Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Nyelvi és Kommunikációs Intézet Magyar nyelvi és irodalmi Tanszék Dr. Molnár Csilla adjunktus részére
Bánfalvi evangélikus búcsú Wandorfer Kiritog
Simon Zsófia Csecsemő-, és kisgyermeknevelő-gondozó BA I. évfolyam
Sopronbánfalva a Nádor-magaslat, a Klastrom-hegy, és a Sánc-hegy koszorújában fekvő városrész. Győr-Moson-Sopron megyében és a Győri egyház-megyében található. Korábban, i.e. 400 körül kelta település, majd őket követték a rómaiak időszámításunk után. Ezek emlékét a Mária Magdolna templom közelében feltárt római villa őrzi. A falut először 1277-ben IV. László oklevelében említik Zuan vagy Zovány néven. Ekkor még várföld volt. Ez a terület a soproni várhoz tartozott, mint a város jobbágybirtoka. Lakói várjobbágyok voltak. 1523-ban felégette a falut egy előkelő soproni polgár. Ezután 1532-ben a török dúlta fel Bánfalvát. 1570-es években több szigetvári család menekült a török elől ide, és telepedett le. Majd később körübelül a XV. századtól hívják egyre többet Wandorfnak, aztán a XIX. századtól nevezik mai nevén, Bánfalvának. A német elnevezés azzal magyarázható, hogy a XI. századtól német lakosok érkeztek a faluba és a XIX. század végére a falu lakosságának 97%-át ők alkották. 1856-ban egy tűzvész következtében szinte minden ház leégett.
Az 1921-es népszavazáson Bánfalva lakosságának 81%-a az Ausztriához való tartozásra szavazott. A falu végül magyar maradt, mert Sopron és a környező falvak szavazatait összesítve a többség Magyarország mellett döntött. A lélekszám 1939-ben még 2547 fő volt, ami az 1946-os kitelepítésig 3000 főre nőtt. A szomorú esemény után azonban a falu lakossága 504 főre csökkent. Bánfalvát közigazgatásilag 1950-ben csatolták Sopronhoz.
A közösség lakossága evangélikusokból és római katolikusokból áll. Az 1900-as évek elején az evangélikus vallásúak voltak többen. A kitelepítés következtében változott a helyzet és alakult ki a jelenlegi katolikus többség.
A sopronbánfalvi evangélikus gyülekezet története teljesen összefonódik az ágfalvi illetve a soproni gyülekezet történetével. Ennek magyarázata, hogy a bánfalvi, az ágfalvi gyülekezettel közös egyházközséget alkotott. Ma is szoros kapcsolata van a gyülekezeteknek, mivel ugyanaz a lelkész gondozza mindkettőt. Korábban egy ágfalvi székhelyű lelkészt alkalmaztak Ágfalva, Bánfalva és Lépésfalva számára is. Az 1540-es évektől a Mária Magdolna templomot használták az evangélikus bánfalviak, amit még ma is csak kis templomként neveznek. 1673. december 22-én a győri püspök erőszakkal elvette
az
evangélikusoktól
a
Mária
Magdolna
templomot. Elűzték az evangélikus lelkészt is, így templom és lelkész nélkül maradt a gyülekezet. Közel 110 évig vallásuk gyakorlására Sopronba jártak. Az 1800-as évek elején a község 2225 fő lakosából már 1578 fő evangélikus volt. Saját épületük is volt iskola céljára, mellette haranglábbal. 1887. szeptember 11-én felszentelték az iskolának is otthont adó, toronnyal ellátott templomot.
A bánfalviak elmondása szerint ettől az időtől tartották a szeptember 8-a, Mária születésnapját követő vasárnapon búcsújukat. Más források a Mária Magdolna templom ünnepének időpontjával magyarázzák a búcsú napját. Az 1930-as években a gyülekezeti élet fellendülése látható. Az 1939-től szolgálatot teljesítő Prőhle Károly lelkész önálló gyülekezetként vezeti a közösséget. Felmerül parókia és templom építésének terve, melyből csak a paplak készül el. A második világháború és a kitelepítés miatt a templom soha nem épült meg. 1967-ben a gyülekezet elcseréli az eddig használt iskolát és templomot az egykori katolikus iskola épületére. A tornyot lebontják és az új helyen építik fel. Ezt az épületet, melyet Ottlyk Ernő püspök 1968. szeptember 15-én szentel fel, a mai napig használják.
