tavaly 225,4 HUF/USD); a legkevesebbet (211,6 forintot) október 28.-án, a legtöbbet (238,5 forintot) január 5.-én adták egy dollárért. A fentiek (valamint a jövedéki adó és az ÁFA) eredőjeként alakult az üzemanyagok kiskereskedelmi ára. (Forrás: MOL Nyrt)
A benzin átlagára literenként 420,0 forint volt (tavaly 427,1); a maximumot áprilisban érte el, a minimumot decemberben (442 illetve 397 forint/liter). A gázolaj átlagára literenként 427,6 forint volt (tavaly 438,1 forint). A maximumot áprilisban és októberben, a minimumot júniusban érte el (439, illetve 416 forint/liter). A tagvállalatok kútjainál az alábbi üzemanyag-mennyiségeket forgalmazták (adatok literben): Üzemanyag 95 motorbenzin 98 motorbenzin Prémium motorbenzin Benzin összesen Gázolaj Prémium gázolaj Gázolaj összesen Üzemanyag összesen
2013. év 1 151 956 142 6 326 701 28 957 735 1 187 240 578 1 526 189 544 65 757 915 1 591 947 459 2 779 188 038
2012. év 1 166 871 707 5 566 419 25 642 605 1 198 080 731 1 466 245 584 61 065 297 1 527 310 881 2 725 391 612
Változás -1,3% 13,7% 12,9% -1,0% 4,1% 7,7% 4,2% 2,0%
A fenti összehasonlítás érdekessége, hogy az első negyedévben mind a benzin (-2,3 %) mind a gázolaj-eladások (-6,0) csökkentek, félévkor a gázolaj-fogalom már nőtt (+1,4 %), a benzin tovább csökkent (-2,9 %), az első három negyedévben a gázolaj tovább erősödött (+3,0 %), és a benzin visszaesése is mérséklődött (-1,7), majd év végére alakult ki a fenti helyzet. Az összes üzemanyagot nézve, júliusban fordult át a tendencia csökkenésből növekedésbe.
7
Nyilvánvalóan jobbak lennének a gázolaj forgalmi adatok, ha az ÁFÁ-t olyan gyorsan kapnák tőlünk is vissza a fuvarozók, mint Ausztria esetében, illetve bizonyos esetekben (pl. Törökország) egyáltalán visszakapnák. A gázolaj eladások növekedése mögött az is áll, hogy 2013 folyamán tovább nőtt az un. kereskedelmi gázolaj forgalma (az ennek használatára feljogosított fuvarozók az Unióban alkalmazandó minimális adóval vásárolhatják meg a gázolajat). Vásárlói szokások A Magyar Autóklub megbízásából felmérés készült a magyar autósok üzemanyagvásárlási szokásairól (mivel nem közölték, kik a megkérdezettek, valószínűleg magánautósokról van szó, akik főleg benzint tankolnak). Az autósok fele nem kéri tele a tankot. Szintén a fele fix, kerek összegért tankol. 13%-uk havi 10.000 forint alatt vásárol, 10.000 és 20.000 között 48 %-uk, míg 20.000 felett 39 %-uk. Kétharmaduk akkor vásárolna többet, ha az üzemanyag literje 350 forint alatt volna. A válaszadók kétötöde mindig ugyanazon a helyen tankol, zömük (57 %) legfeljebb három olajtársaság közt szokott választani, és csak néhány százalék „benzinkútszédelgő”. Az autósok háromnegyede csak akkor vesz üzemanyagot, ha „porzik a tank”, és csak 14 %-uk kéri a kutasok segítségét tankoláskor.
8
Kenőanyagok nagykereskedelme A kenőanyag-forgalmazók* a következő kenőanyag-mennyiségeket forgalmazták a nagykereskedelemben (adatok kilogrammban): Megnevezés 2013. 2012. 1.A. Motorolajok Diesel és Otto motorral szerelt 6 187 226 5 381 814 gépkocsikhoz 1.B. Diesel motorolajok haszongépjárművekhez 6 844 648 7 094 180 1.C. Kétütemű motorolajok 222 205 238 461 1.D. Egyéb motorolajok 977 475 1 143 550 Motorolajok összesen 14 231 554 13 858 005 2.A. Automata sebességváltó olajok, ATF 537 371 595 925 2.B. Közlekedési hajtómű olajok 2 422 674 2 542 756 2.C. Ipari hajtómű olajok 1 195 739 1 142 124 2.D. Hidraulikus olajok 6 087 723 6 006 457 Hajtómű és hidraulika olajok összesen 10 243 507 10 287 262 3.A. Kenőzsírok 1 038 701 984 120 4.A. Hőkezelő olajok 82 909 102 493 4.B. Vágóolajok 1 097 593 1 321 780 4.C. Fémmegmunkáló emulziók 1 037 330 967 186 4.D. Korrózióvédő termékek 130 812 139 261 Fémmegmunkáló kenőanyagok összesen: 2 348 644 2 530 720 5.A. Turbinaolajok 441 733 350 829 5.B. Szigetelőolajok 413 862 319 023 Magasan finomított olajok összesen 669 852 855 595 6.A. Kompresszorolajok 518 114 520 526 6.B. Általános gépolajok 2 455 711 2 333 709 6.C. Egyéb nem kenési célú ipari olajok 856 947 793 212 Egyéb olajok összesen: 3 830 772 3 647 447 7.A. Feldolgozó olajok 854 810 1 206 055 Teljes belföldi eladás (zsírok nélkül) 32 364 882 32 199 341
% 15,0 -3,5 -6,7 -14,6 2,7 -9,7 -4,7 4,6 1,3 -0,4 5,5 -18,7 -17,1 7,2 -5,9 -7,2 25,9 29,7 27,7 -0,4 5,2 8,0 5,0 -29,1 0,5
*Agip, MOL, OMV, Total, Orbico (volt Shell), Lubexpert (volt ESSO), Prista Oil
A kenőanyag-eladások lényegében nem változtak 2012-höz képest, ha a teljes belföldi értékesítést nézzük. Ugyanakkor egyes csoportokon belül igen jelentős eltérések vannak (pl. a magasan finomított olajoknál közel harminc százalékos növekedés, a feldolgozó olajoknál ugyanekkora visszaesés). A legkisebb változást azok a csoportok mutatták (motorolajok valamint hajtómű és hidraulika olajok), amelyek az eladásokban a legnagyobb mennyiségeket jelentik
9
Üzemanyag-kártyás eladások A vállalatok üzemanyag-kártyával havonta az alábbi mennyiségeket értékesítették (adatok literben): Benzin Hónap
Eladás (liter)
Változás* (%)
Göngyölített
Változás* (%)
január
7 699 561
-7,7
7 699 561
-7,7
február
7 629 476
-8,4
15 329 037
-8,1
március
8 142 718
-10,8
23 471 755
-9,0
április
8 814 874
-0,4
32 286 629
-6,9
május
9 188 176
-6,0
41 474 805
-6,7
június
9 089 167
-6,3
50 563 972
-6,6
július
9 284 386
-3,5
59 848 358
-6,1
augusztus
8 443 976
-8,5
68 292 334
-6,4
szeptember
8 875 238
-2,6
77 167 572
-6,0
október
9 147 370
-3,4
86 314 942
-5,7
november
8 449 461
-2,5
94 764 403
-5,5
december
7 608 132
-1,6
102 372 535
-5,2
* az előző év azonos időszakához viszonyítva Gázolaj Hónap
Eladás (liter)
Változás* (%)
Göngyölített
Változás* (%)
január
46 620 473
3,0
46 620 473
3,0
február
45 445 195
-2,3
92 065 668
0,3
március
49 002 180
-4,4
141 067 848
-1,4
április
53 805 105
9,4
194 872 953
1,4
május
55 486 987
3,0
250 359 940
1,7
június
