AZ ÕZ TERÜLETHASZNÁLATA ALFÖLDI, MEZÕGAZDASÁGI ÉLÕHELYEN. Csányi Sándor, Lehoczki Róbert és Solt Szabolcs

AZ ÕZ TERÜLETHASZNÁLATA ALFÖLDI, MEZÕGAZDASÁGI ÉLÕHELYEN Csányi Sándor, Lehoczki Róbert és Solt Szabolcs Szent István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék 2103 Gödöllõ, Páter Károly utca 1.

Bevezetés Az ôz leggyakoribb nagyvadunk, amely az alföldi, mezôgazdasági területeken gazdálkodók számára kiemelkedô gazdasági értéket képvisel. Ezeket a területeket az ôz a hatvanas években népesítette be nagy mértékû ökológiai rugalmasságának köszönhetõen. A “mezei ôz” mennyiségi és minôségi szempontból is igen nagy értéket képvisel (Bakkay és mtsai, 1978; Farkas és mtsai, 1987; Fodor, 1978; MAVOSZ, 1980; Sóskuti, 1994). Ennek ellenére, az elmúlt évtizedekben az alföldi õzállományokkal való gazdálkodást megalapozó vizsgálatokra nem került sor, számos, a napi vadgazdálkodást érintõ kérdés megválaszolatlan, vagy a rájuk adott magyarázatok a spekulációk közé sorolhatók. Ilyenek például az ôz viselkedés-ökológiájával kapcsolatos kérdések, mint a territórium-foglalás, a területhûség, a területhasználat évszakos változásai, az agancsok nagyságának ismételhetôsége stb. Ezekre a jelenségekre az erdei élõhelyeken élõ õzek vizsgálatai alapján nem, vagy csak ellenõrizhetetlen értékû magyarázatok adhatók. Külföldi szerzôk is (Andersen és mtsai, 1998; Danilkin és Hewison, 1996) a jövô legfontosabb kutatási kérdésének a nyílt területeken élô ôz viselkedésének megismerését tekintik. A magyarországi, az Alföldön élõ ôzállomány ebbôl a szempontból a legjobb adottságokkal rendelkezik, és az ôz vadgazdálkodási jelentôségét figyelembe véve az itt megszerezhetô ismeretek tudományos szempontból nemzetközileg is újak, valamint a hazai vadgazdálkodás napi gyakorlatában szinte azonnal felhasználhatóak. Ennek megfelelõen a 2001. decemberében megkezdett kutatási program céljai között a következôk szereplnek: 1) a nyílt, alföldi, mezôgazdasági területen élô ôzbakok területfoglalásának és területhasználatának valamint a területhasználat éves dinamikájának jellemzése rádiótelemetriás nyomkövetés alapján; 2) a territórium-nagyság és a területhûség mértékének meghatározása; 3) az ôzek túlélésének vizsgálata a rádióval jelölt egyedek sorsa alapján. A kutatási program folyamán eredményként a következõk várhatók: 1) az alföldi, nagytáblás mezõgazdasági környezetben élõ õzek területhasználatának jellemzése és az arra ható tényezõk megértése; 2) az alföldi ôzállományokkal való gazdálkodás tudományos színvonalát javító ajánlások és gyakorlati módszerek kidolgozása. Jelen közleményünkben az elsõ vizsgálati év (2001. december - 2002. november) eredményeit mutatjuk be.

Vadbiológia 10 (2003)

