II. évf. 3. szám
2013. december
„Békesség néktek!” A Budapest-Nagytétényi Református Egyházközség időszakos kiadványa
Bölcsek Karácsonya Ünnepi lapszámunk elején, kifejezéssel élve, dupla fenekű cím áll.
közkeletű
Ebben a birtokos szerkezetben vállaltan benne van két állítás is: egyrészt egyáltalán nem látszik indokoltnak a Kr. u. V. században keletkezett hagyományba való besimulás. A három ajándék megnevezéséből ekkor jutottak némelyek arra a következtetésre, hogy az ajándékozók is hárman voltak. Az átadott kincsek pénzben kifejezhető, elképzelhető értéke pedig tálcán kínálta azt a feltételezést, hogy az ajándékokat csakis királyok hozhatták a Gyermeknek. Mire a VIII. századba ért az egyháztörténet, addigra a sziporkázó vallásos képzelet azt is megvilágította, amit még Máté evangélista sem tudott, vagy nem tartott fontosnak leírni: mi is volt a neve a Keletről jött gazdag ajándékhozóknak...Valaki még azt is kitalálta, hogy a teljes emberi nemzetség reprezentánsaiként a három király bőrszínre is háromféle volt. Az emberi fantázia által kiszínezett, hozzáköltött képrészletek helyett éppen elég gondolkodnivalót, tanulságot ad elénk az Evangélium lényegre törő beszámolója. Például azt, hogy miért hangsúlyozza azt: meglátták a gyermeket? Azért, mert ebben benne van, hogy kimerítő nagy utazást követően célba értek ezek az emberek. A beteljesedő vágyakat fejezi ki a „meglátták”. Valósággá lett számukra az, amit várva vártak. Beigazolódott, amit a Babilonba hurcolt zsidóság missziói hevületű tagjai
korábban igyekeztek elmondani az idegen földön is: várható egy ilyen nagy király, s íme itt van most előttük. Nem volt hiábavalóság törni magukat, megérte a hosszú utat vállalni és végig tevegelni. Ez látszik abból az igen nagy örvendezésből is, amit Máté evangélista többszörösen megerősít a korábbi versekben. Boldogságuk, bizonyosságra jutásuk annak köszönhető, hogy legyőztek minden akadályt, ami az útjukba került. Az út hossza, az időjárás viszontagságai, az elhagyott vidékeken rejtőző rablókkal való találkozás esélye nehézzé tették vállalkozásukat. Hihetően nem voltak már ifjak sem – aki így elindul, az nyilván komolyan mérlegeli, hogy megéri-e a kockázatot egy ilyen út. Útjuk utolsó szakasza is tartogatott még egy komoly lelki akadályt. Érthetetlennek tűnt számukra, hogy amikor örömmel újságolják el jövetelük célját, a jeruzsálemiek miért riadt, zavarodott, szemlesütve elvonuló magatartást mutatnak. Számukra újdonságként hatott ez, mert nem ismerték a trónjára féltékeny Heródes királyt, aki minden lehetséges riválisra azonnal és kegyetlenül sújtott le. Ha a szónak nem a babiloni mágusokra vonatkozó, hanem mélyebb bibliai értelmében bölcsek szeretnénk lenni, számoljunk tudatosan a hitünkkel kapcsolatos felmerülő nehézségekkel. De nyugodtan legyünk afelől biztosak, amit János
2
apostol így írt: Egyszer meglátjuk Őt úgy, amint van. Most hitben járunk és nem látásban. Ezért fontos hittel ragaszkodni az igéhez. Itt jön a címmel kapcsolatban említett duplafenekűség másik fele. Nem csupán a Bibliához hozzácsapódott, bizonyíthatatlan állításokkal szemben ragaszkodunk ahhoz, hogy ismeretlen számú, nevű és bőrszínű látogatókról van szó. Nemcsak a királyi rang helyett igazolhatóbb udvari csillagjós, bölcs titulusát tartanánk meg, hanem a Bibliában gyakran előforduló bölcs-bolond párhuzamot vegyük szemügyre. A Hegyi Beszéd utolsó, ítéletes képében Jézus az építkező bölcs és bolond embert veti össze. A végeredményben tragikusan kiábrázolódó különbség lelki eredője az, hogy miképpen viszonyulunk Isten Igéjéhez. Krisztus beszédéhez szabjuk-e, arra építjük-e életünknek azt a részét is, amelyben ünnepelünk? Itt a karácsonyi ünnepkör számos torzulása ugrik azonnal a szemünk elé. Kisebb-nagyobb hangsúlyeltolódások eredményezik, hogy a megszületett Fiú ünneplése, egyre hátrébb csúszva a sorban, csak egy sokadik opció így december végén. Már az sem helyénvaló, ha a Mt 2,11 körül olvasható jelenet szereplői közül a szülőket is vallásos tisztelet tárgyává teszi valaki. A bölcsek nem ezt tették. A pásztorok nem ezt tették. A hódolat, az imádat egyedül a Gyermeknek szólt és szóljon, Aki a hit szemeivel nézve már akkor is királyoknak Királya, uraknak Ura volt, és az is maradt. De még nagyobb a baj, ha a tisztelet, az imádat megadásának finom irányváltása helyett nemes egyszerűséggel kimarad Jézus Krisztus személye az ünneplésből. Van erre igény, van ilyen irányú nyomás a hitvalló keresztyénséggel szemben. Legyünk józanok: nemcsak a szétesően liberális nyugati társadalmakban, hanem hazánkban is szégyenkezés nélkül lehet elvárni azt, hogy csak Jézusról ne essen szó. Csak ne nagyon vallásosan. Nehogy megbántsuk Karácsonykor a másképp gondolkodókat. A Biblia mércéjével mérve ez veszedelmes bolondság.
