AZ ÍTÉLET - KÍSÉRTETIES ELBESZÉLÉS ÉS A POLGÁRI SZUBJEKTUM KÍSÉRTETIESSÉGE

AZ ÍTÉLET - KÍSÉRTETIES ELBESZÉLÉS ÉS A POLGÁRI SZUBJEKTUM KÍSÉRTETIESSÉGE R ic h a r d

T.

G ray

A z ítélet kétségkívül Kafka legtöbbet interpretált rövidprózái közé tartozik, úgy­ hogy az irodalomtudósok körében bevett szokássá vált, hogy a szöveg minden új interpretációját valamiféle apológiával vezetik be. Ezt a szokást a magam részéró'l nem fogom követni. Bevezetésül inkább röviden vázolom annak okait, miért épp Kafka ezen szövegének szenteltek oly sok hermeneutikai energiát és akríbiát. A fe­ lelősséget jórészt maga Kafka viseli, ugyanis irodalmi fejlődésében kulcsszerepet tu­ lajdonított az ítéletnek. Közvetlenül a történet megírása után, az 1912. szeptember 22-éről 23-ára virradó éjszakán azt írja naplójába: „Csakis így lehet írni, csakis ilyen összefüggően, test és lélek ilyen teljes megnyitásával” (KKAT 461. o.); az ítélet ke­ felevonatának korrektúrája alkalmával pedig azt mondja, a történet úgy szakadt ki belőle, „mint egy igazi szülés, mocsokkal és nyálkával beborítva” (KKAT 491. o.). A spontán és reflektálatlan alkotási folyamat, amelynek során A z ítélet létrejön, Kafka számára így minden autentikus irodalmi írás ismertetőjegyévé válik. Még négy esztendővel később, 1916 augusztusában ist azt írja kiadójának, Kurt Wolffnak, hogy valamennyi műve közül ez a történet a számára „legkedvesebb munkája” (Br 149. o.), és élete végéig nem is változtat Az ítéletvc'A alkotott ilyetén ítéletén. En­ nek a merőben pozitív megítélésnek a jelentősége csak akkor válik igazán érthető­ vé, ha annak a rendkívül éles kritikának a háttere előtt vesszük szemügyre, amelylyel Kafka egyébként saját irodalmi alkotásait illette. Nemcsak a töredékben maradt regények estek áldozatul ennek a szigorúan önkritikus tendenciának, hanem olyan szövegek is - például A z átváltozás és A fegyencgyarmaton —, amelyeknek publiká­ lását maga Kafka engedélyezte. Ahogy Az ítélet kulcspozíciót foglal el Kafka életművében, szintúgy kulcspozí­ ciót foglal el a szöveg értelmezése a Kafka-kutatásban: az életmű egyetlen átfogó interpretációja sem kerülheti meg ennek a szövegnek az értelmezését, sőt az elbe-

A Z ÍTÉLET

11

széles értelmezése nem egy esetben a teljes életmű feldolgozásának kiindulópontja­ ként szolgál.1A szövegértelmezések gyakoriságának második oka minden bizony­ nyal az, hogy maga Kafka is foglalkozott az elbeszélés interpretációjával. Egy olyan szerző esetében, aki igen ritkán —és rendszerint akkor is csak röviden és aforisztikusan —nyilatkozott saját szövegeiről, Az ítélethez fűzött igen részletes magyaráza­ tok figyelemre méltó kivételt képeznek.2 Sok értelmező azt reméli, hogy Kafka sa­ ját értelmezési indítványainak figyelembevételével biztos alapokat rakhat saját in­ terpretációjának felépítéséhez. Csakhogy ez a remény azon az előfeltevésen alapul, hogy a szerző [Autor] —mint már maga a szó is sejteti —abszolút autoritással bír az általa létrehozott szöveg felett; holott Az ítélet esetében —mint a későbbiekben majd látni fogjuk —épp ez az előfeltevés bizonyul érvénytelennek. A történet interp­ retációjára tett számos és sokféle kísérlet további oka maga az elbeszélésben rejlő hermeneutikai kihívás: a szöveget - az irodalmi modernitás szövegei között szinte egyedülálló módon és mértékben - formai zártság és tartalmi nyitottság, a világos és következetes nyelvi-elbeszélői kibontás, valamint a látszólag alogikus, követke /ellen cselekményfolyamat között feszülő ellentét jellemzi. Miközben a történet il is/,kurzív ökonómiája lezárt, logikus és hézagmentes szövegszerkezet benyomását kelti, a cselekmény csapongónak tűnik, és tele van megmagyarázhatatlan repedé­ sekkel. Mindehhez hozzájön még, hogy a bevezető bekezdésekben, amelyek a hős, ( ieorg Bendemann empirikus környezetét és személyes helyzetét ábrázolják, Kafka .ízt a látszatot kelti, mintha az irodalmi realizmus normáit követő konvencionális elbeszélésről volna szó.3 Csakhogy a történet előrehaladása sorra érvényteleníti .1 l.e/detben létrehívott olvasói elvárásokat. A szöveg végül egész sor titokzatos kei dést vet fel: kicsoda voltaképpen és mit jelent a pétervári barát? Mivel magyai.i/ ható, hogy az apa egyrészt kétségbe vonja ennek a barátnak a létezését (E 57. ti.), másrészt viszont azt állítja, hogy ő maga is levelezésben áll vele, sőt a „képviselő je" (li 61. o.; id. magyar kiadás* 46. o.). Mi indokolja az apa által Georgia kis/.i bott kemény és kegyetlen ítéletet? Miért fogadja el Georg ezt a büntetést, és ho|>y hogy önként végre is hajtja? Vajon ártatlan áldozat-e Georg? Ha nem az, akkoi mi a vétke? I eltűnő, hogy Kafka épp ezt az elbeszélését nevezi megmagyarázhatatlannak, holott élete végéig benne látta legfőbb irodalmi teljesítményét. Felice Hauei nek hja: „Találsz az ,ítélet’-ben valamiféle értelmet, úgy értem, valamiféle egyenes, oYs/.eliiggő, követhető értelmet? Én nem, és megmagyarázni sem tudok benne semmit. De van azért a dologban valami furcsa.” (KKAB II. k., 201. o.) Pár n.i|> 1 |nl példázza ezt a tendenciát D^mmer (1973) munkája. A z ítélet Walter H. Sokéi monográliájálun (/■un.-. Kafka - Trapjk. undlrome, München / Bécs 1964, 44-62. o.) is úgy jelenik meg, mint Kafk.i „Mágikus” elbcszélésmódjának paradigmája. ViV. KKAT 461. o. sk. és 491. o. sk., valamint F 394. o. és 396. o. sk. 1 I lihev Id. Kcmper, 286—291.0. A/ 1 IbrszélésMl vett idézeteket nliol .i tanulmány szövegösszefüggése megengedi Tandoii I / loidlnlsálian közlöm: íian / Kalk.i I: ilíltl, Inni. I .mdori Dezső, in: uő.\ Elbeszélések, Nzi’ik. (»yOrlíy Miklós. Iludupest: I’uUúnw* ¿ 0 0 1, IM iH •»

ti ftmi,

12

A Z Í TÉLET

pal később pedig még apodiktikusabban azt állítja: „Az .ítélet’ nem magyarázható” (KKAB II. k., 205. o.). így hát jogos a feltevés, hogy Kafka épp ezt a titokzatossá­ got, az „egyenes, összefüggő, követhető értelem” hiányát tekintette a sikerült iro­ dalmi szöveg lényegi kritériumának. A Kafka-kutatás egyik irányzata szó szerint vette a megmagyarázhatatlanság posztulátumát, mégpedig nemcsak A z ítéletre, hanem Kafka valamennyi szövegére vonatkozóan; ez az irányzat azt a nézetet kép­ viseli, hogy Kafka szövegei nem rendelkeznek „követhető értelemmel”, hanem úgy v^pnak megalkotva, hogy lehetséges értelemtulajdonítások sokaságát hívják elő.4 Az értelem disszeminációjának ezen szószólóival szemben az értelmezők másik cso­ portja áll, akik úgy vélik, mégis csak feltárhatnak valamiféle értelmet A z ítéletben. Ők Kafka pszichobiográfiai szituációjának irodalmilag kódolt ábrázolásaként ol­ vassák a szöveget,5 és ők is joggal hivatkoznak a szerző megnyilatkozásaira, hiszen Kafka Az ítélethez fűzött elemzés-kezdeményeiben erősen hangsúlyozta az önélet­ rajzi elemeket: A Georg név ugyanannyi betűből áll, mint a Franz. A Bendemann névben a „mann” csupán a „Bende” megerősítése, tekintettel a törté­ net valamennyi, egyelőre még ismeretlen lehetőségére. A Bende név viszont ugyanannyi betűből áll, mint a Kafka, és az e magánhangzó ugyanazokon a helyeken ismétlődik benne, mint az a magánhangzó a Kafka névben. A Frieda név ugyanannyi betűből áll, mint a Felice, és ugyanaz a kez­ dőbetűjük is, a Brandenfeld-nek ugyanaz a kezdőbetűje, mint a Bauer-nek, és a „Féld”’ szó révén jelentésbéli vonatkozásban is állnak. (KKAT 492. o.) Semmi kétség: 1912 ősze, tehát irodalmi .áttörésének’ időszaka sok szempontból vízválasztót jelentett Kafka életében. Egyrészt ekkor zajlottak első könyvpublikáci­ ójának előkészületei, úgyhogy megerősítve érezhette magát írói elhivatottságában; másrészt minden addiginál nagyobb hajlandóságot mutatott arra, hogy elfogadja azokat a polgári érték- és életviszonyokat, amelyeket írói énje olyannyira gyűlölt, és amelyek apja, Hermann Kafka alakjában testesültek meg számára. Az 1911-es esztendő végén Kafka sógorával, Kari Hermann-nal közösen azbesztgyárat alapí­ tott Prágában, amelynek résztulajdonosa lett, és ezzel —hogy önként, avagy sem, az nem állapítható meg teljes bizonyossággal - olyan polgári pályára lépett, amely

