Balázs Imre József: Tavaszi tündérek

A Farkasréti Általános Iskola diáklapja

2012. január-február-március

Balázs Imre József: Tavaszi tündérek Tavasszal tündérek szállják meg az erdőt, ággal csiklandoznak minden kicsi felhőt. A felhők kuncognak, cseppeket hullatnak, májusi esőkkel mindent meglocsolnak. Fogócskát játszanak tündérek s szél-lányok, messzire látszik pördülő szoknyájuk.

Kismarton Zsuzsanna rajza

2

●

téli hangulatban

Iskolaújság

Sítábori napló 2012 Mint minden évben, idén is beköszöntött a tél, és ha tél, akkor hó, hideg és sítábor! Február elején a lelkes, lejtőkön csúszni vágyók társasága útnak indult, és egy hetet töltött el Ausztriában, Murauban. Erről a hét napról minden résztvevő naplót vezetett, lejegyezve a legfontosabb eseményeket, érzéseket, gondolatokat. Ezekből az írásokból idézünk most fel néhány sort.

2012. február 6. hétfő

Farkas Dominika rajza

Az első sínap! Hurrá!!! Korán kellett kelni a reggelihez, ami az éjszakázás miatt nem ment valami könnyen. A sícipő nehezen jött fel a lábamra, de hatalmas kínok árán sikerült a begyömöszölés. A buborékokkal feljutottunk a hegyre, és hosszas bemelegítés után elindultunk síelni…

2012. február 7. kedd

Korán keltünk, ettünk, beszálltunk a buszba és a szokásos blablabla…A sípályán sajnos ma sem felejtették el a bemelegítést, és van egy érzésem, hogy egyik nap sem fogják. Ebédidőben Virággal ettünk egy sült krumplit, a Domiék meg egy gőzgombócot. Délután kikunyiztuk Imola nénitől és Teddytől (Imola néni férje), hogy hadd legyek a lányokkal. És megengedték!!! Teddyvel voltunk, szabad síelés volt, király! Délután lementünk Bertával végig a FEKETÉN is! Jeges volt, de jó. Hazaérkezés után zuhany, vacsi… Aztán kosaraztunk a tesiteremben, ami elképesztően jó volt. Este még tabuztunk, ami rettenetesen mókás volt, persze a LÁNYOK nyertek!! És természetesen ma sem hagytuk ki az esti óriási bulit… Szeretek itt lenni.

2012. február 8. szerda

Reggel: a szokásos zűrzavar Délelőtt: sí… természetesen király volt Ebéd: Bertával gőzgombóc. Fincsi. Délután: szabadsízés Teddyvel, otthon uszoda… nem voltam, utálok úszni Éjszaka: túl hamar elaludtam Egész nap: 5/5 (bocsi a szűkszavúságért) Nagyon, nagyon köszönök mindent, mindenkinek. Nagyon tetszett! Köszönöm, Imola néni, Teddy és Áki bá

Purkarthofer Alma 7.a

2012. február 10. péntek

Utolsó síelős nap!!! Holnap megyünk haza! Jaj, ne! Ma csak a korongos és a csákányos pályán mentünk. Aztán eredményhirdetés következett, a mi szobánkból hárma n is dobogósok lettek: Márti, Alma, Berta. Késő délután beültünk a melegedőbe, mert szétfagytak az ujjaink, annyira hideg volt. Este 8-kor volt még egy táborzáró gyűlés, karaoke. A farsangon ötödikek lettünk mint ovis brigád.

2012. február 11. szombat

Az utazás sokkal rövidebb volt, mint idefelé. Reggel még fotózgattam a falut, aztán elindultunk. Amikor megérkeztünk, már ott várt rám a családom. Annyira jó volt újra látni a többieket! De akár rögtön visszamentem volna sítáborozni! Nagyon köszönöm Áki bának, Imola néninek és Teddynek ezt a csodálatos élményt! Szuper volt! Jövőre is jövök!

Farkas Dominika 7.a Purkarthofer Alma rajza (7. a)


költő óriások

●

3

Petőfi és Arany barátsága A mai napon volt a víz világnapja. Ez alkalommal eljött hozzánk Erdély György előadóművész, aki mesélt nekünk (a vízzel egyáltalán nem kapcsolatos) barátságról. Nem, nem, félreértés ne essék, nem általánosságban, hanem példaképül kiemelve két költőóriásunkat: Petőfi Sándort és Arany Jánost. Sok barátság létezik, de az az igazi, amikor a másikban vakon megbízol, előtte nincsenek titkaid. Ez csak egy kis bevezetés volt, mert most kezdődik a történet, amit az előadóművész varázsolt elénk… …Felderengett előttünk egy kicsi, sötét szoba képe, ahol nem más, mint Petőfi körmölt lázasan. Egyszer csak felpattant, és járkálni kezdett. Kinézett a helyiség koszos ablakán, és összekoccant a foga. Mostanában lagymatag a tél, de akkoriban igazi zord tél uralkodott. Óriási széllökések, hóvihar, mínuszok. A szobában pedig nem volt se fűtés, se világítás. Petőfi nagyon szegény volt, a bért alig tudta fizetni, enni pedig ritkán futotta. Tudta, hogy vagy itt pusztul el, vagy megpróbál tenni valamit. Nos, könnyű kitalálni, hogy költőnk melyiket választotta. Egyetlen, vékony kabátkája volt, és hogy ne fázzon annyira, sok-sok versét a kabátja alá tette. ( A papír jól szigetel.) 1844 telén tehát elindult Debrecenből, és Pest felé vette az irányt. A Nemzeti Kör nevű klubba ment, mert tudta, hogy ott megtalálja Vörösmartyt. Mikor elérkezett a keresett helyre, valóban ott találta a neves költőt jó pár társával együtt, mint például Vahot Imrével. A meleg helyiségbe érve kabátját kinyitotta, és verseit - amik szerteszét szálltak, - összeszedte, és az illendő köszönés után a kérdőn néző társaság felé nyújtotta. Sok írását szétkapkodták, és belemerültek az olvasásba. Egy kis idő múlva Vörösmarty felnézett az olvasásból: - Figyelemre méltó munkái vannak, fiam. Fölállt, és társai felé fordult: – Ennek a költőnek meg kell adni a lehetőséget, miszerint verseit kötetbe foglaljuk, és állandó állást adunk a Pesti Divatlapnál. Azt ajánlom, kezdjük meg a pénzgyűjtést. Alig félóra kellett, amíg a körbejáró kalapban elegendő pénz gyűlt. Vahot még szállást is ajánlott Petőfinek, aki meghatódva indult új otthona felé. A költő innentől kezdve mindennap írt legalább egy verset. Mindenki szerette költeményeiben a nyíltságot, őszinteséget. Egyik nyáron nem vándorolt szokása szerint, hanem otthon maradt, úgy járkált a szobában mint egy oroszlán, pipázott, de meglett az eredmény. Négy nap alatt megírta a János vitézt, de nem az eredetit, hanem csak addig, amíg Jancsi el nem nyeri a francia királylány kezét. Azon nyomban szaladt a Nemzeti Körbe, és mutatta Vörösmartynak a szerzeményét. A költő el volt ragadtatva, és kérte Petőfit, írja tovább, mert úgy érzi, így egyáltalán nincs vége a műnek. Barátja hallgatott rá, és újabb két nap múlva befejezte az írást. A Pesti Divatlapban természetesen megjelent a mű, és óriási lelkesedést váltott ki. A Kisfaludy Társaság a János vitéz sikerén felbuzdulva pályázatot hirdetett történelmi témájú elbeszélő költemény írására. A díj: tíz darab körmöci arany ( körülbelül százholdnyi földet lehetett venni rajta házzal). Petőfi nem nevezett be, csak várta a fejleményeket. Amikor meghallotta, hogy megvan a nyertes, és olyan jó a vers, hogy megduplázták a díjat, azonnal a helyszínhez rohant, és követelte a mű azonnali elolvasását. A költőnek annyira tetszett az írás, hogy amint hazaért lakásába, tollat ragadott, és azon nyomban levelet írt, (ott helyben lekörmölt) verssel mellékelve. 1847. február 4–én elküldte a postát Arany Jánosnak. Kemény tél volt, autók nem voltak. Ezért csoda hát, hogy február 10-én megérkezett a válasz szintén verssel mellékelve. Ugyanolyan hangnemben íródott levélke volt mint társáé, és mivel Petőfi mindent tudni akart Aranyról, a költő akkori körülményeiről írt. Kiderült belőle, hogy Arany nős, gyermeke van már, pillanatnyilag jegyzői állásban dolgozik, és soraiból csak úgy sütött a szerénység. Petőfi második levelében már sokkal közvetlenebbül írt, sőt elkezdett tegeződni, hiszen úgy érezte, igazi barátra talált. Nem tévedett. Nagyon jó hatással voltak egymásra. Sokan Aranyt ’igazi atyaként’ emlegették, merthogy kissé visszatartotta, lecsitította Petőfit. Az utóbbit ’örök kamaszként’ hívták egymás között az emberek, de Petőfi föloldotta barátja feszültségeit. Mikor Arany nem tudott írni, vagy a posta keveredett el, ifjú költőnk szó szerint toporzékolt dühében. A szabadságharc kitörésének évében Petőfi nem volt olyan sikeres, mint eddig. Igaz, megházasodott (Szendrey Júlia), de megbukott a választásokon, egész évben csak tizenöt verset tudott írni (normálisan évente kétszázat költött!), ráadásul csalódott Vahotban, aki azt állította, hogy ő faragott költőt belőle. Valójában ezt csak az irigység mondatta vele. Utolsó, Aranyhoz címezett levelében egy csalódott, megtört, nem a régi Petőfi mutatkozott meg. Egy héttel később örökre eltűnt Segesvárnál. Arany összetört, majd nem sokkal később lányát, Juliskát is elvesztette. Két költőnk barátsága csak két és fél évig tarthatott, de olyan ragaszkodás, ami kettejük közt volt, máig is kevés van. Czifrik Eszter Lilla 7. a

