MAGYAR FIGYELŐ
AZ OLASZ VÁLTOZÁSOK Felületesen gondolkodók, akik- a Termini pályaudvarra. Az érkenek elképzeléseit nem a tárgyila- zésére kirendelt ú j s á g í r ó k feljegygosság, hanem a világnézeti ro- zik, hogy Mussolini igen h a l l g a t a g konszenv, vagy ellenszenv irá- és rendkívül enigmatikus arccal nyítja, igen kényelmesen azt hiszállott ki a termes kocsiból. Miszik, hogy 1943. július 25-én, az a l a t t autójával b e h a j t o t t a Palazzo olasz fascista n a g y t a n á c s d r á m a i Veneziáig, l á t h a t t a a bombázás ülése u t á n végleg m e g b u k o t t a u t á n i izzó hangulatot. Sziciliából fascizmus és nem t á m a d f e l többé. kedvezőtlen hírek érkeztek. AligAz ilyen elképzelés nélkülözi a tör- hogy leült hivatalának íróasztaláténelem t a n u l s á g a i t és n e m számol hoz, egymásután jelentették be láazzal, hogy egy önálló, eredeti ált o g a t á s u k a t a fascista n a g y t a n á c s lamszervezési ideológia a történe- t a g j a i és a r r a kérték Mussolinit, lem során m é g sohasem t ü n t el hogy mielőbb h í v j a össze a nagynyomtalanul s ha a külső körül- tanácsot és o t t félreérthetetlenül mények, v a g y az emberiség hely- foglaljon állást Olaszország égető zetének különböző alakulása időn- bel- és külpolitikai kérdéseiben. kint lappangó életre kényszerítet- Mussolini engedett a rábeszélésnek ték is az autonóm ideológiákat, és 1939 december 7-e óta először mindíg előbukkant egy-egy korszak, hívta ismét össze a f a s c i s t a nagyamelyben létjogosultságukat ú j r a tanácsot 1943. július 24-én délután megtalálták. Í g y kell megítélnünk 5 ó r á r a . Az ülésről előzőleg hivataa fascizmus mostani összeroppa- los közleményt n e m a d t a k ki. A nását is. A külső f o r m á k a t pilla- h í r mégis gyorsan t e r j e d t el Rónatok a l a t t felszámolták, a jelvé- mában, ú g y h o g y szombaton, júnyek eltüntek, a fascio, a szimbó- lius 24-én délután m á r s ű r ű tömelum láthatatlanul elhomályosult, gek lepték el a Piazza Venezia a lényeg, az eszme azonban vál- terét. A Villa Torlonia, Mussolini tozatlanul megmaradt. magánlakása és a Palazzo Venezia Az átlagos újságolvasó általá- között erős rendőri és k a t o n a i felban a következőket t u d j a az készültség biztosította az útvonaolasz eseményekről: a fascizmus lat. 5 óra előtt 5 perccel Bastianini államtitkár kíséretében agonizálása, amely még 1941. jú- külügyi nius 10-én Olaszország hadbalé- megérkezett Mussolini. Nem tekinpésének n a p j á n megindult, 1943. t e t t sem jobbra, sem b a l r a és a július 19-én, Róma bombázásakor, tőle megszokott r u g a n y o s léptekkriziséhez ért. Ugyancsak július kel fölszaladt a lépcsőkön. A tateremben már teljes 19-én, amikor az Örök Városra 700 nácskozó tonna g y ú j t ó és robbanó bomba számban jelen voltak a fascista Mikor Mussohullott, egy kies fekvésű észak- n a g y t a n á c s t a g j a i . olaszországi városkában, Feltreben lini belépett, jeges csönd f o g a d t a . Mussolini megbeszélést f o l y t a t o t t A Duce szúrós szemekkel végignéHitlerrel. R ó m a bombázásának t r a - zett a fascista n a g y t a n á c s t a g j a i n , gikus estéjén t é r t vissza Mussolini m a j d belekezdett utolsó beszédébe.
