Bálint György, a korszerűtlen Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé, mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában és beleisznak majd poharunkba, kik eltemetetlen, távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak(Radnóti Miklós: A la recherche ...)
Bálint György parafrázisa: „Felháborodom, tehát vagyok”.
Egy gondolat, mely a
történelem ismeretének tükrében megkérdőjelezi a világ létét. A magyarság nagy részének tétlen némasága miatt. Hol volt, hol nem volt olyan ember, aki felháborodott volna azon, hogy egy Magyarországon élő kisebbséget (megközelítőleg 800 000-900 000 zsidó származású embert) megfosztottak jogaiktól, kiraboltak és jelentős részét munka - és haláltáborokba deportálták? És ma? Az iskolában tanítják: zsidó, elhurcolták, meghalt, de fontosabb az életműve. A hermeneutika dívik mostanság. Szövegközpontúság. A kínos kérdések így elmaradnak. Nincs, aki kérdezzen. Csöndben lehet maradni. Zárt ajtók nélkül - kell is. Ma a felháborodás aktuálisabb, mint bármikor. „Percről percre tökéletesebbek a nagyszerű technikai eszközök, melyek leggyorsabban és legbiztosabban repítik szét a világban a legbárgyúbb közhelyeket és legvaskosabb hazugságokat.” Bálint György több mint száz évvel ezelőtt pontosan látta, mivel kell szembesülnie a modern emberiségnek. Felismerte azt a veszélyt, amivel a mai társadalomnak nap mint nap szembe kell néznie A média manipulatív hatásával és a dezinformált tömegek befolyásolhatóságával.
Megérezte
ennek
a
jelenségnek
a
tragikumát.
Tudásalapú
társadalmunkban a legfrissebb adatok nélkül olyanok vagyunk, mint fegyvertelen katona a csatatéren. Szelektálni – hogyan? „Nem igaz, hogy az egyes dolgoknak nincs jelentőségük,
minden jellemző valamire, minden kifejez valamit. A legapróbb mozzanat is tünet, ha úgy tetszik, bűnjel. Ha megriadunk az információözöntől, ha minden hír egyformán hat ránk, ha a közömbösség és a vakság állapotába kerülünk.” Úgy tetszik! Miért kellett meghalnia oly sok kiváló embernek? Miért nézték tétlenül annyian, ahogyan barbár népek saját isteneik oltárán feláldozták az európai értelmiség oly nagy hányadát? És miért tagadják a tényt? Miért kellett Bálint Györgynek fiatalon – mindössze harminchét évesen meghalnia? A legfrissebb forrásokban miért siklanak el annak a haláltábornak az 1944 előtti megléte felett, ahol Bálint György 1941-ben munkaszolgálatot teljesített? Az információ árad, rendek jönnek és mennek, de a szűrő örök, az változik, ami fennmarad a rostán. „Az igazi művész áttöri a hazugság felületét, és napvilágra akarja hozni a nagy titkot, a valóságot. Nem egyes aprólékos részleteit, mint a naturalisták, hanem az egészet, a lényeget.”1A kiindulópont, amiből nézve Bálint György megközelíti a művészeteket azonos a marxista esztétika kiindulópontjával: centrumban az igazság, a valós visszatükrözése áll. Bálint György kritikai publicisztikai írásaiban is megfigyelhető a marxizmus eszméinek termékenyítő jelenléte, baloldali érzülete egyértelműen kitűnik írásaiból. A sors iróniája, hogy politikai ellenfelei kényszerszolgálatában éppen az egyazon ideológiát vallók ellen – azok tüzében – volt kénytelen dolgozni. Bálint György 1906. július 09.-én született Budapesten – zsidónak. Tanulmányait a Markó utcai gimnáziumban, majd egy egyéves képzés keretében a budapesti kereskedelmi akadémián végezte. Az érettségi évében, 1924-ben kezdte meg publicisztika pályafutását az Est-lapok munkatársaként. Költői kísérletezgetései során 1925-ben a Nyugat folyóirat közölte egy költeményét, majd 1929-ben önköltségén kiadta első önálló verseskötetét Strófák címmel. Ezek az alkotások Kassák Lajos példájára szabad versek. Munkál bennük az ifjúkori lázadás heve, a polgári élet kereteinek tagadása és a zaklatottság határozza meg a kötet hangulatát. Bálint György útkeresése nagyon rövid folyamat, hamar rátalált önmagára az újságírásban. Cikkei nem mind időtállóak, van, amelyik tíz- húsz év múltán elveszítette aktualitását, de nem veszett ki belőle a lényeg: Bálint György egyénisége. A finom, de fanyar humor és a kreatív megoldások teszik igazán különlegessé írásait. Az a mód, ahogyan küzd a sztoicizmus ellen, nem erővel, nem brutalitással, hanem a szárnyaló elme eleganciájával. „A harc ma nem választás, hanem kényszer, s szellemellenes világunkban nincs meg az a vigasza sem, hogy valamiért érdemes”2 – Bálint György kortársának kritikája ekképp festi le az atmoszférát, amiben a kor publicistájának végeznie kell mesterségét - Bálint György 1 2
Bálint György: Művészet (1936) Nagypál István: Búcsú az értelemtől (Nyugat, 1940. 4. sz.)
