Barlangrajz. Erdõtûz

Szeretettel köszöntjük a 80 éves Czigány Györgyöt! CZIGÁNY GYÖRGY

Barlangrajz Kilépni a nem hihetõbõl, elõbb még volt s már nincs idõbõl, elhagyatva a boldogságban, és repülve, ha nincsen lábam, ki a szóból, a szeretetbõl! Vérezni Isten mosolyában, ha iszonyú irgalma megtör.

Erdõtûz Mind erdõvé öregszünk. Malaszttal teljes a tûz itt, virágok égnek. Füstbõl kihajló testek, táncosnõk a szirmok: láng is, fölfakadó fohászként. Fákról lesöpört füttyök, ékszerek gyûlnek lábunk alá. A föld emésztõ kérgén kígyóvonaglássá lassul a madárhang: elakadt trillák nyûge a dallam. Könyörgés volna?

38

BAÁN TIBOR

„Egyetlen pillanat se vész el…” Czigány György 80 éves A nyolcvanéves Czigány György (furcsa ezt a kerek számot betûvel is leírni) országosan ismert személyiség. Ki ne ismerné hangját, arcát, alakját, amikor zenei, irodalmi és vallási mûsorok ezreiben szerepelt, szinte napi rendszerességgel a rádióban és a televízióban. Zenei mûsoraiban (1956-tól, mikor a Rádió Zenei Osztályára került) a testvérmúzsák is szóhoz jutottak. „Igyekeztem mûsoraimba – írja – az irodalmat is becsempészni. Mozizenék ürügyén Mándy-novellák részleteit. A zene szava címen hosszabb Illyés-beszélgetést. Az elhallgatott költõi vénám itt szerephez jutott, fölfakadt zenei-irodalmi mûsorok kísérõszövegeiben, portrék készítésekor, hangversenyek, kulturális események közvetítéseiben. Rádióban, televízióban több mint öt évtized alatt sok ezer mûsort hozhattam létre. Kommentátora voltam még Antall József temetésének is, két magyarországi pápalátogatásnak, alapító szerkesztõ-mûsorvezetõje lettem a Ki nyer ma? déli élõadássorozatnak. Másfél évtized a Muzsikáló reggel hajnali adásaiban. Csak a derû óráit számolom tévéadások, Házimuzsika 1967-tõl a Rádióban a kor legjobb muzsikusaival, s mindig költõvendéggel… Portré Ottlik Gézáról, Nemes Nagy Ágnesrõl, Mándy Ivánról, Pilinszky Jánosról, Weöres Sándorról, Borsos Miklósról, Somogyi Józsefrõl s a fiatalabbakról. Ezek emlékei novellaszerûen megjelennek prózaköteteimben – rádió, tévé, zene és költészet egyetlen életmû -szólamait adják.” Az idézett adatok, s az adatok mögött meghúzódó eseményerdõ, bármennyire is megképzi elõttünk a budapesti születésû, Gyõrben nevelkedõ, majd zongoramûvésztanári oklevelet szerzett („diplomahangversenye 1956 tavaszán volt a Zeneakadémián”) Czigány György szelíd derûvel lágyított, mégis alapvetõen komoly arcvonásait, mégis az emlékezés fekete-fehér képpontjaiból összeállt portré számos kérdést vet fel. Vajon miféle varázsköpeny óvta és védte a nehéz történelmi idõket (háborús gyerekkor, ötvenes évek stb.) megélt ifjút? A válasz – s ebben a Gondviselésnek is fontos szerepe lehetett – a zenei tehetség, a zene, ez a titokzatos rezgés, melyben a kozmosz isteni lényege a legteljesebben képes megnyilvánulni. De nemcsak errõl, a zene történelem feletti, a politikai elvárásoktól többé-kevésbé független hatalmáról van szó, hanem a harmóniát magában hordozó én világbanlétérõl, kapcsolódási képességérõl, a humánum csendes, de folyamatosan kiáradó jelenlétérõl, amelyben a szolgálat, a magasrendû zenei ismeretterjesztés (mely a nagyvárostól az eldugott nyári konyhákig szinte személyes ismerõsünkké tette) és az alkotás valójában (habár utóbbi tevékenység lényege az elvonultság) mégis egyenlõ súllyal van jelen az életmûben. Egyik a másik elõfeltétele. Egyéniségét az országos ismertség sem tudta kilendíteni finom tapintatából. Mindvégig sikeresen megõrizte az önmagán túli ügyszeretet alázatát. Valahogy úgy, mint a pap, aki miseruhájában kilép az egyes szám elsõ személybõl, hogy egy kollektív én nevében emelje föl a hívõk lelkét. Ez a ritka tulajdonság Czigány György életképletének egyik legfontosabb vonása, amely a megértõ elfogadás varázskörébe állította anélkül, hogy meg kellett volna tagadnia meggyõzõdését. Életének eseményei ugyanezen logika alapján magától értetõdõ természetességgel, organikus módon, nagyobb viharok nélkül következtek és következnek egymásból. Nem mintha nem lettek volna nehéz életszakaszai, ám ezeket is a létezés aranyegyensúlyát ismerõ derû, az isteni pedagógia mûködését felismerõ tudat fényével világította át. Hogy ez miképp és hogyan volt lehetséges, arról a sokáig árnyékba maradt költõi és írói életmû (közel negyedszázad könyv: vers, önéletrajzi vallomás, interjú és Czigány György kifejezését idézve „kamarazene-sûrítettségû széppróza”, a létezésetika tárgykörébe sorolható intelem, filmetûd-forgatókönyv stb.) tanúskodik. Czigány György elsõ költõi jelentkezése idején, A magunk kenyerén címû antológiában (Szépirodalmi, 1971) negyvenéves, azaz érett személyiség, akinek verseirõl Borsos Miklós a következõket írta: „Csak gyufalánggal tudok rávilágítani az elõttem levõ költemények gazdag világára. Czigány verseit olvasva

39

feltûnik, hogy nem oktat, nem panaszkodik, nem agitál, nem lázad…. Az értelem ad formát mondanivalójának. Mûveltsége önnön bírájaként határozza meg költõi szándékait. Amihez hozzányúl, soha nem több, mint amit mondani akar.” Mindebbõl a természetes arány- és formaérzék az, amire föl kell figyelni. Annál inkább, mert az életmû egyik foglalatának tekinthetõ – nekem különösen kedves – Mézet ont az ég hetven versének (Szent István Társulat, 2002) bevezetéséül szolgáló Rákos Sándor-levél (1987 õszérõl) ugyanezt a gondolatot erõsíti meg. Így: „Már eddigi köteteidbõl, (de minden egyes versedbõl is) kitûnt fölényes formakultúrád, szerkesztõ tehetséged. (Gondolom, ebben mély zenei ismereteidnek is szerepe lehet). A sûrítés módja is, az indulat- és gondolatmenetek grafikonja is, az asszociációhálózat topográfiája is egyéni, csak rád jellemzõ”. Az eddigi megállapítások alapján (mi, olvasók, az értékelvû líra elkötelezettjei) aligha csodálkozhatunk azon, hogy az életmû egymást követõ, egymást magyarázó kötetei: az Aszfaltfolyók-tól (Magvetõ, 1974) a Zárófogadásban (Szent István Társulat, 2009) olvasható, prózában írt, de verseket, versbetéteket is tartalmazó, nem utolsósorban a szeretett feleség elvesztéséhez kapcsolódó regényes életvallomásig bezárólag egy következetesen megvalósított növekedési tervet váltanak valóra. Ennek lényege, hogy Czigány György a köznapi élet megfigyeléseibõl, „a telített látványból” (Lator László) kiindulva metafizikai összefüggésekre döbbent rá. Hogy ez miképpen történik, arra a legjobb példa az Itt van Pompeji címû kötetbõl (Pannónia Könyvek, 1997) a Fodor Andrásnak ajánlott Megint címû vers, melyben a köznapi valóság és a magasrendû gondolkodás (a transzcendencia elrugaszkodási pontja) magától értetõdõ módon találkozik. A romeltakarítással foglalatoskodó történelemtanár Bergson filozófiáját magyarázza: „az emlékezés nem / viszszatérés a múltba, hanem / a múlt minduntalan betolakodása / a jelenbe”. E logika egyenes meghosszabbításában helyezkedik el a Lázár-pillanat megállapítása a bibliai Lázárról: „Egyetlen pillanat se vész el / léted jelenidõ marad / az Univerzumban: elviselhetetlen / nyomása elõl hiába menekültél / ügyes-bajos halálod / búvárharangja alá…” Vagyis a „jelenbe tolakodó” , a jelenben folyamatosan tovább gyûrûzõ múlt az ember felelõsségére hívja fel a figyelmet. Arra a körülményre, hogy mi, emberek az általunk teremtett idõben, azaz a „teremtõ idõben” élünk, s ennek következtében minden lényeges vagy éppen lényegtelen tettünkkel és gondolatunkkal az Univerzum egészével és végsõ soron a létünket végtelenül meghaladó transzcendenssel kommunikálunk. Czigány György verseiben ezt a folyamatot érzékeli és érzékelteti. Ez a magyarázata annak, hogy versei a valóság dokumentálható részleteibõl kiindulva (pl. „teáscsészén kigyúlt cseresznyeminták”, a visszapillantó tükörben megnyúlt, hátrafelé futó lányalak) nemcsak önmagukat jelentik, hanem az én gazdag lelkiállapotát. Minden élethelyzet találkozás az immanencián túlmutató transzcendenssel, s ezen keresztül az én kozmikus felelõsségével. Ez a mögöttes filozófia magyarázza meg, hogy legapróbb tetteink is jelentõséggel bírnak. Valahogy úgy, ahogyan ezt a Xéniák megállapítja: „Agyunk magától mûködõ / költészete kilép minden idõbõl / a magba zsugorított távval dolgozik”. Az idézet nyomán, szûk ösvényen haladva tovább, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Czigány György költészetének harmóniája az idõk teljességének elfogadását jelenti. Az isteni idõ végtelenjében a napi törõdések, de még a tragédiák is belesimulnak a töredékes létezést meghaladó üdvtan logikájába, amelyrõl a spirituális költészetnek, így Czigány György lírájának is fontos mondanivalója van. S hogy a spiritualitás éppenséggel nem jelent valami valóságtól való elrugaszkodottságot, hanem sokkal inkább a valóság elfogadását, arra jó példát a Dosztojevszkij közismert regényalakját megidézõ Zoszima-versek szolgáltatnak, így az Ezt is Zoszima mondaná? paradoxona: „Hiszen a hó és kalács / illatú karácsony öröme is / egyhelyben röpköd, vergõdik / fagyott szárnyaival, holott sehol / a drótháló: kalitkánk / is madár!”. A megállapítást „a belsõ tapasztalat (…), a hit kristályos fölizzásai” (Vasadi Péter) indokolják. Az éppen csak felvillantott versek, versidézetek ösvénye meredeken vezet a létmegértés magaslataira, ahonnan széttekintve korunk olvasója önmagával találkozhat. A nyolcvanéves Czigány György lelki alkata szerint nemcsak a zene világegyetemébe, s ezen keresztül a létharmónia bölcsességébe vezetõ kalauz, hanem költõ, író, akinek modernsége éppen abban áll – példa erre legújabb könyve, a 80 nyár (Szent István Társulat, 2011) –, hogy vállalja a profán világ szakralizálásának küzdelmes feladatát, amire égetõ szükség van. Ehhez kívánok az Égi kémia írójának növekvõ olvasótábora nevében erõt, egészséget. Isten áldja a nyolcvanéves Czigány Györgyöt!

40

DEÁK LÁSZLÓ

Repkény 10. (felismeri Szindbádot) Már alkonyodott, mikor az utolsó rokon is elment Csipkétõl. A kórterem betegei kimerülten hevertek ágyukon. Mintha kutyafejû tatárok nyargaltak volna át a szobán, porzott utánuk az út, a levegõ, mukkanni se tudott senki. Csipke viszont érzékenyen és hangosan sóhajtozott, nyilván könnyeivel küszködött. – Nem tudtak még egy fél órát kitartani, most mondjátok meg, milyen ez az én családom? Az egyik elájul, a másiknak folyton vécéznie kell, a nagyfiam egyfolytában telefonál, hogy mi a francnak, nem tudom. Az asszony egyfolytában tömne, pedig nincs semmi étvágyam. A kicsik aranyosak, csak nagyon el vannak kényeztetve. Ma már nem tudják ezek, hogy kell megfogni a gyereket. A Tata megmutatta volna nekik, hogy arról koldulnak. De sajnos meghalt. Tavaly halt meg. Ugyanebben, ni, amivel én is itt vagyok. – Ne kezdd most te, jó! Épp elég volt eddig. Nem ártana egy kis csönd! – szólt rá Balogh, aki alig kapott levegõt, a lányai megint nem jöttek, egyszóval odavolt. Táncos legszívesebben felröhögött volna. Így kikészíteni három javakorabeli férfit két óra leforgása alatt, ez már valami! Keményen megdolgoztak bennünket, gondolja Táncos, a doktorok se különben. De erõt vesz magán, felkászálódik, Balogh tátott szájjal nézi. – Hova mész? – Csak ide ki, levegõzni. – Azannya! Nem férsz a bõrödbe. Látom. – Na és, ha nem, csak te beleférj a sajátodba, sztahanovistám. – A nénikéd, az a jó nénikéd. Elsétált a törött ablakig és vissza, aztán a folyosó másik végéig és vissza. Végül a keresztfolyosó végi ablakig, az intenzívre vezetõ ajtó elõtt, megállt a faládákban döglõdõ pálmafélék között egy darabig, és vissza. Ezt megismételte három-négyszer, mire eszébe jutott valami. Ági. Hédi. Lonci. Érdekes, miért pont õk, gondolja Táncos, miért nem a többiek? Vagy valami egészen más, ami véletlenül sem nõ. Valami nemtelen dolog. Nem, ilyen nem jut eszébe most. Egyáltalán, valamikor eszébe jutott ilyesmi? Kétlem. Aligha. Nem. Talán, mert tavasz van, attól. Valójában tavasz lenne, ha nem itt vesztegelne, de így is, lám, utat tör magának a tavaszi esszencia. A csattogó hímség. Vihánc és bírvágy, da capo al fine. „Tavaszi áldozat”, a Sacre, ez a nagy színpadi humbug és remekmû, a modernek fellépése, meg minden, és a nyomorult Nyizsinszkij eksztatikussága, naivitása, elmebaja, exhibicionizmusa, rabsága itt a Hûvösvölgyi úton. Ez is benne van. A tavasz része. Lennél te rózsa, rózsabimbó, Lennék a méh – dúdolja Táncos. A Dollárpapa filmslágere volt, azaz a hitelesség kedvéért vették elõ a régi dallamot. Most éppen, én is elõvenném a régi dallamot, gondolja Táncos, hogy újraéledjek általa, magamra ismerjek, hiszen lassacskán minden vonásom elvesztem. Pedig, nem tagadom, figyelmeztettek elegen, gondolja Táncos, de fütyültem rá. Amíg fitt az ember,

minden jó tanács smafu. Késõbb pedig már késõ. Jó lenne bizony idõben megszívlelni, élni vele, biztonságba kerülni. Vajon miért nem hajlottam rá sosem. Önfejû volnék? Igen, bizonyára az vagyok, gondolja Táncos. Erõs késztetés és kíváncsiság lakozott benne régi holmik birtoklására. De nem az értékük vonzotta, még csak nem is a szépségük. Különben se lehetett ráfogni, hogy széplélek volna. Egyetlen szempont vezette szerintem, hogy a tárgyon meglátsszon régi mivolta. Legyen, mondjuk törött, csorba, fénye vesztett, és így tovább. Sérültnek kellett lennie, valaminõ szenvedést illett sugároznia. Csak ezen az áron sikerül kiváltani Táncos figyelmét, pártfogását, szeretetét. Most a tavasz érzete és önnön testének sebzett, kipróbált volta, e kettõ váratlan és intenzív hangulati együttállása különös érzéssel töltötte el, s szinte magába szívta a közeli lehetõségnek ható elmúlás gesztenye ízét. Gesztenye? Hiszen a télnek már régen vége. Vagy éppen ezért? A bevégzettség aromája ez, a visszahozhatatlané, ami hajdan gyomortáji nyomás képében jelentkezett alkalmilag, hogy Ági kiadta az útját egyszer s mindenkorra a Közgáz mögötti tér padján. Közben nem fukarkodott a dicsérõ jelzõkkel sem, bár magasztalást is mondhatnék, ám ez se változtatott a rideg tényen: vége. Hidegen vágott Táncos arcába, aki, bár tisztában volt sok bûneivel, igyekezett mentegetni magát, és vétkeinek súlyát. Csak kinevettette magát. Most nem volt pardon, és nem kellett a duma. Szavai nem ültek, hanem elszálltak, mint könnyû pára. Végleg leszerepelt. Most is fáj, gondolja Táncos a nagyfejû után nézelõdve, és biztos azért, mert nagyon megérdemeltem. Hiába, hogy tapasztalatlan tacskó voltam, mi más, hiába, hogy én mindent másként gondoltam, hiába, hiába. Akkor is tavasz volt pedig, koratavasz, már le lehetett ülni egy padra. De nem sokáig, még fáztunk mindketten. És persze még hidegebbet kavartunk magunk körül szavakkal, pedig nem erre valók a szavak, rosszul, mostohán bántunk tehát a szavakkal is. Mintha nem létezne megértés, elnézés, bocsánat. Milyen ostobán voltunk fiatalok! És ugyanígy öregszünk meg. Semmi okosodás, beérés, belátás, lemondás satöbbi. Inkább tartsd szem elõtt a hiú, falánk, irigy, sõt fösvény vénemberek tömegét. A házsártos, szipirtyószerû, vénhedten is versengõ vénasszonyokat. Valamint a kockafejû, vaskalapos ítészek, erkölcsbírák, zsáktestû ülnökök (forrás: Büky Géza) hadát, illetve haddelhadát, életünk fõ megszomorítóit. Kik õk? Mi magunk vagyunk. Velem, gondolja Táncos, mindegyik rondán szakított, voltaképpen halálosan megsértettek vele. De azt persze nem tudom, hogy ezt megelõzõen mit tettem én, amit õk már nem bírtak tovább? Amitõl betelt a pohár. Mert minden esetben halványan elõbukkant egy ilyen motívum, mintegy mellékesen. Hiszen értem én, számukra az volt a fontos, hogy õk kezdeményezzék a szakítást, maguk miatt, gondolja Táncos. Mielõtt bevonult ide mûtétre, újabb szokásától eltérõen bement a Szent Rókus-kápolnába, egy imára, ahogy

41

mondta, de négy ima lett belõle. Közben kis híján sírva fakadt. Csak úgy menekült meg tõle, hogy magára förmedt, persze hangtalanul: most aztán már elég az önsajnálatból! Harmincéves koráig gyakran járt templomba, azt lehet mondani, néhányszor együtt is betértünk, hol a józsefvárosiba, hol a ferencesekhez, vagy néha a pálosok Egyetem téri templomába. Táncos sosem imádkozott, nem gyónt, nem áldozott, nem is énekelt a hívekkel. Sosem nyúlt a szenteltvíztartóba. Csak állt, nézelõdött, nagy ritkán beült a padsorba. Sosem adakozott, legalább is én sosem láttam. Táncos édesanyja volt az, aki a legsötétebb években is pontosan fizette a református egyházi adót. Az „adószedõre” még jól emlékszem. Sovány, savanyú sárgaképû, cvikkert hordó és fekete ruhába bújt öregedõ férfi volt, Eden kalapban. Az aktatáskáját olyan módon hajtotta össze, s hordta a hóna alatt, mint az ügyvédek. – Te anya, ez a pofa már régen felépítette a házát a te adódból – ugratta Ica nénit az öreg Táncos az egyházfi távozása után. Talán semmin se tudott ilyen önfeledten, szívbõl nevetni. Komiszkodó, sok tekintetben szerencsétlen alkatú és sorsú, de aranyos ember volt. Sajnos sosem tudtam kimutatni felé, hogy mennyire kedvelem, így azt is képzelhette, hogy utálom és kerülöm. Halála után ez a gondolat még sokáig bántott. Táncos az idõk során a legkülönfélébb bibliakiadásokat vásárolta össze, aztán cserélgette õket, ez a szokása máig megmaradt. De sokban megszelídült már. Legfõbb célkitûzését, hogy egy latin nyelvû teljes Vulgátát szerezzen, nem sikerült megvalósítania, ami kész röhej. Mert jó húsz éve a legkülönbözõbb egyházi kiadók versengenek a piacon, de ezt a rést egyiküknek sem sikerült betömnie. Bizonyára nem is jutott eszükbe, hogy felmérjék a potenciális keresletet, hogy aztán szemfülesen õk maguk elégíthessék ki a vágyakozókat. Mindnyájan gyerekcipõt hordunk. Persze nincs mit csodálkozni. Ahol a hagyományokra épülõ társadalmi haladás természetes láncolata megszakad, hogy vezetõinek agybajából és aljasságából kifolyólag a lakosság holmi nemzeti szocialista, máskor kommunista kísérletekre áldozzon pótolhatatlan évtizedeket, ott még sokáig nem lehet az igazságérzetre és a józan ész szavára támaszkodni. Úgy is mondhatnám, fertõzött területen minden másképp van. Még a sündisznó is tollas. Az a rend, amelynek összeroskadását például Márai oly nagy invencióval ábrázolta, meggyõzõ jóslata ellenére még dõlögetett egy darabig, sõt még ma is dõlöget. De az új rendek, amelyek e halódónál többet-jobbat ígértek, hamar a talpuk alá terelték az alkotmányt, mígnem dõltükben aztán maguk alá temették. Rém nehéz onnan újra kiszabadítani. Voltaképp ez folyik most, a választói leitatás és kijózanítás változó keretein belül, egyelõre az önmagát sikeresen túlélõ elit hasznára. Könnyû nekik, hírbõl sem ismerik a lovagiasság fogalmát. Ezzel egyidejûleg, városunk régi kerületei ijesztõ módon kezdenek visszalumpenesedni a hetvenes évek elejének szintjére, ami önmagába véve is kész csoda. Amikor az ember feladja, a környezete követi õt, rúttá és ellenségessé válik. A városnak ugyanis nincs politikai pártállása, hogy magától kövesse a fennálló hatalom szerinti helyes utat. Hanem ha elhanyagolják, elhanyagolt lesz. Az Isten se menti meg. Minderrõl Táncosnak merõben más volt a vélemé-

