k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 1
Erdélyi Történeti Füzetek, 1.
BALATON PETRA A SZÉKELY AKCIÓ TÖRTÉNETE I. FORRÁSOK I/1. MUNKAPROGRAM ÉS KIRENDELTSÉGI JELENTÉSEK
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 2
„A székely akció története” tervezett kötetei I. Források 1. Munkaprogram és kirendeltségi jelentések 2. Országgyûlési iratok 3. Költségvetés, zárszámadás, kormányjelentés 4. Sajtó, publicisztika 5. Iratok II. Adattár 1. Személyi adattár 2. Települési adattár, térképek 3. Fényképtár III. A székely akció története (monográfia)
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 3
Erdélyi Történeti Füzetek, 1.
BALATON PETRA
A SZÉKELY AKCIÓ TÖRTÉNETE
I. FORRÁSOK I/1. MUNKAPROGRAM ÉS KIRENDELTSÉGI JELENTÉSEK
CARTOFIL BUDAPEST, 2004
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 4
A kötet elkészítéséhez szükséges kutatómunkát támogatta: Central European Exchange Programme for University Studies tanári ösztöndíj, 2000, 2002 A kötet megjelentetését támogatták:
Nemzeti Kulturális Alapprogram Károli Gáspár Református Egyetem Levéltári Kollégium Bölcsészettudományi Kar Transnatura Kft.
A borítón: Az Erdélyi Kárpát Egylet választmányának köszönõ távirata Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszterhez Sándor János székelyföldi megbízott kinevezése alkalmából (Magyar Országos Levéltár, K 178 FM Elnöki iratok, 1902. 4824.) A felvételt Czikkelyné Nagy Erika készítette. A dokumentumok szövegének gondozásában közremûködött: Reisz T. Csaba
ISBN 963 9521 14 0 ISSN 1786-4054
© Balaton Petra, Cartofil Kiadó, 2004 Minden jog fenntartva, beleértve a bármilyen másolási eljárással való sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a fordítás, valamint az adatfeldolgozó rendszerben való tárolás jogát, az egyes részeket illetõen is. Elérhetõség az interneten: www. cartofil.hu Felelõs kiadó: Reisz T. Csaba Nyomta és kötötte: Akaprint Kft., Budapest Készült Palatino betûvel, 31,25 B/5 ív terjedelemben
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 5
A FÖLDMÍVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM SZÉKELYFÖLDI MINISZTERI KIRENDELTSÉGÉNEK LÉTREHOZÁSA
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 6
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 7
1. Bevezetõ A Székelyföld gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésének szükségességére a XIX. század végén figyelt fel a magyar közvélemény. Egész irodalma alakult ki a székelykérdésnek: kiáltványok, felolvasások, cikkek mellett kulturális és közgazdasági egyesületek, társaságok szorgalmazták az Erdély délkeleti szögletében fekvõ országrész átfogó fejlesztési programját. A korabeli irodalom és publicisztika visszatérõ témája volt a székely kivándorlás és romániai munkavállalás, valamint a hanyatló székely (köz)gazdasági állapotok bemutatása. E látványos jelek mögött a térség gazdasági stagnálása, demográfiai válsága, a hagyományos székely életmód beszûkülése, valamint komoly termelési és értékesítési problémák álltak. Mindezek következtében a századfordulóra kialakult az a vélemény, hogy a térség egy olyan örvénybe került, amelybõl csak állami segítség, egy minden kormányzati ágra kiterjedõ egységes fejlesztési program emelheti ki. A szinte ismeretlen és elzárt terület fejlesztése 1902-ben kezdõdött el, sarkköveként és leglátványosabb megmozdulásaként a Székelyföld (köz)gazdasági helyzetét megvitató – Csíktusnádon megrendezett – elsõ székely kongresszussal. Határozatai kiindulási pontul és célul szolgáltak egészen az elsõ világháborúig, a feladatok megoldását pedig az azzal egy idõben kibontakozó kormányzati megoldástól várták, amelyet a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium1 és annak székelyföldi (késõbb erdélyrészi) miniszteri kirendeltsége képviselt. Ettõl függetlenül az akció részét képezte mindazon kormányzati és törvényhozó intézkedések együttese, amelyek a régió fejlesztését szolgálták. E többféle értelmezés alapján magának a székely akciónak többrétegû fogalma is tisztázandó. Jelen kötettel a székely akció történetének minél teljesebb körû, a vonatkozó forrásokat, adatokat is közzétevõ sorozatát indítjuk útjára. A szerzõ és a kiadó szándéka szerint a téma monografikus feldolgozására csak ezt követõen kerül sor, mert abban bízunk, hogy a források lendületet adnak mások tudományos vizsgálatainak is. Itt szeretnék köszönetet mondani egykori egyetemi tanáromnak, Dr. Katus Lászlónak, aki a téma jelentõségére és ugyanakkor sajnálatos feltáratlanságára felhívta a figyelmemet, és aki azóta is elõzékeny szakmai és kollegiális segítséget nyújt kutatómunkámhoz. Hasonlóképpen köszönet illeti Dr. Takács Péter történészt, konzulensemet. 1 A minisztérium korabeli megnevezését követve megtartottam a „földmívelés(ügy)i” formát, más helyeken azonban a mai „földmûvelés(ügy)” alakot használom.
7
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 8
2. Elõzmények Természeti szépségei és fekvése miatt a havasokkal körülvett, sok helyen õserdõkkel borított kelet-erdélyi magyar régiót gyakran hasonlították a korabeli Svájchoz. Keleti peremét a Keleti-Kárpátok és a Kárpát-kanyar hegységei határolják, nyugati részei egyre szelídebb domborzatúak és klímájúak; hegyes, dombos vidékek, lejtõs patak- és folyóvölgyek, hegyközi medencék váltják egymást. A havasokból indulnak útjukra a nagyobb erdélyi folyók: a Maros, az Olt, a Kis- és Nagy-Küküllõ, a Feketeügy. Az Osztrák-Magyar Monarchia közigazgatási rendszerében Székelyföld négy adminisztratív egysége volt: Udvarhely megye Székelyudvarhely, Csík megye Csíkszereda, Háromszék megye Sepsiszentgyörgy, Maros-Torda megye pedig Marosvásárhely székhellyel.2 Az 1902. évi tusnádi kongresszus és a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium székely akciója 1904-tõl a Székelyföldet tágabb értelemben tekintette, ahová az aranyosszéki székelység is beletartozott (Torda-Aranyos megye), mivel eredeténél, múltjánál, szervezeténél és öntudatánál fogva megegyezett Székelyföld székelységével, de attól területileg különállva, más nemzetiségek közé ékelve még nehezebb körülmények között élt. Kisküküllõ vármegye felsõ, Székelyfölddel határos részét, valamint Brassó megye 10 települését (hétfalusi csángók és a barcasági magyar települések) hasonló gazdasági viszonyok és nehézségek jellemezték.3
2.1. A székely társadalom és gazdaság válsága 1867 után 2.1.1. Székely kivándorlás és munkavállalás A térség szociális problémáira a romániai kivándorlás és munkavállalás hívta fel a figyelmet: a korabeli publicisztika mellett szaktanácskozások, parlamenti felszólalások és a nemzetközi büntetõ(jogi) kongresszusok tárgyalták az okokat, a határszélen folyó leány- és gyermekcsempészetet, ismertetve a Romániában élõ magyarok helyzetét. Bár a helyi közigazgatási hatóságok nem vettek tudomást a kivándorlásról, 2 Az 1876. és 1877. évi közigazgatási átrendezések során megyékké szervezték át a székely székeket, ennek nyomán a történelmi Székelyföld határai megváltoztak. Változatlan területû csupán Csíkszék maradt, Háromszéket és Udvarhelyszéket néhány peremvidéki faluval egészítették ki, Marosszék területe közel négyszeresére nõtt meg Maros-Torda megye néven, Aranyosszék pedig Torda-Aranyos megye felvinci járását alkotta. 3 Hétfalu: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu (Négyfalu), valamint Tatrang, Zajzon, Pürkerec (Háromfalu); a barcasági magyar települések: Krizba, Apáca, Barcaújfalu.
8
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 9
„járkálásnak, kiutazásnak, természetes néphullámzásnak”4 minõsítették azt és a „székely kalandos hajlammal” magyarázták, mégis a századfordulón már kb. 100 000 székely kivándorló élt Romániában.5 A kivándorlás mértékét csak megközelítõen lehet megállapítani az 1899–1913 közötti kivándorlási statisztika, az 1900. és 1910. évi népesség-összeírások (a jelenlevõ és távollevõ kategóriák alapján), a marosvásárhelyi iparkamarai és a vármegyei alispáni jelentések alapján.6 A hivatalosan elismert 50 000 kivándorló mellett nem elhanyagolható az illegálisan, „medvevámon” és „rigópasszussal”7 távozók száma. Az elsõsorban kisiparosok, kisgazdák fiaiból és lányaiból verbuválódott kivándorlók gyáripari munkásként, iparosként, cselédként (szakácsnõ, szobalány, inas, kocsis) helyezkedtek el. Érdekes vizsgálatot jelenthet az ott élõ, „bongyen”-nek („semmiházinak”)8 nevezett magyarok sajátos megítélése, helyzete. További alapos kutatást igényel még a székely kivándorlási gócpontok (Kászon- és Kézdiszék mellett) és korszakok megállapítása, amely a román gazdasági viszonyok és a magyarországi intézkedések hatásának együttes vizsgálatát jelenti, valamint a visszatelepedés kérdése (hányan, milyen anyagi körülmények között tértek vissza). A kivándorlók mellett évente kb. 5000-6000 fõ volt az idõszaki munkavállalók száma, akik mezõgazdasági idénymunkára, a téli idõszakban pedig bányákba és egyéb ipari jellegû munkára szegõdtek el. A tengerentúli kivándorlás, amely elsõsorban MarosTorda és Udvarhely vármegyék lakosai között volt számottevõ, sohasem öltött olyan nagy mértéket (1913-ig kb. 8000 fõ).9 4 Vö.: NAGY IMRE, T.: Székely kivándorlás. Klny., Bp., 1895. 5 A századfordulón a Romániában élõ magyarok számát 200 000 fõre becsülték a korabeli szakírók. A 100 000 fõs moldvai csángóság mellett 100 000 fõ volt a kivándorló székelyek száma. A kortárs bukaresti Rumänischer Lloyd folyóirat is ezt a számot közölte, idézi Székely Ellenzék, 4. (1901) 8:1. Barabás Endre székelykeresztúri tanár a romániai magyarok számát valamivel többre, 200-250 000 fõre becsülte: BARABÁS ENDRE: A székely kivándorlás és a Romániában élõ magyarok helyzete. Bp., 1901. 6 Vö. EGYED ÁKOS: Székely kivándorlás a századfordulón. Korunk, 27. (1968) 5:743–750. 7 LÁSZLÓ GYULA: Székely kivándorlás. Bp., 1900. 8 Uo. 9 Az Amerikába induló elsõ nagyobb székely csapat elindulásáról így írt az egyik szemtanú: „Szenterzsébetrõl, a híres szombatos Péchi Simon fészkébõl 23 erõteljes, derék, 25-30 év körül levõ székely állott útra készen 1901. év õszén. Az egész község gyászban volt, a falu apraja-nagyja a templomba gyûlt össze, hol a falu lelkésze könnyek között búcsúztatta el a szomorú csapatot övéitõl és adta nekik az úri szentvacsorát. Aztán, az azelõtt az istenházába hívó harangok bús kongásától kísérve indult 23 erõs karú, elszánt magyar ember messze, távol az édes szülõföldtõl, a földgömb túlsó felére.” Idézi BARABÁS ENDRE: Udvarhely vármegye közgazdasági leírása. Bp., 1904. 55.
9
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 10
A kivándorlás ellensúlyozására különbözõ megoldási javaslatok születtek: munkaközvetítéssel és cselédlányelhelyezéssel próbálták a magyar városok felé terelni a Romániába indulókat;10 kidolgozták a székelytelepítési elméleteket is. Egyesek a Mezõséget (Beksics Gusztáv, Éber Ernõ, Bethlen István), mások az alföldi uradalmakat, illetve a Székelyföld vagy annak közelében kialakítandó bérleteket ajánlották a földhiány enyhítésére.11 A Romániában élõk helyzetét az egyházi és kulturális intézmények támogatásával, a konzulátus tevékenységének javításával látták megoldandónak.
2.1.2. A Székelyföld gazdasági helyzete a századfordulón A közvélemény azonban a kivándorlás okainak – amely egyszerre volt közgazdasági, társadalmi és erkölcsi jellegû kérdés – megszüntetését sürgette. Ugyanis a liberális gazdaságpolitika intézkedései átmenet nélkül zúdultak a régióra, és az õsi jogok, hagyományok megszûnését, az életforma felbomlását eredményezték anélkül, hogy új helyzet teremtõdött volna. A hagyományos mezõgazdaság és ezen belül az extenzív állattartás válságát elsõsorban a jobbágyfelszabadítás során realizált legelõelkülönítés, a hatalmas közlegelõk megszûnése, illetve részben a tagosítási eljárás okozta. A jobbágyfelszabadítás, a határõrség megszüntetése tömegeket sodort zsellérsorba. A Székelyföldre nehezen alkalmazható birtokrendezési törvények pedig elhúzódó és költséges folyamatot indítottak el a térségben. A székelyföldi viszonyok fontos jellemzõje volt ugyanis a közbirtokosság: a kiterjedt legelõket és erdõket közösen birtokolták, és az egyéni földtulajdon méretéhez viszonyított arányjog szerint részesedtek annak haszn(álat)ából. Az egész országra kiterjedõ arányosítási törvények (1871:XXI. tc.; 1880:LIII., LIV. tc.) azonban nem vették figyelembe a székely közbirtokosság tulajdonjogi jelentõségét, amikor megszüntették az erdõs és legelõs közhatárok hagyományos rendszerét. Az aránykulcsok megállapításánál sem számított az õsi szokás, amely a közföldekbõl a település minden egyes lakójának részesedési jogot biztosított. Az 1890-es években megindult az e törvényekkel való visszaélés: a kereskedõ cégek olcsón felvásárolták az arányjogokat, majd 100 hold feletti birtoknagyság után a község anyagi terhére kihasították a területet magánbirtoknak. Sok eladósodott gazda úgy próbált gyorsan 10 1899-ben László Gyula útmutatást dolgozott ki a székely cselédek számára (Székely és csángó leányok. Marosvásárhely, 1899). A századfordulótól nõi bizottságok (pl. Mártha Egyesület, Lórántffy Zsuzsanna Egyesület) foglalkoztak cselédközvetítéssel. 11 BEKSICS GUSZTÁV: Nemzeti akció. Bp., 1902. 36–40., ROMSICS IGNÁC: Gróf Bethlen István politikai pályája, 1901–1921. Bp., 1987.
10
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 11
pénzhez jutni, hogy olcsón eladta arányrészeit, így viszont a korábbi szabad legeltetéstõl és erdõhasználattól – mint a megélhetés fontos és természetes jövedelem-kiegészítõitõl – esett el. A gyakori kihasítások természetesen a község és a köznép rohamos elszegényedését eredményezték. 1901-ben határozatot hoztak ugyan arról, hogy a kihasítás költségét a kérvényezõ fizesse ki, azonban sok község addigra már a teljes eladósodás sorsára jutott.12 Az erdõjogokkal való üzérkedés nyomán gomba módra elszaporodtak a fakereskedõ cégek, fûrészüzemek a Székelyföldön, erdõterületek tûntek el pillanatok alatt, tarvágások jelentek meg a hajdani erdõségek helyén.13 A székelység csupán a favágásból és fuvarozásból szerzett némi jövedelmet, a faeladásokból szerzett pénz nagy része idegen vállalkozók kezére jutott. Ugyanakkor az erdõtörvények (1879:XXXI. tc., 1898:XIX. tc.) az erdõk állami ellenõrzését és kezelését írták elõ, kitiltva az állatokat a korábban legeltetésre használt területekbõl. A legelõterületek beszûkülése már a XX. század elején óriási gátja lett az állattenyésztés fejlõdésének. A közvélemény tiltakozására a földmûvelésügyi tárca az erdei legeltetés szabályozását újragondolta, okszerû és méltányos helyzetet igyekezvén teremteni. Az állami erdõkezelési díjak mérséklése, illetve eltörlése, valamint a községi és közbirtokossági erdõterületek állami kezelés (így az erre hivatott állami erdõhivatalok) alóli kivételéért nagyarányú mozgalom bontakozott ki 1906–1909 között.14 A tagosítás, tehát a szétszórtan, egymástól nagy távolságra fekvõ birtokrészek egy helyen, egy tagban való egyesítése a Székelyföldön igen elhúzódó, 5-8 évig tartó folyamatot jelentett, akadályozva a gazdasági befektetéseket és újítások bevezetését. Ugyanakkor visszaélések sorozata történt, megvesztegethetõségük miatt „négyszemközti uraknak” hívták a mérnököket. A birtokrendezési törvényeket a telekkönyvezéssel együtt végezték, viszont a telekkönyvi állapotok kuszasága tovább nehezítette a folyamatot és a helyzet rendezését. Igy volt ez különösen Csík megyében, ahol a tényleges és a telekkönyvi birtokosok sok esetben mások voltak, és ez a színleges adásvételek és megterhelések sorozatát indította el. Gyergyóremetének például 4000 telekkönyve közül nem volt 50, amely a tényleges birtoklásnak megfelelt volna, Gyergyószentmiklóson pedig a telekkönyvi és kataszteri adatok 6000 hold közhellyel kevesebbet tüntettek fel.15 12 Vö. MOLNÁR JÓZSIÁS: A székelyföldi arányosítás. Bp., 1902. 13 SEBESS DÉNES: A székelység pusztulása. Marosvásárhely, 1902. 30–31. 14 Különösen Csík megyében volt nagy felfordulás az erdõpanama miatt 1906–1907ben. 15 SEBESS D.: i. m. 28–30.
11
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 12
Emellett a hitelkérdés is óriási probléma volt a térségben, mert hiányoztak a pénzügyi feltételei a mezõgazdaság új viszonyokhoz való alkalmazkodásának. A 100-150%-os községi pótadó súlyát fokozta a helyi tõke hiánya, a külföldi és a helyi takarékpénztárak magas (10-15%os) kamatú hitelei pedig megnehezítették a mezõgazdaság átalakításához szükséges beruházásokat. A hitelszervezet problémáit kihasználva, román és szász nemzetiségi pénzintézetek jelentek meg, amelyek kedvezõ hitelnyújtás biztosításával hozzájárultak a magyar földbirtok fokozatos apadásához.16 A kölcsönfelvételeknek többnyire eladósódás, rosszabb esetben árverezés lett a következménye. Ugyanakkor a mûvelõdés terjedésével az igények megnõttek (kávéés teafogyasztás, „urizálás” az öltözködésben), amihez viszont nem igazodtak a bevételek. Egy korabeli kimutatás szerint Csík megyében egy 10 holdas gazda éves kiadásai 1860 és 1900 között megnégyszerezõdtek (115,50 koronáról 513,30 koronára), miközben bevétele (503 korona) nem változott.17 A sok archaikus elemet õrzõ családi gazdasági rendszer nem tudott alkalmazkodni a modernizációval járó átalakulásokhoz. A hivatalos statisztikai adatokból, az iparkamarai jelentésekbõl, a megyei monográfiákból, az alispáni jelentésekbõl, valamint a korabeli közgazdasági irodalomból egy igen elmaradott gazdasági struktúra képe körvonalazódik.18 A szinte kizárólagos mezõgazdasági foglalkoztatottság (1900ban 76,5%), az ugyanakkor kevés földmûvelésre használható földterület (szántó 22%, kert 1,5%, erdõ 46%, legelõ 13%, rét 15%) mellett egyoldalú gabona- és kukoricakultúra, ugarolás, önellátó gazdálkodás volt a jellemzõ. Az állattenyésztésnek hatalmas bázisai voltak a rét-, legelõés kertterületek, azonban az állatfajták és az eljárások rossz megválasztása nem hozott kellõ eredményt. A hagyományos földbirtoklási, örökösödési rendszer, valamint a népszaporulat az amúgy is kis terjedelmû birtokok további szétforgácsolódásához vezetett: a birtokosok 99%-a 20 holdnál kevesebb földdel rendelkezett. A gazdasági érzéketlenség, a konzervatizmus és a bizalmatlanság mellett „valóságos átokként” nehezedett a népre a pálinkafogyasztás. A regálémegváltás, a házi szabad szeszfõzés eltiltása csak növelte a kocsmai kicsapongások számát, de 16 SEBESS D.: i. m. 40–44. A román földvásárlásra ld: TOKAJI LÁSZLÓ: Eladó ország. Kolozsvár, 1913, BETHLEN ISTVÁN: Az oláhok földvásárlásai Magyarországon az utolsó öt évben. Bp., 1912, RÁCZ GYULA: A magyar földbirtokosság anyagi pusztulása. Bp., 1906. 17 NAGY IMRE, T.: A székely kisgazda. Magyarság, 3. (1902) 17:10. (jan. 19.) 18 Vö. KOZMA FERENC: A Székelyföld közgazdasági és közmûvelõdési állapota. Bp., 1879. 134–211.
12
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 13
csökkentette a község bevételeit.19 A hagyományos gazdálkodás és társadalom válsága a székely életmódon is rést ütött: hanyatlóban volt a valláserkölcs. Az archaikus gazdálkodás klasszikus területének Csík megye számított, amelyet Udvarhely, majd Háromszék megye követett. Maros-Tordában a modern gazdálkodásra való áttérés már a XIX. század végére megtörtént. A nagyipari vállalatok a XIX. század második felében jelentek meg elszórtan Székelyföldön, de szoros értelemben vett gyáriparról alig lehetett beszélni: 1903-ban 129 mûködõ ipartelep 3645 fõt foglalkoztatott.20 Az ipartelepek között fûrész- és téglagyárak, illetve szesz- és sörgyárak domináltak. A munkaerõ-fölösleg a nagyobb ipari vállalatoknál, illetve a kedvezõtlen mezõgazdasági viszonyok következtében a fakitermelés, a fa, az ásványvíz és a háziipari cikkek árusítása vagy fuvarozása révén teremtette elõ megélhetésének fedezetét. Az értékesítési nehézségek a székely vasutak kései megjelenésébõl, a gyáripari termékek versenyébõl, valamint az 1886–1893 között fennálló román–magyar vámháborúból adódtak. Az 1875. évi, 10 évre kötött kereskedelmi egyezmény szabad teret engedett a két ország kereskedelmének: a székelyföldi iparnak, elsõsorban a ruházati és háztartási cikkeknek, a szíjgyártó és faipari készítményeknek nagy fogyasztója volt Románia, ahonnan viszont fõként élõállatok érkeztek Erdélybe. 19 A regálémegváltással (1888:XXXVI. tc.) elvesztették a községek az italmérésbõl, kocsmáltatásból eredõ korábbi bevételüket. A 60-70%-kal olcsóbban megváltott kártalanítási összeget a község tagjai között osztották fel. 20 Ipari akció a Székelyföldön. Javaslatok az iparnak a Székelyföldön való fejlesztéséhez. Bp., 1905. 108–110. A jelentõsebbek gyárak: Csík megyében: Ditró és Szárhegy községek borszéki üveggyára; Háromszék megyében: Sólyom Gyula cipõfaszeggyára Baróton, Seqens József posztógyára Sepsiszentgyörgyön, Lántzky Sándor vashámora Nagybaconban, Siculia Rt. szénsavsûrítõ gyára Málnásfürdõn, a m. kir. dohánygyár Sepsiszentgyörgyön, Zuliani Péter kõfejtõtelepe Málnásfürdõn, a bükszádi üveggyár (1904-ben megszûnt); Udvarhely megyében: Paget Olivér faesztergagyára Parajdon, Rápolti-Kun és Tóth szövõgyára Székelyudvarhelyen, Fiedler János lenkikészítõ gyára Székelykeresztúron, a székelyudvarhelyi fûrésztelepen berendezett botgyártó üzem; Maros-Torda megyében: Haas és Panutz malom és gyapjúfésülõgyár Mezõbárándon, Weinrich Frigyes görlécgyára Szászrégenben, Straetz Hermann és társai tengeri termékek gyára Meggyesfalván; Marosvásárhelyen: Székely játék- és faárugyár Rt., Baruch Jeremiás kõolajfinomító gyára és a Cukorgyár Rt. A vasfeldolgozásban korábban jelentõs erdõvidéki fülei és bodvaji vashámorok (Udvarhely megye) hanyatlottak, egyetlen üzemben levõ vasgyár Lántzky Sándor szentkeresztbányai vasfeldolgozó üzeme volt Homoródlövéte határában. 1874-tõl egyre nagyobb jelentõségre tett szert az Erdõvidéki Bányaegylet Részvénytársaság tulajdonában levõ köpeci barnaszénbánya. A bányaipart a csíkbalánbányai rézbánya és a kincstár által üzemletett parajdi sóbánya képviselte.
13
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 14
1885-ben viszont Németország a keleti marhavész behurcolása miatt elzárta határait a magyar marha elõtt, amire Magyarország a román határ lezárásával reagált. Románia retorzióval élve nem hoszszabbította meg a kereskedelmi szerzõdést, s így a székely iparosok elvesztették biztos felvevõpiacukat. A székely kisipar válságát és az egyes nagyipari vállalatok hanyatlását nem tudta lényegesen befolyásolni a kereskedelmi viszony rendezése, valamint az 1890-es évektõl kiépülõ, még így is komoly hiányosságokat mutató vasúti rendszer.21 A vidék iparát a gyáripari termékek versenye szorongatta. A székely körvasút kiépítése, amely a belföldi, elsõsorban erdélyi értékesítésben segíthetett volna és a mezõgazdaság belterjesebbé válásának is ösztönzést adhatott volna, csak lassan valósult meg. A modern kapitalista gazdaság viszonyai közepette Székelyföld nem tudta megõrizni korábbi helyzetét, így gazdasági feladattá vált a térség fejlesztése. „Magyarország keleti védõbástyája”-ként emlegetett Székelyföld szerepe geopolitikai fekvése miatt nemzeti szempontból is felértékelõdött, és a regionális érdekek mellett az összmagyarság nemzetpolitikai érdekével kapcsolódott össze: „A mostani székely akció alapeszméje az, hogy ezt az egy tömegben élõ magyarságot meg kell erõsíteni vagyonilag és kultúrailag. Meg kell menteni a Székelyföldet a székelyeknek és a székelységet a magyarságnak.” „A közgazdasági akció, mely az országrész megmentését tûzte ki célul, imminens nemzeti veszedelmet hárít el. Az erdélyi magyarság megerõsítése a nemzet életérdeke.”22
2.2. Társadalmi mozgalmak a székelység megsegítésére 2.2.1. Egyesületek, székely társaságok és kongresszusok A XIX. század második felében számos olyan közmûvelõdési, érdekvédelmi szervezet jött létre, amely figyelemmel kísérte a székely társadalom problémáit és különbözõ eszközökkel próbált hatást gyakorolni a liberális kormány székelyföldi politikájára. Az 1854-tõl mûködõ Erdélyi Gazdasági Egyesület (EGE) mellett az 1885-ben Kolozsváron megalakult Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egyesület (EMKE) vállalt tevékeny részt az erdélyrészi magyarság életének megszervezésében. Az 1886-tól mûködõ EMKE Székely Szakosztálya a székely telepítés ügyét karolta fel. Ugyancsak az EMKE kezdeményezésére alakult meg 1891-ben a turisztikával és az idegen21 Vö. GIDÓ CSABA: A székelyföldi vasúthálózat kiépülése. Fejedelmek, forradalmak, vasutak. Szerk.: TAKÁCS PÉTER. Debrecen, 2000. 291–341. 22 Udvarhelyi Híradó, 6. (1903) 24:1. (jún. 14.) és Uo., 6. (1903) 35:1–2. (aug. 30.).
14
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 15
forgalommal foglalkozó Erdélyrészi Kárpát Egyesület (EKE). Az 1890es évektõl egyre több napilap és szakfolyóirat foglalkozott a székelykérdéssel. 1895-ben már országos konferenciát szervezett az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) a kivándorlás kérdésérõl, és az 1900-tól mûködõ Kivándorlási Bizottság feladata lett többek között a székely kivándorlás tanulmányozása is. A századfordulón szinte divattá vált a kérdés, a viták és vélemények 1900–1901-ben voltak a leghevesebbek. A fiatal Ady Endre például a rutén akció elleni támadással kötötte össze a székelyek ügyét: „A magyar közélet hazugságai között nem a legkisebb hazugság a rutén akció, az eganizmus. Ilyen nagy kaliberû szélhámosságot csak minden évtizedben láthat a világ... Hazug az akció oka, célja, módja, helye, ideje és eszköze... De e szörnyû hazugságok akkor forralják csak fel igazán bennünk a vért, ha a székelység helyzetére gondolunk. Országbontó akciókra kerül idõnk, lelkünk, pénzünk, s a székelység pusztulását pedig közömbösen nézzük... Szívós erõvel állt századokon a mi védbástyánkul... Az állam nem is állam... A magyar társadalom ezer sebtõl vérzik, akcióra képtelen.”23 Közben a székely társadalom is mozgásba lendült. Kezdetben a Budapesten élõ székelyek szervezkedtek, és õk hozták létre 1875-ben a Székely Mûvelõdési és Közgazdasági Egyletet (elnöke Borszéky Soma, titkára Benedek Elek), amely iparos egyesületek segélyezésével, tanmûhelyek és iskolák támogatásával szolgálta a székelység érdekét. 1899. október 30-án magalakult a székelység ügyét felkaroló és napirenden tartó Marosvásárhelyi Székely Társaság (elnöke 1907-ig Dr. Kömõcsy József, utána Deák Lajos, titkára Máthé József, Szentgyörgyi Dénes), amely az 1901. április 9-én kidolgozott alapszabálya értelmében a Székely Társaság elnevezést vette fel.24 Az anyagi nehézségek és az érdektelenség ellenére olyan kiemelkedõ tevékenységet folytattak, mint a székelyföldi idegenforgalom fejlesztése, ingyenes oktató elõadások szervezése, 1906-ban Marosvásárhelyen népkönyvtár felállítása, mun-
23 ADY ENDRE: Eganizmus s székelység. Nagyváradi Napló, 1901. júl. 14. 24 Az egyes székely társaságok a Marosvásárhelyi Székely Társaság 1901. szept. 10én 82 087-V/a. belügyminiszteri szám alatt jóváhagyott alapszabályát fogadták el és a helyi viszonyokhoz képest módosították. A társaság alakításához minimum 5 magyar fõ volt szükséges, a tagsági díj önkéntes volt, havi minimum egyszeri összejövetelt kötelezõ volt tartani. Feladatuk a székely nép erkölcsi, anyagi, szellemi életének fejlesztése, a kivándorlás megakadályozása, – létrehozása után – a kirendeltség és az iparkamarák munkájának támogatása volt.
15
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 16
kaközvetítés, gyermekvédelem, iparpártolás és a romániai magyarság helyzetének javítása.25 Érdemük, hogy kiadványaikkal felhívták és ébren tartották a közvélemény figyelmét a térség problémái iránt, valamint javaslatokkal és feliratokkal sürgették a székely gazdasági viszonyok javítását. Nagy múltú kulturális és gazdasági egyesületekkel (OMGE, EMKE, Országos Nemzeti Szövetség, EGE, Székely Egyesület, Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara, Magyar Közgazdasági Társaság) vették fel a kapcsolatot,26 1901 nyarától pedig szervezett körútjaiknak köszönhetõen mintegy félszáz székely társaságot hívtak életre.27 A lelkesedés a Királyhágón innen is csatlakozást váltott ki: Aradon, Debrecenben, Karcagon, Szegeden és Hódmezõvásárhelyen alakultak társaságok 1902 nyaránõszén. A kisebb településeken akciót kezdtek a református és katolikus papok társadalmi mozgalomba történõ bevonására.28 A századfordulóra tehát a jelentõsebb székelyföldi helységekben és azokban a városokban, ahol nagyobb lélekszámú székelység élt, mûködött székely társaság. A kezdeti lelkesedés után azonban a székely társaságok nagy része csak vegetált, 1907-re 19 már nem is mûködött, több helyen az újraalakítással is megpróbálkoztak. A folyamatosan mûkõdõ, jelentõsebb társaságok nem Székelyföldön, hanem Besztercén, Bethlenben, 25 Évkönyv a Marosvásárhelyi Székely Társaság 1909. október 30-án tartott jubiláris (10 éves) összejövetele alkalmából. Szerk.: SZENTGYÖRGYI DÉNES. Marosvásárhely, 1910. (= Évk:MSZT 10). 26 Uo., 11. 27 1901 nyarán alakult Székely Társaságok (~; az alapítás idõpontjával): Toplicai ~ (1901. aug. 1.); Borszéki ~ (1901. aug. 3.); Gyergyótölgyesi ~ (1901. aug. 4.); Gyergyóditrói ~ (1901. aug. 5.); Gyergyószentmiklósi ~ (1901. aug. 6.); Gyergyóalfalusi ~ (1901. aug. 7.); Parajdi ~ (1901. aug. 8.); Székelyudvarhelyi ~ (1901. aug. 24.); Székelykeresztúri ~ (1901. aug. 25.); Brassói ~ (1901. aug. 26.); Hétfalusi ~ (1901. aug. 27.); Kézdivásárhelyi ~ (1901. aug. 28.); Kovásznai ~ (1901. aug. 29.); Sepsiszentgyörgyi ~ (1901. júl. 17.); Csíkszeredai ~ (1901. aug. 29.); Csíkszentmártoni ~ (1901. szept. 1.); Baróti ~ (1901. szept. 2.); Nagybaconi ~ (1901. szept. 3.). 1901 õszén László Gyula és Máthé József közremûködésével a Kolozsvári ~ és a Szászrégeni ~ alakult meg. 1901 folyamán Budapesten több egyesületet hoztak létre: Székely Ifjúsági Egyesület (dec. 17., székhelye: IV. ker., Zöldfa u. 18. I/2.); Budapesti Székely Kör (székhelye: V. ker. Szabadság tér 6.); Budapesti ~ (ápr. 16., székhelye: Dalnok u. 27. I/28.). 1902 telén alakult a Barátosi ~ (1902. febr. 23.); Az 1902. tavaszi körút folyamán alakult Székely Társaságok (~; az alapítás idõpontjával): Mezõbándi ~ (1902. máj. 4.); Nagyenyedi ~ (1902. máj. 17.); Marosludasi ~ (1902. máj. 17.); Segesvári ~ (1902. máj. 18.); Besztercei ~ (1902. máj. 18.); Erzsébetvárosi ~ (1902. máj. 19.); Vajdahunyadi ~ (1902. máj. 19.); Dési ~ (1902. máj. 12.); Medgyesi ~ (1902. máj. 19.); Nagyszebeni ~ (1902. máj. 20.); Petrozsényi ~ (1902. máj. 20.); Bethleni ~ (1902. máj. 20.); Szamosújvári ~ (1902. máj. 20.); Szászvárosi ~ (1902. máj. 21.); Tordai ~ (1902. máj. 21.); Csíkkarcfalvi ~ (1902. jún. 15.) és õsszel a Gyergyószárhegyi ~. 28 Székely Lapok, 33. (1903) 108:1. (máj. 12.); Uo., 114:1. (máj. 19.)
