A Farkasréti Általános Iskola diáklapja
2012. szeptember-október
Őszi vers Hullanak az őszi levelek, Vörös-sárgába öltözött a táj, Hamarosan elpihen a természet, szívem megdermed, s már semmi sem fáj. Kovács Dániel 8.b
Az ősz csodái Köröttem az idő talpig őszben, szemem nem lát a sűrű ködben. Járom a kertet vastag avarban, színes szőnyeg, csak úgy ropog alattam. Lehullt a fáról a színpompás levél, gomba kalapja már eső ellen fedél. Messzire szállt a gólya fészkéről, nem maradt más, csak emlék a szép időről. Égen a felhők vad harcot vívnak, a fák ágai bosszús széltől sírnak. Még felbukkan egy-egy kósza napsugár, de ereje hamar elhagyja már. Eső kopog az ablak üvegén, villám cikázik a látóhatár peremén. Majd ismét csendben időzik, s a borongós ősz imigyen tetőzik. Németh Panka 8.a
Ősz Hull a levél a fáról, fecske már nem csicsereg. Kitekintek a házból, csendes eső csepereg. Némán járom a falut, nem ilyen szokott lenni. Itt hagyva egy bús tanút készül a nyár elmenni. Kertész Áron 8.a
Kismarton Zsuzsanna rajza
2
●
őszi köszöntő
Iskolaújság
Kedves Olvasó! Előbbi számunkban még a nyarat vártuk, a napfényes, meleg, gondtalan napokat, heteket. Elballagtak a nyolcadikosok, mindenki megkapta az év folyamán végzett munka jutalmát, a bizonyítványát. Aztán elröppent a nyár, és újra becsengettek iskolánkban. Megszeppent elsősök ültek a padokon, aztán mindenki számára megkezdődött a tanulás. Mennyi izgalmas esemény történt két hónap alatt! Az ötödikeseknek ismerkedő kirándulás, futónap Csillebércen, papírgyűjtés a csípős reggeleken, séta a Gesztenyéskertbe, versenyek, a német nyelvű Katja vendégeskedése nálunk, és akkor még a tanórák izgalmairól nem is szóltunk. Beindult hát az új tanév! És ezzel együtt az iskolaújságba is gyűltek a cikkek. A címoldalon nyolcadikosaink verseit olvashatjátok, megadott témára és rímképletre kellett megálmodniuk verseket. Az időről szóló soroknál időmértékes verselésben, hexameterben kellett alkotniuk. Vannak cikkek, amelyek a nyarat idézik, vannak, amelyek már őszi hangulatban íródtak. Jó olvasgatást, a rejtvényeknél türelmes fejtörést kívánunk minden Motolla-olvasónak!
A legszebb évszak
Czifrik E. Lilla (8. a): Ősz
A didergős napokra egy kis tavaszi fuvallat egy nyolcadikos diákunk tollából Mikor a hó elkezd olvadni, előbújik a hóvirág, a nap melegebben süt, és ráadásul a madarak is csicseregnek, akkor lehet tudni, hogy a tavasz megjött. Persze ez nem csak innen állapítható meg. Ha kimész az állomásra, és látsz leszállni a vonatról egy halványzöld, rózsaszín, sárga, fehér ruhás gyönyörű lányt, akkor biztos lehetsz benne: itt a Tavasz. Gyönyörű haját fújja a szél, karcsú alakjára rásimul a ruha, kezében könnyű koffer, szemében pimasz fény, száján pajkos mosoly. Persze nem azért jött, hogy megversenyeztessék a szépségversenyen a másik három évszak ellen, dehogy. Persze, akkor is ő győzne, az öreg Ősszel, a dundi, piros arcú Nyárral, és a kőszívű Téllel szemben, hiszen mi másért írtam volna a Tavaszról a címben, hogy a legszebb? Egyszóval, a most érkezett idegen itt áll a peronon, és vár. Méghozzá egy taxira, hogy elvigyék a szállodájába, és megkezdhesse a munkáját. Sok dolga van, hiszen a tél után rendet kell teremtenie: ki kell viruljon minden élőlény, a Napnak melegebben kell sütnie, a madaraknak fészket kell raknia, és más ezer tennivaló vár még rá. Szerencsére a Tavasz érti a dolgát, nem először csinál ilyet. Azonban, most túlságosan kimerült a vonatúttól, így csak kinyitja a szobája ajtaját, beül egy fotelbe, rendel egy mézes teát, és majd csak holnap, a megérdemelt pihenés után kezd neki a munkának. Czifrik E. Lilla 8. a
Összeült a négy vezető, Megbeszélni, mi a teendő. A munkaidő már lejárt, lecserélik már a nyárt. Az Ősz vesz most egy ecsetet, és bemázol egy levelet. Nem csak egyet, az összeset, szép sorjában festeget. Leteremt egy szürke felhőt, egy magányosan tekergőt. Sír – rí a nagy kósza felhő, elázik egy rét s egy erdő. A pocsolyákban gázolva, látszik az Ősz lábnyoma. Beharangoz egy kis szelet, mi lefújja a leveleket. Alma, szilva, lóg a fákon, puttonyban már mind a háton. Húsos szőlőt le kell szedni, a présházban kipréselni. Egy utolsót suhintva, végre kopár minden fa. Az Ősz senkit se zavarva, elgázol most az avarban. Összeült a négy vezető, megbeszélni, mi a teendő. Lejárt már a munkaidő, jöhet már a következő.
Az idő Nézz ki az ablakodon, oh, gyermek, esett az eső. S most zöld a bokor s a virág, De már süt a nap, s fénykoronáján aranyba' ragyog a világ. Imre Orsolya 8. b és testvére, Márton
Úgy ketyeg, úgy jár, úgy siet, úgy száll, úgy rohan, úgy fáj… Müller Tündér 8.b Kattog a perc és surran az éjjel az óramutató Harmati Réka 8.b
2012. szeptember-október
tschüs
●
3
AUF WIEDERSEHEN, KATJA! Nekünk, magyaroknak különösen fontos, hogy minél több idegen nyelven megtanuljunk, hiszen a magyar nyelvet bármennyire is kedves nekünk - más országokban nem értik. Az angol, a német nem csupán egy tantárgy a sok közül, hanem a külföldiekkel való kommunikáció eszköze. Régóta foglalkoztatott már a gondolat, hogy ezt iskolánk tanulói is megtapasztalhassák, azok is, akik még soha nem jutottak el külföldre. Ehhez nagyszerű lehetőséget kaptunk az AIESEC-től: hat hétre vendégül láthattunk egy német egyetemistát, aki egyébként angolul is tudott, de magyarul nem értett. Sokan kérdezték tőlem - gyerekek, tanárok és szülők is, hogy tulajdonképpen mi is az az AIESEC. Az AIESEC a világ legnagyobb diákszervezete, 113 országban, 2400 egyetemen, több mint 86 000 tagja van. Ezek az egyetemisták az önkéntes gyakornoki program keretében a világ számos országába eljuthatnak, idegen kultúrákkal ismerkedhetnek meg, tapasztalatokat szereznek. Munkájukért fizetést nem kapnak, de a fogadó intézménynek kell a szállásukról és az ellátásukról gondoskodnia. Így találtunk rá Katjara, aki egy német egyetem közgazdász hallgatója. Ő azért jelentkezett éppen hozzánk, mert szereti a gyerekeket, és korábban még soha nem járt Magyarországon. Persze, nagyon izgult, hogy hogyan fogadják majd itt a gyerekek, és milyen feladatai lesznek nálunk. Természetesen elsősorban a németórákon vett részt, hozzá kellett szokni, hogy "gyorsan" beszél, vagyis ugyanolyan tempóban, ahogy mi magyarul beszélünk. Ha valaki nem értett valamit, akkor persze elismételte lassabban. A nagyobbaknak a német iskolarendszerről magyarázott, a kisebbekkel sokat játszott, elsősorban szókincsfejlesztő játékokat. Részt vett az iskolai programokon is, ott volt az ünnepélyeken, kirándulásokon, elkísérte a hetedikeseket az Állatkertbe,segített a sportnapon. Az utolsó tanítási napján a 4.c és az 5.a osztály tanulói gyönyörűen feldíszítették a némettermet, és műsorral búcsúztak Katjatól. Nehéz volt az elválás, mert nagyon megszerettük őt. Persze arra is kíváncsiak voltunk, hogy neki mi tetszett, és mi nem tetszett itt nálunk. Elmondta, hogy az iskolában azt élvezte a legjobban, hogy a szünetekben és tanítás után olyan sok gyerek mosolygott rá, köszönt neki, beszélgettek vele. Viszont megdöbbentette, hogy milyen gyakoriak a házifeladat-hiányok, azt mondta, hogy náluk, Németországban ez elképzelhetetlen lenne. Ott egy tanévben összesen három hiány lehet. Ha valaki nem ír leckét, annak tanítás után benn kell maradnia az iskolában, hiába lenne akármilyen különórája, vagy egyéb programja. Három hiány után pedig az iskola levélben értesíti a szülőket. A hetedikeseknek el is magyarázta, hogy saját érdekük, hogy elkészítsék a házi feladatot, hiszen ezzel gyakorolják az órán tanultakat. Katja nagyon jól érezte magát Magyarországon, eljutott Szegedre, a Balatonhoz , a Parlamentbe és az Operába is. Budapesten a hidakról elétáruló kivilágított város látképe tetszett neki a legjobban. Reméli, hogy turistaként visszatérhet még hozzánk!