42

nye. A társadalmi haladásról, szerves fejlõdésrõl és más effélékrõl lesújtó véleményt formált. Azokat a politikai és társadalmi megpróbáltatásokat pedig, amelyeket a közép- és kelet-európai társadalmak az elmúlt évszázad során kényszerûen elszenvedtek, lehangoló, de szükséges folyamatnak tartotta. – Ki szereti a szörnyûségeket? Senki. Ki törekszik arra, hogy minél rosszabb legyen neki, hogy állandó bizonytalanság és fokozódó nehézségek közepette élje le az életét? Senki. És bár az ember nem kísérleti nyúl, mégis csak ilyen áron derül ki, hogy valójában ki õ, és mennyit ér? Amit mi kultúrának nevezünk, az a bõségbõl fakad. Amit mi erkölcsnek nevezünk, az ínségbõl és szenvedésbõl fakad. A kettõ együtt nonszensznek hat, valójában pedig a soha el nem érhetõ ideál maga. Igazság, józan ész, lovagiasság, szépen csengõ szavak, csak jelentésük bizonytalan. Ilyenformán nem élet és halál kérdései ezek, még csak nem is a kultúráé vagy az erkölcsé. Köznapi, köznyelven fogalmazott elvárások, talán jogosak, bizonyára szokásosak, de távol esnek a magasabb minõségû követelményektõl. Az, hogy mi másoknál talán zaklatottabban éltük át az elmúlt századot, az se nem elõny, se nem hátrány, hanem sors. A többi akár igaz is lehet. A magam számára is rejtély, miért fordult éppen erre, Táncos éppen aktuális monológjába torkollóan ez az ártatlanul induló, csupán a Vulgáta-kiadások beszerezhetetlenségét felpanaszló rész? Pontosabban, még elõbbre tehetõ az elkanyarodás onnan, hogy Ági kiadta Táncos útját, amibe az kissé belehalt. Mert hiába volt ott talonban Hédike, hiába, hogy sebesen érkezett már, szele az arcába csapott, az új – mi is? szerelem? igen, bizonyára – szerelem Lonci képében, de az Ági okozta fájdalmat mindez még sokáig nem feledtette el. Egyszer rajtakaptam benti szobájában a legérzelgõsebb hangulatba merülten, könnyes szemmel üldögélt az asztal mellett, a Hole in my shoe-t hallgatta olyan átszellemült pofával, ahogy még nem láttam. Mikor meglátott, hirtelen felemelte a Leica-kamerát, kedvenc gépét, amit idáig az ölében dédelgetett. – Ezzel fotóztam kinn Szentendrén, mikor Bandival és Lexivel négyesben kinn voltunk, még nyár volt meg minden, érted, rengeteg felvételt készítettem róla a házak közt meg a fûben fekve, jobbnál jobbakat, és persze odaadtam neki, hogy válogasson. Hát most válogathat, ott maradt nála az egész, és tudom, hogy azért se fogja visszaadni! Mert nem bírná ki, hogy nálam legyen, nekem nincs hozzá jogom. Akkorát tüszkölt, mint egy ló, és óvatosan letette a Leicát. Imádta a fotómasinákat, vett-szerzett-cserélt, állítólag még lopott is gépet, a meglévõ két Leicája, Rolleiflex-e, Pentacon six-e mellé, nem beszélve arról, hogy megtartotta 6x6-os Pajtás-át, a tükörreflexes Zenitet barna bõrtokban, és Szmena 1 gépét is. Sõt nagy becsben tartotta õket még az apja is, akitõl ezt a legkevésbé vártuk volna. Az oroszok, pontosabban a szovjetek – ha bárki el tudná magyarázni, hogy pontosan mit értsünk ezen, mert használni úgy használták, mint Latin-Amerikában a „jenki” elnevezést – a háború után elõszeretettel koppintották le a birtokukban lévõ német gépek, technikai eszközök konstrukcióját, a feltétlen haladás jegyében.Volt például egy – általában oldalkocsis – motorkerékpárjuk, a Tajga, kiköpött ikertestvére a nagy BMW-nek. Csak még többet

fogyasztott. Nem sok érdeklõdést mutattak a licence fogalma iránt. Érdekes, hogy a japánok ugyanezt tették például az olasz motorkerékpárokkal és autókkal, majd önálló fejlesztésükkel mindenkit lefõztek a piacon. Ebbõl is láthatta, aki akarta, hogy a 6 millós emberveszteséggel járó világégés után nem állt meg az élet! – Az istenit neki – folytatta Táncos –, tényleg szeretem ezt a lányt, és hidd el, borzasztó nekem, hogy nem mentünk semmire. Õ se, én se. Most magamat hibáztassam, mint ahogy õ teszi? Neki bizonyára igaza van a maga szempontjából, de én nem érzem bûnösnek magam. Mi lenne a bûnöm, nem is mondtam, nem is csináltam semmi rosszat. Õ döntött egyedül mindenben, vagy az anyjával együtt, ezt nem tudom. Nem kötötte az orromra. Mindegy. Mindegy. És ez így ment még hetekig. Persze nem találkoztunk mindennap. Õ is folyvást utazott, benne voltunk a „fotós fõszezonban”. Szóval a tavasz. Mostanában nem úgy beszélnek róla, mint kikeletrõl, ez a jelentése úgy látszik, megrekedt Balassinál. Gyöngyvirágtól lombhullásig, hangzott Homoki Nagy István természetfilmjének címe, amit annak idején, gyerekfejjel, de nagy élvezettel néztünk a moziban. Általában a Beniczky utcai Otthonban kötöttünk ki, de egyet se hagytunk ki a közeli mozik közül. Legjobban a Corvint és a Vörösmartyt kultiváltuk, mert szép és kényelmes nézõterük volt, és csak jó filmeket adtak, mint premier mozik. A Bányász (azelõtt Bodográf, Mándy egyik kedvenc mozija) két vetítõteremmel mûködött, a Kulich Gyula téren a józsefvárosinak nyitható tetõt szerkesztettek, amilyen a Vörösmartynak volt. A 32-esek terén lévõ Bolha ment a legolcsóbb jegyekkel, de rossz csõmozinak számított, és csak végveszélyben váltottunk hozzá jegyet.

Igen ritkán jött sorba az Üllõi úti Balaton, nem is tudom, miért. Ugyanígy érthetetlen okból nem látogattuk a Népszínház utcai Csokonait, amit szüleink csengõs mozinak hívtak. A Urániát, a Puskint és a Bástyát viszont elég gyakran megszálltuk. Az utóbbinak a háború elõtt Libabõr mozi volt a neve. Az Uránia pedig sokáig úgy élt a szívekben, mint az Ezeregy éjszaka mesés palotabelsõinek földi megvalósulása, amit tán nem is emberkéz alkotott. E három közül mégis a Puskin képviselte az eszményt, az eszményi mozit. Elõcsarnoka és nézõtere maga volt a megtestesült kényelem, nyugalom, élvezet, mint egy jó puha fészek. A legmagasabb fokú kultúrkéjek közé számított beülni a Puskinba, egy jó filmre. Mint a késõbbiekben a botrányos és hamar betiltott Halálfejesek-re, vagy a Harakiri-re, ahol a vetítés alatt folyamatosan ürült a nézõtér. A legkézenfekvõbbnek persze az Otthon számított. Jó büféje volt, málna- és jaffaszörpöt mértek, akadt sósperec és nápolyi, ha nem is mindig friss. Sok más is kapható volt, de abból csak a stollwerk és a frutti érdekelt bennünket. Legalábbis engem. Azt mondták az idõsebbek, hogy a mozi angol érdekeltség gyanánt mûködik, bár mi ebbõl semmit sem tapasztaltunk. A híradók és a nagyfilm között artistamûsor ment élõben, 50 fillér felárral. Nyomorult, lecsúszott, mindenhonnan kikopott artisták léptek fel, természetesen az adott, hitvány keretek között. Ügyetlen zsonglõrök, nevetséges bûvészek, petyhüdt izmú, iszákos erõmûvészek. Néha egy-egy ötlettelen, fülsértõ zenebohóc, vagy bizonytalan kimenetellel kacagtató egyensúlyozó artista. Állatszám nem volt, csak egyszer. Egy szerencsétlen, gumiarcú „mûvész” (akinek vagy egyáltalán nem volt, vagy erre az idõre kivette a protézisét), a sarki csapszék rendszeres pulttámasztója és pohárszedõje váratlanul kutyástól ment fel a színpadra. Az eb néhány szívszaggató lépést még csak képes volt megten-

43

ni két lábon, némiképp billegve, de nagyrészt csupán futkározott a színpadon gazdája körül. Sziszegõ hangokat hallottunk az oldalfüggöny mögül: – Gyere ide, az anyád istenit! Hallod? Ide gyere Rex, ha jót akarsz, mert különben megnyúzlak. Ez a hülye meg végleg ki van rúgva, gyertek már le, az anyátok hétszencségit! Mindettõl függetlenül bírtuk mi ezeket a levitézlett csepûrágókat, csak az ötven fillért sajnáltuk rá, ez az igazság. Még a kutyát is megvédelmeztük, kórusban ismételgetve: – Rexi nem megy sehova! Harapd seggbe a dirit! Laci, a Baross utcai virágárus félkegyelmû nagyobbik fia, akit kifutóként használtak a boltban, de szabadidejében gyakran beült a moziba, egészen eksztatikus állapotba került ettõl a skandálástól. Télen-nyáron rövidnadrágban járt, de így is melege volt mindig, hasig kigombolta az ingét. Állítólag egyetemre járt már a háború vége felé, de az ostromkor légnyomást kapott. Azt állították, attól zavarodott meg. Felfújt pofazacskóján dobolt, fogain xilofonozott a körmével, egyszóval ügyesen és talpraesetten elszórakoztatott bárkit. Zsebeit degeszre tömte keresztrejtvényekkel, mert szakadatlanul fejtette egyiket a másik után, méghozzá viharos sebességgel. A belváros akkor még tele volt jellegzetes, ártalmatlan futóbolondokkal, akiket mindenki név szerint ismert, ahogy illik. Virágos Laci közéjük tartozott, talán õ volt köztük a legszínesebb egyéniség. Számunkra valamiképp õk szimbolizálták a változatlan örökkévalóságot, mert mindenki más kénytelen-kelletlen csak megtört a diktatúra pörölye alatt. A hülyéknek se volt kegyelem, csak õk nem tudtak sem színlelni, sem alkalmazkodni. – Látom, téged nagyon ismer ez a virágárus, legalább két percig bólogatott feléd, de észre se vetted. – Észrevettem. A Baross presszóban ültek, két-két mignon mellett, kivételesen, mármint kivételnek számított, hogy Ági átjött Pestre. – Miért bólogat? És miért rángatja szét az ingét? – Süsü. Dilis. Amúgy nagyon értelmes és kedves fickó. Légnyomást kapott. – Mikor? – Hogyhogy mikor? Ostromkor. – Tehát akkor… Budapest felszabadulásakor? – Áhá! Érted te. Ági tûnõdve nézett a Virágos Laci után, pedig kiment már a presszóból. Csak a szivarfüstje maradt. Mert néha kapott egy szivart és gyorsan elszívta. – Ez a Baross mindig így nézett ki? – Mióta csak az eszemet tudom. Czeizing cukrászda korából még nem ismerhettem. – Czeizing? – Czeizing. – És miért lett Baross? – Mert államosították. – Aha. És mi lett Czeizingékkel? – Anyám azt mondta, hogy kitelepítették õket. – Miért? A cukrászda miatt, hogy gazdagok voltak? – Gazdagok? Nem tudom. De miért lettek volna gazdagok? – Csak úgy gondolom, ha kitelepítették õket. Valami oka csak volt. Vagy nyilasok voltak.

44

– Nyilasok? Ezt nem hallottam. És hogy oka volt? Nem is tudom. – Hát persze, te buta. Annak mindig oka volt. – Ne mondd! Ezt honnan veszed? Hidegen meredtek egymásra. Aztán megették a mignonokat. Megittak két konyakot kísérõvel. Aztán fizettek és mentek. Az utcán Ági odavetette: – Ne menjünk most mégse Bandiékhoz. Még sok rajzolni valóm van holnapra, inkább hazamegyek. Nem haragszol, ugye? Táncos nem haragudott. Egyáltalán nem. Neki se volt kedve semmihez. De ahogy Ágit feltette a villamosra, nyílegyenesen a Kárpátia felé vette az útirányt. Oszkárt, Rezeket és engem már ott talált, nemrég búcsúztunk el Szalczer Sanyitól és Lugossitól. Csendes, ártalmatlan délután volt, szürkület, már majdnem este. Bõven akadt még szabad asztal, de mi a megszokottnál ültünk, elöl, a bejárat oldalán. Táncos savanyú képe jól harmonizált a hangulatunkkal. – Na mi van? Tényleg felmentetek Bandihoz? – Á, csak nem képzeled? Egy nõvel sosem szabad elõre megbeszélni a programot, mert biztosan megváltoztatja. Ahogy most is történt. Így jöhettem elõbb. – De így sem idõben. Többen kerestek, köztük egy Juli nevû csaj, aki nagyon ismerõsnek tûnt, de nem tudom, hova tegyem. – Sajnos én tudom. Lili barátnõje. De az új nekem, hogy Táncost keresi. Lilit szokta keresni. – Oszkár a korsójába mélyedt, aztán felkiáltott: – Hülye luvnyák! – Nana! – Táncos gyengéden pofon veregette Oszkárt. – Már megint kívül a tágasabb? – Ja. – Nem való neked ez a csaj, csak elrontod, idestova már véglegesen. Nem tudtok mihez kezdeni egymással. – Kösz, épp jókor jött. Jókedvemben talál, persze, persze, és akkor még nem mondtam semmit. Te, Táncos bátyó, roppant éleselméjû szófosógráfusz vagy, de momentán nem érdekel, mit mondasz. Meg hülyeség is, vedd ezt úgy tõlem, mint aki nagy hálával jövök neked, de nem Lili miatt. Úgyhogy szállj le róla. Táncos vigyorgott, fújta a füstöt, dehogyis akart õ bármit állítani, bárkit kioktatni bármirõl. De azt igenis élvezte, hogy ugrathatja Oszkárt. Ez mindig bejött. Táncos szeretett tutira menni, és ez sokat levett nemes jellemébõl. – A lányok, a lányok, a lányok angyalok – harsant fel valahol az imaginárius térben Firinc lehengerlõ baritonja. Talán a vécén. – Méltatlan hozzá ez az idézet – fintorgott Rezek –, komolyabb szerzõkön szokott iskolázni, de mindegy, már õ se a régi. Bár a régit nem volt alkalmam ismerni, de el tudom képzelni. – Óriás! –Táncos figyelme visszacsapott Oszkárra. – Mit akarhatott tõlem Juli? Már mint, hogy: tõlem? – Én tudjam? Le se szarnak engem. Egymás közt pusmognak, amíg ki nem vágom mindkettõt!Táncos már vigyorgott ezen a hatalmas erejû és nagy bátorságú fiún. Sajnálta, azt hiszem, de hát az õrült nagy szerelem! – Ha most hazamész, még elég józan vagy – mondta –, förmedj rájuk, hogy coki! – Coki? – Az, az. Azt kiáltsd, hogy coki! Figyeld meg, hogy berezelnek tõle. Szinte hihetetlen.

Oszkár hozzám fordult. – Te, ez ténylegesen hülye? Miféle coki? Táncos legyintett, mint aki megbánta már, hogy ennyi idõt pazarolt egy értetlen alakra. – Csak jót akartam neked, te marha! Hogy tanulj, azért avatlak be. Különben mit érdekelnek engem a zavaros dolgaid, te sorsüldözött. – Alig várod már, hogy elvarjúzhasd Lilit, nem vagyok hülye! – De az vagy, Oszkárkám. Telibe találtál. Felém fordulva széttárta karjait: – Féltékeny a kicsike – fintorgott –, méghozzá miattam! Nyilvánvaló, hogy miért lépett le Ági. Megsértõdött. Most elõször Táncos nem értett egyet vele. Látványosan nem. És azt is érezte, hiszen ez a kapcsolat még érzékenyebbé tette, hogy Táncos most kifejezetten ellenséges hangot használt. Összezavarodott. Sebaj, majd holnap kiengesztelem, gondolta viszont Táncos.

Lassan megtelt a sörözõ, elsõsorban a szokásos, hozzánk hasonló figurákkal. A korábban szokásosak, az öregurak már rég áttették székhelyüket máshová, a Kárpátiába legfeljebb a délutáni szunyókálás után kukkantottak be egy sörre és valamelyes eszmecserére. De szegény Dixi megérkezését követõen sietve távoztak. Mi viszont az éttermet hanyagoltuk. Be se tettük a lábunkat. Azaz egyszer mégis. De az más lapra tartozik. Egyszer, a forró nyár kellõs közepén kinn ültünk Táncossal az ernyõ alatt, a teraszon. Valahogy mindkettõnknek rossz kedve volt, nem is beszélgettünk, csak bámészkodtunk. Túloldalt, az antikvárium kirakata elõtt megállt egy fickó, nekünk tehát háttal. Mindjárt feltûnt, hogy hosszú és bõ ballonkabátot visel. Táncos megragadta a karomat. – Látod testvér, amit látok? – ajka kifehéredett. – Bizonyára. Mi van? – Azt a kabátost, ott szemben. – Na. Mi van vele? – Tudod ki az? – Hülye vagy, honnan tudnám? Egy õrült.

45

– Õrült? Jól vagy! Õ Szindbád! Diadalmasan hátradõlt székében. – Na, mit szólsz? Fantasztikus, mi? – Nem értem, hogyhogy Szindbád? Ez nem a Latinovits. – Nem hát. Mondom, Szindbád. Mit nem értesz? – Te Laci, azért ennnyire nincs meleg! Ne szórakozz velem. – Apám, ez Szindbád. Szavamra az. Ha hiszed, ha nem. – Na fogadjunk, hogy nem az. Két korsó. – Nyugodt lehetsz, hogy az. Messzirõl én is ismerem. De az egészet Csibráky proftól tudom. – Mit hordott össze neked az a szent ember? – Semmit. Csak hogy õ az, tényleg az, mindig is az volt. Neki se hiszel? – Na de mirõl lehet ezt megtudni? Hogy nagykabátban jár nyáron? Mit csinál? – Öregem, nem tudom. De a nõk, a nõk pontosan tudják. – Ezt is Kari bá mondta? – Õ hát. Néztem Szindbád hátát, nem sokáig, mert bement az üzletbe. Aztán meg eltûnt, pedig mindketten ádázul figyeltük a kijövõket, de hiába, mert közben teherautók, trolik húztak el, és jó csajok, nem is egy, nem csoda, ha villanásra elvonták a figyelmünket. Egyszóval az üzletbõl, ahová láttuk belépni mindketten, sosem jött ki. – Na várj – mondta Táncos és átrohant a túloldalra. Be az antikváriumba. Elégedetten tért vissza. – Tudtam. Nyertem. Õ volt az. Gellért az álneve. Gellért György. – Na, ne viccelj, jó? Gellért Gyuri! Mindenki ismeri. Már hogy volna Szindbád. Különben sem fogadtunk rendesen. Kezet fogtunk. – De nem lett elvágva. Kell hozzá egy harmadik személy. Ha nem emlékeznél. – Nagyokos. Igenis, Gellért György. Õ az. Minden hülye tudja. – Illetve csak azok tudják. – Csibráky neked hülye? Bravó! Mondj még ilyeneket. Illetve, ki is vagy te tulajdonképpen? Hogy mersz az asztalomhoz ülni? Ez már majdnem komoly. Mi történt ezzel? – Mit handabandázol itt, Laci? Rám meredt, mint aki elõször lát. Motyogott valamit az orra alatt, de hangosan ezt mondta: – Vedd tudomásul, hogy nem ismerlek. Érted? És fizesd ki a cehhet légy szíves, én azonnal távozom. És valóban, nagy dérrel-durral, de mégis inkább szomorú sértettséggel elporzott a Kálvin tér felé. Egy hónapig nem találkoztunk. Aztán egyszer csak megkérdezte: – Na, most már igazolod, hogy Gellért és Szindbád egy ugyanazon személy? – Igazolom, mert meggyõzõdtem róla – válaszoltam olyan spontánul, hogy engem is meglepett.