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
508 Másfélórán keresztül magyarázott, érvelt, hevesen vádolta volt munkatársainak egyrészét, haragosan m e g r ó t t a az á r u l ó k a t s miközben egyre fokozódó hévvel teljesen áta d t a m a g á t a szónoki lendületnek, dühösen csapkodta a történelmi nevezetességű íróasztalt. Hirtelen, egy rövid, lakonikus m o n d a t t a l befejezte beszédét. Ugyanaz a jéghideg csönd f o g a d t a a beszéd végét is. A többit m á r a hivatalos jelentésekből i s m e r j ü k . 10 ó r á s drámai feszültségű tanácskozás u t á n Mussolini m e g h a j l o t t a többség a k a r a t a előtt és belenyugodott abba, hogy Grandi, a f a s c i s t a nagyt a n á c s elnöke a királyhoz és a császárhoz f o r d u l j o n a h a t a l o m átvételének érdekében. A fenti, n a p i s a j t ó b a való színesebb leírás hézagosan v i l á g í t j a meg azt a tényt, hogy a fascizmus hirtelen összeroppanása, a rendszer belső ziláltsága mellett főkép a külpolitikai és h á b o r ú s körülmények m i a t t következett be. Mindaz, a m i t Mussolini és legközvetlenebb eszmei b a r á t j a a f a s c i s t a ideológia felállításával alkottak, mindaz, ami érdem, vagy ami esetleg téves és eléggé át nem gondolt álláspont volt a rendszerben, a p á r t bukásakor szóba sem került, h a n e m a likvidálást még a legfigyelmesebb szemlélő is az olasz nép békeakar a t á n a k és a fascizmus által kezdett háború rosszrafordulásának tulajdonítja. Évek távlatára van szükség ahhoz, hogy a fascizmus b u k á s á ról elfogadható bírálatot mondh a s s u n k . A huszadik század új állam- és nevelésfilozófiája július 25-én csak gyakorlatilag b u k o t t el, s aki f e l f o g j a a történelem n a g y tanulságait, tisztán l á t j a , hogy az eszme, mint autonóm elgondolás nem b u k o t t el. A f r a n c i a f o r r a d a lom ezelőtt 128 esztendővel omlott össze, s a m i t a bécsi kongresszus résztvevői 1815-ben m i n t soha fel nem t á m a d ó t elparentáltak, 1848-ig lappangott a szívekben, hogy a k k o r ismét diadalra vigye a szabadság
és az emberi jogok eszméjét. Éppen úgy, mint a Revolution, a fascizm u s is a szükségből és az emberi természet egy töredékének a kényszerűséggel való szerencsés találkozásából született. Fogamzása és embrionális fejlődése méltó volt egy igazi, az eklektikus álláspontot kizáró eszme elindulásához. Hogy ismét a f r a n c i a forradalommal állítsuk szembe a mostani eseményeket, 1789 reakciót jelentett az önkény, a monarchikus zsarnokság és a szociális egyenlőtlenség ellen, a fascizmus pedig a túlzott liberalizmusban a felelősség kétértelműsége, a gerinctelen kifinomult polg á r s á g ellen kezdte el előbb az eszmei alapok lerakását, m a j d a természetéhez hozzátartozó dinamikus megvalósítást. Ami a legszembeötlőbben forradalmibb a fascizmusban, az az egyén totális átformálás á r a való törekvés. Ha Mussolini nem is vindikálh a t j a m a g á n a k a fascizmus eszmei a l a p j a i n a k megteremtését, senkisem t a g a d h a t j a , hogy politikai zsenije és egyéniségének varázsa mindennél jobban r á n y o m t a bélyegét a történelem egyik legnagyobb politikai kísérletére. Új embertípust a k a r t teremteni, aki a hősi életszemléleten keresztül keresi az életnek viszonylagos célját. A fősúlyt ő is a nevelésre, t e h á t az i f j ú s á g r a f e k t e t t e . A k a t o n á s fegyelem, a közösségi érzés kifejlesztése, az egyéniség felesleges csillogásainak lenyesése, az önzetlenség, de egyidőben a szabadságjogok korlátok közé szorítása t a r t o z t a k a Mussolini-féle nevelés legjellegzetesebb eszközeihez. Mussolini, mint minden új i r á n y t adó államférfi, a lélek és az erő között választhat o t t . Ő az erőt részesítette előnyben és ez okozta egyéni bukását. Mert azok, akik látszólag megmar a d t a k a lélek mellett, erőben is h a t a l m a s a b b n a k bizonyultak, m i n t az erő hivatalos képviselői. Ha pontokba a k a r j u k sorolni a fascizmus előnyeit és hibáit, a tévedések száma annyival több,
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
509
amennyi pontosan elég volt a mostani letörés bekövetkezéséhez. Előnynek m o n d h a t j u k a következőket: 1. A fascista Olaszország külpolitikája 1922-től az európai hadj á r a t megindulásáig a hagyományos olasz külpolitika ú t j á n j á r t . Szem előtt t a r t o t t a I t á l i a változhatatlan geopolitikai helyzetét, amely a Földközi tenger térségében csak kölcsönös engedékenység keretében t a r t h a t j a fenn az olasz érdekek védelmét. Egészen az abessziniai expedicióig az olasz külpolitika számolt azzal, hogy a b r i t világbirodalommal konfliktusba nem szabad keverednie, m e r t t e n g e r p a r t i állam lévén, a brit politika legvégső atoutja, a f l o t t a mindíg biztosítani tudja Nagybritannia számára az utolsó szó erejét. Ez a külpolitika Olaszország s z á m á r a az utóbbi évszázadban szinte axiómává változott. 2. A páriskörnyéki békeszerződések a győztes Olaszországban is keserű visszhangra találtak. Az olasz nép meggyőződése szerint Versaillesben nem elégítették ki Olaszország vitális igényeit, ezért Olaszország a világháború utáni külpolitikai kapcsolatait nem hat o t t a át a győztes h a t a l m a k elszigetelődési álláspontja, hanem kereste a kapcsolatokat a Trianonban, Versaillesben és Neuillyben megcsonkított országokkal. Ez a megbékélés szellemének jegyében felállított olasz külpolitikai elgondolás később általános rokonszenvvel találkozott az egész világon. 3. Az olasz külpolitika előnyére í r h a t j u k azt is, különösen az abeszsziniai h a d j á r a t előtti időre értve, bogy a megbékélésre irányuló kísérleteket és j a v a s l a t o k a t mindíg a legőszintébben t á m o g a t t a . 4. Belső vonatkozásban különösen a fascizmus építkezései emelendők ki. Ha a szellemi újjászületés jelei nem is m u t a t k o z t a k , az alkotó szellem külsőleg egész sor impozáns alkotásban megnyilvánult.
