Tartalom
4................................................ „Tentamen!” 6................................................ Visszaemlékezések 8................................................ Általános Ki Mit Tud 11................................................ Hólabda 12.............................................. Egy perc irodalom 14.............................................. Kilencedikeseké 19.............................................. Ajánló 21.............................................. Öregdiákoktól
Beköszöntő
Kedves bolyais bogárkák! Hűlés, szerelem, legyek és medve ... Szóval tavasz. Megjelennek a rövidujjúban ugrándozó bolhák, a vékony-harisnyában-kabát-nélkül-repkedő pillangók, és úgy egyáltalán, egyre több hernyó dugja ki fejét a dohos osztályteremből... A Tentamen is tavaszodik: új szerkesztősége van – tele kellemes-lelkes emberkével, akik ilyen nyugalmat-megbolygató tavaszi hangulatban kívánnak Nektek boldog bogárkodást erre a hosszú félévre (nem-mellesleg kellemes olvasgatást)! A főszerkesztők
Néhány hirdetés Figyelem! Megvetted a Tentament! A kezedben tartott Tentamenben zöldfülűbbjeink (értsd IX.) mutatkoznak be cikkeikkel, akik nagy lelkesedéssel csaptak a lecsóba. P. Howard kedvelők figyelmébe, ha valakihez még nem jutott volna el, személyre szabott Rejtő alteregók mindannyiótok számára, találó mesterségekkel, és a Gibson Laverytől megszokott hangnemben (ha már nagyon nincs mit csináljatok :D) : rejtolexikon.hu Valóban jobb adni, mint kapni? Tegyetek próbát. Elő a kreativitást, az alkotói vágyat, és semmi sem áll utadba többé (jelige: A színek nem számítanak, mi festünk!)
3
„Tentamen!” Tentamen, tenta men, tenta, tinta, mint a... Mit is jelent a „tentamen” szó? Ha eddig nem is gondolkodtak el ezen a bolyais diákok, most kénytelenek voltak, ugyanis egy januári délelőtt könyörtelenül vizsgáztattuk a szünetre lemerészkedőket. Kérdésünkre („Szerinted mit jelent a tentamen szó?”) sok érdekes választ kaptunk. Volt, aki elintézett egy szinonimával, de akadt olyan is, aki komoly szóelemzésbe bocsátkozott. Lássunk egy kis válogatást, mit is gondolnak az átlagos diákok a „tentamen” szó jelentéséről: • tintaember • tehetség • régi irat • kezdet • bátorítás • testamentum De lehet, hogy: • „előjegyzék/bevezető/előszó, valami olyasmi, tudod” • örök boldogság • vágy a kultúra után • fehér menyecske éppen ellovagol Vagy talán onnan származik, hogy: • az ember valamit „tentál”, mert tent-a-men • tent o’men = emberek sátra • ten ta men = tiszta emberek Végül lerántom a leplet a nagy titokról, és megsúgom az olvasónak, hogy a „tentamen” latin eredetű szó, jelentése: próbálkozás vagy vizsgálgatás. Ki mennyire járt közel a megoldáshoz? Réka, XI.A
4
5
morzsák Valentin-napról Ma tetszel, amint a nap jobbodra csepegteti aranyát, abba a húsz tavaszos gyermekmosolyodba utat törvén magának borzas szemöldököd feketéjében. Jól nézel ki az ingemben, melled finoman kibújik két gomb között, csak akkor látom, ha fejemet kissé jobbra hajtom, kettéosztva egy szike táncától, a doktorok is tévedhetnek az áttéttel kapcsolatosan. Szemeid életet lüktetnek, egyesek azt mondják a lélek tükre, tieid lélekre nyíló ablakok, fekete és zöld és fehér sárkányokat eregetvén altatódalokat dúdoló, szabadságot futkorászó és kiabáló, vizes lufikká robbanó színes gyerekek között. Meleg pórusaid zamata orromba mászik, szivárványhártyámba és füleimbe, megtölti számat és tüdőmet, vállad, ellazult bicepszed és ízletes ínszalagjaidat kóstolom. Tejbegrízből faragnálak meg, ajkaimat használva, hogy egész tested betakarjam Velem, kis fahéjat szórván koronádra, tudom mennyire szereted. És abban a természetes pózban állsz, ahogy mindig is ismertelek, jobb lábaddal lábujjhegyen, az új életed négy centiméterbe és egy évbe került, mindig is szeretted Életet és ő visszaszeretett,
6
