Az útépítési projktek mőszaki dokumentációinak. geotechnikai tartalmai

Állami Közúti Mőszaki és Információs Kht. Kutatás- fejlesztési pályázat 1997 Munkaszám az ÁKMI Kht.-nál: Munkaszám a SZIF-nél:

Az útépítési projktek mőszaki dokumentációinak geotechnikai tartalmai Kutatási jelentés Készítette:

SZIF Építı- és Településmérnöki Tanszék

Tanszékvezetı: dr. Koren Csaba egyetemi tanár Témafelelıs: dr. Szepesházi Róbert fıiskolai docens

Konzulens: dr. Boromissza Tibor okleveles mérnök (ÁKMI Kht.) Megrendelıi témafelelıs: Maszlov Balázs (ÁKMI Kht.)

Gyır 1998 június

1. A kutatás elızményei Az Állami Közúti Mőszaki és Információs Közhasznú Társaság (1024 Budapest, Fényes E. u. 7-13.) 1997. május 29-én kutatási pályázatot írt útügyi mőszaki fejlesztésekre, kutatásokra. A kiírásban meghatározták a követelményeket, melyek szerint - tudományosan és mőszakilag új eredményeket várnak el, melyeknek - gazdasági hasznot is kell hozniuk, s - hasznosulásuk módját is ki kell dolgozni. A magyar közlekedéspolitikával összhangban a következı prioritásokat jelölték meg: - EU-kompatibilitás, - gazdaságosság, - környezetkímélés, - biztonság, - minıség. Megkívánták, hogy legalább ezek egyikéhez illeszkedjék a pályázat. Az OECD Nemzetközi Útügyi Kutatási Dokumentációs Rendszer szerint témacsoportokat alakítottak ki, melyek a következık voltak: - gazdálkodás és igazgatás (beleértve a munkábaadás kérdéseit is), - tervezés és fejlesztés, - építıanyagok, - talajok, - építési munkák, - üzemeltetés-fenntartás, - forgalom, - balesetek és biztonság. A Széchenyi István Fıiskola Építı- és Településmérnöki Tanszéke e pályázatra egyebek mellett "Az útépítési projektek mőszaki dokumentációinak geotechnikai/talajmechanikai tartalma" címen nyújtott be pályázatot. A pályázat témáját azon tapasztalataink alapján választottuk, miszerint e kérdéskörben az elmúlt tíz esztendıben a körülmények és a feltételrendszer megváltozása miatt nagyfokú bizonytalanság mutatkozik, s ez esetenként szakmai hibákat, gazdaságtalan megoldásokat is eredményezett. Arra kívántunk vállalkozni, hogy meghatározzuk az útépítések elıkészítése, tervezése és kivitelezése során készülı mőszaki dokumentációk szükséges és elégséges geotechnikai tartalmát. Szándékunk az volt, hogy - meghatározzuk, milyen geotechnikai tartalmú munkarészeket kell tartalmaznia a dokumentumoknak; - megjelöljük, milyen mélységőeknek és részletességőeknek kell lenniük e munkáknak; - ajánlásokat adjunk e követelmények teljesítésének módjára. Mindezeket természetszerőleg az európai szokásokat, elvárásokat rögzítı Eurocode-ok figyelembevételével, a gazdaságosabb megoldásokra való törekvés jegyében és a minıségjavítás szándékával kívántuk megfogalmazni. Vállalásunk tehát messzemenıen illeszkedik három pályázati prioritáshoz is, valamint a biztonság és a környezetkímélés követelményét is szolgálja.

1

A munka hasznosulását, értékeit a következıkben jelöltük meg: - az útépítési projektek zökkenımentes lebonyolítását segítheti elı - mintegy útmutatóként szolgálva; - az útépítési szabályozások fejlesztéséhez adhat támpontokat; - a geotechnikusok munkájához nyújthat információbázist; - oktatási anyag alapját képezheti. Pályázatunk témacsoportjaként a "Tervezés-fejlesztés" csoportot jelöltük meg, de jeleztük, hogy valójában több témakört is érintenénk. A munkára egy kutatócsoportot szerveztünk, melynek tagjai a következık voltak: - a SZIF-részérıl Benák Ferenc fıiskolai adjunktus, projektvezetı dr. Szepesházi Róbert fıiskolai docens, dr. Varga László ny. fıiskolai tanár, - ipari konzulensek Béni Katalin, UTIBER Kft. dr. Schváb János Sarokpont Kft. Vértes Mária ÁKMI MVO, Gyır Pályázatunkat a bírálók kedvezıen értékelték és ennek nyomán a munkára 1997-ben szerzıdés jött létre a SZIF-Universitas Kft. (9026 Gyır Hédervári út 3.) és az ÁKMI Kht. között. A szerzıdés értelmében a megrendelı részérıl segíti a munkát - szakmai konzulensként dr. Boromissza Tibor (ÁKMI Kht.) - megrendelıi témafelelısként Maszlov Balázs (ÁKMI Kht.). A szerzıdés mellékletét képezı tématerv a pályázattal összhangban a következı célokat tőzte ki: - egységes szemlélető ajánlás összeállítása a címben megjelölt területre, - EU-konform hazai szabályozási anyag elıkészítése, - szakmai továbbképzési anyag alapjaként is alkalmas ismeretanyag összeállítása. A szerzıdés eredeti, a SZIF által vállalt határideje 1998. január 30. volt. A szerzıdéskötés elhúzódása (a végsı aláírásra csak okt. 15-én került sor), a témához kapcsolódó szabályzatok éppen folyó átdolgozása és a közremőködık egyéb irányú leterheltsége miatt azonban a határidıt 1998. június 30-ra kellett módosítani.

2

2. A kutatás indokoltsága, célja 2.1.Útépítési projektek néhány geotechnikai anomáliája Az elmúlt években viszonylag jelentıs útépítési projektek valósultak meg. Az infrastruktúra és ezen belül az utak fejlesztése olyan politikai cél volt, amelyre lehetett finanszírozási forrásokat találni. Ebben szerepet játszhatott, hogy ez az idetelepülı nemzetközi tıkének is érdekében állt, és hogy az útépítı vállalatok jelentıs részben külföldi kézbe kerültek. A projektek gazdaságilag általában hasznosak voltak, s a fejlesztések egészében szakmailag is sikerültek. Az átadások alkalmával mindig is csak ez a vélemény kapott hangot, ugyanakkor utóbb egészében is megkérdıjeleztek egy-egy projektet - elsısorban a minıséget és a költségek mértékét kifogásolva. A projektek közremőködıi persze már menet közben is érzékelték, hogy bizonyos kérdések nincsenek megnyugtatóan megoldva, a munkábaadási rendszer nem feltétlenül vezet költségoptimumhoz, s a szakmai kérdésekben sok a megalkuvás. Sokszor kell felfedeznünk röviddel az átadás után romlásokat, holott pl. az autópályáknál csak I. oszt. minıség vehetı át. Valószínőleg azonban inkább az a jellemzı, hogy feleslegesen túlbiztosítanak: olyan mőszaki megoldásokat alkalmaznak a gondos elıkészítés, a megoldás kiérleléséhez szükséges idı hiányában, melyek valójában nem szükségesek. Munkacsoportunk is számos munkának részese volt, és így tanúja is ilyen anomáliáknak. E munka keretében szükségét éreztük annak, hogy néhány olyan konkrét példát bemutassunk, melyekben a geotechnikai kérdések megoldása nem volt kifogástalan. Ezzel két célt szolgálunk: - témánk indokoltságát, ill. fıként majdani javaslataink szükségességét a legmarkánsabban talán a konkrét negatív példák láttatják, - a példák elemzésébıl juthatunk el a hibaokok feltárásáig, és határozhatjuk meg a teendıket. Megjegyzzük, hogy a bemutatandó esetek kisebb részleteit általában nem tanulmányoztuk, ezért esetleg bizonyos kérdéseket nem pontosan ítéltünk meg. Megengedtük azonban magunknak ezt, mert nem káresetek vizsgálatáról van szó, nem kívántunk vádolni, még csak kritizálni sem, nem is említünk természetesen pontos helyeket és cégneveket sem. Az M1 Gyırt elkerülı szakaszának egyik hídját a terv szerint kb. 8 m hosszú vert vb. cölöpökre kellett alapozni, melyeknek a tendertervhez készített talajmechanikai szakvélemény által feltárt homoktalajokban kellett volna állniuk. Ám a kb. 50 cölöp többségét csak kb. 4 m-ig lehetett leverni, mert ott egy homokkıpadban elakadtak. Az összes cölöpöt felében el kellett vágni és betontörmelékként tudták csak értékesíteni. Mint kiderült, közvetlenül a hídfınél a kiviteli tervhez sem készültek fúrások, de a kivitelezı egyébként sem módosította volna a terveket. Az ugyanis csak idıveszteséget okozott volna neki, s a cölöpök elhagyása, vagy rövidítése haszonnal nem járt volna számára. A talajfeltárás elégtelensége és a lebonyolítás hibás érdekeltségi rendszere tehát egyértelmően pazarlást eredményezett. Az M1 elkerülı szakaszán épült vasalt földtámfalak közül egy leszakadt, többnek a mozgása kétségeket kelt. A vizsgálatok tartanak, itt most csak annyit említünk, hogy ezek során kiderült, hogy pl. a tervezés során nem volt egyértelmő a felelısség kérdése, s a mőanyag szalagok minıségét a kivitelezéskor nem ellenırizték. A geotechnikai szerkezet tervezésének szabályozási bizonytalanságával és a minıségbiztosítás hiányosságaival kellett itt találkoznunk. Az M1 koncessziós szakaszának egy viszonylag nagy területére elızetesen a fúrások alapján mindössze 50 cm talajcserét talált szükségesnek a talajmechanikai szakvélemény. A kivitelezés során derült ki, hogy 1,5-2,0 m talajcsere szükséges, ami jelentıs többletköltséget, idıveszteséget és ezzel messzegyőrőzı vitákat okozott, hiszen egy ilyen - úgymond - apróság miatt lehetetlen volt a szerzıdéseket módosítani. Az elızetes talajfeltárás tulajdonképpen nem is túl durva hiányossága az új vállalási rendben nehezen volt kezelhetı. 3

Az M0-M2 közös szakaszán a kedvezıtlen tızeges altalaj cseréjét irányozta elı a kiírási terv, de nem volt teljes mértékben tisztázva a talajcsere helyszínrajzi és mélységi kiterjedése. A pontosabb adatok beszerzése után és a szerzıdéskötés elhúzódása következtében szorossá váló határidık miatt a kivitelezı kavicscölöpös talajjavításra kívánt áttérni, és érvényesíteni próbálta ennek nagyobb költségeit. A döntéshozók a kavicscölöpös technológia elvi kifogásolásával kerülték meg a döntést, s ezzel egy idıre (indokolatlanul) alighanem visszavetették e külföldön elterjedt megoldás hazai bevezetését. Az M1 autópálya földmőveinek tömörségellenırzésnél gyakran tapasztaltuk, hogy az elıírt 90 % tömörségi fokot néhány tized százalékkal alulmúlták. Mivel I. osztályú minıséget kellett elérni, a már föléje került réteget a mérési helyen visszabontották, és tömörítés után újra mérték a tömörséget, örömmel nyugtázva a 90 % meghaladását. Nyilvánvaló, hogy ha egyszer mértek valahol 90 % alatti értéket, akkor az máshol is elıfordulhat, s ezen nem segít a mérési helyen való többletmunka. Másrészrıl valószínő, hogy néhány tized %-ot a rákerült réteg tömörítésekor is javulhat még az eredetileg nem kellı tömörségő rész. A minıségellenırzés hibás felfogása, a statisztikai szemléletmód hiánya mutatkozott meg ezekben az esetekben. Az M1 autópálya egyes tömörségellenırzéseinél olyan törekvések voltak, hogy a viszonyítási alapot, a Proctor vizsgálat szerinti legnagyobb száraz térfogatsőrőséget egy szakaszra elızetesen megállapodásban rögzítsék. Javaslatunkat, miszerint annak megítélése mindenkor a minısítı szakértı feladata és felelıssége, a szubjektivitás lehetısége miatt nem kívánták elfogadni. Itt ütközött a geotechnika és az útépítés szakembereinek eltérı szemléletmódja. Egy határátkelıhely építésénél a kötött talajú földmő teherbírását tárcsás terheléssel vizsgálták, aminek alapján vita támadt a védıréteg szükséges vastagságáról. Az egyik fél rendkívül alacsony teherbírási adatokat mutatott be, mint utóbb kiderült, esıs idıben felázott pályán végzett mérésekbıl. A másik oldal nagyon jó adatokkal rukkolt elı, több napos hıség utáni mérések alapján. A teherbírás és a talajállapot közötti kapcsolat bizonytalansága, figyelembevételének szabályozatlansága volt tehát a vita hátterében. Egy dunántúli fıút szélesítése egy évvel az építés után hosszú szakaszokon tönkrement. A szélesítés módjának tanulmányozása alapján az ok nagy valószínőséggel megállapítható volt: kavicsból készült a földmőszélesítés és a padka, s így a szikkasztóárokból a víz a régi földmő-höz szivárog. Így éppen annak a zónának a teherbírása romlik le, amely felett a régi és az új pálya nyírási ígénybevételt szenvedı csatlakozása van. A tervezık a szélesítést csak egy szolgáltatási szintet javító feladatként értelmezték, szerkezeti-mechanikai problémaként nem elemezték.

2.2.Az útépítési projektek körülményeinek változása Az elmúlt tíz esztendı életünk szinte minden területén jelentıs változásokat hozott, így az útépítések területén is. A változások egy része már a 80-as évek végén jelentkezett, egy részük napjainkban is zajlik, s noha talán a változások mértéke már csökkenıben van, még bizonyára sok minden elıttünk áll. Az útépítések jelenlegi körülményeit, peremfeltételeit a 3. fejezetben majd tételesen felvázoljuk, itt csak a változást érzékeltetendı emelünk ki néhány fontos elemet. a) A törvényi háttér változásai A sok új törvény közül különösen a közbeszerzési törvény megjelenése volt meghatározó, hiszen minden útépítés ennek alapján zajlik. A pályázati rendszer a mőszaki megoldások kialakítását is nagyban módosította, ami témánk szempontjából különösen lényeges. Alkalmazásában ma már sok a tapasztalat, de - számunkra úgy tőnik - a menedzsment és a mőszaki szempontrendszer összehangolásában még sok a javítani való. 4

A koncessziós törvény is új elemeket hozott az útépítési projektek megvalósításában, mert ezzel egy új eljárási rendhez, egy új érdekrendszerhez is igazodni kellett az útépítések szereplıinek. A nemzeti szabványosítás törvényét is említeni kell. Ez új helyzetet teremtett a szabványok alkalmazásának tekintetében. Ezeken túl természetesen még más törvényi változások is érintik az útépítéseket, de ezek hatása talán kevésbé fontos. b) Az intézményrendszer megváltozása A jelentıs változások egy része spontán változás, a piacgazdaság kialakulásának következménye. Más részük az államigazgatási rendszer változásainak eredménye, ezeket tehát "felülrıl", törvényi úton alakították. A nagy kivitelezı vállalatok többé-kevésbé megmaradtak, de döntı részben külföldi tulajdonba kerültek. Ez az érdekeltségi rendszert, a vállalatirányítást módosította, de mőszakilag - a gépellátottságukat kivéve - talán kevesebb változást hozott. Az útépítési munkák nagy részét - elsısorban tıkeerejük miatt - e nagy cégek kapják. A helyi képviseleteik általában fennmaradtak, a személyi állományban azonban nagy a mobilitás, ezért nagynevő cégek mögött is gyakran helyileg ad-hoc verbuvált csapatok vannak. Jellemzı az is, hogy a "nagynevő" vállalkozók néha valójában egészen kicsi, bizonytalan felkészültségő alvállalkozókkal dolgoztatnak, amelyek szakmai színvonala nagyon változó. A nagy tervezı vállalatok többnyire felbomlottak, átalakultak kisebb kft-ké. Ezekben a hagyományos minıségbiztosítási rendszer (belsı tervellenırzés) általában nem mőködik, meghatározó a vezetı személyek szaktudása, s referenciájukat is ez adja. Külsı kapcsolataikban is e személyek szerepe a döntı, s ez nagy teret enged a szubjektívitásnak. A lebonyolító szerepe az új rendszerben jelentısen megnıtt. E terület korábbi vezetı cége az UTIBER Kft. alighanem megırizte vezetı helyét, de újak is megjelentek, köztük külföldiek is. A közintézmények közül a közúti igazgatóságok jogi státusza megváltozott, jelenleg Állami Közútkezelı Közhasznú Társaságként mőködnek. Megbízás alapján látják el útkezelıi tevékenységüket, ami kiterjed az üzemeltetés, a fenntartás és a fejlesztés területére. Feladatkörük az útépítések megvalósításában valamelyest megváltozott. A hatósági szerepük már 1988-ban megszőnt, és függıségük a Minisztériumtól, illetve az Útügyi Koordinációs Igazgatóságtól valamelyest nıtt. Létrejöttek a közlekedési felügyeletek. Feladatuk többek között a hatósági engedélyezés, ami döntı eleme a projektek megvalósításának. c) A közgondolkodás változásai A közélet, a politika változásai, az emberek gondolkodásának átalakulása is sok tekintetben befolyást gyakorol az útépítésekre. Ezek közül emeljünk ki egy-két jelenséget. A környezetvédelem jelentıségének megnövekedése közismert. Noha a mérnökök gondolkodása is jelentıs mértékben módosult e tekintetben, még sok a konfliktus. Ennek az is az oka, hogy a valós, jogos követelések gyakran a környezetvédelem ernyıje alá bújtatott hamis szándékokkal párosulnak. A demokrácia fórumai és intézményei, illetve az emberek állampolgári tudata gyorsan fejlıdik. Ezért a közpénzek elköltését sokféle irányból ellenırzik, s néha itt is keveredik a jó s a rossz szándék. A személyes érdekek erısödése, tudatosodása is az elmúlt évtized terméke. Nem kívánunk itt filozófiai fejtegetésekbe kezdeni, de úgy véljük, hiba volna nem számolni az ebbıl eredı olyan jelenségekkel, mint a korrupció, a vállalat iránti elkötelezettség hiánya, profithajhászás, stb.

5

Ez a három körülmény fontos követelményeket állít az útépítési projektek szereplıi elé: - a projekteknek átláthatóvá kell válnia, a felelısöket mindig egyértelmővé kell tenni, ehhez korszerő minıségbiztosítási rendszereket kell alkalmazni, - a laikusok (lakosság, politikusok), ill. a közremőködık (finanszírozók, tulajdonosok, munkavállalók) megnyeréséhez a mőszakiaktól új kvalitásokat, ismereteket kívánnak meg, amit a korszerő projektmenedzselési módszerekbıl lehet elsajátítani. Ez utóbbi elvárások ma már mintegy önálló életet is élnek, a közgondolkodás ma már célként, jellemzı vonásként várja el ıket. Megfigyeléseink szerint így van ez az útépítések területén is, ám sokszor csak formálisan teljesülnek az elvárások és hiányoznak a valódi tartalmak. d) Piaci hatások A finanszírozás módja, a gazdasági vonatkozások hatása jelentıs szerepet játszik az útépítések megvalósításában. A sokféle finanszírozási forma (koncesszió, Világbank, PHARE, útalap, önkormányzati pénzek, hitelek, stb.) sokféle szempontrendszert is behoz, a szereplıktıl sokirányú gazdasági ismereteket vár el. A mőszaki szempontok sokszor alárendeltekké válnak, mert a pénzügyi kérdések a mőszaki tartalmakat és az organizációt is meghatározzák. Mindezeket a mőszaki szakemberek sokszor nehezen fogadják el. A verseny óriási lett, ami a vállaláskor gyakran túlzott kockázatvállalást, "veszteséggyanús" árat, irreálisan rövid határidıt kényszerít ki a cégekbıl. A megvalósításkor azután a cég gazdasági érdekei kerülnek szembe a mőszaki szempontokkal, szintén nehezen kezelhetı helyzeteket teremtve. Ezt gyakran éppen a geotechnikai szerkezetek, munkák szenvedik meg, mert: - azokkal kezdıdik a kivitelezés, s az elején az elıkészítés hiánya még sok zavart kelt, és erıs a veszteségtıl és a határidıtıl való félelem, - a geotechnikai mő, pl. egy töltés sokak szemében nem képvisel olyan használati értéket, mint pl. a burkolat, ezért ezen kívánnak takarékoskodni. e) Szakmai változások A technikai lehetıségek számottevıen javultak. A külföldi cégek belépése, a világpiacon ajánlott termékek, gépek, mőszerek beszerezhetısége révén számos új anyag, új berendezések, új eljárás alkalmazására nyílik lehetıség. Ez egészében örömteli jelenség, a mőszaki színvonal javulhat, korábban megoldhatatlan feladatok válnak teljesíthetıvé, a mőszakiak kiélhetik szakmai ambícióikat. Ugyanakkor sok vitát is kivált az "új" bevezetésének bizonyos fokú tisztázatlansága, a szakmai tapasztalatok korlátozottsága, a nyelvtudás hiánya, stb. A külföldiek megjelenése ezen túl is okoz ellentmondásokat. A különbözı szokásokon, szakmai alapokon, feltételek között dolgozó szakemberek együttmőködése nem zökkenımentes. Gondot jelent, hogy a nem az elsı vonalból idejövı külföldiek erejüket meghaladó feladatokat kapnak. A geotechnikai szempontok érvényesülése az útépítés területén - véleményünk szerint, s ezért is pályáztunk e témával - az utóbbi idıben romlott. Ennek fı okai a következık lehetnek: - hiányzik a geotechnika állami képviselete, - a geotechnikai szakterület egy sokat tapasztalat generációja lett az utóbbi évtizedben inaktív. - az útépítés és geotechnika területén eltérı gondolkodásmód vált uralkodóvá, amint azt a késıbbiekben majd kifejtjük. A mőszaki szabályozás változásai is figyelemre méltóak. Egyrészt Európában megjelentek az Eurocode-ok, s már idehaza is használatosak. Másrészrıl az új szabványosítási törvénnyel bejövı új szabályozási rendszer, új elıírások is jelentenek bizonyos szakmai változásokat, elég a kiadás elıtt álló Közúti Tervezési Szabályzatot említeni. Itt is gondot jelentett eddig, hogy a geotechnikai alapszabványok korszerősítését eddig nem vállalta magára az útépítési szakterület. 6

E sokféle változás nyilvánvalóan megnehezíti a szereplık eligazodását, együttmőködését. Sokszor halljuk, hogy sokan inkább a változások elszenvedıinek érzik magukat. Mi a változások számbavételével, a belılük fakadó ellentmondások, nehézségek jelzésével természetesen semmiképpen sem a változások ellenzıi sorába kívánunk állni. A változások túlnyomó része helyeselhetı, mert elıre mutatnak, más részük szükségszerő, ezekhez alkalmazkodnunk kell. A változások egy részét maga a szakma is indukálja, illetve az alkalmazkodás is aktív tevékenységet kell jelentsen, nem passzív beletörıdést. Ki kell alakítanunk a megfelelı eljárásokat, szabályokat, elı kell segíteni szakembereink fejlıdését, hogy megfeleljünk ezeknek a követelményeknek. E folyamatban kívánunk szerepet vállalni e tanulmánnyal magunk is.

2.3.A kutatás célja, a tanulmány tartalma A munka célját az elızıekben vázoltakból kiindulva a pályázatban megjelölt és elfogadott tervvel összhangban a következıképpen fogalmazhatjuk meg. Célunk az útépítési projektek elıkészítése, tervezése és megvalósítása során szükséges mőszaki dokumentumok geotechnikai tartalmának meghatározása a geotechnikai szakmai sajátosságok, lehetıségek és követelmények érvényesítésével, az útépítés rendszeréhez, szokásaihoz értelemszerően igazodva, a megváltozott körülményekre és feltételrendszerre való tekintettel és a geotechnikai eredető hibák, ill. indokolatlanul óvatos megoldások elkerülése érdekében. E célok pontosítása egyben azt is jelenti, hogy mivel nem kívánunk foglakozni, nevezetesen: - az utak fenntartásának geotechnikai kérdéseivel, - az utakhoz kapcsolódó hidak és más mőtárgyak geotechnikai kérdéseivel. Érdemes azt is megjegyeznünk, hogy e tanulmány - azon útépítı szakemberek számára készül, akik a geotechnika szakterületén talán kevésbé mélyedtek el, de együtt kell mőködniük a geotechnikusokkal, ill. - azoknak a geotechnikusoknak szól akik kevésbé ismerik az útépítés rendjét, szabályozását, igényeit, de az útépítési talajmechanika területén tevékenykednek. Ebbıl az is következik, hogy bizonyos részletek egyik vagy másik olvasó számára esetleg természetszerőek lesznek, nem mondanak újat. A tanulmány a következı részfeladatok elemzésével kíván e célok teljesítéséhez eljutni. a) A kérdést befolyásoló elıírások, követelmények Számba vesszük az általános követelmények mellett a konkrét útügyi szabályozó anyagokat. A 2.2. fejezetben már utaltunk rájuk, ott azonban csak ezek változásainak útépítésbeli hatásaira hívtuk fel a figyelmet, itt majd arra törekszünk majd, hogy részletesebben - tényszerően bemutassuk ıket, jelezve jelenlegi változásaikat is; - rámutassunk útépítési-geotechnikai vonatkozásaikra. E fejezet keretében elemzés alá kerül - a törvényi háttér, - az útügyi mőszaki szabályozás, - a minıségbiztosítás.

7

b) Az útépítési projektek megvalósításának áttekintése E részfeladat keretében áttekintjük a projektek - folyamatát, - szereplıit, - mőszaki dokumentációit. A résztvevık sorában témánk szempontjából vizsgáljuk, mi a feladata, milyen szempontokkal, érdekekkel és kapcsolatokkal bír - a Beruházó, - az Építtetı, - az Engedélyezı, - a Mérnök, - a Konzultáns (szakértı) - a Vállalkozó, - az alvállalkozók és a beszállítók, - a Tervezık. A lebonyolítási folyamatot tekintve elemezzük - az elıtervezés, - döntéshozatal, - az engedélyezés, - az ajánlatkérés, - az ajánlatadás, - a szerzıdéskötés, - a kiviteli terv készítése, - a kivitelezés, - a minıségellenırzés, - az átadás-átvétel, - a hiánypótlás, javítás körében felmerülı kérdéseket, különös tekintettel a geotechnikai vonatkozásokra. A mőszaki dokumentációk között áttekintjük - az elıtervek, koncepciótervek, - a tanulmánytervek, megvalósíthatósági tanulmányok, - az engedélyezési tervek, - az ajánlatkérı (kiírási) tervek, - az ajánlatok, ajánlati tervek, - a szerzıdés, - a kiviteli tervek, - a technológiai tervek, - a mintavételi és minıségellenırzési tervek, - az organizációs tervek, idıtervek, - a munkahelyi (építési, felmérési, stb.) naplók, - a minıségtanúsítási nyilatkozatok,

8

- az átadás-átvételi jegyzıkönyvek, - a megvalósulási dokumentum (terv). általános célját, elıírt vagy szokásos tartalmát, hogy megállapítható legyen a geotechnikai részletek szükséges és elégséges terjedelme, illetve minısége. c) A geotechnika sajátosságainak, fejlıdési irányainak felvázolása E fejezetben érzékeltetni kívánjuk a geotechnika néhány általános sajátosságát, fejlıdési irányait. Ebben elsısorban az Eurocode 7 európai alapszabvány témánk szempontjából fontos részleteit foglaljuk össze, ezzel vázolva fel azt a megközelítésmódot, amelyet ma Európa követ és amelyhez illeszkednünk kell. Áttekintjük: - a geotechnikai tervezés alapjait, - a geotechnikai adatokat, - a mőszaki felügyelet, a monitoring és a fenntartás kérdéseit, - a töltések, víztelenítések, talajjavítások fı kérdéseit, - a töltések és a rézsők tervezési elveit. E fejezet részben a szakmai mércét jelöli ki számunkra, részben konkrét tennivalókat ismertet a vállalt feladat megoldásához. d) Az útépítések geotechnikai feladatainak áttekintése E fejezet keretében megvizsgáljuk, milyen geotechnikai jellegő feladatok merülnek fel az útépítések során. Kitérünk a következıkre: - a mérnökgeológiai-talajmechanikai elıkészítés, - a földmővek geometriai tervezése és állékonyságának biztosítása, - a töltésalapozás tervezése és kivitelezése, - a töltésképzı anyagok kiválasztása, kitermelése - a földmőépítési technológiák megtervezése és megvalósítása, - a földmő, mint alépítmény teherbírásának tervezése és ellenırzése, - a földmővek minıségellenırzése, - a földmővek felszíni és felszín alatti víztelenítésének tervezése. Röviden rámutatunk e feladatok legproblematikusabb elemeire, a korszerő megoldásokra, a fejlıdési trendekre. Vizsgáljuk a vonatkozó elıírásokat, ill. szakmai kérdések megoldásának eljárási vonatkozásait. e) A mőszaki dokumentumok geotechnikai tartalmának meghatározása Ezután egyenként végigvesszük a mőszaki dokumentumokat és - felmérjük a szükséges geotechnikai tartalmakat, - megfogalmazzuk a geotechnikai fejezetek szintjét és mélységét és - ajánlásokat adunk a megoldási módokra. f) Ajánlások a javaslatok érvényesítésére Befejezésül arra adunk ajánlásokat, hogy milyen formákban lehet az elıbbi javaslatok megvalósítását elısegíteni. Javaslatokat teszünk: - a mőszaki szabályozás fejlesztésére, - az eljárások (tenderezés) javítására - a szakemberképzésre. 9

3. A kérdést befolyásoló elıírások, követelmények A jelen fejezetben az 1988 év I. félévében hatályos törvényeket, a jogi helyzetet tekintjük át. Úgy gondoljuk, hogy a jövıben esetleg bekövetkezı változások, jogkör átrendezések témánk szempontjából lényeges tartalmi változást már nem hoznak.

3.1.A törvényi háttér a) A közúti közlekedésrıl szóló 1988 évi I. törvény E többször módosított törvény szabályozza a legmagasabb szinten a közutakkal kapcsolatos alapvetı kérdéseket. Ebben rögzítették többek között a alapvetı fogalmakat, tulajdonlási kérdéseket, igazgatási és kezelési feladatokat, s ezek gyakorlóit. Ennek alapján hozták létre a közlekedési felügyeleteket és a közútkezelı szervezeteket. Témánkat közvetlenül érintı részleteket valójában nem szabályoz, de megszabja annak feltételeit, hogy miként lehet valamely célt, így pl. kutatásunk célját érvényesíteni. b) A koncesszióról szóló 1991 évi XVI. törvény Ez állapítja meg annak az alapvetı szabályait, hogy az állam és az önkormányzatok - egyebek mellett - közutakat és mőtárgyaikat koncessziós szerzıdés keretében átengedhetik. Mint tudjuk, ez úgy valósult (és valósul) meg, hogy a koncessziós társaságok építenek e szerzıdések alapján közutakat, és használatbavételükért pénzt szednek. (Az elıbbi törvény módosításai egyébként ezen törvény ágazati kiegészítését is tartalmazzák.) Témánkat illetıen ennek csak annyi a jelentısége, hogy a koncessziós útépítések a többiektıl kissé eltérı szempontokat is felvetnek. c) A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény Az útépítéseket illetıen szintén lényeges változásokat hozott. Megszüntette a szabványok addigi hatósági, államigazgatási jellegő hatályát és a kétszintes szabványosítási rendszert. A szabványok alkalmazása e törvény alapján nem kötelezı, hanem önkéntes jellegő, illetve az alkalmazásukat az adott tevékenységre kötött tervezési, vállalkozási szerzıdésekben kell rögzíteni, vagy egyéb (pl. a szakági illetékesség körében meghozott) jogszabályok rendezhetik a tennivalókat. A nemzeti szabványok kiadását, módosítását, nyilvántartását és a nemzetközi szabványok honosítását a Magyar Szabványügyi Testület végzi, mely a szabványosításban érdekelt szervezetek önkéntes, de közfeladatokat is ellátó társulása. Szerepét tekintve viszont lényeges az a változás, hogy nem feladata a szabványok korszerősítésének, új szabványok bevezetésének kezdeményezése, mint elıdjéé volt. A törvény szerint ezt a szabványosításban érdekelt cégek, intézmények, szakmai körök kezdeményezhetik, ám a költségek is ıket terhelik. Így a kidolgozás és bevezetés nem kis díja is, melyet az MSZT-nek kell befizetni. Ez még az állami szerveket is visszariaszthat a nemzeti szabványok bevezetésétıl, ill. kezdeményezésétıl. Az új helyzetben az illetékes minisztériumok (KHVM, KTM, IKM, NM, BM, FM) 1994 és 1996 között rendeletekben határozták meg a kötelezıen alkalmazandó nemzeti szabványok körét, hogy biztosítsák az egységes szolgáltatási színvonalat többek között a közúti alágazatra vonatkozóan is. Ezeken túl a KHVM Közúti Fıosztály még további nemzeti szabványok alkalmazását tette az országos közúthálózaton kötelezıvé. A közbeszerzési törvény említett paragrafusa miatt (mely szerint a mőszaki leírást jogszabályba foglalt, vagy jogszabály alapján kiadott elıírásokra hivatkozva kell meghatározni) a KHVM 460.285/1994. sz. utasítása megadta még azoknak az útügyi mőszaki elıírások körét, amelyeket az országos közúthálózaton kötelezıen alkalmazni kell. E szabályozási anyagok jegyzékét az ÁKMI idırıl idıre kiadja, aktualizálja. Rendszerükkel, tartalmukkal majd a következı fejezetekben foglalkozunk. 10

d) A laboratóriumok, a tanúsító és az ellenırzı szervek akkreditálásáról szóló 1995 évi XXIX. törvény Ez is új elemként jelent meg az útépítésben. E törvény alapján a Nemzeti Akkreditáló Testület tanúsítja, hogy egy laboratórium felszereltsége, személyi feltételei és felkészültsége alapján képes bizonyos vizsgálatok tárgyilagos, hiteles elvégzésére. A laboroknak egy Minıségi Kézikönyvet kell készíteniük, azt kell elfogadtatniuk és tulajdonképpen azt kell betartaniuk. A Nemzeti Akkreditálási Testület ezt ellenırzi. Általában mindez úgy valósul meg, hogy a vizsgálatokat az érvényes szabvány alapján végzik, de akkreditálható nem szabványos vizsgálat is. Az akkreditálás részletes követelményeit az MSZ 45002 tartalmazza. Az útépítési vizsgálatokkal foglalkozó nagyobb vállalti laboratóriumok, a Közúti Tudományos Intézet és az ÁKMI Minıségvizsgáló Osztályainak akkreditálása megtörtént, de az útépítés területén még egy külön szabályozási rendszer is mőködik, amelyre majd még kitérünk. e) A közbeszerzésrıl szóló 1995 évi XL. törvény Egyebek között a közpénzek felhasználásával létrejövı építmények (így az utak) létesítésének rendjét szabályozza. E közismert törvény alapvetıen módosította az útépítések lebonyolítását, mert kötelezı az utak kivitelezésére alkalmazni. A törvény szerint egy kivitelezési munkát nyílt, meghívásos és tárgyalásos eljárással lefolytatott pályázaton (tenderen) lehet elnyerni. Erre ajánlati felhívást kell kiadni, melynek mőszaki leírására vonatkozóan a törvény azt írja elı, hogy "részletes legyen, különösen a mőszaki és minıségi követelmények, a megfelelıség tanúsítása és ellenırzése, a minıségbiztosítási rendszer tanúsítása tárgyában". Elıírja, hogy a kiíró "a mőszaki leírást csak jogszabályba foglalt vagy jogszabály alapján kiadott mőszaki elıírásra, illetve nemzeti szabványra való hivatkozással írhatja elı". Megadja azonban az ettıl való eltérés lehetıségét is arra az esetre ha "mőszaki elıírás, vagy nemzeti szabvány - nem tartalmaz olyan leírást, mely biztosítaná a közbeszerzés megfelelıségét, - alkalmazása nem illeszkedik a korábbi beszerzésekhez, gondot okozna a beszerzınek, - nem teszi lehetıvé a kifejezetten fejlesztésre irányuló beszerzést.” Végeredményben tehát - úgy tőnik - meglehetısen szabad teret enged az egyedi specifikációnak is. Elıírja viszont, hogy az eltérés indokát rögzíteni kell. Kiemelésre érdemes még az a követelmény, mely szerint az ajánlatban a pályázónak saját mőszaki alkalmasságát igazolnia kell. A közbeszerzési törvény alkalmazása új helyzetet teremtett a mőszaki tervezésben. Az ajánlati felhíváshoz általában ajánlatkérı tervet (tendertervet) adnak, mely egy újfajta tervformát jelent. Az erre adott ajánlatok már alapvetıen meghatározzák a végleges mővet, ezért tartalmuk nagyon nagy jelentıséggel bír. Ugyanakkor a törvény értelmében nem lehet a terv "túlhatározott", mert nem zárhat ki vállalkozókat, illetve teret kell engednie az esetleges új, gazdaságos megoldásoknak. A közbeszerzés keretében megvalósuló építési beruházásra vonatkozó ajánlati felhívás dokumentációjának részletes mőszaki tartalmáról címő, 1/1996 (II.7.) KTM számú rendeletet a közbeszerzési törvényhez kapcsolódva adták ki, s amint az a mellékletébıl megállapítható, egyértelmően vonatkozik a vonalas létesítményekre is. E rendelet "ajánlatkérési mőszaki dokumentációnak" nevezi a kiadandó anyagot, s kiköti, hogy e rendelet csak olyan kiírásokra vonatkozik, melyek érvényes hatósági engedéllyel bírnak. A rendelet tartalmát késıbb részletesebben idézni fogjuk.

11

f) A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény A környezethasználattal szemben azt az általános követelményt állítja, hogy a környezet legkisebb terhelését és igénybevételét idézze elı, megelızze a szennyezését, és kizárja a károsítását. Elıírja a környezetre jelentıs hatást gyakorló tevékenységek a környezetvédelmi engedély megszerzésének kötelezettségét, melynek alapja a környezeti hatásvizsgálat, illetve dokumentuma a környezeti hatástanulmány. A természet védelmérıl szóló 1996. évi LIII: törvény sok tekintetben kapcsolódik az elıbbi törvényhez, tartalmában kiegészíti azt. A természeti értékek, területek, a táj, a természeti rendszerek biológiai sokféleségének védelmét szolgálja. Az útépítés szempontjából különösen a tájvédelem követelménye meghatározó. A területhasználattal kapcsolatos természetvédelmi tevékenységeket a környezeti hatásvizsgálathoz rendeli, annak részeként kell a természeti állapotot is felmérni. Az elıbbi törvényhez kapcsolódó 152/1995 (XII.12.) kormányrendelet rögzítette a hatásvizsgálatra köteles útépítéseket is (autópálya, autóút, I. rendő fıút, II. rendő fıút bizonyos esetekben, védett területen haladó bármely út, nagyobb forgalmú belterületi utak, átkelési szakaszok), és a két (elızetes és részletes) vizsgálati fázist. Az engedélyeket a környezetvédelmi felügyelıség adja ki. E törvények sok tekintetben befolyásolják az utakkal kapcsolatos geotechnikai kérdéseket is, különösen a föld-, a víz-, a talaj- és a tájvédelem követelményeivel. Az optimális vonalvezetés és a útszerkezetek keresésekor a funkcionális és a gazdaságossági követelmények mellett legalább is egyenrangú követelményként kell kezelnünk a környezet védelmét. g) Az épített környezet alakításáról és védelmérıl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény Ez szabályozza a településfejlesztés és az építésügy alapvetı kérdéseit. Rögzíti az állam és az önkormányzatok építési feladatait, a településrendezés ügyét, az építési folyamatok szabályozását valamint az épített környezet fenntartásának, használatának és értékeinek védelmét. Elıírásai vonatkoznak minden építményre, azok tervezésére, engedélyezésére és kivitelezésére, illetve az építési termékek, berendezések és módszerekre. Minthogy az utak is építménynek minısülnek, e törvény az utakra is érvényes, de a törvény egy paragrafusa szerint csak a rájuk vonatkozó külön törvényekkel, kormányrendeletekkel együtt. Témánk szempontjából a törvény II. fejezetét érdemes kiemelni, melynek címe "Az építési folyamatot szabályozása". Ez a következıket rögzíti. Az építményekkel kapcsolatos általános követelményekben egyebek közt elıírja, hogy biztosítani kell - az építmény, valamint a szomszédos ingatlanok és építmények rendeltetésszerő és biztonságos használhatóságát, - a környezetvédelmi és természetvédelmi szabályok betartását, - az építési szakmai követelmények teljesítését, köztük "a mechanikai ellenállást és stabilitást". A tervezéssel kapcsolatban általánosságban rögzíti - a tervezés kötelezettségét (a terv szükségességét), - a tervezıkkel szemben támasztott szakmai alapkövetelményeket, - a tervezıi felelısséget a minıségi, biztonsági és szakmai szabályok, illetve építési elıírások betartásáért, a tervek szakszerőségéért. Elıírják, hogy a közbeszerzési törvény hatálya alá esı építményekre és az engedélyezési tervdokumentáció elıkészítésére tervpályázatot kell kiírni majd az eredményes tervpályázatot követıen annak figyelembevételével kell az engedélyezési tervre szerzıdést kötni. 12

A építés engedélyezését is szabályozza a törvény, mely szerint az engedély funkciója, hogy érvényt szerez a jogszabályokban foglaltaknak és az építészeti-mőszaki szakszerőség követelményeinek. Azt vizsgálja, hogy a tervezett létesítmény, ill. maga a terv - a jogszabályokban külön kötelezıvé tett nemzeti szabványoknak megfelel-e; - a terület és az építmények védettségét vagy azokra külön feltételeket megállapító szabályokat teljesíti-e; - a szakhatósági elıírásokat kielégíti-e; - a környezetet és a közérdeket nem veszélyezteti-e; és végül, hogy - a tervezı és az építtetı jogosult-e a tervezésre, ill. az építésre. Az építés esetében külön foglalkozik a kivitelezı és az építtetı kötelezettségeivel, valamint a felhasznált elemek kérdésével. A kivitelezıtıl elvárja, hogy - tevékenységi körében általában is szerepeljen a vállalt feladat; - mőszaki vezetıje a munkára vonatkozó jogszabályokban rögzített képesítéssel rendelkezzen; - tartsa be az engedélyezési terv követelményeit, a szakmai, minıségi és biztonsági elıírásokat és legyen szakszerő; - vezessen építési naplót. Az építtetınek kötelessége szakképzett mőszaki ellenırt állítani. A felhasznált anyagok, szerkezetek és berendezések vonatkozásában elıírja a törvény, hogy a megfelelıséget csak hazai intézmény igazolhatja, ami annak írásos megerısítése, hogy az illetı anyag, a szerkezet vagy a berendezés a szállítói vagy a független tanúsító által végzett megfelelıségi vizsgálat szerint megfelel - a nemzeti szabványoknak, - az ágazati mőszaki elıírásoknak, - az építıipari mőszaki engedélyekben elıírtnak, - e törvény építményekkel szemben támasztott általános követelményeinek. A törvény megadja még a használatbavétel, a hatósági ellenırzés, az építésfelügyeleti ellenırzés, a kötelezés, a fennmaradás engedély és a bírságolás szabályait is. Külön tárgyalja a hatóság kijelölésének szabályait, melyben elıírja a hatósággal szembeni szakszerőségi követelményeket is, illetve rögzíti, hogy sajátos építményeknél (így az utaknál is) a hatóság az önkormányzatok helyett valamely államigazgatási szerv is lehet. Végül elıírja a kormány, ill. az illetékes miniszterek számára, hogy alkossanak jogszabályt a részletek szabályozására. Ennek nyomán elıbb kormány, majd a KTM és KHVM a közelmúltban számos jogszabályt adott ki. Ezeket az 3.1. táblázat foglalja össze. Kiemeljük, hogy a 58/1997. Korm. sz. rendelet külön szakágként ismerte el a geotechnikát, a szakértıi és tervezıi jogosultság szabályait pedig a KTM rendeletei határozták meg. Ugyanakkor a KHVM is szabályozta a tervezıi jogosultságot, s ebben a geotechnika nem szerepel, ami azt jelenti, hogy a geotechnikusi tevékenységben hallgatólagosan elfogadja a KTM-rendeletet. A 45/1997. (XII.29.) KTM rendelet szabályozta a tervdokumentációk tartalmi követelményeit is. Ennek hatályát megadva nem jelezték külön, hogy az utakra nem érvényes, ugyanakkor nem is hatálytalanították a 8/1970 (XI.13.) KPM-ÉVM sz., "Az utak építésének és a forgalom részére való átadásának hatósági engedélyezésére" c. együttes rendeletet, az tehát még érvényben van. Az új KTM-rendelet jól érzékelhetıen épületekre készült. A 8/1970 KPM-ÉVM együttes rendelet viszont azt írja elı, hogy a mőszaki tervezést illetıen "Az Országos Építésügyi Szabályzat", az OÉSZ irányadó és a geotechnikát illetıen csak annyit mond, hogy egy "Általános talaj13

mechanikai szakvélemény" melléklendı, aminek tartalmi követelményeirıl nem szól. E kérdés tehát jelenleg bizonytalan. Úgy tőnik, az utak mőszaki tervezése a két minisztérium illetékessége között nem egészen tisztázott helyzető tevékenység. A 253/1997 (XII.20.) Kormány-rendeletben egyébként kiadták "Az országos település-rendezési és építési követelményeket", az OTÉK-ot, mely az OÉSZ helyére lépve az építési törvénynél pontosabban az építésügy kérdéseit szabályozza. Ez azonban a témánkra vonatkozóan nem tartalmaz többet a törvénynél, mert az építményekre vonatkozó általános követelményeket a törvénnyel szinte azonos módon rögzíti, az utakkal pedig külön nem foglalkozik. 3.1. táblázat. Az építési törvényhez csatlakozóan kiadott rendeletek 1997. évi LXXVIII. törvény 1996. évi LVIII. törvény 253/1997 (XII.20.) Korm. rendelet 241/1997. (XII.19.) Korm. rendelet 220/1997. (XII.5.) Korm. rendelet 159/1997. (IX.26.) Korm. rendelet 158/1997. (IX.26.) Korm. rendelet 157/1997. (IX.26.) Korm. rendelet 48/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 47/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 45/1997. (XII.29.) KTM rendelet 43/1997. (XII.29.) KTM rendelet 40/1997. (XII.21.) KTM rendelet 39/1997. (XII.19.) KTM-IKIM együttes rendelet 38/1997. (XII.18.) KTM-IKIM rendelet 32/1997. (XI.19.) KTM rendelet 1/1996. (II.7.) KTM rendelet

Az épített környezet alakításáról és védelmérıl A tervezı- és szakértı mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról Az országos településrendezési és építési követelményekrıl Az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges hatósági nyilvántartások létesítésének és mőködésének feltételeirıl A kiemelt építésügyi igazgatási ügyekben eljáró hatóságok illetékességi területérıl, a kijelölési eljárásról, valamint a szakmai feltételekrıl Az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos mőszaki szakértıi tevékenység gyakorlásának általános szabályairól Az építési mőszaki ellenıri tevékenységrıl Az építészeti-mőszaki tervezési jogosultság általános szabályairól Az építésfelügyeleti ellenırzési eljárásról Az építésügyi és a mőemlékvédelmi hatósági ellenırzés részletes szakmai szabályairól Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról Az építészeti-mőszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeirıl Az építésügyi bírságról Az építésügyi hatósági kötelezési eljárásról Az építési célra szolgáló anyagok, szerkezetek és berendezések mőszaki követelményeinek és megfelelıség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól Az építésügy körébe tartozó szakértıi tevékenység gyakorlásának részletes szabályairól Az építészeti-mőszaki tervezési jogosultság részletes szabályairól A közbeszerzés keretében megvalósuló építési beruházásra vonatkozó ajánlati felhívás dokumentációjának részletes mőszaki tartalmáról

14

Az anyagokra, szerkezetekre és berendezésekre vonatkozóan is - mint látjuk - adott már ki a KTM rendeletet, amely irányadó az utakra is, hiszen számtalan útelem más építményekével azonos lehet, az utasítás nem is vonja ki az utakat a hatálya alól. A KHVM (még) nem adott ki külön utasítást, csak - mint majd látni fogjuk - tervezi azt. Az elıbbiekkel azonos módon a mőszaki ellenırökkel kapcsolatos szakmai követelményeket rögzítı KTM rendelet is alkalmazható az utakra. Az építési törvény szerint még további rendeleteknek kell születnie kivitelezıi tevékenység feltételeirıl és az ilyen területen dolgozó köztisztviselık képzésérıl.

3.2.Az útügyi mőszaki szabályozás rendszere és geotechnikai vonatkozásai A 3.1. fejezetben említett törvények alapján a KHVM idézett 460.285/1994. sz. utasítása az útügyi mőszaki elıírások körének megadása mellett kialakított egy szabályozási rendszert, melyet azután 1996-97-ben felülvizsgáltak és módosítottak. 1998. január 1-tıl lépett életbe az új rendszer, ennek tartalommal való megtöltése megkezdıdött, illetve a meglévı szabályozási anyagokat e rendszerbe építik be. A rendszer a következı szabályozási területekre vonatkozik: - a közutak létesítése során felhasznált termékekre, elkészült építményekre, berendezésekre vonatkozó mőszaki követelmények, méret és minıségválaszték, vizsgálati és számítási módszerek, mintavételi elıírások, minısítési, szállítási, tárolási feltételek; - a mőszaki és gazdasági tevékenység körében használatos fogalmak, meghatározások; - az út és hídüzemeltetés, ill. -fenntartás során végzett javító, karbantartó tevékenységekre vonatkozó mőszaki követelmények, vizsgálati elıírások, minısítési feltételek; - a minıség értékelésére, tanúsítására vonatkozó elıírások. A szabályozás szintjei a következık. a) A nemzeti szabványok MSZ, MSZ EN, MSZ ISO jellel ezek jelentik a rendszer elsı szintjét. Kötelezıen alkalmazandó közülük - a közúti alágazatban (tehát valamennyi közútra vonatkozóan) az említett miniszteri rendeletek alapján egy bizonyos kör, melyek közül a geotechnikai vonatkozású szabványokat a 3.2. táblázat foglalja össze, - az országos közutakra vonatkozóan a KHVM Közúti Fıosztály 462. 718/1994. sz. utasítása alapján egy további nemzeti szabványsorozat, melyekbıl a geotechnikai tartalmú anyagokat a 3.3 táblázat összesíti. Alkalmazásra ajánlott nemzeti szabványokat is tartalmaz az ÁKMI említett jegyzéke a közúti alágazat számára, ezek közül geotechnikai tartalmúak a 3.4 táblázatban láthatók. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a "Talajmechanikai vizsgálatok" c. 14043 sorozat is ebben a "csak" ajánlott körben szerepel, ugyanakkor az ebben szabályozottakra épít pl. a kötelezı 15000-es sorozat, illetve némelyik kötelezı útügyi mőszaki elıírás is. Ezzel nem lehet egyet érteni, véleményünk szerint a 14043 sorozatot kötelezıvé kellene tenni. Alkalmazható persze bármely más nemzeti szabvány is, ám ezeket a szerzıdésekben kell rögzíteni. 15

A KHVM, ill. az ÁKMI - ismereteink szerint - jelenleg nem kezdeményezi nemzeti szabványok bevezetését, illetve korszerősítését. Ez azután azt eredményezi pl. a geotechnika tekintetében, hogy a korszerősítés alatt álló és korszerősíteni tervezett geotechnikai vonatkozású útügyi szabályzatok és elıírások a jelenlegi, részben elavult geotechnikai szabványokra támaszkodnak. A geotechnikai szabványok korszerősítésében elvileg érdekelt, s egyben tıkeerıs cégek, intézmények ugyanis jelenleg nem törekednek az ellenkezıre. b) Az útügyi mőszaki szabályzatok Ezek képezik a szabályozás második szintjét. Kötelezıen alkalmazandók minden közhasználatú útra, a biztonságot érintı, általános érvényő, alapvetıen fontos mőszaki követelményekre vonatkoznak. Elfogadásukról a KHVM Közúti és a Jogi Fıosztálya együtt dönt, majd a KHVM minisztere jogszabályban rendeli el ıket. Tudomásunk szerint jelenleg azt tervezik, hogy három, ilyen, a témánk szempontjából lényeges szabályzatot fognak kiadni, illetve ezek részben már kiadás elıtt állnak. Ezek a következık: - Közutak Tervezési Szabályzata, - Útpályaszerkezetek méretezése, - Közúti Hídszabályzat. Ezek közül az elsı kettı jelenleg átdolgozás alatt van, tervezetüket volt módunkban tanulmányozni. Tartalmukra még visszatérünk. 3.2. táblázat Kötelezıen alkalmazandó geotechnikai vonatkozású nemzeti szabványok a közúti alágazatban Jel

Szám

Év

MSZ

7487-1:

1979

MSZ

7487-2:

1980

MSZ

7487-3:

1980

MSZ

15001:

1987

MSZ

15002-1:

1987

MSZ

15002-2:

1987

MSZ

15003:

1989

MSZ

15004:

1989

MSZ

15005-1:

1989

MSZ

15006:

1990

MSZ

15008:

1989

MSZ

21476:

1986

MSZ

04-901

1989

ME

07-3713

1994

Cím Közmő- és egyéb vezetékek elrendezése közterületen. Fogalommeghatározások. Közmő- és egyéb vezetékek elrendezése közterületen. Elhelyezés a térszín alatt. Közmő- és egyéb vezetékek elrendezése közterületen. Elhelyezés a térszín felett. Alapozások tervezésének általános elıírásai. Építmények alapozásának erıtani tervezése. Általános méretezési elıírások. Építmények alapozásának erıtani tervezése. Földnyomások meghatározása. Tervezési elıírások a munkagödrök határolására, megtámasztására és víztelenítésére. Síkalapok teherbírásának és süllyedésének meghatározása. Alapozások tervezése. A cölöpalapozás tervezési elıírásai. Kút- és szekrényalapok tervezési elıírásai. Alapozások tervezése roskadó talajokban. Környezetvédelem. A talaj termırétegvédelmének követelményei földmunkák végzésekor. Munkavédelem. Építıipari földmunkák, dúcolások és alapozások biztonságtechnikai követelményei. Közutak tervezése 16

3.3. táblázat Az országos közutakon kötelezıen alkalmazandó geotechnikai vonatkozású nemzeti szabványok Jel

Szám

Év

Cím

MSZ

1228-2:

1985

Építési tervek. Mérnöki építmények terveinek általános követelményei.

