Az új média terjedése és használata vidéki környezetben. Hármasfalu esete

Reconect 2010 2(2): 127–137 (www.reconect.org)

Átyin: Az új média terjedése és használata vidéki környezetben. Hármasfalu esete

ÁTYIN Kata: Az új média terjedése és használata vidéki környezetben. Hármasfalu esete Kommunikációs eszközökhöz való hozzáférés és azok használata Számítógép-‐használat Hármasfaluban körülbelül tíz éve beszélhetünk számítógép-‐használatról. Ekkor jelentek meg az első gépek az egyetemet végzett fiataloknál, vagy azoknál a családoknál, ahol a gyerekeknek szükségük volt rá. Vannak olyan családok, amelyek nem kívántak ebben a folyamatban részt venni, így most sem érdeklődnek a számítógép iránt. Kutatásom alatt azt tapasztaltam, hogy a piac telítődött. Ezalatt azt értem, hogy aki eddig nem vásárolt gépet, annak nem is szerepel a közeljövőre voantkozó terveiben ennek bepótlása. A családokat meglátogatva azt tapasztaltam, hogy a 348 háztartásból 71 rendelkezik asztali számítógéppel, és mindössze öt család laptoppal, ami azt jelenti, hogy a családok 20 százaléka ennek az eszköznek a birtokosa. Azt figyeltem meg, hogy laptop kivétel nélkül azokban a családokban van, ahol már van asztali számítógép is. Ezek általában szolgálati számítógépként használatosak, vagy egyetemisták tulajdonában vannak, tehát összefüggés mutatható ki a képzettség és a számítógép használata között. Ugyanakkor kutatásomból kiderült, hogy melyik az a lakossági réteg, amely használja a számítógépet. A 71 családból nyolc család gyerektelen. Két esetben idősebb, értelmiségi házaspárról van szó, aki a távol élő gyerekeivel tartja a kapcsolatot interneten keresztül, a fennmaradt hat család tagjai pedig fiatal házasok. Ennek alapján elmondható, hogy a Hármasfaluban élő számítógép-‐használó családok túlnyomó többsége (88%) gyerekes család. Az egyéni értékrend a szocializációs folyamat során alakul ki, abban a környezetben, amelybe beleszülettünk. A gyerekek már egy számítógépes világba születnek bele, így a szocializációjuk természetes részévé válik a számítógépkezelés megtanulása. Ez Hármasfaluban is megfigyelhető jelenség, hiszen a gyerekes családokban ugyan van számítógép, viszont a szülők nagyon ritkán használják, mert hiányzik az a tudás, amelyet gyereke már kisgyermekkorban elsajátít. A tanulás megkönnyítése céljából a településen egy háromhónapos tanfolyam indult 2004-‐ben, ahová egyaránt jelentkeztek szülők és gyerekek. Itt elsajátíthatták a fontosabb műveleteket, azonban a megkérdezettek közül nagyon kevesen mondták azt, hogy az itt szerzett tudást otthon fel is használják. Mikor rákérdeztem az okára, egyik válaszadótól ezt a választ kaptam: „akkor tudtam, amit tanítottak, de itthon nem volt időm gyakorolni és elfelejtettem”. Ezzel szemben a gyerekek felhasználják az itt szerzett tudást: több esetben a tanfolyam elvégzése után vásárolt számítógépet a család. A gyerekek szüleikhez képest azért is előnyben vannak, mert az iskolában tantárgyként, heti egy órában tanulják az informatikát, ugyanis a helybéli iskola egy viszonylag jól felszerelt informatika laboratóriummal rendelkezik, amelyben 20 számítógép van. Ezáltal az alapműveleteket azok a gyerekek is megtanulhatják, akiknek otthon erre nem adatik lehetőség. Megfigyeléseim során és a személyes beszélgetések által egyértelműen kiderült, hogy az idős korosztály nagyon idegenkedik az új technológiától, találkoztam olyan idősekkel is, akik rákérdeztek arra, hogy mi az a számítógép. Ahhoz, hogy valaki használóvá váljon, szüksége van bizonyos kompetenciákra, amelyek nélkül nem tudja kezelni a számítógépet. Ilyen például egy minimális szintű angol tudás, hisz sok program, játék nem jelent meg magyar nyelven. Ugyanakkor egy komplex tudás is szükséges ahhoz, hogy elboldogulhassunk a különböző számítógépes rendszerekben. Sok családnál azt tapasztaltam, hogy a számítógépet nem használják ki, vannak olyan