'l

Vö. Corngold, 39—62. o.; Rainer Nägele: „Kafka and the Interpretive Desire”, in: Kafka and the Contemporary Critical Performance-. Centenary Readings. Szerk. A. Udoff. Bloomington 1987, 16-29. o. Iv/.t a sokak által képviselt értelmezési irányt Flores korai tanulmánya kezdeményezte (1958). A „Bauer” szó jelentése .paraszt’, a „Feld” szó jelentése .szántóföld’, .mező’ —a ford.

A Z ÍT ÉLET

13

erősen hasonlított apjáéra.6Nem sok idő kellett azonban ahhoz, hogy a gyárral jái ó újabb felelősségvállalás terhessé váljon számára, úgyhogy kis idő elteltével nem akart és nem is tudott már megfelelni gyártulajdonosi kötelezettségeinek.7 Fontos lovábbá, hogy Kafka 1912 augusztusában megismerkedett Felice Bauerrel, és nem sokkal Az ítélet megírása után levelezni kezdett vele. Felicével való találkozása óta úgy tervezte, hogy belép a polgári életbe, vagyis megházasodik, és saját családot ala­ pít. Ha a gyáralapítás Kafkát apja utódjává tette az üzleti életben, akkor a házasság .1 polgári magánéletben is megerősítette volna ezt az utódszerepet. Kafka így szim­ bolikusan apja nyomdokaiba léphetett volna, olyan fiúvá válhatott volna, aki jobI>.in megfelel az apai elvárásoknak, mint az a neurotikus különc, aki a polgári tár­ sadalom rendjén kívül keresett magának szabad területet, hogy megírhassa fura töric'neteit. Kétségtelen, hogy ez a problematika belejátszik abba viszonyba, amely Az //rtWben Georg, az apa és a pétervári barát között fennáll. Georg Bendemann épp .m a készül, hogy mind az üzleti, mind a szexuális szférában apja helyébe lépjen, míg Inirátja visszaretten attól, hogy maradéktalanul feloldódjon a polgári életben, és ¡de­ lhiibe menekül. Kafka visszatekintve így írta le elhatározását, hogy megházasodjék: „l'.gy életkörülményeinél és természeténél fogva merőben aszociális ember [...] leg­ följebb a lehető legerősebb belső kényszer hatására dönt a házasság, vagyis a lég­ ié/,oeiálisabb cselekedet mellett” (F 598. o.). Az ítéletben a pétervári barát testesíti meg Kafka mint „aszociális ember” lényegi vonását,8hiszen „valójában nincs kapi »illata honfitársai ottani kolóniájával, ám a helybeli családokkal sem áll jóformán semmiféle társadalmi érintkezésben” (E 51. o.; id. magyar kiadás 38. o.), és Gregor jeleníti meg Hermann Kafka fiát —vagyis Kafka polgári kényszer-énjét -, akit a „le­ hel ő legerősebb belső kényszer” hajt a polgári életvitel felé. A történet önéletrajzi korrelátumainak feltárásával még csak a szöveg indítékát magyaráztuk meg, ám távolról sem interpretáltuk magát a szöveget. Az ítélet ugyanis sokkal több, mintsem pusztán Kafka személyes konfliktusának rejtjeles il >■.t/olása; az elbeszélés a polgári öntudat általánosabb válságát konkretizálja, és az I világháború kitörése előtt a polgári értelmiség egy egész generációjára nézve pai,nli|’,matilcus érvényű.9 Kafka pontosan érzékelte, hogy élete és szenvedése jól repiiventálja korát; egy 1918 februárjában papírra vetett önvizsgálatában így ír: „Az ■li i követelményei közül, amennyire tudom, semmit nem hoztam magammal, i Mtpáti a/, általános emberi gyöngeséget. Ezzel [...] szívtam magamba oly erőtelje•,<■11 korom negativitását, amely igen közel áll hozzám, amely ellen nincs jogom Kii/ili'iii, hanem csupán képviselnem adatott” (KKAN II. k., 98. o.). Kafka nemi vili knt.ilio/. való közelségét hangsúlyozza, hanem azt is, hogy ez a közelség főként I ifk.i ./(i t pi-n'Sl a gyáralapításban és a vele kapcsolatos reakcióiról ld. részletesen Anthony Northey: t, ttfk.it.i Mhcbpoche. Berlin 1988, 78—86. o. I 1 IL 1 ui.ii l‘)l I . december 28-án a/t írja naplójába: „A kín, amelyet a gyár okoz nekem” (KKAT U7, n,). V ív N nkrl (Ul. .1/ 1. jegyzetet), M - 6 6 . o.

VO Nfum.um, HO 8(>, <>.; Sflutcrmeistei, 21Vo,

14

A Z ÍTÉLET

a negativitásban áll, saját emberi gyöngeségében, amely korának negativitását rep­ rezentálja. Kafka életművének alapvető jellegzetessége ez a hajlam saját életének és saját életproblémáinak általánosítására. Az ítélet neveinek imént már idézett elem­ zésében jól megfigyelhető ez a tendencia, amikor Kafka a „mann” szótagnak a Bendéhez való hozzákapcsolását magyarázza a Bendemann névben. Miközben elisme­ ri, hogy a „Bende” a Kafka egyfajta anagrammjának tekintendő, egyúttal hangsú­ lyozza, hogy a „mann” a Bende’ megerősítése” - vagyis a „Kafka” megerősítése —, amely „a történet valamennyi, egyelőre még ismeretlen lehetőségét” reprezentálja. A „mann” szuffixum révén Georg / Franz Bende / Kafka egyfajta történetileg meg­ határozott Akárkivé (Jedermann) válik, olyan irodalmi figurává, aki nemcsak Kaf­ kát képviseli, hanem vele együtt Kafka korának „negativitását” is. Az ítélet eszerint egyfajta kordokumentumként olvasandó, amely a polgári önértés történelmi okok­ ra visszavezethető kríziséről tudósít századunk második évtizedében. Fontos felis­ merni, hogy A z ítélet a vele egyazon időben keletkezett Átváltozás és a Lakodalmi készülődésfalun című, korai novellatöredék mellett áll, amelyeknek hősei a polgári üzleti élet konkrét kontextusában cselekszenek, és polgári környezetük társadalmi feltételei miatt vallanak kudarcot. Az ítéletex. nem az a tény avatja az irodalmi modernség elismert mesterművévé, hogy önéletrajzi vonatkozásokat dolgoz fel és általánosít, hanem az a mód, ahogy ezt megteszi. Az elbeszélés egyetlen önmagát komolyan vevő interpretációja sem tekinthet el a bonyolult szövegszervezés és a komplikált elbeszélő struktúra leírá­ sától, mivel a szöveg mondanivalója lényegi összefüggésben áll az irodalmi ábrázo­ lás stratégiáival: az ábrázolás eszközei már itt magukban hordozzák az üzenetet (hogy némi módosítással Marshall McLuhan közismert formuláját alkalmazzuk Kafkára). A z ítélet formai tulajdonságai és a szöveg recepciójának feltételei között fennálló összefüggés feltárásához Sigmund Freud A kísérteties (Das Unheimliché) című tanulmányát szeretném felhasználni, amely hét esztendővel a Kafka-elbeszélés megírása után jelent meg. Freud tanulmánya nem csupán az elbeszélés keletke­ zéséhez való történeti közelsége okán bír különös jelentőséggel, hanem irodalomtudományi megközelítésmódja miatt is. E. T. A. Hoffmann A homokember című történetének példáján Freud annak megállapítására tesz kísérletet, vajon miféle jel­ legzetességekkel kell bírnia egy történetnek ahhoz, hogy „kísérteties” hatást tegyen az olvasóra. Freud két elbeszéléstechnikai vonást fedez fel és tekint konstitutívnak abból a szempontból, hogy a szöveg rendelkezzék a kísérteties benyomás felkelté­ sének képességével: egyrészt a kísérteties eseménynek látszólag objektív tudósítás szövegkörnyezetében kell bekövetkeznie; másrészt az olvasó perspektívájának telje­ sen egybe kell esnie a hős perspektívájával.10Freud ezzel két olyan alapvető mozza­ natot ír le, amelyek nem csak Hoffmann Homokemberét jellemzik, hanem Kafka

111 Sigmund Freud: Das Unheimliche-, in: Freud-Studienausgabe. 4. k. Szcrk. A. Mitscherlich. Frankfurt u. M. 1970, 243-274. o„ itt 271-274. o.

