BÁNYÁSZATI KISSZÓTÁR. Abléztól a. Zsugorodó szénig

BÁNYÁSZATI KISSZÓTÁR

A

bléztól a

Z

sugorodó szénig

Bevezető

Kőváry László Székelyhonról című, 1842-ben Kolozsváron megjelent könyvében Laborfalváról szóló fejezetben írja: ”Nyelvében él a nemzet”. Ezt a megállapítást Gróf Széchenyi István tette nevezetessé. Ha e híres mondást egy kissé átalakítjuk, az is igaz: Nyelvében él a szakma. Mert ha a szaknyelvet nem beszéljük, a szakma kihal, meghal. Beszéljünk hát, ameddig lehet:”bányászul”!

Dr. Szeöke Imre okl. bányamérnök. Kir. Bányabiztos 1903 – ban kiadott ”Bányászati szótár a bányászatban és bányajogban előforduló szakkifejezések magyarázó jegyzéke függelékül a bányászati tájszótárral” című műve igen aprólékos, gondos, nagyon hasznos munkát takar. Munkája átfogja az akkori magyar bányászattal kapcsolatos teljes tevékenységet. Az ásványtan, a bányajog, a bányamérés, a bányaművelés, a geológia, a mélyfúrás, az osztályozáson át az értékesítésen keresztül teljesedett ki. Bizonyára abban az időben a bányászati tevékenységgel kapcsolatban álló szakemberek sikeresen örömmel fogadták, forgatták, használták e nagy értékű szótárat.

Ma az 1903 – as viszonyokhoz képest igen nagy váltózások álltak be. Azóta megváltózott az ország területe, megváltóztak a gazdasági viszonyok. Több mint száz év alatt a bányászat olyan hatalmasat fejlődött, melyről Dr. Szeöke Imre nem is álmodhatott. Ismerteti az atomot, az ampermérőt, a csavarmenetet, a forgó áramot, a mágnesteret, önindukciót, a tartókötelet stb. a kornak megfelelően. Nem ismertethette azokat a szakszavakat, melyek akkor még nem voltak, hiszen igen sok szakszó az óta keletkezett. Azóta számtalan gép, berendezés, technológia jött a bányászatba. De igen sok fogalmat e szakszótár nélkül ma nem ismernénk. Hiszen Magyarországnak sajnos nincs sóbányászata, jelentéktelen az érc és nemesfém bányászata, osztályozása, értékesítése. Így itt kihaltak ezek a szavak a bányászatuk megszűnésével. Ezek figyelembevételével munkája még nagyobb értékkel bír.

A XX. Században, a világban végbemenő gazdasági folyamatok hatására a magyar bányászat elsősorban a szén és az olajbányászat igen jelentős fejlődésen ment keresztül. A földfelszínhez közeli bányakincsek elfogytak, azokért mind mélyebbre kellett behatolni a föld gyomrába. E fejlődés elsősorban az emberi munka kiváltását célzó gépesítés, mely magában foglalta egyben a mennyiségi termelés növelését is. Ezek a fejlődések kikövetelték az új bányászati technológiák bevezetését is. Korábban a bányászatban nem használt technológiák honosodtak meg, így Pl: a hidraulika, az ipari röntgen, a televízió, vagy a számítógép. Majd újabb változások következtek be, és a bányászat, ezen belül a szénbányászat a kihalás szélére sodródott. A valamikori 70 ezer körüli szénbányászból maradt pár ezer. Hogy meddig, ki tudja. Ki tuja, hogy mikor zárják be a pár működő szénbányát! Akkor már csak a különböző helyeken leírt történetekből, visszaemlékezések leírásaiból tudhatja meg –, aki érdeklődik az után, hogy mi volt a nagypapa foglalkozása –, mi is volt a bányászat. El fognak tűnni, a feledés homálya el fogja takarni a bányász szakkifejezéseket, szavakat. És amikor a szavak eltűnnek, meghal a szakma.

1

Megpróbálom a lehetetlent. Megpróbáltam Dr. Szeőke Imre szótárát bővíteni a jelenleg, és a közelmúlt használatos bányász kifejezésekkel. Bizonyára sok kimaradt belőle. Megpróbáltam az általam ismert bányászatban használatos tájszavakat is beépíteni. Nagy bánatomra hiányoznak többek között a földgáz és kőolajbányászat szakszavai.

A szótárban előforduló szép magyar kifejezések csak nyelvünk sokféleségét támasztják alá. Az ácsolathoz szükséges gömbfákból csak az alábbiakat emelem ki: fejfa, felfa, főtefa, gerenda, jakli, járomfa, kapni, kopni, palkó. rigli, süvegfa; vagy: bányaláb, gyámfa, gyámláb, oldaltám, támfa, stempli, stomp, szarufa.

E „BÁNYÁSZATI KISSZÓTÁR” alapja Dr. Szeöke Imre okl. bányamérnök. Kir. Bányabiztos 1903 – ban kiadott ”Bányászati szótár a bányászatban és bányajogban előforduló szakkifejezések magyarázó jegyzéke függelékül a bányászati tájszótárral” című műve. E köré próbáltam gyűjteni az ismeretemben lévő bányász szakszavakat. E szótárban több azonos kifejezés is előfordul, mely az eredeti munkában van. Mert egyes szavakat még a közelmúltban – vagy annak idején még gyerekkoromban a családban, a bányatelepen– hallottam.

E beűtípussal írt szöveg a ”Bányászati szótár a bányászatban és bányajogban előforduló szakkifejezések magyarázó jegyzéke függelékül a bányászati tájszótárral” című leírásban eredeti állapotban szerepelnek. Reménykedem abban, hogy a bővítéssel teljesebbé vált az eredeti munka. Teljes lesz? Reménykedem. Reménykedem abban, hogy aki elolvassa, és eszébe jut még bányász kifejezés, azt hozzáfűzi.

E reménynek kifejezést adva bányászköszöntéssel és felelettel kívánok.

Zirc, 2011. október 26.

Jó szerencsét! Adjon Isten!

Szeiler János Gépésztechnikus. 2

A. Abléz: 1. Váltás, az előző műszak . 2. Váltótárs a műszakváltásnál, Mizserfa. Ablézolás: műszakváltáskor a munkák átadása, megbeszélése. Abstich: letűz, kitűz. Irányáthelyezés az eredeti iránnyal párhuzamosan, ha valamely okból az eredeti irány nem látható.

Abroncsos fék: (Bandbremse) l. Fék. Adagoló készülék: l. Garat. Acatiléngáz: színtelen szúrós fokhagymaszagú gáz. A levegővel keveredve 2,5 %-nál robbanóképes keveréket alkot. Acélbéléslemez: az acélbiztosító szerkezet mögé beépített préselt vagy hengerelt profillemez, a kőzet kihullásának megakadályozására. Acélbélésrács: az acélbiztosító szerkezez mögé beépített préselt, lemezből kivágott rácsszerkezet, mely a kemény, de még kipergő anyagok lehullását megakadályozzák. Acélbiztosítás: amikor a biztosítóberendezés acélból készült. Adagoló vágányzár: borítóknál, aknarakodókon használatos berendezés. A csillét adott vágányszakaszon megállítja, és a szükséges csillemennyiséget adott időben átengedi.

Adománylevél: (Lehenbrief, Verleihungsurkunde) I. Adományozási okirat. Adománykérő: (Verleihungswerber) aki a bányahatóságnál bányatulajdont kérelmez. Adomány kérvény, Felkérvény: (Verlcihungs-, Muthungsgesuch) bányatulajdon megszerzése iránt a bányahatósághoz benyújtott írásbeli kérelem. Adománykönyv: (Belehnungsbuch, Verleihungsbuch) az adományozott bányatelkek és engedélyek nyilvántartási könyve, amit a bányahatóság vezet. Adományos: (Belehnter, Lehensträger, Massner) azon természetes vagy jogi személy, kit a bányahatóság bányatulajdonban részesített. Adományozás: (Belehnung, Verleihung) bányahatósági eljárás, melynek folytán a felkérő bányatulajdont nyer. Adományozási határozat: (Belehnungsantrag) a bányajárás befejezése után kibocsátott bányahatósági végzés az adományozás lehetősége, vagy meg nem engedhetősége felöl. Adományozási illeték: (Muthgeld) régi jog szerint az adományba vezetéskor a kérvényező által a bányamesternek fizetendő összeg. Adományozási okirat, Adomány-levél: (Verleihungsurkunde) a bányahatóság által az adományozott bányatulajdonról kiállított okmány. Adományozni: (Verleihen, Leihen, Beleihen, Belehnen, Verlehnen, Bestättigen) a felkérőt bányatulajdonjoggal felruházni. 3

Adományozható: (Verleihbar, Leliensfälrig) az olyan bányatelek, melynél az adományozást sem köz, sem magánjogi igények nem akadályozzák. Adományt kérni, Felkérni: (Einmuthen, Begehren) a bányahatóságnál írásbeli kérelemmel bányatulajdont szorgalmazni. Afanitos: (Aphanitisch) az összetett kőzetek tömör szövezete. Aggregát: a pajzsok mozgatásához szükséges magasnyomású munkafolyadék előállítására szolgáló berendezés. (Villanymotor + szivattyú + tartály + szerelvények.) Más értelemben robbanómotor és áramfejlesztő + kiegészítő szerelvények, tartozékok. Agos: a fejtőhelyek alátámasztó fái. Tolnaváralja.

Agyag: (Lehm, Thon, Letten, Tegel, Thonerde) 1. A földpátok elmállása, és más anyagokkal való keveredése útján keletkező üledékes kőzet. 2. Világszerte előforduló, gyakori, az un. agyagásványok (különösen kaolint, illit, montmorillonit) keverékéből álló finomszemcsés üledékes kőzet; könnyen veszi fel a vizet, megduzzad, és telítve vízzáróvá válik. Származása szerint megkülönböztethető tengeri, tavi, folyami és glaciális agyag.

Agyagfojtás: (Lehmnudel, Lettenbesetzung) 1. A fúrólyuk megtöltése után annak teljes betömésére használt agyag csík. 2. A fúrólyuk megtöltése után annak teljes betömésére használt agyag rúd.

Agyagfúró: (Lettenbohrer, Thonbohrer) egyik oldalán nyílt vascső, s alsó végén a szívós agyag fúrására többnyire spirális élekkel van ellátva. Anyaliszt: a zúzó nyilak alól kikerülő vegyes készlet. Selmeczbánya. Agyagpala: (Thonschiefer Süar Toroczkó.) palás szerkezetű agyagkőzet. Agyagszegély: (Lettenbesteg) az ér és telér fekü vagy fedő oldalain levő vékony agyagréteg. Ajtókötés: (Thürstock, Thürstockzimmerung) 1. A tárók, folyosók és vágatok kiácsolásának általános alakja, mely egy, vagy két támfából, s a fölöttük levő süveg, vagy járomfából van összeróva. 2. A tárók, folyosók és vágatok kiácsolásának általános alakja, mely egy (!), vagy két támfából, s a fölöttük levő süveg, vagy járomfából van öszszeállítva.

Ajzimó: a vaskő telérek üregeiben képződött vasvirág. Toroczkó. Akaszték: (Bund, Wulst) a fúrórúd csavarorsója alatt levő vaskarika, mely arra szolgál, hogy a rudazatot fú-róvillával annak segélyével meg lehet fogni. Akkord: l. Szakmány. Akkumulátor: (Accumulator) röviden akku. Áramforrás; készülék, amely az egyenáramú villamos energiát vegyi úton tárolja. Az ólomakkumulátor ólomelektródákat tartalmaz, melyet higított kénsav vesz körül. Töltésekor a pozitív lemez (anód) ólomoxiddá oxidálódik, a negatív (katód) lemez felülete fémólommá redukálódik; kisülés alkalmával mindkét elektróda ólomszulfáttá alakul. Készülék az elektromos

energia felhalmozására. 4

Akkumulátoros bányalámpa: 1. Előbb a gázveszélyes, sújtóléges bányák, majd később az összes bányaüzem számára. 2. Kisebb kivitelben (fejlámpa) kobakra (sisak) szerelhető, a bányász állandóan magán viseli.

Akna: (Schacht, Mine, Sat Felsőbánya, Sott Toroczkó. ) 1. Külszínre nyíló függőlegesen, vagy lejtősen a föld kérgébe hatoló vágat, mely az ásványtelep kutatására (Schurfschacht), szállításra (Fördersch.), vízemelésre (Wassersch.), járásra (Fahrsch.) szolgál. Méretei, és alakja függ úgy a környező kőzettől, mint a mélységétől és céljától. Leggyakoribb a négyzet és a kör szelvényű. 2. Külszínre nyíló függőleges vagy lejtős bányatérség, amely a bánya megnyitására, a bánya termékeinek felszínre hozására, személyeknek, anyagoknak szállítására, a vezetékek elhelyezésére, szellőztetésre stb. szolgál.

Aknaablak: (Schachtfenster) a rakodóban fából készített ajtókeret, melyen az aknaajtó helyet foglal. Aknaajtó: (Schachtverschlüsse) 1. Az akna napszinti nyilasánál, valamint a rakodókban a leszedési oldal a személyek és tárgyak beesése ellen vas, rácsos faajtóval, vagy korláttal biztosítatik, a melyek napszinén önműködők, a mennyiben azt a felemelkedő kas felemeli és leszálláskor várja. 2. Az akna napszinti nyilasánál, valamint a rakodókban a személyek és tárgyak beesése ellen vas, régebben rácsos faajtóval, vagy korláttal védték, a melyek napszinten önműködők, a mennyiben azt a felemelkedő kas zárja és a lemenő kas nyitja.

Aknaácsolat: (Schachtzimmerung) az akna fából készült biztonosítása (biztosítása). Aknabányászat, Mélyművelés: (Sclachtbahn, Schachtgrube, Tielbauzeche) 1. Az oly bányaművelés, mely akna segélyével történik s ez a költségesebb bányászat, mely gépek alkalmazását követeli. 2. Olyan bányaművelés, mely akna segítségével történik. Aknabödön: régen is használt szállítási eszköz. A függőaknákban alkalmazták kisebb mennyiségű szén, vagy más termelvény, esetleg emberek szállítására. A modern bányászatban aknamélyítésre használják.

Aknabér: (Schachtsteuer, Schachtzins) 1. Az egyik bányabirtokos által a másiknak aknája használatáért fizetendő összeg. 2. Egy aknánál az összes dolgozó bére, kivetítve egy dolgozóra.

Aknacsarnok, rakodó: (Füllort, Füllbank, firplac) 1. Az akna oldalán levő tágas helyiség, melyben a nyilam végződik; ide lesz összehordva a kiszállítandó bányatermény és meddő, itt lesznek a csillék a szállítókasba betolva; a régi bányászatban itt lettek a szállítóedények (bödön, bőrzsák) megtöltve; néha erős ácsolattal, többnyire azonban kőfalazattal van biztonosítva. 2. Az akna külszíni illetve szintjein a vágatokra nyíló bányatérség. Itt történik a kas csillékkel történő kiszolgálása, és a személyszállítás lebonyolítása. Aknacsatlós: (ansiber Mizserfa) aknarakodón a kast kiszolgáló munkás.

Aknaépület: (Schachtgebäude, Schachthaus) az akna fölé épített ház, vagy toronyszerű felépítmény. Aknafenék, zsomp: (Schachttiefstes, Schachtsohle, Sumpf) az akna legmélyebb része, mely valamivel a legalsó szint talpánál mélyebb, hogy ott a vizek összegyűlhessenek. Aknafurás: (Schachtbohren) azon aknamélyítési mód, mely szerint a körszelvényű akna átmérőjének megfelelő mélyfúrással lesz az előállítva.

5

Aknafúró: (Schachtbohrer) egy az akna fúrásánál alkalmazott fúró szerkesztmény, melynek fő alkotó része azon két véső sor, melyek szintes irányú mozgást végezve a lágy kőzetet felássák. Aknafüggélyzés: (Schachtsenkelung) az akna függőleges mélységének megmérése. Aknafüggélyző: (Schachtsenkel) 1-2 mm vastag drót, mely nagyobb súllyal megterhelve egy vezető csiga segélyével a kívánt mélységbe bocsátható. Aknagárdozat: (Tagkranz) az aknaácsolat legfelső kerete. 2. Az akna legfelső biztosított része. Aknaház: (Treibhaus, Förderungsgebäude) 1. Az akna fölötti épület, amelyben rendesen a szállítógép is helyet talál. 2. Az akna fölötti épület, amelyben a szállítógép és egyéb felszerelés (betoló) is helyet foglalhat.

Aknakeret: (Geviere, Gevierte, Schachtgeviere, Vierung, Schachtschloss) 1.Az akna oldalainak kiácsolására szolgáló négy gerenda, melyből ketteje az akna oldalainak megfelelőleg hosszabb, ketteje pedig rövidebb. 2. Az akna oldalainak kiácsolására szolgáló négy gerenda. Méreteit az akna alakja határozza meg. Aknakorong, aknakerék: az aknatoronyban található vízszintes tengelyű küllős kötélvezető kerék, korong, feladata a szállítókötél tartása és terelése, a szállítókas és az aknaszállítógép közötti kötél iránytörés átvitele.

Aknakoszorú: (Schachtkranz, Schactbrüstung) az akna biztonosítására szolgáló fakeret. Aknakötél: (Bergseil, Göpelseil, Grubenseil, Treibseil) 1. Az akna mélysége, a szállítandó teher nagysága, a kötél anyagának minősége és a szállítógép szerkezete szerint hengeres, vagy lapos leginkább drótszálakból készült erős fonadék. 2. A modern bányászat szállításra csak acélsodronykötelet használ. Mérete, szerkezete, alakja a célnak kell megfelelni.

Aknaközfal: (Schachtscheider) az akna osztályait elkülönítő válaszfal, mely a szükség szerint ácsolat, vagy falazatból készül. Aknalakatos: általában a függőleges aknához beosztott, az akna gépészeti és vasszerkezeti ellenőrzésével, javításával megbízott személy, személyek.

Aknamélyítés: (Schachabteufung) 1 .A kőzet minőségétől, a befolyó víz mennyiségtől, az akna biztonosításától és nagyságától függő eljárás, mely szerint valamely akna elkészül. Így történhetik takarító munkával, sülylyesztett béléssel, fagyasztási eljárással, csőfalazattal, mély fúrással, caison segélyével mély fúrás és repesztéssel. 2. A megkezdett akna valamilyen bányászati munkával történő továbbvitele.

Aknamérés: (Schahtsenklung) az akna mélységének meghatározása, mely a szállító kötélen, akna függélyezővel aknamérő rudazattal, vagy aczélmérő szalaggal eszközölhető. Aknamérő rudazat: (Schachtmessungs Gestenge) aczéldrót pálczák, melyek a legfölül felfüggesztett első rudhoz egymásután összecsavartatnak, s a járó osztály nyugvó padjain keresztül lebocsátatnak. Akna osztályok: (Trumm, Schnchttrumm, Sehachtabtheilung, Schachttrümmer) 1.Az akna választófalai által elkülönített aknarészek, melyek az osztály czéljairól neveztetnek s annak megfelelőleg vannak berendezve; így a járó osztály (Fahrabtheilung) létrákkal, a szállító osztály (Förderabtheilung) vezérsarukkal, a műosztály (Kunstabtheilung) a gépekkel, rudazatokkal. 2. Az adott aknát több célra használják fel. Személy- és teherszállításra egyaránt, de lehet csak te6

herszállító, légvezetésre, mely lehet ki- és behúzó, szerelvények vezetésére (sűrített levegős csőhálózat, vízvezető csőhálózat), kábelhálózat. Így beszélhetünk szállító –, lég –, mű –, és járó osztályokról. Aknarakodó: (Füllort, Füllbank) fírplac Mizserfa. l. Aknacsarnok.

Aknapont: (Schachtpunkt) azon hely, a melyen az akna lemélyítése tervezve van. Aknaszáj: az akna külszíni nyílása.

Aknaszállítás: (Schachtförderung) 1. A mély művelés egyedüli kiszállítási módja, hol a szállítandó terhet az aknán keresztül a bányából ki kell emelni, ami kis mélységnél emberi erővel nagyobb mélységek mellett néha állati erővel, főleg pedig gépekkel történik. 2. Az aknán történő gépi erejű szállítás. A modern bányászatban csak gépi erejű aknaszállítás létezik. Aknaszállítógép: az aknaszállítás erőgépe.

Aknaszén: (Förderkohle) 1. A válogatásnak, vagy osztályzásnak, sem semmiféle más előkészítésnek alá nem vetett vegyes szén, úgy, amint a bányából kikerül. 2. Nem osztályozott szén. Aknatalp: az akna legmélyebb szállítópontja.

Aknatorok: (Hängebank) az akna napszíni nyílása. Aknatorony: a függőleges akna fölé épített régebben fa, fémszerkezet, majd vasbeton épület, melyben több helyen a szállítógép, gépek is helyet foglaltak. Aknatűz: az aknában pusztító tűz. Aknavizsgálat: az a művelet, melyet az aknát biztonsági szempontból felülvizsgálják. Személyszállító függőleges aknáknál a műszakváltások előtt is történik. Aknász: a bányamunkát közvetlenül irányító bányászati szakember. Több munkahely közvetlen felügyeletét ellátó középszintű szakember.

Ajzimó: a vaskő telérek üregeiben képződött vasvirág. Toroczkó. Alabastrom: (Alabaster) a gypsznek egy tiszta fehérfélesége. Alaboros fék: (Backenbremse) l. Fék. Alagút: (Tunnel. Dunel Mizserfa) 1. Mindkét végén a napszínére nyíló táró. 2. Mindkét végével a külszínre nyíló szállítási, vagy egyéb célokat szolgáló szintes földalatti bányatérség.

Alaktalan, amorf ásvány: (Amorph-Mineral) azolyan, melynél a kristályosodásnak semmi nyoma nem konstatálható. Alaktan: (Morphologie) az ásványtannak ama része, mely azok alakbeli tulajdonságait tárgyalja. Alapcsavar: (Fundamentschraube) a gép részeit az alapzathoz erősítő csavar. 7

Alap, Főfolyosó: (Grundstrecke) a lefejtendő ásványpillér legalsó folyosója, hova ezen pillér összes terményei le lesznek bocsátva, vagy mélyebb alapfolyosó elkészültéig oda a mélyebb szintben termelt fejtmények fel lesznek emelve és kiszállítva. Alapidom: (Grundform) l. Uralkodó alak. Alapkarika: (Unterlagscheibe) az anyacsavar alá helyezett kis vastárcza. Alapozni: (Fundiren) épületeknek, gépeknek szilárd alapzatot építeni. Alaprajz: (Grundriss) a bányamérnöki felvételeknek vízszintes lapra vetített képe. Alapvágat: általában a bányamező határáig kihajtott közel szintes vágat. Rendeltetése egy bányamező főszállításának lebonyolítása.

Alapvonal: (Basis, Grundlinie, Standlinie) a háromszögelésnél azon egyenes, melynek hosszát közvetlenül pontos mérésekkel meghatározzuk, hogy abból a többi oldalakat számíthassuk. Alárendelt alak:. (Untergeordnete Form) az ásvány kombinációkban azon kristály alak, melynek lapjai kevésbé vagy hiányosan vannak kifejlődve. Aláréselni: (Unterschrämen) a lefejtendő kőzet vagy ásványtömeg alatt rést vágni. Alásrámol: a szénfalat alá réseli.

Alátámasztani: (Abstempeln, Abspreizen) a kőzet oldalait, vagy a födüt beomlás ellen ácsolattal biztosítani. Albit: (Natron feldspat) háromhajlású rendszerben jegődő, rideg, üvegfényű, fehér, kékes natrontimtrisilikat, mint kőzet képző ásvány. Alhidada: (Alhidade) a theodalit középső tengelye, mellyel szilárd összefüggésben áll a limbuskör fölött mozgatható fém köpeny s ezen van megerősítve a nonius. Alemelés: (Unterhub) l. Vakemelés. Alluvíum, aradmány: (Alluvium, Aufgesehwemmtes Gebirge) a negyedkori rétegcsoport felső rétegei, az özönviz utáni képződmények. Alsókötél: (Unterseil) a szállítógép azon kötele, mely a kötéldobra alul van reávezetve. Alsó kötéldob: (Unterkorb) az, amelyre az alsó kötél elhelyezkedik. Altáró: (Erbstollen, Grundstollen, Eristoly Felsőbánya) Valamely bányavidék legmélyebb szintben fekvő tárója, mely a fölötte levő bányáknak vízvezetésre, szállításra, szellőztetésre, vagy mind-három czélra szolgálhat. Csekély emelkedéssel (pár ezrelék) hajtott vágat, amit régen a felette elhelyezkedő bányatérségekben fakadó vizek elvezetésére használtak. Gyakoriak a szállításra használt altárók (Jóreménység-altáró) is. A gőzgépek megjelenése előtt az altárókon vizet szállítottak a bányákhoz az aknaszállítógépek működéséhez. A bányaüzem legmélyebben fekvő tárója. 8

Alsó-, Teherrudazat: (Untergestänge, Laststänge, Schwerstäge, Bohrbäre, Bohrklotz) a mély fúrásnál a váltó olló alá kapcsolt nagyobb sulyú furórúd. Altárójog elvesztése: (Enterbung der Erbstollen) régi jog szerint az az eset, mikor valaki a régi altáró szintje alatt 7 öllel mélyebben uj tárót készített, mely amint a szorult bányákat vízmentesítés, szellőztetés, szállítás tekintetében segítette, azoktól az altáró illetéket szedhette, míg a régi altáró jogát elveszítette. Altáró mélye: (Erbteufe) régi jog szerint a földszinétől függőlegesen számítandó azon mélység, a melyen alúl, ha valaki új altárót készített és az a bányaműveknek segélyt nyújtott, az altáró jogot megszerezte. Alunit: (Alaunstein) hatszöges rendszerben jegődő, üvegfényű, színtelen, vereses, sárgás timkálihydrosulfat. Amerikai zúzó: (Amerikanisches Pochwerk) a legnagyobb törőképességű zuzógép, melynél minden egyes nyílat külön-külön gőzgép ramácsa tart mozgásban s a nyilak súlya egy tonnáig is növelhető. Amfibol: (Amphibol, Hornblende) egyhajlású rendszerben jegődő üvegfényű, fekete, zöldesfekete, fehér magnéziamész vasbisilikat, mint fontos kőzetképző ásvány. Amigdaloidos szövezet: l. Mandulás szövezet. Ammonit: (Ammonit) 88% ammónium salétrom, 12% dinitronaftalin keverékből álló robbantó anyag. Amorf ásvány: l. Alaktalan ásvány. Amper: (Ampére) 1. Az áramerősség gyakorlati egysége, mely az áramerősség egységének egy tizedrésze. 2. Az amper olyan állandó elektromos áram erőssége, amely két párhuzamos, egyenes, végtelen hoszszúságú elhanyagolhatóan kicsiny keresztmetszetű és vákuumban egymástól 1 m távolságban lévő vezetőben áramolva, e két vezető között méterenként 2 ∙ 10 – 7 newton erőt hoz létre. Jele : A.

Ampermérő: (Ampéremeter) 1. Az áramerősség mérésére szerkesztett műszer. 2. Az elektromos áram erősségének mérésére készített műszer.

Analcim: (Analcim) szabályos rendszerben jegődő, törékeny, üvegfényű, fehér, néha szines natrontimhydrosilikat. Analyzator: (Analyzator) a polarizáló eszközök ama főalkotó része, mellyel a polarizáció tüneményét észleljük. Andezit, Plagioklastrakhit: (Andesit) gyűjtő név alatt a plagiokias tartalmú kőzetek értendők, melyek főalkotórésze a plagioklas, amfibol vagy augittal, melyekhez mellékes alkotórészek járulnak; két főcsoportot alkotnak amfibol és augít andezit. Andó: pétisóbol és gázolajból álló robbantószer.

Anemometer: l. Légáram mérő. Anglesit: (Vitriolbleierz) rombos rendszerű, igen rideg, gyémántfényű, fehér, néha színes ólomsulfát. 9

Ahidrálás: lignitnek a víztől való megszabadítási eljárása.

Anhydrid: (Anhydrid) az oly vegyület, melyből a jelleges hydrogén és oxigén viz alakban kilépett. Anhydrít: (Gekrösestein) rombos rendszerben jegődő többnyire rostos, gyöngyfényű, fehér, néha színes calciumsulfát, mely ha vizet vesz fel gypszszé alakul. Anizotrop: (Anisotropisch) az oly ásvány, mely a rajta átmenő fénysugarakat kétszer megtöri; ilyenek a szabályos rendszerbe tartozók kivételével a többiek. Anstrajk (Mizserfa): segéd- vagy pótácsolat.

Anorthít: (Anorthit) három hajlású rendszerben jegődő, rideg, üvegfényű, fehér, szürkés, áttetsző mésztimsilikat. Anthracit: (Anthracit) a legidősebb s a legtisztább karbon tartalmú, tömött, zsírfényű kőszén. Anthraconit: (Anthraconit) szén által feketére festett márvány. Antimon, Dárdany: (Spiesglanz) a hatszöges rendszerben jegődő, ónfehér rideg elem. Antimonit, Dárdanykéneg: (Antimonglanz) a rombos rendszerben, főleg tűalakú oszlopokban jegődő, ólomszürke, antimonsesqui-sulfid. Antimonit: piskolt, piskolc, písgolc Felsőbánya. Anyagraktár: a bányaüzem működéséhez szükséges gépek, berendezések, eszközök szakszerű tárolására létesített épület, térség. Anyagtárolás: egynemű, vagy különböző anyagok huzamosabb ideig azonos helyen való tartása.

Apatit: (Spargelstein) hatszöges rendszerben jegődő, üvegfényű, zöld, kék, átlátszó chlor és fluor tartalmú calciumfosfat. Apóka: a salgótarjáni szénmedence fekü homokköve. Salgótarján. Aprítás, aprózás: (Zerkleinerung) az érczes ásványok apróra zuzása, hogy az akár a további előkészítésre, akár a beváltásra alkalmas legyen. Aprítás alapelve: (Grundprincip der Zerkleinerung) az, hogy a készlet annyira zuzandó, hogy a viz ereje az érczes nemeket a szérről el ne sodorja. Aprítás elmélete: (Theorie der Zerkleinerung) szerint a zaprózásra, szükséges munka egyenes arányban áll az aprítás fokával és fordított viszonyban az aprítási hányadossal. Apritási hányados: (Quotient der Zerkleinerung) azon viszony, mely a felzúzott érczszemek száma s az aprítandó érczdarab, mintegy egység közt fennáll. Apró koksz: (Grude Cokes) barna szénből készült apró szemű koksz. Aprózás: l. Aprítás. 10

Apró só: minucia, mijér Torda. Aquamarin: (Aquamarin) a szép kékszínű berill. Aragonit: (Eisenblüthe) rombos rendszerben kristályosodó, üvegfényű, fehér, szürke vagy sárga mészkarbonát. Arany: (Gold) a szabályos rendszerben jegődő, de inkább utánzó alakban és behintve ismeretes, lágy, sárgaszínű, igen nyújtható termés elem. Aranyász: aranymosó, aranyat mos. Torda - Aranyos vm. Aranykaparó vas: az aranymosópad:kelléke, a mosópad rovátkáiból a kaparóvassal kaparták ki az aranyport.

Aranyezüst tellurit: l. Sylvanit. Aranymérő lapát: fából készült, a belsejét kiégették, hogy az aranyszemeket jobban felfogja.

Aranymosás: (Goldseife, Goldwäsche, Goldwäscherei) folyam és folyó partokon, azok medrében, a torkolatokból az aranyszemek kinyerése mosás által. Aranymosási engedély: (Goldväseher Coneession) a folyók, patakok medrében és partjain aranymosásra nyert jogosítvány. Aranymosópad: fából készült, négylábú lejtős, vályúszerű alkotmány. Feneke rézsút be volt fűrészelve, hogy az aranyszemeket felfogja. Aranytüzelő kanál: egy vaskanál, amelyben a higanyt kiégetik az aranyporból a tűzön.

Arany szér: (Goldherd, Goldlutte, Goldrinne) rendesen 60 cm. széles, 4 m. hosszú lejtős sík, melynek deszka fölülete keresztirányban fel van karczolva, hogy a lefolyó zagyból az arany szemecskék fennakadhassanak. Aräometer: l. Sűrűségmérő. Argentit, Üvegércz: (Weichgewächs, Silberglanz) a szabályos rendszerben jegődő, sötét ólomszürke ezüstkéneg. Arkhei kor: l. Őskor. Arkhei rétegcsoport: (Urweltliche Schichtenreihe) a föld szilárd kérgének legrégibb réteg complexusa, mely alsó részében lényegesen gneis, felső részében pedig ős agyagpalákból áll, melyekhez alárendelten amfibol és chloritpalák, szemcsés mészkő, kvarcit és homokkövek járulnak. Arkhitekhtonikai geológia: (Architechtonische Geologie) l. Geotekhtonika. Armatúra: (Anker) 1. Vasmagra gombolyított huzaltekercsek, sorozata, melyek együtt forognak a mágnestérben, s a melyben az elektromos áram indikálva lesz. 2. Szerelék, felszerelés, gépek, készülékek alkatrésze, felszerelési tárgya.

Arzén: (Arsen) a hatszöges rendszerben jegődő, ólomszürke rideg termés elem. 11

Arzenit: (Arsenikblülhe) szabályos rendszerben jegődő, üvegfényű, fehér sárgás arzénsav. Arzenopyrít, Danait: (Arsenkies) rombos rendszerben jegődő, fémfényű, acélszürke kén arzénvas. Asfalt, Bitumen: (Asphalt, Erdpech) amorf, szurokfényű, fekete, barnás, bitumenszagú különféle hydrocarbonát keveréke. Atom, parány: (Atom) a molekula legkisebb része, mely semmiféle eddig ismeretes módon fel nem osztható. Atomsúly: (Atomsgewicht) az alkotórészek legkisebb mennyisége, melynek sokszorosa a különféle vegyületekmolekulájában foglaltatik. Augitporfir: fekete kő, Toroczkó. Augit andesit: (Augit andesit) feketeszínű, homogén kinézésű, néha szemcsés plagioklás augitból álló kőzet, melyekhez néha sanidin, anfibol és magnetit járul. Augítos díabaz: (Augit díabas) zöldesszínű kőzet lényegileg augit andesit, melyhez magnetit, apatit, kevés orthoklás, enstatit, kvarcz járul s szövezet szerint lehet szemcsés, afanitos, porfiros, mandolás. Aureola:. (Aureole) 1. Sujtó léggel küzdő bányában a biztosító lámpa lángja körül képződő kék lángkup, melynek hosszából a jelenlevő robbanó lég százalékos mennyiségére lehet következtetni. 2. Sújtóléges bányában a metánméréskor a biztonsági benzinlámpa lángja körül képződő kékesibolya színű lángkúp, melynek hosszából a jelenlevő metán százalékos mennyiségére lehet következtetni.

Auripigment: (Operment, Gelbes Rauschgelb) rombos rendszerben jegődő, lágy, czitromsárga arzensesquisulfid. Automatikus tűzoltó berendezés: a gumihevederes szállítóberendezések meghajtó és végállomásainál, a légosztályok kihúzó csatlakozásainál felszerelt, a hő hatására automatikusan üzembelépő, vízzel működő tűzoltó berendezés. Automatikus vezérlés: olyan berendezés, mely a vezérelni kívánt berendezést automatikusan működteti. A vezérelt berendezés lehet szállítóberendezés, szivattyú, szivattyúállomás, stb. Avizálás: (Mizserfa) értesítés.

Auzveidolni, kibővíteni a folyosót, vágatot. Pécs vid. Azimut, Azimutszög: (Azimuth) 1.Valamely iránynak a csillagászati déllővel képzett szöge. 2. Az a szög, melyet a horizont síkjában kijelölt irány a délvonallal bezár.

Azimutszög: l. Azimut. Azonos lejtésű: (Reihtsinnisch, Verfächend) a telér, ha az a hegység valamelyik oldalával, vagy a kőzetrétegekkel, vagy a társtelérekkel egy irányban dűl. Azooi kor: l. Őskor. Azotin: (Azotine) nátrisaltérom, kén, szén, és petróleum maradványokból álló robbantó anyag. 12

Azurit: (Kupferlazur) egyhajlási rendszerben jegődő, üvegfényű, földes, lazúrkék rézhydrocarbonat.

Á. ÁBBSZ: Általános Bányászati Biztonsági Szabályzat. Az utasítás hatálya kiterjed a mélyművelésű bányászati tevékenységet folytató bányavállalatokra és azon gazdálkodó szervekre, melyek mélyművelésű bányában tevékenységet végeznek, a bányászatban végzett tevékenységeik tekintetében. ÁBEÓ: Általános Biztonsági és Egészségvédő Óvórendszabály.

Ácsolat: (Zimmerung, Verzimmerung, cimera Mizserfa.) 1. Általában minden a bányában fából készült biztosítás. 2. Fából összeállított biztosító szerkezet a bányatérségek kőzetomlás és kőzethullás elleni védelmére. 3. Acélból (nyitott szelvényű TH, Moll, nagyvasúti sínből) késült biztosítás.

Ácsolatfa: (Bergholz, Grubenholz, Zimmerholz, stomp, támfa, stempli Pécs vid. Esztergom vid. ) 1. A bányamű kiácsolására használandó fadarabok, főként tölgy és fenyőfa. 2. A bányamű kiácsolására használt ácsolatfa anyagok: akác, tölgy, csertölgy és fenyőfa. Ácsolat járom fája: gerenda. Toroczkó. Ácsolat kiképzése: egyik végének hegyesszögű elkészítése (lesvancol) Mizserfa. Ácsolat teteje: fejfa.

Ácsolni: (Abzimmern, Verzimmern, Zimmern) 1.A bányaművet biztosítania, főként faácsolattal ellátni. 2. A bányaművet biztosítania, elsősorban faácsolattal ellátni. A modern bányászat már többfajta biztosító berendezést használ ácsolatként. Ácsolatköz: (Feld, Falle, Zimmerfeldm Feltnio Komló) 1. Két aknakoszorú, vagy ajtókötés köz üresen maradt rész. 2. Két ácsolat közötti távolság.

Áfciger: felvigyázó. Pécs vid. Álcsapás: (Falsches Streichen) minden a valódi csapástól eltérő csapás irány. Áldőlés: (Falsches Verflächen) minden a valódi dőléstől eltérő dőlés irány. Ágyat csinál a tulkónak: vagyis alája mijét tol, hogy a sót darabokra szegje. Torda Álkristály: (After krystall, Pseudomorphose) az, melynek alakja ugyan megmaradt, de anyaga teljesen kicserélődött. Álló: (Stehend) álló a beltelep, ha függőlegesen van beágyazva. 13

Álló csapágy: (Stehzapfenlager) a hordozó csapágyak azon faja, melynek talpa vízszintes, s ezen van megtámasztva. Álló csepegvény: (Stalagmit) a lecsepegő oldatból kiváló s fölfelé növekvő képződmény. Állandó munkás: (Constanter Arbeiter) az, akit előre meg nem határozott időre vétetett fel a munkába. Állandó pont: (Fix punkt) l. Vezér pont. Állati eredésű: (Zoogen) az üledékes kőzet, ha legfőbb részben őskori állatok ásamos maradványaiból áll. Álláspont: (Standpunkt) azon hely, a hol a mérő műszerrel mérés czéljából felállunk. Állékonny kőzet: az a kőzet, amely egyensúlyi állapotának megbontása esetén a szabaddá tett felületek hoszszabb ideig megtartják az egyensúlyi állapotnak megfelelő helyzetüket, így az ebben kiképzett bányatérségben csak kismértékű kőzetleválással kell számolni, a biztosítást csak helyenként, a kőzethullás ellen építik be.

Álló csap: l. Gyámolító csap. Álló gát: (Stehende Balkendämme) valamely folyosó vagy vágatban függélyesen álló gerendákból öszszerótt gát. Álló oszlop: (Stehende Säule) a rombos rendszerbe tartozó, négy egynemű és a főtengellyel parallel lap által képzett kristály alak. Állványfej: (Stativ Kopf) a műszer alzatok azon része, melyre a műszert közvetlenül elhelyeztetik. Állvány kocsi: (Gestellwagen) kerekeken futó csille alzat, mely ácsolat fák, sínek, deszkák, beszállítására szolgál. l. Pályakocsi.

Áradmány: l. Alluvium. Áram: villanyáram. Létezik egyen- és váltóáram, egy, és háromfázísú.

Áram elágazás: (Stromverzweigung) a villamos áram megosztása egy vezetékből több vezetékbe. Áramerőség, áramintenzítás: (Stromstäke) 1. Elektromosság mennyiség, mely az áramkör valamely keresztszelvényén egy másodpercz alatt keresztül árad, mely egyenlő az összes elektromotoros erő, és az összes ellenállás hányadosával. Áramerőség egysége: (Einhcit der Stromstärke) elektromosság mennyiség, melyben a kör alakú vezető minden centiméter darabja a tőle egy centiméter távolban levő, s a mágnesség egységével bíró sarokra az erő egységével hat, jele: A. 2. Az amper olyan állandó elektromos áram erőssége, amely két párhuzamos, egyenes, végtelen hosszúságú elhanyagolhatóan kicsiny keresztmetszetű és vákuumban egymástól 1 m távolságban lévő vezetőben áramolva, e két vezető között méterenként 2 ∙ 10 – 7 newton erőt hoz létre. Jele : A., Ampere nevéből.

Áramfejlesztő dinamó: (Generátor) a dinamógépek egyik csoportja, mely mechanikai munkából elektromos energiát fejleszt. Áramfölfogó dinamó, elektromotor: (Motor) 1. A dinamó gépek egyik csoportja, mely az elektromos energiát munkává alakítja. 2. A villamos energiát mozgási energiává alakító gép. l. Elektrómotor. 14

Áramgerjesztés, indukció: (Magnetische Induction) nem más, mint elektrómotoros erő fejlesztés. Áramgyüjtő áramváltoztató: (Kommutátor, Kollektor) az armatúra tengelyének végén, egymástól gondosan elszigetelt rézszeletekből álló henger, mely szeletekhez átellenes páronként az armatúra vezető drótjainak végei vannak forrasztva. Áramintenzitás: l. Áramerősség. Aram irány: (Stromrichtung) az elektromotoros erőnek a pozitív saroktól a negatív sarok felé való áramlása. Áramváltoztató: (Kommutátor) l. Áramgyűjtő. Áramveszteség: (Stromverlust) a villamos áram vezetésével, transzformálásával beálló erő fogyatkozás. ÁRBSZ: Általános Robbantási Biztonsági Szabályzat az OBF Elnökének a Belügyminiszterrel egyetértésben kiadott utasítása a nem honvédségi és nem karhatalmi célú robbanásra szolgáló robbanóanyagok szállítása, tárolása, őrzése, felhasználása, és megsemmisítése során a szabályzatban foglalt előírások szerint kell eljárni. Ártér: a vízfolyás ismert legmagasabb árvízszintje alatti terület.

Ásvány: (Mineral, Fossil) 1. A természetben előforduló szervetlen és tömegében egynemű test, tehát sem nem vegyi készítmény, sem összetett kőzet. 2. A földkéregnek valamely egynemű, természetes eredetű szilárd, vagy cseppfolyós anyaga.

Ásvány darab: (Erzstufe, Handstück, Mineralstuffe, Stufe) valamely ásványfajra leginkább jellegzetes példány, mely gyűjteménybe elhelyezhető. Ásvány faj: (Mineral Art) mindazon ásványok összege, melyeknek főtulajdonságaik, tehát vegyi összetételük és alakjuk hasonlók. Ásványkristály: fogas érc, mindenféle ásvány jegőc, ha nem is érc. Recsk.

Ásványtan: (Mineralogie) 1. Az ásványok külső és belső tulajdonságaival részletesen foglalkozó tudomány. 2. Az ásványok többféle szempontjából történő vizsgálatával és rendszerezésével foglalkozó tudomány. Ásványtani: ásványokat tartalmazó, ásványokból származó anyag.

Ásványtelep: (Minerallagerstätte) a föld kéreg azon része, mely gazdaságilag értékes ásványoknak bányászati úton hasznosítható tömegeit tartalmazza. Ásványrendszer: (Mineral System) az ásványoknak bizonyos tulajdonságokra alapított csoportosítása s igy lehet természetrajzi, vegytani s vegyes rendszer. Ásványvíz: (Mineralwasser) 1. A különböző ásványok oldalát tartalmazó forrásviz. 2. Olyan természetes víz (forrás, ill. artézi kútvíz) melynek oldottanyag-tartalma több mint 1g/l, vagy oldottanyag-tartalma nem éri el az1g/l- t, de egy-egy elemet (pl. jód, bróm) bizonyos határértéknél nagyobb mennyiséget tartalmaz. A többféle elemet tartalmazó vizek a gyógyvizek.

15

Ászok fa: (Grundsohle) föleg tárók és főfolyosók kiácsolásánál a talpon hosszában, vagy keresztben elhelyezett gerenda melyre a támfák vannak felállítva. Átárkolni: (Überröschen) a telér csapására merőleges irányban a telér kikutatása végett árkot ásni, vagy általában valamely területen árokásással kutatni. Átcsap: (Durchschlägt) a biztosító lámpa lángja a sodronyhálón, ha a sújtó lég robbanóképes mennyiségben meggyűlt. Átemelő szivattyú: a csorgó vizeket a fővízmentesítő-telep zsompjába szállítja. Átemelő vízmentesítő telep: szivattyúi a vizet a fővízmentesítő-telep zsompjaiba szállítják. Átfedő kaparó: 1, Két láncos vonszoló egymás mögé szerelve. A hátsó átfedi az elsőt. A front előrehaladásával a kaparót teljes hosszúságában vontatják az első kaparóra. Amikor ez a kaparó ”elfogyott”, akkor vagy a hagyományos rövidítéssel halad előre a front, vagy az első kaparót előreszerelik. 2. Elővájásnál a fenti művelet fordítottja történik.

Átfektetés: (Umlagerung) a régi bányarendtartások értelmében adományozott bányatelkek helyett uj törvénynyes bányamértékek szerzése. Átlyukasztás: két szembejövő vágat találkozása. Átlyukasztani: durkra verni, Somogy. Átfújja: (Durchbläst)

a biztosító lámpa lángját a sodronyhálón a légáram, ha annak sebessége nagyobb a megengedhetőnél. Áthatás: bányavágat lyukasztásnál, vágatból való kilépésnél a két vágat fala közti terület, melynek szelvényei nem mindig azonosak.

Áthatolás: (Kreuzen und Druchsetzen der Gänge) esete forog fenn, midőn a telérek egymással találkoznak és egymást metszik. Áthatolni: (Durchsinken, Durchsenken, Durchteufen, Absinken) valamely hegység tömegén, ásványtelepen, képződményen fúrással, aknával, vagy vágattal keresztülmenni; (Überfahren) a bányahatárait átlépni. Átkormányzás: (Umsteumng) vagyis a gőzgép forgás irányának megváltoztatása történhetik a be és kibocsátó csatornák felcserélése, mozgatható toló tükör, szabad excenterrel, vagy vezényművel. Átkormányzó, vezénymü: (Couliase) készülék a gőzgép forgása irányának megváltoztatására. Átlagos csapás: (Hauptsreichen Reducirtesstreichen) a részletes csapás irányok számtani középarányosa. Átlagos dőlés: (Hauptfallen) a részletes dőlés irányok számtani középarányosa. Átlátszó: (Durchsichtig) az oly ásvány, melyen keresztül a tárgyak körvonalai élesen láthatók. Átlátszóság: (Pellucidität) némely testek azon tulajdonsága, hogy a rájuk eső fénysugarakat magukon átbocsátják.

16

Átlós (diagonális) szellőtetés: a behúzó akna vagy a bányamező közepén és a kihúzó aknák a mező szélén vannak, vagy a behúzó akna a bányamező egyik végén s a kihúzó akna a másik végén – átlósan van telepítve.

Átlyukasztás: (Löcher) l. Nyílt áttörés. Két szembejövő vágat találkozása. Átmágnesező munka, Hysteresis, Mágneses surlódás: (Hysteresis) az átmágnesezésre, vagyis a mágnességnek másik irányban való változtatására fordított munka. Át nem kutatott hegység: (Unverritztes Gebirge) az olyan, amely még bányászati czélból megvizsgálva nem volt. Át nem látszó: (Undurchsichtig) ásvány az, mely a reá eső összes fénysugarakat elnyeli. Átnézeti térkép: (Übersichtekarte) valamely bányavidékről vagy bányabirtokról készült rajz, mely azon vidék összes külszíni viszonyait, valamint a bányajogosítványokat feltünteti. Átnőtt ikrek: (Durchwachsene Zwillinge) azok, melyeknél az egyik jegecz a másikon keresztül nőtt. Áttetsző: (Durchscheinend) az ásvány, ha vékony darabjain kevés fény hatol át. Áttétel: (Übersetzung) l. Módosítás. Áttörés: (Durchbruch, Durchschlag, Abgestämme) esete forog fenn, ha egyik bányabirtokos vágataival a más bányabirtokába megy. Átváltozott kőzet: (Metamorphisches Gestein) az, melynek eredeti állapota a reá ható külső körülmények miatt teljesen megváltozott. Átvető kötél: a végeskötelű lejtős csilleszállításnál, ahol a szállítópályán két csillés szállítás van engedélyezve, a hátsó csille hátsó kapcsába akasztandó kötél, mely a vonókötélhez van erősítve.

B.

Bakó: nagykalapács. Bakter: éjjeliőr. Baleset: akaratunktól függetlenül létrejövő, hírtelen beálló egészségkárosodás.

Baleseti jelentés: (Unfallbericht) 1. A bányamű vezetője által a munkások testi sérüléséről, a bányahatósághoz beküldött írásbeli tudósítás. 2. Minden bekövetkezett balesetet jelenteni kell. Ezt írásban rögzítik a baleset helyszínén. Bagós a szén: ha a nagy nyomás a szenet ”összetörte”. 17

Bagózik a bányász: a sújtóléges bányákban bagót (csikket, pipadohány-, vagy szivarmaradékot) rág.

Bakamár: kalapács a pörkölt érecz apróra zuzásánál. Toroczkó. Baliga: (Mizserfa, Komló) bárca, rovás, bádogbiléta a csillén. Balkon: a fronthomlokon beépített flexibilis kaparók alá szerelt 4 m hosszú 400 – as speci-álísan elkészített feszítő I gerenda, a kaparólánc feszítése, illetve a kaparó összezárásának megakadályozására.

Bandi: erős vászonzsák, melyben a bányász az érczet a hantra hordja; Toroczkó. Baráber: 1. Kőmunkás, szakmai hozzá nem értő. 2. Legtöbb esetben aknahajtásnál, feltárásnál dolgozó, szorgalmas bányamunkás.

Barna kő: (Braunstein) l. Pyrolusit. Barna vaskő: szőkekő okkeres, jó vaskő, Toroczkó.

Barnaszén: (Braunkohle) 1. A fiatalabb geológiai korszakokban, bezárólag a krétában képződött szén mely kevésbé tömött, mint a kőszén, karca barna és kisebb a karbon tartalma; féleségei: a fénylő, leveles, palás, papírszén s a lignit, mely még a növényi szerkezetet is mutatja. 2. A feketeszénnél fiatalabb, kisebb fűtőértékű kőszén. Barnakőszén: a harmadkorban keletkezett, barnától a feketéig terjedő színű, palaszerűtől (növényi maradványok) tömörig terjedő állagú szénkőzet; fűtőértéke 7300 – 29 000kJ/kg; telepei általában magasan fekvők, gyakran külszíni fejtéssel kitermelhetők

Barna vasércz: (Brauneisenerz, Brauneisenstein) l. Limonit. Baryt: l. Sulypát. Barysfera: (Barysphera) földünk belső tömöttebb anyagból álló magva. Bauxit: üledékes kőzet, az alumínium érce. Jórészt különféle alumínium – hidroxid ásványokból áll. Bazalt: (Basalt)

fekete, igen szilárd, afanítos, plagioklas, augit és magnetitből álló kőzet, melyekhez nefelin, leucit és olivin járulhat. Bazalt üvegek: (Basaltige Gläser) általában az augit andesit plagioklas basaltok üveges változatai. BAV: Bányászati Aknamélyítő Vállalat. Aknák, bányaüzemek létesítése volt a feladata.

Bágyadt bányalevegő: (Schlechte Wetter, Matte Wetter) 1. A bányában elhasznált oxigénben szegény és nagy szénsav tartalmú levegő. 2. Oxigéntartalma kevesebb, mint 19 térfogatszázalék, és lecsökkenhet 17 tétfogatszázalékig. E levegő még légzésre alkalmas, munkát végezni benne nem szabad. Az oxigén helyét a széndioxid foglalja el.

Bánya: (Bergwerk, Grube, Zeche, Berggbäude, Sakta Mizserfa) 1.Tágabb értelemben a föld kérgébe hatolóminden mű, melynek czélja hasznosítható anyagok nyerése; szűkebb értelmében azonban a bányák csak azon földalatti és fölfelszinti és bizonyos terv szerinz ösz18

szefüggőterek, melynek czélja az ásványok lefejtése. 2. Olyan bányászati (bányaipari) egység, melynek rendeltetése a hasznosítható ásvánelőfordulás megkutatása és művelése (kitermelése).

Bányaadó: (Bergwerksabgabe) az egyenes adók azon faja, mely a bányaművelés és a bányászathoz tartozó iparágakból nyert jövedelem után fizetendő. Bányaaszály: (Bergkrankheit, Bergsucht) 1. Bizonyos bélférgek által okozott betegség. 2. Ha a bánya levegője meleg és párás, igen gyorsan jeletkezik a bányaaszály betegség, mert a környezet igen kedvező a bélférgek számára. Ez a betegség hazánkban Brenberg bányáról indúlt ki. Ma már szinte teljesen megszűnt. Bányaács: a bányában lévő faszerkezetű légajtók, gurítók, csúszdák készítése, karbantartása a feladata.

Bányaácsolat: fázás,Toroczkó. Bányai segédmunkás: urasági munkás. (Mizserfa)

Bányabecslés: (Abschätzung des Bergbaues) valamely bányatelek pénzértékének meghatározásra a geográfiai fekvés, geológiai viszonyok, a birtok nagysága, a feltárt ásvány mennyisége és minősége, a termelési költségek, és az üzleti viszonyok figyelembe vételével. Bányabér, bányatized: (Bergfroh, Urbar) régi jog szerint a bánya termény részében, rendesen annak tizedében megállapított adó nem. Bányabíróság: (Berggericht) a bányaperekben eljárásra jogosított kir. törvényszék, amikor ilyen ügyben jár el. Bányabirósági helyettesség: (Bergerichtssubstitution) régi jog szerint a bányaszék kirendeltsége, melyből a bányabiztosság alakíttatott. Bányabirtok: (Bergwerksbesitz) alatt a bányatulajdon tárgya értendő. Bányabirtokos: (Bergwerksbesitzer) azon természeti, vagy jogi személy, mely a bányavagyon feletti rendelkezést gyakorolja. Bányabirtok tilalom: (Verbot des Bergbaubesitzers) az első fokú bányahatósági tisztviselőkre, ezek nejei és atyai hatalom alatt álló gyermekeikre vonatkozik, kik saját kerületükben bányajogosítványokkal nem bírhatnak. Bányabiztos: (Bergcommissär) a IX. fizetési fokozatban álló bányahatósági fogalmazó. Bányabiztosság: (Bergcommissariat) a bányakapitányság kirendeltsége, mely annak bizonyos ügykörét végzi. Bányaesküdt: (Berggeschworner) a X-ik fizetési fokozatban álló bányahatósági fogalmazó. Bányafa: (Grubenholz, Bergholz) 1. A bánya kiácsolására használt különféle fanemek, legjobbak az akácz és a tölgy, de a fenyő és a bükk is alkalmaztatnak. 2. Olyan megfelelő hajlítószilárdságú, élettartalmú és jelzőképességű gömbfa, amely biztosításra használható. Leggyakrabban fenyő, akác, tölgy, cser, vagy csertölgy. Bányafelmérő: (Maschneider) a bányaüzemben az irányokat adja, méréseket végzi. Bányafelség: (Berghoheit)

az államhatalomnak a bányászatra vonatkozó nyilatkozása. 19

Bányafelügyelet: (Bergbeaufsichtigurig) a bányaművelés felett a bányahatóságok által gyakorlandó ellenőrzés. Bányafelügyelőség: (Bergwerksverwaltung) régi jog szerint a 4 királyi kerületi bányabíróság közül a szomolnoki és nagybányai, melyek az adományozási viszonyok és a bányaművelés feletti őrködésre is jogosultak. Bányagazda: felvigyázó a verkesnél. Felsőbánya. Bányageologia: (Grubengeologie) a geológiának azon része, mely ama kérdések tanulmányozásával foglalkozik, hogy a hasznosítható ásványtelepek minő viszonyok között szerepelnek a földkéreg alkotásában. Bányageológus: (Grubengeolog) bányageológiai viszonyok felvételével, tanulmányozásával, bányageológiai térképek szerkesztésével foglalkozó szakember. Bányagép: (Bergmaschine) 1. Mindenféle, a bányaüzem céljaira szerkesztett gép, mint szállító, vízemelő szellőztető fúró, réselő gépek. 2. Minden, a bányaüzem céljaira szerkesztett gép, így szállító, vízemelő, szellőztető, fúró, réselő, rakodó, stb. gép. Bányagépész: bányagépek tervezésével, telepítésével, kezelésével (saktmasiniszta), karbantartásával, üzemeltetésével foglalkozó szakember. Bányagondnok: (Bergverwalter)

rendesen a bányamű felelős vezetője. Bányagróf: l. Kamaragróf. Bányahatár: (Grubenmass) 1. Az abrudbánya verespataki banyamegyében adományozható bányatelek, melynek szélessége 10° (1896 m.), hossza és függőleges mélysége 20° (3792 m.). 2. A bányatelek határoló vonala a föld felszínén. Bányahatóság: (Bergbehörde)

1. A bányatörvény végrehajtására hivatott állami hivatal.. 2. A bányászati közigazgatás intézésével, főleg a bányamunka biztonsága, valamint a műre való ásványkészletek (ásványvagyon) kitermelhetősége és felesleges ásványveszteség nélküli kitermelése fölötti felügyelettel megbízott állami szakhatóság. I. fokú szervezete az illetékes Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség, II. fokú szervezete az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, amely közvetlenül a Minisztertanács alá tartozó országos hatáskörű szerv. 3. Az 1993. évi XLVIII. törvény szabályozza feladatait, kötelezettségeit. I. fokú szervezete a Bányakapitányság, II. fokú szervezete a Magyar Bányászati Hivatal. A Magyar Bányászati Hivatal irányítását a Kormány, felügyeletét a miniszter látja el. Korábban Magyar Királyi Bányakapitányság. Bányahatósági rendelet: (Bergpolizeiverordnung) a bányakapitányság által saját kerületére kibocsátott meghagyás, mely bányarendészeti intézkedést tartalmaz. Bányahatósági tanácsos: bányahatósági alkalmazott, a VII. fizetési osztályban lévő elnevezés. Bányahatósági főtanácsos: bányahatósági alkalmazott, a VIII. fizetési osztályban lévő elnevezés..

Bányaiskola: (Bergschule) alsóbb rendű szaktanintézet a felvigyázó személyzet kiképezésére.

20

Banyajárás: (Befahrung, Grubenbefahrung, Freifahrung) 1. A bányába való beszállásnak minden neme és bejárása üzemi szükségből, vagy bányarendőri szempontból; bányajogi értelemben azon helyszíni szemle és tárgyalás, mely az adományozást megelőzi. 2. A bányába felvett új dolgozóval megismertetni a bányát.

Bányajárási illeték: (Fahrgebühr, Fahigeld) régi jog szerint bányamérés a bányabirtokos által a banyahatósági tisztviselőnek bányája bejárásáért fizetendő összeg. Bányajáró bot: a bányatisztek fontos eszköze volt a bányajáró bot, amelyet két dologra is használtak. A bot fejének az egyik fele kalapácsban végzõdik, a másik pedig kanálban. A kalapácsszerű részével a laza kõzeteket kopogtatták le, így vizsgálva a járat biztonságát, míg a kanalas végével ércmintát tudtak venni lehajlás nélkül. A bányajáró botok ma már csak dísztárgy szerepét töltik be, diákegyenruhák igen kedvelt tartozékaként. Sokan hordanak egyenruhájukhoz fokost is, ami tradicionális magyar fegyver, Selmecbányán az erdészek mindennapos munkaeszköze volt. Divatos kelléke az egyenruhának a hosszú szárú pipa is, mely a XIX. századi szokásokat idézi. Egyenruha tartózék volt. Bányaigazgató: (Bergdirektor, Bergwerks-Direktor)

1.Valamely nagyobb bányamű legfőbb vezetésére kirendelt szakember. 2.Bányamű, bányaüzem első számú vezetője.

Bányajog: (Bergrecht) 1. Az érvényes jognak a bányászatra vonatkozó része. 2. A bányászatra vonatkozó jogszabályok összessége.

Bányajogosítványok: (Bergbauberechtigungen) mindazon jogozatok, a melyek a fönntartott ásványok felkeresése és leművelésére a bányabirtokost megilletik. 2. A bányatelek adományozási határozatában megadott feladatok. Bányajogtan: (Bergrechtslehre) a bányajog tudományos fejtegetése. Bányakapitány: (Berghauptmann) az első fokú bányahatóság élén álló tisztviselő, az V. fizetési osztályba tartózik. Bányakapitányság: (Berghauptmannschaft) 1. Az első folyamodású bányahatóság, melynek teendői és hatásköre a bányatörvény által szabályoztatnak. 2. Az 1854. évi osztrák bányatörvény alapján – Magyarországon is érvényes volt – elsőfokú hatóság, melynek feladata közt szerepelt: a bányák ellenőrzése, a balesetek, üzemzavarok kivizsgálása, a bányajogosítvány adása és megvonása, általában a bányák üzemben tartásának ellenőrzése.

Bányakapitánysági tiszt: (Berghauptmannschaftsoficial) a bányahatóságok irodai teendőit ellátó tisztviselő. Bányakár: (Bergschaden) 1. Mindennemű földszinti és föld alatti telekben, épületben, vízvezetékben, vagy bármely más építményekben okozott vagyoni érték csökkenés, mely a bányaművelés következménye. 2. A bányaművelés során a föld alatt, vagy a külszínen bekövetkezett mindennemű károk összessége.

Bányakincstár: (Montanaerar) az állam, mint az állami bánya vagyon tulajdonosa. Bányakönyv: I. Bányatelekkönyv. Bányalevegő: (Grubenluft, Grubenwetter) 1. A bányában lévő, még beszívható levegő, másrészt a bányából kiáramló s na- gyobb részben elhasznált levegő. 2. A bányában lévő levegő, függetlenül attól, hogy légzésre alkalmas, vagy sem. 21

Bányaláb, Láb: támfa az ácsolatban. Toroczkó. Bányaló: a földalatti bányatérségben csillés vonatszállításra igénybevett igás állat. Bányamegye: (Bergrevier)

helyzeti viszonyaiknál fogva, üzleti érdekből egyesült bányák összessége. Bányamentő: a bányamentésre és a bányamentő készülék használatára külön kiképzett bányamunkás, és bányászati műszaki felügyeleti személy. Bányamentő állomás: a bányaüzem területén létrehozott a bányamentés céljára, a különböző előírásoknak, követelményeknek eleget tevő helység. l. Központi bányamentő állomás. Bányamentő-állomás parancsnok: feladata a különböző előírások, rendelkezésekben meghatározottak szerint a bányamentő állomás létesítése, működtetése, fenntartása. Felelős a teljes személyzetért, eszközökért, berendezésekért. Bányamentő csapat: a bányamentő állomás teljes létszáma. Az üzem nagysága és a feladat határozza meg a létszámot. Bányamentő csapatparancsnok: felelős a bányamentőcsapat létszámáért, kiképzéséért, munkájukért. Bányamentő gépkocsi: az előírásoknak megfelelően felszerelt, a bányamentők és felszerelésük szállítására kialakított speciális, általában terepjáró gépkocsi, mellyen a megkülönböztető jelzés (kék fény és sziréna) adott esetben használható. Bányamentő raj: a legkisebb egység, mely bányamentő munkát végezhet az előírt utasítások, rendelkezések és felszerelés mellett. Létszáma min. 5 fő, életmentés esetén 2 fő is lehet, bizonyos feltételek mellett. Bányamentő rajparancsnok: felelős a rajba beosztottakért, munkájuk elvégzéséért. Bányamentő készülék: a bányában légzésre alkalmatlan bányalevegőben (bányatűznél, mérgező gázokkal szennyezett bányatérségekben) végzett munkálatokhoz használt egyéni légzőkészülék.

Bányamester: (Bergmeister, Siktmajszter Mizserfa, Permester Felsőbánya.) 1. A régi jog szerint a bányászati közigazgatás és igazságszolgáltatás első fokúintézője, ki előbb a bányahelyek polgárai választatták, később a király által kineveztetett. 2. Közép vagy felsőfokú bányászati szakiskolát végzett szakember, aki a főaknászok munkáját irányítja, szakban a bányaüzem aknászainak felettese, több bányamezőt, körletet, aknát irányit az üzem szervezésének megfelelően. Bányamező: a bányatelek olyan részterülete, amely a főszállító-vágathoz külön szállítóvágattal csatlakozik. Bányamécs: (Grubenlicht, Fonca, Felsőbánya, Kapnikbánya.)

a bánya világítására rendesen használt nyílt lángú olajlámpa. Bányamérés: (Markscheidekunst, Schinkunst, Unterirdische Messkunst) a bányamű térbeli fekvésének megmérése, térbeli meghatározása, a fölvételek kizámítása és megrajzolása, hasonló a külterületek felméréséhez, kiegészítve a földalatti mérés különszerű követelményeivel. Bányamérés pontossága: (Genauigkeit einer Grubenaufnahme) azon határ, a meddig a mérés keresztülvitele az elméleti tökéletességet a hibaforrások daczára lehetőleg megközeliti. 22

Bányamérnök: (Markscheider, Schiner, Schinner, Abschiner, Verschiner, Grubeningenieur, Maschneider) 1. Bányamérések felvételére oklevéllel képesített szakember, ki nemcsak a bányamű vezetésével s ennek keresztülvitelével, de a bányamű vezetésével is foglalkozik. Bányászati akadémián végzett oklevéllel képesített szakember 2. A Műszaki Egyetem Bányamérnöki karán, vagy főiskolán diplomát szerzett szakember. Bányamérnöki: (Markscheiderisch)

vagyis olyan, mely a bányamérnök hivatása körébe tartozik. Bányamérnökség: (Markscheiderei) a bányamérnök hivatalos helyisége, hol a mérések kiszámításával és megrajzolá- sával foglalkozik, s a hol a bányaműre vonatkozó térképek, és rajzok őríztetnek. Bányamértan: (Markscheidekunst) a bányák felmérésére szükséges műszerek leírásával, és azon elvek megismertetésével foglalkozik, a melyek szerint a bányák felmérése a leggyorsabban, és a legczélszerűbben eszközőlhető. Bányamérték: (Grubenmasz, Bergwerksmasz, Feldmasz) egy a külszinen 12544 négyszögöl (45116,4 m˛) egyenszögű négyszöggel meghatározott terület, melynél a rövidebbik oldal hossza legalább 50 öl (106,2 m), s amely terület alatt a bányászati jogosítvány a végtelen mélységig terjed; ez az egyszerű mérték. Bányamérték illeték, Telekdíj, Téradó: (Maszengebühr) minden adományozott terület után, akár művelés alatt van, akár nincs, annak térnagysága szerint fizetendő éspedig bányamértékenként 8 Korona. Bányamérték összesítés: (Grubenmasz - Zusammenschlagung) alatt a külön-külön adományozott határos bányatelkek egy telekké való egyesítése értendő, tekintet nélkül arra, hogy az összesítendő telkek egy, vagy több birtokoséi, csak az összesítés folytán egy főbevájással az összesített telek czélszerűbben legyen művelhető. Bánymozdony: a bányászatban használt csilleszállításra készült vontató-berendezés, mely készült akkumulátoros, gőz, sűrített levegős, elektromos, és dieselhajtással. Bizonyos tipusok keskeny és normál nyomtávval is készültek. Bányamunka: (Bergarbeit)

mindenféle munka, mely a bányaműnél előfordul, szűkebb értelemben csak a termelés munkája. Bányamunkás: (Bergarbeiter, Grubenarbaiter) tágabb értelemben minden a bányaműnél dolgozó egyén, szűkebb értelemben csak a bányában foglalkoztatott vájár és csillér. Bányamű: (Bergwerk, Grubenwerk, Bergbau) 1. A bánya üzemben tartására szolgáló földalatti és földfeletti felszerelések és építmények együttvéve, néha csak a földalatti berendezések.2. Abánya üzembenntartására szolgáló földalatti és földfeletti berendezések, felszerelések és építmények együttese. Bányaművelet: minden vágathajtási, fejtési és fenntartási tevékenység összefoglaló elnevezése. Ma már a szaknyelvben nem használatos. Bányaművelés: (Bergbau, Bau, Bergbaubeitrieb, Grubenbau, Grubenbetrieb)

1, A bányászat gyakorlása, főleg a hasznos ásványok termelése. 2. A hasznosítható ásványi előfordulás kitermelésére irányuló feltárási, előkészítési, fejtési, szállítási és karbantartási munkálatok összessége (művelés). Bányaműveléstan, bányatan: (Bergbaukunde, Bergwerkskunde)

a hasznosítható ásványkincsek felkeresésére és lefejtésére szolgáló munkálatok, segédeszközök és felszerelések leírásával, továbbá azon szabályok ismertetésével foglalkozó műszaki tudomány, melyek szerint a bányászati kutatás és termelés a legkisebb veszéllyel, és a legnagyobb haszonnal űzhető. 23

Bányanagy: bányafőnök. Torda Bányanyitás: (külső feltárás) az ásvány-előforduláskhoz hozzájutást lehetővé tevő bányaterek létesítése a külszínről kiindulva (nyitóárok készítése, aknák, tárók hajtása). Bányaorvos: (Bergarzt) 1. A bányamű társpénztára által fizetett, és a mű alkalmazottait gyógykezelő orvos. 2. A bányaüzemnél alkalmazott orvos. Bányaöl: (Berglachter, Lachter)

régi bányászati hosszmérték 2,058 m. Bányapásztor: bányarém. Kopníkbánya. Bányapénz: főleg a XVII. szd. elején volt forgalomban. A bányamunkás az akkor újdonságnak számító, akkor még pénzverésre nem használt bronzból készült érméket (tiketteket) kapott fizetségül. A bányabérlők vagy tulajdonosok nyomtatták, többnyire monogrammokkal jelezték a kibocsátó kilétét, számjelzéssel (római számokkal) a pénz dénár vagy garas értékét. Nagybányáról indult el, az itkári Bethlen család, vagy a Hebertstein és a Libison család is veretett bányapénzt. A bérlő által fenntartott boltokban voltak beválthatók.

Bányapolgár: (Waldburger) régi jog szerint a bányászattal foglalkozó polgár. Bányaregálé: l. Bányászati főúri jog. Bányarendészet: (Bergpolizei) különösen a bányaművekre, a bányamű üzemére és a bányamunkásokra vonatkozó bányahatósági felügyelet. l. Bányahatóság. Bányarendőri szemlekönyv: (Bergpolizeieliches Inspicirungsbuch) a bányahatóság által részint az egyes bányaműveknél, részint az egész kerületre hivatalában vezetett feljegyzési könyvek, melyekbe a bányarendészeti szemle, illetve annak eredményei feljegyeztetnek. Bányarendtartás: (Bergordnung, Bergbauverfassung) így nevezték régebben a bányaművelésre vonatkozó törvényes intézkedéseket, akár az egész országban, akár egyes területeken, vagy éppen bányahelyeken birtok azok jogérvénynyel. Bányarém: (Berggeit, Erdgeist, Gnóm, Kobold, Bergmännchen, Rübezahl, Bergzwerg, Bergmann Mizserfa) a régi bányászok babonás képzelete által alkotott lény, melyet kis törpe alakban ábrázolnak s mely vagy szerencséhez segíti a bányászt az ércz megtalálásában, vagy különféle akadályokat gördít eléje. Bányarész: (Bergtheil, Bergantheil, Cux, Kux, Grubentheil) valakinek a közös bányatulajdonban foglalt hányada. Bányarészes, Verkes: szegényebb bányarészes, táskás verkes, aki maga is dolgozik. Felsőbánya. Bányarészjegy: (Kuxschein) a bányatársulati vagyonrészekről kiállított bányahatósági okirat, melyek ingó dolgok, s egy bányatársulat 128 részvényre oszlik, melyek mindenike 100 részre ismét felosztható. Bányarészvény: (Bergwerksactic) a bányavállalatra alakult részvénytársaság részvénye. Bányarészvénytársulat: (Bergwerksactiengesellschaft) a kereskedelmi törvény értelmében valamely ásványtelep leművelésére alakult társaság. Bányaszabadság: (Bergfreiheit, Bergbaufreiheit) azon elv, melynél fogva mindenki, a ki a törvény által megszabott feltételeknek eleget tesz, fenntartott ásványokra kutathat, és olyanokra bányatulajdont nyerhet. 24

Bányaszállítás: (földalatti szállítás) a bányában lebonyolított szintes, ferde, vagy függőleges irányú szakaszos, vagy folyamatos személy- vagy anyagszállítás. Bányaszellőztetés: a bányaüzemben lévő összes nyitott bányatérségeinek légzésre alkalmas, megfelelő mennyiségű levegővel való ellátása, ill. a szükséges légcsere biztosítása. l. Szellőztetés.

Bányaszeg: rövid négyoldalú vasék. Toroczkó. Bányaszerencsétlenség: a bányában omlás, robbanás, stb. okozta szerencsétlenség. Bányaszemélyzet: (Bergmannschaft) 1. Összefoglaló név, egy bányaműnél levő bányamunkások összessége. 2. .l. Bányász legénység. Bányaszéki könyvek: (Berggerichtsbücher)

az ideiglenes törvénykezési szabályokban tervezett 4 könyv u. m.: az ítélet, szerződvény, bányatelek, föld és méréskönyv, melyek közül ma csak a bányatelekkönyv ismeretes. Bányaszéki törvénynap: (Bergamtstag) melyen régi jog szerint a bányaszék törvénykezési napot látott. Bányaszolgalom: (Bergbaudienstbarkeit) minden bányabirtokost más bányabirtokossal szemben megillető jog, illetve kötelesség arra nézve, hogy veszélyes események idején egymás munkásait kölcsönösen igénybe vehetik, műveik kölcsönös használatát ellenérték mellett megengedni, egymás bányájában segédvájásokat létesíteni; illetve ilyeneket megengedni jogosultak, illetve kötelesek. Bányatan: (Bergbaukunst) l. Bányaműveléstan. Bányatanácsos: (Bergrath) a VII-dik fizetési osztálynak megfelelő állásban levő bányászati akadémiai tanár, bányakincstári tisztviselő, vagy a bányászat terén szerzett érdemekért ezen czímmel kitüntetett szakember. Bányatartozék: (Bergwerkzugehör) a bányászat felszereléséhez, üzemének folytatásához szükséges ingó dolgok, mint szerszámok, gépek, állatok stb. Bányatárs: (Berggenos) a bányatársulat tagja. Bányatársulat: (Gewerkschaft, Waldburgerschaft) valamely bányaműnél tulajdonosi minőségben érdekelt személyeknek bányaművelési célokra létrejött olyan egyesülése, melyben minden résztvevő a társulatot illetőleg csak pótfizetéséért, harmadik személyek irányában pedig csak bányarészével felelős. Bányatársulati alapszabály: (Gewerksschaftsstatuten) a bányatársulat által annak szervezetére és működésére alkotott, és a bányahatóság által jóváhagyott intézkedések összessége. Bányatársulati igazgató: (Gewerksschaftsdirektor) a bányatársulat képviselője, aki a társulat üzemvezetéséért is felelős. Bányatársulati könyv: (Gewerkenbuch) a bányatársulati részvényesekről a bányahatóságok áltat vezetett feljegyzési könyv. Bányateknő, (Bergtrog) tekenyő: Torockó kisebb fa- vagy vaslemezből készült bányász eszköz, mely a bányatermények tovább hordására alkalmas. 25

Bányatelek: (Grubenfeld) 1. Ugyanazon adományozásban foglalt több bányamérték együttvéve. Régen vájnatelek. 2. A föld felszínének és mélyének ásványi kitermelése céljából elhatárolt, és a bányahatóság által megállapított része. Föld alatti művelés esetén a bányatelek határa általában megfelel egy önálló szállítással és légvezetéssel rendelkező bánya műszaki határának. Bányatelek eldarabolás: (Grubenmasz Zerstückung)

esete forog fenn, ha egy bányatelek több önálló telekre lesz felosztva, vagy annak egy része más bányatelekhez csatolva. Bányatelekkönyv, bányakönyv: (Bergbuch, Grundbuch) az ingatlan bányatulajdonról a bányatörvényszékek, mint telekkönyvi hatóságok által vezetett nyilvánkönyv. Bányatelep: (Berghandlung, Bergort, Kolónia Szászvár, Tatabánya, Mizserfa.) 1:Külszíni ingatlanok, főleg épületek. 2. A bánya külszíni üzemeiből, ingatlanokból, épületekből, a bányászok lakásaiból álló telep.