4

●

feleltetés

Iskolaújság

Beszélgetés Juhász Györggyel, Gyuri bácsival Gyakran látjuk őt a folyosókon, természetesen elsősorban az uszoda közelében, jön-megy, mély hangját visszhangozzák a falak. A minap megtudtuk. hogy Juhász György, a farkasrétisek Gyuri bácsija fújhat Londonban. A sportszeretők biztosan tudják, mit jelent a mondat, de a többiek kedvéért érthetőbben fogalmazunk: a 2012ben megrendezendő londoni Olimpián Juhász György lesz az egyik bíró a vízilabda-mérkőzéseken. Tyűha, ez bizony csodálatos dolog! Mit is tudunk Gyuri bácsiról, akinek füttyszavát lesik majd az Olimpián? Jön-megy a folyosón, hogy nem fázik a papucsos lába???… és itt elakadtunk. Bizony nem sokat tudunk róla, ezért elhatároztuk, hogy megkérjük őt, meséljen egy kicsit magáról, életéről, arról, hogy milyen út vezetett idáig. Mivel édesapám is vízilabdás volt, már gyerekkoromban megismerkedtem az uszodák világával. Négyéves voltam, amikor megtanultam úszni. Apám a legkeményebb mester gondjaira bízott, akinek keze között rendesen elsajátítottam a vízben levés minden fortélyát. Az általános iskola felső tagozatát ebben az iskolában jártam végig, diákként ezekben a padokban ültem, ezeket a lépcsőket koptattam. Azokban az időkben még felváltva, délelőtt és délután jártunk iskolába. Akkor a Központi Sportiskolában vízilabdáztam, és bizony nagyon sűrű időbeosztás szerint éltem: ha délelőtt volt tanítás, akkor a délutánokat töltöttem a KSI-ben, és persze fordítva. Edzés és tanulás, és ez így ment minden nap, éveken át. A Központi Sportiskolában 18 éves korukig foglalkoznak a gyerekekkel, így, amikor elértem ezt a kort, átmentem a Honvédba, itt játszottam sokáig, főállású sportoló voltam. Mivel mindig szerettem rajzolni, ezért szakmát szereztem ezen a területen: elvégeztem a grafikus szakot, és bár szeretek és tudok rajzolni, soha nem tevékenykedtem ezen a téren. Közben felvételiztem a Testnevelési Főiskolára, ahova fel is vettek. Megint dolgos, szigorú rend szerinti élet következett: délelőtt tanulás, délután edzés, naponta kétszer. Sportolás és tanulás, mindkettő magas szinten. Választani kellett, mert a kettő együtt nem ment. Elvégeztem a főiskolát, edző akartam lenni. Közben játszottam, hobby szinten. A főiskola elvégzése után egy olyan vállalathoz kerültem, ahol uszoda üzemelt. Ezt vezettem 14 éven keresztül, gyerekeket edzettem. Amikor itt, a Farkasréten megnyílt az uszoda, akkor jöttem ide. Közben a Testnevelési Egyetemen tanultam négy évig, és amikor megszereztem a diplomát, akkor vettem át az uszoda vezetését itt, a Farkasréten. Hogy mivel jár ez a munka, hogyan telnek egy uszodavezető napjai? A tanítás nagyon fontos része a munkámnak, de idetartozik a beosztott társak munkájának megszervezése, ellenőrzése, a takarítás szervezése, az uszoda üzemeltetése, a bevételek és kiadások számontartása, gondoskoGyuri bácsi rajza dás a vegyszerekről, és még lehetne sorolni. A mi iskolánk uszodájába 910 gyerek jár, ovisok, alsósok, tőlünk és más iskolákból. Több olyan csoport van, amelyben mozgássérült kisgyerekek vagy képességfejlesztésre szorulók vannak. Velük speciális módon kell foglalkozni, személyre szabottan kell tervezni. Két, angol nyelvű óvodával is kapcsolatom van, velük angolul úszunk. Két nagyfiam van, ők nem a vizet választották. A nagyobbik Máltán dolgozik, mellette egy ottani egyetemen kezdi a tanulmányait, a kisebbik német anyanyelvű gimnáziumot végzett, szállodában szeretne dolgozni. Az biztos, hogy minden percem a munkában töltöm, hétvégeken is itt vagyok, meccseket vezetek. A magyar Vízilabda Szövetség dönti el, hogy ki milyen meccset vezet. Számtalan mérkőzésen bíróskodtam, egyre többször kértek meg erre a feladatra, nemzetközi szinten is. A magyar szövetség figyelemmel kíséri a bírók munkáját, a színvonalat, ahogy tevékenykednek, rangsorolnak, és aki a legjobb a magyarországi szinten, az bekerül a nemzetközi listára. Kétfajta lista van: a LEN, az ezen szereplők európai meccseket vezethetnek. A másik lista a FINA, akinek a neve idekerül, az a világ bármely részére kerül-


