Baál kultusza a római Dáciában
Írányító tanár: Dr. Bajusz István Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófi Kar Egyetemi adjunktus Készítette: Boda Imola Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kar Régészet szak, II év
Kolozsvár, 2009
Rövid bevezető A történelem sok olyan dolgot tartalmaz, melyeket nem mindig tudunk megmagyarázni. Tanulmányomban egy ilyen helyzetet vizsgálok, mely egy témakörré csoportosulnak: a hit. Ha az ókori emberek életképét akarjuk vizsgálni, tanulmányozni, elengedhetetlenűl abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a hétköznapjaikat a vallás határozza meg. Minden emberi cselekedetnek egy felsőbb természetfeletti hatalmat tulajdonítanak. Félelemben élnek, de tudják, de hiszik, hogy minden az istenek kezébe van, s beletörődést, elfogadást nyernek. E tanulmány a palmyr népek hitvilági,- szertartási,- különböző ritusok, titkos szeretartások köré csoportosul. Célom az volt, hogy megtudjam, hogy a palmyr népek Porolissumon, milyen mértékbe vették át más népek szokásait, isteneit, ezek atributumait, a vallási szertartásokat azaz, hogy milyen mértékbe ment végbe a szinkretizmus e római városban. A porolissumi régészeti leletek tanulmányozásához elengedhetetlenűl fontosnak tartottam, hogy először betekíntést nyerjek arról a városról, ahonnan a palmyr katonák, s ezek családjuk Dáciába érkeztek: ez a város Palmyra. Mindkét várost párhuzamosan vizsgáltam, különböző témákra lebontva, hogy jobban kiemeljem, melyek azok a tardicionális szokások, melyek a palmyraiak rendelkeztek, s melyek azok, melyeket az itt létük során (Porolissumon) vették át a rómaiaktól. Palmyr városának népe Baál-t tisztelte, mely nem csupán Palmyra legfőbb istene, hanem a legelterjetebb is egyben az egész tartományban. Baál kultuszának vizsgálata a római Dáciában tulajdonképpen négy várost ölel fel, ahol palmyr csapatok állomásoztak: Apulum, Ulpia Traiana Sarmisegetusa, Tibiscum, Porolissum. Ez utóbbi kettő a palmyr csapatok igen jelentős székhelyeként ismert. Tanulmányom csupán egyetlen római városra tér ki, s ez pedig Porolissum. Palmyrában és Porolissumon élő palmyr népek tanulmányozása után, egy átfogó képet szeretnék nyújtani e nép szokásairól, hitvilágáról, tulajdonképpen arról, ahogy élték napjaikat, s ami befolyásolta, meghatározta életüket.
2
Vallás és művészet Az ókori hitvilág tanulmányozásában, minden ezt kutató régész, történész számára egyre világosabbá válik a vallás és a művészet közötti kapcsolat. Itt azonban felmerűl az a kérdés, hogy tulajdonképpen milyen kapcsolatrendszeről is beszélünk. A művészet az, ami alá van rendelve a vallásnak? A művészet az, ami közvetett kapcsolatba a vallástól függ? Vagy esetleg épp fordítva? Ezek a kérdések foglalkoztattak e témakörön belül, s amelyekre szeretnék válaszokat adni. E. Faure erre nézve a következőket mondja: „nem a vallás teremti meg a művészetet, hanem pont ellenkezőleg; a művészet az, ami megteremti a vallást, felépítí, s dicsőséges öltözetbe az ember elé helyezi”.1 Teljesen igaz, hogy a művészet hozzá járul a valláshoz, közelebb hozza az embereket a különböző ábrázolásokon keresztül (amit később észre is vehetünk), de akkor itt az a kérdés merűl fel, hogy művészet nélkül nem lenne vallás? Hát ez a tézis egy kicsit túlozva van, hiszen a hitvilág nem a művészet által született, hanem az emberek saját maguk szükségére teremtették meg a saját vallásukat. A vallás egy tág fogalom, amelyből a művészet nincs kizárva, sőt minteg segítőeszközként jelenik meg az ember és az istenek között. Ugyan miért is segítőeszköz? A vallás tanulmányozásába először is abból a tényből kell kiindulnunk, hogy az elengedhetetlen faktor itt az ember, aki „megteremti” a maga vallását, s mégis vallás az, ami meghatározza a hétköznapi ember életét. Az emberek azok, akik megalkotják a saját isteneiket, akiket tisztelni akarnak, s mégis ők azok, akik félnek töllük, félnek a haragjaiktól, s igyekeznek mindent ugy tenni, ahogy a pap kultuszai parancsolják az isteni jelek által. A félelem egy hétköznapi érzés volt. Lucretius emlití meg, hogy az emberek sietnek áldozatot hozni, amint félelembe érzik magukat, ha bizonytalanság fogja el őket. Olykor maguk az istenek kérik a tradicionális rítusok betöltését. Herodotosz azon a véleményen van, hogy a földön minden egy előzetes terv szerint történik, s melynek célja rejtve van az emberek előtt. Az istenek szemébe minden emberi cselekedet meg van ítélve.2 Ezért az emberek e tervnek kell alá vessék magukat, elfogadván, hogy minden cselekedet az istenek akaratának felel meg, melynek nem szabad ellenállni, különben az isteni haragot zúdítaná fejére, melyet emberi erő természeténél fogva nem tudná elviselni. Az ókori ember tudja, hogy nem állhat ellen az isteni hatalomnak, ennek akaratának. Az isteneket első szám, harmadik személyébe szólítják 1
Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale in Dacia Romană. Presa Universitara Clujeana, Cluj-Napoca, 1984, p. 122. 2 Emil Condurachi: Curs de istorie a orientului antic. Topografia Universităţii din Bucuresti, Bucuresti, 1980, p. 21.