kedves szavával élve. Harc a fasizmus és a szegénység felszámolásáért, elkeseredett, reménytelen küzdelem. És a bukás biztos tudata dicső fénnyel vonja be Bálint György munkásságát minden pátosz és giccs nélkül. Életében és halálában is az egyszerűségre törekedett. Vasszigorral írt – egyszerűen, nagyszerűt. Fegyelmezett harcos, szigorú író, de mindenekfelett ember, érző lény. Bálint életeszménye a humanizmus. A humanista értékeket tartja szem előtt, méltatja Babits és Thomas Mann munkásságát. Küzd a nacionalista és pozitivista szellem ellen – a kultúráért, az emberért. „A fasizmus primitív rendet jelent…, a munkatáborok és a korbács rendjét …Van olyan rend is, mely a szabadság megőrzését szolgálja. Van olyan rend, vagy legalábbis lesz, amely az emberek tömegét meg tudja védeni a mai termelési rendszer mindent elszürkítő nyomásától és mértéktelen anyagi és lelki megaláztatásaitól.”3Bálint György gyakran fűszerezi írásait politikai tartalommal, a kommunista ideológia megjelenése a publicisztikájában - játék a tűzzel. Tamás Gáspár Zoltán azonban rávilágít egy fontos különbségre Bálint és eszmetársai között.” Bálint egy dologban különbözött a többi kommunista értelmiségitől: tudta, hogy a fasizmus győzni fog, és tudta, hogy ő ezt nem éli túl, magyarán: tudta, hogy meg fogják ölni.” 4
Mert zsidó. Mert felháborodik az embertelenségeken. Mert néz, és mert lát. „Aki arra született, hogy lásson, aki arra rendeltett, hogy nézzen, akit esküje kötött
őrhelyéhez, az nem panaszkodhat.”5És Bálint György nem is panaszkodott. Jelleméből fakadóan tisztelte a tiszta erőt. Az ideológiák tisztaságát. A kollektíva erejét. Vallotta, hogy: „az igazi individualizmus és az igazi kollektivizmus szervesen kiegészítik egymást, éppúgy, mint az igazi szabadság és az igazi fegyelem, az igazi szeretet és az igazi szigor”. Ez alapján bírálta József Attila és Szabó Lőrinc önmagukba fordulását, elszakadásukat a szocialista iránytól. Ha ő nem is, panaszt teszek én. A virágzó európai kultúra gyermekei, hogy engedhették barbárok kezére életüket? Hogy történhet(ett) meg az, hogy a tanult embert nyomorba taszítsa a sötét hatalom? Nemcsak József Attila és Szabó Lőrinc munkáit illette kritikával, de vitába szállt Füst Milán6és Kosztolányi Dezső pacifista felfogásával. Szembeállította a passzív humanizmust a harcos jövővel, amiben hitt. Anarchikus szenvedéllyel fogalmazta meg irodalmi értéket képviselő cikkeit. Problémafelvető bátorsága, kulturáltsága, gondolati igényessége, a
Bálint György: A pán halála (1936) Tamás Gáspár Zoltán: Az ember, aki tudta 5 Bálint György: A toronyőr visszapillant 6 Bálint György: Mit tegyen az író a háborúban? 3
4
