BENE JÁNOS: Polgár 1848–1849-ben Az 1848. márciusi pozsonyi és pesti forradalmi események híre nem egészen egy hét múlva érkezett meg Szabolcsba. A vármegye akkori székhelyén, Nagykállóban tanácskozó megyei közgyûlés elõtt március 21-én olvasták fel a Helytartótanács március 16-án kelt levelét, melyben a rend és a béke fenntartásához szükséges intézkedések kiadására szólította fel a törvényhatóságot. Ennek megtételére még aznap egy 29 tagú Közbátorsági Választmányt rendeltek ki Péchy László alispán elnökletével. Ez a választmány kezdte meg a rend és a béke fenntartására a nemzetõrség megszervezését. Az V. Ferdinánd által 1848. április 11-én Pozsonyban szentesített törvények egyike a nemzetõrségrõl alkotott XXII. törvénycikk volt. E törvény vagyoni cenzushoz kötötte a nemzetõrségi szolgálatot, s a magasabb cenzus megállapításával (városokban vagy rendezett tanácsú községekben 200 pengõ forint értékû ház vagy föld, egyéb településeken fél jobbágytelek vagy 100 pengõ forint értékû tiszta jövedelem) próbálták a törvényhozók távol tartani a városi és falusi szegénységnek azon elemeit, akik éppen helyzetüknél fogva könnyebben forradalmasodhatnak, s fegyverrel a kezükben a rend és a béke ellen könnyebben felléphetnek. Ezt a látszólagos rendet és békét ugyanis számtalan belsõ ellentét feszítette, elég csak Polgárnál maradva arra gondolunk, hogy az egri káptalannal folyó szinte kilátástalan úrbéri pereskedés, a hajdúvárosi kiváltságok elvétele milyen felháborodást váltott ki a mezõvárosban. A korábban gerjedt feszültségek így továbbra is fennmaradtak, s nem véletlen, hogy a közgyûlés hatáskörében intézkedõ Közbátorsági Választmány (melyet másutt Központi Választmánynak, Közbiztonsági Választmánynak is neveztek) 1848. április 10-diki jegyzõkönyvében az alábbiakat jegyezték fel: „…tudomására jövén ezen Központi Választmánynak az is, hogy Polgár mezõvárosába, mellynek némely lakosai Szabó Ádám által ámíttatva magokat Szabad Hajdúknak hitték, s már huzamosabb évek olta nyugtalankodnak, s most a körülmények felhasználása mellett újabban Szabó Ádám által bujtogattatnak, s ezeknek nyomán arról is meggyõzõdött a választmány, hogy az õrsereghez beállásra mutatkozó még kevés sympáthia, a besorozottak fegyvertelen állapota miatt, a lehetõ rendzavarás esetén a személy és vagyonbátorság fenntartására elegendõ segéd eszközökkel nem rendelkezhetik.” A választmány ezért úgy határozott, hogy a megyében lévõ esetleges zavargások elkerülésére és lecsendesítésére katonaságot kér a vármegyébe, Polgárra nézve pedig „…az ottani lelkipásztor felhívatik, hogy minden ott kifejlendõ eseményekrõl e választmány elnökét idõszakonként pontosan tudósítsa.”1 Kállay Ubulnak külön is tudomására hozták, hogy Polgárt szoros felügyelet alatt tartsa, s ha ott nyugtalanságot 1 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), IV. B. 106. Szabolcs vármegye alispánjá-
nak iratai, 1848–1849. (a továbbiakban IV. B. 106.) 2. doboz
235
Bene János
észlel azt a Közbiztonsági Választmánynak azonnal jelezze. Ugyanazon a napon Péchy alispán gróf Batthyány Lajos miniszterelnökhöz intézett levelében katonaságot, legalább két század gyalogságot kért a megye lecsendesítésére, s ismét csak a Polgáron tapasztalható zavargásokkal érvelt: a „majd 6000 népességû Polgár helységünk lakosai földes urukkal körül belül 20 évektõl követelt hajdúságuk miatt folytatott, s többször katonai erõvel korlátozott villongásuk jelenleg nagyobb tûzzel, kiszámíthatatlan következésekkel üthetvén ki.” 2 Katonaság ugyan nem érkezett a már Szabolcs vármegyében, Nyíregyházán állomásozó gróf Wrbna 6. könnyûlovas ezred alezredesi osztálya mellé, s ez az alakulat is július 12-én elhagyta a várost, új állomáshelyére, Bécsbe vonulván. 1848-ban Polgár a dadai járás 1. szakaszában volt Kállay Ubul fõszolgabíró irányítása alatt. Ehhez a szakaszhoz tartozott Sényõ, Kemecse, Keresztút (ma Kótaj), Nyíregyháza, Szentmihály és Büd (ma Tiszavasvári), Tiszalök, Dada (ma Tiszadada), Dob (ma Tiszadob).3 A márciusi pesti forradalom, majd a felelõs magyar kormány megalakulásának híre bizonyára eljutott Polgárra is, de ennek nyomát a hivatalos iratokban nemigen találjuk. A település tanácsülési jegyzõkönyvében május másodikánál találjuk az elsõ bejegyzést a változó korról. Ezen a napon olvasták fel a vármegyei hatóság körlevelét, melyben kérték, hogy Polgár is küldje el a már népképviselet útján megválasztott képviselõit a június 4-ére Nagykállóba összehívandó új megyegyûlésbe. Ezen a gyûlésen Polonkai Gábor törvénybírót, Molnár István esküdtet, Nátafalussy Kristóf fõjegyzõt, Császár Györgyöt és Tanyi M. Jánost a telkes gazdák, öreg Szánóczky Andrást, Répási Györgyöt a „közlakosok” közül választották meg, és a küldöttek közé delegálták Derekassy Ferdinánd orvost is.4 Ez az összetétel még a korábbi városi vezetést képviselte. Június 8-án népgyûlést tartottak a mezõvárosban, ahol Nagy Balázs plébános vetette fel, hogy „az itt nem lakozó Polonkay János (helyesen: Gábor – B.J.) ügyvéd választott megyei középponti választmányi tag helyett” olyat kell megválasztani, aki helyben lakik, s „aki a nép bizalmát leginkább bírja, mindezen választással párosult hatáskörnek megfelelni képes.” A felvetést a népgyûlés magáévá tette, s Polonkai Gábor mellett még másik két képviselõt is visszahívott, s újonnan megválasztotta Kártik Károlyt, Szabó S. Andrást és Szeidl Alajost. Nekik Kállóba utazásukra elõfogatot rendeltek ki és 1 váltóforintnyi napidíjat is megszavaztak a város kasszájából.5 Ugyanezen a népgyûlésen már a változásokat jelezte az a határozat, mely kimondta, hogy közérdekû esetekben a legközelebbi vasárnapra, vagy ünnepnapra össze kell hívni a népgyûlést, hogy azon döntsenek a fontos kérdésekben, s ha az ügy még sürgetõbb, 2 Magyar Országos Levéltár, Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány iratai H.1. 1848:12/4. 3 SZSZBML, IV. B. 106. 1. doboz 4 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (a továbbiakban HBML), V. 663. Polgár Nagyközség iratai, 1834–1943. (a további-
akban V. 663.) A. kötet 1848. május 2. 98. sz. 5 HBML, V. 663. A. kötet 1848. június 8. 105. sz.
236
Polgár 1848–1849-ben
akkor hétköznap is dobszóval össze kell hívni a népet. Ezen határozat elõzménye az volt, hogy mivel az addig fennállott Communitas megszûnt, s a nép „a közügyekbeni tanácskozás, s befolyhatástóli elvonását tovább tûrni nem akará”, s a közügyekbe való beleszólást igényelte.6 Még egy fontos döntést hozott ez a népgyûlés: az évek óta tartó úrbéri per befejezését sürgették, hogy a sikeres lezárás után a földet bíró és földnélküli nép között a közbéke helyreálljon.7 Erre a közbékére mind a mezõvárosnak, mind pedig az országnak nagy szüksége volt! Május 4-én Deák Ferenc igazságügyminiszter küldött levelet Kállóba arról, hogy Polgáron Szabó Ádám és Pöstényi Gáspár mozgolódnak, s mint a város meghatalmazottjai írásban fordultak hozzá, felpanaszolva, hogy a várost kiváltságaitól erõszakosan megfosztották és a lakosokat önkényesen és kegyetlenül megbüntették. Deák elrendelte az ügy kivizsgálását. A megye május 22-én Elek Mihályt, Zoltán Mihályt, Uray Tamás tiszti ügyészt és Kállay Ubul fõszolgabírót küldte ki, de jelentésük nem található az iratok között.8 Május 12-én Polgáron a bírák és a két jegyzõ részvételével tanácsülést tartott a mezõváros vezetõsége, ahol Polonkai Gábor ügyvéd elõadta, hogy a város határa már 29 éve rendezetlen, s ez az oka a nép szegénységének is. Az egri káptalan most azt az ajánlatott tette, hogy felezzék meg a határt. Ezt a lehetõséget nem szabad elmulasztani – vélte Polonkai Gábor, nagyon sürgõsen fel kell méretni a földeket, s el kell készíttetni a térképet. Ezt a felvetést a tanácsülés el is fogadta, majd a gazdátlan telkekbõl az egyezség körül bábáskodóknak gyorsan osztottak is földeket. Kovács Mátyás polgári születésû egri kanonok három fivérének, Kovács Mihály ügyvédnek kettõ, Kovács Imre ispánnak egy, Kovács János kereskedõnek szintén két telket adtak. Ugyanúgy földet kapott Lévay Sándor egri nagyprépost két testvére, László és János, együtt 3 telki állományt. Franger Ferenc földmérõ mérnök a munkának „meggyorsítására” szintén kapott egy telket. Ezek után Kovács Mihály ügyvéd javasolta, hogy lelkiismeretes munkájukért a jegyzõk is kapjanak földet. A fõjegyzõ egy egész telket, az aljegyzõ pedig egy féltelket kapott.9 Ez az osztogatás azonban kitudódott. Az akkor már szolgálatmentes földekre a mezõváros földnélküli, s most már felszabadított egykori jobbágy lakói is igényt tartottak, s nagy lett a felzúdulás, úgy annyira, hogy az 1848. június 8-iki ülésen Sován Péter, az akkori bejegyzés szerint „polgártárs” szóvá is tette, hogy ezt az osztogatást a város vezetése zárt ajtók mögött „bizonyos idegenekkel” együtt titokban végezte. A város vezetõi erre csak azt tudták válaszolni, hogy azért osztották el a gazdátlan telkeket, hogy annak 6 Uo. 107. sz. 7 Uo. 108. sz. 8 SZSZBML, IV. B. 102. Szabolcs Vármegye Központi Bizottmányának iratai, 1848–1849 (1850). (a továbbiakban