3
meg, mind aki meghallgatja a neki intézet imádságokat, fohászokat. Az istenek gondoskodása (melyet ők maguk kikövetelnek) mint az evés, ivás hétköznapi műveletnek számított, melyet a kultusz papjai sacerdo-tok végeztek. A művészeti alkotások a különböző érzelmi kifejezések megnyilvánulási formája azaz, hogy milyen érzelmeket táplálnak az istenek a hétköznapi emberben. Van-e ilyenkor valamilyen jellegű kapcsolat a vallási üzenet és csodás, esztétikus formában megjelenő istenség között? A megszentelés által képek értékeket kapnak. Ily módon a nem „gyönyörű” esztétikus művek is értékekkel vannak felruházva. Az ókorban élő emberek meg vannak győződve arról, hogy egy fentről való inditás által a kijelölt személy megfelelően alkotja meg a művét attól eltekintve, hogy esztétikai szempontból az éppen ábrázolt isten visszakapja-e az arcmását az alkotas befejezése után. Gh. Clera írja, hogy a legtökéletesebb, s leggazdagabb kép előnybe, privilégiumba részesül, főleg ha az ábrázoláson, épp eg fiatal, szép istennő jelenik meg. Az ilyen alkotások nagy mértékbe befolyásolják nem feltétlenűl a hitet, hanem az emberi érzésnek egy másik formáját.3 E. Faure hozzáteszi, hogy azok a szép, esztétikai ábrázolások, melyeken az istennők mesztelenűl jelennek meg, azok valójában a Nőt jelenitík meg. Határozottan kifejti, hogy a legmagasabb, fenköltebb érzés nem egyenlő, s nem fér össze a legtisztább hitű érzési kifejezéssel a nép részéről.4 Pliniu- tól olvashatjuk, hogy Praxitele által formált Aphrodité szobra, mely Cnidos templomába található még távolról sem vallási érzületet keltet az emberek körébe, sokkal inkább az erotika elindulás útjám ált. ( 2: 1 ábra ) Ezért is sok kutató azon a véleményen van, hogy az antikvitásban csak részlegesen mondhatjuk, hogy a vallás az emberek számára mindig szem előtt tartotta az esztétikai szükségleteket, csupá a hitvilági életben. Valójában ezeket az esztétikai szükségleteket, az ókori ember jól a saját hasznára tudta fordítani a vallás keretén belül. A képek álatl az istenek megtisztelve érzik magukat, ám nem kell elfelejtenünk, hogy ők azok, akik az ihletést adták a művész kezébe. Egy egész életkört ábrázol e példa, mely minden ugyan oda kerül vissza ahonnan elindult. A hétkönapi ember mindezeket nagyon jól tudja, hiszen saját maga alkotása, melyet mégis egy felsőbb hatalom kezébe helyez, mégis belemegy úgymond ebbe a „játékba” mely saját maga készített elő. Mindez azt bizonyítja, hogy szükségük volt erre, szükségük volt, hogy hidjenek, s a halálon tuli élet, vagy halál is ebből a szükségletből születik meg. Hogy létezik valami a halálon túl, s az érett gyümölcsött az hozza
3
Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale in Dacia Romană. Presa Universită Clujeană, Cluj-Napoca, 1984. p. 138. 4 Ibidem.
4
meg, ahogyan visszonyulnak az isteneikhez. Az emberek sokszor tudatlanok, tehetlenek a természet erőivel, védtelenk az állatokkal szemben. Amint láthatuk a művészet nem kizárólag a vallásért született meg (s vallás sem a művészetért), csupán részben függ tőle, inkább részben egészítí ki. Nem a művészet teremtette meg a vallást, csupán részben felhasználta, hogy különböző emberi érzéseket keltsen fel. Egyfelől egymásra vannak utalva, de másfelől két különböző úton járnak; az emberi érzés kötti össze őket, s ugyanakkor az érzések milyensége is választja el egymástól. Egy dolog ami biztos: az ókori ember életébe mint a vallás, mint a művészet jelen volt, s hatással birt ezek érzéseire.
5
A mítoszok világa – Baál „útja” Egy olyan vallásban, ahonnan hiányzik a dogma, s a szent könyvek, a hitet a mítoszokban, s a különböző szertartásokba kell keresnünk. Az
istenek és istennők, s a róluk szóló mítoszok a világ minden táján, minden nép
képzeletébe megszületik, ahol az emberek kisebb-nagyobbtörzsekbe szerveződve léte fentartásáért küzdött, s e küzdelem sorrán kisérletet tett arra, hogy a termézet erőit a maga szolgálatára kényszerítse. A különböző népeknél a mítoszok egyezését a bennük tűkröződő természeti, vagy társadalmi valóság azonoságga magyarázza. Magától értetődő, hogy a természeti valóság az, amit a mítosz kifejez. Minden nép a saját mítoszában élt, s hit. Olykor még ezeket át is alakította tetszése szerint, sőt ki is bővitette, úgymond még egy lépcsőfokkal fentébb emelte ama nagy magaslathoz a saját istene hatalmaságát, melyhez fogható nincs. A vallási és mitológiai ismeretség az, ami irányítja cselekedeteikt az istenek felé. Egy olyan világba éltek, melyben a mítosz, a vallási rítus, babonás cselekmény jelen volt, s meghatározta életvitelűket. Tulajdonképpen saját maguk által teremtett hitvilágról van szó. Nagyon keveset tudunk a tanulás, általános tudás átadásáról. Tulajdonképpen a hétköznapi ember számára ez nem is létfontosgú. Régészeti leletek arra mutatnak rá, hogy a katonák önkéntesen tanulták meg a római abc-t, ahogy számolni is. Magasabb funkciót betöltő vezető olykor még a szolgáját is kötelezte, hogy minimális átlagos műveltséggel rendelkezzen, hogy különböző szolgálatokba befoghassa. Olykor az ilyen szolgák szebben írtak, mint uraik. Sokszor meg lehet különböztetni egy katona és egy scribus írását, mivel az utóbbi érthető módon, és szebben foglalta egybe az adott szöveget. A hétköznapi emberek sorába sorába ez a hajlam már nem volt meg. A tudás apáról fiurra terjdt át. A mítoszok minden gyerek figyelmét felkelti, s nem kizárt, hogy a szülők messeszerűn mondták el germekeiknek az istenűk történetét, hatalmaságait, olykor félelmet kelltve bennük, ami az istenek tiszteletére vezetné őket. Amint már az előző fejezetekben is említettem a palmyr népek legfőbb istene Baál volt. ( 3: 1 ábra ). Baál mítosza a felemelkedés lehetőségét, a rossz feletti győzedelmet, a bőséges évek megvalósítását öleli fel.
6
A kánaáni mitológia szerint Baál „útja” távolról sem könnyű de szükséges.5 A Panteon főnökje a leghatalmassabb isten, aki az istenek és az emberek atya egyidőben: Ő ( első szám, harmadik szeméyként jelenik meg), kinek két felesége van: Aşert és Anat, ám Baál mindketőtt elveszi apjától. Ez egy felsőbb lépcsőfokra való haladást jelentet, mely nem épp tiszetséges módon történt. Baál és társai megtámdják Ő-t , a palotájában megkötözik, s kényszerítík, hogy menjen a világ közepére. Ő sír és kéri a tengerek segítségét (az ókorban, amint a mítoszból is kiderűl a világ vége, s ezen tuli életet egy folyó, tenger határolt). Yam, a tenger istene ezt ezt meghallja, enyhití szomját, minnekután az aküldeése jutott neki, hogy meg kell küzdjön Baállal. Baál legyőzi, s ennek fényében a többi istenek egy palotát építnek a dicsőségére. A palota befejezése után tudja, hogy meg kell küzdjön Mot-tal, a halál istenével. Mot a tudatára adja, hogy miután megölte Yam-ot itt az ideje, hogy ő is leszáljon asötétség birodalmába. Itt összes erejét elveszítette, s elsődleges formályába jelenik meg: bika. Anat elmelyen, hogy megkeresse férje, s testvére holttestét. Miután megtalálta a válára veszi s elindul vele észak felé. Az ún. „temetkezési banketre” 10-esével öli meg az áldozatnak szánt állatokat, miután elindul, hogy megöllje férje gyilkosát. Hét év után Baál és Mot újra megküzdenek egymással. Ekkor Mot a halál istene az aki veszit, s aláveti magát Baál akaratának elismervén fenhatóságát az Ég és a Föld felett, Yam továbbra is a tenger istene lehet, s Mot a halál isten. A hét év a mitológiában a hét bőséges évet (ha Baál kerül ki győztesen a küzdelem során), vagy pedig a szárazság éveit (abban az esteben, ha Mot megöli Baált) szimbolizálják. Baál ezáltal az istenek királya lett, s a 14. században kultusza eltejedt Egyiptom földjén is, s az egész területen. ( 3: 2 ábra ). A mítoszok az emberek alkotása révén jött létre, mely egyértelmű szükségszerűségre utal. A mítosz az, ami meghatározza a hitvilágukat, s amelyhez visszonyítva élik a mindennapjaikat.