Anyagok és módszerek A vizsgálati terület A kutatás színhelye a Tiszapüspöki Aranykorona Vadásztársaság (16-753300-1-4-1) területe. A vadászterület kiterjedése a vadgazdálkodási üzemterv alapján 5,238 ha, amelybõl 8.8% vadgazdálkodásra alkalmatlan. A vadászterület döntõen mezõgazdaságilag mûvelt területekbõl áll (.75%), amelyek jelentõs részét továbbra is nagytáblás gazdálkodással hasznosítják. A rádióval jelölt õzek vizsgálata szempontjából a terület fontos jellemzõje, hogy nyugatiészaknyugati oldalán a Tisza határolja, ezért a jelölt õzek szétszóródása ebben az irányban csak a folyó átúszásával vagy befagyásakor lehetséges. A Tiszapüspöki Aranykorona Vadásztársaság adottságainak megfelelõen apróvadas terület, kiemelkedõ mezei nyúl és fácánállománnyal, amelyek mellett a mennyiségileg és minõségileg is jó õzállomány adja a gazdálkodás alapját. Az õzek befogása Az állított õzhálókkal történt befogások során ( 2001. december 11-12. és 2002. január 9-10.) 11 db kifejlett bakot jelöltünk meg. Az állított hálós befogás fontos tapasztalata volt, hogy a kifejlett bakok ezzel a módszerrel nehezen foghatók meg. Ennek oka, hogy a hajtók elõtt a kisebb-nagyobb õzcsapatok lassan mozognak a hálók felé és a kifejlett bakok rendszerint a csapatok végén lassabban (óvatosabban) haladnak. A háló felé többnyire az elöl haladó suták és gidáik indulnak meg elõször, amelyek így el is foghatók. Az idõsebb bakok azonban gyakran meg sem indulnak a hálók felé, hanem azonnal, vagy a háló jól látható közelségébe kerülve visszatörnek. Rádiótelemetria A rádióadóval megjelölt õzeket a Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszéken már több mint 1 évtizede használt rádiótelemetriás rendszer segítségével követtük nyomon. A nyakörvekre TXH 3 aktivitás érzékelõvel ellátott típusú adók kerültek felszerelésre (tömeg: 300 gramm). Az egyes adók saját jelfrekvenciával mûködnek és így az egyes õzek egyedileg azonosíthatók. A vizsgálatok során az adók jeleinek méréséhez a Televilt International AB (Svédország, www.televilt.se) által gyártott Televilt RX-900 vagy RX-98 típusú vevõt használtunk. A vevõegység a vevõberendezésbõl és egy Y3 vagy Y4FL típusú, iránymérésre alkalmas Yagi antennából áll. A keresés közvetlen (direkt) módon történik, tehát a mérõ személy elõbb terepjáróval megkeresi az állatot, majd szükség szerint gyalogosan igyekszik a mért egyedhez a szükséges közelségbe kerülni, és két különbözõ helyrõl mérni az adó által sugárzott jelek irányát. A jelek irányegyeneseinek térképi metszéspontja adja meg az állat tartózkodási helyét. A mérések megkezdésekor valamennnyi õzrõl önálló jegyzõkönyvet fektettünk fel, amely tartalmazza az egyes mérések adatait, valamint a mért pontokat térképen is bejelölve. A térképi beazonosításhoz a hivatalos használatban lévõ M 1:10,000 méretarányú EOTR térképek papírmásolatait használjuk. A õzek keresését és mérését legalább hetenkénti gyakorisággal igyekeztünk elvégezni. A mérésekre nappal került sor, 1-1 nap során 1-1 állatról 1 vagy 2 mérés adata áll rendelkezésre.


A méréseket kezdetben kizárólag a Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai végezték, akik az eszközök alkalmazásában már megfelelõ tapasztalatokkal rendelkeztek. Az év folyamán beszerzett új vevõ tette lehetõvé, hogy 2 hivatásos vadászt is ellássuk 1 db vevõvel és ekkortól õk is rendszeresen végeznek helymeghatározásokat. A Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai és a vadõrök által mért pontok átfedését tekintettel az eltérõ tapasztalatokra külön is értékeltük. Adatfeldolgozás és térinformatika A mérések adatainak számítógépes rögzítése Az egyes õzek mérési pontjaira vonatkozó adatokat (idõpont, koordináták) számítógépes adatbázisban rögzítjük. A mérési pontok koordináták alapján digitális térképen ábrázolhatók és tetszõleges szempontok szerint értékelhetõk (pl. évszakos, havi stb. kigyûjtések). A terület digitális térképének elkészítése Az õz területhasználatára vonatkozó adatok értékeléséhez elkészítettük a Tiszapüspöki Aranykorona Vadásztársaság részletes, több adatforráson alapuló digitális térképét. Elsô lépésként az OTAB 1. (Országos Térinformatikai Alapadatbázis) és a DTA-50 (HM Térképészeti Intézet) térképi adatbázist pontosítottuk 1:10,000 méretarányú EOTR szelvényekkel. Az utak, csatornák és más, a kutatás szempontjából fontos vonalas létesítmények elhelyezkedésének pontos meghatározására SPOT IV (XI+P) 1998. augusztusi ûrfelvételti használtunk. A mérési pontok térinformatikai feldolgozása A digitális térképek elkészítéséhez, valamint a mérési pontok ábrázolásához és értékeléséhez az Arc/Info térinformatikai programot (ESRI, 1990) és az ArcView GIS programot (ESRI, 1996) (Spatial Analyst és Spatial Movement Analysis kiegészítõkkel) (Hooge, 1999) használjuk. Az õzek által használt otthonterületek (home range) méretét konvex poligonnal (Samuel és Fuller, 1996; White és Garrott, 1990), illetve a kernel-home range (Ostro és mtsai, 1999; Seaman és mtsai, 1999) becslés módszerével határoztuk meg. Eredmények A befogások során 11 db õzbakot jelöltünk meg. Az õzbakok életkorát testméreteik, fogazatuk és habitusuk alapján vélelmeztük. A megjelölt õzek közül 2 pld. volt gida (de korukhoz képest fejlettek), 4 pld. volt 2-4 éves, a többieket pedig 4 évesnél idõsebbnek ítéltük (1. táblázat). A Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai és a hivatásos vadászok által mért pontok eltérésének összehasonlítása Különbözõ vadbiológiai és terepi vizsgálatok során is fontos követelmény, hogy a megfigyeléseket végzõ személyek azonos képességekkel, illetve a módszertant egyformán alkalmazva

i

Copyright CNES (1998), terjeszti a SPOT IMAGE, feldolgozta a FÖMI.