16
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 17
Aradon és Brassóban tevékenykedtek, ahol fõként az ipari oktatás fejlesztésével, tanonc- és cselédoktatással, -elhelyezéssel, elõadások, ünnepségek szervezésével, a szórványmagyarság helyzetének javításával foglalkoztak. Debrecenben és Szegeden a székely háziipari termékek forgalmazását, az ásványvíz és fürdõk propagálását helyezték elõtérbe. 1901-ben a székelyföldi országgyûlési képviselõk is megalakították a maguk székely társaságát Bedõ Albert nyugalmazott államtitkár elnökletével.29 Kezdetben minden szombaton a budapesti „Fehér ló” szálló külön szobájában pártkülönbség nélküli összejöveteleket tartottak, késõbb az érdektelenség jellemezte tevékenységüket, habár az egyes székely közgyûlések alkalmával megpróbálkoztak a társaság újraalakításával. Mindenesetre a székelykérdést támogató politikusok körében körvonalazódott a századfordulón az ún. székely lobby, az ügy megoldását politikai állástól függetlenül támogatók érdekképviseleti csoportja (pressure group).30 A székely társaságokat, illetve mindazon szervezeteket, egyesületeket, amelyek a székely ügyet támogatták, 1904-tõl a marosvásárhelyi székhelyû Székely Társaságok Szövetsége fogta össze. A fõleg az ottani magyar értelmiségiek által összetartott szervezet az alakulás évében mintegy 20, 1910-ben kb. 80 tagegyesületet számlált, amelyek a székely akció támogatását, a székely társadalom szervezését vállalták, a nemzetiségi vidékek magyarságáért is dolgozva. Az illetékes miniszterekhez intézett felterjesztéseikkel a térség fejlesztéséhez járultak hozzá, habár tevékenységüket a rendelkezésre álló anyagi eszközök elégtelensége és a politikai zavarok jelentõsen befolyásolták.31 A székely társadalom legnagyobb megmozdulásai a térség gazdasági, kulturális helyzetét megvitató székely kongresszusok, illetve közgyûlések voltak 1902–1913 között. Ezek közül is a kérdés leglátványosabb megmozdulása a Székelyföld közgazdasági helyzetét megvitató, 1902. augusztus 28–30-án Csíktusnádon megtartott elsõ székely kongresszus 29 Évkönyv a Marosvásárhelyi Székely Társaság 100. összejövetele alkalmából. Szerk.: MÁTHÉ JÓZSEF, SZENTGYÖRGYI DÉNES. Marosvásárhely, 1904. (= Évk:MSZT 100.) 89–122. 30 Pl.: Bethlen István, Györffy Gy., Sebess Dénes, Molnár Józsiás. 31 A Szövetség megalakításának ötlete már a tusnádi székely kongresszuson elhangzott 1902. aug. 29-én, de az alakuló közgyûlésre többszöri halasztás után csak 1904. jún. 2-án került sor Marosvásárhelyen, bár az alapszabály-tervezet jóval korábban elkészült. Az 1904. évi 65 581. sz. belügyminisztériumi jóváhagyás rögzítette a szövetség megalakulását. Tisztikara megegyezett a marosvásárhelyi anyatársaságéval. Elnöke Deák Lajos kir. tanácsos (Maros-Torda megye kir. tanfelügyelõje), titkárai Máthé József (községi iskolai tanító) és Szentgyörgyi Dénes (községi iskolai tanító) voltak. Évi 10 korona tagdíj és az alapszabály elfogadása volt a szövetséghez való csatlakozás feltétele.
17
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 18
volt, amely elõször dokumentálta, hogy a székelykérdés nemzeti ügy, megoldása szervezést igényel. A többi székely kongresszus korántsem kapott annyi figyelmet, mint a tusnádi, igaz jelentõségük sem volt akkora. A kedvezõtlen belpolitikai viszonyok, a politikai közöny és a korábbi székely közgyûlés határozatainak és felterjesztéseinek elutasítása miatt hiúsult meg az 1906 júliusára tervezett brassói székely közgyûlés,32 amelyet néprajzi és helyi érdekû ipari kiállítással, valamint a bukaresti kiállítás elõkészítésével és a székely bank alapításával kívántak összekötni.33 A kirobbanó világháború miatt szintén nem rendezték meg az 1914 nyarára tervezett, jubiláris jellegû, a Székely Szövetség fennállásának 10 éves évfordulóját ünneplõ marosvásárhelyi kongresszust sem.34 Különben minden évben megtartották a Székely Szövetség által rendezett közgyûléseket (Sepsiszentgyörgy, 1905; Szamosújvár,35 1907; Székelyudvarhely, 1908; Debrecen, 1909; Gyergyószentmiklós, 1910; Torda, 1911; Csíkszereda, 1912; Elõpatak, 1913).36 Az évrõl évre megjelenõ 130-500 résztvevõ 32 Székely Világ, 2. (1906) 16(61):245. (ápr. 22.) Ebben az évben rendezték meg a bukaresti nemzetközi kiállítást, ahol a székelység is képviseltette magát. 1906. okt. 1–6. között pedig Tordán rendeztek ipari és mezõgazdasági kiállítást, ahol a miniszteri kirendeltség bemutatója általános érdeklõdést keltett. 1907. okt. 5–6-án a nemzeti ünnep megtartására országos székely generális gyûlést tartottak Aradon, az ottani Székely Otthon szervezésében. A gyûlés célja nemzeti pénzalap létrehozása volt az Arad, Békés, Csanád, Temes, Torontál és Krassó-Szörény megyékben szétszóródott magyarság iparos- és kereskedõtanonc-oktatásának elõmozdítására. 33 Székely Ellenzék, 9. (1906) 86:2. (ápr. 14.) 34 Erdélyi Gazda, 46. (1914) 76:165. (ápr. 5.) 35 Ekkor hangzott el Bethlen István Mezõség és az erdélyi magyarság címû elõadása, amely nagy sajtóvisszhangot és elismerést kapott, sõt különlenyomatban is közzétették Bethlen álláspontját a szórványmagyarság helyzetérõl. E beszéde nyomán választották meg a Székely Szövetség tiszteletbeli elnökének is. 36 Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének 1905. augusztus 22-én Sepsiszentgyörgyön tartott elsõ rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1905; Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének 1907. augusztus 6-án Szamosújváron tartott második rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1907; Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének 1908. augusztus 24-én Székelyudvarhelyen tartott harmadik rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1908; Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének 1909. évi június 1-jén Debrecenben tartott negyedik rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1909; Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének 1910. augusztus 23-án Gyergyószentmiklóson tartott ötödik rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1911 (= Jkv:SZTSZ 1910); Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének 1911. augusztus 22-én Tordán tartott hatodik rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1912; Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének 1913. augusztus 25-én Elõpatakon tartott nyolcadik rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1913. (= Jkv:SZTSZ 1913. A köteteket a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban tudtam csak tanulmányozni. A debreceni kongresszus jegyzõkönyvének adatait Róth András Lajos szíves közlésébõl ismerem, segítségét ezúton is köszönöm.)
18
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 19
megvitatta a térség gazdasági, kulturális helyzetét, ébren tartotta a közvélemény, a közigazgatás és a szakminisztériumok figyelmét. A közgyûlések iratanyagának, jegyzõkönyvének, sajtóvisszhangjának vizsgálatával az aktuális kérdések – az ipar, a vasút, a fürdõügy, az idegenforgalom, a kivándorlás, a szórványmagyarság helyzete és az oktatásügy – körvonalazódnak. Mindig elhangzott a kongresszusnak helyet adó településsel és vármegyével foglalkozó elõadás is, illetve a székely akció tevékenységérõl a kirendeltség vezetõje számolt be. Emellett az egyes székely táraságoknak nemcsak a mûködésükrõl és tevékenységükrõl szóló jelentést kellett a vezetõséghez eljuttatniuk, hanem javaslatokat és ötleteket is. A rendezvényeket tovább színesítették a gazdasági kiállítások és a környék megismerését szolgáló kirándulások is. Az érdektelenség miatt sikertelen 1909. évi debreceni gyûlés után a kongresszusok jelentõsége egyre inkább csökkent, nagyobb figyelmet még az elõpataki közgyûlés kapott. Sokan úgy vélték: „Azokban a kongresszusokban legfentebb csak a keret volt új, mert a tartalom és akik ezt ismertették, mind a régiek voltak, sõt talán még maga a hallgatóság is, amelynek pedig ugyancsak van része a hangzatos csengõ szavak táncoltatásában”.37 Annak ellenére, hogy a székely társaságok gyakorlati tevékenysége kiemelkedõ volt a korszakban, megítélésük mégsem ilyen egyértelmû. A történettudomány csupán az állami szerepvállalás vizsgálatát helyezi elõtérbe, meg sem említve az önszervezõdõ székely társaságokat, holott mûködésük a világháborúig tagadhatatlan. Elhibázottnak tekinthetõ, hogy az állami fejlesztési program nem számolt kellõképpen a társadalmi kezdeményezésekkel, nem használta ki a társaságokban szunnyadó erõket, annak ellenére, hogy a székely ügy megoldását, az akció eredményességét „a székely társadalom minden tényezõjének”38 részvételével látták megoldandónak. Az állami és társadalmi akciók közötti együttmûködés 1905 után kezdett felbomlani. A Marosvásárhelyi Székely Társaság 1905 tavaszán lépéseket tett a kapcsolat rendezésére. Koós Mihály, a kirendeltség vezetõje akkor még helyeselte a kapcsolatfelvételt, mert elismerte a székely társaságok hely(zet)ismeretét, de elsõsorban tanácsadó feladatot szánt a társadalmi egyesületeknek.39 A Kereskedelmi Minisztérium az 1905. évi székely ipari akció programja kapcsán ugyancsak kikérte a társaságok véleményét és javaslatait.40 Az együttmûködés azonban 37 38 39 40
Udvarhelyi Híradó, 14. (1911) 30:1. (júl. 23.) Szabadság, 3. (1907) 99:1. (máj. 1.) Székely Világ, 1. (1905) 13:147. (máj. 7.) Székely Világ, 2. (1906) 28(72): 421. (júl. 8.)
19
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 20
rövidesen megszakadt, amihez hozzájárulhatott az a köztudatban elterjedt vélemény, hogy a társaságok „már megtették kötelességüket, felébresztették a közérdeklõdést a Székelyföld iránt, valami sikert is értek el, tehát már nincs több létjogosultságuk.”41 A társaságok kimerüléséhez, tevékenységük elhalásához tehát a székely társadalom közönye is hozzájárult. László Gyula, a Marosvásárhelyi Székely Társaság titkára már 1905-ben figyelmeztette a kirendeltséget, hogy hibát követ el azzal, hogy nem számol a jelen levõ társadalmi kezdeményezésekkel, mert „megindult a maga lábán és szuverén hatalommal kezelte a kérdést. És engedte azt a téves elképzelést, hogy a székely társaságok befejezték mûködésüket.” 1907-ben a kapcsolat kifejezetten ellenségessé vált: Koós a helyi sajtóban támadta a székely társaságokat, különösen a marosvásárhelyit: „Vajon csak a társaság vezetésének volt betudható, hogy a székely társaságok emez anyaintézete komoly címét nem töltötte be komoly tartalommal? … Már a társaságok alakulásában nem a komoly munka, hanem a szereplési vágy lép elõtérbe, s ezt ápolja, ezt neveli a társaságok további mûködése…”42 A „székelymentés” jelszava alatt tevékenységüket összejövetelekre, díszgyûléseken való részvételre szûkítették le, minõsítve ezzel a székely közgyûlések eredményességét, szerepét is. Holott a politikai vezetõrétegeknek, a korszak vezetõ vállalkozóinak a székelykérdés iránti érdektelensége, a tõkebefektetések hiánya közepette, a székely falusi társadalom közönye, a sajtó hallgatása mellett nagyobb támogatottságot és megbecsültséget érdemeltek volna a székely társaságok. A programok egyeztetésével, összehangolásával sikeresebben bontakozhatott volna ki a térség fejlesztési programja.
2.2.2. A tusnádi székely kongresszus A székelykérdés megoldásának alapját az 1902. évi tanácskozás jelentette, ahol a kormányzati és a társadalmi tényezõk, a székelység problémáit ismerõ szakértõk és a kérdés iránt elkötelezett politikusok a térség helyzetének feltérképezése mellett megoldási eszközöket és javaslatokat dolgoztak ki. A tusnádi határozatok a székely kirendeltség megszervezésére és mûködésére is alapvetõ jelentõségûek voltak. A kongresszus megrendezését széles körû és több mint egyéves intenzív szervezõmunka elõzte meg. A korabeli fõvárosi sajtó szerint a kongresszus kezdeményezõi és a székely társadalmi mozgalom elindítói Bedõ Albert nyugalmazott államtitkár, Györffy Gyula országgyûlési
41 Évk:MSZT 10. 3. 42 Székely Világ, 7. (1907) 56(176):783. (dec. 15.)
20
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 21
képviselõ, Benedek Elek és Gaál Mózes írók, valamint Ugron János, Sándor József és Sebess Dénes országgyûlési képviselõk voltak.43 A kongresszus az ország különbözõ (felvidéki, dunántúli, délvidéki) részein az OMGE szervezésében megtartott kivándorlási kongresszusok sorába illeszkedett.44 Az OMGE kassai nagygyûlésén született megállapodás arról, hogy a nagyarányú székely kivándorlás megtárgyalására kongresszust rendeznek, amit az általános mezõgazdasági tanácson újra tárgyaltak. Ugyanakkor a Székelyföld problémáját leginkább ismerõ két erdélyi egyesület, az EMKE és EKE vezetõi 1901-ben szintén egy kongresszus megszervezése mellett döntöttek és annak tervezetét Hegedûs Sándor kereskedelmi miniszternek is elküldték. Az érdekek egyeztetésére 1902. január 16-án az Országház egyik bizottsági termében értekezletet szerveztek az illetékes egyesületek vezetõinek, azonban már a közös gyûlés elõtt vita bontakozott ki, hogy a kolozsvári székhelyû EKE és EGE vagy a budapesti OMGE végezze a szervezõmunkát. Az értekezleten sikerült megállapodni abban, hogy a kongresszust az összes társadalmi tényezõ együtt rendezi, tehát az értekezleten jelen levõ OMGE, EGE, EKE, EMKE, Székely Egyesület és a Marosvásárhelyi Székely Társaság. Az értekezleten a székely országgyûlési képviselõk – Bedõ Alberten kívül Benke György, Dániel Gábor, Györffy Gyula, László Mihály, Molnár József, Székely György és Ugron János – is jelen voltak. Az elõmunkálatok megszervezését az EKE és az EGE vállalta. A Székely Kongresszus Központi Irodáját Budapesten (IX. ker. Köztelek u. 8.) az OMGE szervezetében állították fel, elnöke Bedõ Albert, elõadója Buday Barna lett. A központi iroda a szervezés mellett mindennemû felvilágosítással is szolgált az érdeklõdõknek. A szervezõbizottság tagjait a következõ, február 15-i marosvásárhelyi értekezlet állapította meg, azonban újabb vitára adott okot, hogy az OMGE egyedüli összehívóként szerepelt a meghívóban. Az EKE február 10-én a Marosvásárhelyi Székely Társasághoz írt levelében tiltakozott az OMGE beavatkozása ellen, hivatkozva a januári megállapodásra, amely szerint elõértekezletet csak az egyesületek közös elhatározásával lehet összehívni és csak akkor, amikor már mindegyik fél elkészült a kongresszus elõmunkálataival. A Székely Társaság békítõ levele ellenére az EKE nem jelent meg a gyûlésen, hanem a Kolozsvári Lapokban támadást indított az OMGE tevékenysége ellen, és az agrárius mozgalom székely kongresszuson történõ népszerûsítésének szándékára 43 GONDOS SÁNDOR: A székely kongresszus rendezése. Vasárnapi Újság, 49. (1902) 10:155. 44 Vö. HEGEDÜS LORÁNT: A kivándorlási kongresszusok eredménye. Bp., 1904. (Klny.: Budapesti Szemle) 1–5.
21
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 22
hivatkozott. Buday Barna, az OMGE titkára ismét a Marosvásárhelyi Székely Társasághoz fordult, de sem a márciusi békítõ levélnek, sem az OMGE-hez intézett bizalmi nyilatkozatnak, sem a hírlapokban közzétett, EKE-hez és EGE-hez intézett kérõ leveleknek nem lett eredménye.45 A székely értelmiség, valamint a sajtó egy része bizalmatlan volt a fõvárosi OMGE-tagokkal szemben. A rendezõbizottság a március 24–25–26-án tartott háromnapos budapesti tanácskozás alkalmával állapította meg a szervezeti szabályokat és a kongresszus (elnöke Bedõ Albert, alelnöke Forster Géza) tárgyalási menetrendjét. Nem tudtak azonban dönteni a kongresszus helyét illetõen, ugyanis felmerült Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Tusnádfürdõ, Csíkszereda, valamint Sepsiszentgyörgy neve is a lehetséges helyszínek között.46 Csak a június 5-i ülésen született határozat arról, hogy augusztus 28–29–30-án Csíktusnádon rendezik meg az elsõ székely tanácskozást. A szervezendõ székely kongresszusra nem vetett jó fényt a közel egyéves szervezõmunka közben kirobbant – „kanapépör” néven ismertté vált – éles vita az OMGE és az EKE, EGE között.47 Ennek következtében a rendezõbizottságot öt szervezet alkotta: a Marosvásárhelyi Székely Társaság, a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara, az EMKE (Kolozsvár) és az OMGE, valamint a Székely Egylet (Budapest). 1902. március végétõl indultak el a kongresszus elõkészítõ munkálatai, a rendezõbizottság tervezete alapján 5 szakosztály dolgozta ki a földmûvelési, ipari, kereskedelmi és közmûvelõdési javaslatokat: I. Õstermelési szakosztály, elnökök: Bedõ Albert és Györffy György (Székely Egyesület); II. Ipari, kereskedelmi, munkásügyi és közlekedési szakosztály, elnök: Tauszik B. Hugó (Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara); III. Birtokpolitikai, adó- és hitelügyi szakosztály, elnök: Zselénski Róbert (OMGE); IV. Közmûvelõdési és közegészségügyi szakosztály, elnökök: Béldi Ákos és Sándor József (EMKE); V. Kivándorlási és fürdõügyi szakosztály, elnök: dr. Kömõcsy József (Marosvásárhelyi Székely Társaság).48 Közben a kormány is lépésre szánta el magát: Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter június 1-jével kinevezte miniszteri megbízottját és felállította Marosvásárhelyen a székely kormánybiztosságot. A miniszter megnyugtatta az érdekelteket, a kormánybiztos csak a kong45 46 47 48
22
Évk:MSZT 10, 15–16. Magyarság, 3. (1902) 72:5–7. (márc. 25.) Évk:MSZT 10, 15–16. Vö. Évk:MSZT 100, 5–8.; Évk:MSZT 10.
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 23
resszus után foglalja el helyét, és az elõterjesztett javaslatok alapján kezdi meg mûködését. A kongresszus rendezõbizottsága Darányi minisztert július 18-án hívta meg a kongresszusra, és egyben felkérte, hogy az õstermelési és birtokpolitikai kérdések meghallgatására két képviselõt küldjön ki.49 A meghívó a következõképpen indokolta meg a tanácskozás megszervezésének szükségességét: „A kongresszus folyamánya annak a társadalmi mozgalomnak, mely a kivándorlás neve alatt ismert és mely az országnak különösen a gazdatársadalmában indokolt aggodalmakat keltett”. A rendezõbizottság a nagyarányú székely kivándorlás és munkavállalás bizonyítására számadatokkal is elõállt: a négy székely megye természetes szaporulatát évi 7000-8000 fõre becsülték, szemben a munkakeresés céljából kivándorolni kényszerülõ 15 000-20 000 fõvel. A kongresszus orvosolni kívánta a megélhetési és foglalkoztattsági problémákra visszavezethetõ munkáskérdést: „A székely kongresszus azt az abnormális és egyúttal szomorú tünetet teszi vizsgálódás tárgyává és keresi annak módjait, miként lehetne a székelység honfenntartó és honvédõ elemeit a magyarság gazdasági, kulturális és nemzeti törekvései számára vissztartani és hasznosítani”. A kongresszus elsõízben nyilvánította ki, hogy a székelykérdés nemzeti ügy, megoldása szervezést és összefogást igényel. Hivatkoztak az ügy országos jelentõségére, amit a székely akció vezetésére kiküldött miniszteri biztos kinevezése is tanúsított. A kongresszus az állami akció sikeressége érdekében tartotta fontosnak, hogy a minisztérium személyesen is részt vegyen a kongresszuson, ahol „a székelység igazi panaszait s jogos törekvéseit a közvetlen közelségbõl” lehet megismerni. A rendezõbizottság véleménye szerint a székelykérdés megoldásának kettõs, kormányzati és társadalmi útja van, és csak összehangolt és együttes tevékenységük eredményezheti a sikert. A bizottsággal egyetértett Sándor János kormánybiztos is, aki maga kérelmezte a kongresszuson való részvételét, ugyanis megbízatásának kezdetétõl nagy hangsúlyt fektetett a jó kapcsolat és szoros együttmûködés kialakulására, nyilván népszerûségének egyik oka is erre vezethetõ vissza. Felterjesztésében az elnöki osztály vezetõjének, Balogh Vilmosnak a jelenlétét tartotta fontosnak a kongresszuson, akihez a földmûvelésügyi tárca ügykörét érintõ összes szálak összefutnak, illetve akinek a vezetése alá tartozott az állami akciók ügyeinek intézése. A mezõgazdasági, különösen a birtokpolitikai, az erdészeti és 49 Magyar Országos Levéltár (= MOL) K 178 Földmívelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok (= K 178), 1902. 7455. A Székely Kongressus Rendezõbizottságának 566/1902. sz. meghívólevele Darányi Ignác földmívelésügyi miniszterhez (1902. júl. 18.).
23
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 24
az állattenyésztési szakkérdések megtárgyalásánál a mezõrendõri, az erdészeti és az állattenyésztési osztály vezetõinek kiküldését javasolta, hogy a minisztériumi közegek közvetlen benyomásokból ismerjék meg Székelyföld gazdasági viszonyait és szükségleteit.50 A minisztérium elnöki osztálya azonban nem tartotta szükségesnek az ilyen nagyszámú kormányközeg kiküldését, és csak a kormánybiztos részvételét támogatta. Darányi miniszter azonban pár nap múlva, augusztus 20-án megváltoztatta véleményét és Sándor János és Balogh Vilmos mellett intézkedett a minisztérium megfelelõ szakembereinek kiküldésérõl is: az erdészeti fõsztályt Horváth Sándor miniszteri tanácsos, a mezõrendõri ügyosztályt Tervey Imre miniszteri osztálytanácsos, az állattenyésztési és tejgazdasági ügyosztályt Sierbán János országos tejgazdasági felügyelõ képviselte. A kormánybiztost „jobbkeze”, dr. Koós Mihály titkár is elkísérte.51 A kongresszuson egyébként részt vehetett minden érdeklõdõ, tanácskozási és szavazati joga azonban csak annak volt, aki augusztus 15-ig a központi irodánál jelentkezett és a kiadvány költségeire szolgáló 4 korona részvételi díjat megfizette. A kongresszus tagjai kedvezményes árú menetjeggyel utazhattak a MÁV és annak kezelése alatt álló vasútvonalakon Csíktusnádra és vissza; a kongresszus kiadványait ingyen kapták; kedvezményes ellátásban és elszállásolásban részesültek a szervezett társas kirándulásokon és a kongresszuson, aminek költségeirõl a napilapokban értesülhettek. A kongresszus helyszínén az elszállásolásról és ellátásról egyénileg kellett gondoskodni vagy a központi iroda intézkedett. A rendezõbizottság a kongresszus elõtti napokban, augusztus 22-tõl társas kirándulásokat szervezett Székelyföld megismerése céljából. A jelentkezõk Marosvásárhelyrõl, Székelyudvarhelyrõl és Sepsiszentgyörgyrõl indultak és különbözõ útvonalokon érkeztek agusztus 27-én a helyszínre, Tusnádra. Az összejövetelen a közel 500 résztvevõ között megjelentek a székely országgyûlési képviselõk, az egyes minisztériumok és a helyi törvényhatóságok képviselõi, a gazdasági egyesületek elnökei, valamint Magyarország és Erdély hivatalos képviselete, fõúri osztálya. Annak ellenére, hogy a térség problémáinak feltárása mellett kidolgozták mindazon javaslatokat, megoldási eszközöket, amelyek a hanyatló gazdasági helyzetre, a nagyarányú kivándorlás megakadályozására az elsõ világ50 MOL K 178, 1902. 7455. (7971/1902.): Sándor János 146/1902. sz. felterjesztése a Földmívelésügyi Minisztériumhoz (1902. aug. 7.) 51 MOL K 178, 1902. 7455. (8178/1902.): A kongresszus rendezõbizottságának 846/1902. sz. felterjesztése Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszterhez.
24
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 25
háborúig irányadóak voltak, egyes fõvárosi lapok szerint „nem volt több valami hazafias buzgalommal rendezett látványosságnál vagy díszfelvonulásnál”, melynek egyéb nyoma alig maradt, mint a róla készült csoportképek.52 A kongresszus öt szakosztálya összesen 52 javaslatot dolgozott ki, amely a korabeli magyar társadalom gondolkodásmódját tükrözte, illetve „izgalmas szociológiai felvételt” jelentett a kongresszus egyik elõadója és késõbbi elemzõje, Hegedüs Loránt szerint.53 Általános jellemzõje volt a kivándorlási kongresszusoknak, hogy a határozati javaslatok közel egyharmada nem a migrációval, a kivándorló néposztályok helyzetével, hanem helyi érdekek, valamint általánosságok szintjén mozgó javaslatok tárgyalásával foglalkozott. Nem nevezhetõ szerencsésnek, hogy a kivándorlás ügyét nem önálló szakosztály keretében tárgyalták meg, hanem a kérdéshez nemigen kapcsolódó fürdõüggyel, azon belül is csak két elõadás erejéig. A javaslatok többsége elsõsorban adminisztratív jellegû volt. A közmûvelõdési és közegészségügyi szakosztályon kívül a másik három szakcsoport a térség gazdaságfejlesztõ programját 31 elõadás (õstermelési; birtokpolitikai, adó- és hitelügyi; ipari, kereskedelmi, munkaügyi, értékesítési és közlekedési szakosztályok) keretében dolgozta ki. A kongresszus anyagában több érdekes tanulmány található például a székely mezõgazdaság helyzetérõl (T. Nagy Imre), a juhtenyésztésrõl (Barabás Béla), a gyümölcstenyésztésrõl (Gáspár Antal), a kereskedelmi növényekrõl (Füredy Lajos), a legelõerdõkrõl (Gyöngyössy Béla), a bõriparról (Stodola József), a tagosításról (Intze István), valamint a bányászatról (Andreics János). Az elhangzott elõadások között ugyanakkor igen gyakori volt a tematikai átfedés. A kongresszus az állami beavatkozás terét jelentõsen kibõvítette, szinte minden részletkérdésben az állam szerepvállalását sürgette. Az „állami mindenhatóság” mellett a kongresszus egyfajta „behivatalosítást” is végzett: rengeteg hivatal, szakközeg felállítására tett javaslatot.54 Ugyanakkor a javaslatok korántsem voltak tekintettel az ezzel járó anyagi terhekre, nem számoltak az állam teherbíró képességével. Az ipari, mezõgazdasági, illetve birtokpolitikai, adó és hitelügyi szakosztály elõadásain érzékelni lehet az agrárius eszmék hatását, vagyis a mezõgazdaság hathatós felkarolását. A kongresszus magáévá tette a szövetkezeti mozgalom gondolatát is. Nagy érdeklõdés kísérte a 52 Magyar Hírlap, 1902. 30. sz. (aug. 30.) 53 HEGEDÜS L.: i. m., 8. 54 Pl.: megyei gyümölcsészeti és gazdasági vándortanítók, állami mintajuhász, Marosvásárhelyen szõlészeti és borászati felügyelõ vagy mozgóvincellér, új kultúrmérnökség, vízmesterek stb.
25
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 26
telepítés problémáját, élénk vita bontakozott ki a birtok szétforgácsolásáról és az örökösödési jogról. A tusnádi kongresszus határozatai egy átfogó, minden kormányzati ágra kiterjedõ állami és társadalmi akció mellett foglalt állást, vagyis a székely akció fogalmát és szükségességét a lehetõ legtágabban értelmezték. Nagy érdeme a kongresszusnak az is, hogy nyomására bontakozott ki a székely akciónak nevezett kormányprogram, amely kiindulási pontul és célul a tusnádi határozatokat tekintette, hiszen határozatai alapján készült el a kirendeltség elsõ áfogó és igen alapos, a minisztériumi útmutatások alapján is átdolgozott, nagyterjedelmû munkaprogramja. A Földmívelésügyi Minisztérium azonban a komplex javaslatokból csak a mezõgazdasági tárcára háruló feladatokat tudta felvállani, mint ahogy az az akció korabeli hivatalos elnevezésében is tükrözõdik: „a székely földmûvelõ nép gazdasági felsegélyezésére a Földmívelésügyi Minisztérium keretében indítandó állami actio”. Ugyanakkor maga a tárca is elismerte, hogy egyoldalú, kizárólag mezõgazdasági fejlesztéssel áttörõ és látványos változás nem érhetõ el a térségben. Igy visszatérõ téma volt a miniszteri tárcák összehangolt és egységes fejlesztési programjának szükségessége, különösen Székelyföld ipari és infrastrukturális fejlesztésének ügye. A tusnádi határozatok sorsa biztatóan kezdõdött: jegyzõkönyvét Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter még a kongresszus évében kiadta, korabeli elnevezés szerint ez lett a „székely akció bibliája”.55 A kongresszus rendezõbizottsága eljutatta határozatait az illetékes szervekhez is, de ezután lassú és szórványos gyakorlati megvalósulással kellett szembenéznie a székelykérdés támogatóinak. A korlátozott anyagi források, a politikai ellenérzések, emellett a közöny és az idegenkedés nemcsak a Székelyföld határain kívül, hanem magán a térségben is jelen volt egészen a világháborúig. A közvéleményt a székelykérdés ügye helyett éveken át a fellángoló közjogi és parlamenti vita foglalkoztatta.
2.2.3. „Ellenkongresszus” A tusnádi kongresszust már a szervezés pillanatától vegyes érzelmek kísérték. Míg az agrárius mozgalom hívei és a kongresszuson jelenlevõk annak eredményességét hangsúlyozták, addig a távolmaradók annak ellenkezõjét állították. Egyik bíráló szerint: „Mert az «székely kongresszus», nem a székely «nemzet» gyülekezete volt... Budapestrõl 55 A Székely Kongresszus szervezete, tagjainak névsora, tárgyalásai és határozatai. S. a. r.: BUDAY BARNA. Bp., 1902. A kiadás centenáriumára megjelent a minden kommentárt nélkülözõ “reprintje”, teljes szövegû újraszedése is (Csíkszereda, 2002).
26
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 27
madártávlatból nézni a Székelyföldet, szócsövön át hallgatni messzi földrõl a mások beszédét és jelentését... Láttátok talán hírbõl, messzeségbõl, mint a csillagvizsgáló a holdat. Hanem a népet magát, annak az eleven testét nem tapogattátok, mikor annak a színét sem láttátok tanácskozó termeitekben.”56 Többen éppen az érdekelteket, a székely népet hiányolták Tusnádról, és a radikális változásokat elutasító közép- és nagybirtokosság vezetõ szerepét kritizálták. A kongresszus a székely társadalmat is megosztotta. Ennek jele volt a Molnár Józsiás függyetlenségi országgyûlési képviselõ vezetésével, a tusnádi kongresszus némely határozatainak korrigálására megszervezett „ellenkongresszus”, népgyûlés Kézdivásárhelyen szeptember 13-án. Felhívásukban elismerték a kongresszus eredményeit, de az erdõtörvény, a tagosítás és az arányosítás kérdését úgy értékelték, mint ami „igen hiányos, másrészt a székely érdekekkel ellentétes javaslatokat emelt határozatokká, pedig ezen kérdések megoldásától függ a székelység kenyere és fennmaradása, és ezek a kérdések képezik a székelység öszszes bajainak kútforrását is.”57 A népgyûlésen a kézdi és az orbai járások, valamint Kászon lakói vettek részt. A határozatokat Molnár Józsiás országgyûlési képviselõ 13 000 aláírással ellátott kérvény kíséretében novemberben nyújtotta be az országgyûléshez. A népgyûlés célja az volt, hogy annak határozatai és ne a tusnádi elvek alapján készítse el a székely kormánybiztosság a székely akció munkatervét.58 Az országgyûlés elé terjesztetett határozatoknak azonban semmi érdemleges eredménye nem lett, és a kirendeltség a tusnádi határozatokat tekintette vezérfonalának a késõbbiekben.