A Z ÍTÉLET

15

ítéletét is;" épp ezeknek az elbeszéléstechnikai stratégiáknak az alkalmazása tette lehetővé Kafka irodalmi áttörését és saját stílusának kialakítását. A perspektíva úgy nevezett „egyértelműsége” [„Einsinnigkeit”] Kafka elbeszéléseiben, amit a kutatás már korán mint alapvető formai elemet ismert fel,12 A z ítéletben is túlnyomórészt meghatározza az elbeszélői magatartást. Csupán a történet eleje és vége —ahol egy látszólag mindentudó, auktoriális elbeszélő perspektívája érvényesül —tér el ettől a figurális elbeszélői magatartástól. Az ítélet első bekezdése annyiban feltétlenül a realista irodalom elbeszélői stratégiáit követi, hogy támpontokat nyújt a történések idejére és helyszínére vonatkozóan, továbbá megismerteti az olvasót a főhőssel és annak élethelyzetével: Georg Bendemann, a „fiatal kereskedő” egy „vasárnap dél­ előtt [...], gyönyörű tavaszi időben [...] ott ült magánszobájában”, és miután „be Irjezett egy levelet [...] külföldön tartózkodó, ifjúkori barátjának [...], kinézett az ablakon a folyóra, a hídra és a szemközti parton halványan zöldellő magaslatokra” (l; 51. o.; id. magyar kiadás 38. o.). A történet perspektívája a Georg Bendemann empirikus környezetébe való beágyazottságtól lassanként a hős szubjektív belső vi liígába tolódik, hogy végül aztán újra visszatérjen az objektív kerethez: a híd meg a lolyó, amelyek az első bekezdésben még mintegy mellékesen —mint az einpiri luis környezet részei — említődnek, újra felbukkannak az elbeszélés végén; csak hogy ekkorra már a cselekmény jelentőségteljes rekvizítumaivá változtak, hiszen . 1 I Imikém l'i ietli u li hcissner; fiw* Erx/ihlcr Prtwx, Kafka. Stuttgart 1952; Id. Péter Beicken ..li/.ühl wrlup" cím ű cikkéi is, in: KI IB H. k., 36 ■ /Í4. o. Vo I )(ii i M ( John: Ihnnfiarrnt M ind.r, N/JfYtftive Modttsfi)f lh'ffw/th/# C.onxdonxnnx in l'htfau, l’i ii u « ..... i " '8, lü ü o \ i n li/ rii nui^yui ki üdíts ’10 oldalán olvasható „különös leveleiéi" v/ókain solat a tanuliihiny kon

•‘ ‘ IiimíImii nem alkalmazható, a nén in „Korre.spouden/," s / ó ngyaniü nemtsak „U*veÍe/iV i, lm n* in „VMiniukn/iU" i, „mepjelelé*" i in jelent a ftwd,

A Z ÍTÉLET

16

rejtettség, titokban tartottság képzetköréhez’Y4 Az „unheimlich” szó — mint a „heimlich” negációja - Freud szerint ugyancsak két jelentéssel bír: egyrészt a nem­ ismertet, másrészt a nem-rejtettet jelöli. Megfontolásai alapján Freud végül is arra a következtetésre jut, „hogy a kísérteties [das Unheimliche] nem más, mint az ismert és otthonos [das Heimliche-Heimische], amely elfojtás alá került, és viszszatért az elfojtásból”,1'’ „a szó elején álló ,urí szótag pedig az elfojtásra utaló jel”.16 Ugyanez a prefixum jelentős szerepet játszik Kafka önértésében és az áttörés időszakában írott szövegeiben. Egész sor naplóvázlatában vádolja nevelőit azzal, hogy „bizonyos tekintetben ártalmára” voltak, hasonlítja sértetlen, még kiművelet­ len énjét egy „romlakóéhoz”, a nevelés által kiirtott „jó tulajdonságokat” pedig „gyomhoz” [„Unkraut”], amely a megművelés okozta pusztítás nélkül „szárba szök­ kent” volna benne (KKAT 17—27. o.). Feltűnő ebben az önértékelésben —amely­ nek jelentőségét az is bizonyítja, hogy Kafka több ízben átdolgozta és újraírta napló­ jában —az elnyomott én összekapcsolása egy remetével, egyfajta Kaspar Hauserrel, aki az adott társadalmi korlátokon kívül nő fel. Kafka gyomhoz (Unkraut-, kieme­ lés R. T. G.), tehát kultiválatlan [unkultiviert] növényekhez hasonlítja ős-énjének a civilizációs folyamat során pusztulásra ítélt pozitív tulajdonságait. Az „un” előtag itt egyaránt reprezentálja a kultiválatlant [das Unkultivierte] meg azt, ami a kimű­ velés során áldozatul esett az elfojtásnak: a jel a társadalmi nevelés során elnyomott ős-én helyére utal. Kafka irodalmi szövegeinek hősei mármost gyakorta asszociálódnak az un prefixummal. A legismertebb példa erre talán A z átváltozás, amely­ ben Gregor Samsa egy napon felébred, és „szörnyű féreggé” [„zu einem ungeheu­ ren Ungeziefer”] változva találja magát ágyában (E 67. o.).* Georg átváltozása arra szolgál, hogy kiemelje a hőst a társadalmi érintkezésből —utazó ügynöki munkáját aligha tudná bogáralakban ellátni —, és egyúttal visszavezesse őt még kiműveletlen ős-énjéhez. Átváltozása „kísérteties” [„unheimlich”], mégpedig kettős értelemben is: egyrészt ami történik, az ismeretlen, olyasvalami, ami kívül esik a hétköznapi élet körén, másrészt a társadalmi nyomás alatt elfojtott ős-én, az ismert és otthonos [das Heimlich-Heimische] visszatérését jelenti. Pontosan a „heimlich” és „unheimlich” fogalmainak ez a szemantikai feszültsé­ ge határozza meg a feszültségteljes viszonyt Georg Bendemann és pétervári barát­ ja között. Georg az „otthoni” partner [der „heimliche” Partner] ebben a viszonyban, ha az „otthonosság”, „ismerősség” jelentésében értjük a szót: ő a „szépen itthon ma­ radt, sikeres” barát (E 52. o.; id. magyar kiadás 39. o.). Ezzel szemben a pétervári barát, aki hasztalan dolgozza halálra magát „idegenben” (E 51. o.; id. magyar kia­ dás 38. o,), a szó voltaképpeni értelmében „nem-otthonos” [„unheimlich”], vagyis hazátlan [unheimisch]. Másrészt viszont épp a pétervári barát képvisel valami „tit­ ^ Freud (td. 10. jegyzetet), 248. <>. Uo., 268.o. 16 Uo., 267. o. Fnmx Kalk.i . f ■ , illitlili' ./t, Im ii (íyflillv Mikid«, in: ufí.: lebeszélések. Szerk. Györfty Miklós. 1'glltliiUK, «MIOI , ‘M ii

A Z ÍTÉLET

17

kosát” [etwas „Heimliches”] ebben a „korrespondenciában”: ugyanis Georg még kiműveletlen, a sikerességre irányuló társadalmi nyomás által elfojtott, vagyis eltit­ kolt [verheimlicht] ó's-énjével „korrespondeál”. így hát semmi esetre sem véletlen, hogy a barát kimondottan az „un” prefixummal asszociálódik:17 menyasszonya előtt Georg úgy jellemzi barátját, mint aki „elégedetlen”, és valószínűleg sosem ol dódik fel benne az elégedetlenség [„unzufrieden und unfähig, diese Unzufrieden­ heit jemals zu beseitigen”, E 54. o.; id. magyar kiadás 40. o.]. A barátot nem esu pán a negáció és elfojtás jele kapcsolja össze az imént idézett naplóbejegyzések rom­ lakójával, hanem az is, hogy kívül áll a szokásos társadalmi érintkezésen: Pétervárott „valójában nincs kapcsolata” ottani honfitársaival, „ám a helybeli családokkal sem ;íll jóformán semmiféle társadalmi érintkezésben, s így végképp agglegénységre ad­ ta a fejét” (E 51. o.; id. magyar kiadás 38. o.). A Georg és barátja közötti őseredeti „k.nrrespondenríd’ abban jut kifejezésre, hogy a barát több ízben is Georg ifjúságá­ val és gyermekkorával azonosíttatik; ez a vonatkozás benne rejlik már magában a ,,//i7/§gesellentum” (kiemelés R. T. G.; „agglegénység”*) szóban is. A barát kimon dottan mint Georg „ifjúkori barátja” (uo.) szerepel a szövegben, és jóllehet „gye­ rekkorából ismerős arcát” most „idegenszerű körszakáll” (uo.) rejti, Georg számá i .i még mindig felismerhető maradt. Ha pedig Georg „nagy gyerek”-nek (E 52. <>.; id. magyar kiadás 38. o.) tartja a barátját, akkor ezzel nyilvánvalóan azt veti a szeme " , hogy gyermekkora óta mit sem változott. Mindez arra a sejtésre indítja a/, olva mii . hogy a barát Georg gyermeki tulajdonságait képviseli, amelyeket ama/ sikeres luieskedőyé való fejlődése során kénytelen volt elnyomni magában. Ezt a Inputé /.ist megerősítik az apa szavai is, amelyekkel bevezeti és megindokolja a fia 1*1« ti kimondott ítéletet: „Ártatlan gyerek voltál valójában, még inkább voltál azonban ntdögi ember! Tudd hát ezért: Fulladásos vízhalálra ítéllek!” (E 63. o.; id. maf-yai kiadás 47. o.) Akit az apa halálra ítél, az Georg, az „ördögi ember”, és nem a hanti, ,i/ ..ártatlan gyerek”, aki Georg „valójában” volt. I logy a Georg és barátja közötti viszonyt az elnyomás és elfojtás határozza mej',, ,i/i i szöveg több ízben hangsúlyozza. Általában véve a Georg és a barátja közöli i ,1 ni írspondenciát” jellemző zavart kommunikáció kettejük kölcsönös elidegene désének szimptómája. Mi több, ez a „levélkapcsolat”, amelyben Georg „tulajdon lu |>|x ti nem közölhet [...] semmit, olyasmit sem, amit különben a legtávolabbi is mctŐMiek is gátlás nélkül megemlítenénk” (E 52. o.; id. magyar kiadás .VJ. <>.), ne ni , supán szimptómája, hanem eszköze is az elidegenedésnek. Mivel Georg úgy éli, a barátjához intézett minden érdemi közlés csak „még jobban elhidegítené" inu.) a másikat, beletörődik abba, hogy csupán „jelentéktelen eseményekről írjon" (I1 ’» o.; id. magyar kiadá^40. o.). Hogy mégis fenntartja a barátjához vezető lumiimmikáeiós csatornát, az Jjeorgnak a saját kiműveletlen ős-énjével szembeni 1

