Befektetési Akadémia PHH
1. Alapfogalmak 1.1. Makrogazdasági fogalmak GDP: A GDP az egy területen, adott idõ alatt elõállított végsõ felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke. Ha az idõtartam nincs megszabva, akkor alapértelmezésként évet kell számítani. Például a „a magyarországi GDP” az egy év során Magyarországon elõállított végsõ felhasználásra szánt javak összértéke. A GDP különbözik a bruttó nemzeti terméktõl (gross national product, GNP), mert nem tartalmazza az országok közötti jövedelem-átutalásokat, azt nézi, hogy hol keletkezett a jövedelem, nem pedig azt, hogy hol kapják meg. Míg a nominális GDP a GDP pénzben kifejezett értéke, a reál GDP az infláció hatását próbálja kiküszöbölni azzal, hogy a GDP-t alkotó javak mennyiségét és valamilyen bázisidõszaki árát veszi figyelembe. Az elsõt „money GDP”-nek is szokták nevezni, az utóbbit „állandó árú” vagy „inflációval korrigált” GDP-nek vagy GDP-nek „a bázisév árain” (ahol a bázisév az az év, amelynek a fogyasztói árindexével számolunk). Infláció: Az infláció a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése, a pénz vásárlóerejének romlása mellett. Az árszínvonal csökkenése a defláció. Árstabilitás alatt az árak változatlanságát értjük egy idõszakban, ekkor az árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas munkanélküliséggel jár együtt. Az árszínvonal-változás mértékét tekintve beszélhetünk lassú (vagy kúszó), vágtató, ill. hiperinflációról. Kúszó infláció esetén az árszínvonal évente csak néhány százalékkal nõ. Vágtató infláció esetén az árak általános emelkedése már két számjegyû. Az infláció a kormányok egyik rejtett adójellegû bevételének, az inflációs adónak a forrása. Kamat: A kamat egyszerûen fogalmazva a pénz (helyesebben tõke) szolgáltatásainak az ára. A kamat fogalma szorosan összefügg a pénz idõértékével. A pénz idõértéke legegyszerûbben kifejezve annyit jelent, hogy egy forint „ma” többet ér, mint ugyanez az egy forint „holnap” (a „ma” alatt itt a jelent, míg a „holnap” alatt a jövõt kell érteni), mert a mai forint befektethetõ és kamatozik. A kamat (helyesebben szólva inkább a hozam) a befektetõ jutalma azért, hogy tõkéjét lekötve elhalasztja a fogyasztását. Másként kifejezve a befektetõ ezt a jutalmat azért kapja, mert a mai biztos forintot felváltja egy jövõbeni kockázatos forintra. A kamat mindig egy pénzösszeg, amit a befektetésünk névértéke után fizet meg az, akinek a tõkénket kölcsön adtuk. A névértékre vetített kamat összege %-os formában kifejezve a kamatláb. A köznapi életben, és gyakran a szakirodalomban is, a kamat kifejezést a kamatláb szinonimájaként is használják. Annak eldöntésében, hogy a kamat a kifizetett pénzösszeget, vagy annak százalékos kifejezését jelenti-e, a szövegkörnyezet értelmezése segít. Jegybanki alapkamat: Jegybanki kamatnak nevezzük azt a kamatot, amelyet a jegybank a kereskedelmi bankoknak fizet az MNB-nél önként elhelyezett kéthetes futamidejû betéteik után. A kereskedelmi bankok a jegybanki kamat ismeretében határozzák meg betéti és hitelkamataikat. A Magyar Nemzeti Bank (ezen belül is a Monetáris Tanács) a jegybanki kamatról önállóan dönt, szintjének meghatározásával képes megvalósítani két fõ célját: az árstabilitás – azaz a gazdasági növekedést leginkább elõsegítõ, alacsony inflációs szint – elérését, valamint a pénzügyi stabilitás fenntartását. A jegybanki kamat nagysága a gazdaság helyzetével és jövõbeli kilátásaival függ össze. Ha a jövõbeli inflációval és a gazdaság várható egyensúlyi helyzetével kapcsolatos bizonytalanság jelentõs, például magas a költségvetési hiány, vagy a bérek a gazdaság teljesítményénél gyorsabb ütemben nõnek, akkor
a jegybank kénytelen magasabb kamatszintet fenntartani a gazdasági növekedést leginkább támogató inflációs szint elérése érdekében. Egyensúlyban lévõ gazdaság, alacsony költségvetési hiány és a gazdaság teljesítményével összhangban lévõ bérnövekedés esetén alacsonyabb kamatszint mellett is elérhetõ az árstabilitás. Bár a jegybanki kamat alapvetõen befolyásolja a piaci kamatokat, az is elmondható, hogy minél hosszabb futamidejû kamatról van szó, annál kevésbé érvényesül az éppen aktuális jegybanki kamat hatása, és annál inkább felerõsödik az inflációval, az államháztartással, valamint a jövõben várható gazdasági helyzettel kapcsolatos várakozások szerepe a kamatszint meghatározásában. A hosszú lejáratú kamatokat tehát fõként a jegybanktól független tényezõk: az aktuális gazdasági helyzet és a jövõre vonatkozó gazdasági kilátások határozzák meg.
A jegybanki alapkamat Magyarországon
Hitelkamatlábak: Betéti kamatláb + Kockázati felárak + Adminisztratív költségek + Elvárt hozamszint. A kamatmarzs az átlagos hitelkamatláb és betéti kamatláb különbsége. LIBOR: Ez egy angol kifejezés, a London Int erbank Offered Rate rövidítése. Jelentése: Londoni bankközi, referencia jellegû (ehhez viszonyítják az egyes hiteleket, pl: LIBOR +30 bázispont) kínálati kamatláb. London Inter-Bank Offer Rate. Londoni bankok egymásnak felajánlott svájci frank-hitel kamatainak napi szintû, speciális átlagolása. Több idõszakra (pl. 3 hónapos CHF LIBOR, 1 éves CHF LIBOR) adják meg és naponta változik a piaci és jegybanki kamatváltozások hatására. Sok pénzintézet használja, általában az 1 éves CHF LIBOR-t kölcsöneik árazásához. Ilyen esetekben a LIBOR kamat feletti marzsot határozzák meg. Például a CHF LIBOR +2% annyit tesz, hogy a svájci frank mindenkori (1 éves) LIBOR kamata (mondjuk 1.00%) + 2% lesz a hitel kamata, azaz 3.00%. BUBOR: A BUBOR a LIBOR magyar megfelelõje, az alábbi rövidítésbõl származik: Budapest Interbank Offered Rate. Jelentése: Budapesti bankközi, referencia jellegû (ehhez viszonyítják az egyes hiteleket, pl: BUBOR +30 bázispont) kínálati kamatláb.
