BÁCS-KISKUN MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA A Múzeumi Szervezet Bács-Kiskun megyében 1962-ben jött létre. Fenntartója 1990-től a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés, 2012. január 1. óta a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal. A szervezet elnevezése a fenntartóváltás következtében Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet-re módosult. A Múzeumi Szervezet vezetését továbbra is a kecskeméti székhelyű Katona József Múzeum látja el. A teljes szervezet 17 intézményt – múzeumot, közérdekű muzeális gyűjteményt és kiállítóhelyet, tájházat fog össze. A központi intézmény az 1898-ban Kecskemét városa által alapított Katona József Múzeum, könyvtár és levéltár. 1911ben a múzeum önálló intézménnyé vált, folyamatosan gyarapodó gyűjteménnyel. 1923-ban a múzeum a vasútkerti egykori nyári kaszinó épületébe költözött, és 1924-ben megnyílt első állandó kiállítása. 1944ben csaknem a teljes múzeumi gyűjtemény megsemmisült, így a gyűjtőmunkát újra kellett kezdeni. 1962-től kiépült a megyei múzeumi szervezet, a tagintézményekkel. Jelenleg a Márkus Géza által tervezett, 1903ban fölépült Cifrapalota, a magyar szecessziós építészet egyik remeke a Katona József Múzeum állandó kiállítóhelye.
A kunbábonyi aranylelet 568-ban foglalták el új hazájukat, a Kárpát-medencét az ázsiai eredetű félnomád avarok és a csatlakozott népcsoportok. Gazdagságukat több mint fél évszázadon keresztül a bizánci birodalomtól a béke fejében kapott aranyadók biztosították. Az avarság legrangosabb vezetői közé tartozott, s talán maga a kagán, a fejedelem volt az a férfi, akit a 670-es évek táján temettek el a mai Kunszentmiklós Kunbábony nevű határrészén. A bizonnyal évszázados hagyományokat őrző temetési rítusról ma már nem sokat tudhatunk. Annyi bizonyos, hogy az avar főurat nagyméretű, 280 cm hosszú, 130 cm széles, ÉNy-DK-i irányú sírgödörbe, arany lemezekkel díszített fakoporsóba helyezve, méltóságának jelképeivel, legszebb ékszereivel, fegyvereivel, edényeivel és eszközeivel együtt temették el. Szemfedelét aranylemezek ékesítették, kezére aranykörmös kesztyűt és halotti gyűrűket húztak. A halott mellé a túlvilági útra két birka húsát helyezték, fejéhez óriási, talán borral teli aramphorát állítottak. A kunbábonyi avar férfi rangját nemcsak ékkőberakásos aranyveretekkel díszített öve, hanem arany kürtje és ivóedénye, madárfejes jogara, valamint aranyveretekkel ellátott kardja is jelzi. Egykor gazdagságát már csak sejthetjük a ránk maradt arany tárgyak alapján. A H. Tóth Elvira és Horváth Attila régészeti ásatásai eredményeként a múzeumba került lelet-együttes sajnos hiányos, mert a lelőhelyet megtaláló helybeliek kezén sok-sok tárgy tűnt el talán mindörökre - a begyűjtés és a hitelesítő ásatás eredményeképp 155 db aranytárgy került a múzeumba, melynek összsúlya 2,5 kg. A kunbábonyi fejedelmi sír azonban így is a világ legszebb avar kori lelete, melyet már eddig is Európa számos országában csodálhatott meg a múzeumlátogató közönség.
BARANYA MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA 1898-ban alapították meg a Pécs Baranyai Múzeum Egyesületet. Az első pécsi állandó múzeumi kiállítás 1904-ben nyílt meg. 1938-ban megalakult a Baranya Vármegyei Múzeum. 1951-ben a két intézmény egyesült Janus Pannonius Múzeum néven. 1958-ban az országban elsőként itt jött létre a megyei múzeumok igazgatósága. Az 1970-es évektől számos új kiállítóhely létesült, az egykori Káptalan soron kialakult a „Múzeumutca”. A műtárgyállomány jelenleg közel 800 000 tételből áll. A szervezet 18 tagintézménnyel működik.
Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919): A magányos cédrus. 1907, vászon, olaj, 194x248 cm A megfoghatatlan szépségű, ugyanakkor időtlen és univerzális szimbólumokkal telitett festmény az egyetemes művészettörténet egyszeri csodája. Az újabb kutatások kimutatták, hogy szimbolikájában a magyarok eredetéről és hitvilágáról, a keleti kultúrákkal való kapcsolatáról kialakított nézetei keveredtek a világmindenséget jelképező életfa ősi mítoszával és a festő önportréjával - valamint sok egyéb feltételezett mondanivalóval. Szimbólumrendszere nem öncélú tartalmakat szolgál, hanem saját korához szóló üzenetet hordoz. A festő egyik írása is erre utal: „a gondviselés nem pihent, megfestette velem a libanoni öt-hat-ezer éves cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt s fenyegeti a világot”. A múlt században több gondolkodónál és művésznél felmerült apokaliptikus vízió az emberi civilizáció végét jelentő kataklizmákról Csontváry feljegyzéseiben is megjelent, ezért ostorozta megszállottan kora romlottságát és kulturálatlanságát. Szerinte csak olyan zsenik menthetik meg a világot, mint ő maga, ezért is fájt neki kora értetlensége. A sebzett művészt is megszemélyesítő fa életképessége átvitt értelemben a művészet hatalmas erejét és örökkévalóságát is hirdeti. A képi életrekeltés mágiáját az általa alkalmazott színdinamikával, a világításbeli fokozatok és a színbeli totalitás előtte sohasem tapasztalt gazdagságával vélte elérni. A festmény tartalmi mélységeinek maradéktalan kifejezésére olyan tökéletes szín-, forma- és vonalrendszert hozott létre, mely a nézőt a legmagasabbrendű teremtőerő megértéséhez vezeti. (Romváry Ferenc)
BÉKÉS MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Békéscsabán a múzeumot az 1899-ben alakult Békéscsabai Múzeum-Egyesület hozta létre. 1910-ben a város múzeumpártoló vezetőtestülete a tekintélyessé vált gyűjtemény számára új épületet terveztetett Wágner József helyi építésszel. 1914-ben avatták föl a kis neoklasszicista palotát. A két világháború között a múzeum az alapításkori elképzelésekhez híven a városi kultúrközpont szerepét is betöltötte, itt tartotta rendezvényeit például az irodalmi, zenei és képzőművészeti programokat szervező Auróra Kör is. A múzeum 1951-ben vette föl Munkácsy Mihály nevét. A mára hozzávetőlegesen 1.00 000 (köztük kb. 500.000 leltározott) tárggyal büszkélkedő gyűjtemény-együttes legjelentősebb része a világ legnagyobb Munkácsy-relikvia gyűjtemény. A szervezetbe jelenleg három tagintézmény tartozik.
MunkácsyMihály (1844-1900): Pihenés az erdőben, 1886 Munkácsy 1861-63 között kezdett festeni tanulni Szamossy Elek vándorfestőtől. 1865-től a bécsi akadémián Karl Rahl osztályában tanult, majd 1866-67-ben a müncheni akadémián Wagner Sándor tanítványai közé tartozott. 1868-ban költözött Düsseldorfba, itt festette „Siralomház” című képét. 1872 elején költözött át Párizsba. 1874ben Colpachon feleségül vette az elözvegyült Cécile Papier de Marches bárónét. Párizsi sikerei az 1870-es évek végén folytatódtak. Feleségével rendszeres fogadásokat adtak például a párizsi írók és művészek részvételével, műtermében magyar és külföldi növendékek tanultak. 1882ben ösztöndíjat alapított a fiatal magyar festők párizsi tanulmányainak elősegítésére. 1873-ban, Paál László meghívására három hétig dolgozott Barbizonban, ottani élményei sokáig meghatározták tájfestészetét. Élete utolsó két évtizedében elsősorban vallásos témájú kompozíciói, valamint úgynevezett szalonzsánerei révén vált híressé és elismertté.
BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA 1899-ben alakult meg a Borsod-Miskolczi Múzeum, 1914-ig a Borsod-Miskolczi Múzeum és Közművelődési Egyesület volt a fenntartója. Ezt követően egészen 1949-ig Borsod Vármegye és Miskolc városa működtette. 1953-ban vette föl az intézmény Herman Ottó nevét. 1963-ban vált a megyei múzeumi szervezet központjává, jelenleg 17 tagintézménnyel – tármúzeumokkal, emlékhelyekkel, szakgyűjteményekkel és kiállítóhelyekkel – rendelkezik. Gyűjteményében közel félmillió egyedileg nyilvántartott tárgy található. A múzeum Ásványtára őrzi a Kárpát-medence legteljesebb hazai kőzet- és ásványkollekcióját. 1997-től a Miskolci Egyetem kihelyezett Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszékének is otthont nyújt a közgyűjtemény.
A zöldhalompusztai aranyszarvas A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőkereszteshez tartozó Zöldhalompusztán 1928-ban került elő az egyik legismertebb és legértékesebb hazai régészeti emlékünk. A mintegy 25 m átmérőjű és közel 1 m magas halomszerű kiemelkedésen, a Kubik-család temetkezési helyén egy új sír ásásakor bukkantak a munkások a híres leletre. A Magyar Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója, Hóman Bálint Fettich Nándort és Márton Lajost küldte ki a helyszínre próbaásatást végezni. Legelőször a kis aranygombok kerültek napvilágra, azután a szarvasalak és legalul a lánc töredékei; körülöttük apró, égett csontmaradványok hevertek. A család által a munkásoktól napokkal később megmentett leletek mellett valószínűleg egykor más tárgyak is tartoztak a sír mellékletei közé. A lelet-együttessel és legfőképpen az aranyszarvassal a magyar régészet az elmúlt 80 évben meglehetősen sokat foglalkozott, vizsgálták formai, technikai és stíluskritikai szempontból, összehasonlítva a szkíta állatstílus hasonló emlékeivel, vitatkozva a készítésének helyét és idejét illetően, de az ábrázolt állat zoológiai azonosítására tett kísérlet is megtörtént. Ezen kutatások alapján ma a következő kép rekonstruálható: Az aranylemezből készült, szarvasalakot formázó tárgy kétségkívül a vaskori ötvösművészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. Az állat fejét és lábait zsinórminta díszíti, határolja, az agancs és a nyak közötti felületen egy kampóscsőrű madárfej található. A szemeket és a fület rekeszek alkotják, amiket eredetileg világoskék üvegpasztával töltöttek ki. A tárgy felerősítésére a hátlapra forrasztott kis karikák szolgáltak. A leletet találó munkások sajnos a szarvast középen kettévágták és a középső részéből egy háromszög alakú darab elveszett.
Arra már Fettich Nándor is rámutatott, hogy a zöldhalompusztai (és tápiószentmártoni) szarvasokhoz hasonlók a dél-orosz sztyeppevidék szkíta fejedelmi kurgánjaiból kerültek elő. Legközelebbi párhuzamukként a Kaukázus északnyugati lábainál, a Kubán-vidéken fekvő kosztromszkajai halomsírban felfedezett arany szarvasalakot jelölte meg. Ezek alapján a zöldhalompusztai sírról megállapítható, hogy ha nem is mutat a Fekete-tenger vidékének királyi szkítáihoz hasonló gazdagságot, mindenképpen a szkítakor egyik legkiemelkedőbb Kárpát-medencei emlékének tekinthető. Ez az észak-alföldi temetkezés azt mutatja, hogy a Vekerzug-kultúra területén is számolhatunk a középső vaskor idején emelt kurgánsírokkal, melyek a korabeli vezető réteg, fejedelmek, törzs- vagy nemzetségfők sírjait rejthetik, olyan előkelőkét, akik nagy távolságú diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeztek, őrizték hagyományaikat és kivették a részüket a Közép- és Kelet-Európát mozgató folyamatokból és eseményekből. (Sírásók blog)
CSONGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Somogyi Károly esztergomi kanonok az 1879-es szegedi nagy árvíz után ajándékozta könyvtárát a városnak. 1882-ben nevezték ki az első igazgatót, Reizner János (1847-1904) városi főjegyzőt, aki a könyvtárban helyezte el saját érem- és régiséggyűjteményét. A város újjáépítését irányító királyi biztosság munkájának befejeztével az intézménynek ajándékozta a földmunkák során napvilágra került régészeti leleteket, és ezek váltak a jövendő múzeum alapgyűjteményévé. A millenniumi ünnepségek részeként épült meg a Közművelődési Palota, a könyvtár és múzeum otthona. 1899-ben nyíltak meg az első kiállítások. Tömörkény István és Móra Ferenc után a kettős intézmény utolsó közös igazgatója1942-ben Csallány Dezső lett. 1950-ben vált külön múzeum és könyvtár – az előbbi ekkor vette fel Móra Ferenc nevét. 1962-óta a megyei múzeumi igazgatóság szerepét is a Móra Ferenc Múzeum tölti be. 1987-től a múzeum fogadta be a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékét is. Tizenhárom tagintézmény tartozik jelenleg a megyei szervezetbe.
Mednyánszky László (1852-1919): Virágzó fa olaj, vászon, 200 x 240 cm, ltsz: 90.5.15 A felvidéki nemesi családból származó Mednyánszky László (1852-1919) 1872-től a müncheni akadémián, majd Sietz szabadiskolájában folytatta festői tanulmányait. 1874től a párizsi École des Beaux Artson Isidore Pils mellett tanult. A bécsi Stimmungsimpressionismus festőinek hatása is szerepet játszott tájképfestészete korai alakulásában és érdeklődésében a Barbizonban működő festők munkássága iránt. 1875-ben töltött valamennyi időt a festőtelepen. Az 1870-es évek második felében többször dolgozott Szolnokon is, de ideje nagy részét a felvidéki erdőkben festve töltötte. 1889-90-ben, majd 1896-97-ben töltött újra hosszabb időt Párizsban, ahol élete egyetlen egyéni kiállítását is rendezte. Elemi érdeklődés fűtötte minden drámai jelenség iránt, így a társadalom peremén élő elesettek agresszivitása és kiszolgáltatottsága, vagy a melankolikusnak látszó természet mélyéből feltörő erőszak egyaránt foglalkoztatta. Egyedülálló festészetében a természet és az ember, mint egyazon festői téma kétféle vetülete jelenik meg.