egy kezedet az ég felé nyújtva, másikkal a piros nadrágod zsebében matatva, valamit keresve, talán egy emléket a gyermekvilágról melyben sárkányok repültek utánad és inged tejbegrízfoltos volt, és melled egész és lábaid egyformák, és úgy szóltál mint gyermek, úgy gondolkodtál, mint gyermek, úgy értettél, mint gyermek és azt választottad, hogy mindörökre az maradj, bár személyidben azt írja, hogy ’91-ben születtél, és látom, hogy titkon a szakállad is nő, és mosolyod háztetőként hordja bajszod. Farczádi Ali
AMolyan visszaeMlékezés Kertészkedem néha. Ma is, csak befagyott a föld, és hó is hullt rá. Várj csak, ma karácsony! Dehát... Nincs kalács és a bor a pincében. Te is elmentél, és most nem tudok ünnepelni. Autó motra robbant, és reccsent a sok ág. Az erdő, és maga az út, fehér volt. Angyali szárnyak, pihék, pelyhek. Behajtottam a városba. A nagy városba. Párizs még mindig olyan fényes volt, mint amikor utoljára láttalak, és még mindig kávéillat volt, meg fenyő, meg csillag. Volt is ott egy szép, téglaszínű, könyvvel díszített helység, ahol finom croissantot ettem volna, csak ajtaján gigantikus lakat állt. Most hova? Kétségbeesett és kételkedő szemekkel vettem észre egy zsákutca végében egy igen lepukkant kávézót. Csak az volt nyitva, és késő volt, éhes is voltam, és hát kint a leheletem is jégcsap volt már. Szóval bementem. A testem reszketni kezdett, éreztem, valami nagyon helytelen hely ez. Bőrdzsekik lógtak a fogasról, kockás nadrágok andalogtak a vasasztalok között, nameg a frizurák. Harmonikus volt mégis, habár a háttérbe Sex Pistols dalolt, igazából ordibált, majd elhalkult. Tehát rájött mindenki, hogy egy nem punker, vicces bojtos sapival, lépett be az ők nagyon punker, menő kávézójukba. Igen, észrevették, hogy nem odavaló vagyok. Gyorsan rendeltem egy feketét, meg egy óriási szendvicset, amit minden asztalon láttam. Valahogy nem akart elfogyni sem az ennivaló, sem a kávé, és még mindig csak néztek, én meg kirakati tárgynak éreztem magam… Aztán egy csinos lány leült mellém. – Ritka darab vagy, mindenesetre. Bátor vagy, hogy bemerészkedtél ide. Nagyot nyeltem. Várj! Most megdobigáltok elhasznált sörösdobozokkal? Nem, ennyire nem volt kalandos a karácsony, hanem csak átlagos, semmivel sem különb a többinél. A lány letett egy kis dobozt, ki is nyitotta nekem. Csokis sütemény. – Ez üdvözlet képpen. Maradj még, mert koncert lesz később, olyan karácsonyi, hangulatos. Millió apró fény szűrődött majd ki a zsákutcából. Csillagszóró repkedett a színpad előtt, és mindenki ugrált, énekelt. Közöttük én is ott voltam, borzos hajjal és piros-zöld kockás sállal, amit valaki csak odadobott nekem, legyek én is punker. Ilyen volt a karácsonyom, ott, kicsit sem részeg, sörmentes punkerek között. Farkas Nóra , XII.F
7
Általános Ki Mit Tud? Február 13. ... délután négy óra... díszterem... Bolyai Farkas szellemétől belengett falak... a hagyomány folytatódik. Akik egy csatát már megvívtak a győzelem felé... ezen az estén eldől a sorsuk. Hat csapat...hat idegen, exotikus táj... hatszor négy briliáns elme megmérettetése... csupán egy győztes –egy legenda. Vajon melyikük nyeri az összecsapást? Általános Ki Mit Tud: 80 nap alatt a Föld körül. Ott a helyed március 7-én, d.u. 4 órától! Simon Lilla
A osztály (lányok)
Vigyázat! Az izgága Ginzeng csapat színre lép! Az agyserkentő hatni kezd: Andi stílusosan, Teri pedig okosan hadar, Anna egy oktávval fölöttünk jár, Orsikából meg csak úgy dől a szó. A csapat összeállt és arra vár, hogy induljon a banzáj! Mottó: „Az élet csapatjáték.” (Richard Russo)
A osztály (vegyes) Íme a mi csapatunk: a mi csapatunk egy csapatból áll. Ennek a csapatnak két része van. A nem egoista, domináló szuperzsenik, és a béna lúzer banda. A szuperzsenik: Jakab István, Szabó Szende, Szilágyi Botond és Fosztó Mátyás. A többiek mind a bénák köze tartoznak. Szeretünk számítógépezni, tévézni, enni és aludni. Mottó: Azért fogunk nyerni, mert sok burgonyapaprikást ettünk.
8
B osztály
Itt áll egy kis tüzes ló, Cowboyoknak ez való. Benne egy-két tüzes lány, A fiúkra veszve vár. Talicskában Georgine ül, Árverésre ő kerül. Az ő nagy bánatára Férfiaknak javára.