3. A „székely akció” fogalma és céljai A székely akció összetett, többrétegû fogalom, amelyet már a korszakban is többféle értelemben és tartalmi mélységben használtak. A fogalom tartalmi különbségét annak mentén lehet megragadni, hogy a kifejezést használók mely állami/társadalmi intézmények vagy szervezetek tevékenységét sorolták az akcióban való részvételhez, illetve e tevékenységeket mely földrajzi-közigazgatási területre kiterjedõen értelmezték. A fogalom kereteit és korlátozását további jelzõkkel (társadalmi, állami, kormányzati) fejezték ki.59 56 57 58 59
Udvarhelyi Híradó, 5. (1902) 40:2–3. (okt. 5.) Csíki Lapok, 14. (1902) 37:3. (szept. 10.) Udvarhelyi Híradó, 5. (1902) 45:3. (nov. 9.) A fogalom eltérõ tartalmi mélysége nemcsak a „székely”, hanem a többi „akció” vonatkozásában is vizsgálandó.
27
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 28
Ennek alapján a következõ fogalmi körök határozhatók meg: 1.) A „székely akció” legtágabb értelemben mindazon társadalmi és állami tevékenységek összességét jelenti, amelyek a XIX. század végétõl a székelykérdés körül, a székelység helyzetének javítására körvonalazódtak. Az egyesületek és társaságok vezette székely társadalmi akció képezte alapját és kiindulási pontját, amely az állami (kormányzati és törvényhozási) segélyakció kibontakozásával szerves része maradt a kérdésnek, igaz, szerepe egyre csökkent, bár léte – mellõzöttsége és a korabeli kritika ellenére – kimutatható a korszakban. Több politikus használta ezt az értelmezést a századforduló éveiben, mint „országszerte ismert fogalmat”.60 Míg kezdetben az állami segélyakciók (Földmûvelésügyi és Kereskedelmi minisztériumok egyaránt) a székely akciót kizárólag a négy székelylakta megyére vonatkoztatták, addig a társadalmi mozgalom tágabb területre vonatkoztatta a fogalmat (aranyosszéki székelység /Torda-Aranyos megye/, Kisküküllõ vármegye felsõ, Székelyfölddel határos része és Brassó megye 10 települése /hétfalusi csángók és a barcasági magyar települések/). 2.) Tágabb értelemben az akció mindazon kormányzati és törvényhozói intézkedések együttesét jelenti, amelyek a különbözõ (elsõsorban a földmûvelésügyi, a kereskedelmi és az igazságügyi) minisztériumok, valamint a törvényhozás részérõl születtek fõként a régió gazdasági, kulturális és társadalmi felzárkóztatása érdekében, elsõsorban az 1902. évi tusnádi kongresszus határozatainak megvalósítására vagy azok alapulvételével. A tárcák tevékenysége közül a Földmívelésügyi Minisztérium marosvásárhelyi miniszteri kirendeltsége játszott kiemelkedõ szerepet. 3.) Szûk értelme szerint a székely akció a tárcák Székelyföld felzárkóztatására hozott intézkedéseit és tevékenységeit jelenti, ezt a társadalmi mozgalmak hasonló cselekményeitõl megkülönböztetendõ, kormányzati székely akciónak nevezték. Legkorábban a Kereskedelmi Minisztérium foglalkozott a térség válságos helyzetével, az 1880-as évek végétõl alkalomszerûen, 1901-tõl szélesebb ipartámogatási program keretében.61 Az 1890 decemberében Marosvásárhely központtal létrehozott, a Kolozsvári Kereskedelmi és 60 Az 1901. évi október hó 24-ére hirdetett Országgyûlés Képviselõházának Naplója. (= Képviselõházi Napló, 1901–1906) VI. köt., Bp., 1902. 413–417. 61 Az állami támogatás feltárását nehezíti a téma forráshiánya, ugyanis a Kereskedelmi Minisztérium iratanyaga az 1889–1899 közötti idõszakot leszámítva megsemmisült. Emiatt az iparfejlesztés kérdésének vizsgálatakor a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara jelentéseire, valamint a helyi sajtótermékekre lehet elsõsorban támaszkodni.
28
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 29
Iparkamara területébõl kiszakított ún. székely kereskedelmi és iparkamara a négy székely (Csík, Udvarhely, Maros-Torda, Háromszék) megye közgazdasági viszonyainak fejlesztésére törekedett. Az 1891–1912 között megjelenõ iparkamarai jelentések átfogó képet adtak a székelyföldi gazdasági viszonyokról és a hanyatlás állapotáról. A kamara útmutatásai, jegyzõkönyve, az ipari értekezletek és kiállítások átfogó és egységes székelyföldi ipari akció szükségességére hívták fel a figyelmet. Közben a kereskedelmi miniszterek székelyföldi látogatásaikkal (1899-ben Dániel Ernõ, 1900-ban Hegedûs Sándor) próbálták megismerni a térség gazdasági helyzetét és problémáit, a látogatásokat a megyei központokon alkalmi kiállítások, valamint az egyes ipartelepek megtekintése kísérte.62 Hegedûs 1900-ban tett székelyföldi utazása után a kereskedelmi kamarához intézett leiratában egy nagyszabású székely akció tervét vázolta fel. A kamara 1901 márciusára begyûjtötte a szükséges adatokat, majd felterjesztette véleményét a kormányhoz. Az állam növekvõ szerepvállalásának köszönhetõen elindult „székely ipari akció” a háziipar és a kisipar támogatására, illetve a székely iparoktatásra, a székely ifjak különbözõ állami üzemekben, vasúti mûhelyekben történõ kiképzésére és elhelyezésére irányult. Az iparteremtés és -fejlesztés fontossága – mint a kivándorlás megakadályozásának egyik legfõbb biztosítéka – Vörös László minisztersége alatt vett újabb lendületet: nevéhez fûzõdik az 1905. évi Ipari akció a Székelyföldön címû programtervezet kidolgozása, amely a térség ipari fejlesztése mellett ismertette az akkori ipari viszonyokat és az addigi támogatási rendszert.63 A javaslatgyûjtemény komoly statisztikai adatgyûjtésrõl és alapos elõkészítõ, valamint helyzetfeltáró munkáról tanúskodik. A megvalósításhoz a kamara, a székely társaságok és a Székely Egylet javaslattétellel egybekötött támogatását kérték. A kamara a minisztérium felkérésére megkezdte a háziipar törzskönyvezési munkáját, amely a késõbbi fejlesztés alapjául szolgált. A kérdés azonban háttérbe szorult, és csak 1911 elején, Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter alatt vett újabb lendületet: szakközege mérte fel ismét a térség ipari lehetõségeit, és egy konkrét programot dolgozott ki elsõsorban a vízierõk kihasználásáról.64 Beöthy László kereskedelmi minisztersége alatt ismét elõrelépés történt, egy 1912. decemberi szaktanácskozáson döntöttek az erdélyrészi ipari kirendeltség felállításáról Marosvásárhely székhellyel,65 és 1913 márciusában dr. Bernády György 62 63 64 65
Székely-Egyleti Képes Naptár, 1901. 118–133. Ipari akció, i. m. Udvarhelyi Híradó, 14. (1911) 6:2. (febr. 5.) Udvarhelyi Híradó, 15. (1912) 52:6. (dec. 15.)
29
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 30
udvari tanácsost, Marosvásárhely sz. kir. város polgármesterét nevezték ki iparfejlesztési miniszteri biztosnak.66 Azonban az iparfejlesztés kései elindítása a kirobbanó világháború miatt nem érhetett el mélyreható eredményeket. Az Igazságügyi Minisztérium Polónyi Géza minisztersége idején, 1906 tavaszán külön székelyföldi szakosztályt állított fel a birtokügyi kérdések rendezésére, amely a birtokviszonyok és a telekkönyvi állapotok rendezésével foglalkozott Sebess Dénes ügyvéd, székely országgyûlési képviselõ vezetésével.67 A sok támadásnak kitett székely szakosztály a földmûvelésügyi tárcával együttmûködve 1908-ra hozta meg intézkedéseit. A kultuszminiszter a Székely Szövetség sürgetésére a székely akció támogatását ígérte, de nagyobb arányú támogatási programot nem indított el. A földmûvelésügyi tárca külhivatala, a székelyföldi miniszteri kirendeltség tevékenységétõl függetlenül, törvényhozó munkájával támogatta a székelyföldi térség fejlesztését. 4.) A korabeli közvélemény a székely akciót elsõsorban a Földmívelésügyi Minisztérium székelyföldi miniszteri kirendeltségének tevékenységével azonosította. A tárca külhivatalának fogalma szintén magyarázatra szorul. 1902. június 1-jén Sándor János miniszteri megbízott, kormánybiztos kinevezése mellett, ugyancsak az õ vezetésével Marosvásárhelyen külön miniszteri kirendeltség, vagy korabeli elnevezése szerint kormánybiztosság jött létre kis létszámú személyzettel. Az állami gazdasági segélyakció lebonyolítására és irányelveire a miniszteri megbízott tette meg javaslatait, a gyakorlati (adminisztratív) tevékenységet pedig a kormánybiztoson kívül az irányítása alatt álló kirendeltségi hivatal végezte. A központi irányelvek, illetve az ügyek jóváhagyása a minisztérium Elnöki osztályából érkeztek. A kormánybiztos és hivatala felterjesztéseivel a térség modernizálását szolgálta.68 Tisza István miniszterelnöksége idején, 1903 novemberében jelentõs személyi és szervezeti változások történtek a székely akció történetében. Az intézkedések nyomán a székelyföldi akció marosvásárhelyi hivatala és szervezete átláthatóbb lett: a megbízotti feladatok Marosvásárhelyrõl a minisztériumba tevõdtek át az újonnan megszer66 Jkv:SZTSZ 1913. 34. 67 Székely Világ, 2. (1906) 16(61):249. (ápr. 22.) 68 A Földmívelésügyi Minisztérium iktatókönyvének (MOL K 178) tanúsága szerint a megbízott mellett a székelyföldi miniszteri kirendeltség különálló, ugyanakkor vele alá-fölérendeltségi viszonyban levõ hivatali közegként létezett, ugyanis 1902. jún. 1. és 1903 nov. között mind a megbízott, mind a miniszteri kirendeltség adott be felterjesztést a minisztérium Elnöki osztályához.
30
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 31
vezett, kizárólag – hegyvidéki és székelyföldi – kirendeltségi ügyekkel foglalkozó IX. fõosztályhoz, amely a továbbiakban is központi igazgatási feladatokat látott el; Marosvásárhelyen pedig maradt a miniszteri kirendeltség hivatala, élén ügyvezetõ-helyettessel, késõbb kirendeltségi vezetõvel. Nemcsak a korábban hárompólusú szervezet lett kétpólusú, hanem a miniszteri megbízott és a kirendeltségi hivatal közötti kapcsolat is egyértelmûbb lett. A megnövelt létszámú hivatali apparátussal mûködõ kirendeltség nemcsak egyszerû végrehajtó szerve, hanem önálló döntési joggal rendelkezõ hivatala volt a minisztériumnak Székelyföldön, bár az ügyekben a minisztérium jóváhagyását kellett kérni.
4. A földmûvelésügyi igazgatás szerepe a székely akcióban 4.1. Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter Darányi Ignác, a korszak (1895–1903 és 1906–1910 közötti) meghatározó földmûvelésügyi minisztere szorgalmazta a segélyakciók elindítását, aki a liberális gazdaságpolitika értékei mellett törekedett a gazdaságilag elmaradott térségek központi erõforrásból történõ fejlesztésére. Minisztersége idején a földmûvelésügy rendelkezésére álló költségvetés évrõl évre emelkedett, és az állam egyre nagyobb szerepet vállalt az ágazat fejlesztésében. 1897-ben az országgyûlés elõtt kijelentette, hogy „én azt vallom, hogy az állam kezdeményezzen, állítson talpra intézményeket, de ha azok megerõsödtek, akkor hagyja azokat magukra.”69 A liberális értékeket szem elõtt tartva állította, hogy az állam kötelessége a „kisember” megsegítése, az elesettek felkarolása. Igy került sor a gazdaságilag nagyon elmaradott térségek központi erõforrásból történõ fejlesztésére a földmívelésügyi minisztériumi kirendeltségek megszervezésével. A kirendeltségek kezdettõl fogva azonos eszközökkel és hivatali apparárusra épülve próbálták felszámolni a gazdasági elmaradottságot, igazodva ugyanakkor az egyes vidékek sajátosságaihoz.70
69 Az 1896. évi november hó 23-ára hirdetett Országgyûlés Képviselõházának Naplója. (= Képviselõházi Napló, 1896–1901) IV. köt., Bp., 1897. 182. 70 Vö. FEHÉR GYÖRGY: Darányi, a miniszter. Darányi Ignác-emlékkonferencia. Szerk.: FEHÉR GYÖRGY. Bp., 2000. 66–77. Ugyanerre ld. a kirendeltségek 1910. és 1911. évi mûködésérõl szóló összefoglalót a Dokumentumgyûjteményben.
31
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 32
4.2. Miniszteri kirendeltségek a leszakadó régiók felzárkóztatására (1897–1922) 4.2.1. A rutén (hegyvidéki) akció A székely akciónak közvetlen mintája és elõképe a XIX. század végén az Északkeleti-Kárpátok – többségében ruszin nemzetiségû – parasztságának gazdasági és szociális fölemelése céljából indított állami fejlesztési program, a rutén akció volt, amelyet késõbb nemzetiségpolitikai megfontolásból hegyvidékinek neveztek. A Földmívelésügyi Minisztérium szervezésében és vezetésével indított akcióhoz egyéb tárcák – különösen a Kereskedelmi, a Pénzügyi, az Igazságügyi, valamint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium – összehangolt tevékenysége illeszkedett. A kormányzat széles körû fejlesztési programban kívánta elérni az elmaradott gazdálkodási mód átalakítását, a hagyományos életmód megváltoztatását és ezáltal pedig a szociális biztonság és nemzetiségi béke megteremtését. Az akció elindítása az állami kezdeményezés mellett a helyi országgyûlési képviselõk és egy szûk – a vidék szellemi vezetõjének számító Firczák Gyula munkácsi görög katolikus püspök (1891–1912) vezette – értelmiségi réteg szorgalmazása és támogatása nyomán született meg. A gondokra a tömeges tengerentúli kivándorlás, a rendszeresen ismétlõdõ éhínségek, a paraszti elégedetlenségek és a lakosság fizikaikulturális elmaradottsága hívták fel a kormányzat figyelmét. A térség akut és összetett problémái az 1870-es évektõl élezõdtek ki, elsõsorban a kedvezõtlen agrárviszonyok – különösen Bereg megyében, ahol a Schönborn-Buchheim grófok 233 067 hold nagyságú munkács–szentmiklósi uradalma a megye területének 37%-át, az erdõségek 71%-át foglalta el – és a nagy népességszaporulat okozta földhiány következtében, amelyhez a galíciai zsidóság bevándorlása járult. A lakosság a századfordulótól egyre nagyobb méretû, Amerikába irányuló kivándorlással és az ún. skizmamozgalommal reagált e nehézségekre.71 A magyar kormányzat és a helyi hatóságok az 1870-es évek végétõl különbözõ átmeneti intézkedésekkel igyekeztek az ínséges állapotokon segíteni, az 1890-es évek derekára azonban világossá vált, hogy csak hathatós, széles körû állami támogatással lehet a helyzeten javítani. Az állami beavatkozás felgyorsulásához hozzájárultak az 1896. évi képviselõválasztások, az ellenzéki Katolikus Néppárt fellépése, amelynek programja találkozott a ruszin nemzeti értelmiség elképzelé71 A skizmatikus mozgalom lényege, hogy a ruténság elszakadt a görög katolikus egyháztól és visszatért a kevesebb anyagi terhet jelentõ pravoszláv egyházhoz.
32
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 33
seivel. A segélyakció beindítását a milleniumi készülõdések is segítették, ugyanis az emlékmûvek helyének keresése kapcsán feltûnt a szervezõknek Kárpátalja népének nagyfokú gazdasági és civilizációs elmaradottsága. A késõbbi állami akció elõkészítésére és szervezésére hatással volt a Bereg megyében szervezett ún. közgazdasági mozgalom,72 valamint az 1890-es években megjelent röpiratok és papi beadványok, amelyek a térség összetett problémáira hívták fel a figyelmet.73 A létfeltételek beszûkülésének számtalan oka volt: az úrbérrendezésnek köszönhetõen a ruszin parasztság elvesztette hagyományos gazdálkodásának lehetõségeit, a szabad erdei legeltetést és egyéb erdei haszonvételeket; a földrajzi, éghajlati viszonyokhoz nem igazodó, elmaradott paraszti gazdálkodáshoz kulturális elmaradottság és nagymértékû alkoholizmus társult; a tagosítás okozta károk az állattenyésztés háttérbe szorítását eredményezték; a népesség szaporodása és az öröklési rend a paraszti birtokok szétforgácsolódásához vezetett; a földhitel, a hitelszervezet hiányosságai az uzsora elterjedését, majd az eladósodást és birtokvesztést vonták maguk után; a szabad birtokforgalmat gátolta a kötött forgalmú birtokok magas aránya (Bereg megyében 53% volt), a parasztság tõkehiánya és a zilált hitelviszonyok; az ipari üzemek hiánya mellett elégtelen infrastukturális helyzet jellemezte a vidéket; a közoktatás hiányosságai mellett a közigazgatásban jelen levõ önkényeskedés és korrupció volt jellemzõ. A hegyvidéki ruszin nép nyomorúságát többen a zsidó bevándorlásnak tulajdonították. A korlátozás nélkül beözönlõ, a kor publicisztikájában kazárnak nevezett zsidóság ezen a tájon javarészt kocsmatartással, kereskedelemmel és ezekhez társuló hitelezéssel foglalkozott. A 30%-osnál is magasabb uzsorakamatok, azaz az uzsoratörvény kijátszása a hatóságok elõtt is ismert volt, a kiskereskedõk valóban hamisították és drágították az árut, ennek ellenére azonban súlyos hiba volna kizárólag az említett csoportot felelõssé tenni az elõállt körülményekért. A rutén (hegyvidéki) akció nevû kormányprogram elindítója minden bizonnyal az a titkos megállapodás volt, amely 1896. március elején köttetett Budapesten Bánffy Dezsõ miniszterelnök (1895–1899) és Firczák Gyula püspök között a ruszin nép helyzetének javításáról: „Máramaros-Bereg-Ung és Zemplén vármegyék felvidékén lakó rutén népnek a megélhetés feltételeit meg kellene adni, miáltal az amerikai 72 Balajthy Mór, a szolyvai járás fõszolgabírája és Nedeczey János országgyûlési képviselõ hozta létre, késõbb mindketten vezetõi lettek a hivatalos programnak. 73 Halász Géza 1896-ban kiadott Ötvenezer beregmegyei orosz létkérdése címû röpirata a rutének nyomorát és növekvõ elégedetlenségét tárta fel.
33
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 34
tömeges kivándorlás is megszûnnék.”74 A segélyakció hivatalos elindítását az 1897. február 4-i miniszterelnökségi értekezlet határozta el, ahol a részt vevõ Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyei országgyûlési képviselõk a püspök vezetésével megállapodtak abban, hogy az érdekelt vármegyékbe egy-egy bizottságot küldenek, amelyek a tennivalókat memorandumok formájában juttatják el a szakminisztériumokhoz. A március 8-án az Emlékirat az Északkeleti Kárpátok közt és alján lakó rutén nyelvû nép szellemi és anyagi viszonyainak elõsegítése és felvirágoztatása tárgyában címmel átnyújtott javaslatcsomag a közoktatási miniszternek a lelkészek és tanítók nagyobb anyagi elismerését, valamint gazdasági ismétlõiskolák szervezését javasolta; a kereskedelmi minisztertõl a háziipar fejlesztését és annak megfelelõ eszközökkel való felszerelését, továbbá a helyi munkaerõvel történõ stratégiai útvonalak kiépítését kérték. A földmûvelésügyi miniszternek leírták a környék gazdasági viszonyait, amelyek nincsnek összhangban a természeti adottságokkal, ezért alig jövedelmeznek, továbbá beszámoltak az úrbéri és az erdõtörvény által elõidézett legelõhiányról, ami megfosztotta a népet az állattartásból származó bevételektõl. Végül a pénzügyminiszterhez fordultak a szükséges anyagi fedezetet kérve.75 Firczák püspök egyébként a késõbbiekben is lelkes támogatója maradt az ügynek, papjait több alkalommal körlevélben szólította fel az állami akció támogatására. Darányi Ignác miniszterként tette meg az elsõ intézkedéseket a Schönborn-Buchheim-uradalom államkincstár számára történõ bérbevételérõl, valamint a kincstári erdõk bérbeadásáról Bereg megye szolyvai járásában, a kincstári bérlet kezelésével és az akció vezetésével Egán Edét, az ismert gazdasági szakértõt bízta meg.76 Egánra azért esett 74 BOTLIK JÓZSEF: Adalékok az Északkeleti-Felvidék és Kárpátalja XIX–XX. századi történetéhez. Bp., 2000. 73. (Ez az összefoglaló a hegyvidéki akció történetének legalaposabb modern kori feldolgozása, adataiból számos alkalommal merítettem.) Firczák megbeszélésrõl készített kéziratos feljegyzését közli MAYER MÁRIA: Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések, 1860–1910. Bp., 1977. 99–100. 75 Az emlékirat fõ forrásai: EGÁN EDE: Kárpátaink közgazdasági hivatása (1890) címû elõadása és HALÁSZ GÉZA: Ötvenezer beregmegyei orosz létkérdése (1896) címû röpirata. A memorandumot ismerteti KEMÉNY G. GÁBOR: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. II. köt., 1892–1900. Bp., 1956. 525–528. 76 Egán Ede, borostyánkõi (Csáktornya, 1851–Ungvár, 1901), ír származású család sarja. Szombathelyen, Halléban és Bécsben végezte iskoláit, gyakolati mûködését édesapja nyugat-magyarországi birtokán, Borostyánkõn kezdte meg, majd a család csehországi birtokán dolgozott. Késõbb a Földmívelésügyi Minisztérium szolgálatába állt és 1883–1890 között országos tejgazdasági felügyelõ lett. 1897-ben miniszteri biztosi címmel a hegyvidéki akció élére nevezték ki. 1901-ben máig tisztázatlan körülmények között (balesetnek álcázott gyilkosság/?/) meghalt. Egán hegyvidéki akcióban betöltött szerepére ld. BARTHA MIKLÓS: Kazárföldön. Bp., 1996.
34
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 35
a választás, mert korábban behatóan foglalkozott az alpesi jellegû gazdálkodás magyarországi lehetõségeivel, aminek meghonosítására a Kárpátok északkeleti vidéke alkalmas terepnek kínálkozott.77 Egán hivatalos megbízatását 1897. október 7-én kapta meg Darányitól, november elején pedig már személyesen mérte fel az állapotokat helyszíni tanulmányútja alkalmával. Tapasztalatairól 1898. január 25én terjedelmes emlékiratban számolt be, három témakörbe csoportosítva észrevételeit. Javasolta, hogy az akciót egyelõre csak a szolyvai járás 56 községébõl kiindulva, fokozatosan terjesszék ki, és a ruszin parasztságot neveljék rá a hegyvidéki gazdálkodásra. A továbbiakban ismertetette a rutén probléma gazdasági és társadalmi tényezõit; másokhoz hasonlóan õ is a tagosítás és az úrbéri rendezés igazságtalan megvalósításában látta a nyomor legfõbb okát. Véleménye szerint súlyosbította a helyzetet az ipar és a bányászat hiánya, a közutak kevés száma, az uzsoratörvény kijátszása, valamint a tisztességtelen hivatalnokok mûködése, akik kihasználták az írástudatlan nép naivságát, „sõt legalább 50%-ban egyenesen a nép kiszipolyozóinak s az uzsorások cinkostársainak mondhatók”.78 A memorandum befejezõ részében Egán összefoglalta javaslatait: kifejtette a svájci típusú hegyvidéki gazdálkodás elõnyeit és lehetõségeit, amit a kincstári havasi legelõk bérbeadása, olcsó tenyészállatok kiosztása, hitelszövetkezetek létesítése, valamint az erdõtörvény felülvizsgálata révén lehetne megvalósítani. Utalt a megindítandó gazdasági akció politikai indítékaira is: a nemzetiségi lakosság gazdasági felemelése közelíteni fogja õket a magyar államhoz, és ezáltal megelõzhetõ a nemzeti és a szociális probléma. Mint írta, „fel kell használnunk a jelenlegi kedvezõ szituációt, hogy a nemzetiséget teljesen és örökre megnyerjük”.79 Szorgalmazta a ruszin nyelven írt felvilágosító irodalom terjesztését, kezdeményezésére indult meg 1898-tól a Földmívelésügyi Minisztérium kiadásában a ˝ º (A hét) címû lap. A hegyvidéki kirendeltség 1898. március 28-án Szolyván tartott alakuló ülését követõ hónapokban létrejött a hegyvidéki akció kirendeltségi szervezete, élén az elsõ kinevezett irányítóval, Egán Ede minisz77 A Magyar Tudományos Akadémia nemzetgazdasági bizottságának ülésén 1890 tavaszán elõadást tartott a témáról, amelyben bemutatta a hegyvidéki nép elmaradott állapotát és magyarázattal szolgált annak okára. „Nincs kétség – vélekedett –, hogy évtizedek múlva is még ugyanazon alacsony fokon lesz a lakosság értelmi fejlettsége, mint jelenleg, mely saját helyzetét felismerni képtelen, minden vállalkozási szellemet nélkülöz és saját érdekei iránt a legcsekélyebb érzékkel sem bír.” EGÁN EDE: Kárpátaink közgazdasági hivatása. Bp., 1890. 9–10. 78 KEMÉNY G. G.: i. m. II. 854. 79 EGÁN EDE: Kárpátaink, i. m.
35
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 36
teri megbízottal. A hegyvidéki miniszteri kirendeltség, melynek központját Szolyván rendezték be (késõbb áthelyezték a jobban megközelíthetõ Munkácsra), miniszteri megbízottból, valamint annak hivatali személyzetébõl állt. Külsõ személyzetét erdõmesterek, gazdasági intézõk alkották, akik a megyeszékhelyrõl kísérték figyelemmel a gazdasági viszonyokat és javaslatokat tettek azok megjavítására. A miniszteri megbízottnak 1901. február 28-tól helyettese is volt, a vitatott szerepû Páris Frigyes volt csíkszeredai királyi ügyész személyében.80 A kirendeltség közvetlenül a földmûvelésügyi miniszter felügyelete alatt állt, a miniszteri megbízott támogatására pedig a helyi viszonyokat ismerõ véleményezõbizottság alakult. A testület rendszeresen tartott közgyûlésein megjelentek az egyes minisztériumok képviselõi is. Az akció fõ társadalmi bázisát közigazgatási alkalmazottak hiányában a görög katolikus papság képezte, Firczák püspök pedig a „hegyvidéki rutén nép érdekeinek elõmozdítására alakult bizottság elnökeként”81 figyelemmel kísérte a hivatalos kormányprogram mûködését. A hegyvidéki akció 1897 elején mérsékelt anyagi ráfordítással vette kezdetét a szolyvai járásban. Egán évtizedeket szánt a program kiteljesítésére, és nem várt gyors, látványos eredményeket. Mint híressé vált gondolatában megfogalmazta: „A rutén kérdés ma elsõsorban gyomorkérdés, s csak másodsorban nemzetiségi kérdés”.82 Az akció mûködési területét az 1899. évi téli éhínségnek köszönhetõen Bereg megye munkácsi, felvidéki, latorcai járásaira és Ung megye egész területére, majd 1900-tól Máramaros megye hegyvidéki területeire is kiterjesztették. 1903-ban és 1904-ben Zemplén, Ugocsa, Sáros megyéket, 1911-ben Szepes és Szatmár megyék hegyvidéki területeit kapcsolták be ebbe az akcióba. A hegyvidéki kirendeltség tevékenységét nagyban hátráltatta a társadalmi kezdeményezés, az öntevékenység hiánya, a közönyösség mellett nagyfokú ellenállással kellett szembenézni a lakosság, a helybeli hivatalnokok és egyes politikusok körében is. A függetlenségi párti sajtó, különösen a Budapesti Napló, általában ellenszenvvel viseltetett 80 Páris a Tájékoztató a ruthén aktiónál való mûködésem felõl címû, 1904-ben írt beszámolójából kiderül, hogy valójában nem értett egyet a hegyvidéki akcióval, tudatosan törekedett annak fékezésére, különösen a szövetkezeti ügy terén. Igazi ellenlábasa volt Egán Edének, akit tudatosan rossz színben tüntett fel, idegbaját és betegségét hangsúlyozta minisztériumi felettesének, Balogh Vilmos miniszteri tanácsosnak. Páris pár hónapi mûködése után kérte a hegyvidéki akció mûködésének vizsgálatát és felmentését. Darányi a vizsgálatot megtagadta, de június 15-én felmentette állása alól. 81 BOTLIK J.: i. m. 100. 82 KEMÉNY G. G.: i. m. II. 527.
36
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 37
az akció iránt. Különösen a hitelszövetkezetek és áruraktárak létesítése ment nehezen, a kocsmárosok „ezen idõtõl fogva a legvakmerõbb és valódi fanatikus dühhel harcot hirdettek mindennek, ami az állami aktióval összeköttetésben van. ... Gyújtogatással, sõt halállal fenyegették a hitelszövetkezet tagjait”.83 Az igazi felháborodást az idézte elõ, amikor Egán a pénzügyminisztertõl italmérési jogot kért a szövetkezetek számára arra hivatkozva, hogy „aki a népnek pálinkát ad, e vidéken csak az tartja kezében a népet”. A megbízott ezzel az intézkedéssel kívánta elõsegíteni az alkoholizmus visszaszorítását. A végbevitt, illetve a tervezett intézkedések vezettek oda, hogy az akciót – különösen vezetõjét – zsidóellenességgel vádolták. Egán nem gyõzte hangsúlyozni, hogy ilyesfajta érzelemnek vagy szándéknak nyoma sincs benne, és a nemzetbe beolvadt, azt tehetségével és vagyonával gyarapító zsidóság ellen semmi kifogása, de az ún. kazár bevándorlást, amely az ország legszegényebb részét terheli, határozottan ellenzi. Még az akció legszûkebb vezetésében is voltak, akik hasonló vádakat fogalmaztak meg. Egán már 1899-ben visszautasította ezt a feltételezést: „azzal vádolják a helyi rutén bizottságot, hogy a zsidókat üldözi, azokat állami kedvezményben nem részesíti, noha a bizottság nem néz soha a vallásfelekezetre, egyedül a segélyre szorult szegény földmíves osztályt gyámolítja; így például a múlt évben 24, ez évben 19 mózesvallású kapott állami földbérletet”.84 Egánnak 1900. február 12-én az eltelt két esztendõt értékelõ munkácsi közgyûlésen elhangzott beszéde tovább korbácsolta az indulatokat, emiatt minisztere számára magyarázatot is kellett adnia.85 Az akció támogatóit komoly támadások érték az elsõ években, például Tegze Géza lelkész házát szövetkezeti munkája miatt négyszer felgyújtották, egy ízben életére törtek, a feleségét pedig ismeretlen tettesek megkéselték. Egán élete még inkább állandó veszedelemben volt: fenyegetések mellett felekezeti átokkal, bosszúval sújtották.86 Egán máig tisztázatlan körülmények között halt meg 1901. szeptember 20-án: Ungvárról Szerednye felé tartva a Lázi-domb közelében halálos lövés érte, néhány óra múlva az ungvári közkórházban meghalt. A halál okát 83 BOTLIK J.: i. m. 102. 84 A Kárpátaljai Állami Levéltár anyagából (Fond 772, opisz 1., Nr. 26. 20. p.) idézi Gönczi Andrea. Ezúton köszönöm neki, hogy doktori disszertációjának vonatkozó részeit kéziratban rendelkezésemre bocsátotta. 85 BOTLIK J.: i. m. 102–104. 86 „Engem pedig »Hástedt«-be tettek, mely, mint a beavatottak állítják, annyit jelent, hogy minden igazhitû, a kis gyermektõl kezdve a tehetetlen aggastyánig, köteles mindennapi imádságába azon forró óhajt bevenni, hogy Jehova engemet legkésõbb 1 év alatt okvetlenül elpusztítson.” BOTTLIK J.: i. m. 103.
37
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 38
a hivatalos vizsgálat nem állapította meg, egyesek öngyilkosságról, mások véletlen balesetrõl beszéltek. A jelenlegi feltételezések szerint gyilkosság áldozata lett. Egán halála után helyét Kazy József vette át, aki folytatta a hegyvidéki akció kialakított pontos adminisztrációját, sõt 1904-tõl évi jelentésekben számolt be a segélyprogram tevékenységérõl.87 1908-tól a munkácsi kirendeltség élére Berzeviczy Zsigmond gazdasági felügyelõ került. A kirendeltség nagyobb sikert a földbérletek kiosztása terén, a havasi legeltetés elterjesztésében, az állattenyésztés, a hitelszövetkezetek és áruraktárak tárgyában ért el: tevékenysége nagyban támogatta a rutén nép méltányos áron való szántó-, legelõ- és rétföldbérlet-juttását a gr. Schönborn Frigyes uradalmától földet bérlõ állami területre koncentrálódva, amelyet kisbérletek formájában a minisztérium községeknek vagy parasztoknak adott haszonbérbe, a havasi területeket pedig bárcás legeltetés útján hasznosította.88 A kirendeltség tevékenységi körében az alsóvereckei telepen rutén ifjakat képeztek havasi legelõgazdákká és vajmesterekké. A program keretében mintagazdaságokat létesítettek, népies gazdasági elõadásokat rendeztek, gazdaköröket szerveztek, vetõmagkiosztással, mezõgazdasági gépek és tenyészállatok (szarvasmarha, sertés, juh, ló) kedvezményes kihelyezésével, rét- és legelõjavításokkal fejlesztették a régió gazdálkodási módjait. Gondot fordítottak a háziipar, a gyümölcsfaültetés elõmozdítására, vadon termõ gyógynövények gyûjtését támogatták, munkaközvetítést végeztek.89 Szövetkezeti önsegélyt valósítottak meg, hitelszövetkezeteket, szövetkezeti áruraktárakat alakítottak, utak építésével, patakszabályozással, intézményes jogvédelemmel és ínségesek karitatív segélyezésével foglalkoztak a kirendeltség munkatársai.90 A székely akciótól eltérõen a többi tárca is hathatós támogatást nyújtott e gazdasági akciónak: a kereskedelmi tárca a háziipart, kisipart, közutak kiépítését, a gyáripar meghonosítását támogatta; a pénzügyminiszter adótartozásokat engedett 87 Kazy József (Nemesoroszi, 1856–Budapest, 1923) jogot végzett, 1879-ben állt állami szolgálatba. A Földmívelésügyi Minisztérium statisztikai osztályát, majd 1901 és 1908 között a hegyvidéki, 1907–1909 között pedig egyidejûleg a székelyföldi kirendeltséget is vezette. 1909-ben a Magyarországot bemutató bukaresti kiállításnak lett a miniszteri biztosa, 1910 januárjában pedig az akkor alakult Khuen-Héderváry Károly vezette kormányban a Földmívelésügyi Minisztérium politikai államtitkárává nevezték ki. 88 Az elsõ 10 évben mintegy 60 ezer kataszteri hold termõterületet juttatott haszonbérletbe, 33 község lakossága 10 ezer jószágot legeltetett a havasokban. 89 1907-ben 2000-nél több család foglalkozott rendszeresen háziiparral, a katonaságnak, a MÁV-nak, Budapestnek, egyes gyáraknak és magáncégeknek lettek szállítói. 90 TAKÁCS IMRE: Magyarország földmûvelésügyi közigazgatása az Osztrák–Magyar Monarchia korában, 1867–1918. Bp., 1989. 32-33.