127



tevékenységek, amelyek berögzültek, és mindig csak ezt teszik, nem változtatnak. Ilyen például a gyerekek esetében a játszás, vagy szülők esetében a filmnézés. Ha internet hozzáféréssel is rendelkeznek, ebben az esetben a fő tevékenység a világhálóval kapcsolatos. Az idegenkedők két típusát figyeltem meg: az egyik, aki nem érdeklődik a komputer iránt (például az idős személyek), a másik, akit érdekelne, de nem engedheti meg magának. Azok a gyerekes családok, akik nem rendelkeztek saját számítógéppel, minden esetben a szűkös anyagi helyzetet említették válaszukban. Néhány éve a szociális helyzettől függően, az iskolás diákok családjai megpályázhattak egy 200 eurós támogatásra, amelyet számítógép-‐vásárlásra kellett fordítani. A megnyert pályázatok kedvezményezettjei közül kevesen használták ki a lehetőséget. Ez nem azzal magyarázható, hogy a pénzösszeget másra költötték, hanem azzal, hogy az utalványt bizonyos arányban egyéni anyagi alapból meg kellett pótolni, amire sok családnak nem volt anyagi kerete. A számítógép tulajdonosai között találtam néhány olyan családot is, aki magát a számítógépet nem használja mindennapi munkája során, hanem csak azért vásárolta, hogy internetezhessen. Vezetékes telefon és a kábeltelevízió, mint közvetítő A vezetékes telefont és a kábeltelevíziót csak ezért sorolom ide, mert ez egy olyan szolgáltatás, amely szoros kapcsolatban áll az internetszolgáltatással, tehát csak egyik által érhető el a másik. Más megfogalmazásban, az internet bevezetésének alapfeltétele a Romtelecom által kínált vezetékes telefon, a másik szolgáltató esetében pedig szükséges a kábeltelevízió bevezetése. Ezért neveztem az internethez való hozzáférés szemszögéből ezt a két szolgáltatást közvetítőnek. Sok olyan Clicknet (azaz Romtelecom) szolgáltatás-‐csomagot megvásárló családdal beszéltem, akik elmondásuk szerint a mobiltelefon megjelenésekor felmondták a Romtelecom szerződését, mert csak fölösleges kiadást láttak benne, hisz a hordozható készülék sokkal testhezállóbbnak tűnt. Viszont a Romtelecom internet-‐ajánlatának megjelenésekor (2008 januártól) ezek a családok újabb szerződést írtak alá, hogy a számukra megfelelő szolgáltatással rendelkezhessenek, így az információs társadalom szereplőivé váljanak. Nem minden esetben mondható el, hogy aki vezetékes telefonnal rendelkezik, az igénybe veszi az internet-‐szolgáltatást is. A családok közel egy negyede (22%) vette igénybe a vezetékes telefon által nyújtott szolgáltatást, azaz 77 család. A kábeltelevízió esetében nem volt félreértés, mivel csak pár hónap késéssel jelent meg a kábeltelevízión keresztül nyújtott internet-‐szolgáltatás. A kábeltelevíziót a családok 91 százaléka kötette be. Ebből látszik, hogy több család rendelkezik a kábeles szolgáltatással, mint vezetékes telefonnal, ennek ellenére később látni fogjuk, hogy Clicknet csomag használóinak száma nagyobb, mint a kábeles internet használóinak száma. Internet-‐használat A legújabb média képviselőjének nevezhető az internet, mivel az utóbbi évtizedekben jelent meg és gyors fejlődése máig is megállíthatatlan. Több szerző szerint az új média legtipikusabb képviselője, a mobil telefonnal együtt. A szakértők szerint az új média abban különbözik a tömegmédiától, hogy interaktivitási lehetőséget biztosít. Ez az interaktivitás nem is szorul bonyolult magyarázatra, hisz mindkettő egy kapcsolatteremtési formát biztosít, annyi különbséggel, hogy az egyik direkt beszélgetés által, a másik írásban is megvalósulhat. A televízió interaktivitásáról is szó esik a későbbiekben. Hármasfaluban körülbelül két éve van internet-‐hozzáférési lehetőség, mint már említettem két szolgáltató által. Ezáltal ez a település is az információs társadalom részesévé vált, ahol egyik napról a másikra a helyben elérhető információk mennyisége rohamosan megnőtt. Kutatásom alatt 58 családnál jegyeztem fel az otthoni internet-‐használat lehetőséget. Ez azt jelenti, hogy a családok 17

