Belföldi extrémizmus A biztonság és erőszak politikai elemzése

Manuel Mireanu

Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése Háttérelemzés Sorozat Tanulmány

Az Athena Intézet összes kutatása ingyenesen letölthető az Intézet honlapjáról. Az ezen tanulmánnyal kapcsolatos véleményeket és megállapításokat szívesen fogadjuk, ezeket az Athena Intézet weboldalán található email alkalmazáson keresztül küldheti el hozzánk. www.athenaintezet.hu © Athena Intézet, 2012 E tanulmány semmilyen része nem felhasználható, vagy közölhető - sem részben sem egészben – bármilyen formában vagy bármely módon, tehát elektronikusan vagy mechanikusan - beleértve a fénymásolást, felvételt vagy bármilyen adathordozó rendszert, kivéve nem kereskedelmi és magánjellegű használatra – az Athena Intézet írásbeli engedélye nélkül. Kutatási és hírekhez kapcsolódó anyagként felhasználható, amennyiben megfelelő hivatkozás történik az Athena Intézetre.

Írta: Manuel Mireanu, Vendégkutató, a Közép-Európai Egyetem (CEU) Politikatudományi, Közpolitikai és Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskolájának PhD hallgatója

A tanulmány megjelentetését az

támogatása tette lehetővé. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

2

Manuel Mireanu

Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése Háttérelemzés Sorozat Tanulmány

2012. június Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

3

Tartalomjegyzék ELŐSZÓ

6

ÖSSZEFOGLALÓ

9

BEVEZETŐ

15

A BIZTONSÁGIASÍTÁS KERETEI

17

Biztonság és fenyegetések

17

Mi a biztonság?

17

Az állam, mint a (nemzet)biztonság szolgáltatója

19

Nemzeti túlélés és háború

21

Fenyegetések az állam biztonságára nézve

23

A fenyegetések kiterjesztése az államról az egyénekre 24 A biztonságiasítás elmélete

27

A biztonságiasítás elméletének alapvetései

28

A biztonságiasítás elméletének főbb elemei

31

Társadalmi biztonság

37

EXTRÉMISTA ERŐSZAK ÉS AZ ÁLLAM

43

Állam és erőszak

43

Biztonságkereslet és kínálat

47

Politikai extrémizmus

51

TOVÁBBI OLVASMÁNYOK

56

Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

4

A biztonságiasítás elmélete

56

Politikaelmélet az állam és az erőszak összefüggéseiről 58 Egyéb felhasznált források

59

HÁTTÉRELEMZÉS SOROZAT

60

AZ ATHENA INTÉZETRŐL

61


5

Előszó Az Athena Intézet azért döntött e tanulmány megjelentetése mellett, mert az mélyreható és árnyalt képet ad a belföldi extrémizmus hátteréről, amely alapján ez a jelenség

könnyebben

érthetővé

válik

napjaink

Európájában. A nagy alapossággal megalkotott tanulmány először egy az elmúlt húsz évben kialakult elméletet tárgyal, majd ennek segítségével járja körbe a belföldi extrémizmus jelenségét, működésének mechanizmusát. A figyelmes olvasók számára rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy ennek a jelenségnek a következményei széleskörűek, különös tekintettel a 21. századi technológia által befolyásolt demokratikus politikai folyamatok (inherens) gyengeségeire. A tanulmány külön ki is emeli a fősodorhoz tartozó politikusok felelősségét, akik esetleg nem is sejtik, hogy nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozataik milyen módon formálják a valóságról alkotott felfogásunkat.


6

Mégis, a legfontosabb része ennek a tanulmánynak az utolsó fejezet, amelyben a szerző kiválóan alkalmazza az elméletet a belföldi extrémista csoportok működésének bemutatására. Példaként rögtön Magyarországot említhetjük, ahol egy mára betiltott extrémista csoport, a Magyar Gárda, és a vele szövetséges politikai erő sikeres kísérletet hajtott végre, átalakítva a társadalmi diskurzust annak érdekében, hogy fontos parlamenti erővé váljon a szociális és gazdasági egyenlőtlenségek, valamint egyes társadalmi avagy állami diszfunkciók fenyegetésként való újraértelmezésével („cigánybűnözés”). A toulous-i dráma első napjai újabb bizonyítékként szolgáltak arra nézve, hogy Európa fél a belföldi extrémizmustól, továbbá az is megállapítható, hogy a norvég extrémista Anders Behring Breivik legalább részleges sikert ért el egy olyan támadással, amely ugyanezen politikai stratégián alapult. Az Athena Intézet azért indította útjára a Háttérelemzés Sorozat kutató programot, hogy a belföldi extrémizmus kulcsfontosságú elméleti aspektusait megértse és leírja. A program

keretei

között

végzett

kutatások

arra

törekszenek, hogy széleskörű elméleti keretet adjanak a Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

7

jelenség, mint a 21. század egyik kulcsfontosságú, növekvő fenyegetésének megértéséhez, valamint hogy segítsék a szakpolitikai véleményformálást és döntéshozatalt. A tanulmányt minden érdeklődőnek bátran ajánljuk, különösen azoknak a szakembereknek, akik meghatározó szerepet

töltenek

be

az

európai

biztonságpolitika

alakításában.

Domina Kristóf igazgató Athena Intézet


8

Összefoglaló Jelen tanulmány amellett érvel, hogy az extrémista csoportok a nemzet biztonságára fókuszálnak annak érdekében, hogy legitimálják cselekedeteiket. Fel szeretnénk hívni a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyeket ezek a csoportok jelentenek, és amelyek egyenesen az állam gyökeréhez hatolnak. Annak

érdekében,

erőszak

hogy

az

monopóliumának

érveink

a

közérthetővé

váljanak, az első részben a biztonság jelenségét értelmezzük. A biztonság mindig fenyegetésekhez kapcsolódik, mindig biztonságot jelent valamitől (valamely veszélytől, fenyegetéstől, kockázattól). A modernitás korában a társdalom képes rá, hogy a biztonság iránti szükségletét egy mindenki fölött álló hatóságra ruházza, amelyet általában államnak hívunk. Az állam legfontosabb érdeke saját túlélése. Az állam a biztonság letéteményese, de ugyanakkor a biztonság korlátja is lehet. Nemcsak kifejezetten a


9

nemzetbiztonság az, amely rendkívül fontos, hanem a társadalom biztonsága, a különböző társadalmi csoportok biztonsága és persze az egyén biztonsága is. Az alapvető feltételezés ebben az esetben az, hogy van, amikor az állam maga jelent fenyegetést a saját polgáraira nézve. Ennek megfelelően tudósok amellett érvelnek, hogy terjesszük ki a biztonság fogalmát a fenyegetések tekintetében és ne csak és kizárólag az államra koncentráljunk, hanem a társadalomban jelenlévő összes fenyegetést átfogóan vizsgáljuk. Ezekbe a fenyegetésekbe nem csak a katonai természetű jelenségek tartoznak, nem csak tankok és puskák, hanem ugyanannyira a természeti katasztrófák, a drogok, a terrorizmus, a járványok, avagy a globális felmelegedés. Ezekkel az elképzelésekkel az a probléma, hogy ha a biztonság definícióját túl szélesre tágítjuk, maga a biztonság fogalma semmit sem fog jelenteni. Azért, hogy ez a probléma megkerülhetővé váljon, kialakult a biztonságiasítás elmélete (securitization), amely feloldja ezeket a nehézségeket. Ezen tanulmány a biztonságiasítás elméletét alkalmazza elemzése során, melynek főbb logikai építőelemei a következők. Először, biztonsági fenyegetések nem léteznek csak úgy maguktól „odakint” a nagyvilágban. A fenyegetések Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

10

társadalmi produktumok. Valami csak akkor válik fenyegetéssé, ha a társadalmi közeg annak határozza meg az adott dolgot (személyt, stb.). Másodszor, a biztonságiasítás elmélete azt állítja, hogy a fenyegetéseket a társadalom a nyelv segítségével konstruálja, a beszéden keresztül fogalmazva meg, hogy mi számít fenyegetésnek és miért. Harmadszor, a biztonságiasítás folyamata egy beszédbeli aktus, amelyen keresztül az aktor valamit fenyegetésnek nyilvánít, amely egzisztenciális, és amellyel szemben sürgős intézkedéseket kell hozni. Egy egzisztenciális fenyegetés azonnali, közeli fenyegetést jelent, amely az adott állam eltűnéséhez vezethet, ha figyelmen kívül hagyják, vagy nem foglalkoznak vele megfelelően. A legfontosabb feltétele a sikeres biztonságiasításnak az, hogy egy releváns közösség elfogadja és legitimálja. A biztonságiasítás egy speciális esete a társadalmi biztonság, ami az identitásra leselkedő fenyegetésekkel foglalkozik. A biztonság tárgya ebben az esetben nem az állam, hanem a társadalmi csoportok, amelyeknek van egy bizonyos közösségi „mi” érzetük, amit az adott – vélt vagy valós – kockázattól egzisztenciálisan fenyegetve éreznek. A társadalmi biztonság esetében tisztán látható egy alapvető biztonsági mechanizmus, amely határokat