Vív Solít l (Kl. a/. I. jegyzetei)) (>4 o. A nrim i Junior,scllem um ’ v/u pImí i «j*|' tíf'ynib \i iljiiUp,, s nrm ,\t i i d i lf nségt’t


MpSWí^vtl köti Os/r ,i

18

A Z ÍTÉLET

ambivalenciáját juttatja kifejezésre: jóllehet távolságot tart énjének eme gyermeki verziójával szemben, nyilvánvaló, hogy mindeddig képtelen volt teljesen megsza­ kítani vele a kapcsolatot. Márpedig épp ez az, amit Georg most fontolóra vesz; mert a levél, amelyet „vasárnap délelőtt” a barátjának írt, és amellyel később apja szobájába lép, hogy bejelentse, mégis megírta az eljegyzését Pétervárra, nem más, mint Georg végső leszámolása barátjával és annak életstílusával. „Ilyen vagyok, és így kell elfogadnia” (E 54. o.; id. magyar kiadás 40. o.), mondja magában Georg, miközben meghozza elhatározását; vagyis: maradéktalanul azonosul Georg-énjével, a minden tekintetben sikeres kereskedővel, és bejelenti ős-énjének, hogy a ter­ vezett házasság révén teljesen fel fog oldódni a polgári élet folyamában, úgyhogy a tény ettől kezdve végleges és megmásíthatatlan. Épp Georgnak az az elhatározása váltja ki a történet idegenszerű [un-heimlich] eseményeit, hogy végleg elnyomja barátját, vagyis „valódi”, „ártatlan”, „gyermeki” ős-énjét. A z ítélet ennek az elhatározásnak a kudarcát beszéli el, az apa beavatko­ zását, aki a barát pártjára kél az elfojtás elleni küzdelemben, és halálra ítéli Georgot, a fiát. így tekintve Az ítélet kísérteties [unheimlich] történet a szó kettős ér­ telmében is: kísérteties egyrészt, mivel a fiúnak az apja által való elítéléséről mint kísérteties [unheimlich], idegenszerű eseményről szól, és kísérteties másrészt, mi­ vel az elfojtott visszatérését, a titokban tartott kísértetiessé válását [Unheimlich­ werden des Heimlichgehaltenen] beszéli el. A cselekményfolyamat ilyetén magya­ rázata azonban mindaddig nem lehet kielégítő, amíg nem tisztázzuk a bűn kérdé­ sét, amely lényegi mozzanata a szövegnek.18Az olvasónak bizonyára még mindig „kísértetiesnek” [„unheimlich”] tűnik a történetben az a kérdés, vajon csakugyan rászolgált-e Georg a reá kirótt kemény büntetésre, és hogyha nem, akkor vajon miért fogadja el és hajtja végre apja ítéletét. Megmagyarázhatatlan marad az is, va­ jon miért ítéli el az apa épp fiának azt az énjét, amelyik nyilvánvalóan a legköze­ lebb áll saját lényéhez, és miért szövetkezik Georg elfojtott ős-énjével, aki pedig korábban „ellenszenves” (E 58. o.; id. magyar kiadás 44. o.) volt neki. Hogy meg­ válaszolhassuk ezeket a kérdéseket, közelebbről szemügyre kell vennünk Az ítélet szövegszerkezetét. Az ítélet nem csupán olyan szöveg, amely a tartalom szintjén ábrázolja és elemzi hősének pszichikai ambivalenciáit, hanem ugyanezek az ambi­ valenciák strukturálják magát a szöveg szemantikáját is. Ha az uralkodó figurális elbeszélésmód következtében az olvasó a hős perspektívájából éli át az elbeszélt eseményeket, akkor ez azt jelenti, hogy az olvasó úgyszólván belevetítődik a hős pszichéjébe. Következésképpen az olvasó a pszichikai cenzúra ugyanazon mecha­ nizmusainak van alávetve, mint maga a hős. Az ítélet szövege alapjában véve olyan pszichikai szöveg, amely tele van a Freud által a „heimlich” és „unheimlich” fogal­ maiban felfedett szemantikai feszültségekhez igencsak hasonló szemantikai ambi­

IH A Inin kc'rdiisdhez ld. Neumann, 206. o. sk.; Helmut Kobligk: ohne dass er etwas Böses getan liiin r...’. / u m Vnstündnis der Schuld in Kafkas Erzählungen ,Die Verwandlung’ und ,Das Urteil’”, in: Wirkendes Wort 32 (1982), 392-395. o,

A Z ÍTÉLET

19

valenciákkal. A z ítélet kísérteties [unheimlich] szöveg ebben a mélyebb értelemben is, úgyhogy az elbeszélés értelmezőjének meg kell próbálnia azonosítani és a ma­ guk kétértelműségében interpretálni a szöveg szemantikai csomópontjait. Georg Bendemann és pétervári barátja a polgári élet támasztotta követelmények­ re adott két ellentétes reakciót testesítenek meg; az egyik elmenekül a polgári életfor­ ma intézményei elől, a másik megpróbál alkalmazkodni a polgári élet hatalmi struk­ túráihoz. A barát kiteszi magát a forradalom előtti Oroszország politikai instabili­ tásának; mi több, azonosíttatik ezzel az instabilitással, mivel személyesen megéli, és otthon tett látogatásai alkalmával beszámol róla. Georg nem véletlenül emlékezteti apját arra, hogy barátja „az egyik üzleti útján látott Kijevben valami csődület köze­ pette egy papot az erkélyen, ahogy széles, vérző keresztet metszett a tenyerébe, fel­ emelte kezét, és szólt a tömeghez” (E 59. o.; id. magyar kiadás 44. o.). Az értelme /.ők hajlamosak ezt a helyet vagy a keresztényi önfeláldozás témájára,19vagy a zsidópogromokra vonatkozó utalásként olvasni. Mindeközben nem veszik tekintetbe azt ■i lényt, hogy nagy valószínűséggel konkrét történelmi utalásról van szó, nevezete­ sein az 1905-ös októberi forradalomra, amikor is egy Georgi Gapon nevű pap állt i pétervári munkásfelkelés élére, amelyet vérbe fojtott a cári katonaság.2" Közis mert, hogy az ifjú Kafka erőteljes rokonszenvet táplált Európa századeleji szociális 1.1 és anarchista mozgalmai iránt;21 ennél fogva valószínűnek tűnik, hogy ez a lörlénelmi esemény erősen emlékezetébe vésődött, és irodalmi nyersanyagként később beépült Az ítéletbe. Barátjával ellentétben Georg a szociopolitikai és gazdasági biz lonságra voksol: apja nyomdokaiba lép, átveszi a családi vállalkozást, és sikeres iiz Irinnber lesz. Jóllehet a polgári életfeltételekhez való alkalmazkodás hajlandósága ugyanez a hajlandóság mutatkozott meg Kafkában, amikor támogatta az azbeszt I \ii megalapítását, és komolyan fontolóra vette, hogy megházasodik —nagyon is juhosnak és érthetőnek tűnik, mégis jókora kompromisszumkészséget követel az .il k.ilm.ízkodás mellett döntő polgári szubjektumtól. Theodor W. Adorno írja: „A mi ('.merevedett viszonyokhoz való alkalmazkodás mechanizmusa a szubjektum ¡in magában való megmerevedésének mechanizmusa is egyben: minél jobban megleld ,i szubjektum a realitásoknak, annál inkább dolognak tekinti saját magát, annál ke vi sbé él inég voltaképpen, annál értelmetlenebbé válik egész ,realizmusa’. [,..| A wubjektum kettéosztja önmagát: egyfelől ott van benne a társadalmi termelés bele lé meghosszabbított gépezete, másfelől valami feloldatlan maradék, amely mint te­ li' iellenségre ítélt rezervációs szféra puszta kuriozitássá korcsosul a túlburjánzó ,ra i íimális' komponenssel szemben.”22 Ez a megállapítás mintha egyenesen Az ítéletw 1' Srltllri, 187. o; Kurl 11. Ruhlcilcr: 1'!4n1 / K.ilk.i’.s 'I ).t\Uncil'. An Iiucrpiruiion", in: M oniihhr/li' /ni t/ iti / h u t u b u n t e n i r k t *>S ( l ‘J(V3), 1H .’() o,