2013. december
napkeletieké volt. Ők ajándékaikat kitárták. Nekünk is van, mindannyiunknak, odaadni való „kincsünk”, amik jobb helyen vannak Jézusnál. Nekünk mi a kincsünk? Van, aki a gyerekének, unokájának, menyasszonyának mondja: kincsem. Másoknak az értelme a kincse, esetleg a családfa érdemdúsnak tartott tagjai. Megint másnak a pénze, az elvei. Gyakori „kincs” az, hogy „igazam van”, és bármire hajlandó vagyok, hogy ezt bebizonyítsam. Kincsnek tartják némelyek a címet, rangot. Vagy titkos kincsként dédelgetett bűnökkel éldegélünk egy fedél alatt. Isten biztat minket, hogy a kincsünket adjuk oda Jézusnak. Felsorolhatatlanul hosszú lista állhatna itt. Egy emlék, vagy be nem teljesült vágy. Egy személy, vagy sokszor csupán egy szokás. A legjobb befektetés az, ha a kincseinket Jézusnak adjuk. Nála vannak a legjobb helyen. Az egyetlen értelmes élet az, ha önmagunkat mindenestől Neki adjuk. „Jer hű szívembe hát, habár szegény e szállás, de mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát.” Kovács-Hajdu Albert
Presbiteri percek Talán soha nem volt ennyire űzött, rohanó adventem, mint az idén. Elterveztem, hogy milyen szépeket írok majd a gyülekezeti újságunkba, aztán semmi se úgy lett. Írni akartam az áruházakban már november közepén feldíszített karácsonyfa és az ünnep valódi tartalma között nyújtózkodó távolságról. A gyerekeket összezavaró bérmikulásokról és a többi fogyasztói társadalom diktálta „értékek” elleni védekezésről. De az Úr engem is tanított az idén (is). Pontosabban most megérteni vélem a tanítást, mert egyébként mindig tanít, ha lenne rá fülem. Egy gyerekdarab színrevitelén fáradozom másfél hónapja, hiába a darab karácsonyi üzenete, semmire és senkire sem maradt időm. Ebből a senkire a fájóbb. A hétvégi próbák az istentiszteletre se engedtek eljutnom. Mindig megértő voltam a vasárnap is dolgozni kénytelenekkel, mert vannak ilyenek Testvérek, nekik a templomba eljutás is nehézség! Ebből következően az, aki elmehet, fogja fel ajándékként!
Adassék mindannyiunknak olyan bölcsesség az ünneplésben, amely nem engedi nekünk elhallgatnunk, hogy milyen ajándékot kaptunk. És legyen bölcs a mi Karácsonyunk abban is, ahogy a „Békesség néktek!”
2013. december
3
Kisfiam szemrehányó tekintete, hogy megint próbálni mész, szinte mindennapossá vált.
Szénási Sándor: Ünnepek táján
„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el. „ 1Pt5.8
A szívem új dalt énekel, Lelkemben zsoltár hangja kel, Virágzik lelkem ó fáján Ünnepek táján.
Valószínűleg ízletesebb falat az ördögnek egy keresztyén. Ilyen előzmények után egy délelőtti színházi próba után és egy délutáni rádiós szolgálat közben, egy percnyi csendben a rádió kápolnájában, ima közben újra megtapasztaltam az ima gyógyító erejét. Lehetsz bárhol, bárkik között, imádkozni mindig lehet. Az ördög máris dühöng. Megállni a legnagyobb rohanásban is lehet és kell, így nem a gyerekeddel eltöltött idő mennyisége, hanem minősége lesz a fontos. Hogyha ráfigyelsz, rá vagy a szeretteidre, akkor tényleg odafigyelj! Lehet az néhány perc is, de az az Ővé legyen. Úgy ahogyan ima közben az Úré legyen az időd! Valahogyan így kezdődhet a lelkedben a várakozás, a felkészülés az ünnepre. Ravasz László 1947 karácsonyán írt szavaival kívánom mindenkinek a lélekben megszülető ünnepet: „A mindenség rejtelmes és közömbös, sorsunk kemény és kegyetlen, óh betlehemi Gyermek, suttogd a fülünkbe karácsonyi evangéliumod, a drága Igét arról, hogy Isten szeretet, hogy Ő úgy szeretett minket, hogy Egyszülött Fiát adta érettünk. Az élet küzdelmeiben megkeményedünk, elkérgesedünk, tele vagyunk sebhelyekkel kívül és belül, óh, ragyogj reánk betlehemi gyermekmosoly, hadd fakadjanak fel szívünkből az eltemetett melegforrások, lényünk legmélyebb rétegeiből egy eltűnt paradicsomi világ minden édes emléke.” Áldott karácsonyt!
Lázár Csaba presbiter
Kisharang A Kisharang színjátszókör 2013. november 30án, telt ház előtt adta elő a Fehérke című darabot a Cziffra György Nagytétényi Kulturális Központban. Ugyanitt advent harmadik vasárnapján a Fehérke és az A buszon című darabokkal szerepelt, ezt követően a szereplőket és a gyülekezet tagjait szeretetvendégség várta. Dozsó „Békesség néktek!”
Néha hó borít kint mindent, Szívemben meleg van itt bent: Mert jó Uramat oda várnám Ünnepek táján. Odakint madár is dalol, Lelkemben mégis gyászhonol, És sírok Krisztus halálán Ünnepek táján. Krisztusom új dalt is adott, Örömöt, mert feltámadott. Az élet szava zeng száján Ünnepek táján. Lelkem száll sokszor fölfelé, A mennyei trónja elé. Nem hagyott engemet árván Ünnepek táján. És várom, Akit megígért: Könyörgök Hozzá Lelkiért. Hiába nem vagyok vártán Ünnepek táján. Ezért csak ünnep életem, Ezért csak hála énekem. Örvendek. Semmi nem fáj ám Ünnepek táján. Szívemben harang szava cseng, Zsoltárok örömdala zeng, Virág nyit lelkem ó fáján Ünnepek táján.