55 000 741
2,2
305 360 681
1,8
július
59 489 818
7,2
364 850 499
2,7
augusztus
54 221 556
1,3
419 072 055
2,5
szeptember
58 308 227
8,4
477 380 282
3,2
október
61 796 692
8,2
539 176 974
3,7
november
56 883 017
7,1
596 059 991
4,1
december
48 136 055
10,5
644 196 046
4,5
* az előző év azonos időszakához viszonyítva 10
Lényegében az általános üzemanyag-eladási tendenciák ismétlődnek meg az üzemanyag-kártyával történő eladásoknál is. A NAV-tól, a VPOP jogutódjától kapott tájékoztatás szerint az ország töltőállomásain 1.553.5 millió liter benzint és 2.427,0 millió liter gázolajat forgalmaztak 2013-ben, ami benzin esetében azonos a 2012. évivel, gázolaj esetében pedig 4,2 százalékos növekedés (gázolaj esetében megegyezik a Szövetség kútjainál tapasztalt tendenciával, benzin esetében kicsit jobb az országos adat). Egyben azt is jelenti, hogy a tagvállalatok együttes piaci részesedése a teljes kiskereskedelemben benzin szempontjából 77 százalék (ami ugyanaz, mint 2012-ben volt) gázolaj szempontjából 66,6 % (ami egy százalékkal jobb a 2012. évivel). Az utóbbi arány nagyjából megfelel a tagvállalatok kútjai részarányának; másképpen fogalmazva, az „átlagos fehér kút” lényegében annyi gázolajat forgalmaz, mint az „átlagos színes kút”. A munkabizottságok tevékenységének súlyponti részei Oktatás A 150/2012.(VII.06.) kormányrendelet értelmében 2013 szeptemberétől megszűnne a kutasok távoktatásának lehetősége, csak 280-420 órás tanfolyami képzés elvégzése után szerezhetnének szakképesítést a munkavállalók. Ez legalább negyven napos elfoglaltságot jelente, vagyis a dolgozók több hétre kiesnének a munkából, amit a töltőállomások üzemeltetői nem tudnának kigazdálkodni, sem a dolgozók vállalni. Ha ez így maradna, minden kút csak önkiszolgáló üzemmódban működne, más szavakkal: több ezer töltőállomás-kezelői munkahely megszűnne. A fentiek okán azt kértük az NGM Szakképzési és Felnőttképzési Főosztályától, hogy módosítsák úgy a rendeletet, hogy a képzés távoktatás formájában is megtörténhessen. Azt a választ kaptuk, hogy indokainkat elfogadhatónak tartják, és módosítani fogják a rendeletet. Bio-üzemanyagok és energiahatékonyság A „megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről” szóló 2010. évi CXVII. törvénynek (Büat.) 9. §-a értelmében az üzemanyag-forgalmazóknak a tárgyévet követő év március 31-ig hitelesített jelentést kell benyújtaniuk a forgalmazott üzemanyagok mennyiségéről, beszerzési és származási helyéről, valamint a teljes életciklusra vonatkozó, energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátásáról. A jelentési kötelezettség elmulasztása esetén az üzemanyag-forgalmazó százezer forinttól egymillió forintig terjedő bírsággal sújtható. A törvény felhatalmazó rendelkezései alapján a jelentéshez szükséges nyilvántartások, a jelentéstétel, valamint a hitelesítés részletes szabályait az energiapolitikáért felelős miniszter rendeletben állapítja meg. E rendelet még nem készült el, tekintve, hogy továbbra is hiányzanak azok az uniós szintű szabályok, melyek a jelentés (így a mögöttes nyilvántartások) tartalmának meghatározásához szükségesek (pl. mi értendő az üzemanyagok, a közlekedési célú energiatermékek beszerzési és származási helye alatt). Hogy egy el nem készíthető jelentés miatt ne büntethesse a NAV az olajvállalatokat, levélben fordultunk január legvégén Németh Lászlóné NFM miniszterhez, kérve segítségét. Választ ugyan nem kaptunk, de júniusban úgy módosították a Büat-t, hogy a jelentéssel kapcsolatos rendelkezések (ideértve a bírságolást is) a miniszteri rendelet hatályba lépésétől alkalmazandóak. 11
Júniusban a főtitkár megbeszélésen vett részt az NFM-ben a bio-üzemanyagokkal kapcsolatban, melyre Szövetségünkön kívül meghívták a Vidékfejlesztési Minisztérium, a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal és a NAV képviselőit. Az ülést az tette szükségessé, hogy a parlament elfogadott egy (saláta)törvényt, ami a megújuló energiákkal is foglalkozott. Ilyen szempontból a törvénymódosítás lényege az, hogy a jövőben nem havi, hanem éves szinten kell a bio-részarány teljesítését igazolni, és ezt át kellett vezetni a bio-törvény végrehajtási rendeletén. Augusztusban az EU Integrációs Munkabizottság megtárgyalta az energiahatékonysággal kapcsolatos irányelv magyarországi átvételét és a bioüzemanyagokkal kapcsolatos kormányrendelet módosítását, melynek hátterében a következő áll: ✴
Az NFM zöldgazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkára a múlt hónapban azt nyilatkozta, hogy az Unió energiahatékonysági irányelve értelmében minden energia-termelőnek és energia-elosztónak az általa eladott energiamennyiség másfél százalékát meg kell takarítania (ami értelmezhető új adóként). Az irányelvet Magyarország az ősszel veszi át jogrendjébe, és a szabályozás 2014 nyarán lép életbe. Nem nevezte azonban meg az államtitkár, hogy kik lesznek az érintettek (az irányelv maga is „lazán” fogalmaz és lehetővé teszi, hogy a tagállamok többféle intézkedés közül válasszák ki a számukra legmegfelelőbbet). Minthogy a szabályozásból a közlekedés akár teljesen ki is maradhat, a jelenlevők abban állapodtak meg, hogy a kérdésre akkor térnek vissza, ha a leendő jogszabály koncepciója vagy szövege tervezet formájában rendelkezésre áll.
✴
A kormány előterjesztést készített „a fenntartható bioüzemanyag-termelés követelményeiről és igazolásáról szóló 343/2010. kormányrendelet módosítására”, melynek tervezetét véleményezésre megküldte Szövetségünknek, és amelyet a tagvállalatok véleményezésre megkaptak. A jelenlevők azt állapították meg, hogy a tervezetben kisebb (pontatlanságnak tűnő) hibák vannak, amit az NFM-nek jelezni kell. Sajnálattal tapasztalták, hogy korábbi észrevételeink (lényegileg pontosítások) nem kerültek átvezetésre, így ezeket ismételten kérni kell.