feleltetés

●

5

het mérkőzést vezetni. A szabályok nagyon szigorúak: a szükséges vizsgákat kétévente meg kell újítani, nehéz itt helytállni, szigorúak az elvárások. A vizsga akár négy napon keresztül is tarthat, ebből két napon keresztül az elméleti tudásról kell meggyőzni a vizsgabizottságot, természetesen van gyakorlati rész is. Az utolsó nap egy 53 kérdésből álló tesztet kell kitölteni, ezen minimum 90 %-ot el kell érni. A nemzetközi szintű bíráskodáshoz kell ez a szűrő, hogy a legjobbak kerülhessenek ki a versengésből. A szabályok időről időre módosulhatnak, mindent figyelemmel kell kísérni, hogy az ember a legjobban tájékozott legyen. Itthon öt éven keresztül voltam a Játékvezetői Bizottság elnöke. Fontos szerep jut neki: ő dönti el, hogy milyen eseményre kit javasol bíróként. Természetesen ehhez jól kell ismerni a sporttársakat, a munkájukat. 2000 óta nemzetközi versenyeket is vezetek, számtalan helyen megfordultam a világban. Minden pillanatot lehetetlen megemlíteni, de néhányat kiemelnék: 2003-ban Barcelonában a világbajnoki döntőt vezettem 15000 ember előtt, a kosárlabda stadionban, egy mobilmedencében bonyolították le a mérkőzést. Argentína, ahol a 21 év alattiak junior világbajnokságán döntőt vezethettem, Kalifornia – 2008-ban, ahol ugyancsak a döntőn fújhattam, aztán Japán, Ausztrália, ÚjZéland, Kína… Szoros kapcsolatban állok a nemzetközi szövetséggel, gyakran hívnak bíráskodni. Sajnos egyre kevesebb a csapat, így egyre kevesebb bíró kell, ezért a legjobbakat igyekeznek megtalálni. Ha az ember világeseményeken vezet egy vízilabda-mérkőzést, akkor egy úgynevezett delegátus figyeli a munkáját. Ez nem más, mint régi, híres játékosokból összeállt kétfős csoport, akik figyelik a bíró minden mozdulatát, pontoznak, értékelik a teljesítményét. 2012 januárjában voltunk Tokióban az Ázsia-bajnokságon, amely egyben olimpiai selejtező is volt. Ez a torna Kazahsztán győzelmével ért véget, így ez az ország a 12 csapatos olimpiai torna nyolcadik résztvevője. A versenyen sokat kellett vezetni, volt, hogy egy nap két mérkőzést is. Felelősségteljes feladatot kaptunk, figyeltünk arra, hogy már a meccs elején szigorúan kézben tartsuk a dolgokat. Alkalmaztunk két új szabályt, amit bevezettek. Az egyik a színészkedésért járó sárga lap, ezt először a csapatnak mutatjuk fel, aztán az újabb színészi alakításért az adott játékos cserés, végleges kiállítást kap. A másik az időhúzás. amikor a játékos nem akarja megjátszani a labdát. Ebben az esetben el kell venni a csapattól a labdát. 2011 októberében kaptam egy hivatalos levelet, melyben olvashattam, hogy a 30. Olimpiai Játékokon jelöltek bírónak, így Londonban mint magyar játékvezető, én fújhatom meg a sípomat egy-egy vízilabda-mérkőzésen. A levélben egyébként mindenről tájékoztattak: pontosan mikor és hova kell menni , melyik géppel megyek… Hogy milyen meccset vezetek majd, az ott alakul ki, minden nap, minden mérkőzésen figyelik az embert. Ahogy csökken a versenyben lévő csapatok száma, egyre kevesebb bíró kell, az mehet tovább, aki a legkevesebb hibát követi el, aki a legjobban kézben tartja a meccset. Fontos tájékoztatni a meccs előtt a játékosokat mindenről, megvizsgálni a körmüket, nem nagy-e, megnézni, nincs-e bekenve a testük olajjal. Ha egy meccsen a csapatok összeverekednek, vagy bármi ilyesmi történik, azért a bírót teszik felelőssé, ezért nagyon fontos, hogy a bíró keménykezű legyen, és vívja ki a tiszteletet a csapatoktól. Ha egy megható, emlékezetes pillanatot kell kiemelnem, talán azt mesélném el,amikor Argentínában döntőt vezettem, és a mérkőzés után egy magyar bácsi odajött hozzám, és egy jelvényt ajándékozott nekem. Ezen két zászló látható: egy magyar és egy argentin lobogó. Ma is őrzöm ezt az ereklyét. Nagyon sokat utaztam életemben, de én olyan vagyok, hogy már a reptéren honvágyam van, ahogy távolodok Magyarországtól, az összetartozás érzése egyre erősebb bennem. Szeretek itthon dolgozni és élni, és bár számtalan helyre hívtak dolgozni külföldre, mindig nemet mondtam. Számomra a magyar Himnusz a legszebb zene a világon, nem tudom meghatódás, erős érzelmek nélkül végighallgatni. Szabadidőm? Az nem sok van. Álmokat szövök: a csecsemőúszást, vagyis a 2-4 éves korosztálynak szervezett úszásoktatás csínját-bínját szeretném megtanulni, ezzel a korosztállyal nem foglalkoztam még. Közben olaszul tanulok. Hogy mit üzenek a gyerekeknek? Hogy mindig legyen célod! Én is e szerint az elv szerint élek. Mindig tudom, mit akarok elérni, és ezért keményen dolgozom, mindent megteszek azért, hogy a kitűzött célomat elérjem. Lehetetlen nincs, csak tehetetlen. Mindent meg lehet valósítani, csak akarni kell! Hogy lesznek nehézségek? Persze. De soha ne add fel! Köszönjük a beszélgetést! És üzenjük Gyuri bácsinak, hogy sokan fogunk a képernyők előtt ülni az Olimpia idején, különös tekintettel a vízilabda-mérkőzésekre, és büszkén hallgatjuk a sípszót, amely a mi Gyuri bácsink sípjából hangzik majd fel. Sikeres szereplést és csupa ötös osztályzatokat kívánunk.

6

●

eszes játékok

Kosztolányi Dezső A játék. Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű. Bűvös kulcs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa. Játszom ennen-életemmel, búvócskázom minden árnnyal, a padlással, a szobákkal, a fénnyel, mely tovaszárnyal, a tükörrel fényt hajítok,

Iskolaújság a homoknak, a bokornak, s a nap - óriás aranypénz hirtelen ölembe roskad. Játszom két színes szememmel, a két kedves, pici kézzel, játszom játszó önmagammal, a kisgyermek is játékszer. Játszom én és táncolok, látszom én, mint sok dolog. Látszom fénybe és tükörbe, játszom egyre, körbe-körbe. Játszom én és néha este fölkelek, s játszom, hogy akik alusznak, gyerekek.

