Az ökológiai szemléletű turisztikai befektetők támogatása

4.

A befektetések támogatása A befektetések támogatása

4.

Az ökológiai szemléletű turisztikai befektetők támogatása Ajánlások kézikönyve

A befektetések támogatása 4.1 A támogatási mechanizmusok áttekintése............................................................................................................33 4.1.1 A gazdasági ösztönzők nemkívánatos hatásai.................................................................................................33 4.2 Általánosan bevált gyakorlatok................................................................................................................................34 4.2.1 A kiválasztás módja: automatikus, avagy diszkrecionális?.....................................................................35 4.3 A támogató mechanizmusok típusai..........................................................................................................................36 4.3.1 Vállalkozásindítási („start up”) támogatás.........................................................................................................36 4.3.2 Adókedvezmények...................................................................................................................................................................37 4.3.3 Állami támogatások..............................................................................................................................................................39 4.3.4 Az állami és a magánszektor partnersége (PPP)...............................................................................................42 4.3.5 Közvetlen állami beavatkozás......................................................................................................................................43 4.3.6 Az esettanulmányokban bemutatott támogatási mechanizmusok áttekintése.......................50

1

4.

A befektetések támogatása

4

A befektetések támogatása Ez a fejezet azokat a különböző mechanizmusokat írja le, amelyekkel az állami szektor támogathatja a vidéki turizmus fejlesztését célzó beruházásokat. A fejezet a következő három alfejezetből épül fel: 1. A támogató mechanizmusok áttekintése – bevezetés a gazdasági fejlesztés eszközeibe és támogató mechanizmusaiba, bemutatva, hogy miért és mikor van rájuk szükség, kiemelve a helytelenül alkalmazott ösztönzőkkel kapcsolatos veszélyeket.

A befektetések befektetések támogatása támogatása A

4. 4.

4.1 4.1 A támogatási mechanizmusok áttekintése

Az elméleti közgazdaságtan szerint a tökéletes versenyen alapuló gazdaság esetében, ahol nincsenek piaci elégtelenségek, a gazdaság erői önmagukban kialakítják a gazdasági erőforrások optimális allokációját – ily módon nincs szükség semmiféle állami beavatkozásra. Piaci tökéletlenségek azonban léteznek, a vidéki térségekben jellemzően akut módon jelentkeznek, ahol a legfontosabb vagyontárgyak, mint a környezeti, történelmi és ökológiai források gyakran ingyen, vagy valós értékük alatt is elérhetők. Ez túlzott és nem fenntartható fogyasztási szint kialakulásához vezet. A piaci erők ráadásul nem feltétlenül vannak összhangban a társadalom szükségleteivel, ami

gyakran vezet a jövedelmek hatékonytalan elosztáshoz. Maga a turisztikai ipar is erősen ki van téve piaci kudarcoknak, mivel az utazásszervezők feladata saját szolgáltatásaik mellett a desztinációk eladása és ellenőrzése is. A szakpolitika kidolgozóinak lehetőségük van arra, hogy a vidéki turisztikai infrastruktúra fejlesztése érdekében felhasználják a különböző gazdasági ösztönzőket és támogatási mechanizmusokat. A támogatások irányulhatnak a (i) helyi általános erőforrások, mint például a falusi táj ellenőrzésére és védelmére, (ii) az életkörülmények javítására a foglalkoztatási lehetőségek kibővítése és diverzifikálása révén, valamint (iii) a helyi utazásszervezők és a lakosok motivációjának ös�szehangolására úgy, hogy azok megfeleljenek az általános turisztikai stratégiának.

2. Általánosan bevált gyakorlatok – azoknak a bevált gyakorlatoknak az ös�szefoglalása, amelyek az összes gazdasági ösztönzőre és támogató mechanizmusra egyaránt alkalmazhatók. 3. A támogató mechanizmusok típusai: a projektben található esettanulmányok elemzése során felmerült és a vidéki turizmus területén leginkább alkalmazható ösztönzőknek és támogató mechanizmusoknak részletes tárgyalása. A következő kategóriákba soroltuk őket: vállalkozásindítási támogatás; adókedvezmények; állami támogatás; PPP; és közvetlen állami beavatkozás.

2

3

4.


4.

4.1.1 A gazdasági ösztönzők nemkívánatos hatásai

4.2 Általánosan bevált gyakorlatok

Erős érvek szólnak a kormányzati beavatkozás mellett és ellen egyaránt. A kormányzati politika jellemzően afelé hajlott, hogy egyik, vagy másik elméleti megoldást részesítse előnyben, függően az aktuális gazdaságpolitikai áramlatok által diktált „divattól”. A legtöbb modern gazdaság azonban vegyes álláspontot foglalt el, egyszerre támogatja a szabadpiacot és a verseny ösztönzését, ugyanakkor elismerve a piaci tökéletlenségek jelenlétét kísérletet tesz azok korrekciójára célorientált és kifinomult beavatkozási módszerekkel. Megfelelő alkalmazás esetén az ilyen beavatkozások akár nagyon pozitív hatással is járhatnak; létfontosságú azonban a velük járó veszélyek megértése. Pontosabban, a következő esetleges nemkívánatos hatásokra kell felkészülni:

Egy támogatási program megtervezésekor a következő általánosan bevált gyakorlatok kínálatát kellene szem előtt tartani:

• A verseny visszafogása: az ösztönzők csökkenthetik a kedvezményezettekre gyakorolt pénzügyi nyomást annak érdekében, hogy versenyképesek legyenek, és lehetővé teszik a nem hatékony piaci szereplők számára is, hogy megmaradjanak a piacon, ezáltal negatív hatást gyakorolnak a piaci versenyre. • Járadékhajhász magatartás: a vállalatok fölös forrásaikat arra használják, hogy támogatást keressenek, ahelyett, hogy forrásaikat működésük feljavítására fordítanák. Ráadásul a gazdasági ösztönzők gyakran a piaci “potyautasokat” segítik – mivel a nagy szervezetek valószínűleg jóval sikeresebbek az ilyen járadékhajhász taktikájukban – és ily módon akadályozzák a versenyt. • Túlkínálat: előfordul, hogy túlzásba visszük a piaci mechanizmusok korrekcióját, és túl sok befektetést ösztönzünk, melyek megfelelő kihasználása nem lehetséges. Eredményeként csökkenhet a vállalkozások nyereségessége, visszaesik a magánszektor

44


befektetési hajlandósága, hosszú távon függőség alakul ki a támogatási programoktól. Mindez az árak csökkentése irányába mutat, ami viszont oly módon alakítja át a vendégkört, ami ellentétes a desztináció által felállított piaci pozícióval, végső soron növeli a turizmusból fakadó környezeti, kulturális és társadalmi terhelést (vendégenként és pénzben kifejezve). • Fölösleges közkiadás: előfordul, hogy a magánszektor már megtette a szükséges beruházási lépéseket, így a piaci beavatkozás nem befolyásolja érdemben a befektetési döntéseket, miközben az állami szektor forrásait tovább apasztja. • A vállalkozói jövőkép beszűkülése: A piaci beavatkozás legfőbb motivációja gyakran az, hogy megteremtse az összhangot a magánbefektetések és a desztináció stratégiai jövőképe között, illetve rendezzék a konfliktusokat okozó földhasználati kérdéseket. A merev és rugalmatlan megvalósítás azonban olyan piaci résre szabott befektetéseket eredményez, amik túlméretezetté teszik az adott desztinációt, ezáltal forrásokat vonnak el alternatív beruházásoktól. Hasonló módon a szakpolitika végrehajtása szükségszerűen lassúbb, mint a piac; mindez „restséget” vált ki a piaci szereplőkből és hátráltatja a pozitív fejleményeket. A történelem már bebizonyította, hogy hajlamosak vagyunk alábecsülni ezeket a kockázatokat, miközben az ösztönzők potenciális előnyeit gyakran túlértékeljük. Ennek eredménye számtalan hibás megközelítésen alapuló és rosszul felépített ösztönzési politika. Az irányelvek kidolgozóinak figyelembe kellene venniük ezeket a kudarcokat összevetve a legjobban bevált megoldások példáival egy óvatos, kifinomultabb megközelítést kellene alkalmazniuk a gazdasági ösztönzők esetében.

1. Monitoringtevékenység: ki kell alakítani egy mechanizmust a támogatások és a támogatásban részesülő projektek teljesítményének rendszeres monitoringjára. Fontos tényező, hogy szervezetileg hova tartozik a tevékenység és kik végzik. A monitoringnak azt kell vizsgálnia, hogy hogyan viszonyul a teljesítés a támogatási szerződésekhez viszonyítva, és meg kell határoznia, hogy az egyes projektek céljai megvalósulhatnak-e a megadott időkereten belül. A projektek folyamatos monitoringja az átfogó fejlesztési program része kell, hogy legyen. 2. A szakpolitikai eszközök összehangolása: világos, hogy a regionális fejlesztéspolitikának összhangban kell lennie a régióra és az országra vonatkozó tervekkel. Hasonló módon a támogatási programokat is összhangba kell hozni az egyes desztinációk stratégiájával. Ehhez nyújt segítséget, ha a célok és célkitűzések mérhető módon, világosan meghatározásra kerülnek, mert csak így garantálható, hogy a támogatások az adott célt fogják szolgálni, így könnyebb az elszámoltatás is. 3. Elszámoltathatóság: minden egyes kedvezményben részesített projekt esetében specifikus teljesítési szabályokat kell felállítani. Ezek a sztenderdek nemcsak az adott ösztönző, vagy a támogatási eszköz hatásosságát segítenek megmérni, hanem olyan esetekben, amikor a támogatottak nem teljesítik a vállalásaikat, a kedvezmény vagy támogatás visszafizetését maga után vonó szerződéseket kell alkalmazni.