(A Cotton Eye Joe dallamára) Gergő: Georgina Csiszér Márton: Mary Tone Kriszta: Chris Tah Zselyke: Yelly Kiss
Ellopták a szép lovat, Mary Tone majd megszakadt, Chris és Jelly örülnek, A lovakért őrülnek. Mottó: “Ketten nem férünk meg egyben.“
D osztály 4 tagú a mi csapatunk, Vidámak s okosak vagyunk. Zsuzsi, Roli, Robi, Huni, Nincs olyan, mit nem fogunk tudni. Ezek vagyunk 9déések, Kik bármi elé bátran néznek. Nincsen olyan mit nem merünk, S reméljük, hogy elsők leszünk! Mottó: Társi osztály olyan kába négykézláb megy Afrikába. Afrikában minket látva, ordibálja minden láma: OH, DE DRÁGA!
9
E osztály Négy torreádor. Egy bika: az Általános Ki Mit Tud… Egy focista, egy zenész, a kis hamis, és... F.A. Photography. Mind “bolondok” de nagyon összetartóak, és egy célért mindent beleadnak. Hogy ez mire elég? A reklám után folytatjuk. Mottó: E(n)nél nincs jobb!
G osztály G++ Dicső a mi csapatunk, Mindig büszkék maradunk, G-s legények úgy vagyunk, hogy Bit-ekből áll agyunk. Mottó: Szep testben a kocka el van veszve.
10
Hólabda Simon Lilla(X.A)- Puskás Attila -Mitől döglik a légy? -A légycsapótól! Puskás Attila- Nagy Judit -Mennyi az annyi? -100! Nagy Judit- Sikó Olga -Milyen hosszú Ariadne fonala? -Ha a mitikus történetre gondolunk, a legkézenfekvőbb válasz: olyan hosszú volt a fonál, mint a labirintusból kivezető út. Metaforikusan értelmezve: Ariadne fonalának hossza változó aszerint, hogy célja elérésében, feladata megoldásában, a kiút megtalálásában kinek-kinek milyen, mennyi segítségre van szüksége. De nemcsak a fonál hossza lényeges, hanem az erőssége is, hogy ne szakadjon el a labirintus közepén. Sikó Olga- Peti Réka -“Út-e az út, mely nincsen?” (Szilágyi Domokos) -Úttalan utat választva útvesztve utazunk csupán.
Tristan Tzara: Hogyan írjunk DaDaista verset? Fogj egy újságot. Fogj egy ollót. Válassz ki abban az újságban egy olyan hosszúságú cikket, amilyenre a versed tervezed. Vágd ki a cikket. Aztán vágj ki gondosan minden egyes szót, amelyekből az a cikk áll, és rakd egy zsákba őket. Rázd meg szelíden. Aztán húzz ki egymás után minden egyes kivágott szót. Másold le lelkiismeretesen, Abban a sorrendben, ahogy a zsákból kikerültek. A vers rád fog hasonlítani. S lám, máris egy rendkívül eredeti író vagy, és elbűvölő érzékenységű, ámbár ezt az érzékenységedet a köznép kellően még nem értékeli. Parancs János fordítása (Bukfencező múzsa)
11
EGy perc iroDalom Marin Sorescu Főtárgyalás
kísérleteztek rajta. A kegyelemcsapást egy darab kemény anyagból készült sorssal mérték fejére.
Tisztelt Bíróság megölték az időmet! Önkéntesként, hogy visszatértem a harctérről, azt is észrevettem, hogy időmnek szívét, száját és homlokát kivágták. De még így sem hagytak békét neki. Kín-napok, könny-napok, gép-napok, s oly dolgok végzésére kötelezték, melyekben semmi öröme.
Bocsánat a kifejezésért, de ez nem volt élet. Azóta, kérem, miközben a sorban várakoztam, fél halálom is elveszítettem, hogy itt, az utolsó ítélet idején előadhassam panaszom.
(Szemlér Ferenc fordítása)
Később, ahogy mesélte, különbnél különb mérgeket, bánatokat és bajokat
Emberekről és halakról Szünet lesz, az emberek áradata kiömlik az udvarra. Lefolynak a lépcsőn, össze-vissza csobognak egymás közt. Két ismerős találkozik, egymás mellé eveznek, mennének tovább, de kezetfognak, s ahogy kezet fognak, kapaszkodnak, nehogy elvigye a sodrás valamelyiküket. Aztán megadják magukat egy-egy új ismerősüknek, így gördülnek lefelé. A folyosó végi nyíláson kirobbanva az ég alatt találják magukat, a mederben, emberek, égő, sorvadó levélkupacok és pocsolyák közt. Ott úszkálnak a lemosott mocskaink, bokamagasságban. Szól a zene, olyan, mint egy strand. A profik jönnek. Amint rálépnek a vízre, felkenik ránk a gondjainkat. Mindenki arcának mozgás közben van egy olyan pillanata, amikor csúnya, a profinak is. Az övét nem lehet tetten érni. Mindig olyan, mint egy közhelyes fénykép, amin nyilvánvalóan jelen van, és nyilvánvaló a szépsége is. A profinak nem tudjuk az életkorát, csak a születésnapját, habár olyan, mintha mindennap szülinapja volna. A szüleit nem ismerjük (, talán ő sem). Nem hallottuk őt beszélni, sosem látszanak a fogai, de tudjuk, mit mondana. Ha a profik az udvaron két irányból támadnak a jelenlétükkel, összepréselnek: előzékenyek vagyunk, átadjuk a helyünk, a kiterjedésünk, laposodunk, sorvadunk egyetlen függőleges vonallá.