5
Mircea Eliade: Istoria credinţelor şi ideilor religioase. Editura Univers Enciclopedic. Bucuresti, 2003.
7
Szinkretizmus meghatározása A szinkretízmus tanulmányozásában két folyamatot kell megkülönböztetnünk: assziciációs, és asszimilációs szinkretizmus.6 A szinkretizmus egy adott területen több kultuszok, több trdicionális jelenlétét feltételezi. A szinkretizmus egy olyan folyamat, mely sorrán egy np kiegészítí saját istene kultuszát, saját szokását látván a környező népek hivilágát. Legfőbb római isten Iuppiter, mindenhol imádva, tisztelve volt, ahol a római hatalom terett hódítot. Porolissumon a Dolichenus jelzővel jelenik meg (Baál Doliche-Commagenavárosból, szinkretizálva a római istennel, Iuppiterrel), mintegy asszociációs eredményként egy Syria provinciában lévő Baál istennel7, mely legelterjetebb volt a katonák körébe. A hagyományos vallási integrációra való törekvés ahozz vezetet, hogy a népek a saját isteneiket összehasonlítsák a környezetükbe lévő azonos istenekkel.8
6
Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005. Acta Musei Porolissensis. Cap. VIII. Muzeul de istorie si arta Zalău. Zaláu 1977. p. 211-218. 8 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005. p. 80. 7
8
Keleti kultuszok Ovidiu Ţentea e téma elindulásában felteszi azt a kérdést, hogy valóban itt voltak a szír, palmyr katonák, melyek által megjelenhetet a keleti vallás, a keleti kultusz a Dácia Privinciában?9 (amint már a bevezető fejezetben is érintettem csupán négy római városról beszélhetünk a Dáciai provinciában, ahol a szír, s palmyr csapatok állomásoztak, s ezek: Apulum, Ulpia Traian Sarmisegetusa, Tibiscum, s persze Porolissum) A keleti kultuszok eg gyorsabb folymatba tejednek, mint bármelyik más kultusz. D. Daicoviciu megfigyeli, hogy azok, akik a keleti istenségeknek hódolnak, nem feltétlenűl kelei népek10, s nem is feltétlenűl (de ez már ritkábban fordul elő) a keleti népek által került e terűletre. Ugyan vajon miért ez a nagy siker Dáciába? A keleti kultuszok, mi okból leltek itt biztos talajra? A nagy ceremóniák megrendezése, a titkos szertartások mindenki figyelmét felkelti, s olyan vallási átéléseket nyújtanak, melyekt a tradicionális római kultuszok elvetnek. Azt a tényt sem kell elfelejtenünk, hogy Dácia a vallások terén legszabadabb terűletkét tartják számon: mindenki szabadon gyakorolhata vallását, amikor, s ahogyan a nép akarta, s ahogyan az istenek megkívánták. A legelterjetebb isten Dáciában Iupiter volt, legtöbbször Iuppiter Optimus Maximus néven (min Olympos első istene) találhatunk felíratokata provincián belül különböző terűleteken. Doliche városában imádott isten, a teljes birodalman belűl elterjedt volt, elsősorban a katonák körében Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus néven. Először a villám istene, aztán az erőség és a harc, s végűl mindezek erények elvezettek oda, hogy ő lett a katonák istene. Elsősorban kereskedők és katonák révén terjedt el a birodalom különböző részein.11
9
Ovidiu Ţentea: p. 166. Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 369. 11 Ibidem, p. 369-370. 10
9
Palmyra és Porolissum földrajzi fekvése, történelmi háttere, s az „összekötő kapocs” A világ 10 elfeledett városa közül ott ál mendegy ötödik helyen Palmyra (Szíria): a „sivatag menyasszonya”. Palmyra az ókorban a központi Szíria egyik kisvárosa volt. A szír sivatag és a karaván utak, Damaszkus (215 km) és eufrátesz (120 km) között feküdt. A „sivatag menyasszonyaként” nevezett város fontos karavánmegálló volt a sivatag miatt, ezért rengeteg kereskedő megfordult a városban. A legkorábbi dokumentumban a város neve Tadmor volt (olvasható egy babilóni táblán). Az első század közepén Palmyra egy gazdag és elegáns város volt. ( 6: 1 ábra ) Tadmort a héber Biblia is megemlítí (Krónikák második könyve 8:4) egy sivatagi városként, melyet Salamon király fia, Dávid építtetett. Fontos kereskedelmi útvonallá vált terűleti fekvésének köszönhetően: Perzsia, India, Kína és a Római Birodalom kereskedői fordultak meg itt. Caracalla, római császár, colonia rangjává emeli fel a várost. A colonia címet a palmyraiak aligha sokra tartották. Palmyra a Római Birodalom tartománya lesz. Mivel sivatag választotta el mind Szíriától, mind a parthus birodalomtól meglehetősen függetlennek érezte magát mindkétt állammal szemben, s ezért igencsak jelentős önállósággal rendelkezett. Íly módon a rómaiak célírányosnak tartották, ha a város autonómiáját nem tapossák el teljesen,12 s így a központi hatalom kénytelen volt tekintettel lenni a helyi törvényekre és szokásokra. A szíriai városok közigazgatási közigazgatái szervezetét csak a felíratok alapján ismerhetjük, s azok pedig csak részleges, esetleges anyagot szolgáltatnak. Ezekből az anyagokból arra lehet következtetni, hogy Szíría városaiban ugyanazok a magisztraturák voltak, mint a többi keleti provinciákban. ( 6: 2 ábra ). A „becsvágyó” Zenóbia függetlenítení akarta Palmyrát Rómától, sőt uralmát Egyiptomra is kiterjeszteni. Önállósította magát, gyermekét imperatorori cimmel ruházta fel, és meghódította a római közel – kelet terűleténk nagyobb arányát, Egyiptom egy részét is beleértve.13
12 13
A. B. Ranovics: A Római Birodalom Keleti Tartományai. Akadémiai Kiadó, Budapest 1956. p. 180-199. Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 8.