FEJÉR MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA 1871-ben alakult meg a Fejérvármegyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet, amelynek több mint 3000 darabos gyűjteménye volt. 1878-ban nyílt meg első az első kiállítás a vármegyeháza épületének két termében. 1908-tól három évig a vármegyei börtönben volt az anyag, 1911-ben pedig az Oskola utca 16. szám alatt bérelt három helyiségben nyitották meg az új múzeumot. Az intézmény 1929ben költözött önálló, emeletes belvárosi épületbe, az Országzászló térre. A Szent István Király Múzeum az 1970-es évek második felétől több lépcsőben költözött a jelenlegi főépületébe, a Fő utcába, a jezsuiták 18. századi barokk rendházába. A köztudatban Szent István Király Múzeumként élő intézmény ma valójában több kiállító- és kutatóhelyből álló intézményrendszer. Kilenc székesfehérvári, valamint számos Fejér megyei kiállítóhelyet foglal magában. A múzeum öt tudományterület leletanyagait gyűjti, rendszerezi, kutatja és mutatja be az érdeklődő látogatóknak. Régészeti jellegű kiállítása működik Székesfehérváron, Dunaújvárosban és Tác/Gorsiumban. A néprajz emlékei négy, a történettudomány gyűjtései kettő, a képző¬ és iparművészet hat kiállításban van jelen.
Szent István szarkofág, Középkori Romkert Nemzeti Emlékhely A Székesfehérvárról 1813-ban a Nemzeti Múzeumba beszállított, római szarkofág átalakításával készített, nagy sírládát Varjú Elemér azonosította első királyunk nyughelyével, s így az elhunyt uralkodó lelkét csecsemőként égbe emelő angyal alakját mutató síremlék joggal válhatott évtizedekre az államalapítás korának egyik művészeti reprezentánsává. Az újabb megközelítés ezzel szemben arra a következtetésre jutott, hogy a római sírláda átalakítására és újrahasznosítására nem a király temetésekor, 1038-ban került sor, hanem minden bizonnyal a mintegy fél évszázaddal későbbi szentté avatását követően, 1083-ban. Nem valószínű ugyanis, hogy az igényes szellemi és nem kevésbé gondos szobrászi munkával elkészített művet földbe rejtették volna. Pedig kétségkívül erre a temetkezési módra következtethetünk Hartvik püspök elbeszéléséből, amely szerint a szentté avatáskor felnyitott fehérvári királysír folyadékkal volt teli, és hiába meregették, mindig újra megtelt. A szalagfonatokkal és figurális dísszel ellátott pompás szar¬kofágot tehát az István által alapított — életében valószínűleg be sem fejezett
— székesfehérvári prépostság közepén, in medio domus, mint nagyszabású ereklyetartót, a középkori Európa első szent uralkodójának kultuszközpontját kell elképzelnünk. A fehérvári templom néhány kősornyi magasságban meglévő apszisfala bizonyosan az első építési időszak emléke. Hartvik¬nak a szentélyről írt sorai erre a részre vonatkozhatnak, arról, hogy aranyló mozaikdísz ragyogott a templom szentélyében. A rommezőn előkerült apró mozaiktöredékek bizonyára ehhez tartoztak. A szentély mellett mindkét oldalon a mellékhajók szélességével egyező, talán emeletes oldalépítmények helyezkedtek el, amelyeknek szerepe a bazilika különleges rendeltetésével állhatott összefüggésben. Az alapító a templomot, mint „saját kápolnáját” határozta meg, amelynek kitüntetett feladata az állami reprezentáció, a királyszentelés ceremóniájának méltó lebonyolítása, kezdetben, és néhány generáció múltával ismét a királyi család sírjainak befogadása és emlékük ápolása volt. Ennek értelmében itt kellett gondoskodni az uralmi jelvényeknek, a koronának és a királyi trónusnak biztonságos őrizetéről is. Nem lehet véletlen, hogy már a 11. században úgy említik Fehérvárt, mint ami az „ország köldökén”, in umbilico regni helyezkedik el. (Takács Imre) A szarkofág részére 1938-ban Lux Géza tervei alapján emelt mauzóleum és kőtár külső falait Madarassy Walter domborművei, az ablakokat Árkayné Sztehlo Lili üvegfestményei, a mauzóleum falait Aba Novák Vilmos történelmi seccója ékesítik.
GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Rómer Flóris az egykori győri bencés főgimnáziumban hozta létre az 1850-es évek végére a természetrajzi szertárat, amelyet 1859-ben a környékbeli régiségek hivatalos letéti helyévé jelöltek ki. A múzeumi gyűjteményt a bencés rend kezelte 1949-ig. Az államosított múzeum első kiállítása 1954-ben nyílt meg. A megyei szervezetbe tizenhat intézmény tartozik. A győri Xantus János Múzeum 1949 óta Győr egyik legszebb palotájában, az úgynevezett Apátúr-házban működik.
Old Shatterhand Henry-karabélya Csőhossz: 595 mm, csőátmérő 11 mm. Xántus János Múzeum, Győr A western-filmekből ismert alsókulcsos előágytá- ras ismétlőfegyver szülőatyja a connecticuti születésű puskaműves, Benjamin Tyler Henry (1821-1898). A köztudatban Henry-karabélyként való elterjedéséért Karl May német regényíró a „felelős”, aki ifjúsági regényeinek főhősét, Old Shatterhandet látta el ezzel a csodafegyverrel. Ez a példány azért különleges, mert zárlemezébe a John Xántus nevet vésték. Az intézményünk névadójához kapcsolódó véset igazolhatja azt az elterjedt feltevést, hogy Karl May hősének mintaképe feltehetően a hasonlóképp kalandos amerikai életúttal rendelkező Xántus János lehetett.
HAJDÚ-BIHAR MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA A debreceni városi múzeum Löfkovics Artúr ékszerész-műgyűjtő adományából jött létre 1902-ben. 1920-ban Déri Frigyes (1852-1924) bécsi selyemgyáros gazdag gyűjteményét ajándékozta a múzeumnak, s ennek eredményeképpen országosan is az egyik legértékesebb múzeumi gyűjtemény született meg, amely tovább gyarapodott Déri György 1938-ban adományozott népművészeti kollekciójával. A mai múzeumépületet Györgyi Dénes és Münnich Aladár tervei szerint 1923-29 között építették. A megyei múzeumi szervezetbe jelenleg 16 intézmény tartozik.
Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (részletek) Munkácsy Mihály Krisztustrilógiája 1881-86 között készült, Párizsban. A két első festmény: a Krisztus Pilátus előtt (1881) és a Golgota (1884) még 1887-88-ban amerikai tulajdonba került: John Wanamaker vásárolta meg. Később, 1911-től a philadelphiai Wanamaker áruház különtermében állította ki, ahol minden böjti és húsvéti szezonban láthatta a nagyközönség is. Sajnos, 1988 februárjában elárverezték a gyűjteményt, így a Krisztus-képek két külön tulajdonoshoz kerültek. A harmadik mű, az Ecce homo (1896), a mester utolsó alkotása, hosszas vándorút után Debrecenbe jutott, s a Déri Múzeumban látható 1930 óta. A „Krisztus Pilátus előtt” keletkezésére Karl Sedelmeyer - Munkácsy „menedzsere” és életrajzírója - így emlékezett vissza: „Miért ne válasszuk rögtön minden idők legnagyobb vértanúját, Krisztust, az istenembert, aki az egész emberiségért halt meg? Egy jelenetet szenvedésének történetéből?” - vetette fel a festőnek. Munkácsy meghökkent: „Igen, de hiszen ez egy szentkép lenne, amit már ezerszer megfestettek! Hogyan lehetne e tárgyból valami újat alkotni?” Nem lehetetlen, hogy Sedelmeyer segített a „hogyan?”-t megtalálni, s eljuttatta hozzá Renan könyvét. Kétségtelenül hatottak Munkácsyra az európai múzeumokban látott analógiák, de nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk egyéb hatásoknak és személyiségeknek is. Az új felfogású vallásos témák festése, írása a „levegőben lógó” feladat volt 1880 körül. Ernest Renan (1823-1892 ) „Vie de Jesus” című könyve (1863)
huszonhárom kiadást ért meg. Renan Friedrich David Strauss vallástörténeti kutatásait és 1836-ban kiadott Das Leben Jesu (Jézus élete) című könyvének szellemét folytatta. E teológiai írók az evangéliumok tartalmát, mint mitológiai alapanyagot kezelték és elvetették a bibliai csodák lehetőségét. Strauss Krisztust, mint egyszerű galileai zsidót mutatta be, aki egyszerre csak azt képzeli magáról, hogy Messiás. Renan abban különbözött elődjétől, hogy világot megváltó isteni embernek tartotta Krisztust. Ezt a jelenséget az egyház elutasította, üldözte, a tudósokat kizárta soraiból, a közönség és a művészek egy része viszont mint a felszabadítás, egy új életérzés eszközét ünnepelte. Munkácsy előtt jó pár évtizeddel Ivanov orosz festő jelenítette meg isteni emberként Jézust. Munkácsy valószínűleg Antokolszkij orosz szobrász révén ismerte meg Ivanov műveit. M. M. Antokolszkij (1843-1902) Párizsban, Rómában élt, egyik legismertebb szobra a „Krisztus a nép előtt”. Az ő révén ismerkedett meg Munkácsy Rjepin és Verescsagin festményeivel, de orosz kapcsolataiban biztosan szerepet játszott Zichy Mihály is, aki ekkor tért vissza Oroszországból. Nem elhanyagolható párizsi szomszédjának, Gustave Doré grafikusnak (1832-1883) hatása, aki 1864-ben készített Biblia-illusztrációkat. 1879-80-ban gyűjtötte a modelleket, kosztümöket, s tanulmányozta a londoni National Gallery-ben, a müncheni és bécsi képtárban lévő Krisztus-képeket. 1880 nyarán kezdett a hatalmas, 417 x 636 cm-es festménybe, s 1881 tavaszára lett kész a „Le Christ devant Pilate” címet viselő festmény. Mivel nem vehetett részt a Salon kiállításán, Sedelmeyer saját La Rochefoucauld utcai palotájában mutatta be. A siker óriási volt: naponta több ezren látogatták a kiállítást. Minden nagy európai és amerikai lap tudósítókat küldött, főként a londoni és New York-i újságírók mutattak érdeklődést, s beharangozták a készülő vándorkiállítást. „Ez az én Krisztusom, én éppen így fogtam fel, mint filozófust, mint embert!” - nyilatkozott Renan. Renan hatását mutatja, hogy lefestette Krisztus glóriáját és hogy meghívta Renant az ünnepi bankettre. 1882 januárjában Bécsben, februárban-márciusban Budapesten, 1882 tavaszától 1885 őszéig - kisebb megszakításokkal - Angliában (közben német városokban, majd Varsóban, Brüsszelben, Amszterdamban) vándorolt a kép, hatalmas sikert aratva. Valószínűleg Haynald érsek sugallatára gyűjtés indult, amelynek célja a nagy festmény itthon tartása volt. Haynald és Kovács Zsigmond veszprémi püspök 1000-1000 Ft-ot ajánlott fel, példájukat azonban alig követte valaki. Annál nagyobb összeg jutott a lakomákra, a díszünnepségekre! Eközben Munkácsy szakadatlanul dolgozott a második képen, amelynek először a Consummatum est (Elvégeztetett) címet adta, később lett Krisztus a Kálvárián vagy Golgota. 1884 húsvétján nyílt meg a szenzációt jelentő tárlat (Sedelmeyer palotájában), itt egymással szemben állt a két Krisztuskép. 1884 őszén Budapesten volt a másodbemutató. A bemutató után Kalocsára, majd - Ipolyi Arnold kíséretében - Besztercebányára utazott a Munkácsy házaspár. Karl Sedelmeyer, Európa egyik legjelentősebb műgyűjtője 1886 őszén útra kelt Amerikába, s magával vitte a Krisztus Pilátus előtt-et. Munkácsy is utána hajózott. A lapok lelkesedéssel üdvözölték a festményt, egyedül a New York Times kritikusa nevezte az eseményt „az áhítatosság ürügyén történő pénzszerzés”-nek. Abban a korban, amikor „a vallásos szemlélet válsága nem hatott serkentőleg a vallásos művészetre, nem mozgósított új ábrázolástípusok kidolgozására” (Széphelyi F. György), jelentékeny tényező volt a magyar művészetben Munkácsy hármasképe. Nagy kár, hogy Magyarországon még Ipolyi Arnold és Haynald Lajos törekvései ellenére sem sikerült itthon tartani a két Krisztus-képet, ami talán egy Feltámadás megfestésére ösztönözte volna a még ereje teljében levő festőt.
HEVES MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Bartakovics Béla egri érsek 1872-ben alapította meg a Líceumi Képtárat és az Egri Líceum második emeletének termeiben helyezte el a műveket. A képtár alapját Aszalay László egri kanonok közel 100 darabból álló ajándékozása és Bartakovics Béla 1873-as vásárlásaként Bartakovics Flóris 50 darabos gyűjteménye alkotta. 1893-ban került a gyűjteménybe a hosszú évekig Egerben dolgozó Kovács Mihály festőművész több mint száz darabos hagyatéka. A képtár legértékesebb festményei Pánthy Endre címzetes püspök, egri nagyprépost, elsősorban Bécsben vásárolt gyűjteményével kerültek a kollekcióba. A képtár ma a Dobó István Vármúzeum része. 1950-ben alapították a Heves-Egri Múzeumot, s 1958-tól lett a neve Dobó István Vármúzeum, amely ma a három múzeumból és hat kiállítóhelyből álló megyei múzeumi szervezet központja.
Barabás Miklós (1810-1898): Pyrker János László egri érsek képmása1842. Olaj, vászon, 245 x 168 cm Pyrker 1820-tól velencei pátriárkaként észak-itáliai és velencei festők több száz képét gyűjtötte össze és adományozta 1839-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak, amelynek első kiállítása, a képtár ezeket a műveket mutatta be. Támogatta Markó Károlyt, s e portré készítőjét, Barabás Miklóst is nagyra becsülte. A háttérben az általa építtetett egri székesegyház látható. Pyrker miután 1827-ben Egerbe érkezett, rajziskolát, majd városszépítő egyesületet alapított, gyógyfürdőt, tanítóképzőt hozott létre, s a vár helyreállítási munkálatait is kezdeményezte. Német nyelvű eposzai, versei és színdarabja mellett németül jelent meg önéletírása is.
JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Szolnokon 1933-ban alakult meg a városi múzeum, mely 1952-ben kapott helyet a Kossuth téren álló, valaha Magyar Király Szállodaként működött klasszicista épületben. Ekkor vette fel Damjanich János nevét. A múzeum 1962-től a hét tagmúzeumot és hat kiállítóhelyet magába foglaló Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának a központja, s az egész megyére kiterjedő gyűjtőkörrel rendelkezik, régészeti, néprajzi, történeti, képzőművészeti és természettudományi szakterületeken.