11

von „közénk” és „közéjük”, a „mi” és az „ők” közé. Bármi is fenyegessen „minket” az ellenségnek tekintendő, amelyet eltörölni vagy semlegesíteni kell mielőtt „megöl” „minket”. A biztonság fogalmának tartalommal való megtöltése bizonyos értelemben ilyen határvonalak felrajzolásából áll. Így amellett érvelünk, hogy az erőszak a biztonság integráns része. A barátok és ellenségek közötti távolság logikája egy erőszakos logika – a kirekesztés és konfliktus logikája. A tanulmány második részében két további állítást teszünk. Először: az állam és az erőszak nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az állam definíciója szerint egy olyan intézmény, amely az erőszak alkalmazásának monopóliumával rendelkezik egy adott területen. Másodszor: az embereknek szüksége van a biztonságra, csakúgy, mint arra az érzésre, érzetre, hogy egy nagyobb közösséghez tartoznak. Emiatt az állam népességének igénye van a biztonságra. Ha az állam ezt a társadalmi igényt nem tudja hitelesen kielégíteni, az ajtó hirtelen kinyílik más csoportosulások előtt, hogy biztonságiasítsanak a társadalom nevében. A biztonságra való igény a fenyegetettség olyan mélyen gyökerező percepcióinak a formájában jelenhet meg, amelyek az állam politikájától függetlenül is tudnak funkcionálni.


12

A fenti két állítással együttvéve azt állítjuk, hogy azon csoportok, amelyek extrémista ideológiákat vallanak, illetve azokon alapuló cselekedeteket hajtanak végre, a biztonságon keresztül legitimálják az erőszakos cselekményeiket. Az extrémista csoportok a biztonságiasítás mechanizmusait alkalmazzák annak érdekében, hogy cselekedeteiknek legitimációt nyerjenek. Az extrémista csoportok vezető személyiségei olyan retorikát alkalmaznak, ahol az egész társadalom nevében beszélve megpróbálják a társadalmi képzelet által létrehozott fenyegetéseket biztonságiasítani, majd ezt követően azonnali intézkedéseket javasolnak e fenyegetések megszüntetése érdekében. Az erőszakot egy olyan sürgős intézkedésként állítják alkalmazása szükséges

be, amelynek máskülönben a

azonnali nagyobb

értelemben vett csoport identitása eltűnik. Az extrémista csoportok cselekedetei leginkább úgy értelmezhetők, mint biztonság nyújtása olyan társadalmi csoportoknak, amelyek bizonyos problémákat (akár csak távolról) fenyegetésként élnek meg az identitásukkal szemben. Ezen cselekedetek a biztonság és az identitás különböző elemeit kombinálják. Ebből kifolyólag az extrémista csoportok megkérdőjelezik az állam erőszak monopóliumát, végső soron a saját kezükbe veszik a dolgok irányítását. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

13

A fenti állításokból a tanulmány végén azt a következtetést vonjuk le, hogy bár esetenként úgy tűnhet ezek az extrémista csoportok csak meg akarják óvni a társadalom kulturális és történelmi identitását, azonban ha ezek a gondolatok megerősödnek a kirekesztés, az erőszak és fegyverek beszerzése által, az identitás egy halálos eszközzé fog válni, amelyet a biztonság nevében fognak alkalmazni.


14

1 Bevezető Az

extrémista

csoportok

megnyilvánulásaiban

és

diskurzusaiban számos példát találunk egy bizonyos mechanizmusra, amelyen keresztül cselekedeteiket igazolják. Ez a mechanizmus biztosítja a csoportok számára a legitimációt, koherenciát és a lehetőséget, hogy növeljék a befolyásukat és tagjaik számát. Ez egy mechanizmus, amelyen keresztül egy extrém cselekményt - amely emberek, csoportok, emlékművek, vagy infrastruktúra ellen irányul – jogos önvédelemként legitimálnak. E módon az extrémizmus igazolttá válik, mint egy védelmező és biztonságot nyújtó tevékenység, amely úgy prezentálható és értelmezhető, mint a kétségbeesés utolsó mentsvára; nem romboló erőszak, hanem egy veszély elfogadható elhárítása. Ezen tanulmány elemezni fogja ezt a mechanizmust, valamint a hozzá kapcsolódó narratívákat és gyakorlatokat. Ennek érdekében egy olyan tudományágra – a biztonságpolitikára – fog támaszkodni, amelynek keretein belül már rengeteg tanulmány

és szilárd alapokon álló elméleti magyarázat, érv született. Jelen tanulmány két részre tagolódik. Az első rész főként elméleti és bevezeti az olvasót a biztonság fogalmának egy elméletébe. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megalkothassuk az elméleti hátteret, illetve hogy kifejthessük azokat a koncepciókat, amelyeket a tanulmány második részében fogunk alkalmazni. A második részben a politikai extrémizmus kerül elemzésre a biztonságiasítás mechanizmusainak perspektívájából.


16

2 A biztonságiasítás keretei BIZTONSÁG ÉS FENYEGETÉSEK Mi a biztonság? Absztrakt formában a biztonság mindig fenyegetésekhez kapcsolódik. Akkor vagyunk biztonságban, ha sikerül elkerülnünk a veszélyt. Ha van tető a fejünk felett, elég bevételünk, hogy megéljünk, védve vagyunk a bűnözéstől, az erőszaktól, a természeti katasztrófáktól, vagy betegségektől. A biztonság mindig biztonságot jelent valamitől. Biztonságban lenni annyit jelent, mint veszélyérzet és félelem nélkül élni és védettnek lenni a

fenyegetésektől.1 A biztonság egyike az alapvető emberi szükségleteknek, majdnem olyan alapvető, mint az élelem vagy a víz Maslow szükséglet-hierarchiájában.2 Ezért nem is meglepő, hogy ennyit foglalkozunk a biztonságunkkal és védettségünkkel. Ez a védettségre való igény azt is jelenti, hogy tudni akarjuk honnan leselkednek ránk veszélyek, mik azok a fenyegetések, amelyekre ügyelnünk kell. Egyénenként különböző módokon érhetjük el ezt a védettséget. Jobb minőségű zárak az ajtóinkon, önvédelmi technikák elsajátítása, fegyverek beszerzése, stb. Ám emberi létünk során rájöttünk, hogy ez a védettség könnyebben elérhető csoportokban, mint individuálisan. A családoktól a törzsekig, törzsek egyesülésétől egészen a városállamokig, majd a modern nemzetállamokig az egyik legfőbb ok a nagyobb csoportok létrehozására a biztonságra való igény volt. A társadalmak ezekből a közösségi szerveződésekből jöttek létre. Az élet egy társadalomban megváltoztatja az individuumot, továbbá megváltoztatja annak szükségleteit és a biztonság elérésére irányuló cselekedeteit is. Egy társadalmon belül az egyéneknek több lehetőségük van a védettség elérésére, ám a fenyegetések is nagyobb szám1

http://www.merriam-webster.com/dictionary/security

2

http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis


18

ban vannak jelen. Ezen okokból kifolyólag a modern társadalmakban az egyének képesek rá és bele is egyeznek, hogy biztonság iránti szükségleteik kielégítését átruházzák egy mindenki fölött álló hatalomra, amit általában államnak hívunk.

Az állam, mint a (nemzet)biztonság szolgáltatója Az állam létezése közvetlen kapcsolatban áll az emberek által érzett biztonság iránti igénnyel. Az állam egyik legfőbb funkciója, hogy óvjon és biztonságot nyújtson, valamint, hogy elriasszon minden, a polgáraira leselkedő veszélyt. Az állam véd és elrettent, ez a politikai filozófia egyik alapvetése. Az államot a polgárai hozzák létre, az a polgárai nevében cselekszik. Ez azt jelenti, hogy a személyi biztonság nagyon nagy részben az állam hatáskörébe tartozik. A rendőrség, a csendőrség, a tűzoltók, a hadsereg és még az egészségügy is olyan intézmények, amelyek az állam irányítása alatt állnak és ennek biztonsági funkciója van. Ez azonban azt is jelenti, hogy az államnak nem csak joga van védelmet nyújtani, hanem képes is rá, hogy védelmet nyújtson. Az állam szuverenitása szoros kapcsolatban áll abbéli képességével, hogy polgárait megvédje a fenyegetésektől. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