MSZ

1228-3:

1987

Építési tervek. Építmények helyszínrajzi elrendezésének jelölése.

MSZ

11307-1:

1983

Úttervezési rajzok. Általános követelmények és rajzjelek.

MSZ

11307-2:

1979

Úttervezési rajzok. Közmővek és vezetékek.

Itt vetjük fel, hogy véleményünk szerint célszerő lenne az utak geotechnikai kérdéseit is egy e csoportba sorolható rangú szabályzatban rögzíteni. A funkcionális, geometriai kérdésekkel (vonalvezetéssel, forgalmi méretezéssel, stb.), a pályaszerkezettel és a mőtárgyakkal foglalkozó szabályzatok sora ezzel válna teljessé, hiszen az utaknak ezekkel azonos rangú, jelentıségő eleme a földmő is. Ebben tisztázhatók volnának az építésügyi rendeleteknek az utak mőszaki tervezésére való alkalmazása, (mely az elıbbiek szerint nem egészen egyértelmő kérdés,) illetve a 15000-es és a 15020-as szabványsorozatok adaptálása is. Ennek alapja, illetve része lehetne - a Közutak Tervezési Szabályzatának néhány, a geometrián és a funkción már túlmutató részlete (természetesen kibıvítve), - az Útépítési földmunkák c. útügyi mőszaki elıírás, - a fagyvédelemmel foglalkozó elıírás és - az Útpályaszerkezetek méretezésével foglakozó szabályzat talajjal kapcsolatos része. Úgy véljük, hogy e három kérdés annyira összefügg, hogy érdemes egyetlen anyagban rögzíteni. E szabályzat foglakozhatna még - a mérnökgeológiai-talajmechanikai elıtervezés kérdésével, - a töltések, mint szerkezetek tervezésével, azok állékonyságával alapozásával, erısítésével, - a bevágások állékonyságával, - a földmegtámasztással, legalább valamilyen követelményrendszer szintjén és a vonatkozó nemzeti szabványokra való utalással, - a felszín alatti víztelenítéssel. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a kérdések hazánkban szinte egyáltalán nincsenek szabványosítva, pl. nincs rézsőállékonyságra vonatkozó elıírás vagy támfaltervezési szabvány. E szabályzat ráépülhetne az Eurocode 7 Európai Elıszabványra, amellyel a következıkben majd részletesebben is foglalkozunk. Ez egy-két év múlva bizonyára idehaza is kötelezı lesz, és szabvány (MSZ) szintjén még kiegészítés sem lesz majd hozzátehetı. Az útügyi szabályozás szintjén viszont a törvényekkel összhangban meg kellene alkotni egy ilyen kiegészítı szabályzatot c) Az útügyi mőszaki elıírások ÚT jellel a KHVM minisztere jogszabályban rendeli el ıket a szabályozás harmadik szintjeként. Elfogadásukról a Közúti Fıosztály dönt. Kötelezıen alkalmazandók az országos közutakra, azok kezelıire saját tevékenységükben és amikor megrendelıként járnak el. Mőszaki-technikai megoldásokat tartalmaz az egységes szolgáltatási szint biztosítása érdekében. 17

Ebbe a körbe jelenleg az ÁKMI jegyzéke szerint a 3.5. táblázatban felsorolt geotechnikai tartalmú szabályzatok tartoznak. A következıkben majd kitérünk a témánk szempontjából legfontosabb vonatkozásaikra. Megemlítjük, hogy a fagyvédelemmel és a tömörségméréssel foglalkozó anyag most van átdolgozás alatt és vitájukban mi is kifejtettük véleményünket. Úgy véljük, hogy e sorozatba még további geotechnikai tartalmú anyagokat kellene elkészíteni. Ezek tartalmáról azután lehetne dönteni, miután az elıbbi b) pontban javasolt szabályzatról, szükségességérıl és tartalmáról döntenek. Mindenesetre a mőszaki elıírások azt kiegészíthetnék, a benne elıírt legfontosabb vizsgálatok, követelmények módszerére javasolhatnának megoldást, mint pl. a most átdolgozás alatt álló tömörségvizsgálati szabvány teszi. Például ilyen elıírás szólhatna a töltéserısítés tervezési módszereirıl vagy a felszín alatti víztelenítés elemeinek (elsısorban a szivárgók) kialakításáról, anyagairól. d) Az alkalmazási hozzájárulás A szabályozás negyedik szintjén az ÁKMI Kht. adja ki ıket, új termékek és mőszaki megoldások alkalmazásához a mőszaki megalapozottság, a koordináltság és a biztonság növelése érdekében. Kötelezıek az országos közutak kezelıire saját tevékenységükben és megrendelıként az országos közutakra vonatkozóan. Az alkalmazási hozzájárulás a mellékletüket képezı Mőszaki Feltétellel érvényes. 1-5 évre adják ki ıket olyan termékre, vagy megoldásra, mely ún. Közútépítési Alkalmassági Tanúsítvánnyal rendelkezik. Ebben valamely akkreditált szakintézménynek kell igazolnia, hogy a termék teljesíti a tartósságra, mechanikai szilárdságra és állékonyságra, tőzvédelemre, higiéniára, egészség- és környezetvédelemre, használati biztonságra, zajvédelemre, az energia-takarékosságra és hıvédelemre vonatkozó, a szabványokban és elıírásokban rögzített követelményeket. Nincs információnk arra vonatkozóan, hogy ebben a rendszerben ez idáig milyen geotechnikai tárgyú alkalmazási engedélyeket adtak ki. e) A kísérleti alkalmazási hozzájárulás A szabályozás ötödik szintjén az ÁKMI Kht. adja ki ıket. Kötelezıen alkalmaznia kell a hozzájárulásban megadott országos közút kezelıjének valamely meghatározott helyen és idıben végzett kísérletre. Új termékek és mőszaki megoldások alkalmazásának elısegítését szolgálják, azok mőszaki megalapozottsága, koordináltsága, biztonságának növelése érdekében. Ide kapcsolódik a kísérleti munkák szabályozására kiadott ÚT 3-0.004/1996 sz. "Útkísérletek lebonyolítása" c anyag is.

18

3.4. táblázat Alkalmazásra ajánlott, a közúti alágazathoz kapcsolódó geotechnikai vonatkozású nemzeti szabványok Jel

Szám

Év

Cím

MSZ

2509-2:

1989

MSZ

2509-3:

1989

MSZ

2509-4:

1989

MSZ MSZ

2635: 4488:

1965 1976

MSZ

11311:

1954

Útpályaszerkezetek teherbíró képességének vizsgálata. CBR-vizsgálat. Útpályaszerkezetek teherbíró képességének vizsgálata. Tárcsás-vizsgálat. Útpályaszerkezetek teherbíró képességének vizsgálata. Behajlás mérése. Talajvizsgálat nehéz verıszondával Feltárás és mintavétel geotechnikai vizsgálatokhoz Nyomtatvány vonalas földmunkák tömegszámítására és -eloszlására

MSZ

14043-1:

1979

MSZ

14043-2:

1979

MSZ MSZ

14043-3: 14043-4:

1979 1980

MSZ

14043-5:

1980

MSZ

14043-6:

1980

MSZ

14043-7:

1981

MSZ

14043-8:

1981

MSZ

14043-9:

1982

MSZ

14043-10:

1982

MSZ MSZ MSZ MSZ MSZ MSZ MSZ

14043-11: 15032: 15105: 18776: 18922: 18973: 20164:

1983 1986 1965 1984 1988 1986 1988

MSZ

21482:

1988

MSZ

21483:

1988

MSZ

21885-5:

1985

MSZ MSZ

23004: 04-801-2:

1983 1990

MSZ

04-801-3:

1990

MSZ MSZ MSZ MSZ

04-802-1: 04-802-2: 04-802-3: 04-802-4:

1990 1990 1990 1990

Talajmechanikai vizsgálatok. Általános elıírások és jelölések. Talajmechanikai vizsgálatok. Talajok megnevezése talajmechanikai szempontból. Talajmechanikai vizsgálatok. Szemeloszlás meghatározása. Talajmechanikai vizsgálatok. Konzisztencia határok. Talajmechanikai vizsgálatok. A talaj anyagsőrősége. Talajmechanikai vizsgálatok. A talajt alkotó fázisok térfogat és tömegarányai. Talajmechanikai vizsgálatok. Talajok tömöríthetıségének és tömörségének vizsgálata. Talajmechanikai vizsgálatok. A talajok alakváltozásának vizsgálata ödométerrel. Talajmechanikai vizsgálatok. Szervesanyag-tartalom meghatározása. Talajmechanikai vizsgálatok. A talajvíz szulfátiontartalmának és pH értékének meghatározása. Talajmechanikai vizsgálatok. Az eredmények összefoglalása. Földmunkák és földmővek fogalommeghatározásai Építıipari földmunka A minıségszabályozás fogalommeghatározásai Alternatív átvételi ellenırzés nulla átvételi szám esetén A minıség statisztikai ellenırzésének fogalommeghatározásai Az építıipari méretpontosság statisztikai elemei A talajok osztályozása (talaj-környezetvédelmi szempontból) kémiai szennyezettség alapján Földek rekultiválásának általános környezetvédelmi követelményei. Környezetszennyezı részecskék és részecskerendszerek vizsgálata. Sőrőség meghatározása. Szöveges mőszaki dokumentációk fı követelményei Építı- és szerelıipari segédszerkezetek. Szádfalak, résfalak. Építı- és szerelıipari segédszerkezetek. Munkaterületek víztelenítése. Építı- és szerelıipari alépítmények. Földmunkák, földmővek. Építı- és szerelıipari alépítmények. Síkalapok. Építı- és szerelıipari alépítmények. Cölöpalapok. Építı- és szerelıipari alépítmények. Kút- és szekrényalapok.

19

3.5. táblázat A kötelezıen alkalmazandó geotechnikai vonatkozású útügyi mőszaki utasítások Régi Régi jel sorozat szám

Új jel

Új szám

Év

ÚT

3-2.102

1983

ÚT ÚT

2-3.101 2-3.102

1993 MSZ 1975 MSZ

0707-Út

ÚT

2-3.103

1972 MSZ

07-Út

ÚT

2-3.104

1987 MSZ

07-

ÚT

2-3.105

1990 MSZ

07-

ÚT

2-3.206

1994

ME

07-

ÚT

2-3.207

1991 MSZ

07-

MI

07-

Régi szám

Cím

3403-3: Az útfenntartás mőszaki irányelvei. Földutak és javított földutak. 3223: Útépítési földmunkák 2 Közúti fagy- és olvadási károk megelızése Talajok tömörségi vizsgálata radiometriás 6 eljárással 3306: Közúti töltéssüllyedések mérése Nemzetközi autóutak. A talaj fagypúpja és 3322: kiolvadás utáni süppedése nagyságának meghatározása Útpályaszerkezetek hidraulikus kötıanyagú 3209: és kötıanyag nélküli alaprétegei. Követelmények Az útpályaszerkezetek hidraulikus kötı3703: anyagú és kötıanyag nélküli alaprétegei. Tervezési elıírások.

3.3.A geotechnikai vonatkozású útügyi elıírások néhány tartalmi kérdése A jelen fejezetben röviden áttekintjük az elıbbiekben említett útügyi szabályozási anyagok legfontosabb geotechnikai vonatkozásait, de nem térünk ki részletesen a geotechnikai nemzeti szabványokra és a 15020-es sorozatra, mert azok ismertnek tekinthetık, közülük a legutolsó is 1989ben készült, tehát nincs bennük új. Ezek - mint ismeretes - nem is kifejezetten az útépítésekre, inkább az alapozási-mélyépítési szerkezetekre vonatkoznak. Bizonyos mértékig érinteni fogjuk majd ıket a 4. fejezetben. a) Közutak Tervezési Szabályzata Az úttervezés alapjait rögzítı szabályzat 1994 évi változatát visszavonták, az új változat kiadás elıtt áll. A tervezetét volt módunk megismerni, s ennek alapján emeljük ki a témánk szempontjából lényeges részleteket. A földmővel kapcsolatban a következıket tartalmazza a szabályzattervezet. A padkát a "szélsı sáv" fogalomkörbe sorolja és annak földbıl készült, stabilizált, burkolt változatát ismeri. Elıírja, hogy a földpadkát a földmő talajfizikai jellemzıinek figyelembevételével alacsony növéső, sőrőgyökérzető főfajtával füvesíteni kell. Oldalesését 4-6 %-ban írja elı, s rögzíti, hogy ha a pálya és a padka oldalesése 8 %-nál jobban eltérne, akkor azt 8-ra kell csökkenteni. A burkolt padkát a kimosódás, erózió elleni védelem érdekében ajánlja, de rögzíti, hogy el kell viselnie a jármővek okozta káros alakváltozásokat (?) is. A pályaszerkezetek tervezését illetıen több Útügyi Mőszaki Elıírásra hivatkozik: - az aszfaltburkolatokra a jelenleg még érvényes (korszerősítés alatt álló) Út 1-1.202/1994 sz. "Aszfaltburkolatú útpályaszerkezetek és megerısítésük tervezése" c. anyagot ajánlja, - a betonburkolatokra az Út 2-3201/1981, 2-3202/1981 és 2-3.203/1981 sz. "Beton pályaburkolatok" c. elıírásokat adja meg. 20

A fagyvédelemre az érvényes (éppen szintén korszerősítés alatt álló) ÚT 2-3.102/1975 sz. "Közúti fagy és olvadási károk megelızése" c. elıírásra hivatkozik. A rézsőkre vonatkozóan az "Útkoronán kívüli elemek" fejezetben ad elıírásokat. Eszerint a rézsőhajlást talajfizikai jellemzık szerint, magasság (ill. mélység) alapján kell megválasztani, "a rézsők hajlása azonban egy megadott értéknél nem lehet meredekebb", írja, ám nem ad konkrét javaslatokat. A rézsőmagasságot az árokfenék és a koronaél között értelmezi. Elıírja, hogy 10 m felett egyedi tervezés szükséges, és az ilyeneket 4-6 % kereszteséső, legalább 2 m széles padkával kell megszakítani, ha azt a rézső vagy az altalaj állékonysága, ill. a rézsőfelület fenntartása ezt megkívánja. Ugyanezeket a támfalakhoz és bélésfalakhoz csatlakozó rézsőre értelemszerően vonatkoztatja. A rézsővédelemnél késıbb még a füvesítést és olyan hajlást is elıírtnak, hogy a rézső kaszálható legyen. Megszabják továbbá, hogy a bevágási rézsők állékonysága érdekében megfelelı védelmet kell tervezni azokon a szakaszokon, ahol az elnedvesedéssel és romlással számolni kell. A nyílt-vizes rézsőkön hullámzás, csúszás elleni védelem szükséges, amihez természetes anyagokat, környezetbarát megoldásokat és célszerő növényzetválasztást kívánnak meg. Az árkok, folyókák tervezésérıl szintén e fejezet szól. A töltések mellé talpárkot, a bevágások koronája mellé oldalárkot, a bevágási rézső fölé mindig burkolattal ellátott övárkot ír elı. Ez utóbbi a körömtıl 3,5 m-re, vagy a talajmechanikai szakvélemény szerint távolabb, a csúszólapon kívül lehet. A vízelvezetésre nézve késıbb a méretezési követelményt rögzíti. A felszín alatti vizek elvezetésére a következıket írják elı. "A pályaszerkezetek alá jutó vizek hosszirányú áramlását az úttengelyre merıleges keresztszivárgók beépítésével lehet megakadályozni. Ennek szükségességét vizsgálni kell. Osztott pályás útnál kötött talajú földmőn szemcsés védıréteg esetén a hosszeséstıl függı gyakorisággal, cementstabilizáció esetén a töltés-bevágás átmenetnél kell a keresztszivárgó. Keresztszivárgó kell a hídfıknél és a homorú lekerekítések mélypontján, a védıréteg anyagától függetlenül. A talaj- és a rétegvizek, mint felszinközeli vizek kárt okozhatnak a közút földmővében, illetve akadályozhatják az építést. A tervezés során törekedni kell az erre veszélyes helyek elkerülésére. Ha ez nem oldható meg, a védekezést meg kell tervezni." A Tervfázisok c. fejezet is fontos témánk szempontjából. Ebben a szabályzat értelmezi és felsorolja a különbözı tervtípusokat, azok célját, kötelezı és "esetenként kötelezı" munkarészeit. A követezı tervtípusokat definiálja: - tanulmányterv, - engedélyezési terv, - kiírási terv, - építési terv, - megvalósulási terv. Tartalmukat illetıen általánosságban megállapítja, hogy - az engedélyezési és az építési terv esetleg összevonható; - a felújítási tervek munkarészeit külön szerzıdés rögzíti; - a terv fı követelménye, hogy alkalmas legyen a meghatározott feladatra; - a tervek egymásra épülnek. A 4.3. fejezetben majd ezen tervezet definícióit és tartalmi követelményeit is vizsgáljuk. Itt témánk szempontjából csak annyit említünk, hogy - geotechnikai szakvéleményt a tanulmányterv esetében "esetlegesen kötelezıen", a többi esetében kötelezıen megkívánja, de tartalmi követelményeirıl semmit sem ír; - egyetlen terv esetében sem kívánja meg a statikai számítást pl. a töltésekre, rézsőkre nézve 21

(talán beleérti a geotechnikai szakvéleménybe); - az engedélyezési tervben a mőtárgyak vázlattervét fıutakra csak esetlegesen kötelezınek tartja; - a víztelenítési tervet is csak a kivitelei tervnél említi. Összességében - úgy gondoljuk - a tervezet, miként az elıdje is, túl kevés figyelmet szentel a földmőveknek, mint geotechnikai "szerkezeteknek". b) Az Útpályaszerkezetek méretezésének szabályzata Módunkban volt a készítı bizottságtól megkapni a jelenleg vitára bocsátás elıtt álló anyag talajjal kapcsolatos részét. Ebbıl a következıket emeljük ki. A méretezési rendszer feltételezi, hogy - a felszíni víztelenítés megfelelıen funkcionál, - a felszín alatti víztelenítés biztosítja, hogy a talajvíz a pályaszintet legfeljebb 0,7 m-re nem közelíti meg (ill. 2,0 m-re történı süllyesztés is célszerő), - a földmővet fagyvédelmi szempontból méretezték, - a földmő anyaga megfelel a követelményeknek. A méretezés alapját az képezi, hogy a földmő legalább E2=40 MN/m2 statikus teherbírási modulust biztosít. (Szóbeli közlés szerint a bizottság valójában dinamikus méretezés alapján határozta meg az ajánlott pályaszerkezeteket, s a méretezéskor a talajra 50 MN/m2 dinamikus rugalmassági modulust vettek figyelembe, mely véleményük szerint az elıbbi statikus értékkel kb. egyenértékő.) Amennyiben a földmő ezt az értéket nem teljesítené, akkor javítóréteget kell tervezni a 3.1. ábra szerint. A javítórétegbe a fagyvédıréteg is beszámítható, ha teherbírása egyébként megfelel. A talaj tervezési teherbírási modulusát kétféle módon lehet meghatározni: - a három kisebb terhelési osztály esetén táblázatból (lásd 3.6. táblázat), - laboratóriumi vizsgálattal a három nagyobb terhelés esetén, éspedig közvetlen E2-méréssel az MSZ 2509/2 alapján, vagy CBR-értékbıl az alábbi képlettel (E2 MN/m2 és CBR % mértékegységgel) E2=10⋅(CBR)2/3 A laborvizsgálatnál a szemcsés talajt 95, a kötöttet 90 %-ra kell tömöríteni, és az optimális víztartalomnál a 3.6. táblázatban megadott ∆w-vel nagyobb víztartalomra kell megállapítani. Az ellenırzésre vonatkozóan - új elemként - megkövetelik, hogy közvetlenül az eltakarás elıtt legalább a 3.6. táblázat utolsó oszlopában megadott teherbírást felmutassa a földmő. A tervezettel kapcsolatban itt csak a következı megjegyzéseket tesszük: - egyszerő és mégis átfogó módon szabályozza a kérdést; - örömteli, ahogy a víztelenítés jelentıségét hangsúlyozza; - a fagyvédı és a javítóréteg összekapcsolása üdvözlendı, talán még tovább is lehetne lépni, s a két dolgot egyetlen szabályzatban kellene rögzíteni; - a táblázat bıvülése is helyes, talán még az alkalmazhatóságát is ki lehetne bizonyos feltételekkel terjeszteni a nagyobb terhelési kategóriákra is, mert a laboratóriumi vizsgálatok elvégzését illetıen kétségek merülhetnek fel; - az "ellenırzési" értékek szerepeltetése elvileg ugyan vet fel problémákat, gyakorlatilag viszont helyeselhetı, ugyanakkor ebben is tovább kellene lépni, amint erre majd késıbb utalunk.

22

3.1. ábra A javítóréteg vastagságának meghatározása a készülı pályaszerkezetméretezési szabályzat szerint

A földmő ja vítóré te g va sta gsá gá na k mé re te zé se

70

E2=40 MN/m

2

60

E2földmő 50

a 40

b

30

c 20

10

0 0

10

20

30

40

50

A földmő tervezési modulusa E 2 [ MN/ m2 ]

a - homokos kavics, fagyálló szemcsés anyag, M20 b - zúzottkı, murva, M50 c - hidraulikus kötıanyagú réteg

23

3.6. táblázat

A talajok teherbírása a készülı pályaszerkezet-méretezési szabályzat szerint

Talajcsoport

Tervezési teherbírási modulus

E2t [MN/m2]

Többlet Teherbírási víztartalom modulus az a laboratóépítéskor, közriumi vizsgálat vetlenül az elsorán takarás elıtt4) min. E2 ∆w [ % ] 2 [MN/m ] NK K

NK1)

K2)

65

65

0

0

70

II Homokos kavics: Dmax = 60mm 2 mm alatt 20-55 % 0,1 mm alatt 7-20 % 0,02 mm alatt <7%

50

55

0

0

60

III I., II. és IV. csoportba nem tartozó kavics és homok talajok

35

40

2

1

50

IV Homokliszt Ip < 5 %3) 0,02 mm alatt max. 10 %

30

35

2

1

50

V Gyengén kötött talaj, iszapos homokliszt Ip = 5-10 %

20

25

3

2

50

VI Közepesen kötött talaj, iszap Ip = 10-15 %

20

25

4

3

50

VII Közepesen kötött talaj, sovány agyag Ip = 15-20 %

25

30

5

4

50

VII Erısen kötött talaj, közepes agyag I Ip = 20-30 %

20

25

6

5

50

IX Erısen kötött talaj, kövér agyag Ip = 30-40 %

20

25

7

6

50

Jel I

Jellemzés Iszapos homokos kavics: Dmax = 60mm 2 mm alatt 35-70 % 0,1 mm alatt 15-30 % 0,02 mm alatt 7-15 %

Megjegyzés: 1

) NK: Kedvezıtlen éghajlatú területeken, nedves vidéken, 600 mm feletti évi átlagos csapadékú területeken, kedvezıtlen víztelenítéső útszakaszokon, (bevágásban, töltés-bevágás átmenetben) a mértékadó talajvízszint a III.-IX. talajcsoportok esetében a pályaszint alatt 2,0 m-nél magasabb. 2

) K: Kedvezı éghajlatú és hidrológiai adottságú területeken, száraz vidéken, 600 mm alatti évi átlagos csapadékú területeken, kedvezı víztelenítéső útszakaszokon, a mértékadó talajvízszint a III.-IX. talajcsoportok esetében a pályaszint alatt 2,0 m-nél mélyebb. 3

) Ip = Plasztikus index (az MSZ 14043/4 szerint)

4

) Az úttükör felszínén, közvetlen az alapréteg megépítése (eltakarás) elıtt. A tervezett tömörségi fok betartása mellett a mért E2 teherbírási modulusoknak csak a 10 %-a lehet ennél kisebb.

24

c) Útépítési földmunkák elıírásai (Út 2-3.101:1992 ) A témánk szempontjából alapvetınek minısíthetı elıírás viszonylag új, 1993-ban adták ki. Ezt támasztja alá az is, hogy az MSZ-07-3223-1992 jelzet alól változatlan tartalommal került át az Út 2-3.101:1992 jelzet alá. Végighaladva a fı fejezeteken kiemeljük a legfontosabb tudnivalókat és további észrevételeket főzünk hozzájuk. A fogalmak meghatározásánál ábrák szemléltetik a töltések és bevágások részeit, melyeket ki kellene egészíteni a védıréteggel, (mely lehet szemcsés anyag és kötıanyagtartalmú keverék is! ) ha azt a szabvány szerint a földmő felsı 50 cm-ében kell elhelyezni. Ebbıl az útépítési projekteken sok vita és félreértés származott, vajon a védmő része-e a földmőnek vagy sem? A bizonytalanság oka az, hogy az Út 2-3.207:1991 elıírásban az áll, hogy "a védıréteg a földmőre helyezett, annak anyagánál jobb minıségő rétegek győjtıfogalma". Az elıírások tehát nincsenek megfelelıen összehangolva. További zavart okoz még, hogy erre a zónára vonatkozóan sok egyéb fogalmat is használnak a tervekben, a szakirodalomban, pl. szemcsés anyagú rétegek, védıréteg, javító réteg, mechanikai stabilizáció, fagyvédıréteg, ágyazat. Az elızetes vizsgálatokról szóló 2. fejezet jól összefogott, néhol azonban lehetne részletesebb. A leírás rögzíti ugyan, hogy milyen céllal kell vizsgálatokat végezni az anyagnyerıhely, a töltések vagy a bevágások helyén, de még csak nem is ajánl vizsgálati módszereket, csak a vonatkozó MSZ 14043 sorozatra utal. Pedig az itt felsorolt célok igen részletes talajmechanikai vizsgálatokat igényelnének pl. nyírószilárdsági vizsgálatokat is, melyek viszont nincsenek szabványosítva és általában nem is készülnek el ezen a szinten. Amikor késıbb - maradva a példánál - egy rézső állékonyságát kell igazolni (pl. M1, M5 autópályák), akkor utólag, sokkal drágábban készülnek el. Nem szerepelnek az ajánlásban a szondázások és más közvetett feltárási módszerek sem, pedig ezek elızetes vizsgálatként hasznosak lehetnek. A talajok osztályozása, minısítése a szabályzat 3. pontja szerint fejtési osztályba sorolást, a földmőépítésre való alkalmasság, valamint a tömöríthetıség elbírálását jelenti. A besorolásoknak vannak vitatható részei (pl. közbesítés ), de alapjában véve jó a rendszer felépítése. Külön kiemeljük a földmőépítésre való alkalmasság árnyalt megítélését. Helyes, hogy az alkalmas - megfelelı - nem javasolt, de beavatkozással alkalmassá tehetı - alkalmatlan kategóriákkal nem kényszerülünk durva, "igen-nem" döntésre. Talán még pontosabb lehetne a megítélés az "alkalmas - még megfelelı - nem javasolt, de beavatkozással "még megfelelıvé" tehetı - alkalmatlan" kategóriák használatával. E minısítést illetıen a hazai autópálya építések (M1, M3, M5) tapasztalatai alapján még néhány további megjegyzést teszünk: - a "töltésépítésre nem javasolt, de beavatkozással alkalmassá tehetı" talajok esetére ajánlást kellene adni a beavatkozás megoldásaira, - a kötött talajok beépíthetıségét pontosabban meg kellene (lehetne) fogalmazni, - sokszor nehéz az alkalmatlanság egyértelmő megállapítása. Az egyéb anyagok beépítése tekintetében kiemeljük a "nem tartalmazhat a környezetre ártalmas anyagokat" követelményt. Az építési elıírások fejezete külön foglalkozik - a valamennyi földmőépítésre vonatkozó általános elıírásokkal, - a földkitermelés, az anyagnyerık mővelésének és a depóniaképzések elveivel, - a töltésalapozás követelményeivel, - a töltések és bevágások építésével, - a töltések és bevágások felsı 50 cm-ének építésével, 25

- a védıréteggel, - a töltések és bevágások rézsőinek kialakításával és védelmével, - a háttöltésekkel és - a közmővezetékek földmunkáival. A szöveg körültekintıen és szakszerően fogalmazza meg a követelményeket és a megoldási módszerekre is ad javaslatot. Egyes részleteit persze egy korszerősítés során finomítani, pontosítani kellene. Néhány ilyen részlet: - a gyenge altalajon való töltésalapozás kérdésével többet kellene foglalkozni, - a "gumizás" megítélése bizonytalan, - az optimális (Proctor) víztartalom figyelembevétele felülvizsgálatra szorulna, - egyértelmősíteni kellene a vízérzékenység megítélését is, - a zsugorodási határ nem a legjobb alap a duzzadási hajlam megítélésére, - a teherbírási követelményeket össze kellene hangolni a készülı pályaszerkezeti szabvánnyal, illetve pontosítandó volna milyen tömörségi és konzisztenciális állapotban kell a megadott értékeket a földmőnek felmutatnia. A minıség ellenırzése címő fejezet a szokásos építés közbeni és a befejezés utáni helyszíni mérések és laboratóriumi vizsgálatok fajtáját és gyakoriságát írja elı, utalva a megfelelı szabványra, elıírásra. Néhány fontos kérdést nem tisztáz kellı részletességgel az anyag. Ilyenek: - a száraz térfogatsúly mérésének módját nem pontosítja, nem szól a radiometriás mérés lehetıségérıl, az esetleges közvetett (penetrációs) módszerek és a területlefedı dinamikus tömörségellenırzés alkalmazhatóságának lehetıségérıl; - nincs tisztázva a tömörségellenırzés egyik kulcskérdése, az hogy milyen módon rendeljük a legnagyobb száraz térfogatsőrőséget valamely mintához (helyhez), melynek száraz térfogatsőrőségét mértük; - a teherbírásmérés idıpontját rögzíti az elıírás, ám kérdéses, hogy a munkaszervezési szempontokból is megfelelı-e az. - a könnyőejtısúlyos dinamikus teherbírásmérés lehetıségét is tisztázni kellene, hiszen a pályaszerkezet méretezése is a dinamikus viselkedésen alapul. Általános ajánlást kapunk továbbá a mérések gyakoriságára is (l. 3.7. táblázat), melyek az Mintavételi és Minısítési Tervek (MMT) összeállítását jól segítik. Ez továbbfejleszthetı volna valamilyen sémaszerő nyomtatvánnyá, mely a kiírások, a szerzıdések és az MMT-k alapja lehetne. A minısítés külön fejezetet kapott. Ebben - helyesen - hangsúlyosan elıkerül a minısítési szakaszok (tételek) egyértelmő kijelölése. Elvei jók, de kiegészítendı volna a földmőterv figyelembevételének szükségességével. A mintavétel véletlenszerőségének követelményét is megfogalmazza az elıírás. Az ebben szereplı "elıre ... meghatározzák" szöveg és a mintavétel tervezettségének általános követelménye azonban - véleményünk szerint - magában rejt bizonyos ellentmondást, amire találni kell valamilyen feloldást. A minısítés az elıírás szerint az alakhőségi, tömörségi és teherbírási ellenırzés eredményeire épül. Ez elvileg valóban objektív minısítést tesz lehetıvé, de nem vagyunk bizonyosak abban, hogy minden egyéb figyelmen kívül hagyható. Erre a kérdésre a következıkben még kitérünk, itt csak a következıket említjük: - a földmőépítés technológiáját, rendjét is nyilvánvalóan ellenırizni kell és az ennek során tapasztaltakat is figyelembe kellene venni valamiképpen; - a különösen hosszú és/vagy kedvezıtlen körülmények között épített földmővek esetében bekövetkezhetnek olyan állapotváltozások, amelyeket valamiképpen szintén értékelni kellene. 26

3.7. táblázat A tömörségmérés és a teherbírásmérés gyakorisága az Útépítési földmunkák elıírása szerint Megnevezés

Vizsgálatszám

Vizsgált tétel nagysága teherbírás E2 tömörség Trρ

Trρ

E2

altalaja

1

-

200 út fm-enként, de max. 5000 m2 -enként

-

töltés tömege

1

-

100 út fm-enként, minden 1 m vastag rétegben, de max. 2000 m3-enként

-

felsı 50 cm-e

1

1

100 út fm, de max. 1000 m3

100 út fm-enként

Építmények melletti háttöltés

1

1

minden 1 m-ben, de max 500 m3-enként, de hídfınként legalább 2

csak a felsı rétegen 1000 m2-enként de hídfınként legalább 2

Tereprendezés

-

-

csak külön elıírás esetén

csak külön elıírás esetén

1

50 fm-enként, minden 1 m vastag rétegben, de legalább 3

-

100 fm-enként 2 oldalon felváltva

-

Földmővek

Munkaárok viszszatöltés Padka

1

A tömörség egyedileg és statisztikailag is értékelhetı. Valójában az egyedi értékelésben is megjelenik már a statisztikai szemléletmód, viszont (sajnos) még a statisztikaiban sem következetesen. Különösen nagyobb adathalmaz esetén volna indokolt a tényleges eloszlásvizsgálat is, hiszen valójában ez ad képet a hibás adatokról. Az egyedi értékeknek sokkal kisebb jelentıséget kellene tulajdonítani, nem miként a minıségellenırzésnél teszik. E problémára már utaltunk a 2.1. fejezet-ben is. Megemlítjük még, hogy nem látszik indokoltnak az a felsı határhiba elıírása altalajra, mert annak felsı 20-30 cm részének az átlagosnál nagyobb tömörsége semmilyen hátránnyal nem jár. A felsı zóna teherbírásának minısítésénél is indokolt volna a statisztikai értékelés, és mindenképpen helyes lenne a felsı határhiba elıírása is, hiszen az egyenletes alátámasztás kívánatos. Az elıírás nem tartalmaz még irányelveket sem a földmő végleges minısítésére, osztályba sorolására. Valójában csak "megfelelı" vagy "meg nem felelı" minısítés állapítható meg. Egyébként ez általában jellemzı az útépítési munkák minısítési rendszerére, alig néhány pályaszerkezeti elemnél van csak osztályba sorolás. Közismert, hogy az autópálya építéseknél csak I. osztályú minıségben lehet átvenni a munkát. Ez a rendszer vitatható, tartunk tıle, hogy emiatt gyakran elıfordul, hogy egy-egy gyengébb vizsgálati eredmény "eltőnik". A gyengébb eredmény elıfordulási lehetıségének elismerése, a teljes körő statisztikai értékelés és az árnyaltabb minısítés bevezetése biztosan talán valósabb képet lehetne kimutatni a kész földmővek állapotáról, mint a jelenlegi, látszólag kifogástalan állapotot igazoló minısítésekkel. A függelékek hasznosak, azonban nagyon eltérı szerkezetőek. Célszerő lenne ajánlásként a szabvány törzsébe az adott fejezet után beépíteni ıket. Az F8. fejezet nem ebbe a szabványba való, azt valamilyen más dokumentumban volna szabad bemutatni. 27

d) Útpályaszerkezetek védelme közúti fagy és olvadási károk ellen (ÚT 2-3.102) E mőszaki elıírás jelenleg átdolgozás alatt van. Tervezetének vitájában magunk is részletesen kifejtettük véleményünket, észrevételeink egy részét elfogadták. A szabályzat tartalma alapvetıen nem különbözik a korábbitól, néhány részlet pontosabbá vált, illetve egyszerősödött, de még sok részlete nem teljesen egyértelmő. Elsı fejezete fogalmakat értelmez, helyesen (de feleslegesen) olyanokat is, melyek késıbb az elıírásban nem is szerepelnek. A második fejezet minısíti a fagyveszélyesség szempontjából a talajokat az itt 3.8 és 3.9 táblázatként összefoglaltak szerint. A minısítés a korábbinál pontosabb, a táblázatok, ha csak a megadott adatokat tekintjük, egyértelmő, szakmailag is helyeselhetı eligazítást adnak. A szemcsés talajokra vonatkozó táblázatban szereplı talajmegnevezés viszont zavart okoz, nem világos a szerepe, még felülvizsgálandó volna. A harmadik rész foglalkozik a fagykárral. Veszélyének megítélési kritériumait (a talajfajta, a talajvíz és a hidegmennyiség) elvileg helyesen, de nem kellıen egzakt módon határozza meg. Pl. a fagyzóna figyelembe veendı mélysége nincs meghatározva az elıírásban, a késıbbi F érték valami ilyesmi, de más nevet kapott. Hasonlóan nincs megadva a kritériumként szereplı hidegmennyiség meghatározási módja és határértéke. A fagykár elleni védekezés módszereire is adnak javaslatokat. Ilyenek: - az új pályára vonatkozóan helyeselhetıen a fagyvédıréteg, a vízszintsüllyesztés és a pályakiemelés valamelyikét ajánlják; - a régi pályára vonatkozó ajánlás egyedi vizsgálatról szól, szintén elvileg jól, de keveset mondóan, hiszen az utak romlásainak fı formájáról van szó, ezért több irányelvre lenne szükség, ha nehéz is ilyeneket adni. A negyedik fejezet az olvadási kár kérdését tárgyalja. A veszély kritériumait (fagyveszély, illetve felülrıl-oldalról érkezı víz) jól nevezi meg, de a második tétel magyarázkodó szövege nem elıírásba való. Újszerően határozza meg a védekezés módját az új pályákra vonatkozóan. Véleményünk szerint is helyesen elveti a régi módszert, a CBR-érték csökkentését, és e célból is fagyvédıréteget és megfelelı víztelenítést követel meg. Ám alighanem felülvizsgálatra szorul, hogy ezek mellé kötelezıen még a burkolatszélen túlnyúló kötött alapréteget is elıír, mert költségei jelentısek lehetnének, s indokoltsága talán nem mindig teljesül. A meglévı utak olvadási kár elleni védelmére a korábbi, elsısorban üzemeltetési-fenntartási jellegő ajánlásokat ismétli meg. Itt is indokolt volna azonban elıírni (a súlyosabb és ismétlıdı károk esetére mindenképpen) az egyedi vizsgálatot és az annak alapján hozandó döntéseket. Nem szabad azt sugallni, hogy az olvadási kár elleni védelem egyszerőbb. Az ötödik fejezet a fagyvédırétegek méretezését szabályozza. A régebbi megoldás lényegét megtartották, de elınyére finomították. Kisebb fogalmi pontosítások még javíthatnának rajta, de egészében ez az - ismereteink szerint - bevált méretezési módszer továbbra is alkalmazható. Az elıírás egészével kapcsolatban azonban megismételjük, hogy talán egyetlen szabályzatban kezelhetı volna a földmő összes kérdése. Az mindenképpen indokoltnak látszik, hogy a jelen elıírás és a földmőteherbírás kérdése, ill. a pályaszerkezet méretezése jobban össze legyen hangol-va. Az utóbbira készített és e fejezetünk b) pontjában bemutatott tervezet erre már jó lépéseket tesz. Meg kell még említeni, hogy az elıírás szövegtervezete általában rendkívül szőkszavú, ami a mőszaki életben általában dicséretes, ám egy ilyen elıírásban sok kétséget, bizonytalanságot kelthet, és fıleg kritikus helyzetekben, pl. bírósági ügyekben jelenthet problémát. Túl sok az olyan szövegrész, amely feltételezi, hogy a felhasználó is pontosan tudja egy fogalom, utasítás hátterét, a kapcsolódó ismereteket, és ezért logikusan csak a szövegezıkkel azonos módon járhat 28

el. Ezt azonban egy szabályzat nem tételezheti fel, abban le kell írni az evidenciákat és rögzíteni kell az egyes utasítások alkalmazásának feltételeit is. 3.8. táblázat A szemcsés talajok fagyveszélyességének megítélése (az elıírástervezet szerint) A talaj szemeloszlásának jellemzése fagyveszélyességének mértéke

megnevezése

0,02 mm-nél

0,1 mm-nél

kisebb szemcsék tömeg %-a Homokos kavics Fagyálló

Kavicsos homok

< 10 %

< 25 %

Iszapos kavics

10-20 %

25-40 %

Iszapos homok

10-15 %

25-40 %

Iszapos kavics

> 20 %

> 40 %

Iszapos homok

> 15 %

> 40 %

Homokliszt

< 10 %

> 50 %

Iszapos homokliszt

> 10 %

> 50 %

Homok Fagyérzékeny

Fagyveszélyes

3.9. táblázat. A kötött talajok minısítése fagyveszélyesség szempontjából a plasztikus indexük alapján

A talaj fagyveszélyességének mértéke

Fagyérzékeny

Fagyveszélyes

megnevezése

Plasztikus indexe Ip %

Sovány agyag

15-20 %

Közepes agyag

20-30 %

Kövér agyag

> 30 %

Homokliszt

>5%

Iszapos homokliszt

5-10 %

Iszap

10-15 %

29

e) Útpályaszerkezetek hidraulikus kötıanyagú és kötıanyag nélküli alaprétegei Az elıírásnak két része van: - Követelmények (Út 2-3.206:1994) - Tervezési elıírások (Út 2-3.207:1991) A kötıanyag az elıírás szerint lehet: - cement, - pernye (hidraulikus pernye, pernye és mész, hidraulikus és nem hidraulikus pernye keveréke), - mész. Az erısített anyag lehet: - szemcsés anyag és - talaj. A keverék elıállításának módja lehet: - telepi keverés, - helyszíni keverés (hosszú idejő keverés), - helyszíni kezelés (rövid idejő keverés). A kötıanyag nélküli alapok lehetnek: - mechanikai stabilizációk (M20, M50), - zúzottkı- és kohósalakkı alapok (ZA) és - védırétegek. Általánosságban megállapítható, hogy ezek az elıírások nagyon bıséges információt tartalmaznak, ezért nagyon jelentıs segítséget adnak ezen szerkezeti rétegek alkalmazásához, (Esetleg célszerőbb lenne kötıanyag szerinti bontásban szabályozni ıket, és természetesen a kötıanyag nélküli alapokat is külön elıírásba foglalni. Ekkor viszont egy típust a tervezéstıl a minısítésig egyetlen elıírás tárgyalhatna, s az építési elıírások részletesebbek lehetnének.) A tervezési elıírásokból a következıket érdemes kiemelni. Mindegyik fajta kötıanyaggal készülı alap elıírása két blokkból áll: - az alapanyagok lehetséges típusainak, vizsgálataiknak bemutatása a vonatkozó elıírások megadásával, valamint - a keverék alkalmassági vizsgálatainak és az ezek eredményei alapján meghatározandó technológiai adatoknak, ill. a keverék várható viselkedésének ismertetése. Az alapanyagok (talajok, szemcsés anyagok) esetében a szokásos vizsgálatok közül szükséges - a szemeloszlási vizsgálat, - a konzisztenciahatárok meghatározása, - a víztartalom mérése, - a szervesanyagtartalom meghatározása és - a Proctor-vizsgálat. Speciális vizsgálatként elıírják még - a szemcseaprózódási vizsgálatot Proctor-döngöléssel - a mállási vizsgálatot fızési próbával, - a vízfelvétel vizsgálatát, - a kémiai szennyezıdések vizsgálatát. 30

A keverékek adalékanyagát szemeloszlási kritériumok (határgörbék. frakciókorlátok, stb.) alapján kell összeállítani. A kötıanyagadagolást és a víztartalmat az összekevert anyagból készített minták - Proctor-féle tömörítési vizsgálata és - egyirányú nyomóvizsgálata alapján kell meghatározni figyelemmel a gyakorlati tapasztalatokra. A részletek tárgyalására most nincs szükség és lehetıség, inkább (a továbbfejlesztést segítendı) tapasztalataink alapján néhány ajánlást adunk. - a meszes talajkezelés talajtartománya bátran kiterjeszthetı az átmeneti talajokra is; - a szilárdsági vizsgálatok vonatkozásában a felülrıl is korlátos keverékeket illetıen a kötıanyag szilárdságára is bevezetendı egy felsı korlát; - a talajok határgörbéit nem szabad mereven értelmezni, pl. az M20 és M50 között is létezhet megfelelı anyag; - a kivitelezık figyelmét fel kell hívni arra, hogy az alkalmassági vizsgálatok a törési eredmények kivárása miatt elhúzódnak, ezért a keveréktervezést és az alkalmassági vizsgálatokat jóval a beépítés elıtt el kell kezdeni; - csak megfontoltan kiválasztott alapanyagokkal érdemes próbálkozni, mert egy késıi anyagmódosítás miatt sok munka veszhet kárba. A követelményekrıl szóló elıírást illetıen a következıkrıl érdemes szót ejteni. Az építési elıírások fıfejezet elıször az általános kérdésekkel foglalkozik, nevezetesen - az építés elıfeltételeivel, - a keverék (telepi) készítésével, - a keverék szállításával, - a keverék bedolgozásával és utókezelésével, - a helyszínen kevert kötıanyagos keverékekkel, - a kötıanyag nélküli alaprétegekkel. A szöveg kellıen részletes, a technológiai utasítások alapjául is megfelel. Másodsorban tárgyalja az elıírás a speciális építési kérdéseket is, mint - a keskeny pályák kiszélesítését, valamint - a hidraulikus kötıanyagú alapréteggel való erısítést. A minıségi követelmények a tervezési elıírásokkal összhangban - az alapanyagok követelményeit, - a keverékek egyenletes, jó minıségő elıállítását célzó elıírásokat, - az elızetes vizsgálatok során mérendı térfogatsőrőség és szilárdság elıírt értékeit, ill. - a beépítés utáni geodéziai, tömörségi és teherbírási követelményeket rögzítik. A tömörségi és mechanikai vizsgálatok módszere - hasonlóan a földmővekéhez - a következı lehet: - a helyszínen vett minták laboratóriumi vizsgálata, ami a tervezett paraméterek ellenırzésére irányul, - a helyszínen tárcsás teherbírásmérés és valamilyen (általában radiometriás) tömörségmérés. A minıségellenırzés és a mintavétel szabályait is tételesen megadja az elıírás. Külön figyelmet érdemel az M6. melléklet, mely típusonként ismerteti a gyártásellenırzı vizsgálatokat és ajánlott gyakoriságukat. Ezekbıl példaként mutat be egyet a 3.10. táblázat mutat. 31

A minısítéssel is külön fejezet foglalkozik, melyben megjelennek a csökkent minıség számítására vonatkozó elıírások (M2. melléklet), amelyhez hasonló nincs pl. a földmővekre. Röviden kitér még az anyag a hibák javításával kapcsolatos vállalkozói és építtetıi teendıkre. Mindkét elıírásban a függelékek és a mellékletek hasznos alkalmazási példákat, tájékoztató elıírásokat stb. tartalmaznak. Az elıírásokat összességében jól lehet használni keveréktervezéstıl a gyártásközi ellenırzésekig. A technológiai utasítások, a minıségellenırzési és mintavételi tervek összeállításához, az alkalmassági vizsgálatok tervezéséhez és végrehajtásához is hasznos segítséget nyújtanak. 3.10. táblázat A helyszínen kevert alaprétegek gyártásellenırzı vizsgálatainak gyakorisága Vizsgálat megnevezése

Vizsgált tétel nagysága

Vizsgálatok száma

víztartalom meghatározása

naponta

1 db

kiszórt kötıanyag mennyiségének meghatározása

naponta

1 db

talaj kötıanyagos keverék szemeloszlása sávonként legfeljebb 500 út fm felülete, és a konzisztencia határok vizsgálata de max. 2000 m2 alapréteg keveréke egyirányú nyomószilárdság ellenırzése

sávonként legfeljebb 500 út fm felülete, de max. 2000 m2 keverék mennyiségébıl

1 db 1 sorozat

keverékhomogenitás ellenırzése a vastagságméréssel egyidejőleg

sávonként legfeljebb 200 út fm-enként, de max. 1000 m2-enként bontással

1 db

tömörség mérés

sávonként legfeljebb 200 út fm-enként, de max. 1000 m2-enként

1 db

pályaszint, keresztirányú esés, szélesség, keresztszelvényenként, felület-egyenletesség ellenırzése de legfeljebb 1000 m2-enként

1-1db

32

3.4.Minıségbiztosítás az útügyi alágazatban a) A minıségbiztosítás jelenlegi elvei A minıség - az általános definíció szerint - mindazon kedvezı mőszaki, gazdasági és esztétikai tulajdonságok összessége, amelyek egy terméket, egy építményt vagy egy szolgáltatást a rendeltetésszerő használatra alkalmassá tesznek. Leírásunkban ilyen értelemben fogjuk használni ezt a fogalmat. Egy út esetében végsı soron az úthasználó számára kell megfelelı minıséget produkálni, amely azonban csak valamilyen, a követelményeket kielégítı és a gazdasági lehetıségek között megvalósítható optimumként értelmezhetı. A minıséget tervezni, a megvalósítás folyamatát ellenırizni, a minıséget tanúsítani kell. A minıség követelménye természetesen nem új az útépítésben, e célok, elvárások régóta használatosak. Hagyományosan azonban általában csak a végtermékre koncentráltunk, ennek minıségét kellett ellenırizni és igazolni. Ma elterjedıben van a folyamat ellenırzése, bár ez gyakran még inkább csak a termék részeinek menet közbeni ellenırzését jelenti. (A földmunkák és más mélyépítési szerkezetek esetében persze, - az eltakarás miatt - mindig építés közbeni ellenırzésrıl volt szó.) Az autópályák építésénél viszont már többé-kevésbé valódi folyamatellenırzés is mőködik azáltal, hogy a kivitelezınek már a munkák kezdete elıtt le kell adnia és el kell fogadtatnia a Mintavételi és Minısítési Terveit, az alkalmazni kívánt építési technológiáit, melyeken keresztül azután saját maga és a mőszaki ellenırök is ellenırzik az építést. A minıségbiztosításban tehát van elırelépés: a projektek minıségbiztosítása szervezettebb lett, a minıség ellenırzése tervszerőbbé vált, és jelentıs a fejlıdés a minıségtanúsítás színvonalában is. Mindezek mellett hangot kell adnunk azon véleményünknek, hogy sokszor túlteng a formalizmus, sokszor nem is a minıség biztosítása, javítása a cél, hanem a tanúsítás. Gyakran merev, személytelen, bürokratikus rendszerben mőködtetik a minıségbiztosítást, az objektív minısítés általában helyes szándéka miatt nem egyszer a szakszerőség szenved csorbát, a minısítés nem a valóságról szól. Ez különösen a talajjal kapcsolatos minısítési kérdéseknél merül fel, mint azt 2.1. fejezetbeli példáink érzékeltették. A minıségbiztosításban új szintet jelent a cégek minısítése. Ma már egyre több vállalat alakítja ki az ISO 9000, illetve az ISO 14000 szabványsorozat(ok) szerint saját minıségbiztosítási rendszerét, mely átfogja a cég mőködésének egészét és a vezetés alapvetı eszközévé válik. Ez valójában nem közvetlenül szakmai kérdés, de mindenképpen a szakmai színvonal javulását eredményezi. A cégek általában független céggel auditáltatják is minıségügyi rendszerüket, amely errıl tanúsítást is ad. A minıségorientált mőködést bemutató Minıségügyi Kézikönyvet a cégek általában mellékelik ajánlataikhoz. Mivel pedig az ajánlat általában a szerzıdés mellékletévé válik, valójában az elvileg a cégek belügyét jelentı minıségbiztosítási rendszer, illetve a kézikönyv nyilvánossá és számonkérhetıvé, ill. számonkérendıvé válik. Akár a hagyományos szakmai jellegő termék- (létesítmény-, szolgáltatás-), illetve újabb cégirányítási minıségbiztosítási rendszerekrıl van szó, ezek tulajdonképpen egy adott állapotot, eljárásrendet rögzítenek. Fennáll annak a veszélye, hogy ezek nehezen fejleszthetık, mivel komplexitásuk miatt már csak nagyon jelentıs energiával módosíthatók. A minıség javítása, fejlesztése ugyanakkor alapvetı célunk kell legyen. Végsı célja a termék (a létesítmény, a szolgáltatás) megfelelıségének szavatolása, a fejlesztés eszközét azonban nem csak az anyag és a technológia, illetve a minıségbiztosítási rendszer javításában kell keresnünk. Egy határon túl csak sokkal átfogóbb megközelítéssel lehet elıre lépni.

33

b) A "Total Quality Management" A TQM alapelvei: - a vevıt kell a középpontba helyezni, ami a mindenkori vevı azonosítását, igényeinek és elégedettségének mérését és a minıségbiztosításba való bevonását jelenti; - a folyamatszabályozásra - azaz nem elsısorban a termékekre, hanem a cég mőködésének és technológiáinak javítására - kell helyezni a hangsúlyt, - a munkatársak és a vezetık legyenek teljes elkötelezettséggel a minıség és a cég iránt, ami a humán erıforrások jelentıségét emeli ki. A TQM kiegészítı elemeiként említik a vezetık szerepének fontosságát, az oktatás és a képzés jelentıségét, a kommunikáció szükségességét, a jutalmazás, elismerés tudatos alkalmazását és a döntések mérésekkel való megalapozást. Ezen elvek jól érzékeltetik, hogy elıtérbe kerül a személyiség, a munkatársak szerepe, azt is lehet mondani, hogy felértékelıdik a hagyományos emberi tulajdonságok, kapcsolatok jelentısége. Megjegyezzük, hogy - érzésünk szerint - a magasépítésben jelenleg is inkább ezek a vonások jellemzık, ha nem is a TQM alapján nyertek teret, hanem inkább egy hagyományos európai kultúra alapján. A magasépítésben sokkal nagyobb jelentısége van az építész személyiségének, a "ház" iránti elkötelezettségének, a személyes bizalomnak, stb. A minıségellenırzésben is sokkal nagyobb szerepet kap a szakember tudása, jelenléte, értékítélete, döntése. Úgy látjuk, hogy az útépítésben azért honosodott meg a jelenlegi bürokratikusabb minıségbiztosítási rendszer, mert a költségek meghatározó részét felemésztı pályaszerkezetek jól szabályozható építése nagyban hasonlít a gyári termékek elıállításához. Konfliktusok támadnak azonban az egyedi szerkezeteknél, így a mindig ilyennek tekintendı földmunkáknál is, ahol a külsı körülmények (idıjárás, domborzat, stb.) és az anyagtulajdonságok miatt - lévén a talaj természeti képzıdmény - a közremőködık munkája, szakmai tudása, odaadása jelentıs szerepet játszhat. Mindezzel természetesen nem kívánjuk a jelenlegi minıségszabályozás feladását javasolni, de szükségesnek látjuk, hogy a TQM-elveknek megfelelıen az egyedi megközelítés, a szakmai tudás, a személyes szakértıi közremőködés is teret nyerhessen, mindenütt ahol az nélkülözhetetlen. c) Az útügyi minıségszabályozás Alapját a KHVM Közúti Közlekedési Fıosztály 361.939/1993 sz. alatti 1994. január 1-én életbeléptetett "Minıségszabályozási feladatok az országos közúthálózat fejlesztési és fenntartási munkáinál" c. utasítása jelenti, melyet 1996-ban módosítottak (KHVM KF 652.942/1996). Ez elsısorban a tervezés, a mőszaki elıkészítés, a kivitelezés és az átvétel során szükséges azon mőszaki-gazdasági tevékenységeket rögzíti, amelyek az optimális minıség eléréséhez szükségesek. A konkrét projekteket illetıen a következı irányelveket adja: - a szerzıdéseknek rögzíteniük kell a minıségi követelményeket és a minıségbiztosítás rendszerét; - a Megrendelı által végzett vagy végeztetett mőszaki ellenırzés hatékonyságára nagy gondot kell fordítani; - a minısítés alapja a Vállalkozó saját mérésekre alapozott minıségtanúsítása és minıségnyilatkozata lehet; - a megrendelı kontrollvizsgálatokkal ellenırzi az elıbbiek megbízhatóságát.