Augusztus végén újabb megbeszélés volt az NFM-ben az un. közvetett földhasználat változás (ILUC) álláspont kialakításával kapcsolatban, mert Magyarországnak választ kell adni arra, mit kíván tenni e téren. Az egész ILUC hátterében annak meggátlása áll, hogy a bio-üzemanyagok termelésének fokozása maga után vonja erdők kivágását és mocsarak lecsapolását. 2020-ra a közlekedésben a megújulók részaránya (energia alapon) 10 %-t kell, hogy elérjen, úgy hogy (a legújabb uniós javaslat szerint) az első generációs bio-üzemanyagok (élelmiszer alapanyagból fermentációval előállított alkohol vagy növényolaj-metilészter) aránya ne haladja meg az 5 %-t. Ez azt jelenti, hogy a másik 5%-nak (pontosan nem definiált) második generációs üzemanyagnak vagy közlekedésben felhasznált, megújuló alapanyagból előállított elektromosságnak kell lennie. Ez azt is jelentené azonban, hogy veszélybe kerülne a már meglevő üzemek működése, újakat pedig bizonyára nem fog építeni senki – különösen úgy nem, hogy 2020-tól várhatóan nem lesz bio-üzemanyag részarány előírás, csak a szén-dioxidot kibocsátást korlátoznák. Elmondtuk, hogy ez csak akkor tartható, ha a második generációs üzemanyag mennyiségeket kettő12
négyszeres szorzószámmal lehet figyelembe venni, az első generációs üzemanyagok maximális koncentrációjára elfogadnánk magasabb korlátot, továbbá ha 2020 utánra nem ad meg az EU legalább irányszámokat, nem lesz beruházó. A jelenlevők ezzel egyetértettek, és arra kértek minden résztvevőt, hogy javaslatait szeptember 3.-ig küldje meg a minisztériumba. A Szövetség javaslataként a MOL dolgozott ki tervezetet, a főtitkár köröztette, és megküldte az NFM-be. Változás a honlapon Folytatódott az a tájékoztatás, mellyel a Szövetség honlapján keresztül a nemszakmabelieknek ismertetést adunk az olajipar (erősen egyszerűsített) működéséről. A tavalyi, feldolgozással kapcsolatos összeállítás („Hogyan működik egy olajfinomító?”) 2013-ban egy, a kitermelést összefoglaló anyag („Hogyan jön ki a földből az olaj?”) jelent meg honlapunk „Érdekességek” részén. Az autósok tájékoztatását szolgálta, hogy felkerült honlapunkra a tagvállalatok töltőállomás-listája megyénkénti bontásban, melyet a tagvállalatok jelzései alapján naprakésszé teszünk. Statisztikai összehasonlítás Márciusban megbeszélést tartott a Statisztikai Munkabizottság, melyen áttekintették a 2012. év együttes üzemanyag-forgalmát, és azt állapították meg, hogy a Szövetség statisztikája reálisan tükrözi a hazai helyzetet. Júniusban a munkabizottság a KSH-tól kapott országos kútlistát tanulmányozta, és azt állapították meg, hogy az nem megfelelően tükrözi a valóságot (például sok töltőállomás kétszer szerepel benne). Megállapodtak, hogy a kérdés tisztázására meghívják a következő találkozóra a KSH képviselőit, de előtte elkészíti a főtitkár a tagvállalatok kútlistáját, melyhez az adatokat (megye, irányítószám, város, utca/tér és szám, cég neve) a tagvállalatok megküldik neki. Utóbbi el is készült, viszont a KSH képviselőivel nem sikerült érdemi megbeszélést tartani. A kenőanyag forgalmazásban érintett cégek egyhangúan úgy látják, hogy a 2012. évi statisztika nem tükrözi helyesen a forgalmat. Mivel senki nem érezte úgy, hogy esetleg hibás számokat adott volna meg, felhatalmazták a főtitkárt, hogy szúrópróba szerűen megnézheti a könyvelést készítőnél az adatokat, és erről számoljon be a legközelebbi ülésen (később arról tájékoztatott, hogy nem talált kiugró értékeket, vagyis vélhetően mindenki helyes adatokat közölt). Ugyancsak felhatalmazták, hogy a NAV-nál tudja meg, hogy alakult az „export” és a hazai „nyersanyagkénti” felhasználás az elmúlt tíz évben. Erről azt a tájékoztatást kapta, hogy a NAV táblázatában található eltérések (a 2012 előtti és utáni oszlopokban) részben azzal magyarázhatóak, hogy 2012-ben új csoportok kerültek bevezetésre, valójában látszateltérésekről van szó, mert az oszlopok összege (összes díjmentes felhasználás) közel állandó. Arra nem kapott választ, hogy 2011-ben miért volt kiugróan magas a visszaigényelt termékdíj. Világossá vált, hogy náluk a MOL általa gyártott és saját maga által kenőanyag-gyártás céljára felhasznált bázisolaj is szerepel a kimutatásban (így már érthető, hogy került termékdíj mentesen alapanyagként felhasználásra mintegy 50.000 tonna „kenőanyag” évente).
13
Töltőállomások biztonsága Áprilisban az ORFK bűnügyi főosztályvezetője volt a Környezetvédelmi, Egészségügyi és Biztonsági Munkabizottság vendége. A megbeszélésen áttekintették a töltőállomásokat érintő leggyakoribb bűncselekményeket. Megállapították, hogy a legneuralgikusabb pontok az este bezáró kutak (a betörések során minden mozdíthatót – alapvetően cigarettát – elvisznek, és egy-egy „akció” két percnél tovább nem tart), újdonság az itt árult Pé-Bé palackok lopása. Nem csökkentek érdemben a fizetés nélküli elhajtások, és új jelenség a Magyarországon csak átutazó külföldi focidrukkerek garázdálkodása a kutakon. Az ORFK képviselője kérte a jelenlévőket, hogy küldjenek el neki néhány rendőrségi határozatot, hogy ennek ismeretében folytassuk a megbeszélést még a nyári szabadságok előtt. A jelenlevők megállapodtak, hogy kiegészítik a jelenlegi „riadóláncot”; nemcsak a kútrablásokról, hanem minden komolyabb bűncselekményekről tájékoztatják a főtitkárt, aki ezeket az információkat azonnal továbbküldi a tagvállalatoknak. (Úgy néz ki, hogy bandák egy-egy bűncselekményre „szakosodva” támadják meg a kutakat, többnyire azonos módszerekkel.) Szeptemberben újabb megbeszélést tartottunk vele, amikor elhangzott, hogy a bűncselekmény elkövetési értékét tavaly áprilisban 50.000 forintra emelték, ami azt jelenti, hogy elhajtások ügyében nem nyomoz a rendőrség. Az éjszakára bezáró kutakon a betörések lényegében megszűntek, mióta nem szabad töltőállomáson árusítani dohányterméket. Egy felvetésünkre válaszul azt mondta vendégünk, hogy levelet küld a BRFK-nak, miszerint a kútra kihívott járőr egyben kérje a felvételeket is (a gyakorlat az, hogy ez annyival később szokott megtörténni, hogy addigra az érintett cég törli a felvételeket). Kenőanyagok termékdíja Tavaly levélben fordultunk az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséghez (OHÜ), hogy a fáradt olaj feldolgozása és hasznosítása után visszafizetett termékdíj a kenőanyagok aktuális termékdíjával legyen azonos. Erre megint azt a választ kaptuk, hogy megnézik, van-e erre lehetőség. Szintén tavaly írtuk az OHÜ-nek azt a javaslatot, hogy a termékdíj befizetés javítása érdekében ne a jövedéki törvényt változtassák (azzal, hogy jövedéki termékké teszik a kenőanyagokat), hanem a termékdíj törvényt, mert a jövedéki törvény előírásai aránytalanul nagy terhet jelentene a hazai gyártóra. Ezzel kapcsolatban februárban elmondták, hogy véleményüket kifejtve továbbküldték felettes hatóságuknak, a VM-nek, ahonnan nem érkezett visszajelzés. Utánanéznek levelük sorsának. Márciusban beszélést tartott a Kenőanyag Munkabizottság, melyen a NAV több főosztályának képviselői is részt vettek. Szövetségünk ismertette a leggyakoribb csalási formákat: ✴
Vannak cégek melyek nem fizetik be az általuk forgalmazott kenőanyagok, vagy azok egy része után a termékdíjat és ÁFÁ-t. A módszer a következő: magyar vagy szlovák cégek Lengyelországban vásárolnak kenőanyagot (korábban ezt Szlovéniában tették), amit Magyarországon adnak el, természetesen igen alacsony árakat ajánlva, számla nélkül. Kis alkatrészboltokat, (és ez egyre gyakoribb, és egyre sikeresebb) fusi-szervizeket célozzák meg, akik nem igényelnek számlát, csak alacsony árakat. 14
✴
Néhány, pénzügyileg erős cég, Nyugat-Európában vásárol kenőanyagot konténerben, amit átcsomagol, „rebrand”-el majd nyomott árakon tud értékesíteni, ui. nincs a teljes mennyiség a hatóságok felé bejelentve, azaz csak a volumen egy részére fizették meg a termékdíjat.