19

Ennek megfelelően az állam arra is képes, hogy definiálja a fenyegetéseket, azaz, hogy megmondja mi jelent veszélyt és mi nem. A nemzetbiztonság fogalma így jön létre. Az állam, mint a nemzet képviselője rendelkezik az előjoggal és a képességgel, hogy megoldja az adott nemzet összes biztonsággal kapcsolatos problémáját. Ebből kifolyólag a nemzetbiztonság összességében egyenlő minden egyes olyan egyén biztonságával, aki az adott államhoz tartozik. A biztonság megteremtésére már nagyon régóta úgy tekintünk, mint az állam előjogára. Az emberek demokratikus képviselőjeként az állam a polgárainak érdekeit is reprezentálja. Mivel az egyik legalapvetőbb érdek a veszélyektől való védettség, a nemzetbiztonság nemzeti érdekként jelenik meg. Úgy tartjuk, hogy az állam összes cselekedetét, mind bel-, és külföldön ez a nemzeti érdek irányítja. Gondolkodjunk el egy pillanatra, hogy mit is értünk általánosságban „nemzeti érdek” alatt! Általában úgy gondolunk rá, mint az állam jólétére, azaz szuverenitására, prosperálására, békéjére, integritására. Mi is lehet a legnagyobb veszély erre a jólétre nézve? Biztosan nem a gazdasági összeomlás, hiszen államok már éltek túl csődöket. Az államra leselkedő legnagyobb veszély a saját halála. De mégis hogyan tud egy állam


20

„meghalni”? Többek között leigázhatják, eltörölhetik, beolvaszthatják egy birodalomba, akarata ellenére elvesztheti a szuverenitását és így tovább. Természetesen ez nem jelenti az adott állam teljes népességének a pusztulását, csak az államnak, mint a népesség képviselőjének a megszűntét. Ennek megfelelően a legfontosabb nemzeti érdek a túlélés, és a túlélés legjobb módja, ha annyi hatalmunk van, amennyi csak lehetséges.

Nemzeti túlélés és háború Mindezt megnehezíti ugyanakkor az a tény, hogy bolygónkon rengeteg állam található, amelyek mind arra törekednek, hogy minél több hatalom megszerzésével biztosítsák túlélésüket. Mi történik akkor, ha konfliktus tör ki az államok között? Ha a társadalmon belül alakul ki konfliktus az állam döntőbíróként működik az érdekelt felek között, azonban a nemzetközi színtéren nincs ilyen döntőbíró. Az államok szabadon követhetik az érdekeiket és növelhetik a hatalmukat, amíg bele nem ütköznek egy másik állam érdekeibe. Természetesen ez ilyen vegytisztán szinte sohasem történik meg, hiszen az államok szövetségeket köthetnek (mint a NATO), vagy Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

21

létrehozhatnak hatalmi egyensúlyokat (mint az USA és a Szovjetunió 1945 és 1989 között). Ám a logika ugyanaz marad: mivel nincsen egy „világállam”, amely az összes többi fölött állna, minden egyes állam magáért felelős, a saját túlélését kell biztosítania. Ez azzal is jár, hogy a nemzetbiztonság az állam politikájának kulcsfontosságú aspektusává válik. Mivel az állam legfőbb érdeke önmaga túlélése, a biztonságot a legfőbb prioritássá teszi. Így amikor egy bizonyos állam nemzeti érdekei összeütközésbe kerülnek egy másik állam nemzeti érdekeivel, háborús szituáció alakul ki. Ugyanakkor ezzel nem azt állítjuk, hogy minden államközi konfliktus háborúvá fejlődik. Ezért alkottuk meg a diplomácia eszközét. Ám biztonsággal kijelenthetjük, hogy amikor egy állam úgy érzi, hogy a nemzeti érdekei és túlélése fenyegetve van, hajlandó háborút kezdeményezni akár szövetségben más államokkal, akár önállóan. A lényeges tényező e tanulmány szempontjából az, hogy ez a katonai akció, ez a háború (a modern időkben) mindig a nemzetbiztonságra hivatkozva történik.3 Ennek megfelelően

a

nemzetbiztonsággal

kapcsolatos

3

Ez a hódító háborúkra is igaz. Ne felejtsük el, hogy a II. világháborút nem csak Németország területszerzési vágya indította el, hanem a zsidók és kommunisták elleni ádáz támadások, mivel úgy vélték, hogy ezek a csoportok veszélyeztetik a német nemzetet. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

22

aggodalom a legfőbb mechanizmus a nemzetközi kapcsolatokban. Az államok szövetségre lépnek egyes államokkal és hadat viselnek más államokkal szemben, mert úgy döntenek, hogy ez biztosítani fogja államként való fennmaradásukat és megvédi a nemzet egységét és értékeit.

Fenyegetések az állam biztonságára nézve E mechanizmus különböző változatai az idők során ugyanazon logika (biztonság kontra fenyegetettség) természetének köszönhetőek.4 Azon fenyegetések, amelyekre az államok érzékenyen reagálnak, időszakonként változhatnak és földrajzilag eltérőek

4

Az USA például azért csatlakozott mindkét világháborúban a Szövetségesekhez, mert úgy vélte, hogy Németország hatalmának erősödése fenyegeti a szuverenitását. Franciaország azért harcolt Algériában, mert úgy gondolták, hogy a lázadók a francia gyarmatbirodalom integritását fenyegetik. Az Egyesült Királyság azért lépett be az iraki háborúba, mert úgy vélték, a terrorizmus alapvető fenyegetést jelent azokra az értékekre nézve, amelyeken az ország alapul. Ennek megfelelően az okok, amelyek miatt az államok hadba lépnek, változóak a fenyegetés általuk alkalmazott definíciójának függvényében. Különböző államok különböző fenyegetésekre érzékenyek. Például, ha Albánia hadat üzenne az Egyesült Államoknak, a Fehér Ház valószínűleg indifferenciával reagálna, ám ha kiderülne, hogy Albánia terroristáknak ad otthont, akik támadást akarnak végrehajtani amerikai földön, az USA reakciója homlokegyenest más lenne. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

23

lehetnek. Ugyanakkor egy állam sem venne komolyan manapság egy támadást, amelyben nehézpáncélos lovasság rohamozza határait. A fenyegetések általában olyan jelenségek, amelyek képesek az állam létét veszélyeztetni. Általában katonai jellegűek, hiszen az államok háborúznak és katonai eszközökkel védelmezik magukat: fegyverek, páncélozott járművek, katonai technológia, kémkedés, nukleáris töltetek és így tovább. Minél több ilyen forrással és eszközzel rendelkezik egy állam, annál valószínűbb, hogy a többi állam komoly fenyegetésként fog rá tekinteni. Miután nincs nemzetközi döntőbíró és minden állam abban érdekelt, hogy maximalizálja önnön hatalmát saját túlélésének biztosítása érdekében, bárminemű növekedés a másik fél katonai potenciáljában automatikusan lehetséges fenyegetést jelent. Ez történt például Európában az első világháború kitörése előtt.

A fenyegetések kiterjesztése az államról az egyénekre A valóság ilyesféle leírása rendkívül sötétnek tűnhet, de rengeteg példa van rá a történelemben, hogy általában ez a helyzet. Azok az emberek, akik valamilyen pozitívabb képet akartak festeni a nemzetközi küzdőtérről, általában Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

24

az államok közötti együttműködésekre és kölcsönös segítségnyújtásokra koncentráltak. Az államokat tanulmányozók közül sokan bebizonyították, hogy lehetséges a háború elkerülése, illetve a prosperitás és a biztonság, ha az államok nem csak katonailag működnek együtt, mint például egy katonai védelmi szövetség keretein belül, hanem egyéb színtereken is. Ez utóbbiak általában gazdaságiak és leggyakrabban a kereskedelmet jelentik. A kölcsönös gazdasági előnyök meg tudják akadályozni, hogy az államok háborúba lépjenek egymással, hiszen az veszélyeztetné a kereskedelmi kapcsolataikat és elpusztítaná a prosperitást, amelyet ezek jelentenek. Az itt említhető egyik legjelentősebb példa az Európai Unió. Az EU tagállamai között 1945 óta egyáltalán nem volt katonai konfliktus és olyan mértékű gazdasági együttműködés és prosperitás figyelhető meg, amely precedens nélküli. Ezek a pozitív megközelítések abból a feltételezésből indulnak ki, hogy az egyének és a társadalmak közötti kapcsolatok fontosabbak, mint az államköziek. Az állam a biztonság letéteményese lehet, de ugyanakkor annak korlátozója is. Mi több, ebben a megközelítésben az állam nem is lehet a biztonság legfőbb referenciapontja. Nem csak és kizárólag az nemzetbiztonság a fontos, hanem a


25

társadalom biztonsága, illetve a társadalmon belüli csoportok és egyének biztonsága is. Az alapvető elképzelés ez esetben az, hogy van, amikor épp az állam jelent fenyegetést saját polgáraira nézve. A legkézenfekvőbb példák erre az esetre a különböző diktatúrák és totalitárius rezsimek. Ennek megfelelően sokan amellett érvelnek, hogy terjesszük ki a biztonság fogalmát a fenyegetések tekintetében és ne csak és kizárólag az államra koncentráljunk, hanem a társadalomban jelen lévő összes fenyegetést átfogóan vizsgáljuk. Ezekbe a fenyegetésekbe nem csak a katonai jellegű dolgok tartoznak, nem csak tankok és puskák, hanem ugyanannyira a természeti katasztrófák, a drogok, a terrorizmus, a járványok, avagy a globális felmelegedés. Összefoglalva, azok, akik megkérdőjelezik a nemzetbiztonság jelenlegi fogalmát amellett érvelnek, hogy az állam nem lehet a biztonság egyedülálló tárgya, és hogy a biztonság nem csak és kizárólag más államok katonai fenyegetéseitől való védelmet jelent.