végezzék a vizsgálatokat (Burnham és mtsai, 1985; Downing és mtsai, 1977; Mayle és mtsai, 1999; Pollock és Kendall, 1987; Samuel és Fuller, 1996; Seaman és mtsai, 1999; White és Garrott, 1990). Ezért összehasonlítottuk, hogy a Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai által és a szintén méréseket végzõ hivatásos vadászok által végzett mérésekbõl meghatározott otthonterületek között mekkora az átfedés. 1. táblázat: A rádióval jelölt õzek alapadatai Table 1. Basic data for the radio-tagged roe deer Adó kódja Életkor

B030

B105 B130

8 hó

8 hó

2 év

B175 B205 4+

2-3 év

B230 B250 2 év

4+

B280 B331 4+

3-4 év

B355

B375

4+

4+

Jelölés idõpontja

2001.1 2001.1 2002.0 2002.0 2002.0 2001.1 2001.1 2002.0 2002.0 2001.1 2002.01 2.112.111.09-10 1.09-10 1.09-10 2.11-12 2.11-12 1.09-10 1.09-10 2.11-12 .09-10 12 12

Elsõ mérés pontja

2002. 01.10.

Utolsó mérés 2002. pontja vagy az 08.14. értékelés zárása EH (2002.11.13.)

2002. 01.10.

2002. 01.10.

2002. 2002. 04.03 11.13. EH*

2001. 12.17.

2001. 12.17.

2002. 01.16.

2002. 01.10.

2001. 2001. 12.17. 12.17.

2002. 2002. 2002. 2002. 2002. 01.29. 11.13. 11.13. 11.13. 11.13. ET

2002. 01.29.

2001. 12.17.

2002. 05.09. EH

2002. 11.13.

2002. 11.13.

Heti pontok száma (db)

28

15

48

6

50

45

48

50

9

40

50

Hivatásos vadászok pontjai (db)

nincs

nincs

21

nincs

21

22

23

21

nincs

22

21

-

-

69

-

71

67

71

71

-

62

71

nincs

nincs

25

nincs

20

22

30

20

nincs

23

20

Heti pontok + vadõrök pontjai Napi többszöri mérési pontok (db)

EH = elhullott, ET = eltûnt, *= 2002.10.01.: a leszerelt adó megtalálásának idõpontja

Az adatok és a táblázatok alapján megállapítható, hogy a hivatásos vadászok által mért pontok csaknem teljes egészében a VVT munkatársai által mért pontok által körülhatárolt poligonon belülre esnek (94.53-100% átfedés). Ugyanakkor az általuk mért rövedebb idõszak pontjai a teljes idõszakra vonatkozó területnek 13.9-72.1%-át teszik ki (2. táblázat). A KHR módszerrel számolt otthonterületek esetében az eltérések jóval nagyobbak, esetenként rendkívül nagyok (3. táblázat). Ennek valószínûleg az az oka, hogy az eredményt erõsen befolyásolja a pontok térbeli eloszlása, egymáshoz való távolságuk, illetve 1-1 kiugró érték elhelyezkedése. A számszakilag és térbelileg is nagy átfedés alapján a mérések egyenértékûek és a mérési pontok összevonhatók és az elemzéshez együttesen felhasználhatók.


2. táblázat: A Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai és a hivatásos vadászok által mért pontok alapján minimális konvex poligon illesztésével számított otthonterület átfedése Table 2. Overlap between the home range sizes (minimum conves polygon) calculated on the basis of the points measured by the personnel of Department of Wildlife Biology and the game keepers Adó kódja: VVT heti pontok száma (db) Vadõrök pontjai (db) VVT heti pontok + vadõrök pontjai VVT heti pontokra Minimum konvex Vadõrök pontjaira poligon VVT heti pontok + területek (ha) vadõrök pontjai

B130 B205 B230 B250 B280 B355 48 50 45 48 50 40 21 21 22 23 21 22 69 71 67 71 71 62 412.95 128.04 293.82 445.40 264.34 591.15 149.07

A VVT heti és a vadõrök pontjai alapján számított konvex poligonok átfedõ területe (ha) Az átfedõ terület a VVT heti pontok alapján számított poligon területének százalékában (%) Az átfedõ terület a vadõrök pontjai alapján számított poligon területének százalékában (%) A heti és a vadõrök pontjai alapján számított konvex poligonok területének különbsége (ha) A különbség a heti pontok alapján számított terület százalékában (%)