EURIBOR: A frankfurti bankközi piacon jegyzett, az Európai Központi Bank szabályainak megfelelõen megállapított kínálati kamatláb. A magyar pénzintézetek is ezt használják viszonyítási alapnak EUR hitelek esetén. Munkanélküliség: Munkanélkülinek (állástalannak) hívunk minden olyan személyt, aki egy adott idõpontban képes és akar is dolgozni, mégsem talál munkát. A közgazdaságtan megfogalmazása szerint a munkanélküliek és a foglalkoztatottak, vagyis a munkaerõ piacán jelen lévõk együttesen alkotják a munkaerõ-állományt. A munkanélküliségi ráta nem más, mint a munkanélküliek számának és a munkaerõ-állománynak a hányadosa, százalékos formában kifejezve. Különbséget kell tennünk a regisztrált és a nem regisztrált munkanélküliek között. Elõbbiek az illetékes állami hatóságnál – Magyarországon a lakóhelyükhöz tartozó munkaügyi hivatalnál – bejelentkezve, egyrészt az állam számára is figyelemmel kísérhetõek, másrészt jogosultak az úgynevezett munkanélküli-ellátás(ok) igénybevételére. Utóbbiak ezzel szemben nem regisztráltatják magukat sehol, így támogatást sem vehetnek igénybe és számuk sem határozható meg pontosan. Államháztartás: Az államháztartás a központi és a helyi kormányzat bevételeit és kiadásait tartalmazó mérleg, illetve az ezekre vonatkozó szabályrendszer (más néven az államháztartás rendszere) Az államháztartás az állam gazdálkodási rendszernek egésze. Azt a tevékenységet, amellyel az állam a bevételeit beszedi és összegyûjti az állami költségvetésbe, mint pénzalapba, majd azt felhasználja kiadásai teljesítésére, államháztartásnak nevezzük. Az állam olyan feladatokat lát el a köz érdekében, amelyeket a gazdaság többi szereplõi nem tudnának megoldani. Ezeket a feladatokat közfeladatoknak nevezzük. Az államháztartás feladatai: Allokáció: az állam a szükséges erõforrások megszerzésével és felhasználásával biztosítja a közösségi feladatok ellátását Újraelosztás: korrigálja a vagyoni értékû jogok öröklésébõl és a piaci mûködésbõl származó jövedelmi és vagyoni aránytalanságokat Az egyensúly megõrzése: elõsegíti a gazdasági növekedés feltételeinek a megteremtését a megfelelõ szintû foglalkoztatás, csoportérdekek összehangolása Jogi keretek kialakítása Önfenntartás Az államháztartás mûködésének feltételei Az államháztartás feltételeket:
mûködéséhez
meg
kell
teremteni
a megfelelõ pénzügyi egyensúlyra a kijelölt állami feladatvállalás teljesítésére a közpénzekkel való hatékony gazdálkodásra a közpénzekkel való gazdálkodás ellenõrizhetõségére
a
Az államháztartás alrendszerei: Az államháztartási törvény 2010. január 1-je elõtt négy államháztartási alrendszert sorolt fel: központi költségvetés társadalombiztosítási költségvetés elkülönített pénzügyi alapok mérlege helyi önkormányzatok gazdálkodása (mérlege) 2010. január 1-je óta a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok a központi alrendszer részét képezik, azaz az államháztartás két alrendszerbõl áll: központi alrendszer önkormányzati alrendszer Az államháztartás bevételei: Az állami kiadások fedezéséhez szükséges bevételek formái sokfélék. Jellegük alapján két kis csoportot alkotnak: az egyik a végleges, vagy vissza nem térülõ bevételek és a másik az átmeneti, vagy visszatérülõ bevételek. A végleges, vagy vissza nem térülõ bevételek: adók vámok illetékek járulékok befizetése hozzájárulások bírságok Az átmeneti, vagy visszatérülõ bevételek: belsõ kölcsönök külföldi kölcsönök egyéb visszatérítéses pénzigénybevételek Az államháztartás kiadásai: Az állami kiadások: szociális és egészségügyi ellátás kultúra, oktatás honvédelem és a rend-, és jogbiztonság Egyéb kiadások: a központi költségvetés gazdálkodó szervek részére nyújtott támogatásai nemzetközi kapcsolatokból eredõ kiadások adósságszolgálat Államadósság: Az államadósság egy adott országban a helyi (önkormányzati), a szövetségi és a központi kormány adósságainak (tartozásainak) konszolidált összege. Fogalmába beletartozik az állami kezesség- és garanciavállalás miatt keletkezett hiteltartozás, az elkülönült pénzalapok és az állami beruházásokat kezelõ intézmények hitelei, valamint az állami vállalatoktól átvállalt hiteltartozás is. Névleges törlesztés, ha az állam az adósság törlesztésére újabb hitelt vesz fel. Hitelfelvétel történhet a kormányzat különbözõ szintjein (központi, szövetségi és helyi szervek adósságai).