Vasútak, villamos művek, duzzasztó gátak, kikötők, h a j ó k , bérpaloták, egyetemek, kórházak, különböző szociális intézmények mindíg m a g u k o n viselik a fascizmus anyagi alkotó szellemét. 5. Érdekes kísérletet h a j t o t t végre a fascizmus az alsóbb t á r s a dalmi rétegek szociális viszonyainak megoldására is. Az elesettek, a munkaképtelének és a munkanélküliek felkarolását az állam v e t t e kézbe. Ez az első á t f o g ó kísérlet, amely a történelemben elvből gyak o r l a t r a is áttevődött. 6. A fascista nevelési rendszer meg t u d t a változtatni sok esetben az olasz lélek olyan s a j á t o s s á g á t , amelyet n a g y általánosságban nem szoktak az egyén j a v á r a írni. 7. A totalitarizmusok vallásellenességét nem vette át. Egyezményt kötött a Vatikánnal és a katolikus egyház számára teljes szabadságot biztosított. Hibái, amelyek mostani b u k á s á t okozták, sokkal számosabbak és nagyobb jelentőségűek, mint erényei voltak. 1. Mussolini kijelentése szerint, annak, aki embereket a k a r kormányozni, ismernie kell az embert. Ezen az egy ponton Mussolini végzetesen tévedett. A z t hitte, hogy az ember egy a priori tétel alapján g y ú r h a t ó , f o r m á l h a t ó , és elfelejtette, hogy az egyéniség letörése és megnyirbálása kiöli az emberekből az életkedvet és az alkotás utáni vágyat. 2. A szellem k á r á r a mindíg az erő és a közvetlen eredmény j a v á r a döntött. E n n e k a megállapításnak a helyességét legjobban az bizon y í t j a , hogy az abesszinai h a d j á r a t előtt megindult angol-olasz egyezkedő t á r g y a l á s o k eredményét nem t u d t a türelemmel bevárni, hanem az erőszak alkalmazásával igyekezett Olaszország érdekeit szolgálni, azontúl pedig egy militar i s t a nagyhatalom demonstrációját a k a r t a komoly f o r m á b a n megvalósítani.
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
510 3. H i b á j a a fascizmusnak, hogy nem l á t t a be a monarchikus államf o r m a olasz vonatkozású előnyeit és nem méltányolta a savoyai h á z h e r v a d h a t a t l a n érdemeit. 4. Nem volt eléggé h a j l é k o n y és alkalmazkodó a hasznavehetetlennek bizonyult elvek megváltoztatásánál. Így Mussolini, b á r m a g a személyesen híve volt az egyén szabadságának, egyetlen egy intézkedést sem hozott, amely az egyénre nyomasztólag h a t ó k o r l á t o k a t megkönnyebbítette volna, ezért Olaszország az utóbbi húsz évben szellemi téren nem p r o d u k á l t élvonalbeli egyéniségeket, a k i k pedig feltétlen szellemi tekintélyek voltak az olaszok közül, m i n t Benedetto Croce, Guido de Ruggiero, Toscanini, stb., n e m t a r t o z t a k a fascisták közé. 5. A f a s c i s t a külpolitika 1936 ó t a f e l a d t a realista elgondolásait és a nemzeti érdekeket világnézeti érdekekkel kombinálta. E l f o r d u l t az angol b a r á t s á g keresésétől s mivel a f a s c i s t a Olaszország is kisemmizettnek érezte m a g á t , a vesztett államok felé orientálódott. A Négusnak megüzent h á b o r ú elhatározó lépés volt Olaszország külpolit i k á j á n a k szempontjából. Félreérte hetetlenül szembe került az angolszászok érdekeivel és ezzel egyidőben Anglia és az USA hatalmi fölényével. A magárahagyatottság kijelölte az olasz külpolitika további ú t j á t : külföldi kapcsolatait és hatalmi aspirációinak megvalós í t á s á t csakis Németország oldalán kereshette. Hézagos és hiányos kép ez az olasz változások felméréséhez. Ami h á r o m h é t távlatából megállapítható, az az, hogy a fascizmus az ideológiák h a r c á b a n az első menetben kiütéses vereséget szenvedett, m e r t az örök emberi törvények legjelentősebbikét, a szabadságot, nem részesítette abban a kegyben, amely nélkül tömegeket nem lehet egy új rendszer mögé állítani. Nagy
József