IV. B. 102.) 1. kötet 9 HBML, V. 663. 1848. május 12. 101–104. sz.
237
Bene János
„meglakásával” az adóbevételek nõjenek. Mivel azonban mindez a nép tudta és beleegyezése nélkül történt, ezt a határozatot megsemmisítették, s kimondták, hogy a jövõben csak az arra jogosult bíróság oszthatja fel a földet.10 A nyugalom, ha rövid idõre is, de ezek után helyreállt Polgáron. Ezekben a csendesebb idõkben történt meg azután a törvény rendelése szerint a nemzetõrök összeírása. 258 nemzetõrt vettek számba, nyáron pedig a vármegyei nemzetõrség 1. zászlóaljába osztották be õket. Ezekben a napokban azonban már az ország védelmérõl is gondoskodni kellett! 1848. május 16-án jelent meg gróf Batthyány Lajos miniszterelnök és báró Baldacci Manó ezredesnek, az Országos Nemzetõrségi Haditanács elnökének rendelete, amelyben bejelentették, hogy a kormány a nemzetõrség mellé egy 10 000 fõbõl álló „rendes nemzetõrséget”, a késõbb általánosan elfogadott szóhasználattal élve, honvédséget szervez. A honvédsereg katonái 3 évre kötelezik el magukat, a belépéskor foglalópénzt, a szolgálatért pedig zsoldot kapnak. A 10. zászlóalj alakulási helyéül Debrecent jelölték ki, a legénységet Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Máramaros vármegye és a Hajdúkerület adta. Szabolcs vármegye újoncait a nagykállói fiók-hadfogadó kormányhoz kellett bevinni, ott történt az orvosi vizsgálat és a felavatás is. Szabolcs vármegye Állandó Bizottmánya, mely május elejétõl már a közgyûlés hatáskörében intézkedett, s a késõbbi jegyzõkönyvekben hol Kormányzó Bizottmánynak, hol Kormányzó Választmánynak is nevezték, május 22-én döntött arról, hogy a toborzást egy hét múlva megkezdik. E nagy feladatra polgári biztosként Finta Márton táblabírót nevezték ki, aki jól elõkészítette a toborzást. Minden járásba toborzó biztosokat küldött ki, akik muzsikusokkal, itallal és elõtáncosokkal járták a falvakat. A községek fõterén aztán megszólalt a muzsika, megpendültek a sarkantyúk, az elõtáncosok járták a verbunkot, a katonának beállt legények fejébe csákót nyomtak, áldomást ittak vele, azután a kirendelt szekeresek már vitték is a legényeket Kállóba. Honvéd lehetett mindenki, aki 18. életévét betöltötte és legalább 5 láb 2 hüvelyk (163 cm) magasságot megütötte, és ami nagy elõny volt a nemzetõrséggel szemben, itt nem volt vagyoni cenzus, tehát a legszegényebbek is jelentkezhettek, sõt szolgálatukért még díjazást is kaptak.11 Honvédtoborzásra a dadai járás ezen részébe Horváth Pált küldték ki a vármegyétõl. Õ Nyíregyházán kezdte a toborzást 1848. május 30-án. A felvett toborzópénzekrõl szóló elszámolás szerint – melyet július 18-án összesített Nagykállóban – június 1-jén ment Szentmihályról Polgárra, s ott egész nap toborzott a löki és a polgári cigányzenészek közremûködésével. Az útiköltség, tehát a forspontpénz és az ostorpénz az úton vett pálinkával 2 forint 40 krajcár, a napi toborzás 11 forint 25 krajcár volt. Sikeresen toborzott 10 Uo. 1848. június 8. 106. sz. 11 A Szabolcs megyei honvédtoborzásokról részletesen lásd BENE János: Szabolcs a honvédelemért 1848–49-ben.
In: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848–1849). A Jósa András Múzeum Kiadványai, 44. Szerk. Bene János. Nyíregyháza, 1998. 9–29.
238
Polgár 1848–1849-ben
a mezõvárosban négy újoncot is, akiknek ellátását, tehát a kenyér részletet és a foglalót a Communitas, valamint Sinkovics Pálné „ingyen szívességbõl” magára vállalta. Ez az összeg 28 váltóforint és 31 krajcár volt. Ezen felül a polgári izraeliták 20 ezüst forintot gyûjtöttek a haza felsegítésére, s ezt az összeget adtak át Horváth Pálnak, aki azt élelmezési költségekre és a cigányok kifizetésére használta fel.12 A fennmaradt avatójegyzékek szerint ezekben a napokban Polgáron nem négy, hanem öt újonc csapott fel honvédnek: Kövér János, Kovács János, Szilvási Antal, Kolártsik István és Görömbei István. Szintén 1848 tavaszán az 1848. évi V. törvénycikk alapján összeírták a népképviseleti választásra jogosultakat. Polgárt a 4. választókerülthez sorolták, a választás fõhelye Tiszalök volt. Polgár akkori népességét 4156 fõben adták meg, abból a törvény szerint választásra jogosult 266 férfi, a lakosság 6,4 %-a, ami éppenhogy megközelíti az országos 8-10 %-os arányt. A löki kerületben egyébként az arány 8,2 %-os volt. A választásra jogosultak száma és jogcíme Polgáron az alábbiak szerint alakult: Ingatlanbirtok alapján:
117 fõ
4,0 %-a
Iparûzõ:
14 fõ
5,3 %-a
Értelmiségi:
18 fõ
Jövedelem alapján:
73 fõ
27,4 %-a
Régi jog alapján:
44 fõ
16,5 %-a
a választópolgárok
6,8 %-a
Ez az összeírás 1848. május 31-én készült el, a választást pedig június 15-én tartották meg. A tiszalöki kerület képviselõjévé tolcsvai Bónis Sámuelt választották meg.13 Megtörtént a zsidók összeírása is: Polgáron akkor 16 keresõ családfõvel (ebbõl 1 özvegy nõ, 1 még nõtlen) együtt 71-en éltek ott (42 fõ 20 éves kor alatt, 19-en 20 és 40 év fölött, 4-en 40 évestõl idõsebbek). Közülük 1 haszonbérlõ, 1 boltos, 4 házaló kereskedõ, 5 korcsmáros, 1 sakter, 1 tanító, 1 sáfár, 1 boros és 1 bõrszedõ volt. Helyzetüket, beilleszkedésüket mutatja, hogy magaviseletükre a becsületes jelzõt ragasztották az összeírók, mindössze két családfõt illettek a csalárd kifejezéssel.14 A vármegyében lévõ helybeli és mozdítható nemzetõrség fegyverrel való ellátására Péchy László rendeletben hívta fel a járások fõszolgabíráit arra, hogy területükön írják öszsze a puskamûveseket a náluk lévõ kész fegyverekkel együtt, vegyék számba a lakosoknál 12 SZSZBML, IV. B. 108. Szabolcs Vármegye Hadipénztárának iratai, 1847–1849. (a továbbiakban IV. B. 108.) 1.
doboz 13 Az összeírásokról és választásokról részletesen lásd BENE János: Népképviseleti választások Szabolcs vármegyé-
ben és Nyíregyházán 1848-ban. In: Tanulmányok választásokról és önkormányzatokról Szabolcsban (1848– 1948). Szerk. Vinnai Gyõzõ. Nyíregyháza, 1994. 5–28. 14 SZSZBML, IV. B. 109. Szabolcs vármegyei zsidók összeírása, 1848.
239
Bene János
lévõ fegyvereket (puska, pisztoly, kard), melyeket majd alkalmasint begyûjtenek, s végül össze kellett írni a boltokban lévõ puskaport is. Mindezekrõl Kállay Ubul fõszolgabíró 1848. augusztus 7-én nyújtotta be jelentését. Polgáron 16 puskát, 9 pisztolyt és 7 kardot írt össze. Két boltban, Adler Mózesnél (õt az összeírás haszonbérlõként tartotta nyilván, ezek szerint boltot is „üzemeltetett”) háromnegyed font lõport valamint 2 és fél fontnyi srétet (sörét), Liszauer Jakab boltosnál pedig egy és háromnegyed font lõport, tíz és háromnegyed font srétet, valamint 10 darab kaszát talált. A fegyverek gazdái az alábbi polgári lakosok voltak: Név
Puska
Pisztoly
Derekassy Ferenc
1
Oravecz János
1
Puxbaum Mihály
1
Szakácsy Mihály
1
2
Makó István
1
1
Fejér Mihály
1
Bálint Mihály
1
Veres József
1
Kincses Ignác
1
Kincses János
1
1
Sinkovics József
1
Ifj. Sinkovics Pál
1
Sterbaczki Ignác
1 1 1 1 1
Nagy Rudolf
1
Szeidl Alajos
1
Énekes Boldizsár
1
Sován Péter
1
1
1 1
Nátafalussy Kristóf Összesen:
1
1
Sinkovics Pál
Polonkai Gábor
Kard
1 1 16
9
7
Ez a viszonylag magas szám abból adódik, hogy egyrészt az egri káptalan uradalmában szolgáló tisztek fegyverrel voltak ellátva, a polgári régi nemesek között is bírtak fegyvert és a polgári elöljáróság egyes tagjai is tartottak otthon szúró-lövõ eszközöket. Kállay Ubul az egri káptalan uradalmában szolgálókat külön is összeíratta: Szakácsi Mihály tiszttartó, Puxbaum Mihály ispán, Oravecz János ispán, Kis Mihály írnok, Oláh 240
Polgár 1848–1849-ben
András és Barát István hajdúk, Szabó Márton, Horvát Gábor, Farkas Mihály lovas, Gáll Gergely pedig gyalog kerülõ. Aszódi István igás kocsis, Faragó György, Gulyás János, Huszár Mátyás, Takács István, Kovács Gergely, Kurucz János, Szurkos József, Német Pál, Répási Gy. Mihály béresek, Mézes Ferenc kerülõ, Jámbor József kertgazda, öreg Cz. Tót István tõkegulyás, ifj. Cz. Tót István pedig tinógulyás.15 1848 nyarán–õszén két fontos kérdés foglalkoztatta a polgáriakat. Az úrbéri per meggyorsítására Szabó Ádám és Kártik Károly a Helytartótanácshoz nyújtottak be kérelmet, s az egri káptalan, valamint a megye megtorlásától félve kérvényt intéztek Szemere Bertalan belügyminiszterhez. A miniszteri válasz 1848. július végén érkezett meg Nagykállóba az alábbiakat tartalmazva: „a nevezett egyéneket csak azért, mert állítólagos sérelmeik orvoslását folyamodás útján eszközölni kívánták, bárminõ fenyítékkel is illetni nem tehetvén, õket e részben bármely méltatlan bánásmód ellen védeni el ne mulasszák, egyszersmind pedig a nevezett város lakosait úrbéri viszonyaik elintézésének békességes bevárására utasítsák.” 16 1848. augusztus 8-án kelt Deák Ferenc igazságügyminiszternek a vármegyéhez írott levele, melyben az úrbéri pernek a Helytartótanács 1847. február 2-án kelt döntését ismertette, mely a város határának újbóli kimérését írta elõ. Ugyanezekben a napokban már javában készültek a tervezetek az Országos Nemzetõrségi Haditanácson a katonaállítás meggyorsítására. Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. augusztus 13-án rendelte el a törvényhatóságokban a nemzetõrzászlóaljak szervezését, augusztus 23-án pedig az országgyûlés 42 000 újonc kiállítását ajánlotta meg. 1848. augusztus végén az önkéntes nemzetõri zászlóalj kiállítását végezte a megyei honvédelmi bizottmány, szeptembertõl pedig az országgyûlés által elrendelt újoncozást kezdték meg, melyet orvosi vizsgálatokkal kellett volna megindítani. Ennek végrehajtására Polgárra, Dadára, Dobra és Lökre Patay András elnökletével Bodó Ferencet, Désy Istvánt, H. Pete Gábort és Derekassy Ferdinánd polgári orvost rendelte ki a vármegye. Patay András bizottsági elnök azonban szeptember 9-én azt jelentette Tiszalökrõl, hogy „részint az idõ rövidsége miatt, részint félelembõl igen kevesen jelentek meg elõttünk, a kívánt orvosi vizsgálatot nem eszközölhettük.” 17 De éppen az elintézetlen úrbéri per miatt a kirendelt bizottság Polgáron a katonaköteles újoncokat meg sem tudta vizsgálni, mert azok nem jelentkeztek. A korábban már megjelent miniszterelnöki rendelet az újoncállítás módját is meghatározta: 127 lakosra 2 újoncot kellett számítani. Ennek alapján Szabolcs vármegye újoncilletéke 3471 fõt tett ki. Ezt a számot kellett kiállítani a 19–22 éves korosztályból akár sorshúzással, akár toborzással, a lényeg az, hogy minél elõbb. Az újoncozást ismét Finta Mártonra bízta a vármegye. Az újoncozási bizottság a kiállítandó 15 SZSZBML, IV. B. 106. 2. doboz 16 SZSZBML, IV. B. 102. 8. doboz 17 SZSZBML, IV. B. 101. Gr. Dégenfeld Imre kormánybiztos fõispán iratai, 1848–1849. (a továbbiakban IV. B.