34

Általánosságban pedig a közúti alágazatban azzal segítik a minıségfejlesztést, hogy gondoskodnak - a szabványok, elıírások kidolgozásáról, korszerősítésérıl, - a szakemberek képzésérıl, - az útügyi laboratóriumok ellenırzésérıl. A projektek minıségtanúsításához végzett vizsgálatok tekintetében a KHVM KF utasítása elıírja, hogy csak a jelenleg már az ÁKMI által mőködtetett rendszerben minısített közúti vizsgálólaboratórium eredménye fogadható el. E laborok felszereltségét, mőködését idıszakosan felülvizsgálják, illetve kör- és összehasonlító vizsgálatokkal ellenırzik a jártasságukat. Azokra a vizsgálatokra pedig, amelyek e rendszerben nem szerepelhetnek, csak akkreditált laboratóriumokat alkalmazhatnak. Megjegyezzük, hogy a NAT és a ÁKMI (KTI) tanúsítási rendszerét céltudatosabban össze kellene hangolni és - akár kimondottan is - kétlépcsıs rendszert kellene kiépíteni. A mőszaki ellenırök felkészültsége, terv- és technológiaismerete, folyamatos jelenléte, a vállalkozói és kontrollvizsgálatok ellenırzése rendkívül fontos. A mőszaki ellenırnek kell a mindennapokban a vevı szerepében eljárni, igényeit kifejezni, ami - mint láttuk - a TQM szerint is lényeges. A piaci verseny növekedésével várható, hogy a vállalkozók is egyre inkább valóban a vevı kedvében akarnak járni, fontos tehát, hogy a mőszaki ellenırök valóban akarjanak ellenırizni és képesek is legyenek erre a szerepre. A mőszaki ellenırök felkészültségét segítendı az ÁKMI gondoskodik továbbképzésükrıl. A minıségtanúsítás a 63/1985.XII.28. MT sz. rendelettel módosított 47/1968.XII.18. Kormány sz. rendeleten alapszik, mely szerint a gyártó köteles a minıséget valamilyen, e rendeletekben meghatározott formában tanúsítani. Ehhez illeszkedıen szabályozták a termékekre vonatkozó alkalmazási engedélyt, illetve ennek alapján kell a vállalkozónak minıségi tanúsítványt illetve nyilatkozatot kiadni, amely - a Mintavételi és Minısítési Tervre (MMT) és a Technológiai Utasításra (TU) épül, - a vizsgálatait tartalmazó jegyzıkönyveket tartalmazza és - az eredményeknek a tervekben és az elıírásokban rögzített követelményekkel történı összevetése alapján értékelést ad, majd - nyilatkozik ezek alapján a minıségrıl. A minısítés egyes, kisebb szakaszokra is vonatkozhat. A minısítés a megrendelı joga. A Vállalkozó tanúsítványára, a független vizsgálatokra és saját ellenırzéseire támaszkodhat. Döntése háromféle lehet: - átveszi I. oszt. vagy "megfelelı" minısítéssel a terméket, - csökkentett minıséggel és ennek alapján árleszállítással veszi át a terméket, - selejtnek minısíti a terméket és kijavítását írja elı. A minıséget szolgálja a tervezıi és szakértıi jogosultságok 3.1. pontban említett szabályozása is.

35

4. Az útépítési projektek és mőszaki dokumentációik sajátosságai 4.1.A projektmenedzsment néhány általános kérdése A projekt és a projektmenedzsment fogalmak az elmúlt öt évben honosodtak meg hazánkban. Tágabb értelmezésben projekt minden olyan program vagy tervezet kialakítása és megvalósítása, melynek célja, paraméterekkel leírható jellemzıi vannak, amely egy szervezet számára egyszeri és komplex feladatot jelent, és megvalósításának meghatározott idıtartama és lehatárolható költségei vannak. A projektmenedzsment, mint a megvalósítási folyamat vezetése, szervezése, magában foglalja a célok megfogalmazását, az erıforrásoknak és információknak a célok teljesítésére való összpontosítását és a rendelkezésre álló módszertani és technikai apparátus alkalmazását. Projektnek nagyon sokféle program tekinthetı, klasszikus formája mégis a beruházási projekt, pl. egy út építése. A projektmenedzsment tudománya is alapvetıen azokra a módszerekre épít, amelyeket az építımérnöki szakmában a beruházás- és építésszervezésben régóta alkalmazunk. A projektmenedzsment általánosításának az az oka, hogy más területeken is úgy lehet eredményesen bevezetni, megváltoztatni valamit, ha azt egy projektnek tekintve kezeljük, s a projektmenedzsment módszereit alkalmazzuk rá. Ugyanakkor a projektmenedzsment alkalmazásának ezen kiterjedése gazdagította is a módszertanát. Elsısorban a közgazdasági és a jogi eszközök tudatosabb bevetését említhetjük. Ennélfogva ma már az építıipari projektmenedzsment sem azonos a korábbi beruházás- és építésszervezéssel. A módszerek korszerősítését természetesen elsısorban a gazdasági környezet megváltozása, a piacgazdaság jogrendszere, az utak vonatkozásában pedig a közbeszerzési törvény követeli meg. Mindezek okán célszerőnek látszik röviden áttekinteni a korszerő projektmenedzsment néhány elvét, módszerét. Egy útépítési projekt bármely elemére vonatkozóan ugyanis csak akkor tehetünk helyes javaslatot, ha tisztában vagyunk a projektek összefüggésrendszerével, a szereplık érdekeivel, a folyamatokkal, a projektmenedzsment technikáival. a) A létesítmény megvalósításának szakaszai Négy szakaszt szokás megkülönböztetni. Az elıkészítés, a munka elsı szakasza, - a létesítmény iránti igény megfogalmazásával kezdıdik, amit - a variációk kidolgozása követ, melyekre - megvalósíthatósági tanulmányok készülnek, és - a megvalósítandó változat kiválasztásával zárul. E szakaszban akár párhuzamosan is folyhatnak elemzı vizsgálatok, s így az ötletektıl egyre közelebb kerülünk a döntéshez. Ezen munkálatok, illetve dokumentumaik változatosak lehetnek, tartalmuk nehezen általánosítható. Az elsı gondolat megjelenhet egy fejlesztési tervben, készülhet rá koncepcióterv. A nemzetközi gyakorlatban már elterjedt és idehaza is egyre egységesebben értelmezett eleme viszont már e szakasznak a megvalósíthatósági tanulmány, amely átfogóan vizsgálja a mőszaki, a gazdaságossági, a környezeti, a finanszírozási, a társadalmi megvalósíthatóság kérdéseit. Ezek egyben és külön is készülhetnek, és alapjuk mindenképpen a mőszaki megvalósíthatósági tanulmány, esetleg hagyományos formája a tanulmányterv, bár az elıbbi ennél több lehet. A vállalatbaadás (odaítélés) a második szakasz, melynek során - a Beruházó kialakítja a szerzıdésstratégiát, - szükség esetén elızetesen minısíti a potenciális vállalkozókat, 36

- elkészíti a kiírást, - értékeli az ajánlatokat. - elfogad valamely ajánlatot és szerzıdést köt rá. A szerzıdésstratégia e szakasz alapvetı kérdése, mert a továbbiak eszerint történnek. Az elıminısítés csak a nagyobb projektek esetén szokásos. Az ajánlatkérés tartalma és a versenyeztetési formák a nemzetközi gyakorlatban jól kialakultak, miként a döntési mecha-nizmusok is és szerzıdések tartalma is. A szakasz nyilvános dokumetumai: - az ajánlati felhívás, - az ajánlat és - a szerzıdés. A fizikai megvalósítás a harmadik szakasz, mely - a tervezésbıl, - az építési-szerelési tevékenységbıl és - az átadás-átvételi folyamatból áll, mely szükség esetén a próbaüzemet is magába foglalja. E szakaszt az egymásutániság jellemzi, menedzselését a szerzıdésstratégia határozza meg. E szakasz dokumentálása többé-kevésbé szabályozott: kiviteli tervek, organizációs tervek, építési naplók, minıségbiztosítási iratok, átadás-átvételi dokumentumok készülnek. Az utóelemzést szokás külön, zárószakaszként említeni, ami inkább már valamely újabb projekt megvalósítását szolgálja. Jelen témánk szempontjából nem szükséges vele foglalkoznunk. b) A megvalósítás közremőködıi A Beruházó tulajdonképpen a létesítmény vevıje, leendı tulajdonosa és késıbbi üzemeltetıje. Nála merül fel a létesítés igénye és az alapvetı döntéseket mindenképpen ı hozza meg, így ı határozza meg a létesítmény fı paramétereit, követelményeit, a pénzügyi és idıbeli korlátokat, a szerzıdésstratégiát, a közremőködıket, ı veszi át a kész építményt. Az Építtetı esetleg szervezetileg különbözik a Beruházótól, de mindenképpen annak érdekeit képviseli, annak nevében jár el az elıbbi alapvetı döntések meghozatalában. A projekt menedzselését illetıen nem kell elkülöníteni a Beruházótól. A Vállalkozó a létesítményt a Beruházóval kötött szerzıdés alapján a Beruházó számára fizikailag megvalósító vállalat. A munka tartalma változó lehet. Az építési-szerelési munkát általában persze alvállalkozókkal - magában foglalja, de lehetséges, hogy azokat mind kiadja, s ı is csak menedzsere a munkának. Kiterjedhet a tevékenysége a tervezésre, illetve terveztetésre, a beszállítások lebonyolítására és az üzembeállításra is. A Tervezı a létesítmény terveit készíti el elsısorban a "fizikai megvalósítás" szakaszában. Az elıkészítés során készülı terveket inkább a tanácsadó mérnökök készítik, de az persze lehet ugyanez a (tervezı) vállalat. A Tervezı általában végigkíséri a megvalósítás folyamatát, esetleg a Mérnök szerepét is betöltheti, ha ezt nem zárja ki valamilyen elıírás. A Tervezıvel a Beruházó (esetleg helyette az Építtetı) vagy a Vállalkozó szerzıdik. A Mérnök (Lebonyolító) a Beruházó (vagy az Építtetı) által kiválasztott és szerzıdtetett szervezet. Annak nevében bonyolítja le a beruházást, annak részfeladatait oldja meg, miközben az alapvetı döntéseket továbbra is a Beruházó hozza a Mérnök tájékoztatása és döntéselıkészítı munkája alapján. A vitás kérdésekben közvetít a Beruházó és a Vállalkozó között, bár egyértelmően a Beruházó alkalmazottja. Bizonyos mértékig azonban független is tıle, amennyiben azzal szemben is képviselnie kell a szakmai követelményeket és a jogszerőséget. A Mérnök általában részt vesz a vállalatbaadásban és a fizikai megvalósításban. Kiírja és értékeli a tendert, kapcsolatot tart a tervezıvel, a Vállalkozóval, ellenırzi a jogszerőséget, az idıarányos teljesítést és a meg37

felelıséget, a pénzeszközök felhasználását. Ha a Beruházó (vagy Építtetı) rendelkezik megfelelı apparátussal, akkor a Mérnök szerepét maga is betöltheti. A Tanácsadó mérnök (konzultáns) a Beruházót (vagy Építtetıt) segíti a döntéshozatalban. Fıleg az elıkészítési szakaszban van döntı szerepe, de a megvalósítási szakaszban is kikérhetik tanácsait. Bizonyos mértékig a Mérnök tevékenységét is ellenırzi a Beruházó számára. Az alvállalkozók a Tervezı, a Vállalkozó és a Mérnök által vállalt feladatok egy részét végzik. A Beruházóval nem állnak szerzıdéses viszonyban, de az kikötheti, hogy alvállalkozó csak az ı engedélyével vonható be. A beszállítók gyártó vagy kereskedelmi vállalatok. A létesítmény megvalósításához olyan anyagokat, berendezéseket és eszközöket szállítanak, amelyek a létesítmény részeivé válnak. A Beruházó közvetlenül vagy a Vállalkozó útján szerzıdik velük. c) A projektmenedzsment néhány módszertani kérdése A nagyobb projektek rendívül bonyolultak lehetnek, a folyamat elemei között nagyon sok összefüggés (interdependencia=két- vagy többoldali kölcsönös függés) lehet és sok bizony-talanság nehezíti a megvalósítást. A projektmenedzsment egyik alapfeladata ezen összefüggések és bizonytalanságok feltárása, jellegük elemzése. Ennek módszere a projektprofil és a beruházói profil felállítása. A projektprofilban a projekt 8-10 jellemzıjét értékelik egy 5-6-os skálán. Olyan tényezıket érdemes vizsgálni, mint a létesítmény mérete, az építési feladat bonyolultsága, a helyszín, a gazdasági környezet, a tervezés és az építés-szerelés összefüggése. A beruházói profil a Beruházónak a projektre vonatkozó felkészültségét és céljait értékeli ugyancsak számszerősítve (pl. a Beruházó jártasságát a projektmenedzsmentben vagy a költség-határidı-szinvonal célviszonyt). A projektmenedzsment fontos eleme az idıterv, amely az a) pontban vázolt megvalósítási tevékenységek idırendjét rögzíti. Sávos és hálós terveket készítenek, amelyekben tisztázhatók az összefüggések, az egymásraépülések, a kritikus pontok és útvonalak. A másik lényeges kérdés a szerzıdési stratégiával összhangban kialakított szervezeti rendszer, illetve a kapcsolatok tisztázása. Hasznos lehet még a projekt rizikóanalízise is. A szerzıdésstratégia helyes kialakítása a Beruházó legfıbb eszköze a projektmenedzsmentben. Elsısorban az elıbbi elemzések alapján kell választania a szokásos típusok közül. A tradicionális szerzıdés esetén a Beruházó áll szerzıdéses viszonyban a Tervezıvel, a Vállalkozóval és a Mérnökkel. Ezek között csak informális viszony van, melyben a Mérnök sze-repe rendkívül fontos. Így jól felkészült Beruházók, gyakran elıforduló projekteknél szerzıdnek. Elınye, hogy ezzel a Beruházó rajta tartja a szemét a teljes folyamaton, a költségek valószínőleg a legkisebbek lesznek, hátránya viszont az, hogy a felelısség és ezzel a kockázat is az övé. A kulcsrakész szerzıdés esetében a Beruházó egy Vállalkozóval köt szerzıdést, aki a Tervezıt és a beszállítókat maga szerzıdteti. A Vállalkozó teljes felelısséget visel a Beruházóval szemben, aki viszont elveszti a közvetlen beavatkozási lehetıségeket és valószínőleg nagyobb árat fizet. Ezért a Beruházó esetleg a próbaüzemet, sıt az üzemelés elsı idıszakát is magára vállalja. A menedzsment modell esetébe egy menedzsment vállalkozóval köt szerzıdést a Beruházó és az visel teljes felelısséget a beruházásért. Van olyan is, melyben csak a megvalósításra szerzıdnek, és olyan is, melyben a menedzsment Vállalkozó és a Beruházó közös céget alapít. A pénzügyi elszámolásnak is több formája lehet. Az ár bázisú elszámolás lényege, hogy az árat elızetesen rögzítik a szerzıdésben. Átalányáras forma esetén a teljes létesítmény ára egy összegben van megszabva. Az egységáras rendszerben a valamilyen mennyiség (pl. 1 km út) vagy valamilyen tevékenység (pl. mérnöknap) árát rögzítik.

38

A költség bázisú elszámolás esetén csak a Vállalkozó díját határozzák meg, a költséget nem. A díj lehet fix összegő vagy a költség százalékában rögzített. A cél bázisú elszámolás esetén a költségekre, a határidıre vagy a teljesítmény valamely paraméterére vonatkoztatva határozzák meg a vállalkozói díjat. d) A vállalatbaadás Általában mindenütt a FIDIC ajánlásait követik. Az elıminısítés a potenciális Vállalkozók kiválasztását szolgálja fıleg a kulcsrakész szerzıdés esetén. A felhívásban a Beruházó (vagy a Mérnök) önmagáról, a feladatról és a versenyeztetés módjáról tájékoztat, illetve a Vállalkozóról kér információkat, mint pl. szervezet, mőszaki felkészültség, erıforrások, pénzügyi feltételek, referenciák. Az elıminısítési dokumentációt a Beruházó értékeli a Mérnök vagy a konzultáns segítségével. A versenyeztetés lehet - nyílt, amelyen mindenki indulhat, - szelektív, amelyen csak az elıminısítésen megfeleltek vehetnek részt, - kétszintő, amelyen elkülönül a mőszaki és a pénzügyi, illetve a cégismertetı anyag, - meghívásos, amelyen csak kiválasztott cégek vehetnek részt. Az ajánlati felhívás, a tenderdokumentáció képezi a versenyeztetés alapját. A következıkbıl kell állnia: - ajánlati útmutató, tájékoztató a pályázóknak a tender lebonyolításáról, - mőszaki specifikáció, mely a mőszaki, minıségi, minısítési, technológiai igényeket és azok kielégítésének módjára vonatkozó követelményeket és a mennyiségi kimutatás tételeinek tartalmát adja meg, - a mennyiségkimutatás, mely a tételes feladatokat tartalmazza, melyeket az ajánlatban árazni kell, - az ajánlati tervek az engedélyezési vagy kiviteli tervek szintjén mutatják be rajzban a létesítményt, - az ajánlati nyilatkozat a pályázó kötelezettségvállalásait foglalja össze, - a szerzıdés és feltételei c. rész az árra és a határidıkre ill. a szerzıdéses dokumentumokra vonatkozó információkat ismerteti. A felhívás részletezettsége és meghatározottsága nagyon lényeges a pályázat kimenetele szempontjából. A tradicionális szerzıdések esetén általában a kiviteli tervek megvalósítására kérnek ajánlatot, s ekkor a mőszaki tartalomban már kevés szabadság lehet. A kulcsrakész szerzıdéstípusnál viszont az ajánlatkérésnél általában nagy szabadságot engednek meg a pályázóknak. Az ajánlat az ajánlatkérésben meghatározott rendet követi és az abban kért információkat adja meg. A tradicionális típusú szerzıdés esetén a mőszaki tartalommal keveset kell foglalkozni, a Vállalkozónak elsısorban az árkalkulációt kell kialakítani, illetve bemutatni. Ha a pályázó alternatívákat is adhat a mőszaki megoldásra, akkor azokat legalább olyan hitelesen és részletesen kell bemutatnia, mint amilyen az ajánlati terv. Az ajánlatértékelés a formai és tartalmi értékelésbıl áll, és célja a beruházói döntés elıkészítése. A tartalmi értékelésnél célszerő valamilyen többkritériumos pontozási rendszert alkalmazni. Pusztán az ár alapján történı értékelés csak egyszerőbb esetekben, jól ismert pályázók esetében lehet indokolt. Használatos még a létesítmény életciklusára számított költségek alapján való értékelés is.

39

A szerzıdéskötés az ajánlatok értékelése, valamely ajánlat elfogadása után következik. Tartalma a következı: - a létesítmény és a tevékenységek leírása hivatkozva az alapjukat képezı dokumentációkra, - a Beruházó kötelességei, szolgáltatásai, - a Vállalkozó technológiai és teljesítménygarancia-kötelezettsége, - a szerzıdéses ár és a fizetési feltételek, - a megvalósítás idırendje, - a szerzıdéses dokumentációk, - a Mérnök (vagy a Beruházó közvetlen) személyi képviselete, - a szerzıdés feltételei. e) A megvalósítás Erre csak nagyon általános szabályokat ad a projektmenedzsment tudománya, mert erısen függ a feladat jellegétıl. Néhány alapelv, követelmény azonban általánosságban is megfogalmazható. A megvalósítás tervezett tevékenység legyen, s általában a következık tervek készítendık: - felvonulási terv az emberi erıforrásokra, a gépekre és az alvállalkozókra, - beszállítási ütemterv az anyagokra és a berendezésekre, - helyszíni állapottervek az organizációra, - kommunikációs rendszer terve a felek közti kapcsolattartásra. A projektkontroll is elengedhetetlen, s ez - a teljesítések idırendjére és minıségére, - az erıforrások felhasználására, - a költségfelhasználásra irányul. A tervekbıl indul ki, annak betartására vonatkozóan győjt információkat, azokat elemzi és szükség esetén beavatkozik. Az ellenırzést a Vállalkozó és a Mérnök külön és együtt is folytathatja. A projektkontrollnak is célszerő dokumentációs rendszere van: sávos és hálós ütemtervek, minıségbiztosítási tervek, munkahelyi naplók, adatlapok, havi jelentések, jegyzıkönyvek. A Mérnök és a Vállalkozó kapcsolata meghatározó a megvalósítás folyamatában. Ebben a FIDIC irányelveit szokás követni, mely a legapróbb részletekig szabályozza ezt a kapcsolatot. Ezt az ajánlást általában beépítik a szerzıdésbe, s így ez a szerzıdés részeként funkcionál. A kapcsolatban általában a Mérnök szava a döntı, a Vállalkozó gyakorlatilag mindig köteles annak utasításait végrehajtani, de ellenvélemény esetén élhet a jogorvoslat eszközeivel, illetve érvényesítheti a Mérnök által elrendelt többletmunkák költségeit. A megvalósítás az átvétel-átadási eljárással zárul. Ez az aktus annak elbírálására szolgál, hogy a teljesítés megfelel-e a szerzıdésben foglaltaknak.

4.2.Az útépítési projektek lebonyolításának sajátosságai Amint a 3. fejezetben vázoltuk, az útépítési projekteket a közbeszerzési törvény értelmében versenyeztetéssel kell lebonyolítani. A kivitelezésre vonatkozóan gyakorlatilag mindig kötelezı a tenderezés. A tervezésnél a közbeszerzési értékhatár felett kell így eljárni, ez 1998-ben 7,5 millió Ft volt, de az úttervezésben általában már sokkal kisebb összeghatár alatt is így járnak el. Tekintsük át az elıbbiekben vázolt általános ismeretek alapján az útépítési projektek jellemzıit.

40

a) A projektek közremőködıi A Beruházók, vagy - amint jelenleg e területen szokás nevezni - a Megrendelı, az útépítéseknél a következık lehetnek: - az autópályák és az országos közutak esetében a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, illetve annak megbízásából az UKIG Kht., - a koncessziós szerzıdés nyomán épülı autópályák esetében a koncessziós társaságok, pl. az ELMKA Rt. és az AKA Rt. - az önkormányzati utak esetében a települési önkormányzatok. Az Építtetı funkcióját látják el (ha esetleg nem is ezen a néven) az országos közutak esetében a Közútkezelı Kht-k, melyek az UKIG-gal kötött szerzıdés alapján egy-egy projektnél bizonyos beruházói döntéseket meghozhatnak, de a leglényegesebbek az UKIG-nál, mint beruházónál maradnak. A Vállalkozók általában a nagyobb hazai, ma már túlnyomórészt külföldi tulajdonban lévı útépítı cégek, de van példa külföldi Vállalkozóra is, és a kisebb munkákon kisebb hazai vállalkozások is nyernek. Nagyobb munkákra esetenként több cég konzorciumot hoz létre. A piacon domináns, multinacionális nagyvállalatok általában kisebb önelszámoló szervezeti egységekkel dolgoznak. Egy-egy munkára vagy munkarészre általában projektmenedzsert nevez-nek ki (PM), aki a munka egészéért felel. A minıségi kérdésekért a PM beosztottjaként dolgozó minıségmenedzser (QM) felel, ı tartja minıségi kérdésekben a kapcsolatot a Mérnökkel. A technológia részleteinek meghatározása, változtatása az építéshelyi szakmai vezetés kompeten-ciája, a minıségvizsgálatot viszont általában központi labor vagy külsı vállalkozó végzi a QM irányításával. Ebbıl kifolyólag a technológia és a minıségvizsgálati eredmények szakmai összekapcsolása gyakran nem vagy csak elkésve történik meg. A Mérnök lehet - az autópályák és jelentısebb fejlesztési munkák esetében a Beruházó által tenderen kiválasztott, erre szakosodott magántulajdonban lévı cég(ek), de ha nyernek, a Közútkezelı Kht(-k) is; - az országos közutak esetében egy bizonyos összeghatárig maguk a Közútkezelı Kht(-k); - az önkormányzati utak estében (néhány nagyobb beruházás kivételével) az önkormányzatok útkezelı szervei, kisebb önkormányzatok esetében az útügyi társulások. A Tervezı személye változó. Az országos jelentıségő, állami beruházásban és a fıvárosban épülı utak esetében az UVATERV és a belıle kivált cégek tevékenysége meghatározó. A kisebb országos közutak és az önkormányzati utak esetében viszont a kisebb helyi tervezıirodák részesedése a meghatározó. A hazai gyakorlatban általában az engedélyek megszerzése is a Tervezı feladata. Ha általánosságban kívánjuk értékelni a szereplıket, meg kell állapítanunk, hogy - az újfajta vállalkozási, projektmenedzselési rendszert a legtöbb résztvevı ezekben az években sajátítja el, általában még a hatáskörökben is sok a bizonytalanság; - a Beruházók (Építtetık) közül fıleg a kisebb települések önkormányzatánál hiányzik a szakmai tudás, még a Közútkezelı Kht-k személyzete sem felel meg mindenütt; - a Vállalkozó szerepére a legtöbb nagyvállalat technikailag felkészültnek mondható, központjuk személyi apparátusa is általában megfelel a követelményeknek, de ez egy-egy munkára felvonultatott személyi állománya nem mindig illetve nem minden tekintetben alkalmas a vállalt feladatra; - a Mérnök szerepét betöltı cégek közül még csak egy-két nagyobb cég képes a menedzsment és a szakma követelményeit együtt teljesíteni; 41

- a Tervezık szakmai felkészültsége az alaptevékenységre általában megfelelı, de a speciális feladatok (így pl. a talajmechanika) tekintetében sokszor kétséges; - még viszonylag ritkán alkalmaznak konzultánsokat; - a felelısség kérdése még sokszor bizonytalan, a Mérnök szakmai jogosultságait és a Vállalkozó osztatlan felelısségét a gyakorlatban sokszor nehéz összeegyeztetni, illetve a vitás eseteket jól elrendezni. b) Az útépítések elıkészítése E fázis a hazai útépítési gyakorlatban még meglehetısen kialakulatlan. A meglévı utak vonatkozásában elvileg a RMS (Road Management System) alapján kell meghatározni a beavatkozásokat, de ez a rend még korántsem funkcionál kifogástalanul. A fejlesztésekre készülnek programok, tanulmányok, de általában a finanszírozás, ill. a politikai akarat dönti el mikor, mit lehet tenni. Így azután sokszor valójában elégtelen elıkészítéssel indulnak a projektek. A tanulmányterveknek akkor kellene elkészülniük, amikor még nincs megnyitva a forrás a projektre, hiszen éppen a tanulmányterv alapján kívánnak majd dönteni róla. Emiatt viszont sokszor a túlzottan olcsón (vagy késın és gyorsan) készülnek el a tanulmánytervek, s ezért ezek alapján nehéz jó döntést hozni. A hagyományos tanulmánytervek egyébként sem elégségesek a döntéshozatalhoz, a nemzetközi gyakorlatban szokásos megvalósíthatósági tanulmányok pedig még nem eléggé terjedtek el, még elvárt tartalmuk is bizonytalan. Él még sok helyen az a felfogás, hogy a tanulmányokra fordított összegbıl is inkább építeni kellene. Nehézséget jelentett a közelmúltban a sok átalakulás is, amikor nyilván nem a hosszútávú elıkészítı munka volt a legfontosabb. Az infláció is megnehezíti az elıkészítést, s egy állandóan változó árrendszerben nehéz megmondani, hol van az optimum. Az is érzékelhetı, hogy az elıkészítés a rendszerváltozás nyomán rendkívül gondos, türelmes, speciális készségeket kívánó munkává vált, amiben az érdekegyeztetés és a finanszírozás a két legfontosabb elem, hozzájuk képest a mőszaki kérdések háttérbe szorultak. Erre a beruházók és a lebonyolítók még nem készültek fel kellıen. Mindezek azután szakmai gondokhoz is vezethetnek. (Például a kivitelezési idı leszőkül, s emiatt az elképzelt megoldások már nem alkalmazhatók.) c) A szerzıdéses rendszer az útépítés területén Jellemzı, hogy - általános a tradicionális szerzıdéses forma, a Beruházó külön szerzıdik a Vállalkozóval, a Tervezıvel és a Mérnökkel; - egy-egy autópályán és más nagyobb beruházásnál gyakran már a fıvállalkozó végezteti a kiviteli terveztetést; - kisebb önkormányzati munkáknál, ahol a helyi szaktudás hiányzik, esetenként lényegében kulcsrakész szerzıdés vagy menedzsment szerzıdéstípus szerint dolgoznak. Az országos közutak esetében a hagyományok miatt és mert a Közútkezelı Kht-k - helyesen - az utak "gazdáinak" érzik magukat, igyekeznek a legmesszebbmenıen érvényesíteni szakmai szándékaikat. Ezt a tradicionális szerzıdésstratégiával lehet elérni. A beruházó UKIG nevében (építtetıként) eljárva a Tervezıvel olyan tervet készíttetnek, amely számukra a legelınyösebbnek mutatkozik. Minthogy sokszor ık a lebonyolítók (a Mérnök) is, szerepük meghatározó. A tenderek viszont így szinte kizárólag az árak versenyeztetésévé válnak. d) A vállalatbaadás 1989 óta tendereztetéssel a FIDIC (Mérnökegyletek Nemzetközi Szervezete) ajánlásai, illetve a közbeszerzési törvény szerint történik. Módszerei többé-kevésbé meghonosodtak, ismertek, de a

42

végrehajtás tartalmilag még sok kívánnivalót hagy maga után. Jellemzı gyengeségek: - a Beruházó idıtervei - fıleg pénzügyi okokból - sokszor túlfeszítettek, nem adnak elég idıt a döntésekre sem az ajánlatadók sem az értékelık számára; - az alapadatok sokszor elégtelenek a hiányos elıkészítés miatt, ami bizonytalan kiírásokat és magas árakat eredményez, mivel az ajánlattevı a kockázatot is beépíti áraiba; - az ajánlati felhívás mőszaki specifikációja sokszor formális, a mőszaki elıírások szolgai ismétlése, nem kellıen konkrét és ezért nem elég részletes; - ritkán alkalmazzák az elıminısítést, - nem elég átgondolt a mőszaki tartalom szabadságának megadása, túlhatározott vagy ellenkezıleg túl szabad a kiírás; - a kockázatáthárítás szándéka jellemzı a kiírókra, és ez persze árnöveléssel jár; - az ajánlatértékelésre még nincsenek elfogadott módszerek, sok a szubjektív megállapítás; - a projektmenedzsment említett módszereit (projektprofil, rizikóanalízis) ritkán alkalmazzák; - a döntéseknél az ár a meghatározó, ami aztán késıbb szakmai problémákat okoz, ill. megjelenik a többletköltségek iránti igény; - a szerzıdések gyakorlatilag mindig átalányárasak, ami a kockázatot a Vállalkozóra hárítja, kevesebb odafigyelést kíván a lebonyolítótól, de - éppen ezért - általában a legdrágább. e) Az engedélyeztetés Jóllehet törvényileg rendezett, gyakorlata mégsem teljesen egyértelmő. Tendert kiírni csak építési engedély birtokában lehet, viszont a tender célja lehet új és gazdaságos mőszaki megoldások "találása" is. Az engedélyezési terv a KTSZ szerint és a gyakorlat alapján is a tanulmányterv alapján készül. Ez közlekedési szempontból talán már elegendıen részletes is lenne az engedély kiadásához, de mőszaki (szerkezeti) vonatkozásban aligha. Ha nincsenek pontosan, véglegesen megadva a szerkezeti megoldások, a felhasznált anyagok, akkor az engedélyezı hatóság valójában nem tudhatja elbírálni a mechanikai megfelelıségüket, különösen ha az engedélyezést követı tendereztetésre szabadon hagynak lényeges szerkezeti kérdéseket. Nagyon sok országban a kiviteli terv alapján készül az engedélyezési terv, vagyis a gyakorlatilag végleges szerkezei megoldásokra kérnek engedélyt. Az engedélyezési terv a kiviteli terv azon részeit és az igazoló számításokat, dokumentumokat tartalmazza, amelyek az engedélyezı döntéséhez szükségesek. A hazai gyakorlatban is szokás volt korábban, hogy egyesített engedélyezési és építési terv készült. Ma többnyire az a gyakorlat, hogy készül egy engedélyezési terv, amely minden kérdésre ad valamilyen megoldást. A mőszaki, szerkezeti részleteket olyan mélységig dolgozzák ki, ill. úgy igazolják, amennyire azt az engedélyezı hatóság megkívánja. E tervre kérnek engedélyt, s ennek alapján készül az ajánlatkérı (kiírási) terv. Késıbb azután, ha a tender eredményeképpen módosul a terv, akkor módosítási engedélyt kérnek. A kiírásban általában rögzítik, hogy az alternatívát legalább annyira ki kell dolgozni és megfelelıségét legalább olyan megbízhatósággal kell tanúsítani, mint a kiírásban szereplı megoldást. Így ha egy alternatíva nyer, akkor esetleg már az ajánlati terv alapján, vagy a nyertes által készíttetendı kiviteli terv alapján lehet kérni a módosítást. Ez az eljárás elvileg meg is felelhet, de a gyakorlatban mégsem mindig valósul meg, mert - esetenként elmarad a módosítások engedélyezése; - inkább elállnak a mégoly ésszerő módosítástól is az engedélymódosítás idıigénye miatt. Sok esetben egyáltalán nem is merülnek fel ilyen problémák, mert az engedélyezı hatóság valójában csak közlekedési, forgalmi szempontból vizsgálja a tervet, konstrukciós, statikai szempontból nem. Tudomásunk szerint általában még a pályaszerkezet teherbírásának igazolását sem 43

kívánják meg, nemhogy pl. a rézsők állékonyságának vizsgálatát. f) A megvalósítás Menedzsmentjének színvonala nagyon változatos. Az autópályákon és a nagyobb fejlesztési munkákon - a tervezettség és a kontroll is jórészt megfelel a nemzetközi elveknek, - a Vállalkozó és a Mérnök viszonyában a FIDIC elıírásait tartják be. A megvalósítás során készülı különbözı dokumentumokat a következı fejezetben részletesen taglaljuk. Ezek ma már általában elkészülnek, a mőszaki ellenırök általában folyamatosan felülvizsgálják ıket, a kooperációs tárgyalásokon tisztázzák a nézeteltéréseket. Az eltakart munkák lezárása, a folytatás engedélyezése viszonylag szigorú rendben folyik. Gyakran elıfordul viszont, hogy a minıségi bizonylatok követı jelleggel, inkább csak a dokumentálási kötelezettség betartása miatt készülnek el, s egyes tervek, tanúsítványok pontos tartalma pedig csak most van kialakulóban. Más országos közúti és nagyobb önkormányzati projekteknél - elvárják, hogy az ajánlat és az átadás-átvételi dokumentumok megfelelı idıterveket, minıségbiztosítási terveket, ill. tanúsítványokat tartalmazzanak, azonban - a munka közben gyakorlatilag viszonylag kevés történik a szokásos mőszaki ellenıri szemlén kívül. A kisebb önkormányzati munkáknál a projektmenedzsment színvonala a Vállalkozótól függ, a Mérnök (ha van) vagy a Beruházó ritkán képes tényleges követelményeket támasztani. Ennek legfıbb okai a szakmai felkészületlenség és/vagy a pénzügyi helyzetbıl fakadó kiszolgáltatottság lehetnek. Az átadás-átvételi eljárás zárja a megvalósítást. Ennek gyakorlata kialakult, de speciális útépítési szabályozása nincs, alapvetıen a Megrendelıre van bízva. A szerzıdésben rögzített feltételeken túl általában még a Polgári Törvénykönyv paragrafusai vonatkoztathatók rá, amennyiben azt a szerzıdésben kikötötték. Vitatható az átvehetıség elbírálásakor a hiányok jelentıségének minısítése is, amennyiben azok a teljesítés idıpontjában nem gátolják a használatot, viszont hoszszabb távon gondot okozhatnak. A hibás teljesítés kezelésére az UKIG adott ki irányelveket, de az értékcsökkenés megállapítása sokszor kérdéses, hiszen egy szerkezeti elem hibája késıbb továbbgyőrőzhet. Miután a Vállalkozó készre jelenti a mővet a Beruházó (Megrendelı) vagy megbízottjaként a Mérnök hívja össze és vezeti le az eljárást. Általában meghívják rá a Tervezıt, az alvállalkozókat, a hatóságokat, a közmővek üzemeltetıit, az út késıbbi üzemeltetıjét, a minıségi kontrollvizsgálatokat végzı intézményt, bár jogilag csak a Megrendelı és a Vállalkozó jelenléte kell az átadás-átvételhez. Két dolgot kell elbírálni: - mennyiségileg teljesítve van-e a szerzıdés, - minıségileg megfelel-e a mő. Ha hiányosság van, akár csak azáltal, hogy nincs igazolva a megfelelıség, és a Megrendelı jelentékenynek minısíti a hiányokat, mert a rendeltetésszerő használatot akadályozzák, megtagadhatja az átvételt. Ha nem minısíti jelentékenynek ıket, akkor megkezdettnek nyilvánítja az eljárást és kitőzi annak (befejezési) idıpontját, ameddig a hiányosságok pótolhatók. Ha mennyiségileg elkészült a mő, de a minıség rossz, akár árleszállítást alkalmazhatnak vagy a kijavítást írják elı. Az eljárás keretében kell átadni a megvalósulási dokumentumot (tervet).

44

4.3.Az útépítések mőszaki dokumentációinak célja, tartalma, követelményei A mőszaki dokumentációkra vonatkozóan - amint az eddigiekben láthattuk - sokféle elvárás van: - a funkcionális követelmény abban foglalható össze, hogy legyen megfelelı a vele kapcsolatos feladat teljesítésére, meghozhatók legyenek azok a döntések és elvégezhetık legyenek azok a tevékenységek, amelyeknek az illetı dokumentum az alapja, - a jogszabályi követelmény szerint feleljen meg a dokumentum a vonatkozó jogszabályban elıírtaknak: a törvényeknek és a mőszaki elıírásoknak, - a szakmai követelmény: vagyis feleljen meg a szakma írott vagy íratlan szabályainak, szokásainak, - a speciális követelmények: legyen összhangban a beruházó elképzeléseivel, a projekt céljával, körülményeivel és egyéb dokumentumaival. Az egyes mőszaki dokumentumok általános jellemzıit a következıkben lehet összefoglalni. a) Programterv, elıtervek Egy útépítési projekt gondolata programszerően, szándékként a legkülönbözıbb formákban felmerülhet. "Félhivatalosan" lehet pl. egy politikai program része, egy közösség kezdeményezése, egy befektetési társaság üzleti terve. Ezeken a szinteken még definiálhatatlan a tartalma, és nincs is szükség a szabályozásra. Hivatalos és dokumentált formákban a szándék szintjén egy útfejlesztési terv a következı, törvényileg szabályozott dokumentumokban jelenhet meg: - területrendezési tervek országos, regionális, megyei, helyi szinten az 1996 évi XXI. területfejlesztési törvény szerint; - településrendezési tervek általános és részletes szinten az 1997 évi LXXVIII. építési törvény szerint; - a közúthálózat fejlesztési terve országos és helyi szinten az 1988 évi I. törvény szerint. A kisebb útépítési munkák (fenntartás, korszerősítés) ugyanilyen szinten az önkormányzatok vagy az útkezelık éves programjaiban jelenhetnek meg. Ezekben természetesen egy útprojekt legfeljebb csak néhány mondatban szerepel, s inkább csak a szükségességét és hasznát, ill. megvalósításának nehézségeit, idıbeli ütemezését és finanszírozását lehet terv szintjén rögzíteni. Esetleg a legfıbb mőszaki jellemzıi (pl. sávszám) kerülnek be a tervbe. Az így megfogalmazódó szándékokra azután már készülhetnek különbözı elıtervek. Ezek célja annak az alapdöntésnek az elıkészítése, hogy megépüljön-e a vizsgált (tervezési) idıszakban az elıbbi formákban felmerült projekt. Ehhez általában röviden be kell bemutatni: - a projekt célját, hasznát, - a terület-, a település- és az úthálózatfejlesztési tervekhez való kapcsolódásokat, - a lehetséges megoldásokat a legfontosabb mőszaki paraméterekkel és rajzi vázlatokkal, - a megvalósíthatóság környezeti, mőszaki, gazdaságossági, politikai stb. összefüggéseit, - a költség-haszon elemzést. Ezek tartalma, kidolgozottsága lényegében a program néhány oldalas megfogalmazásától egészen a következı pontban említendı tanulmányterv szintjéig terjedhet. Ez elsısorban a megrendelı szándékától függ, hiszen az ı döntéséhez készülnek, és többnyire több fázisban és több alternatívában dolgozzák ki az elıterveket. 45

b) Tanulmánytervek, megvalósíthatósági tanulmányok Az elıbbiek alapján hozott pozitív elvi döntés után a konkrét mőszaki megoldás kiválasztását és a megvalósítás módját célzó beruházói döntések megalapozásához a nagyobb fejlesztési, korszerősítési munkákra, amikor - a beruházás következményei jelentısek lehetnek, - a megoldásra több változat jöhet szóba célszerő tanulmánytervet, illetve megvalósíthatósági tanulmányokat készíteni. A KTSZ szerint a tanulmánytervek kötelezı munkarészei a következık: - mőszaki leírás, - átnézeti térkép, - átnézeti hossz-szelvény, - mintakeresztszelvények, - költségbecslés, - forgalmi vizsgálat és tervezés, - mőszaki-gazdasági (hatékonysági) vizsgálat, - környezetvédelmi vizsgálat (hatástanulmány). Esetenként kötelezı önálló munkarészként az alábbiakat sorolja fel: - geotechnikai szakvélemény, - területrendezési szakvélemény, - vízügyi szakvélemény, - hidak tanulmánya, - közmővezetékek keresztezésének, átépítésének szakvéleménye, - egyéb építmények átépítésének szakvéleménye. A tanulmányterv mellett elıkészítı vizsgálatként említi a KTSZ tervezete a következıket: - elıtanulmány az úthálózatfejlesztési és területrendezési tervekkel való összehangolásra, - lakossági terv, - döntéselıkészítı tanulmány, - megvalósíthatósági tanulmány. E bizonytalan tartalmú tanulmányok közül az elsı inkább a programtervek közé tartozik, amint arról az elıbbiekben írtunk. A lakossági terv jelentısége egyre nagyobb, lényege a lakosság érdeklıdésére vélelmezhetıen számot tartó kérdések, megoldások közérthetı bemutatása. Tartalmában tehát nyilvánvalóan kevesebb mint a tanulmányterv, formájában viszont más. A döntéselıkészítı és a megvalósíthatósági tanulmányok alighanem azonos tartalmúak, esetleg az elıbbi az utóbbi rövidebb változatának gondolható. Ezek tartalma a nemzetközi gyakorlatban már jobban kialakult, amint erre már rámutattunk. Egy vagy több tanulmányban szokás bemutatni a projekt tekintetében - a mőszaki megvalósíthatóság, - a gazdaságosság, - a környezeti hatások, - a finanszírozhatóság és - a társadalmi elfogadhatóság kérdéseit. Nevezetesen

46

- a kiindulási adatokat és értékelésüket, - a megoldásoknak a vizsgálat szempontjából lényeges jellemzıit, - a projekt okozta változásokat és hatásokat, - a hatások értékelését és döntési javaslatokat. Az elıtervezés fázisához tartozó tervek, dokumentumok tartalma még nem kiforrott, s gyakran még ma sem tartják a hazai beruházók elég fontosnak ıket, amint arra már utaltunk. c) Engedélyezési tervek Az engedélyezés célja az 1995. évi LXXVII. sz. építésügyi törvény szerint annak elbírálása, hogy a terv megfelel-e a jogszabályi elıírásoknak, a mőszaki szakszerőség követelményeinek és nem sérti-e az eljárásban érintettek és érdekeltek érdekeit. Az engedélyezési tervnek tehát általában tartalmaznia kell mindazokat, amelyek alapján e vizsgálatok elvégezetık. Az utak engedélyezésére vonatkozó 8/1970 KPM-ÉVM együttes rendelet ennél több követelményt nem fogalmaz meg, elıírja viszont az engedélyezési terv tartalmi követelményeit. Hasonló módon csak a tartalomra ad egy felsorolást a készülı KTSZ. Ezek alapján a következı részekbıl kell állnia a tervnek: - mőszaki leírás, - átnézeti térkép, - általános helyszínrajz, - általános hossz-szelvény, - mintakeresztszelvény, - nagyobb mőtárgyak vázlatterve, - költségbecslés, - geotechnikai szakvélemény (KPM-ÉVM rendelet: csak "általános talajmechanikai szakv."), - pályaszerkezet méretezés (csak a ktsz szerint), - forgalomtechnikai terv (csak a ktsz szerint), - az engedélyezésben érintettek név- és címjegyzéke, - környezeti hatástanulmány (csak a ktsz szerint). A KTSZ még esetlegesen egyéb tervrészeket is szükségesnek tart. E tartalmi követelményekkel kapcsolatban annyit jegyzünk meg, hogy - a hagyományos úttervezési tervrészek tartalma egyértelmő; - a KTSZ által megkövetelt újabb részek az építési törvény értelmében valóban szükségesek; - a geotechnikai szakvélemény tartalma definiálatlan, ha a hagyományos talajmechanikai szakvéleménnyel lenne azonos, akkor az semmiképpen sem elégséges; - hiányoljuk a víztelenítés tervét. d) Az ajánlati felhívás, a kiírási terv Az ajánlati felhívás célja a Beruházó számára legjobb Vállalkozó, illetve legjobb vállalkozói ajánlat megtalálása, ezekhez kell kellıen részletes és egyértelmő információkat szolgáltatni. A közbeszerzésrıl szóló 1995 évi XL. törvény adja meg e dokumentum követelményeinek alapjait, pontosítja az 1/1996 (II.7.) KTM számú rendelet, a készülı Közúti Tervezési Szabályzat és az útépítési gyakorlatban meghonosodtak a FIDIC ajánlásai. (Ezeket az elıbbiekben részletesebben tárgyaltuk.) 47

A KTSZ az utakra nézve a következı munkarészeket rögzíti: - pályázati felhívás, - útmutató a pályázóknak, - szerzıdéses feltételek, - mőszaki elıírások, - mennyiségkimutatások, - kiegészítı információk, - formanyomtatványok, - tervek. Sajnos a KTSZ ezek tartalmát, követelményeit nem pontosítja. A KTM rendelet adja mőszaki vonatkozásban (a tartalmi követelményekre nézve) a legtöbb eligazítást, bár ez nem utakra készült. A fıszöveg elıírja, hogy meg kell határozni: - az építményrészek, szerkezetek térbeli elhelyezkedését, méretét, mennyiségét, - a kész állapotra vonatkozó mőszaki és minıségi követelményeket, - az építmény megvalósítási módját befolyásoló körülményeket, szolgáltatásokat, - az ajánlattételt lényegesen befolyásoló, építési beruházásnak nem minısülı, de azzal együtt elkészítendı munkákat. A melléklet megadja, mit kell megadni a dokumentációban. Ezekbıl a témánk szempontjából lényeges részleteket emeljük ki. Az alapadatok között megadandók - az építmény és az építés jellemzı adatai, követelményei, - a tervezıi nyilatkozat az elıírások betartásáról, illetve a felmentések ezek alól, - az átlagostól eltérı körülmények, környezeti tényezık. A mőszaki elírások között közlendı - az építmény általános bemutatása (telepítés, kapcsolatok, funkció, stb.), - a mőszaki megoldások és lehetséges alternatíváik, - a védelmi, biztonsági és minıségbiztosítási követelmények. A mőszaki számítások és szakvélemények sorában meg kell adni - a szerkezeti elemek megfelelıségét igazoló (pl. statikai) számításokat, - a környezettel való kapcsolat megfelelıségét igazoló adatokat és szakvéleményeket, így a geotechnikait is. A tervrajzok közül a vonalas létesítményeknél mellékelni kell a szokásosakat. A mennyiségi kimutatásokat a költségajánlat szempontjából lényeges szerkezetekrıl kell megadni. e) Az ajánlat, az ajánlati terv Az ajánlat célja annak igazolása, hogy a pályázó felkészültsége révén alkalmas a kiírt feladat elvégzésére, ára, határideje és garanciavállalása hiteles és kedvezı, az esetleg ajánlott alternatív mőszaki megoldás legalábbis nem rosszabb, mint amit a tenderben megadtak. Amint az elıbbiekben láttuk, a kiírás általában elég pontosan rögzíti azt is, hogy mit kell az ajánlatnak tartalmaznia. Ez a szándék helyeselhetı, mert az összehasonlíthatóság csak így biztosítha48

tó. Ugyanakkor e "szoros megvezetés" és a többnyire szők ajánlati határidı miatt sokszor lehetetlenné válik, hogy minden pályázó azonos kidolgozottságú alternatív ajánlatot tudjon készíteni és benyújtani. A pályázó saját mőszaki alkalmasságát a közbeszerzési törvény szerint az ajánlatban az alábbiak bemutatásával igazolhatja: - az elızı 3 évben végzett munkái; - a mőszaki felszereltsége; - a mőszaki szakembere, egységei, alvállalkozói (15 % felett), - a termékeinek fényképe, vizsgálati adatai vagy valamely minıségtanúsító intézmény igazolványai; - a minıségbiztosítási rendszere. Mindezek meggyızı elıterjesztése újszerő marketing szaktudást igényel a mérnököktıl. Sajnos ebben még sok a formalitás, nem elég konkrétak az anyagok, sokszor csak kötelezı, de felesleges töltelékanyagnak tekintik a pályázók mőszaki szakemberei. Ahol már a marketing szakértık is közremőködnek, ott az a gond, hogy nehezen találják meg a jó arányt a propagandisztikusnak ható látványosság és száraz szakszerőség között. Ezért az értékelık gyakran kevés figyelmet fordítanak rá, így egyedüli döntési szempontként az ár marad. Az árkalkuláció bemutatására, a határidıre és garanciára a kiírás egyértelmő utasításokat ad. Egy ajánlat ilyen vonatkozású hitelessége (valóban jó minıséget tud-e ennyi pénzért és ennyi idı alatt nyújtani a vállalkozó?) önmagában nehezen bírálható el. Az árakat elsısorban a verseny, a többi ajánlat minısíti, de a döntéshozó számára jó támpontot nyújt a mérnökár, amelynek kalkulációját ma már a Mérnök megadja, vagy elvárja a Tervezıtıl. Ezért célszerő részletesen bemutatni az árképzést. A határidıvel kapcsolatban a Vállalkozó által benyújtott ütemterv nyújthat igazolást, melybıl kitőnhet jó felkészültségének kihasználása. Ugyancsak elınyt szerezhet a garanciavállalási többletekkel, melyre - ha valóban jól felkészült - van lehetısége. Összességében annak módját kell a Vállalkozónak megtalálnia, hogy miként tudja a mőszaki alkalmasság, az ár, a határidı és a garancia összeegyeztethetıségét meggyızıen bemutatni. Ezzel van esélye arra, hogy ne csak a legolcsóbb árral nyerhessen. Az alternatív mőszaki megoldások bemutatásának színvonalát, tartalmát a tender színvonala határozza meg, hiszen az általános elv szerint ahhoz kell igazítani az alternatív tervet is. Valójában - hacsak nem valamilyen zseniális mőszaki ötletrıl vagy nagymértékő megtakarításról van szó - az alternatív megoldás tervének részletesebbnek kell lennie, megfelelıségét meggyızıbben kell tanúsítania, mivel a kiírók nyilván jobban szeretik a saját tervüket. Ilyen szintő kidolgozásra azonban ritkán van mód az alapadatok, az idı és az erre fogható szakemberek hiánya miatt. Itt is elınybe juthatnak azok a cégek, amelyek megfelelı szakmai háttérrel rendelkeznek. f) A szerzıdés A szerzıdés önmagában nem mőszaki dokumentum, de tartalma, hatálya a mőszaki vonatkozásokban is meghatározó. Az ár és a határidık mellett a szerzıdés dokumentumait is felsorolja, ekként ezek a szerzıdés részévé válnak. Így általában az ajánlat mőszaki specifikációja, az ajánlatkérı és az ajánlati tervek, az ajánlat minıségbizosítási részei, stb. A szerzıdés része a Szerzıdéses Feltételek c. anyag is, amely általában a FIDIC ajánlásaira épül és bár a Beruházó, a Mérnök és a Vállalkozó viszonyát, kötelezettségeiket tartalmazza, emellett azonban rengeteg mőszaki vonatkozása is van. g) A kiviteli terv Célja, hogy bemutassa az elkészítendı szerkezeteket és megadja az alapvetı építési utasításokat a Vállalkozó (kivitelezı) és a Mérnök számára. 49

A KTSZ szerint a következı kötelezı részei vannak: - mőszaki leírás, - átnézeti térkép, - helyszínrajz és helyszínrajzi részletek, - hossz-szelvény, - mintakeresztszelvény, - keresztszelvények, - kitőzési adatok, - méret- és mennyiségszámítás, földtömegszámítás és elosztás, - geotechnikai szakvélemény és mellékletei, - forgalomtechnikai terv. Esetenként további, önálló, geotechnikai vonatkozással is bíró munkarészek lehetnek: - mőtárgyak (hidak, támfalak, alagutak, stb.) terve, - környezetvédelmi létesítmények terve , - növénytelepítési terv, - vízelvezetési terv (KPM-ÉVM rendelet: csak "általános talajmechanikai szakv."), - közmővek és egyéb vezetékek terve, - közmőgenplán, - a környezet rendezési terve (bontási, hasznosítási és rekultivációs tervek), - anyagnyerık és depóniák terve (rekultivációval együtt), - humuszgazdálkodási terv, - egyéb építmények átépítési terve, - vezérterv (genplán), - kiviteli generálorganizációs terv, - részorganizációs terv, - költségterv. A kiviteli terveket a jelenlegi lebonyolítási rendszerben általában a Vállalkozó készítteti. A tervet a Mérnök ellenırzi, jóváhagyja, elvileg tehát teljesülhetnek a Beruházó igényei. A gyakorlatban azonban sok gond van ezzel, mert az idı- és az elkötelezettség hiánya miatt sokszor a Vállalkozó olyan megoldást is képes "áthajtani", amilyent valójában a Beruházó és a Mérnök sem akar. Az idıhiány miatt sokszor még terv nélkül is dolgoznak. A kisebb munkák esetében egyesített engedélyezési és kiviteli tervet készíttethet a Mérnök, s ekkor általában ez a kiírási terv is. Ilyenkor viszont a tervezı nem tudja figyelembe venni a kivitelezıre sajátosságait, erényeit, felkészültségét, és ez sem elınyös. h) A technológiai utasítás (TU) Célja az, hogy megadja (rögzítse) valamely feladat elvégzésének, valamely szerkezeti egység létrehozásának módját, a tevékenységek egymás utáni rendjét, a szükséges anyagokat, gépeket. Az utasítást a Vállalkozó készíti - a kivitelezést közvetlenül végrehajtó egysége számára, hogy annak munkatársai ennek alapján a feladatot teljesíteni tudják, ill. - a Mérnök számára, hogy az elızetesen megítélhesse, alkalmas-e a javasolt technológia a tervezett szerkezet létrehozására, ill. hogy ennek alapján ellenırizhesse a kivitelezést.