Lehel kürtje A jászok nagy becsben tartott ereklyéje, amelyhez a Lehel-monda fűződik: „955-ben, I. Konrád uralkodása alatt történt, hogy a magyarok Németországot erősen feldúlták, de amikor Augsburg városához értek, ott erős ellenállásra találtak. A város melletti Lech-mezőn vívott véres csatában a németek a magyarokat megszorították, egy részüket kegyetlenül legyilkolták, másokat pedig fogságba vetettek. Itt esett fogságba a kalandozó magyarok két vezére, Lehel (Lél) és Bulcsu is, akiket mindjárt a császár elé vittek. A császár azt mondta nekik: „Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyent akartok.” Lehel erre így felelt: „Hozzátok ide kürtömet, előbb megfúvom, aztán válaszolok.” Odavitték a kürtjét, ő pedig mielőtt belefújt volna, közelebb lépett a császárhoz, és a kürttel olyan erősen homlokon vágta, hogy az azonnal meghalt. Lehel ekkor így szólt: „Előttem jársz és szolgám leszel a másvilágon!” A régi magyaroknak ugyanis az volt a hite, hogy akiket az életük folyamán megölnek, azok a másvilágon nekik szolgálni tartoznak. Lehel vezér mondája csak fokozatosan alakult ki. Egyes elemei már Anonymus-nál felbukkannak. Legkorábbi teljes megfogalmazásában pedig 1358-ban, a Bécsi Képes Krónikában szerepel. A kutatások adatai szerint Lehel vezér méltóságjelvénye kürt volt, arra azonban nincsen határozott bizonyítékunk, hogy éppen a jászberényi kürt volt az. Ismereteink szerint a kürt a 10-11. században, Bizáncban készült. A gazdagon díszített elefántagyar kürtöt eredetileg valószínűleg a bizánci cirkuszi játékok alkalmával használták. Erre utalnak a kürt felületének magas művészi értékű, gazdag faragványai is. A kürt Jászberénybe kerülésének idejéről, körülményeiről, biztos adatok nem állnak rendelkezésünkre. Eddig ismert legkorábbi ábrázolása, amelyet a jászberényi Református Egyházközösség egykori pecsétje őrzött meg, 1642-ből való. A török hódoltság után a kürt képe rákerült Jászberény város, a Jász-kun Kerület, valamint a jászsági községek címereire, és pecsétjeire. Hatalmi jelvényként ünnepi alkalmakkor övén viselte a kürtöt a jászok kapitánya is, de használták ivókürtként is, és jeles események alkalmával megszólaltatták. A kürtöt a 18. század elején még általában Jász-kürt néven emlegetik, majd egyre gyakrabban bukkan fel a Lehel-kürtje elnevezés.
KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA A trianoni döntés következményeként a Komárom Vármegyei és Városi Múzeum Egylet a határon kívülre került. Mivel a megmaradt vármegye területén a tudományos gyűjtésnek és érdeklődésnek semmiféle fóruma nem volt, az 1912-ben Dornyay Béla piarista szerzetes tanár alapította tatai városi múzeum szerepköre kibővült, regionális gyűjtőkörű múzeummá vált. 1938-ban Magyary Zoltán megjelentette a gyűjteményi katalógust. 1954ben került a gyűjtemény a tatai várba, ekkor vette fel a múzeum Kuny Domokos nevét, és ekkor nyílt meg az első állandó kiállítás. 1966-tól a Komárom Megyei Múzeumi szervezet központja. 1989-2004 között szerkezeti változás történt a megyei múzeumi szervezetben: elvált egymástól a megyei múzeumigazgatóság és a továbbra is megyei gyűjtőkörű Kuny Domokos Múzeum.
Brigetio római kori freskói Egy 2. századi, római falfestményekkel díszített szobát rekonstruáltak Tatán, a Kuny Domokos Megyei Múzeumban; az egykori római birodalom tartományainak területén egyedülálló régészeti emléket 2007-ben nyitották meg a közönség előtt. A falfestménytöredékek 1962-ben kerültek elő Szőnyben, az egykori Brigetio katonavárosában. A helyiség, amelynek falait díszítették, egy második századi vályogház része volt, mely 167-ben a markomann-kvád háború idején pusztulhatott el. Később a rómaiak elplanírozták a területet és a töredékek a föld alá kerültek. A szobát Bíró Endre, a megyei múzeum akkori igazgatója kezdte el kirakni és ő alkotta meg a helyreállítás technikáját is. A közel 100 négyzetmétert kitevő falakon és a mennyezeten a töredékeket a fal síkjába süllyesztette, így a később előkerülő részletek beilleszthetők a festett felületbe. A szoba falfestményei a trójai háború jeleneteit, a római eredetmondát ábrázolják. A restaurálás Bíró Endre, Bóna István, Márkus Péter és Móré Miklós munkája.
NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Az 1891-ben megalakult Nógrád Vármegyei Múzeumi Társulat Nagy Iván akadémikus, történész munkájának eredménye volt. A balassagyarmati épület 1914-ben készült el. 1959-ben alapították a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumot, amely a hatvanas évek elején lett a megyei múzeumi szervezet központja. 1980-ban készült el új épülete. A szervezetbe négy múzeum és hat kiállítóhely tartozik jelenleg.
Mihályfi Ernő gyűjteménye A gyűjtemény alapítója, Mihályfi Ernő 1898. szeptember 3-án született a Nógrád megyei Béren. Politikusként és újságíróként egyaránt tevékenykedett. Publicistaként kora számos képzőművészéről írt elemző tanulmányt, kritikát. Munkája során számos grafikussal, festőművésszel, szobrásszal kötött ismeretséget, barátságot, így művészetkritikusi tevékenysége során Mihályfi Ernő kiemelkedő műgyűjteményt hozott létre, szisztematikusan felkutatva a századfordulótól az 1960-as évekig terjedő időszak jelentős magyar alkotóinak műveit. E gyűjtemény átfogó és érzékletes képet nyújt a 20. század első felének legjellegzetesebb hazai művészeti tendenciáiról. Mihályfi Ernő halála (1972. november 20.) után özvegyétől a hagyaték jelentős, grafikákból és festményekből álló része a múzeumba került. E változatos és színvonalas, gazdag anyagból a teljesség igénye nélkül emeljük ki Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József, Mednyánszky László, Uitz Béla, Derkovits Gyula, Czóbel Béla alkotásait.