Bányatelket egyesíteni: (Grubenfeld consolidiren) több külön adományozott bányatelket egy bányatelekké összesíteni. Bányatér: (Grossgrube) a felsőbányai középhegyi bányamegyében 53'1 m hosszú, és széles és a lebegő vonalig, vagy a végtelen mélységig terjedő bányamérték. Bányatérkép: (Grubenkarte, Grubenriss, Grubenbild, Vermessungsriss) 1. A földalatti térségek kiterjedéséről, összefüggésükről, a feltárt ásványokról, sőt a kísérő mellékőzetekről a bányatelkek fekvéséről a bányamérnök felmérései alapján készült rajz. 2. A bányatérképekről az ÁBBSz 441 – 450 § rendelkeznek (átnézeti-, bányaművelési-, terv-, légvezetési-, hidrogeológiai-, villamos hálózati térképek). Bányatérség: a bányában létesített minden üreg, így különösen a közlekedés, a szellőztetés, az energiaellátás, a szállítás és anyagtárolás, vízszállítás, vízelvezetés céljaira, a gépek, berendezések elhelyezésére és a termeléshez szolgáló, alkalmas méretű létesítmény, a fejtéseket is beleértve.

Bányatized: l. Bányabér. Bányatörmelék: (Grubenklein) általában a bányatermény apraja. Bányatörvény: (Berggesetz) 1. A teljes bányászattal kapcsolatos tevékenységet összefoglaló törvény. 2. A tételes jogsza-

bályoknak a bányászatra vonatkozó része, vagyis a tárgyi értelemben vett bányajog. Bányatulajdon: (Bergwerkseigenthum) az adományozással valamely bányavagyon fölött szerzett teljes és kizárólagos jogi uralom. Bányaúrjog: (Bergregal) alatt azon fejedelmi jog értendő, melyhez képest bizonyos természeti telepeken előforduló ásványok a fejedelem kizáró rendelkezése alá tartatnak fenn. Bányatükör: a folyosó oldalán kijelölt vágat hely. Zalatna. Bányatűz: a bányában keletkezett főleg széntelep öngyulladása miatt keletkezett tűz, teleptűz. Bányaüzem: olyan bányászati (bányaipari) egység, melynek rendeltetése a hasznosítható ásványelőfordulás megkutatása és művelése (kitermelése).

26

Bányaüzemi konyha: a bányaüzemeknél a bányaüzem dolgozóinak egyszeri napi étkezését (ebéd) ellátó szolgáltatás. Bányaüzemi zászló: a bányaüzem díszes zászlaját valamely védőszent (Szt. Borbála) képével kihímezték, az üzem rendezvényein ez előtt is tiszteletét tették. Különböző feliratokat hímeztek bele. A szászvári bányászzászlóba: ”Szászi bányász egylet 1885 év”. A tartótokon lévő felírat: ”Szerencse fel”. A zászlóanya szalagjának felírása: ”Isten segítse a bányát”. Német nyelven. Bányaürszék: a föld alatt elhelyezett illemhelyek kelléke (kübli). Bányavagyon: (Bergvermögen)

a bányabirtokban foglalt ingó és ingatlan javak összessége. Bányavagyon-hasznosító Rt, Kft.: a bezárt bányaüzemek, megszűnt bányavállalatok gépeinek, berendezéseinek, ingóságainak, bányatelkeinek hasznosítására alapított szervezet, mely területi elosztásban működik. Pl: Észak-dunántúli fióktelep. Bányavasút: (Grubeneisenbahn) a bányászat czéljaira épült vasút úgy a külszínen, mint a bányában. Lehet keskeny, és normál nyomtávú. Bányavágatban kanyar: rajda (Mizserfa). Bányavám: (Frohne, Urbar, Zebend)

a termelt ásványmennyiség után régebben fizetett adónem. Bányaváros: (Bergort, Bergstadt) régebben a különös szabadalmakat elvezett bányász helység, ma a jelentékenyebb bányászattal bíró város. Bányavidék: 1. Az a vidék, ahol sok a bánya. 2. Egymáshoz viszonylag közel eső bányaüzem, bányavállalat, mely a megyehatárt is átlépheti. Bányavirág: (Bergkrystall)

1.Kvarcjgeczek, melyek az üregek falát néha egészen borítják. 2. Ásványkristály. Nagy és Felsőbánya. Bányavíz: a bányába betörő, vagy a külszínről beszivárgó víz. Bányavizek: (Grubenwasser)

a bányászat által felfakasztott vizek, ha a külre folynak is, mindaddig, míg más vizekkel nem egyesülnek. Bányák minősítése: a bányát a sújtólég- , a szénporrobbanás-, a tűz- és a vízveszély, továbbá a gázkitörésveszély, por- és sugárártalom mértéke alapján minősíteni kell.

Bányász: (Bergmann) 1. A bányászattal foglalkozó egyén. 2. A rendes bányamunkás, ellentétben azzal, akit nem állandóan és nem a bányában dolgozik. Felsőbánya. 3. A bányában foglalkoztatott fizikai dolgozók (vájár, csillés bányakőműves, bányaács, bányalakatos stb. ) általánosan használt neve. A bányászt régi szóhasználattal hevérnek is nevezték. Bányász akadémiai hallgató: (Bergakademiker)

felsőbb tanintézeti hallgató, aki a bányászati tudományok elméleti ismereteit bá-nyászati főiskolán szerzi. Bányász címer: pajzs alakú, szélén aranymező, melyet kívül-belül fekete keret határol. Fent arany betűkkel: Jó szerencsét! felirattal. A címer közepén a bányászjelvény, mely közrefogja a lógatott világító 27

bányászmécs. A bányászék és kalapács nyelének színe arany, a kalapács és ék, valamint a bányászmécs színe ezüst. A bányászmécshez kapcsolt lánc színe fekete. A címer aljáról két irányban olajág fogja körül a mécset, melynek színe zöld, termésének színe piros. A címer alapszíne ezüst Bányászat: (Bergbau, Bergbauwessen, Bergwesen)

1. A hasznosítható ásványkincsek felkeresése, termelése és előkészítésére vonatkozó munkálatok öszszessége. 2. Hasznos ásványok ipari kitermelésére irányuló tevékenység. 3. Az ezzel foglalkozó szakma és iparág. Bányászik: a bányában valamilyen ásványt termel ki. Bányászati akadémia: (Bergakademie)

a bányászati tudományok legfelsőbb tanintézete, melynek hallgatói bányamérnöki oklevelet nyernek, Bányászati egyesület: (Bergwerksverein) rendesen rendszerint a testvér kohászattal a bányászok és kohászok érdekeinek minden irányban való fejlesztésére alakult társaság. Bányászati főúri jog, bányaregálé: (Bergregal) régi jog szerint abban áll, hogy az ásványok a fejedelem, vagy az állam tulajdonát képezik, mely azokkal tetszése szerint rendelkezik. Bányászati jogosítvány: (Bergbauberechtigung) a kutatási engedély zártkutatmány, adomány és pedig bányamérték, határköz és külmérték, az engedélyek, mint segédvájás és megyetáró. Bányász dal: (Bergmannslied, Berglied, Bergreien) a bányászattal, többnyire annak magasztalásával foglalkozó vers, amit a bányászok énekelnek. Bányász egyenruha: a bányászok megkülönböztetésére használt egyenöltözet, melyet inkább ünnepélyes alkalomkor, vagy bányásztársunk temetésén viselnek. A munkaruhából alakult ki. Az egyenruha részei, kiegészítők az egyenruhához: Fegyverviselés, (kard, puska), selmeci sapka, hosszúszárú pipa, bányajáró fokos, furkósbot, farbőr, szalag, foltok. A bányászok előjogként a török világban oldalfegyverként kardot, a kohászok hosszú tőrt viseltek. A selmeci bányabíró 1648- as rendeletében: a fegyverek mindig kéznél legyenek, és a templomban, vagy bányabíróságon a tisztelet megadása miatt kössék fel kardjukat. A fegyverviselést az 1822- ben az udvar rendeletileg betiltotta. 1849 –ben Klauzál Gábor ipari miniszter a szabadságjogokkal együtt a fegyverviselést eltörölte, a kard viselését a bányatiszteknek hivatali, beosztásbeli kellékként meghagyta. A kétkezi munkások csak bányajáró botot használhattak. Az új szabályzásban csak a ruhát lehet viselni, fegyvert nem. Bányász ék: (Kisen, Bergeisen, Bestach Stufeisen)

a legrégibb jellegzetes bányászszerszám; 13 —18 cm hosszú, kissé piramidális és hegyben végződő vas eszköz, mely kalapács formán nyéllel láttatván el, véső munkára alkalmas. Bányász fejsze: a bányász egyik leghősibb, legfontosabb szerszáma. A foka erősített, a lapja a nyél felé behajlított. Bányász himnusz: Selmecbányán keletkezett a híres Bányász himnusz, amely az egykori Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között. Selmecbányától, Tatabányán és Aknaszlatinán keresztül a székelyföldi Parajdig, a bányászok ezt énekelték. Nem tudjuk, hogy mikor fordították szlovákra, de ma a felvidéki bányászok is himnuszként éneklik. A két dalból szerkesztett himnusz mai formájában először 1905-ben jelent meg Tassonyi Ernő "Aki a párját keresi" című selmeci diákregényében. Első részének szövege Kunoss Endre verse (1838), második része pedig a Felső-Sziléziában a 19. század eleje óta ismert ún. Tarnowitzi Bányászdal: "Schon wieder tönt von Thurme/Schachte/ her..." (Selmec, 1837). Valószínűleg "A bányarém" című 28

regényes daljáték (Szerdahelyi-Vachot 1855) révén vált ismertté. Ma elfogadott formája valószínűleg 1880 körül alakulhatott ki. Bányász ima: (Berggebet) a bányába szállás előtt az isteni oltalomért közösen mondott fohász. Bányász jelvény: (Berginsignien)

a keresztben egymáson fekvő bányász ék és a kézi kalapács, mit a bányászok már igen régi időben jelvényül használtak. Bányász kultúregyesülegylet: a bányatelepeken kialakult szokás volt a bányatisztek, tanítók által vezetett kultúregyesület. Olvasókörök, kuglizók, színjátszók, énekkarok jöttek létre. Ide tartóztak általában a dalárdák is. Zászlajuk díszesen hímzett, és feliratos. Valamely védszent (Szt. Borbála) képével. A szászvári kultúregyesület zászlajának egyik oldalának felirata: ”Szászvárbányatelepi kultúregyesület 1935” A másik oldali felírat: ”Mindent a hazáért”. Bányász legénység, Bánya személyzet: (Knappschaft, Häuerschaft)

mint gyűjtő név egy bányaműnél levő bányamunkások összessége. Bányász nyelv: (Bergmännische Sprache) a bányászok által használt elnevezések, kifejezések és szólásmódok által jellegzetes beszédmód. Bányász pecsét: a bánya tulajdonosa által készítetett pecsét, melyet az iratok hitelesítésére, azok sértetlenségének ellenőrzésére használtak. Általában a bánya neve, és az üzemre jellemző bányászati figurát (bányászkalapács, érctömb, köszöntés, stb) tartalmazott. Bányász sportkör: bányaüzemek, később bányavállalatok által létrehozott egyesületek. A labdarúgást teniszt, gimnasztikát, természetjárást, ökölvívást, súlyemelést létesítették előnyben, majd később a teljes sportpalettán olvasható volt a bányász sportkörök neve. Bányász szellem: (Bergmannsgeist, Bergmannssin)

1. Főként a régi bányászokat jellemző testületi szellem, mit élethivatásuk magasztos öntudata eredményezett, s a mi a természet erői ellen folytatott nagy küzdelmek közt élő bányászok sajátságos életfejlődésében nyilvánult. 2. Jobban a régi bányászokat jellemző testületi szellem. Élethivatásuk, magas öntudatuk, összetartásuk eredményeként, a természet erői ellen folytatott nagy küzdelmek közt sajátságos életfejlődésében nyilvánult meg

Bányász targonca: karucza Zalatna. Bányász tanonc: ficzkó, Felsőbánya. Bányász tűzoltó egylet: a bányatelepeken a külszínen esetleges tüzek megfékezésére létrehozott egyesület. A kornak megfelelő felszereléssel rendelkeztek, sok esetben a szomszédos települések tűzeseteinél is eredményesen tevékenykedtek.

Bányász ünnep, bányásznap: (Bergfest) a bányászok által főleg a bánya védszentjének tiszteletére, vagy más alkalomból tartott ünnepélyes vigalom. A bányásznap szeptember első szombatján, és / vagy Borbála nap (december 4) környékén tartják. Bányász zeneegylet: ritkábban kamarazenét, később inkább a fúvószenét részesítették előnyben. Bányász zenekar: (Bergkapelle) valamely bányamű, vagy bányakerület munkásaiból alakult zenekar. Jellemző volt a rézfúvós zenekar. Bányászták: művelték. 29

Bányát nyitni: (Sich einlegen, Bergbau anfangen, Kübel und Siel werten) valamely bánya művelését megkezdeni. Bárca, biléta, blaska: számmal ellátott fém lapka a föld alá leszálló dolgozó azonosítására, a bányalámpák kiadására stb. Anyaga, alakja az üzemi vagy vállalati rendben eltérő, de bizonyos beosztásokat azonos alakkal jelöl. (Pl: bányász, iparos, műszaki állomány, bányamentő, stb.) Beco – Bahn: alsósípályás igen nagy terhek, de személyszállításra is alkalmas szállítási rendszer. Beágyazás: a vastag telepek (rétegek) között, vagy azok belsejében települt, és azoktól eltérő összetételű viszonylag vékony üledékes kőzettest (réteg, lencse). Beágyazni: (Einbühnen)

támfákat, ácsolatot a kőzetben vájt gyámlyukban helyezni s ott megerősíteni. Befejezni a műszakot: (Abfahren, Schichtmachen) a munka végzésével a műhelyről, a bányából távozni. Befejező fúró: (Abbohrer) a repesztési czélokra fúrandó lyuk befejezésére szolgáló leghosszabb fúróvéső. Beferozol: kiadták a munkát (Mizserfa). Befödés: (Bedeckung)

a finom zagy széreken végzendő első munkálat, mely szerint a széren hagyjuk a zagyot lefolyni, hogy belőle az érczszemek azon leülepedhessenek. Begyezni: (Anbrüsten das Bohrloch, Ansetzen, Brüsten) a repesztéshez készítendő fúrólyuk helyét a buzogány fúróval megjelölni, vele kis mélyedést készíteni. Behatolni: (Durchstreichen) táróval, vagy valamely vágattal az ásvány telep csapás irányaira merőlegesen abba bemenni. Bebintés: l. Impregnacio. Behintett: (Impregnirt, Eingesprengt) az ércz előjövetel, ha az a meddőben finom szemekben van elszórva. Behúzó légáram: (Einfallende Wetter) a bányaszellőztetésnél a bevonuló friss légtömeg. Bejáró táró: (Fahrstollen) az, mely a bányába való bejáratra szolgál. Bekérgezés: (Incrustation) a szerves testek oly megtartási állapota, a mikor annak egykori alakját csupán az azt borító kéregszerű ásvány mutatja. Bellit (Bellit): 92, 5% metadinitrobensol, 7 5% ammóniumsalétrom keverékből álló robbantóa- nyag. Belne: vágathajtás mezőben haladó fejtésnél (légvágat).

Benőtt csoport: (Eingewachsene Gruppe) több ugyanazon ásvány egymáshoz nőtt jegecze, melyek az anya kőzetből kiválaszthatók. Benőtt kristály: (Eingewachsener Krystall) a teljesen kifejlődött jegecz, ha azt az anyakőzet teljesen körülveszi. Benyomat: l. Lenyomat.

30

Beosztás: (Zuteilen, Eintheilung, Scala) 1. A. mérőműszereken feltüntetett hossz, vagy szögmértékek. . 2. A vállalatnál, üzemnél elfoglalt munkakör Beöntöttük: bebuktattzuk (Mizserfa).

Berakatok fejtése: (Zechenbau) a régi bányászok által berakatul felhasznált csekélyebb fémtartalmú érczek termelése. Berakás: (Versatz) l. Tömedék. Berakatra bukkani: (Alten Maim finden) régi vájásokra találni a bányában. Berge: meddő. Recsk. Bergmájszter: (Bergmeiszter) bányamester. Bergmann: 1. Bányász. 2. Bányarém Mizserfa. Berill: (Berill)

hatszöges rendszerű, üvegfényű, zöld vagy kékszínű berillalumínium bisilikát, mint elsőrendű ékkő. Beszállani: (Einsitzen, Einfahren, Hineinfahren, Anfahren) a bányába, vagyis a bányába menni. Beszállás ideje: (Fahrceit) a rendelés megtörténte utáni idő, amikor a munkások a bányába mennek. Beszállítani: (Einfördern) személyeket, anyagokat stb. a bányába vinni, az aknába lebocsátani. Beszálló akna: (Fahrtschaht) l. Járó akna. Beszálló gép: (Fahrunst) mély aknáknál, főleg nagy munkás létszám mellett alkalmas készülék, melynek segélyével a munkás könnyen és fáradság nélkül a bányába jut. Beszorulások: (Verklemmungen) a mély fúrásnál előjövő fúrási zavarok, melyek a fúrólyuk beomlása, elgörbülése, a kormányrúd helytelen forgatása, vagy egyéb okból állnak be s megakadályozzák a fúró kiemelését. Beszüremkedés: (Infiltration) ama telérképződési elmélet, mely szerint annak anyaga a szomszédos kőzetekből lett kilúgozva. Betáblázás: (Intabulation) a bányatelekkönyvet ingatlanokra, illetve azok telekjegyzőkönyvére terhek bejegyzése. Beteg: maródi. Betonborda: áltatában acélbiztosításoknál használt előre gyártott vasbeton béléselem. Hézagos bélelésnél, álékony vágatoknál használatos.

Betömedékelni: (Verstürzen, Ausstürzen) a bányamű lefejtett helyeit meddővel kitölteni. A tömedékelés a fejtések, bányatérségek felhagyásának egyik módja, melynek során az üregeket idegen kőzetanyaggal töltik fel. Bányák felhagyásakor (bezárásakor) a külszínre nyíló létesítményeket (lejtősaknák, tárók) részben, vagy egész hosszon betömedékelik, s a külszíni nyílásokat elfalazzák. Az aknákat általában vasbeton fedlappal zárják le. 31

Bevágatni: (Einrichten, Einstellen) a libella tengelyeit, a látócső irányzó tengelyét, a noniusokat, az irányzó síkot stb. vagyis azokat a helyes, vagy a kívánt irányba beigazítani. Beváltmány: (Einlösungsgut, Einlösungsproduct) a kellőleg előkészített ércz, mely a kohósításra elfogadható. Betonborda: áltatában acélbiztosításoknál használt előre gyártott vasbeton béléselem. Hézagos bélelésnél, álékony vágatoknál használatos. Beült légoszlop: az aknában nem áramló levegő. A levegő jelenlétéről egyébként leszállás előtt úgy győződtek meg, hogy kötélen égő mécsest engedtek le, ami, ha égve maradt, nem volt baj és leszálltak, ha kialudt, akkor az aknába "beült" légoszlopot igyekeztek megmozgatni. Bevetés: a bányamentő raj alkalmazása a bányaüzemben. Feladatuk első sorban az életmentés, a légzésre alkalmatlan bányatérségben való minden tevékenység. Bezenkliz: irányba állít.

Békaszemes vaskő: ganajszos vaskő. Toroczkó. Bélésdeszka: (Zumachbrett, Schwärtling, Schalbrett) a támfák mögé helyezett rendesen széldeszka darabok, melyek megakadályozzák a törmelék, vagy a tömedék kiomlását. Svárdling Pécs vid. Bélésfa: kastróc Diósgyőr, stekkoló Pécs vid.

Béléscső: (Absperrungsrohr) a mély fúrásoknál a fúrólyuk oldalainak beomlása ellen alkalmazott vascső. Bér: (Lohn, Löhne, Löhnung) 1. Az elvégzett munka után járó illetmény. 2.Azon pénzilletmény, melyet az elvégzett munkáért, a teljesített műszakért a munkaadó a munkásnak fizetni köteles. Bércédula: (langcédula) a munkás havi bére elszámolásához, a kereset kimutatására szolgáló kimutatás. Bélelés: az ásványkőzetet a bányatérségbe való hullását megakadályozó munkafolyamat. Bélelés anyaga: deszka, bordafa gömb, hasított bordafa, négyszögletesre fűrészelt bordafa, acéllemez, acélrács, betonborda, stb. Bélésdeszka: a támfák mögé helyezett széldeszka, melyek megakadályozzák a törmelék, vagy a tömedék kiomlását. Svárdling Pécs vid.

Bérelőleg: (Lohnvorschuss, Creditgeben) 1. A bányavállalkozó által a munkás keresetének terhére a bérfizetés idejéig pénz, ruházat, vagy élelmi szerekben nyújtott javak. 2. A hónap első munkanapja körül fizetett előleg, mely a keresetből levonásra került.

Bérfizetés: (Ablöhnung) a szolgálati rendtartás szerint meghatározott időben a munkás keresetének kiadása. Bérfizetési ív: l. Fizetési ív. Bérjegyzék: (Lohnliste, Zahlungsliste) a munkások keresetét fizetési időszakonként feltüntető lajstrom. Bika: l. ejtőgerendás csillefogó berendezés. 32

Billentős csille: acélvázra, acélszerkezetű, vályúszerű felépítménnyel, speciálisan kialakított oldalborítós csille. Billentőpad: a csille, illetve a pályakocsi a sínpárral együtt történő megemelése, hogy kitérőn (váltón) keresztül a gravitáció erejével irányt tudjon váltóztatni. Bin: (Bühne) padozat az aknában és a függőleges gurítóban. Komló.

Biotit: (Rhombenglimmer) hatszöges rendszerben jegődő, lágy, gyöngyfényű, barna magnezia csillám, mint fontos kőzetképző ásvány. Birtokháborítás: (Besitzstörung) esete forog fenn, ha valakit bányabirtokában, vagy jogában zavartatnék, vagy abból erőszakkal kiűzetnék. Bissectrix: (Bissectrix) a kristályoknál az optikai rugalom legfontosabb tengelye, vagyis azon irány, mely az optikai tengelyek által képezett kisebbik szöget felezi. Biszor(Mizserfa): aranytartalmú kovand (ércásvány). Verespatak. Bitumen: (Bergpech) l. Asfalt. Bizmut: (Wismuth) hatszöges rendszerben jegődő, vereslő, ezüstfehér, engedékeny elem. Bizmutin: (Bizmuthglanz) rombos rendszerben jegődő, fémfényű, ólomszürke bizmutkéneg. Biztonság: (Sicherheit) a bányarendészet első követelménye, hogy a bányamű üzemét az emberi élet és a vagyon épségének veszélyeztetése nélkül vezessék, e czélból nemcsak a törvénynek vannak különös rendelkezései, de a bányahatóságoknak is jogukban áll, hogy szükség esetén rendeletileg intézkedhetnek. Ide tartoznak különösen gyámok viszszahagyása, tömedék, ácsolat, falazat, a rendészeti szabályok. Biztonsági dinamit: (Sicherheitsdynamit) 52% nitroglicerin, 34% ammónium timsó, 14% kovaföldből álló robbantóanyag. Biztonság: veszélyektől mentes állapot. Biztonsági támfa: stafni, amihez a fékberendezést kikötötték, Mizserfa. Biztosítás: (Ausbau, Grubenausbau) 1. Alatt mindennemű, a bánya üregeinek összeomlása ellen létesített művek értendők, mint ácsolat, falazat stb. 2. A bányaterekben a környező kőzetek beomlásának megakadályozására beépített biztosítószerkezet, mely lehet fa, acél, beton, falazat, hidraulikus szerkezet. 3. A biztosítószerkezet elkészítése, beépítése. Biztosítást nem igénylő kőzet: állékony, szilárd kőzet. Biztosíték: az elektromos berendezések túlterhelését megakadályozó alkatrész, melyet a terheléshez méreteznek. Számtalan alakja, formája, és terhelhetősége van. Terhelhetőségét A. – ban adják meg. l. Ólombiztosíték. Biztosító berendezés: a bányatérség beomlását meggátoló berendezés.

33

Biztosító pillér: (Sicherheitspfeiler) a bányamű különböző helyein, különböző czélú biztonosításra visszahagyott ásványtömegek; így meredek fekvésű telér és telepeknél a folyosók talpának, illetve menynyezetének, aknák, siklók, alapfolyosók oldalainak biztosítására, felhagyott és ismeretlen fekvésű, vagy vízzel telt üregek beömlése ellen védelmül szolgáló visszahagyott ásványtömegek. Biztositó lámpa: (Sicherheitslampe, Wetterlampe) a robbanógázokkal küzdő bányák világítására szolgál, hol a nyitott lámpát használni nem lehet. Számtalan módosítása ismeretes, de a lényege a lángot körülvevő egyszerű vagy kettős sodronyháló. A lámpa nem föltétlen, csak relatív biztonságot nyújt, amennyiben jó karbantartás és gondos szemmel tartás mellett elárulja a sújtólég jelenlétét, sőt annak perczentualis mennyiségére is következtetést enged a láng fölött képződő aureola; de ha a lámpa hibás, vagy a megengedhetőnél több a jelenlevő robbanólég, explosio könnyen bekövetkezik . A modern bányászatban csak légmérésre használták, majd kiszorították a műszerek. Biztonsági benzinlámpa: kézi gázvizsgáló készülék. Dawy angol fizikus találmánya. A lámpa azóta sok változáson ment keresztül, de elve megmaradt, és természetesen a neve is. A Dawy lámpánál a láng dróthálóval van körülvéve. A háló, mint jó hővezető megakadályozza, hogy a lámpát körülvevő sújtólég a gyulladási hőmérsékletre hevüljön fel. A lámpa alsó hengeres tartályában vatta van a benzin felszívására. A lángot üveghenger veszi körül, és fölötte van a dróthálóból készült szitakosár. Ha a lámpát olyan helyre visszük, ahol a levegőben metán van, akkor a lámpa lángja megnyúlik, és sárgásfehér lángját halvány kékesibolya színű lángkúp, az aureola veszi körül. Ez minél magasabb, annál nagyobb a levegő metántartalma. Biztonsági megbízott: (Hutmann) a bánya biztonságának ellenőrzésével megbízott személy, Mizserfa. Biztonsági támfa: (stafni) amihez a fékberendezést kötötték, Mizserfa. BKI: Bányászati Kutató Intézet. Blaska: csapat szám, mit a munkás egy fácskára róva a csillére teszen. Diósgyőr.

Bobina: (Bobina) a kötéldobok egyik neme, melynél a lapos kötél tekerületei a gép járása közben egy függőleges síkban egymás fölé helyezkednek. Bodak: l. Vándorfék, Mizserfa. Bolcni: l. Csapszeg. Bologató: a szénosztályozó darabosszén vagonba történő, változtatható magasságú láncos adagoló szerkezete.

Bombik: az a sódarab, mely a sópad befeszítése után visszamarad. Torda. Budu: a vasérc széjjelosztására szolgáló fából készült űrmérték. Toroczkó. Boracit: (Würfelstein) szabályos rendszerben jegődő, üvegfényű, színtelen, néha színes, áttetsző magnesíaborat. Bordafa: a vágat bélelésére szolgáló, az ácsolattávolság függvényében méretre vágott karvastagságú, gömbfa, lehet hasított, szögletes is. Bordafa az ácsolatban: kasztolca, Recsk. 34

Bordás hengerek: (Gerippte Walzen) közép érczek zuzására alkalmazott őrlőmalom zuzó hengere, melyek hosszában barázdákkal bírnak. Borer: fúró.

Bornit, Tarkarézérc: (Buntkupfererz) szabályos rendszerben jegődő, fémfényű, barna, rézvereses, rideg, néha kissé lágy rézvaskéneg. Borító: (Wipper, Auskipper, höndörgő Diósgyőr) 1. A telt csillék kiürítésére alkalmas készülék, mely frictio útján függőleges síkban megfordítható, s így a belé tólt csille űrtartalmát a legkényelmesebben kiborítja, miáltal a csillék meg vannak kímélve a rongálástól. 2 A homlokürítős borító a betolt telt csilléket kiborítja függőleges síkban a súlypont-áthelyeződés következtében, így a csilléket megkíméli a rongálástól. 3. A körborítós borító emberi vagy gépi erővel működik, hossztengelye körül forogva ürül ki a csille. l. Buktató. Borítólemez: vaslemez, melyre a termelvényt kiborítják Mizserfa, Sturc.

Borostyánkő, Succinit: (Bernstein, Agtstein) amorf, kissé rideg, zsírfényű, többnyire sárga, átlátszó, oxigéntartalmú hydrokarbon. Borsóköves: (Erbsensteinig) l. Ikraköves szövezet. Bórstangli: (Bohrtange) fúrórúd Mizserfa. Bödön: korábban a kisméretű bödön a vízemelés, később az aknaszállítás (Skyp) eszköze. Bölcső: a fejtőgép hordozására és a fronti kaparó befogadására szolgál. Osztása a pajzsegységek szélességével azonos. Flexibilis összeköttetésüket különleges összekötő elem (kutyacsont) biztosítja.

Bőrkerék: (Lederrad) a fogaskerék áttételnél, különösen villamos erőgépeknél, a keletkező nagy zaj elkerülésére a kisebbik fogaskerék erős bőrből készül. Bőrszíj: a nagyteljesítményű szállítógépek, ventillátorok szíjtárcsáit a meghajtómotorral összekötő végtelenített viszonylag széles lapos, erős bőrszíj.

Bőrzsák: (Bulge, Bulche) többnyire erős bivalybőrből készült zsák, mely a régi bányászatban a fejtmény, sőt néha a viz kiemelésére is szolgált. Brachypyramis: (Brachympyramide) a háromhajlású pyramis azon alakja, mely a rövidtengely irányában meg van nyúlva. Brandt: pala, Mizserfa, Komló.

Breccia: (Breccie) az oly tömedékkőzet melynél az összetapasztott kőzetdarabok nagyobb méretűek és szögletesek. Brenner: karbidlámpa égő, Dudar, Komló, Mizserfa. Brennluft: sújtólég, Komló Mizserfa. Brenz: l. Sikló, Mizserfa. Brenzsakta: egy fék beiktatásával a tele csille húzza fel az ürest. Siklószállítás Mizserfa. 35

Briket, sajtoltszén, széntégla: (Briquette, Pressköhle, Steinkohlenziegel) szurok, petróleummaradvány, s más ragasztóanyagok hozzáadásával porszénből sajtolt tégla, vagy tojás alakú szén. Bronzit: (Bronzit) a kevés vastartalmú enstatit. Bruderkassza: társpénztár, Komló. Bruszt: mellvéd a fejtésben Komló.

Bukik a telér: (Der Gang stürzt sich) ha dőlés iránya meredekebbé lesz. Buktató: (Sturzvorrichtung, Kippvorrichtung, Sturzrad, Laubrücke) különböző berendezések a telt csillék kiürítésére. l Borító. Bumli: a hiányzás tréfás neve. (Komló) Bunker: a bányatermékek, vagy egyéb szilárd anyagok ömlesztett állapotban való tárolására használt alulról üríthető, többnyire vasbeton, vagy acél szerkezetű tartály. Bunkervágat: a vágatba általában háromláncos igen magas (1,8 – 2 m) magasítólemezzel ellátott kaparószalag van a talpra szerelve. E fölé gumihevederes szállítószalag nyúlik,melyről a termelvényt a kaparószalag bármely pontján le lehet terelni. A kaparószalagon összegyűlt termelvényt pedig kellő időben a szállítórendszerre feladható. Bunkó: nagykalapács

Buckok: (Butzen) többnyire érces ásványtömegekkel megtöltött barlangszerű üregek. Bunkó: nagykalapács, Diósgyőr. Burszuk: a nagyon kovandos kőzet. Verespatak. Busszula: (Boussole) szögmérő; műszer, melynél, a lemért szög oldalai a mágnesi déllőre vannak vonatkoztatva. Butálni: talicskából a gurítóba dönteni, Komló.

Búcsúlevél: (Abkehrschein) l. Elbocsátási bizonyítvány. Búvárdugattyú: (Mönchkolben, Plungerkolben, Taucherrkolben) rendesen üreges henger, mely megfelelő méretű csőben légmentesen van elhlyezve ésrudazat által mozgásban tartva, vízemelésre szolgál. Búvárszivattyú: a vízszint alá süllyesztve működő, elektromos vagy sűrített levegős hajtású szivattyú.

Búvó, Kócslyik: igen szűk vágat. Toroczkó. Buvólyik: kiállás, búvólyuk, kis fülke a sófalban, a hova a munkások a csillék elől kitérhetnek. Torda. Búvólyuk: (Bühnloch, Fahrloch) 1. Létrajárásoknál a nyugvópadokon hagyott nyílások, a melyeken bányajáró átbúvik; (Kinsteigloch), alkalmas módon légmentesen zárható nyílás a'kazán falán, melyen'át belé lehet jutni.2.A földalatti 36

bányatérségben a siklók, ereszkék alján kiképzett 2 – 3 m hosszú vágatrész, menekülőhely. 3.Szintes, hosszú és keskenyszelvényű bányavágatoknál kitérés lehetősége. Büdös: gázos, Mizserfa.

Bütyök: (Däumling, Ertel Krümmling) a zúzómalom göröndjén elhelyezett egyik oldalán evolvens görbülettel ellátott fog, mely az emelőbe kapaszkodva, a nyílat felemeli. Bütykös görönd: (Däumlingvelle, Antriebwelle) a zúzómű göröndje tengelye, mely a nyilak felemelésére szabályszerű közöken kiálló fogakkal, u.n. bütykökkel van felszerelve.

C.

Cajg: (Zeug) szerszám, a bányában használatos kéziszerszámok gyűjtőneve, Komló. Cajgos: szerszámfelelős, a szerszámokért felelős személy, Komló. Cájgstokk: szerszámláda, Komló. Calória (kalória) Q: az a hőmennyiség, mely 1kg. 14,5 C° -ú víz hőmérsékletét 15,5 C° -ra emeli.

Carboazotin: (Carboazotine) 60,9 % kálisalétrom, 11,5 % kén, 6,7 % korom, 16,2 % fűrészpor, 4,7 % vasvitriol keverékéből álló robbanóanyag. Cämbri képződmény: (Cämbrisches System) a paleozoí kornak legrégibb rétegösszlete, melyekben a szerves élet első kétségtelen nyoma található, a főként homokkövek és palákból áll. Cämbri korszak: (Cämbrische Periode) a paleozoi kor legrégibb korszaka. Cementálás: nagy nyomás alatt cementtel történő kőzetszilárdítás, repedések eltömítésére.

Cementréz (Cement Kupfer): a rézsó oldatokból vassal kiejtett rézfém. Centiméter szakmány: (Centimeter Gedinge) elmaradt telérrészek lefejtésénél, rakodók, akna, vagy táró oldaluk bővítésénél alkalmazott szakmány nem, a melynél gyakran az egyes fúrólyukak helye is meg lesz szabva. Cerithium mészkő: (Cerithienkalk) üledékes kőzet, mely legnagyobb részben a cerithium kagyló maradványaiból áll. Centrálé: erőmű, a szénbányák termelésének nagybani fogyasztója volt. Centrális szellőztetés: l. központi szellőztetést.

Cerussit: (Weissbleierz) rombos rendszerű, igen rideg, gyémánt fényű, fehér szürke ólomcarbonat. 37

Céltábla: (Zielscheibe) a szintmérésnél, továbbá szögméréseknél alkalmazott kör alakú tárcsák, melyek czéljuknak megfelelően üvegből, fémből, fából készülhetnek, s nyílásokkal, különböző befestéssel lehetnek ellátva. Chabasit: (Chabasit) hatszöges rendszerben jegődŐ, üvegfényű, színtelen, fehér, néha vereses, átlátszó, törékeny mésztimhydrosilikat. Chalkocit: (Kuoferglanz) rombos rendszerben jegődŐ, lágyfémfényű, sötét ólomszürke rézkéneg. Chalcopyrit: (Chalcopyrit) . négyzetes rendszerben jegődő, fémfényű, rideg, sárgaréz színű rézvaskéncg. Chromít: (Eisenchrom) szabályos rendszerben jegődŐ, rideg, fémfényű barnás fekete chromvasércz. Cifra: kő a pörkölésnél kikerülő realgar, aurípigmentes kénnel tarkított ércz. Recsk. Cigányváltó: mozgatható, egynyelvű (kitérő) váltó, alacsony csilleforgalomnál. Cikerajsz: Déwy – féle benzinbiztonsági lámpa Mizserfa. Cimbora: (bodi) munkatárs, pajtás Mizserfa. Cimera: ácsolat Komló, Mizserfa. Cimerálni, cimerázni: kiácsolni. Pécs, Esztergom vid. Sajóvölgy. Cinder: (Zünder) gyújtózsinór, Dudar, Komló.

Cinkus: 1. A talppászta első tulkója, mely a rendesnél rövidebb. Torda. Felsőbánya. 2. A bontás a talppászta fejtés megkezdése az első czinkussal. Torda. Cinnabarit: (Zinober) hatszöges rendszerben jegődő gyémántfényű cochenil barnaveres híganykéneg. Cipollino: (Cipoilino) színes márvány és csillámerekkel tarkított fehér szemcsés mészkő. Cilinder: l. Gőzhenger. Colstok, lostok: mérőszalag. CO-mérő automata (folyamatos): tartós beépítésű, külön beavatkozás nélkül a CO-tartalmat folyamatosan mérő, jelző műszer, amely megfelel a szabályzatban előírtaknak.

Cölestin: (Cölestin) rombos rendszerben jegődő, üvegfényű, fehér, kék színtelen áttetsző stronciumsulfat. Crinoidea mészkő: (Crinoideenkalk) üledékes kőzet, mely főként a crinoideák meszes maradványaiból áll. Cuprit: l. Veresrézércz. Cúg: 1. Bányában léghuzat. 2. l. Csilleszerelvény Mizserfa. Cúgos: csillekisérő. 38

Cvikk: (zwick) ék, Komló.

Czárikó: az a posztó, vagy bőr darab, mit a bányász a hátára köt, hogy a vaskő hordás közben a hátát fel ne horzsolja. Toroczkó. Czéhbánya: régebben a bányatársulat neve. Felsőbánya. Czimerálni, Czimerázni: kiácsolni. Pécs, Esztergom vid. Sajóvölgy. Czinda: gyújtó zsinór. Pécs vid. Czinkit: (Rothzinkerz, Zinkoxíd) vaskos előfordulású, rideg, jáczintveres színű czínkoxid. Czinkit: (Rothzinkerz, Zinkoxid) vaskos előfordulású, rideg, jácintveres színű cínkoxid. Czinkpát, Smíthsonit: (Zinkspath) a hatszöges rendszerben jegődő üveg, gyöngyfényű, fehér, szürkés, zöldesszínű, törékeny czínkkarbonát. Czirkon: (Hyacinth) a négyzetes rendszerben jegődő, gyémántfényű több színben ismeretes, kettős fénytörésű czírkonsilikát.

CS. Csap: (Zapfen) valamely tartónak henger alakú alátámasztó része, mely a csapágyban forog. Csapat: a bányában a munkahelyen dolgozók. Létszáma minimun 2 fő, de a tevékenységnek megfelelően szakonként akár 30 fő is lehet (front).Számozva voltak. Csapatcsillés: azok a csillések, akik állandó csapatokba voltak beosztva (a csapatoknak állandó fejtési vagy elővájási munkahelyeik is voltak). A csillés elnevezés a bányászatba a segédmunkásokat jelentette, akik sok helyen és beosztásban dolgozhattak. Egy jó csapatba állandó beosztású csillésként bekerülni már bizonyos „rangot” jelentett. Ezekből a csillésekből lettek a segédvájárok, majd vájárok.

Csapatvezető: (Compagnienmann, Forsiber Mizserfa) ober. Egyes munkahelyeken munkáscsoportok feje, egy műszakharmadban dolgozó rendszerint egy idősebb vájár. Csapás, csapásvonal: (Streich, Streichen) a kőzetrétegeknek a vízszintes síkkal való metszésvonala. Csapásmenti telek: (Streichendes Feld) az oly bányatelek, mely az ásványtelep csapásához igazodik, mint régi jog szerint az alsómagyarországi hosszmérték. 39

Csapás szögnek: (Streichungsstunde, Streichungswinkel) nevezzük a csapásvonal és a mágnesi délvonal áltál bezárt szöget. Csapásvágat: a hasznosítható ásványtelepekben, vagy annak közelében hajtott, közel szintes vágat, melynek iránya a telep irányát követi. Csapásvonal: (Streichungslinie) az ásvány telep valamely lapján képzelhető vízszintes vonal, mely a dűlés vonalra merőleges. Csapágy: (Pfanne, Lager) 1. A forgó csap fekvő helye. 2. A tengelycsapot hordozó alátámasztó szerkezet. Csapó pad: (Hängebank) vezeték nélküli szállítás esetén az akna torkán alkalmazott, rendesen kétszárnyú, erős deszka ajtó,melyre mintbiztos alzatra helyezhető a szállító edény. Csapos álvány: (Zapfenstativ) mérőműszerek felállítására a legegyszerűbb állványszerkezet, melynek feje kúpos csapban végződik, s erre helyezhető a műszer. Csapszeg: (bolcni) gépi berendezések illesztésére, biztosító süvegek összekapcsolására szolgáló gépalkatrész. Csapszegkiverő: (dorni) a csapszeg kiverésére használt szerszám.

Csaptató: (Prellbrett, Preller, Prellfeder) erős fadorong, mely mintegy rugó egyes szérfajták rázására szolgál. Csatak ernyő. (Bohrscheibe, Bohrdeckel) a kézfúró nyelére tűzött korong, mely megakadályozza, hogy az iszap a fúró lyukból kifrecskendezzék. Csatlós: 1. A csilléket egymáshoz kapcsoló munkás. 2. A szállítókast kiszolgáló munkás. Csatlókötél: a kötéllakat és a kapcsolószerkezet közötti kötélág.

Csatlóláncz: (Schurtzkette, Anlegkette) erős láncz, mely a szállító kast a kötélhez kapcsolja. Csatlós: (Einschläger) bányamunkás, a ki a csilléket a szállító kasba be és kitolja. Csavar biztosítás: (Schraubenversicherung) a kötőcsavar lazulásának meggátló eszköze, mint az ellenanya, fekvő kulcs stb. Csavarfej: (Schraubenkopf) a csavarorsó egyik végén azzal szilárdan kapcsolt többnyire négyszögű prizma, mely a csavarorsó húzásának ezen oldalon ellenáll. Csavarfúró: (Spiralbohrer) egyszerű, vagy kettős csavarmenetű élekkel alsó végén éles csúcscsal, vagy szárnyakkal felszerelt föld fúró. Csavarhúzó gép: villamos árammal, vagy sűrített levegővel működő gépi berendezés, melyet általában a TH biztosítású vágatokban a csavaranyák megszorítására használtak. Több típus létezett.

Csavarkerék: (Schraubenrad) az egymást ferdén keresztező göröndök kapcsolására szolgáló fogaskerék. Csavarkötés: (Schrauberibund) a csavar fordulását megakadályozó elrendezés, ha a csavarfej hozzá nem férhető helyen van. Csavarkulcs: (Schraubenschlüssel) egy karú emelő, mely arra szolgál, hogy az anyacsavart a csavarorsón forgatni lehessen. 40

Csavarmenet: (Schiaubengang, Schraubenwindung) a csavarorsó oldalán és az anyacsavar belsejében vágott, bizonyos törvényszerűség szerint körülfutó barázda melynek keresztmetszete egyenlőszárú háromszög, ritkán négyszög. Csavaró szilárdság: (Torsions Festigkeit) az erők forgató hatása oly tengely körül, mely a tartó szelvényére merőleges és annak sulypontján megy keresztül. Csákány Galho, Galyho, Székelyföld.: a bányász egyik ősi kéziszerszáma. Az egyszerű csákány, a kéthegyű csákány, széles csákány a legismertebbek. Csákány kicserélhető hegyes vége: spitzli Pécs vid.

Csákány munka: (Keilhauenarbeit) lágy tömegek fejtésénél, szilárdabbaknál pedig, a mennyiben lehető azok réselésénél talál alkalmazást s szerszámai: az egyszerű csákány (Keilhaue) a kéthegyű csákány (Doppelkeilhauc) széles csákány (lireithaue) s a réselő kalapács (Schrammhamer.) Csákánnynyél: spicnyél Pécs vid. Mizserfa.

Cseglye: (Trieb, Schwarteri, Bretter, Pfostenpfahl) 1—2 m hosszú fakaró, igen ritkán vasrúd, melynek egyik vége meg van hegyezve, hogy azt az omló kőzetbe be lehessen verni. Cseglyekaró: fejtésben előretűzött ácsolati forma Mizserfa.

Cseglyemunka: l. Karómunka. Cseglyetámaszfa: (Anstecker, Ansteckstempel) omladozó fedűnél alkalmazott cseglyemunka esetében, a födű alatt elhelyezett feszíték, melyre az egyes cseglyék a beverés alatt és után támaszkodnak. Cseglyés ajtókötés: (Ansteckthürstock, Ansteckgeviere) omladozó kőzetben alkalmazott biztosítás, melynél az egyes ajtókötések cseglyemunka segélyével lettek előállítva. Csepegő kő: (Kalksinter, Tropfstein) leginkább mészkőbarlangokban mészoldattal telített vízből, ennek lecsepegése és elpárologása után lerakódott mészkő. Csepegő vizes bányatérség: az a bányatérség, ahol a főtéből vagy az oldalból a víz cseppekben hull.

Cserényrosta: (Durchwurfsieb, Durchstoss, Gittersieb) vasrudak, néha vékonyabb bányasínekből készült rácsozat, melyre a bányából kijövő ércztermelvény rá lesz zuhintva, s így azonnal kétfelé osztályozva. Cserpák: meregető edény. Nagybánya. Cserpáló: bányász fiú, a ki a bányában helyenként összegyűlt vizet cserpákkal meregeti. Nagybánya. Csiga fúró: (Schneckcnbohrer) 1. Henger, vagy kúpalakú földfúró, mely éles csigamenetekkel bír, s alsó végük legömbölyített csúcsban végződik. 2. Kis szilárdságú kőzetek fúrására használt kézifúró. Csikk: rágódohány, Komló. 41

Csillámpala: (Glimmerschiefer) lényegesen kvarcz és csillámból álló palás szerkezetű üledékes kőzet. Csille: (Hunt, Hund, Berg-, Förder-, Grubenbund, Hant, Torockó, Hont Torda, Felsőbánya, Rizni Pécs, Esztergom vid. Sajóvölgy)

1. A bányaszállítás legjobb eszköze, mely fölül nyitott, fa vagy vasszekrény, mely kerekeken mozgatható. 2. Kisméretű tehervagon, a bányaszállítás egyik igen fontos eszköze. Felül nyitott fa, vagy vasszekrény, kötöttpályán (sínen) kerekeken mozgatható termelvényszállító berendezés, űrtartalma kb. 800 l. Különböző nyomtávval készültek. Csilleütköző:. krasznyi. Csilleírnok, csillejegyző: a csilléket a rovások alapján megszámláló, munkahelyek, csapatok szerint összeíró munkás. Csillér, csillés: hontfutó Felsőbánya, Kapnikbánya. Csillés: a bányászatban a segédmunkás megnevezése, aki vájárok, segédvájárok irányításával dolgozik a bányában. Régen elsősorban a kézi csillézés volt a feladatuk, innen ered az elnevezés is. Csillebetoló berendezés: olyan gépi berendezés, mely képes a csilléket a kasba betolni. Csillefogó berendezés: a lejtőspályára beépített, a kötélről elszabadult csilléket megállító biztonsági berendezés, mely a túlzottan felgyorsult csillét, pályakocsit megállítja, kisiklatja. (Ejtőgerendás, bika, macska, hegyitám. Mizserfa, Kazár, Dudar).

Csille szakmány: (Hunde-, Förder Gedinge) a kiszállított csillék száma és minősége szerint megszabott bérfizetési mód. Csille vonat: (Wagenzug)

több, egymáshoz kapcsolt csilléből álló sor, melyet állati, vagy géperővel vontatnak. Csillekerék belső karimája: purganc. Csilletároló hely: (Mizserfa, Dudar) tároló vágány, vexlivágány. Csilleszerelvény (Mizserfa): nyolc – tíz csilléből álló szerelvény (cúg). Csillék közötti távolság: osztóköz a végtelenkötelű lejtőspályán, kapcsolási távolság (distanc).

Csillér, csillés, kutyás:(Mizserfa) : (Förderer, Schlepper, Wagen-, Hundstösser) bányamunkás, aki az üres csilléket a munkahelyre tolja, megtölti és eltolja. A vájár segítője. Csilléz: csillével szállít. A csillés a munkáját végzi. Csillézés, kutyázás: csillével végzett kézi szállítási tevékenység, Komló, Mizserfa.

Csille írnok: l. Csillejegyző Csille jegyző, csille irnok (llundaufschneider) a bányából kiszállított csilléket számbavevő egyén, ki azokat a munkahelyek számai szerint összejegyzí. Csillekisérő: cúgos. Csillepálya: az a vasúti vagy kötélpálya, melyen a csille jár. 42

Csilleszállítás: (Hundeförderung) 1. A bányászat legtökéletesebb szállítási módja, mely ha síneken történik, belőle egész vonatok összeállíthatók s így nagy tömegek gyorsan szállíthatók.2. A bányászatban a nem folyamatos, a gördülő szállítási mód egyik legfontosabb eleme, belőle egész vonatok összeállíthatók, és így nagy tömegek viszonylag gyorsan szállíthatók. Csilleüritő: l. Borító, Mizserfa. Csillét félrebillent: richtol. Csobolyó: ivóvizes tartály, Mizserfa.

Csokor nagyság: (Maschenweite) nem más, mint a rosta és szitalyukak nagysága. Csorga, slam: a bányaterek talpszintje alatt kiképzett (talpába mélyített), a víz elvezetésére szolgáló csatorna. Általában a zsompokba vezeti a vizet, ritkán a tárókon a külszínre. Csorgó: (srám) 1. A vízfolyására csákánnyal készített rés a szénfalban, Mizserfa.

2. A zsojban a pár kereke számára alkalmazott rovátka. Toroczkó. Csörgőkő: (Klapperstein) az olyan kőzet, mely anyagának összehúzódása következtében, szilárd mag a kőzetből kiválik. Csöves kazán: (Röhrenkessel, Tubularkessel) az, melynek egy, vagy két lángcsöve a kazán vizüregében van elhelyezve. Csütörtököt mond. (Versagen) a robbantótöltény, ha valami ok miatt el nem sűl. Csőhálózat: a bányaüzem külszíni és földalatti csővezetésének összességét értjük. Ide tartózik a sürítettlevegős, a tűzoltó-, az ivó-, a bánya-, a szennyvíz, a csapadékvíz, a szelőztető és a gőzcsőhálózat. Csőkarima, flancsni: a csövek hálózatba való csatlakozására, összekötésére szolgáló gépalkatrész. Csőrakat: (Röhrenfahrt, Röhrentour) a fúrólyukak kibélelésére egymással összerősítettt csősorozat. Csőrlő: Terhek szintes, lejtős vagy függőleges irányú szállításra használt egykötéldobos kézimeghajtású szállítóberendezés. Igen nagy terhek emelésére, szállítására képes (vitla).

Csőrudazat: (Röhrengestänge) a fúrószerszámok hordozására egymáshoz erősített csősorozat, mely az öblögetés melletti fúrásnál a tisztító víznek a fúrólyukba vezetésére is szolgál. Csőszorító: (Röhrenbündel, Röhrenscheere, Zange, Halse) a béléscsöveknek a fúrólyukba illesztésére fából, vagy vasból készült szerkesztmény, melynek félkör alakú kivágással bíró két része a béléscsőhöz illik és csavarokkal összeszorítható. Csővonó: (Röhrenziher) a béléscsövek felhúzására szolgáló különböző eszközök. Csuklya: kemény bõrbõl készült füles sapka, amely a bányász fejét védte a lehulló kövektõl, törmelékektõl és szûk tárnák kiálló köveitõl. A vágatok magasságának növekedésével a csuklya is eltûnt a bányászok ruházatából, a vizes munkahelyeken a védőruhán megmaradt (aknacsatlós, aknavájár).

43

Csurgó: (Rinne, Gerinne) rendesen deszkából, vagy vaslemezből készült kis csatorna, mely a befolyó vizek elvezetésére a szükség szerint a talpon, a folyosó, vagy az akna oldalain van elhelyezve. Csuszamlási sávok: (Rutschungsstreife) a csuszamlási síkon megfigyelhető parallel vonalazás, mely elárulja a csúszás irányát. Csuszamlási sík: (Rutschungsfläche) a vetődési sík, ha lapjai simák, fényesek. Csúcs: (Giebel, Gipfel, Kuppe) az ásványkristály azon része, hol a lapok és élek összefutnak. Csúcskád: (Spitzkasten) l. Osztályotó tölcsér. Csúcstengely. (Eckenackse) az ásványjegőcz csúcsán keresztül képzelhető egyenes, ellentétben a laptengellyel. Csúnya: az egész vagyis, rossz a mellékkőzet, reményre nem jogosít. Verespatak. Csúszda: lejtősen felszerelt vályúszerű csatorna, amelyben a darabos anyag saját súlyánál fogva jut alacsonyabb helyre. Csúszó: a pajzselemek távtartására és vezetésére szolgál. Csúsztatás: a már ledolgozott túlműszak szabadidővel történt megváltása. Csúsztató: 30 – 40° dőlésű vágatokban a beszálló szétvetett lábakkal a sima szálfákra ült, s azokon lesiklott. Természetesen farbőrt viselt és a vágat oldalába szerelt kötélbe kapaszkodva fékezte sebességét.

D. Dacht: benzinlámpabél, Komló, Mizserfa .

Daczit: (Dacit) kvarcztartalmú amfibol andesit, melyekhez augit, magnetit és sanidin járul, belőle néha egyes alkotórészek povfiroaan kiválnak; fekete, zöldes, szürke kristályos kőzet. Dalárda: bányás szokás volt dalárdát alapítani, bányatelepeknél, kaszinóknál, mely sokszor a kultúregyesülethez tartózott. Inkább férfiak voltak tagjai. Bányászünnepeken, jeles napokon, bányásztársuk temetésén, és maguk szórakoztatására működtek.

Danáit: l. Arzenopyrit. Darabos ércz: (Gröbe, Stufferz) azon fémtartalmú bánya-termény, a melynek darabjai tekintet nélkül a bennök levő érezszemekre, legalább 6,5 cm. átmérővel bírnak.

44

Darabos szén: (Stückkohle, Groblcohle) 1. A nagyobb darabokban termelt ásvány szén. 2. A 25 – 65 mm közé eső szemnagyság. Darab szakmány: (Stück Gedinge) szakmánynem, melynél meghatározott nagyságú darabok kivágása van megfizetve; főleg só, és kőbányászatnál alkalmazzák. Dara ércz: (Graupen Erz) az olyan fémes ásvány, melyben az érczes szemecskék 0 5—1,5 cm. átmérővel bírnak. Darás liszt: (Rösches Mehl) a darásszeműre zúzott ércz. Dawy-féle benzin biztonsági lámpa: cikerajsz, Mizserfa. l. Biztosító lámpa.

Dárdany: l. Antimon. Dárdanykéneg: l. Antimonit. Deflagráns hatás: a viszonylag lassan előrehaladó, nem annyira robbanó, mint inkább tolóerőt kifejtő hatás. Dekungslágli: (Dekungschlag) fedezékvágat (pl. robbantásnál) Komló.

Delekczio: bányaigazgatóság. Pécs vid. Delelő: l. Déllő, horizont. Deltoid huszonnégyes: (Ikositetraeder) a szabályos rendszerbe tartozó 24 deltoid által zárt alak. Deltoid tízenkettős: (Deltoiddodokaeder) a szabályos rendszerbe tartozó 12 deltoid által zárt alak. Demungolni: (Dämmen) gátolni agyagfojtással, a bányatüzet a levegőtől elzárni, Komló. Deognál: (diagonális) diagonális (átlós) ereszke, Komló.

Derékút, I. Zsákút. Toroczkó. Derítő zsomp: a szivattyútelepek elé telepített nagyobb kiterjedésű zsomp, a bányavizekben lebegő szilárd anyagok leülepítésére, a szivattyúk kímélése céljából.

Devon képződmény: (Devonisches System) a paleozoi középső rétegösszlet, főként homokos, meszes és agyagos kőzetekből; feloszlik alsó, közép és felső devoncsoportra. Devon korszak: (Devonische Periode) a paleozoi kor középső korszaka. Déllő, délvonal, delelő: (Meridián, Mittagslinie) a föld sarkain át képzelhető körív, mit vagy a delelő nappal állapítunk meg (valódi déllő) vagy a mágnestűvel jelölünk (mágneses déllő), mely utóbbi az előbbivel mindig szöget képez (eltérés). Déllő meghatározás: (Bestimmung des Meridians) eljárás a csillagászati déllő megkeresésére és a természetbeni kijelölésére, hogy vele a mérést világtájak szerint tájékozni lehessen.

45

Déllö oszlop: (Meridián Säulé) alkalmas helyen szilárdan felállított alacsony kőoszlop, melyen a mérés megkezdése előtt a mágnestű elhajlása az állandósított valódi délvonal segítségével megfigyelhető. Délvonal: l. Déllő. DGRT: Dunagőzhajózási Részvénytársaság, a pécsi szenek legfőbb felhasználója az 1800 – as évek végén, az 1900 – as évek elején.

Diagramm: (Diagramm) két mennyiségnek egymással összefüggő és együttes változásait feltüntető rajz, így a szivattyúk, gőzgépek munkájánál. Diagonális szellőztetés: l. átlós szellőztetés.

Diaspor: (Diaspor) rombos rendszerben jcgŐdŐ, igen rideg, gyöngyfényű, kiilömböző sziníí, háromszinííséget mutató aluminiumhydi'oxid. Dichroit: (Dichroit) rombos rendszerben jegődő, kemény, üvegfény, különféle kékszínű magnesiatimvassilikat. Digitális szalagvezérlő rendszer: a gumihevederes szállítóberendezések automatikus vezérlésére tervezett és készített berendezés, mely a vezérelt rendszer üzemszerű működését biztosítja, az esetleges hibát kijelzi, szükség esetén leállítja.

Dihexagonos pyramis: l. Tizenkétoldalú pyramis. Diluvium: (Diluvium) a negyedkori rétegcsoport alsó rétegei, az özönviz előtti képződmények. Dinamikai vízkészlet: a rétegvíz természetes hozama. A rétegvízhozam (karsztvízhozam) képleteivel és közvetve a vízutánpótlás nagyságával határozzuk meg. Mértékegysége: m³/min. Dinamit (Dynamit), Delemit (Vasas), Diament: (Diósgyőr)

1. A nitroglicerinnek finom homokkal való keveréke, melynek kezelése veszélytelenebb, mint a folyadéknak; a nítroglicerin tartalom 75—55% közt váltakozik. 2. A. Nobel által 1867-ben feltalált robbantóanyag, eredetileg 75%nitroglicerinből, 24,5 % kovaföldből és 0,5 % szódából ált. Ma a kovaföldet salétrom és fa- vagy szénpor keverékével helyettesítik, mely fokozza a robbanás erejét. A bányászat igen fontos robbantószere.

Dinamógép: (Dynamomaschine) 1. Általában minden villamos gép akár mechanikai munkából fejleszt elektromos energiát, akár ez utóbbit alakítja munkává. 2. Egyenáramú villamos generátor. Dinammon: (Dynammon) 95% ammónium salétrom 5% korhadt fából készült szénporból álló robbantó anyag. Diorit: (Diorit) plagioklas és amfibol keverékből álló kőzet, melyhez biotit, augit és kvarcz járul; ha az amfibolt a biotit csaknem kiszorítja csillám d., ha igen kevés a kvarcz, kvarczmentes d., ha több a kvarcz, kvarczos d., ha szövezete határozottan szemcsés normál d., ha homogén kinézésű d. afanit, végre ha tömött alapanyagból földpát és amfibol jegőczök kiválnak d. porfir a neve ; jellegzetes az anorthit és amfibolból álló anorthit d. s ha gombos képletet alkotnak golyós d. a neve. Distanc: csillék közötti távolság. 46

Diszpécser: a termelési folyamatot irányító személy. Diszpécserközpont: a diszpécser helye, az a helység, ahová a bányaüzem összes információja beérkezik, e központból történik a termelési folyamat irányítása, itt rögzítik a létszám ellenőrzésének eredményét, innen mennek ki a közvetlen termeléssel kapcsolatos jelentések, stb.

Dobogó: (Brücke) a szállítókas alsó része, mely sínekkel van felszerelve, hogy a szállító csillét arra be lehessen tolni. Dobogóra íratja a műszakot: a hiány vicces elnevezése. Az a bányász, aki nem teljesíti a műszakot (hiány) Dobogóra íratja (Dobogó a hegy neve) Szászvár. Dobósín: több mérethosszúságban készült szétszedhető és összerakható, nem állandó sínpár.

Dolina: (Doline) valamely a barlang beomlása folytán keletkező mélyedés. DoIomit: (Bitterkalk, Bitterspath) hatszöges rendszerben jegődő, üvegfényű, fehér, vereses áttetsző mészmagneziacarbonat, mint fontos kőzetképző ásvány. Mint kőzet metamorf eredésű egyszerű kristályos kőzet. Dómák, fekvő oszlopok: (Domen) a rombos rendszerbe tartozó 4 oly egynemű lap által képezett kristály alakok, melynek lapjai a nagy, vagy a kis átlóval párhuzamosak, s eszerint megkülönböztetünk nagy és kis dómát. Dón: járódeszka Felsőbánya. Döngölőrúd, töltőrúd. lódolófa: l. lodstokk.

Dőlés: (Einfall, Verflächen) alatt az ásvány telepeknek a vízszintes síkhoz viszonyított helyzete értendő, a telep esése a vízszintes síkhoz képest.

Dőlés szög: (Fallwinkel, Donlagswinkel, Einfallswinkel, Verflächungswinkel) az ásványtelep valamely határoló lapjának a vízszintes síkkal képezett legnagyobb szöge, vagyis a mit a telep valódi dőlés vonala vízszintes vetületével képez, a vízszintes sík és a telep síkjában húzott, a csapásvonalra merőleges vonal által bezárt szög.

Dőlés vonal: (Tonnlaglinie, Donlagslinie) az ásványtelep vaIamely határoló lapján a csapásvonalra merőleges síkban képzelhető egyenes. Dönteni: (Abstürzen, Ausstürzen, Stürzen) a csilléből a meddőt, vagy a bányaterményeket a hányóra, illetőleg az előkészítő helyre, vagy a vasúti kocsiba kiüríteni. Drótkötél: (Drahtseile) 1. Öntött aczéldrótból előbb zsinegek, ebből pedig vagy összesodorva hengeres kötél, hogy a drótszálak csavarodásra ne legyenek igénybevéve; a mai bányászatnak a szállításnál igen fontos eszköze, mely akna, sikló és kötélpályáknál talál alkalmazást. 2. Hengerelt, húzott vékony acélfémszálból sodort kötélfonat.

Drótkötél pálya: (Seileísenbahn, Drahtseilbahn) gúlákra feszített drótkötél, mely mint vágány szerepel, s a melyen egy vonókötél segélyével a felfüggesztett csillék kis kerekeken tova vitetnek. Olyan szállító berendezés, melynek kocsijai, vagy csilléi oszlopokra erősített drótkötélen függve haladnak, egy másik végtelenitett vonó drótkötél segítségével.

Drucski: a csille kerekeibe dugott fadarab, mellyel azt megfékezi. Diósgyőr. 47

Dualin: (Dualin) 50% nitroglicerin és 50% salétromsav és kénsavval telített faanyagból álló robbantó szer. Dugattyú, ramács: (Kolben) a (gőzcilinderben) gőzhengerben elhelyezett tárcsa, mely annak falához szorosan illeszkedik s erre gyakorolja a gőz a nyomást, mely munkává alakul. Dugattyúrúd: (Kolbenstange) dugattyú közepére erősített vasrúd, mely a szánnal van kapcsolatban; lehet átnyúló (durchgcliende) és át nem nyúló a szerint, a mint a gőzhenger mindkét födelén átnyúlik, vagy nem. Dunel, tunel: alagút Mizserfa.

Durkra, verni: átlyukasztani. Somogy. Durkol a szén: ha a szénfalon a nyomást a szén kifelé pattogtatja, nyomja (hasznos nyomás) Dudar. Duzzadás, talpduzzadás: vízfelvétel, vagy áthárított nyomás következtében a bányatérség talpának felemelkedése, a bányatérség szelvényébe nyomódása.

Dúsércz: (Edles Erz, Reiches Erz) az oly fémes ásvány, melyben az érczszemecskék nagysága legalább körülbelül 1,5 cm. Dúsulásnak: (Veredlung, Vererzung) nevezi a bányász azt a körülményt, ha a telér ércz tartalma, főleg a nemes érczeké gyarapodik. Dyas, perm képződmény: (Dyassisches System) a paleozoi rétegcsoport legfiatalabb komplexusa két csoporttal: alsó, vagy veres fekű és felső, vagy zechkő. Dyaa, Perm korszak: (Dyassische, Permische Porodé) a paleozoi kor legfiatalabb korszaka.

E.

Effekzív hőmérséklet: száraz-nedves hőmérővel mér adatok, melyből táblázat segítségével kimutatható az effektív hőmérséklet.

Egérlyuk: l. Porzsák. Egész: a mellékkőzet. Szép vagy csúnya az egész. Verespatak Egyenáram: (Gleichstrom) az oly elektromotoros erő, mely a külső áramkörben mindig egyirányban kering. A földalatti hangostelefonok (mézga), automatikák egyenárammal működnek.

Egyenértéksúly: (Acquivalenzgewicht) 48

valamely vegyület egyik alkotórészének azon súlymennyisége, mely a súlyegységnyi hidrogénnel közvetlenül egyesülve van, vagy azt a cserebomlásokban helyettesíti. Egyengető: (Auszichkiste) a fekvő szérnél, hosszú nyéllel ellátott kis deszkadarab, melynek segélyével a szérelő munkás a lefolyó zagyot feltologatja. Egyengető fúró: (Glockenbohrer) a fúrólyuk kerekdedségének kiigazítására, vagy a fúrólyuk bővítésére szolgáló fúróeszköz. Egyetemes műszer: (Universalinstrument) 1. Az oly mérőeszköz, mellyel nemcsak a vízszintes és magassági szög, de az irány hossza, sőt a szintkülönbség is bemérhető. 2. Több célnak, szempontnak megfelelően kialakított mérőműszer. Egyéni felszerelés: a munkaruha, a lábbeli, a kesztyű, a fejvédő sisak, a hordozható bányalámpa, a metán- és gázmérő, a biztonsági benzinlámpát is beleértve, valamint az egyéni védőeszközök.

Egyezményes munka: (Accordarbeit) valamely egységárakban fizetett munka. Egyhajlású oszlop: (Monoklinoedrisches Prisma) az egyhajlású kristályrendszerbe tartozó nyílt alak, melyet valamelyik tengellyel párhuzamos 4 lap alkot. Egyhajlású piramis: (Monoklinoedrische Pyramide) az egyhajlású rendszerbe tartozó 8 különoldalú háromszög által zárt kristályalak. Egyhajlású rendszer (Monoklines Krystallsystem) a kristálytan azon ásványcsoportja, melynek alakjainál 3 külömböző hosszú tengely úgy képzelhető, hogy azok közül 2 egymásra és a harmadik az egyikre merőleges, míg a másikhoz ferdén áll. Egyidejü képződés: l. Együtt képződés. Egyideüleg járó: (Synchron) a váltakozó áramú motor, ha benne az áram irányváltozások száma egyenlő generátor áram irányváltozásainak számával, tehát a motor megfordított váltakozó áramú gép. Egyik helyről a másikra lapátol: zajberol Mizserfa, Pécs vid.

Egy közöstengelyü-, kiegészítő ikrek: (Zwillingskrystal mit der parallel Achse, Ergänzungs- Zwillinge) egy teljes kristály alak két feléből álló iker jegőcz, a melyekből a teljes alakot visszaállíthatnák. Egyszerű alak: (Einfache Form) az egynemű lapok által határolt ásványkristály. Egyszerű-, félhatású: (Einfachwirkend) a szivattyú, ha a dugattyú egyszeri ide és oda járása közben egyszer löki ki a vizet. Egyszerű kőzet: (Einfaches Gestein) az, mely tisztán egy ásványfaj tömegéből áll. Együtt-, egyidejű képződés: (Congenerationstheorie) a telérek képződésének egyik elmélete, mely azokat a mellékkőzettel egykorúaknak állítja. Ejnsiber: (Einschiber) főcsatlós, Komló.

Ejtőfogó: (Auslösezange) a kas szabad leejtésére alkalmas ollós fogókészülék, mely a fogókészülék vizsgálata alkalmával arra szolgál, hogy a kas és kőtél közé kapcsolva egy kötél megrántása után a kast leejti, s így a fogókészülékek működése megítélhető. Ejnsiber: főcsatlós, Komló. 49

Ejtőgerendás csillefogó: (”bika”) a lejtős bányavágatban a főtébe felszerelt fából készült csillefogó berendezés. A szállítókötélről elszabadult nagy sebességű csillék, szállítóeszközök megállítására szolgál Ekvivalens szelvény: egyenértékű, azonos értékű szelvény.

Elágazik: (Gabelt sich) a telér, ha két vagy több ágra oszlik. Elbocsátás: (Entlassung, Abfertigung) a munkás szolgálati viszonyának megszüntetése a munkaadó részéről. Elbocsátási bizonyítvány, Búcsúlevél: (Abdankungsschein) a bányamunkásnak elbocsátásakor adandó írásbeli bizonylat foglalkozása, szolgálati ideje stb. felől. Elegyrészek: (Gemengtheile) valamely összetett kőzet egyes ásványfajai. Elektromágnes: (Elektvomagnet) elektromos áram által mágnesített puhavas mágnes, melynek mágnessége csak az áram keringéséig tart. Elektromos tehetetlenség, öníndukczió: (Selbstinduction) az elektromos áram sajátsága, hogy az áramforrástól való megszakítása után is, habár igen rövid ideig, tovább keringeni törekszik. Elektromotor: a villamos energiát mozgási energiává alakító gép. l. Áramfölfogó dinamó. Elektromotoros erő, elektromos feszültség, potenczial, vagy feszültségkülönbség: (Stromspannung) 1. A mágneses terét átszelő vezetőben gerjedő villamos áram, mely annál nagyobb minél hosszabb a vezető és minél erősebb a mágnes tér. 2. Az elektromos feszültség vagy elektromos potenciálkülönbség, mértékegysége a volt; jele: V. Volta nevéből. A volt olyan vezető két pontja közötti elektromos feszültség, melyben 1 A állandó erősségű áram folyik, ha az áram teljesítménye a két pont között 1 watt.

Elektromotoros erőegység: (Einheit der Stromspanmmg) elektromotoros erőmennyiség, mely az egy centiméter hosszú vezetékben gerjed, ha az az egységnyi erősségű mágnestérben másodperczenként egy centiméter sebességgel mozog, jele V. Elektromotoros erő görbéje: (Curve der elektromotorischen Kraft) az elektromotoros erő fordulatonként növekvő és csökkenő változásának grafikai ábrázolása. Elemzés: (Analyse) az összetett ásványkristályok egyszerű alakjainak, vagy valamely vegyület alkotó elemeinek felkeresése. Eleolit: (Eleolith) a vaskos színes nefelin. Eleolit sienit: l. Nefelin. Elévülés: (Verjährung) alatt az időmúlás hatása értendő, mely szerint bizonyos ideig tartó ténylege állapotnak megszüntető, illetőleg jogszerző hatálya van. De bányajog szemit törvényesen szerzett bányatelekbe való berontásnál, bányahatár megsértésnél ennek nincs helye. Elfulladás: ha egy vízveszélyes bányába olyan mennyiségű víz tört be, amit nem tudtak elvezetni, vagy kiemelni (pl. nem volt elegendő a szivattyúk kapacitása), akkor bányákat teljesen elöntötte a víz, nem tudtak termelni. Ezeket a bányákat néha csak bányamezőket, ideiglenesen vagy véglegesen fel is kellett hagyni. Az ilyen vízzel elöntött bányákra, bányamezőkre mondták, hogy elfulladtak. 50

Elgőzöltetési hő: l. Kötött hő. Elhagyás, Felhagyás: (Auflassung, Heimsagung) a bányászati jogosítvány oly megszűnése, mikor az arra jogosított írásbeli nyilatkozattal a művelés felhagyását a bányahatóságnál bejelenti. Elhagyott bányatelek: (Verlegenes Feld) az, melyről a tulajdonos lemondott, vagy a melytől bányahatósági határozattal megfosztatott. Elhajlás:: (Declination, Abweichung) a mágnestű által kijelölt mágneses déllő eltérése a csillagászati déllőtől Elhajlás mutató :(Declinatoríum) a mágnestű elhajlásainak megfigyelésére szerkesztett különféle műszer. Elhasznált gőz: l. Fáradt gőz. Elhatárkövezés, Határkövezés, Határjelölés: (Abmarkung, Verlochsteinung, Vermarkung) a bányatelek határainak kijelölése a napszínén. Elhatárkövezni: (Abmarken, Verlochsteinen) a bánya határait a külszínen kijelölni. Elhord, szállít: fedrol. Eligazító helység: l. Felolvasó helység, rendelés.

Eljárási költségek: (Verfahrenskosten) a bányahatóság közegei által hivatalból, vagy a felek kérésére a helyszínen alkalmazott vizsgálat, vagy tárgyalás költségei. Elkészült: fertig, kész.

Ellátmány: (Verlag) a kényszer aranybeváltás idejében a kincstár által a magán-bányavállalkozóknak befektetésre adott költségelőleg. Ellenanya: (Gegenmutter) a csavaranya lazulását megakadályozó másik anyacsavar, mely az első után az orsóra lesz húzva. Ellenállás: (Widerstand) 1. A villamos áramvezetők tulajdonsága, hogy a rajtuk átmenő áram haladását feltartóztatni igyekeznek, s nagysága függ a vezetőnek hosszától, keresztmetszetétől és anyagától. 2. Az elektromos ellenállás (rezisztencia) mértékegysége az ohm, jele: Ω, Ohm nevéből. Az ohm olyan vezető két pontja közti elektromos ellenállás, melyek között 1 amper erősségű áram folyik, ha e két pont közötti feszültség 1 volt.

Ellenállás egysége: (Einheit der Widerstände) azon ellenállás, melyben az elektromotoros erő egysége az áramerősség egységét hozzá létre, jele Ω. Ellendőlésű a vágat: a telep dőlését követően hajtott vágatokban a két ellentétes dőlés közötti horpa van.

Ellengőz: (Gegendampf, Contredampf) mint fékezőerő a szállító gőzgépnél úgy alkalmazzák, hogy nyitott gőzszelep mellett a kormányzott szelep állását megváltoztatták. Ellenív: a zártszelvényű biztosítás feküben lévő része, a biztosítás alapja.

Ellenlejtésü: (Widersinnig) a telér, ha az a hegység oldalához, a kőzet rétegekhez, vagy a társtelérekhez viszonyítva azokkal, ellentétes dőléssel bir. 51

Ellenőrző mérés: (Controllmessung) nagyobb arányú felmérés ellenőrzésére, némely mérési adatnak újból való felvétele; vagy az egész mérés megismétlése. Ellensúly: (Gegengewicht) siklók, szállítógépek, szivattyú rudazat mélyfúrásnál stb. alkalmazott különböző súlyok, különféle czélok elérésére; siklón lefele szállításnál az üres csillék, felfelé szállításnál a telt kasok ellensúlyt képeznek, szivattyú rudazatok nagy súlyának emelésére a gépszög egyik sarkán van egy nagyobb súly alkalmazva stb. Ellenvájat: (Gegenbau) egymás ellenében hajtott két vágat, két folyosó, vagy egy feltörés és egy lemélyítés, melyek egymással átlyukasztásra jönnek. Elmaradó: (Nachtragend) a nonius, ha a limbus körön összefoglalt bizonyos számú osztórészek által adott hossz, a noniuson eggyel több részre van osztva. Elmállik: (Abwittern, Verwittern) a kőzet, ha a levegő, a víz, a hideg, és savak által elporlódik, felbomlik, és új kőzetet alkot. Elmeszesedés: (Calcination) az elpusztult szerves lények könnyen oldható ásványi részeinek elpusztulása után a meszes részek épen maradása. Elnyalódík: a só felülete, vagyis a víztől simává lesz. Torda. Elosztó-, kapcsolóberendezés: az a villamos gyártmányokból összeállított egység, amely egy vagy több betápláló kábel, vezetékenergiáját több leágazásra szétosztja, vagy különböző vezetékrendszereket köt össze, vagy fogyasztó-berendezéseket lát el energiával, beleértve az üzemszerű és védelmi működéssel összefüggő kapcsolásokat is.