128



százaléka használta ki a világháló nyújtotta lehetőséget. Ezek több esetben azok a családok, akik előzetesen rendelkeztek számítógéppel, így a szolgáltatás igénybevételének nem volt technikai akadálya. Tovább bontva a fenti adatokat megnéztem, hogy a két szolgáltatást milyen arányban használják ezek a családok, hisz az egyik szolgáltatás feltétele a kábeltévé megléte, a másiknak pedig a vezetékes telefon. A kábeltévén keresztüli internet egyszerűbbnek tűnt, mert az már megvolt a családok 91 százalékának, míg vezetékes telefonnal mindössze a családok 22 százaléka rendelkezett. Azonban az adatok azt mutatják, hogy a település lakói, nem választották egységesen a könnyebbnek vélt megoldást. Az adatok feldolgozása után az derült ki, hogy az 58 család közül 16 (28%) választotta a kábeltelevíziós szolgáltatást és 42 család (72%) a Clicknet internet-‐szolgáltatást. Ez a tény azzal magyarázható, hogy bár a két szolgáltatás ára azonos, sokakat befolyásolt a hírnév is, hisz az egyik akkor induló vállalkozásnak számított (Digicom), míg a Romtelecom más ismert volt a vezetékes telefonok által. Az internet esetében egyértelműen digitális egyenlőtlenségről beszélhetünk a világhálót ismerők, használók és nem használók között. Véleményem szerint előnyben vannak a többiekkel szemben az állandó felhasználók, ugyanis jobb az információs ellátottságuk. Kérdés, hogy még lesz-‐e olyan család, aki ki szeretné egyenlíteni esélyeit és a digitális szakadék egyik oldaláról át szeretne kerülni a másikra? Sajnos ez nem egyértelműen megválaszolható, mivel több tényező befolyásolja. Először is a számítógép megléte, mint olyan, egy alapkritérium, ezenkívül, szükséges az anyagi fedezet és végül, de nem utolsó sorban a felhasználói tudás. Sok esetben azt mondjuk, hogy az internet által minden elérhető, megtanulható, viszont azt kevesen említik meg, hogy elengedhetetlen egy alaptudás. Bizonyos ismeret szükséges ahhoz, hogy a számítógépet kezelni tudjuk és emellett, hogy melyek azok az általános formák és tendenciák, amik szükségesek a legegyszerűbb információk eléréséhez. Nevetségesnek tűnhet az a tény, hogy beszéltem olyan „felhasználóval”, aki próbált keresgélni az interneten, de kiábrándulva mesélte, hogy nem talált semmit. Végül kiderült, hogy ennek az az oka, hogy nem ismerte a „google” keresőoldalt, azaz hallott róla, csak nem tudta, hogy kell működtetni. Már említettem, hogy megszervezett tanfolyamon lehetett részt venni, azonban ez a képzés három hónapon át tartott, de nem esett szó az internet használatáról, mert ekkor még nem volt a faluban. Mivel a tanfolyam Hármasfaluban volt megszervezve, így értelmetlen lett volna akkor elméletben internet használatot tanítani. Az interneten korlátozás nélkül jelenhet meg minden, ízlés és szükségletek alapján választunk, igényességünk és vizuális kulturáltságunk jelenti a határt. Amikor arra kérdeztem rá a felkeresett családoknál, hogy mire használják az internetet, a válaszadás nagyon nehéznek bizonyult. Azt tapasztaltam, hogy bár nagyon sok felhasználási lehetőséget nyújt a világhaló, mégis a faluban élők internet-‐használati tevékenysége alig különbözik. A leggyakoribb tevékenységként a kapcsolattartást nevezték meg barátokkal, családtagokkal, majd a gyerekek esetében a tanulást, játszást, zenehallgatást, viszont senki sem említette például a vásárlás lehetőségét, amiből az következik, hogy ezt nem igazán veszik igénybe. Az alábbiakban a médiaeszközök birtoklását egy táblázatban foglalom össze, az áttekinthetőség érdekében:

Televízió

Számítógép

Internet

Mobiltelefon

A lakosság médiaeszközei összesen (348 háztartás)

353 (101,43%)

76 (21,83 %)

58 422 (16,66%) 121,26 %)

Vezetékes telefon 77 (22,12 %)