Gyerekek! Ha valaki közületek vendégül tudna látni egy külföldi fiatalt, jelentkezzen az iskola vezetőségénél, mert szeretnénk megismételni ezt a jól sikerült programot!!! Nádor Zsuzsanna
Vendég érkezett hozzánk… A tanévnyitó ünnepélyen megtudtuk, hogy németórákon igazi német tanárunk is lesz majd. Kátjáról kiderült, hogy nemcsak kedves és jószívű, hanem nagyon ügyesen focizik. Nem véletlenül igazolt játékos Németországban. Az ábécé helyes kiejtése az ő szájából hangzott legjobban. Hasznos volt, hogy nem tudott magyarul, mert így több német szót hallottunk. Egy alkalommal, amikor Zsuzsa néni beteg volt, ő tartott órát, és szótár segítségével tudtunk vele beszélni. Nagyon örültünk volna, ha Zsuzsa néni mellett egész évben itt marad, mert jobban megtanulnánk németül. Köszönjük, Kátja! Rabb Csenge, Kovács Márton, Kálmán Kristóf 3.a Katja nagyon vicces, rokonszenves volt. Amikor ő tanított, az ifjú Zsuzsa nénit láttam benne. Nagyon jól focizik. 19 góllal ő lett a csapat gólkirálya. Bal szélső. Olyan jól focizik, mint amilyen jól németül beszél. Kár, hogy visszament Németországba. Szőke Bálint 5.a Amikor itt volt Katja, élvezet volt a németóra. Kedves volt és vicces. Nagyon szomorúak voltunk, amikor elment. A búcsúztató előtt készítettünk csoportképet. Reméljük, egyszer visszajön hozzánk. Balogh Marcell, Szkladányi Péter 4.c Katja nagyon barátságos volt. Meglepetésként érte a búcsúztató, amelyet az 5.a és 4. c rendezett. Én furulyáztam, más énekelt és táncolt. Diszkó is volt. Katja kicsit szégyenlősen táncolt. Legalábbis szerintem. Volt olyan, hogy ő diktálta a szódolgozatot. Sokszor nem értettem, mit mond. Egy biztos: ez volt az idei tanév legjobb hat hete… Eddig… Faa Emese 4.c Katjával kérdezz-feleleket játszottunk. Egyszer az egyik osztálytársunk, Boró azt kérdezte Katjától, hogy szeret-e csókolózni. Katja válaszkártyáján pedig ez a válasz állt: Igen, ez a hobbim. Erre kitört a kacagás. Mattányi Sára, Antoni Lilian 4.c Katja sokat foglalkozott velünk. Volt, amikor kimentünk a zöldségeshez, és úgy tanultuk a szavakat. Nem volt szigorú, de elérte, hogy odafigyeljünk rá. Traumberger Lenke 7.a
4
●
nyári hangulatban
Iskolaújság
Havasi gyopár 2012 2012. június 24-én kezdődött az új tátrai tábor. Nagyon izgultam, mert még sohasem voltam ilyen sokáig távol a szüleimtől. Szerencsére a kedvenc tanáraim átsegítettek a nehézségeken. A Tátrában sokat kirándultunk, nevettünk és beszélgettünk. Jártunk a Deményfalvi-jégbarlangban, és még Lengyelországba is átruccantunk. Nekem mégis a péntek volt a kedvenc napom. Reggel útnak indultunk a Deményfalvi-völgybe. Egy darabig sífelvonóval utaztunk, majd 45 percet sétáltunk a menedékházig. Ott pihentünk, helikoptert csodáltunk és hegyet másztunk. Az egész napos túra után bő két óra alatt haza is értünk. Este sütögettünk, vicceket meséltünk. Az est fénypontjának bizonyult a rókavadászat. Ez a jelenet úgy zajlott le, hogy Tibor bácsi segítői napnyugtakor eldugtak 142 darab papírrókát. Nekünk meg persze meg kellett keresnünk ezeket…este, a sötétben, az elemlámpáinkkal. Sajnos pillanatok alatt eltelt ez a tábor is, sokat nevettem, jól éreztem magam. Jót tett a hegyi levegő. Remélem, jövőre is láthatom ezt a tájat. Pozsonyi Anna 5.a
Nyári tábor A Duna a Kárpát-medencébe érkezve, több kisebb-nagyobb ágra szakadva egy hatalmas szigetvilágot épített. Ez a csodálatos vízi világ, a magyarországi Szigetköz 800 km vízi utat és több mint 300 szigetet tartalmaz, a szlovákiai Csallóközhöz hasonlóan.
A tavalyi évhez hasonlóan ezen a nyáron is ide, a Duna-szigeti Ökopark Vendégház és sátorozó helyre utaztunk a bevállalósabb farkasrétis gyerekekkel az iskolai nyári táborba (www.pisztrangkor.hu). A legnagyobb kihívást a kalandos vízi- és kerékpártúrák és a sok egyéb program mellett most az izzasztó hőség jelentette, de a sok folyadék és elegendő napkrémnek köszönhetően nem pirult meg és nem száradt ki senki. Budapestről vonattal utaztunk Mosonmagyaróvárig, innen kb. 13 km-es kerékpározással jutottunk el a közvetlen Duna-holtág mellett lévő sátorozó helyre. Szállásunkat-„kényelmünket” az otthonról hozott sátrak jelentették. A tábort és környékét a tavalyi évről már jól ismertük, így hamar akklimatizálódtunk. Jókedvünket a pár héttel érkezésünk előtti árasztás miatt (szlovákiai oldalról sok vizet engedtek a magyarországi mellékágba) frissen kikelt szúnyogok próbálták véresen kalandossá tenni … több-kevesebb sikerrel . Cipőnk talpa keveset kopott, a szárazföldön kerékpárral, a vízen kajakokkal oldottuk meg a közlekedést, egyébként pedig mezítláb jártunk-keltünk. Az élményeket klassz programok tették felejthetetlenné: fürdés a Dunában, kerékpározások, kézműveskedés Imola nénivel, egész napos barangolás a nagy Duna-ágban, horgászat, esti élő népzene és néptánc tanítással, lubickolás és csúszdázás a Lipóti élményfürdőben és a sátorozás különleges hangulata. Sajnos Lillának (8.a) nem csak a szúnyogokkal gyűlt meg a baja, neki egy darázscsípés is felejthetetlenné tette a tábort, bokája háromszorosra dagadt. Az egyik legnagyszerűbb élményt azonban egy helybeli néni segítségével sütött házi rétesek jelentették. A 8. osztályos lányok annyira ügyesek voltak, hogy idehaza hamar megismételték… nyamm nyamm. A táborban két „első táboros” gólyát is avattunk, Fábiót és Botondot a 6.a osztályból, nagyon jól helyt álltak. A tábort szép környezete és a közelben található sok programlehetőség miatt ajánlom mindenkinek családi és baráti programra is, akár egy hétre vagy csak néhány napra. A táborban készült képeket megnézhetitek a suli honlapján. Ákos bácsi
2012. szeptember-október
nyári hangulatban
●
5
Egy másik nyári tábor Augusztusban az iskolakezdés előtt egy szuper-hiper-fantasztikus Tisza-tó körüli kerékpáros teljesítmény és kalandtúrán vettünk részt a 8. a-s fiúkkal. A Tiszavölgy Kalandtúra résztvevői 5x3 nap alatt (péntek, szombat, vasárnap) kerékpároztak végig Tiszabecstől Szegedig, vagyis a Tisza magyarországi szakaszán. Ez átlagosan kb. napi 60 km-t jelent, de a magunk résztávjait észre sem vettük, mert gyönyörű a táj, csodásak a műemlékek, kedvesek a csapatot fogadó helybeliek, finomak a tájjellegű ételek, fantasztikus a társaság, és minden megállóhelyen "bátorság próbát" kell kiállnod, vagy tudásodról, környezettudatosságodról kellett számot adni. Ettől jobb programot, csapatépítő tréninget aligha találhattunk volna! Bringázhattunk, evezhettünk, úszhattunk, kapálhattunk, vagy éppen drótkötélen csúszhattunk át a folyó felett. A részvétel teljesen ingyenes volt, csak az utazási költséget kellett fizetni, minden mást (szállás, étkezés, programok) a szervezők biztosítottak a péntek reggeli rajttól a vasárnap délutáni célba érkezésig. Teljes ellátás, reggel és naponta többször gyümölcs, helyi termék harapnivaló, este bőséges vacsora, napközben a Tiszavölgy csodái. Én még soha nem vettem részt ehhez hasonló, három nap folyamatos élményt nyújtó programon, ami testünklelkünk ennyire megmozgatta volna. Fantasztikus volt! Mi a 4. hétvégén, 2012. augusztus 24-26. Tiszafüred-Szolnok közötti szakaszon vettünk részt és egy vidéki kisvárost képviseltünk. 24-én, pénteken éjszaka keltünk útra kerékpárral, hogy elérjük a vonatot, ami a Tisza-tó mellé, Egyekre röpített bennünket. Onnan volt a regisztráció és a megnyitó, ahol Hídvégi-Üstös Pál főszervezős köszöntött bennünket. Érdemes ellátogatni a honlapjára, (www.hidvegiustospal.hu) mert kivételes képességű és értékű ember. Bevallom, a nagy meleg engem és a gyerekeket is igencsak próbára tett, de van egy mondás, miszerint „teher alatt nő a pálma”, és mi sokat „nőttünk”, tapasztaltunk. Volt váltótörés, kiszáradás és szédülés, szenvedés és boldogság, hajtás, hogy utolsó helyről beérjünk az első tízbe a matek ötösért, vagy hogy elérjük a hazainduló vonatot. Ahogy próbálok visszaemlékezni a programokra, látnivalókra, kalandos feladatokra egyszerűen lehetetlen, olyan sok volt! A túráról táborban készült képeket megnézhetitek www.tiszavolgy.hu oldalon, a 4. hétvége menüpont alatt, ahol több száz fénykép és egy videó látható a programról (videó: www.youtube.com/watch? feature=player_detailpage&v=tzUSeLLM_i4). Köszönjük szépen Berkes Balázs édesanyjának, Kónya Eszter néninek, hogy felhívta figyelmünket és segített a programon való részvételben. Ákos bácsi