50

A Technológiai Utasítás a minıségbiztosítás egyik alapeleme. Színvonala igazolja a Vállalkozó szakmai hozzáértését, és valójában a Vállalkozó vagyonának fontos része. A jól felkészült Vállalkozók a legfontosabb, leggyakrabban elıforduló technológiákra kész technológiai utasításokkal rendelkeznek, ezeket konkretizálni kell az adott feladatra. Különösen áll ez a geotechnikai tevékenységekre. (A vállalati TU-k konkretizált változatait szokás Részletes TUnak nevezni.) Az utasítások lehetnek - gyártástechnológiai utasítások, melyek a helyszínen beépített termékek (pl. aszfalt, kiemelt szegély) gyártásának módját tartalmazzák, és többnyire egy hosszabb idıszakra azonos tartalommal adják ki ıket, - építéstechnológiai utasítások, melyek az építés helyszínén vagy anyagnyerıhelyen végzett konkrét munkálatokra vonatkoznak. Az utóbbiaknak tartalmukban is konkrétnak kell lenniük, tehát nem tankönyvszerő leírást kell adniuk. Világosan be kell mutatni, hogy a Vállalkozó - a kiviteli tervben rögzített anyagokból álló adott mérető szerkezeteket - a konkrét körülmények között, - a rendelkezésére álló eszközökkel és munkaerıvel, - milyen módon és milyen idırendben kívánja, illetve képes elkészíteni. Általában meg kell adni az ellenırzési pontokat is, össze kell tehát kapcsolni a következıkben bemutatandó mintavételi és minıségellenırzési tervekkel. A Technológiai Utasításokat, illetve fejezeteiket jól lehatárolható - szerkezeti egységekre vagy - tevékenységekre készítik. Nincs még kialakult álláspont arra, hogy melyik a jobb megoldás. Ha valamely munkánál az egyik mellett döntenek, akkor ügyelni kell arra, hogy az egyes utasításegységek között is meglegyen az összhang. (Tisztázni kell, hogy valamely szerkezeten egyidejőleg milyen folyamatok végezhetık, vagy azt, hogy ugyanazt a technológiát, mely szerkezeti elemeken lehet alkalmazni.)

Fıbb fejezetei a következık: - Mőszaki alapadatok (szerkezet, tevékenység megnevezése, száma, jellemzı méretei) - Beépítésre kerülı anyagok (megnevezés, mennyiség, minıség) - Az alkalmazandó gépek (megnevezés, kapacitás, darabszám, tartalék, stb.) - Az elıkészítı munkák feltételei és munkafázisai idırendben - A fımunkák feltételei (körülmények, korlátok) - A fımunka fázisai idırendben - Az utómunkák feltételei és munkafázisai (utókezelés, leszerelés, kizsaluzás stb.) - A minıségellenırzés (kapcsolat az MMT-vel) - Munkavédelmi elıírások (veszélyforrások, védıeszközök és felszerelések) i) A Mintavételi és Minısítési Terv (MMT) Célja a jó minıség elısegítése. Nem egyedül biztosítja azt, de mindenképpen a minıségbiztosítás egyik legfontosabb eleme. A jó minıséget a jó technológia, a jó alapanyag, a jó gépek és a felkészült dolgozók biztosíthatják, de minıségellenırzés nélkül nincs jó minıség. A kiírási tervben és a szabályzatokban meghatározott követelmények, a Mérnök által elfogadott kiviteli terv és 51

technológiai utasítás alapján készíti a Vállalkozó. A technológiai utasítással gyakran együtt készül, sıt gyakran egy dokumentumként terjesztik elı, mert - az elıbbiekben vázolt korszerő elvek szerint - nem a végeredményt, hanem a folyamatot, a technológiát kell ellenırizni, illetve a technológiai folyamatba a megfelelı helyre be kell építeni a minıségellenırzést is. A gyakran MMT betőszóval jelölt tervnek, melyet a Mérnök hagy jóvá, egyidejőleg kell biztosítani a tervszerőséget és a véletlenszerőséget is. A következıket kell tartalmaznia: - az ellenırizendı munkanem vagy szerkezeti elem megnevezése, - a vizsgálat, illetve a mérendı paraméter meghatározása, - a vizsgálati (vagy mérési módszer) meghatározása a vonatkozó elıírásra való hivatkozással, - a vizsgálat (vagy mérés) jellege (alkalmassági, azonosító, gyártásközi, minısítı, egyeztetı), - a vizsgálatot végrehajtó intézmény és/vagy személy(ek) neve, - a vizsgálat gyakorisága, - a vizsgálatok száma, - az eredmény elıírt (elvárt) értéke, - az eredmény megengedett eltérése az elıírttól, - a minısítı módszer megnevezését. E dokumentáció típusa és tartalma az utóbbi idıben elég jól kialakult, mert a 3.2. pontban kivonatolt útügyi elıírások ehhez elég támpontot adnak. j) Ütemtervek, organizációs tervek Általános céljuk, hogy elıre megadják, hogy - valamely idıben, - valamely helyen, - mely technológiai folyamatok, - mely anyagokkal, - milyen gépekkel, - milyen személyzettel, (alvállalkozókkal) - milyen ellenırzı tevékenységekkel folyjanak. Különösen akkor van szükség részletes organizációra, - ha sok alvállalkozó munkáját kell összehangolni és - ha a technológiai idık betartására különös figyelmet kell fordítani. Az organizációs terv alapjait általában már az ajánlatban szerepeltetniük kell a Vállalkozóknak. Egy részletesebb változatát általában a szerzıdéskötéskor, ill. a munka kezdetén kell átadni a Beruházónak, vagy az Építtetınek. A teljes részletekig kidolgozott ütemterveket pedig a munka elején kell elkészíteni, szükség szerint menet közben módosítani kell ıket, s ezeket kell elfogadni és egyeztetni a Mérnökkel. A részletes organizációs tervek általában hálós technikával készülnek. Az organizáció valójában a Vállalkozó feladata azon a határon belül, amit a szerzıdésben vállalt. Az ütemterveknek összhangban kell lenniük a mőszaki (engedélyezési, kiírási, kiviteli) tervekkel, a technológiai utasításokkal, a minıségbiztosítási tervekkel. Csak olyan organizáció fogadható el, amely ezt biztosítja. Ezért általában a Mérnök hozzájárulását ki kell kérni, mert a legfontosabb kérdésekben a szerzıdéshez mellékletként csatolt FIDIC ajánlás ezt is elıírja. (Pl. a Mérnök engedélye szükséges az alvállalkozók bevonásához.)

52

k) A munkahelyi naplók Általában az alábbi naplókat kell az útépítési munkahelyeken vezetni: - építési napló, - felmérési napló, - különleges naplók, ha szükségesek (pl. robbantási, bontási, talajfeltárási, kútfúrási, feszítési, betonozási, szerelési, stb. napló) - jegyzıkönyvek a speciális munkákról (cölöpverésrıl, horgonyzásról, stb.) Az építési és felmérési napló vezetésérıl és szabályairól a 14/1970. (VI.6.) ÉVM rendelet szól. Az Építési Naplót a Vállalkozó köteles vezetni, bejegyzési joga van mindazoknak, akiket a nyilvántartási részbe bejegyeztek. Az építési tevékenység alapdokumentuma, a közremőködık hivatalos kapcsolattartatásának jegyzıkönyve. Nyilvántartási és napló részbıl áll. A nyilvántartási rész rögzíti - a munka legfontosabb szerzıdéses adatait, - a közremőködı cégek és bejegyzésre jogosult alkalmazottaik (vagy megbízottaik) nevét, - a napló mellékleteinek tekinthetı dokumentumokat (engedélyeket, vizsgálati terveket és eredményeket). A naplórész napi jelentés rovatának a következıket kell tartalmaznia: - idıpont, - külsı hımérséklet és egyéb idıjárási paraméterek, - létszám, munkanem, szerkezet, teljesítmény. A naplórész eseti bejegyzései között rögzíteni kell a következıket: - munkaterület átadás-átvétele, - az építmény helyének és jellemzı pontjainak kitőzése, - az egyes munkarészek külön ellenırzését (pl. vasszerelés), - az eltakart munkarészek adatai, ill. az eltakarási engedélyt, - mőszaki és elszámolási szempontból fontos adatokat, - a munkavégzést gátló körülményeket és az azokból származó hátrányokat, - alapanyagok, termékek és elıregyártott szerkezetek vizsgálati eredményeit, - az ellenırzı vizsgálatok eredményeit, - az esetleges többlet- és pótmunkákat, - a kivitelezés során esetleg bekövetkezı károkat, - az esetleges speciális munkák jellemzıit, - minden egyéb fontosnak ítélhetı körülményt. Ezen adatok többségét a terjedelem miatt gyakran csak külön jegyzıkönyvben, emlékeztetıben lehet rögzíteni. Ezeken fel kell tüntetni, hogy az építési napló mellékletének tekintendık, az építési naplóban pedig azonosítható módon be kell jegyezni a mellékletek létezését. A hazai gyakorlatban sajnos az Építési Naplók vezetése sajnos sokszor formális, idıben többnyire elmarad, s nem jegyeznek be olyan adatokat, amelynek késıbb jelentısége lehet. Igazi tartalmi bejegyzésre pedig legtöbbször csak valamilyen célzattal kerül sor. A Felmérési Napló az elvégzett munka mennyiségi felmérésére szolgál. A kifizetés alapjaként szolgál, ennek megfelelıen minden olyan adatot rögzítenie kell, mely ebbıl a szempontból jelentıséggel bír. A Vállalkozó állítja ki, a Mérnök ellenırzi és ennek alapján állítható ki a számla.

53

l) Rendszeres vállalkozói jelentés Célja annak bizonyos idıszakonkénti írásbeli rögzítése, hogy - a kivitelezési munka a tervezett idıterv alapján halad-e, - a körülmények nem térnek-e el lényeges mértékben a terv alapján vártaktól, - a tervek megfelelnek-e az elvárásoknak, - a kivitelezés ellenırzése a tervek szerint folyik-e, - a minıségellenırzés a terv szerint halad-e, s nem jelez-e elfogadhatatlan állapotokat. A jelentés tulajdonképpen az építési naplóban is rögzített tények idıszakos összefoglalása. A kisebb munkáknál nem is készül feltétlenül ilyen, illetve sok esetben helyettesítheti az idıszakos egyeztetı tárgyalások emlékeztetıje. m) Minıségtanúsítási dokumentum, nyilatkozat A minıségtanúsítási dokumentumot a munka végére a Vállalkozó állítja össze. Alapja a Mintavételi és Minısítési terv. Általában annak sorrendjében szokás "összerendezni" a minıséget igazoló anyagokat, sıt célszerően az MMT és a TU is része a dokumentációnak. Általában tehát a következıket kell tartalmaznia: - gyártástechnológiai utasítások, - építéstechnológiai utasítások, - alkalmazási engedélyek, - vizsgálati jegyzıkönyvek, - minıségi bizonylatok, - alkalmassági vizsgálatok, - a minıséggel kapcsolatos leiratok, - a minıségi kooperációs tárgyalások jegyzıkönyvei, emlékeztetıi, - az építési napló minıséggel kapcsolatos bejegyzéseinek másolata. Az anyagot a minısítési (teljesítési) nyilatkozat zárja, amelyben a Vállalkozó megadja, hogy - a feladatot a szerzıdés szerint elvégezte; - az elkészült építmény megfelel a kiírás mőszaki specifikációjának, a vonatkozó elıírásoknak és a kiviteli tervnek; - a minısítési dokumentáció tartalmazza a minısítési és mintavételi tervben elıírt vizsgálatokat és értékelésüket; - a munka és eredményének minıségének értékelésére milyen javaslata van. A dokumentumot az átadás-átvételi eljárás elıtt annyival kell átadni a Mérnöknek, hogy elegendı idı legyen az értékelésre. n) Az átadás-átvételi jegyzıkönyvek A jegyzıkönyvben a meghívottak nyilatkoznak az elkészült mőrıl. A Vállalkozó a készrejelentéssel és a minısítési nyilatkozattal már rögzítette javaslatát, utóbb legfeljebb kiegészíti azt. A Mérnök nyilatkozata a leglényegesebb, amennyiben az elıbbiek és saját vizsgálatai alapján - átvételre ajánlja a mővet a Vállalkozó által javasolt minıségben, vagy - megállapítja a hiányokat minıségi vagy mennyiségi értelemben, és ezért - árleszállításra vagy hiánypótlásra, ill. javításra tesz javaslatot.

54

Az Üzemeltetı arról nyilatkozik, hogy milyen feltételekkel veszi át üzemeltetésre a mővet. A Tervezı esetleg nyilatkozathat, hogy a tervnek megfelelıen készült-e el a munka, illetve elfogadja-e a módosításokat. A nyilatkozat adás azonban csak akkor kötelessége, ha azt a tervezıi szerzıdésben kikötötték. A Beruházó (Megrendelı) mondja ki a végsı szót a Mérnök javaslata alapján az Üzemeltetı és a Tervezı nyilatkozatát is figyelembe véve. A hiánypótlási jegyzıkönyvben tételesen fel kell sorolni - a munkarész vagy szerkezeti elem megnevezését és hibáit, - a kijavítás módját és határidejét, - a javítást végzı (cég) nevét. Ha nem történik javítás, akkor helyette rögzíteni kell a tételenkénti értékcsökkentést. Az átadás-átvételi jegyzıkönyvben rögzítik a szavatossággal és a jótállással összefüggı kérdéseket, az esetleg már valószínősíthetı problémákat, a határidıket és a szavatossági szemle (egy év múlva esedékes) idıpontját. o) A megvalósulási dokumentum (terv) A megvalósult létesítmény mőszaki jellemzıit a kiviteli tervével azonos részletességgel és pontossággal bemutató dokumentum. Célja, hogy a Beruházó és az Üzemeltetı számára az üzemeltetéshez és a fenntartáshoz, illetve egy esetleges késıbbi átalakításhoz megfelelı információs anyagot biztosítson. A Vállalkozó készíti, de a Mérnök mőszaki ellenıreinek igazolniuk kell, hogy tényleg a valóságot dokumentálják. Szokásos volt az elmúlt idıkben, hogy a kiviteli terveken vörös színnnel átvezetik a változásokat és ezt szolgáltatják megvalósulási dokumentumként. Ez a megoldás azzal az elınnyel jár, hogy a valószínően lényeges, problematikus változásokat kiemelve mutatja. Ugyanakkor hosszabb távon valószínőleg már nincs különösebb jelentısége annak, hogy miben tértek el a kiviteli tervtıl. Ezért valószínőleg elınyösebb, ha egy egységes dokumentációs anyag is készül, ami napjainkban a számítógépes rajzolással már csekély ráfordítással megoldható. A megvalósulási tervek tartalma még kialakulatlan, és a követelményeire vonatkozóan nincs elıírás. (A KTSZ rendelkezésünkre álló szövegtervezetében sem volt még kidolgozva.) Úgy gondoljuk, hogy célszerő volna a megvalósulási dokumentumokhoz csatolni az idıközi jelentések, az építési naplók, az átadási jegyzıkönyvek mőszaki tartalmainak valamilyen összegzését, illetve a monitoring és a fenntartás követelményeit, amint azt egyes esetekben helyesen meg is teszik.

55

5. A geotechnika sajátosságai, a földmőveket illetı követelmények 5.1. Általános sajátosságok Régóta ismert, elfogadott tény, hogy a geotechnika, illetve különösen ennek anyagtana, a talajmechanika sajátos része a mérnöki tudományoknak. Ennek okait, jellemzıit is sokszor felvázolták, ám idınként mégis szükséges felemlíteni. Itt csak a legfontosabbakat emeljük ki. A talaj egy természeti képzıdmény, s ezért sokkal nehezebb a tulajdonságait általánosságban megismerni, viselkedését törvényekkel leírni, mint a többi, a mérnök által mesterségesen elıállított vagy legalábbis célszerően, éppen kedvezı tulajdonságai miatt kiválasztott építıanyagot. Ugyanakkor a talajok viselkedésének leírására is a mérnöki tudományokban használatos modelleket alkalmazzuk, pedig azokat inkább szilárd, összeálló anyagokra fejlesztették ki, míg a talajok végül is szemcsés, "ömleszthetı" közegek vagy sőrő folyadékok is lehetnek, s még tovább zavarja a képet a három fázis arányainak változása. Tény továbbá, hogy a talaj állapotát és jellemzı tulajdonságait sokkal jobban befolyásolják a külsı körülmények, mint más anyagokét, ezért sokkal tágabb terjedelemben változhatnak a talajparaméterek, s az egyszer elért kedvezı állapot el is romolhat. A talajban bekövetkezı vagy a talaj által okozott változások viszont általában determinisztikus és lokális jellegőek, konkrét okuk, folyamatuk van, ezért a statisztikai értékelés- és megközelítésmód többnyire félrevezetı lehet, szemben pl. egy útpályaszerkezet leromlásával. A talajjal kapcsolatos feladatok tehát mindig egyediek, mert a talajviszonyok mindig mások, míg más szerkezeteknél törekedni lehet a tipizálásra. A talajviszonyokat viszont általában konkrét esetben sem lehet megnyugtató megbízhatósággal feltárni, megismerni. A pontszerő vagy lineáris információkból alkotott térbeli modell mindig tartalmazhat valamekkora hibát. Ugyanakkor a talajadottságokat általában el kell fogadni, alkalmazkodni kell hozzájuk. Ezért mindegyik köz-remőködınek legalább arra képesnek kell lennie, hogy a problémákat, a veszélyeket felismerje, míg más szakterületeken a mérnök megteheti, hogy az általa ismert anyagokat, szerkezeteket választja. Az építményben ugyanakkor nem a talaj, a talajjal kapcsolatos szerkezet a fontos, használati értéke az útpályának, a színházteremnek, stb. van, s nem a töltésnek, az alapozásnak, ezért a geotechnikus mindig alárendeltje az alkalmazó szakterületnek. Ezért szempontjai nehezen érvényesíthetık, és mindig ki van téve a költségcsökkentési igények nyomásának. Az építési tevékenység viszont a legtöbbször a geotechnikai munkarésszel kezdıdik, ami miatt a környezetvédelmi kérdések megoldása és az idıbeli ütemezés is gyakran a geotechnikai tevékenységet nehezíti. Újabban sok esetben az eddigi beépítések miatt egyre rosszabb talajokon kell egyre nagyobb, érzékenyebb építményeket egyre gyorsabban elkészíteni, amire a fejlett technológiák, gépek képessé is tettek bennünket, ám ez egyre nagyobb tudást vár el a talajmechanikustól. Mindezek miatt a talajmechanikusnak többnyire másféle szemléletmóddal kell kezelnie a problémákat, más módszerekkel kell dolgoznia, mint a többi mérnöknek. Sokkal kevésbé dolgozhatnak sémák szerint, általában egyedi elemzések alapján kell dönteniük. Sokkal több mérlegelésre van szükség a döntések elıtt, most "mi van akkor, ha az a jellemzı változik" típusú kérdéseket kell elemezniük. Így például egy aszfaltburkolat anyagának az elıírások szerint megfelelı szilárdsága megnyugtató az útmérnök számára, a geotechnikusnak azonban egy kiváló E2 modulus esetén is vizsgálnia kell, mennyire csökkenhet az le, ha fellazul és elnedvesedik a talaj. Sıt azt is vizsgálnia kell, hogy az adott helyen várható körülmények egyáltalán okozhatnak-e ilyen változásokat. A talajmechanikus munkája ezért mindig szakértıi jellegő, illetve a talajjal kapcsolatos kérdések megválaszolásakor mindig szükség van valamilyen szintő szakértıi ítéletalkotásra, nem lehet egyszerően egy aktuális értéket sematikusan (pl. egy táblázat adataihoz hasonlítva) minısíteni. 56

Ez fejezıdik ki tulajdonképpen abban is, hogy a terveknek külön fejezete a talajmechanikai vagy újabban geotechnikai szakvélemény. Ugyanez a szakértıi munka a mélyépítésben is egyre inkább megvalósul azáltal, hogy a komolyabb munkákat speciális mélyépítı vállalatok végzik specialista szakemberekkel. Véleményünk szerint a földmőépítésben is el kellene várni hasonló specialisták közremőködését. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy pl. az útmérnök és a geotechnikus munkájára ne az elkülönülés, hanem a kooperáció legyen jellemzı. Sajnos a különbözı szemléletmód és esetleg az eltérı érdekeltség sokszor inkább a meg-nem-értést, a konfrontálódást váltja ki, ami frusztrációhoz és/vagy szakmai hibákhoz vezet. Ez valójában régóta fennálló probléma, és - tapasztalatunk szerint - jellemzı más országokra is. Az elıbbiek felvázolásával éppen az volt a célunk, hogy segítsük az útépítı és a talajmechanikus mőszakiak jobb együttmőködését, s elısegítsük e tanulmány javaslatainak jobb megértését is. A geotechnika európai gondolkodásmódját, a szakterület fejlıdési irányait jól kifejezi a geotechnika tervezési euroszabványa, az EC7, melyet 1993 óta számos országban bevezettek elıszabványként. Mellettük még élnek a nemzeti szabványok, sıt még olyanok is élhetnek, melyek ezzel ellentétesek, és ismereteink szerint a legtöbb helyen még inkább ezeket alkalmazzák. Ugyanakkor a nemzetközi együttmőködésben egyre több helyen használják az EC-ket, és a szemléletmódot mindenképpen egyre inkább befolyásolják. Hazánk még nincs kötelezve a bevezetésre, de a Mérnöki Kamara keretében elkészült az EC7 hazai változata. MSZ Elıszabványként várhatóan egy-két éven belül idehaza is megjelenik, remélt EU-tagságunk életbelépésével azután idehaza is kötelezı lesz. A geotechnikusok körében egy kiadvány révén eléggé ismertté vált, és már a hazai gondolkodásmódra is jelentısen kihatott. Jelen tanulmányunkban azokat a részleteket foglaljuk össze, melyek témánkra vonatkoznak. Ezt elsısorban azért tesszük, hogy - a végsı javaslatainkat ezekre építhessük, hiszen az EC7 éppen úgy a követelményeket fogalmazza meg, amiként nekünk is azt tennünk kell, - az útépítési geotechnika jövendıbeli fejlesztését erre alapozhassuk.

5.2.A geotechnikai méretezés alapjai az EC7 szerint a) A tervezési követelmények Megállapításukhoz az EC7 szerint alábbi tényezıket kell mérlegelni: - a szerkezetek és elemeik jellege és mérete (beleértve bármely különleges követelményt is); - a közvetlen környezet jellemzıi (építmények, forgalom, közmővek, növényzet); - az altalajviszonyok; - a talajvízviszonyok; - földrengésveszély; - a természeti környezet hatásai (hidrológiai adottságok, felszíni vizek, felszínmozgások, évszakonkénti víztartalom-változások, stb.). A geotechnikai tervezési követelmények megállapításához az EC7 három geotechnikai kategóriát (1, 2 és 3) vezet be. Rögzíti, hogy a tervezendı létesítményt, egyben vagy részenként általában még a geotechnikai vizsgálatok megkezdése elıtt be kell sorolni valamelyik geotechnikai kategóriába, de a besorolás késıbb is megváltoztatható.

57

2. geotechnikai kategóriába a hagyományos támfalszerkezetek, az alapozások és az alagutak közé sorolja az EC7 a töltéseket és földmőveket, ha nem merül fel indokolatlanul nagy kockázat, vagy ha nem kell tartani szokatlan vagy kivételesen nehéz altalajtól, ill. terhelési viszonyoktól. Utóbbi esetekben az ilyen (és más okból nehéznek bizonyuló) feladatokra meghatározott 3. kategória felvétele indokolt. Figyelemre méltó, hogy a földmővek a legegyszerőbb feladatokra definiált 1. kategóriába semmiképpen sem kerülhetnek. A 2. geotechnikai kategóriába tartozó építmények esetében számszerősített geotechnikai adatokat és vizsgálatokat kell megkívánni az alapvetı követelmények kielégítésének igazolásához, de rutinszerő eljárások alkalmazhatók mind a terepi és a laboratóriumi vizsgálatokhoz, mind a tervezéshez és a kivitelezéshez. Tervezési követelményként általában azt kell valamennyi geotechnikai tervezési esetre igazolni, hogy egyik számításba veendı határállapot túllépése sem fog bekövetkezni. Négy féle módon lehet ezt bizonyítani: - számítások alapján, - megelızı intézkedések alkalmazásával, - modellkísérletek és próbaterhelések alapján, - megfigyeléses módszert alkalmazva. b) A számításon alapuló tervezés Ekkor a következıket kell vizsgálni, ill. bemutatni: - számítási modellek, - terhelı hatások, amelyek lehetnek kívülrıl származó terhek vagy elmozdulások, - a talajok, a szilárd kızetek és más anyagok tulajdonságai, - geometriai adatok, - az alakváltozások, repedéstágasságok, rezgések, stb. tőrhetı határértékei. A számítási modelleken valamely (egyszerősítéseket is tartalmazó) elméleti módszert ill. az elméleti módszer eredményeinek módosítását értjük, mely biztosíthatja, hogy a számítási modell eredményei vagy pontosak legyenek, vagy legalább is a biztonság oldalán álljanak. Ahol csak lehet, a számítási modellt össze kell vetni korábbi tervezési munkák terepi megfigyeléseivel, modellkísérletekkel vagy pontosabb elméleti számítások eredményeivel. Az EC7 felhívja a figyelmet arra, hogy az altalaj állapotának ismerete elsısorban az elvégzett geotechnikai vizsgálatok mennyiségétıl és minıségétıl függ. Ezen ismeretek megszerzése és a kivitelezés szakszerő irányítása sokkal fontosabb az alapvetı követelmények teljesítéséhez, mint a számítási modellek és a biztonsági tényezık finomítása. Az altalajparaméterek tervezési értékeit (Xd) az EC7 szerint - vagy a karakterisztikus értékekbıl (Xk) kell meghatározni a következı képlet segítségével:

Xd =

Xk γm

ahol γm

a talajjellemzı biztonsági tényezıje,

- vagy közvetlenül kell felvenni. A talaj- vagy kızetjellemzık karakterisztikus értékeinek megválasztásakor nagyon gondosan eljárva olyan tényezıket is figyelembe kell venni, mint a geológiai- és más háttér-információk, pl. a korábbi építkezésekbıl származó adatok, az értékek változékonysága, a szerkezet viselkedését a vizsgált határállapotban befolyásoló talajzóna kiterjedése, a kivitelezési munka hatása a mesterséges, javított vagy termett talaj tulajdonságaira. A talaj- vagy kızetjellemzık karakterisztikus értékét óvatos becsléssel kell megállapítani azokra az értékekre vonatkozóan, amelyek a 58

határállapot bekövetkeztére kihatnak. Látható tehát, hogy az EC7 sem valamiféle mechanikus adatfelvételt ajánl, hanem szakértıi döntést vár el. Sok éves nemzetközi egyeztetés után is "csak" ebben tudtak megegyezni a legkiválóbb szakemberek. c) Egyéb tervezési módszerek Megelızı intézkedésekkel történı tervezés alkalmazható az EC7 szerint ha, nem áll rendelkezésre számítási modell, vagy nincs szükség ilyenek használatára. Ezek általában hagyományos és óvatos megoldásokat jelentenek, mert ezeknél a tervezık nagy figyelmet fordítanak az anyagok kiírására és minıségére, a szakszerőségre, a védekezésre és a fenntartási eljárásokra. A megelızı intézkedésekkel történı tervezés ott jöhet szóba, ahol az összehasonlítható tapasztalat nem teszi szükségessé a tervezési számításokat. Alkalmazható például ez az eljárás a fagy elleni védelem biztosítására, amelyre a közvetlen számítási módszer általában nem megfelelı. Próbaterhelésekkel és kísérleti modelleken végzett vizsgálatokkal is lehet a mőszaki megoldásokat igazolni, feltéve, ha figyelembe veszik a vizsgálat és a valóságos építmény altalaja közötti különbségeket, az idıhatásokat, a mérethatásokat és a feszültségszintek hatását is. A vizsgálat elvégezhetı magán az építményen vagy azonos mérető, illetve kicsinyített modelleken. Klasszikus példái a cölöpök, ill. a horgonyzott szerkezetek tervezése. A megfigyeléses módszer néven ismert eljárást sokszor indokolt követni, mivel az altalaj viselkedését gyakorta nehéz elıre jelezni, s ekkor a terv a kivitelezés folyamán felülvizsgálatra kerül. E módszer alkalmazásakor az alábbi négy igényt kell kielégíteni még a kivitelezés megkezdése elıtt: - meg kell határozni a viselkedés még elfogadható határait; - fel kell becsülni a viselkedés lehetséges tartományát, és ki kell mutatni, hogy a mindenkori viselkedés kellı valószínőséggel az elfogadható határok között marad; - ki kell dolgozni a monitoring tervét, amellyel észlelhetı lesz, hogy a tényleges viselkedés az elfogadható határokon belül marad. Ezt a monitoringnak már elég korai stádiumban (és aztán kellıen rövid idıközönként) tisztáznia kell, hogy sikerrel lehessen végrehajtani az esetleges beavatkozásokat. A lehetséges változásokhoz képest kellıen gyors észlelıberendezéseket és értékelési eljárásokat kell választani; - tervet kell készíteni az esetleges beavatkozásokra, amelyet akkor kell életbe léptetni, ha a monitoring a megengedett határok közül kilépı viselkedést jelez. Kivitelezés közben a megfigyeléseket a monitoring tervnek megfelelıen kell végrehajtani, szükség esetén pedig kiegészítı vagy javított módszert kell bevezetni. Az eredményeket megfelelı idıpontokban értékelni kell, és amint szükségessé válik, el kell végezni a feltételesen tervezett beavatkozásokat. E módszert gyakran alkalmazzák a gyenge talajon való töltésépítésnél. d) Geotechnikai Tervezési Beszámoló A feltevéseket, az adatokat, a számításokat, valamint a biztonság és használhatóság igazolásának eredményeit ebben kell rögzíteni. Részletessége a terv típusától függıen nagy mértékben változhat. Egyszerő tervek esetében egyetlen oldal is elég lehet. A beszámolónak - hivatkozásokkal a Talajvizsgálati Jelentésre és más dokumentumokra, amelyek további részleteket tartalmaznak általában a következıket kell tartalmaznia: - az építési helyszín és környezetének ismertetése; - az altalajviszonyok jellemzése; - a tervezett létesítmény leírása, beleértve a terhelı hatásokat; 59

- a talaj- és kızetjellemzık tervezési értékei, beleértve azok igazolását is, ahol ez szükséges; - az alkalmazott szabványok és elıírások jegyzéke; - az elfogadható kockázat szintjének kinyilvánítása; - a geotechnikai tervezés számításai és rajzai; - a kivitelezés közben ellenırizendı tételek, ill. a szükséges fenntartás vagy felügyelet listája. A Geotechnikai Tervezési Beszámolónak tartalmaznia kell a mőszaki ellenırzés és a felügyelet tervét, ha azt a feladat indokolja. Meg kell adni: - a megfigyelések vagy mérések minden egyes sorozatának tárgyát; - a szemmel tartandó szerkezeti elemeket és a megfigyelendı állapotokat; - a leolvasások gyakoriságát; - az eredmények értékelési módszereit; - az eredmények várható értéktartományát; - az építés utáni monitoring idıtartamát; - a mérések és megfigyelések végrehajtásáért, a kapott eredmények értékeléséért, valamint a mőszerek leolvasásáért és karbantartásáért felelısöket. A jelenlegi hazai gyakorlatban még nincs ilyen tervrész. A talajmechnaikai szakvéleményekben és a "fımő" statikai számításában többé-kevésbé megjelennek ezek, de legtöbbször éppen a kettısség, illetve egymás utáni készítésük miatt szinte sohasem hiánytalanul és egyértelmően. (Pl. a talajmechanikai szakvélemény töltéssüllyedési adatokat közöl, amikor a töltés mérete esetleg még nem egyértelmő.)

5.3. A geotechnikai adatok az EC7 szerint (3. fejezet) Általános követelmény, hogy mindenkor gondosan győjteni, nyilvántartani és értelmezni kell a geotechnikai információkat, melyeknek ki kell terjedniük a geológiai, morfológiai, szeizmicitási, hidrológiai és történeti jellemzıkre, és a talajviszonyok változásaira utaló jelzéseket is figyelembe kell venni. a) A geotechnikai vizsgálatok Az EC7 elıírja, hogy a tervezett létesítmény kivitelezési és rendeltetési követelményeinek mérlegelésével kell megtervezni ıket, s körüket folyamatosan felül kell vizsgálni, ha a kivitelezés közben új körülményre derül fény. Szolgáltatniuk kell az építés helyszínének és környezetének altalajára és talajvíz-adottságaira vonatkozó mindazon adatokat, amelyek a lényeges talajtulajdonságok valós jellemzéséhez és a tervezési számításokban felhasználandó talajparaméterek karakterisztikus értékeinek megbízható felvételéhez szükségesek. A vizsgálatok lehetséges legkorábbi szakaszában meg kell határozni azokat a talajadottságokat, amelyek befolyásolhatják a geotechnikai kategóriába való besorolást, hiszen a vizsgálatok jellege és mértéke a létesítmény geotechnikai kategóriájától függ. A 2. és 3. geotechnikai kategóriába sorolt esetekben általában (esetleg átfedı fázisban) elızetes, tervezési és ellenırzı vizsgálatok szükségesek. Elızetes vizsgálatokat kell végrehajtani, hogy - a hely általános alkalmasságát meg lehessen ítélni, - alternatív helyeket lehessen választani, ha szükséges, - a tervezett munkálatok nyomán várható változásokat meg lehessen becsülni, - a tervezési és ellenırzı vizsgálatokat meg lehessen tervezni, beleértve a szerkezet viselkedését lényegesen befolyásoló talajzóna nagyságának azonosítását, - az anyagnyerıhelyeket - ha szükségesek - ki lehessen jelölni. 60

Az elızetes vizsgálatoknak az alábbiakra kell kiterjedniük: - a helyszín adottságai, - topográfiai viszonyok, - hidrológiai adottságok, különös tekintettel a vízszintekre és a víznyomás eloszlására, - szomszédos szerkezetek és gödrök, - geológiai és geotechnikai térképek és feljegyzések, - korábbi környékbeli talajvizsgálatok és építési tapasztalatok, - légi fényképek, - régi térképek, - regionális földrengésadatok, - bármely további idevágó információ. A tervezési vizsgálatokra a következık miatt van szükség: - a végleges és az ideiglenes létesítmények tervezéséhez szükséges adatok megszerzése, - az építési mód megtervezéséhez szükséges adatok beszerzése, - a kivitelezés közben lehetséges bármely nehézség felderítése. A beépítésre szánt terület tervezési vizsgálatának a következıkre kell kiterjednie: - a geológiai rétegzıdés, - az érintett altalaj szilárdsági jellemzıi, - az érintett altalaj alakváltozási jellemzıi, - a pórusvíznyomás eloszlás a jellemzı talajszelvények mentén, - a vízáteresztıképesség jellemzıi, - az altalaj esetleges instabilitása, - az altalaj tömöríthetısége, - az talaj és a talajvíz esetleges agresszív tulajdonságai, - a talajjavítás lehetısége, - a fagyveszélyesség. A vizsgálatok során harántolni kell legalább azokat a formációkat, amelyek feltételezhetıen hatást gyakorolnak a létesítményre, illetve amelyek alatt már nem várható olyan réteg, amely lényeges befolyást gyakorolna a szerkezet viselkedésére. A 2. geotechnikai kategóriába sorolt feltöltött területek vagy töltések esetén legalább olyan mélységig kell lehatolni, hogy ismertté váljék minden összenyomódó talajréteg, mely a süllyedéshez lényegesen hozzájárul. A feltárások mélységét arra a szintre lehet korlátozni, amely alatt a rétegek összenyomódása nem haladja meg a teljes süllyedés 10 %-át. A szomszédos feltárások távolsága általában 100 és 200 m között legyen. b) A talajok, a kızetek és a kızettömegek tulajdonságai Számszerően, a tervezési számításokban használatos geotechnikai jellemzıkkel kell a tulajdonságokat megadni. Értékeik terepi és laboratóriumi vizsgálatok eredményeibıl vagy más alkalmas adatokból nyerhetık. Ezeket a vizsgálandó határállapotnak megfelelıen kell értékelni. A geotechnikai jellemzık hiteles megállapítása érdekében az alábbiakat kell figyelembe venni: - számos talajjellemzı nem valódi konstans, hanem függ pl. a feszültségszinttıl; - a vizsgálati eredmények értékelésekor figyelembe kell venni a hasonló talajviszonyokra vonatkozó vizsgálatokról szóló irodalmi információkat; - a vizsgálati programnak elegendıen nagy számú vizsgálatból kell állnia, hogy elég adat legyen a tervezéshez szükséges különbözı paraméterekre és ezek változékonyságára; 61

- ahol csak lehetséges, elemezni kell a nagy léptékő terepi kísérletek és az elkészült létesítményeken végzett mérések eredményeit; - ahol csak mód van rá, ellenırizni kell a többféle vizsgálatból nyert eredmények korrelációját. Az EC7 a hazánkban is szokásos paraméterek mellett részletesen taglalja az olyan, idehaza alig használt, nem szabványosított paraméterek sajátosságait, mint pl. - a kohéziós talajok drénezetlen nyírószilárdsága, - talajok hatékony nyírószilárdsági jellemzıi, - szondázási, Standard Penetration Test és pressziométeres vizsgálatok paraméterei. A (témánk szempontjából fontos) töltésképzı anyagok tömöríthetıségére nézve az alábbiak figyelembevételét írja elı: - a talaj vagy a szilárd kızet fajtája, - a szemeloszlás, - a szemcsék alakja, - az anyag inhomogenitása, - a telítettségi fok vagy a víztartalom, - az alkalmazásra kerülı tömörítı eszköz típusa. Elıírják, hogy az elıirányzott anyagfajtával, terítési rétegvastagsággal és tömörítı eszközökkel próbatömörítést kell végezni annak érdekében, hogy a töltésképzı talaj- vagy kızetanyag tömöríthetıségérıl közvetlen adatokat lehessen szerezni. Az így kapott tömörségi értékeket viszonyítani kell a szabványos laboratóriumi tömörítési vizsgálatokból kapott értékekkel, valamint a kivitelezés tervezett tömörségellenırzési eszközével, illetve eljárásával (szondázás, dinamikus tömörítési vizsgálat, tárcsás próbaterhelés, süllyedésmérés, stb.) nyert adatokkal. c) Talajvizsgálati Jelentés E cím alatt kiadott dokumentumban kell az EC7 szerint a geotechnikai vizsgálatok eredményeit összefoglalni, s a Geotechnikai Tervezési Beszámoló alapját ez képezi. Két részbıl kell állnia. A geotechnikai információk bemutatásaként tényszerően ismertetni kell az összes terepi és laboratóriumi munkát, valamint terepi és laboratóriumi vizsgálatok során alkalmazott módszereket, ill. ezen túl, ahol esedékes, a tényszerő ismertetınek az alábbiakat is tartalmaznia kell: - a geotechnikai vizsgálat célját és tárgyát, - a létesítmény rövid leírását, melyhez a jelentés készül, ismertetve a helyét, méreteit és geomet-riai jellemzıit, a várható terheléseit, az alkalmazandó szerkezeti elemeket és anyagokat, - a létesítmény feltételezett geotechnikai kategóriáját, - a terepi és laboratóriumi vizsgálatok idıpontját, - a mintavétel, a szállítás és tárolás módszereit, - a terepi vizsgálóberendezések típusát, - a geodéziai adatokat, - valamennyi tanácsadó és alvállalkozó nevét, - a tágabb terület bejárásakor szerzett ismereteket, különös tekintettel a talajvíz adataira, a szomszédos építmények viselkedésére, a vetıdésekre, a fejtıkben és anyaggödrökben látható jelenségekre, a csúszásveszélyes területekre, a fejtés közben várható nehézségekre, - az építési helyszín történetét, - a térség geológiai adottságait, - a meglévı légi felvételeket, 62

- a térségben szerzett korábbi tapasztalatokat, - a térség szeizmicitási adatait, - a terepi és laboratóriumi munka táblázatba foglalt eredményeit, továbbá a talajfeltárást ellenırzı személyzet terepi megfigyeléseit, - a talajvízszint idıbeli ingadozásának adatait a feltárási munka alatt a fúrólyukakban, valamint a terepi munka befejezése után a talajvízszint-észlelı kutakban tett észlelések alapján, - a fúrásnaplók összeállítását (a magminták fényképeivel együtt), továbbá az altalajviszonyoknak a feltárási munka közbeni megfigyelésein és a laboratóriumi vizsgálatok eredményein alapuló jellemzését, - a terepi és a laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek bemutatását függelékben. A geotechnikai információk kiértékelésének, ahol esedékes, tartalmaznia kell: - a terepi és a laboratóriumi munka áttekintését, nyilatkozva a korlátozott vagy részleges, a hibás vagy nem kielégítı adatokról, magyarázatukról, számításba véve a mintavételi, - szállítási és tárolási eljárások befolyását; - a továbbiakban elvégzendı terepi vagy laboratóriumi munkákra vonatkozó javaslatot, a céllal, a programmal és a többletmunka indoklásával együtt, ha az szükségesnek látszik. A fentieken túl a geotechnikai adatok értékelése terjedjen még ki az alábbiakra: - a feltárási és laboratóriumi munka eredményeinek táblázatos és grafikus ábrázolása a létesítmény követelményeihez illeszkedıen, - a talajvízszint mélységének és szezonális ingadozásainak meghatározása, - az altalaj szelvényei a különbözı formációk megkülönböztetésének bemutatásával. - valamennyi réteg geotechnikai adatainak csoportosítása és az ezek értéktartományainak bemutatása, hogy lehetıséget adjon az altalaj tervezési paramétereinek kiválasztására. Érzékelhetı, hogy e dokumentáció mondanivalójában valamelyest kevesebb, mint a mi szokásos szakvéleményünk, alaposabb és részletesebb viszont a fúrási vagy laborvizsgálati jelentéseinknél.

5.4. A mőszaki felügyelet, monitoring és fenntartás az EC7 szerint (4. fejezet) Az elıírás a szerkezetek biztonságának és minıségének szavatolása érdekében külön fejezetet szentel e tevékenységek általános követelményeinek, de késıbb az egyes (szak)fejezetekben még speciális irányelveket is ad. A három fogalom az alábbiak szerint értendı: - a mőszaki felügyelet az építési folyamatokra és a munka szakszerőségére irányuljon, - a monitoringnak a szerkezet viselkedését kell figyelnie a kivitelezés közben és után, - a fenntartás a szerkezet rendeltetésszerő állapotát tartósítsa, Mindhármat a Geotechnikai Tervezési Beszámoló elıírásai szerint kell végrehajtani. a) A mőszaki felügyelet A helyzetnek megfelelıen a következıkre terjedjen ki: - a tervben alkalmazott feltevések érvényességének ellenırzése, - a tervben feltételezett és a valóságos talajviszonyok közötti különbségek megállapítása, - annak ellenırzése, hogy az építmény a terv szerint valósul-e meg. A Geotechnikai Tervezési Beszámoló részeként kiadott mőszaki felügyeleti tervben meg kell adni az ellenırzés módját, minıségét és gyakoriságát, valamint az ellenırizendı adatok még elfogadható határait. Ezek álljanak arányban: - a tervezési feltevések bizonytalanságának mértékével, 63

- az altalaj- és a terhelési viszonyok összetettségével, - a kivitelezés közbeni tönkremenetel lehetséges kockázatával, - az építés közbeni módosítások vagy javító intézkedések megvalósíthatóságával. A kivitelezési munkát folyamatosan szemmel kell tartani és az észlelések eredményeit rögzíteni kell. A 2. geotechnikai kategória esetén azonban gyakran szükség lehet az altalaj tulajdonságainak vagy a szerkezet viselkedésének mérésére is. Értelemszerően az alábbiakat kell észlelni és feljegyezni: - az altalaj és a talajvíz jellemzı adatait, - a munka elırehaladását, - az anyagok minıségét, - a tervtıl való eltéréseket, - a megvalósult létesítmény rajzait, - a mért eredményeket és azok értelmezéseit, - a környezet állapotára vonatkozó megfigyeléseket, - a váratlanul bekövetkezett eseményeket. Az ideiglenes munkákról is kell feljegyzéseket készíteni. Fel kell jegyezni a munkák félbeszakítását és újrakezdésük feltételeit is. A helyszíni megfigyelés és ellenırzés eredményeit még a következményeikként meghozandó döntések elıtt a Tervezı tudomására kell hozni. Felül kell vizsgálni, megfelelnek-e az építési eljárások és a mőveletek sorrendje a tapasztalt altalajviszonyoknak, és össze kell vetni a szerkezet megfigyelt és elızetesen várt viselkedését. A helyszíni megfigyelés és ellenırzés megállapításai alapján értékelni kell a tervet. Ha szükséges, át kell tervezni a szerkezetet. A tervbírálatnak ki kell terjednie a kivitelezés közben lehetséges legkedvezıtlenebb körülmények gondos felülvizsgálatára különös tekintettel: - az altalajviszonyokra, - a talajvízviszonyokra, - a szerkezetet terhelı hatásokra, - a környezet hatásaira és változásaira, beleértve a felszínmozgásokat és a kıomlásokat. A 2. geotechnikai kategóriában ellenırizni kell azoknak a talajoknak a geotechnikai tulajdonságait, amelybe (vagy amelyre) a szerkezet kerül. Kiegészítı helyszíni vizsgálatokra is szükség lehet. Reprezentatív mintákon kell meghatározni az index-tulajdonságokat, ill. a szilárdsági és alakváltozási jellemzıket. Megırzendık és felhasználandók az altalajviszonyok értékeléséhez az altalaj geotechnikai tulajdonságairól közvetve tájékoztató adatok (pl. a cölöpverési diagram) is. Ahol indokolt, ellenırizni kell a kivitelezés közben talált talajvízszinteket, pórusvíznyomásokat és a talajvíz kémiai jellemzıit, és össze kell vetni ıket a tervben feltételezettekkel. Az átlagosnál alaposabb ellenırzések szükségesek azokon a helyeken, ahol az altalaj típusában és vízáteresztı képességében köztudottan vagy gyaníthatóan jelentısek a változások. A 2. és 3. geotechnikai kategóriák esetén közvetlenül meg kell figyelni a talajvíz-viszonyokat, fıként ha ezek a kivitelezésre vagy a szerkezet viselkedésére jelentısen kihatnak. A talajvízáramlás és a pórusvíznyomás-változások jellemzıit piezométerekkel lehet meghatározni, s célszerő ezeket már a kivitelezés megkezdése elıtt a talajba helyezni. Az építés befejezéséig, vagy amíg biztonságos értékig nem csökkenek, mérni kell a pórusvíz-nyomásokat, ha a kivitelezés közbeni változásaik befolyásolhatják a szerkezet viselkedését. El kell végezni a viz kémiai vizsgálatát, ha a vegyi hatás a szerkezetek bármely részére kihathat. Ellenırizni kell a kivitelezési munkáknak a talajvíz helyzetére gyakorolt hatásait (beleértve például a víztelenítést, az injektálást és az alagútépítést).

64

Késedelem nélkül közölni kell a felelıs személlyel a tervben feltételezett talaj- és talajvízviszonyokhoz képest mutatkozó bármely eltérést és ellenırizni kell, hogy a tervben alkalmazott elveket a tényleges adottságok ismeretében is helyénvalónak lehet-e tekinteni. A tervben feltételezett és a Geotechnikai Tervezési Beszámolóban elıírt építési módszerekhez képest mutatkozó eltéréseket tételesen és értelemszerően fel kell tárni és haladéktalanul a felelıs személy tudomására kell hozni ıket. Ellenırizni kell, hogy a ténylegesen alkalmazott építési sorrend megfelel-e a tervben alkalmazott elveknek. Ellenırizni kell, hogy a munkahelyen alkalmazott eljárások megfelelnek-e a tervben feltételezett és a Geotechnikai Tervezési Beszámolóban elıírt kivitelezési módszereknek. A 2. és 3. geotechnikai kategóriák esetében a Geotechnikai Tervezési Beszámoló megadhatja a tervben elıirányzott építési sorrendet. Másik lehetıségként: a Geotechnikai Tervezési Beszámolóban kijelenthetı, hogy az építési sorrendet a Vállalkozónak kell meghatároznia. b) A monitoring Az alábbiakból álljon: - a szerkezet s környezete kivitelezés közbeni viselkedésének ellenırzését szolgáló helyszíni szemlék és mérések, melyek alapján a javító intézkedések vagy az építési sorrend változtatásának, stb. szükségessége idıben felismerhetı, - a szerkezet s környezete tartós viselkedésének ellenırzését és értékelését lehetıvé tevı helyszíni szemlék és mérések. A monitoring célja: - annak ellenırzése, hogy a szerkezet a tervben adott elırejelzéssel egyezıen viselkedik-e, - annak biztosítása, hogy a szerkezet az építés befejezése után a kívánalomnak megfelelıen viselkedjen. A monitoring programját a Geotechnikai Tervezési Beszámolóval összhangban kell végrehajtani. A szerkezetek tényleges viselkedésérıl szerzett adatok rögzítése azért is fontos, hogy az összehasonlítható tapasztalatokhoz adatbázis győlhessen össze. A mérések a következıkre terjedhetnek ki: - a szerkezet által érintett környezet alakváltozásai, - a terhelı hatások, - az altalaj és a szerkezet között fellépı nyomások értéke, - a pórusvíznyomások és idıbeli változásaik, - a szerkezeti elemekben fellépı feszültségek és alakváltozások (függıleges és vízszintes elmozdulások, elfordulások vagy torzulások). A 2. geotechnikai kategória esetén a szerkezet kiválasztott pontjainak mért elmozdulásai alapján kell/lehet értékelni a szerkezet viselkedését. A mérési eredmények kiegészíthetık megfigyelésekkel, beleértve az építészeti megjelenést is. Az építkezés befejezése utáni mérések idıtartamának hossza a kivitelezés közbeni észlelések eredményétıl függıen változhat. Azon szerkezetek esetében, amelyek kedvezıtlen hatást gyakorolhatnak a szomszédos fizikai környezet lényeges részére, vagy amelyek tönkremenetele túlzottan kockáztatná az élet- és vagyonbiztonságot, a monitoring az építkezés befejezés után 10 évnél is hosszabban vagy akár a szerkezet egész élettartamán keresztül folytatható. A monitoring eredményeit mindenkor értékelni és értelmezni is kell, és ennek általában számszerősített formában kell történnie.

65

c) A fenntartás Tudatni kell a megbízóval vagy a tulajdonossal, hogy milyen tevékenység szükséges a szerkezet biztonságának és használhatóságának szavatolása érdekében. A fenntartásra vonatkozó elıírások adják meg a rendszeres megfigyelést igénylı kritikus szerkezeti elemeket és a vizsgálatok gyakoriságát.