129



Az iskolások viszonyulása az új médiához Az iskolások, a fiatalok és azok családjai a legmobilisabb csoportot alkotják. Véleményem és megfigyelésem szerint azoknak a gyerekes családoknak van internet-‐hozzáférésük és számítógépük, ahol legalább az egyik szülő egy alacsonyabb színtű csoportból egy magasabbra lép. Ezalatt értem a munkahelyi előreléptetéseket, amelyek általában nagyobb fizetéssel, ezáltal jobb anyagi háttérrel járnak, így sok esetben megengedhetik már maguknak a modern technológiai eszközök megvásárlását. A vízszintes mozgás „térbeli helyzetváltozást jelent” (Roth 2004: 237). Ennek egyik típusa a vándorlás is egyik településről a másikra, faluról városra, esetleg a külső vándorlás, amely egyik országból a másikba való költözéssel jár együtt. Gyerekek és családjuk esetében gyakori ez, hisz szorosan összefügg a szülők munkahelyének színhelyével, ebben az esetben egész családi lakhelyváltoztatásról beszélhetünk. Eszerint az általános iskolába járó gyerekek függnek szüleiktől, azonban egy más eset, amikor csak a gyerek költözik el tanulmányainak továbbfolytatása céljából. Ez a településen gyakori, mert a középiskolába járó gyerekek kénytelenek valamely városban lakni. Ez elmondható az egyetemistákról is. Ezek a helyváltoztatások tipikus időleges elköltözések, mert csak egy bizonyos ideig tartózkodnak távol a családtól, tanulmányaik befejezése után lehetséges, hogy visszaköltöznek. Ám ez csak elméletileg valósulhat meg. A gyakorlat azt mutatja, hogy, aki elmegy tanulni valahová, az már ritkán költözik vissza a településre, mivel nincs megfelelő munkakínálat, így a megszerzett tudást máshol érvényesíti. Viszonylag kevés azoknak a szülőknek a száma, akiknek egyetemi végzettségük van, így az egyetemre járó diákok és szüleik között intergenerációs mobilitás figyelhető meg. A gyerekek társadalmi élete, képzettsége, státusza különbözni fog a szüleiétől, így nemzedékek közötti elmozdulásról beszélhetünk. Az időmérleg adatai A médiafogyasztást jelentősen meghatározza a szükséglet kialakulása – kutatásom esetében az információs szükséglet kialakulása. „Információs szükségletről akkor beszélünk, ha hiányérzet alakul ki az információ iránt, illetve ha a hiányérzettel összefüggő feszültség tájékozódás útján csökkenthető. Az információs szükséglet jelentős része közvetett szükséglet: eszköz, ami által valamilyen más szükséglet kielégítéséhez kapcsolódó szándékot valósítunk meg.” (Angelusz 1995: 11) Az információszükséglet kialakulása figyelhető meg annál a családoknál is, akiknél időmérleg vizsgálatot készítettem. Kutatásomban 4 időmérleg felmérés készült, mivel sok család nem vállalta, hogy segíti ezzel a felmérésemet. Angélusz Róbert szerint a tömegkommunikációs eszközök jelentős szerepet töltenek be az információszükséglet kialakulásában (Angelusz 1995: 19–20), így azok a családok, azoknak a családoknak, akiknek otthoni internet hozzáférési lehetőségük van, előzetesen rendelkeztek televízióval, mobiltelefonnal, számos esetben számítógéppel is. Az időmérleg vizsgálatban arra kértem meg a résztvevő családokat, hogy egy héten keresztül minden nap vezessék, hogy hány órát van bekapcsolva a számítógép, melyik családtag mennyit időt tölt a gép előtt, és mire használja. A feljegyzésekből világosan kiderül, hogy a szülők ritkábban böngésznek az interneten, mint gyerekeik, inkább munkaeszköznek tekintik a világhálót, mivel legtöbb esetben a munkahelyi késztetések miatt tanulta meg annak használatát. Kiderül, hogy általában egy nap több alkalommal kapcsolják be a komputert és akkor is több órán át használja valaki. Ebből látszik, hogy az internet-‐hozzáférés mennyire befolyásolja a családtagok életét, programját, hisz rengeteg időt töltenek el előtte. A felmérések gyerekes családban készültek, így az is elmondható, hogy a gyerek sokkal több időt tölt a számítógép előtt, mint szüleik, számban kifejezve minden esetben legalább kétszer annyit. A gyerekek felhasználói szerepe komplexebb. Több tevékenységre használják mind a számítógépet, mind pedig az internetet. Talán azt mondhatnám, hogy a gyerekek bátrabbak, jobban vonzódnak az újhoz, a számukra még felfedezetlen weboldalakhoz. A szülők esetében azt figyeltem

130



meg, hogy megvannak azok a tevékenységek, amit megtanultak és csak azt gyakorolják, mivel elmondásuk szerint attól tartanak, hogy valamit elrontanak, így nem mennek át a biztos szférából a bizonytalanba. Ha a különböző internet adta lehetőségek kihasználását tekintjük, külön kell választani a szülőket és a gyerekeket. Csak ebből a megközelítésből rangsorolhatom a tevékenységeiket fontossági és gyakorisági szempontból. A szülők tevékenységei gyakoriság szempontjából: elektronikus levelezés, újságolvasás, különböző munkahelyi tevékenységek. A gyerekek tevékenységei: Messenger csevegőprogram, Hi5, Iwiw közösségi oldalak használata, böngészés, a tanuláshoz szükséges információk keresése. Véleményem szerint azért lehetséges az, hogy a gyerekek bátrabban keresgélnek az interneten, mert ők ebbe az információval teli világba születtek bele, amely feldolgozásának egyik módja a számítógép és az internet használata. Nem félnek „eltévedni” a világhalón – szüleikkel ellentétben, akik már felnőttként ismerhették meg az új technológiai vívmányokat. A gyerekek szocializációs gyakorlatához tartoznak a modern eszközök, iskolában tanulják őket, a szülők pedig egyénileg kell elsajátítsák a számítógép-‐kezelés tudományát, tanfolyamokra beiratkozva.