Az 5.c által „lopott” kecskék Az osztálykirándulásunk reggelén alsónaciba ugrottam, és már mentem is le a lépcsőn. Kishúgom már korábban felébredt, és ahogy az ebédlőbe értem, akkorát nevetett, hogy az egész ház remegett belé. Ezt mondta: - Tökfej, alsógatyában mész ma iskolába? - Gyorsan visszarohantam és elkészültem. Ahogy beértünk az isibe, István bácsi, az új osztályfőnökünk mondott pár szót és már indultunk is. HÉV-vel mentünk Szentendréig, ott kiszálltunk és megérkeztünk első úticélunkhoz, a Szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumba. A múzeum legérdekesebb része egy nagy kinti terület volt, ahol rengeteg jármű állt ma már nem használatos síneken. A járművek alatt azt értem, hogy a gőzmozdonytól a trolibuszig, mindenféle volt ott. Miután végeztünk a múzeumlátogatással, egyenesen megcéloztuk a pomázi kőhegyet. Megcélozni könnyű volt, de feljutni már nem annyira. Az első útszakaszon nagyon cuki labrador kölykökkel találkoztunk. Akár elférhettek volna a tenyeremben is! Ahogy mentünk-mendegéltünk, megkérdeztem István bácsitól: Még hány perc, amíg odaérünk? Ilyen választ adott: Már csak 5 kilométer hegynek fölfelé! Azt hittem, rosszul hallok. Hát mentünk tovább, de egyszer csak az utunkat állta egy nagy, meredek hegyoldal. István bácsi szó nélkül elkezdett mászni, az osztály meg utána. Amikor végül fölértünk, még mentünk egy kicsit, aztán megálltunk egy kútnál. Mindenki feltöltötte a kulacsát, és felfrissülve baktattunk tovább. Végül a nyáron elpuhult osztály megérkezett a hegytetőn lévő tanyához. Ahogy leültünk volna a faasztalokhoz, nem túl kellemes meglepetésben volt részünk. Három kecske állt az asztalon és éppen végezte a nagydolgát! Ezután állva ettünk. Egyszer csak az egyik kecske az én kolbászos szendvicsemet elvette, és papirostól megette, így én éhes maradtam. A hegytetőn a prémlopós nevezetű játékot játszottuk. Naná, hogy az én csapatom nyert! A kirándulás végeztével elindultunk lefelé a hegyről. Lefelé már sokkal könnyebb volt, mint felfelé. Igen ám, de ahogy elindultunk visszafelé, a három kecske elkezdett bennünket követni. Az elején azt hittük, hogy csak úgy kísérgetnek, mint minden látogatót szoktak. De még a hegy alján is velünk jöttek, persze egy kis segítséggel, mert mi leveleket lógattunk az orruk előtt. István bácsi próbálta visszazavarni őket, de nem sikerült neki. Amikor már lent voltunk a faluban, egy ember megkérdezte: Eladók a kecskék? Az egész osztály a hasát fogta a nevetéstől! István bácsi elmesélte az egész történetet. A falusi ember mondta, hogy ezek a kecskék az Adriaitengerig is követnének minket, szóval fel kell hívni a gazdájukat. Szerencsére előkerült a telefonszám, így felhívtuk a kecskék gazdáját. Míg lejöttek a gazdák, az beletelt vagy húsz percbe. A tulajdonosok elégedetlenkedtek, hogy előbb kellett volna értesíteni őket. Majd szétpukkadtunk mérgünkben. Még ők mondják, hiszen mi segítettünk! De nem akartunk vitát, és gyorsan elhúztuk a csíkot. Amikor visszaértünk az iskolánkhoz, egy nagy élményt zárhattunk el a szívünkbe. Szabó Preston 5.c
6
●
feleltetés
Iskolaújság
Aki válaszol: Fehér Sándor Adrián Tavaly év végén Magdi néni nyugdíjba ment, tőle Adrián bácsi vette át a stafétabotot. Most őt kértük meg, meséljen magáról! Kedvenc: étel: Az evés, étkezés mindannyiunk számára fontos, s ha időnk engedi, mindig maximálisan tegyünk eleget eme szükségletnek. Azt hiszem, bátran kijelenthetem ,otthonosan mozgok a konyhában, ez okból kifolyólag kedvenc ételeim saját magam is el tudom készíteni. Természetesen a magyaros ételek folyamatosan jelen vannak ,például pörköltök, töltött káposzta, bakonyi sertésborda, és emellett mindig végigkísérték életem a különféle levesek. Régebben sikerült betekintést nyernem az olasz konyha rejtelmeibe, ezért elég sokszor gőzölög terített asztalkámon a csizmaformájú ország egy-egy kiváló alapétele, illetve akár különlegességei is. A desszert ügy tárgyalása gyorsítottan zajlik nálam, hiszen sohasem voltam édesszájú. Annak érdekében, hogy ízlelőbimbóim a nyelv csúcsán ne unatkozzanak, előszeretettel fogyasztok gyümölcsöket. ital: És ha már jót ettünk, igyunk is, nem igaz? Természetesen igyekszem a napi kötelező folyadékmennyiséget bevinni. Amellett, hogy biológiai szükségleteim restauráljam, mondhatni elég nagy kávés vagyok, főleg az alacsony koffeintartalmú kávékat szeretem, és mindenképp ízük és nem hatásuk miatt. A teázás is szorosan kötődik hozzám, itt főként a gyógyteák és egyéb teakülönlegességek jöhetnek szóba. Ha már végképp üdítőt kell igyak, akkor a cukormentes úgynevezett light kólát részesítem előnyben. szín: A szín az, amely mindennapi közérzetünket meghatározza, alakítja, formálja. Ha először kérdezik, kapásból a világoskék lenne az, amit válaszolnék. Itt persze nem a klasszikus strandkorálkékre gondolok, hanem az enciánkékre. Ezt a színt, ha még nem is öltözködésben, de lakásban inkább el tudom képzelni, mondjuk a hálószobában. Emellett legtöbbször a pasztell árnyalatok is jelen vannak színvilágomban. állat: Ezt a kérdést nagyon vártam. Életem minden pillanatát végigkísérték eme lények. Volt kutyám és macskám is. 13 éves korában hunyt el a macskám, egy óriási perzsa macska, kivel szinte együtt nőttem fel. Sosem értettem azt a kérdést „kutyás vagy macskás vagy?” Vannak azonos jegyek, de alapvetően eltér a küldetésük. A macska nem támasz, neki inkább mi vagyunk a támasz, ellenben a kutya olykor, de főleg nekünk, támasz. A nyávogó négylábú szemlél, méreget, ha úgy érzi, elfogad, ha úgy érzi, nem. Az ugató eb látványosabban kimutatja hűségét. Ezek persze saját tapasztalataim. Ami azonban fontos, hogy minden egyes embertípusban mást látnak, az egyikben a nyugalmat, a másikban a játékot, a következőben a megbocsájtást és így tovább.. Jelenleg egy görögteknős és egy akváriumnyi díszhal társaságában élek. évszak: Bár igaz, téli születésű vagyok, mégsem ez a kedvenc évszakom. Életünk során annyira megszokjuk a négy évszak váltakozását, hogy szinte hiányozna, ha az egyik kimaradna. A telet talán a Mikulás és karácsony miatt várjuk. Mindig is lenyűgözött, ha láttam valaminek a megszületését, újjászületését, s talán emiatt a tavasz a kedvenc évszakom, különösen az április közepe és utána következő időszaka. Sajnos mára már nagyon kevés ideig tanyázik nálunk a tavasztündér, helyét idő előtt átveszi a nyár. könyv: Ahogy Comenius mondta: „a könyv az iskola lelke”, emiatt már elég hamar belevetettem magam az olvasásba, majd ezt követően a kötelezők mellett is elég sok könyv megfordult a kezeim között. Hogy melyik a kedvencem? Erre nehéz a válasz, hiszen több is van, de szerintem mindenkinek. Az egyik Lao Ce: Tao Te King az Út és Erény könyve. Ez mai napig is óriási hatással van rám. Aztán ott gyülekeznek a regények: E.M Remarque: Szerelem és halál órája, A diadalív árnyékában. John Grisham: Az ügyfél, Ha ölni kell. A regények mellett mindig is érdekeltek a filozófiai indíttatású, tartalmú könyvek: Hamvas Béla: Karnevál I-III, A bor filozófiája. Persze rengeteget fel lehetne sorolni, hiszen a kötelezők között is vannak kedvencek: A kőszívű ember fiai, A kisherceg, az Egri csillagok...stb. zeneszerző: A zeneszerző kérdés talán a legbonyolultabb az eddigiek közül, aki valmennyire is foglalkozott a zenével, az tudja, egy zeneszerő kevés kedvencnek. Komolyzenei aspektusból tekintve elég későn kezdtem el klasszikus zenét hallgatni, pedig azelőtt már réges-régen hegedültem, de akkor e műfaj még nem kötött le. Itt most csak a legfontosabbakat sorolom fel! Kezdeném Johann Sebastian Bachhal, kinek segítségével kialakul az emberben a zenei precizitás, a matematikai pontosságú zenélési forma. Emellett Bach muzsikája nagyban hozzájárult az improvizációs készségem javításához. A három nagy bécsi közül inkább Beethoven áll hozzám legközelebb. Emellett kedvenceim között szerepel Maurice Ravel, Carl Orff, Samuel Osborne Barber, Chopin. Magyar zeneszerzők közül Kodály, Bartók, Liszt Ferenc, Hidas Frigyes, Vukán György, Ligeti György, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc és még sokan mások. Az itt felsorolt zeneszerzők legjava a mai napig hatást gyakorol rám, akkor is, amikor hangszeren játszom, akkor is, amikor zenei alkotói tevékenységet végzek. Nem hagyhatom ki a filmzeneszerzők táborát sem, hiszen legalább annyi löketet adtak a zenei pályámhoz, mint a nagy klasszikus mesterek. A legfontosabbak: John Williams, Thomas Newmann, Hans Zimmer, James Newton Howard, Ennio Morricone, Nino Rota, Alan Silvestri, Howard Shore. Meséljen a gyerekkoráról, idézzen fel egy-egy jó, illetve rossz emléket! Gyermekkorom