4
2013. december
Karácsony Isten jelenlétében Mészárosné Mócsai Dóra riportja Kovács-Hajdu Albert lelkipásztorral
így és nagyon sokáig töretlenül folyhatott volna. Törést nyilván a szüleim válása hozott ebben. Onnantól kezdve számomra már nem volt annyira nyilvánvaló, hogy az angyalok vagy a Jézuska pakolászná oda az ajándékokat a fa alá, sok megrázó kérdést fel kellett tennem, és ezekre sokáig nem kaptam választ. Ez Isten létét is megrendítette Benned valamelyest? Személyes, teremtő, gondviselő Istenről való gondolkodásomat nem vitte annyira szélsőséges pályára, hogy akár megtagadtam volna, de megváltóként nem ismertem és a gondviselésének a minőségével szemben is voltak kifogásaim. Mert hát, hogy ha van és szeret, akkor miért váltak el a szüleim, és ezt hogyan engedhette meg – ez a milliók által feltett tipikus kérdés bennem is felvetődött. És utána hosszú éveken keresztül csak a hagyomány miatt voltak olyanok a karácsonyaink, amilyenek, édesanyám a nyugdíjkorhatáron túl is dolgozott azért, hogy a fia tanulhasson – ugyanis nagyon szűkösen éltünk. Kisebb fák, kisebb ajándékok, a vallási része egészen elhalványult, éjféli mise sem volt már. A sátoros ünnepek is kimaradtak akkoriban? Hogy így, hogy úgy. A karácsonyt illett valamilyen szinten megtartani, de az fel sem vetődött, hogy a testté lett Isten szeretetből értünk eljövetelét ünnepelnénk meg, aki a helyettes szenvedést, megváltó halált vállalta. És ilyenkor karácsonykor a testvéreiddel igyekeztetek még összejönni? A nővérem 1983-ban elköltözött tőlünk, 24 évesen önálló lakáshoz jutott, és élte a saját életét, de azért karácsonykor persze felbukkant, így a családias jelleg, amennyire lehetett, megmaradt. Illetve az is egy érdekes dolog, hogy édesanyám nem ment férjhez, de édesapám újra nősült, és a feleségével, hála Istennek, jó kapcsolat alakult ki, most már több mint harminc éve jól ismerem, és nagyon örülök, hogy ismerhetem. Nekem ilyen dupla karácsonyaim voltak, mert apuékhoz is elelmentem és tapasztaltam, hogy a szeretetük kinyilvánítására próbálnak kísérletet tenni. Ez kamaszkoromban nem lehetett számukra egyszerű, de a húgom megszületése után (19 éves voltam akkor) már könnyebbé vált.
Azzal kezdeném, mint általában minden interjúban szokás, az ember gyerekkorával. A karácsony szelleme hogyan alakult Nálatok? A karácsonyozásunk története a családban semmi különlegességet nem mutat. Szeged mellett, Kiskundorozsmán nőttem fel, és a nagyközségi jellegű település lakóinak: parasztembereknek, kétkezi munkásoknak kultúrájával átitatott életünk volt. A két világháború közt még komolyabb vallásos nevelést kapott szüleim nemzedéke, ők ezt hozták magukkal és amennyire a Kádár-kori közegben lehetett, igyekeztek továbbadni. Azt hiszem, alapvetően ugyanazok a karácsonyok voltak a mi házunk falai között is, mint a szomszédjainknál. Karácsonyfa állítás némi logisztikai előkészítés után volt lehetséges, a kisgyermeket ki kellett vinni a házból. Az akkoriban még többnyire havas, fehér Karácsonyok idején 11 évvel idősebb nővérem ebben nagyon jó szolgálatot tudott tenni. Ő feltett engem a szánkóra és amíg siklottunk a havas utcákon, addig édesanyám titokban feldíszített mindent. Jó nagy köröket tudtunk tenni, szántóföldbe futó faluszéli utcában lakva, akár egy órányi szánkózás is belefért. Addig otthon a szüleim elkészültek a díszítéssel, az „angyalok munkájával”, bár nem vagyok biztos abban, hogy édesapám ebbéli ténykedésére jól emlékszem. Fiatal voltál még akkor, amikor a szüleid elváltak… Igen, 10 éves voltam, amikor elváltak a szüleim. Meglehetősen sokáig tudták azt a hitet életben tartani bennem, hogy vagy az angyalok vagy a Jézuska – elnézést, muszáj volt ezt a kifejezést használnom, bár nem szeretem, de nyilván meg van ennek is a története és az oka, hogy miért nem – szóval elég hosszan meg volt bennem ez a hit, hogy nem emberi alkotás az, hogy visszatérve a házba egy feldíszített karácsonyfa fogad és alatta becsomagolt ajándékok vannak. A karácsonyozásomnak a vallásos jellegét az adta meg, hogy Mennyből az angyalt énekelgettünk, néha talán éjféli is misén is voltunk, de ezek az emlékek már nagyon halványak bennem. Egy szín katolikus családból és egy eléggé katolikus túlsúlyú környékről származunk, úgyhogy ez ezért történt „Békesség néktek!”
