1 Az önkormányzati adók és az illetékek várható változásai Az Országgyűlés elé beterjesztett „adócsomag” tartalmazza a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) módosítását is. A változtatások összhangban a gazdaságpolitikai törekvésekkel a munkahelyteremtés elősegítését az igazságosabb közteherviselés megvalósítását szolgálják. A helyi adókban a legjelentősebb változás az iparűzési adóban következik be egy törvényi kedvezmény bevezetésével. A kedvezmény sajátossága, hogy az nem az önkormányzat döntésétől függ, hanem a törvény erejénél fogva illeti meg a vállalkozót. A Javaslat a foglalkoztatás bővítését irányozza elő azzal az iparűzési adóalap-mentességgel, mely a vállalkozó által foglalkoztatott éves átlagos statisztikai állományi létszám emeléséhez kapcsolódik. A Javaslat értelmében a vállalkozó az általa foglalkoztatottak éves átlagos létszámának növekedése esetén – minden fő többlet foglalkoztatott után – a vállalkozási szintű „törvényi” adóalapból adóalapmentességre jogosult. Az adóalap-mentességet valamennyi vállalkozás igénybe veheti, amely létszámbővítést hajt végre. A mentesség alapja tehát a foglalkoztatottak létszámának növekedése, függetlenül annak forrásától. Annak sincs jelentősége, hogy a vállalkozó mely telephelyén valósítja meg a létszámfejlesztést. Az új – jogelőd nélkül létrejövő – vállalkozás esetén a kezdő évben – értelemszerűen – az általa foglalkoztatott létszám után jár az adóalap-mentesség, átalakulással létrejövő vállalkozó(zás) esetében pedig a jogelőd vállalkozó statisztikai létszáma tekinthető kiindulópontnak. Az adóalap mentességet a vállalkozási szintű „törvényi” adóalapnál kell figyelembe venni, azaz több telephelyes vállalkozás esetén a már csökkentett adóalapot kell megosztani a települések között. Az adóalap-mentesség mértéke minden egész fő növekmény után 1 millió forint. Annak megelőzése érdekében, hogy e kedvezményt a vállalkozó spekulatív, tisztán haszonszerzési céllal ne vehesse igénybe, a Javaslat a mentességre jogosító adóév utáni évben megvalósuló 5 %-ot elérő munkaerő-csökkentéshez – mintegy szankcióként – a mentesség teljes összegének „visszafizetési kötelezettségét” (az adóalap-növelést) rendeli. Ezen adóalap-mentesség nem tekintendő az Európai Unió szabályai szerint állami támogatásnak, tekintve, hogy azt bármely adóalany igénybe veheti és a kedvezmény mértéke arányos a létszámnövekedéssel, azaz a kedvezmény általános előírás. A Javaslat, Magyarország pénzügyi központtá válásának elősegítése érdekében kedvezőbb adójogi megítélés alá vonja az ún. származékos ügyleteken belül mind a fedezeti, mind pedig az ún. kereskedelmi célú származékos ügyleteket. Ezen ügyletek sajátossága, hogy lebonyolítójuk adott esetben rendkívül magas bevételi és ráfordítási szint mellett ér el viszonylag alacsony (nyereségjellegű) különbözetet. Az iparűzési adó nettó árbevételre vonatkozó szabálya viszont – természetes jelleggel, lévén, hogy az adónem nem jövedelem-típusú adó – nem teszi lehetővé az ügyletekből eredő ráfordítások levonhatóságát. Mindez azt eredményezi, hogy az ügyletek összevont egyenlegét jóval meghaladó összegű iparűzési adófizetési kötelezettség áll elő. Ezen ügyletek – akár magyar ügyfelek számára is – könnyűszerrel végezhetők külföldön is, így fennáll a veszélye ezen ügylet-csoport külföldön történő folytatásának. Nemzetgazdasági érdek szól ezen ügyletek végzésének országhatáron belül tartása érdekében. Ezért a Javaslat rendelkezik arról, hogy a fedezeti ügyletek és kereskedelmi célú ügyletek esetén az alapügylet és a fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének különbözete tartozik az iparűzési adó alapjába a pénzügyi tevékenységet végző vállalkozások esetén. A nem pénzügyi
