HADTUDOMÁNY
GELSEI ANDRÁS
BÉKEKIKÉNYSZERÍTŐ MŰVELETEK
A Hadtudomány 2001/2. számában megjelent „Béketámogató műveletek” című cikkhez kapcsolódóan a következőkben a témához szervesen illeszkedő békekikényszerítő műveletek rendszerét, alapelveit, fogalmait, valamint a műveletek során jelentkező feladatok sajátosságait szeretném ismertetni a holland katonai doktrínában lefektetett rendezőelvek figyelembevételével. A békekikényszerítő műveleteket úgy definiálhatjuk, hogy azok olyan katonai műveletek, melyek az ENSZ Alapokmány VII. fejezete felhatalmazása alapján történnek. A műveletek célja a nemzetközi béke és biztonság helyreállításának vagy fenntartásának biztosítása, szükség esetén katonai erő igénybevételével, melyeket azokban az esetekben alkalmaznak, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa kinyilvánítja a béke fenyegetését, megszegését vagy agressziós cselekmény elkövetését. A béketámogató műveleteken belül a békekikényszerítő műveletek a békefenntartó műveletekkel ellentétes oldalon állnak, ahol nincs mindig konszenzus és valójában sosem érhető el az összes résztvevő fél egyetértése, különösképpen harcászati vagy hadműveleti szinten nem. A BÉKEKIKÉNYSZERÍTŐ MŰVELETEK célja a békeerők mandátumában meghatározott rendszabályok betartásának kikényszerítése. A rendszabályok irányulhatnak a konfliktus megelőzésére vagy a kirobbant konfliktus befejezésére. A békekikényszerítő csapatok erőt alkalmazhatnak, erő alkalmazásával fenyegethetnek, kényszeríthetik vagy meggyőzhetik a harcoló feleket a mandátumba lefektetett rendszabályok betartása érdekében. A békeerők működhetnek mint egy semleges résztvevő vagy a konfliktusba bevont félként. Az első módszer megfelel a béke helyreállításnak, a második forma esetén pedig a békefenntartó erők a résztvevő felek egyike pártján állnak. Az egyik harcoló fél csapatainak megsemmisítése nem lehet a békekikényszerítő művelet kizárólagos célja. Annak ellenére, hogy a békekikényszerítő műveletben harcokra is sor kerül, az nem háború. Az állandóan érvényben lévő rendszabályok sokkal inkább korlátozóak, mint a korábban tárgyalt hadműveletek esetében. Természetesen a békekikényszerítő műveletek nem képesek a konfliktus által
okozott összes probléma megoldására, azonban segítséget nyújthatnak olyan előfeltételek kialakításában, melyek a konfliktus békés rendezését szolgálják. A siker biztosítéka nem a katonai erőben, hanem politikai téren található. Ebből kiindulva a parancsnokoknak világosan meg kell érteniük a politikai célkitűzéseket, szem előtt kell tartaniuk a politikai célkitűzések katonai területre gyakorolt hatásait. Békekikényszerítő műveletekre sor kerülhet államok közötti vagy egy államon belüli konfliktus esetén. A konfliktusban résztvevő felek folytathatnak reguláris vagy irreguláris műveleteket. Elméletileg a béketámogató műveletek alapelveit a békekikényszerítő műveletekben is alkalmazhatjuk. Azonban, ha harcra kerül sor (helyileg vagy időlegesen), a harcászati, hadműveleti alapelvek szerint kell eljárni. BÉKEKIKÉNYSZERÍTŐ MŰVELETEKET gyakran úgy jellemezhetjük, mint korlátozott célkitűzésű katonai műveletek, melyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendelt el. Ezeket a katonai műveleteket rendszerint diplomáciai tevékenységek támogatják. A katonai műveletek szintjén