4. Verseny és állami támogatás: részletesen végig kell gondolni, hogy milyen hatást gyakorolnak a támogatások a versenyre, akár regionális összefüggésben, akár európai szinten. Elengedhetetlen az állami támogatások szabályainak betartása, és a szakpolitika kidolgozóinak fokozott figyelmet kell fordítaniuk arra, nehogy arra használják az ösztönzőket, hogy bizonyos gazdasági tevékenységeket kitelepítsenek egyik régióból vagy tagországból a másikba. 5. Átláthatóság: a következetesség és az átláthatóság érdekében egy világosan meghatározott értékelési szempontrendszert kell kidolgozni bármilyen ösztönző vagy támogatási program esetében. Az értékelés tevékenységei és tényezői között jellemzően a következőket találjuk: a. A projekt mennyiben felel meg a stratégia/ szakpolitika kritériumainak; b. Költség-haszon elemzés; c. Az adóalapra gyakorolt hatás értékelése; d. A projektnek a már működő vállalkozásokra gyakorolt hatásának elemzése; e. Annak elemzése, hogy a projekt megvalósulása bekövetkezne-e a támogatás elmaradása esetén. 6. Piac-vezérelt megközelítés: a támogatások csak a piaci kudarcok korrigálására és a gazdasági növekedés stabilizálására alkalmazandók, és nem arra, hogy a gazdaság teljesítőképességét meghaladó mértékben fokozzák az igényeket. A beavatkozásokat igen körültekintően kell megtervezni azért, hogy egy egyértelmű piaci rést célozzanak meg olyan rugalmassággal, ami nem akadályozza a folyamatos felülvizsgálatot és a túlzott korrekció kockázata csökkenthető legyen.

5

4.


4.2.1 4.2.1 A kiválasztás módja: automatikus, avagy diszkrecionális?

4.3.1 Vállalkozásindítási („start up”) támogatás

A támogatás megszerzése történhet automatikusan („as of right”) vagy pedig megítélés alapján (diszkrecionálisan). Mindkét rendszernek figyelemreméltó előnyei és hátrányai is vannak, ezért gondosan mérlegelni kell, hogy melyiket válasszuk.

A vállalkozások széles körére jellemző gyakori piaci kudarc a magas piacra való belépési korlátnak tulajdonítható. Ezek esetenként az érintett iparág valamely belülről fakadó jellemzője miatt jelennek meg – például azért, mert nagy mennyiségű tőkebevonásra van szükség. Néhány esetben a belépés korlátai talán szükségesek is az iparág megfelelő működéséhez – különösen akkor, amikor a piac egy jelentős részére van szükség ahhoz, hogy elegendő tőkemegtérülést biztosítson, és azzal vonzóvá váljon a magánbefektetők számára. Sok más esetben az újonnan belépni szándékozókat akadályozó korlátok történelmi és kulturális összefüggések miatt technikai sajátosság, vagy éppen a gazdaságpolitika korábbi hibáinak köszönhetően jelennek meg.

Az automatikus kiválasztás garantálja, hogy a kedvezményezett megkapja a támogatást, amint eleget tesz néhány egyértelműen meghatározott objektív minősítési kritériumnak, mint például a minimális befektetett összeg bizonyos energiatakarékos technológia esetén. Az érintett hatóságok szerepe nem több, mint a kiválasztási kritériumok betartásának ellenőrzése. A diszkrecionális kiválasztási mechanizmus viszont feltételezi a pályázat szubjektív értékelését – elfogadását vagy elutasítását – a támogatást odaítélő hatóságok részéről, anélkül vagy amellett, hogy a minősítés kritériumait formálisan megadták volna. Lehetséges, hogy a hatóságok kedvezőbbnek találják a diszkrecionális mechanizmust az automatikus mechanizmusnál, mivel az nagyobb rugalmasságot biztosít számukra. Ennél az előnynél azonban néha többet nyomnak a latba a megítélés szerinti kiválasztáshoz kapcsolódó problémák, melyek közül a legnevezetesebb a döntési folyamat átláthatóságának hiánya, ami korrupcióra és járadékhajhász magatartásra ösztönözhet (Vito Tanzi, 2001). Ennek kiküszöbölésére a szakpolitika irányítói inkább az automatikus ösztönzőket használják, de a minősítés kritériumait olyan specifikusan és szűk határok között adják meg, amennyire csak lehet, így a támogatásokat csak

4.3

olyan beruházásoknak ítélhetik oda, amelyek megfelelnek a legmagasabb objektív és mennyiségben kifejezhető színvonalbeli követelménynek. Ennek a módszernek a nyilvánvaló hátránya az, hogy csökkenti a támogatottak számát, és akaratlanul is kizár megvalósítható projektet azon az alapon, hogy nem felel meg egy túlságosan specifikusan megadott kritériumoknak. A nagyon precíz államigazgatással rendelkező országokban az automatikus támogatás-odaítéléssel működő programok előnyösek lehetnek az ösztönzők célzottsága miatt, ami erősíti a hatásukat. Eltérő körülmények között a diszkrecionális támogatási rendszer súlyos problémákhoz vezethet: növeli az adminisztráció költségeit, politikai töltetet ad szakmai döntéseknek, és megnyitja az utat a korrupció számára (Nathan−MSI Group, 2004). Ugyancsak jelentős hatással van az automatikus vagy a diszkrecionális kiválasztási mechanizmus alkalmasságára a piaci verseny színvonala és a kedvezményezettek viszonylagos mérete. A nagyobb piaci szereplők, akik bármelyik régióban jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek, általában hajlamosak a járadékhajhász-szemlélet alkalmazására (például lobbizással nyomást gyakorolnak a politika irányítóira a támogatásszerzés érdekében), emiatt az automatikus mechanizmus megfelelőbb lehet az ilyen helyzetekben. Másrészt viszont a diszkrecionálisan működő mechanizmusokkal járó kockázatok kevésbé jellemzőek a kezdő vállalkozásokat vagy a kisebb piaci szereplőket célzó támogatások esetében.

4.

Ilyen helyzetekben elég gyakori az, hogy a korlátok kiszorítják a magáncégeket a piacról, a benn lévőket nem akadályozzák meg abban, hogy túl magas árakat szabjanak meg a fogyasztók kárára. Mindez csökkenti annak az esélyét, hogy hajlandóak lesznek pénzt fektetni termékkínálatuk javításába, és az innováció terén is jellemzően lassúak. Ilyen helyzetekben az sem valószínű, hogy a meglévő vállalkozások tesznek a turisztikai szolgáltatások bővítése érdekében. Ezek azok a helyzetek, amikor a vállalkozásindítási támogatás (amit nevezhetünk vállalkozásinkubációs szolgáltatásnak is) segíthet az új piaci szereplők megjelenésében és az innovációban, lehetővé téve a belépés korlátainak mérséklését.

Ehhez különböző eszközök használhatók a helyzettől függően – itt most a leggyakrabban használtakat soroljuk fel: • Segítségnyújtás és képzés szabályozási, jogi kérdések témájában; • Segítségnyújtás és képzés egyéb szakmai szolgáltatások témájában; • Hozzáférés biztosítása ipari és kutatási információkhoz;

• A legfontosabb fizikai eszközök Időszakos rendelkezésre bocsátása; • A finanszírozási lehetőségek elérésének javítása; • A hozzáférés javítása az eladási és elosztási csatornákhoz.

Az ilyen vállalkozásindítási támogatásnak a falusi turizmus terén történő felhasználására jó példát szolgáltat a Shannon Development „Az állami és

magánszektor partnersége a nagy és közepes turisztikai projektek kidolgozásában” című projektje.

A támogató mechanizmusok típusai Ez az alfejezet mélységeiben tárgyalja azokat a gazdasági ösztönzőket és támogató mechanizmusokat, amelyek a projekt esettanulmányai során a legmegfelelőbbnek mutatkoztak a vidéki turizmus számára. A következő kategóriákba soroltuk őket: vállalkozásindítási támogatás, adókedvezmények, állami támo-

6


gatások, az állami és a magánszektor együttműködése (PPP) és közvetlen állami beavatkozás. A fejezet elején minden egyes kategóriát megvitatunk és bemutatjuk a hozzá tartozó esettanulmányokat. Végezetül egy referenciatáblázatban foglaljuk össze az egyes kategóriák legfontosabb jellemzőit.

7

4.



4.