2 szektorba tartozók esetén pedig az ilyen különbözet nem visel adóterhet a Javaslat szerint. Szintén az iparűzési adót érintő korrekció az adóelőlegre vonatkozó szabályozás pontosítása. Az iparűzési adóelőlegre vonatkozó hatályos szabályozás szerint – főszabályként –az előző adóévi (tört évi működés esetén egész adóévre számított) adóösszeg az adóévi adóelőleg összege. E szabálytól csak akkor lehet eltérni, ha az adó alapja vagy mértéke jogszabályi változás (törvénymódosítás vagy önkormányzati adómérték-változtatás) miatt az adóösszeg változik. Önkormányzati rendeleti mentesség, kedvezmény lejárta esetén nincs lehetőség az adóelőleg korrekciójára, így az adóévi adóelőleg nem közelít a tényleges adóösszeghez, ami likviditási hátrányt jelent az önkormányzat számára. Az önkormányzatok likviditási helyzetét szándékozik tehát javítani a Javaslat azzal, hogy ha az adózó az adóévet megelőző évben – önkormányzati rendelet alapján – mentes volt az adó alól vagy adókedvezményben részesült, de az adóelőny az adóévben már nem vagy nem teljes mértékben jár, akkor az adóévi adóelőleg megállapítás során ezt már figyelembe lehessen venni. (A hatályos szabályok szerint az adóelőleg ilyen esetben az adóévben nulla forint, vagy a kedvezménnyel csökkentett előző évi adóösszeg.) A hatályos szabályozás szerint az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges – a település rendezési tervében, illetve annak hiányában a helyben szokásos méretű – földrészlet. A telekadóban pedig ez a földrészlet mentességet élvez. E telekadó mentességi rendelkezés azonban sokszor vita forrása az adózó és az adóhatóság között, sok esetben megállapítása esetleges, nem mindenkor egyértelmű, s némely alkalommal önkényesen meghatározott. A jogbiztonságra és az egyértelmű szabályozás igényére tekintettel tehát a módosítás pontosítja és rögzíti az építménnyel részben beépített telek esetén a beépítetlen telekrészre járó telekadó mentességet. A mentesség attól függ, hogy a telken álló építmény épületnek minősül-e vagy sem. Az előbbi esetben a hasznos alapterülettel egyezik meg a mentes telekrész, utóbbi esetben, azaz műtárggyal (pl.: úttal) fedett telekrész esetén pedig az épületnek nem minősülő építménnyel lefedett terület nagyságával azonos nagyságú a mentes földrészlet. Az ingatlanokat terhelő adóban az adóalany a tulajdonos. A tulajdonost megállapító hatályos szabályok alkalmazása azonban gondot jelent abban az esetben, ha a tulajdonszerzésre irányuló szerződés tárgya még nem valósult meg. Ilyen eset, mikor valaki építés alatt álló épületben vásárol lakást. Az adásvételi szerződést benyújtják a földhivatalhoz. De az adásvétel tárgya – a tulajdon tárgya – még nem létezik. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor az érvényes jogcím mellett is a tulajdonjog akkor jön létre, mikor maga a tulajdon tárgya megvalósul. Ezért a Javaslat pontosítja a tulajdonos fogalmát, azzal, hogy újonnan létrehozott épület (épületrész) tulajdonjogának átruházása esetén a szerződés földhivatalhoz történő benyújtását követően a szerző felet a használatbavételi engedély kiadásának időpontjától kell tulajdonosnak tekinteni. Az idegenforgalmi adóztatás tapasztalatai rávilágítottak arra is, hogy az adó beszedője nem értelmezhető a hatályos Htv. szerint abban az esetben, ha valamely szervezet vagy természetes személy nem helyiséget, hanem mindössze üres telkét adja bérbe üdülés (sátorozás) céljából. Ezért a Javaslat rögzíti, hogy bármely ingatlan üdülési céllal való bérbeadása esetén a tulajdonos vagy az ingatlannal rendelkezni jogosult az adóbeszedésre kötelezett személy.
