2008
Z A L A I M Ú Z E U M 17
79
Fullár Zoltán
Az urnamezős kultúra települése Nagyrécse-Baráka-dűlőben 1
A Nagyrécse-Baráka-dülőbcn, terepbejárással azonosított lelőhely ( F E K E T E - F R A N K O V I C S 2002) a falutól délnyugatra, a B a k ó n a k i - p a t a k felé lejtő domb délkeleti oldalán és alján húzódik, észak-déli irányban. A lelőhely középső részét érintette az M 7 autópálya nyomvonala. A feltárást két é v a d b a n v é g e z t e el a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága. 2004-ben dr. Kvassay Judit vezette a m u n k á l a t o k a t m á r c i u s 29. és j ú l i u s 26. között. Ez idő alatt 13 428 m területen 197 objektum lett kibontva. A munka során a középső rézkori Balaton-Lasinja, a k é s ő rézkori Baden, a késő bronzkori U r n a m e z ő s kultúra gödrei kerültek elő, valamint t e l e p ü l é s r é s z l e t a 9. s z á z a d b ó l és két objektum az Árpád-korból ( K V A S S A Y 2005). 2
2006-ban újabb feltárást végeztek az e l ő z ő terület északi és déli oldalán, Basticz Zoltán k ö z r e m ű k ö d é sével. Ekkor újabb 3427 m felületen, 74 objektumot bontottak k i , így 27l-re nőtt ezek száma. Uj kultúra lelet anyaga nem került elő ( K V A S S A Y - S T R A U B 2007). 2
A cikkben a bronzkori település szerkezetét, lelet anyagát és az akkori élet k ö r ü l m é n y e i t v i z s g á l o m , a feltárások során előkerült leletek, objektumok, és a r e n d e l k e z é s r e álló t e r m é s z e t t u d o m á n y o s vizsgálatok alapján. Fontosnak tartom, hogy a k ö r n y é k e n ismert, korban illeszkedő telepek, t e m e t ő k közé beillesszem a lelőhelyet, é s amennyire lehetséges, rekonstruáljam annak környezetét.
1. A lelőhely és környékének természetföldrajzi jellemzői A település és az ott folyó élet vizsgálatánál hasz nosnak tartom, ha a lelőhelyet és az azt k ö r ü l v e v ő terület j e l l e m z ő i t minél jobban ismerjük, m é g akkor is lényeges ez, ha nem r e n d e l k e z ü n k teljes körű geológiai és archeometriai vizsgálati e r e d m é n y e k k e l . A z őskori vízrajz és a talajfelszín tagoltsága nem különbözhetett nagyban a mai tájtól, hisz a Zalai-
dombságra j e l l e m z ő , többnyire észak-déli irányú d o m b h á t a k j ó v a l k o r á b b a n alakultak k i , és ezek a v í z folyások irányát is meghatározták. A nagy s z i n t k ü l ö n b s é g e k miatt a v í z ü g y i r e n d e z é s is n e h é z s é g e k b e ütközött, a 20. s z á z a d során sikerült csak a P r i n c i p á l i s völgyét t ö b b é - k e v é s b é sikeresen lecsapolni, addig egészen N a g y k a n i z s á i g mocsaras, v i z e n y ő s volt a terület. Egy nagyobb v í z h o z a m ú eső után m a n a p s á g is sok gondot okoz a hirtelen ö s s z e g y ű l ő c s a p a d é k (CSEKE 1994, 13-25). Nagykanizsa k ö r n y é k é n a nagy fényigényű n ö v é nyek, például a g y ü m ö l c s ö k egy r é s z e , nem fejlődik olyan m é r t é k b e n , mint a k e d v e z ő b b fekvésű helyeken. A sok folyó és patak miatt a k ö r n y é k igen k ö d ö s , az országban csak a h e g y v i d é k e k és a nagyobb folyó völgyek régiói haladják meg ezt a szintet. A z évi átlag hőmérséklet is viszonylag alacsony, viszont a telek e n y h é b b e k , mint az északabbi területeken. A s z é l c s e n des napok s z á m a Nagykanizsa k ö r n y é k é n m i n d ö s s z e n é g y százalék, ami a Principális-völgyének és a Mura medence k ö z e l s é g é n e k köszönhető. A z évi c s a p a d é k m e n n y i s é g szintje eléri a sokkal magasabban fekvő területekét, például Kőszegét. A szántóföldi és a réti növényeknek ideálisak ezek az értékek, viszont a jégcsők kialakulásának e s é l y e jelentős (CSEKE 1994, 17-23). Kis patakokban, erekben gazdag a terület, de a ter m é s z e t e s tavak igen ritkák. A begátolással létreho zottak nem h o s s z ú életűek, mert kotrás h i á n y á b a n gyorsan feltöltődnek é s eltűnnek. Feltehetően ez lett a sorsa azoknak a t a v a c s k á k n a k is, melyek Nagyrécsétől délnyugatra illetve délkeletre láthatók a I I . J ó z s e f idejében készült katonai felmérés t é r k é p é n (2. kép). Ezek közül ma egyiknek sem látható nyoma. A lelőhely talaja a k ö r n y é k e n j e l l e m z ő , agyagbemos ó d á s o s barna erdőtalaj, erősen kötött. A talajfelszín a legtöbb helyen e r o d á l t , k ö s z ö n h e t ő e n a víz mun kájának. Gyakoriak a vasas gócok, a m é s z k i v á l á s o k ( C S E K E 1994, 2 6 - 3 4 ) .