10
Északon a Boszporusig jutottak a palmyrai hadak. Miután hatalmát bíztosítototta, Aurelianus császár 272-ben ellencsapást indított, és még abban az évben leverte a várost, s így elkezdődött az elnéptelenedés útja Palmyrában. A város romjait 1616-1621 között fedezte fel Pietro della Valle, olasz utazó.14 A címben megfogalmazó összekötő kapocs a két telepűlés között természetesen a palmyr népek. Ez a népcsoport sémiták voltak, nyelvűk a sémi nyelvhez tartozó arameus egyik nyelvjárása, rokon a szír nyelvvel. Porolissumon a palmyrok temetkezési síremlékei latin elíratokat tartalmaz, kevés benne a palmyr szöveg. Ez magyarázható azzal a ténnyel is, hogy a latin nyelv volt a hivatalos Dáciában, s nem csupán itt, s talán úgy látták jónak, hogy a „világ” hivatalos nyelvéhez alkalmaszkodjanak. Ez nem feltétlnűl azt jelenti, hogy lemondtak volna a nyelvűkről. S ha mégis, akkor az a kérdés tevődne fel, hogy miért pont erről mikor minden másban igyekeztek minnél jobban hűségesnek maradni szokásaikhoz. Talán a nyelv nem tartalmazott olyan értékeket mint a XIX-ik század. Hát az bíztos, hogy nem, de akkor az a kérdésáll fen, hogy milyen értékekket helyeztek bele, esetleg ha helyeztek, s milyn jelentőséggel bírt a nép számára. Ezek olyan kérdések, melyeket homly fedi. Sokat lehetne ezekről filozófálgatni, mélyebb forráskutatásokba merűlni, de témámhoz hűen szeretnék itt megállni, s annál a ténynél maradni, hogy alkalmaszkodásuk révén elfogadták a latin nyelvet, s valamilyen szinten terett engedtek Porolissumon végbement romanizációnak. Porolissum (Mojgrád) a mostani Zilah városától kb.20 km-re fekvő római telepűlés volt. A
Meszes kapujánál fekvő város, jól ki uta használni terűleti helyzetét úgy
kereskedelmi, mint stratégiai szempontból is. Régészeti leletekben igen gazdag, de felíratokban, s különösen azokba, melyek a város adminisztrációjáról szolnak sajnos eléggé szegényesek.15 ( 8: 3 ábra ) A palmyr katonák Porolissum terűletére érkezésűk idelyét még homály fedi. Hadrianus (117138) esetleg, ami kevésbbé valószínűbb Antoninus Pius (138- 161) idelyébe jelentek meg. Hadrianus a iazigokkal folytatot harc következtében segédcsapatokat hozott Porolissumra, melyek közül „palmyreni sagittarii” is ott volt „szabálytalan csapatok” formályában ahoz, hogy egy bíztosabb védelmet nyújtsanak a városnak.16 Ezeket a csapatokat „numeri”-nek nevezték. Antoninus Pius a béke megőrzése és a jó adminisztráció érdekébe továbbra is hű maradt Hadrianus külpolitikai programjának.
14
Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 9. Radu Ardevan: Viaţa municipală ín Dacia Romană. Editura Mirton. Timişoara, 1998. p. 51-52. 16 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 208. 15
11
Először szír, s aztán palmyr csapatok kerültek Porolissumra. E csapatok külön nemzetként vannak számon tartva.17 Veterán módjára éltek, közösen szervezkedtek, s saját maguk dolgoztak, legtöbben mint kereskedők a megélhetsűk fenntartásának érdkében.18 25 évi katonai szolgálat után megkapták a „civitatis” és a „conubium”, azaz a római állampolgárságot, s a jogot a legitim házzasságra. Ezáltal a katonák feleségei is elnyerték az állampolgárságot.19 Nicolae Gudea észreveszi a szír, s palmyr katonák állandóságát Porolissumon, melyek a katonai szolgálatba, és kereskedelemben játszottak fontos szerepet.20 A Numerus Palmyrenorus létrejöttét nem tudjuk pontosan. Lehetséges, hogy a „palmyrenii sagittarii ex syria” Hadrianus alatt megjelenő szabálytalan segédcsapatokból keletkezett. I. I. Russu véleménye szerint Antoninus Pius alatt jött létre.21 Amint már fentébb is említettem Antoninus Pius a béke megőrzésére törekedett, elsődleges feladata a város megszilárdítása volt. Ily formában nem kizásrt, hogy a szabálytalan segédcsapatokak reguláris csapatokká formált.
Palmyrenorum
Porolissensium,
egy
késői
alakulat
(előzetesen
ismert
Thesszalonikában egy görög felíraton), mely vagy maga Porolissumon, vagy pedig Dácia Porolissensis környékén található.22 A Numerus Palmyrenorum Porolissensium jelenlétét Porolissumon 3 felírat igazolja:23 1. az első a Baál templomának felépítéséről van szó, amely Caracalla idelyébe történt 2. val (eriu) Them (us) „decurio minicipii” valószínű egy veterán volt a palmyrai seregből 3. Herennia Etruscilla császárnőnek felajánlottak egy oltárt a n (umerus) Pal (myrenorum) Porol (issensium) sag (ittariorim) c (ivium) R (omanorum). Egy másik régészeti bizonyiték a pecsétek jelenléte akkár NPP (numerus Palmyrenorum Porolissensium), akkár NP (numerus Palmyrenorum). A meglévő adatokból még nehéz meghatározni, hogy melyek azok a katonai egységek, melyek álladóan Porolissumon tartózkodtak, s milyen priódusban. Az biztos, hogy garnizonákban aludtak, s részt vettek akkár különböző építkezésekben, akkár katonai szolgálatokban, akkár mint önkéntes kereskedők.24
17
Eduard Nemeth: Palmyrenii si sirienii. Funeraria Daco-Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2003. 18 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 199. 19 Ovidiu Ţentea: p.10. 20 Ibidem, p. 23. 21 Acta Musei Porolissensis. Cap. XIIII. Muzeul de istorie si arta Zalău, Zalău 1989, p.174-175. 22 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2117. p. 206. 23 Ovidiu Ţentea, p. 132. 24 Acta Musei Porolissensis. Cap. XIIII. Muzeul de istorie si arta Zalău, Zalău 1989, p. 176.
12
Dáciában a katonai diplomák személyes iratok voltak, s ugyanakkor első ranú dokumentumok, mely a régészek számára elsődleges, s a legbíztosab forrának tekintendő, mivl az ilyen jellegű dokumnetum a katonák neveit tartalmazza. Amint már említettem személyes dokumentumok, de amelyek bírói, szociális-gazdassági és politikai fundamentális jeleggel bírt. Két diploma létezik, mely a palmyr katonák jelenlétét, s fontossági funkcióit bizonyítja (lásd a katalógusban...). A segédcsapatok megjelenését Porolissumon, ám az teljes Dáciában is, úgy kell elképzelnünk, hogy „fogták szép” a családjukat, az összes vagyonukat, a szolgáikat, és mindenüket amilyük volt. Elhagyván városukat (Palmyra) mai kifejezéssel élve mindenestől együtt eljöttek Porolissumra. A hitét, a vallását, a szokását minden egyes palmyr katona magával hozta, ahol itt, Porolissumon, „elűltette” s tovább fejlesztette, hozzáadván azokat a kultuszokat, melyek az itteni többé – kevésbbé a hivatalos vallást alkották. Dácia, s ezen belül Porolissum ilyen téren egy nyitott mező volt.