12
Ha már olyanok vagyunk, mint egy horgászdamil, önmagunkba hurkolva felmászhatunk magunkon, vissza oda, ahonnan legurultunk, a tömörfalú osztályba, ahol tudást mímelünk, tanulást mívelünk, hogy a 9-es határ fölé emelkedjünk. (A profi színkilences tanuló. Mindenki a 9-es határt célozza, neki más sincs, csak 9-ese. Az is azért, mert sose írja oda a nevét, azt úgyis mindenki jól ismeri. Szinte fogalom, vagy ige. Megigéz.) Ha már elég magasan vagyunk a tudás létráján, Isten lenéz ránk, kitárja karjait, felhőszerű ingujjain halakat hullajt ki. Szent éhezéssel nézünk a potyogó sákramentumok után. A halak a földön vergődnek, addig, amíg ki nem isszák a pocsolyát. A profi áll, nincs neki gyomra. Nem tudjuk, mit eszik, mennyit és hogyan. Illemhelyre nem jár. A profán profi kifogástalan ruhájáról pedig lepereg a víz, úgy, hogy közben ő mit sem tud róla. Gás’
13
Itt ülök...
– „ Ez mi? – Játék. Olyan kiegészítgetős. Két szót te, két szót én. Az érdekes benne az, hogy amikor folytatod a megkezdett mondatot, elképzelsz valamit... Aztán a másik is elképzel valamit. Az eredmény pedig a elképzelések metszete. – És mindegyik szószerkezet önmagában is jelöl egy kis történetet, párhuzamos valóságot. – És persze mindenki gondol az egyesszámharmadikszemélyűre, azzal a tehén nagybetűvel. Haha. Azért azt hiszem ez egészséges, így.” (olcsó játék, közelsemhülye, igeniskreatív gyerekeknek) Itt ülök szoborrá meredve, tekintetem a meztelen utcát pásztázza, amint egy féllábú kivi madár rikácsolására cha-cha-chaba kezd, sárga esernyőjét és kék szakállát lengetve, önfeledten, újból szoborrá válva az agy. Testem újjáéled és fura emlékeim elárasztják a lámpaoszlopok sikamlós fényével bevilágított utcát. Eszembe jut, ahogy ujjaival simogatott, és a lélegzetem bennszülött táncok szétszórt ritmusait veszi fel. Megszólalni sem marad levegőm, máris érzem, ahogy szaxofonozni tanít az aranyszínű csodán két meggyötört kéz. Az oly jól ismert mozdulatokat újból és újból eltáncolja – a végtelenbe repít. Akarom – és ez nem csupán szalma-vágy –, érzem! Már megint érzek, – Úristen, végre! – melegség kergetőzik bennem – megkergülök én is. Evelin-Réka-Johi
A kilencedikesek-től, -ből, -é, ! Csíkos Csíkos mindig csíkos zoknit viselt, és mindig egy hosszú, csíkos sál volt rajta. Minden reggel ott látta őt, mármint Pöttyöst, az udvaron. Csíkos szívesen odament volna hozzá, de sose mert. Nem mert, mert Pöttyös olyan szép volt... Pöttyös szemei alig látszottak ki kis kalapja alól, de ha ki is látszódtak, hiába... Csíkos akkor sem mert a szemébe nézni. Habár a szemét nem látta, mert nem merte látni, azon a napon sikerült Pöttyöstől egy mosolyt kicsalni. Csíkos azon a napon olyan nagyon boldog volt, tudod, hisz veled is előfordult már. M.A.