D É L - E R D É L Y IRODALMI É S MŰVÉSZETI É L E T E A m a g y a r történelemben szinte törvényszerűen ismétlődnek azok az újrakezdések, amelyekre az egész nemzet, v a g y egy-egy jelentős része kényszerült a századok s o r á n egészen napjainkig. A t a t á r j á r á s , Buda v á r á n a k eleste, a török elnyomatás alól való felszabadulás, a negyvennyolcas szabadságharcot követő elnyomatás és a Trianonban t ö r t é n t országcsonkítás u t á n mindíg ú j r a és ú j r a vissza kellett térnünk nemzeti létünk m e g m a r a d t alapjaihoz, hogy a romok és csonkaságok helyén m e g i n t felépüljön a nemzethez méltó emberi és mag y a r élet. Különösen gazdag azonban az újrakezdésekben történelmünknek az a korszaka, amelyben benne élünk. Trianon u t á n egyidőben kellett elvégeznünk a magyar föld szétszakított részein az ú j r a kezdések egész s o r á t a csonka országban éppen úgy, mint Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken és az őrségben. S az újrakezdések száma még megsokszorozódott a megszállt területek bizonyos részeinek felszabadítása u t á n nemcsak általában a megnagyobbodó országban, hanem m a g u k b a n a viszs z a t é r t országrészekben is, és még inkább az idegen megszállás alatt m a r a d t s az előbbinél súlyosabb kisebbségi sorsba süllyedt m a g y a r területeken. Mekkora bíztatás azonban a m a i m a g y a r nemzedékek s z á m á r a az, hogy ezekhez az örökös újrakezdésekhez még eddig mindíg eléggé erősnek bizonyult a nemzet s minden rétege, és a mag y a r életet hordozó föld minden része! Olyan bizonysága ez mai történelmi sorsunknak, hogy ezt szívünkbe vésve, csak bizakodással nézhetünk a vajudó jelenből az ismeretlen jövő felé. Ezekkel a gondolatokkal olvast u k végig a magyar ú j r a k e z d é s egyik beszédes bizonyságát, a délerdélyi m a g y a r s á g »Szépirodalmi
Erdélyi Magyar Adatbank
511
Magyar Figyelő és ker. Közművelődési Szemléjét«, az Aradon megjelenő Havi Szemlét. Annak a viszonosságnak az alapján, amely evileg m e g s z a b j a a m a g y a r államnak az északerdélyi románsággal és a r o m á n államnak a délerdélyi m a g y a r s á g g a l szembeni m a g a t a r t á s á t , m á r nagyon régóta v á r t u k , hogy a Kolozsvárt megjelenő Viaţa I l u s t r a t ă (Az Élet Képekben) című r o m á n folyóiratnak megfelelően odaát is napvilágot lásson egy m a g y a r irodalmi és keresztyén közművelődési folyóirat. A Havi Szemlének hozzánk eljut o t t első száma m é g n e m jogosít fel a bírálatra, h a n e m egyszerűen mély és őszinte örömre késztet. Az első pillanatban meglep, hogy a folyóirat éppen A r a d o n jelenik meg, holott köztudomás szerint m á s város a délerdélyi m a g y a r s á g szellemi központja. De végignézve a m u n k a t á r s a k során, megállapítható, h o g y így is megvannak a kapcsolatai Dél-Erdély minden részével s a szemle, melyet a folyói r a t havonként t a r t a délerdélyi irodalmi és ker. közművelődési élet felett, alkotó írókról, művészekről, nemzetnevelőkről, és irodalmához, ker. közművelődéséhez ragaszkodó népi közösségről n y ú j t bíztató képet. A szerkesztő bizottságban az a r a d i Fischer Aladár minorita gimnáziumi igazgatón, a költő Olosz L a j o s o n és a szerkesztő Molnár Árpádon kívül ott van a tanulm á n y í r ó Vita Zsigmond nagyenyedi r e f o r m á t u s kollégiumi t a n á r is. Az első szám vezércikkírója G y á r f á s Elemér, aki írásának alapgondolatát az Evangéliumból mer í t i : »A búzaszem, ha, el nem vettetik a földbe, egymaga m a r a d ; de ha elvetik, o t t csodálatosan átalakul és sokszoros t e r m é s t h o z . . . « Fischer Aladár, szép írásában az Alföld f u t ó h o m o k j á t megkötő akácfáról ír, m a g y a r jelképül állítja elénk, s szeretné, ha a folyóirat »egy kicsikét hasonlítani t u d n a a mi akácunkhoz!...« A r g a y György evangélikus esperes a m a g y a r pa-