101.) 1. doboz.
241
Bene János
létszámot elosztotta az egyes települések lélekszámával és így számolták ki egy-egy település újoncilletékét. Polgár lakosságszámát 4213 fõvel számolták, a mezõváros újoncilletéke így 51 fõre rúgott. Az összeírástól és az egészségügyi vizsgálattól való óckodás és távolmaradás ellenére a városra kirótt 51 újonc kiállítása megkezdõdött, s ezzel együtt újabb gondok adódtak. Nevezetesen, hogy a polgáriak, magukat még mindig hajdúvárosnak tartván, nem akartak a szabolcsi gyalogos zászlóaljakban szolgálni, hanem rendre megszöktek Kállóból és a Hajdúkerület Bocskai csapataiba álltak (A Hajdúkerületben 1848 õszén két gyalogzászlóaljat és egy lovasosztályt szerveztek.). Az októberi sorozásúak közül néhányan, Nagy István, Puskás József és Huszár Márton Debrecenbe az ott szervezõdõ 28. honvédzászlóaljhoz kerültek, de a többiek inkább a hajdúsági Bocskaiakhoz húztak. Az Országos Honvédelmi Bizottmány helyettes elnöke, Nyáry Pál október 29-én a polgári újoncok ügyében az alábbiakat írta gróf Dégenfeld Imrének, Szabolcs vármegye fõispánjának: „a mai napon az országos honvédelmi bizottmány Sillye Gábor kormánybiztos urat oda utasította, miként a Polgáron szedett újoncokat a Szabolcs megyei újoncok közé soroztassa be, s adja át, továbbá miután ezen polgári újoncok elfogadásából Polgáron a régi nyugtalanságok megújultak, tudassa a polgáriakkal, hogy már most a hajdúság kiváltságos állása megszûnvén, tegyenek õk is le ebbeli nyugtalankodásaikról.” 18 Korábban azonban Sillye Gábor kormánybiztos éppen azzal a kéréssel fordult az OHB-hoz, hogy a polgári újoncok maradjanak nála. Így aztán az a különös eset történt, hogy ugyanazon a napon nem sokkal késõbb újabb levelet is írt Nyáry Pál Dégenfeld grófnak, revideálva az OHB álláspontját. Ez a levél, hivatkozva a feltámadt és újabb kellemetlenségekre, ezeket kikerülendõ megengedi, hogy a polgári újoncok a Bocskai csapatban maradjanak, de õket Szabolcs vármegye újoncilletékébe számolják be. Szabolcs vármegye kormányzó bizottmánya e döntést a haza érdekében elfogadta, bár a november 6-i ülésén ebben a rendeletben a hatósági jogkörének csorbítását látta és nehezményezte. Ettõl függetlenül a polgáriak azután is a Bocskai csapatba álltak be. Jó példa erre az 1848. december 9-én önkéntesként bevonult K. Molnár István, T. Kis János, Nyikon János és Kis László József esete, akik bementek ugyan Kállóba, ott felavatták õket, majd azonnal megszöktek, Hajdúböszörménybe mentek s beálltak a Bocskai csapatba. A vármegye újoncozó bizottsága otthon kerestette õket, s a kutató levélre az elöljáróság pontos választ küldött december 29-én, miszerint a négy szökevény már a Bocskai csapattal táborban van, valahol Kassa környékén harcra készül gróf Franz Schlik császári-királyi altábornagy serege ellen.19
18 SZSZBML, IV. B. 102. 12. doboz 19 SZSZBML, IV. B. 106. 2. doboz
242
Polgár 1848–1849-ben
Idõközben a mezõvárosban is változások történtek, november 25-én Kállay Ubul fõszolgabíró elnökletével megtartották a tisztújítást. A fõbírói állásra öten pályáztak: Polonkai Gábor törvénybíró, Nagy Tanyi János, Szabó S. András, Juhász András és Szeidl Alajos. Közülük szavazással Juhász Andrást választották, kinek a fõszolgabíró át is adta a fõbírói pálcát, s „kivette tõle” az esküt. Ez a közgyûlés a fõbíró illetményét is megállapította évi 60 pengõ forintban. Adószedõvé, 50 forintos évi fizetéssel, közfelkiáltással ifjú Lukács Gáspárt választotta meg a „tetemes számban összegyûlt lakosság”. A törvénybíró Meggyesi Gábor lett, esküdteknek pedig Nagy Tanyi Jánost (õ egyben az árvák gyámja/tutora is), Répási Györgyöt, Nagy Józsefet, Lengyel Józsefet, Takáts Mátyást, Sándor Szabó Andrást, Metsei Mátyást, Pallagi Andrást és Isvák Mártont választották meg. Azután Vöröss József kántor indítványára az úgynevezett Külsõ tanácsbelieket is megválasztották: Kovács Márton, Juhász János, öreg Soltész József, Suhajda Gábor, Sován Péter, Szánóczki András, Veres József, Borsos Tanyi István, öreg Suhajda János, Kintses János, Bálint János, öreg Vámosi János, Metsei Pál, Vöröss József kántor, öreg Ferenczi János és Balla János személyében. Fõmezõbíróvá pedig Bálint Mihályt választották meg.20 A Külsõ tanács felelt meg leginkább a korábbi Communitásnak. 1848. december 20-án megválasztották a még hiányzó három tagját is Szeidl Alajos, Bartók Gáspár és Lukács József személyében. Az 1848. december végi városi közgyûlésen Sován Péter népképviselõ azt sérelmezte, hogy a város malmát árendáló molnárnak a korábbi határozatok ellenére a volt bírák két hónapi engedményt adtak, holott a közgyûlés csak egy hónapi fizetési kedvezményt hagyott jóvá. Azt is kifogásolta, hogy a megyei pandúrok sokszor jelennek meg a városban, s akkor el kell õket látni. A felvetésekre a közgyûlés azt a határozatot hozta, hogy húst, bort és pálinkát a legmértékletesebben kell felvenni a fõbíró számadásába, kenyérrel pedig a molnárgazda lássa el õket, s azt évente 1 véka életben számolják be az árendába, a bérfizetési kedvezményt pedig egy hónapban hagyták jóvá. 1848 decembere elsõsorban Sillye Gábor hajdúkerületi kormánybiztos és a polgári elöljáróság közötti levelezéssel telt. Ennek elõzménye az volt, hogy november 20-án Nádosy Sándor ezredes, az Országos Nemzetõrségi Haditanács elnöke engedélyt adott Sillye Gábornak, hogy Bihar megyében, a hajdúvárosokban, „nem különben Kis Marján, Polgáron, Szabolcs megyében és a hol ön legczélszerûbnek tudja a Bocskai csapat számára toborzásokat rendelni.” A polgáriaknak a Bocskai csapatba való soroztatását a november 21-én Nyáry Pál által írott levél is megerõsítette. Ezt a levelet szintén Sillye Gábor kapta az OHB helyettes elnökétõl. Ezen két irat birtokában és felhatalmazásával 1848. december 11-én immár Hajdúböszörménybõl, a Bocskai csapat felállítási helyérõl írta az alábbi levelet Sillye Gábor Polgár elöljáróságának: „közlöm a tisztelt elöljárósággal, hogy az abban érdeklett 51 újonczbeli illetõségnek még ki nem állított részét a Bocskai 20 HBML, V. 663. A. kötet. 1848. november 25.