✴
Hasonló eredményt hozó másik módszer: A magyar cég kenőanyagot exportál valamelyik EU tagállamba (főleg Szlovákiába), de az ügylet csak „papíron valósul meg”, valójában a termék Magyarországon marad, itt kerül értékesítésre, de az ÁFA és termékdíjat így „megtakaríthatják”.
✴
Nagy alkatrész kereskedők, autókereskedők alkatrésszel együtt hozzák be, alkatrészként a kenőanyagokat s így ne fizetnek azokra termékdíjat
✴
Néhány cég (többnyire ipari üzemek) Nyugat-Európai anyavállalattal rendelkeznek. A kenőanyagigényüket az anyavállat biztosítja számukra, oly módon, hogy a termékdíj fizetést kikerülik
✴
Már ismert márkák esetében is hallani arról, hogy, a szomszéd országbeli leányvállalaton, vagy disztributoron keresztül próbálnak eladni kenőanyagot Magyarországra, ezzel jelentős árelőnyhöz jutva a piacon (ÁFA, TD).
Bemutattuk továbbá, hogy az eladások semmivel nem indokolható csökkenést mutatnak mind saját statisztikánk (1994) mind a „hivatalos” statisztika (1998) alapján. Jól látható, hogy az uniós csatlakozás óta a (termékdíj befizetés alapján visszaszámolt) országos forgalom lényegesen gyorsabb esést mutatott. Különösen furcsa, hogy úgy néz ki, mintha 2010-ben gyakorlatilag csak a tagvállalatok forgalmaztak kenőanyagot, ami nyilvánvalóan nem igaz. A NAV képviselői elmondták, hogy sok más terméknél vannak hasonló problémák (pl. gumi, akkumulátor). A kenőanyagokról konkrétan azt mondták, hogy 2010-ben 158, 2011ben 99, 2012-ben 103,6 ezer tonna kenőanyag érkezett be. Abban egyetértés volt, hogy a jogi szabályozás nem megfelelő. Ennek háttere az, hogy 2012. decemberében levélben küldtük meg Illés Zoltánnak arra kidolgozott javaslatunkat, hogy (a jövedéki törvény helyett) miként kellene módosítani a termékdíj törvényt a visszaélések kiküszöbölése céljából. Három hónap után elutasító válasz érkezett; a VM államtitkár szerint a termékdíj törvény célja és preambuluma nem teszi lehetővé az általunk kért változtatásokat. Miután a VM elutasította azt a javaslatunkat, hogy a termékdíj-törvény módosításával szüntessék meg a feketepiacot, a MOL javaslatot dolgozott ki a kenőanyagok jövedéki termékké történő átminősítésére (az eddigiekhez képest az volt az új elem, hogy a kenőanyagok gyártása nem, csak a kereskedelmük kerülne jövedéki körbe). A javaslatot – melyet az Autószerelők Országos Egyesülete is támogatott – július végén megküldtük Pankucsi Zoltán NGM és Illés Zoltán VM államtitkárnak. Augusztus 29.-én fogadta a Kenőanyag Munkabizottság képviselőit Pankucsi Zoltán. Bemutattuk javaslatunkat a kenőanyagok kereskedelmének jövedéki körbe kerülésére. Azt mondta, hogy egyetért a javaslatunkkal, és a részletek kidolgozásakor várhatóan még meghív bennünket konzultációra. Erre meghívtak minden érdekeltet (VM, NFM, OHÜ), és a végén abban állapodtunk meg, hogy elfogadják javaslatunkat.
15
A parlamentnek beadott törvénymódosítási javaslatban már nem egészen a megbeszéltek tükröződtek (maradtak volna kiskapuk), és ezt jeleztük a minisztériumnak és a parlamentnek is. November 29.-én megjelent az adótörvényeket, így a jövedéki törvényt módosító törvény. Ennek részeként a kenőanyagok kereskedelme a jövedéki körbe fog tartozni, de nem úgy, ahogy kértük („kifelejtették” a szintetikus kenőanyagokat és a fehérolajokat, így valószínűleg jövőre ilyen néven fogják csempészni a kenőanyagokat). Még nagyobb baj, hogy a törvény nem tartalmazott átmeneti rendelkezéseket, nagyon valószínű, hogy ha egy gazdálkodó beadja kérelmét a kenőolajok kereskedelmére vonatkozó jövedéki engedélyre, nem kapja meg az év végéig. A fentieket jeleztük szóban a NAV-nak, illetve átmeneti rendelkezés beírását kértük a törvény végrehajtási rendeletébe az NGM-től, ami december közepén megtörtént. Szabványok Februárban a Szabványügyi Munkabizottság ülésén áttekintették az EN 228 európai benzinszabvány leendő magyar nemzeti mellékletét. (A benzinszabvány alapvetően annyiban változott meg, hogy a maximális etanol-tartalmat az eddig 5-ről 10V%-ra emelték.) A nemzeti mellékletben arra kellett megoldást javasolni, hogy mi kerüljön feltüntetésre a kútoszlopon – az új szabvány elvárásaival összhangban - melyre a jelenlevők egyhangúlag a következő javaslatot tették: ✴
a termék megnevezése (brand name)
✴
az oktánszám
✴
ha magas oxigenát-tartalmú benzinről van szó, akkor ez a tény is (pl. 95/ E10)
✴
a termék megfelel az EN 228 szabványnak és
✴
ha tartalmaz fémtartalmú adalékot, ezt a tényt.