Elöntött bánya: (Wassernöthige Grube) az olyan, mely vízzel megtelt. Előfordulás, Előjövetel: (Vorkommen, Vorkommnisz) különböző lelőhelyek és módozatok, ahol, s a mily körülmények között az ásványtelepek fekhelyükön találhatók. Előfúrás: (Vorbohrung) sújtóleges bányában és régi evesek (öreg munka) közelében a veszélyes gáz, utóbbinál víztömegeknek kibocsátására szintes irányban készített fúrólyuk; aknafúrásnál, a tervezett akna közepén lemélyített fúrólyuk. Előgyüjtő: (Vorsumpf) lemélyítések alkalmával az előre készített kis mélyedés, melyben a beszivárgó vizek a további részek eltávolításáig összegyűlhetnek. Előhenger: (Vorquätsche, Vorwalze) a fokozatos zuzásnál az első hengerpár, mely a feladott készletet csak durván zuzza össze. Előjövetel: l. Előfordulás. Előkérdés: (Vorfrage) a bányatörvény szerint minden magánjogi vitás ügy, mely az adományozást gátolja. Előkészített szénvagyon: a feltáró és előkészítő vágatokkal határolt ásványvagyon rész.

52

Előkészítés: (Aufbereitung, Zubereitung) 1. Különféle munkálatok, a melyek által a bányatermények értékesíthető állapotba hozatnak, mint mosás, osztályozás, válogatás, zúzás, pörkölés, stb. 2. Nemesítés a kitermeltásványra tekintve. Előkészítési veszteség: (Aufbereitungsabgang) minden hiány, mely az ásványok előkészítése közben áll elő. Előkészítéstan: (Aufbereitungskunde) amaz elvek és eszközök leírása, a melyek útján a bányából kiszállított nyers termények a további feldolgozásra, vagy felhasználásra alkalmassá tétetnek. Előkészítő vágat: (fejtési vágat) a fejtés előkészítésére – szállításának, légvezetésének stb. – biztosítására kihajtott vágat.

Előrehajtani: (Auffahren, Weiterführen, Forttreiben, Verlängern eine Strecke) a vágatot meghosszabbítani. Előresietés szöge: (Voreilungswinkel) a gőzgép forgatójának az excenterrel képezett szöge. Előresiető: (Vortragend) a nonius, mikor a limbuskörön összefoglalt bizonyos számú osztórészek által adott hossz, a noniuson eggyel kevesebb részre van beosztva. Előtűzés, biztosítás: Stekkol, Mizserfa. 1.A biztosító anyaggal a főtéből történő kipergés, beomlás megakadályozása. 2. Olyan bányászati szakmunka, mely az érc nem kívánt megszakadásának, beomlásának megakadályozására a végleges biztosításig beépítenek. Elővájás: 1. A termelési folyamat, túlnyomórészt a hasznosítható ásványtelepben annak az alkalmazott fejtési rendszer által megkívánt táblákra osztásához, valamint a fejtések kiszolgálásához szükséges szállító és légutak kialakítása. 2. Az ehhez tartozó munkahely. Megkülönböztetünk szén, meddő és vegyesszelvényű elővájásokat. Elővájási ácsolat: trapézszelvényű ácsolat. Készülhet fémből és fából. A faácsolat fogazott. Előtűzősin: elővájási munkahelyeken az ideiglenes biztosítást erre építik fel a főtében, mely speciálisan van kiképezve.

Elsőrendű piramis: (Protopyramide) olyan összeállt piramis, melynél az egyik piramis lapjának lap felel meg a másikon. Elsőségi jog: (Altersrecht) a régibb zárt kutatónak biztosított többféle jogosítvány, mint pl. hogy újabb zárt kutatások az ő kutatási körét nem korlátolhatják, hogy öt minden más előtt fenntartott mező fektetési joga illeti meg stb. Elsüti: (Abbrennen, Wegsehiesen, Anzünden, Wegthun, Abschiesen) a bányász a fúrólyukat, vagyis az abban elhelyezett töltényt felrobbantja. Elszenesedés: (Carbonisation) a növényi szervezeteknél tapasztalható jelenség, hogy azok a rothadástól elzárva a hosszú idő és a nagy nyomás alatt szénné változnak. Elterül: (Sich erbreitet) a bányatelek, vagyis a föld felszínén képzeletileg fekszik. Eltérítés: (Gangablenkung) a teléreknél észlelhető telepzavarodás, mikor az idősebb telér az áthatoló fiatalabb telérnek csapásirányát megváltoztatja. Eltodódás: (Verschiebung) a már egyszer zavargást szenvedett telepnek újbóli szétválása és elmozdulása. 53

Elválási idomok: (Formen der Absonderung) szabályos alakok, melyek az izzó állapotból megmerevedő kőzetekben keletkező repedések folytán állanak elő, így a bazaltoszlopok. Elvetés: l. Vetődés, elvetési magasság. Elvetési magasság: a vető által megszakított két teleprész közötti függőleges távolság.

Elvezetni: (Abführen, Ableiten) 1. A kűlvizeket, megakadályozni, hogy azok a bányába folyjanak. 2. Megakadályozni a külszíni vizeket, hogy azok a bányába juthassanak.

Elvonás: (Entziehung) esete forog fenn, ha az adományozott bánya, vagy külmértékek, vagy zártkutatmányi jogosítmányok elveszítése bányahatóságilag kímondatik. Elvonni: (Caduciren, Freierklaren, Éntziehen) a bányaművelési jogosítványt, vagyis azt üzem elhanyagolás czímén megszűntnek nyíl-vánítani a bányahatóság részéről. Elvetődés: l.Vetődés. Elzáró retesz : súber, Mizserfa.

Emelet: l. Szint. Emeletes fejtés: (Etagenbau) nagy telepek külfejtésénél alkalmazott fejtési mód, mely lépcsőzetesen történik, miután a lefödési munkálatok befejeződtek. Emeletes kas: (Etagengestelle, Etagenkorb) nagy mélységből, vagy nagy tömegeknek gyors szállítására szerkesztett szállítókas, melybe egymás fölé több csille elhelyezhető. Emelkedés, dőlésben felfelé: stág Mizserfa.

Emelő: (Hebling) a zuzónyíl nyelébe ékelt fadarab, vagy a nyil nyelére húzott vastag karmantyú, melybe a tengely bütykei belekapaszkodnak, s így azt felemelik. Emelő magasság: (Hubhöche) a szándékolt zuzás fokához mért magasság, melyre a zuzó nyíl az adott esetben felemelendő. Emelőrúd, feszítőrúd, pájszer egyik végén hegyes, másik végén lapos, szögben meghajlított 1,7 – 2 m hosszú, erős vasrúd. Emulzió: hidraulika olaj és víz meghatározott arányú keveréke. A hidraulikával működő bányabiztosító berendezések munkafolyadéka. Emulzió keverő berendezés: olyan berendezés, melynek a tartályába a beöntött hidraulika olajat a vízcsap megnyitása után automatikusan az emulziót előállítja. Emulzió szállító tartály: általában csilléből készült tartálykocsi. EMSz: Egyesült Magyar Szénbányák. A magyar szénbányák számtalan szervezési változatai közül az egyik.

54

Enantiomor fia: (Enantiomorphie) az összalakoknál előforduló jelenség, ahol nincs szimmetriasík, hanem a kristályok egymásnak mintegy tükörképei. Endrogén bányatűz: a telep, vagy kísérő kőzeteinek öngyulladása által keletkezett tűz.

Energia: (Energie) munkavégző képesség. Energia ellátás: a bányászatban általában a villamos energiával való ellátást értjük energia ellátáson.

Engedékeny: (Fügsam, Mild) az ásvány, ha belőle törékeny forgácsokat lehet faragni. Engedélyezés: (Bewilligung, Concession) bányajogi értelemben a segédvájás és megyetáró hajtására vonatkozó, továbbá egyéb a bányahatóságok hatásköréből folyó és általok adott jogosítvány. Engedély okmány: (Concessionsurkunde) segéd és megyetáró hajtására jogosító okirat, mit az engedélyező bányahatóság állít ki. Energia: munkavégző képesség.

Enstatit: (Enstatit) a rombos rendszerben jegődő, gyöngyfényű több színben előjövő, kettős fénytörésíí magnesíum bisilikat. Eocen szakasz: (Eocén Section) 1. A tertiär kor legalsó réteg összlete, édesvízi, félsósvízi, és tengeri emelettel. 2. A földtörténeti óharmadkori idősebb szakasza, a barnaszenek fő keletkezési ideje. Ereszke: (geszenk) szinteket egymással összekötő, a bányaterméket felfelé szállítására használt bá-nyavágat. Korábban ezekben a szállítás drótkötél vontatású csillékkel történt, napjainkban már inkább gumihevederes szállítószalagokkal.

Ereszkedés: (Gesenk) az átlyukasztásig minden olyan a mélység felé haladó bányamű, mely valamely folyosó talpán veszi kezdetét, s legtöbbször követi a telep dűlését. Eristoly: altáró, Felsőbánya. Ernyős mécs: (Schirmlicht) ernyővel befedett bányamécs oly helyeken, a hol sok a csepegő víz. Erőmű: l. Centrálé.

Erővíz: (Aufschlagwasser) vízikerekek, turbinák és vízoszlopos gépek hajtására szolgáló vízmennyiség. Eruptív kőzet: l. Tűzeredésű kőzet. Esetleges-, járulékos elegyrészek: (Accessorische Gemengtheile) valamely kőzetben azon alkotórészek, melyek annak fogalmához nem tartoznak és hiányozhatnak. Ezüst: (Silber) a szabályos rendszerben jegődő, inkább utánzó alakban ismeretes fehér, hajlékony termés elem. Excenter: (Excenter) a gőzgép göröndjére központján kívül felékéit kerék, mely az excenterrúddal kapcsolatban álló excentergyűrűvel van körülvéve, s arra szolgál, hogy a tolót mozgásbantartja. 55

Expansío: l. Gőzterjeszkedés. Expansiós gőzgép: (Expansionsmaschinc) a gőzgépek azon csoportja, melyeknél a gőzterjeszkedés foka a gép járása közben is változtatható. Exogén bányatűz: külső okokra visszavezethető bányatűz.

É. Éghető anyag: az az anyag, amely tűz, vagy hő hatására lángra lobban vagy izzik, és a tűz illetőleg a hőforrás eltávolítása után tovább ég vagy tovább izzik.

Égő pala: (Brundschiefer) szén és bitumen tartalmú agyagpala, mely úgy a bányában, ha a levegőn marad, mint a hányon önmagától meggyullad s előbbi esetben gyakran veszedelmes bányatüzek okozója; ártalmatlanná lefejtés, vagy eltömedékelés által tehető. 2. A szén és bitumen tartalmú agyagpala, mely úgy a bányában, vagy ha a szabadban marad (a hányon), önmagától meggyullad, s előbbi esetben gyakran veszélyes bányatűz keletkezik; megfékezése lefejtés, vagy eltömedékelés.

Ékaljak: (Legeisen) 1. A feszítőmunkánál alkalmazott külömböző nagyságú vasdarabok, melyek az ékek alá helyeztetnek, miáltal a rés keskenyebbé lesz, a támasztó felület nagyobbodik, s vele együtt az ék hatása. Ékbarázda: (Kelsitz) a forgató ék felvételére a göröndben és az agyban mélyített nyílás a melyekben az ék helyet foglal s így az agyat a göröndhöz kapcsolja. Ékgát: (Keildämme, Keilverspündungen) 1. Nagy víznyomás esetén alkalmazott gát valamely folyosó elzárására, mely ékalakú gerendákból ugy van összeróva, hogy a gát a nyomás folytán mind jobban beszorul. 2. Az, melyet úgy alakították ki, hogy a várható nyomási oldalon keskenyebb, az ép kőzet felé bővülő a formájú. Minnél nagyobb nyomást kap, annál jobban tömít. Elsősorban vizek elzárására alkalmazzák.

Ékidom: (Sphenoid) a négyzetes rendszerbe tartozó négy egyenszárú háromszög által zárt kristályalak. Éksor: (Keillage) a sópad alá vert ékek, melynek segélyével a sópad fel lesz verve. Él: (Kante) az ásvány jegcezek lapjainak találkozási vonala. Élein áttetsző: (Kantendurcbscheinend) valamely ásvány, ha kisebb darabjainak élein, vagy szálkáin csekély fény áthatol. Élelemtár: (Verpflegsmagazin, Provisorat), konzum, a munkások élelmezésére a bányatörvény alapján a bányavállalkozó által fenntartott élelmiszerárusítás. Élettelen kor: l. Arcliei aera. Élezve: (Zugeschärfte) van az ásvány jegecz, ha az alapidom valamely éle helyén két más lap fejlődött. 56

Élszög: (Kantenwinkel) a kristálylapok által képzett szög. Élszögek állandósága: (Bestand der Kantenwinkel) az ásvány kristályoknál tapasztalható törvényszerűség, mely szerint valamely alak álszögei mindig állandók és változatlanok, bárhogy vannak a lapok kifejlődve. Éltengely: (Kantenachse) az ásványjegecz élein átképzelt egyenes. Épátló: (Orthodiagonale) az egy hajlású rendszer azon melléktengelye, melyre a főtengely merőleges. Ép doma: (Orthodoma) az egyhajlású oszlopok azon alakja, melynél a lapok az ép átlóval párhuzamosak. Épszöges tengelyek: (Rechtwinklige Achsen) a kristályoknál azok, melyek egymással derékszöget alkotnak. Ér: (Kluft, Ader) minden kisebb vastagsággal bíró tábla alakú beltelep, érczczel megtöltött hasadék. Ércz: (Erz) fémet tartalmazó ásvány, kőzet. Érczbányász: (Erzmann, Erzbergmann) érczbányában foglalkozó bányász. Érces véna: az olyan ér, a melyben nemes fém is van. Toroczkó. Érczbeváltás: (Metallkauf) a kohósításra előkészített nemes érczek megvásárlása a fémkohók által. Érczbriket: (Erzbriquette) vasérczek porából külömböző anyagok, mint mészpor, mésztej, szénpor stb. hozzákeverése útján készült sajtolt téglák, melyek így az olvasztásra alkalmasak lesznek. Érczdara: (Erzgraupen) 0,5 - 1,5 cm átmérőjű szemekből álló érczes bányatermény. Érczelőkészítés: (Erzaufbereitung) mind ama külömboző műveletek, melyek a bányából kiszállított érczek beváltásra alkalmas állapotba (hozatnak) kerülnek, mint a mosás, válogatás, szinités, zuzás, szérelés stb. Érczelőkészítés tan: (Erzaufbereitungskunde) a bányaműveléstan egyik része, mindazon műszereket, eszközöket, berendezéseket, eljárási módozatokat ismerteti, a melyek segítségével az ércek a kohósításra alkalmassá tehetők. Ércz ér: (Erzader) a részben, vagy egészben ércczel megtöltött kisebb kőzet, hasadék. Érczet kutat: surfol Kapnikbánya. Érczet válogat: sádol Kapnikbánya. Éristoly: altáró. Felsőbánya Ércköz: (Erzmittel) a telér tiszta érczes rétegei. Ércliszt: (Erzmehl) l. Ércpor. 57

Ércz lopás: (Erzdieberei) a nemesérczek jogtalan eltulajdonítása, mely a régi jog szerint, mivel ez a királyi kamara megkárosítása volt, igen szigorúan büntettetett. Érczmorzsa: (Erzgnes, Klareserz) a pornál valamivel szemcsésebb érczes bányatermény. Érczoszlop: l. Ércztodúlás. Ércpor, ércliszt: (Erzstaub) a legapróbb szemű érczes bányatermény. Érczpróba: (Erzprobe) kis mennyiségű érczes ásvány a fémtartalom kipuhatolására; az érczpróbának lehető tökéletesen képviselni kell az egész ércztömeget, hogy helyes eredményt nyerhessünk. Ércraktár: (Erzkram, Erzhaus) az értékesebb érczek elhelyezésére szolgáló épület. Érczszakmány: (Erzgedinge) a színített ércz mennyisége és minősége szerint megszabott szakmány. Érczszállító szekér: l. Gyenghordó láda Felsőbánya. Ércztér: (Anschutt) a bánya előtti szabadterület, hova a kiszállított érczet borítják Ércztodúlás, ércoszlop: (Erzstock, Erznest, Veredlung, Erzsäule) olyan telérrész, mely nagyobb mennyiségű dús érczet tartalmaz. Ércztorlat: l. Torlat. Ércztörmelék: (Grubenklein) érczes bányatermény, melynek darabjai 1,5 – 6, 5 cm átmérővel bírnak. Érczvásárlási jog: (Erzkauf, Erzvorkauf) régi jog szerint az állam előjoga a nemesérczek kizárólagos megvásárlására. Érczveszteség: (Abgang) érczmennyiség, mely az előkészítés alatt veszendőbe megy. Érczvezető: (Erzbringer, Erzführend) a kőzet, vagyis érczet, telért tartalmaz. Érintetlen mélység: (Unverritzte Teufe) vagyis még bányászatilag nem volt megvizsgálva. Értesítés: avizálás Mizserfa.

Értékesítési engedély: (Verfügungsbewilligung) a bányahatóság által a kutató kérelmére nyújtott jogosítvány, a kutatásban termelt ásványok eladhatására. Érülési átalakulás: (Contact Metamorphose) a kőzetrepedésekben feltódult izzó folyóanyag érintkezése által a kőzetben előidé-zett különböző változások. Érülési ikrek: l. Ránőtt ikrek.

58

Érzékenység: (Empfindlichkeit) a mágnestűnél megkívánt kellék, mely szerint az a legkisebb akadály mellett a lehető leggyorsabban és a legnagyobb biztossággal helyezkedjék el a mágneses délvonalban; a libellánál a buborék eltérési nagysága a libella tengely változtával. Étkezési idő: 1. l. Szünetelő óra. 2. A szabályzatokban ill. a munkarend, vagy a szokásjog alapján kialakult étkezési idő.

F. Faék: szög, mellyel az ácsolatot elhelyezésekor jobbra, vagy balra feszíti. Diósgyőr. Fajer: robbantási figyelmeztetés ( a tűz német szóból).

Fagyasztási eljárás (Gefrierverfahren) futókőzetben alkalmazott akna mélyítést mód, melynél alkalmas gépek és készülékek segélyével a környező kőzet megtesz fagyasztva s azon mint sziláird kőzeten áttehet hatolni. Fajlagos védőréteg-vastagság: valamely szivárgási út mentén a víznyomásra vonatkoztatott védőréteg-vastagság, mértékegysége m/bar. Fajront : a műszak vége, Komló,

Fakóérc: l. Tetraedrit. Falazat: téglából, kőből, betonból, vagy betonidomkőből készített bányabiztosítási eljárás.

Falazás: (Mauerung) a bányamű omlás elleni biztosítása végett az ácsolat helyett épített kőfallal, mely szárazon, vagy kötő anyaggal épül. A bányamű omlás elleni biztosítása végett az ácsolat helyett beépített kő, tégla, vagy betonidomkőfal elkészítése. Falezolás, felézolás: munkakezdés előtti névsorolvasás Pécs vid. Falezoló (falézoló) helység : nagy terem, ahol a bányászok munkakezdés előtt gyülekeznek névsorolvasásra, műszakbeosztásra, majd leszállásra. Mizserfa. Régebben e helyiségben volt a munka előtti ima is. l. Rendelőszoba.

Fali csapágy: (Wandzapfenfager) a hordozó csapágyak egyik neme, melynek rögzített támasztólapja függőleges és párhuzamos a csap középvonalával. Fali homlokcsapágy: (Wandstirnzapfenlager) a hordozó csapágyak egyik neme, melynek rögzített támasztólemeze függőleges és a csap középvonalára merőleges. Farbőr: (Leder, Hergleder, Fahrleder, Grubenleder, Arschleder) 1. Rövid, félkörben lekerekített bőrkötény, melyet a bányász övszíjjal felerősítve a farán visel, s arra szolgál, hogy arra reáülhessen, vagy azon lecsúszhasson. 2. Kemény bivaly, vagy sertés bőrből ké59

szült, hosszúkás, fél ellipszis alakú, bõrszíjjal derékra erõsíthetõ tartozék, amely forgatható volt a derékon. Eredetileg kettõs szerepe volt. Hátulra fordítva az ülepüknél lógott le, ilyenkor a vágatokban való lecsúszáskor védte a hátsó felüket. Elõre fordítva a bányafejtéskor lepattanó kövektõl védte a bányászt. A balekkeresztelõ szakesteken a balekjelölteknek ezen kellett átugorniuk. Ez a szokás Sopronban máig is él. Ma már háttérbe szorult a farbõr viselete, de nemrég még a bányász foglalkozás szimbólumaként viselték. Egyenruha tartozék volt. Fartni: akna, vagy gurítólétra fából Komló.

Farsó: a tulkó két végéről leszegett sódarab, Torda. Faszol: vételez. Fatelep: a bányaüzem számára a föld alá elkészített fatermékek tárolási helye a külszínen.

Favonyó: rövidnyelű, kapaalakú vonó a lefejtett vaskő összekaparására. Toroczkó. Fáradt gőz, elhasznált gőz: (Abdampf) mely a gőzhengerben munkáját elvégezve az elvezető csövön lehűlve jut a szabadba, vagy a gőzsűrítőbe. Fájer: lövés, robbantás Mizserfa.

Fájsztling: kézi kalapács, mit a válogatásnál használnak. Recsk. Fájszli: 3—5 kg súlyú kalapács, mellyel a véső fúrót ütik. Felsőbánya. Fájsztling: kézi kalapács, mit a válogatásnál használnak. Fájront : a műszak vége, Komló, Fárat: (der Vorrat) 6 készlet, Pécs vidéke.

Fárolni: bányába menni, bányát járni Nagybánya víd. Fárt: létra a bányában. Nagy- és Felsőbánya. Fát szállító pályakocsi: pánvágli.

Fát szed: ácsolatot rabol a leművelt részekben. Diósgyőr. Fázás: bányaácsolat. Toroczkó. Fázis: (Phase) a váltakozó áramnál azon idő, melyre egyik tekercs áramának szüksége van, hogy a következő tekercs áramához viszonyítva, egy periódus után ismét az első irányváltozásba jusson. Fázis eltolódás, -késedelem: (Phasenverschicbung) a váltakozó áram fázisai közt levő eltérés, a mennyiben e fázisok egymásután jutnak a vezetékbe, s így az elektromotoros erők görbéi nem vágnak össze. Fázis késedelem: l. Fázis eltolódás. 60

Fedezék: robbantásnál a búvóhely.

Fedni: (Decken) a szabadterületeken zártkutatmányokat elhelyezni. Fedrol: szállít, elhord. Fedruk: települési zavargás. Pécs vid. Fedrung-hajtó : szállítási felügyelő, Mizserfa.

Fedü, fedő: (Hangend, hangot, fedő, Pécs vid. Sajóvölgy, Kalafáshegy, Toroczkó.) 1. Valamely kőzetrétegen, ásványtelepen, vagy teléren fekvő rétegösszesség, másrészről azon réteglap, mely a föld felszíne felől esik. 2. A telep fölött lévő kőzet. Fedüvágat: (Hangendschlag) a meddőfedüben készített vágat. Fegyverviselés: még a középkorba visszanyúló tradíción alapszik. A folytonos háborúkra, állandó török veszedelemre tekintettel rendelet írta elõ, hogy a bányászok kardot és puskát kötelesek hordani. Fegyverrel kellett megvédeniük a bányát, a bányász településeket, a kitermelt érceket, fémeket és önmagukat is a portyázó törökök, és rablók ellen. Például a selmeci bányabíró 1648ban elrendelte, hogy mindig kéznél legyenek a fegyverek és a templomba, vagy a bányabíróságon a tisztelet megadása miatt kössék fel kardjukat. A fegyverviselést a bécsi udvari kamara 1822-ben rendelettel tiltotta meg, mert többször nem megengedhetõ módon használták (például párbajra). 1849-ben Klauzál Gábor ipari miniszter a bányász szabadságjogokkal együtt eltörölte a fegyverviselést, viszont a kard viselését a bányatiszteknek hivatali, beosztásbeli kellékként meghagyták. Ettõl kezdve a kétkezi munkát végzõ bányászok csak bányajáró botot használhattak. A jogfolytonosság elvén a mérnököknél és az akadémistáknál a díszkard viselése a díszegyenruhához 1945-ig kötelezõ volt. Fejerbakt: tűzőr, Komló. Fejlámpa: akkumulátoros –, legtöbb esetben sújtólég biztos kivitelű –, sisakon viselhető bányalámpa. Fejfa: a két támfán lévő süveggerenda, a faácsolat felső, az ácsolatban a támfák felső végén nyugvó fa, melyet a ráható erők hajlításra vesznek igénybe, az oldaltámokon nyugszik.

Fejkészlet: (Häuptel) a szér legfelső részén leülepedett beváltható mara. Fejront: (Feierabend) műszakvég, munkaszünet.

Feisztli, Handfeisztli kézi kalapács. Felsőbánya. Fejsze: a bányász egyik legrégebbi szerszáma. Ezzel faragták az ácsolatot, de a fokát kalapácsként is használták. Régebben a csapatszámot, majd később a bányász monogramját beleütötték a kovácsműhelyben. A bányászfejsze eleje ivben hajlitott.

Fejtés: (Abbau, Ferhó, Pócs vid., Mizserfa ) 1. A feltárt ásványtelep kiszedése, termelése, a telep fekvése, vastagsága, kitöltése, a mellékkőzetek minősége, a meddő beágyázások, a telepek száma, szellőztetés, vízemelés, biztonosítás módja s az alkalmazott szerszámok, és gépektől függ. 2. Valamely kőzet (hasznosítható ásvány) természetes előfordulásának nagymenynyíségű megbontási helye, valamint az adott ásványvagyon közvetlen kitermelésének és szállításának céljára kialakított bányatérségek összessége. 61

Fejtésben omlasztott vagy tömedékelt vágat: fercez, Kazár. Fejtéselőkészítő vágat: a fejtési mezőben hajtott vágat, vágatok, melyek olyan szelvényűek, hogy abban a fejtésbe beszállítandó gépek, berendezések szállíthatók legyenek, a fejtésben dolgozók számára a szükséges levegőt biztosítsa. Fejtés határterülete: egy magasban fekvő telep síkjára meghatározott süllyedési teknő (horpa) területe, amelynek pontjai vertikális és horizontális értelemben egyaránt mozognak egy mélyebben fekvő telep körülhatárolható területének lefejtésével együttjáró omlasztás, tömedékelés hatására(a feddőrétegek – a magasabban fekvő telep fekürétegei – beszakadásának , süllyedésének, mozgásának időszakában). Meghatározása a szükséges alapadatok (pl. csapás- és dőlésmenti határszögek, lefejtett terület jellemző méretei, földtani adatok) felhasználásával a szakirodalomból ismert. Fejtési határ: a fejtési terület széle, a meddig valamely akna, vagy pillérben a fejtéssel haladni lehet. Fejtési ácsolat: négyszög alakú, általában fából készül, rövid időtartamra.

Fejtési határ: (Abhieb) a fejtési terület széle, a meddig valamely akna, vagy táróra tekintettel a fejtésben előrehaladni czélszerű. Fejtési magasság: a pillér magassága, a meddig egy pillér fejtési határa terjed. Fejtési mező: a bánya legalább kétkijáratú olyan része, amelyben egyidejűleg egy vagy több és/vagy fejtéselőkészítő vágat van; a fejtési mező lehet egy légosztály vagy annak egy része; egykijáratú fejtési mező a bánya azon közös kijáratú része, amelyben egyidejűleg több munkahelyet (fejtés, és/vagy fejtéselőkészítő vágatot ) telepítenek.

Fejtési terület: (Abhaufeld, Ferho Pécs vid.) a bányatelek azon része, melyen a fejtés folyik, vagy amely terület bizonyos táróval, vagy aknával le lesz fejthető. Fejtési térkép: (Abbaukarte, Verhaukarte) a fejtési munkálatok előrehaladásáról, a fejtésre előkészített, fejtésben álló és már lefejtett területeket feltüntető térképrajzok. Fejtési üreg: (kifejtett üreg, öreg munka, öregség) a hasznosítható ásvány kitermelése, kifejtése következtében keletkezett, és visszamaradt bányaüreg.

Fejtési veszteség: (Abbauverluste) 1. Mindazon ásványmennység, mely vagy a bányában biztosítás céljából visszahagyatik, vagy a lefejtés közben veszendőbe megy, s ezen veszteség nagysága függ a telep vastagságától, a környező kőzetek szilárdságától és a telepek számától s néha 30 % - ig is felszökik. 2. A technológiai és biztonsági okokból keletkező ásványvagyon felhagyás.

Fejtéstan: (Abbaulehre, Gewinnungslehre) ama szabályok és elvek foglalata, amelyek szerint a már feltárt és fejtésre előkészített ásványtelepek eredeti fekvőhelyükről kiszedhetők, termelhetők. Fejthetőség: (Gewinnbarkeit) az ásványtömegek lefejtésénél mutatkozó ellenállás, melynek szempontjából lehet a kőzet laza, folyó, lágy, törékeny, szilárd és igen szilárd. Fejtő folyosó: (Abbaustrecke) a siklókat, ereszkéket, és gurítókat kisebb közökben összekötő szintes vágat. 62

Fejtőgép: az ásványterméket kifejti, de nem rakja fel a szállítóeszközre. Fejtőkalapács: pickhammer.

Fejtő magasság: (Abbauhöhe) a pillér magassága, a meddig egy pillér fejtési határa terjed. Fejtő – rakodógép: az ásványtermék hántolással megbontó, majd a termelvény felrakására készített gépi berendezés, mechanikus, vagy hidraulikus működéssel.

Fekete kő: augitporfir, Toroczkó. Fektetési térkép: (Lagerungskarte) az adomány kérvény, illetve okmány kiegészítő részét képező térkép, mely a külszíni viszonyokat, a feltárás és a felkért mértékek fekvését tünteti fel.

Fekü: (Liegend) 1. A fedüvel ellentétes réteglap és azon rétegösszlet, melyen valamely kőzetréteg, ásványtelep, vagy telér fekszik. 2. A telep alatt lévő kőzet. Fekü vágat: (Liegendschlag) a meddő feküben készített vágat. Fekvettelér: (Lagergang) azon érczes beltelep, melynek csapása és dőlése megegyezik a mellékkőzet fekvé-sével. Fekvőgát: (Liegende Balkendámme) a vízszintesen egymás fölé fektetett gerendagát. Fekvő oszlopok: l. Domák. Fekvőszér: (Liegendherd, Schaufelherd) darás zagy töményítésére alkalmas lejtőssík, melyen a zagy lefolyva a már együttülepedés szerint osztályozott készletből a meddő viz által el lesz sodorva, míg az ércz reáülepedik. Feladó állomás: a csille kötélre való kapcsolásának helye.

Felállítani: (Aufstellen) a műszert, azt a megfelelő állványzaton a bemérendő pont fölött elhelyezni, hogy a mérést végezni lehessen. Felebbezni: (Eine Apellation einlegen) a bányakapitányság határozata ellen a főbányahatósághoz folyamodni. Felelős műszaki vezető: az a bányamérnök, aki a bányaüzem, bányavállalat műszaki vezetésével megbíztak. Felel az üzem, vagy vállalat teljes személyi, vagyoni, műszaki, technikai, termelési eredményeiért.

Felelősség: (Haftpflicht) a bányamű vezetőjének szavatolási kötelezettsége a hatóságokkal szemben. Feles: (Hämiedrisch) az oly kristályalak, melynek ugyanazon paraméter viszonyok között csak félannyi lapja van, mint a teljes alaknak. Felező: (Schlämkiste, Abhubkiste) nyéllel ellátott deszkadarab, mellyel a zúzó munkás a fekvő és a lökő széren leülepedett készletet lenyomogatja, vagy a fekvő széren fel is tolja. Felékelt deszka: (Vendung) a következő előretűzését biztosítja Mizserfa.

63

Felézolás: névsorolvasás. Pécs vid. Felfa: járomfa, Toroczkó. Felfogni: (Abfangen) a bányában leomlani akaró kőzetet ácsolattal, falazattal alátámasztani. Felforgatása: (Überschiebung, Umwältzung, Umsturz) van a telepeknek, ha azok oly nagymérvű zavarodást szenvedtek, hogy a fekü fedűvé lett és viszont. Felfrissíteni: (Abfrischen) a kőzet felületét, vagyis az elmállott és elváltozott részeket eltávolítani, hogy a kőzet friss töréslapjai legyenek láthatók. Felhagyás: l. Elhagyás. Felhagyni: (Kübel und Seil fahren lassen, Aufgeben, Aufschütten) a hasznot nem hozó, reménytelen, vagy a már leművelt bányatelket üzemen kívül helyezni. Felhúzni: (Aufziehen, Emporziehen, Aufwinden) a szállító kast, vagy edényt az aknában a külszínre emelni. Feljegyzési könyvek: (Vormerkbuch) a bányahatóságok által vezetett kutatási, zártkutatási, adománykérvény, felkérés, feltá rás, adomány és engedély, bányatársulati stb. könyv, melyek többnyire nyilván könyvek. Felkérés: (Muthung) régi jog szerint az adománykérvény benyújtása és a jelkő bemutatása, mi által a kutatási jog és a telekbeli elsőség megszeveztetett. Felkérni: l. Adományt kérni. Felkérvény bizonylat: (Muthschein) régi jog szerint az adománykérvény másodpéldánya, mely a bányahatóság láttamozása után a felkérőnek viaszaadatott. Felkérvény könyv: (Muthungsregister) az adomány kérvényekről vezetett bányahatósági iktatókönyv, melybe a kérvények a beérkezés sorrendje szerint bevezettetnek. Felkészítés: (Aufbereitung) az előkészítés régibb, de nem helyes elnevezése. Felkutatni: (Abritzen, Versuchen) a geológiai zavargások által elvetett teleprészeket felkeresni. Felmaradt bánya: vagyis fel van hagyva. Toroczkó. Felmérni: (Vermessen, Abmessen, Ausmessen, Verschinen, Verschnüren) a bányaművet és a bánya határait bányamérnöki felvételekkel megmérni. Fenék: műhely a bányában. Toroczkó. Felnyitó pont, Feltárási pont: (Aufschlagspunkt, Anhaltspunkt) a feltárt ásványtelepen a felkért bányatelekben fekvő pont, a melytől a bányamérték kimérendő. Felolvasás: a műszak kezdetén a leszálló létszámot név szerint ellenőrizni. A munka kiadása is ekkor történik. l. Rendelés.

Felolvasni: (Verlesen) a munkásokat a műszak elején és végén név szerint rendben felhívni. 64

Felolvasó: az a helység, ahol leszállás előtt ellenőrzik név szerint a munkásokat, a munkabeosztás történik. l. Rendelő. Faléz, eligazító helység ferozoló Mizserfa.

Felőr: l. Felvigyázó. Felpoczkolt görond :(Aufgesattelte Welle) alkalmazandó a zuzónál, ha nem rendelkezünk a számítás szerint szükséges méretű vastag görömklel s ez ugy készül, hogy a vékonyabb gorönd kerületére fahasábok illesztetnek, miket vasabroncscsat öszszefoglalunk, Felső kötél: (Oberseil) a szállító gép azon kötele, mely a kötéldobra fölül van reávezetve. Felső kötéldob: (Oberkorb) az, melyre a felső kötél helyezkedik Felső táró: (Oberstollen, Tagstollen) a bányamű legmagasabb szintben fekvő tárója. Felső vezeték: a nem akkumulátoros elektromos bányamozdonyok energiát biztosító tápvezetéke. Felszálló állomás: a személyszállításra szolgáló gumihevederes szállítószalag előírásoknak megfelelően kialakított része.

Feltárás: (Aufschluss, Aufschliessung) 1. A feltalált ásványtelepnek további részletes felkutatása, melyből annak minősége és mennyisége, vagyis a törvény szerint vájást érdemlősége megállapítható. 2. A művelendő ásványtelephez vezető főszállító és fő légutak elkészítése. 3. Feltáró vágat készítése. készítése. Feltárni: az ásványtelepet, annak kiterjedését, mennyiségét művelhetővé tenni.

Feltárási pont: l. Felnyitó pont. Feltárási munkahely: strósz Diósgyőr.

Feltárni: (Aufschliessen, Ausrichten) az ásványtelepet, vagy telért, annak kiterjedését, mennyiségét hozzáférhetővé tenni. Feltni: feld egy mező, ácsolattól – ácsolatig kiművelt teljesítményrész, Komló.

Feltódulás: (Ascensionstheorie) a telérek képződésének amaz elmélete, mely a telér anyagát a föld belsejéből feltódultnak állítja. Feltörés, kürtő Toroczkó: (Aufbruch, Aufhau, Überhau) 1. Az átlyukasztásig, az oly bányamű, a mely valamely folyosó föntjéből kiindulva egy magasabb szintben levő folyosó felé halad. 2. A bányamű valamely folyosó főtéjéből kiindulva egy magasabb szintben levő folyósó felé haladni az átlyukasztásig.

Feltörni: (Aufsprengen, Aufhauen, Aushauen) valamely mélyebb szintből fölfelé irányuló művet létesíteni. Feltűző csap: (Aufsteckzapfen) egyes műszer állványok kúp alakú csúcsa, mely a műszer felállításakor ennek megfelelő hüvelyébe illik. Feltűző villa: (Aufsteckgabel) lánczpálya szállításnál a csille végén elhelyezett villa alakú eszköz, melynek felfelé álló két ága közé akad a vonó láncz. 65

Felügyeleti illeték: (Freischlurfgebühr) minden zártkutatmány után előre fizetendő évi 8 K. Felveri: (Auflockert) a sóbányász a sópadot, vagyis azt az alávert éksorral meglazítja. Felvigyázó, felőr: (Steiger Hutmann, Áfciger Pécs vid.) altiszt, ki felügyel a munkásokra, ugy a bányában, mint a külön, hogy kötelességeiket rendelet szerint teljesítsék, ellenőrzi a munkások megjelenését s ezért felolvassa a munkások neveit a műszak elején és végén. Felvilágosító szabályok: (Erläulerungen) a Miksa-féle bányarendtartás kiegészítő részét képező selmeczi és körmöczi városi bányajog. Felvonó: solnyi Mizserfa.

Felzék: (Abhub, Abstrich) az ülepítő szitáknál a szinércz fölött összegyűlő meddő és aranytartalmú kvarczból álló készlet, mely tartalma miatt még egyszer a zuzóba jut. Felzit szurokkő: (Porphirpechstein) sötétzöld, fekete színű, szurok kinézésű, kemény élein áttetsző kőzet, mely a kvarczporfir anyagának hirtelen kihűlése folytán képződött. Fendung: az előtűző deszka rögzítésére, kiékelésére készített fadarab.

Fenék: műhely a bányában. Toroczkó. Fennőtt: (Aufgewachsen) az ásványjegőczha a kőzethez nőtt része nincs kiképződve. Fennőtt csoport: (Aufgewachsene Krystalle) ugyanazon ásvány több egymáshoz nőtt kristálya, melyek az anyakőzettől, mellyel rendesen egyneműek el nem választhatók. Fenntartás: (Erhaltung) 1. A szünetelés engedélyivel bíró bányamű főbejáratai, folyosói vágatainak olyan állapotban tartását értjük, mely mindég lehetővé teszi azok bejárását. 2. A bányatérségek megóvására, üzemképes állapotban való tartására szolgáló javítási munka. Fercez: fejtésben omladozott, vagy tömedékelt vágat Pécs, Esztergom vid.

Ferde átló: (Klinodiagonale) az egyhajlású rendszer azon melléktengelye, melyhez a főtengely hajlik. Ferde doma: (Klinodoma) az egy hajlású oszlop, melynek lapjai a ferde átlóval parallelek. Ferdeméretű tengely: (Klinoaxe) a kristálytanban az, mely a másikkal nem képez derékszöget. Ferde piramis: (Klinopyramide) az olyan egyhajlású piramis, mely a ferde átló irányában meg van nyújtva. Ferha: fejtési fatároló, Komló.

Ferhó: fejtés Pécs vid. Fejtésterület Mizserfa. Ferozoló: felolvasó terem Mizserfa. Fertig: elkészült, kész. 66

Ferzecol: tömedékel. Pécs, Esztergom vid. Festett ásvány: (Gefärbtes Mineral) a színes ásvány, ha azon szín rá nézve nem jellemző, nem állandó, nem lényeges, s csak idegen színes anyagoktól függő, esetleges. Feszített víz: gravitációs víz a vízzáró fedüréteggel takart víztároló kőzetekben. A fedürétegre a víz hidrosztatikai nyomást fejt ki. Vágatokkal, vagy fúrással való feltárása esetén a feszített víz a vízzáró fedüréteg és a víztároló kőzet érintkezési síkja fölé emelkedik a nyugalmi szintig.

Feszítő állvány: (Spreitze) tárók, vagy folyosó két oldala közé feszítendő egyszerűbb, vagy bonyolultabb szerkezetű alzat, melyre a mérő műszer felállítható. Feszítő munka: (Hercintreibarbeit) alkalmaztatik nagyobb kőzetdarabok fejtésére, ha azt a rétegesség, vagy az előze-tes réselő munka lehetővé teszi, mint födélpala, só, márvány, malomkő bányákban; szerszámai a külömboző ékek (Keil, Fimmel) kalapácsok (Schlägel) ékaljak, (Legeisen), s a feszítőrúd. Feszítőrúd, emelőrúd, pájszer, stanga, lestráng: l. Emelőrúd. Kapnikbánya, Nagy és Felsőbánya.

Feszítő mü: (Spannvorrichtung) 1. A sodronykötél pályák kötelének kifeszítésére bizonyos közökben a kötelek végeire felfüggesztett terhek, melyek azonban a csillék tovagördülését nem gátolják. 2. Végtelenkötelű szállítópályák, gumihevederes szállítószalagok, láncos vonszolók, stb. súlylyal vagy rugóval ellátott feszítő eszközei. Feszke: 1. A faácsolat egymáshoz való feszítésére, szorítására használt kellő méretre vágott fa. 2. Fémácsolatok esetében előre elkészített csavarokkal rögzített kitámasztó fémszerkezet. Feisztli, Handfeisztli: kézikalapács Felsőbánya

Feszültség: (Spannung) a testek alakjának változása következtében azoknak anyagában fellépő belső erő. Feszültség külömbség: l. Elektromotoros erő. Feszültség mérő: (Manometer, Druckmesser) 1. A gáznemű és folyékony testek nyomásának mérésére szolgáló műszer, mely a feszültséget légköri nyomásokban kifejezve mutatja. 2. Az elektromos áram feszültségének mérésére készített műszer. Féderolni: szállítani. Pécs, Esztergom vid.

Fék: (Bremse, Premse, Zaum) a szállító gépek egyik legfontosabb felszerelése, mely a gép sebességének mérséklésére, továbbá a gépnek tetszés szerinti állásában való rögzítésére szolgál; a szerint a mint a súrlódási munkát a fékkorongra feszülő szalaggal, vagy alaborral hozzuk létre, lehet az szalag fék (Bandbremse) vagy alaboros fék (Backenbremse) a féket működésbe hozó erő szerint pedig kézi fék, lábfék, gőzfék, vákuum fék. Fékakna: (Bremsschacht) szállító akna, melyen át a szállítandó csillék ellensúlyos fék segélyével valamely magasabb szintből mélyebb szintbe bocsáttatnak. Fékes erőmérő: (Bremsdynamometer) a Prony-féle fék, melynek segélyével a gőzgép hatályát határozhatjuk meg; áll ez a forgótengelyre erősített egykarú emelőből, mely a gép forgása ellenében a szabad végén ellensúlyokkal terhelendő. 67

Fékezni: (Bremsen) a szállítógép sebességet fékkel mérsékelni. Fékező: (Bremser) 1. Bányamunkás, aki az ellensúllyal működő sikló fékjét kezeli. 2. Bányamunkás, aki a csilleszállításnál a fékkel ellátott csilléken a fékeket kezeli.

Fékezőkar: (Bremsarme) a fék emelőrúdja, melyre a fékezőerő hat. Fékfa, hamoló Mizserfa, drucski (Diósgyőr) : a csille fékezésére használt e célra kialakított fa. Vasalt véggel is ellátták. l. Flokk. Fékkel ellátott kézi daru: hasper Mizserfa. Fékpálya: olyan lejtős vasúti pálya, ahol a termelvény szállítása lefelé történik, az üres csillék pedig felfelé haladnak. A szállítás drótkötélpályán zajlik, az üres csilléket a lefelé mozgó teli csillék húzzák fel. A nagy sebesség elkerülése céljából egy fékművel kell a kötelet a visszaterelő korongnál fékezni.

Fél ajtókötés: (Halber Thürstock) az olyan ácsolat, melynél az ajtókötés egyik támfája hiányzik és a süvegfa egyik vége a szilárd kőzetre támaszkodik. Félláb, Toroczkó. Félalakúság: (Hämimorphismus) oly hiányos jegőcz kiképződés, midőn a bennőtt jegőcz alsó és felső végén külömböző alakok lapjai találhatók. Félfa: hosszában kettéfűrészelt gömbfa, általában fenyő.

Felmaradt bánya: vagyis fel van hagyva. Toroczkó. Félhatású: l. Egyszerű hatású. Félig átlátszó: (Halbdurchsichtig) ásvány az, melyen át a tárgyaknak csak durva körvonalai vehetők ki. Félláb: félajtókötés. Toroczkó. Félsósvizi képződmény: (Brackische Bildung) az oly üledékes kőzet, mely részben tenger, részben édesvízből rakódott le. Félsukk: bányászmérce, a bányász a becsukott öklének a kisujjától a hüvelykujjáig lévő távolság, kb. 10 – 11 cm.

Fémes színe: (Metallische Farbe) van a fémfényű, szines ásványoknak, s pedig lehet barna, veres, sárga, fehér, szürke, fekete. Fémrúd csille fékezéséhez. priglivas. Fémtám: acélból, vagy könnyűfémből készült, változtatható hosszúságú biztosító szerkezet, melynek feszítése történhet mechanikus és hidraulikus úton.

Fénysarkítás: (Polarization) némely ásványnál tapasztalható jelenség, mely szerint bizonyos sugarakat, bizonyos irányban magán átbocsát, másokat nem. Fénysarkító: (Polarisator) a fénysarkító műszerek azon része, mely a közönséges fényt sarkítja. 68

Fénysarkító eszközök: (Polarizationsinstrumente) a kristályos ásványok fénytani viszonyainak tanulmányozására szolgáló műszerek, mint a turmalin fogó, fénysarkító mikroskop stb. Fénysarkító mikroskop: (Polarisations mikroscop) főként a legvékonyabb kristálylemezkék vizsgálására szolgáló műszer. Fényszórás: (Lichtzerstreuung) némely testeknél látható tünemény, hogy az a rajta átvonuló fénysugarakat színes alkotórészeikre bontja, s mint fénypamatot bocsátja át. Fénytörés: (Refraction, Strahlenbrechung) a fény átbocsátó ásványok tulajdonsága, mely szerint az áthatoló sugarakat eredeti irányuktól eltérítik. Fényverődés: (Reflexión des Lichtes) az ásványok fénytani tulajdonsága, mely szerint a rájuk eső fénysugarakat többékevésbé visszaverik, s e szerint lehet az ásvány: nagyon fénylő, fénylő, kevésbé fénylő, csillámló és fénytelen; a fénynél pedig megkülönböztetjük; a fém, gyémánt, zsír, vagy viasz, üveg, gyöngy és selyem fényt. Fészkek: (Butzen, Putzen, Nester) a lencse alakú, kisebb terjedelmű ásványtömegek. Fést: a táró mennyezete. Toroczkó. a lencse alakú, kisebb terjedelmű ásványtömegek. Fiatalabb jogosult: (Jünger im Felde) régi jog szerint ugyanazon bányatelekre két felkérő közül az, a ki később fedezte fel az ásványt, s más után nyújtotta be a felkérvényt. Fickó: bányász tanoncz Felsőbánya. Figuráns: földmérő, mérőasszisztens (Pécs vid. Dudar).

Fillár: munkahely a fejtő helyen. Diósgyőr. Finom por: háp, Záratna. Fírplac: aknarakodó Mizserfa Firungléc: (Führungletz) aknavezérléc, Pécs vid. Firungszeg: vezérlécszeg, Pécs vid.

Fiúzsilip: a zsilip toldaléka, mely a vizet közvetlenül a kerékre vezeti. Toroczkó. Fizetési ív, Bérfizetési ív: (Auslohnungsbogen, Zahlungsbogen, Löhnungsbogen) a bányamunkásnak bérfizetése alkalmával kiadott jegyzék, melyen keresete, valamint előleg s egyéb tartozása ki vannak mutatva. Fizető nap: (Lohntag, Löhnungstag, Zahlung) a munkások leszámolására és kifizetésére kijelölt idő. Az a nap, amikor a dolgozók az előleget, ill. a fizetésüket megkapják.

Fiziografia: (Phiziographie) a geológiának egyik része, mely a föld alakjának leírásával foglalkozik. 69

Flec: telep. Pécs vid Flokk: vasalt fafék vagy vasrúd Mizserfa.

Fluorescencia: (Fluorescenz) némely ásványok tulajdonsága, hogy úgy a saját, mint a világító fény színétől elütő. Fluorit: (Flussspath) a szabályos rendszerben jegődő, rideg, üvegfényű, külömböző színű kalciumfluorid. Fogak: (Zahn, Kamm) a fogaskerekek peremén elhelyezett kiemelkedések, melyek a másik kerék megfelelő mélyedéseibe illeszkednek, vagy a kerékkel egyben öntetnek, vagy külön fából, sőt bőrből készülnek. Fogas ércz: mindenféle ásvány jegócz, ha nem is érez. Recsk. Fogaskerék: (Zahnrad, Getriebrad, Sternrad) a peremén fogakkal ellátott, ezeknek hasonló fogazatba illeszkedésével forgást átvivő gépelem. Fogas kapcsolás: (Zahnkupplung) a laza kötéldob rögzítése a tengelyhez oly módon, hogy a kötéldobbal kapcsolatos, és oldalt fogazott kerék fogai a tengelyre ékelt hasonló kerék megfelelő fogaiba kapaszkodnak. Fodasrudas emelő: (hévér) fogaskerék-áttétellel működő kézi emelőgép.

Fogókészülék: (Fanginstrument, Fangapparat, Fangvorrichtung) 1. A mélyfúrásnál eltört fúrórudazatok, vagy a fúrólyukba esett tárgyak kiemelésére szolgáló eszközök. Ilyenek: a fogórudazat (Fanggestänge), horog fogó (Glückshacken), kecskeláb (Geissfusz), rugósfogó (Fangfeder), körömvas (Kratzer), ollófogó (Fangschcere), csavartok (Schraubentutc), szelepes fogócső (Klappenbüchse), óklábalakú fogó (Spinnenbüchse), nyomócső (Abdruckbüchse) stb. 2: A szállítókasnál, azok fején alkalmazott véső, vagy fogas excenterrel ellátott szerkezet, melynek hegyei a kas szabadesésénél kötélszakadás alkalmával a vezérszarúkba kapaszkodnak és a kast megfogják (macska).

Fogó olló: (Abfangscheere) csuklóban szétnyíló fúróvilla, mely összezárás után csavarral is biztosítható. Fojtás: (Besatz) a töltés elhelyezése után a fúrólyuk teljes kitöltésére szolgáló bármiféle anyag a robbantóanyag töltetének, a robbanás erejét fokozó eltömítése céljából.

Fojtás anyag: (Besatzmaterial, Hesatzgrand) mindaz, a mi fojtásul alkalmaztatik, mint fúrás iszap, agyag, homok, föld, moha, víz, fojtó csövek stb. Fojtoló: töltő vessző. Zalatna vid. Fojtó lég: (Stickgas, Nitrogen) szerves anyagok korhadásának főleg pedig a robbantásoknál és a gázrobbanásoknál fejlődő sok nitrogén által élvezhetetlenné, sőt életveszélyessé tett levegő. Fojtó szelence: (Stopfbüchse) kettős fémhüvely, melyben a gőzgép és szivattyúrúd légmentes vezetését találja, s a két hüvely közti üreg puha anyaggal ki van tömve. Fojtó vessző, Fojtoló Zalatna vid. : (Ladestock, Staucher) fa, vagy vasbot, mely a töltés és a fojtás beszorítására szolgál.

70

Fok: (Grad) a mérőműszerek körbeosztásának háromszázhatvanad, újabb beosztás szerint négyszázad része, mely 60 percre oszlik. Fokív: (Gradbogen) a bányamérnök egyik legrégibb műszere a fokokra beosztott félkörív, könynyű fémlemezből, mely a kifeszített zsinórra felfüggesztve egy hajszál függélyző segélyével a dőlés szöget közvetlenül mutatja. Fokozatos zuzás: (Abstufungszerklcinerung) abban áll, hogy az ércz készlet előbb a legnagyobb érczes szemek nagyságáig, ezek kivonása után ismét apróbbra lesz zuzva, s ez ismételtetik a teljes felzuzásig. ”Fokra ford” automatikus csillefordító berendezés: sínpár bármely szögben (fokban) áll, a berendezés oda helyezi a csillét. Folyamatos üzem: megszakítás nélküli, állandóan működő üzem (bányaüzem). Folyamatos szállítóberendezés: lehetővé teszi a termelvény folyamatos, állandó szállítását. Ilyenek a láncos vonszolók (kaparók), a gumihevederes szállítás, rázócsúszda, a lemeztagos adagoló, IFE adagoló, külömböző csúszdák. Folyásra hajlamos szén: kis szilárdságú széntelep laza, szemcsés szerkezetű szene, amely a szabad felületek megfelelő biztosításának hiányában a létesített (létesülő) bányatérségbe szakaszos vagy folyamatos „kúszó mozgással” behatolni képes.

Folyosó: (Strecken, Strekni, Streka, Pécs, Esztergom vid. ) a szintes, vagy csekély talpemelkedéssel bíró tárószerű bányamű, mely a külszínre sohasem torkollik és a telep csapását követi; gyakran a vágat elnevezéssel felcserélve használatos. Folyó-, úszóhomok, futó kőzet: (Klugsand, Schwimmsand, Schwimmendes Gebirge) sok vízzel összekevert finomszemű homok, mely ilyen állapotában rendkívül folyékony. Folypát: l. Fluorit. Folyton működő lökőszér: (Continuirlicher Stossherd) keresztirányban mozgatott lejtős sík, melyről a tökéletesen elkülönített ércz és meddő a hozzá folyó víz által külön-külön és folytonosan nyerhető. Folytonos üzem: (Stetigerer Betrieb) a bányatörvény követelménye, hogy a zártkutatmányban, és a bányatelekben a szokásos munkaidőn át a hely minőségéhez és a mű arányai, céljaihoz képest megfelelő számú munkás legyen alkalmazva. Folyton ülepítő: (Stetigwirkendes Setzsieb) minden álló ülepítőszita, melynél a szitára helyezett készletet dugattyúval mozgásban tartott folyadék ülepíti, mint a rajnai és a Rittinger-féléknél. Folyosó: hajtás, vágat, Kopnikbánya, Zalatna. Folytóvas: fojtóvessző a fúrólyuk megtöltéséhez. Toroczkó. Foncza: bányamécs, olajmécs, a karbidlámpa elődje, Pécs vid. Felsőbánya, Kapnikbánya. Foncsor: (Amalgam) higanyötvözet, melynek segélyével más fémek, főleg a nemesfémek kiválasztatnak, tisztíttatnak Foncsorégető kemencze: (Amalgam Ausglühofen, Glocketi, Apparat, Glockenofen) különféle formájú kemencze a foncsor kiégetésére.

71

Foncsoritani: (Amalgamiren, Anreiben, Abquicken) a nedves úton előkészített nemes éreztartalmú lisztből az aranyat és ezüstöt higany segélyével kivonni. Foncsoritás: (Amalgamation, Quickarbeit) eljárás a nemes fémek kiválasztására higany segélyével. Foncsormalom: (Amalgamirmühle, Quickmühle) különféle készülék a termésaranynak egyenesen a zagyból való foncsoritására; ilyenek azok, melyeken a szérről jövő zagy átfolyassa közben a bennük levő higany az aranyat foncsorítja, ilyenek a golyós malmok, melyekbe a töményített zagy adagonként helyezendő, stb. Fonolit: (Fonolith) homogén kinézésű sötét zöldesszürke teljesen kvarczmentes kőzet, mely lényegesen sanidín, nefelin, augit és leucitból áll, s néha a világosabb színűekben zeolitkristályok porfirosan válnak ki. Forcimri: vezérácsolat a vágat és a fejtés találkozásánál Mizserfa. Fordító lemez: (Wechelplatte, platnyi, sajba)

a bányavasutak keresztezésénél, valamint a rakodókon elhelyezett vastag vaslemezek, melyeken a csillék minden irányban könnyen fordíthatók. Fordulatszámláló: (Umdrehungserzähler) a tengely fordulatainak számát megolvasó készülék. Forgatag-, örvény-, foukault áram: (Wirbelstrom) az armatúra vasmagjában fejlődő villamos áram, melynek lehető csökkentésére a magot gondosan szigetelt vékony lemezekből állítják össze. Forgató: (Wirbel) a mély fúrásnál a rudazat feje, melybe a kormányrúd illeszthető. Forgató, torziós ék: (Kurbelkeil, Wellenkeil) a tengely, vagy görönd forgását közvetítő ék, vagyis olyan ék, mely valamely forgó géprészt a görönd re erősít. Forgató lemez (platni): a bányavasutak keresztezésénél, valamint a rakodókon elhelyezett vastag vaslemezek, melyeken a csillék minden irányban könnyen fordíthatók.

Forgatókar: (Kurbelarm) a tengelyre és pedig annak hosszirányára merőlegesen felékelt egykarú emeltyű, mely a hajtórúd mozgását a tengelyre átviszi. Forgató mü: (Kurbel) a gőzgép azon része, mely a dugattyúrud egyenes irányú mozgását forgó mozgássá alakítja át. Forgó-; többfázisú áram: (Drehstrom) az elektromos áram, ha az a váltakozó áramok egész sorából van összetéve. l háromfázisú áram. Forgóáramú transzformátor: (Drehstrom Transformator) a több fázisú transzformátor. Forgó fúrás: (Drehbohren) a mély fúrásnál csak lágyabb kőzetben alkalmazható fúrásmód, mely a többé-kevésbé csavar, vagy lapátalakú fúró, egyirányú forgatása által történik. Forgó ingarosta: (Pendelrätter) egymás alatt elhelyezett rosta sorozat, mely ingaszerűen fel van függesztve, s körmozgást végez a nélkül hogy a rosták saját tengelyük körül fordulnának; főként szénosztályozásnál használatos. Forgó surló: (Trommehväsche, Waschtrommel) kissé kupos rosta, mely közepén átmenő tengely körül forog, miközben a viz hozzáfolyása mellett belé hulló sáros készletet mossa és rostálja. 72

Forgó szér: (Dreherd) oly lapos kup, melyről folyton nyerhető a teljesen töményített érckészlet, s főleg finom zagyok töményítésére alkalmas. Forhajer: (Vorhauer) elővájár, alőr, Pécs vid. Forkopf : a süvegfa és támfa összeillesztése fölötti rész Mizserfa.

Forraló kazán: (Siedkessel) főkazán és forralókból összeállított gőzfejlesztő, melyek csak egy rövid csővel vannak egymással öszszekötetésben. Formális só: alaksó. Torda Forsusz: (Vorschusz) előleg, Pécs vid. Fosóhomok: sok vízzel kevert finom szemű homok, mely rendkívül folyékony. Sajóvölgy. Fotat, fórat, fórót : elszállításra váró kitermelt ásványanyag, Mizserfa.

Foukault áram: l. Forgatag áram. Fórat: a kirobbantott termelvény.

Födél: (Dach) valamely telepet fölülről határoló kőzet lapja, mit a gyakorlatban, bár helytelenül gyakran fedünek mondanak. Fölállás: (Aufstellung) a mérő műszer elhelyezése az állványzaton a bemérendő pont fölött, vagy az alatt. Földalatti kutatóvájás: (Unterirdischer Schurfbau) esete forog fenn bányajog szerint akkor, ha a zártkutatmány középpontja a föld alatt, pl. valamely vágatban van megválasztva ; bányászati értelemben a föld alatt végzett kutató munkálatok. Földalatti teljesítmény: adott termelési időszakban, a bányában foglalkoztatott összes dolgozó által teljesített műszakokra vetített termelés, rendszerint t/műszakban kifejezve. (Bányabeli teljesítmény). Földalatti vasútépítő: poléger. Földeletlen villamos hálózat: minden olyan galvanikusan összefüggő hálózat, amelynek _ a jelző-, mérő- vagy védelmi berendezések igen nagy impedenciájú elemeinek kivételével – egyik pontja sincs a földdel üzemszerűen összekötve. Földeletlennek minősül az a hálózat is, melynek egy alkalmas pontját (pl. egy csillagpontját) csak hibajelzés vagy védelem működtetése céljából rövid – a szelektiv kiválasztáshoz szükséges – ideig közvetetten földelnek, és a felléphető legnagyobb egysarkú földzárlati áramhatására sem emelkedik a villamos berendezés véletlenül érinthető, üzemszerűen feszültség alatt nem álló részén, illetve a földelőhálózat egyetlen pontján sem az érintési feszültség 65 fejtéselőkészítő fölé. Földelőhálózat: a mesterséges és természetes földelők fővédővezetővel összekötött rendszere. Földelővezető: a mesterséges földelőt és a fővédővezetőt összekötő vezető.

Földfelület: (Erdoberfläche) a föld kérgének legfelső rétege. 73

Földkéreg: (Erdkruste, Erdrinde) a föld felső összes szilárd rétege. Földméréstani Geodézia: (Kcldmcssungskunde, Geodásie) a földfelület felmérési módjait s ezen mérés eszközeit és műszereit ismertető műszaki tudomány. Földolaj: l. petroleum. Földpát: (Feldspath) alatt egy az egyhajlású rendszerben jegődő ásványsoroz tot értünk, mely kálmátrontim-trisüikátból áll és a melyben a kálium és a nátrium változása adja a sorozatot. Földrengés: (Erdbeben, Erderschütterung) a föld kérgén tapasztalható kisebb nagyobb rázkódás. Földtan: l. Geológia. Földtani Intézet: (Geologische Anstalt) az ország geológiai viszonyainak tudományos és gyakorlatibuvárlatára, ásvány és kőzetelemzések és kísérletek végzésére szervezett s a kellő gyűjteménnyel is felszerelt közhivatal. Földviaszk: l. Ozokerit. Földzáródás: (Erdschluss) van a villamos berendezésben, ha az elszigetelés tökéletlen, s az áram egy része a földbe vezetődik. Fölszállás: (Aufgang) a szállítókas fölemelkedése a külre; kijövetel a bányából. Föltételes szakmány: (Conditionsgeding) esetén a szakmányt meghaladó munka nagyobb összeggel fizetik. Fönntartott ásványok: (Vorbehaltenes Mineral) azok, melyek az államhatalom rendelkezése alá esnek s bányászati adományozás tárgyai. Fönntartotttér, - mező, határ: (Vorbehaltsfeld) a zártkutatmány által biztosított legalább egy egyszerű bányamérték. Fövenyszén: (Sandkohle) az olyan kőszén, mely a tűzön szétporlik, ezért kokszolásra nem alkalmas. Főakna: (Hauptschacht) a bányaművelés összes szükségeire szolgáló akna.

Főaknász: bányászati szakiskolát végzett szakember, aki az aknászok munkáját irányítja. Oberstajger Mizserfa l. Főfelőr.

Főáramkörű dinamó: (Serienmaschine, Keihenschlussmaschine) az olyan, melynél az elektromágnesek burkoló drótjai, a külső áramkor és az armatúra drótjai egymás után vannak kapcsolva. Főbányabiztos: bányahatósági alkalmazott, a VIII. fizetési osztályban lévő elnevezés.

Főbányahatóság:(Oberbergbehörde) a legfőbb felügyeleti hatáskörrel az összes bányahatóságok fölött álló m. kir. Pénzügyminisztérium. Főbányatanácsos: (Oberbergrath) a VI-ik fizetési osztálynak megfelelő állásban levő bányászati akadémiai tanár, és a bányászat terén szerzett érdemekért ily czímmel kitüntetett szakember. Főbejárás: (Generalbefahrung) régi jog szerint a bányaszék által évnegyedenként, valamint a királyi biztosok által tartott bányajárás. 74

Főcsatlós: Einsíber, Komló.

Főfelőr, Főaknász: (Obersteiger, Oberhutmann) a bányaműnél alkalmazott első altiszt, a ki nemcsak a munkásokra ügyel föl, de a felvigyázókat is ellenőrzi. Főfolyosó: l. Alapfolyosó. Főidom: l. Uralkodó alak. Fölégáram: (Hauptwetterstrom) a bánya főnyilamain, vágatain átvonuló levegő tömeg, a mclylyel szemben a légoszlop többi része mellék légáramnak neveztetik. A bányamű fölégvágatain átvonuló levegőmennyíség, mely lehet ki,és behúzó. Főlégvágat: az egész bánya, vagy több bányamező légáramának vezetésére szolgáló fővágat, melybe több légvágat torkolódik. Főmérnök: mérnöki csoport vezetője, üzemben bányaüzem-vezető, de lehet ugyanaz a beosztás felelős műszaki vezető.

Főszakmány: (Hauptgedinge) 1. Sürgős szükségből adott szakmánynem, bizonyos idő alatt végzendő, vagy pedig az egész mennyiségében megszabott munka. 2. A bányász főtevékenységével összefüggő szakmány. Főszállító vágat: a bánya egész élettartamára készített és a mező összes anyagforgalmának lebonyolítására szolgáló bányatérség (lejtős szállítóakna, főszállító ereszke, sikló,főszállító alapvágat, stb.).

Főtáró: (Hauptstollen) a bányamű minden szükségeire szolgáló táró, mely tehát járás, szállítás, vízvezetés szellőztetésre alkalmas. Főte, tető: (Förste, First) a bányatérség felső felületét határoló kőzet, a bányatérség mennyezete. Főtefa: l. Fejfa.

Főteboltozat: (Firstengewölbe) a főtepászta művelésnél építendő boltozat a tömedék fenntartására, melynek erősségét a pászta szélessége, a tömedék magassága és a telér dőlése szabja meg; e czélra gyakran a gyám szolgál. Főtelep: (Hauptflötz, Hauptlager) több egymás közelében levő telep közül az, mely legnagyobb. Főtehorgony csavar: 2 – 3 m hosszú M 30 – as acélcsavar, melynek egyik vége menetes, másik vége hosszirányban hasított, melybe a beépítéskor acélék kerül. Ezt az előre elkészített lyukba helyezik, beütik, hogy az ék feszítsen, majd a csavaranya alá a széles acél alátétet felhelyezik, és a csavart megfeszítik. Repedezett, de nagy tömböknél alkalmazzák, más biztosítás mellett. Főtelep: több egymás közelében levő telep közül az, melyik a legnagyobb.

Főtelér: (Hauptgang) a társtelérek közül a legterjedelmesebb. Fötefolyosó: (Firstenlauf) valamely feltörésből kiindulva a telep csapását követő táró alakú bányamű. Főtengely: (Hauptaxe) az ásvány jcgőczöknél azon képzelt egyenes, melyet az a jegőcz leírásánál függőleges állásba hozunk. 75

Főteomlás: (főtemegszakadás) a bányatérség fedőkőzetének viszonylag nagy felületen való megszakadása, és a kivájt térségbe való hullása. (Főteszakadás, főteomlás.)

Főte-, tetőoldalpászta fejtés: (Firstulmstrassenbau, Seitenfirstenbau) vastagabb telepek lefejtésére alkalmazott tetőpászta fejtési mód, előbb a fekü, vagy fedü felőli egyik része, s csak azután a másik része lesz lefejtve. Főte- tetőpászta fejtés: (Firstenstrassenbau) meredek beltelepek lefejtési módja, melynél az egyes pászták mindég a fedűbe vannak telepítve, s a munkások a gerendapadon esetleg tömedéken állva dolgoznak. Fő-, tápláló vezeték: (Hauptleitung) az elektromos áram elosztására szolgáló két vezető, melyek egyike el, másika az erőforráshoz visszavezet. Fővédővezető: a bányatérséget behálózó fémesen összefüggő védőrendszer, amely a földelőket összeköti, és amelyhez a védendő berendezés teste a védővezetővel csatlakozik. Fővédővezető: a bányatérséget behálózó fémesen összefüggő védőrendszer, amely a földelőket összeköti, és amelyhez a védendő berendezés teste a védővezetővel csatlakozik. Fővízmentesítő telep: telep szivattyúi a vizet közvetlen a külszínre szállítják. Fremti: más csapaton teljesít műszakot Pécs vid. Frontfejtés: 1. A hasznosítható ásvány kitermelésére létesített nagy szélességű bányatérség (20 m – től akár száz méter). 2. Fejtésmód. Fronthomlok: a frontfejtés esetében a fejtési homlok, a front szállító és légvágata között mért távolság. Frontmester: a frontra beosztott dolgozók vezetője (csapatvezető). Frontszerelő: a frontra beosztott javítási munkát végző lakatos, elektorlakatos. Fuker: szellőztető.

Fumarola: (Fumarole) az oly vulkanikus terület, melyből főként vízgőzök törnek elő. Furás szak: (Bohrhütze, Bohrschauer) az az időszak, mely alatt a fúrás egyhuzamban tart, mely a különböző fúrólyuknál és a külömböző munkaerőnél rendkívül nagy különbségeket mutat. Furási jegyzék: l. Fúrási napló. Furási munka: (Bohrarbeit, Bergbohrarbeít) a robbantáshoz, vagy a mélyfúrásnál készített fúrólyuk előállítására fordított munka. Furóakna: (Bohrschacht, Bohrduckel) kisebb, legfölebb 20 m mélységű, ideiglenes ácsolattal ellátott függőleges aknácska, mely a mélyfúrásnál a fúrótornyot helyettesíti. Furási napló, fúrási jegyzék: (Bohrregister, Bohrtabellen, Bohrjournal) az átfúrt rétegekről, akadályokról, az elért mélységről, általában a fúrás egész menetéről műszakonként végzett pontos feljegyzés. Furik: fatalicska a butáláshoz (gurítóba döntéshez) Pécs vid. 76

Furkósbot: viselésének szokását a német Barschenschaftoktól vették át az akadémisták. Egy hosszú, marokra fogható kemény bot volt, melyet gazdája bevésésekkel, bevert szegecsekkel, esetleg szalaggal díszített. A bányászegyenruha tartozéka volt.

Furóasztal: (Bohrtisch, Schlieszbank) erős vaslemezzel borított alacsony nehéz asztal, mely mélyfúrásnál a fúrólyuk fölött áll és arra szolgál, hogy az egyik szélén levő kerek nyilason át a béléscső a fúrólyukba helyezhessék, és a rudazat lebocsátása közben a fúróvillának támasztékot nyújtson. Furóállvány (Bohrgerüst, Dreifusz, Kráhenfusz, Bohr-gestell) rendesen 3, gúla formában összeállított fenyőfa szál, melyek a csúcson összeér Ősi ít étnek s ugyanitt lesz felfüggesztve a szállító készülék kötéltárcsája, hogy így egyszerre egy, vagy két fúró rudat ki lehessen emelni a fúrólyukból Furóbak: (Bohrdocke, Schwengeldocke, Schwengelständer, Schwengelboch) a fúró emelő hordozására szolgáló erős állványzat. Furóemelő: (Bohrschwengel, Druckbaum) vastag gerendából készült két egyenlőtlen karú emelő, melynek rövidebbik végére a fúró rudazat van felfüggesztve, hosszabbik karjára pedig a hajtóerő hat. Furófelszerelés: (Bohrapparat) a fúrási munkára szükséges egész készlet. Furógép: (Bohrmaschine) 1. A fúrásnál az emberi erő helyettesítésére szolgáló gépek, melyek a fúrás czélja és módja szerint külömbözők és hajtó erőül gőz, sűrített levegő és villamos áram szolgál. 2. Lehet kézi és gépi. A kézi fúrógép a fúrásnál az emberi erő helyettesítésére szolgáló gép, melyek a fúrás célja és módja szerint különbözők, meghajtásuk szerint lehet sűrített levegő és villamos áram. A fúrógép lehet külön e célra készített jármű is, de általában egy merev vázra van felépítve a meghajtómotorral, mely lehet elektromos, diesel, benzinüzemű is. Régebben a gőzt is használták meghajtás céljára.

Furóház (Bohrhaus, Bohrhiitte, Bohrkauc) a furó állványnyal, vagy a furó toronnyal összeépített fabódé, mely a furó munkásoknak az idő viszontagságai ellen védelmet nyújt. Furóiszap: a fúrás közben elporlasztott kőzet és a beszivárgó, vagy a fúrólyukba beöntött vízből keletkező iszap. Furólyuk: (Bohrloch, Bohrung) 1. A föld, vagy a kőzet felületébe mélyített kerek nyílás, mely a cél szerint különböző mélységgel és átmérővel készül. 2. Robbantólyuk, repesztőlyuk, a robbantó-anyag befogadására készítik Furómester: (Bohrmeister) a fúrást vezető felvigyázó. Furó padozat: (Bohrbühne) vastag deszkából készült padozat, mely az iránycső felső végét a mélyfúrásnál megerősíti, s rajta áll fúrás közben a kormányrúd kezelője. Furórúd: (Bohrstange) 4—6 m hosszú vas, vagy fa rudak esetleg csövek, melyek egymáshoz könnyen és szilárdan kapcsolhatók, s arra szolgálnak, hogy a fúrószerszámot a fúró állvánnyal kapcsolni lehessen. A modern bányászat csak acélcsövet használ.

Furórudazat: (Bohrgestänge) fúró rudakból összeállított rúdsorozat, melynek segélyévela mélyfúrás történik. 77

Furó szorító: (Bohrbündel, Bohrkluppe, Bündeleisen, Fallscheere, Bohrscheere) a fogó ollóhoz hasonló fúró szerszám, mely fából, vagy vasból készül és arra szolgál, hogy fúrás közben a fúró lyuk nyilasát folyton befödve tartsa. Furó teknő: (Bohrtrag, Bohrstutz) viztartó edény a repesztéshez való furásnál a furó lyuk megnedvesítésére. Furótorony: (Bohrthurm) fából, esetleg vasból készült magas építmény, mely lehetővé teszi, hogy a furó lyukból egész rúd vonatok kiemeltessenek. Furóvezeték: (Bohrleitung) a fúrórudazat függőleges tartására szolgál, s hogy a fúróiszapot átbocsássa szalag vasakból hordóalakban van szerkesztve, de a furólyuknál kisebb átmérőjű, hogy abban helyet foglalhasson. Furóvilla: (Bohrgabel, Abfanggabel, Gestängegabel) a furó rúdak összeillesztése alkalmával az akaszték alá helyezett erős villa alakú eszköz, melynek szárai közt az egész rudazat függ. Futó: (Laufwerk) 1. A kötélpálya-kocsiknak felfüggesztő része, a melynek (segélyével) segítségével azok tovahaladnak. 2. Laza szerkezetű vizes homok Mizserfa. Futóhomok-betörés: leugrás Mizserfa.

Futó kőzet: l. Folyó homok. Futószalag: bányamentő gyakorlaton terhelésmérésnél használatos berendezés. Dőlésszöge változtatható, több sebességfokozattal.

Fuvadék: (Blaser) a kőszéntelepben levő kisebb-nagyobb üregek, repedések, melyekből az ott összegyűlt és nagy feszültség alatt álló mocsárlég bizonyos zajjal nagy mennyiségben kiáramlik, és hirtelen sok sújtólég képződésre nyujt alkalmat Fuvó szellőztetés: (Blasende Wetterlösung) a szellőztető gépre, vagy berendezésre tekintettel az olyan szellőztetésí mód, mely a friss légáramot beszorítja, sűríti. Fuvó szellőztető: (Volumogen Ventillátor) a szellőztető gépek egyik csoportja, mely a tiszta légáramot a bányába benyomja, tehát sűríti. Fúró: borer Fúrólyuk-tisztító: rangaszli Mizserfa. Fúrómag: a fúrás során magfúróval kivett mintaanyag, melyből a geológusok meghatározzák a fúrás helyszínén a lefúrt mélységig a fúrólyuk anyag szerinti szelvényét.