26

A BIZTONSÁGIASÍTÁS ELMÉLETE A (nemzet)biztonság fogalmának kiterjesztésével az a probléma, hogy ezáltal bármi biztonsági problémává válhat. Ha az állam ezentúl nem a legfontosabb tárgya a biztonságnak, és ha nem az állam összesíti és próbálja megoldani külön-külön az összes biztonsággal kapcsolatban felmerülő problémát a társadalomban, akkor ki vagy mi léphet a helyébe? Első ránézésre a válasz az lehetne, hogy minden fenyegetett személy vagy tényező számára a specifikus biztonsági kérdés megoldása saját feladatkörbe kerül át. Azonban ez a lehetőség egy ugyanolyan paradoxonhoz vezet, mint az államközi biztonsági dilemmánál felmerülő önellentét. Az én „megoldásom” (például megnövelt védelem) lehet, hogy egy másik egyén számára fenyegetéssé válik. Így az állam, mint szabályozó hiányában, az én törekvéseim, hogy megnöveljem a biztonságom szintjét, mások számára fenyegetést jelenthetnek. Ha a biztonság fogalmát mindenre kiterjesztjük, a biztonság, mint fogalom értelmét veszíti.


27

Mindemiatt néhány kutató 5 kifejlesztett egy elméletet, amely úgy fogalmazza meg a biztonságot, hogy teret ad ennek a fogalomnak a kiterjesztésére, ugyanakkor magában foglalja a tradicionális biztonságfelfogást is, a biztonságot, mint túlélést. Röviden ezt hívjuk a biztonságiasítás elméletének.

A biztonságiasítás elméletének alapvetései Mielőtt megvizsgálnánk az elmélet alaptételeit, ki kell emelnünk annak kiindulópontjait. Először is, a biztonság és a nemzetközi kapcsolatok alapos tanulmányozása nem történhet a társadalom tanulmányozása nélkül. Ezen tanulmányok világa a társadalmi valóság és ennek megfelelően elsősorban társadalmi tények és jelenségek jönnek létre. Ez nem azt jelenti, hogy a társadalmi valóság az egyetlen létező valóság, de ez az egyetlen, amelyet a társadalomtudósok tanulmányozni tudnak.6 A 5

Általában úgy utalnak rájuk, mint a biztonságpolitika koppenhágai iskolája. 6

Ez az érvelés megtévesztő, hiszen ontológiai következtetéseket von le episztemológiai érvekből, ami azt jelenti, hogy azt állítja, hogy a világ csak annyi amennyit képesek vagyunk megérteni belőle, de mivel ez jelenti mind a konstruktivista-, mind a realista szociológiai elmélet alapját, ezért muszáj ezzel dolgoznunk. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

28

társadalmi valóságon belül a legalapvetőbb cselekvők a társadalmi aktorok, amelyek fel vannak ruházva a cselekvés és a társadalmi jelenségek befolyásolásának képességével, tehát alapvetően egyének és a nagyobb csoportok, amelyeket ezen egyének alkotnak. Ez talán túlzottan elméletiesen hangozhat, de kritikus fontosságú megállapítás. Ha a társadalmi realitás emberi aktorokból áll össze, akkor ezek az aktorok alkotják a társadalmi valóságot, az „alkotni” szó legalapvetőbb értelmében. A társadalmi valóságot emberek hozzák létre. Ha ezt elfogadjuk, akkor az ajtó tágra nyílik rengeteg olyan érv előtt, amelyek a különböző társadalmi jelenségeket konkrét és elemezhető emberi cselekedetek alapján magyarázzák. Minden, a normáktól kezdve (értékek, törvények, erkölcsök, hitek) az intézményeken keresztül (állam, iskola, hadsereg, egyház) egészen a szélesebb értelemben vett struktúrákig (kultúrák, ideológiák, uralkodási rendszerek, a politikai és gazdasági szférák) társadalmi jelenség és ennek megfelelően emberi alkotás. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden egyes ember képes ilyen jelenségek létrehozására, avagy érdemi befolyásolására, de ehhez a megállapításhoz majd visszatérünk később. Csak annyit jelent, hogy a társadalmi tények nem a „természetből”,


29

„Istentől”, a „történelemből”, avagy bármilyen más külső forrásból eredeztethetőek, hanem mi magunk alkottuk őket. Ez azt az alapvető feltevést az is alátámasztja, hogy a társadalmi tényeket az embercsoportok képesek megváltoztatni, hiszen nem állandóak és nincsenek kőbe vésve.7 A biztonságiasítás elméletének második kiindulópontja, hogy a nyelvhasználat az egyik legegyszerűbb módja a társadalmi tények emberi aktorok általi megváltoztatásának. A nyelv képes arra, hogy társadalmi valóságokat alkosson: olyan aktusokra kell gondolnunk, mint egy házasság kijelentése, háború indítása, avagy egy bírói ítélet. 8 A nyelvnek hatalma van a realitás felett és ez egy olyan tulajdonság, amelyet az ókortól egészen napjainkig újra és újra felismernek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy képesek vagyunk bizonyos jelenségeket előidézni valamilyen mágia vagy varázslás

7

Ez továbbá azt is jelenti, hogy a társadalmi tények annyira általánossá és mélyen gyökerezővé válhatnak, hogy már teljesen magától értetődőnek tűnnek, hiszen befolyásolják az egyének viselkedését. Ez egy spirális érvelés: az emberek társadalmi tényeket kreálnak, amelyek visszahatva befolyásolják az emberek viselkedését, akik változtathatnak ezeken a társadalmi tényeken és így tovább. 8

A filozófiában ezt a nyelv perlokúciós hatásának nevezzük.


30

folytán. A valóság, amely fölött a nyelv hatalommal bír, a társadalmi valóság.9

A biztonságiasítás elméletének főbb elemei A fent említetteket szem előtt tartva már körülírhatjuk a biztonságiasítás elméletének főbb érveit és állításait. Először is, a biztonsági fenyegetések társadalmi produktumok és ennek megfelelően nem léteznek csak úgy maguktól. Valami tűnhet fenyegetésnek valaki számára, míg ugyanaz a jelenség lehet más számára kifejezetten pozitív, egy harmadik személy számára pedig tökéletesen semleges.10 Bizonyos dolgok fenyegetésként való kategorizálása nem egyik napról a másikra történik, valami csak akkor válik fenyegetéssé, ha társadalmi aktorok fenyegetésként fogalmazzák meg.

9

Az emberek és a nyelv viszonya ugyanúgy spirális, mint az emberek és a társadalmi tények viszonya – az emberek hozzák létre a nyelvet, ám a nyelv determináló faktorrá válhat, amely az emberi viselkedést alakítja. 10

Gondoljunk csak az Egyesült Államok és Kanada viszonyára. Kanada sohasem érezte fenyegetésnek magára nézve Washington hatalmas katonai és nukleáris arzenálját. Ez csak amiatt lehetséges, mert a két országnak van egy bizonyos történelme, együttműködési hagyománya, közös ideológiája, politikai felfogása és így tovább. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

31

Másodszor, a biztonságiasítás elmélete szerint ezeket a fenyegetéseket a társadalom a nyelven keresztül konstruálja, még pontosabban olyan nyelvi cselekedeteken (mindközönségesen beszédeken) keresztül, amelyek tisztán meghatározzák, hogy mi számít fenyegetésnek és miért. Ezeket a nyelvi cselekedeteket beszédaktusoknak hívjuk, és ezek számítanak az elmélet egyik legfőbb újításának. A beszédaktus egy olyan cselekmény, amelyen keresztül a társadalmi aktor verbálisan11 megfogalmaz valamit, amellyel az a célja, hogy változást idézzen elő a társadalmi valóságban. Ahhoz, hogy egy beszédaktus elérje a célját, rengeteg tényezőnek kell megfelelnie, amelyek nélkül nem lehet sikeres, és amelyek nélkül a bejelentett és elérni kívánt társadalmi változás nem következik be. Harmadszor, a biztonságiasítás folyamata egy beszédbeli aktus, amelyen keresztül az aktor valamit fenyegetésnek nyilvánít, amely egzisztenciális, és amellyel szemben sürgős intézkedéseket kell hozni. Ez rendkívül fontos és később részletesebben is tárgyalni fogjuk. Először, a biztonság nem egy adott tény és nem is egy állapot, hanem egy

11

Habár az elmúlt pár évben egyes írók felhívták a figyelmet a biztonsági beszédaktusok részét képező nem-verbális kommunikáció fontosságára. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