4.1 számú szövegdoboz: Az állami és a magánszektor partnersége a nagy és közepes turisztikai projektek kidolgozásában, Shannon régió, Írország A Shannon Development által elfogadott megközelítés mögött az a megfontolás húzódott meg, hogy olyan projektbe kell bevonni a magánszektor befektetőit, amelyről egy közhasznú szervezet már megállapította, hogy egy meghatározott piaci rést tölt be, és ezt kutatással alátámasztotta. A regionális ügynökség vállalta a piackutatást, a lehetséges projektek összegyűjtését, a lehetséges helyszín meghatározását, meghatározta a szükséges terület méretét (amen�nyiben szükséges), meghatározta a finanszírozás lehetséges forrásait, és mindezt egy fejlesztési prospektus formájában bemutatta és átadta a magánszektornak. Az érdeklődő felektől a szokásos közbeszerzési eljárási szabályoknak megfelelően várták az ajánlatok benyújtását. Lehetőség van arra is, hogy a projektek PPP-formában hajtsák végre. A siker bizonyítékai A módszer sikerére jó példa a Doonberg Golf Club megalapítása, ami 200 munkahelyet teremtett közvetlenül Írország egy távoli nyugati tengerparti részén, ugyanakkor ösztönözte további kiegészítő szolgáltatások fejlődését is, például a golfklubbal szomszédos vendégház kialakítását. A Shannon Development előbb megvizsgálta milyenek egy, a térségben létesítendő golf klub piaci lehetőségei, majd nekilátott a magánszektor saját kezdeményezésű fejlesztési elképzeléseit gátló legfontosabb akadályok leküzdésének. Valójában a korábbi magánkezdeményezések azért vallottak kudarcot, mert nagy volt a bizonytalanság a beruházást érintő korlátozások körül, továbbá nehéz volt meggyőzni a sok kis földtulajdonost, hogy váljanak meg földjüktől.

A kérdéses terület elsősorban korlátozott mezőgazdasági értékű homokdűnékből állt és különböző mezőgazdasági vállalkozók tulajdonában volt, akik extenzív mezőgazdasági termelést folytattak, igen kevés hozzáadott értéket termeltek. Így egy önálló parcella értéke jelentősen kevesebb volt, mintha egyben értékesítették volna a területet. Ez megnehezítette a tárgyalásokat, és gyanút keltett a tulajdonosok között. A helyi önkormányzatok tulajdonában működő ügynökség élvezte a helyi lakosok bizalmát, ezért a Shannon Developmentnek sikerült végigtárgyalnia a földvásárlási lehetőségeket az érintett tulajdonosokkal és ily módon egy meghatározott rögzített áron tudta a magánbefektetőktől rendelkezésére bocsátani a területet – megszüntetve a legjelentősebb belépési korlátot. Ezen túlmenően a Shannon Development azt is felvállalta, hogy megvizsgálja a golfpálya megépítésének térségre gyakorolt ökológiai és környezeti hatásait. Bár ez feltárt bizonyos megoldásra váró ökológiai problémákat, a Shannon Development sikeres tárgyalásokat folytatott a földhasználat szabályozásában érintett különböző állami hatóságokkal és így a területet nyilvánosan is kijelölték golfpálya létesítésére. Mindezt még azelőtt hozták tető alá, hogy meghirdették volna a potenciális fejlesztők érdeklődésének felkeltésére szervezett nemzetközi versenyt. Így megfelelő megoldást tudtak adni nekik a fejlesztéssel járó legfontosabb kockázatok elkerüléséről, így azok már várták a befektetés lehetőségét.

4.3.2 Adókedvezmények Az adókedvezményeket igen sokféle célra lehet használni. Alkalmazásuk célja leggyakrabban a gazdaság fellendítése: a befektetési döntések olyan tevékenységek felé irányítjása, amelyeknek nagy tovagyűrűző hatása van,

8

vagy közvetlen külföldi befektetéseket eredményez, illetve piaci externáliák hatásának kezeléét szolgálja. Ezek a problémák javarészt az országos adóhatóság hatáskörébe tartoznak és viszonylag kevéssé kapcsolódnak a

9

4.



4.

4.2 számú szövegdoboz: Történelmi ingatlanok adómentessége, Auvergne, Franciaország Az adómentesség célja, hogy ösztönözze a kijelölt történelmi ingatlan, vagy a Francia Történelmi Műemlékek Kiegészítő Jegyzékében szereplő történelmi építmények renoválását. A rendszer szerint a befektetők vagy tulajdonosok levonhatják a teljes jövedelmükből az ingatlan azon része renoválásának költségeit, melyek nem termelnek kereskedelmi profitot – azaz nem fizetnek adót a jövedelem azon részére, amit történelmi műemlékek felújításra fordítanak. Az épületnek azon részeihez kapcsolódó kiadásokra, amelyeket kereskedelmi tevékenységre használnak, már korábban volt lehetőség csökkenteni az adófizetési kötelezettséget, amennyiben az adott kiadás költségként elszámolható volt. Felújítás esetén azonban adóhiány keletkezett, mivel a felújítási költséget nem lehetett szembeállítani a teljes adózás alá eső bevétellel, amennyiben az ingatlan egy része nem kereskedelmi célt szolgált. A kedvezmény lehetősége

regionális politika irányítóihoz. Ez is egy meglehetősen komplex terület, széleskörű szakmai ismereteket és az adott téma specifikus ismeretét kívánja meg. Regionális szinten a politika irányítói általában aggályosnak találják az adókedvezmény alkalmazását akár a befektetőknek a hely kiválasztására vonatkozó döntésének befolyásolására, akár a piaci anomáliák kezelésére. Az első lehetőség jelentős kockázatokkal jár és az Európai Unión belül ez egy igen erősen szabályozott, az állami támogatás szigorú szabályainak alárendelt terület. Ráadásul az ilyen adókedvezmények hatásossága megkérdőjelezhető, sőt akár el is tántoríthatja a befektetőt, különösen akkor, ha a rendelkezéseket nehéz követni, betartani, továbbá ha az adóhivatali dolgozó korrupt viselkedése megnöveli a projekt költségeit és a hozzá kapcsolódó bizonytalanságot. A befektetőket különösen riasztják a nem átlátható, vagy gyorsan változó ösztönző rendszerek, amelyek túlzott adminisztratív terhet tesznek rájuk. A befektetők a stabil és megállapodott adózási rendszert kedvelik, ami nem tér el jelentősen a nemzetközi normáktól (Clark, Cebreiro, & Böhmer, 2007).

10

Míg az általános gazdasági és működési keretfeltételek sokkal fontosabbak a befektetések vonzása szempontjából, az adókedvezmények hatásosak lehetnek a piaci problémák kompenzálásában. Ráadásul kön�nyebben kivitelezhetőknek tűnnek, mint a többi beavatkozási lehetőség. Romos állagú épületek például negatív hatással vannak egy térség turisztikai lehetőségeire. A társadalom általában érzi ezeket a hatásokat, azonban az épületek renoválása nem hozna annyi hasznot a térségnek, hogy egy magánbefektető számára képes legyen garantálni a befektetés megtérülését, így az ingatlanok jellemzően továbbra is üresen maradnak, állaguk romlik. Ilyen esetekben lehet alkalmazni az adókedvezményt, amivel növeljük a tulajdonos/felújító költségeinek megtérülését azáltal, hogy a befektetett, de nem megfelelően megtérülő összegrészre adómentességet adunk. Hasonló példa található a 4. 2 számú szövegdobozban bemutatott Auvergne-i esettanulmányban, mely egy történelmi ingatlanra megítélt adómentesség estét mutatja be.

Az ilyen adókedvezményekkel járó előnyök ellenére, a szakpolitika irányítóinak tudniuk kell azt, hogy a legkorrektebb helyzetben is előfordulhat, hogy az adókedvezmények még bonyolultabbá teszik a vállalkozások életét, mivel a kisebb piaci szereplők nem feltétlenül tudják olyan mértékben igénybe venni a

egyaránt nyitva áll a megfelelő ingatlant vásárló befektetők és tulajdonosok számára. Az itt leírt adókedvezményen túlmenően az ilyen ingatlanok örökösei teljes mértékben mentesülnek az örökösödési adó megfizetése alól. Ez a módszer korrigálja a történelmi épületek renoválásához kapcsolódó relatív megtérülést, azzal a céllal, hogy jobban tükrözze a valós társadalmi és turisztikai értéket, ami egy ilyen vagyontárgy restaurálása következtében létrejön. A siker bizonyítékai Jól megfigyelhető ennek a politikának a hatásossága és pozitív következményei egy Auvergne-i példán, ahol a politika támogatta és ösztönözte egy korábbi kolostor rehabilitációját és átalakítását háromcsillagos gyógyszállóvá étteremmel, ami nyilvánvaló hasznot jelentett a helyi örökség és gazdasági fejlődés szempontjából.

hivatásos adószakemberek szolgáltatásait, mint a nagyobb cégek, és esetenként hátrányba is kerülnek amiatt, hogy túlságosan is hagyatkoznak az adókedvezményekre. Ráadásul az adót gyakran csak technikai részletként kezelik, ezért az adókedvezmények igénybevétele elmarad a lehetőségektől.

4.3.3 Állami támogatások Jelen kézikönyv értelmezésében az állami támogatás kifejezés az jelenti, hogy a közszféra pénzügyi támogatást nyújt annak érdekében, hogy olyan termékek vagy szolgáltatások előállítására ösztönözze a magánszektort, amelyek a szakpolitika irányítói szerint nem jelennek meg megfelelő mértékben kizárólag csak a piaci erők hatására.