r a s z t s á g é r t f o l y t a t o t t önzetlen és jószándékú m u n k á r a inti a vezetőket, m e r t csak így nyerhető m e g az egység és a közös m u n k a szám á r a a ma még bizalmatlan f a l u s i nép. Vita Zsigmond Szombati Szabó Istvánról ír tanulmányt, m e g r a j zolva a költő sikerekben és ünneplésekben gazdag éveit s az u t á n u k következő keserű elhallgatás lelki és művészi okait. Tanulmánnyal szerepel még A b a f á y Gusztáv (Móricz Zsigmond n y u g a t o n ) és dr. Berthe N á n d o r ( G a r a y J á n o s »Obsitos«-a). Dr. Schweitzer József a fenyőerdő szépségeit és természettudományi érdekességeit ismerteti népszerűsítő jellegű cikkében. Terjedelmével és üdeségével, mély értelmű humorával és felemelően bizakodó hangulatával valósággal elbűvöl Kacsó Sándor » ú j népmeséje« a táltos malacról. A folyóirat első számában versekkel szerepel Olosz Lajos, Szemlér Ferenc, Nagyfalusi Mihály, egy képpel Acél Ferenc, h á r o m m a l pedig V a s Albert. A Havi Szemlével kétségtelenül komoly kezdeményezés t ö r t é n t abban az irányban, hogy a kisebbségi erdélyi irodalomnak egy ú j a b b hőskora induljon meg. A kezdet bíztató, m e r t az első szám m u n k a t á r sai között j ó n é h á n y a n vannak olyanok, akik feltétlenül kezességet jelentenek a kezdeti nehézségek leküzdésére s a s z á m u k r a i m m á r több, mint k é t évtizedes kisebbségi erdélyi irodalom hagyományait folytatva, a m a g y a r szellemi, lelki helytállásnak nemcsak hirdetésére, h a n e m hősies megvalósítás á r a is. A Havi Szemle nemcsak Délerdélyben, hanem a h a t á r o k o n innen is a minden nehézségeken győzedelmeskedő m a g y a r szellem ú j a b b bizonyítéka, s éppen ezért, a k á r csak Dél-Erdélyben, innen is féltő szeretettel és nem lankadó figyelemmel k í s é r j ü k további sorsát. * Az erdélyi képzőművészeknek a kisebbségi sorsban t ö l t ö t t évek
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
512
a l a t t kialakult s ma m á r szép ha- vízfestékkel dolgoztak. Muhos Korgyományokkal rendelkező szervező nél és Kollár Gusztáv fölényes műés szervezkedő készsége ú j a b b je- vészettel megalkotott akvarelljei. lentős eredménnyel g a s d a g í t o t t a az P a t a k i Sándor finoman ködös tóerdélyi m a g y a r képzőművészet tör- n u s ú képei, P a á l Albert merész ténetét. Ez alkalommal azonban fény- és á r n y h a t á s s a l megfestett nem északerdélyi, h a n e m délerdélyi tájképei, Gruzda J á n o s téli napképzőművészeti eseményről van fényben ragyogó, b a r á t s á g o s haszó. A délerdélyi m a g y a r képzőmű- vasi t á j a i , az olajjal dolgozó, de a emlévészek valóságos vándorkiállítást vízfestmény könnyedségére hoztak létre, s ezzel egy év lefor- keztető vásznaival nagy sikert elg á s a a l a t t m á r háromszor léptek a érő H a j ó s Imre, Tsuzó-Leiter Ardélerdélyi műpártoló közönség elé. t h u r látomásszerűen megjelenített A kezdeményezés A r a d és Temes- t á j a i és állatkompoziciói, és Vass v á r festőitől indult el, akik előbb Albert üdeszínű pasztelljei vonták Aradon, m a j d Temesvárt rendeztek a leginkább m a g u k r a a közönség g y ű j t e m é n y e s kiállítást. Mindkét figyelmét. V. Székely P i r o s k a egy, helyt szokatlanul meleg érdeklő- Gallasz Nándor pedig h á r o m szodést keltettek, és n e m v á r t siker- borral szerepelt a tárlaton, mindrel z á r t á k kiállításukat. Így m e r ü l t k e t t ő j ü k sikere megérdemelten n a g y fel az a terv, hogy a kiállító kép- volt. A kiállítók közül tulajdonzőművészek s z á m á t teljesebbé te- képpeni g r a f i k u s csupán Beleznay szik a tulajdonképpeni Dél-Erdély István, akinek rézkarcai képviselképzőművészeivel s az előrelátha- ték a nagymúltú és ma is világtólag h a t a l m a s t á r l a t o t Brassóban h í r ű m a g y a r g r a f i k á t . rendezik meg. A kiállítás június A kiállító tizennégy magyar kép13-án nyilt meg, s az összesen száz- zőművész sikere túlnő a képzőműötven művel szereplő tizennégy vészet h a t á r a i n . Műveikkel mindképzőművész valóban