a Nagykunságban töltöttem, azon belül Kunhegyesen. Itt láttam meg először az Alföld tükörsima térségeit. Igazi klasszikus izgalommal teli gyerekkor volt ez, ahol rengeteg pozitív és negatív élmény ért. Kezdeném a legnegatívabbal, amikor 13 éves voltam és súlyos nyílt törést szenvedtem a csuklómon, emiatt hegedűs pályafutásomnak vége szakadt, és sohasem lett a régi a csuklóm. Általában a pozitívval szoktam kezdeni, de végül azért említettem hamarabb ezt, mert ennek a következményeként ért a legpozitívabb élmény, mely számomra az, hogy végül letértem a vonós hangszer útjáról, és áttértem a gitár ösvényeibe, hol azóta is boldogan taposom, járom utam. Meséljen a családjáról! Egy négyfős család tagja vagyok. Van egy nővérem. Szüleim vidéken élnek, s ha tehetem, igyekszem hazamenni hozzájuk, sajnos elég kevés alkalommal jutok haza. A pedagógusi pályát anyukám miatt választottam, hiszen Ő maga is az. A zenével mikor került komolyabb kapcsolatba, milyen út vezetett a Farkasréti Általános Iskoláig? Mielőtt beszélni kezdenék zenei pályafutásomról, tudni kell, hogy azelőtt senki sem foglalkozott zenével a családban, persze mindenkinek megvan a relatív hallása, de valahogy mindenki más hivatást választott. Viszonylag korán, már az oviban magasabb szintű volt az érdeklődés, míg a többiek fakockáztak, építettek, labdáztak, addig én az ütős hangszerekkel „zsinnyegtem”, várván a télapót, azon morfondírozva, mit fogok énekelni neki. Ezt követően jött az iskola, melynek idejében megjelent városunkban a zeneiskola, és ha az egyik szülő beíratta a gyereket, akkor már a másik is és így tovább… Arra emlékszem, abban az időben még felvételi volt. Felvettek, és a hegedűt tudták nekem elképzelni -én persze nem-, de nem volt választás. Alig telt el egy év, és azt követően elég rendesen belejöttem, és elképzeléseim eme pályára irányítódtak mindaddig, amíg a már említett kéztörés be nem következett. Ez
2012. szeptember-október
feleltetés
●
7
eléggé derékba törte ezen terveimet, s miután összeforrtak a csontok, a rehabilitálódás meglehetősen hosszasra sikeredett. Akkortájt (nyolcadikban), ha még nem is annyira, mint manapság, de elég divatos hangszer volt a gitár, és természetesen a rock zene miatt is jól jött ez az új út. Belevágtam és immáron elég sok éve ezzel foglalkozom. A rock irány sok segítséget nyújtott, 15éves koromtól egészen 20 éves koromig „Rock And Roll életet” éltem. Rengeteg koncerten és tehetségkutatón vettünk részt, ahol sikeres szerepléseket tudhattunk magunk mögött. S mivel a zene és a barátság elválaszthatatlan, eljött az idő, a sors a tagokat különböző ösvényre terelte, és ez okból vége lett ennek a szép korszaknak. Természetesen a rock időszakban is már bőven vettem klasszikus órákat, tehát nem volt új számomra ez a kozmosz, amikor felvettek a főiskolára. Ahogy egyre fejlődtem, kinyílt a szemem, átalakult a zenei ízlésem, és immáron 5 éve a jazz műfajának élek nap mint nap. Természetesen mást is játszom pop blues flamenco stílusban és bátran kijelenthetem, talán eme 3-4 stílus ötvözése jellemző a játékomra. Az évek során számos zenei formációban játszottam duo, trio, nagyzenekar, musical zenekar, énekes tehetségkutatók zenekarában. Sok alkalommal eljutottam külföldre is. Ahogy befejeztem a főiskolát, sajnos a zenészek kevésbé pozitív perspektívái vártak rám is. Szerencsés vagyok, mert ének-zene karvezetés szakom meglett így tanárként -ami az egyik legnagyobb vágyam volt- akár még el is tudtam volna helyezkedni, de nem ment, így a kereskedelem világában éltem 2 évig. „Röviden” ilyen út vezetett a Farkasréti iskoláig. Hogy érzi nálunk magát Adrián bácsi, hogy teltek eddig a hetek? Remekül érzem magam ebben az intézményben. Természetesen kellett némi idő, míg akklimatizálódtam, rájöjjek, merre induljak csengetéskor, amikor is kerestem a félemeletet, de kiderült, hogy azt nem mindenki úgy ismeri és meglehet, nem is az. Az iskola szelleme már engem is üdvözöl, úgy érzem, lassan elfogad. Soha életemben nem köszöntem ennyi mindenkinek ennyiszer. És a napokban már a másik portás bácsival is megismerkedtem és letegeződtem. Nagyjából a nebulók 10 százalékának tudom a nevét, ez nem ér, mert az enyémet persze mindenki tudja ! Ha belépek az iskola épületébe, otthonosan érzem magam, ez nyilván a kedves gyereksereg és kollektíva miatt van, kik segítőkészek és barátságosak. A legérdekesebb élményem az, amikor első héten az ismerkedő órákon az egyik osztályban érdeklődtem afelől, ki milyen kapcsolatban van, volt a zenével, mire az egyik gyermek :”Apukám tegnap fütyürészett zuhanyzás közben.” Tulajdonképpen igaza volt, de nem konkrétan erre gondoltam. Mi az, amit egyáltalán nem szeret? Amit egyáltalán nem szeretek, az a 7 fő bűn bármelyike, ami egy igazi nevelő hatású alap is egyben, ezeket mi emberek alkottuk, de eljutottunk oda, hogy leírtuk, kimondtuk ezeket. Nem marad más, mint eme negatív bűnöket elkerülni. Ha egy lakatlan szigeten kellene eltöltenie egy évet, mit vinne magával feltétlenül? Ha egy lakatlan szigetre kerülnék, természetesen a „szent fát”, valamelyik gitárom vinném magammal. Ha egy tündér teljesítené három kívánságát, mit kívánna? Ha a tündérke kopogtatna ajtómon, az első kívánságom az lenne, jöjjön másnap is. Második az, hogy teremtsen békét a világban. A harmadik pedig az lenne, hogy intézze el, hogy a közoktatásban fordítsanak nagyobb hangsúlyt a művészeti tárgyak oktatására, természetesen úgy, hogy ez nem menjen a többi tárgy rovására. Szabadidejében mivel foglalkozik legszívesebben? Szabadidőmben (és azért akad olyan is), lehetőleg szeretteimmel töltöm az időt, beszélgetéseinkkel feltöltjük egymást, ez számomra a legfontosabb. Aztán ott a rengeteg gyakorolni való, igyekszem minél több időt fordítani erre, hiszen ez nekem a legcsodálatosabb küldetés, hogy játékommal adjak a közönségnek minél többet a hangok varázslatos közvetítő erejével. „Üres járataimban” a készülő és a már meglévő kompozícióimat csiszolgatom, szépítgetem. Rendkívül szeretem a természetet, s amikor csak tehetem, kirándulni megyek a hegyekbe, friss levegő után sóvárgok zajos belvárosi életem miatt. Aztán ott a testmozgás, erre is kellő mértékben igyekszem odafigyelni. Olykor bizony számomra egy jó hétvégi főzés, takarítás is kikapcsolódásnak számít, mert ne feledjük el, ami nem a hivatalos mindennapi munkában zajló tevékenység, az szinte kikapcsolódás. Milyen lesz az iskola, a tanítás ötven év múlva? 50 év múlva remélhetőleg nem robotok, hanem hús-vér emberek tanítanak majd. Úgy sejtem, sok új tárgy fog színre lépni. Testnevelés órán bevezetik az ejtőernyős ugrásokat. Valószínűsíthető, hogy átalakul az iskola, de nehéz megmondani, milyen irányokban zajlik majd ez. A szemléltetés olyan színvonalas lesz, hogy szinte bárki ott érezheti magát akár egy háború kellős közepén. Sőt földrajz órán például, ha Afrikát tanulják, akkor következő héten már utaznak is oda. Ez persze csak spekulatív viccelődés, de ki tudja. Mindenesetre a rohamosan fejlődő technológia új utakra visz, főleg a szemléltetésben. Az iskola folyosóján már láttam futurisztikus rajzokat intézményünk jövőbeli kinézetéről, meglehetősen találóaknak véltem azokat. Ha iskolánk minden tanulójának meg kellene tanítania egy új éneket, hogyan fogna hozzá a feladathoz? Lassan tisztában leszek az iskolánkban lévő diákok énekbeli képességeivel. Bátran kijelenthetem, hogy a társaság több mint fele remek hangi adottságokkal rendelkezik. Igazából már csak el kell hinniük, főleg a másik felének is, hogy igenis van sütnivalójuk a zene terén, és bátran ki kell állni, a siker illatától megbódulva táncolni az élet dallamára, hiszen ne feledjük, a zene mégiscsak az érzés művészete. Ha ezek a korlátok felborultak, utána jöhet az az ének, és bátran nekiférkőzhet az egész iskola. Mit üzenne a gyerekeknek az élet nagy kérdéseiről, a tanulásról? Azt hiszem, a tanulás fontosságáról a gyerekek mindennap megkapják a helyes útbaigazítást a többi tanár kollégától, szülőktől egyaránt. Az élet nagykérdései kapcsán pedig Kálidásza szavait idézném: “Várd ezt a napot! Az élet ő, az élet élete maga. Kurta idejében Léted minden igazsága és valósága benne: A növekedés öröme, A tett dicsősége, A szépség ragyogása, Hisz a tegnap csak álom, A holnap csak látomás, De ha jól éled, a ma boldog álommá tesz minden tegnapot, És minden holnapot reménylátomássá. Várd hát nagyon ezt a napot! Így szól a hajnal köszöntése.” Köszönjük a beszélgetést!