Államadósság belföldi finanszírozása történhet: Államháztartáson belül Jegybanki hitelnyújtással Üzleti bankok által, értékpapírok vásárlásával Vállalatok és a lakosság által Államadósságot külföldrõl finanszírozhatják: Nemzetközi szervezetek Más országok Külföldi bankok Nemzetközi alapok Külföldi befektetõk Államadósság finanszírozásának eszközei: Hosszú- vagy középlejáratú kötvény Rövid lejáratú kincstárjegy és kincstári váltó Hosszú lejáratú kölcsön és hitel Rövid lejáratú kölcsön és hitel Fizetési mérleg: A fizetési mérleg egy adott ország rezidens (statisztikai értelemben vett belföldi) és nem rezidens gazdasági szereplõi közötti, meghatározott idõszakban lezajló reálgazdasági és pénzügyi mûveletek számbavételére szolgál. Forgalmi típusú pénzügyi statisztika, melyhez szorosan kapcsolódik az állományi szemléletû külfölddel szembeni befektetési pozíció. Folyó fizetési mérleg: Áruk Szolgáltatások Jövedelmek Viszonzatlan folyó átutalások Tõkemérleg: Viszonzatlan tõkeátutalások Nem termelt, nem pénzügyi eszközök forgalma Ikerdeficit: Az ikerdeficit egy ország folyó fizetési mérleg hiányának és az államháztartás hiányának egyidejû meglétét jelenti. Gazdaságpolitikai válaszok: Az államháztartási deficit és a fizetési mérleg deficit közötti összefüggésnek gazdaságpolitikai szempontból nagy jelentõsége van, mert felfogása körvonalazza a gazdaságpolitika alapvetõ irányait. Ha úgy fogjuk fel, hogy az államháztartás hiánya határozza meg a fizetési mérleg hiányát, akkor a fõ teendõ az államháztartás (költségvetés) kiadásainak csökkentése (vagy bevételeinek növelése) és ez maga után vonja a fizetési mérleg javulását. Ezt a felfogást képviseli a neoliberális gazdaságfilozófia, vagyis a fizetési mérleg hiányát a túlzott költségvetési (államháztartási) deficit következményének tartja és a fizetési mérleghiány csökkentésére az államháztartási kiadások mérséklését javasolja, amelyet általában államháztartási reformok formájában kíván elérni. Az ikerdeficit csapdáját abban látják, hogy az államháztartás magas finanszírozási igénye miatt tartós külsõ egyensúlytalanság (fizetési mérleg hiány) alakulhat
ki. Egyes vélemények szerint az államháztartás (költségvetés) hiánya épp úgy okozhatja a fizetési mérleg hiányát, mint ahogy a fizetési mérleg hiánya az államháztartási hiányt. Ez utóbbi eset azonban a gazdaságpolitika szempontjából egészen mást jelent, mint az elõbbi. Ez esetben ugyanis a gazdaságpolitikának – például az export, a turizmus elõsegítésével, az import mérséklésével – a fizetési mérleg hiánya csökkentésére kell koncentrálnia. A fizetési mérleg hiányának csökkenése a GDP növekedése irányába hat, és mivel a GDP növekmény mintegy fele az adóbevételek növekedését szolgálja, ezáltal növeli a költségvetés bevételeit és csökkenti annak hiányát. Maastrichti konvergenciakritériumok: A konvergenciakritériumok az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerzõdés 121. paragrafusában felsorolt feltételek, amelyeket az EUtagállamoknak teljesíteniük kell az Európai Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába való belépéshez és az euró bevezetéséhez. A kritériumok célja, ahogy már a nevükben is szerepel, az uniós országok gazdaságának egymás felé való konvergálása és stabilitása, amelyek egy monetáris unióhoz feltétlenül szükségesek. A kritériumok a következõk: Az infláció rátája egy éves referencia-idõszakban nem lehet 1,5%-nál több a három legalacsonyabb mutatóval rendelkezõ tagállam inflációs rátájának átlagánál, s ezt az alacsony inflációt fenntartható módon kell produkálni. Jelenleg ez az érték 3,5%. Az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át; a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60%-át (illetve 60% feletti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentõs csökkenést kell felmutatni). A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelõzõ két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. A gyakorlatban ez azzal is jár, hogy az adott országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam-mechanizmusba (ERM). A hosszú távú hitelek kamatlába az egyéves referencia-idõszakban legfeljebb 2%-kal lehet több mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkezõ tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába. Ez az érték jelenleg 6%. ERM: Az Európai árfolyam-mechanizmus (angolul European Exchange Rate Mechanism, ERM) az Európai Közösség által 1979 márciusában az Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System, EMS) részeként abból a célból létrehozott rendszer, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozására, illetve az euró bevezetésére való felkészülés jegyében csökkentse az árfolyam ingadozást és közelebb vigyen a pénzügyi stabilitáshoz a Közösség (a majdani Európai Unió, EU) tagállamaiban. Jelenlegi tagjai: Dánia, Lettország, Litvánia. Észtország bevezette az eurót. Az euró bevezetésére végül 1999. január 1-jén sor került, de nem az akkori 15 EU-tagállam mindegyikében. Az ERM ezután is fennmaradt, mint „az euró elõszobája”, amelyben az euró bevezetésére készülõ bármely EU-tagállamnak legalább két évig tartania kell saját fizetõeszközét. Magyarország nem tagja az ERM-nek, az ERM-éhez hasonló sávos árfolyamrendszerrõl 2008 februárjában tért át a lebegõ árfolyamrendszerre. A szomszédos EU-tagországok közül Ausztria, Szlovénia és Szlovákia már bevezette az eurót.