243
Bene János
csapatba leendõ soroztathatás végett rögtön állítsák ki és az általam e végett megbízott százados Ercsey Lajos úrnak szolgáltassák kezéhez, ki az ujjonczokat személyesen fogja megvizsgálni, s a csapathoz át szállitani.” A levél további részében arról tájékoztatja a kormánybiztos Polgár elöljáróságát, hogy a legutóbbi kimutatás szerint még 19 újonccal tartoznak, kiknek kiállítását az elöljáróság hazafias kötelességévé tette. Azt írta, hogy a hiányzó újoncok kiállítására Ercsey százados Polgáron toborzást tart, s ehhez az elöljáróság adjon meg minden segítséget. „Ercsey százados úr nép gyülést fog hirdetni, melyben a népet a haza védelmére, s a Bocskai csapatba leendõ állásra buzdítani fogja, az elöljáróság tehát adja tudtára jó eleve a népnek a nép-gyülés idejét” – zárta levelét Sillye Gábor. Ugyanaznap megírta Polgár népe számára a felhívó, buzdító levelet, melyet Ercsey századosnak kellett felolvasnia. Ez az irat így hangzik: „Barátaim és Testvéreim! Hazánk veszedelemben van, minden felõl ellenséggel van megtámadva és a hütlen uralkodó ház ellenünk, Magyarok ellen irtó háborút indított, s országunkat több oldalról megtámadta. Most tehát nekünk érdekünkben áll tömegestõl felkelni a haza védelmére és megtisztítani a gaz ellenségtõl az elárult szegény hazát. Barátaim! Önök dicsõ elõdei Bocskai István fejedelem zászlai alatt küzdöttek Magyarország függetlenségéért és szabadságáért, most ezen zászló ismét kitûzetett, mely alatt hazánk szabadságának és függetlenségének kell kivívatnia: én ezen zászló alá hívom önöket, ezen szent ereklye alatt kívánom, hogy önök is részt vegyenek Magyarhon megmentésében. A honvédelmi bizottmány elnöke Kossuth Lajos Úr, kit Isten tartson meg e szegény elárult haza javára, egy legközelebb hozzám intézett levelében, midõn a Bocski zászlóaljak minél elõbbi felszerelését sürgette, többek között ezt mondja: ’a haza megvárja a szabadság régi harczosaitól – a hajdúktól – hogy Erdélyt Magyar országnak visszavegyék’, mi ezen roppant bizodalmat, mellyel irántunk a nemzet viseltetik, meg akarjuk osztani önökkel, s felhívjuk önöket, hogy valamint derék õs apáik, úgy önök azok lelkes utódai vegyenek részt Magyar ország szabadságharcában! Föl tehát barátaim! Derék polgárok fegyverre! Seregeljünk összve a szabadság szent ereklyéje, Bocskai õs zászlója alatt, s mentsük meg a hazát, mentsük meg a fenyegetett szabadságot, és egyesülve foglaljuk vissza az árulás által elvesztett Erdélyt! Átkozott legyen a férfiú, ki most karját a haza védelmében nem emeli, mert az nem szereti hazáját, nem rokonait, testvéreit, nem önmagát. Még egyszer szóllítom fel önöket, járuljanak a zászló alá, melly alatt szabadságunknak és hazánk függetlenségének meg kell mentetnie. Isten áldja meg Polgár város derék lakosait!” 21
21 SZSZBML, IV. B. 101. 1. doboz
244
Polgár 1848–1849-ben
Kossuth Lajos 1848. december 2-án azért írt levelet Sillye Gábornak, hogy a kormánybiztost sürgesse a Bocskai zászlóaljak felszerelésével és az így felkészített 1. zászlóaljat (mely késõbb az 52. hadrendi számot kapta) minél elõbb küldje Pestre, a 2. zászlóaljat (a késõbbi 53-ikat) pedig az Erdélybe indítandó sereghez osztotta be, s ezt írta: „A hajdúknak itt egy kis csorbát helyre kell ütniök, jelentse ki kormánybiztos úr a hajdú népnek, hogy a haza megvárja a szabadság ezen régi harczosaitul, hogy Erdélyt Magyarországnak vissza fogják venni.” 22 Ezen iratból az tûnik ki, hogy az OHB a Bocskai zászlóaljakat Erdélyben kívánta alkalmazni, ahol Katona Miklós õrnagy dési veresége (november 24.) után a helyzet meglehetõsen veszélyessé vált. Az 52. (1.) Bocskai zászlóalj végül is nem oda, hanem mint tudjuk észak felé, Kassa alá került, s ott 1849. január 4-én a puskaport még nem szagolt honvédsereg vereséget szenvedett Schlik altábornagy csapataitól. Kossuth pedig rendre sürgette Sillye Gábort, hogy igyekezzék az 53. (2.) Bocskai zászlóalj szervezésével és felfegyverzésével, a Bocskai lovasságot pedig Ceglédre rendelte azzal a céllal, hogy ott fejezik be felszerelésüket. Azt is megírta Kossuth Sillye Gábornak, hogy ha Schlik ellen sikerrel veszik fel a harcot, azután egyesítik a Bocskai csapatokat és elindítják Erdélybe.23 Források hiányában nem igazán tudjuk, hogy Ercsey százados milyen sikerrel toborzott Polgáron, de azt igen, hogy Finta Márton 1848. december 9-i összesítésében Polgárnak 11 újonc adósága volt, december 20-án még 7, s csak 1849. január 22-én jelentette, hogy nincs adósság, akkor ment be ugyanis Kállóba 7 újonc.24 Õk viszont valószínûleg nem váltak be, mert Kállay Ubul még 1849 márciusában is követelte a hét újoncot a várostól. Az avatókönyvek ugyan hiányosak, de a források még néhány nevet megõriztek számunkra. Nátafalussy Kristóf jegyzõ 1848. december 8-án jelentette, hogy Szabó Sándor András tanácsnok vezetésével útba indította Kállóba Iglai János, Nyikon János, Kövesdi István, Kis László József és Ujhelyi Márton újoncokat.25 Finta Márton 1849. május 10-én készítette el elszámolását az elsõ kivetés 3471 újoncáról, s ott azt írta, hogy 34 fõ a Bocskai csapathoz került.26 Joggal feltételezhetjük, hogy ezek a polgári újoncok voltak, aki zömmel az 52. (1.) Bocskai zászlóaljban szolgáltak. 1848–1849 fordulóján ismét igen feszültté vált a helyzet a településen. Január végén Kossuth Lajos Debrecenben kapta meg Répássy Mihály tábornoktól azt a jelentést, melyben arról tudósította õt a tábornok, hogy Polgáron valami kormányellenes mozgolódás van. A hír forrása Grisza Ágoston századosnak, a váci 49. zászlóalj egyik századparancsnokának azon jelentése, miszerint õ Sován Péter helybeli kormánybiztostól arról értesült, 22 KOSSUTH Lajos Összes Munkái (a továbbiakban KLÖM), XIII. Sajtó alá rendezte Barta István. Bp., 1952. 629. 23 KLÖM, XIII. 739–740. 24 SZSZBML, Szabolcs Vármegye Újoncozási Küldöttségének iratai, 1848–1849. (a továbbiakban IV. B. 103.)
1. doboz 25 Uo. 26 Uo. 3. doboz
245
Bene János
hogy a város némely polgára, sõt a tanácsbeliek is a kormány ellen bujtogatnak és királypártiságukat, királyhûségüket nyíltan hangoztatják, sõt arról beszélnek, ha Schlik arra jön, csatlakoznak hozzá. Sován Péter ezért katonai erõt kért a városba, s kijelentette, addig ott marad és embereivel ellenõrzi a helységet. Répássy tábornok ezeket az információkat terjesztette fel Kossuthoz, s ezek alapján, többek között az alábbiakat írta 1849. január 26-án Kossuth Asbóth Lajos alezredesnek Balmazújvárosba: ha az ellenség „a Tiszán szándékoznék átjönni, leghihetõbben Polgárnál fogja megkísérleni a tiszáni átkelést: És így Polgár városa minden esetre igen fontos pontul veendõ e háborúban. Minek következtében szükségesnek tartom 1-ör, hogy Grisza Ágoston századjával továbbra is ott maradjon nemcsak, hanem hogy az a hajdu kerületbõl és Szabolcs megyébõl oda rendelendõ jó szellemû nemzetõrséggel mielõbb megszállassék… 2-or, hogy ott helyben rögtönítélõ bíróság alakíttassék, s a bûnösök kérlelhetlenül bünheztessenek. 3-szor, hogy Polgár és környéke a legszigorúbb felvigyázat alatt tartassék, nehogy annak lakói magokat az ellenséggel a legkisebb összeköttetésbe tehessék, annálfogva elkerülhetlenül szükséges a Polgár és Miskocz közti minden közlekedést azonnal egészen megszüntetni, végre 4-er hazafiúi kötelességévé teszem alezredes úrnak azt, hogy Polgár felõl Miskolcznak az ellenség mozdulatait folyamatosan evidentiában tartsa, a minden elõforduló körülményekrõl úgy Bónis Samu kormánybiztost Nyíregyházán és Pély Gábor hajdúkapitányt Hadházán, valamint a honvédelmi bizottmányt is rögtön értesítse…” 27 Ugyanezen a napon Kossuth levelet írt Bónis Sámuelnek is, megismételve a fenti intenciókat, kiegészítve azzal, hogy Polgáron mindenképpen tekintélyes számú, jó szellemû nemzetõrséget tartson jó vezér alatt, s ha kell, kérjen segítséget a Hajdúkerülettõl, elsõsorban a nánási nemzetõrségtõl. Ugyanilyen levél ment Pély Gáborhoz is, felszólítva a hajdúkerületi kapitányt, hogy a hajdúvárosokból elegendõ számú és jó szellemû nemzetõrséget azonnal indítson Polgárra.28 Másnap a Klapka György ezredeshez írott levelében jelezte Kossuth, hogy „Tiszafüred és a rossz szellemû Polgár városa õriztetik…” A levél többi részében az OHB elnöke elõadta, hogy azon a környéken szervezték meg a tartalék tábort, melynek létszámát 5000 gyalogosra 4 lovasosztályra és két tüzerütegre emelik, de ezen a tájon, Tiszafüred–Polgár területén tanyázik a Zrínyi és Hunyadi zászlóalj (szabadcsapat – B.J.), 400 hajdú önkéntes, 150 tiroli vadász, 200 önkéntes a pesti egyetemi légióból, 3 ágyú, s az elõzõ nap indították útba az 500 fõs debreceni csapatot és egy század lovast. Azt is megírta Kossuth, hogy a 27 KLÖM, XIV. Sajtó alá rendezte Barta István. Bp., 1953. 242–243. 28 Uo. 243–244.