32

folyamat. Mint minden folyamatnak, ennek is van kezdete, vége és logikája is. Ennek a logikának a tanulmányozása elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, hogyan válnak bizonyos problémák biztonsági fenyegetéssé. Másodszor, a biztonságiasítás egy beszédaktus, amelyet egy társadalmi aktor hajt végre; nem feltétlenül egy személy, de legtöbbször valaki, aki egy intézmény, vagy egy csoport nevében nyilvánul meg. Ahhoz, hogy ez a beszédaktus sikeres legyen, ennek az aktornak olyan társadalmi pozíciót kell betöltenie, amelyből hitelesen beszélhet. Ez a társadalmi pozíció vagy státusz általában, de nem mindig, hatalmi pozíciót jelent, olyan pozíciót, amely legitimációt ad arra, hogy az illető „fontos dolgokat” mondjon és ezt elhiggyék neki. Az

az

állítás,

hogy

a

fenyegetés

egzisztenciális,

kiterjedtebb magyarázatot igényel. Ahogy már említettük, a biztonság a túléléssel áll kapcsolatban, és mint ilyen, alapvető szükségletnek tekintendő mind az egyének, mind pedig a csoportok és államok számára egyaránt. A biztonságot fenyegető veszély az érintett csoport túlélését fenyegeti. Ebből kifolyólag egy probléma biztonságiasítási folyamata során az adott aktor amellett fog érvelni, hogy egy probléma leküzdése létkérdés, ergo egzisztenciális fenyegetést jelent. Ez


33

annyit tesz, hogy az államot képviselő aktor úgy biztonságiasítja a problémát, hogy azt állítja, az adott probléma az állam túlélését fenyegeti. Egy egzisztenciális fenyegetés azonnali, közeli fenyegetést jelent, amely az adott állam eltűnéséhez vezethet, ha ignorálják, avagy nem foglalkoznak vele megfelelően. Ebből az is tisztán látható, mikor egy problémát biztonságiasítunk, az a probléma azonnal prioritást nyer minden mással szemben. Ez a biztonsági problémáknak elsőbbséget és sürgősséget biztosít. Mindent félre kell tenni, hogy az egzisztenciális fenyegetést meg tudjuk oldani. Ez az állam politikájára nézve azt jelenti, hogy adott állam rengeteg erőforrást fog mozgósítani annak érdekében, hogy kezelje a biztonsági fenyegetéseket. Konkrétabban: ez általában háborút jelent. Ha egy állam fenyegettetve érzi magát külső erők által, akkor háborúba lép velük szemben. Háborús helyzetben az állam olyan lépéseket is meg tesz, amelyeket egyébként normális esetben (békeidőben) nem tenne: besorozás, kijárási tilalom, a szabadságjogok megnyirbálása, titkolózás, az erőforrások nagyfokú mozgósítása a harci tevékenység érdekében és így tovább. A biztonság egy kivételes dolog, hiszen a biztonsági

fenyegetések

egzisztenciálisak

és


ezért

34

azonnali és sürgős figyelmet kívánnak. Ennek a következő a logikája: „ha nem cselekszünk azonnal és teszünk meg mindent, akkor létezésünk (mint állam) kérdésessé fog válni.” Ez természetesen lehetőséget ad az államnak, hogy visszaéljen a hatalmával és több példát is fel tudunk hozni olyan esetekre, amikor egy állam biztonsági fenyegetéseket használt annak érdekében, hogy igazoljon olyan cselekedeteket, amelyek elképzelhetetlenek lennének békeidőben.12 Ez az elemezni kívánt mechanizmus a lényeg, amelyen keresztül a biztonságra való igény legitimál olyan intézkedéseket, amik normális esetben a törvényeken kívül esnek. Egy másik egyértelmű tény, hogy nem minden rendkívüli intézkedést biztonságra való hivatkozással,

legitimálnak a azonban egy

egzisztenciális fenyegetésre hivatkozva sokkal könnyebb legitimációt szerezniük azoknak, akik rendkívüli intézkedéseket akarnak bevezetni. Így végre elérkeztünk a biztonságiasítás elméletének biztonságfogalma körüli utolsó megmagyarázandó problémához, vagyis, hogy nem elég ha egy aktor csak megkísérli egy adott probléma biztonságiasítását. Még

12

Például a Guantánamo Bay és Abu Ghraib börtönökben történt incidensek. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

35

akkor is, ha magas hatalmi pozícióban van, más feltételeknek is fenn kell állniuk ahhoz, hogy ez a folyamat sikeresnek legyen tekinthető. Először is az aktornak figyelembe kell vennie a biztonsággal kapcsolatos beszédaktusok logikáját, azaz egy olyan fenyegetést kell felvázolnia, amelyet azonnali hatállyal meg kell oldani. Másodszor, a fenyegetésnek hitelesnek kell lennie, azaz kapcsolódnia kell a múlt tapasztalataihoz, avagy a jelen félelmeihez, stb. Valószínűleg senki sem lenne képes – a biztonságiasítás mechanizmusán át – azonnali fenyegetésként beállítani a dinoszauruszokat. Harmadszor, és ez a legalapvetőbb: a biztonságiasító beszédaktust el kell fogadnia és legitimálnia kell a megfelelő közönségnek. A közönség fogalma rendkívüli fontossággal bír, mert ez az, ami a biztonságot a társadalmi realitás talajára helyezi. Az aktor egymaga nem bírhat akkora hatalommal, hogy képes legyen önállóan biztonságiasítani valamit, éppen ezért szüksége van a társadalom jóváhagyására. Ahogy azt már fentebb említettük nem mindenki képes a társadalmi valóság megváltoztatására. Egy ilyen változás csak akkor következhet be, ha a társadalmi tények és struktúrák megváltoznak. Ez nem mindig jelenti azt, hogy az egész


36

társadalom az adott beszédaktus közönsége. Ám azt mindenképpen jelenti, hogy a beszédaktusnak koherensen össze kell kötnie az aktort, a fenyegetést és a társadalom különböző részeit egy biztonságról szóló történetté. A társadalomnak továbbá el kell fogadnia az aktort, mint akinek előjoga az emberek nevében beszélni. Nem csak a beszédet mondó aktor az, aki fenyegetve van, hanem „mi mindannyian”. A fenyegetésnek hitelesnek és relevánsnak kell lennie, valamint közvetlenül érintenie kell „mindannyiunkat”. Ehhez az elképzeléshez a következő fejezetben visszatérünk, most azonban foglaljuk össze a biztonságiasítás elméletének legfőbb tényezőit: a biztonságiasítás egy beszédaktus, amelyben az aktor egy bizonyos problémát egzisztenciális fenyegetésként jelenít meg, továbbá beszédaktusként csak akkor tekinthető sikeresnek, legitimálja.

hogyha

egy

szélesebb

közönség

TÁRSADALMI BIZTONSÁG Eddig főként az állam biztonságát tárgyaltuk. Azonban azt is megemlítettük, hogy a biztonságiasítás elméletének pont az a célja, hogy megtalálja az arany középutat a tradicionális államközpontú megközelítés és az újabb Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

37

tendenciák között, amelyek ki akarják terjeszteni a biztonság fogalmát, hogy az más típusú fenyegetéseket is magába foglaljon. Az egyik módszer ezen cél elérésére pont a biztonság fentebb vázolt logikájának hangsúlyozása volt, amely főként az állam túlélésének tradicionális felfogásán alapszik. A másik módszer a „társadalmi biztonság” fogalmának bevezetése volt. A társadalmi biztonság legfontosabb alapvetése, hogy a társadalmak egyénekből állnak össze, de mégis többek, mint ezen egyének összessége. Egy társadalmi csoport nem csupán összegyűlt egyéneket jelent, hiszen az emberek ilyen csoportosulása közös jellemzőket hoz létre: sok más mellett közös kultúrát, viselkedésmintákat, normákat és értékeket, még közös beszédtípusokat és gondolkodásmódokat is. Még ha az emberek pont azért is egyesülnek csoporttá, mert osztoznak ezekben a közös dolgokban, akkor is megerősítik ezeket a közösségi elemeket és újakat adnak hozzájuk. Más szóval, a társadalmi csoportok közös identitással rendelkeznek. Ez a közös identitás leginkább olyan nagyobb embercsoportoknál figyelhető meg, amelyek már rendelkeznek közös történelmi múlttal. A közös történelem biztosítja, hogy a csoport tagjai képesek legyenek kötődni egymáshoz méghozzá az olyan -


38

mélyre ágyazott - társadalmi tényekre támaszkodva, mint tapasztalatok, szimbólumok, történetek, hősök, stb. Leegyszerűsítve: a közös identitás az, amely azt mondatja az emberekkel, hogy „mi”, vagy „bennünket”. A „mi” érzése az, amely alapján a legkönnyebben felismerhető, hogy egy társadalmi csoport közös identitással rendelkezik. A társadalmi biztonság alapvetően az identitásra leselkedő fenyegetésekkel foglalkozik. A biztonság tárgya ebben az esetben nem az állam, hanem adott társadalmi csoportok, amelyek rendelkeznek egy ilyen közösségi „mi” érzéssel, amelyet egzisztenciálisan fenyegetve éreznek. Ha nem foglalkoznak ezzel a fenyegetéssel, a közös identitás a semmibe vész. Ha az identitás eltűnik, akkor a csoport, mint olyan is eltűnik, ugyanakkor a csoport tagjai szükségszerűen nem tűnnek el. Persze lehet egyezés a társadalmi csoport és az állam identitása között, de akkor a biztonság tárgyává ismét az állam válik. Azok az érdekes esetek, amelyek olyan csoportok biztonságát érintik, amelyek többé vagy kevésbé elkülönülnek az államtól, mint például etnikai csoportok egy adott államon belül (magyarok Romániában és Szlovákiában), államnélküli etnikumok (a kurdok, vagy palesztinok), avagy az „európaiak”, mint egy közös identitás a nemzetállamok felett, stb. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