46

– Na látod, nem kellett volna annyit veszekedni – most már elnevette magát –, különben is, kit érdekel Szindbád? Nem igaz? – Engem például. – Rendben. Akkor most én jövök egy runddal. De nem tehetek róla, nekem rettenetesen imponál, ahogy Gellért a nõkkel bánik. Megbabonázza õket. Holtuk napjáig rabjai lesznek. Nehéz megérteni, hogy csinálja? – Tudsz valamit? Ki vele. – Á, dehogy tudok, mesélnek róla ezt-azt, nehéz kiigazodni. Én iszom még egyet. Te? Apám mindig hangsúlyozta, hogy ne igyak sört, csak bort. Se sört, se pálinkát, se más rövidet. Csak bort. Szerintem igazi, egész életre szóló jó tanács volt ez, mégsem fogadtam meg. Bár, ha jól emlékszem, õ sem. De legalább mondott nekem ilyeneket. Kár, hogy nem tudom senkinek továbbadni. Egyszer, évtizedek múlva Táncos hirtelen lecsapott: – Te honnan ismerted Gellértet? – Honnan? természetesen az ELTÉ-rõl. De jóval idõsebb nálunk, legalább három-négy évvel. Az Egyetemen gyakran láttam, filmszemináriumot és filmklubot vezetett, rajzottak körülötte a hallgatók. Lányok-fiúk vegyesen. Ami azonban igazán feltûnõvé tette, az, hogy nem ivott és nem dohányzott. A mostohaapjának volt egy óriási mûterme a Belvárosban, ott idõnként maratoni házibulik zajlottak. Együtt is voltunk ott, nem emlékszel? – Voltam, nem voltam, mindegy. Emlékszem persze. De igazándiból G. Gy. módszerének forsza izgat engem. A többi érdektelen. – Már ha van forsza. Táncos rám bámult, azt vártam, hogy eltátja a száját: – Lehet, hogy nincs? – Lehet. Csak hogy jó fej, és kész. – Nahát! Ne beszélj… – Apropó, honnan vette a Prof, hogy a Gellért valójában Szindbád? – Ezt én is megkérdeztem tõle, azt mondta, hogy ne firtassam, mert tuti a dolog. Ráérzés. – Na menj a fenébe! Ezt te találtad ki. Annyi azonban biztos, hogy az ismerõs lányok mindegyikérõl kiderült, hogy Gellért szeretõi voltak. Nagyon szépen beszéltek róla. És lehet, csak ez a titka a dolognak. Hogy ha vége is, szép emlékek maradjanak rólad. Úgy látszik, ezt a kitüntetést Gellért az osztogatásnál ajándékba kapta. És meg tudja becsülni, többször tapasztaltam. – Szép, szép. Mit tudsz még róla? – Úgy hírlett, 56-ban bekasztlizták, pedig még csak tizennégy éves volt, de tizenhatnak mondta magát. Ott szokott le a dohányzásról, mert elõtte nagy bagós hírében állt. Kész röhej! A börtönbõl egyenesen a diliházba került, ott ismerte meg személyesen a következõ évek szellemi krémjének színe-javát. – Tátva marad a szám. Csípj belém, hogy fölébredjek! Ez egy Isten! – Vigyázz, nehogy a szeretõk hosszú sorát szaporítsad! – Na, menj a francba! Hé, emberek, hát barát az ilyen?!

LÁBASS ENDRE

Szindbád bolyongásai t Szindbád és az erõs akarat Szindbád aznap messzire kószált, maga se tudta, merre. Ment, mendegélt, árkon-bokron, és ettõl egyre jobb kedve lett, de hát... éppen ezért... és ahogy baktatott tovább, eszébe jutott élete elsõ gyõzelme. Szavakat kellett másnapra gyûjteni az iskolában, ne is elemezzük, hány évszázaddal elõbb, a gyaloglásra, járásra használatos szavakat. A kis hajós imádta a mérhetõ feladatokat, olyankor úgy érezte, végre õ is labdába rúg. Nagy szüksége is volt a mérhetõ feladatokra, ilyen mérhetetlenül egyedül. Szóval egész este és egész éjszaka ott görnyedt boldogan apja bordó posztóval borított íróasztala felett, ott is érte az álom, valamikor hajnalban ráborult az egész éjjel gyûjtögetett több száz szavára – baktat, üget, slattyog, csoszog, vándorol, kaptat, bandukol, mendegél... Apja talált rá reggel, és a szigorú férfiú felettébb meglepõdött ezen a jeleneten, mert azt hitte fiáról, hogy az semmire sem viszi, hiszen nincs elég erõs akarata. Ez a régi ember fanatikusan hitt az akarat hatalmában, akárcsak a többi különbözõ korú emberek a hajós körül, akik közül olyannyira el akart menekülni, hogy a hajósmesterséget is megtanulta nagy nehezen. Azóta aztán az öreg Szindbád csak jár az utakon, összevissza kutyagol – keleti mesébe illõ kitartással lohol az erõs akarat elõl.

t Szindbád és a harctéri fotók Hadszíntereket fényképezek évtizedek óta – gondolta Szindbád. Megpróbálom egy mesével megvilágítani, hogyan értem ezt. Volt egyszer egy barátom, a távoli Amerikában, neve Galamb Tódor, de tényleg, csak éppen angolul. Teó fényképész és vidám fiú, évtizedek óta járja a régi hadszíntereket. Megáll, amikor megérkezett, kilép a szántóföld szélére, lecövekel, és egy darabig csak néz, néz a térre. Akkor talán meglátja õt egy paraszt, odamegy hozzá, vagy csak odakiált neki a rét felett repülõ ködben: – Hé, mi a fenét akarsz, apám?! Galamb Tódor meg elmondja szépen, hogy ott a rét vagy kukoricás alatt fekszik ötezer széttárt karú katona, mintha repülnének a földben. Aztán felállítja a fagépet, és lefényképezi az öregembert meg mögötte a rétet.

t Szindbád neve Igen. Szindbád úgy gondolta, jelenleg még tudja a nevét. Legalábbis bármennyit utazott élete során, mégsem hitte azt, hogy õ például Al-Hassan Ibn-Mohammed Al-Wezaz Al-Fasi, a titokzatos granadai mór, és abban is biztos volt, hogy Sanabera ind herceggel sem azonos. Mégis elgondolkodott ezen a név ügyön. Milyen fontos is valakinek a foglalkozása. Nem véletlen, hogy az embereket Bagdadban, de másutt is hivatásuk után nevezik el, például a hajós, a sátorkészítõ, de sokszor ezeknek leszármazottait is, mondjuk, az ács fia. A név jelzi és ezzel õrzi az embert. Körülbelül itt járva gondolatai útvesztõiben arra gondolt, hogy ezek szerint egész életünkben ugyanazt kell tennünk, különben nem érvényes többé a nevünk, és lehet, hogy senki nem talál meg többé minket. Vagy pedig, ahány alkalommal szakmát változtatunk, mindig vele változtatjuk a nevünket is, ez azonban megint csak azt eredményezi, hogy a nevek rengetegében nyomunk lassan követhetetlenül elenyész. Szindbád ekkor arra a szóra gondolt, hogy hivatás – hogy erre vagy amarra a foglalkozásra elhivatottak vagyunk, mintha valaki – talán éppen az egynek és öröknek nevezett névtelen hívott volna minket. Na de mi van akkor, ha nem csak egyszer hív az a titokzatos hang életünk folyamán? És egyáltalán, hányszor szólhat hozzánk a hang? Hol van ez kõbe írva, kérem?

47

Szóval ilyesmiken jártak Szindbád gondolatai körbe-körbe, pontosan, szépen, ahogy a részeg megy téren. És ekkor – tán pont az elõbbi szóról – a gyermekjáték jutott eszébe hirtelen, mintha éles gyerekhang kiáltotta volna valahol egy téren: – Nem ér a neveem! ... Nem éér a neveeem! És Szindbád megrázkódott a pillanatban, mert elõször életében kiegészítette magában ezt a visszhangzó gyermekes kiáltást – Semmit... nem ér a nevem! Semmit ... nem ... ér ... a nevem. Hiszen senki nem akar neveink, foglalkozásaink kacskaringós útjain fáradságosan nyomon követni minket, hiszen mindenkinek úgy a legjobb – rajtunk kívül –, ha csak egyetlen nevet kell velünk kapcsolatban megjegyeznie, és soha többé nem kell miattunk újat tanulnia rólunk. Ha erre a fárasztó mûveletre szorulnak az ember ismerõsei, akkor elég hamar elfelejtik a nevét, és õ ott marad valahol egy szobában egyedül, és senki nem ismeri többé azt a helyet. Nem volt ez teljesen kellemetlen gondolat. – Én csak addig vagyok itt, amíg nem ismernek – mondta pár évszázaddal elõbb valaki. Ne mondjuk ki a nevét, maradjon még velünk. Ül majd a fotelben, boldogan változtatja hivatásait, és ahogy ott ül, körülötte? benne? – ez megfoghatatlan – folyamatosan változnak majd a nevei, míg végül szépen elenyésznek, mert többé már nincs szerepük, hiszen ott többé már senki más nincs, egyetlenegy ember pedig könnyen követi önmagát – már ha nem számítjuk Emlékezetét és Vágyait, amikor ez a látszólag magányos alak pár pillanatra kettéválik, és egyik fele boldogan elõre-hátra futkos, mint egy buta kis pulikutya, akinek kócos hosszú haja néha eltakarja bogárszemei elõl a Gazdától tanult szerepét, a hivatást.

t Szindbád és a selyemfû Szindbád már akkor is élt, amikor még puha agyagba nyomták a betûket, és így évezredeken át olvasható maradt a szöveg – például egy agyagba mélyített szerelmeslevél lángoló mondatai –, persze a vallomás alapos kiégetése után. Még abban a korban is élt, amikor papírlapokra írtak, s könnyed táncot lejtett a tolluk e kései embereknek – már ha elõbb ugyanolyan könnyedén táncoltak gondolataik. Egy pár évszázad múltán már bélyeget ragasztottak a levelek sarkába, ezeken a kis papírkockákon elõször szintén betûk sorakoztak, késõbb uralkodók profilképei, végül, mintha a világ elõrement volna, felrepült volna, már tarka lepkék és színes madarak. Szindbád mindezt bizony végigélte, sõt, gyermekkorában gyûjtötte is ezeket a bélyegeket. De hát mennyi mindent is gyûjtött, istenem.... vajon melyik fura apróságot miért. Most az öreg karosszékben ült, ahogy ezeken morfondírozott – valahol Óbuda egy poros utcájában találta a széket, mely a Duna felé fordulva álldogált, és karfáján egy tengerészkék pulóver, helyesebben szvetter hevert a lassan sötétedõ délutánban. A hajósnak már messzirõl megtetszett a bútordarab, odalépett hát mellé bizalmasankíváncsian, felemelte a pulóvert, és a helyére leült. A széknek megvolt mind a négy lába, sõt, két nagyívû karfája is, ezekre akár büszke is lehetett volna, ha nem ilyen szomorú, nevetséges a kidobott helyzete. A hajós kicsit ide-oda csúszott a szék ülõkéjén, próbálgatta, az illesztések elég erõsek-e. Aztán, ha már kezébe került, a kékszínû pulóvert is megnézte közelebbrõl. Vastag, sûrû szövésû darab volt, úgy látta, éppen a mérete. Orrához közelítette óvatosan – nem tudni, milyen illatlidércet rejtenek a pulóverujjak, sõt, pulóverzsebek, hiszen a kényelmesnek tûnõ ruhadarabnak mindkét oldalon egy-egy zsebe volt. Mivel pedig a ruha e próba során finom mosószerillatúnak bizonyult, Szindbád egy hirtelen ösztöntõl vezérelve felállt, magára vette õt, majd kényelmesen visszaült. Éppen ráillett a darab. Ekkor jött a férfi. Kortalan volt, de azért már nem fiatal, hanem inkább olyan öregecske kortalan. Nézte a kidobott ruhák kupacát, majd a karszékben terpeszkedõ hajósra nézett, arra a komoly, tulajdonosforma férfiúra, és a látványtól jogosan elbátorodva – ezt hangjának enyhe megrezzenése árulta el –, megkérdezte: – Szabad megnéznem a holmikat, uram? Szindbád elszégyellte magát, hogy a karszék és a pulóver birtokában máris ekkora döntnök lett, de azért kicsit büszkén dobbant a szíve – egy szempillantásnyi idõre megérezte, aznapra milyen szépeket kapott valakitõl, s hogy bizony komoly ember lehetett az úr, kinek, meglehet, ezek voltak búcsúajándékai. Fogta magát, felállt, és új pulóverében, karján a karosszékkel elsétált haza. Öreg este

48

lett, mire a város másik végére ért. Leporolta, majd alaposan lemosta a széket alul-felül, mint egy csecsemõt vagy egy öreget, õ maga is megfürdött, végül – biztos, ami biztos – a pulóvernek is újabb illatos fürdõvizet engedett. Valóban gyönyörû tengerkék volt a ruha, és nem hogy az összes gombja megvolt, de nagyon is komolyan nézett ki valamennyi. Nyakában meg, egy cédulán, annyi állt: R A M I. Aztán az éjszaka folyamán, míg ki tudja, Szindbád mi mindent álmodozott, lassan megszáradt a szék, és alaposan megfürdött a ruha, és mivel az éjszaka ilyen jól végezte dolgát, nyugodni tért, és ragyogva eljött a másnap reggel. Szindbád elsõ útja a székhez vezetett, végigsimított ülõkéjén, körben a hátán, karfáin és nyakán – utóbbihoz kicsit oda is dugta az orrát, hogy érezze az ázott faillatot, mit igen szeretett. Ezzel elmúlott néhány perc boldogan, de még hátravolt a másik reggeli látogatás, a pulóvernél egy röpke vízparti vizit. Valamikor déltájban minden készen állott a szertartásra. Szindbád, a bagdadi hajós nagy komolyan a pulóver illatos ujjaiba dugta karjait, és új karszékébe telepedett, hogy egy könyvbõl elolvassa, mit is jelent az a szó, hogy R A M I. Megtudta, hogy ez az anyag a gyapjú növényi megfelelõje, legalább olyan tartós, ha ugyan nem sokkal hosszabb ideig él, hiszen míg a gyapjút köztudomásúlag farkasétvággyal falják fel a molylepke hernyói, hogy aztán a tweedzakó zsebében, vagy egy mohairsálban titokzatos módon bebábozódjanak, a gondoskodó lepkeanyák óvatosan kikerülik a növényi anyagokat, fõként ha az olyan erõs, mint a kínai selyemfûbõl készített RAMI. Ezért készítették éppen ebbõl az idõtálló anyagból a fáraók múmiáit borító gyolcsot évezredekkel ezelõtt. Az egyiptomi papok és orvosok úgy vélték, hogy a mûvészien balzsamozott, kibelezett és agytalanított istenkirályokat egy ilyen elpusztíthatatlan ruha az örökkévalóságig megvédi túlvilági utazásuk során. Selyemfû szalagokba tekerték hát a fenséges bábokat. Erejéért szerették ezt az anyagot az emberek is, ezért kínai selyemfûbõl sodorták legjobb hajóköteleiket. Mindezeket az apró tanulságokat gondosan felírta maga elé krétával a táblára, a többi fontos dolgok közé. Különös szomszédságban álltak ott titokzatos számok és szövegek, feliratok, fehérrel feketén, nehezen találta volna ki avatatlan szemlélõ, hogy egyik az év elsõ virágainak nyílását jelenti kint az utcán, a másik az elsõ hibiszkuszvirágot bent a szobában, körülöttük pedig olyan, a messzi múltban élt emberek és közvetlen szomszédok életének egyes dátumai alkottak szeszélyesnek tûnõ arabeszket, melyeket valamiért épp annyira meg szeretett volna jegyezni, mint a virágokat. Szindbád, a hajós a múmián már tényleg elmosolyodott, mert bármennyire is uralkodói volt az a szék, valóban szinte trón, mégis sokkal inkább hajósnak tartotta magát – ki persze legalább annyit utazik, mint ama fáraók utolsó útjuk során az alvilágon át... Ekkor azonban hirtelen egy másik utazóra gondolt, a másik hajósra, akitõl mindezeket kapta, és aki már bizonyára több nappal elõtte jár az úton – távoli vitorlája lepkeszárny.

49

FALVAI MÁTYÁS

Mangalica Kevés nõnek áll jól a bajusz, de Charles Bronson kétségkívül közéjük tartozott. A búcsú céllövöldése két liszteszsáknyi mellétõl eltekintve a bosszúszomjas filmsztárra emlékeztetett a Chato földjébõl: félhosszú, drótszerû haj, szép ívû, éjfekete bajusz és a hasonlóságot mintegy kiemelendõ, indiános stílusú homlokpánt. Marci kicsit tartott tõle, a vásári matróna ugyanis tekintete szúrósságában is vetekedett Charles-szal, ám a kíváncsiság és a céllövöldézés iránti vágy erõsebb volt a megszeppenésnél. Maradék pénzébõl, amelyet még nem költött el dodzsemre, fagyira vagy hullámvasútra, éppen három puskagolyót tudott vásárolni. Eltökélte, hogy hiba nélkül ellövi a hárompálcás Bruce Lee-kártyacsomagot, amely a haladó kategóriájú lövészeknek szánt sorból, alulról a harmadikból szuggerálta. A céllövöldés hirtelen mozdulatokkal húzta fel és töltötte meg a Slavia 631-es légpuskát, amely szinte borítékolhatóan el volt állítva egy-két milliméterrel, hirtelen mozdulatait heves kilengéssel kísérték le irgalmatlan keblei, átnyújtotta Marcinak a fegyvert, és türelmetlenül dobolni kezdett ujjaival a pulton. Marci nem zavartatta magát, tudta, hogy a nyugodtság, az egyenletes légzés és a kérlelhetetlen koncentráció a mesterlövész sikerének záloga. Vett egy nagy levegõt, célra tartott, és azon kapta magát, hogy néhány különös szót mantrázik magában: „Na, gyere, na! Na, nem kell félni, na! Ne féljé’, na! Na gyere, ne féljé’!” Fél ötkor érkeztek, hajnalban természetesen, de Gyuszi bácsi már türelmetlenül várta Marciék családját. Begördültek a tyúkszaros udvarra új Volkswagenjükkel, szinte bocsánatkérõn, hogy nekik ilyenre is telik, kikászálódtak, és megadták magukat a rokoni szeretetkommandónak. Mindenki ölelgetett mindenkit, körbecsókolgatták egymást, lapogatták egymás hátát, még lepakolni se volt idõ a drága ajándékokat, a kiolvasott, színes magazinokból álló pakkot, amihez itt falun nehezen, vagy csupán jelentõs késéssel jut hozzá az ember, a 12 éves whiskey-t, a svájci csokoládét, ilyesmiket, már elõ is került a pálinka, addig leülni sem szabadott, amíg álltukban fel nem hajtottak egy kupicával. Gyuszi bácsi, kicsit megtántorodva, Marci arcához is hozzádörzsölte fémesen kaparó borostáját, belelihegett egy barackpálinkásat a nyakába: „Szevasz, kisbratyó!”, megcsapkodta a hátát, hogy a tüdeje majd összeesett, és ha a többiek nem is, Marci észrevette e mozdulatsorban a türelmetlenséget és bosszúságot, hogy csak ilyen késõn jöttek, mikor már javában fenn jár a nap. Marci faterja és muterja, na meg a bátyja, Matyi kapkodva cserélték át szép, városi ruhájukat kantáros nadrágra, kinyúlt nyakú pólóra, és a puha bõrcipõk helyére is gumicsizma került hamarjában. „Már nyugtalan a koca” – hörögte zavart mosollyal Gyuszi bácsi, és az ól felé biccentett. „Ez még megmaradt, ez az egy disznó, aztán ennyit akkor a disznókról, bassza meg! Minek hizlaljam itet, ha egyszer az áruházban száz forinttal kevesebbért veszem kilóját! Úgyhogy eztet még levágjuk, aztán felszámoljuk ezt a bordellt.” Gyuszi bácsi sercintett egyet. Látszott rajta, hogy kedélyesnek szánta megjegyzését,