2. Az urnamezős település A feltárás során 97 olyan objektum került e l ő , melynek leletanyaga biztosan az urnamezős korszakra datálható. Egyértelműen é p ü l e t h e z kapcsolódó j e l e n séget (cőlöplyukak, tapasztott p a d l ó , falalapárok) nem sikerült megfigyelni, így az előkerült objektumok településszerkezeti értéke e b b ő l a szempontból elég csekély. Emellett azonban elhelyezkedésükből, kiala kításukból, és a bennük rejlő anyagból l e v o n h a t ó a k bizonyos következtetések. A korszak (késő h a l o m s í r o s , idősebb u r n a m e z ő s időszak) településkutatása sajnos igen s z e g é n y e s , nem lehet csak a barákai teleppel teljesen egykorú p é l d á k a t felhasználni a település s z e r k e z e t é n e k elemzésekor. A z előkerült objektumok nagy része biztosan h u l l a d é k vagy a n y a g n y e r ő g ö d ö r volt, így az ezek alapján rekonstruálható élettér e l é g g é szegényes. M e g kell jegyeznem, hogy sem a rézkori kultúrák, sem a 9. századi objektumok e s e t é b e n nem sikerült h á z vagy egyéb épület nyomát megfigyelni. A g ö d r ö k e g y m á s h o z v a l ó viszonyát v i z s g á l v a azonosíthatóak olyan csoportok, melyek nagyjából északkelet-délnyugat irányú vonalat alkotnak ( I . : 44, 43, 92, 9 1 , 97. objektumok; I I . : 75, 8 1 , 93, 101. objektumok; I I I . : 127, 128, 113, 114, 2 1 1 , 247. objektumok) (2. kép). Ezek természetesen lehetnek véletlenek is, de ha e g y é b adatokat is s z á m í t á s b a veszünk, talán m á r nem tűnik olyan megalapozat lannak p á r feltevés. M i n t fentebb m á r leírtam, a lelőhely egy é s z a k - é s z a k k e l e t - dél-délnyugat irányú patakvölgyet é s z a k n y u g a t i irányból kísérő d o m b h á t délkeleti lejtőjén helyezkedik el. Az uralkodó szélirány a domborzati a d o t t s á g o k n a k köszönhetően megegyez hetett a patakmeder v o n a l á v a l , vagy l e g a l á b b i s nagyban befolyásolta annak erejét, irányát. A fentiek t ü k r é b e n v a l ó s z í n ű s í t h e t ő , hogy a b r o n z k o r i tele pülésen ú g y alakították k i az épületeket, hogy minél kisebb felületen érje azokat a szél (mint fentebb lát hattuk, jelenleg é v e n t e mintegy 15 nap a s z é l c s e n d e s m i n d ö s s z e ) . Ebből az következik, hogy hosszabb oldaluk a széljárással p á r h u z a m o s a n helyezkedett el, tehát é s z a k - é s z a k k e l e t - d é l - d é l n y u g a t i i r á n y b a n . H a s o n l ó következtetésre jutott Figler A n d r á s is Börcs - P a p h o m l o k - d ü l ő b e n , b á r ott a c ö l ö p l y u k a k szépen kirajzolták a házak alakját (FIGLER 1996, 11.2. ábra). Zala m e g y é b e n k e v é s feltárt h á z a t , é p ü l e t e t i s m e r ü n k a k o r s z a k b ó l , ilyenek a gelseszigeti és a Nagykanizsa - I n k e y - k á p o l n a lelőhelyen feltártak. A z utóbbi hossza 9,5 m , szélessége 5,5 m volt, kissé a földbe mélyítették, p a d l ó j a sározott, fala v e s s z ő fonatos, tapasztott lehetett. H o r v á t h L á s z l ó ú g y gondolta, hogy az ásatás alaprajza alapján követ keztetni lehet földfelszínre épített l a k ó h á z a k r a is.
Nagykanizsa - B i l k e i - d ü l ő b e n is feltárták egy t ö m é s f a l ú ház részletét. Ezen a t e l e p ü l é s e n meg lehetett figyelni, hogy az é p ü l e t e k 2 5 - 3 0 m é t e r á t m é r ő j ű csoportokat, „ u d v a r h á z a k a t " alkotnak ( H O R V Á T H 1994b, 100). Nagyon valószínű tehát, hogy nem azért nem ész leltük épület nyomát az ásatás során, mert a település ezen részén nem voltak ilyenek (bár ez sem kizárható), hanem mert ezek olyan szerkezettel rendelkeztek, melynek nem, vagy csak kis m é r t é k b e n marad régé szeti módszerekkel k i m u t a t h a t ó nyoma, hasonlóan a Várvölgy Nagyláz-hegyen tapasztaltakhoz ( M Ü L L E R 2007, 9 - 1 0 ) . A z is lehetséges, hogy a m e z ő g a z d a s á g i m u n k á l a t o k (mélyszántás) során sem m i s ü l t e k meg ezek a n y o m o k . Esetenként előkerült nagyobb m e n n y i s é g ű patics is egy-egy gödörből, ami talán elpusztult é p ü l e t e k tapasztott falának marad v á n y a lehet. Ezt bizonyítja, hogy ezek egy részén n ö v é n y i pelyva-, szár- é s l e v é l l e n y o m a t o k figyelhetők meg, valamint vastagabb á g - és v e s s z ő l e n y o m a t o k , melyek fás szárú n ö v é n y e k t ő l s z á r m a z n a k ( S Ü M E G I 2007). A z előbbiek a tapasztáshoz felhasznált agyag m a r a d v á n y a i lehetnek, m í g a nagyobb lenyomatok a fonott falszerkezetről s z á r m a z h a t n a k . 2
Nehezíti az é p ü l e t e k , házak észlelését az is, hogy m í g É s z a k - E u r ó p á b a n a korszakban a nagy, sok oszlopos szerezettél r e n d e l k e z ő h o s s z ú h á z a k a j e l l e m z ő k , addig t é r s é g ü n k b e n inkább a kisebbek, egy szerűbbek fordulnak e l ő gyakrabban, ezek átlagos m é r e t e 20-60 m (V. S Z A B Ó 2004, 138, 141). K o r á b b a n gyakran hitték a nagyobb gödröket lakóhely m a r a d v á n y á n a k (PATEK 1968, 53-58), de a hetvenes évek végére ez a feltételezés m e g d ő l t ( B Á N D I F E K E T E 1979, 113-120). A n é m e t b á n y a i házak ren delkeztek tapasztott tűzhelyekkel, a település mindkét fázisában jól meg lehetett fogni az egykori szerkezetet ( I L O N 1996, 128). Ilon G á b o r a velemi településsel kapcsolatban írta le, hogy a faoszlopos, paticsfalu, nyeregtetős házak p a d l ó j a tapasztott volt, rendelkeztek tűzhellyel, alapjuk téglalap alakú, szélességük 3-5 m , hosszuk 6-8 m é t e r lehetett. A településen megfigyel hető volt az utak, csatornák nyoma is ( I L O N 2006, 110). 2
L a k ó - vagy m u n k a é p ü l e t k ö z e l s é g é r e utalhatnak a g ö d r ö k b ő l e l ő k e r ü l t leletek közt az o r s ó g o m b o k , őrlőkövek, f é m t á r g y a k is ( V A D Á S Z 1992, 215). Ezek szorosan k ö t ő d n e k a mindennapi munkafolya matokhoz. A 10 o r s ó g o m b a feltárt területen egyen letesen oszlik el. A z őrlőkövek h á r o m n e g y e d e viszont két területen csoportosul. A feltárt terület k ö z é p s ő , északi részén, valamint ezzel egy vonalban, a terület déli szélén. A z északi csoportba tartozó gödrök a fentebb említett északkelet-délnyugati g ö d ö r c s o p o r tokba illeszkednek bele. Ezek alapján feltételezhetünk épületet/épületegyüttest az üresen hagyott területen.