13
A palmyr istenségek csoportja Mint már az előző fejezetekben említettem a palmyr népek legfőbb istene Baál volt. Az I-II században Baál a palmyr háromság élén ált: Baál az ég istene, Iarhibol a napisten, s Aglibol a hold istene. ( 7: 1 ábra ) Baál elsődleges formája, mint ahogy az a mítoszból is kiderült bika. Baál görög néven Belus, első a palmyr panteon istenségek közül, keletkezésének erdete Babilon. A palmyrok legfőbb istennek, az univerzum urának, az ég és föld megteremtőjének teintik. Zeusszal (görögöknél), de legfőképpen Iuppiterrel (rómaiaknál) volt azonosítva. A három istenség az ábrázolásokon fiatal istenként jelennek meg, legtöbbször katonai ruhában és felfegyverkezve vannak.25 Egy görög felírat, mely Ba’ allshamín szentélyéből kerűlt elő, elénk tárja, hogy melyek azok a szentélyek, melyek a négy törzshöz tartoznak, s ugyanakkor, melyek azok a törzsek is:26 Zeusz szentélye (Ba’ alshamin temploma), „szent kert” (Aglibol és Malakbel temploma, a felíratok mint „szent testvér”-ként említík), Ares szentélye (az arab Arsu isten temploma) és Artagatis istennő szentélye. D. Schlumberger azon a véleményen van, hogy ez a négy törzs az, amely Oalmyra városát megalapította. Lucinda Dirven szerint e négy törzs nem a város alapító törzse, hanem Neró császár idelyében jött létre mesterségesen, mikor a császár felosztotta a várost négy negyedre. A damaszkusi Baál, a héliopolisi Hadadot, a dolichei Baált, a rómaiak tiszteletben részesítik, mint Iuppiter Damascenus, Iuppiter Héliopolitanus, s Iuppiter Dolichenus néven. A zsidó Bibliában, az ótestamentumban, Baál a villám istene nevet viseli, mintegy olyan isten, aki felhőkön kersztűl vándorol. Baaltis sémi sitennő, Baál felesége, a kánaáni népeknél is tiszteletben részesült, akárcsak Baál (a Biblia ezt baálványimádásnak nevezzi, s a kánaánitk vallását erkölcsi elhajlásnak tekinti). Némelyek Baaltist Aphroditénak nevezzik, s azt mondják, hogy szentélyében az Adonis misztériumait szokták ünnepelni. Plutarchos Izis-el azonosítja Baaltist, ami onnan mgyarázható, hogy az ő korában az Izis-kultuszt
a Baaltiséval összekeverték. Baaltis
névjelentése „úrnőm”, „hölgyem”. Egy önálló istennő lett, az emberek és istenek anyjaként van elismerve. Baal Hamon, pun isten, mely rengteg felíraton szerepelt Carthagena-ban. Palmyrában egy templomot építettek a tiszteletére, a város legmgasabb térségében, s a szeptemberi-októberi
25 26
Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005. p. 171. Ibidem, p. 167
14
hónapokban ünnepségeket rndeztek a tiszteletére.27 A mitológiai Ő egyik formája, mely a kánaáni panteon legfelsőbb istene. Dii patrii, az „ősi istenségk” közé tartozik Malagbel, et Bebella Hamon, et Benefal, et Manavat.28 Malakbel a legnagyobb popularítssal rendlkezett a palmyrok körébn. Keletkezési helye Babilon, ahonnan kivált Baál. Napistenként tartották számon, imádták és tiszteletbe tartották. Az egyik műemléken Aglibol és Malakbel kezet fogva vannak megjelenítve, amely ahoz az értelmezéshez vezetne, hogy a két istenség között valami féle szövetség létezett.29 A palmyr katonák összehasonlítják isteneiket a kollégiáikkal, vonásaikat aláhuzván, s távol a hazájukól is s dolgok azt bizonyítják, hogy megtartják azt ami „nemzeti”, ami közös a taljes palmyr népknél.30
27
Silviu Sanie: Cultele orientale ín Dacia Romană. Editura Ştiinţifică si Enţiclopedică, bucuresti, 1981. Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 371. 29 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005, p. 172. 30 Ovidiu Ţentea: p. 168-169. 28
15
A szent helyek A vallási építészet templomok, s más szent helyek által mutatkoznak meg. Ott, ahol a vallás határozza meg az ember életét kell léteznie egy templomnak is. A templom fontoságga abban is megmutatkozik, hogy egy pódiumra van építva, mindenképp magasabb legyen az őt körülvevő helyiségtől. Ugyan is miért? Ez is azt bizonyítja, hogy a benne lakozó istenség, a minden felett áll, s mintegy elismerésként, tiszteletből területként is egy magasabb helyet szántak neki. A templom belseje nem volt megvilágítva, s amennyi fény bekerült, az az ablakon, s az ajtón keresztül hatolt be, s az is csak reggel, mivel kelet felé volt az ajtó bejárata.31 Minden egyes nép a templomot egy szent helynek tekintette, egy olyan hely, ahol közvetlen kapcsolatba kerülnk az istenek világával. A templom jelentősége abban áll, hogy lehetőséget ad e két világ között való kommunikálására. Ugyanakkor a templom egy találkozási hely, ami létrejöhet az ég, a öld, s a föld alatti „terűletek” között. A templom az istenek háza, szent és sérthetetlen, ám az ember szemszögéből ambiciót eredményez a különböző vallási cselekedetek, s érzések révén.32 Az ember saját magáért teszi mindezt, minnél „szenvedélyesebb” vallási érzületet szertne átérezni, vagy az istenek kegyébe szeretne beférkőzni, vagy esetleg mivel félelem uralkodik benne tiszteletét szeretné kifejezni az istenek felé. Bármi is az oka, az ember mindezt önmagáért teszi. A templomok nem csupán a fentebb említett jelentőségekben bővölködnek. Rengeteg ajándékokat, áldozatokat vittek a templomban, mivel az egyedüli hely, mely ezek megmaradását biztosította. Az áldozathozás egy megszokot szokás, melyet az isteneknek ajálnak fel, de még gyakoribb volt az istenek és az emberek között, az a tézis, hogy „ajándékot hoztam ajándék fejében”. Az áldozathozzás legtöbbször egy meghatározott céllal történik: háború esetén a saját életűk megmaradása céljából, szülés estén az anya és a gyermek jólétéből, vagy sokszor egy szerelem beteljesűlése, az ilettő személy ugyanolyan érzelmi visszonyulásának érdekébe hozhatnak áldozatokat. A templomban tízesével, százasával gyűltek az ajándékok, főleg egy – egy olyan vész estén, amely az egész nép sorsát érinttte. Miután betelt a templomban az ajándékoknak szentelt hely, a sacerdo- t testűlet egy szelekciót végzet. A legértékesebb ajándékokat megőrízték a templomban, a többiek pedig egy előre elrendezett helyre kerűltek, mely a teplom közelébe 31
Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 350. Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale in Dacia Romană. Presa Universită Clujeană, Cluj-Napoca, 1984. p. 105-106. 32
16
volt, s az isteni birtokhoz tartozott továbbra is. Az ilyen hely egy kisebb kút, esetleg egy nagyobb gödröcske volt, mely a föld tuladonába állott. Ezek is meg voltak védve attól a veszéltől, hogy kereskedelmi tátgyávvá válljanak, akkárcsak ami a templom belsejébe maradt továbbra is. Ily módon nem csupán a templom szent és sérthetetlen, hanem mindaz, ami benne van, vagy esetleg ami hozzá tartozik. A templomnak volt egy külön személyzete, akiknek a feladatuk az ajándékok feljegzése, ezek felügyelése, s vígyázása is az ő hatáskörükba tartozott. Meggyőződésem van afelől, bár régészeti bizonyítékom nincs, hogy ezek a személyek különböző „megtisztulási” szertartásokon kellett, hogy részt vegyenek, mégha cupán a templom adminisztratív feladatait látták el. Palmyra legmonumentálisabb emléke a Baál-szentély volt, ( 8: 1 ábra ) amely két részből áll: 205 x 210 m négyzet alakú udvarból, s ennek közepén elhelyeszkedő cellából. Az ósemita
hagyományoknak
kapuépítményen, úgynevezet
megefelelően propülaián
magaslatra
épűlt.