megformálás tömörsége továbbá a nyelvi pontosság és tisztaság a mai napig példa értékű a szakmában. Idővel csak irodalmi ítélkezésre korlátozódott a számára elérhető tér. Politikai munkássága helyett előtérbe kerültek irodalmi meglátásai: elsők között ismerte el József Attila és Radnóti Miklós költeményeit, munkásságukat a kezdetektől fogva támogatta meglátásaival. Bálint György publikálási felülete összezsugorodott az Est-lapok betiltásával. Annak ellenére, hogy angolul ( Daily Express, Heart-lapok) 1928-tól német nyelven ( a Arbeitetzetung, az Eulenspiegel, a Frakfurter Volksstimme, a Kunst und Volk, a Neue Bucherei és a Pester Lloyd) is közölték cikkeit, fő munkatársa volt a kommunista Gondolat és az ellenzéki Pesti Napló folyóiratoknak (1929-1939) - majdnem munka nélkül maradt. Írásai elvétve még megjelenhettek az Újság, a Népszava és a Magyar Csillag című lapokban. 1941ben kézhez kapja első munkaszolgálatos behívóját, ami Tokajba rendeli. A következő állomás Újverbász, itt leszerel. 1942 októberében újra behívják, Gödöllőről ugyanez év november 27én szállítják Ukrajnába. Sztarij Nyikolszkoje a végállomás Bálint György számára, innen már nincs tovább. Utazás a pokolba. Budapesttől Sztarij Nyikolszkoje-ig Bálint György gazdag életutat járt be. Többször járt Olaszországban (1927; 1933; 1934), 1930-ban Cortina d’Ampezzoba és Párizsba látogatott, majd 1931-ben újra a francia fővárosba ment. Életművére az 1936-os Spanyolországi utazása volt nagy hatással, nemcsak útinaplója olvasható, de bőségesen válogathatunk e tematikában íródott cikkei között is. A spanyol polgárháború ügye itthon sem foglalkoztatta kevésbé: írásokat közölt annak alakulásáról.7 “Harmincas vagyok és korszerűtlen. Nem mintha nem érteném ezt a kort - ó, nagyon is értem. Éppen ezért állok vele szemben, ezért tudom egyre kevésbé elfogadni. Azt hiszem, sokat vétkeztem ellene - hála istennek. Vannak törvényszékek, melyek előtt dicsőség vádlottnak lenni.”8 Az
elkeseredettség nem az utolsó éveinek szellemi mellékterméke, tisztánlátása és pontos helyzetértékelése következtében korán megundorodik, megveti a külvilágot. Céltalannak és kisemmizettnek érzi a nemzedékét ezért a fiatalabb korosztály felé fordul, ártatlanságukban látja a megoldást. Soha nem adta fel a reményt, társadalmi felelősség tudatának hatására még saját kilátástalan helyzete ellenére is a jövő felé fordult. Golgotai útján Bálint György keresztjével a hátán masírozott végzetébe. Eleinte naivan megváltást remélt, „a háború
Spanyol emlék, Egy perccel a polgárháború előtt, Halál Madridban, Az altamirai „corrida”, Egy elesett katonához, Kivételen bikákat 8 Bálint György: Önarcképvázlat (1936) 7
minden mellett is, bizonyára tiszta helyzeteket teremt majd, és csak tiszta helyzetekből fejlődhet ki ismét az értelem uralma.”9Hiába. Az ő életében már nem. Bálint György a szellemi igénytelenség és a korabeli társadalmi rendszer korai fasiszta vonásai között meglátta az összefüggéseket. A felesége nyújtott számára menekvést a világ szennyétől, mocskától. 1933-mat írtak, mikor Bálint György házasságot kötött Csillag Vera grafikusművésznővel. A mindennapi életben és a munkában is társra leltek: a grafikusművész gyakran készített metszeteket férje írásaihoz.10 1942 áprilisában kémkedés vádjával letartóztatják őket és a budapesti Margit körúti katonai börtönben voltak kénytelenek raboskodni. Csillag Vera szerencsés, ő csupán egy napot töltött itt fogolyként. Bálint György azonban csak szeptemberben szabadul. Ekkor értékes és örömteli pillanatokat éltek meg kedvesével – az utolsó együtt töltött két hetet.
