Balaton Régió Indikátor Rendszere Összefoglaló 2008. július 2.
Bizik Lívia, Pintér László, Kutics Károly, Vári Anna
1
Előszó A beszámoló készítői ezúton szeretnék köszönetüket kifejezni a Balatoni Adaptációs Mintaprojekt csapatának, a UNEP GRID-Geneva részéről Anthony Lehmann-nak, Bruno Chatenoux-nak valamint nyugdíjazásáig Jean-Michel Jaquet-nak; a Balatoni Integrációs Kht. részéről Dr. Molnár Gábornak, Oláh Miklósnak, Angeline Gough-nak, Cynthia Lau-nak, Varga Évának és Egerszegi Zitának; valamint Tőkés Istvánnak (független szakértő) a hasznos útmutatásokért és az adatok összegyűjtése és elemzése során végzett segítségükért. Továbbá köszönetet szeretnénk mondani a projekt eredményes megvalósítását segítő UNDP-GEF kollégáknak, név szerint Keti Chachibaia-nak és Tóth Klárának. hasznos tanácsaikért és javaslataikért. Köszönetünket szeretnénk kifejezni az egyeztetéseken résztvevő helyi érdekelteknek is, akik ismereteik és tapasztalataik megosztásával hozzájárultak a Balaton Régió sérülékeny területeinek feltárásához és a megfelelő indikátorok meghatározásához. A teljesség igénye nélkül, az indikátor rendszer kidolgozásában végzett munkájukért köszönetet szeretnénk mondani a Balaton Felvidéki Nemzeti Park részéről Petróczi Imrének és Nagy Lajosnak, a VITUKI Kht. részéről Varga Györgynek, a Balatoni Limnológia Kutatóintézet részéről Vörös Lajosnak, valamint a KDT-VIZIG részéről Kravinszkaja Gabriellának. Végül, de nem utolsó sorban, köszönetet szeretnénk mondani mindazon szervezeteknek és intézményeknek, melyek segítséget nyújtottak az adatok hozzáférésében és összegyűjtésében. Mivel számos érdekelt került bevonásra az indikátorok kidolgozása során, ezúton is elnézést kérünk, akit most esetlegesen nem említettünk meg név szerint.
Megjegyzés: Ez az összefoglaló a Balaton Régióra kidolgozott indikátor rendszer 13 fontosabb indikátorok bemutatását tartalmazza. A 20 indikátorból álló teljes rendszer bemutatása jelenleg csak angol nyelven elérhető. A teljes tanulmány lefordítása folyamatban van.
2
Tartalomjegyzék A Balatoni Indikátor Rendszer ............................................................................................................ 5 Áttekintés ............................................................................................................................................. 6 A Balaton Régiót érintő szakpolitikákban történt változások áttekintése .......................................... 8 Az indikátor rendszer kidolgozásának folyamata.............................................................................. 10 Környezeti Indikátorok ...................................................................................................................... 13 1. A tóízminősége ..........................................................................................................................................13 2. A Balaton vízrajzi helyzete; vízgyűjtő terület és vízmennyiség ..........................................................15 3. Élővilág .......................................................................................................................................................18 4. Tájszerkezet és földhasználat ..................................................................................................................19 5. Környezeti infrastruktúra és anyagfelhasználás ....................................................................................21 6. Közlekedés .................................................................................................................................................24 7. Éghajlat .......................................................................................................................................................26 Gazdasági indikátorok....................................................................................................................... 28 8. Gazdasági fejlődés .....................................................................................................................................28 9. Foglalkoztatottság és szezonalitás ..........................................................................................................30 10. Turizmus...................................................................................................................................................31 Társadalmi indikátorok ..................................................................................................................... 33 11. Tudatosság ...............................................................................................................................................33 12. Demográfiai tényezők ............................................................................................................................35 13. Egészség ...................................................................................................................................................37 Összegzés – Fenntartható Fejlődés a Balaton Régióban .................................................................. 39 Felhasznált szakirodalom .................................................................................................................. 40
3
Táblázatok jegyzéke Table 1: Overview of major policy changes in the Lake Balaton region. ............................................................... 8 Table 2: Overview of the Lake Balaton region indicator system. .......................................................................... 11 Table 3: Connection to the dirking water and sewage systems in LBRD ............................................................ 22
Ábrák jegyzéke Ábra 1. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) ............................................................................................ 6 Ábra 2. A Balaton vízgyűjtőterülete .................................................................................................................. 7 Ábra 3. A kék alga-biomassza aránya a teljes alga-biomassza tekintetében 1998-2006 között .............13 Ábra 4. A Balaton vízminősége a tóba érkező folyótorkolatoknál 1968-2006 között ............................15 Ábra 5. A Balaton átlag-vízszintje 1988-1996 között...................................................................................16 Ábra 6. A Balaton átlag vízszintjében bekövetkezett változások 1997-2005 között...............................16 Ábra 7. A Balaton vízszintje, 1991-2006 között ...........................................................................................17 Ábra 8. 1904-2003 között a Balatonban kifogott teljes hal mennyisége (kg) ...........................................18 Ábra 9. 1904-2003 között a Balatonban kifogott ponty (Abramis sp.) mennyisége ...............................18 Ábra 10. Az őshonos és nem-őshonos halfajok aránya a Balatonban 1981-1995 között ......................19 Ábra 11. A Balaton Régió főbb területhasználati módjai 1951-ben ...........................................................20 Ábra 12. Terület felhasználás a Balaton Régióban 2002-ben......................................................................20 Ábra 13. A Balaton északi, déli és Zala-menti vízgyűjtő területének eróziója 2005-ben ........................21 Ábra 14. A tisztított szennyvíz mennyisége (m3) 1991 és 1999 között......................................................23 Ábra 15. A tisztított szennyvíz mennyisége (tonna) 2000 és 2006 között ................................................23 Ábra 16. Személygépkocsik napi száma a különböző főútvanalak tekintetében 1990-2004 között .....24 Ábra 17. A teherautók és kamionok napi száma, 1990-2004 között .........................................................25 Ábra 18. Autóbuszok napi száma a különböző főútvanalak tekintetében, 1990-2004 között ..............25 Ábra 19. Az átlagos hőmérséklet (°C) a nyári szezon alat, 2002-2006 között ..........................................26 Ábra 20. A Balaton Régió átlagos levegő hőmérséklete 2002-2006 között ..............................................27 Ábra 21. A csapadék mennyisége (mm) a Balaton körül, 2002-2006 között, napi adatok alapján........27 Ábra 22. Települések gazdasági ereje (millió Ft), 1994 és 2004 között .....................................................29 Ábra 23. Az éves infláció, 1995 és 2004 között ...................................................................................30 Ábra 24. Munkanélküliségi ráta (%) 1991 és 2006 között (negyedéves bontásban) ...............................30 Ábra 25. A öszes és külföldi vendégek száma a Balatonnál, 1990 és 2006 között ..................................31 Ábra 26. A turizmus alakulása a fő idegenforgalmi szezon alatt (július-augusztus) ................................32 Ábra 27. 1000 főre jutó civil szervezetek száma a Balaton Régióban, 2000-2006 között .....................34 Ábra 28. 1000 lakosra jutó civil szervezetek száma 2002-ben ....................................................................34 Ábra 29. Az el-, és bevándorlás aránya (‰) a Balaton Régióban 1990-2005 között .............................36 Ábra 30. A lakosok számának változása 2000-2005 között .......................................................................36 Ábra 31. Várható élettartam a Balaton Régióban 1990-2000 között ........................................................38
4
A Balatoni Indikátor Rendszer A tanulmány készítésének átfogó célja az éghajlatváltozás hatására a Balaton Régióban bekövetkező társadalmi, gazdasági és környezeti változások jobb megismerése volt. A Balatoni Adaptációs Mintaprojekt (A Balaton Integrált Sérülékenység Vizsgálata és Adaptációs Stratégiák c. projekt) fő részeként, a tanulmány az alábbi kérdésekre kívánt választ adni: -
Mi történik a Balaton Régió társadalmi, gazdasági és környezeti rendszerével? Mik a kiváltó okai a bekövetkező változásoknak? A globális és helyi hatások hogyan hatnak a régió sérülékenységére?
A kérdések megválaszolására kvantitatív indikátorok rendszere került kidolgozásra, mely meglévő adatok alkalmazásával mutatja be a változási irányokat. Az indikátorok jellegzetessége, hogy bemutatják mind a szakértők, mind pedig a helyi érdekeltek véleményét és céljaikat is. Hasonló indikátor rendszereket egyre több helyen dolgoznak ki a világon 1 . Az indikátorok amellett, hogy segítséget nyújtanak a problémák meghatározásához és a hatásuk megértéséhez, hozzájárulnak a lehetséges megoldások felismeréséhez, a célkitűzések megfogalmazásához és az emberek aktivizálásához is. Az indikátorok által meghatározott sérülékenységekre alapozva a projekt célja adaptációs intézkedések meghatározása és azok bevonása a szakpolitikákba, az alkalmazkodási képesség növelése és a globális éghajlatváltozással, valamint a Balaton természetes ökológiai rendszerét érintő kockázatokkal szembeni rugalmasság fokozása érdekében. A Balaton tudományos kutatása és monitoringja hosszú időre nyúlik vissza, elmondható, hogy a Balaton a világ egyik legjobban vizsgált tava 2 . A tudományos vizsgálatok bősége ellenére a nyilvánosság, valamint a döntéshozók számára könnyen érthető és alkalmazható formátumban csak kevés szisztematikus, folyamatosan frissített adat áll rendelkezésre. Az összegyűjtött adatokhoz és vizsgálati eredményekhez való jobb hozzáférés érdekében a tanulmányban bemutatásra kerülő irányzatok elektronikus formában is rendelkezésre állnak az új innovatív adatbázisban, mely mindenki számára egyszerű hozzáférést biztosít3. Egy új indikátor rendszer kidolgozásakor az indikátorok meghatározásának folyamata ugyanolyan fontos, mint maguk az indikátorok. A megfelelő indikátorok kiválasztása érdekében számos szakértő és helyi, illetve országos érdekeltek kerültek bevonásra az indikátor értekezletek során. Az indikátorok kiválasztásakor azonban szembe kell nézni azzal a nehézséggel, hogy mely indikátorok a legmegfelelőbbek, és melyek azok, amelyeket ténylegesen be is lehet venni a rendszerbe – azaz melyekre áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű adat. Ezért az indikátorok kiválasztásakor sokszor kompromisszumos megoldást kell keresni, melynek eredményeképpen a végső indikátor lista sem lesz tökéletes – azonban nem is tökéletes indikátorok kidolgozása a cél hanem az, hogy a világ valós ügyeit mutassák be, pozitív intézkedéseket és együttműködést ösztönözzenek, és új perspektívák és problémák felmerülésével pedig lehetőséget biztosítsanak az indikátorok megváltozásához.
