BARTÓK BÉLA GYERMEKKORA

„…ELSŐ TANÍTÓM ÉDESANYÁM VOLT…”

Bartók Béla gyermekkora

„…ELSŐ TANÍTÓM ÉDESANYÁM VOLT…” BARTÓK BÉLA GYERMEKKORA „Már egész kicsi korában észrevettük, hogy nagyon szereti az éneket, a zenét.” – írja róla egy levélben édesanyja – Voit Paula – 1921ben Bartók Béla idősebb fiának, ifj. Bartók Bélának. A zeneszerző gyermekkori évei egy zenész csodagyerek első lépéseit mutatják be számunkra. Bartók Béla 1881. március 25-én látta meg a napvilágot a Torontál vármegyei Nagyszentmiklóson

id.

Bartók

Béla

iskolaigazgató és Voit Paula tanítónő első gyermekeként. A családi légkör is kedvezett, hogy a kis Bartók figyelme a muzsikára irányuljon. A zeneszerző így emlékezik 1923as önéletrajzában atyjára: „Atyámban, aki egy gazdászati iskola igazgatója volt, meglehetősen magasfokú

zenei

műkedvelőkből

tehetség zenekart

élt,

zongorázott,

szervezett,

sőt

megpróbálkozott táncdarabok komponálásával is.” A zeneköltő később így emlékszik vissza édesanyjára, ki énekelt és zongorázott: „Azt hiszem, zenei tehetségemet, muzsikus hajlamomat ettől a finom lelkű, drága asszonytól örököltem”. A nagyszentmiklósi városi néptanács őrizte anyakönyvben található bejegyzés tanúsága szerint a zeneszerző teljes neve: szihafői Bartók Béla Viktor János. A „szihafői” nemesi előnév, a ’Béla’ nevet édesapja, a ’Viktor’-t

keresztatyja,

Schreyer

Viktor

„köz-

és

váltóügyvéd", a János nevet nagyatyja neve után kapta. A szülők a 229-es számú házban laktak, azonban a ház pontos helyéről sem a városi levéltárból sem a temesvári telekkönyvi iratokból nem kapunk választ. A mai Victor Babeş utca 100. szám alatt emléktábla hirdeti születését, ám ezt egy nappal korábbra, 1881. március

26-ra

teszi.

Bartókék

háza

feltehetően a földművelési iskola területén állhatott. Édesanyja feljegyzéseiből szinte évről évre értesülhetünk a nagy tehetségű gyermek fejlődéséről.

1



Pólyás korában pesztonkája (száraz dajka, ki a csecsemőt ölében hordozza, ringatja, de nem szoptatja)

énekelt

neki,

melyet

a

kis

csecsemő nagy élvezettel hallgatott. Az édesanya

visszaemlékezése

szerint

egészséges, életerős csecsemő volt. A három hónapos kis Bartókot himlőellenes oltással megfertőzték, emiatt ötéves koráig folyamatos orvosi kezelésben részesítették. Az anyai féltés és dédelgetés védő szárnyai a gyermeket félénkebbé tették. Ha észrevette, hogy sajnálják, elbújt. A betegség miatt átlagosnál később kezdett el járni. Kétéves elmúlt, mire beszélni kezdett, de az ének, a zene korán felkeltette érdeklődését.

A Bartók másfél esztendős volt, mikor anyja zongorán egy táncdarabot játszott, mely figyelmet ébresztett a gyermekben. Másnap kicsi ujjával a zongora felé mutatott, mégegyszer hallani szerette volna a dallamot. Az édesanya több más táncdarabot is eljátszott, de a kisfiú csóválta a fejét. Ám amikor

azt

a

bizonyosat

játszotta,

elmosolyodva bólintott. Édesanyja így emlékszik vissza három, négy éves korára: 3 éves korában dobot kapott, ezzel nagy öröme volt, ha én zongoráztam, ő kicsi székére ült, előtte zsámolyon volt dobja és megadta a pontos ütemet; ha 3/4-ből 4/4-re mentem át, egy pillanatig abbahagyta a dobolást, ekkor folytatta a megfelelő ütemben; még most is magam előtt látom, mikor nagy komolyan és figyelmesen kísérte játékomat. Ha nálunk némelykor cigányzene szólt (rendkívüli

2



alkalomkor), ő intett, hogy oda vigyük és akkor

Bartók kérve kérte édesanyját, hogy tanítsa

bámulatos figyelemmel hallgatta a zenét; a vendégek

zongorázni, ám az asszony a kisgyermek

nem győzték eléggé nézni, hogy ily csepp gyermeket

gyenge szervezetére hivatkozva nem tett

így leköti a zene. 4 éves korában egy ujjal kiverte a

ennek eleget. Azonban

zongorán az előtte ismeretes népdalokat; 40-et

születésnapja – 1886. március 25. – nagy

tudott és ha mondtuk a dal kezdő szövegét, ő

ajándékot

azonnal tudott játszani. Jó emlékező tehetsége volt

zongorára való tanítását. Kevesebb, mint egy

már akkor.

hónap múlva – április 23-án – Béla napkor

1885. január 13-án hunyt el a nagymama

atyját egy kis négykezessel lepte meg.

hatvan

esztendős

korában,

rejtett:

Bartók ötödik

édesanyja

elkezdte

„szívhűdés”

következtében. Még ugyanebben az évben június 11-én megszületett Béla húga, Bartók Erzsébet Clementina Paula.

