Az önkormányzati szabályozással szembeni kihívások

Pénzügyi Szemle 2010. év 55. évf. 3. sz. 493-499. p. Közpolitikai kihívások az új évtizedben

Dankó Géza – Lóránt Zoltán

Az önkormányzati szabályozással szembeni kihívások

Az államháztartás számviteli és információs rendszerével kapcsolatos egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy a gyakori módosítások következtében nagyon beszûkült az elemzés, összehasonlítás lehetõsége, miközben a régóta elérni kívánt célt – az átláthatóság (transzparencia) növelését és a teljesítményalapú elszámolásra való áttérést – sem oldották meg, azaz a változtatások eredményessége a rendszer bonyolultságához képest alacsony volt. Az államháztartás információs rendszerének korszerûsítésével kapcsolatban már elöljáróban kiemelendõ, hogy – legyen az a számvitel vagy a statisztika területén – mindig meghatározott tervezési és döntési szempontoknak megfelelõen és annak alárendelten kell azt kialakítani.

tatás is hatályba lépett volna. A rendelet módosításával az úgynevezett pénzforgalom nélküli tételek funkcionális osztályozás szerinti elszámolása és a 26. számú melléklet hatályba léptetése a 2009. évrõl 2010-re változott, majd a 2010. évtõl hatályon kívül helyezték. A Teljesítménykimutatás hasznossága kezdettõl fogva vitatott volt, ennek ellenére két éven át „lebegtették” a bevezetését. Az áhsz 2010-ben hatályba lépõ módosítása eredményszemléletû beszámoló készítését írja elõ – bár az azt készítõ költségvetési szervek köre a vállalkozó közintézetekre (jelenleg a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvény módosítása szerint idesorolt országos intézmények) terjed ki, amelyek a hagyományos pénzforgalmi szemléletû beszámoló mellett párhuzamosan a számviteli törvény szerinti éves beszámoló készítésére és könyvvezetésre is kötelezettek.

Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló többször módosított 249/2000. (XII. 24.) kormányrendelet (áhsz) 2008-tól bõvítette a könyvelési tételeket a pénzforgalom nélküli bevételekkel és kiadásokkal kezdetben a közgazdasági osztályozás keretében. Egy év eltéréssel a funkcionális osztályozás (szakfeladatos) elszámolás is szerepelt a jogszabályban, és a rendelet 26. számú melléklete szerinti Teljesítménykimu-

t t t t t

A jelentõs adminisztrációval, munkacsúcsok mellett elõállított költségvetési beszámolókból – részben a pénzforgalmi szemléletbõl adódóan – nem lehet megállapítani, összehasonlítani a közszolgáltatások tényleges költségét, valamint azt sem, hogy milyen és mennyi ideig tartó adósságszolgálati kötelezettséget jelentenek az elmúlt években kibocsátott kötvényekbõl és az úgynevezett feltételes kötelezettségvállalásokból

493

Hozzászólás

A

AZ ÖNKORMÁNYZATI GAZDÁLKODÁS ÁTLÁTHATÓSÁGÁNAK JAVÍTÁSA

AZ ÖNKORMÁNYZATI RENDSZER ÁTALAKÍTÁSA

t t t

SZÁMVEVÕSZÉKI KONFERENCIA

(PPP1– és egyéb szerzõdésekbõl) származó fizetési kötelezettségek, csupán azok állományát tartalmazza a 2009. évi beszámoló.


t t t

A 2009. évi beszámoló 44. számú ûrlapja „Az önkormányzatok és a többcélú kistérségi társulások adósságállományának évenkénti alakulásáról” tartalmaz ugyan információkat a tárgyévet követõ 1–5., valamint a 6. és azt követõ évek adósságállományról. Eszerint a devizában kibocsátott fejlesztési célú kötvénybõl éven túli tartozás 323,8 milliárd forint, ennek 82 százaléka a 6. és azt követõ években jelentkezõ fizetési kötelezettség. Az összes devizában fennálló hosszú lejáratú kötelezettség 654 milliárd forint, amelynek 96,4 százaléka (630,7 milliárd forint) éven túli kötelezettség, ez utóbbi 78 százaléka a 6. és azt követõ években esedékes. Az 53. „Tájékoztató adatok” szerint a PPPkötelezettségvállalás állománya 8,3 milliárd fo-

Hozzászólás

t t t t t

rint, a garancia és kezességvállalás állománya 22,2 milliárd forint.