http://www.iisd.org/measure/compendium/ Lóczy Lajos. (1896) “A Balatoni udományos kutatásokról.” Geographic Announcements http://www.neumannhaz.hu/muvek/tudomanytortenet/5_Neves_tudosok_tanulmanyai/Loczy/Loczy_Balaton.pdf 3 www.balatontrend.net (elérhető 2008 közepétől) 1 2
5
Áttekintés A Balaton mind Magyarország, mind Közép-Európa egyik legnagyobb természeti értéke. A Balaton térsége fontos kézzelfogható és szimbolikus értékkel bír a tóhoz látogató a hazai és külföldi turisták számára. A többi természeti ökoszisztémához hasonlóan, a természeti és emberi eredetű változások összetett hatásainak megfelelően a Balaton folyamatosan változik. A világ számos természeti ökoszisztémájához hasonlóan, az emberi eredetű hatások kiemelkedő szerepet játszanak a Balaton állapotában és dinamikájában, valamint az ott élő emberek életében, akik megélhetése és jóléte nagy részben magától a tótól függ. Amíg a múltbeli változásokhoz könnyen alkalmazkodni lehetett, amikor a térség még csak szórványosan volt lakott, addig napjaink változásai nagyobb hatásúak. A Balaton térségéből származik Magyarország turisztikai bevételének 30%-a és az ország GDP-jének mintegy 3-4%-a (kb. 1.5 milliárd euro/év). A regisztrált vendég éjszakák tényleges éves száma becslések szerint meghaladja a 10 milliót a közel 260 000 állandó lakosú térségben, ami egyben komoly infrastrukturális problémát jelent a nyári szezon alatt. Ábra 1. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ)
Környezeti változások Az elmúlt 100 év alatt a Balaton természeti környezete és vízgyűjtő területe számos változáson ment keresztül. Miután 1863-ban átadták Sió-zsilipet Siófoknál, lehetőség nyílt a tó vízszintjének mesterséges szabályozására. Nagy felszínével és kiterjedt vízgyűjtőterületével a Balaton a világ egyik legsekélyebb tava. A tó partvonalának beépítése és a települések gyors terjedése során a természetes élőhelyek többsége eltűnt. A déli part mára szinte egy 70 km hosszú egybefüggő településként jellemezhető. A tó sekélysége következtében, valamint mivel az épületek és a közlekedési infrastruktúra közel helyezkedik el a partvonalhoz, a tó vízszintjét csak kis mértékben lehet 6
szabályozni. A Balaton Régió számos őshonos fajnak szolgál élőhelyül, azonban ezek közül több mára már eltűnt az egzotikus fajok betelepülése és a megváltozott területhasználat következtében. Sajnálatos módon, csak kevés helyi lakos van tisztában azzal a ténnyel, hogy a tó nyugati részén található Kis-Balaton például része a Ramsar-i védelem alatt álló nemzetközi fontossággal bíró élőhelyeknek. Ábra 2. A Balaton vízgyűjtőterülete
Az elmúlt évek alatt a Balaton Régió ökoszisztémája számos zavaros időszakon ment keresztül. 1972től közel két évtizeden át visszatérő és egyre erősebb eutrofizációs problémákkal kellett szembenéznie. Ezt követően 2002-2003-ban tartós vízhiány lépett fel, amikor a vízszint jóval az alsó szabályozási szint alá csökkent a turisztikai szezon alatt komoly ökológiai és gazdasági károkat okozva ezáltal. A globális változások hatásainak, valamint az ökoszisztéma és a helyi közösségek fenntarthatóságára gyakorolt hatások megértéséhez adatokra van szükség. Az indikátorok statisztikai adatokon és vizsgálatokon alapuló tényeket mutatnak be. Az indikátorok olyan témákhoz vannak kapcsolva, melyek a döntéshozókat is foglalkoztatják, illetve olyan értékekhez, melyek fontosak a helyi lakosságnak, így azok segítségével lehetőség nyílik a kockázatok és sérülékenységek meghatározásához, valamint adaptációs válaszintézkedések kidolgozásához. Továbbá a jövőbeni törekvések, valamint az elért eredmények összevetése révén az indikátorok elengedhetetlenek a monitoring, az átláthatóság és a felelősség biztosításához.
7
Az átfogó indikátor rendszer kidolgozása hosszú történelmi múlttal rendelkezik. Számos különböző indikátor rendszer létezik. Ezek az indikátorok, függetlenül attól, hogy hazai, vagy nemzetközi szintűek, jó alapot biztosítottak a Balaton Régióra vonatkozó indikátorok kidolgozásához. A tanulmányban válogatott indikátorok alkalmazásával kerül sor a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetet (BKÜ) érintő változások, beleértve a környezeti, gazdasági és társadalmi tényezők vizsgálatára. A helyi fenntartható fejlődés ösztönzése érdekében az elemzés során kiemelt figyelmet kapott a különböző fejlesztési területek összekapcsolása a globális éghajlatváltozási hatásokkal. Az elmúlt két évtizedre vonatkozó idősoros indikátorok alkalmazásával a fő cél a régióban történt változások nyomonkövetése volt, mely segítséget nyújthat a globális folyamatok, többek között az éghajlatváltozás okozta hatásokra adandó válaszintézkedések meghatározásához a jövőben.
A Balaton Régiót érintő szakpolitikákban történt változások áttekintése A Balaton Régió egyedülálló, több mint 100 éves tapasztalattal rendelkezik a közös természeti erőforrások felhasználása tekintetében. A helyi települések folyamatosan alkalmazkodtak a szakpolitikai változásokhoz, valamint a környezeti tényezőkhöz - ezeknek megfelelően alakítva ki a mai társadalmi, gazdasági és természeti környezetet (Bouchard, 2005). A helyi, regionális és országos szinten átvett politikák fontos szerepet töltöttek be a különböző célkitűzések közötti egyensúly megtartásában, beleértve a turisták növekvő számát és a környezetvédelem fokozását. Az 1. számú táblázat a legfontosabb politikai változásokat és azok hatásait mutatja be. A térséget érintő szakpolitikák megismerése fontos szerepet tölt be a kiválasztott indikátorok változásainak felismerése és vizsgálata során. Az indikátorok segítségével lehetőség nyílik a változások nyomonkövetésére és segítenek politikák hatékonyságának értékelésében. Aktív politikák kialakításához a vizsgálatok kiváló információs forrásnak bizonyulnak, melyek egyensúlyt biztosítanak a gazdasági, társadalmi és környezeti prioritások között a Balaton térségében. Táblázat 1. A Balaton Régiót érintő szakpolitikai változások áttekintése Év 1904 1921 1927 1931 1963 1979 1983
Szakpolitika Balatoni Szövetség megalakulása (helyi önkormányzatok szövetsége) Sió-csatorna felújítása és a hidrológiai monitoring rendszer kiépítése A Magyar Biológiai Kutatóintézet létrehozása (A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet elődje) Tihanyban Balatoni Intéző Bizottság létrehozása A Balatoni szennyvíztisztítás és a szennyvízelvezető hálózat kiépítésének megkezdése Második Regionális Fejlesztési Terv
Hatása A turisták számának növelése érdekében regionális fejlesztési ösztönzők bevezetése A Balaton vízszintjének szabályozása a vízszint ingadozás mérséklése A Balaton élővilágának fokozottabb vizsgálata és monitoringja, elsősorban a halfajok tekintetében A turisták számának további növelése, valamint az infrastrukturális fejlesztések irányítása A megnövekedett számú turisták általi szennyezés mérséklése
Fejlesztési irányok és prioritások meghatározása a turizmus ösztönzése érdekében Szigorú intézkedések bevezetése az A kék alga elszaporodása által okozott erős 8
1985 1985 1989 1993 1996
eutrofizáció és a fitoplankton eutrofizáció szabályozása növekedés szabályozása érdekében Harmadik Regionális Fejlesztési Terv A természeti erőforrások védelmét tekintetbe vevő turizmusfejlesztési prioritások megfogalmazása Kis-Balaton védőrendszer I. üteme Kis-Balaton környezetének rekonstrukciója, (Hídvégi-tó és környéke) élővilágának megóvása Rendszerváltás: Kommunista Privatizáció és piacgazdaság kialakítása rendszer összeomlása Balatoniu Regionális Tanács Fejlesztések ösztönzése a rendszerváltás után megalakulása
2000
Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) megalakulása Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. megalakulása Balaton-törvény
2004
Csatlakozás az Európai Unióhoz
2000
1996. évi területfejlesztési és területrendezési törvény megvalósítása A BFT munkaszervezeteként a helyi fejlesztések irányítása és ösztönzése a térségben Válaszintézkedések megfogalmazása a vízszintváltozásra, valamint azok turizmusra, és élővilágra gyakorolt hatásaira A helyi politikák hozzáigazítása az uniós acquishoz, uniós piacokra való kijutás, valamint jogosultság az uniós támogatások igénybevételére
Forrás: Bank et al., 2003; Bouchard, 2005; Gorlach és Kovács, 2006, Magyarország Országjelentése, 2005; Puczkó és Rátz, 2000; VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Közhasznú Társaság, 2002.
9
Az indikátor rendszer kidolgozásának folyamata Az indikátor rendszer kidolgozásának folyamata önmagában is kiemelkedő szereppel bír, mivel átalakítja az emberek gondolkodásmódját, ismereteit és véleményüket (Meadows, 1988). Az indikátor rendszer kidolgozására nem létezik előre megfogalmazott séma, azonban léteznek bevált gyakorlatok és alapelvek, melyeket figyelembe kell venni4,5; valamint vannak egymást sokszor átfedő kritériumok. A fentiek alapján, az indikátor rendszer kidolgozásának megtervezése során az alábbi szempontok kerültek figyelembe vételre: -
Érdekeltek bevonása: A projekt sajátosságát az a megközelítetés adja, hogy a helyi érdekeltek is aktívan bevonásra kerülnek az indikátorok kiválasztásának folyamatába, így azok az ő véleményüket is visszatükrözik, melynek köszönhetően nagyobb az esély azok elfogadására és alkalmazására. A helyi (társadalmi, gazdasági és környezeti) folyamatokat bemutató indikátorok kiválasztása érdekében a projekt megvalósítása során több egyeztető megbeszélésre, munkaértekezletre került sor helyi szakértők, vállalkozók, és a civil társadalom képviselőinek bevonásával.
-
Példaesetek bemutatása: Az indikátor rendszerekről számos szakirodalom áll rendelkezésre. Habár a Magyar Tudományos Akadémia KÉP projektjében már volt kezdeményezés egy átfogó indikátor rendszer kidolgozására, azonban a Balaton térségére ez végül mégsem valósult meg.
-
Fogalmi keret: Az indikátorok kiválasztása előtt egy úgynevezett fogalmi keretet kell meghatározni, mely azokat a fő kategóriákat és összefüggéseket jelöli ki, amelyek vonatkozásában az egyes problémák és indikátorok azonosításra kerülnek. A Balatoni Adaptációs Mintaprojekt esetében, ez fogalmi keret a gazdasági, társadalmi, valamint a környezeti kategóriákból épült fel. Ez a keret megfelel a fenntartható fejlődés tekintetében általánosan elfogadott „természeti értékek” fogalmi keretének.
-
Prioritási területek kiválasztása: A fogalmi keret meghatározását követően a prioritási területek azonosítására került sor irányított fókusz-csoportos megbeszélések során. Példák között szerepelt a tó vízminősége, élővilága, a partmenti területek állapota, munkanélküliség, halálozási ráta, stb. A megfogalmazott kezdeti hosszú listából a kevésbé fontos területek és az egymást átfedő témák eltávolítása után készült el a végső rövidebb lista, mely érthetően megfogalmazott témákat tartalmazott.
-
Indikátorok kiválasztásának kritériumai: Az indikátorok kiválasztásának megkönnyítése érdekében számos kritériumra volt szükség. Nincsenek előre meghatározott kritériumok az indikátorok kiválasztásához, azonban számos hasonló kritérium jelenik meg a különböző halmazoknál6. A legfontosabb kritériumok az alábbiak voltak: o o
Szakszerűség: szakmai szempontból az indikátor megfelelő-e és kellőképp bemutatja-e az adott problémát / jelenséget? Mérhetőség: mérhető-e az indikátor?
Pl. Bellagio Irányelvek. < http://www.iisd.org/measure/principles/progress/bellagio.asp> Ditor et al. (2001) Guidelines for the Development of Sustainability Indicators. Ottawa: Environment Canada and the Canada Mortgage and Housing Corporation. < http://www.ec.gc.ca/soer-ree/English/scip/guidelines.cfm> 6 Lásd Ditor, 2001, ibid. 4 5
10
o o
Adathozzáférés: vannak-e rendelkezésre álló adatok? Habár nem kerültek le a listáról automatikusan azok az indikátorok, melyekhez nem állt rendelkezésre adat, elsősorban azokon volt a hangsúly, melyről kellő információ elérhető volt. Érthetősség: a célközönség számára érthető-e az indikátor?