A

muzsika

mellett

foglakoztatta,

a

természet

selyemhernyókat

is is

tenyészetett. Hétéves koráig nem járt iskolába, otthon tanította édesanyja. Könnyen és szívesen tanult. Külön vizsgázott a tananyagból. Nagyszentmiklóson, később Nagyszőlősön és

Nagyváradon

tanult.

Édesanyja

így

emlékszik vissza fia tanulóéveire: „Tanítója

3

nagyon szerette, egyáltalában később is - kivéve



Nagyváradon - minden iskolában kivívta tanárai

révén birtokolt igazgatói lakást át kell

szeretetét, mert szorgalmas és jó magaviseletű fiú

adniuk.

volt.”

költöztek.

A szülők óvták a sok sétától. Hatéves

géniusza mit sem érzett meg ebből a

korában utazott el először otthonról, az

tragédiából: édesanyjától tudjuk, hogy már

ausztriai Radegund fürdőhelyre, apjával. Innen

hétévesen „abszolút hallása volt”.

írta édesanyjának első levelét is.

Nagyszőlősön 1892. február 1-jén a polgári

Egyik legmeghatározóbb zenei élményét

iskola tanulói szegény tanulók segélyalapja

jelentette az apja által vezetett Zene- és

számára hangversenyt adott. A közönség

Dalegylet 1887. március 26-ai nagy sikerű

figyelmét nagymértékben magára vonta „a

hangversenye. Bartók Béláné erről így

kis Bartók Béla II-od osztályos gymnasiumi tanuló,

emlékszik vissza: „ez volt az első alkalom,

ki

amikor kisfiunk orchesterzenét hallhatott. Jól

vendégszerepelni jött N. Szőllősre. Az előadott

emlékszem még, hogy a Semiramis ouvertürjét adták

klassikus darabok a legnagyobb kézi ügyességre

elő, mint első darabot. A vendégek tovább ettek-

vallanak, s hogy a zongora művészetre a 10 éves

ittak, de ő azonnal letette az evőeszközt és teljes

fiúnak nagy hivatottsága van, kétségen kívül

odaadással hallgatta a zenét, el volt ragadtatva, de

elárulta az eljátszott darabokkal. A fiatal genie

méltatlankodva mondta, hogy tudtak a többiek

kompositójából is bemutatott egy darabot, "A Duna

enni, mikor ilyen szép zene szólt.”

folyását", mely szintén sok tapsot nyert. A kis

1888. augusztus 4-e nagy szomorúságot

Bartók Béla első nyilvános fellépése alkalmából

hozott a Bartók családnak: a 32 esztendős

kapott szép díszes csokrot.” E zenedarab a kis

családfő – id. Bartók Béla – elhunyt. Az

Bartók jegyzeteiben így szerepel: „A Duna

édesanya a férj halálát követően is nagy

folyása,

gonddal

Szerzemény

nevelte.

A

megtört

család

Ezt

követően

Azonban

zongora

a

Nagyszőlősre gyermek

művészetét

ajánlva helye:

mamának,

zenei

bemutatandó,

1890–1894.

Nagyszőlős-Nagyvárad

eltartásának terhe az anya vállára nehezedett.

Nagyszentmiklós” Tehát mivel a teljes mű csak

Az

ám

’94-ben készült el, így annak csak egy

Gyermekeit

részlete hangozhatott el a koncerten. Schreyer

rendszeretetre és pontosságra nevelte. A kis

Viktortól is értesülhetünk a gyermek zenei

Béla gyorsan alkalmazkodott a szerény

fejlődéséről. A következőket nyilatkozta

körülményekhez.

füzeteket

ezzel kapcsolatban a Temesvári Hírlap egyik

esténként apja nehéz lexikonjai alá rakta,

munkatársának 1926. november 19-én: „Tud

iskolában

zongoraleckéket

nem azt

Az

tanított,

adott.

iskolai

„mert csúnya a füzet, ha szamárfüles” – vallotta be felnőttes komolysággal. 1888 őszén hivatalos értesítést kaptak, hogy az édesapa

4



már komponálni is, s bizonyságul bemutatta nekem a Trillereket. Mire én megkérdeztem, hogy hát ez micsoda? A kisfiú pedig ezt válaszolta: A Duna, amint folyik.” A Nagyszőlősi évek után évente költöztek: Nagyvárad, Pozsony, Beszterce, majd újra, ezúttal már végleg Pozsony. Itt már komoly zenei tanulmányokat végez Erkel Lászlónál (Erkel Ferenc fia). Majd 1899ben sikeres felvételt nyer a Zeneakadémiára. Ezzel számára a gyermekkor évei véget érnek, s belép a nagybetűs élet rengetegébe.

Pákozdi Csaba

5

BARTÓK BÉLA GYERMEKKORA

Recommend Documents