1.1 VlV I Irlu/ l’olitytM; Ihw z K iijh i dm' K am iin l i.midiin u, M. 19/H, ')*>, o '

V li

l

l. iu s W . l | ’c n l i . u li

li,.1 o, I h r m ltll

W

A lim

m i

l um: „ /.lllllV n lllllllll*

\phtit jnyrnil v ilii

'H i/ i n ln y lr

in u l

Sililillell I S/rili K l it-iIn11,11111 I'iilMI*fM11 i M l'í/'L lit) u

/ !> // Ilr r n

l'iy i ll ill t l ^ íi" ,

hl

l ' / l H , í ) . ’ ., 7 ' t , ((.h

Ilii

,

falitól,h/ip

20

A Z ÍTÉLET

vonatkozna, hiszen pontosan leírja Georg Bendemann mint polgári szubjektum fejlődését. Georg alkalmazkodása hazája adott valóságához együtt jár a hős eldolo­ giasodásával, mivel gazdasági konkurrenssé teszi, aki attól sem riad vissza, hogy —a szó szoros értelmében —hullákon átgázolva biztosítsa saját gazdasági és társadalmi sikerét. Ami a folyamat végén, a társadalom hatalmi struktúráinak introjekciója után megmarad, az olyasvalami, ami —mint maga Kafka írja —„ki van téve az orosz forradalmaknak” (KKAT 296. o.), valami impotens maradék, amely kirekesztetik a polgári érintkezés szférájából: nevezetesen a pétervári „barát”, vagyis Georg gyer­ meki ős-énje. Georg Bendemann ,vétke’ (,SchuId’)* részben épp az, hogy az üzleti siker érde­ kében elfojtja magában ezt az ős-ént. Csakhogy Georg apjával szemben is adóssá és vétkessé válik: ha gazdasági jelentésében értjük a szót, akkor Georg apjának tar­ tozik köszönettel a sikerért, hiszen végül is tőle örökölte az üzletet; ha a szó morális értelmét tekintjük, akkor Georg annyiban mindenképpen vétkessé válik öregedő apjával szemben, hogy lelkiismeretlen és kíméletlen módon kiszorítja őt az üzletből. Pontosan ezt veti az apa Georg szemére, amikor eufemisztikusan azt állítja: „Drá­ ga anyánk halála után történt egy s más rút dolog.” (E 57. o.; id. magyar kiadás 43. o.) Kicsit később aztán az apa néven is nevezi ezeket a „rút dolgokat”, így vá­ dolván Georgot: „meggyaláztad anyánk emlékét, elárultad barátodat, és ágyba dug­ tad apádat” (E 61. o.; id. magyar kiadás 45. o. sk.). Ha hihetünk az apának, Georg épp azokkal az emberekkel szemben vétkezett, akikhez természettől fogva a legkö­ zelebb áll: szüleivel szemben, akiktől származik, és barátjával, illetve saját valódi énjével szemben. Lehetnének persze az apa vádjai hazug hatalmi stratégiák is, ame­ lyek arra szolgálnak csupán, hogy félreállítsa az útból a konkurrensévé lett Geor­ got. Csakhogy ennek ellentmond néhány dolog, mindenekelőtt az a tény, hogy Georg ellentmondás nélkül elfogadja az apja által kimondott ítéletet. Mégis túlsá­ gosan messzire menne, aki azt állítaná, hogy Georg végső soron tudatában van vét­ kének; bűn-tudatosságról aligha beszélhetünk, legföljebb ráébredésről a bűn tuda­ tára: az elfojtott bűn visszatéréséről Georg tudattalanjából. Épp ez a pszichikai konfliktus ragadható meg a szemantikai ambivalenciák elemzése révén Az ítélet szövegében, amely —mint láttuk —a hős ,pszichográf-jaként olvasandó. Georg Bendemann diskurzusa mind barátjával, mind apjával szemben egy olyan formulát követ, amelyet maga Georg nevez a nevén: „minél kíméleteseb­ ben” közöl valamit, „annál sértőbben” (E 52. o.; id. magyar kiadás 38. o.) hat köz­ lése a megszólítottra. Vagyis: mind a barátjával szemben tanúsított részvét, mind az apjáért való aggodalom csupán álca Georg számára, amely azt hivatott elleplezni, hogy hatalomra tör ezek felett a társadalmi, illetve lelki instanciák felett. Georg összes cselekedetét és megnyilvánulását a személyes siker megszállott hajszolása mo­ tiválja. Különösen jól kifejeződik ez a barátjával való „k/rrrespondenciábati', mely­ nek során Georg ügyesen felhasználja személyes sikereit barátja ellen. A történet A v/rr/ő i kftaeikc/fl múmiátokban a német cj'v.u.ím jelent .vétket’ és ..nló.ss.íj’oi ’ -aford.

,Schuld’

főnév poliszémiáját használja ki: a szó

A Z ÍTÉLET

21

cselekményének lefolyása világosan bizonyítja: Georg minden vonakodása, hogy tájékoztassa barátját az üzleti és a magánéletben aratott sikereiről, ürügy csupán vagy méginkább stratégia —, hogy „minél kíméletesebben, annál sértőbben” a má­ sik tudtára adja saját fölényét; hiszen Georg minden vonakodása ellenére végül mégiscsak megírja a hírhedt „levelet” Pétervárra, amelynek semmi más célja nincs és nem is lehet, mint hogy a barátot „feszélyezze a dolog”, hogy „vesztesnek érezze magát”, hogy „irigyelje” Georgot, és ezért „elégedetlen” legyen magával (E 54. o.; icl. magyar kiadás 40. o.). Georg kétszínűsége különösen jól szemléltethető a „sí­ kéi” [„Erfolg”] szón, és a hősnek az erre a szóra vonatkozó rejtett utalásain. Georgnak az ifjúkori barátjának adandó lehető legkomolyabb tanácsáról folytatott eb mélkedései a következő felszólításba torkollnak: barátjának be kell látnia, „hogy eddigi próbálkozása csődöt mondott, hagyjon fel végre mindenfélékkel, térjen ha /.:«, |...] s hogy valójában nagy gyerek, követnie kell szépen itthon maradt, sikeres barátai példáját” (E 52. o.; id. magyar kiadás 38. o. sk.). Az idézett szavakból le lifteden nem kihallani a leereszkedést, Georg javaslatai ráadásul mintegy észrevét lenül leleplezik saját sikerének [Erfolg] receptjét: otthon kell maradni, és követni llolgen] kell az ottani, jól bevált mintákat. Georg alapjában véve a tékozló fiú hely­ zetébe manőverezi barátját, akinek ő maga adhat atyai tanácsot, betöltve ezzel az apa szerepét. Nem véletlen, hogy megfontolásaiban közvetlenül egymás mellett áll nak a „siker” [„Erfolg”] és a „követés” [„Folgen”] fogalmai, hiszen sikerének 11i folg] titka valóban a követés [Folgen] aktusa: nevezetesen épp annak a pátriái • li.ílis túlhatalmi pozíciónak a kisajátítása, amelyet megpróbál kihasználni barátja val és apjával szemben. Georg vétke az, hogy a polgári világ hatalmi ökonómiája I ez a kisajátítás csakis mások hatalmának kárára és az ő lefokozásuk révén töt tén hét.23 Ahogy a szöveg a „siker” [„Erfolg”] és a „követés” [„Folgen”] szavak rokonsága tévén feltárja a követés stratégiáját [Strategie des Folgens] mint Georg sikerének |l'ilolg| receptjét, ugyanúgy rámutat a hatalom kisajátítása és másoknak a hai ti inuktól való megfosztása között fenálló dialektikus összefüggésre is, mégpedig egy, i ,siket" [„Erfolg”] szóra vonatkozó szubtilis utalással. Az apa felismerését, misze unt m anya halála „egy s más rút dolgot” kiváltó fordulópontot jelent Georghoz lu/diléí viszonyában, maga Georg is megerősíti, amikor anyja halálát összekapcsol 11 társadalmi sikerével: m i i