8
●
madárlesen
Iskolaújság
Egy galamb története A lakótelepi magas házak erkélyein gyakori vendég a városi galamb. Nem lepődtem meg, mikor hazaérkezvén az egyik tanyát vert nálam. Kiléptem hát az erkélyre, és nagy meglepetésemre nem röppent el. Ezt nagyon furcsálltam, hisz eddig az összes jószág érkeztemre megijedt és szárnyra kapott. Hmm…….Végülis elférünk, elég nagy az erkély egy galambnak és egy Sándor bácsinak. Ezzel a gondolattal visszalépdeltem a konyhába, hogy kipakoljam az elemózsiát. Egyszer csak halk kopogást (vagy valami effélét) hallok a szoba felől. Benézek és ott áll a szoba közepén a galamb (már nem csak az erkély, hanem a lakás is kell neki?). Ott álltunk egymással szemben a szoba közepén...a galamb és én, mint egy Bud Spencer filmben (természetesen én voltam Bud Spencer). Akkor most mi van?... Óvatosan kitessékeltem az erkélyre. Visszajött. Ismét megtettem. Ő is. Ekkor vettem észre a lábán a madárgyűrűt. Amíg az interneten utánanéztem, önállóan, komótosan, nagy méltósággal, idegenvezetés nélkül megismerkedett a lakásommal. Benézett a konyhába és a fürdőszobába, majd úgy gondolta, hogy a szobámban telepszik le. Na most, azt nem tudtam, hogy ezt mennyi ideig tervezi. Keresgélésem eredmény az lett, hogy eljutottam a Magyar Postagalamb Sportszövetség honlapjára (www.postagalamb.hu). Ott hasznos információkkal gyarapodtam, mint például: gyűrűszám: HUNG 2011-17-XXXXX - Hung: Magyarország - 2011: a postagalamb születési (gyűrűzési) éve - 17-XXXXX: azonosító száma A postagalambokat, gazdájuk székhelyétől meszszebb szállítják, és ott szabadon engedik. Azután várják hazaérkeztüket. A visszaút során a galambok olykor megpihennek, én ennek voltam tanúja. A honlapon talált utasítások alapján vízzel és ennivalóval elláttam, majd valószínűleg hajnalban elrepült. Sándor bácsi
2012. szeptember-október
szárnybontogatás
●
9
Ketten írtuk! Ezzel a címmel hirdetett meseíró- és illusztráló pályázatot az Ugocsa Utcai Könyvtár immár kilencedik alkalommal. A könyvtár vendége volt többek között Lázár Ervin, Tóth Krisztina, Lackfi János, Varró Dániel, Boldizsár Ildikó és Berg Judit is. Az idei pályázat témájául szolgáló mesét - vagyis annak első felét - Finy Petra írónő bocsátotta a könyvtár és a lelkes pályázók rendelkezésére, hogy aztán sok-sok fejtörés után a gyerekek arra kanyaríthassák a történetet, amerre szeretnék. A felhívásra száznál is több pályamunka érkezett, mesék, rajzok, festmények egyaránt. Az október másodiki eredményhirdetésre gyerekekkel, apukákkal, anyukákkal, nagymamákkal, tanárokkal telt meg a könyvtár hátsó kuckója. Az írónő személyesen jött el és köszönte meg a gyerekeknek a részvételt. Nagyon örült, hogy a szurikáták története ilyen sok diáknak - kicsinek és nagynak egyaránt - keltette fel az érdeklődését. A legjobb mesék íróinak nevét összegyűjtötték egy kalapba, majd két műkedvelő írópalánta - akiknek nevét Finy Petra kihúzta a kalapból - felolvashatta mesefolytatását a nagyközönség előtt is. Az egyik szerencsés nyertes Szarvas Tamás volt, iskolánk 8.a osztályos tanulója! Természetesen a gyerekek meséi után meghallgathattuk az eredeti befejezést is! Köszönjük a részvételt és gratulálunk az alábbi diákoknak: Apáthy Anna, Gentischer Borbála, Hajagos-Tóth Boglárka, Mayer Kata, Sághi Kata, Szabó Bianka (4. b), Balogh Marcell, Kerekes Tímea, Magyar Csenge, Szapu György (4.c), Hajagos-Tóth Eszter és Kenessey Márton (5.c), Érsek Laura, Polus Péter és Szarvas Tamás (8.a). Végezetül álljon itt a mese Szarvas Tamás befejezésével. Jó olvasást kívánunk mindenkinek!
Finy Petra: A nagyerejű napernyő Lányaimnak, akik annyira, de annyira szeretik a szurikátákat Az Afrikában élő szurikáták népe nagyon összetartott. Vigyáztak a felnőttekre, óvták egymás kicsinyeit, gondozták az öregeket. Mindenki törődött mindenkivel. Akármilyen furcsa tulajdonságokkal rendelkezett is. Nem számított, hogy valakinek barna a bundája, és nem zsemleszínű, mint a többieknek. Nem számított, hogy valakinek rövidebb a farkincája, és nem hosszú, mint a többieknek. Nem számított, hogy valaki lassan totyogó, és nem rohangáló, mint a többiek. Vagy esetleg kisebb, félénkebb, netán fázósabb. Elfogadtak mindenkit olyannak, amilyen. Szurikata a legfiatalabb szurikátalány volt a nemzetségben. Kicsinek született, félénknek és fázósnak. Egy szép napon Szurikata éppen a skorpióvadászatot tanulta testvéreivel együtt a szüleitől, amikor hirtelen nyüszögő hangot hallott a háta mögül. Azt hitte, szurikátanővére sír az egyik bokorban, akinek nem sikerült becserkésznie a skorpiót. Közelebb osont, hogy megvigasztalja a testvérét, de nagyon elcsodálkozott. A cserje szúrós ágai között a Nap gubbasztott. Meglepően kicsinek hatott ahhoz képest, ahogyan Szurikata képzelte volna őt. A fénylő égitest bánatosan hüppögött a homokban. Aranyló kezeivel időként törölt egyet az orrán, majd aprókat szipogott. Szurikata megszólította, de a mancsát a szeme elé kellett tennie a Nap erős fénye miatt. - Kedves Napocska, miért szomorkodsz? Áruld el nekem! - Jahaj-hahaj, nehe ihis kéhérdehezd! – felelte a Nap elcsukló hangon. – Hát hogyne búslakodnék, amikor mindig csak mennem kell, és mennem. Több ezer éve másról sem szól az életem, csak a gyaloglásról. Egész nap csak baktatok az égen. És már annyira öreg vagyok, hogy nem bírom. - Drága nap, és éjjel nem tudsz pihenni egy keveset? - Pihennék én, ha hagynának! Ám azok a fránya csillaggyerekek, mindig a szemembe világítanak, amikor szaltóznak. - De hiszen ezen könnyen segíthetünk! – derült fel Szurikata. - Tudod, én kicsi vagyok, félénk és fázós. Ezért éjjelente sokszor hánykolódom álmatlanul. Azért, mert ijeszt az sötét, vagy didergek a hűsben. Ilyenkor a csillagokkal szoktam beszélgetni, hogy valahogy elüssem az időt. Majd én szólok a csillagok anyjának, hogy fegyelmezze meg azokat a rakoncátlan csillaggyereket. folytatás a következő oldalon
10
●
szárnybontogatás
Iskolaújság
- Megtennéd, kedves Szurikata? – nézett reménykedve a Nap a kislányra. - Nagyon szívesen. A következő este Szurikata alig várta, hogy sötét legyen, és felkússzanak az égre a csillagok. Aztán megkereste szemével a legnagyobbat és legkerekebbet, és megszólította: - Kedves Csillaganya, légy szíves szólj a gyermekeidnek, hogy fényes játékukkal ne zavarják a Nap pihenését! Nem bír nappal az égen járni, ha nem alussza ki magát éjszaka. - Nini - felelte a kerek csillagasszony. – Hiszen te a kicsi, félénk, fázós szurikáta vagy, aki minden éjjel beszélget velünk, és kalandos történeteket mesél a sivatag népeiről. Hálásak vagyunk a meséidért! - Akkor segítenél abban, hogy a Nap végre szundíthasson egy jót? – kérdezte Szurikata, miközben epekedő tekintettel bámult fel a hatalmas csillagra. - Igen, azonnal szólok a gyermekeimnek, hogy ne rakoncátlankodjanak annyit! Szurikata megkönnyebbülten bújt vissza az üregbe a testvéreihez, és kicsit félt ugyan, fázott, és aprónak is érezte magát, de azonnal álomba szenderült. Másnap reggel, amikor Szurikata a szüleitől éppen a lárvaásást tanulta, megint találkozott a Nappal. A Nap ugyanabban a bokorban ült, és csak úgy ragyogott a boldogságtól. Alig várta, hogy Szurikata a közelébe érjen. - Nagyon köszönöm, te kedves szurikátalány, amit értem tettél. És mivel jó tett helyébe, jót várj, én is adok neked valamit. Szurikata, mint tudjuk, elég félénk volt, ezért még tétovázott. - Jaj, gyere már közelebb, hadd adjam oda! – türelmetlenkedett a Nap, és kotorászni kezdett a fényruhájában. Majd hirtelen előhúzott belőle valamit. - Egy esernyőt kapok? – kérdezte Szurikata meglepetten. – Hiszen a sivatagban ritkán esik az eső. - Szó sincs róla! Ez egy napernyő – forgatta kezében az ernyőt a Nap. - Egy igazi napernyő. Nem olyan, mint amit az emberek használnak! Napsugarakból készült az ernyője, és fénynyalábokból a szára – azzal Szurikata kezébe nyomta a szikrázó ajándékot. - Gyönyörű – rebegte zavartan a szurikátalány. – És nagyon köszönöm – tette még hozzá gyorsan, mert hirtelen eszébe jutott, mire okították a szülei. Ámulattal vizsgálgatta a csodálatos napernyőt.