Ahogy azt már ebben a fejezetben tárgyaltuk, számos tényező akadályozhatja a piacot abban, hogy olyan mértékben, vagy olyan módon állítson elő egy terméket vagy szolgáltatásokat, amely maximalizálja a társadalom hasznát, és hatékonyan allokálja az erőforrásokat. A támogatás leghathatósabb, közvetlen formája a követlen pénzbeli támogatások

11

4.


juttatása, mely hatásos és hatékony eszköze a piaci tökéletlenségek korrigálásának. Az erre a témára kiválasztott mindkét esettanulmány középpontjában egy-egy hasonló, turizmusspecifikus probléma áll, melyek sokkal akutabb formában jelentkeznek vidéki környezetben – a potyautasság és egy adott desztináció piaci helyzetének javítása. A turisztikai iparban a vállalkozások feladata hogy értékesítsék és ellenőrizzék magát a desztinációt, nemcsak a saját szolgáltatásaikat. Ennek következtében, ha az egyik piaci szereplő, mondjuk egy szálloda, meghirdeti a saját desztinációját és a szállodát is, nemcsak saját maga profitál belőle, hanem a versenytársai is. Ez oda vezethet, hogy az adott desztináció szállodái egyre kevésbé lesznek hajlandók befektetni a desztináció marketingjébe

– inkább kivárnák, hogy kiderüljön a többiek hajlandók-e kezdeményezni. Következésképp a reklám, és a hasonlóan közös, a turisztikai szektor számára különösen fontos javak esetében az a tendencia alakul ki, hogy nem lesz megfelelő mennyiségű szolgáltatás a piacon, kizárólag a piaci erőkre hagyatkozva. Ehhez hasonlóan megtörténhet, hogy egy szállásadó létesítménynek nehezére esik saját maga és desztinációja számára kialakítani egy bizonyos piaci pozíciót – legyen az akár drága, luxusüdülőhely, vagy egy piaci rést lefedő szolgáltatás. Az ilyen tervek megvalósításához a környék valamennyi vállalkozása és lakosa részéről szilárd jövőképre van szükség. Még ha sikerül is kialakítani egy átfogó víziót, és az ágazatban működő szervezetek egy is egy irányba húznak, abban az esetben is megjelenhetnek a potyautasok.


Az ilyen problémák erős érvként jelennek meg amellett, hogy a közszféra avatkozzon be a turisztikai szektorba: segítse a klaszterek kialakítását és az iparág marketingjét egy átfogó stratégia mentén: segítse a turisztikai tevékenységek koncentrációját a nagy turisztikai értékkel rendelkező térségekben; és ezeket a térségeket úgy igazgassa, hogy maximálisan kihasználhassák a turizmusban rejlő lehetőségeiket. Mindazonáltal a magánszektor szereplői általában szívesebben alkalmazkodnak az aktuális piaci igényekhez, mintsem hogy megtegyék azokat a változásokat, melyek szükségesek a közszféra által alkotott jövőkép megvalósításához. Emiatt a változás folyamata lassú – apró, fokozatos változtatások sorozatát jelenti. Az állami támogatás erős vonzerőt

jelenthet a vállalkozások számára, ezáltal ösztönzi őket a az átfogó stratégia megvalósítására, segíti kompenzálni a változás folyamata során felmerülő költségeket és kockázatokat – jelentősen felgyorsítva a folyamatot és növelve a siker valószínűségét. A támogatások arra is használhatók, hogy „megjutalmazzák” a vállalkozásokat azért, hogy a szolgáltatásokat a desztináció általános stratégiájával és minőségi előírásaival összhangba hozzák, továbbá a pozitív külső előnyökért, amelyeket az ilyen szolgáltatásokat nyújtó desztináció általános jó híre vív ki – és ezzel növeli az ilyen javak piaci jelenlétét. Ennek további illusztrációja a 4.3 számú szövegdobozban bemutatott esettanulmány.

4.3 számú szövegdoboz: Nattitude, Auvergne, Franciaország A Nattitude egy közszférából induló kezdeményezés, ami egy hálózat és a régióban található szálláshelyek márkájának kialakulásához vezetett. Ahhoz, hogy egy szálláshelyet elismerjenek Nattitudelétesítményként, alá kell vetnie magát egy hat tématerületre kiterjedő értékelési és kiválasztási folyamatnak, amiben összesen több mint 150 kritérium szerepel. Amennyiben a szálláshely nem felel meg a minimális követelményeknek, a Nattitude útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy a létesítmény hogyan javíthatja a teljesítményét. Azok a létesítmények pedig, amelyek megfelelnek a követelményeknek, részesülhetnek a Nattitude-tagoknak járó tanácsadási, promóciós és értékesítési támogatásból. Ezen túlmenően Auvergne Régió Turizmusfejlesztési Bizottsága számos projektalapú támogatási programot működtet, melyek célja a vállalkozások további fejlesztésének finanszírozása. A támogatásra alkalmas jelöltek kiválasztásának kritériumait a Nattitude kezdetététől fogva összehangolták a Nattitude-tagság kritériumaival, így egy újabb ösztönzőt hoztak létre, hogy a turizmusban tevékenykedők hozzáigazítsák működésüket a Nattitude jövőképéhez. Ily módon a pénzügyi támogatás eszközét arra is felhasználják, hogy hosszú távú változásokat indítsanak be egy jól átgondolt turisztikai stratégia mentén. Ebben ötvöződik a pénzügyi támogatás egy sor más eszközzel: jó gyakorlatok

12

4.

gyűjteménye, mindenekelőtt a szakpolitikákhoz illeszkedés terén az átláthatóság és az elszámoltathatóság terén. A siker bizonyítékai A 2009-ben történt beindítás óta: • több mint 235 tagságra jelentkező szálláshely értékelése történt meg, ebből 117 felelt meg a minimális követelményeknek és integrálódott a Nattitude-hálózatba; • több mint 100 szálláshely profitált a személyes támogatásból (és kapta meg az ún. előrehaladási szerződést); •

a hálózat összesen 18 szakmai napot tartott;

• az elégedettségi mutatók folyamatosan javultak és 2011 nyarán a hálózat elérte az eddigi legmagasabb értékelést a régióban (91%); • a vendégéjszakák száma folyamatosan nőtt és meghaladta a regionális átlagot (2011 júliusában 75% volt a kihasználtság, míg a régió átlaga 62% volt, 2011 augusztusában pedig a hálózat tovább javított 83%-ra, miközben a régió átlaga 75% volt). Ezen túlmenően a támogatott szálláshelyek több mint 50%-a vett részt egy új, a szállás minőségi javítását célzó projektben.

13

4.


A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökségnél is van példa arra, hogy az állami támogatást a turisztikai stratégia elfogadtatásának eszközeként használ-

ták fel, a „Turisztikai magterületek meghatározása a Dél-Dunántúlon” című projekt során, melynek leírása a 4.4 számú szövegdobozban található.

4.4 számú szövegdoboz: Turisztikai magterületek kijelölése a Dél-Dunántúlon, Magyarország désének motorjaként működik. A települési szintű részletes elemzés alapján kialakított kiemelt területek meghatározásakor a következő paramétereket vették alapul: a meglévő vonzerők; a legfontosabb turisztikai termékek; a szálláshelyek kapacitása és kihasználtságuk; hálózatépítés a turisztikai és fejlesztési tevékenységek területén; helyi turisztikai adó; a közlekedés körülményei (Aubert A. et al, 2010). Az SFP-ben meghatározott kiemelt területek a következők: Dél-Balaton, Pécs és környéke, Villány-SiklósHarkány, a Duna mente, Kaposvár és környéke, a Dráva mente és Belső-Dél-Dunántúl.

A Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség kidolgozta a turizmus Stratégiai Fejlesztési Programját (SFP). Ebben meghatározták a turizmus fejlesztésének területi szintű ágazati prioritásait azzal a céllal, hogy segítsék az EU-támogatások felhasználásának koncentrálását elsősorban a kiemelt területekre és meghatározott turisztikai ágazatokra. Részletes helyzetelemzést követően meghatározták és kiválasztották a turisztikai fejlesztés kiemelt területeit. A tematikus és termékalapú fejlesztési módszerek helyett a kiemelt területek komplex fejlesztését helyezték a középpontba, azzal a céllal, hogy valóban versenyképes területeket hozzanak létre, amelyek versenyképes és egyedi turisztikai termékekkel jelennek meg. Ahhoz, hogy a koncentráció elvét alkalmazhatóvá tegyék, pontosan meg kellett határozni, hogy mi tekinthető kiemelt területnek, és ezt az SFP meg is tette. A kiemelt terület a turisztikai kínálat koncentrációja, ami a régió gazdasági fejlő-

14

A kiválasztott fő fejlesztendő ágazatok a következők: egészségturizmus, vízi és aktív turizmus, lovas turizmus, kerékpáros turizmus, vadász- és horgászturizmus, ökoturizmus, falusi turizmus, bor és gasztronómiai turizmus, kulturális turizmus, konferenciaturizmus, innovatív termékek és kalandparkok. A kiemelt területek koncentrált fejlesztésének a koncepciója visszatükröződött a Dél-Dunántúli Operatív Programban is, melyet az Európai Bizottság 2007-ben hagyott jóvá. Az Operatív Program társfinanszírozója az Európai Regionális Fejlesztési Alap, ami részre a Nemzeti Stratégiai Referenciakeretnek. Az Operatív Program révén azok a magánszektorbeli szereplők, akik hajlandóak megfelelő projektekbe befektetni a kiemelt területeken, pályázhatnak és juthatnak pénzügyi támogatáshoz. Ily módon az SFP a pénzügyi támogatást eszközként használja arra, hogy változást idézzen elő a kiemelt területeken, összehangolva a piaci szereplők szemléletét a terület stratégiai jövőképével, továbbá elősegíti a különböző kiegészítő szolgáltatások megjelenését, amivel továbbfejleszthetők a réspiacok.