50

de sosem volt nagy színész, és a kijelentést követõ csönd csak kiemelte e fogyatékosságát. „Ez mán csak ilyen csökevény. Alig ha van valami husa. De zsírja azér’ csak lesz neki.” Gyuszi bácsi, felismerve, hogy nem talált termékeny közönségre, jobbára csak maga elé mormolta mindezt. Marci óvakodva közelítette meg az ólat, Gyuszi bácsi ijesztgette már olyan történetekkel, hogy az éhes disznó, az nem csak makkal álmodik, az bizony megeszi a kisgyerekeket is, úgyhogy nem köll azt sajnálni, ha kimúlik, mert inkább mi együk meg itet, mint û minket. Délután a búcsúban Marci nem akart felülni a körhintára. Volt ugyan zsiráfos ülõhely, meg flamingós is, mozdonyos is, már hogy ne lett volna, de már csak a szárnyas disznós volt szabad. Oda nem akart ülni. Anyja türelmébõl kifogyva rángatta, hogy ha már ki van fizetve, akkor ne fesztiválozzon, üljön föl, aztán jóccakát, de Marci hajthatatlan volt: a disznóba nem ült. Attól félt talán, hogy belül ugyanolyan nyálkás lesz, mint a reggel levágott állat, oda is képzelte netán a fehér hártyával borított bordákat, amelyek kasként óvták a tömlõnyi belsõséget, ki tudja. Csalásnak érezte-e, hogy a disznónak márpedig nincsen szárnya, sõt, nem is rózsaszín, és pláne nem mosolyog, legalábbis amíg él, addig biztosan nem, mert ha már levágták, megpörzsölték, felbontották és lenyakazták, akkor ott, a keményre taposott földön, a lilás csíkkal a szájából nedvedzõ fej már tényleg úgy néz ki, mintha mosolyogna, távolról se vigyorogna, mint ez a körhintás itt, de legalábbis derû költözik az ábrázatára, mintha megkönnyebbülne, hogy megszabadult a test terheitõl. A Matyi, az bezzeg nem zavartatta magát, zsákmányt ejtõ kalózkapitányként ugrott a szárnyas disznós ülésbe, és alighogy megindult a körkörös pályájú gépezet, elégedetlenül csapkodni kezdte a két oldalát, hogy menne már gyorsabban. „Hogy hívják a disznót, Gyuszi bácsi?” – kérdezte félénken Marci, egyszersmind tudatva, hogy õ is jelen van, mit jelen van, aktívan részt vesz a dologban, hozzászól, kérdez. „Hogy hívják?” – köhögött Gyuszi bácsi a nevetéstõl felszakadt, dohányos váladéktól ingerelve. „Hogy hívnák? Disznónak!” Ahogy Gyuszi bácsi kimondta, érezhetõ volt benne némi szégyenkezés. Hogy az a nyomorult koca legalább egy nevet megérdemelt volna, de hagyjuk mán a francba a hülyeséget, oszt bökgyük meg a sertést, mert nem lesz belõlünk más, legfeljebb kalaposinas. Aki látott már ilyet, tudja, micsoda kabaréba illõ kergetõzés veszi kezdetét ekkor, aki meg nem, az képzeljen maga elé egy ragtime-zongorával kísért burleszk-jelenetet, amelyben csupa meglett, komoly férfi kerget egy szõrös, ormótlan lényt, mindhiába. „Na elég volt, az isten rohassza le a tökit!” Nagy nehezen, káromkodva kergették vissza az állatot az ólba, Gyuszi bácsi pedig az asszonyok kötelezõ tiltakozása ellenére a golyóspuskáért szalasztotta Matyit, az meg úgy masírozott elõ vele, mint egy szerepléstõl megittasult mazsorett. Gyuszi bácsi türelmetlenül kapta ki fél kézzel a puskát Matyi kezébõl, másik kezével lecsapta az éppen kiürített pálinkás stampedlit, nekiindult az ólnak,

közben felkapott egy almát a kosárból, úgy menetelt. Marci csak az ólajtóból kémlelve, kukucskálva látta a jelenetet. Az ormótlan, buta állat feldúltságában is bambán bámult Gyuszi bácsira. Fenyegetõ, gonosz gombszemei alig látszottak ki hosszú, göndör szõre alól. Marci sose gondolta volna, hogy a disznó szõrös. A tévében mindig szép rózsaszín volt, legfeljebb sárga, és feszes, sima bõrû. Amikor hangot adott csodálkozásának, Gyuszi bácsi harákolós nevetésével vágta hátba: „Hájszen ez mangalica, kisbratyó!”, és úgy vélte, ezzel mindent megmagyarázott, noha Marci továbbra sem értette, hogy ha egy sertés mangalica, attól még miért kéne szõrösnek lennie. Pillanatra elbizonytalanodott, hogy lehet, hogy a mangalica az más, mint a disznó, vagy éppen disznó ez is, csak valami betegsége van? Mangalicás? Gyuszi bácsi magához édesgette a jószágot a bal kezében tartott almával, amelyet egyetlen roppantással pépesre zúzott markával, hogy kiszabaduljon ingerlõ illata. Az állat erre megjuhászodott, és eleinte gyanakodva, óvatos túrásokkal, végül egyre bátrabban és mohóbban fúrta bele orrát az almát tartó reszelõs tenyérbe. Gyuszi bácsi a disznót etetõ kezének alkarján keresztbe támasztotta a puska csövét, az meg mit sem törõdve a homloka közepéhez igazított fegyverrel, önfeledten habzsolt tovább. Fogalma sem volt róla, hogy ez egy puska, vagy hogy egyáltalán mi is az a puska, és mit jelent az a tény, hogy éppen a homloka közepére mutat. Gyuszi bácsi tétovázni látszott, oldalra nézett, az ólajtó felé, Marci felé, elkapta tekintetét. Ettõl felocsúdott, mosolyra húzta a száját, Marcira kacsintott, de látszott, hogy a kacsintás mögött szomorú a szeme. Közben maga elé mormogta, nem világos, hogy a disznónak-e, vagy magának: „Na, gyere, na! Na, nem kell félni, na! Ne féljé’, na! Na gyere, ne féljé’!” Marci nagyon akarta azt a Bruce Lee-kártyapakkot. Annyi mindenrõl kellett ma már lemondania a búcsúban. Meg volt õrülve a valósághûnél is valósághûbb játékpisztolyokért, de azok túl drágák voltak, szívesen vett

volna vattacukrot is, de azt nem lehetett, mert most evett fagyit, de leginkább azért a perselyért volt teljesen odáig, amely egy nagybajuszú, vigyorgó, kalapos parasztembert mintázott, aki letolt nadrággal, feneke két partját szétfeszítve (ahová tudniillik a pénzt kellett bedobni) hajolt elõre, válla fölött visszasandítva, olyannyira elõredõlve, hogy még két hatalmas heréje is kilátszott a feneke alatt. De hát, még ha meg is vette volna izzadt tenyerében szorongatott, újra és újra átszámolt zsebpénzébõl, már nem lett volna mit beledobni, és akkor lemaradt volna az íjászsátorról is, ahol mindenáron bizonyítani akart. Egyszóval tétje volt ennek a három lövésnek, ennek a három puskagolyónak, mert jól tudta, hogy itt van vége a mókának, ennél többre ma nem futja. Igyekezett hát mindent beleadni, hogy a nyereménnyel kárpótolja mindazt, ami még lehetett volna, ha kicsit több pénzzel érkezik. Hezitált egy darabig, félre sandított Matyi felé, aki még mindig a szárnyas disznóban ülve õrjöngött, annak oldalát csapkodva, majd visszatért a célponthoz, mély levegõt vett, és lõtt. Két-három finom mozdulattal hasították fel a mangalica hasát, amelyet elõzõleg gázlánggal pörzsöltek és lapáttal kapargatták róla a fekete sárrá égett szõrt, csak úgy hasadt a bõr az állat hasán, nem is kellett vágni, magától repedt hosszában, ha kicsit beleakasztotta az ember a kést, máris elõtûnt a hófehér zsír. Még ott volt Marci orrában az égett szõr átható szaga, még látta a láng alatt rángatózó disznót maga elõtt, még próbálta magát meggyõzni, ahogy Gyuszi bácsi is gyõzködte részben õt is, részben magát, hogy már meg van halva az a koca, csak az idegek rángnak benne, de nem érez az semmit, még igyekezett feledni a kapálózást, amilyet a kutyáknál látni, amikor álmukban futnak valaki után vagy valaki elõl, már ki is tépték a fehéren, lilásan, vörösesen fodrozódó, egymásba tekergõzõ, zsákszerû zsigereket, és a disznó kiürült, mint egy kosár, hogy feldarabolhassák. A duzzadó, hullámos formákban egymásba fonódó belek a talicskába kerültek, Gyuszi bácsi meg éles szekercével csapkodta a bordákat

51

a gerinc mentén, csak úgy repkedtek a hegyes csontszilánkok. Marci még észbe se kapott, már darabokban volt a disznó, amely már nem disznó volt, csak hús, étel, alapanyag. „A szalonnáját a teknyõbe rakjad, Zoli, a tüdejét meg a vödörbe, oszt intíszkeggyé az asszonyoknál, hogy a vérre gondjuk legyen!” – vetette oda Gyuszi bácsi Marci apjának, aki eleget téve a parancsnak, nagy csobbanással dobta bele a tüdõt a vizes vödörbe, amelyben úgy ringatózott a valahai légzõszerv, mint egy mérges medúza. Csakhamar aprítani kezdték a zsírt, hogy minél elõbb föltehessék a tûzre tepertõnek, és egyre gyakrabban hangzott fel egy-egy öblös szentségkáromlás, mert a férfiak bizony úgy berúgtak idõközben, hogy rendre belevágtak az orvosi szikénél is élesebb késekkel önnön ujjaikba. Marci viszolyogva nézte, ahogy az állat vére a férfiak sajátjával keveredik, arra gondolt, hogy ezt a vért is ugyanúgy megeszik, és fel sem tûnik majd, hogy embervért esznek, hiszen látszatra is ugyanolyan színe van, mint a mangalica vérének. Felidézõdött benne a bátyja, Matyi képe is, ahogy Gyuszi bácsi korábban óriásként magasodva fölé kezébe adta a kést, de úgy, hogy Matyi kést tartó kezét nem engedte el, hanem a felvillanyozott fiú mozdulatait irányítva súgta pálinkaszagú utasításait: „Fogjad erõsen, kisbratyó! Látod ottan, az álla alatt, oda döfjük a kést, oszt egy erõs mozdulattal erre húzzuk.” – És mutatta is a levegõben, Matyi kést tartó kezével hadonászva, hogy hogyan fogják elvágni a már leterített, de szakadatlanul rángó állatot. Matyi sem akarta, hogy puhány városi gyereknek nézzék, kirántotta kezét Gyuszi bácsiéból, és egyetlen, határozott mozdulattal vágta át a disznó torkát, csak úgy ömlött belõle a bíborszínû vér. Alig tudták odébb tessékelni, hogy a kékszegélyû, fehér zománclavórba felfoghassák a vérzuhatagot, mert Matyi megbabonázva, csillogó szemmel és lihegve állt, hitetlenül nézve hol a véres kést, hol pedig áldozatát. Marci félénken nézte diadalittas bátyját, de csak addig, míg apja a részegségtõl megtántorodva keresztül nem zuhant rajta. Az elsõ lövés talált. Charles Bronson már forgatta a szemét türelmetlenségében, és a fiú örömével mit sem törõdve még idegesebben és még vadabb kebelrángásokkal húzta fel és töltötte újra a Slaviát. Eddig megvolnánk. Háromból egy. A legfontosabb, hogy ne bízzuk el magunkat. És semmi kapkodás. Bronson nénire meg végképp nem szabad figyelni, elvégre nem áll mögötte senki a sorban, senkit nem hátráltat, a három puskagolyót pedig megvette, úgyhogy akkor lövi el, amikor kedve tartja. A kártyapakli tetején lévõ lapon Bruce Lee szigorú, de bátorító nézéssel várta, hogy kiérdemelje õt Marci. Belégzés, kilégzés. Belégzés, kilégzés. Most lassabban: belégzés, kilégzés. És ez a lövés is célba talált! Már csak egy pálca tartotta az áhított prédát. Bronson néni kezdett megenyhülni. Tetszett neki, hogy egy ilyen tökmag egész imponálóan lõ. Marci elé rakta az újfent csõre töltött fegyvert, és már-már biztatóan – már amennyi biztatás egy harcedzett indiántól várható – hátrébb lépett egyet, hogy a gyerek zavartalanul célba találjon harmadjára is. Belégzés, kilégzés. Belégzés, kilégzés. És most lassabban: belégzés, kilégzés. A búcsúból visszafelé Marci elcsigázottan rugdalta a kavicsokat, Matyi szûnni nem akaró vitalitással, változatlanul felvillanyozva szaladgált, anyjuk már az ingerült-

52

séghez is kimerülten baktatott. A kapunak támaszkodva mindhárman megütközve vették észre Marci apját, amint vérágas szemekkel, prüszkölve, ujját a torkán ledugva hánytatja magát. Az elõtte szétterülõ tócsa méretébõl ítélve világossá vált, hogy azt nem produkálhatta egymaga, ez volt a hányós hely, ahol idõközönként váltották egymást a férfiak. Az udvaron szanaszét hevertek a kések, fenõkövek, teknõk és lavórok, rászáradt vérmaradékokkal, cafrangos zsírmaszattal. A hurkatöltés félbehagyva, a töltelék legyek martalékául poshadt a lemenõ nap langymelegében, amott egy frissen töltött kolbászszal teli teknõ hevert felrúgva, hangyáktól borítottan, a tepertõ alatt kihunyt a tûz a katlanban, nem volt rá senkinek gondja, hogy tegyen még rá. Marci anyja álmélkodó szemrehányással fordult a vérágas szemû családfõ felé: „Hát ezt meg hogy az úristenben gondoltátok?” Marci apjához el sem jutottak a felháborodás hullámai. „Most mér’?” Azzal vissza is tántorgott a konyhába, egy villanásnyi szégyenrõl árulkodó pillantást küldve fiai felé. A konyhában a férfiak ülték körül az asztalt: Gyuszi bácsi és a fia, Marci faterja és a szomszéd Botond bá’. Gyuszi bácsi felesége mártírként ült a sarokban, üveges szemeit épphogy ráemelve az újonnan érkezõkre, kezében kétdecis pohárból szopogatva a bodzapálinkát. Ránézett Marci édesanyjára, és bár nem szólt egy szót sem, valahogy mégis azt üzente egész lényével, hogy hagyjátok gyerekek, ezeknek már mindegy. Marci kifordult a konyhából, végigbukdácsolt a véres csatamezõn, az õrjöngõ trancsírozás lehangoló nyomain, cuppogva lépdelt keresztül egy kocsonyásra alvadt vértócsán, és bevonult a bûzhödt ólba, lekuporodni, elõvenni a Bruce Leekártyapakkot, forgatni lapjait. A harci grimaszba torzult ázsiai félisten fotóit vizsgálgatva megpróbálta kiûzni fejébõl a férfiak konyhai parádézását, a vérgõzös politizálásból közönséges tréfákba torkolló ivászatot, amely a konyhaasztal körül zajlott, a körül a konyhaasztal körül, amelynek kellõs közepén legyekkel körülzsongott, vigyorgó disznófej trónolt asztali dísz gyanánt, megpróbálta feledni apja fókuszálatlan tekintetét, amellyel hasztalan igyekezett bemérni õket a konyha küszöbén, és Gyuszi bácsi hurutos hangját, ahogy felé fordulva hörgi: „Na gyere ide, ne féljé’, kisbratyó!” Belégzés, kilégzés. Belégzés, kilégzés. És most lassabban: belégzés, kilégzés. Lövés! A harmadik golyó nem talált. Nem sok híja volt, az igaz, súrolta is a golyó a hurkapálcát, felszakítva kissé rostjait, de a kártyacsomag állva maradt. Márpedig a szabály az szabály. Ha állva marad, akkor nem számít találatnak. Charles Bronson egészen megszánta a lefelé görbülõ szájú fiút. Tudta õ jól, az lett volna a csoda, ha eltalálja a szerencsétlen. Ezekkel a szarokkal, amiket puskának becéznek. Nem volt kenyere az érzelgõsség, de a végére már õ maga is annyira akarta, hogy a fiúnak szerencséje legyen, hát lekapta a csomagot a falról, és a gyerek kezébe nyomta. Marci értetlenül nézett vissza, de hát õ nem lõtte el a harmadikat. Bronson néni nem volt szószátyár alkat, csak annyira telt tõle, hogy egy hessegetõ mozdulatot tett, és odaköpte bajsza alól: „Dehonnem, kölök, megvót az. No eriggyé!” Marci még mindig nem tudta, örüljön-e vagy sem, hiszen a kártyacsomag megvolt, ott szorongatta a kezében, de a harmadik lövés mégse sikerült. Csak totyogott anyja felé, maga elõtt tartva a pakkot, és végül jobb híján kitört belõle a sírás.

CZIGÁNY ZOLTÁN

Az elsõ evés Nem otthon, hanem a vendéglõben lehet otthon az ember. Nem melletted fõznek, nem a fõzésszagot érzed, nem zörögnek tányérokkal, evõeszközökkel, ha végre leülnek melléd, nem állnak föl percenként, hogy hozzanak még valamit, még valamit, nem kell hallgatni végül a mosogatást, és addig se jön be más Túró Rudiért, innivalóért vagy csak úgy, panaszkodni. A vendéglõben nem a konyhában eszel, nyugodtan ülsz a melegben, nézheted az ablakon túl kavargó hóesést, ha van, ha hideg is van odakinn, odahozzák a pohár borodat, s míg belekortyolsz, csak nézed az idõt, mert mégis jól meg kell figyelni, mielõtt végez velünk. A nagymamám, akit Te, a lányom megkereszteltél Dedének, valószínû, szeretett engem, mert letette a fekete-fehér tévé elé a kisszéket, leültetett, elém tette a kisasztalt, egy kicsi mûanyag tálban langyos vizet hozott és benne egy frottír törlõkendõt, mellé egy kis, száraz törülközõt, mindkettõvel megtörölte a kezemet, bekapcsolta a tévét, kisietett a levesért, letette elém, lehajolt, megfújta, kezembe adta a kanalat, kisietett, hogy a húst is megmelegítse, aztán még egyszer kiment a konyhába az ecetes fejes salátáért és valami innivalóért, bár az legtöbbször megmaradt, mert én a saláta levét szerettem, de addigra már leült mellém a díványra, egy konyharuhát gyûrögetett ráncos kezében, és együtt néztük a Kockázatot, vagyis a Kloss kapitányt, vagy a Négy páncélos és a kutyát. Nyugodtan megebédeltem vagy megvacsoráztam, még az ecettõl se lett gyomorfekélyem, csak jóval késõbb a zajoktól, a szagoktól, az idegesítõ mozgásoktól. Én a mozit azért szeretem, mert ott általában nem ugrik föl többször, aki az ember mellett ül, és aztán ugyanúgy eszik is a vendéglõben. Ezért aztán az óvodában is mindig jó volt enni, az iskolai menzán már kissé zavarosabb, a gimnáziumban meg már nem is ettünk, azaz mégis, mert a hosszú szünetben felrohantam a két sarokra lakó Dedéhez, aki már várt a galuskás, lecsós reszteltmájjal meg az üveg sörrel, és míg ettem, meséltem neki az iskoláról. Akkor már a paprikás rétes volt a kedvenc ropogtatni valóm, de kiskorom kedvenc csemegéire is jól emlékeztem: a csokiból fõzött medvekaromra, a manduláskára, a rácsos tetejû linzerre, a parfénak nevezett fagyira, meg még valamire, ami most nem jut eszembe, mert most már nem jól emlékszem. Szerettem enni, ovis koromban kissé dundi is voltam, de a gimnáziumban már gebe. És az elsõ evés is nyugodtan telt anyám mellén. Bár csak képzelem, de akár Zebegényben, akár a Krisztina körúton elég volt a karjában feküdni, és enni, azaz inni, és valószínû, nem állt föl közben, talán apám se jött be a szobába, és sose láthattam, hogy anyám elmosogatja a mellét. Velem volt. De mondhatnám, ha tudnám, hogy a legnyugodtabb étkezések anyám méhében teltek. Nem volt más vendég, és nem is kellett tudnom semmirõl. Arról se, hogy eszem. Ráadásul meleg vízben voltam, ami azóta is alapvetõ lételemem. De most már nem eszem, csak ritkán, ha elõfordul, hogy valaki vagy valakik mellettem maradnak, vagy ha egyedül vagyok. Gondolkodtam az utolsó vacsorán: hát, ott se ettek sokat. Megtörte a kenyeret, megivott egy pohár bort, de nem teremtett halakat az asztalra, meg bort se többet. Úgy látszik, az elsõ és az utolsó a legjobb. Sehol sincs olyan ábrázolás, amelyen valaki határozottan elindulna, igaz, az a kék ruhás, Leonardo 1498-as képén félig áll, de nincs, aki ételt hozna, vagy valaki, aki mosogatni kezdene. Úgyhogy én már csak ezt az utolsó vacsorát várom. Mondjuk inkább parmezánt ennék néhány szál tésztával és sóval, és Frascatit innék hozzá, de a kenyérhez csak akkor nyúlnék, ha száraz, olasz (amire lehet, hogy akkor is volt lehetõség). Pizza nem volt, fish and chips se, és Becherovka sem, mert nem volt jet sky sem, ami átvitte volna a terített asztalra. Egyáltalán ki terített, és ki mosogatott, és ki fizette ki a számlát? Ilyen békés, nyugodt, szeretettel teli helyet én még nem láttam. Pedig jó lett volna eltanulni! Úgyis ugyanaz vár ránk: meghalunk, feltámadunk. Jó, jó, tudom, Zsófi, én valószínû, a pokolba kerülök, de távolságban ugyanannyi. És nem lehet, hogy az a vörös lé, amit kevergetnek az ördögök, az olyan halászlé, mint amit Gyõrött adnak, a Matrózban, a piactéren? Tudod, ki akar akkor maceszt enni a mennyországban! Persze, ezt már mind tudod jól. De te is helyes voltál, mikor elkezdtél enni kanállal, úgy örültem neki, mert nem tudtam még, hogy a McDonald’s-hoz vezet. Bár én féléves korodban inkább hóval etettelek, mert az annyira szép volt abban az évben, össze se lehetett hasonlítani a fémtetejû üvegben lakó, sárgás, fosszínû bébitápszerrel. Tüdõgyulladást is kaptál, de csak két nap múlva, addig nyugodtan és csöndben ettük a gyönyörû havat. Az evésbõl mindig akadnak bajok. Jézus Krisztust például agyonverték, fölszögezték egy keresztre, ecettel itatták, amit én a három közül imádok, de mégis megette azt a falat kenyeret (biztos, hogy száraz volt, ha meg kellett törni), megitta a korty bort, aztán megváltotta a világot. De, hát ez csaknem ma volt. Darwint kellene megkérdeznünk, ki, mit evett elõször. Vagy valakit, aki jobban ért hozzá. Mert a mammutot már biztosan csak jól táplált férfiak vagy nõk ejtették el. Addig, míg megerõsödtek, vajon mit ettek? Lehet, jobb, ha nem tudjuk: biztosan nem tejbegrízt és kakaós csigát. Mi is, Te is azt ettük, ami volt. Láttál már macskát füvet legelni. Faltam a vadalmát a Vérmezõn, de csak a savanyú pirosat, az édesebb sárgát csak desszertnek, a vad olajbogyó gyûjtemény volt otthon is, s mikor hajnalban kimásztam Csillaghegyen a szerelmemtõl, és pirkadni kezdett, megláttam egy cseresznyefát, leszedtem egy csomót, aztán kisétáltam a folyóhoz, ettem a cseresznyéket, és jóllakottan néztem, hogy fényesedik föl a Duna. Késõbb a te kiskanalaidra is úgy esett a fény reggelente, mert ovis korodban, rendszeresen két mûanyag dobozos pudingot ettél, az egyik sárga volt, a másik sötétbarna, az egyik vaníliás, a másik csokoládés, és pontosan, párhuzamosan kellett letenni egymás mellé a dobozokat, azok mellé pedig a két kiskanalat, a vaníliás mellé a kockásat, a csokis mellé a növények indázására emlékeztetõ motívumokkal díszítettet. Soha nem lehetett volna fölcserélni. Csak egyszer hánytál, mikor mégis Dede diótortáját reggelizted, se elõtte, se azóta, amit sajnálok (én elõtte is, utána is), mert így biztos, hogy nem tudod, milyen remek érzés megszabadulni a hányingertõl. Csak ez a kanálügy izgat húsz éve: miért nem a világos puding mellé akartad az indásat, és a sötét mellé a kockásat? Ez valami vigasz lehetett a sötét számára? Valamit kiegyenlítettél, mint én a két dobozt? Enni csak békességben lehet. Láthatod, ha végre elmész egyszer, Milánóban, a Santa Maria delle Grazie-templom melletti refektóriumban Leonardo da Vinci falfestményét. Bár ott sem hagyták az apostolokat és a Megváltót nyugodtan vacsorázni, mert egyszer csak egy ajtót vágtak a falba, a képbe. Szerencsére csak a terítõig ér. Mindig bejön valaki, ha szeretjük, ha nem. De mégiscsak: agapé.