A tényleges költségekre vonatkozó adatgyûjtések megbízhatatlanok, könyvvezetéssel alá nem támasztottak, évek óta sikertelenül folynak például az egészségügyben. (A kórházakban a beavatkozások tényleges költségeire vonatkozó adatgyûjtés – kódkarbantartás – rendre kudarcot vallott, emiatt sem került sor több mint egy évtizede a finanszírozás alapját képezõ HBCSsúlyszámok felülvizsgálatára.) Az önkormányzatok költségvetési pénzügyi adataira a jogszabály- (döntés-)elõkészítés mellett helyi szinten is szükség van, elõ kellene segítenie az önkormányzatok adatainak térben és idõben történõ összehasonlítását. Ehhez összemérhetõ adatokra (kritériumokra) lenne szükség, amelyek gyakorlati kidolgozása, elfogadása és bevezetése várat magára. A beszámolóban a normatív támogatások igénybevételéhez, elszámolásához szükséges adatok nagy súlyt képviselnek, amelyek bonyolultsága, adminisztrációja évek óta kritika tárgya. (Kiegészítve az elõze-

494

tes felmérés, az évközi lemondások, pótigénylések rendszerével.) A beszámolórendszer és a könyvvezetés nem veszi figyelembe a központi és az önkormányzati alrendszer eltérõ sajátosságait (például a központi költségvetési szervek kincstári ügyfelek, elõirányzat gazdálkodást, az önkormányzati költségvetési szervek pénzgazdálkodást folytatnak). A téma „zárásaként”, összegezésként szólni kell arról, hogy: •az állami számvitel a közel tízéves igény ellenére sem alakult ki, és az állami számvitel nem rendelkezik nemzetközileg elfogadott standardokkal a könyvvezetés, a beszámolórendszer és a számvitel-politika tekintetében. Mindez természetszerûleg „beletartozna” az állam mûködésének várt modernizációjába; •a pénzügyi információs rendszer hiányosságainak kiküszöbölésére, az elszámolhatóság, a teljesítménykövetelmények érvényesítése érdekében több javaslatot is megfogalmazott már az Állami Számvevõszék. (Például az éves költségvetési javaslatok véleményezése, a vízrendezés és csapadékvízelvezetés, zöldterület-, szilárdhulladék-gazdálkodás, szociális alapszolgáltatási tevékenységek ellenõrzése során.) Javaslataink alapján az információs rendszerben történtek ugyan változtatások (például PPP-hez kapcsolódó kötelezettségek nyilvántartása), valamint a szakfeladatrend is kedvezõ irányban módosult. Azonban ezek még nem biztosítják teljes körûen az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatos központi és helyi szintû döntések megalapozásához szükséges információkat. (Az önkormányzatok információs rendszere több területen – zöldterület, hulladék, energia stb. – nincs szinkronban az ágazati stratégiákban, programokban kitûzött célok megvalósításnak mérését biztosító adatokkal. E nélkül a feladatok végrehajtása sem mérhetõ.);

Közpolitikai kihívások az új évtizedben

AZ ÖNKORMÁNYZATOK PÉNZÜGYI HELYZETÉNEK KOCKÁZATAI Az önkormányzatok pénzügyi helyzete rendkívül heterogén, településtípusonként, önkormányzatonként is eltérõ, pontos adatok és információk hiánya miatt sem ítélhetõ meg sommásan és egyértelmûen. Abban egyetértés tapasztalható, hogy az államháztartás egyensúlyi helyzetének javítására irányuló, évek óta tartó megszorító intézkedések az önkormányzati alrendszer egészét kedvezõtlenül érintették. Az önkormányzatok feladatai és forrásai közötti összhang hiánya – a normatív és egyéb támogatások csökkentése mellett a feladat-, hatáskör és a finanszírozás átfogó felülvizsgálata hiányában – minden évben újratermelõdött. Ezen túl egyedi, hibás testületi, vezetõi döntések következtében is tapasztalható egy-egy önkormányzat pénzügyi helyzetében – különbözõ idõtávon ható – kedvezõtlen irányzat (például rövid távon kedvezõtlen, hogy az átgondolatlan kötelezettségvállalások miatt csak magas kamatkiadásokkal járó folyószámlahitellel tudják fizetõképességüket fenntartani, miközben az önkormányzatok egészében a