Anyjának körülbelül két éve bekövetkezett haláláról [...] még érte­ sítette barátját, aki részvétét nyilvánította levélben, melynek száraz hangvételét csak az ifttjokolliulja, hogy a/, ilyen esemény feletti gyász idegenben elképzelhetetlenné válik.
22

A Z ÍTÉLET

sítvén az üzletben, megakadályozta fia önálló cselekvését, talán az anya halála óta, bár továbbra is az üzletben dolgozott, tartózkodóbb lett [...], tény az, hogy az üzlet két év alatt váratlanul fellendült, meg kellett kettőzni a személyzetet, a forgalom ötszörösére nőtt, s kétségtelenül további fejlődés ígérkezett. (E 52. o. sk.; id. magyar ki­ adás 39. o.)* Az idézett hely jól mutatja, milyen szorosan összekapcsolódik Georg gondolkodá­ sában az anya halála, az apa hatalomról való lemondása és saját üzleti sikere. Az legalábbis bizonyos, hogy a három esemény Georg számára időben egybeesik. Hogy azonban valamiféle oksági összefüggés is fennáll közöttük, azt a „bekövetkezett” [„erfolgen”] ige sejteti, amellyel Georg anyja halálát írja le: Georg „sikerének” [„Erfolg”] lehetőségfeltétele anyja halálának „bekövetkezése” [„Erfolgen”], ami egyúttal meggyöngíti legfőbb konkurrensét, az apját. Mint ravasz üzletember, Georg pontosan tudja, hogyan éljen az alkalommal, és hogyan fordítsa saját hasz­ nára az eseményt. A „bekövetkezni” [„erfolgen”] ige egyfajta pszichikai elvétésként funkcionál a szövegben, és leleplezi a hős diskurzusának megszépítő felszíne alatt lappangó valódi, „ördögi” szándékokat. A „száraz hangvétel”, amelyet barátja rész­ vétnyilvánító levelének tulajdonít, valójában nem más, mint az anyja halála által kiváltott saját érzelmeinek kivetítése a barátjára: Georg így próbálja elhárítani ma­ gától a felelősséget amiatt, hogy anyjának halála kizárólag saját üzleti előrejutásának szempontjából érinti. Ugyanez a nyelvi elvétés —bizonyos események bekövetkez­ tének [Erfolgen] Georg sikerével [Erfolg] való összekapcsolása - kicsit később még egyszer felbukkan a szövegben, ezúttal magánéleti vonatkozásban. A levél szövegét, amelyben Georg tájékoztatja a barátját küszöbön álló házasságáról, a következő megállapítás vezeti be: „És ezen a vasárnap délelőttön írt hosszú levelében csaku­ gyan tudósította barátját a bekövetkezett eljegyzésről, mégpedig a következő sza­ vakkal [...]” (E 54. o.)." Ez a szöveghely mintegy metszéspontja mindazoknak az implikációknak, amelyek a „siker” [„Erfolg”] —„követés” [„Folgen”] —„bekövet­ kezés” [„Erfolgen”] szavak közeli rokonságából adódnak: nem csupán a siker [Erfolg] és a követő alkalmazkodás [folgende Anpassung] stratégiája közötti kap­ csolatra történik utalás, hanem egy bizonyos bekövetkezett esemény [erfolgtes Ereignis] - jelen esetben Georg eljegyzése - is összepárosíttatik azzal a sikerrel [Erfolg], amely Georgot kitüntetően megkülönbözteti a barátjától. A „bekövetke­ zett eljegyzés” frázisban egyenesen paradigmatikus módon manifesztálódik a sértő Az idézett szövegrész első mondata az eredetiben ugyancsak tartalmazza a ,folgen’ igetövet: „Von dem Todesfall von Georgs Mutter, der vor etwa zwei Jahren erfolgt war.. —a fordító megjegyzése és kiemelése. Az idézett magyar kiadás szövege a tanulmány kontextusában ezúttal nem használható. A mondat a német erdetiben a következőképpen hangzik: „Und tatsächlich berichtete er seinem Freunde in dem langen Brief, den er an diesem Sonntagvormittag schrieb, die erfolgte Verlobung in folgenden Worien I I ” i lordító megjegyzése és kiemelése.

A Z ÍTÉLET

23

kímélet stratégiája, amelyet Georg a barátjával szemben alkalmaz, mivel világosan jelzi a hős tudattalan szándékát, hogy felnagyítsa sikereit barátjával szemben. Georg egész diskurzusa tele van ehhez hasonló fogalmi kétértelműségekkel és belső ellentmondásokkal, amelyek az önelégült felszín töredezettségére utalnak. Iízekből a szövegben konkrétan megjelenő elvétésekből látszik, hogyan teszi maga ( icorg nyilvánvalóvá [un-heimlich] azt, amit pedig titkolni [verheimlichen] szeret­ ne. Az eltitkolt dolgok nyilvánvalóvá tételének [Unheimlich-Machen des Heimli éhen] prototipikus példája az a magyarázat, amellyel Georg megokolja, miért nem járt már „hónapok óta” (E 55. o.; id. magyar kiadás 41. o.) apja szobájában: Erre egyébként nem is volt semmi szükség, hiszen naponta találko­ zott apjával az üzletben, együtt* ebédeltek egy vendéglőben, estén­ ként pedig, bár mindegyikük magáról gondoskodott, hacsak Georg, mint ez gyakrabban megtörtént, barátokkal nem időzött épp, vagy menyasszonyánál, látogatóban, többnyire elüldögéltek egy kicsit, mindketten újságjukba mélyedve, a közös nappaliban, (uo.) Iiillehct Georg igyekszik hangsúlyozni, hogy apjával - úgymond - „közös háztai i i .l un” (E 53. o.; id. magyar kiadás 39. o.) él, saját beszéde teszi nyilvánvalóvá, hogy ,i Közös élet valójában puszta egymás-mellett-élés, amelyből teljesen hiányzik ;i kö /( ¡'.sej',vállalás: apa és fia nem együtt ebédelnek a vendéglőben, hanem pusztán „egy Mci re", esténként ugyan együtt üldögélnek a közös nappaliban, de mindketten s.i jili újságjukba mélyednek, úgyhogy aligha lehet szó valódi .érintkezésről’. Iv/.ek a/ I Ilei lemondások világosan értésünkre adják, hogy Georg színleli csupán a/, apjával való jó viszonyt, mégpedig azért, hogy elleplezze a kettejük kapcsolatát voltakép (mii meghatározó kíméletlen harcot. Ahogy Georg pszichikailag el akarja nyomni a „barátját”, ugyanúgy akarja fi ........ . fizikailag az apját is, hogy átvehesse annak szerepét, és polgári pátriárka li h. v.eu. <íeorg az üzletben már magához ragadta a vezetést, eljegyzése pedig .1/ . Im'í lépést jelenti számára ahhoz, hogy a magánéletben is győzelmet arasson meg (t/vi gyűlt apján. Most azzal kívánja megpecsételni győzelmét, hogy saját házában 1 ipia helyére lép, azaz elfoglalja annak szobáját és ezzel a családban betöltött p<> .... .. ( ¡eorg a szó szoros értelmében át akarja venni apja helyét [will zum Stell V. 1 neter des Vaters werden]. Ez a szerepcsere a voltaképpeni célja apja szobájában ii n I,ti ugatásának, amelyet már régóta nem keresett fel; Georg az első pillanattól Ingva eltúlzott gonddal és gondoskodással veszi körül apját, mintha ő volna az apa, 1'■ *"*«‘*

,,**/**(*»*** iilrthrh"

d foh!

24

A Z ÍTÉLET

motivációja akkor válik nyilvánvalóvá, amikor így szól apjához: „Szobát cserélünk, te költözöl az elülsőbe, én ide. Semmi sem változik körülötted, mindenedet ma­ gaddal viszed. De erre még ráérünk, elébb dőlj le egy kicsit, nyugalomra van szük­ séged. Gyere, segítek neked levetkőzni, majd meglátod, értek hozzá.” (E 58. o.; id. magyar kiadás 43. o.)‘ Georg képmutatását ismét csak egy nyelvi elvétés leplezi le: bizonykodása, hogy tud segíteni apjának a „levetkezésben” [„beim Ausziehen”], ugyanis nemcsak azt jelentheti, hogy tud segíteni apjának levetni a ruháit, hanem azt is —sőt alighanem elsősorban azt hogy tud neki segíteni a szobájából való kiköltözésben.24 De gyanúsan kétértelmű az „alles wird mit übertragen” frázis is, hiszen nemcsak azt jelentheti, hogy az apa holmiját majd átszállítják a másik szo­ bába, hanem azt is, hogy immár Georg tulajdonába kerül „minden”, ami eddig az apa hatalmi helyzetét megalapozta. A történet nyilvánvaló [un-heimlich] fordulópontja az a pillanat, amikor az apa felfedi a tudatalatti hatalmi törekvést, amelyet Georg diskurzusa megpróbál ugyan titokban tartani, ám nyelvi elvétések révén mégis sejtet. Az apa kitűnő hermeneutának bizonyul Georggal szemben, ugyanis „szerencsére senkinek sem kell megta­ nítania, hogyan lásson át a fián” (E 60. o.; id. magyar kiadás 45. o.). Az apa tuda­ tos, alattomos játékkal, nyelvi kétértelműségekkel válaszol a fia diskurzusát átható ambivalenciákra. Ez Georg azon állításának perzisztens kétségbevonásában nyilvá­ nul meg a legvilágosabban, miszerint van barátja Pétervárott. „Létezik csakugyan ez a te pétervári barátod?” (E 57. o.; id. magyar kiadás 43. o.), kérdi az apa először, hogy később azután teljes bizonyossággal állíthassa: „Nincs neked barátod Pétervá­ rott. [...] Ugyan, miért lenne épp ott barátod!” (E 58. o.; id. magyar kiadás 43. o.) Georg besétál az apja állította csapdába, mivel úgy véli, apja barátjának az empiri­ kus létezését kérdőjelezi meg. Ezért reagál apja kétkedésére azzal, hogy felidézi ba­ rátja legutóbbi hazalátogatásának emlékeit. Csakhogy az apa voltaképpen nem a barát létezését vonja kétségbe, hanem sokkal inkább azt a feltevést, hogy a Georg és pétervári „barátja” közötti kapcsolat valóban barátságnak nevezhető.25 Hiszen valójában sokkal inkább az ellenségeskedés névvel kellene illetni ezt a viszonyt, épp­ úgy, mint az apa és a fiú kapcsolatát. Az apa felismeri, hogy a sikeres, otthon ma­ radott Georg Bendemann-nak, aki oly jól alkalmazkodott a patriarchális hatalmi