PEST MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA A Pest megyei múzeumi hálózat fokozatosan jött létre. 1950-ig mindössze három városi múzeumi gyűjtemény működött a megyében (Vácon, Cegléden és Nagykőrösön), létrehozójuk, többnyire tiszteletdíjas tanárok vezetésével, időszakos nyitva tartással. Az 1950-es évek legelejétől azonban – a falvak életmódjának átalakulásával egyidőben – Pest megyében is rohamosan szaporodni kezdtek a falumúzeumok: 1962-ben, a megyei múzeumi rendszer alapításakor már 22 muzeális gyűjteményt tartottak számon. 1970–71-ben a megyei múzeumigazgatóságnak otthont adó épületként az 1951-ben alapított Ferenczy Károly Múzeumot jelölték ki. 1972-ben fejeződött be az épület bővítése, melyben már a Ferenczy család állandó kiállítása nyílt meg. Ugyanebben az évben nyílt meg a Ferenczy Károly Múzeum udvarából az úgynevezett Castrum területére átszállított római kőemlékekből a Római Kőtár is. 1973-ban kezdődött meg Szentendrén az expanzív múzeumfejlesztés, sorra nyíltak meg a városi múzeumok, kiállítóhelyek: • 1973 Kovács Margit Kerámiagyűjtemény (1979-ben, a művész halála után bővítve) • 1975 Czóbel Múzeum – Czóbel életében nyílt meg • 1978 Barcsay Múzeum – Barcsay életében nyílt meg • 1978 Szentendrei Képtár – időszakos kiállítóterem • 1978 Kerényi Jenő Emlékmúzeum (anyaga 2008-ban véglegesen átkerült a Kmetty Múzeum szép pincéjébe) • 1979 Népművészetek Háza – eredetileg megyei néprajzi kiállításoknak szánt épület, most Babamúzeum • 1981 Kmetty Múze m • 1984 Ámos Imre – Anna Margit Múzeum - Anna Margit életében nyílt meg • 1986 Vajda Lajos Emlékmúzeum A művész özvegye, Vajda Júlia festőművész közreműködésével nyílt meg • 2010 januárjában Ilosvai Varga István hagyatéka a Czóbel Múzeum eddig időszakos kiállításoknak otthont adó épületszárnyában kapott helyet el, ez a PMMI legújabb állandó kiállítása. • 2010. október 1-től - az egyházi kárpótlás keretében – a Ferenczy Múzeumnak eddig otthont adó épületet visszakapta a Szerb Ortodox Egyház. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága irodái, raktárai, a Ferenczy Gyűjtemény és még további új állandó kiállítások a Kossuth Lajos utcában álló jeles szentendrei műemlék, a volt Pajor ház (majd református leánykollégium, később Rendőrség, végül évtizedeken át Földhivatal), felújított és bővített épületébe kerülnek. • 2012-től Szentendre városával történő megállapodás alapján a PMMI átvette a szentendrei MűvészetMalom működtetését és ezáltal a közép-magyarországi régió legjelentősebb képzőművészeti központja lett.
A Bugyi-felsőványi tarsolylemez A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteménye az elmúlt években örvendetes módon különleges, honfoglalás kori leletekkel bővült. Kiemelkedik köztük a Bugyi község határában feltárt sír aranyozott ezüst tarsolylemeze, mely a múzeumi szervezet szakmai munkájának, és a civilekkel, lokálpatriótákkal létrejött gyümölcsöző együttműködésének méltó példájává vált. A korábban teljesen ismeretlen, a mezőgazdasági munkálatok miatt bolygatott és veszélyeztetett lelőhelyet helyi lakosok fedezték fel, és ők értesítették róla a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészeit. A szűkebb pátriájuk történelme iránt elkötelezett megtalálók leadták a leleteket, és kezdeményezték, illetve hathatósan támogatták a kutatást. A honfoglalás kori temető régészeti feltárásának legkiemelkedőbb lelete egy íjászfelszerelésével eltemetett férfi sírjában volt: a halott előkelő rangjára aranyozott ezüst veretes díszöve és tarsolyának művészi kivitelezésű fedőlemeze utalt. A díszes tarsolyokat övükön függesztve hordták a férfiak, s leginkább nagy becsben tartott tűzszerszámukat tárolták benne. Fedelét különböző módon díszítették: néhány példányt veretekkel láttak el, legszebbek azonban a teljes fedelet beborító, művészi kidolgozású tarsolylemezek. Nemegyszer a függesztő- és zárószíjakra kisebb vereteket raktak – a Bugyifelsőványi ásatáson ezeket is megfigyelhettük a sírban, eredeti helyükön. A hiteles körülmények között, szakemberek által feltárt lelet országosan is kiemelkedő jelentőségűnek tekinthető. A Kárpát-medence területén mindezidáig alig több mint két tucat hasonló tárgy ismert, ezeknek töredéke származik megfelelően dokumentált ásatásból. A magyar honfoglalás korának emblematikus tárgyai az elődeink vezető rétegéhez köthető tarsolylemezek, melyek művészi és tudományos értékük mellett nemzeti múltunk méltó jelképei.
SOMOGY MEGYEI MÚZEMOK IGAZGATÓSÁGA 1877-ben alakult meg a Somogvármegyei Régészeti és Történeti Társulat. 1909-ben Gönczi Ferenc a mai múzeum elődjét létrehozta Múzeumi Egyesület néven. A gyűjtemény 1914-től néprajzi, az 1920-as évektől pedig képzőművészeti anyaggal gyarapodott. Különösen jelentős az 1355 darabból álló RipplRónai hagyaték. 1936-ban nyilvánították közgyűjteménnyé Gróf Széchenyi István Múzeum néven, 1951ben vette fel Rippl-Rónai József festőművész nevét. A megyei szervezethez jelenleg kilenc tagintézmény tartozik.
Rippl-Rónai József (1861-1927): Anella és Lazarine. 1911 Rippl-Rónai József a modern magyar festőművészet egyik vezéralakja. A francia posztimpresszionisták, a Nabis-csoport tagja, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyar képviselője volt. Művészetét gazdag színvilág, bátran stilizáló vonaljáték, dekorativitás jellemzi. 1884-ben iratkozott be a müncheni akadémiára, de 1887-ben már Párizsban volt. Két éven át Munkácsy Mihály mellett dolgozott, egy ideig hatása alá is került. Később bekapcsolódott a francia modern művészeti életbe. 1889-től alakította ki saját formanyelvét, elszakadt a Munkácsy-hatástól. Ezekben az években került barátságba Aristide Maillollal a kiváló szobrásszal, akivel 1892-ben közös műterme is volt. 1901-ig dolgozott Franciaországban. Itt alkotta ifjúkori fő műveit, melyek a Nabis-csoport munkásságának szerves részét alkotják. Párizsból több ízben hazalátogatott. A századforduló után hazaköltözött. 1900 decemberében műveiből kiállítást rendezett, 1901 nyarán Belgiumban, majd Oroszországban járt tanulmányúton. Művészetében a „fekete korszakát” dekoratív szecessziós színvilág, majd a friss pasztelltechnikával készült impresszionisztikus forma váltotta fel. Többnyire Kaposvár mellett, a Róma-villában dolgozott. Ott festette pointillista-szecessziós képeit. Ezt a korszakát a vattaszerűen szabdalt, foltos festékfelrakásokról „kukoricás”-nak nevezte el. Részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapításában, a Nyugat mozgalmában.
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA A múzeum alapítója dr. Jósa András vármegyei főorvos, amatőr régész. A múzeumot 1868-ban alapította, 1871-ben született meg az első „kiállítás” két vitrin formájában, melyeket az akkori vármegyeháza főispáni lakosztályában helyeztek el. 1872-től Jósa András lett a Szabolcsvármegyei Régészeti Társulat elnöke is. 1899 májusában nyílt meg az akkor már múzeumnak nevezett intézmény a nagyközönség előtt a nyíregyházi megyeházán. 1971-ben az egykori Pénzügyigazgatóság épületébe költözhetett az intézmény. A megyei múzeumi szervezethez jelenleg hat múzeum, öt kiállítóhely és a sóstói múzeumfalu tartozik.