38
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 39
el; a kultuszminisztérium a görög katolikus papság fizetését rendezte és népiskolákat alakíttatott; az igazságügyi tárca a telekkönyvek kiigazításával és a tagosítások elrendelésével járult hozzá a széles körû állami fejlesztési program megvalósulásához. A régió felzárkóztatása, a ruszin nép mentalitásának megváltoztatása, az évszázados szegénység felszámolása, a kivándorlás megállítása és a nemzetiségi mozgalom szélesebb kibontakozásának megakadályozása nem járt komoly eredménnyel. Ennek oka egyfelõl a kormány és az illetékes szervek mérsékelt érdeklõdésében keresendõ, másfelõl azonban magának a ruszin népnek a hozzáállásában. A sorozatos elemi csapások és az azokat követõ rossz termésû évek tönkretették a hegyvidéki kirendeltség munkájának eredményeit. Az elsõ világháború kitörése, majd pedig az orosz csapatok máramarosi betörése megakasztotta a további intézkedéseket, végül az kirendeltség tevékenysége – a többihez hasonlóan – megszûnt.
4.2.2. Más térségek akciói 1902–1922 között Kárpátalja felzárkóztatásának programja hatással volt az ország többi hátrányos helyzetû régiójára is. A Földmívelésügyi Minisztérium a liberális gazdaságpolitika korában modernnek tekinthetõ elképzelését, a leszakadóban levõ területek állami fejlesztését szolgáló akcióit tovább folytatta: 1902-ben a rutén akció tapasztalatai alapján évtizedes társadalmi sürgetésre elindította a székelyföldi magyarság gazdasági és kulturális megerõsítését Marosvásárhely központtal. Mivel a hegyvidéki és székelyföldi segélyakciók megszervezésekor nem létezett önálló ügyosztály a kirendeltségi ügyek ellátására, ezért Darányi miniszter az Elnöki osztályhoz utalta az akciók ügyeit, amely megfogalmazása szerint „azt jelenti, hogy ezen ügyben mindent magam személyesen és közvetlenül intézek”.91 Az Elnöki osztály élén Balogh Vilmos miniszteri tanácsos állt, az egyes ágazati szakkérdésekkel pedig a megfelelõ szakosztályok foglalkoztak. Széll Kálmán (1899–1903) miniszterelnöksége alatt a székelyföldi kirendeltség felállítása mellett anyagi támogatásban is részesültek a segélyakciók. Miután Széll 1903. májusi bukása az új miniszterelnök, KhuenHéderváry Károly nem tudta a poltikai válságot megoldani, novemberben gróf Tisza István követte a kabinet élén. Az év második felében létrejött állapot miatt nemcsak a hegyvidéki akció kiterjesztésére szánt pénzügyi keretet nem lehetett felhasználni, de az 1902. évi tusnádi határozatok sorsa is háttérbe került, az új kormányfõ bemutatkozó 91 Képviselõházi Napló, 1901–1906. VI. köt., 416.
39
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 40
beszédében említésre sem méltatta a székelykérdést, és mint merkantilista politikus Darányi minisztert menesztette. Darányi 1903. november 3-i lemondása és felmentése után Tallián Bélát nevezték ki miniszternek.92 Tallián kinevezése után azonban hozzálátott a székelyföldi akció megvalósításához, és 1903. november 5-i rendeletével létrehozta az önálló, kizárólag kirendeltségi ügyekkel foglalkozó IX. fõosztályt: „Minthogy az egyre fejlõdõ hegyvidéki és székelyföldi aktió ügyei az elnöki osztályban, annak túlterheltsége nélkül, most már el nem láthatók, ezen ügyek ellátására külön fõosztályt tervezek, a fõnöki teendõkkel Balogh Vilmos miniszteri tanácsost bízom meg, akit eddigi példásan buzgó, fáradhatatlan s kitûnõ mûködésének teljes elismerése mellett az elnöki osztály vezetésétõl, saját kérelmére, egyidejûleg felmentettem”.93 Az 1905–1906. évi kormányzati és politikai válság nem kedvezett a segélyakciók ügyeinek: „Mióta a nagy közjogi küzdelem lefoglalja úgyszólván az egész ország figyelmét és igénybevette minden minden energiáját, a Székelyföld gazdasági nyomora századrangú kérdéssé sülyedt.”94 1906 után a koalíciós kormányzat vette pártfogásába a kérdést, és Darányi Ignác második miniszterségével elõtérbe kerültek a kirendeltségi ügyek, megkezdõdött az akciók területi kiterjesztése. 1908-ban Zsolna székhellyel újabb kirendeltséget állítottak fel a Felvidéken Árva, Trencsén, Liptó, 1911-tõl pedig Zólyom megye területére Lavotta József miniszteri segédtitkár vezetésével; 1913-ra az illetékesség Bars-Gömör-Kishont és Turóc vármegyékre is kiterjedt. 1907-ben a IX. fõosztályt több ügyosztályra osztották, így a IX/1., 1908-tól a IX/A/1. ügyosztály kezelte a hegyvidéki és székelyföldi, majd 1910-tõl a felvidéki segélyakció összes ügyeit. 1909-ben a székelyföldi akciót erdélyrészi gazdasági akció néven Kolozs, Szilágy megyékre és Alsó-Fehér megye 58 községére terjesztették ki a szórványmagyarság helyzetének javítása érdekében. A megnövekedett kirendeltségi ügyek és a minisztériumi feladatok intézésére 1911-ben újabb fõosztályokat hoztak létre, köztük a XII. fõosztályt, amelynek XII/3. ügyosztálya foglalkozott a hegyvidéki, az erdélyi és a felvidéki akciók ügyeivel. A koalíció felbomlása után a Wekerle-kormányt követõ Tisza-párti kabinetet másfajta gazdaságpolitikai, kül- és nemzetpolitikai célok vezették, de az 1910-es években Serényi Béla (1910. jan. 17.–1913. jún. 10.) minisztersége alatt a tárca a kirendeltségek mûködését olyan sike92 Földmívelési Értesítõ, 14. (1903) 45:1513. (nov. 8.) 93 MOL K 178, 1903. 9740.; Csíki Lapok, 15. (1903) 46:4. (nov. 11.) 94 Udvarhelyi Híradó, 8. (1905) 25:2. (jún. 18.)
40
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 41
resnek ítélte meg, hogy egyre több területen állított fel ilyen szakhatóságot. A kezdetben „népsegítõ akció” néven induló kirendeltségek középfokú szakhatóságokká fejlõdtek, feladatkörük bõvült és a minisztériumi program végrehajtását célozták a helyi viszonyokhoz alkalmazott eszközök révén. 1913-ban Serényi a szakszolgálat egységes vezetése érdekében külsõ hivatalait és az állomáshelyük szerint illetékes tárcakirendeltségeket közvetlen hatósága alá helyezte. Ekkor szükségessé vált az immár 21 vármegyére kiterjedõ kirendeltségi rendszer szervezetének és mûködésének szabályozása. A valamennyi kirendeltségre vonatkozó szervezeti és mûködési szabályzat (SZMSZ) a minisztériumnak a gazdasági elmaradottságról, illetve a szórványhelyzetben élõ magyarság gazdasági és kulturális fejlesztésérõl vallott felfogásáról és a problémák hivatalos kezelési módjáról tanúskodik Kárpátalja, Felvidék, Székelyföld, Bánát, Partium (tágabb) területén. A rendelet a korábbi kirendeltségi szervezeten lényeges változtatásokat hajtott végre: a hegyvidéki és a felvidéki kirendeltségeket meghagyta, az erdélyrészi kirendeltséget marosvásárhelyi és kolozsvári kirendeltségekre osztotta. Egyúttal más rászoruló térségeken is újabb kirendeltségeket szerveztek: a nagyváradi központ Arad, Bihar és Szilágy megyék területére kiterjedõ illetékességgel mûködött, a temesvári pedig Krassó-Szörény és Temes megyékben.95 Az utolsó békeévben kiadott, a kirendeltségek fennállásáig érvényben levõ szabályzat általános szempontokban rögzítette az egyes kirendeltségek feladatát: 95 Kiadta a magyar kir. földmívelésügyi miniszter 1913. évi április 28-án 4670/eln. számú rendeletével. MOL K 184, Földmívelésügyi Minisztérium, Általános iratok (= K 184), 1913. 87 548/112 347. A Földmívelésügyi Minisztérium kirendeltségeinek szervezeti szabályzata szerint az egyes kirendeltségek illetékessége az alábbi területekre terjedt ki: 1.) A hegyvidéki kirendeltség (székhelye: Munkács) mûködése Bereg, Máramaros, Sáros, Szatmár, Szepes, Ung, Ugocsa és Zemplén vármegyékre, 2.) a marosvásárhelyi kirendeltség (székhelye: Marosvásárhely) mûködése Brassó, Csík, Háromszék, Kis-Küküllõ, Maros-Torda és Udvarhely vármegyékre, 3.) a kolozsvári kirendeltség (székhelye: Kolozsvár) mûködése Alsó-Fehér, Hunyad, Kolozs, Szolnok-Doboka és Torda-Aranyos vármegyékre, 4.) a felvidéki kirendeltség (székhelye: Zsolna) mûködése Árva, Bars-Gömör-Kishont, Liptó, Trencsén, Turóc és Zólyom vármegyékre, 5.) a nagyváradi kirendeltség (székhelye: Nagyvárad) mûködése Arad, Bihar és Szilágy vármegyékre, 6.) a temesvári kirendeltség (székhelye: Temesvár) mûködése Krassó-Szörény és Temes vármegyékre.
41
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 42
a) a területek gazdasági viszonyainak, azoknak minden ágazatát állandó figyelemmel kísérjék, azok fejlesztését, s a gazdaközönség anyagi és erkölcsi megerõsödését megszabott hatáskörükben és a rendelkezésükre bocsátott hitel keretei között minden lehetõ módon elõmozdítsák, s a célból a mutatkozó szükséglethez képest indítványokat, javaslatokat terjesszenek a földmûvelésügyi miniszter elé; b) a gazdaság érdekében hozott, s azzal kapcsolatos törvények és rendeletek végrehajtását hathatósan ellenõrizzék, illetve az ezen törvények végrehajtásával megbízott hatóságok ez irányú munkáját állandóan figyelemmel kísérjék s azokat ezen munkájukban támogassák; c) a földmûvelésügyi miniszter rendeleteit végrehajtsák, illetõleg végrehajtassák, s az egyes ügyágak körében a nyert felhatalmazás erejéig önállóan intézkedjenek; d) a területükön mûködõ s a kirendeltségek alá rendelt szakhivatalok, intézetek és önálló mûködésre jogosított szakközegek tevékenységét ellenõrizzék, azokat tevékenységre ösztönözzék és feladatuk teljesítésében támogassák; e) a területükön mûködõ és gazdasági célt szolgáló egyesületek, gazdakörök, gazdasági munkásegyesületek, szövetkezetek alapszabályszerû mûködését figyelemmel kísérjék, azokat feladatuk teljesítésében támogassák, a gazdatársadalomnak testületi és szövetkezeti szervezkedését elõsegítsék, s mindazon kérdésekben, amelyek intézésébe a gazdatársadalmi szervezetek bevonhatók, azokkal lehetõleg karöltve járjanak el.
A kirendeltségek szerepe lényegesen megnõtt, mert a minisztérium külsõ hivatalait és szakközegeit – az oktatási és tudományos intézetek (iskolák, kísérleti állomások), állami birtokok, az országos lótenyésztési ügyek, a kincstári fürdõk és nyaralótelepek, az erdészeti, vízügyi szervek, valamint az állami vagyon kezelésére rendelt hivatalok és közegek kivételével – az állomáshelyük szerinti kirendeltségek közvetlen hatósága (felügyelete és ellenõrzése) alá helyezte. Az alárendelt – konkrétan meg nem nevezett – hivatalok minisztériummal való kapcsolattartását is a kirendeltségen keresztül írták elõ, a sürgõsség esetét kivéve, amikor közvetlenül a tárcától kapták az utasításokat. A kirendeltségek egyes ügykörökben meglevõ hatáskörét a minisztérium külön rendeletekben állapította meg. A miniszteri kirendeltségek az SZMSZ értelmében a rendeletek és a saját hatáskörükben tett intézkedések végrehajtásánál a hatóságuk alá tartozó összes tisztviselõket és közegeket hivatali ügykörén túl is igénybe vehették. Az egyes intézkedések végrehajtását rendszerint csak abban az esetben végezték el saját kirendeltségi személyzetükkel, ha azokat a közigazgatási hatóságok vagy a társadalmi szervezetek nem végezhették el. A kirendeltségek személyzetét a szabályzat értelmében a miniszter rendelte ki, illetõleg osztotta be úgy, hogy abban a gazdasági szakképzettség kellõen képviselve legyen. A hivatal élén a miniszter által kirendelt tisztviselõ állt, aki a kirendeltség egész személyzetének, valamint a hatás42
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 43
körébe utalt hivatalok, intézetek vezetõinek és az önálló mûködésre jogosított hivatali közegeknek is a fõnöke lett. Õ volt a felelõs a kirendeltség összes teendõinek pontos és helyes ellátásáért.96 Az állandó helyettest szintén a miniszter jelölte ki, aki a hivatalfõnök távollétében vagy akadályoztatása esetén a megállapított hatáskörben ugyanolyan felelõsség mellett önállóan intézkedett, de a kirendeltség vezetõje bizonyos ügyekben az intézkedést fenntarthatta magának. Ha állandó helyettes nem volt kijelölve, akkor a helyettesét esetrõl esetre a miniszter jelölte ki. A miniszteri kirendeltségek bevételeit és a kiadásait a házipénztárban rögzítették, a pénztárnoki és ellenõri teendõk ellátásáért két tisztviselõ volt felelõs. A pénztár kezelését és a teendõk ellátását részletes pénztári és számviteli utasítás szabályozta. A kiadások fedezésére a minisztérium által évenként jóváhagyott költségvetés állt rendelkezésre, de kizárólag csak a mûködési tervezetben és a kiadott rendeletekben megállapított célokra, az ott megszabott összegek keretén belül gazdálkodhattak a kirendeltségek, vezetõik teljes anyagi felelõssége mellett. 1913-ban a kirendeltségek hatósági hatáskörrel történt felruházásával a földmûvelésügyi közigazgatásban a dekoncentrálás szervezési elve érvényesült. Sokan az állami közigazgatás középfokú kiépítésének szándékát látták ebben, ugyanis a törvényhatósági közigazgatás államosítását célzó törekvés (1891:XXXIII. tc. a közigazgatás államosításáról), amely Fejérváry alkotmányellenes kormányának bukása után megtorpant, az 1910-es évek elején ismét erõre kapott. Sokak szerint a kormányzat meg akarta szüntetni a hazai közigazgatás kettõségét, hogy a kinevezett állami és a választott önkormányzati tisztviselõk egymás intézkedéseit olykor akaratlanul is keresztezve, egymás mellett mûködjenek. Ilyen gyökeres reformra azonban nem került sor, a kormányzat végül nem határozta el magát a törvényhatósági közigazgatás teljes államosításának nagyhorderejû reformjára.97 Az 1913. évi szabályzat után is történt változás az újonnan létesített kirendeltségek mûködésében. 1914-ben a temesvári kirendeltéget megszüntették és körzetét a kolozsvárihoz csatolták. Az így felszabadult költségvetési pénzkerettel Eperjes székhellyel új kirendeltséget szerveztek, Gömör-Kishont és a munkácsi hegyvidéki kirendeltségtõl odacsatolt Sáros, Szepes és Zemplén megyék területére. 1914-ben a kirendeltségi kerületekbe sorolható megyék száma 31-re emelkedett, ez a 96 A szabályzat részletesen ismertette az alárendelt hivataloknál szolgálatot teljesítõ tisztviselõk minõsítésének módját, továbbá részletesen felsorolta a hivatalfõnök jogait és kötelezettségeit. 97 TAKÁCS I.: i. m. 34–35.
43
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 44
történeti Magyarország területének csaknem felét jelentette. A kormányzati elgondolás az volt, hogy a kirendeltségek mûködését az egész országra kiterjesszék, de továbbiak létesítése az 1914–1918. évi világháborús helyzetben elmaradt. A világháború alatt, 1917-ben tovább bõvült a XII/3. ügyosztály feladatköre, a miniszteri kirendeltségek és a személyzeti ügyek mellett „a mezõgazdasági ügyeknek a törvényhatóságoknál való intézésérõl szóló” 1912:XXIII. tc. végrehajtásával és „a termelés fejlesztése érdekében szükséges egyéb szervezetek létesítésével”.98 1918 elején a minisztériumban összevonták a kirendeltségek és a gazdasági felügyelõségek osztályát, és a két ügykört „a mezõgazdasági közigazgatás” elnevezésû ügyosztály látta el. Újra az ügyosztály feladatai lettek a földmûvelésügyi igazgatóságok dologi és személyi ügyei, illetve a háborús helyzet miatt az „ellenséges betörések és hadmûveletek által sújtott vidékeken a gazdasági élet újbóli megindítása és a fejlõdés érdekében szükséges intézkedések megtétele”. A kirendeltségek érdemi munkát az 1918 végéig végeztek, mert az elsõ világháború kitörése, majd pedig az ellenséges csapatok betörése megakasztották a további intézkedéseket, végül a kirendeltségek tevékenysége megszûnt. 1919-ben újra felvetõdött egy olyan – a vármegyei hatóságtól független – szerv szükségessége, amely a Földmívelésügyi Minisztérium külhivatalainak mûködését, valamint a vidék és a külhivatali központok közötti összeköttetését és a mezõgazdaság fejlesztését biztosítja. A kirendeltségek országos szervezését az 1913. évi SZMSZ szellemében, megfelelõ hivatali személyzet kinevezésével vélték megvalósítani, az utasítások nagyrésze ugyanis „részben csonka maradt, részben nem lett betartva.” Nem valósult meg a kirendeltség alá rendelt szakhivatalok, intézetek és szakközegek közötti szoros kapcsolattartás, aminek következtében az intézkedések végrehajtása lassult, a központi döntések sok esetben a helyi viszonyok ismerete nélkül születtek, a szükséges ellenõrzések hiányoztak, emiatt a helyszínen visszás állapotok keletkeztek, a minisztériumban pedig „rendkívüli munkafelhalmozást okozott”. A háborús idõkben a közlekedési viszonyok megromlásával a kirendeltségek mûködése megnehezült, sok esetben meg is szûnt, mert „megszakította a kapcsolatot a kirendeltségi központ és a mûködési tér – az alsó vég – között, és ezzel akadályozójává vált a legjobb célok megvalósításának”. Ugyanakkor éppen a háború alatt lett volna 98 Az ügyosztályok feladatkörének leírását ld. az 1884-tõl évente kiadott Magyarország tiszti czím- és névtára köteteiben.
44
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 45
szükség szorosabb kapcsolatra, mert a nép bizalmát élvezõ kirendeltségi alkalmazottak sok útbaigazítást, tanácsot vagy segítséget adhattak volna.99 A megváltozott politikai és állami körülmények miatt végül – okafogyottság miatt – nem hoztak létre ilyen szervet.
4.3. A székelyföldi miniszteri kirendeltség létrehozása 4.3.1. A székely akció ügye a Minisztertanács elõtt A nagyarányú társadalmi mozgalom mellett országgyûlési felszólalások, kiáltványok, cikkek sürgették a székelyföldi térség széles körû állami fejlesztésének programját. A gyakorlati lépéseket Darányi Ignác azzal tette meg, amikor tárcája 1902. évi költségvetésében elkülönített összeget állapított meg Székelyföld fejlesztésére. A képviselõház pénzügyi bizottsága január 4én tárgyalta a földmûvelésügyi tárca költségvetését. Bedõ Albert volt államtitkár, a székely kongresszus egyik szervezõje a vita kapcsán bírálta a miniszter tervezett székelyföldi akcióját, szükségesnek tartotta a gazdasági program kiegészítését – legalább a négy székely vármegyére nézve – az állami hitelkonvertáló intézet létesítésével, valamint az Olt és Maros folyók mellékvizeinek szabályozásával. Darányi válaszában megígérte, hogy figyelmét a folyószabályozásra is kiterjeszti, a földhitel ügyében pedig tárgyalásokat kezd a pénzügyminiszterrel. Darányi arra nézve is ígéretet tett, hogy még a székely akció elindítása elõtt személyesen bejárja Székelyföldet, hogy helyszíni tanulmányúton vizsgálja meg a térség problémáit.100 A miniszter útja azonban õszre tolódott el, aki maga helyett kormánybiztos kiküldésérõl döntött. Néhány hónap leforgása alatt fel is állították a hivatalt Marosvásárhelyen. A tárcaköltségvetés benyújtásakor, 1902. március 11-én „Állattenyésztés és havasi tejgazdaság” címén 2 626 748 koronát terjesztettek a törvényhozás elé általános vitára, amelyben új tételként szerepelt „a Székelyföld földmívelõ népének gazdasági fölsegélyezése céljaira szánt 38 000 K”.101 A tárca Magyarország állattenyésztésének (szarvasmarha-, sertés-, juh- és baromfitenyésztés) fejlesztését kívánta emelni e költségvetési összeggel. A Székelyföld számára elõterjesztett tételt a minisztérium az indoklásban is fontosnak ítélte, „amely összegében 99 MOL K 184, 1919. 2233. a. sz. A Földmûvelésügyi Minisztérium Külhivatalainak szervezésérõl. Pókay Dezsõ aradi jószágigazgató 1919. februári felterjesztése. 100 Csíki Lapok, 14. (1902) 2:3. (jan. 8.) 101 A tétel a XX. fejezet 12. cím „állattenyésztés, havasi és tejgazdaság” rendes kiadásai között, a 2. rovat 7. alrovata alatt szerepelt. Vö. A Magyar Állam költségvetése az 1902. évre. Bp., 1902.
45
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 46
nem nagy ugyan, de jelentõségében és kihatásaiban s talán a jövõre való tekintetbõl nagy értékkel bír”. Emellett 70 000 koronát a Székelyföldön létesítendõ gazdasági egyesületek (szövetkezetek) támogatására irányoztak elõ.102 A tárca szerint „elég tekintélyes összeget képez arra, hogy mint kezdeményezõ lépés a székely nép anyagi felsegélyezésében a kormány által igénybevétessék”. Az 1902. évi állami költségvetés (1902:XII. tc.) elfogadása után Darányi a minisztertanács elé vitte a székely akció ügyét. Még ez elõtt, 1902 áprilisában a költségvetési tételek felhasználásának mikéntjérõl, az arra hivatott állami közeg létesítésérõl folytatott szóbeli tágyalásokat Széll Kálmán belügyminiszteri feladatokkal felruházott miniszterelnökkel és Lukács László pénzügyminiszterrel. Késõbbi indoklása szerint „azt hiszem, semmivel sem lehetne indokolni azt, amikor a törvényhozás rendelkezésére adja a kormánynak a szükséges összegeket, a kormány mégis tétlenül marad.”103 A miniszteri tárgyalásokon arra a következtetésre jutottak, hogy egy bizalmas állami közeg felállítása szükséges a költségvetésben megszavazott tételek végrehajtására és a szükséges intézkedések meghozatalára. A pénzkeret ugyanis olyan egységes és rendszeres ügyviteli eljárást és gazdaságfejlesztõ hivatalt igényelt, amit a megyei hivatalok nem tudtak volna megfelelõen ellátni. A tárca ezért egy, a megyei hatóságok felett álló szerv létrehozását határozta el, amely a minisztérium intézkedéseinek végrehajtása mellett bizalmas közegként a helyszínen, Székelyföldön, a helyi viszonyok alapos ismeretében önálló javaslatokkal és indítványokkal szolgálja az állami fejlesztési programot. Ez a közeg pedig a miniszteri megbízott lett, illetve a vezetése alatt álló minisztériumi külhivatal, a Marosvásárhelyen mûködõ miniszteri kirendeltség. A földmûvelésügyi miniszter 1902. április 28-án tett elõterjesztést „A székely földmûvelõ nép felsegélyezésére irányuló mozgalom vezetésével megbízandó közeg kiszemelése és javadalmazásának megállapítása tárgyában”.104 Darányi a székelyföldi akció vezetõjének személyérõl és annak javadalmazásáról az áprilisi szóbeli miniszteri tárgyalásokon született döntést vitte a minisztertanács elé. Legalkalmasabbnak Sándor János,105 Maros-Torda, Kisküküllõ és Marosvásárhely törvényható102 Az új tétel a folyó évi elõirányzatban az átmeneti kiadások XII. fejezet, 14. cím „a mezõ- és közgazdaság különbözõ ágai” 3. rovat alatt szerpelt. 103 Képviselõházi Napló, 1901–1906. VI. köt., 413–417. 104 MOL K 178, 4274/1902. Elõterjesztés a Minisztertanácshoz. 105 Sándor János, csíkszentmihályi (Marosvásárhely, 1860. nov. 14.–Bp., 1922. júl. 16.): politikus, miniszter. Az õsi székely fõnemes Sándor család sarja, apja Sándor János nagybirtokos, ítélõtáblai bíró, anyja Lázár Emília. A bécsi mûszaki katonai akadémia hallgatója volt, majd jogot végzett a budapesti tudományegyetemen, 1882-ben
46
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 47
ságok fõispánját tartották, akit 1902. június 1-jével – Kisküküllõ megyei állásából egyidejûleg felmentve – székely kormánybiztosnak kívántak kinevezni. A kormánybiztos javadalmazását illetõen évi 4000 K személyi pótlékban és évi 6000 K útiáltalányban állapodtak meg. A földmûvelési tárca csak a hivatalos utazások fedezésére szolgáló útiáltalányra rendelkezett kellõ fedezettel, a személyi pótlék fedezésére szolgáló összeget a Belügyminisztérium vállalta – visszatérítés fejében – magára.106 Darányi a fedezet elõteremtése érdekében Horváth Emil belügyminisztériumi miniszteri tanácsossal lépett érintkezésbe, aki megígérte, hogy még a minisztertanácsi ülés elõtt, április 29-én a miniszterelnöknek elfogadásra ajánlja az ügyet, így a miniszterelnöki hozzájárulás után terjesztették a javaslatot a Minisztertanács elé. A Belügyminisztérium a késõbbiekben nem tartott igényt a személyi pótlék visszafizetésére.107 „A székelyföldi segélyakció lebonyolítására kormánybiztos kiküldésérõl” szóló elõterjesztést a Minisztertanács 1902. április 30-i ülésén fogadták el.108 Darányi ismertette a székelyföldi térség számára elõirányzott költségvetési tételeket, amellyel a hegyvidéki (rutén) akcióhoz hasonló kormányzati segélyakciót kívántak elindítani, „amelynek segélyével az ország északkeleti részén, a hegyvidéki lakosság anyagi helyzetének javítására évekkel azelõtt megindított s hatásaiban üdvösnek mutatkozó kormányzati tevékenységet a Székelyföldre is kitervármegyei szolgálatba lépett. 1883-ban Torda-Aranyos vármegyében tiszteletbeli fõszolgabíró, majd fõispáni titkár, 1889-ben a vármegye alispánja, 1891-tõl 1902-ig Kisküküllõ, 1901-tõl 1903-ig Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely fõispánja is. Erzsébetváros pénzügyi viszonyainak rendezése, a gazdasági és iparbank alapítása és a fõgimnázium építése köszöneteképpen a város díszpolgárának választották. Sógorság és politikai barátság fûzte Tisza Istvánhoz. 1902. június 1-jével székely kormánybiztosnak nevezték ki. 1902 júniusában a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1903 novemberében államtitkári kinevezésével lemondott miniszteri megbízotti tisztségérõl. 1904-ben a belügyi államtitkárt a nagyszõllõsi kerületben országgyûlési képviselõvé választották. 1903–1905-ben a belügyminisztérium politikai államtitkára, 1913. jún. 10-tõl 1917. jún. 15-ig a második Tiszakormány belügyminisztere volt. 106 Az évi 4000 K személyi pótlék a földmûvelésügyi tárca rendes kiadásai XX. fejezet 12. cím, 2. rovat, 1. alrovat alatt állt rendelkezésre. 107 MOL K 178, 5175/1902. Kivonat a az 1902. ápr. 30-i minisztertanácsi jegyzõkönyvbõl. 108 MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek (= K 27), 1902. ápr. 30. (12. jegyzõkönyv) 15. napirendi pont. Az ülésen Széll Kálmán miniszterelnök (elnök), br. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Lukács László pénzügyminiszter, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter, Plósz Sándor igazságügyminiszter és Nagy Ferenc kereskedelmi államtitkár (1–3. pontoknál) volt jelen, a jegyzõ Tarkovich József államtitkár volt.
47
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 48
jeszteni kívánja”. A miniszter megfogalmazása szerint az összesen 108 000 korona „mintegy alapkövét képezi azon immár elodázhatatlanná váló állami közbelépésnek, amelynek segélyével a székelység pusztulásnak indult gazdasági állapotán segíteni s ezt a sok tekintetben kiváló tulajdonságokkal felruházott népfajt a mind nagyobb arányokat öltõ kivándorlástól visszatartani lehetséges lesz.” Az állami fejlesztés sikerességének érdekében a miniszter olyan személy kinevezését tartotta szükségesnek, aki „az egyéni reátermettségen és feltétlen megbízhatóságon kívül a székelység viszonyait s az ott sajnosan észlelt gazdasági visszaesésnek okait alaposan s közvetlen helyszíni vizsgálataiból ismervén, a nép anyagi helyzetének javítására irányuló javaslatait és tevékenységét ne általános elméleti szempontok alapján, hanem a tényleges szükségletnek s minden egyes esetben a rendszerint különleges helyi viszonyoknak megfelelõen tegye meg.” A földmûvelésügyi miniszter felhatalmazást kért és kapott a Minisztertanácstól, hogy: 1.) õt hatalmazza fel arra, hogy Sándor János, Maros-Torda vármegye, Marosvásárhely szab. kir. város és Kisküküllõ vármegye fõispánját, ez utóbbi állása alól való felmentésével, a székely földmívelõ nép felsegélyezésére irányuló állami tevékenységnek folyó évi június hó 1-jétõl kezdõdõ vezetésével megbízhassa; 2.) a nevezettnek ezen megbízatásából folyólag javadalmazása évi 4000 K személyi pótlékban és évi 6000 K útiátalányban állapíttassék meg és 3.) a Belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úr hatalmaztassék fel, hogy a nevezett részére engedélyezett évi 4000 K személyi pótlékot … a belügyminiszteri tárca Rendes kiadásai XVII. fejezet 4-ik címén „fõispánok és budapesti fõpolgármester” számoltassa el, 1903-tól kezdve pedig ugyanitt elõ is irányoztassa – illetõleg a személyi pótlék engedélyezése iránt Õ Felségéhez a szükséges felterjesztést, Kisküküllõ vármegyei fõispáni állása alól való felmentésére irányuló javaslattal egyidejûleg megtehesse, megjegyeztetvén, hogy ezen személyi pótlék a földmívelési miniszteri tárca által a Belügyminisztériumnak megtérítendõ lesz.
A tárca a Minisztertanács döntése után május 1-jei rendeletével értesítette Sándor Jánost székely kormánybiztosi kinevezésérõl és illetményeirõl, amit június 1-jével a marosvásárhelyi adóhivatalba át is utaltak.109 Ezt követõen a kormánybiztostól az akció szervezésére és mûködésére, a legfontosabb teendõkre kértek javaslatokat. Sándor Jánosnak tehát közel egy hónap, 1902 májusa állt rendelkezésére, hogy a helyi ismeretek és tapasztalatok alapján kidolgozza a székely akció szervezésére, mûködésére, a 108 000 K felhasználására vonatkozó irányadó javaslatokat. A minisztérium a programtervezet elkészítéséhez viszonyítási pontul megküldte az erdélyrészi képviselõk 1900. évi Székelyföld közgazdasági és kulturális fejlesztése érdekében címû emlékiratát.110 109 MOL K 178, 1902. 4274. (4515/1902). Rendelet Sándor J. megbízatásáról (máj. 1.). 110 MOL K 178, 1902. 4977. Az erdélyrészi képviselõk emlékirata Székelyföld közgazdasági és kulturális fejlesztése érdekében Sándor Jánosnak megküldetik.