lehetséges, hogy az agresszor elgondolását megváltoztassuk olyan erőszakos eszközök alkalmazásával, mint a területén kívüli blokád, melynek a céljait világosan és egyértelműen meg kell határozni. Minden katonai műveletben alkalmazzuk az elégséges erők alkalmazásának elvét, azonban a békekikényszerítő műveletekben aránytalanul alkalmazott erők a konfliktus kiterjedéséhez vagy a hátország támogatásának elvesztéséhez vezethetnek. A szükséges minimális erő alkalmazásának elve ebben az esetben kiemelten fontos. A békekikényszerítő műveletek megkövetelik a hiteles katonai erők és eszközök alkalmazását. Csak a hiteles és meghatározó jelentőségű erő fogja a szembenálló feleket a tárgyalóasztalhoz kényszeríteni. A következő elvek a legfontosabbak a békekikényszerítő műveletekben: céltudatosság, törvényesség és hitelesség. A KATONAI ERŐ SZEREPE. A békekikényszerítő erők két szerepben tevékenykedhetnek: ♦ pártok fölötti szerepben (békevisszaállítás); ♦ az egyik félként, vagy az egyik fél támogatójaként. A pártok fölötti szerep esetében a békeerők alapvetően semleges, a pártok fölötti pozíciót foglalnak el, ekkor pártatlanok. A részrehajlás vagy a részrehajlás érzése a teljes békekikényszerítő művelet időszakában jelen lesz. A részrehajlás azonban negatívan befolyásolja a hosszú távú politikai megoldást. A békekikényszerítő műveletek folyamán a parancsnokoknak és az egységeknek a lehető leghosszabb ideig ragaszkodni kell a konszenzus megteremtéséhez és fenntartásához. Néhány ország, mint például Franciaország esetenként alkalmazza a „béke helyreállítás” megnevezést is. AZ EGYIK RÉSZTVEVŐ FÉL SZEREPÉBEN azok a békefenntartó erők, amelyek az agresszorral szembeni fél oldalára állnak, minden esetben feladják pártatlanságukat. Azonban ha a harctevékenységek befejeződnek, a béke erőknek azonnal hozzá kell
látni a konfliktus utáni békeépítő tevékenységekhez. A konszenzust kikényszerítő és fenntartó elvek az ilyen műveletek folyamán is fontosak. A KONFLIKTUS TERMÉSZETE. A békeerők működhetnek egy nemzetközi vagy nemzeti konfliktus esetén. Mindkét esetben működhetnek a bevont felek területén vagy azon kívül. Egy nemzetet a saját területén is támogathatnak az agresszorral szembeni harcában. BEAVATKOZÁS. A szembenálló felek területén a csapatokkal végrehajtott erőszakos cselekmények az intervenció képzetét kelthetik. Előfordulhat, hogy a beavatkozást egy nemzet belső ügyeibe való be nem avatkozás elvének megsértéseként értelmezik. Az ENSZ alapokmánya szerint beavatkozni akkor lehetséges, ha a Biztonsági Tanács megállapítja a nemzetközi béke és biztonság fenyegetettségét. Az ENSZ Alapokmánya második cikkely, 7. alfejezetében megfogalmazott be nem avatkozási elv nem tiltja az Alapokmány 7. fejezetében megfogalmazott erőszakos rendszabályok alkalmazását. Ez a fejezet a következőkkel foglalkozik: „tevékenységek a békét fenyegető cselekmények, a békét sértő vagy agressziós cselekmények esetén”. A fent említett fejezet 39. cikkelyének megfelelően a Biztonsági Tanács fogja meghatározni, hogy azt mikor lehet alkalmazni. A Biztonsági Tanács javaslatokat vagy döntést fog hozni azokra a rendszabályokra vonatkozóan, melyeket a nemzetközi béke és biztonság visszaállítása és fenntartása érdekében kell foganatosítani a 41. vagy 42. cikkelyben megfogalmazottak alapján.