Az idézett hely a német eredetiben így hangzik: „Die Zimmer werden wir wechseln, du wirst ins Vorderzimmer ziehen und ich hierher. Es wird keine Veränderung für dich sein, alles wird mit übertragen werden. Aber das alles hat Zeit, jetzt lege dich noch ein wenig ins Bett, du brauchst unbedingt Ruhe. Komm, ich werde dir beim Ausziehen helfen, du wirst sehn, ich kann es.” Kafka szövege itt két kétértelmű kifejezést is tartalmaz, amelyeket nem sikerült hasonló kétértelműséggel visszaadni a magyar fordításban: az „alles wird mit übertragen werden” kifejezés nemcsak az apa holmijának a másik szobába való átszállítására vonatkozhat, hanem a családi vagyonnak a fiúra való átruházására is; az „Ausziehen” főnév pedig egyaránt jelenthet „vetkezést / vetkőztetést” és „költözést / költöztetést” - a ford. 1Á Vö. John J. White: „Franz Kafka’s ,Das Urteil’. An Interpretation”, in: Deutsche Vierteljahrsschrift für Literatunvissenschafi und Geistesgeschichte 38 (1964), 222. o. 2K> Vö. Sokcl (Ul. az 1. jegyzetet), 52. o. sk.

A Z ÍTÉLET

25

struktúrákhoz, hogy immár a hatalom kisajátítására tör, semmi köze a Pétervárott zátonyra futott, orosz forradalmaknak kitett emberhez. Az apa a végletekig kiélezi ezt a szemantikai ambivalenciákkal űzött játékot, amikor több ízben is megkérdezi .1 ('iát, hogy vajon „jól be van-e takarva”, mármint ő, az ágyban fekvő apa. Amikor i üeorg végül igennel felel a kérdésre, apja ellentmond neki: „Nem! - kiáltotta az apa, úgy, hogy a felelet csaknem kérdés volt, és olyan erővel lökte le magáról a takarót, hogy az röptében szélesen kibomlott, s ő máris felegyenesedve állt az ágyon. I .. ]Le akartál takarni, tudom én azt, galambocskám,* de letakarva azért még nem vagyok.” (E 60. o.; id. magyar kiadás 45. o.) Az apa leleplezi azt a gesztust, amelylyel fia „betakarja” őt az ágyában: Georg arra tesz kísérletet, hogy a szó szoros éri elmében „letakarja” apját, vagyis félreállítsa az útból, élve elföldelje és eltemesse. A jelenet konkrét terében a takaró lelökése szemlélteti a feltárás aktusát, az eltitkolt nyilvánvalóvá tételét [Un-Heimlich-Machen des Heimlichen], ami a történet fór ilulópontját jelenti. E pillanattól fogva Georg gyakorlatilag halálra ítéltetett; nyil­ vánvalóvá tett „vétke” az a titkos kívánság, hogy eltemesse apját, és kisajátítsa an­ nak hatalmi pozícióját. Az apa végül is azért képes legyőzni a fiát, mert sikerül ki loiilítania és Georg ellen kijátszania a szemantikai ambivalenciákat. így válik érthetővé Georg vétkének kérdése, legalábbis annyiban, hogy vajon inién is fogadja el a hős az apja által kimondott ítéletet: tudniillik azért, mén kénytelen jogosnak elismerni a vádat, miszerint ördögi ember volt. Továbbra sem világos azonban, hogy miért éppen az apának kell kimondania ezt a halálos ítéli: ni, amikor pedig Georg épp őrá hasonlít a legjobban. Mert az idősebb Bernié m.mii meg a fia, Georg között tényleg sok a hasonlóság: mindketten kétszínűek, mindketten agresszív túlhatalomra törnek, mindketten atyai gondoskodással lep li /ik érzéketlenségüket. A Bendemann családban beigazolódik a közmondás: „Az 'I'|i i nem esik messze a fájától”; erre utal az apa is, amikor „mein Früchtchen" ni k m ve/.i Georgot (E 60. o.), és amikor Georg fejlődését —fiát vádolva —az éiés un i 111 ii.íjával írja le: „Milyen sokáig haboztál, mielőtt megértél!” (E 63. o.; id. ma gv.u I i ni is 47. o.) Ha szó szerint vesszük ezt a kijelentést —és amint már láttuk, i" "I mik van rá, hogy ezt tegyük, hiszen a nyelvi fordulatok szó szerint vétele ha i im.'/.i nieg apa és fiú viszonyát akkor Georg halála úgy jelenik meg, mint az ét isi liily.imat szükségszerű következménye; mert az érett „gyümölcs” [„Frücht i In n"| nj-,y hull alá a fáról, mint Georg a hídról. De mivel Georg vétke elvileg csu­ pán miiyi, hogy követte apja példáját, és annak nyomdokaiba lépve megpróbálta lie,ii|.iiíi,mi az atyai-patriarchális önkényt és hatalmat, továbbra is nyitott a kérdés, vin e egyáltalán az öreg Bendemann-nak morális autoritása arra, hogy elítélje a fiti I Ir./en ( íeorg végtére is c*ak jól - talán túlságosan is jól —megtanulta a polgáII vikl|', e g y ik s a rk a la to s le c k é jé t;; ;im e ly e i M im I l m k h e im e i a k ö v e t k e z ő k é p p e n fo g l i l i m './e

„A p o lg á r i v ilá g b a n n e m .i m iu .llis é n é k ít é le ie k m e g v a ló s ítá s a , h a n e m .i

A iit i m i » m i I i m í I h ‘11 „ m i ' l u l ' i O i l m In h

, i /»•#*/

26

A Z ÍTÉLET

körülményekhez való ügyes alkalmazkodás jelöli ki a hatalomhoz vezető utat.”26A polgári világ perspektívájából, amelyet az apa és Georg egyaránt képvisel, se az nem várható el, hogy Georg morálisan cselekjék apjával szemben, se az, hogy az apa Georg felett kimondott ítéletének morális alapja legyen, mivel a polgári ott­ hon [Heim] eme „titkos” [„heimlich”] világában nem a morál számít, hanem ki­ zárólag a hatalom. Ha eltekintünk a morális magyarázattól, még mindig marad néhány más lehet­ séges ok arra, hogy az apa elítéli a fiát. Tekinthetnénk a dolgot egész egyszerűen agresszív aktusnak egy elbizakodott konkurrenssel szemben; ez a magyarázat azon­ ban nem igazán kielégítő, mivel nem ad érvényes választ arra a kérdésre, vajon Georg miért veti alá magát önként az ítéletnek. De felfoghatnánk az apa által a fi­ ára kimondott ítéletet úgy is, mint a gyilkos rendszer szolgálatában álló polgári szubjektum önmaga felett kimondott ítéletét. Ennek az értelmezésnek két előnye is van; egyrészt megmagyarázza Georg önkéntes halálát mint a polgári szubjektum­ nak a zsarnoksághoz való idomulásból következő öngyilkosságát; másrészt e hipo­ tézis bizonyításához fel lehet használni azt a tényt, hogy az apa rögtön az ítélet ki­ mondása után nagy „robajjal” az ágyra zuhan (E 63. o.; id. magyar kiadás 48. o.). Mindkét Bendemann kivégeztetik tehát, illetve apa és fia kölcsönösen kivégzik egymást. A történet záróképét a „szinte végtelen forgalom” (E 64. o.; id. magyar kiadás 48. o.) határozza meg. Mármost épp a „forgalom” [„Verkehr”] szó alkotja az elbeszélés egyik szemantikai csomópontját, hiszen Georg sikerének végső soron a társadalmi, kommunikatív, üzleti és szexuális érintkezés [Verkehr] hálózatába va­ ló beágyazottság az alapja, és ez az, ami a hőst kitünteti pétervári barátjával szem­ ben. Georg akkor vall kudarcot, amikor apja nyomdokaiba lépve megpróbálja ural­ ma alá hajtani a polgári érintkezésnek ezt a rendszerét [dieses bíirgerliche Verkehrssystem]; a történet egyetlen túlélője maga az absztrakt rendszer, amelynek vég­ telen forgalma [unendlicher Verkehr] „könnyen túldübörgi” (uo.) a szubjektum halálát, aki uralhatni vélte a rendszert. Ezzel újabb horizont nyílik az apa által a fia fölött kimondott ítélet magyarázatára, nevezetesen a történetiség problémájának kontextusában. Míg az idősebb Bendemann feloldódik [geht auf] a polgári forga­ lom végtelenségében, fia és utódja, az ifjabb Bendemann alábukik [geht unter] eb­ ben a végtelen forgalomban. Az apa ítélete így azt is jelenthetné, hogy az apák nemzedékében még hatékonynak bizonyult cselekvésmód nem vihető át reflektá­ latlanul a fiúk nemzedékére. így nem annyira maga Georg volna az, akit az apa el­ ítél, hanem Georgnak az otthon fennálló polgári viszonyokat követő stratégiája, mivel ez a stratégia immár használhatatlannak bizonyul a megváltozott polgári vi­ lágban, amely ráadásul forradalmi nyugtalansággal kényszerül szembenézni. Ezt az interpretációt megerősíti az elbeszélés két olyan mozzanata, amelyek különösen nagy fejtörést okoztak az értelmezőknek: egyrészt az a gesztus, hogy az apa Georg H' Max Horkheimer: „Autorität und Familie”, in: uo.: Gesammelte Schriften. 3. k. Szerk. A. Schmidt. Frankfurt a. M. 1988, 397. o.