5.5. A töltések, víztelenítések, talajjavítás és -erısítés az EC7 szerint (5. fejezet) Az EC7 megfogalmazása szerint e fejezet elıírásai akkor alkalmazandók, ha a kielégítı talajviszonyokat az alábbi módszerek valamelyikével hozzák létre: - talaj, vagy szemcsés anyag elterítése, amibe beleértendı az alapok, alaplemezek alatti talajcsere, a munkagödrök visszatöltése, ill. földmegtámasztó szerkezetek háttöltése, a terepfeltöltések, a mesterséges dombokat és a meddıhányókat, árvédelmi gátak és közlekedési pályák töltései; - víztelenítés, mely végleges vagy ideiglenes lehet; - talajkezelés, mely szintén végleges vagy ideiglenes lehet s végezhetı természetes fekvéső rétegen vagy feltöltésen is; - talajerısítés. Alapvetı követelmény, hogy a feltöltés, ill. a víztelenített, javított, vagy erısített talaj legyen képes a terhelésekbıl, a vízmozgásokból, a vibrációkból, a hımérsékletváltozásokból, a csapadékból, stb. eredı hatások viselésére. a) Töltések anyaga Egy töltést akkor tekintenek megfelelınek, ha a töltésépítéshez kedvezı töltésanyag a jó körülmények között végzett tömörítés után az elvárt mérnöki tulajdonságokkal rendelkezik. A szállítás és az elterítés körülményeit a tervezés során figyelembe kell venni. A töltés anyagát ezért úgy kell kiválasztani, hogy az a tömörítés után a megkívánt szilárdságú, merevségő és áteresztıképességő legyen. Ezen kritériumok megfogalmazásakor figyelemmel kell lenni a feltöltés céljára, valamint a ráépítendı szerkezet által támasztott követelményekre. Megfelelı töltésképzı anyagnak minısíthetı az EC7 szerint csaknem minden jól osztályozott, természetes szemcsés anyag, továbbá bizonyos hulladék-anyagok, mint pl. az osztályozott bányameddı, vagy a pernye. Bizonyos körülmények között egyes ipari termékek, mint például a könnyő adalékanyagok, is felhasználhatók. Némelyik kötött talaj is megfelelhet, de ezek esetében különös gondossággal kell eljárni. Az alábbi szempontokra kell gondolni a töltésképzı anyagok kiválasztásakor: - szemcseeloszlás, - ellenállás aprózódással szemben, - tömöríthetıség, - plaszticitás, - szerves anyag tartalom, - vegyi agresszivitás, - környezetszennyezı hatás, - oldhatóság, - térfogatváltozási hajlam (duzzadás, roskadás),

66

- fagyhatások, ill. fagyállóság, - idıállóság, - a kitermelés, szállítás és elterítés igényei és következményei, - az elterítés utáni cementálódás lehetısége, pl. nagyolvasztó salaknál. Ha a helyben található anyag természetes állapotában nem alkalmas töltésépítésre, akkor az alábbi talajjavító eljárások közül lehet választani: - a víztartalom szabályozása, - cement, mész, vagy egyéb alkalmas anyag hozzákeverése, - az anyag aprítása, átszitálása vagy átmosása, - megfelelı (idegen) anyaggal való védelme, - víztelenítı (drénezı) réteg beiktatása. Ha tartani kell attól, hogy a választott anyag agresszív, vagy környezetszennyezı vegyi anyagot is tartalmaz, akkor megfelelı óvintézkedéseket kell tenni, hogy ezek ne veszélyeztethessék a szerkezetet, a létesítmény használhatóságát, vagy a talajvíz minıségét. Ilyen anyagokat nagy mennyiségben csak oda szabad felhasználni, ahol állandó lehet a monitoring. Kétséges esetben a töltésképzı anyag származását kell vizsgálni, hogy megbizonyosodjunk a szándékolt célú felhasználás lehetıségérıl. Az ilyen esetben elvégzendı vizsgálatok számát, típusát és gyakoriságát az anyag típusa, heterogenitása, valamint a tervezett létesítmény jellege szerint kell megválasztani. A töltésképzı anyag nem tartalmazhat jelentıs mennyiségben idegen anyagokat, például havat, jeget és tızeget. b) A töltések építése A töltés elterítési és tömörítési módjainak megválasztására a töltés céljának és viselkedési követelményeinek tudatában tervet kell készíteni, kidolgozva minden egyes töltészóna vagy réteg tömörítési feltételeit. Olyan eljárásokat kell a töltésanyag elterítésére és tömörítésére választani, hogy a töltés állékonysága a teljes építési idı alatt szavatolva legyen, és a természetes altalaj se legyen kitéve hátrányos hatásoknak. Feltöltések tömörítési eljárásának megválasztása a tömörítési kritériumoktól és az alábbiaktól függ: - a beépítendı anyag eredete és jellege, - az elterítés módja, - az anyag beépítési víztartalma és a késıbb várható változások, - a beépítendı réteg kezdeti és végsı vastagsága, - a léghımérséklet és a csapadék, - a tömörítés egyenletessége. A megfelelı tömörítési eljárás kidolgozásához a beépítésre szánt anyaggal és a tervezett tömörítı eszközzel végrehajtott helyszíni próbatömörítést ajánlanak. Ebbıl lehet megállapítani a követendı tömörítési eljárás jellemzıit (rétegvastagság, járatszám, szállítási mód, adagolandó vízmennyiség, terítési mód) és az ellenırzési szempontokat is. Ahol a kohéziós töltésanyag terítése idején nagy a csapadék valószínősége, ott a töltés felületét mindig úgy kell kialakítani, hogy a víz megfelelı módon lefolyhasson róla. Fagyott, duzzadó, vagy oldódó talajt általában nem szabad a töltésépítéshez használni. Fagypont alatti hımérsékletek idején folyó építkezéseken a töltésanyagot (esetleg) melegíteni kell és az elkészült felszín fagyvédelemérıl gondoskodni kell.

67

A feltöltések ellenırzése kötelezı feladat. Általában szemrevételezéssel vagy vizsgálatokkal kell ellenırizni, hogy a töltésépítı anyag típusa, beépítési víztartalma, illetve a tömörítés módja megfelel az elıírtaknak. A töltésképzı anyagok és a tömörítési eljárások bizonyos kedvezı kombinációja esetén azonban megengedik, hogy a tömörséget ne a tömörítés befejezése után és ne vizsgálatokkal ellenırizzék. Nevezetesen: a vizsgálatot helyettesítheti annak ellenırzése, hogy a és tömörítés a próbatömörítés (vagy a korábbi, összehasonlítható tapasztalatok) alapján meghatározott eljárás szerint történt-e. Egyébként az alábbiak valamelyikével végezhetı a vizsgálat: - a száraz térfogatsőrőség mérésével és - ha a terv megkívánta - a víztartalom mérésével, - olyan jellemzık mérésével, mint a behatolási ellenállás, a merevségi, alakváltozási modulus. Megjegyzik viszont, hogy az ilyesfajta mérések a kohéziós talajok esetén önmagukban még nem alkalmasak annak megítélésére, hogy elérték-e a kielégítı tömörséget. Kı-, vagy nagy mennyiségő durva szemcsét tartalmazó töltés esetén a Proctor-eljárás nem alkalmas a tömörség megítélésére. Ilyenkor a tömörítést lehet ellenırizni: - annak megállapításával, hogy a tömörítés a próbatömörítés (vagy az összehasonlítható tapasztalatok) alapján meghatározott eljárás szerint történt, - annak megállapításával, hogy a tömörítı eszköz egy további járata csak az elızetesen megszabottnál kisebb többlet-tömörödést (süllyedést) okoz, - szeizmikus módszerekkel. Az EC7 szerint ahol a túltömörítés nem engedhetı meg, elı kell írni a tömörség felsı határértékét is, mert a túltömörítés az alábbi kedvezıtlen hatásokat válthatja ki : - rejtett csúszólapok és túlzottan nagy talajmerevség (árvédelmi gátakban és rézsőkön), - túlzottan nagy földnyomás kialakulása földbe ágyazott és/vagy földet támasztó szerkezeteknél, - az anyag széttöredezése (kis szilárdságú kızet, salak, vulkáni por, stb. esetén). c) A víztelenítés A talajvíz eltávolítására vagy a talajvíz nyomásának csökkentésére irányuló munkával viszonylag röviden foglakozik az EC7, s inkább csak az ideiglenes (munkagödör-) víztelenítésre ad konkrétabb irányelveket. Elöljáróban elıírják, hogy ezek tervét is geotechnikai vizsgálatok eredményeinek kell megalapoz-niuk. Rögzítik, hogy a talajból a víz gravitációs úton, megcsapolással, zsompokból, ásottvagy fúrt kutakból történı szivattyúzással és elektroozmózissal távolítható el. A víztelenítési rendszer részeiként a kiemelés helyétıl megfelelı távolságban visszatápláló kutak is telepíthetık. Az alkalmazandó megoldást attól függıen kell kiválasztani, hogy: - milyenek a talaj- és talajvíz viszonyok, - milyenek a tervezett létesítmény jellemzıi: pld. a földkiemelés mélysége és a víztelenítés tér- és idıbeli kiterjedése. A víztelenítés hatékonyságát - ahol szükséges - a talajvízszint, a pórusvíznyomás és a talajfelszín helyzetének, ill. mozgásának megfigyelésével kell ellenırizni. A begyőjtött adatokat megfelelı gyakorisággal át kell tekinteni és értelmezni kell, hogy megállapítható legyen a víztelenítésnek a talajviszonyokra, valamint az épülı, illetve a szomszédos szerkezetekre gyakorolt hatása. d) Talajjavítás és -erısítés Ezek módszereirıl is viszonylag röviden (talán méltatlanul is kurtán ír) az EC7. Megválasztásához geotechnikai vizsgálatokat ír elı, hogy megfelelı ismereteket szerezzünk a kiindulási talajadottságokról. Vizsgálandók: 68

- az eredeti fekvéső talajréteg vagy töltésanyag vastagsága és tulajdonságai, - a különbözı rétegekben uralkodó víznyomás nagysága, - az altalajra kerülı szerkezet jellege, mérete és helyzete, - a szomszédos szerkezetek és közmővezetékek károsodásának megelızése, - ideiglenes, vagy végleges jellegő-e a talajjavítás, - a várható alakváltozások tekintetében: milyen összefüggés áll fenn a talajjavítási módszer - és az utána következı építési tevékenység között, - milyen hatást válthat ki a talajjavítás a környezetre, beleértve az esetleg mérgezı anyagok általi szennyezést vagy a talajvíz szintjében bekövetkezı változásokat, - az anyagok lebomlása folytán várható hosszútávú hatások. A talajjavítási munkálatokat a legtöbb esetben a 3. geotechnikai kategóriába kell sorolni. A talajjavítás hatékonyságát az elfogadásakor rögzített kritériumokhoz viszonyítva kell ellenırizni, meghatározva a javítási módszerrel a kiinduló talajtulajdonságokhoz, ill. talajviszonyokhoz képest elért változásokat.

5.6. Töltések és rézsők (9. fejezet) E fejezet számunkra azért is lényeges, mert ilyen tárgyú magyar szabvány nincsen. Általános követelményként, annak érdekében, hogy a töltések és a rézsők esetében teljesüljenek az állékonyságra, a korlátozott alakváltozásra, a tartósságra, valamint a szomszédos szerkezetek és közmővek veszélyeztetésének korlátozására vonatkozó alapvetı követelmények, az EC7 szerint a következı határállapotokat kell vizsgálni: - az általános stabilitás, vagy teherbírás elvesztése, - tönkremenetel (törés) belsı erózió miatt, - tönkremenetel (törés) felszíni erózió vagy kimosódás miatt, - tönkremenetel áramlási nyomás miatt (hidraulikus talajtörés), - a töltéseknek vagy a rézsőknek, illetve alapjaiknak a szomszédos épületek, utak, közmővek szerkezeti károsodását okozó alakváltozásai (beleértve a kúszást is), - sziklaomlások, - a töltéseknek vagy a rézsőknek a használhatóság elvesztését okozó alakváltozása, kúszása, - a felszín eróziós romlása. a) A terhelı hatások Számításukhoz az EC7 2. fejezetében közölt jegyzéket kell figyelembe venni. Az alábbi folyamatok hatásait kell számításba venni: - építési folyamatok, mint például a földkiemelés a rézső elıtt, töltés készítése, sziklarobbantás, vagy cölöpverés okozta rezgések, - közvetlenül a töltésen vagy a rézsőn, illetve közelükben késıbb várható építmények hatásai, - új rézső kialakításának hatása meglévı földmőre, - meglévı rézsők bármely korábbi vagy folyamatos mozgásainak hatása, - vízszintemelkedés, hullámverés, esı, stb. hatása a töltések rézsőin és koronáján (erózió), - hımérsékleti hatások a töltések rézsőin (zsugorodás), - állatok hatásai, például szivárgók eltömése, üregek fúrása a talajban. A rézső elıtti élıvíz és a talajvíz szintjének, illetve a kettı kombinációjának tervezési értékét a 69

rendelkezésre álló hidrológiai adatokból úgy kell felvenni, hogy a vizsgált tervezési esetben lehetséges legkedvezıtlenebb viszonyokat eredményezze. Gondolni kell a szivárgók, a szőrık vagy a tömítések meghibásodásának lehetıségére is. Vízparti töltések esetében a legkedvezıt-lenebb hidraulikai viszonyokat rendszerint a lehetı legmagasabb talajvízszint mellett bekövetkezı állandó szivárgás és az élıvíz szintjének hirtelen leapadása eredményezheti. A pórusvíznyomás tervezési értékeinek meghatározásakor számításba kell venni az anizotrópia és a talaj változékonyságának lehetséges mértékét is. A töltéseket és a rézsőket a hasonló talajban kialakított bevágásokkal és rézsőkkel szerzett tapasztalatokat figyelembe véve kell megtervezni és megépíteni. Puha kohéziós altalajon - amint az EC7 írja - általában lépcsıkben (fokozatosan) magasítandók a töltések. Ilyenkor tulajdonképpen a megfigyelési módszert érdemes alkalmazni. A felhordandó rétegek vastagságát és az építés sebességét a tervezés során úgy kell meghatározni, hogy az építés közben elkerülhetı legyen a rézső állékonyságvesztése, illetve az alaptörés. Amint ismert, a konszolidációs idı csak közelítıleg számítható, ezért a puha rétegek konszolidációjának elırehaladását az építkezés közben süllyedésméréssel kell ellenırizni. Szükség lehet a pórusvíznyomások mérésére is, és az újabb rétegek felhordását csak akkor szabad megkezdeni, amikor a pórusvíznyomás növekménye a Geotechnikai Tervezési Beszámolóban megadott biztonságos érték alá esik. A süllyedésmérések eredményeit is fel lehet használni ezen folyamat ellenırzésére. Különös gondot kell fordítani a pórusvíznyomásmérı berendezések helyének megválasztására, ha a konszolidáció - és ezáltal az építkezés - meggyorsítása érdekében függıleges drének beépítésére kerül sor. (A mérıhelyek a függıleges drének által képzett hálózat középpontjaiban legyenek.) Az erózió által súlyosan veszélyeztetett rézsőfelületeket védelemmel kell ellátni. A rézsők elláthatók szigeteléssel és növényzettel vagy mesterséges burkolattal is védhetık. Padkával kialakított rézsők esetében szükség lehet a padkán belüli vízelvezetı-rendszer létesítésére. Folyó-, illetve tóparti töltésekre általában nem szabad fákat vagy bokrokat telepíteni, illetve megtőrni. b) A tönkremeneteli határállapotok Az általános stabilitásvesztés vizsgálatakor a csúszólappal lehatárolt talaj- vagy kızet-tömeget általában egyetlen merev testnek, vagy együtt elmozduló merev testek együttesének szokás tekinteni. (Alternatívájaként ellenırizhetı azonban az állékonyság a statikailag elérhetı feszültségmezı meghatározásával, vagy a véges elemek módszerével is.) A törési felületek, vagy a merev testek közötti érintkezési felületek sokfélék: sík-, a körhenger-, illetve összetett felületek lehetnek. Ahol a talaj vagy a töltés anyaga viszonylag homogén és izotróp szilárdságú, általában elégséges körhenger törési felületeket feltételezni. Nagyon változó nyírószilárdsággal bíró, rétegzett talajban lévı rézső esetében külön figyelmet kell szentelni a kisebb nyírószilárdságú rétegeknek. Ilyenkor tehát bonyolultabb, összetett törési felülettel végzendı vizsgálatra is szükség lehet. Repedezett anyagokban (beleértve a kemény kızeteket és bizonyos talajokat is) a törési felület alakja függ a diszkontinuitásoktól, de áthaladhat ép anyagokon is. Az ilyen helyzetek háromdimenziós ékek vizsgálatát tehetik szükségessé. A markáns anizotrópiát nem mutató talajokban és gyengébb kızetekben a lamellás állékonyságvizsgálati módszerek alkalmazhatók. E módszerrel a lecsúszó tömeg általános nyomatéki és függıleges vetületi egyensúlyát kell igazolni. Ha a vízszintes egyensúly vizsgálatára nem kerül sor, a lamellák közötti erıket vízszintesnek szabad tekinteni. Használhatók továbbá a töltésben mőködı földnyomásokra, ill. az altalaj síkalapszerő teherbírására ajánlott számítási eljárások is. c) Az alakváltozások vizsgálata A tervezınek ki kell mutatnia, hogy a terhelı hatásoknak kitett töltés vagy rézső alakváltozása nem okoz majd kárt a rajtuk vagy közelükben lévı szerkezetekben, közlekedési pályákban vagy közmővekben. A töltések belsı alakváltozásait az altalaj alakváltozásával együtt kell vizsgálni.

70

Az összenyomódó talajra alapozott töltések süllyedését a síkalapokra adott elvek alapján szabad számítani. Külön figyelmet kell fordítani a süllyedés-idı kapcsolatra, beleértve mind a konszolidációs, mind a másodlagos süllyedést. Hasonló figyelmet kell szentelni a süllyedéskülönbségek kialakulásának lehetıségére is. Mivel a jelenleg rendelkezésre álló analitikus és numerikus módszerek általában nem adnak megbízható elırejelzést a rézsők csúszását megelızı alakváltozásokról, a tönkremeneteli határállapot bekövetkezését kétféleképen lehet elkerülni: - a mobilizálódó nyírószilárdság korlátozásával, vagy - a mozgás megfigyelésével, illetve - ha szükségessé válnak - a megfelelı beavatkozásokkal. A hidraulikus talajtörés, a felszíni és a belsı erózió miatt sem következhet be tönkremenetel, még ha állandó vagy ideiglenes vízáramlás lehetséges is. A felületi és belsı erózióval, illetve a hidraulikus talajtöréssel szemben leggyakrabban alkalmazott módszerek: - a szivárgás szabályozása, - védıszőrık beépítése, - diszperzióra hajlamos agyagok megfelelı védıszőrı nélküli beépítésének elkerülése, - rézsőburkolás, - fordított szőrık beépítése, - megcsapoló, vagy nyomáscsökkentı kutak beépítése, - a hidraulikai gradiens csökkentése . Ezeken kívül a talajvízszint és a szivárgási sebesség megfigyelésével lehet/kell ellenırizni, hogy a rézső a szándékoknak megfelelıen viselkedik-e. A kızetcsúszások lehetıségét is meg kell vizsgálni, ami a szerkezetüktıl függıen sík vagy görbe felület mentén következhet be. A kızetcsúszások megfelelı hajlásszög kialakításával, horgonyzással, szegezéssel illetve felszíni vagy felszín alatti víztelenítéssel elızhetık meg. A kızetomlások tekintetében meg kell vizsgálni a kızettömegek lebillenésének, kiszakadásának, illetve a kipergések kockázatát. A kızetomlások megelızésére olyan technikai megoldások szolgálnak, mint a horgonyzás, a szegezés, betonlövellés, stb. Másik lehetıségként a kızetomlást megengedve a legördülı anyag megfogásával is meggátolható a károsodás. A kúszás vizsgálata is szükséges a természetes rézsők esetében. A kúszó mozgást általában nehéz elıre jelezni, ezért a legjobb megelızési mód a kúszásra hajlamos területek elkerülése. d) A használhatósági határállapotra történı tervezés Ennek során az ajánlások szerint a tervezınek ki kell mutatnia, hogy a töltések vagy a rézsők alakváltozásai nem járnak a rajtuk vagy közelükben lévı épületek, utak vagy közmővek használhatóságának elvesztésével. Az összenyomódó altalajon épülı töltések süllyedésének számítására a c) alatti számítási szabály ez esetben is alkalmazható. Ahol meg kell elızni a használhatósági határállapot elérését, ott a töltések viselkedésének elırejelzéséhez hasznosak lehetnek a kísérleti töltések is. A feltöltések saját súlyuk vagy az alapok terhe miatti összenyomódása általában kicsi, ha a töltés jól van tömörítve és az alap terhe csekély. Tekintetbe kell venni viszont a talajvízviszonyok változása miatt bekövetkezı alakváltozások lehetıségét. Külön figyelmet kívánnak a töltés vagy az altalaj víztartalomváltozásai miatt lehetséges, hosszantartó, konszolidációs jellegő süllyedések. e) Mőszeres megfigyelés Kívánatos a töltések és a rézsők esetében, ha: - nem lehet számítással vagy megelızı intézkedésekkel igazolni, hogy az EC7 9.2 fejezetében értelmezett határállapotok egyike sem következik be; 71

- a számításokban alkalmazott feltevések nincsenek elegendı és megbízható adatokkal alátámasztva. A megfigyelés során a korábbi általános elveket kell követni. Ott van szükség rá, ahol az alábbiak ismerete kívánatos: - a töltésen belüli, illetve a töltés alatti talajvízszint vagy a pórusvíznyomások, hogy a hatékony feszültségek analízisével lehessen tervezni, illetve ellenırzı számítást végezni, - a mozgásban levı talaj vagy kızet oldalirányú és függıleges elmozdulásai, hogy a további mozgásokat elıre lehessen jelezni, - a már kialakult csúszólapok mélysége és alakja, hogy a helyreállítási munkák tervezéséhez meg lehessen állapítani a talaj szilárdsági paramétereit, - a mozgás sebessége, hogy figyelmeztetést lehessen adni a közeledı veszélyrıl. Ilyen estekben indokolt lehet a mérési helytıl távol elhelyezett digitális leolvasó vagy megfelelı helyen mőködésbe lépı riasztó rendszer használata. Puha, kis áteresztıképességő altalajon való töltésépítést a puha rétegek pórusvíznyomásának és a töltés süllyedésének mérésével kell ellenırizni és szabályozni. Az ilyen megfigyelések általában a 3. geotechnikai kategóriába sorolt töltések esetében szükségesek.

72

6. Az útépítés geotechnikai feladatainak áttekintése E fejezet keretében áttekintjük az útépítések során jelentkezı geotechnikai jellegő tevékenységek hazai helyzetét: - rámutatunk a legproblematikusabb elemekre, - a ma szokásos megoldásokra, a fejlıdési trendekre, - megvizsgáljuk, mely elıírások vonatkoznak rájuk, ill. mely kérdések nincsenek rendezve, - szembesítjük a viszonyokat az EC7 és más külföldi ajánlások követelményeivel. A 2.3. fejezetben vázolt bontásban elemezzük a kérdéseket.

6.1.A mérnökgeológiai-talajmechanikai elıkészítés Az útpálya és környezetének mérnökgeológiai, hidrogeológiai és talajmechanikai felderítése a tervezés egyik alapfeladata, illetve a jó terv alapfeltétele. Új nyomvonal geotechnikai felderítésének általában az alábbiakhoz kell információt nyújtani: - az egész elképzelés megvalósíthatóságát befolyásoló geotechnikai természető adottságok megítélése, (más, pl. környezetvédelmi szempontokat más anyagban kell tárgyalni), - a helyszínrajzi és a magassági vonalvezetés elbírálása, továbbá a mőtárgyak (vagy részeik) méretezése, - hozzájárulás a létesítmény költségeinek becsléséhez, - a geotechnikai feladatok legkedvezıbb megoldásának keresése, - a munkák lebonyolítása (ütemezése, szervezése) szempontjából lényeges szempontok megfogalmazása, - segítségadás a kivitelezınek a munkamódszerek (technológiák) kiválasztásához és az árkalkulációkhoz, - támpontok megfogalmazása a minıségellenırzéshez, - rámutatni az üzembe helyezés után ellenırzés alatt tartandó gyenge pontokra. Látnivaló, hogy nem csak a szorosan értelmezett mőszaki tervezés és a kivitelezés számára kell adatokat szolgáltatni. A meglévı utak korszerősítésénél, fejlesztésénél is rendkívül lényeges a talajfelderítés. A feladat egy része hasonló az új pálya építéséhez, a csatlakozások, a szélesítések pedig még új, mőszakilag kritikus kérdéseket is felvetnek. Többé-kevésbé az elıbb felsoroltakkal azonos döntésekhez, tevékenységekhez kell információt szolgáltatni. Egyszerősíti viszont a dolgot, hogy - a hely már a projekt indításának kezdetén ismert, jól lehatárolt; - a fejlesztendı (meglévı) út korábbi viselkedésérıl rendelkezésre álló ismeretek lényeges tervezési alapadatként hasznosíthatók. A nem kielégítı feltárás az általános tapasztalat szerint súlyosabb problémákat okoz, mint valamely tervezési hiba, s sokszor legalább akkorákat, mint a kivitelezésnél elkövetett hibák. Ugyanakkor sok hazai példa mutatja, hogy a leggondosabbnak vélt felderítés mellett is jelentkezhetnek a kivitelezés és/vagy az üzemeltetés közben meglepetések a feltárások pontszerő jellegébıl és a természeti viszonyok "rejtelmeibıl" eredıen. A jó feltárás, illetve az elégséges feltártság valójában minden közremőködı érdeke, a költségtakarékosság és a lebonyolítási problémák mégis többnyire elégtelen feltártságot eredményeznek. 73

a) A szabályozás helyzete A felderítésre vonatkozóan jelenleg hazánkban három elıírás van: - az MSZ 4488/1976 számú, "Feltárás és mintavétel geotechnikai vizsgálatokhoz" címő szabvány, melyet az ÁKMI alkalmazásra ajánl az országos közúthálózatra, - az ÚT 2-3.101./1993 számú "Útépítési földmunkák" c. útügyi elıírás, mely a közúti alágazatban kötelezıen alkalmazandó, - az MSZ 2635/1965 számú, "Talajvizsgálat nehéz verıszondával" címő szabvány, melyet az ÁKMI alkalmazásra ajánl az országos közúthálózatra. A két nemzeti szabvány mindenképpen elavultnak ítélhetı, mind a tervezés egyes fázisaihoz való kapcsolódást, mind a technikai színvonalat illetıen. Az útügyi elıírás viszont - mivelhogy nem ez a témája - éppen csak érinti a kérdést. Olyan elıírások pedig, amelyek elvi követelményeket is támasztanak, mint pl. az EC7, sajnos egyáltalán nincsenek. (Nincs pl. megfogalmazva egy olyan általános követelmény, hogy a feltártságnak elégségesnek kell lennie ilyen és ilyen kérdések elbírálásához.) A szokásjog, a szakma egyezményes elvárásai az irányadók, ami vitás helyzetekben persze nem elégséges. A feltártság színvonalát pedig gyakran (olykor alapvetıen) a rendelkezésre álló költségek határozzák meg. A talajvizsgálatokra vonatkozóan a következı elıírások léteznek: - az MSZ 14043/1-11 sorozat, "Talajmechanikai vizsgálatok" fıcímen szintén ajánlott nemzeti szabvány, mely elfogadható részletességgel szabályozza a vizsgálatokat, sajnos azonban sem a nyírószilárdságra, sem az áteresztıképességre vonatkozó lapokra nem tartalmaz, - az MSZ 2509-2 és -3 /1989 "Útpályaszerkezetek teherbíróképességének vizsgálata" c. szintén ajánlott nemzeti szabványok a CBR- és a tárcsás terhelés szabályozását adja, - az ÚT 2-3.101./1993 számú "Útépítési földmunkák" c. kötelezı útügyi elıírás, a talajvizsgálatokra vonatkozóan is ad irányelveket, - az ÚT 2-3.206 és 2-3.207 számú "Útpályaszerkezetek hidraulikus kötıanyagú és kötıanyag nélküli alaprétegei" c. kötelezı útügyi elıírások szintén adnak néhány utasítást a talajvizsgálatokra. A talajmechanikai vagy geotechnikai szakvélemények, ill. a geotechnikai tervfejezetek (statikai számítások, mőszaki leírások) tartalmára nézve semmilyen elıírás nincsen. Nincsenek rögzítve a biztonsági követelmények, az elfogadható számítási módszerek, stb. Korábban a talajmechanikai szakvéleményekre vonatkozóan léteztek elıírások: - ME 13-72 számon és "Alapozási-talajmechanikai szakvélemények készítése" címen, ill. - MI-04 173/1982 számon, "Alapozások geotechnikai elıkészítése" címen. Ezek elsısorban az épületalapozásokhoz fogalmazták meg a követelményeket és a módszereket. Ma már azonban csak itt-ott kézikönyvszerően vannak használatban, de hivatalosan nem érvényesek. Mint láttuk mindezekre az EC7 viszonylag részletes irányelveket ad, ez azonban idehaza még nincs érvényben. A bevezetése, vagy elveinek más módon történı érvényesítése tehát mindenképpen szükséges volna. b) A geotechnikai elıkészítés hazai szokásai, jellemzıi A talajfelderítést illetıen többnyire ma is az ajánlott MSZ 4488 szabványhoz igazodnak. Ez három fajta talajfeltárást értelmez: - közelítı feltárást, mely csak a rétegzıdést és a rétegek minıségének (típusának) megállapítását irányozza elı általában csak a közvetlen szemlélet alapján, 74

- egyszerő talajfeltárást, mely az elıbbiek mellett a talajállapot megítélését is magába foglalja és laboratóriumi vizsgálatokat is szükségesnek tart, - részletes feltárást, mely a talajviszonyok részletes megismerésére, a mechanikai és egyéb jellemzık magmintákon történı meghatározására épül. A gyakorlatban általában az egyszerő és a részletes közötti feltárás történik, amennyiben a talajok típusát és állapotát, ill. a beépíthetıség szempontjából lényeges paramétereit általá-ban laborvizsgálattal határozzák meg, a mechanikai jellemzıket viszont ritkán vizsgálják. A feltáró eszközökben ugyan nagy a fejlıdés, de költségokok miatt még sajnos ma is sokszor csak kisátmérıjő béléscsövezés nélküli fúrásokkal dolgoznak, ezekbıl vett kismintákon még a szemeloszlás biztonságos megállapítására sincs mód. Fıleg a bonyolultabb talajadottságok feltárásakor kell törekedni a folyamatos nagyátmérıjő magfúrásra, mert valójában csak ebbıl lehet megbízható képet kapni a rétegviszonyokról, és elegendı számú és mérető mintát készíteni a laborvizsgálatokra. Általános az a vélemény, hogy az útépítési munkák esetében - de valószínőleg más munkáknál is - érdemes részletes feltárást végezni, és nagyátmérıjő fúrásokkal dolgozni. A fúrás költsége ugyanis mindenképpen olyan jelentıs, hogy akkor már érdemes nagyobb mintákat venni és azokat alaposabban is megvizsgálni. Sajnálatos, hogy alig alkalmazzák a közvetett feltárási módszereket, még viszonylag gyakrabban kerül sor verıszondázásra. A nemzetközi gyakorlatban sok helyen az elızetes feltárásokra sikeresen alkalmazzák az SPT (Standard Penetrometer Test) feltárást, mert ez a talajok állapotáról is ad képet és mintát is szolgáltat. A feltárások telepítését tekintve a hazai szokások a következık: - a tanulmánytervekhez 500-1000 m a fúrási távolság és ezekkel egyben a mőtárgyak altalaját is igyekeznek megismerni, - az engedélyezési és a kiviteli tervek készítésekor 100-300 m a jellemzı távolság és a nagyobb töltések, bevágások területén keresztirányban is telepítenek furatokat. Ehhez azt tesszük hozzá, hogy semmiképpen sem szabad mereven meghatározott távolságokban gondolkodni, hanem az elızetes adatok és a fúrások nyomán érzékelt viszonyokat mérlegelve kell az újabb fázisokban a fúrásokat sőríteni. A fúrások mélységének meghatározásakor is az az elvi szempont az elsıdleges, mely szerint mindazon rétegeket fel kell tárni, melyek a földmő viselkedésére lényeges hatást gyakorolhatnak. Töltésekre átlagos körülmények esetén elég jól használhatók a következı gyakorlati szabályok, minimálisan: - vagy a töltésmagasság másfélszereséig, - vagy a lábtávolság 35 %-áig kell lehatolni. A bevágások esetében - ha az elıtanulmányok alapján az állékonyságot nem kell külön vizsgálni, elégséges a korona alatti 3 m-t feltárni, - ha csúszásveszélytıl kell tartani, akkor a már bizonyosan stabil zónáig kell lehatolni. Az anyagnyerıhelyek feltárását külön kell tervezni. Általában már az elsı fázisban indokolt vágatokat, aknákat nyitni, mert ezekben lehet megbízhatóan feltárni a rétegzıdést és csak ezekbıl lehet a Proctor vizsgálatokhoz elegendı mennyiségő mintát venni. Meg kell jegyezni azt is, hogy sajnálatos módon az utak utólagos szélesítéséhez sokszor semmilyen feltárás nem készül, pedig mőszakilag, geotechnikailag rendkívül kényes munkáról van szó. 75

Véleményünk szerint itt is elengedhetetlen az aknás feltárás. A talajmechanikai szakvéleményre vonatkozóan az egykori MI-04.173-82 fogalom-rendszerét követve általában a következı típusú szakvélemények készülnek: - Területismertetı talajmechanikai szakvélemény a tanulmánytervekhez, - Általános szakvélemény az engedélyezési és az ajánlatkérı tervekhez, - Részletes talajmechanikai szakvélemény a kiviteli tervhez. Az elıtervekhez, megvalósíthatósági tanulmányokhoz esetleg mérnökgeológiai szak-vélemény készül, vagy csak közremőködik a geológus-talajmechanikus szakértı a készíté-sükben külön dokumentáció készítése nélkül, legfeljebb egy fejezetet írva a tanulmányban. E szakvéleményekkel kapcsolatban három kérdésre kell rámutatnunk. Valójában nem egyértelmő, mit is értünk a háromféle szakvéleményen, mert az egykori MI fogalomrendszere ma már nem aktuális, az egy más beruházási rendszerre és tulajdonképpen más mélyépítési tevékenységre volt kitalálva. Így ezen szakvéleményfajták mögé csak bizonyos, alig pontosítható tartalmakat gondol a szakma. Mindenképpen szükséges tehát ezek újrafogalmazása, amihez az EC7 és a következıkben bemutatandó ajánlások nyújthatnak támpontot. Vitaható, hogy kiadható-e építési engedély egy olyan engedélyezési tervre, mely csak "Általános talajmechanikai szakvélemény" alapján készül, hiszen pl. a talajok nyírószilárdságának pontos ismerete nélkül a tervezı nem is tudja bizonyítani (ill. az engedélyezı megítélni) a rézsők stabilitását, a töltések alapozásának részleteit, a geohidrológiai viszonyok megváltozását, pedig ennek szükségessége a jogszabályokból levezethetı. A legfıbb probléma az elmúlt idıkben azonban talán mégis az volt, hogy az ajánlatkérı (kiírási, tender) tervhez nem készült kellı részletességő (az elıbbi fogalomrendszerben maradva) "Részletes talajmechanikai szakvélemény". Ebbıl több probléma keletkezik: - a geotechnikai jellegő veszélyek, nehézségek nincsenek kellıképpen bemutatva, ami miatt késıbb szerzıdéses viták adódnak, - a megfelelı adatok híján a geometriai terv (elsısorban a rézsőhajlások) túlbiztosítottak, s ezen a tender után már nem változtatnak, hiába bátorítanának erre a kiviteli tervhez készített részletes szakvélemény eredményei, - a bevágásokból és az anyagnyerıkbıl kitermelhetı talajok hiányos feltártsága miatt a költségeket a pályázók csak jókora ráhagyásokkal kalkulálhatják, - a talajviszonyokkal kapcsolatos információhiány, illetve az emiatt a kiírásban óvatos-ságból jelzett bizonytalanságok miatt az ajánlatok is óvatosak, az alternatívák ajánlásától elriasztanak. Mindezek nyilvánvalóan a költségek növekedéséhez vezetnek. A geotechnikai elıkészítı munka súlya tehát nyilvánvaló, ezért ebben olyan nagy tapasztalatú mérnökgeológiai és talajmechanikai ismeretekkel rendelkezı szakértıkre van szükség, akik az úttervezésben is járatosak, ismerik, értékelni tudják a nem-geotechnikai vonatkozásokat is. Ez korábban a idehaza megvalósult, amikor az utak nagy részét az UVATERV tervezte. Napjainkra a cégek átszervezıdése után ez a szakmai kooperáció részben átmentıdött, részben újjáalakult, de sok esetben nincs biztosítva a kellı szakértelem. Sajnos azáltal, hogy a geotechnikai tervezés és szakértés kérdésével a közlekedési tárca nem foglalkozott, "közlekedésépítési talajmechanikus" tervezıi vagy szakértıi címeket nem lehet kiadni. Megfontolandónak tartanánk e kérdés felülvizsgálatát. Addig a versenytárgyalá-sokon kell különösen nagy figyelmet fordítani a vázolt speciális ismeretekkel és referenciák-kal bíró geotechnikusok elınyben részesítésére. Itt semmiképpen nincs helye az árverseny-nek, mert az így nyerhetı megtakarítás több nagyságrenddel nagyobb költségeket okozhat. 76

c) Nemzetközi ajánlások Az EC7 általános követelményeit az 5. fejezetben vázoltuk. Ehhez kiegészítésként ismertetjük az L.PC. kiadványát, mely szemléletében nagyon közel áll az elıbbihez, de annál részletesebben és kifejezetten az útépítések geotechnikai elıkészítésére, talajviszonyainak felderítésére készült. Az úttervezési munkák lebonyolításának három fázisát különböztetik meg - legyen szó bármely részfeladatról. Az elıtanulmányok jelentik a 0. fázist, mely kb. az általunk programtervnek, elıtervnek nevezett dokumentumoknak felel meg. Ezek különösen a kényesebb esetekben fontosak és magas szintő szakértelmet kívánnak meg. A következı célokat kell teljesítenie: - igazolni a megvalósíthatóságot, - pontosítani a tárgyi feltételeket, a gazdaságosságot és a mővet környezı adottságokat, - felvázolni egy vagy több mőszaki megoldást, csakúgy mint összehasonlítani ezek eltérı vonásait, összegezni a megvalósításukat hátráltató körülményeket és vizsgálni a munkálatokra elıirányzott költségekkel való egyezésüket. Az elıtervezést jelölik 1. fázisnak, ami kb. a tanulmányterveknek, megvalósíthatósági tanulmányoknak felel meg. Céljuk, feladatuk: - a korábbiakban már elfogadott mő megvalósíthatóságának megerısítése és a legfıbb jellemzık meghatározása, - javaslat az alapvetı elemek topográfiai helyére, - javaslat a kivitelezés szakaszolására, ütemezésére, - lehetıvé tenni a beruházó számára, hogy döntsön, illetve megerısítse korábbi döntését a mő megvalósításáról, amikor is végleg elfogadja, elhatározza a programot, és megállapítja az ehhez szükséges financiális eszközöket, - megbecsülni a munkák hozzávetıleges költségeit és az ebben rejlı (lehetséges) bizonytalanságokat, különbséget téve a mővekkel és a munkálatok természetével kapcsolatos kiadások között, - lehetıvé tenni a beruházó számára, hogy az így megismert körülmények között tárgyalásokat kezdeményezzen. A tervezés a 2. fázis, mely a különbözı mőszaki tervek elıállítását jelenti a következı célokkal: - pontosítani a megoldások egészét és a mőszaki választásokat (döntéseket), - véglegesíteni a különbözı létesítmények jellegét és méreteit, valamint a megoldás egészét és mindezek topográfiai helyzetét, - pontosítani a szerkezeti kialakítást, elrendezést, valamint a kivitelezés igényeit kielégítı eszközök mőszaki jellemzıit, - megállapítani a munkálatok hozzávetıleges, elıre látható költségeit, felbontván azokat homogén rész-elemekre, - lehetıvé tenni a beruházó számára, hogy az egész létesítmény elıre látható költségeit elfogadja - adott esetben a megvalósítás minden elkülöníthetı részletére, hogy kiértékelhesse az üzembetartás és fenntartás költségeit, rögzíthesse a kivitelezési határidıket és esetleg a nyereségrészesedés arányait. A kapcsolódó geotechnikai tevékenység alapelveként rögzítik, hogy - a geotechnikai felderítés elırehaladásának logikája összefügg a terv kidolgozottságának fázisával, típusával; - a geotechnikai tanulmány programját mindannyiszor aktualizálni kell, ahányszor a terven lényegesen változtatnak mindaddig, amíg a következı vizsgálatok megállapításai említésre 77

méltóan különböz(het)nek a megelızıtıl; - az úttervezı és a geotechnikus között szoros kapcsolat szükséges. A geotechnikai vizsgálatok fokozataira két egymásra épülı szintet különböztetnek meg (összhangban az EC7-tel). Ezek: - az általános felderítés és - a méretezéshez szükséges geotechnikai vizsgálatok. Az általános felderítés a létesítmény helyszínére vonatkozó geológiai és geotechnikai adottságok összegyőjtését jelenti - elsısorban az irodalmi és helyi ismeretek, geológiai tér-képek, esetleg speciális (geofizikai) felderítı vizsgálatok alapján. Mindezek egybevetésébıl lehet megállapítani a helyszín geológiai modelljét és ebbıl kiindulva körvonalazhatók a tervezhetı geotechnikai módszerek, illetve a mő elkészítésének problémái. Ez az általános kutatás lehetıvé teszi, hogy - általános áttekintést nyerhessünk a mő legkedvezıbb körülményeirıl (geometriájáról, variánsairól, a mőszaki lehetıségek fı vonásairól stb.) szembesülvén a geológiai és geotechnikai összefüggésekkel és az ezekbıl fakadó financiális következményekkel; - tanácsokat lehessen adni a méretmeghatározások sorrendjére a mő egészét illetıen; - be lehessen mutatni a helyszín általános képét, melynek alapján meghatározható a késıbbi talajkutatások típusa és mértéke, valamint a létesítmény(ek) megtervezéséhez szükséges vizsgálatok tartalma. Az általános kutatás terjedelme függ a mő fontosságától és a környezet érzékenységétıl is, illetve annál igényesebb kell legyen, minél bonyolultabbak a helyszín körülményei. Az általános felderítés az egyes tervezési fázisokban a következıket kell elıirányozni. A 0-fázisban az általános felderítés többnyire az irodalmi adatok megismerésén és a helyszín alapos szemrevételezésén alapul, a helyszínen végzett vizsgálatok nélkül. Mind ennek eredményeképp kialakul egy elızetes geológiai modell. Az 1. fázis során az általános felderítés helyszíni vizsgálatokkal egészíti ki, pontosítja az elızetes geológiai képet, és ezzel lehetıvé válik a geológiai modell kidolgozása. Az elızetes geológiai modellhez képest ezen modellel nagyobb megbízhatósággal adhatók információk a mővek tervezéséhez, de mégis csak egy korlátozott szinten maradnak az ismeretek. Az általános felderítés tehát általában az elıtervezési tanulmányok (tanulmánytervek) lezárásának tekinthetı, a még megoldandó geotechnikai problémák már a méretezési vizsgálatok körébe tartoznak, vagyis nincs 2. fázis. A méretezéshez szükséges vizsgálatok, kísérletek ahhoz kellenek, hogy részleteiben is megtervezhessék a létesítményeket és az illetékesek dönthessenek a különbözı feladatok megoldási változatairól. Általában a következık munkarészek jönnek szóba: - részletes hidrogeológiai vizsgálatok. (pl. a vízvezetı rétegeket érintı hatások, stb.), - a földkitermelésre vonatkozó adatok és korlátozások ( pl. a fejtés nehézségei), - méretszámítások és/vagy korlátozások a deformálódó altalajon épülı töltésekre, számításba véve a hidraulikai és hidrogeológiai összefüggéseket is, - a földmozgatás kidolgozása és a talajok felhasználására vonatkozó útmutatások (a kifejtett vagy anyagnyerıhelyrıl származó földanyag minısítése, a terepadottságokból származó szállítási nehézségek felmérése, a rétegrendek méretmeghatározása és építésének stratégiája),

78

- az útpályaszerkezetek méretezésének és építésének kialakítása, - a különleges mőtárgyak (alagutak, nagy mőtárgyak, stb.) esetének vizsgálata, mely azonban általában különálló része a projekt geotechnikai vizsgálatának. A méretezési vizsgálatokra három szintet definiáltak. A 0-szint a nehézségek felmérése, megbecslése. Ez közel áll a fentebb vázolt általános felderítéshez. Ebbıl kiindulva kielégítı mértékben elıirányozhatók az I. és II. fokozatú méretezési vizsgálatok. Az I. szint az elıméretezést jelenti, melyet nem mindig kell külön dokumentálni, ez csak a tervezı belsı "munkaszintje". A II. szintet mindig igénylik a mővekkel kapcsolatos döntésekhez, bár elıfordul, hogy a kivitelezésre vonatkozó legutolsó tervek véglegesítik ezt a szintet. Az is elıfordulhat, hogy bizonyos méretezési vizsgálatok szükségtelenek. Figyelembe véve a célszerőségi (költség-) szempontokat, a 0. szint (az általános vizsgálódás) általában nem haladja meg az elıtervezés fázisát, így a végleges geológiai modellt is a II. szintben kell megalkotni. Ez a geológiai modell szolgál azután a méretezési vizsgálatok alapjául, de illı, hogy ezek az általános vizsgálatok eredményeitıl túlzottan ne térjenek el. A 6.1. táblázat foglalja össze a geotechnikai vizsgálatok ajánlott szervezeti rendjét A vizsgálatok irányításának, illetékességének kérdésére külön kitérnek. A felderítés fokozatai indokolják, hogy az illetékességeket eléggé részletesen osszák fel azért, hogy a kutatások kielégítı eredményekre vezessenek. Ezért ritkán fordul elı, hogy a geotechnikai felderítés teljes mértékben egyetlen vizsgálatfelelıs kezébe kerül. Sokkal gyakoribb, hogy a hatékonyság érdekében egy vizsgálat-koordinátort bíznak meg a vizsgálatfelelısök közül, akinek biztosítania kell a különbözı résztvevık közötti összhangot, valamint az úttervezı-vel való kapcsolattartást. A vizsgálatfelelısök minısége (kvalifikációja) a vizsgálat bonyo-lultságától függıen különbözı szintő lehet. Általában ajánlatos a legnagyobb kompetenciát az elıtanulmányozás, az általános felderítés fázisában megkövetelni, mert ezek azok a fokozatok, ahol a legmesszebbmenı következményekkel járó döntéseket hozzák. A talajfelderítés mértékére a szerzık az egyes tervezési fázisokra vonatkozóan a 6.2. táblázatban vázoltakat ajánlják. 6.1. táblázat. A geotechnikai vizsgálatok ajánlott szervezeti rendje A terv kidolgozottsága

A geotechnikai vizsgálat jellege

illetve

általános

méretezési

a tervezés lebonyolítási

(mérnökgeológai)

(mérnökgeológiai, talaj- és kızetmechanikai, út-geotechnikai, pályaszerkezet mechanikája)

0 fázis

elızetes geológiai

-

elıtanulmányok

modell alkotása

1. fázis

a végleges geológiai

elıtervezés

modell kialakítása

2. fázis

-

a mővek végleges megtervezése

a méretezési vizsgálatok felelısei

a tervezı

fázisa

a mővek elızetes tervei

tervezés Az elsıdleges felhasználók

79

6.2. táblázat. A talajfelderítés ajánlott mértéke a tervkidolgozás fázisa

az általános felderítés

a méretezési vizsgálatok

színvonala, ill. eredménye

színvonala, ill. eredménye

- elızetes geológiai modell, 0. fázis elıtanulmány

-

kivételesen végleges geológiai - néha I., sıt II. szintő, bizonyos méretek megállapításához, amelyek ismerete kell a modell a mő egészére vagy egy megvalósíthatóság vagy a nyomvonal elbírészére, ha a geológiai helyzet rálásához. nagyon összetett és a modell ismerete fontos a megvalósítha- nem kell vizsgálat azon méretek megtóság eldöntéséhez, a nyomhatározásához, melyek a terv ill. a mő egévonal kiválasztásához és a kritiszét tekintve nem lényegesek kus pontok ismeretéhez.

- általános geológiai modell 1. fázis elıtervezés

- általában 0 szintő.

- rendszerint I. szintő, - néha II. szintő, ha ez szükséges a mő valamely részletének igazolásához, he-lyének optimalizálásához, a költségek kielégítıen pontos elırejelzéséhez és a határidıkhöz, ha ezek lényegesek, -

olykor 0, ha vizsgálandó probléma nem befolyásolja az elıtervezést,

- nem kell vizsgálat azon méretek meghatározásához, amelyek a terv ill. a mő egészét tekintve nem lényegesek. 2. fázis tervezés

- az általános geológiai kép kiegé- - szokásosan II. szintő, szítése a tervezéshez elvégzett - olykor 0. vagy I. szintő az olyan méretkutatások eredményeivel meghatározások esetében, amelyek következményei nem érintik a döntéseket vagy az ajánlatadó becsléseit, - nem kell vizsgálat azon méretek meghatározásához, amelyek a terv ill. a mő egészét tekintve nem lényegesek.

80

6.2.A földmővek geometriai tervezése és állékonyságának biztosítása A következı feladatok sorolhatók a geometriai tervezés körébe: - helyszínrajzi és magassági vonalvezetés, - keresztszelvények felvétele és ezen belül a rézsőhajlások meghatározása, E kettı jelent tervezési, döntési feladatot. A további geometriai jellegő munkarészek - a rézsőfelületek számítása, - az elfoglalt területek meghatározása, - a földtömegek meghatározása, - a földtömegek elosztása az elıbbiekbıl következnek, és jószerivel mechanikusan végrehajtható tevékenységet jelentenek. Elsısorban költségvonzatuk lényeges, ezért az elıbbi kettı tervezésénél természetesen figyelembe kell venni ez utóbbiak változását is. a) A vonalvezetés Tervezésekor általában nagyon sokféle szempontot kell mérlegelni, s ezek közül a geotechnikai megfontolások ma már semmi esetre sem meghatározóak, mint voltak korábban. Ma a hálózati, a forgalmi, a környezet- és természetvédelmi követelmények többnyire erısebbek, a földmunka mennyisége, a kedvezıtlen földtani adottságok elkerülésének igénye általában inkább csak mint költségcsökkentési szempont jelentkezik. Általában ugyanis azt lehet mondani, hogy ma már szinte bármilyen geotechnikai adottságok között lehet építeni, mert technikailag minden megoldható, hiszen mód van pl. a talajadottságok alapvetı megváltoztatására, a pálya hosszú alagútban vagy (völgy)hídon való vezetésére is. Egyre gyakrabban fordul ma már elı, hogy a geotechnikusok vállalják magukra a nehézségeket, (pl. kifejezetten gyenge talajon vezetnek egy töltést,) hogy teljesíthetı legyen pl. a környezetvédelem szempontja (ne foglaljunk el egy különleges növényzető területet, stb.). Amikor tehát a vonalvezetés kérdésérıl dönteni kell, akkor a geotechnika szerepe inkább az, hogy feltárja, bemutassa az egyes variánsok földtani adottságait, a felmerülı geotech-nikai jellegő nehézségeket, a megoldási lehetıségeket. Általában az a fontos, hogy a geo-technikus megfelelı részletességő és pontosságú geotechnikai információt biztosítson a döntésekhez, illetve elemezze, értékelje ezeket. A tapasztalat szerint ugyanis általában nem maguk a kedvezıtlen geotechnikai adottságok okoznak problémákat, hanem az, ha nem ismerik ıket, nem tudnak kellıen felkészülni rájuk, ha váratlan felbukkanásuk megakasztja a projekt megvalósítását. Ezért oly fontos a 6.1. fejezetben vizsgált geotechnikai elıkészítés. Általában tehát a kedvezıtlen adottságokat kell feltárni és értékelni. Ilyenek lehetnek: - puha, kompresszíbilis, gyenge szilárdsággal bíró altalaj, ha magas töltést kell rá építeni, - meredek lejtık, melyek csúszásveszélyesek, nehezen járhatók, - kedvezıtlen rétegzıdés, ill. talajszilárdság, melyek az állékonyságot veszélyeztetik, - omlásveszélyes sziklák, - sziklás, nehezen fejthetı kızetek, - magas talajvíz, nyomás alatti rétegvizek, vízáramlások, - felszíni élıvizek közelsége, erózióveszélyes lefolyás, - beépítésre alkalmatlan anyagú bevágásos szakaszok, ill. a kedvezı anyagnyerık hiánya. Ezeket (is) figyelembe véve elıször az út felelıs tervezıjének, majd végül is a beruházónak kell 81

meghoznia a döntéseket. A vonalvezetési kérdéseknek az elı-, ill. a tanulmányterv idıszakában el kell dılniük, a további tervekben legfeljebb kisebb módosítások keletkezhetnek. Ezért ebben a munkában különösen fontos a közremőködı szakértı hozzáértése, amint arra az elızı fejezetben rámutattunk A vonalvezetés általános tervezésére a KTSZ ad irányelveket, de a geotechnikai szempontok figyelembe vétele ebben alig szerepel, s így a geotechnikai közremőködés követelményei, tartalma sem. Ezt majd pótolni kell, akár a KTSZ-ben, akár az ajánlott földmőtervezési szabályzatban. Hangsúlyozzuk, hogy itt nem a módszertan szabályozása szükséges, mert az ebben a kérdésben szinte lehetetlennek látszik, s talán szükségtelen is. Meg kell fogalmazni a figyelembe veendı szempontokat és a követelményeket, ill. azokat a kérdéseket, amelyekrıl a geotechnikusnak a vonalvezetés tervezésekor nyilatkozni kell, kb. úgy ahogy az EC7 és az idézett francia dolgozat ajánlja. b) A rézsőhajlás megválasztása Ez a keresztmetszeti tervezés fı kérdése. Tudvalevı, hogy a rézsőhajlás - a földmő állékonyságát, csúszással szembeni biztonságát alapvetıen befolyásolja; - a rézsőfelület eróziós károsodásának veszélyét is meghatározza; - növeli a felületeket, a térfogatokat, s ezzel a költségeket, - csökkenése a növényzet megtelepedésére elınyösebb lehetıséget kínál; - esztétikai (tájba illesztési) vonatkozásokkal is bír; - a kivitelezhetıséget (járhatóságot) is befolyásolja; - a fenntarthatóságot (megközelítést, járhatóságot, kaszálhatóságot) is érinti. A bevágási rézsők esetében - mivel a talajtulajdonságok és a rétegzıdés adottak - általában az elıbbi szempontokat mérlegelve kell megválasztani a hajlást. (Esetleg szóba jöhet vala-milyen támszerkezet tervezése, ezzel csökkenthetı a hajlás.) A töltések esetében az anyag-választás és a tömörítés lehetıséget teremt arra, hogy ne csak a hajlással alkalmazkodjunk a követelményekhez, sıt lehetıség van még a töltéstest erısítésére és vasalására is. Említettük már, hogy a rézsők tervezésére nincs hazai elıírás. A korábbi KTSZ adott erre táblázatot (lásd 6.3. táblázat) és rögzítette a táblázat használatának feltételeit. A rendelkezésünkre álló tervezet ilyent nem tartalmazott, így nem tudjuk miként tervezik a szabályozását. A KTSZ azt is elıírja, hogy 10 m szintkülönbséget meghaladó rézső állékonysága külön vizsgálandó. 6.3. táblázat A korábbi Közutak Tervezési Szabályzata által megengedett legmeredekebb rézsőhajlások

Útosztály

Környezet

Töltés magassága, vagy bevágás mélysége 0-3 m

3-6 m

6 m felett

Autópályák, autóutak

A. B. C.

1:2,5

1:2

1:2*

I. és II. rendő fıutak

A. és B.

1:2,5

1:2

1:1,5

C.