A híres filozófus, Platón szerint többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a játék szónak több mint harminc jelentésváltozata van. Ha eljátszunk a szóval, magunk is összegyűjthetünk néhányat ezekből, hiszen millió csodát rejt a szó. Labdajáték, szerepjáték, hangszeren való játék, népi játékok, szójáték, nyelvi játék, a hullámok játéka, a fény játéka, kártyajáték, a képzelet játéka, társasjáték… És ez különírva is elgondolkodtató. Társas játék. Bizony. Hiszen akkor jó, ha együtt játszunk. Örömöt szerez, szórakoztat, megmozgatja az agytekervényeket, társaságot kovácsol, embert épít. Hiszen annyi minden kell a jó játékhoz: türelem, becsület, ügyesség, kitartás, figyelem, önfegyelem, a játékszabályok tiszteletben tartása. Nem könnyű. Rossz veszíteni, nehéz szépen nyerni. Ezt is meg kell tanulni. Hiszen egész életünket végigkíséri a játék. Mert játszik gyerek és felnőtt egyaránt. És ez így van jól. Most nézzünk két híres játékot, a sakkot és a Rubik-kockát! Összegyűjtöttünk néhány információt velük kapcsolatban, érdekesek, olvasd el! A sakk valószínűleg indiai eredetű játék. Egy történet szerint az indiai uralkodónak, a rádzsának annyira megtetszett az új játék, hogy feltalálója bármit kérhetett tőle. Ő „csak” némi búzát kért úgy, hogy a sakktábla első mezejére egy szem, a másodikra kettő, a harmadikra négy kerüljön, és így tovább, vagyis a következőre mindig kétszer annyi, mint az előzőre. Kiderült azonban, hogy a 64 mezőből álló tábla miatt ez annyi búza lenne, amennyi nemhogy az uralkodónak nem volt, de a Föld egész gabonatermését meghaladta. A sakk igen hosszú múlttal rendelkezik. 500 körül megjelenik Indiában az első, sakkra emlékeztető játék. 1283-ban megjelenik Európában az első sakk-könyv. 1851-ben megrendezik az első nemzetközi sakkversenyt. Ma már nem ritkák a számítógépes sakkprogramok, amelyek komoly kihívást jelentenek a sakk nagymestereinek is. 1996-ban az egyik ilyen program legyőzte az akkori világbajnokot, Garri Kaszparovot is. A gépek nem játéktudásban győzik le az embert, hanem gyorsaságban: egy másodperc alatt a lehetséges lépések millióit képesek mérlegelni. Ki ne látott volna már parkokban, közterületeken felállított sakkjátékot, amelyet körülülnek az emberek, és remekül szórakoznak, miközben komoly sakkjátszmákat játszanak le? A 18. században a magyar Kempelen Farkas zseniális szerkezetet alkotott, a sakkautomatát. Egy török öltözetű bábu sakkozott az éppen aktuális ellenféllel, s általában le is győzte. Még Napóleon, a francia császár is játszott vele. Az uralkodó megpróbált szabálytalanul lépni, mire a „török” visszatette a helyére a figurát. A második hasonló lépésére pedig egyszerűen lesöpörte a tábláról az összes bábut. Ez nagyon tetszett Napóleonnak. Persze mindenki számára gyanús volt az 1,5 m széles, 95 cm magas és 90 cm mély szerkezet. Kempelen a láda ajtaját nyitogatva győzte meg a nézőket arról, hogy a belsejében csak fogaskerekek dolgoznak. Az ügyesen megszerkesztett gépezetben azonban valóban egy apró termetű sakkozó rejtőzött el. A tábla alján mágneses gombok segítették, hogy a lépéseket belülről is követni tudja. A gép igen bonyolult mechanikai megoldással tette lehetővé számára, hogy a „török” karjával tegye meg a lépéseket, sőt, tükrök segítségével arra is volt megoldás, hogy ő is láthassa a válaszlépéseket. A gépezet, amely korának egyik legbonyolultabb mechanikai szerkezete volt, 1854-ben egy múzeumi tűzben teljesen elégett. A Rubik-kocka Ez a furmányos játék magyar találmány, a népszerű logikai csoda kitalálójáról, Rubik Ernőről kapta a nevét. A feltaláló eredetileg matematikai szemléltetőeszköznek szánta a kockát. Piacra kerülése után azonban hatalmas népszerűségre tett szert. 1980-ban csak Magyarországon közel egymillió darab kelt el belőle, a követRubik Ernő és a találmánya

eszes játékok


●

7

kező években pedig több országban az év játékává választották. Sikere ma is töretlen, világszerte versenyeket is rendeznek, vajon ki tudja kirakni az azonos színű oldalakat a leggyorsabban? A világcsúcs jelenleg kevesebb, mint 7 másodperc. Ha van otthon Rubik-kockád, pörgesd meg az oldalait, hátha sikerül megdöntened ezt a rekordot! Jeles íróink, költőink közül is sokan tartják fontosnak a játékot. József Attila így vall erről: „ Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől, és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon…” Karinthy Frigyes gyakran tréfálta meg írótársait. Játékai beugratások voltak, a megtréfált pedig értette a tréfát, gyakran vissza is vágott. Történt egyszer, hogy Kosztolányi Dezső autogramkérő gyerekeket bérelt fel, akik megrohanták Karinthyt, majd mikor az aláírásokból látták, kiről van szó, így szóltak: „Elnézést, azt hittük, Ön Kosztolányi.” Karinthy tovább folytatta a játékot, az ő bérencei egymás után több autogramot is kértek Kosztolányitól, megjegyezvén, hogy azért kell nekik több példány, mert ötven Kosztolányit tudnak elcserélni egy Karinthyért. A két barát egymás nevével is eljátszott: Itt pocsék a koszt, ó lány, ide zsörtölődni jár csak az ember. – Önt egy égi kar inti, frigye sikerülni fog. Karinthy Frigyes kedvelt játéka volt az eszperente nyelv volt. Parányi gondolkodás nélkül, valóságos bűvész módjára, akár egy óra hosszat is képes volt így beszélni. A mozit kapásból mondta így: „Rengeteg fekete terem, melybe emberek sereglenek egybe, rendben elhelyezkednek, egy leplen jeleneteket pergetnek le, melyeket szembe vennem kellemes, esetleg kellemetlen.” Egyszer nekiszegezték a következő mondatot: Micsodára micsoda mit csinál a micsoda? Abban a pillanatban rávágta: Talpra, magyar, hí a haza.” Kívánunk mindenkinek sok-sok játékot, bármilyen fajtát, mindegy, hogy labdával, dobókockával, ütővel, avagy a magyar nyelvvel játssza, egy a lényeg: nyújtson felhőtlen örömöt a játékban résztvevőknek, testet, lelket építő játék legyen, és tartson soká, nagyon soká, töltse be az egész életet.

Fivérek A 4. b osztály februárban érdekes program részese lehetett. A Marczibányi téren működő Kerekasztal Színház Nevelési Központ vendégei voltak egy egész délelőttön át. Ez a társulat 1992 óta működik Magyarországon, és születése óta folyamatosan azért küzd, hogy minél több gyereknek lehessen olyan színházi élménye, amely nemcsak nézőként szólítja meg őt, hanem közös gondolkodásra, játékra is invitálja egyben. A színdarabok, történetek olyan kérdéseket járnak körül, melyek a mai társadalmi valóság problematikáját dolgozzák fel, és ehhez a célcsoport életkorának megfelelő nézőpontot, módszereket, eszközöket kínálnak. A Fivérek c. előadás 3.- 4. osztályosoknak készült, a foglalkozás az identitás kérdését járja körül. A darabban összesen négy színész szerepel – na meg persze időnként a vendég gyerekek (a mi esetünkben a 4. b osztály). A történet elején megismerjük Petit, aki egy nap fura vasabronccsal érkezik haza az iskolából. A szokásos hétköznapi kisebb-nagyobb családi viták hevében a fiú egyszer csak a Hunyadiak trónviszályoktól sújtott korában találja magát, kezében a koronával… Ahhoz, hogy teljesíthesse küldetését, előbb meg kell találnia önmagát. Álom és valóság, képzelet és a szokásos hétköznapok keverednek végig az úton, mely végére érve remélhetőleg Peti számára is kiderül: ki is ő valójában. Az előadás során többször áll le a cselekmény – ilyenkor egy-egy szereplő egy-egy csoport gyerekkel elindul, és külön kuckóban tovább gondolja a történet lehetséges folytatását. Ilyen módon minden alkalommal más és más kérdés merül fel, attól függően, hogy a gyerektársaság milyen irányba viszi tovább a cselekményt (pl.: mi lehetett apa sms-ében? Szerintetek Peti anyukája hogyan fog reagálni a történtekre? Peti barátnője a fiú mellé áll, vagy inkább szembefordul vele?). A műhelymunka után a színészek visszaállnak a díszletbe, és folytatódhat a következő fejezet – olykor a jelenlévő gyerekek bevonásával. Nagyon izgalmas volt a kulisszák mögé látni, és megnézni például azt, hogy Lipták Ildikó színész vezetésével az egyik csoport miként képzelte el Mátyás és Beatrix első találkozását. A gyerekeknek állóképet kellett készíteniük, ami azt jelentette, hogy - öltözék és díszlet hiányában - testtartással, mimikával, a szereplők egymáshoz való helyzetével kellett kifejezniük az adott témát. Azt is izgalmas volt hallani, hogy mi lehetett Peti titkos naplójában: hogyan látta ő édesapját, mi járt a fejében tudván, hogy apa ismét nem jön haza a külföldi kiküldetésből, mit gondolhatott édesanyjáról, aki otthon tartotta a frontot, fivéréről, aki ugyan idősebb és sikeresebb volt (legalábbis Peti számára annak tűnt), mégis legjobb igyekezetével azon volt, hogy Petinek nyugalmat biztosíthasson, segítséget adjon. A háromórás foglalkozásba még az is belefér, hogy a végén színészek és gyerekek együtt értékeljék a történetet, a szereplők viselkedését. Úgy tűnt, az osztály tanulói még a villamoson is az előadás hatása alatt voltak: komoly eszmecsere folyt arról, hogy kerültek-e már olyan helyzetbe személy szerint, mint amikor Peti kiabál anyukájával („én sose mernék így beszélni az anyukámmal”, és „sajnos az a veszekedés nagyon is ismerős volt…”), vagy amikor egyszerűen bezárja és eltorlaszolja ajtaját, és nem engedi be édesanyját. Mindent összevetve azt hiszem, szerencsések vagyunk, hogy ennek a rendhagyó előadásnak részesei lehettünk – biztosan sokáig fogunk emlékezni rá! Az előadás a 2009-es 5. Gyermekszínházi Szemlén diplomát kapott.