48
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 49
A megbízott vagy más néven kormánybiztos vezette segélyakciót korabeli hivatalos elnevezése szerint „a székely földmûvelõ nép gazdasági felsegélyezésére a Földmívelésügyi Minisztérium keretében indítandó állami actio”-nak hívták, mûködési köre pedig a négy székely – Csík, Háromszék, Maros-Torda és Udvarhely – megye területére terjedt ki.111 Az akció gyakorlati megvalósítására hivatott, a megbízott vezetése alatt álló, a székely megyék területére kiterjedõ illetékességgel szervezett, Marosvásárhelyen mûködõ minisztériumi külhivatalt miniszteri kirendeltségnek vagy „székely kormánybiztosság”-nak nevezték. Sándor Jánosnak az akció irányelveinek kidolgozásában segítséget jelentett, hogy a tárca a kormánybiztossághoz beosztott miniszteri alkalmazottját, dr. Koós Mihály miniszteri fogalmazót még marosvásárhelyi kiküldetése elõtt, május folyamán 8-10 napra Munkácsra rendelte ki helyszíni tanulmányútra, ahol a hegyvidéki kirendeltség ügymenetelét, az akció eddigi tevékenységét és eredményeit tanulmányozta.112 A hegyvidéki akció a székelyföldi adminisztráció kialakítása, a szervezeti és mûködési javaslatok kidolgozása szempontjából követendõ példát jelentett. A késõbbiekben is elõfordult, hogy Marosvásárhelyrõl szakértõ utazott Munkácsra.113 Sándor János saját szakismerete, eddigi hivatali mûködésének tapasztalatai, valamint Koós tanulmányútja alapján állította össze a „Az actio szervezésére és mûködésére vonatkozó javaslatokat” május 22-re.114 Közben a Földmívelésügyi Minisztérium az akció megszervezéséhez szükséges személyi ügyeket intézte el, valamint értesítette a többi tárcát és az egyes beosztott hivatali közegeit a program megindításáról. A kormánybiztos június 26-án ünnepélyes keretek között búcsúzott el Kisküküllõ megye tisztikarától. A Belügy-, a Pénzügy- és a Kereskedelmi Minisztérium a székely megyék területén mûködõ hatóságaikkal is közölték az akció elindítását. A földmûvelésügyi tárca pedig értesítette Csík, Háromszék és Udvarhely megyék fõispánjait és közönségét, valamint Maros-Torda és Marosvásárhely közönségét, az egyes gazdasági egyesületeket, az Országos Központi Hitelszövetkezet Igazgatóságát, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet (OMGE), valamint az Erdélyi Gazdasági Egyesületet (EGE), és felkérte õket, hogy Sándor Já111 MOL 178, 1902. 4274. (I. ad 4515/1902.) Értesítés Sándor János megbízatásáról. 112 MOL K 178, 1902. 4841. Koós Mihály június havi útiszámlái. 300 K útielõleg állt Koós rendelkezésére, amibõl 126 K-t használt fel munkácsi utazása során. 113 Például 1906 elején a fafaragó háziipar fejlesztése érdekében tanulmányozták a hegyvidéki akció eredményeit és tapasztalatait. 114 MOL K 178, 1902. 4274. (5901/1902.): Sándor János 1/1902. sz. felterjesztése a Földmívelésügyi Minisztériumhoz (jún. 1.). Az akció szervezésére és mûködésére vonatkozó javaslatot az 1902. 5268 a. sz. irattal 1941-ben kiselejtezték.
49
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 50
nost mûködésében mindenben támogassák. A kormányzat tehát elismerte és fontosnak tartotta a székely társadalom részvételét az akcióban, ezért is értesítette az érdekelt törvényhatóságokat és gazdasági egyesületeket. A hivatalos tárcalap, a Földmívelési Értesítõ május 11-én számolt be arról, hogy a „m. kir. földmívelésügyi miniszter Sándor Jánost, Maros-Torda vármegye, Marosvásárhely szab. kir. város és Kisküküllõ vámegye fõispánját megbízta a székelyföldi földmívelõ nép gazdasági felsegélyezésére inditandó állami akció vezetésével.”115 A helyi sajtó május közepén adott hírt a kormánybiztos kinevezésérõl, hozzátéve, hogy „kevés szavú a leirat, mely minden székely törvényhatósághoz is elküldetett, de annál többet jelent.”116
4.3.2. A székely megbízott és kormánybiztosság fogadtatása „Darányi e váratlan intézkedése nagy izgalmat keltett úgy a sajtóban, mint az illetékes körökben.”117 Az egyesületek részérõl üdvözlõ táviratok, levelek érkeztek a minisztériumba május és június folyamán, amelyekben örömüket fejezték ki az állami akció megindításáért. Az Erdélyi Gazdasági Egylet szerint „országrészünkre és a székelységre nézve korszakalkotó eredményeket ígér”, Sándor János megválasztását pedig a „legszerencsésebb”-nek tartották. Az Erdélyi Kárpát Egylet (EKE) szintén üdvözölte „a társadalmi székely akcióval teljesen megegyezõ” állami program elindítását, és a székely társadalom támogatásáról nyilatkozott.118 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület „az akciónak a megindítását a maga részérõl is egy halaszthatatlan és fontos szükségnek” tartotta.119 A Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara május 16-i ülésén köszönetet mondott „a mezõgazdasági ügyeket gyökeresen reformálni hivatott székely kormánybiztos” kinevezésért és felajánlotta szolgálatait, az Országos Központi Hitelszövetkezet pedig már június közepén érintkezésbe lépett a kormánybiztossal.120 Az értesített megyei hatóságok és egyesületek között Marosvásárhely város közigazgatási bizottságának és Csík megyei Gazdasági Egyesületnek támogató köszönetérõl van adat.121 A minisztérium hivatalosan nem értesítette 115 MOL K 178, 4274.: 4515/1902. eln. számú rendelet Sándor János kinevezésérõl; Földmívelési Értesítõ, 13. (1902) 19:409. (máj. 11.) 116 Csíki Lapok, 14. (1902) 20:2. (máj. 14.), Udvarhelyi Híradó, 5. (1902) 19:1. (máj. 11.); Maros-Torda, 3. (1902) 18:7. (máj. 7.) 117 Csíki Lapok, 14. (1902) 20:2. (máj. 14.) 118 MOL K 178, 1902. 4824. (4824/1902.) 119 MOL K 178, 1902. 4824. (5324/1902.) 120 MOL K 178, 1902. 4824. (6276/1902.) 121 MOL K 178, 1902. 4274. (10 902/1902); 1902. 4824. (7508/1902); Maros-Torda, 3. (1902) 19:3. (máj. 14.)
50
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 51
ugyan a Marosvásárhelyi Székely Társaságot, de az május 15-i ülésén táviratban üdvözölte Sándor János fõispán, a marosvásárhelyi társaság tiszteletbeli tagjának kinevezését. A tárca május elején még azokat a (megyei) hivatalokat is értesítette, amelyek munkáját a kormánybiztos megbízatásából adódóan igénybe vehette. Ilyen tájékoztatást kapott az erdõigazgatóság (Kolozsvár), az erdõfelügyelõség (Brassó, Marosvásárhely), az erdõõri szakiskola (Görgényszentimre), a m. kir. erdõhivatalok (Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Marosvásárhely), a m. kir. állami méntelep parancsnoksága (Sepsiszentgyörgy), Bíró Károly m. kir. fõállatorvos (Kolozsvár), a törvényhatósági m. kir. állatorvosok (Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Marosvásárhely), a m. kir. Belépõ Állomás (Csíkgyimes, Tölgyes, Sósmezõ), Csérer Lajos komlótermelési szaktanár (Kolozsvár), Tutogdi Soma állattenyésztési felügyelõ (Kolozsvár), az Állami Faiskola Kezelõség (Sepsiszentgyörgy), a X. kerületi Kultúrmérnöki Hivatal (Brassó), a XII. kerületi Kultúrmérnöki Hivatal (Nagyenyed), a Ménesbirtok Igazgatósága (Fogaras), a Kolozstordai Állami Ménesgazdaság Felügyelõsége (Kolozsvár), a Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézet Igazgatósága (Kolozsvár), m. kir. állami gróf Kun Kocsárd Székely Földmûvesiskola (Algyógy), Szász István m. kir. állattenyésztési felügyelõ, az Erdélyrészi Telepítvényes Birtokok és Telepek Gazdasági Felügyelõsége (Segesvár), a törvényhatósági munkásközvetítõk (Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Marosvásárhely), a m. kir. Vincellériskola Igazgatósága (Nagyenyed), Pámner Jenõ szõlészeti és borászati felügyelõ (Torda), Nagy János méhészeti vándortanító (Kolozsvár) és Schöpper Samu szõlészeti és borászati felügyelõ (Dicsõszentmárton).122 Az értesített hatóságok alapján is megvonható a székely akció tervezett tevékenységének köre: erdõgazdálkodás, állattenyésztés, szövetkezeti és egyesületi ügyek, kivándorlás, növénytermelés (elsõsorban takarmánytermelés), vízrendezés, gazdasági oktatás, munkásügy (munkásközvetítés), szõlészet és méhészet. Gaal Gyula bukaresti gazdasági szaktudósító értesítése a kivándorolt székelyek ügyének támogatását ígérte.123 A székely kormánybiztos kinevezése azonban az üdvözlõ táviratok mellett kritikát is kiváltott. Sándor János személye ellen kifogásként hozták fel egyéb hivatali megbízatásait: „A Székelyföldre egész ember kell... Hogy a székelyföldi bajok orvosoltassanak, arra elsõsorban helyszíni tanulmányok kellenek. Erre pedig Sándor Jánosnak sem alkalma, sem ideje nem marad, segédszemélyzete pedig az õ közvetlen vezetése 122 MOL K 178, 1902. 4274. (I. ad 4515/1902.) 4515. eln. számú rendelet (1902. máj. 1.) 123 MOL K 178, 1902. 4274.
51
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 52
és ellenõrzése nélkül értékes anyagot nem gyûjthet... a létezõ nagy bajok orvoslását csak abban az esetben remélhetjük Sándor Jánostól, ha mint Egán Ede, minden egyég más feladatainak teljesítésétõl kormánybiztosságának tartalma alatt felmentetik.”124 A székely országgyûlési képviselõk körében nagy visszatetszést váltott ki a miniszter székely kongresszusnak elébe vágó és azt megelõzõ egyoldalú intézkedése. Május 7-én négy képviselõ, Bedõházy János, Sebess Dénes, Ráth Endre és Gál Sándor interpellációkat jelentettek be. Darányi azonban elõzetesen megnyugtatta a székely képviselõket és biztosította õket arról, hogy a kinevezett kormánybiztos csak a székely kongresszus után, annak javaslatai alapján kezdi meg mûködését. Erre három interpelláló képviselõ vissza is lépett,125 csupán Bedõházy János tartotta meg beszédét május 10-én:126 „érthetetlennek és talán kormányzati hibának tartom a kormányzat részérõl az idõ elõtti beavatkozást. Nem tagadom azonban, hogy a kormányzat támogatására szükség van, … bizonyos csodálkozással teltem el, midõn arról értesültem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr most már egyedül csak a saját maga kezdeményezésére egy székelyföldi kormánybiztosi állást létesített és a kinevezésérõl illetõleg már meg is állapodott”. Véleménye szerint a kormányzatnak meg kellett volna várni a székely társadalmi mozgalom szervezte tusnádi kongresszus határozatait, és annak ismeretében kellett volna döntést hozni a kormánybiztosi kinevezés szükségességérõl. Álláspontja szerint egy megfigyelõ közeg kiküldése elegendõ lett volna. Tapasztalatai alapján fennáll annak a veszélye, hogy „a társadalmi mozgalom lelohad, mihelyt egyszer a kormány veszi kezébe kizárólag a dolgot. Akkor mindenki a kormányra hivatkozik és maga nem tesz semmit.” A hegyvidéki (rutén) akció mintájára szervezõdõ állami beavatkozást nem tartotta szükségesnek, mivel „a székelység egy évezredes kultúrával bíró nép”, amely „elvesztette önmagában való bizodalmát, az erkölcsi érzék a múlt rossz politikai kormányzata miatt nagyon is meglazult… egy lassan ölõ, sorvasztó bajjal állunk itt szembe”. Székelyföld esetében egy olyan felfogásra és eszközökre alapuló állami támogatási rendszer életbeléptetését vallotta, amely a székely társadalom közremûködésére és már meglevõ társadalmi kezdeményezésekre épül. Bedõházy felszólalása a késõbbiekben beigazolódott: a társadalmi mozgalom (különösen a székely társaságok) és az állami gazdaságfejlesztõ program közötti összhang, jó kapcsolat néhány év múlva megszakadt. 124 Udvarhelyi Híradó, 5. (1902) 19:1. (máj. 18.) 125 Csíki Lapok, 14. (1902) 20:2. (máj. 14.) 126 Képviselõházi Napló, 1901–1906. VI. köt., 413–417.
52
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 53
Az interpelláló képviselõ a székely társadalom jogos nyugtalanságának és érdeklõdésének adott hangot, amikor a kormánybiztos hatáskörérõl és megbízatásáról kérdezett. Különösen Sándor János személyére esõ választás hátterét firtatta, hogy milyen indokok alapján nevezték ki a kongresszus véleménye és „kellõ, minden oldalú tájékozódások megszerzése nélkül, egy ilyen nagy feladatú állás megszervezésére, s annak meglepetésszerû betöltésére”. Elismerte Sándor János rátermettségét, de nem tartotta szerencsésnek, hogy a feladatra egy politikailag elkötelezett, sok feladattal megterhelt – a kodifikáló bizottsági tagságot és három törvényhatóságot kormányzó – személyt neveznek ki. Közvetve arra utalt, hogy a szabadelvû pártállású, kormánypárti kormánybiztos kinevezése az amúgy függetlenségi elveket valló székely társadalom esetleges politikai megosztását eredményezheti, valamint az állami akció sikerességét kockáztathatja. Olyan személy kinevezését javasolta, akit semmiféle más feladat nem köt le és kizárólag az állami gazdaságfejlesztés ügyével foglalkozik. Interpellációjában a hármas fõipáni állás és a kormánybiztosi állás összeférhetetlenségére is rákérdezett. Éles kritikával illette az „elhamarkodott” miniszteri döntést és a minisztérium szervezendõ akcióját: „a miniszteri tanácson is átment kinevezéssel félreértésekre alkalmat adni, bizonyos zajt csapni, nyugtalanságot idézni elõ, nagy prosopopeával vezetni be az akciót, elõlegesen érdemeket betudni és mindenütt feles számmal akadó szolgalelkeknek távirati dicshimnuszait készpénz gyanánt elfogadni; ez mind nem nyújt megnyugtató kilátást arra, hogy az immár a kormány által is bevezetett székely akció a kellõ nyugodt és eredményes mederben fog lefolyni”. Ugyanakkor Bedõházy önmagának is ellentmondott, mert éppen azokat az egyesületeket illette éles kritikával, akiknek szerepét a székely társadalmi akció szervezése miatt korábbi mondataiban méltatott. Darányi azonnali válaszában kifejtette, hogy a székely akció nem új keletû kérdés az Országgyûlés elõtt, semmiféle kormányzati kapkodásról és tájékozatlanságról szó sincs.127 A kormányzat kötelességérõl nyilatkozott, amikor a költségvetési törvényben biztosított anyagi keretek felhasználásáról döntöttek. Legalkalmasabbnak a feladatra egy bizalmas közeg, a kormánybiztos kinevezését tartották. Sándor János személyének kiválasztását hosszas megfontolás és tárgyalások alapján hozták, leszögezve, hogy az akcióban a „politikai pártszempontok ki vannak zárva”. Olyan székely származású bizalmi személyt kerestek ugyanis, aki adminisztratív és gazdasági ügyekben is járatos volt. A 127 Darányi válasza: Uo. 415–417.
53
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 54
miniszter felsorolta Sándor János eddigi gazdasági érdemeit: Kisküküllõ megyében a szõlõfelújítás, az erdõsítés és az állattenyésztés terén elért eredményeit, a szervezett házipari tanfolyamokat, népkönyvtárakat és tanulmányi kirándulásokat, utalt arra is, hogy „bárkit választottam volna, több észrevétel és több kifogás lett volna ellene, mint Sándor János személye ellen”. Darányi szerint Sándor székelyföldi megbízatásával fog utoljára felhagyni. Válaszából az is kiderült, hogy a fõispán nem kis rábeszélés után vállalta el a kormánybiztosi feladatokat. Nem véletlen talán, hogy Sándor János még februárban a királynál járt, ahol a székelykérdés és társadalmi mozgalom is elõkerült.128 A miniszter maga vállalta az akcióért a felelõsséget, ezért is utalta a székelyföldi ügyet a minisztérium Elnöki osztályához. Darányi elismerte a székely társadalmi mozgalom fontosságát, és reményét fejezte ki, hogy a tusnádi kongresszus szervezése körüli vita elcsendesedésével a kongresszuson valamennyi egyesület – itt elsõsorban az OMGE-re, az EGE-re és az EKE-re gondolt – részt vesz. A kormánybiztos mûködésének megkezdését illetõen félreérthetõ volt Darányi válasza: „Szándékozom azután bevárni a kongresszust, meghallgatni annak határozatait, amikor azután õsszel, azt hiszem, megkapom a miniszteri megbízott javaslatait is, és mielõtt végleges megállapodásra jutnánk – mert hiszen a dolgok más tárcákat is érdekelnek –, itt, Budapesten tanácskozást szándékozom tartani, az akció végleges irányítása tekintetében”. A helyi sajtó úgy értelmezte, hogy a kormánybiztos csak a tusnádi kongresszus után, 1902 õszén kezdi meg mûködését,129 holott Darányi minden bizonnyal arra célzott, hogy akkor egy budapesti tanácskozás keretében a kormányzati és a társadalmi akció törekvéseinek egyeztetésére és a székely akció átfogó, végleges munkaprogramjának elkészítésére kerül sor. Az értekezleten a miniszter a székelyföldi országgyûlési képviselõk mellett az OMGE, az EGE, a helyi egyletek és egyéb testületek részvételét tartotta fontosnak. Darányi arra is utalt, hogy a székely akció hivatali szervezetének támogatására és az intézkedések elõzetes megvitatására megyei véleményezõ bizottságokat szerveznek. Az elõkészítésen túl a bizottságok megszervezésének ügye nem jutott többre. Valószínûleg a bizottsági szervek helyett az ún. helyi megbízottak kinevezését tartották alkalmasabbnak, akik 1904–1905-tõl a székely akció területébe tartozó vármegyékben az ott szükséges intézkedések végrehajtására hivatott tisztviselõk voltak. Különösen a függetlenségi párti sajtó mutatott nagy ellenérzést Darányi váratlan intézkedésével szemben. A székelységrõl sokat cikkezõ 128 Maros-Torda, 3. (1902) 9:1. (febr. 26.) 129 Udvarhelyi Híradó, 5. (1902) 19:1. (máj. 11.)
54
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 55
„Magyarság” folyóirat csak augusztus közepén adott hírt a székely kormánybiztos kinevezésérõl, kétkedve fogadva hírt, hivatkozva a miniszternek arra a kijelentésére, hogy csak a kongresszus után állítja fel Marosvásárhelyen a hivatalt.130 Az újság 1902 folyamán nem is tudósított semmi érdemlegeset a kirendeltség tevékenységérõl. A miniszter a székely akció programjának részletes megállapítását a kongresszus után, az illetékes társadalmi tényezõk meghallgatásáig függõben is tartotta, ezért 1903-ra egy összegben 200 000 koronát irányzott elõ az akció céljaira, ebbõl az összegbõl kívánta a kirendeltséget kellõ személyzettel ellátni. A kirendeltség politikája kapcsán pedig megjegyezte: „nem ingyenes segélyek nyújtásával, hanem a gazdasági boldogulás feltételeinek megteremtésével és a gazdaságilag hasznos intézmények támogatásával kívánom a gazdasági felsegítést megvalósítani”.131 Általános vélemény volt – különösen Sebess Dénes országgyûlési képviselõ adott többször hangot annak –, hogy a székelyföldi birtokviszonyok, jogbizonytalanság megszüntetése és a telekkönyvek rendezése elõtt egy céltudatos gazdaságfejlesztõ program keresztülvitelére nem lehet gondolni. Az akció elindítása után egyre inkább sürgették az igazságügyi tárca közbelépését a birtokviszonyok rendezése terén, és általános volt aggodalom, hogy anélkül a mezõgazdaság fejlesztése óriási akadályokba ütközik.
4.3.3. A székelyföldi megbízott és a kirendeltség mûködése Sándor János székely kormánybiztos és a vezetése alatt álló miniszteri kirendeltség 1902. június 1-jén kezdte meg munkáját Marosvásárhelyen a városháza épületében, ahonnan aztán különbözõ bérleményekbe költöztek át.132 Sándor az üdvözlõ táviratok és levelek alapján kijelentette, hogy „reményt merítek ebbõl arra, hogy az összes érdekelt társadalmi tényezõkkel karöltve, azoktól támogatva meg fogom találni a rám bízott feladatok megoldásának legcélszerûbb módozatait, s békésen és sikeresen valósíthatom meg a székely actio törekvéseit”.133 A kormánybiztos június folyamán a székely megyék közönségéhez írt üdvözlõ levelekkel közölte mûködésének megkezdését és kérte „a vármegyék vezetõinek jó indulatú támogatását”. Sándor János a közeljövõben tervezett székelyföldi tanulmányútjával, a gazdasági egyesületekkel foly130 131 132 133
Magyarság, 3. (1902) 191:1. (aug. 14.) Csíki Lapok, 14. (1902) 44:2 (okt. 29.) Maros-Torda, 3. (1902) 23:6. (jún. 18.) MOL K 178, 1902. 4274. (5901/1902). Sándor János 1/1902. sz. felterjesztése a Földmívelésügyi Minisztériumhoz (1902. jún. 1.).
55
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 56
tatott részletes megbeszélésekkel kívánta megismerni a lakosság gazdasági viszonyait és kidolgozni az akció programját.134 A kormánybiztos július folyamán a miniszterelnökkel tárgyalt nagykapusi birtokán a részletekrõl.135 Sándor János mellett két minisztériumi tisztviselõ, dr. Koós Mihály miniszteri segédtitkári címmel felruházott miniszteri fogalmazó és Felméri Lajos díjtalan miniszteri segédfogalmazó is megkezdte szolgálatát.136 Felméri csak 3 hónapig állt az akció szolgálatában, mert gyenge szervezete – gyomorbaja – miatt nem bírta a kirendeltség megszervezésével járó, különösen a nehéz infrastrukturális körülmények miatt fárasztó hivatalos utazásokat. A minisztérium kezdetben a központi fogalmazói létszámhoz tartozó Koós Mihályt ideiglenesen, 2–3 hónapra osztotta be Marosvásárhelyre, feladataira nézve Sándor Jánostól kapott a helyszínen részletes felvilágosítást, a minisztérium rendelete szerint „az actio szervezésénél leendõ közremûködés végett” küldték ki.137 Munkájával elégedett lehetett a tárca, mert már 1902 novemberében „az állami actió szervezése körül kifejtett buzgó mûködésének elismeréséért” 2000 korona jutalmat kapott.138 Ekkor bizonytalan idõre meghosszabították marosvásárhelyi kirendelését, fizetését és lakpénzét pedig a marosvásárhelyi adóhivatalba utalták ki. A minisztérium rendelete értelmében illetménye éves szinten 10 537 K 50 f volt, amely fizetésbõl (2800 K), lakpénzbõl (1000 K), kirendelési pótlékból (2767 K 50 f; napi 7 K 50 f) és a havi 200 K útiköltségbõl (2400 K), valamint jutalomból (1600 K) állt. A minisztérium kilátásba helyezte, hogy a munkakörrel járó rendkívüli megbízatásokat esetenként méltányolja.139 134 Csíki Lapok, 14. (1902) 27:2. (júl. 2.): A székelyföldi miniszteri megbízott levele Csík vármegye közönségéhez (1902. jún. 20.); Udvarhelyi Híradó, 5. (1902) 27:2. (júl. 6.): A székelyföldi miniszteri megbízott levele Udvarhely megye közönségéhez (1902. jún. 20.). 135 Maros-Torda, 3. (1902) 29:3. (júl. 16.) 136 MOL K 178, 1902. 4732. (5902/1902.) A székelyföldi miniszteri megbízott 22/1902. sz. felterjesztése a Földmívelésügyi Minisztériumhoz (1902. jún. 4.); A tisztviselõk beosztásáról a minisztérium 1902. máj. 7-i, 4732/eln. sz. rendelete intézkedett. 137 MOL K 178, 1902. 4732. A minisztérium 1902. máj. 7-i, 4732/eln. sz. rendelete a tisztviselõk beosztásáról. Az útiköltégek fedezésérõl a Költségvetés rendes kiadásai között a XX. fejezet 12. cím, 2. rovatának 1. alrovata 69 800 K-t irányzott elõ, ami azonban az 1901-ben e célra felhasznált 115 000 K alapján elõrevárhatóan nem bizonyult elegendõnek. 138 MOL K 178, 1902. 10 862. Koós Mihály megjutalmazása. 139 MOL K 178, 1902. 4732. (10 887/1902.) A minisztérium rendelete (1902. nov. 17.). Az 1903. évi költségvetésben a XX. fejezet, 30. cím, 2. rovat, 4. alrovat alatt fedezték Koós Mihály illetményeit.
56
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 57
Sándor János még a tusnádi kongresszus elõtt megtette elsõ székelyföldi útját a gazdasági viszonyok tanulmányozása és az akció programjának kidolgozása érdekében.140 Augusztus végén pedig a tusnádi székely kongresszuson vett részt, amelynek határozatai alapvetõen meghatározták a székelyföldi kirendeltség késõbbi tevékenységét: a hivatal kongresszusi jelenléte és tapasztalatai alapján dolgozta ki a Földmívelésügyi Minisztérium kirendeltségére háruló feladatokat, a székely akció programját. A korabeli ügyiratokban munkatervként is említett dokumentum elkészítésére hatással volt a földmûvelésügyi miniszter õszi székelyföldi tanulmányútja és a kormánybiztosság 1902 õsze és 1903 nyara között tett látogatásai, valamint a gazdasági egyesületekkel folytatott megbeszélései. Akkor még a kirendeltség elsõ feladatának tartotta a székelyföldi körvasút kiépítését, a nyerstermények értékesítését, az idegenforgalom emelését és munkaalkalmak biztosítását. Mûködése során ezek a feladatok háttérbe kerültek, ugyanakkor lényeges eredmények születtek a korábban is fontosnak tartott szõlõrekonstrukció, az állatállomány és a közlegelõk feljavítása terén. Az akció tervezett programjának részét képezte a kenderáztatók létesítése, a gyermekmenhelyek felállítása, a munkáselhelyezés, a háziipar fejlesztése, a fürdõügy fellendítése, a szövetkezetek gyarapítása, a hitelügy javítása, a dohány- és gyümölcstermelés fellendítése.141 Sándor János kormánybiztos a kirendeltség tevékenységérõl 1903 augusztusában számolt be egy hosszabb jelentésben: „Az elmúlt évben túlnyomórészt az akció programjának kidolgozása s az akció elõkészítése volt a kirendeltség feladata.” Az akció egyéves mûködése alatt a munkásviszonyok javítása és a romániai kivándorlás ellensúlyozására indított munkásközvetítõ tevékenység kezdõdött el. A kirendeltség részt vett az aradi és debreceni karácsonyi háziipari bazárok rendezésében, közremûködött a hitelszövetkezeteknek az értékesítõ szövetkezetekkel való kiegészítésében, szervezte a gazdasági egyesükleti titkári állásokat. A szarvasmarha- és juhállomány feljavítására pedig tenyészállatokat osztott ki.142 A kirendeltség tevékenységének adatszerû bemutatására a vezetõség 1903-tól vállalkozott.
140 Maros-Torda, 3. (1902) 28:3. (júl. 23.) 141 Csíki Lapok, 15. (1903) 8:2. (febr. 18) és Maros-Torda, 3. (1902) 46:3–4. (nov. 26.). A Maros-Torda beszámolója szerint Koós Mihály kéthetes tanulmányutat tett az állattenyésztési felügyelõk kíséretében. 142 Csíki Lapok, 15. (1903) 34:2. (aug. 19.) és Udvarhelyi Híradó, 6. (1903) 34:3. (aug. 23.); Székely Lapok, 33. (1903) 193:1. (aug. 26.); Uo., 201:1–2. (szept. 4.)
57
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 58
1903. március 26-án Sándor János kormánybiztos I. Ferenc Józsefnél volt kihallgatáson, ahol az uralkodó a „legmelegebb érdeklõdéssel és legbehatóbban kérdezõsködött a székelyföldi viszonyokról.”143 Tisza István miniszterelnöksége alatt azonban jelentõs személyi és szervezeti változások történtek a marosvásárhelyi hivatalban. 1903. november 16-án „a m. kir. földmívelésügyi miniszter Sándor János MarosTorda vármegye és Marosvásárhely szab. kir. város fõispánját, belügyminiszteri államtitkárrá történt legkegyelmesebb kineveztetése folytán, a székelyföldi földmívelõ nép gazdasági felsegélyezésére irányuló tevékenység vezetésétõl, ezen megbízatásában kifejtett kiválóan odaadó és fáradhatatlan ügybuzgalmának teljes elismerése mellett saját kérelmére felmentette, és ezen tevékenység vezetésével Balogh Vilmos miniszteri tanácsost, a székelyföldi (marosvásárhelyi) kirendeltség ügyeinek ellátásával további intézkedésig dr. Koós Mihály miniszteri segédtitkárt bízta meg.”144 Sándor János kétfajta – miniszteri megbízotti és kirendeltségi vezetõi – megbízatása kettévált: a megbízotti feladatok a minisztériumba tevõdtek át az újonnan megszervezett, kirendeltségi ügyekkel foglalkozó IX. fõosztályhoz. Marosvásárhelyen pedig egy hivatali közeg, a kirendeltség maradt meg. Élére ügyvezetõ-helyettesként dr. Koós Mihály miniszteri segédtitkárt nevezték ki és megbízták a kirendeltségi ügyek ellátásával.145 1907-tõl Koós a kirendeltség tényleges vezetõje lett. A székely sajtó kétkedve fogadta a személyi változást: „nemcsak a nagy alkotásoknak vethet esetleg gátat, de annak új irányt adva – a zsenge csemetét az elsatnyulás veszélyének teheti ki.”146 Koós a székelység körében a késõbbiekben sem volt olyan népszerû, mint hivatali elõdje. November 27-én a minisztérium értesítette a személyi változásokról a kirendeltséggel kapcsolatban álló hivatalokat, azok támogatását kérve, csakúgy, mint korábban a kormánybiztos kinevezésekor.147 MarosTorda megye és Marosvásárhely közönsége november 28-án egy nagy143 Székely Lapok, 33. (1903) 68: 1. (márc. 28.) 144 Földmívelési Értesítõ, 14. (1903) 48:1617. (nov. 29.) 145 MOL K 148, Belügyminisztérium, Elnöki iratok, 1903. 5344. (5536/1903.) Tallián Béla miniszter 10 229/ eln. 1903. sz. levele Tisza István miniszterelnöknek (nov. 16.). 146 Csíki Lapok, 16. (1904) 4:2. (jan. 20) 147 MOL K 178, 1903. 10 229. /10 830/1903.) A korábbitól eltérõen most kapott értesítést a m. kir. állategészségügyi felügyelõség (Kolozsvár), a m. kir. gazdasági szaktanár (Székelykeresztúr), a m. kir. állattenyésztési kerületi felügyelõségek (Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Segesvár), m. kir. állami ménes parancsnoksága (Alsószombatfalva), valamint a közgazdasági elõadók (Bethlen Károly, Oláhtelek; Nagy Imre, Csíkszereda; dr. Sinkovits Ottó, Kézdivásárhely; Daniel Lajos, Vargyas; dr. Szilágyi Sándor, Marosvásárhely). A minisztérium ezúttal nem értesítette az Erdélyrészi Telepítvényes Birtokok és Telepek Gazdasági Felügyelõségét (Segesvár).
58
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 59
szabású bankett keretében búcsúztatta el Sándor Jánost, akit a város díszpolgárának választott.148 A minisztérium a késõbbiekben is kikérte Sándor véleményét egyes lényeges kérdésekben (pl. 1904-ben a program/munkaterv elkészülésekor, vagy 1905-ben az ipari akció beindításakor). Belügyminiszteri politikai államtitkári (1903–1905) kinevezése kapcsolatban állhatott Tisza Istvánhoz fûzõdõ sógorságával és politikai barátságával. A korábbi kormánybiztos azonban a tanácsadó szerepen kívül nem játszott lényeges szerepet a székely akció késõbbi (fõleg 1905 utáni) történetében, ennek ellenére a székely kirendeltség mûködésének bírálói mindig Sándor érdemeit méltatták. A függetlenségi sajtó ugyanakkor éles kritikával illette Sándor János, a „Tisza-huszár” politikai karrierjét.149 Nyilván a köztiszteletben álló Sándor jobban megtalálta a hangot a helybeliekkel, mint a társadalmi kezdeményezésekkel kevésbé törõdõ, „idegennek” tekinthetõ utódja, Koós Mihály. Sándor államtitkári minõségében azonban nem tudta elérni, hogy a székelykérdés nagyobb támogatottságot élvezzen az érvényesülõ merkantilista felfogás miatt. Ugyanez mondható el a késõbbiekben belügyminiszterségérõl (1913–1917) is. Tallián Béla minisztersége alatt, 1904 elején tovább bõvült a kirendeltség személyi állománya. A miniszteri kirendeltség vezetésével megbízott tisztviselõt egyrészt a szükséges gazdasági, fogalmazási, számviteli, irodai és szolgai személyzettel látták el, másrészt Székelyudvarhelyen Dorner Béla intézõt, Sepsiszentgyörgyön pedig Benkõ Pál gazdasági tanárt nevezték ki ún. helyi megbízottaknak a szükséges intézkedések megtételére. A korabeli vélemények szerint egy-egy gazdaságfejlesztõ program sikeressége és eredményessége alapvetõen a helyszínen tevékenykedõ, nép között élõ kirendeltségi személyzethez, különösen a kirendeltség vezetõjének személyéhez és a kulcsfeladatokat ellátó tisztviselõkhöz köthetõ. A helyi vezetõség nemcsak egyszerû végrehajtó közege volt a minisztériumnak – bár minden esetben a minisztérium rendeleteinek pontos végrehajtását kellett teljesíteniük, különösen a rendelkezésre álló anyagi keret felhasználását illetõen –, hanem önálló mozgástérrel rendelkezõ, döntési joggal rendelkezõ hivatal. A kirendeltség mûködését alapvetõen a szatmári származású Koós Mihály személye határozta meg. A jogi végzettségû Koós 1894-ben lépett a Földmívelésügyi Miniszterium szolgálatba, életpályája szokványos, de említésre méltó karriertörténet: a 25 évesen miniszteri fogalmazógyakornok a ranglétrán folyamatosan emelkedett, 37 évesen mi148 Székely Lapok, 33. (1903) 268:2. (nov. 22.) 149 Székely Ellenzék, 9. (1906) 89:2. (ápr. 19.)