A g ö d r ö k alakjukat tekintve v á l t o z a t o s a k , sok eltérés van a m é l y s é g a d a t o k között is. A z objektumok nagy részét f e l t é t e l e z h e t ő e n a g y a g n y e r é s céljából áshatták. Erre a fontos alapanyagra s z ü k s é g volt mind a k e r á m i a k é s z í t é s n é l , mind a házak külső-belső kiala kításánál. Valószínűleg miután m á r nem volt szükség több nyersanyagra, vagy akadályozták a közlekedést, a g ö d r ö k e t feltöltötték a h á z t a r t á s o k b a n t e r m e l ő d ő szerves és szervetlen hulladékkal. Bizonyos g ö d r ö k b e n tárolhattak t a k a r m á n y t is az állatok számára, de a méhkas a l a k ú a k b a n inkább emberi felhasználásra szánt gabona és egyéb étel lehetett (V. S Z A B Ó 2004, 139). A feltárt objektumok e g y i k é n e k sem volt kifejezetten verem alakja, többnek kiszélesedik az alsó fele, de szájuk túl széles ahhoz, hogy a l á t á m a s z t h a s s á k a tároló funkciót. Lehetséges az is, hogy ennek e r ó z i ó s okai vannak, de m é g így is igen kis számú a v é l h e t ő e n t á r o l ó g ö d ö r k é n t azono sítható objektumok s z á m a . Természetesen a t e r m é n y e k egy részét tárolhatták e d é n y e k b e n is, erre utalhat, hogy a k e r á m i a a n y a g j e l e n t ő s részét adják n a g y m é r e t ű h o m b á r o k h o z tartozó t ö r e d é k e k . Erre egyes esetekben a laza talajszerkezet miatt lehetett s z ü k s é g , b á r N a g y r é c s é n a talaj elég kötött volt, a gödrök s z é l e nem omlott be e g y k ö n n y e n . El képzelhetőbb, hogy a magas talajvíz, vagy bizonyos e g é s z s é g ü g y i okok tették ezt s z ü k s é g e s s é , esetleg a r a k t á r o z a n d ó gabona értéke. Egy esetben sikerült meg figyelni földbe ásott e d é n y nyomát (118. objektum), melyet valószínűleg tárolására használhattak. A feltárt t e r ü l e t e n az u r n a m e z ő s n é p e s s é g h e z tartozó objektumok a magasabb részen sűrűbben, kelet felé, ahogy lejtett a domb, egyre ritkábban jelentkez tek. Ellenére annak a fentebb megállapított ténynek, hogy a település h a s z n á l a t á n a k idején a k l í m a csapadé kosabb volt, a g ö d r ö k e g é s z e n a domb legaljáig jelent keztek, hasonlóan a 9. századi j e l e n s é g e k h e z . Megfi g y e l h e t ő , hogy a rézkori gödrök is l e h ú z ó d n a k eddig, de csak kis s z á m b a n , b á r az időjárás akkoriban is h ű v ö s e b b , nedvesebb volt ( G Y U L A I 2001, 84). A domb legtetején már egyik kultúra objektumát sem találtuk meg, ami feltehetően a talajeróziónak és a mezőgazda sági munkákkal j á r ó bolygatásnak tudható be. Legma gasabbra a rézkori lakosság húzódott, j ó 40-50 méterrel nyugatabbra, mint a m á s i k két korszak emberei. 3
M e g e m l í t e n d ő , h o g y az I . katonai f e l m é r é s t é r k é p é n jól látható, hogy egy, N a g y r é c s é r ő l dél felé tartó út metszette a lelőhelyet, valamint annak északi részén található a k ö z é p k o r b a n elpusztult Péterfalva területe is. Ennek jele lehet a terepbejárás során, az itt előkerült, j e l e n t ő s e b b m e n n y i s é g ű k ö z é p k o r i kerámia. Nem kizárható, hogy az úton folyó forgalom, valamint a falu közelsége is hozzájárulhatott egyes j e l e n s é g e k m e g s e m m i s ü l é s é h e z (2. kép).
Az u r n a m e z ő s korú t e l e p ü l é s e k típusaival m á r Patek Erzsébet is foglalkozott monográfiájában, ő három fajtát különített el, a nagyrécsei az első cso portba tartozik. Ezeket általában mocsaras-vizes terü letekből k i e m e l k e d ő d o m b h á t a k o n a l a p í t o t t á k , és kifejezetten az idősebb fázisra jellemzők. A s z e r z ő szerint fennállásuk csak pár g e n e r á c i ó n keresztül volt lehetséges, p é l d a k é n t említi Keszthely és Zalaszentmihály k ö r n y é k é t . A másik két csoportot a magaslati és a nagyobb f o l y ó k melletti t e l e p ü l é s e k a l k o t j á k (PATEK 1968, 15-17). A b a r á k a i h o z hasonló telepek m á s kutatók szerint sem állhattak fenn 25-30 é v n é l t o v á b b , k ö s z ö n h e t ő e n az akkori m e z ő g a z d a s á g i t e c h n o l ó g i á k n a k . El kellett költözniük, mert az elérhető, m ű v e l h e t ő földek ennyi idő alatt k i m e r ü l t e k (V. S Z A B Ó 2004, 146). Patek Erzsébet szerint főleg halászat, vadászat, gyűjtögetés, állattenyésztés adta a lakosság megélhetését, a föld m ű v e l é s szerinte e l h a n y a g o l h a t ó lehetett ( P A T E K 1968, 67-68). V é l e m é n y e m szerint inkább indokolja a költözés k é n y s z e r é t az irtásos-égetéses g a z d á l k o d á s , mint az, hogy megfogyatkozott a környéken a v a d á s z ható á l l a t á l l o m á n y . Egy f ő l e g vadászattal, állat tenyésztéssel foglalkozó n é p c s o p o r t nem v a l ó s z í n ű , hogy több évtizedet egy helyen töltött volna, és ennyi állandó települést épített volna k i , e g y m á s h o z ennyire közel, a n a g y m é r t é k ű l e g e l ő i g é n y miatt nagyobb távolságra kellett volna v á n d o r o l n i u k . Gyulai Ferenc szerint is „állattartással vegyes n ö v é n y t e r m e s z t é s t folytattak" ( G Y U L A I 2001, 108). A Somogy megyei urnamezős telepeken is a v i r á g z ó m e z ő g a z d a s á g r a utal a nagy s z á m ú , n a g y m é r e t ű feltárt t á r o l ó e d é n y és h o m b á r (KISS 2007, 33). 4