40.44 450.82

6.27

428.87 128.28 311.93 465.69 264.34 645.94

45.15

146.59

48.08 103.40 116.75

B375 50 21 71 45.15

48.07 100.68 105.95

40.44 426.18

35.50

37.54

34.27

23.79

15.30

98.34

99.98

97.37

90.75 100.00

263.88 63.90

72.09

6.27

13.89

94.53 100.00

79.96 190.42 328.65 223.90 140.33

38.88

62.45

86.11

64.81

73.79

84.70

23.74

3. táblázat: A VVT munkatársai és a hivatásos vadászok által mért pontokból kernel home range illesztésével számított otthonterület átfedése (azonos idõszaki pontok alapján) Table 3. Overlap between the home range sizes (kernel HR) calculated from the points measured by the personnel of Department of Wildlife Biology and the game keepers (for same periods) Kernel home range számítás (ha) Adó kódja

VVT heti pontokra H érték

B130 B205 B230 B250 B280 B355 B375

200 100 150 150 100 200 100

Vadõrök pontjaira

Eltérés

Összes heti pont + vadõrök pontjai

KHR KHR KHR KHR KHR KHR H 60%-os 90%-os H terület terület terület terület terület terület érték KHR KHR érték 60%-nál 90%-nál 60%-nál 90%-nál 60%-nál 90%-nál

23.69 55.12 200 9.36 29.40 100 14.98 74.15 150 57.54 122.27 150 8.87 31.23 100 35.77 116.88 200 11.50 31.43 100


28.43 7.15 49.24 47.09 7.84 56.26 15.09

126.06 34.97 143.38 141.59 51.32 197.76 28.24

-20.0% -128.7% 150 23.6% -18.9% 150 -228.7% -93.4% 150 18.2% -15.8% 150 11.6% -64.3% 150 -57.3% -69.2% 150 -31.2% 10.2% 150

20.29 19.48 32.32 61.40 23.06 20.12 24.26

79.98 112.70 155.65 204.65 85.76 83.33 51.18

A mérések eredményeinek részletes értékelése A rövidebb ideig követett õzek értékelése A rádióval jelölt 11 õz közül 1 példánynak a jelölést követõen 1.5 hónapon belül nyomaveszett (B175), errõl a befogáskor 3-4 éves bakról csak 6 mérési pont áll rendelkezésre, melyek Óballa és a Tisza kanyarulata között helyezkedtek el. A kevés mérési pont és a rövid idõszak alapján érdemi következtetéseket nem lehet tenni. A 2002. november 13-ig tartó idõszak során további 3 bak elpusztult, 1 db gépkocsival való ütközés (B331), 1 db ismeretlen ok (B030) és 1 db valószínûleg orvvadászat miatt (B105). Az elhullott õzekrõl idõarányosan kevesebb (9, 15 és 28 db) pont értékelhetõ. A 3 elhullott õzbak mérési pontjait idõrendben vizsgálva nagyon hasonló jellegzetességek mutathatók ki: • A B030 kódszámú bak (fogáskor: 8 hónapos) a jelölést követõen 1 hónappal került elõ. A mérési pontok közötti távolság 6690 m, melyet követõen az elsõ mérési pontja 1640 méterrel távolabb volt. A bak ezután elhullásáig viszonylag kis területen maradt. • A B105 kódszámú bak (fogáskor: 8 hónapos) mérési pontjai a fogást követõ 4 hónapban az elõzõ bakhoz hasonló távolságú elmozdulásokat mutatnak. A jelentõs távolságok alapján feltételezhetõ, hogy folyamatosan kereste azt a helyet, ahol megtelepedhet. Ennek a fiatal baknak az utolsó mérési pontja április 3-ára esett, ezt követõen nem sikerült megtalálni. Adóját utolsó mérési pontjától >5 km távolságra, találtuk meg. Az adó nyakörvének csavarjait kicsavarták, ezért feltétezzük, hogy a bakot orvvadász ejthette el. • A B331 kódszámú bak (fogáskor: 3-4 évesnek vélt) a jelölést követõen a befogás helyének környékén maradt, majd következõ mérési pontja már 9900 m távolságra volt. Utolsó mérése május 9-ére esett, majd a következõ alkalommal teteme került elõ. Az elhullás oka gépjármûvel való ütközés lehetett, amelyet a 4-es fõközlekedési út melletti feltalálás és a bak sérülései valószinûsítenek. A teljes éves idõszakra követett õzek értékelése A további 7 jelölt õzbakról 40-50 db, a Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársai és 21-22, a hivatásos vadászok által mért pont áll rendelkezésre az értékeléshez. Ezen adatok alapján a területhasználat évszakok közötti változásai is elemezhetõk (4. táblázat). A közel 1 éven át nyomonkövetett 7 õzbak évszakonkénti mozgáskörzeteit együtt ábrázolva jól láthatók területhasználatuk dinamikájának hasonlóságai, mind az MKP módszerrel ábrázolva (1-4. térkép), mind pedig a KHR módszerrel bemutatva (5-6. térkép)i.