495

t t t


bankrendszerben leülepedett pénztartalékok – 500 milliárd forintot meghaladó betétállomány – a bankok számára olcsó forrást jelentenek.) A 2007. évtõl kezdõdõ új jelenség, egyes – fõként a megyei és nagyobb városi – önkormányzatok gyors ütemû kötvénykibocsátása nem csak gazdasági kényszer hatását tükrözi, ez a jelenleg érvényes, túlzottan szabados költségvetési szabályok, az adósságkorlát ma már elavult meghatározása, valamint a bankok „adakozó” magatartása mellett volt lehetséges. Az ebbõl eredõ kockázatokat nemcsak a – jelenlegi adósságviselõ képességet meghaladó – kötelezettségek távoli idõpontra való – mai feltételek mellett reálisan számba nem vehetõ – átterhelése okozza, hanem a devizában történt kibocsátás miatti árfolyamkitettség, árfolyamveszteség ma még felmérhetetlen következményei. Magyarországon egyes önkormányzatok kötvénykibocsátása – részben a bankok jövedelemmaximalizáló magatartása miatt – nemcsak a feladatok, források egyensúlyhiánya miatt volt növekvõ. Erre utal, hogy az elmúlt évek kötvénykibocsátásából származó pénzeszközök jelentõs részét bankszámlákon, illetve értékpapírban tartalékolják, valamint magas iparûzésiadó-bevétellel, pénzmaradvánnyal rendelkezõ önkormányzatok is éltek a kötvénykibocsátás lehetõségével. Hasonló jelenség, amikor a növekvõ szállítói tartozást felhalmozó intézmények (jellemzõen kórházak) költségvetési számláján jelentõs egyenleg található, ezt áthúzódó kötelezettségekre, fejlesztésekre tartalékolják. Az önkormányzatok eladósodottságának jelenlegi mértéke fõként hosszabb távon jelent kockázatot, az adósságszolgálati teher (tõke és kamatfizetési kötelezettség) a jelenlegi adósságkorláton belül van. A 2006–2008 között kibocsátott – többnyire svájcifrank- vagy euróalapú – kötvény 20–25 éves futamidõ, 3–4 éves halasztott visszafizetés mellett már az elkövetkezõ években is növelheti az adósság-

t t t t t Hozzászólás

•nem megoldott az önkormányzatok „valós” vagyoni, pénzügyi helyzete a rendelkezésre álló pénzügyi információs rendszerbõl teljes körûen nem ítélhetõ meg (önkormányzati vagyon esetében a forgalomképtelen és korlátozottan forgalomképes vagyon felértékelésébõl adódó problémák, az önkormányzatok kötelezettségvállalásainak, eladósodottságának kimutatása); •végül arról is szólni kell, hogy az információs rendszer hiányossága, hogy az önkormányzati költségvetési adatok csak késõn kerülnek nyilvánosságra. (Például Lengyelországban már májusban a február havi költségvetési adatok letölthetõk az illetékes minisztérium honlapjáról.)