És most következik Szarvas Tamás folytatása és befejezése:
A nagyerejű napernyő (részlet) Köszönök mindent, kedves Szurikata! – ragyogta kedvesen a Nap. Most mennem kell, mert az égen ezernyien várnak rám, és érzem, hogy a levegő is hűvösebb már. Dolgom van! Szurikáta arcán egy könnycsepp gördült végig. Megsajnálta őt a Nap. Mi a baj, kedves Szurikata? Most, hogy már nem zavarnak a gyerekcsillagok, többet nem fogunk találkozni. Nyugodj meg, Szurikata! Minden nap veled leszek, amíg szükséged van rám. Hiszen minden reggel felkelek keleten. Ezzel a Nap visszaszállt a csillogó kék égre, teljes mosollyal ragyogott, és melegítette az embereket. Eközben Szurikata büszkén szaladt a szüleihez, hogy megmutassa, milyen szép és csodálatos napernyőt kapott. Anya, Apa, nézzétek! – kiabálta izgatottan Szurikata. Ezt a napernyőt a Naptól kaptam ajándékba a segítségemért. Nagyon szép- mondták a szülei, de valójában rá se néztek - Ez csak egy átlagos napernyő – jegyezték meg morcosan. Nem! Nézzétek! Az ernyője napsugárból készült, és a szára fénynyalábokból van, csodálatos! Ez esetben nagyon vigyázz rá, mert rendkívül különleges! – válaszolták most már érdeklődéssel a szemükben. folytatás a következő oldalon
2012. szeptember-október
szárnybontogatás
●
11
Szurikata nagyon kíváncsi volt, hogy majd este, amikor a Nap eltűnik az égről, mi fog történni az ernyővel. Egy kis álmodozás után, szülei hívására, visszament unalmas lárvaásást tanulni. Rendkívül ügyesen tanultál ma, kicsi lányom – dicsérték meg büszkén a vacsora után szülei, és ettől Szurikatának is igazán jókedve kerekedett. A nap végére Szurikata nagyon elfáradt. Kimerülten nézte, ahogy a csillagyerekek sziporkázva és ragyogva röppennek fel az égre. Ahogy lement a Nap, az ernyő kialudt, és nem ragyogott tovább. Ekkor vette észre Szurikata, hogy az ernyő háromfelé van osztva. Ezzel nem törődött, mert nem tudta, mit jelenthet. Még mindig úgy érezte, kicsi és fél is, de már nem fázott. Pedig aznap éjjel nagyon hűvös volt ám, már beköszöntött az ősz! Végül mély álomba merült és elaludt. Másnap reggel, mikor Szurikata felébredt, azt látta, hogy az ernyő egyik része kialudt. Felkapta, és csak rohant vele a zöldellő bokorhoz, ahol előző nap a Nappal találkozott. Mikor odaért, nem találta ott a Napot. Egy levél lapult a bokor alján. Kedves Szurikata! Tudom, azt mondtam, hogy veled leszek, de sajnos hiányoltak az égi társaim, és az eget is be kell ragyognom. Mindenkinek meleget és fényt kell adnom, hogy senki ne fázzon. Remélem, már te sem fázol. Kérlek, ne haragudj rám, és tudom, hogy nagyon vigyázol az ernyőre. Ne feledd, csak nézz fel az égre és látsz! Mindent köszönök: a ragyogó Nap Szurikata szomorú lett, de érezte, hogy nincs egyedül, és a Nappal újra fog találkozni. Hazament és elmesélte ezt a gyönyörű történetet. Éppen a mesélés közepén tartott, amikor váratlanul az őrszem jelzett, mert egy óriási, félelmetes sas közeledett feléjük. Szurikata társaival együtt nagyon félt. Hatalmas pánik keletkezett. Mindenki elbújt az üregekben, kivéve egy idős szurikátát, Szuripapát, aki nem vette észre a közeledő veszélyt. Szurikata berohant az ernyőért a szobájába, és Szuripapa mellé állt az ernyőt maguk elé tartva. Reszketett a keze, még a szemét is szorosan becsukta félelmében. Az ernyőt meglátva a sas nagyon megijedt, megtorpant, majd eltűnt a horizonton. Mindenki megnyugodott, és néhány perc múlva előbújt a rejtekéből. Szurikata döbbenten látta, hogy az ernyőn még egy rész elsötétült. De azt is észrevette, hogy már nem fél, semmi sem ijeszti meg. Sőt, úgy érezte, még bátor is lett egy kicsit. Köszönöm, Szurikata, hogy megmentettél! – szólt hálásan az aranyos Szuripapa. Nem tartozol köszönettel, mert ezzel én is megtanultam, hogy nem kell félősnek lenni. Nagyon bátor voltál, Szurikata – mondta büszkén Szuripapa. Ezek után Szurikata minden egyes nap elment a bokorhoz, hogy megnézze, nincs-e ott a Nap, mert szerette volna mindezt elmesélni neki. A hosszú és fárasztó séták és az eltelt idő alatt észre sem vette, hogy megnőtt és megerősödött. Már nem volt kicsi, nem fázott és nem is félt. Az egyik napon, amikor egy ilyen hosszú út végén hazaért, és bement az üregbe, váratlanul azt látta, hogy az ernyő végleg eltűnt. Szurikata megijedt és rohant a bokorhoz, ahol megint egy levelet talált: Kedves Szurikata! Gondolom, nagyon megijedtél, hogy eltűnt az ernyő. Azért vettem vissza, mert ez egy darab volt belőlem. Mondtam, hogy veled leszek, amíg megtanulod, hogy ne félj, és ne fázz. Mindez megtörtént, a hosszú utak alatt még meg is erősödtél. Biztos vagyok benne, hogy fogunk még találkozni. Szeretettel: a Nap Szurikata szíve hevesen dobogott és nagyon boldog volt. Így, hogy most már nagy és erős volt. ő lehetett az őrszem, és ezzel Szurikata lett a csapat vezetője. Ez nagy megtiszteltetésnek számított, mivel lány szurikáta eddig még soha nem volt őrszem. Így élt, amíg meg nem ismerkedett egy szurikáta fiúval, Szurizolival. Később, mikor felnőtt, feleségül ment hozzá, és két aranyos kis szurikáta gyerekük született. Az egyiket, aki fiú lett, úgy hívták Szurigyuri és a másikat, aki lány volt, Szurilili. Mikor nagyobbak lettek, anyjuk esténként mindig elmesélte nekik ezt a történetet, és a gyerekei ámulva hallgatták. Szurikata tanította őket arra, hogyan lehet bátornak, nagynak és erősnek lenni. Azóta is reggelente boldogan kacsint össze a felkelő Nappal. Így éltek boldogan, míg meg nem haltak.