i

Az õzek mozgáskörzeteit bemutató térképek jelmagyarázatainak rövidétéseit a következõk szerint kell értelmezni: pl. MKP-B130hv = Minimum Konvex Poligon, B130 kódszámú bak, hivatásos vadászok (v) és VVT munkatársai által mért pontok (h = heti mérés); az évszakok adatai esetén: MKP-B130hvte = téli adatok, MKP-B130hvta = tavaszi adatok, MKP-B130hvny = nyári adatok, MKP-B130hvos = õszi adatok


4. táblázat: Az õzek által használt otthonterületek évszakonként számított értéke minimum konvex poligon és kernel home range módszerrel számítva Table 4. Seasonal home ranges of roe deer calculated with the methods of minimum convex polygon and kernel home range estimation Minimum konvex poligon területek (ha) Adó kódja Éves B130 B205 B230 B250 B280 B355 B375 átlag szórás (s) CV(s%)

Kernel home range számítás (ha)

Nyár Õsz Tél és taterület terület terület terület vasz H érték 60%-nál 90%-nál H érték 60%-nál 90%-nál 116.12 12.54 242.67 75 10.11 26.49 200 28.59 201.54 60.10 50.85 39.99 100 6.96 29.76 100 6.77 36.76 92.05 47.09 181.91 150 26.16 85.17 150 39.91 139.25 94.55 60.60 119.26 150 30.67 94.85 150 22.70 129.97 108.72 50.36 39.57 150 14.05 81.58 150 16.75 49.67 48.60 76.46 543.05 150 24.57 87.09 150 24.51 160.20 7.30 14.82 38.52 150 30.35 55.81 150 19.93 47.11 75.35 44.67 172.14 20.41 65.82 22.74 109.21 38.73 23.32 181.81 9.85 28.48 10.25 64.69 51.41 52.21 105.62 48.25 43.26 45.10 59.23

Tél Tavasz Nyár Õsz

428.86 283.87 128.28 48.80 311.93 81.82 465.69 439.00 264.34 241.28 645.94 57.12 45.15 10.97 327.17 166.12 205.92 158.54 62.94 95.43

Következtetések A vizsgálathoz megjelölt 11 õz közül 1 pld. rövid idõ után elveszett, ennek sorsáról nincs adatunk. A megmaradt 10 õzbak közül 3 pld a késõbbiekben elhullott (30%). Közülük 1 pld (B105) a jelölési helytõl, illetve a téli tartózkodási helytõl április elejéig mintegy 6 km-re távolodott el, miközben a területen leginkább bolyongásnak nevezhetõ utat járt be. Ennek a baknak az adója utolsó mérési helyétõl további 5 km-re került kézre. A két további bak (B030 és B331) a jelölési helytõl a Surjánytól északra, illetve délre lévõ tartózkódási helyére mérhetõ bolyongás nélkül jutott el. Közülük az egyik 1 éves gida, a másik pedig 3-4 éves kifejlett példány volt. Ennek a három õznek a viselkedése a külföldi vizsgálatok eredményeivel összevetve elsõsorban a téli tartózkodás helyétõl való elmozdulás mértéke miatt feltûnõ. Az irodalom az 1-3 km alatti eltávolodást tartja jellemzõnek, az 5 km vagy annál nagyobb elmozdulás kiugrónak mondható (Danilkin és Hewison, 1996; Hewison és mtsai, 1998). Magyarországon különbözõ õzállományokban 1945-1952 között végzett jelölések alapján a bakok 2-16%-ka került elõ 5-10 km és 5-9%-ka került elõ >10 km távolságról. A sutáknál ugyanezek az arányok 2-18%, illetve 1-5% voltak (Szederjei és Szederjei, 1971: 15-17. táblázat). Dániában 146 jelölt egyed közül 102 db-ot 3 km-en belül figyeltek meg és csak 3 db került 10 km-nél nagyobb távolságra (Strandgaard, 1972). Franciaországban a jelölt egyedek legnagyobb visszakerülésének távolsága 8-9 km volt (Sempéré, 1979).