Az indikátorok meghatározásához kisebb munkacsoportok kerültek kialakításra a fogalmi keret három témakörének megfelelően. Számos kisebb-nagyobb csoportmegbeszélésre került sor az indikátorhalmaz pontosítása végett. Minden indikátorra vonatkozóan meghatározásra került egy alap definíció, időintervallum, valamint a rendelkezésre álló adatforrás. -
Adatgyűjtés és feldolgozás: Az adatgyűjtés magába foglalta az elsődleges adattulajdonosok beazonosítását, felkeresését, valamint ahol lehetőség volt, az adatok megszerzését. Azokban az esetekben, ahol nem volt rendelkezésre álló adat, vagy túl sokba került volna ezeket megszerezni, másodlagos alternatív megoldásokat kellett keresni. A vártaknak megfelelően, az adatgyűjtés bonyolult és lassú folyamat volt, mert az adatok sokszor szétszóródva álltak rendelkezésre, sokszor gyenge minőségűek voltak és nem a megfelelő formátumban álltak rendelkezésre. Az adatok feldolgozása során kigyűjtésre kerültek a kívánt információk, melyeket Excel táblázatokban foglaltunk össze. Mivel a túl nagy indikátor halmaz túl bonyolulttá tette volna az eredmények vizsgálatát, valamint azok frissítését a jövőben, az indikátorok száma 40 körülire lett meghatározva.
-
Indikátorok vizsgálata: Az indikátorok azonos módszertan alapján kerültek elemzésre, mely az alábbi kérdésekre összpontosított: o o o o o
Mit mutat meg az indikátor? Milyen változások történnek a régióban? A változásokra hogyan reagál a társadalom? Mi várható a jövőben? Mely indikátorok biztosítnak kiegészítő információkat?
Értelemszerűen, az indikátorok vizsgálata nem lineárisan történt. Előfordult, hogy adott témákat újra elő kellett venni, és pontosítani kellett a területet és esetlegesen helyettesítő indikátorokat kellett találni. A meghatározott indikátor halmazok adott időközönként frissítésre szorulnak, mivel a prioritások az idővel változnak, és így újabb és megfelelőbb indikátorok állhatnak rendelkezésre. Táblázat 2. A Balaton Régió indikátor rendszerének áttekintése Téma Környezeti 1. Tó vízminősége
Indikátor
Definíció
1.1 Algabiomassza összetétele
A kék (nitrogénkötő) alga- A kék alga %-a biomassza aránya a teljes alga- a teljes algabiomasszához viszonyítva biomassza tekintetében Vízminőség értékelése 1-től 5-ig Vízminőség terjedő skálán (1= a legjobb, 5= a értékelése 5 legrosszabb) Az indikátor az alábbi fokú skálán változókat vizsgálja: BOD, COD, (1= a legjobb, TP, PO4, TN és klorofill-a. 5= a legrosszabb)
1.2 Vízminőség
Mértékegység
11
Időszak 1998-2006
1968-2006
Téma 2. A Balaton vízrajzi helyzete; vízgyűjtő terület és vízmennyiség 3. Élővilág 4. Tájszerkezet és földhasználat 5. Környezeti infrastruktúra és anyagfelhasznál ás 6. Közlekedés
7. Éghajlat Gazdasági 8. Gazdasági fejlődés 9. Foglalkoztatotts ág és szezonalitás 10. Turizmus
Társadalmi 11. Tudatosság
12. Demográfiai tényezők 13. Egészség
Indikátor 2.1 Vízszint
Definíció A tó vízszintjének meghatározása a napi átlagok alapján, két helyszínen, Balatonakalinál és Tihanynál vizsgálva 3.1 A halfajok A kifogott hal, összmennyisége összetétele valamint a kifogott keszegfélék (Abramis sp.) mennyisége 4.1 Változások a A különböző területhasználati földhasználatba módok nagysága a teljes n területhasználat tekintetében 5.1Szennyvízkib A szennyvízhálózatba kibocsátott ocsátás szennyvíz mennyisége
Mértékegység Átlag vízállás, cm
Időszak 1988-2005
Kg
1904-2003
% területhasználati módonként m3
2005
6.1 Közúti forgalom intenzitása a partmenti területeken 7.1 Levegőhőmérsé klet
A BKÜ fő útvonalain áthaladó gépjárművek (személyautók, teherautók és buszok) száma
Gépjárművek száma
1990-2004
A régió átlaghőmérséklete Az indikátor a havi átlagokat is bemutatja
°C
1991-2006
8.1 Települések Gazdasági Ereje (TGE)
Ft
1994-2004
9.1 Munkanélkülisé g
BKÜ településein keletkezett GDP nagysága az országos és vidéki átlaghoz viszonyítva, az infláció mértékével korrigálva A munkanélküliek arány a gazdaságilag aktív lakosság tekintetében
%
1990-2006
10.1 Turizmus alakulása a fő idegenforgalmi szezon alatt
A külföldi vendégek száma a hazai vendégek tekintetében a fő turisztikai szezon alatt (júliusaugusztus)
%
1994-2006
11.1 Az 1000 lakosra jutó civil szervezetek száma 12.1 Az el-, és bevándorlás aránya
Az 1000 lakosra jutó civil szervezetek száma
db/1000 fő
2000-2006
A térségbe be és kivándorlók számának különbsége (adott évben) x 1000 és az állandó lakosok száma A halálozás várható életkora a különböző korú csoportok halálozási adatain alapulva
db/1000 fő
1990-2005
Öt-éves átlagok
1990-2000
13.1 Várható élettartam
12
1991-2006
Környezeti Indikátorok Mind a régióba érkező turisták, mind pedig a természeti erőforrásokat felhasználó helyi lakosok érdekeltek a Balaton Régió környezeti állapotának alakulásában. A tó vízminősége és a vízszintje jelenti a legfontosabb környezeti indikátorokat a helyi érintettek számára. Ezen kulcsfontosságú mutatók szorosan összefüggnek az éghajlattal és élővilággal kapcsolatos indikátorokkal, valamint az emberi tevékenységeket befolyásoló indikátorokkal, ideértve a szennyvíz és hulladék termelést, mezőgazdaságot és közlekedést. A környezeti indikátorok a Balaton Régióban a múltban bekövetkezett, jelenben végbemenő, a jövőben várható változásokat mutatja be.
1. A tóízminősége 1.1 Alga-biomassza összetétele Az indikátor a kék (nitrogénkötő) alga-biomassza arányát mutatja be a teljes alga-biomasszához viszonyítva a 1998 és 2006 közötti időszakra vonatkozóan, négy vizsgálati helyszínen: Siófokon, Szigligeten, Keszthelyen és Balatonszemesen. Mi történik a régióban? Nagy kiterjedésével és 3.3 m átlag mélységével a Balaton Közép-Európa legsekélyebb tava. A tó eredendően mezotróf eredetű, mely gyors eutrofizáción ment keresztül 1960-70-es évek folyamán az erős foszforterhelés következtében. A tápanyagterhelés többsége a nyugati medencét érinti, ahol erős trofitás-ingadozás alakult ki. Az 1930-1940-es állapothoz képest a legutolsó eutrofizációs időszakban az átlag fitoplankton biomassza aránya erősen megnőtt. A nyári fitoplanktont a Snowella lacustris, Ceratium hirundinella, kovamoszatok (elsősorban Aulacoseiras pp.) határozta meg. Az eutrofizáció erősödésével a heterocisztás kék alga elterjedt a késő nyári fitoplanktonban (Glen et al. 1998.). Az 1970-es évek óta új N2kötő fajok jelentek meg. 1975-től 1994ig, a N2-kötő Cylindrospermopsis raciborskii nyári elterjedése állandó jelenséggé vált a nyugati területen, és esetenként a keleti területeken is. A tó nyugati részén a klorofill-a maximum koncentrációja általában meghaladta 100 µg l-1 –t (Herodeket al., 1995; Ziemba and Wallace, 1998). Mi várható a jövőben? Az éghajlatváltozás várhatóan befolyással lesz a fitoplankton populációk dinamikájára az éves ingadozás változásával. A növekvő vízhőmérséklet eredményeképpen a klorfill-a nyáron korábban elérheti a csúcs koncentrációs szintet a melegebb vízhőmérséklet, valamint az üledékben tárolt foszfor nagyobb kioldódása következtében. Ábra 3. A kék (nitrogénkötő) alga-biomassza aránya a teljes alga-biomasszában 1998-2006 között
13
90
%
Siofok
80
Szemes Szigliget
70 Keszthely
60 50 40 30 20 10 0 1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005 2006
Év
Forrás: KTVF
1.2 Vízminőség
A komplex vízminőségi indikátor 1-től 5-ig terjedő skálán (1= a legjobb, 5= a legrosszabb) mutatja be a tó vízminőségét. Az indikátor az alábbi változókat vizsgálja: BOI, KOI, TP, PO4-P, TN és klorofill-a. Az indikátor értékelésére a nagyobb vízfolyásokon (Zala: Zalaapáti és Fenékpuszta, Egervíz, Tapolca és Nyugati övcsatorna), és a tóközépen (Siófok, Balatonfűzfő, Balatonakali, Szigliget és Keszthely), valamint négy strandon (Zamárdi, Keszthely, Balatonföldvár és Fonyód) levő monitoring pontok tekintetetében került sor. Az adatok az egyes pontokon történt megfigyelések kezdetétől (legkorábban 1968) a 2006 közötti időszakra vonatkoznak. Mi történik a régióban? A Balaton vízminősége állandóan a figyelem középpontjában áll. A vízminőség általában a magas foszfor, nitrogén és klorofill-a szint következtében romlik meg. A foszfor-, és nitrogénterhelés közvetlenül a lakott és üdülő területekről származik. Magából a szennyvízből származó szennyezés nem számít komolyabb problémának, mivel a szennyezett víz megtisztításra kerül és a kezelt víz nagy része nem kerül vissza a tóba (Bouchard, 2005; Herodeket al., 1995.). A víz zavarossága számos turistának jelent problémát, bár ez természetes folyamat a tó sekélységének következtében. A melegebb években az alga elterjedése jelent problémát a strandolók számára (Ziemba és Wallace, 1998).