12
●
alsósok oldala
Iskolaújság
Olaszország csodái
Kirándulás Ópusztaszerre
Egy szép nyári estén a család elhatározta, hogy a Földközi-tengerhez megy üdülni. Én nagyon örültem a hírnek, mert szeretek víz közelében hűsölni. Rá egy hétre már el is indultunk. Jó messze van Olaszország, tíz óra autóval, de nem baj, ennek ellenére élveztem az utat. Megérkeztünk, és rögtön mentünk le a homokos partra, így klassz várat tudtunk építeni a testvéremmel. Ahol fürödtünk, ott picike halacskák úszkáltak a vízben. A víz mélyén biztosan sok szép kis vízi állatnak van lakóhelye. Egy picike apartmanban szálltunk meg, és ott töltöttünk két teljes hetet. Voltunk Pisa városában is, ahol megnéztük a ferde tornyot. Bizony, még fotókat is készítettünk. A tengerparton is sokat voltunk. Jó sós volt a víz, de jól éreztük magunkat. Apukámmal és még két jó baráttal indultunk Siennába, ahol szép dolgokat néztünk meg. Nekem a csíkos katedrális tetszett legjobban a sok zebra csíkkal. Olaszország híres fagylaltjáról is, hiszen isteni a lapáttal kenhető gyümölcsös édesség. Rengeteg szép helyen voltunk, és finomakat ettünk, ittunk. Jókat buliztunk. Legtöbbször paradicsomos spagettit ettünk. Sok mindent megismertünk, és szép állatokat láttunk, például kecskéket, juhokat, lovakat. Az utolsó napon estefelé indultunk vissza Budapestre. Hajnali hat órára értünk vissza. Alig várom, hogy legközelebb is visszamenjünk! Ivits Petra 4.a
Nyáron három hetet töltöttem a Tisza- parton. Sokat kirándultunk, elmentünk Fábiánsebestyénre rokonokat látogatni. Játszottunk a malacokkal, tereltük a kacsákat, pulykákat és kiszedtük a tyúkok alól a tojásokat. Sokat fürödtünk a Tiszában. Naponta bicikliztünk és finomakat ettünk. Az a legfinomabb barack, amit én szedek a fáról!!!Legjobban az ópusztaszeri kirándulás tetszett, aranyosak voltak a lovak és a birkák és nagyon jók voltak a játékok. Kipróbáltam, hogyan kell fába rovásírással írni. Nagyon örülök, hogy megnéztük a Feszty-körképet. A Feszty-körkép Feszty Árpád festőművész körpanorámája a honfoglalásról. Típusa: olajfestmény, panorámakép. Magassága : 15 méter, szélessége: 120 méter. Soha nem gondoltam, hogy létezik ilyen hatalmas festmény!!! 1892-1894 között több, akkor élt festő segítette Feszty Árpád munkáját, a felesége is, mert nem bírta nézni, hogy éjt- nappallá téve festettek körülötte. 1894. május 13-án a budapesti millenniumi kiállítás fő látványossága volt. A vásznat később lebontották és a londoni világkiállításra szállították. 1909-ben visszakerült Magyarországra. A II. világháborúban a fővárost ért bombatámadások miatt a vászon károkat szenvedett, a kép darabjait évekig összetekerve raktárakban tartották. 1995-től az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban látható. Az www.opusztaszer.hu honlapon megtekinthetitek a Feszty-körkép nagy felbontású, digitális változatát. Szendrei Szonja 4.a
Három felejthetetlen nap A nyáron Horvátországban több helyen is jártunk. A legizgalmasabb az volt, amikor VIR szigetről PAG szigetre mentünk kempingezni egy Simuni nevű faluba. Az indulás reggelén sokat pakoltunk, de végre apukám beindította az autót és megkezdtük az utazást. Két-három órába telt az út. Amikor odaértünk, bejelentkeztünk, majd megkerestük a helyünket és egy kicsit nyújtózkodtunk. Aztán felállítottuk a sátrat. Este egy pizzériában vacsoráztunk. Megfürödtünk, fogat mostunk, majd véglegesen elrendeztük a fekvőhelyeket, utána elaludtunk. Három felejthetetlen napot töltöttünk ezen a szép helyen. Balázs Márton 4.a
Kukorica János és családja Együtt olvastuk a 4.a osztályos gyerekekkel Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem című regényét. A főhős kisfiúnak - mert igyekszik jó gyerek lenni - a család igazi kis élő szigetet varázsol a lakás egyik helyiségébe. A sok zöld között kukoricából csíráztatott növény is van. Kipróbáltuk az ötletet. Egy kukoricacsövet kétfelé törtünk, és vízbe állítottuk. Nem kellett sokat várni, hamarosan megjelentek Kukorica János és Ilonka gyökerei, no és a felfelé növekvő szép zöld levelek. Mivel a Mihály napi vásárban vettem egy pici cső díszkukoricát, és őt is csíráztatni kezdtük, így most már gyerekük is van, teljes a család.
Sáringer Márta
2012. szeptember-október
Mihály napi vásár Régi hagyomány a Mihály napi vásár, amit az iskolánkban is megtartunk (…) Kipakoltuk a padokat és az árut. A megnyitón az osztálytársam is szerepelt. Amikor véget ért a megnyitó, megkezdődött az árusítás. Mindenki árult vagy vett. Az idő nagyon szép volt, a gyerekek boldogok, még az igazgató bácsi is kijött… Török Flóra 4.b (…)Egy padnál két gyerek árult. A legtöbben (velem együtt) limonádét és sütiket árultak. Kezdetben 100 Ft minden, meglepő módon így is vettek a sütimből. A vásár végére lecsökkentek az árak 40 Ft-ra. Én is vettem pár kacatot… Frey Hunor 4.b (…) A gyerekek kipakolták az italokat, a sütikét és az ékszereket, így hát sok mindenből lehetett válogatni. Egy szép dobolással megnyitották a vásárt.(…) én például egy cicás szemüvegtokot vettem. A vevők túl drágának találták az apróságokat, amit árultam, ezért le kellett áraznom őket. Ezután rögtön odajöttek a kislányok és kisfiúk és szinte kikapkodták egymás kezéből… Mayer Kata 4.b Ezen a napon nagyon sok gyerek jött izgatottan az iskolába. Mindenki hozott valamit.(…) Sok játékot láttam, de édességből sem volt kevés. Először kipakoltam és árusítottam, majd elmentem körülnézni. (…) lassan vége lett a vásárnak, és nekem még mindig voltak eladatlan áruim, ezeket ingyen odaadtam az osztálytársaimnak. Nógrádi Johanna 4.b
Az Állatok Világnapja iskolánkban Egy szeptember végi pénteken bejött a HEROSZ egyesület két tagja, Bogi és Gyöngyi az iskolába. Legnagyobb örömünkre két kutyát is hoztak magukkal. Fifit, a keverék kutyust és Vacakot, a mudit. Először Bogiék a kutyák tulajdonságairól beszéltek. Elmondták, hogy a kutyák nem értik az emberi beszédet, de megjegyzik a sokszor látott mozdulatokat. Ezekkel tudjuk megértetni velük, hogy mit szeretnénk. Később zenés bemutatót tartottak. Vacak és Fifi bójákat kerülgettek, dobogóra ugrottak és átbújtak Gyöngyi lábai között. Végül pedig Vacak és a gyerekek versenyeztek egymással, méghozzá gyorsaságban. Akadályokat kellett átugrani, minden alkalommal a győztes kapta a pontot. A 10 éves Vacak már fáradt volt, a gyerekek nyertek. Nagyon élveztem ezt a műsort, remélem jövőre is lesz benne részem. Zombori Enikő 4.c
alsósok oldala
●
13
Elsősök az iskoláról „ Horváth Réka vagyok, az 1.a osztályba járok. Vártam az iskolát, egyáltalán nem féltem, mert azt gondoltam, hogy kedvesek lesznek a tanárok. A legjobban a házi feladatokat szeretem, és nagyon tetszik a róka szája és a kacsa csőre a matekban. Nagyon szeretek olvasni, a nagymamámnak én olvasok esténként. Ezt már ovis koromban megígértem neki, hogy ha iskolás leszek, akkor én fogok mesélni. Piroska néni nagyon kedves, aranyos, nem ad fel nagyon nehéz házi feladatot. Az Erika nénit is nagyon szeretem, egyik délután, amikor betűvadászatos feladatunk volt, szólt, hogy csak a felét csináljuk meg, mert megfájdul a fejünk. Az osztálytermünk kicsit kisebb, mint az ovis csoportszobánk. Huszonheten vagyunk, és jó nagy a tábla. Az udvaron hatalmas a tér, lehet futkározni. Már vannak barátaim, itt szereztem őket az iskolában, ovis társam nincsen az osztályban. Van mindenféle gyerek az osztályban, Palkó például nem olyan nagyon jó, már kék, zöld és fekete pontot is kapott.” „Séra Rajmund vagyok az 1.d osztályból. A gazdagréti Szivárvány Óvodába jártam. Ovis társaim vannak az iskolában, de ők a kis épületbe járnak. Izgultam az iskolától, mert féltem, hogy mi lesz. Csilla nénit egy kicsit nehezen ismertem meg, mert nem ismertem, amikor először találkoztunk. Jó tanár, mindig megdicsér, és mindig mosolyog, amikor ránk néz. Vele szoktunk olvasni, nem szigorú, inkább kedves. A Kriszta nénivel matekozunk, számokat tanulunk. Néha szigorú, mert nem szereti a rossz gyerekeket, de ő is kedves. Az osztálytermünket nagyon szeretem, mert szép és rend van. Hogy mit szeretek a legjobban? Játszani. Ja igen, a tantárgyak! Betűket összeolvasni szeretek, a számokat elég nehéz megírni. Amikor minden italomat megiszom, amit anya becsomagol, akkor hozhatok be játékot. Ha sokat iszunk, jobban fejlődünk és erősödünk.”