Mûködése: Az ERM köztes árfolyamrendszer, melyben az árfolyam megengedett mozgásának szélsõ értékeit meghatározzák, de ezek közt az árfolyam szabadon mozoghat. Az euró bevezetése elõtt az árfolyamokat az ECU-höz kötötték, amelynek értékét a tagországok devizáinak súlyozott átlagaként állapították meg. Az ECU-ben meghatározott központi rátája körül minden egyes ERM-tag deviza 2,25 %-ot erõsödhetett, vagy gyengülhetett. (Az olasz líra kivételével, amelynek szélesebb, +/• 6 %os lebegtetési sávot engedélyeztek.) A meghatározottnál nagyobb esetleges árfolyammozgásokat piaci beavatkozások, illetve hitelügyletek voltak hivatva megakadályozni. 1998. december 31- én az eurózóna tagországainak ECU-árfolyamait befagyasztották, s ezzel létrehozták a másnapi hatállyal az ECU örökébe lépõ, euróval szembeni átváltási árfolyamokat is. 1999 másik jelentõs változása, hogy az ERM-et az ERM–2 (vagy ERM II.) váltotta fel. Az új rendszerben, mint a régi ERM-ben is, a tagdeviza a belépéskor meghatározott, de indokolt esetben változtatható központi árfolyam körül +/• 15 %-os sávban mozoghat. „...az ERM II. segít annak biztosításában, hogy az ERM II-ben részt vevõ, euroövezeten kívüli tagállamok politikáikat a stabilitás irányába orientálják, támogatja a konvergenciát, és ezáltal hozzájárul az euró bevezetésére e tagállamok által kifejtett erõfeszítésekhez” – fogalmaz az EU egyik hivatalos dokumentuma. Az ERM–2-tagok számára az Európa Központi Bank hozzáférést biztosít egy külön megállapodásban rögzített maximum összegû rövidtávú támogatási kerethez arra az esetre, ha az árfolyamsávot védeniük kellene. (Ilyen felsõ összeget a nem ERM-tag EU-tagok központi bankjai számára is meghatároznak.) Euró bevezetésének elõnyei és hátrányai: Elõnyök: EU-n belüli devizakockázat megszûnése, versenyelõny a kisebb gazdasági uniókkal szemben A vállalkozások adminisztrációs és banki költségei csökkennek A GDP növekedés üteme a bevezetést követõ években néhány ezrelékkel gyorsulhat a fentiek eredõjeként, de… Hátrányok: Önálló monetáris politika feladása. A fiskális politika nem kapja meg az esetlegesen szükségessé váló monetáris támogatást Válság esetén (görög, portugál) nem megoldható a fizetõeszköz (adósság) leértékelése, az adósság elinflálása kikerül a helyi gazdaságpolitika eszköztárából (ECB egyelõre határozottan elutasít minden ilyen irányú törekvést, továbbra is az árstabilitás az egyik leghangsúlyosabb jegybanki cél).
1.2 Piaci alapfogalmak Kamat: Lásd fönt Hozam: A hozam nem más, mint az értékpapír által biztosított tényleges jövedelem, amelyet a névleges kamat és árfolyamnyereség, illetve a papír megszerzéskori piaci árfolyamának aránya határoz meg. Befektetési alapoknál a tõkenövekmény azon része, amelyet az alapkezelõ a befektetési jegyek tulajdonosai részére az alap kezelési szabályzata alapján köteles kifizetni. Egyszerûen fogalmazva, a befektetés értékének változása egy adott idõszak alatt. A hozam két tényezõbõl tevõdhet össze: egyrészt az árak változásából, melyet árfolyamnyereségnek- vagy veszteségnek is hívunk; másrészt a befektetésbõl származó jövedelmekbõl. Mi befolyásolja hozamunk nagyságát? A magyarországi értékpapírpiacon a legfontosabb szerepe a kötvényeknek van, ezen belül is meghatározó az államkötvények piaca. A kötvények hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok, kibocsátójuk a kötvény tulajdonosa számára a kötvény ellenértékének visszafizetésén túlmenõen meghatározott jövedelem (kamat) kifizetését ígéri. A kötvények tehát meghatározott jövõbeli pénzáramlással rendelkeznek. Fontos tudni, hogy a kötvényeknek ugyanúgy van másodlagos piacuk, ahol a befektetõk ezeket a kötvényeket adják-veszik. Mint minden piacon, itt is az egyes kötvények iránti piaci igény határozza meg a kötvények árát. Az, hogy egy kötvény a másodlagos piacon mennyit ér, alapvetõen attól függ, hogy az egyes piaci szereplõk hogyan értékelik a kötvény által biztosított jövõbeli pénzáramlás jelenlegi értékét, amit a kötvény jelenértékének hívunk. Egy jövõbeli kifizetés jelenértékét úgy kapjuk meg, hogy a kifizetés összegét elosztjuk az arra az idõszakra elvárt kamattal (diszkontráta). A diszkontráta mértékét a befektetõi várakozások határozzák meg amit többek között befolyásol az adott idõszakra várható infláció mértéke, illetve az adott devizával, kibocsátóval kapcsolatos kockázatok. Minél kockázatosabb egy kötvény, annál magasabb az ún. kockázati felár, amit kamat formájában a befektetõk elvárnak. Eltérõ futamidõkre a befektetõk a kockázatok és a piaci várakozásaiknak megfelelõen eltérõ kötvény-hozamokat várnak el. Az eltérõ futamidõkre elvárt hozamokat az ún. hozamgörbén szokták ábrázolni. A hozamgörbe azt mutatja meg, hogy a különbözõ futamidejû befektetésekhez milyen mértékû éves hozam tartozik. Amennyiben valamilyen oknál fogva a befektetõk által elvárt hozamokban változás következik be, természetesen átértékelõdik az adott kötvények jövõbeli kifizetéseinek jelenértéke, azaz változik a kötvény másodlagos piaci árfolyama. Ez alól természetesen az államkötvények sem kivételek, így fordulhat elõ, hogy állampapírokon is lehet veszteségeket elszenvedni. Az értékelési sajátosságokból fakadóan minél hosszabb egy kötvény lejárata, árfolyamát annál nagyobb mértékben befolyásolják a jövõbeli elvárt hozamokban bekövetkezett változások, így ezek árfolyama jobban ingadozik rövidebb futamidejû társaiknál. Minél hosszabb tehát a kötvény futamideje, annál nagyobb a kockázata. Mivel a befektetési alapok portfoliójában lévõ kötvényeket a másodlagos piaci árfolyamok alapján kell értékelni, e piaci mozgások közvetlenül megjelennek a befektetési jegyek árfolyamának változásában. A magyarországi kötvénypiac sajátossága továbbá, hogy a külföldi intézményi befektetõk jelentõs aránya miatt a forint árfolyamában bekövetkezett változások közvetlenül kihatnak a kötvénypiaci folyamatokra, tekintettel arra, hogy a külföldi befektetõk a kötvény- kockázatok mellett a forintbefektetések kockázatát is viselik.