1. térkép: A jelölt ôzek loakizációs pontjai télen és a pontok alapján számított minimális konvex poligonok Map 1. The localizations for roe deer and minimum convex polygons for winter data

2. térkép: A jelölt ôzek loakizációs pontjai tavasszal és a pontok alapján számított minimális konvex poligonok Map 2. The localizations for roe deer and minimum convex polygons for spring data


3. térkép: A jelölt ôzek loakizációs pontjai nyáron és a pontok alapján számított minimális konvex poligonok Map 3. The localizations for roe deer and minimum convex polygons for summer data

4. térkép: A jelölt ôzek loakizációs pontjai ôsszel és a pontok alapján számított minimális konvex poligonok Map 4. The localizations for roe deer and minimum convex polygons for autumn data


5. térkép: A jelölt ôzek loakizációs pontjai nyáron és a pontok alapján számított kernel home range-ek Map 5. The localizations for roe deer and kernel home ranges for summer data

6. térkép: A jelölt ôzek loakizációs pontjai ôsszel és a pontok alapján számított kernel home range-ek Map 6. The localizations for roe deer and kernel home ranges for autumn data


Lengyelországban 84 erdei területen élõ, jelölt õz közül a bakok 84%, a suták 54%-kát a jelölés 1 km sugarú körében figyelték meg és csupán a suták 17%-ka távolodott el 3 km-nél nagyobb távolságra. A bakok átlagos elmozdulása 2.3 km, a sutáké 5 km volt (Fruzinski és mtsai, 1983). Hasonló értékeket találtak mezei õzek esetében is (Pielowski és Bresinski, 1982). Az európai õzet döntõen a helyhez kötõdõ életmód jellemzi (Danilkin és Hewison, 1996), ezért a jövõt illetõen érdekes kérdés, hogy az itt bemutatott 3 õzbak esetében talált 10 km közeli, vagy annál nagyobb elmozdulás mértékét és gyakoriságát tekintve mennyire jellemzõ az alföldi, nagytáblás mezõgazdasági mûvelésû területeken. Ha ez a jelenség általános, mert pl. a bakok egy része télire távolabbi helyekre megy át, majd onnan tavasszal rendszeresen visszatér nyári tartózkodási helyére, akkor az õz esetében is szükséges a szomszédos területek közötti összehangolt gazdálkodás, a nagyobb területekben való gondolkodás. A jelöléstõl 2002. november közepéig 7 õzbak éves területhasználatának változását tudtuk nyomonkövetni. Általános tendenciaként ezek alapján a következõk mondhatók: 1. A jelölt bakok március kezdetéig viszonylag nagy területen mozogtak (166.1±158.4 ha), amely a tavasz folyamán átlagosan mintegy felére kétharmadára csökkent (75.4±38.7 ha). Ebben az idõszakban zajlik le a territóriumok kijelölése, amivel ez a tendencia összhangban áll. 2. Az otthonterület átlagos nagysága a nyár folyamán volt a mélyponton (44.7±23.3ha). Egyedileg a nyár folyamán használt területek 12.5-76.4 ha között változtak. 3. Az üzekedést követõen valamennyi bak esetében jelentõsen nõtt a mozgáskörzet nagysága (172.4±181.8ha), ami szintén a várt tendenciának megfelelõ. Megjegyzendõ, hogy az õszi otthonterület kiterjesztése egyidejûleg azzal is járt, hogy a bakok többsége visszatért arra a részre, vagy annak közelébe, ahol az elõzõ telet töltötte. Ettõl az általános tendenciától valamelyest eltérõ viselkedést 2 bak esetében találtunk. 1. Ezek közül egyik (B355) tavasztól õszig a téli tartózkodási helyétõl távolabbra költözött, majd õsszel eredeti helye közelébe tért vissza. Ez a viselkedés a nagy távolságra való elmozdulás miatt hasonló a 3 elpusztult bakéhoz. Mivel azok elpusztultak, nem tudható, hogy ehhez a bakhoz hasonlóan azok is visszatértek volna, vagy sem. 2. A másik bak (B375) az egész év folyamán az ártérben tartózkodott és ezen a speciális élõhelyen a többi bakhoz képest feltûnõen kis mozgáskörzetben élt (11-38.5 ha). Az ártéri erdõ nagyon hasonló az õz eredeti erdei élõhelyéhez, ahol több vizsgálat is nagyon kicsi éves mozgáskörzetet, illetve territóriumot írt le. Az éves és az évszakonkénti mozgáskörzetek nagyságát (4. táblázat) az irodalomban található adatokkal összevetve megállapítható, hogy a Tiszapüspökiben vizsgált õzek mozgáskörzetei a Morvaországban (Zejda és Bauerová, 1983, 1985; Zejda és mtsai, 1985) és Franciaországban (Maublanc, 1986), nyílt mezõgazdasági élõhelyeken talált értékekhez hasonlóak. Ennél nagyobbak az Oroszországban erdõs-sztyeppei területen meghatározott évszakonkénti értékek (Danilkin és Hewison, 1996) és hasonlóak a svédországi, boreális erdõben meghatározott otthonterületek (Cederlund, 1983). Eredményeink csupán 7 bak adatain alapulnak, de az összevetésben említésre érdemes az õszitéli illetve a tavasz-nyári területhasználat közötti éles különbség. A jövõben elérendõ nagyobb mintaszám és ezen alapuló részletesebb vizsgálatok tárhatják fel ennek az viszonylag nagy váltásnak az okát és a hátterében álló tényezõket.