14
A számok! Na, kész van négy darab feladat. Holnapig még van idő, hátra van még, mennyi is? 96. Hát, ez azért nem szép dolog, egyik napról a másikra 100 feladat. Igaz, hogy két hete adta fel, de ez részletkérdés. No, ne ábrándozzunk, hanem matekezzünk. Szóval... Vagyis számmal. Azaz betűvel. Megőrülök. No, akkor írjuk. 2x-3/ x+6*5+2xnégyzet annyi mint... Annyi mint... Hát ez egy nagy badarság. Hogy lehet egy betűt megszorozni? Ez ilyen matek-style. Oppa matekstyle. Oppa holnap kapok egy egyest-style... Na. No gond. Tovább, tovább. Ez lehetetlen feladat. Aszongya, hogy hozd egyszerűbb alakra. Hát ennél mi sem egyszerűbb. Ez a mínusz 3 ikszed levág. Hogy lehet egy csonka, megtört lény gonosz? Szegény, biztos kitagadták a mocskok. A 2xnégyzet a hibás. Olyan hetvenkedő. Csak mert pozitív, és nagy szám, nem kellene ilyen szemét tróger pernahajdernek is lennie. A 6*5 az valami semleges dolog. Mint a farkasok. Vagy a fák. Inkább fák. A 2x meg... Ó, badarság az egész, viszlát, szevasz, kapok egy hármast, oszt megvan. Mert ez így mazochizmus. A végen négyzetgyökké válok, s négyzhetem magam... Threedog (Vauuu!)
Interjú Mártonnal Az a feladat jutott hozzám, mint kilencedikes tanulóhoz, ki a Tentamen iskolaújság szerkesztője szeretne lenni, írjak valamit, mivel meggyőzöm őket, hogy érdemes vagyok eme kiváltságra. Próbálkoztam egy Quizzel, de ahogyan az kiderült, nem az én műfajom. Hosszú töprengés után arra gondoltam, talán egy interjúval kéne bemutatnom tehetségem. Itt felmerült egy újabb kérdés: kivel? Felmerült bennem az, hogy az igazgató urat zaklassam problémámmal; az, hogy a BDSz elnököt… De mindkettő nehezen volt megvalósítható, ezért megpróbáltam úgy gondolkozni, mint egy olyan tentamenes, ki régóta csinálja munkáját. Így jutottam el ahhoz, hogy egy egyszerű kilencedikest kéne megkeressek, de mivel egy ilyen sem volt közelemben, saját magamat választottam. A szobámban találtam meg magam, éppen tanulva. Bekéreztem magamhoz, majd megkértem magam, válaszoljak kérdéseimre. Márton időt kért, fejezze be a mateket, addig én is matekeztem. M1 (kérdező): Látom, elég bonyolult a matek... Jellemző ez az egész 9.-re? M2: Erre a kérdésre a válasz relatív: a 7.-es matekhez képest nem kutya. De az angol, vagy a magyar kifejezetten könnyű. M1: Te ugye 9. éve vagy itt, ez az egyetlen iskolarész, ahol még nem volt osztályod...
15
Van valami különbség a többihez képest? M2: Nem is akármekkora. Az eddigi folyosókon összesen sem voltak annyian, mint itt csak az egyik oldalon. A másik pedig az, hogy itt jobb a hangulat, s a tanárok se járkálnak olyan gyakran. M1: Na és hogy állsz „jegyileg” (5-8-hoz képest)? M2: Hogy szavamat kimondjam, nem mondhatom, hogy teljes mértékben meg vagyok elégedve jegyeimmel. Sajnos egy-egy hullám eléggé megrendít. M1: Mit értesz „hullám” alatt? M2: A „hullám” szó kétértelmű. A féléveket én három hullámra szoktam osztani, amikor a tanárokra rájön a „jegyetadhatnék”. Az első hullám erős, ugyanis minden tanárra majdnem ugyanakkor jön rá ez. A második már hosszabb időintervallumban történik. De több anyagból. A harmadik pedig a „Tsunami”, avagy a „kegyelem-hullám”, ahol nem kis valószínűséggel fulladsz meg, ha nem állsz erős lábakon. Engem is megrendített idén a kegyelem-hullám, de igyekszek feltápászkodni. M1: Mintha magamat hallanám. A diákszervezetekkel mennyire vagy megelégedve? M2: Komolyabb véleményt még nem volt időm kialakítani... A hangszórókból valami mindig megy... Mikor nem zene, akkor interjú, vagy Ossian. A Tentamennek várom már az új számát. A BDSzszel pedig minden oké, csak elég nehéz egy olyan gyűlést tartani, mikor mindenki el tud jönni. Remélem a kimittudok is jók lesznek, s a csapatom is jól fog teljesíteni. M1: Köszönöm, hogy idődet rabolhattam, és hogy készségesen válaszoltál kérdéseimre. Remélem a Tentamen következő számára is össze tudok állítani egy interjút veled. M2: Én köszönöm, hogy engem választottál alanyként. Amúgy meg nagyon jól nézel ki. M1: Igyekszem tartani jóképűségeddel a ritmust... Na de ez már nem diktafonra való téma. Interjú után még beszélgettem Mártonnal egy kicsit, ahol kiderült, hogy ő is rendszeresen beszél magában (akárcsak én), de nem szereti azt, hogyha a belső beszélgetőtársa nem ért egyet vele. Ezen jót vitatkoztunk, minek az lett a vége, hogy kirakott... Inkább ne is írjam le, mi volt, mikor a tükörben találkoztunk. Gáspárik Márton Pál, IX.B