39

A biztonságiasítás folyamata ugyanúgy történik, ahogy azt fentebb vázoltuk: egy aktor egy beszédaktust hajt végre, amelyben egy problémát egzisztenciális fenyegetésként definiál – egy társadalmi csoport identitására nézve – amellyel „azonnal kezdeni kell valamit”, méghozzá rendkívüli intézkedések bevezetésével. Természetesen ugyanazon körülmények együttállása ez esetben is szükséges: a beszédaktusnak hitelesnek kell lennie és ezt a közönségnek el kell fogadnia. Ennél a pontnál néhány fontos tényezőt tisztázni kell. A

nemzetbiztonság

esetében

általában

az

állam

képviselői (elnökök, miniszterelnökök, hadügyminiszterek, stb.) rendelkeznek a legitimációval, hogy az állam nevében beszéljenek. A társadalmi biztonság esetében azonban bárki beszélhet a társadalom nevében, de persze ez nem azt jelenti, hogy bárki sikeresen is tudna biztonságiasítani egy problémát. A következő példákat tudjuk felhozni – többek között – a sikeres társadalmi biztonságiasításra: muszlim bevándorlók Nyugat-Európában, akik „fenyegetik az európai (judeokeresztény) identitást”, zsidók a Harmadik Birodalom határain belül s kívül „fenyegetve az ária identitást”, kurdok Törökországban, akik a „török identitást fenyegetik”. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

40

Ezután felmerül a kérdés, hogy mik azok a kritériumok, amelyek alapján valaki képes a társadalom nevében biztonságiasítani, míg mások nem? Erre nincsen egyértelmű válasz, csak esetenként lehet a kérdést vizsgálni. Az azonban teljesen egyértelmű, hogy a biztonságiasító aktornak muszáj valamilyen szintű legitimációt szerezni a közönségétől. Ilyen esetekben viszont két közönséggel kell számolni, a népességgel és az állammal. Mind a kettő közönséget meg kell győzni bizonyos mértékig, hogy a biztonsági intézkedések életbe léptetését engedélyezzék. Ez egy másik alapvető kérdést is felvet. Hogyan képesek a társadalom berkeiből jövő (nem az államhoz tartozó) aktorok olyan hitelesekké válni, hogy elhiggyük, hatékonyan képesek megoldani egy fenyegetést? Az állam esetében ez nem kérdés, hiszen rendelkezik a képességekkel egy fenyegetés megszüntetésére: hadsereg, rendőrség, stb. Társadalmi aktorok esetében azonban, hogy lehetséges ez? Ha az aktorok állami erőforrásokhoz nyúlnak a probléma megszűnik társadalmi lenni és az egész államot érintővé válik. Ha viszont az aktorok az állammal párhuzamosan akarnak cselekedni, akkor hiteles eszközöket kell felmutatniuk az általuk megfogalmazott fenyegetések megoldására. A


41

tanulmány következő részében be is mutatjuk, ez hogyan lehetséges. De egy utolsó problémát még tisztáznunk kell ezelőtt. A társadalmi biztonság esetében tisztán látható a biztonság alapvető mechanizmusa, a határok húzása „közénk” és „közéjük”. Mivel a társadalmi biztonság egy adott csoport identitásával foglalkozik, és mivel ez az identitás a „mi”-n keresztül kerül kifejezésre; teljesen egyértelmű, hogy bármi is fenyegesse ezt a „mi”-t az ellenségnek tekintendő, és az „őket”, „másokat” el kell söpörni, vagy semlegesíteni kell mielőtt megöl „bennünket”. Ez a logika létrehoz egy különbségtételt a megvédendő csoport és a fenyegetést jelentő csoport között. Bizonyos értelemben a biztonság pont ilyen distinkciók megfogalmazása. Továbbá ez egy elkerülhetetlen mechanizmus, ami legitimációt ad a biztonságiasítást célzó beszédaktusnak. Azáltal, hogy vonalat húz „közénk” és „közéjük”, a biztonságiasítás aktusa még közös identitást is kialakíthat ott, ahol az addig nem létezett. A biztonság nevében különböző csoportokhoz tartozó emberek összegyűlnek a közös védekezés érdekében egy közös ellenséggel szemben, és pont ez az, amely közös identitást ad nekik.


42

3 Extrémista erőszak és az állam ÁLLAM ÉS ERŐSZAK A klasszikus szociológia és politikatudomány kifejezetten úgy definiálja az államot, mint egy intézményt, amely erőszak-monopóliummal rendelkezik egy adott területen belül. A tanulmány ezen szekciójában megvizsgáljuk ezt az állítást és körülírjuk, hogyan is kapcsolódik az


43

extrémista csoportok által használt biztonságiasítási mechanizmusokhoz.13 Az állam és az erőszak közötti kapcsolat kiemelése már a legkorábbi politikai gondolkodók műveiben is fellelhető. Thomas Hobbes híres magyarázatában amellett érvelt, hogy ha az állam nem létezne, akkor az emberek örök konfliktusban élnének, egy az erőforrásokért és hatalomért folytatott állandó polgárháborúban. Az állam hiányában az egyének szabadon támadhatnák, vagy akár ölhetnék is meg egymást konfliktus esetében. Mivel nincs mindenki felett álló hatalom, amely elsimíthatná a nézeteltéréseket, ezért mindenki másra lehetséges ellenségként kell tekinteni és ennek megfelelően teljesen szabadon használható bármilyen módszer önmagunk megvédésére. Ebben a sötét társadalmi helyzetben az állam megoldásként jelenik meg, egy olyan felsőbb hatalomként, amely képes rá, hogy csökkentse a konfliktusokat. Azonban ez az állam elveszi ezt a teljes szabadságot az egyénektől, hogy bármily módon megvédjék magukat és a saját kezében összpontosítja azt. 13

Az Athena Intézet definíciója szerint a belföldi extrémizmus olyan formális vagy informális csoportokat jelent, amelyek egy ideológia mentén verbális, szimbolikus vagy fizikai agressziót követnek el bizonyos személyek vagy egy jól körülírható közösség ellen többnyire azok vélt vagy valós tulajdonságai miatt, amik lehetnek nemzetiségiek, etnikaiak, fajiak, vallásiak vagy szexuális orientációból fakadóak. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

44

Így az állam egy totalitáriánus „szörnnyé” válik (egy Leviathánná) korlátlan hatalommal, amelybe alattvalói életének kioltása is beletartozik. Ez rendkívül antidemokratikusnak tűnhet, de Hobbes számára mégis jobbnak ígérkezett, mint az örök polgárháború állapota, amellyel egy szembenéznie.

államnélküli

populációnak

kellene

Ez a politikai tradíció14 az idők során tovább fejlődött és finomodott, de az állam és az erőszak közötti bensőséges viszony továbbra is jelen van a modern demokráciákban. A béke fenntartásának érdekében az állam intézményei döntőbírókként működnek és biztosítják, hogy polgáraik nem bántják vagy ölik meg egymást. Ezen cél eléréséért pedig korlátozza az emberek erőszakos cselekmények elkövetéséhez való szabadságát. Sőt, az államnak azt is biztosítania kell, hogy az erőszak bármilyen alkalmazása állampolgárai körében korlátozott legyen. Éppen ezért az állam magának tartja fönt az erőszak alkalmazásának végső jogát. Ilyen erőszakot az állam használhat a polgárai nevében külső fenyegetés esetén, avagy a polgárai ellen belső villongások vagy törvényszegés esetében. Természetesen az állam az erőszak 14

Ezt realizmusnak hívjuk, amely ugyanannak a filozófiai és politikai tradíciónak a része, amely a fentebb leírt nemzetbiztonság gondolatát is inspirálta. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