Az elõbbiek meghatározása érdekében az élõhelyi térképeket felhasználva értékelni fogjuk az otthonterületek élõhelyi jellemzõit, valamint a jövõbeni adatok alapján az otthonterületek méretének és egymást követõ évekbeni átfedésének ismétlõdését. Köszenetnyilvánítás A kutatási program helyszínének felajánlásáért és biztosításáért külön köszönetet mondunk Benedek Fülöp úrnak, az Aranykorona Vadásztársaság elnökének. Ugyancsak köszönettel tartozunk Szekeres Zoltán és Polgár István uraknak. A terepi munkákban nélkülözhetetlen segítséget jelent számunkra Andó László és Kalmár József hivatásos vadászok odaadó közremûködése, hasznos megfigyeléseik és tanácsaik. A kutatási programot a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Vadgazdálkodási és Halászati Fõosztálya támogatja (megbízási szerzõdés száma: 11557/2/2001)

Hivatkozások Andersen, R., Duncan, P. és Linnel, J. D. C. (szerk.) (1998): The European roe deer: the biology of success. Scandinavian University Press, Oslo, 376pp. Bakkay, L., Bán, I. és Fodor, T. (1978): A magyarországi ôzállomány értékelése. Vadbiológiai Kutatás (Nimród Fórum, 1978. március), 21: 5-9 Boutin, J.-M. (1993): Le chevreuil. Brochures techniques de l'Office National de la Chasse. Office National de la Chasse, Paris. 32pp. Burnham, K. P., Anderson, D. R. és Laake, J. L. (1985): Efficiency and bias in strip and line transect sampling. Journal of Wildlife Management, 49: 1012-1018 Carr, A. P. és Rodgers, A. R. (1998a): HRE: The Home Range Extension for ArcView™. Tutorial Guide. Centre for Northern Forest Ecosystem Research. Ontario Ministry of Natural Resources. 22pp. (Beta Test Version 0.9 kiadás) Carr, A. P. és Rodgers, A. R. (1998b): HRE: The Home Range Extension for ArcView™. User's Manual. Centre for Northern Forest Ecosystem Research. Ontario Ministry of Natural Resources. 30pp. (Beta Test Version 0.9 kiadás) Cederlund, G. (1983): Home range dynamics and habitat selection by roe deer in a boreal area in central Sweden. Acta Theriologica, 28: 443-460 Danilkin, A. és Hewison, A. J. M. (1996): Behavioural ecology of Siberian and European roe deer. Putman, R. J. (szerk.). Wildlife ecology and behaviour series. Chapman and Hall, London. 277pp. Downing, R. L., Michael, E. D. és Poux, R. J. (1977): Accuracy of sex and age ratio counts of white-tailed deer. Journal of Wildlife Management, 41: 709-714 ESRI (1990): Understanding GIS: the ARC/INFO method. Environmental Systems Research Institute, Redlands, CA ESRI (1996): ArcView GIS: the geographic information system for everyone. Environmental Systems Research Institute, Redlands, CA. 350pp.


Farkas, D., Ádámfi, T., Bod, L., Jakabházy, M., Somogyvári, V. és Sugár, L. (1987): Az ôzgazdálkodás helyzetének értékelése. Nimród Fórum: 1-10 (1987. július) Fawcett, J. K. (1997): Roe deer. The Mammal Society - The British Deer Society, London Hampshire. 32pp. Fodor, T. (1978): Az ôzállomány mennyiségének és minôségének elemzô vizsgálata. Állattani Közlemények, 65: 63-68 Fruzinski, B., Labudzki, L. és Wlazelko, M. (1983): Habitat, density and spatial structure of the forest roe deer population. Acta Theriologica, 28: 243-258 Hewison, A. J. M., Vincent, J. P. és Reby, D. (1998): Social organisation of European roe deer. 189-220. oldal in: Andersen, R., Duncan, P. és Linnel, J. D. C. (szerk.) The European roe deer: the biology of success. Scandinavian University Press, Oslo Hooge, P. N. (1999): Movement: animal movement analysis ArcView extension. 2.0 USGS BRD, Alaska Science Center - Biological Science Office, Glacier Bay Field Station (http://www.absc.usgs.gov/glba/gistools/animal_mvmt.htm) Jeppesen, J. L. (1990): Home range and movements of free-ranging roe deer (Capreolus Capreolus) at Kalo. Dan. Rev. Game Biol, 14: 14 Koubek, P. (1995): Home range dynamics and movements of roe deer (Capreolus capreolus) in a floodplain forest. Folia Zoologica, 44: 215-226 Maublanc, M. L. (1986): Utilisation de l'espace chez le chevreuil (Capreolus capreolus) en milieu ouvert. Gibier Faune Sauvage, 3: 297-311 MAVOSZ (1980): Az ôzkonferencia állásfoglalása. Nimród Fórum: 15-16 (1980. október) Mayle, B. A., Peace, A. J. és Gill, R. M. A. (1999): How many deer? A field guide to estimating deer population size. Field Book 18. Forestry Commission, Edinburgh. 96pp. Ostro, L. E. T., Young, T. P., Silver, S. C. és Koontz, F. W. (1999): A geographic information system method for estimating home range size. Journal of Wildlife Management, 63: 748755 Pielowski, Z. és Bresinski, W. (1982): Population characteristics of roe deer inhabiting a small forest. Acta Theriologica, 27: 409-425 Pollock, K. H. és Kendall, W. L. (1987): Visibility bias in aerial surveys: a review of estimation procedures. Journal of Wildlife Management, 51: 502-510 Prior, R. (1995): The roe deer. Conservation of a native species. Swan Hill Press, Shrewsbury. 230pp. Prior, R. (2000): Roe deer. Management and stalking. Swan Hill Press, Shrewsbury, England. 192pp. Ratcliffe, P. R. és Mayle, B. A. (1992): Roe deer biology and management. Forestry Commission Bulletin 105. HMSO Publications Centre, London. 28pp. Samuel, M. D. és Fuller, M. R. (1996): Wildlife radiotelemetry. 370-418. oldal in: Bookhout, T. A. (szerk.) Research and management techniques for wildlife and habitats. The Wildlife Society, Bethesda, MD Seaman, D. E., Millspaugh, J. J., Kernohan, B. J., Brundige, G. C., Raedeke, K. J. és Gitzen, R. A. (1999): Effects of sample size on kernel home range estimates. Journal of Wildlife Management, 63: 739-747