t t t

Hozzászólás

t t t t t

szolgálati terheket. A 2009. évi beszámoló 44. számú ûrlapja szerint a tárgyévet követõ törlesztõrészlet a forintban fennálló kötelezettségeknél 30,6 milliárd forint, a devizában fennállóknál 23,4 milliárd forint, míg az öszszes adósságállomány 985 milliárd forint. A magas adósságszolgálati teher egy-egy önkormányzatnál okozhat fizetési nehézséget, amely az általa fenntartott közszolgáltatásokban is zavart okozhat. Ennek kezelésére a jelenlegi, mûködõképes adósságrendezési törvény szolgál, de mögöttes felelõssége a mindenkori kormánynak is fennáll. Több országban – az önkormányzatok növekvõ eladósodása miatt – szigorodott a hitelfelvétel szabályozása, kötelezõ a folyó, mûködési költségvetés egyensúlyát már a tervezés során biztosítani. A magyar önkormányzatok következmény nélkül jelentõs forráshiánnyal hagyják jóvá – bár formailag a mûködési és a felhalmozási célú bevételeket és kiadásokat szembe állítva, de az egységes pénzalap rendszerében gyakorlatilag kötöttség nélkül – költségvetésüket2, amelyet évközben vagy állami támogatással (ÖNHIKI különbözõ formái) vagy más külsõ forrás (például likvid hitel felvételével) hidalnak át. A témakör összegezéseként hangsúlyozottan szólnunk kell arról is, hogy az államháztartás egészének helyzete forráshiányokkal terhes. Ebbõl nem lóg ki és természetszerûleg nem lóghat ki a helyi önkormányzati rendszer sem. Hogy valójában mekkora a fedezetlenség, az önkormányzati típustól, illetve az általuk felügyelt intézményi körtõl, azaz a kötelezõ közszolgálati feladatkörtõl is függ. Nincs ugyanis alkalmas mutatószámrendszer, amely láttatná, hogy az önkormányzatokra háruló kötelezõ feladatok mibe kerülnek. (A feladatok ellátásának paraméterei sincsenek elég konkrétan meghatározva.) Ha lenne is, ez még mindig makroszinten jelezné ki az esetleges hiányt, az önkormányzatonkénti feladat-forrás összhangjának tényleges vizsgálata nélkül.

496

Ha abból indulunk ki, hogy a 3200 önkormányzatból eddig mintegy 30 került csõdhelyzetbe, azt jelzi, hogy nincs nagy baj. Ha viszont az ellátórendszerek színvonalának folyamatos romlását érzékeljük, vagy azt az évek óta állandósult helyzetet, hogy mintegy 1000–1200 helyi önkormányzat kerül önhibáján kívül hátrányos helyzetbe és a likviditási mutatók is azt jelzik, akkor már mindez egyértelmûen az államháztartás helyi szintjén a pénzügyi helyzet romlására utal.

SÜRGETÕ A FELADAT – FORRÁS EGYENSÚLY MEGTEREMTÉSE A feladat-, hatáskör és finanszírozás felülvizsgálata, a differenciált feladat- és hatáskör-telepítés nélkül a feladat-forrás egyensúlya csak jelentõs központi forrásból javítható és évente növekvõ támogatást feltételez a fenntartása. A többletforrásokkal a korábbi rossz helyi döntések is legitimmé válnak, hatékony felhasználása változatlan szerkezetben nem biztosítható, növekvõ GDP mellett is számolni kell az egyensúly folyamatos megbomlásával. Az egyensúlyt tartósan javítaná a feladatok csökkentése (például kistelepülések tehermentesítése egyes kötelezõ feladatok alól, illetve azok – a méretgazdaságosság szempontjait érvényesítõ – kötelezõ társulás útján történõ ellátása), az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztás átgondolása (például ha a pedagógusok alkalmazása és illetménye nem helyi finanszírozási feladat, mint ahogy az történik a szomszédos Ausztriában), azonban részben helyi döntések függvénye is. A költségvetési egyensúly fenntartásának elõírása (a mûködés meglévõ forrásokhoz történõ igazítása) azonban csak a szankcionálás lehetõségével együtt képes hatékonyan ösztönözni a helyi döntéshozókat. Ennek hiányában a politika által vezérelt helyi döntéshozók a szabályozási háttér hiányosságait felismerve újra és újra vállalják az


KEVÉS A MOZGÓSÍTHATÓ GAZDÁLKODÁSI TARTALÉK AZ ÖNKORMÁNYZATI RENDSZERBEN Az elõzõekben vázoltak mellett az önkormányzatok visszatérõ problémája a feladat és finanszírozás közötti összhang hiánya, a központi források elégtelensége. Az állam meghatározza az önkormányzatok kötelezõ feladatait, azok ellátásához biztosítandó létszámot, szakmai elõírásokat, az ehhez szükséges pénzügyi feltételeket a forrásszabályozás – évente kiszámíthatatlanul változó és bonyolult rendszerében – biztosítja. Mind nagyobb arányban kerül bevonásra a kötelezõ feladatok finanszírozásába a saját bevétel, amely az önkormányzatok jelentõs részénél korlátozott mértékben áll rendelkezésre, így a helyi önkormányzatok többségénél szinte ki-