A
szentély
udvarába
keresztűl lehetet bejutni. Szőllőindákból álló
gazdag növényi ornamentikájú ( 8: 2 ábra ) kapuzat díszíti. Ez az ornamentika Palmyra építészeti dekorációjára rendkivűl jellemző. Az északi fülkébe ált a palmyrai sitenház szobra: Baál, Iarhibol, Aglibol. A déli fülkébe feltételezhetően Baál hordozható szobrát helyezték el, melyet körmeneteken a szentély körül vittek.33 A templom díszítése a következő képekből tevődött össze: az egyik domborművön kis tabernaculumot (oltárszekrény, melybe a szent dolgokat helyezték el) vívő teve és elfátyolozott lepő asszony alakok láthatók; egy másik relief két parthus ruházatu imádkozó figurát (pikkelyes páncél- állítolag fehér hun törzsek ruházata 34) és a római páncélt viselő Mlakbel istent, a harmadik pdig a palmyrai istentriászt ábrázolja.35 Amint látható sok időbe telhetet e templom flépítése, nagyon kölcséges is egyben, s sok munkát igényel. Ily szempontból mondhatjuk, hogy a palmyr népe áldozathozásre is készen voltak, hogy egy templomot építsenek, melyet felajálhatják a saját istenűknek ezáltal is kifejezvén tiszteletűket. Említve volt, hogy a
palmyr katonák Porolissumra való érkezésükkel hozzták
magukkal a családukat, szolgáikat, vagyonukat, de ugyanígy a szokásaikat, a vallási szertartásokat, a saját isteneiket. Porolissumon nem találtak egy olyan leletet, mely valamilyen formában Baál ábrázolását adná vissza. Csupán egyetlen tárgyi bizonyiték egy
33
Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 17-18. Aradi Éva: A hunok Indiábn-a hevtaliták története. Hun-idea kiadó, Budapest 2005. 35 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 19-20. 34
17
felírat. Tudniillik, mikor a palmyrok ide érkeztek csupá Liber Pater leéget templomát találták (feljegyzések szerint kb. III században véletlenszerűen égett le). A palmyrok Caracalla idején újraéítették, a saját kölcségeikből, melyet az istenűk tiszeletére ajálottak fel, Baálnak: „pro salute imperatoris M. Aureli Antonini”, bizonyítja a teplom létezését, s azt, hogy ez a kultusz hivatalos támogatásban részesült. Régészeti feltárások után a ma már jól ismert Iuppiter Dolichenus templomáról van szó.36 ( 8: 3 ábra ) Az áldozati oltár általába a kőből készült lépcsők alján alján található.37 A teplom újjáépítésénél Bel a „deus patrius” jelzőt viselte Porolissumon, míg Tibiscum-on az egyik felíraton a „deus patrius” jelző található. Ezcsak egyet jelenthet, s azt, hogy a palmyír katonák, s ezek családja az ősi istenekhez fohászkodnak távol a hazájuktól is.38 A templom megallapításához három sacerdo-t jelenlétét igazolja afelirat: két személy ugyanazon néven- M. Aurelius Flavius (lehetséges, hogy apa és fia), és egy M. Antoninus Maximus.39 A porolissumi Iuppiter Dolichenus templomából igencsak gazdagon kerűltek elő a régészeti anyagok. Ţentea megemlítí a tömérdek nyilhegyeket, melyek ajándékként voltak oda téve ( estleg egy háboru utáni győzelem jeléűl és köszönetül )40. Al. V. Matei
a
41
Porolissum Akták III kiadásában az esetleges Izis szobor és fia Horus jelenlété bizonyítja. Mely Herpocrate – Horus –t igazolné, a kelti részen a belső és a külső fal között találták meg. A másik bronzszobor Izis. A Nílus folyó felemelkedése időszakába ünnepelték. Tipikus egyiptomi hajviselet, szépségével alárasztó, gyűlölettet, s fájdalmat súgárzó istennő (gyászolás időszakát jellképezi). Al.v. matei kifejti, hogy ezek a tárgyak kereskedelem úján kerűlhettek Porolissumra, s ajándékként volt a Baál templomába téve. Ezek mellett pénzérmek, s nagyobb edények voltak rituális formába elhelyezve.
36
Silviu Sanie: Cultele orientale ín Dacia Romană. Editura Ştiinţifică si Enţiclopedică, bucuresti, 1981. Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 350. 38 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005, p. 171. 39 Ibidem, p. 229. 37
41
Acta Musei Porolissensis. Cap. III. Muzeul de istorie si arta Zalău, Zalău 1979, p. 515-523.
18
A kultusz papjai A kultusz papjai nem nevezték magukat egyszerűen sacerdotos- nak. Címűk hivatalos jellegű volt. A felíratokon feltűntették a tisztség hivatalos megnevezéseit is. Egy – egy kisebb közöség megbizásából gyakorolták a papi funkcióikat, s rátermetségűket nem jogi, vagyoni alapon határozták meg, hanem a rítus ismerete, a zónoki, vagy jóstehetség megnyilatkozása eredményeképpen.42 Ahogy a Bibliában is megírva találhatjuk a bálványoknak isteni hatalmat tulajdonítottak, s a hívők állandóan követelték a jeleket. Az ókori papok biztonsága lénegében attól függött, hogy milyen ügyesen tudtak csodákat tenni, s nemcsak azért, hogy a nép igényeit kielégítsék, hanem hogy, féken tartsák az uralkodókat is, akik gyakorta féltékenyek voltak a paokra, s alig várták, hogy valamilyen ürüggyel magukhoz ragadják az ő hatalmukat is. Baál istent a főniciaiak és a filiszteusok tisztelték, s a Bibliában több helyen is olvashatunk arról, hogy papjai mennyire igyekeztek csodákat tenni. Szó esik arról is, hogy milyen következményekkel járt egy – egy sikertelen kísérlet. Kudarc esetén a papokat rendszerint tömegesen mészárolták le, így nem csoda, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy bálványuk látható jeleket adjon. A legnagyobb babilóni bálványt Baálnak nevezték, s az izráeliták fogága idején az volt a szokás, hog áldozatként minden este ételt és italt tettek a szobor elé. Aztán a templom kapuit bezárták, s reggelre az áldozat eltűnt. A bálványnak igencsak jó étvágya volt, mert egy – egy ékezéskor akkár negyven birkát, s hatvan bort fogyasztott el. A tény, hogy az étel reggelre eltűnt, bizonyította bálványuk erejét. A módszerűket
Dániel próféta leplezte le, aki
kijelentette, hogy Baálnak nincs semmiféle hatalma. A király meg akart bizonyosodni róla, hogy az áldozatot valóban a bálvány fogyasztja el. Jelen volt az áldozat elhelyezésénél, aztán lepecsételtette a templom kapuját, hogy éjjel senki se léphessen be. Reggelre az étel ismét eltűnt, így a király bíztos volt benne, hogy Baálnak valóban hatalma van. Ám az előző éjszakán Dániel megparancsolta, hogy szórjanak hamut a bálvány köré. A hamuban számtalan lábnyom látszott, amire Dániel a király figyelmét is felhívta. A vizsgálat kiderítette, hogy a lábnyomok egy titkos ajtóhoz vezetnek a templom falában, amelyeken át a papok családjukkal együtt éjszakánként bejártak,a templomba. Minthogy Baálnak legalább 70 papja is volt,
42
Tóth István: Iuppiter Dolichénus –tanulmányok. Budapest, 1976. p. 44.