A fentiek magyarázhatják meg azt a j e l e n s é g e t , hogy miért tapasztalható ilyen mértékű t e l e p ü l é s sűrűség ebben a korszakban. A 3. képen j ó l l á t h a t ó , hogy egy-egy patak m e n t é n m i k é n t sorakoznak a nagyjából e g y k o r ú lelőhelyek egymástól kis t á v o l ságokra. Öt k i l o m é t e r e s s u g a r ú körben t í z , az urnamezős kultúra idősebb fázisából származó l e l ő helyről van adat N a g y r é c s e k ö r ü l , és ezen felül m é g számos lehet, melyeket eddig nem sikerült m e g t a l á l n i . A lakosság méretéről n e h é z bármit is mondani, ezen a k ö r n y é k e n a n é p s ű r ű s é g h a s o n l ó lehetett a K i s Balaton és a Hahóti-medencc régiójáéhoz ( S Z Ő K E 1995, 24). Ebben az időszakban ( B D - H a A , ) a Murától délre is nagyfokú a benépesültség, a lelőhelyek nagy számának alapján ( V I N S K I - G A S P A R I N I 1973, t. 132-137). Sajnos a település kis része lett csak feltárva, mely alapján n e h é z m á s l e l ő h e l y e k h e z viszonyítani. N e m ismert a pontos kiterjedése, b á r feltételezhető a terep bejárás alapján, hogy hossza nem haladta meg az 500 métert, szélessége pedig körülbelül 150-200 m é t e r lehetett, ami nagyjából fele akkora, mint a Nagyka-
nizsa B i l k e i - d ű l ő b e n feltárt telep ( H O R V Á T H 1994b, 100). A betelepültség foka közepes, isme reteink alapján semmilyen e r ő d í t é s , árok, kerítés nem volt megfigyelhető. Stratégiailag nem n e v e z h e t ő ideá lisnak a terület, hisz é s z a k - n y u g a t r ó l nyitott, a m á s i k oldalról a domboldal lankás, talán csak a keleti oldalon lévő p a t a k v ö l g y felől v é d e t t (azonban k é r d é s e s , akkoriban mekkora v í z h o z a m ú lehetett a patak). Ilon G á b o r hívta fel a figyelmet a n é m e t b á n y a i „ t c i r közlése során arra, hogy egy település é l e t é b e n miért fontos a víz k ö z e l s é g e ( I L O N 1996, 133). Biztosra v e h e t ő , hogy N a g y r é c s é n is folyamatos víz ellátást biztosító patak(ok) m e l l é telepedett le az u r n a m e z ő s népesség, s ez igaz lehetett a k ö r n y é k többi lelőhelyére is, hiszen ezek t ö b b s é g e ma is élő v í z f o l y á s mellett található (3. kép). Ezt bizonyíthatja az is, hogy a k ö r n y é k r ő l eleddig nem ismert u r n a m e z ő s korba so rolható kút, b á r lehetséges, hogy ez csak a kutatás j e l enlegi helyzetében igaz. A 2. k é p e n látszik, hogy a lelőhelytől é s z a k r a , körülbelül a lelőhely északi határától 200 m é t e r r e , a 18. s z á z a d b a n még folyt egy kisebb patak. A b b a n az esetben, ha feltételezzük, hogy a bronzkori k l í m a a mainál c s a p a d é k o s a b b és h ű v ö s e b b volt ( N O V Á K I SÁNDORFI-MIKLÓS 1979; GYULAI 2001, 107-108), akkor abban az i d ő b e n is ott lehetett, b á r az k é r d é s , hogy mekkora v í z h o z a m a lehetett, hisz forrása alig feljebb, a mai faluval egy m a g a s s á g b a n eredt. A fentiek i s m e r e t é b e n f e l t é t e l e z h e t ő , h o g y a település bőséges vízellátással rendelkezett, s a friss vízért nem kellett messze menni a bronzkori t e l e p ü l é s szélétől, mindössze 50-100 métert. Bár a patakok a tavaszi, nyár eleji időszakban biztosan m e g á r a d t a k , azonban az aránylag meredek, nagyobb s z i n t k ü l ö n b s é gekkel tagolt felszín miatt m é g így sem kellett elön téstől tartaniuk a lakóknak. A B a k ó n a k i - p a t a k v ö l g y e eléggé széles ezen a részen, v í z h o z a m a akkora v o l t a 18. s z á z a d b a n , hogy malom is állt rajta, é p p l e l ő h e lyünkkel szemben, a keleti parton. Fontos vizsgálni, hogy a kereskedelmi forgalom mennyire érint egy települést, milyen közel van egy feltételezhető központhoz. A z őskorban nagy v a l ó s z í nűséggel a legbiztosabban, az é v nagy részében j á r h a t ó ú t v o n a l a k a folyók lehettek. M ű k ö d h e t t e k h a t á r k é n t , de s e g í t s é g ü k k e l nagy t á v o l s á g o k a t is le lehetett győzni r ö v i d idő alatt (főleg, ha az úti cél a folyás irányban volt). Nagyrécse k ö z e l é b e n jelenleg nincs nagyobb, akárcsak csónak h a s z n á l a t á r a alkalmas víz, és a domborzat miatt nem v a l ó s z í n ű , hogy ez m á s k é p p lett volna a bronzkorban. A Kis-Balaton több, mint 10, a M u r a - f o l y ó pedig legalább 20 kilométerre fekszik a falutól, légvonalban. A dombokkal, v ö l g y e k k e l , vízfo l y á s o k k a l szabdalt tájon nem lehetett e g y s z e r ű a s z á r a z f ö l d i k ö z l e k e d é s , f ő l e g nagyobb teherrel
megrakva, esetleg kocsival, de ez nem j e l e n t i azt, hogy el lettek volna vágva a külvilágtól. A Principális v ö l g y e m i n d ö s s z e 6 k m , ahol esetleg folyhatott vízi úton kereskedelem, b á r a kis lejtésnek k ö s z ö n h e t ő e n inkább mocsaras terület lehetett akkoriban is, mint h a j ó z h a t ó útvonal. A t e l e p ü l é s m e g s z ű n é s e valószínűleg b é k é s módon folyhatott le. Erre utal, hogy nem sikerült megfogni pusztulási réteget, valamint az előkerült k e v é s fém tárgy. Egy kis sarlódarab és a rossz állapotú tük arra utalnak, hogy volt idejük alaposan összeszedni az érté kes tárgyakat. A sarló esetében lehetséges, hogy egy sérült darabot törtek-vágtak több részbe, hogy később felhasználhassák, hisz nem valószínű, hogy egy ép darab í g y tört volna szét használat k ö z b e n . Hasonló m é r e t ű darabok e l ő f o r d u l n a k d e p ó k b a n is, mint például Donnerskirchcnben ( P I T T I O N I 1967). Ezek alapján nem kérdéses, hogy mennyire b e c s ü l t e k meg egy ekkora darab bronzot, mely nyersanyaga lehetett a tárgy k é s ő b b i pótlásának. Egészen biztos, és ez a „ k i n c s l e l e t e k b e n is tükröződik, hogy a fémhulladékot gyűjtötték, feltételezhetően a későbbi felhasználás okán, é r t é k e s s é g e miatt, s nem valószínű, hogy álta lában a s z e m é t g ö d r ö k b e szórták volna, ezt a lelőhe lyeken előkerült csekély s z á m ú tört fém is bizonyítja. ,,
Ezek alapján feltételezhető, hogy az innen t o v á b b k ö l t ö z ő n é p e s s é g b é k é s e n hagyta el addigi lakóhelyét, és m a g á v a l vitt mindent, amit értékesnek, a további akban is felhasználhatónak gondolt. í g y a fém hasz nálati t á r g y a k többsége is elkerülhetett innen, és csak a h a s z n á l h a t a t l a n , v é l e t l e n ü l s z e m é t b e k e r ü l t töre d é k e k r e lelhettünk rá.