3 Az adóztatási gyakorlatban problémaként merült fel, hogy mi tekintendő az idegenforgalmi adó alapjának, ha az önkormányzat a szállásdíj alapján működteti az adót, de az üdülővendég nem szállásdíjat fizet. Ez elsősorban üdülőhasználati jog alapján a településen tartózkodók esetében merül fel. Ezt a hiátust pótolandó a Javaslat rögzíti, hogy ha a szállásdíj nem értelmezhető, akkor a szállásért bármely jogcímen fizetendő ellenérték az adó alapja. Az adó mértéke 4 % ez esetben is, ahogyan az a hatályos szabályok szerint irányadó a szállásdíj szerinti adóalap után. Az illetékek körében külön kell szólni a vagyonszerzési illetékekről és az eljárási illetékekről. A vagyonszerzési illetékben tervezett korrekciók az igazságosabb közteherviselést hivatottak szolgálni, míg az eljárási illetékek változásai azt célozzák, hogy az eljárást igénybe vevők fokozottabban járuljanak hozzá a költségekhez. Az eljárási illeték lerovásának módja is változik egyes eljárások esetében. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy azon vagyonszerzők, akik ingyenesen – ellenszolgáltatás nélkül – jutnak vagyoni javakhoz, hozzájáruljanak a közterhekhez. Az öröklési- és az ajándékozási illeték hivatott ezt biztosítani. Azonban egyes mentességek ezzel ellentétesen hatnak. A hatályos Itv.-ben az értékpapírok és a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét, üzletrész, szövetkezeti üzletrész megszerzésének mentessége azt eredményezi, hogy akár jelentős vagyont is lehet közteher nélkül szerezni. Minél jelentősebb egy örökhagyó vagyona, annál jellemzőbb, hogy abban cégek, cégekben való részesedést megtestesítő értékpapírok, vagyoni betétek nagy súllyal szerepelnek. A Javaslat tehát az igazságosabb közteherviselés érdekében megszünteti az értékpapírok, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) mentességét. Így ezen javakat az általános szabályok szerint terheli az öröklési-, ajándékozási illetékkötelezettség. Ahhoz, hogy az illeték alapját, illetve annak kiinduló pontjául szolgáló forgalmi értéket megállapíthassák az illetékhivatalok, értékelési szabályokat iktatott be az Itv-be a Javaslat. Eszerint forgalmi érték a pénzre szóló követelés esetén az illetékkötelezettség keletkezésének napján fennálló követelés értéke. Tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint üzletrész, vagyoni betét esetén az illetékkötelezettség keletkezésének napján érvényes tőzsdei átlagár alapján számított érték, ennek hiányában annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, egyéb jogi személynek – amelyben a vagyonszerző tagsági jogot szerzett – az illetékkötelezettség keletkezésének napján rendelkezésre álló, a gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy arra feljogosított döntéshozó szerve által elfogadott utolsó számviteli beszámoló mérlegében (ilyen mérleg hiányában az alapításkori nyitó vagyonmérlegében, az illetékkötelezettség keletkezésekor felszámolás alatt álló gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy esetén a felszámolás kezdő napját megelőző napra elkészített zárómérlegében) szereplő összes eszköz mérleg szerinti értékének a megszerzett értékpapírra, üzletrészre, vagyoni betétre jutó hányada. A Javaslat összhangban azzal, hogy az öröklési illetékben megszűnik az értékpapír, üzletrész mentessége kibővíti a visszterhes vagyonszerzési illetéket ezen vagyoni elemeknek öröklési szerződéssel való megszerzésére. Mint az ismeretes az öröklési szerződés útján történő vagyonszerzés bár a halálesethez kapcsolódik – annak visszterhes jellegére tekintettel – nem az öröklési illeték, hanem a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgykörébe tartozik. Ahhoz, hogy az ily módon megszerzett értékpapír, üzletrész ne essen kedvezőbb illetékezés alá, mint az öröklési szerződéssel megszerzett más vagyontárgy (ingatlan, gépjármű) szükséges ezzel bővíteni a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgykörét is.