59
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 60
niszteri titkárrá, 41 évesen pedig miniszteri osztálytanácsossá léptették elõ.150 1905-ben ügybuzgó szolgálatának elismeréséül a Ferenc Józsefrend lovagkeresztjét kapta meg,151 1914-ben a 3. osztályú Vaskoronarenddel tüntették ki.152 1916-ban miniszteri tanácsosi címet, rá egy évre pedig „minisztertanácsosi jelleg” címet adományoztak neki.153 1917 nyarán fejezõdött be Koós székelyföldi pályafutása, amikor megbízatását Széll József kormánybiztosnak adta át.154 Az erdélyrészi vármegyék gazdasági érdekeinek szolgálatában kifejtett hosszú és eredményes munkásságának elismerése után a minisztériumba rendelték vissza, és a Földmívelésügyi Minisztérium mezõgazdasági osztályának fõnöke, 1918-tól a 2. V/A. ügyosztálynak (Vízjogi engedélyezések) osztályvezetõje és az V/A. fõosztály helyettese lett. A mezõgazdasági kamarákról szóló törvény alkotása és végrehajtása Koós nevéhez fûzõdik. 1918ban miniszteri tanácsossá nevezték ki,155 1922-ben helyettes államtitkári címet és jelleget adományoztak számára. Közben az Országos Mezõgazdasági Kamara igazgatója volt 1921-ig. Itt és a Magyar Nemzeti Bankban mint fõtanácsos és végrehajtó bizottsági tag a nagybirtokosok érdekeit képviselte. A helyettes államtitkár 1923-ban, 33 évi szolgálati idõ után, 55 évesen vonult nyugdíjba, ez alkalommal államtitkári címmel tüntették ki.156
4.3.4. A székely akció illetékessége A székely akció illetékessége a miniszteri kirendeltség megalakításakor a négy székely – Csík, Háromszék, Udvarhely és Maros-Torda – vármegye területére terjedt ki. Tallián Béla földmûvelésügyi miniszter Kisküküllõ, Torda-Aranyos és Brassó vármegyék törvényhatósági bizottságainak kérelmére kiterjesztette az akció hatáskörét e megyék székely150 Koós Mihály Földmívelésügyi Minisztériumban beosztásait a szolgálati és nyugdíjilletményi kimutatás, valamint a szolgálati és minõsítési táblázat tartalmazzák. MOL K 178, 1560/1942. (Ebben az 1923. évi 6092. eln. szám). 151 Székely Világ, 1. (1905) 4:52. (márc. 5.); MOL K 178, 1560/1942. 1905. febr. 28-i, 1721. eln. sz. rendelettel; Földmívelési Értesítõ, 16. (1905) 11:197. (márc. 12.) 152 MOL K 178, 1560/1942. A kitüntetésrõl az 1914. máj. 11-i, 4542. sz. rendelet döntött. 153 A miniszteri tanácsosi jellegrõl az 1917. okt. 31-i, 82 703. sz. rendelet intézkedett. 154 MOL K 178, Eln. 63 263/1917. Kormányrendelet az Erdélyrészi Visszatelepítõ Bizottság ügykörének kormánybiztosra való átruházásáról. 155 MOL K 178, 1942. 1560. A kinevezésrõl az 1918. jan. 22-i, 335/eln. sz. rendelet döntött. 156 MOL K 178, 1942. 1560. ( 6593/1923.) A földmûvelésügyi miniszter 6593/eln. sz. elõterjesztése a minisztertanácshoz; 7789/1923. ikt. sz. Szabó István földmûvelésügyi miniszter 1923. szept. 18-i, 6631/eln. sz. elõterjesztése Horthy Miklós kormányzóhoz. A magas elhatározás tervezete.
60
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 61
és csángólakta vidékeire.157 A tárca a székely akció eredményei nyomán tovább bõvítette a gazdaságfejlesztõ akció területi illetékességét: Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter 1909. május 5-én a 29 811. számú rendelettel erdélyrészi gazdasági akció néven Kolozs és Szilágy megyékre, valamint Alsó-Fehér megye 58 községére terjesztette ki az akciót a szórványmagyarság helyzetének javítása érdekében.158 A minisztérium a kiterjesztés elõtt a kirendeltségen keresztül tájékozódott a megyék szociális és gazdasági viszonyairól, illetve a megyei elõterjesztések után bizalmas tárgyalásokat folytattak a megyék fõ- és alispánjaival, valamint gazdasági egyesületeivel. Következetlen politikára vall, hogy a kirendeltség 1906-ban elutasította Nagyküküllõ megye 5 magyarlakta községének (Homoródhévíz, Ürmös, Alsórákos, Dark, Halmágy)159 közös kérvényét és 1909-ben Sárpatak község kérelmét, azon indokkal, hogy a kiterjesztés szétforgácsolja a gazdaságfejlesztõ program erejét és hatékonyságát, illetve sérti a helyi nemzetiségek érzékenységét (ez alatt a különbségtétellel járó veszélyekre, a román társadalom önvédelmére és reakciójára gondoltak).160 Ugyanakkor 1911-ben Beszterce-Naszód vármegye 5 magyarlakta községét (Zselye, Sófalva, Tacs, Nagysajó, Magyarnemegye) bekapcsolták az akcióba – bizalmasan kezelve az ügyet.161 Mindenesetre a kirendeltséget és a minisztériumot e kényes kérdés kapcsán befolyásolni tudták a fõispánok ügyes politikájukkal és hajthatatlanságukkal. A kiterjesztés helyett közvetett utat ajánlottak: hajlandók voltak a községek anyagi helyzetének javítására irányuló egyéb közérdekû kezde157 MOL K 178, 1903/2146. a. sz. Torda-Aranyos és Kisküküllõ megyék kérvénye. A kiterjesztést az 1904. szeptember 22-i 51 710. számú rendelet tartalmazta. 158 Alsó-Fehér megye Maros és Küküllõ folyók közé ékelt 58 községe: Batizháza, Csekelaka, Csongva, Cintas, Elekes, Fehérmarosújvár, Gabud, Gombuc, Hari, Ispánlaka, Istvánháza, Kutyfalva, Lándor, Magyarbükkös, Magyarcsesztve, Magyarforró, Magyarszerepe, Magyarsülye, Maroscsucs, Marosgezse, Maroskáptalan, Maroskoppánd, Marosszentjakab, Marosújvárakna, Medvés, Miklóslaka, Nagylak, Oláhpéterlaka, Oláhszilvás, Oláhtordos, Oroszi, Ózd, Szentbenedek, Asszonynépe, Kisakna, Háporton, Fugad, Magyarlapád, Megyarbece, Kissolymos, Vadverem, Magyarbagó, Csombord, Oláhapahida, Marosgombás, Marosszentkirály, Szászújfalu, Tompaháza, Lõrincréve, Megykerék, Pacalka, Magyarkapud, Miriszló, Tövis, Felenyed, Oláhcsesztve, Karácsonyfalva, Buzádbocsárd. MOL K 184, 1906. 67 234.; 1906. 67 579.; 1907. 19 231.; 1907. 50 636.; 1908. 18 675.; 1909. 28 145; 1910. 46 582. 159 MOL K 184, 1906. 67 234/1906. Nagyküküllõ megye fõispánjának 508. sz. felterjesztése a kirendeltséghez (1906. okt. 31.). 160 MOL K 184, 1909. 28 145. A kirendeltség 1907. máj. 23-i, 4764/1906. sz. véleményes jelentése a Földmívelésügyi Minisztériumhoz. 161 MOL K 184, 1911. 46 582.
61
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 62
ményezéseket erkölcsi és anyagi hitellel támogatni.162 A tárca a székely akcióba bekapcsolt megyék ügyeinek intézésére külön tisztviselõket, ún. helyi megbízottakat nevezett ki. Az erdélyrészi akció tevékenysége és területi kiterjesztése a románság körében nem maradt visszhang nélkül: 1910 õszén a Román Nemzeti Párt 23 pontból álló emlékirata a gazdasági, kulturális és politikai igények között a székely akciónak a román vidékekre való kiterjesztését is tartalmazta. 1912-ben Szolnok-Doboka megyét vonták be az akcióba.163 Az erdélyrészi (székelyföldi) kirendeltség területi illetékessége az 1913. évi szervezeti szabályzat kiadásával változott meg. A marosvásárhelyi kirendeltség Brassó, Csík, Háromszék, Kisküküllõ, Maros-Torda, Udvarhely megyékre terjedt ki, az újonnan szervezett kolozsvári kirendeltség pedig Alsó-Fehér, Hunyad, Kolozs, Krassó-Szörény, Szolnok-Doboka és Torda-Aranyos megyék gazdaságfejlesztõ programját irányította.164 Az akció területi kiterjesztése befolyásolta az amúgy évrõl évre emelkedõ – átalányként megállapított – költségvetés összegét is. Az indulás évében, 1902-ben – az adminisztratív és az akció természetébõl fakadó különleges kiadásokra – 38 000, 1903-ban pedig 200 000 korona volt a rendelkezésre álló átalánykeret. 1904-ben a már hét vármegyére kiterjedõ program 215 000 koronával dolgozhatott, és ez késõbb folyamatosan emelkedett: 230 000 K (1905), 280 000 K (1906), 350 000 K (1907), 500 000 K (1908) éves költségvetés után 1909-ben az erdélyrészi – tehát területileg még kiterjedtebb – akcióra 550 000 korona, 1910–1911-ben 600 000 korona, 1912-ben 750 000 korona költségvetést állapítottak meg a hivatal tevékenységéhez.165 1913-ban az eredeti terv szerint a két részre szétválasztott akció kirendeltségenként már 400400 000 korona költségvetéssel dolgozhatott volna, viszont „az 1912. évi abnormális idõjárás által okozott gazdasági bajok enyhítésére” végül is rendkívüli, 1,5 millió koronát utaltak az akciónak, mindig ügyelve a rendelkezésre bocsátott hitel szigorúan jogszerû felhasználására. A háborús évek alatt mindkét kirendeltség számára 400-400 000 koronás költségvetést állapítottak meg.
162 MOL K 184, 1907. 50 636. 163 Magyarország földmûvelésügye az 1912. évben. Bp., 1914. 55. 164 MOL K 184, 1917. 147 456. (A kirendeltség 3687/1917. sz. felterjesztése) 165 Az éves költségvetésre ld. a tárgyévi költségvetési törvényeket (A Magyar Állam költségvetése az .... évre). Az adatok egy részét idézi: Jkv:SZTSZ 1910. 35.
62
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 63
4.3.5. A kirendeltség kettéosztása és az 1912–13. évi országos ínségakció Koós Mihály már 1908 októberében javasolta az akcióba bekapcsolt megyék hivatali érintkezésének megkönnyítésére a marosvásárhelyi központ kettéosztását és Kolozsvár székhellyel egy újabb, a szórványmagyarság gazdaságfejlesztésére hivatott kirendeltség létrehozását.166 A minisztérium 1913-ig – a kirendeltségi rendszer szervezetének és mûködésének szabályozásáig – következetesen elutasította a kettéosztásra vonatkozó javaslatokat.167 A kirendeltség legnagyobb szervezeti kiterjedését, a hivatali apparátus legnagyobb létszámát 1913-ban érte el: a minisztérium kötelékébe tartozó 26 tisztviselõ állt a kirendeltségi vezetõ irányítása alatt. Míg 1903-ban kettõ, 1904-ben négy, 1905-ben 10, 1908-ban 17, 1911-ben már 20 volt létszámuk, akik közül 12 tartózkodott a marosvásárhelyi központban, a többiek az egyes megyékben helyi megbízotti feladatokat láttak el és személyesen vagy levélben irányították az akciót.168 A kirendeltség minisztériumi kötelékébe tartozó hivatali személyzete mellett megemlítendõ a kirendeltség alkalmazásában álló, külsõ személyzet is (pl.: napidíjas díjnokok, a hivatali szolgák, a gazdasági intézõk és a helyi megbízottak beosztottjai, mint pl. a legelõ-, az erdõ- és a vajmesterek, valamint a marosvásárhelyi mintaméhes szolgálatában álló tisztviselõk). Az elsõ világháború kitörése után a munkaerõhiánynak, a gépírás terjedésének, valamint a nõi emancipációnak köszönhetõen megnõtt a kirendeltségnél alkalmazott nõi beosztottak száma: 1917 elején kettõ, év végén már 6 nõt alkalmaztak a marosvásárhelyi kirendeltségnél, elsõsorban napidíjas írógépkezelõknek és napidíjas díjnoknak. A személyzet kiválogatásánál fontos szempont volt a gazdasági szakképzettség (pl.: erdõfelügyelõ, vetõmagvizsgáló, gazdasági szaktanár és felügyelõ, szõlészeti és borászati felügyelõ, háziipari és méhészeti szaktanítók). A kettéosztásról az 1913. évi állami költségvetés intézkedett. A helyi sajtó 1912. december végén tudósított a miniszteri kirendeltségeket 166 Koós 1908. okt. 26-án 4770. sz. elõterjesztésében fejtette ki a kiterjesztéssel kapcsolatos megjegyzéseit. 167 MOL K 184, 1911. 28 145. 168 Helyi megbízottak voltak (zárójelben megbízásuk kezdete, illetékességi területük, székhelyük): Beliczay Sándor (1912, Kisküküllõ megye, Dicsõszentmárton); Buchwein Béla (1911, Szilágy megye, Zilah); Csérer Lajos (1910/1911, Kolozs megye, Kolozsvár); Csíki Elek (1913, Szolnok-Doboka megye, Dés); Kovács Dezsõ (1910, Alsó-Fehér megye, Nagyenyed), Mayerffy György (1908-tól Kisküküllõ megye, 1911-ben Alsó-Fehér megye).
63
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 64
érintõ változásokról,169 amit Serényi Béla földmûvelésügyi miniszter rendelete hivatalosan is megerõsített.170 A szervezeti átalakítás jelentõs személyi változásokkal is járt: bár Koós Mihály mindkét kirendeltség vezetõje maradt, székhelyét Kolozsvárra tette át négy-, 1915-tõl ötfõs, a minisztérium kötelékébe tartozó hivatali személyzetével és Alsó-Fehér, Hunyad, Kolozs, Krassó-Szörény, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos megyék ügyeit intézte. Marosvásárhelyen az irányítást helyettese, Drexler Béla171 miniszteri fogalmazó segédtitkár vette át, és Brassó, Csík, Háromszék, Kisküküllõ, Maros-Torda, Udvarhely megyék gazdaságfejlesztési ügyeit intézte 10, 1917-tõl 9 fõs személyzettel.172 Ekkor szûntek meg a kirendeltségi helyi megbízotti hivatalok és beleolvadtak a gazdasági felügyelõség szervezetébe úgy, hogy a korábban helyi megbízottak a gazdasági felügyelõség vezetõivé váltak. Alkalmazottjaik nagy részét magukkal vitték, emellett a gazdasági felügyelõség egyéb alkalmazottait is szolgálatukba kapták. Az új nagyváradi központ alá került Arad és Bihar megyével a korábban Marosvásárhelyhez tartozó Szilágy megye. A rendelet nem tett említést Beszterce-Naszód megye 5 magyarlakta településének hovatartozásáról, a levéltári anyag alapján a közelebb fekvõ kolozsvári központ intézhette az ügyeit. 169 Udvarhelyi Híradó, 15. (1912) 52:2. (dec. 15.); Uo., 16. (1913) 20:6. (máj. 18.) 170 Serényi Béla miniszter 4671. eln./1913. számú rendelete. 171 Drexler Béla 1899-tõl állt állami szolgálatban. 1902-ben a földmûvelésügyi miniszter az ideiglenes minõségû díjtalan számgyakornokot ideiglenes minõségû díjtalan miniszteri fogalmazó-gyakornokká, 1903-ban ideiglenes minõségû miniszteri segédfogalmazóvá nevezte ki. Kirendeltségi pályafutása ellentmondásos: a minisztérium névjegyzéke szerint 1903. június 17-tõl Marosvásárhelyen miniszteri segédfogalmazó, míg a sajtó és a levéltári források szerint csak 1906. szept. 1-jén került a székelyföldi kirendeltséghez Lõte Pál utódaként fizetéstelen segédfogalmazónak, a miniszteri számvevõség számgyakornoki megbízatásából. A kirendeltség egyik legfontosabb és legtöbb feladatot ellátó tisztviselõjének számított, munkaköre: fogyasztási, hitel- és állatbiztosítási szövetkezetek létesítése; népkönyvtárak alakítása; ménló- és baromfitenyésztési ügyek; len- és zöldségtermelés; gazdakörök alakítása; állatdíjazások és kiállítások ügyei. 1910-ben miniszteri fogalmazónak, 1913-ban pedig segédtitkárnak léptették elõ. Az 1910-es évektõl Koós egyfajta helyettesének számíthatott, mert a kirendeltség vezetõjének hivatalos távollétében Drexler intézte az ügyeket, írta a felterjesztéseket. Illetménye 1910 végén 2900 K volt. 1910-ben Maros-Torda megye helyi megbízottjának nevezték ki, két beosztottja volt, Petrovics János legelõmester és Benedek Antal vajmester. A kirendeltség kettéosztásakor ideiglenesen a marosvásárhelyi kirendeltség állandó vezetõhelyettese lett (az 1913. ápr. 28-i 4675. eln. sz. rendelet értelmében) és lényegében a marosvásárhelyi ügyek intézõje 1917-ig. A katonai szolgálat alól felmentették, 1917. július 14-tõl, Széll koránybiztos kinevezésével Drexler Béla miniszteri titkár vette az át a kolozsvári kirendeltség irányítását. 172 MOL K 184, 1917. 147 456. A kirendeltség 3687. sz. felterjesztése a Földmûvelésügyi Minisztériumhoz. (1917. nov. 2.)
64
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 65
A kirendeltségi rendszer megváltoztatásához Koós Mihály törekvései mellett az 1912–1913-as évek szokatlanul esõs idõjárásának pusztításai (elsõsorban árvízkárok) és az ennek orvoslására létrejött országos segélyprogram is hozzájárulhatott. A segélyezés lebonyolítása ugyanis szükségessé tette az eddigi kirendeltségi szervezet jelentõs megváltoztatását a támogatási rendszer hathatós lebonyolítása érdekében. Koós Mihály elsõízben emelte ki a kirendeltség illetékessége alá tartozó erdélyi hegyi román lakosság támogatásának ügyét és eredményességét. A földmûvelésügyi miniszter 1912. október 18-án tartott értekezletén jutott arra a következtetésre, hogy a segélyezés ügyét – a hegyvidéki, az erdélyrészi (székelyföldi) és a felvidéki – kirendeltségek hatáskörébe utalja. A Minisztertanács felhatalmazta a kirendeltségeket a rendkívüli segélyezés végrehajtására: területükön és a szomszédos megyékben szükséges élelmiszer, vetõmag és takarmány beszerzésére és kiosztására, valamint a községi apaállatok téli tartásának megkönnyítésére.173 A segélyezési akció céljára a Minisztertanács összesen 4 millió korona rendkívüli hitelt bocsátott a Földmívelésügyi Minisztérium rendelkezésére. Legnagyobb feladatot az erdélyrészi kirendeltség kapott: míg a hegyvidéki kirendeltség 8, a felvidéki pedig 7 megye területén, addig az erdélyrészi kirendeltség összesen 16 (Maros-Torda, Udvarhely, Háromszék, Csík, Kisküküllõ, Torda-Aranyos, Brassó, Kolozs, Szilágy, Szolnok-Doboka, Alsó-Fehér, Hunyad, Szeben, Beszterce-Naszód, Fogaras és Nagyküküllõ) vármegyében bonyolította a segélyezést.174 Azokban a megyékben, ahova a kirendeltségi rendszer hatásköre nem terjedt ki, a vármegyei gazdasági felügyelõségek látták el ugyanazt a segélyezési feladatot.175 1913 nyarán a kirendeltségek vezetõi személyesen járták be mûködési területüket és az esõzések és az árvizek okozta károkról jelentést tettek. Kisküküllõ és Udvarhely megyéket súlytották leginkább az elemi csapások.176 A kirendeltségek összehangolt, de nem surlódásmentes 173 MOL K 184, 1913. 32 066. A Földmûvelésügyi Minisztérium 1912. évi 109 213. sz. rendelete. 174 A hegyvidéki akció 8 megyéje: Bereg, Ung, Máramaros, Ugocsa, Sáros, Zemplén, Szatmár és Szepes; a felvidéki kirendetség 7 megyéje Trencsén, Árva, Liptó, Zólyom, Gömör–Kishont, Turóc, Bars voltak. 175 MOL K 184, 1913. 32 066. Az 1912. évi gazdasági károk enyhítésérõl. 176 MOL K 184, 1913. 86 418. A marosvásárhelyi kirendeltség 2110/1914. sz. felterjesztése a Földmûvelésügyi Minisztériumhoz (márc. 13.). Kisküküllõ megye fõispánja különösen a magyarsárosi hegycsuszamlások által okozott károk miatt kért segítséget. Helyszíni vizsgálata után a károsodottak litáját 1913. aug. 10-én készítette el. A kirendeltség 8900 K segélyt (4800 K-t telekvásárlásra és 4100 K-t építkezésre) javasolt a településnek. A minisztérium a javaslatot Sándor János államtitkár figyelmébe ajánlotta.
65
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 66
tevékenységet folytattak a gazdasági felügyelõkkel és az illetékes kultúrmérnöki hivatalokkal.
4.3.6. A két erdélyi kirendeltség mûködése 1914 után Az elsõ világháború a kirendeltségek mûködésére teljes mértékben rányomta bélyegét, mûködésüket nehezítette, hogy személyzetük nagy része katonai szolgálatra bevonult, és azokat a minisztérium nem vagy csak csekélyebb munkaerõ értékû kisegítõ erõkkel pótolta. A vezetõ tisztviselõket felmentették a katonai szolgálat alól.177 A hivatalok mûködése a rossz infrastruktúra miatt akadozott, tevékenységük alapvetõen segélyezésre, a román betörés folytán sújtott erdélyrészi lakosság állatainak megmentésére és elhelyezésére, valamint a hadseregellátásra, az ínséges lakosság élelmezésére és állatállományának takarmánynyal való ellátására szorítkozott. Számottevõ akciót fejtettek ki az ingatlanforgalmi ügyek elintézése érdekében is. Az Erdélyrészi Visszatelepítõ Bizottság Marosvásárhelyen történt felállításával az újjáépítés, majd a menekültügyi kérdések is feladatuk lett. A miniszteri kirendeltségek iratanyagának utótörténete kapcsán annyi biztos, hogy a román betörés veszélye miatt a tisztviselõk értékesebb holmijait Budapestre szállították és beraktározták 1916 nyarán. Az erdélyi hadsereg nem tudta feltartóztatni az augusztus 27-én támadó román hadsereget, a támadás hírére Székelyföld és Dél-Erdély lakossága kormányutasításra, de pontos evakuációs terv nélkül menekült. Erdély néhány hétre hadszíntérré vált. Drexler Béla miniszteri segédtitkár a marosvásárhelyi kirendeltség apparátusával átmenetileg román területre került. Bár az ellenséges katonaság a sikeres ellentámadás következtében csak másfél hónapig tartózkodott magyar területen, Erdély lakossága és gazdasága igen megsínylette azt az idõszakot: a kirendeltség tisztviselõi létbizonytalanságról számoltak be, egy-egy tisztviselõre óriási feladat hárult. Az elmenekült lakosság visszatelepítésének és a szétzilált gazdasági élet helyreállításának irányítására 1916 szeptemberében a kormány megszervezte az erdélyi kormánybiztosságot Kolozsvár székhellyel, amely a károk felmérésével foglakozott. Székelyföldön a pusztításokat októberben mérték fel. A marosvásárhelyi kirendeltség holmijának és iratanyagának visszaszállítására nem áll rendelkezésre adat, bár 1916 szeptemberében, a román csapatok
177 MOL K 184, 1917. 98 561. A marosvásárhelyi kirendeltség tisztviselõi és alkalmazottjai részletezõ összegzése.
66
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 67
elvonulásával Auffenberg Ágost miniszteri számtanácsos178 megjelent a minisztérium kirendeltségi ügyosztályában, és a visszaszállítás lebonyolítására 15 tonnás teherkocsi rendelkezésre bocsátását kérte a MÁV igazgatóságától.179 Az Erdélybe történõ visszatelepítés ügyét az Erdélyrészi Visszatelepítõ Bizottság intézte, amely december 1-jétõl egy bérleményben mûködött a marosvásárhelyi kirendeltséggel.180 Vezetõje Koós Mihály, a marosvásárhelyi és kolozsvári kirendeltség vezetõje lett, a bizottság tagjainak egy része a kirendeltségek tisztviselõibõl került ki. A marosvásárhelyi és kolozsvári miniszteri kirendeltségek vezetését Koós Mihály miniszteri osztálytanácsos az Erdélyrészi Visszatelepítési Bizottság ügykörével együtt 1917. július 14-én adta át szabályszerûen Széll József kormánybiztosnak.181 178 Auffenberg Ágost 1901-tõl állt állami szolgálatban, 1907. április 30-án került Marosvásárhelyre kirendeltségi miniszteri számellenõrként. Munkaköre a pénztári ügyek mellett a házinyúl-tenyésztési ügyekre terjedt ki. 1910 végén illetménye 2900 K volt. 1911-ben miniszteri számvizsgálónak nevezték ki, a kirendeltség kettéosztásakor Marosvásárhelyre osztották be, 1915-ben miniszteri számtanácsos címmel felruházott miniszteri számvizsgáló lett. A kirendeltség fennállásáig szolgált Marosvásárhelyen, szerepe jelentõs lehetett, mert egyfajta kirendeltségi vezetõhelyettesként mûködhetett. 179 MOL K 184, 1916. 143 699. 180 MOL K 184, 1917. 72 962. Minisztertanácsi határozat az Erdélyrészi Visszatelepítõ Bizottság szervezésérõl. 181 Széll József, duka és szentgyörgyvölgyi (Szombathely, 1880. okt. 14.–Bp., 1956. aug. 27.) belügyminiszter. Jogot végzett, utána közigazgatási tisztviselõ lett. Pályafutását Kisküküllõ megyében kezdte meg mint szolgabíró, utána itt, valamint 1903. nov. 1-jétõl Maros-Torda megyében lett fõispáni titkár Sándor János fõispán és kormánybiztos mellett, és Marosvásárhelyen két éven keresztül a közigazgatási tanfolyam elõadója. A székely kirendeltség tevékenységével már annak szervezése idején megismerkedett. Szép karriert tudhat magáénak: 1905-tõl Fogaras megye fõjegyzõje, 1907-tõl fõispánja, sok érdemet szerzett a kulturális és közgazdasági intézmények fejlesztésében. 1917. júl. 14-én az erdélyrészi és szomszédos törvényhatóságok, összesen 23 megye kormánybiztosa és közélelmezési meghatalmazottja lett. Ugyanekkor õt bízták meg a Földmívelésügyi Minisztérium erdélyi kirendeltségeinek vezetésével is. 1917-ben érdemeiért a Lipót-rend hadiékítményes lovagkeresztjével tüntették ki. A forradalom elõtt lemondott megbízatásairól és Kisküküllõ megyébe vonult vissza gazdálkodni. 1919 után mint bíró, majd gazdasági szakértõ az Országos Földbirtokrendezõ Bíróságnál mûködött. 1925-tõl Zemplén, 1926-ban Abaúj-Torna megyék fõispánja lett. 1928-tól kormánybiztosa volt a Tokajhegyaljai Szõlõgazdasági Segélyakciónak, amely a pusztulásnak indult vidék újjáteremtésével foglalkozott. 1932-ben az újonnan szervezett egységes közigazgatási gyakorlati vizsga vizsgálóbizottságának tagjává választották meg. 1932 végén saját kérelmére felmentették az Abaúj-Torna megyei fõispáni tisztség alól, Zemplén megyének 1933-ig, a Közigazgatási Bíróság másodelnökének megválasztásáig volt fõispánja. 1937. április 10-tõl 1938. május 13-ig belügyminiszter volt a Darányi-kormányban. 1938-ban idõközi választáson Salgótarjánban nyert mandátumot. 1933-tól 1937-ig és 1941-tõl felsõházi tag.
67
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 68
Széll József, a 23 erdélyrészi és szomszédos törvényhatóság közélelmezési kormánybiztosa, majd meghatalmazottja, a kirendeltségek vezetõje hivatali központját Marosvásárhelyen rendezte be, a korábbi kirendeltségi személyzetet és valószínûleg a hivatali helyiségeket is megtartotta. A kolozsvári kirendeltség vezetését egyelõre helyettese, Drexler Béla segédtitkár kapta meg, munkájával (a hivatal pénztárát és számadásait kezelte) a kormánybiztos elégedett volt, nélkülözhetetlen és pótolhatatlan tisztviselõnek jellemezte. Széll még a forradalom elõtt, 1918 folyamán lemondott megbízatásairól és Kisküküllõ megyébe vonult vissza gazdálkodni. Ezután a marosvásárhelyi kirendeltség vezetését Drexler kapta meg, helyettese Auffenberg Ágoston miniszteri számvizsgáló lett. Kolozsváron a munka tetemes részét Csérer Lajos gazdasági szaktanár vitte 1918-tól.182 Csérer leveleibõl a kolozsvári és marosvásárhelyi kirendeltségek közötti kapcsolat megromlása derül ki. A hivatalok 1918 végétõl, Erdély román megszállása ellenére (1918. december 2-án Marosvásárhelyt, december 24-én Kolozsvárt foglalták el) tovább mûködtek.183 A kolozsvári kirendeltség minisztériumi elõlegekbõl vegetált, a tisztviselõk szerény tõkéjük – ékszerek, órák, bútorok – eladásából tartották fenn magukat és családjaikat.184 A Tanácsköztársaság idején „népbiztosi kirendeltség” megnevezéssel mûködtek az intézmények. A kolozsvári kirendeltség 1919. október 182 Csérer Lajos (Rohonc, 1869. márc. 27. – Miskolc, 1931. szept. 10.): mezõgazdasági szakíró és tanár. Mezõgazdasági tanulmányait Kassán, majd a hallei egyetemen végezte. A kolozsvári egyetem természettudományi karán doktori oklevelet szerzett. 1890-tõl az alsófokú mezõgazdasági szakoktatásnál teljesített szolgálatot. 1893-tól állt a Földmívelésügyi Minisztérium szolgálatában, kezdetben a debreceni mezõgazdasági tanintézet adjunktusaként, 1897-tõl a keszthelyi Georgicon növénytermelési tanszékén mûködött. Különösen a magyarországi komlótermelés és -értékesítés ügyeivel foglalkozott, és mint gazdasági vándorszaktanár szervezte az országban a komlótermelést és -értékesítést Kolozsvár székhellyel. Gazdasági szaktanárként 1908. jún. 19-én osztották be az erdélyrészi kirendeltséghez Kolozsvárra. Helyi megbízottként 1913-ig intézte az akció ügyeit Kolozs megyében. 1918-tól a kolozsvári kirendeltség tisztviselõje, egyfajta vezetõje lehetett annak felszámolásáig. 183 A román elõörsök 1918. nov. 12–13-án tûntek fel a Kárpátok hágóiban. Nov. közepére egész Háromszék megyét, nov. 28-ra a Felsõ-Maros vidékét, az Olt-völgyét és egész Csík megyét elfoglalták. A Hargitán átkelve, a Nagy-Küküllõ völgyében folytatták az elõrenyomulást: dec. 6-án Székelyudvarhelyt szállták meg, dec. közepén elérték a Maros-vonalat. A három román hadosztály 1918. dec. 2–12. között mindenütt elérte a Maros demarkációs vonalat, sõt néhány helyen át is hatolt rajta. A román haderõ tehát a Keleti- és Déli-Kárpátok szorosai után, a Hargita–Barótihegység által alkotott, Erdélyen belül egyedüliként lehetséges második védelmi vonalon is átlépett. FRÁTER OLIVÉR: Erdély román megszállása 1918–1919-ben. Kisebbségkutatás, 9. (2000) 2:242–263. 184 Gödöllõi Városi Könyvtár, jelzet nélkül: Csérer Lajos levele Hegedûs Aladárnak, 1919. szept. 19.
68
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 69
15-én szûnt meg és az egész hivatal Marosvásárhelyre költözött át. A tisztviselõk nagy részét vagy kiutasították Erdélybõl, vagy már korábban Budapestre helyezték, vagy elbocsátották. Bizonytalan, hogy a hivatal lakás hiányában megkezdte-e mûködését Marosvásárhelyen. Valószínû, hogy Csérer néhány hónapig még Marosvásárhelyen tartózkodhatott, és feltehetõen õ számolt be a minisztériumnak Drexler Béla marosvásárhelyi tevékenységérõl egy 1919. december 4-i keltezésû, „nagyon bizalmas” levélben. A forrás szerint Drexler közutálatnak örvendett, románbarát politikát folytatott, két kirendeltségi tisztviselõvel nagy összegû és titkos pénzek kezelését és jogtalan felhasználását végezte, a kirendeltség 12 alkalmazottja a nép éhezése közepette nem dolgozott.185 A marosvásárhelyi hivatal a román uralom következtében nemsokára feloszlott. A kirendeltségek felszámolásához kapcsolódó ügyek 1923-tól szûntek meg, lezárva az 1902-tõl mûködõ miniszteri kirendeltség, egyúttal a székely (erdélyrészi) akció történetét.
5. Források a székely kirendeltség mûködésérõl 5. 1. Az 1904. évi munkaprogram A székelyföldi miniszteri kirendeltség 1903 folyamán készítette el a gazdasági akció munkaprogramját és javaslatgyûjteményét. A kormánybiztosság a tusnádi kongresszus – elsõsorban a mezõgazdaságra vonatkozó fejezetekben hozott – határozatainak figyelembevételével, a minisztérium és közegeinek helyszíni tanulmányútjainak tapasztalatai alapján, a tárca felkérésére dolgozta ki a munkaprogramot, amely tartalmazta „mindamaz intézkedéseket, amikrõl, ha azok tervszerûen végrehajtatnak, a Székelyföld mezõgazdasági viszonyainak átalakulása s ebbõl kifolyólag a székelyföldi földmûves nép gazdasági helyzetének erõsödése remélhetõ.”186 A földmûvelésügyi tárca nemcsak nagy számban képviseltette magát a tusnádi kongresszuson, hanem Darányi Ignác miniszter ígéretéhez híven a rendezõbizottság munkáját a késõbbiekben is pártfogolta: anyagi támogatása tette lehetõvé a kongresszus határozatainak és tárgyalási jegyzõkönyvének kinyomtatását 1902-ben. Darányi 1903 februárjában a „Székely kongresszus” egy példányát a miniszterel-
185 Gödöllõi Városi Könyvtár, jelzet nélkül (a leveleket Hegedûs Aladárnak címezték, a „nagyon bizalmas” levelet valószínûleg Csérer Lajos írhatta). 186 Magyarország földmûvelésügye az 1904. évben. Bp., 1906. 55.