Dél-Erdély annyian arról t e t t e k bizonyságot, minden vidékét szóhoz j u t t a t t a . A hogy l á b u k a t szilárdan megvetetkiállítók névsora a következő: Beték szülőföldjükön, vállalták és vileznay István, Gallasz Nándor, selik a minden eddiginél súlyosabb Gruzda János, H a j ó s Imre, Kollár kisebbségi sorsot, és a bénító viGusztáv, Lukász Irén, Muhos Kor- szonyok ellenére rendületlenül alnél, P a á l Albert, P a t a k i Sándor, k o t n a k önmaguk és népi közösséSoós István, Tsuzó-Leiter A r t h u r , g ü k számára. A m a g y a r léleknek V. Székely Piroska, V a s s Albert és a m a g a s a b b r e n d ű művelődési életre Wolf Károly. Mint minden g y ű j t e - való igénye jelentkezett a kiállítás ményes kiállítás, ez sem lehetett résztvevőiben, megszervezőiben és egységes sem felfogásban, sem a l á t o g a t ó m a g y a r közönségben. színvonalban, a kiállított művek Meg v a g y u n k győződve arról, hogy n a g y száma nem m u t a t o t t a leg- délerdélyi képzőművészeink alkotó szigorúbb önbírálatra és váloga- m u n k á j a nem szétszóródó népi köt á s r a , de a minden szellemi és nyil- zösség r o m j a i n kiviruló virág, havános közösségi élettől elzárt b r a s - nem a n n a k ez egyre tervszerűbben sói m a g y a r s á g eltekintett a felfo- meginduló délerdélyi magyar irogásbeli és színvonalbeli különbsé- dalmi és közművelődési életnek a gektől s h a t a l m a s tömegekben ke- kezdetét jelenti, amelynek r o m á n r e s t e fel a kiállítást. A m a g y a r s á g megfelelője Észak-Erdély földjén, n a g y érdeklődése figyelmet keltett az önmagában bízó és nemzetiséa r o m á n s á g és szászság körében is, geire gondotviselő m a g y a r állam ú g y h o g y szászok és románok egy- jóvoltából m á r régen t ú l j u t o t t a a r á n t szép számmal keresték fel a természetszerű kezdeti és átmeneti m a g y a r művészek kiállítását. A nehézségeken. kiállító művészek főleg olajjal és Nagy Géza
Erdélyi Magyar Adatbank
513
Magyar Figyelő A BEVERIDGE-TERV A Sir William Beveridge nevét viselő szociálpolitikai p r o g r a m m a külföld s a j t ó j á b a n és tudományos köreiben élénk érdeklődést keltett. Magyar részről egy sereg hírlapi cikk és tudományos k o m m e n t á r jelent meg, amelyek kellő részletességű t á j é k o z t a t á s t n y u j t o t t a k a terv elgondolásairól, előzményeiről és fogadtatásáról. Ez fölöslegessé, cikkem szűk keretei pedig lehetetlenné teszik a Beveridge-terv újból való k i m e n t ő ismertetését, e m i a t t az elkerülhetetlen ismétléseken kívül csak néhány elvi szempont t á r gyalását vélem célszerűnek. A fentemlített »szociálpolitikai programm« elnevezést óvatosan kell értelmeznünk. B á r a Beveridge elnöklete a l a t t összeült, az érdekelt szakminisztériumok, állami és autonóm testületek képviselőiből álló bizottság eredeti megbízását t á gabban értelmezve, nemcsak a jelenlegi szociális biztosítás ú j j á r e n dezését dolgozta ki, hanem ezen túlmenően, a szociális biztonság megteremtésére vonatkozó memor a n d u m o t n y u j t o t t be – magában a tervben hangsúlyozza, hogy ez számos szociális kérdés tekintetében nem tartalmaz megoldási javaslatokat. A terv t e h á t több, mint pusztán a szociális biztosítás reformja, de kevesebb az átfogó szociálpolitikai programmnál. A t e r v egyik szakaszának zárószavai szerint: »Az itt javasolt rendszer egyes pontokban forradalm a t jelent, de épen a fontosabb pontokban csak fejlődést, amely természetszerűen következik a multból. Így t e h á t b r i t forradalom.«* Ez a patetikus f o r d u l a t kontinentális forradalomszemléletünk szerint kissé túlzottnak h a t , viszont Nagybritanniában a f o r r a d a l m a k másként szoktak lejátszódni. A terv a szociális biztosítást a szó legtágabb * Az idézetek Mihelics Vid „A Beveridge-terv” című t a n u l m á n y á b ó l valók ( m e g j . B u d a p e s t , 1943.).