Függelék-, Pótló telek: (Anhangmasz, Anhangfeld) régi jog szerint az elért bányahatár mellett ahhoz simúló, újon adományozott bányatelek. Függesztő készülék: (Hängzeug) a kompasz felfüggesztésére, hogy vele a kifeszített mérőzsinór csapását megfigyelni lehessen. Függesztő zsinor, zenkli: a mérnökség által megadott helyen a főtébe beépített, onnan lelógatott 3 db zsinórcsoport, a vágat irányítása céljából.

Függélyes akna, Függőakna: (Richtschacht, Seigerschacht) az, mely függőleges falakkal bír. 78

Függélyző: (Senkel) a függőleges irány kijelölésére szolgáló csúcsos fémsúly, mely felfüggesztett zsinóron függ. Függélyző csavar: (Hängschraube) földalatti vezérpontok megjelölésére szolgáló, s végén horoggal ellátott kis csavarorsó, melyre a függélyző felakasztható. Függélyző zsinór: (Abseigcrschnur, Senkelschnur) függélyzővel felszerelt fonál, vagy dróthuzal, mely mérések alkalmával egy magasabban fekvő pontnak mélyebb szintbe való átvitelére, vagy a függőleges kijelölésére szolgál. Függélyző vas: (Hänghaggen) földalatti vezérpontok kijelölésére szolgáló horgos szög. Függőakna: melynek falai függőlegesek.

Függő csapágy: (Hängzapfenlager) az oly hordozó csapágy, melynek támasztó lemeze vízszintes és fölül van megerősítve. Függő csepegvény: (Stalaktit) a lecsepegő oldatból visszamaradó lefüggő képződmény, melyben mindig egy kis csatornát találunk. Függő lécz: (Hanglatte) merőlécz, mely a bányamű főtéjén felfüggesztve, annak szintmérésére szolgál. Függőszékes személyszállítás. függőköteles személyszállítás a bányában, megfelelően kiépített pályával és eszközökkel. l. Lanovka. Fülezés: a fabiztosításnál az oldaltám sórolt ”fülét” levágják, hogy az omlasztásnál a főtefát könnyebben le lehessen venni a támról. Füllplacc: (Fühlplacc) aknarakodótér, Pécs vid. Füllplacclaterna: aknarakodón nagyméretű benzinbiztonsági lámpa.

Füles véső fúró: (Laschenbohrer) a kettős t alakú élekkel bíró földfuró. Fűrdő: a tisztaruha és a munkaruha tárolására, fürdés céljára készült egészségügyi építmény. Fűrdős, fürdő kezelő: aki a fürdő körüli teendőket ellátja (fűtés, takarítás stb.).

Fűtő felület: (Heitzflache) a kazánnak a fűtő csatornákkal érintkező fala.

G. Galambsár: pala, meddő. Toroczkó. Galenit: (Bleiglanz) ólomfényű, a szabályos rendszerben fémfényű, ólomszürke, ólomkéneg. 79

Galéria: azon szénréteg, mely a fedütől a feküig egy fogásra le lesz fejtve. Petrozsény. Galho, Galyho: csákány. Székelyföld. Gamó kampó, horog: a régebbi lámpák fogantyúja, éles heggyel, hogy a faácsolatba is be lehessen ütni.

Ganajszos: békaszemes vaskő, gneiszos vaskő. Toroczkó. Gang: telér. Felsőbánya. Garac: kőporvonó, mellyel a fúró lyuk porát kiszedik. Felsőbánya. Garat, zuzógarat, Adagoló készülék: (Gosse) kisebb faláda, melyből a zúzandó érckészlet a köpűbe hull. 2. Tölcsérszerűen kiképzett szerkezet, melyből az ásványt egy elzárószerkezettel (suber) szabályozva ürítik ki.

Gaz: a pörkölt vasércz megrostálása után maradó apró vaskő. Toroczkó. Gazdagodik: (Veredelm, Anrerchern) a telér, vagy telep, ha térfogata, vagy ércz tartalma gyarapodik, illetőleg javúl. Gát: (Damm, Deich, Verdämmung) a bányászatnál valamely folyosó, vagy vágat elzárására szolgál s az anyag, valamint előállítás módja és a czél szerint van: deszka, ék, gerenda, utóbbi álló, vagy fekvő, továbbá tömedék, agyag, kőfal gát; a tüzterjedés (Feuet'damm) a vízbetörés (Wasserdamm) megakadályozására és légvezetésére (Wetterdamm) szolgáló gát. 2. A bányatérség szelvényét elzáró, a légáram irányítására, víztől, tűztől való elszigetelésére, tömedék, iszapanyagok visszatartására, a gáz- és szénporrobbanás lökőhullámának fékezésére, illetve továbbterjedésének megakadályozására készített mesterséges építmény. Az anyag, valamint előállítás módja és célja szerint van: ideiglenes (ponyva), deszka, ék, gerenda, utóbbi álló, vagy fekvő, továbbá tömedék, agyag, kőfal gát, betongát.

Gázkeverő: (Gasbeimischungsapparat) a biztosító lámpavizsgáló készülék egyik alkotó része, melynek a segélyével tetszés szerinti minőségű, és mennyiségű gázt elegyíthetünk a kísérleti levegőbe. Gázkifúvás: nem más, mint a szén és a meddőkőzet repedéseiben, üregeiben kisebb-nagyobb nyomás alatt összegyűlt metángáznak az üres bányatérségbe valókiömlése, kifúvása. Gázkitörés: rendszerint előjel nélkül következik be, és ha van is némi előjel, azt olyan gyorsan követi a kitörés, hogy védekezni rendszerint már nem lehet. Egyes széntelepekben a metán nagy nyomás (20 – 40 bar) alatt áll, és a gázfészek megnyitásakor, vagy már a megközelítésekor is hirtelen, hatalmas erővel tőr ki. A bányatérséget megtölti és gyakran nagy mennyiségű szenet, meddőt kidobva kisebb-nagyobb mechanikai rombolást is végez. Gázkitörésveszélyes bánya: ahol előfordulhat a gáz hírtelen beáramlása a bányatérségbe. Gázos: büdös Mizserfa. Gázvizsgáló csövecske: különböző gázok mérésére azonos alakú és méretű (kivétel az oxigén) üvegcsövecskék. A leolvasás értéke a szívások számától (1, 8, 10 szívás) függ. Gázvizsgáló készülék: lehet hordozható és állandó beépítésű, mechanikus (pl. Dräger19/31 mintájú)és elektronikus (Auert M-301stb) működésű, illetve kijelzésű. 80

Geológia, földtan: (Geologie, Geognosie, Geognostik, Erdbildungslehre) a föld anyagával, szerkezetével, változásaival ezek okaival s az élettani viszonyok fejlődésének fejtegetéseivel foglalkozó tudomány. Geotektonika, arkitektonikai geológia: (Arehitecktonische Geologie, Geotechtonik) a geológiának a föld szerkezeti viszonyaival foglalkozó része. Gerenda: az ácsolat járomfája. Toroczkó. Gerenda pad, Tető kas: (Kasten, Firstenkasten, Kasten zimmerung) főte és talppászta fejtésnél alkalmazott padozat, mely a fekü és fedü közé helyezett támfákon fekszik, s tetőpásztafejtésnél a munkás ezen állva dolgozik, talppásztafej-tésnél pedig a meddőt erre helyezi. Gerendej: görönd Toroczkó. Geszenk: lejtősakna, ereszke.

Gép: (Maschine, Kunst) szilárd testekből alkotott szerkesztmény, mely a rendelkezésre álló erő felhasználásával a kivánt munkát végezi. 2. Energiát átalakító, vagy munkát végző szerkezet. Gépész: 1. Gépek működtetésére, kezelésére kiképzett szakember. 2. Gépeket javító iparos. 3. Gépészetből műszaki egyetemen oklevelet szerzett mérnök.

Gépház: (Maschinenhaus) épület, melyben a szállító vagy bármi más erőgép áll. Gépkeret: (Maschinenrahmen) öntött, vagy acélidomból készült vázszerkezet, melyre a gépet csavarokkal ráerősítik. Géprész: (Maschinentheile, Maschinenbestandtheile) az egész gépet alkotó egyes darabok a legkisebbektől, a legnagyobbakig. Gépszög: (Kunstwínkel, Kunstkreuz) főként a vizemelő gépeknél alkalmazott két karú emelő, mely derékszögű háromszög formában úgy van szerkesztve, hogy ugy egyik sarka mint tengely körül mozoghat, másik sarkára az erő s a harmadikra a teher hat. Gipsz: (Gips, Schaumkalk) az egyhajtású rendszerben jegődő üvegfényű, viztiszta, néha szines mész hidrsulfát, mely az anhidridből viz felvétel által képződik. Glazurrucsni: zománccsúszda, Pécs vid. Glajz: sínpár közötti távolság űrszelvény, peron Mizserfa.

Gnájsz: (Gneis) a gránithoz hasonló összetételű kőzet, mely azonban palás szerkezetet mutat. Gocz: l.korcz. Toroczkó Goloncz: leszakadással fenyegető meddő kőzet darab. Toroczkó. Golonczó: az a padozat, melyen a fatírip áll. Toroczkó. Gólyaláb: régebben is tiltott, egy támfával a főtéhez szorított ideiglenes biztosítás.

81

Golyós malom: (Kugelmühle) az arany foncsoritására szolgáló, és teljesen zárható öntött vasedény, mely tengelye körül forog, és a benne szabadon mozgó vas golyók a zagy foncsoritását elősegitik. Goré: puskapor sárral megtöltött csalán tapló a repesztéshez. Toroczkó. Gólyaláb: régebben is tiltott, egy támfával a főtéhez szorított ideiglenes biztosítás.

Gömbhatár: (Kugelmasz) 25,5°-nyi (38,8 m) sugárral alkotva képzelt gömb alakú bányatelek, mely régebben az abrudbánya verespataki bányamegyében adományoztatott. Gömbös: (Sphärisch) az oly kőzet szövezete, melyben kisebb nagyobb gömböcskék vannak kiválva, s e gömböcskék vagy gyűrűs, vagy sugaras szerkezetűek. Gördítő szállítás: l. Hengerítő szállítás.

Görgönye, kötélkorong: (Rollen, Schachtscheibe) a szállító kötél vezetésére az akna fölött elhelyezett hornyos kerék, mely a kötél mozgása alatt vízszintes tengelye körül forog. l. Aknakorong. Görönd: (Welle, Achse) tengely az oly tartó, mely középvonala körül foroghat és csavarásra, de többnyire hajlításra is igénybe van véve. l. Tengely. Göröndkapcsoló, tengelykapcsoló: (Kuppelung, Verbindung der Welle) két göröndnek hosszirányban való összeköttetésére alkalmas szer késztmény, mely szilárd, mozgékony és oldható lehet a szerint, a mint a göröndök középvonala egy egyenesbe esik, vagy el van tolva, vagy szöget képeznek. 2. Egy tengelynek a másik tengelyre történő mozgást átvivő szerkezet. Számtalan fajtája, típusa létezik. Gőzgép: a gőz feszítőerejét munkává alakító gép. Stabil és lokomobil kivitelben készültek. A bányászatban az aknaszállításnál, szivattyú hajtásánál terjedt el elsősorban stabil kivitelben, a külszíni szállításnál lokomotív formában, mint mozdonyok. Gőzduda: a gőzgépek (lokomobilok) gőzmozdonyok (lokomotivok) jeladó berendezése. Bányaüzemeknél a műszakváltás előtt 15 perccel, műszakváltáskor, és déli 12 órakor szólaltatták meg.

Gőzgyüjtő: (Dampfdom, Dampfsammler) a kazánviz tükrének nyugodtabb szine felé épített magas üst, mely a gőztér nagyobbitására szolgál. Gőzhenger, cilinder: (Dampfcylinder) a gőzgép része, melyben a gőz a dugattyú mozgatása által munkát végez. Gőzlyuk: szellőztető nyílás. Toroczkó. Gőzkazán: hő felhasználásával gőzt fejlesztő berendezés. Víz- és lángcsöves kivitelben készültek. Gőzmozdony: (Damflokomotive) a bányák külszínén csillevontatásra használt gőzgép. Készült keskeny és normál nyomtávval.

Gőzsugár szivattyú: (Injector, Dampfstrahlpumpe) oly viemelő, mely a beáramló gőz által előidézett légürestér segélyével eszközli a víz felemelkedését Gőzsürítő: (Condensator) légmentesen zárt edény, melyben a dugattyú alól jövő fáradt gőz vízzel, vagy hideg viz által hűtött cdényfalakkal érintkezik s cseppesül. 82

Gőzszükséglet: (Dampfverbrauch) gőzgép üzemben tartására szükséges gőzmennyiség, mely áll a hasznos gőz szükségletéből és a gőzveszteségből. Gőzterjeszkedés, expansió: (Expansion) a friss gőz elzárása által megszüntetett gőznyomás után a gőz térfogatának nagyobbodása a gőzhengerben. Gőztér: (Dampfraum) a gőzkazán azon része, melyben a fejlődő gőz foglal helyet. Gőzveszteség: (Dampfverlust) a gőzvezetése, a gőzhenger falának lehűtése, és a tökéletlen tömités folytán a gőzmennyiségében beálló apadás. Gőzvezeték: a gőzkazántól a gőzgépig terjedő, gőzszállításra készített vezetékrendszer.

Gőzzuzó: (Dampfpochwerk) gőzgép által üzemben tartott zuzómű. Grabócső: a Graboplast gyár által antisztatikus műanyagból is gyártott, 5, 10, 15. 20, 25 m hosszú, Ø 600 –800 mm – es, felfüggeszthető hajlékony légcső. Dudari szabadalom.

Grafit: (Graphit) ismeretlen rendszerben jegődő fekete szürke igen lágy ásvány, mely a gyémánt dimorfalakja. Grafosztatika: (Graphostatik) rajzoló eljárás az erőrendszer egyensúlyának, az idomok súlypontjának meghatározására, a tartókra vonatkozó feladatoknak szerkesztés útján való megoldására. Gracz: kapa. Felsőbánya. Granc: (Kranz) aknakoszorú fából, Pécs vid. Graner: esztergomvidéki, osztrák származású bányász, szeretett vándorolni, ha nagyobb kereseti lehetőséget látott. Gránik: (Krahn) kézi daru, csévélő.Pécs vid.

Granitit: (Granitit) a gránit egyik válfaja, melyben fekete csillám van. Granitporfir: (Granitporphir) az igen finom apró szemű gránit, melyben orthoklas jegőczök vannak porfirosan kiválva. Gránát: (Granat) szabályos rendszerben jegődő, üveg, vagy zsírfényű több színben ismeretes mésztimszilikát, melyben ha a meszet más fém helyettesíti előállnak válfajai: Aimandin, Grossular, Pyrop, Kolofonit, Karbunkulus stb. Gránit: (Granit) főleg orthoklas és csak ritkán plagioklas, kvarcz, és csillámból álló összetett kristályos kőzet. Grundstreka: 1. Alapfolyosó a Tatavidéki bányáknál. 2. Gurító Mizserfa.

Gulka: kisebb nagyobb kemény kőzet darab, mely a lágyabb anyakőzetbe van ágyazva. Recsk. Gumiheveder: a szállítószalag személy és termelvényszállító része, mely pamutszálas, majd műanyag szálas, később acélszál betéttel is készült. 83

Gumihevederes szállítóberendezés: a folyamatos szállítóberendezések egyik fajtája, a személy és a termelvényszállítás a gumihevederen történik. A termelvényszállítás leghatékonyabb eszköze. Gumihevederes személyszállítás: a gumiheveder mindkét ágán kéthatású, ha csak egy ágán engedélyezett a személyszállítás, egyhatású. Az 1980 – as évek közepétől lejtős pályán személyszállításra csak acélbetétes hevedert lehetett alkalmazni. Gumiszalag: l. Gumihevederes szállítóberendezés

Gurító: (Schutt, Rolle, Sturz, Rollloch, Rollschacht, zuhintó Selmecz, gunstreka,) minden olyan aknaszerű bányamű, mely cgy magasabb szintben fekvő folyosót egy mélyebben fekvővel köt ösze és arra szolgál, hogy rajta a bányaterményeket ledönteni lehessen, gyakran pedig légvezetésre is. 2. Az alsóbb és a felsőbb szinti vágatok egymással, esetleg a külszínnel is összekötő, nagy dőlésű (30° felett), általában alulról felfelé hajtott bányatérség. Rendeltetése:különféle szállítmányok lebocsátása gravitációs úton, továbbá szellőztetés, közlekedés. Gurító széntároló része: a sut, Kazár.

Gurnya: lehulló pereg és vaskő vegyesen. Toroczkó.

GY.

Gyakoriság: (Krequenz) a váltakozó áramú gépeknél a perezenkénti áramváltozás számának fele. 2. Valamely eredmény számokban kifejezett hányadosa, pl. termelési, baleseti, meghibásodási. Gyakorló táró: a bányamentők számára készített speciális táró. Több előírásnak kell megfelelnie (szellőztethetőség, gurító, több kijárat, stb.) Gyalulás: (legyalulás, lehántolás) a szénhomlok, a szén megbontása és jövesztése sajátos fejtőgép, un. széngyalu segítségével. Gyantázás: a gépi berendezések lapos szíjjal történő hajtásánál a szíj munkafelületének fenyőgyantaporral történő meghintése a szíj megcsúszásának megakadályozása céljából.

Gyám: (Bergfeste, Feste, Bodendicke, Bergfestung, Festung, Kamm) a beomlás ellen visszahagyott telep, vagy telérrészek, vagy ezek helyére épített falak. Tartótám. ácsolatfa. Gyámfa: a bányamű kiácsolására alkalmazott vastagabb fadarab, melyre a nyomás hosszának irányában hat, tehát visszaható szilárdságra van igénybe véve s állhat függőlegesen vagy ferdén. Gyámlyuk: (Bühnloch, pilnok, srámlyuk Torda) az ácsolatfa végének, megfelelő méretekkel a kőzetben vájt kis üreg, melybe az elhelyezhető. l. Pi lyuk.

84

Gyámolító: (Spur, Stehzapfen) álló a csap, ha a teher nyomásának iránya összeesik a csap középvonalával, tehát ennek végét szorítja a csapágyhoz. Gyámpillér: (Stützpfeiler) 1. Védőpillér valamely akna, táró vagy folyosó oldalán visszahagyott ásványtömeg, mely azt a beomlás ellen biztosítja. 2. A bányaterület kijelölt része, amelyben a kiaknázás az élet- és vagyonbiztonság, létesítményvédelem, vagy természetvédelem érdekében korlátozott, illetve tiltott.

Gyámrés: (Anfall, Eintrag) oly esetben, ha az ácsolat mindkét vége a kőzetbe elhelyezhető, hogy a gyámlyukba már elhelyezett támfát a kellő helyre lehessen tenni szabad végének megfelelően a kőzet leréselendő. Gyámrúd: (stanga, pillosstanga pajszer) jól megtermett szerszám, a meghibásodott gyámokat feszítették ki vele, vagy a kisiklott csilléket emelték vissza a sínre, többek között kemény kézi munkával. Acélból készült. l. Emelőrúd.

Gyeng: zuzó ércz. Felsőbánya, Kapnikbánya. Gyengverő: az a munkás, a ki a darabos ércet apróra tördeli, hogy azt a zúzóba lehessen vinni. Felsőbánya, Kapnikbánya. Gyenghordó láda: egy-egy deszkából álló oldalakkal bíró szekér, melyben az érczet a zuzóhoz szállítják. Felsőbánya. Gyepvasérc vagy mocsárvasérc: (Limonit) likacsos, szivacsos külsejű, tömötten földes limonit, mely mocsaras, tőzeges helyeken folyvást képződik. Sohasem tiszta, hanem mindig idegen testeket, homokot, agyagot, görgetegeket, szerves anyagokat stb. zár körül, gyakran pedig növényi lenyomatokat is találni benne. Jelentékeny a kovasav- és foszforsav-tartalma, rendesen több vizet tartalmaz mint egyéblimonit. A bányajogban u. n. K. adományoztatnak oly fenntartott ásványokra, melyek fövenytorlatokban, folyammedrekben, különösen görgetegekben, torlaszhegyekben vagy elhagyott gorcokban léteznek, valamint szemes vasércre és gyepi vaskőre. A gyepvasérc névtől kapta a Limonit a tudományos nevét: limonit (leimon gör. a. m. gyep.) l. limonit

Gyertyatartó: szolga Torda. Gyémánt: (Diamant) külömboző szinű, a szabályos rendszerben jegődő, jellemző gyémántfényű elem, mely az összes anyagok közt a legkeményebb. Gyémántfúró: (Diamantbohrer) fekete gyémánt darabokkal felszerelt földfuró, mely ugy van szerkesztve, hogy az aczélfuró végére erősített gyémántok a fúrólyuk fenekét egyenletesen vájják, de ha magfurók, akkor az üreges fúrónak csak a széle van gyémántokkal felszerelve. Gyinga: a szarukőhöz hasonló, de nem oly szilárd kvarczit. Vercspatak. Gyorsító: (Beschleunigend) a módosítás, ha ugyanazon idő alatt a hajtott görönd többet fordul, mint a hajtó. Gyorsjáratú szivattyú: (Expresspumpe) az olyan, melynél a perczenkénti járatok száma igen nagy, 200 sőt azon fölül is.

85

Gyorsmérés: (Tachymetrie) egy álláspontból az irány és magasság szög meghatározásával, s optikai távolság méréssel az elszórt részletpontok oly pontos felvétele, mely más mérésmóddal oly gyorsan, pontosan és olcsón nem volna elérhető. Gyöngykő: l. Perlit. Gyutacs, kapszli: (Kapszel Pécs vid.) robbantógyutacs érzékeny robbanóanyaggal töltött fémkupak, deflagráns robbanóanyagok indítására. Gyutacsfogó: a gyújtózsinór és a gyutacs összeszerelésére készült speciális fogó. Gyutacsos láda: a robbantógyutacsok szállítására készített faláda.

Gyújtó kupak: (Zündkapsel, Sprengkapsel) hevesen robbanó anyaggal töltött kis rézhüvely, melybe a gyújtó zsinór elhelyeztetve azzal a robbantó gyújtó töltésbe lesz téve. Gyujtópatron: Kapszli (Kapszel) a robbantásnál az indítógyutacs Pécs vid.

Gyújtószerek: (Zünder, Zündmittel, Feuerzeug) a robbantó anyagokkal megtöltött fúrólyuk elsütésére szolgáló eszközök, mint a gyujtó csövecske, gyu8jtó nád, üreges gyujtó, gyujtó szál, kénfonál, gyujtó kupak, villám szikra. Gyújtóeszköz: gyufa, öngyújtó, vagy nyílt láng (szikra) előállítására szolgáló egyéb eszköz.

Gyújtó töltés: (Zündpatron) azon, rendesen fél töltés, melybe a lurólyuk elsütésekor a gyujtó kupak van elhelyezve. Gyújtózsinór: (Zündschmur, cinder Pécs vid.) 1. Könnyen égő anyaggal itatott zsineg, melynek vége a gyújtó kupakba van téve, szabad vége pedig meggyújtandó. 2. Tűzvezető selyemszál-lélekkel ellátott lőportöltésű, többnyire vízálló burkolatú zsinór, lőportöltet, vagy robbantógyutacs begyújtásá-ra, indítására.

Gyűrődés: l. Ránczolódás. Gyűrűs armatúra: (Ringanker) az egyenáramú motor armatúrája, ha annak magja sajtolt vékony vaspléh gyűrűkből van összeállítva. l. Hengeres armatúra.

H. Habgenerátor: Belsol B, majd EVAM könnyűhabbal működő, légzárást (gátak) biztosító berendezés., mely működhet sűrített levegővel, és elektromos árammal is.

Habzó: a rakodó talpa. Désakna, rakodó Torda. Hagyatékok: (Abstämme) a régi bányászok által érintetlenül visszahagyott telérrészek. 86

Hajlékony: (Biegsam, Gelenkig) az ásvány, ha könnyen meghajlítható és vissza nem ugrik, s e mellett nehezen szakad. Hajlító szilárdság: (Relative Festigkeit) az erők forgató hatása, valamely tartó metsző szelvényének síkjában fekvő oly tengely körül, mely a szelvény súlypontján megy keresztül. Hajna: hányó. Rudobánya. Hajnali műszak: (Frühschicht) mely a kora hajnali órákban kezdődik. Hajtás: vágat, folyosó. Kopnikbánya, Zalatna. Hajtórúd: (Bleilstange, Kurbelstange, Lenkstange, Treibstange) a forgató mű része, mely a dugattyúrúd mozgását a forgatóval közli. Hakkolja a fát: a bányász, amikor a fabiztosítású fejtésnél az omlasztáskor éket vág a támfába, hogy az kirabolható legyen, vagy az omlás könnyebben összenyomja. Dudar.

Haladék: l. Szünetelési engedély. Halda: meddőhányó.

Halmozott kutatási engedélyről: (Comulirte Schurfbewilligung) van szó olyan esetben, mikor ugyanazon területre, ugyanazon kutatónak több kutatási engedélye van. Haloxylin: (Haloxylin) 75% salétrom, 8,5% faszén, 15% fűrészpor, 1,5% ferricyánkáliból álló robbanóanyag. Halyt: l. Kősó. Hämatit: vörösvasércz. Hamoló, hamolófa: fékfa Mizserfa.

Hamukoppantó a bányamécsen: spádé Nagybánya vid. Handborstangli: (Handbohrstange) kézi fúrórúd. Hangethébli: (Hangendhebel) ujjoncbeugrató, nem létező szerszám kölcsönkérése más csapattól. Pécs vid.

Hengéj: a bandi két kötője, melynek segélyével azt a vállán a bányász átköti. Toroczkó. Hangosbeszélő: (”mézga”) többcsatornás, egymástól független hírközlő-berendezés, a bányaüzem körleteit, fontosabb munkahelyeit a diszpécserközponttal összekötő hangostelefon. Hangostelefon: (Mézga) Általában a tömegtermelő munkahelyekre telepített, nem telefon alakú, a beszédet hangszóró által közvetitett, egyszerre több ember által is hallható hírközlő berendezés, melynek központja a diszpécsernél van. Több csatornán működik. Hangot, hánget: szén feletti fedő kőzet. Pécs vid. Sajóvölgy Mizserfa.

Hant: csille. Toroczkó. 87

Hantvezér: vezérszeg a csillén. Toroczkó. Hantút: olyan vágat, melyben csak csillével lehet járni. Toroczkó. Harangalakú fejtés: (Glockenbau) régebben alkalmazott fejtési eljárás, mely úgy alkalmaztatott, hogy az aknából lefelé haladva egy folyton bővülő űr képződött, de mivel ezen eljárás igen veszélyes, és sok a fejtési veszteség, ma már nem alkalmazzák. Harangalakú fúró: (Glockenbohrer) haranghoz hasonló, de fölül nyitott utófúró a földfúrásnál. Harapós véna: ha az éléi igen szilárd, kvarcos. Verespatak. Harántvágat: az olyan közel szintes vágat, melyet a telep csapásirányára közel merőlegesen hajtottak.

Harmadkor: (Tertiäre, Periode) a kenozoi kor régibb korszaka. Harmadkori képződmény: (Tertiär System) a kenozoi rétegcsoport alsóbb települése, mely az eocén, oligocén, miocén és pliocén, vagy a két előbbi együtt eogén, a két utóbbi neogén szakaszokat foglalja magában. Harmadrendű piramis: (Tritopyramide) az összealakult piramisok közül az, melynél az első rendű piramis lapnak megfelelő él nem a lap közepére esik. Harmadvezető aknász: stág, stajger, Mizserfa. Hasper: fékkel ellátott kézi darú Mizserfa.

Hasonalakuság: (Isomorphismus) esete forog fenn, ha a hasonló szabályos belső formának, hasonló szabályos külső forma felel meg, vagyis hasonló vegyi összetétel mellett az ásványok ugyanazon rendszerben jegödtek. Hasonélü csúcsok: (Gleichkantige Ecken) az ásvány jegőczön azok, melyekben hasonló élek futnak össze. Hasonló élek: (Gleiche Kanten) az ásvány jegőcz ugyanazon fekvésű és élszögű élei Hasonlólapú élek: (Gleichflachtige Kanten) az ásvány kristályon azok, melyeket egynemű lapok alkotnak. Használhatóság: l. Műrevalóság. Hasznos gőzszükséglet: (Nutzbahre Dampfverbrauch) valamely gőzgép által tényleges munkára fordított gőzmennyiség. Hasznos lóerő: (Nützliche Pferdekraft) a gép indikált erejének azon része, melyet nyerünk, ha az indikált lóerők számát a gép jósági tényezőjével szorozzuk. Határcölöp: l. Határjel. Határ fölmérés: (Gränzvermessung) a bányatelek határainak fölmérésére vonatkozó összes bányamérnöki munkálat.

88

Határjel, határkő, határkaró, határcölöp: (Grenzzeichen, Markung, Bydmark, Grenzpflock, Markpfahl, Gränzstein) a bányatelek határainak a külszínen való megjelölésére szolgáló kő, faoszlopok, czölöpök. Határjelölés: l. Elhatárkövezés. Határköz: (Überschar, Oberschar) a bányatelkek között vagy mellett adományozott oly kisebb terület, melyre egy törvényes bányamérték nem fektethető. Határkövezés: l. Elhatárkövezés. Határkő: l. Határjel. Határkaró: l. Határjel. Határmegújítás: (Erneuerung der Gränze) a bányatelek felismerhetlenné vált határpontjainak újbóli kitűzése. Határos mélység: (Schwebende Teufe) a mélység irányában határolt bányatelek legnagyobb mélysége. Határozat: (Beschluss, Bestimmung) a bányahatóságnak a dolog érdemében hozott végzése. Határszög: az a szög, amelyet a bányaüreg széle és a külszín már nem mozgó pontjai között húzott egyenes a vízszintessel bezár, egy – a fejtés határvonalára merőlegesen felvett – síkmetszetben vizsgálva. Hatástávolság: a fejtési üreg szélétől az ép kőzetek irányában számítva az a távolság, ameddig a kőzetmozgások kiterjednek.

Hatoldalú oszlop: (Ditrigonels Prysma) 6 egynemű, a főtengellyel parallel lap által képezett jegőcz alak, melynek keresztmetszete nem szabályos hatszög, de ditrigon. Hatoldalú trapezoeder: (Hexagonale Trapezoeder) a hatszöges rendszerbe tartozó 12 egyenlő szárú trapezoid által zárt jegőcz alak. Hatos: (Hexaeder) l. Kocka. Hatszornégy húszonnégyes: (Tetrakishexaeder) a szabályos rendszerbe tartozó 24 különoldalú háromszög által zárt kristály alak. Hatszöges oszlop: (Hexagonales Prisma) a hatszöges rendszerbe tartozó 6 egynemű, s a főtengellyel párhuzamos lap által képezett jegőcz alak. Hatszöges rendszer: (Hexagonales System) az ásványtanban azon kristályok csoportja, melyeknek alakjainál 3 egyenlő és egy síkban fekvő mellék, ennek metszési pontján át, s ezekre merőlegesen pedig egy más hosszal bíró főtengely képzelhető. Hatszöges piramis: (Hexagonale Pyramide) a hatszöges rendszerbe tartozó 12 egyenlő szárú háromszög által zárt kristály alak. Hauerit: (Hauerit) szabályos rendszerben jegődő, gyémánt fényű vereses barna szinű manganbisulfuret. Havi szemle: a bányaüzem havonta történő ellenőrzése biztonsági szempontból. Hazai: már nem használt rovásfa, aprófa, gyújtós. 89

Hämatit: l. Vörösvasérc. Hágcsó: rögzíthető egyágú létra, melyen a bányába le,- és kiszálltak. Hágó: talpba vésett lépcső.

Hám: (Knecht, Sattel) 1. Erős szíjjakból készült ülőhely, mely a kötélre erősítve oly helyen, ahol szállítókas nincs, az aknába való beszállásra szolgál Selmecbánya. 2. Az igásló szerszáma. A szügyet és a törzset övező, az istrángot tartó része.

Háp: finom por. Záratna. Hányó: (Halde, Halté, Gorcz, Hajna, Rudobánya Hold Toroczkó.) a bányából kikerülő felhalmazott meddő. Hányó állvány: (Sturzbühne) gerendákból összeállított hid, melyen a csillék kiüríthetők. Hányótér: (Haldensturz, Sturzplatz) a bányához tartozó külszini terütet, a hol a kiszállított meddő felhalmozható. Háromalakúság: (Trimorphismus) némely ásvány tulajdonsága, hogy három jegőcz formában kristályosodik. Háromfázisú áram: három azonos frekvenciájú, de 120º-os fáziskülönbséggel összekapcsolt váltakozó áram (rendszer).

Háromhajlású piramis: (Triklinische Pyramide) a háromhajlású rendszerbe tartozó 8 különoldalú háromszög által zárt kristály alak, melynek lapjai négyfélék. Háromhajlású rendszert: (Triklinisches System) képeznek az ásványtanban azon jegőcz alakok, melyeknél 3, külömböző hosszú és egymást ferdén metsző tengely képzelhető. Háromlábú állvány: (Dreifussvorrichtung) a műszerek felállítására a legszilárdabb, legmerevebb alzat. Háromszínűség: (Trichroismus) a két optikai tengelyét ásvány kristályoknál észlelhető fénytani jelenség, mely szerint azok a három rugalmi tengely irányában különbűző szint mutatnak. Háromszornyolchuszonnégyes: (Triakisnetaeder) a szabályos rendszerbe tartozó 24 egyenlőszárú háromszög által zárt jegőcz alak. Háromszögelés: (Triangulirung) valamely nagyobb területnek háromszögek segélyével való felmérése. Háromszögháló: (Dreiecksnetz) a háromszögeléssel felmérendő területen elrendezett háromszögek összesen. Háromszögtizenkettős: (Trigondodocaeder) a szabályos rendszerbe tartozó 12 egyenlő szárú háromszög által zárt jegőcz alak. Hátmosás a fürdőben: puklizás.

Hátra maradt mágnesség: (Remanenter Magnetismus) igen csekély mágnesség, melyet minden vas, akár a föld mágnesség behatása következtében, akár megmágnesezés után, mint abban visszamaradottat mutat. 90

Hegyes fogú véna: l. Harapós véna, Verespatak. Hegyes piramis: (Spitzte Pyramide) az, melynek főtengelye a melléktengelyekhez képest aránytalan hosszú. Hegyes véső: a kemény kőzetek vésésére készített véső. Lehet kézi és gépi.

Hegyezve: (Zugespitzt) van a jegőcz csúcsa, ha az eredeti csúcs helyén tompább csúcs fejlődött. Hegyitám: lejtőspányán végeskötelű szállításnál a csilleszekrény hátuljára akasztott általában kisvasúti sínből a kellő méretre szabott, alsó végén fecskefarok alakra kiképzett szerkezet, mely kötélszakadás esetén meggátolja a csille visszafutását a sínen (macska).

Hegyzárlat: (Feldsperre) a bányajog szerint az az eset, mikor valaki bányaművelési czélzat nélkül zártkutatmányokkal föd valamely területet. Hellhofit: (Hellhofit) egy rész dinitrobensol és másfél, vagy harmadfél rész salétromsavból álló robbantó anyag. Helyreigazítani: (Rectificiren) a műszert, vagyis annak alkotórészeit az elméletnek megfelelő helyzetbe hozni. Hemítropiák: (Hemitropien) az oly ikerkristályok, melyek az ikertengelynek azon irányában, melyben egymást érintik, sokkal rövidebbek, mint ellenkező irányban, s úgy néznek ki, mintha egy egyén két fele volna az ikersíkban elfordulva. Henga, csigasor: 1. A fürdőépületben, a bányászok tiszta és munkásruháinak mennyezet alatti tárolására készített, akasztókkal ellátott szerkezet. 2. Lánccsigás ruhafogas a munkásfürdőkben.

Hengeres armatúra: (Trommelanker) 1. Az elektromos gép armatúrája azon esetben, ha annak magja vékony, sajtolt vaspléh korongokból van összeállítva és az armatúra henger alakú. 2. A forgó villamos gépnek a feszültséget indukáló része.

Hengerítő (Rollende Förderung) gördítő szállítás: a bányatermények továbbításának módja, mely kerekeken mozgó szállítóeszközök segélyével történik, mint targoncza, csille, kocsiszállítás. Hengéj: a bandi két kötője, melynek segélyével azt a vállán a bányász átköti. Toroczkó. Hever, hevér: vájárképesítésű idősebb bányász, vájár Mizserfa, Selmecz. Hessit: (Hessit) fémfényű, ólomszürke kissé nyújtható tellúr ezüst. Heted: (Siebente, Siebentel) régi jog szerint az altárnást megillető fizetmény, melyet az altáróra szoruló bányák teljesítettek és pedig az urbura levonása után a nyert ásványmennyiség hetede volt átadandó. Hébli: (Hebel) emelő. l. Fogasrudas emelő. Pécs vid. HFK: Heinrich – Fröhlich – Küpfel aknamélyítő vállalat. Az államosítás után a BAV. Bányászati Aknamélyítő Vállalat. Hiány, hiányzás: igazolatlanul távolmaradás a műszakról. 91

Hidraulika szivattyú: a hidraulikus nyomás előállítására készített gép, víz, emulzió, vagy hidraulikaolaj továbbítása céljából. Lehet dugattyús, fogaskerekes, szárnylapátos, bolygódugattyús. Nyomása típustól, szerkezettől függően 5 -500 bar között lehetséges. Hidraulika tömlő. a hidraulika folyadéknak a szivattyútól a felhasználási helyhez történő vezetésére készült hajlékony tömlővezeték, egy vagy kétbetétes acél, vagy műanyagbetéttel. Hidraulikus csilletovábbító: az olyan gépi csilletovábbító berendezés, melynek tolóerejét a magasnyomású hidraulikaolaj adja. Hidraulikus tám: könnyűfémből készült, változtatható hosszúságú, hidraulikus úton feszíthető biztosító szerkezet. Hidrogén: (H2) színtelen éghető gáz, mely a szervezetre közömbös. A levegővel keveredve 4,1% -nál robbanóképes.

Héjas: (Schalig) a jegőcz kiképződése, mikor az tulajdonképpen az egymást burkoló kristály héjjak egész sorozatából Hiányos fölkérés: (Blinde Muthung) az, mely a törvényes formáknak meg nem felel. Hiányos kiképződése: (Unvollständige Ausbildung) van az ásvány jegőcznek, ha annak csak egy része fejlődött ki, vagy ha az egyszerű alak valamely lapja hiányzik, vagy ha a benőtt kristály alsó és felső végén másféle lapok vannak kifejlődve. Hibakiegyenlítés: (Ausgleichung von Fehlern) a hibahatáron alul a mérésbe becsúszott hibák szétosztása a mérés adatai között. Hibaszámítás: (Rechnung des Fehlers) a bányamérnöki felmérések alkalmával fölmerült elkerülhetetlen mérési hibák kiküszöbölése, hogy a mérés a valóságot a lehető legjobban megközelítse. Hidrotion: l. Kénhidrogéngáz. Hidrothermikus átalakulások: (Hydrothermische Umbildungen) az izzó eruptív anyagokkal túlhevített viz által a mellékkőzeten előidézett változások. Hígítani: (Auflösen) a zagyot, vagyis a zagylóba vizet bocsátani, hogy a zuzott liszt, mint egyenletes zagy jusson a szérre. Híppurit mészkő: (Hippuritenkalk) üledékes kőzet, mely főrészben a Hippurit kagyló maradványai által képeztetik. Hiób pala: zöld pala, mely kobalt érczet nem tartalmaz. Dobsína. Hírközlés: a bányában hírközlő rendszert kell üzemben tartani. A hírközlő rendszerbe be kell kapcsolni az ABBSz- ben meghatározott bányatérségeket, helységeket. Hírközlő rendszer: hírközlő készülékek, berendezések olyan összefüggő rendszere, amely ezek között két- vagy több oldalú beszédkapcsolatot tesz lehetővé. Hírközlő rendszer hálózati táppontja: a hírközlő rendszert energiával ellátó villamos hálózat vagy a független energiaforrás és hírközlő rendszer csatlakozási pontja.

Hivatalház: igazgatósági épület. Diósgyőr. Holcfedrung: (Holczförderung) faszállítás. 92

Hokmány, Hotmány, Hutman: felvigyázó. Toroczkó. Hold: a bánya nyílása előtti tér, továbbá a hányó. Toroczkó. Homlok: a kifejtésre váró szemmel látható ásványfal.

Homlokcsap: (Stirnzapfen) a hordozó végcsap. Homlokkapocs: a meredekdőlésű csilleszállításnál a kötéllakat köteléhez rögzített kapcsos lánc a csille homlokára téve, megakadályozza a csille hanyatt borulását.

Homlokkerék: (Stirnrad) a fogaskerék, ha párhuzamos fekvésű göröndöket kapcsol. Homlokkidőlés: az a eset, amikor a homlokból nem várjuk az ásvány lejövetelét.

Homokkő: (Sandstein) lényegesen kisebb, nagyobb szemű homokból álló törmelékkőzet, mely valami ásványos kötőanyag által van összetartva. Homokköves: (Sandstcinig) a törmelékkőzet szövezete, ha az igen apró szemekből van összetapadva. Homokpuska: a robbantólyukban a homokfojtás elhelyezésére szolgáló sűrített levegős szerkezet.

Hont: csille. Torda, Felsőbánya. Hontfutó: csillér. Felsőbánya, Kapnikbánya. Hordágy: fekvő betegek, sebesültek kézi szállítására valóegyszerű alkalmatosság. A bányában olyan hordágy alkalmazható, hogy az aknaszállító kasban, bödönben, és menekülő létrán elhelyezhetők legyenek.

Hordás: (Tragende Förderung) a bányában való szállítás módja, mely kézben, vagy háton történik, de nagyobb távolságra csak a legszükségesebb esetben nyer alkalmazást. Hordozó csap: (Tragender Zapfen) a forgó csapok neme, melynél a terhelés nyomása a csap középvonalára merőleges, tehát a csap hengerpalástját szorítja a csapágyhoz. Horgany: horog. Toroczkó. Horgonycső: 2 – 3 m hosszú hosszában hasított, acéllemezből préselt cső, melyet az előre elkészített lukba helyeznek, ráhúzzák az acél alátétet, és a cső végét géppel visszape- remezik, hogy feszes legyen. Talpduzzadáshoz használták, nem önálló biztosításként.

Horizont: l. déllő. Horog: horgany, Toroczkó. Horpa: kőzetsüllyedés. Horpadás: (Pinge, Binge) tölcsérforma mélyedés, mely a földszinen régi akna beomlása folytán keletkezett. 93

Horzsakő: (Bimsstein) az olsidián szürke, vagy sárgásszinű módosulata, melynek hólyagos szövezete úgy képződött, hogy a lágy anyagon gázok törtek át. Hosszhatár: (Längemasz) igy nevezik a kishatárt, ha annak birtokosa saját bányáját a végtelen hosszúság irányában ez utóbbiról való lemondással biztosítva legfeljebb 30 öl meghatározott telekhosszal megelégszik. Hossz-, zsinórszakmány: (Fussgedinge, Schnurgedinge) feltárási és fejtési munkálatoknál alkalmazott szakmánynem, mely a kiszabott méretekben előrehajtott vájat hossza szerint fizettetik. Hosszúvágás: a sópad hosszabbik oldalának kiréselése. Torda. Hotmány: hutman. Hólyagos: (Blasig Schlackenartig, Blasig, Balsenartig) az eruptív kőzet szövezete, ha az forró állapotból megmerevedve a felszálló gázoktól kerekded üregeket nyert. Höndörgő: borító, csilleürítő. Diósgyőr Hőegység, kalória: (Calorie, Wármeeinheit) 1. Meleg menynyiség, mely egy kgr. viz hőmérsékét egy C° al emeli. 2. Az a hőmennyiség, mely egy kgr. 14,5 C° -ú víz hőmérsékét 15,5 C° -ra emeli.

Hőhatás: (Wärmeeffekt) valamely tüzelőanyag tökéletes elégése alkalmával fejlődő hőmennyiség a súlyegységre vonatkoztatva. Hőmérsék: (Temperatur) a bányában függ annak mélységétől, a vágatok méreteitől, a kőzetek nyomásától, avégbemenő vegyi bomlásoktól és a szellőztetéstől. Hővédő öltözet: 30Cº -nál magasabb nedves hőmérsékletű környezetben a külső hőhatás ellen védelmet nyújtó, nem gyúlékony védőruházat. Hund: facsille, kiscsille, kutya.

Hurka: faláda az aranyos föveny mosására. Olápián. Huroni rétegcsoport: (Huronisches System) az őskori képződmények legfelső rétegei. Hutmann: biztonsági megbízott Mizserfa. Hutmány: felvigyázó. Felsőbánya. Huzatkönyv: (Zugbuch) huzagolásáról vezetett mérési jegyzőkönyv. Húzólakat: l. kötéllakat, (kupli).

Húzó szilárdság: l. Nyújtó szilárdság. Hűségjutalom: a bányászatban a keresettől és az évek számától függő egyszeri pénzbeli juttatás, melyet a bányásznap előtt fizetnek ki. 94

Hypersthen: (Hypersthen, Hornblende) a rombos rendszerben jegődő, gyöngyfényű, sötét barnászöld színű, törékeny két optikai tengelyű magnesiumvasbisilikat. Hysteresis: l. Átmágnesező munka.

I. Iberhang: szénréteg Mizserfa. Ibersikta: túlóra, túlműszak.

Ideiglenes ácsolat: (Verlorene Zimmeiung, Profiterus, Pécs vid, ) 1. A rendes, végleges ácsolat elkészültéig szükséges ácsolat, mely főleg aknamély itéseknél szükséges. 2. A végleges ácsolat elkészültéig szükséges ácsolat. Ideiglenes középtám: Mitl. Ideiglenes láb (előbiztosításkor): zachni.

Idősebb jogosult: (Alter im Felde) ugyanazon bányatelekre két felkérő közül régi jog szerint az, a ki előbb találta fel az ásványt, s korábban nyújtotta be a felkérvényt. Időszak: (Periode) 1. Azon időtartam, mely alatt pozitív, vagy negatív irányban az elektromotoros erő a zérus pont átszelése után ismét eléri eredeti értékét. A váltakozó áram rezgésszáma. 2. Időtartam. 3. Valamely jelenség szabályosan megismétlődő szakasza.

Időztetni: (Erlängen) 1. A felkérést régi jog szerint annyi, mint azt érvénye lejárta előtt megújítani. 2. A robbantás alkalmával a gyutacsok sorrendjét, hogy azok a legkedvezőbb feszítő erőt fejthessék ki. Igazgatósági épület: hivatalház Diósgyőr.

Igazító csavar: (Correctionsschraube, Rectisficirschraube, Richtschraube, Stellschraube) a mérő műszereken a libella tengelyének megigazítására, s a műszer pontos felállítására szolgáló csavarok; a föld fúrásnál a fúró fejen levő hosszú csavar, mely szűkebb határok között a furó lyuk mélyebbedésével lehetővé teszi a rudazat meghoszszabítását. Igazító lánc: (Stellkette) a kanadai fúrásnál a forgatóhoz erősített láncz, melynek meghosszabbításával a fu- rórudazat furás közben lejjebb ereszthető. Ikerakna: (Zwillingschächte) két közvetlenül egymás mellett vagy egymáshoz igen közel telepített akna (50 – 100 m), a központos aknaszállítással és a szellőztetéssel kapcsolatos bányaművelési feladatok ellátására készül. Ikerfront: 1. Azonos pásztában művelt, az alsótelepben (II. telep) kihajtott szállítóvágattal, fronthomlokkal, és légvágattal. A felsőtelepben a légvágat és a fronthomlok, majd az alsótelepből gurítót 95

hajtanak a felsőtelepben, és onnan a szállítóvágatot. Majd a gurítótól hazafelé a szállítóvágatot hajtják a következő gurítóig olyan osztásban, amilyen hosszú a felsőtelepi kihordó rendszer. Ezt ismétlik a pászta lefogyásáig. Az alsótelepi front a felsőtelepit csak bizonyos távolságban követi. 2. Ugyanabban a telepben, közös kihordórendszerre szállító két front.

Ikerkristály: (Zwillingskrystal) egy ásványfajhoz tartozó, s bizonyos törvény szerint összenőtt két kristályhoz, melyek egy egészet látszanak képezni. Ikerlapok, ikersík: (Zwillingsebene) a nem egy közös tengelyű ikreknél azon kristáiy lapok, melyeken a két kristály egyén elfor-dúlása képzelhető. Ikersík: l. Ikerlapok. Ikertengely: (Zwillingsaxe) a nem egy közös tengelyű ikreknél képzelhető egyenes, mely körül az ásványjegőcz bizonyos szög alatt elfordultak. Ikraköves, borsóköves: (Oolitisch) a kőzet szövete, ha az csupa apró gömbös elemekből áll, mi főleg mészköveknél gyakori. Illetményszén: l. deputált szén. Iparvasút: a bányaüzem tulajdonában lévő vasúthálózat, mely lehet normál, illetve keskenynyomtávú vasút. Rizni. Ipari röngtenberendezés: különféle szilárd testek (acélszerkezetek, acélbetétes gumiheveder) vizsgálatára készült röntgen berendezés. Ipari TV: zártrendszerű kábelen történő termelési folyamatellenőrzésre használt berendezés. Iparos: a bányaüzemben foglalkoztatott szakmunkások gyűjtőneve.

Inas: 1. Bányászgyerek, ki a műnél foglalkozik. Diósgyőr. 2. Tanuló, aki a bányaüzemben tölti a gyakorlati idejét.

Inclave: l. Önálló zárt bányatelek. Index vonal: (Indexlinie) a szögmérő műszerek beosztási körinek kezdő és középpontján átmenő egyenes. Indikált lóerő: (Inducirte Pferdekraft) a gép méreteinek és berendezésének elméletileg megfelelő munkaképessége. Impregnacio, behintés: (Impregnation) a kőzetben többnyire a telérek közelében található olyan érczes előfordulás, mely abban mintegy elhintve található, s pedig többnyire apró szemekben. Indukczió: l. Áramgerjesztés. Irány: a bányavágat térképen tervezett iránya. Irányadás: a térképen tervezett irány a bányában egy mérési ponthoz viszonyított kijelölése. Irányba állít: bezenklíz. 96

Iránycső: (Bohrtäucher, Senkröhre) a fúró akna közepén fölállított 1—3 m vascső, mely arra szolgál, hogy a fúrólyuk függőlegesen legyen megkezdve. Irányozni: l. Megirányozni. Irányt beinteni: zenkliz, Mizserfa. Irány előbbre vitele: a bányavágat kihajtásának az iránypontok műszerrel történő követése.

Irányzat, irányzósugár: (Visur) két határozott pontot magában foglaló látó sugár. Irányzó kereszt: (Abschkreutz) a mérő műszer látócsövében a szemlencse mögött elhelyezett egymásra merőleges két pókszál, melyek metszési pontja a látócső irányzó tengelyébe esik. Irányzó tengely: (Visiraxe) a mérő műszer látócső lencséinek középpontjain keresztül haladó látósugár, vagy e helyen képzelt egyenes. Irányzó sík: (Visirebene) több ugyanazon síkban fekvő irányzat által meghatározott sík. Irányzó sugár: l. Irányzat. Irásércz: I. Sylvanit. Irídium: (Iridium) fehér színű, s csak másodlagos fekvőhelyén ismeretes ritka nemesfém. Ismert legmagasabb árvízszint: folyónak vagy pataknak a vízügyi hatóság által ilyenként megállapított vízszintje.

Isparász, isparác: a lajtorjákat rögzítő támasztékok. Toroczkó. Istaj: istály, táró. Toroczkó. Istálló: a bányában a bányalovak pihenésére kialakított bányatérség.

Istoly: táró. Felsőbánya, Kapnikbánya. Istráng: vonókötél. Iszap, Sajám Nagybánya vid., Salyám Kapnikbánya, Saram Nagybánya vid. Slám Rozsnyó : 1. Hidraulikus úton elhelyezett iszaptömedék. 2. Mély fúrólyukból hidraulikusan kiszállított finom kőzettörmelék. Iszapgát: a bányába a bányaüreg kitöltése céljából lejuttatott tömedékiszap benntartása fából készült gátszerkezet.

Iszapfogó: (Schmundkasten) fából készült szekrény, mely a vizvezető árok talpának szintje alatt ugy van elhelyezve, hogy a szérekről jövő viz fölötte elfolyhat, miközben az iszap egy része e szekrényben leülepedik. Iszapolás, iszaptömedékelés: víz és homok, vagy pernye keverékének (zagy) felhagyott bányatérségekbe való juttatása. Régebben főleg fejtési üregek kitöltésére alkalmazták, hogy megakadályozzák a fedő kőzetek 97

és a külszín süllyedését. Napjainkban elsősorban tűzvédelmi céllal iszapolnak a bányákban. A felhagyott bányatérségekbe hidraulikusan szállított zaggyal való kitöltése.

Iszapos: (Schlammig) a törmelékkőzet szövezete, ha annak összeragadt szemcséi oly kicsinyek, hogy szabad szemmel a kőzet egészbevéve egyneműnek látszik. Iszapszalag: (Schlammtransportband) igen lassan tovamozgó végnélküli szalag, melyre a szénmosásnál visszamaradó szénpor reáülepedik, és azt a vizből ki is szállítja. Iszaptócsa: (Schlammgrube) nagyobb felületű s rendesen a földbe ásott árok, melyben a szérről lefolyó zagyból még sok értékes rész leülepedik s ezek finom zagy széreken még töményíthetők, mig a zagy többi része ebből a patakba folyik. Itakolumit: (Itakolumit) lényegesen kvarcz, földpát, steatit és csillámból álló palás üledékes kőzet, melyben, mint járulékos elegyrész arany, gyémánt és rutil ismeretes. Ítéletkönyv: (Schiedbuch) a bányaszékek által a bányamester és a bányabírák ítéleteiről vezetett könyvek, mit azonban ma a bányabírósági gyakorlat teljesen mellőz. Ivóvizes tartály: csobolyó. Izotópos érzékelő: a beépítésnek megfelelően különböző feladatokat ellátó ellenőrző berendezés. Így lehet kasszint, vízszint, túlfutás, behatolás, stb. ellenőrzési feladata.

Izotropok: (Isotropen) az olyan testek, melyek a rajtuk áthatoló fénysugarakat csak egyszer törik. Izületes csapágy. (Gelenklicher Zapfenlager) az olyan, melynél a törzs és a födél belső felülete gömböt képezve, hosszú göröndök mellett a csapágy bélés állása könnyen alkalmazkodik a tengely görönd állásához.

J. Jakli: l. Fejfa.

Jamesonit: (Bleiantimonit) a rombos rendszerben jegődő acél ólomszürke színű ólomsulfostíbit. Járadék: kis táró. Zalatna, Járás: a bányába való be- és kiszállást értjük a járás fogalmán.

Járgány: (Göpel, Gepel, Gappel, Képej, Torda. ) az olyan szállítógép, melynek kötéldobja függélyes tengely körül forog. Járgányház: (Göppelhaus, Göppdkaue) a járgány felállítására szolgáló sátor alakú épület az akna mellett, melyben a szállítás lóval történik. 98

Járgányszérű: (Göppelherd, Göppelbalm, Rennbahn) a járgány kör alakú pályája, melyen a befogott állatok szállításkor körben járnak. Járomfa: Felfa Toroczkó l. Süvegfa. Járóakna, beszállóakna: (Anfahrtschacht, Fahrtschacht, Mannsfahrt) a munkások bemenetelére létrákkal, vagy beszállógéppel felszerelt akna. Járódeszka: dón, Felsőbánya. Járópalló: (Laufbrett, Laufpfoste, Fahrgestänge, Tretwerk, Tragwerk, Gestänge,StengToroczkó. ) a táró és folyosó talpán elhelyezett deszkapadozat, a melyen járni, és a magyar csillével szállítani lehet; leginkább az érczbányászatnál. Járulék: (Beitrag) pénzösszeg, melyet a bányamunkás a bányatárspénztári alapszabályok értelmében fizetése alkalmával a társpénztárba fizetni köteles. Járulékos elegyrész: l. Esetleges elegyrész. Játszótér: (Spielraum) azon határ, a melyen belül a mérőműszer, állványa fején ide s tova eltolható. Jegeczisme: I. Kristálytan. Jeladó munkás: (Signalgeber) aki az aknacsarnokból a külszinre, vagy az aknától a gépházba jelt ád a szállítókas föl, vagy lebocsátására. Jelez (hanggal): szignál, Mizserfa. Jelzésrend: a bányaszállításra kidolgozott jelzések összessége. Azonos rendeltetésű gépeknél bányavállalatonként azonos.

Jelkő: (Wahrzeichen) régibb elnevezése a feltárási próbadarabnak, mely, mint a felfedezett ásványtelep darabja a felkérvénnyel volt a bányahatóságnak benyújtandó. Jelzőkészülék: (Signalapparat, Signalvorrichtung) 1. A bányából a külre és viszont, valamint az aknától a gépházba szolgáló eszközök, melyekkel a járás és szállításnál a szükséges jelzéseket meg lehet adni, rendesen harangok, villamos csengők, légnyomású sípok vagy szócsövek. 2. a bányaüzem egész területén felszerelt készülék. Általában a szállításra kiképzett bányaművekbe építik be. Aknaszállításnál a bányából a külszínre és viszont, valamint az aknától a gépházba szolgáló eszközök, melyekkel a szállításnál a szükséges jelzéseket meg lehet adni, lehetnek harangok, villamos csengők, gőz – és légnyomású sípok. Régebben szócsöveket is használtak.

Jég: (Eis) hó, vagy vizből képződött egyszerű kristályos kőzet. Jégkor: (Esperiode) a negyedkor első régibb fele. Jégkő: l. Kryolit. Jogosítlan ásványhasználat: (Unbefugte Mineralwendung) terheli az oly kutatót, a ki a még nem adományozott területen nyert ásványokról bányahatósági engedély nélkül rendelkezik. 99

Jogosítlan bányaüzlet: (Unbefugte Bergbaubetrieb) az, a mely a törvény, vagy a bányahatóság rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása mellett eszközöltetik. Jogosítlan kutató: (Unbefugter, Unberechtigter Schürfer) az, aki bányakapitánysági engedély nélkül fenntartott ásványokra kutat. Joule (dzsúl): A munka, az energia, a hőmennyiség mértékegysége a joule; jele: J. A joule az a munka, amelyet 1 newton erő saját hatásának irányába eső 1 méter úton végez. 1 joule = 4,187 cal. Jó a bányalevegő: ha legalább 19 térfogat % oxigéntartalommal, legfeljebb 1 térfogat % széndioxid tartalommal rendelkezik, és nem tartalmaz szénmonoxidból 0,005, kénhidrogénből 0,001, kéndioxidból 0,001, nitrogénoxidokból 0,0005 térfogat % gázokat. Jó szerencsét!: (Glück auf!) a bányász kölcsönös üdvözlési formája. A „Jó szerencsét!” köszönésre egy időszakban az „Adjon Isten!” volt a válasz. Jövesztés: a kőzetek összefüggésének megbontása, települési helyükön, kitermelésük, vagy bányatérség kialakítás céljából. Történhet kézi szerszámokkal, gépekkel, robbantással, nagynyomású vízsugárral (hidraulikus jövesztés). Jövesztőgép: olyan munkagép, mellyel a jövesztendő anyagba való behatolás (fúrás, réselés) vagy annak szétdarabolása végezhető.

Jura képződmény: (Jurassisches System) a mezozoi rétegcsoport középső összlete mészkövek, márga és homokkövekből, melyek között kőszéntelepek találhatok; feloszlik: alsó, fekete jura, vagy lias, középső, barna jura, vagy dogger és felső, fehér jura, vagy malm szakaszra. Jura korszak: (Jurassiche Periode) a mezozoi kor középső időszaka. Jutalomdíj szakmány: (Praemiengedinge) a szakmány olyan neme, melynél méter, súly, vagy űr egységenként a szakmánybér bizonyos fokozat szerint növekszik.

K. Kalapács: pörej, Toroczkó. Kalapács, hosszú nyelű: pucka, zuzó ércz feltöréséhez. Nagybánya vid. Alsó Telek. Kalafáshegy: hegynek mondja a fedüt. Toroczkó. Kalcit mészpát: (Kalkspath Caicit) a hatszöges rendszerben jegődő, lágy rideg, üvegfényű, vagy földes: színtelen, viztiszta, szürke, sárga stb. színű kettős fénytörésű mészkarbonát. 100

Kaliforniai zúzó. (Kalifornisches Pochwerk) az érczaprító gépek azon neme, melynek nyílvasai működés közben saját tengelyük körül forognak. Kalomel: (Quecksilberhornerz) a négyzetes rendszerben jegődő, gyémántfényű, sárgásfehér szürke, lágy higanyklorür. Kalória: l. Hőegység. Kamara gróf, bánya gróf: (Kammargraf) régi jog szerint a Királyi Kamara képviselője a bányavárosokban, ki gyakran a tized bérlője is. Kamrafejtés: (Kammerbau) 1. Igen nagy ásványtömegek, főleg kősófejtési módja, melynél az akna lemélyítése után a sótestben egy folyosó készül, s erre megkezdődik a só fejtése talppásztákban s függőleges falak hátrahagyásával folyik a mélység felé.2. Keskenyhomlokú fejtés. E fejtésben a műveleti tevékenység az előrehaladás folyamán jellegében rokon a vágathajtáséval. Az előrehaladás irányában mérhető kamrák hosszához viszonyítva a homlok szélessége viszonylag rövid.

Kanavász: sávolyos agyagpala a szentelem födüjében. Salgótarján vid. Kandli: vizes kanna, váci-kanna

Kankarék: l. Vitla. Kanóc: lámpabél. Kanyarkulcs: nemlétező szerszám, az okoskodó, bányába került ember kioktatására. (Hozd ide a „kanyarkulcsot”)

Kaolin: (Kaolin) a fötdpátok elmúlása folytán keletkező tiszta porczellánföld. Kapa: (Kratze, Sauberkratze, Bergkratze, Gracz, Pratoló, Felsőbánya. ) rövid nyelű közönséges kapa, mellyel a takarító munkánál a bányateknő gyorsan megtölthető. Kaparószalag, kaparó: olyan folyamatos szállítóberendezés, mely lánccal és az arra szerelt kellék (kanál, v. lapát) szállítja a termelvényt. Lehet egy, két és három lánccal ellátott. Kaparólánc: a kaparószalag (láncos vonszoló) termelvényszállító eszköze.

Kapater, kapatér: a stengek (járópalló) talpfái. Toroczkó. Kapás láfer, csillér a kí a csillét a fejtménnyel meg is tölti. Pécs vid. Kapcsoló állomás: a csillének a kötélre történő, le, vagy felkapcsolási helye.

Kapcsoló kötél: (Kaplungsseil) végnélküli kötél szállításnál, általában siklóknál alkalmazott rövid kötéldarab, mely egyik végén szoritó csavarral, másik végén egy horoggal és egy karikával van felszerelve, melynek segélyével a csille a szállítókötélhez kapcsolható. l. kötéllakat Kapcsolótábla: (Schaltbrett) 1. A villamos áram mérő és biztosító eszközeinek és vezetékeinek elhelyezésére szolgáló rendesen márványlap. 2. Központi kapcsolásra szolgáló, beépített kapcsolókkal, biztosítékokkal, jelzőberendezésekkel felszerelt elektromosan szigetelt tábla. 101

Kapcsolt gép: (Compound Maschine) a gőzgép, ha a gőz két egyenlőtlen nagyságú gőzhengeren áramlik át, melyek közül csak a kisebbik lesz friss gőzzel töltve. Kapcsos: az a személy, aki a kötéllakat kapcsát a csilléhez kapcsolja.

Kapni : főtefa, járomfa, Pécs, Esztergom vid. l. Fejfa. Kapszli: (Kapszel) a robbantásnál a gyújtópatron Pécs vid. Karambolcsősz: aki a szállítópálya működését figyeli, rendellenesség esetén a szállítást leállítja. Karabint: vonóhorog, karabíner. Karabíner: l. karabint.

Karám: kis kunyhó a bánya előtt. Toroczkó. Felsőbánya, Kapnikbánya. Karbantartási utasítás: gép, berendezés, eszköz karbantartásához, javításához készített utasítás. A javítást végző személyeknek írásos elismervény ellenében ki kell adni. Karbidlámpa: olyan nyíltágú gázlámpa, melyben az acetiléngáz – kalciumkarbidból víz hatására – magában a lámpában fejlődik.

Karboazotin: (Carboazotine) kálisalétrom, kén, korom fűrészpor, s vasvitriolból álló robbantó anyag. Karbon képződmény: (Carbon-System) a paleozoi kor fiatalabb, fölülről második rétegösszlete, melyet jellemez a növényi élet rendkívüli nagy kifejlődése, miről a hatalmas kőszéntelepek tanuskodnak; feloszlik alsó, vagy subkarbon, és felső, vagy produktív karbon szakaszra. Karingó: valami fakó rossz vasércféle. Toroczkó. Karos-láncos emelő: (pull-lift) kéziműködtetésű láncos emelő-berendezés.

Karómunka, cseglyemunka: (Getriebarbeit) a vájás előrehaladásával egyidejű biztosítás, egymás mellett a vájás irányában bevert karók alkalmazásával, omladozó kőzetben. Karucza: bányász targonca. Zalatna. Karszt: vízmosta üregekkel átjárt mészkő vagy dolomit. Karsztvíz: (repedéses karsztvíz, triászvíz) külömböző karsztos üregekben és a karsztos kőzetek repedésrendszereiben tárolt víz. Triászvíz a triászkori mészkő- és dolomitképződményekben lévő, egymással összefüggő üregekben (kavernákban) és repedésekben, vagy a dolomit szivacsos szerkezetében tárolt mélységi víz. Karsztvízszint: az egyes helyekre jellemző tengerszint feletti magasság, ameddig karsztvízzel telik fel a karsztosodott mészkő, vagy dolomit. Karszvíz eredeti nyugalmi szintje: az ásványelőfordulás területén a bányászat megkezdése előtti vízszint. 102

Karszvíztároló: minden mészkő-, mészmárga-, dolomitréteg (-képződmény), kivéve, ha bizonyított, hogy nem karsztosodott, vagy gravitáció hatására kiüríthető vizet nem tárol.

Karuly: karvaly. Kas: a bányafelvonó fülkéje. Kas (szállítóedény) legnagyobb statikus üzemi terhelése: a műszakonként rendszeresen (legalább kétszer) szállítani tervezett legnagyobb teher mellett fellépő terhelés. Kasejtés: az előírt időszakokban a kasfogó készülék (macska) biztonsági ellenőrzése. A napszinti rakodón a beszálló állásban a kasfogó készülék és a kötél közé egy fogószerkezetet építenek be a lemenő kasfejhez. Ide a próba idejére beépített vezérléc szakaszán a fogókészüléknek működésbe kell hogy lépjen. A próba ekkor sikeres. Kasdobogó: kasnak a szállításra használt része, mely lehet több dobogós is („emeletes kas”). Kasfogó készülék: kasfogó készülék olyan legyen, hogy személyszállítás legnagyobb statikus terhelése mellett az álló helyzetből megengedett legnagyobb kopású vezetőgerendák között ejtett kast 500 mm esési úton belül megfogja, és a kasfogó készülék az ejtés során károsodást ne szenvedjen. Nem kell kasfogó készülék személyszállításnál, ha a kötélbiztonság 12-nél nagyobb. Kaselzáró ajtó: a kas valamennyi dobogóját kaselzáró ajtóval kell biztosítani személyszállítás esetén. Kinyílás ellen biztosítani kell, legalább 1500 mm magas legyen. Kasszék: az akna napszintjén, valamint az egyes szinteken a rakodóknál elhelyezett készülék, mely arra szolgál, hogy azon a szállítókas nyugalmi állapotban helyet foglalhasson. Szállítás közben nyitott állapotban van.

Kas fej: (Schalenkopf) a szállítókas felső része a fogó készülékkel és a födéllel. Kassiterít: (Zinnstein) négyzetes rendszerben (jegődő) kristályosodó, rideg, barna fekete színű, gyémántfényű ónoxid. Kasszék: (Aufsetzvorrichtung) az akna torkolatnál, valamint az egyes szinteken a rakodóknál elhelyezett készülék, mely arra szolgál, hogy azon a szállító kas állás közben helyet foglalhasson. Szállítás közben nyitott állapotban van. Kastrócz: bélésfa. Diósgyőr. Kasvezeték, vezérszarú, vezérléc : (Schachtleitung, Führung, Gestellleitung) fagerendák, vagy alakvasak, melyek az akna oldalára vannak erősítve, s arra szolgálnak, hogy szállítás közben a kast állandó és biztos helyzetben tartsák, s ezekentalálnak utat a kas oldalain levő vezető sarúk. Kaszinó: a bányászlegénység részére kialakított kocsma ivóhelységgel, kármentővel; az altisztek számára kártyajátékokkal, könyvtárral; a bányatisztek számára könyvtárral biliárddal, sakkal; egy nagyobb helység színpaddal nézőtérrel; vendégszobával ellátott épületkomplexum. Néhol lengőteke és kuglizó is volt az udvarán. Kaszni: láda. Szerszámok, egyéb anyagok tárolására készített, zárható fa, vagy fém tárolóeszköz.

Kaszt: oldalfázás az ácsolatban. Toroczkó, szekrény ácsolat. Felsőbánya. 103

Kasztolca: bordafa az ácsolatban. Recsk. Kasztot verni: a szekrény ácsolatot elhelyezni. Felsőbánya. Kazán: melegvizet, gőzt (gőzkazán) előállító berendezés. Kazánház: a gőzkazánt magábanfoglaló épület. Kábel: szigetelt huzalokból álló burkolt tőbberű vezeték. Számtalan típusa létezik. Kábelhálózat: a bányaüzem földalatti és külszíni elektromos vezetékeinek összessége. Van erőátviteli, hírközlő, jelzőhálózat. Kábeltartó: a földalatti bányatérségben a kábel szakszerű vezetésére készített tartószerkezet, mely lehet egyedi és csoportos. Anyaga lehet fa és fém.

Kádkészlet: (Bottichvorrath) az első ülepítőszitán áthullott meddő és érc keveréke, mely apróbbszemű volt annál, mit azon szitával kiválaszthattunk. Kápolnafejtés: (Kapellenbau) külfejtéseknél nagyobb tömegek lerepesztésére alkalmazott fejtési mód, mely szerint az ásványtelep szabad falába egymáshoz igen közel kis tárók lesznek hajtva, s esetleg ezeket összekötő kis vágatok és az így keletkező pillérek szétrobbantva. Kártalanítás: (Schadenserzatz, Entschädigung) a bányabirtokos, vagy a kutató által a föld felszínén okozott kárért, a földbirtokosnak nyújtott ellenszolgáltatás. Kártyaföld: a szürke márga. Tokod vid. Kefe: (Brüste) 1. Rézdrótok, lemezekből összeállított köteg, vagy széndarab, mely az áramgyűjtőhöz súrlódik, s a villamos áramot a vezetőkbe juttatja. 2. A csúszógyűrűs elektromotorok armatúrájához kapcsolódó bronz – vagy szénkefe.

Keménység: (Härte) azon ellenállás, melyet az egyes ásványok a külső erőművi hatások ellenében kifejtenek. Keménységi fokozat: (Härtegrad) az ásványok viszonylagos keménységének összehasonlítására felvett következő ásványsorozat: steatit, halit, kalcit, fluorit, opatit, földpát, kvarc, topáz, korund és a gyémánt. Kenozoi képződmény: (Kenozoische Formation) a legújabb geológiai korszakban képződött rétegöszlet, mely negyedkori és hamadkori rétegcsoportra oszlik. Kenozoi kor: (Kenozoische aëra) a geológiai időszámítás új kora. Kenőgyürű: (Schmierer Ring) gyorsan forgó csapokra lazán füzött fémkarika, mely a csapágy olajtartójába merül és a magával ragadt kenő szert a csapra viszi, melyet forgásában követ. Kenőzsír: smír.

104

Kereszt: a bányában használatos tiltójel. Előre elkészített, vagy a helyszínen két deszkából összeállított kereszt alak. A kereszt mögé a bányatérségbe belépni szigorúan tilos!

Keresztfejtés: (Querbau) igen vastag telérek lefejtésénél alkalmazott eljárás, melynél az egyes pászták a telep csapására merőlegesen lesznek telepítve, és az egy szintben levő pászták lefejtése és berakása után lesz ezek fölé az új pásztasor telepítve. Keresztmetszet: (Seigerris) a bányaművön keresztül képzelt függőleges síkon és függőleges vetületben való ábrázolása a bányaműnek. Kereszt szakadék: (Quertrum) az egyik telérből kiágazó és a másik telérrel egyesülő ér. Keresztvágat: (Querschlag) a telep csapás irányára merőlegesen, a meddőben hajtott bányamű; de az elnevezés gyakran a folyosóval felcseréltetík. Keret ácsolat: fából készült, négyszög alakú, a vágat teljes szelvényében, nyitott vagy zárt béleléssel. Gurítók, kisebb jelentőségű aknák (légaknák) biztosítására szolgál.

Kerékagy: (Nabe) 1. A kerekek vaskos középrésze, mely át van fúrva, hogy a göröndre fel lehessen ékelni. 2. A kerekek vaskos középrésze, mely át van fúrva, hogy a tengelyre fel lehessen ékelni.

Kerékszoba: (Radstube) helyiség, a hol a vizikerék fel van állítva, többnyire a zuzóval egy födél alatt. Keskeny kapa: motika.

Kettős hatású szivattyú: (Doppelwirkend Pumpe) működésére nézve az olyan, mely a dugattyú minden járata után emeli a vizet. Kettős fénytörés: (Doppelte Strahlenbrechung) némely átlátszó ásványkristálynál észlelhető fénytani tünemény, hogy az a rajta átmenő fénysugarakat kétszer töri meg. Kettős mérték: (Doppehnasz) két egyszerű, és egymást hosszoldalaikkal érintő mértékből álló bányamérték. Kezdőfuró: (Anfangsbohrer, Prusztoló Nagybánya vid.) repesztő munkánál a fúrólyuk előállításának kezdésére használt legrövidebb fúró, mely a legnagyobb élhosszal bír. Kezelési utasítás: a gépet, eszközt, berendezést jogosultan kezelő személyeknek, és felügyeletének írásos elismervény ellenében kell kiadni, és a helyszínen kifüggeszteni, mely tartalmazza az adott a gép, eszköz, berendezés kezelésével kapcsolatos előírásokat, tudnivalókat.

Kén: (Schwefel) legtöbbnyire sárga színű, zsírfényű a hatszöges rendszerben jegődőtermés elem. Kénes gyújtó: svábél Rozsnyó. Kéndioxid: SO2 színtelen, csípős szagú, maró hatású, igen mérgező gáz, fajsúlya 2,277, a levegővel keveredve robbanóképes.

Kénhidrogéngáz: H2S, hidrotion (Hydrothion, Schwefelwasserstoffgas) 1. A robbantásoknál és a bányaistállók közelében, továbbá a (kovandok) pirit mállásánál fejlődő, igen mérges gáz, mely könnyen föl is robban. 2. Színtelen, záptojásszagú, éghető rendkívül veszélyes 105

mérgező gáz. Íze édeskés, 1,19 fajsúlyú, a levegővel keveredve 6%-nál robbanóképes. Rendkívül erős vérméreg.

Képej: járgány. Torda. Képződmény: (Formation) elnevezés alatt az egy geológiai korszak alatt képződött kisebb-nagyobb számú réteg összességet értjük. Kész: fertig, elkészűlt. Készenlét: a bányamentő rajnak, csapatnak valamilyen okból mozgásának korlátozása a várható bevetés céljából. E készenlét lehet lakáson való tartózkodás, de a bányamentő állomás is szóba jöhet. Készlet: a munkahelyen jövesztett, de a munkahelyről még el nem szállított anyag.

Kétalakúság: (Dimorphie) némely ásvány tulajdonsága, hogy két külömböző kristályrendszerben is képződik. Kétágú csákány: (Doppelkeilhaue) a réselésre alkalmas könnyű csákány, melynek mindkét ága hosszú és hegyes csúcsban végződik. Kéthasonalakúság: (Isodimorph) esete az, ha a külömböző ásványok kétalakú és hasonalakúak is egyszersmind. Kétszárnyú front: ugyanabban a telepben működő közös kihordórendszerre szállító front. Mindkét frontnak külön – külön van légvágata. Bizonyos távolságnál jobban az egyik nem előzheti meg a másikat.

Kétszínűség: (Dichroismus) az; egy optikai tengelyű kristályoknál tapasztalható fénytani jelenség, mely szerint az optikai tengelylyel párhuzamos és arra merőleges irányban más szint mutatnak. Kémlőház: l. Próbaház. Kézidarú, csévélő, kézi vitla: gránik, Pécs vid.