Az állami támogatások viszonylagosan új és innovatív felhasználása kezd kibontakozni különösen Ázsia és a Csendes-óceán térségének fejlődő országaiban „fizetség az ökoszisztéma használatáért” (payment for ecosystem services – PES). Az ökoszisztémák szükségesek az ember gazdasági és társadalmi létéhez. A természeti tőke megvédésével elért megtakarítások nemcsak környezeti, hanem gazdasági érvekkel is alátámaszthatók. Létezik az ökoszisztémák védelméből fakadó elmaradt haszon fogalma: például megakadályozzuk, hogy a földtulajdonos kialakítson egy zöld területet, vagy intenzív gaz-

4.

dálkodásra használja azt. Ezt az elmaradt hasznot gyakran csak a társadalom egy bizonyos csoportja szenvedi el, például a helyi lakosok és a földtulajdonosok, miközben az ökoszisztémából származó hasznot az egész társadalom élvezi – ami igencsak meghatározza a két csoport hozzáállását. A PES révén az ökoszisztémákból hasznot húzók átadhatják hasznuk egy részét a földtulajdonosoknak, elkerülendő a hasonló haszonáldozati költségeket, illetve hogy megelőzzék a környezet pusztulásából adódó gazdasági veszteségeket. Mindez nyertes-nyertes pozíciót alakít ki (United Nations, 2009).

4.3.4 Az állami és a magánszektor partnersége (PPP) A PPP a projektekkel járó kockázatok hatékonyabb megosztásának eszköze a magán- és az állami szektor között, aminek köszönhetően a magánszektor nagyobb részt vállal a közjavak és szolgáltatások biztosításából. Az ilyen megállapodások a piaci verseny szereplőinek intenzívebb bevonását is ígérik a közszolgáltatások megvalósításába a hatékonyság és a minőség javítása érdekében. A PPP tekintélyes népszerűségre tett szert, az elmúlt két évtizedben a különböző ágazatokban változó sikerrel alkalmazták. Legkevésbé hatásosnak abban az esetben bizonyultak, amikor kizárólag a finanszírozási eszköz szerepét kapta. Ez esetben a beruházások jellemzően sokkal jobban megvalósíthatók államkötvények kibocsátása révén, mivel azok alacsonyabb megtérülést igényelnek, mint a PPP-beruházások. Általában véve a PPP-módszer megvalósítását nehézkesnek találják a nagy és komplex közszolgáltatások

esetében. Az ilyen helyzetek bonyolult és részletes megállapodásokat kívánnak meg, és nagyon speciális teljesítmény- és eredménymutatók vonatkoznak rájuk, melyeket költséges és nehéz kialakítani és ellenőrizni. E plusz komplexitási elem miatt bizonyos helyzetekben a PPP-projektek költségesebbek lehetnek, mint a hagyományos közbeszerzések. A vidéki turizmus esetében a PPP hozzáférést biztosít a magánszektor számára az állam tulajdonában lévő legfontosabb vagyon eszközeihez, mégpedig olyan áron, ami lehetővé teszi a magánszektor számára, hogy hatékonyan versenyezzen anélkül, hogy torzulna az iparágon belüli verseny. Viszonzásképpen a magánbefektető az állami szektor ezen eszközeinek állagmegóvásáról, karbantartásáról gondoskodik, így még mindig elegendő üzleti kockázattal és profittermelési kényszerrel kell megküzdenie ahhoz, hogy a létesítményt versenyképesen és hatékonyan tudja működtetni. Ennek további illusztrációja a 4.5 szövegdobozban bemutatott esettanulmány.

15

4.



4.

4.5 számú szövegdoboz : A ‘Lac du Pêcher’ öko-szálláshely, Auvergne, Franciaország A PPP modell alkalmazásával Pay de Murat önkormányzata helyreállította Cantal vidékén egy régi farm romjait és ökoszálláshellyé alakította (háromcsillagos szálloda, étteremmel és wellness-szel), ami 60 évre a magánszektor tulajdonába és teljes körű irányítása alá került. A projektet két szállodaipari szakember dolgozta ki, akik szerették volna megvenni és újjáépíteni az ingatlant, de nem volt elegendő tőkéjük a teljes projekt megvalósításához (megvásárlás és építkezési munkák). Ezért fordultak Pay de Murat önkormányzatához (13 település alkotja), hogy megoldást találjanak, és állami támogatással megnyissák az utat a projekt előtt. Miután a privát befektetők benyújtották a projektet, azt az önkormányzat kiértékelte és 2008-ban meg is vásárolta az ingatlant azzal a céllal, hogy egy elbűvölő, környezetbarát háromcsillagos szálloda-étterem létesüljön ott ökoszálláshely formájában. Auvergne Régió Turizmusfejlesztési Bizottsága (CRDTA) segített megerősíteni az öko-szálláshely piaci pozícióját, végrehajtani a finanszírozási programot, ami a projekt sikeréhez elengedhetetlen volt. A befektetéseket felosztották a Pay de Murat-i önkormányzat és a menedzserek között: előbbi adta az ingatlant (tetőfedés, parképítés stb.), utóbbiak kezébe kerültek a vállalkozásnak a jövőben megszerzendő eszközei (strukturális munkák, belső szerelvények, a wellness-részleg, berendezések és bútorzat) egy 60 évre szóló, a bérlőt az ingatlan állagának javítására kötelező haszonbérleti szerződés keretében.

• 2010-ben történt megnyitása óta a „Lac du Pêcher” ökoszálláshely tagja lett a Nattitude hálózatnak és – a többi Nattitude-szálláshelyhez hasonlóan – különleges előnyöket élvez, többek között a promóció és kommunikáció terén, illetve a CRDTA által szervezett eseményeken való részvétel szempontjából; pl. képzések, tematikus napok, tanulmányutak stb. • Az öko-szálláshely beszerzései során előnyben részesíti a helyi terményeket, ezzel is tovább segítve a helyi gazdaság fejlődését, és egyidejűleg csökkentve a CO2-kibocsátását. Az öko-szálláshely egy ZRR (vidéki revitalizációra kijelölt zóna) minősítésű területen működik, elkötelezte magát a helyi fejlesztések mellett – fenntartható és felelősségteljes módon. • A hasonló létesítmények jól ismert közvetett előnyein túlmenően (amik különösen azért fontosak, mert erősen támaszkodnak a helyi termékekre) a projekt közvetlenül is létrehozott munkahelyeket: három főállású pozíciót és két vezetői állást. A konyhafőnököt leszámítva minden alkalmazottat a helyi lakosok közül választottak ki.

A siker bizonyítékai

• A szálláshely beindított egy öko-részvételi projektet is, ahol a tulajdonosok vállalják, hogy a vendégek által felajánlott minden egyes euróhoz maguk is hozzáadnak egy eurót. Az így ös�szegyűjtött pénzt a helyi madárvédő szervezetnek adományozzák a királykánya védelmére. (az első évben 1 800 euró gyűlt össze, 900 a vendégektől és 900 az szálláshely forgalmából).

• A Lac du Pêcher melletti öko-szálláshely egy 300 éves épület rehabilitációjának eredményeként jött létre egy környezetileg érzékeny helyen. Napjainkban az “Instant d’Absolu” egy háromcsillagos szálloda- és étteremkomplexum 12 szobával, 30 fős étteremmel, tóparti terasszal, egy fürdőrészleggel (szauna, hammam, kezelő helyiségek) és egy szabadtéri jacuzzi-val a tó partján.

• Az első évben a létesítmény átlagos kihasználtsága 55% volt (igaz, hogy csak 10 hónapon át volt nyitva), de ezalatt forgalma elérte a 350 ezer eurót. A széndioxid-kibocsátás (és a forgalom) további csökkentése érdekében a második évtől a szálloda minimálisan két éjszakai tartózkodást írt elő és más módszerekkel is igyekszik a hosszabb tartózkodást előnyben részesíteni.

A szerződés a bérlőt 60 évre felruházta a tulajdonosi jogokkal, ami elég hosszú idő volt ahhoz, hogy a bérlő hajlandó legyen komoly beruházást vállalni a projektben.

16

• A fejlesztést a környezet károsítása nélkül valósították meg, és különböző zöld technológiákat használtak fel. Ezek között megemlítendő a kiemelkedő minőségű szigetelés és a hulladék szelektív gyűjtése. A létesítményben jelenleg folyik fatüzelésű kályhák beépítése a melegvíz-szolgáltatáshoz. Ez lehetővé teszi az éves széndioxid-kibocsátás 29 tonnával való csökkentését.