értelmében v e t t társadalombiztosít á s s á duzzasztja azzal, hogy a kényszerbiztosítást minden polgárra kiterjeszti, tekintet nélkül jövedelmének n a g y s á g á r a , egyidejűleg és minden körülmények között meghatározott jövedelmet biztosítva mindenki részére: a gondos számítások a l a p j á n megállapítandó létminimumot. H á r o m – a szociálpolitika m á s területére átnyúló, de a tervezet lényegével szorosan összefüggő – előfeltételt jelöl m e g : a gyermeknevelési pótlékot, a preventiv és a munkaképességet helyreállító egészségügyi szolgálat általános intézményesítését, végül a munkanélküliség lehető teljes vagy maximális kiküszöbölését. A terv szerint szükség van a szociális biztosítás gyökeres átszervezésére, amely ennek jelenlegi zűrzavaros és áttekinthetetlen rendszerét észszerűen vezetett, egységesített és az igazgatás tekintetében decentralizált biztosítási szervezettel váltsa fel. Ha a szociális biztosítás új rendszere tökéletessé válik, védelmet n y u j t az egyik legveszélyesebb társadalmi jelenség: a nyomor ellen. E z t a terv szerint hiteles és p á r t a t l a n – egyébként kézenfekvő – tudományos vélemények is igazolják, amelyek szerint a nyomor okai az esetek legnagyobb részében a keresőképesség á t m e n e t i vagy végleges megszűnésére vezethetők vissza, a továbbiakban pedig a r r a , hogy a jövedelem n a g y sága nem áll a r á n y b a n a család szükségleteivel. A n y o m o r t a jövedelemelosztás újraszabályozásával kell orvosolni, amely a szociális biztosítás tökéletesítése ú t j á n és a gyermeknevelési pótlékok bevezetésével érhető el. Ugyancsak tudományos a d a t o k r a támaszkodva jelenti ki a terv, hogy az a jövedelem, amellyel N a g y b r i t a n n i a m u n k a bérből élő t á r s a d a l m a m á r a mult világháború előtt rendelkezett, bőségesen elegendő lett volna a nyomor e l h á r í t á s á r a e jövedelem puszta átrétegzése folytán, amely a nyomor által nem s u j t o t t osztályok
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
514 t a g j a i t mindennemű szociális teher viselése alól fölmentette volna. E r r e a terv csak a n n a k igazolásáért m u t a t rá, hogy a nyomor megszüntethető annál is inkább, m e r t az első világháború az életszínvonal emelkedését és általában véve a haladást n e m volt képes meggátolni; így a jelenlegi háború sem z á r h a t j a le a t á r s a d a l m i fejlődést. Igaz ugyan, hogy az életszínvonal emelkedése e g y m a g á b a n n e m szüntette meg a nyomort, de épen ez teszi szükségessé Beveridgeék tervét. A gyermeknevelési pótlékok sürgős bevezetését a t e r v nemcsak a brit családok szociális helyzetének j a v í t á s a céljából javasolja, hanem azért is, m e r t – a m i n t m o n d j a – ha a születések száma t o v á b b r a is a jelenlegi szinten m a r a d , a b r i t népesség száma rövid időn belül rohamosan csökkenni fog. A t e r v a munkaképtelenségi t á mogatással egyidejűleg természetesen azoknak az okoknak és eseteknek a csökkentését is nélkülözhetetlennek t a r t j a , amelyek a m u n k a képtelenséget előidézik. Ez egyfelől az á t f o g ó országos egészségügyi szolgálattal érhető el, másfelől a biztosítottak olyanirányú felvilágosításával, hogy kötelességüknek érezzék s a j á t egészségük megóvás á t és a balesetek tőlük telhető elkerülését. A munkanélküliség kérdését illetően Beveridge abból indul ki, hogy a munkanélküliség teljesen nem küszöbölhető ki, viszont a foglalk o z t a t o t t s á g bizonyos maximális m é r t é k e m á r szerinte is lehetséges. A kidolgozott t e r v szempontjából feltétlenül ragaszkodik ehhez a mértékhez, m e r t – m i n t részletesen k i f e j t i – tömeges munkanélküliség esetében elgondolásai nem vihetők keresztül. Beveridge becslései szerint a tervnek 8 és fél százalékos munkanélküliséggel kell számolnia, amelyhez m a j d szociálpolitikai teendőit szabnia kell. Beveridge n e m tekinti f e l a d a t á nak, hogy a munkanélküliség meg-
oldásáról j a v a s l a t o k a t terjesszen elő, viszont néhány szóban rámut a t a r r a , hogy m a g a a szociális biztonság kiépítendő rendszere is h o z z á j á r u l h a t m a j d a munkanélküliség csökkentéséhez, ha a munkanélküliek t á m o g a t á s á t összhangba hozzák a munkapiac mozgékonyságával, úgy, hogy ez munkakeresésre ösztökéli a munkásokat. Ezzel a dolgozó osztályok vásárlóereje megszilárdul és enyhül a gazdasági élet nyomottsága. Ez a vásárlóerő méginkább megszilárdul, ha a biztosítási j u t t a t á s o k a t nem az általános adóbevételekből, h a n e m a biztosítottak járulékaiból álló autonom biztosítási alapból fizetik. Az alap ésszerű kezelése szintén fokozh a t j a a munka utáni keresletet azzal, hogy a kedvező időkben felhalmozott tartalékokat kedvezőtlen viszonyok között fogyasztják el, egyidejűleg pedig mind a munkaadók, mind a munkavállalók járulékait leszállítják. Előbbi