4 A visszterhes vagyonátruházási illeték körében két további fontos módosításra kerül sor a Javaslat szerint. Átalakul az új lakás szerzéséhez kapcsolódó preferenciarendszer. A 15 millió forint forgalmi értéket meg nem haladó új lakás illetékmentes lesz. A 15 millió forint forgalmi értéket meghaladó, de 30 millió forintot meg nem haladó új lakások után pedig illetékkedvezmény jár. A Javaslat szerint nem kell megfizetni az ilyen lakás szerzése esetén a 15 millió forintra eső illetéket. Ennek megfelelően egy ilyen lakás után fizetendő illetéket úgy kell megállapítani, hogy a forgalmi érték után járó illetékből le kell vonni azt az összeget, amennyi egy 15 millió forint forgalmi értékű lakás után lenne fizetendő, azaz 740 ezer forintot. Fontos összefüggés, hogy ez a kedvezmény csak akkor jár, ha a vagyonszerző nem veszi igénybe az ún. cserét pótló vétel kedvezményét. Ez esetben ugyanis egy másik kedvezmény érvényesül, mivel a vásárolt új építésű és az eladott lakás forgalmi értékének különbözete képezi az illeték alapját. A 30 millió forint forgalmi értéket meghaladó új lakás esetén – egyezően a hatályos szabályokkal – továbbra sem jár kedvezmény. A gépjármű szerzés után a gépjármű hajtómotorjának hengerűrtartalma után fizetendő illeték mértéke nem változik az 1890 cm3-t meg nem haladó személygépjárművek és az 500 cm3-t meg nem haladó motorkerékpárok és – mérettől függetlenül – a tehergépjárművek esetében, azaz változatlanul 15 Ft marad. A felsorolt mértékeket meghaladó gépjárművek esetében azonban 20 Ft/cm3 lesz a fizetendő vagyonszerzési illeték. A Wankel motorok esetében pedig a kamratérfogat minden megkezdett cm3-e után 30 forint lesz az illeték mértéke. Fontos változás, hogy a jövőben az okmányirodákban, illetve az első fokú adóhatóságoknál (APEH, önkormányzati adóhatóság, illetékhivatal), valamint az első fokú vámhatóságoknál kezdeményezett első fokú, továbbá az e szervek határozatai ellen benyújtott jogorvoslati kérelem (fellebbezés) esetén nem illetékbélyeggel kell leróni az eljárásért fizetendő eljárási illetéket. Az okmányirodákban kezdeményezett eljárásért (pl. útlevél kiváltása) fizetendő illetéket előre, a Kincstár eljárási illetékbeszedési számlájára készpénz-átutalási megbízással – közkeletű nevén „sárga csekken” kell befizetni. A készpénz-átutalási megbízás feladóvevényét kell a kérelemhez csatolni. A törvénymódosítás megteremti elvi lehetőségét annak, hogy ha az okmányirodában a technikai feltételek adottak, akkor az ügyfél a helyszínen készpénzzel vagy bankkártyával is fizethessen. Fontos összefüggés, hogy erre a fizetési módra nincs „alanyi joga” az ügyfélnek, ennek biztosítása az okmányirodák számára most még nem lesz kötelező. Hasonlóan kell eljárni az adóhatóságoknál is, de ezen esetekben az adóhatóság illetékbeszedési számlájára kell azt befizetni. Amennyiben az ügynek van hivatkozási száma – pl. fellebbezés esetén – természetesen nincs akadálya a banki átutalással történő fizetésnek sem. A gépjárműadóban 2004. január 1-jétől az önkormányzati adóhatóságok – a korábbi adózói bevallás helyett – a járműnyilvántartásból az okmányiroda által szolgáltatott adatok alapján végzik adóigazgatási feladataikat. Az új adóztatási rendszer jövőbeni teljes, zökkenőmentes működtetésére, valamint a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel a Javaslat az anyagi jogszabály kisebb módosítását tartalmazza. Emellett a gépjármű környezetre gyakorolt hatásához kapcsolódó kedvezményi rendszer – a technikai fejlődést követő – felülvizsgálata is elengedhetetlenné vált. Új elemként a Javaslat garantálja az adókedvezmény igénybevételének időtartamát is.