53

VELIKY JÁNOS

„létezzék megfelelõ szó, mely annak minden árnyéklatát födözze”* A programalkotó politikai viták nyelvi-kulturális kerete a reformkor második évtizedében Az 1840-es évtized a magyar politikai közgondolkodásban fogalomhasználati vitákkal köszöntött be, a politikai közélet tényezõi közül többen programalkotásba kezdtek, ennek során munkásságuk egy-egy darabját a szélesebb nyilvánosságban gyakran viták övezték, s közben különösen megmutatkozott annak az igénye, hogy az új társadalmi jelenségeket nyelvileg is egyre pontosabban körülírják. A nyelvészkedésben érthetõ módon a reformerek jártak az élen. Korszerû változásra1 irányuló érzékenységüket jelzi az a kulturális törekvésük, hogy lehetõség szerint az új politikai fogalmak magyarul is differenciált kifejezést nyerjenek: Pulszky Ferenc naplójában felidézi Széchenyi intelligens, nyelvfilozófiai szempontból is figyelemre méltó szándékát, hogy „minden kifejezésre bármi nyelven, magyarban is, létezzék megfelelõ szó, mely annak minden árnyéklatát födözze”. (Kiemelés: V. J.) Széchenyi ezt annyira komolyan vette, hogy az Akadémia üléstermében – bizonyos értelemben a fiatalabbak értetlenségétõl kísérve – kifüggesztette azon fontos idegen szavak listáját, melyekre nézve nem talált „egyenértékûeket” a magyarban, s mindenkit gondolkodásra kért fel.2 Persze a politika nyelvezetének megújításában sokan részt vettek, többen sikeresen alkottak praktikus kifejezéseket is, mint például Szemere Bertalan, aki elõször használta a „jellem” és az „irodalom” szavunkat, s ez a folyamat sikeresen haladt elõre, Pulszky szerint „hamar terjedt el s közvagyonná vált a hírlapok által”. (Kiemelés: V. J.) Az alapító szándékainak megfelelõen ebben a folyamatban jelentõs szerepet játszott maga az Akadémia, amely nyelvemlékek kiadásával és a beszélt nyelv állapotával egyaránt foglalkozott, pályadíjakat tûzött ki, sõt nyilvános vitákat bonyolított le, s azok gyakran politikai és nyelvfilozófiai fordulatokat vettek. A társadalmi nyilvánosság fórumai a közügyek megjelenítésében mind nagyobb szerepre tettek szert, a színház nyilvánossága is részévé vált a nyelvi-kulturális mozgalmaknak, olyannyira, hogy Petõfi és Arany – mint ugyancsak Pulszky írta – „nem annyira kalandvágyból, mint hazafiságból” álltak a színpad deszkáira. A megújuló politikai frazeológia változást kifejezõ eszközkészletét tárta fel a nyelvet teljes kiterjedtségében birtokló Arany János késõbbi leírása (nyelvészek azt mondják, hogy Arany rendszeresen 20 ezer kifejezést használt),

amikor bemutatta a korszak új nyelvi formulákban is megmutatkozó fordulatjellegét. Széchenyi-ódájában az „édes honni szót selypítve” beszélõ közönségrõl szólt, s akkor a magyar nyelv fokozatos elterjedésére csakúgy gondolhatott, mint az új jelenségek pontos kifejezésére, annál is inkább, mert a korszak lényegérõl szólva a változást irányító tényezõkrõl is beszélt, mint például a Széchenyikezdeményezte „eszmeváltó díszes kör”-rõl, a kaszinóról, ahol a változás új fogalomkészletét fabrikálták, olyanokat, mint „közjó felé lejtõ”: „szellem, anyag, honszeretet, önérdek”. A magyar reformgondolkodás a nyelvharcokat és vele összefüggésben az új szépirodalmi törekvéseket meglehetõsen korán az általános változás részének tekintette. Kazinczy például 1830-ban Széchenyi-versében saját törekvéseit és Széchenyi elsõ reformkísérleteit párhuzamba hozta, s eszmei tekintetben is a kísérletek egészen hasonló természetét hangsúlyozta, amikor a nyelvi és a társadalmi reformerek sorsát összehasonlította: „Ha téged egy rosz lópecér – elõbb / Rosz nyelvpecér volt – náthás rigmusában / Leckére fogna, mert apró, de szép / Kancáid közé angol mént eresztesz […] Nagy lecke nékem, mert a nyelvpecér / Régóta zaklat engem is […] Én magyart németté tenni igyekszem, / És franciává, rómaivá, göröggé, / És rontom a szép magyar nyelvet”. Az eszmék és a társadalom kapcsolata iránt különleges fogékonysággal rendelkezõ Kemény Zsigmond kifejezetten rendszertani összefüggést látott a nyelvi reform és a politikai reform között. Feltûnõ és nem ellentmondásmentes, ahogyan Kemény kivételes beleérzéssel fordul azokhoz az írókhoz, akik oly nagy bizalommal voltak a nyelvet és a társadalmat „újraszabó emberész” iránt. Amit itt Keménytõl megtudunk, tágabb értelemben a klaszszicizmus és a romantika közötti kapcsolat minõségét mutatja meg. Azt írja a „Még egy szó a forradalom után” címû mûvében: „Miután nálunk a neologizmus gyõzött, elmaradhatatlan volt a köz- és magánjog körüli izgatás. Miután az irodalom szakított a régivel, semmi csoda, ha új színezetû eszméivel és írmodorával nem szegõdött az avas és rothadó állami formák panegirikusává”.3 A kapcsolatot európai összefüggésben is megtalálta, és a francia példát emlegette: „A francia klasszicizmust leverte az új iskola. S mihelyt a régi írmodor a nyelvben és az eszmék kezelésében változott, másokká lettek magok az

* Részletek a „Programalkotó politikai viták a reformkor második évtizedében” címû kötetbõl. 1 A reformkori változások értelmezéséhez: Veliky János, Reformkor – a változások kora. Magyar Tudomány, 2008/10. 1238–1254., illetve Uõ., A

változások kora. Polgári szerepkörök és változáskoncepciók a reformkor második évtizedében. Bp., 2009. 2 Pulszky Ferenc, Életem és korom, I. k., (s. a. r., elõszó, jegyz. Oltványi Ambrus). Bp., 1958. 195. 3 Kemény Zsigmond: Még egy szó a forradalom után. Bp., 1982. 400.

54

eszmék, és az eszmék által a társadalom is, mely végre a restaurációt megbuktatta a júliusi királyság számára, a júliusi királyságot a februári eredményekért, s mostanig sem fejezte be az állam átalakítását”. Kemény egészen találó kifejezéssel Magyarországon „filológiai forradalom”-ról beszélt, amely összefüggésben áll a politikai reformmal. 1848/49 után a századfordulóra visszatekintve úgy vélekedett, hogy, akik „az eszmék történetével foglalkoznak, már átlátták a szoros kapcsolatot, mely a nyelvújítást a politikai változásokkal összefûzi. […] a politikai haladás vagy tespedés kérdése […] a filológiai forradalom sikerében eldöntve van”. (Kiemelés: V. J.) S a több táborra tagolódott nyelvújító mozgalom egészét a politikai reformerek elõzményének tekintette, Kazinczyt csakúgy, mint a vele szemben hagyományközösségen állókat, annál is inkább gondolhatta így, mert közös karaktert adott a különbözõ csoportok számára a tudatosan felvállalt új politikai-szociológiai pozíció, az új értelmiségi szerepkör: „Midõn Révaitól kezdve a tudós társaság megalapításáig annyi talentum, mely más munkakör által vagyont és elismerést szerezhetett volna, választotta pályatársul a szûkölködést és pályacélul a nyelvtisztítást, midõn a neologizmus rajongással köszöntött be, a szekták egész gyûlöletével küzdött a más véleményûek ellen, éveken át visszanyomatván nem gyengült, a közönségtõl kigúnyoltatván nem csüggedt, s végtére a makacs harc alatt teremtett irodalmat”.4 (Kiemelés: V. J.) Mindezekkel együtt azonban azt is látnunk kell, hogy Kemény a reformkor elõzményei között a XVIII. század politikai reformereit nem sorolja fel, amellyel a szellemi-eszmei erõviszonyokat elrajzolja, az elõzmények súlyát komolyan csökkenti, Széchenyi fellépésének a jelentõségét viszont megemeli, így aztán arról beszélhet, hogy „Kossuth tévedett, midõn hivé, miszerint a Széchenyi által hirdetett eszmékre el volt készülve a közvélemény”.5 Kemény figyelmen kívül hagyta a szellemi viszonyok színvonalát, például azt, hogy a nyelvi és szépirodalmi küzdelmek mögött új filozófiák viszonylag gyors betörése is feltûnt, hogy többek között éppen Kant, Herder, majd Hegel mûvei irányították rá a figyelmet a nyelv általános jelentõségére, nagy mûveik körül éles harc robbant ki, amely kihatott a kultúra szinte minden területére. Az 1810-es évek elsõ felében szinte a teljes vezetõ értelmiséget érintõ szellemi forrongás zajlott, ebben szervesült össze a nyelvújító mozgalom a kanti–fichtei világképpel, és ennek az általános „filozofálásnak” már részesei voltak a késõbbi romantikus fordulat olyan képviselõi is, mint Kölcsey Ferenc.6 A nyelv és a filozófia kapcsolata azt jelentette, hogy számos hazai filozófiai mû (fordítás) a nyelvi tudatosság jegyében született, több filozófiai fordítás, illetve vitairat függelékben magyarázta el a használt, új kifejezések értelmét. A nyelvi küzdelem szereplõi,

Kazinczy, Révai Miklós, Verseghy Ferenc s mások maguk is írtak poétikai, nyelvtudományi és zenei tanulmányokat, illetve filozófiai traktátusokat, vagy például Verseghy lefordította Herder történetfilozófiai gondolatait. A „filozófiai zsibongással”7 egybekapcsolódó nyelvi viták valójában nem is tekinthetõk egészen elszigeteltnek, sõt megjelenésükben bizonyos regionális tagoltság is megfigyelhetõ, hiszen Kazinczy mögött például – KeletMagyarországon és a Partiumban sajátos regionális-szellemi kört alkotva – olyan jelentõs filozófusok álltak, mint a matematikusként is ismert kitûnõ Sipos Pál8 vagy Köteles Sámuel, akik kantiánus erkölcsfilozófiát és logikát írtak a magyar nyelvû oktatás céljára, és azt az erdélyi és a magyarországi protestáns kollégiumokban tanították.9 A korábban Sárospatakon tanárkodó, késõbb Tordosra költözõ magányos filozófus-lelkész, Sipos Pál, ha hoszszabb ideig él, sokkal nagyobb hatást fejthetett volna ki a magyar reformgondolkodásra, Kazinczy így is hozzá intézte egyik nagy filozófiai költeményét.10 A gondolatok íve és a levelezés iránya aztán gyakran átvezetett Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, illetve Kassára és a Dunántúlra, amikor a diskurzusba bekapcsolódott többek között Aranka György, Dessewffy József vagy Berzsenyi Dániel. Kemény mégis bemutat eszmei fordulatot, amikor arról beszél, hogy a nyelvi küzdelemben igen hamar új közönség született: „mely kizárólag csak az újjáalakított nyelv formáiban fogadta el az eszméket, és a régi szabályok hangján szóló gondolatoknak magához semmi bejáratot többé nem engedett”. Rámutat az új politikai közönségre, melynek a gondolkodása fordulatszerûen megváltozott: „kizárólag csak az újjáalakított nyelv formájában fogadta el az eszméket”. Így arra is, hogy a változás a szûkebben vett értelmiségi körök határait átlépte, s a nyelvi reform társadalmi hatást fejtett ki: ahol „a neologizmus gyõz, új szavak, szókötések és nyelvszabályok által annyi eszme oltatik a társadalomba […], hogy nem sok idõ múlva az egész társadalom fogalmai, kívánatai és világnézetei gyökeres reform felé sietnek, és viszont kevés idõ múlva a társadalom átalakulásának ügyfolyama az állami formák és jogszerkezet átalakulását mellõzhetetlenül elõidézi.”11 E „filozófiai zsibongásban” a szépirodalom és a tudományok, köztük a filozófia feltûnõen egybekapcsolódnak (és a következõ század felé mutatnak), Kazinczy ezt a bonyolult és veszélyes korviszonyokkal magyarázza, nem hagyva figyelmen kívül a mûfajok különbözésébõl eredõ sajátosságokat: „A mi korunk frivolitásnak kora: megalacsonyítottak bennünket, hogy velünk azt tehessék, amit akarnak. Illõ, hogy ki erõt érez magában, ellene szegezze magát a reánk törõ szörnyû veszedelemnek. Poétai munkák erre igen alkalmatosak, mert a nem siket olvasót vonzák az olvasásra. Ezért öltöztetem poétai formákba a filozófia tárgyait, amennyire tõlem kitelik, és a poézisi

4 Kemény Zs., Még egy szó a forradalom után, i. m. 396. 5 Kemény Zs., Széchenyi István. In: Sorsok és vonzások. Bp., 1970. 247–248. 6 Szauder József: Kölcsey világnézeti válsága az ifjúkori jegyzetek tükrében. In: Uõ., Az estve és Az álom. Bp., 1970. 308–346. 7 Szauder József kifejezése. 8 Kapcsolatuk jelentõségérõl Benkõ Samu, Sipos Pál és a magyar filozófiai esszé születése. In: Uõ., A helyzettudat változásai. Bukarest, 1977.;

Miskolczy A., Kazinczy Ferenc útja a nyelvújítástól a politikai megújulásig, II. k., Bp., 2009. 211–253. 9 Egyed Péter, Az erdélyi magyar filozófia egykor és most. In: Egyed Ákos Emlékkönyv. Kolozsvár, 2010. 92. 10 Benkõ S., Sipos Pál és a magyar filozófiai esszé születése, i. m. 1977. 84–121., 398–400.; Miskolczy A., Kazinczy útja a nyelvújítástól…, II. k., i.

m. 212–213. 11 Kemény Zs., Még egy szó a forradalom után, i. m. 396–397. 12 Kazinczy Ferenc levelezése (szerk. Váczy János), IX. k., Bp., 1901. 270.

55

elõadásra alkalmatosak.”12 (Kiemelések: V. J.) A nyelviesztétikai eszmecserék számos sajátos eleme politikaitársadalmi toposszá válik – például a társadalom önálló tényezõként történõ értelmezése (és a természettõl való elválasztása), a szabadság differenciált tárgyalása, a felekezetfelettiség, modern politikai konfliktusok bemutatása, különbözõ mûfajok (szépirodalom, filozófia, nyelvészet és politika) egybejátszása, keverése –, amelyek aztán feltûnnek késõbb a politikai vitairodalomban. Kazinczy klasszicista nyelv- és irodalomszemlélete egyébként sem volt oly esküdt ellensége az eredetiségnek, csak „az erõk megedzése érdekében kívánta a maga idején tudatosan és célzatosan a másolás, az utánzás nevelõ iskoláját”, erre utal 1808-ban, amikor Fáy Andrást figyelmezteti, hogy „öntse tulajdon érzéseit hangokba, anélkül, hogy azt tekintgetné, hogy az közé illenék-e a külföld éneklõiknek versei közé. De adjon darabjainak minél több tökéletességet.” Fáy András aztán 1832-ben a kultúrhistóriai jelentõségû „A Bélteky-ház”-ban bemutatja az összekötõ elemeket, például azt a mûvészetfelfogást, amely átvezet a klasszicizmus „örök szép”-tanától a szkepszis felé, a történelmileg változó, a „mivelt férjfiak itéletei”-tõl függõ tudás elismeréséig, és tovább a (nemzeti) közösségi ízlés irányába.13 A romantikába átnyúló neoklasszikus mûvészetfelfogás – jóllehet szûk körben – lassan leszáll a társadalom mélyebb rétegeibe, életformává válik, és behatol a politikába is: az angolkertes környezetben kiránduló társaságra ráismerünk Markó Károly képein, Kazinczy és Fáy Ferenczy István szobrait dicséri. A görögös sírmonumentum a sûrû vadonba rejtve valóban együgyûnek tûnik, de sokan kedvelték, Kazinczyt is érdekelte, sõt baráti körét, például Dessewffy Józsefet is. Kazinczy egyik levelében leírja, hogy egy neoklasszicista metszetgyûjteménybõl miként másol ki görög sírtemplommintát ifj. Wesselényi Miklós számára, s itt az is olvasható, hogy milyen beleéléssel képzeli el az egész konstrukciót: „Fülke az kell, s a Pallas szobra, melly a nagy megholtnak rézképét kezében tarthatná […] A legfõbb dolog az, hogy ezen Tempel és a régibb Wesselényiek temetõ épülete között egy erdõ ültessék […] Az erdõ lehetne platanus is. De a platanus az öröm fája volt. Jobb volna szálkás fákat (Nadelholz) ültetni, melly télben nyárban lombos és zöld, s a szomorúság fája volt, s minthogy Zsibó körül az nem terem, imponálni fog.”14 A neoklasszicizmus többi motívuma is széles körben elterjedt, a „rom” mindannyiszor feltûnik késõbb is, a halálhalott motívum számos megjelenési formája Széchenyit is megragadta, olyannyira, hogy az 1841-ben megjelenõ „A kelet népé”-ben is behatóan foglalkozott velük. A reformpolitikusok számára kézenfekvõnek tûnt, hogy az eredetiségprogramok a nemzeti tematika megjelenését hozzák el a mûvészetekben, ennek a szellemében állapított meg egyidejûséget a politika és a mûvészetek