19
valamennyinek felesége, gyermeke könnyen elfogyaszthatták a hatalmas mennyiségű ételt. A leleplezés Baál és a paok végét jelentette.43 Palmyrában a Baál szentélyet papi kollégium igazgatta. A papok fejfedőt „modius” -t viseltek. Ezek gyakran rangjelzésként babérgallyal voltak díszítve. A papok rendezték az áldozat
bemutatása
utáni
lakomákat.
Palmyra
minden
polgára
a
legnagyobb
megtiszteltetésnek tartotta, ha a Baál – papok kollégiuma által rendezett lakomákban részt vehettek.44 Palmyrában székelő római helytartó magas állású személy volt, aki elnöke Zeusz – Bel papjai által rendezett szent lakomáknak.45 A papok különböző funkciókat láttak el. Közvetítő szerepét töltötték be az istenek és az emberek között. Céljuk a hívek megnyugtatása, s felhívása az istenek tiszteletére. Mindenképp arra iparkodtak, hogy megmaradhassanak a funkcióban, s ezért amint láthattuk mindent megettek.
43
Walter B. Gibson: Csodák könyve. Sport kiadó, Budapest, 1988. Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 19-20. 45 A. B. Ranovics: A Római Birodalom Keleti Tartományai. Akadémiai Kiadó, Budapest 1956. p. 180-199. 44
20
A palmyrok temetkezései A ránk maradt temetkezési műemlékek talán a legértékesebbek, s leghasznosabb információkt tartalmaz a régész,-ókort kutató történész számára, ugyanis információkat adnak az ókori hitvilágról (esetünkbe a palmyr népekről), a vallási szertartásokról. Michelowski három fajta síremléket említt meg, amelyek Palmyrába léteztek. Időrendi sorrendbe, ahogy Palmyra kezdett felvirágozni úgy fejlődtek a különböző emlékek is.46 Legrégebbi a magas, vagy torony alakú sírok, hellenízmus koráig nyulnak vissza. A tömbök egyre szabályosabbak lettek, mig Kr. u. I század második felében a római épitészetben általános opus quadratum má nem vállt. A tornyokban a monumentális bejárat vezet, melyet óromzat vagy az elhunyt nevét hírdető szemöldöklő koronázott lépcsőkön lehet közeledni. A falban a cubiculomok ban fekűdtek a halottak. Egy – egy toronyban 400 halott is elfért. A cubiculomokat többnyire négyesével építették egymás fölé. A halott arcmásával domborművű lapok zártak le. A sírépítmények jómodú családok bírtokába voltak, s gyakran előfordult, hogy az elszegényedet családok eladták a sírépítményt. Föld alatti atriumos ház formáját követő konstrukció, amelyben a sírtornyok egyes emeletein körben helyezkedbek el a cubiculomok. Palmyrában leggyakrabban előforduló sírépítményes tipus a T vagy a keresz alaprajzú puha földalatti sziklákba vájt folyosó. Ezek az ún. hypogaeumok , ahol a föld alatti kamrák mindkét oldalán egymás fölött sorakoznak a sziklákba vájt cubiculumok. Egyeseket terrakotta lapok válsztanak el egymástól, s ezeken fekűdtek a halottak. Porolissumon a temetkezési feliratok latin nyelven történtek átvevén a római modellt, némelyeken kisebb palmyrai szöveg van (ez már ritkábban fodul ekő).47 A palmyrok egyik temetkezési formája az ún. „temetkezési medálok”48 ezek valamilyen formában a halott arcmását adják vissza ( 10: 3 ábra), némelykor még az is megtörténhet, hogy az egész család arcmásait találhatjuk a kőbe véset síremléken ( 10: 5 ábra ). A képken láthatjuk, már amennyire, visszadják az eredeti külalakot, a palmyr népek kerek arcuak, göndör, hullámos hajuk lehetet, bajuszt vagy szakált hordhattak, s római stílusú ruházatot viseltek. ( 10: 4 ábra ) A síremlékeket, melyek Palmyrába találhatók palmyr – latin felíratok kísértek,
46
Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 10-12. Eduard Nemeth: Palmyrenii si sirienii. Funeraria Daco-Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2003. 48 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p 356. 47
21
szokásuk Porolissumon is megmutatkoztak a régészeti feltárások nyomán, megmaradván az „ősi istenségek” mellett. Mindez azt bizonyítja, hogy a palmyr katonák és ezek családja konzervatívabbak voltak a kultusz-s hitűk terén mint bármelyik más keleti nép, mely dácia terűletére kerűlt. Visszatérve a nyelvi kérdéshez, láthatjuk, hogy már Palmyrába is a sírokon megjelennek a latin felírások, s miutan római tartomány lesz, ott is a latint tették hivatalos nyelvvé. Csupá arra szerettem volna most kitérni, hogy nyelvi okból nem állíthatjuk, hogy mennyire volt konzervatívabb vagy sem ez a nép...mindenképp náluk lehet legjobban kimutatni az ősi, erdeti szokásokat.
22
Összefoglalás A történelemben minden kérdésre több válasz létezik. Nem tudjuk kategorizálni, helyes, vagy helytelen katujákba besorolni. Minden a nézőtől, és a vizsgálótol, a kutatotól függ. E dolgozat megírásához több kutató véleményét, észrevételét figyelembe vettem hozzáfűzvén saját meglatásomat a témával kapcsolatosan. Érdeklődési köröm, hogy lássam, saját magam győződjek meg, miután áttanulmányoztam különböző véleményeket, hogy a palmyrok valóban hűek maradtak – e szokásaikhoz, saját hitvilágukhoz? Különösen ez okból kifolyólag tárgyaltam párhuzamosan a két várost (Palmyra és Porolissum), ahol a palmyrok laktak csaádjukkal együtt. Minden nyom arra mutatot, ahogy az a tanulmányomban is látható, hogy távol a hazájuktól is megtartják azokat a szertartásokat, azokat a szokásokat, melyek ezt a népet valójában jellemezték, s nem csupán ez a jellemvonás különbözteti meg őket a többi népektől , hanem maga az a folyamat, mely sorrán nem mondtak le az addigi tradicionális szokásaikról. Ez a konzervatív hozáállás az, ami igazán különlegessé teszi őket, a mai kutató szemébe. Mindezek folyamatán a palmyr népek a porolissumi életvitelűk sorrárol egy átfogó képet kutattam több szemszögből megvilágítva, több témát felölelve, hogy minnél biztosabb következtetést nyerjek.