246
Polgár 1848–1849-ben
Hajdúkerület és Szabolcs nemzetõrségét is a Tisza õrzésére rendelte. Feltételezhetjük, hogy ez utóbbiak vonultak be Polgárra, de errõl nincs biztos adatunk. Január utolsó és február elsõ napjaiban viszont Polgáron állomásozott csapataival a január 29-én a tiszántúli csapatok fõvezérévé kinevezett Henryk Dembinszky. Források hiányában nem tudjuk, hogy 1849 elején még milyen csapatok állomásozhattak Polgáron, csak következtethetünk abból, hogy például március 10-én Dorogról 10 000 kenyérrészletet kellett Polgárra szállítani,29 ami vagy a rendes katonaság, vagy a Hajdúkerület nemzetõreinek ellátását szolgálta, lévén, hogy a Szabolcs megyei nemzetõrséget a megyebeliek élelmezték. Asbóth alezredes már a tiszafüredi fõhadiszállásáról rendelte el Böszörmény nemzetõreinek, hogy azonnal induljanak Polgárra, majd Pély Gábor utasítására hamarosan érkeztek nemzetõrök Nánásról, Dorogról, Szoboszlóról, s végül a rendes helyõrséget az 53. Bocskai zászlóalj 500 embere adta.30 1849 tavaszán az újoncozás tovább folyt, hiszen még mindig hét újonccal tartozott a város. Derekassy Ferdinánd vármegyei tiszteletbeli alorvos sorra megvizsgálta a számba jöhetõ újoncokat, március végén 18-at: Bálint Jánost, Medve Istvánt, Gaál Istvánt, Bartók Istvánt, Ujhelyi Jánost, Vámosi Györgyöt, Medve Mátyást, Német Mátyást, Cz. Tót Jánost, Szarka Istvánt, Tanyi Gábor Jánost, S. Szabó Mátyást, Kapus Jánost, Kovács Istvánt, Dobos Józsefet, Vámosi Istvánt, Sütõ Jánost és Tréki Józsefet. Közülük Bálint Jánost, Gaál Istvánt és Szarka Istvánt kicsinynek, de testileg alkalmasnak találta. A kiírt 18 újonc közül március 31-én Kállay Ubul fõszolgabíró úgy rendelkezett, hogy mivel Polgárnak még 7 újonca hibázik, a névsor elsõ hét tagját az elöljáróság április 2-án küldje be Kállóba. „Miután pedig ezen város részérõl be állított Bogár Gábor Bocskai zászlóallybeli közvitéz a lábán lévõ állandó folyó sebe miá haza bocsájtatván a katonaságra alkalmatlanná vált, hellyébe az 8-ik szám alatt álló Német Mátyás beküldése is ezennel meg hagyatik.” Két nap múlva a polgári elöljáróság már magyarázkodó levéllel kereste meg a fõszolgabírót. Beküldték ugyan Bálint János, Gaál István, Ujhelyi János és Szarka István, valamint Medve István 19 éves újoncokat, de rögtön kérték is vissza Medve Istvánt lévén õ az ottani tábori postáslegény, így állományi (állami – B.J.) szolga, másrészrõl pedig családfõ is. Ezen túl lett volna még 3 újonc adósság, Bartók István, Medve Mátyás és Tanyi Gábor János (mert a kijelölt másik három: Vámosi György, Német Mátyás és Cz. Tót János törvényesen otthon maradhatott), de azt a hármat nem tudták beküldeni, mivel õket „szülõik megugrasztották. Az illyen szülõkre nézve utasitást kérünk” – írta az elöljáróság.31
29 Uo. 674. 30 NYAKAS Miklós: A jobbágyfelszabadítástól az I. világháborúig. In: Polgár története. Szerk. Bencsik János. Pol-
gár, 1975. 328. 31 SZSZBML, IV. B. 103. 2. doboz
247
Bene János
Finta Márton nem sokat késlekedett a válasszal, április 4-én szoros paranccsal rendelte el, hogy legkésõbb az ünnep, a húsvét harmadik napjára a kiállítandó újoncok benn legyenek Kállóban. Az általa küldött névjegyzékben 13 név szerepelt. A polgári elöljáróság válasza április 10-én kelt, s a fenti listából Cz. Tót Jánost „szörnyû kicsinysége”, S. Szabó Mátyást rögtöni megugrása, Kapus Jánost szintén kicsinysége és szájfájóssága, Kovács Istvánt és Sütõ Jánost kicsinysége, Dobos Józsefet meghalálozása, s végül Tréki Józsefet pedig megugrása miatt, „bár keresve kerestettük, a többieket pedig megnevezett okoknál fogva ezennel be nem küldhetjük.” Még mindig hiányzott mind a nyolc újonc, tehát az elöljáróság úgy döntött, hogy Bartók Istvánt, Medve Mátyást és Tanyi Gábor Jánost, kiket eddig a szüleik nem engedtek, most beviszik a megyeszékhelyre. Küldték továbbá Vámosi Györgyöt és Vámosi Istvánt, valamint Német Mátyást, aki szintén kicsinek bizonyult a méréskor, de már nem volt más. Rajtuk kívül Kovács Gáspárt és Katona Istvánt küldték Kállóba, akik „még a múlt évben önkéntes úton katonákul béállottak, a város költségébe kerültek, azóta szökésben lévén, tennapi napon verekedtek és lefogattak, ezennel szinte beküldetnek, kérve a tekintetets Polgári Biztos Urat, hogy õket besoroztatni méltóztassék.”32 (Ezt a nyolc újoncot a levéltárban õrzött avatókönyvekben nem találtuk, de az is igaz, hogy az avatókönyvek sem teljesek – B.J.) 1849 márciusát a frissen felállított Szabolcs megyei száguldó lovas csapat Polgáron töltötte, ott vásárolták meg a lovakat, s a szükséges felszerelés egy részét is.33 Nem tudjuk, csak sejthetjük, hogy ezen elhelyezés is egy esetleges megmozdulás eleve elrettentését célozhatta. 1849. április 24-én az országgyûlés újabb 50 000 újoncot ajánlott meg. Szabolcs vármegyébe május 8-án érkezett meg a hadügyminisztérium újoncozási osztályának rendelete, mely szerint ebbõl a keretbõl a törvényhatóságra 867 fõ jutott, kiket május 15-tõl már lehetett bevinni Kállóba, majd onnan a nyíregyházi tartalék parancsnokságra beavatásra. Az újonc 18 és 40 év közötti, legalább 5 láb 2 hüvelyk (163 cm) ép, egészséges, erõs férfinek kellett, hogy legyen. A tartalék parancsnokság május 15-tõl kezdte meg munkáját Nyíregyházán. A megye Kormányzó Bizottmánya úgy döntött, hogy a korábbi kulcs alapján veti ki az újoncilletéket (tehát 127 lakosra 2 újonc). Az arányosítás alapján Polgárnak e második kivetésbõl 17 újoncot kellett kiállítania. Az avatókönyvek tanúsága szerint ezt a létszámot 1849 június végére a mezõváros pontosan kiadta, sõt eggyel többet is, mert Hegedüs András szûcs a püspökladányi Kertész János helyett vonult be. Hasonló helyettesítés Polgáron is történt, özvegy Makó Istvánné Pál fia helyett, aki akkor már elmúlt 23 éves, így sorshúzás alá nem esett (sorsot egyelõre csak a 19–21 évesek
32 SZSZBML, IV. B. 102. 2. doboz 33 SZSZBML, IV. B. 108. 2. doboz
248
Polgár 1848–1849-ben
húztak), „a város könnyebbsége tekintetébõl Csikós György polgári ifjút két borjas tehénért és tíz pengõforintért felfogadott…” Mindez 1849. június 11-én történt. A legutolsó bevonuló Polgárról Éliás János 19 éves ifjú volt, aki a sorshúzás alá esett testvérbátyja helyett önként vállalta a szolgálatot. 1849. június 21-én indította útba Nátafalussy Kristóf jegyzõ Balla János négylovas szekerén Kállóba.34 Az újoncozás és a helységbe telepített katonaság ellátása mellett a város továbbra sem adta fel az egri káptalannal folyó úrbéri per gyorsítását és lezárását. 1849. június 11én a mezõváros közgyûlésén Sován Péter népképviselõ és alpolgárbiztos indítványozta, hogy az úrbéri perben még a végítélet foganatosítása elõtt egy folyamodványt kellene intézni az országgyûléshez arról, hogy a Mária Terézia idején Polgáron 202 és fél telekföldet használtak, s ez a tény nincs benne a per ítéletében. A közgyûlés az indítványt elfogadta, a felterjesztés elkészítését pedig az elöljáróságra és Molnár János ügyvédre bízta.35 A kérelmezõ irat 1849. június 21-re elkészült, azt Sován Péter és Szánóczki András képviselõk vitték fel Pestre. Útjukra bocsátásukkor a közgyûlés még azt is kikötötte, hogy útközben az egri káptalannal „egyezkedni ne merjenek.” 36 A Szabolcs megyei levéltárban ez a folyamodvány fennmaradt. Bevezetõjében a felterjesztõk kérték, hogy az egri káptalan, mint volt földesúr és felperes által 1820. május 20-án indított és mindaddig végre nem hajtott úrbéri pert az Igazságügyi Minisztérium nyilvánítsa érvénytelennek, és a végrehajtását függessze fel, mert azt törvénytelennek lehet tekinteni, hiszen a városnak sok sérelme van. Ezután öt pontban fogalmazták meg azokat és a kéréseket: 1. Sérelmezték, hogy a káptalan a város korábbi lakosságát templomától és házaitól megfosztva a városból kiûzte, úgy, hogy azok a csegei határban telepedtek meg, majd az új lakosokkal új szerzõdést kötve, a befizetett települési díjat viszont elsikkasztotta, mint ahogy eltûnt a határ régi térképe és a levéltárból az az úrbéri per is, melyet Rakamazon gróf Brunszwik elnöklete alatt folytattak le, pedig ezek a dokumentumok a polgáriak igazát támasztanák alá. 2. A káptalan a polgári határt különféle puszták elnevezésével elfoglalta, pedig a Mária Terézia-féle urbáriumban nyilvánvalóan benne van, hogy a város határában nincs puszta, sem irtás, semmi, csak 202 úrbéri telek. Ezt még a Helytartótanács is elismerte, mégis mind az úriszék, mind a megyei törvényszék a káptalannak adott igazat úgy, hogy elhitték a káptalannak azt, hogy a földek rosszasága miatt nincs gazda, aki azokat megszállja, s így az úrbéri telkek számát a káptalan csökkentette. 34 SZSZBML, IV. B. 103. 3. doboz 35 HBML, V. 663. A. kötet 1849. június 11. 133. sz. 36 Uo. 1849. június 21. 134. sz.