Benczúr Gyula (1844-1920) – festőből nagypolgár Benczúr Gyula Nyíregyházán született. 1846-ban a Benczúr család Kassára költözött, ahol iskoláit a kassai reálgimnáziumban végezte, s ezzel egyidejűleg festeni és rajzolni tanult a Klimkovics fivérek magán rajziskolájában. 1861-ben beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára Szinyeivel egyszerre, 1865-ben került Karl von Piloty történelmi festészet osztályába. 1869-ben Olaszországban, 1874-ben Franciaországban tett tanulmányutat. 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát. 1876-ban a müncheni akadémia tanára lett. 1883-ban megbízást kapott a budapesti Mesteriskola vezetésére, és hazaköltözött. Itthon az előkelő világ arcképfestője lett. Portrét festett a királynéról, Rudolf trónörökösről, Andrássy Gyuláról, Tisza Kálmánról, Trefort Ágostonról, hercegekről, grófokról, miniszterekről, vagyonosabb polgárokról. 1888-ban a bécsi akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1909. október 17-én Nyíregyháza díszpolgárává avatták. 1906-tól a főrendiház tagja, 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lett. Pályafutása során számos művészeti díjat nyert. 1914-ben a kolozsvári egyetem díszdoktora lett. Hetvenedik születésnapja alkalmából az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat örökös tiszteletbeli tagjává választották.1920-ban halt meg a Nógrád megyei Dolányban, ma Benczúrfalva.
TOLNA MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Wosinsky Mór (1854-1907) katolikus pap, tudós Apponyi Sándor gróf támogatásával hozta létre a Tolnavármegyei Múzeumot, amelynek első kiállítása a millennium évében, 1896-ban a szekszárdi főgimnázium épületében volt látható. A Herzog Fülöp és Schickedanz Albert által tervezett múzeumépület 1902-ben nyílt meg a közönség előtt. A megyei szervezetbe egy múzeum és három kiállítóhely tartozik.
A Lengyel-kultúra antropomorf edénye Bátaszékről Az M6 autópálya Tolna megyei szakasza megelőző régészeti feltárása során megkutatott lelőhelyek közül kiemelkedik a későneolit-korarézkori Lengyel-kultúra hatalmas kiterjedésű telepe és temetője, amelyet Alsónyék és Bátaszék határában érint a nyomvonal. Itt a dombok előtti, időszakonként vízzel borított teraszon egy közel másfél km hosszú, átlag 3-400 méter szélességű lelőhelyből hasít ki a nyomvonal 15 hektárnyi területet, amely két lelőhelyre (10/B és 11.) oszlik, a kettő közötti határt a Lajvér-patak mesterségesen ásott medre jelenti. A telepobjektumok közül a nagy kiterjedésű, talán agyagkitermelő gödrök mellett mintegy 20 db feltárt, téglalap alaprajzú cölöpházat kell megemlíteni. Az cölöpházak tengelye észak-dél, hosszuk meghaladja a 15 métert. A házak körzetében találjuk a sírcsoportokat, amelyekben helyenként 80-90 zsugorított csontváz található. 2006-2007-ben összesen több mint 1400 sírt tártunk fel. A rangos sírok nagyméretűek és négyszögletesek voltak, több esetben a sarkukban lévő, sírépítményre utaló cölöplyukakat is megtaláltuk. A sírokból előkerült leletanyag változatos volt: kőkések, kőbalták, kőbuzogányok, spondylus kagylóból, és dentalium csigából, valamint rézből készült gyöngyök, rézgyűrű és nagy mennyiségű kerámia dominált. A zsugorított sírok közül többen figyeltünk meg spondylus kagylóból készített fej-, vagy övdísz maradványát. A kerámiaedények formája nagy változatosságot mutatott: csőtalpas és egyszerű tálak, kisebb ovális tálkák, Butmír-edények, poharak kerültek elő. Az edényeken
általános volt a vörös festés alkalmazása. A leletek alapján a telepet és a temetőt a Lengyel-kutúra II. és III. fázisába sorolhatjuk. Hasonló méretű, mintegy 1,5 km hosszú későneolit korú lelőhely nem ismeretlen Tolna megyében: Györe-Bocok lelőhely hasonló paraméterekkel rendelkezik, annak feltártsági foka azonban eltörpül a bátaszékiéhez képest. A 10/B és 11. lelőhely Lengyel-kultúrás települése és sírcsoportjai az összességében 15 hektárig emelkedő feltárt területének és gazdag leletanyagának köszönhetően Európa egyik legnagyobb feltárt neolit lelőhelyévé vált. A 11. lelőhely déli felén található egyik legnagyobb sírcsoport 326. objektum számú sírja egy ritka leletet tartalmazott. A négyzet alakú sírgödörben zsugorított helyzetben eltemetett felnőtt csontváza mellett egy ún. antropomorf edényt tártunk fel. A sírban oldalára dőlt edény típusát tekintve a háromrészes korsók közé tartozik. A korsót kézzel formálták, soványításához durva szemcsés aprókavicsot használtak fel. Alapszíne sárgásbarna, egyik fele a redukálódott kiégetés miatt fekete. Magassága 20 cm, szájátmérője 11,5 cm. Érdekessége és ritkasága abban rejlik, hogy a korsó egyik fele férfit, a másik nőt ábrázol. Az edény enyhén kihajló peremsávjában, egymással átellenben egy-egy plasztikus, sematikus arc figyelhető meg. Az arcból a füleket, az íves szemöldököket, a kiugró szemeket és a hosszúkás orrot jelenítették meg. A női oldalon az edény kónikus vállán lévő két bütyök sematikus melleket ábrázol. A másik, valószínűleg férfi oldalon a karokat és a lábakat egy-egy pár puttonyedény fül jelzi, amely a Lengyel-kultúra jellegzetes edénytípusa. Az őskori figurális díszű edények között rendkívül ritka az egy edényen egymásnak háttal álló emberek „Janus-arcú” ábrázolása. A 2006-ben feltárt 7000 éves bátaszéki antropomorf edény a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum egyik legérdekesebb és legértékesebb kultikus tárgya, amelyet vendégeink hamarosan állandó kiállításunkban is viszontláthatnak. (Ódor János Gábor)
VAS MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Az 1872-ben megalakított, Lipp Vilmos premontrei rendi kanonok nevével fémjelzett Vasmegyei Régészeti Egylet 4629 tárgyat és 4812 érmét számláló gyűjteménye, amely a szombathelyi püspöki palota sala terrenajában nyert elhelyezést, a 19-20. század fordulójára kinőtte a helyiséget és fejlesztése egy önálló múzeumépület megépítése nélkül elképzelhetetlenné vált. 1899. október 29-én a vármegyeház nagytermében megalakult a Vasvármegyei Kultur-Egyesület, amely Kárpáti Kelemen titkár, premontrei rendi kanonok, főgimnáziumi tanár vezetésével legfontosabb kezdeti célját a múzeumnak és a könyvtárnak otthont adó „kultúrpalota” felépítésében határozta meg. Szombathely rendezett tanácsú város a központi fekvésű Deák-liget területén kijelölt építési telek adományozásával segítette a terv megvalósulását. A kultúrpalota építését 1905 szeptemberében kezdte meg Kopfsteiner Gyula építőmester Czigler Győző tervei alapján, és ünnepélyes megnyitására 1908. október 11-én került sor. 1909-ben egy szűkebb önkéntes pályázaton beérkezett három építési terv közül Wälder Gyuláét ítélték a legjobbnak. Az ország első vidéki művelődési háza 1910. november 21-én nyitotta meg kapuit a közönség előtt. A megyei múzeumi szervezetbe jelenleg nyolc múzeum és három kiállítóhely tartozik.