Kockázat: A kockázat azon tényezõk együttes következménye, amelyet az egyén vagy csoport elõre nem lát át. A kockázat, mint fogalom a gazdasági és társadalmi életben mindenhol jelen van, megtalálható, még akkor is, ha figyelmen kívül hagyjuk. A kockázat megismerése nagy érzékenységet, veszélytudatot és valamennyi külsõ, de negatív tényezõre való hajlam kiszûrését foglalja magába. Kockázati felárnak nevezzük azt a hozamot, amely kompenzálja a befektetõt a vállalt kockázatért. A felárat a kockázatmentes befektetésekhez (például államkötvényhez), valamint azok hozamához szokás viszonyítani. Árfolyam: A tõzsdei árfolyamok alatt, a tõzsdén forgalomba kerülõ áruk, devizák, értékpapírok kereslet és kínálat hatására alakuló árát értjük. Az értékpapírok árfolyamát a kereslet és a kínálat mögött az ellenvélemények alakítják. Emellett az árfolyam ingadozás a befektetõk elemzéseit, várakozásait is tükrözi. A jövõrõl alkotott ítéletük, információik eltérnek, sõt még egyazon elemzõ is felülbírálja idõrõl idõre az elõrejelzéseit. A sokféle és ellentétes irányú várakozás eredményeként meghozott különbözõ döntések eredõjeként jön létre az egyensúlyi ár. Részvény névértéke: A részvény fogalmának meghatározásánál definiálni kell még a névértéket és a kibocsátási értéket. A névérték az alaptõke összegszerûen meghatározott, egy részvényre esõ hányadrészét adja, így az összes részvény névértéke mindig egyenlõ az alaptõkével. A kibocsátási érték az alaptõke részhányadot megtestesítõ névérték feletti összegét jelenti. Ezért a névérték feletti kibocsátási érték mindig az alaptõkén felüli vagyona lesz a részvénytársaságnak. Befektetési jegy eszközértéke: A befektetési alap vagyonának értéke csökkentve kötelezettségeivel, és annak egy befektetési jegyre jutó értéke egy adott napon, amelyet a törvényi rendelkezések és a kezelési szabályzat alapján a letétkezelõ számít ki. Likviditás: Folyamatos fizetõképességet jelent, illetve pénzzé tehetõségi fokot (likvid, kevésbé likvid eszközök rangsorolása). Likviditási kockázatnak nevezik azt a fajta kockázatot, amikor fennáll annak a veszélye, hogy egy gazdasági szereplõ nem, vagy csak késve fogja tudni kiegyenlíteni tartozásait. Futamidõ: A futamidõ az a rögzített idõtartam, amely az ügylet kezdetétõl a hitel (bef jegy, egyéb értékpapír) megszûnéséig tart. Hitelminõsítõk: A hitelminõsítõ intézetek egy ország belsõ adósságára szóló hitelminõsítést adnak ki. A nemzetközileg elismert nagyobb hitelminõsítõk: Standard and Poor’s, Moody’s, Fitch Ratings, JCR (Japan Credit Rating), Dagong (Kína). A minõsítõk egy AAA-tól D-ig terjedõ skálán osztályozzák az általuk vizsgált gazdaságokat. A legjobb kategória a „AAA” (tripla A), míg a leggyengébb a „D” (fizetésképtelen) kategória. A Moody’s egy ettõl kissé eltérõ skálát alkalmaz (Aaa-C). Éles választóvonalat jelent a még befektetési minõsítésû kategóriát jelentõ „BBB” (Baa) kategória, illetve az ez alatti minõsítés bóvli kategóriát jelöl (junk bond). Margin (Alapletét): A határidõs ügyleteknél a pozíció nyitásakor letétbe helyezendõ összeg. (Margin Call: A határidõs ügylet biztosítékaként elhelyezett letét (fedezettség) árfolyamveszteség miatti csökkenése okán kiegészítõ változó letét befizetésére vonatkozó felhívás.) A kifizetett pénz és az ügylet értéke közötti arányt nevezzük tõkeáttételnek. Minél nagyobb a tõkeáttétel, annál nagyobb az ügylet kockázata.