2013. december
5
Mikor volt az első olyan karácsonyod, amikor a karácsony tiszta, egyszerű üzenetét ennyi díszlet már Jézust mint megváltó Istent láttad, és mögé eldugja a világ. Az anyagiasság, a lelki átértékelődtek a világi karácsonyok? tartalomtól való megfosztás, illetve egészen más Ha tisztelettudó szeretnék lenni, akkor azt lelki tartalommal való megtöltés engem elszomorít, mondom, hogy Isten gondviselésének csodája, hogy de ez a szomorúság korábban volt már idegesség és ha kicsit lazábban fogalmazhatok, akkor az Úr harag is. Nem vagyok már annyira indulatos emiatt, humorérzékének tudom be, hogy ezt a fajta arra törekszem, hogy a szűkebb környezetemben, változást nagyon komolyan munkálta édesapámnak elsősorban a gyermekeim és a vér szerinti rokonaim a felesége, aki húsz évvel ezelőtt szólt nekem arról, felé, családom felém, ha lehet, mégis azt hogy egy új lelkipásztor került az újszegedi képviseljem, hogy nem arról van szó, hogy református gyülekezetbe és a prédikációinak olyan november elején feldíszítjük a kirakatokat, és hatása van, hogy egyre többen járnak templomba, orrvérzésig akciózunk. és nincs-e kedvem egyszer meghallgatni. Abban az Három nap, három szolgálat, háromgyerekes időben már Biblia olvasással próbálkoztam, több- édesapaként és lelkészként hogyan tudjátok kevesebb rendszerességgel, és voltak kérdéseim, megszervezni az ünnepet? voltak bizonyos meglátásaim, amiknek a Volt ez korábban úgy is, hogy három nap alatt helyességéről nem voltam igazán meggyőződve. Ezt kilenc szolgálat (de 3/18-as mutató is összejött, még a szelíd, egyszerű, tapintatos meghívást annyira az előző szolgálati helyünkön)... Azt leginkább túlélni nem éreztem tolakodónak, hogy elfogadtam, és lehetett. Háromgyermekes családunkban már a 1993 őszétől járogattam a gyülekezetbe, ahol Isten gyerekeknek egy kicsit „mítosztalanítjuk” az szava a gyülekezetben végezte el a maga munkáját ünnepet, de ez nem jelent többet annál, minthogy a bennem. Az 1993-as karácsonyom azért még nem karácsonynak a Bibliában nem található külsőségeit volt az Isten gyermekének karácsonya, de már már nem próbáljuk mindenáron hozzákapcsolni a akkor azt kapiskáltam, hogy valami másról van szó, bibliai alapokhoz. Tehát a karácsonyfának a mint előző éveim során megéltem, bármit is vásárlása nem titok, sőt, amióta Nagytétényben gondoltam róla, az nem úgy van. 1994 tavaszán lakunk, azóta minden decemberben valamelyik könyörült rajtam az Isten azzal, hogy bűneimet gyerekünk választhatja ki, vetésforgóban. meglátva és őelőtte nagyon szégyellve, de az ő November végén már szoktak is veszekedni, hogy ki kegyelmében bízva azért mégis új életet is volt tavaly és ki következik idén. A célkitűzés az, kezdhettem. Így 19 évvel ezelőtt volt olyan hogy szép „kövér” fákat vegyünk, „átugrani karácsonyom, amikor annak örültem, hogy az én könnyebb, mint kikerülni” formájú és sűrű lombú megváltóm eljött értem. fenyőfákat szokták kiválasztani a gyerekek. Azonban Közeleg az ünnep, és mindenhol már az ajándékok kapcsán még nem omlott össze karácsonyi zene szól, mindenhonnan ömlik a bennük az a hit, hogy tényleg angyalok hozzák… de karácsony „szelleme”. Hívőként mennyire lehet repedeznek a falak. Sáránál a negyedik osztály, megélni ezt a csicsás dolgot? Jancsinál a második osztály, Rózánál az iskolába Ez is egy folyamatosan alakuló, változó kerülés és az ezekkel együtt járó szellemi és lelki hozzáállás az én belső világomban. Sajátos impulzusok megteszik a hatásukat, és sikerült már dinamikája van. A megtérésnek nagyon sok jó kiselőadást hallgatnom a nagyobbik lányomtól hozadéka van, hiszen Isten gyermekévé lenni egy arról, hogy tulajdonképpen mi is történik ilyenkor. kárhozott valakiből, és megszabadulni a rossz De azért még amennyire lehet, az ajándékokat úgy szokásokból, bűnökből az egy nagyon jó dolog, készítjük elő, hogy korábban az esztendő viszont negatívumként az is szokott jelentkezni – hónapjaiban fülelünk nagyon, mi a vágyuk. Nem is nálam is megjelent – az az ún. neofita buzgóság, kell kimondaniuk, hogy karácsonyra ezt szeretném, amivel türelmetlenül elsöpörne mindent az ember, vagy azt szeretném: elejtett megjegyzésekből is amit a Biblia kristálytiszta fényében nem lát, és lehet építkezni, és ha lehet, időben is igyekszünk amiről úgy érzi, Istennek nem lenne kedves. beszerezni ezeket az ajándékokat. Azután jól Szeretetlenül is lehet reagálni ezekre. Türelemre eldugjuk, és amennyire észrevétlenül lehet, úgy tanított Isten engem ebben a dologban az elmúlt történik a csomagolás is. szűk két évtizedben. Nyilván nem örülök neki, hogy „Békesség néktek!”
6
2013. december