3. A leletanyag A z előkerült k e r á m i a a n y a g nagy része valószínűleg helyben készülhetett, semmi nem utal arra, hogy ezeket ne lehetett volna házi k ö r ü l m é n y e k között előállítani. A gödrökből csak pár esetben került elő olyan edény, melynek annyi, vagy akkora töredéke volt meg, hogy egykori formáját teljesen lehessen r e k o n s t r u á l n i . Ilyen m i n d ö s s z e 8 darab volt (pl. 4. kép: 716.79.1.1., 716.142.1.78.; 5. kép: 716.266.1.1.) Sokszor m é g ezekben az esetekben sem dönthető el, hogy volt-e füle az adott leletnek, és ha igen, akkor h á n y darab. 5
A fazekak és a t á r o l ó e d é n y e k t ö b b s é g e , mint általában a d u r v á b b házikerámia, nem köthető egy s z ű k e b b periódushoz. T ö b b s é g ü k az u r n a m e z ő s kor i d ő s e b b fázisától, vagy akár a késő h a l o m s í r o s idő szaktól gyakori, és kisebb-nagyobb v á l t o z á s o k k a l , de használják a fiatalabb u r n a m e z ő s k u l t ú r a idején is ( V A D Á S Z 1992,218.) (4 kép: 716.9.1.3., 716.49.2.2). A főző és t á r o l ó e d é n y e k elkülönítését az is nehezíti,
hogy nagyon h a s o n l ó a kialakításuk, gyakran formájuk is, valójában sokszor csak m é r e t ü k , és az ebből fakadó használati m ó d j u k különbözteti meg őket. S e g í t e n e a kerámia a n y a g á n a k vizsgálata, de ilyen vizsgálattal nem r e n d e l k e z ü n k . A tárolásra használt e d é n y e k r e j e l l e m z ő az, hogy szájuk s z ű k e b b , mint a főzésre használt fazekaké, hisz így c s ö k k e n az esély arra, hogy a b e n n ü k lévő, értékes nyersanyag (gabona, gyü mölcsök) sérüljön, kiboruljon, lefedésük is egysze rűbben m e g o l d h a t ó így ( K R E I T E R 2006, 155.). A nagyobb, b o r d a d í s z e s vállú, durva felületű h o m b á r o k j e l l e m z ő e k a B D - H a , korú telepeken (PATEK 1968, C X I I ; V A D Á S Z 1992, 219.), N a g y r é c s é n is több került elő (4 kép: 716.9.7.5., 716.69.1.1.). A tálak gyakoriak, és igen sok típusuk került elő a településről. A turbántekercses tál korát a k ö r n y e z e t e határozza meg, de az biztosnak látszik, hogy K ő s z e g i I I . fázisa alatt jelennek meg, é s a vízszintesen síkozott p e r e m ü e k h e z képest arányuk idővel nő, alakjuk egyre g ö m b ö l y ű b b lesz. E s e t ü n k b e n is ez figyelhető meg (5 kép: 716.59.1.1., 716.63.1.1., 716.251.1.23., 716.251.1.24., 716.251.1.27.). A turbántekercselt dísz alsó határa gyakran az e d é n y behúzott p e r e m é n e k törésvonala adja, Vadász É v a szerint ez alapján ezek a HaA időszak első felére tehetők. A síkozott p e r e m ű tálak is nagy s z á m b a n m e g t a l á l h a t ó k , akár a másik díszítéssel egy gödrön belül (5 kép: 716.251.1.29., 716.251.1.30.), b á r s z á m u k nem éri el a turbánteker csesekét. Ezeket széles i d ő i n t e r v a l l u m b a n használták, de a két típus előfordulásának aránya j ó j e l z i , hogy nem datálhatjuk a telepet a H a A , elé. A h a l o m s í r o s korszakra j e l l e m z ő csücskös p e r e m ű tál hiánya azt j e l z i , hogy a B D - H a A , időszakok fordu lójánál előbbre nem tehetjük a leletanyagot. A kihajló peremű, éles válltöréses tálak a k é s ő halomsíros idő szakra v e z e t h e t ő e k vissza, de hosszan megvannak az u r n a m e z ő s korszakban is (4. kép: 716.43.1.1.; 5. kép: 716.12.1.11.; 716.83.2.4.; 716.127.1.3.). A kihajló peremű tálak t ö b b típusát tekintve, a p á r h u z a m o k alapján, ezek nagy része a H a A korra tehető ( V A D Á S Z 1992, 218-221.). A b ö g r é k / c s é s z é k között a magas fülűek két vál tozata, az éles hastörésü, és a sima, ívelt vállú gyakori a Baierdorf-Velatice körben ( H a A ) . A lágy profilú, kisfüles b ö g r é k a halomsíros időszakra j e l l e m z ő e k ( H O R V Á T H 1994a, 219.), ilyenek kerültek elő több objektumból is, b á r nem minden esetben füllel (5. kép: 716.173.1.5.; 716.211.1.5.; 716.249.1.3.). A p e r e m fölé hajló fülű, éles hastörésü csésze a Velatice-kör felé mutat, B D - H a A , - H a A fordulójáig követhető Kőszegi szerint. Vadász É v a v é l e m é n y e az, hogy ez nem egy értelmű, inkább csak annyi látszik biztosnak, hogy a Közép-Duna-vidék idősebb urnamezős anyagára j e l l e m z ő , a B D végén, a HaA-ban általános, alja lehet 2
omphaloszos vagy talpas ( V A D Á S Z 1992, 217-220.) (5. kép: 716.46.4.5.). A bögréket (és tálakat) általánosan díszítik kis bütykökkel a halomsíros kortól kezdve ( H O R V Á T H 1994a, 220.), ez megvan N a g y r é c s é n is, bár kis s z á m b a n (4. kép: 716.107.1.1.; 5. kép: 716.140.1.10.). F é s ű d í s z c s e d é n y e k j e l l e m z ő e k a r é g i b b BaierdorfVelatice körben, e l s ő s o r b a n az urnák, tálak, nagy m é r e t ű edények alsó r é s z é n ( V A D Á S Z 1992, 219.), e s e t ü n k b e n sem ritkák, t ö b b e d é n y t í p u s o n előfordul a díszítés (4. kép: 716.257.1.3.). Zala megye déli r é s z é n az u r n a m e z ő s kultúra első felében ( B D - H a A ) a h a l o m s í r o s h a g y o m á n y o k erősen éltek t o v á b b . A díszítések egyszerűek, ritkán hasz nálják ezeket, akkor is csak sima plasztikus bordaként. A k é s ő b b i fázisban m á r gyakori a síkozott, turbánte kercselt perem, a k a n n e l ú r a . A bögrék füle általában a perem fölé magasodik, sokszor h á r o m s z ö g á t m e t s z e m ( H O R V Á T H 1996, 60.). Barákán ez u t ó b b i jelen van, de nagyon ritka (4. kép: 716.107.1.2., valamint pár fül t ö r e d é k a 75. és 251. o b j e k t u m b ó l ) . Összehasonlítva a nagyrécsei, és B a l a t o n m a g y a r ó d - H í d v é g p u s z t a idősebb ( B D ) és fiatalabb (HaA,) a n y a g á t ( H O R V Á T H 1994a, 11-12. illetve 13-14. kép), m i n d k é t korszakkal r o k o n s á g ismerhető fel. A korábbi a n y a g b ó l megvannak a kis, kör á t m e t s z e t ű fülek, a kicsi, éles profilú csészék, valamint a b o r d á v a l kerített b ü t y ö k . A másik fázissal közös az ívelt bordadísz m o t í v u m a nagyobb tálak hasán, vállán, a síkozott perem, kis, perem fölé m a g a s o d ó fülű b ö g r é k , a turb á n t c k e r c s e l t váll és perem. Horváth L á s z l ó a plasz tikus és karcolt díszítést is halomsíros eredetre vezeti vissza ( H O R V Á T H 1994b, 100.). A Nagykanizsa I n k e y - K á p o l n a lelőhelyen ( B D - H a A , ) előkerült urna jól beleillik a telep p á r h u z a m a i n a k s o r á b a , mind plasztikus díszítését, mind alakját tekintve ( H O R V Á T H 1994b, 10. kép) (4. kép: 716.43.1.1.). A V a d á s z Éva által k ö z ö l t szigetszentmiklósi késő bronzkori telep anyaga is j ó alap a d a t á l á s h o z , az ott előkerült leletek sok esetben szinte azonosak a barákaival, természetes több esetben figyelhető meg eltérés is, de ezt magyarázhatjuk a nagy t á v o l s á g g a l , valamint az eltérő irányból é r k e z ő hatásokkal. É r d e k e s s é g k é n t e m l í t e m csak meg a k é t előkerült tűzikutyát, valamint egy c s i z m a e d é n y t ö r e d é k é t . Ezek mindegyike j ó l beilleszthető az e d é n y e k által beha tárolt periódusba, b e m u t a t á s u k egy k é s ő b b i dolgo zatban fog megtörténni. A f é m e k szinte teljes h i á n y a m e g n e h e z í t e t t e a kel tezést, m i n d ö s s z e pár fej nélküli tű és egy sarló pen g é j é n e k töredéke képviseli a bronztárgyakat. A k ő a n y a g o t 40 darab beazonosítható lelet képvi seli. Ezek nagy része őrlőkövekből s z á r m a z i k (80%), m e l l e t t ü k ütőkő, simító, fenőkő és k ő v é s ő került elő a gödrökből.