16
A bús, vörös veder dala Zengjed, műanyag lantom, bánatomnak mérhetetlenül fájdalmas dalát! Zengjed velem együtt, te kegyetlen és gonosz takarítónő, ki végtelen szomorúságom okozója, sőt, fokozója vagy! Két héttel ezelőtt, igenis pontosan két héttel ezelőtt ismertem meg Őt, szívemnek bilincses őrét... Karcsú, műanyag nyele piroslott a szűzies tisztaságtól és szeméremtől, de az a puha fehér vége, mellyel oly hevesen húzódozott hozzám szolgálata alatt...! Mennyi szennybe és mocsokba keverte őt az életnek kiszámíthatatlan örvénye! És ő mekkora lelkierővel tűrte a sors szeszélyeit, hivatására hivatkozva. Igen, ennél gyönyörűbb felmosót a világ összes gyára sem teremthet. Szerelmünk naprólnapra virágzott, jóban-rosszban, míg az a szidalomra-méltó takarítónő ki nem cserélte egy fanyelűvel, őt meg a pincébe raktározta el. Én pedig azóta is csak zengem bánatom dalát, és pengetem, siratom megcsonkult szívem akkordjait... Fechită Lujza Mária, IX.F
A Szellem
A Bolyai. Hatalmas, ódon épület, omladozó, de büszke falakkal. Azt mondják, szellem lakozik benne, mely megfertőzi az ide járó diákokat, de neki köszönhetően különleges az iskolánk… Először első osztályban hallottam ezeket a szavakat. A szellem-história eléggé megrémített, ezért akkoriban ritkán bandukoltam egyedül az épületben. Ennek ellenére hamar belerázódtam a bolyais életbe, a délutános programokat kihasználva lassan fölfedeztem az iskola fontosabb helyeit: a tanárit, az orvosi rendelőt, és persze a büféket. Pár év múlva pedig már sokkal barátságosabbnak tűnt az épület nagysága, ezúttal kezdtem én is nagyobbnak érezni magam, és egyre jobban foglalkoztatott a kérdés, hogy ki is a Bolyai Szellem. A kérdésemre azt a választ kaptam, hogy az a bizonyos Szellem maga a történelem. Szakaszait a falakra felfüggesztett tablók sorai rögzítik: a Bolyai Szellem „fotóalbuma”. Általuk nyomon követhetjük az iskola rögös útjának mérföldköveit: az első évfolyamok komoly tekintetű osztálya, majd a 14-es évfolyam katonaruhába bújtatott háborús hősei, az első diáklány képe, az államosítás utáni névváltoztatások, a román osztályok megjelenése, és eltűnése, egészen a tavaly végzett ismerőseink tablójáig.
17
Úgy gondolom, az idő múlásával a Szellem felfedi kilétét a diákok előtt. De valódi mivoltát diákként szerintem nem lehet teljesen megérteni. Majd mikor évtizedek múlva visszagondolunk, csak akkor jövünk rá, hogy ki, vagy mi is igazából az a mindenki által büszkén emlegetett „szellem”. A Szellem, aki egy különleges kisugárzást kölcsönöz az épületnek, elálmosít vagy felráz a tanórákon, beférkőzik a diákok és a tanárok szívébe. Megmutatja, hogy az iskola nem csak a tanulásból áll, hanem a szünetekből is, amelyek színt visznek diákéletünkbe. (És valószínűleg miatta sípol a kályha a 13-as teremben, de ezt már szerencsére megtanultuk kezelni.) Egyszóval, valami ilyesmi lehet a híres-neves Bolyai Szellem… Lazsádi Anna, IX.A
Ti írtátok! A siker titka a részletekben rejlene? A kilencedikesek által írt alkotások néhányában valóban ez az elv érvényesült: „Azért rossz a tetűnek, mert egy hajszálon múlik az élete.” „Az emberek mellettem mind komor arccal távoztak, egyesek táncoló szemekkel rám vetették pillantásaikat.” „Talán túl hamar jöttek elő ezek az érzések, csak úgy rohantak felém, és levertek.” „Dús, göndör haja volt, színe, mint a dió.” „Vigyázzál már egy kicsit, nem mindenki olyan király, mint te!” „… mert nem mindegy, hogy egy kórót veszel Jockától, vagy egy gyönyörű csokrot valamelyik sírról…” „Az állatoknál, azért mondjatok bármit, a méret a lényeg…” „Nálunk, embereknél, az első benyomás nem csak fontos, de egyben veszettül jó érzés, mikor repkednek körülötted a kicsi sárga hűtőszekrények.” „Sehol egy élő lélek, csak talán a holtaké, akik a kijáratot keresték a rémületből.” „A nyár folyamán, néha a sötétített ablakon, hatalmas erőfeszítéssel akarta a napfény nyaldosni a sugarával a padlót.” „…élete fájdalmain át bukdácsolva jut el a boldogsághoz…” Dia
-Külön hirdetmény: lefáradni kívánók bármikor megtalálják Bukovinszky Gézát a 106-os teremben, vagy bárhol másutt az iskola területén.