Esetek 1. Az aktívak A következőkben egy olyan családot mutatok be, amely tipikusnak tartottam és másokra is vonatkozó gyűjtőfogalommal aktívnak neveztem. A család minden tagja rendelkezik mobiltelefonnal, a családban van legalább egy számítógép, mindenki használja a világhálót saját célokra, több televízió van a család birtokában és végül, de nem utolsó sorban van vezetékes telefonjuk is. Az áttekinthetőség kedvéért először egy rövid történeti áttekintést írok az új média bekerüléséről a családba, majd utólag a családtagokat egyenként mutatom be, hogy ezáltal egy komplexebb kép alakulhasson ki életmódjukról, társadalmi pozíciójukról. A család négytagú: apa, anya és két lányuk. Hagyományos család, ahol fontos a személyes kapcsolat és a megértés a házban élők között. Sok a családi barát, elismert társadalmi szerepük van, a jómódú családok közé sorolható. A családtagok a modern technika hívei. A lakás két hálószobát, egy konyhát és egy fürdőszobát foglal magában. A két hálószobában egy-‐egy televízió van, kábeltévé-‐műsorokat lehet rajtuk nézni. Az első készülék vásárlásának időpontjára nem emlékeztek, csak annyit tudtak a családba kerüléséről, hogy az apa kapta a vállalattól, ahol több mint tíz évet dolgozott. A másik készüléket 2004-‐ben vásárolták a lányok számára a „Szülőföldön magyarul” pályázaton megnyert összegből. A két televízió közül az egyik általában mindig be van kapcsolva, hisz ez a konyhából is látható, ahol a család a legtöbbet tartózkodik. A vezetékes telefonnal a család nagyon rég rendelkezik, viszont – miután megjelentek a hordozható készülékek –, felmondták a szerződét, nem érezve a szükségét. Néhány évig nem is volt, azonban most ismét ott van a lányok íróasztalán, ugyanis a Clicknet ajánlatához szükséges volt egy újabb szerződés aláírása. Ezzel már el is árultam, hogy a házban internet is van, tehát számítógép is. Az első számítógépet 2002-‐ben vásárolta az apa egy barátjától, a lányai számára. Ekkor a legnyomósabb érv az volt, hogy az akkor 9. osztályba járó nagyobbik lány egy három éves számítógép-‐kezelői tanfolyamra iratkozott, így szükséges volt a gép az otthoni gyakorláshoz. Ekkor csak ő használta, hisz nem volt internet, lassan is működött a gép. Azonban mikor az említett lány egyetemre ment, Marosvásárhelyre költözött és ott is szükséges volt tanulmányaihoz egy számítógép, vásárolni kellett még egyet. 2007-‐ben már egy laptopot kapott ajándékba a nagyobbik lány, így a számítógép ma

131



otthon van, és a család minden tagja számára ezáltal elérhető az internet, amit 2007-‐ben köttettek be. Az apa 45 éves, egy szállítási vállalat tehergépkocsiján autóvezető, robbanásveszélyes anyagokat fuvaroz. Legmagasabb iskolai végzettsége a középiskola, érettségi. Ő is számítógép-‐használónak nevezhető, aktívnak a megadott meghatározásom szerint, viszont minimálisak az ismeretei ezen a területen. A családtól rendszerint távol van, csak hétvégére megy haza, így a monoton mindennapok előterében a munka áll, és háttérbe szorul a világhaló. A minimális tudás indokolja a minimális használatot is, ami azt jelenti, hogy megközelítőleg fél órát tölt számítógép előtt, nem napi rendszerességgel. Tudatosult benne az a tény, hogy bármennyire is idegen számára az új technológia, szüksége van rá, így napról napra többet tanul két lányától, akik rendszeres, intenzív médiahasználók. Leggyakoribb tevékenysége az interneten a Messenger, Skype, és piaci kínálatok keresése – például autók. Az apa két mobiltelefon tulajdonosa, két szolgáltató által nyújtott lehetőségeket kihasználva. Az egyik készülék saját (Orange), a másik a szolgálati ügyek intézését szolgálja és a vállalat tulajdona (Vodafone). Rendszeresen néz televíziót, nincs kedvenc műsora, viszont a híradókat mindennapi rendszerességgel követi, lehetősége szerint. Az anya egy családcentrikus személy, aki legtöbb információval rendelkezik családtagjairól. Nagyon sokat tartózkodik otthon a családdal, napi három órát tölt munkahelyén, a helybéli iskolába délután segít olyan diákoknak, akiknek nincs megadatva az a lehetőség, hogy otthon, családi környezetben a szülei besegítsenek a tanulási folyamatába, egyéni fejlődésébe. Az anya iskolai végzettsége azonos a férjével, középiskolai érettségi bizonyítványa van. Ő az a személy a családban, akinek kedvenc sorozatai vannak, követi ezeket, és ő az, aki legtöbbet nézi a televíziót esténként. Egy mobil telefonja van (Orange), több éve ugyanahhoz a szolgáltatóhoz tartozik. A családban a vezetékes telefont nem használják, fölöslegesnek érzik, de csak így van lehetőség az internetre való kapcsolódósra. Az anya sem mindennapi rendszerességgel használja az internetet, erre rámutat az időmérleg is, alkalomadtán, amikor a távol élő rokonaival Skype-‐on beszél, esetleg újságot olvas. A két lány állandó internet-‐használó. A nagyobb lány nagyon keveset tartózkodik otthon, mivel egyetemen van, így általában csak vakációra vagy hétvégére érkezik a faluba. A kisebb lány líceumba jár, mindennap otthon van, és majdnem minden szabadidejét a számítógép vagy a televízió előtt tölti. A lányok sok mindenre használják a világhálót: kapcsolattartásra, film-‐ és zene-‐letöltésre, tanulásra, zenehallgatásra (a youtube csatornán). Már a számítógép vásárlás kapcsán említettem, hogy az egyik lány három éves számítógép-‐kezelői tanfolyamot végzett, a másik lány pedig egy Hármasfaluban indult tanfolyam diákja volt. Ezáltal mindketten kitűnően kezelik a gépet, keresgélnek a világhálón, használnak különböző programokat. Ennél a családnál időmérleget készítettem, amelyből főként az derült ki, hogy ki mire, mennyi időn keresztül használja a számítógépet és az internetet. Kiderült többek között az is, hogy napi több órán át használja valaki, sok esetben arra is van példa, hogy egész nap bekapcsolva áll a gép, ha nem is használják, mivel az internetről éppen filmet tölt le valaki. 2. A lassan változók Ebben az esetbemutatásban egy háromtagú családról lesz szó. A lassú változás ebben a kontextusban azt jelenti, hogy a családban már mindenki rendelkezik mobiltelefonnal, van három televíziójuk, vezetékes telefonjuk és ezen keresztül érkező internetük, de mégsem használja azt mindenki, de azt is jelenti a fogalom, hogy hidat alkotnak az ehhez a típushoz tartozók az aktívaknak és a passzívaknak nevezhetők között. A televíziókat nem egyszerre vásárolták, évek teltek el a készülékek megvásárlása között. Az első a szülők szobájába került, majd a lányuk felnövésével az ő szobájába is vásároltak egyet. A harmadik