1:1,5

1:1,5

1:1,5

A. B. C.

1:1,5

1:1,5

1:1,5

Belterületi autópályák és autóutak Belterületi I. és II. rendő fıutak Összekötı utak, mellékutak

*Külön talajmechanikai vizsgálat alapján – figyelemmel a gyepesített útfenntartás lehetıségének biztosítására – 1:1,5-re növelhetı. 82

Általában elfogadhatónak ítélhetı ez a rendszer azzal, hogy a táblázat ajánlotta hajlásoknál meredekebbet csak külön vizsgálattal történı igazolás esetén szabad alkalmazni. Úgy tőnik viszont, hogy szükség volna a korábbi táblázatok felülvizsgálatára, egy új szakmai köz-megegyezésre, melyben mindazon szempontok érvényesülhetnének, melyeket az elıbbiekben kifejtettünk. Ezt egy külön program keretében lehetne végrehajtani, illetve a már javasolt Földmőtervezési Szabályzat kidolgozása keretében kellene kidolgozni. Már utaltunk arra, hogy jelenleg idehaza nincs olyan elıírás, mely a rézsők állékonyságvizsgálatának elfogadható módszereit szabályozza. Sıt tény az is, hogy nincs olyan korszerő geotechnikai tankönyv sem, melyet e tekintetben megegyezésszerően elfogadnánk. Ma kétféle elméleti alapra épülı módszer használatos : - a határanalízis alapján történı vizsgálat, amikor felvett csúszólapokkal vizsgáljuk a lehatárolt lecsúszó földtest egyensúlyát és a csúszólap változtatásával keressük a minimálisan elérhetı biztonságot, - a véges elemes számítások, melyekkel a rézső feszültségállapotának változásait lehet elemezni és így lehet kikeresni a kritikus felületet, s az azon meglévı biztonságot. Az utóbbit néhány olyan, idehaza is elterjedıben levı számítógépes programmal lehet elvégezni, mint a holland PLAXIS, az angol SAGE CRISP, a kanadai GEO-SLOPE. Ezek alkalmazásáról, eredményeik realitásáról még nincs elég tapasztalat, de a nemzetközi elterjedésük e tekintetben önmagában is megnyugtatónak látszik. A bemenı adatok, az alkalmazott talajmodellek és a végeredmények dokumentálása, illetve az ezekkel végzett számítás alapján egy terv felülvizsgálható, engedélyezhetı, hiszen nincs szubjektív eleme a számításnak. A biztonság és a nyírószilárdság értelmezésének kérdése persze itt is felmerül, de e programok - s ez is elınyükként említhetı - "kérik" ezek egyértelmő figyelembevé-telének módját. Ma még a legtöbb esetben a határanalízis elvét használjuk, így - állékonysági grafikonok segítségével dolgozunk, melyek többnyire a súrlódó körös eljárásra épülnek, és elvileg csak homogén talajra lennének alkalmazhatók; - a blokkos módszernél is ezt alkalmazzuk, amikor egy kitőntetett felületen való elcsú-szást vizsgálunk és a szomszédos zónák hatását földnyomásként vesszük figyelembe; - a lamellás eljárásoknál tetszıleges viszonyokra alkalmazhatjuk, de csak a belsı földnyomások számításbavétele esetén remélhetünk tıle megbízható eredményt, ami viszont már számítógépes programokkal lehetséges. A módszerek sokfélesége indokolt, de az alkalmazási feltételek bizonytalansága miatt - azt lehet mondani - egy bizonyos tartományban szinte tetszıleges biztonság kimutatható velük. Eközben a szokásos, elvárt és gazdaságilag is megengedett biztonsági szint 1,5 körül van, ami a mőszaki tervezésben megszokotthoz (pl. síkalapmértezéshez) képest nagyon alacsony, ezért a módszer okozta eltérés szerepe nem jelentéktelen. Jelentıs gondot okoz a biztonság értelmezésének bizonytalansága is, melyre szintén sokféle ajánlás van a szakirodalomban. Lehet pl. a biztonsági tényezı - a csúszást gátló és kiváltó erık valamely pontra vonatkozó nyomatékának hányadosa; - egy sík csúszólapon ható, a csúszást akadályozó és a csúsztató erık hányadosa; - a kohézióban levı biztonság, miközben a súrlódás teljesen ki van használva; - a nyírószilárdság mindkét részére azonos biztonság n=tgϕr/tgϕs=cr/cs ahol ϕr ill. cr a rendelkezésre álló, ϕs ill. cs az egyensúlyhoz szükséges belsı súrlódási szög illetve kohézió a csúszólap teljes, vagy egyes szakaszain.

83

Rögzíteni kellene, hogy csak a legutóbbi értelmezés tekinthetı elegendıen korrektnek, amint az a világ nagy részén elfogadott és az EC7 is ezt vezette be. Talán még nagyobb hiányosságot jelent, hogy nincs elıírásunk a talajok nyírószilárd-ságának értelmezésére, ami pedig a rézsők állékonyságvizsgálatánál alapvetı kérdés. Szinte valamennyi külföldi szabvány, tankönyv, stb. annak elhatárolásával kezdi tárgyalni az állékonyságvizsgálatok kérdését, hogy - a hatékony feszültségek és a hozzájuk tartozó nyírószilárdság analízisével, vagy - a teljes feszültségek és a hozzájuk tartozó nyírószilárdság analízisével történik-e a vizsgálat. Ez a megközelítés a hazai gyakorlatban szinte nem is létezik. Mindezek alapján azt kell megállapítanunk, hogy a geotechnikai szakvéleményekben a rézsők állékonyságára adott biztonsági tényezık önmagukban semmit sem mondanak. A biztonság csak a vizsgálati módszer és a figyelembe vett nyírószilárdság bemutatásával együtt értékelhetı. Ennek kapcsán kell hangsúlyoznunk azt is, hogy az úttervekben általában nincs olyan statikai számítás, amely a geotechnikai szerkezetek megfelelıségét, így a részők állékonyságát igazolja. A szokásos tervfejezetekbıl, rajzokból az nem érzékelhetı, a megfelelıséget általában csak az általános tervezıi nyilatkozat tanúsítja. Ezzel azonban nyilván nem szabad megelégedni, hiszen ilyen alapon semmilyen terv felülvizsgálatára, engedélyezésére nem volna szükség. Rögzíteni lehet azt is, hogy bonyolultabb talajú, geometriájú magasrézsők vizsgálata már mindenképpen speciális tervezési feladat, az EC7 is a 3. geotechnikai kategóriába sorolja. Ezért nem szabad a rutinszerő tervezési eljárásokkal megoldani, külön szakértı bevonása szükséges. Meg kell jegyezni azt is, hogy a rézsők tervezését, állékonyságának igazolását már csak illetékességi okokból sem helyes a talajmechanikai szakvéleményre hárítani. Azokat ugyanis gyakran geológusok készítik, akik azonban aligha lehetnek egy olyan mérnöki feladat felelıs tervezıi, mint egy rézsőstabilizálás. A rézsők állékonyságát - amennyiben a szokásos hajlás nem elégséges - valamilyen konstrukciós megoldással is lehet javítani, biztosítani. Ismertek a lehetıségek: - földmegtámasztó szerkezet építése, - talajerısítés, - a talajvízviszonyok javítása felszín alatti víztelenítéssel. Jelenleg ezekre sincsenek hazai elıírások, sajnos még a támfalak tervezésének számos kérdése is bizonytalan.

6.3 A töltésalapozások tervezése és kivitelezése A töltésalapozás sokféle feladatot, tevékenységcsoportokat jelenthet. Ilyenek: - rutinszerő területelıkészítés (növényzet eltávolítása, humuszleszedés, kisebb bontások, árkok kialakítása, kisvízfolyások áthelyezése, munkaszint kialakítása, altalaj tömörítése), - meredek terep átalakítása (barázdálás, lépcsızés, fogazás, talajékelés, behorgonyzás, támszerkezet építése, lábakra állítás), - gyenge altalajon való építés (lépcsıs építés, elıterhelés, talajjavítás dinamikus konszolidációval vagy mélyvibrálással, cölöpözés, drénezés, talajcsere, lábakra állítás). Az elsı két feladatcsoport geotechnikai szempontból viszonylag egyszerő, kialakult megoldásai vannak, inkább technológiai feladatot jelentenek. A harmadik feladat az, amely különleges, magas szaktudást igénylı munkálatokat kíván. Ez az utóbbi idıben azért került elıtérbe, mert mind gyakoribb, hogy másra nem használható, mélyfekvéső, mocsaras területekre "terelik" az utakat. 84

a) Rutinszerő területelıkészítés Az idetartozó legfontosabb feladatokra az Útépítési földmunkák c. útügyi elıírás jó irányelveket ad. Ezeket többnyire be is tartják, de néhány részletre még érdemes rámutatni. A területelıkészítés egyszerő rutinfeladatait is sokkal igényesebben kell ma már megoldani, mint az korábban szokásos volt. A természetvédelmi törvény idézett követelményei ezt általánosságban megkívánják. Tanulnunk kell a vízmérnökök példájából, el kell kerülni, hogy az útépítéseket indokolatlan környezetvédelmi viták, tiltakozások elızzék meg. Általános célként azt tartják szem elıtt, hogy - csak a valóban szükséges terület átalakításra kerüljön sor; - kezdetétıl fogva gondolni kell a végleges útkörnyezet esztétikumára. A növényzeteltávolítás is igényes feladattá vált, ma már nem szabad növényzetirtásról beszélni, lehetıleg minden értékes és megmenthetı növényt át kell telepíteni. A humusz védelmét már régebben is fontosnak tartottuk, bár - valljuk meg - elsısorban a késıbbi rézsőtakarás miatt. Sokszor éppen az okoz gondot, hogy túl korán termelik le a humuszt, (persze azért is hogy demonstrálható legyen a munkakezdés,) a további munkák csak késıbb kezdıdnek, s így a fedetlen terület a csapadék hatására felpuhul, tönkremegy. Ez megnehezíti a késıbbi munkavégzést, és esetleg még állékonysági (le- ill. szétcsúszási) veszélyeket is jelent. A leszedett humusz vastagsága azért is lényeges, mert a bennmaradó talajzónák szervesanyagtartalma késıbb gondokat okozhat. A területen esetleg meglévı építmények (épületek, mőtárgyak, vezetékek, utak, stb.) bontására külön tervet kell készíteni, vagy egyszerőbb esetekben elég a mőszaki leírásokban kitérni rájuk. Meg kell határozni általában a bontás módját, a keletkezett állapot elrendezését és a bontott anyag sorsát. Ide kapcsolódik a régészeti leletek kezelése is, melyek védelme szigorú parancs. Az építési területet már a munka kezdetén meg kell védeni a tereprıl érkezı vizektıl, ezért már a töltésépítés elıtt ki kell alakítani ideiglenes jelleggel a talpárkokat. A pályát keresztezı vagy érintı kisvízfolyásokat új mederbe kell vezetni, s a medret a fenéken lévı puha talajok eltávolítása után fel kell tölteni. Ennek legfıbb szabálya az, hogy a környezı talajjal azonos anyagból és azonos minıségben készüljön a felöltés. Erre a munkára külön vízépítési terv készül. Ezen munkák után és eredményeképpen alakul ki a munkaszint (lavírsík), s ez fontos része, illetve az így elıállított állapot fontos stádiuma a munkálatoknak. E felszínnel szemben támasztandó követelmények: - a növényzettıl és a szerves talajoktól való teljes mentesség, - a víz gyors lefolyása, - a munkaterület felé érkezı vizektıl való védelem, - a terület nehézjármővekkel, munkagépekkel való járhatósága, - az altalaj megfelelı állapota, tömörsége. Kedvezıtlen felszínközeli talajok és magas talajvíz esetén a munkasík kialakítása speciális eljárásokat kívánhat. (A vastagabb puha altalaj esetét - mint jeleztük - külön tárgyaljuk.) Szóba jöhet: - kismélységő talajcsere, - geotextilía és arra homokos kavics fektetése, - georácsok, geomatracok fektetése. Az elıbbiekre sok példa volt Magyarországon, az utóbbira most vannak próbálkozások. 85

Külön kell kezelni még azokat az eseteket, amelyekben a munkasík a földmő felsı 0,50 m vastag zónájába esik, azaz a pálya szinte a terepen fut. Ilyenkor természetesen az erre vonatkozó szigorúbb követelményeket kell teljesíteni, melyekkel majd a 6.6. fejezetben foglalkozunk. Ki kell még térni a kiszolgáló utak, felvonulási területek kialakítására, teherbírására. Erre általában kevés gondot fordítanak, s késıbb ez jelentısen megnehezítheti a munkát. Ideiglenes betonelemes burkolatokat, esetleg geomőanyaggal erısített mechanikai stabilizációkat, hulladékanyagokat lehet alkalmazni. Ezeket munka közben fenn kell tartani, a végén pedig el kell bontani. A területelıkészítési munkák keretében, a munkaszinten találkozik az útépítés a természettel, s e feladatok környezetbarát megoldása érdek és kötelesség is. Azok a részletek, amelyeknek környezeti, természetvédelmi, vízjogi hatásai is vannak, már az engedélyezési tervben tisztázandók. E tekintetben nagy óvatosság indokolt, mert éppen ezen részletek okozhatnak a kivitelezés közben gondokat. Az elıkészítési feladatokra egyébként a kiírási tervekben feltétlenül ki kell térni, mivel költségés minıségvonzatai vannak. Nem hagyhatók a kiviteli tervezésre, de egyes részle-tek esetleg nyitva hagyhatók az alternatív megoldásokra, s az ajánlati tervben kell kérni rájuk megoldást. A részleteket a kiviteli tervben, a technológiai utasításokban kell rögzíteni. Ha az elıbb elmondottak miatt ezek eltérnek az engedélyezési tervben rögzítettektıl, akkor az engedély módosítását feltétlenül kérni kell. Ugyancsak fontos, hogy e munkákról az Építési Naplóban részletes jelentések legyenek. Ellenırzésekor inkább a technológia követése és a végállapot szemrevételezése a célravezetı, mérésekre kevésbé van lehetıség. b) Alapozás meredek terepen A feladat az, hogy meg kell akadályozni a töltés lecsúszását. Az alapvetı megoldási módszereket és alkalmazási feltételeiket az Útépítési földmunkák c. útügyi elıírás megadja, s ezeket követi is a hazai gyakorlat. 5 és 10 % terephajlás esetén a felület érdesítése, barázdálása szükséges, s ez elegendı a lecsúszással szemben. Erre külön geometriai terv nem kell, csak a szükségessége írandó elı. 10 és 25 % közötti terephajlás esetén a lépcsızés szokásos. A terephajlással egyezı irányban 3-5 %-kal lejtı lépcsık szokásos hossza 1,5-2,5 m, magasságuk 0,2-05 m. Ezen értékek között a terephajlás és a talajfajta alapján kell kialakítani a méreteket. A lépcsızést a tervekben elı kell írni, s meg kell adni a jellemzı méreteket. Külön rajzi ábrázolás azonban nem feltétlenül szükséges. Az adottságoktól függ, de esetleg szükség van a völgy felıli oldalon szivárgóra is, mely a lépcsıkön fıleg az építés közben lefolyó, ill. végleges állapotban a töltésen átszivárgó vizeket felfogja. Ebbe természetesen nem szabad bevezetni a töltésrézsőrıl lefolyó vizeket. 25 % feletti terephajlásnál kötött talajban elsı megoldásként a fogazás jön szóba. A 2-3 m széles fogak közötti mélyedésbıl a vizet hosszeséső dréncsövekkel ki kell vezetni. Ez az alakzat csak kézi földmunkával volna biztosítható, amire ma a kivitelezık nem szívesen vállalkoznak. Valójában még kézzel is nehéz a finom felületeket, eséseket kialakítani, s a pontatlanság miatt esetleg lefolyástalanul maradó mélyedések több gondot okozhatnak, mint amennyit maga a meredek hajlás. A töltés megtámasztása elınyösebb lehet, erre ma sok újszerő, környezetbarát, esztétikus gazdaságos szerkezet ajánlható: - a gabionfalak (rozsdamentes acélhálóval és kıanyagkitöltéssel) talán a legkedvezıbbek; - szóba jöhetnek a máglyafalak is; - esetleg vasalt földtámfal is épülhet tulajdonképpen a töltés egy részeként.

és

A támszerkezeteket kellı mélységre kell alapozni és mögöttük már a lépcsızés is elegendı. 86

Mindezekre természetesen külön tervet kell készíteni, ami már nem tárgya már jelen tanulmányunknak. Nagyon meredek terepen - különösen ha nem túl mélyen kedvezı altalaj van - érdemes lehet lábakra állítani és hídszerkezeten vezetni a pályát. Erre Ausztriában különösen sok példát találhatunk. Erre nem csak a töltés stabilizálása érdekében kerülhet sor, hanem a területfoglalás csökkentése miatt is. Idehaza ez még ritkán jött szóba, de várható, hogy a föld felértékelıdésével és a tájvédelem további erısödésével e megoldások is tért hódítanak. c) Töltésépítés puha altalajon Az Útépítési földmunkák c. útügyi elıírás mindössze egyetlen a bekezdést ír errıl, holott mind sőrőbben találkozhatunk ilyen feladattal a korábban vázolt körülmények folytán A következı veszélyek merülhetnek fel: - a töltés alatti alaptörés, ha az altalaj nyírószilárdsága elégtelen a töltésteher viselésére, - az altalaj összenyomódása olyan mértékő, hogy a töltés süllyedései és süllyedés-különbségei megengedhetetlen mértéket érnek el, - az altalaj kedvezıtlen konszolidációs viszonyai (kis áteresztıképesség, nagy rétegvastagság) és az esetleges kúszási hajlam miatt elhúzódnak a süllyedések. Mindezek balesetveszélyes helyzeteket, határidıcsúszást, utólagos használatvesztést okozhatnak. E veszélyeket már a projekt megvalósításának legelsı fázisában fel kell mérni, és elkerülésükre megfelelı megoldásokat kidolgozni. A következı lehetıségek jöhetnek szóba: - elkerülés, - talajcsere, - talajjavítás, - elınyös töltésjellemzık kialakítása, - alkalmas építési mód. Az elkerülést csak a teljesség kedvéért említjük, hiszen ekkor olyan vízszintes és magassági vonalvezetésrıl van szó, melynél a puha talajon való alapozás fel sem merül. A vízszintes elkerülésre - mint említettük - ma már kevéssé van mód, viszont talán többször lehetne a mélyebben levı jó rétegekre lealapozott hídszerkezeten való vezetést választani, mint arra már utaltunk. A talajcsere a hagyományos, valamennyi veszéllyel szemben hatékony megoldás, de egyre több szempont szól az alkalmazásával szemben, Ezek fıleg a gyors építés, a minıség-tanúsítás és a környezetvédelem igényeibıl következnek, pl. - a víz alatti földkitermelés technológiai nehézségei, - a kiemelési mélység elérésének tanúsítása, - a kitermelt talajok elhelyezési nehézségei, - a cseretalaj beszerzése, - a cseretalaj tömörségének biztosítása, - a cseretalaj tömörségének ellenırzése. Mindezek miatt, s mert a további megoldások nagyot fejlıdtek az elmúlt idıkben, a talajcsere nemzetközi viszonylatban - úgy tőnik - visszaszorulóban van. Idehaza viszont az elmúlt években - saját tapasztalataink szerint - az autópályák építésénél inkább az volt jellemzı, hogy feleslegesen cseréltek ki olyan agyagokat is, amelyek komolyabb gondot nem okoztak volna, sıt inkább a talajcsere végrehajtása okozott nehézségeket.

87

A talajjavítási, talajkezelési eljárások fejlıdése különösen erıteljes volt. Az itt lehetséges módszerek - mélyvibráció, - dinamikus konszolidáció, - drénezés, - cölöpözés. Általában mindegyik csökkenti a felvázolt veszélyek (alaptörés, süllyedés, elhúzódó mozgás) mindegyikét, csak a függıleges drénezés az, mely a süllyedés mértékét nem befolyásolja. A mélyvibrációt technológiája és minıségbiztosítási rendszere sokat fejlıdött az elmúlt idıkben, elsısorban a Keller cég jóvoltából. Idehaza is alkalmazták már nem útépítésnél, de jó eredménynyel. A szemcsés jellegő talajokban maga a tömörítés hatásos, a kötöttekben a tömörítés mellett a felhúzott vibrátor helyén képzıdı kavics- (kı)oszlopok szerepe a meghatározó. Ez drénezı funkciót is ellát, részleges talajcsereként is értelmezhetı, illetve cölöpnek is tekinthetı. A vibrátoron mért különbözı paraméterek és a bevitt anyag mennyisége nyújt lehetıséget az ellenırzésre, ill. "elıtte-utána" szondázással lehet a talaj javulását kimutatni. A dinamikus konszolidációt nagy (20-200 t) tömegek nagy (20-50 m) magasságból történı ejtegetésével érik el. A döngölés 4-5 m mélységben is tömörödést okoz, a képzıdı mélyedéseket pedig kıanyaggal kitöltve, részleges talajcsere is elıáll. Idehaza eddig egy áruház építésénél alkalmazták. Ellenırzésére a szondázás a legalkalmasabb. A drénezés a konszolidáció gyorsításával segíti a veszélyek elhárítását. Gyors konszolidá-ció esetén csökken az alaptörés veszélye és gyorsabban zajlik le a süllyedés. Ma általában az ún. papírdréneket alkalmazzák, melyeket célgépekkel főznek le. Ezek szőrıpapírral körül-vett mőanyaglapból állnak, s a köztük levı hézagot a vízmozgás számára kis bordák vagy dudorok biztosítják. Használatosak még a homokdrének, melyeket textíliával vesznek körül. A konszolidáció a drének távolságának négyzetével fordított arányban gyorsul. Cölöpözéssel is megoldható a töltésalapozás, bár valódi merev cölöpöket költségeik miatt ritkán alkalmaznak. Használatosak viszont átmeneti megoldások: - a mélyvibrációs kavicsoszlopok cementhabarccsal történı utólagos átitatása, (esetleg eleve sovány betonszerő anyagként való bevitele,) - agyagtalajokban spirálfúróval készített furatban meszes talajkezelés, - talajkiszorításos cölöptechnológiákkal (pl. Franki) kavicscölöp készítése. A töltés méreteinek, tömegének célszerő kialakításával is lehet eredményt elérni: - a lapos hajlású, vagy (nyomó)padkás rézső javítja az állékonyságot, - a könnyő anyagból, vagy súlycsökkentı üregekkel épülı töltés állékonysága biztosabb, sülylyedése kisebb lesz. Az utóbbi gyakorlati lehetısége pl. salakanyag, habszerő mőanyagok alkalmazása, illetve "vak" csıátereszek beépítése a töltésbe a kritikus helyeken a súly csökkentése céljából. Az építési mód célszerő alakítása lehet a legolcsóbb megoldás, de csak bizonyos feltételekkel alkalmazható. A lépcsıs építés (vagy ütemezett építés), azt jelenti, hogy a töltést a gyenge altalajon olyan lépcsıkben (vagy olyan lassan) építjük, hogy a lépcsık között (vagy az építés alatt) a konszolidáció a kívánatos mértékig bekövetkezhessen. Így a növekvı teher egyre jobb talajra kerül, ezért az alaptöréstıl nem kell tartani és az építés utáni süllyedések sem lesznek már nagyok. E módszer azonban nyilvánvalóan csak akkor jöhet szóba, ha elegendı idı áll rendelkezésre, ill. vékonyabb, ezért gyorsan konszolidálódó, de kis szilárdságú gyenge zónák esetén célszerő. 88

A túltöltéses építés éppen ellenkezıje az elıbbinek. A szabályosan felépített töltés tetejére mintegy közbensı depóniaként - felhordják a következı szakaszok töltésképzı anyagát. A nagyobb teher alatt az altalaj összenyomódása gyorsan eléri azt az mértéket, amelyet a "rendes" töltés okozna. Ha ezután letermeljük a többletet, akkor már nem következik be süllyedés. A túltöltés idıtartama természetesen csökkenthetı, ha valamekkora utólagos süllyedés megengedhetı. Ez az eljárás természetesen csak akkor alkalmazható, ha a többletteher az alaptörés veszélye nélkül hordható fel. Ezért e módszer nagyon vastag, de nem kirívóan gyenge talajok esetén ajánlható. Szinte valamennyi e pontban tárgyalt módszer jellemzıje, hogy - a szokásosnál (is) kevésbé megbízhatóan tervezhetık, ezért - a süllyedés, pórusvíznyomás és szilárdságnövekedés helyszíni mérése elengedhetetlen; - specialista cégek kellenek a megvalósításhoz; - költségesek, de jó módszert választva az egész projektet tekintve jelentıs meg-takarítások remélhetık. Az ilyen feladatoknál tehát nagy jelentısége van annak, hogy a kiírási terv adjon lehetıséget az alternatív megoldásoknak. A tervezés lényegében a "megfigyeléses módszer" szerint, tehát a kivitelezéssel szoros összefüggésben alakul. Sajátos eljárásokról van szó, melyeket csak szakvállalat ismerhet elég jól. Mindezek miatt olyan szerzıdésstartégia választandó, mely bizonyos feltételekkel a Vállalkozó kezébe ad szinte minden döntési lehetıséget, de rá is hárítja a kockázatot. E módszerekre vonatkozó nincs hazai elıírás - mint arra már utaltunk. Speciális jellegük miatt nem is szükséges részletekbe menı szabályozásuk, de az alapkövetelmények, az alkalmazási feltételek megfogalmazása szükséges volna - talán az ajánlott szabályzatban.

6.4. A töltésképzı anyagok kiválasztása, kitermelése Elöljáróban rögzítjük, hogy a földmővek felsı 50 cm-nyi zónájába kerülı anyagok speciális követelményeivel külön foglalkozunk. a) A talajok minısítése Az Út 2-3.101 számú, Útépítési földmunkák címő elıírás részletesen tárgyalja ezt a kérdést, pontos kritériumokat ad. Amint azt már kifejtettük, jónak, korszerőnek érezzük ezt a szabályozó anyagot, az említett apró finomítások talán javíthatnának rajta, de jelen tartalmával is megfelel. Úgy érzékeljük, hogy többé-kevésbé ez a szakma egészének véleménye is. A töltésképzı anyagok bevágásból vagy anyagnyerıbıl származnak. Az eredet a megítélés szempontjából nem jelent különbséget, az alkalmassági kritériumok mindkettıre érvényesek, mégsem közömbös a származás. A bevágásokból kikerülı anyagokat ugyanis nyilván csak akkor nem építjük be, ha alkalmatlanok, és kénytelenek vagyunk a megfelelı, sıt az alkalmassá tehetı anyagokat is felhasználni. Ez a helyzet pl. az M3 autópályán, ahol sok helyen agyagból épült és épül a töltés, s okozott is az agyag burkolatkárokat. Az anyagnyerıhelyek tekintetében általában van lehetıség a válogatásra, igyekszünk olyan helyeket választani, ahol nemcsak , hogy alkalmas, de kifejezetten kedvezı talajok fejthetık. Többnyire ez volt a helyzet az M1 autópálya építésénél, ugyanakkor pl. a földtani viszonyok miatt az M5 autópályánál még anyagnyerıkben is alig található alkalmas vagy megfelelı anyag, mindenütt egyszemcsés homokok vannak. Egyébként hazánkban - mivel a síkvidéki területek dominálnak - általában jóval több a töltés, mint a bevágás, ezért szinte mindig kell nyitni anyagnyerıket. Töltésanyagra még a lényegében a terepen vezetett úton is szükség van, mert a felszíni talajokat ilyenkor többnyire ki kell cserélni. 89

A fejtési osztály megítélése régóta azonos módon történik, s ha egy-egy esetben van is vita, a rendszert általában jónak tartják. A talajok alkalmasságának elbírálása sokkal bonyolultabb kérdés, néhány gyakorlati tapasztalatot érdemes említeni. A "megfelelı" kategóriát illetıen megjegyzendı, hogy - nemcsak az iszapok, hanem a sovány és közepes agyagok is ide sorolhatók, noha ezeket az elıírás név szerint nem említi; - vitatható viszont a 30
- miként máshol is, az adatok 10 %-ára engedjük meg az eltérést, és - az egyedi eltérés mértékét ésszerően, a vizsgált adat természetes szórásainak mérlegelésével korlátozni kell. A beépíthetıséggel kapcsolatos minısítések idıpontja, dokumentumban való rögzítése, a problémakör egyik legkényesebb része. A bevágások és a potenciális anyagnyerık talajait a kiírásig általában még nem tárják fel, nem vizsgálják a szükséges alapossággal. Ezért a kiírás mőszaki specifikációjában többnyire csak a szabvány követelményei szerepelnek, s nem a konkrét helyen és konkrét körülmények között rendelkezésre álló talajok minıségével kapcsolatos követelmények és lehetıségek. Az anyagnyerıhely, illetve a töltésképzı anyag kiválasztása kemény pénzkérdés. Ha a specifikáció túl általános, akkor a vállalkozónak lehetısége van a még éppen megfelelı, vagy kezeléssel éppen alkalmassá tehetı olcsó anyagok kiválasztására. Egy ilyen földmő értéke azonban bizonyosan kisebb, mint egy kitőnı anyagból készülté, mely viszont esetleg a jobb anyag, a nagyobb szállítási távolság miatt drágább lesz. Az ezen a területen mőködı mérnökök véleménye általában az, hogy elınyösebb volna már a kiírási tervhez és a mőszaki specifikációhoz végeztetni ilyen célú, alapos talajmechanikai felderítést és vizsgálatokat, de a kiírásban alternatív lehetıségeket is felkínálni. A Vállal-kozók ezek ismeretében és esetleg saját kiegészítı vizsgálódásaik alapján adhatnának ajánlatot. Az anyagok alkalmasságát nemcsak elızetesen kell elbírálni, hanem utólagosan a kész töltésben is felül kell vizsgálni. Az elıírás azonosító vizsgálatok elvégzését követeli meg, s a gyakoriságot is elıírja, de - úgy véljük - helytelen, hogy a körülményeket nem veszi figyelembe az utasítás. Nyilvánvaló, hogy több ellenırzésre van szükség pl. a kezeléssel alkalmassá tett anyagok esetében, mint egy önmagában is alkalmas homokos kavicsnál. A munkára készülı MMT-nek tehát ezt a részét is a felhasznált anyag jellegével, a körülményekkel és a technológiával összhangban kell elkészíteni, s nem elég az elıírást mechanikusan idézni. Említést érdemelnek még a különbözı speciális anyagok, melyekrıl - helyesen - az elıírás is szól. Egyes külföldi országokban már elég messzire mennek ebben a kérdésben, hogy - a hulladékanyagok, fıleg az építési törmelékek, az elbontott burkolatok, a szennyvíziszapok, a hamuk elhelyezésére értelmes megoldást találjanak; - a természetátalakító anyagkitermelések (sebhelyek) számát és méretét csökkentsék. Egy ideje mutatkoznak már olyan irányú törekvések is, hogy a töltésképzı anyagokkal szembeni szigorú kritériumokon enyhítsenek, hogy az ilyen "egyéb" anyagok" is beépülhessenek. Másrészt nagyszabású technológiai fejlesztések folynak az ilyen anyagok kezelésére, az aprítási technológiáktól a kötıanyagos kezeléseken át egészen a termális "újrakövesítésig". Témánkat tekintve viszont - talán kissé konzervatívnak tetszı módon - azt kell rögzítenünk, hogy ilyen anyagfelhasználások csak a 3.2. szerinti alkalmassági engedélyek alapján lehetségesek. b) Technológiai kérdések A töltésképzı anyagokat - mint láttuk - nem elég önmagukban, fekvésbeni jellemzıik alapján megítélni, mert beépítéskori jellemzıiket a fejtési mód és a kezelés is lényegesen befolyásolhatja. A többnyire vízszintesen rétegzett talajok célszerő kitermelésével elérhetı, hogy - az egyes rétegeket elkülönítve nyerjük ki, vagy - a rétegek kedvezı keverékét állítsuk elı. A megfelelı kitermelési technológiával tehát alkalmassá tehetık az önmagukban alkalmatlan talajok is. De nem csak ekkor célszerő az anyagnyerés technológiájára figyelmet fordítani, hanem az önmagukban még megfelelı, sıt az önmagukban is alkalmas talajok keverése is hasznos lehet, 91

mert kevesebb gond lesz a tömörítéssel, és kedvezıbb tulajdonságú lesz a földmő. (Kérdés persze, hogy az ilyen nem elengedhetetlen munkát megfizeti-e a beruházó.) A kitermelésre a következı technológiákat alkalmazzák: - szkréperes fejtés, mellyel vékony rétegekben a fekvésbeni alkalmas vagy alkalmatlan anyagok elkülöníthetık, - kotrógéppel történı fejtés, mellyel a karoláson belüli fekvésbeni rétegek átkeverhetık, - átszedéses (többlépcsıs) kitermelés, melynél a fekvésbeni réteget a ráhordott javító anyaggal együtt, kotróval fejtik, - ferde nyeséses kitermelés, melynél egy célszerő hajlású rézsőben szkréperrel vagy teleszkópos kotróval keverve lehet fejteni a talajokat. A kitermeléssel azonban nemcsak javítani, de rontani is lehet a talajok tulajdonságain. A leggyakoribb hibák: - a víz alóli kotrásnál kifolyik a finom szemcse és így leromlik az egyenlıtlenségi mutató, - a túl nagy mennyiségő finom anyag (iszap + agyag) bekeverésével a szemcsés talaj kötött jellegővé válik, mert már S0,02>20 % esetén bekövetkezhet, hogy a durva szemcsék úsznak a finom "masszában", - a durva szemcséjő talajok (kavicsok, ill. homokok) aránytalanul finom szemcséjő (csak iszappal, agyaggal) történı keverése nem hatékony, mert a durva vázat nem tölti ki a finom anyag. - a víztartalomjavítást (szárítást, nedvesítést) célzó keverés csak bizonyos idı elteltével válik eredményessé. A keverés módját mindig tervezni és ellenırizni kell. Ugyanakkor - értelemszerően - nem szabad olyan eredményt, pontosságot elvárni, mint pl. az aszfaltoknál, a telepi keveréseknél. Ezért kellı óvatossággal és ráhagyással kell tervezni, illetve az ellenırzéskor szakértıi döntéseket kell hozni. A merev értékelés itt különösen helytelen, mindenkor mérlegelni kell az eltérések következményeit. A kötött talajok alkalmassá tételének egyik lehetıségeként a szárítást illetve a nedvesítést is ajánlják. Ezek megvalósíthatósága a gyakorlatban azonban igencsak kérdéses az idıjárás bizonytalanságai és a szoros határidık miatt. Általában inkább a talajkezelés valamilyen módját célszerő választani, agyagok esetén többnyire a meszes kezelést. Az anyagkitermelés módszerének a dokumentumokban való megjelenítését illetıen az alábbiakat lehet kiemelni. Alapelvei az elıbbiek szerint a kiírási tervekben rögzítendık, míg a részletek a kiviteli tervre, illetve elsısorban a technológiai utasításokra tartoznak. Mivel pedig a beépített anyag jellemzıi a technológiától függhetnek, a Mintavételi és Minısítési Tervnek is ki kell térnie a technológia ellenırzésére is. A töltésanyagokkal kapcsolatban rá kell mutatni még annak fontosságára, hogy a kivitelezı cég felkészült térmestereket, munkavezetıket vonultasson fel, akik képesek a helyszíneken felismerni, minısíteni a talajokat. El kell sajátítatni velük az ehhez általában használható fogásokat, és konkrét munkáknál meg kell adni azokat a módszereket, amelyek segítségével könnyen dönthetnek. Egy-egy anyagnyerıhely munkábavételekor a talajmechanikai szakvélemény és a szemrevételezés alapján általában kiválaszthatók olyan jellemzık (szín, szemcseméret, tapintással érzékelhetı tulajdonságok, stb.), melyek alapján pl. legalább a be nem építhetı anyagokat könynyen felismerhetik. Ezek a Mintavételi és Minısítési Tervbe is bekerülhetnek. A talajok minıségét természetesen szabatosan is ellenırizni kell. A legszükségesebb eszközökkel felszerelt munkahelyi laborok nélkülözhetetlenek, mert még az MMT-ben tervezett, elıre programozható vizsgálatokon túl is gyakran lehet szükség a beépítési alkalmasság gyors megítélésére. 92

Az ilyen szempontból kritikus kötött talajok esetében tapasztalataink szerint jó támpontot jelenthet a természetes víztartalom mérése. Az elızetes talajfeltárások alapján érdemes a rétegviszonyok mellé pontos víztartalmi profilokat is felrajzolni, és ezek alapján késıbb a víztartalom jó tájékoztatást nyújthat. A víztartalom gyors mérésére viszont vannak eszközök, pl. a mezıgazdasági talajvizsgálatok területérıl is lehet segítséget kapni. Az anyagnyerés technológiai kérdéseihez kapcsolódik az anyagnyerıhelyek rendezése, rekultivációja is. Abból kell kiindulni, hogy az anyagnyerı maga is egy földmunka, mellyel szemben többé-kevésbé ugyanazokat a geotechnikai, környezetvédelmi és természetvédelmi szempontokat kell támasztani, mint a fımővel szemben. Sıt, vannak olyan körülmények, amelyek még fokozottabb elvárásokat indokolnak, mert - utógondozásuk (felügyeletük, fenntartásuk) legtöbbször nincs biztosítva, ezért az elhagyásukkor még nagyobb biztonság, óvatosság indokolt; - fenyeget a környezetszennyezés veszélye a gyakran visszamaradó nyílt vízzel és fıként a vadlerakóhellyé válás veszélyével, stb. Tudomásunk szerint a közelmúltban az autópályaépítéseknél sem volt teljesen rendezett a kérdés, ezért evvel a jövıben mindenképpen foglalkozni kell már a tervezés során, és számon kell kérni a környezetbarát megoldásokat az átadás-átvételkor is.

6.5. A földmőépítés legfontosabb technológiai részletei Az földmőépítés (terep)elıkészítı munkáival a 6.3. fejezetben foglalkoztunk, míg a tömeges földmunka elsı fázisát, a fejtést a 6.4. fejezetben elemeztük. A munkák második fázisával, a szállítással részletesebben nem kell foglalkoznunk, mert az kevéssé geotechnikai kérdés, inkább csak a szervezési és költség szempontokat kell mérlegelni. Jelen fejezetünkben elıbb a tömeges földmunkák legkritikusabb részleteivel, majd külön a töltésépítés legfontosabb kérdésével, a tömörítéssel foglalkozunk. A csatlakozó munkák közül a korona teherbírását biztosító munkáknak és a víztelenítést szolgáló elemek építésének - jelentıségük miatt - külön fejezetet szentelünk. Kiemeljük, hogy a Útépítési földmunkák c. elıírás e témakörben általában rendkívül gondos, körültekintı, de egy-két részlete javítandó lenne. a) A tömeges földmunkák kritikus részletei A bevágások készítésekor - azon túl, hogy a töltésépítés igényeinek megfelelı legyen a talajválogatás - a következıkre kell ügyelni: - a túlfejtés elkerülése alapvetı követelmény, mert az utólagos javítások, kiegészítések minısége mindig kétséges, ezért geodéziai mérésekkel állandóan ellenırizni kell a szinteket, - folyamatosan ellenırizni kell, hogy a bevágásokban a várt talajrétegek bukkannak-e elı, nem jelentkeznek-e gyenge síkok, rétegvizek, stb. A töltésépítés elsı fázisa a rétegek elterítése, majd a tömörítés következik, ezzel külön foglalkozunk. A rétegképzés fı szabályai az elıírással összhangban: - a töltésanyag megfelelıségét a beépítés helyén is állandóan ellenırizni kell, és az esetleg alkalmatlannak ítélt anyag beépítését meg kell tagadni, - a hiányos szemeloszlású anyagok a töltés aljába kerüljenek a konszolidáció segítése és a szétcsúszással szembeni biztonság növelésére, - a legkedvezıbb összetételő anyagok a töltés tetejébe kerüljenek, hogy ott megfelelı teherbírást lehessen elérni, - a különnemő talajok rétegenként építendık be, egy-egy rétegnek (a rézsőtıl a rézsőig) homogénnak kell lennie, nem lehet benne gyenge folt. 93

A földmunkák kritikus helyei az átmeneti zónák. Ilyenek: - a töltésbıl a bevágásba való átmenet, - az éles talajtípusváltás helye (pl. sziklás kızetbıl a laza üledékbe való átmenet bevágásban), - a csatlakozó földmunkákhoz való illesztés, - a töltészélesítések, - a mőtárgyakhoz való csatlakozás, - a töltéstest és a védıréteg (alapréteg) közötti átmenet. E zónák megoldási elveiként a következıket lehet felsorolni: - általában fokozott óvatosság, konzervatív (túlbiztosított) tervezés indokolt, hiszen a lokális jelleg miatt ezek költségvonzata általában nem jelentıs, - e helyeket a tervezéskor külön, mint szerkezeti, mechanikai problémát kell vizsgálni, nem elég csak a földmővek szokásos teherbírási követelményeit teljesíteni, - alaposan elemezni kell az e zónákban lehetséges vízmozgásokat és ezek lehetséges hatásait, - a felmerülı veszélyeket célirányos konstrukciókkal (pl. talajvasalás, elválasztó geotextília, szigetelı membrán, vastagabb burkolat) és technológiai megoldásokkal (lépcsızés, építési segédszerkezetek alkalmazása, stb.) kell elhárítani, - a kivitelezés során külön figyelmet kell ezeknek szentelni, ellenırizve a tervezéskor feltételezett körülményeket és a választott megoldások alkalmasságát és szükség esetén bátran változtatni kell a terven - többletbiztonságra törekedve. A szélesítésekkel külön kell foglalkoznunk, mert - amint a bevezetıben példaként jeleztük ezekkel sok probléma volt a közelmúltban. Az elıírás azt rögzíti, hogy nem lehet kisebb a szélesítés anyagának áteresztıképessége a régi töltésénél. Ennek az az indoka, hogy ne zárjuk be a régi földmővet a szélek felé, s ez helyeselhetı is. Ugyanakkor a 2.1. fejezetben említett szélesítés esetében azt valószínősítettük, hogy a bekövetkezett károk éppen azért jelentkeztek, mert túl nagy volt a szélesítés áteresztıképessége egy szikkasztó árok mellett, s így az árok vize a régi földmő, illetve a csatlakozási sík felé szivárgott. Óvakodni kell tehát az általános érvényő kijelentésektıl, inkább a konkrét körülmények elemzésének szükségességét kell elvárni. Külföldön a szélesítéseknél, de a többi kritikus helyen és esetleg a szokványos töltésekben is egyre nagyobb szerepet kapnak a geomőanyagok. Idehaza is sok próbálkozás van a bevezetésükre, de - úgy tőnik - nehéz igazi áttörést elérni. Egyelıre csak a külföldi cégek képviseleteinek törekvése érzékelhetı. Talán állami segítség is indokolt volna, hiszen végül is alkalmazásuk az utak tulajdonosainak is érdeke lehetne. A háttöltések szakszerő kialakítása különösen fontos feladat. Erre nézve az elıírás pontos irányelveket ad, azok iránymutatóak lehetnek az elıbbiekben említett további kritikus helyzetekre is. Az elmúlt idıkben problémák merültek fel a vasalt földtámfallal kialakított háttöltésekkel. Ezeket itt nem kívánjuk részletezni, mert a mőtárgyak geotechnikai kérdéseivel tanulmányunk már nem foglalkozik. A földmő szempontjából annyit említünk csak, hogy ezeknél a homlok- és a szárnyfalak találkozása felett kialakított rézsőkúpokra jutó vizek elvezetése és a felület kaszálása nincs megoldva. A rézsők rendezése a földmőépítés befejezı fázisa, és általában valóban az utolsó pillanatokban nyúlnak hozzájuk. Pedig inkább azt az alapelvet célszerő követni, hogy a rézsőket a lehetı legkorábbi idıpontban hozzák jó, lehetıleg végleges állapotba. Két követelmény: - a felület szabályossága, egyenletessége, melyre 10 cm-nyi pontosságot szokás elvárni, - a felület erózióvédelme, mely gyepesítéssel, növénytelepítéssel és ideiglenes vagy végleges burkolással biztosítható. 94

A felületkialakításra teleszkópos kotró, vonóvedres kotró vagy dózer használható. A felületet mindenképpen lenyeséssel kell kialakítani. Ha a rádolgozás elkerülhetetlen, akkor csak saját azonos anyagot szabad használni. Az átmeneti vagy kötött rétegekre ömlesztett kavics késıbb gondot okozhat. Az M19 úton sok évvel az építés után, a már jól beállt főtakaró lecsúszott ezen a kavicsfedésen. Egy rendkívüli zápor alatt a padkán befolyt a víz a rézsőre a kavicstakaróba, a gyep alatt feltöltötte azt, s az áramlási erı annyira megnövelte a csúsztató erıket, hogy a humuszos gyeptakaró lecsúszott, majd ezután nagy eróziós árkok keletkeztek. A legtöbb vitát az okozza, hogy bár az átadásra a rézső biológiai védelme elkészül, de még nem hatékony, s csak késıbb derül ki, sikeres volt-e a füvesítés. Újabban idehaza is elıtérbe kerültek átmeneti megoldások, leginkább a DEROZION gyepnemez alkalmazása. Költségük miatt azonban ezek mindenütt nem alkalmazhatók. Külföldön kedvelik a lejtı iszapos szalmával való fedését is. A biológiai védelem elfogadásának idıpontját a szerzıdésekben a szavatosság keretébe sorolva mindenképpen tisztázni kell. Az erózióvédelem érdekében alacsony rézsőkön érdemes lehet csökkenteni a rézsőhajlást, amint az a régi KTSZ is ajánlotta. Tudni kell, hogy a vízmozgás sebessége a lejtıhajlás négyzetgyökével arányos, külföldi kutatások tanúsága szerint viszont a sebesség duplázódása pedig az elragadható szemcse méretének 64-szeresre való növekedését okozza. Az építés közbeni vízelvezetés biztosítása a földmőépítés kulcskérdése. Evégett - az öv- illetve talpárkokat már a fejtés kezdete elıtt el kell készíteni, hogy a tereprıl ne juthasson víz a földmőre; - mindenkor biztosítani kell, hogy a friss rézsőn lepelszerően folyhasson le a ráhulló csapadék, hogy az eróziót elkerüljük; - a mindenkori koronán is legalább 4 % oldalesés szükséges a víz lefolyásához; - bevágásban ideiglenes oldalárokkal mindenkor biztosítani kell az lefolyó víz elvezetését. A gondos munka mellett is elıfordulhatnak építés közbeni romlások. A kisebb hámlásokat, kagylósodásokat, árkosodásokat, foltszerő felpuhulásokat, melyek oka viszonylag könnyen felismerhetı, azonnal ki kell javítani, itt a késlekedés ártalmas lehet. A javítás lényege a leromlott rész kiemelése, s a környezıvel azonos anyaggal történı gondos visszatöltés. Ezeknél a kézi munka nem nélkülözhetı, a durva gépi rendezés többnyire csak a baj eltakarására jó. A javított zónát figyelni kell és ismétlıdés vagy más rendellenes viselkedés esetén szakértıt kell hívni. A nagyobb suvadások, mély árkok, rétegnyi felpuhulások javítása viszont eleve csak szakértıi ténymegállapítás után és helyreállítási terv alapján történhet. Ezeknél a túl gyors beavatkozás inkább hátrányos lehet, mert megakadályozná az okok feltárását. A vázolt technológiai kérdéseket (és a romlások kezelését is) rögzíteni kell a különbözı mőszaki dokumentációkban. Tehát - elsıként a kiírás mőszaki specifikációjában kell követelményszerően rögzíteni az elvárásokat; - a kiviteli tervben kell megfogalmazni a technológiai alapkérdéseket, jelezni a potenciális veszélyeket és a bekövetkezésük utáni teendıket; - a technológiai utasításnak kell részletes eligazítást adnia a munkálatokra; - a minıségbiztosítási tervben kell a technológiák betartásával kapcsolatos helyszíni szemlékre, felügyeleti tevékenységre eljárásrendet adni; - az építési naplóban kell a vázolt munkálatokkal kapcsolatos minden szabályos és szabálytalan körülményrıl bejegyzést tenni, a romlásokról pedig fényképes jegyzıkönyvet kell felvenni, melyet a napló mellékleteként kell kezelni.

95

Külön kiemeljük, hogy - nem helyes, ha az MMT csak az objektívnak tetszı mérésekre koncentrál, mert a technológia ellenırzése és a bejárás sok olyan tényre deríthet fényt, melyet mérni nem is lehet; - különösen fontos a romlások rögzítése, mert akár sok évvel késıbbi károsodások helyreállításához adhatnak e bejegyzések alapinformációt. Meg kell még említeni, hogy a közelmúlt autópályaépítéseinél a földmunka gyakran meglehetısen szervezetlenül folyt. Jóllehet fejlett gépparkkal, kellı szaktudással rendelkezı cégek kaptak szerepet, és az eddigiekben leírt menedzselési, minıségbiztosítási elvek megvalósítására is megvan a törekvés, az igazi organizáció hiányzik. Minden résztvevı úgy érzi, hogy örökös hajszában dolgozik, nincs idı szakszerő munkára. Még azt is be kell vallanunk, hogy a munkák minısége - noha kötelezı az I. osztályú minıség - sok esetben kifogásolható, gondoljunk csak pl. a nyomvályúsodásokra. E munka keretén túlmutat ezek okainak vizsgálata, de talán érdemes volna elemezni: szakmai szervezési vagy más okok-e a meghatározóak. b) Töltések tömörítése Ha jó az altalaj, alkalmas anyaga van a töltésnek és megfelelıen tömörítik, akkor biztosak lehetünk, hogy a töltés tartósan állékony, szinttartó és jó teherbírású lesz. A tömörítési technológia kialakításának alapelvei jól ismertek. A döntı kérdés a talajfajtához illeszkedı eszköz kiválasztása. Ennek irányelvei: - szemcsés talajokra a vibrációs hengerek, - átmeneti és gyengén kötött talajokra a gumihengerek, - kötött talajokra a juhlábhengerek a legalkalmasabbak. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy érdemes kombinálni is ezeket az eszközöket, fıleg ha a talaj sokféle szemcsét tartalmaz. Ezen alapdöntések mellett azonban - amint a kutatások mutatják - a tömörítés hatékonyágát még számos jellemzı befolyásolja. Ilyen "döntés finomító" paraméterek: - a tömörítıeszköz tömege, ill. tengelyterhelése, - a guminyomás, - a vibráció frekvenciája és a vibrációs erı, - a hengerszélesség, - a haladási sebesség, - a rétegvastagság, - a talaj víztartalma. Mindezen jellemzık bizonyos határok között megválaszthatók részben az eszköz kiválasztásával, részben az eszköz változtatható paramétereinek beállításával, részben a talaj megfelelı kezelésével. Minél több lehetıség van a változtatásra, annál indokoltabb (de még egyszerőbb esetekben is elınyös) próbatömörítést végezni, amint azt az elıírás is ajánlja. A hazai gyakorlatban a Vállalkozótól a töltésépítésnél eredményt (tömörséget és teher-bírást) várnak el. Ezért a próbatömörítés végeredményben a Vállalkozó ügye, számára nyújt információkat elsısorban a célszerő tömörítési módszer kialakításához, másodsorban a tömörség ellenırzéséhez. A Mérnök számára ebben a felállásban lényegében csak azt jelzi a próbatömörítés, hogy az eredmény várhatóan jó lesz. A nemzetközi gyakorlatban ezen megközelítés helyett az is szokásos, hogy próbatömörítés eredményeképpen a Mérnök és a Vállalkozó közösen fogad el egy technológiát, és azután ezt valósítja meg a Vállalkozó és ezt ellenırzi a Mérnök. Az így elfogadott specifikáció minden paramé96

tert megállapít. A munka során bizonyos adatokat a gépekre szerelt tachométerrrel rögzítenek is, illetve a Mérnök - folyamatos felügyelettel - a technológia betartását ellenırzi. Újabban terjedıben van egy másik megoldás is, mely a gépekbe épített gyorsulásmérın alapul. Közösen határozzák meg a technológiát és a gyorsulásmérın leolvasható azon értéket, ameddig a tömörítést végezni kell. Tulajdonképpen ez a továbbfejlesztett változata annak a közbensı ellenırzésnek, amely az ellenırzı hengerjáraton alapul, amikor is benyomódásokat ellenıriznek. A tömörítéssel kapcsolatban még néhány tapasztalatot, követelményt érdemes említeni. Saját kutatásaink azt mutatták, hogy a kötött talajokat inkább a nedves oldalon célszerő tömöríteni, mert így az onnan induló vízfelvétel miatti duzzadásuk jóval kisebb, mintha a száraz oldalról indulni ki az állapotromlás. A vízérzékeny talajokat a terítés után azonnal tömöríteni kell, mert tömör állapotban még telítıdve sem romlik le túlzottan a konzisztenciájuk, viszont laza állapotban a folyósodás közelébe juthatnak. A talajhımérséklet növekedésével növekszik a tömörítés hatékonysága, tehát elınyös a meleg idıben végzett munka. (A hımérséklet tehát nemcsak annyiban érdekes, hogy a fagyott talaj nem építhetı be.) A tömörítést a rétegek szélén kell kezdeni, hogy a belsı zónák megtámasztást kapjanak és hogy a hirtelen érkezı esıvíz kifelé folyjon. A töltések szélének (és a rézsőnek) a tömörítésére külföldön sok helyen használnak a rézsőn felle mozgatott kisebb tömörítıeszközt (padkahengert), vagy a töltés szélén egy sávban vékonyabb rétegeket tömörítenek ilyen eszközökkel. Idehaza inkább a már említett túltöltéses megoldást alkalmazzák, a hengerek 1,5-2,0 m széles sávot nem tömörítenek, s ezt aztán leszedik.