4.3.5 Közvetlen állami beavatkozás

Időnként szükségessé válik, hogy közvetlenül maga a kormány nyújtson szolgáltatásokat. Emellett nem kizárt, hogy a magánszektor továbbra is megjelenik, mint szolgáltató, vagy akár mint működtető vagy menedzser, azonban a magánszektor nagyobb mértékű bevonása időnként nem megoldható. Különösen igaz ez olyankor, amikor nehéz, vagy megoldhatatlan a hozzáférés bizonyos termékhez, vagy szolgáltatáshoz, illetve amikor a magánszektor bevonása túlságosan bonyolult és kockázatos lenne. Például a lakott területek útjainak karbantartása elvileg kivitelezhető a PPP-modellel. Ez azonban a fizetőkapuk környékén felerősíti a helyi forgalmat. Ha mérlegeljük a munkaidő, a nagyobb forgalom miatt bekövetkezett időveszteség költségét, másrészt a magánszektor nyereségét, nyilvánvalóvá válik, hogy az állami szektor szolgáltatása a kedvezőbb.

A hasonló infrastrukturális beruházások előnyösek mind a turisztikai szektor, mind pedig a lakosság számára, ezért a fenntartható turizmus elősegítése egy desztináción belül alternatív eszközt jelent arra, hogy hasznot húzzanak az állam által biztosított fejlesztett infrastruktúra és egyéb közcélú létesítmények hasznából, hiszen ezek egyaránt szolgálják a desztináció lakosait és látogatóit. Az ilyen befektetések előnyeinek maximalizálására a kormányok gyakran úgy racionalizálják a szükséges munkát, hogy helyi stratégiát és hosszú távú terveket alkotnak. Ezeknek a dokumentumoknak a segítségével a kormányok képesek további szinergiát vinni a tervezett munkálatokba és olyan jövőképpel inspirálni a desztinációkat, ami végül a magánszektor befektetési döntéseire is kihat. Jó példa erre a 4.6 számú szövegdobozban bemutatott Öko-Gozo projekt.

17

4.


4.6 számú szövegdoboz: Öko-Gozo, Gozo, Málta A projekt középpontjában a közcélú infrastruktúrába irányuló befektetések vannak, többek között egy jelentős erdősítési projekt, nyilvános kertek, parkok, megújuló energiával kapcsolatos intézkedések, a közoktatás javítása, esővíz-befogó rendszerek és hatékonyabb szennyvíztisztítás. A siker bizonyítékai

Öko-Gozo, vagy más néven „Gozo, az öko-sziget víziója” lényegében egy helyi, Gozo szigetére kidolgozott fenntartható fejlesztési stratégia és akcióterv. Ezáltal szándékozik a kormány ösztönözni a szigetet, mint régiót, hogy meginduljon meg a fenntartható fejlődés irányába, hasonlóan a nemzeti fejlődési tendenciákhoz. A kezdeményezés jövőképe a következő: „2020 -ra Gozo öko-sziget lesz, köszönhetően egy lelkes, elkötelezett és fenntartható közösség támogatásának. Célunk a Gozón élők életminőségének további javítása az oktatás, fejlesztés és társadalmi haladás révén. Gozo küzdeni fog azért, hogy csökkentse széndioxid-kibocsátását és a vízszennyezést. Meg akarjuk védeni a gozói életstílust, a szigeten található környezetet, az erőforrásokat, a kultúrát és identitást, és megélni azt, hogy mindezek fontos szerepet játszanak abban, hogy a sziget egyre több látogatót és befektetőt képes magához vonzani.” Ennek az Akciótervnek a megvalósításához Málta kormánya egy 24 millió eurós költségvetést bocsátott rendelkezésre a nemzeti pénzalapból (EU-finanszírozás és magánbefektetések nélkül). A kezdeményezés kedvezményezettjei elsősorban a sziget lakói, az oda látogatók, és az oda befektetők. Végső soron a projekt az egész ország számára hasznos lesz. Idővel az Öko-Gozo elképzelés átalakul egy piacképes márkává, amit fel lehet használni a sziget arculatának javítására.

18

A rövid-távú akciótervben 80 olyan intézkedés szerepel, aminek a megvalósítására a Kormány Gozo Minisztériumán keresztül kötelezettséget vállalt a 2010-2013 közötti időszakban. A mai napig a javaslatok több mint felének megkezdődött a megvalósítása. Ez a gyakorlat új munkahelyeket is teremtett, köztük tízet az állami szektorban, néhányuk a környezettel kapcsolatos magas képzettséget kívánó munka. A stratégia a magánszektorban is generált új munkahelyeket, de ezek számát nehéz megállapítani. Az utóbbiak közé sorolhatjuk a helyi ötcsillagos szállodában a környezeti tanúsítvány megszerzéséért folytatott erőfeszítések során keletkezett munkahelyeket, és az energiahatékonysághoz, illetve megújuló energiákhoz kapcsolódóan alapított számos vállalkozást. Az infrastrukturális beruházásokat illetően a mai napig a projekt keretében a következők valósultak meg: •


Írországban egy hasonlóan infrastruktúrához kapcsolódó projekt tette lehetővé az országos gyalogutak kialakítását, így a látogatók sokkal könnyebben közelíthetik meg a természeti szépségeket. Ezek az utak számos földterületen haladnak át,

4.

melyek tulajdonosai az állami szektor vagy különböző magánbirtokosok. A megvalósítás soha nem lett volna lehetséges az állami szektor tervezése és beavatkozása nélkül, amint az a 4.7 számú szövegdobozban olvasható.

4.7 sz. szövegdoboz: A Sétautak Program („Walks Scheme”), Shannon, Írország A statisztikák azt mutatják, hogy a gyaloglás Írországban az egyik leggyakoribb tevékenység. Csupán 2010-ben mintegy 700 ezer külföldi látogató lelte örömét ebben az időtöltésben. A Sétautak Program keretében a földtulajdonosok térítést kapnak a földjükön kialakított gyalogutak meghatározott színvonalon történő karbantartásáért és fenntartásáért, elsősorban a vidékies területeken. A gyalogutakat az közhasznú ügynökségekkel, a helyi közösségekkel és a földtulajdonosokkal kialakított partnerség útján valósították meg. A Sétautak Program keretében felelősségbiztosítást is kötnek a földtulajdonosok számára az esetlegesen bekövetkező balesetekre. A program gondoskodik arról, hogy az országos jelzett utakat és az állami vagy magántulajdonban lévő földeken áthaladó elsőrendű gyalogutakat rendszeresen karbantartsák és járhatóak legyenek.

A Sétautak Program résztvevői vállalták, hogy egy kialkudott díj ellenében befejezik az útvonalak fejlesztését és karbantartását. A program befejezéséért felelős közhasznú szervezet képviselője évente egyeztet a földtulajdonosokkal, hogy milyen munkákat kell elvégezni. A földtulajdonosoknak járó juttatást a földterületen áthaladó út hossza, valamint az elvégzendő munka jellege és mennyisége alapján határozzák meg. Ez a program olyan helyeken is lehetővé teszi gyalogutak kialakítását, amelyek egyébként nem lennének hozzáférhetők a látogatók számára. Következésképp sok látogatót vonz a vidéki térségekbe, ezzel segíti a helyi közösségek gazdasági fejlődését. Ez egy országos program, fő résztvevői az Országos Kormányzati Testület, a helyi fejlesztési ügynökségek, a helyi közösségek szervezetei, valamint a földtulajdonosok. 2010 végén összesen 1804 földtulajdonos vett részt a programban.

5 km terméskő-fal helyreállítása, és 2300 fa elültetése;

• 2,4 millió euró értékben társfinanszírozott projektek (Öko-Gozo projektek) a helyi önkormányzatok és civil szervezetek részéről; • több mint 1100 család kapott támogatást, hogy beszerezze napelemes fűtési és melegvíz-szolgáltató rendszerét; • 43 millió literre nőtt az esővíz-gyűjtő kapacitás a szigeten, a fontosabb völgyekben folyó víztisztítási verseny eredményeként; • 120 ezer euró értékben végzett promóciós tevékenység Gozo szigetnek, mint kivételes búvárkodási helyszínnek a megjelenítésére a piacon; • 800 ezer euró közvetlen befektetés magánvállalatok részéről az esővízgyűjtő projekthez kapcsolóan; • összesen 50,32 kWh teljesítményű napelemes rendszer beszerelése Gozo Minisztériumába.

19

4.


Bizonyos esetekben olyan mértékű támogatás szükséges ahhoz, hogy a magánszektor részt vállaljon a közszolgáltatás-ellátásból, hogy ez az érintett szervezet versenyképességének elvesztéséhez, piacról való kiszorulásához vezet. Az ilyen helyzetekben sokkal praktikusabb és költséghatékonyabb megoldás, ha az állami szektor fektet be és maga lesz tulajdonosa a szolgáltatásnak – a magánszektort csupán működtetőként vonja be. Ebben az összefüggésben azonban az állami szektor még megpróbálkozhat azzal, hogy saját tevékenységére vonatkozóan kidolgoz egy protokollt a nyereség felhasználására, saját erőfeszítéseinek motiválása


4.

érdekében. Ezt úgy is megteheti, hogy magánvállalatokat alapít, melyek köztulajdonban vannak. Ezek különböznek az állami szektortól, mivel a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény hatálya alá esnek, így profitot termelhetnek. Vezetőik jogilag felelősek azért, hogy maximalizálják a részvénytulajdonos vagyonát ugyanúgy, mint a magántulajdonban lévő vállalatokat vezető kollégáik, viszont ezek a vállalatok hozzáférnek az állami szektor eszközeihez, méghozzá erősen dotált árakon annak érdekében, hogy versenyezhessenek. Egy ilyen kezdeményezés jó példája olvasható a 4.8 számú szövegdobozban.