kapcsolatában a Pesti Hírlap egyik értekezõje 1843-ban: „jelenleg szellemi müvelõdésünk haladási zászlajában az összeolvadt három nemzeti színt, leginkább politicai, tudományos és mûvészeti életünk mozgalmai képezik, mellyek nálunk, figyelemreméltólag, egy idõben, egyszerre kezdének hatályosabban nyilatkozni, ujjal mutató bizonyitványaul annak, miszerint egymással igen szoros, egymástól elválhatlan kapcsolatban állanak.”15 (Kiemelés: V. J.) Sokan gondolták úgy, hogy külföldön és itthon a mûvészet „nagyrészint hiven mutató tükre a nemzetek politicai életének”, a francia és az angol színpadon megjelennek „a’ kamarák vagy a’ parliament surlódó vitái”, „declamatiói”, ezek gyakran vezetnek „a’ ministerek és kormányférfiak titkos hivatalszobáiba”, a színpadi darabok „egy egész néptömeget tudnak” lelkesíteni. A reformerek értékrendjében a mûvészeteket általános tekintély övezte, amely egyet jelentett az új mûveltség követelményének általánossá tételével, hogy tudniillik „lehet kivánni minden mûveltebb polgártól, a’ mûvészet, kivált a’ nemzeti mûvészet ismeretét, becsületét és pártolását”. Ez a felfogás igényelte az eredeti alkotásokat, ezért helytelenítette az utánzást, a klasszicizmusra jellemzõ „görög és római istennevek és tárgyak tulságos használatát”, vagy a regény- és novellairodalom azon szokását, hogy „idegen, külföldi tárgyakkal piperézik fel még belföldi elemû mûveiket is”.16 A reformerek a különbözõ mûvészeti ágakból kisebb-nagyobb eredményeket a „nemzeti” keretek közé emeltek, elsõsorban persze a szépirodalomból, de a távolabbinak tûnõ tudományok területérõl is, vagy például a zenemûvészetbõl, a „régebbiek” közül Bihary, Csermák, Lavotta, az „újabbak” közül a „Rákóczy-nótát” nagy hatással feldolgozó „világhírû Liszt Ferencz” szerzeményeit, Erkel Ferenc „nagyobb compositioit”, illetve az építészetbõl Hild János és Polláck Mihály alkotásait.17 Szontagh Gusztáv szerint is a ’40-es években a politikai reformerek szerepe olyannyira fontossá vált, hogy „nem csak a társasági életünk eligazodására s irodalmunk terjesztésére, hanem a nyelv haladására is jótékony befolyású volt”, sõt õ szerepcserét is emlegetett: „eddig nagyobbára költõk és tudósok által mûveltetett, most az élet és álladalom férfiai vesznek e mûvelésben részt, rögtönzött szónoklati alakú röpiratokban az elõadásnak több folyóságot, élénkséget, haladást adván, s az eszméket a költõi s tudományos világból az életre alkalmazván”.18 (Kiemelés: V. J.) Ilyen formában visszatérve a nyelv világához, felidézhetjük, hogy a korábban említett Pulszky Széchenyi bizonytalan szóalkotásairól szólt,19 állítása mögött bizonyosan a romantika mûvészet- és nyelvfilozófiai fordulatának írói megjelenését lehet sejtenünk, az tûnhetett fel ugyanis a kortársaknak, ahogyan az alkotó (Széchenyi) áttér a jelenségek (a gondolatok) ábrázolásáról azok kifejezésére.20 A kibontakozó romantika és Széchenyi nyelvszemlélete között eléggé nyilvánvalóak az

13 Lásd ehhez Dr. Henszlmann Imre: Párhuzam az ó- és újkor mûvészeti nézetek és nevelések közt, különös tekintettel a mûvészeti fejlõdésre

Magyarországban. Pest, 1841. 1–48., illetve fõként 113–132. 14 Szauder J., Udvarházi klasszicizmus. In: Uõ. Az estve és Az álom, i. m. 482-483., 485–486., 495–501. 15 Pesti Hírlap, 1843. január 1. 16 Pesti Hírlap, 1843. január 8. 17 Pesti Hírlap, 1843. január 22. 18 Szontagh Gusztáv, Propylaeumok a társasági philosophiához, tekintettel hazánk viszonyaira. Pest, 1843. 231. 19 Pulszky F., Életem és korom, I. k., i. m. 195. 20 Szegedy-Maszák M., A romantika: világkép, mûvészet, irodalom. In: Újraértelmezések. Bp., 2000. 14.

56

összefüggések: az instrumentális nyelvszemlélet (amely szerint a nyelv funkciója a gondolatok ábrázolása) híve, Kazinczy Kölcseyt is homályossággal vádolta meg az egészen „pontosan ki sem fejezhetõ élmények, másrészt a szándékosan rejtett érzelmek” miatt, miként Pulszky – láthattuk – Széchenyivel kapcsolatban vélekedett hasonlóan. Az összetett romantikus szemlélet Széchenyi naplójában az elsõ pillanattól nyomon követhetõ, amely természetesen korjelenségnek tekinthetõ, hiszen hasonló válságélmény tûnik fel az 1810-es években többek között Kölcseynél és Kisfaludynál is. A romantika mûvészetfelfogása a zenére, a zeneiségre nagy figyelmet fordított. Széchenyi is keresett operai párhuzamokat, melyekkel vitapozícióját igyekezett alátámasztani: a Pesti Hírlap politikai „rohanásának” természetét Rossinira hivatkozva igyekezett megvilágítani – „Ebbül is úgy ki fog tûnni […] a nép szenvedésivel sympathizáló, vagy inkább a’ nép szenvedelmeivel coquettirozó thema, valamint Maestro Rossininek sem jár egy darabja is bizonyos crescendo és impetuoso nélkül”.21 A nyelv funkciójával foglalkozó „Magyar nyelv” címû esszéjébõl pedig a nyelv és a zeneiség kapcsolatának a keresése tûnik ki. Lényegesen többet (sõt a romantika szellemében egészen mást) vár el a nyelvtõl, mint Kazinczyék, a lélek titkainak, a villanásszerû belsõ élményeknek a megjelenítését: a nyelv fejezze ki, ami „ezer meg ezer árnyéklatban, szívünk, kedélyünk mélyében rejtez; vagy Isteni szikra ként villan lelkünkön keresztül”! S ugyan bizonytalankodik: „Ó milly távol áll a leg magasztosb ékesszóllás is – illy ideálhoz”, s „milly felette üres kebel […] melly nem sejt magában többet […] mint amennyit – bár a leg kimûveltebb nyelvvel is […] kifejezni lehetne”, (Kiemelések: V. J.) mégis romantikus elhivatottság tudat, sõt megszállottság hatja át,22 amikor a nyelv alkotó és közönsége közötti közvetítõ szerepérõl gondolkodik: „A szózat (a nyelv – V. J.) fõczélja embertársammal mind azt közölhetni, mi […] lelkem leg titkosb rejtekiben etc. létez, - - s pedig olly tisztán, olly hatalommal s félre nem érthetõleg, miszerint az, mi úgy szóllván bennem él - - - másban tökéletesen folyon át s benne mind azon következményeket szülje, mellyek (mik) saját hangulatom, nézeteim, cselekedeteim okai”. (Kiemelések: V. J.) Bár a közönség és a nyelv fejlõdését illetõen szkeptikus kérdéseket is megfogalmaz: egyrészt „minden emberben egyenlõ mennyiségû lelki kincs létez-e”, másrészt „hátra megy-e az egész emberiség?” – ám végeredményben optimista választ ad, s a nyelv és a közönség „fejlõdése”, tökéletesülése mellett teszi le voksát.23 Persze nem kelthetjük azt a látszatot, hogy Széchenyi összetett életmûve teljes egészében a romantika körébe sorolható, érdemes

figyelnünk azokra az irodalomtörténészekre, akik úgy fogalmaztak, hogy „Széchenyit csak elhamarkodottan lehetne mindenestõl a romantika vonulatába sorolnunk. Életében túl sok a romantikus látszat ahhoz, hogy igazi romantikusnak tekinthetnõk a Lánchíd és a Nagy Szatíra megalkotóját.”24 (Kiemelés: V. J.) A felvilágosodás korában a különbözõ alkotói szférák (nyelv, mûvészet, politika) kapcsolata és az erre épülõ különbözõ alkotói szerepek (írói és politikai) karaktere sajátosan összefonódott.25 A korszak kitûnõ kutatója már évtizedekkel ezelõtt figyelmeztetett a szerepek, a stílusok és az eszmék ez idõ tájt jellemzõ keveredésére,26 amihez hozzáfûzhetjük, hogy ez még jó ideig jellemzõ is marad, Kazinczytól Kölcseyn át egészen Széchenyiig, Vörösmartyig. Politikusok és szépírók egyaránt merítettek a teljes kulturális eszköztárból, a felvilágosodás, majd egyre inkább a romantika esztétikai fogalomkészletébõl,27 amely így lehetõvé tett politikusok számára szépirodalmi megközelítéseket, költõk pedig intenzíven foglalkozhattak társadalmi reformkérdésekkel. A jelenség a ’30-as, ’40-es évekre is jellemzõ, amely társasági körökben (például a Kisfaludy-körben, illetve a Bártfai-szalonban) csakúgy megmutatkozott, mint egy-egy személy esetében. Az ún. romantikus triász (Vörösmarty, Bajza József, Toldy Ferenc) nagy közéleti kérdésekrõl gyakran kezdeményezett nyilvános vitát (szabad-e a társadalmi rangnak az irodalmi életben érvényesülnie, az írói tulajdonjog kérdése vagy Kazinczy nyelvpolitikai törekvései). Korszerû irodalmi nézeteiket a nyilvánosságban védték meg (az ún. „Conversations-lexikon pörben” Döbrentei Gáborékkal szemben), gyakran Kazinczy és Széchenyi egyetértésétõl kísérve. Késõbb a Bajza szerkesztésében megjelenõ Athenaeumban (1837–1843) pedig – még a Pesti Hírlapot megelõzõen – a kulturális elit számos fontos reformkérdésrõl jelentetett meg publikációt. Vörösmartyt szoros barátság fûzte Deák Ferenchez és Wesselényi Miklóshoz,28 s tisztában volt a nagy koreszmékkel csakúgy, mint az egyes reformkérdések sorrendiségével, különbözõ jelentõségével: Kemény Zsigmond naplójában feljegyezte, hogy „sokat beszélt az általános örökváltság minden egyéb teendõk feletti elõnyérõl”.29 Rendszeresen bejárt a Nemzeti Körbe, hogy újságot olvasson, illetve már 1841-ben politikai vitákban elmélyült elemzést is publikált, arra gondolt, hogy elõbb részletekben jelenteti meg az Athenaeumban, utóbb pedig önálló kötet formájában. Végül az elemzés Hazay Gábor álnéven jelent meg, amelyet a bírált szerzõ (Széchenyi) valószínûleg soha nem fejtett meg.30 A nyelv világában a bekövetkezõ változások eredményeként megvalósul az elõzõ évtizedekben lefoly-

21 Széchenyi I., A kelet népe. Pest, 1841. 222. 22 Szegedy-Maszák M., A romantika: világkép, mûvészet, irodalom, i. m. 7–25, 27. 23 Viszota Gyula (szerk., bev.), Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal, I. rész (1841–1843). Bp., 1927. 761–763. 24 Sõtér István, Széchenyi naplói. In: Széchenyi István, Napló (vál., szerk., jegyz. Oltványi Ambrus). Bp., 1978. 12. 25 A társadalom egyes szférái önállóak, és csakis ezért alkothatnak folyamatosan sajátos, újabb és újabb kapcsolatokat, nagy tanulsága ez ideológiák

és politikai hatalmak szorításában élõ korunknak, lásd ehhez: Niclas Luhmann, Soziale Systeme. Grundrisse einer allgemeinen Theorie. Frankfurt/Main, 1984. 26 Szauder J., A XVIII. századi magyar irodalom és a felvilágosodás kutatásának feladatai, illetve A klasszicizmus kérdései és a klasszicizmus a felvilágosodás magyar irodalmában. In: Uõ., Az estve és Az álom, i. m. 37–38, illetve a stílusok keveredésérõl máshol is, 93. 27 Szegedy-Maszák M., A magyar irodalmi romantika sajátosságai. In: Uõ, „Minta a szõnyegen”. Bp., 1995. 123. 28 Vörösmarty M., Publicisztikai írások. Összes Mûvei, 16. k., Bp., 1977. 787–799. 29 Kemény Zs., Napló, (kiad., bev. Benkõ Samu). Bukarest, 1960. 187–189. 30 Vörösmarty M., Publicisztikai írások, i. m. 485–497., 501–504.

57

tatott viták tanulságainak összegzése, az újítás és a hagyományelvûség egyeztetése. Az egységes gyakorlat jegyében már gyakran védelmezik a kialakult nyelvi normákat a meggondolatlan újításokkal szemben, Bajza József 1843-ban például úgy vélekedik, hogy a szabályokat „úgy kell venni, mint jelenben vannak”. Az újításokat persze õk nem utasítják el, csupán a „nyelvtani gondatlanságok”, „a rosszul alkotott új szók” veszélyeire hívják fel a figyelmet (példaként említve, hogy „a Markscheider: bányamérnök, anyagválasztó s ércválasztónak fordíttatott”), s bíznak abban, hogy a gyakorlat („a nagy tömegek” „jó érzéke”) a tévedéseket úgy is elveti.31 Persze a nyelvi egység különbözõ ágai továbbra is jelen vannak, ezt igazolja, hogy Arany János saját mûvei történeti és köznyelvi elõzményeinek komoly jelentõséget tulajdonít: az érdekegyesítés32 szépirodalmi hõsének, a Toldinak szerzõje saját alkotói módszerét úgy mutatja be, hogy „Ilosvai Péter diák szárnyai”-val röpült.33 A politika világában hasonló felfogásban folyt fogalomhasználati vita az Akadémián 1847-ben a honosítási törvényjavaslatról, ahol számos politikus is véleményt nyilvánított. Kossuth, Szemere Bertalan irányították az alsótábla vitáját, és az akadémikusok véleményét is kikérték, Széchenyi például Toldy Ferenchez fordult, hogy mondjon véleményt, melyik magyar szót tartja célszerûbbnek az indigenatus és az incolonatus kifejezésére.34 Az Akadémián Vörösmarty elemzését fogadták el, amely aztán a törvénykezés folyamatát is befolyásolta, egészen az 1847/48-as törvényalkotásig, hiszen az áprilisi törvények alanyát is ilyen felfogás jegyében írták körül a törvényhozók („honlakos”, „országlakos”).35 Amikor Vörösmarty a politikai közösség, a nemzet fogalmát átgondolta, a rendi tagolódás elutasításából indult ki, s a polgári fordulatot egy társadalmi, nyelvi, vallási tagolódástól költõien elemelkedõ fogalomban, a megváltozott értelmû „hon”-ban összegezte: „A’ hon és a haza eredetileg csupán házat, lakot jelentett; de jelentésök most a’ patria szó értelmével egy.” – Aztán ezzel összefüggésben fejtette ki az új politikai tartalmat: „Honosítani annyit tesz, mint valakinek hont v. hazát adni […] A’ honos tehát több mint a zsellér vagy lakos, mert a’ ki honos, az mindazokkal a jogokkal bir, mellyel a’ hon fiai birnak”, ezzel együtt a honosítás fogalmát nyelvileg is vizsgálta, s azt fejtegette, hogy „jó hangzatú ’s hajlékony”, végeredményben pedig „mind alkotására, mind tartalmára nézve megfelel a’ szabályoknak ’s annak mit kifejezni akarunk”. A szóalkotásnál pedig az elõzõ évtizedek tapasztalatait összegezve az újítást és a hagyományelvûséget nem állította egymással szembe, hanem irányadónak a nyelvi gyakorlatot tekintette: „Meg

kell e’ szót tartani azért is, mert már némileg elfogadtatott […] nem is rosz hangzatú, nincs ok, miért keressünk helyette mást, igen sokat ártván nyelvünk terjedésének, ha már a’ divatnak indult új szók helyett minduntalan ujabbakkal állunk elõ. Verba valent usu.” 36 (Kiemelések: V. J.) Kossuth nyelvfelfogása közel állt ennek a szépírói körnek az ízléséhez, szintézisre való törekvés jellemzi, amelyben az újítás csakúgy jelen van, mint a nyelvi gyakorlat jelentõségének elismerése. A Pesti Hírlap elsõ számainak egyikében Kossuth azt fejtegeti, hogy a „nyelv mindig csak annyira bõ, a’ mennyire szükség van rá”.37 A korabeli iskolai latin retorikai tárgyak és a jogászi-vármegyei orátori szerepkör jellemzõ jegyei mindannyiszor feltûnnek szövegeiben,38 de be kell látnunk, hogy ezek, különösen ahogyan az idõben elõre haladunk, egyre inkább elvesztik eredeti szerepüket és határozottan kommunikációs funkciót kapnak, mellé-, sõt alárendelõdnek a reformgondolatnak. Így a ’40-es évek elejére Kossuth egyike lesz azoknak az író-publicistáknak, akik szövegeiket egyszerre hozzá tudják igazítani a közönség tudásához, mûveltségéhez, stílusához, illetve a meglehetõsen bonyolult reform-mondanivalóhoz. Amikor a reformerek társadalmi terveiket kikovácsolják, maguk is igyekeznek politikai mondanivalójukhoz igazítani a nyelvet, Pulszky ezen a téren Széchenyi mûködését emelte ki: a gróf „nagy kedvvel adta magát reá a szófaragásra”, azonban nyomban hozzáfûzte, hogy „Kossuth is foglalkozott szócsinálással, még pedig elég szerencsésen, mert meg volt benne a nyelvérzék.”39 (Kiemelés: V.J.) Kossuth a vármegyegyûlések termeiben csakúgy, mint a Pesti Hírlap hasábjain inkább rendies olvasóközönségével gyakran ismert és hagyományos eszközökkel teremtett kapcsolatot, mondanivalója azonban korszerû volt. Széles körû jogi, közgazdasági, természettudományos és szépirodalmi mûveltsége mellett roppant nyitott mindennapi tudása, a rendies mûveltséggel együtt polgári elemek sokasága jelenik meg benne, idézhetjük például azt az esetet, amikor a találmányi védelemrõl szónokol, s a rendi gyûlés termeiben megszokott fordulatokat használva, ám az egész struktúrát korszerû céloknak alárendelve emeli fel hangját: „Van Pesten egy üvegkereskedõ, ki […] üveggyárt állít hazánkban […] Itt van például Steller László, beszterczebányai születés, ártézi kútfuró mester (most Rózsa agens úr telkén dolgozik) van olly találmánya az ártézi kútfurásra, melly minden eddigi módoknál czélirányosabb; – itt […] Gollenhoffer bõrgyáros, roppant fontosságú, megbecsülhetetlen találmányával; – itt van Hanky asztalos, kinek elméje még a’ nyomorúság napjai-

31 Bajza J., Nyelvünk mívelésérõl. In: Uõ., Válogatott mûvei, Bp., 1959. 373–378. 32 Barta, István, Entstehung des Gedankens der Interessenvereinigung in der ungarischen bürgerlichen Reformbewegung. In: Nouvelles Études

Historiques. I. k., Bp., 1966. 33 Arany János Összes Mûvei, II. k., (s.a.r. Voinovich Géza). Bp., 1951. 269. 34 A fõrendek és a polgárok eltérõ honosítási gyakorlatáról van itt szó. Kossuth a fõnemesek honosítása esetén megkívánta volna a magyar nyelv

ismeretét, míg a polgárok esetében nem: Barta I. (szerk., bev.), Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyûlésen, 1847/48. Bp., 1951. fõként 379–387, illetve Vörösmarty M., Publicisztikai írások, i. m. 739. 35 Szabad György, A polgári átalakulás megalapozása 1848-49-ben. In: A negyvennyolcas forradalom kérdései (szerk., Spira György és Szûcs Jenõ). Bp., 1976. 36 Vörösmarty M., Honosítás. In: Uõ., Publicisztikai írások, i. m. 304. 37 Pesti Hírlap, 1841. 3. szám. 38 Az elemek helyérõl és szerepérõl: Szabad Gy., Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp., 1977. 11, 14, 50; Uõ., Kossuth irányadása. Bp., 2002. 45. 39 Pulszky F., Életem és korom, I. k., i. m. 195.

