Balogh Mária ─ Czikó Gabriella
AZ ÓVODAI ZENEI NEVELÉS MÓDSZERTANA
III. RÉSZ
Losonc, 2000
A Losonci Pedagógiai Akadémia részére összeállította Balogh Mária Czikó Gabriella Bírálta: S z a k a l l K a t a l i n Lektorálta: N é m e t h Z s u z s a n n a
4. AZ ÓVODAI ZENEI NEVELÉS MÓDSZERE 4.1. AZ ÓVODAI ZENEI NEVELÉS ANYAGA Az óvodai énektanítás a mondókákat és az énekes játékokat a magyar gyermekjáték-hagyomány anyagából meríti. Felhasznál még művészi értékű, a magyar népzenei sajátosságokat magukon viselő, komponált gyermekdalokat is. A mondókák óvodai tanítása nagyon fontos. Zenei értékük a gyermekdaléval egyenlő és óvodai szerepük is egyformán jelentős. A mondóka játékokat kísérő ritmizált vers, hangkészlete szó-mi, szólá-mi, mi-re-dó, ritmusalapja a négyeslüktetés (négy mozdulat). A mozdulatok értéke általában azonos: egyenletes lépegetés, tapsolás, ugrálás, ütögetés, hintázás stb. Ebből következik, hogy a mondóka minden egyes lüktetése hangsúlyos.
A mondókához tartozó játékmozgás tempójának megfelelően a szöveget lassan, tagolva ejtjük. Ez elősegíti a beszéd fejlődését, a szép kiejtést. Ezáltal a mondókák legnagyobb részét a kiscsoportokban alkalmazzuk. A mozgással kísért mondókák hangsúlyozásának kétféle módja van. Az egyik: a mozdulatokat pontosan kísérő szabályos, negyedenkénti hangsúlyozás: pl.: a gyermeket jobbra-balra dülöngéltetjük:
A gyermeket hóna alatt, vagy kezénél megfogjuk, és ritmikusan jobbra-balra dülöngéltetjük úgy, hogy a térde kicsit megroggyanjon. Úgy is lehet játszani, hogy a kicsik csípőre tett kézzel jobbra-balra dülöngélnek, a végén hegedülést utánoznak.
A másik: egy bizonyos mozdulat vagy szó hangsúlyozása értelemtől függően, ún. szabálytalan hangsúlyozás: pl.: a gyermek ujjait sorba vesszük: > Ez elment vadászni, > ez meglőtte, > ez az icike-picike mind megette. 1
A kétféle hangsúlyozás gyakran egy mondókán belül is előfordul:
A mondóka, a kiolvasó soha nem választható el az eredeti játékmozdulattól. Ezért először az eredeti játékot és mozgást tanulják meg. Oktatási vagy képességfejlesztési célra is felhasználhatjuk a mondókákat (pl.: egyenletes lüktetés, halk-hangos, gyors-lassú). A mondókák egy része kétszemélyes játék, például: Arcsimogató
A gyermek szemben ül, két tenyerét befelé fordítva fogjuk. Egyszer az ő arcát (ciróka) egyszer az arcunkat (maróka) simogatjuk a gyerek tenyerével. Továbbra is így ütemenként felváltva, a végén tapsolunk vele.
Tenyércsiklandó
A gyerek kezét tenyerünkbe tesszük, és nyitott tenyerébe az ujjunkkal kis köröket rajzolunk. „Itt szalad”-tól a kezünkkel továbbmegyünk a karján a nyakáig, és a végén a hónaljában megcsiklandozzuk.
2
Ujjáték
Beszélve: „kuc, kuc, kuc”. Az óvónő megfogja a kisgyermek kezét. A mondóka 1. sorára mutatóujjával köröket rajzol a gyermek tenyerébe. A 2. és a 3. sorra mutató és középső ujjával felszalad a gyermek karján. A 4. sorra megcsiklandozza a kisgyermek állát.
Lábjáték
A gyermeket asztalra, térdre vagy valamire felültetjük, és a dal ritmusára lóbáljuk a lábát.
Lovagoltató
3
Másik része játék a hangokkal, például:
A fogócska egyik változata. A gyerekek ökölbe szorított jobb kezére egy gyermek kiszámol úgy, hogy ő is ökölbe szorított jobb kézzel sorba gyengéden ráüt a gyerekek kezére. A mondóka végén akire az utolsó szótag jut, az elszalad, amíg a kiszámoló meg nem fogja. Majd kezdődik elölről a játék.
A kiszámoló gyerek mondóka közben a gyerekek fejét érintgeti meg.