132



készülék a konyhában van, ahol a család a legtöbb idejét tölti. A lakás két szobát és egy konyhát foglal magában, így elmondható, hogy mindenhol nézhetők a kábelen keresztül fogható csatornák. Mindhárom családtagnak van mobiltelefonja. Az apa csak kapcsolattartásra használja, más lehetőségeket mellőzve, az anya emellett néha üzenetet küld, ébresztőórának használja. A lányuk az, aki felismerte és használja is a készüléket komplex lehetőségeit. A számítógépüket 2003-‐ban vásárolták, ekkor még nem volt internet rákötve, csak 2008-‐ban került erre sor. A gépet a család jövedelméből vásárolták, nem kaptak az iskola által megszerezhető pályázati alapból támogatást. Ekkor még a fő tevékenység a számítógépen a zenehallgatás, néha filmnézés, játszás. A gép szerepe akkor értékelődött át, amikor bevezették az internetet. Az eddigi tevékenységek megmaradtak, csak átértelmeződtek, és egy újabb formában gyakorolják azokat. A zenét már az internetről hallgatják, újabb játékokat próbálnak ki szabadidejükben, és mindemellett számos új tevékenység mára megszokottá vált. Ezzel ellentétben van olyan családtag, aki még mindig megmaradt a klasszikus tevékenységeknél (zenehallgatás, filmnézés) – elmondása szerint nem tudja, mire is használná a világhalót. Világosan látható, hogy az internet-‐használat függ egyéni szinten a nemtől, a kortól, a foglalkozástól, így a következőben bemutatom a családtagokat néhány mondatban, hogy rálátásunk legyen a különbségekre. Az apa 42 éves, hármasfalusi születésű. Foglalkozását tekintve a településen működő fafeldolgozó vállalat alkalmazottja, egy kisebb csoportot vezet a vállalaton belül. Talán ezzel magyarázható az, hogy van hordozható telefonja és az internet is érdekli, olyan szinten, hogy néha megkeres információkat, amelyek a foglalkozásához szükségesek. Az állandó munkahelye mellett mezőgazdasággal, állattartással is foglalkozik. Napi rendszerességgel tévézik, kedvenc csatornája a Discovery. Az anya 40 éves, ugyancsak hármasfalusi születésű. Foglalkozásáról az mondható el, hogy napi néhány órát dolgozik takarítónőként a már említett helybéli fakitermelési vállalatnál. Mivel a munkaprogramja rövid, legtöbb idejét otthon, házimunkával tölti és besegít férjének a mezőgazdaságban és az állattartásban. Rendelkezik mobiltelefonnal, bár ez nem foglalkozásából adódó: ő tartja a kapcsolatot a távol élő rokonokkal. A számítógépet ritkán használja, elmondása szerint hosszú téli estéken szokott kártyázni néha, azonban az internetet nem használja. Állítja, hogy próbálta megtanulni, de nem sikerült. Mikor erről mesélt, a lánya is ott volt és együtt nevettek a számtalan olyan humoros eseten, amelyek az anyával történtek, amikor internetezni próbált. A sok negatív tapasztalata nagyon kiábrándította a világhálón való keresésből, így ha ma valamire szüksége is van az internetről, megkéri lányát, hogy segítsen neki. Az anya az a személy a családból, aki sokat tartózkodik otthon, így ő nézi a legtöbb televízió műsort. Tapasztalataim alapján azt mondhatom el, hogy a sokat otthon tartózkodó személyeknek van általában kedvenc műsoruk, ehhez ragaszkodnak, és nem hagynak ki egy adást sem. A lány 19 éves, most fejezi be középiskolai tanulmányait egy Hargita megyei kisvárosban. Hétvégenként jön haza a szülői házba, és „médiafaló” típus, ami azt jelenti, hogy aktív internet-‐ és számítógép-‐használó, legújabb technológiájú hordozható telefonja van, talán egyedül ő beszél a vezetékes telefonról, és mindig be van kapcsolva a televízió mellette. Mikor náluk voltam (több alkalommal), a konyhába ültünk le és beszélgetés közben rendszeresen a televízió egyik zenecsatornáját nézte, vagy hallgatta. A szülei a lány miatt vásároltak számítógépet, és ugyanez volt az oka az internet beköttetésének is. A lánynak van egyedül a családban számítógép-‐kezelői oklevele, mivel három évig tanulta azt. Erről a családról elmondható: annak ellenére, hogy minden tagja nem intenzív médiahasználó, a számítógép lassan belép mindenki életébe, hisz az anya is próbálkozik különböző formákban, így várhatóan a „lassan változók” csoportja hamarosan eltűnik ezen a településen, és csak „aktív” családok lesznek majd.

