Egység Hírlevél – 47. szám
Bepillantás a bensőnkbe Kérdés: Drága Bhagavan, hogyan lehetnék egy az Istenivel? Hogyan lehetne jobb kapcsolatom vele?
Válasz: Mindaddig, amíg nincs nagyon jó kapcsolatod a szüleiddel és az őseiddel, addig nem tudsz az Isteniddel való kapcsolatodban fejlődni. Ez a kulcs.
A másik dolog, hogy meg kell próbálnod olyan sokat beszélgetned az Isteniddel, amennyi csak lehetséges. Még ha nem is látod az Istenidet, vagy nem látod, hogy ő válaszolna neked, akkor is fojtatnod kell a hozzá való beszélgetést, és különösen fontos, hogy kérj tőle segítséget. Lassanként azt fogod majd látni, hogy az Isteni válaszol az imáidra, felel a kéréseidre.
És még valami. Az, hogy mennyire látod az Istenidet, az attól függ, hogy te hogyan tervezted meg Őt. Az Isteni maga forma nélküli. Olyan formát fog ölteni, amilyet te akarsz, hogy öltsön. Ő önmaga nem mutat semmilyen
tulajdonságot, ő azt mutatja, amivel te felruházod Őt. Ezért mondjuk azt, hogy „teremtsd meg az Istenidet”. Az Isteni ott van, ez nem tőled függ, de az már rajtad múlik, hogy miként válaszol neked. Ez a te kezedben van.
Hála Kegyelem, mely Felismert, Elismert és Megköszönt Megnöveli Hatalmas mértékben Szabadjára engedi Az Isteni Örökkévaló szeretetét.
BOLDOG HÁLA NAPJÁT!
Minden Egy A 2013. augusztus 31 – szeptember 3-án sikeresen elvégeztem az Egység Felébredés Kurzust.
A Mukthi Deeksha folyamat szeptember 3-án volt, és ezt követően Amma Bhagavan Sri Murthiját 3D-ben láttam. Először Sri Bhagavan a kép elé jött, és barátságosan rám mosolygott. Majd Amma Bhagavan még jobban kijött a képből, mosolygott, a szemei pislogtak. Válaszoltam az üdvözlésére, és bólintottunk egymásnak.
Október 4-én szerdán délelőtt 10-kor a kertemben meditáltam. Kb. egy órával később Sri Bhagavan ott állt előttem, nagyon közel hozzám. Még közelebb
lépett
és
mélyen
egymás
szemébe
néztünk.
Halkan
megkérdeztem: „Ki vagy te?”, mert valahogy nem voltam biztos benne, hogy ki van ott. Ekkor, valami csodálatos dolog történt. Sri Bhagavan azt mondta, hogy „Én te vagyok és te én vagy.”
Sri Bhagavan megváltoztatta a testméretét és felvette az én fizikai testem magasságát. Egyre közelebb lépett, majd belépett a testembe. A teste teljesen kitöltötte az enyémet és egyek voltunk.
Ekkor kiemelkedett az az érzés, hogy össze vagyok mindennel kapcsolódva. Egyek voltunk a kertben lévő virágokkal, egy voltam a környező fákkal, és jelen volt mindenki, aki már elhunyt, függetlenül akkor, hogy korábban mikor éltek. Mindenki és minden jelen volt azon a picike helyen. Kihalt állatok, melyek több millió évvel ezelőtt éltek, elmúlt idők számomra ismeretlen országai, minden ott volt, azon az icike-picike
helyen. A Föld nagyon kicsi volt és minden egy volt. Annyira kicsi volt minden, és minden bennem volt, benne mindenkiben.
Aztán „vissza”tértem a jelenbe és szerettem volna belepillantani a jövőbe. Csak ennyit engedtek meg, hogy lássak: a Föld egy nagyon kicsi fénylő golyóvá vált, hasonló méretűvé, mint egy üveggolyó. És a fénylő Földet a fényesen csillogó „Isteni Fény” végtelen óceánja ölelte körül.
Aztán a jelenben találtam magam újra, a kertemben. Azóta mintha valami szeretne kirobbanni belőlem. Most számomra az a tanítás, hogy nyissam meg a szívemet az Istenire, és kérjem meg, hogy mindez meg is történjen, és nyíljon ki a szívem.
Minden annyira egyszerű volt és oly közel, és lehet, hogy nagyon távol is. Végül is minden EGY.
Köszönöm nektek! Rudolf Helmes
Gondolatébresztő Hálásak vagyunk-e az Isten Csodáiért?