1.3 Instrumentumok fogalma Befektetési alapok: A befektetési alap egy jogi személyiséggel rendelkezõ vagyontömeg, amelyet a befektetési alapkezelõ a befektetõk érdekében a meghirdetett befektetési elveknek megfelelõen kezel. Mindez tehát azt jelenti, hogy egy elõre meghirdetett célra (pl. különbözõ magyar részvények megvásárlására) összegyûjtik sok befektetõ pénzét és az így létrejövõ vagyontömeget (befektetési alap) fektetik be az elõre meghatározott elveknek megfelelõen. A befektetési alap befektetési jegyet bocsát ki, ennek megvásárlásával kerül a befektetõ pénze az alapba. A befektetési alap elõnye, hogy a nagyobb tõkeméret miatt költséghatékonyan és a kockázatoknak a különféle befektetések közötti megosztásával tud mûködni, így a kevesebb pénzzel rendelkezõk, a kisbefektetõk számára is a különféle befektetési lehetõségek széles köre válik elérhetõvé. A befektetésbõl eredõ költségek, illetve hozamok az alap "tulajdonosai", azaz a befektetési jegyek gazdái között tulajdoni arányuknak megfelelõen oszlanak meg. Az értékpapírpiacok jelenlegi fejlettségi szintje mellett a befektetésekhez szükség van megfelelõ speciális tudásra, ezt viszont csak megfelelõ szakemberek tudják nyújtani. A befektetési alapok elõnye, hogy a befektetéseket szakemberek kezelik, jellemzõ, hogy egyegy alapkezelõn belül az egyes részpiacokkal is különbözõ, erre specializálódott portfoliómenedzserek foglalkoznak. Befektetési alapok fajtái: Ahány befektetõ annyi befektetõi igény merülhet fel, ezért az alapkezelõk is a különbözõ befektetési politikájú alapok széles körét kínálják, valamint ezen túlmenõen a törvényi szabályozás is az alapok különbözõ fajtáit, típusait különbözteti meg. A különbözõ fogalmak közötti eligazodást segítendõ az alábbiakban szeretnénk röviden áttekinteni az alapok fõbb típusát, kategóriáit. A befektetési jegyek likviditása (visszaválthatósága) szempontjából az alapok két fõ csoportra oszthatók. A nyíltvégû alapok esetében a befektetési jegyek folyamatosan vásárolhatók, illetve visszaválthatók, míg zártvégû alapok esetében a visszaváltásra csak a futamidõ lejártával, az alap megszüntetésével kerülhet sor. Ez utóbbi alapok gyakran sajátos befektetési célra jönnek létre, mely esetében a likviditás korlátozása szükséges lehet. Nyilvánosság szempontjából vannak nyilvános és zártkörû alapok, ez utóbbiakat a befektetõk egy elõre meghatározott köre számára hozza létre az alapkezelõ. A törvényi szabályozás a mûködési sajátosságoknak és az ehhez kapcsoló befektetési korlátoknak, elõírásoknak megfelelõen többféle alaptípust különböztet meg. Így a leginkább általánosnak tekinthetõ értékpapíralapok mellett, illetve ezeken belül vannak ún. index alapok (ezek gyakorlatilag lemásolják egyes tõkepiaci indexek összetételét), alapok alapjai (kizárólag más alapok befektetési jegyeit veszik) és származtatott ügyletekbe fektetõ alapok. Ez utóbbiakra jellemzõ, hogy sokkal szabadabban köthetnek ún. származtatott ügyleteket, melynek célja vagy a magasabb hozam/kockázati szint elérése, vagy épp ellenkezõleg, az értékpapír piaci kockázatok csökkentése (ilyen formában jön létre a garantált hozamokat ígérõ alapok többsége). Külön kategóriát képviselnek az ingatlanalapok, amelyek közvetlenül ingatlanbefektetéseket valósítanak meg, értékpapírokat kizárólag likviditási célból vásárolnak. A fentieken túlmenõen az alapok megkülönböztetésének legfontosabb szempontja az adott alap befektetési politikája. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag nincs két azonos befektetési politikájú alap, a piaci és befektetõi igények miatt hamar kialakult az alapok kategorizálása
iránti igény, melynek célja, hogy segítse a befektetõk eligazodását, illetve megteremtse a múltbeli teljesítmények tisztességes összehasonlíthatóságának feltételeit. Az alapok kategorizálásának világszerte széles körû és egymástól különbözõ gyakorlata terjedt el, Magyarországon a BAMOSZ ad ajánlást tagjai számára e téren. Az alapok kategorizálásának szintén több szempontja lehet, a besorolási szempontok, kategóriák száma elsõsorban az alapok sokféleségének mértékétõl függ. A kategorizálás elsõdleges szempontja általában a mögöttes értékpapírok kockázatossága, illetve a befektetések földrajzi megoszlása. Magyarországon 2005. április 1-e óta a BAMOSZ ajánlásának megfelelõen az alábbi kategóriákba sorolják az egyes értékpapíralapokat: Likviditási alapok: a korábbi pénzpiaci alapokon belül azon alapok tartoznak ide, amelyeknél a portfolióban lévõ kötvényjellegû eszközök átlagos hátralévõ futamideje nem haladhatja meg a 3 hónapot. Pénzpiaci alapok: azon alapok tartoznak ide, amelyeknél a portfolióban lévõ kötvényjellegû eszközök átlagos hátralévõ futamideje nem haladhatja meg az 1 évet. Rövid kötvényalapok: azon alapok tartoznak ide, amelyeknél a portfolióban lévõ kötvényjellegû eszközök átlagos hátralévõ futamideje 1-3 év. Hosszú kötvény alapok: azon alapok tartoznak ide, amelyeknél a portfolióban lévõ kötvényjellegû eszközök átlagos hátralévõ futamideje meghaladja a 3 évet. Kötvénytúlsúlyos vegyes alapok: a portfolióban lévõ részvény-típusú eszközök aránya nem haladja meg a 30%-ot. Kiegyensúlyozott vegyes alapok: a portfolióban lévõ részvény-típusú eszközök aránya 30-70% közötti. Részvénytúlsúlyos alapok: a portfolióban lévõ részvény-típusú eszközök aránya 7090% közötti. Tiszta részvény alap: a portfolióban lévõ részvény-típusú eszközök aránya meghaladja a 90%-ot. Garantált alapok: hozamot, illetve tõkemegóvást ígérõ, illetve garantáló alapok. Származtatott alapok: olyan származtatott ügyletekbe fektetõ alapok, amelyek nem tartoznak a garantált alapok közé. Az ingatlanalapok sorolódnak:
is
két
kategóriába
Ingatlanforgalmazó alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló ingatlanok maximális aránya 30%. Ingatlanfejlesztõ alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló ingatlanok maximális aránya 60%. Azon alapok, amelyek befektetési politikájuk szerint egyetlen fent felsorolt kategóriába sem tartoznak, a kimutatásokban "egyéb, be nem sorolt alap"-ként szerepelnek. A befektetési alapokba fektetõ alapokat a mögöttes termék(ek) kategóriájának megfelelõen kell kategóriába sorolni. Megemlítendõ még az alapok alapja, melynek portfoliójában nem egyedi értékpapírok, hanem más befektetési alapok befektetés jegyei kerülnek. Az egy portfolióban lévõ több befektetési alapnak köszönhetõen az ilyen alap értékét egy idõben még nagyobb számú befektetés alakítja, így a befektetés kockázata a több lábon állás elve alapján csökken. A befektetési alapokba fektetõ alapokat a mögöttes termék(ek) kategóriájának megfelelõen kell kategóriába soro lni.