18
Ajánló Film Public Enemies A bűn mindig ott leselkedik az ablak alatt, és aki enged a kísértésnek az meg is bűnhődik. A bankrablók, gyilkosok, tolvajok általában rosszfiúként vannak beállítva. Ám az éremnek két oldala van... Meg egy pereme, de arról senki sem beszél... Szegény perem. Egy olyan filmről van szó, ami az érme kevésbé napsütötte oldalát mutatja be. A Közellenségek (Public Enemies) igaz történeten alapszik. Na meg egy könyvön. Az 1934-35-ös éveket, a bankrablás aranykorát, s annak hirtelen végét mutatja be a film. John Dillinger (Johnny Depp, a lányok örülhetnek) a legismertebb bankrabló mindközül, sorozatszerű bankrablásokat követ el a bandájával, amivel az FBI különösen hangsúlyozott figyelmét vonja magára (meglepő, nemdebár?). Melvin Purvis FBI-os G-men kapja a feladatot, hogy elkapja Dillingert. A hajsza, a lövöldözések (fiúknak) fergetegében sikerül megszöknie hősünknek, sajnos közben sok pajtása elesik. Hogy végül mi lesz Dillingerrel? Erre már neked kell választ keresned. Threedog (Vauuu!)
Gamer
Ha szeretnél egy kém bőrébe bújni, és egy jót játszani, ajánlom figyelmedbe a Splinter Cell nevű játékot. A főhős, Tom Fisher (Halász Tamás) egy fontos ügynök, aki a politikai viszályoktól akarja megóvni Amerikát (ez a munkája, szerintem nem akarja)... Legalábbis az első részben. Maga a játék néhány pontja halálosan unalmas, különböző logikai (viszont itt nem csak két lehetőség van) problémát kell megoldanod ahhoz, hogy továbbmehess. Ez nem az a spray-and-pray típusú játék, itt a fejed is használnod kell. Rengeteg helyzetben nálad jóval több az ellenség (mert te egyedül vagy), így különböző cselekkel kell az Amerikai Egyesült Államok rosszakaróit egyenként eltenned láb alól. Ha igényes vagy játékok terén, akkor mindenképp próbáld ki! Threedog (Vauuu!)
Néhány további hirdetés -Ha alkotsz valamit – legyen az zsákból kihuzigálva, óra közben ihletett, versként vagy prózában megírva –, ne szégyelld, küldd be műved a
[email protected] email címre, mert próbálkozásod megérdemli a tapsot! -„Színház az élet!” – mondják, tehát, ha pár órára külső nézője szeretnél lenni az Életnek, vagy éppen eleged van a sajátodból, látogass el a Nemzeti Színház egy-egy előadására (jegyek kaphatók a kultúrpalota jegypénztárában, vagy online a biletmaster.ro weboldalon). -Szünet lent az udvaron, mindenkinek ajánljuk, kellemes felfrissülés és friss levegő, teljesen ingyen... (a levegő nem mindig friss).
19
Vágj-e bele zenélésbe a zsúfolt iskolai élet mellett? Gondolom mindenki tudja, hogy mit jelent a zene. Nincs szükség itt meghatározásokra, véleményekre, esszékre vagy bármiféle ódákra róla. A zenét mindenki szereti (aki nem, az is), felemel, szórakoztat. Emellett a zenélni képes emberke elnyerheti az ellenkező nem elismerését is. Erről nagyon szívesen beszélnénk, kecsegtető és érdekes téma ez, de most nem ezért írok. Nézzük meg, milyen komoly(abb) zenei pályába belevágni az iskolai élet mellett. Minden egyszerűen kezdődik: elkezdesz kornyikálni, vinnyogni, kopogtatni egy hangszeren (legtöbb esetben gitáron) és egy idő után már azon kapod magad, hogy tudsz egy-két dalocskát. Az idő múltával felvetődik az együttes-alapítás ötlete is, te meg megalapítod azt az együttest. Gyakoroltok, gyakoroltok a közben előkerülő zenésztársakkal, és egyre jobban megy dolgotok. Ámbár sokszor elfeledkezik a zenélni vágyó egyén arról, hogy ez valószínűleg elveszi minden szabadidejét. Egyszerű, zenészeknél mindennapi eset: hazaérsz a suliból hulla-fáradtan, szárnyatört madárként zuhansz az ágyadba; de fel kell állni, mert tanulni kell, tanulás után meg próba, gyakorlás és mire már semmilyen dolgod sem marad, látod, hogy 11 óra van és le kell feküdnöd. Persze, nagyon szép dolog a zenélés, de tudatában kell legyél te, zenész, annak, hogy adott esetben nem lesz 3 hétig egy szabad hétvégéd sem, esetleg szédülten fogsz ténferegni az iskolában és úgy nézel a téged feleltető tanárra, mintha egy „négylábú zsiráfot” látnál. (S majd annak eredménye egy kacaj az osztálytársak részéről), mert a sok tanulástól és a már-már hivatásszerű zenéléstől nem tudsz megállni a lábadon tíz percen keresztül. Úgy gondolod, ennél rosszabb nem lehet, de ekkor megcsörren a telefon és megtudod, hogy reklámoznod kéne az együttest, jegyeket eladni, koncerteket szervezni. Ilyenkor néha felvetődik az az ötlet, hogy két kézzel cibáld a hajad, de időszűkében ezt sem teheted meg. Na de nem akarok senkit sem elriasztani a zenéléstől, mert ha örömmel állsz muzsikusként a dologhoz, akkor mindez nem zavar. Ha nagyon akarsz, időt tudsz szakítani tanulásra, gyakorlásra és pihenésre egyaránt (mert a tanulás a legfontosabb, el nem felejteni ezt). Amikor pedig koncerten a színpadon állsz és azt tapasztalod, hogy a nézők szeretik a zenéd, szeretik az előadásod és tapsolnak, mindenért kárpótol. A zene lételem, és szórakozik is vele az ember. Úgyhogy azt mondom, hogy igen, vágj bele zenélésbe a zsúfolt iskolai élet mellett! J.I.