69
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 70
nöknek, két példányát a Miniszterelnökség hivatali használatára küldte meg.187 A miniszteri kirendeltség valószínûleg ugyanekkor kaphatta meg az állami akció szempontjából kulcsfontosságú anyagot, „mert ezekben voltak elõször minden oldalról rendszeresen megvitatva a székelység megoldásra váró összes kérdések.”188 A programtervezet összeállítását nagyszabású elméleti és helyszíni gyûjtõmunka elõzte meg, elsõsorban Sándor János és Koós Mihály 1902-ben és 1903-ban tett helyszíni tanulmányútjai és gazdasági egyesületekkel való tárgyalásai. A székely akció programja (munkaterve) szerzõje az aláírás tanúsága szerint Koós Mihály, a kirendeltség ügyvezetõ-helyettese volt, de kétségkívül Sándor János miniszteri megbízott államtitkári kinevezéséig, 1903 novemberéig részt vett a javaslatgyûjtemény kidolgozásában. A kirendeltség vezetõsége tárgykörök szerint ismertette a kormányprogram elõtti állami és társadalmi kezdeményezéseket, értékelte a tusnádi határozatokat és a miniszteri kirendeltség mûködési tapasztalatai alapján a társadalmi és állami akció programjának összehangolása mellett terjedelmes és részletes javaslatgyûjteménnyel állt elõ a minisztérium kirendeltségi ügyekért felelõs (IX.) fõosztályának. Az állami, minisztériumi szintû és helyi, közigazgatási és társadalmi szintû tevékenységek ismertetése alapos felkészültségrõl tett tanúbizonyságot. A 27 ívnyi, vagyis 218 oldalas munkaterv az állami akció 15 kulcsterületének részletes javaslatgyûjteménye, fõ témái: állattenyésztés (szarvasmarha-, ló-, sertés-, juh- és baromfitenyésztés), növénytermelés (szõlõ-, len-, kender-, gyümölcs- és zöldségtermelés), erdészet, legelõgazdaság, telepítés, munkásügy és kivándorlás, gazdasági háziipar, hitelügy, közlekedés (vasutak, vízi utak), tagosítás és arányosítás, bányászat, vadászat, gazdasági élet fejlesztésének egyéb eszközei (gazdasági egyesületek, falusi gazdakörök, szövetkezetek, gazdasági ismeretek terjesztése, népkönyvtárak, népies mintagazdaságok, kisgazdaságok legjobbjainak jutalmazása, gazdasági gépek és eszközök terjesztése), fürdõk fejlesztése. A jelentés a mezõgazdasági érdekeket érintette, illetõleg a más kormányzati ágakhoz tartozó kérdéseket csak annyiban, amennyiben azok a gazdasági ügyekkel szoros összefüggésben voltak. A javaslatgyûjtemény inkább a feladatok kijelölésére szorítkozott és az intézkedések idejét, mértékét részletesen nem jelölte meg.
187 MOL K 26, 1903–XI–731. A földmûvelésügyi miniszter 928/eln. 1903. sz. átirata a miniszterelnöknek (febr. 5.). 188 KOÓS MIHÁLY: A székely akció ismertetése. Bp., 1905. 9.
70
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 71
A korabeli vélemények mindig hangsúlyozták, hogy „csak fokozatos és következetes munkával lehet e javaslatokat megvalósítani, s nem egynéhány év, hanem hosszú idõ következetes és célszerû munkája fogja a Székelyföld mezõgazdasági életét átalakítani, amelyben természetesen maguknak a székelyeknek kell a munkával legelöl járni. A székely akció vezetõségének lesz a feladata, hogy a gazdasági egyesületekkel, a törvényhatóságok vezetõivel és az érintett vidékek lakosságával való állandó érintkezés révén a földmûvelésügyi miniszter hozzájárulásával s a törvényhozás által rendelkezésére bocsájtandó eszközökre való tekintettel megállapítsa, hogy mely vidék miben igényli legsürgõsebben a felsegítés eszközeit, s mily program szerint vitessék keresztül a Székelyföld mezõgazdasági életének a székelyföldi akciótól várt elõnyös átalakítása.”189 A székely sajtó Sándor János személyéhez kötötte a munkaprogram elkészülését: „Úgy tudjuk, hogy a miniszteri megbízott e föladatnak megfelelt, s roppant anyag- és adatgyûjteménnyel fölszerelve egy valóban nagyszabású közgazdasági akció körvonalait fogja föltárni egy a legközelebb összehívandó értekezlet elõtt.”190 Eddigi kutatásaim alapján a munkaterv két változatát ismerem: a Földmívelésügyi Minisztérium Elnöki osztályában hiányosan fennmaradt az 1903. decemberi iratokhoz csatolt „Állattenyésztés”, „Növénytermelés”, „Erdészet”, „Legelõgazdálkodás” címû fejezetekbõl álló elsõ változat,191 valamint a teljes terjedelmében fennmaradt, 1904. március 8-i keltezésû, Koós Mihály aláírásával ellátott, a minisztériumi véleményezések alapján átjavított munkatervpéldány a miniszterelnökségi iratok között.192 A program elsõ változata a fennmaradt iratok alapján 1903 nyarára készülhetett el a földmûvelésügyi miniszter utasítására, amelyet az õsz folyamán terjesztettek elõ egy nagyszabású társadalmi vitára. Az érdekelt helyi gazdasági tényezõknek már a nyár folyamán módukban állt a javaslatokkal megismerkedni, amely „munka Sándor János kormány-
189 Csíki Lapok, 16. (1904) 17:1 (ápr. 13.) 190 Udvarhelyi Híradó, 6. (1903) 35:1–2. (aug. 30.) 191 Ennek alapján az egyik legszembetûnõbb változás a dohánytermesztés címû fejezet teljes kihagyása a végleges változatból. 192 MOL K 26, ME 1904–XXIX–628. Jelentés vizeki Tallián Béla v. b. t. t. m. kir. földmívelési miniszter õ méltóságához a tusnádi székely kongresszusnak a földmívelésügyi minisztérium ügykörét érintõ határozatairól és a székelyföldi földmûvelõ nép gazdasági felsegítésére irányuló javaslatok. Elõterjeszti a m. kir. földmûvelésügyi minisztérium székelyföldi kirendeltsége. Marosvásárhely, 1904. Az egyik példány aláhúzott.
71
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 72
biztost és az egész kirendeltséget mint a Székelyföld bajainak ismerõjét és a javításra kiválóan alkalmas gyakorlati embereket dicséri.”193 Sebess Dénes a Csíki Lapokban a következõket nyilatkozta szeptemberben: „A miniszteri megbízottnak, a székely földmûvelõ nép gazdasági fölsegítése érdekében indított kormányakció közegének feladata az volt, hogy a mentéshez azonnal fogjon hozzá, másrészt azonban egy hosszú idõre megállapított, teljesen átgondolt és átdolgozott munkaprogramot adjon. Úgy tudjuk, hogy a miniszteri megbízott e föladatnak megfelelt s roppant anyag- és adatgyûjteménnyel fölszerelve egy valóban nagyszabású közgazdasági akció körvonalait fogja föltárni a legközelebb összehívandó értekezlet elõtt.”194 A munkaprogram végleges, nyomtatott változata 1903 december elejére készült el.195 A munkatervet a minisztérium IX. fõosztálya 1903 telén küldte meg az érdekelt fõosztályoknak kézirat gyanánt, amit – miután az anyagból számos példány kellett annak tárgyalásához – ki is nyomtattak. Az I., II., IV., VII., VIII. fõosztályoknak nemcsak véleményezniük kellett a munkaterv javaslatait széljegyzet formájában, esetleg külön íven, hanem 8 napon belül választ kellett adniuk, hogy saját hatáskörben és „hitelük” (vagyis költségvetésük) terhére mit valósítanak meg a határozatokból 1904 folyamán.196 Az ügyosztályok javaslataiból az egyes példányok hiánya miatt kevés állapítható meg.197 A IX. fõosztály a beérkezett válaszok figyelembevételével és az illetékes fõosztályok bevonásával szakértekezletek keretében vitatta meg a munkaterv egyes fejezeteit 1903 decembere és 1904 februárja között. A tárgyalások a minisztérium II. emeleti tanácstermében délelõtt 10 Székely Lapok, 33. (1903) 165:1. (júl. 22.) Csíki Lapok, 15. (1903) 36:1 (szept. 2.), vö. a 190. jegyzettel. Székely Lapok, 33. (1903) 281:2. (dec. 8.) MOL K 178, 1902. 7455. (10 934/1903., II. ad 10 934/1903., III. ad 10 934/1903., IV. ad 10 934/1903.) Az I. Fõosztály ügyosztályai az erdészettel a II. Fõosztály ügyosztályai a lótenyésztéssel, a IV. Fõosztály ügyosztályai a gazdasági szakoktatással, az állattenyésztéssel és a tejgazdasági ügyekkel, a földmûveléssel, a kertészettel és a gyümölcstermeléssel, a VII. Fõosztály ügyosztályai a mezõrendészettel és a birtokrendezéssel, a VIII. Fõosztály ügyosztályai a szõlészettel–borászattal foglalkoztak. 197 A számítógép nyújtotta technikai megoldások lehetõvé tehetik, hogy az 1903. évi és az 1904. évi szövegváltozatot összehasonlítsuk. Ennek részletesebb ismertetését e kötet azért sem vállalhatta fel, mert a korábbi változatból csak az elsõ 100 oldal anyaga került eddig elõ. Annyi azonban összegzésképpen megállapítható, hogy az eredeti javaslattervezetet nemcsak stilárisan alakították át, hanem a szöveget – bizonyára a minisztérium osztályainak véleménye alapján – jelentõsen átdolgozták, kiegészítették és bõvítették. Miután jelen munka azokat a dokumentumokat közli, amelyek közkézen foroghattak és a székely akció programját és eredményeit mutatják be, ezért a korábbi szövegváltozat közlése nem lehet az összeállítás része, így a két változat összevetése csak egy késõbbi tanulmány tárgya lehet.
193 194 195 196
72
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 73
órától kezdõdtek. Az állattenyésztésre vonatkozó fejezeteket december 21-én tárgyalta meg az I. fõosztály részérõl Darányi Béla miniszteri tanácsos, Pickner János országos állattenyésztési felügyelõ, Sierbán János országos tejgazdasági felügyelõ és Hreblay Emil állattenyésztési felügyelõ, valamint a fõosztály hozzájárulásával az értekezleten részt vett Szász István állattenyésztési felügyelõ Kolozsvárról.198 A lótenyésztésre vonatkozó fejezetet 1903. december 22-én vitatta meg a II. fõosztály részérõl Losonczy Mihály, Darányi Béla, Nagy Gábor miniszteri tanácsosok, gr. D’Orsay Olivér nyugalmazott ezredes és báró Podmaniczky Gyula miniszteri titkár.199 A növénytermelésrõl szóló részt december 23-án elemezte a IV. fõosztály részérõl Darányi Béla miniszteri tanácsos, Szomjas Lajos miniszteri titkár és Károly Rezsõ gazdasági tanintézeti tanár. A IV. fõosztály hozzájárulása alapján Csérer Lajos komlótermelési szaktanárt Kolozsvárról is meghívták az értekezletre.200 Az erdészetrõl és legelõgazdaságról szóló fejezeteket december 28-án beszélték meg az I. fõsztály részérõl Sóltz Gyula, Horváth Sándor és Tavi Gusztáv miniszteri tanácsosok, valamint Berendi Béla erdõmester, a VII. fõosztályról Tervey Imre miniszteri tanácsos és Németh József miniszteri titkár voltak jelen. A székelyföldi kirendeltségrõl Bíró János alerdõfelügyelõt rendelték be az értekezletre.201 A hiányosan fennmaradt források alapján megállapítható, hogy a munkaterv egyéb fejezeteit – „Hitelügy”, „Közlekedés” és „Gazdasági háziipar” – 1904 január elsõ feléig az érdekelt fõosztályok megtárgyalták. A munkaterv többi fejezeteinek tárgyalása január és február folyamán történt. A VI. fõosztály január 11-én a „Telepítés” és a „Munkásügy” fejezeteket beszélte meg a munkásközvetítésre vonatkozó rész kivételével, valamint „A gazdasági élet fejlesztésének egyéb eszközei” címû fejezetbõl a „Népkönyvtárak” címû részt. Január 13-án az I., V., VII. fõosztályok és az Országos Vízügyi Igazgatóság (= OVI) résztvételével a „Tagosítás”, és „Arányosítás” fejezeteket vittaták meg. Január 14-én „A gazdasági élet fejlesztésének egyéb eszközei” címû fejezetbõl a „Gazdasági egyesületek”, „Falusi gazdakörök”, „Szövetkezetek”, „Népies mintagazdaságok”, „Kisgazdaságok legjobbjainak jutalmazása” és „Gazdasági eszközök és gépek terjesztése” címû részeket tárgyalta a VII. fõosztály. A VI. fõosztály január 15-én a „Munkásügy” címû fejezetnek a „munkásközvetítésre” vonatkozó részét, a IV. és a VII. fõosztályok január 16-án pedig „A gazdasági élet fejlesztésének egyéb eszközei” címû fejezetbõl a 198 199 200 201
MOL K 178, 1902. 7455. (11 026/1903.) MOL K 178, 1902. 7455. (I. ad 11 026/1903.) MOL K 178, 1902. 7455. (II. ad 11 026/1903.) MOL K 178, 1902. 7455. (III. ad. 11 026/1903.)
73
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 74
„Gazdasági ismeretek terjesztése” és a „Fürdõk fejlesztése” címû részeket nézték át.202 A tárgyalások elmaradása vagy elhúzódása miatt februárban még két megbeszélést tartottak a minisztérium I. emeleti tanácstermében: az I., V., VII. fõosztályok és az OVI az „Arányosítás” címû fejezet javaslatait február 4-én; a IV., V., VII. fõosztályok és az OVI „A gazdasági élet fejlesztésének egyéb eszközei” címû fejezetbõl a „Gazdasági ismeretek terjesztése” és a „Fürdõk fejlesztése” címû részeket február 5-én tárgyalta meg.203 Az értekezleteken Koós Mihály mint elõadó vett részt, ugyanis több esetben a minisztérium felkérte õt, hogy a tárgyalás alá kerülõ ágazatokban az eddig történt intézkedéseket (például állatkiosztás terén hány darab, kiknek, milyen áron és kedvezmények mellett osztottak ki) részletes kimutatások alapján ismertesse, valamint az 1904. évre tervezett javaslatokat vármegyenként részletezve dolgozza ki. A minisztérium tehát az elméleti javaslatok mellett az elsõ éves gyakorlati munkatervet, egyfajta ütemtervet is kért. Sajnos az éves ütemezés(ek) nem maradt(ak) fenn. Koós Mihály a szakértekezletek eredményei és a minisztérium észrevételei alapján dolgozta át a munkatervet 1904 elején, és a végleges javaslatgyûjteményt – a kormányzati székely akció programját – március 8-án terjesztette be Tallián Béla földmûvelésügyi miniszternek. Sándor János államtitkári kinevezése miatt nem vett részt az értekezleteken. A miniszter az elõterjesztés elfogadása és a program fokozatos megvalósításának életbeléptetése elõtt, március 29-én Tisza István miniszterelnöknek küldte át a javaslatgyûjteményt elfogadásra. Tisza a székely akció elsõ kormánybiztosának, Sándor Jánosnak kérte ki a véleményét, aki észrevételeit a miniszterelnökkel folytatott – április eleji – megbeszélésen meg is tette. Arról azonban nincsen ismeretünk, hogy Sándor milyen módosításokat javasolt.204 A sajtó tudósítása szerint Tallián miniszter még az akcióprogram elfogadása elõtt a munkatervet elküldte az érintetteknek, vagyis a tusnádi kongresszus elnökeinek, végrehajtó bizottságának, a kongresszusi elõadóknak, a székelyföldi gazdasági egyesületeknek, törvényhatóságoknak és országgyûlési képviselõknek, valamint minden érdeklõdõnek azzal a kérelemmel, hogy a jelentéssel kapcsolatos észrevételeiket közöljék a minisztériummal.205 Igy kívánták a kormányzati és társadalmi 202 MOL K 178, 1902. 7455. (IV. ad 11 026/1903.) 203 MOL K 178, 1902. 7455. (V. ad 11 026/1903.) 204 MOL K 26, 1904-XXXIX-1628. A földmívelésügyi miniszter 39 464/1904. sz. átitrata a miniszterelnöknek (1904. márc. 29.). 205 Csíki Lapok, 15. (1904) 17:1. (ápr. 13).
74
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 75
akció közötti kapcsolatot szorosabbá fûzni. Annak ellenére, hogy a minisztérium a programot széles körben terjesztette, és annak jelentõségérõl a helyi sajtó is beszámolt, a késõbbiekben elfeledetté vált, a székely akció történetét feltáró kutatók elõtt – bár az általuk használt kirendeltségi jelentések is hivatkoznak rá – mindmáig teljesen ismeretlen maradt.206 A helyi sajtó április közepén számolt be a javaslatgyûjtemény elkészülésérõl, és a Csíki Lapok egyedülálló módon öt héten át részleteket is közölt abból „A székely érdekek istápolása” címû rovatában.207 A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara április 27-i közgyûlésén örömmel vette tudomásul a program elkészültét.208 Balogh Vilmos miniszteri tanácsos április eleji székelyföldi körútján a javaslatgyûjteményt ismertette a megyei gazdasági egyesületek ülésein Koós Mihály miniszteri titkár és az illetékes helyi megbízott, valamint a megyei elõkelõségek jelenlétében.209 A program valószínûleg 1904 õszén lépett életbe és akkor kezdõdött el a székely akció feladatainak fokozatos megvalósítása. Az akció programját eredetileg egy széles körû szóbeli tanácskozás keretében akarta megvitatni a minisztérium az érdekelt közegekkel (fõként társadalmi egyesületekkel).210 Ezt Tallián Béla földmûvelésügyi miniszter 1904. június 30-án tett megjegyzése is megerõsítette: „Az általános program elkészült, ennek tárgyalása egy bizottságban, amelyben a székelység képviselõi is részt vesznek, fog eszközöltetni a minisztériumban.”211 A nyilvános vitára azért nem került sor, mert az 1905–1906. évi kormányzati és politikai válság háttérbe szorította a székelység ügyét, utána pedig elvesztette aktualitását. A munkaprogram általános elismerést váltott ki a minisztériumban, szerzõjét, Koós Mihályt 1905-ben „kiválóan buzgó és eredményes munkája” miatt 1000 K jutalomban részesítették. A helyi sajtó is elismeréssel nyilatkozott a programgyûjteményrõl, amely „a legalaposabb tudással, a leggondosabb utánjárással van megszerkesztve”.212 Az eredményes munkaprogram elkészülte után rendelte meg a minisztérium a 206 A jelentést eddigi kutatásaim alapján csak a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtárban találtam meg, nem õriznek belõle példányt az Országgyûlési Könyvtárban sem. 207 Csíki Lapok, 15. (1904) 17:2–3. (ápr. 13); 18:2 (ápr. 20); 19:2. (ápr. 27.); 20:2. (máj. 4.); 21:3. (máj. 11.). 208 Csíki Lapok, 15. (1904) 20:2. (máj. 4.). 209 Udvarhelyi Híradó, 7. (1904) 15:5. (ápr. 10.). 210 Ld. Koós megjegyzését a székely akció elsõ kétévi mûködésének ismertetésérõl szóló munkája Bevezetésében (Dokumentumgyûjtemény, 3.) 211 Képviselõházi Napló, 1901–1906. XXVI. köt. Bp., 1904. 141. 212 Csíki Lapok, 15. (1904) 31:1. (júl. 20.)
75
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 76
székelyföldi kirendeltség évi jelentésének elkészítését, ami a székely akció gyakorlati eredményeinek összefoglalását jelentette.213 A program/munkaterv jelentõsége a székely akció történetében egyedülálló: ez tekinthetõ a miniszteri kirendeltség székely akciójának kiindulási pontjául és a megoldandó feladatok alapjául a kirendeltség fennállásáig. Igy a késõbbi mûködési jelentések a székely akció munkaterve gyakorlati megvalósulásának elemeit mutatják be. A gazdasági és politikai változások, a kirendeltség gyakolati tapasztalatai, a rendelkezésre álló költségvetési összeg, az akció területi illetékességének változása, a többi tárca tevékenysége lényegesen módosították a székely akció feladatkörét. A program alakulására kétségkívül hozzájárultak a székely falvak és megyék részérõl benyújtott felterjesztések és javaslatok, amelyek egy-egy térség gazdasági hanyatlásának képét tárták fel a megoldandó feladatokkal együtt, ezek nyomán is történtek hangsúlyeltolódások a kirendeltség feladataiban. Például a munkatervben meghirdetett telepítéssel, vadászattal és erdészettel a kirendeltség hivatali szerve érdemben nem foglalkozott. Ugyanakkor az állami akció különösen az elsõ években olyan feladatokkal is próbálkozott, amit késõbb, a Kereskedelmi Minisztérium 1905-ben meghirdetett ipari akciója után, annak gyakorlati megvalósításának reményével már nem vállalt fel. Ilyennek tekinthetõek az ipari vállalkozások, a bányászat fejlesztése (elsõsorban a geológiai kutatások támogatása) mellett az infrastuktúra egyes területei: vasúti fejlesztés, folyószabályozás, mederrendezés sürgetése, tutajozás ügye. A kirendeltség 1902–1903 folyamán a közutak fásításával és a székely községekben, utakon jelzõtáblák alkalmazásával is foglalkozott. Ide sorolható a munkásvédelem (balesetbiztosítás) ügye és a munkásházak építése 1904–1905-ben. 1905 után lekerültek a napirendrõl egyes nagy tõkeigényû feladatok, mint az idegenforgalom fellendítése (távbeszélõ hálózat kiépítése, kirándulások segélyezése), a fürdõügy és az ezzel kapcsolatos ásványvízforgalom (borvíz) propagálására irányuló tevékenység. A székely akció az elsõ években a nemzeti múlt emlék(hely)einek gondozásával és fenntartásával (pl.: Fehéregyházi Petõfi-emlék, honvéd emlékek) is törõdött. A kirendeltség 1906-ig kísérletezett a birtokrendezési ügyekkel, különösen a tagosítás és az arányosítás, valamint a telekkönyvi állapotok körüli visszásságok feltárásával is. Késõbb a feladatot az Igazságügyi Minisztériumban megszervezett külön szakosztály vette át Sebess Dénes irányításával.214 213 MOL K 184, 1905. 18 078. Dr. Koós Mihály megjutalmazása. 214 Székely Világ, 2. (1906) 16(61):249. (ápr. 22.)
76
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 77
Egyes, korábban kiemelt jelentõségû feladatok eredménytelenségük miatt vagy a bírálat, kritika hatására abbamaradtak, mint pl. a kivándorlás ellensúlyozására irányuló székelyföldi munkásközvetítés ügye (és ennek keretében 1904-tõl a cselédközvezítés és elhelyezés). 1906 után a székely kirendeltség feladatköre egyre inkább kifejezetten a mezõgazdaság fejlesztésére irányuló kérdésekre koncentrálódott, bár az akció a késõbbiekben is foglalkozott sokak által feleslegesnek tûnõ kérdésekkel (pl.: madárvédelem ügye) Az akció területi kiterjesztésével, különösen 1909 után az akció a szórványmagyarság helyzetének gazdasági fejlesztését is felvállalta. Az ínséges idõszakokban, mint az 1904. évi szárazságkor vagy 1912–1913 esõs idõjárásakor, a kirendeltségekre hárult a segélyezés ügyének lebonyolítása. A kirendeltségi program módosulása, olykor következetlensége miatt többször érte az a kritika a vezetõséget, hogy „nem elõre megkészített program alapján dolgoznak.”215 A gazdasági programnak különösen az elsõ 3-4 évben nagy közönnyel kellett megküzdenie, több helyen tartózkodással, gyanakvással, sõt egyesek „rosszakaratú gáncsoskodással” fogadták a segítséget. A vezetõség programjának megvalósulásában fontos szerepet szánt a nép körében tevékenykedõ falusi néptanítóknak és lelkészeknek mint a falvak értelmiségi és közösségformáló társadalmi csoportjának. A kirendeltség felkérte a törvényhatóságokat – különösen a szolgabírók és jegyzõk szerepét emelték ki –, valamint a gazdasági egyesületeket a székely akcióban való részvételre, 1910-ben pedig külön rendeletben a mezõgazdasági hivatalokat és intézményeket az állami programmal való együttmûködésre. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a tanfelügyelõket kérte fel, hogy a szociális célokat szolgáló miniszteri kirendeltségeket támogassák és erre a felügyeletük alatt álló hivatali közegeket is utasítsák. 1911-ben a megreformált gazdasági hírszolgálat, a megyei gazdasági tudósítói szervezet is a kirendeltség alá került és annak munkáját támogatta.
5.2. Éves jelentések A székelyföldi (erdélyrészi) miniszteri kirendeltség fennállása alatt összesen öt alkalommal állította össze a gazdaságfejlesztõ programról
215 Udvarhelyi Híradó, 12. (1909) 18:2–3. (máj. 2.)
77
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 78
szóló nyomtatott jelentéseit, ami – a többi, elsõsorban a hegyvidéki akcióval összevetve – meglehetõsen kevésnek mondható.216 Több esetben a minisztérium többszöri felkérésére, sürgetésére sem állították össze Marosvásárhelyen a jelentéseket, ami a helyi adminisztráció pontatlanságának, hiányosságának és megbízhatatlanságának jele. A nyomtatott beszámolókat a sajtó összefoglaló jelleggel ismertette. A nyomtatott jelentéseket megelõzte Sándor János kormánybiztos 1903 augusztusában elkészült hosszabb jelentése a székely akció elsõ évi tevékenységérõl. Ebbõl ismeretes, hogy a kormánybiztosság akciót indított a munkásviszonyok javítására, és munkásközvetítõ tevékenységével a romániai kivándorlás ellensúlyozása kezdõdött el. A kirendeltség részt vett az aradi és debreceni karácsonyi háziipari bazárok rendezésében, közremûködött a hitelszövetkezeteknek az értékesítõ szövetkezetekkel való kiegészítésében, szervezte a gazdasági egyesületi titkári állásokat. A szarvasmarha- és juhállomány feljavítására pedig tenyészállatokat osztott ki.217 Sajnos sem a székely akció 1902. évi mûködési jelentése, sem annak kefelenyomata ezidáig nem került elõ, így annak tartalmát csak a sajtó híradásaiból tudjuk legalább részben rekonstruálni.218 1.) Koós Mihály elsõízben 1905-ben készítette el A székely actio ismertetése címû kiadványt, amely a kirendeltség kétévi gyakorlati tevékenységét és eredményeit tartalmazta, megyei szintû statisztikai adatokkal kiegészítve. A késõbbi jelentésektõl eltérõen külön bevezetõben ismertette az akció elõzményeit és okait: Székelyföld földrajzi és nemzetiségi elszigeteltségét, az infrastukturális hiányosságokat, a román vámháború hatásait, a birtokrendezések következményeit, az általános elszegényedést és mindezek következtében a romániai kivándorlást. Koós ismertette a székelyföldi gazdasági akció megszervezésének folyamatát: társadalmi szervezõdés, mozgalom – országos érdeklõdés a székely kérdés iránt – egyes alkalomszerû kormányzati intézkedések (Kereskedelmi Minisztérium iparfejlesztési politikája) – céltudatos, rendszeres kormányzati akció. A kirendeltség megszervezését és az 1902. évi tusnádi kongresszust párhuzamosan futó, a kormányzati tevékeny216 KOÓS MIHÁLY: A székely akció ismertetése. Bp., 1905; UÕ: A székelyföldi gazdasági akció 1905. évi mûködésének ismertetése. Bp., 1906; A székely actio öt éve. Összeáll.: Székelyföldi miniszteri kirendeltség. Bp., 1907; A hegyvidéki, erdélyrészi (székelyföldi) és felvidéki miniszteri kirendeltségek 1909. évi mûködésének ismertetése. Bp., 1910; A hegyvidéki, erdélyrészi (székelyföldi) és felvidéki miniszteri kirendeltségek 1910. és 1911. évi mûködésének ismertetése. Bp., 1912. 217 Csíki Lapok, 15. (1903) 34:2. (aug. 19.) 218 MOL K 178, 1903. 494 (3325/1902). 1902. évi mûködési jelentés. Az iratanyag jó részét kiselejtezték.
78
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 79
séget könnyítõ eseményként értékelte. Az összefoglaló szerkezete a munkaprogram fejezetének sorrendjét követte. A vezetés hatékony gazdaságfejlesztõ politikát választott, a minisztérium rendeleteinek végrehajtása mellett az egyszerû anyagi segítségnyújtáson kívül a helyi viszonyok ismeretében javaslatokkal, indítványokkal szolgálta a térség önerejébõl történõ talpra állítását a jövedelmezõ intézmények, gazdasági rendszer meghonosításával, a társadalmi önsegélyezésre és kezdeményezésre is számítva. „Máról holnapra való segélyeket adni, gyors sikereket elérni nem is lehetett célja az akciónak. Eszközöket kellett szerezni, intézményeket létesíteni s nevelni az embereket, hogy … azok segítségével a székely nép értelmessége, szorgalma, szóval önereje alakítsa át az itten szegényes mezõgazdasági viszonyokat.”219 Az 1905. évi ismertetõfüzetet a helyi sajtó egyes részleteiben leközölte: „korántsem mondjuk, hogy egy s más részlet ne hívná ki a jogos kritikát, mert figyelembe véve a nagy anyagi áldozatot, melyet a földmûvelésügyi kormány ez ügyért hozott, úgy látjuk, az nem mindenütt áll arányban az elért vagy remélhetõ sikerekkel. De viszont az is megcáfolhatatlan tény, hogy a kezdeményezésnél teljesen tájékozatlanul, határozott cél nélkül kellett dolgozni. Valójában azt sem lehetett tudni, minõ segítség a legégetõbb, legmegfelelõbb. A kísérlezetések, tapogatások ideje elmúlt. Nagy a reményünk tehát, miként a következõ évek beszámolóiban oly adatokkal fogunk találkozni, melyekbõl a határozott, céltudatos munkásság eredményei s az a kiválóan fontos jelenség domborodik ki, hogy a székelység teljes bizalmát az aktiónak megnyerni sikerült.”220 A Pallas Nyomda 997 példányban nyomtatta ki a jelentést.221 2.) Ugyancsak Koós állította össze a hasonló felépítésû és szerkezetû A székelyföldi gazdasági akció 1905. évi mûködésének ismertetése címû kiadványt Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter megbízásából 1906 nyarára, amely már a kirendeltség mûködésének eredményeirõl számolt be. A miniszter öt példányt kapott meg a jelentésbõl 1906 júliusában, amibõl egyet házikönyvtárában helyezett el.222 Ugron Zoltán, Udvarhely megye fõispánja éles kritikával illette a kirendeltség eddigi tevékenységét: „A közzétett beszámoló nagy számokkal dobálódzik, hisz 219 KOÓS MIHÁLY: A székely akció ismertetése. Bp., 1905. 64–65. 220 Székely Világ, 2. (1906) 42(87):594. (okt. 21.) A cikk írója Sz. Gy. volt, feltehetõen Szentgyörgyi Dénes, a Marosvásárhelyi Székely Társaság titkára. 221 MOL K 178, 2126/1905. 222 MOL K 26, ME 1906–XL–3918. A földmûvelésügyi miniszter 66137/IX/1. sz. átirata a miniszterelnöknek (1906. júl. 28.)
79
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 80
egyetlen igazolást a statisztika bõ köpenyében nyerhet. Künn pedig az életben annyira állja a kritikát, amennyire az megvesztegethetõ.”223 3.) A miniszter a következõ évben a kirendeltséget A székely actio öt éve címû, átfogó jellegû kiadvány összeállításával bízta meg. Minden bizonnyal Koós Mihály állíthatta össze a füzetet, amelybõl 5 példányt a miniszterelnöknek is megküldtek.224 A kirendeltség 1907. és 1908. évi mûködésérõl beszámoló statisztikai kiadvány nem született. 4.) 1909-tõl lényeges változás történt: a tárca a korábbi évektõl eltérõen valamennyi akkor mûködõ kirendeltség tevékenységét egy ismertetõfüzetben adta ki. A minisztérium a korábbi beszámolókat átvizsgálva arra az álláspontra jutott, hogy a hegyvidéki kirendeltség 1908. évi jelentésének formáját tekintik a kiadvány mintájának.225 Az ötlet Kazy József tanácsostól származott, aki szerint célszerûbb a kirendeltségi jelentéseket a hegyvidéki akcióhoz hasonlóan „lexikonszerûen” szerkeszteni. Nyilván Kazy József hegyvidéki megbízottként alaposabban ismerte az ottani adminisztációs rendszert, másrészt új kettõs – hegyvidéki és erdélyrészi (székelyföldi) miniszteri megbízotti – feladatának összehangolására törekedett. Munkácson pontosabban is mûködött az ügykezelési rendszer, és sokkal több kirendeltségi jelentést készítettek el.226 A miniszteri jóváhagyás után, 1910 februárjában rendeletben utasították valamennyi kirendeltséget a mûködésrõl szóló jelentés elkészítésére. A szerkezeti felépítés követelménye az volt, hogy az egyes ágazatokat és annak fontos mozzanatait külön fejezetekbe csoportosítva a szükséges táblázatokkal – az adatok kellõ áttekinthetõsége miatt – legkésõbb június 1-jéig terjesszék fel. A késõbbiekben minden év június 1-jével kellett a beszámolókat benyújtani, bár már az elsõ határidõ is tolódott, mert a székelyföldi (erdélyrészi) kirendeltség jelentését csak 1910 októberére készítette el. A kirendeltségek 2-2 kefelenyomati példányát a kirendeltségi (IX/A/1.) ügyosztály nézte át és javította ki. A kirendeltségeknek idõben, külön névjegyzék felterjesztésével (név, 223 Udvarhelyi Híradó, 10. (1907) 12:2. (márc. 24.) 224 MOL K 26, ME 1907–XL–5131. A földmûvelésügyi miniszter 92 520/IX/1. sz. átirata a Miniszterelnöknek (1907. okt. 12.) 225 A hegyvidéki gazdasági akció 1908. évi mûködésének áttekintése. Összeáll.: KAZY JÓZSEF miniszteri tanácsos, a hegyvidéki és erdélyrészi (székelyföldi) miniszteri megbízott. Bp., 1910. 226 KAZY JÓZSEF: Az északkárpátmenti hegyvidéki nép gazdasági helyzetének javítására irányuló állami segítõ akczió hat évi mûködésének ismertetése. Bp., 1904; UÕ: A hegyvidéki gazdasági actio. Bp., 1905; UÕ: A hegyvidéki gazdasági actio 1906. évi mûködésének ismertetése. Bp., 1907; UÕ: A hegyvidéki gazdasági actio 1907. évi mûködésének ismertetése. Bp., 1908.