249
Bene János
3. Pedig a káptalannak a város engedte meg, hogy elõbb csak fejõs teheneinek, majd juhainak, gulyájának legelõje legyen, s a káptalan lassan-lassan elfoglalta a város földjeit, még azokat is, melyeket korábban Bónis Sámuel szolgabírósága alatt a városnak törvényesen, esküdtje jelenlétében kimért. Ha pedig ez ellen a város ellenszegült, akkor „befogatással, huzamos tömlötzözéssel, páltzáztatással, sõt mint felládzattak katonai karhatalom hosszas élelmezésével vigasztaltattunk meg”, a lefoglalt marhák árának az adóba való betudásán kívül káraikat senki nem térítette meg. 4. Adóikat nem az utolsó három katonai év alapján állapítják meg, hanem sokkal régebbi rovások alapján, melyek többet mutatnak, s végül 5. kérik, hogy a jogtalanságot megszüntetve a határban a 202 telket a minisztérium állíttassa vissza a káptalannal, az õ költségére, s az elégtételig az ítéletet függeszszék fel. Idõközben azonban a kormány is menekülni kényszerült a fõvárosból Szegedre, s ott kelt Vukovics Sebõ igazságügyminiszter levele a vármegyéhez 1849. július 21-én, amelyben elrendelte, hogy a megye az érdekeltek meghallgatásával kimerítõ jelentést tegyen az ügyrõl.37 A per további sorsáról egyelõre iratok nem maradtak, hamarosan már kormánya sem volt az országnak, az önkényuralom sötét hónapjai telepedtek mind a megye elöljáróságára, mind lakóira, s a nagy per csak három év múlva, 1852-ben zárult le megegyezéssel, a határ megfelezésével. 1849 nyara már a szabadságharc utolsó idõszaka volt. 1849. június 25-én érkezett a vármegyéhez Tokajból Schenowitz Frigyes táborkari õrnagy levele, melyben felhívta a törvényhatóságot, hogy a megyében azonnal hirdessenek meg népfelkelést, s a felkelt néppel a Tisza partját Rakamazig szállják meg, az összes ladikot, csónakot Tokajhoz küldjék, mert az oroszok betörtek, s már Kassánál vannak. A levél vétele után Péchy László azonnal intézkedett a népfelkelés meghirdetésérõl, s arról, hogy a kimozdulókat vasvillával és kaszával fegyverezzék fel, lássák el 8 napi élelemmel és indítsák útba a nádudvari járás népét Polgárhoz.38 1849 júliusa pedig az általános népfelkelés szervezésével telt el. A hónap utolsó napjaiban vonult át a megyén Görgei Artúr serege, utána ismét orosz elõõrsök portyáztak a megye területén, s hamarosan megérkezett a világosi fegyverletétel híre is. A dicsõ napok elmúltak, a Kormányzó Választmány tevékenységét beszüntette, s hamarosan az önkényuralom rendszere rendezkedett be a vármegye területén.
37 SZSZBML, IV. B. 106. 4. doboz 38 SZSZBML, IV. B. 101. 1. doboz
250
Polgár 1848–1849-ben
FÜGGELÉK 1. Nemzetõrök összeírása Polgáron 1848 tavaszán Az 1848. évi XXII. törvénycikk (A nemzeti õrseregrõl) alapján nemzetõri kötelezettség alá esett az 20 és 50 év közötti, büntetlen elõéletû férfi, aki városban vagy rendezett tanácsú községben 200 pengõ forint értékû ház, vagy föld, egyéb községben féltelek, vagy ezzel hasonló kiterjedésû birtok kizárólagos tulajdonosa, vagy évi 100 pengõ forint tiszta jövedelemmel bírt. (Az összeírási ívek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár 1848-as iratai között találhatóak. Rubrikái: Név, Életkor, Polgári állás, Betegség, Megjegyzés. E két utóbbi bejegyzéseit lábjegyzetben közöljük.) Név
Életkor
Polgári állás
Név
Életkor
Polgári állás
Kovács Márton
40
Földmívelõ
Béres József
32
Földmívelõ
Sinkovics József
65
Földmívelõ
Medve András
29
Földmívelõ
Tardi Pál István
50
Földmívelõ
Medve F. István
50
Földmívelõ
Nagy József
50
Földmívelõ
Kövér János
50
Földmívelõ
Medve József
50
Földmívelõ
Sinkovics Pál
36
Földmívelõ
Polonkai József
30
Földmívelõ
Venszlovszki Alajos
23
Földmívelõ
Földvári József
30
Földmívelõ
Kovács Mihály
41
Földmívelõ
Öreg Szabó István
70
Földmívelõ
Tardi György
42
Földmívelõ
Péli István
30
Földmívelõ
Lisztóczki János
25
Földmívelõ
Kovács János István
41
Földmívelõ
Pallagi István
35
Földmívelõ
Soltész István
32
Földmívelõ
Kovács János
30
Földmívelõ
Suhajda Gábor
49
Földmívelõ
Mályi Mátyás
30
Földmívelõ
Szabó István József
28
Földmívelõ
Görömbei János
57
Földmívelõ
Szabó István András
35
Földmívelõ
Ifj. Huszár István
35
Földmívelõ
Nyikon András
36
Földmívelõ
Földvári Gáspár
35
Földmívelõ
Jászai Gábor
20
Földmívelõ
Rabály János
19
Földmívelõ
Nyikon János
40
Földmívelõ
Kertész József
38
Földmívelõ
Ifj. Cservák József
39
Földmívelõ
Joó András
47
Földmívelõ
László Juhász János
55
Földmívelõ
Péli Mátyás
25
Földmívelõ
Nyikon Mátyás
31
Földmívelõ
Szabó Gábor
35
Földmívelõ
Ifj. Medve István
45
Földmívelõ
S. Makó András
30
Földmívelõ
Répási György
41
Földmívelõ
Szeidl Alajos
40
Földmívelõ 251
Bene János Név
Életkor
Polgári állás
Csekovics Tamás
50
Földmívelõ
Lénárt József
35
Ifj. Soltész József
29
Bajusz András
Életkor
Polgári állás
Belányi József
41
Földmívelõ
Földmívelõ
Tanyi Mihály János
43
Földmívelõ
Földmívelõ
K. Juhász István
33
Földmívelõ
30
Földmívelõ
H. Juhász András
53
Földmívelõ
Barát József
33
Földmívelõ
Szabó János József
51
Földmívelõ
Sirokai Ger. János
35
Földmívelõ
Veres József
51
Földmívelõ
Öreg Soltész József
61
Földmívelõ
B. Erdélyi István
35
Földmívelõ
Sajti Mátyás
30
Földmívelõ
Hegedüs Mihály
51
Földmívelõ
Juhász Imre János
50
Földmívelõ
Sirokai István
21
Földmívelõ
M. Takács Ferenc
35
Földmívelõ
Soltész Gáspár István
39
Földmívelõ
Stelbáczki Károly
22
Földmívelõ
Ifj. Oláh István
30
Földmívelõ
Ifj. L. Juhász János
28
Földmívelõ
Subai János
29
Földmívelõ
K. Kovács Gáspár
45
Földmívelõ
Simon János
33
Földmívelõ
Bajusz Gábor
20
Földmívelõ
Kincses János
36
Földmívelõ
Bialos István
31
Földmívelõ
Városi János
30
Földmívelõ
Szurkos János
32
Földmívelõ
Juhász Gergely István
39
Földmívelõ
Jászai Ferenc
46
Földmívelõ
Takács Mátyás
35
Földmívelõ
Ifj. Lénárt István
48
Földmívelõ
Ország János
26
Földmívelõ
Vékony Mátyás
47
Földmívelõ
Dobos András József
40
Földmívelõ
Ifj. Dobos József
29
Földmívelõ
Kövi József
35
Földmívelõ
B. Tanyi István
48
Földmívelõ
Kincses István
35
Földmívelõ
Tanyi András
35
Földmívelõ
Csikós Mihály
30
Földmívelõ
Dobos János
30
Földmívelõ
Pózsár József
40
Földmívelõ
Ifj. P. Juhász Péter
21
Földmívelõ
Ifj. Dobos Gábor
36
Földmívelõ
Oláh József
35
Földmívelõ
Kovács Gergely József
20
Földmívelõ
G. Kovács István
30
Földmívelõ
Öreg Suhajda József
40
Gazda
M. Tót Mihály
34
Földmívelõ
Csendes István
57
Földmívelõ
Barát Márton
34
Földmívelõ
Magyar István
30
Földmívelõ
Barát György
35
Földmívelõ
Tanyi Gábor
51
Földmívelõ
Borsos János
31
Földmívelõ
Ifj. Polonkai Gábor
31
Földmívelõ
Pallagi Mihály
32
Földmívelõ
Öreg Kovács György
35
Földmívelõ
Deli János
31
Földmívelõ
Cs. Tóth János
22
Földmívelõ
Simon Márton
28
Földmívelõ
K. Mészáros Gáspár
40
Földmívelõ
252
Név
Polgár 1848–1849-ben Életkor
Polgári állás
Ifj. Bartók József
50
Földmívelõ
Földmívelõ
Németh József
39
Földmívelõ
Földmívelõ
F. Varga Márton
40
Földmívelõ
30
Földmívelõ
Isvák Márton
34
Földmívelõ
Szabó Péter József
25
Földmívelõ
Ifj. Makó József
34
Földmívelõ
Bálint János
25
Földmívelõ
Encsi András
30
Földmívelõ
Öreg Tisza Mihály
55
Földmívelõ
Polonkai Gábor
48
Földmívelõ
Görömbei János
31
Földmívelõ
Császár Gáspár
31
Földmívelõ
B. Kurutz István
35
Földmívelõ
Kerti Bartók János
40
Földmívelõ
Bartók Gáspár
49
Földmívelõ
Gy. Dobos András
52
Földmívelõ
Lovász János
34
Földmívelõ
Imre Vámosi Gáspár
26
Földmívelõ
Polonkai József
31
Földmívelõ
Bába Ferenczi György
25
Földmívelõ
B. Kis József
35
Földmívelõ
Molnár Gábor
30
Földmívelõ
Deli B. János
20
Földmívelõ
Molnár József
25
Földmívelõ
B. Kis János
40
Földmívelõ
Ifj. Kovács Gábor
20
Földmívelõ
Pallagi András
45
Földmívelõ
Öreg Makó József
36
Földmívelõ
Tanyi József
26
Földmívelõ
Makó István András
22
Földmívelõ
K. Szurkos József
50
Földmívelõ
Tanyi István
40
Földmívelõ
Káposzta Pál 39
50
Földmívelõ
Kapos István
46
Földmívelõ
Lovász Gáspár
21
Földmívelõ
Ifj. Kovács József
25
Földmívelõ
Elek József
45
Földmívelõ
Vámosi Márton
23
Földmívelõ
Ifj. Suhajda János
22
Földmívelõ
Ráb Pál
65
Földmívelõ
M. Tót Gábor
49
Földmívelõ
Szõke Horvát Gábor
40