133



3. A passzívak Azt a négytagú családot illettem ezzel a címkével, amely rendelkeznek egy televízióval, két mobiltelefonnal, egy számítógéppel, viszont nincs internet-‐hozzáférési lehetősége, nem használja a számítógépet sem rendszeresen, és alacsony a családtagok iskolai képzettsége. A különböző technikai felszereléseknek nincs különösebb történetük, mégis fontosnak tartom pár szóban megemlíteni ezt, mivel ezek a tárgyak befolyásolják a családtagok mindennapjait, térhasználatát. Egy általános falusi családról beszélhetünk, apa, anya és két gyerekük (egy fiú, meg egy lány). Ugyanebben a házban él az apa édesanyja is, aki ehhez a gazdasághoz tartozik, de nem él velük együtt, így őt nem számítottam bele a családba. Az első televízió megvásárlásáról nem tudtak sokat mesélni, hisz nagyon rég történt. A lakásuk egy szobából és egy konyhából áll, a televízió a szobában található. Mobiltelefon két családtagnak van, néhány éve vásárolták meg az első készüléket, de azóta folyamatosan használják, és az egyiket már lecserélték. A számítógép története már kicsit érdekesebb. Két éve vásárolták meg. A fiú iskolába járt és a szociális helyzetük miatt az iskolától 200 euró támogatást kaptak. A családnak nem lévén autója, autóbusszal beutaztak Marosvásárhelyre a támogatási csekkel, találkoztak egy ismerősükkel, aki valami szaktudással rendelkezett a számítógépet illetően, és segítségét kérték. Több üzletet felkeresve megszületett a döntés és megvásároltak egy számítógépet. Hazaérve a szobában helyezték el, a legmegfelelőbb helyre, ahol kényelmesen hozzá lehet férni. Mindezek ellenére meglepő, hogy nem használják. Ennek oka, hogy bár volt lehetőség a beszerzésére, a kellő tudás hiányzik, amely hozzá segítené a család tagjait, hogy használhassák. Nem iratkozott be senki a tanfolyamra, ahol a számítógép-‐ kezelés alapjai elsajátíthatók voltak. Csak zenehallgatásra használja a fiú és néha kártyázik az anya. A továbbiakban a család tagjait egyenként szeretném bemutatni, hisz rámutathat arra az egyének képzettsége, foglalkozása is annak okára, hogy a modern technológia miért nem ragadtatta el őket. Az apa egy építkezési vállalkozó alkalmazottja, tehát munkája elvégzéséhez közvetlenül nem szükséget sem a számítógép, sem az internet. Nincs mobiltelefonja, mondván, hogy nem ért hozzá, nem tudja megtanulni. Iskolai végzettségét tekintve 10 osztályt végzett és szakiskolába járt. A munkahelyről való hazatérés után minden este későig televíziót néz. Az anya munkahelyét tekintve szociális munkás Hármasfaluban és a környező településeken, így viszonylag kis távon, de sokat utazik. Iskolai végzettségéről az mondható el, hogy 8 osztálya van. 16 éves korában férjhez ment, így tanulmányait nem folytathatta tovább. A munkavégzéséhez szüksége lenne számítógépre, hiszen az általa ápolt személyekről egy nyilvántartási listát kell vezetnie, viszont elmondása szerint ő nem tudja ezt elkészíteni, rendszerint a szomszédjában élő lányt kéri fel, hogy helyette elvégezze. Az anya néha kártyázik a gépen, de az nagyon keveset van bekapcsolva. Az anya rendelkezik egy mobiltelefonnal (az Orange szolgáltatónál), mert szükséges a munkavégzéséhez, a betegeivel való kapcsolattartáshoz. A fiú 18 éves, általában a faluban élő nagyszüleinél lakik. Az ő érdeme a számítógép megvásárlása, viszont keveset van otthon, így nem használja. Néha bekapcsolja, és zenét hallgat rajta. Ő rendelkezik egy jó felszereltségű mobiltelefonnal (az Orange szolgáltatónál), amit egy éve vásároltak részletfizetéssel. A fiú iskolai végzettsége nyolc osztály és szakiskola. A legkisebb családtag egy 5 éves kislány, akinek értelemszerűen nincs mobiltelefonja, viszont számítógépet már használ. Gyakran a szomszédban tölti az idejét, így néha internetezik is a nagyobbak segítségével – a Minimax weboldalán szokott játszani, az általa már jól ismert szereplőkkel. A családból ő a legkisebb, mégis őt érdekli legjobban a számítógép és a világháló. Például vannak kedvenc videoklipjei a Youtube csatornán.