A meglepetés jó értelemben vett varázsát azért középpontjában, az szerintem éppen annyira fog nem száműzzük karácsony szenteste. Nyilván csak sebezni, amennyire kell, hogy sebezzen, Igeolvasás és énekek nélkül nem lehet, és nemcsak semmivel sem jobban. azért, mert lelkész család vagyunk, hanem az úgy Úgy érzed, hogy nem kell csak elnéznünk és oda kívánkozik, adja magát. Nagyon szeretnénk azt, csendesen állnunk a fölött, hogy a világ hibásan ha még családiasabb lenne a karácsony, ennek értelmezi a karácsony lényegét, hanem igenis jegyében a nyolcvankettedik életévében járó beszélhetünk arról, hogy ez nem helyes? Nem kell édesanyámat tavalyelőtt felhoztuk Dorozsmáról. a véka alá rejtenünk azt a fényt, amit Isten ránk Mivel tavaly már nem tudott jönni, így Wagner bízott, hogy sugározzunk, hanem erről lehet és kell Brigivel karácsonyoztunk. A gyülekezeten belüli is beszélnünk? testvéri kapcsolat megélésére is nagyon jó alkalom Semmiképpen sem kell elrejteni, elhallgatni. volt ez a családi karácsony. Egyébként pedig, ahogy Ezzel nem Isten akaratát teljesítenénk, hanem az mondtad, 24-én, 25-én és 26-án is prédikálok, ha ellenérdekelt szellemi hatalmasság szándéka szerint kell, beteget látogatok, beteg úrvacsorát viszek, alakulnának a dolgok. Az Efézusi levélben fogalmaz emiatt a családomnak belőlem egy kicsit kevesebb meg egy alapelvet Pál apostol, hogy „az igazságot jut, és nekem is belőlük... követvén szeretetben”. Megy előttünk az Igazság, Mi a véleményed arról, hogy hívők és aki élő személy, mi Őt követjük, és közben a hitetlenek egymás mellett ünnepeljük a hűséges követésnek velejárója, hogy érdekeket karácsonyt, azzal a késztetéssel, hogy ráhúzzuk a sértünk, megszokások, társadalmi beidegződések templomba ilyenkor betérőkre az ünnep valódi ellenében nyilvánulunk meg. Egyébként maga Jézus jelentését? Mennyire háboríthat fel bennünket, is mondott a földi életében olyanokat, amivel mennyi indulat lehet bennünk amiatt, hogy megbántott embereket, vallásos embereket is ennyire „ragadósan szirupos” lett a karácsony? megbántott, de nem lehet, nekünk sem szabad Azt hiszem, hogy az esztendő 365 napja elég elválasztanunk az igazságot az Ő szeretetétől. El okot és lehetőséget ad arra, hogy ha az emberben lehet és el is kell mondani, tapintatosan és alázattal, tényleg szent harag van – amire azért az Úr Jézus, a mint akik értik és hiszik azt, ami karácsonykor próféták és Mózes részéről is látunk bibliai példákat igazából történt – valójában én sem érdemlem –, talán nem a karácsony a minősített alkalma meg, hogy értsem és higgyem. annak, hogy ezzel a szent haraggal előálljunk, hiszen Tavaly azt írtad, hogy mennyire jó meglátni az angyalok is azt énekelték, hogy „dicsőség a Jézust, mint akiről minden szól, akiről „Isten magasságban Istennek, és a földön békesség és az Igéjének kijelentése nem kevesebbet állít, mint emberekhez jóakarat”. Említettem, hogy a korábbi azt, hogy Krisztus a történelem felett áll, nem indulatosságomban szelídültem, és inkább csendes csupán annak része”. Kérlek, ezt fejtsd ki egy kicsit szomorúsággal és türelemmel próbálom ezt a karácsony tükrében. elhordozni, és amennyire lehet, szelíden A karácsonyi események, melyek a történelem mondogatni, hogy azért a „jézuskázás” nem egy jól behatárolható szakaszában, pontosan helyénvaló… Az egész világ azt a bizalmaskodó, körülírt földrajzi területen, egy meghatározott becéző szót, amit talán az édesanyjának meg a kulturális közegben mentek végbe, korszakhatárt nevelőapjának lehetett joga mondani, és azt is csak jelentettek. Igaz, ennek a korszakhatárnak a egy bizonyos ideig, azzal azért évszázadokon megértéséhez a „történelem” szónál nagyobb keresztül a világ ne illesse azt, aki majd egyszer volumenű, szívszorítóan hatalmas távlatokra utaló vissza fog jönni ítélkezni élők és holtak fölött. „üdvtörténet” kifejezéssel kell találkoznunk. A Végzetes aránytévesztés a világmindenség urát a karácsonyi gyermek eljövetele után egy olyan XXI. század magyar emberének „lejézuskázni”. Talán világtörténeti szakasz kezdődött meg, melynek azzal lehet ez ellen jól, szeretettel harcolni, hogy zárásakor az, akit Heródes halálra kerestethetett, nem a tévedők tévedését emeljük ki az ünnepkör akivel a Golgota árnyékában ellenségei azt tehettek kapcsán, hanem pozitívan fogalmazzuk meg azt, és tettek, amit gyilkos indulatukkal akartak – amit a Biblia egyszerűen elmondott: „úgy szerette kozmikus méretű ítélettételre érkezik majd vissza Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta…”. minden ember szeme láttára. Hogy ha az evangélium megmarad a mondanivaló „Békesség néktek!”
2013. december
7
A karácsonyi igehirdetések gyakori intése, hogy nézzünk túl a jászolbölcsőn, melyre már lelkileg rávetül a Kereszt árnyéka. Ennek az intésnek a hatókörét kiterjeszteném az ún. παρουςια (parousia – Krisztus újbóli eljövetele) számunkra pontosan ki nem jelentett idejére, de biztosan bekövetkező eseményére. Ennek az előretekintésnek praktikus erkölcsi haszna, hogy az ítélettel számoló ember megfontoltabban hozza meg döntéseit, válogatja meg szavait, önmaga körül élhetőbbé törekszik alakítani az életet. De ez a haszon a történelemben más formában is jelentkezett, gondoljunk pl. az egykori protestáns mintaállam, Hollandia felemelkedésére, vagy Svájc felvirágzására. Eltekintve attól, hogy a Reformáció által felszínre került krisztusi alapokra összességében, évszázadok távlatában mi minden épült, vagy csak rárakódott, tagadhatatlan, hogy történelmi, gazdasági folyamatokban, a tudományos életben is megnyilvánult Krisztus evangéliumának szabadító hatalma. Mélyen hiszem azt – Kölcsey Himnuszának biblikus történelemszemléletével egyetértve – hogy egyéni élettörténeteken túl nagyobb közösségek, országok és nemzetek sorsa is Tőle függ, ezért rendszeres imatéma gyülekezeti istentiszteleteinken is, de egyéni csendességben is a határainkon belüli és kívüli magyarság szívbeli állapota, annak a kegyelemnek az elkérése, hogy tömegesen fordulhassanak a felemelni egyedül képes Krisztushoz. Hogy látod, a gyülekezetünkben sok olyan idős van, aki magányosan tölti a karácsonyt? Igen, így gondolom. Ma még a református gyülekezetek közösségének arányaiban legnagyobb szeletét sok helyen az idős emberek adják, és köztük érhető okokból magasabb lehet az özvegység előfordulása. Ennél nehezebben érthető, hogy az elhunyt házastársakon kívül a felnevelt gyermekek miért hiányoznak oly sokszor idős édesanyjuk, vagy édesapjuk mellől az évnek ebben a szakaszában. Bár, ha valaki csak „jézuskát” kapott, de az élő Jézussal nem sikerült találkoznia a testtélétel ünnepe kapcsán, attól nem meglepő, hogy az élő Jézus szeretetével nem ragaszkodik, nem támogatja, nem is keresi azokat, akik áldozatos szeretettel próbálták felnevelni. Bármilyen keményen is hangozhat, annak a megvalósulást látjuk, hogy ki mint vet, úgy arat. Tartalmas lelki