Az evangélikus búcsú nagy különlegességnek számít az országban és Sopron környékén is. Szép dolog, hogy a bánfalviak egy olyan hagyományt tudnak fenntartani, amely a hétköznapok küzdelmei közepette az ünnepnek különbözést és tartást tudnak adni. 1887. szeptember 11-én, az iskola és templom felszentelését a falu megünnepelte. Ez olyan remekül sikerült, hogy azóta mindig a szeptember 8-a utáni hétvégén tartják a bánfalvi evangélikus búcsút. Ez az esemény a falubelieknek olyan jelentőséggel bírt, mint a Rajna vidékieknek a karnevál, vagy a bajoroknak a sörfesztivál. Olyan jelentőségű volt a búcsú, hogy a szervezés egy hónapon keresztül tartott. Vasárnap délelőtt zeneszóval vonultak a templomba. Az istentisztelet után a Hajnal téren, az úgynevezett Schöll kocsma előtt – ma Hajnalka Presszó – zenés, táncos mulatság folyt ebédig. Délután 2 órától a Gritsch zenekar a Schöll kocsmába, a Degendorfer pedig a községi kocsmába – ma Bánfalvi könyvtár - vonult zenekari és táncos kísérettel. A legények sátrakat állítottak mindkét kocsma előtt, amihez a fákat és ágakat a környező erdőből gyűjtötték. A sátor előtt ágakból kör alakba kerítést készítettek, amelyen belül tánc teret alakítottak ki. Itt az
első három tánc ingyenes volt, a többiért belépő díjat kellett fizetni, amit a szervezők ellenőriztek. Akik fizettek, azok kitűzőt kaptak. A búcsú kezdetén a táncmester és párja táncolhatta az első táncot, majd a két fő pincér társaságában ropták tovább. Ezután a búcsúszervező legények kiválasztott párjukkal táncolhattak. A szórakozni vágyó lakosoknak ezek után nyílt lehetősége elkezdeni a táncot. A sátrak előtt fát állítottak, melyre italokat és édességeket akasztottak. A falubeli legények (Dorfburschen) a Hajnal téren mulatoztak, a templomutcai legények (Kirchgasseburschen) a községi kocsmában játszó Degendorfer zenekar zenéjére szórakoztak. A jó búcsúban nem hiányzott a verekedés, amit az idegen társaságok kocsmájába belépés váltott ki. A bál másnap reggelig tartott. A zenészek éjfélig fúvós, majd az egy óráig tartó vacsora után vonós zenét játszottak. A búcsút még háborús időkben is ünnepelték, búfelejtés gyanánt. Azonban 1946-ban, a kitelepítés évében senki nem ünnepelt. Viszont a kitelepítettek vagonjában előkerültek a hangszerek és még táncra is perdültek a Németországba tartó emberek. 1950-ben már megtartották a búcsút a németországi Seenfeldben. Ide sokfelől jöttek, egykori bánfalviak népviseletben. 1952-ben Schwäbisch Gmündben ünnepelték az első nagy búcsút, „Kiritog”-ot, legénytánccal, és zenekarral, amit egészen 2002-ig minden évben megtartottak. Véleményem szerint azóta azért nem ünnepelnek ott ezen a napon, mert a régi öregek elmúlásával a szokások megváltoztak.
A régi bánfalviak elmondása alapján, az itt maradt evangélikusok a szocializmus évei alatt nem tarthatták meg vasárnap a búcsút.
Csak
hétfői
napon
engedélyezték nekik, amikor délután a „Hosszúbánfalváról” – Bánfalvának a helyiek által így nevezett részéről induló menet végig vonult a falun egészen az Ady Endre utcán található Nika vendéglőig, ahol aztán kedd hajnalig tartott a bál. A bánfalvi evangélikusok a háború után egészen a ’80-as évekig, a búcsúszervező haláláig tartják a búcsút. Legközelebb csak 1999-ben rendeznek búcsút a Bánfalváért Baráti
Kör kezdeményezésével. Azóta is minden évben megrendezi ez a civil szervezet hagyományőrzésként a bánfalvi evangélikus búcsút. Szombaton este zenés mulatsággal indul a vasárnap estig tartó rendezvény. Másnap délelőtt tíz órakor evangélikus istentiszteletet tartanak a Hajnal téren felállított sátorban. „Sok mindent szimbolizál a búcsú vasárnapján zárva maradó templomajtó és az óriási sátor: a mindenki számára nyitott ajtót, a változásra és változtatásra való készséget, és a találkozást. Azt, hogy a keresztyénség nem zárkózhat be a templomokba, hanem nyitnunk kell kifelé.” /Heinrichs Eszter/ A bánfalvi óvodások műsorával folytatódik, majd fúvós térzenével zárul a délelőtti program. Dél körül megjelennek a téren a főzőversenyre nevezett csapatok, hogy hozzá fogjanak a különböző ízletes ételek elkészítéséhez. Negyed 4-kor „Hosszúbánfalváról” indul a búcsúi menet, amit fúvós zenekar, népviseletbe öltözött táncosok, a bánfalvi énekkar és a falu apraja-nagyja kísér. A brennbergi úton vonulók több olyan háznál megállnak, ahol
a
aprósüteménnyel
házigazda és
borral
kínálja az ünneplőket. A valamikori evangélikus iskola és templom emléktábláján koszorút helyeznek el, mielőtt Bánfalva főterére megérkeznek. A sátorban kulturális programokkal folytatódik a műsor, táncosokkal, énekkarokkal. A főzőverseny eredményének kihirdetése mellett kötélhúzó és rönk fűrészelő verseny várja a vállalkozó kedvűeket. Délután a főzőverseny csapatai mellett kézművesek kínálják portékájukat és az evangélikus ifjúság hűsítő alkoholmentes koktélokat készít. „Egy jó protestáns ember már erre a kifejezésre is felkapja a fejét: "evangélikus búcsú", hiszen kis hazánkban a templomszentelés évfordulóját leginkább a katolikusok ünneplik.” /Heinrichs Eszter/
Felhasznált irodalom:
Méri Edina: Sopronbánfalva – Műemlékek Hans Degendorfer, Matthias Ziegler: Wandorf A Bánfalváért Baráti Kör egyik alapító tagja, édesapám elmondásai alapján Heinrichs Eszter, evangélikus lelkész elmondásai alapján Gritsch Mátyás, bánfalvi lakos elmondásai alapján