20
EMléktábla A Református Kollégium-Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének vezetőségi tanácsa, Bod Károly javaslatára és támogatásával 2013. március 15-re emléktábla avatást tervez, a mindenkori iskola mártírjai és vértanúi előtti tiszteletadás jeléül. Egy általános központi emléktáblát emel (a bejárattal szemben, a mellékbejárat melletti falra), mely latin és magyar szavai mártírjaink örök dicsőségét hirdetik. E tábla köré csoportosítva külön emléktáblákon az adott idők hőseinek féldomborműveit helyezi el. A két nevesített emléktábla bágyi Török Jánosnak (1806-1854; iskolánk néhai tanára, székely vértanú), illetve orbaiteleki Horváth Károlynak (1829-1854; iskolánk néhai diákja, székely vértanú) állít emléket. A táblák elkészíttetését és anyagi fedezetét Bod Károly öregdiák, vezetőségi tag biztosítja.Várjuk volt diáktársaink ötleteit és hozzájárulását újabb táblák elkészítése érdekében
Bolyai Farkas 238. évforDulója Február 11-én megrendezésre került Bolyai Farkasra való megemlékezés (Bolyai Farkas 238. évfordulója), a Református Kollégium-Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öregdiákok Baráti Körének, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak, valamint a Református Kollégiumnak szervezésében. Az ünnepséget Kirsch Attila beszéde nyitotta meg. Felszólalt Dr. Bálint István igazgató úr, és Székely Emese igazgatónő, majd színpadra lépett Weszely Tibor egyetemi docens, Bolyai-kutató és Kovács Levente rendező, nyugalmazott egyetemi professzor, iskolánk volt diákja és tanára is. A X.D osztály tanulói Buksa Éva Mária: A mathézis fáklyája című történelmi játékból adtak elő egy részletet, a kollégium kamarakórusa pedig énekkel örvendeztette meg a közönséget.
21
Tudtad-e, hogy… …az áramütések 60%-a viharos időben végzett telefonbeszélgetés során következik be. … a “Snickers” nevű csokoládészeletet egy lóról nevezték el. …a világ leghosszabb ma is használt földrajzi neve: Taumatawhakatangihangakoaua uotamateaturipukakapikimaungahoronukupokaiwhenuakitanatahu, egy új-zélandi hegy neve. …a sumérok a sör istennőjét Ninkasi névvel illették. …egy olimpiai aranyérem 92.5% ezüstöt tartalmaz. ...az emberek egyharmada nem tud az ujjával csettinteni. ...Sir Temulji Nariman és felesége, Lady Nariman 86 évig voltak házasok, ezzel ők a világrekorderek. Mindketten 5 évesek voltak, amikor összeházasodtak. ... a vezetés közben rádiót hallgató sofőrök 75%-a énekel is.
22
Szerkesztők:
Főszerkesztők: Gáll Anna, Szabó Johanna Szerkesztők: Szilágyi Réka, Klósz Bea, Fülöp Diana Bernadett, Kántor Zsolt, Orosz Bettina, Simon Lilla, Weinraub Dániel, Márton Panni, Fodor Vanessza, Horváth Bea, Jakab István, Lazsádi Anna, Gáspárik Márton Pál, Nagy Péter, Szilágyi Botond, Fosztó Mátyás, Mózes Andrea, Fechită Lujza-Mária Tördelés: Kelemen Hanga Rajzok: Iszlai Gáspár, Kántor Zsolt, Bordi Teri