45

alkalmazásának ezt a jogát részben átruházhatja, de alapvetően az erőszak alkalmazása minden szuverén állam egyik meghatározó előjoga, amelyet általában a rendőrségen és a fegyveres erőkön keresztül gyakorol. Képzeljünk el egy szituációt, amelyben nem ez lenne a helyzet, amelyben nem az állam lenne az egyetlen aktor, aki erőszakot használhat a társadalomban. Tegyük fel, hogy más aktorok is maguknak követelnék ezt az előjogot és alkalmaznák is. Erőszakot alkalmaznának konfliktusok rendezésére, erőforrások megszerzésére, hatalmuk növelésére, vagy egyszerűen csak l’art pour l’art módon. Ha ezek az aktorok megfelelő erőforrásokat és elég hatalmat szereznének, még az is előfordulhatna, hogy megkérdőjeleznék az állam szuverenitását egy adott terület és népesség felett. Ez nagyon gyorsan általános polgárháborúhoz vezetne, amelyben az állam hatalma lecsökkenne. A szituáció még akár az állam eltűnéséhez is vezethetne, hogy a helyébe más aktorok hatalma kerüljön, legyenek azok katonai junták, fanatikus vallási csoportok, vagy paramilitáris szervezetek. Azonban az állam végül is az egyetlen olyan entitás, amelyet a nemzetközi „arénában” a többi állam magával egyenrangúnak tekint. Bármilyen aktor aki magát az állam helyébe helyezi, azt kockáztatja, hogy a többi


46

ország nem ismeri el (mint ahogy ez is a helyzet napjainkban például a Grúziától elszakadt régiókkal). Ez természetesen elszigetelődéshez, sőt nemzetközi szankciókhoz vezethet.15 Sőt, az ilyen típusú helyzetek általában véres polgárháborúkhoz vezetnek, amelyekben civilek halnak meg és az infrastruktúra megsemmisül. Egy el nem ismert ország állampolgárai, vagy azok, akik egy nemzetközi legitimációval nem rendelkező katonai csoport hatalma alatt élnek nem remélhetik, hogy a nemzetközi szervezetek garantálják és megvédjék a jogaikat vagy az életüket. Éppen ezért, a béke és az integritás fenntartásáért, az állam muszáj, hogy megőrizze monopóliumát az erőszak alkalmazására.

BIZTONSÁGKERESLET ÉS KÍNÁLAT Az első részre utalva kimondhatjuk, hogy a biztonság nagyban kapcsolódik a társadalmi csoportok 15

Hacsaknem, mint Grúzia esetében, az államot megkérdőjelező aktorok valamiféle külső támogatással bírnak egy másik érdekelt államtól. Ilyen esetben az érdekelt állam megpróbálhatja destabilizálni a társadalmat vagy akár magához ragadni a kontrollt a másik állam vagy annak egyes részei fölött. Ez a szcenárió megerősíti azt az érvet, hogy ha az állam erőszak monopóliuma megkérdőjelezésre kerül, az az állam eltűnéséhez, vagy megcsonkításához vezethet. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

47

identitásához. A biztonság képes megszilárdítani, megerősíteni, vagy akár ki is alakítani az identitás közösségi érzetét egy olyan csoport tagjai között, akik egy közös ellenséggel szemben harcolnak. Ebből kifolyólag a biztonság nagyon fontos eszköz egy társadalom kohéziójának és homogenitásának biztosításában. Azon aktorok, akik képesek sikeresen biztonságiasítani, arra is képesek, hogy hosszú távú kapcsolatokat alakítsanak ki társadalmi csoportokon belül és között, amelyek egyébként lehet, hogy elkülönültek, egymással.16

vagy

akár

ellenségesek

lennének

Ez a mechanizmus nem egyszerúen a társadalom azon tulajdonságát összetartóbbá

tükrözi, hogy válságok idején váljon, mert egy veszélyhelyzet

ugyanannyira szétszakíthatja és megoszthatja az embereket, mint amennyire összehozhatja és egységesítheti őket. Kijelenthetjük, hogy ez a biztonsági és közösségtudat fejlesztő mechanizmus valami sokkal mélyebb dologról tanúskodik. Olyasmiről, ami kapcsolódik a legmélyebben gyökeredző társadalmi 16

Erre jó példa az, ahogy a „terror elleni háború” egységesítő erőként funkcionált az amerikai társadalomban a különböző etnikai, politikai és vallási csoportok számára. Ezek a csoportok félretették a nézeteltéréseiket, hogy csatlakozzanak a közös nemzeti harchoz a terrorizmus ellen. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

48

félelmekhez és morális pánikokhoz. Az embereknek ugyanannyira szükségük van a biztonságra, mint arra, hogy egy nagyobb kollektívához tartozónak érezzék magukat. Ez a két alkotóelem, a biztonság és az identitás, kéz a kézben járnak. Ahhoz, hogy ezt megértsük, vizsgáljuk meg a következő dilemmát: miért van az, hogy az emberek egyáltalán elfogadják a társadalmi biztonságiasításokat? Ha az állam a legitim letéteményese a biztonságnak és a védelemnek, akkor mi készteti arra az embereket, hogy más aktorokat is felruházzanak a biztonságnyújtás jogával? 17 Mi azt állítjuk, hogy van egy bizonyos kereslet a biztonság iránt, amely ha kifejezésre juttatják, ha nem, jelen van az egyénekben. Ha az állam veszít a hitelességéből, mint ennek a keresletnek a kiszolgálója, az ajtó kitárul más aktorok előtt, hogy a társadalom nevében biztonságiasítsanak. A hitelesség ilyetén elvesztése azt is jelentheti, hogy a közönség nem adja beleegyezését az állam által javasolt társadalmi, politikai, gazdasági és biztonsági intézkedések végrehajtásához. Egy gazdasági válság idején például, amely a lakosság többségét érinti, bizonyos taktikák az állam részéről a válság megoldására, mint például megszorítások bevezetése, 17

Ez nem a privát biztonsági vállalatokat jelenti, amelyek a magántulajdont biztosítják, hanem a nyilvános és kollektív keresletet a biztonság iránt. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

49

lehet, hogy a társadalom részéről bizalmatlanságra találnak és azt az érzetet keltik, hogy az állam gyenge. Azonban

legtöbbször

a

biztonság

iránti

kereslet

megjelenése a fenyegetések állam általi megfogalmazásától függetlenül történik. Természetesen nem lehet teljesen kettéválasztani azt, amit az állam mond, és amit a társadalom gondol, az állam mindig befolyásolni tudja a polgárait, már csak abból kifolyólag is, hogy az állam felügyeli a legtöbb, a biztonságot és fenyegetéseket érintő információt. Azonban azt kijelenthetjük, hogy a biztonság iránti kereslet teljesen független lehet az állam tevékenységétől. Az állami elképzelésektől eltérő fenyegetésekre hívhatja fel a figyelmet, vagy eltérő véleményt fogalmazhat meg egy adott fenyegetés fontosságával kapcsolatban, vagy végső soron akár az államra is tekinthet fenyegetésként. Továbbá nem szükséges, hogy ez a biztonságkereslet „valós” fenyegetéseken alapuljon; mint azt már kifejtettük, a fenyegetések társadalmi folyamatok által jönnek létre, legfőképpen a nyelven keresztül. Sőt, ezek a társadalmi folyamatok olyan mélyen gyökerező fenyegetettség érzethez vezethetnek, amelyek teljesen


50

függetlenek az állam politikájától.18 Ezek a mélyen gyökerező percepciók képzelt fenyegetések kialakulásához vezetnek, amelyek rendkívül konzervatívak, sztereotipikusak és maguktól értetődőnek tűnnek. Továbbá, amikor bizonyos aktorok azt állítják, hogy a társadalom nevében beszélnek, akkor megpróbálják ezeket a képzelt fenyegetéseket felhasználni annak érdekében, hogy annyi hitelességet szerezzenek amennyit csak lehetséges.

POLITIKAI EXTRÉMIZMUS Ezen tanulmány központi állítása az, hogy az extrémista csoportok egy biztonsági mechanizmust használnak annak érdekében, hogy cselekedeteikhez legitimációt nyerjenek. A politikai extrémista csoportok beszédaktusokat hajtanak végre,

vezető melyek

alakjai során

megkísérelnek bizonyos – a társadalmi képzeletből eredő – fenyegetéseket biztonságiasítani a társadalom nevében, majd pedig megpróbálnak ezekre sürgős megoldásokat javasolni. 18

Lásd például, hogy Oroszországtól még mindig sokan félnek a középeurópai régióban, annak ellenére, hogy a kormányaik barátságos viszony kialakítására törekszenek Moszkvával. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

51

Már korábban is leírtuk, hogy az extrémista csoportok akcióik során egy biztonsági mechanizmust alkalmaznak. Azt állítják, hogy a társadalom egyes csoportjai sérülékenyek és fenyegetve vannak más csoportok által, továbbá önként jelentkeznek ezen fenyegetés elhárítására. Az is kifejtésre került, hogy van egy belső logikája ezeknek a politikai technikáknak, amely különbséget tesz „köztünk” és „köztük”, és amelyben „mi” vagyunk a megvédendő közösség, „ők” pedig az ellenség, akit el kell pusztítani. Ez a logika, ami megkülönbözteti a barátot az ellenségtől, egy erőszakos logika. Ez a kirekesztés és konfliktus gondolatmenete. Legitimálja a diszkriminációt bizonyos emberekkel szemben, hiszen „fenyegetésként” definiálja őket. Sőt, még az illegális erőszakot is legitimálja bizonyos emberekkel szemben, hiszen ezt társadalmi önvédelemként fogja fel. Így már kijelenthetjük, hogy az erőszak integráns része a biztonságnak. Végezetül összefoglalhatjuk az összes fentebbi érvet és felfedhetjük kifejlett formájában jelen tanulmány fő állítását. Azon társadalmi csoportok, amelyek extrémista ideológiákat vallanak, az erőszakos cselekményeiket a biztonságon keresztül legitimálják. Ezek a csoportok önmaguk irányába igazolják az erőszak alkalmazásának