Kézi fúró: (Handbohrer) külömböző vésők a repesztéshez szükséges fúrólyukak előállítására, melyekkel a munkás kézi munkával állítja elő a fúrólyukat. l. csigafúró. Kézikalapács: feisztli, handfeisztli Felsőbánya. Kézi kompasz: (Handcompass) kisebb fontosságú tájékozásra alkalmas műszer, mely födéllel ellátott tokban elhelyezett iránytűből áll. Kézi mosórosta: (Schwenksieb) két füllel ellátott rendesen négyszögű erős sodronyrosta, mit a munkás a sáros készlettel, vizzel telt kádban mozgat, az ércz megtisztulásáig. l. csigafúró. Kézi működésű vonólakat: nem önzáró működésű , a kézi erő megszűnése esetén a lakat és a vonókötél erőátviteli kapcsolata megszűnik (vasló). Kézi csilleszállítás, laufolás: (A laufereiből ”magyarítva”: futkosás, utánajárás). Kézi csilletolás.

Kézi szellőztető: (Handventillator, Wetterfocher) oly helyeken, melyek a rendes szellőztetés mellett jól nem szellőztethetők, mint feltörés, lemélyítés stb., a szellőztetést, a főlégáramban felállított kisebb szellőztetőgéppekkel (eszközöljük) végezzük, melyek 106

rendesen kézi, néha villamos erővel tartatnak mozgásban. A modern bányászat ezt már nem használja.

Kézi szérke: (Sichertrog, Schcitltrog, Waschtrog) kémlő próbák vételére, továbbá az arany széren töményített készletből az arany kiválasztására alkalmas juhardeszkácska, mely ki van mélyítve s 3 oldalán kerettel ellátva. Kézi szivattyú: pomp, Toroczkó. Kézi ülepitő szita: (Handsetzsieb) a legegyszerűbb mozgó ülepítő, melyet a munkás a készlettel hirtelen a vizbe nyom és visszaemel, míg a fölül összegyűlő meddő folytonos eltávolítása, és uj adag hozzáadása folytán, a tiszta ércz a szitában összegyűl. KBF: Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség. KBFI: Központi Bányászati Fejlesztési Intézet. KDSzV: Középdunántúli Szénbánya Vállalat. KDT: Középdunántúli Szénbányászati Tröszt.

Kiaknázni: (Ausbeuten) a bányatelekben fekvő ásványokat termelni és aknán keresztül kiszállítani. Kiácsolni: (Auszimmern) a bányát ácsolattal biztonosítani. Kiállás, Buvólyik: kis fülke a sófalban, a hova a munkások a csillék elől kitérhetnek. Torda. Kibélelés: (Verröhrung) a fúrólyuknak beomlás elleni védelmére, vagy a talajvizek elzárására szolgáló csövezet a mélyfúrásnál. Kibélelni: (Verzielien, Verschieszen, Verpfählen, Verladen) az ácsolat mögött a kőzetet deszka, vagy fadarabbakkal befödni, hogy megakadályozzuk azok beomlását. Kibli, kübli: Vödör, bányászatban használatos űrszék a szükségletek elvégzésére (WC).

Kibúvás: (Ausstreichen, Ausbeisen, Ausbiss, Ausgehendes) 1. A réteg, vagy telér azon része, mely a föld felületen látható. 2. Az egyéb helyen takaróréteggel fedett ásvány-előfordulás (telep, telér) külszínre kiérő, takaróréteggel nem fedett része.

Kibúvik: (Ausgehen, Ausbeisen, Ausstreiclien) a telér vagy a telep, vagyis annak egy része a föld felszínén lát ható lesz. Kicserélni: (Auswechseln) az ácsolatot, vagyis a korhadt, összetört ácsolat helyébe újat állítani. Kiadták a munkát: beferozol, Mizserfa.

Kiegészítés: (Ergänzung) esete a bányajogban az, a mikor az adományozás nem a legnagyobb jogos mértkében kéretett, s a bányatelek törvényes kiegészítése utóbb történik. Kiegészítő ikrek: l. Egy közös tengelyű ikrek. Kiegyenlíteni: (Begleiehen, Berichtigen, Compensiren) a szállító kasoknál fellépő súlykülönbségeket kúpos kötéldobokkal, bobinával, vkonyodó kötéllel, vagy végtelen kötéllel. 107

Kiegyenlítő vezeték: (Ausgleichungsleitung) két fővezeték mellett alkalmazott harmadik villamos vezető, melynek segélyével a feszültség kétszeresre fokozható. Kiékül a telér: (Der Gang keilt sich aus) ha folytonosan vékonyodva, végül elenyészik. Kiékülés: (Auskeilen) esete forog fenn, ha a réteglapok egymáshoz folyton közeledve, végre egymást érik, s így a köztük fekvő réteg, vagy ásványtelep megszűnik. Kiépités: (Ausbau) a bányának biztonosítási, vagy üzem technikai szempontból ácsolattal, vagy falazattal való ellátása. Kifalazni: (Ausmauern, Vermauern) a bányamű egyes részeit, ácsolat helyet falazattal biztonosítani. Kifeszíteni: (Spreitzen) a mérőzsinórt két bemérendő pont között. Kifulad: (Austränken, Ersäufen) a bánya, ha annak üregei vízzel, vagy mérges gázokkal annyira megtelnek, hogy be nem járható. Kihornyolni, kivölgyelni: (Auskehlen, Austalzen, Einkehlen, Ausseharren) az ácsolat fák, nevezetesen a támfák, felső végét úgy kimélyíteni, hogy a fejfák éppen bele illeszkedjenek. Kihordó vágat: a front vagy kamrafejtésnél az a vágat, melyben a szállítóberendezés a termelvényt a frontról vagy kamrából elszállítja. Kihúzó akna: az olyan akna, melyen keresztül a bányalevegő a külszínre áramlik.

Kihúzó légáram: (Saugender Wetterstrom) a bányában elhasznált és onnan kivonuló levegő tömeg. A bányából a külszínre távozó levegőmennyiség.

Kiigazítani: (Nachreissen) a bányamű oldalát, talpát, födőjét kiegyengetni. Kikapcsoló: (Ausschalter) 1. Egykarú emelő, melynek segélyével a villamos áramkör zárható, illetve megszakítható. 2. A villamos áram be – vagy kikapcsolására szolgáló készülék. Számtalan típusa és fajtája van, a rajta átfolyó áram határozza meg a beépítést.

Kikarózni: (Abpfählen) karókkal megjelölni a külszínen bemérendő pontokat. Kilengés nagysága: (Elongation) a függélyezőnek, vagyis kitérése a függőleges irányból. Kilépés: (Austritt) a szolgálati viszony megszüntetése a munkás részéről felmondással, vagy a nélkül. Kimosás: (Erosion, Denudation) alatt a vizek kivájási elhordási képességét értjük. Kímosási hegység: (Erosions Gebirge) az, mely egy fennsikból a vizek elhordó hatása folytán keletkezett. Kimutatás: (Ausweis) a bányamű üzleti eredményeiről a bányahatósághoz beterjesztendő részletes jelentés. Kiömlési kőzet: l. Vulkánikus kőzet. 108

Kinyomozni: (Ausrichten, Eruiren, Ermitteln) a vetődést, a teléreret, vagyis azokat megkeresni. Kipohasztási próba: (Atisbauchungsprobe) a robbantó anyag repesztési értékének elméleti meghatározására szolgáló legczélszerűbb eljárás, mely abban áll, hogy egy pontos űrmérettel bíró ólomhengerben lesz a megmért roban-tó anyag elhelyezve s elrobbantás után annak hatása az ólom kipohasztásából meghtároz-va. Kirabolni: (Entziehen) lefejtett területen az ácsolatot kiszedni. Kiréselni: (Ausschrämen) a telér, vagy telep alatt, esetleg közben levő meddőt csákánnyal, vagy réselő géppel kiszedni, hogy így a rés fölötti rész könnyen lerepeszthető legyen. Kisarasz: bányászmérce, a bányász becsukott ökle, és a kinyújtott hüvelykujja közötti távolság, kb. 15 – 16 cm. Kisarol: völgyel Mizserfa.

Kisádol: kimossa az aranyat a porból. Zalatna. Kisátló: (Brachydiagonale) a rombos rendszer melléktengelyei közül a kisebbik. Kiscsille: l. kutya.

Kisdóma: (Brachydom) l. Dóma. Kísérleti fejtés és vágathajtás: a bányaüzemben első ízben bevezetésre kerülő fejtés- vagy vágathajtási mód alkalmazását legalább három hónapig kísérletnek kell tekinteni.

Kishatár: (Kleinmasz) a feltárási, mint középponttól kimért 15° széles, 15° magas 225 bécsi négyszögöl függőleges homloklap által meghatározott bányatelek, melynek hossza a feltárt telep főcsapása irányában rendszerint végtelen. Kiskülhatár: (Kleintagmasz) az erdélyi aranykerületben, torlatokban űzhető aranymosásra adományozott 3570 négyszög ölnyi terület. Kisméretű csille: pincsi, Mizserfa.

Kis táró: járadék, Zalatna Kiszabott munka: (Bestimmte Arbeit) ama munkamennyiség, melyet a bányahatóság valamely bányaműnél, külmértéknél, vagy kutatásnál szükség esetén hivatalból megállapít. Kiszállni: l. Fölszállás. A bányából kijönni. Kiszállítani: (Ausfördern, Ausbringen) a bányaterményeket és a meddőt a külszinre hordani. Kisvasúti sin: a csillék kerekét vezető és a terhelést az alépítménynek átadó idomacél. A bányászatban 7 – 18 kg/fm súlyban használatos. 109

Kisvekszli: kitérővágány a bányában. Kis szilárdságú kőzet: korlátozott terhelés felvételére képes, a terhelés hatására számottevően deformálódik, majd tönkre megy. Kitérő, váltó: csillével az egyik vágányról (sínpárról) a másikra való átjárásra készített szerkezet.

Kitérő folyosó: (Auslenken, Umbruchstrecken) a főfolyosóval párhuzamosan a meddőben vágott folyosó, mely akkor alkalmaztatik ha a meddő szilárd, a telep pedig igen laza, mert így a fenntartási költség kisebb. Kitolás nagysága: (Ausschubgrösse) a lökő széreknél az a távolság, a meddig a szér álló helyzetéből kimozdul. Kitörés: üreg készítése a bányában, melybe a technológiai előírásnak megfelelően valamely típusú biztosító szerkezetet beépítenek be.

Kitörési kőzet: (Eruptionsgestein) az, mely a hőnek (köszöni létrejöttét) köszönhetően jött létre, s anyaga izzó folyó állapotban tódúlt föl a föld mélyéből Kitűzni: (Abstangeln, Abstechen, Ausstechen, Angeben) a bemérendő pontot, vagyis annak helyét megjelölni, táró, vagy akna irányát a bányatelek határait kijelölni. Kitűző rúd: (Absteckstab, Aussteckstab, Absteckstange) a külszínen egyes pontok vagy irányok kijelölésére használt rudak. Kiválogatni: (Ausklauben, Auslesen, Heraussuchen) az érczet a meddőből, a meddőt a széntől elkülöníteni. Kiváltságlevél: a király leirata a bányavárosnak, melyben a szabadalmak és a kiváltságok vannak rögzítve.

Kivekszolni: a régi ácsolatot újjal felcserélni. Pécs vid. Kivett helyek: (Ausgenommene Plätze) mindazon területek, melyeken a kutatás csak a földtulajdonos, vagy valamely hatóság engedélye mellett szabad. Kizvéna: kénes tartalmú vaskő telér. Toroczkó. Klapocska: l. lármafa. Klocc: a faácsolat méretre vágásánál a bányafából leesett fadarab. Kloppfol: a kopogóval jelt ad a munka kezdésére és bevégezésére. Pécs vid. Kobak: bányászsisak, bőrből, préselt papírból, műanyagból készült fejvédő sapka (sisak).

Kobaltín: (Glanzkobalt) szabályos rendszerben jegődő, fémfényű, vereslő ezüst fehér kobaltarzén kéneg. Koczka: a fedü átkvarcosodott palája. Vashegy. Koczka, Hatos: (Octaäder) a szabályos rendszerbe tartozó hat teljesen egyelő négyszögű lap által zárt jegőcz alak. Kocsiszállítás: (Wagenförderung) a nagyobb méretű csillékben való szállítás. 110

Kohanyec: (olajmécses) a korai bányászatban a bányatérség megvilágítására használt világítószerkezet Mizserfa.

Kohászati követelmények: (Hütten-Forderungen) az érez előkészítésnél, hogy az érezek bizonyos fokig apróra zúzassanak és, hogy az értékes fémek a beváltmányban bizonyos mennyiségben legyenek. Kohósítható salak: (Ecbolanden) a műszaki fejlettség alacsony fokán eldobott, de ma újból felhasznált érczsalak, melyben gyakran igen nagy a fém tartalom; erre a bányászati jogosítvány, mint külmértékre adatik. Koksz: (Coaks, Coax, Coke, Kokes) 1. A levegő elzárása mellett hevített kőszénből visszamaradó rész, mely 83 – 93 % szenet tartalmaz. 2. Kőszénből gázosítással kapott, nagy fűtőértékű tüzelőanyag. Magyarországi szenek közül csak a Pécs vidéki szenek kokszolhatók.

Kokszkemencze: (Coaksofen) tűzálló téglából épült tűzhely, melyben a levegő hozzájárulása nélkül a kokszolás ugy történik, hogy a mellék termények is elvezettetnek és és értékesíthetők. Kokszkinyomó: l. Kokszkitológép. Kokszkitoló, kinyomógép: (Coaksdruck-Maschine) gőz, vagy villamos erővel működő gép, melynek segélyével a kokszoló kemencze tartalma gyorsan a külre tolható. Kolloid: (Colloid) az olyan test, mely a folyadékban nem oldódik, csak finoman szétoszlik. Kolofjuk: a vaskő telérekben előjövő üregek. Toroczkó. Kolofol: a kopogóval jelt ad a munka kezdésére és bevégezésére. Pécs vid. Kolofjuk: a vaskő telerekben előjövő üregek. Toroczkó. Kolomp: kopogó. Kapnikbánya, Felsőbánya. Kolónia: bányatelep.

Kompasz: (Compass) hengeralakú perzselyben, finom forgás tengelyen nyugvó mágnestű, mely beosztott körben végzi lengéseit; e kör be van osztva 24 órára s így egy óra egyenlő 15 fokkal. Kompasztok: (Compassgehäuse) alumínium, vagy sárgaréz szelencze, melyben a mágnestű el van helyezve. Komplex gépesítésű fejtés: a fejtés bányászati minden műveletét gép végzi. Kompresszor: l. Légsűrítő. Kompresszorgázok: a legveszedelmesebb bányában előforduló mérgező gázok. A szénmonoxid és metántartalma megnőhet a még nem sújtóléges bányatérségnek is. Kompresszortelep: l. Légsűrítő telep.

Koncs: régi szerkezetű vízhúzó gép. Nagybánya. 111

Kondoktor: vonatkísérő Mizserfa.

Koncspásztor: a vízhúzó gép kezelője. Nagybánya. Konglomerátos: (Conglomeratisch) szövezete van a nagyobb gömbölyű idomú kőzetdarabokból álló törmelék kőzeteknek. Konkrecio: (Concretion) a kőzetek üregeiben képződött zárványok, melyek valamely ásványanyagnak egy központ körüli tömörülése által keletkeztek. Kontakttelér: (Contact-Gang) az oly érczes beltelep, mely két külömböző kőzet közé települt. Konzum: l. Élelemtár.

Korcz: l. Goce, Gocz. Kordé: kétkerekű lovas kocsi, melybe a bányanyitáskor az anyagot beleöntötték, majd elszállították a megfelelő tárolóhelyre, ott a kordélyos a biztosítófát kihúzta, és a tartalma saját súlyánál fogva kiürült. Kordélyos: a kordét húzó, lovat hajtó, a kordét kezelő személy, aki több kordélyt kezelt. A lovak az első kordé nyomvonalában haladtak. Kopni: (Mizserfa) l. Fejfa.

Kopogó, Toka Torda: (Hergglocke, Klopfe, Klopf) l. Kótogó. Korhadt, reves az ácsolat: putrígályos Nagybánya vid. Korlátolt művelés: (Beschrankter Betrieb) alatt álló, és szünetelési engedéllyel biró bánya az olyan, melynek üzemi, vagy üzleti viszonyai kedvezőtlenek. Kormányozott szelep: (Regulirtes Ventil) az olyan, melynek nyitását és záródását külső erővel végezzük. Kormányrúd: (Drelibündel, Krückl, Bohrhebel, Lenker) a furórúd fejéhez erősített rendesen kétkarú fogó, melynek segélyével a fúrórudazat fúrás közben folyton forgatva lesz. Koronagerenda: a falazással biztosított bányatérségnél a falazást megelőző biztosítás felső gerendája.

Korund: (Korund) a hatszöges rendszerben jegedő üvegfényű, több színben ismeretes, főrészben alumíniumoxid. Kosár: háncsból, vesszőből készített termékszállító eszköz a régi bányászatban.

Koszorú: (Kranz) 1.A kerék pereme, mit a külők kapcsolnak az agyhoz. 2. Ácsolatfajta, ácsolatforma Mizserfa. Kotlós: a meddővel kevert só. Torda.

112

Kotrógép: (Baggermaschine) 1. A lefödő munkánál előnynyel alkalmazható nagy munkaerejű és hatályú gép, melynek segélyével a lágyabb fedü kőzeteket egyszerűen a csillékbe merjük. 2. Nagy teljesítményű, és hatósugarú rakodógép, mely bármely szállítóeszközre, vagy tárolóba a termelvényt gyorsan képes elrakni.

Kovand: szulfidtartalmú, nagy keménységű, megütve szikrázó ásvány (pl. pirit, kalkopirit). Kócslyik: l. Búvó. Kóté: olyan gurnya, melyet helyszűke miatt a bányából ki kell szállítani. Toroczkó. Kótogó, kopogó: (Klopfe, Klopfer) hosszas, száraz, kemény fadarab, mely hosszában kétszer át van fúrva, s két helyen felfüggesztve; fakalapáccsal sajátságos hangot ád; a műszak kezdetét és végét már a legrégibb időben ezzel jelezték a bányászok. Ma már egy vasdarabbal is helyettesítik. Köldökfúró: (Kolbenbohrer) a fúrólyuknál valamivel kisebb átmérőjű henger alakú vasdarab, mely a furás közben összelapult béléscsövek kiegyengetésére szolgál. Kölűércz: zuzóércz. Költségmentes bányarész: (Freikuxe) a régi jog szerint az olyan, mely a pótfizetés alól mentes volt, ilyenek voltak az iskolák, templomok, bányarésze. Könyökök: (Bolzen) rövid, vastagabb fadarabok, melyek az ácsolat támogatására alkalmaztatnak; igy az akna sarkaiban függélyesen az egyes keretek alatt, a támfák között azok felső végénél s ezek gyakran mellőzhetővé teszik a teljes ácsolatot. Könyökös ácsolat: (Bolzenzimmerung) alkalmaztatik ott, a hol a nyomás nem oly nagy, hogy a teljes ácsolat szükséges volna, de mégis hoszszabb időre jobb ácsolat kell, mint aknák, tárók, főfolyosóknál, ilyen esetben az ácsolat közé könyökük vannak feszítve. Könyököt vet a telér: (Der Gang wirft Haggen) ha csapása irányát hirtelen és nagymértékben megváltoztatja. Könyöktám: unterzacni Kazár.

Köpenyszerű: (Mantelförmig) a beltelep települése, ha az valamely magaslatot takar. Köpec: vagyis vízmérő lapát, mely hasonlít a konyhai serpenyőhöz, de annál sokkal nagyobb.

Köpű: l. Zuzóköpű. Köpűfenék: (Pochsohle, Chabotte) vasból, kőből vagy fából készült szilárd alzat, melyen a zuzónyilak munkáikat végzik. Köpűoszlopok: (Pochstempel) a köpű aljával szilárdan összeerősített fa, vagy vasgerendák, melyek a köpű rövidebb oldalait képezik, s reájuk vannak erősítve a vezetéklécek. Köpűvíz: (Ladenwasser) a zuzóköpűbe folyó viz, mely a felzúzott finom érczszemeket elhordja. 113

Kör: munkás csapat. Vasas. Körlet: a bányaüzem szervezésének megfelelően lehet területi, vagy tevékenységi elrendezés. Így lehet elővájási, fenntartási, fejtési, stb. körlet. De mindez történhet egy területi egység alatt is.

Körtáró: (Circumferentialstollen) a külvizek felfogására és elvezetésére, leginkább a sóbányászatnál alkalmazott táró. Körmérés: l. Poligon mérés.

Körülkerítő mérés: l. Poligon mérés. Körvágat: ugyan azon a szinten, bizonyos körívben hajtott vágatrész. A célirányos felszerelése megoldhat szellőztetési, szállítási, feltárási problémákat. Kötél: szálak összesodrásával készült erős eszköz.

Kötéldob: (Seilkorb, Trommel, Korb, Seiltrommel, Treibkorb) a szállítógép tengelyére felékelt nagyobb méretű henger, melyre a szállítókötél feltekeredik. Kötélhurok: (Seilschlinge, Auge am Seil) a szállítókötél alsó végén arra szolgál, hogy vele a kötelet a csatló-lánczhoz kapcsoljuk, mi czélból a kötél vége lehetőleg koraiakban visszahajlítandó s odaerősítendő. Kötélkapcsoló: (Seilverbindung) különféle szerkezet a kötélnek a csatlóláncokhoz, vagy a kas fejéhez való kapcsolására. Kötélkorong: l. Görgönye. Kötéllakat: csillék, csilleszerelvények a vontatókötélhez való kapcsolására szolgáló önzáró szerkezet (kupli).

Kötélsúlykiegyenlítés: (Seilgewichtsansgleichung) mind amaz eljárás, mely aknaszállításnál a lefüggő kötél súlyának a másik kasnál való ellensúlyozását czélozza; kiegyenlíti. Kötés fa: a lajtorjákat lepeczkelő villás fa. Toroczkó. Kötélkorong: l. Görgönye, aknakorong. Kötélszakadás: a szállítógép, ereszke és sikló kötelének, vagy a sodronypálya kötelének törése.

Kötélszorítók: (Seilklemmen) rövid vasdarabok, melyek középen a kötél félkerületének megfelelő mélyedéssel, végeiken pedig furattal vannak ellátva, s páronként arra szolgálnak, hogy a szállítókötél végét a kötélhez fogva csavarokkal összeszoríthassuk. Kötött arany: (Mühlengold, Brandgold) az olyan, mely csak vegyi és kohászati úton nyerhető ki. Kötött-, lappangó-, elgőzöltetési hő: (Latente-, Verdempfungswärme) melegmennyiség, mely bizonyos hőmérsékű vizet ugyanolyan hőmérsókű gőzzé változtat. Kötőcsavar: (Bindeschraube) két géprész kapcsolására szolgáló eszköz, mely a csavarorsó és az anyacsavarból áll. Kötélszakadás: (Seilbruch) a szállítógép, ereszke és sikló kötelének, vagy a sodronypálya kötelének törése. 114

Kőzetfúró: stószfúró

Középkor: (Mesozoische Aera) a geológiai időszámításnak az újkor előtti időszaka. Középkori képződmény: (Mesozoisches System) az e korban lerakódott rétegösszesség, mely főleg homokkövek, mészkő, dolomit, márga és agyagpatákból áll, közben só és szén telepekkel. Középkristály: (Mittelkrystall) az összetett kristályalakoknál akkor jön elő, ha annak egyik lapjáról sem mondhattuk a másikkal szemben, hogy az fő, vagy alárendelt alak. Középtám: az ácsolat megerősítésére szolgáló támfa. Közlőszíj, transzmisszió szíj: (Transmissionsriemen)

a szíjas hajtómű széles összekapcsoló szíja. Közömbös pont: (Indifferenzpunkt, Neutralpunkt) a föld belsejében azon pont, melynek állandó hőmérséke megegyezik a földfelűlet évi középhőmérsékével, átlag 25 m mélységben. Közösbánya: (Gemeinzeche) a többek közös tulajdonában levő bányamű, a mi a tulajdonosok neveinek följegyzésével a bányatelekkönyvben is fel van tüntetve; ily közösbánya a bányahatóság engedélye nélkül több tulajdonosé nem lehet. Közöstulajdon: (Miteigenthum) esete forog fenn, ha valamely osztatlan dolog tulajdonjoga egyszerre több személyt illet. Központ: 1. A bányaüzem, bányavállalat központja. 2. Telefonvonalak fogadására létesített épület, berendezés. Központi bányamentő állomás mely több bányaüzem bányamentési feladatait látja el a szabályzatok és rendeletek szerint. l. Bányamentő állomás. Központi szellőztetés: központi szellőztetésnél mindkét akna egymáshoz aránylag közel (50 – 200 m-re) van, éspedig a művelési terület közepén.

Közvetett mérés: (Indirectmessung) melynél a közvetlen mérés adataiból számítjuk a megmérendő mennyiséget. Közvetlen mérés: (Directmessung) melynél a mértéket a megmérendő mennyiségre mindannyiszor rávisszük, ahányszor lehet. Kövesülés: (Versteinciling) a szerves testek megtartásánál látható jelenség, hogy az eredeti teljesen elpusztult szerves rész a belső szerkezet megtartása mellett, valamely ásvánnyal van helyettesítve. Kövület: a kőzetekben található megkövesedett, de alakjáról felismerhető növényi, vagy állati maradvány, vagy annak lenyomata.

Kövületek: (Petrefakten, Fossilien, Versteinerungen) 1. Az ősvilági állat és növénymaradványoknak megkövesedett, vagy a kőzetekbe zárt példányai. Kövülettan: l. Őslénytan. Középfolyosó: (Mittellauf) minden olyan táró alakú bányamű, mely két alapfolyosó közé esik.

115

Középércz: (Mittelerz) mindazon érczes tömeg, mely sem dús, sem zuzóércznek nem mondható, tehát a melyben a tiszta érczes szemek nagysága 0.1-1,5 cm. közt van. Középhatár: (Mittelmasz) 134° legnagyobb hosszal, }(l)° legkisebb szélességgel biró 4020 bécsi négyszögöl területű s rendszerint végtelen mélységig és magasságig terjedő bányatelek, mely Erdélyben adományoztatik. Középkor: (Mcsozoische Aera) a geológiai időszámításnak az njkor előtti időszaka. Kő: kemény, törhető, nem nyújtható, nem éghető ásványi anyag. Kőbeágyazás, közkő: a művelt ásványtelepbe közbetelepült viszonylag kis vastagságú meddőkőzet.

Kőfúró gép: (Gesteinbohrmaschine, Steinbohrmaschine) sűrített levegőre, vagy villamos erőre berendezett különböző rendszerű gép, mely a kézi furók helyett, repesztő lyukak előállítására alkalmas. Kőkert: minden bányarészes számára a holdon kővel, vagy sövénnyel elkerített tér, ahol minden részes a neki eső vasérczet elhelyezheti. Toroczkó. Kőmalom: (Steinmüchle) közönséges őrlőmalom oly érczek zuzására, melyeknek mellékkőzete puha. Kőolaj, földolaj, nafta: (Erdoel) sárgás, vagy sötétebb barnás zöldesszínű sajátszerű illattal bíró, igen gyúlékony, illanó olajnemű folyékony ásvány, mely főleg az u. n. nafta és betanafta olajcsoport keverékéből áll, mikhez az ethylén csoport olajai és paraffin járulnak. Kőporos védekezés: a szénporrobbanás megállítására szolgál, a szénporrobbanás elleni védekezés egyik formája. A kőpor, vagy inert por, ha magas hőmérsékletű lánggal érintkezik, gyorsan felmelegszik, és ezzel a hőelvonással megakadályozza a szénpor lángrobbanását. A főte alá kőporpolcokat, ú.n. kőporöveket helyeznek el meghatározott magasságban, szélességben. A kőpornak az előírásoknak meg kell felelni, kvarcot nem tartalmazhat.

Kőporvonó: (Mehlkratzer, Krückel, Garac, rámgrácli Pécs vid.) egyik végén füllel fölszerelt, másik végén laposra kovácsolt és meggörbített vaspálczika, mely arra való, hogy a repesztéshez készült fúrólyukból a kőport és iszapot vele ki lehessen szedni Kősó, Halit: (Steinsalz, Bergsalz, Halit) a szabályos rendszerben jegőtlő, szemcsés, szálas, vagy vaskos, üvegfényű, színtelen, vagy festett klórnátrium; mint kőzet nep-tuníkus eredésű egyszerű kristályos kőzet. Kősótelep: (Steinsalzlagerung) a tengerek és nagyobb tavak vízében feloldott klórnátrium kiválása folytán keletkezett kőzettömeg. Kőszén: (Steinkohle) zsírfényű, kagylóstörésű, rideg, több-kevesebb bitument tartalmazó növényi eredésű kőzet, melynek képződési ideje visszafelé a Krétáig terjed. Kőzet: (Gestein, Gebirge) minden olyan akár egynemű, akár többfelé ásványból összetett szervetlen test, mely nagyobb tömegekben fordul elő, ide tartóznak kőzetekben a szerves testek ásványos maradványai, ha szinte nagy tömegekben fordulnak elő. Kőzetfúró: stószfúró.

116

Kőzetszövezet: (Gesteinsstructur) alatt annak az, elegyrészek alakja, nagysága, elhelyezkedése és összenövési módja áltat adott külső kinézését értjük. Kőzettan: (Petrographie, Gesteinlehre) a földtan azon része, mely a föld anyagának részletes tanulmányozásával foglalkozik. Krasznyi: csilleütköző.

Kráter: (Krater) a tűzhányóhegyek tölcsér, vagy katlanszerű nyílása. Kréta: (Kreide) apró kagylóhéjakból álló lágy mészkő. Kréta képződmény: (Kreide-System) a középkor legfiatalabb rétegösszlete, igen kulömböző kőzetekkel és sok szénteleppel; feloszlik alsó, közép és felső szakaszra. Krétakorszak: (Kreide Periode) a közép kor legfiatalabb időszaka. Kristály: (Krystall) minden sokszögű, mértani, lényeges alakkal bíró ásványegyén, melynél a belső szabályos szerkezetnek megfelelő szabályos külső felel meg. Kristálycsoport: (Krystall Gruppe) a kristálytani törvények nélkül lerakódott jegőcztömeg. Kristályhalmaz, kristályos ásvány: (Krystal Aggregate) alatt számtalan apró egyénnek olyan gátolt kijegődését értjük, míkor idő, vagy helyszűke miatt az egyedek a kiképződésben megakadályoztatva, az apró egyének összetapadtak. Kristálymérés: (Krystallmessung) az ásványjegőcz élszögeinek megmérése, a síkszögek és tengelyek kiszámítása, az egész kristályalak pontos meghatározása. Kristályos: (Krystallinisch) a kőzet, ha minden idegen kötőanyag nélkül eredetileg képződött jegőczök, vagy jegőczös szemek halmazából áll. Kristálypince: (Krystalldruse) különféle, főként kvarcz jegőczökkel borított nagyobb kőzetüregek. Kristályrendszer: (Krystallsystem) az ásványjegőcz áltat alkotott 7 osztály, melyeket a tengelyek száma, nagysága és helyzete szerint különböztetünk meg, ezek szabályos, négyszöges, hatszöges, rombos, egy és háromhajlású rendszer. Kristályrészek: (Krystall Theile) az egyes jegőczökön részint képzeletileg felvett, részint valóságban meglevő részek; amazokhoz a középpont és a tengelyek, utóbbiakhoz a lapok, élek és csúcsok számíttatnak. Kristálysor: (Krystall Reihe) az ásványtanban azon jelenség, mikor ugyanazon ásvány jegőczeinmelléktengely hossza megmarad, de a főtengely hossza oly szám szerint változik, mely az alapidom többszöröse, vagy hányadosa. Kristálytan, Jegeczisme: (Krystallographie) az ásványtannak az egyes kristályalakokkal, s azok törvényeivel foglalkozó része. Kristályos ásványdavab: stufa Felsőbánya. Kristályos ásvány: I. Krístályhalmaz. 117

Krokydolit: (Blaueisenstein) rostos, hagymazöld szinű, bonyolult vegyületű főként vasnátriumbisilikat. Krucsa: telérek kereszteződése. Zalatna vid. Kryolit, Jégkő: (Eisstein) a háromhajlású rendszerben jegődő, üvegfényű, hófehér színű nátrium aluminiumfluoríd. Kuplis: aki a kötéllakat zárószerkezetét a vontatókötélhez kapcsolja.

Kupmalom, Szénmalom: (Kegelmühle) főként szénaprózásra alkalmas zúzómalom, mely egymáskörül forgó, s éles fogakkal felszerelt két csonka kúpból van összeállítva. Kupos kerék: (Kegelrad, Winkelrad) az egymást metsző tengelyeket kapcsoló fogaskerék. Kupos dob: l. Spirál dob. Kupos szelep: (Kegelventíl) a szelepek azon formája, melynél a kúp formájú szelep, a kúpos szelepszékbe illeszkedik. Kuposszér: (Rundherd, Kegclherd) általában minden olyan szer, melynek sima felülete kúp alakú. Kutatás: (Schurf, Schürfung) jogi értelemben a fenntartott ásványoknak telepeikben való felkeresése és feltárása, bányászati értelemben e munkálatok összessége. Kutatási engedély: (Schurfbewilligung, Schurfschein) a bányahalóság által kiállított okirat, mely szerint az abban megnevezett személy bizonyos területen egy évig fenntartott ásványokra kutathat. Kutatási jegy: (Schurfzeichen) a zártkutatmány középpontjának megjelölésére szolgáló táblával ellátott faoszlop, a melyen a zártkutatmány fel van tüntetve. Kutatási kérvény: (Schurfgesuch) a kutatási engedély kiállításáért a bányahatósághoz benyújtott kérelem. Kutatási könyv: (Schurfbuch) a kutatási engedélyekről a bányahatóság által vezetett nyílvánkönyv. Kutatási kör: (Schurfkreis) a zártkutatmány középpontjától meghatározott sugarakkal kijelölhető kör terület; ezen sugár az általános bányatörvény szerint 224 bécsi öl (424 8 m.), az; erdélyi aranykerületben középhatár számára 1.14° (254't m.). kishatár számára 15" (28'4 m.)f de ez a kör függőleges s a bejelentett irányban 30° (50 8 m.)-íg ád előjogot; az abrudbánya verespataki bányamegyében a függőleges kutatási kör sugara 12" (110 m.) s a bejelentett irányban 40° (72 m,)-ig ád előjogot; a felsőbányái középhegyi bányamegyében az átfektetett kincstári bányatelkek határoldalain belől eső és még szabad tereken 53'1 m., mélysége a lebegő vonalig; az átfektetett kincstári bányatelkek határvonalain kivül eső szabad tereken 424 8 m., vagy 53 1 ni. határtalan mélységgel. Kutatási tér: (Schurfgebiet) a kutatási engedélyben megjelölt terület, melyen belül a jogosított kutatni szándékozik. Kutató: (Schürfer) az a vállalkozó, ki kutatási engedélye alapján fenntartott ásványokat keres. Kutató akna: (Schurfschacht) valamely ásvány telep felkeresése, vagy feltárása végett mélyített, rendesen kisebb méretű akna. 118

Kutatófúrás: 1. Bányászati kutatás céljából végzett mélyfúrás. 2. Földalatti munkahelyeken a meddő, víz, gáz felkutatása céljából végzett fúrási művelet.

Kutató táró: (Schurlstollen) az ásványtelep felkutatása, vagy feltárása végett a hegységbe hajtott táró. Kutató vájás: (Schurfbau) mindazon bányászati művelet, mely az ásványtelep felkeresésére irányul. Kutya: csille Esztergom vid. Sajóvölgy, Salgótarján, Szétszedhető, a helyszínen összerakható, fából, majd fémből készült 200 – 250 l-es 400 – 500 mm nyomtávú ”kiscsille”. Mizserfa Komló, Szászvár. Kutyás: csillés Komló, Szászvár, Mizserfa. Kutyázás: igen kis szelvényekben ”kutyá”-val történő termelvényszállítás, csillézés.általában minden olyan szér, melynek sima felülete kúp alakú. Kibli (kübli): bányában vödör a szükségletek elvégzésére az illemhelyen. l. bányaürszék.

Külfejtés: (Tagbau) a föld felszínén, vagy az alatt csekély mélységben fekvő ásványok termelése, mely utóbbi esetben mindenek előtt a fedőrétegek takarítandók el. Küllő: (Arm, Speiche) a kerék agytól annak koszorújáig nyúló támasztékok, melyek a tengely fordulását közvetítik. Külmérték: (Tagmasz, Bachstallehen) az általános bányatörvény szerint legfölebb 32000, az abrudbánya verespataki bányaalapszabályok szerint legfölebb 225 négyszögölnyi terjedelemmel adományozott bányatulajdon, mely mélység szerint csak a szilárd kőzetig terjed s a mely csak fövenytarlatokban, folyamedrekben, kütgörgetegekbcn, torlaszhegyekben, régi elhagyott gorczokban előjövő érczekre, szemes vasércz és gyepi vaskőre adható. (Gyepvasérc l. Limonit.) A gyepvasérc névtől kapta a Limonit a tudományos nevét: limonit (leimon gör. a. m. gyep.) Gyepvasérc vagy mocsárvasérc, likacsos, szivacsos külsejű, tömötten földes L., mely mocsaras, tőzeges helyeken folyvást képződik. Sohasem tiszta, hanem mindig idegen testeket, homokot, agyagot, görgetegeket, szerves anyagokat stb. zár körül, gyakran pedig növényi lenyomatokat is találni benne. Jelentékeny a kovasav- és foszforsavtartalma, rendesen több vizet tartalmaz mint egyéb L. A bányajogban u. n. K. adományoztatnak oly fenntartott ásványokra, melyek fövenytorlatokban, folyammedrekben, különösen görgetegekben, torlaszhegyekben vagy elhagyott gorcokban léteznek, valamint szemes vasércre és gyepi vaskőre. Egy K. 12 000 négyszögölnyi térmérték (mint maximum) és mélységben rendszerint csak az alatta levő kőtömegig terjed. Éppen azért, minthogy nem a föld belsejébe hatol, nevezik külmértékeknek. K. a bányatelekkönyv tárgyai nem lehetnek.

Külömböző élek: (Ungleiche Kanten) a jegőczökön azok, melyeknek fekvése és élszöge nem egyező. Különélű csúcsok: (Ungleichkantige Ecken) azok a jegőczök, melyekben külömböző élek futnak össze. Különlapú élek: (Unglelchflächtige Kanten) a külömböző jegőczlapokáltal alkotott élek. Különleges, bonyolult feladat: az a munka, amelynek szükségessége normális üzemviszonyok között nem merűl fel, a termelési folyamat rendszeresen ismétlődő műveleteként nem fordul elő, ezért annak biztonságos elvégzése részletesebb eligazítást és a munka során különös figyelmet – esetleg állandó felügyeleti irányítást – igényel. 119

Különleges műszaki felügyelet: minden bányában szellőztetési és tűzvédelmi megbízottat, vízveszélyes bányában vízvédelmi megbízottat, szénporrobbanás-veszélyes bányában szénpor-elhárítási megbízottat kell kijelölni.

Különleges térkép: l. Részletes térkép. Külpontossági hiba: (Fehler der Execntricität) van a mérőműszeren, ha a limbus és alhidáda kör forgási tengelye nem esik egybe. Külső szállítás: (Tagförderung) 1. Megkülönböztetésül a bányában szállítástól az ásványok továbbítása a bánya napszíni nyílásától. 2. Ha a bányaműhöz nem tartozó egyén vagy cég végzi a szállítást.

Külszin: (Oberflähe) a földfelülete, ellentétben a földalatti bányával. A föld felszíni felülete. Külszini határ: (Taggränze) a bányatelek határai a napszínen. Külszíni szállítás: (Tagfördening) megkülönböztetésül a bányában való szállítástól, az ásványok továbbítása a bánya napszíni nyílásától.

Kürtő: feltörés. Toroczkó. Küszöb: (Schwelle, Grundsohle) az ajtókötés alatt fekvő fadarab, melynek két végén áll az ajtókötés két támfája. Küszöbfa: a keretácsolat alsó – a talpon fekvő – csapolt gerendája.

Kvarcz: (Quarz, Bergkrystall) a hatszöges rendszerben jegődő iivegfényű, egész színsorozatban ismeretes kovasavt a honnan a számtalan elnevezés, (kovakő, szarukő, amethyst, carneol, ónix, achat, jáspis, mórion, calcdon, mokkakő, heliotrop, tűzkő, tejkvarez, prasem stb.). Kvarcz porfir: (Quarzporphir) igen. finom szemcséjű oligoklas, kvarcz és csillámból álló kristályos kőzet, melyből az alkotó részek egyes nagyobb szemei porfírosan kiválnak. Kvarcz trachit: (Quarztrachit) igen kemény, rendesen világosabb színű kőzet, melynek alapanyaga megegyezik a kvarcz-porfiréval, de benne sanidin és amfibol kristályok is vannak kiválva.

L.

Labrador: (Labrador) a három hajlású rendszerben jcgodő űvegfétiyű, szürke, barna színjátszó mésznatrontim-sílikat, mely az albit és anortit vegyüléke. Laboratórium: a bányamű termelvényeinek vizsgálatára különleges eszközökkel felszerelt helyisége. 120

Lacsni: l. Sínheveder. Lafetta, lövegtalp, ágyútalp: az EHOR rakodógép egyik felszerelése (a berendezés alakjáról elnevezve).

Lajtorja: a bányában levő létra. Toroczkó. Lakolit: (Lakolit) a föld felszíne alatti kúp, mely feltörő láva korában a földszintes rétegeit fölemelte. Lakter: öl. Felsőbánya. Langcédula: l. Bércédula, bérjegyzék. Pécs vid. Lanovka: függőszékes, felsőköteles személyszállítás a bányában, megfelelően kiépített pályával és eszközökkel.

Lap: (Seite, Fläche) az ásvány jegöcz oldala. Lapegyközüség: (Seiteparallelismus) a kristálytan törvényszerű jelensége, mely szerint minden jegőcz lappal párhuzamosan egy hasonnemű áll átellenben. Laposdőlésü: (Klachfallend) az ásványtelep beágyazása, ha dőlésszöge 15° és 45° közt van. Laposkötél: (Bandseil) 1. A szállító kötél azon alakja, melynek zsinegei nincsenek összecsavarva, hanem egymás mellé vannak varrva, s így szalagformát képeznek. 2. Drótkötelek azon alakja, melyet a gyár ilyenre állít elő vékony acélszálakból. Lapos csille: gépi berendezések, alaktalan tárgyak szállítására használt faplatós csille.

Laposodik: (Verflächt sich) a telér, ha dűlés szöge hirtelen jóval kisebb lesz. Lappangó hő: l. Kötött hő. Lassító: (Retardirend) a módosítás, ha a hajtott görönd fordulatszáma ugyanazon idő alatt kisebb, mint a hajtóé. Laufol, láfol: tolja a csillét, kézi csilleszállítás Pécs vid. Laurenti rétegek: (Laurentian Rocks) ős gneisz rétegek, amelyek a szent Lőrinc folyam mellett igen hatalmas mértékben vannak kifejlődve. Laza dob: (Rolliger Trommel) a szállító gép egyik kötéldobja, mely a goröndöii tetszés szerinti állásiján rögzíthető s így szintváltoztatásoknál nélkülözhetlen. Laza kőzet: a kőzetalkotó szemcsék kapcsolata laza, hézagtérfogatuk nagy. A hézagok vízzel vagy gáznemű anyaggal lehetnek kitöltve. Előbbi a vízdús laza kőzet. Üregnyitás hatására a laza kőzetek az üreg irányába elmozdulhatnak, ezért fokozott biztosítást igényelhetnek. A vízdús laza kőzetek vízáteresztők, hajlamosak a hézagokat kitöltő víz leadására. Laza szerkezetű vizes homok: l. Futó Mizserfa.

121

Laza szövezete: (Lockere, Rollige Strucktur) van a törmelék kőzetnek, ha annak alkotó részei nincsenek összeragasztva, csak össze vannak halmozva. Láb: l. bányaláb. Lábvas: egy sínhossz vasút. Diósgyőr. Láda: l. kaszni.

Láfol: tolja a csillét. Pécs vid. Lágy: (Mild, Weich) a késsel könnyen faragható ásvány, ha pora e mellett a késhez tapad. Lámpakamra: a külömböző típusú lámpák (karbid lámpa, akkumulátoros lámpa, biztonsági benzinlámpa, stb), valamint a gáztartalmat mérő készülékek tárolására, karbantartására és ellenőrzésére a külszínen lévő helyiség. Lámpamester: a bányalámpák kiadásáért, állapotáért felelős személy.

Lámpavizsgáló: (Lampenprüfungs-apparat) alkalmas készülék melynek segélyével kísérletileg megvizsgálható, hogy a külömböző biztonsági lámpák, külömböző légáram és külömböző gázkeverékben milyen jelenségeket mutatnak. Lámpazár: (Lampenverschluss) külömböző alkalmas szerkezetek, melyek a munkásra nézve lehetetlenné teszik a biztonsági lámpák felnyitását. Lánc: egymásba kapcsolt fémkarikák, vagy más alakú szemek sorozata.

Lánczczal való szállítás: (Förderung mit Kette) a szállógéppel szállítás egyik módja, melynél a vontatott csillék vég nélküli mozgó lánczhoz vannak kapcsolva. Láncos vonszoló: l. kaparószalag

Láncpálya: (Kettenbahn) vasút, melyen a szállítás végtelen láncz segélyével folyik. Lánctartó villa: (Aufsteckgabel) a végnélküli lánccal való szállításnál a csille végére erősített kétágú vasdarab, melybe a vonólánc beakad s a csillét fogva tartja. Lángálló védőruházat: rövid ideig tartó lánghatásnak ellenálló , nem gyúlékony védőruházat.

Lángja: a sónak, annak finom pora. Torda. Lángkisérlet: (Flammexperimente) az ásvány meghatározására szolgáló eljárás, melynél a láng hatásának kitett ásvány alkotórészeire a láng jelenségből lehet következtetni. Lángjelengségek: (Flammenerscheinungen) sújtó lég jelenlétében a biztonsági lámpa lángján megfigyelhető tünetek Lármafa: a bányamű külszínén felállított jelzőfa, melyen egy speciálisan hosszában több lyukkal kifúrt fadarabot helyeztek el. Faharang, lármafa, kopogó (speciális bányász jelzőkészülék, kötéllel kifeszített fatábla, melyet veszély esetén acélrúddal ütögettek). Erős, érdekes, harsány hangja 122

volt. E fadarab megütésével jelezték a műszak kezdetét, végét, vagy a bányában előforduló szerencsétlenséget, bányatüzet. A bányász is e hangok kisérték utolsó útjára a temetőbe. Később felváltotta a gőzduda, harang, vagy sziréna váltotta fel.

Látó cső: (Fernrohr) a mérő műszereken alkalmazott messzelátó. Látósugár: (Gesichtslinie) a világító pontról a szembe érkező fénysugár, vagy azon egyenes, mely a világító pontot a néző szemével összeköti. Lebegő: (Schwebend) az ásványtelep, ha annak dőlése legfölebb 15°. Lebegő határ: (Schwebende Markstatt) a bányateleknek bizonyos mélységben vízszintes síkban megállapított határa, ma kisebb jelentőséggel bír, mivel a bányajogosítványok végtelen mélységgel adatnak, de a régi jogban gyakoribb volt. Lebocsátani: (Einhängen, Einlassen) személyeket, vagy tárgyakat az aknán keresztül szállító kötéllel beszállítani. Leékeli az ácsolatot: a vájár, amikor azt irányba beállította, hogy ne mozduljon el.

Lefejtett, Lemüvelt terület: (Abgebautes Feld) a bányászatilag már értékesített bányatelek. Lefödés: (Abdeckarbeit, Abdeckbau) a fedü kőzetek elhordása a külfejtéseknél. Lefödni: (Abdecken, Abräumen, Aufdecken) külszíni művelésnél az ásványtelepet fedő meddő rétegeket elhordani. Lefüggélyezni: (Abseigern, Ablothen) függélyző segélyével a függőleges akna mélységét megmérni. Legény: rovólegény, a ki a rakodóban számbaveszi a sót. Torda. Legénységi könyv: (Mannschaftsbuch) a bányaműnél alkalmazott munkás személyzetről a bányatörvény értelmében vezetendő névkönyv, mely a munkás szolgálati és családi viszonyait részletesen feltünteti. Legényszálló, munkásszálló: a bányaüzem közelében épített szálláshely a távolabb lakó munkások részére.

Legmélyebb szint: (Tiefstes) a bánya legalsó feltáró vágata. Lejtős: (Abfallend, Tonnlägig) a beltelep, ha dőlése 45°-75° közt van. Lejtős akna: (Tonnlägiger Schacht, Schleppschacht, Geneigter Schacht, stolna Mizserfa , Geszenk) 1. A meddőben, vagy az ásványtelepben annak dőlése irányában mélyített akna. 2. Mélyművelésű bányászatban a külszínről dőléssel kihajtott főfeltáró bányatérség. Itt különleges szállítási módot kell választani (fogaskerekű mozdony, kötélvontatású csille, gumiszalag, függőpályás mozdonyvontatás (Scharf), ércbányákban gépkocsi. A budapesti metrókban is a mélyállomásokat mozgólépcsővel felszerelt lejtősaknákon lehet megközelíteni.

Lejtős kereszt: (Fallkreuz) keletkezik, ha az egymáshoz közel fekvő párhuzamosan csapó telérék egymást dőlés irányában metszik. Lejtős vályú: (Fallendes Gerinne, Gespünde) az érczek előkészítésénél alkalmazott keskeny, hosszas faedények, melyeken a zagy át foly s e közben az érczek benne leülepednek. 123

Leköszön: (Abkehren, Ablegen, Kundigen, Entlassen) a munkás, ha a munkából felmondással kiáll. Lelvájna: (Fundgrube) régi jog szerint a felkért ásvány tálalási pontjától kimért bányamező, melyben a telért legelőbb feltáratott, és a bányászat megkezdődött. Lemeztagos adagoló: a folyamatos szállítóberendezés egyik fajtája, melynek a termelvényszállító felülete idomalakra kialakított acéllemezekből áll.

Lemélyíteni: (Absenken, Absinken, Abteufen, Senken, Niederbringen) aknát, ereszkedést, fúrólyukat készíteni, továőbb fúrni. Lemniszkáta: a pajzstető és talprész egymáshoz viszonyított mozgását befolyásoló mechanizmus. Alkalmazásának célja frontfejtésben az alátámasztatlan főtefelület minimalizálása.

Lemüvelt terület: l. Lefejtett terület. Lendítőkerék: (Schwungrad) a gép göröndjére ékelt súlyos kerék, mely a gép járását egyenletessé teszi, és a gépet a holtponton is mozgásban tartja. Lengőpad: általában aknarakodón használt olyan szerkezet, mely a kasban lévő vágányzatra irányitja a rajta áthaladó csilléket, még abban az esetben is, hogy a teherváltozásból adódó kötéltúlnyúlást követni tudja.

Lenyomat, Benyomat: (Abdruck, Eindruck, Abformung) az ősvilági állati és növényi maradványoknak a kőzetekben található többnyire öszszelapított alakjai. Leolvasni: (Abnehmen) a mérő műszeren a mérés eredményét megtekinteni, azt megállapítani. Leolvasó készülékek: (Ablesevorrichtungen) a mérőműszereken azon segédeszközök, melyek segélyével a megmért szögértéket megtudhatjuk, a milyenek a noniusok és a mikroszkop. Lepedék: l. Verődék. Lepidolith: (Lithionglimmer) lágy, gyöngyfényű, arombosrendszerben jegödő, többnyire rózsaszínű, közetképző lithium csillám. Lepke: csillefogó az aknarakodón.

Lestráng: feszítőrúd. Kapnikbánya, Nagy és Felsőbánya. Lesuhadnak: a fedü elvált darabjai, vagyis lehullatnak, Toroczkó. Leszakadással fenyegető meddő kőzet darab: golonc, Toroczkó. Leszálló állomás: a személyszállításra szolgáló gumihevederes szállítószalag előírásoknak megfelelően kialakított része, melyen önműködő leállító berendezést kell felszerelni a túlutazó személy sérülésének megakadályozása céljából.

Leszámolás: (Abrechnung) a bányavállalkozó által munkás és felvigyázó személyzetével megejtett számadás, mely rendszerint a munkás elbocsátása vagy kilépése alkalmával szokásos. 124

Leszámolni: (Abrechnen, Abraiten) a munkából távozó munkás bérét kifizetni, és bizonyítványait kiadni. Az üzemtől végleg távozni. Lesvancol: az ácsolat egyik végét hegyes szögűre képezi ki Mizserfa. Leszedő állomás: a csillét itt kapcsolják le a kötélről.

Leucit: (Leucit) a szabályos rendszerben jegődö, rideg, üvegfényű hamuszinű, vagy fehér káíitim bisilikat. Leugrás: futóhomok-betörés Mizserfa.

Leveles szövezet: l. Palás szövezet. Levegő: a földet körülvevő gázkeverék; a Föld felületén kb:78,08 nitrogénből, 20,95 % oxigénből, 0,93% argonból, és 0,002% egyéb nemesgázokból áll.

Levegő a bányában rossz: rőköny, levegő, Kapnikbánya. Leverő: azon hely a hova a hantot kiürítik. Toroczkó. Levélércz: l. Nagyságit. Lett: meddő, agyag. Toroczkó, Kapnikbánya. Légajtó: (Wetterthür, Wetterblende) a bányában áramló levegő szétosztására és irányítására szolgáló deszka ajtó, mely a vágatot, vagy folyosót lehető légmentesen zárja. A bányában áramló levegő szétosztására és irányítására szolgáló ajtó, mely a vágatot, vagy folyosót légmentesen zárja. Léggátba beépített nyitható szerkezet, a személyközlekedés, és a teherszállítás megkönnyítése céljából. Légakna: (Wetterschacht, Lichtloch, Lichtschacht, Luftsehacht, sakticska Mizserfa) a bányamű szellőztetésére létesített akna, mely, ha a szellőztetés mesterséges, szellőztető géppel van felszerelve. Nagyon gyakran a tömedékanyag beadására is szolgáltak. Általában függő, ritkán lejtősaknák kapták ezt a szerepet.

Légáram: (Wetterstrom) a bánya nyílásán keresztül vonuló levegő tömeg. Légárammérő, Anemométer, Szélmérő: (Anemometer) műszer a bányába áramló levegő sebességének kinyomozására. Légcsatorna, Légvezetőcső: (Kutte, Lutte, Wetterlutte, Luftkanál) deszkából, fémből, vagy szövetből készített csatorna, mellyel a friss levegőt a műhelyre, vagy az elhasználtat onnan elvezetjük, Légcsere: (Wettercirculation, Wetterumlauf, Wetterwechsel) a levegő átvonulása a bánya üregein. Légcső: szellőztetésre szolgáló acélból 2 m hosszú, műanyagból 5 – 25 m hosszúságig készült, általában Ø 300 – 600 mm-es, összeszerelhető cső. Légduda: sűrített levegővel működő hangjelző eszköz. A sűrített levegővel felszerelt járművek, de bányaüzemek műszakváltáskor használt jelzőkészüléke is.

Légelosztás: (Vertheilung der Wetter) a bányába bevonuló friss levegő elvezetése és megosztása az egyes munkahelyekre. 125

Légfüggöny: (Wettergardinen) légajtók helyett alkalmazott durva vászon függöny, főleg csak olyan helyen, ahol, a légajtó ideiglenesen szükséges. Léghiány: (Wetternoth, Wetternöthigkeit, Ligthmangel, Luftmangel) az elégtelen szellőztetés miatt beálló friss légszükséglet. Légkémlő: (Rudiometer) műszer a levegő alkotó részeinek megvizsgálására. Légmennyiség: (Wettermenge) a bányán bizonyos idő alatt átvonuló levegő tömeg, mely az egyes bányák szerint igen külömböző. Légmérő állomás: ahol meghatározzák mérésekkel az átvonuló levegő sebességét, mennyiségét, a gázok tartamát, portartalmat. A mérések időpontját a szabályzat határozza meg bányabesorolástól függően.

Légoszlop: (Luftsaule) a bányamű vágatait betöltő levegő tömeg. Légosztály: 1. Olyan bányarész, amelynek a behúzó légárama (légáramai) fejtési munkahely, továbbá II. vagy III. osztályú sújtóléges bánya esetén szénben kihajtott külön szellőztetésű bányatérség érintése előtt ágazik (ágaznak) el a főbehúzó légáramból, és más légosztállyal diagonális kapcsolatot biztosító vágata léggáttal vagy légajtókkal le van zárva. 2. Olyan bányarész, amelynek a behúzó légárama, vagy légáramai elővájási vagy fejtési munkahely – valamint gázkitörésveszélyes bányaesetében gázkitörésveszélyes bányatérség – érintése előtt ágazik, illetve ágaznak el a bánya behúzó légáramából, és a többi légosztálytól – be- és kihúzó légútjai kivételével – léggáttal vagy légajtókkal vannak elkülönítve. Egy légosztályban azonos időben max. 100 fő tartózkodhat. Légretesz: a légáram szabályozására szolgáló – az adott helyre beépíthető légajtóval azonos kivitelben készített – berendezés, amelyen a légáteresztő nyílás váltóztatható, és az a légáram beszabályozása után állandósítható.

Légsebesség: (Wettergeschwindigkeit) a levegő áramlásának időegységenként vett gyorsasága a bányában. Légsűrítő gép: (Luftkompressionsmaschine, Kompressor) külömböző gépeknek sűrített levegővel való ellátására szolgál. Lehet stabil és mobil beépítésű, álló fekvő és V elrendezésű hengerekkel, csavarkompresszor.

Légszükséglet: (Luftbedarf) azon levegő mennyiség, mely a bányamunkásoknak, állatoknak és bányamécsnek egy bizonyos idő alatt szükséges. Légszűrő: a bányalevegőbe keveredett szennyeződés (por) kiszűrésére készített gépi berendezés. Légtartály: a sűrített levegő tárolására, annak nyomásingadozásainak kiegyenlítésére készített berendezés.

Légtáró: (Wetterstollen) a szellőztetés végett fenntartott táró. Légtorok: az a földalatti bányatérség, amely kizárólag szellőztetés céljából épült a főszellőztetőgép és az akna közötti szakaszon.

Légút: (Wetterweg) azon egész hosszúság, melyet a bányába bevonulú levegő a kiáramlás helyéig megtesz, mely néha 4000 mt is kiteszen. Bányaüzemenként változó e hosszúság. 126

Légüst: l. Szélkazán. Légvágat: (Wetterschlag) a levegő vezetésére készített vágat. Szellőztetés céljára szolgáló bányavágat. Lehet be- és kihúzó.

Légválasztó fal: (Wetterscheider) a folyosót, vágatot, aknát két részre osztó deszka, vagy durva vászon, mely így két légoszlopot különít el. Légvezetés: (Wetterführung, Wetterhaltung, Wetterleitung, Luftleitung) alatt a jó levegőnek a bányába be, az elhasználtnak pedig onnan kijuttatását értjük. A behúzó és kihúzó aknák egymáshoz való helyzete szerint megkülönböztetünk átlós és központos (diagonális és centrális szellőzést.

Légvezető cső: l. Légcsatorna. Légvezető folyosó: (Wetterstrecke) a bánya szellőztetése végett létesített folyosó, a fejtő folyosókkal párhuzamosan azok fölött vagy alatt hajtva, s rövid közökben velük összekötve. Légzsák: (Luftsack) a rosszul, vagy épen nem szellőztetett hely a bányában, hol a rossz levegő bennreked. Lényeges elegyrészek: (Wesentliche Gemengtheile) valamely kőzetben azon ásványok, melyek annak fogalmát megállapitják. Lépcsős szelep: (Etagen Ringventil, Treppenventil) egymás fölött, de egymástól függetlenül több gyűrűből álló szelepsor, mely kis szelepemelkedés mellett elkerülhetővé teszi a nagy átmérőjű szívócsövet. Lépték, Mércze: (Maszstab) a térképrajzok kisebbített rajzmértéke. Létében dolgozik: vagyis meddőben. Felsőbánya. Létra: (Fahrt, Fahrten, Fart, Fartni Fart (Nagy- és Felsőbánya.) aknák, gurítók, feltörések és ereszkedéseknek bejáró felszerelése. Lézersugaras irányadás: az elővájási munkahelyeken a helyes irányba való előrehaladáshoz lézersugaras irányadó készülékkel való iránybemérés. Lehet fix beépítésű is. Liász: földtörténeti időszakasz 210 és 184 millió év között. A mecseki kőszenünk liász kori.

Lias képződmény: (Liasformation) a Jura rétegcsoport alsó rétegösszlete igen sok kőszénteleppel és nagy mennyiségű szerves maradványnyal; feloszlik alsó, közép és felső emeletre. Libella, Vizmérték, Szintesitő: (Libelle) a vízszintes megállapítására szerkesztett műszer, melynél az üvegcsőben, vagy szelenczében éther fölött úszkáló buborék, ha kijelölt helyét elfoglalja a libella vizszintes felületén nyugszik; berendezése szerint lehet fekvő, vagy talpas, függő, nyereg és szelencés libella. Libetenit: (Libethenit) a rombos rendszerben jegődőzsírfényű, sötétzöld színű, rézhidrofosfát. Libistyán: rossz vaskőféle. Toroczkó. Lignit: 1. A szénülés kezdetén álló növény, az eredeti formák még felismerhetők benne. 2. A legfiatalabbkori barnakőszén, amelyben a növényi szerkezet még felismerhető. 127

Likacsos-, odvas szövezetü: (Poröse Structur) a kőzet, ha benne kisebb-nagyobb szabálytalan üregek vannak, melyek többnyire kilugzás folytán keletkeztek. Limbuskör: (Limbuskreis) a theodolit alkatrésze, melyen a körbeosztás helyet talál, elrendezése lehet vízszintes, hengeralakú és leggyakrabban kupos. Limonit, barnavasércz: (Thoneisenstein, Eísenoxidhydrat) vaskos, földes, többnyire barna vashidroxid, mint fontos vasércz. Limonit, rosszabb minőségű: vánt, vond, Toroczkó. Lisztérc: l. Porércz. Lithosféra: (Lithosphera) a földgömb anyagának külső része. Lódolófa: Döngölőrúd, töltőrúd. l. lodstokk. Lodstokk, lonstok: a fúrólyukba helyezett fojtás tömörítésére használt fa tömőrúd, tömőfa. Lódung: a fúrólyukba helyezett robbantóanyag fojtására használt tömítőanyag. Lehet agyag, homok, műanyag tokban kőpor, vagy vizes tömítés.

Lóerő: (Pferdekraft) mint erőmérték, 1 LE 75 méter kilogramm munka. 735,498 W. Lóhús: kissé vizes agyagos márga.

Lójárgány: a szállítókötél egy függőleges tengelyre ékelt nagy átmérőjű kötéldobra csavarodott, amit annak tengelyéből alul kiágazó négy vagy hat erős küllővel hajtottak. A lovak körbe járatásával az egyik kötél felcsavarodott a dobra, s az érccel telt bödönt felhúzta, ugyanakkor a másik kötélvégen lévő üres bödön leért az aknarakodóra. Pferdegöpel (gépely). Lökőrud: (Stossstange) a lökőszérek oldaláról a lökés irányában kinyúló rúd, mely a lökéseket a szérrel közli. Lökőszér: (Stossherde) folyton mozgásban levő lejtőssík, amelyről a zagymeddő része odafolyó vizár által el lesz sodorva, míg a töményített ércz vagy rajta marad, vagy külön edénybe hull. Lóláb: az elővájás, vagy a fejtés folyamatában a régi bányatérség túl közeli megközelítése folyamán a nyomás hatására az ott bennmaradt bányafa belógása a művelt területre. Lövés: fajer Mizserfa

Lövőmester, lőmester: (Schieszer, Schieszmeister) bányamunkás, ki a furólyukak megtöltésével és elrobbantásával foglalkozik. Lőgyapot: (Schieszwolle, Pyroxilin, Schieszbaumwolle) salétromsavban áztatott növényi rostokból álló szilárd robbantó anyag. Lőni: (Schieszen, Fájer) a robbantó anyaggal megtöltött furó lyukat elrobbantani.

128

Lőpor: (Sprengpulver) 65°/o kálisalétrom. 20°/o kén és 15%szénpor keverékéből álló szilárd robbanó anyag, mely poralakban, vagy rudakba sajtolva alkalmaztatik. Lőszerraktár: a bányaüzem számára a megfelelő előírások szerint készített robbantóanyag, gyutacs, és indítózsinór tárolására szolgáló raktárrendszer. . Létezik külszínen és a föld alatt. Lőszeres láda: a robbantóanyagok szállítására készített faláda.

Lőtet: robbant. Toroczkó. Lőtető, Lövető szerek: szerek a robbantáshoz. Toroczkó. Lugzás: (Extraction, Laugerei) a fémek kiválasztása a felzúzott ércből valamely oldat hozzáadásával. Luft: levegő a bányában. Luftkanál: egy m2 átmérőjű? lágcsatorna Mizserfa.

Lutna, lugna: légvezető csatorna. Kapnikbánya. Lutni, Lutnicső: légvezető csatorna Sajóvölgy, Esztergom vid., Pécs vid. l. Légcső.

LY.

Lyukasztás: (Ortung, Durchschtag) két ellenvájat vég összeérkezése, áttörése.

M. Maceráj: két vékonyabb lécdarab, mely mindegyike rövidebb a mérendő tárgytól, de összefogva hosszabb, így pontosan le lehet mérni a kívánt hosszúságú tárgyat. Macska: 1. Kasfogó készülék azon fogazott, körmös része, mely a vezérlécbe kapaszkodik működése során. 2. Hegyitám, csillefogó berendezés.3. Sarka körül a sínre fordítható horog, mely meggátolja a csille tovagördülését. Tatabánya. 129

Magas hőmérsékletű géprész: a gépnek (berendezésnek) az a része, amelynek felületi hőmérséklete a gép üzemszerű használata során a 60 Cº -ot meghaladja

Magasság mérés: (Höhenmessung) a bemért pontok függőleges fekvésének meghatározása. Magassági kör: (Höhenkreis) többnyire a theodolit látócsövének forgástengelyére fűzött körlap, a melyen a körbeosztás helyet talál, s vele a magassági szög közvetlenül megmérhető. Magas nyomás: (Hochdruck) kapcsolt gőzgépeknél a friss gőzzel telt gőzhengerben uralkodó feszültség. Magasantartó szerkezet: a követelményeknek megfellően méretezett acélszerkezet, a végtelenkötelű szállításnál a tartókorongok, terelőkorongok elhelyezése céljára.

Magfuró: (Kernbohrer) hengerded furó, mely lehetővé teszi, hogy a furólyuk közepén egy hengeralakú kőzetdarab, a mag, sértetlenül megmaradjon. Magma: (Magme) a föld anyagának megolvadott és túlhevített vizzel való keveréke, mely a plutonisták felfogása szerint a föld szilárd kérge alatt foglal helyet. Magnesit: (Talkspath) hatszöges rendszerben jegödő, üvegfényű, fehér, sárgás, szürke színű magnesiakarbonát. Magnetit, Mágnesvasércz: (Magneteisenstein) a szabályos rendszerben zjegödő) kristályosodó, fémfényű, vasfekete vasoxidoxidúl, mely a legjobb vasércz. Magtörő: (Kernbrecher) a magfuró által előállított kőmag letörésére, és kiemelésére szolgáló furóeszköz. Magyar csille: (Ungariseher Hund) elől két kisebb, hátúl két nagyobb keréken, (a súlypont közelében) nyugvó faláda, melyet a munkás szállításkor a járópallón tol. Magyaros piroskő: Himonít kevés calybittel. Toroczkó. Malmozás: magas széntelep fejtése egy alacsonyabb szintről, biztosítás nélkül. Mangán: ezüstfehér, kemény terméselem.

Makropiramis: (Macropyramide) a háromhajlású piramis azon alakja, mely a nagyátló irányában meg van nyujtva. Malomkő porfir: (Mühlsteinporphir) a hólyagos, likacsos kvarctrakhit. Mamutszivattyú: sűrített levegővel üzemelő vízemelő berendezés.

Mandulás, Amigdaloidos szövezet: (Mandelartig) a hólyagos szövezetből úgy keletkezik, hogy ennek üregei részben, vagy egészben valamely idegen ásvánnyal megtelnek. Manganit: (Glanzmanganerz) a pyrolusit hidroxidja. Mangánpát, Rhodochrosit: (Rosenspath) hatszöges rendszerbeli jegődő, gyöngyfényű, rózsaszin, málnaveres, vagy barna áttetsző mangankarbonat. 130

Mara: sárberg, sáromberg Felsőbánya. zuzóból kikerült ércpor. Markasit: (Strahlkies, Witriolkies, Kammkies) a rombos rendszerben jegődő, világos sárgarézszinű vasbiszulfuret. Maródi: beteg. Masina: l. gőzgép. Masiniszta: gépkezelő, gépész. Máglya: máglyafával (talpfával), vagy fa és fémszerkezettel (nagyvasúti sin) kombinált szekrényes biztosító berendezés az egyedi biztosítású frontfejtésekben. Máglyafa, pillérfa, talpfa: a máglyázáshoz, bányavasút kiépítéséhez felhasznált, két szembelévő oldalán párhuzamosan fűrészelt bányafa. Máglyasín: az egyedi biztosítású frontfejtésekben a szekrényes biztosítószerkezetbe (máglya) a könnyebb oldás (szétszedés) érdekében beépített nagyvasúti sín.

Mágneses előkészítés: (Magnetische Aufbereitung) különösen a vasérczek elkülönítése mágnesek segélyével. Mágneses elkülönítő: (Magnetischer Separator) 1. Felzuzott vas-érczeknek a meddőtől, vagy más érczeknek a vasérczektől való különválasztására szolgáló elektromágneses osztályozógép. 2. A bányatermelvényből vasanyagok mágneses úton való elválasztása (széntől a vas).

Mágneses erővonalak: (Magnetische Kraftlinien) képzelt görbék, melyek a mágnestért jellemzik és meghatározzák, a melyek a mágnestér erősségének egységeit képviselik. Mágnesező dinamó: (Krektor) rendesen a generátor tengelyére szerelt egyenáramú gép, mely annak elektromágnesét állítja elő. Mágnes súrlódás: l. Átmágnesező munka. Mágnestér: (Magnetfeld) a mágnes környéke, a mennyiben az még hatáskörébe esik, legyen az mágnesvas, elektromos gép, vagy vezeték. Mágnestű, Iránytű, Delejtü, Tü: (Compassnadel) a kompasz műszer perselyében elhelyezett mágneses aczéldarab, mely szabadon felfüggesztve a mágneses délvonalban megáll s a melynek északi vége kékre van befuttatva. Mágnesvasércz: l. Magnetit. MÁK Rt: Magyar Általános Köszénbánya Részvénytársaság.

Málha: kötélháló, melybe a szállító bödön van bele téve. Torda. Mángorló, Tekerő: kézi vitla. Torda. Mángorlóállvány: stomp, két oszlop, melyek mángorlóállványnak szolgálnak. Torda. 131

Márga: (Mergel) mész, agyag és homok keverékéből álló összetett kőzet, melyben hol egyik, hol másik elegyrész van túlsúlyban. Márvány: 1. l. Szemcsés mészkő. 2. A mészkőnek különféle színű, kristályos, fényesre csiszolható változata.

Másodperc: (Secunde) a perc alrésze, melyekből 60 alkot egy percet. Másodrendű piramis: (Deutopyramide) két kombinált piramis közül az, melynél él van ott, ahol a másikon lap fekszik. MÁSz Rt: Magyar Állami Szénbányák Részvénytársaság. A magyar szénbányászat szervezési formái közül az egyik. Mázsaház, mérlegház: a bányaüzemtől elszállítandó termékek mérésére készült épület, berendezés. A szállítási módtól függően lehet közúti, és vasúti.

Meddő: (Gemeiner, Bergart, Öder, Tauber Berge, Galambsár Toroczkó, léte,Felsőbánya, lett Toroczkó, Kapnikbánya, Pereg Toroczkó, Puszta Toroczkó, Nagybány a vid.) 1. A feltárások közben nyert és hasznos ásványokat nem tartalmazó kőzettörmelék. 2. Olyan kőzet, amely már nem, vagy elenyésző mennyiségben tartalmaz művelésre alkalmas ásványt. 3. Nyers bányatermékbe került értéktelen szennyezőanyag.

Meddő ér: (Dürre Kluft) a nem érczes ásványokkal megtöltött kőzet hasadék. Meddőhányó: 1. Az a hely ahol a kitermelt meddőt a külszínen felhalmozzák, tárolják. (sifer, sturc). 2. Az ásványi előfordulás művelése során eltávolított, és a külszínen lerakott meddőanyag halmaza. l. Siferhányó, halda.

Meddő köz: (Taube Mittel) a telérekben található meddő rétegek. Meddőpad: (Schären, Letten, Leisten, Liergmittel) a kőszéntelepek rétegei közt települt leginkább palaréteg. Medencze: (Bassin, Becken) az ásvány tömeg medenczeszerű települése, így szénmedencze. Medenczeszerü: (Muldenförmig) települése van az olyan beltelepnek, melynek közepe mélyebben fekszik a széleknél. Megegyező: (Concordant) a település, ha a fiatalabb korú kőzet rétegek az idősebbeken azokkal parallel települtek s vagy vízszintesek, vagy együtt szenvedtek zavarodást. Megfurni: (Abbohren, Anbohren, Erbokren) a furás által elérni valamely telepet, kőzetréteget. Meghatalmazott: (Bevollmachtigter, Vertreter, Repräsentant) a bányamű tulajdonosa, vagy tulajdonos társai által megnevezett személy, a ki a bányahatóság területén tartózkodik s a bányaműért minden hatósággal szemben személyes felelősséggel, tartozik. Meghosszabbítani: (Verlängen, Verlängern) 1. Valamely jogosítvány érvényét továbbra is fenntartani, így a kutatási engedélyt stb.; bányaművelésnél tárót, folyosót, vágatokat előre hajtani. Megirányozni, Irányozni: (Abvisiren, Anvisiren, Visiren) a mérő műszeren a néző lencsét az irányzó kereszt előtt beállítani s a látó csövet ugy elhelyezni, hogy a pókszálak metsző pontja a megirányzott pont képével egybeessék. 132

Megkerülő mérés: l. Poligonmérés. Megkopogtatni: (Abklopfen) az elvált kőzetdarabokat a födűről és oldalakról kopogtatással eltávolítani. Meglépni a csillét: a sínről leesett csille ütközőjére lépve erő kifejtés, hogy könnyebben lehessen visszaemelni a sínre.

Meg nem egyező: (Discordant) a település, ha a fiatalabb korú kőzet rétegek külömböző csapással és dőléssel települnek az idősebb rétegek fölött. Megszakasztás: a sópad rövidebb oldalának elválasztása a sótömzstől. Torda. Megszüntetni: (Einstellen) a bányamű üzemét három okból lehet: a tulajdonos akaratából ideiglenesen, szünetelési engedéllyel, véglegesen felhagyással, aztán a bányahatóság elvonási határozata folytán és természeti csapások, mint vizbetörés, bányatűz miatt. Megtölteni: (Einfüllen) régebben a töltő helyen a szállító edényt, jelenleg a munkahelyen a szállító csillét bányaterménnyel, vagy meddővel megrakni, a furó lyukat robbantó anyaggal ellátni (Besetzen, Verladen). Megütni az érczet, telepet, telért: (Anfahren, Ansprengen, Überfahren, Erschrotten) vagyis a vágattal, a furással odáig jutni, azt elérni. Megvizsgálni: (Bestechen) az ácsolatot a helyes felállítására, ép, vagy korhadt állapotára nézve. Megyetárnás: (Revierstöllner) bányavállalkozó, ki megyetárót létesített a ki erre jogosítványát a bányahatóságtól engedély formában nyeri. Megyetáró: (Revierstollen) több bányavállalatnak vizvezetés, szellőztetés czéljából létesített tárója, mely, ha még szállításra is szolgál, a termelést lényegesen olcsóbbá teszi. Melafir: (Mellaphir) többnyire homogén szövezetű plagioklás, s augitból álló (jegőczös) kristályos kőzet, melyekhez még kevés orthoklas, olivin és magnesit járul, sőt néha apatit, s ha a jegőczök kiválnak, melafirmandolakő a neve. Melegedés, bemelegedés: öngyulladásra hajlamos kőzetek, főleg szén, és szenes palák levegővel érintkező felületén érzékelhető és öngyulladás kezdeti stádiumát jelző hőmérsékletemelkedés. Melegedö: a külszínen végzett munkások munka közbeni pihenőhelye, mely lehet egyben étkező, vagy más célra kialakított helység. A téli hideg ellen ide húzódtak be, innen az elnevezés.