vetésnek az nem elég, amit a puszta hagyomány megkíván, vagy nyújtani képes. Tehát látsz olyan személyeket, akik karácsonykor még inkább rászorulnának a közösségre, hiszen ilyenkor a csillogás miatt az emberekben még inkább megnövekedett a magány érzete? Esetleg lehetne szervezni a gyülekezetben látogatásokat vagy meghívásokat olyanok részvételével, aki a szívükben éreznek indulatot találkozni ezekkel az idősebb testvérekkel, akik egyedül vannak ebben az időszakban? Annál is inkább látok, mert Istennek kedves Istentiszteletként beszél a Jakab levele is az özvegyek meglátogatásáról. A világ vezet ilyen statisztikákat, hogy az öngyilkosságok mikor sűrűsödnek a naptárban – a karácsony környéke elég fekete terület ebből a szempontból. Nyilván, aki Isten közelében, de legalább a gyülekezet közelében él, és valamilyen bibliás, igei kapaszkodója van, az nem dobja el az életét magától. Bár ettől még lehet, hogy szomorú a karácsonya egyedül és még nagyobb a teher rajta ilyenkor, mint az év többi napján, hogy nincsenek vele egy fedél alatt lakó hozzátartozók, sőt távolabb sincsenek. Emiatt jó lenne, ha többen felindulnának arra, hogy látogassanak vagy szentestére fogadjanak be valakit. Például az anyagyülekezetemben gyakorolják ezt, hogy húsvét és karácsony előtt is, 4-5 fiatal meglátogatja az idős, egyedülálló gyülekezeti tagokat. Mennek „mamikázni” – ez a terminus technikus. Így édesanyámat is már többször meglátogatták. Kedves alkalmak ezek, sokszor az egyetlen valódi, hiteles Karácsony-élményt viszik a magányosok ünneptelen ünnepébe. Nagyon fontosnak érzem ezt a kérdést feszegetni, mert bennem is van ilyen indulat, mint aki már töltött egyedül karácsonyt. Az embernek nincsenek ilyenkor jó érzései egy egyedül töltött karácsonyban, hiszen Isten társas lénynek teremtette az embert. Fantasztikus ezt látni, hogy Isten hogyan munkál, hogyan adja meg azt, hogy az emberek ne legyenek egyedül és erre nekünk is, akiket Isten indít az ilyen szolgálatra, nagy szükségünk van, mert sokat kaphatunk lelkiekben ezekből a helyzetekből, nagy töltekezések vannak a Szentlélek által. Ilyen formán valóban jól lehet együtt tölteni Istennel a karácsonyt.
„Békesség néktek!”
8
2013. december
Akkor a negyvenes éveimben jártam. Édesanyám betegsége miatt estin jártam gimnáziumba, de Wagner Brigitta vagyok. 1941 március 2-án gyors-és gépíró végzettségű lettem. Ezzel a születtem Marosújváron, Erdélyben, ami az képesítéssel két munkahelyet töltöttem be. Tíz évig elszakított rész miatt most Romániához tartozik. Az az elsőt, s a másodikból mentem nyugdíjba. idősebbek biztosan emlékeznek az akkori „első és Mindkét munkahelyemen szerettek és én is második bécsi döntésre”, ami nagy örömet okozott szerettem ott dolgozni. Közben egy idős testvérpárt az ottani magyarok között, de sajnos nem is segítettem. mindenkinek, s nem sokáig. A mi esetünkben rövid Szüleim elveszésénél az Úr Istennek adok hálát, ideig tartott az öröm, ugyanis Marosújvárból a hogy akkor is mellettem volt, erősített az Ige: NE születésem után hat hónappal Kolozsvárra FÉLJ,CSAK HIGGY! költöztünk, ami akkor Magyarországhoz tartozott. A A gyülekezetnek is tudtam szolgálni pár évig, szülőhelyem egyben a szüleimé is, minden persze segítséggel, 3-4 lelki testvéremmel. Annak rokonságunk ott élt Romániában, ami a két hely ellenére, hogy itt a Nagytétényi Református között 70 km-t jelentett. Gyülekezetben konfirmáltam, felnőtt koromban Két év után Kolozsvárról Érdligetre jöttünk anyai elhanyagoltam a templomba járást, akkor még nagyapám testvéréhez. Ők gyerektelen házaspár szombaton is dolgoztunk,és az itthoni teendők és a voltak, ők lettek a mi családunk. lustaságom miatt hűtlen lettem, amiért sokszor Ezután újra határt húztak és ezt az erdélyi részt – kérem az Úr bocsánatát. régi otthonunk – Romániához csatolták. Hosszú Édesapám halála után, 1987 óta igyekszem az évek teltek el, amikor először „haza mehettünk”, istentiszteleteken részt venni, és megköszönöm az ugyanis nem adtak útlevelet. Én akkor ismertem Úr indíttatását, mert csak hasznomra vált az Ige meg a nagy családomat, hála Istennek nagy számú hallgatása, amit a segítségével igyekszem volt, de sajnos egyik nagyszülőmet nem láthattam magamévá tenni. életben. Ez a lelki trauma végig kísérte életünket. Akinek van háza vagy lakása, az tudja, mennyi Szüleim mindketten nagy családban születtek, gonddal, kiadással, állandó törődéssel jár Édesanyámék hárman voltak testvérek, karbantartani. Ezzel is egyedül kellett Édesapámék öten. Édesanyám varrónő lett, megbirkóznom, bár vannak jó