Földmívelõ
Öreg Mészáros János 40
55
Földmívelõ
Dobos Geregely János
45
Földmívelõ
Öreg Kovács János
39
Földmívelõ
Mecsei Mátyás
36
Földmívelõ
R. Vámosi János
39
Földmívelõ
Katona István
43
Földmívelõ
Pallai Mihály
47
Földmívelõ
Z. Mecsei András
35
Földmívelõ
Császár György
45
Földmívelõ
Pap János
30
Földmívelõ
Öreg Encsi János41
60
Földmívelõ
Ifj. Vámosi István
33
Földmívelõ
Szabó Sándor János
21
Földmívelõ
Név
Életkor
Polgári állás
Ifj. Molnár András
39
Földmívelõ
Ifj. Görömbei József
20
Ifj. Lovász Mihály
30
Kor. Juhász János
Név
39 Betegség: tehetetlen 40 Betegség: tehetetlen 41 Betegség: tehetetlen
253
Bene János Név
Életkor
Polgári állás
Pöstényi Gáspár
35
Földmívelõ
Kapus Mátyás
40
Em. Varga János
45
Vásárhelyi János
Életkor
Polgári állás
Köv. Juhász Mihály
51
Földmívelõ
Földmívelõ
Sinkovics Pál
34
Földmívelõ
Földmívelõ
Madai Márton
40
Földmívelõ
58
Földmívelõ
Pöstényi Márton
32
Földmívelõ
M. Tót Mátyás
50
Földmívelõ
Kis L. István
27
Földmívelõ
M. Tót József
49
Földmívelõ
Molnár István
62
Földmívelõ
Ladi Kovács Mihály
43
Földmívelõ
Cservák György
50
Földmívelõ
Z. Juhász József
40
Földmívelõ
Szabó S. József
20
Földmívelõ
Szánóczki János
31
Földmívelõ
Tanyi Ferenc József
30
Földmívelõ
Ifj. Makó János
39
Földmívelõ
Tóth István
40
Földmívelõ
Juhász Gábor
45
Földmívelõ
Ujhelyi János
30
Földmívelõ
Isvák Mátyás
20
Földmívelõ
Elek János
40
Földmívelõ
Öreg Makó András
60
Földmívelõ
Fricskó András
38
Földmívelõ
Káposzta Mihály
35
Földmívelõ
Éliás József
42
Földmívelõ
Öreg Pöstényi János
45
Földmívelõ
Öreg Tanyi József
51
Földmívelõ
Hamar Márton
30
Földmívelõ
Majoros János
48
Földmívelõ
Szabó Sándor András
40
Földmívelõ
Tanyi Mihály
38
Földmívelõ
Mecsei Pál
34
Földmívelõ
Fekete Imre József
46
Földmívelõ
K. Makó András
46
Földmívelõ
Sirokai M. János
33
Földmívelõ
Ifj. Görömbei István
35
Földmívelõ
Béke Gábor
35
Földmívelõ
Balla János
38
Földmívelõ
Majoros András
34
Földmívelõ
Antal István
32
Földmívelõ
Kocsis József
32
Földmívelõ
Makó János
33
Földmívelõ
M. Tót Gáspár
35
Földmívelõ
Kártik Károly
55
Földmívelõ
Tepei János
48
Földmívelõ
Ifj. Makó István
34
Földmívelõ
B. Kis József
40
Földmívelõ
Vámosi József
40
Földmívelõ
Felsõ Bartók János
25
Földmívelõ
Szurkos János
32
Földmívelõ
Erdõsi Lukács József
33
Földmívelõ
Lengyel József
40
Földmívelõ
Gyetvai Gábor
34
Földmívelõ
Vámosi János
59
Földmívelõ
Jónás Gábor
28
Földmívelõ
Ifj. Vámosi József
25
Földmívelõ
Cseszlik Tóth Mihály
42
Földmívelõ
Dobos András
45
Földmívelõ
Vörös József
44
Kántor
Kapus János
40
Földmívelõ
Derekassy Ferdinánd
30
Orvos
Öreg Vámosi József
49
Földmívelõ
Sován Péter
39
Gazda
254
Név
Polgár 1848–1849-ben Név
Életkor
Polgári állás
Név
Életkor
Polgári állás
Nátafalussy Kristóf
30
Jegyzõ
Lukács István József
23
Földmívelõ
Pankó János
34
Gazda
Lukács János
42
Földmívelõ
Sztankay József
23
Gazda
Hatyanyi Mihály
30
Földmívelõ
Tartz Imre
48
Jegyzõ
Szilvási József
40
Földmívelõ
Puxbaum Mihály
34
Ispán
Nagy Rudolf
24
Földmívelõ
Morvai Alajos
24
Írnok
Lukács János
34
Földmívelõ
Oravecz János
24
Ispán
Bogár János
32
Földmívelõ
Énekes Boldizsár
23
Tanító
Ambrus Tót János
33
Földmívelõ
Bartalits Ignác
35
Tanító
Ferenczi János 42
45
Földmívelõ
Becski András
36
Gazda
Zöldi Mihály
61
Földmívelõ
Öreg Lukács Gáspár
45
Földmívelõ
Soltész János
40
Földmívelõ
Ifj. Lukács Gáspár
36
Földmívelõ
2. A választójogi képességgel bírók összeírása Polgáron 1848 tavaszán Az 1848. évi V. törvénycikk alapján választójoggal bírt mindazon 20 évnél idõsebb büntetlen elõéletû férfi, aki sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom alatt nem állt, s az alábbi vagyoni cenzusnak megfelelt:
a,
szabad királyi városokban, vagy rendezett tanáccsal ellátott községekben 300 ezüst forint értékû házat vagy földet, egyéb községekben legalább 1/4 telket, vagy ehhez hasonló kiterjedésû birtokot bírt, b, kézmûves, kereskedõ vagy gyáros, ha saját mûhellyel, telephellyel, gyárral bírt, vagy legalább egy segéddel dolgozott, c, aki a fenti két osztályba nem sorolható, de legalább évi 100 ezüst forint értékû állandó jövedelemmel rendelkezett, d, jövedelemre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, mûvészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzõk és iskolatanítók, e, régi jogon eddig is választójoggal bírt.
42 Megjegyzés: dobos
255
Bene János Az egyes rubrikák jelentése: 1. Fél vagy negyedtelkes, vagy ehhez hasonló birtok 2. Kézmûves 3. Tiszteletbeli 4. 100 pengõforint évenkénti jövedelemmel bír 5. Ezelõtt is választójoggal bíró nemes (Az összeírási ívek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár 1848-as iratai között találhatók.) Választó neve
1.
Kovács Márton
/
Sinkovics József
/
2.
Tardi István
3.
4.
/
Medve József
/
Polonkai István József
/
Ifj. Kovács József
/
Földvári József
/
Öreg Szabó István
/
Péli István
/
Kovács János István
/
Soltész István
/
Suhajda Gábor
/
Szabó István József
/
Szabó István András
/
Nyikon András
/
Megy. Tót Mihály
/
Cservák József
/
Nyikon Mátyás
/
Barát János
/
Csempészkedõ
Répási György
/
Medve Ferenc István
/
Nyikon János
/
Kövér János
/
Kovács Mihály
/
Tardi György
/
Mályi Mátyás
256
Észrevétel
/
Nagy József
Földvári Gáspár
5.
/ /
Polgár 1848–1849-ben Választó neve
1.
2.
3.
4.
Rabály János
/
Öreg Tréki István
/
Ivó András
/
Péli Mátyás
/
Szabó Gábor
/
S. Makó András
/
Szeidl Alajos
/
Öreg Lénárt István
/
Ifj. Soltész József
/
Bajusz András
/
Juhász Imre János
/ /
Szelbaczki Ignác
/
Köv. Kovács Gáspár
/
Öreg Bajusz István
/
Bialos István
/
Szurkos János
/
Jászai Ferenc
/
Ifj. Lénárt István
/
Ifj. Dobos József
/
Bor. Tanyi István
/
Bor. Tanyi András
/
Öreg Dobos Gábor
/
Part. Juhász Péter
/
Gulyás Kovács István
/
Barát Márton
/
Barát György
/
Borsos János
/
Molnár György
/
Pallagi Mihály
/
Deli János
/
Tanyi Mihály János
/
Kártik Juhász István
/
Hal. Juhász András
Észrevétel
/
Ifj. Soltész János
Mur. Takács Ferenc
5.
/ 257
Bene János Választó neve Szabó János József
1.
2.
3.
4.
/
Öreg Szánóczki András
/
Veres József
/
Lisztóczki György
/
Hegedüs Mihály
/
Soltész Gáspár István
/
Oláh József
/
Ifj. Oláh István
/
Simon János
/
Kincses János
/
Városi János
/
Juhász Gergely István
/
Takács Mátyás
/
Ország János Kövi József
/ /
Kincses István
/
Pozsár József
/
Kovács Gergely József
/
Öreg Suhajda József
/
Öreg Csendes István
/
Ifj. Magyar István
/
Ifj. Görömbei József
/
Ifj. Polonkai Gábor
/
Gr. Kovács György Cz. Tót István
/ /
Korm. Mészáros Gábor Tanyi Gábor
/ /
Lovász Mihály
/
Kör. Juhász János
/
Bálint János
/
Tisza Kiss Mihály
/
Öreg Görömbei József
/
B. Kurutz István
/
Bartók Gáspár
/
Öreg Lévai István 258
/
5.
Észrevétel
Polgár 1848–1849-ben Választó neve
1.
2.
3.
4.
Ker. Tót János
/
Lovász János
/
Polonkai György József
/
B. Kis József
/
Deli Balázs
/
B. Kis János
/
Pallagi András
/
Tanyi János
/
Kat. Szurkos József
/
Káposzta Pál Elek József
/ / /
Mecsei Mátyás
/
Katona István
/
Z. Mecsei András
/
Papp János
/
Ifj. Vámosi István
/
Alsó Bartók József
/
Német József
/
Farm. Varga Márton
/
Isvák Márton
/
Ifj. Makó József
/
Öreg Polonkai Gábor
/
Császár Gáspár
/
Dobos András Öreg Imre Vámosi Gáspár
Észrevétel
/
Öreg Suhajda János M. Tót Gábor
5.
/ /
Öreg Ferenczi János
/
Öreg Molnár András
/
Kovács Gergely Gábor
/
Öreg Makó József
/
Makó István András
/
Tanyi István
/
Kapus István
/
Gr. Kovács József
/ 259
Bene János Választó neve
1.
Vámosi András Márton
/
Kovács János
/
Horvát Gábor
/
Kovács Imre
/
Gr. Kovács János
/
2.
R. Vámosi János
/ /
Öreg Encsi Mihály Szabó Sándor János
/ /
Ifj. Pöstényi Gáspár Kapus Mátyás
/ /
Em. Varga János Vásárhelyi János
4.
/
Tállai Mihály Császár György
3.
/ /
M. Tót Mátyás
/
M. Tót József
/
Ládi Kovács Mihály
/
Szabó Sándor István Z. Juhász József
/ /
Barna János
/
Szánóczki János
/
Ifj. Makó János
/
Juhász Gábor Isvák János
/ /
Öreg Makó András
/
Káposzta Mihály
/
Hamar Márton
/
Szabó S. András
/
Mecsei Pál
/
Közép Makó András
/
Görömbei István
/
Balla János
/
Öreg Oláh István
/
Vámosi András József
/
Antal István 260
/
5.