FELADATCSOPORTOK A BÉKEKIKÉNYSZERÍTŐ MŰVELETEKBEN részt vevő csapatok a mandátumuktól függően az alábbi feladatokat hajthatják végre, amelyek a harcoló felek területén vagy azon kívül folyhatnak. A feladatok egy része megegyezik a békefenntartó műveletekben végrehajtottakkal. Ebből kiindulva a konszenzus az adott időszakban már érvényben lehet, vagy később fog megszületni. Azonban látni kell, hogy a békekikényszerítés lehetősége megnövekszik a katonai erő jelenléte által. AZ ALKALMAZHATÓ FELADATCSOPORTOK A KÖVETKEZŐK: 1. szankciók alkalmazása; 2. visszatartás; 3. alkalomszerű kényszerítő intézkedések; 4. beavatkozás a következő feladatokkal: a) békehelyreállítás; b) humanitárius segítségnyújtás erő alkalmazásával; c) mozgás biztosítása és akadályozása; d) biztonsági területek kialakítása és fenntartása; e) harcoló felek szétválasztásának kikényszerítése;
f) elfoglalt területek felszabadítása. SZANKCIÓK ALKALMAZÁSA. A politikailag fontos szankciók foganatosításának célja megakadályozni, hogy a harcoló felek kihasználva a belső kereskedést, vagy belső kereskedést folytatva erősíthessék gazdasági vagy katonai potenciájukat. A rendszabályok még magukba foglalhatják a mozgás akadályozását a fenti tevékenység zavarása céljából. A csapatok a szankciók érvényesítését blokádok, zavaró tevékenységek vagy vesztegzár alá helyezés útján valósítják meg. Ezeket a tevékenységeket nem keverhetjük össze az embargóval. Az embargó olyan gazdasági szankció, amely megakadályozza, hogy az adott nemzet a továbbiakban kereskedhessen saját meghatározott árucikkeivel. A csapatok megfigyelhetik az embargó betartását katonai eszközök felhasználásával, azonban azt nem kényszeríthetik ki. Az Alapokmány 42. cikkelye lehetővé teszi a blokád, a demonstráció és más eszközök alkalmazását katonai erők bevonásával. Azonban ez csak akkor kerülhet szóba, ha a Biztonsági Tanács megállapítása szerint a 41. cikkely alkalmazása nem elégséges. A VISSZATARTÁS olyan katonai művelet, melynek célja fegyveres konfliktusok intenzitásának ellenőrzése erő alkalmazásával vagy a nélkül. A visszatartás a konfliktus politikai megoldását támogatja, amely megelőző alkalmazást is tartalmazhat. ESETLEGES KÉNYSZERÍTŐ RENDSZABÁLYOK a figyelmeztetés olyan formáját képezik, amelyek magukba foglalják a katonai erő alkalmazását meghatározott korlátozott időtartamban és korlátozott célkitűzéssel, amely a konfliktusba bevont egyik vagy mindkét fél területén lévő célpontokra irányul.
A BEAVATKOZÁS a harcoló felek területén történő katonai erő alkalmazását jelenti anélkül, hogy abban a résztvevő felek konszenzusra jutnának. A beavatkozásnak különböző célkitűzései lehetnek. Esetenként különböző szintű csapatok alkalmazhatók. A beavatkozás az alábbiakban ismertetett tevékenységeket vagy azok kombinációit foglalhatja magába: a) BÉKEHELYREÁLLÍTÁS. A törvényes rend fenntartása, valamint a stabil (demokratikus) kormányzat megléte előfeltételt jelent a konfliktus utáni helyzet normalizálásához, a civil kormányzat és társadalmi élet helyreállításához. A békehelyreállítás magába foglalja a pártatlan rendfenntartó jellegű műveleteket, valamint a saját mandátumuk megvalósítása útján a törvényes rend helyreállítását az adott népcsoport vagy állam esetében. A mandátumban foglalt feladatok végrehajtása után, amint lehetséges, a legrövidebb időn belül a parancsnoknak át kell adnia a hatalmat a kompetens, legitim polgári kormányzatnak vagy hatóságnak. A
békehelyreállítás egyik feltétele azon múlik, hogy sikerül-e meggyőzni a harcoló feleket arról, hogy többet nyernek, ha együtt haladnak tovább a választott úton, mint vesztenének egyébként. Az eredményes meggyőzés után a konszenzus természetesen nem garantálható, ezért a békeerőknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a megállapodások betartásának megfigyelésére. Az IFOR csapatok boszniai alkalmazása 1996-ban hasonló békehelyreállító művelet volt. b) AZ ERŐ ALKALMAZÁSA ÚTJÁN MEGVALÓSÍTOTT HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS azt jelenti, hogy biztosítsuk az ellenséges környezet esetén is a támogatások