14
Az 1960-2006 közötti megfigyelések alapján, a tó vízminőségének mutatója a 2 és 3 értékek között változik. A víz minőségének egyik évről a másikra való jelentős változása az alga-koncentrációval magyarázható, mely nagymértékben az időjárási viszonyoktól függ. A kék algák a hosszú, csendes nyarakat kedvelik. 1982-ben, az algaszaporodás már megkezdődött a nyár közepén, mely augusztus végére már az egész tavat érintette (Rátz, 2006). A klorofill-a tartalom elérte a hipertrofikus szintet az első három medencében és megközelítette azt a negyedikben. Egyre több panasz érte a víz rossz minőségét. Mi várható a jövőben? A tó vízminőségének biztosítása, javítása elengedhetetlen a jövőben, ezért a szennyeződésből, szennyvízből és fejlesztési tevékenységekből származó foszfor-, és nitrogénterhelést tovább kell csökkenteni. Elengedhetetlen a szennyvízkezelés ösztönzése azokon a területeken, ahol a központi szennyvízhálózathoz való kapcsolódás nem megoldott, vagy nem megoldható alternatív megoldások kialakítása nélkül. Ábra 4. A Balaton vízminősége a tóba érkező folyótorkolatoknál 1968-2006 között (1=kiváló, 2=jó, 3=közepes, 4=szennyezett, 5=erősen szenyezett) 3.5 3
Vízminőség
2.5 2 1.5 1 0.5
Fenek puszta
Zala-Zalaapati
Egerviz
Nyugati Ovcsatorna
Tapolca patak 0
Év
Forrás: KDT KTVF
2. A Balaton vízgazdálkodási helyzete; vízgyűjtő terület és vízmennyiség 2.1 Vízszint Az indikátor cm-ben mutatja a tó vízállását a napi átlagok alapján, két helyszínen, Balatonakalinál és Tihanyban 1988 és 2006 között. Mi történik a régióban? A Balaton 594 km2-es kiterjedésével és 3.3 m átlag mélységével fokozattan érzékeny az éghajlati változásokra, az ökológiai hatásokra, valamint a térség fejlődését érintő döntésekre. A közvetlen vízhasználat a Balaton vízgyűjtő területén 4 csoportba sorolható: 1) ivóvíz, 2) ipari ellátás, 3) öntözés, 15
és 4) halastavak. Érdekes módon, ez a közvetlen vízhasználat jelentéktelen a tó teljes vízkészletéhez képest. Az ivóvízellátás 90 %-a felszín alatti vizekből származik. A Balaton partján 13 olyan vízmű található, ahol ivóvíz céllal vesznek vizet a tóból, és kettő, ahol öntözési szándékkal. Mindezek ellenére a közvetlen vízhasználat nem jelent nyomást a tó hidrológiai állapotára (Istánovics et al., 2002; Jordan et al., 2003 és Glen et al., 1998). A helyi éghajlat kontinentális, általában közepesen nedves, mely jelentős mértékben befolyásolja a tó vízállását. Az 1800-as évek második felében a partmenti infrastruktúrát érintő áradás veszély csökkentése és a fejlesztésre rendelkezésre álló terület növelése érdekében a tó vízszintjét jelentősen csökkentették a Sió-csatornán keresztül. Az üzemeltetési szabályozat szerint a tó vízállását 70-110 cm között ajánlatos tartani, közel 40 cm-es vízszintingadozást lehetővé téve. Mi várható a jövőben? A 2000-2003-ban bekövetkezett hasonló vízszint ingadozási problémák gyakoribbá válása komoly gondot jelentene elsősorban a partmenti területeken található, illetve a vízi élőhelyekre. Súlyos és hosszan tartó vízszint problémák befolyással lehetnek a turizmusból származó jövedelmekre is, melyek elsősorban a nyári turisztikai szezon alatt keletkeznek. Ábra 5. A Balaton átlag-vízszintje 1988-1996 között 120 100 1996
80
1995
Vízállás, cm
1994
60
1993 1992
40
1991 1990
20
1989 1988
0 0 30 60 90 120 150 180 210 240 270 300 330 360 390 Nap
Forrás: VITUKI
Ábra 6. A Balaton átlag vízszintjében bekövetkezett változások 1997-2005 között
16
120 100 2005
80
2004 2003
Vízállás, cm
60
2002
40
2001 2000
20
1999 1998
0
1997
0 30 60 90 120 150 180 210 240 270 300 330 360 390 Nap
Forrás: VITUKI
Ábra 7. Talajvíz szintje (cm) az északi (Keszthely (2 mérési helyszín), Balatonederics) és a déli part mentén a található kutaknál (Zamárdi-felső (2 mérési helyszín) és Tóköz-puszta), 19912006 között Év 0 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
-200 -400
cm
-600 -800
-1000 -1200 -1400 Keszthely 1
Keszthely 2
Balatonederics
Zamárdi-felsõ 1
Zamárdi-felsõ 2
Tóköz-puszta
Forrás: VITUKI és Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖVIZIG)
17
3. Élővilág 3.1 A halfajok összetétele Az indikátor 1) a kifogott hal össz. mennyiségét (kg) valamint 2) a kifogott keszeg (Abramis sp.) mennyiségét mutatja be 1904 és 2003 között. Az édesvízi makroszkopikus gerincteleneket már hosszú ideje kutatják Magyarországon. A XIX. század végén csupán 207 gerinctelen fajt ismertek a tóban. 100 évvel később ez a szám meghaladta az 1300-at, bár az állatvilág alaposabb vizsgálatával várhatóan ez 2000 fölé emelkedhet (Héder, 1995). A Balatonban található 51 halfaj közül az őshonos süllő (Stizostedion lucioperca) a legkedveltebb faj, a helyi éttermek étlapján is gyakran szerepel. A dévérkeszeg (Abramis brama) az egyik leggyakrabban kifogott hal, melyet szintén gyakran fogyasztanak a térségben. A tóban megtalálható továbbá a karika keszeg (Abramis bjoerkna), az ázsiai eredetű amur (Ctenopharingo donidella) és a harcsa (Silurus glanis), melyből esetenként fogtak ki már 40-50 kg-os példányokat is (Marosi et al. 1984.) Mi várható a jövőben? A hal populációkra jelentős hatással van az élőhely átalakulása, beleértve a partmenti és a nádasokat és természetes partszakaszokat érintő változásokat, valamint a nem-őshonos halfajok betelepítése és eutrofizáció erősödése. Bár nehéz előrejelezni, az éghajlatváltozásból származó hatások fokozódása, (az átlaghőmérséklet emelkedése, a szélsőségek fokozódása) valamint a településeknek elsősorban a turizmusra összpontosító intézkedései valószínűleg nagy hatással lesznek a halfajokra.
1750000 1400000 1050000 700000 350000 0
19 0 19 4-1 0 9 19 9-1 08 1 9 19 4-1 13 1 9 19 9-1 18 2 9 19 4-1 23 2 9 19 9-1 28 3 9 19 4-1 33 3 9 19 9-1 38 4 9 19 4-1 43 4 9 19 9-1 48 5 9 19 4-1 53 5 9 19 9-1 58 6 9 19 4-1 63 6 9 19 9-1 68 7 9 19 4-1 73 7 9 19 9-1 78 8 9 19 4-1 83 8 9 19 9-1 88 9 9 19 4-1 93 99 99 -2 8 00 3
kg
A Balaton összes halászati fogása Ábra 8. 1904-2003 között a Balatonban(1904-2003) kifogott teljes hal mennyisége (kg)
1200000 900000 600000 300000 0 19 0 19 4-1 0 90 19 9-1 8 1 91 19 4-1 3 1 91 19 9-1 8 2 92 19 4-1 3 2 92 19 9-1 8 3 93 19 4-1 3 3 93 19 9-1 8 4 94 19 4-1 3 4 94 19 9-1 8 5 95 19 4-1 3 5 95 19 9-1 8 6 96 19 4-1 3 6 96 19 9-1 8 7 97 19 4-1 3 7 97 19 9-1 8 8 98 19 4-1 3 8 98 19 9-1 8 9 99 19 4-1 3 99 99 -2 8 00 4
kg
Keszegfélék halászati fogási évek adatai a Balatonon (1904-2003) Ábra 9. 1904-2003 között a Balatonban kifogott keszeg (Abramis sp.) mennyisége
évek Forrás: Balatoni Halászati Rt, Pannon Egyetem Georgikon Kar 18
Ábra 10. Az őshonos (native) és nem-őshonos (non-native) halfajok aránya a Balatonban 1980-1995 között 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10%
Native
Non-native
1995
1994
1993
1992
1991
1990
1989
1988
1987
1986
1985
1984
1983
1982
1981
1980
0%
Év
Forrás: Bíró, 1997
4. Tájszerkezet és földhasználat 4.1 Változások a földhasználatban Az indikátor a különböző területhasználati módok nagyságát (ha) mutatja be a 2005-ben alkalmazott össz. területhasználat tekintetében. Mi történik a régióban? A Balaton déli partjának, majd pedig az északi part turizmusára eső nagyobb figyelem megváltoztatta a régió területhasználati módjait. A szőlőművelés és gyümölcstermesztés, nádgazdálkodás és halászat – a korábbi tradicionális tevékenységek a régióban –háttérbe szorultak a turizmus mögött. A mezőgazdasági termelés tekintetében, a tó körüli településeken hagyományosan kis-méretű termelés folyt, melyekhez a régió kiváló éghajlati adottságokkal rendelkezik (Puczkó és Rátz, 2000; Gorlach és Kovács, 2006). A turizmus növekedésével és a központi irányítással, a táj esztétikai és funkcionális szempontból gyökeresen megváltozott. A beépített területek nagysága megnőtt és a tó természetes partvonala jelentősencsökkent. A hagyományos gazdálkodási módok visszaszorultak, és ezzel egyidejűleg, a terület egyre jobban beépült, az időszakos népssűrűség jelentősen növekedett. (a leggyakoribb területhasználati módokat az alábbi ábrák szemléltetik). A területhasználati intézkedések fejlődésének másik befolyásoló tényezője a központilag irányított gazdaság volt, melyben a földeket kollektivizálták és nagyméretű mezőgazdasági művelési technológiák kerültek bevezetésre. Ezek eredményeként nagyméretű egynemű földterületek jöttek létre, a korábbi mocsaras területek művelhető területekké alakultak, a szőlőültetvényeket pedig újratelepítették dombok lejtőin (Gorlach és Kovács, 2006). A nagyméretű mezőgazdasági termelés következtében a helyi vidéki lakosság száma visszaesett. A rendszerváltás után a szocialista szemléletű mezőgazdasági termelés összeomlott. A privatizáció és kárpótlás eredményeként a terület és tulajdonlási formák gyökeresen megváltoztak. Amíg a rendszerváltás lehetőséget biztosított egy 19
teljesen új gazdasági szemlélet kialakulásához, az Európai Unióhoz való csatlakozás fokozatosabb, de sokkal radikálisabb változást eredményezett (Puczkó és Rátz, 2000; Jordan et al., 2005). Az északi vízgyűjtő terület csaknem 70%-a erősen degradált, főleg a mezőgazdasági termelés, gyümölcs termesztés vagy szőlőgazdálkodás alatt álló területek esetében. A területek közel 15%-a közepesen, 10%-a gyengén és 5%-a pedig nem, vagy csak nagyon kis mértékben degradált. A völgyekben, medencékben és alacsony fekvésű területeken a hordalék lerakódás nagy területeket érint. A vízerózió mellett, a szél károsító hatása egyre erősebbé vált főleg a csatornázott tőzegterületeken és sósabb termőföldű területeken. Jelenleg a víz és szél erózió nagy hatással van a Balaton tápanyag terhelésére (Herodek et al., 1995; Pomogyi, 1993). A Balaton partvonalának hossza 235 km, szélessége pedig átlagosan 5 és 12 km között változik. A mesterségesen kiépített partvonal hossza 107 km, melyből 87 km végleges és 22 km átmeneti partvédelem alatt áll (VIZIG). Mi várható a jövőben? Az EU csatlakozás óta, és már a csatlakozást megelőző időszakban is a környezetvédelem és természeti értékek védelme fontos szerepet töltött be a döntések meghozatala és társadalmi egyeztetések során. Ez elsősorban a hosszú ideig tartó nem-fenntartható gazdálkodás negatív hatásival magyarázható, valamint a természeti erőforrások viszonylag gyors felhasználásával. Ábra 11. A Balaton Régió főbb területhasználati módjai 1951-ben
Forrás: Balatoni Integrációs Kht.
Ábra 12. Terület felhasználás a Balaton Régióban 2002-ben
20
Forrás: Balatoni Integrációs Kht. Ábra 13. A Balaton északi (Northen), déli (Sourthen) és Zala-menti (Zala) vízgyűjtő területének eróziója 2005-ben [Talaj erózió mértéke: 1) nem, vagy csak kis mértékben erodált terület (not eroded); 2) gyengén eródált terület (a talajfelszín kevesebb, mint 30%-a erodált; little erosion); 3) közepesen erodált terület (a talajfelszín közel 30-70%-a erodált; moderate erosion); 4) erősen erodált terület (a talajfelszín több, mint 70%-a erodált; hihgly eroded) 60000
Northen Catchment area Total Southen Catchment area Total
50000
Zala Catchment area Total
40000 30000 20000 10000 0 not eroded
little erosion (<30%)
moderate erosion (30-70%)
highly eroded (>70%)
Forrás: Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet (MTA FKI)
5. Környezeti infrastruktúra és anyagfelhasználás 5.1 Szennyvíz-kibocsátás Az indikátor a szennyvízhálózatba kibocsátott szennyvíz mennyiségét (m3) mutatja be.