szomszédaim, akikre Édesapám asztalosnak tanult, de a vasakhoz nagyon számíthatok. Mindig kérem Istent, hogy segítsen értett, s ilyen munkakörben helyezkedett el. beosztani a nyugdíjamat. AKIK AZ ISTENT SZERETIK, Nekem sajnos testvérem nem lehetett MINDEN JAVUKRA VAN! Édesanyám balesete folytán, pedig szerették volna, Szeretem a gyülekezetünket, mert családiasnak hogy ne legyek egyedül; igyekeztek nem érzem, nagyon sok lelki testvérre találtam, akiktől „egykének” nevelni. szeretetet, barátságot kapok. Múlt év Karácsonyán A második világháborúban Édesapám orosz volt, aki névtelenül úgy segített, hogy a postaládába fogságba került, de 1945 május 1-én hála Istennek dobta be a borítékot, s benne az összeget, amivel hazakerült, akkor már itt éltünk Nagytétényben. Az segíteni akart és tudott. ő addigi hiánya Édesanyám egészségét A gyülekezetben mellém álltak és segítettek a megrongálta, s ez élete végéig elkísérte, erősen bajból kikerülni, amikor a múlt évben hirtelen asztmás lett. Emiatt, amit ugyan nagyon szeretett nehézségeim akadtak. Itt szeretném megköszönni a volna elvégezni a kertben, a ház körül, a Lelkész házaspárnak, a Pintér, Váradi és Lévai háztartásban – de akadályoztatva volt – az családnak, valamint a névtelen segítőknek ,hogy Édesapámmal jó páros voltunk és ketten elvégeztük velem voltak. helyette. Tündéri szüleim voltak, így a nehézségek Jön a Karácsony! Nem leszek egyedül, mert egyik révén összeforrtunk. magányos szomszédasszonyomat áthívtam Annyira szerettem a szüleimet, s Édesanyámat, Szentestére. Vele fogjuk ünnepelni Jézus hogy nem találtam olyan társat, aki a mi Krisztusunk születésének napját. Az Úr áldását helyzetünket vállalta volna. Így maradtam egyedül. kérem mindnyájuk életére ezzel az énekkel: „Jer, Nagy veszteség volt számomra szüleim dicsérjük e szent napon a mi Urunkat........Ámen" elvesztése, nem egészen két év alatt mentek el. Lejegyezte: Dozsó „Békesség néktek!”
Részlet életemből
2013. december
9
Ady Endre: Karácsony III. I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.
Ha ez a szép rege Igaz hitté válna Óh de nagy boldogság Szállna a világra. Ez a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgotha nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni… Karácsonyi rege, Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra…
Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Oda haza. De jó volna tiszta szívből – Úgy mint régen – Fohászkodni, De jó volna megnyugodni.
Füle Lajos: Karácsonyi könyörgés Mint Betlehemben, zsúfolt a város, megszállta tenger idegen. Uram, szállásra hol találsz most? Nem maradsz-e a hidegen? Szívem istállójába, amely szállást csak barmoknak adott térjél be hát! Számodra van hely, találsz egy csendes jászlat ott.
De jó volna mindent, mindent, Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. „Békesség néktek!”
Csillogó arannyal, drágakővel nincs ékesítve ez a ház. Mégis, ne rettenj vissza tőle, ha szénát, pozdorját találsz, Ha nem lehet méltó tehozzád, Kinek egek örvendenek... Lásd, ez vagyok... térjél be hozzám, s hozd el számomra fényedet!
10
2013. december
Énektanítás 315. dicséret
Ennek a dicséretnek a szövegét 1774-ben Debrecenben írták (nem tudjuk, hogy kik), dallamát 1641-ben szerezte Pécselyi-Király Imre. Szerintem mind dallama, mind szövege szép és megindító. Remélem, sokakat elgondolkoztat ebben a szövegben, ami rávilágít a Karácsony igazi üzenetére. Ez az üzenet azt jelenti, hogy nem egymásnak kellene ajándékot adni, hanem magának Jézus Krisztusnak kell életünket szánni, hisz az Ő születésnapját ünnepeljük ilyenkor. Ez az ének a Biblia lényegét foglalja magába, leírja Jézus Krisztus születésének történetét. De rejtett értelme az is, hogy Jézus a békét hozta el a földre „Békesség légyen földön az embernek”. Őszintén kívánom, hogy ez a béke töltse el minden gyülekezeti tag szívét! Váradi Zsóka
„Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelenséggel jelenék az angyallal menynyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lk 2,8-14)
„Békesség néktek!”
2013. december
11
Egy régi Karácsony margójára Karácsony közeledtén gondolatban felkeresem azt az alföldi kistanyát, ahol gyermekkoromat töltöttem. Újból kicsi leányként élem meg emlékeimet, amely drága Nagyszüleimhez visznek vissza. Nyáron a Nagymamámmal ketten éltünk. Késő ősszel a Nagypapám hazaköltözött, mivel juhász volt. Szép ember volt, hófehér haja, bajusza, a földig érő suba, görbebot a kísérete, birkáink és fürge pulikutyánk zárta a sort. Nagypapám (1891-ben született) a parasztember nyugalmával, bölcsességével, valamint olyan tartásával jött, látszott rajta, hogy huszár volt. Szüleim születésem után elváltak, így Apámat nem ismertem. Édesanyám a fővárosban lakott, volt olyan év, amikor nem is találkoztunk. Kemény telekre emlékszem, a tél az Alföldön bizony emberpróbáló. Gyönyörű hóbuckákat hordott össze a szél. Az utat csak úgy tudtam kitalálni, ha a magányos nyírfát figyeltem, ő volt a barátom, az iránytűm, ha nem figyelek könnyen elsüllyedek egy vizes gödörbe, ott fogytam volna meg. Utólag visszagondolva az Isten kegyes volt hozzám, vigyázott rám. Szép, gyönyörű az Alföld. Most is elöttem van a végtelen hómező, közepén a tanyánk nádfedeles kisházikó. (Ma olajkút van a helyén.) Drága Nagyszüleim szeretettel gondoskodtak rólam, Nagymamán nagy berliner kendője átkötve rajtam. Nagypapám meg minden este friss, száraz szalmát tett a gumicsizmámba. Négy kilométerre volt az iskola, magányosan ballagtam, szerettem a természetet. Csodás érzés volt az évszakok változása. Olyan gyönyörű búzamezőt azóta sem láttam, pipacs, szarkaláb, búzavirág, naplemente, a falurádió zenét sugárzott, a tiszta nyári estén hallani lehetett a kicsi tanyán. Milyen is volt a Karácsony az én gyermekkoromban? Nem volt fenyőfa. Nagymamán tejkaramellt készített, kinyújtotta, én is vele sodortam, majd az év folyamán összegyűjtött selyempapírokba csomagoltuk. Olyan finom karamellt azóta sem ettem. Nagymamám korán kelt, még sötét volt, mikor a nagyteknőbe a lámpa fényénél dagasztotta a