Eszközt az a m ú g y
is szegényes
csontanyagban
(7 darab) nem sikerült azonosítani. Valószínű, hogy ez egyrészt a feltárt terület méretének, m á s r é s z t a csontot m e g s e m m i s í t ő agyagos, savas talajnak k ö s z ö n h e t ő .
4. Természettudományos megfigyelések A lelőhely állatcsont anyagának m e n n y i s é g e és m i n ő s é g e k o r s z a k o n k é n t változó volt. A rézkori leletek k ö z t kevés, és rossz m e g t a r t á s ú csont volt csak, m í g a 9. századi m a r a d v á n y o k a t vizsgálva elég széles faj skálát lehetett kimutatni, kor és nem m e g h a t á r o z á s s a l . A bronzkori g ö d r ö k b e n mindössze h é t darab csont t ö r e d é k volt, ezek k ö z ü l hatot lehetett m e g h a t á r o z n i . H á r o m darab s z a r v a s m a r h á h o z tartozott (49. és 54. objektum), de a t ö r e d é k e s s é g miatt sem a nemet, sem a kort nem lehet m e g á l l a p í t a n i . Két t ö r e d é k tartozott kiskérődzőkhöz, de nem megállapítható, hogy juhhoz, vagy kecskéhez (75. é s 77. objektum). A z utolsó t ö r e d é k sertés 1. ujjperce volt (75. objektum). 6
A töredékesség miatt nem sikerült t o v á b b i infor mációt kinyerni a leletekből. A n n y i megállapítható, hogy a fenti p é l d á n y o k mind háziállatok voltak. A kis leletszám, valamint a település részleges fcltártsága miatt m é g s e m lehet azt állítani, hogy a késő bronz korban a vadászat ennyire ritka volt, b á r az élelem t e r m e l é s szempontjából, mint fentebb m á r láthattuk, nem valószínű, hogy m e g h a t á r o z ó lett volna. A lelőhely környezettörténeti rekonstrukcióját a Szegedi T u d o m á n y e g y e t e m Földtani é s Őslénytani Tanszékén készítették el ( S Ü M E G I 2007). Sajnálatos, hogy a feltárt leletanyag igen kis része volt ebből a szempontból vizsgálható. A vizsgálatra e l k ü l d ö t t f ö l d m i n t á k b ó l kinyert magok alapján annyi j e l e n t h e t ő k i , hogy a települést e r d ő s társulások vették körül, melyek jellegzetes fája a tölgy (Quercus), a k ő r i s (Fraxinus), a juhar (Acer), az é g e r (Alnus) és a fűz/nyár (Populus/Salix) volt. A pontos fajok m e g h a t á r o z á s a nem volt lehetséges, de valószínű, hogy m í g a tölgy a dombok magasabb terü letein nőtt, addig az é g e r és a fűz/nyír inkább a m é l y e b b , vizesebb r é s z e k e n élt. Előkerült gyümölcsfa (Prunus) magja is, azonban nem lehetett megállapítani pontosan, melyik c s o n t h é j a s fajtól s z á r m a z h a t (szilva, cseresznye, őszibarack, kajszibarack vagy mandula).
5. A település kora A z e d é n y t ö r e d é k e k tipológiai rendszerbe rende zésével és p á r h u z a m o k keresésével lehetséges csak a telep r e l a t í v / a b s z o l ú t k r o n o l ó g i a i h e l y z e t é t beha tárolni, ez azonban tekintve a kultúrán belül j e l e n t k e z ő területi eltéréseket, nem könnyű feladat ( K Ő S Z E G I 1988, 27). A l e l ő h e l y h e z távolságra legközelebb a
szlovéniai és h o r v á t anyag van, azonban az ausztriai anyag jobban feldolgozott. A fenti p á r h u z a m o k alapján a település használata valószínűleg a H a A , időszakra tehető. Megvannak benne m é g a k o r á b b i , k é s ő h a l o m s í r o s - kora u r n a m e z ő s fázisra j e l l e m z ő t í p u s o k , de nem k i z á r ó lagosan, hisz m á r jelen vannak olyan fonnák is, melyek megvannak később is, a fiatalabb, HaB kor szakban, és a H a A fázisban alakulnak k i . Ha elfogadjuk a HaA, i d ő s z a k r a való keltezést, akkor a település élete M ü l l e r - K a r p e adatai alapján az i.e. 12. s z á z a d r a tehető ( M Ü L L E R - K A R P E 1959). H a s o n l ó a n datálta a fázist Vinski-Gasparini is, aki a B D HaA, korszakot (felosztásában a I I . fázis) 12301100 közé v a l ó s z í n ű s í t e t t e ( V I N S K I - G A S P A R I N I 1973). Lothar Sperber k o m b i n á l t C14-es dendrokronológiai adatai alapján i.e. 1225-1155 közé helyezi a HaA elejét (SPERBER 1987, 143). A Figler A n d r á s által közölt B ö r c s - P a p h o m l o k - d ű l ő , B D - H a , relatív keltezésű település szerves anyagain elvégzett C14-es vizsgálatának eredményei i.e. 1294-1075 között s z ó ródtak ( F I G L E R 1996, 12). Ezek alapján valószínű, hogy N a g y r é c s e - B a r á k a - d ü l ő b e n is az i.e. 12. s z á z a d során használták a települést b r o n z k o r i lakosai.