a munkapiac megélénkülését vonná maga után, utóbbi pedig a munkavállalók vásárlóerejét növelné. Eközben többször hangsúlyozza a terv, hogy fontosnak t a r t j a a mult bevált vívmányainak indokolt mértékben való felhasználását a jövőben is. Így jelentékenyen fokozódnék a szociális biztonság az Angliában m a g a s fejlődési fokon álló önkéntes biztosításon, továbbá a közjótékonysági alapon folyó szociális népgondozáson keresztül mindazokban az esetekben, amelyekben a »biztosítás kudarcot vall«... A t e r v pénzügyi oldaláról kell még megemlékeznünk. A szociális biztonsági alap pénzügyi ellátását – az eddigiekhez hasonló módon – h á r o m f o r r á s szolgáltatná: a biztosítottak, ezek munkaadói és az állam, vagyis az adófizető polgárok összessége. Az átmeneti nehézségeken pedig a jelenlegi biztosítási rendszer felgyülemlett tőkéi és k a m a t a i fognak segíteni. A terv különösen pénzügyi szempontból r a k n a g y terheket a polgárság vállára, m e r t a lakosság t e t e m e s része
Erdélyi Magyar Adatbank
515
Magyar Figyelő kettős minőségben vesz részt a biztosításban: mint biztosított, a biztosítási járulék lerovásával és mint adófizető, az állami adó megfizetésével, viszont – jegyzi m e g Beveridge – a társadalombiztosítós egységesítése és az ügykezelés racionalizálása következtében ezek a hozzájárulások az eddigiekhez képest jelentékenyen m e g f o g n a k kisebbedni. A tervezet l á t h a t ó l a g a jelenlegi brit gazdasági és t á r s a d a l m i rendszer csorbítatlan megőrzésének figyelembevételével készült. A terv egyetlen javaslata, a népéletbiztosítás államosítása az, amely a brit gazdasági rendszerbe többékevésbbé módosítólag nyúl bele. Különben egészen helyesnek látszik Bruno R a u e c k e r megjegyzése, amelyben m e g á l l a p í t j a , h o g y Beveridge m i n d e n ü t t tekintettel volt a tőke érdekeire, m e r t a javasolt szociális r e f o r m o k a t igyekszik lehetőleg a tőke megterhelése nélkül keresztülvinni. E n n e k az álláspontn a k logikus következménye, hogy b á r a t e r v szociálpolitikai intézkedései úgyszólván az egész angol t á r s a d a l o m r a kiterjednek és a biztosítási előnyök élvezetében egya r á n t részesítenek mindenkit – a hozzájárulások a biztosítottak vállaira nem e g y f o r m á n súlyosodnak. A hozzájárulások összegszerűen egyenlőek u g y a n – talán csak a vállalkozó b é r s z á m l á j á t terhelik fokozottabban – nyilvánvaló, hogy a kisebbjövedelmű rétegeket jobban igénybeveszik, m i n t a tehetősebbeket, akik jövedelmük kisebb hányadát kénytelenek az ü g y érdekében feláldozni. A terv érdekessége, hogy a jövedelmek felső h a t á r á r a való tekintet nélkül készült. A t e r v a dolgok ilyen megoldását üdvösnek t a r t j a az egymás i r á n t i felelősségtudat kifejlesztésében, a szociális biztonság fokozásában, a jövedelmi felső h a t á r figyelembevételének minden visszás következménye nélkül. A nemzeti minimum biztosítása a terv
szerint csak így válhatik lehetővé. Igen n a g y figyelmet szentel Beveridge a létminimum kérdésének, viszont m á s u t t alkalmazott szociálpolitikai programmoktól eltérően semmivel sem á r u l j a el, hogy az egyes jövedelmek felső h a t á r á n a k megszabására gondolna. Ebben lényegesen különbözik azoktól az elképzelésektől, amelyek az igazságosabb szociális rend megteremtése érdekében elkerülhetetlennek minősítik a jövedelemnek bizonyos mérvű korlátozását. Beveridge szociális szemlélete viszont nem az egyenlőség, illetve az a r á n y o s s á g elvén épül fel. A szemlélet helyessége vitatható, az azonban kétségtelen, hogy a létminimum és a jövedelemkorlátozás közül – a gyakorlat igazolja, – az előbbit tartani lehetett, az utóbbi k o m o l y s á gát a legszigorúbb ellenőrzésnek sem sikerült eddig biztosítania. Hasonló szerénységet á r u l el Beveridge a munkanélküliség kérdésében is, amikor e l h á r í t j a magáról a megoldásra irányuló javaslattételt is. A terv körül keletkezett polémia eredményeként mindenesetre leszűrhetjük, hogy a terv kontinentális viszonylatban egyáltalán nem keltette a radikális t á r s a d a l m i ref o r m j a v a s l a t o k benyomását. Ezzel szemben a szociális állapotok korszerűsítését n y u g o d t a n és szenvedélymentesen a k a r j a keresztülvinni, talán inkább nyílik rá alkalma, hogy p r o g r a m m j á n a k pozitiv előjelet a d j o n . E z t mindenesetre a terv legfőbb értékeként kell elkönyvelnünk. Az angol k o r m á n y egyelőre nem f o g a d t a el a javaslatot, innen nézve pedig kissé későnjöttnek és elavultnak látszik m á r . N e m t u d h a t juk, hogy Beveridge tervének jövő sorsa mi lesz, az azonban bizonyos, hogy bármiféleképen alakul m a j d a szigetországban a szociális reformok ügye, a j a v a s l a t b a n felvetett eszmék és ötletek n e m m a r a d h a t nak hatástalanok. Berényi Ádám
Erdélyi Magyar Adatbank