Kedvenceim Oroszlán vagyok, nagyokat harapok. Mindent megeszek aztán leheverek. * Hami, a nyuszi sokat eszik, a bendője megtelik. Magot, zabot kap, majd répába harap. * Ha kígyó mászik a nyakamon, bizony beleborzongom. Szép hüllő, de nagyon félek, a szemébe bele sem nézek. Pataky Csenge 4.a
Delfinek A delfinek trükköznek a nézők éljeneznek. A gyerekek ámulnak, így még sosem bámultak. Forgás, ugrás és szaltó, pedig nincs is dobbantó. Már indul is a szlalom, hal és taps a jutalom. Boros Eszter 4.a
14
●
alsósok oldala
Iskolaújság
Jeladós fehér gólyáink vándorúton (Írjátok a youtube.com címsorába: Fehér gólyák jelölése műholdas jeladóval, és máris pontosan megtudjátok, milyen jeladó rendszert szerelnek a gólyákra!) Jeladós fehér gólyáink vándorútját közel két hónapja követik nyomon az MME (Magyar Madártani Egyesület) szakemberei, és már ezalatt a rövid idő alatt is sokat lehetett megtudni vonulási útvonalaikról, pihenőhelyeikről. Míg egyes madarak már Afrika belső területei felé tartanak, mások még el sem hagyták Magyarország területét, és sajnos volt olyan gólya is, amelyet lelőttek vagy szárnyát törte és el kellett altatni. Patak és Olivér A madarak közül Patak és Oliver indult legelőször délnek, és mindketten jó tempóban, a klasszikus vonulási útvonalon haladtak az Alföldön keresztül Nagyvárad felé. A két gólya a Maros völgyében és a Déli-Kárpátok északi oldalán haladva Brassónál kelt át a Kárpátokon. Bukarest mellett elhaladva Burgasznál érték el a Fekete-tenger partját és haladtak a Boszporusz felé, majd azt és Törökországot is átszelték. Patak időközben egy szeméttelepet is meglátogatott Isztambul közelében. Innen délre fordulva Szírián, Jordánián, Ciszjordánián és Izraelen keresztül elérték Egyiptomot, naponta több mint 300 km-t megtéve. A Sínai-félsziget nyugati oldalának közepén keltek át a Szuezi-öblön, majd Luxornál érték el a Nílus völgyét, ezután egy útvonalon haladtak Asszuánig. (….) Tisza és Alma Tisza az előző két madárnál kicsit nyugatabbra haladva Dévánál kelt át a Kárpátokon, majd egyenesen haladt Isztambulig, 6 nap alatt 1200 kilométert megtéve, ahol megtalálta ugyanazt a szeméttelepet, ahol Patak is megállt egy pillanatra. Azonban ő ezt a helyet sokkal vonzóbbnak találta, mert augusztus 30-án ért oda és csak szeptember 15-én indult tovább, s akkor is csak 113 kilométert tett meg délkeleti irányba, s 7 napig Izmit hulladéklerakójánál töltötte idejét. Szeptember 22-én aztán újra útra kelt és Konya városáig vonult, másnap pedig elérte a Földközi-tenger keleti csücskét. 2 nap alatt 800 kilométert tett meg, így valószínűleg hamarosan Szíriában lesz. Alma szintén egy szeméttelepet keresett fel, ő Kolozsvárt választotta pihenőhelyéül, azonban sajnos itt érte végzete, mivel a szárnyát törte. Az MME romániai partnere, a Milvus csoport tagjai kimentek a madárért és megpróbálták megmenteni, de sajnos olyan rossz állapotban volt, hogy el kellett altatni. (….) Kraszna és Boris Több gólya még nem hagyta el a Kárpát - medencét, ha október végén is itthon lesznek, akkor kijelenthetjük, áttelelő állatokról van szó. Ilyen madár Boris, a Zsolna környékéről származó gólya, amely jelenleg is a Mátyusföldön az elengedési helye közvetlen környékén tartózkodik a Zsitva folyó völgyében. (….)Rajtuk kívül még két eladós madár maradt a Kárpát-medencében, amelyek adatai még nem láthatóak. Amint vonulásba kezdenek, az ő adataik is felkerülnek a honlapra, ahol a többi madárhoz hasonlóan nyomon lehet majd őket követni. Szamos és Bartolomej Sajnos az előfordul, hogy a technika ördöge közbeszól, Szamos nevű gólyánk jeladója utoljára szeptember 2-án Bulgáriából küldött adatokat, a Törökországba érkező Bartolomejről pedig augusztus 31. óta nem érkeznek adatok. Előbbi esetében egyik nap még voltak adatok, aztán a következő napoktól már nem, ezért nem lehet tudni, hogy mi történhetett. Feltételezhető, hogy elromlott a jeladó. Bartolomejről a török kollégák közreműködésének köszönhetően a napokban kiderült, hogy lelőtték, és a jeladó a török hadsereghez került. A körülmények pontos tisztázása még folyamatban, de az már bizonyos, hogy elpusztult. A gólyák útját ti is nyomon követhetitek a www. satellitetracking.eu oldalon. Itt kattints a „Madarak”-ra, és válassz egy „aktív” szárnyast, jelöld ki, és most a „Küldés a térképre” feliratra kattintva máris látható, hogy merre repül a kiválasztott madár. Jó kis időtöltés ez így ősszel, ha esetleg rossz az idő…. Összeállította: Sáringer Márta
Marci és az autó Emlékeztek még Marcira, aki első osztályban hangszórót bütykölt? Most már másodikos, és a minap bemutatta nekem a csodaszép autót, amit az édesapja segítségével épített. Az elem segítségével világít az első lámpája, a hátsó propeller pedig felpörög, és már száguld is a kis szerkezet. : )
2012. szeptember-október
alsósok oldala
Sárgarigó
Cirmi
Sárgarigó, dalos-füttyös, miért van rajtad sárga köntös? Kertünk kedves vendége, rovarlárvák színes réme. Hosszú bajszú cirmos-karmos, odakint most ne kalandozz! Ablak mögül kitekintve mosolyogj a madár-létre! Angyal-Tóth Ábel 4.a
engerim t a , é v Ká
●
alac
lélek, y plüss g o h , ik zt hisz is élet. Sokan a es, aranyos k ele, edv pedig k okat játszom v edve. as zá k Napont van hoz a h k a s c persze ó, kis albín ltó. a k r a b Tarka tre mé szerete llat, , s e v d ke is á ükkös k ázat. Kávé tr egész h zik, z a i z e es felfed omszor r á h a t Napon ik. .a n feksz á s Réka 4 r o k e est Kenyere
A majom Én vagyok a majom, banánomat falom. Szeretek játszani, barátomon ugrálni. Hoppá! Leestem! A fejemet jól beütöttem! Sírtam én nagyon sokat, elhasználtam a sebtapaszokat. Ám meggyógyultam egy-kettőre, Hát fel is másztam a háztetőre. Csikai Csaba 4.a
Cirmi s o vagy a kat egerész, fotelen heveré Bundáj sz a a gazdi puha és selym . val min dig ked es, ves. Szívese n játszo de tarto m vele k b Ölemb tőle, hogy m árhol, en ked e g karmo ve szőrét megtis sen dorombo l. ztítja a l koromt , ól. Ha öss ze gondoz karmolja a bú ó t Mikor itól szidást ka orokat, vadász p . ni követi őt mind indul en kan dúr. Lovas Boglár ka 4.a
Hami, a hörcsög Hörcsögünk sokat eszik, nem is csoda, ha meghízik. Magokat habzsol vidáman, soha semmit nem hagy a tálban. Egy házikóban bukfencezget, folyton nekimegy a ketrecnek. Sok embert megkacagtat, boldogan él és kapargat. Túri Csenge 4.a
Sári Sári a hö r kedvenc csög falánk, e a fánk . Szőre sz ín a terráriu e barnás-sárga mot bejá rja. Magvak at és sok v falatozik izet iszik . Szereti a társakat, kedveli a plüssá llatokat. Örül, ha já ettől min tszom vele, dig jó a kedve. Kedveli a imádja a barátaimat, bulikat. Elnour A . Jasmin e 4.a
15
16
●
észcsavargatók, elmepörgetők
Iskolaújság
Gyümölcskosár Az alábbi mondatokban gyümölcsök neve rejtőzik, a te feladatod, hogy megtaláld ezeket. Természetesen a nevek mindenhol lehetnek: a szavak elején, végén, közepén, sőt, szóhatárokon is. A mondat: Az elrejtett gyümölcs neve: A peredi óvodások úszóleckét vesznek. ______________________ A tanító néni megjutalmazta a legügyesebb diákot. ______________________ Karesz – ő lődörgött az iskola előtt délután. ______________________ Az iskolaudvar végében nyír és szil van. ______________________ Kovács és Hofman dulakodtak a szünetben. ______________________ Mama mindig megreszeli az almát. ______________________ Ugyanez a játék, csak keresztnevekkel! Találd meg, melyik mondatban milyen keresztnév bújt el! A mondat: A megtalált név: A fa ággal ad árnyékot. ______________________ A napsugarak ferdén esnek az üvegre. ______________________ A lusta másoló egész nap aludt. ______________________ Bojtorján oson a nagy tölgyfa törzsén. ______________________ Az eresz terméskővel van kirakva. ______________________ Már ontja magából a meleget. ______________________ A füzeteim repülnek szanaszét. ______________________
Elöl és hátul Számos olyan szavunk van, amely elölről, hátulról is olvasható, azonban más-más jelentéstartalmú kifejezést kapunk eredményül. Pl.: elölről végtag – hátulról mulatság. A megoldás: láb – bál. Most te jössz: 1. elölről háziállat – hátulról rombol, pusztít ________________________ 2. elölről festmény – hátulról kenyeret süt ________________________ 3. elölről vízinövény – hátulról nemzetnév ________________________ 4. elölről bútor – hátulról befejezett ________________________ 5. elölről szúrófegyver – hátulról vörös ________________________ 6. elölről ruhaanyagot készít – hátulról évszak ________________________ 7. elölről pl. kiálló vaddisznófog – hátulról himlő helye ______________________ 8. elölről mozgatószerv – hátulról filmszínház ________________________ 9. elölről háziállat – hátulról állatlakhely ________________________ 10. elölről Mária – hátulról lendület, sebesség ________________________ 11. elölről mogorva, zord – hátulról épületmaradványok _____________________
Alsós oldalakat szerkeszti: Sáringer Márta Tördelőszerkesztő: Rozmán Sándor Főszerkesztő: Schődl Gabriella Iskolánk honlapja:
www.farkasret-isi.hu