6. Összefoglalás A N a g y r é c s c - B a r á k a - d ü l ő b e n feltárt lelőhely 271 objektumából 97 köthető a cikk témáját a d ó k é s ő bronzkori u r n a m e z ő s kultúrához. A z előkerült nagy m e n n y i s é g ű k e r á m i a alapján e g y é r t e l m ű e n sikerült beazonosítani, hogy a kultúra i d ő s e b b fázisában élt itt annak egy csoportja. A régióban b á r sok, a k é s ő bronzkorra datálható lelőhely ismert, azonban ezek nagy részén nem történt alaposabb régészeti kutatás, á l t a l á b a n csak terepbejá rásokból ismertek. A feltárt t e l e p ü l é s e k nagyon ritkák, jóval nagyobb arányban k e r ü l t e k elő temetők, sírok. Ez igaz a kultúra teljes területére, ezért is fontos a most ismertetett lelőhely. Az előkerült objektumok alapján a telep szerkezete alig vizsgálható, de az adatok alapján igaznak tekint hetőek azok az elméletek, melyek szerint a h a s o n l ó lakhelyeket 2 0 - 3 0 évig, egy g e n e r á c i ó élete során használhatták. Hosszabb itt t a r t ó z k o d á s alatt v a l ó színűleg t ö b b rétegben lehetett volna megfogni a kultúra leleteit. A b a r á k a i telep jól beleillik a k ö r n y é k lelőhelyeinek láncolatába, semmi okom nincs feltételezni, hogy azoktól sokban eltért volna. A k ö r n y é k szinte ö s s z e s ismert települése ehhez h a s o n l ó a n , domboldalra, víz folyásokhoz k ö z e l lett kialakítva. Lakói valószínűleg elsősorban növénytermesztéssel, állattenyésztéssel
foglalkoztak, letelepült életmódot folytattak. A kor szakban a vadászat m á r k e v é s b é lehetett fontos, mint a gazdálkodás. Bár a k e r á m i a a n y a g sokszor eltér az e g y m á s h o z közeli l e l ő h e l y e k e n is, a hitvilág feltételezhetően nagyobb területeken is e g y s é g e s lehetett, legalább alapjaiban. Erre utalnak a tüzikutyák széles körben ismert p á r h u z a m a i , és a c i p ő e d é n y e k is. M i n d e n k é p p é r d e m e s lenne a s z ű k e b b régióban tovább folytatni az u r n a m e z ő s kultúra lelőhelyeinek felderítését és kutatását. Fontos lenne, hogy a maguk ban azonosított telepek temetőit, és a t e m e t ő k h ö z
t a r t o z ó telepeket is megtaláljuk. Ezek anyagai alapján talán felállítható lesz k é s ő b b egy olyan, a mainál is a p r ó l é k o s a b b tipológiai-kronológiai rendszer, aminek s e g í t s é g é v e l az u r n a m e z ő s n é p e s s é g mozgása, életmódja jobban t a n u l m á n y o z h a t ó v á válik. A fentiek alapján tehát e l m o n d h a t ó , hogy a Nagyr é c s e - B a r á k a - d ü l ő n élt u r n a m e z ő s n é p e s s é g anyaga alapján jól beilleszthető a szűkebb és t á g a b b környe zetben található, HaA kori lelőhelyek k ö z é , melyek a k u l t ú r a idősebb, b é k é s időszakában j ö t t e k létre, s csak annak végével s z ű n n e k meg, v a l ó s z í n ű l e g társadalmi, talán politikai v á l t o z á s o k n a k k ö s z ö n h e t ő e n .
Jegyzetek:
E tanulmány az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Régészeti Intézetében 2008-ban megvédett szakdolgozatom egy részét öleli fel. A cikk terjedelme és témája miatt nem tartom szüksé gesnek, hogy a tipológiai-kronológiai kérdésekkel mélyrehatóbban foglalkozzam, ezt egy későbbi munká ban pótlom. Köszönettel tartozom dr. Kvassay Juditnak a leletanyag felajánlásáért, munkám során nyújtott pótolhatatlan segítségéért, baráti tanácsaiért, V. Szabó Gábornak, dr. Horváth Lászlónak és dr. Kalicz Nándornak a szakmai segítségért, melyet a feldolgozás során kaptam tőlük. A területen mindkét évadban kukorica és gabona volt ültetve, és a jó fekvés miatt valószínűleg már a középkor óta folyt mezőgazdasági müvelés a környéken. A népvándorlás korának késői időszakában az időjárás száraz, meleg volt, így nem meglepő, hogy a ma is
4
'
6
vizenyős környezetű Bakónaki-patak partjához közel, elhanyagolható szintkülönbséggel is megtelepedtek ( G Y U L A I 2001, 150-151). Erre utalnak az előkerült csontleletek is, melyek közt nincs vadállattól származó. A nem túl távoli Kalnik-lgrisce lelőhelyen a 12959 darab töredékből mindössze 336 darab edényt lehetett teljesen rekonstruálni, ami a teljes anyaghoz viszonyítva igen kis arány (VRDOLJAK 1994, 43). A csontok vizsgálatát Lichtenstein László és Tugya Beáta végezte el. Zalaegerszegi Göcseji Múzeum Adattár: 3351-2008.
Rövidítések feloldása: PaMÉ Pápai Múzeumi Értesítő RKM Régészeti Kutatások Magyarországon ZM Zalai Múzeum
Irodalom:
BANDI - FEKETE 1979 Bandi G , - Fekete M . : A Velem-szentvidi település késő bronzkori periódusai - Die spätbronzezeitlichen Perioden des Siedlungszentrums Velem-St. Veit. Savaria 7-8, 113-120. CSEKE 1994 Cseke F., Dr.: Nagykanizsa és környékének ter mészeti viszonyai. In: Nagykanizsa. Városi monog ráfia I. Nagykanizsa, 1 1 —42. FEKETE - FRANKOVICS 2002 Fekete Cs., - Frankovics T.: M 7 autópálya Nagykanizsa-Sormás és Zalakomár megyehatár közötti szakaszán tartott terepbejárása. Terepbejárási dokumentáció. Kézirat. Zalaegerszegi Göcseji Múzeum Adattár 2459-2002. FIGLER 1996 Figler A.: Adatok Győr környékének bronzkorához. PaMÉ 6. 7-30. G Y U L A I 2001 Gyulai F.: Archcobotanika. A kultúrnövények története a Kárpát-medencében a régészeti-növény tani vizsgálatok alapján. Budapest. Jószöveg Műhely. HORVÁTH 1994 a Horváth L.: Adatok Délnyugat-Dunántúl későbronz korának történetéhez - Angaben zur Geschichte zur Spätbronzezeit in SW-Transdanubien. ZM 5, 219-235. HORVÁTH 1994 b Horváth L.: Késő bronzkor. In: Nagykanizsa. Városi monográfia I . Nagykanizsa, 98-104. HORVÁTH 1996 Florváth L.: Késő bronzkor. In: Évezredek üzenete a láp világából. Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén 1979-1992. Kaposvár-Zalaegerszeg. 57-65. ILON 1996 Ilon G.: A késő halomsíros - kora urnamezős kultúra temetője és teli települése Németbánya határában. PáMÉ 6, 89-208. ILON 2006 Ilon G.: A velemi Szent V i d környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében. Savaria 30, 107-143. KISS 2007 Kiss V.: A Balaton déli partvidéke és a Dél-Dunántúl a bronzkorban. Kr. e. 3. évezred első harmada (2700/2500)-8. század. In.: Gördülő idő. Régészeti feltárások az M7-es autópálya Somogy megyei sza kaszán Zamárdi és Ordacsehi között. 29-34.