célbajuttatását. Ez magába foglalja a segítséget nyújtó munkások mozgásszabadságának biztosítását, az anyagi eszközök és személyek védelmét. A nem kormányzati szervekkel történő intenzív együttműködés alapvető előfeltételt jelent. A humanitárius beavatkozás másik célja egy nemzetiség diszkriminálásának megakadályozása lehet. A lakosság evakuálása ezen feladatok részét képezheti. c) MOZGÁS BIZTOSÍTÁSA vagy akadályozása minden szárazföldi, tengeri vagy légi művelet részét képezheti, melynek célja a saját kommunikációs rendszer működésének biztosítása az adott hadműveleti területen, vagy a harcoló felek egyike vagy mindegyike mozgásának akadályozása, ellátási vonalainak elvágása lehet. d) BIZTONSÁGI TERÜLET létesítése és ellenőrzése a békekikényszerítő műveleteken belül azon a tényen alapszik, hogy a biztonsági területen lakó népesség biztonsága az adott művelet konszenzusán nyugszik. Amikor egy biztonsági területet létrehoznak, a csapatok ki fogják kényszeríteni ezen terület biztonságát. e) A harcoló felek ERŐVEL TÖRTÉNŐ SZÉTVÁLASZTÁSA szükséges előfeltételt jelent a béketárgyalásokhoz. Harcászati értelemben a harcoló felek erővel történő szétválasztása támadó jellegű tevékenységet követel abból a célból, hogy demarkációs vonalat vagy fegyvermentes övezetet kényszerítsünk ki. Ennek során előfordulhat, hogy az egyik vagy mindkét támadó fél eszközeit el kell foglalni, vagy meg kell semmisíteni. Miután ezeket a feladatokat végrehajtottuk, a részt vevő csapatok a demarkációs zónában megfigyelői és közvetítői feladatokat folytathatnak. f) AZ ELFOGLALT TERÜLETEK FELSZABADÍTÁSA szintén a békekikényszerítő műveletek kategóriájába tartozik, ezen túlmenően ez a katonai tevékenység a harci műveletek kategóriájába sorolható.
Hadműveletei tevékenységek A BÉKEKIKÉNYSZERÍTŐ műveleteket végrehajtó csapatok rendszerint olyan hadműveleti feladatokat hajtanak végre, amelyeket békefenntartás címszó alatt találhatunk. A főbb tevékenységek a következők: ¨ katonai információszerzés; ¨ megfigyelés, figyelemmel kísérés; ¨ közvetítés; ¨ felügyelet; ¨ ellenőrzési rendszabályok alkalmazása; ¨ járőrözés; ¨ oszlop kísérés és védelem; ¨ zárás és kutató műveletek; ¨ támadó jellegű műveletek, mint a rajtaütés, vagy szélesebb értelmű támadó tevékenységek; ¨ védelmi műveletek, különös tekintettel a feltartóztatásra. Különösen egy államon belüli konfliktus esetén alapvető fontosságú a konszenzus létrejötte vagy megtartása. A békefenntartó műveletek folyamán kiemelt fontosságúak a konszenzus megtartására irányuló következő tevékenységek: a) tárgyalás és megegyezés kikényszerítése; b) összeköttetés teremtése; c) civil-katonai együttműködés; d) tömegtájékoztatás és sajtótevékenység; e) a helyi lakosság tájékoztatása; f) kapcsolatok kiépítése a lakossággal. Az ismertetett definíciók, törzseljárások és általános érvényű szabályok az ismeretbővítést, a tájékozódást segítik, háttéranyagként szolgálnak. Az egységes doktrínák, a haderőnemi kiadványok és utasítások kiadása során természetesen a szabályzatok érvényével rendezni fogja a tárgyalt definíciók és eljárásmódok alkalmazását.
FELHASZNÁLT IRODALOM Biztonságpolitika. Szerk.: GAZDAG FERENC. SVKH, Budapest, 2001. ELIASSON, JAN: Peacemaking into the 21st. Century. In: International peacekeeping. I. sz., 1995. Fegyveres erők a humanitárius akciókban. Honvéd Vezérkar Euro-atlanti Integrációs Munkacsoport, Budapest, 1997. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A biztonságot fenyegető kihívások és veszélyek (Gondolatok egy OKTK-téma kutatása kapcsán). In: Hadtudomány, 1996/3. sz. KŐSZEGVÁRI TIBOR: Katonai stratégiák és doktrínák a hidegháború korszakában. Szerk.: SZTERNÁK GYÖRGY, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2000. PADÁNYI JÓZSEF: Katasztrófaelhárítás. Jegyzet, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Doktori iskola, Budapest, 1998. SNOW, DONALD M.—BARRACKS, CARLISLE: Peacekeeping, peacemaking and peace-enforcement: the U.S. role in the new international order. SSI, 1993. Az USA szárazföldi erői AU—8. Ford., szerk.: GELSEI ANDRÁS. HVK MCS, Budapest, 1997.