Legtöbbje kiolvasó, ahol az utolsó szótag dönti el, hogy ki lesz a belső, külső kergető vagy gyűrűkereső. A kiolvasóknál minden lüktetésre (negyedre) egy gyermeket kell megérinteni. Akire az utolsó szótag jut, az áll be a körbe, vagy esik ki a játékból, az lesz a kergető stb. A kiolvasó gyermek társainak vállát vagy mellét, vagy az egyik ökölbe szorított kezét vagy öklét ütemesen sorban megérinti. Úgy is lehet kiszámolni, hogy a gyermek magára mutat, egyszer a körben álló gyermekekre, és így ér a szöveg végére. Másik változat, hogy akire az utolsó szótag jut, az már kiesik, és a „hunyó” az lesz, aki a végén egyedül marad. Az énekes játékok, gyermekdalok alkotják az óvodai dalanyag legnagyobb részét. A gyermekjátékok témái a gyermekek környezetéből valók, természettel, állatokkal, növényekkel kapcsolatosak. A kis hangterjedelmű, ép formájú, egyszerű játékok a legmegfelelőbbek az óvodában. A gyermekdalok zenei sajátosságai a játék mozgásából, a beszéd hanglejtéséből és hangsúlyaiból fakadnak. A hangsúly mindig az ütem elejére esik. A hangsúlynál emeltebb a hang, a hangsúlytalan résznél lejjebb ereszkedik. Ezt a természetes lejtést a gyermekdal a szó-mi távolságú dallamfordulattal fejezi ki:
4
A gyermekek kézfogással körbejárnak. A dal végén leguggolnak. Az utolsó szó-dó ugrás helyett a gyermekek szó-mi-t szoktak énekelni. Ezt javítanunk kell; az utolsó két ütemet többször énekeltessük, figyelve az utolsó hangra. Vagy: altatódalnak énekeljük. A gyerekek, mintha babát ringatnának, ritmikusan mozgatják a karjukat.
Altató.
A másik jellemző dallamfordulat a szó-lá-mi:
Kiolvasó. Vagy: a kavarás, sózás ritmikus mozdulatával játékosabbá tehetjük, a végén megkóstolják, jó-e, sós-e?
5
Két-két gyermek gyengéden megcsípi egymás kézfejét. Az ének alatt a gyermekek le-fel himbálják karjukat. „Hess le, tyúkok”: egymás felé csapkodnak kezükkel, mintha tyúkokat kergetnének. Eredeti játéka: felnőtt ölbe veszi a kicsit és az ő kezével játszik. Kis csoportban mi is úgy játszunk, ők csak részt vesznek a játékban, de mi énekelünk.
Más daloknál mi-re-dó hangokon mozog a dallam:
A dalt körbejárva éneklik: egy gyermek a körben áll, ő a gazda. A gazdalegény vagy a szolgalegény (a gazda fiát vagy unokáját értették ezen a „nagy családokban”) elmegy a városba (az ajtóig). A dal végén a gazda kérdezi: „Nincs itt az én gazdalegényem?” „Nincs” – felelik. Újra elölről kezdi az éneket. A másodszori kérdésre ezt felelik: „Itt van”. Gazda: Hol voltál? Legény: Városban. Gazda: Mit vettél? Legény: Fazekat. Gazda: Hol vannak? Legény: Összetörtem. Erre a gazda kergetni kezdi a legényt, míg meg nem fogja.
6
A gyerekek párosával szemben állnak, mintha egy belső és egy külső kör lenne. Utánozzák, amit mondanak, ugrálnak, megfordulnak, tapsolnak. „Ugorj ki”-re a külső kör egyet jobbra lép, így mindenki új párt kap. Eredetileg kötélugrós játék volt, két nagyobb gyermek hajtotta a kötelet, a harmadik középen ugrált. Minden ugrásnál az énekelt mozdulatot utánozta, a végén kiugrott a forgó kötélből és másik gyerek következett.
A három hangkészletből a pentatónia adódna, de gyermekdalaink legtöbbje nem őrzi tisztán az ötfokúságot, mert dallamaikban félhang is előfordul, leggyakrabban a dal végén. Például:
Ketten szembefordulva, mindkét kézzel kaput tartanak. A sor kézfogással, nyolcast leírva átbújik a kapu alatt. A dal végén karjuk közé fogják az odaérkezőt (2–3-at is lehet). „Kihez mész, almához vagy körtéhez?” – kérdik. (A kapusok előzőleg megbeszélik, hogy melyik lesz az alma, melyik a körte.) Két ügyes kapus minden dal végére megbeszélhet valami új választani valót, és el is döntik, hogy abból melyik, melyik. (Ezt a többieknek, akik közben a kapu alatt bújnak, nem szabad hallani.) Pl.: „Kihez mész, cipőhöz, vagy zoknihoz? Kihez mész, mákos tésztához vagy diós tésztához?” A kérdezett válaszol, az „alma” vagy a „körte” a kapus mögé áll és megfogja annak vállát. Addig játsszák, amíg minden játékos a kapusok mögé kerül. – Lehet a végén a két kapuoldalból erőpróbát játszó két csapatot alakítani. A gyerekek egymás derekát megfogják, és jelre vagy számolásra húzzák egymást. Amelyik sor a felezővonalon átlép, az vesztett.