A Z ÍTÉLET

27

„óraláncával játszik” (E 59. o.; id. magyar kiadás 44. o.), miközben fia az ágyba viszi; másrészt az a tény, hogy a régi újság címe, amelyet apja odahajít neki, „ili 1. Mih.mó karjai között otthíllt még épen.” (I‘. 60. o,; id. magyar kiadás 45. o.)* A hiiilt alakjslt a polgári üzleti élet tönltlelelt rekvi/íluiu.ii veszik körül. „Épphogy i ak ialpon maradt, vagyis alaposan megv/rnveilie (telnének s/.éuhil.ísái. Sorsa I l l á i n I « I l l l ' l i l u ' l l M C I » „ l l l l ' p , I*| M l l " , I h t lH M I I „ IH l '| l **|t|l|'ll / l' | l| ll in | lV I D ilit " ( „ ( ¡ l l . l t l l

lllll ll " )

1/

fmti

28

A Z ÍTÉLET

szöges ellentéte Georg Bendemannénak: míg Georg elpusztul, hogy a polgári for­ galom [bürgerlicher Verkehr] autonómmá vált rendszere túlélje őt, barátja „épp­ hogy csak” túléli ennek a szocioökonómiai rendszernek a pusztulását. A z ítélet ilyenformán a fiatal, feltörekvő polgárság két lehetséges élet-alternatíváját írja le az európai modernitás keretében, mégpedig úgy, hogy a polgári szubjektum szemszö­ géből tekintve az egyik alternatíva éppolyan fatális, mint a másik. Egyfelől a polgá­ ri élet megmerevedett viszonyainak utánzó követése; másfelől a menekülés a tehe­ tetlenségbe, passzívan kiszolgáltatva az alulról fenyegető forradalomnak: ez a Kafka nemzedékéhez tartozó polgár aporiája, ahogy A z ítélet diagnosztizálja. Az ítélet azt a polgári szubjektumot,ítéli el’, amelynek szocioökonómiai életmódja már önma­ ga számára is olyannyira kísérteties [unheimlich] lett, hogy csakis ebbe az aporiába vezet. Kafka elbeszélése mint irodalmi szöveg úgy van megalkotva, hogy —akár­ csak hősének pszichéje —épp azáltal utal erre az ítéletre, hogy megkísérli titokban tartani [verheimlichen]. Az értelmező feladata az, hogy az idősebb Bendemannhoz hasonlóan feltárja ezeket az elleplező stratégiákat, és nyilvánvalóvá [un-heimlich] tegye a titokban tartott [heimlich] üzenetet a polgári szubjektum aporiájáról.

IR O D A L O M JE G Y Z É K

Franz Kafka: Az ítélet. Ford. Tandori Dezső. In: uő.: Elbeszélések. Szerk. Györffy Miklós. Budapest: Palatínus, 2001, 38—48. o. Das Urteil. Eine Geschichte von Franz Kafka. Für Fräulein Felice B. In: Arkadia. Ein Jahrbuch für Dichtkunst. Szerk. Max Brod. Lipcse: Kurt Wolff, 1913, 53-65. o. Das Urteil. Lipcse: Kurt Wolff, 1916. (Der jüngste Tag. 34.) Martin: Der Kampf um den Freund. Die psychologische Sinneinheit in Kafkas Erzählung „Das Urteil”. In: Deutsche Vierteljahrsschrift für Litera­ turwissenschaft und Geistesgeschichte 56 (1982), 225-258. o. B e c k m a n n , Martin: Franz Kafkas Erzählung „Das Urteil”. Versuch einer Deu­ tung. In: Literatur für Leser (1990), 44—59. o. B e h a r r i e l l , Frederick J.: Freud, Kafka und „Das Urteil”. In: Texte und Kontex­ te. Studien zur deutschen und vergleichenden Literaturwissenschaft. Szerk. M. Durzak [é. m.], Bern / München 1973, 27—47. o. BARTELS,

A Z ÍTÉLET

29

Bl KNHEIMER, Charles: Letters to an Absent Friend. A Structural Reading. In: The Problem of „The Judgment”. Eleven Approaches to Kafka’s Story. Szerk. A. Flores. New York 1977, 146—167. o. Hinder, Hartmut: Kafkas Schaffensprozess, mit besonderer Berücksichtigung des „Urteils”. In: Euphorion 70 (1976), 129—174. o. ( ioRKHILL, Alan: Tiecks „Blonder Eckbert” und Kafkas „Urteil”. Textliche Über­ einstimmungen. In: Literatur in Wissenschaft und Unterricht 18 (1985), 1-11. o. i i s, Kate: „The Judgment”. In: Franz Kafka Today. Szerk. A. Flores es I 1 Swander. Madison 1958, 5—24. o. Im Mn r, Hans-Georg: Gestörte Kommunikation. Franz Kafkas „Das Urteil". In: Impressionismus. Szerk. S. Vietta es H.-G. Kemper. München 19/5, 286-305. o. M iiuuii i , V. / Marks, W. S.: Kafka’s „The Judgment” and „The Interpretation "I I )rcams”. In: The Germanic Review 48 (1973), 212-228. o. 1li i ¡mann , Gerhard: Franz Kafka. „Das Urteil”. Text, Materialien, Komment.u München 1981. I'll i l'dgat: Die Schwäche, der Eifer und die Ich-Sucht. Kafkas Erzählung „I >.i,s Ui lei 1" als Gesellschaftsroman. In: Sprache im technischen Zeitalter ( I 977). 167-179. o. I'imiimiom, Cyrena Norman: Coherence in Kafka’s „The Judgment”: Georg's Pen ept ions of the World. In: Studies in Short Fiction 9 (1972), 59 79. o. Mi i|11 '.TON, James: Strategy and Language. Georg Bendemann’s Theater of the Self. In: The Problem of „The Judgment”. Szerk. A. Flores. New York 1977, I >3-145. o. Mm umhin 1HK, ( ¡ert: Sozialpsychologische Textanalyse. Franz Kafkas Erzählung ,.l his Urteil”. In: Methodische Praxis der Literaturwissenschaft. Szerk. 1). I ,impel es R. Pinket rts'il. Kronberg i. Ts. 1975, 179-222. o. M ii'i i It, I no: .,1 Jas Urteil”, „hreud natürlich"? /.um Problem der Multivalenz bet Kiilli.i In: Psychologie in net I iteiaiurwisseiisihalt. Szerk. W. Paulsen, I Iridelberg 1971, 174- 190. o. • 'i M , W,ilh i II Perspci tiveN and l iutli in „ I he Judgment". In I lie Problem ul „The Judgment" Swrk, A, I Ion . New York 1977, I'M 1V/, o.

30

A Z ÍTÉLET

Hans: Kafkas „Urteil”. Drei Lebensmodelle und ihre Verurteilung. In: Jenseits der Gleichnisse. Kafka und sein Werk. Szerk. L. Lambrechts es J. de Vos. Bern 1986, 97—127. o. STERN, Joseph Peter: Franz Kafka’s „Das Urteil”. An Interpretation. In: The German Quarterly 45 (1972), 114-129. o. ZE LLER, Rosmarie: Kafkas „Urteil” im Widerstreit der Interpretationen. In: Kont­ roversen, alte und neue. Akten des VII. Internationalen GermanistenKongresses. Göttingen 1985. Szerk. A. Schöne. 11. köt. Göttingen 1986, 174-182. o. S te ffa n ,