Várnai Zsuzsa

8

●

olvasókuckó

Iskolaújság Fekete István: A vadgalamb

Csak az elmúlt gyermekéveknek voltak olyan ragyogó napjai, mint az a vasárnap. Éjjel esett az eső, a szőlőlugas levelein ezer vízcsepp szikrázott, és a harangszó is olyan üdén hintázott a levegőben, mintha harmatban mosakodott volna. Harmadik harangszó után már mindenki a helyén ült a templomban, a mise lassan csordogált a prédikáció felé, a maga ragyogó vasárnapi útján. - Ne tegyétek azt másoknak, amit nem akartok, hogy nektek tegyenek - hangzott az intés a szószékről, és én ezen a nagyon öreg bölcsességen hosszan elgondolkoztam. Még otthon is eszembe jutott, amikor a szomszéd kutyáját oldalba dobtam. Nekem se esne jól, ha egy akkora kő csattanna a bordáimon, bár nem tudtam, hogy az állatokra is vonatkozik – ez a példabeszéd. A falon kalitka lógott s benne egy vadgalamb. Nem gerle, és nem örvös galamb, hanem igazi vadgalamb, melyik nagy fák odvában költ és úgy búg, mint az orgona. Igen, tegnap még búgott, de mára mintha elfelejtette volna a dalt, ami a madarak imádsága. A búgás egy nagy bükkfáról hallatszott, de aztán elhallgatott és Berta Jancsi azt mondta: - Most bement a likba, ami a fán van, ha akarnám, meg is foghatnám. Jancsinak nagy tisztelője voltam, mert hétországra szóló csibész volt és mellettem, mint "rossz szellem" működött, de azért erre azt mondtam, hogy nem hiszem. - Nem lehet azt a fát megmászni... - Neem? Mit adsz, ha megfogom a madarat? - Bicskát. Halas bicskát, de csak búcsúkor. Jancsi egy kicsit latolgatta a búcsú távolságát és a bicska valószínűségét, aztán mászni kezdett. Magam is jó famászó voltam abban az időben, de Jancsi barátom művész volt, aki úgy ment felfelé a fa síkos törzsén, mint a mezei poloska. - Úgyis kirepül - gondoltam-, de a galamb nem repült ki. Talán fiai voltak, talán azt hitte, nem lehet benyúlni? Nem tudom. Reszkettem a madárért, hogy az enyém legyen és nagyot dobbant a szívem, amikor Jancsi benyúlt az odúba. - Megvan! A galamb rémülten vergődött, aztán eltűnt barátom öblös ingében. - A bicskának legyen karikája is, hogy madzagra kössem - egészítette ki Jancsi a megkötött üzletet. - Itt a madarad. Boldog voltam. Kalitkába tettem, vizet adtam neki, és búzát is, és mi tagadás, a templomban is csak rá gondoltam. Örömöm aztán egyre csökkent, és most csak néztem a kalitkában gubbasztó galambot, és szerettem volna, ha megszólal. De nem szólalt meg. Csak ült a kalitka rácsán túl, és valami irtózatos messzeségbe nézett. Addig néztem, míg elaludtam. És álmomban búgni kezdett, és előttem megjelent a táj, amit elvettem tőle. Az erdő, amely néma lett nélküle, a szikla, amely felett átszállt, a patak, ahová inni járt, a ködös messzeség, ahová elrepült, a párás magasság, ahonnét mindent látott. Panaszos siránkozása szinte fojtogatott. A kalitka rácsa, mintha megvastagodott volna, és elzárta előlem a világot. Nem mehettem játszani, nem mehettem a mezőre, nem mehettem apámhoz, anyámhoz. Vergődtem a rács mögött, és nem tudtam, miért. - Miért? - kiáltottam. - Miért? Ekkor valaki megrázta a vállam. - Rosszat álmodol, hogy úgy nyögsz? - Igen - suttogtam, de álmomat hiába kérdezték. - Elfelejtettem... Másnap azonban hajnalban keltem, amikor még aludt a ház - csak a fecskék csiviteltek áhítattal nézve a kelő napot. Odamentem a kalickához és kinyitottam ajtaját. - Eredj madár! Néztem utána, míg csak láttam és a szívemben boldog, nagy sóhajtások születtek. Azóta vele repülök minden szabad madárral, azóta az én házamban nem volt rab madár és azóta: nem teszem mással azt, amit nem akarom, hogy velem tegyenek, mert emlékeim távoli, árnyékos erdejében ilyenkor szomorúan búgni kezd a vadgalamb.