497

t t t


zárólag a központi támogatás jelentett egyedüli megoldást. Az adóerõ-képesség alapján számított jövedelemkülönbség mérséklését szolgáló elõirányzatból évente 100 milliárd forintot meghaladó szja-kiegészítés a települések több mint 90 százalékát érinti, az ÖNHIKI-támogatás különbözõ formáiban a települések mintegy fele részesült 2000–2009 között összesen közel 200 milliárd forintot meghaladó összegben. A nagy elosztórendszerek (oktatás, egészségügy, közigazgatás) reformja több évtizede napirenden van. A kórházi ágyak száma 1990–2009 között 30 ezerrel, az általános iskolai tanulók száma 400 ezerrel csökkent, miközben az egészségügyi, szociális ellátásban, oktatásban foglalkoztatottak száma összességében nem csökkent. A dolgozó orvosok száma több mint 3 ezerrel nõtt, a közpénzbõl finanszírozott ellátások hatékonyságával, finanszírozásával senki nem elégedett. Alapvetõ gond, hogy az adott jövedelemcentralizáció mellett az állam nem képes az említett rendszerek növekvõ finanszírozását biztosítani, a megoldatlan problémák a fenntartó, feladatellátásra kötelezetteknél (önkormányzatoknál) csapódnak le. Az egyensúly megõrzése, javítása érdekében az állam az önkormányzatoktól azt várta el, hogy kevesebb támogatásból mûködjenek, azonban a helyi érdekek ezzel ellentétesen a központi források és a döntési szabadság egyidejû növelése irányába mutattak. A döntések (ezen keresztül a feszültségek) decentralizálásának gyakorlata számos esetben pazarláshoz vezet, miközben a hiány is kimutatható. Ennek kísérõjelensége egyes intézmények túlfejlesztése, kihasználatlan kapacitása, a párhuzamosságok, a lehetõségeket figyelmen kívül hagyó helyi feladatvállalás is (például a település igényeit meghaladó, veszteségesen mûködtethetõ sport-, turisztikai beruházások). Az önkormányzati rendszeren belül hasznosítható gazdálkodási tartalékokat számos elemzés, tanulmány kísérelte meg bemutatni, ezekre ala-

t t t t t Hozzászólás

eladósodást, amely uniós tagságunkból eredõ konvergenciakritériumok teljesítése szempontjából is növeli a kockázatokat. Összegezéseként: az elõttünk álló idõszakban sem növelhetõ a közszolgáltatásokra és a közigazgatásra fordítható állami forrás, ugyanis ha akár a hiány növelése, akár a gazdasági növekedésbõl fakadó többletbevétel révén keletkezik pótlólagos elosztható forrás, azt elsõ helyen a gazdasági növekedés beindítását és tartóssá tételét szolgáló területekre – kis- és közepes vállalkozások stb. – kell fordítani. Ezekbõl következõen az államháztartáson belül kell megtalálni az egyensúly forrását. Részben egyes kiadások szûkítésével – például a munkanélküliek számát gyarapító felsõoktatásnál –, részben pedig a helyi önkormányzati feladatok egészségesebb telepítésével. Komolyan megvizsgálandó a megyék helye, szerepe, vagy akár a járási szint visszaállítása és a nagyobb szakértelmet és anyagi erõforrásokat igénylõ jelenlegi települési feladatok koncentrálása. Ez a jelenlegi szétszabdalt forrásszabályozásban is koncentráltságot hozhatna.



t t t

Hozzászólás

t t t t t

pozva történtek is kezdeményezések, de a rendszer egészében a hatékonysági szempontok minduntalan háttérbe szorultak. Tartalékok a következõkben rejlenek: •képviselõ-testületek, közgyûlések mûködésének, a tisztségviselõk számának felülvizsgálatában, kiemelten a városokban, megyei önkormányzatoknál, a régióknál, megyéknél, megyei jogú városoknál, •a fõváros és kerületek között meglévõ párhuzamosságok megszüntetésében, •a közigazgatás jelenlegi aránytalanságokat felszámoló átszervezésében, •a kistelepüléseken az államigazgatási feladatok önálló hivatalokban történõ ellátása helyett akár kötelezõ társulásokban történõ megszervezésében, •valamint az adminisztráció csökkentésében. A kistérségek fejlesztése – miközben az önálló igazgatásra alig képes kis önkormányzatok átalakítása és a megyei szintû igazgatás racionalizálása meg sem kezdõdött – szintén pazarláshoz vezetett.