A fenti információknak minden kúton meg kell jelenniük, de álláspontunk szerint nem feltétlen ebben a sorrendbe. A betűk méretére és típusára nem hangzott el konkrét javaslat (minden cég meghatározhatja magának, de a felíratnak jól láthatónak és egyértelműnek kell lennie). Júniusban együttes megbeszélést tartott Szabványügyi és a Minőségbiztosítási Munkabizottság, melyen áttekintették a korábbi körminta vizsgálatok felújítását, és végül abban állapodtak meg, hogy olyan kevés vizsgálólaboratórium maradt mára, hogy ennek jelenleg nincs értelme. (Körminta vizsgálatnál egy adott minta meghatározott paramétereinek elemzése során nem azt mondják, hogy ez az érték ennyi vagy annyi volt, mert a minta készítője azt állította be, hanem a mérések átlagát tekintik „a helyes” értéknek, és ehhez viszonyítják az egyes méréseket. Ennek viszont csak akkor van értelme, ha sok labor részt vesz a munkában.) Illékony szerves vegyületek (VOC) emissziója Májusban megbeszélést tartott a Tartálytechnikai Munkabizottság. Áttekintették Illés Zoltánnak április közepén decemberi VOC csökkentéssel kapcsolatos levelünkre adott válaszát, és megállapodtak azokban a részekben, amelyeket továbbra is kifogásolnak. Minthogy a levélhez egy meglehetősen bonyolult kérdőívet is küldtek (a VOC rendelet hatásának utólagos felmérésére), és ezt akkor nem sikerült 16
véglegesíteni, abban állapodtak meg a jelenlevők, hogy a megbeszélést a következő héten folytatják, és azt követően írunk a VM-be. A hónap folyamán ismételten ülésezett a Munkabizottság, melyen véglegesítették a Vidékfejlesztési Minisztériumba küldendő kérdőívet. (Az anyagot a főtitkár beküldés előtt még egyszer megküldte az ülés résztvevőinek.) Júniusban újabb megbeszélést tartott a Munkabizottság, melyen áttekintették a szénhidrogén-emisszió és a tartályrendelet kapcsán készült legutóbbi minisztériumi munkaanyagokat. Észrevételeiket levélben írják meg az NGM-nek és a VM-nek. Novemberben nem tervezett ülést tartott a Munkabizottság. Áttekintették a „VOC rendelet” (118/2011. (XII. 15.) VM rendelet a benzin tárolásából, elosztásából és töltőállomáson a gépjármű feltöltéséből származó illékony szerves vegyület (VOC) csökkentéséről) tervezett módosítását, és azon csak kisebb változtatásokat javasoltak. (Az ezt tartalmazó levelet a munkabizottság vezetője megküldte a Tartálytechnikai Szövetségnek is.) Az új rendelet azonban nem jelent meg 2013-ban. Benzol a kutak levegőjében Január 8.-án megbeszélést tartott a Környezetvédelmi, Egészségügyi és Biztonsági Munkabizottság. Elkészítették azt a levelet, melyet az ülés után a főtitkár megküldött az Emberi Erőforrások Minisztériumába (EMMI), annak bizonyítására, hogy a kutak levegőjében a benzol koncentrációja a megengedett érték alatt van. (Az állítás alátámasztására 333 töltőállomásra vonatkozó légtérmérési és biológiai monitorozási adatokat mellékeltünk kinyomtatva és DVD-n.) Kértük, hogy – a fentiekre tekintettel az EMMI változtassa meg azon álláspontját, hogy a benzinkút a levegőjében levő benzol miatt rákkeltő munkahely. A januári levélre a válasz egész éven át sürgettük. Novemberben annyi tájékoztatást kaptunk, hogy a háttérintézetük (a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága), akinek a feladatot kiadták, még nem adott állásfoglalást. Decemberben – tájékoztatásként – megkaptuk az NMMM érvelésünket csak részben elfogadó anyagát, és az ígéretet, hogy hamarosan az EMMI hivatalos válaszát is megkapjuk. Ez azonban 2013-ban nem következett be. Tartályrendelet Januárban ülést tartott a Tartálytechnikai Munkabizottság, melyen megjelentek a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselői is. Szakmai konzultációt folytattak a készülő tartályrendelet pontosítása céljából, és abban állapodtak meg, hogy a munkabizottság írásos javaslatot állít össze, melynek megbeszélésére februárban került sor ugyanebben a körben. Ezen az ülésen a jelenlévők a MOL munkatársai által készített és előzetesen megküldött véleményezett rendelet és szabályzat egyes pontjait részletesen áttekintették, és kialakították a bizottság végleges módosítási javaslatait a megfelelő magyarázatok hozzáfűzésével. Az OPAL munkatársai vállalták, hogy a szabályzat 4.4.4. pontját („a tárolótartályok robbanásveszélyes tereinek meghatározása”) szakértővel véleményeztetik, és módosítási javaslatot készítenek. Jelenlévők megállapodtak, hogy a módosításokat a MOL munkatársai formailag véglegesítik, kiegészítik egy összefoglaló javaslattétellel, majd 10 napon belül megküldik a Munkabizottság tagjai részére, s ezután kerül a minisztériumba megküldésre. A minisztériumban azonban igen lassan készült az anyag. 17
Októberben tartottak legközelebb ülést, melyre azért került sor, mert a Tartályszövetség Munkabizottságunk vezetőjének megküldte a készülő tartályrendelet nekik az NGM-ből megküldött változatát. Az anyagból az volt megállapítható, hogy a minisztériumi változat egy korábbi állapotot tükröz, amit már a MÁSZ véleményezett. Ennek két oka lehetett, vagy valami tévedés folytán ment a Tartályszövetséghez ez az anyag, vagy az NGM nem vette figyelembe korábbi észrevételeinket. A résztvevők abban állapodtak meg, hogy a munkabizottság vezetője ezeket az észrevételeket megküldi a Tartályszövetségnek, amiről – ha nem értenek egyet – még a héten megbeszélést tartunk, ha nincs ellene kifogásuk, akkor egy olyan megbeszélést tartunk (minél előbb), amire ők meghívják azoknak a hatóságoknak a képviselőit, akik a minisztériumnak az anyag elkészítése kapcsán a szakmai hátteret adják. A találkozóra novemberben került sor, és ezen részt vettek a Tartálytechnikai és Nyomástartó Berendezés Szövetség, az Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal és az NGM képviselői is. Áttekintették az NGM „Veszélyes folyadékok és olvadékok tárolótartályainak és tároló-létesítményeinek műszaki biztonsági követelményeiről és hatósági felügyeletéről” szóló rendelet tervezetét, de a megbeszélés során csak a kérdések egy részét tudták megbeszélni, a függőben maradottakra később tárgyalták meg. Utóbbi alkalommal vitatták meg a tartályrendelet függőben maradt kérdéseit. Ezekben (tartályok üzemeltetésének szüneteltetése, robbanásveszélyes terek meghatározása és szerkezeti vizsgálatok végzése) a jelenlevőknek sikerült egyetértésre jutniuk, és felhatalmazták a Tartálytechnikai Szövetség képviselőjét, hogy az anyagot küldje meg a jogszabály készítőjének. Ez megtörtént, rendelet azonban nem jelent meg 2013-ban. Útcsatlakozási díj és autópálya töltőállomások Áprilisban ülést tartott a Kiegészítő Tevékenységek Munkabizottság. Áttekintették az un. útcsatlakozási díjjal kapcsolatos helyzetet (nincs jogalapja, nem versenysemleges, sem áru sem szolgáltatás nem jár érte), és abban állapodtak meg, hogy a korábbi anyagok és tapasztalatok alapján levelet kell küldeni a fejlesztési miniszternek, melyben bemutatjuk a problémákat, ideértve, hogy ha marad a jelenlegi szabályozás, befejeződnek a kútépítések. A találkozóra júliusban került sor, melyen vendégünk volt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ képviselője. Két kérdést beszéltek meg: néhány autópályán levő töltőállomás „rendezetlen” helyzetét és az útcsatlakozási díjat. ✴
Az autópályán található mintegy 60 benzinkút körülbelül kétharmada versenytárgyalás után jutott jelenlegi tulajdonosához, és szerződéskötéskor meghatározott fizetési feltételeket fogadtak el. A többi töltőállomás úgy került (korábban) a tulajdonoshoz, hogy nem áll szerződéses kapcsolatban a magyar állammal, és ezt a helyzetet szeretné megszüntetni az NFM. Elmondtuk, hogy azzal elvben egyetértünk, hogy azonos helyzetű piaci szereplőkre vonatkozzanak azonos szabályok, de szerződéskötési javaslatukkal közvetlenül keressék meg az érintett kutakat, az Ásványolaj Szövetség ezt nem véleményezheti. Az NFM képviselői elfogadták álláspontunkat.
18
✴
Az útcsatlakozási díjjal több problémát jeleztünk (olyan fizetési kötelezettség, amiért nem kap semmit az olajcég, ráadásul jogszabály elő sem írja; az utakat az olajcégnek kell megépíttetni, majd az államnak ingyen átadnia, és még az építtetés ÁFÁ-ját sem igényelheti vissza; az út melletti benzinkútra vonatkozik, de az ugyanígy elhelyezkedő tüzéptelepre, faiskolára stb. nem). Abban állapodtunk meg, hogy amíg jogszabály nem rendezi a csatlakozási díjat (mint például Németországban), felfüggesztik a kérdést, és erről a regionális hatóságokat is értesítik.