23
Katalógus
24
Vallás és művészet Aphrodite szobra, mely vallási érzűlet helyet, inkább az erotika felé hajlott, az emberek körébe ( 2: 1 ábra)
25
A mítoszok világa- Baál „útja” Baál kései ábrázolásai:
( 3: 1 ábra)
( 3: 2 ábra)
26
Palmyra – Porolissum földrajzi fekvése, történelmi háttere, s az „összekötő kapocs” Palmyra: 10 elfeledett város egyike- a „sivatag menyeasszonya”
( 6: 1 ábra)
( 6: 2 ábra)
27
Porolissum: a Dácia provincia egyik római városa
( 6: 3 ábra)
28
A palmyrok számára kiadott diploma: Dipl D V, 29 iunie 120 ( 6: 4 ábra ) Hadrianus Barici Palmyreno Extrinsecus tabella I Imperator caesar dixí Traiani ParthiCi filius divi Narvae nepos Traianus Hadrianus augustus pontifex maxiMus tribuniciae potestatis 5. III consul III Palmyrenis Sagittaris ex Syriaa Qui sin Dacia Superior sul Iulio Severo civitatem dedit Is quarum nemine subscrip10. ta, ante diem III kal. Iuliss Caio Publieio Marcello Consulibus Lucio Rutilio Propinquo Barici Male Iiulio Palmyra 15. descriptum et recognitum ex tabula Aemea quae fixa est Romae in muro Post templum divi Augusti ad Minervam
Extrinsecus tabella II Luci Attei
Atteiani
Marci Iuni
Eutychi
Publi Atini
Flori
Quinti Fabi
Bithi
Luci Pulli
Anthi
Tiberi Claudi Erotis Publi Atini
Crescentis
29
Dipl d VI – az első felét Á. Buday találta meg Porolissumon A második a Zsibon lévő Wesselényi kastély egyik falába ( 6: 5 ) Tab I-II, I extr Palmyrenis Sagittaris es Sy Ria, quie sunt in Dacia Superiore sub Iulio severo civitatem dedit iisqueorum nomina subcripta sunt ant diem III k d. iuli. Caio Publicio Marcello cos Lucio Rutilio Propinquo Hamasaco Alpatha Palmyr Descriptum et recognitum ex Tabula aenea quae fixe est Romae In muro post † amplum divii Augusti ad Minervm
Extrinsecus tabella II L. attei
Atteiani
M. iuni
E utychi
P. Aini
Flori
a. Fabi
Bithi
L. Pulli
Anthi
T. claudi
Erotis
P. Atini
Crecentis
30
A palmyr istenségek csoportja:
Iarhibol, Bel, Aglibol ( 7: 1 ábra)
31
A szent hely
Palmyra temploma
( 8: 1 ábra )
Palmyra templomának díszítése
( 8: 2 ábra)
32
Porolissum:
Iuppiter Dolichenus temploma ( 8: 3 ábra )
33
A palmyrok temetkezései: I. I. Russu két sztella tanulmányozását mutatja be ( 10: 1 ábra ) Dis Manubis Aurelius?... us veteranus ex Dec...? vixita nos LXXXV, militavit An....? aur. P asser signifer ? Num P. P. Vix annos XVII, Aelia ? sura vixita anos XVII, Aurelius Cogn. Viri miles Numeri Palm Porol vixut An...? Aur. Sabina et AuRelius.....us actarius NPP?....b?.... ( 10: 2 ábra ) Egy kislányé, mely esetlegesen palmyr Dis Manubis Nomen + cognom. A vixit Ann....? ad. NICE ? mater....fi LIAE Beneneri TAE Ponendum Curavit
34
Temetkezési ábrázolások
Férfi arckép Palmyrába ( 10: 3 ábra )
35
Női arckép Palmyrába ( 10: 4 ábra )
36
Család ábrázolási temetkezési medálja ( 10: 5 ábra )
37
Bibliográfia 1. Acta Musei Porolissensis ( AMP ). Cap I. Muzeul de Istorie si arta Zalău, Zalău, 1977. 2. Ibidem, cap III, 1979. 3. Ibidem, cap VIII, 1984. 4. Ibidem cap XIII, 1989. 5. Acta Musei Napocacensis. CapV, Cluj-Napoca, 1968. 6. Ibidem. Cap VI, 1969. 7. Ibidem. Cap IX, 1972. 8. A. B. Ranovics: A Római Birodalom Keleti Tartományai. Akadémiai Kiadó, 1965. 9. Radu Ardevan: Viaţa municipală ín Dacia Romană. Editura Mirton, Timişosra, 1988. 10. Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj – Napoca 1984. 11. Biblia 12. Emil Condurachi: Istoria Romániei, Topografia Universităţii din Bucuresti, Bucuresti 1960. 13. Idem: Curs de istorie orientului antic. Topografia Universităţii din Bucuresti, Bucuresti, 1980. 14. Diplomele militare din Dacia
(IDR ). Editura Academiei Republicii socialiste
Romănia, Bucuresti, 1975. 15. Mircea Eliade: Istoria credinţelor si ideilor religioase. Editura Univers Enciclopedic, Bucuresti 2003. 16. Funeraria Daco – Romană. Presa Universitară Clujeană, 2003: Palmyrenii si sirieniiEduard Nemeth. 17. Walter B. Gibson: csodák könyve, Sport kiadó, Budapest, 1988. 18. Tóth István: Iuppiter Dolichenus tanulmányok. Budapest 1976. 19. Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia – Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti 2007. 20. Pierre Merlat: Iupiter Dolichenus. Presses Universitaires de France 1960. 21. Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin kiadó, Budapest 1986. 22. Sorin Németi: Sincretimul ín Dacia – Romană. Presa Univrsitară Clujeană, Cluj – Napoca 2005.
38
23. D. M. Pippidi: Studii de istorie a religiilor antice. Editura Ştiinţifică, Bucuresti 1969. 24. Silviu Sanie: Cultele orientale ín Dacia Romană. Editura Ştiinţifică si Enciclopedică, Bucuresti 1981.
39
Tartalom Rövid bevezető.....................................................................................................................2 Vallás és művészet...............................................................................................................3 A mítoszok világa- Baál „útja”............................................................................................6 Szinkretizmus meghatározása..............................................................................................8 Keleti kultuszok...................................................................................................................9 Palmyra – Porolissum földrajzi fekvése, történelmi háttere, s az „összekötő kapocs”......10 A palmyr istenségek csoportja............................................................................................14 A szent hely.........................................................................................................................16 A kultusz papjai...................................................................................................................19 A palmyrok temetkezései....................................................................................................21 Összefoglaló........................................................................................................................23 Katalógus.............................................................................................................................24 Bibliográfia .........................................................................................................................38
40