ez+az

●

9

Ébredés (minden mennyiségben) Kinyitottam a szemem. Először kissé elmosódottan láttam, de aztán világos lett. Egy óriásit nyújtóztam, majd megdörzsöltem az újra lecsukódott szemhéjamat. Végül utoljára, egy hatalmasat ásítottam és felültem. Komótosan a papucsomba bújtam, majd nyikorgó-nyekergő tagjaimat igyekeztem a lehető legjobban megmozgatni, miközben a kredenchez csoszogtam. Ugyanis a gyomrom korgott, tehát éhes voltam. Kitártam a szekrény ajtaját, majd csodálkozva benéztem a kamrába. Törni kezdtem a fejemet: Hogy fogyott el a tartalék élelmiszerem? Oh, hát persze. Már megint az a buta vekker az oka. Álmom közepén csörögni kezdett, majd mikor fölébredtem abbahagyta. Kicaplattam a barlangom elé, majd örömmel nyugtáztam, hogy szép az idő. Egyszer csak egy félelmetes árnyat vettem észre a hátam mögött. Akárhová léptem, követett. Nem vagyok ijedős, de befutottam a sötét barlangomba. Szerencsére a szörnyeteg nem követett ,de a nagy ijedelemre megettem az összes élelmiszeremet. Na, most már ezen nem lehet segíteni, hacsak úgy nem, hogy veszek egy új ébresztőórát. Ezen most nem agyalok tovább, hanem inkább kimegyek az irtás menti közérthez és bevásárolok. Ahogy kiléptem a friss levegőre, rögtön megélénkültem. Nem úgy a természet! Álmosan integetett nekem, mintha ezt mondaná: De jó, hogy újra látlak, medve cimbora, nem hoznál nekem egy kávét? De, hozok- gondoltam-, nekem is kell. Örömmel mozgattam meg a tagjaimat, és mosolyogva néztem körül. Itt-ott még hókupacok takarták a füvet, de már fehér sipkás hóvirágokat is észrevettem a fűből kikandikálni. A fákon, bokrokon apró zöld hajtások, rügyek csücsültek és bátortalanul tekintgettek szét a világban. Végre elérkeztem a bolthoz, és némi hezitálás után vettem egy csupor mézet, kávét, és egy mélyhűtött pizzát. ( XXL méret, extra sajtos, hús nélküli, sok zöldséggel) ( Igen, tudom, hogy fura, de nem szeretem a húst.) Szatyromat lóbálva, fütyörészve értem a barlangom elé. A szomszédos fenyőn régi barátomat vettem észre, Kajlát, a mókust, amint éppen álmosan a szemét dörzsölgeti. - Kajla, öreg cimborám, hát felébredtél? Hogy aludtál? - Höhhh? – rázta meg a fejét a mókus, majd elmosolyodott. – Te vagy az, Bakancs? De jó, hogy látlak, rég találkoztunk. Sajnos, idén télen többször felébredtem, így mostanra minden élelmem elfogyott – dörmögte kómásan. - Igen, én is így jártam – bólogattam megértően, majd vidoran meglóbáltam a szatyrot. – Most voltam a közértben, és vettem ezt-azt. Lejöhetnél besegíteni megenni a pizzát! Kajla szeméből rögtön eltűnt az álmosság, és egy Mindjárt jövök! felkiáltással beugrott az odújába. Én mosolyogva besétáltam a barlangomba, és betettem a sütőbe az oly áhított ételt. Mire kisült, Kajla is beugrált, egy frissen szedett hóvirág csokorral. Borzasztóan megörültem neki, és rögtön vázába raktam. Melléje helyeztem a pizzát. Festői kép. Leültünk az asztalhoz, és beszélgetni kezdtünk. - Tudod - kezdtem két harapás között –, nem jó ez a téli álom egy okból. Kötelező kihagynom a síszünetet. - Miért nem mész nyáron? – kérdezte a barátom. - Hmm… Erre nem is gondoltam, de jó ötletnek tűnik. Igen, ez lesz a megoldás! – lelkesedtem, és neki– láttam tervezgetni. Nagyon melegen fel kell öltöznöm, sífelszerelést is kell kölcsönözni. Végre meglátogatom a rokonaimat az Északi-sarkon! Azzal nekiláttunk tervezgetni. Nem érdekelt már minket az éledező természet, sem a kertészkedés, de még a málnabokor lelőhelyek elmondása sem. Csak lázasan tervezgettünk, csámcsogtunk, nyammogtunk az illatos pizzaszeleteken. Most ne haragudj, de abbahagyom, mert megyünk Kajlával az utazási irodába! De ne szomorkodj, majd küldök neked képeslapot az Északi-sarkról. Czifrik Eszter Lilla 7/A

10

●

évforduló

Iskolaújság

Műveltségi vetélkedő Liszt Ferenc jegyében A tanév műveltségi vetélkedőjének központi témája a világhírű magyar zongorista és zeneszerző, Liszt Ferenc volt. A csapatok által teljesítendő feladatok közé egy rímfaragó próba elé is állítottam a versenyző diákokat. Megadott szavak segítségével verset kellett írni. Ezek közül választottam ki a legjobban sikerülteket. Pintér István

Az árvízi zeneszerző Tudjátok ti, mi is történt? Mikor árvíz uralta Budát, S Pest utcája, s minden háza Térdig a vízben állt? 1838 van … Nincs , ki mostan segíthet? Huszonnégyezer aranyforint Az, mi itten elkellhet. Összefog a magyar nép, Árvízkárosultnak ad még, Ám mindez ide nem elég! Bécsből is jött erre válasz:

1838, a pesti árvíz éve. A kár számbavéve: 24 000 aranyforint, az emberek szerint. Az árvízkárosultak gyorsan menekültek, mert a hullámok nagyon elvetemültek. Eközben Bécsben egy híres zongorista hangversenyen szerzett pénzét a magyaroknak hozta. Ez a jótékony ember név szerint Liszt Ferenc, a magyarok körében kedvelt ember. (5. a)

Liszt Ferenc , ki segített Hosszú utat meg is járva Hangversenyt mit rendezett S most örül az, ki megjárta.

Liszt Ferenc kézirata

A nagyvonalú összetartás És a meleg szeretet Felszárította bizony mind Az összes árvizeket! (8. a )

1838 Megremegett minden polc. Árvíz sújtotta Pest. Menekült ember, nyest. De Liszt Bécsben hangversenyt tartott, keresett rajta 24 000 aranyforintot az árvízkárosultak javára, kiket elöntött a hála. Ezért Ferencet mélyen tiszteljük, kétszázadik születésnapját is megünnepeljük. (5. b)

Az 1838-as szörnyű árvíz után, Pesten és Budán, árvízkárosultak százai sírnak. Elvesztek vágyaik. De van egy zeneszerző, kinek adománya megmentő. Liszt Ferenc volt az, ki 24 000 aranyforintot ad. A bécsi hangversenyen összegyűltek több ezren, kiknek felajánlása megmentő volt az ország számára. S nemcsak Liszt segít, hanem Wesselényi is, ki a vízbe esetteknek hajót visz. (…) Ők voltak a legnagyobb magyarok, kiknek szíve az országért dobogott, s emlékük örökre élni fog a világban, de mi mindig tudni fogjuk, hogy itt éltek hazánkban. (7. a)


Magyar Kultúra Napja

●

11

Hogyan működik egy együttes? A magyar kultúra napjának alkalmából a Misztrál együttes adott koncertet. Külön az alsósoknak, külön a felsősöknek. A koncerten énekeltek népdalt, megzenésített verset, néha egy kicsit rap-es, néha meg rockos volt. Nagyon sokfajta hangszert láttam, és egyikről nem tudtam megállapítani, hogy furulya vagy fuvola. Ezért a koncert után odamentem, hogy megnézzem, mi az. Egy basszus furulya volt. Ahogy ott bóklásztam, odajött hozzám az osztálytársam anyukája (Várnai Zsuzsa), és ezt mondta: - Figyelj, te most egy interjút fogsz készíteni a zenekar tagjaival. Öt perced van rá, hogy felkészülj. Hát, egy kicsit megdöbbentem. Aztán összekaptam magam, és egy hirtelenjében kölcsönzött papírral és tollal odaléptem a zenészekhez. Bemutatkoztam, és elkezdtem kérdezgetni: - Mikor alakult meg az együttes? Török Máté: 1997-ben. Az elején hárman összeálltunk, én, Mika meg Tamás. Énekes együttesnek indult, de aztán beállt hozzánk Sanyi, a hangmérnök, Mihály, Gábor (ütőhangszer). Aztán szép lassan jöttek a hangszerek is. - Mit gondoltak az iskolánkról? Pusztai Gábor: Nagyon jó volt a hangulat, mindenki nyitott volt. Az alsósok nyitottabbak, közreműködőbbek voltak, mint a felsősök. A nagyobbak figyelmét nehezebb fenntartani, mint a kisebbekét, de ez mindenhol így van. A lényeg, hogy mindig pozitívak legyünk! - Láttam, hogy sokat bohóckodott – fordultam most Heinzinger Miklóshoz (Mika) (főleg fúvós hangszerek, bőgő is) – Azért csinálta, hogy nevessen mindenki, vagy csak úgy hozta kedve? - Nem, azért tettem, hogy sokan mosolyogjanak. Az a jó, ha az emberek nevetnek, mert az gyógyít. - Hol szeretnek zenélni leginkább? Hoppál Mihály: A kicsi, szegény falvakban, ott óriási szeretettel fogadnak minket. Főleg Borsod-AbaújZemplénben vannak ilyen helyek. De tulajdonképpen mindenhol, ahol a közönség örömmel fogad. - Hogyan írják meg a zenéket? Török Máté: Mindenki maga választja ki a verset, amire zenét ír. Aztán összeülünk, meghallgatjuk egymást, és a végén összekomponáljuk a dallamot. - Szoktak fellépni fesztiválokon? Tóbisz Tinelli Tamás: Igen, Nagymaroson, július közepén. Itt öt színpad van, és kb. kétezer ember. A fesztivál három napig szokott tartani általában, és főként népzenéket adnak elő az előadók. - Nyilván nem csak egy zenész, hanem egy hangmérnök is hibázik. Volt már olyan, hogy a közönség észrevette? – érdeklődtem Csóka Sándortól, a hangmérnöktől. - Igen, mi is számtalanszor csinálunk rosszul valamit. Olyan még szerencsére nem volt, hogy az emberek fölfigyeltek volna rá. - A zenék fölvevésében ön is részt szokott venni? - Igen, természetesen. Még páran segítenek nekem. Az albumokat általában a MACs KFT adja ki, de már a Gryllus kiadótól is jelent meg CD. Eddig kilenc albumunk van. - Húha, az jó sok. Köszönök szépen mindent! – köszöntem el. Most ennyit tudtunk meg a Misztrál együttesről, de aki többre kíváncsi, az látogasson el a www.misztral.hu weboldalra. Czifrik Eszter Lilla 7. a Török Máté: cselló, mandolin, gitár, koboz, ének Heinzinger Miklós: főként fúvós hangszerek, nagybőgő, ének Tóbisz Tinelli Tamás: gitár, nagybőgő, ének Hoppál Mihály: nagybőgő, hegedű, gitár Pusztai Gábor: ütős hangszerek Csóka Sándor: hangmérnök