Kötvény: A kötvény hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír. A kötvényben a kibocsátó (az adós) arra kötelezi magát, hogy az ott megjelölt pénzösszegnek az elõre meghatározott kamatát vagy egyéb jutalékait, valamint az általa vállalt esetleges egyéb szolgáltatásokat, továbbá a pénzösszeget a kötvény mindenkori tulajdonosának, illetve jogosultjának (a hitelezõnek) a megjelölt idõben és módon megfizeti, illetõleg teljesíti. Vannak olyan kötvénynek nevezett szerzõdések, értékpapírok, amelyek tartalmilag nem tekinthetõk annak, ilyen a például a biztosítási kötvény. Típusai: Anonimitás szerint Kötvény lehet névre, vagy bemutatóra szóló. Magyarországon csak névre szóló kötvény bocsátható ki. Megjelenési formája szerint A kötvény lehet nyomdai úton elõállított vagy dematerializált (értékpapír számlán digitális jelként tárolt). Kamatozás szerint Lehet fix kamatozású, változó kamatozású, vagy speciális ún. zérókupon kötvény. Fix kamatozás esetén a kibocsátó azt vállalja, hogy elõre meghatározott idõpontokban kifizeti a kötvény névértékének százalékában kifejezett, a futamidõ alatt változatlan mértékû kamatot, majd lejáratkor visszafizeti a kötvény névértékét is. Változó kamatozás esetén a kibocsátó elõre meghatározott idõpontokban kifizeti a kötvény névértékére vetített, százalékban kifejezett, de idõben változó (általában valamely banki vagy bankközi kamatláb változásához kötött, például jegybanki alapkamat, BUBOR, LIBOR) kamatot, és a futamidõ végén a névértéket. Zéró-kupon kötvény esetén a kibocsátó nem kamatot fizet, hanem a kibocsátáskor névérték alatti áron értékesíti a kötvényt, amelynek lejáratakor a névértékét fizeti vissza. A befektetõ hozama (kamata) a beszerzéskori ár és a névérték különbözete lesz. Kibocsátója szerint Állami kibocsátású kincstárjegy államkötvény Közintézményi kibocsátású (például önkormányzat) Jegybanki, vagy kereskedelmi banki kibocsátású, ennek speciális változata a jelzálogbank által kibocsátott jelzáloglevél Vállalati kibocsátású Természetesen a fenti kibocsátók kötvényei a piacon igen változatos neveken foroghatnak. Például diszkontkincstárjegy, kamatozó kincstárjegy stb.
Egyéb csoportosítások Biztonságosság szerint Biztosítékkal fedezett kötvény (a kibocsátó csõdje esetén elõre meghatározott biztosíték áll a kötvény mögött) Nem fedezett kötvény (nincs elõre meghatározott biztosíték, az egyéb hitelezõkkel azonos besorolás alá esik csõd esetén) Alárendelt kötvény (a kibocsátó csõdje esetén az egyéb hitelezõk után kerül csak kielégítésre a követelés) Specialitások szerint egyszerû kötvény (amirõl az eddigiekben beszéltünk) visszahívható kötvény (lehetõséget ad a kibocsátó számára, hogy a kötvényt valamilyen elõre meghatározott árfolyamon bármikor visszavásárolja) átváltható kötvény (lehetõséget ad a birtokosa részére a kötvények meghatározott idõpontban meghatározott számú részvényre történõ kicserélésére)
ÁKK referenciahozamok alakulása az adott lejáratokra 8,50 augusztus 30. augusztus 15.
8,00 7,50 7,00 Hozam
6,50 6,00 5,50 5,00 4,50 15 éves
10 éves
5 éves
3 éves
1 éves
6 hónapos
3 hónapos
lejárat
Részvény: A részvény egy tulajdonviszonyt megtestesítõ értékpapír, mely feljogosítja a részvényest a tulajdonosi jogok gyakorlására. Legfontosabb tulajdonosi jogok: a közgyûlésen való részvétel, felszólalási és szavazási jog osztalékhoz való jog a cég felszámolása esetén a likvidációs értékhez való jog Fajtái: Három nagy csoportra alcsoportokra oszthatók.
osztható
a
részvények
fajtái,
melyek
aztán további
Forgalomképesség szerint: Bemutatóra szóló részvény Névre szóló részvény Tagsági jog szerint: Törzsrészvény Elsõbbségi részvény Speciális részvények: Dolgozói részvények Saját részvények Törzsrészvény: azt a részvényt nevezik törzsrészvénynek, amely azonos tagsági jogokat biztosít tulajdonosainak, és nem tartozik az alább felsorolt egyetlen részvényfajta közé sem. A törzsrészvényt szokás közönséges részvénynek is nevezni. Elsõbbségi részvények: a törzsrészvénnyel szemben az elsõbbségi részvények eltérõ tagsági jogokat biztosítanak tulajdonosaiknak. Azért nevezik elsõbbséginek az ilyen részvényeket, mert tulajdonosaiknak valamilyen téren elsõbbséget, „elõnyt” biztosítanak a törzsrészvényesekkel szemben. Azonban ezek az elõnyök nincsenek ingyen, valamelyik másik jogosítványát korlátozzák a részvényesnek az adott elõnyért „cserébe”. Osztalékelsõbbségi részvény: általában fix, elõre rögzített nagyságú osztalékot ígér. A törzsrészvényeseknek csak akkor fizetnek osztalékot, ha az elsõbbségi részvények osztalékát már kifizették. Így elõfordulhat olyan is, hogy a törzsrészvényeseknek „nem jut” o sztalék A szavazatelsõbbségi részvény a szokásosnál nagyobb arányú szavazati jogot biztosít tulajdonosának. A köznyelvben „aranyrészvény”-nek nevezik azokat a szavazatelsõbbségi részvényeket, amelyek a társasági határozatokkal kapcsolatban vétójogot biztosítanak tulajdonosuknak. A likvidációs hányadhoz kapcsolódó elsõbbségi részvény tulajdonosai a társaság felszámolása esetén a törzsrészvényesek elõtt részesednek a felszámolás után rendelkezésre álló vagyonból. Dolgozói részvény: a részvénytársaságnál teljes és részmunkaidõben foglalkoztatott munkavállalók számára - ingyenesen vagy kedvezményes áron bocsátható ki dolgozói részvény, a részvénytársaság alaptõkéjének felemelésével egyidejûleg. A dolgozói részvény csak a részvénytársaság munkavállalóira, illetve azokra ruházható át, akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja.