21
Mi történik a régióban? Az átmeneti időszakban, az ivóvíz és szennyvízhálózat tulajdonjoga az állam, helyi önkormányzatok, valamint az egyéb közigazgatási szervek között volt megosztva. A BKÜ 164 települése közül 118 rendelkezik ivóvíz-ellátó rendszerrel (87 állami és 31 önkormányzati tulajdonú). Szennyvízkezelés tekintetében, 77 településen van kiépített szennyvíztisztító, ezek közül 33 állami és 39 önkormányzati tulajdonú. Az 1970-80-as években a BKÜ területe hét regionális szennyvízkezelési területre osztották, ezáltal biztosítva a fontosabb ivóvíz hálózatokat, a szennyvízszállítást és összegyűjtést. Jelenleg, a szennyvíztisztító telepek teljes kapacitása 103,000 m3/nap, mely még kiegészül a helyi szennyvíz tárolók 5,150 m3/nap kapacitásával (Dunántúli Regionális Vízmű Zrt (DRV), 2005). A tó vízminőségének javítása érdekében a kezelt szennyvíz jelentős része a vízgyűjtőről kivezetésre kerül. Táblázat 3. Az ivóvíz és szennyvízhálózat kapcsolata a BKÜ területén 2005-ben Al-régiók
Ivóvíz ellátás
Szennyvízkezelés
Rákötések aránya
A műszakilag lehetséges rákötések aránya
I.
22847
13936
61
83
II.
15519
9128
59
91
III.
12088
7147
59
97
IV.
20847
10874
52
62
V.
10068
1865
19
32
VI.
22316
10001
45
69
VII.
8259
4763
58
87
Összesen
111944
57714
52
74
Forrás: DRV, 2005.
A többi régióban a kezelt szennyvíz a Balatonba kerül. Ezekben az esetekben a szennyvizet teljesen megtisztítják, beleértve a foszfor és nitrogén eltávolítását is. A megtisztított szennyvíz mennyiségének növelésének egyik fő célja a természet védelme. Jelenleg a települések 52%-án van szennyvíztisztítási lehetőség. Komolyabb befektetés nélkül ezt az arányt 74%-ra lehet növelni azáltal, hogy a már meglévő hálózatra új településeket kötnek rá (melyet a fenti táblázat is szemléltet) (DRV, 2005). A napi kezelt szennyvíz mennyisége az év folyamán változik, átlagosan 1,241 m3 -től a nyári hónapok alatt 1,832 m3 -ig. Mi várható a jövőben? A szennyvízhálózat szennyvíz összegyűjtésére lett kialakítva és nem megfelelő az esővíz elvezetésére. Erős esőzés és hóolvadás alatt nagy mennyiségű víz kerül be a szennyvízhálózatba. A múltban ez komoly problémákat okozott, beleértve a megnövekedett szennyvízmennyiséget, a tisztításhoz szükséges megnövekedett energia költségeket, a hálózat eltömődését és szivárgását. Az éghajlatváltozás következtében az erős esőzések várhatóan gyakoribbá vállnak a jövőben, ezért alternatív megoldásokat szükséges keresni az esővíz elvezetésére és tárolására, valamint a jelenlegi hálózat bővítésére. Továbbá nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek többsége a nyári turisztikai szezon alatt következik be, amikor a régió lakosságának száma jóval meghaladja az éves átlagot.
22
Ábra 14. A tisztított szennyvíz mennyisége (m3) 1991 és 1999 között (összehasonlítva az 1993-1996-os sokévi átlaggal) 3000.0 2500.0
Tons
2000.0 1500.0 1000.0 1991 1995 1999
500.0
1992 1996 Average
1993 1997
1994 1998
0.0 I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.
XI.
Month
Forrás: DRV, 2005.
Ábra 15. A tisztított szennyvíz mennyisége (m3) 2000 és 2006 között (összehasonlítva az 1993-2006-os sokévi átlaggal) 3000
2500
m3
2000
1500
1000
500
0
I.
II.
2000
2001
2002
2004
2005
2006
III.
IV.
V.
VI.
VII.
Hónap Forrás: DRV, 2005.
23
2003 Average
VIII.
IX.
X.
XI.
XII.
XII.
6. Közlekedés 6.1 Közúti forgalom intenzitása a partmenti területeken Az indikátor a BKÜ fő útvonalain áthaladó gépjárművek (személyautók, teherautók és buszok) számát mutatja be 1990 és 2004 között. Mi történik a régióban? A Balaton Régió könnyen megközelíthető szinte az összes irányból. A közúti közlekedés nagy része a part mellett húzódó 7-es, 71-es és 84-es főutakon zajlik, illetve a kisebb részben a háttértelepülésekre vezető mellékutakon. A 7-es főút hossza kétszeresére nőtt miután az M7-es autópályát meghosszabbították a horvát határ felé (OECD, 2002). A Budapestről induló M7-es autópálya továbbá közvetlen elérhetést biztosít a déli part településeihez, valamint gyorsabbá teszi a lejutást az Adriai-tengerhez. Az északi part megközelítése Ausztria felől azonban továbbra is nehézkes maradt (Gorlach és Kovács, 2006). Kiváltképpen, az északi parton való átjutás jóval elmarad a kívánt szinttől. Új autópálya építése ezért mind kihívás és lehetőség is egyben. Egy megfelelő közlekedésfejlesztési stratégia hozzájárulna, hogy a turisták könnyebben eljussanak a térségbe (Puczkó és Rátz, 2000; Jordan et al., 2005). A déli partvonalon nemzetközi vasútvonal húzódik (Budapest – Székesfehérvár – Siófok – Nagykanizsa – Murakeresztúr útvonalon, ahol a maximum sebesség 100 - 120 km/óra), korszerű biztonsági eszközökkel felszerelve. Az északi parton dízel vonatok közlekednek (Budapest – Székesfehérvár – Tapolca útvonalon, maximum 80 km/óra sebességgel). A régióban 67 vasútállomás található. A tavat azonban nem lehet körbevonatozni, mivel a vasúti pálya nem összefüggő, Csajág északi részén nem kapcsolódik a két vonal. (Boucher, 2005). Mi várható a jövőben? Az elkövetkező években a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyik fő célkitűzése a turizmus ösztönzése, mely várhatóan az autóforgalom további növekedéséhez vezet a régióban. A környezetbarát tömegközlekedési módok (busz, vonat) kezdenek háttérbe szorulni, míg az autóforgalom egyre élénkül. Az 1990-1994 között vizsgált időszak jól szemléltette, hogy a tömegközlekedés ösztönzése nélkül nem várható jelentős előrelépés. Ábra 16. Személygépkocsik napi száma a különböző főútvanalak tekintetében 1990-2004 között 14000 12000
M7
71
84
7
Személygépkocsik napi száma
10000 8000 6000 4000 2000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Év
24
Forrás: KEM Állami Közútkezelő Kht Ábra 17. A teherautók és kamionok napi száma a különböző főútvanalak tekintetében, 1990-2004 között 3500 M7
71
84
7
Teherautók és kamionok napi száma
3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Év
Forrás: KEM Ábra 18. Autóbuszok napi száma a különböző főútvanalak tekintetében, 1990-2004 között 300 M7
71
84
7
Autóbuszok napi száma
250 200 150 100 50 0
Év
Forrás: KEM
25
7. Éghajlat 7.1 Levegőhőmérséklet Az indikátor a 2002-2006 közötti időszak átlag levegő hőmérsékletét (°C) mutatja be, havi átlagokat is ismertetve. Mi történik a térségben? Magyarország a mérsékelt éghajlati zónában helyezkedik el, három másik éghajlati zónával körbehatárolva: óceáni, szárazföldi és mediterrán. Az időjárási változások gyakran megismétlődnek, és a Kárpát-medence viszonylagos elszigetelődése következtében sokszor fordul elő aszályos időszak, főként az Alföld területén (Magyar Meteorológiai Szolgálat (MET), 2005). Az elmúlt évek adatai alapján elmondható, hogy 1901 és 2004 közötti időszakot felmelegedés jellemezte, mely meghaladta a 0,76 °C -t, 0,38 °C minimum értékkel. A tavaszi felmelegedés közel 0,77 °C volt 104 év alatt, elsősorban az elmúlt évtizedek erős felmelegedése következtében. A legnagyobb mértékű felmelegedés a nyári időszakban tapasztalható. A nyári melegedés közel 1 °C -os volt 1901 és 2005 között. 1961 és 1990 között az átlag nyári hőmérséklet 19,6 °C volt. Az elmúlt 15 év alatt a nyarak egyre melegebbek voltak Magyarországon, így a Balaton térségében is; míg a század első felében inkább a hűvösebb időjárás jellemezte a fő turisztikai szezont (NÉS, 2007; Országos Meteorológiai Szolgálat, 2005). Az ország átlag középhőmérséklete 9,7 °C, míg a Balaton Régióé 11,2 °C. Magyarország középhőmérséklete a legmelegebb hónapban, júliusban 20,0 °C, míg a leghidegebb januárban 2,1 °C (Országos Meteorológiai Szolgálat, 2005). A Balaton környékén a hőmérséklet meghaladja ezt a napi átlagot szinte az egész idegenforgalmi szezon alatt. Egy meleg nyári napon a hőmérséklet elérheti a 33-38 °C -ot, míg hideg téli napokon lehűlhet akár -20 °C alá is. A nyár napok több, mint 40%-án a maximum hőmérséklet eléri a 35 °C -ot, sokszor 40 °C közelébe ér. A napsütéses órák száma 17002200 között változik évente. A csapadék tekintetében azokban az években, mikor a csapadék átlag mennyisége jóval alatta volt a sok-évi átlagnak, az erős esőzéses napok száma magas volt. Ennek eredményeképpen megnőtt az erózió, valamint fokozódtak a negatív hatások a mezőgazdasági termelésen. Az erős esőzés továbbá nyomást gyakorol a helyi szennyvíz hálózatra, mely elárasztódik a hirtelen keletkező nagy mennyiségű csapadékvíztől. Mi várható a jövőben? Az éghajlatváltozás fokozódása során az előrejelzések a nyári hőmérsékletet emelkedését mutatják, mely gyakran nyári hőhullámokba mehet át. Hasonló tendenciákat jósolnak a tavaszi időszakokra vonatkozóan is; koraibb tavaszi felmelegedést eredményezve (NÉS, 2007). Ezek a tendenciák komoly veszélyt hordoznak magukban a helyi társadalom, a turizmusfejlesztés és a mezőgazdasági termelés számára. A helyi érdekeltek elmondása alapján az utóbbi nyarak során napközben szinte lehetetlen volt szabadtéri tevékenységet végezni. Változásokat tapasztaltak a megtermelt szőlőmennyiségben, valamint a többi gyümölcs és zöldség mennyiségben. Az éghajlatváltozás fokozódásával az alkalmazkodási intézkedéseknek minőségi szolgáltatásokat is nyújtaniuk kell a turistáknak, valamint a helyi bortermelés fenntartását kell szorgalmazniuk (Bizikova és Pintér 2008). Ábra 19. Az átlagos hőmérséklet (°C) a nyári szezon alat, 2002-2006 között
26
35 30
˚C
25 20 15 10 May
5
June
July
August
Sept
1. 3. 5. 7. 9. 11. 13. 15. 17. 19. 21. 23. 25. 27. 29. 31. 2. 4. 6. 8. 10. 12. 14. 16. 18. 20. 22. 24. 26. 28. 30. 1. 3. 5. 7. 9. 11. 13. 15. 17. 19. 21. 23. 25. 27. 29. 31. 2. 4. 6. 8. 10. 12. 14. 16. 18. 20. 22. 24. 26. 28. 30. 1. 3. 5. 7. 9. 11. 13. 15. 17. 19. 21. 23. 25. 27. 29. 31.