134



A család felnőtt tagjai nem használói az új médiának, és talán nem is akarnak azzá válni, mivel nem motiválja őket semmi arra, hogy megtanulják bár az alapműveleteket, hogy elboldogulhassanak. Ez alól kivételt képez az 5 éves kislány, aki annak ellenére, hogy írni és olvasni még nem tud, igyekszik és érdeklődést mutat az új technológiák iránt.

135



Szakirodalom Angelusz Róbert (1995): Kommunikáló társadalom. Budapest: Ferenczy Könyvkiadó Bajomi-‐Lázár Péter (2008): Média és társadalom. Budapest: PrintXBudavár Zrt. & Médiakutató Alapítvány Balogh Gábor (2006): Az információs társadalom dimenziói. Budapest: Gondolat – INFONIA Kiadó Berne, Eric (2000): Emberi játszmák. Budapest: Háttér Kiadó Buda Béla (2001): A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest: Animula Kiadó Dányi Endre (2003): Két ugrás – a digitális szakadék fogalmának értelmezéséhez. In: Z. Karvalics László–Dessewffy Tibor (szerk.): Internet.hu. A magyar társadalom gyorsfényképe. Budapest: Infonia – Aula Kiadó Eriksen, Thomas Hylland (2006): Gondolkodásmódok. A hagyományok sokféleségének problémáka. Etnicitás. Identitáspolitika: nacionalizmus és kisebbségek. Globális, lokális és glokális. In: Eriksen, Thomas (szerk.) Hylland Kis helyek – nagy témák. Bevezetés a kultúrantropológiába. Budapest: Gondolat Kiadó, 285–387. Farkas János (2006): Az információs társadalom kialakulása. In: Balogh Gábor (szerk.) Az információs társadalom dimenziói. Budapest: Gondolat – INFONIA Kiadó Tönnies, Ferdinand (2004): Közösség és társadalom. Budapest: Gondolat. Gerbner, George (2001): A média rejtett üzenete. Budapest: Osiris Kiadó Giddens, Anthony (2000): Globalizálódás. Kockázat. Hagyomány. In: Giddens, Anthony: Elszabadult világ. Budapest: Napvilág Kiadó, 17–60. Molnár László (2002): Az információtechnológia etikai vonatkozásai. In: A tudás társadalma, I. kötet. Budapest: Stratégiakutató Intézet, 167–189. Náray-‐Szabó Gábor (2002): Az információs társadalom magyar stratégiája. In: Juhász J.–Kiss E.–Varga Cs. (szerk): A tudás társadalma, I. kötet. Budapest: Stratégiakutató Intézet Nemeskéri István–Máder Miklós Péter–Nemeskéri Kata et al. (2005): Lakossági internethasználat. [online] Pethő Bertalan (2002): Az információs társadalom és Magyarország jövője. In: Juhász J.–Kiss E.–Varga Cs. (szerk): A tudás társadalma, I. kötet. Budapest: Stratégiakutató Intézet. 27–59. Pintér Róbert (2003): A hagyományos és az új média kapcsolata: tévénézés, konvergencia és digitális szakadék. In.: Z. Karvalics László–Dessewffy Tibor (szerk.): Internet.hu. A magyar társadalom gyorsfényképe. Budapest: Infonia – Aula Kiadó Rosengren, Karl Eric (2004): Kommunikáció. Budapest: Typotex Kiadó

136



Roth Endre (2004): Szociológia és társadalom. Kolozsvár: Scientia Kiadó Schumpeter, Joseph (1980): Könyvkiadó

A gazdasági fejlődés elmélete. Budapest: Közgazdasági és Jogi

Szijártó Zsolt–Tamás Pál–Tóth Péter (2001): A konfliktusról. In: Béres István–Horányi Özséb (szerk): Társadalmi kommunikáció. Budapest: Osiris Kiadó Varga Csaba (2000): Vidékfejlesztés az információs korban avagy a lokalitás esélyei. Budapest: Agroinform Kiadóház Zrinszky László (1994): A kommunikáció I. Pécs: Janus Pannonius Tudományegyetem Z. Karvalics László–Dessewffy Tibor (szerk.) (2003): Internet.hu. A magyar társadalom gyorsfényképe. Budapest: Infonia-‐ Aula Kiadó

137

Az új média terjedése és használata vidéki környezetben. Hármasfalu esete

Recommend Documents