6.6.A földmő, mint alépítmény teherbírásának tervezése A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy az utak töltéstestjével kevés a gond, a problémák inkább a burkolat alatti zónák teherbírásánál jelentkeznek. Igaz ez az építésre és a késıbbi állapotokra is. Gyakran már a földmunka végén ellentmondó helyzet alakul ki, mert - a megfelelı tömörségő töltésre vagy bevágásra kerülı védırétegen nem lehet az elvárt teherbírást mérni; - az idıjárástól függıen változik a teherbírás, elbizonytalanodik a minısítés; A régi pályák teherbírása a tervezettnél gyorsabban leromlik, amiben a földmő - sokak véleménye szerint - elsıdlegesen "ludas". mert - a hazai éghajlati- és talajvízviszonyok mellett az olvadási idıszakban nagy mértékben leromlik a teherbírás; - víztelenítési hibákkal teli pályák alépítménye elnedvesedik, felpuhul; - az alépítmény sem a korszerősítéseknél, sem a szélesítéseknél nem kap kellı figyelmet. a) A méretezés szakmai háttere, szokásai A földmő teherbírását - ezidáig a CBR-számmal (California Bering Ratio) jellemezték, - a megépült földmővön tárcsás terheléssel meghatározott E2 modulussal ellenırizték és erre van az elıírásokban követelmény, - a készülı Útpályaszerkezetek méretezési szabályzata most a tervezési teherbírás paramétereként is az E2 modulust fogadja el. 97

Ezidáig a tervezési CBR- és az ellenırzött E2 érték között nem volt egyezményes, szabványban rögzített kapcsolat, bár természetesen ismert volt a köztük levı viszony. Most a tervezet rögzít egy átszámítási eljárást (lásd 3.3. b) pont), abból a célból, hogy a laboratóriumban vizsgálattal meghatározott CBR-értékbıl a tervezési E2-érték számítható legyen. Ugyanakkor a tervezet változtatást javasol a laboratóriumi vizsgálatot illetıen is, amikor elsı helyen a laboratóriumi tárcsás terhelést javasolja, s csak másodsorban a CBR-vizsgálatot. Ismeretes, hogy a CBR-érték a burkolat alatti altalaj (a földmő) teherbírását a makadám teherbírásához viszonyítva adja meg. Ez tehát tulajdonképpen nem olyan paraméter, amelynek egyértelmő mechanikai tartalma lenne. Az E2 modulus ilyen szempontból elınyösebb, hiszen az a Hooke-törvény szerinti rugalmassági modulus. A CBR-vizsgálati eljárását az MSZ 2509-1/1989 szabályozza. Viszonylag egyértelmőnek tetszik, de a talajmechanikai kutatások - köztük a sajátunké is - rámutattak a módszer bizonytalanságaira. Ezek közül a legfontosabbak a következık: - a CBR-edény tetején az edényénél kisebb átmérıjő dugattyúval terhelve a kompresszió és az egyirányú nyomás közötti bizonytalan feszültségi és alakváltozási állapot alakul ki, - a terhelés az átmeneti és a kötött talajok esetében bizonytalanul, a nyílt és a zárt rendszer között alakul, valamekkora pórusvíznyomások keletkezhetnek, - a minta terhelt felületének bizonytalanságai is befolyásolják az eredményt. A laboratóriumi tárcsás terheléses vizsgálatot az MSZ 2509-3/1989 szabályozza. Ez az elıbbitıl kevéssé különbözik, de mivel - ismereteink szerint idehaza eddig alig használták - kevés vele a tapasztalat. Várható, hogy amíg nem tisztázódnak ennek esetleges problémái, a gyakorlat a megengedett CBR-vizsgálatnál marad, s az átszámítási kulcsot használja. A tervezési teherbírás felvételének legnagyobb problémája azonban nem a vizsgálati technikában van, hanem abban, hogy milyen talajállapotot tekintsünk mértékadónak, azaz milyen tömörségő és víztartalmú talaj CBR- vagy E2-értékét tekintsük jellemzınek. Külföldön sok helyütt a tömörséget egyértelmően megadják (pl. 95 %), a víztartalmat pedig pl. a 24 órás szabályozott vízfelvétel nyomán kialakuló értékként adják meg. Idehaza a szabályzat eddig és ezután is megadta ill. megadja a mértékadó tömörségi fokot, illetve azt a ∆w víztartalmat, mellyel az optimális víztartalmat növelve a mértékadó víztartalmat kapjuk. Ez az eljárás ésszerő, különösen azáltal, hogy a növekményt a talajfajta és az éghajlati adottságok alapján adja meg, de a pontos számértékek talán finomíthatók volnának. A jelenlegiek realitását - tudomásunk - szerint átfogóan nem vizsgálták. Itt nincs hely erre, csak utalunk azokra a külföldi vizsgálatokra, melyek szerint a burkolat alatt kialakuló egyensúlyi víztartalom valahol a sodrási határ körül van. A becslésére olyan összefüggéseket használnak, mint pl. we=wP+2

és

we=2,6.wP-34

Ilyenfajta hazai adatgyőjtésre és elemzésre nagy szükség lenne. A gyakorlati alkalmazás azonban nem egyszerő, mert a mértékadó állapotot csak közrefogni lehet, pontosan elıállítani nem. Ezért eddig, szinte mindenkor a Héjj Huba által kidolgozott eljárást alkalmaztuk, amelyet azonban nem szabványosítottak. Saját tapasztalataink is kedvezıek ezzel, megfontolásra ajánljuk a szabványos elfogadást is. A szabályzat eddig korlátozás nélkül, a tervezet csak a kisebb terheléső utakra megengedi, hogy a CBR-, illetve az E2-értéket táblázatból vegyük fel a talajfajta és az éghajlati körülmények figyelembe vételével. Amennyire meg tudjuk ítélni, úgy érzékeltük, hogy az elmúlt idıkben ez volt a jellemzı tervezési módszer, az elıbbiekre csak ritkán került sor. Tartunk tıle, hogy a legtöbbször még tovább egyszerősítették a helyzetet: szinte mindig CBR=5 %-ra méretezik a pá98

lyaszerkezetet. Ez az érték azért népszerő, mert a nagyobb ellen az óvatosság szól, a kisebbet viszont indokolni kell, mivel akkor védıréteg tervezendı. Félı, hogy hasonló lesz a helyzet a most (a tervezetben) a típus-pályaszerkezetek megtervezésére figyelembe vett E2=40 MN/m2 értékkel is. b) A méretezés rendje Hogy a földmő tervezési teherbírásának meghatározása ennyire nehézkes s - mondjuk ki gyakran szakszerőtlen, abban az játszik döntı szerepet, hogy az útprojektek megvalósítási folyamatában általában elıbb kell pályaszerkezetet tervezni, mint ahogy a földmő anyaga eléggé ismertté válna. Azt kellene tehát megoldani, hogy - vagy a pályaszerkezet méretezéskor legyen elég pontos adat a földmőrıl, - vagy legyen lehetıség a kivitelezés közben alakítani e vonatkozásban a tervet, - vagy esetleg mindkét lehetıség biztosítva legyen. A méretezési szabályzat tervezete tett egy lépést ezirányban, amikor E2=40 MN/m2 földmőteherbírási értékre méretezte a típuspályaszerkezeteket, s elıírja, hogy ha ez nincs meg, akkor megfelelı vastagságú védıréteggel kell elérni. (Ehhez adta a 3.1. ábrán mellékelt diagramot.) Reális lehetıségnek látszik ezek után az az eljárás, hogy - a kiírási tervben az addig rendelkezésre álló, lehetıleg minél pontosabb talajmechanikai adatok alapján megtervezik a pályaszerkezetet és a védırétegek akkor szükségesnek ítélt vastagságát, - az ajánlatokban esetleg jobb megoldások is adhatók volnának, mert a pályázók esetleg kedvezıbb anyagokat is fel tudnak kutatni, - ezekre kötnek szerzıdést, melybe tisztázzák az esetleges változtatások költség és felelısségvonzatait, - a kivitelezés során meghatározzák a földmő valódi tervezési teherbírását és a védıréteg vastagságát ennek megfelelıen változtatják. Ebben a rendszerben (mely megfelel a megfigyeléses tervezési módszernek) csak azon az árkülönbözeten lehet esetleg vita, amely a töltéstest anyagának és a védıréteg beszerzési ára között van. Ahol viszont a tervezési teherbírás bizonytalan - nevezetesen az átmeneti és a kötött talajok esetében - ott úgyis kell fagyvédıréteget is tervezni, ami tompítja az árkülönbözetet. E rendszer természetesen csak akkor mőködik, ha már a kivitelezés közben meg lehet ítélni a földmő teherbírását. Ennek kérdéseire a 6.7. pontban térünk ki. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a kivitelezés közbeni mérésekbıl természetesen a pálya élete során jellemzıvé váló állapot teherbírására kell következtetni. Ilyen eljárás tulajdonképpen ma is "létrejön", de inkább csak akkor, ha a kivitelezés közben nehézségek támadnak, nem tudják elérni a kívánatos földmőteherbírást. Mi most azt javasoljuk, hogy ez a megoldás legyen szabályozva és ez legyen a standard eljárás, legalább is ott ahol a földmőteherbírás eleve bizonytalan. c) A fagy- és az olvadási kár elleni védelem kérdése A földmő felsı zónájának tervezéséhez tartozik a fagy- és olvadási kár elleni védelem kérdése is. Amint már jeleztük - egyetértve az Útpályaszerkezetek méretezési szabályzatának tervezetével - a teherbírásra és a fagy- ill. olvadási kárra való méretezést összevonandónak tartjuk. Azt a megközelítésmódot ajánljuk, hogy végül is a tervben a tervezınek azt kelljen igazolnia, hogy a tervezett pályaszerkezet és védıréteg az adott helyen, az adott altalajon és az adott talajvízszint mellett a teherbírási követelményeknek megfelel és a fagy- és olvadási kár elleni védelem is teljesül.

99

Leegyszerősítve ez utóbbi csak annak ellenırzését jelenti, hogy az adott esetre az ÚT 2-3.102 szerint kiszámítható hv mélységben csak fagyálló talaj van-e. E zónában maga a földmő, vagy a teherbírási szempontból tervezett védıréteg lehet. A méretezési szabályzat tervezete teherbírásjavító rétegként - helyesen - eleve fagyálló anyagból készült M20 mechanikai stabilizációt (vagy más stabilizációkat) ajánl, tehát legfeljebb az fordulhat elı, hogy a földmő felsı sávját kell még kicserélni. Ennek már nem kell feltétlenül a teherbírást is növelni, csak fagyállónak kell lennie. Csökkentenie viszont nem szabad a teherbírást, ami elvileg elıfordulhatna, mert a fagyálló anyagok teherbírása a hiányzó finom szemcsék miatt kisebb lehet. A problémát jól érzékelteti a 6.1. ábra, mely a mechanikai stabilizációk határgörbéit és a fagykritériumokat ábrázolja. Ez a probléma azonban valószínőleg élesen ritkán jelentkezik, a jól tömörített fagyvédırétegek általában kielégítik a teherbírási igényeket is. 6.1.ábra

M20, M50 határgörbék és a fagyállóság kritériuma Kavics

Homok

Homokliszt

Iszap

Agyag

100

Tömegszázalék S [%]

90 80 70 60 50 M20

40

Fagyálló talaj

M50

30 20 10 0 100

10

2

1

0,1

0,02 0,01

0,002 0,001

Szemcseátmérı log(D) [mm]

c) Meglévı pályák korszerősítésének néhány kérdése A meglévı pályák megerısítését - feltárás alapján, mint egy új pályát vagy - behajlásmérés alapján tervezik. A feltárás alapján történı tervezésre az új pályára eddig vázoltak értelemszerően vonatkoztathatók, sıt tulajdonképpen éppen ezt, vagy ehhez hasonló eljárást javasoltunk az új pályára is. Hangsúlyozzuk újólag, hogy ilyen esetekben a talajmechanikai szakértı szerepe különösen fontos. A feltárásokra tervet kell készíteni és mind az átlagos, mind a súlyosan leromlott szakaszokat meg kell vizsgálni. Sok régi úton meghatározó a víztelenítés és a fagyvédelem hiánya, ezért a megerısítést alapvetıen geotechnikai és nem útméretezési feladatként kell kezelni. A fagy- és olvadási károk elleni védelem elıírástervezete jól összefoglalja a régi pályák esetén alkalmazható eljárásokat, ám a gyakorlatban mégis a legtöbbször (a problémákat csak egy ideig elfedı) aszfaltozást választják. A lokális altalajproblémák megoldása nélkül viszont az erısítırétegek is hamarosan tönkre mennek, s kezdıdhet újra a megerısítés. A behajlásmérésen alapuló méretezésben tulajdonképpen külön a talaj nem jelenik meg. Ennek alkalmazásakor azonban különösen fontos, hogy elızetesen rendbe tegyék azokat a helyeket, ahol altalaj eredető és víztelenítési problémák vannak. A behajlásmérésen alapuló statisztikai jellegő méretezés csak ezzel a feltétellel fogadható el.

100

A megerısítésrıl eddig elıadottakat egyébként az elıírások is tartalmazzák, csak a gyakorlat más. Szemléletváltozásra van tehát szükség, amit azonban talán bizonyos utasításokkal, tervelıírásokkal is elı lehetne segíteni. A szélesítések tervezésére ugyanaz vonatkoztatható, mint a feltárás alapján történı megerısítésre. Ám még nehezebb, bonyolultabb a feladat, mert a szélesítés egy bizonytalan anyagú és állapotú földmőrészre kerül, s még az árok is belejátszik e zóna felépítésébe és teherbírásába. Tovább fokozza a nehézségeket az új és a régi pályaszerkezetek együtt-dolgoztatásának problematikája. E tervezés még inkább geotechnikai, sıt szerkezetméretezési feladatként kezelendı, a rutinszerő CBR-en vagy E2 moduluson alapuló méretezés itt szükséges, de nem elégséges. E feladatoknál még fontosabb, hogy olyan projektmenedzselési formát találjanak, amely biztosítja a kivitelezés közbeni tervezést. Alapjaiban ez úgy mőködhet, mint ahogy elıbb vázoltuk, de itt az árképzést és az elszámolási rendet is rugalmasan kell megoldani.

6.7.A földmővek minıségének ellenırzése A minıségellenırzés követelményeit az "Útépítési földmunkák" elıírás (l. 3.3. fejezet) szabályozza, melyre jelen fejezetünkben a továbbiakban csak Elıírás-ként hivatkozunk. Ennek követelményeit a kiírások specifikációja jelenleg általában szolgaian átvéve tartalmazza. Az ellenırzést részleteiben a Vállalkozó határozza meg a Mintavételi és Minısítési Tervben, melyet a Mérnöknek kell elfogadnia. Az eredményeket a minıségtanúsítási dokumentumban a Vállalkozó ismerteti és értékeli, s ezt is a Mérnök hagyja jóvá. A minıségellenırzés a fentiek szerint jelenleg - a tömörség - a teherbírás és - az alakhőség ellenırzésére terjed ki. Az alakhőség ellenırzése szorosan véve nem geotechnikai feladat, ezért részletesebben nem tárgyaljuk, csak néhány kapcsolódó részletre mutatunk rá. A földmő magasságának és a védırétegek, ill. az alapok rétegvastagságának mérésére célszerő geodéziai módszereket alkalmazni, mert ezekbıl a szintek emelkedése is nyomon követhetı és a tervek szerinti abszolút magasságok is jobban tarthatók. Kevésbé fordulhat így elı - mint mikor mérıvesszıvel csak az egyes rétegeket mérik - hogy a csatlakozások kötött szintjeihez a munka végén a drágább anyagú rétegekbıl kell többletvastagságot produkálni. (A szintezések és a további geodéziai mérések egyben a földmunka elszámolásához is adatokat biztosítanak.) A geodéziai mérésekre ma már általában a "totálmérı állomásokat" használják, melyekkel a jól felkészült szakcsoportok floppy lemezen azonnal feldolgozható adatokat szolgáltatnak a tervezınek és földmunka irányítóinak. Ezekbıl a mindenkori földmőállapot értékelhetı, megrajzolható és a tervekkel összevethetı. Már korábban is utaltunk arra, hogy a minıség ilyen értelmezése talán túlzottan szők, hiszen láthattuk, hogy még számos mőszaki jellemzı befolyásolhatja a mő minıségét. Így pl. a felhasznált talajok tulajdonságai, az esetleges talajerısítések, talajkezelések, a víztelenítés minısége, a kisebb építés közbeni romlások javítása. Úgy gondoljuk, hogy a minısítésnél mindezeket értékelni kellene. a) A tömörség ellenırzése Az ellenırzések számát az Elıírás szabályozza (l. 3.7. táblázat), s azt a Vállalkozók általában automatikusan betartják. A többletvizsgálatoktól viszont elzárkóznak, pedig változó összetételő 101

anyagnál az Elıírás által ajánlott gyakoriság nem elegendı a hiteles minısítéshez. Minthogy egy minısítési tételbe csak az azonos anyagú és azonos technológiájú szakaszokat szabad bevenni, elıfordulhat, hogy egy-egy tételre túl kevés adat van. Az Elıírás ezt nem veti el, csak azt mondja ki, hogy a statisztikai értékelési módszerhez kell legalább 20 adat. Ezzel viszont hallgatólagosan azt engedi meg, hogy egyedi értékeléssel akármilyen kis tételszámmal vizsgált szakasz értékelhetı legyen. A tömörség minısítésére szinte mindenütt a tömörségi fok

Trρ =

ρd .100 % ρ dmax

használatos, melyben ρ dmax max. száraz térfogatsőrőség az MSZ 14043-7 szerinti Proctor vizsgálatból, ill.

ρ d a helyszínen elért száraz térfogatsőrőség. Mint már kitértünk rá a legtöbb ország az eredeti Proctor vizsgálatot használja, míg idehaza a módosított eljárás szokásos. Az utóbbi 8-10 %-kal nagyobb ρ dmax értéket ad, ennek megfelelıen nálunk 85-95 %-os követelmények vannak a tömörségi fokra, míg külföldön 95-103 % a szokásos. Mindenesetre elıbb-utóbb indokolt volna illeszkedni a nemzetközi gyakorlathoz, addig pedig a nemzetközi együttmőködésben nagyon ügyelni kell a pontos értelmezésre. Az aktuális száraz térfogatsőrőséget háromféle módon lehet mérni: - izotópszondával a most átdolgozás alatt álló Út 2-3.103 szerint elvileg bármely talajban, - kiszúróhengerrel kötött talaj esetén, - zavart mintával és helyszíni térfogatméréssel szemcsés talajban. Napjainkra a radiometriás (izotópos) módszer alkalmazása abszolút túlsúlyba került, bár a készülı elıírása is megjegyzi, hogy a 15 % feletti víztartalom esetén már pontatlan lehet az eredmény és az agyagtalajok összetétele is változóan befolyásolhatja a mért eredményt. Ezért a kötött talajokra célszerő fenntartani a közvetlen mintavételt is, bár a kiszúrás a nagyon tömör talajoknál sokszor lehetetlen. A térfogatmérés akár gumimembrános, homok-szórásos vagy folyadékos változata - a tapasztalatok szerint - meglehetısen nagy szórást eredményezhet pusztán a mérés bizonytalansága miatt, ezért szemcsés talajokban mindenképpen indokolt a radiometriás mérés elıtérbe kerülése. Mindenképpen igaz, a mérési technikából is következik, hogy az egyedi értékeknek nem szabad túlzottan nagy jelentıséget tulajdonítani. Mindenképpen statisztikai értékelésre van szükség, melyekbıl az is kiderülhet, hogy mely adat lehet valószínőleg hibás. A tömörség értékelésének legproblematikusabb eleme az, hogy valamely (egyedi) megmért ρ d értékhez, milyen ρ dmax értéket rendeljünk. Mint már utaltunk rá, itt nincs helye a csak látszólag objektív, merev megoldásnak, ez a döntés szakértıi ítéletalkotásnak tekintendı, mint ahogy a talajmechanikai szakvéleményben is szakértıi döntéssel határozható meg valamely talajparaméter tervezési értéke. (Mint láttuk, az EC7 sem ajánl merev, képlettel leírható paraméterfelvételi módot.) Erre a következı eljárást, megoldási lehetıségeket ajánljuk. I. Mindegyik ρ d értékhez ρ dmax is egyedi (Proctor-) vizsgálattal határozandó meg, ha nagyon változékony a talaj, illetve ha vita van az értékelık közt. II. Az egyes ρ d értékekkel együtt vizsgálattal meg kell határozni a talaj azonosító jellemzıit, majd ezek (valamelyike), illetve ezek és a ρ dmax között elızetesen megállapított korrelációs kapcsolat alapján vehetı fel a számításba vehetı ρ dmax . Ez az eljárás trendjelleggel változó talaj esetén ajánlható. 102

III. Az egyes ρ d értékek meghatározása mellett közelítıleg (tapintással, szemre-vételezéssel, stb.) azonosítjuk a talajt. Majd ρ dmax értékét a talajfajtától függı, elızetesen felmért változásai alapján vesszük fel. Ez akkor alkalmas módszer, ha trendszerően, de csak kevéssé változik a talaj, és ha kevésbé jelentıs esetrıl van szó. IV. A ρ d és a ρ dmax adathalmazok hasonlítandók össze, ha véletlenszerően és nem elhanyagolhatóan változik a talaj ρ dmax értéke. Ekkor a tömörségi fok a Trρ = ρ d / ρ dmax

s T = Trρ

 s ρ  2  s ρ  2   d  +  dmax    ρ d   ρ dmax    

paraméterő normális eloszlás elemzésével minısíthetı. V. Valamennyi ρ d értékekhez azonos ρ dmax , éspedig az elızetes Proctor vizsgálatok átlageredménye vehetı fel, ha gyakorlatilag homogén a talaj és azonos a technológia. A negyedik esetet kivéve mindig a ρ d mérések számával azonos számú tömörségi fok értékeket kapunk, s ezek statisztikai értékelését lehet elvégezni. Saját értékeléseink szerint a tömörségi fok eloszlása a normális eloszlást követi, ezért a tömörségi fokok átlagából és a szórásából (elfogadva a normális, esetleg kisebb adatszám esetén a Student-eloszlást) lehet az adatokat értékelni. A negyedik esetben közvetlenül a tömörségi fok átlagát és szórását kaptuk meg. A statisztikai paraméterekbıl és normál eloszlásból lehet válaszolni az értékelés lehetséges két kérdésére: - valamely (pl. 85 %) tömörségi fok el nem érésének mekkora a valószínősége, - bizonyos (pl. 0,95) valószínőséggel legalább mekkora a tömörségi fok. A tömörség ellenırzésére használatosak még külföldön különbözı közvetett ellenırzési módszerek, pl. statikus vagy dinamikus szondák, a már említett gyorsulásmérı és maga a teherbírásvizsgálatra használt tárcsás terhelés is.

A tömörségi követelményeket az Elıírás egyértelmően meghatározza, megadják a minimálisan teljesítendı tömörségi fokot. Ezt mindenkor követik is, ritkán hallani, hogy többet követlenének meg. Volna pedig mód arra, hogy bizonyos talajok esetén magasabb tömörséget követeljünk meg, amivel jobb teherbírás volna elérhetı. Ha gazdaságilag ez az elınyösebb, akkor érdemes így eljárni. Rögzítve vannak továbbá a megengedett eltérések is, amelyek háttere viszont - tudomásunk szerint nincs kellıen tisztázva. b) A teherbírás ellenırzése Az Elıírás szerint a földmő tetején (illetve ha a földmőre védıréteg kerül, akkor azon) tárcsás terheléssel kell ellenırizni a földmő teherbírását. E vizsgálatot az MSZ 2509/3 szabvány szerint kell elvégezni, s ezt többé-kevésbé az egész világon azonos módon hajtják végre. Ez a mérés viszonylag megbízhatónak tekinthetı, egyetlen hibalehetıség a konszolidáció kivárásának elmulasztása. A mérés eredménye az E2 (statikus) rugalmassági modulus. A mérés hibájául talán az róható fel, hogy viszonylag hosszadalmas, az ellentartás körülményes, és így zavarja a kivitelezést, illetve viszonylag költséges. Ezért mind több törekvés van a dinamikus tárcsás terhelés elterjesztésére, készül erre hazai útügyi elıírás is. Az ezzel meghatározott dinamikus modulus és a statikus modulus közötti összefüggésre vannak korrelációs átszámítási összefüggések, de ezek talajfüggık és meglehetısen nagy szórással adódtak ki. Bizonyára el kell még telnie egy idınek, amíg ez a módszer teljes polgárjogot nyer, de remélhetı, hogy - miként a dinamikus cölöpvizsgálat - ez is tovább fejlıdik. Összehasonlító vizsgálatként helyszínen, aktuálisan (esetleg a próbatömörítéskor) a statikus terheléssel kalibrálva bizonyára jó szolgálatot tehet.

103

A vizsgálatok gyakoriságát az Elıírás megszabja (l. 3.7. táblázat). E mérésnél különösen fontos a véletlenszerőség betartása, mert a mérés helyét tendenciózusan is ki lehet választani. Itt is felmerül a vizsgálatszám növelésének igénye, mert a kevés adat és az egyedi értékelés sok vitára ad okot. A vizsgálatszám a jövıben esetleg a dinamikus terhelés elterjedésével növelhetı. Az elvárt E2 értékre az alábbi követelmények vannak, illetve lehetnek: - aktuális tervezıi elıírás - az Útépítési földmunkák elıírása (Elıírás) szerinti minimum kötött talajra E2=30 N/mm2, szemcsés talajra E2=55 N/mm2, - a készülı "Pályaszerkezetek méretezési szabályzata" szerinti értékek a 3.8. táblázat utolsó oszlopában láthatók. Az Elıírás nem rögzíti, hogy ezeket az értékeket, mikor, milyen talajállapot mellett kell "felmutatnia" a földmőnek. A méretezési szabályzat azt köti ki, hogy legalább az elıírt értékeket az eltakarás (az alapréteg építése) elıtt kell legalább tanúsítani. Elvileg nyilvánvaló, hogy az ellenırzéskor azt kell igazolni, hogy a tervezett teherbírás mindenkor meglesz. Minthogy azonban a földmő "üzemi állapota" nagy valószínőséggel különbözik a beépítéskori, illetve méréskori állapottól, ezt nem egyszerő megállapítani. Ebben tulajdonképpen kevés támaszt kap a tervezı, az Elıírás minimumértékei inkább csak alsó korlátként értelmezhetık. Ugyanakkor "veszélyesek" is, mert azzal, hogy a tervtıl és a talajállapottól független minimumként jelennek meg, arra is lehetıséget kínálnak, hogy ha pl. egy CBR=6 %-ra tervezett iszaptalajon teljesen kiszáradt állapotban 30 MN/m2 értéket mérnek, akkor azt megfelelınek lehet nyilvánítani. Nyilvánvaló viszont, hogy az altalaj elnedvesedve már kevesebbet fog "tudni" ennél az értéknél, és így a CBR=6 % sem lesz meg. A méretezési szabályzat tervezete alighanem ezért rögzíti, hogy az eltakarás elıtt kell a megadott értékeket kimutatni. Ugyanakkor itt sincs rögzítve a talajállapot, de az hogy a tervezésinél magasabb értékeket írnak, abban annak hallgatólagos feltételezése van, hogy a burkolatalap elkészülte után a földmő valamelyest még leromolhat. Mindenesetre ez a követelmény már elırelépésnek tekinthetı. Meg kell jegyeznünk viszont, hogy bizonytalanság van a tervezet fogalomhasználatában. Nem világos, hogy a földmővön vagy a javítórétegen kell-e kimutatni a megadott értékeket. A konkrét számértékeket tekintve az vélelmezhetı, hogy inkább a javítórétegen, hiszen az elsı két talajcsoportot kivéve 50 MN/m2 a követelmény, ami a tervezési 40 MN/m2-nél éppen annyival nagyobb, amennyi az utólagos állapotromlás miatt reálisnak gondolható. Ha így van, akkor már nem is a földmő teherbírásáról van csak szó, hanem a védırétegérıl és annak vastagságáról is. Lehetséges viszont hogy a földmőtıl várják el ezeket az értéket az eltakarás elıtt. Ez annak feltételezését jelentené, hogy az 50 MN/m2 értékek annál jobban romolnak le, minél kötöttebb a talaj. (Egy kövér agyagra ugyanis csak 20 MN/m2 tervezési értéket tételeznek fel, erre romlana le az 50 MN/m2, míg egy bizonyos homok esetében pl. 40 MN/m2 tervezési értékre számítanak, ha az eltakaráskor rendelkezésre áll az 50 MN/m2.) Ez a felfogás sem irreális. Amint említettük elırelépést jelent ez a tervezet, mégis azt gondoljuk, használata problematikus lehet. Az eltakarás elıtt ugyanis egy esı hatására csaknem annyira is leromolhat a földmő teherbírása, mint ami az üzemi állapotban várható. Ilyenkor aligha van lehetıség a kiszáradás megvárására és felesleges is, hiszen gondos elemzés alapján kimutatható, hogy további romlás nem várható és a teherbírás megfelelı.

104

Mindezek alapján azt gondoljuk, hogy a teherbírás ellenırzésekor a következık szerint érdemes eljárni: - a tárcsás terhelés helyén mérni kell a talaj tömörségét, a víztartalmát és az azonosító jellemzıit is, - elemezni kell, hogy milyen az aktuális talajállapot az üzemi, illetve a tervezett állapothoz képest, - a mért E2 modulust ezek tükrében kell értékelni. Minderre a terv adjon irányelveket, ha pontosan ismeri a talajállapotot. Ha nem, akkor az MMTben lehet megadni az értékelés módját is, amikor már ismertek a földmő anyagai. Végsı soron azután a minısítı talajmechanikai szakértınek kell a végsı értékelést megadni, s kimondani megfelel-e egy-egy mért érték, illetve ezek alapján az egész földmő teherbírása. Elınyös lenne, ha a szabályzatok is adnának ehhez támpontokat, pl. olyan E2=f(IP; IC; Trρ) összefüggéseket, melyek a teherbírásnak a talajfajtától és a talajállapottól függı változását írják le. Ilyenek a szakirodalomban találhatók, de természetesen egy átfogóbb kutatómunka volna szükséges olyan megalapozott összefüggések kidolgozásához, melyeket a szakma elfogadna. Ez a minısítı rendszer egyébként pontosan megfelel annak a tervezési eljárásnak is, melyet a 6.6. pontban javasoltunk.

6.8.A földmővek felszíni és felszín alatti víztelenítése a) Általános megállapítások A vízelvezetés tervezése összetett feladat. Bátran állíthatjuk, hogy közlekedési útjainkon a földmő által okozott károsodások 80-90 %-át valamilyen módon vissza lehet vezetni az elhibázott víztelenítési megoldásokra. Jelen fejezetben nem térhetünk ki a teljes tervezési vertikumra, mely egészen a meteorológiai, hidrológiai ismeretektıl indulva az árkok, kismőtárgyak megválasztásának és hidraulikai méretezésén keresztül egészen a vízépítési technológiai utasításokig, a rendszerek kiépítéséig terjed. A közismert Kézdi-Markó: Földmővek - Víztelenítése és Markó: Földmővek - Védelem c. könyvek ezeket az alapfeladatokat tárgyalják. A feladataink megoldásánál mindig víztelenítési hálózatban kell gondolkodni, mely magába foglalja a felszíni és felszín alatti vizek átgondolt elvezetését. Külön hangsúlyozzuk, hogy egészen a tervezett befogadóig kell nyomon követnünk a víz útját, és a vízelvezetési rendszerünk minden elemét vizsgálni kell. Közlekedési mőtárgyainkkal valamilyen formában mindig megváltoztatjuk a lefolyási és geohidrológiai viszonyokat, amit a mőtárgy és környezete is "megérez". Nagyon fontos tehát, hogy a mőtárgy természetes és épített környezetére egyaránt gondoljunk. Ki kell emelni még a víztelenítés mindenkori szükségességét, vagyis, hogy a víztelenítésnek az elsı kapavágástól a tervezett élettartam végéig mőködnie kell. A gondosan megtervezett vízelvezetés ezért mindig kettıs célt szolgál: - biztosítja a létesítmény üzemszerő használatát, - gondoskodik a mőtárgy és környezete állagának megóvásáról. E megállapításokra, illetve azok rosszul átgondolt megfeleltetésére jó példa az az "árvíz", amely az 1995 június 9-én egy példátlan intenzitású felhıszakadás nyomán sújtotta az M1-es autópálya Gyırt elkerülı szakaszán Gyırszentiván egy részét. Az utólag megállapított okok közül a jelen tanulmány szempontjából csak a következıket emeljük ki.

105

Egy új közlekedési vonal önmagában is megváltoztatja a lefolyási viszonyokat a korábbi (terepi) körülményekhez képest. Gyorsabb az összegyülekezés és a lefolyás a burkolaton és a rézsőkön. Az öv-, oldal- és talpárkokba került "vízcsepp" is nagyságrendekkel gyorsabban halad tovább, mintha ugyanott a terepen mozogna. Csıdöt mondhat egy víztelenítési rendszer akkor is, ha az új közlekedési vonal új (jól tervezett/kivitelezett, jó állapotú) mőtárgyai az elvárt módon mőködnek, ám kevéssel távolabb a befogadó környezet - körülményei, méretei, elhanyagolt állapota folytán - nem felel meg az új pálya által teremtett/megváltoztatott követelményeknek.

b) Felszíni vízelvezetés A természetes vagy mesterségesen kialakított terepalakulatok mellett szokásos elvezetı elemeiként az árkok, folyókák, surrantók, csıátereszek és egyéb "„kismőtárgyak” szolgálnak. A felszíni víz erodáló hatása lényegében a vízmozgás sebességével, az érintett talaj érzékenységével és a fedı növényzet jelenlétével függ össze. Vízelvezetı rendszereink kialakításánál a fentiekre figyelve a következı tervezési elvek fogalmazhatók meg: - mindig el kell vezetni a vizet, ne engedjük összegyülekezni, - a kohézió nélküli laza anyagok (finom homok, lösz, iszap talajok) erózióveszélyesek, ezeknél a víztelenítésre külön ügyelni kell, - a növényzet mielıbbi megjelenése nagyon fontos, - a rézső elkészülte a kritikus pillanat, azonnali védelemre (humuszolás, füvesítés különbözı formái; esetleg széna-szalma, fakéreg terítés; kıszórás vagy egyéb burkolat; (főmagos) geotextília stb.) van szükség. - igyekezzünk meggátolni a rézsőre való ráfolyást, koncentrált elvezetéssel éljünk már az építési víztelenítésnél is, - az övárkokat külön óvnunk kell az eróziótól, - ne legyenek túl meredekek a tervezett rézsők (kivéve a sziklát és a löszt), hogy lehetıleg lepelszerő legyen rajtuk a vízmozgás, - az árkok csak annyi vizet vezessenek, amennyit muszáj, tehát csak a feltétlenül szükséges vízelvezetést oldjuk meg velük, - ne legyenek az árkokban iránytörések, ha mégis szükséges az éles kanyarokba, iránytörésekhez inkább csövet kell tenni, - amilyen simán csak lehet, úgy kell vezetni a vizet, ne "zuhanjon" a víz az árkokban, - vízpangást ne engedjünk semmilyen elvezetı elemnél sem, - az árok saját esése lehetıleg 0,5..2 % közötti legyen, - az árokfal érdessége csökkenti ugyan a sebességet, de mélyebb víz esetén nem eléggé, ezért inkább a széles/lapos árkokat részesítsük elınyben.

Az autópályák speciális igényeire vonatkozóan megemlítendık még a forgalom biztonságát célzó "lekerekített" folyóka, árok profilok, valamint a padkákat és egyéb földmőéleket biztosító erısítı fóliák, továbbá a más, nem csak a vízvezetési funkcióra kialakított mőtárgyak, mint pl. ökológiai "nagyátjárók”, békaátereszek. Új anyagok tekintetében a különbözı elıregyártott elemek (árok-, folyóka profilok; összeilleszthetı mőtárgyelemek stb.) változatos sokaságára, valamint a helyszínen az árokprofilra teríthetı matracok megjelenésére hívjuk fel a figyelmet. Külön érdemes megfigyelni, hogy a hagyományosnak számító tégla, idomkı, terméskı, helyszíni beton burkolatok helyett szinte mindenütt az elıregyártott beton vagy vasbeton elemeket használják, míg az egyéb lehetıségeket (fekete burkolatok, stabilizált talaj) kerülik. Elıtérbe kerülnek az acél hullámlemez anyagú szerelhetı elemek és a hagyományos betonfalakat is egyre inkább a környezetbarát, olcsó gabionok váltják fel. 106

A hazai gyakorlat gondjaiból villantunk fel még néhányat. - a terv és annak mőszaki leírása külön vízépítési fejezetben ismerteti ugyan a víztelenítési munkákat, de ezek sokszor felszínesek, túlzottan általánosak, típusterv jellegőek, a kivitelezı sokszor nehezen tudja adaptálni ıket, - a kivitelezık akkor járnak el helyesen, ha a vízépítési feladatokra külön szervezett brigádokat foglalkoztatnak, mert ha "töltelék" munkaként végeztetik, az megbosszulja magát, - a humuszdepóniák helyét gondosan kell megválasztani, nehogy gátolják a vízelvezetı rendszerek kiépítését, illetve hogy kényszerő átrakodások ne legyenek szükségesek, - lefolyástalan, sík területeken gyakran csak szikkasztó árkokra "telik", melyek kialakítására különösen oda kell figyelni, - a kivitelezésnél ügyelni kell a kiülepedı anyagok problémájára, az építkezésekrıl erodálódott hordaléknak az építkezés területén kell maradnia, - dacára a sok figyelmeztetésnek a kivitelezık nem fordítanak elég hangsúlyt a munkaközi víztelenítésre, sıt még tetézik a bajt a gyakran már derékmagasságig mélyült eróziós árkok "visszatapicskolásával". - a burkolatok ágyazásának és csatlakoztatásának (fúgázásának) minıségére kell még felhívni a figyelmet, mert gyakoriak az aláüregelés, kimosás, elemelsodrás miatti romlások. - kényes részek még az átvezetések lezárása, az elı- és utófenék kialakítása, valamint a burkolt és burkolatlan szakaszok csatlakoztatása, - sok helyen problematikus a kismőtárgyak "víz alatti" készítése, mert a kivitelezı el akarja hagyni a költséges víztelenítést, ugyanakkor jó ágyazást és csıfektetést kell produkálnia, - a különbözı vízfolyások keresztezése mellett speciális feladat az azokkal párhuzamosan futó védmővek keresztezése is, mert az árvédelmi biztonság mindenkori megtartása és a vízügyi felügyelet mellett kell a töltéscsatlakozást megoldani, - meg kell még említeni, hogy az autópálya üzem esetleg szennyezett felszíni vizeit élıvízfolyásba csak külön engedéllyel és nagy körültekintéssel szabad bevezetni. c) Felszín alatti vízelvezetés A felszín alatti vizeket (talajvizet, rétegvizet) általában szivárgókkal "fogjuk el" és gravitációs úton vezetjük a befogadóba. A következıkrıl lehet szó: - árkos szivárgók, amelyek hosszirányú talp-, vagy övszivárgók, ill. keresztirányú rézsőszivárgók és/vagy szárítóbordák lehetnek, - paplanszivárgók, - szárítótárók, - ejtıkutak (furatok),

Néhány a szivárgók tervezéshez elengedhetetlen "ökölszabály": - törekedjünk a minél nagyobb vízvezetı képesség biztosítására, - a felszíni vizek ne juthassanak közvetlenül a szivárgóba, inkább a felszíni vízelvezetés mőtárgyait terheljék, - a szőrıszabályok ("svájci", Terzaghi stb.) betartásával vagy geotextíliával akadályozzuk meg, hogy a környezı talajból finomszemcsék sodródjanak be a szívótestbe, - az áramló víz sebessége a szivárgón belül olyan kicsi legyen, hogy ott se okozzon kimosódást, de ne is rakódjanak le a hordalékszemcsék eltömítve a rendszert, - általános elvként említendı, hogy a kialakítással a bejutott víz minél gyorsabban távozását kell elérni.

107

A "normál" autópályáknál felszín alatti vízelvezetési feladat, ill. szerkezet - az elválasztó sávban elhelyezett hossz-szivárgó, - bizonyos távolságokban kialakított keresztszivárgók és - a mőtárgyakhoz csatlakozó szivárgórendszerek. Ez utóbbiak közül a hídfık árkos szivárgói, valamint az úszólemezhez kapcsolódó keresztszivárgók fordulnak elı a leggyakrabban. Ezenkívül azonban számos esetben váratlanul jelentkezhetnek felszín alatti vizek, ha a hidrogeológiai feltárás hiányos volt. Jó példa erre az M1 autópálya egyik hídjánál egy hídalap munkagödrének szádfalazása. Egyik sarkánál a levert szádfalak átszakították azt a réteget, mely alatt nyomás alatti rétegvíz volt. A feltörı víz elöntötte a munkateret, és kétségessé tette, elégséges-e a munkagödör határolás a további munkához. Az egyeztetések után végül víz alatti betonozással lehetett elkészíteni az alapozást.

Új elemek, anyagok megjelentek a felszín alatti víztelenítés számára is. Említhetık az elıregyártott szivárgóelemek (filterbeton táblák, DRAIN AWAY panelek), valamint a mőanyag vagy idıálló fém szivárgó csıelemek. A gyártó cégek ez utóbbiak esetében a kivitelezést segítendı részletmegoldásokra is kínálnak "célelemeket". Érdemes megfigyelni a geomőanyagok térhódítását is. Hazánkban még inkább a geotextíliák adják a felszínalatti vízelvezetés különbözı rendszerelemeit, de a különbözı kompozitok is megjelentek már. (Például a textília és gumianyagú rétegelt lemezek, geotextíliák közé fogott bentonit-réteg.) E szerkezetek vízvezetı és szőrı szerepét - vagy éppen vízzáró hatását - használják ki a felszín alatti rendszerek tervezésénél. Néhány gondolat a hazai és külföldi gyakorlatból: - nagyobb szivárgó és tárórendszerek megvalósítására hozzáértı, szakértı (tervezı, kivitelezı) vállalkozókkal szabad csak felvonulni, - a szokásos hossz- és keresztszivárgókat általában a szemcsés anyagú védıréteghez kapcsolva alakítják ki, s ezeknél - mint csekély takarású szerkezeteknél) a fölöttük való munkavégzésre (tömörítés, munkahelyi forgalom áthaladása) külön figyelni kell, - a szivárgók anyagaként (kı, zúzalék, kavics, durva homok) nem szabad "megengedni" kevert, rossz minıségő anyagok felhasználását, - a vízelvezetés részeként a szivárgókhoz aknák, kitorkolló drénfejek és számos egyéb szerkezeti elem csatlakozhat, melyek egyszerő hibája (rossz drénbekötés, rossz vízzáró vakolat az akna belsejében) is tönkre teheti a rendszert, - osztrák példák alapján - ahol szükséges bátrabban kellene szárítóbordákat tervezni, mert ezek víztelenítı és stabilizáló szerepet is betöltenek - a szemcsés talajból vagy kıbıl készítet támszerkezetek külön szivárgó nélkül meg-oldják a víztelenítést is, ezért "vizes" környezetre" ezek ajánlhatók, - az ejtıkutakat és a furatokat ritkán alkalmazzák idehaza, jóllehet az osztrák autópályák és mőtárgyaik víztelenítésénél sok esetben rétegvizes, lejtıtörmelékes lejtık megfogásában hatékonynak bizonyultak.

108

7. A mőszaki dokumentumok javasolt geotechnikai tartalma Jelen fejezetünkben az elıbbi vizsgálatok alapján - a bennük már részben megfogalmazott javaslatokat másik oldalról összefoglalva - ismertetjük az egyes mőszaki dokumentumok általunk szükségesnek, illetve célszerőnek vélt geotechnikai tartalmát. A 4.3. fejezetben vázoltuk ezek általános célját, követelményeit, vonatkozó elıírásait és mai jellemzıit. Itt nem fogjuk azokat megismételni, csak a geotechnikai követelményeket, ajánlásokat vázoljuk fel.

7.1. Javaslat az elıkészítés dokumentumainak geotechnikai vonatkozásaira a) Programterv, elıtervek A tervek ezen elsı szintjén a geotechnikai vonatkozások még alárendelt jelentıségőek. Magyarországon abból indulhatunk ki, hogy geológiai adottságaink sehol sem olyan kedve-zıtlenek, hogy - a technikai fejlettség mai szintjét tekintve - lehetetlenné tennék egy útprojekt megvalósítását. A geológiai adottságok csak könnyebb vagy nehezebb körülményeket jelent-hetnek, ami a projektrıl való döntés szempontjából elsısorban a költségek vonatkozásában lényeges. A programtervek, elıtervek készítésekor tehát az a sorrend követhetı, hogy a forgalmi, terület- és településfejlesztési, úthálózati, domborzati, környezeti, gazdaságossági, politikai és egyéb összefüggések alapján felvázolt vonalváltozatokat a geológus-geotechnikus szakértık földtanigeotechnikai szempontból véleményezzék. Ehhez általában elégséges az irodalmi adatok és a földtani térképek tanulmányozása, továbbá a helyszín bejárása. Feltárási tevékenységre hazai viszonylatban általában ekkor nincs szükség. Az ezek alapján készülı geológiai-geotechnikai szakértıi állásfoglalásban ki kell térni a következıkre: - a létesítmény földtani (geológiai-hidrológiai) adottságainak általános felvázolása, értékelése, - a kedvezıtlen természeti körülmények kiemelése, - a földanyagok felhasználhatóságának, egyenlegének értékelése, - a legvalószínőbb építési technológiákkal kapcsolatos javaslatok, s ezek becsülhetı költségvonzatai, - a lehetséges változatok összefoglaló-összehasonlító értékelése földtani-geotechnikai szempontból.

A kedvezıtlen földtani körülményeken az alábbiakat értjük: - mozgásveszélyes lejtık, - töltésépítésre és/vagy mőtárgyalapozásra kedvezıtlen területek, - magas vagy veszélyes módon áramló talajvizes és/vagy rétegvizes területek, - sziklás területek, ha ott bevágás készülne, - élıvízfolyások vagy állóvizek megközelítése, keresztezése az élıvíz jellegétıl függıen. A földanyagokkal kapcsolatban arról kell nyilatkozni, hogy a terület talajai általában alkalmasake töltésépítésre, nyithatók-e a vonalak mentén elfogadható közelségben anyagnyerık. Az építési technológiákat illetıen általában csak a különleges feladatokra kell rámutatni, illetve nyilatkozni arról, hogy a feladatok a szokásos eljárásokkal megoldhatók. Állásfoglalást kell adni arról, hogy a költségeket a geotechnikai adottságok miként befolyásolják. A szakértıi állásfoglalás általában legyen célratörı, tömör, semmiképpen sem szabad elvesznie a részletekben. Szem elıtt kell tartani, hogy a benne vázolt szempontok, ajánlások mellett a döntéshozóknak még nagyon sok egyéb, általában fontosabb információt is mérlegelniük kell.

109

A szakértıi állásfoglalás készítésére általában nagy tapasztalatú geológusokat és geotechnikus mérnököket célszerő felkérni, akik értékelni tudják az adottságokat és képesek az átfogó ítéletalkotásra. (Felhívjuk a figyelmet arra, hogy nem csak geológiai véleményezésrıl van szó, hanem mérnöki, geotechnikai állásfoglalásról is, mivel már az építési vonatkozások is megjelennek. Természetesen lehetséges, hogy geológusi támogatással egy tapasztalt útmérnök a geotechnikai vonatkozásokat is jól megítéli.)

b) Tanulmánytervek, megvalósíthatósági tanulmányok A tanulmánytervek és a megvalósíthatósági tanulmányok abból a célból készülnek, hogy az út lehetséges vonal- vagy megoldási változatait olyan mélységig kidolgozzák, bemutassák, hogy dönteni lehessen valamelyik mellett, illetve hogy a kiválasztott változat további tervezéséhez alapot adjanak. E fázisban többféle geotechnikai tartalmú anyag készül, melyeket nem szerencsés egyetlen geotechnikai szakvéleményként elvárni. E tervfázisban a mőszaki tartalom fokozatosan, sorozatos egyeztetések alapján alakul ki, a munka során újabb és újabb információkra lehet szükség. Ezért a geotechnikai tevékenység is több lépcsıs lehet, s több szakvélemény, geotechnikai tervfejezet, tanulmány készülhet. Mindezeket persze össze lehet foglalni a munka végén egyetlen geotechnikai szakvéleményben, de semmiképpen sem helyes, ha eleve úgy szervezik a tanulmányterv készítését, hogy egyetlen szerzıdés és szakvélemény keretében kívánják elkészítetni a tanulmányterv geotechnikai részét. (Ez az egylépcsıs munka legfeljebb az egyszerőbb feladatok esetében képzelhetı el.) Ha mégsem így járna el a projektmenedzsment, akkor azzal kell számolnia, hogy - az egész tanulmánytervezést kielégítı geotechnikai szakvéleményt csak rendkívül drágán kap, amelyben szükségszerően lesznek felesleges információk is, avagy - az "egészre" vonatkozó, de felületes, rutinszerő, sok kérdés megválaszolására alkalmatlan szakvéleményt kap viszonylag olcsón. Ezek elırebocsátásával a következı geotechnikai tartalmú anyagokat javasoljuk.

Mérnökgeológiai-talajmechanikai jelentés Ez az elıtervekhez készített geológiai-geotechnikai állásfoglalásból kiindulva a tanulmánytervezés kezdetén szolgáltat mérnökgeológiai alapinformációkat. Általában még az összes "élı" változatra egyben készülhet, de ha lényeges különbségek vannak közöttük, akkor külön változat(csoporton)ként is összeállítható. Nem feltétlenül kell mindegyik változatra azonos mélységő szakvéleményt összeállítani, ha már ekkor elıtérbe helyezhetı valamelyikük. Különösen érdemes a költséges közvetlen feltáró munkával takarékoskodni a kevésbé valószínő változatoknál.

Elsısorban még mindig irodalmi adatokra, földtani térképekre, terepbejárásokkal szerzett információkra épül, de általában már terepi munka is szükséges. Fúrásokat a kritikus helyeken célszerő lemélyíteni: - ahol magas (15 m feletti) töltés vagy mély bevágás készül, - ahol a földtani adottságok különösen kedvezıtlenek, - ahol nagyobb mőtárgyak lesznek. Célszerő lehet ezek között közvetett talajfelderítési módszereket alkalmazni. Az elıbbieket a geofizikai és szondázási módszerekkel nyert információkkal kiegészítve lehet a földtani modellt összeállítani. Általában arra kell törekedni, hogy átlagosan legalább 500 m-enként legyenek fúrások, és ezek közé úgy sőrítsék a kiegészítı vizsgálatokat, hogy 250 m-enként legyen információ. A furatokból vett mintákon elsısorban azonosító és állapotminısítı vizsgálatokat végezzenek. 110

Bonyolultabb és költségesebb vizsgálatokra csak akkor kerüljön sor, ha nagy a valószínősége, hogy annak eredményei késıbb valóban felhasználhatók lesznek. (Ez utóbbiak vizsgálati módszerét viszont különös részletességgel kell - célszerően mellékletben - bemutatni.) A jelentés elsısorban adatokat, információkat szolgáltasson, ebben a fázisban nem kell feltétlenül javaslatokat tartalmaznia. (Ezért is hívjuk inkább jelentésnek szakvélemény helyett, követve az EC7 ajánlását is) A földtani információkat viszont feldolgozva, modellszerően kell bemutatni, tehát nem egyszerő adatközlést kell elvárni. (Természetesen a tényszerő adatközlés táblázatos és grafikus formákban szükséges.) A jelentésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy - az úttervezık a létesítmények topográfiai elhelyezésekor (a magassági és vízszintes vonalvezetés pontosításához) a földtani adottságokat figyelembe tudják venni; - a megítélhetı legyen az fejthetı talajok beépítési alkalmassága; - elvégezhetı legyen a földmővek és a mőtárgyak közelítı méretfelvétele, - meghatározhatók legyenek az építési módszerek. A jelentésnek meg kell adnia, mely részletekben nem egyértelmő a geológiai modell, kevés az információ, s ezért milyen további feltárási munkákat látnak még szükségesnek a tanulmánytervezés fázisában. Ilyenkor indokolt lehet olyan megfigyelırendszerek telepítésére is, melyek a már a tervezési idıszakban fontos adatokhoz juttathatják az illetékeseket (pl. rézsőmozgásmérés, talajvízmegfigyelés). A jelentést általában geológusok és/vagy talajmechanikusok készíthetik.

Geotechnikai tanulmánytervek A geotechnikai feladatok megoldását az elıbbi jelentésre alapozva, az úttervezıkkel együttmőködve geotechnikus tervezımérnöknek kell e tervrészben kidolgoznia. Általában három részbıl kell állnia: - a megoldások szerkezeti kialakítása vázlatos rajzokon és rövid szövegben bemutatva - a megoldások statikai megfelelıségének közelítı igazolása, - a legfontosabb kivitelezési vonatkozások felvázolása. A körülményektıl függıen a következıkkel kell foglalkozni: - földmővek geometriája (rézsőhajlások) - élıvizekkel kapcsolatos kérdések, - töltésalapozások, - töltésanyagok beszerzése, beépítési alkalmassága, elosztása, - földmőteherbírás, - támszerkezetek, - hidak és egyéb mőtárgyak. Ezekre vonatkozóan még általában csak az alapvetı kérdéseket kell tisztázni, ám - amennyire lehet - nyitva kell hagyni az alternatív megoldások lehetıségét. Ugyanakkor a terveknek biztosítaniuk kell a költségbecslés lehetıségét. Rá kell mutatniuk a kritikus részletekre, pl. a speciális technológiák szükségességére és az esetleges geotechnikai (pl. konszolidációs, állékonysági) problémákra.