Savaria Múzeum – Római kori gyűjtemény A római műtárgyak gyűjtése fél évezrednyi múltra tekint vissza Savariában. A leletek tudományos igényű gyűjtése, feldolgozása és bemutatása Szily János püspök nevéhez kötődik, aki a székesegyház és a püspöki palota építkezése során előkerült faragványokat és pénzérméket összegyűjtette és palotája földszinti termeiben állíttatta ki. E leletek alapján írta meg Schoenvisner István, a pesti egyetem első régészprofesszora 1791-ben Antiquitatum et historiae Sabariensis. című munkáját. A rendszeres műgyűjtés a Vasvármegyei Régészeti Egylet, illetve a Régiségtár 1872-es megalakulásához köthető, ez vált később a Kultúregyesület, majd pedig a Múzeum létrejötte után a római gyűjtemény alapjává. 1938-ban a papi Szeminárium bővítése kapcsán megkezdett püspökkerti, majd a világháborút követő csendes évtizedet követően a 1955-ben megkezdett Iseumfeltárások hozták napvilágra nem csak Savaria mindeddig legjelentősebb épületmaradványait, hanem a 80-as évek elejéig tartó feltárások jelentős mennyiségű lelettel gazdagították a római gyűjteményt. A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized ismét hatalmas fordulatot jelentett. A szigorú következetesség eredményeként ma már minden jelentős földmunkával járó beruházást ásatás előz meg, amely eredményeként a római város feltárt területe duplájára, a római leletek gyűjteménye pedig másfélszeresére növekedett. A Savaria Múzeum római gyűjteménye hazánk legjelentősebb ókori gyűjteményei között szerepel, de gazdag hagyományai és rangos műtárgyai révén a nemzetközi ókorkutatás figyelmét is kiérdemelte.
VESZPRÉM MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA A működését 1903-ban megkezdő Veszprémvármegyei Múzeum alapítója és első igazgatója a későbbi névadó, Laczkó Dezső piarista tanár volt. A múzeum létrehozásához saját 8500 darabból álló kövületgyűjteményével is hozzájárult. Az 1906-ban elkezdett balácai római kori villa feltárásai páratlan leletekkel gazdagították az addig is jelentőd régészeti gyűjteményt. Az intézmény 1925-ben költözött a Medgyaszay István által tervezett múzeumépületbe. Nagy László 1935-ben létrehozta az első vidéki skanzent, a ma is látogatható Bakonyi Házat a múzeumépület mellett. A megyei szervezet jelenleg kilenc tagintézményből áll.
Egry József (1883-1951) a magyar modern festészet egyik legeredetibb képviselője a „Balaton és a fény festője”. Badacsonyban közel a parthoz, a festőről elnevezett Egry József sétányon 1973-ban, a festő születésének kilencvenedik évfordulóján nyílt meg a hajdani műteremlakásban - a festőnek és családjának 1941 óta otthont adó kis villaépületben - és a hozzá épített galériás, kétszintes kiállító teremben az Egry József Emlékmúzeum. A 2002-ben felújított épületben több, mint félszáz Egry kép tekinthető meg. A Szinyei- és Ferenczy-tanítvány Egry első világháborús sebesültként került a badacsonyi hadikórházba, s ettől kezdve a balatoni település lett otthona. Expreszionista fényfestése egyedi jelenség a magyar képzőművészetben.
ZALA MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Zalaegerszegen a múzeumalapítás gondolatát először 1898-ban egy hírlapi cikkben Borbély György gimnáziumi tanár vetette fel. 1907-ben ugyancsak Borbély vezetésével a gimnázium tanári kara kezdte gyűjteni a régiségeket, néprajzi emlékeket. A tárgyak nagyobb része az I. világháború idején szétszóródott, kisebb része Keszthelyre került. 1935-ben Fára József levéltáros állt élére egy újabb múzeumszervezési mozgalomnak, a munkája nyomán létrejött Göcseji Gyűjteményt azonban nem sikerült múzeummá szervezni, s csak töredéke vészelte át a II. világháborút. A Göcseji Múzeum 1950-ben jött létre, első szakembere, 1969-ig vezetője Szentmihályi Imre néprajzos volt. A volt Városházán először csak két, összesen 50 négyzetméternyi helyiséget kapott, s a Göcseji Gyűjtemény megmaradt néhány tárgyát vehette át. Az első évtizedben elsősorban a néprajzi gyűjteményt teremtette meg Göcsej archaikus népi gazdálkodásának, lakáskultúrájának, népművészetének emlékeiből. 1953 őszén megnyílt a Göcsej népi kultúráját bemutató első állandó kiállítása. 1963-ban kezdődött a Göcseji Falumúzeum építése. Hazánk első szabadtéri néprajzi múzeuma 1968. augusztus 20-án nyílt meg. 1972ben létrejött a Zala Megyei Múzeumi Szervezet, s ennek keretében a Göcseji Múzeum megyei múzeummá vált. 1976-ban Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész hagyatékából a földszinti nagy kiállító teremben elkészült a Kisfaludi Strobl Gyűjtemény, amely 1990-ben költözött mai helyére. 1979-ben megnyílt a Zala megye története című állandó kiállítás.
Kisfaludi Strobl Zsigmod (1884-1975) Korán megmutatkozó tehetsége a húszéves korában megkapott megyei ösztöndíj segítségével bontakozott ki. Az Országos Mintarajz Iskolában 1905-1908 között tanult. Műveivel már 1905-től szerepelt kiállításokon, első jelentős sikerét 1912-ben aratta Finálé című szobrával, melyért Rudics-díjat kapott. Ezt követően tanulmányutak keretében járta be Európa nagyvárosait (Firenze, Róma, London, Párizs). Fiatal korában főleg portrékat és aktokat készített. Az I. világháborút követően a legkeresettebb köztéri szobrászok közé tartozott, ma is számos hősi emlékműve áll. 1921-ben már a második gyűjteményes kiállítását rendezte Budapesten. 1924-ben tanszéket kapott a főiskolán, a katedrát ezt követően három és fél évtized után hagyta csak el. 1927-1928-ban angliai és amerikai utazáson vett részt, műveit Philadelphiában aranyéremmel jutalmazták, Pittsburghban megkapta a város aranykulcsát. 1931 és 1937 között több alkalommal is hosszabban tartózkodott és dolgozott Angliában, ahol a kor leghíresebb személyiségei rendeltek tőle portrét (Erzsébet hercegnő, György kenti herceg, G. B. Shaw, Jan Hamilton,
Earl of Athlone, Sir Oswald Mosley stb.). A szigetországi sikerek és az 1937-es párizsi világkiállításon az Ad Astráért megkapott aranydiploma itthoni hírnevét is tovább növelték. A II. világháborút követően is a kedvelt művészek közé tartozott, elkészítette többek között a Gellérthegyi monumentális Szabadság szobrot és mellékalakjait, vagy a Kossuth-szobrot a budapesti Kossuth térre. Munkáiból 1954-ben gyűjteményes kiállítást rendeztek a buda¬pesti Műcsarnokban. Egészen haláláig szorgalmasan dolgozott, nagyszámú alkotása és megmaradt vázlata termékeny, invenciózus alkotónak mutatják. Gazdag hagyatékából 1976-ban nyílt meg az állandó kiállítás a neki mindig oly kedves Zala megye székhelyén, a Göcseji Múzeumban. Kisfaludi Strobl Zsigmond a fiatalkori szecessziós próbálkozásoktól eltekintve egész életében a klasszikus, akadémikus stílusirányzatot követte. Finom, érzékletes aktjai, elmélyülten jellemábrázoló portréi, ragyogóan komponált, mozgalmas szoborcsoportjai korának legjobbjai közé emelik, aki méltán lépett a nagy elődök: Fadrusz János, Telcs Ede, Zala György örökébe, és vált évtizedekre a magyar szobrászat zászlóvivőjévé.