0
2002
2003
2004
2002
2005
2004
Év
Forrás: MET
Ábra 20. A Balaton Régió átlagos levegő hőmérséklete 2002-2006 között 30 2002 2003 2004 2005 2006
25
˚C
20 15 10 5 0 -5
Jan Feb Mar
Apr May Jun
Jul
Aug Sep Oct Nov Dec
-10 Hónap Forrás: MET
Ábra 21. A csapadék mennyisége (mm) a Balaton körül, 2002-2006 között, napi adatok alapján
27
2006
2006
60 50
mm
40 30 20 10
Year 2002
Forrás: VITUKI és KÖVIZIG
Gazdasági indikátorok A Balaton Régió gazdasága a turizmusra épül, mely erősen függ a helyi környezet minőségi állapotától. Hasonlóan más turisztikai célterülethez, a gazdaságot erős szezonalitás és a nem-bevallott jövedelmek nagy aránya jellemzi. Az elmúlt évtizedek alatt bekövetkezett időjárási változások nagy hatással voltak a turisták számának alakulására. Számos helyi és országos egyeztetésre került sor a turisztikai szektor jövőjével és a régió gazdaságával kapcsolatban.
8. Gazdasági fejlődés 8.1 Települések Gazdasági Ereje (TGE) Az indikátor a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben keletkezett GDP-t mutatja be 1994-2004 közötti időszakra vonatkozóan az országos és vidéki (az ország többi része Budapest kivételével) GDP tekintetében. Mi történik a régióban? Magyarország turizmusból származó jövedelmének közel 1/3-a származik a Balaton térségéből (Huszár és Nagy, 2005). Mint a legrégebbi és leglátogatottabb üdülő célpont Magyarországon, a tó pozitív hatással van az ország identitására. Az 1870 és 1949 közötti gazdasági fejlődéssel párhuzamosan a lakosság száma csaknem 1,5-szeresére nőtt. A századfordulót követően a gyors gazdasági fejlődés városok fejlődését segítette. 2000 és 2003 között a turisztikai szektorból származott az ország GDP-jének 1,5%-a és az ország lakosságának 2,5-3%-át a turizmus foglalkoztatta. Tágabb értelemben (beleértve a szállás és vendéglátást is), a GDP közel 5%-adta és 6-6,3%-át a foglalkoztatottaknak. Ha a közvetett gazdasági hatásokat is figyelembe vesszük, akkor a turizmus a GDP 10,4%-át, és a teljes foglalkoztatottak 10,2%-át adná (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, 2005). A BKÜ területén a turizmusból származó jövedelmek az ország turisztikai bevételének 34%-át, a GDP 3-4%-át adják. A Balaton Régió GDP-jében bekövetkező változások megfelelnek az országos szinten bekövetkező változásoknak; és a térség turisztikai fejlesztésének fontossága következtében összehasonlítva az ország többi vidéki területeivel a régió GDP-je meghaladja az átlagot. 28
Aug
Oct
Dec
Jan
Feb
0
Mi várható a jövőben? Sok éven keresztül, a turizmus volt a BKÜ fő gazdasági húzóereje; a partmenti üdülőterületek nagy hasznot húzva ebből az elsődleges jövedelmi forrásból. A jövőben a fő kihívás a hazai és nemzetközi turisztikai bevételek fokozása lesz egy olyan területen, mely erősen ki van téve a globális változásoknak. Új, minőségi turisztikai termékek bevezetése és marketingje elengedhetetlen lesz a turisztikai szezon megnyújtásához és a hosszú távú foglalkoztatás biztosításához (OECD, 2002). Ábra 22. Települések gazdasági ereje (millió Ft), 1994 és 2004 között
Settlement Economic Power in Hungary and in the LBRA
Settlement Economic Power, 1990 HUF/capita/year
300 250 200 150
Country
100
Country without Budapest
50 0 1994
1996
1998
2000
2002
2004
Year Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH)
Ábra 23. Az éves infláció, 1995 és 2004 között 30 25
%
20 15 10 5 0 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Év Forrás: Magyar Nemzeti Bank, 2005
29
9. Foglalkoztatottság és szezonalitás 9.1 Munkanélküliség Az indikátor a munkanélküliek arányát (%) matatja be a gazdaságilag aktív lakosság tekintetében 1990 és 2006 között. Mi történik a régióban? A munkanélküliség az 1990-es évek első felében volt a legmagasabb a térségben, meghaladta a 10%ot. Azóta a helyzet 6,5-7%-ra stabilizálódott, mely még mindig magasabb, mint az országos átlag (OECD, 2002). A Balaton Régió gazdasága erősen a szolgáltatási szektortól függ. A BKÜ összehasonlítása az országos gazdasági adatokkal egyértelműen szemlélteti, hogy a térségnek jóval nagyobb a turizmussal kapcsolatos részesedése a gazdaságban. A térségben egyértelmű gazdasági különbségek észlelhetők a foglalkoztatás tekintetében: az elmúlt öt év folyamán a partmenti területeken a szállás-szolgáltatás adja a foglalkoztatás 12-13,5%-át. Ez az arány csaknem a felére csökken a háttértelepüléseken. A területi különbség megfigyelhető a mezőgazdasági tevékenységek folytatása között is. A partmenti területeken a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya alacsony, 2,53,4%-ra tehető; míg a háttér településeken ez az arány meghaladja a 8-9%-ot (a regionális átlag 5,4% volt, mely szinte megegyezik az 5,5%-os országos átlaggal 2000 és 2005 között) (Bouchard, 2005; OECD, 1002; Gorlach és Kovács, 2006). Ezek a regionális különbségek is jól alátámasztják, hogy elengedhetetlen a vidéki turizmus fejlesztése a háttértelepüléseken is, valamint az elsősorban a szőlőtermelésre összpontosító hagyományos mezőgazdasági tevékenységek ösztönzése. A turizmusra épülő helyi gazdaság és a mezőgazdasági munkák is elsősorban a nyári időszakra korlátozódnak. A foglalkoztatásban nagy visszaesés tapasztalható az év többi részében. A munkanélküliség aránya eltér a partmenti és háttértelepüléseken. A partmenti településeken a munkanélküliség általában kevesebb, mint 4%; míg azokon a területeken, ahol a turizmus kisebb szerepet tölt be (elsősorban háttértelepüléseken) az arány elérheti a 9-15%-ot is (2004-ben) (OECD, 2005). Mi várható a jövőben? Az erősödő verseny és a rövid turisztikai szezon következtében a jövedelemforrás tekintetében csökkenteni kell a helyi gazdaság függőségét a turizmustól. Következésképpen, támogatni kell a helyi vállalkozókat, hogy egész-éven át tartó turisztikai és egyéb vállalkozásokat alakítsanak ki a látogatók igényeinek kielégítése érdekében; melyek a helyi adottságokhoz igazodnak és megfelelnek a globális turisztikai fejlesztési célkitűzéseknek.
Ábra 24. Munkanélküliségi ráta (%) 1991 és 2006 között (negyedéves bontásban)
30
14.0 12.0 10.0
%
8.0 6.0 4.0 2.0 Balaton
Rural HU
National
Negyedéves bontás
Forrás: KSH
10. Turizmus 10.1 Turizmus alakulása a fő idegenforgalmi szezon alatt Az indikátor a külföldi vendégek arányát mutatja be a hazai vendégek tekintetében a fő idegenforgalmi szezon alatt (július, augusztus) 1994-2006 között. Mi történik a régióban? A Balaton Régió turizmusát erős szezonalitás (a turisták nagy része a 6-8 hetes nyári időszak alatt érkezik) és elsősorban „tömegturizmus” jellemzi. Habár a turisták éves száma nem magas a rövid szezon következtében, a térség túlzsúfolttá válik július-augusztus folyamán. A turisták átlag sűrűsége 2600 fő / 1000 ha. A tartózkodásuk átlag hossza viszonylag rövid (5-6 nap). A regisztrált vendég éjszakák éves száma átlagosan meghaladja a 6 milliót. A nem-bejelentett vendég éjszakák száma ennél akár 2-4-szer is magasabb lehet (Lengyel, 1995; Salánki és Nemcsók, 1997; OECD, 2002). 1994 óta a vendégéjszakák száma a Balaton Régióban visszaesett 10,4%-kal 7-8%-os visszaesést eredményezve a vendégek teljes számában. Ez a változás egy hosszan tartó folyamat része, mely az egész ország turisztikai gazdaságára hatással van. Amennyiben a vendégéjszakák számában bekövetkező visszaesést közvetlenül a szállásokból származó jövedelmek tekintetében vizsgáljuk, a visszaesés közel 15%-os. A közvetett gazdasági tényezők multiplikátor hatásai tovább növelték a gazdasági veszteséget mind helyi, mind országos viszonylatban (Bouchard, 2005; Rátz, 2006). A térségbe érkező hazai vendégek és a hazai vendégéjszakák száma viszonylag állandó. Ábra 25. A öszes (total number of guests) és külföldi vendégek (foreign guests only) száma a Balatonnál, 1990 és 2006 között 31
200609
200512
200503
200406
200309
200212
200203
200106
20009
199912
199903
199806
199709
199612
199603
199506
199409
199312
199303
199206
199109
IV 1991
0.0
1600000
Number of guests
1400000 1200000 1000000 800000 600000 400000
Total number of guests
200000
Foreign guests only 2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
0
Year
Forrás: KSH A partmenti és háttértelepülések közötti eltérés megmutatkozik a vendégéjszakák számában is. 2005ben a vendégek 92%-a a partmenti településeken szállt meg, habár a háttértelepülésekre érkezők tovább tartózkodnak, melynek eredményeképpen a szálláskiadásból előnyösebb haszon származik az alacsonyabb vendégek utáni költségeknek köszönhetően. Továbbá, a külföldi vendégek elmaradása komoly problémát jelent magánszállások kiadóinak számára. Ábra 26. A turizmus alakulása a fő idegenforgalmi szezon alatt (július-augusztus) (Guests = vendég, Guest night = vendég ejszaka) 70 60 50 %
40 30 20 Guests
10 0
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Év
Forrás: KSH Mi várható a jövőben? 32
A helyi infrastruktúra fejlesztése jelentős jövedelemforrást teremthet a helyi települések számára, valamint diverzifikáltabb turisztikai szolgáltatásokat biztosíthat, többek között a szőlőültetvényeket, wellness és spa fürdőket és sport lehetőségeket. Ezek a tevékenységek hozzájárulhatnának a turisztikai szezon megnyújtásához, valamint alternatív kikapcsolódási lehetőséget képeznének rossz időjárás esetén is.
Társadalmi indikátorok Bizonyos helyi közösségek és települések sebezhetőbbek lehetnek az éghajlatváltozás hatásaira, mint mások. Például, a szegénységben élők, vagy a nem-megfelelően képzett emberek kevésbé rugalmasak és kisebb az alkalmazkodó képességük, mint akik jobb anyagi helyzetben vannak, illetve megfelelően képzettek. A gyerekek, idősek, sérültek és súlyosan betegek, valamint a társadalmilag kirekesztettek sokkal sérülékenyebbek, mint a fiatalok és középkorúak, egészségesek és társadalmilag befogadott csoportok. Szintén rugalmasabbak azon települések, melyeken erős a társadalmi kohézió, a civil társadalom erős befolyással bír, és magas a tudatosság és védelem szintje.