7
A tiszta pentatóniát csak néhány gyermekdal őrzi. Pl.:
A gyermekek kört alkotnak. Egy vagy több „meggyfa” a kör közepére áll és hajladozik. A többiek körbejárnak és énekelnek. A dal végén párt választanak. A dal újraéneklése közben a belsők forognak. Aztán helycserével a játék elölről kezdődik.
A félhang nélküli ötfokú pentaton dalanyag óvodai felhasználását több tényező is indokolja: A kisgyermek zenei megfigyelőképessége még nem olyan fejlett, hogy a félhangot pontosan meghallaná. Ezért jó, hogyha a gyermek megszerzi az öt pillérhang intonálásának biztonságát. A magyar népdal éneklésére tehát a pentaton dallamokkal tudjuk felkészíteni a gyermekeket. A gyermekdalok azonos magasságban ismétlődő motívumokból épülnek fel, ezek általában kétszer 2/4-es ütemek, a motívumismétlések számát a játékhoz fűződő szöveg határozza meg. A gyermekdal néha nagyon rövid, előfordul, hogy csak 2–4 motívumból áll. Ezeknek az ismételgetése alkot egy teljes dallamot. A gyermekdalok ritmusa egyszerű, legtöbbször egy negyed és egy nyolcad pár váltakozása 2/4-es ütemben:
A gyerekek körbejárnak, a dal végén leguggolnak. Vagy: egy gyermek a kör közepén áll, felemelt kézzel égő gyertyát utánoz. A dal végén mind leguggolnak, és a körben álló „gyertyát” elfújják. A belső gyermek új „gyertyát” választ.
Szinkópával és tizenhatoddal inkább olyan dalokban találkozunk, amelyeket a felnőttek énekelnek a gyerekeknek. Pl.:
8
A gyermekdalok éneklésénél fontos az élő beszédhez igazodó ritmus, a finoman nyújtott és rövidített szótagok kiejtése. A daloknál ez egyszerű, vázlatos ritmusjelölést jelent:
A felnőttek népdalaiból a gyermekdalokhoz közel álló, egyszerű szerkezetű, könnyű ritmusú, kis hangterjedelmű, játékos vagy táncos jellegű dalokat tanítsunk. A magyar zenei anyanyelv megalapozásához szükség van arra, hogy a gyermek minél több magyar népdalmotívumot halljon és énekeljen, megismerje a népzenére és műzenére jellemző formákat. Erre alkalmasak a kis terjedelmű pentaton dallamok, például:
Valamint egyéb kis terjedelmű, a gyermekdalok dallamanyagától eltérő szövegű, de könnyen énekelhető dalok. Például:
9
Nagy körön belül négy-öt gyermek összefogott, feltartott kezekkel „palotát” alakít. A palota áll, a nagy kör körbejár. A palotában áll a tubarózsa. A „Gyere ki”-re a tubarózsa kibújik a palotából, választ valakit és annak a helyére áll be, a választott pedig a „palotába” megy.
Fontos, hogy a gyermek már az óvodában énekelje a jól begyakorolt dallamfordulatok mellett a műzenei anyag változatos fordulatait, sajátos hangközeit. A mi-re-dó variációját a
dallal és a kvartlépést a
dallal gyakorolhatjuk. 10
Mivel a népzenénkben kevés a kis terjedelmű, óvodai használatra alkalmas pentaton dallam, ezt a hiányt a zeneszerzők óvodások számára, a népzene szellemében komponált dalaival pótolhatjuk. Az ilyen dalok felhasználását az is indokolja, hogy ünnepeinkre és egyéb alkalmakra a mai élettel, a gyermek megváltozott érdeklődési körével kapcsolatban új dalokra, új dalszövegekre van szükség. A jó dalt a világos tagolás, a könnyen énekelhető motívumok, a játékos, érthető szöveg jellemzi. Például:
2. Kendőm libegő, Lábam tipegető, Arcom nevető, Pajtás, gyer' elő!
és még számos példa Kodály Kis emberek dalai c. gyűjteményéből. További válogatási lehetőséget nyújtanak azok a gyermekdalok és könnyű népdalok, amelyek alá új szöveget írtak. Pl.:
A gyermekek kézfogással körbejárnak. A dal ütemére hintázást utánozva a karjukat lendítik. Eredeti játéka hintáztató, a „folyóvíz”-nél helycsere a hintán. A hintázó mozdulatot jól ki lehet használni a motívum-hangsúly kiemelésére. 11
2. Szép a fenyő télen, nyáron, Sose lepi dermedt álom, Míg az ágán jég szikrázik, Üde zöldje csak pompázik.
2. A kis Jézus aranyalma Boldogságos szűz anyja. Két kezével ápolgatja, Két lábával elringatja. 12
3. Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján Örüljetek, örvendjetek A kis Jézus megszületett.