Az autópályákon levő töltőállomások szerződési feltételeinek újratárgyalását kértük a KKK-tól novemberben, de erre 2013 folyamán nem került sor. Üzemanyagok jelölése Január 4.-én levélben fordultunk Rogán Antalhoz (a gazdasági bizottság elnökéhez), kérve, hogy válaszoljon egy hónappal ezelőtti e-mailünkre. Ennek lényege az volt, hogy a gázelosztásról szóló törvényt úgy módosítanák, hogy az üzemanyagokat „lekövethetővé” tennék, és ezt azzal indokolták, hogy ez a nemzetközi gyakorlat, és Magyarországon egy felmérés szerint a kutak közel felénél találtak valami hiányosságot vagy szabálytalanságot. Rögtön kértük, hogy mutassák meg ezt a felmérést, és tájékoztassanak, hol gyakorlat az üzemanyagok jelölése lekövethetőség céljából, de válasz többszöri írásbeli kérelmünk ellenére sem érkezett; pontosabban titkárnője azt közölte telefonon, hogy Rogán úr nem kíván foglalkozni az üggyel. A főtitkár kérte, hogy ezt írják le (de ez nem történt meg)… Végül nem a gázelosztásról szóló törvényt módosították, hanem március 27.-én megjelent az új készletezési törvény (2013. évi XXIII), és ez tartalmazza az üzemanyagok jelölését. Ugyanakkor szankciókat nem tartalmazott. Ezt oldotta meg oldotta meg később az „Egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról” szóló törvényjavaslatot, mely (nevéből nem igazán következően) módosította a készletezési törvény üzemanyagjelölésre vonatkozó részét, melynek értelmében szabad forgalomba csak jelölt üzemanyag kerülhet. Május 15.-én levélben kértük a nemzetgazdasági és a nemzeti fejlesztési miniszter, hogy fogadja képviselőinket az üzemanyag-jelöléssel kapcsolatos problémák bemutatására. Nem érkezett válasz. Június 17.-én azt nyilatkozta Fónagy János a parlamentben, hogy „a szakma kezdeményezte a (motorikus üzemanyag) jelölőrendszer bevezetését”. Másnap emailben kérdeztünk rá, hogy ki volt ez a szakma, az Olajszövetség biztosan nem kezdeményezte. Néhány nap után az a válasz érkezett, hogy ezen a jövedéki adózással foglalkozó szakmai kört értette. (A főtitkár felhívta ezután a Vám-, Jövedéki és Adóügyi Szolgáltatók Szövetségét, akik, mint kiderült, szintén nem fértek bele ebbe a „szakmai körbe”.) A 2013. évi XXIII. törvény felhatalmazza a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy a jelöléssel kapcsolatos részleteket miniszteri rendeletben szabályozza. A rendelet előkészítésében szerettünk volna részt venni, de kérésünket elutasították. A rendelet azonban nem jelent meg, hanem előzetesen Brüsszelbe kiküldték úgynevezett „notifikációra”, melynek lényege annak megállapítása, hogy egy adott jogszabály gátolja-e az áruk szabad áramlását az Unió belső piacán. Az NFM rendelet tervezete 19
augusztus végén jelent meg az EU honlapján. Szeptemberben megbeszélés volt, melyre a főtitkár összegyűjtötte azokat a részeket a tervezetből, mely alapján kifogást lehetne emelni (a rendelettervezethez nem küldték ki a törvényt, bár a tervezet minden lapján rajt van, hogy ez nem kormány álláspontja, ennek nincs jelentősége, mert nem kormányrendeletről van szó, a kötelező jelölés ellentétes az üzemanyag-minőség irányelv (FQD) 5. cikkelyével, mert az jelölés nélkül is megengedi megfelelő minőségű áruk forgalmazását, sőt a Római Szerződés egyik „alapszabadságával”, az áruk szabad áramlásával, továbbá a jelölőanyagra csak klórmentességet, nem halogénmentességet állapít meg, és minden tagvállalt meglevő minőségbiztosítási rendszerében bekeverésre kerülne egy ismeretlen anyag). A jelenlevők álláspontja az volt, hogy ez igaz, de konkrétabban kell fogalmazni. Az ülés végén abban állapodtak meg, hogy minden tagvállalat konkrétan és részletesen leírja az említett hátrányokat vasúti és közúti szállítás esetén. Az EU honlapjára kitett anyaghoz alapvetően a tagországok képviselői tehetnek észrevételeket, amit a Szövetség tagvállalatai anyacégük kormányain keresztül valósíthatnak meg. A főtitkár vegye fel a kapcsolatot az Europiával, és kérdezzen rá, hogy adott kérdésben hajlandó-e lobbi tevékenységet kifejteni. Vegye fel a kapcsolatot olyan EU hivatalnokokkal, akikkel ez ügyben célszerű tárgyalni. A tagvállalatok megkérhetik saját brüsszeli lobbistáikat, hogy segítsenek az ügyben (bár ennél sokkal fontosabb, hogy anyavállalataik országa lépjen fel). Októberben újabb megbeszélést tartottak az érintettek, ahol a főtitkár elmondta, hogy találkozott Fazekas Zsolttal (NGM), aki az uniós notifikációs eljárásokban Magyarországon képviseli. Tájékoztatta a főtitkárt, hogy az NGM az NFM-rendelet tervezetét augusztus 28-án küldte meg az Uniónak (Vállalkozáspolitika és Ipar Főigazgatóság), a dosszié hivatkozási száma: 487/HU. A notifikációval foglalkozó testülethez a tagállamok három hónapon belül tehetnek észrevételt (tehát november 29.-én már nem). Ha eddig nem érkezik észrevétel, az NFM rendelet másnap megjelenhet. Amennyiben un. részletes vélemény („detailed opinion”) érkezik valamelyik tagállam részéről, az újabb három hónappal meghosszabbítja a vizsgálat idejét. Az, hogy jött-e tagállamtól ilyen vélemény, megjelenik az EU honlapján, az azonban nem, hogy mi a tartalma. A Bizottság közli az észrevételeket Magyarországgal, és választ kell adni az áruk szabad áramlásának akadályozásával kapcsolatos felvetésekre. Amennyiben a tagállami észrevételekre nem születik megfelelő válasz, és a rendeletet ennek ellenére módosítás nélkül kihirdetik, fennáll egy uniós eljárás lehetősége. Az előző ülésen megállapodottak szerint, a tagvállalatoktól kapott (igen kevés) konkrét és részletes ismertetés alapján a főtitkár levéltervezetet készített, melyet az októberi ülés elején szétosztott. A jelenlevők azt mondták, hogy ez jó alapja lehet a leendő levélnek, amit egy héten belül kell elkészíteni, hogy akitől még nem érkezett észrevétel, az is megtehesse még. Ezután egy hetes határidővel köröztetve volt a levél a tagvállalatok között.. Ezen a megbeszélésen főtitkár elmondta még, hogy levelet küldött Illés Zoltán VM és Szócska Miklós EMMI államtitkárnak, melyben kérte, hassanak oda, hogy a rendelet jelölő anyag minőségre vonatkozó része ne a klórozott, hanem általában a halogénezett szénhidrogének alkalmazását tiltsa meg, összhangban a 41/2000. számú EüM-KöM együttes rendelettel, mely ma is hatályos. 20