11. Tudatosság 11.1 Az 1000 lakosra jutó civil szervezetek száma Az indikátor az 1000 lakosra jutó non-profit szervezetek számát mutatja be 2000 és 2006 közötti időszakra vonatkozóan. Mi történik a régióban? A Balaton Régióban a civil társadalom aktívabb szerepet tölt be az országos átlaghoz képest. A civil szervezetek száma folyamatosan növekszik a rendszerváltás óta. 2006-ban 2200 regisztrált non-profit szervezet működött a térségben, azaz 9.41 szervezet jut 1000 lakosra. Az indikátor értéke magasabb a Balaton térségében, mint a fővárosban (7.56) és jóval magasabb, mint az országos átlag (4.8). Az 1000 lakosra jutó non-profit szervezetek szintje eléri a 11-et a tavat közvetlenül körülvevő régiókban. A non-profit szervezetek 80%-át az állandó lakosok hozták létre, míg 16%-át az ideiglenesen a térségben tartózkodók. Egyre elterjedtebbé kezd válni, hogy a külföldi ingatlantulajdonosok is létrehoznak a külföldiek jogait és érdekeit védő civil szervezeteket (Lásd a térképet alább; forrás: Oláh, 2004). A Balaton térségben a civil szervezetek működése hosszú időre nyúlik vissza, melynek számos oka van: a helyi identitás magas szintje, a különböző kultúrák és beszélt nyelvek sokasága, a helyi lakosok vállalkozási hajlama, valamint a lakosok aktív bevonása a helyi döntéshozatalba. Habár a XX. század elején a helyi lakosok száma csak töredéke volt a jelenleginek, már akkor 4.1 civil szervezet jutott 1000 lakosra. A szervezetek elsősorban közösségi, kulturális és szakmai feladatokat láttak el; fürdő egyletek például a civil szerveződések egyik leggyakoribb formája volt (Bokor, 2003). 1948-ban azonban az szocialista államvezetés beszüntette a szervezetek működését. Miután az 1980-as években újra engedélyezték magántulajdonlást, a helyi lakosoknak lehetőségük nyílt saját vállalkozásba kezdeniük. A turizmusnak köszönhetően a térség nagymértékben ki van téve a különböző kultúrák, nyelvek és eszmék sokaságának az ország többi részeihez képest. 1990 után számos civil szervezet alakult a térségben. Egy 2002-es felmérés adatai alapján a szervezetek nagy része – közel 18% - valamilyen sportszervezet volt. A második legnagyobb csoport (14%) valamilyen kulturális és hagyományőrző szervezett volt. Ezeket követték a polgári védelmi szervezetek, köztük a tűzvédelmi (9%), érdekvédelmi (10%), környezetvédelmi (8%), szabadidős (7%), oktatási (6%) és egészségügyi (5%) szervezetek (Bokor, 2003). 33
Az indikátor területi megoszlása gyakorlatilag megegyezik a települések gazdasági erejének megoszlásával, pl. magasabb a partmenti és városi településeken, valamint az északi partvonalon. Ez erős összefüggést feltételez a civil társadalom tevékenysége és a régió gazdasági fejlettsége között. Mi várható a jövőben? A civil tevékenységek várhatóan tovább erősödnek és terjednek a térségben, habár az öregedő társadalom következtében a civil társadalom szerkezete nem valószínű, hogy megváltozik. A nyugat európai tapasztalatok tükrében várhatóan a magyar kormány belátja, hogy egy erős civil társadalom a gazdasági fejlődés egyik fontos eleme lehet, és az emberek közti bizalom és együttműködés szintén az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás egyik előfeltétele. Következésképpen, szükségessé válik a jövőben a civil szervezetek kormányzati támogatása. Ábra 27. 1000 főre jutó civil szervezetek száma a Balaton Régióban és az országban (national), 20002006 között 10 9 8 7 6 5 4 3 2 Balaton
1
National
0 2000
2001
2002
2003 Év
Forrás:KSH Ábra 28. 1000 lakosra jutó civil szervezetek száma 2002-ben Forrás: Oláh, 2004
34
2004
2005
2006
Non-profit org. 1000 inhabitants in 2002 2 - 10,3 10,4 - 18,6 18,7 - 27,0 27,1 - 35,3 35,4 - 43,7 43,8 - 52,0
12. Demográfiai tényezők 12.1 Az el-, és bevándorlás aránya Az indikátor az 1000 lakosra jutó nettó elvándorlás mértékét mutatja be 1990 és 2005 közötti időszakra vonatkozóan. Mi történik a régióban? Az elmúlt évtized alatt, az elvándorlás mértéke a Balaton Régióban sokszor változott. Az 1990-es évek elején, közel -5‰-os volt az éves elvándorlás szintje. A rendszerváltás utáni években ez az arány megváltozott, éves szinten 10-17 ‰-ra nőtt a bevándorlás szintje 1993 és 2003 között. Az elmúlt évek alatt ismét az elvándorlás vált jellemzővé -5‰-ra visszaesve. A demográfiai folyamatok szintén területi különbségeket mutatnak. Egyrészről, a születések alacsony aránya következtében egy természetes visszaesés tapasztalható a partmenti lakosság számában 1990 és 2001 között, míg a távolabb eső települések lakossága kisebb emelkedést mutat. Másrészről, a térségbe való bevándorlás kiegyenlíti az elköltözés mértékét, elsősorban a partmenti településeken, ahol magas az idősek száma. Ezzel párhuzamosan az elmúlt évtized alatt számos fiatal döntött úgy, hogy elköltözik a térségből, és mint előbb már utaltunk rá, a születések aránya – kevesebb, mint az országos átlag – szintén alacsony. A fentiek következtében, a régió lakosságát fokozódó elöregedés jellemzi (Oláh, 2006). A vándorlás irányát és nagyságát elsősorban gazdasági és társadalmi tényezők határozzák meg. 1990 előtt a társég lakossága viszonylag magas volt. A térség gyors fejlődésének, főként az ipari központok létrejöttének fő oka a fiatal munkaerő odavonzása volt a mezőgazdaságból; kezdetben csak a környékről, majd később távolabbi területekről is (Gorlach és Kovács, 2006).
35
A rendszerváltást követően a Balaton Régió gazdasági szerkezete jelentős változásokon ment keresztül. Az ipari és mezőgazdasági termelés nagymértékben visszaesett. A kialakult munkanélküliségen a fejlődő szolgáltatási szektor lényegében nem tudott változtatni. A turisztikai szektor foglalkoztatottsága szezonról szezonra változik. A változások eredményeképpen a fiatalok elköltöztek, míg ezzel párhuzamosan a nyugdíjasok pedig leköltöztek a tó partjára. (Gorlach és Kovács, 2006; Puczkó és Rátz, 1998 és 2000; Jordan et al., 2005). A vándorlás mértéke jelentős területi különbségeket mutat. 2005-ben bevándorlás legnagyobb értéke közel 62.7‰ volt, a legnagyobb elvándorlás 57.3‰. A bevándorlás elsősorban a partmenti településekre volt jellemző, míg az elvándorlás problémája a távolabbi háttértelepüléseket sújtotta. Mi várható a jövőben? Az ország gazdaságának további erősödésével a térség be-, és elvándorlási aránya várhatóan helyreáll. A külföldiek betelepedése jelentőssé válhat, bár ezt várhatóan a lakosság elöregedése kíséri (Hablicsek, 2003). Elengedhetetlen lesz az elöregedő társadalom igényeinek kielégítése: fejleszteni kell az egészségügyi és szociális szolgáltatások szintjét, mely várhatóan új munkahelyeket teremt, ezáltal csökkentve a munkanélküliség szintjét. Ábra 29. Az el-, és bevándorlás aránya (‰) a Balaton Régióban 1990-2005 között 25 20
‰
15 10 5 0 -5 -10 Év
Forrás: KSH Ábra 30. A lakosok számának változása 2000-2005 között
36
népsségszám változás > -10% (9) - 9%-- -3 % (38) -2% - 2% (69) 3% - 10% (33) 11% - 20% (9) 20% < (6)
Forrás: Oláh, 2004
13. Egészség 13.1 Várható élettartam A várható élettartam a halálozás várható életkotát mutatja a különböző korú csoportok halálozási adatain alapulva. Az indikátor értékei (öt-éves átlagok) az 1990 és 2000 közötti időszakot jellemzik. Mi történik a régióban? A Balaton Régióban a várható élettartam 64.3 év volt a férfiak és 72.7 év a nők tekintetében 1990 és 1994 között, mely alatta volt az országos átlagnak (64.8 és 73.9 év), bár megfelelt a Budapest nélkül számolt országos átlagnak. Az 1990-es évek második felében a várható élettartam jelentősen javult: 2000-re a férfiak esetében 2, a nők esetében 1 évvel nőtt. Az egészségügyi szolgáltatások tekintetében a régió elmarad az országos átlagtól. Az egy háziorvosra jutó betegek száma 1332 volt a partenti településeken és 1631 a háttértelepüléseken összehasonlítva a 1536 fős országos átlaggal. A szakorvosi ellátás csak a városokban elérhető. Kórház csak Balatonfüreden, Keszthelyen, Siófokon, Hévízen és Marcaliban található. 2007-ben a kórházi ágyak számát csaknem negyedével csökkentették a térségben (Dombi et al., 2007). A nem-megfelelő egészségügyi ellátás elsősorban a nyári szezon alatt jelent súlyos problémát a tóparti településeken. Mi várható a jövőben? 37
A demográfiai vizsgálatok a várható élettartam lassú növekedését vetítik elő. Amennyiben a jelenlegi irányzat tovább folytatódik, 2020-ra a férfiak 73, míg a nők várhatóan közel 78 évig fognak élni (Hablicsek, 2003), bár ezt a növekedés számos tényező megzavarhatja, akár vissza is fordíthatja. Az éghajlatváltozás például segítheti új betegségek és járványok megjelenését. Szélsőséges időjárási jelenségek, például hőhullámok gyakoribbá válása csökkentheti a gyerekek, idősek és betegek élettartamát. Ábra 31. Várható élettartam a Balaton Régióban 1990-2000 között 1.0
Life expectacy (in years)
0.9 0.8 0.7 0.6 0.5 0.4 0.3
Nők
0.2 Férfiak
0.1 0.0 0
0
0
0 Year
Forrás: KSH
38
0
0
0
Összegzés – Fenntartható Fejlődés a Balaton Régióban Gazdasági fejlődés és vízgazdálkodás tekintetében egyedülálló és esemény-teljes múlttal rendelkezik a Balaton térsége. Az elmúlt évszázadban a települések gyorsan alkalmazkodtak a politikai és környezeti változásokhoz kialakítva ezáltal a mai társadalmi, gazdasági és természeti környezetet (Bouchard, 2005). Megtervezetlen fejlődés, turisták nagy sűrűsége, vízminőség romlása és a halpusztulás nagy társadalmi és gazdasági nyomást gyakorol a helyi lakosságra. Összességében elmondható, hogy bár a gyors ipari fejlődés nagy gazdasági fellendülést tett lehetővé, hosszú távon az ökoszisztéma súlyosan sérült és egyetlen gazdasági ágtól, a turizmustól való erős társadalmi-gazdasági függőség alakult ki. A tanulmány a Balaton Régió fenntartható fejlődési lehetőségeit és kihívásait mutatja be a jövőre nézve. Az eleve sekély tó vízszintje 2000-2003-ban tovább csökkent 0.8 m-rel, az eddig tapasztalt legalacsonyabb szintre süllyedve. Az időszakban tapasztalt vízhiány súlyos társadalmi és gazdasági aggodalomra adott okot. A hatások mérséklése és a fenntartható fejlődés ösztönzése érdekében számos egyeztetésre kerül sor. A helyzet felhívta a figyelmet a Balaton fokozott sérülékenységére és a vízminőségi problémák mellett más fenntarthatósági tényezőkre is, többek között a túlzott fejlesztésre és a fokozatosan pusztuló természetes élőhelyekre. A fejlődés tekintetében a Balaton fordulóponthoz ért. A meghozott döntéseknek és megvalósított intézkedéseknek a fenntartható fejlődést kell segíteniük. Az alábbi következtetések a tanulmányban bemutatott társadalmi, gazdasági és környezeti változásokon alapulnak: 1. A Balaton vízháztartása eredendően pozitív volt: miután az átlag éves vízhasználat 30-50 mm/év között változott, a befolyó vízmennyiség hozzávetőlegesen megegyezett a párolgás mennyiségével (900 tó mm/év), és a kifolyás mértéke pedig a közvetlen csapadék mennyiséggel (600 mm/év). Az elmúlt 20 év alatt azonban kedvezőtlen irányba változott a vízháztartás egyenlege, kiváltképpen a 2000-2003 időszakban (nem volt kifolyás). 2. A régió gyors változásoknak volt kitéve a partmenti fejlődés, mezőgazdasági területhasználat tekintetében. A fokozódó nád fragmentáció komoly problémákat okozott a természetes élőhelyek számára. A partmenti infrastruktúra fejlődésével elengedhetetlenné válik a nádi élőhelyek fokozott védelme. A közönséges nád a legelterjedtebb a térségben, bár a gyékény kezd egyre elterjedni az élőhelyek romlásával. A térség társadalmi-gazdasági változásai hozzájárultak a halállomány megváltozásához; komoly tudományos kutatásokat szükségessé téve a halfajok dinamikájának vizsgálata érdekében. Mivel sok partmenti telek magántulajdonban van, nehézséget jelent, hogy sokba kerül, hogy a tulajdonosokat rávegyék környezetvédelmi intézkedések megvalósítására. 3. Az északi vízgyűjtő terület közel 70%-a erősen degradált, elsősorban a mezőgazdasági művelés, gyümölcstermesztés és szőlőtermesztés alatt álló nem-erdősített területek. A talajerózióhoz nagymértékben hozzájárult a gyenge turisztikai menedzsment, valamint az intenzív esőzések és szélviharok, melyek az éghajlatváltozás fokozódásával várhatóan tovább erősödnek. 4. A Balaton Régió turizmusát erős szezonalitás (a turisták nagy része a 6-8 hetes nyári időszak alatt érkezik) és elsősorban „tömegturizmus” jellemzi. Habár a turisták éves száma nem magas a rövid szezon következtében, a térség túlzsúfolttá válik július-augusztus folyamán. A vendégéjszakák számában nagy eltérés mutatkozik a partmenti és háttértelepülések tekintetében. 2005-ben a vendégek 92%-a a partmenti településeket választotta tartózkodási célnak, bár a háttértelepüléseken megszállók tovább tartózkodnak a térségben. A turizmusfejlesztés és a települési együttműködés ösztönzése érdekében diverzifikált stratégiákra van szükség.