80
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 81
állás, lalkóhely) kellett jelezniük, hány példányt kívánnak a helyi megyei vezetõségnek, szövetkezeteknek és érdeklõdõknek elküldni. A minisztérium vállalta, hogy az országgyûlési képviselõknek megküldi a jelentéseket, a saját céljaira pedig 100 példányt igényelt. A kirendeltségi ügyosztály az akciók keletkezésérõl és addigi mûködésérõl rövid bevezetõ fejezetet készített el. A kiadvány a Földmívelésügyi Minisztérium kiadványsorozatában jelent meg, a Pallas Nyomdánál összesen 2000 példányban A hegyvidéki, erdélyrészi (székelyföldi) és felvidéki miniszteri kirendeltségek 1909. évi mûködésének ismertetése címmel. A kiadás költségeit az akciók költségadományából fedezték.227 Az összesen 2341 K 98 f költség nem egyenlõ mértékben oszlott meg, mert a nagyobb múlttal rendelkezõ hegyvidékire és székelyföldire 1000–1000 K, míg az újonnan felállított felvidékire 341 K 98 f esett.228 A füzetnek köszönhetõen a nagyközönség egyöntetûen tudott a kirendeltségek tevékenységérõl tájékozódni. 5.) 1910 februárjában újabb jelentés elkészítésérõl született rendelet,229 de Az akciók 1910. évi mûködésének ismeretése címû kiadvány technikai okok miatt annyit késett, hogy az információkat a minisztérium „idejemúltnak” nyilvánította, és kinyomtatása helyett az 1911. évi beszámoló elõkészítõ munkálataihoz látott hozzá. A székely sajtó 1911 elején azonban Koós elkészült beszámolóját mutatta be, „melyben egy nagy, kihatásában fölötte fontos gazdasági munka alapoztatott meg... újabb gazdasági célok és törekvések jutottak érvényre, és maga a perspektíva is egy egészen új képét mutatja annak az akciónak, mely közel nyolc éve törekszik a székely vármegyék életerejét növelni, szívósabbá tenni.”230 A tárca 1912 áprilisában kérte fel a kirendeltségeket, hogy a jelentésben felhasznált összes statisztikai adatokat 3 héten belül terjesszék fel rövid terjedelmû beszámolóval, amelyben az 1-1,5 éves – az 1910. évi és 1911. évi, valószínûleg május 1-jéig végzett – tevékenység jellemzõi, fontosabb mozzanatai és hangsúlyos részei dominálnak. A minisztérium különösen fontosnak tartotta a hitelszövetkezetekre és az áruraktárakra vonatkozó adatokat.231 Az összefoglaló jellegû jelentések a gazdasági akciók egyéb, kevésbé fontosnak ítélt tevékenységeit nem kö227 MOL K 184, 1913. 33 611. Az erdélyrészi kirendeltség 1910. okt. 6-i, 767/1910. sz. felterjesztése a Földmívelésügyi Minisztériumnak, annak 1910. febr.-i 33 611/1910. sz. rendeletére. A miniszteri jóváhagyás 1910. jan. 28-án történt. 228 MOL K 184, 1913. 16 270. A Pallas Irodalmi és Nyomda Rt. számlái. 229 MOL K 184, 55 141/1911. Intézkedés a gazdasági akciók 1910. évi mûködésére vonatkozó jelentés tárgyában. 230 Udvarhelyi Híradó, 14. (1911) 4:5. (jan. 22.) 231 MOL K 184, 1913. 55 141. A Földmívelésügyi Minisztérium 55 141/1911. sz. rendelete.
81
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 82
zölték. Az erdélyrészi akció 1912-ben eleget tett a rendeletnek,232 bár a kiosztási tervezetet és névjegyzéket Koós Mihály megkésve, csak a minisztérium többszöri felszólítására terjesztette fel 1912 nyarán. A fennmaradt névjegyzék szerint a kirendeltség 97 példányt (53-at név szerint) kért szétosztásra: az erdélyrészi akció mûködési körébe tartozó fõ- és alispánoknak (21 fõ), a helyi gazdasági egyesületek elnökeinek (8 fõ), az EGE-nek (2 fõ), a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara elnökének és a mûködõ székely társaságok elnökeinek (18 fõ). 200 példányt kértek az érdeklõdõk és a hírlapok számára, ebbõl 2 példányt a kirendeltség házikönyvtárában helyeztek el. A kirendeltség küldte meg a beszámolót az erdélyi országgyûlési képviselõknek is, a szétosztásról minden esetben külön jegyzéket kellett vezetni.233 A tárca összesen 2400 példány nyomtatását rendelte meg a Pallas Nyomdánál, mert az országgyûlés tagjainak (800 példány234), kísérõ nélküli szétosztásra a minisztérium ügyosztályainak és az alsóbb hivataloknak (100 példány), hírlapoknak, szaklapoknak, külföldi lapoknak, budapesti tudósítóknak (100 példány), társminisztériumoknak és államtitkároknak (50 példány), kirendeltségi ügyekkel foglalkozó ügyosztálynak (85 példány) is kellett példányokat fenntartani, amit átmenetileg a minisztérium házikönyvtárában helyeztek el.235 A minisztérium 1913-ban is felkérte a kirendeltségeket, hogy készítsék el az 1912. évi mûködési jelentésüket. A korábbi évektõl eltérõen azonban nem nyomtatták ki a beszámolókat, hanem az 1912. évi kormányjelentés elkészítéséhez használták fel. A földmûvelésügyi miniszter körrendeletben hívta fel valamennyi fõ- és ügyosztályt, hogy legkésõbb április 1-jéig állítson össze jelentést ügykörérõl. A kirendeltségek mûködési jelentései így váltak fontossá és sürgõssé, hiszen a kirendeltségi ügyek alapvetõ részét jelentették az állami intézkedéseknek. Az akcióknak lehetõleg statisztikai adatok nélkül kellett mûködésüket ismertetni 1913. március 10-ig. Valamennyi kirendeltség határidõre elkészítette a jelentését, amely aztán a kormányjelentés szerves részévé vált.236 232 MOL K 184, 1913. 58 425. Az erdélyrészi kirendeltség 1912. ápr. 18-i, 1744/1912. sz. felterjesztése a minisztériumhoz. 233 MOL K 184, 1913. 58 425. Az erdélyrészi kirendeltség 1912. jún. 22-i, 3149/1912. sz. felterjesztése a minisztériumhoz. A hegyvidéki akció 749, a felvidéki 219 plédányt kért. A minisztériumhoz tehát 1265 példányra érkezett igény. A 2400 példányból 2315-öt kísérõlevéllel kellett a címzettnek elküldeni. 234 Az országgyûlési képviselõk száma 453 fõt jelentett, amibõl 44 erdélyi volt. 235 MOL K 184, 1913. 58 425. A jelentés szétosztási tervezete. 236 MOL K 184, 1913. 33 038. a kirendeltségek felhívása az elõzõ évi mûködésüket ismertetõ jelentés elkészítésére. A Földmûvelésügyi Minisztérium 1176/1913. eln. számú körrendelete (1913. febr. 4.). A kormányjelentéseket késõbb teszem közzé.
82
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 83
Az erdélyrészi kirendeltség a továbbiakban nem készített éves jelentést mûködésérõl,237 viszont az 1898 óta évente összeállított kormányjelentésekben a földmûvelésügyi tárca önálló alfejezetekben foglalta össze az egyes kirendeltségek, közöttük a székelyföldi kirendeltség tevékenységére vonatkozó tárgyévi adatokat.238
5.3. A székely akció értékelése A székely akciót fennállása alatt sok bírálat és kritika érte. Elsõsorban „csalódtak abban, hogy a kormányzatnak csak az egyik ága [a Földmívelésügyi Minisztérium] karolja fel a székelység ügyét”239, a többi tárca távolmaradását, az egységes és összehangolt fejlesztési programot hiányolták. A miniszteri kirendeltséget bírálták a segélyek szétosztásáért: „a székely kirendeltség akciójából a nagyurak, az alispánok szedik le a tejfölt s a parasztnak még savó sem jut”240 vagy „minden komolyabb eredmény nélkül mekkora nagy összegeket pazarolnak el.”241 Ugyanakkor a többség elismerte, hogy „a kirendeltség a legnagyobb önzetlenséggel és a rendelkezésre álló erõk és eszközök lelkiismeretes felhasználásával tölti be hivatását. Az nem lehet több, mint amennyit a földmûvelésügyi minisztérium megállapít.”242 Maga a vezetõség is elismerte, hogy „jó szándékkal kieszelt tervei nem bizonyultak sokszor célszerûnek”, a vártnál gyengébb eredmények születtek, gondolva pl. a létrejött, de nem mûködõ szövetkezetekre, a nem székely legelõkre való svájci tehenekre vagy a munkásközvetítés elhibázott lépéseire. Ahogy Ugron Zoltán, a kirendeltség egyik állandó kritikusa fogalmazott: „az állami kiküldöttje oly hatáskört forsírozott ki magának, ami az egyesület hangadó embereit elkedvtelenítette, a szépen megindult autonom viszonyokkal számot vetõ munkálkodás helyére lépett a bürokratikus alkotás, mely nem számolt a helyzettel, a való élettel, intézményeket létesített, bármibe is kerültek azok, nem tekintve arra, hogy létöknek meg van-e az alapja, soha sem mûködõ takarmánykamrákat építtetett, reklamírozott; be nem illõ vi237 Nemcsak nyomtatásban nem jelent meg ilyen összefoglaló jelentés, de a levéltári források között sem akadtam ilyennek nyomára. 238 A m. kir. kormány ... évi mûködésérõl és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Bp., ... 1913-ban a kirendeltségeket fõleg a nagymértékû elemi csapások enyhítését célzó intézkedések foglalták le, de azért nem szünetelt teljesen azok hivatali mûködése, utána pedig alapvetõen a hadiállapot határozta meg tevékenységüket. 239 Székely Világ, 3. (1907) 20(115):298. (máj. 19.) 240 Székely Világ, 1. (1905) 16:181. (máj. 28.) (Csíkvármegye c. folyóiratból idézve) 241 Udvarhelyi Híradó, 12. (1909) 18:2–3. (máj. 2.) 242 Szabadság, 3. (1907) 74:2. (márc. 31.)
83
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 84
szonyok közé drága pénzen Sweizból importált állatokat, tejben szûkölködõ községekben tejszövetkezeteket létesített; az eredményt ismerjük: a takarmány a kamra gépeivel együtt pihen, az importált állatok pár év alatt kipusztultak, a tejszövetkezeti gépek nagy részben mûködésen kívül állanak, az egyesületben elernyedt az a pezsgõ élet...”243 Jogosan hozták fel az akció hibájának, hogy az „aprólékos dolgokban fecsérli el erejét ahelyett, hogy a bajok alapját képezõ hitelrendezést támogatná teljes erõvel.”244 A kirendeltség, miközben olyan részletkérdésekbe avatkozott be, mint a madárvédelem ügye, a mesterséges fészekodúk elhelyezése,245 egyes kulcskérdéseket – hitelügy, parcellázás és birtokrendezés – nem oldott meg.246 Igy a Székelyföld átfogó gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztési programjából kevés gyökeres átalakulást eredményezõ változás valósult meg. A székely akciónak nem volt rá elég ideje és lehetõsége, hogy kiforrja magát, beteljesítse céljait. Sorsát a „nagypolitika” megpecsételte. Ugyanakkor a lehetõségei is korlátozottak voltak. A még uralkodó gazdasági liberalizmus elvei mellett szembe kellett nézni az anyagi eszközök szabta lehetõségekkel, amely meghatározták az akció tevékenységét és hatósugarát. Jogosan hangsúlyozták, hogy „évtizedes mulasztásokat és hátramaradást pár évi munkával helyrehozni nem lehet”.247 A tõkebefektetések korlátozottsága további nehezítõ tényezõ volt. Miközben a vezetõ bankok befektetései nõttek, különösen a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltsége a Balkánon a külföldi pénzvilág szemében is nagy értéket jelentett, a korszak vezetõ vállalkozói, bankárai érdektelenek maradtak a székelykérdés iránt. Nem érte meg, nem jelentett haszonnal járó befektetést a térség. A többi minisztérium érdektelensége, esetlegesen és szórványosan megszületõ intézkedései miatt hiányzott az egyes tárcák közötti egyeztetés és a közös irányvonalak kijelölése, tehát az egységes, minden kormányzati ágra kiterjedõ fejlesztési program. A politikai és az uralkodó körökön belüli ellentétek mellett a nemzetiségek ellenérzése tovább hátráltatta az akció kibontakozását. Különösen az akció kiterjesztésekor élesedett a támadás, ezért a magyarok által lakott vármegyerészek bevonása a gazdaságfejlesztõ programba csak bizalmasan vagy közvetett módon valósulhatott meg. 243 Udvarhelyi Híradó, 16. (1913) 5:6. (febr. 2.) 244 RÓTH ANDRÁS LAJOS: Dorner Béla, a székely gazdák nevelõje. Székelyföld, 3. (1999) 10:60. 245 Székely Világ, 3. (1907) 6(101):92. (febr. 10.) 246 Szabadság, 3. (1907) 72:2 (márc. 29.) 247 RÓTH A. L.: i. m. 73.
84
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 85
A székely falusi társadalom közönye, bizalmatlansága különösen az elsõ években jelentett nagy problémát a vezetõségnek. Ugyanakkor a sajtó – különösen a fõvárosi sajtó – érdeklõdése az akció elindítása után évrõl évre csökkent. A székely társadalom önszervezõdését jelentõ társaságok és az állami akció közötti feszültség tovább akadályozta a program kiteljesedését. A feladatok egyeztetésével, összeghangolásával sikeresebben bontakozhatott volna ki a térség fejlesztési programja. Hosszú távon azonban az akció hozzájárult a fejlettebb gazdasági kultúra elterjedéséhez, a székelyföldi közöny és idegenkedés leküzdéséhez, a helyi lakosság szemléletváltozásához, valamint a székelyföldi régió elszigeteltségének feloldásához. A hibák ellenére a kortársak is méltányolták, hogy a kirendeltség következetessége folytán „nagy, messze jövõre kiható” eredményeket tudott felmutatni. Ahogy a Székely-Udvarhely folyóirat írta: „[a gazdaközösség] … létalapját … kiépítette, megélhetési forrásait kinyitotta, mert utat-módot mutatott a hasznos munkálkodásra, megtanította népünket önmagáért és a haza boldogulásáért dolgozni… Az elhagyott faluba életet, munkakedvet vitt, és a reményt vesztett nép megtudta, hogy a megélhetés feltételeit itthon önmaga is megszerezheti, megtalálhatja.”248 Az 1911. évi turini világkiállítás magyar kitüntettjei között pedig az erdélyrészi kirendeltség is szerepelt: elsõ díjat, grand prix-t nyert a mezõgazdasági csoportban.249
5.4. A dokumentumközlés módszere A kormányzati, ezen belül is különösen a földmûvelésügyi tárca által indított „székely akció” történetét feldolgozó – sajnálatosan kevés számú – kutató számára legfontosabb forrásul a kirendeltség által összeállított, a földmívelésügyi miniszter (vagy minisztérium) kiadványai sorozatában megjelentetett egy- vagy több éves beszámolók szolgálnak. Bár mind az akció elsõ ismertetése, mind annak 1905. évi mûködését bemutató összefoglalója említést tett a munkaprogramról, továbbá arról, hogy ezt széles körben terjesztették,250 ez ideig – szakirodalmi ismereteim alapján – ezt az összeállítást senki nem kereste és egy szerzõ kivételével nem használta fel.251 248 Székely-Udvarhely, 15. (1909) 89. 249 Udvahelyi Híradó, 14. (1911) 46:4. (nov. 12.) A kirendeltség agrokulturális mûködésérõl szóló térképeket Jellinek Antal készítette el. 250 Vö. e kötet 314., 315–316., 361. oldalain a munkaprogramról mondottakat. 251 OROSZI SÁNDOR: Emlékezés a székely közösségek erdõire. Bp., 1995. Sajnos azonban a szerzõ egyedül a munkaprogram vadászatról szóló részébõl idézett, egyébként pedig csak a Székely kongresszus, i. m. határozataira – tehát a munkaprogram szekunder jellegû adatára – hivatkozott.
85
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 86
Mindezekre tekintettel a székely akció történetére (is) vonatkozó forrásokat lehetõség szerint teljes körûen közreadó sorozat elsõ kötetében – a székelyföldi miniszteri kirendeltség létrehozását bemutató jelen tanulmányt követõen – az akció „elfeledett” munkaprogramját, továbbá az ehhez szorosan kapcsolódó, ma már a könyvtárakban sem maradéktalanul elérhetõ öt kirendeltségi jelentést tesszük közzé. A forráskiadásra vállalkozók rendre szembesülnek azzal, hogy az eredeti szöveget a maga számtalan következetlenségével, írásképi, nyelvtani vagy más helyesírási hibájával hogyan jelenítsék meg a jelenkor – és a jövõ – számára. Mi az, amit tükrözni kell a forrásokból, és mi az, amit javíthatunk? És mindezt jelöljük, hogyan jelöljük, kell-e jelölnünk egyáltalán? Nem segíti e nehéz kérdés megválaszolását, hogy nincsen olyan általános szabályzat, amelyet minden érintett szakma minden képviselõje elfogadna és ahhoz igazodva végezné a források közzétételét. Már a XX. század elejétõl fogva (a Századok 1920/21. évi szabályzatával kezdõdõen) több kísérlet történt arra, hogy legalább egyes korszakokra és/vagy nyelvekre vonatkozóan valamiféle vezérfonalat adjanak. Az ezek sorába tartozó legújabb szempontrendszert a Fons – külön a témának szentelt – egyik számában tették közzé, az ebben található elõadások és korreferátumok jó alapot biztosítanak a dokumentumok átírásához. Ez utóbbi vezérfonalban, különösen Hermann Róbert és Sipos Péter, az eredetileg is nyomtatott szövegek átírására is érvényes – és általam is érvényesítendõ – javaslatokat tettek.252 Teljes mértékben elfogadjuk Benda Kálmán azon megállapítását, hogy „a régi írások tükörszerû lenyomtatása ... nem a tudományosság jele, hanem éppen a tudománytalan igénytelenség következménye”.253 Azzal a formális szemponttal, hogy a nyomtatott anyagot betûhíven kell közzétenni, – a kiadó határozott állásfoglalása által megerõsítve és az õ elvárásainak is megfelelve – jelen dokumentumgyûjtemény kiadásakor sem érthettünk egyet. Nemcsak a kéziratok esetében, hanem a sokszor csak a hivatali tevékenység nagy példányszámigényébõl fakadó nyomtatványok, illetve a hivatali kiadványok szakképzett korrektort és szerkesztõt nélkülözõ kötetei esetében is szükséges az alapos kritikai szöveggondozás, mert súlyos hiba volna a nyomdai hibákat vagy szerzõi következetlenségeket kõbe vésett változtathatatlanként kezelni. Miután a hat dokumentumnak vélhetõen egy szerzõje volt (dr. Koós Mihály), aki többféle írásmódot használt, nem kívántam egyiket sem kiemelni és ahhoz igazítva szerkeszteni a többit (ami a következetesség 252 A történeti források kiadásának módszertani kérdései. Fons, 7. (2000) 1. szám. 253 Idézi SIPOS PÉTER: A XX. századi forráskiadás problémái és ajánlás a forráskiadás szabályzatára. Fons, 7. (2000) 1:171–184.
86
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 87
jegyében óhatatlanul szükséges), hanem etalonul a mai helyesírási szempontokat választva, az alábbiak szerint, a teljes egységességre törekedve rendeztem sajtó alá a munkatervet és a jelentéseket. Egyszerûsíti a problémát az a tény, hogy jelen kötet hat dokumentuma, még ha nem is egy közgyûjteményben, de kisebb utánajárással megszerezhetõ, és azon kötetekben azok a részletek is tanulmányozhatók, amelyek az alkalmazott szövegközlési módszer miatt eltûnnek (pl. cz és rövid magánhangzó használata). Az a cél vezérelt munkám során, hogy olyan szöveggyûjteményt tárjak az érdeklõdõ nagy- és szakközönség elé, amelynek olvasmányosságát nem nehezítik a korabeli hangzó- és helyesírási – egyébként igen következetlen – sajátosságok. A dokumentumközlés fõ alapelvei voltak: (1) a szöveg- (és nem a betû)hûség, ennek megfelelõen (2) a mai helyesírási és központozási gyakorlat szerint készítettem el mindegyik kötetet.254 Ugyanakkor (3) megtartottam azokat a tájnyelvi vagy szerzõi sajátosságokat, amelyek következetesek voltak, de (4) javítottam azokat a hibákat, amelyek többféleképpen, közöttük helyesen is szerepelnek. Jelen forrásközlési szempontokat alkalmaztam a bevezetõ tanulmányban közölt levéltári és nyomtatott (szak)irodalmi, publicisztikai idézeteknél is, valamint a munkaprogramban sokszor idézett „Székely kongresszus” szövegénél is – függetlenül az eredeti szövegtõl. A dokumentumokat szövegkritikai és tartalmi jegyzetekkel azért nem láttam el, mert egyrészt nem kívántam többet adni, mint amit azok önmaguk közölnek, másrészt a tartalmi értelmezések és kiegészítések részben a bevezetõ tanulmányban, részben pedig a sorozatot lezáró monográfiában kapnak helyet, utóbbiban a források egyes hibáira (így pl. az egyértelmû számolási hibákra) is felhívom a figyelmet. ***
Az alábbi különös szempontokat érvényesítettem a szövegközlésnél: 1. Nyomdahibák Az egyértelmû nyomdahibákat külön jelölés nélkül javítottam. Abban az esetben, ha ezt vagy a szövegösszefüggés szerint kikövetkeztethetõ szóalakot nem lehetett megállapítani, meghagytam az eredeti szöveget, az olvasóra bízva a megoldást. 254 Az ehhez felhasznált szakmunkák: A magyar helyesírás szabályai. 11. kiadás [1984], 12. (szótári anyagában bõvített) lenyomat [2000], változatlan lenyomata. Bp., 2003. Magyar helyesírási szótár. Szerk.: DEME LÁSZLÓ, FÁBIÁN PÁL, TÓTH ETELKA. Bp., 2003. (az 1999. évi elsõ kiadás változatlan lenyomata). FÁBIÁN PÁL–FÖLDI ERVIN–HÕNYI EDE: A földrajzi nevek helyesírása. Bp., 1998. LACZKÓ KRISZTINA–MÁRTONFI ATTILA: Helyesírás. Bp., 2004. Az Osiris Kiadó gondozásában megjelenõ A magyar nyelv kézikönyvtára sorozat elsõ kötete óriási hiányt pótol, és az eddig e témakörben született munkák legalaposabb, kiváló szakmai produktuma.
87
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 88
2. Tulajdonnevek írásmódja a) A személynevek eredeti elõfordulási formájukban szerepelnek, egységességet csak a névmutató összeállítása tükröz. b) A hivatalok, intézmények, testületek, szervezetek nevének írásában a szerzõ bizonyos fajta következetessége ismerhetõ fel, amely sok esetben nem felel meg a mai helyesírási gyakorlatnak. Alaposan megfontolva e kérdést, végül nem a (2), hanem a (3) szempont alapján hagytam meg e testületi tulajdonnevek eredeti írásmódját (az Rt. helyett r.t.-ig bezárólag), így pl.: m. kir. földmívelésügyi minisztérium; Maros-Torda vármegyei gazdasági egyesület, marosvásárhelyi úrlovas- és versenyegylet, magyar általános kõszénbánya r. t., magyar aszfalt r. t., székelyföldi iparmúzeum; de: Országos Földhitelintézet, Magyar Gazdák Vásárcsarnok Ellátó Szövetkezete; stb. c) A földrajzi neveket egységesítettem (maga a szerzõ a hibás alakok mellett a helyeset is alkalmazta): bár többnyire kisbetûvel szerepel ’székelyföld’, azt mindig Székelyföldre javítottam, ugyanakkor nem vontam egybe és nem javítottam a „székely föld” kifejezést. Hasonló gyakoribb egységesítés volt (pl.: eredeti alak › általam közölt alak): Marostorda › Maros-Torda, Tordaaranyos › Torda-Aranyos, Kis-Küküllõ vármegye › Kisküküllõ vármegye (de: Kis-Küküllõ folyó!), Görgény-Szent-Imre › Görgényszentimre, Szász-Régen › Szászrégen, Székelykeresztur › Székelykeresztúr, sóvidék › Sóvidék; mellékneveknél: marostordavármegyei, csikvármegyei, marosmenti › Maros-Torda vármegyei, Csík vármegyei, Maros menti. 3. Egyedi stílus, idegen szavak a) Megtartottam a szerzõ egyedi stílusát tükrözõ szavakat, pl.: ’legelengedhetlenebb’, ’hivatolt’ [= hivatkozott], ’filoxéra /filloxera/philloxera/filokszera’, ’vaggon’; toldalékolást: ’fejés, sajt- és túrókészítésben’ [= fejésben, sajt- és túrókészítésben]; ’-ba/be’ a ’-ban/ben’ helyett; ’1904-ik’, ’1905-ik’, ’1905-dik’; stb. eredeti alakjukban szereplõ – ékezettel esetleg ellátott – idegen szavakat: ’congressus’, ’actio’, ’intensiv’, ’akklimátizátióra’, ’spekulátió’, ’teknikai’, ’waggon’; nem szüntettem meg a több változatot sem (ez az akció szóra vonatkozik, amely számos módon szerepel: actio, actió, aktio, aktió, akció – szoros kivételként valamennyi alakot megtartottam). b) Ha nem az eredeti alakban, hanem magyarosan szerepel a szó, akkor azt az eredeti alaktól eltérve, a mai helyesírás szerint közlöm: ’kongreszus’ › kongresszus; geológia; ’intenzivebbé’ › intenzívebbé; ’turustika’ › turisztika; ’reviziója’ › revíziója; -i(e)r- igeképzõ › -ír- (’preczizirozás’ › precizírozás). c) A többféle módon elõforduló szavakat az eredeti elõfordulástól függetlenül a mai helyesírás szerint közlöm: ministerium › minisztérium; minister(i) › miniszter(i); programm › program; kevésbbé › kevésbé; fen(sík) › fenn(sík); (egy)nehány › (egy)néhány; stb. d) Amennyiben egy szónak több alakja is használatos, azt az elõfordulás szerint közlöm: cigálya/cigája (juhfajta).
88
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 89
4. Hangjelölés, betûhosszúság, betûhiányok és -többletek A mai helyesírásnak megfelelõen, az eredeti szövegben szereplõ – esetlegesen, mert nem következetesen elõforduló – eltérõ (vagy hibás) alakoknál az alábbi esetekben tettem javításokat: hibás vagy hiányzó betûkettõzés (-ép/en/ › -épp/en/, ehez › ehhez) az eredeti «» idézõjelek helyett „” a -cz(-) helyett c (kivéve a személyneveknél) rövid – és ritkán hosszú – magánhangzóval írt szavak a mai hosszúságuknak megfelelõen (i, o, u, ö, ü › í, ó, õ, ú, û): ’földmivelési’ › földmívelési, ’számu’ › számú, ’lakósság’ › lakosság, ’nagymértékü’ › nagymértékû, ’könnyü’ › könnyû, ’elõljáróságok’ › elöljáróságok; stb. a vonatkozó névmások egybeírása (’a ki’, ’a mely’, ’a mennyi’, ’a mi’, ’a hol’; stb. › aki, amely, amennyi, ami, ahol; stb.) t-cz. helyett tc. [= törvénycikk] számok tagolása a mai helyesírás szerint (szóközzel és nem ponttal vagy vesszõvel a hármas számcsoportok mentén) kettõzött kettõs mássalhangzók (’lyly’, ’nyny’, ’gygy’ › lly, nny, ggy) mûveltetõ igéknél a hiányzó betûk pótlása (alakítassék › alakíttassék) 5. Központozás A szöveg központozását a mai gyakorlatnak megfelelõen, a szöveg értelmezésével végeztem. Ennek megfelelõen ott, ahol szükséges volt, a szöveg megfelelõ tagolása érdekében kitettem az írásjelet (általában vesszõt), ahol pedig az eredetiben a mai szempontok szerint hibásan szerepelt, elhagytam – ez a feladat különösen problémás volt az ’s’ elõtt. 6. Egybeírás–különírás Annak ellenére a mai helyesírási szabályokat követtem, hogy a mai (szótagszámlálási és mozgó-) szabályokat a dokumentumokban nem alkalmazzák. Igy pl. egybeírtam: tenyészapaállat-vizsgálat, szarvasmarha-tenyésztés, közöslegelõ-szerzési törekvés, patkolótanfolyam, vízimalom, könnyûszerrel, elsõsorban, ezenkívül, félig-meddig, úgy-ahogy; különírtam: földmíves nép, munkás nép, részt vesz, évrõl évre, napról napra; stb. 7. Egyéb szempontok a) A Székely kongresszus ... címû munkából átvett idézeteket az eredetitõl függetlenül mindig idézõjelben adom meg. b) A latin szavakat a rájuk vonatkozó szabály szerint választottam el. c) A mai helyesírási szabályok szerint javítottam: 1-én › 1-jén, %-al › %-kal. d) A címstruktúrában az eredetihez igazodtam: ennek megfelelõen ott, ahol nem fejezet- és alfejezetcímeket alkalmaztak, hanem marginálisokat, én is azokkal közöltem a szöveget. Az egyes dokumentumok tartalomjegyzéke az eredetihez igazodik még akkor is, ha magában a szövegtestben nem címekkel, hanem marginálissal jelölik az egyes részeket. Abban az esetben viszont, amikor a tartalomjegyzék feltüntet alcímeket, de a szövegtestben csak fejezetcímek vannak, csak ez utóbbiakat adom meg.
89
k nyv_nyito.qxp
2005.09.11.
21:58
Page 90
e) A rövidítéseket feloldás nélkül meghagytam, itt most közlöm azok jelentését: a. sz. = alapszám; drb = darab; eln. sz. = elnöki szám; f., fill. = fillér; h. é. = helyi érdekû; ikt. sz. = iktatószám; K, kor. = korona; k. hold, kat. hold = katasztrális hold; m. kir. = magyar királyi [= állami]; mm, mmázsa = métermázsa; p. o. = példának okáért; q = mázsa; tc. = törvénycikk; ún., úm. = úgy nevezett, úgy mint.
*** Az alábbi részleteken bemutatom, hogy az általam alkalmazott szövegközlési módszer mennyiben (nem) változtatja meg a dokumentumokat: a munkaterv eredeti szövege (bal hasáb) és az e kötetben közölt szöveg (jobb hasáb) összehasonlítása döntésem helyességét igazolja. Sõt mivel a marosmenti s nyárádmenti szelidlejtésû déli hegyoldalak szõllõmívelésre sohasem voltak kellõképen kihasználva s e vidékeken új telepítéseknek is tág tere van, egyik leghálásabb eszköze lehet az itteni földmíves nép felsegítésének, ha minél több új szõlõterület betelepítése tétetik lehetõvé állami segítséggel.
Sõt mivel a Maros menti s Nyárád menti szelíd lejtésû déli hegyoldalak szõlõmívelésre sohasem voltak kellõképpen kihasználva, s e vidékeken új telepítéseknek is tág tere van, egyik leghálásabb eszköze lehet az itteni földmíves nép felsegítésének, ha minél több új szõlõterület betelepítése tétetik lehetõvé állami segítséggel.
Akkor pedig, a midõn úgy az állam, mint az egyesek jelentékeny áldozatokat hoznak az elpusztult szõlõterületek felujítására, a mikor egy egész vidéknek jóformán egész szõlõ kulturája ujjá alkotódik, számba sem jöhetnek azok az áldozatok, a mik a felujítás helyes irányban való vezetéséhez szükséges szakközegek kirendelésével fölmerülnek.
Akkor pedig, amidõn úgy az állam, mint az egyesek jelentékeny áldozatokat hoznak az elpusztult szõlõterületek felújítására, amikor egy egész vidéknek jóformán egész szõlõkultúrája újjáalkotódik, számba sem jöhetnek azok az áldozatok, amik a felújítás helyes irányban való vezetéséhez szükséges szakközegek kirendelésével fölmerülnek.
S hogy mégis daczára e nehézségeknek javaslatot teszek Nagyméltóságodnak, a székelyföldi komlótermelésnek a székelyföldi felsegítési akczió programmjában való felkarolására, teszem ezt azért, mert azt látom, hogy ott, a hol beválik, a komlótermelés egyik legjövedelmezõbb termelési ág s a székelyföldön ha valamikor, épen most könnyíthetõ meg a népies komlótelepítés, a mikor Nagyméltóságod anyagi eszközökkel is ellátott különös akcziót fejt ki a székelyföldi földmíves nép gazdasági helyzetének felvirágoztatására.
S hogy mégis dacára e nehézségeknek javaslatot teszek Nagyméltóságodnak, a székelyföldi komlótermelésnek a székelyföldi felsegítési akció programjában való felkarolására, teszem ezt azért, mert azt látom, hogy ott, ahol beválik, a komlótermelés egyik legjövedelmezõbb termelési ág, s a Székelyföldön ha valamikor, éppen most könnyíthetõ meg a népies komlótelepítés, amikor Nagyméltóságod anyagi eszközökkel is ellátott különös akciót fejt ki a székelyföldi földmíves nép gazdasági helyzetének felvirágoztatására.
90