Miután a köröztetett anyaghoz nem jött észrevétel, a főtitkár október 10.-én megküldte Szövetségünk álláspontját a notifikálás alatt álló magyar jelölési rendeletről az első helyen illetékes Vállalkozási és Ipari Főigazgatóságra, valamint azokra a főigazgatóságokra (DG ENER, DG ENV, DG TAXUD és DG CLIMA), akik a Bizottság részéről hivatalból részt vesznek az uniós állásfoglalás kialakításában, továbbá az európai olajipar lobbi szervezetén (EUROPIA) át annak mintegy harminc tagvállalatához és az érintett tagországokat (SLO, A, SK, RO, HR, D, I, PL, GB) a notifikáció során képviselő személyeknek. Novemberben észrevételt tett Lengyelország, Csehország, Románia és Szlovákia, majd november 28.-án (egy nappal a határidő lejárta előtt) megérkezett a „részletes vélemény” a Bizottságtól és Ausztriából. Utóbbiakra Magyarországnak február 28.-ig kell reagálnia (az észrevételekre csak akkor, ha akar), és addig nem jelenhet meg a jelölési rendelet. Pénztárgépek Február 15.-én (a 1059/2013 kormányhatározatban foglaltaknak megfelelően) megjelent a 3/2013. NGM rendelet „a pénztárgépek és taxaméterek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek és taxaméterek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról”. Ennek értelmében május 1.-vel érvényüket vesztik a korábbi szervizengedélyek és műszerészigazolványok, július 1.-től pedig nem működhetnek az elektronikus naplóval nem rendelkező hagyományos pénztárgépek (a kutakon levő, elektronikus naplóval rendelkező pénztárgépeket december 31.-ig kell lecserélni). Áprilisban ülésezett az Üzemanyag-kártya Munkabizottság. A találkozóra azért került sor, mert jogszabályváltozás miatt a meglevő pénztárgépeket le kell cserélni, és össze kell kapcsolni őket a NAV központi szerverével. A gond az, hogy nincs a piacon az új követelményeknek megfelelő pénztárgép, sőt még az engedélyező hatóság sem mutattak be egyet sem. Az átállás számos kérdést vet fel, melyeknek csak egy részére sikerült választ találni a megbeszélésen, a fennmaradó problémákkal levélben fordultunk az NGM-hez és a NAV-hoz. Augusztusban ismét ülésezett a munkabizottság, és úgy látták, hogy van még két, az adóügyi ellenőrző egységgel kapcsolatban nyitva maradt probléma, továbbá megítélésünk szerint nincs összhang a vonatkozó miniszteri rendelet két melléklete között, és megállapították, hogy a fentiek megnyugtató megoldására állásfoglalást kell kérni. Külön probléma, hogy benzinkutak esetében „két adószámos” pénztárgépre van szükség az esetek zömében (az egyik az olajcég, a másik a bérlő adószáma). Szeptemberben a munkabizottság áttekintette az új pénztárgépekre történő átállás problémáit, és azt állapította meg, hogy valószínűleg nem tartható a 2013. december 31.-i határidő, mert: ✴
szeptember 18.-án az NGM rendelethez tartozó specifikációk jelentősen módosultak;
✴
ezek ugyan általában opcionális bővítést jelentenek, de a töltőállomások esetében kötelezőek; 21
✴
a fenti alkalommal jelentősen megváltozott az egyszerűsített számla, az üzemanyag-kártyás bizonylat, a visszáru- és a sztornó bizonylat nyomtatására és adatainak elküldésére vonatkozó szabályozás;
✴
a kétvállalkozós üzemanyag rendszer (szinte minden benzinkút ilyen) esetében pillanatnyilag sem világos, hogy milyen adatstruktúra alapján teljesítendő az adatszolgáltatás kötelezettsége;
✴
lassítja a haladást, hogy a különböző fejlesztések (szoftver, hardver) több országban folynak;
✴
jelentős probléma, hogy a NAV központi fogadó szervere még nincs teljes körűen felkészítve az üzemanyagkút rendszerek tesztelésére.
✴
nem világos, hogy az engedélyezési eljárások (MKEH) mennyi időt fognak igénybe venni.
Az elhangzottak alapján a főtitkár levélben arra kérte Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert, hogy a fenti határidőt tolja ki fél évvel, illetve fogadja képviselőinket a probléma részletes bemutatására.. Október 1.-én fogadta Szövetségünk képviselőit Boros Richárd, az NGM Adó- és Vámigazgatási Főosztály vezetője a pénztárgépekkel kapcsolatos határidő tarthatatlanságának ügyében. A Munkabizottság készített egy prezentációt, melyet kinyomtatva átadtunk, illetve kifejtettük problémánkat. A vendéglátók megértették, és valósnak tartották gondjainkat, és azt mondták, hogy a megbeszélés után rögtön továbbítani fogják Pankucsi Zoltánnak, ő pedig a miniszternek. Ugyanakkor felhívták a figyelmet, hogy a határidőt előíró NGM rendelet mögött egy kormányhatározat áll, így a december 31.-ig megvalósítandó új pénztárgép bekötést a miniszter nem tudja saját hatáskörben módosítani, arra csak javaslatot tehet. Október 24.-én megbeszélés volt az NGM-ben a pénztárgépekkel kapcsolatban melyen Gondos Judit NGM közigazgatási államtitkár meghívására részt vett a NAV, MKEH, Tesco, Auchan, IKEA, CBA, ALDI, Media Market, Decathlon, Spar, Drogerie Markt, Penny Market és Szövetségünk. A kereskedelemben érintett cégek (melyek közül csak az olajosoknak kell kétvállalkozós pénztárgépet bevezetni) egyhangúlag azt mondták, hogy a NAV-val on-line összeköttetést biztosító, számítógép alapú pénztárgépeket legjobb esetben nyár közepére tudják üzembe helyezni. A résztvevőknek azt ígérte az államtitkár, hogy megkonzultálja kollégáival, milyen javaslatot tegyen a határidő módosításával kapcsolatban a jogalkotóknak, és elképzelhető, hogy újabb találkozóra fog sor kerülni. A NAV képviselője azt mondta, hogy Bulgáriában minden benzinkutat bezárattak 15 napra, ott ez alatt az olajcégek megoldották a pénztárgépekkel kapcsolatos problémát. (A főtitkár megpróbált ennek utánanézni, mert ennyi idő alatt leállt volna az élet Bulgáriában, aminek a híre eljutott volna mindenhova. Pusztán pár kutat zártak be. Félő, hogy ez a kijelentés csak a NAV hozzáállását mutatja a határidő kitolásával kapcsolatban.)