39
5. Hosszú időn át a turizmus jelentette a BKÜ gazdasági húzóerejét, mely szinte az egyetlen jövedelemforrásként jelentős függőséget jelentett a partmenti és üdülőterületek számára. A régióban működő kis-, és középvállalkozások jelentős része székhelyét nem a térségben regisztrálja, így a keletkező jövedelem nagy része nem helyileg térül meg. Ezért a regionális és helyi fejlesztési politikáknak arra kell törekedniük, hogy a megtermelt jövedelmek a térségben maradjanak. 6. A BKÜ demográfiai helyzetét öregedő társadalom, valamint a képzett fiatalok elvándorlása jellemzi (Pálos, 1974; OECD, 2002 és 2005). 1997 és 2002 között, a Balaton Régió lakossága 0.4%-kal esett vissza, míg ugyanebben az időszakban Magyarország teljes népessége 1.7%-kal csökkent. A Balaton térsége az ország egyik legkedveltebb célterülete, azonban elsősorban az idősebbek költöznek le a tó partjára (Jordan et al., 2005). Az elkövetkező években, évtizedekben irányított politikákra lesz szükség az öregedő társadalom igényeinek kielégítése érdekében.
Felhasznált szakirodalom Bank K., J. Rudl and R. Tésits, 2003. Some features of the human sphere in south-transdanubia. Geografski vestnik 75, 73–83. Bíro P., 1997. Temporal variation in Lake Balaton and its fish populations Ecology of Freshwater Fish 6, 196-216 Bizikova L. and Pintér L., 2008. Investigating Stakeholder Decision Priorities for Adaptation to Climate Change in the Lake Balaton Recreational Area of Hungary. IISD and Balaton Adaptacios Mintaproject, Winnipeg, pp. 28. Bokor I., 2003. A Balaton régió non-profit szektora. Vezetői összefoglaló. www.chrome.hu/bft/nfiles/dok/11/1/1/nonprofit.doc Bouchard G., 2005. Managing Shared and Fragile Common Pool Resources: The Case of Lake Balaton, Programme Associate, LEAD International, June 2005 Business in Hungary, 2003. Statistical data – business development in Hungary. Budapest. Dombi G., Egerszegi Z., Oláh, M. and Rátz T., 2007. A Balatoni Kiemelt Üdülőkörzet Hosszú Távú Területfejlesztési Koncepciója 2007-2020. Balatoni Integrációs és fejlesztési Ügynökség Kht, Siófok DVR, 2005. Connection to drinking water and sewage systems in LBRD. DVR, Siófok. Environmental Management Institute, 2002. COST 341- The effect of linear infrastructures on habitat fragmentation Faragó L., 1994: A Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciója. MTA RKK. Pécs. Glen G. D., Jones J. G., Puncochar P., C. S. Reynolds and D. W. Sutcliffe, 1998. Management of Lakes and Reservoirs During Global Climate Change. Kluwer Academic Press, Dortrecht, Boston and London. Gorlach,K. and I. Kovács, 2006. Land-use nature conservation and biodiversity in Central Europe. Working paper, Institute for Political Science, Hungarian Academy of Sciences, pp. 156. Hablicsek, L. (2003) A Balaton régió demográfiai helyzete és népesség előreszámítása: 19902041. Tanulmány a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. számára. Budapest Hablicsek, L., 1998. A dél-dunántúli régió demográfiai helyzete különös tekintettel a halandóságra, kilátások 2020-ig. Pannon Almanach. Pécs. Héder, S., 1995. A Balaton és környékének terhelhetősége. In M. Lengyel (ed.) A Balatoni Turizmus Fejlesztési Koncepciója (pp. 242–253). Balatonfüred-Budapest: Balaton, Alapítvány-KIT Képzőművészeti Kiadó. 40
Herodek S.,, IstvánovicsV., Jolánkai G., Csathó P., Németh T. and G. G. Várallyay, 1995. The P Cycle In The Balaton Catchment - A Hungarian Case Study. In: Tiessen H., Phosphorus in the Global Environment. SCOPE, John Wiley & Sons Ltd. Herodek, S., Lackó, L., and Virág, A., 1988. Lake Balaton Research and Management. 110p. Hungarian Meteorological Service, 2005. Basic climate data series. Hungarian Meteorological Service, Budapest. Hungarian State of the Art Report, 2005. Prepared for European Commission Directorate General, Budapest, pp. 119. Huszár and Nagy, 2005. Foundation of Region-Specific Development Policy Based on the Example of the Lake Balaton Priority Resort Region Plan No. 2961/2004. Istvánovics V., A. Clement, L. Somlyódy, A. Specziár, L. G.Tóth and J. Padisák, 2007. Updating water quality targets for shallow Lake Balaton (Hungary), recovering from eutrophication. Hydrobiologia 581, pp. 305. Istvánovics V., L. Somlyódy and A. Clement, 2002. Cyanobacteria-mediated internal eutrophication in shallow Lake Balaton after load reduction. Water Research 36, 33143322 Jordan G., Rompaey A. van, Szilassi P., Csillag G., Mannaerts C. and T. Woldai, 2005. Historical land use changes and their impact on sediment fluxes in the Balaton basin (Hungary) Agriculture, Ecosystems & Environment, 108: 119-133. Karbuczky, I., Benke, R. and Sándor, A., 1983 A Balaton idegenforgalmi jelentősége, tehermentesítésének lehetősége. Budapest: Belkereskedelmi Kutató Intézet. Kerekes J. J. (ed.), 1994. Aquatic Birds in the Trophic Web of Lakes. Kluwer Academic Publishers. Printed in Belgium. Kerezsi K., 2005. A bűnmegelőzés és a biztonságérzet területi összetevői. In Irk F. (szerk.) Kriminológiai tanulmányok. Országos Kriminológiai Intézet, Budapest, pp. 11-40 Klinger A., 2003. A vidéki kistérségek halandósági különbségei. Demográfia, XLVI/1: 9-44 Kopp M., Skrabski Á., Szedmák S., 1998. A szociális kohézió jelentősége a magyarországi mobiditás és mortalitás alakulásában. In: Glatz, F. Magyarország az ezredfordulón: Népesség, orcos, társadalom. MTA, Budapest Láng, I. and Banczerowski, J., 1997. A Balaton vízminőségvédelmével kapcsolatos kutatási feladatokat meghatározó központi döntések és intézkedések kronológiai elemzése, hatásuk értelmezése. In J. Salánki and J. Nemcsók (eds) A Balatonkutatás eredményei 1981–1996 (pp. 9–36). Veszprém: MTA Veszprémi Területi Bizottsága – MeH Balatoni Titkársága. Larsen J., 2005. Disappearing Lakes, Shrinking Seas. Available: http://www.earthpolicy.org/Updates/2005/Update47.htm (Accessed April 2005). Lengyel M., 1995, A balatoni turizmus fejlesztési koncepciója. Budapest: KIT Képzőművészeti Kiadó. Liker A. and L. Nagy, 2006. Waterfowl migration on Lake Balaton. Balaton National Park, Budapest. Markus L. Lake Balaton, Hungary: Issues for Sustainable Tourism Management Journal of sustainable tourism, vol. 8, 458 – 478. Ratvadri L., 1994. Natural resources and the environmental problems of their utilization in Hungary. Geojournal 32.4 337-342 Rátz T., 2006. The Responses of Lake Balaton to Global Climate Change. Kodolányi János University College, Székesfehérvár. Rátz, T. and Vizi, I., 2004. The Impacts of Global Climate Change on Water Resources and Tourism: The Responses of Lake Balaton and Lake Tisza, Hungary. 12p. Salánki J. and J. Nemcsók (eds) A Balatonkutatás eredményei 1981–1996 (pp. 9–36). Veszprém: MTA Veszprémi Területi Bizottsága – MeH Balatoni Titkársága The Fourth National Communication of the Republic of Hungary on Climate Change, 2005. Hungarian Ministry of Environment and Water, Budapest. 41
Utasi Á., 2002. A bizalom hálója. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest VAHAVA, 2005. Globális klímaváltozás program. A globális klímaváltozással összefüggő hazai hatások és az erre adandó válaszok. Interim report, Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Főosztálya, Budapest. Varga, E. Krausz, D. Gór & Gy. Lakatos, 2006. Composition of zootecton in stony shore of lake balaton (2003-2005). 5th conference working group on aquatic birds of sil, Eger, Hungary VITUKI (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató, Water Resources Research Centre plc.), 2002. A Balaton vízpótlási lehetőségeinek vizsgálata, Budapest. Zektser I. S., 2006. Groundwater as a component of the environment. Springer. Ziemba W. T. and S. W. Wallace, 1998. Applications of Stochastic Programming. Society for Industrial and Applied Mathematics. Philadelphia.
42