52

jogát bizonyos emberekkel szemben, akiket a nagyobb csoport identitására veszélyesnek vélnek - avagy állítanak be. Úgy állítják be ezt az erőszakot, mint egy szükséges intézkedést, amelyet azonnal be kell vezetni, máskülönben a nagyobb csoport identitása eltűnik. Ezzel a gondolatmenettel azonban az extrémista csoportok megkérdőjelezik az állam erőszak monopóliumát. Ezek a csoportok nem hisznek az állam azon képességében, hogy megoldja a társadalomban felmerülő konfliktusokat; néha azért mert nem bíznak az államban, néha azért mert impotensnek tartják az államot, néha pedig azért mert az államot a problémák okozójának tekintik. Ennek megfelelően az extrémista csoportok a maguk kezébe veszik az irányítást. A fentebbi érvek mentén, az extrémista csoportok tevékenysége leginkább biztonságnyújtásként fogható fel az olyan társadalmi csoportok számára, amelyek bizonyos problémákat – akár csak távolról is – az identitásukra való fenyegetésként élnek meg. Ebből következően az extrémista csoportok tevékenységében keverednek a biztonság és az identitás elemei. Összemossák a társadalom bizonyos fenyegetésekkel szembeni sebezhetőségéről szóló narratívákat, a közös történelemről, kultúráról, nyelvről és szokásokról szóló


53

narratívákkal. Ezért úgy is tekinthetünk a politikai extrémizmusra, mint amely „biztonságot nyújt” egy olyan közösségnek, amelyik fenyegetve érzi magát és biztonság után vágyódik. Az extrémista cselekedetek különleges részei a társadalmi félelmeken alapuló egzisztenciális diskurzusnak. Ezek a csoportok a társadalom „megmentésére” törekszenek olyan közös ellenségektől, amelyekkel szemben az állam „tehetetlen”, vagy éppen „összejátszik velük”. Mélyen gyökerező félelmeket használnak ki, amelyeket képesek megjeleníteni és egységes ideológiába forrasztani. Azért képesek legitimációt nyerni a közönségüktől, mert a közönségük olyan társadalmi csoportokból áll, amelyek ugyanígy éreznek, de tehetetlen áldozatoknak érzik magukat. Ezek a társadalmi csoportok a megfelelő megváltóra várnak, hogy visszaállítsa a rég elveszett békét, - amely a mindenki által elfogadott és betartott közös értékeken és nézeteken alapszik - a közös identitást. Fel szeretnénk hívni a figyelmet az ezen csoportok jelentette veszélyre, amely közvetlenül az állam erőszak monopóliumát fenyegeti. Ha az erőszak az állam keretein kívül kerül alkalmazásra, az visszaélésekhez, jogok megnyirbálásához valamint magán-, és köztulajdon


54

romboláshoz vezethet, sőt akár a lakossághoz tartozó egyének halálához is. Végső soron egy általános félelemérzethez is vezethet a társadalomban, amelyben senki sem tudja már, hogy kihez forduljon védelemért, és amelyben az emberek élete törékeny és kiszolgáltatott. Bár jelenleg úgy tűnhet ezek az extrémista csoportok csak meg akarják óvni a társadalom kulturális és történelmi identitását, azonban ha ezek a gondolatok megerősödnek a kirekesztés, az erőszak és fegyverek beszerzése által, az identitás egy halálos eszközzé fog válni, amelyet a biztonság nevében fognak alkalmazni.


55

4 További olvasmányok A BIZTONSÁGIASÍTÁS ELMÉLETE Balzacq, Thierry. 2005. ‘The Three Faces of Securitization: Political Agency, Audience and Context’. European Journal of International Relations 11 (2) (June 1): 171–201. Buzan, Barry. 1991. People, States, and Fear: An Agenda for International Security Studies in the Post-Cold War Era. 2nd ed., New York: Harvester Wheatsheaf. Buzan, Barry. 1998. Security: A New Framework for Analysis. Boulder, Colorado: L. Rienner. Deudney, Daniel. 1991. ‘Environment and Security: Muddled Thinking.’ Bulletin of the Atomic Scientists 47 (3): 22–28.


56

Doty, Roxanne Lynn. 2007. ‘States of Exception on the Mexico–U.S. Border: Security, “Decisions,” and Civilian Border Patrols’. International Political Sociology 1 (2) (June 1): 113–137. Huysmans, Jef. 2006. The Politics of Insecurity: Fear, Migration and Asylum in the EU. Routledge. Lipschutz, Ronnie D. 1995. On Security. New Directions in World Politics. New York: Columbia University Press, especially chapter 3: Ole Waever – Securitization and Desecuritization, pp. 46-86 Waever, Ole, David Carlton. 1993. Identity, Migration, and the New Security Agenda in Europe. New York: St. Martin’s Press. Waever, Ole. 2000. ‘The EU as a Security Actor: Reflections from a Pessimistic Constuctivist on Post Sovereign Security Orders’. In International Theory and the Politics of European Integration, Ed. by Morten Kelstrup, Michael Charles Williams, 250 – 294. Routledge.


57

POLITIKAELMÉLET AZ ÁLLAM ÉS AZ ERŐSZAK ÖSSZEFÜGGÉSEIRŐL

Apter, David. 1997. The Legitimization of Violence. London: Macmillan. Hobbes, Thomas. 1991. Leviathan. Cambridge Texts in the History of Political Thought. Cambridge: Cambridge University Press. Schmitt, Carl. 1996. The Concept of the Political. Chicago: University of Chicago Press. Weber, Max. 1978. Economy and Society: An Outline of Interpretive Sociology. Berkeley: University of California Press. Wendt, Alexander. 1999. Social Theory of International Politics. Cambridge Studies in International Relations 67. Cambridge, UK: Cambridge University Press. Williams, Michael C. 2003. ‘Words, Images, Enemies: Securitization and International Politics’. International Studies Quarterly 47 (4) (December 1): 511–531.


58

Williams, Michael C. 2005. The Realist Tradition and the Limits of International Relations. Cambridge Studies in International Relations, Cambridge: Cambridge University Press.

EGYÉB FELHASZNÁLT FORRÁSOK

Austin, J. L. 1962. How to Do Things with Words: The William James Lectures Delivered at Harvard University in 1955. Oxford: Oxford University Press. Patomäki, Heikki, and Colin Wight. 2000. ‘After Postpositivism? The Promises of Critical Realism’. International Studies Quarterly 44 (2) (June 1): 213–237.


59

Háttérelemzés sorozat A Sorozat az Athena Intézet által kezdeményezett szisztematikus kutatási program, melynek alapvető célja a belföldi extrémizmus általános jellemzőinek elméleti jellegű meghatározása. Az Intézet a kutatási program megvalósításával egy elméleti keretet kíván létrehozni, amely alkalmas a jelenség, mint a 21. század egyik legfontosabb új kihívásának átfogó leírására.

A Háttérelemzés Sorozat keretei között megjelent tanulmányok az Athena Intézet honlapján érhetők el: http://www.athenaintezet.hu/hatter/ Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

60

Az Athena Intézetről Az Athena Intézet az emberi méltóság és a legsebezhetőbb közösségek védelmére jött létre; fellépve az extrémista csoportok és ideológiák ellen annak érdekében, hogy megőrizze és megerősítse a demokrácia eszméjét Európában. Tágabb értelemben az Intézet tevékenysége arra irányul, hogy megelőzze a kisléptékű emberi jogsértések nagyszabású biztonságpolitikai kihívássá válását. Adatgyűjtő tevékenysége és független vizsgálatai révén az Intézet a belföldi extrémizmus jelenségéről objektív tájékoztatást ad, ami egyben az Intézet tényekre támaszkodó elemzéseinek alapjául is szolgál. Az elemző tevékenység célja, hogy feltárja a változásokat a biztonsági környezetben. Az Intézet közvetlen kapcsolatot alakít ki a legfontosabb döntéshozókkal, ami mellett nyilvános kezdeményezéseket is indít, hogy formálni tudja a társadalmi diskurzust azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az európai közösség biztonságához. Az Athena Intézet az angolszász világban elterjedt független kutatóintézetek hagyományaira támaszkodva, egy magánalapítvány keretei között működik, tevékenysége pártpolitika-semleges. Függetlenségének fenntartása érdekében az Intézet a magyar állami költségvetésből származó forrásokra nem pályázik, illetve olyat nem fogad el. Belföldi extrémizmus – A biztonság és erőszak politikai elemzése

61

Belföldi extrémizmus A biztonság és erőszak politikai elemzése

Recommend Documents