5 A Javaslat a lassú jármű pótkocsijával, a munkagéppel és az OT betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott (muzeális jellegű) járművel bővíti a járművek azon körét, amelyek nem tartoznak a törvény hatálya alá, (azaz azon járművekkel, melyek egyébként is mentesülnének a gépjárműadó alól). Ily módon felesleges adózói és adóhatósági adminisztrációra nincs szükség a hivatkozott járműkör tekintetében. A Javaslat a gépjármű adóztatásnak a járműnyilvántartásra való alapításával összefüggésben pontosítja az adóalany fogalmát. Az adó alanya az akinek a nevére a forgalmi engedélyt kiállították, aki lehet a tulajdonos vagy – amennyiben a forgalmi engedély az üzembentartót is tartalmazza – az üzembentartó. Tulajdonváltozás esetén a Gjt. éves adóalanyiságra (és illetékességre) vonatkozó hatályos rendelkezései, valamint a járműnyilvántartásból történő „éves” adatszolgáltatás tartalma alapján előfordulhatnak olyan esetek, amikor egy adott adóévre ugyanazon gépjármű után a tulajdonváltozással érintett mindkét fél önállóan adóalany és fizetésre kötelezett. A Javaslat ezen helyzet megoldására tartalmaz olyan értelmű változtatást, mely a kettős adóztatás gyakorlati megvalósulását egyértelműen kizárja, ha mind a tulajdonszerző, mind a régi tulajdonos a tulajdonváltozás évében elmulasztotta a tulajdonátszállás bejelentését, s ekképp a tulajdonváltozás időpontjáról az érintett adóhatóságok csak később értesülnek. A Javaslat értelmében ilyen esetben a korábbi tulajdonost kell az adó alanyának tekinteni. A Gjt. a légszennyezési és zajkibocsátási határértékek alapján differenciált mértékű adókedvezményt biztosít a környezetbarát gépjárművek számára. A kedvezményi rendszer időszakos felülvizsgálata mindazonáltal a technikai fejlődésre is tekintettel elengedhetetlen. Az adókedvezmény kapcsán alapelvként került megfogalmazásra, hogy az mindig csak a legkorszerűbb környezetvédelmi követelményeknek megfelelő gépjárművekre járhat. A Javaslat mint említettük – új elemként – a jogbiztonságra figyelemmel rögzíti azt a végső időpontot, ameddig az adott adókedvezmény megilleti a jogalanyokat. A Javaslat az előző szempontokra tekintettel a környezetvédelmi osztály-besorolást tartalmazó, a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV.12.) KöHÉM rendelet környezetvédelmi osztályai szerinti 6-os kóddal (benzin üzemű, szabályozott katalizátoros OBDrendszerrel ellátott), illetőleg 7-es vagy 8-as kóddal (EURO-III, diesel üzemű) rendelkező gépjárműveket 20 %-os kedvezmény illeti meg. A 9-es, 10-es, 11-es, 12es vagy 13-as kóddal ellátott (EURO-IV.; EURO-V. benzin/diesel üzemű) gépjárműveket 30 %-os, míg az 5-ös kóddal (tiszta gázüzemű, hybrid hajtású) gépjárműveket 50 %-os kedvezmény illeti meg. A 20 %-os kedvezményt 2007. év végéig, míg a 30 %-os és az 50 %-os kedvezményi mértéket 2008. végéig biztosítja a Javaslat. A kedvezményi rendszer átalakításának következtében 2005. évtől tehát megszűnik az adókedvezmény a jellemezően benzin üzemű szabályozott katalizátoros, valamint a diesel üzemű EURO-II. kategóriás gépjárművek után.
Dr. Kónya László