Mellék, Segéd akna: (Nebenschacht, Hilfsschacht) a főakna mellett csak bizonyos czélra, mint szellőztetés, vizemelés szállításra mélyített akna. Mellék áram: (Nebenwetterstrom) a légvezetésben a bánya főnyílamaiból elágazva, az egyes munkahelyekre áramló levegő tömeg. Mellékáramkörű dinamó: (Nebenschlussmaschine) ha a kefétől kiindulna a villamos áram megoszlik, s egyik vezeték a külső áramkört képezi, a másik, mint mellékáram a vastörzsre van csavarva. Mellékkőzet: (Nebengestein) az ásványtelepet környező meddő kőzet fajok. 133

Mellék tengelyek: (Nebenachse) a kristályban a jegőczkristálynál a fekvő helyzetűek. Menedékhely: (Fliehort) akna mélyítések, tárók, folyosók, vágatok előrehajlásánál akár az oldalban készített üreg, vagy erős gerendákból készült fal, mely robbantások alkalmával a munkásoknak védelméül szolgál. Menekülés: valamilyen veszély (omlás, vízbetörés) elől sietve távozás. Menekülő készülék, önmentő készülék: a robbanás- vagy tűzveszélyes bányák földalatti dolgozói részére kiadott szénmonoxidszűrős vagy oxigénpalackos készülék.

Mentő ajtó: (Rettungsthür) Bányalég robbanás esetén az égő gázok feltartóztatása, a megzavart légkeringés gyors viaszállítása, és a szellőztető gép megőrzése végett alkalmas helyen beren-dezett erős vas ajtó mely robbanás esetén önmagától bezáródik. Mentő eszköz: (Rettungsapparat) alkalmas készülék, melynek segélyével a mérges gázokkal telt bányából megmentendő munkásokhoz lehet jutni. Mentőkészülék: (Rettungsapparat) 1. Melynek segítségével, a mérgező gázokkal telt bányából megmentendő munkásokhoz lehet jutni. 2. A bányában légzésre alkalmatlan bányalevegőben (bányatűznél, mérgező gázokkal szennyezett bányatérségekben) végzett munkához használt egyéni légzőkészülék. MEO: Minőségellenőrző Osztály, a bányamű termelvényének minőségét ellenőrzi.

Meredek: (Absüchtig, Stehend) a beltelep ha dőlése 75°-89° közt áll. Merevülési kéreg: (Erstarrungskruste) azon elméleti szilárd földréteg, melyen az üledékes kőzetek települni kezdettek. Merevült alaktalan: (Porodin amorph) az olyan ásvány, mely nedves oldatból ennek elpárolgása folytán ment át szilárd állapotba, a nélkül, hogy üveges kinézést nyert volna. Merítőmü: (Paternoster) edényekkel fölszerelt hajtómű, mely edények üzemközben a fölmerendő anyagba merülnek, s azt magasabb ponton kiürítik. Merőleges rendszálak: l. Összrendezők. Mesterséges szellőztetése: (Künstlicher Wetterzug) van a bányának, ha azt jó levegővel külömböző berendezések, szellőztetőgépek segélyével látják el. Metán: (CH4) mocsárgáz, mocsárgáz, a szenes anyagok levegőtől elzárt bomlása során képződő szénhidrogéngázok egyike. Fojtó, nem mérgező, színtelen, szagtalan, íztelen, 0,588 fajsúlyú gáz. A levegővel keveredve alkotja a sújtóléget. Metánmérő automata: tartós beépítésű, külön beavatkozás nélkül a metántartalmat folyamatosan mérő jelző (a kikapcsolási határértéknél jelzést adó) műszer, amely a villamos berendezések adott időn belül történő lekapcsolására alkalmas (állandóan működő távjelző és riasztóberendezéssel el van látva), és megfelel a szabályzatban előírtaknak.

Metszet: (Profil, Profilriss) a bányaművön keresztül képzelt függőleges síkon készült rajza a műnek. Metszék: (Abscisse) valamely pont vízszintes összrendezője a tengely rendszerben. 134

Mécs, olajmécs: (kahanyec Kazár) a bányatérség megvilágítására használt eszköz.

Mécsbél: (Docht) rendesen gyapotfonat, mely a világító folyadékot a lámpában jól felszívja. Mély furás: (Tiefbohrung, Erdbohren) 1. Aföld kérgében a rétegek megvizsgálása czéljából erre szolgáló eszközökkel, nagyobb mélységű kerek nyílás előállítása. 2. 500 m-nél mélyebbre hatoló fúrás; az eddigi legmélyebb fúrásokat a Kola félszigeten (12 km.) és Ober Pfalzban (14 km,) végezték.

Mélyítés: 1. Zsampolás. Máramarossziget. 2. A már kihajtott aknát továbbhajtani, mélyiteni. Mélyítési módok: (Vertiefungs,- Abteufungsmethode) különböző eljárások, melyek szerint az aknák lemélyítése keresztülvihető. Mélyítő keret: (Schneidkranz, Rost) egymásra fektetett több sor keményfa palló, melyek csavarokkal vannak összekapcsolva, alul pedig mélyítő saruval felszerelve és arra szolgál, hogy aknamélyítésnél laza kőzetben a falazatot reáépíteni lehessen. Mélyítő-, vágó sarú: (Senkschuh) az aknamélyítő keret alá helyezett vaslemez, vagy öntött vasszeletek, a melyek éles éllel bírnak, és a fölöttük levő fal süllyedését előmozdítják. Mélyítő szivattyú: (Senkpumpe, Abteufpumpe, Senksatz) felfüggeszthető, vagy mozgó alapon nyugvó vizemelő, mely a lemélyítés alkalmával mindig mélyebbre süllyeszthető. Mélymüvelés: (Tiefbau) I. Aknabányászat. Mélység: (Teufe, Tiefe, Taife) két egymás fölötti pont függőleges távolsága. Mélységi kőzet: l. Plutonikus kőzet. Mélységmutató, Szintjelző: (Teufenzeiger) a szállítógéppel kapcsolatos készülék, mely a kas álláshelyét az aknában mutatja. Mélyszint: (Tiefbausohle) a bánya napszinti nyílása alatt levő bármely folyosó, vagy vágat: Más értelemben a bányamű legalsó szintje.

Mélytáró: (Unterbaustollcn, Tiefbaustollen, Zubaustollen) valamely bányamű mélyebb szintben fekvő tárója, ellentétben a felsőbb táróval. Mérce: I. Lépték. Mérési jegyzőkönyv: (Vermeszbuch, Winkelbuch, Zugbuch) rovatos jegyzék a bányamérés adatainak feljegyzésére és kiszámítására. Méréskapcsolás: (Verbindung der Meszung) a mérés hozzácsatolása egy már tájékozott méréshez, vagyis a mérés tájékozása. Mérgező: a bányalevegő, ha a bányalevegőben az oxigén mellett szénmonoxid 0,005, kénhidrogén 0,001, kéndioxid 0,001, nitrogénoxidok 0,0005 térfogatszázalék felett vannak.

Mérőcsavar: (Verziehschraube) a veszített pontok megjelölésére szolgáló, egyik végén alkalmas fogóval ellátott csavarorsó, mit méréskor az ácsolatba, vagy a kőzetbe csavarunk. 135

Mérőeszköz: (Meszapparat) általában minden a bányaméréshez szükséges segédeszközök, mint csavarok,zsinór, mérőléc, fokív stb., és a mérő műszerek. Mérőláncz: (Meszkelte) kevésbé pontos hosszmérésre vastagabb drótból készült láncz, melyen a méterek fel vannak tüntetve. Mérőlécz: l. Mérőrúd. Mérőkaró: (Meszpflock) a külszíni mérésekhez szükséges rövid vastag tölgykaró, melyet a földbe verünk, s közte kifeszítjük a mérőzsinórt. Mérőműszer: (Instrument, Meszinsument, Schienzeug) 1. A szög, hossz, távolság, magasság és szintkülönbség megmérésére szerkesztett mérnöki segédeszköz. 2. Külömböző anyagok (gáz, alkohol, légsebesség, levegőösszetétel, elektromos áram erősségét, feszültségét stb.) mérésére, vizsgálatára szolgáló műszerek. Működés szerint lehet mechanikus és elektromos.

Mérőrúd, Mérőlécz: (Meszlatte) juhar, vagy fenyőfából készült rendesen 2 m hosszú rúd, melyen a m. alrészei ís fel van tüntetve, s a hosszmérésre szolgál. Mérőséged: (Figurant) munkás, aki a felmérési munkálatok alkalmával a durva kézimunkát végezi. Mérő szalag: (Meszband) acél, vagy vékony dróttal átszőtt kender szalag, melyen a méter és annak alrészei is fel vannak tüntetve. Mérőzsinór: (Meszschnur, Schnur, Verziehschnur) vastagabb, erős kenderzsineg, mellyel szabatos hosszmérésnél a megmérendő vonalat kijelöljük. Mérséklés: (Eimässigung) a bányamérték illetéknek leszállítása a főbányahatóság által. Mérték illeték: l. Bányamérték illeték. Mészkő: (Kalkstein) az egyszerű kristályos kőzetek legfontosabbika, melynek szövezete szerint számtalan faját különböztetjük meg; igen gyakran tartalmaz magnéziumot, vasat és kovasavat, melyektől színe is változik. Mészpát: l. Kalczit. Mézga: l. hangostelefon.

Mijér, Minucia: apró só. Torda. Mikrométer csavar: (Mikrometerscbraube) minden olyan finom metszetű csavar, melynek segélyével igen rövid és egyenlőmozdulat tehető. Minucia. l. mijér, Miocénszakasz: (Miocen-Section) a harmadkori réteg csoport alulról harmadik szakasza, vagy a neogen szakasz régibb képződési rétegösszlete, mely a sarmatí és a mediterrán emeletet foglalja magában. Mitl: ideiglenes középtám. 136

Mivelés szintje: (Bau-Horizont, Bau Sohle, Bau-Niveau) azon magasság, a melyben az ásványtelep lefejtése folyik. Mocsárlég: a mocsarakban, továbbá a szénbányákban és némely sóbányában fejlődő szénhidrogéngáz, melynek a levegővel való keveréke képezi a robbanó léget l. Metán. Mofetta: (Mofette) oly vulkáni terület, mely főleg szénsavat áraszt. Mohózat: rabló bányászat. Molekula: (Molecule) a testek legkisebb része, mely a vegytani sajátságok teljes megváltozása nélkül, tovább nem osztható. Molekula súly: (Molecules Gewicht) a vegyületek azon legkisebb mennyisége, a melynek sokszorosai szerint a vegyi átalakulásokban egymásra hatnak, vagy egymásból keletkeznek. Moll ácsolat: három vagy több elemből álló nagyvasúti sin, cső, cső betonnal kiöntve az anyaga. Az illesztésnél fafutóval. Az elemek íveltek. Felsőíves és elleníves kivitelben készűltek a vágatok.

Molybdenit: (Molybdenglanz) ismeretlen rendszerben jegődő, lágy, vereses ólomszürke molybdénkénig. Monitor: a vízágyú régi elnevezése

Morlás: a bánya azon kiszélesbítése, hova a meddőt berakják. Toroczkó. Morzsa ércz: (Gruserz) érczes bányatermény, melyben a tiszta ércszemek nagysága 1—5 mm között áll. Mosás: a víz által előidézett üregek a sótestben. Maramarossziget. Mosott arany: (Flussgold, Seifengold, Waschgold) nem más, mint másodlagos fekvő helyéről az iszapból mosás útján nyert arany. Mosó: zuzó munkás. Felsőbánya. MSzT: Magyar Szénbányászati Tröszt. A magyar szénbányászat szervezési formáiból az egyik. MTH: Munkaerő Tartalékok Hivatala. Egy időben a szakmunkásképzés, így a vájárképzés is e iskolatípuson belül történt. Jellegzetes fekete egyenruhájuk volt, de volt egy időszak, mikor a ruhájukon ugyanaz az iskolatípus külömböző jelvényeket viselt. Motika: keskeny kapa. Mozdonygarázs, mozdonyszín: a mozdonyok tárolására, javítására készített helyiség.

Mozgó válogatóasztal: (Beweglicher Klaubtisch) a válogatás czéljaira berendezett síklap, mely lassan tova mozog. Mozsár próba: (Mörserprobe) a robbanóanyagok feszerejének megítélésére szolgáló kísérlet, melynél a mozsárból kilőtt golyó lőtávolából lehet a repesztő szer erejére következtetni. Módosítás, Áttétel: (Modification) két görönd (tengely) fordulat számának viszonya. 137

Muglya: (Mugeln) a kisebb terjedelmű és a környező kőzetből könnyen kiválasztható ásvány tömeg. Muki: a bányánál használt mozdony ”bece” neve.

Munkahatály: (Effekte) valamely bányaműnél alkalmazott összes emberi, állati és géperő munkateljesítménye, mely függ a mű berendezésétől, vezetésétől, az alkalmazott gépektől, a munkások számától és jóravalóságától. Munkahely, numera: (Mizserfa) a munkavégzés helyszíne, munkavégzésre vagy ellenőrzésre személyekkel huzamosan vagy megszakításokkal telepített bányatérség. Munkahelyi napló: a munkahelyen tartott napló a felügyelet, ellenőrző szerv számára a munkahellyel kapcsolatos észrevételek írásbeli rögzítése céljából, melyet a munkahely vezetője a beírást aláírásával igazolja.

Munkaképtelen: (Bergfertig) a betegség, öregség, vagy baleset miatt bányamunkára alkalmatlanná lett munkás. Munka, nap: sikta Mizserfa.

Munkarendszabály: (Arbeitsordnung) a bányamű munkás személyzetére nézve bányahatóságilag megerősített szabályzat, melyben a munkába való be és kilépés, viselkedés a munka közben és azonkívül, általában a munkások jogai és kötelességei szabályoztatnak. Munkaszak: (Schicht-, Arbeitszeit) a munkában naponta eltöltött idő, 8, 10, 12 óra. Munkatárs: l. Cimbora.

Munkában tartás: (Bauhafthaltung) alatt a bányatörvény azon két körülményt érti, hogy a mű a személyi és vagyonbiztonság követelményeinek megfelel és folyton üzemben áll. Munkásszálló, legényszálló: a bányaüzem közelében épített szálláshely a távolabb lakó munkások részére.

Munkás lakházak: (Arbeiterwohnungen) a bányavállalatok által saját munkásaik elhelyezésére fenntartott lakóépületek. Munkástelep, Munkásgyarmat: (Arbeitercolonie) a munkásoknak elhelyezésére szolgáló lakházak, melyek többnyire a bányavállalkozó által építtetnek, hogy a munkások a műhöz közel tartózkodjanak. Muskovit: (Kaliglimmer) a rombos rendszerben jegődő, lágy, gyöngyfényű színtelen, néha színes kálicsillám, mint kőzetképző ásvány. Műértő: (Kunstverständiger) elnevezéssel jelöli a bányatörvény a bányász szakértőt. Műhely: a bányaüzemet segédmunkával (javítással, karbantartással) kiszolgáló egység. Lehet lakatos, ács, cipész, kovács, stb. Régebben a bányász munkahelyét is nevezték műhelynek.

Műhely a bányában: fenék, Toroczkó. Műre való szén: művelésre alkalmas, gazdaságilag megtérülő szénmennyiség.

138

Műrevalóság, Használhatóság: (Bauwürdigkeit) Alatt bányajogi értelemben nem a várható haszon megítélése, hanem az értendő, hogy a felkért telepen az összes elképzelhető körülmények figyelembevételével a bányászat lehetséges. Műrevalósági mutató: a termelési költséghatár és a reálköltségek hányadosa. Ásványi anyagtermelés akkor nem ráfizetéses, illetve gazdaságos, ha a ha az így kapott érték 1,0 vagy annál nagyobb.

Műszak: (Schiht) a munkás óraszám szerint megszabott munkaideje. A munkanap előre meghatározott időpontjaiban kezdődő és végződő általában 8 órai munkaidő. l. Munkaszak.

Műszak (egy): sitt Torda, Felsőbánya. A munkás óraszám szerint megszabott munkaideje. A munkanap előre meghatározott időpontjaiban kezdődő és végződő általában 8 órai munkaidő. l. Munkaszak. Műszakharmad: napi háromműszakos (3x8 órás) munkaszervezés esetén az egyik műszak a három műszak közül. Műszaki felügyelet: minden tevékenység bányászati, gépészeti és villamos, valamint különleges műszaki felügyeletről kell gondoskodni a bányaüzemnek. A felügyeleti tevékenység jellegének megfelelően (bányászati, gépészeti vagy villamos) megfelelő, közép- vagy felsőfokú szakképesítésű és helyismerettel rendelkező személyt kell megbízni. Műszaki üzemi terv: a bányaüzem bányászati tevékenységét meghatározó terv.

Müszakváltás: (Lösestunde, Wechselstunde) azon idő a mikor egymást a műszakban a munkások felváltják. Műszak vége: fajront Mizserfa.

Müszerszekrény: (Apparatkasten) a mérőeszközök elhelyezésére szolgáló, keményfából készült doboz. Műszér: (Concentrator) főként a finom zagy töményítésére szolgáló újabb szerkezetű szér, ellentétben a régi egyszerű fekvő és lökőszérekkel. Műveleti utasítás: műveleti utasítást kell kidolgozni a termelési folyamatokban (pl. vágathajtás, fejtés) összekapcsolt – esetenként önmagukban is alkalmazható – munkafolyamatokra, védekezési eljárásokra. Az ÁBBSz 16 tevékenységet ír elő műveleti utasítás kidolgozására. Művelés szintje: azon magasság, a melyben az ásványtelep lefejtése folyik.

Művelni: (Führen, Betreiben, Bauen) a bányát, vagyis a benne levő ásványokat lefejteni. MvSz: vállalati munkavédelmi szabályzat, melynek hatásköre kiterjed a bányavállalat teljes személyi állományára, és nyilvántartási területére munkavédelmi és szervezeti szempontból.

N. Nafta: l. Petroleum 139

Nagyarasz: bányászmérce, a bányász kinyújtott tenyerénél a kisujj és a hüvelykujj közötti távolság, kb. 22 – 23 cm.

Nagyágit, Levélércz: (Blättererz, Blättertellur) a négyzetes rendszerben jegődő, lágy, igen fényes ólomszürke tellurarany ércz. Nagyátló: (Macrodiagonale) a rombos rendszer melléktengelyei közül a nagyobbik. Nagydóma: (Makrodoma) l. Dóma. Naplók: naplókról, nyilvántartásukról az ÁBBSz 451 – 453 § rendelkezik. A bányatüzekről és a vízbetörésekről vezetett naplók nem selejtezhetők.

Napszámbér: (Schichtenlohn) a napi munkáért fizetett összeg. Napszámmunka: (Schichtarbeit) az olyan, mely a munkában eltöltött napok száma szerint fizettetik. Napszint: külszín, a föld felszíne, napvilág értelmében.

Nedves előkészítés: (Nasse Aufbereitung) az ércek töményítése víz, vagy más folyadék hozzáadásával mindaddig, míg beváltásra alkalmas lesz. Nedves kísérletek: (Nasse Experimenten) az ásványoknak különböző folyadékok behatása alatt észlelendő maguktartásáravonatkozó eljárások. Nefelin: (Nephelin) a hatszöges rendszerben jegődő, üvegfényű, színtelen, fehér, vagy sárgásszínű nátron kálitimsilikát; a nefelin, vagy eleolitísienit, mint kőzet lényegesen orthoklas és nefelin, vagy ennek eleolit változványa által képezett rendesen nagy szemcséjű kvarczmentes kőzet, melyben, mint járulékos elegyrész amfibol, augit, biotit, zirkon, sodalit található, s ezen elegyrészek után neveztetnek változványai. Negyedes alak: (Viertelflächige, Tetartoedrische Gestalt) az oly ásványkristály, mely egy másik ugyanazon paraméter viszonyokkal bíró jegőczhöz képest negyedrész annyi lappal bir. Negyedkor: (Quaternäre Periode) a kenozoi kor mostani újabb korszaka. Negyedkori képződmény: (Quaternäre Formation) a kenozoi rétegcsoport fiatalabb képződésű réteg összessége, mely allúvium és düluviumra oszlik. Negyvennyolcas: (Hexakisoctaëder, Tetrakontaoctaëder) a szabályos rendszerbe tartozó 48 különoldalú háromszög által zárt jegőcz alak. Nehezen éghető: az az az anyag, amely tűz, vagy hő hatására lángra lobban izzik, vagy szenesedik, de a tűz illetőleg a hőforrás eltávolítása után az égés, izzás vagy szenesedés megszűnik. Nem éghető: az az az anyag, amely tűz, vagy hő hatására nem lobban lángra, nem izzik, és nem szenesedik. Nemesítés: l. Előkészítés.

Nem egykzös tengelyű ikrek: (Zwillinge mit geneigten Axensystem) az olyan ikerjegőczök, melyeknél az egyik egyén a másikhoz bizonyos kristályalak lapjainak irányában úgy nőtt, mintha azon egy arra függélyes vonal körül bizonyos szög alatt el lenne fordítva, ama lap az ikerlap, eme vonal az ikertengely. 140

Neptuni kőzet: l. Üledékes kőzet. Neptunizmus: (Neptunizmus) azon geológiai elmélet, mely szerint földünk egész tömege szilárd anyag, a vulkánok pedig a rétegek nyomása, súrlódása által fejlesztett hő által indokoltatnak. Négyes: (Tetraeder) a szabályos rendszerbe tartozó 4 egyenlő oldalú háromszög által zárt alak. Négyszerhathuszonnégyes: (Tetrakishexaëder) a szabályos rendszerbe tartozó 24 egyenlő szárú háromszög által zárt kristály alak. Négyszöges rendszer: l. Négyzetes rendszer. Négyszöges sánta: (Tetragonal Scalenoeder) a négyzetes rendszerbe tartozó, 8 különoldalú háromszög által zárt kristály alak. Négyzetes oszlop: (Tetragonal Prisma) a négyzetes rendszerbe tartozó 4 egynemű s a főtengellyel párhuzamos lap által határolt jegőcz alak. Négyzetes piramis: (Tetragonale Pyramide) a négyzetes rendszerbe tartozó 8 egyenlőszárú háromszög által zárt kristály alak. Négyzetes, Négyszöges rendszer: (Pyramidales System, Tetragonal System) a jegőczök azon csoportja, melynek alakjainál 2 egyenlő és egy harmadik, ezektől különbző hosszú tengely képzelhető, s melyek egymással mind derékszöget alkotnak. Négyzetes trapezoäder: (Tetragonal Trapezoäder) a négyzetes rendszerbe tartozó 8 egyenszárú trapezoid által zárt kristály alak. Német csille: (Deutscher Hund) négy egyforma keréken nyugvó faláda, mely egyik tengelyén vezérszeggel van ellátva. Népes: 1. Személyszállításra tervezett, készített, és engedélyezett alsósínpályás személyszállító kocsi, a bányába való le – és kiszállás biztosítására. 2. Személyszállító kocsikból összeállított vonatszerelvény. 3. Bányászokat szállító kisvonat. Nitrogén: a levegő legnagyobb százalékát teszi ki. Színtelen szagtalan, íztelen gáz. Fajsúlya 0. 967. Az égést nem táplálja, légzésre tisztán nem alkalmas.

Nitroglicerin, Robbanóolaj: (Sprengöl, Nitroglycerin) salétromsav, kénsav és glycerin keverékéből álló folyékony robbanó anyag. Nitrózus gázok: nehéz, igen alattomos mérgező, vörösesszínű gázok, melyek a robbantás során keletkeznek. Erősen izgatják az orrot, a szájüreget, a tüdőt. Nógrajzol: a talpduzzadást utánszedi Mizserfa.

Nonius, Külömbözeti lépték: (Nonius) igen kis hossz, vagy szögérték leolvasására szerkesztett eszköz, mely a főlépték mellett alkalmazva, lehetővé teszi, hogy annak kisebb alrészeit is megfigyelhessük. Nótáitat: a munkás följegyezteti a sitjét. Nagybánya vid. Növényi eredetű: (Fitogen) a növényekből származó üledékes kőzet. Numera: munkahely a bányában, a melyek számokkal meg vannak jelölve. Esztergom, Pécsvid. Nummulit mészkő: (Nummulithenkalk) üledékes kőzet, mely főleg a Nummulit maradványainak nagy tömegéből áll. 141

NY. Nyakcsap: (Halszapfen) a tartó végeit kivéve, annak bármely közbülső részén elhelyezett csap. Nyeregalakú: (Sattelförmig) települése van a beltelepnek, ha közepe magasabban fekszik a széleinél. Nyers szén mennyisége: a bányában vagy meghatározott részén kitermelt összes szén (megadott időtartamra méréssel, vagy más módon megállapított mennyisége – pl. t/nap) osztályozatlanul.

Nyilam: (Läufe) minden folyosó, vagy vágat, mely az aknába, illetőleg a rakodóba torkollik. Nyílemelés: (Pochhub) azon magasság, melyre agörönd a zuzónyílat felemeli. Nyílemelő: (Heblinge) a nyíl nyelén elhelyezett fogantyú, melynél fogva a bütykös görönd azt felemeli. Nyílt alak: (Offene Gestalt) minden ásványkristály, mely a tért saját lapjai által teljesen nem határolja. Nyílt áttörés: (Durchschlag) átlyukasztás a bányában két ellenvájatnak, vagy bármely két vágatnak összetalálkozása. Nyílsarú: (Pocheisen, Pochschuh, Pochkolben) a zuzónyíl alsó végére erősített prisma, vagy henger alakú vasdarab, mely a készletre az ütéseket gyakorolja. Nyílt, Paraszt köpű: (Offene Pochlade) a zuzóköpűk legegyszerűbbje, melynél egyszerűen a kiömlő oldal magassága szabja meg a zuzás fokozatát. Nyitott bányatérség: amely nincs elgátolva, eldeszkázva vagy tilalmi jellel ellátva. Nyitott biztosítás: az, amikor a vágat szelvénye úgy van elbélelve, biztosítva, hogy a talp ebből kimarad.

Nyilvántartó kimutatás: (Evidenzausweis) a bányamérték és zártkutatmányi illeték tárgyairól a bányahatóság által vezetett jegyzék. Nyílvezeték: (Leitbaum, Leitung) a köpűoszlopokhoz erősített fa, vagy vasléczek, melyek a nyílat járás közben függőlegeses helyzetben tartják. Nyíró szilárdság: (Schneidende Festigkeit) az elmetszett tartószelvényének síkjában ható erők szállító hatása. Nyomás: (Druck) a kőzet és víztömegek erőműví hatása a bányaműveknél, előidézve azok súlya által; a kőzetek nagy tömegei különben is nagy nyomást gyakorolnak lefelé s felfogásuk nagy feladatot ád, ha pedig a kőzet vizet is vesz fel, vagy ha puha repedezett s a nyomás az oldalakon és a talpon is nyílvánúl, a nehéz tömegeknek alig, vagy éppen nem lehet ellenállni. Nyomásmérő műszer: a gáznemű és folyékony testek nyomásának mérésére szolgáló műszer, mely a feszültséget légköri nyomásokban kifejezve mutatja. 142

Nyomásviszonyok: a mélyművelési bányákban a mélységtől, a művelési módtól és a kőzetek szilárdságától függő, a biztosításra ható, nyomás alakjában megnyilvánuló kőzetmozgási jelenségek összessége. Nyomkarima: spurganc. Nyomköz, nyomtáv: a két sínszál között mért távolság, leggyakrabban milliméterben adják meg.

Nyolcas: (Oktaéder) a szabályos rendszerbe tartozó, 8 egyenlőoldalú háromszög által zárt jegőcz alak. Nyolcoldalú piramis: (Ditetragonale Pyramide) a négyzetes rendszerbe tartozó különoldalú háromszög által zárt jegőcz alak. Nyomószivattyú: (Druckpumpe) a vízemelőgépek azon csoportja, a melyek a vizet egyáltalán nem, vagy csak igen csekély magasságra szívják, hanem annál nagyobb magasságra emelik. Nyomóvezeték: a szivattyú nyomócsonkjához csatlakozó csővezeték, amelyben a víz a szivattyú nyomóoldaláról a rendeltetési helyére távozik.

Nyomozó vájás: (Ausrichtungsarbeit) valamely elvetett telér vagy teleprész felkutatására irányuló kutatás. Nyugalmi vízszint: 1. A vízszintfigyelő fúrólyukakban mért mindenkori vízszint. 2. A vízemelő-berendezések közvetlen hatásától mentes eredeti vízszint. A bányákat gyakran veszélyeztetik olyan karszt- vagy rétegvizek, amelyekben nagy a víz nyomása. A széntelepek alatt található karsztosodott mészkő és dolomit rétegekből a víz réseken, repedéseken, fúrólyukakon a túlnyomásának megfelelő magasságra képes felemelkedni (1 bar túlnyomás 10 m magasra emeli a vízoszlopot). A nyugalmi vízszint az a tengerszint feletti magasság, ameddig a víz felemelkedik, ha a túlnyomásos réteget megnyitják. A pilisi területen ennek az eredeti értéke a tengerszint felett 130-132 m körüli magasságban volt.

Nyugvó pad: (Fahrbühne, Ruhebühne, Trittbühne) a járó akna osztályban elhelyezett deszkapadozat, melyen a létra áll. 2.Nyugpad a légvágatban. (Pindeszka.)

Nyújtható: (Dehnbar) ásvány az, melyet lemezzé és huzallá lehet kalapálni. Nyújtó-, Húzó-, Szakító szilárdság: (Absolute Festigkeit) valamely elmetszett tartó szelvényére merőleges irányban ható erők oly szállító ha-tása, mely a tartó részecskéit széthúzni igyekszik.

O. OBF: Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség. Ober: l. csapatvezető. Oblozos: vállap, a kőzetrétegeket elvállasztó sima felület Mizserfa. 143

OBV: Országos Bányagépgyártó Vállalat. Az államosítás után a magyar bányagépeket e cég gyártotta külömböző telephelyeken.

Obszidián: (Obsidian) a sanidin trakhit, vagy a fonolit anyagának gyors kihűlése folytán képződött szürke, fekete, zöldesszínű vulkanikus üveg, melyben néha sanidin jegőczök is előjönnek. Odoros: (Drusig) a kőzet, ha benne sok kisebb nagyobb üreg van. Odvas szövezet: l. Likacsos szövezet. OFKFV: Országos Földtani Kutató - Fúró Vállalat.

Ohm: (Ohm) az ellenállás gyakorlati egysége, mely az ellenállás egységének ezermilliószorosa. 2. Az elektromos ellenállás (rezisztencia) mértékegysége az Ohm, (kiejtése: óm); jele:Ω. 3. Az ohm olyan vezető két pontja közötti ellenállás, melyek között 1 amper erősségű áram folyik, ha a két pont közötti feszültség 1 volt. 4. A villamos ellenállás mértékegysége G.S. Ohm német fizikus nevéből. l. Ellenállás. Olajmécses: a korai bányászatban a bányatérség megvilágítására használt világítószerkezet. (kohanyec) Mizserfa.

Olajőv: (Oelgürtel) azon nagyobb csapással biró terület, melyen az ásványolaj található. Olajos lámpa: pikszis.

Olajvonal: (Oellinie) az ásvány olaj telep csapásirányú kiterjedése. Oldalborítós csille: bányacsille, melyet úgy terveztek, és készítettek el, hogy belőle a termelvényt könnyen ki lehessen üríteni a csilleszekrény borításával.

Oldalból való kiválás: (Lateral secretionstheorie) a telérek képződésének egyik elmélete, mely azok anyagát a mellékkőzetből származtatja. Oldalhajtás: l. Szárnyvágat. Oldalkar, oldaltartó: (Seitenständer) állványzat, mely csavarorsóval ellátott rúdja segélyével a folyosó oldalában megerősíthető s rajta a theodolit felállítható. Oldalkaros csille: l. pályakocsi

Oldalnézet: (Kreuzriss, Profil, Seitenansicht) a bányamérési felvétel adatainak függőleges síkra vetitett rajza. Oldaltartó: l. Oldalkar. Oldaltám: l. Gyámfa. Oldó bányászat: (Sinkwerksbau) oly ásványok termelési módja, melyek- só alakban és vizben feloldva vannak, s a kimert, vagy kiszivattyúzott vizből elpárologtatással nyerhető a só, vagy a fém villamos kiejtéssel. Oligocen szakasz: (Oligocen Sectíon) a harmadkori képződmény második réteg összlete, mely félsósvizi és tengeri rétegre oszlik. 144

Omlasztás: a földalatti bányaművelés során létesített, rendszerint telep (telér) kifejtése következtében képződött üreg feletti fedőkőzet szándékolt beszakítása, biztosításának kirablása, esetleg a fedőkőzet robbantása (provokálása) útján. Omlasztásos fejtés: (Bruchbau) az a fejtési mód, amelyben a munkatérség céljára már nem szükséges fejtési üregből a biztosítószerkezet kirablásával – a fedőkőzet leomlását céltudatosan megkönnyítik, vagy azt – ritkábban – robbantásokkal ki is váltják (provokálják).

Omlasztó fejtés: (Bruchbau) a laza tomdgek lefejtésére alkalmazott eljárás, mely a meglazított telep egyszerű elhordásából áll. Omlasztó kötél: az omlasztáshoz használt acélsodronykötél, általában Ø 20 mm- es.

Omlasztó odor: (Bergmühle, Gesteinsmühle) a tömedék termelésére a bányában hagyott üreg, oly kőzetben mely önmagától folyton omlik, s igy olcsó tömedéket szolgáltat. Opál: (Opál) alaktalan, üvegfényű sok szinben ismeretes kovasav hidrát (nemes, fél, üveg, tej, fa, tűz, jaspopál, hyalit, menilit, fiorit stb.). Opalizálás: (Opalisation) egyes ásványoknál mutatkozó szinjáték, mely a reá eső fényben külömböző szinekben és részletekben jelentkezik. Optikai rugalom: (Optische Elasticität) egyes ásványoknál tapasztalható ama tünemény, hogy a rajtuk áthaladó fénysugarak terjedését bizonyos irányban, előmozdítják. Optikai tengelyek: (Optische Achsen) a kettős fénytörést mutató ásvány kristályoknál meglevő azon egy vagy két irány, mely a fénysugarakat csak egyszer töri meg; e szerint van egy és két optikai tengelyű ásvány. Ort: olyan műhely ahol érczben dolgoznak. Toroczkó. 2.Szén, vagy meddőfal, a vágat vége. Orthopiramis: (Orthopyramide) az egy hajlású piramis, ha az ép átló irányában meg van nyujtva. Oszlopos fejtés: (Säulenbau) nagy vastagságú beltelepek lefejtésére alkalmazott tágas fejté; melynél a beltelep 40 – 50 m széles és lehetőség, vagy szükség szerinti magas oszlopokra lesz felosztva s egy kereszt folyosó kihajtása után feltörés készül s a biztonsági pillér hátrahagyása mellett megkezdődik az oszlop fejtése szintes szeletekben, miközben a munkás a lefejtett tömeg ott maradó részén állva dolgozik mindaddig, mig az oszlop lefejtve nincs, mely után az ott maradt ércz lesz kiszállítva. Oszlopos hengermű (Säulenquetsche) zuzó hengerpár, melyeknek csapágyai erős oszlopokon nyugosznak. Oszlopos vitla: vitlatípus, mely függőlegesen beépített acéloszlopra volt felerősítve.

Osztályozás: (Sortirung, Classirung) alatt értjük az ásványkészletek szemnagyság szerinti elkülönítését. Osztályozó: a kitermelt hasznosítható ásvány szemnagyság szerinti elválasztására, osztályozására a külszínen létesített berendezés, illetve üzem. Lehet száraz, és nedvesüzemű.

Osztályozni: (Ausklauben, Auskutten, Auslesen, Separiren, Sortiren) a bányaterményeket, szemnagyság szerint elkülöníteni. 145

Osztályozó tölcsér, csúcskád: (Spitzkasten, Sortirungstrichter) csonka gula alakú faedény, melyekből rendesen négy ugy van az osztályozásnál egymás mellett elhelyezve, hogy az ülepítendő zagy előbb az első legkisebbikbe ömlik, ebből a második nagyobba s így tovább, mi közben a különböző nagyságú és fajsulyú szemek a különböző tölcsérekben leülepednek. Osztályozó vályú: (Sortirungsrinne, Mehlführung, Mehlrinnen) külömböző méretű csatorna, melyeken a zagy átfolyva részben már osztályozva van, mert előbb a sulyosabb, távolabb a könnyebb szemek leülepednek. Osztó vágatok: (Theilungsstrecken) fejtésre való előkészítés vágatai, melyek a csapás irányban már feltárt telepet a dőlés irányában rövidebb fejtési közökre osztják. Osztó, szállító-vágatrendszer: streka.

Ozokerit, földviaszk: (Erdwachs) alaktalan, rostos, gyantás, viasznemű, lágy, zöldes, barnás szinű, kellemes illatú termés paraffin. Oxidáció: (Oxydation) valamely elemnek az oxigénnel való vegyülése. Oxigén: színtelen, szagtalan íztelen gáz. Fajsúlya 1, 105. Nélküle nincs élet, az égést táplálja.

Ó. Ó-, Paleozoi kor: {Paleozoische Aära) a geológiai időszámítás második korszaka. Ólom (Pb): szürkés színű, lágy nehéz fém. Fajsúlya: 11,34 kg/dm3 .

Ólom biztosíték: (Blcisicherung) a villamos áram vezetékbe kapcsolt ólom darab, mely, ha a megengedettnél erősebb áram akarna rajta átfutni, megolvad, s így az áramot megszakítva, megvédi a felszerelést az elpusztulástól. Ólomfényle: l. Galenit. Ónérc: l. Kassiterit. Óra: (Stunde) a kompasz körbeosztásának huszonnegyed része, mely 15 fokot tartalma

146

Ö.

Öblíteni: (Abflauen, Flauen) a ponyvát a ponyvaszérnél, vagyis azt az öblítőkádban lemosni, hogy a ponyván leülepedett aranyszemeket összegyűjtsük, továbbá a sáros érczet megmosni. Öblítő kád: (Abflaufass, Goldauswässerungsständer) a ponyvás szérhez tartozó, s vizzel telt faedény, melyben a szérponyvák időnként leöblítendők, hogy így a leülepedett fémszemek összegyűjtessenek. Öl: lakter (6 láb, kb. 1,9 m) Felsőbánya. A magyar öl 3,59665 m2 , a bécsi öl1.8964834 m2. A magyar öl etalonját a pozsonyi régi városháza falára 1715 – ben helyezték el, melynek hossza 1,9019 méternek felelmeg.

Önálló zárttelek: (Selbstständiges Inclave) a kishatár azon esetben, ha a zártkutatmánnyal biztosított kishatár középhatárral egy időben kéretett fel, mikor is mindkettő adományoztatik, és a kishatáros telke átnyúlik a középhatáron. Önálló villanyszerelő: az a szakmunkás, aki a megfelelő, ez irányú munkakör betöltésére képesítő tanfolyamot sikeresen elvégezte.

Önindukció: l. Elektromos tehetetlenség. Öngyuladás: (Selbstzündung)

1. Pyrítes szénfajták, bitumenes palák, ha tömegesen össze vannak halmozva, és tömegükhöz kevés levegő jut, az oxidáció folytán könnyen meggyulladnak, úgy a bányában, mint a külön. 2. Öngyulladás spontán bányatűz. Jó minőségű szenek külső ok nélküli gyulladása. Fejtések omladékában, szénben hajtott vágatok 1-2 méteres körzetében történhet öngyulladás, ha az oxidációhoz szükséges oxigén utánpótlása biztosított, a keletkező hőé azonban nem. A bányatüzek során nagy mennyiségű életveszélyes szén-monoxid keletkezik. A kifejlett bányatüzek oltása nehéz, esetenként csak a bányamezők lezárásával lehetséges, ami napokra, hetekre is lehetetlenné tudja tenni a termelést. Önjáró biztosítószerkezet: a frontfejtések legkorszerűbb biztosítása. A támok működtetése és az egységek léptetése hidraulikus úton történt. Több típusa ismeretes. Önköltség: (fajlagos termelési költség) a bányatermék t-ban kifejezett súlyegységének kitermelésére fordított, és az azt terhelő öszszes üzemi vagy vállalati közvetlen és közvetett költség. Önmentőkészülék: (menekülőkészülék) a robbanás vagy tűzveszélyes bányák földalatti dolgozói részére kiadott szénmonoxidszűrős vagy oxigénpalackos önmentőkészülék. Önműködő visszakapcsolás: a feszültségkimaradást követően, a feszültség visszatérésének hatására bekövetkező bekapcsolás. Önműködően záró aknakapu: amelyet záráskor a kas, vagy a kaskiszolgáló berendezés vezérel.

Öntözni: (Bewässern) a fejtő helyet sújtó léges bányában, hol a szén sok port ád, azt vizzel nedvesíteni, hogy a por leköttessék. 147

Önzáró fék: olyan fékmű, ha a hajtóerő megszűnik, a gépet megállítja, annak működését lehetetlenné teszi. Öregmunka: a hasznosítható ásvány kitermelése – kifejtése – következtében keletkezett és visszahagyott kifejtett bányaüreg (üreg, öreg munka, öregség). Öreg művelet: régi, felhagyott bányavágat, fejtés, bányatérség Öregség, öregségi munka: ha a régi kifejtett bányaüregre lyukasztva, annak munkálatait elvégezni. Öregségi víz: a régi, felhagyott bányaműveletekben összegyűlt víz.

Örök-, Végtelen mélység: (Ewige Gänze, Teufe) a telérek, telepek, vagy a bányatelkeknek mélység irányában való határtalan kiterjedése. Örvény áram: l. Forgatag áram. Összalakulás: (Combination) a kristályoknál előforduló sajátság, mely szerint egy jegőczöt ugyanazon kristály rendszerhez tartozó két, vagy több kristályalak lapjai alkotnak. Összalakulási él: (Combinationskante) az összetett jegőczöknél az összalakulás által képezett él. Összegyűlt víz: a bányában fakadó, csorgó vizek mennyisége.

Összehajlók: (Convergent) a társtelérek, ha azok a mélység felé egymáshoz közelednek. Összehúzódás: (Contraction) alatt a geológiában azt a jelenséget értjük, hogy a föld kérge a hosszú évszázadok alatt összezsugorodást szenved. Összekötő vágat: általában két fővágatot (szállító vágat, főlégvágat) összekötő vágat.

Összenyomási kísérlet: (Stauchungs-Versuche) a robbantó anyagok viszonylagos hatásfokának megítélésére mely abban áll, hogy két ólomhenger fölött álló kis aczéllapon lesz a robbantóanyag elsütve, és a keletkező erőknek nagyságára az ólomhengereken tapasztalható változásokból lehet következtetni. Összenyomó szilárdság: (Rückwirkende Festigkeit) valamely elmetszett tartó szelvényére merőleges irányban ható erők oly szállító hatása, mely a tartó részecskéit egymáshoz közelebb tolni igyekszik. Összetett alak: (Zusammengesetzte Krystallformen) minden olyan ásványkristály, melyet külömböző lapok határolnak. Összetett kőzet: (Zusammengesetztes Gestein) az, melyet többféle ásvány alkot. Összrendezői tengelyrendszer: (Coordinatensystem) a merőleges rendszálak szerkesztése végett választott egyenesek, melyek egyike a csillagászati, vagy mágneses déllőt jelöli, míg a másik erre merőleges, ha pedig a térben számítjuk az összrendezőket, az előbbi két tengely metszési pontjában mindkettőre merőlegesen még egy függőleges tengelyt állítunk. Összrendezők, merőleges rendszálak: (Coordinaten) valamely egyenes fekvését meghatározó egymásra merőleges egyenesek, melyeket ugy nyerünk ha. az egyenes hosszát a csapás, vagy azimutszög cosinusával, illetőleg sinusával szorozzuk. 148

Összeszorulás: (Verdrückung) mint telep zavarodás az ásványtelep vastagságának lényeges csökkenése. Összteljesítmény: (összüzemi teljesítmény) a bánya vagy üzem összes földalatti és külszíni fizikai dolgozója által az adott időszakban teljesített műszakok számára vonatkoztatott munkaeredmény (pl.t/műszak).

Ötszögtizenkettős: (Pentagondodokaeder) a szabályos rendszerbe tartozó 12 ötszög által zárt jegőcz alak.

Ő. Őr: konkrét feladattal megbízott, e feladatra kioktatott személy. Ilyen feladat lehet: a bánya bejáratának, bányavágat bejáratának, robbantószer raktár őrzése, robbantási területre való bejutásnak megakadályozása, stb. Őrség: a bányát munkaszüneti napokon műszakonként legalább két főből álló őrséggel ellenőriztetni kell. Az őrség egyiktagja bányászati felügyeleti személy, vagy vájár legyen. A bánya le nem zárt külszíni nyílását (bejáratát) őrizni kell.

Ősagyagpala, phillit: (Uhrthonschiefer) hasonló a csillámpalához, mert ez is csillám, kvarcz és földpátból áll, de a finom szemek csak mikroszkóp alatt láthatók; jellemző selyemfénye, s benne, mint járulékos elegyrészek hyalít és staurolit jönnek elő. Ősállattan: (Paläeozoologie) az őslénytannak a kihalt állatvilág kövesült maradványaival foglalkozó része. Ősgneisz képződmény: (Urgneisformation) az arkhei rétegcsoport legalsó, legrégibb üledékes rétegei, főként a gneisz változványai. Ős-, Akhei kor: (Archei Aëra) a geológiai időszámítás első legrégibb korszaka. Őslénytan, Kövülettan, Paleontológia: (Petrefaktenkunde, Paläontologie) az elmúlt geológiai korszakokban élt, s jelenleg csak a kőzetekben eltemetve található állat és növényvilág kövesült maradványait ismertető tudomány. Ősnövénytan: (Paläophythologie) az őslénytannak a kihalt ősvilági növényzet maradványaival foglalkozó része. Őspala rétegcsoport. (Urschiefer Gruppe) az arkhei rétegek felső rétegei, melyek főként palákból állanak.

149

P. Pacérung: engedély a munkából való elmaradásra. Pécs vid. Padnyitás: (Bauöffnung) a sóbányászatban az egyes sópadok megkezdése. Pajszer: l. gyámrúd. Pajtás, pajti: l. Cimbora, Pécs vid. Pajzs: hidraulikus működtetésű acélból készült biztosító berendezés. Több típusa létezik. Magyarországon a Várpalotai Szénbányák pajzsüzeme, vállalati egyesülés után a Veszprémi szénbányák Várpalotai Pajzsüzeme gyártotta és szállította a világ számos országába. Pajzsbiztosítás: olyan önjáró biztosító berendezés, amely a fronthomlok teljes hosszában az omladék felöli részt lezárja, támmentes homlokot biztosít, így lehetővé teszi a jövesztő-rakodógépek üzemeltetését. A tető elem alátámasztása, a homlok kitámasztása és az egységek mozgatása hidraulikus hengerekkel történik. Az egymástól függetleníthető elemekkel tetszőleges homlokhossz kialakítható. Lehetővé teszi a homloki gépi berendezések automatikus működését is. Pajzsbiztosításos frontfejtés: melyben a fronthomlokot pajzsegységekkel biztosítják a beomlás ellen. A pajzsok száma a fronthomlok hosszúságától függ.

Pala (Schiefer) Galambsár: Toroczkó. vékony, levélszerű rétegekből települt kőzet, melyet a rétegesség és a könnyű hasadás jellemez, legfontosabb fajai a csillám, agyag s a márgapala. Palás, leveles szövezete: (Blättrige Structur) van azon kristályos ásványnak, mely lemez, tábla, pikkely alakú kisebb-nagyobb szemcsékből áll, a kőzet pedig akkor palás, ha vékony és egymástól könnyen elválasztható rétegekből áll. Palás szén: (Schieferkohle, Lettenkohle) az, mely igen sok palát tartalmaz. Paleontológia: l. Őslénytan. Paleozoi kor: l. Ó kor. Paleozoi rétegcsoport: (Paläozoisches System) a geológia ó korában lerakódott rétegösszesség, melyben már ismeretes a szerves élet; lényegesen grauvake, agyagpala, homok és mészkövek konglomerátokból áll, közben kőszéntelepekkel. Palkó: fejfa, járomfa. Diósgyőr. Pallag: sós agyag, mely a sótestet födi. Máramarossziget. Palló, járópalló: az ereszke, táró és folyosó talpán elhelyezett deszka padozat, a melyen járni lehet. A magyar csillével itt szállítottak.

Pantográf: (Pantograph) műszer a rajzok kisebbített arányú lemásolásához. 150

Panvágli, pánvágli: (Mizserfa) l. Pályakocsi.

Papbontás: a sópad lefeszítése. Torda. Papírsín: 7 kg/fm súlyú kisvasúti sín.

Papucs: a csille megfutását meggátló vasdarab, mely a kerék alá helyeztetik. Diósgyőr. Parakolni: osztályozni a vaskövet minőség szerint. Toroczkó. Paraméter: (Paraméter) az ásvány jegőcz középpontjától a tengelynek a kristálylappal való érintkezési pontjáig mérhető távolság. Paramorfizmus: (Paramorphismus) a kétalakú ásványoknál előforduló jelenség, mikor az egész alak az egyik alakban maradt meg, de megzavarodott, érdessé vált, és a legkisebb kristályrészek, mint ezen megzavarodás okozói, a másik alakot vették fel. Parány: l. Atom. Paraszt köpü: l. Nyilt köpű. Patron: 1. A robbantó töltések indítására használt gyutacs (kapszli). 2. Általában 10 dkg hengeres robbanótöltet. Mizserfa. Paxit: a Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyártó Vállalat által késztített ipari robbantóanyag. Pájszer feszítőrúd, emelőrúd: l. Emelőrúd. Pályakocsi: (panvágli) a bányászatban használt kötöttpályán (sínen) mozgó anyagszállító berendezés. l. Álványkocsi.

Pár: egy kerekű, kétfüles bányásztargoncza. Toroczkó. Páros: teljes ajtókötés. Diósgyőr. Párut: oly vágat, a hol csak párral lehet szállítani. Toroczkó. Pászma: 1.A só tömzsöt megszaggató meddő beágyazások. Máramarossziget. 2. A sodrott, font kötél „erei”.

Pászta: (Abbaustrasse, Strebe, Strasse) az ásványtelep azon része, melyet egy egy munkáscsapat egyszerre fejteni kezd, magassága legfeljebb 3 m, szélessége a munkások száma szerint. Pásztafejtés: (Strassenbau, Strebbau, Strebenbau) pásztánként és tömedékkel történő fejtési mód, s e pászták lehetnek egymás fölé (főtepászta), egymás alá (talppászta), vagy egymás mellé (tulajdonképpeni pászta) telepítve. Pehelygrafit: (Flockengraphit) igen finom lemezkékre őrölt grafit, mely gépek kenésére alkalmas. 151

Perc: (Minute) 1 . Időegység. 2. Mérőműszerek fokbeosztásának 60-ad része, melyek mindenike 60 másodpercet tartalmaz. Perm képződmény: l. Dyas képződmény. Perm korszak: l. Dyas korszak. Permester: régi elnevezése a bányamesternek. Felsőbánya. Perlit, Gyöngykő: (Perlstein) üveges kinézésű, zöldes, kékes színű egész bosányi gömböcskékből álló vulkánikus kőzet. Peron: sínpár közötti távolság (glajz).

Petralit: (Petralith) 64 % kálisalétrom, 30% faliszt és koksz-por, 6 % nyers antimonium keverékéből álló repesztőszer. Petrogenetika: (Petrogenetik) a kőzetek eredetének kutatása. Petroleum: sárgás, vagy sötétebb barnás zöldesszinű sajátszerű illattal biró, igen gyúlékony, illanó olajnemű folyadék ásvány, mely főleg az u. n. nafta és betanafta olajcsoport keverékéből áll, mikhez az ethylén csoport olajai és paraffin járulnak. 2. Ásványolajból lepárolt világításra, tüzelésre használatos színtelen vagy sárgás színű folyadék.

Petzit: (Petsit) aciélszürke, vasfeketeszínű, törékeny telluraranyezüst ércz. Péreg: meddő. Toroczkó. Pferdegöpel (gépely): lójárgány.

Phillit: I. Ősagyagpala. Pickhammer: fejtőkalapács.

Pillér: (Pfeiler) az ásványtelér, vagy telep azon része, mely két szomszédos főfolyosó közé esik. l. máglya. Pillérfa, máhlyafa, talpfa: l. máglyafa.

Pillérfejtés: (Pfeilerbau) táblaalakú telepek lefejtésénél tömedék nélkül alkalmazott fejtési mód, melynél a lefejtendő terület feltörések és fejtési nyilamok által kisebb pillérekre lesz osztva, és a fejtés az akna, vagy tárótól legtávolabb eső részeken veszi kezdetét; a pillérek beosztása történhetik csapás, vagy dőlés szerint, esetleg átlósan. Pillér magasság: (Pfeilerhöhe) két szomszédos főfolyosó közt a telep dőlése irányában mért hosszúság. Pillog: gyámlyuk. Pi lyuk, Pilnok: (Mizserfa) a bányavágat talpán elkészített megfelelő mélységű és átmérőjű lyuk az oldaltámfa beállításának helye. l. Gyámlyuk. 152

Pihenő idő: l Szünetelő óra. Pikszis: Olajos lámpa.

Pincze: 1. A szűk völgy mélyén fekvő vasúti rakodó. Szabolcs. 2. Sóbánya. Torda. Pincsi: kisméretű csille Mizserfa. Pindeszka: nyugpad a légvágatban Mizserfa.

Pinlés: nyugvó pad, melyen a létra áll. Toroczkó. Pinlokstangli: hegyes réselő rúd a támfa gyámlyukainak előállítására. Pécs vid. Pintli: a műszakra vitt, becsomagolt étek.

Piramis sor: (Pyramidenreihe) úgy képződik, hogy ugyanazon ásvány jegőczeinél a melléktengelyek hossza megmarad, míg a főtengely hossza oly számmal kisebb, vagy nagyobb, mely egymásnak többszöröse. Piramisos félalakuság: (Pyramidenhemiädrie) azon jelenség, midőn a tizenkétoldalú piramisból harmadrendű hatoldalú piramis származik oly módon, hogy a piramis oldalélein összejövő lappárok váltakozva addig nőnek, míg a lapok fele elenyészik. Pireg: föld és meddő kő vegyesen. Felsőbánya. Píroskő: nehezen olvadó kvarczos limonit. Toroczkó. Piskolt, Piskolcz, Písgolcz: antimonit. Felsőbánya. Pízsgóczos: a vaskő, melyben apró fénylő gneisz szemek vannak. Toroczkó. Placc: szénrakó hely.

Plagioklas bazaltit: (Basaltit) feketeszínű, látszólag homogén kinézésű kőzet ugyanazon alkotórészekkel, mint a plagioklas dolerit, mely alapanyag közeit üveges alaktalan anyag tölti be, egyes nagyobb kristályok pedig főleg olivin és augit még porfirosan kiválnak. Plagioklas dolerit: (Dolerit) fehér, vagy szürkésszínű, kristályos plagioklas, augit, olivin és magnetitből álló kőzet. Plagioklas trakhit: l. Andezit. Planimeter: l. Területmérő. Platina: (Platin) világos aczélszürke színű, leginkább másodlagos fekvőhelyén található lágy fémelem. Platóskocsi, pőrekocsi: csillealvázra szerelt plató szerkezet, a nagyobb gépalkatrészek szállítására.

Platni, platnyi: (Mizserfa) négyszögű vaslemez, a melyen a csille megfordítható. Pécs vid. 153

Plátlí: nyéllel ellátott kis deszkadarab az alacsony munkahelyeken való takarításra. Pécs vid. Pliocen szakasz: (Pliocan Section) a harmadkori képződmények legfelső réteg sorozata, mely thracziai, levantei és pontusi emeletre oszlik. Pléhütni: a csillejegyző kunyhója, ki csilléken levő bádog jeleket összeszedi. Esztergom vid. Plutonikus-, Mélységi kőzet: (Plutonisches Gestein) minden olyan tüzeredésü kőzet, mely a föld nagyobb mélységében merevedett meg. Plutonizmus: (Plutonismus) geológiai elmélet, mely szerint a föld kérge alatt annak egész belseje izzó folyó anyag. Pofás zúzó: (Backenquetsche) 1. Két egymással kis szöget képező vaslap, melyek egyike mozgásban tartható, s így a közéjük ejtett érczet felaprózzák. 2. Két egymással kis szöget képező acéllap, az egyik állandó beépítésű, a másikat gép hajtja, és így a közéjük került ásványt felaprózzák.

Pokolgő rossz, mérges levegő a bányában, Kapnikbánya. Poligon: (Polygon) pontcsoport, melyeket folytonos méréssel egybekapcsolunk. Poléger: földalatti vasútépítő. Poligon ácsolat: a vágat hossztengelyével párhuzamosan futnak a tartógerendák, a tartógerendák egymással is közel párhuzamosak. A tartógerendák közötti távolságot erős feszkék tartják. A bélelés általában zárt. Erős nyomásnál, inkább körszelvényű vágatoknál alkalmazzák.

Poligon-, Megkerülő-, Körülkerítő mérés: (Polygon Messung) a leggyakoribb mérési eljárás, mely szerint a bemérendő pontcsoport mindenikébe, vagy minden másodikába felállunk és a két szomszédos pontra irányt bocsátva minden egymásután következő oldalnak közbezárt szögét, aztán az oldal hosszát megmérjük. Polybasit: (Eugenglanz) a rombos rendszerben jegődő, vasfekete, gazdag ezüstércz. Pomp: kézi szivattyú. Toroczkó. Pont: (Punkt) a bányaméréstanban mindazon alkalmas módon megjelölt hely melyek között az irány és távolságmérés történik. Pontszerű létesítmény: amelynek alapterülete a magassági méretéhez képest kicsi.

Ponyvaszér: (Plachenherd, Abflauherd, Goldplache) durva ponyvával betakart, hosszú, keskeny deszkalejtő, melyen a rajta átfolyó zagyból az arany szemecskék fennakadnak. Por: 1. Puskapor. Nagybánya vid., 2. A porokat három csoportra lehet sorolni. 1. Veszélyes porok, mint a szénpor, mely bizonyos feltételek mellett robban. 2. Mérgező hatású porok, melyeknek belégzése káros, és a légzőszervekre mérgező. 3. káros porok, melyek bár nem mérgezők, de idővel súlyos tüdőbetegséget okoznak. Ilyen a kovasavtartalmú kőpor, mely a szilikózist idézi elő.

Porcellánföld: l. Kaolin. 154

Porércz, Lisztércz: (Staub-, Mehlerz) a legapróbb szemű ércz, melynél a szemek nagysága az egy millimétert sem éri el. Profiterus: ácsolat, ideiglenes ácsolat. Pécs vid, Porfirit: (Porphyrit) többnyire homogén kinézésű, lényegesen plagioklas és augitból álló barnaszínű kőzet, melyből plagioklas, amfibol és csillám, sőt kvarcz is porfirosan kiválnak. Porfiros: (Porpbyrartig) a kőzet szövezete, ha annak anyagában egy, vagy több ásvány nagyobb szemcséi, vagy jegőczei úgy jönnek elő, mintha abba be volnának hintve. Porsó: (Minutiensalz, Fusssalz) a sópadok fölfeszítése és a pad felvagdalása közben szétporlott sómorzsalék. Porszén: (Kohlenklein, Kohlestaub) a fejtés közben porrá hullott, vagy a zúzógépekkel felaprított szén. Szemnagysága az osztályozás után 0 – 8 mm.

Porzsák, Egérlyuk: (Büchse, Fuchs, Pulversack) a furólyuknak az elrobbantás után visszamaradó vége, mi a repesztés rosszaságát bizonyítja. Potron: kis bőrtok, melyet a repesztőszerrel megtöltenék, Toroczkó Potencziál külömbség: l. Elektromotoros erő. Pótácsolat: (Anstrajk Mizserfa) segédácsolat, a főácsolat megerősítése , vagy annak kiváltása céljából.

Pótfizetés, pótlékpénz: (Zubusse, Recessgeld) a bányamű üzemének folytatására a bányatársak által részeik arányában fizetett összegek. Pótlékpénz: l. Pótfizetés. Pótló műszak: l. Pótmunkaszak. Pótló rúd: l. Toldó rud. Pótló telek: l. Függelék telek. Pótmunkaszak, Pótlómüszak: (Zustandschicht) valamely elmulasztott műszak helyrepótolására, vagy a rendes műszakon fölül végzett munka ideje. Pörej: kalapács. Toroczkó. Pörkölni: (Brennen, Rösten, Rostbrennen, Verösten) az érczet tűz segélyével előkészíteni; így a vasérczeket szén hozzáadása mellett, vagy az érczmarákat zárt kemenczékben vagy szabad tűzhelyen izzítani, hogy a kén és arzén elpárologjanak, az ércz a meddőtől tisztuljon s így az olvasztásra alkalmasabb legyen, az ezüst érczeket chlórosítás czéljából, másokat szinités végett pörkölni s e szerint nevezzük el a chlórosító, oxidáló, szárító, szinítő pörkölést. Pörkölő adalék: (Röstzuschlag) az előkészítő pörkölésnél egyben feladandó érczanyag. Pörkölő kemence egyszerű: rost, Toroczkó. 155

Pratoló. kapa. Felsőbánya. Próbamenet: aknaszállításnál bizonyos munkálatok után a szabályzatban előírt számú próbameneteket kell tartani.

Progressit: (Progressit) 89,1% ammónium, 4,7% anilin klorid, 6% ammónium sulfát és 0,2 % festőanyag keverékéből álló robbantó anyag. Profiterus: ácsolat ideiglenes ácsolat. Pécs vid, Proustit: (Proustit) a hatszöges rendszerben jegődő, gyémánt fényű, világos, vörös arzén ezüst ércz. Provokáció: a földalatti bányaművelés következtében a kifejtés során keletkezett üreg főtéjének robbantással történő megbontása (omlasztás).

Próbaház, kémlőház: (Probiergaden, Probierhaus) műhely a hol a mara ércztartalma előzetesen meg lesz vizsgálva. Próbaszedő: (Probesammler) a zagyeresztő csatornával kapcsolt készülék, mely a zagyból szabályos időközönként egy-egy kis mennyiséget külön edénybe bocsát, s így jó átlagos próbaanyagot gyűjt. Priglivas: fémrúd csille fékezéséhez.

Prusztoló: rövid kezdő fúró. Nagybánya vid. Prüglit stekkolni: a csille kerekeibe fékezés céljából fadorongot dugni. Pécs vid. Pucka: hosszú nyelű kalapács a zuzó ércz feltöréséhez. Nagybánya vid. Alsó Telek. Puklizás: hátmosás a fürdőben. Pull – lift: l. Karos – láncos emelő. Pulmotor: oxigénpalackkal működő újraélesztő berendezés. Purganc: csillekerék belső karimája.

Puszta: Meddő. Toroczkó, Nagybány a vid. Putrígályos: reves, korhadt az ácsolat. Nagybánya vid. Pyrargirit: (Rothgülden) a hatszöges rendszerben jegődő, gyémánt fényű, sötét piros ezüst sulfostibit. Pyrit, vaskovand: (Pyrit) a szabályos rendszerben jegődő, rideg, fémfényű, sárga vaskéneg. Pyrítes vaskő: rezes vaskő Toroczkó. Pyromorfit, zöldólomércz: (Grünbleierz) hatszöges rendszerben jegődő, zöld, barna, törékeny, zsírfényű ólomfosfát. 156

Pyrolusit, Barnakő: (Braunstein, Weichmanganerz) a rombos rendszerben jegődő, lágy fémfényű, feketés színű mangán superoxid. Pyroxen: (Diopsid, Fassait, Diallagit) egyhajlású rendszerben jegődő, üvegfényű, többnyire zöldes, barnásfekete, rideg mészmag-nésiavas bisilikát, mely a kőzetek alkotásában nevezetes szerepet visz.

R. Rablás: a bányában a már nem szükséges fejtési üregbe beépített – elsősorban – biztosítóberendezések kimentése.

Rabló bányászat: (Raubbau, Kroppelbau, Krüppelbau Mohózat ) az üzem és gazdasági viszonyok mellőztetésével folytatott művelés, mely minél előbb, minél nagyobb tömeg lefejtését úgy czélozza, hogy feltárás nélkül a főbevájás körül fejteni kezd, a kevésbé értékes részeket le nem fejti stb. Rabolni: (Rauben, Ausrauben, Wegnehmen) omlasztó vájassál nyerni a szenet, a lefejtett területről kiszedni az ácsolatot, rabló bányászattal művelni. Rabolt fa: (Raubholz) a lefejtett területről kiszedett ácsolatfa. Racsni: a súrlódásos fémtámokhoz használt kerepes zárókilincses emelőszerkezet. Ragacsni: fúrt lyukba belepotyogott kis darabok kihúzása vékonyabb dróttal (repedezett kőzet esetén). Rajda: bányavágatban kanyar Mizserfa. Rakodó: rámpa.

Rakodó, Aknacsarnok: l. Aknacsarnok. Rakodó talpa: habzó, Deésakna, rakodó Torda. Rakodógép: a termelvény felrakására készített gépi berendezés. Működése szerint lehet elektromos, sűrített levegős, és diesel meghajtású. Mozgás szerint lehet sínpályán, gumi- abroncson és lánctalpon közlekedő gép. Rakodó – szállítógép: a termelvényt a saját tartályába (kanalába) felrakja, és bizonyos távolságra elszállítja.

Ramács: l. Dugattyú. Rangaszli: fúrólyuk-tisztító Mizserfa. Raport: a munka kiadása, és az elvégzett munkáról történő beszámolás. 2. Kihallgatás. 157

Rágást kap: a só, vagyis a víz kioldja. Torda. Rámgrácli: kőporvonó. Pécsvid. Rámpa: rakodó. Ráharaptuk: rászorítottuk Mizserfa.

Ránczolódás, gyűrődés: (Faltung) az oly telepzavargás, melynél a rétegek hullámszerű zavarodást, néha szintes irányú eltolást szenvedte, és a rétegek keresztmetszete ráncokat mutat. Ránczolt hegységek: (Faltige Gebirge) a föld kérgében vízszintes nyomás folytán beálló ráncolódás, törés, zavarodás, által képződtek. Ránőtt, Érülési ikrek: (Kontakt Zwillinge) az olyanok, melyek közül az egyik ásványjegőcz a másikon ül. Rászorítottuk: ráharaptuk, Mizserfa. Rázócsúszda: acélteknőkből összerakott egyenes vonalú, folyamatos szállítóberendezés. A szállítás alapelve az, hogy a csúszdán lévő anyag a gyors visszafelé mozdításkor, tehetetlenségénél fogva a szállítás irányába csúszik. Használata 0 - 25° dőlésben lehetséges. Hátránya az, hogy már kis emelkedés (3°) felett szállítási teljesítménye rohamosan csökken. Ezért is szorult ki a használatból.

Realgar: (Arseunibin, Realgar) egyhajlású rendszerben jegődő, áttetsző, zsirfényű, hajnalpiros szinű arzénsulfid. Receiver: (Receiver) a kapcsolt gépek gőzhengerei közé épített ikertartó, mely a gőzáramlást megkönynyíti. Redukált: szó a bányászati statisztikában szereplő mértékegységekkel együtthasználva arra utal, hogy az éves tényleges üzemidőre vonatkozik.

Rejtve kristályos: (Verborgenkrystallinisch) a kőzet, ha jegőczös szövezete csak igen erős nagyítás mellett figyelhető meg. Reményre jogosít: szép az egész, jó a mellékkőzet, Verespatak. Reményre jogosító: (Höfflich, Altig, Freundlich, Gestaltig) a telér, vagy a hegység, ha benne jó ércznyomok találhatók. Remény vágat: (Hoffnungsschlag) az ásványtelep, vagy telér föltalálásának reményében hajtott kutató vágat. Rendelés, felolvasás: (Verlesung, Anstalt, Anstellung) a külömböző utasításoknak kiosztása a műszak megkezdése előtt a rendelő szobában. Rendelő szoba, (Anfahrstube, Zechenhaus) felolvasó, faléz: helyiség, a hol a munkások a bányába beszállás előtt és kiszállás után összegyülekeznek, számbavétetnek és külömböző utasításokat kapnak. Rendetlen képződése: (Unordentliche Ausbildung) van az ásványkristálynak, ha az egynemű lapok a kristály középpontjától nem egyenlő távolságra feküsznek, ha a lapok nem simák, de érdesek, görbék, gömbalakuak, csíkosak, rovatosak, sőt lyukasak, ha a jegőcz héjas szerkezetet mutat, vagy ha külömböző anyag kristályai összenőnek. Rendetlen müvelés: (Verkrüppelter Bau) az olyan, mely a bányaművelés szabályainak meg nem felel. 158

Rendező: csilleszállításnál kialakított olyan térség, ahol a szállításra váró csilléket bizonyos szállítási elvek ( személyszállítás üres, meddős, terményszállítás, anyagszállítás) alapján történik. Rendkívüli teher: aknaszállításnál a kas legnagyobb statikus üzemi terhelésénél súlyosabb, de a kas megengedett legnagyobb rendkívüli terhelését meg nem haladó teher (rakomány). Rendkívüli személyszállítás: az akna olyan szintjére (rakodójára) vagy szintjéről való személyszállítás, ahol csatlós nem tartózkodik, vagy a csatlós is a szállítóedénnyel távozik és/vagy a szállítóedényből adják a gépkezelőnek a szállításra vonatkozó jelzéseket.

Rendszál: (Ordinate) valamely pont függőleges összrendezője a tengelyrendszerben. Rendszeres személyszállítás: a dolgozók műszakváltáskor történő szállítása. Reményre jogosít: ha a terület művelhetővé válhat. Remény vágat: az ásványtelep, vagy telér föltalálásának reményében hajtott kutató vágat. Repesztő lyuk: l. Fúrólyuk. Repesztő munkálat, robbantás: (Schiessarbeit, Sprengarbeit)

a jelenlegi bányászat legfontosabb fejtési eljárása, melynél a kőzetbe fitct és robbantó anyagokkal megtöltött lyukak elsütése által történik az előrehaladás és a fejtés. 2. A bányászat egyik legelterjedtebb fejtési eljárása, melynél a kőzetbe fúrt és robbantóanyagokkal megtöltött lyukak elsütése, elrobbantása által történik az előrehaladás és a fejtés. Reteszelés: a elektromos árammal meghajtott gépi berendezések szándékos indításának megakadályozására szolgál, úgy hogy az áramkört megszakítja elektromos kapcsolással. Revír: szak, műszak. Revírvezető: műszakvezető aknász.

Rezes vaskő: pyrítes vaskő. Toroczkó. Régely: egyes fedű darabok lesuhadását megakadályozó támaszték. Toroczkó. Régi evés: (Alter Mann, Altung, Berggräbniss) általában minden régi bányaüreg, mely tömedékkel, vízzel esetleg rossz levegővel van telve. l. Öreg munka. Régi jog: 1. A régi jog hatása alatt azt állítja, hogy minden kiváltságot, amelyet egy egyetemes törvény alóli kivételt jelent. 2. A korábban megszerzett, hagyományos jog. Ilyen a szén járandóság, áram, vájárszakma stb. megszerzése. Rés: kézi, vagy gépi erővel létesített, viszonylag kis szélességű, és általában 0,5 – 1,5 m mélységű bevájás a darabos szénhullás növelésére céljából. Réselő kalapács, fejtőkalapács: általában sűrített levegővel működő kézi használatú fejtőgép.

Réselőgépek: (Schrämmaschinen) külömboző szerkezetű és külömboző hajtóerőre berendezett gép a kőzetek kiréselésére. Részarányos: bányarészes. Toroczkó. 159

Részarányosság: (Symmetrie) a kristályok összalakulásánál látható törvényszerű jelenség, mely szerint a kristály hasonló részei mindég hasonló elváltozást mutatnak. Részarányos csúcsa: (Symmetrischer Gipfel) a kristálynak, az olyan, melyben az összefutó külömboző hosszú élek, váltakozva egyenlők. Részleges csapás: (Specialstreichen) valamely ásványtelepnek egy bizonyos pontján megfigyelt csapás iránya. Részleges dőlés: (Specialfallen) valamely ásványtelep egy bizonyos részén megfigyelt dőlésirány. Részletes, Különleges térkép: (Specialkaite) a bányaméréstanban az ásvány telep vizszintes és függőleges metszeteiről, a lefejtésekről, feltárásokról, kutatásokról, adományozásokról stb. készült térképek. Rétegcsoport: (Gruppe, Schichtenzone) mindazon rétegek összessége, melyek ugyanazon geológiai főkorszak alatt képződtek. Rétegfej: (Schichtenkopf) l. Kibúvás. Réteglapok: (Schichtungsfläche) a réteg határoló oldalai. Rétegsorozat: (Schichtenreihe) több hasonnemű s egymás fölé települt réteg együttvéve. Rétegvíztároló: a laza vagy kötött szemcsés kőzet (kavics, homok agyagos homok) kivéve, ha bizonyított hogy gravitáció hatására kiüríthető vizet nem tárol.

Rétegvastagság: (Bergdicke, Mächtigkeit der Schichten) két réteglap legkisebb távolsága. Rétegzavarodások: (Schichtenstörungen) alatt a föld rétegeinek széthányatása, a települési viszonyoknak mindennemű megzavarodása értendő. Rétegzett hegységek: (Geschichtete Gebirge) megközelítőleg párhuzamos lapok által határolt táblás idomú kőzettömegek, melyek a legtöbb esetben vizből ülepedtek le. Rétegzett vulkán: (Geschichteter, Strato-Vulkan) az, melynek kúpja a hevesen feltódult s szétporlasztott láva és hamu réteges lerakodása útján képződött. Réz: (Kupfer) mint termés fém a szabályos rendszerben jegődő, de többnyire utánzó alakban ismeretes, rézveres szinű elem. Rhexit: (Rhexit) 64 % nitroglycerin, 11 % korhadt fa, 7 % faliszt, 18 % nátrisalétromból álló robbantóanyag. Rhodochrosit: l. Mangánpát. Rhodonit: (Rother Braunstein) háromhajlású rendszerben jegődő, üvegfényű, vereses színű manganoxidulbísilikát. Riadó: a bányamentő raj nem tervezett, sürgős, soron kívüli bevetése. Riadó gépkocsi: l. bányamentő gépkocsi. Richtol: csillét félrebillent. 160

Rideg: (Spröd) az ütés alatt szétpattogó ásvány. Rideg üvegezüst ércz: l. Stephanit. Rigli: áthidaló, az ácsolat főtefája.

Riolit: (Rhyolith) a kvarcztrakhit elmállott formája. Rinner: vízcsatorna. Pécs vid. Rizni: 1. Csille Pécs, Esztergom vid. Sajóvölgy. 2. Keskennyomtávú iparvasút. Robbanás: (Explosion) a robbantóanyagoknak meggyújtás, vagy a robbanógázoknak meggyúlás folytán beálló láng és erős hangjelenségek közötti hírtelen, igen gyors elégése. Robbanásálló léggát: olyan megerősített kivitelű léggát, amely 0,5 MPA nyomást okozó robbanásnak ellenáll.

Robbant: 1. Lőtet Toroczkó. 2. A fúrólyukba helyezett robbantótöltetet beindítja. Robbantás: a bányászat egyik legelterjedtebb fejtési eljárása, melynél a kőzetbe fúrt és robbantóanyagokkal megtöltött lyukak elsütése, elrobbantása által történik az előrehaladás és a fejtés. Az a bányászati tevékenység, amikor a fúrólyukba helyezett robbantóanyagot működésbe hozzák, elrobbantják. A Selmecbányához tartozó Szélakna Felső – Biber tárójában végzett robbantást a világon elsőként 1627. február 8. –án Montecuccoli Jeromos bányarészes kezdeményezésére a Tirolból odatelepült Weindl Gáspár.

Robbantáshoz eszközök: lőtető, lövető szerek, Toroczkó. Robbanási tölcsérek: (Explosions-Tichter) nagyobb, néha egész 3OO m, átmérőjű tölcsér alakú mélyedések, mint óriási vulkánikus kitörés eredményei, s a melyek kőzettörmelékkel vannak kitöltve; tölcsérszerű mélyedések, melyek a szilárd sziklában a robbantás alkalmával keletkeznek. Robbanékony: (Explosiv) a robbanásra képes anyag. Robbanó erő: (Explosionskraft) a sújtó lég felrobbanása által kifejtett erőművi hatály, mely a rombolásban nyílvánul. 2. Valamilyen robbanás (robbanóanyag, gáz) hatására létrejött erő.

Robbanó lég: (Schlagende Wetter, Schlagwetter, Grubengas, Feuerige Schwaden) a mocsárlég és a levegő keveréke; minthogy e két gáz gyorsan keveredik, képződése az oly szénbányákban, a hol sok mocsárlég fejlődik gyakran igen hirtelen megtörténik; mindaddig míg a mocsárlég a bányalevegőnek legfölebb egy harmad része, tűzveszélyes, azon fölül már benne tartózkodni nem lehet; leghevesebb az elrobbánása, ha 10—11% mocsárléget tatal-maz. Felismerése és mennyiségének százalékos becslése a biztosító lámpa lángján képződő kékes kup által történik. l. Sújtólég.