4.8 számú szövegdoboz: Paradores, Kasztília és León, Spanyolország A „Paradores de Turismo de España, S.A.” egy részvénytársaság, amelyet a spanyol kormány azért alapított, hogy elősegítse a környezetért felelősséget vállaló turisztikai szálláshelyek létrehozását egész Spanyolországban. A vállalatnak egyetlen részvényese van, a spanyol állam. A 33/2003. (november 3.) számú, az kormányzati örökségéről szóló törvény VII. fejezetének hatálya alá esik, de vonatkoznak rá a magánszektort szabályozó rendelkezések is; a költségvetési szabályokkal, a könyveléssel, pénzügyi ellenőrzéssel és a szerződéses rendelkezésekkel foglalkozó passzusok kivételével. A Paradores hálózatot a magánvállalati modell szerint irányítják, amelyben elsőbbséget kap a vállalat nyereségessége, így a stratégiai tervezés tekintettel van az üzleti hatékonyság szabályaira. A Paradores a kormány turisztikai politikájának eszközeként működik, miután Spanyolország vezető turisztikai vállalata lett, és így jelentős profithoz juttatja részvényesét – a kormányt – aki viszont azt a kormányzati turisztikai politika céljainak megvalósításához használja fel. A Paradores hálózat egyik fő célja, hogy a minőségi turizmust ösztönözze a vidéki térségekben azáltal, hogy hozzájárul a táj vonzerejének fejlesztéséhez és hasznosítja azt a természeti és kulturális javakkal együtt. A Paradores szálláshelyeket mindig üres, rossz állapotú, felújításra szoruló régi épületekben alakítják ki. A szálláshely kialakításakor és működtetése során is nagyon vigyáznak arra, hogy tiszteletben tartsák a közvetlen környezetet – amire úgy tekintenek, mint a természeti és a kulturális örökség összességére.

20

Az összes szálláshely környezetbarát módon működik, kezdve az egyszerű dolgoktól, mint például az egykarú vízcsap, a bonyolultabb dolgokig, mint a hulladékkezelő rendszerek. Az alkalmazottakat folyamatosan képzik annak érdekében, hogy napi tevékenységük a lehető leginkább megfeleljen az ökológiai irányelveknek. A Paradores hálózat folyamatosan ellenőrzi beszállítóit és elvárja a szállítóktól, hogy betartsák a Paradores vállalati politika részeként kidolgozott nem kis számú környezetvédelmi előírást. Nemcsak hogy folyamatos felügyeletnek vannak kitéve, de a szabályok betartására monitoringrendszert is bevezettek. A Paradores-hálózat Spanyolország egyik legnagyobb utazásszervezőjévé nőtte ki magát, tevékenysége átfogja az ország egész területét. Ennek eredményeként az általa bevezetett környezeti kezdeményezések hatással vannak az egész szektorra, és emelőhatást gyakorolnak a többi szálláshelyre is bizonyos hatósugáron belül. Ily módon a Paradores jelentős hasznot is hoz a polgároknak általában, és országosan a turizmus fenntartható fejlődésének. Ennek jó példája a „Zöld Parador” létrehozása, ami egy szigorú innovációs program a hálózat környezeti fenntarthatóságának további erősítésére, valamint a spanyol „Q Turisztikai Minőségi Tanúsítvány” nevű szabvány szigorú adaptálása. A siker bizonyítéka A Paradores hálózat jelenleg 10 ezer szállodai ágyat kínál 93 szálláshelyen szerte az országban. Jelen van az összes spanyol régióban, kivéve a Baleár-szigeteket. A hálózat több mint 4300 szakembert alkalmaz.

21

4.


Az oktatási és kulturális feladatokra gyakran tekintenek úgy, hogy azok szigorúan az állami szektor hatáskörébe tartoznak – ahol az egyes látogatásokból származó társadalmi haszon miatt előnyösebb a kormány számára olyan politika alkalmazása, mely növeli a látogatók számát, mint az olyan, amelyek

profitot termel. Az ilyen társadalmi haszontól eltekintve a kulturális események ugyancsak növelik a desztinációk turisztikai termékének az értékét és nem valószínű, hogy a magánszektor megfelelően szolgáltatná ezeket. Egy ilyen beavatkozás példáját idézi fel a 4.9 számú szövegdoboz.

4.9 számú szövegdoboz: Turisztikai tevékenységek bővítése állami befektetés révén, Lahti, Finnország


Az oktatás, kultúra és más tevékenységek fejlesztésére tett állami befektetéseket lehet ugyan azzal igazolni, hogy általában hasznosak a társadalom számára, azonban továbbra is cél, hogy megfeleljenek a gazdasági és pénzügyi fenntarthatóság elveinek. Az egyik lehetőség, hogy kiterjesztik a létesítmény profilját oly

• A Hat Érzék Völgye: egyes vélemények szerint ez Európa legteljesebb és legsokoldalúbb tematikus játszótere, a Hatalom Palotájában található. • Bormúzeum: a Peñafiel kastélyban található, ami a Ribera del Duero védjegy kezdeményezés bölcsője, helyszíne a Duero folyó partján – teljesen a borok felfedezésének és a borászattal kapcsolatos tevékenységeknek szentelt hely, ide értve a turizmust is.

• A Sibelius Hallt állandóan használják különböző eseményekre, klasszikus és rockzenei koncertekre egyaránt, különböző összejövetelekre, konferenciákra. Csupán 2011-ben 865 eseményt tartottak itt.

• A 2000. évben történt megnyitása óta a Sibelius Hall erőteljes hatást gyakorol Lahti kreatív gazdaságára. Valójában a megnyitó óta az összes finn város közül Lahtiban érték el a legnagyobb növekedést a kulturális szektorból származó hozzáadott érték terén. Lahti látogatóinak száma szorosan kötődik a Központ teljesítményéhez: amikor például az itt tartott események száma 865-re nőtt 2011-ben (a 2010-évi 746-ról), a város látogatóinak a száma 149 020-ről 167 607-re nőtt. Ugyanígy a szálláshelyek kihasználtsága is korrelációban van az események számának növekedésével; itt az arány a 2010. évi 39,1%-ról 2011-ben 43,1%-ra nőtt.

A Lahtiban található Sibelius Hall egyike a kultúrához kapcsolódó projekteknek. A projekt koncepciójának kialakításakor a város éppen gazdasági nehézségekkel küzdött és külső forrásokra volt szüksége az önerő finanszírozásához. Így a kormányhoz fordultak, azonban további támogatást kaptak az erdőgazdaságtól is, mivel a projekt a faépítészet kiváló példája, a világ egyik legjobb akusztikájával rendelkező koncertterme.

• A Sibelius Hall Lahti hírnevét a kultúra városaként is öregbítette, és napjainkban már a régió egyik legnépszerűbb turistalátványossága lett. Kétségtelen, hogy ez a siker adott lendületet a Faépítészeti Park kialakításának, amit a Sibelius Hall körül alakítottak ki. A parkban megtalálhatók a Természet Szelleme elnevezésű, faépítészeti nemzetközi díját elnyerő művészek által tervezett épületek és alkotások.

4.10 sz. szövegdoboz: A Matallana Természetismereti Központ és a köztulajdonban lévő turisztikai pontok közös igazgatása. Kasztília és León, Spanyolország.

• A Könyv Falu: ez volt az első könyvfalu, amit Spanyolországban létrehoztak. A nyomtatott irodalom és a hozzá kapcsolódó tevékenységek révén a kultúra és a turizmus népszerűsítésének szentelték.

A Valladolid provinciában található köztulajdonban lévő turisztikai központok tulajdonosa Valladolid Provincia Kormánya, irányításuk pedig a SODEVA feladata. A SODEVA egy magánjog alapján létrehozott korlátolt felelősségű társaság, amelyet a tanács azért hozott létre, hogy független és hatékony menedzsmentet biztosítson – többek között – a szintén a provincia által alapított különböző turista központoknak.

• A Castilla Csatorna: az egyetlen hajózható csatorna Spanyolországban; áthalad Palencia, Burgos és Valladolid provinciák területén, számos lehetőséget kínálva a szabadidő eltöltésére a természetben. Valladolid fenntart egy hajót a tartománybeli hajózható szakasz turizmusa számára.

Az köztulajdonban lévő turistaközpontokat stratégiailag úgy helyezték el, hogy a helyi gazdasági fejlődés hajtóerejeként működjenek, számos turisztikai kezdeményezést indítanak, amelyek később munkahelyeket teremtenek és növelik a gazdasági aktivitást. Rendkívül fontos, hogy a turisztikai központok hálózatának közös menedzsmentje legyen, mert a SODEVA révén a provincia tanácsa garantálni tudja, hogy valamennyi központ közcélokat szolgáljon, és tiszteletben tartsa a fenntarthatóság három pillérét – a gazdaságit, a társadalmit és a környezetit. Valladolid Provincia területén a következő köztulajdonban lévő turisztikai központok találhatók:

22

Ezt a koncepciót illusztrálja a 4.10 számú szövegdoboz példája.

• Az Esgueva Völgyismereti Központ: célja népszerűsíteni a völgy 15 településének természeti, történelmi, kulturális és turisztikai sajátosságait.