12

●

alsósok oldala

Iskolaújság

A különös csomag Márta néni egy hatalmas dobozt hozott be március 5-én az osztályba. Csak annyit mondott, hogy meglepetés. Nagyon tanakodtunk, hogy mi lehet benne. Aztán kinyitotta a titokzatos dobozt, és kiderült, hogy édességet tartalmazott: süteményeket, csokikat, cukrokat. A „krefiti.hu”-tól kaptuk. Hogy mi is ez a Krefiti? Egy internetes újság. Ide küldtünk be a pályázatra meséket, verseket, fotókat. A szépirodalom című résznél olvasható a sok gyönyörű, megható gondolat. Ezenkívül az osztálytársaim többen ingyenes órákat nyertek egy mozgás stúdióba, pl. Túri Csenge a Doromboló beigli című meséjével zumba táncórákat nyert, van, aki pedig gerinctornára járhat, mert nagyon jó verset írt. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg ezt a weboldalt és pályázzon! Kenyeres Réka 3. a

Hol dalol a kismadár? Hol dalol a kismadár? Erre vagy arra, vígan ám! Hol dalol, hol dalol? Nem találom sehol. Hol, mégis merre? Talán itt, vagy emerre? Hol van az a kis jószág? Merre menjek és hová?

Tavasz Vége van a télnek, a cinegék énekelnek. A fák nőnek, leveleik ébredeznek.

Hol? Az ágon vagy a fán? Megkeresem, az biztos ám! Vajon hol, merre bujkál? Megvan! A levelek közt turkál! Ivits Petra 3. a

Zöld a fa, hát végre zöld, potyogni fog a sok gyümölcs! Már nincsen sár az utakon, büszkén járhatunk az utcákon. Közeleg lassan a nyár, napozás és hajókázás. Balázs Márton 3. a

A balatoni bob Én a hosszú hétvégén vasárnap Balatonalmádiban voltam. Megnéztük a maratont, és elmentünk a balatoni bobhoz. Ott volt kalandpark, mászófal, bob és egy olyan hintaszerű valami, ami átforgat, és közben az ülést is forgatta össze-vissza. Először nem mertem egyedül menni a bobon, mert nagyon régen mentem utoljára. Felfelé minden normális volt, aztán jött egy egyenes, majd egy enyhe kanyar. A kanyar után egy kis bukkanó és egy alagút. Az alagút után egy éles kanyar, aztán egyenes, kanyar, és az utolsó nagyon éles kanyarban egy kamera volt, ami lefényképezi az embert. Nagyjából 6-7 menetet mentünk. Nekem nagyon tetszett, és boldogan ajánlom mindenkink! Ez a nap élmény volt, és bármikor visszamennék. Zsuppán Kata 4. c

alsósok oldala


●

13

Ki ne ismerné a mesét, melyben a hasznavehetetlen, öreg nagyapónak utat mutat a családja. Pokrócot terítenek a vállára, aztán kikísérik a kapun. Tanulságos mese. A történet elolvasása után sokat meséltek a gyerekek a nagyszüleikről. Szép gondolatok.

Az én nagyszüleim Az én drága Kati mamám és az én kedves, jószívű Géza papám nagyon messze, Budakeszin élnek. Nagypapám galambokat tenyészt, bizony sok szép kis tollas állatot. Én is nagyon szeretem etetni a kis jószágokat.. Azért szeretem őket, mert mindig jókedvűek és viccesek. Anyukám szülei ezek a mosolygós nagyszülők. Nagypapám egy kis piros autóval jár értem az iskolába…Ott Budakeszin az udvaron van egy hinta, amit a Géza papa készített, azon lök minket a testvéremmel, közben a Kati mama gyümölcstálat készít. Nyáron lesétálunk a Kacsa utcába megnézni a kedvenc kiskutyámat, a fekete színű farkcsóváló Brútuszt… (Ivits Petra) Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert még élnek a nagyszüleim…Ha szükség van rá, elvisznek haza az iskolából, elhoznak cselgáncsra, uszodába vagy éppen cserkészgyűlésre. Ha beteg vagyok, ápolnak, ha valami bajom van, vígasztalnak. A kedvemért gyakran finomakat főznek, sütnek. A nyarat is velük töltöm. Kicsit engedékenyebbek, mint a szüleim… (Bognár Csanád) A nagyszüleimmel gyakran tanulok. Amikor iskolai szünet van, akkor néha náluk vagyok. Időnként piacra elmegyünk, ott mindig vesznek nekünk valami finomat….A nagypapám testnevelő tanár volt, ezért néha megkérem, hogy tartson nekem egy kis edzést. (Kenyeres Réka) A nagypapám minden reggel korán ébred, felsétál a temetőbe, mert a nagymamámnak ott van a sírja. Utána elmegy vásárolni, aztán megebédel, és csendespihenő következik…aztán estefelé keres magának egy filmet a tévében… (Szendrei Szonja) A nagyszüleim olyan kedvesek! Egyfolytában játszanak velünk és sportolnak. A nagypapa reggel és délben nyújt, szobabicajozik, utcai kerékpáron is szokott közlekedni, ezenkívül fut és úszik. Nagyon sokat segítenek… (Pataki Csenge) Sajnos mind a kettő nagymamám messze lakik tőlem, de ha találkozunk, annál jobban örülünk egymásnak…Remélem még sok időt tudok velük együtt eltölteni… (Koltai Domonkos) Nagyon jó, hogy vannak nagyszüleim, ők nagyon sokat segítenek a családnak…Szombatonként náluk ebédelünk, és általában ott töltjük a délutánt. Ha elutazunk, ők ellenőrzik a lakásunkat, mivel a közelben laknak. Azért szeretem őket, mert kedvesek, sokat foglalkoznak velünk… (Tóth Márton) Édesapám anyukáját Editnek hívják, ő az én nagymamám. Nagyon kedves, aranyos, jó, hogy ő van nekünk! Bár lehetne nyugdíjas, ő még mindig dolgozik. Minden reggel korán kel, és siet a munkahelyére… (Angyal-Tóth Ábel) Az apukám anyukájában azt szeretem nagyon, hogy mindig sütivel vár, amikor hozzájuk megyek. Viszont a nagypapámban azt, hogy olyan jóízűen nevet, mosolyog…Kiemelem, hogy az anyukám édesapja jól vadászik. A nagyszüleimet nagyon szeretem, és ez így is fog maradni örökké. (Túri Csenge) A győri mamám a Györkös. Hogy miért szeretem? Azért, mert a haja és a hangja egyformán szép, na és ha nem lenne, mégis milyen lenne a világ nélküle? Unalmas, bosszantó. Ki mondana vicceket, ha nem érzem jól magam, és ki nevettetne meg, ha éppen a szülinapomon nem érzem jól magam? Ki sütne nekem finom fánkot? Sajnos a férjét nem láttam soha, biztosan szerettem volna, hiszen ki ne szeretné Őket??? A másik mamám….Sajnos ő már eltávozott, de én mindig örömmel emlékezem rá. Nagyon okos volt, nagyjából 9 nyelven tudott beszélni. Amikor átmentem hozzá ebédelni, akkor az apukámmal az asztalnál mindig más nyelven beszéltek, és számomra ez nagyon szórakoztató volt. Azt kívánom, hogy velem legyen újra! (Hőnich Manuéla)