Robbanó olaj: l. Nitroglycerin. Robbantóanyag: (Explosionsstoffe Sprengmaterial, Sprcngmittel) oly szilárd, vagy cseppfolyós test, mely meggyújtva rohamosan elég, s az igy keletkező gázok erős feszültsége igen nagy ellenállást képes legyőzni. 161

Robbantóanyag raktár: (Sprengmittelkammer, Pulverkammer) a robbanóanyagok elhelyezésére szolgáló külszíni, vagy földalatti helyiség.

Robbantó érték: (Sprengwerth) a repesztő szerek elrobbantása folytán kifejtett erőműví hatály, melynek viszonylagos nagyságát a külömböző robbantó anyagok összehasonlítása, vagy próbabáb által lehet meghatározni. Robbantó fúrólyuk: (robbantólyuk) a robbantótöltet elhelyezésére fúrt lyuk. Robbantógép: a villamos robbantáshoz szükséges áramot szolgáltató készülék.

Robbantó por, lőpor: (Schwarzpulver) 75 % káli salétrom, 12% kén és 13% szénből állórepesztőszer. Robbantó vezeték: az elektromos indítású robbantásnál a gyújtópatron és a robbantógép közötti elektromos vezetékszakasz.

Roburit: (Roburit) 87,5 % ammónium salétrom, 7% dinitrobensol, 5% ammoniumsulfát, és 0,'5% kaliumpermanganátból álló robbantó anyag. Romboeder: (Rhomboeder) a hatszöges rendszerbe tartozó hat rombos lap által zárt kristályalak. Rombos ékidom: (Rhombisches Sphenoid) a rombos rendszerbe tartozó négy különoldalú háromszög által zárt kristályalak. Rombos oszlop: (Rhombisches Prisma) a rombos rendszerbe tartozó négy egynemű és valamelyik tengellyel párhuzamosan fekvő lapok által képezett jegőcz alak. Rombos piramis: (Rhombischc Pyramide) a rombos rendszerbe tartozó nyolc különoldalú háromszög által zártkristályalak. Rombos rendszer: (Orthotypes, Rhombisehes System) a kristálytanban azon jegőcz alakok csoportja, melyeknek három különböző hosszú, de egymásra merőlegesen álló tengelyük képzelhető. Rostos, Szálas: (Faserig) az olyan kristályos ásvány és kőzet szövezete, melynél az apró kristályok egyes vonalakban, de egymással összenőve fejlődtek ki. Rossz levegő: (Schlechte-, Böse Wetter) van a bányában, ha az az egészségre ártalmas gázokkal van keverve. 2. Rossz levegő van a bányában, ha bányalevegő oxigéntartalma 17 térfogatszázalék alá csökken.

Rovás: (Kerbholz, Rabisch) 1. Kis fapálczika, melyen bemetszés által jelzések tétetnek; igy régebben a költségek két ilyen pálczikára jegyeztettek, s ezek egyike az esküdtnél, másik a felvigyázónál állott; ma inkább a munkások saját feljegyzéseikül alkalmazzák. 2. Kis fapálcika, melyen bemetszéssel, római számokkal voltak a csapatszámok feltüntetve, a csillébe rakva. Evvel számolt el a csillejegyző, csillefelíró. Később tintaceruzával voltak a csapatszámok felírva.

Rovástábla: (Stecktafel) bizonyos számú lyukakkal ellátott deszkadarab, melyen egy faszög továbbhelyezésével történik a rovás. Rozipál jelzőberendezés: a függőleges aknák felszerelése. E jelzőkészülékkel a függőleges akna bármely pontjáról közvetlenül az aknagépésznek jelzést lehet adni. Aknavizsgálatnál, ellenőrzésekkor használatos. Ekkor a jelzőberendezést át kell állítani „Aknavizsga” állásba. 162

Róst: egyszerű pörkölő kemencze. Toroczkó. Rovó: legény a ki a rakodóban számba veszi a sót. Torda. Rögzíteni: (Fixiren) a műszert annyi, mint felállítás után azt a megfelelő eszközökkel merevíteni, megszilárdítani. Rögzítő fék: (Fixirbremse) a laza dobnál alkalmazott fék, mely szint változtatásnál annak megfogására szolgál. Rőköny: levegő, rossz levegő a bányában. Kapnikbánya. Rövidzáródás: (Kurzsehluss) esete jön elő a villamos berendezéseknél, ha az áram nem fut végig a szükséges vezetékeken, hanem a vezető érintkezése folytán rövidebb utón visszavezetődik a dinamóhoz, vagy általában, ha a vezetők közt csekély ellenállású mellékág képződik. 2. Két külömböző feszültség alatt lévő vezetőnek szigetelési hiba miatti átütése. Rucsni: csúszda, Pécs vid.

Rudazat törés: (Stangenbruch) furási zavar, mely a rudazat eltörése folytán áll elő. Rudazat zárak: (Schloss, Verbindungen, Kuppelungen) az egyes furó rúdak szilárd összekapcsolására szolgáló külömböző készülékek, mint csavarok, stb. Rugalmas: (Elastisch, Prallig) az olyan ásvány, mely könnyen hajlik, de előbbi helyzetébe ismét visszaugrik. Rugalmasság: (Elasticität, Prellkraft) a szilárd testek azon tulajdonsága, hogy azok a külső erők hatása folytán a megváltozott alakjukat ismét elveszítik, ha ezen erők megszűnnek. Rutil: (Rutil) négyzetes rendszerben jegődő, tömött, gyémántfényű, veres színű titánoxid.

S.

Sajakalja: a meddő és sóréteg érintkezési vonala. Torda. Sajám: iszap. Nagybánya vid. Sajátját munkáló: (Eigenlöhuer, Eigenlehner) az olyan bányatulajdonos, aki maga is dolgozik abban. Sajba: fordító lemez.

Sajtolt szén: l. Briket. 163

Sajtrok: aranymosó teknő. Zalatna. Sakta: l. akna, bánya Mizserfa. Sakticska: l. légakna Mizserfa.

Sakktáblaalakú: (Schachbrettförmig) a pillér fejtés oly módosulata, melynél a fejtőfolyosó megegyezik a külszin bíztonosítására visszamaradó pillérek méreteivel. Salakos: I. Hólyagos. Salám: a sárgaszinű puha vasoxid (occer) a vaskőben. Toroczkó. Salámos vaskő: okkerporos vaskő. Toroczkó. Salyám: iszap.Kapnikbánya. Sanidin: (Sanidin) repedékes, üvegszerű káliföldpát. Sarám: iszap. Nagybánya vid. Sarjak: (Ausläufer) a telér kisebb szakadékai. Sarkkereső: (Polprüfer) műszer az elektromos áram irányának, vagyis a sarkoknak meghatározására. Sarkponti mérésmód: (Polarmethode) valamely pontcsoport felmérésére alkalmazott oly eljárás, mely szerint minden egyes pont távolságát a műszer álláshelyétől, mint sarkponttól külön megmérjük, az irányzatokat pedig egymáshoz viszonyítjuk. Sarok: (Bremmer, Gesprenge) az átlyukasztásra jövő ellenvágatok eltérése folytán keletkezik, mikor is azok áttörése után a kívánt pontban áttörésre nem jönnek. Sasbérc: két azonos irányú, de ellentétes hatású erők által a vetők közé szorult ásványkészlet, mely a vízszintes sikhoz képest felfelé mozdúlt el.

Sat: akna. Felsőbánya. Sádol: érczet válogat. Kapnikbánya. Sáfár: zuzó felügyelő. Felsőbánya, Kapnikbánya. Sánta: (Scalenoëder) a hatszöges rendszerbe tartozó, tizenkét különoldalú háromszög által zártkristály alak. Sárberg, Sáromberg: mara. Felsőbánya. Sáreresztő: szérelő munkás. Felsőbánya. 164

Sárolni a stemplit: a támfát megfaragni. Pécs vid. Sáromberg: l. Sárberg. Schlamm: l. iszap.

Segédakna: l. Mellékakna. Segédácsolat: (Anstrajk) l. pótácsolat. Segédszellőztető: tulajdon képen a főszellőztető gép kivételével minden szellőztetőgép e kategóriába sorolható, akár sorba vagy párhuzamosan (egy léggátban több gép) működik.

Segédtáró: (Hilfsstollen) l. Segédvájás. Segédvágat: minden olyan bányarész, mely a bánya üzemének valamely speciális célját szolgája.

Segédvájár: (Lehrhauer) a vájár mellé beosztott, rendesen fiatalabb, vagy kevésbé járatos munkás, a ki a vájár mel lett sajátítja el a szükséges gyakorlati ismereteket. Segédvájás: (Hüllsbau, Zubau) minden olyan bányarész, mely a bánya üzemének nagyobb előnyére szolgál. Bányajogi értelemben oly akna, vagy táró, mely az adományozott bányatelken túl bányahatósági engedéllyel nyitható. Segítő feszíték: (Helfer, Helfstempel) cseglyemunkánál a félig bevert karók alatt a törmelék eltakarítása után elhelyezett támasztó fa. Sekurit: (Securit) 29 % mono és dinitrobensol, 37 % ammonium salétrom, 34 % kálium nitrát keverékből álló robbantó anyag. Selmeci bányaöl: 3 rőf (1 rőf0,78 m). 7 bányaöl volt 1 telek.

Semleges vonal, zóna: (Neutral-Linie, Zone) a mágneses sarkok közepét összekötő egyenes, vagy erre merőleges vonal, melynek irányában, az armatúrában gerjedt áram iránya megváltozik. Semleges zóna: l. Semleges vonal. Seprő szér: (Kehrherd) hosszú lejtős deszka sík, melyről a zagy meddőrészeinek lemosása után a töményített vékony érczréteget lesöpréssel nyerik. Serczegés: (Krebsen) sújtóléggel küzdő bányában hallható kis zaj, mely a metán előtörésétől származik. Siderit: l. Vaspát. Sifar: futta a palától megrontott vaskő. Toroczkó. Sifera: a betomidomkővel történő falazásnál a zárásakor, egy kis darab betonidomkő ék alakra faragva. Siferhányó: l. meddőhányó. 165

Sikló: (Bremsberg, Bremswege, Bremsfallstrecke, Brenz Mizserfa.)

két különböző szintben levő folyosót összekötő vágat, mely vagy az ásványtelepben, vagy a meddőben nagyobb talpemelkedéssel van hajtva, s két pár vágánynyal felszerelve. 2. Olyan bányavágat, amelyben a termelvény szállítása lefelé történik. Csille szállítás esetén a teli csillék húzzák fel drótkötél segítségével a másik pályán lévő üreseket (lásd még fékpálya). Külszínen is alkalmazható a siklószállítás. Siklószállítás: (Brenzsakta Mizserfa.) egy fék beiktatásával a tele csille húzza fel az ürest.

Sikt: Pécs vid. egy műszak, munkanap. Sikta: egy műszak, munkanap. Mizserfa.

Silur képződmény: (Silurisches System) a paleozoi kor második legrégibb rétegösszcsége, mely főként agyagpala és homokkövekből áll, feloszlik alsó és felső szakaszra. Silur korszak: (Silurperiode) a paleozoi kor legrégibb ideje, mely alatt a siluri rétegek képződtek Simítás: (Glätten) a sópad kifeszítése után a kamara oldalfalainak kiegyengetése, mely utómunka csákánnyal történik. Sisak: l. Kobak.

Sitar: a fekü, mely itt rendesen agyagpala. Toroczkó. Sitt: egy műszak. Torda, Felsőbánya. Sín: a vasúti vágány alkotórésze, a járművek kerekét vezető és a terhelést az alépítménynek átadó hengerelt idomacél. Sínmoll: ívben hajtott, nagyvasúti sínből készült biztosító berendezés. Sínpár, vágány: a vasúti járművek gördülését biztosító talpfákra szerelt sín. Sínheveder: síneket összekötő heveder. l. Lacsni. Sínpár közötti távolság (glajz): űrszelvény, peron. SKB Rt: Salgótarjáni Kőszénbánya Vállalat Részvénytársaság.

Sklerometer: (Sclerometer) műszer az ásványok keménységi fokának mérésére, melynél sulyokkal terhelt finom tűhegy karcolásából állapítható meg annak keménysége. Slam: 1. A nedvesen osztályozott legfinomabb szén vizes elegye, mely jóval sűrűbb, mint a malter. Igen jó fűtőértékű. 2. l. Csorga.

Slágli: szűk méretű vágat. Pécs vid. Slám: iszap. Rozsnyó. Slipper: talpfa. 166

Slusszolás: a falazásnál a zárási művelet.

Smaltin: (Speiscobalt, Weissnickelkies) a szabályos rendszerben jegődő, fémfényű, ólomszürke arzénnickelkobalt. Smaragd: (Smaragd) a szép zöld színű berill, mely elsőrendű ékkő. Smir: kenőzsír. Smirplat: a szén feletti sima felület Mizserfa.

Smithsonit: l. Czinkpát. Sodalit: (Sodalit) a szabályos rendszerben jegődő üveg, vagy zsírfényű, különféle színben ismeretes natrontimsilikát chlórral. Sodronyháló: (Korb) a biztositó lámpa lángja fölé rendesen kétszeresen alkalmazott henger alakú sűrűdrót szövet, mely fölül is zárva van. Sodronykötélpálya ( kötélpálya): függőleges csilleszállítási mód. A terep egyenetlenségeit kiküszöböli a tartóoszlopok kellő magasságú megválasztása. Az oszlopokra erősített tartókötélen mozognak azonos irányban a csillék, melyet a vontatókötél sebessége határoz meg. A másik kötélágon a csillék visszatérnek az eredeti kiindulási helyükre. Sokszorosító berendezés: iratok, rajzok, fényképek sokszorosítására alkalmas eszköz, mely a képet vagy írást vegyi úton (pl. szalmiáksz, festék) de elekrtomos úton is sokszorosíthatja. Solnyi: felvonó Mizserfa.

Sorkönyvi bárca: (Registerzettel) a zártkutatmányi illeték befizetésétől az adóhivatal által kiállított pénztári nyugtatvány. Sortávolság: a fejtésben két szomszédos süvegsor egymáshoz mért távolsága m-ben.

Sott: akna. Toroczkó. Sovány kőszén: (Magere Steinkohle) az, mely kokszégetésre nem alkalmas. Sóbánya: (Salzwerk, Saline, Steinsalzbergwerk) bányamű, melyben kősót termelnek. Sóbányaműveléstan: (Halurgie, Halotechnik) a sóbányászatra vonatkozó tudományos és gyakorlati elvek, munkálatok és eszközök rendszeres leirása. Sóegyedárúság: (Salzmonopol) az állam kizárólagos joga a konyhasó termelésére, és forgalomba hozatalára. Sófejtés: sóvágás Marosujvár. Sógyámpillér: (Liergdicke) a sóbányákban biztonositásra visszahagyott sótömeg. Sóhasáb: l. Sópad. 167

Sóhányó: (Salzhalde) a földes, piszkos só meddő hányója a sóbányánál. Sóhát: a sótömes fedü oldala. Máramarossziget Sónak a finom pora: lángja Torda. Sóshegyek: (Salzgebirge) a trias képződményhez tartozó agyagrétegek, melyek igen sok konyhasót tartalmaznak. Sókoczka: (Salzstürzel) a kereskedés czéljaira koczkaalakú darabokra vagdalt só. Sópad, sóhasáb: (Bank, Salzbank, Balvanen) 1. 4—6 m hosszú, 0'5—1 m széles, és 0'5 m magas kősó darab, mit a sóvágók réseléssel felvernek. 2. Tulkó, az egy fogásra felszakított sópad. Torda. Sópap: a bánya szélesbítésére leválasztott függőleges tulkó, mely a rendesnél szélesebb. Torda. Sórol: az ácsolat főtefáját és oldaltámját úgy faragja ki, hogy a kifaragott rész, azok beépítéskor egymással végig érintkezzenek, Z betűre hasonlítsanak

Sótelep: (Salzlager) a kősó rétegek természetes lerakodása. Sótest: (Salzkörper) a sótelep egész tömege. Sótömzs: (Salzstock, Salzbutzen) tulajdon képen tömzsalakú sótelep, nálunk inkább maga a sótest. Sóvágó: (Bandhauer, Salzhnuer) vájár a sóbányában. Sóvágás: sófejtés. Marosujvár. Sóvágó, bíró: aki rendkívüli munka alkalmával a munkásokat összehívja. Torda. Sóvirág: (Salzblüthe) a sóoldatból kijegedő só. Spádé: a bányamécs hamukoppantója. Nagybánya vid. Sphalerit: (Blende, Zinkblende, Sphalerit) a szabályos rendszerben jegődő, gyémántfényű, barna, fekete, sárgaszínű horganykéneg. Spitzli: a csákány kicserélhető hegyes vége. Pécs vid. Spicnyél: l. Csákánnyél. Spiccvéső: l. Hegyes véső:

Spinel: (Spinel) szabályos rendszerben kristályosodó, üvegfényű, sok színárnyalatban ismeretes igen bonyolult összetételű ásvány, mely főként magnézium és alumíniumoxid.

168

Spirál, Kuposdob: (Spiralkorb, Kegeltrommel) a szállító gépnél szállítás közben keletkező nyomaték különbség kiegyenlítésére alkalmazott csonka kúp alakú kötéldob, melynél az egyik dob nagyobbik kerületére akkor csavarodik a szállítókötél, mikor a másik kötél a dob kisebb kerületéről függ. Sprudli: apró deszkadarab, amely a szakadékos mellékkőzet felfogására a bélésdeszkák, vagy bélésfák hézagainak teljes befedésére ezek mögé lesz rakva. Pécs vid. Spurganc: nyomkarima. Srám: a víz folyására készített csorgó, csákánnyal készített rés a szénfalon Mizserfa.

Srámolni: srémelni, réselni. Pécs, Esztergom vid.. Srámlyuk: gyámlyuk. Torda. Srótra ácsol: közvetlenül egymás mellé építi be az ácsolatot. Stafni, stafnyi: 1. Biztonsági támfa, amihez a fékberendezést kikötötték Mizserfa. 2. Valamilyen célra elkészített fadarab. 3. Bányatám.

Stauroskop: (Stauroscop) vékony kristálylemezek fénytani tulajdonságainak vizsgálatára szolgáló műszer, melynek seggéjével a vizsgált ásvány kristályrendszere is megállapítható. Stajger: harmadvezető aknász, Mizserfa Stanga, pillogsranga: l. gyámrúd, Mizserfa Stág: emelkedés Mizserfa.

Steatit, zsírkő: (Steatit, Speckstein) a rombos rendszerben jegődő, de leginkább vaskosan ismeretes, lágy, hajlékony, gyöngyfényű, zöld, fehér, szürke színű, zsíros tapintatú mágnézia hydrosilikat. Stekkol: 1. Előtűz, biztosít Mizserfa. 2. Erre a célra készített kis táblán a csillék számát jegyzi. Dudar.

Stekkoló: bélésfa. Pécs vid. Stekktábla: kis tábla, mely 11 sorban és 11 oszlopban ki van fúrva. 2 kis fadarabbal (egyikkel 10 csillét, a másikkal az alatti csilleszámot) jegyzik a csillék számát akár 1000-ig. Stencilgép: a stencilpapírra írt szöveget festékkel sokszorosító gép.

Steng: járópalló. Toroczkó. Stempli: támfa, ácsolatfa. Pécs vid. Esztergom vid. Stender: acélállványokon nyugvó acélváz szerkezet, melyen a függőpálya csilléi kisvasúti sínen gördülnek, melyet a végtelenkötél vontat. Stempli: a bányafa, ácsilatfa mindaddíg, amíg el nem készült az ácsolat 169

Stephanit: (Stephnnith, Sprödglaserz) a rombos rendszerben kristályosodó, vasfekete gazdag ezüstércz. Stolna: lejtakna Mizserfa.

Stomp: zuzó. Felsőbánya. l. Gyámfa. Stosz, stoszen: a vágány csatlakozása a sínvégeknél. Stószfúró: kőzetfúró. Stömp: két oszlop, melyek a mángorlónak állványul szolgálnak. Torda. Stráfol: súrlódik a csille az ácsolathoz. Pécs vid. Strekni, Streka: folyosó. vágat. Pécs, Esztergom vid. Strigula: vonás teljesítmény jegyzésére Mizserfa.

Stróf: a munka rendszabályok áthágásáért kiszabott büntetés. Pécs vid. Strósz: munkahely a feltárásban. Diósgyőr. Streka : folyosó vágat. Pécs, Esztergom vid.. Osztó, szállító-vágatrendszer Mizserfa. Strekni, Streka: folyosó vágat. Pécs, Esztergom vid. Stufoló: töltővessző. Felsőbánya Sturc: rakodó hely. Zalatna. l. Borítólemez vaslemez Mizserfa.

Styurcz: rakodó hely. Zalatna. Struclemez: szénfelrakást megkönnyítő vaslemez Mizserfa.

Stufa: kristályos ásványdarab. Felsőbánya. Stufakés: speciális kéziszerszám, a faácsolatok megjelölésére. Stufázás: a faácsolatok maradandó megjelölése stufakéssel a munka átvétele során.

Succinit: l. Borostyánkő. Sug, mérő eszköz a tulkó szélességének kiszabására. Torda. Suhagó: rossz vaskő, melyben fényes csillogó szemek vannak. Toroczkó.

170

Sugártörés: (Strahlenbrechung) fénytani tünemény, mely abban nyilvánul meg, hogy a fénysugár, ha más sűrűségű testbe lép, irányát megváltoztatja. Sukk: régi hosszmérték. Nagysága több emberi testrész nagyságán alapul. Egy sukk a két ököl és az egymás felé fordított, összeérő két hüvelykujj együttes hosszával egyenlő. Nagysága vidékenként változott; főleg az ácsok, asztalosok, kovácsok használták.

Sulypát, Baryt: (Stangenspat, Schwerspat) rombos rendszerben jegődő, üvegfényű, többnyire sárgás, fehéres, szintelen, néha színes báriumsulfat. Sulyszakmány: (Massen-, Conter-, Tonnen Gedinge) a lefejtett ásványok meghatározott mennyisége szerint kiszabott szakmány. Surló rosta: (Reibgitter Wäsche) lépcsőzetes rostasorozat a sáros érczkészlet mosására, a melyek mindenike mellett egy-egy munkás áll, s viz hozzáfolyása közben a készletet kapával forgatja, miáltal mossa és átrostálja. Surfol: érczet kutat. Kapnikbánya. Surrantó: rövid fából, vagy fémből készült zárt, vagy nyitott csatorna, amelyen keresztül jut a termelvény, vagy meddő a tároló bunkerből a szállítóeszközbe. Ritkábban két szállítóeszközt (pl. szállítószalagot) is összekapcsolhat. Sut: a gurító széntároló része Mizserfa. Suvadás: a halomba rakott készlet (szén, meddő) , lejtős földtömegek viszonylagos gyors csúszása. Súber: elzáró retesz Mizserfa. Sújtólég: a metán és a levegő keveréke. A sújtólég megközelítőleg 5 – 15 % metántartalommal robbanóképes gázkeveréket alkot. Alatta és felette a gázkoncentráció függvényében ég. Sújtólégbiztos berendezés: olyan bányabeli berendezés, mely a sújtólég a berendezésbe való behatolását lehetetlenné tették műszaki megoldásokkal. Ilyenek: transzformátorok, elektromotorok, kapcsolók, stb. Súlytólégbiztos műszerekbe csak a meghatározott mérőhelyre juthat el a gáz. Sújtóléges bánya: amelynek bármely bányatérségében 0,1 térfogat %-ot meghaladó töménységben metánt észleltek, vagy ilyen töménységben való előfordulása szellőztetés négy órán át tartó leállása esetén várható. Sújtólégrobbanás: sújtólég a metán és a levegő keveréke. A Metán (CH4) és a levegő robbanóképes keveréket alkot 4,5-15 %-os metán tartalomnál. Ennek a keveréknek a robbanását hívják sújtólégrobbanásnak. Rendkívüli pusztítást végez, a bányavágatokban kialakuló nagy nyomás és magas hőmérséklet (maximálisan kb. 9 bar, 2000 °C) következtében. A veszélyességét növeli, hogy a levegőből a robbanás következtében kiég az oxigén és sok szénmonoxid keletkezik, ami percek alatt halálos mérgezést is okozhat. A sújtóléget hívták régebben bányalégnek, a robbanást pedig bányalég-robbanásnak. Irodalmi művekben a sújtóléget vihedernek is nevezték (pl. Jókai). Szénporral keveredve még intenzívebb a robbanás. Sújtólégrobbanás esetén a bányalevegőben lévő oxigén elfogy, a hőmérséklet igen magas, igen nagy toló, majd szívóerő keletkezik, amely a bányában lévő berendezéseket megrongálja, a légáramot visszaszoríthatja,a leülepedett szénport felkavarja. A bányaterméket igen nagy mennyiségben magával ragadja.

171

Sújtólégveszélyességi osztály: 1. I. sújtólégveszélyességi osztályba tartózik az a bánya, melynek fajlagos gázfejlődése legfeljebb 5 m3/tonna. 2. II. sújtólégveszélyességi osztályba tartózik az a bánya, melynek fajlagos gázfejlődése 5 m3/tonnánál nagyobb, de 15 m3/tonna alatt van. 3. III. sújtólégveszélyességi osztályba tartózik az a bánya, melynek fajlagos gázfejlődése legfeljebb 15 m3/tonnál nagyobb.

Süar: a fekü, mely itt rendesen agyagpala. Toroczkó. Sülyesztett falazat: (Senkmaurerung) leginkább körszelvényű aknák lemélyítésénél alkalmaztatik és pedig oly módon, hogy a mélyítés előrehaladásával, a fölülről folyton utánnaépített falazat lefelé sülylyed. Süppesztő sólugzás: (Senkwerksbau) sótermelési mód a sós agyaghegyekből, utóbbiakban üregek készülnek, s ezekbe édesvizet bocsátanak, melyet telített állapota után kiemelnek, s elpárologtatnak. Sürített levegő: (Comprimirte Luft) sűrítő gépek segéjével külömböző bányászati czélokra bevezetett sürített légáram, mely alkalmas földalatti gépek főleg fúrógéprk hajtására, rossz levegővel telt helyek kiszellőztetésére, a viz kiszorítására mélyítési munkálatoknál stb. szellőztetni. Sűrített levegővel a modern bányászatban nem szabad szellőztetni.

Sürítőgép: (Condensationsmaschine) a gőzgépek azon faja, mely az elhasznált gőzt sürítőbe vezeti. Sűrűségmérő, Arëométer: (Aräometer) a testek sürüségének meghatározására szolgáló műszer. Sütés: a tűzzel való repesztés egyik neve. Erdély. Süveg, fémsüveg: megfelelő alátámasztással, főleg támmal, a bányatérség főtéjéhez szorított,hajlításra igénybevett biztosítási elem, melyeket egymáshoz csapszeg (bolcni) segítségével kapcsolhatók. Süvegfa, süveggerenda, járomfa: (Joch, Kappe) l. Fejfa. Süvegfa és támfa összeillesztése fölötti rész: forkopf

Svábél: kénes gyújtó. Rozsnyó. Svárdling: bélésdeszka. Pécs vid. Sylvanit, Irásércz: (Aurotellurit, Schrifterz) a rombos rendszerben jegődő, aczélszürke aranyezüst tellurit. Sylvit: (Sylvit) a szabályos rendszerhez tartozó viztiszta, vagy festett káliumclorocid.

Sz. Szabad arany: (Berggold, Mühlgold, Freigold) az, mely az előkészítő műben a kézi széren, vagy a foncsor malmokon kinyerhető. 172

Szabad ásvány: (Freies Mineral) ellentétben a fenntartottakkal mindazon ásvány, mely adományozás tárgyát nem képezi. Szabad kutatás: l. Zártkutatás. Szabadon álló: (Barfussstechend) a támfa, ha minden támaszték nélkül a kőzetre van állítva. Szabadon álló hengermű: (Freistehende Quetsche) a zuzó hengerpárok olyan berendezése, hol a hengerek csapágyai nehéz öntött vaskereten vannak elhelyezve. Szabadon eső készülék: (Freifallapparat) a váltóolló tökéletesebb szerkesztménye, melynek alkalmazása mellett a mélyfurásnál a rudazattal ütéseket nem kell végezni, a mennyiben ez az olló megemelés után az alsó rudazatot önmaga leejti. Szabadsarkú: (Freipolig) a mágnes, ha két szabad vége van, a mikor a mágneses erővonalak a levegőn keresztül záródnak. Szabad tér: (Frei-, Bergfreies-Feld) bányajogi értelemben az oly terület, melyen még senki bányatulajdont nem nyert. Szabályos rendszer: (Reguläres-, Tesseral-System) a kristálytanban azon jegőczök csoportja, melynek alakjainál három egyenlő hosszú és egymással derékszöget alkotó tengely képzelhető. Szabályozni: (Stimmen) a légáramot, vagyis annak sebességet, mennyiségét korlátolni, vagy növelni. Szabályozó: (Regulator) a gőzgép azon része, mely a gépet azáltal igyekszik egy egészen határozott sebességben megtartani, hogy a gőz bebocsátását a gőzhengerbe mérsékli, vagy növeli, a gép megterhelése szerint. Szabályózó légajtó: (Regulirende Wetterthür) valamely folyosó, vagy vágatban a légáram sebességének módosítására, vagy teljes elzárására szolgáló ajtó. Szabatos mérés: (Correct) ha azzal a műszer tökéletlensége által megszabott hiba határon belől minél alább állunk. Szabmány: (Vorgriff, Ausmass) egy bizonyos idő alatt megkövetelhető munkamennyiség a vájatvég előrehajtásánál, vagy a fejtésben. Szakadás a bányában: (felszakadás) a fedüréteg folyamatosságának a nem kívánt időben és módon történt megszűnése.

Szakadási hegység: (Abgebrochenes Gebirge) valamely lapos terület szétrepedezése s egyes szétszakadt részek lecsuszamlása által képződött hegység. Szakadék: (Trumm) a telérből kinyúló ág, mely fekvése szerint fő, mellék, oldal, fekü, vagy fedü szakadék lehet. Szakító szilárdság: l. Nyújtó szilárdság. Szakmány: (Gedinge) 1. A munkának valamely munkaegység szerinti átadása és fizetése. 2. A dolgozókkal történt előzetes megállapodás alapján darabban, köbméterben, vagy kihajtási hosszban megjelölt munkamennyiség, illetve annak teljesítése esetén fizetendő egységnyi munkabér.

Szakmány átadás: (Abgeben des Gedines) a szakmány meghatározása. A munkának valamely munkaegység szerinti átadása. Szakmány átvétel: (Gedingabnahme) a szakmányban elvégzett munka meghatározása a munkaadó részéről. 173

Szakmány jel: (Gedingstufe, Stufe) a munkahelyen szakmányban átadott, leginkább a szilárd kőzetben, ritkábban az ácsolatban elhelyezett jel, melytől az előrehaladás nagysága mindég bemérhető. Szakmány könyv: (Gedingbuch) a szakmány adatainak körülményes feljegyzésére szolgáló lajstrom, melybe a szakmány kiadásakor, és bemérésekor eszközöltetnek a bejegyzések. Szakmányt adni: (Gedinge geben, Verdingen) a munka elvégezését szakmány szerint átadni. Szalmiak: (Chlorammoniak) a szabályos rendszerben kristályosodó, rendesen kérges, halmazos, üvegfényű, fehér,sárga szinű chlórammonium. Szanidin trakhit: (Szanidin Trachit) szanidin és amfibol szemcsés keverékéből álló kőzet, melyben augit, biotit, néha plagioklas található. Szarufa ácsolat: (Sparrenzimmerung) olyan ácsolási mód, melynél a süvegfa elmarad és a tartók felső végei egymáshoz támaszkodnak ugy, hogy az ácsolat szarufához hasonlit. Szarvas csatorna: (Spitzlutte) zagyosztályozó, melynél az ülepítendő készlet csúcskádak helyet V alakú csatornákon folyik keresztül. Szarvas csille: l. Pályakocsi.

Szálas: l. Rostos. Szálban álló: (Anstehend) a kőzet, ha eredeti települési helyén épen van. Szállít, elhord: fedrol.

Szállítás: (Förderung,Treibung, Beförderung, Förderniss, Féderolni, Pécs, Esztergom vid.) a bányában szükséges ácsolat, meddő, sinek, más anyagok és szerek munkások be, főként pedig a bányatermények kihordása a bányából. Szállítási felügyelő, felvigyázó: (Fedrung-hajtó Mizserfa) a szállítás zökkenőmentes lebonyolításáért felelős személy (altiszt).

Szállító akna: (Förderschacht, Seil-, Hang-, Trieb-, Zieschacht) a bányatermények kiemelésére berendezett akna, mely e czélból mindég szállító géppel van felszerelve. Szállító folyosó: (Förderstrecke) a bányaterményeknek az aknához, vagy táróhoz való szállítására berendezett folyosó, mely rendesen sinekkel van felszerelve, s az ásványtelep lefejtéséig fenntartandó. Szállítógép: (Fördermaschine, Treibwerk, Förderimgsmaschine) ritkán emberi többnyire állati, gőz, viz, vagy villamos erővel mozgásban tartott bányagép, mely a bányaterményeknek a bányából való kiemelésére szolgál. A modern bányászat csak géperejű, vagy gravitációs szállítást alkalmaz.

Szállító kas: (Fördergestelle, Förderkorb, Förderschale, Korb, Gestell, Schachtschalc) az aknában kötélen függő állvány, melyben a szállító csillék lesznek elhelyezve. Szállító készülék: (Treibvorrichtung) mély furásnál a furó rudazat lebocsátására és a furólyukból való kiemelésére szolgáló kötéldob, mit emberi, vagy géperő tart mozgásban. Szállító vágat: l. Kihordóvágat. 174

Számítógép: hosszú számítási műveletek gyors elvégzésére, adatok tömegének feldolgozására, tárolására való, majd kimutatására, termelési folyamatokellenőrzésére, mozgó alkatrészek nélküli elektronikus berendezés. Létezik hordozható formában is (laptop, zsebszámítógép). Számitógépes nyilvántartás: a külömböző témacsoportokat nyilvántartja, tárolja, szükség esetén igen gyorsan visszanyerhetők az adatok.

Számláló: (Zählapparat) szállitásnál az emelések, furásnál az ütések, széreknél a lökések,göröndöknél a fordulatok összeszámlálására szolgáló önműködő eszköz, melynek lapjairól közvetlenül leolvashatók a kívánt adatok. Számoló: csillejegyző. Felsőbánya vid. Száraz előkészítés: (Trockenc Aufbereitung) a dus és részben a középérczek előkészítésére alkalmaztatik, mikor is az ércz foyadék használata nélkül lesz töményítve. Száraz nedves hőmérő: ennek segítségével lehet megállapítani a bányatérségben márt eredményeket táblázat, ill. diagramm használatával a valós effektiv hőmérsékletet.

Száraz zuzó: (Trockpochwerk) a közép érczek előkészítésére szolgáló egyszerű zuzó köpű, melyből a feltört készletet viz nem hordja tova, hanem ki kell azt szedni. Szárny: 1. A kézi vitla forgatója. Torda. 2. Közöskihordóju frontoknál a frontkomlok (bal, vagy jobbszárny).

Szárnyas csap: (Blattzapfen, Flügelzapfen) a vizi kerekek göröndjére alkalmazott vas csap, mely két, vagy négy szárny segélyével van a tengely végében megerősítve. Szárnyas véső: (Flügelbohrer, Flügelmeissel) a véső furó nyelén éles élű szárnyakkal felszerelt furó, mely szárnyak csuklóban mozognak, és mély furásnál a furó lyukat bővítik. Szárnyvágat, Oldalhajtás: (Flügelsehlag, Seitengeschlag) valamely folyosó, vagy vágat oldalából, arra merőlegesen készült szintes bányamű. SzbV: Szénbánya Vállalat.

Szegényül: (Abfallen, Abfall-Leiden) az ér, vagy telér, ha ércztartalma, vagy vastagsága kisebbedik. Szekrecziok: (Secretion) a kőzetek üregeiben, annak falain lerakódott zárványok. Szelep: (Ventil) folyékony és gázalakú testek átbocsátására szolgáló nyilás valamely edényen, mely vagy önműködőlég nyilik és záródik, vagy ritkábban géperő által. Szelepes furó: (Ventilbohrer) a mély furásnál használt vascső alakú furó, mely alul élekkel és egy befelé nyiló szeleppel van felszerelve. Szelep rendszer: (Ventilsystem) a szelepek működése és alakja szerint és pedig vannak: szabadon játszó és kormányozott, párhuzamos mozgású és lebegő, tányéros, fészkes és csuklós szelepek. Szelep szekrény: (Ventilkasten) a szelep játékára szolgáló tér a szelep fölött. 175

Szelep szék: (Ventilsitz) azon alap, melyre a szelep bezáródásakor elhelyezkedik. Szellőztetés: különböző mód és eljárás a bányaműnek jó levegővel való ellátására, mely általában szívó vagy fúvó rendszerű lehet. l. Bányaszellőztetés

Szellőztet kézi ventillátorral: fukerol Pécs vid. Szellőztető: fuker.

Szellőztetés: (Ventillation, Wetterhaltung) külömböző mód és eljárás a bányaműnek jó levegővel való ellátására, mely általában szívó vagy fuvó rendszerű lehet. l. Bányaszellőztetés. Szellőztetésben bekövetkezett lényeges váltózás: a légosztályok számának változása, a főszellőztető paraméterének megváltózása, az áthúzó légáram irányának és mennyiségének, a levegő összetételének, effektív hőmérsékletének változása, a segédszellőztető be- vagy kiépítése, minden olyan körülmény, amely az ekvivalens szelvény jelentős csökkenését vagy növekedését okozza. Szellőztetési törzsfa: minden bányáról szellőztetési törzsfát kell készíteni, melyen fel kell tüntetni a bányát szellőztető áthúzó légáramok megoszlását,irányát és nagyságát,a legnagyobb telepítésű műszak létszámát,sújtóléges bánya esetén a főkihúzó és a légosztálykihúzó légáramok metántartalmát.

Szellőztető nyilás: gőzlyuk, Toroczkó. Szellőztetés: (Ventillation, Wetterhaltung) külömböző mód és eljárás a bányaműnek jó levegővel való ellátására, mely általában szívó vagy fuvó rendszerű lehet. l. Bányaszellőztetés. Szellőztetéstan: (Wetterlehre) ama szabályok és gyakorlati elvek összessége, melyek szerint a bányabeli rosszlevegő eltávolítandó, illetve a bánya frisslevegővel ellátható. Szellőztető gép: (Ventillátor, Wettermaschine) 1. Emberi, állati, víz, gőz, vagy villamos erőre berendezett bányagép a bánya mesterséges szellőztetésére, mely vagy a kivonuló légáramot ritkítja, vagy a behúzódó légáramot sűríti. 2. A modern bányászat elektromos, sűrített levegővel meghajtott szellőztetőgépeket használ, melyek axiális és centrifugális elrendezésűek, állandó beépítésű és hordozható kivitelűek.

Szelvény tereptárgy: építmény bányavágat alakjára és méretére jellemző függőleges síkban képzeletbeli metszéssel alkotott síkidom. Szemcsés: (Körnig, Gekornt) a kristályos kőzet és ásvány, szövezete, ha az minden szabályosság nélkül összevissza nőt jegőczök halmazából áll. Szemcsésmészkő, Márvány: (Grobkalk, Marmor) átjegőczödés útján rendetlenül összenőtt mészpát szemekből álló egyszerű kristályos kőzet. Szemhajtásos: a sónak a csákánytól nyert hullámos felülete. Torda. Szemelés: l. Szinités. Személyszállítás: A bányába való személyszállítás történhet függőleges aknában kassal, lejtaknában gumihevederes személyszállítással, vagy függősínpályával (pl.:Sarf), altáróban vonatszállítással (népes). 2. Bányában való személyszállítás történhet szintes pályán vonattal, és gumihevederes 176

szállítóberendezéssel, lejtős pályán gumihevederes szállítóberendezéssel, függősínpályával (pl.:Sarf), kötélvontatású személyszállító kocsival, kötélvontatású kapaszkodónyéllel, vagy lanovka szállítással. Egy bányaüzemben ezek kombinációi gyakran előfordulnak.

Szemlét tartani: (In Augenschein nehmen) a föltárt ásvány létezésének, vájást érdemlőségének, a határköz adományozhatásának, a segédvájás engedélyezhetőségének, zártkutatmányok összesíthetésénektárgyában stb. a bányahatóság részéről helyszini eljárást megejteni. Szent Borbála: a bányászok védőszentje. Névnapján (december 4.) tartották a bányászok az ünnepet. Maximinus Daja alatt Nikodémiában szenvedett vértanúhalált (306). A bányászok a műszak előtti leszálláskor hozzá imádkoztak a felolvasó helyiségben elhelyezett szobra előtt. Szeparát: szénosztályozó.

Szerpentin: (Serpentin) vaskos, szemcsés, lágy, zsírfényű, zöld színű magnesiavas hydrosilikat. Szerszám: (cajg) a bányában használatos kéziszerszámok gyűjtőneve, Pécs vid. Szerszámfelelős (cajgos) a szerszámokért felelős személy, Pécs vid. Szerszám kamara: üzemi eszközök és készülékek megőrizésére szolgáló helyiség a külszínen, vagy a bányában. Szerszámláda: cájgstokk Pécs vid.

Szerszám kamara: (Zeugkammer, Requisitenkammer, Zeuggewölbe) üzemi eszközök és készülékek megőrizésére szolgáló helyiség a külön, vagy a bányában. Szerződvény könyv: (Vertragbuch, Vertragebuch) az ideiglenes törvénykezési szabályok értelmében a bányabiróságok által vezetendő feljegyzési könyv, melybe a bányajogokat és birtokokat illető mindennemű szerződések, vétel, eladás, átruházás, egyesség, pör, alku, végrendelet és érdemdíjjazások lettek volna bevezetendők, de a gyakorlat ezt ma teljesen mellőzi. Szélmérő: l. légárammérő.

Szélkazán, légüst: (Luftkessel, Windkessel) nagyobb fordulatszám mellett a szivattyú nyomócsövével összeépített edény, mely levegővel van telve és a vízoszlop ütéseit a szeleptől elhárítja. Szélmérő: l. Légárammérő. Szén: (karbon) vegyi elem, a gyémánt és a grafit alapanyaga. Minden szerves vegyületben előforduló elem. Szénfillér: a széntermelés pénzbeli támogatása. Jelenleg a villamosenergia árában fizeti meg minden fogyasztó a szénbányászat átlagnál magasabb önköltségét. Értéke nem éri el az ár 1%-át. Szénkiadó: 1. Az a munkás aki, az illetményszenet kiadja az elszállításkor. 2. Az a helyiség, ahol az illetményszén kiadásra, elszállításra kerül. Szénrakó hely: placc. Szén feletti sima felület: smirplat Mizserfa.

Szén feletti fedőkőzet: hangot, hánget, Pécs vid., Sajóvölgy. 177

Széndioxid: (CO2) színtelen, szagtalan, kissé savanykás ízű, fojtógáz. Fajsúlya 1,529, ha oxigén hiány nincs, kis %- ban élénkítő, 6 %-ig közömbös, 6 % fölött nehéz légzés, fejfájás, 11% fölött ájulás, fulladásos halál.

Szénelőkészítés: (Kohlenvorbereitung) külömböző eljárás. melynek segítségélyével a szenet a tüzelésre alkalmasabbá tesszük, mint a válogatás, osztályozás, mosás, kokszolás, brikettezés stb. Széngyalú: a szénhomlok, a szén megbontására, jövesztésére, felrakására készített fejtő-rakodó gép. A szén megbontása haladó, lefejtő mozgással történik. Szén hőértéke: a szén energiamennyisége, régebben calóriában kifejezve, az SI szabvány szerint Joule –ban kifejezve. Szénmaró: a szénhomlok, a szén megbontására és jövesztésére készített fejtő-rakodó gép. A szén megbontása forgó és haladó mozgással történik. Szénjárandóság: (deputált, küldött szén) bányaüzemi és bányavállalati dolgozóknak ingyen, vagy kedvezményes úton járó szén.

Szénkarbonit: (Kohlencarbonit) 25% nitroglicerin, 34 % kálisalétrom, 39,5 % liszt, 1% barytsalétrom és 0,5 % szénsvas nátriumból álló robbantó anyag. Szénmalom: I. Kupmalom. Szénmosás: (Kohlenwäsche) különösen a kokszolásra fordítandó szén előkészítése vizzel, hogy a palás részek eltávolíttassanak. Szénmosó mü: (Kohlenwasche) előkészítő műhely a szén megmosására. Szénmonoxid: (CO) az egyik legveszélyesebb bányagáz. Színtelen, szagtalan íztelen mérgező gáz. Fajsúlya 0,96, a vörös vértestek a szénmonoxiddal 250-szer előbb egyesülnek, mint az oxigénnel. Szénosztályozó: szeparát.

Szénoxid: (Kohlenoxidgas) csekély mennyiségű levegőben végbemenő oxidáció terménye, mely igen mérges gáz s a bánya levegőt teljesen elviselhetlenné teszi; különösen nagy mennyiségben fejlődik sújtó lég felrobbanása alkalmával. Szénpor: a szénbányában a levegőben lévő, szálló, majd leülepedő liszt finomságú szénpor. l. Porszén. Szénporos levegő: akkor robbanóképes, ha 1 m3 levegő legalább 112g szálló szénport tartalmaz. A beindult robbanás továbbterjedéséhez már 70 g szálló szénpor is elégséges. Szénporrobbanás: szénporrobbanás akkor következik be, ha 1m3 levegő legalább 112 g szálló szénport tartalmaz, a szálló szénpor illó tartalma legalább 6 %. Metángázzal keveredve sokkal intenzívebb a robbanás. Szénporrobbanás-veszélyes: az a szénbánya, melyben bármely művelt telep szénpora szabványos vizsgálat szerint robbanóképes. Szénrakó hely: placc. 178

Szénréteg: iberhang Mizserfa.

Szénsav: (H2CO3, Kohlensäure) a szerves testek oxidációja folytán keletkező gáz, mely a bányalevegőt bágyadttá, 5 —6°/o on túl pedig veszélyessé teszi; a munkások és az állatok lélegzése, a mécs égése, az ácsolat korhadása mind sok szénsavat fejleszt a bányában. A széndioxid vízben oldott formája (szódavíz). Szénterület: (Kohlenrevier) olyan vidék, melynek geológiai képződménye szenet tartalmaz. Széntégla: l. Briket. Széntörő gép: (Kohlenbrechermaschine) 1. Sújtóléges bányában a repesztés helyett alkalmazható fejtő eszköz, mellyel sok darabos szén termelhető 2. A nagydarab bányatermék összezúzására, aprítására szerkesztett bányagép. Szénvagyon: a szénkészletnek meghatározott területen kutatás vagy feltárás módszerétől, és terjedelmétől függően külömböző mértékben valószínűsített mennyisége.

Szénvas kő: (Blackband, Kohleneisenstein) széntartalmú vaspát. Szép az egész: jó a mellékkőzet, reményre jogosít. Verespatak. Szér: apróra tört, vagy töredezett ásvány szemcséinek fajsúly szerinti szétválasztására való berendezés.

Széralja: (Unterschaufel) a nem folyton müködő széren összegyülő marának az alja, nagyobb részben a szér alsó végén. Szérek: (Herde) lejtős sikok, a melyeken, vagy a melyeknek segélyével a zagy vizhozzáfolyás mellett töményíthető, vannak termésarany, finom zagy és darás készlet töményítésére készült szérek. Szérelő fiu: (Jungschlämmer) a szérelőknél alkalmazott fiatal munkás. Szérelő munkás: sáreresztő Felsőbánya. Szér fej: (Herdkopf) mindég annak magasabban fekvő része, a hol a zagy a szérre jut. Szérkeret: (Rand) a szérek minősége szerint alkalmazott magasabb, vagy alacsonyabb párkány, mely a lefolyási oldalon mindig hiányzik. Széthajlók: (Divergent) a társtelérek, ha azok a mélység felé egymástál távoznak. Szienít: (Syenit) orthoktas és amfibol keverékéből álló szemcsés kőzet, melyben néha kevés plagi- oklas, biotit, sőt kvarcz is van. Szienit porfir: (Syenit Porphir) a szienit olyan változata, melyből az alkotó részek egyes nagyobb jegőczei porfirosan kiválnak. Szigetelő: (Isolator) minden anyag, mely az elektromosságot nem vezeti, és ilyenek segélyével megakadályozzuk, hogy az áram a földbe, vagy más vezetőbe jusson. 179

Szignál: jelez (hanggal) Mizserfa.

Szíjjas hajtó mü: (Riemenbetrieb) az erőátvitel eszköze egyik göröndről egy nagyobb távolságban levő másik göröndre, végnélküli szíjszalag segélyével. Szíjdob: (Riementrommel) a szíjas hajtómű kerekeinek domború felületű koszorúja, melyre a szíjj fekszik. Szikár ércz: (Dürres Erz) sovány ezüst ércz, mely értékesíthető ólom, vagy réztartalommal nem bír. Szilárdság: (Festigkeit, Solidität) a testekben keletkező feszültség határa, melyet annak anyaga szab meg s a melyen túl a test részecskéi közt való összefüggés teljesen megszűnik. Szilárd dob: (Fesler Korb) a szállító gép göröndjére mozdítatlanúl felékelt kötélcséve. Szilárd kőzet: l. állékony kőzet.

Szilárdságtan: (Festigkeitslehre) azon tudomány, melynek feladata meghatározni azt az erőt, melyet valamely tartó bizonyos feltételek mellett elbír és meghatározni azt a változást, a mely adott erők hatásainak következménye. Szilárd válogatóasztal: (Klaubtisch) lejtős deszkasík az érczek válogatására. Szilikózis: jellegzetes bányászbetegség. A kovasav tartalmú kőpor idézi elő. A kovasav tartalmú kőport belélegezve a kőpor megsérti a tüdő légző hólyagocskáit, azok sebet kapnak, bevarasodnak, és ettől fogva nem képesek az oxigént továbbítani a vér felé. Szint, emelet: (Etage, Horizont, Sohle) 1. Bányaművelési okokból magassági értelemben vízszintes vagy közel vízszintes bányatérségekkel részekre osztott ásvány-előfordulás vízszintes határsíkjainak egyike. 2. A bányamű különböző magasságban fekvő folyosói, vágatai, tárói, melyek vagy számokkal, vagy különkülön névvel jelöltetnek; mint 1, 2, 3. ik szint, József táró szint, Altáró szint stb. Szintes bányatérség: legfeljebb 3º dőlésű bányatérség. Szintes szállítás: (Streckenfórderung) a bányabeli szállítás megkülönböztetése a függőleges, siklón, lejtős akna, ereszkés, vagy gurítóban való szállítástól.

Szinités, szemelés: (Scheidung, Ausscheidung) a dús érzc megtisztítása a kevésbé értékes, vagy értéktelen részektől. Szinítő ház: (Scheidkram, Scheidstube) a szemelés czéljaira berendezett épület. Szinítő üllő: (Scheidplatt) kő, vagy vaslap, melyre a szinítendö érczdarabot elhelyezik. Szinitő asztal: (Scheidtisch) kő, vagy faoszlopokon álló erős asztal, melyen a szinités folyik. Szinopel: (Sinopel) vastartalmú kova, mely attól vörös színű. Szinpor: (Schlich, Schlig) a széreken nyert tiszta porércz. Szinszórás: (Dispersion) a fehér fénynek szines alkotó részeire bontása. 180

Szintesítő: l. Libella. Szintjelző: l. Mélységmutató. Szintmérési mód: (Nivellirmethode) különböző eljárás, mely szerint a magasság különbségeket megmérjük, igy lehet végpontból és középpontból mérni, a szerint amint a műszerrel a szögpontban, vagy két szögpont közt állunk fel. Szintmérő lécz: (Nivellirlatte, Waglatte) szélesebb fenyőfa léz, melyen a méter alrészei sötét és világos színekkel vannak feltüntetve, és szintmérésnél a magasságkülönbségek ezen olvashatók le. Szintmérő műszer: (Nivellirinstrument) külömböző pontok magasságkülönbségének megmérésére szolgáló mérőeszköz. Szintmérő szalag. (Nivellirband) 10 cm széles vászonszalag, melyre a méter alrészei olajfestékkel vannak felmázol-va, s arra szolgál, mint a szintmérő lécz. Szitadob: (Siebtrommel) henger alakú szita, mely hossztengelye körül forog és a belé jutó készletet elkülöníti. Szines ásvány: (Farbig) melynek színe a vegyi összetétel kifolyása, tehát a szín állandó, jellemző és lényeges. Szivattyú: (Pumpe) a bánya vizmentesítésére szolgáló vízemelő gép. Szivattyúkamra: szivattyú bányabeli elhelyezésére szolgáló különálló bányatérség. Szívlapát: alakjáról az elnevezés. Nagy méretű lapát, a bányász szinte kizárólag ezt a fajta lapátot használja.

Szívócső: (Héber, Saugrohr) 1. A szívószelep alatti csőrész a vízemelő gépeknél. 2. A szivattyú szívócsonkja és a lábszelep közötti csőszakasz.

Szívó és nyomó szivattyú: (Saug und Druckwerk) oly vizemelő, mely a felszivott vizet mindjárt maga fel is nyomja, tehát szívó és nyomó hatású. Szívó szellőztetés: (Saugende Wetterlösung) a szellőztető gépet, vagy berendezést tekintve az olyan, mely a kihúzó légáram ritkítása által történik. Szívó szellőztető: (Deprimogen Ventillátor) a szellőztető gépek azon csoportja, mely a bánya levegőjét ritkítja, tehát kiszívja. Szképer: speciális, kétdobos vitla, szállító bödönnel, vagy földnyesővel. Szkip: csak anyagszállításra szolgáló szállítókas (bödön). Szolgálati utasítás: itt kell szabályozni a technológiai utasításokban nem szabályozott géppel, berendezéssel kapcsolatos, valamint több személy együttműködését igénylőtevékenységét, az alkalmazandó kezelési utasítások megnevezésével, és az egyes munkafolyamatok (műveletek) sorrendjének és kapcsolatainak meghatározásával. Az ÁBBSz 10 esetben rendelkezik arról, hogy hol kell alkalmazni szolgálati utasítást.

Szolfatára: (Solfatare) oly vulkáni terület, melyből kén és kénes gázok törnek elő. Szolga: gyertyatartó. Torda. 181

Szolgalmas bányamű: (Dienendes Werk) amely másik művel szemben szolgalmi joggal van megterhelve. Szolgálati rendtartás: (Dienstordnung) a felvigyázó és munkás személyzet szolgálati viszonyairól, kötelességük és jogaikról intézkedő bányahatóságilag jóváhagyott szabályzat. Szolgálati szerződés: (Dienstvertrag) a szolgálatadó és a munkás közt létrejött jogviszony, mely szerint az utóbbi bizonyos szolgálatokat teljesít, az előbbi bizonyos viszonkötelezettsége mellett. Szolgálati utasítás: valamely munkafolyamat leírása, mely kiterjed a személyekre, időbeosztásra, és területre. (Pl: mikor, ki kezelheti a gépet, mi a gép hatósugara, ki köteles azt ellenőrizni.)

Szóda dinamit: (Sodawetter dinamit) 52% nitroglicerin, 34% szóda és 14% kovaföldből álló robbantó anyag. Szórvaosztályozó: (Windseparator) a szárazon felzúzott érczpor osztályozására szolgáló gép, mely a benne gyorsan forgó szárnyas kerék által előidézett légáram segélyével választja el a könnyebb és a nehezebb érczszemeket. Szórvazúzó: (Desintegrator, Schleudermühle) egymás mellett de ellentétes irányban gyorsan forgó tárcsák, melyeknek kerülete rács vagy legyező alakú, s a behulló készletet a gyorsan haladó rácsok porrá zúzzák. Szög: faék, mellyel az ácsolatot elhelyezésekor jobbra, vagy balra feszíti. Diósgyőr. Szögállomás: a drótkötélpályák iránytörésénél kialakított állomás. Főleg a függőleges kötélszállításnál alkalmazták.

Szögfelrakó: (Transporteur) beosztott félkör és a forgatható sugarat képviselő karból álló műszer, a mtlylyel a bemért szög közvetlenül felrajzolható; kompásszal felszerelt fémtábla, melynek két éle az index vonallal párhuzamos s arra szolgál, hogy vele a poligon oldalakat a mágnesi déllőre viszonyítva felrajzolhatjuk, vagya térképről azok csapásszögét leolvashatjuk. Szöghiba: (Winkelfehler) csekély szögérték, mellyel a valódi szög értéke a leolvasottnál több, vagy kevesebb, vagyis a mivel a leolvasást elhibázhatjuk, melynek megengedhető nagysága a használt műszertől függ. Szögközpontosítás: (Centralisation der Winkel) esete forog fenn, ha a háromszögelésnél valamely pontra felállani nem lehet s ezért a mellette felvett adatokat át kell számítani, vagyis át kell térni a háromszög valódi csúcspontjára. Szögletes lyuk: (Eckiges Loch) a furó helytelen kezelése folytán úgy keletkezik, hogy forgatás közben a furólyuk feneke némely ponton mindig érintetlen marad. Szögmérő: (Winkelmesser, Theodolit) műszer az irányzatok által képezett szögek; (Geniometer) az ásványkristályok élszögeinek mérésére. Szögszorzó műszer: (Multiplicationstheodolit) egy központos tengely körül külön forgatható limbuskörrel és alhidada tengellyel felszerelt teodolit. Szőkekő: jó vaskő, okkeres barna vaskő, Toroczkó. Sztrázsa: zöldszínű apró szemcsés kovand. Verespatak. Szutni: l. Ellendölés. 182

Szünetel: (Fristen) a bánya, ha bányahatósági engedély mellett üzemen kivül áll. Szünetelési engedély, haladék: (Frist, Fristungsbewilligung) a bányahatóság által adott engedelem a bányamű üzemének bizonyos ideig való abbahagyására, ha az akár külső kedvezőtlen körülmények, akár belső bányaüzemi zavarok miatt kéretik. Szünetelő bánya: (Fristzeche) az olyan, mely bányahatósági engedély mellett üzemen kívül van helyezve. Szünetelő óra, pihenő idő: (Erholungsstunde, Feierstunde) a munkások étkezésére kiszabott időköz. Szürke márga: kártyaföld Tokod vid. Szűz telep: melyben nem végeztek bányászati tevékenységet.

T. Takarító (Sauberer, Sauberjunge,) zóborló: Felsőbánya. fiatalabb bányamunkás, takarító fiú, aki a bányamű tisztántartásáról gondoskodik, a vízárkot, vasutat, ácsolatot tisztogatja, a lehulló meddő és ásványtermékeket öszszeszedi. Takarító gyerek: l. takaronc.

Takarítani: (Saubern, Säubern, zóborolni Felsőbánya.) a bányaművet tisztán tartani, rendbe hozni. Takarító munka: (Hereintreibarbeit, Wegfüllarbeit) laza ásványtömegek fejtésénél, vagy lefejtett tömegek, elhordásánál alkalmazzák, melynek szerszámai: a lapát (Schaufel), bányateknő (Bergtrog), a vonókapa (Krückenkratze), hegyes kapa (Spitzkratze), gereblye (Krale), villa (Gabel), kézi kotró (Handbagger). Takaronc: takarító gyerek.

Talajsüllyedés: (Tagbruch) az ásványtelep lefejtése után a külszínen beálló szakadások, behorpadások, mlyeknek bekövetkezése és nagysága függ a lefejtett telep vastagságától, a fejtési módtól, és a fedükőzet szilárdságától. Találkozási vonal: (Scharungslinie) az egymáson áthatoló telérek metszési vonala. Találó joga: (Finderrecht) régi jog szerint annak, a ki telért legelőbb felfedezte abban állott, hogy őt a lelőbánya illette meg, még akkor is, ha valakinek már felkérvénye volt a fel nem talált telérre, innen van, hogy az első találó az első felkérő volt. Talp: (Sohle) 1. Valamely ásványtelepet alul határoló kőzetlap, mit gyakran helytelenül fekünek mondanak; a bányamű vízszintes részei. 2. Ásványtelepet alul határoló kőzetfelület Talpfa: slipper. 183

Talpalatti folyosó: (Sohlenlauf) valamely ereszkében kezdődő és az ásványtelep csapását követő táróalakú bányamű. Talpalás: a vágatban telep alatti felduzzadt kőzet utánszedése. Talpat utánna szedni, talpszedés: (Nachreissen, nógrajzol Mizserfa) a hibás emelkedéssel készített, vagy duzzadás folytán felemelkedett talpat kijavítani. Talpcsap: (Stehzapfen) a gyámolító végcsap. Talpduzzadás: (Anschwellung der Sohle) az agyag és agyagos kőzetek a bányavizet fölszivva megpuhulnak és engedve a nyomásnak, a táró talpát, hol ellenállásra nem talál, felemeli, összerombolja. Talpcsillefogó: a lejtőspályán a sínpárra beépített, a vontatókötélről elszabadult, felgyorsult szállítóeszköz megállítására, kisiklására készített berendezés. Több fajtája ismeretes.

Talpemelkedés, Talphágás: (Sohlsteigen, Sohlansteigen) az akna, sikló, vagy táró szája felé, a főfolyosók és vágatok rendesen 0,1 – 0,3 %-nyi esése, részint azért, hogy a szállítás könnyebb legyen, részint, hogy a bányavizek ugyanezen irányokban lefolyhassanak. Talpfa, pillérfa, máglyafa: (Fusspfahl, Schwelle) a támfák alá helyezett fadarab oly esetben, ha a talp puha; a vasúti sínek leerősítésére szolgáló fadarab. l. Máglyafa. Talphágás: l. Talpemelkedés. Talphágásmérő: (Wasserwaage, Setzwaage, Schrotwaage) a talpemelkedés ellenőrzésére szolgáló eszköz, mit maga a munkás munkája közben használ, a dőlésnek megfelelő lejtésű 2—4 m hosszú lécz, mely egy libellávalvan felszerelve. Talphágó léc: ereszke, sikló hajtásánál a dőlésszögnek megfelelő léc, a dőlésszög betartására, ellenőrzésére. Talppásztafejtés: (Sohlenstrassenbau) tömedékkel járó fejtési mód, hol az egyes pászták mindig a talpon vannak egymás alatt lépcsősen telepítve, és a munkások pásztájuk talpán állva dolgoznak. Talpoldalpászta fejtés: (Ulmstrassenbau) vastag telepek fejtési módja, melynél előbb a telep fekü, vagy fedü felöli egyik fele, annak lefejtése és betömedékelése után a másik fele lesz lefejtve. Talpszedő gép: a talpszedésre tervezet, készített speciális bányagép.

Tapadó szén: (Hackkohle) a kőszén azon faja, mely a tűzben megolvad és felfúvódik ezért kokszolásra alkalmas. Targoncaszállítás: (Karrenförderung) a fejtmény továbbítására egy vagy kétkerekű targoncán, csak kisebb bányászatnál, csekély szállításnál, és kisebb távolságig alkalmazható. Tarkarézércz: l. Bornit Tarlózó fejtés: (Stoppelbau) a régiek által visszahagyott telérrészek leművelése. Tartókötél: (Treibseil) a sodronykötélpályák vastagabb kötele, melyen a csillék mozognak. 184

Tartóvilla: (malacfarok) a csillére helyezett, a szállítókötélhez kiképzett, elliptikus pályán tengelye körül elforduló villa, a csillék továbbítására. A szintes végtelenkötelű szállítás egyik eszköze.

Táblaalakú: (Tafelförmig) települése van az ásványtömegnek, ha egyik mérete aránytalanul csekély a másik kettőhöz képest, és amaz képezi annak vastagsági, utóbbiak hosszsági és szélességi méreteit. Táblaindítás: a sóvágó biró egy táblára irja az összehivandó munkások neveit s azok azt egymásnak tovább adni kötelesek, míg mindenik tudomást vesz róla. Torda. Táblás: A ki a kiszállitott sót a külön számba veszi. Torda. Tágasság: (Weite, Weitung) minden nagyobb, különösen magas üreg a bányában, mely a lefejtett ásványtömeg helyén marad. Tágas fejtés: (Weitungsbau) tömedék nélküli fejtés mód oly nagyobb tömzsök lefejtésére, melyek egész tömegükben fejtésre érdemesek és szilárdak. Tágító furó: (Erweiterungsbohrer) külömböző a furó lyuk kibővítésére szolgáló utó furó a mély furásnál. Tájékozni: (Orientiren) a kompászt úgy felállítani, hogy index vonala a délvonal irányába essék; a térképet úgy elhelyezni, hogy a rajta feltüntetett irányok a valóságnak megfeleljenek; a mérést a délvonalhoz viszonyítani. Tájékozó vonal: (Orientirungslinie) a fektetési térképen feltüntetett egyenes, mely a feltárási pontot valamely állandó ponatal köti össze ; azon ismeretes irány melyhez kapcsoló mérésünket fűzzük. Támaszték: régely egyes fedű darabok lesuhadását megakadályozó eszköz Toroczkó. Támfa: (Stompel, Rolzen Stempli Esztergom vid.támfa, Pécs vid. ) .l. Gyámfa Támlyuk: l. pi lyuk, gyámlyuk. Támmentes homlok : frontfejtésekben a réselőgépek, jövesztőgépek, fejtőgépek a szénfal megbontása végett a szénhomlok előtt történő folyamatos akadálytalan mozgásához szükséges közvetlenül a homlok előtti szabad munkatér.

Tápláló szivattyú, tápszivattyú: (Speisepumpe) vizemelő a gőzkazánok vizzel való ellátására. Tápláló vezeték: l. Fővezeték. Tárcsás csap: (Scheibezapfen) a fatengelynél alkalmazott vasból való végcsap, mely egy vas tárcsa segélyével van a tengely végére erősítve. Táró: (Stolln, Stollen, Istaj, istály, Toroczkó, Felsőbánya, Kapnikbánya, Tunner Torda) csekély talpemelkcdéssel biró *6s a föld kérgébe hatoló folyosószerű bányamű, mely az ásványtelep kinyomozására (Schurfstollen, Suchstollen) légvezetésre (Wetterstollen), vizmen-tesítésre (Wasserstollcn), bejárásra (Eínfahrstollen), végre szállításra szolgálhat s ezen kü-lömböző czéloktól, valamint a környező kőzettől függenek méretei 175 — 2'4 m magasság, 1 4—2 4 m, szélesség között, és keresztmetszetének alakja trapéz, ellypsis stb. lehet. 2. Külszínről induló, csekély emelkedéssel (3-5 ezrelék) haladó főfeltáró vágat. 185

Táróágak: (Einschläge) 1. Valamely táróból vízszintes irányban elágazó vágatok. 2. A táróból elágazó bányavágatok. Táróbányászat: (Stollenbau, Stollenbergbau, Stollenbetrieb, Stollenzeche, Sollengrube) az oly bányaművelés, mely táró segélyével űzhető, ez általában a bányászat egyszerűbb és olcsóbb neme, mely a költséges gépeket nem igényeli, de csak addig folytatható, míg az ásványtelep a táróval hozzáférhető Táróbér: (Stollenzins) valamely táró tulajdonosának tárója használatáért fizetett összeg. Táró föntje: (Stollenfirste) a táró tetőrésze, mennyezete. Táróheted: (Stollensiebentel) régi jog szerint az altáró tulajdonosának mindazon bányaművek által fizetendő illeték, melyeknek a segítségére szolgált, és pedig a termelés hetedrésze. Táró magasság: (Stollenhöhe) a táró talpától a föntjéig mért függőleges hossz. Táró mennyezete: fést, Toroczkó. Táró oldal: (Stollenulm) a táró jobb és balfelőli határfalai. Táró száj: (Mundloch, Stollenmundloch) a táró napszini nyilása, melyen át a táróba a közlekedés történik. Táró szélesség: (Stollenbreite) a táró két oldala között, azokra merőlegesen és vízszintesen mért távolság. Tárótalp: (Stollensohle, Soole, Strosse) a táró alsó sík része, melyen a járás és szállítás folyik, melyen a járópalló, vagy a vasúti sinek, és a vizárok foglalnak helyet. Társatyák: (Bruderlade Ãlteste) az idősebb társpénztári választmányi tagok. Társerek: (Gefährte, Gefährtel) a teléreket követő érczes szakadékok, melyek helyzetük szerint: fekü, vagy fedü társerek lehetnek. Társpénztár, Társláda: (Knappschaftskasse, Bruderlade) a segélyre szorult bányamunkások, valamint ezek özvegyei és árvái gyámolítására létesült segélyző egyesület, mely betegség és munkaképtelenség esetében nyújt megfelelő segélyt. Társpénztári alapszabály: (Bruderladestatuten) a társpénztár kezeléséről, a járulékok, segélyekről stb. intézkedő szabályzat, melyet a bányahatóság hagy jóvá. Társpénztári járulék: (Büchsengeld, Bruderladensbeitrag) a társpénztár alapszabályaiban meghatározott összeg, melyet a munkás időközönként a pénztárba befizetni köteles. Társtelérek: (Parallelgänge) az egymást többé-kevésbé párhuzamosan követő telérek. Táskás verkes: szegényebb bányarészes, aki maga is dolgozik. Felsőbánya. Távolságmérő: (Distanzmesser) műszer két pont távolságának meghatározására, mit úgy nyerünk, hogy egyik pontból a másiknak valamely jelét megfigyeljük. 186

Távvezérlő berendezés: a gépek, készülékek – nem közvetlenül a beépítés helyén végzett – ki-, be- vagy átkapcsolására, működtetésére és állapotának jelzésére szolgáló berendezések gyűjtőfogalma (távvezérlés). Technológiai utasítás: az elvégzendő munkálatok technológiai leírása. Komplex technológiai utasítás elkészítését az ÁBBSz írja elő a szabályzatban felsorolt munkálatokra, a KBF jóváhagyása nélkül nem alkalmazható.

Teher rudazat: l. Alsó rudazat. Tekhtonikus hegyek: (Techtonische Gebirge) a földkéreg mozgásai, beomlások, szakadások és rétegzavarodások útján képződöttek. Teknő: a történelem előtti korok régi bányaműveleteiben majdnem mindenütt megtalálták a fatörzsekből kivájt, kisebb-nagyobb méretű teknőket a szállítás eszközeként.

Tekenyő: bányateknő. Toroczkó. Tekerő, Mángorló: kézi vitla. Torda Tektonika: földkéregszerkezettan, a geológiának a földkéreg felépítését mozgásait, mozgása okait és mozgás által létrehozott formákat vizsgáló ága. Telefax: szövegek és rajzok továbbítása telefonhálózaton keresztül távmásoló készülék segítségével. Telefon: szóbeli hírek továbbítására alkalmas elektromos árammal működő készülék.

Telek átengedés: (Abtretung von Grund und Boden) a földbirtokos tulajdonának a bányabirtokossal szemben fennálló korlátolása, mely szerint ő, a mű czéljaira szükséges telkét, illő kárpótlás mellett, utóbbinak ideiglenes használatra átadni köteles. Telek díj: l. Bányamérték illeték. Telep: (Flötz, Lager, Lagerstätte Flec, Pécs vid) általában a természetes fekvő helyén található hasznosítható ásvány tömeg, szorosabb értelemben a vizeredésű kőzet rétegek közt települt ásványtömegek, mint só telep (Salzlag-erung), széntelep (Kohlenflöte), vastelep (Eisensteinlager). 2. Az üledékes hasznosítható ásványi nyersanyag két közel párhuzamos síkkal határolt táblás települési formája. 3. Összekapcsolt elemekből vagy akkumulátorokból álló áramszolgáltató berendezés.

Telepismerettan: (Ganglehre) a bányászat tárgyát képező ásványoknak települési viszonyait ismertető tudomány. Telepítés: (Anlage) 1. A helyszíni és geológiai viszonyok kellő figyelembe vételével a kutatási munkálatok (mélyfúrás, kutató táró hajtása, kutató akna mélyítése), a kutatás után pedig annak eredményéhez képest a táró, vagy akna helyének, előkészítési művek szállító pályák, munkás lakházak helyeinek megállapítása s általában az Összes üzemi felszerelésnek elrendezése. 2. A dolgozók műszakharmatokra és munkahelyekre történő beosztása. Teleptűz: a bányában keletkezett, főleg széntelep öngyulladása miatt előállott tűz.

Település: (Lagerung) alatt részint a kőzetrétegek elhelyezkedési módozatát, részint azon viszonyokat értjük, melyeket azok az elhelyezkedés tekintetében mutatnak. 187

Települési zavargás: fedruk Pécs vid.

Telep vonulat: (Gangzug) elnevezéssel jelöljük az egymás mellett előforduló telepek csoportját. Telér: (Gang) 1. Az érczes ásványokkal egészen, vagy részben megtöltött nagyobb kőzethasadékok. 2. A földkéreg hasadékát kitöltő kőzet, ásvány. Érc, ásvány, kőzet (tele-ér).

Telér hálózat: (Netzgänge) a telérck hálószerűén összevissza font sokasága. Telér kitöltés: (Ausfüllungsmasse) a telért alkotó meddő és érczes részek, vagy az érczet nem tartalmazó meddő telér is. Telérköz: (Gangmittel) a telér kitöltésében váltakozó érczes és többé kevésbé meddő részek. Telérvonulat: (Gangzug) társtelérek és szakadékok által kísért telér csoport. Tellur: (Tellur) a hatszöges rendszerben jegődö, de inkább vaskosan ismeretes ón fehér, kissé lágy termés elem. Teljesalak: (Holoëdrische Gestalt) az oly ásványkristály, mely a kristályrendszer törvényeinek megfelelőleg szabályosan ki van fejlődve, tehát sem nem hiányos, sem nem torz. Teljesítménybér: a munkabérnek a teljesítmény mennyiségén alapuló formája, a teljesítményért kapott összeg.

Teljes ácsolat: (Ganze Zimmerung) melynél az ácsolatfák a nagy nyomás miatt közvetlenül egymásmellé vannak helyezve. Temetkezési és Segélyezési Egylet: a tagok és családtagjainak elhalálozása esetén temetkezési, nyugdíjazáskor nyugdíjazási segély nyújtása. A pénzállomány felét a munkások házkölcsön címén igénybe vehették.

Templomsó: a bánya szélesbítésére lerepesztett sódarabok, melyek régebben az egyházat illeték. Torda. Tengely: (Achse, Spindel, Welle, Gerendej, Toroczkó.) 1, az ásványkristályban képzelhető egyenesek, melyek annak két hasonnemű részét kötik össze s a jegocz középpontján mennek keresztül; 2, minden olyan hajl/tásra igénybe vett tartó, mely középvonala körűi foroghat: 3, azon egyenesek, melyekre a bemért pontok összrendezőit vonatkoztattuk. l. Görönd. Tengelykapcsoló: l. Göröndkapcsoló.

Tengelyrendszer kezdőpontja: (Anfangspunkt des Achsensystems) az összrendezői tengelyek metszési pontja. Tengelyvonal: (Achsenlinie) a tárónál azon vizszintes egyenes, mely a táró hosszirányban annak közepén, aknánál pedig annak szintén közepén képzelhető függőleges egyenes. Teodolit: (Theodolit) szögmérőműszer, mellyel a bemérendő szögek szárait egymáshoz viszonyítjuk. Teodolit állvány: l. Háromlábú állvány. Termelés: az ásványok kifejtésére fordított munka.

188

Termelői légosztály: termelőnek kell tekinteni azt a légosztályt, amelyben a légmennyiségmérések és a légmintavételek hónapjaiban legalább egy frontfejtést vagy három kamrafejtést tartottak üzemben.

Terméselem: (Gedigenes Element) az olyan ásvány, mely a természetben, mint vegyület nélküli egyszerű anyag található. Természetes szellőztetés: (Natürliche Wetterführung) 1. A külömböző sűrűségű légoszlopok helycseréjén alapul, s a magasabb szinten fekvő bányanyíláson az elhasznált levegő ki, a mélyebb szintben fekvőn pedig, a friss levegő beáramlik. 2. Természetes úton, vagyis vagyis szellőztető berendezés használata nélkül létesített (pl. a légnyomáskülönbség felhasználásával történő) szellőztetés.

Természettani tulajdonságai: (Physische Eigenschaften) az ásványoknak azok, melyek anyagának változása nélkül észlelhetők, mint az összetartás, tömöttség, fény és hőtani stb. tulajdonságok. Terrágium: a szén nagybani eladási ára után a földtulajdonosnak fizetett százalék (1,5 – 3,0 %). Területmérő, planimeter: (Planimeter) műszer a megrajzolt területek térnagyságának gyors meghatározására. Tető: l. Főte. Tetőoldalpászta fejtés: l. Főteoldalpászta fejtés. Tetraëdrit, fakóércz: (Fahlerz) szabályos rendszerben jegödő aczélszürke, törékeny rézsulfostibit. Téradó: l. Bányamérték-illeték. Téradó lajstrom: (Massengebührliste) a bányamérték illetékről a bányahatóság által vezetett nyilvántartó kimutatás. Térkép: a bányaüzemet, vagy annak egy részét ábrázoló arányosan kicsinyített képe, melynek adatait mérésekkel igazoltak.