kenyeret és én a dunyha alól jólesően kikukucskáltam és elnéztem szép arcát, szorgos kezét. Eszembe jutottak Nagymamán szavai, addig kell dagasztani, míg megcseppen az eresz. Fel-fel néztem az öreg gerendára, majd később értettem meg, hogy a homlokán megjelenő verejtékcseppekre gondolt. Már előre örültem a kemence melegének, a lángosnak, a friss kenyérnek. Az ünnepre való tekintettel sütöttünk rétest is. Drága Nagyi órákon át püfölte a tésztát, míg hólyagos nem lett, majd az asztalon a tiszta abroszon szakadás nélkül széthúzta. Én ámultam és boldogan sürögtem körülötte. Zsoltárokat énekeltünk és mesélt Jézus születéséről. „Krisztus Urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén…” A kicsi vályogházra rátelepedett a szeretet. A fényes csillagok voltak a karácsonyi díszek, lehet, hogy csak az én szívemben szólalt meg egy csengettyű. Megszületett a kis Jézus. Szeretettel: Banadicsné Kati
Ifi Az idei nyári táborban fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy szeptemberben jó lenne elindítani egy ifit a gyülekezetünkben. A gondolatot tettek követték és szeptemberben sor került az első ifjúsági összejövetel megrendezésére. A nyitóalkalom után kissé elkeseredtünk, mert csak ketten jöttek el a meghívott fiatalok közül. Így 7-8 alkalommal a hátunk mögött azonban azt kell mondanom, hogy a kezdeti nehézségek ellenére nagyon is megérte kitartani és folytatni, mert a legutóbbi alkalmakon már 8-10 fiatal vett részt. Az egyre bővülő ifi mellett hálásak lehetünk azért is, hogy nem egy személyre hárulnak az ifialkalmak vezetésével és a fiatalok összefogásával kapcsolatos feladatok. 4-en is vagyunk a gyülekezetből, akik rendszeres jelenlétünkkel és egy-egy ifialkalom megtartásával próbálunk hozzájárulni ahhoz, hogy egy igazán erős alapokon álló, vidám és színes közösséggé formálódhasson ez az ifi. Én személy szerint nagyon megszerettem ezt a kis közösséget, minden egyes tagjával együtt és hálás vagyok, amiért én magam is részese lehetek!" Pintér Eszter
„Békesség néktek!”
12
2013. december
Hirdetések: A gyülekezeti újság kapcsán szívesen veszünk minden javító szándékú észrevételt, gondolatot, javaslatot és további cikkötleteket, valamint bizonyságtételt, képes riportot, történetet. Köszönjük az adományokat, amit a kiadás költségére fogunk fordítani. Céladakozás: jelenleg a Rákóczi utcai imaház felújításához várunk céladományokat, továbbá várjuk azon testvérek jelentkezését, akik a kivitelezés fizikai munkájából is kivennék részüket. „Fontos kérdések”: minden hónap második vasárnapján délután 5 órai kezdettel a hit szemszögéből tekinthetünk rá életünk dilemmáira az előadássorozat következő alkalmán a Nagyvárad téri református templomban a Biblia Szövetség szervezésében. Ünnepi istentiszteleti rend: December 24. kedd 14.30 óra, Szenteste Istentisztelet December 25. szerda, Karácsony első napja 10.00 óra - Istentisztelet Úrvacsorával December 26. csütörtök, Karácsony második napja 10.00 óra - Istentisztelet Úrvacsorával December 29. vasárnap 10.00 óra – Úrnapi Istentisztelet December 31. kedd, 18.00 óra – Óévzáró Istentisztelet Január 1. szerda 10.00 óra - Újévi Istentisztelet Úrvacsorával Istentől áldott, békés Karácsonyt és boldog új esztendőt kívánunk minden olvasónknak! Bízd Újra Életed Krisztusra!
Rendszeres alkalmaink: Istentisztelet: minden vasárnap 10 órakor. Úrvacsora minden hónap első vasárnapján. Gyermek-Istentisztelet és gyermekőrzés: minden vasárnap 10 órakor. Konfirmációs előkészítés 18 év alattiaknak: minden pénteken 16 órakor. Konfirmációs előkészítés felnőtteknek: minden pénteken 18 órakor. Biblia óra: minden csütörtökön 18 órakor. Gyülekezeti Biblia iskola: minden hó harmadik szombatján 10 órakor. Gyülekezeti imaóra: minden szerdán 18 órakor. Asszony óra: minden hó második keddjén 9 órakor. Férfi óra: minden hó harmadik keddjén: 18 órakor. „Kis ifi”: minden második héten vasárnap 16 órakor „Nyugis” délután: az érettebb korosztálynak minden hó utolsó vasárnapján: 15 órakor. "Kisharang" színjátszó kör gyermekeknek: szombaton 9 órakor. Presbiteri gyűlés: minden hónap harmadik vasárnapján, 15 órakor. Elérhetőségek: Lelkipásztor: Kovács-Hajdu Albert Beosztott lelkész: Kovács-Hajdu Anita Telefon/Fax: 06-1-207-1880 Mobil: 06-30-537-0160 Cím: 1225 Budapest, Angeli utca 13. Drótposta:
[email protected] Lelkészi fogadóórák: kedd: 9.00-10.00 szerda: 14.00-16.00 csütörtök: 14.00-15.30 A gyülekezet internetes honlapjának címe: www.refnagyteteny.eoldal.hu
„Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.” Jn 1,9 Kiadó: Budapest-Nagytétényi Református Egyházközség Felelős kiadó: Kovács-Hajdu Albert lelkipásztor 2013
„Békesség néktek!”