Észrevétel
Polgár 1848–1849-ben Választó neve Makó János
1.
2.
4.
/ /
Lengyel József
/
Vámosi János
/
Dobos András
/
Ifj. Vámosi István József
/
Kapus János
/
Öreg Vámosi József
/ /
Madvai Márton
/
Barna József
/
Kis László István
/
Molnár István
/
Cservák György
/
Ifj. Cz. Tót István
/
Szabó Sándor József
/
Lántzi Mihály Tanyi Mihály
/ /
Tót András Tanyi József
/ /
Lõrincz Ujhelyi János
/
Sirokai Mihály János
/
Bats. Juhász György
/
Fekete Imre József
/
Majoros János
/
Ifj. Elek János
/
Éliás József
/
Fricsko András
/
Béke Gábor Kocsis József
Észrevétel
/
Vámosi Márt. József
Sinkovics Pál
5.
/
Kártik Károly Ifj. Makó István
3.
/ /
Tépei János
/
László Juhász János
/
Öreg Lukács Gáspár
/
/ 261
Bene János Választó neve
1.
2.
3.
4.
5.
Lukács János
/
Lukács Gáspár
/
Ifj. Lukács Gáspár
/
/
Fel. Lukács János
/
/
Fels. Lukács József
/
/
Alattyányi Mihály
/
/
Sován Péter
/
/
Lukács István József
/
Lukács Mihály
/
Ifj. Bogár György
/
Ifj. Amb. Tót József
/
Lukács Imre
/
Ifj. Tót István
/
Kis Bogár János
/
Ifj. Amb. Tót János
/
Öreg Bogár János
/
Öreg Amb. Tót János
/
Ifj. Amb. József
/
Kis Lukács Mihály
/
Alvég Lukács János
/
Lovas Amb. Tót József
/
Amb. Tót Mátyás
/
Lukács István
/
Lukács István János
/
Veres József
/
Kántor
Öreg Szekeres Mihály
/
Ifj. Szekeres Mihály
/
Kürti Nagy Imre
/
Halász Amb. Tót József
/
Amb. Tót András Polonkai János
/ /
/
Ifj. Bogár József
/
Nagy Rudolf
/
Szilvási József
/
Szilvási Antal
/
262
Észrevétel
Polgár 1848–1849-ben Választó neve
1.
2.
3.
4.
5.
Ifj. Bogár János
/
Ifj. Bogár József
/
Bogár Gábor
/
Öreg Amb. Tót István
/
Öreg Ambrus Mátyás
/
Fia Ambrus Tót János
/
Jósa János
/
Észrevétel
/
Nagy Balázs
/
Lelkész
Énekes Boldizsár
/
Tanító
Bartalits Ignác
/
Tanító
Szakácsi Mihály
/
Tiszttartó
Remenyik Imre
/
Kasznár
/
Ispán
Megele Bertalan
/
Gyürky Alajos Puxbaum Mihály
/
Ispán
Derekassy Ferdinánd
/
Orvos
Slechtig János
/
Írnok
Morvai Alajos
/
Írnok
Oravecz János
/
Ispán
Kis Mihály
/
Gyakornok
Farkas Péter
/
Segédlelkész
Pethes Lajos
/
Segédlelkész
Czinóber Amadé
/
Segédlelkész
Takaró Benko János
/
Kis Bogár József
/
Kovács Mihály
/
Nátafalussy Kristóf
/
Jegyzõ
Tartz Imre
/
Jegyzõ
Összesen: 266 fõ
117
14
18
73
44
100 %
44%
5,3%
6,8%
27,4%
16,5%
263
Bene János
Az összeírás záradéka: „Hogy ezen összeirás általunk és befolyásunkkal történt légyen, hitelesen bizonyitjuk. Költ Polgáron Május 31-én 1848. Törvénybíró Polonkai Gábor mk. Esküdt Tanyi János mk. Esküdt B. Kis József mk. Esküdt Bartók Gáspár mk. Makó István mk. Derekassy Ferdinánd mk., a város orvosa Tartz Imre mk., jegyzõ Dogály Imre mk. Nagy Péter mk. Nátafalussy Kristóf mk.” 3. Honvédtoborzás Polgáron 1848–1849-ben A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár 1848-as iratai között õrzött Avatójegyzékek ívein az alábbi rovatok szerepelnek: Név, Avatás éve, napja, Születési éve, Vallása, Mestersége, Polgári állása, Születési helye, Lakóhelye, Megye, melyhez tartozik, Hol avatták be, Magassága: láb, hüvelyk, vonal, Betegsége, Szolgált-e és hol azelõtt a katonaságnál, Megjegyzés. Az íveket áttekintve a Mesterség, Születési hely, Lakóhely, Megye, Avatási hely és Elõzõ katonai szolgálat rovatot mellõztük, hiszen két személynél volt mesterség megjelölve (ezt a Megjegyzés rovatban feltüntettük), a születési hely és lakóhely egységesen Polgár, mint ahogy a megye is egységesen Szabolcs vármegye, az avatási hely szintén mindenkinél Nagykálló volt. Katonaságnál korábban senki sem szolgált, tehát azt a rovatot is elhagytuk. A vallásnál a katolikus római katolikust jelent. Avatás Magasság Polgári éve, Életkor Vallás állás napja Láb Hüvelyk Vonal
Betegség
Megjegyzés
Kövér János
1848. jún. 5.
20
Kat.
Nõtlen
5
3
3
Két alsó metszõfoga hibás
10. zászlóalj
Pankó Kovács József
jún. 5.
19
Kat.
Nõtlen
5
3
1
Szilvási Antal
jún. 5.
Kolártsik István
jún. 7.
Görömbei István
jún. 7.
NÉV
264
10. zászlóalj
Polgár 1848–1849-ben
NÉV
Avatás Magasság Polgári éve, Életkor Vallás állás napja Láb Hüvelyk Vonal
Betegség
Megjegyzés
Nagy István
okt. 3.
22
Kat.
Nõtlen
5
2
—
Puskás József
okt. 3.
20
Kat.
Nõtlen
5
—
2
Huszár Márton
okt. 17.
19
Ref.
Nõtlen
5
—
—
Újvároson sorsot húzott
Mészáros István
nov. 28.
38
Kat.
Nõs
5
3
3
Polgárért önkéntes
Szurkos József
nov. 28.
19
Kat.
Nõtlen
5
2
1
Polgárért sorsot húzott
Pallagi András
nov. 28.
20
Kat.
Nõtlen
5
1
2
Polgárért sorsot húzott
Szõke József
nov. 28.
22
Kat.
Nõtlen
5
2
—
Polgárért sorsot húzott
Encsi János
nov. 28.
20
Kat.
Nõtlen
5
1
1
Polgárért sorsot húzott
K. Molnár István
dec. 9.
20
Kat.
Nõtlen
5
2
2
Polgárért önkéntes
T. Kis János
dec. 9.
22
Kat.
Nõtlen
5
3
2
Polgárért önkéntes
Nyikon János
dec. 9.
20
Kat.
Nõtlen
5
4
1
Polgárért önkéntes
Kis László József
dec. 9.
20
Kat.
Nõtlen
5
1
2
Polgárért önkéntes
Tóth Márton
1849. máj. 21.
21
Kat.
Nõtlen
5
2
—
Polgárért önkéntes
Majer József
máj. 21.
24
Kat.
Nõtlen
5
—
3
Polgárért önkéntes
Zubi István
máj. 21.
18
Kat.
Nõtlen
5
1
3
Polgárért önkéntes
Kis Márton
máj. 22.
17
Kat.
Nõtlen
Léka András
máj. 24.
20
Ref.
Nõtlen
5
2
1
Egyekért önkéntes
Kis István
jún. 5.
19
Kat.
Nõtlen
5
2
1
Polgárért önkéntes
Polgárért önkéntes
5-nél kisebb
265
Bene János
NÉV
Avatás Magasság Polgári éve, Életkor Vallás Betegség állás napja Láb Hüvelyk Vonal
Megjegyzés
Deák János
jún. 5.
21
Kat.
Nõtlen
5
4
—
Polgárért önkéntes
Hisnyik József
jún. 5.
20
Kat.
Nõtlen
5
2
1
Polgárért önkéntes
Makó István
jún. 5.
21
Kat.
Nõtlen
5
1
2
Polgárért önkéntes
M. Varga János
jún. 5.
21
Kat.
Nõtlen
5
1
3
Polgárért önkéntes
—
Polgári lakos Tanyi József helyett
1
Polgári lakos Polonkai János helyett
Lázár István
Sándor József
jún. 5.
jún. 5.
22
21
Kat.
Kat.
Nõtlen
5
Nõtlen
5
5
2
Hegedüs András
jún. 5.
22
Kat.
Nõtlen
5
3
—
Szûcs. Püspökladányi lakos Kertész János helyett
Matolcsy József
jún. 12. 22
Kat.
Nõtlen
5
5
—
Polgárért önkéntes
Szabó Sándor Mátyás
jún. 12. 22
Kat.
Nõtlen
5
—
—
Polgárért önkéntes
2
Dobos. Polgári lakos Juhász Józsefért
Ferenczi János
jún. 13. 40
Kat.
nõs
5
5
Csikós György
jún. 18. 23
Kat.
Nõtlen
5
1
—
Polgári lakos Makó Istvánné Pál fiáért elõre adta
Éliás József
jún. 27. 24
Kat.
Nõtlen
5
4
1
Polgárért a testvéröccse helyett
266
Polgár 1848–1849-ben
Bocskai huszár
Honvéd zászlótartó õrmester 267
Bene János
A régi városháza, épült az 1830-as évek végén In: Polgár története. Szerk. Bencsik János. Polgár, 1974.
JÁNOS BENE: Polgár in 1848–1849 The study follows the events that took place in the life of a special provincial town, Polgár during the Hungarian Revolution and War of Independence of 1848-49. It was in a peculiar situation as besides the difficicult issues of the bourgeouis progress several other difficult or even unsolvable questions emerged as early as the first months. The population of Polgár reclaimed the lands they possessed earlier and demanded the restoration of the privileges they enjoyed as a ’Hajdú town’. Moreover, during the recruitment of the Hungarian Army the town declared that it belonged to the ’Hajdú District’ instead of belonging to Szabolcs County. All the problems described above led to the fact that apart from their own problems (the attacks of the Viennese court, the defence of the homeland) the new government had to regulate the provincial town, which insisted on the old ’fundamental rights’. However, realising how serious the danger was, in Polgár extra recruitment tax was gathered at the time of the recruitment of the Hungarian Defense Forces and inhabitants of Polgár serving in Bocskai troops (in two battalions and a regiment) fought bravely in the battles of the War of Independence. In the appendix among others a list of soldiers coming from Polgár can be found. 268