22
November 4.-én azt írta a Népszabadság, hogy a pénztárgépek cseréjének határidejét a kormány decembere 31.-ről 2014 májusára tolja ki. Másnap az NGM közleményt adott ki, hogy ez nem igaz, a határidő marad. A minisztérium kiemelte, hogy: mindent megtesznek azért, hogy felgyorsítsák az online kapcsolatra képes pénztárgépek bevezetését. Számos adózó megtette már a szükséges lépéseket az új kasszák beszerzése érdekében, és egyre nő a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz bekötött új kasszák száma is - fűzi hozzá a minisztérium. Az NGM kiemeli: „a jogkövető adózók érdekei azt kívánják, hogy a tárca ne adjon lehetőséget további halasztásra, ne tegye lehetővé, hogy egyes adózók kivonják magukat a kasszacsere kötelezettsége alól. Ennek megfelelően nem módosul a határidő sem a kiskasszák, sem pedig a PC alapú nagykasszák esetében”. Néhány nappal később megjelent a 48/2013 NGM rendelet, mely lényegében a fentieket tartalmazta. A november 20.-i kibővített elnökségi ülés után levélben fordultunk Varga Mihály miniszterhez, hangsúlyozva, hogy a határidő objektív okokból betarthatatlan, és ilyen feltételek mellett a jogszabályoknak mindenben eleget tevő tagvállalatok nem tudják üzemeltetni kútjaikat 2014. január 1.-től. Minthogy válasz három hét után sem érkezett, december 10.-én közleményt adtunk le az MTI-nek, melyben felhívjuk a figyelmet, hogy a jelenlegi szabályozás (pénztárgép-csere határideje) megmaradása esetén január 1.-én bezárhatnak a benzinkutak. A közleményt gyakorlatilag minden hírközlő szerv átvette, és lehozta. December 12.-én hivatalába hívatta a nemzetgazdasági miniszter a pénztárgépcserében érintett cégek érdekképviseleteit, így Szövetségünk főtitkárát is. A hatóságok részéről ott volt a NAV, a MKEH. Varga Mihály javasolta, hogy alakuljunk át munkacsoporttá abból a célból, hogy ne kelljen bezárni benzinkutat, gyógyszertárat, szupermarketet. Minthogy az idő és az informatikusok száma nem elegendő a december 31.-i pénztárgép-cserére, teljesítésnek fogják elfogadni, ha valaki be tudja mutatni a megrendelést és az előleg vagy foglaló befizetését. Azt nem mondta, hogy ez közlemény formában megjelenik-e. December 17.-én (az Országos Kereskedelmi Szövetséggel egyeztetett) levelet küldtünk Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek és másolatban a NAV elnökének, melyben javaslatot dolgoztunk ki arra, milyen feltételek megléte esetén tekintsenek úgy egy töltőállomást, mintha azon az új (48/2013 és 50/2013 NGM rendeletek szerinti) pénztárgép lenne. December 19.-én este a NAV honlapján megjelent az a közlemény, melyben leírják, milyen feltételek teljesítése esetén dolgozhatnak a számítógép alapú pénztárgépek december 31. után. Minthogy ezek lényegében megegyeztek a mi december 17.-i levelünkben szereplőkkel, elhárult annak veszélye, hogy január 1.-én nem nyithatnak ki a benzinkutak. Fontosabb hazai események Alapvetően a fiatalabb és nem műszaki képzettségű kollégák tájékoztatására a főtitkár három témáról fejtette ki részletesebben a Havi Jelentésekben, hogy azok miként fejlődtek ki (az autó, az olajipar egyes részei és a hazai olajipar).
23
Februárban Magyarországon járt a török miniszterelnök, de nem került sor a gázolaj ÁFÁ-jának visszaigénylésével kapcsolatos kétoldalú megállapodás aláírására. (Minthogy Törökország és Ausztria között viszont van ilyen, egy Magyarországon áthaladó török kamion biztosan nem nálunk tankol – mert literenként mintegy száz forinttal többet kellene fizetnie, mint Ausztriában. Évi több millió literre tehető így az el nem adott gázolaj mennyisége.) Május 13.-án jelent meg a Világgazdaságban Illés Zoltán nyilatkozata, hogy a környezetvédelmi termékdíjból származó bevételt a jelenlegi 60-ról 120 milliárd forintra szeretné emelni, és ennek részeként az üzemanyagok árába literenként egy forintos termékdíjat építenének be. Megemlítette, hogy „a rendszer kiépítése majd üzemeltetése semmilyen plusz terhet nem jelentene a kereskedelmi és a gyártó szektornak, vagy éppen a fogyasztónak”. (Ha sem a gyártónak sem a fogyasztónak nem új teher ez, akkor ki fizeti az említett literenkénti egy forintot? Egyébként az üzemanyagok ilyen megsarcolása nem új ötlet. 1998.-ig volt környezetvédelmi termékdíj (meg útalap) is az üzemanyagokon, és sokévi küzdelmünkbe került elérni, hogy – az európai gyakorlatnak megfelelően - csak jövedéki adó és ÁFA legyen az üzemanyagokon, amit aztán úgy oszt el a kormány/parlament, ahogy akar.) Július közepén újabb elektromos autótöltő-állomást („e-kutat”) adtak át Budapesten a Vidékfejlesztési Minisztérium épülete előtt, melyen felszólalt a Fazekas Sándor miniszter, Illés Zoltán államtitkár és Glattfelder Béla EP képviselő. Valamennyien hangoztatták a megújuló energiaforrások elterjesztésének fontosságát. (Az áram energiahordozó, nem energiaforrás.) A Népszabadság ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy ebben az évben több villanykút került átadásra, mint ahány villanyautót (5 darab!) értékesítettek. Július 22.-én nyilatkozott Horváth Attila Imre, az NFM zöldgazdaságért és klímapolitikai államtitkára. Elmondta, hogy még az idén elkészül az a szabályozás, amely szerint 2014 nyarától minden energiatermelőnek és energia-elosztónak az általa eladott energia mennyiség másfél százalékát meg kell takarítania. Hozzátette: ezt az Uniós energiahatékonysági irányelve írja elő, és a pénz egy részéből energiahatékonysági projekteket lehet finanszírozni. Ugyanakkor nem eldöntött még, hogy kik lesznek az adó alanyai. Szeptember 11.-én tartotta a Közlekedéstudományi Intézet és az NFM a „II. Környezet – Mobilitás – Biztonság” konferenciát, melyen részt vett Szövetségünk főtitkára. Összességében az előadások kicsengése az volt, hogy az úgynevezett alternatív meghajtások nem oldanak meg semmit a szén-dioxid kibocsátás szempontjából az áram előállításakor felszabaduló szén-dioxid mennyiség miatt. Idézet az egyik előadótól: „Aki tehát ma Magyarországon (kb. háromszoros áron) villamos autót vásárol, az a globális CO 2-kibocsátás szempontjából nem csökkentette a környezetszennyezést Október 14.-én egy budai OMV kúton SPAR üzlet nyílott (a „shop” volt helyén). Hogy több is nyílik-e, még kérdés, mindenesetre a szupermarket-hálózat így ki tudja kerülni a „plázastopot”, és növelheti hálózatát, az olajtársaság pedig a forgalom növekedésére számíthat.
24
December 13.-án a MOL bejelentette, hogy megvásárolta a Wintershallnak az Északi-tenger angol kontinentális talapzatán található kitermelési eszközeit. A vételárat nem hozták nyilvánosságra. A hónap közepén a magyar miniszterelnöknél járt a Gazprom elnöke. A kiadott közlemény szerint a tervezett Déli Áramlatról volt szó. (Egyes horvát lapok tudni vélték, hogy a MOL INA részesedésének eladásáról tárgyaltak.) Vendégünk volt 2013 folyamán: Palotai Kinga az NGM főosztályvezetője, Horváth Zoltán az NFM főosztályvezetője és Kovácsics Iván, a NAV elnökhelyettese.
25
PÉNZÜGYI RÉSZ A 2013. évre tervezett és tényleges kiadásokat az alábbi táblázat tartalmazza. Megnevezés Irodabérlet Bruttó bérek és közterheik Utazási költségek
Terv 3 800
Tény 3 678
19 000 18 880 1 000
419
400
405
1 200
984
Posta, telefon
600
266
Rendezvények, szakmai egyeztetőtárgyalások
200
68
Bankköltségek Berendezések cseréje
200 700
234 40
Közreműködés a piac szabályozásában
100
79
Honlap
650
436
2 750
1 490
Jogász
800
0
Takarítás
200
101
Könyvvizsgáló
500
359
1 250
1 030
Könyvtár, újság
200
22
Kiadvány
500
0
1 000
1 048
Irodaszerek Autó üzemelése
Külső megbízások Ebből
Könyvelő
Új autó (ellopott pótlása) Kiadások összesen
32 300 28 049
Tartalék Mindösszesen
700 0 33 000 28 049
26