Térképezni: (Kartiren) a felmérés adatait felrajzolni. Térképszerkesztés: (Kartirung) a bányamérés adatainak szerkesztés útján, vagy kiszámított összrendezők segélyével való megrajzolása. Térmester: a bányaüzem külszínén lévő épületek, tárgyak gondnoka. Ha a bányaüzemhez lakótelep is tartózott, azt is ő felügyelte. TH bilincs: a TH biztosítószerkezet összecsavarásához speciális alakra kialakított szerkezet. TH biztosítószerkezet: a régebbi típusuk lemezből U alakra, a modernek acélból harang profira hengerelve készültek. TH biztosítás: TH-val biztosított bányatérség. A biztosítás módja lehet zárt és nyitott. A zárt biztosítás körszelvényű, vagy tojásdad alakú. A nyitott biztosítás trapéz, vagy kapuíves biztosítás. TH csavar: TH biztosítás összecsavarására speciálisan kialakított M 30 – as acélcsavar. 189

TH előfeszítő: a zárt TH biztosításnál a TH ívek, az oldalhoz, a főtéhez, valamint a talphoz való szétfeszítésére szolgál. TH csavarkulcs: speciális szárral kialakított 46 – os laptávolságú csavarkulcs, a TH csavaranyák megszorítására. Tiltó jel, tiltó kereszt: valamilyen veszély figyelmeztetésére – akár a helyszínen – összeállított kereszt, mely figyelmeztet, hogy a jelen túl járni tilos. Tintaceruza: a ceruzát megnedvesítve tintához hasonló nyomot hagyott az írott felületen.

Tirip: fából készült, vagy a kőbe vágott lépcső. Toroczkó. Tirisztoros vezérlés: az csúszógyűrűs elektromotorok leghatékonyabb fordulatszámon történő vezérlési módja a terhelés függvényében.

Tiszta véna: olyan telér, melyben szép tiszta a vaskő. Toroczkó. Tísztálás: (Abläuterung) a szérre ülepedett érczkészletnek tiszta viz hozzáfolyásával való megtisztitása, lemosása. Tisztítócső: (Bohr-, Schmundlöffel) a mély fúrásnál a fúró iszap kiszedésére szolgáló csőalakú fúró szerszám. Tisztító verem: (Klärsumpf) az altáró vizárkában, valamint a már egy zúzóban felhasznált tisztuló, a víz elvezető árkában bizonyos távolságban készített mélyedések, melyekben az iszap leülepedik. Tizenkétoldalú, Dihexagonos piramis: (Dihcxagonale Piramide) a hatszöges rendszerbe tartozó 24 különoldalú háromszög által zárt jegőczalak. Tojásszén: (Boulette) tojás alakú brikett. Toldó-, pótló rúd: (Wechselstück, Verlängerungsstange) rövidebb furórúd a mélyfúrásnál, mely ideiglenesen használatos addig, mig a kellően lemélyített fúrólyuk megengedi egy rendes rúd bekapcsolását Toló: (Schieber, Schuber) a gőzhenger oldalán a gőz be és kibocsátó nyilasok fölött elhelyezett fémlap, vagy szekrény, mely az excenter segélyével mozgásban tartva arra szolgál, hogy a gőzt felváltva a dugattyú egyik vagy másik oldalához, illetve onnan elbocsátja. Tolópad: a csillék továbbítása céljára szerkesztett gépi berendezés. A csilléket a kasba, körborítóba, vagy egyéb helyre továbbítja.

Toló szekrény: (Schieberkasten, Damplkammer) a gőzkazánnal közvetlen kapcsolatban álló géprész, mely a tolót födi. Tompa piramis: (Stumpfe Pyramide) az olyan, melynek főtengelye rövidebb a melléktengelyeknél. Tompítás: (Abstumpfung) az ásvány jegőczöknél előjövő jelenség, hogy valamely alaknak az éle helyén lap fejlődött ki. Topáz: (Topas) a rombos rendszerben jegődő, kemény, üvegfényű, sárga, piros, kék, zöld szinben is ismeretes timfluosilikat, mint drágakő. Torkretizálás: üreget, vagy két réteg közötti űrt nagy nyomással belövellt betonnal vagy cementtel kitölt. 190

Torlasztani: (Stauen) a vizet a zúzóköpűben, vagyis a befolyó vizet csak azután vezetni el, ha már a köpű megtelt, s az után is úgy, hogy a köpű mindig tele maradjon. Torlasztott vizű köpű: (Pocbkasten mi t gestautem Wasser) I. Zártvizű köpű. Torlat, Ércztorlat: (Seifenlager, Bochstall, Seifen) az érezcs telep elmállása folytán úgy keletkezik, hogy külömböző kőzettörmelékkel keverve az érez a viz által el lesz hordva s ezek a mélyebb helyeken fekve maradnak. Toroczkói gyémánt : a vaskő telérek üregeiben előjövő kvarcz jegőczök. Toroczkó. Toka: kopogó. Torda. Torziós ék: l. Forgató ék. Többes furás: (Mehrmännisches Bohren) az olyan, melynél több munkás méri a furóra az ütéseket, igy lehet kettes (Zvveimän-nisches), hármas (Dreimännisches) furás. Többfázisú áram: 1. Forgó áram. 2. A váltakozó áram három mozzanatából álló elektromos művelet, mely mindhárom fázisában az egyfázisú áram a jellege, 120°- kal egymáshoz viszonyítt eltolással.

Többszínüség: (Pleochroismus) némely színes átlátszó (ásványjegőcz) ásványkristály tulajdonsága, melynél fogva, ha azon a külömböző tengelyek irányában átnézünk, külömböző szint, vagy színárnyalatot látunk. Többszörös sulyviszonyok törvénye: (Abgemassen Gewichts Verhältnisse) szerint minden vegyületben az alkotó részek, az atomsulyok sokszorosai szerint foglaltatnak. Tökélytelenség: (Unvollkommenheit) a kristályoknál azok hiányos, vagy torz kiképződése. Töltés: (Landung, Patroné, Schiesspatrone, Verladung) 1. Robbantó anyagokkal megtöltött hüvely, mely megkönnyíti a robbantószer kezelését. 2. A fúrólyuk megtöltése robbantóanyaggal. 3. Anyagban, ill. készülékben a villamos energia szolgáltatásához szükséges vegyi átalakulást külső áramforrás felhasználásával létrejövő folyamat. 4. A terepszintjéből kiemelkedő lejtős oldalú földmű (vasút, árvízvédelm).

Töltőhely: (Fülloch, Füllort) a rakodó régi megjelölése, hol a szállító bödön, vagy a bőrzsák a kiszállítandó bányaterménnyel, meddővel, vagy vízzel megtöltve lett. Töltőrúd: l. lodstok.

Töltővessző: fojtoló Zalatna vid., stufoló Felsőbánya. Tömedék, Berakás: (Versatz, Bergversatz) a lefejtett ásványok helyén maradó üreg betöltésére használt meddő, mely vagy a bányában lesz termelve, vagy be lesz oda szállítva. Tömedékel: Ferzecol, Pécs, Esztergom vid. a szükségtelenné vált bányatérség – főként a kifejtett üreg – meddőanyaggal való megtöltése.

Tömedék akna: (Rollschacht, Versatzschacht) a tömedék beszállítására szolgáló akna, ha tömedék a bányában nem termelhető. Tömedék guritó: (Bergrolle) a külszínre nyúló gurító, melyen a tömedék a bányába zuhintható. 191

Tömedék zsák: (Bergsack) csekélyebb dőlésű széntelepeknél a folyosó két oldalán a telepben vájt üreg, melybe a meddő egy része azonnal tömedékül elhelyezhető. Tömeges kőzet: (Massengestein) az olyan, mely rétegzettséget nem mutat. Tömeges vulkán: (Homogen Vulkán) az olyan, melynek anyaga gázmentesen nyomult a föld felszínére és ott megmerevült. Töményités: (Concentration, Separation, Concentrationsarbeit) különféle eljárás, melyek segélyével a meddő és ércz elegyéből, a menynyire lehet, a meddőt eltávolítjuk. Töményités elmélete: (Theorie der Separation) nyugvó és mozgó testeknek, nyugvó vagy mozgó folyadékban megfigyelt erőműtaniviselkedésükből levont szabályok foglalata. Tömítés: (Pachung, Dichtung) gőzgép fojtó szelenczéjének, a szivattyúk tömszelencéjének tömítése, a gőz és vízvezető csövek összeillesztéseinek légmentes elzárása. Tömör: (Dicht) az oly kőzet szövezete, mely sem szabad szemmel, sem egyszerű nagyítással meg nem különböztethető apró szemcsékből áll. Tömöttség: (Consistent, Densität, Dichte, Díchtigkeit) súlyarány, melyet a külömböző anyagú testek, ugyanazon térfogat mellett egymás között mutatnak. Tömött szemcsés: (Consistentkörnig, Dichtgekörnt) a kristályos ásvány és kőzet, ha szemcséi csak erős nagyítás mellett láthatók. Tömzsök: (Stockwerke) a szabálytalan alakú kisebb érczes tömegek, melyek számtalan egymáson keresztülhatoló vékony erecskékből állanak. Tömzsfejtés: (Stockwerksbau) abban áll, hogy a főfolyosóból kiindulva kutatóvágatokat hajtanak, s ha lefejtésre érdemes kisebb tömzsre akadnak, azt lefejtik, míg a nagyobbakat pillérek közbenhagyása mellett több részben fejtik, s az üregek betömetlenül maradnak. Tönkrezuzás: (Todtstampfe) esete forog fenn, ha az érez oly apróra zuzatott, hogy azt a viz a tömény késnél elhordja. Tönkrezúzott: (Todtgepocht, Todtgestampft) az ércz, ha annak túl finom szemeit a tisztáló viz elviszi. Törmelékes: (Trümmig, Klastisch) a kőzet szövezete, ha az külömböző kőzetdarabokból, ásványos kötőanyag által vannak összetartva. Törmelékércz: (Stufferz) a bányából kikerülő olyan érczes bányatermény, melyben a tiszta érczszemek méretei körülbelül 6,5 - 0,16 mm ? közt állanak. Törőgerenda: az aknatoronyba beépített igen erős acélgerenda, a kas túlfutásának megakadályozása céljából.

Történelmi geológia: (Historische Geologie) a földtannak azon része, mely földünknek és az azon élő szervezeteknek történetével foglalkozik. Törzsök: (Stöcke) szabálytalan, de gyakrabban lencse alakú, s nagyobb kiterjedésű ásványtömegek, melyeknek csapása és dőlése is megállapítható. Törzsidom: l. Uralkodó alak. 192

Tőzeg, Turfa: (Torf) 1. A legújabb képződésű szénféleség, mely mocsáros helyeken a növények elszenesülése folytán marad vissza. 2. A levegőtől elzárt növényi anyagok bomlásából keletkezett, 55 – 64 %-nyi szenet tartalmazó éghető anyag; a szénülés kezdeti állapota.

Tőzegásás: (Torfstich, Torfstecherei) a tőzegfejtési módja lépcsőzetes Ieásás útján. Trakhit szurokkő: (Trachytpechstein) a kvarcz trakhit anyagának gyors kihűlése és megmerevülése folytán keletkezett fekete, sötétzöldes szinű, vulkánikus, üvegnemű kőzet. Tramváj: l. villamos mozdony.

Transzformátor: (Transformator) 1. Készülék, melyben nyugvó vastömegek mágnesi állapotának időszakos változásai következtében áram gerjed, minek folytán a váltakozó áram igen egyszerűen alakítható át nagyfeszültségűre, vagy nagy erősségűre. 2. Az áram átalakítására való készülék. A villamos energiát elektromágneses indukcióval más feszültségű energiává alakítja át.

Trapezoid huszonnégyes: (Diakisdodokaeder) a szabályos rendszerbe tartozó, 24 trapezoid által zárt kristályalak. Travertin: (Travertin) meszes forrásokból leülepedés útján képződő kőzet, mely, ha lyukacsos travertin mésztuff a neve. Trias képződmény: (Trias System) a mezozoi réteg csoport legrégibb rétegösszlete, melyben alsó, vagy tarkahomokkő, közép, vagy kagylómész és felső vagy keuper szakaszt különböztetünk meg. Trias korszak: (Triasperiode) a mezozoi kor legrégibb időszaka. Triász víz: a triaszkori mészkő- és dolomitképződményekben lévő, egymással összefüggő üregekben (kavernákban) és repedésekben, vagy a dolomit szivacsos szerkezetében tárolt mélységi víz.

Tulajdonképeni pásztafejtés: (Strebbau) ugy történik, hogy az akna biztonositó pillér visszahagyása mellett azonnal kezdődik a tömedékkel járó fejtés s az egyes pászták egymás mellett csapás, dőlés irányában, vagy átlósan vannak telepítve, és pedig vagy széles, vagy keskeny homlokkal. Tulkó: az egy fogásra felszakított sópad. Torda. Tunner: táró. Torda. Turbina: (Turbine) oly vizi kerék, mely főként az által végez munkát, hogy a belé folyó viz eleven erejét átveszi. Turfa: l. Tőzeg. Turmalin: (Turmalin, Schörl) a hatszöges rendszerbea jegödő, kemény, rideg, üvegfényű, fekete, barna, kék, zöld színben ismeretes, számos elemből képződött, fontos kőzetképző ásvány. Turmalin fogó: (Turmalin Klappe) két darab, átlátszó, és a kristály főtengelyével párhuzamosan csiszolt turmalinlemezzel felszerelt csípő, mely turmalinlemezek egyike forgatható, e lemezek közt foglal helyet a vizsgálandó ásvány. Turzás: (Schurf) a kutatás régi elnevezése. 193

Túlhevített gőz: (Uberhitzter Dampf, Heiszdampf) a kazánból elvezetett és tovább hevített gőz, melynek nagyobb afeszültsége. Túlhűtött géprész: a gépnek (berendezésnek) olyan hőmérsékletű része, amely az emberi testel érintkezve fagyási sérülést okoz.

Túlnyomásnélküli turbina: (Actions-, Freistrahl Turbine) az olyan, melynél a viz sebessége, megfelel a vizesés magasságának, tehát nincs feszültség, tulnyomás. Túlnyomású turbina: (Reactions, Freistrahl Turbine) az olyan, melynél a viz bizonyos feszültséggel folyik a kerékbe. Túlóra, túlműszak: ibersikta.

Tűrőképesség, munkakapacitás: (Brechfähigkeit) alatt a zúzóműnek egy bizonyos időszakra vonatkoztatott munkamennyisége értendő, és órákban és lóerőkben fejezzük ki. Tűzcsöves kazán: (Siederöhrenkessel) a csöves kazán, ha sok, de kis átmérőjű lángcsöve van. Tűzeredésü, Eruptivkőzet: (Eruptionsgestein, Eruptivgestein) az olyan, mely a hőnek köszöni létrejöttét s anyaga izzónfolyó állapotban tólult fel a földszinére. Tűzgát: (Branddamm, Feuerarbeit) 1. A bányatűz elfojtására a bányában, a szükséges helyen épített elgátolás, agyagból, homokból, kőfalból. 2. A bányatűz levegőtől való elzárására szolgáló léggát. Anyaga lehet agyagból, téglából betonidomkőből, betonból. Tűzgép: a gőzgép korai elnevezése.

Tűzhely: a pörkölő kemencze előtti hely, a hol a szenet meggyújtják. Toroczkó. Tűzoltó készülék: gázzal, habbal vagy vízzel a tűz megfékezésére, eloltására készített berendezés. Tűzoltó szertár: a tűz oltására alkalmas készülékek eszközök, berendezések tárolási helye. Létezik külszíni és földalatti szertár. Tűzveszélyes: az a bánya, amelyben öngyulladás vagy egyéb műszaki eredetű ok már bányatüzet okozott. Tűzveszélyes folyadék: melyet a vizsgáló állomások annak minősítettek (benzin, gázolaj, oldószerek).

Tűzvetés: tűzzel való repesztési eljárás. Tűzvédelmi oktatás: a bányába beosztott minden személyt munkavédelmi alapoktatás és biztonságtechnikai továbbképzés keretében tűzvédelmi oktatásban kell létesíteni.

Tűzzel vájás: (Feuersetzen, Feuerarbeit) a régi bányászat egyik fejtési módja, melynél a kőzet tűzzel izzitva lett, azután pedig vizzel leöntötték, ami által a legkeményebb kőzet is szétmállott.

194

U. Ujraácsolni:(Ubemchtei), Herrichten, Zurechtbringen) az elkorhadt és Összetörött ácsolatot újjal kicserélni. Ujrakiválás: (Resorption) a magmából már kivált ásványokkal megtörténő jelenség, hogy az előzőleg képződött ásványok a magma megváltozott Összetétele miatt újból feloldódnak. Ujranyitni: (Wiederaufnehmen, Aufgcwáltigen) valamely felhagyott bányát, vagy bányarészt ismét munkába venni. Ulma, ulni: a vágat oldala. Untercug: főtartó ácsolat Kazár. Unterzacni: könyöktám, Kazár.

Uralgó jószág: (Herschendes Werk) a szolgalmi jogviszonyban álló bányaművek közül a szolgalom élvezője. Uralkodó alak, Törzsidom, Alapidom, Főidőm: (Grundform, Vorherschcende Form) az összalakult kristályoknál azon kristály, melynek lapjai jobban ki vannak fejlődve. Urasági: bányai segédmunkás Mizserfa. Urasági csillés: segédmunkás.

Urasági köz: (Herrschaftliches) a szakmányjegytől a vájatvég felé eső már átvett rész, mely az új szakmány bemérésénél levonandó, s a maradék képezi az új szakmányt. Uraságiban dolgozó: az a kiszolgáló munkás, mely nem közvetlen a széntermeléssel összefüggő munkát végez, nem teljesítménybérben dolgozik. Urasági munka: kisegítő, kiszolgáló beosztásban, besorolás alapján, nem szakmányban, napidíjban, elvégzendő fizikai földalatti munka Ft/ műszak. Urbura: l. bányabér.

Utánna szedni: (Nachreissen) a felduzzadt talpat, a hibás, vagy egyenetlen oldalt és főtét kiegyengetni, kijavítani. Utánzó alakok: (Nachahmende Gestalten) az oly kristályos ásványformák, melyek a közélet egyes tárgyaihoz, mint haj, moha, tű stb.-hez hasonlók. Utófúró: (Nachbohrer) a fúrólyuk kiigazítására szolgáló furóeszköz, mint a füles véső, harangfuró stb. melyek a fúrólyukat bővítik is. Utóhenger: (Nachwalzen) fokozatos zúzásnál az előhenger után következő zúzóhengerek, melyek a finom zúzást végezik.

195

Ú.

Újraácsolni: az elkorhadt és Összetörött ácsolatot újjal kicserélni. Újranyitni: valamely felhagyott bányát, vagy bányarészt ismét munkába venni.

Úszó arany: (Kliehgold, Fliessgold) a tönkrezúzás folytán fel nem fogható finom porarany, mely a meddővel elsodródik. Úszó homok: l. Folyó homok

Ü. Üledékes kőzet: l. Vizeredésű kőzet. Ülepitő kerék: (Setzrad) a szemnagyság szerint osztályozott érczkészlet töményítésére szerkesztett ülepítő, mely forgása közben végzi a fajsúly szerinti elkülönítést. Ülepitő szita: (Setzsieb) kerek, vagy négyszögű edény, melynek fenekét szita képezi, e sziták állók, vagy mozgók és vizzel telt edényben állanak, ha most előbbi esetben a folyadékot, utóbbi esetben a szitát gyorsan lüktető mozgásbahozatik, a külömböző fajsúlyú, de egyenlő nagyságú érczszeme-ket a szítában elkülönítettük. Üreges furó: (Hohlbohrer) hengerded, hosszában nyílt alsó végén éles furó, mely lágyabb talajban alkalmazható a mélyfurásnál. Ürtü: (Raumnadel, Nadel) vörös réz pálcza, mit puskaporral való repesztés alkalmával használnak azon kis üreg előállítására, melyen át a gyújtó szálat a furólyukba lehet helyezni. Ütköző: ütközés, lökés erejét mérséklő alkatrész. Csillék, mozdonyok, bakok. Ütközőtartó: l. törőgerenda.

Üveges alaktalan: (Hyalin amorph) azon ásvány és egyszerű kőzet, mely magasabb hőfoknál történt megolvadás után hirtelen megmerevedett s így üvegszerű kinézést nyert. Üveges vaskő: jó vaskő. Toroczkó.

196

Üveglépték: (Glasmasstab) szint mérésnél használatos mintegy fél m hosszú, keskeny, homályos üveglap, melyen a beosztás helyet talál s minthogy a bányában felfüggesztve használandó, e czélra határozott hosszú rudacskák szolgálnak. Üzemi felszerelések: (Betriebsanlagen) általában minden a bányamű a czéljaira szolgáló szerszámok, gépek, épületek, állatok, utak, vasutak, csatornák, tavak, előkészítő művek stb. Üzemterv: (Betriebsplan) a bányaműnél keresztülviendő munkálatok sorrendjének, mennyiségének, a szükséges munkaerő s költségeknek, az elérni remélt termelési mennyiségnek számszerű meghatározása. Üzemzavar-elhárítási terv: üzemzavar-elhárítási tervet kell kidolgozni arra a valószínűsíthető esetekre, ha a bányában: bányatűz, föld alatti vagy külszíni eredetű víz (homok-, iszap-) betörés – beleértve a vízszintsüllyesztést szolgálóvízmentesítő berendezések meghibásodását is - , sújtólég és szénporrobbanás, az egész bányára, egy vagy több légosztályra kiterjedő szellőztetési üzemzavar következik be, főbehúzó és főkihúzó légáramot megfordítják, a felsorolt üzemzavarok elhárítási terveire is figyelemmel.

Üzemvezető: (Betriebsführer, Bauleiter) a bányamű vezetésére, felügyeletére felelősséggel felruházott személy, a ki úgy a bánya egész üzeméért, mint a bányatörvény és a hatósági rendeletek megtartásáért felelős.

Ű. Űrszelvény, peron: sínpár közötti távolság (glajz).

V. Vadsalámos: a vaskő, ha benne a salám igen kemény. Toroczkó. Vadságos gang: ha a telér markazitos, ellentétben a piritessel, mely előbbi esetben hiányzik az arany. Felsőbánya. Vagonett: a csillétől nagyobb, a vagontól kisebb, bányászati ömlesztett anyagszállító eszköz.

Vakakna: (Blindschacht, Innererscliacht, Streckenschacht) 1.Az olyan, mely nem a külszínre, hanem rendesen valamely táróba, vágatba torkollik. 2. Két szintet, szinteket összekötő akna, mely nem nyílik a külszínre. 197

Vakemelés, alemelés: (Blinderhub, Unterhub) a zúzomű bütykös göröndjének tengelye szintjétől mért függőleges magasság melyet megtesz a bütyök az említett szinttől a magasabbra ékelt emelő elértéig. Vakszárny: a fronthomloknak az a része, mely túlnyúlik a légvágaton. Adott távolságnál nem lehet hoszszabb. Valamilyen sokszög alapú létesítmény: pl. épület.

Varázsvessző: (Bergruthe, Wünschelruthe, Glücksruthe) az őskori babonás bányászok botja, melynek naiv hittel azon kiválóságát tulajdonították, hogy az őket az érczekre reávezeti. Vas: (Eisen) 1. Mint terméselem a szabályos rendszerben jegődő, inkább kristályos szövetű, vasszürke színű fém, amely mint ilyen főleg meteorvas alakjában ismeretes, de annál gyakoribb számos vegyületeiben, a vasércekben. 2. Szürke, nagy fajsúlyú (7,85 kg/dm3), magas hőfokon (1530 Cº) olvadó, jól alakítható fém.

Vasbiztonosítás: (Eisenausbau) nagy nyomás esetén alkalmazzák a faácsolat helyett, és pedig mindig alakvasakból. Vasérczfejtés: (Eisenbruch) néha a vaskülfejtésre alkalmazott elnevezés. Vaskalap: (Eiserner Hut) a vaskovandot tartalmazó telérek kibúvásain keletkező rozsdás színű elmállott telértöltelék. Vaskos: (Derb) az ércz, áltálán az ásvány elöjövetel, ha nem kristályosan, hanem tömegesen fordul elő. Vaskő: l.Pízsgóco Zorockó. Vaskő okkerporos: salámos vaskő Toroczkó. Vaskő, rossz: suhagó, melyben fényes csillogó szemek vannak. Toroczkó. Vaskő, üveges: jó vaskő. Toroczkó. Vaskovand: l. Pyrit. Vasló: csilleszerelvények vontatásánál, a szintes végtelenköteles szállításnál használt, a nyeles, kézzel működtetett, nem önzáró kötéllakat. Vaslovazás: szintes pályán szerelvénybe kapcsolt csillék vontatása vasló segítségével végtelen kötélszállításnál.

Vasoxid puha: salam sárgaszínű (occer) a vaskőben. Toroczkó. Vaspát, Siderit: (Eisenspath, Siderit, Spateisenstein) a hatszöges rendszerben jegődő üvegfényű, hamuszín, sárgás zöldesszínű, néha fehér áttetsző vaskarbonát, mint fontos vasércz. Vastag zsák: vizcsatorna. Felsőbánya. Vastor zsák: fa csatorna a zsójban a bányaviz kivezetésére. Toroczkó. 198

Vastrapéz biztosítás: a biztosító berendezés trapéz alakú nagyvasúti sínelemekből, TH-ból összeállítva.

Vasvirág: l. Ajzimó. Váci-kanna, vizes kanna: kandli.

Vágat: (Schlag, Strecke Strekni, Streka, Pécs, Esztergom vid. ) 1. Általáa meddőben hajtott tárúalakií biínyamú ; gyakran a folyosó elnevezéssel felcserélve használatos. 2. Olyan meddőben, szénben kihajtott bányamű, földalatti bányatérség, melyet különböző biztosító elemekkel biztosítanak a rendeltetési célnak megfelelően. Lehet kutató, feltáró szállító, lég, víz, stb. Gyakran a folyosó elnevezéssel felcserélve, használatos. Vágat oldala. l. ulma Kazár. Vágat szűk méretű: slágli Pécs vid. Vágathajtás. a vágatot elkészítő bányászati műveletek összessége. Vágatkeresztezésnél alkalmazott ácsolat, untercug: tartóácsolat. Vágatbővítés: ha valamilyen okből a vágatszelvény nem megfelelő nagyságú, átdolgozzák, bővítik. l. auzveidolni, Kazár. Vágány: l. Sínpár. Vágányzár: csillét, pályakocsit adott ponton megállító berendezés.

Vágó sarú: l. Mélyítő sarú. Vájat homlok: (Ortstoss, Ortstirn) a vájat vég többé-kevésbé függőleges végfala. Vájat vég, vájvég: (Ort, Feldort) az előrehajtás alatt levő feltáró műveletek, vágatok, folyosók, feltörések munkahelyei. Vájatvégekkel való fejtés: (Örterban) alkalmazandó oly esetben, ha a külszíni terület a süllyedés ellen biztosítandó, mint épület, vasút stb. alatt, s ekkor a tulajdonképpeni pillérfejtés pillérei épen maradnak, s csak a feltáró folyosók lesznek kivágva. Vájár, hevér: bányaipari szakmunkás, vágathajtásnál, fejtésben, fenntartó munkálatokban dolgozik. Bányaipari szakiskolát (vájáriskolát) vagy vájárképző tanfolyamot végzett és a bányahatóság képviselője előtt a szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekből sikeres vizsgát tett bányaipari szakmunkás. Régebben régi jogon is lehetett vájár, aki a régi jognak megfelelt.

Vájasra nem méltó: (Todtes Feld) a bányatelek, ha a telep, vagy telér kiszorul, elmeddül, elmosódik stb. Vájást érdemlőség: (Abbauwürdigkeit) az adományoztatni kért ásvány telep olyan mennyisége és minősége, hogy az a viszonyok tekintetbe vételével bányászati leművelésre alkalmas. Vájna: l. Bánya. Vájvég: (ort) a bányavágat vége, homlokfala. 199

Választó: egy kis teknőhöz hasonlít, melynek egyik rövidebb oldala hiányzik. A meglévő oldalon fogantyú van, a teknő hosszú oldalai fent léccel voltak összekötve. Így két kézre fogva vízbe mártották, hogy a mosópadból kikerült homokos aranyat megtisztítsák a homoktól. A belsejét kiégették. Vállap: (oblózos) kőzet rétegeit elválasztó sima felület .Vállgerenda: a falazásnál a kitöréskor beépített oldalgerendák.

Válogatás: (Klauben) előkészítési eljárás, a külömböző ásványok külön-külön gyűjtése által. Válogató: (Scheider) az ércz ásvány válogatásával foglalkozó munkás. Válogató asztal: (Scheidebank) erős faasztal, melyen a válogatás történik. Váltakozó áram: (Wechselstrom) 1. Az oly elektromotoros erő, mely irányát a vezetékben igen szapora időközökbenváltoztatja. 2. Az irányát rövid, szabályos időközökben váltóztató áram.

Váltakozó áramú transzformátor: (Wechselstrom Transformator) az egyszerű váltakozó áramhoz szerkesztett transzformátor. Váltogatás: (Steuerung) feladata a gőzgépeknél az, hogy a friss gőzt a dugattyú egyik és másik oldalához, illetve onnan a fáradt gőzt el, bizonyos rendszerint vezessük. Változtatni a kötél hosszát: (Kuppeln) a szállítógépnél, a laza kötéldob felszabadításával úgy lehet, hogy a szilárd dobról le, vagy fel csavarodik a megfelelő kötélhossz, s így történhetik a szállítás különböző szintről. Váltó: l. kitérő.

Váltóolló: (Wechselscheere, Abfallstück, Freifallapparat, Rustschscheere) az Oeynhausen által feltalált furószer-szám, mely egy ollóból és ennek hasitékában szabadon mozgó részből áll; e készülék a fúrórudazat végére kapcsoltatva azt eredményezi, hogy a felső rudazat az üté-tésektől nem szenved és ez csak a fúró felemelésére szolgál, mert a szabadon cső rész a fúró ütése alkalmával az olló nyilasában felszalad. Váltra: a meddő, meddig az aranyos fövenyt leássák; lejtős sík, a melyen a hurkából folyó zagy aranyszemei az arany mosásnál leülepednek. Olápián. Vánt, vond: rosszabb minőségű limonit. Toroczkó. Vándor biztosítás: olyan biztosítás, mely a megsérült, meghibásodott biztosítószerkezet megjavításáig építenek be. Az anyagát több esetben is felhasználhatják. Vándorfék, bodak Mizserfa : hordozható, nem gépi hajtású szállító-berendezés. A termelvény súlya húzza fel a siklóban a csillét. A csille sebességét a fékerő szabályozza. Lehet véges és végtelenkötelű.

Vándorkő: (Eratischer Block) a jégár által messze vidékre elszállított nagyobb kőzettuskó. Vándorváltó: l. cigányváltó. Varázsvessző: a kutatások ősi misztikus eszköze, mellyel az ásványt próbálták megtalálni. 200

Várda: Kitérő hely a szük vágatban, hol egyik bányász megállhat, míg a másik elmegy. Toroczkó. Vegyelemzés: (Analyse) az összetett testek elemeinek meghatározása vegyi úton. Vegyesáramkörű (Kompoundmaschine, Maschine mit gemischter Wirkung) a dinamó, ha felszerelése a fő- és mellékáramú gépek berendezése szerint történt. Vegyértéküség: (Werthigkeit, Atomigkeit, Vaienz) az atomok ama sajátsága, melynél fogva azok csak bizonyos meghatározott számban egyesülnek egymással. Vegytani tulajdonságok: (Chemische Kigenschafteu) az ásványok anyagában észlelhető belső jelenségek. Vendung: l. felékelt deszka, Mizserfa.

Veresrészércz, Cuprit: (Kupferblüthe) a szabályos rendszerben jegődő, fémfényű cochenil veres rézoxid. Verkes: bányarészes. Felsőbánya. Verslág, keresztvágat. Pécs vid. Verődék, Lepedék: (Beschlag) a lángkísérleteknél keletkező vegyületek, melyek, mint az egyes ásványokra jellemző ismertetőjelek vékony rétegben lerakódnak. Vesék: (Nieren) kisebb terjedelmű, vesealakú ásványtömegek, Vestfalit: (Westfalit) 92% ammónium salétrom, 5% gyanta és 3% kaliumbikromalum keverékből álló robbantóanyag. Veszélyes bányalevegő: amelyben olyan gázok vannak, melyek nem mérgezőek, de bizonyos térfogatszázalék felett veszélyesek, robbanóképesek, az oxigén rovására a robbanóképes gázok felszaporodnak.

Veszélyes szelvény: (Gefähliche Querschnitt, Bruchquerschmitt) valamely tartónak azon szelvénye, melyben a feszültség a legnagyobb, hol a legkönynyebben eltörik. Veszített pont: (Verlorener Punkt) rövid időre, rendesen a bemérésig szükséges jelzése a mérési pontoknak. Veszteségben levő bánya: (Verbauzeche) az, melynek bevételei nem fedezik a kiadásokat. Vetődés-, Elvetődés nagysága: (Sprunghöbe) az elvetett telephez tartozó valamely pontnak, eredeti fekvő helyétől mért távolsága, vagy ezen távolság vetületei. Vető, vetődési hasadék: (Verweriungskluft, Dislocationspalte) 1. A föld kérgében előjövő repedés, mely a rétegkavarodásokat okozta, vagy azok által okoztatott. 2. A kőzetrétegek olyan törése, mely mentén a rétegrészek függőleges értelemben elmozdultak egymástól. A kőzetekben tektonikai hatásra kialakuló elváltozások, ill. ezek csúszási felületei. A bányaművelést megnehezíti, mert a függőlegesen elmozduló kőzettestek kisebb táblákra törik a telepeket.

Vetődés, elvetődés: (Verwerfung, Dislocalion, Verwurf) rétegháborgás, a rétegek megzavarása, mikor is azok egy töhbé kevésbé sík lapú hasadék által elmetszetnek s az elvágott te!eprészek helyükből elmozdulnak; vetődéssel van dolgunk akkor is, ha egy fia201

talabb telep idősebben tör keresztül s az utóbbi telep részei az ujabbnak csapása irányában is helyvállozást szenvednek. Vetődés nyomozása: (Ausrichtung der Verwerhingen) a vetők által megzavart telér, vagy teleprészek felkutatása. Vetődési sík: (Verschiebungsebene) a vetődési hasadék többé-kevésbé sima lapjai. Vetület: (Projection) a bányamérés adatainak átvitele a rajzpapír síkjára és pedig minden egyes bemért pont vagy függőlegesen, vagy vízszintesen vitetik át s ha ezen átvitt pontokat egyenesekkel összekötjük, az átvitel módja szerint kapjuk kisebbített méretben az alaprajzot vagy az oldalnézetet. Vezeklő: „ Régebben , mielőtt a bányászok leszálltak volna egy ’vezeklő’-nek nevezett ember (eleinte egy fegyenc) ment végig a bányán nedves ruhában és nedves agyagálarccal, kezében méteres fáklyával. Ha felkerült a mélységből, a bányászok leszállhattak; ha pedig nem jött vissza, tudták, hogy a fáklyalángtól meggyulladt a metán és a ’vezeklőt’ megölte a robbanás. Ilyenkor a munkások megvárták, amíg kiégett a gáz és kitisztul a levegő…”

Vezeték: (Leitung) általában minden készülék és felszerelés, mely géprészek, kötelek, rudazatok, lánczok, szállító kasok, csillék járásának, a gőz, és a viz folyásának irányt szab, a villamos áram eljutását meghatározott irányban közvetíti. Vezető csiga: (Leitungsrollen) többnyire egyszerű fahenger, mely végnélküli kötél, vagy láncszállításnál a földön, kanyarulatokban pedig az oldalokon van elhelyezve, és ez által a kötelet a kopástól védelmezi. Vezetőgerenda: a kas vezetésére szolgáló fa- vagy acélgerenda.

Vezetősarú: (Leitungsschuh) a kasvezeték formájának megfelelő alakvas, vagy szegecselt vas, mely rendesen a szállító kas mindkét oldalán és annak egész hosszában a vezetéket három oldalról körülveszi és a kas nyugodt járását biztosítja. Vezénymű: l. Átkormányzó. Vezérácsolat: (forcimri) a vágat és a fejtés találkozásánál

Vezérkövületek: (Leitfossilie, Leitmuschel) vízeredésű kőzet rétegekben eltemetett oly szerves maradványok, melyek jellemzők egy egy bizonyos geológiai korszakra. Vezérléc: l. vezetőgerenda.

Vezérpont, Állandópont: (Beständig-, Constant-, Fixpunkt) az olyan, mely hogy több móres alkalmával kiindulási pontúi szolgálhasson szilárdan van rögzítve. Vezérszarú: l. Kasvezeték. Vezérszeg: (Spurnagel, Leitnagel) a német csillénél az egyik tengely közepére lazán felfüggesztett vaspálcika, mely a járópalló hasítékában mozogva a csille vezetését megkönnyíti. Vezuvianit: (Vezuvianit) a négyzetes rendszerben jegődő, üvegfényű, többnyire barnás, zöldesszínű mésztimvas-silikát. Vexlivágány: l. Csilletároló hely Kazár, Dudar. 202

Védelmi berendezések: emberekben, vagyontárgyakban károsodás okozást megelőző berendezések.

Védnév: (Schutznahme) régebben valamely szentnek neve, kiről a bányatelek elnevezését vette, s annak védszentjéül is tekintetett, ma általában á bányatelek neve. Védterület: (Schutzterrain) az ásvány és gyógyforrásokra hatóságilag megállapított körzet, melyen belül az ásás és furásra a bányakapitányság engedélye szükséges. Védőpad: (Schutzbühne, Fliehort, Sicherheitsbühne) aknamélyítés alkalmával erős fapadozat az aknában, mely a munkásoknak védelmet nyújt a repesztések alkalmával. Védőpillér: l. Gyámpillér. Védőréteg: a víztárolót a tervezett vagy meglévő bányatérségtől elválasztó vízzáró közetösszlet. Védőréteg vastagság: a víztárolót a tervezett vagy meglévő bányaművelettől elválasztó kőzetösszlet rétegvastagságának és egyenértéküségű tényezőjének szorzata m-ben. Védősáv: az a távolság, amelyeket a védőpillérek kitűzésekor a határszögek megállapításában elkövetett hibák, valamint e szögértékeknek a rétegződés változása, tektonikai zavarok vagy más okok következtében lehetséges ingadozása miatt megállapított határtávolsághoz biztonsági tényezőként hozzá kell adni. Védővezető: a védendő villamos berendezések testét valamint a természetes földelőket a fővédővezetővel összekötő vezeték.

Végcsap: (Endczapfen) az, mely a tartó végén foglal helyet. Véglap: (Pinakoid, Endfläche) az ásványkristály oszlopok külömböző sokszögű lap által zárt végei, s az ilyen jegőczök nyílt alakoknak neveztetnek. Végnélküli kötélszállítás: (végtelenkötelű szállítás) a többnyire sínpályán történő szállításnak az a módja, amikor a szállítóedények (csillék, stb.) egyenként, vagy szerelvénybe összekapcsoltan, végtelenített kötéllel vontatják.

Végrehajtás: (Execution) a jogerős elmarasztalásnak arra feljogosított közeg általi foganatosítása. Végrehajtási szabályok: (Vollzugsvorschrift) az osztrák általános bányatörvény életbe léptetéséhez kiadott foganatosítási utasítások. Végtelen mélység: l. Örök melység. Végtag, végállomás: a folyamatos szállítóberendezés (láncos vonszoló, gumihevederes szállítószalag, kötélpálya) feszítő állomása.

Vékonyodó kötél: (Verjüngtes Seil) nagyobb mélységű aknáknál a föllépő nyomatékkülönbségek kiegyenlítésére készített kötél, melynek bármely szelvényében körülbelül egyforma lesz a feszültség; a drótok száma a kötélben végig megmarad s csak a vastagság változik. Véna ér: telér Toroczkó, nem szereti a véna, vagyis nincs benne telér. Verespatak. 203

Vésőfúró: (Meiselbohrer) a rudazat segélyével forogva és ütve működő mély fúrás tulajdonképeni eszköze, melynek lapát forma alakja éllel van ellátva. Véső munka: (Schlägel und Eisenarbeit) a bányász legrégibb munkája, mely ma már csak ritkán, mint elő, vagy utómunkálat talál alkalmazást; szerszámai a bányászék (Bergeisen), a kézi kalapács (Schlägel), a feszítő rud (Renngstange). Vételez: faszol. Vételezés: 1. Vételezési könyvbe tételesen beírt az élelemtárból (konzumból) elhozott élelem,ruhaféleség, lábbeli, havonta hazavitt a tevékenység. Volt időszak, amikor katonai ellátmányból, fejadagban a család létszámának, a bányaüzemben végzett munkának megfelelően történt az ellátás. 2. Vételezési jegy ellenében anyagraktárból elhozott, különböző anyagok, eszközök tevékenysége.

Vidéki rendszabályok: (Revier Statuten) az ország egyes részeiben fennálló részleges jogszabályok, melyeket a bányabirtokosok, vagy a bányatársulatok régebben hoztak, vagy a törvény korlátain belül ma is alkothatnak saját helyi szükségleteik számára. Vidiafúró: (fúróvilla) a kézi szénfúrógépek fúrószárának végébe helyezett keményfémlapkás fúróvilla, mely a meddő és szénfal fúrását megkönnyíti.

Világítás: (Beleuchtung) a bányának kellő fénynyel való ellátása, mely hordozható (tragbar), vagy helyhezkötött (stationár) fényforrásokkal történik; az általános gyakorlat, hogy a munkás lámpáját magával viszi s csak rakodók, gépterek, siklók vagy főfolyosók vannak állandóan világítva; hordozható világitások ritkán a faggyú gyertya, rendesen az olajmécs, sújtóléges bányában a biztosítólámpa és akkumulátoros lámpa, mig állandók a petróleum és a villamos lámpák. 2. Az általános gyakorlat, hogy a munkás lámpáját magával viszi, s csak rakodók, gépterek, siklók vagy főfolyosók vannak állandóan világítva. A modern bányászat helyhez kötött világításra villanyégőket (izzókat), fénycsöveket, fényszórókat használ, melyek sújtóléges kivitelű armatúrákba is beszerelhetők. Villamos gyújtóvezeték (slussz drót): az villamos indítású robbantáskor használt gyutacsok vezetéke, mely különböző színűek a gyutacs késleltetésének megfelelően. Villamos mozdony (tramvaj): elektromos árammal meghajtott bányamozdony Kazár.

Visszafelé fejteni: (Heimbauen) a fejtést a fejtési határon, vagy a bányahatáron kezdeni, s vele a bánya napszini nyílása felé haladni. Visszahelyezés: (Restitution) a birtokában, vagy jogában megháborítót bányabirtokosnak jogába, vagy birtokába való visszavezetése. Visszahívás: (Revocation) az ideiglenes törvénykezési szabályok által tervezett érvénytelenítési eljárás a szabálysze-rű bejegyzéssel még nem törvényesített szerződésre, mit azonban a joggyakorlat mellőzött. Vitla, Kankarék: (Berghaspel, Haspel, HornhaspeI) általában olyan szállítógép, melynek kötéldobja vízszintes tengely körül forog, különösen pedig a mely kézi erőre van berendezve. 2. Terhek szintes, lejtős, vagy függőleges irányú szállításra használt egy vagy kétkötelű dobos szállító, vontató, illetve emelőgép. A modern bányászat gépi erővel hajtott, acélból készített, több célra (szállító, omlasztó), külömböző vonóerővel készült vitlákat alkalmaz. 204

Vitla állvány: (Haspelgerüst, Haspelgcstell) a kézi vitla alátámasztó alzata. Vitla görönd: (tengely, Rundbaum) a kézi vitlánál annak kötéldobja, mely egyszerű forgatóval felszerelt vas, vagy fahenger. Visszafelé fejteni: a fejtést a fejtési határon, vagy a bányahatáron kezdeni, s vele a bánya nyílása felé haladni. Vitla: terhek szintes, lejtős, vagy függőleges irányú szállításra használt egy vagy kétkötelű dobos szállító, vontató, illetve emelőgép. A modern bányászat gépi erővel hajtott, acélból készített, több célra (szállító, omlasztó), különböző vonóerővel készült vitlákat alkalmaz. Vídiafúró: (fúróvilla) a kézi szénfúrógépek fúrószárának végébe helyezett keményfémlapkás fúróvilla, mely a meddő és szénfal fúrását megkönnyíti.

Viz: (Wasser) 1. A hatszöges rendszerben jegődő, színtelen hidrogénoxid. 2. H2O, vegytiszta állapotban normá körülmények között színtelen, szagtalan, íztelen átlátszó folyadék; a Föld Naptól való távolságából fakad,hogy bolygónkon cseppfolyós(v), légnemű (gáz), és szilárd (jég) halmazállapotban előfordul; a földtörténet során mint univerzális oldószer meghatározó szerepet játszott az élővilág kialakulásában, és fejlődésében. Vizes bányatérség: az a bányatérség, amelyben a víz esőszerűen hull, folyik vagy a villamos berendezésekre víz fröcscsenhet. Vizes védekezés:

a szénporrobbanás megállítására szolgál, a szénporrobbanás elleni védekezés egyik formája. Vizes védekezéskor a munkahely locsolásával, permetezésével védekezünk. Szénnel megrakott csilléket automatikus berendezéssel permetezik. A fejtési töltőgaratoknál, bunkereknél, gumi- és kaparószalag berendezéseknél, ezek végállomásainál állandó permetező berendezést alkalmaznak. Gépi rakodásnál rakodás előtt és közben is a készletet vízzel locsolják. A robbanás tovaterjedése ellen vízzáró öveket alkalmaznak. A főtébe vizes vályúkat helyeznek el labilis, könnyen billenthető helyzetbe. A robbanás ereje a vályúkat felborítja, így vízfüggönyt képez, illetve a vágatot az öv hosszúságában locsolja, a lángot is lehűti, a vizes szénpor nem kerül a levegőbe, és a szénporrobbanás nem terjed tovább. A vízzárnál 200 l/m2 a szükséges vízmennyiség. A vályúk újabban könnyű műanyagból (nikecell) készülnek, és a robbanás hatására könnyen törnek, a vizet így kiengedik magukból.

Vízárok: (Wasserseige, Rösche, Wasserrösche) a folyosók, vágatok, tárókban a talpon vájt, vagy ácsolt kis csatorna a bányavizek tova vezetésére. Vízágyú: magasnyomású víz segítségével aránylag laza szilárdságú kőzet vagy termelvény megbontása vízsugár segítségével. Vízbetörés: a bányamunka szokásos menetét megnehezítő vagy lehetetlenné tévő vízmennyiség váratlan beáramlása a bányatérségbe. Vízcsatorna: 1. A bányavíz elvezetésére szolgáló árok, vályú. 2. Vastag zsák, Felsőbánya. Vízcsorga: (csorga) a bányatérség talpán a bányavíz elvezetésére létesített árok. Vízelzárás: a földalatti bányatérségekbe betörő, vagy beszivárgó víz további áramlásának megakadályozása elszigetelési (cementálás) vagy elgátolási módszerekkel.

Vízcsöves kazán: (Wasserrohrkessel) tulajdon képen a forraló kazán módosulata, melynek forraló csöveit szaporítottuk, s ezek a lángtért járják keresztül. 205

Vízeredésü, Üledékes kőzet: (Flötzgebirge, Sedimentgestein) az olyan, mely ülepedés, vagy kikristályosodás útján a viznek köszöni létrejöttét. Vízelárasztásos védekezés: akkor jöhet szóba a bányatüzeknél, ha a tűz a bánya mélyebben fekvő részén keletkezik. Ebben az esetben a bányarészt elárasztják vízzel, az a tüzet eloltja. A víz aránylag nagy kárt okoz, de ki lehet szivattyúzni, és utána a bányatérséget helyreállítani. Vízelzárás: a földalatti bányatérségekbe betörő, vagy beszivárgó víz további áramlásának megakadályozása elszigetelési (cementálás) vagy elgátolási módszerekkel Vízemelés: a víz kiemelése a bányából. Kezdetben a bányászok egymás fölött létrán állva edényekben adták mindig feljebb a vödröket, míg az a külszínre nem ért. Ma már ezt a munkát gépek végzik.

Vízgazdászat: (Wasserwirtschaft) az előkészítő művek', mosás, zúzás, szerelés, az erőgépek és kazánok vízszükséglete különösen vizben szegény vidéken szükségessé teszik a gondoskodás minden nemét, hogy a kellő vizmennyiség rendelkezésre álljon; e czélra szolgálnak a tavak, vizgyűjtő és vezető árkok, vizvezeték, viztisztítás, a viz lehető sokszori felhasználása; ugy hogy a szükséges vizmennyiség állandó biztosításából áll a vizgazdászat Vízgát: (Wasserdamm) a vízbetörés ellen fából, vagy kőből épült erős gát, mely gyakran igen nagy nyomásnak áll ellent és ha a vizet felakarjuk használni, akkor az megfelelő kibocsátó nyilassal is el van látva. 2. A bányatérséget teljes szelvényében elzáró, a várható víznyomásra méretezett gát, az esetleges vízbetörés vagy fakasztott bányavizek által közvetlenül nem érintett bányatérségek elárasztásának elkerülésére. Vízgáz és vízgőz: a szénmonoxid és a hidrogén keveréke. Bányatüzek oltásánál keletkezik, ha az izzó szén vízzel érintkezik.

Vízgyűjtő: (Sammelraum, Wassersammler) bánya mélyebb helyén, gyakran az akna talpán készült nagyobb üreg, a hova a bányavizek a kiszivattyúzáshoz összefolyhatnak. Vízikerék: (Kunstrad, Wasserrad) oly erőgép, mely vizszintes tengelye körül forog, és főleg a viz súlya által végez munkát. Vízindító ellenállás: az elektromotorok fokozatmentes indításának egyik kelléke. Számtalan alakú, nagyságú és teljesítményű létezik.

Vízjog: (Wasserrecht) a vizek köz és magánérdekű használatára, rendezésére és ezek közigazgatására vonatkozó jogszabályok összege. Vízlecsapolás: a vízlecsapolási tervben meghatározott módon a vízkészlet eltávolítása bányaüregből vagy a kőzetből. Vízmentesítés: a bányában fakasztott, vagy oda beáramló vizek összegyűjtése és a bányából való eltávolítása.

Vízmentesítő akna: (Pumpenschacht, Stangenschacht, Wasserhaltungsschacht, Wasserschacht) a bányamű vizeinek kiemelésére, vizemelőgéppel felszerelt akna. Vízmerés: (Wasseraufzug) a bánya vizmentesítésének legkezdetlegesebb, s legköltségesebb módja, mikor a viz arra szolgáló edényekkel egyszerűen ki lesz meregetve. 2. A modern bányászat megfelelő méretű vízmérő csatornákat, vízmérő műszereket, átfolyásmérűket használ. 206

Vízmérő lapát: l. köpec. Vízmennyiség mérő: külömböző berendezésekkel a vágatban vagy csőhálózatban adott ponton átfolyó vízmennyiség megmérésére szolgáló berendezés vagy műszer.

Vizmérték: l. Libella. Víznyugtani mérleg: (Hydrostatische Wagge) a testek sűrűségének meghatározására szolgáló mérőeszköz. Vízoszlopos gép: (Wassersäulenkunst, Wassersäulenmaschine) a gőzgép szerkezetéhez hasonló erőgép, melyben a viz nyomása által végez munkát. Vízsugár: (Wasserstrahl, Wasserfaden) a körszérekre fecskendezett viz. Víztároló: a karsztvíztároló, a rétegvíztároló, a külszíni állandó víztároló, továbbá a vízzel elárasztott régi bányaművelet fellazulási övezetével együtt.

Víztiszta: (Farblos) minden színtelen átlátszó ásvány. Víz űr: (Wasserraum) a gőzkazán azon része, melyben a forralandó víz foglal helyet. Vízveszély: (Wasserbehinderung, Wassernoth, Wassernöthigkeit) a bányába betörő vizek által okozott üzemi akadály. Vízveszélyes: 1. A karsztvíz eredeti nyugalmi szintje alatt művelt bánya. 2. A rétegvíztároló által veszélyeztetett bánya, amelyben 1 m3/min. vízhozamnál nagyobb vízbetöréssel kell számolni. 3. a folyóés állóvizek, időszakos vízfolyások és ezek ártere alatt művelt bánya, amelyben 1 m3/min. vízhozamnál nagyobb vízbetöréssel kell számolni.

Volt: (Volt) 1. az elektromotoros erő gyakorlati egysége, mely az elekromotoros erő egység száz milliószorosa. 2. A volt olyan vezető két pontja közötti elektromos feszültség, amelyben 1 amper állandó erősségű áram folyik, ha az áram teljesítménye a két pont között 1 watt. Jele: V, A. Volta olasz fizikus nevéből.

Volt-, Feszültség mérő: (Voltmeter, Spamutugsmesser) az elektromotoros feszültség megmérésére szerkesztett műszer. Vonalas létesítmény: amelynek hosszirányú kiterjedéséhez képest a szélessége kicsi. Vonatkisérő (kondoktor Mizserfa): vonatszerelvényt kísérő személy, egyben lehet fékező is.

Vonó kötél: (LeitseIl, Zugseil, iustráng) 1. A sodrony kötélpályának rendesen vékonyabbik kötele, mely a pályán levő terhet mozgásban tartja. 2. A szállítógépek, vitlák kötele, melyen keresztül valósul meg vontatóerő átadása. Vonóhorog: karabint, karabiner. Vontató villa: végtelenkötelű szintes szállításnál a csille végén elhelyezett villa alakú eszköz, melynek felfelé álló két ága közé akad a vontató kötél. VSZ: Várpalotai Szénbányák. VSZT: Várpalotai Szénbányászati Tröszt. Völgyel kisdarol: (Mizserfa) az ácsolat oldaltámjának tetejét úgy faragja ki, hogy a főtefa abba belefeküdjék. 207

Vörösvasércz Hämatit: (Eisenglanz) a hatszöges rendszerben jegődő, egyenetlen törésű, fémfényű, vasfekete vasoxid. Vulkán: (Vulkán) kup alakú hegy, mely a belsejében levő nyiláson feltódult izzó folyó kőzettömegből képződött. Vulkáni takarót: (Vulkanische Decke) alkot a hig, folyó láva, ha az a földszinén nagyobb területen szétfolyt. Vulkánikus hegyek: (Vulkanische Gebirge) azok, melyeknek tömege a föld mélyéből tolult fel s a felületen a vulkán csatornája körűl merevedett meg. Vulkánikus-, Kiömlési kőzet: (Vulkanisches Gestein) az oly tűzeredésű kőzet, melynek anyaga nem a föld mélyén, hanem annak felületén merevült meg.

W. Watt: (Watt) 1. Az elektromos gépek munkabírásának gyakorlati egysége, vagyis a munkaegység másodpercenként. 2. A teljesítmény mértékegysége a watt; jele: W. A watt az a teljesímény, amelyet 1 joule munka 1 másodperc alatt létrehoz.

Wolframit: (Wolframit) az egyhajlású rendszerben jegődő, fémfényű, szürke feketés színű vasmanganwolram.

Z. Zachni: Ideiglenes láb az előbiztosításkor.

Zagy: (Trübe, Pochtrühe, Pochschlamm) 1. A zuzó köpűből folyó felzuzott iszapos ércz, mely a szérekre kerül. 2. Bányában iszap, sár. Finom szilárd szemcsék és víz keveréke (lásd: iszapolás) Zagyszivattyú: a zagyot gépi vagy kézi működtetéssel továbbító berendezés.

Zagyemelő kerék: (Heberad der Trübe) lassan forgó kerék, mely kerületén edényekkel van felszerelve, és utóbbiak a zagyba merülve azt a kellő magasságban kiöntik, s a zagy a szérekre jut. Zagyeresztő: (Austrag, Austragkanal) rendesen fából készült csatorna, mely a zuzó köpűből kiömlő zagyot elvezeti. Zagyeresztő-, Zagyosztó tábla: (Happenbrett, Austragtafel) a szér fején levő lejtős deszka, melyen a reá folyó zagy szétomlik s ugy jut a szérre. 208

Zagykeverő: (Rührjunge) rendszerint fiatal, vagy más czélra nem igen alkalmazható munkás, a ki a szérre folyó zagy keverésével foglalkozik. Zagyló: (Gumpel, Happ, Mehlgumpe) alkalmas készülék, melynek segélyével elérik, hogy a szérekre adandó készletet vizzel jól összekeveri és igy egyenlő sűrűségű, sőt egyenlő mennyiségű zagy foly hat a szérekre. Zagyosztályozó: (Sortirapparat) külömböző készülékek a külömböző szemnagyságú, de egyenlő fajsúlyú zuzott érczkészlet elkülönítésére, a milyenek az egyszerű osztályozó vályúk, a szarvas csatornák, osztályozó tölcsérek stb. Zagyosztó tábla: l. Zagyeresztő tábla. Zagyvezeték: (Trübeleitung) fa, vagy fémből készült, nyilt, vagy zárt csatorna, mely a zagy elvezetésére szolgál. Zagyvíz: (Herdfluth) piszkos iszapos viz, mely a szérekről lefoly s a mely még több kevesebb érczet is tartalmaz. Zajberol: egyik helyről a másikra lapátol Mizserfa.

Zajfúvó: (Wassertrommel) csekélyebb hatású szellőztető, melynek elrendezése olyan, hogy egy csövön át a bányában álló kazánba vagy a külről, vagy magasabb szintről hideg viz folyik, mely a levegőt magával sodorja. Zavaródásos: (Störung) az ásványtelepek helyzete és alakja tekintetében beállott mindennemű változás, mint ránczolódás, gyűrődés, vetődés, eltérítés, összeszorulás, felforgatás, részleges szétrombolás. Zárt-, szabadkutatás: (Freischurf) egy bizonyos területre szóló kizárólagos kutatási jog. Zártkutatási bizonylat: (Freischurfbewilligung) a bejelentett zártkutatmányról a bányahatóság által kiállított bélyegmentes bizonyítvány. Zártkutató: (Freischürfer) az, a kinek bányahatóságilag megerősített zártkutatmánya van. Zártkutatmányi könyv: (Freischurfbuch) a bányahatóság által vezetett nyilvánkönyv, melybe, minden egyes megerősített zártkutatmány fel van jegyezve. Záró vonal: (Schlusslinie) a poligon kezdő és végső pontja közti utolsó poligon oldal. Zártvízű, Torlasztott vízű köpű: (Stausatz) az olyan zuzóköpű, melynél a nyilvasak folyton vizzel telt köpűben végzik munkájukat. Zárt alak: (Geschlossene Gestalt) az oly ásványkristály, mely saját lapjai által a tért teljesen határolja. Zárvány: (Einschluss) a kőzetben előforduló egyes ásvány darabok, melyek annak lényeges alkotó részét nem képezik. Zenkli, függesztőzsinor: a mérnökség által megadott helyen a főtébe beépített, onnan lelógatott 3 db zsinórcsoport, a vágat irányítása céljából. Zenkliz: irányt beint Mizserfa. Zeneegylet: l. Bányász zeneegylet. Zenepénztár: a bányászok önkéntes adományából létesült, hozzájárulás 50 fillér/hó (1912). 209

Zóborló: takarító fiú. Felsőbánya. Zóborolni: takarítani. Felsőbánya. Zöldkő trakhit: (Grünsteintrachyt) a dacithoz igen hasonló kvarczmentes amfibol andesit. Zöldólomérc: l. Pyromorfit. Zuhintó: guritó. Selmecz. Zuzat: (Pochgefälle) az érez előkészítés terményei összesen. Zuzni: (Pocher, Stampfen) az érczet finom porráaprítással előkészíteni, hogy a tiszta érczszemek a meddőtől elválaszthatók legyenek. Zuzó: az érczek felaprózására általánosan használt berendezés, melynek főalkotórésze a súlyos nyil, mint a zuzás közvetlen eszköze, mely függőleges mozgása közben töri apróra az alája hulló érczdarabokat. Zuzó állvány: (PochstuhI) a zuzónyilak szabad mozgására vastag fa, vagy vasgerendákból összeállított szerkezet, melyen a zuzó egész felszerelése helyet foglal. Zuzó ércz, Kölűérc : (Gänge, Pochgänge, Tocherz, Quetscherz, Gyeng, Felsőbánya, Kapnikbánya.) a csekélyebb fémtartalmú ércz, melyben legfölebb egy mm szemnagyságú érczes szemek vannak. Zuzó felügyelő: sáfár Felsőbánya, Kapnikbánya. Zuzó garat: l. Garat. Zuzó henger: (Quetschwalze, Walzenquetsche) a középérczek felzúzására páronként alkalmazott henger, mely kevés port ád és a zuzás foka is tetszés szerint szabályozható. Zuzó kerék: (Pochrad) széles talpú súlyos kerék, melyekből kettő egy edényben függőleges tengely körül gördül s az aláhullatott érczet összezuzza. Zuzó köpű, Köpű: (Pochkasten, Pochlade, Pochzatz, Pochtrog) négyszögű faedény, mely vizzel van tele, s benne végzi a zuzónyíl a munkáját. Zúzómalom, Zúzó: (Pochwerk, Pochmühle) az érczek felaprózására általánosan használt berendezés, melynek főalkotórésze a súlyos nyil, mint a zuzás közvetlen eszköze, mely függőleges mozgása közben töri apróra az alája hulló érczdarabokat. Zuzó nyíl: (Pochstämpel, Pochschüsser) a zuzómű fő alkotó része, melynek fa, vagy vasnyele, ami a függőleges vezetésre szolgál, – alul súlyos ütőrésszel, a vassarúval van felszerelve. Zizó suhancz: (Pochjunge) a válogatás, mosás, aprítás, zuzásnál dolgozó fiatal munkások.

210

ZS. Zsomp: bányában fakadó vizek átmeneti tárolására szolgáló bányatérség. Vágatokban kisebb térfogatú gödrök, mezőkben rövidebb vágatok, a fővízmentesítő telepen pedig hosszabb vágatok képezik a zsompot. Függőaknáknál a legalsó szint alá mélyített részt nevezik zsompnak. A zsompokból az összegyűlt vizet szivattyúkkal juttatják a központi zsompba és onnan a külszínre.

Zsampolás: mélyítés. Máramarossziget. Zsákút, l. Derekút. Zsilipgát: (Dammthür, Schleussendamm) erős fa, vagy vasajtó, mely oly helyen alkalmaztatik, hol nagyobb vízbetöréstől kell tartani s a gátnak mindég azon oldalán van elhelyezve, mely felől a vízbetörés várható. Zsinór: (Schnur) a legkisebb, legvékonyabb telérszakadék. Zsinór bak: (Ziehschemel, Verziehbock, Böcke) könnyű bakállvány, mely a mérés alkalmával a kifeszített zsinór alá helyezendő. Zsinórfeszítő: (Schnurspanner) a mérő zsinór jobb kifeszítésére való segédeszköz. Zsinór szakmány: l. Hoszszakmány. Zsirkő: l. Steatit. Zsíros kőszén: (Fette Steinkohle) az, mely kokszolásra alkalmas. Zsoj: a táró talpa. Toroczkó. Zsomp: l. Aknafenék. Zsugorodó szén: (Sinterkohle) a kőszén azon faja, mely a tűzben megpuhul, összeforrad, ezért kokszégetésre alkalmas.

211

UTÓIRAT. A bányászat a legősíbb mesterségek közé tartozik. A Kr.e. kb. 1000 évvel íródott Jób könyve 28. részében ezt találjuk: Az ezüstnek bányája van, az aranynak pedig helye, ahol mossák. A vasat a földből hozzák elő, a rezet pedig kőzetből olvasztják. Olyan szakma, mint a bányászé, talán nincs is több. A bányásznak minden műszakban máshol van a munka helye, a munka tárgya, és a munka eszköze. Mesterséges fényben, mesterséges úton odaszállított levegőben viszonylag bezártan dolgozik. A magyar bányászat államalapításunktól kezdve kizárólag a királynak fenntartott felségjog volt, nagyon természetes, hogy az azzal foglalkozó bányászok is kizárólag királyi emberek, udvarnokok voltak, kik országos jelentőségű munkáik révén csakhamar szabadalmakat nyertek. E kiváltságok, valamint a munka sajátossága következtében a bányász már a legrégibb időben minden más foglalkozástól elütő életet élt s egész különálló közösséget alkotott, mely öltözködésében, gondolkozásában, beszédjében és szokásaiban teljesen elkülönült minden más foglalkozástól. Munkájának országos fontossága, mindenek előtt azonban az egyenruha és a kard viselésének joga a bányászt minden más mesterség fölé emelték már régen, ki öntudatosan viselte jelvényeit, melyek csakhamar megjelentek a bányászpecsétekben és címerekben is. A meglehetősen veszélyes munka hatékonysága elsősorban a bányamunkás ügyességén, szakképzettségén és lelkiismeretességén múlott. Az uralkodó az ilyen munkavégzésre különféle kiváltságok adományozásával ösztönözte a bányászokat. Bizonyos fokig megvédve őket a hatalmaskodó főurak önkényétől. Szaktudásukat jellemzi, hogy hazánkból hívtak bányászokat Európa több országába. Erről szól VI. Henrik angol király 1452. évi kiváltságlevele, XI. Lajos francia király 1471. évi kérelme és Vaszilijevics III. Iván orosz fejedelem 1488-ban kelt levele Mátyás királyhoz. Becslés szerint a XIII. sz. második felében aranytermelésünk az európai termelés öthatodát (a világtermelés kéthatodát), ezüsttermelésünk pedig az Európai termelés egynegyedét adta. Valaha a magyar bányászat a világ élvonalába tartozott. A mohácsi vészt megelőző két évszázadra átlagosan 1500 – 1600 kg/év arany, és 8 – 10000 kg/év ezüst-termelés volt. A nemesfémek legnagyobb fölhasználója természetesen a pénzverés volt. Ami a minőséget illeti: Petrus Albinus 1590 - ből való krónikája szerint a jó aranyat "magyar aranynak" nevezik. A világon elsőként a Selmecbányához tartozó Szélakna Felső-Biber tárójában végzett bányabeli robbantást 1627. február 8 -án Montecuccoli Jeromos bányarészes kezdeményezésére a Tirolból odatelepült Weindl Gáspár. Az eseményről jegyzőkönyvet vettek fel, amiben azt olvassuk, hogy a robbantás "jól sikerült, semmi kár nem történt és a keletkezett füst egy negyed óra alatt eloszlott". Igény vezetett 1735 - ben a világ legrégibb, utódaiban máig fennálló bányászati tanintézete, egyszersmind a magyar műszaki felsőoktatás gyökerét alkotó bányatisztképző iskola felállításához (III. Károly). Csakhamar Mária Terézia rendelkezésére megkezdődött az iskola akadémiává fejlesztése. Elsőként (1762) ásványtant, kémiát, elméleti kohászatot, majd másoddikként (1765) matematikát, fizikát, mechanikát-gépészetet és harmadikként – az akadémiai rang elnyerésével járóan – 1770 -ben gyakorlati bányászatot-kohásztot oktató tanszéket létesítettek. Ez utóbbi tanára Christoph Traugott Delius, akinek tankönyvvét Párizsban is kiadták francia nyelven, aholis 1794 - ben – sok tekintetben selmeci mintára – létesítik műszaki felsőoktatásukat és onnan ez a gyakorlat az École Politechnique példáján terjed tovább. Az első tanárok szakirodalmi munkásságukkal és – nemegyszer külföldi – műszaki tevékenységükkel is megalapozták az akadémia nemzetközi hírnevét. Az erdélyi születésű Born Ignác (1742-1791) lovag, bécsi udvari kamarai tanácsos, hírneves bányász és természettudós sokféle műszaki és tudományos tevékenysége egyikeként Európában 212

elsőként valósította meg a nemesfémek érceinek higanyos feldolgozását. Ezt a foncsorozó módszert alkalmazó, a Selmecbánya melletti Szklenón létesített kohóját hosszabb-rövidebb ideig a világ különféle országainak legjelesebb szakemberei tanulmányozták a helyszínen. Együttlétük során 1786 szeptemberében megtartották az első nemzetközi bányász-kohász kongresszust és létrehozták a világ első nemzetközi műszaki-tudományos egyesületét "Societät der Bergbaukunde" névvel. Céljául tüzték ki: "összegyüjteni s tagjaival – a bányászat fejlesztése érdekében – közölni mindazt, amit kiki szülőhazájában országa hasznára és az emberiség javára hasznosítani tud". A Selmec melletti szélaknai, e célra létesített hevenyészett kis műhelyben 1837 -ben a világon elsőként géppel gyártottak aknakötelet. A kor legnagyobb magyar bányászati szaktekintélye, Péch Antal, a munkafázisok nehézségi sorrendjében a kőzetfúrás korszerűsítését tartja a legfontosabbnak. Hosszú kísérleteket végeznek a gépifúrás kifejlesztésével kapcsolatban. Az első sűrített levegővel működtetett kőzetfúrógép szabadalmaztatása után még közel 20 évet kell várni, míg Selmecbányán 1874 -ben, a II. József altáró hajtásánál üzemszerű alkalmazást nyerhetett. Péch Antal maga is foglalkozott a kőzetfúrás fejlesztésével és az ő javaslatára készült el a többkaros fúrógép első példánya, aminek modern változatai ma már világviszonylatban is nélkülözhetetlenek a nagyszelvényű földalatti térségek kihajtásánál. A vágathajtásban a jövesztést és a lejövesztett készlet szállítóeszközbe rakását végző Ftípusú gépek kifejlesztése az 1950-es évek elején kezdődött. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat az F-2 típustól az F-8 típusig terjedő sorozatban közel négy évtized alatt mintegy 300 darabot gyártott és ebből mintegy 90 darabot exportált Kínába, Csehszlovákiába, Jugoszláviába, Romániába, Spanyolországba, Tunéziába és Lengyelországba. Az F-6HK típusú gép licencét az osztrák VOESTAlpine bányagépgyártó cég megvásárolta. Továbbfejlesztett változatait (AM 75, AM 100) a világ számos országában használják bányavágatok, alagutak hajtására. Az egyik magyar pajzstípus világra szóló sikert ért el 1971 - 1975 között a Ruhr-vidéken, ami megnyitotta a magyar pajzsok számára Angliától Kínán keresztül Új-Zéland-ig a piacot. A fent felvázolt egy – két példával szeretném bemutatni – a teljesség igénye nélkül, hisz az lehetetlen – a magyar bányászat Európával és a világgal való kapcsolatát.

A magyar bányászat évezredes története”, mely a következő felosztás szerint vélekedik: „Magyar bányász díszegyenruha: Magyarországon Erdély kivételével a legelterjedtebb volt a zöld csákós, fehérzubbonyos piros nadrágos egyenruha, amely a 14. századtól a 20. század elejéig a történelmi ércbányászati vidékeken használatos volt. Festményeken, címereken, domborműveken, ennek számos bizonyítéka van. Számunkra a legértékesebb az 1513-ban L. A. jelzéssel festett rozsnyói Szent Anna oltárkép, amely világviszonylatban, a bányászat technikatörténeti vonatkozásában is forrásértékű dokumentum.” Magyaros ruha: fehér színű grubenszerű felső zubbony zöld gallérral, zöld csákó, vitézkötéses piros csizmanadrág (aranyszínű paszpollal), és csizma. Szokás ezt az öltözéket ércbányász egyenruhának is nevezni. Tiroli fehér ruha (Schwarz-vidéki): fehér, vállgalléros zeke és fehér testhezálló nadrág (arany vagy piros paszpollal) melyhez csákót hordtak és kiscsizmát vagy zárt bőrsarut. Miksa-féle viselet (Ausztriában): tulajdonképpen a ma ismert bányaing őse melyet fekete nadrággal hordtak. 213

Freibergi fekete ruha (Harz-hegységi): a tulajdonképpeni fekete gruben és a hozzá hordott fekete csizmanadrág, hosszúszárú csizmával. Az egyenruhákhoz számtalan kiegészítõ tartozik, vagy tartozott például a csuklya, a farbõr, kard, fegyver, vagy a bányajáró bot. l. a szótárban. Bányász díszegyenruha. 1952. augusztus 14. Bánya- és Energiaügyi Miniszter rendelete szerint: az egyenruha alapszíne sötétkék. Az egyenruhához tartózik: formaöltöny (kabát, nadrág), köpeny, tányérsapka. Az egyenruhához a férfiak: fehér puhagalléros inget, egyszínű bordó, sima nyakkendővel, fekete cipővel. A hölgyek: szoknyát viselnek a nadrággal azonos anyagból, az egyenruhához fehér ingblúzt, bordó nyakkendőt, és fekete cipőt. A kabát, ill. a köpeny kihajtásán a szénbányászoknál fekete, égszínkék szegélyes, a bauxitbányászoknál rozsdabarna égszínkék szegélyes, az olajbányászoknál sötétbarna égszínkék szegélyes, az ércbányászoknál újkék égszínkék szegélyes, az ásványbányászoknál galambszürke égszínkék szegélyes, posztóalapú hajtókán kell viselni a beosztásnak és iskolai végzettségnek megfelelő rendfokozatot a bányászjelvénnyel. A teljes rendelet a 100.710. (VIII. 14) 1952 Bánya – és Energiaügyi Közlöny 306. oldalán tekinthető meg.

Függelék.

Bányászhimnusz Tassonyi Ernő: Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete. Váratlan vész rohanja meg, Mint bérc tetőt a fergeteg.

És hogyha majd a föld ölében Végóránkat éljük, Isten kezében életünk, Ő megsegít reméljük!

Nem kincs után sóvárgok én, Bányász kislányt óhajtok én. Bányász kislányt óhajt szívem, Ki szívében bányász legyen.

Te kisleány ne bánkódjál Bányászként halni szép halál! Egekbe szállani fel, fel! Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!

214

Egyházi bányászhimnusz Sötét tárna az életünk, Te vezess benne Istenünk. A Te védő, áldó kezed Minden veszélyen átvezet Szívünk legyen a mécsesünk, Vele csak Téged keresünk. S ha eljön majd a végóránk, A tárna mélyén várjál ránk! Vedd le rólunk a szenvedést, Adj békés, örök pihenést, Tehozzád szállunk mi fel, fel, Fel szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel! Vedd le rólunk a szenvedést, Adj békés, örök pihenést, Tehozzád szállunk mi fel, fel, Fel szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!

215

Szerencse fel, szerencse le Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete, Váratlan vész rohanja meg, mint bérctetőt a fergeteg. Nem kincs után sóvárgok én, bányász kislányt óhajtok én. Bányász kislányt óhajt szívem, ki szívében bányász legyen. Kökény szemű bányász kislány, szívemben csak bányászkodjál! Kincsekben osztozom velem, s e kincs a tiszta szerelem. Borulj reám, szép kedvesem, mert nem lehetsz mindig velem. Az akna hív, Isten veled, de itt hagyom szerelmemet. Az én igaz szívem helyén, hű szívedet viszem el én, Megőriz majd az engemet, bányász kislány, Isten veled! Ne félj, ne sírj, nincs ok, miért, gonosz halál ott nem kísért, Bár lenn van a bányász hona, mégis közel az ég oda. Nincsen madár, lomb se fakad, ott a nehéz sziklák alatt, Mégis a szív úgy feldobog, a csille száll, a mécs lobog. Örök homály, vad éjszaka, mégis közel az ég oda. Csillog a mécs, sugárt lövell, Szerencse fel! Szerencse fel! Van itt alant örök tavasz, a bányásznak hű szíve az. Nem hervadó a kikelet, benne a virága szeretet. Te szép virág, bányász kislány, érted virul, érted csupán. Míg rámosolyg, nem hervad el, Szerencse fel! Szerencse fel! Ha majd nyugszunk mélyen alant, nem lesz nekünk nehéz a hant, Anyánk a föld majd átölel, Szerencse fel! Szerencse fel! Ha majd egykor a föld ölébe' végóránkat éljük, Isten kezébe' életünk, s Ő megsegít, reméljük. Te kisleány, ne bánkódjál, bányásznak halni szép halál, Egekbe szállani fel, fel, Szerencse fel! Szerencse fel!

Révai Károly: S ha majd a bánya mély ölén Elér a végső óra, Az Isten nyújt kezet felénk, Ki lelkünket megóvja. Ne sírj babám Isten veled! Bányász halál csak szép lehet, Mert ég felé emel. Szerencse fel, Szerencse fel.

216

217

Felhasznált irodalom: Dr. Szeöke Imre, okl. bányamérnök. kir. bányabiztos: Bányászati szótár a bányászatban és bányajogban előfoudúló szakkifejezések magyarázó jegyzéke függelékül a bányászati tájszótárral. Jármai Ervin: A dudari szénbányászat története. Faller Gusztáv: "Jó szerencsét!" - bányászat Magyarországon. Török Zoltán: Bányamentés Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség: Általános Bányászati Biztonsági Szabályzat. Bánya- és Energiaügyi Közlöny 1952. augusztus 14. szám.

Lezárva:2013. július 4.

218