58

ban is teremtõ eszmékkel van mindig tele”.40 Azután a hosszú, az olvasóközönségre nyomást kifejtõ felsorolást a rendeknek szánt reformjavaslat követi: „találmányaikkal világ elébe nem léphetnek; mert akármi kontár után csinálja […] Ezen segíteni kell”. – „Pénzzel, drága pénzzel kellene az illy embereket segítenünk, s mi? addig bosszantjuk, míg türelmét, vagyonát vesztve átmegy Ausztriába […] Városainkban csak a középszerûség tengõdhetik, a kitûnõ talentumnak sorsa üldöztetés. – Reform, reform a városoknak, de egyszersmind gondoskodás is, hogy legalább a’ belföldi ipar és kereskedés akadályai elhárittassanak”.41 (Kiemelés: V. J.) – Így bontakozik ki egy kitûnõ reformpolitikus gondolkodásának korszerû hálója, amelyben számos rendies kulturális elem létezhet (a nyelv, a kultúra történetisége egyébként sem egyezik meg a társadalmak átalakulásának általános ütemével, tehát a mûveltség mindig inhomogén marad), ezért nem is ez a lényeges, hanem az elemeket összekapcsoló háló természete!42 A ’40-es évek nyilvánosságában fõként a politikai lapok, s azok tárgya, a politika nyilvános megjelenése keltett nagy feltûnést. Ezért is állíthatta a Pesti Hírlap értekezõje – némi elfogultsággal –, hogy a „journálok nálunk is, mint külföldön, elfoglalák az irodalom elõterét, ’s olvasóink közt mindennapi kenyérkint szükséges szellemi táppá lettek, bizonyára azért, mivel legközelebbi érintkezésben állanak az élettel, a’ jelennel, ’s nagyobbára politicai tárgyuak lévén, közdolgaink legérdekesebb napi rendû kérdéseit feszegetik, s vitatják meg.”43 A politikai hírlapok hasábjain folyó viták publicisztikai termése az egységes politikai közbeszéd részét képezte, melyben a vitát uraló személyiségek – elsõsorban Széchenyi és Kossuth – gondolkodása, alkotói módszere vált meghatározó jelentõségûvé, viták tárgyává, ezért elsõsorban az õ fogalomalkotó módszerüket kell áttekintenünk. Széchenyi „bizonytalan” szóalkotásaiban megjelenik a romantika világfelfogása, alkotásaiba a konkrét tapasztalaton túl a személyesség mindannyiszor belezsúfolódik, az objektív érvényesség és a szubjektív életérzés gyakran szorosan összekapcsolódik, az egyik áttûnik a másikba, és mindezt romantikus belsõ felvillanások kísérik: „felfogásaink, érzelmeink, félelmeink’ tengernyi árnyéklatai néha mint elkülönözött egybecsapó hadak állanak egymás ellen, és sokszor belsõnk valódi harczmezõvé válik, és innen zsibbasztó kétségeink, innen sorvasztó habzásaink”; „mennyei ihletés egy villanás alatt, mikor a’ hû kebel elõtt megnyílik az ég”.44 A romantikus gondolkodásmód, amely Széchenyinél a sors (a kor lehetõségei) és a zseni összebékíthetetlenségébõl ered, s amely szinte mindent

(magánéletet, közéletet) szétfeszít, szétszór, ugyanakkor egyazon lendülettel igyekszik mindent (a gazdaságtól a kultúráig és az állam intézményeiig, sõt a szépirodalomig) újjáépíteni. Ezért száguldozik minduntalan a közélet különbözõ színterei között. Mindez persze – szinte természetesen – sokszor végletességbe zuhanó világértelmezéssel jár együtt, azonban mindebben betegségének önreflexiós képessége folytán a közfelfogásban hangoztatottnál lényegesen kisebb szerepe van (idézzük csak fel többször intézményesülõ önnevelõ szándékát), legalább ugyanilyen mértékben esik viszont latba a történeti változás összetettsége, amelyet Széchenyi jól átérzett és folyamatosan szeretett is volna megjeleníteni. Széchenyi és Kossuth benne élt a romantika fogalomvilágában, de nyelvezetük ennél persze lényegesen összetettebb volt. Mindketten több élõ nyelvet használtak, és a kortárs, nyugat-európai polgári kultúra mögött mindkét esetben ott állt a klasszikus és a késõ középkori görög, latin nyelv, kultúra: államférfiak, történetírók, költõk, szónokok görög-római és reneszánsz világa, a szónoklattan és a stilisztika szabályai és példái formájában, a maga teljes összetettségében. A reformkori politikai publicisztika egyértelmû sikereiben ugyanakkor látnunk kell a folyamatos, a klasszicizmusból a romantikába átnyúló magyar nyelvi-kulturális építkezést, amely a XVIII–XIX. századforduló eszmei és „filológiai” forradalmától átívelt az 1840-es évekig. Ennek a folyamatos építkezésnek köszönhetõen alakul ki az új szépirodalom és a modern politika egymásba kapcsolódó világa,45 ahol a nyelvnek – Herder óta nyilvánvaló – döntõ jelentõsége van,46 mindez Széchenyinél oly különös módon összefonódva jelenik meg, s Kossuth számára oly egyértelmû sikereket hoz magával. Életrajzírói véleménye Széchenyi anyanyelvét illetõen bizonytalanságot árul el, naplója ezt valószínûleg igazolja is, ám az egészen bizonyos, hogy az általa beszélt „bécsi német”, melyet többen „elmosódottnak” neveznek s a Mária Terézia-idõk elõkelõségeinek beszédmódjához hasonlítanak,47 korszerû gondolatok megjelenítésére nem volt alkalmas, s bár a német irodalmi nyelvet természetesen ismerte, bonyolult jelenségek, új megközelítések kifejezésére a magyart használta. A fogalmazás – különösen kezdetben – nem ment könnyen, az is elõfordult, hogy munkatársai „magyarítják”, vagyis stiláris tekintetben átnézik szövegeit.48 Annak, hogy Széchenyi reformgondolatait magyarul fogalmazta meg, persze politikai okai voltak, „A kelet népé”-ben a „földiek”-hez, a „drága Földiek”-hez, a „drága Rokonok”-hoz,49 vagyis a magyar

40 Pesti Hírlap, 1843. április 6. 41 Uo. 42 Az elemek hálóvá szervezõdésének megértéséhez egy fizikus mûvét lehetne ide idézni: Barabási Albert-László: Behálózva. Bp., 2003. – A mû

jelentõségére ugyancsak egy kiváló fizikus, Lovas István hívta fel a figyelmemet. – A fizikusok elgondolásaihoz hozzákapcsolható egy cseh filozófus, a prágai tavasz egyik szellemi elõkészítõje, Karel Košik „Dialektika konkrétniho” munkája is, amely jóval korábban, 1961-ben Prágában, magyarul pedig 1967-ben látott napvilágot. 43 Pesti Hírlap, 1843. január 1. 44 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 132, 147. 45 Minden nyelv saját világot teremt, amely jó esetben nem csak a szépirodalomra, hanem a politikai irodalomra is érvényes, az pedig egészen szerencsés pillanat, ha ez mindkettõre, egyazon idõben, sõt egymással összefüggésben vonatkozik. Vörösmartyval foglalkozó irodalomtörténészek utalnak erre az egyidejûségre – lásd Imre László: Az irodalomalapítás mûfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése. In: Vörösmarty és a romantika (szerk. Takáts József). Pécs–Bp., 2001. 24. 46 Szegedy-Maszák M., A magyar irodalmi romantika sajátosságai, In: Uõ. „Mint a szõnyegen”, i. m. 123. 47 Oplatka András, Széchenyi István. Bp., 2005. 10. 48 Németh L., Széchenyi. In: Az én katedrám. Bp., 1975. 450. 49 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 3, 15, 20.

59

nemzethez intézte szavait, így politikai mûveit „nemzetképviseleti beszédmód” által meghatározott értekezéseknek lehet tekinteni.50 A politikai közbeszédben az 1840-es évekre olyan magyar nyelvi kultúra alakult ki, amely alól senki nem tudta magát kivonni, legalább is a szigorú megítélés kockázata nélkül. A reformkonzervatívok jeles képviselõje, Dessewffy Aurél sem politikai nézeteinek, hanem elsõsorban a publikációiban megnyilvánuló nyelvi-kulturális színvonalnak köszönhette általános elfogadottságát, vagyis fõként ebben a tekintetben tudta felvenni a versenyt az ellenzéki vezérekkel. Dessewffy magyar nyelv iránti érzékenysége már igen korán feltûnik és folyamatosan jelen van publicisztikájában, azzal együtt, hogy a Felsõ Magyar Országi Minerva 1826-i évfolyamában publikált elsõ cikkét a szerkesztõ még alaposan korrigálta.51 Viszont a konzervatívok többségének nyelvileg és gondolatilag is botladozó, latin fordulatokkal megnehezített szövegei szóban és írásban egyaránt versenyképteleneknek bizonyultak a reformerek mégoly bonyolult fejtegetéseivel szemben. A liberális reformerek tartalmilag és nyelvileg egyaránt képesek voltak megragadni a történeti folyamatok újszerûségét: megnevezni a változást, a „polgárisodás”-t, „polgárosodás”-t, melyet a „bátorlét” és a „tulajdon szentsége” jellemez.52 Tekintetük átfogta a fogalmakat csakúgy, mint a széles összefüggéseket, egészen a társadalmi munkamegosztásnak vagy a tõke forgási sebességének az angol liberális közgazdaságtan szellemében történõ leírásáig.53 Széchenyi nagy hangsúllyal irányította a figyelmet a változás összetettségére – „valamint különböznek egyesek’ sajátsági, úgy száz meg száz árnyéklatban mutatkoznak elõttünk külön nemzetek’ hajlami és végirányai”, és megragadó módon tájnyelvi kifejezésekkel („gombolagábul”) keverve a szaktudományok fogalmait, egészen korszerû módszerrel (folyamatos differenciálással) hámozta ki a mindennapiság zavaros halmazából a fontos összefüggéseket. A társadalmi folyamatok kifejezésének ilyen formáját tudatosan használta – ellenfeleit és barátait sokszor figyelmeztette, hogy „nem egészen könnyû, a’ nemzeti élet’ szövevényes és néha felette egybebonyolított gombolagábul kiszemelni és felvenni a’ fonál’ valódi végét, és világosan kitudni, mi a’ hatás, mi a’ következmény, és elhatározni, mikép ’s mennyire hat, és hat vissza egyik a’ másikra”.54 Ügyesen és szorgalommal fordították le magyarra a korszerû politikai kifejezéseket, ezen a téren is maradandót alkotva: míg „kétely” szavunk nyilvánvalóan nem véletlenül a filozófus-szépíró Eötvös

Józseftõl származik, a társasági életben az „Önözés”-t Széchenyi szorgalmazta. A „tény” szavunk magyarítása körül nyelvi leleménybeli különbség is megmutatkozott, Széchenyi a „Tatsache” körülményesebb, szószerinti fordítását használja („lettdolog”),55 Kossuth viszont a rövidebb és máig használatos „tény”-t alkotta meg belõle („minden emberi tény”).56 Széchenyi más esetben is viszonylag nehezen találja meg a megfelelõ magyar kifejezéseket, ilyenkor az idegen szót és saját magyarítását egyaránt használja, küzd például a „nüchtern” lefordításával: „e két faj felette itlan – nüchtern – mégsem áll olly magasan mint az angol faj”57 (kiemelés: V. J.), máskor bonyolult szavakat képez, amely erõltetett („mozgonyár”, „elõsejdítés”),58 néha viszont egészen érdekes („gyanuszinessé tenni”)59 eredménnyel jár, mindezzel együtt is azok közé tartozik, akik a korszerû magyar politikai gondolkodás fogalomkészletét folyamatosan alakították, önálló kötetek és politikai-publicisztikai viták keretében egyaránt. Az erõs közjogi érdeklõdés a politika-tudomány kérdéseit persze szélesebb körben beemelte a hazai (nemesi) közgondolkodásba, így amikor Széchenyi elsõ teoretikus munkája, a „Hitel” 1830-ban megjelent, széles körben visszhangja keletkezett, és többen hozzászóltak,60 olyanok is, akik ugyancsak gazdagították e formálódó tudomány szótárát. Az 1840-es évek a politikai gondolkodásban két szempontból feltétlenül újat hoztak: egyrészt sokan érezték úgy, hogy eljött a gyakorlati lépések, a programalkotás ideje, másrészt az elgondolások szélesebb körben megvitatásra kerültek, és ebben a tekintetben már korántsem létezett a résztvevõk között nézetegység (nem beszélve a birodalmi kormány intézményeirõl és embereirõl), így a vita társadalmi keretét kikényszerített nyilvánosságnak nevezhetjük. Az évtized elsõ felének politikai küzdelmei a Pesti Hírlap és „A kelet népe” körül bontakoztak ki, majd 1842–43-ban egyre szélesebb körben, újabb és újabb szereplõkkel (személyekkel és intézményekkel) kibõvülve folytatódtak, ám a vita fogalomkészlete többnyire kontinuus maradt, legalábbis, ami Széchenyit illeti, ugyanakkor differenciálódott, s kialakult az új és önálló politikai publicisztika. Az önálló politikai publicisztikát viszont kétségtelenül leginkább Kossuth reprezentálta, ugyanakkor jellemzõ az is, hogy a Pesti Hírlap szerkesztõje mellett, egészen bizonyosan tõle nem függetlenül, több tucat értelmiségi szerepkörben fellépõ személyiség (amúgy arisztokrata, nemes vagy kispolgár) mûködik hírlapíróként és tudósítóként egyre otthonosabban ebben a mûfajban. Néha feltûnik Wesselényi Miklós is vagy a szakírók közül Balásházy János, mel-

50 Lásd Dávidházi Péterre történõ hivatkozással Gergely A., Széchenyi István, i. m. 56. 51 A magyar nyelvrõl. In: Nemzeti mûvelõdések az egységesülõ világban (szerk. Szegedy-Maszák Mihály és Zákány Tóth Péter). Bp., 2007. 58–64.

– A reformkonzervatívokról: Varga János, Helyét keresõ Magyarország. Bp., 1982.; Dénes Iván Zoltán, Liberális kihívásra adott konzervatív válasz. Bp., 2008. 52 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 4. 53 Uõ., Hitel. Pest, 1830. 18, 28, 42, 206, 261. 54 Uõ., A kelet népe, i. m. 6. 55 Széchenyi saját kifejezését a következõ összefüggésekben használja: „mert lettdolog, melly ellen kifogás nincs”, majd „mirül viszont a’ mindennapi lettdolog szolgál csalhatatlan bizonyságul”, végül „lettdolog, hogy lelkesülés kezdi, õrjöngés kiséri, és megbánás követi a’ forradalmakat”. – Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 134, 153, 215. – Pulszky úgy emlékszik, hogy a közbeszédben a „tettdolog” forgott. – Életem és korom, I. k., i. m. 196. 56 Pulszky F., Életem és korom, I. k., i. m. 195–198. – A szöveghely: Kossuth L., Felelet gróf Széchenyi Istvánnak. Pest, 1841. 134. 57 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 155. 58 Uo., 82., 125. 59 Uõ., Világ. Pest, 1831. 285. 60 Ehhez Gergely A., Széchenyi eszmerendszerének kialakulása. Bp., 1972.

60

lettük számos vármegyei arisztokrata és birtokos nemes, de a Pesti Hírlap szerkesztõségében mûködik klasszikus, „fõállású” munkatárs is, mint például Gyúrmán Adolf. Széchenyi gyakran vált viták kirobbantójává, s bár megközelítéseiben rengeteg újszerûség rejlik, azokkal a politikai gondolkodást nem mindig terelte a praktikus megoldások irányába, miután racionális elgondolásait a benne „rejtõzködõ költõ” gyakran felülírta. Kétségtelenül sokat megmutat ebbõl „a költõi énbõl” Németh László, amikor arról ír, hogy Széchenyi politikai ideáit (s gyakran a személyeket is, akik azokkal valamilyen kapcsolatba kerültek) „irodalmi sugalmakkal szerette, és élõ szenvedéllyel költötte tovább”, „magához rántott ideáljukból” alkotott „szenvedélyt magának”. (Kiemelések: V. J.) Sõt még azt is leírja, hogy gyakorlatiassága sem más, mint ennek a szenvedélynek a „maszkja, csillapítója, mindennapi tüzelõszere az ideák égésének.”61 Széchenyi a fejtegetéseit gyakran élvonalbeli tudományterületek (közgazdaságtan, agrárgazdaságtan, politikai filozófia) képviselõitõl szó szerint átvett, fejezetnyi szövegekkel támogatta meg,62 ám ezt a racionalitást is felülírta, amikor a romantika esztétikai eszközeinek felhasználásával, azokra jellemzõ lelkülettel mutatta be a modernizáció alternatíváit – például felrajzolta a jövõt, mint „halál, vagy teljes újjászületés (Forradalom)”-t,63 illetve a modernizáció sajátosságait, mint: elmaradottság feloldása idegen elemek segítségével – nemzeti sajátosságok megõrzése. Ilyenkor megfogalmazásában a lehetõségek feloldhatatlan ellentmondásokká váltak, amely nem könnyítette meg az általa is olyannyira óhajtott praktikus megoldások megtalálását, bár – ismételjük – az ellentmondásokat önmagában igen jól megértette, csak azokat legyõzhetetlen formákká alakítva mutatta be: „Öntsük régi alkotmányunkat végkép német nyelvbe, terjesszünk német értelmességet, ’s rögtön polgárosítva lesz a’ nép, ’s óriási alapot nyer az alkotmány, csakhogy alatta örökre el lesz temetve a’ magyar. – Milly keserves, szövevényes állapot, valóban hallatlan eset az emberiség évrajzában.”64 A viták fogalmi hálójában Széchenyi néhány alkotása különleges helyet foglal el, melyek költõi természete és racionális funkciója (és a kettõ közötti intenzív összefüggés) már a kortársaknak is feltûnt, befogadták, a politikai közbeszéd részének tekintették, ám kétségtelenül többnyire vitatták.65 Ezek között legismertebb „a szív és az ész” fogalompár, amely nagyon izgatja Széchenyit, vissza-visszatér hozzá. Már a „Világ”-ban önálló fejezetet szán neki, azonban a két fogalmat még nem kapcsolja oly szorosan össze és nem állítja oly végletesen szembe, mint késõbb, megmarad az egyik fogalmon belül (jó szívû - rossz szívû), bár kétségtelen, hogy a szívvel szemben az észnek már ekkor ad bizonyos elõnyt. De legfõképpen a fogalmakat még nem személyesíti meg! – „Valamint a’ jó szivû pipázó

több helységet tesz hamuvá sejdítetlen, mint a’ rossz szivû gyujtogató készakarva: úgy foly több szerencsétlenség az emberiségre jó szivbül, mellynek ura rossz fõ, mint rossz szivbül, mellynek ura jó fõ.”66 A Pesti Hírlap megjelenése és Kossuth politikai mûködése67 viszont 1841 elején ismét felizzítja Széchenyi képzeletét, s ennek hatása alatt felidézõdik benne a tíz évvel korábban, Dessewffy Józseffel folytatott vitájában már használt fogalompár. Sõt, miután új politikai ellenfele, Kossuth sokkal intenzívebb érzéseket vált ki belõle, a „szív” és az „ész” sokkal erõsebb színeket kap és a két fogalom egymáshoz való viszonya, miként a hadakozóké is, egyre szélsõségesebbé válik. A fogalompárt a széles körben formálódó (részben ellenzéki) eszme- és intézményrendszer, illetve annak erõs érzelmeket felkeltõ vezetõje ellen veti be, hosszan, egy terjedelmes könyv hasábjain keresztül hömpölyögteti, építi, fejleszti. A Pesti Hírlap ellen Széchenyi hamar, pár tucatnyi lapszám megjelenése után fellépett. „A kelet népé”-ben Széchenyi azt hangsúlyozta, hogy a hírlap szerkesztõje „mindenek elõtt valami felrázó képet kívánt festeni, ’s ezért felette elfogadható volt rá nézve a’ levelezõje által beküldött történet, mellyen, mint tapasztaltuk, mohón kapott, mielõtt még megvizsgálta volna, nem valami mystificatio-e az egész”.68 Az utóbb megbízhatatlannak tûnõ beszámolóhoz fûzött és a szegénységrõl, illetve a börtönviszonyokról szóló szerkesztõi megjegyzés alkotja tovagyûrûzõ bírálatának alapját.69 Ezután a hírlapszerkesztõ és politikus Kossuth úgy kerül a középpontba, mint aki megalapozatlan esetekbõl elindulva hamis következtetéseket vont le, és összezavarta a Széchenyi által elindított reform kedvezõen alakuló sorsát. Széchenyi könyve rövid példára épített világos konstrukció, klasszikus retorikai hagyományok eszközeivel kitûnõen szerkesztett politikai beszéd, amely abban az értelemben is a klasszikus hagyományokat követi, hogy jól központozott, és néhány fogalom mozgatja, ezek között legfontosabb „a szív és az ész” fogalompár. „A kelet népé”-ben Széchenyi olyan zárt logikai rendszert alkot, amelybõl igen nehéz kimenekülni, olyan filozófiai keretben helyezi el ugyanis bírálatának alanyát, ahol a klasszikus forma, a szillogizmus szabályai szerint két premisszából egyenesen következik a konklúzió. Összefüggõ beszédfolyam kezdeténél állunk, amelynek részét képezi „A kelet népé”-n kívül az 1842-es akadémiai megnyitó beszéd és a „Wesselényi és Kossuth” címû, ugyancsak nagy terjedelmû cikksorozat, s ahol az említett fogalomkettõs mindvégig központi szerepet tölt be. „A szív és az ész” fogalompár a romantika esztétikai eszköztárába tartozó allegóriának tekinthetõ, mely számos tulajdonsággal felruházva jelenik meg, és történeti háttere is eléggé összetett. Széchenyi „országlási rendszerét” a fogalompárra építi: „az észnek is külön mûködési köre

61 Németh L., Széchenyi. In: Az én katedrám, i. m. 403–404. 62 Széchenyi I., Napló (szerk. Oltványi Ambrus). Bp., 1978. 415. – A Jeremy Benthamtól átvett szövegre már Kemény Zsigmond felfigyelt: Kemény

Zs., Széchenyi István, i. m. In: Sorsok és vonzások, 246–247. 63 Uo. 418. 64 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 53–54. 65 Gergely A., Széchenyi István, i. m. 45–46. 66 Széchenyi I., Világ, i. m. 311. 67 A Pesti Hírlap mûködésérõl és politikai hatásáról: Varga J., Kereszttûzben a Pesti Hírlap. Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása

1841–42-ben. Bp., 1983. 68 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 208. 69 Uo. 167.