KŐSZEGI 1988 Kőszegi F.: A Dunántúl története a késő-bronzkorban. BTM Műhely 1. Budapest. KREITER 2006 Kreiter A.: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti-alsóbárándpusztai településéről. ZM 15. 149-170. KVASSAY 2005 Kvassay J.: Nagyrécse, Baráka-dülö. RKM 2004. Budapest, 251. KVASSAY - STRAUB 2007 Kvassay L , - Straub P.: Nagyrécse, Baráka-dülő. RKM 2006. Budapest. 238-242. MÜLLER 2007 Müller R.: Késő bronzkori magaslati település kutatása Várvölgy, Nagyláz-hegyen (2003-2006). RKM 2006. Budapest, 5-26. MÜLLER-KARPE 1959 Müller-Karpe, H.: Beiträge zur Chronologie der Urnenfeldcrzeit nördlich und südlich der Alpen. Römisch-Germanische Forschungen 22. Berlin, 1959. NOVÁKI - SÁNDORFI - MIKLÓS 1979 Nováki Gy., - Sándorfí Gy., - Miklós Zs.: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai. Fontes Archeologici Hungáriáé. Budapest, 1979. PATFK 1968 Patek E.: Die Urnenfeldcrkultur in Transdanubien. Archeologica Hungáriáé 44. Budapest, 1968. PITTIONI 1967 Pittioni, R.: Zur Chronologie der Bronzezeit Mitteleuropas. Acta Arch. Hung. 9. 1959. 193-196. SPERBER 1987 Sperber, L.: Untersuchungen zur Chronologie der Urnenfclderkultur im nördlichen Alpenvorland von der Schweiz bis Oberösterreich. Bonn, 1987. STRAUB 2005 Straub P.: Karoling-kori település Nagyrécsén (Zala megye). R K M 2004. Budapest, 5-24. SÜMEGI 2007 Sümegi P. (összeállította): Zárójelentés a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóság részére a Szegedi Tudomány egyetem Földtani és Őslénytani Tanszékén végzett kömyezcttörténeti munkáról. Zalaegerszegi Göcseji Múzeum Adattár: 3191-2007. SZŐKE 1995 Szőke B. M . : Borderland o f cultures. Settlement patterns in the Hahót Basin (Aims, methodts, resoults). Antaeus 22. 13-34.
V. SZABÓ 2004 V. Szabó G.: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tisza vidéken. In: MÍ1MOI II. Öskoros Kutatók II. Össze jövetelének konferenciakötete. Debrecen, 137-170. VADÁSZ 1992 Vadász E.: Késöbronzkori település nyomai az MO autópálya szigetszentmiklósi nyomvonalának közelében - Die spätbronzezeitlichc Siedlung von Szigctszcntmiklós in der Nähe der Autobahn MO. In: Régészeti kutatások az MO autópálya nyomvonalán I . BTM Műhely 5. Budapest, 211 240.
VINSKI-GASPARINI 1973 Vinski-Gasparini, K.: Kultúra polja sa zamara u Sjevernoj Hrvatskoj - Die Urnenfeldcrkultur in Nordkroatien. Monografije Zadar. VRDOLJAK 1994 Vrdoljak, S.: Tipoloska klasifikacija kasnobroncanodobne keramike iz naselja Kalnik-Igrisce (Sz Horvatska). Opuscula Arhaeologie 18. 7-81.
The settlement of the Urnfield culture at Nagyrécse-Baráka-dülő Judit Kvassay excavated the site N a g y r é c s e B a r á k a - d ü l ő in 2004, before the construction works o f motorway M 7 . In 2006, there was another excavation. On an area o f 16855 m 271 features o f the BalatonLasinja, the Baden and the Urnfield culture were unearthed. Some pits were made in the 9 century A D , and two in the Á p á d i a n Age. 2
t h
97 features belong to the Urnfield culture, most o f them are borrow pits or rubbish pits. No traces o f houses or buildings were found, but some character istics o f the settlement can be noticed. These type o f
villages existed for 25-30 years because o f the agri cultural methods they used. The ceramic o f the site can be dated to the H a A ! era, which is the 1 2 century B C , based on the C14 results. th
Lots o f settlements and cemeteries are known i n the region, but only few were excavated (Fig. 3). It w o u l d be important to examine these sites, to get more infor mation about the Late Bronze age o f South Zala county. Translated
by Zoltán
Fullár
1. kép: 1,2: Nagyrécse-Baráka-dülő (716) helyszínrajza Fig. 1: 1,2: Plan of the site (716. Nagyrécse-Baráka-dülő)
Késő bronzkori objektum Valószínűleg a késő bronzkorban használt objektum 2. kép: Nagyrécsc-Baráka-dülő (716). 1: helyszínrajz az I . katonai felmerés V. oszlop, 21. szelvényére vetítve (I. katonai felmérés. Magyar királyság eredeti. V.oszlop, 21. szelvény digitalizált változata. Arcanum DVD 2006 ); 2. az ásatáson előkerült bronzkori objektumok Fig. 2: Nagyrécse-Baráka-dülő (716) 1: plan of the site on The First Military Survey, column V, segment 21; 2: plan of the features related to the Late Bronze Age
Esztcregnye - Kisréti-dülő 2 Galambok - Hársas-erdő 3 Magyarszentmiklós - Újréti-dülő 4 Magyarszentmiklós - Homoki-dűlő 5 Miklósfa - Liszói elágazó 6 Miklósfa Mórichelyi halastavak 7 Nagybakónak - Antalhcgy 8 Nagybakónak - Dávori alj 9 Nagybakónak - Puszta-dülő 0 Nagybakónak Ugora-dülő 11 Nagykanizsa - Alsócrdő 12 Nagykanizsa - Bilkei-dülö 3 Nagykanizsa - Felsönyíresi-erdö 4 Nagykanizsa - Inkey-kápolna 5 Nagykanizsa - Magyar utcai kertek 6 Nagykanizsa - Palin - Szociális otthon 17 Nagykanizsa - Sánc 8 Nagyrécse Baráka-dülő 19 Nagyrécse - Kisrécsei kertek 20 Nagyrécse - Pusztaszentegyházi-dülö 21 Szepetnek Czerinkai-díílö 22 Szepetnek Kispityer 23 Szepetnek - Kisszcpetneki-dülö 24 Szepetnek Középtábla-dűlő 25 Újudvar - Külső Ádám-rét 26 Zalakomár - Alsó-Csalit 27 Zalakomár - Csönte-domb •
ásatáson feltárt település
^
á s a t á s o n feltárt t e m e t ő
Ü
t e r e p b e j á r á s o n azonosított telep
Á
t e r e p b e j á r á s o n azonosított t e m e t ő
R]
s z ó r v á n y o s fémleletek
3. kép: A Nagykanizsa környékén ismert BD - HaA korú lelőhelyek Fig. 3: BD - HaA sites around Nagykanizsa
4. kép: Edények az urnamezős kultúra objektumaiból Fig. 4: Vessels from the features o f the Urnfield culture
5. kép: Edények az urnamezös kultúra objektumaiból Fig. 5: Vessels from the features of the Urnfield culture