14

●

alsósok oldala

Állatkerti séta Zsiráf Hosszú nyakú kedves állat, nincsen benne soha bánat. Szénát eszik és sok levelet, zoo csemegét is eleget. Medve Ó de morcos az a medve, vajon miért rossz a kedve? Téli álmát megzavarta a természet, üres gyomra megkívánta a mézet! Oroszlán Az állatok királya kiengedi hangját, vicsorogva mutatja meg fogsorát. Méltósággal kiáll a magas sziklára, majd hirtelen ráugrik egy birkára. Zebra Fekete-fehér csíkos a teste, könnyen észrevenni este! Szereti a patás társaságot, a jóízű beszélgetést, vidámságot. Papagáj Gyuri, a papagáj folyton hadar, és mindent alaposan összezavar. A gazdája nyelvét utánozza, csőrét sebesen mozgatja! Egér Elemér, az egér egyedül él. Egész életében a macskától fél. Kis gombóc, mégis gyorsan szalad, minden sajtba beleharap. Kígyó Karcsú, fényes és hosszú a teste, vadászatra indul minden este. Magas fára tekeredik, onnét zsákmányra leselkedik. Fóka Fóka Flóra orrán pöttyös labda, ha megunja, a halakat falja. Vígan lubickol a medencében, ki tudja, mi jár az eszében.

Iskolaújság Elefánt Emma, az elefánt barátot kapott, cserébe jó kis meglepetést adott: ormányát a vízbe merítette a közönséget jól lefröcskölte. Majom Bolondozik tizenhárom kis majomgyerek, nincsen náluk zajosabb állatsereg. Fürgén másznak, lógnak az ágakon, ki-be ugrálnak az ablakokon. Púpos teve A tevének híresen okos az esze, pletykás, örökmozgó a nyelve. Hátán hordja hatalmas púpjait, lustálkodással tölti napjait. Szeressük és védjük az állatokat, hiszen elűzik minden bánatunkat! Angyal-Tóth Ábel Elnour A. Jasmine Hőnich Manuéla Koltai Domonkos Lovas Boglárka Pataky Csenge Sárkány Vince Tóth Márton Túri Csenge 3.a osztályos tanulók

alsósok oldala


Jön a tavasz

●

15

Tavasz Vége van a télnek madarak fütyörésznek.

Rügyeznek már a fák, fütyörésznek a madárkák. Virágoznak a rétek, a birka boldogan béget. Elfújta a szél a telet, gyorsan közeledik a meleg. Hamarosan jön a nyár, de sok gyerek várja már!

A réten virágok nyílnak, a gyerekek kidobóznak. Már nem kell takarítani a havat, az állatok is várják már a nyarat. Rügyeznek a fák, rájuk sok madár száll. Nem kell kabátban járni, hanem csak egy pulcsiban sétálni. Izsák Botond 3.a

Szabó Vince 3. a Régen Még csak első osztályos voltam, szépeket rajzolt a tollam. Csak akkor tanultam írni, Ezért elkezdtem sírni. Délután leckét készítettem, majd kockákból várat építettem. Jöttek értem!-mondtam, és nagyon boldog voltam. Egy-kettőre otthon lettem és a vacsorámat megettem. Nagyon lemerültem, hát gyorsan lefeküdtem. Másnap is várt az iskola, apukám szívesen vitt oda. Lovas Boglárka

Szépíró verseny Kedves Olvasóim! Köszönöm, hogy az én írásomat is olvassátok. A Szépíró versenyről fogok beszámolni Nektek. A múlt hónap elején tudtuk meg, hogy a kerületi általános iskolák tanulóinak szépíró versenyt rendeznek. Elsősorban meg szeretném köszöni Sára néninek, hogy kiválasztott a versenyzők közé. Amikor kiválasztottak minket, másolnunk kellett egy karácsonyi verset. Aztán a verset, amit másoltunk elküldték a Szent Imre Gimnáziumba. Pár hét múlva minden résztvevőt meghívtak a díjkiosztó ünnepségre. Amikor társaimmal elmentünk a díjkiosztóra nagyon izgultam. Hosszúnak tűnő várakozás után kezdődött el a díjkiosztó. Én nem értem el helyezést, de az osztályomból két gyerek is kapott különdíjat, Murphy Aoife és Szentpéteri Hanna. Nagyon büszke vagyok a társaim sikerére és a Farkasréti Általános Iskolára. A versenyen való részvételért mindenki kapott egy oklevelet így én is. Köszönöm, hogy szántatok rám pár percet. Pozsonyi Anna 4. a

16

●

észcsavargatók, elmepörgetők

Iskolaújság

TESTES SZAVAK A pontok helyébe írj testrészneveket úgy, hogy a megadott betűkkel, szótöredékekkel összeolvasva, értelmes szavakat kapj! Íme két példa: ....................szol nya.................... Gondold végig (akár papírra is vetheted) testrészeinket, s kis töprengés után rájössz, hogy az első szótöredékünkbe a haj szó illik (= hajszol), a másodikba pedig a fog szavunk (= nyafog). Most pedig munkára fel! 1. k....................ol 6. ....................laló 11. ....................ke 2. ....................lél 7. ....................ény 12. k....................ló 3. r....................sz 8. ....................zon 13. be....................ő 4. mu.................... 9. ....................us 14. ke....................et 5. nya....................ol 10. ....................élyes 15. ....................tan Segítségül megadjuk tíz beépítendő testrész nevét (természetesen nem a kívánt sorrendben), a hiányzó ötöt – remélhetően – te is megleled. Íme: nyelv, arc, vese, szem, lép, epe, agy, száj, fül, láb.

Találd ki, melyik szóra gondoltunk! Értelmet nem hordozó három betűm elé varázsolj egyet, s máris értelmet nyerek! Cs-vel sok állat együtt, B-vel csont, H-val pusztító csapat. ……………………...

Magamban bejárat vagyok, S-sel kezdve nyomtatok, H-val vadakat kergetek, Találd ki, ki lehetek! …………………………..

Névbújtatás A következő szavakban egy-egy keresztnév bújik meg. Keresd meg őket! BELEKEZD SZITAKÖTŐ APÁLY SZIRÉNA AKTAMÁSOLAT KELLEMESEN HARCSABAJUSZ TOLVAJKULCS DOLGAVÉGEZETLEN ÖRÖKKÉVALÓSÁG Vidám pillanatok Egy lovag szörnyű állapotban tér meg a csatából. Páncélja behorpadva, lova sántít, s a lovag több sebből vérezve féloldalt lóg a nyeregben. A vár ura eléje siet és kérdi: - Mi történt, dicső lovag? A lovag kiegyenesedik a nyeregben: - Uram, becsülettel küzdöttem szolgálatodban, és nagy nehézségek árán visszaűztem az ellenséget nyugatra. - Hova kergetted őket? Nyugaton nem is voltak ellenségeim! – kiált fel a nemes úr. A lovag borús tekintetet vet urára: - Hát akkor most már vannak.

Alsós oldalakat szerkeszti: Sáringer Márta Tördelőszerkesztő: Rozmán Sándor Főszerkesztő: Schődl Gabriella Iskolánk honlapja:

www.farkasret-isi.hu

Balázs Imre József: Tavaszi tündérek

Recommend Documents