• A Sibelius Hall (Sibelius Központ) hamar híressé vált, mint az ország egyik legkitűnőbb konferenciaközpontja. 2005 óta következetesen megszavazzák neki az első, vagy második helyet Finnország legjobb találkozó- és konferenciaszervező létesítményei között, 2011-ben ismét a legjobb finn konferenciaközpont lett.

• Az épület látogatására túrákat szerveznek térítés ellenében. 2011-ben 132 ilyen túrára került sor, 2639 fő résztvevővel.

módon, hogy kereskedelmi tevékenységeket vonnak be, profitközpontokat alakítanak ki, melyek ellensúlyozzák a közszféra terheit.

4.10 sz. szövegdoboz: A Matallana Természetismereti Központ és a köztulajdonban lévő turisztikai pontok közös igazgatása. Kasztília és León, Spanyolország


Lahti város hatóságai nemcsak a helyi lakosok életét felpezsdítő sport- és kulturális projektekbe fektetnek be, hanem igyekeznek a térség turisztikai tevékenységeit is bővíteni. A projektekhez az EU-tól és a kormánytól kaptak támogatást. A cél a térség üzleti életének fellendítése, arculatának feljavítása és sokkal jobb szabadidős tevékenységek biztosítása a helyi lakosok számára. A legfontosabb érdekeltek között megtalálhatók a közszféra (pl. Lahti városa), a kormányhivatalok (pl. Finnország környezetvédelmi kormányzata), az EU és az oktatási intézmények (pl. a Lahti Alkalmazott Tudományok Egyeteme). A siker legfontosabb tényezői között meg kell említeni a megfelelő pályázatot, a különleges projekteket és a kedvezményezettek széles körét.

4.

• Római Falvak Múzeuma: a maga nemében egyedi intézmény Spanyolországban. A Múzeum egy tipikus római falu helyrehozott régészeti maradványaiból áll és egy olyan építményből, ami egy tipikus római otthon utánzata. A látogatók megismerkedhetnek egy 4. századbeli római falu mindennapi életével. • Kenyérmúzeum: a múzeumot a kenyér, a hozzávalók és a gyártási folyamat bemutatásának szentelték, így kapcsolták össze a helyi terméket a turistaútvonalakkal. • Joaquín Díaz Néprajzi Központ: A központ a spanyol folklór és néprajz legjellegzetesebb tárgyaiból gyűjtött össze mintákat, ezen kívül láthatók itt metszett gyűjtemények, hagyományos hangszerek és kapcsolódó tárgyak.

... 23

4. Supporting Investment

Supporting Investment

... •

Matallana farm és természetismereti központ.

A több mint 150 hektár területű Matallana Farmot a provincia tanácsa vásárolta meg azzal a céllal, hogy elősegítse mezőgazdasági és környezetvédelmi hivatalának működését: a helyi növény- és állatvilág megőrzését, valamint a térség ökoszisztémájának fenntartását. A központ jellege lehetővé tette, hogy tevékenységi körét kiterjessze a turizmusra, annak köszönhetően, hogy kivételes oktatási élményt képviselt a természetvédelem és megőrzés terén.

• A Központ fő fogadóépülete szálláshelyből és ebédlőkből áll, köztük van a régi felújított kolostor borászata; •

Angol kempingek;

•

Középkori esték;

•

Sonka-szeletelő műhelygyakorlatok;

•

Játszótér gyerekeknek és kertek.

A Matallana Központban található még egy szálláshely-létesítmény és étterem iskolák számára, valamint egy kiváló étterem a látogatók számára. Ezek a profitközpontok hozzájárulnak a központ életben maradásához.

A Matallana Farm és Természetismereti Központ igen sokféle, a Torozos Hegység és a Tierra de Campos ökológiai értékeihez kapcsolódó tevékenységet kínál a látogatóknak, például:

• A központ több mint 50 ezer látogatót fogad évente. A látnivalók jellege miatt a parkot is sok ökotudatos látogató keresi fel; • A park hatalmas oktatási és ökológiai értéket képvisel;

Aromás és gyógynövények kertje;

• Olyan dísznövények nevelésére épített üvegház, amelyeket később a provincia településeinek parkjaiba ültetnek ki; • Régészeti területek, köztük a Santa María de Matallana ciszterci kolostor, valamint a vizigót-spanyol temető és a középkori Santa María de Matallana ásatásai; •

A föld 20 fajtáját bemutató birkakiállítás;

• Egy galambház-ismereti központ, látogatással egybekötve egy 19. századi tipikus galambházban; •

Egy gyapjúismereti központ és műhely;

•

Természeti és ornitológiai sétautak;

•

Biciklis kirándulások;

•

Szamarakkal és lovaskocsival tett sétakocsikázás;

• Látogatás egy mesterséges lagúnában felépített megfigyelőhelyre, a vízi-, és vándormadarak megfigyelése;

24

4.3.6 Az esettanulmányokban bemutatott támogatási mechanizmusok áttekintése

A többi turistaközponthoz hasonlóan ennek a tevékenységét is a SODEVA igazgatja. A provincia tanácsa mezőgazdasági és környezetvédelmi hivatala felelős a környezetvédelmi és mezőgazdasági jellegű tevékenységek koordinációjáért, amelyek azt a célt is szolgálják, hogy az iskoláknak és turistáknak bemutassák a leginkább bevált megoldásokat.

•

4.

Az alábbi táblázat áttekintést ad a fejezetben bemutatott, befektetéseket támogató mechanizmu-

Mechanizmus

Vállalkozásindítási (start up) támogatás

Esettanulmány hivatkozás

4.1 szövegdoboz


• A központ sok más oktatási programban is szerepelt, pl. az „Ismerd meg, mit eszel” és az „Aktív turizmus” címűben más állami/regionális szervezettel közösen, ami tovább erősíti a park oktatás terén mutatkozó hasznát; • A projekt része volt a jelentős történelmi és kulturális értéket képviselő, ma már saját jogon turisztikai érdekességnek számító régi kolostor rehabilitációja, megőrzése és promóciója; • A projekt részt vett és időnként a katalizátor szerepét játszotta számos helyi, országos, sőt európai K+F kezdeményezésben. Ezek között megemlítendő az együttműködés a Valladolid-i Mezőgazdasági Műszaki Egyetemmel (INEA) az ökológiai termények kifejlesztésében, a Leon Egyetemmel a vadfajták reprodukciójában, és az Európai LIFE+ Waterbox projektben (korábban Zöld sivatag projekt), melyet a Valladolid-i Egyetem vezetett. Csupán az utóbbi kezdeményezés 32 ezer biológiai úton lebomló doboz földbehelyezését jelentette erdőtelepítés céljából; ezek majd két év múlva kiültetésre kerülnek Spanyolország szerte, többek között azon a 14 hektáron, ami a Matallana farmhoz tartozik.

Adókedvezmények

4. 2 szövegdoboz

sok fő típusairól, melyet a későbbi hivatkozások alapjának szánunk.

Fontosabb felhasználások

• Új vállalkozások segítése a piacra lépés akadályainak legyőzésében a következőkkel: • Költséges és nehéz célirányosan megvalósítani - Támogatás a szabá- - Legfontosabb fizikai • Néha egy pár nagy versenytárs (vagy lyozók/jogi környezet eszközök biztosítása egy monopólium) lehet az egyetlen reális és egyéb üzleti prob- - Könnyebb finanszí- megoldás lémák terén rozási lehetőség • Kevésbé látható és gyakran kevesen élnek vele. • A társadalomra/turizmusra előnyös • Jól szervezett nagy vállalkozók könnyebben hatást gyakorló javak kínálatának növelése hozzájutnak. érdekében. • Nagyon komplex adórendszer kockázata, mely inkább akadály.

• A társadalomra/turizmusra előnyös hatást gyakorló javak kínálatának növelése 4. 3 szövegdoboz érdekében. Állami támogatások 4. 4 szövegdoboz • A fenntartható turizmus stratégiájához szükséges magánbefektetés felgyorsítása.

Az állami és a magánszektor partnersége (PPP)

Közvetlen állami támogatás

4.5 szövegdoboz

Fő kockázatok és hátrányok

• Túlkínálathoz vezethet, kihasználtsági problémákkal. • Gyakran etikai problémákat vet fel és opportunizmust szül.

• Komplex megállapodást igényel, aminek • Az állam a magánszektort felruházza az költséges a megalkotása, ellenőrzése és országos jelentőségű, de az állami szektor végrehajtása. tulajdonában és ellenőrzése alatt lévő eszkö• Vegyes sikeresség a különböző szektorokzök használatára. ban – nem hatékony eszköz a tőkebevonásra.

• A közjavak juttatásának legközvetlenebb 4. 6, formája. 4. 7, • Erősebb ellenőrzést ad a közszférának, ami 4. 9, különösen fontos lehet az országos, vagy 4. 10 szövegdoboz stratégiai fontosságú fejlesztések esetében.

• Hátrányos lehet a magánszektornak és negatívan hat a versenyre. • Túlkínálat kockázata. Az állami szektor aktivitásának csökkenése politikai kockázatokat rejthet. • Elméletileg a profitmotiváció és a verseny hiánya a közszféra beruházásainak hatékonyságát csökkenti..

25

4.



4.

Jegyzetek:

26

27

4


Az ökológiai szemléletű turisztikai befektetők támogatása

Recommend Documents