61

van, a’ szívnek is, és hogy az országlásban, valamint például a’ gyógytanban, egyedül az észnek szabad mûködni, a’ szívnek ellenben jóra, nemesre gerjesztésen túl még motszanni sem. Ebbül áll az egész”.70 Az „ész” politikusa folytonos harcban áll a „szív” politikusával, utóbbi állandóan terveket kovácsol. A „szív” politikusa terveinek megalapozatlanságával olyannyira nincs tisztában, hogy „kész tüstént megajándékozni a’ hazát ismét valami uj és szintolly szaporán készült köz szerencsei ’s köz dicsõségi phantasmagoriával, mellynek édeni léte […] ellenállhatatlan varázzsal ragadja magával a’ honnak számtalan »szíveseit«, mikép aztán ki nem számolhatni, milly progressioba nõ, milly tébolydókba bonyolít az illyféle köz bajjá vált, köz nyavalyává nevelt »szívborjazás«”. A Pesti Hírlap szillogizmusba foglalt útjának társadalmi tartalma: „azon revolutionarius syllogismus antecendense, melynek majorja a’ nagy birtokosok’ gyûlöletessé tétele […] minorja a’ kisebb’ vagy minden birtokosnak szinte e’ sorsra juttatása; és conclusioja: olly zavar, melly Magyarországot […] IV. Béla idejére löki vissza”.71 Széchenyi romantikus szóáradatának több kultúrtörténeti rétege fedezhetõ fel, számos párhuzamosan megjelenõ elemmel találkozhatunk (a nemzetek életkoráról szóló és Kölcseynél is olvasható beállításra gondolhatunk), s lehetnek felvilágosodáskori elõzményei is, hiszen Sipos Pálhoz intézett versében Kazinczy is küzd a fény és a sötétség ellentétével, és felvillant hasonló megoldásokat.72 Sõt, „A látó” költõje, Batsányi is foglalkozik az „ész” politikai jelentõségével, „Der Kampf” címû, német nyelven írt versében pedig a Géniusz és a Múzsa tusakodása során ugyancsak a fény és a sötétség rajzol fel éles, a rommá válás lehetõségét magában foglaló kontrasztokat.73 A felvilágosodás politikai allegóriái Kölcsey, Vörösmarty, Széchenyi felé mutatnak. A hasonló hátterû „Romisten”, a reformkor politikai vitáinak kedvelt költõi képe, Vörösmartynál csakúgy elõfordul, mint Széchenyinél. Vörösmarty önálló szimbólumrendszerében, abban az új mûfaji hierarchiában, amelyet többek között a nyelvújítás lehiggadása és a történelem kultusza jellemez, fontos szerepet tölt be.74 Széchenyi Vörösmarty 1829-30-ban kifejtett és a nemzethalállal viaskodó gondolataival teremt párhuzamot: „Jaj neki! hogy küszöbén túl hagyta csapongani vágyát! / Várost és falut ment látni s azokban az élet / Búját és örömét; s vizsgála, tapasztala mindent. / Egy népet lele, mely gyéren vala s lelke törötten / Õsei honnában, melyet megronta örökre / Harc és visszavonás”. A „Romisten” allegóriája75 elõtûnik a „Világ” Vallomások címû fejezetében, ahol a veszélyt hozó politikusok (akikre „elakasztási maszlag”, „rontási hév” jellemzõ)

úgy jelennek meg, mint akik a népet „az egykori pogányság fa- vagy kõbálványai” elõtt hódoltatják és miattuk az emberiséget „a Romisten vaskeze nyomja”,76 tíz évvel késõbb „A kelet népé”-ben pedig igen érdekes képben a „sírig népszerû”, a „hatalom fénykörébõl” kiszakadni nem képes politikusok „a’ sokaság’ ittas felhevülését saját énes czéluk’ elérésére, vagy a rom-istennek áldozatára” használták,77 s ez a költõi kép oly mértékben találónak tûnik Széchenyi számára, hogy 1843-ban visszautal rá „Wesselényi és Kossuth” címû tanulmánysorozatában.78 Figyelemre méltó a szépirodalom viszonya Széchenyi politikai publicisztikájához. Vörösmarty a ’40-es évek irodalmi kánonjának szellemében,79 melynek részét képezte a nyelvújítás lehiggadása, Széchenyi írásainak jellemzõ romantikus túlzásait, meghökkentõ, gyakran sikerületlen szóalkotásait kritizálta. Hazay Gábor álnév alatt publikált írásában úgy fogalmazott, hogy õ a „A kelet népe” ismertetését adja, „kiemelve a’ figyelemre, meggondolásra méltó helyeket, helyenként kétségemet ’s észrevételeimet is õszintén elmondva”.80 Vörösmarty Széchenyi politikai mondanivalóját nyilvánvalóan elvetette, ám sokkal feltûnõbb, hogy mennyire elégedetlen volt az írás romantikus megformáltságával, például a könyv központi részérõl, mely a fejtegetések kétharmadát tette ki, azt írta, hogy „talán a’ legfárasztóbb része az egész könyvnek, mellyet igen szélesnek, fölösleges kitérésekkel megterheltnek lehetne mondani, ha benne annyi tanulságos ’s komoly vitatásra méltó nem foglaltatnék”.81 Költõként kifogásolta a romantikus „hasonlítások”, az allegóriák homályosságát, a „hasonlításokat”, melyek a gondolatok erejét csak gyengítik: a „valóban igen elmés és nagyszerû gondolatokkal, mint a’ hindu asszony’ példája, ügyekszik […] súlyt adni; de a’ helyett talán inkább elkeseredést okoz a’ gúny felett, melly szavaiban van, ’s példát ad, mint kell képes beszédek által a’ közönség ’figyelmét komolyabb meggondolástól elzavarni.”82 (Kiemelés: V. J.) Politikai személyiségként pedig rámutatott Széchenyi alkotási technikájának egyik igen lényeges vonására: „szerencsétlen” hasonlatkereséseivel, a „hasonlatok” következetlen kifejtésével „minden kimondott gondolatot, érzeményt azonnal végzetszerû huzásnak tekint”. (Kiemelés: V. J.) Széchenyi megközelítései nem illenek bele a modern politikai közélet világába: „Eddig jóból és rosszból, szépbõl, rútból keveset láthattunk, most látjuk a’ valódi (vagy képzelt) nem jót, rútat, és sokaságoktól megrettenünk […] Ehhez szokni kell, szokni kell vaknak a’ fényhez, hogy tündéres sugáraiban a szép világnak fájdalom nélkül örülhessen.” Arra kéri tehát Széchenyit, hogy az

70 Uo. 131. 71 Uo. 101. 72 Miskolczy A., Kazinczy útja a nyelvújítástól…, i. m., II. k., 215–216. 73 Szauder J., Géniusz és Torzó, In: Az estve és Az álom, i. m. 297–307. 74 Imre L., Az irodalomalapítás mûfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése, i. m. 28. 75 A „Rom” allegóriával a „Vörösmarty és a romantika” címû tanulmánykötetben (vö. 45. lábj.) több szerzõ foglalkozik. 76 Széchenyi I., Világ, i. m. 271. 77 Uõ., A kelet népe, i. m. 75. 78 Jelenkor, 1843. január 26. – Viszota Gy. (szerk., bev.), Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal, i. m. 293. 79 Lásd Imre L., Az irodalomalapítás mûfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése, i. m. 28. 80 Vörösmarty M., A kelet népe 1841-ben. In: Publicisztikai írások, Összes Mûvei. 16. k., i. m. 11. 81 Uo. 26. 82 Uo. 29. 83 Uo. 33.

62

eltérõ politikai normákat nem elutasítani kell, hanem tanácskozni, elmélkedni felettük.83 Kossuth ugyancsak gyors és valóban lényegre törõ választ adott Széchenyi „A kelet népé”-re. Igyekszik a személyes sérelmeken felülemelkedni, legtöbbször a világos fogalmakat hiányolta, miután jól megérezte, hogy a gróf egyik gyengéje a homályosság, illetve a homályosságra való törekvés, kerülte viszont a változások filozófiai természetû taglalását, melyet viszont Széchenyi igen kedvelt és gyakran nagyon jól eltalált. Ez Kossuthnál nem jelentett semmiféle elméletellenességet, hanem egyfajta józanságról és egyensúlyra való törekvésrõl volt szó, egyébként sem lehetett volna Széchenyi minden, a változás ellentmondásait leíró megfigyelését beépíteni, ezért inkább annak a gondolatnak az útján halad elõre, mellyel egyszerre utalhatott a gyakorlatiasságra és az elméleti igényességre, hogy a „politicai gondolkozás árnyéklatai az általános elvek részletes alkalmazásánál tünnek ki határozottan”.84 Kossuthtól különösképpen távol állt mindenféle ideológiai doktrinerség, 1842-ben erre így utal: „az ideológia antithesisei következetesen keresztül vive egyenlõen képtelen eredményre vezetnek”.85 Kossuth „Feleleté”-ben is terítékre került Széchenyi különös stílusa, „magyar mérföldnyi szóalkaton keresztülvitt nevezetes confessio”-ja, vagy olyan apróbb csipkelõdõironikus, célba találó kifejezései, mint például a „pitypalattyi haladók”-ról szóló, melyet – talán indokolatlanul – Kossuth magára is vonatkoztatott.86 Legalaposabban természetesen Széchenyi értelmezésének központi tényezõjével, „a szív és az ész” fogalompárral foglalkozott, és röviden szólva, egyszerûen alkalmatlannak tartotta a reformkor leírására. Egészen korszerû módon, tudománymódszertani kifogásokat emelt, hogy Széchenyi nem követte a nagy politikai filozófiai iskolák módszertanát: nem teremtett új „bölcselkedési oskolát”, tehát a Pesti Hírlapot „rendszeridegen” fogalmakkal elemezte, ezért mindegy, hogy a kritika tárgyát a „szívhez”, az „észhez”, vagy akár a „hátgerinczhez” méri. Vagyis a gróf akkor járt volna el helyesen, ha „egy általános criteriont állított volna fel, mint például Bentham, melly minden egyes politicai tan helyességének megbírálásában mértékül szolgálhatandott”.87 (Kiemelés: V. J.) De véleménye szerint nem csupán az elmélet világában nem mûködik jól a fogalompár, a reform társadalmi bevezetését is akadályozza, itt pedig az ismert vegytani hasonlatát használja, amikor arra figyelmeztet, hogy jobb „a szívet az ésszel egybeolvasztani”, vagyis „az országlási tan mestersége tán ép’ abban áll: e’ kettõt összeegyeztetni, nem pedig különszakítani”.88 Kossuth is folyamatosan él – bárhol belelapozunk vitairatába – a romantika nyelvi eszközeivel, hiszen ugyanabban a nyelvi világban alkot, mint Széchenyi. A jelensé-

geket nem ábrázolja, hanem kifejezi: „a nemzeti háládatosságnak felvillanó sugárai által élénkittettek”, a folyamatok élénkségét, mozgalmasságát igyekszik visszaadni: „lekerülvén a szõnyegrõl az erõs ingerlõk”, „kik e feszülést még talán éltethették volna”, „ezen körülmények szerinti halkságot vagy gyorsaságot”.89 (Kiemelések: V. J.) Nincs semmi meglepõ abban, hogy még az eltérõ nézetek is ugyanabban a hangnemben csendülnek fel: „a’ nemes gróf […] könyve nem egyéb, mint egy boszankodási syllogismus, minõt […] a’ rémületig felcsigázott képzelõtehetség elõzményére rakhatna az önmagát mindig több és több haragba belédisputáló szenvedelem”.90 A felmerülõ politikai vádakat Kossuth is ugyanazokkal az eszközökkel hárítja vissza: a „revolutionarius syllogismus nem egyéb, mint egy rémletes rodomantada”, mellyel Széchenyi „egyetlen gyülöletes szónak pecsétét” ráüti vádjaira.91 Ezért persze az is nyilvánvaló, hogy mennyire komolyan hatottak egymásra. A politikai vitákban azonban nem csupán fogalmi körök, hanem (nemzeti)közösségi-kulturális tagolódások is igen hamar körvonalazódtak. A „nemzeti” fogalomkörébe történõ besorolás körül kialakultak nézetkülönbségek, ide sorolható például a Mátyás király-szobor állítása körül kibontakozott vita. Széchenyi A Kelet népe-vita részeként a szoborállítás ügyét és a szobrász, Ferenczy István munkásságát ironikus megjegyzésekkel illette: „Nincs szegény kis Ferenczynknek kenyere […] lám rögtön a’ Mátyásszobori eszme támad fel a’ magyarnak egén mint a’ legfényesb nyári nap”. Aztán a politikai vállalkozás felé fordul a bírálat éle: „Nem is egyebek illyféle egybehangzás és terv nélküli erõlködések, mint az ömledezõ szívnek egy kis hiúsággal összeházasított rögtönzései”, így most már a vállalkozás, mint egy romantikus allegória áll elõttünk – „100.000 pengõ forint árú ’s porba sárba sülyesztendõ Mátyás-szobor”.92 (Kiemelés: V. J.) Amellett, hogy Széchenyi beállításában felfedezhetõ egy organikus ellentmondás (miként fejlõdjünk, ha nem fejlõdünk?!), állandóan jelen van a bizonytalansági pontot képezõ birodalmi kormány. Bár õ ezt nem tudhatta, Metternich ugyancsak Magyarország civilizálatlanságára történõ hivatkozással minõsítette az õ vállalkozásait „abszurdnak”: „Pferderennen, Casinos, ungarisches Theater und eine Millionen kostende Brücke, zu der keine fahrbaren Strassen führen”.93 (Kiemelés: V. J.) A kortársak közül sokan nem is nyugodtak bele Széchenyi megközelítéseibe, s Ferenczy, illetve a szoborállítás pártjára álltak, Fáy András például arra hivatkozott: ha „a képzõ mûvész, rendszerint a’ maga korának bélyegét hordozza, úgy vélem, Ferenczy legalább is alatta hazája’ korának nem áll”, ezért hozzátartozik „a nemzet szellemi életéhez, s dicsõségéhez”,94 Vörösmarty pedig úgy érvelt – ügyesen kihasználva Széchenyi kettõs mér-

84 Kossuth L., Felelet gróf Széchenyi Istvánnak, i. m. 75. 85 Pesti Hírlap, 1842. február 27. 86 Kossuth L., Felelet gróf Széchenyi Istvánnak, i. m. 82–83. 87 Uo. 130–131. 88 Uo. 133–134. 89 Uo. 149–150. 90 Uo. 176–177. 91 Uo. 222. 92 Vörösmarty M., A kelet népe 1841-ben. In: Publicisztikai írások…, i. m. 41–45. 93 Aus Metternichs Nachgelassenen Papieren, Bd. VII., Wien, 1883. 58. 94 Fáy András, Kelet népe nyugoton. Buda, MDCCCXLI. 27–29.

63

céjét: miután a gróf is folyamatosan utalt arra a funkcióra, melyet a mûvészetek a „politikai tervezésben” betöltenek, hiszen „a mûvészetet teljességgel kihagyni a’ tervbõl már kissé igen is szûk terv volna”,95 nyilvánvaló, hogy a besorolásban már jobbára ízlésbeli eltérések játszanak szerepet, vagyis Széchenyinek Ferenczy klasszicizmusa nem tetszik. A megközelítések differenciáltságát mutatja, hogy a Pesti Hírlapban a politika és mûvészetek nemzeti szellemû kapcsolatát sürgetõ tárcához Kossuth figyelemre méltó, a túlfutás lehetõségére figyelmeztetõ szerkesztõi megjegyzést fûzött, amelyben, ugyan messzemenõen egyetértett az említett tematika szépirodalmi megjelenítésével („kell hogy legyen egy kapocs a’ népek politicai élete ’s mûvészete közt”), a nemzeti megközelítés modernkori veszélyeit is nagyon pontosan értette és megjelölte – „Isten õrizzen, hogy a’ költészetet a politica rabszolgájává tegyük”, sõt utalt nemcsak a politikai, hanem a mûvészeti nézõpont egyoldalú érvényesítésének veszélyeire is – „lelkesedésre, tárgyat parancsolni nem lehet, azt találni kell”.96 (Kiemelések: V. J.) A formálódó polgári nyilvánosságban Kossuth a nyelvi harcok során évtizedek alatt letisztult stílusra és az új politikai publicisztika világos okfejtéseire támaszkodva nevezte Széchenyi különös, titokzatos rendszerét „korszerûtlennek”, ugyan a „Felelet”-ben elismerte Széchenyi „halhatatlan érdemeit”, ám rámutatott arra a politikusi ideálra – Széchenyi gyakran II. József és Napóleon felfogását fontolgatta97 –, amely a közügyeket demokratikus szellemben viszi és azt – fõként a Pesti Hírlap segítségével – a politikai közvéleményben el is tudta fogadtatni. Ebben a nyelvi mezõben számos republikánus (a római köztársaság-kori példákat – puritanizmust, az egyeduralom elutasítását – idézõ)98 elem is feltûnik, ám ezek Kossuth gondolkodásának eszmei hálójában nem töltenek be önálló szerepet, hanem a kortársi nagy politikai filozófiák alárendeltségében funkcionálnak. „Azonban akármint legyenek is ezek, annyi bizonyos, hogy a’ közszellem az, mellynek ébresztését a’ Pesti Hírlap magának feladatul tûzte ki”99 – magyarázta Kossuth saját politikai hivatását, melyben érezhetõ a római szellem („közszel-

lem”), a fogalom mégis a modern szuverenitás elméletnek alárendelten jelenik meg szövegében, miután hangsúlyozza, hogy „a’ nemzeti meggyõzõdésbõl önkényt fejlett ki”.100 Megjelenik egy másik korprobléma, a személyiségek és politika összefüggése is: Kossuth értekezik Széchenyi valódi jelentõségérõl (utalva Széchenyi megfogalmazására, hogy korábban a nemzetet „álomkórságából” õ ébresztette volna fel101), s kifejti közismert megállapítását: „Ujjait a kornak üterére tevé, és megértette lüktetéseit. És ezért, egyenesen ezért tartom én õt legnagyobb magyarnak […] Gróf Széchenyit a’ kor szükségeinek hatalma alkalmas perczben ragadta meg. Õ korának nyelvévé lõn; õ a’ nemzet jobbjai gondolatának szavakat adott. És hatásának titka itt fekszik.”102 (Kiemelések: V. J.) Saját szerepkörét is hasonló szempontok szerint jelöli ki: a Pesti Hírlap „a kornak idézete, nem idézõje”.103 Széchenyi oldalán nagyon színes, módszerét és tematikáját tekintve összetett, újabb és újabb értelmezéseket kiváltó és lehetõvé tevõ életmû áll, míg Kossuth oldalán egy kiegyensúlyozottabb lelkialkatú, mûfaját és tartalmát tekintve egyre jobban szervesülõ, a Vörösmartyék révén megújuló és stabilizálódó nyelv- és irodalomfelfogás útján járó, ezért talán könnyebben is értelmezhetõ szerzõ politikai (publicisztikai) életmûve formálódik. Miközben a két politikai életmûvet kétségtelenül maguk az eltérõ politikai programok különböztetik meg, a rendelkezésre álló széles kulturális-nyelvi eszköztár jelentõségét sem szabad lebecsülnünk, hiszen az tette lehetõvé a politika tárgyának mély és differenciált kifejtését és közlését az érdeklõdõ közönséggel, nélküle csupán légüres térbe repülõ politikai gondolatforgácsok születtek volna – ahogyan pár évtizeddel korábban –, amelyek nem lettek volna képesek társadalmi bázist fogni. Széchenyi és Kossuth életmûve az 1840-es évek elejére teljesedik ki (Széchenyié persze valamivel korábban) és az etájon kibontakozó programvitákban összekapaszkodik, majd világosan szétválik, mintegy a magyar polgári haladás értelmezhetõ hálóját megalkotva, amely maga is oly színes és invenciózus, hogy történetírói interpretációk hosszú sora igyekszik majd minél pontosabban körülírni.

95 Vörösmarty M., A kelet népe 1841-ben. In: Uõ., Publicisztikai írások, i. m., 41–44. 96 Pesti Hírlap, 1843. január 22. 97 Uo., 426, illetve Uõ., A kelet népe, i. m. 54. 98 Kossuth L., Felelet gróf Széchenyi Istvánnak, i. m. 93–104. 99 Uo. 97. 100 Uo. 101 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 69. – Széchenyi álláspontját igyekszik igazolni Kemény Zs., Széchenyi István. In: Sorsok és vonzások, i. m. 247. 102 Kossuth L., Felelet gróf Széchenyi Istvánnak, i. m. 8., 17–18, 87–90. 103 Uo. 81.

64