Kamatozó részvény: Az alapszabály rendelkezéseinek megfelelõen elõre meghatározott mértékû kamatra jogosító részvény is forgalomba hozható. A kamatozó részvény tulajdonosát a részvény névértéke után - az osztalékon felül - a részvényen feltüntetett módon számított kamat illeti meg. Visszaváltható részvény: közgyûlés olyan részvény kibocsátásáról is határozhat, amely alapján a kibocsátandó részvényre a részvénytársaságot vételi jog vagy a részvényest eladási jog illeti meg, az alapszabályban meghatározott feltételek szerint. Származtatott ügyletek: A származtatott ügyletek, pénzügyi nyelven derivatives, olyan befektetési ügyletek, amelyek értékét más értékpapírok, mögöttes termékek árfolyama határozza meg, vagyis az értéke másból "származik". A származtatott értékpapírokat feltételes követeléseknek is mondják. Használata: Mivel a származtatott ügyletek értéke más termékek értékétõl függ, ezért kiválóan alkalmasak fedezeti célú és arbitrázs ügyletekre, vagy spekulációra is. A fedezeti ügyletek célja az üzletmenetbõl adódó kockázat csökkentése. Az arbitrázs a piaci idõbeli vagy térbeli "anomáliákból" fakadó kockázatmentes profit lehetõségét jelenti, amelyek azonban a gyakorlatban nem állnak fenn sokáig. Valójában a pénzügyi elméletek mind azt feltételezik, hogy a piacokon nem létezik arbitrázs lehetõség. A spekuláció egy fogadás az árfolyamok változásának irányára és mértékére. Ismertebb típusai: a) Határidõs ügyletek Futures: tõzsdei határidõs ügylet Forward: tõzsdén kívüli határidõs ügylet Hedges b) Opció Vételi (call) Eladási (put) Más kategorizálás szerint Amerikai opciók Európai opciók Egzotikus opciók c) Opciószerû értékpapírok Visszahívható kötvények Átváltható értékpapírok Opciós utalvány (warrant) d) Csereügyletek (swap) Kamatcsere Devizacsere
Warrant: Opciós utalványokat (warrantokat) általában vállalatok bocsátanak ki. Abban tér el a szokványos opcióktól, hogy lehívásának fedezetéül a vállalatnak új részvényeket kell kibocsátania, mellyel a forgalomban lévõ részvények száma, így a közkézhányad is megnõ. A warrant bevételt eredményez a vállalatnak amikor a warrant tulajdonosa kifizeti (az opciós megállapodásban rögzített) kötési árat. Az elõbbi különbségek miatt a warrant értéke különbözik egy azonos feltételekkel rendelkezõ vételi opció értékétõl. Jellege: Opciós utalványok lehetnek amerikai illetve európai eredetûek. Az amerikai warrantot a lejárat napjáig bármikor le lehet hívni, míg az európait csak a lejárat napján. CFD (Contract for Difference): A CFD egy olyan befektetési eszköz, amely egy másik eszköz (mögöttes, underlying) árfolyamát követi. Tulajdonképpen egy forward (jövõbeli) megállapodás a két fél (eladó és vevõ) között, hogy a nyitó és záró ár közötti különbséget a vesztes fél megfizeti a másiknak készpénzben. A CFD-vel való kereskedés tõkeáttételt tesz lehetõvé, mivel ez is egy származtatott (határidõs) ügylet. Mivel a CFD egy külön eszköz, amivel kereskednek, a ráható keresleti és kínálati erõk is befolyásolják az árat, aminek következtében a CFD-k árfolyama eltérhet a mögöttes eszköz árfolyamától. A nagy kilengések ellen azonban az arbitrázs lehetõsége véd (lásd arbitrázs). Fontos azt is tudni a CFD-krõl, hogy ezek nem biztosítják ugyanazokat a jogokat, mint a mögött es termékek (pl. egy részvény CFD-vel nem lehet szavazni a közgyûlésen). ETF: A tõzsdén kereskedett indexkövetõ alapok (ETF – Exchange Traded Fund) a nyílt végû befektetési alapok speciális formája. Az ETF megvásárlásával a befektetõ gyakorlatilag egyetlen tranzakcióval megvásárolhatja az alap által követett indexet. Az ETF egyesíti az egyedi részvények vételének gyorsaságát és rugalmasságát a befektetési alapok széleskörû kockázatmegosztásával és alacsony költségeivel. Az ETF-ek piaci likviditását folyamatos árjegyzés biztosítja. Commodity: Nagy tömegben jelenlévõ, viszonylag homogén árupiaci termékek összessége, melyek tõzsdei kereskedelemre alkalmasak. Az árutõzsdékkel kapcsolatos legfontosabb követelmények, rendszeres tõzsdei árjegyzés, minél nagyobb likviditás mind a spot, mind az adott határidõs termineknél. Az árupiaci termékek fõbb fajtái: fémek, nemesfémek, szénhidrogének, ipari alapanyagok, mezõgazdasági termékek. Az utóbbiak jellemzõje, hogy adott régióban állíthatók elõ, emiatt bizonyos árutõzsdék helyzeti elõnyt élveznek adott termék kereskedelmében. Az árutõzsdék kialakulásában sok esetben meghatározó tényezõk a kialakult kereskedelmi útvonalak. Pl. Rotterdam (Európában egyedül itt van növényi olajra tõzsdei jegyzés). A Budapesti Árutõzsde jellemzõen gabonatõzsde. Bár forgalma a hazai gabonapiac méretéhez viszonyítva elenyészõnek tekinthetõ, mégis az itteni árjegyzés irányadónak (benchmark) nevezhetõ a kétoldalú OTC ügyletek megkötése során. Sõt számos esetben régiós szinten is a BÉT-es termékárak tekinthetõk viszonyítási alapnak.