Ebből a pár napból merít erőt később
munkaszolgálat közben. „Velem vannak megint az emlékeim és velem vagy te is, mert mindig rád gondolok.”11Ukrajnából már nem érkezett lap. „Besötétedett, hűvösen lebben a szél. Most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok.” Maradt. Ukrajnában, az aknamezőn a II. Magyar hadsereg egyenruháját viselve – sapkarózsa nélkül – maradt. Maradt entellektüelnek, magyarnak, zsidónak, írónak, embernek - maradt példának. Megszégyenítve, megalázva, műveletlen katonáknak alárendelve fogolyként szabadon. Fölülkerekedve korán és helyzetén megmaradt nekünk. Vélhetően utolsó írásában, mely különösképp megrendítő, feláldozza önmagát az emberiség tisztaságáért, tudatában saját felelősségének és kiválóságának. „Maradék nélkül fogyok
majd el, utolsó porcikám együtt semmisül meg az utolsó hibás szóval, amit kiirtok. Nyom nélkül szűnök meg, elvontan és tökéletesen. Eltüntetett szövegeim sorsára jutok, megszűnésem megkoronázza életművemet. Mulatságos lesz és megnyugtató.” 12
„A dráma a legsűrítettebb valóság – és ma a legtöményebb dráma is csak nehezen közelíti meg a valóság tragikus feszültségeit”13. A dráma végén még mindig várom a katarzist. Értékvesztés: a régi világ alapjaiban remegett meg, de hol van az új világrend békéje? Az utcanevek megváltoznak „bukott önkényuralom dicstelen figurái, jelentéktelen alakjai”14 – köztük Bálint György – helyett, arra érdemes személyeket keresnek.
Bálint György Bálint György: Az állatok dicsérete (Európa Könyvkiadó, 1986) 11 Bálint György 1942 nov.02.-i levele feleségéhez 12 Bálint György: Visszapillantás 13 Bálint György: Nyugati regény – magyar regény (kézirat) 14 Wirth Ádám: Bálint György időszerűsége: merjünk „korszerűtlenek” lenni 9
10
Bálint Györgyre másképp is lehet emlékezni: „Közírói munkásságát kiérlelt marxista meggyőződés, intellektuális elmélyültség és fölényes stílusművészet jellemezte, s ma már látjuk, hogy helye a korszak legkiválóbb európai publicistái - Egon Erwin Kisch, Karel Capek, Kurt Tucholsky - mellett van.”15 „Szépen élni mostanában nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Szépen meghalni néha még lehet”.16 Bálint György fény volt, ellobbant – szépen. 1943. január 21-én, azon a napon, amikor Dr. Nahum Goldmann a zsidó világkongresszus volt elnöke a következő üzenetet kapja a lengyel gettó fogvatartottjaitól: „élj azzal a tudattal, hogy legszörnyűségesebb napjainkban nem siettél segítségünkre”
Írta: Koncsos Natália
15 16
Bálint György: Visszapillantás – előszó: http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0303/03033.html Bálint György
Felhasznált irodalom Tamás Gáspár Miklós: Az ember, aki tudta Tamás Aladár: Bálint György Radnóti Miklós: Az állatok dicsérete (Nyugat, 1939. 2. sz.) Wirth Ádám: Bálint György időszerűsége: merjünk „korszerűtlenek” lenni Erdei Gyöngyi, Írás Katalin: Utolsó Levelek; Töredékek a magyar holocaust ismeretlen irodalmi dokumentumaiból The editors of Legacy Publishers: Russian Army Repels Hitler’s Forces: August 1942January 1943 Magyar Életrajzi Lexikon Kelen Károly: A nap embere – Száz éve született Bálint György Új Magyar Irodalmi Lexikon Bálint György: Strófák (Budapest, 1929) Bálint György: Az idő rabságában (Budapest, 1935) Bálint György: Jégtáblák, könyvek, koldusok (Budapest, 1937) Bálint György: Válogatott cikkgyűjtemény: Emberi méltósággal (Budapest, 1947) Bálint György: A szavak felkelése (Budapest, 1954) Bálint György: A toronyőr visszapillant (Budapest, 1961) Bálint György: Spanyolországban jártam (1937-ben íródott) (Szigethy Gábor jegyzeteivel) Bálint György: Búcsú az értelemtől (1940) Forgács Antal = Nyugat, 1935. II. 12. sz., 485–486. o.; [Schöpflin Gyula] Nagypál István =Nyugat, 1937. I. 6. sz., 448–449. o.; [Schlöpflin Gyula] Nagypál István =Nyugat, 1940. 221–222. o.; Földényi László = Irodalomtörténeti Közlemények, 1962. 235–237. o.;