FONTOS FELADAT AZ ÖNKORMÁNYZATOK PÉNZÜGYI FEGYELMÉNEK ÉS GAZDÁLKODÁSUK PRUDENCIÁJÁNAK JAVÍTÁSA Az önkormányzatoknál a pénzügyi fegyelem javítását, a megfontolt, elõrelátó gazdálkodást több egymással összehangolt intézkedés segítheti elõ. Ilyen például a teljesség igénye nélkül: •a feladat,- hatáskör felülvizsgálata, az állam és az önkormányzatok finanszírozási kötelezettségének egyértelmû meghatározása, szétválasztása, az állami támogatás és egyéb források legalább középtávon való kiszámíthatóvá tétele; •a költségvetési szabályok szigorítása (egységes pénzalap helyett – mellett – a folyó

498

mûködési költségvetés egyensúlyi követelményének kötelezõ elõírása, a hitelfelvétel szigorúbb szabályozása, megsértésének szankcionálása, a pénzügyi külsõ és belsõ ellenõrzés erõsítése és nem utolsó sorban a helyi önkormányzatok törvényességi ellenõrzésének ismételt „lábra állítása”; •az önkormányzatok, a közszolgáltatások teljesítményének (gazdaságossági, hatékonysági és eredményességi szempontú) nyilvános és objektív megítélését segítõ mutatók (indikátorok) bevezetése, kötelezõ alkalmazása és folyamatos értékelése; •a hatékonyságot figyelmen kívül hagyó helyi döntések következményeit a helyi közösségek (és döntéshozók) viseljék (például a beruházásokból megvalósult kapacitások fenntartásának többletterheit csak akkor viselje az állam, ha ezt a támogatást nyújtó elõre vállalta, a kontroll nélkül elõkészített és végrehajtott PPPberuházások, kötvénykibocsátás káros következményei nem háríthatók át az adófizetõk egészére). Az önkormányzatok autonóm döntései és az államháztartási, úgy is mondhatnánk „összpolgári” érdekek – például az államháztartás egyensúlyi követelményeinek javítása – között az összhang nem jön létre automatikusan. A GDP 12–13 százalékát, az államháztartás közel negyedét felhasználó helyi önkormányzatok és intézményeik döntései súlyosbíthatják a gazdasági problémákat, növelhetik az államháztartás hiányát, adósságát. Mind a bevételek, mind a kiadások oldalán évek óta jelentõs a bizonytalanság. A bizonytalanság a kiadási oldalon összefügg az önkormányzatok kockázatokat nem mérlegelõ és feltételes kötelezettségvállalásaival, esetenként a méretgazdaságossági szempontokat nem figyelembe vevõ intézményi struktúrával, a bevételi oldalon pedig a különféle (központi költségvetésbõl juttatott) támogatások, illetve hozzájárulások (úgynevezett átengedett bevételek) és nem


A központi (állami) intézkedések mellett szükséges a helyi társadalom, az adófizetõk, a közszolgáltatásokat igénybe vevõk kontrolljának erõsítése, amely a szabályozás mellett elsõsorban a helyi testületek (kiemelten a képviselõ-testületek, a pénzügyi és a gazdasági bizottságok stb.) és meghatározóan a helyi nyilvánosság feladata.

JEGYZETEK 1

A PPP- (Public Private Partnership, az állami és a magánszféra együttmûködésének egyik formája) programok rejtett hitelfelvételnek tekinthetõk.

2

A bevételek tényszámokkal igazolható alultervezése, ÖNHIKI-támogatás igénylése és más okok miatt.

t t t


utolsó sorban a helyi források – a gazdasági növekedés prognózisának, a szabályozás változásának bizonytalanságával is összefüggõ – kiszámíthatatlanságával. Mindezek – a megtakarításokat eredményezõ, hatékonyságot javító, de politikai konfliktusokkal járó szerkezeti változások helyett – a költségeket a jövõbe átcsoportosító magatartásra ösztönöznek.

Hozzászólás

t t t t t

499

Az önkormányzati szabályozással szembeni kihívások

Recommend Documents