Sempéré, A. (1979): Utilisation et evolution du domaine vital chez le chevreuil male europeen determinees par radiotracking. Biol. Behav., 1: 75-87 Sóskuti, G. (1994): Heves megye ôzállományának alakulása, populációdinamikai vizsgálata 1969-1979 között. Erdészettörténeti Közlemények, XIII: 39-59 Strandgaard, H. (1972): The roe deer (Capreolus capreolus) population at Kalö and the factors regulating its size. Danish Rev. Game. Biol., 7: 1-207 Szederjei, Á. és Szederjei, M. (1971): Geheimnis des Weltrekordes. Das Reh. Terra, Budapest. 403pp. Vincent, J. P., Bideau, E. et al. (1995): The influence of increasing density on body weight, kid production, home range and winter grouping in roe deer (Capreolus capreolus). Journal of Zoology, London, 236: 371-382 Vincent, J.-P., Bideau, E., Quere, J.-P. és Angibault, J.-M. (1983): Occupation de l'espace chez le chevreuil (Capreolus capreolus L.) II. Cas des femelles. Acta Oecol. / Oecol. Appl., 4: 379-389 White, G. C. és Garrott, R. A. (1990): Analysis of wildlife radio-tracking data. Academic Press, San Diego. 383pp. Zejda, J. és Bauerová, Z. (1983): Variability of field roe deer home range size in seasons and years. 214-217. oldal in: Spenik, M., Hell, P., Kacur, M., Hromas, J. és Sládek, J. (szerk.) Proceedings of XVIth Congress of the International Union of Game Biologists, Vysoké Tatry, Strbské Pleso, CSSR, September 1983 Zejda, J. és Bauerová, Z. (1985): Home ranges of field roe deer. Acta Sci. Nat. Brno, 19: 1-43 Zejda, J., Rebícková, M. és Homolka, M. (1985): Study of behaviour in field roe deer (Capreolus capreolus). Acta Sci. Nat. Brno, 19: 1-37 Summary Space use of roe deer in open, agricultural landscapes in Hungary Roe deer are the commonest big game in Hungary occurring from forests to intensively used large-scale agricultural habitats. In spite of the game management importance very few information are available on space use characteristics, seasonal dynamics, and habitat use of roe deer living in agricultural landscapes. In order to reveal the seasonal space and habitat use of roe deer we started a radio-telemetry study in 2001/2002 winter with 11 marked roe deer buck. The study area is located in central part of Hungary (Great Plain), covered with arable lands, typically used for intensive crop production with large field sizes (>100 ha). In this paper we present the results of the first year of the study, what provides base line information about roe deer space use. Some individuals used especially small areas, while others showed home range shifts or long distance movements (>10 km) in spring. In spite of the marked differences among individual bucks, similar patterns of seasonal changes could be revealed. Most of the surviving individuals extended their home range in early fall and returned to their winter area in September-October. Although, the number of marked animals was limited we believe that together with future data the management of roe deer in open landscapes can be improved.


AZ ÕZ TERÜLETHASZNÁLATA ALFÖLDI, MEZÕGAZDASÁGI ÉLÕHELYEN. Csányi Sándor, Lehoczki Róbert és Solt Szabolcs

Recommend Documents