Kiegészítı mérnökgeológiai-talajmechanikai jelentés(ek) vagy szakvélemény(ek) A tanulmánytervezés során többször is szükség lehet az elsı jelentésben adott földtani információk kiegészítésére. 111

Gyakran csak az elsı jelentésben ki nem fejtett, de valójában rendelkezésre álló információk alapján adott kiegészítéseket és értelmezéseket kell a folyamatos együttmőködés során írásba foglalni. Ezt sem szabad azonban elhagyni, mert a mai minıségtanúsítási (felelısségi) rendszerekben ezt is elvárják. Más esetekben viszont egészen új információk igénye merül fel, amelyekhez újabb feltárások is szükségesek lehetnek. Az igény felmerülhet új helyre vonatkozóan, de felmerülhet a régi helyre vonatkozó adatok pontosításának (részletezésének) igénye is. Ilyenkor általában már igényesebb fúrás, nyílt feltárás és alaposabb talajvizsgálat lehet indokolt, mert nyilván akkor van szükség ezekre a kiegészítésekre, ha a vizsgálandó helyen igen nagy valószínőséggel megépül valami. Ebben a fázisban a kiegészítı adatszolgáltatás a telepített mérırendszerek eredményeinek ismertetését is jelentheti. Az is lehetséges, hogy a tervezık valamilyen konkrét megoldáshoz kérik a specialista geológustalajmechanikus állásfoglalását, az ilyenkor adott kiegészítés már inkább szakvélemény jellegő.

Megvalósíthatósági tanulmány(ok) Az általános tartalmú megvalósíthatósági tanulmányokban a földtani-geotechnikai adottságok és megoldások általában csak mint a tanulmánytervekbıl kiemelt kiindulási adatok szerepelhetnek. A tanulmányokban ezek költségvonzatainak, környezeti hatásaiknak és lakossági elfogadhatóságának elemzése lehet szükséges. Ehhez a geotechnikusoktól (esetleg) olyan közremőködés lehet szükséges, hogy a szakmát kevésbé vagy egyáltalán nem értık, a mőszaki ábrázolást értelmezni nem tudó gazdasági, környezeti szakemberek és a lakosság, valamint a politikusok számára is érthetı formákban ismertessék a földtani és geotechnikai körülményeket.

A speciális megvalósíthatósági tanulmányok közül természetesen a "mőszaki" foglalkozhat részletesebben a mi szakterületünkre tartozó kérdésekkel. Elképzelhetı, sıt indokolt lehet az is, hogy az egész projekt (vagy valamelyik részletének) földtani-geotechnikai vonatkozásaira külön megvalósíthatósági tanulmány készül. Ez különösen problematikus földtani adottságok esetén lehet szükséges, vagy ha valamit egészen újszerő módon kívánnak megoldani. Úgy tapasztaltuk, hogy egy ilyen, idıben elkészített, speciális tanulmány lehetıséget teremthet még újszerő, jó megoldások elfogadtatására, míg késıbb már nagyon nehéz a bevezetésük. A környezeti hatástanulmányok is számos vonatkozásban összekapcsolódhatnak a geotechnikai kérdésekkel. Ezek jelentısége egyre fokozódik, ezért elıre viheti a projekt lebonyolítását, ha e hatástanulmányok készítıi és a geológus-geotechnikus közremőködık között is folyamatos együttmőködést teremt a projektmenedzsment.

c) Engedélyezési tervek Az engedélyezés célja annak elbírálása, hogy a terv megfelel-e a jogszabályi elıírásoknak, a mőszaki szakszerőség követelményeinek és nem sérti-e az eljárásban érintettek érdekeit. Az engedélyezési tervnek tehát geotechnikai szempontból is tartalmaznia kell mindazokat, amelyek alapján e szempontok, követelmények elbírálhatók. Úgy gondoljuk, hogy ez csak akkor lehetséges, ha - teljes körő ismereteink vannak a talajadottságokról; - igazolva vannak a létesítmény méreteinek, anyagainak geotechnikai megfelelısége; - elbírálható, mennyiben és mennyire védhetıen zavarja, ill. változtatja meg pl. a földmőépítés és a kész mő a környezetet és a terület használatát. A korábbi elemzések alapján azt javasoljuk, hogy az engedélyezési terv - már - a jelenlegi szóhasználat szerinti - részletes talajmechanikai szakvélemény alapján készüljön, mely információival egyben a további munkákat is kiszolgálja, 112

- a geotechnikai szerkezeteket, anyagokat és kiviteli módszereket konkrétan ismertesse, illetve - ahol elégséges - rögzítse a minimális követelményeket, - tartalmazza mindazokat a geotechnikai statikai számításokat amelyek bizonyítják a megfelelıséget. A következı geotechnikai munkarészeket ajánljuk.

Részletes talajmechanikai jelentés Ez a ma szokásos részletes talajmechanikai szakvéleménynek többé-kevésbé megfelelı anyag, mely az elıbbiek szerint a teljes megvalósítást kiszolgálja, viszont nem kell tartalmaznia olyan részletességgel és felelısséggel a tervezési, méretezési, építési és monitoring javaslatokat, mint az eddig elvárt volt. A jelentés ezeket segítı szándékkal megfogalmazhatja ugyan, de ezek megoldása nem a jelentéskészítı, hanem a Tervezı, a Mérnök és a Vállalkozó feladata. E jelentés illetékességi köre arra terjed ki, hogy tartalmazza mindazokat az információkat amelyek e feladatok megoldásához szükségesek, illetve a megoldásokat befolyásolhatják. Közelebbrıl a következık geotechnikai jellemzıket kell tisztázni: - a geológiai rétegzıdés (beleértve az anyagnyerıkét is), - az érintett altalaj szilárdsági jellemzıi, - az érintett altalaj alakváltozási jellemzıi, - a pórusvíznyomás eloszlás a jellemzı talajszelvények mentén, - a vízáteresztıképesség jellemzıi, - az talajok tömöríthetısége, - az talaj és a talajvíz esetleges agresszív tulajdonságai, - a talajjavítás lehetısége, - a fagyveszélyesség. E munka a tanulmányterv alapján valamelyik változatra készül. Fel kell használni hozzá mindazokat az elızetes talajfeltárási eredményeket, amelyeket a tanulmánytervekhez készítettek. Az új terepi talajvizsgálatok - elsısorban fúrások és aknás feltárások legyenek, illetve - olyan szondázások és egyéb terepi célvizsgálatok, amelyek valamilyen tervezési feladathoz közvetlenül hasznosíthatók.

A feltárások távolságát és mélységét, illetve a követı laborvizsgálatokat úgy kell megtervezni, hogy megítélhetık legyenek - az építkezés által érintett talajtömeg kiterjedése és tulajdonságai; - a közvetlen és a tágabb környezetre gyakorolt hatások; - a méretezési (földstatikai, földmőteherbírási) számításokhoz szükséges paraméterek; - kivitelezéshez alkalmazható eljárások. Általában arra kell törekedni, hogy - a tengelyvonalban az összes fúrást tekintve 100 m-nél ne legyen nagyobb a fúrástávolság; - a kritikus helyeken, ahol töltés- vagy mőtárgyalapozási, rézsőstabilitási vagy támfaltervezési feladat jelentkezik, 40 m-nél nem távolabbi fúrásokkal legyen feltérképezhetı a rétegzıdés térbeli helyzete is. A beépíthetı anyagokat akár bevágásból, akár anyagnyerıbıl származnak olyan mértékig kell feltárni, hogy az Útépítési földmunkák elıírásban rögzítettek szerint minısíthetık legyenek.

113

A jelentés tartalmára vonatkozóan részleteiben az EC7 (5.3. fejezetünkben idézett) ajánlásainak követését javasoljuk. Röviden összefoglalva: - a geotechnikai vizsgálat célja és tárgya, - a létesítmény rövid leírása (hely, méretek, terhelések, szerkezetek, anyagok) - a terepi és laboratóriumi vizsgálatok adatai, módszerei, - a helyszíni szemle tapasztalatai, - a korábbi jelentésekbıl nyert információk, - az építési helyszín története, - a térség geológiai adottságai, - a terepi és laboratóriumi munka eredményei, megfigyelései, - a talaj- és rétegvizek szint-, ill. nyomásadatai, - a feltárási és laboratóriumi munka eredményeinek táblázatos és grafikus ábrázolása, - az altalaj szelvényei a különbözı formációk bemutatásával, - valamennyi réteg geotechnikai adatainak csoportosítása és értékelése, - javaslatok. Az utolsó két tétellel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a jelentésnek általában javaslatot kell adnia a méretezési talajparaméterekre is, de a végsı döntés e tekintetben is a Tervezıé. (A javaslatokat illetıen általában is ez a helyzet, amint azt már jeleztük.)

Geotechnikai tervek Az engedélyezési terv geotechnikai fejezetének általában a következıket kell bemutatnia: - a geotechnikai szerkezeti megoldásokat anyagminıségekkel és pontos méretekkel ábrázoló rajzok és mőszaki leírások, - a megoldások megfelelıségét a vonatkozó elıírások szerint igazoló statikai számítások, - az engedélyezés szempontjából lényeges kivitelezési vonatkozásokat felvázoló mőszaki leírások.

A tervrajzokban és mőszaki leírásokban a szerkezeti terveket és a kiviteli megoldásokat illetıen fel kell tüntetni, melyek a megváltoztathatatlan részletek, és melyek azok, amelyekre a tendereztetés során még új változat várható. Ezeknél azt kell rögzíteni, hogy milyen követelményeket (pl. teherbírás) kell kielégítenie a megoldásnak. A statikai számításban kell ismertetni a feltevéseket, az adatokat, a számításokat, valamint a biztonság és használhatóság igazolásának eredményeit ebben kell ismertetni. A Talajmechanikai Jelentésre és más tervdokumentumokra kell utalnia, amelyek a további részleteket ismertetik, de általában a következıket kell tartalmaznia: - az építési helyszín és környezetének ismertetése, - az altalajviszonyok jellemzése, - a tervezett létesítmény leírása, beleértve a terhelı hatásokat, illetve a rögzített igényeket vagy tilalmakat, - a talaj- és kızetjellemzık tervezési értékei, beleértve azok igazolását is, ahol ez szükséges, - az alkalmazott szabványok és elıírások jegyzéke, - a geotechnikai tervezés számításai és rajzai, - a kivitelezés közben ellenırizendı tételek, ill. a szükséges fenntartás vagy felügyelet jegyzéke.

114

d) Az ajánlati felhívás, a kiírási terv Az ajánlati felhívás célja a legjobb vállalkozói ajánlat megtalálása. Általános nemzetközi tapasztalat, hogy annál elınyösebb ajánlatokat várhat a kiíró, mennél részletesebben ismerteti a tervet és mennél részletesebb információkat szolgáltat a létesítmény természeti körülményeirıl, mindenekelıtt a talajadottságokról. Mivel a jelenlegi törvények szerint csak engedélyezett építkezésre lehet versenytárgyalást kiírni, az engedélyezési terv alapja lehet a kiírásnak is, azt csak ki kell néhány a célból fakadó részlettel egészíteni. Ha az engedélyezés esetleg kevésbé alapos talajmechanikai vizsgálatok és geotechnikai tervek alapján történik (mert azzal élnek, hogy utóbb még módosítható a "valamire" kiadott engedély), a kiíráshoz akkor is mindenképpen érdemes az elıbbiekben vázolt részletességig elmenni. Az ajánlatkérı terv tehát tartalmazza az engedélyezési tervnél részletezett tartalommal - a Részletes talajmechanikai jelentést, hogy a pályázók teljes körően érzékelhessék az adottságokat és esetleg jobb, ill. lehetıségeiket jobban érvényesíthetı megoldásokat ajánlhassanak, - a geotechnikai statikai számításokat is, hogy a pályázó felmérhesse a kockázatokat, illetve saját alternatíváit is ezekhez hasonló mélységben igazolhassa, - a geotechnikai mőszaki leírásokat, hogy felmérhesse a feladat kiviteli nehézségeit, követelményeit és kereshessen esetleg elınyösebb változatokat.

A kiírásnak ezeken túl még tartalmaznia kell további munkarészeket is, melyeknek geotechnikai tartalmai is vannak. A kiírás mőszaki elıírásai között - általánosságban felsorolandók azok a szabványok és elıírások, melyeket be kell tartani, és amelyeket a 3. fejezetben áttekintettünk, - azokat a speciális, konkrét követelményeket, amelyeket az adott feladatnál be kell tartani. A szabályozási anyagokkal kapcsolatban arra utalunk, hogy - mint kimutattuk - nem mindig biztosítják a korszerő megoldásokat és ellentmondások is vannak köztük. Ezért sok konkrét esetben indokolt és célszerő lehet felmentés kérése, illetve általánosságban szükség volna ezek mielıbbi korszerősítésére. A speciális követelményeket illetıen a 6. fejezetre hívjuk fel a figyelmet, amelyben igyekeztünk áttekintést adni a legfontosabb geotechnikai feladatokról, azok kritikus részleteirıl és korszerő megoldásairól. Ezekre (is) támaszkodva lehet a mőszaki specifikációt pontosítani, elérni a kontárok kiszorítását, illetve elısegíteni a valóban korszerő megoldásokat. A kiírás mennyiségkimutatásai a geotechnikai munkákat illetıen tulajdonképpen egyben a technológiai folyamatok rögzítését is jelentik. A kiírás tartalmaz még határidıket, ütemezési elıírásokat is. Ezeket megfogalmazásuk elıtt természetesen ellenırizni kell geotechnikai szempontból is, hogy azok a technológiailag illetve a talaj várható viselkedése alapján betarthatók-e. A kiírásban - ha van jelentısége - tisztázni kell még olyan geotechnikai vonatkozású kérdéseket, mint pl. - a talajadottságok bizonytalanságából származó kockázatok kezelését, - az idıjárás és a földmunkák egyeztetésével kapcsolatos kérdéseket, - az építés közbeni romlásokkal kapcsolatos teendıket. - az (esetleges) építés utáni monitoring üzemeltetését, - az altalaj eredető késıbbi károk szavatossági vonatkozásait is.

115

e) Az ajánlat, az ajánlati terv Az ajánlatban a pályázó felkészültségét, vállalási árát, határidejét, garanciavállalását és esetleges alternatív mőszaki megoldásait mutatja be. A kiírást pontosan követnie kell, ezért az ott vázoltak az ajánlatra is érvényesek. Néhány részletre mégis felhívjuk a figyelmet. A mőszaki alkalmasság bemutatása geotechnikai szempontból, mivel eltakart munkákról van szó, nem mindig egyszerő. Sokszor inkább a régebbi munkák bizonyító erejőek, mint az újabbak. A mőszaki felszereltség csak a speciális technológiáknál bizonyító erejő, a rutinszerő földmunkáknál kevésbé. Magunk nagyon lényegesnek tartjuk a mőszaki szakemberek személyes referenciáit. Sokszor hangsúlyoztuk már a geotechnikai szaktudás jelentıségét, amit a tervezésbeli önállósággal rendeletek is igazolnak. Ha a kivitelezésben nincs is ilyen, úgy gondoljuk, az elbírálásnál mégis szempont lehet a Vállalkozó geotechnikai szakembereinek felkészültsége. A geotechnikai munkákra sokszor alkalmaznak alvállalkozókat, akiknek bemutatása elengedhetetlen. Itt a 15 % törvényes határ alatt is indokolt a referencia, mert egy speciális geotechnikai munka jelentısége a díjarányánál sokkal lényegesebb lehet. A geotechnikai munkák ezen speciális jellege, és az eltakarások ténye miatt jelentıs súlya van a Vállalkozó ilyen vonatkozású megbízhatóságának és minıségbiztosítási rendszerének. A mőszaki alkalmasság bemutatásánál magunk nagy jelentıséget tulajdonítunk az ajánlásoknak is.

Az alternatív mőszaki megoldásokat úgy kell bemutatni, hogy azok meggyızıbbek legyenek a kiírási tervnél. Célszerő, ha ezekhez készítenek kiegészítı talajmechanikai jelentéseket, mindenképpen kötelezı viszont a geotechnikai tervek mellékelése. Az új megoldásokhoz nélkülözhetetlen az alkalmassági engedély. Alternatívaként a leggyakrabban új anyagnyerıhelyeket ajánlanak. Ezeket - szabályos lebonyolítás esetén - csak feltárás alapján lehet jó eséllyel ajánlani. Ha a majdan mővelendı terület részletesebb feltárása ilyenkor nem is lehetséges, a kitermelhetı talaj általános alkalmasságát igazolni kell. Gyakrabban készíthetık még alternatívák a töltésalapozási megoldásokra, melyeknél a mőszaki megoldás mellett a kockázat és a monitoring felvázolása is fontos.

f) A szerzıdés A szerzıdés - mint általánosságban korábban már vázoltuk - mellékletben tartalmazza a kiírást, az ajánlatot, illetve az ajánlatkérı és az ajánlati terveket. Ezek meghatározzák a mőszaki tartalmakat. A kiírásban és az ajánlatban a szerzıdéses feltételeket is elızetesen tisztázni kellett, köztük az említett geotechnikai vonatkozású részleteket is. Minthogy mindezekkel kapcsolatos javaslatainkat már kifejtettük, most újólag csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy általában a geotechnikai munkálatok képezik az útépítések legkockázatosabb részét. Amikor tehát a szerzıdésstratégiát kialakítják, a tendert kiírják, a Vállalkozót kiválasztják, s végül mikor a szerzıdést megkötik, akkor feltétlenül érdemes ebbıl a szempontból elemezni a kérdéseket. Ebben segíthetnek azok a módszerek, amelyeket az 5.1 fejezetben vázoltunk. 7.2. A (fizikai) megvalósítás dokumentumainak geotechnikai tartalmai g) A kiviteli terv A kiviteli tervet általában a Vállalkozó készítteti el. A jelenlegi lebonyolítási rendszerben, és ha az elıbbiekben megfogalmazott ajánlásokat is követik, akkor a kiviteli tervek általános és geotechnikai tartalma már kevesebb újat hozhat. Az engedélyezési, az ajánlatkérı és az ajánlati tervekbıl kell egy olyan új dokumentációt készíteni, melynek a megvalósítandó szerkezetek ismertetését és az alapvetı építési utasításokat kell tartalmaznia. 116

Amennyiben az engedélyezési tervtıl lényegi eltérés van, akkor új engedélyezési tervet kell készíteni, mely lehet maga a kiviteli terv, de ehhez csatolni kell a statikai számításokat is. Ennek alapján az engedély módosítását kell kérni. (Elég lehet a megváltozott részletek engedélyeztetése is.) A kiviteli tervnek egyébként általában nem kell a statikai számításokat tartalmaznia, de közölnie kell a biztonsági szinteket és a számítások eredményeit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a részletmegoldások statikai megfelelıségét nem kell ellenırizni. A számításokat a Tervezı saját irattárában tárolja, és a Vállalkozó vagy a Mérnök kérésére bármelyiket fel kell mutatnia.

A geotechnikai vonatkozású részleteket illetıen kiemeljük még az alábbiakat. Alapvetıen a részletes talajmechanikai jelentésre kell épülnie, illetve azt egy tervfejezetének kell tekinteni. Szükség lehet azonban kiegészítı feltárásokra, vizsgálatokra talajmechanikai jelentésre, illetve szakvéleményre a létesítmény részletterveinek kidolgozásához.

Az anyagnyerıhelyek és a bevágások részletesebb feltárása is ekkor - célszerően már aknákkal - történhet. A rétegzıdést olyan pontossággal kell feltárni, hogy - a kitermelési technológia alapjai (pl. szkréperes vagy kotrós) is meghatározható legyen; - meghatározhatók legyenek a tömörítési jellemzık; - tisztázható legyen a kitermelhetı mennyiség. A földmővek anyagának pontosabb ismerete révén ekkor van lehetıség a javítórétegek vastagságának pontosabb tervezésére. Ez a mai rendszerben végleges vastagságokat jelent, az általunk a 6.6. fejezetben javasolt rendszer elfogadása esetén pedig annak a kereteit, eljárásrendjét jelenti, amelynek révén a kivitelezés közben a végleges vastagságokat meghatározzák. A geotechnikai szerkezetek kiviteli tervezésének körébe tartoznak olyan kérdések, mint - a rutinszerő terepelıkészítési munkák, - a csatlakozó vízépítési munkák, - az anyagnyerık mővelése és rekultivációja, - a ferde terepen történı töltésalapozás keresztszelvényenkénti bemutatása, - a puha talajon való töltésalapozás részletes geometriai és technológiai terve, - az alapvetı technológiai módszerek szakaszonkénti megadása, - a vízelvezetés (árkok, csıátereszek, stb.) részletterve, - a rézsővédelem terve, - a mőtárgyak alapozási terve. Ezek kidolgozottsága már olyan szintő legyen, hogy belılük - a térbeli helyzet és a méretek (pl. lábtávolság; humuszvastagság); - az anyagfajták és -minıségek (pl. M20 védıréteg; töltésképzı anyagra IP<30%); - a késztermékek típusa és minısége (pl. árokburkolat anyaga; textíliafajta); - az alapvetı építési módszerek (pl. szkréperes földmunka; talajcsere vonóvedres kotrással); - a fımunkák organizációja (pl. töltésalapozás-töltés-javítóréteg-...kezdete, vége); - az alapvetı ellenırzési pontok (pl. töltéssüllyedés; tömörségmérés) egyértelmően megállapíthatók legyenek. E tervben kell rögzíteni továbbá a - az építésfelügyelet (pl. eltakarás elıtti felülvizsgálat); - az építés alatti és utáni monitoring (pl. inklinométeres rézsőellenırzés) és - a fenntartás (pl. szivárgók tisztítása) alapvetı módszereit, tárgyát és követelményeit. 117

A kiviteli tervek a szokásos rajzi és szöveges tervfejezetekbıl állhatnak.

A mőszaki leírásban mindenképpen külön fejezetekben kell ismertetni a geotechnikai munkálatokat az elıbbiek betartásával (pl. 2.2. Töltések alapozása). A tervrajzok közé általában csak akkor kell külön geotechnikai tervlapokat sorolni, ha speciális, idıben is elkülönülı és a szokásos formákban kellı részletességgel nem ábrázolható munkákról van szó (pl. kavicscölöpös töltésalapozás) h) A Technológiai Utasítás (TU) A TU a kiviteli terv megvalósításának részletezése, "aprópénzre" bontásának dokumentuma. Míg a kiviteli terv csak az alapvetı eljárásokat rögzíti, addig ebben elemekre lebontva kell a munkafolyamatokat ismertetni. A Technológiai Utasítások általános célját, tartalmát, követelményeit a 4.3. fejezetben részletesen bemutattuk. Az ott vázoltak természetesen érvényesek a geotechnikai jellegő munkákra is, s ezekre általánosságban sokkal több irányelvet nehéz megfogalmazni. Lényegüket illetıen ugyanis ezek már teljesen konkrétak, éspedig kettıs értelemben: - konkrét tevékenységre vagy szerkezetre vonatkoznak, - konkrét helyre, konkrét körülményekre készítendık.

Néhány támpontot mégis megkísérelünk adni. A 7.1. táblázatban a legjellemzıbb feladatra, a szokványos körülmények közötti töltésépítésre vonatkozóan összeállítottunk egy listát, mely megmutatja, hogy milyen "felbontásban", mely munkálatokra kell/lehet Technológiai Utasítást készíteni. A táblázat elején összefoglaltuk azokat az alapadatokat is amelyeket egy TU-nak tartalmaznia kell. (Szerepel a táblázatban a vonatkozó MMT-követelmény is, melyre majd a következıkben térünk ki.) A táblázat egy-egy sorához egy önálló, vagy több sorára (célszerően a munkacsoportokra) összevont TU készítendı. Ezek mindegyikében ki kell térni a táblázatban vázolt alapadatok után a 4.3. fejezetben leírt kérdésekre (anyagok, gépek, munkálatok feltételei és idırendje) A technológiai utasítások részletessége a feladat nehézségétıl, bonyolultsági fokától függ, általában célszerőbb részletezni és rögzíteni még az evidens feladatokat és megoldásokat is, minthogy esetleg valami - éppen mert hogy egy létezı TU-ban nincs leírva - elmaradjon. A TU-k készítésének megvan az a veszélye, hogy az önálló gondolkodást visszafogja, ez pedig a geotechnikai munkáknál különösen káros lehet az 5.1. pontban vázolt jellegzetességek miatt. A geotechnikai munkáknál különös jelentısége van annak, hogy a TU rámutasson azokra a kritikus részletekre, melyek könnyen elvéthetık, illetve amelyek elhibázása súlyos problémákat okozhat. Ezzel egyben rámutatunk arra is, miket kell a Mérnöknek különös figyelemmel ellenıriznie. Ezek többségére a 6. fejezetben rámutattunk és tulajdonképpen az EC7 is egyfajta "check list"-ként azokra a veszélyekre mutat rá, melyek már a tervezéskor is figyelembe veendık. A TU konkrétságának követelményét a geotechnikai munkák esetében feltétlenül be kell tartani. Míg ugyanis pl. a pályaszerkezetek építésmódja viszonylag független a helytıl, addig a geotech-nikai munkáknak minden tekintetben a hely adottságaira, az ottani földanyagokra kell vonatkoz-niuk. A formális, túl általános TU-k e munkáknál semmit sem érnek. Nem szabad elnagyolni a földmunkák munkavédelmi elıírását sem, mert a földmunka veszélyes tevékenység. A TU ezen fejezetének megírása arra kényszeríti a vezetı mőszakiakat, hogy átgondolják a hely és a munkák veszélyforrásait. Ez a munkavédelmi oktatás alapja is, illetve baleset esetére a konkrét útmutató. Ugyanakkor a felelısség kérdését is tisztázza, hiszen a megváltozott viszonyok súlyos terheket róhatnak egy mérnökre, ha olyan veszélyforrásból származó baleset okoz maradandó sérülést, melyre a TU nem figyelmeztetett. 118

7.1. táblázat A Technológiai Utasítások és a Mintavételi és Minısítési Tervek tartalma töltésépítés esetén (szv= szemrevételezés)

TU

MMT

Technológiai Utasítás(ok)

Mintavételi és Minısítési Terv(ek)

Alapadatként leírandók létesítmény, szakasz

létesítmény, szakasz

érvényesség

érvényesség

alapdokumentum, terv

alapdokumentum, terv

tárgy (szerkezet, folyamat)

tárgy (szerkezet, folyamat)

készítı, módosításra jogosult, felelıs megneve- készítı, módosításra jogosult, felelıs megnezése vezése munkavédelem, elsısegélynyújtás kapcsolat az MMT-vel

kapcsolat a TU-val

Az építéshely elıkészítése a növényzet eltávolítása

szv

a talpárkok készítése

szv, geodéziai ellenırzés

a mélyedések rendezése

szv, tömörségellenırzés

bontások

szv

lehumuszolás

szv, szerves anyag vizsgálata

tereprendezés

szv, geodéziai ellenırzés

altalajtömörítés

tömörségellenırzés

terepérdesítés

szv

az átereszek lefektetése

szv, vízzárási próba, geodéziai és tömörségellenırzés

Fejtés anyagnyerıhelyen a határok kijelölése

geodéziai ellenırzés

a növényzet eltávolítása

szv

lehumuszolás

szv, szerves anyag vizsgálata

tereprendezés

szv

próbafejtés

szv, talajazonosító vizsgálat

mővelés, gépmozgatás

szv, talajazonosító és szerves anyag vizsgálat

talajkeverés

szemeloszlás ellenırzés

119

Szállítás útkijelölés

szv

útkiépítés, -karbantartás

szv

szállító eszköz mozgatás

szv

Beépítés próbatömörítés

szv, geod. mérés, teherbírásellenırzés

tömörség

és

ledöntés, elterítés

szv, vastagságmérés

talajkeverés

szv, szemeloszlás vizsgálat

a víztartalom beállítása

víztartalom mérés

tömörítés

szv, tömörségellenırzés, azonosító vizsgálat

profilozás

szv, geodéziai ellenırzés

az esetleg fagyott felszín kezelése

szv, tömörségellenırzés, víztartalom mérés

az esetleg elázott felszín kezelése

szv, tömörségellenırzés, víztartalom mérés

gépmozgatás

szv

az esetleges építési hibák javítása

szv, ill. ellenırzések értelemszerően

Építés közbeni víztelenítés profilozás

szv, geodéziai mérés,

rézsőrendezés

szv

esetleges eróziós romlások kezelése

szv, geodéziai mérés, tömörségellenırzés

Utómunkák "finomtükör" készítése

szv, geod. mérés, teherbírásellenırzés

rézsőrendezés

szv, geodéziai mérés

füvesítés

szv

árokrendezés

szv, geodéziai mérés

tömörség

és

az érintett környezet ( anyagnyerıhelyek stb.) szv, ill. ellenırzések értelemszerően rendezése

120

i) A Mintavételi és Minısítési Terv (MMT) Célja a jó minıség elısegítése, melyet sok egyéb feltétel teljesítésével együtt biztosíthat. Miként a TU, az MMT geotechnikai tartalmára is csak néhány általános irányelvet lehet adni a 4.3. fejezetben megfogalmazott szempontokon túl. Az MMT készítéséhez is irányt mutat a 7.1. táblázat, jelezve, hogy az egyes technológiai feladatokhoz milyen ellenırzési módszerek rendelhetık. Emeljük is ki azt az alapelvet, hogy általában minden rész-szerkezethez és technológiai feladathoz tartozzon valamilyen minısítés. Ugyanakkor ez a megoldás nem elégséges, ügyelni kell arra is hogy felmérjük a létesítmény egészének megfelelıségét, megítéljük, hogy a tervvel összhangban viselkedik-e. E tekintetben - nem ismételve az összes útmutatást - az EC7 (tanulmányunk 5.4. fejezetében idézett) szemléletét tartjuk követendınek. A geotechnikai minıségellenırzésnek három szintje, formája van, és az építés közben, illetve valamely tevékenység után kerülhet rá sor. Ilyenek: - a szemrevételezés, - a létesítményeken (vagy részein) végzett mérések, - a létesítmény viselkedését figyelı/ellenırzı monitoring.

A szemrevételezés a geotechnikai munkákat illetıen sokkal lényegesebb, mint más, egyértelmően bemérhetı mérnöki szerkezetek esetében. Ezért - véleményünk szerint - sokkal nagyobb szerepet kell neki tulajdonítani, mint eddig. Általában - az építési folyamatok, technológiák megfigyelésére, betartásának ellenırzésére (pl. lehumuszolás, rézsőrendezés); - a tervben feltételezett feltételek (pl. rétegzıdés, talajvízszint) ellenırzésére; - az elkészült mővek általános megfelelıségének, szabad szemmel megállapítható hibáinak felismerésére (pl. felszínesés, felpuhult felületek, induló eróziós nyomok); - a létesítmény rendellenes viselkedésére utaló jelek felismerésére (pl. húzási repedések a koronán); - a szerkezet elkészültének megállapítására irányulhat. Ma a méréseken alapuló minısítés az általános, ezek kérdéskörét a 6.7. fejezetben részletesen elemeztük. Általánosítva az ottani megállapításokat most az emeljük ki, hogy - a méréseket általában egységesen, szabványosan kell végezni, viszont - az eredmények értékelését szakértıi ítéletalkotásként kell felfogni, mert - a tömörségellenırzésnél egy mért (aktuális) száraz térfogatsőrőséghez tartozó legnagyobb száraz térfogatsőrőség felvétele, illetve - a mért tárcsás teherbírásnak a talajállapottól függı értékelése szakértelmet kívánó egyedi feladat.

A monitoring az építményen - a kivitelezés közben fellépı (pl. pórusvíznyomás); - az építés befejezése után lezajló (pl. süllyedés) változások - általában mérésen alapuló - megállapítására irányul. A három szint jól kiegészítheti egymást, de az elsı kettı mindig szükséges.

121

Az MMT-nek ezekre kell a kiviteli terv és a TU alapján konkrét tervet készíteni. Általában rögzíteni kell a vizsgálat módját és a dokumentálási formát, illetve a konkrét minısítési kritériumokat és/vagy az értékelési eljárást. Ez vonatkozik mindegyik ellenırzési formára. A szemrevételezés keretében teendı megfigyelések értékelésére vonatkozóan rendelkeznie kell az MMT-nek lehetıség szerint egyértelmő eljárásokat adva. Ma a szokványos tervek a szemrevételezést gyakran nem is tartalmazzák, pedig pl. a 7.1. táblázatból is látható, a legtöbb technológiai lépés csak így ellenırizhetı. Az MMT-ben ki kell tehát térni a szemrevételezés tárgyaira, gyakoriságára. Ehhez a TU-ban megadandó kritikus pontok adnak iránymutatást. A szemrevételezés eredményei külön jegyzıkönyvben vagy az építési naplóban rögzíthetık. A megfigyeléseket gyorsan (lehetıleg azonnal) értékelni kell az MMT elıírásai alapján. Abban tehát el kell elıre dönteni, hogy a meg nem felelı tapasztalatok miként értékelendık. A hibákat természetesen az esetek túlnyomó többségében ki kell javítani, de elıfordulhat, hogy miattuk csökkentett minıségben és áron, vagy a garanciális idı megemelésével lehet csak átvenni a mővet. Ezeket a lehetıségeket a szerzıdésben rögzíteni kell. A mérésen alapuló vizsgálati módszerek a szabványok alapján, a 6.7. pontbeli javaslatainkat is figyelembe véve egyértelmően rögzíthetık. A dokumentálásra célszerő sémákat adni, illetve jegyzıkönyveket kidolgozni, de a talajok esetén lehetséges egyedi/eseti szakértıi döntések sémába foglalása nem mindig indokolt. A minısítı érték megállapítására vonatkozóan a 6.7 pontban, a tömörségi fokra, illetve a teherbírási modulus megítélésére adott javaslatainkat mindenképpen bevezetésre ajánljuk. Az elvárt értékeket a szabványok alapján általában már az engedélyezési és a kiviteli tervekben meg kell adni, az MMT onnan átveheti. A minısítési és a megkövetelt értékek összehasonlító értékelésére a földmunkáknál mindenképpen ajánljuk a statisztikai értékelést. A monitoring eredményeire vonatkozóan hasonló módon kell az MMT-t kidolgozni, azzal, hogy ebben a viszonyítás objektívebb lehet, mert méréseken alapul. Az MMT ilyen - kiterjesztett tartalmú és egyértelmő következményeket rögzítı - összeállításához még tisztázni kell a vázolt lehetséges következmények szakmai megítélését. Az MMT összeállítása komoly szakértelmet követel, miként egy ilyen MMT szerinti minıségbiztosítási tevékenység is jó felkészültséget és alapos talajmechanikai ismereteket feltételez mind a Vállalkozó, mind a Mérnök részérıl.

j) Ütemtervek, organizációs tervek E tervfajták általános célját és tartalmát a 4.3. fejezetben fogalmaztuk meg. Alapvetıen azt kell megtervezni benne, hogy az anyagokat, a gépeket és a személyzetet, miként kell az idıben és a térben bevetni, illetve mozgatni, hogy a kiviteli tervben "megfogalmazott" szerkezetek, a Technológiai Utasításban rögzített eljárásokkal és az MMT-ben megtervezett minıség-ellenırzéssel elkészüljenek. Az organizációs terveket nagyban meghatározzák az elızetesen vállalt határidık, a finanszírozási feltételek, a helyszíni adottságok, illetve a Vállalkozó egyéb lekötöttségei. Ezek sok esetben csak nagyon szők mozgásteret engednek a Vállalkozó számára, és nagyon gyakran nehéz olyan ütemezést és organizációt tervezni, mely nem áll szemben a technológiai követelményekkel, a minıségi elvárásokkal és a külsı feltételekkel. Az alapvetı technológiai idık és sorrendiségek, illetve a megfelelı külsı feltételek kivárásának követelményei természetesen nem hághatók át. Ennek ellenırzése a Mérnök feladata, e tervek csak az ı engedélyével lépnek érvénybe. Ezen ellentmondások különös súllyal éppen a geotechnikai feladatoknál jelentkezhetnek.

Az idıjárás éppen a földmunkákat befolyásolja a legjobban. Hosszabb-rövidebb idıre ellehetetlenítheti a munkákat, sıt kárt okozhat az elkészült földmővekben is. Az idıjárásváltozásokat, a 122

kényszerszüneteket valamiképpen figyelembe kell venni a tervezéskor, pl. a legalkalmasabb idıszakokra kell tervezni a kritikus munkákat és tartalékidıket kell fenntartani.

A változó talajvízszint bizonyos munkákat akár lehetetlenné is tehet, vagy kedvezıbb, illetve kedvezıtlenebb feltételeket teremthet. Ezeket ki lehet használni, illetve alkalmazkodni kell hozzájuk. A talajmozgások idıbelisége is sajátos vonás, mely más építıanyagokra nem jellemzı. A gyenge altalaj elhúzódó konszolidációját, a töltések öntömörödését, az esetlege lejtımozgások évszakos változását és még további más idıbeli talajváltozásokat szintén figyelembe kell venni az ütemezésnél. Gyakori, hogy az altalaj valamilyen elızetes kezelését éppen organizációs okokból tervezik be. Lényeges az egyes szerkezetek funkcióinak és megvalósításuk idıpontjának összefüggése. Említhetı pl. az elızetes és az építés közben víztelenítés és a bevágásnyitás kapcsolódása. Az idıbeli ütemezés geotechnikai szempontból azért is lényeges, mert ezeknél egy munkarész megkezdése az elızı eltakarását is jelenti. Ezeket elıtte minısíteni kell, illetve eltakarási engedélyt kell a Mérnöktıl kérni. Mindezek zökkenımentesen csak jó organizációs tervvel hangolhatók össze. Gazdaságossági számításokkal kimutatták, hogy még a legnagyobb útépítı cégeknek is csak olyan saját földmőépítı kapacitással érdemes felszerelkeznie, mely a csúcsmunkák legfeljebb kétharmadának ellátására képes. (Ugyanakkor viszont pl. az aszfaltozásnál 100 %-ot közelíti ez az arány.) Ebbıl következik, hogy általában sok az alvállalkozó a földmunkáknál, akik önállóan képesek mőködni, mivel sok más mérnöki területen is van rájuk szükség. A sok alvállalkozó összehangolásához megint csak nagy szükség van az organizációra.

k) A munkahelyi naplók Az Építési Napló a leglényegesebb, ez az építési tevékenység alapdokumentuma. A továbbiak közül még Felmérési Napló készül mindig, de ennek közvetlen geotechnikai-szakmai tartalmai lényegében nincsenek. A speciális naplók tárgyalása meghaladja munkánk kereteit.

Az ÉN naplórészének napi jelentés rovatában mindig rögzíteni kell külsı hımérsékletet és egyéb idıjárási paramétereket, a mőködı létszámot, az elvégzett munkanemeket, az épített szerkezeteket, a napi teljesítményt. Ezek közvetlen geotechnikai vonatkozásai nyilvánvalóak, az elızı fejezetben is kitértünk rájuk. Nagyon sok vitás kérdés eldöntéséhez nyújthatnak alapinformációkat az ezen elemi részletekrıl tett pontos bejegyzések. Fıként az esetleges késıbbi romlások elemzéséhez elengedhetetlen a vázolt adatok, ill. a romlás helyének és jellegének összevetése.

A naplórész eseti bejegyzései között rögzítendı adatokat a 4.3. fejezetben pontosan felsoroltuk. Közülük geotechnikai vonatkozása, tartalma lehet a következıknek - az egyes munkarészek külön ellenırzése (pl. a töltésalapozás), - az eltakart munkarészek adatai, ill. az eltakarási engedélyt (pl. csıáteresz), - a munkavégzést gátló körülményeket és az azokból származó hátrányokat (pl. erıs zápor), - az ellenırzı vizsgálatok eredményeit (pl. teherbírásmérés), - az esetleges többlet- és pótmunkákat (pl. leterhelı padka), - a kivitelezés során esetleg bekövetkezı károkat (pl. eróziós károk), - az esetleges speciális munkák jellemzıit (pl. függıleges drénezés), - minden egyéb fontosnak ítélhetı körülményt (pl. bevágásban feltáruló rétegzıdés).

123

Ezen adatokat közvetlnül az ÉN-ban, illetve külön jegyzıkönyvben, emlékeztetıben lehet rögzíteni. Tulajdonképpen ezek egyben az MMT megvalósítását is jelenhetik. A példákból is jól érzékelhetı, hogy a geotechnikai tevékenységek, szerkezetek tekintetében különösen fontos a naplózás, mert - amíg az utak egyéb szerkezeteinek többsége a felszínen könnyen megszemlélhetı, addig a talajok nem; - az építéskori hatások késıbb is szerepet játszhatnak bennük, - a bevezetett információk többletmunkák elismertetésének alapjai lehetnek, illetve elháríthatják a felelısséget. Amint említettük, a hazai gyakorlatban az Építési Naplók vezetése sajnos gyakran felületes, nem érdemi. Így nem is tölti be geotechnikai funkcióit sem. A szerényebb talajmechanikai ismeretekkel rendelkezı mérnökök óvakodnak a bejegyzéstıl, mert nem tudják értelmezni a jelenségeket és nem látják át a felelısségi kérdéseket.

l) Rendszeres vállalkozói jelentés Bizonyos idıszakonként a Vállalkozó ilyen jelentésben írásban rögzíti a Mérnök és a Beruházó számára a projekt elırehaladásával kapcsolatos fı kérdéseket. A tartalmát a 4.3. fejezetben ismertettük. Itt csak arra mutatunk rá, hogy elsısorban arra kell e jelentésben, kitérni, hogy mennyiben igazolódtak/teljesültek a tervben megadott információk, feladatok, illetve mennyiben merültek fel újabbak. Nyilvánvaló, hogy ezek a kérdések elsıdlegesen a geotechnikai munkálatoknál merülhetnek fel. Elsısorban ezek tervei épülnek a geológiai modellre, s ebben lehet a legtöbb bizonytalanság. Másik oldalról a hipotézisre alapozott földmőterv állandó felülvizsgálata is nyilván szükséges lehet. Hasonlóképpen a kivitelezés ellenırzése is a földmunkák esetében jelent jelentıs és nem rutinjellegő menetközbeni feladatot.

m) Minıségtanúsítási dokumentum, nyilatkozat A minıségtanúsítási dokumentumot a munka végére a Vállalkozó állítja össze. Alapja a Mintavételi és Minısítési terv. Általában annak sorrendjében szokás kell "összerendezni" a minıséget igazoló anyagokat, sıt célszerően az MMT és a TU is része a dokumentációnak.

Általános tartalmait a 4.3. fejezetben tisztáztuk. Az összegyőjtendı, minıséggel kapcsolatos utasítások, engedélyek, jegyzıkönyvek, minıségi bizonylatok, leiratok, emlékeztetık, ÉNbejegyzések rengeteg geotechnikai vonatkozással bírnak. Értékelésükkor a 6.7. fejezetbeli és az MMT kapcsán, az elıbbiekben itt adott ajánlásokat célszerő követni. Véleményünk szerint ebben ki kell térni azokra az építés közbeni megfigyelésekre is, melyek értékelése ugyan nincs szabályozva, de a "geotechnikai minıséget" befolyásolják. A dokumentumban választ kell adni mindazokra a minıségi kritikákra, melyek a vázolt formák valamelyikében (elsısorban az Építési Naplóban) hivatalos formát öltöttek. Az anyagot záró minısítési nyilatkozatban a Vállalkozó rögzíti, hogy a feladatot elvégezte, az elkészült építmény megfelel a kiírás mőszaki specifikációjának, a vonatkozó elıírásoknak és a kiviteli tervnek.

n) Az átadás-átvételi jegyzıkönyvek Ebben a meghívottak nyilatkoznak az elkészült mőrıl. Geotechnikai tartalma ennek nyilván anynyiban lehet, amennyiben a jelenlevık azt fontosnak ítélik.

124

A geotechnikai kérdések elsısorban a szavatosság vonatkozásában merülhetnek fel. Ekkor lehet pontosítani, hogy melyek azok a részletek, amelyeket már az átadáskor hibásnak lehet/kell ítélni, és melyeknél lehet késıbbi meghibásodásra számítani. Az átadás-átvételi jegyzıkönyvben rögzítik a szavatossággal és a jótállással összefüggı kérdéseket, az esetleg már valószínősíthetı problémákat, a határidıket és a szavatossági szemle (egy év múlva esedékes) idıpontját, stb.

o) A megvalósulási dokumentum (terv) A megvalósult létesítmény mőszaki jellemzıit a kiviteli tervvel azonos részletességgel és pontossággal bemutató dokumentum. Célja, hogy a Beruházó és az Üzemeltetı számára az üzemeltetéshez és a fenntartáshoz, illetve egy esetleges késıbbi átalakításhoz megfelelı információs anyagot biztosítson. A Vállalkozó készíti, de a Mérnök mőszaki ellenıreinek igazolniuk kell, hogy tényleg a valóságot dokumentálják. Szokásos volt az elmúlt idıkben, hogy a kiviteli terveken vörös színnnel átvezetik a változásokat és ezt szolgáltatják megvalósulási dokumentumként.

Geotechnikai tartalmát tekintve tehát legalább a kiviteli tervre vonatkozó követelményeket teljesítenie kell. Javasoljuk azonban még egy további munkarésszel való kiegészítését is. Ez a talán Talajmechanikai összefoglaló - névvel illethetı anyag összefoglalhatná a kivitelezés során szerzett azon adatokat, amelyek révén - a talajadottságokat jobban megismerhetjük, - a geotechnikai szerkezetek viselkedését pontosabban értékelni tudjuk. Az anyagnak összegezve, feldolgozva és értékelve kellene bemutatni a kivitelezés közbeni - talajfeltárások eredményeit és, - a minıségellenırzés eredményeit. Az utóbbi esetében mind a mért, mind a megfigyelt adatokra gondolni kell. Javaslatunk megfogalmazásakor abból indultunk ki, hogy a kivitelezés alatt a tervezéskor rendelkezésre álló adatok sokszorosát lehet beszerezni. Indokolatlan tehát, hogy egy késıbbi tervezés (akár fejlesztésre, akár helyreállításra irányul majd), csak a jelenlegi tervezés adataira támaszkodhasson.

125

8. Ajánlások a javaslatok megvalósításához A tanulmányban áttekintettük az útépítések geotechnikai kérdéseit az elmúlt években megváltozott törvényi, minıségbiztosítási, lebonyolítási és szakmai változások tükrében. A 7. fejezetben igyekeztünk mindenre kiterjedıen konkrét javaslatokat tenni arra, hogy a geotechnikai szempontok, követelmények milyen módon jelenjenek meg az útépítési projektek mőszaki dokumentumaiban. Befejezésül arra adunk néhány ajánlást, hogy ezek érvényesülését miként lehetne elısegíteni. Három területen lehet elırelépni: - a mőszaki szabályozásban, - a lebonyolítási eljárásokban, - a geotechnikai szakmai képzésben.

a) A mőszaki szabályozás területére vonatkozóan a következıket javasoljuk. Szükség lenne a geotechnikai Európai Elıszabvány, az EC7 hazai elıszabványként való megjelentetésére. A magyar fordítás elkészült, csak az Nemzeti Alkalmazási Dokumentumot kellene hozzá elkészíteni és a kiadását szorgalmazni, illetve a finanszírozását megteremteni. A Mérnöki Kamara és a Magyar Szabványügyi Testület a közelmúltban újabb lépéseket tett ennek érdekében. Ha az útépítési szakma, illetve a KHVM e munkához hozzájárulna, akkor gyors eredményt lehetne elérni. A geotechnikát felügyelı tárcával és a mélyépítést képviselı szervezetekkel, valamint a nagyobb cégekkel összefogva át kellene tekinteni a hazai geotechnikai Nemzeti Szabványok helyzetét és néhány hiányzó szabványt ki kellene dolgozni, illetve egyeseket korszerősíteni kellene. Mindenek elıtt a nyírószilárdság értelmezésére és vizsgálatára, illetve a támszerkezetek és a rézsőstabilizálás tervezésére kellene MSZ-t készíteni. Az útügyi szabályozásban a meglevı, illetve készülı szabályzatok társaként szükség volna egy egységes földmőtervezési szabályzatra. Ebben szabályozni kellene a rézsők, a töltésalapozás, a földmőteherbírás és a felszín alatti víztelenítés tervezési kérdéseit. Ezt természetesen az elıbbi anyagokkal egyeztetve kellene elkészíteni. Korszerősíteni kellene a jelenlegi - részben átdolgozás alatt álló - geotechnikai vonatkozású útügyi szabályzatoknak és elıírásoknak az elıbbi szabályzattal egyeztetendı tartalmát. Ezzel feloldhatók lennének a tanulmányunkban vázolt ellentmondások, illetve néhány elavult részlet is javítható volna. Ki lehetne jelölni azokat a témaköröket, amelyekre célszerő volna új geotechnikai vonatkozású útügyi elıírásokat kidolgoztatni, elsısorban az érdekelt cégek közremőködésével, de állami támogatással is. Ezek tulajdonképpen az ajánlott szabályzat részletezései lehetnének és elsısorban a korszerő anyagok, elemek, szerkezetek és módszerek bevezetését kellene szolgálniuk. Ilyen témának tartjuk pl. a talajerısítések kérdését. b) Az útépítési projektek lebonyolítási rendjének fejlesztésével a következık szerint lehetne hozzájárulni a geotechnikai szempontok jobb érvényesítéséhez. Meg kellene vizsgálni, hogy milyen KHVM KF utasítások segítségével lehetne bevezetni a tervek geotechnikai tartalmára vonatkozóan a jelen tanulmányban vázoltakat - amennyiben ezek a szakma egyetértésével találkoznak.

126

Az engedélyeztetésnél számon kell kérni a vázolt részletességő talajmechnaikai jelentést és a geotechnikai terveket. Ellenırizni kell, hogy az engedélyeztetés utáni tervmódosításokra kérneke újabb engedélyt. A tenderek kiírásánál és elbírálásánál nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a geotechnikai szempontoknak, a pályázók ezirányú felkészültségének. Felül kell vizsgálni, nem volna-e szükség a közlekedésépítési (vagy csak útépítési) talajmechanikai tervezıi és szakértıi jogosultságok bevezetésére. Ehhez kapcsolódóan megfontolandónak tartjuk annak elrendelését, hogy a kivitelezı vállalatoknak is - miként a tervezınek - igazolnia kelljen, rendelkeznek-e geotechnikai tervezıi vagy szakértıi jogosultsággal bíró munkatárssal. Célszerő volna bevezetni olyan kivitelezési rendet, melyben mód van a földmőteherbírás (védırétegvastagság) építés közbeni pontosítására. Általánosabban: rugalmasabbá kell tenni projekt menedzselését, hogy mód legyen azokra a célszerő menetközbeni változtatásokra, amelyeket a geotechnikai szempontok a gazdaságosság érdekében megkívánnak. Tisztázni kell a minısítések lehetséges következményeit, a csökkent minıség értelmezését, a díjcsökkentés számítási módját és a garancia kiterjesztésének lehetıségeit. El kell fogadtatni, hogy a geotechnikai minısítés alapvetıen szakértıi jellegő döntéseket kíván, nem szorítható bele egy mechanikus minıségbiztosítási rendszerbe.

c) A szakmai továbbképzés Szükségesnek látszik olyan ankétok szervezése, amelyek az útépítési geotechnikai kérdéseivel foglakoznak. Ezeken idırıl idıre értékelni lehetne a szakterület legfontosabb gyakorlati és tudományos kérdéseit. Továbbképzés keretében bıvíteni kellene az útépítési projekteken dolgozó útmérnökök geotechnikai ismereteit, hogy elsısegítsük a geotechnikai alapfeladatok jobb megoldását és a geotechnikusokkal való kooperáció fejlesztését. Ki kellene képezni olyan geotechnikusokat, akik a közlekedésépítési geotechnika szakértıivé válhatnak, mert ezek hiánya a legszembetőnıbb. A bıséges útépítési szakanyagok, könyvek sorát ki kellene egészíteni geotechnikai tartalmú kiadványokkal, mert - néhány felsıoktatási jegyzetet kivéve - az elmúlt tíz évben nem jelent meg e területre vonatkozó szakkönyv. Gyır 1998. június 30. dr. Varga László okl. mérnök, kandidátus ny. fıiskolai tanár

dr. Szepesházi Róbert okl. mérnök, geotechn. szakmérn. fıiskolai docens

Benák Ferenc okleveles mérnök fıiskolai adjunktus

127

Felhasznált irodalom Görög Mihály: Bevezetés a projektmenedzsmentbe. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Aula Kiadó, Budapest, 1996 Tenner, Arthur - De Toro, Irwing: Teljes körő minıségmenedzsment. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, 1997 Göbel, Claus - Lieberenz, Klaus - Richter, Frank: Der Eisenbahnunterbau. EisenbahnFachverlag, Heidelberg - Mainz, 1996 Kézdi Árpád - Markó Iván: Földmővek - Víztelenítés. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974 Markó Iván: Földmővek - Védelem. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975 Kézdi Árpád: Földmővek. Budapesti Mőszaki Egyetem jegyzete, Tankönykiadó, Budapest, 1981. Varga László: Geotechnika III. Földmővek, Széchenyi István Fıiskola jegyzete, Tankönykiadó, Budapest, 1986. Holtz, Robert ed.: Guide to Earth Construction, State of the Art Report, 8. Transportation Research Board. National Research Council, Washington, 1990 Schultz Margit: A Mőszaki szabályozás helyzete... KHVM - Útügyi mőszaki ellenırök képzése. Általános ismeretek. 1997/2 kiadvány, Balatonföldvár, 1997 Vértes Mária: Minıségügyi alapfogalmak, minıségszabályozás....KHVM - Útügyi mőszaki ellenırök képzése. Általános ismeretek. 1997/2 kiadvány, Balatonföldvár, 1997 Sántha Lajos: Jogi szabályozás a gyakorlatban. KHVM - Útügyi mőszaki ellenırök képzése. Általános ismeretek. 1997/2 kiadvány, Balatonföldvár, 1997 Bognár Tibor: Mőszaki átadás-átvétel folyamata. KHVM - Útügyi mőszaki ellenırök képzése. Általános ismeretek. 1997/2 kiadvány, Balatonföldvár, 1997 Sólyom Jenı: Útépítési földmunkák mőszaki ellenırzési feladati. KHVM - Útügyi mőszaki ellenırök képzése. Útépítési és útfelújítási ismeretek. 1997/2 kiadvány, Bföldvár, 1997 Kühn: Der Maschinelle Erdbau. Taubner Verlag, Stuttgart, 1984 Magnan: Remblais et foundations sur sols compressibles. Bulletin de Liaison des Laboratoires Ponts et Chaussées.Párizs, 1984. Útpályák geotechnikai felderítésének szervezése. Bulletin de Liaison des Laboratoires Ponts et Chaussées.Párizs, 1995. Hatályos jogszabályok. CompLEX CD-Jogtár KERSZÖV Computer Kft. Budapest, 1998. 03. 31.

128