„Egy pedig őközülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, dicsőítvén az Istent nagy szóval; És arccal leborult az Ő lábainál hálákat adván néki: és az samariabeli volt. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának−é meg? A kilence pedig hol van?” (Lukács Evangéliuma 17:15-17)
Gyakran gondolkozom azon, hogy milyen izgalmas lesz, amikor majd a mennybe jutunk, a szemeink felnyílnak mindazon csodákra, melyeket Isten tett értünk, és amelyek közül a legtöbbnek még csak tudatában sem voltunk. Akkor azt is felismerjük majd, hogy mennyi, de mennyi alkalommal elracionalizáltuk a csodákat (ésszerű magyarázatokat találunk rájuk)… ugyanúgy, mint az a 9 leprás, akiket Jézus meggyógyított.
Charlie Brown, a rajzfigura, néhány tippet mond arra vonatkozóan, hogy miért is nem tért vissza a 9 leprás Jézushoz, hogy köszönetet mondjon neki. Ezek a magyarázatok sokat felfednek az emberi természetről:
Az egyik arra várt, hogy meglássa, igazi-e a gyógyulása. Az egyik arra várt, hogy megnézze, vajon tartós lesz-e a dolog. Egyikük azt mondta, hogy majd később látogat el Jézushoz. Egyikük arra a következtetésre jutott, hogy ő valójában soha nem is volt leprás. Egyikük azt mondta, hogy amúgy is kezdett már jobban lenni. Az egyik a lelkészt dicsőítette. Az egyik azt mondta: „Nos, Jézus nem igazán csinált semmit.” Az egyik azt mondta: „bármelyik rabbi meg tudta volna ezt csinálni”.
Az egyik azt mondta: „Már eleve sokkal jobban voltam”.
Gondolkozzunk el ezen… megköszönjük-e Istennek mindazt, amit értünk tett és amit értünk tesz most is? Vagy olyanok vagyunk, mint a leprások, akik elracionalizálják Isten csodáit?
Atyám, kérlek, megadnád nekünk a hálára való magatartást – minden nap? Köszönöm! Ámen!
Csodák Csak múlt héten voltak édesanyámnak hatalmas fájdalmai, és most egyáltalán nincs fájdalma!
Múlt héten hétfőm anyukámnál csontritkulást és törött csontokat diagnosztizáltak a hátgerincében, ami nagyon nagy fájdalommal jár. Édesanyámat lebénította a fájdalom, nem tudta megtartani a zenei foglalkozásait, nem tudott kertészkedni, és nem tudta azokat a dolgokat csinálni, amiket nagyon szeret.
Ahogyan ott ültünk az orvosi rendelőben és hallgattuk a diagnózist, megkérdeztem a doktornőt, hogy a gyógyszerek, amiket fel akar édesanyámnak írni, segíteni fognak-e a fájdalmat megszüntetni, és javulni fog-e az állapota, meg fog-e gyógyulni.
Az orvosnő azt mondta, hogy nem… mindez egy egytonnás téglaként ütött ez fejbe… Teljesen tehetetlennek éreztem magam… Tudtam, hogy édesanyám nem fogja beszedni a felírt fájdalomcsillapítókat, mivel nem szereti a gyógyszeretek és nem kívánja azok mellékhatásait sem. A
gondolattól, hogy édesanyám egész hátralévő életében ezzel a fájdalommal kell, hogy éljen: teljesen tehetetlen lettem és sírni kezdtem. Még
aznap,
valamivel
később
mindketten
imádkoztunk
Amma
Bhagavanhoz, és megköszöntük az orvos Amma Bhagavannak, hogy meggyógyítja édesanyám csontjait, és édesanyám attól a naptól fájdalommentesen él!!! Ez igen! Ez igazán gyönyörű csoda a legkedvesebb Amma Bhagavanunktól!
A nővérem, aki egész életében ekcémától szenvedett, pár hónapja Wellingtonból ellátogatott hozzánk. Kínzó viszketésében azt mondta nekem: „bárcsak érezhetnéd akárcsak egy napra, hogy mit érzek, hogy min megyek keresztül!”
Én is szerettem volna ezt, és el is mondtam mindezt Amma Bhagavannak, és kértem az áldásukat a testvérem gyógyulására. Nagyon szorosan összekapcsolódva éreztem magam a drága testvéremmel, hatalmas szeretetet éreztem mindazért, amit egész életében értem tett.
Aznap este áldást kaptunk, és másnap reggel ekcémával az arcomon ébredtem, a testvérem bőre pedig jobb állapotban volt. És Merleen arca már két hónapja sokkal szebb!
El sem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok ettől és nagyon hálás vagyok érte!
Amma Bhagavan gyönyörű csodái reményt és hitet hoznak a családom életébe is!
Köszönöm újra és újra Amma Bhagavan!
Hatalmas szeretettel:
Claudia Új-Zéland
Egység Csodák - 2013. októberoktóber-november Kattints ide a 2013. október-novemberi Sri Amma Bhagavan csodák gyűjteményének megtekintéséhez! https://www.youtube.com/watch?v=NDavvh1npy0
